45. mednarodna likovna kolonija Lendava (2017) by Galerija-Muzej Lendava / Galéria-Múzem Lendva

45.

Lendava • Lendva, 2017 Odlivanje v bron on Bronzöntés B onzöntés Ca Casting in Bronze

45. MEDNARODNA LIKOVNA KOLONIJA LENDAVA

V privlačnosti materiala V umetnosti je mogoče razlikovati dva markantnej ša tipa ustvarjalnega procesa. Umetnik v prvem išče in najde ustrezno tehniko in material za ures ničitev svoje ideje, v drugi pa z lastnim naborom sredstev uresniči idejo, ki je bila vse dotlej skrita v materialu. Končni rezultat je v obeh primerih isti, in sicer da se ideja utelesi v obliki. Vse od Panofskyja vemo, da predstavlja v analizi umetniških stvaritev prvo stopnjo opredelitev njihovega sloga, torej pre poznavanje bistva oblike. Toda oblika je postala del umetnostne definicije šele s Clivom Bellom v začetku 20. stoletja. Ustvarjanje oblike pa samo po sebi še ne predstavlja umetnosti, pomislimo npr. na industrijsko oblikovanje, v katerem material prav tako dobi obliko. Za to, da lahko govorimo o umet niškem ustvarjanju, je treba obliki nekaj dodati. Na večno temeljno vprašanje, kaj je tisti dodatek, s ka terim lahko umetniško razlikujemo od neumetniškega, je dokaj težko odgovoriti, saj nimamo vedno na razpolago objektivnih kriterijev. V vsakem primeru pa velja, da je umetniška stvaritev oblika, ustvarjena iz materiala. Lendavska likovna kolonija je delavnica, osredo točena na material, kjer ustvarjalna dejavnost so delujočih umetnikov temelji na odkrivanju v materi alu skrite ideje in njenem tvorjenju oblike. Bron je sploš no poimenovanje za različne zlitine bakra, ko se pogovarjamo o bronu, pa mislimo predvsem na kositrni bron. Njegov hladni otip vzbuja v nas občutek tujosti, zato ga v našem bivalnem okolju – za razliko od lesa, ki oddaja prijetno toploto – sploh ne srečamo ali pa le redkokdaj. Toda v stroj ni industriji je, zahvaljujoč ostalim lastnostim (dobro vlivanje, trdnost, odpornost proti obrabi in koroziji), tako rekoč nepogrešljiv. Najboljši dokaz njegove trajnosti in dolge življenjske dobe so celo več kot tri tisoč let star nakit, orodje in orožje iz brona, ki izvirajo iz bronaste dobe, poimenovane prav po tem materialu. Ker je specifičnost umetnosti prizade vanje za doseganje večnosti (v nekaterih obdobjih je bila ena od ključnih predpostavk definicije umet nosti prav omenjena neminljivost), so se v kiparstvu vedno radi posluževali te hladne, vendar trdne kovi ne. Tehnika vlivanja v bron je veliko bolj zapletena, kot bi si lahko predstavljali pri opazovanju manjših ali večjih stvaritev, saj umetnik ne oblikuje kovine same, ampak nek vmesni material, npr. vosek, ki ga v postopku vlivanja zamenja drug material in mesto kratkotrajnega, mehkega materiala prevzame trden bron. V bistvu se torej izpelje postopek zamenjave materiala in umetnik nima nič manj pomembne na

loge kot zasnovati in ustvariti končno obliko tako, da pri tem strukture materiala sploh ne more začutiti. Za to, da je končno oblikotvorje materiala identično zamisli ustvarjalca, je potrebno razpolagati tudi z določeno stopnjo načrtovalskih sposobnosti. Ob materialu zagotavljata lendavski likovni koloniji stalnost še prostor in čas, umetniki ustvarjajo namreč v istem času na isti lokaciji. Ustvarjene umetnine in njihove oblike pa ne slogovno ne po likovni govorici niso ekvivalentne; posamezne umetniške izraznosti nosijo namreč v sebi presežek – specifičen nabor simbolov, sredstev in oblik ter vsebinsko izpoved svojega ustvarjalca – zaradi katerega postanejo edinstvene. 45. likovne kolonije se je udeležilo tudi več ustvarjal cev, katerih prvobitna izrazna govorica ni oblikova nje v prostoru, ampak slikarstvo. Njihova umetniška kakovost se zrcali v tem, da so sledovi tega dejstva na dokončanih stvaritvah komajda zaznavni oziroma odpirajo v nekaterih točkah novo perspektivo. Med 20. avgustom in 5. septembrom 2017 so v 45. likovni koloniji nastajale male plastike v bronu pod rokami devetih umetnikov, in sicer Gail Morris iz Združenega kraljestva, Petra Ujevića iz sosednje Hrvaške in umet nika transilvanskega rodu Attile Pokornyja, ki je prišel z Madžarske. Pridružili so se jim še domači umetniki, in sicer Cvetka Hojnik, Ferenc Király, Igor Banfi, Miha Pečar, Endre Göntér in Dubravko Baumgartner. Tavajoči Igorja Banfija je človeška figura, o kateri ne vemo, ali je moški ali ženska, ne poznamo njene starosti, ne vemo, od kod prihaja ali kam je prav kar namenjena, skratka o njej ne vemo prav niče sar, njen obraz je nerazpoznaven. Toda Tavajoči samozavestno obstaja v prostoru kljub temu, da se je povsem zaprl vase in premišljuje. Nekaj išče v samem sebi in v prostoru. Kdo je on? V umetnosti Igorja Banfija ga ne srečamo prvič. Tavajoči je tudi na njegovih zgodnejših slikah vračajoč motiv in pre veva nas občutek, da se je s tukaj pridobljeno obli ko, s svojo podobo v prostoru osvobodil ujetništva sveta ploskosti. Banfijeve slike so v bistvu pejsaži, zaznamovani s specifično atmosfero. V teh, z ze meljskimi toni ustvarjenih segmentih narave stoji figu ra, podobna figuram Casparja Davida Friedricha, ki daje jasno slutiti, da spada k dvema svetovoma, ki ju je možno ostro ločiti, vendar se je težko odločiti, za katera svetova natanko gre, saj sta v figuri v enaki meri prisotni zunanja in notranja, posvetna in sakral na ter čutna in empirična dvojnost. Tavajoči v bistvu pooseblja vsakokratno človeško bit, ekspresionistična

zasnova namreč dobro zrcali begavost človeške biti. Figura postane z upodobitvijo abstraktne osebe brezčasna in univerzalna.

jo, saj mu je bila dana možnost ustvarjanja otipljive prostorske forme z rokami. Baumgartner je v svoji stvaritvi z naslovom Lendavska Venera upodobil dvospolnika, bitje, ki nosi v sebi znake obeh spo lov, pri katerem iz ženskega torza na nevsakdanji način ne raste glava, ampak falos. Za našo seda njost značilen, odklonilen odnos do hermafroditov se je izoblikoval v novejših časih. V davnih kulturah so hermafroditi predstavljali simbol enotnosti in ne diferencirane dovršenosti oz. popolnosti, izhajajoč iz številnih mitologij o izvoru vseh stvari, pa spola še nista bila ločena. Več dvospolnikov najdemo tudi med starodavnimi božanstvi, toda dvojnost oz. mo ment ločitve sta prisotna tudi v krščanski in judovski tradiciji. V prvi Mojzesovi knjigi oz. Genezi lahko beremo »Bog je ustvaril človeka po svoji podobi, po Božji podobi ga je ustvaril, moškega in žensko je ustvaril.«, nekoliko kasneje pa »Gospod Bog je iz re bra, ki ga je vzel človeku, naredil ženo in jo pripeljal k človeku.« Baumgartnerjeva Venera ne želi perso nificirati hermafrodita, ampak upodobiti pomen. Ker figura nima obraza, je popolnoma neosebna, na enovito prisotnost obeh spolov nakazujejo le atributi spolnih organov.

V zgodovini umetnosti umetniško pojmovanje ob stoječih vsakdanjih predmetov ne velja za novost. Ready-made je prodrl v splošno miselnost že na začetku preteklega stoletja, kasneje pa so bili vsak danji predmeti uporabljeni kot sredstvo izražanja v več umetniških strujah. Ti predmeti dobijo s tem, da jih ustvarjalec povzdigne iz njihove uporabne namembnosti, novo eksplikacijo. V stvaritvi Mihe Pečarja z naslovom Tempelj grelnim telesom št. 2 vi dimo v svojevrstni kompoziciji upodobljen, slavoloku podoben radiator, izhajajoč iz naslova pa asociira mo na statične nosilce, stebre cerkve. S premestitvijo radiatorja kot vsakdanjega uporabnega predmeta v sakralno sfero bi nas umetnik morda rad spomnil, da življenjsko nujnim uporabnim predmetom v svetu, ki nas obdaja, povečini ne namenjamo nikakršne po zornosti. Grelno telo je izum, ki nam bistveno olajša preživetje, prevzel je namreč nekoč neprecenljivo vlogo ognja, ki so ga v mnogih kulturah častili kot božanstvo. Miha Pečar s to gesto toploti, ognju oz. iz njega razširjajoči se toploti, povrne sakralno bistvo in nas kot memento spominja na njegovo po membno vlogo. Za umetnost Attile Pokornyja sta značilna pisan kolorit in raznolikost. Učil se je za kiparja v kamnu, gradil je zidove, rezljal je les, iz mrež rešet je izdelo val oblačila, bil je član restavratorske skupine, ki je restavrirala kip Györgya Zale z naslovom Aradski mučeniki itd. Toda njegova umetnost ima tudi opre deljujoč moment, tj. naravo. Umetnik pogosto pusti sled v naravi in njegova umetniška izpovednost je morda še najbliže okolju. Njegovi posegi v naravo niso predimenzionirane geste, pač pa gre v pretežni meri za enote, sestavljene iz majhnih delov, katerih cilj ni ločen obstanek, ampak simbioza z naravo, tj. postati del narave. Pokorny pri gradnji svojih stvari tev vedno pazi na sledljivost logike, zato je nastaja joča forma vedno zgrajena iz najmanjših delčkov materiala, kar je vidno tudi na njegovi stvaritvi z naslovom Val, pri kateri gre pravzaprav za obliko, sestavljeno iz koščkov lesa, in v končni stvaritvi, odliti v bron, je mogoče nedvoumno prepoznati prvobitni material oz. les. Val je simbol nenehnih sprememb in pooseblja moč narave. V primeru Pokornyjeve male plastike je tudi končna umetnina ustvarjena kot po sledica spremembe; nov pomen je rezultat součinko vanja istega kosa, natančneje enakih likov.

V ikonografiji Endreja Göntérja izvira večina ponav ljajočih motivov iz madžarske zgodovine in/ali iz mitologije. Na njegovih slikah se vedno znova po javljajo šamanstvo, aluzije na nomadsko življenje, naseljevanje Madžarov v domovini, prevzem krš čanstva in fragmenti panonske pokrajine. Tudi kip z naslovom Turul je navdihnila madžarska mitologija, turul je namreč mitološka ptica iz madžarskih legend o izvoru in je še najbolj sorodna orlu, sokolu in jast rebu, podobno kot oni simbolizira oblast na nebu in vladarsko vzvišenost. Izhajajoč iz mita, se je Emesi, ki je bila po starodavnem madžarskem verovanju pramati vladarske rodbine Árpádov, v snu prikazala mitološka ptica turul in ji prerokovala, da bodo iz nje izvirali slavni vladarji. Zaradi prizora v snu so njenega novorojenega otroka poimenovali Álmos. Legendo so si včasih razlagali tudi tako, da je turul oplodil Emese v snu. Na to aludirata jajci pod ptico. Turul je pogosto upodobljen tudi s krono na glavi, Göntér pa je krono nadomestil z rogovi, s čimer je želel še bolj poudariti moč in oblast, ki se skrivata v tej mitološki ptici. Pri Göntérju smo se lahko že prej srečali z motivom ptice, ki ga je upodabljal le oz. iz ključno kot simbol svobode. Njegovi motivi ptic ima jo večplasten pomen, simbolizirajo človeško dušo in njegov duh, a tudi komunikacijo z bogovi, pomaga jo pa še pri pletenju gnezda oz. ustvarjanju doma.

Dubravko Baumgartner išče prostorskost oziroma njeno iluzijo nenehno tudi kot slikar. Občutek tridi menzionalnosti je sledljiv v večjem številu njegovih ciklov. Tokrat se mu ni bilo treba zadovoljiti z iluzi

Petar Ujević ni prvič posegel po znamenitem Cer vantesovem junaku, liku don Kihota, saj nosi tudi njegov, leta 2013 objavljen katalog naslov tega slavnega španskega viteza. Ujević si v svojih stvarit

»rojena« mala plastika z naslovom Sedeča bogati niz njegovih tovrstnih stvaritev. Gre za stiliziran žen ski torzo, ki ji nagnjenost v levo daje melanholičen pridih. Na hrbtni strani figure se izriše hrbtenica, ki poudarja lok telesa. Njena sprednja stran je obde lana veliko bolj dinamično in podrobno, konkavni motiv upodablja žensko spolovilo oz. vulvo. Király si prizadeva v kipu – kljub ženskemu erotičnemu naboju – predočiti žensko predvsem kot starodavni simbol moči.

vah ne prizadeva pripovedovati ali ilustrirati zgodb, literarnega junaka si prizadeva upodobiti in opremiti z lastnim naborom sredstev na takšen način, da iz raža do njega – predvidoma – neke vrste simpatijo. Don Kihot je velik sanjač, že kar idealist, ki ima veli častne veličastne poglede na svet in njegov moralni red. Temu se pridružuje še njegov čut za resnico: slabotnim bi rad vedno pomagal, tirane obsoja, po gumno vztraja pri svoji resnici. Čas njegovega fik tivnega sveta je postavljen v izginulo obdobje višjih moralnih norm, v viteško dobo. Umetnik je figuro don Kihota osvobodil komičnih elementov in ustvaril lik modrega, starejšega moškega, ki pogumno jezdi na konju. Protiutež naturalistične biti tega junaka je nje gov konj, ki je dokaj stiliziran in ima že kar primitivno podobo. Konj se v Ujevićevi umetnosti pogosto po javlja tudi kot samostojen motiv, s katerim nakazuje na dvojnost sveta, na dobro in zlo.

Mala plastika Gail Morris z naslovom Ženska je bronasta kopija zgodnejšega, iz kamna izklesane ga kipa tega umetnika. Čeprav upodablja negibni ženski torzo, je zanj značilna živahna dinamičnost, do katere privede svobodna uporaba ilovnatih blo kov. Stvaritev je sestavljena iz osnovnih komponent, ki so same po sebi izključno brezpomenske geome trične tvorbe. Z njihovo združitvijo pa je umetniku uspelo predstaviti formo, ki je na ta način dobila tudi pomen. Morriseva sledi kubistični metodiki, ki zgradi stvaritev iz do skrajnosti poenostavljenih geometrij skih likov. S tem, da se odpove oblikovni resničnosti stvari, želi svojemu motivu, v tem primeru liku ženske, vdihniti novo zgradbo, teži k doseganju neke vrste regeneracije. Stopnjevana dinamičnost, ki jo dose že z igro blokov in posledično z menjavo svetlobe in senc, aktivira kip do te mere, da se pred njegovim gledalcem odvija nenehna preobrazba forme, stva ritev je namreč sama po sebi zmožna neprekinjeno spreminjati perspektivo. Zanimivo je proučiti relacijo med figuro in prostorom; z omenjeno dinamičnostjo se mala plastika spremeni v formo, ki se razprostira po celotnem prostoru, ki sega v ta prostor, in z za meglitvijo vseh drugih elementov brezkompromisno obvladuje svojo okolico.

Večino umetnikov, ki so ustvarjali v likovni koloniji, lahko okarakteriziramo s prilastkoma barvit in eksperimentirajoč, kar še posebej velja za Cvetko Hojnik, ki je sposobna vedno znova prenoviti tako likovno govorico kot uporabljene tehnike. Nenehno iskanje in raziskovanje poti predstavljata pravzaprav bistvo njene umetnosti. Svoje ustvarjalne žilice ne izpove duje le v likovni umetnosti, saj se je preizkusila tudi v različnih vejah uporabne umetnosti. Pridobila si je sloves kot oblikovalka nakita in tekstilij, pa tudi kot modna oblikovalka, materialu pa namenja pomemb no vlogo tudi v svojih likovnih stvaritvah. Skozi leta je izoblikovala svojevrstno strukturalnost, v kateri ne sledi Sedlmayerjevi metodiki, ampak si prizadeva v svojih stvaritvah poudariti predvsem strukturo materi ala oz. nastajajoče forme. Naslednja karakteristika njene umetnosti, da pri tvorbi oblik ne dela razlik med ploskovnostjo in prostorom oz. reliefnostjo, am pak ju poskuša zliti, je zaznavna tudi v njeni mali plastiki z naslovom Sporočilo. Kriterij kiparstva, tj. tridimenzionalna oblika, izraste iz ravnine, značilne za slikarstvo. Na isto kontrastiranje naletimo tudi na njenih tabelnih slikah. Ta pristop dejansko spodbija tezo Clementa Greenbergerja, po kateri naj se ki parstvo ne poslužuje slikarskih sredstev in obratno.

Lendavska likovna kolonija, ki si je zadala za cilj negovanje in nadaljevanje tradicije vlivanja v bron, je v svojem bistvu edinstvena tudi na državni ravni. Zahvaljujoč vsakoletni likovni koloniji se zbirka malih plastik v bronu, ki je na ogled v gradu, nenehno po večuje, del nje pa bodo kmalu postale tudi stvaritve, ki so nastale v likovni koloniji v letu 2017.

Ferenc Király je reden, lahko bi rekli, že kar legen daren udeleženec lendavske likovne kolonije. Na bor svojih motivov zajema silovito iz dveh virov, iz narave in iz življenja, toda njegove forme vedno zr calijo odmišljenost, že kar abstraktnost. Iz narave za jete oblike ponovno prouči in jih v svojem domišljij skem svet redefinira. Njegove organske, čiste oblike, ki so odsev Királyevega notranjega sveta, se nam zdijo znane, so nam blizu in jih zaradi tega laže sprejemamo. Za njegovimi organskimi oblikami tičijo motivi iz narave, od katerih dobi poudarjeno vlogo Ženska oziroma ženstvenost. Tudi v letošnji koloniji

Atilla Pisnjak, umetnostni zgodovinar

45. LENDVAI NEMZETKÖZI MŰVÉSZTELEP

Az anyag vonzásában A művészi alkotófolyamatnak két markánsabb típu sát lehet megkülönböztetni. Az első, amikor a mű vész az ideához keresi/találja meg a megfelelő technikát és anyaghasználatot, a másik pedig, ami kor az anyagban rejlő ideát hozza felszínre a sa ját eszköztárával. A végeredmény mindkét esetben ugyanaz: az idea formát ölt. Panofsky óta tudjuk, hogy a műalkotások elemzésének első lépcsőfoka a stílus meghatározása, tehát a forma lényegének felismerése. Ehhez képest a forma a művészeti de finíció részévé csak a XX. század elején, Clive Bell által vált. Az alak létrehozása viszont önmagában nem feltétlenül jelent művészetet, gondoljunk csak az ipari tervezésre, amelynek során szintén for mával látják el az anyagot. Ahhoz, hogy művészi alkotásról tudjunk beszélni, az alakot valamivel fel kell ruházni. Az örök alapkérdésre, mi is az a plusz, amitől a művészit megkülönböztethetjük a nem művészitől, meglehetősen nehéz válaszolni, hiszen nem vagyunk mindig objektív kritériumok birtokában. Minden esetben igaz azonban, hogy a műalkotás anyagból létrejövő forma. A lendvai művésztelep anyagcentrikus műhely, ahol a résztvevő művészek alkotói tevékenysége az anyagban rejlő idea megtalálásán és annak formába alakításán alapul. A bronz a réz különfé le ötvözeteinek általános elnevezése, a köznapi nyelvben az ónbronzt nevezzük bronznak. Hideg tapintása idegenségérzetet kelt bennünk, ezért lakó környezetünkben – a kellemes melegséget árasztó fától eltérően – nem vagy alig találkozunk vele. A gépiparban azonban egyéb tulajdonságainak (önt hetőség, szilárdság, kopásállás, korrózió-ellenállás) köszönhetőn szinte nélkülözhetetlen. Időtállóságát mi sem bizonyítja jobban, mint az erről az anyagról elnevezett bronzkorból származó ékszerek, szerszá mok és fegyverek, amelyek akár háromezer évnél is idősebbek lehetnek. Mivel a művészetek sajátos sága az örökkévalóságra való törekvés (bizonyos korszakokban épp az említett időtállóság volt a mű vészet definíciójának egyik alapfeltevése), a szob rászatban mindenkor előszeretettel használták ezt a rideg, de kemény fémet. A bronzöntés technikája jóval bonyolultabb, mint ahogy azt a kisebb vagy nagyobb alkotásokat figyelve gondolnánk, hiszen a művész nem magát a fémet formázza meg, hanem egy köztes anyagot, például a viaszt, ami az öntés során kicserélődik, és a mulandó, lágy anyag helyét a szilárd bronz veszi át. Lényegében tehát anyag csere megy végbe, a művész előtt nem kisebb fel adat áll, mint úgy megtervezni és megalkotni a vég

ső formát, hogy közben az anyag struktúráját nem érzékelheti. Ahhoz, hogy az anyag végső formaöl tése egyezzen az alkotó elképzelésével, bizonyos fokú tervezői készség is szükségeltetik. Az anyag mellett a tér és az idő biztosítja a lendvai művésztelep állandóságát: a művészek ugyanazon időben ugyanazon a helyszínen alkotnak. A létrejött művek, formák azonban sem stílusban, sem mon danivalóban nem ekvivalensek; az egyes művészi megnyilvánulások ugyanis magukban hordoznak egy olyan pluszt – alkotójuk sajátos jelkép-, eszközés formatárát, valamint tartalmi mondanivalóját –, amely egyedivé teszi őket. A 45. művésztelepen több olyan alkotó is részt vett, akinek elsődleges formanyelve nem a térbeli formázás, hanem a festészet. Művészi kvalitásukat dicséri, hogy az elkészült alkotásokon ennek alig van nyoma, illetve bizonyos pontokon új távlatok nyílnak meg. 2017. augusztus 20-a és szeptember 5-e között kilenc művész keze alatt formálódtak a 45. művésztelep bronzkisplasztikái: Gail Morris az Egyesült Királyságból, Petar Ujević a szomszédos Horvátországból, az erdélyi származású Pokorny Attila Magyarországról érkezett. Hozzájuk társul tak a hazai művészek, név szerint Hojnik Cvetka, Király Ferenc, Banfi Igor, Miha Pečar, Göntér Endre és Baumgartner Dubravko. Igor Banfi Bolyongója egy egészalakos figura, amelyről nem tudjuk, férfi-e vagy nő, nem ismerjük a korát, nem tudjuk, honnan jön vagy éppen hova tart, semmit sem tudunk róla; az arca felismerhetetlen. A Bolyongó magabiztosan létezik a térben annak elle nére, hogy teljesen magába fordult, töpreng. Valamit keres önmagában és a térben. Ki ő? Banfi Igor mű vészetében nem először találkozunk vele. A bolyon gó korábbi festményeinek is visszatérő motívuma, aki mintha az itt létrejött formájában kiszabadult volna a síkvilág fogságából, térbeli alakot nyerve. Banfi képei lényegében tájképek, amelyeket sajátos atmo szférával ruház fel. Ezekben a földi színekkel létre hozott természeti szegmensekben ott áll a Caspar David Friedrich-féle figura, akin érezhető, hogy két erősen elkülöníthető világhoz tartozik: hogy ponto san melyik kettőhöz, azt nehéz eldönteni, mivel a külső-belső, a profán-szakrális, az érzelmi-empirikus kettősség egyaránt jelen van. A Bolyongó lényegé ben a mindenkori emberi lét megszemélyesítése; az expresszionista megfogalmazás jól tükrözi az emberi lét zavarosságát. A figura azáltal, hogy nem konkrét személyt ábrázol, mindenkorivá és általánossá válik.

A mindennapi tárgyak művészi értelmezése nem új keletű a képzőművészet történetében. A readymade már a múlt század elején betört a köztudatba, ezt követően több művészeti irányzat is alkalmazta a mindennapi tárgyakat kifejezőeszközökként. Ezek azzal, hogy az alkotó kiemeli őket használati funk ciójukból, új értelmezést kapnak. Miha Pečar A fűtőtestek temploma II. című alkotásán egy sajátos kompozícióban megjelenített, diadalívre emlékez tető radiátort láthatunk, a címéből kiindulva azon ban egy templom statikai hordozóira, a pillérekre asszociálunk. A radiátornak mint profán használati tárgynak a szakrális szférába emelésével a művész talán arra szeretne emlékeztetni, hogy a bennünket körülvevő világ létszükségletű használati tárgyaira többnyire semmilyen figyelmet sem tulajdonítunk. A fűtőtest a túlélésünket nagyban megkönnyítő talál mány, amely átvette a sok kultúrában istenségként tisztelt tűz egykor felbecsülhetetlen szerepét. Miha Pečar ezzel a gesztussal visszaadja a hő, a tűz, illet ve a belőle áradó meleg szakrális mivoltát, memen tóként emlékeztetve minket annak fontos szerepére.

zó törzséből nem fej, hanem fallosz magasodik. A jelenünkre jellemző, elutasító viszony a hermafrodi ták iránt az újabb időkben alakult ki. Az ősi kultúrák ban a hermafrodita az egység, a differenciálatlan teljesség, a tökéletesség szimbóluma volt, számos mitológia szerint a dolgok eredeténél még nem léte zett külön a két nem. A régi vallások istenségei közt is több kétneműt találunk, de a kettősség, illetve a szétszakítás momentuma a zsidó és a keresztény hagyományban is jelen van. A Teremtések könyvé ben olvashatjuk: „Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfi vá és nővé teremtette őket.”, majd valamivel később: „Az emberből kivett oldalbordát asszonnyá formál ta az Úristen, és odavitte az emberhez.” Baumgart ner Vénusza nem megszemélyesíteni akarja az her mafroditát, hanem jelentésábrázolást hoz létre. Az arc hiánya abszolút személytelenné teszi a figurát, a két nem egységes meglétére attribútumként csak a nemi szervek utalnak.

Pokorny Attila művészetére a sokszínűség és a sokoldalúság jellemző. Kőszobrásznak tanult, „fa lat épített”, fát faragott, rostahálóból ruhát készített, valamint tagja volt annak a restaurátorcsoportnak, amely Zala György Aradi vértanúk című szobrán dolgozott stb. Művészetének azonban van egy meghatározó momentuma: a természet. A művész előszeretettel hagy nyomot a tájban, s művészi meg nyilvánulása talán az environmenthez áll a legköze lebb. A természetben végzett „beavatkozásai” nem túldimenzionált gesztusok, inkább apró részekből összeálló egységek, amelyek célja nem a különlé tezés, hanem a szimbiózis: részévé válni a termé szetnek. Pokorny mindig ügyel arra, hogy alkotásain látszódjon az építkezési logika, így a létrejövő for ma mindig az anyag legkisebb részecskéiből épül fel, ahogy azt a Hullám című alkotása is mutatja, amely tulajdonképpen apró fadarabokból felépülő forma, s a bronzból kiöntött végső alkotáson egy értelműen felismerhető az „eredeti” anyag, a fa. A hullám a folytonos változás szimbóluma, a termé szet erejének a megtestesítője. Pokorny kisplasztiká ja esetében a végső mű is a változásból jön létre: ugyanazon darab, pontosabban az egyforma ala kok közti kölcsönhatás eredményezi az új jelentést.

Göntér Endre ikonográfiájában a visszatérő motí vumok többsége a magyar történelemből és/vagy mitológiából származik. Festményein újra és újra megjelennek a sámánizmusra, a nomád életre való utalások, a honfoglalás, a kereszténnyé válás, a pannon táj darabkái. A Turul című szobrot szintén a magyar mitológia ihlette: a turulmadár a magyar eredetmondák legendás madara, amely leginkább a sassal, a sólyommal és a keselyűvel rokonítható, hozzájuk hasonlóan az égi hatalmat, az uralkodói fensőbbséget jelképezi. A monda szerint Emesének, aki az ősi magyar hitvilág szerint az Árpád-házi uralkodócsalád ősanyja, álmában egy turul megjö vendölte, hogy dicső uralkodók származnak majd tőle. Az álomjelenet miatt a születendő gyermeknek Álmos lett a neve. A mondát úgy is szokták értel mezni, hogy a turul álmában megtermékenyítette Emesét. Erre utal a két tojás a madár alatt. A turult gyakran ábrázolják koronával a fején, Göntér azon ban a koronát szarvval helyettesítette, ezzel erősítve a turulmadárban rejlő erőt és hatalmat. Göntérnél már korábban is találkozhattunk madármotívummal, amelyet nem csak és kizárólag a szabadság szim bólumaként alkalmaz. Az ő madármotívumai több rétű jelentéssel bírnak: az emberi lelket és szellemet szimbolizálják, az istenekkel való kommunikálást, il letve a fészekrakást, azaz az otthonteremtést segítik.

Baumgartner Dubravko festőként is rendszeresen keresi a térbeliséget, illetve annak illúzióját. Több sorozatában tapintható a háromdimenziós hatáskel tés. Ezúttal nem kellett megelégednie az illúzióval: lehetősége volt létrehozni a kézzel fogható térbeli formát. Baumgartner Lendvai Vénusz című alkotásá ban a hímnőst, a mindkét nem jegyeit magán hordo zó lényt hozta létre, ahol szokatlan módon a női tor

Petar Ujević nem először nyúlt Cervantes híres hősé hez, Don Quijote alakjához, hiszen 2013-ban meg jelent katalógusának címe is a híres spanyol lovag nevét viseli. Ujević alkotásaiban nem történetmesé lésre, illetve illusztrálásra törekszik, az irodalmi hőst igyekszik saját eszköztárával megformálni és felvér tezni úgy, hogy – feltehetően – egyfajta rokonszen vet érez iránta. Don Quijote nagy álmodozó, szin

te már idealista, akinek nagyszabású gondolatai vannak a világról, annak erkölcsi rendjéről. Ehhez társul igazságérzete: a gyengéknek mindig segíte ni szeretne, a zsarnokokat elítéli, kiáll a saját igaza mellett. Fiktív világának ideje egy letűnt, magasabb erkölcsű kor, a lovagkor. A művész a Don Quijote-i figurát mentesítette a komikus elemektől, és egy bölcs, a lovát daliásan megülő agg férfialakot ho zott létre. A hős naturalisztikus voltát a ló ellensúlyoz za, amely inkább stilizált, szinte már primitív alakot ölt. A ló önálló motívumként is gyakran megjelenik Ujević művészetében, utalva a világ kettősségére, a jóra és a rosszra.

megmunkálást kapott, a konkáv motívum a női nemi szervet, a vulvát ábrázolja. Király a szoborban – annak erotikus töltése ellenére is – inkább az ősi erő jelképeként igyekszik megjeleníteni a nőt. Gail Morris A nőnemű című kisplasztikája a művész egy korai, kőből készült munkájának a bronzmásola ta. Noha egy mozdulatlan női torzót ábrázol, mégis élénk dinamizmus jellemzi, amit az anyagtömbök szabad használata eredményez. Az alkotás olyan elemi komponensekből áll össze, amelyek külön-kü lön kizárólag jelentés nélküli geometriai alakzatok. Ezeket egyesítve a művésznek sikerült előhívnia a formát, amely így jelentést is kapott. Morris a kubiz musból ismert módszert követi, amely az alkotást a végletekig leegyszerűsített geometriai formákból építi fel. Azzal, hogy lemond a dolgok formai va lóságáról, és motívumának, jelen esetben a nőnek új felépítést kíván kölcsönözni, egyfajta megújulást kíván elérni. A fokozott dinamizmus, amit a tömbök játékával és ezáltal a fény-árnyék váltakozásával ér el, olyan mértékben mozgatja meg a szobrot, hogy a néző előtt folytonos formaváltozás megy végbe – a mű önmagában képes folyamatosan változtatni a perspektíván. Érdekes megvizsgálni az alak és a tér közti relációt; az említett dinamizmussal a kisplasz tika az egész térben kiterjedő, abba belenyúló for mává válik, s elhomályosítva minden más elemet kompromisszum nélkül uralja a környezetét.

A művésztelepen alkotó művészek többségét jelle mezhetjük a sokszínű és kísérletező jelzővel, és ez halmozottan igaz Cvetka Hojnikra, aki mind tartal milag, mind technikailag képes újra és újra megújulni. Ez a folytonos útkeresés tulajdonképpen művészeté nek lényegét jelenti. Alkotói vénáját nem kizárólag a képzőművészetben éli ki, ugyanis az iparművészet több ágában is kipróbálta magát: ékszer-, textil- és divattervezőként is elismertséget szerzett, ennek következtében képzőművészeti alkotásaiban is fontos szerepet kap az anyag. Az évek során egy sajátos strukturalizmus alakult ki nála, amely nem a Sedlmayer-féle módszertant jelenti, sokkal inkább azt, hogy alkotásában az anyag, illetve a létrejövő forma struktúráját igyekszik hangsúlyozni. Művésze tének azon másik jellemzője, hogy nem különíti el a sík és a tér közti ábrázolási módokat, hanem igyek szik ötvözni azokat, az Üzenet című kisplasztikán is érzékelhető. A szobrászat ismérve, a háromdimen ziós forma a festészetre jellemző síkfelületből nő ki. Ugyanezt figyelhetjük meg táblaképein is. Ez a megoldás valóságos cáfolata Clement Greenberg téziseinek, miszerint a szobrászat ne operáljon a fes tészet kellékeivel, és fordítva.

A lendvai művésztelep, amely a bronzöntés ha gyományainak ápolását és továbbéltetését tűzte ki célul, országos szinten is egyedülálló a maga ne mében. Az évente megrendezett művésztelepnek köszönhetően folyamatosan bővül a várban megte kinthető bronzszobor-gyűjtemény, amelybe nemso kára a 2017-es művésztelepen született alkotások is belekerülnek.

A lendvai művésztelep rendszeres, mondhatnánk legendás résztvevője Király Ferenc. Motívumtára két forrásból merít erőteljesen: a természetből és az életből, de formái mindig elvontan, szinte abszt rakt módon vannak jelen. A természetből merítve újragondolja azt, saját fantáziavilágában újrade finiálja. Organikus és egyben tiszta formái, ame lyekben önnön világa kerül kivetülésre, ismerősnek, közelinek tűnnek, aminek következtében könnyebb a befogadásuk. Organikus formái mögött a termé szet motívumai rejtőznek, közülük is a Nő, illetve a nőiesség kap kiemelkedő szerepet. Az idei mű vésztelepen született Ülő című is az ilyen alkotások sorát gyarapítja. Ez a kisplasztika egy stilizált női torzó, amelynek a balra dőlés melankolikus jelleget kölcsönöz. Az alak hátoldalán kirajzolódik a gerinc oszlop, amely hangsúlyossá teszi a test ívét. Az elül ső oldal sokkal dinamikusabb és részletgazdagabb

Pisnjak Atilla, művészettörténész

45th INTERNATIONAL FINE ARTS COLONY LENDAVA

The attraction of material In art, two distinct types of artistic creative processes can be recognized. The first is when an artist seeks/ finds the right technique and material to use for his idea; the second is when he draws a latent idea in the material to the surface through his own labors. The result is the same in both cases: an idea takes shape. Ever since Panofsky, it has been known that the first step in the analysis of an artwork is to define its style, that is, the essential perception of its form. In comparison, per Clive Bell, form has been a part of artistic definition only since the 20th century. The creation of a form in itself, however, does not ne cessarily mean art; just think of industrial design for example, where material also receives a form. To be able to talk about artistic creations, a form should be endowed with something. The eternal fundamental question of what the addition in distinguishing the artistic from the non-artistic is, is quite difficult to answer, because we are not always in possession of objec tive criteria. In any case, it is true that a work of art is a form made from material. The Lendava Colony is a material-centered work shop where the creative activities of the participating artists are based on finding ideas in, and shaping them from, the given material. Bronze is the common name for several alloys of copper; in everyday lan guage, we think mainly of tin bronze. Its coldness cre ates a strange feeling – unlike the pleasant warmth radiating from wood – so we seldom see it in our living environment. In the mechanical engineering in dustry, however, it is well-nigh indispensable owing to its other properties (pliability, strength, abrasion and corrosion resistance). Nothing proves its dura bility better than jewels, tools and weapons, some over three thousand years old, from the Bronze Age, whence it got its name. Because a peculiarity of the arts is the pursuit of eternity (in certain periods, dura bility was one of the basic assumptions in the defi nition of art), this rigid and hard metal was always appreciated in sculpture. The technique of casting smaller or larger works in bronze is far more compli cated than one would think, since the artist does not shape the metal itself, but an intermediate material like wax, which is substituted during casting when the bronze replaces the molten, flowing material. Basi cally then, an exchange of material takes place, and the artist has no less an important task than to design and produce the final form, even though he cannot feel the structure of the material. A certain degree of skill in designing is required if the outcome of the material is to conform with the artist’s idea.

In addition to material, time and space provide the Lendava colony with stability: namely, the artists create at the same time and the same place. The created artworks, the forms, however, are similar in neither style nor artistic expression; each individual artistic representation carries an asset – each artist has a specific set of symbols, means and forms, as well as a statement – that makes it unique. The primary means of expression for several artists who participated in Lendava’s 45th fine arts colony is not in spatial modeling, but in painting. Their artis tic quality is praiseworthy in that one sees hardly any trace of it in their finished plastics, and new perspec tives even emerge. Between August 20th and Sep tember 5th, 2017, the hands of nine artists formed bronze sculptors at the 45th fine arts colony: Gail Morris from the United Kingdom, Petar Ujević from neighboring Croatia, Transylvanian Attila Pokorny from Hungary. Joining them were Slovenian artists: Cvetka Hojnik, Ferenc Király, Igor Banfi, Miha Pečar, Endre Göntér and Dubravko Baumgartner. Igor Banfi’s Wanderer is a figure of a person about whom we do not know whether man or woman, young or old, place of origin or present destination; in short, we know nothing about it; its face is unrec ognizable. But the Wanderer exists confidently in space, in spite of being turned completely inward, rumiunating. Searching for something within itself and in space. Who is it? We do not meet it for the first time in Igor Banfi’s art. The wanderer is a re curring motif in his earlier paintings and now seems to have been released from the prison of the plane and gained a three-dimensional form. Banfi’s paint ings are essentially landscapes with a particular atmosphere.A figure like those of Caspar David Friedrich stands in these natural, earth-colored seg ments, and seems to belong to two distinct worlds: exactly which two is difficult to decide because of the equal presence of external-internal, profanesacral, and emotional-empirical dualities. Essential ly, the Wanderer is a personification of the human being; its expressionistic formulation mirrors well the turmoil of human existence. By depicting an abstract entity, the figure becomes timeless and universal. The artistic interpretation of everyday objects is not new in fine art history. Already at the beginning of the last century, the ready-made had burst upon so ciety, followed by several artistic trends that used everyday objects as a means of expression. In rais

ing them above their usual functions, artists gave them new interpretations. In Miha Pečar’s Temple Radiator II, we see a radiator resembling a trium phal arch in a peculiar composition, but arising from its title, we associate it with static church supports, the pillars. By moving an everyday, useful item into a sacral sphere, the artist might want to remind us that we do not pay much attention to the handy objects in the world around us. The radiator is an invention that has greatly facilitated our survival and has taken over the invaluable role of fire, once deified in many cultures. With this gesture, Miha Pečar restores to us the sacred nature of heat, of fire and its radiating warmth, as a memento of its important role.

ality and separation is present in Jewish and Chris tian traditions as well. In the Book of Genesis we read: “So God created man in his own image, in the image of God created he him; male and female cre ated he them,” and then later: “And the rib, which the Lord God had taken from man, made he a woman, and brought her unto the man.” Baumgartner’s Venus does not want to personify the hermaphrodite, but to depict its essence. The absence of a face makes the figure absolutely impersonal; only the attributes of sexual organs show the uniform presence of both genders. The recurring motifs of Endre Göntér’s iconography originate mostly from Hungarian history and/or my thology. Shamanism appears again and again in his paintings, as well as references to nomadic life, con quests, becoming a Christian, fragments of Pannoni an landscapes. His sculpture, Turul, was also inspired by Hungarian mythology: the Turulmadar [turul bird] is a bird from a Hungarian legend of origins, and is most closely related to the eagle, falcon and hawk; similarly, it symbolizes celestial power and imperial superiority. According to legend and conforming to ancient Hungarian beliefs, Emeshe, an ancestress of the ruling House of Árpád, dreamed that the turul bird appeared to her and prophesied that she would bear glorious rulers. Because of the dream, her un born child was named Álmos [sleepy/dreamer]. The legend has also been interpreted that in the dream, Emeshe was impregnated by the Turul. This alludes to the two eggs under the bird. The Turul is often portrayed with a crown on his head, but Göntér replaced the crown with horns to strengthen the Turulmadar’s inherent power and authority. We have frequently met with bird motifs in Göntér’s earlier works, which were not used merely and exclusively as a symbol of freedom. His bird motifs have multiple meanings: they symbolize the human soul and spirit, and communicating with the gods; they also aid in nesting, that is, in helping to establish a home.

Attila Pokorny’s art is characterized by colorfulness and diversity. He studied stone sculpting, “built a wall”, carved in wood, belonged to a group of re storers that worked on the Zala György sculpture, Aradi Martyrs, made clothes out of mesh sieves, etc. But his art has a defining moment: nature. The artist has a predilection for leaving marks on the landscape: his artistic expression is probably closest to the environment. His “interferences” in nature are not oversized gestures, rather they are small parts of units, not intended to exist separately, but as sym bioses with nature: to become a part of nature. At all times, Pokorny looks to the constructive logic in his creations: the resulting form is always composed of the smallest particles of material, as is evident in his work, Wave, which is actually a work made up of tiny pieces of wood, and that “original” material is clearly recognizable in the final bronze form. The wave is a symbol of continuous change, an embodi ment of nature’s power. As concerns Pokorny’s small sculpture, the final work is also the consequence of change: the same pieces, more precisely, the inter action between the same shapes, results in a new meaning. Dubravko Baumgartner, also as a painter, searches constantly for spatial properties and their illusion. A three-dimensional effect is tangible in several of his series. This time he did not have to be satisfied with illusion: he had the opportunity to create a tactile spatial form with his hands. In his piece, Lendava Venus, Baumgartner created a hermaphrodite, a crea ture with features of both sexes, but in an unusual manner: instead of a head, a phallus grows from the female torso. Currently, characteristic of our times, a negative attitude towards hermaphrodites has emerged. In ancient cultures, the hermaphrodite was a symbol of unity, of undifferentiated completeness, of perfection; a number of mythologies suggests that the two sexes did not exist separately at the origin of all things. There are also many androgynes among the deities of ancient religions, but the moment of du

Petar Ujević did not reach out to Don Quixote, Cer vantes’s famous hero, for the first time: the title of his catalog, published in 2013, is also named after the famous Spanish knight. Ujević does not seek storytelling or illustrating in his works; with his own tools, he attempts to shape and equate the literary hero, toward whom he -- presumably -- is sympathetic. Don Quixote was a great dreamer, quite an ide alistic, with far-reaching thoughts about the world, about its moral order. This was accompanied by his sense of justice: he always wanted to help the weak, condemn tyrants, defend his own rights. His bygone, fictional world is a lost era of higher morals, the age of chivalry. The artist liberated Don Quixote from comic elements and created a sage, a gallant

old man bravely riding his horse. The naturalistic essence of this hero is offset by his horse, which is more stylized, almost primitive. The horse motif itself appears frequently in Ujević’s art, and refers to the duality of the world, to good and bad.

of clay blocks. The work consists of elementary com ponents that in themselves are separate, meaning less geometrical shapes. Combining these, the artist has been able to develop a form, which then gives it meaning. Morris follows a method known to Cub ism, building the work up from geometrical shapes simplified to the extreme. By abandoning the formal reality of things, she wants to endow her motifs -- in this case, the figure of a woman -- with the character of a new structure, seeking to achieve some kind of regeneration. The increased dynamism, achieved by the play of blocks and, consequently, the change of light and shadow, animates the piece to such an ex tent that a constant conversion of its shape occurs in front of the spectator – the work itself is capable of continuously altering its perspective. It is interesting to examine the relationship between its shape and space; with the above-mentioned dynamism, the small-scale plastic becomes transformed into an allencompassing form: it extends into the nearby and adjoining space, uncompromisingly overshadows all other elements and dominates its environment..

Most of the artists that make up the art colony can be characterized by colorful and experimental at tributes, and this is especially true of Cvetka Hojnik, who is capable of constantly refreshing both visual language and techniques. Continuous research and quest for a path are the fundamental essence of her art. Her creative vein is not limited exclusively to the fine arts, for she has proven herself in several branches of applied arts: she has also gained re cognition as a jeweler, textile- and fashion designer, and as a result, material plays an important role in her artworks. She has developed her own kind of structuralism over the years, not following Sedl mayer’s methodology, but rather, she emphases the structure of her material and its created form. An other feature of her art is that she does not diffe rentiate between plane and spacial representations, but tries to combine the two, as can be perceived in her small sculpture, Message. Her sculptural de sign is enhanced by the surface, a three-dimensional shape characteristic of a painting plane. The same can be observed on her easel paintings. This is a genuine contradiction to Clement Greenberg’s the sis that sculpture does not work with painting means and vice versa.

The Lendava colony, which has set itself the goal of cultivating and promoting the tradition of bronze casting, is also unique on a national level. Thanks to this annual colony of artists, the bronze sculpture collection, which can be viewed in the castle, is constantly being expanded and it will soon include those artworks made in 2017. Atilla Pisnjak, art historian

Ferenc Király is a regular, we could say, legendary, participant in the Lendava art colony. His motifs are drawn vigorously from two sources: nature and life, but his forms are always nonfigurative, abstract. He draws motifs from nature and redefines them in his own fantasy world. When projected from his inner world, his organic and pure forms appear familiar, close, making it easy to accommodate them. Motifs of nature are concealed in his organic forms, among which women and femininity play a prominent role. His Seated, created at this year’s colony, enriches his series of this motif. It represents a stylized female torso inclined toward the left, lending a melancholic air. The back of the figure outlines the spinal column, which accentuates the body’s curve. The front of the figure is modeled much more dynamically and de tailed; the concave motif depicts the female sexual organ, the vulva. In spite of the sculpture’s erotic charge, Király seeks to present woman primarily as an ancient symbol of power. Gail Morris’s The Feminine is a bronze copy of the artist’s earlier piece in stone. Although it depicts an immobile female torso, it is nevertheless character ized by immense dynamism, a result of her free use

Igor BANFI Mirna ulica 2, 9000 Murska Sobota, Slovenija

Rojen - Született - Born

1973 Murska Sobota, Slovenija

Študij - Tanulmányok - Study

1997

Akademija za likovno umetnost, Ljubljana

2000

Akademija za likovno umetnost, Ljubljana podiplomski študij

Izbrane samostojne razstave

2005 Galerija Media Nox, Maribor

Jelentősebb egyéni kiállításai

2006 Galeria „La Roggia”, Portdenone

Selected individual exhibitions

2007 Galerija-Muzej Lendava, Lendava 2009 Kulturni dom Srečka Kosovela, Sežana 2010 Galerija ZDSLU, Ljubljana 2011 Galerija Medija, Zagorje 2011 Univeritetna knjižnica Maribor, Maribor 2012 Galerija Inštituta Jožef Štefan, Ljubljana 2012 Galerija Mercator (Galerija Ars Fra-Ma), Ljubljana 2015 Likovni kritiki izbirajo, Cankarjev dom, Ljubljana 2016 Kulturni dom Šmarje pri Jelšah, Šmarje pri Jelšah 2017 Notranje pokrajine, Galerija Murska Sobota, Murska Sobota 2017 UGM, Maribor

Izbrane skupinske razstave

2007 Collezione Artisti Uniti per Rosso Malpelo, Castelo di Sperlinga 2007 Galerie dans Mairie du 9e arroudissement Paris, Paris

Jelentősebb csoportos kiállításai

2007 1st International Art Workshop Antalya, Muzesi Antalya

Selected group exhibitions

2015 Izbor iz stalne zbirke GMS, Galerija Murska Sobota 2015 5th Maiden Tower Art Festival Baku, Heydar Allyev Center Baku 2015 Majski salon 2015, Lokarjeva domačija, Ajdovščina 2015 4. mednarodni festival likovne umetnosti, Gorenjski muzej, Kranj 2016 Majski salon 2016, Etnografski muzej, Ljubljana 2016 Naključja IV., Galerija Murska Sobota 2016 46°29’11”N, 14°35’46”O - SÜDPOL 11.0, Galerie Vorspann, Bad Eisenkappel 2016 Simposio d’arte Tarvisio, Galleria alla Torre Medievale, Tarvisio 2017 Art Stays 2017, Q-center, Ptuj 2017 Etikete, DLUD, Novo mesto Nagrade in priznanja

1998 GRAND PRIX Panonija ‘98, Centar za kulturu Čakovec 2004 Posebno priznanje občinstva na razstavi 2. Drava Art Anale

Díjak és kitüntetések

Koprivnica, Galerija Koprivnica

Awards and recognitions

Tavajoči / Bolyongó / Wanderer 2017, bron / bronz / bronze, 35,5 x 16,5 x 16 cm

Dubravko BAUMGARTNER Mlinska ulica 17, 9220 Lendava, Slovenija

Rojen - Született - Born

1979 Murska Sobota, Slovenija

Študij - Tanulmányok - Study

2004

Izbrane samostojne razstave

2002 Galerija KRKA, Ljubljana

Jelentősebb egyéni kiállításai

2003 Kulturni center Ivan Napotnik, Velenje

Akademija za likovno umetnost, Ljubljana

2005 Művészetek háza, Szombathely

Selected individual exhibitions

2006 Mestna galerija Šoštanj, Šoštanj 2006 Galerija Murska Sobota, Murska Sobota 2007 Galeria Limes, Komarno 2007 Ljubljana, Galerija Vodnikova domačija 2008 Galerija Lek, Ljubljana 2008 Göcseji Múzeum, Zalaegerszeg 2008 Cankarjev dom, Ljubljana 2008 Galerija-Muzej Lendava, Lendava 2009 Galerija Media Nox, Maribor 2012 Izložbeni prostor Centra za kulturu Čakovec, Čakovec 2013 Hegyvidék Galéria, Budapest 2014 Razstavišče Filozofske fakultete, Maribor 2015 Barabás Villa Galéria, Budapest 2015 Galleria La Roggia, Pordenone 2015 Galerija Insula, Izola Izbrane skupinske razstave

Sodeloval je na več skupinskih razstavah širom po svetu. Több csoportos kiállításon vett részt világszerte.

Jelentősebb csoportos kiállításai Selected group exhibitions

He has participated in several group exhibitions worldwide.

Nagrade in priznanja

2000-2003 Štipendija fundacije Štefana Galiča, Lendava 2002 2. nagrada na razstavi 9. likovne kolonije ALU Ljubljana,

Díjak és kitüntetések

KC Ivan Napotnik, Velenje

Awards and recognitions

2003 Nagrada za kulturo, ki jo podeljuje ZKMN, Lendava 2005 Štipendija Hollósy Simon, Ministrstvo za narodno kulturno dediščino, Budimpešta 2006 3. nagrada na 4. bienalu slik malega formata Ljutomer2006, Splošna knjižnica Ljutomer, OE galerija, Ljutomer 2012 Priznanje na razstavi 1. mednarodni festival likovnih umetnosti Kranj 2015 Szentgotthárd Város Képviselő-testületének díszoklevele

Lendavska venara / Lendvai Vénusz / Lendava Venus 2017, bron / bronz / bronze, 40,5 x 18 x 12,5 cm

Endre GÖNTÉR Naselje ljudske pravice 2, 9000 Murska Sobota, Slovenija

Rojen - Született - Born

1949 Dobrovnik, Slovenija

Študij - Tanulmányok - Study

1972

Izbrane samostojne razstave

1989 Galerija Murska Sobota, Murska Sobota

Jelentősebb egyéni kiállításai

1992 Galerija MMIK, Szombathely

Pedagoška akademija za likovno umetnost, Maribor

1992 Kis Galéria, Pécs

Selected individual exhibitions

1997 Göcseji Múzeum, Zalaegerszeg 1997 Nádasdy Ferenc Múzeum, Sárvár 1997 PAC - galerija Zavarovalnice Triglav, Murska Sobota 1999 Galerija Murska Sobota, Murska Sobota 1999 Galerija-Muzej Lendava, Lendava 2004 Bánffy Galéria, Lendva 2005 Galerija podrum, Novi Sad 2009 Galerija-Muzej Lendava, Lendava 2013 Evangeličanski center, Puconci 2015 Barabás Villa Galéria, Budapest 2017 Forrás Galéria, Budapest

Izbrane skupinske razstave

Sodeloval je na več skupinskih razstavah širom po svetu. Több csoportos kiállításon vett részt világszerte.

Jelentősebb csoportos kiállításai

He has participated in several group exhibitions worldwide.

Selected group exhibitions

Nagrade in priznanja

1990 II. Ex tempore-díj, Ljutomer 1991 Nivódíj, MNMI Lendva

Díjak és kitüntetések

1992 IV. Ex tempore-díj, Ljutomer

Awards and recognitions

1993 V. Ex tempore-díj, Ljutomer 1997 Grand prix IX. Ex tempore, Ljutomer

Turul 2017, bron / bronz / bronze, 36 x 18 x 18,5 cm

Cvetka HOJNIK Rudarska ulica 23, 9220 Lendava, Slovenija

Rojena - Született - Born Murska Sobota, Slovenija

Študij - Tanulmányok - Study

Univerza v Ljubljani, Naravoslovno tehniška fakulteta, Ljubljana

Akademija za likovno umetnost in oblikovanje, Ljubljana

Izbrane samostojne razstave

2002 Douglas Udell Gallery, Edmonton

Jelentősebb egyéni kiállításai

2003 Miheličeva galerija, Ptuj 2003 Slovenski kulturni center Korotan, Wien

Selected individual exhibitions

2004 Centar za kulturo, Čakovec 2005 Galerija Ivan Napotnik, Velenje 2007 Galerija Karas (Quint Unlimited), Zagreb 2008 Vodnikova domačija, Ljubljana 2009 Galleria La Roggia, Pordenone 2010 Galleria TK, Trieste 2011 Palazzo Cecchini, Cordovado 2011 DLUM, Maribor 2012 Studio Arte Fuori Centro, Roma 2013 Lassnitzhaus, Deutschlandsberg 2013 Galerija-Muzej Lendava, Lendava 2015 Várnegyed Galéria, Budapest 2017 Miheličeva galerija, Ptuj 2017 Mala galerija EF, Ljubljana 2017 Városi Hangverseny- és Kiállítóterem, Zalaegerszeg Izbrane skupinske razstave

Sodelovala je na več skupinskih razstavah širom po svetu. Több csoportos kiállításon vett részt világszerte.

Jelentősebb csoportos kiállításai

She has participated in several group exhibitions worldwide.

Selected group exhibitions Nagrade in priznanja

1998 3. nagrada za umetniški vtis in 3. mesto v skupini Intermediata

Díjak és kitüntetések

Quilts, The National Patchwork Championships, London

Awards and recognitions

1999/2001/02/03/04/05 Priznanje župana Mestne občine Maribor za uspešno delo z mladimi, Maribor 2004 Priznanje ZKD Lendava 2006 Nagrada DLUM, Maribor 2007 Posebno priznanje na razstavi Hommage Spacalu, Trieste 2009 Velika odkupna nagrada Ex Tempore Piran na temo Soline 2013 Priznanje župana Občine Lendava za kulturno dosežke doma in v tujini, Lendava

Sporočilo / Üzenet / Message 2017, bron / bronz / bronze, 7 x 23,5 x 19 cm

Ferenc KIRÁLY Kolodvorska 20, 9220 Lendava, Slovenija

Rojen - Született - Born

1936 Dolnji Lakoš, Slovenija

Študij - Tanulmányok - Study

1964

Izbrane samostojne razstave

2007 Galerija Cankarjevega doma, Ljubljana

Jelentősebb egyéni kiállításai

2009 Collegium Hungaricum, Wien

Akademija likovnih umjetnosti, Zagreb

2009 Szombathelyi Képtár, Szombathely

Selected individual exhibitions

2010 Pécsi Galéria és Vizuális Művészeti Műhely, Pécs 2012 Ausstellungshalle der Ungarischen Botschaft, Berlin 2014 Forrás Galéria, Budapest 2016 Várkert Bazár, Budapest 2016 Galerija Insula in Manziolijeva palača, Izola 2016 Balassijev inštitut/Balassi Intézet, Ljubljana 2017 Gönczi Galéria - Keresztury Dezső VMK, Zalaegerszeg Izbrane skupinske razstave

2006 Kő és bronz, Pincegaléria, Szombathely 2006 Közös tér/Common Space, Ernst Múzeum, Budapest

Jelentősebb csoportos kiállításai

2007 Üzen a Muravidék, Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest

Selected group exhibitions

2011 KOGART gyűjtemény, Pozsonyi Művészetek Háza, Bratislava 2011 Siklósi Szalon 2011, Siklósi Várgaléria, Siklós 2012 Srečanja 2012, Mednarodni festival likovnih umetnosti, Kranj 2013 A bronz megdicsőülése, Pécsi Galéria, Pécs 2014 Mostra di artisti sloveni da Lendava, Palazzo Cecchini, Cordovado 2014 Vizije v bronu, Iz zbirke GML, Galerija H. Pečarič, Piran 2017 Le Salon de Siklós, Institut hóngrois, Paris Nagrade in priznanja

1958 Plečnikova nagrada na šoli za oblikovanje v Ljubljani 1989 Odkupna nagrada na 9. Jugoslovanskem bienalu male plastike

Díjak és kitüntetések

1990 Odkupna nagrada za osnutek fontane za Hotel Ajda

Awards and recognitions

1994 A Képző- és Iparművészeti Lektorátus díja: Regionális kisplasztikai tárlat, Göcseji Múzeum, Zalaegerszeg 2005 Munkácsy Mihály-díj, Nemzeti Kulturális Örökség Miniszteriuma, Budapest 2007 Priznanje za kulturno dejavnost, Občina Lendava, Lendava 2012 Priznanje za kvaliteto likovnih del na razstavi Srečanja 2012, Mednarodni festival likovnih umetnosti, Kranj 2014 Életműdíj, Képzőművészeti és kőzéleti munkásságért, A Muravidéki Magyar Kúlturáért, MNMI Lendva

Sedeča / Ülő / Seated 2017, bron, les / bronz, fa / bronze, wood, 44,5 x 23 x 15 cm

Gail MORRIS San Mauro 152, Buje, 52460 Momjan, Hrvatska

Rojena - Született - Born

1958

Bangor (North Wales), Great Britain

Študij - Tanulmányok - Study

1979

Wimbeldon School of Art (B.A. Hons. Fine Art Sculpture)

1982

St. Martin School of Art, London

Izbrane samostojne razstave

1982 The Gallery, London

Jelentősebb egyéni kiállításai

1990 Galerija Insula, Izola

Selected individual exhibitions

2004 Galerija Insula, Izola 2004 Palazzo Pretorio, Koper 2005 Galerija Fonticus, Grožnjan 2011 Galerija Insula, Izola 2011 Galerija Fonticus, Grožnjan 2016 Galerija Fonticus, Grožnjan

Izbrane skupinske razstave

1978 New Contempories, I.C.A., London.

Jelentősebb csoportos kiállításai

1978/9 Canisaro Park, London

Selected group exhibitions

1982 Canisaro Park, London 2001 Oblika in ritem, Grožnjan / Umag / Koper 2001/2 Ascoltare Le Pietre Bianche, Obalne galerije / Venezia / Pula / Labin / Umag 2005 Communication, European House of Art, Romania 2005 Fresh Air 2005, Cirencester 2005 Paradise, Chichester Festival England 2006 Kovina/Metallo, Galerija Fonticus, Grožnjan 2007 The ArtPark, Sausmarez Manor, Guernsey 2007 Fresh Air 2007, Cirencester 2010 Terra / Zemjla, Galerija Fonticus, Grožnjan 2011 Palazzo Gravisi, Koper 2011 Red, Galerija Fonticus, Grožnjan 2012 The Same Rain, The Same Wind, Chaing Mai 2012 Redefinicija prostora, Društvo likovnih umetnikov Ljubljana 2012 Repyartrum….Kunst to Go, Tunel Parenzana, Portorož 2016 Repyartrum….Kunst to Go, Tunel Parenzana, Portorož

Nagrade in priznanja

1983 British Council grant to attend International Summer School of Sculpture, Kornarija, Istria

Díjak és kitüntetések Awards and recognitions

Ženska / A nőnemű / The Feminine 2017, bron / bronz / bronze, 40,5 x 21,5 x 18 cm

Miha PEČAR Belokriška 40, 6320 Portorož, Slovenija

Rojen - Született - Born

1977 Koper, Slovenija

Študij - Tanulmányok - Study

2013

Izbrane samostojne razstave

2015 Galerija Lera, Piran

Accademia di belle arti di Carrara

Jelentősebb egyéni kiállításai Selected individual exhibitions

Izbrane skupinske razstave

Sodeloval je na več skupinskih razstavah širom po svetu. Több csoportos kiállításon vett részt világszerte.

Jelentősebb csoportos kiállításai

He has participated in several group exhibitions worldwide.

Selected group exhibitions

Nagrade in priznanja

2007 Trofeo di Natale con Arte, Trieste

Díjak és kitüntetések Awards and recognitions

Tempelj grelnim telesom št. 2 / A fűtőtestek temploma II. / Temple Radiator II 2017, bron / bronz / bronze, 31,5 x 22,5 x 15 cm

POKORNY Attila 2011 Budakalász, Budai út 105, Magyarország

Rojen - Született - Born

1977

Marosvásárhely, Romania

Študij - Tanulmányok - Study

2001 2010

Kolozsvári Képzőművészeti Egyetem Pécsi Tudományegyetem, Művészeti Kar, DLA

Izbrane samostojne razstave

2004 Bernády Ház Galéria, Marosvásárhely

Jelentősebb egyéni kiállításai

2004 Gönczi AMK Galéria, Zalaegerszeg, 2006 Flesh and Buildings, Bástyagaléria 74, Marosvásárhely

Selected individual exhibitions

2007 Jankay Galéria, Békéscsaba 2009 Csoport(T)Horda Galéria, Pécs 2013 Természetes Frekvenciák, Magma Kortárs Galéria, Sepsiszentgyörgy 2015 Természetes Frekvenciák, Megyeháza Galéria, Csíkszereda 2016 Szárító, Budapest Galéria, Budapest

Izbrane skupinske razstave

2003 Aradi Grafikai Biennálé, Arad, 2007 Pillanat, Európa Ház 2010, Pécs

Jelentősebb csoportos kiállításai

2010 SECRET 2010, Royal College of Art, London

Selected group exhibitions

2010 Ausgang, Galerie Alfred Knecht, Karlsruhe 2012 Lélegző Természet –Lábas Ház, Sepsisentgyörgy 2013 Idő-Függések. A Mamű 35 éves évfordulós kiállítása, utazó kiállítás, Marosvásárhely , Sepsiszentgyörgy , Veszprém. 2015 Példák Nem Univerzális Székre, Magma Galéria, Sepsiszentgyörgy 2016 Ágak-Branches. Kis Gesztusok, Természetművészet, Műcsarnok, 2017 IV. Szobrász Biennále, MűvészetMalom, Szentendre

Nagrade in priznanja

2004-2005 Communitas alkotói támogatás, Marosvásárhely 2006-2010 DLA ösztöndij

Díjak és kitüntetések

2011

Awards and recognitions

Zsolnay Manufaktura ösztöndíjasa, Pécs

2011-2012 Pollock- Krasner alkotói támogatás, New York 2015

Budapest Galéria, 1 hónapos rezidens ösztöndíj

Val / Hullám / Wave 2017, bron / bronz / bronze, 20,5 x 65,5 x 18,5 cm

Petar UJEVIĆ Školska 33, Rakitje, 10437 Bestovje, Hrvatska

Rojen - Született - Born

1960

Krivodol, Hrvatska

Študij - Tanulmányok - Study

1984

Akademija likovnih umjetnosti, Zagreb

Izbrane samostojne razstave

1998 Galerija Art Centar, Zagreb

Jelentősebb egyéni kiállításai

1998 Galerija Idealni Grad, Zagreb 1999 Poglavarstvo grada Sveta Nedelja

Selected individual exhibitions

2000 Galerija Slatina, Grad Slatina 2000 Pinakoteka, Split 2004 Predvorje Koncertne dvorane Vatroslava Lisinskog, Zagreb 2007 Galerija Hrvatsko slovo, Zagreb 2009 Galerija Izidor Kršnjavi, Zagreb

Izbrane skupinske razstave

1998 Pasionska baština, HDLU, Zagreb 1999 Mali format, Dioklecijanovi podrumi, Split

Jelentősebb csoportos kiállításai

2002 Pasionski motivi, Muzej Mimara, Zagreb

Selected group exhibitions

2004 Evropski triennale male plastike, Galerija Murska Sobota 2005 Hrvatski umjetnici Plehanu, Muzej Mimara, Zagreb 2008 Hrvatska umjetnost na temu Pasije, Muzej Mimara, Zagreb 2010 Izložba recentnih radova HDLU, Galerija Prsten, Zagreb 2010 Godišnja izložba ULUS-a, Samoborski muzej, Samobor 2013 Križni put, Galerija Zvonimir, Zagreb 2013 Izložba grupe Contra, Šajerova zgrada, Čakovec 2014 Izložba grupe Contra, Galerija Fadil Hadžić, Zagreb

Nagrade in priznanja

1982

Druga nagrada za slikarstvo, Imotski

Díjak és kitüntetések

1984

Vjesnikova nagrada Histrion, Cavtat

Awards and recognitions

1986

Druga nagrada za kiparstvo, Pula

1998

Prva nagrada na natječaju za spomen-obilježja braniteljima Nuštra

1998

Druga nagrada na manifestaciji Trofej Grada Čakovca

Don Kihot / Don Quijote / Don Quixote 2017, bron / bronz / bronze, 74,5 x 43 x 23 cm

45.

Mednarodna likovna kolonija Nemzetközi Művésztelep International Fine Arts Colony Lendava • Lendva, 2017 Odlivanje v bron | Bronzöntés | Casting in Bronze

Organizator kolonije Művésztelep szervezője Colony organizer Strokovni vodja kolonije Művésztelep szakmai vezetője Leader of Colony Katalog izdala in založila Katalógus kiadója Publisher of Catalogue

Galerija-Muzej Lendava

Franc Gerič

Galerija-Muzej Lendava

Za založnika A kiadásért felel For the Publisher

Beata Lazar

Spremno besedilo Kísérôszöveg Text

Atilla Pisnjak

Prevod v slovenščino Szlovénre fordította Slovenian translation

Lendvay Claude Domonkos

Prevod v angleščino Angolra fordította English translation

Suzanne Király-Moss

Lektura Lektorálták Language editors

Ivanka Bratkovič Böröcz Nándor

Fotografija Fotó Photography

Dubravko Baumgartner

Oblikovanje Katalógusterv Design

Dubravko Baumgartner

Tisk Nyomda Printed by Naklada Példányszám Copies

Digifot, Lendava

150

Projekt sta podprla A projekt támogatói Supported by

Banffyjev trg 1 - Bánffy tér 1• 9220 Lendava - Lendva • Slovenija • Telefon: +386 (0)2 578 92 60 • E-mail: info@gml.si • www.gml.si

45.

Lendava • Lendva, 2017 Odlivanje v bron on Bronzöntés B onzöntés Ca Casting in Bronze