47.
Mednarodna likovna kolonija Nemzetközi Művésztelep International Fine Arts Colony
Lendava • Lendva, 2019 Odlivanje v bron
Bronzöntés
Casting in Bronze
47. Lendava • Lendva, 2019
47. MEDNARODNA LIKOVNA KOLONIJA LENDAVA
V jubilejnem letu Sedeminštirideset let obstoja Mednarodne likovne kolonije Lendava so zaznamovali številni mejniki in obletnice. Tako je tudi letos, saj mineva že petnajst let, odkar je bila v sklopu likovne kolonije leta 2005 uvedena nova likovna zvrst, in sicer odlivanje v bron. Poldrugo desetletje se v življenju likovne kolonije ne zdi pretirano dolga likovna tradicija, vendar je to z ozirom na možnosti in tehnične težave pri odlivanju v bron v našem primeru zelo velik dosežek, na eni strani zato, ker so leta 2005 sploh lahko začeli od livati v bron, na drugi strani pa zaradi tega, ker je dejavnost uspela preživeti 15 let.
temveč tudi zato, ker je zbirka, ki je nastala v teh le tih, skorajda edinstvena. Poleg Kostyála so pomen likovne kolonije poudarili tudi številni strokovnjaki, ki so se s kolonijo in zbirko seznanili nekoliko pobliže ali pa so z njima prišli v stik le kot pasivni akterji. Po petnajstih letih pa je morda že nastopil čas, da se ob preteklosti nekoliko ukvarjamo tudi s prihod nostjo. Lokaciji delavnice in odlivanja sta ena od druge precej oddaljeni, kar povečuje tveganje, da se bodo modeli med prevozom poškodovali. Zato je treba čim prej najti končno lokacijo, ki bo omo gočala, da bodo vsi ustvarjalni procesi potekali nemoteno in na najlažji možni način. Če nam bo ta problem uspelo rešiti, lahko, kar je naš naslednji korak, začnemo razmišljati o tem, da bi ustvarjanje z dveh tednov na leto razširili na daljši čas in celo ustanovili stalno delavnico. Za to bi seveda potre bovali domačega strokovnjaka za odlivanje, ki bi lahko strokovno vodil delavnico. Tretja težava, ki jo je treba rešiti, pa je shranjevanje oziroma razstavlja nje zbirke, ki se nenehno povečuje. V ta namen smo leta 2018 odprli dodatni del podstrešja na lendav skem gradu, ki se bo sčasoma prav tako napolnil.
Največji izziv pri uresničevanju likovne kolonije z odlivanjem v bron je dejstvo, da ni domačega stro kovnjaka, ki bi lahko opravil potrebne delovne pro cese, na primer vstavljanje cevk (kanalov) na vošče ne modele, pripravo modelov za vlivanje ter taljenje in odlivanje. Zaradi tega so Lendavo v preteklih letih obiskali številni strokovnjaki, mojstri odlivanja v bron, in vsak od njih je s seboj prinesel nekaj novega, kar je za nas vsekakor pozitivno. Težave je povzro čalo in še vedno povzroča pomanjkanje ustrezne delavnice. Pripravljalna dela in odlivanje so sprva potekala v lendavskem gradu, vendar je bilo zaradi okoliščin potrebno poiskati drugačno rešitev. Naj prej so v Čentibo preselili mobilno livarno in s tem postopek odlivanja, pri čemer so se organizatorji morali soočiti z novimi logističnimi nalogami, nato pa se je iz grajskih prostorov v nekdanjo meščan sko šolo preselila še ustvarjalna delavnica. Opisa ne težave in druge, večje ali manjše ovire pa nikoli niso bile tako velike, da bi preprečile vsakoletno izvedbo odlivanja v bron, za kar gre zahvala pred vsem vztrajnosti in volji organizatorjev, umetnikom, strokovnjakom, podpornikom in tudi številnim drugim ljudem. Rezultat vztrajnega dela in predanosti je, da se je odlivanje v bron v Lendavi iz ustvarjalne delav nice razvilo v družabni dogodek, za katerega se iz leta v leto zanima širši krog ljudi.
Dejstvo, da se v letu 2019 soočamo s takšnimi te žavami, kaže, da je za nami petnajst uspešnih, pro duktivnih let in da ima odlivanje v bron v Lendavi še svetlo prihodnost. Vprašanje, kako naprej, pa si moramo znova in znova zastavljati, saj bomo le tako lahko konkurenčni oziroma se bomo zmožni ob upoštevanju tradicije tudi posodabljati. Edinstvena zbirka male plastike na podstrešju len davskega gradu je letos obogatena s stvaritvami šestih umetnikov. Ferenca Királya obiskovalcem len davske galerije ni treba posebej predstavljati, saj v preteklih petnajstih letih ni bil samo reden udeleže nec dejavnosti z odlivanjem v bron, ampak je leta 1973 bil tudi ustanovitelj likovne kolonije. Tudi János Lipovics je Lendavo obiskal skoraj vsako leto in je v življenju likovne kolonije pustil globok pečat, pa ne le kot umetnik, temveč tudi kot mojster odlivanja v bron. Letos sta se jima pridružila še dva hrvaška umetnika, Stephan Lupino, ki je postal svetovno znan s fotografijami iz newyorškega nočnega ži vljenja, in Marijan Mirt, ki že več let ustvarja v Ma riboru. Lendavske likovne kolonije se je prav tako prvič udeležil Attila Rajcsók, ki pri delu ni sodeloval samo kot umetnik, temveč tudi kot mojster odlivanja. Od domačih umetnikov je sodeloval še Robert Ju rak, ki se je v tej tehniki tokrat preizkusil prvič.
O pomenu mednarodne likovne kolonije in ustvar jeni zbirki male plastike smo slišali in brali že veliko pohvalnih misli. László Kostyál je že v prvem kata logu leta 2005 zapisal, »… da so letos postavili delavnico za vlivanje kipov v bron. Pomena tega koraka ni mogoče dovolj močno poudariti, saj v Evropi komajda najdemo kakšno ustvarjalno kolonijo, ki bi bila zmožna ponuditi kaj takšnega.« Ta trditev velja še danes, pa ne samo zato, ker je v Evropi težko najti podobno likovno kolonijo z odlivanjem v bron,
5
47. LENDVAI NEMZETKÖZI MŰVÉSZTELEP
A jubileum évében A lendvai Nemzetközi Művésztelep negyvenhét éves fennállását több mérföldkő és jubileum jelle mezte. Ilyen az idei év is, hiszen kereken tizenöt éve, hogy 2005-ben a művésztelep keretében útjá ra indult kisvárosunkban a bronzöntés. Egy művész telep életében másfél évtized látszólag nem tűnik hosszú hagyománynak, esetünkben – a lehetősé geket és a bronzöntés technikai nehézségeit figye lembe véve – mégis nagy eredményként tekinthe tünk rá: egyrészt azért, hogy 2005-ben egyáltalán el tudott indulni a bronzöntés, másrészt azért, hogy meg tudott élni 15 évet.
nehéz párját találni Európában, hanem az évek alatt létrejött gyűjtemény is szinte egyedinek számít. A művésztelep ebbéli jelentőségét Kostyál mellett több olyan szakember is kiemelte, aki közelebbről vagy akár csak passzív szereplőként találkozott a művészteleppel és a gyűjteménnyel. Tizenöt év után azonban talán eljött az ideje, hogy ne csak a múltba révedjünk, hanem kicsit a jövővel is foglalkozzunk. A műhely és az öntőhelyszín távol esik egymástól, ami jelentősen növeli annak a kockázatát, hogy a szál lítás alatt megsérülnek a formák. Ezért mihamarabb kellene olyan végleges helyszínt találni, ahol minden adott lesz ahhoz, hogy valamennyi munkafolyamat zökkenőmentesen, a lehető legkönnyebben tudjon haladni. Ha ezt a kérdést sikerül megoldanunk, a következő lépésben elgondolkodhatunk azon, hogy az évi kb. 2 hétből akár egy állandó műhelyt is lét rehozhatnánk. Ehhez természetesen szükség lenne olyan hazai szakemberre, azaz öntőmesterre, aki szakmailag működtetni tudná a műhelyt. A harmadik megoldandó kérdés a folyamatosan bővülő gyűjte mény tárolása, illetve kiállítása. Ennek érdekében 2018-ban a lendvai vár padlásán megnyitottunk egy újabb részt, idővel azonban az is megtelik.
A lendvai bronzöntő művésztelep mindenkori meg valósításában az jelenti a legnagyobb kihívást, hogy nincs helyi szakember, aki el tudná végezni a szükséges folyamatmunkákat, például a viaszfor mák csövezését és beformázását, az öntőformák elkészítését, valamint magát a bronzolvasztást és -öntést. Ennek a hiánynak köszönhetően az elmúlt években több szakember, öntőmester is megfordult Lendván, akik mind hoztak valami újat magukkal, amit viszont pozitívumként könyvelhetünk el. Ne hézséget okozott, illetve a mai napig azt okoz egy megfelelő műhely hiánya is. Kezdetben a lendvai várban folytak az előkészítő munkák és maga az öntés is, de a körülmények miatt más megoldást kel lett keresni. Először a mobil kemence és az öntés került Csentébe – ezzel további logisztikai felada tok elé állítva a szervezőket –, majd pedig az alko tói műhely is elkerült a vár helyiségeiből az egykori polgári iskolába. A vázolt nehézségek és egyéb kisebb-nagyobb akadályok sohasem voltak akko rák, hogy útját állták volna a bronzöntés évenkénti lebonyolításának, ami elsősorban a szervezők, a művészek, szakemberek, támogatók és sok eset ben civilek kitartását és akaratát dicséri. A kitartó munka és elhivatottság eredményeként a lendvai bronzöntés egy alkotói műhelyből valójában tár sadalmi eseménnyé nőtte ki magát, amelyet évről évre széleskörű érdeklődés övez.
Az, hogy 2019-ben ilyen „problémákkal” nézünk szembe, azt jelenti, hogy sikeres és produktív volt az elmúlt tizenöt év, valamint azt, hogy van jövője a lendvai bronzöntésnek. A „Hogyan tovább?” kér dést pedig újra és újra fel kell tennünk magunknak, hogy tudjuk tartani a versenyt, illetve hogy a hagyo mány mellett mindig megújulni is képesek legyünk. Idén hat művész alkotásaival gazdagodott a párat lan kisszoborgyűjtemény a lendvai vár padlásán. Király Ferencet nem szükséges külön bemutatni a lendvai galéria látogatóinak, hiszen nemcsak rend szeres résztvevője a tizenöt éves bronzöntésnek, de 1973-ban ő volt a művésztelep alapítója is. Lipovics János is szinte minden évben megjelent Lendván, és nemcsak művészként, de bronzöntőmesterként is mély nyomot hagyott a művésztelep életében. Idén két horvát származású művész csatlakozott hozzájuk: a New York-i éjszakai életet megörökítő fotóival világhírűvé vált Stephan Lupino és a több éve Mariborban alkotó Marijan Mirt. Hozzájuk ha sonlóan első ízben vett részt a lendvai művésztele pen Rajcsók Attila, aki nemcsak művészként, hanem öntőmesterként is segítette a munkát. A hazai ber kekből érkezett Robert Jurak, aki először próbálta ki magát ebben a technikában.
A nemzetközi művésztelep fontosságáról és a létre jött kisplasztika-gyűjteményről már sok dicsérő gon dolatot hallhattunk, olvashattunk. Kostyál László már az első, 2005-ben kiadott katalógusban megfogal mazta: „…az idén bronzöntő műhelyt állítottak fel. E lépés jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni, hisz Európa-szerte alig működik olyan alkotótábor, amely erre képes lenne.” A kijelentés azóta is helyt álló, ugyanis nemcsak a bronzöntő művésztelepnek
6
47th INTERNATIONAL FINE ARTS COLONY LENDAVA
A Jubilee Year Several milestones mark the 47th anniversary of the Lendava International Fine Arts Colony. Fifteen years ago, in 2005, bronze casting was begun in the small town where the art colony takes place. A tradition of one and a half-decades in the life of an art colony does not seem long, but in this case, giv en the possibilities and technical challenges of cast ing in bronze, it can be considered a great achieve ment: first, for bronze casting to have started at all in 2005; and second, for its 15-year continuity.
considered unique as well. In addition to Kostyál, the importance of the fine arts colony has been em phasized by various knowledgeable people who were acquainted either actively or passively with it and with the collection of artworks. However, after fifteen years, perhaps it is time to look not only in the past but in the future too. The workshop and the casting site are far from each other, significantly increasing the risk of forms being damaged dur ing transport. Therefore, a final location should be found soon to make it more convenient for all the work processes to flow as smoothly and easily as possible. If we succeed in solving this issue, our next step is to consider making a permanent workshop out of our present, and approximately two-week, colony. Of course, this would require a local cast ing master who could run the workshop profession ally. The third issue to be solved is the storage and display of a constantly expanding collection. To this end, we opened another section in the Lendava castle attic in 2018, but in time, it will fill up.
The biggest drawback to realizing Lendava’s bronze casting colony at any given time is that no local specialist is available to carry out neces sary processes like spruing the wax molds, prepar ing them for casting, and smelting and casting the bronze itself. Due to this shortcoming, several com petent casting masters came to Lendava in the past, each of whom contributed something new and pos itive for us. Additional difficulties were and are even today caused by the lack of proper workshops. Preparatory measures and casting took place ini tially at the Lendava castle, but circumstances re quired different solutions. First, the mobile kiln and the casting were moved to a vineyard in Čentiba, generating more logistical tasks for the organizers; then the entire workshop was transferred from the castle premises to a former public school building. The disadvantages and obstacles outlined above were never so great, however, as to stand in the way of the annual bronze casting event, which is a tribute to the perseverance and will of the organiz ers, artists, experts, supporters and in many cases, the town’s inhabitants. As a result of hard work and dedication, Lendava’s bronze casting has grown from a creative workshop into a social event, gain ing widespread interest from year to year.
The fact that we are facing such “problems” in 2019 indicates that we have fifteen successful and pro ductive years behind us and that Lendava’s bronze casting has a future. However, to remain competi tive and innovative alongside traditions, we have to ask ourselves over and over again, “What next?” This year, six artists have enriched the excellent col lection of small sculptures in the attic of Lendava’s castle. There is no need to introduce Ferenc Király separately to Lendava Gallery’s visitors because his regular participation included every bronze casting colony; but he also founded the fine arts colony in 1973. János Lipovics appears in Lendava almost yearly and leaves a deep imprint on colony life not just as an artist but as a bronze casting mas ter as well. Two Croatian artists joined up this year: Stephan Lupino, who became world-famous for his New York nightlife photos, and Marijan Mirt, who has been active in Maribor for several years. Similarly, Attila Rajcsók is a newcomer to Lendava’s fine arts colony and, alongside his artistic work, he helped as a foundry master. Robert Jurak, a local artist, met with this technique for the first time.
We have heard and read many laudatory thoughts about the merits of our international fine arts colony and the resulting collection of small sculptures. In the first catalog published in 2005, László Kostyál stated: “… and this year they set up a workshop for casting sculptures in bronze. The significance of that step can not be emphasized too strongly for it would be hard to find such an industrious colony anywhere else in Europe where something similar might be offered.” That statement still holds true today, since not only would we be hard pressed to find a match for the bronze casting colony anywhere else in Europe, but the collection assembled over the years can be
7
Robert JURAK Ribji pogled / Haltekintet / Fishy View 2019, bron / bronz / bronze, 44,5 x 22,5 x 22,5 cm
Robert Jurak se je z obdelavo kovine seznanil v svojem poklicu ključavničarja, pred nekaj leti pa ga je ta de javnost iz industrijskega okolja popeljala v svet umetnosti. Pri ustvarjanju običajno uporablja železo in je bolj monter kot modelar. Ribji pogled je njegova prva v bron odlita skulptura. Kljub temu da se pri modeliranju ne počuti najbolj sproščeno, je ustvaril zelo ekspresivno malo plastiko, za katero je navdih zajel iz lastnega oko lja. V Jurakovih delih pogosto odsevajo značilnosti njegove ožje domovine. Tak je na primer tudi motiv ribe, ki na nek način simbolizira reko Muro, vendar s svojo prazgodovinsko obliko spominja tudi na fosile, ki bi lahko bili celo ostanki nekdanjega Panonskega morja.
Robert Jurak lakatosként ismerkedett meg a fémmegmunkálással, ami aztán néhány éve az ipari környezetből mindinkább a művészi világba sodorta. A mindennapokban többnyire vassal dolgozik, és inkább „összesze relő” művész, mintsem mintázó. A Haltekintet az első bronzban készült alkotása. Noha érezhető, hogy a mo dellálás terén nem érzi magát annyira otthon, mégis kifejező kisplasztikát hozott létre, amelynek ötletét saját környezetéből vette. Jurak műveiben gyakran köszönnek vissza szűkebb pátriájának a jellegzetességei. Ilyen például a hal motívuma is, amely egyrészt a Mura folyót idézi, másrészt pedig a maga ősi megjelenésével olyan fosszíliák benyomását kelti, amelyek akár az egykori Pannon-tengerből is itt maradhattak volna.
Robert Jurak became familiar with metal works as a locksmith, but after a few years, he was drawn from the industrial environment into the world of art. He usually works with iron in his everyday life and is more of an “assembler” of art than a modeler. Fishy View is his first piece in bronze. Although he may feel less at home with modeling, he created an expressive sculpture inspired by his environment. Jurak’s works often echo charac teristics close to his native land. So it is that his fish motif can evoke the river Mur, but its ancient appearance also gives the impression of fossils that could be remnants of the former Pannonian Sea.
8
9
Ferenc KIRÁLY Trojnost / Hármasság / Trinity 2019, bron / bronz / bronze, 53 x 21 x 21 cm
V umetnosti Ferenca Királya so individualni simboli, zaradi katerih je njegovo ustvarjalno delo postalo prepo znavno in edinstveno, že od nekdaj igrali pomembno vlogo. Ti simboli so starodavnega izvora, natančneje večni. Pojmi, ki se nenehno pojavljajo v njegovih stvaritvah so ženskost, čistost, materinstvo, lepota, plodnost in resnica. Skulptura Trojnost prikazuje tri like, ki se dvigajo iz tal, nato pa se v zgornjem delu srečajo in rahlo prepletejo. Tovrstna vizualna formulacija je zelo blizu tistemu, kar trojstvo ali številka tri pogosto pomeni, to je simbiozi razdvojenosti, kar je odraz enotnosti boga, vesolja in človeka. Pomembno je, da Király tega ne posku ša predstaviti kot absolutno celoto, ampak na tak način upodablja iz več elementov zgrajeno enotnost.
Király Ferenc művészetében mindig is fontos szerepet foglalt el az az egyéni szimbólumtár, amely alkotói munkásságát felismerhetővé és egyedivé tette. Ezek a szimbólumok ősi eredetűek, pontosabban fogalmazva mindenkoriak. Ilyen a nőiesség, a tisztaság, az anyaság, a szépség, a termékenység, az igazság fogalma, amelyek szüntelenül felbukkannak Király alkotásaiban. A Hármasság című szobor három, a földből növő formát ábrázol, amelyek fent találkoznak, és enyhén egymásba fonódnak. Ez a fajta vizuális megfogalmazás közel áll ahhoz, amit sok esetben a hármasság, illetve a hármas szám jelent: a szétválasztottság szimbiózisa, amely az isten, az univerzum és az ember egységének a leképeződése. Fontos, hogy Király ezt nem abszolút egységként próbálja elénk tárni, hanem ily módon az elemekből felépülő egységet ábrázolja.
Individual symbols have always played an important role in Ferenc Király’s art, and that makes his creations recognizable and unique. These symbols are of ancient origin, or to be more precise, everlasting. Concepts like femininity, purity, motherhood, beauty, fertility, and truth appear continually in his sculptures. The work, Trinity, is composed of three forms that arise from the ground, meet at the top and are slightly intertwined. This visual formulation approaches what is often referred to as threefold or triad: a symbiosis of separation repre senting the unity of God, the universe and man. Notably, Király does not attempt to present this to us as an absolute whole, but rather, he depicts unities that are built up from elements.
10
11
LIPOVICS János Strast / Szenvedély / Passion 2019, bron / bronz / bronze, 22 x 19 x 11 cm
Opus Jánosa Lipovicsa vsebuje več del, ki prikazujejo človeški par, torej moškega in žensko. Motiv dvojice ima lahko več pomenov, na eni strani lahko izraža razdvojeno celoto (povezanost), na drugi pa njeno naspro tje. Lipovicseva skulptura Strast ponazarja prvi pomen, upodablja torej ponovno združitev moškega in ženske, kar nam umetnik predstavlja kot dejstvo, ne pa kot idealizirano lepoto telesne združitve. Tako bo sporočilo skulpture verodostojno, saj ne išče politične korektnosti in njen cilj ni podiranje tabujev. Ekspresivno oblikovanje površine krepi strast, goreče želje, nagon in spodbudo.
Lipovics János életművében több olyan alkotás is megtalálható, amelyek az emberi párost, a férfit és a nőt ábrázolja. A páros együttese több jelentést is hordoz, egyfelől kifejezheti a kettébomlott egységet (az ös� szetartozást), valamint ezzel szemben az ellentétet is. A Szenvedély című Lipovics-szobor az előbbi jelentést hordozza, vagyis a nő és a férfi újraegyesülést ábrázolja, amit inkább tényként állít elénk, mintsem a testi kapcsolat esetleges idealizált szépségét mutatná. A szobor üzenete ettől lesz hiteles, ugyanis nem törekszik politikai korrektségre, és nem tabudöntögetés a célja. Az expresszív felületképzés a szenvedélyt, a túlfűtött vágyakat, az ösztönt és a késztetést erősíti.
Several works in János Lipovics’s oeuvre depict the couple, man and woman. A set of two can carry various meanings; on the one hand, it can express a split unit (togetherness); on the other, the very opposite. Lipovics’s piece, Passion, contains the former meaning where the woman and the man represent a reunion, presented to us as a fact, rather than an idealized beauty of physical contact. This makes the work’s message credible, as it does not seek political correctness and is not intended to be taboo. The expressive modeling of the surface enhances passion, overheated desire, instinct, and impulse.
12
13
Stephan LUPINO Trofeja / Trófea / Trophy 2019, bron / bronz / bronze, 31,5 x 72 x 16 cm
Stephana Lupina poznajo zlasti tisti, ki jih zanima fotografija, saj si je kot fotograf pridobil mednarodni ugled, v zadnjem obdobju pa svojo ustvarjalnost izraža predvsem v svetu skulptur in slik. Čeprav oba medija ustvar jalcu nudita veliko svobodnejši način izražanja, je pri izbiri motivov ostal zvest tistemu, s čimer se je ukvarjal že kot fotograf. To pa ni nič drugega kot lik človeka oziroma v tem primeru njegov del. Tako stvaritev z naslovom Trofeja upodablja žensko nogo, ki s svojega majhnega podnožja vdira v prostor skoraj iz niča. S tem je noga prikrajšana za svoj prvotni kontekst in dobi povsem drugačen pomen. Obdelava površine ženske noge je dekorativna, s čimer se je Lupino izognil monotonemu videzu.
Stephan Lupino neve inkább azoknak csenghet ismerősen, akik a fotóművészet iránt érdeklődnek, hiszen Lupino fotósként nagy nemzetközi hírnévre tett szert. Az elmúlt időszakban viszont alkotói késztetését a szobrok és a festmények világában éli ki. Noha mindkét médium sokkal szabadabb megfogalmazási lehetőséget nyújt az alkotónak, mégis megtartotta azt a motívumválasztást, amely fényképészként is foglalkoztatta. Ez pedig nem más, mint az emberi alak, illetve ebben az esetben annak egy része. A Trófea című alkotás egy női lábat ábrázol, ami szinte a semmiből tör a térbe a saját kis talpazatából. A láb ezáltal meg van fosztva az eredeti kontextusától, és így teljesen más értelmet nyer. Az erotikus női láb felületi kezelése dekoratív, amivel Lupino kikerülte az alkotás monoton megjelenését.
Stephan Lupino’s name may sound familiar to those interested in photography, for as a photographer, he has gained a solid reputation internationally. In recent times, however, his creative drive has developed in the world of sculpting and painting. While both means provide the artist with much more freedom of expression, his choice of motifs are still those that he uses as a photographer. And this means nothing more than the human figure or, in this case, part of one. His work, Trophy, depicts a woman’s foot that seems to break into space out of nowhere from its small pedestal. Thus deprived of its original context, the foot takes on a completely different meaning. Lupino avoids monotony in his work through his decorative treatment of the erotic female foot.
14
15
Marijan MIRT Gobec / Pofa / Muzzle 2019, bron / bronz / bronze, 102 x 18 x 15,5 cm
Delo Marijana Mirta z naslovom Gobec zaradi podolgovatih in s tem rahlo popačenih figur ter grobe, sko rajda grčavo obdelane površine na prvi pogled spominja na stvaritve slavnega italijanskega kiparja Alberta Giacomettija. Tak način oblikovanja človeške podobe pa se ne pojavi samo pri omenjeni Mirtovi skulpturi, temveč tudi pri njegovih ostalih stvaritvah. Gobec od daleč prikazuje človeško figuro, a če si ga ogledamo od blizu, ugotovimo, da je telo na zanimiv način okronano s pasjo glavo, manjkata pa mu tudi obe roki. Telo s pasjo glavo asociira na Anubisa, staroegipčanskega boga mrtvih in vladarja podzemlja. Tudi Mirtova skulp tura se v prostor dviga tako, kot da izreka sodbo vsem, ki se pojavijo pred njo.
Marijan Mirt Pofa című alkotása – az elnyújtott és emiatt kissé eltorzult figurákkal, valamint a durván, szinte rücs kösen megmunkált felülettel – első pillantásra a híres olasz szobrászt, Alberto Giacomettit juttathatja eszünkbe. Ez a fajta emberformázás nemcsak Mirt e szobrában, hanem egyéb munkáiban is megjelenik. A Pofa távolról egy emberi alakot ábrázol, viszont közelebbről vizsgálva kiderül, hogy a testet érdekes módon kutyafej koro názza, továbbá hiányzik mindkét karja. A „kutyafejű” testről Anubiszra, az ókori egyiptomi hitvilág istenségére asszociálunk, akit az alvilág és a holtak oltalmazójaként tiszteltek. Mirt szobra is úgy emelkedik a térbe, mint aki ítéletet mond az előtte megjelenőknek.
At first glance, Marijan Mirt’s Muzzle -- with its elongated and slightly deformed figure and rough, almost gnarled surface – brings to mind the famous Italian sculptor, Alberto Giacometti. This stylization of the human form appears in Mirt’s other works as well as in this piece. The Muzzle resembles a human figure from a dis tance, but a closer look reveals the body interestingly crowned by a dog’s head, and both arms are missing. We associate the “dog-headed” body with Anubis, an ancient Egyptian deity honored as a protector of the underworld and the dead. Mirt’s sculpture also rises into space, as if to judge those who appear before it.
16
17
RAJCSÓK Attila Lendavska večerja / Lendvai vacsora / Lendava Dinner 2019, bron / bronz / bronze, 8,5 x 25 x 25 cm
V umetnosti Attile Rajcsóka je jabolko oziroma ogrizek ponavljajoč motiv. Njegovo delo Lendavska večerja je v bistvu košara sadja, sestavljena iz obgrizenih jabolk. V različnih kulturah in religijah ima jabolko različen pomen. Okrogla oblika je pogosto simbol popolnosti, lahko pa tudi ljubezni in plodnosti, v krščanski tradiciji pa ponazarja greh in sadež z drevesa spoznanja hkrati. Jabolka Attile Rajcsóka nosijo v sebi večkratni pomen in so za umetnika neke vrste »alfa« sadeži. Ironija življenja je, da nam plod univerzuma predstavlja kot obgri zen, s tem pa se posmehuje življenju in prikazuje največjo možno banalnost. Po drugi strani pa tudi Rajcsók podobno kot Cézanne uporablja jabolka zato, da jih proučuje kot motive, včasih jih nagne nekoliko v desno, včasih pa malo v levo.
Rajcsók Attila művészetének visszatérő motívuma az alma, illetve az almacsutka. A Lendvai vacsora című alko tás tulajdonképpen egy már elrágott almákból álló gyümölcskosár. Az alma különböző jelentések hordozója a kultúrákban, illetve vallásokban. Gömbszerű formája gyakran jelképezi a teljességet, lehet továbbá a sze relem és a termékenység szimbóluma, de a keresztény hagyomány szerint egyszerre a bűnbeesés és a tudás fájának a gyümölcse is. Rajcsók Attila almái ezt a többszörös jelentést hordozzák magukban, és a művész egyfajta „alfa” gyümölcsként tekint rá. Az élet iróniája, hogy ezt a mindenség gyümölcsét lerágva teszi elénk, kigúnyolva ezzel magát az életet, és felmutatva a legnagyobb banalitást. Másfelől Cézanne-hoz hasonlóan Rajcsók arra használja fel az almát, hogy motívumként tanulmányozza: néha egy kicsit jobbra, néha egy kicsit balra dőlve.
A recurring theme in Attila Rajcsók’s art is the apple, or rather, an eaten one. His Lendava Dinner consists of a basket of apples devoured to the core. The apple has different meanings in cultures and religions. Its spherical shape often symbolizes wholeness, or it can be a symbol of love and fertility, and in the Christian tradition, it designates the fruit of both sin and the tree of knowledge. Attila Rajcsók’s apples involve those multiple mean ings, and the artist sees them as a kind of “alpha” fruit. The irony in life is that by gnawing on this cosmic fruit, we mock life itself and exhibit the greatest banality. At the same time, Rajcsók, like Cézanne, uses the apple as a motif for study: sometimes leaning it a little to the right, sometimes a little to the left.
18
19
20
21
47.
Mednarodna likovna kolonija Nemzetközi Művésztelep International Fine Arts Colony Lendava • Lendva, 2019 Odlivanje v bron | Bronzöntés | Casting in Bronze
Organizator kolonije Művésztelep szervezője Colony organizer Strokovni vodja kolonije Művésztelep szakmai vezetője Leader of Colony Katalog izdala in založila Katalógus kiadója Publisher of Catalogue Za založnika A kiadásért felel For the Publisher Spremno besedilo Kísérôszöveg Text
Galerija-Muzej Lendava
Franc Gerič
Galerija-Muzej Lendava
Dubravko Baumgartner
Atilla Pisnjak
Prevod v slovenščino Szlovénre fordította Slovenian translation
Vesna Dunjko
Prevod v angleščino Angolra fordította English translation
Suzanne Király-Moss
Lektura Lektorálták Language editors
Ivanka Bratkovič Suzanne Király-Moss
Fotografija Fotó Photography
Dubravko Baumgartner Nara Dominko Marijan Mirt
Oblikovanje Katalógusterv Design
Dubravko Baumgartner
Tisk Nyomda Printed by Naklada Példányszám Copies
Digifot, Lendava
100
Banffyjev trg 1 - Bánffy tér 1• 9220 Lendava - Lendva • Slovenija • Telefon: +386 (0)2 578 92 60 • E-mail: info@gml.si • www.gml.si
© 2019 Galerija-Muzej Lendava Galéria-Múzeum Lendva