48. mednarodna likovna kolonija Lendava (2020) by Galerija-Muzej Lendava / Galéria-Múzem Lendva

48.

Mednarodna likovna kolonija Nemzetközi Művésztelep International Fine Arts Colony

Lendava • Lendva, 2020 Odlivanje v bron

Bronzöntés

Casting in Bronze

48. Lendava • Lendva, 2020

48. MEDNARODNA LIKOVNA KOLONIJA LENDAVA

Bronasti kipi v letu korone Leto 2020 se še ni končalo, vendar že pred nastopom novega leta lahko izjavimo, da je bilo letošnje leto korone. Epidemija in ukrepi, ki so bili sprejeti za njeno zajezitev, so tako v življenju kulturnih ustanov kot tudi v življenju ustvarjalcev pustili svoj pečat. Za umetnike je epidemija, oziroma natančneje z njo povezani ukrepi širom sveta, pomenila ogromen izpad dohodkov, kar so z več ali manj uspeha poskušale omiliti države, zavodi, civilne organizacije in združenja. To pa je morda še najbolj prizadelo odrske igralce in estradne umetnike, medtem ko so likovni umetniki s pomočjo svetovnega spleta lahko še naprej unovčevali svoje umetnine. Tudi med likovnimi umetniki je bilo mogoče slišati nekaj pritoževanja, lahko pa ugotovimo, da so imeli tudi v tem času lažje delo tisti, po delih katerih vlada na splošno veliko zanimanje, in tisti, ki so v preteklih nekaj letih uspeli razviti svoj menedžment na spletu. Nastala situacija pa je nazorno pokazala pomanjkljivosti sveta umetnikov oziroma njihovega dela na področju digitalizacije. S tem se je pomembno soočiti, kajti splet ne definira le prihodnosti, ampak že tudi sedanjost. V mnogih primerih, predvsem na institucionalni ravni, je digitalna predstavitev precej napredovala, se razvila, medtem ko mnogi ustvarjalci niso znali izkoristiti možnosti, ki jih ponuja internet. To je žalostno predvsem v luči dejstva, da so v drugem desetletju 21. stoletja družbeni mediji postali osnovno sredstvo za samopromocijo. Žal se temu področju niti v institucionalnem izobraževanju ne namenja potrebne pozornosti, ponekod celo nič, kar bistveno otežuje samostojno eksistenco umetnikov in povečuje njihovo izpostavljenost. V muzejih in drugih kulturnih ustanovah je za izpostavljenost poskrbela odsotnost obiskovalcev, še posebej po popolnem zaprtju. Tudi zavod Galerija - Muzej Lendava je bil med 13. marcem in 5. majem, potem ko so na pristojnem ministrstvu sprejeli odločitev o zaprtju slovenskih

muzejev, primoran zapreti svoja vrata. Obiskanost lendavske ustanove po ponovnem odprtju ni dosegla števila iz istega obdobja prejšnjega leta, saj ni bilo organiziranih izletov z avtobusi, meje so (bile) občasno zaprte, morda pa je nekoliko pojenjala tudi motivacija ljudi za izlete. Rezultat tega pa ni le slabša statistika, ampak so ustanove ostale tudi brez zajetnega prihodka. V povezavi s tem so se spreminjale tudi izvedbe programov, predvsem v negativnem pomenu. Najavljeni dogodki so bili bodisi popolnoma odpovedani bodisi so se v neki obliki zreducirali. Pri tem niti Galerija - Muzej Lendava ni izjema, saj je bila galerija med letom primorana izvesti več sprememb. Veličino in pomen simpozija vlivanje v bron kaže že dejstvo, da njegova organizacija in izvedba niti za minuto nista bili vprašljivi. Čeprav je težke čase občutila tudi letošnja likovna kolonija, se vsebina ni bistveno spremenila. Sama izvedba se je razlikovala le po tem, da je na prizorišču delalo razmeroma malo umetnikov, bolj je prišlo v ospredje delo od doma, kar je bilo v skladu s priporočili za zajezitev širjenja virusa. Kljub temu pa je letošnje leto prineslo tudi nekaj novosti tako s tehničnega kot vsebinskega vidika, kar dodatno vpliva na zanimivost simpozija in zbirke. Od začetka do konca umetniške kolonije so bili prisotni le trije umetniki, in sicer Attila Rajcsók in János Lipovics z Madžarske in Arijel Štrukelj iz Slovenije. Prva dva nista bila prisotna le kot umetnika, ampak sta prispevala pomemben delež tudi pri pripravah na vlivanje in pri odlivanju v bron. Ferenc Király, Béla Tóth in Gábor Benő Pogány so levji delež dela opravili doma. Kip Luja Bezeredija je bil odlit posthumno, saj čakovskega umetnika že od leta 1979 ni več med nami.

48. LENDVAI NEMZETKÖZI MŰVÉSZTELEP

Bronzszobrok a koronavírus évében Még nem ért véget 2020, de nem sokkal az új esztendő beköszönte előtt már kijelenthető, hogy ez az év a koronavírus éve volt. A járvány és a megfékezése érdekében hozott intézkedések sok mindenre rányomták a bélyegüket mind a kulturális intézmények, mind pedig az alkotók életében. Világszerte hatalmas jövedelemkiesést jelentett a művészek számára a járvány, pontosabban az ezzel kapcsolatos szigorítások, amin az országok, intézmények, civilszervezetek és összefogások kisebb-nagyobb sikerrel próbáltak enyhíteni. Leginkább talán a színpadi színészeket és előadóművészeket sújtotta a helyzet, miközben a képzőművészek a világháló segítségével továbbra is értékesíthették alkotásaikat. Ennek ellenére a képzőművészektől is lehetett panaszokat hallani, de megállapítható, hogy az, akinek a munkáira általában nagy a kereslet és akinek az elmúlt néhány évben sikerült a világhálón menedzselnie magát, annak könnyebb dolga volt ezekben az időkben. Viszont ez a helyzet rámutatott a művészvilág, pontosabban annak egy részének a digitalizációs hiányosságaira. Ezzel azért is fontos szembesülni, mert a világháló már nemcsak a jövőt, de a jelent is meghatározza. Sok esetben, főleg intézményes szinten már előrehaladott, fejlett a digitális megjelenés, miközben sok alkotó nem tudta kiaknázni az internet adta lehetőségeket. Ez annak tükrében elszomorító, hogy a 21. század második évtizedében az önmenedzselésnek alapvető eszköze lett a közösségi média. Sajnos erre a hivatalos oktatásban sem fektetnek kellő hangsúlyt, sőt néhol semmit, ami megnehezíti a művészek önálló boldogulását és növeli a kiszolgáltatottságukat. A kulturális és múzeumi intézmények esetében leginkább a látogatók hiánya volt az, ami hangsúlyos jelenségnek számított 2020-ban, főleg a teljes bezárásokat követően. A Lendvai Galéria-Múzeum is kénytelen volt zárva tartani

március 13. és május 5. között, miután az illetékes minisztérium meghozta a szlovén múzeumok bezárásáról a döntést. A lendvai intézmény látogatottsága az újranyitást követően nem tudta elérni a tavalyi év azonos időszakának számait, ugyanis elmaradtak a buszos kirándulások, a határok időnként zárva vannak/ voltak, és talán az emberek kirándulókedve is alábbhagyott. Ez nemcsak statisztikai elmaradást eredményezett, hanem jelentős bevételtől is elestek az intézmények. Ennek következtében a programkivitelezések is változtak, jellemzően negatív irányba. Vagy teljesen elmaradtak bizonyos meghirdetett események, vagy redukálódtak valamilyen formában. Ez alól a GalériaMúzeum sem volt kivétel, hiszen több változást is kénytelen volt eszközölni az év folyamán. A bronzöntő szimpóziumnak a nagyságát és a fontosságát mutatja az, hogy annak megszervezése és lebonyolítása egy percig sem volt kérdéses. Noha a nehéz időket megérezte az idei művésztelep is, lényegében nem változott a tartalom. Önmagában a lebonyolítás annyiban különbözött, hogy viszonylag kevés művész dolgozott a helyszínen, inkább az „otthoni” munkavégzés került előtérbe, ami összhangban volt a vírusterjedés megelőzését szolgáló intézkedésekkel. Ennek ellenére egy-két újítást is hozott az idei év mind technikai, mind tartalmi szempontból, ami tovább fokozza a szimpózium és a gyűjtemény érdekességét. Csak három művész volt jelen az idei művésztelepen az elejétől a végéig: Rajcsók Attila és Lipovics János Magyarországról, valamint a szlovéniai Arijel Štrukelj. Az első kettő alkotó nem csak művészként volt jelen, hanem a szobrok előkészítésénél és az öntésnél is komoly szerepet vállaltak. Király Ferenc, Tóth Béla és Pogány Gábor Benő otthonaikban végezték el a munka oroszlánrészét, Lujo Bezeredi szobra pedig posztumusz került kiöntésre, ugyanis a csáktornyai művész már 1979 óta nincs velünk. 6 4

48th INTERNATIONAL FINE ARTS COLONY LENDAVA

Bronze Sculptures in the Year of the Corona Virus Though 2020 is not over yet, shortly before the start of the new year it can be said that this was the year of the corona virus. The epidemic and the measures taken to curb it have left their mark on many things in the lives of both cultural institutions and artists. The epidemic, or to be precise, the austerity measures taken more or less successfully by countries, institutions, civil organizations and associations to try to mitigate it, mean a huge loss of income for artists worldwide. Perhaps the hardest hit are stage actors and performers since visual artists are still able to sell their works through the World Wide Web. Some complaints are also heard from them, but you could say that those whose works are generally in high demand and who have managed their way online in the last few years have had it easier these days. However, this situation highlights the shortcomings of digitization in the world of art, or rather, in parts of it. It is important to face this because the web determines the present as well as the future. On an institutional level, the digital presence is already advanced, but many artists are still not able to take advantage of the opportunities offered by the Internet. This is saddening in light of the fact that in the second decade of the 21st century, social media has become an essential tool for self-management. Unfortunately, this is not given enough emphasis in formal education, and in some cases none, which makes it difficult for artists to thrive on their own and this increases their vulnerability. A pronounced phenomenon in 2020 was the lack of visitors to museums and other cultural institutions, especially following total shutdowns. After ministry authorities decided to close Slovenia’s museums, Gallery-Museum Lendava had to shut its doors between the 13th of March and the 5th of May. When it reopened, the number of visitors did not reach the same figures as in the same period last year, because organized bus

trips were halted, the borders are / were sometimes closed, and perhaps people’s wish to travel also decreased. A statistical lag ensued and institutions lost significant revenue. Consequently, program implementations changed, typically in a negative direction. Announced events were completely canceled or reduced in some form. The Gallery-Museum was no exception, and it was forced to make constant changes throughout the year. The fact that not for a single moment was its organization and performance in question speaks of the magnitude and importance of the Bronze Casting Symposium. Although the art colony also experienced the present difficulties, its content was not altered appreciably. Its realization differed only insofar as relatively few artists worked at the site, with “home” work coming to the fore, in line with measures to prevent the spread of the virus. Nevertheless, this year also brought one or two innovations, both technical and in terms of content, to further boost interest in the symposium and the Gallery’s collection. Only three artists were present from beginning to end at this year’s art colony: Attila Rajcsók and János Lipovics from Hungary, and Arijel Štrukelj from Slovenia. The first two took part not just as artists; they also played a major role in preparing and casting the sculptures. Ferenc Király, Béla Tóth and Gábor Benő Pogány completed the lion’s share of their works in their own homes, and the Lujo Bezeredi piece was cast posthumously, as the artist from Čakovec has not been with us since 1979.

7 5

Dela / Munkák / Works

Lujo BEZEREDI Brez naslova / Cím nélkül / Untitled 2020, bron / bronz / bronze, 36 x 22 x 19 cm

Lujo Bezeredi, rojen kot Bezerédi Lajos (Nova, Madžarska, 21. 11. 1898 – Čakovec, Hrvaška, 20. 4. 1979), ni ravno znan lendavskemu občinstvu, kljub temu da se je rodil v bližnji Novi (Madžarska), največji del svojega življenja pa preživel v Čakovcu. Leta 1917 je šolanje začel na učiteljišču v Budimpešti, sočasno pa je bil vpoklican v vojsko. Pozneje se je pridružil revoluciji, ki jo je vodil Béla Kun, in sodeloval pri ustanovitvi Baranjsko-bajske madžarsko-srbske republike. Za svojo dejavnost je bil obsojen na smrt, vendar je uspel prebegniti v Jugoslavijo. Nato je emigriral v Bolgarijo, kjer se je preživljal s priložnostnimi fizičnimi deli. Leta 1922 se je v Zagrebu vpisal na kiparski oddelek likovne akademije. Med leti 1936 in 1941 je živel v Beogradu, leta 1942 pa se je trajno naselil v Čakovcu. Tematika Bezeredijeve figurativne umetnosti je največkrat vaški milje, torej ljudje in živali.1 Negativ Bezeredijevega kipa iz silikonske gume je Galeriji - Muzeju podaril Ferenc Király, da bi dodatno obogatil že tako bogato zbirko. Umetnina brez naslova upodablja žensko, ki v naročju stiska k prsim dete. Iz tega ne izvemo, če je ovekovečen moment dojenja ali pa gre morda za pozo, podobno motivu pieta. Poteze obraza ženskega lika z ruto delujejo precej staro, tako da ni gotovo, da sta v kipu upodobljena mati in otrok. Drža njenega telesa, ki nakazuje premik, in pozicija nog jo delata napeto, kot da bi želela zaščititi otroka. Kubični, površen svet oblik kaže tipičen bezederejevski stil, ki ga je mojster pogosto uporabljal. Poleg tega je kip precej ekspresiven, kar ne velja le za njegov stil, ampak tudi za vedenje ženske. Lujo Bezeredi (született Bezerédi Lajos, Nova, Magyarország, 1898. november 21. – Csáktornya, Horvátország, 1979. április 20.) talán nem annyira ismert a lendvai közönség előtt, annak ellenére, hogy a közeli Nován született és életének legjelentősebb részét pedig Csáktornyán töltötte. 1917-ben a Budapesti Tanítóképző Intézetben kezdett tanulni, s ezzel egyidőben behívták katonának. Később csatlakozott a Kun Béla vezette megmozdulásokhoz és a Tanácsköztársasághoz, valamint részt vett a Baranya–bajai Szerb–Magyar Köztársaság létrehozásában. Tevékenységéért halálra ítélték, de sikerült Jugoszláviába szöknie. Kivándorolt Bulgáriába, ahol alkalmi fizikai munkákból élt. 1922-ben Zágrábban beiratkozott a Képzőművészeti Akadémia szobrász szakára. 1936 és 1941 között Belgrádban élt, majd 1942-ben véglegesen Csáktornyán telepedett le. Bezeredi figuratív művészetének témája a leggyakrabban az emberi élet, alapvetően a falusi miliő: annak emberei és állatai.1 A 2020-ban kiöntött Bezeredi-szobor szilikongumi negatívját Király Ferenc szobrászművész adta a Galéria-Múzeumnak, hogy ezzel is gyarapítsa gazdag gyűjteményét. A cím nélküli alkotás egy nőt ábrázol, aki a melléhez szorítva egy csecsemőt tart a kezében. Nem derül ki, hogy esetleg a szoptatás momentumát örökítette meg a művész vagy csak egy pietá-szerű pózról van szó. Habár a kendős nőnek viszonylag öreges az arckifejezése, így nem biztos, hogy anya és gyermeke látható a szoborban. A nő mozduló testtartása és lábainak tartása feszültté teszi őt, mintha védeni próbálná a gyereket. A szobor kubista, elnagyolt formavilága Bezeredi stílusát mutatja, amit gyakran alkalmazott a mester. Emellett a szobor viszonylag expresszív, ami nem csak a stílusára, de a nő mozdulataira is igaz. Lujo Bezeredi (born Lajos Bezerédi, Nova, Hungary November 21, 1898 – died in Čakovec, Croatia April 20, 1979) may not be too well-known to the Lendava audience in spite of his having been born in nearby Nová and having spent most of his life in Čakovec. He began his studies at the Budapest Teacher Training Institute in 1917, at which time he was also drafted into the army. Later he joined movements led by Béla Kun and the Soviet Republic, and he participated in establishing the Baranya-Baja Serbian-Hungarian Republic. He managed to escape to Yugoslavia to avoid the death penalty for his activities. Emigrating to Bulgaria, he lived there from casual physical labor. In 1922, he enrolled in the sculpture department of the Academy of Fine Arts in Zagreb. Between 1936 and 1941 he lived in Belgrade, and he finally settled in Čakovec in 1942. Bezeredi took his figurative themes mostly from real life, above all from a rural milieu, its people and animals.1 Sculptor Ferenc Király donated the silicone negative of Bezeredi’s sculpture, cast in 2020, to the Gallery-Museum to add to its already rich collection. The untitled work depicts a woman pressing a baby to her breast. It is uncertain whether the artist captured an age-old moment of breastfeeding or perhaps a pieta-like pose. The facial features of the female character with a scarf look quite old, so it is unclear whether the statue does depict mother and child. Her posture, indicative of movement, and the tenseness of her legs suggest she is trying to protect the child. The sculpture’s cubistic, sketchy modeling demonstrates a style the master, Bezeredi, often used. The piece is relatively expressive, apparent not only in its style, but also in the woman’s movements. 1

Oto Švajcer: Bezeredi Lujo, In: Hrvatski biografski leksikon, 1983.

Ferenc KIRÁLY Erotična sporočila / Erotikus üzenetek / Erotic Messages 2020, bron / bronz / bronze, 40 x 27 x 16 cm

Ferenc Király je zaradi nevarnosti svoje naloge, povezane z vlivanjem v bron, delo raje opravil v varnosti svojega doma. Kreativnost umetnika, ki je že zakorakal v osemdeseta leta, ne pojenjava, kar kaže tudi njegova skulptura Erotična sporočila. V mali plastiki je mogoče prepoznati žensko telo, toda ne v naturalistični upodobitvi in ne z naglašeno spolnostjo. Kip je sestavljen iz dveh delov, spodnjega in zgornjega. Spodnji del sestoji iz osrednjega elementa, ki je bolj grobo in temneje obdelan, in dveh oblik, ki izraščata iz njega in spominjata na rogova. Te oblike ustrezajo stilizirani upodobitvi ženskih nog, ob vznožju katerih se razteza čipkast pas. Ta filigranski pas spominja na podvezo, ki se oprijema ženskega stegna. Med obema nogama se na bolj strukturirani površini prikaže odprtina, vagina. Srednji del, ki se navzgor tanjša, nato pa spet razpre, se zaključi v dveh manjših oblikah, ki prav tako spominjata na rogova, ki se na vrhu dotikata. Zaobljena zgornja oblika asociira na ženske prsi, toda ponavljajoče se odprtine spominjajo na ženske genitalije. Kljub temu da Ferenc Király žensko predstavlja kot vir erotičnega navdiha, je ne popredmeti. Tudi bolj ali manj skrite aluzije na ženski spolni organ niso vulgarne, iz njihovega oblikovanja mnogo bolj izžareva predanost. Ferenc Király je bil od nekdaj velik oboževalec ženskega spola, tako da kipi, povezani s tem motivom, tvorijo velik delež njegove umetnosti. Király Ferenc az idei veszélyhelyzet miatt inkább otthona biztonságában végezte el a bronzöntéshez köthető feladatait. A már 80. életévén túl lévő művész semmit sem veszített alkotói kedvéből, amit új, Erotikus üzenetek című szobra is mutat. A kisplasztikában a női test fedezhető fel, viszont nem természethű ábrázolásban és a nemiséget hangsúlyozón. A szobor két részből, egy alsóból és egy felsőből épül fel. Az alsó rész egy durván és sötétebben megdolgozott központi elemből és a belőle kétoldalt kinővő szarvszerű formákból épül fel. Ezek a formák a női lábnak a stilizált megfelelői, amelyeknek a tövében csipkézett sáv húzódik. Ez a filigrán sáv a női combokra feszülő harisnyakötőt idézi. A két láb között, a strukturáltabb felszínen egy nyílás, a vagina mutatkozik meg. A felfelé elvékonyodó, majd ismét szétnyíló középső rész szintén két kisebb szarvszerűségben végződik, amelyek fent, a csúcsban összeérnek. A gömbölyded felső forma a női emlőkre asszociál, de a megismétlődő nyílások egyaránt a női genitáliát idézik. Annak ellenére, hogy a nőt mint az erotikai ihlet forrását mutatja be Király Ferenc, nem tárgyiasítja. A női nemi szervre való rejtett és kevésbé rejtett utalások sem vulgárisak, sokkal inkább a hódolat sugárzik a megformálásukból. Király Ferenc a női nemnek mindig is nagy hódolója volt, így a motívumhoz köthető szobrok nagy számban képezik a részét művészetének. This year’s emergency prompted Ferenc Király to carry out his bronze casting tasks in the safety of his home. The over-80 artist has lost nothing of his creative spirit, as we can see in his new sculpture, Erotic Messages. It is possible to recognize a woman’s body in the small work, but not in a naturalistic depiction and with no accentuated sexuality. It consists of a lower and an upper part. The lower part has a rougher and darker central element with a horn-like shape growing out of each side. These shapes are the stylized equivalent of female legs with a serrated band at their base. This filigree band suggests a garter stretched on a woman’s thigh. Between the legs, on a more structured surface, an opening, the vagina, appears. The middle part of the form tapers upwards and then widens again, ending in two more, smaller, horn-like shapes that join at the top, at the apex. The rounded upper shapes might be associated with female breasts, and both repetitive openings are redolent of female genitalia. In spite of Ferenc Király presenting women as a source of erotic inspiration, he does not objectify them. His hidden and less hidden references to female genitalia are not vulgar, but rather, their design radiates hommage. Ferenc Király has always been a great admirer of the female gender, so the large number of his sculptures dedicated to that motif make up a good deal of his art.

LIPOVICS János & Tzo BABARIS Duhovnici / Papnők / Priestesses 2020, bron, tekstil, železo / bronz, textíl, vas / bronze, textile, iron, 2 x (178 x 50 x 50) cm

János Lipovics, ki je umetnik povratnik in na simpoziju strokovnjak za vlivanje v brona, je v letu 2020 nase opozoril z drzno idejo in izvedbo. Poleg brona je osnovni material njegove umetnine tekstil. Zaradi slednjega je na pomoč poklical grško modno oblikovalko Tzo Babaris. Plod njunega sodelovanja je kip z dvema celopostavnima likoma z naslovom Duhovnici. János Lipovics je iz brona izdelal le doprsna kipa skulpture. Na prvi pogled se glavi nadaljujeta v telo, toda v resnici doprsna kipa podpira le stojalo. Konstrukcijo pokriva enodelna obleka, ki prosto visi do tal. V umetnosti Jánosa Lipovicsa je klasični grški lepotni ideal ponavljajoč se motiv, zato liki, ki nastopajo v njegovih umetninah, dobijo svojstveno, za umetnika značilno upodobitev. Tudi Duhovnici sta se rodili v tem duhu, in sicer vitka, razvlečena obraza, dolga, skoraj pokončna nosova, razmeroma polne ustnice in podolgovate očesne jamice. Grški tip človeka dodatno okrepi obleka, ki kipoma daje dostojanstveno držo, izpostavljajoč njuni vlogi in značaja. Trden bron in prosto lebdeča obleka tvorita zanimivo dvojnost: bron simbolizira neživo neskončnost, obleka pa živo minljivost. Lipovics János, aki visszatérő művésze és mesterembere a bronzöntő szimpóziumnak, 2020-ban egy merész ötlettel és megvalósítással hívta fel magára a figyelmet. Alkotásához nemcsak a bronz szolgált alapanyagul, hanem a textil is. Utóbbi miatt pedig segítségül hívta Tzo Babaris görög ruhatervezőt. Kettőjük együttműködéseként jött létre a Papnők című, két teljesalakos alkotás. Lipovics János a szobroknak csak a büsztjét készítette el bronzból. Első ránézésre a testben is folytatódik a fej, de lényegében csak állvány tartja a mellszobrokat. A szerkezetet takarja az egyrészes ruha, ami szabadon a földig lóg. Lipovics János művészetében a klasszikus görög szépségideál visszatérő motívum, ezért alkotásainak szereplői mindig egy sajátos, a művészre jellemző görögös megfogalmazást kapnak. A Papnők is ebben a lelkületben fogantak meg: vékony, megnyújtott arcok, hosszú, szinte függőleges orrok, viszonylag telt ajkak és elhúzódó szemüregek. A görögös hatást a ruha is növeli, amely méltóságteljes tartást kölcsönöz a szobroknak, kiemelve szerepüket és jellemvonásukat. Érdekes kettősséget alkot a kemény bronz és a szabadon lebegő ruha: az előző az élettelen örökkévalóságot, utóbbi pedig az élő mulandóságot mutatja. János Lipovics, an artist and expert who participates frequently in the bronze casting symposium, attracted attention in 2020 with a bold idea and its attainment. Textiles as well as bronze served as the raw material for this artwork. And for help, he called upon Greek clothing designer Tzo Babaris. Their collaboration produced two full-length works entitled Priestesses. János Lipovics made only the bronze busts for the sculptures. At first glance, the heads seem like a part of the bodies, but actually only a stand holds them. A one-piece garment covers the structure and hangs freely to the ground. The classical Greek ideal of beauty is a recurring motif in János Lipovics’s art, therefore his conceptions always receive the artist’s typical, specific Greek expression. His Priestesses were also conceived in this spirit: thin, elongated faces, long, almost vertical noses, relatively full lips and elongated eye sockets. The garment enhances the Greek influence, giving the sculptures a portly appearance and highlighting their role and characteristics. The hard bronze and the free-flowing cloth form an interesting duality: the first representing inanimate perpetuity and the other, life's transience.

POGÁNY Gábor Benő Kalevala (Hommáge a Akseli Gallen-Kallela) 2020, bron / bronz / bronze, 49 x 48 x 9 cm

Gáborju Benőju Pogányu kljub temu, da je prvič obiskal Lendavo, vzdušje likovne kolonije in vlivanje v bron nista tuja, saj je glavni organizator kiparskega simpozija vlivanje v bron, ki deluje v sklopu likovne kolonije v madžarskem mestu Szolnok, hkrati pa je tudi predsednik društva, ki jo organizira. Kip, ki ga je pripravil za lendavski dogodek, je inspirirala slika z naslovom Branilci Sampa Akselija Gallena-Kallele iz leta 1896. Upodobljen prizor izvira iz finskega narodnega epa Kalevala. Kip se s sliko ujema v kompoziciji – lahko bi rekli, da je njen plastični ekvivalent – in od tod tudi naslov Hommáge a Akseli Gallen-Kallela. Sampo je mitski čudežni mlin v Kalevali, ki ga je kovaški mojster Ilmarinen izdelal za čarovnico Louho, kraljico Pohjole zato, da bi izpustila Vejnemöjnena. Toda Vejnemöjnenu je sampo uspelo ukrasti Louhi, ki jih je zaradi tega začela preganjati. Ko jih je ujela na morju, se je sampo v silovitem boju razbil in padel v morje. Tako slika kot kip prikazujeta trenutek boja. Na spodnjem delu so na barki vidni Vejnemöjnen in njegovi tovariši. Junak je upodobljen kot starec z dolgimi lasmi in dolgo brado. Tudi njegovi lasje skoraj napadalno vihrajo v vetru proti Louhi. Gnusna čarovnica je upodobljena s perutmi in ptičjimi kremplji. Dinamizem kompozicije zaznamujejo gibi likov in diagonalna postavitev. Poudarjena je praznina med dvema skupinama, ki vzporedno s trupom ladje zija od Vejnemöjnenovega meča do dvignjene sekire v desnem spodnjem kotu. Druga poudarjena smer je linija kopij mož na ladji, ki se nadaljuje v sami čarovnici. Kaotičnost, vehementnost in prenatrpanost prizora odseva napet trenutek spopada. Pogány Gábor Benő számára – annak ellenére, hogy első ízben járt Lendván – a művésztelepi és bronzöntői hangulat nem idegen, ugyanis főszervezője a Szolnoki Művésztelep keretein belül működő Bronzszobrászati Szimpóziumnak, valamint a művésztelepet működtető egyesület elnöke is egyben. Lendvára készített szobrát egy festmény ihlette, méghozzá Akseli Gallen-Kallela 1896-os, A szampó védői című alkotása. Az ábrázolt jelenet a finn nemzeti eposzból, a Kalevalából származik. Az elkészült szobor megegyezik a kép kompozíciójával, mondhatni annak plasztikus megfelelője – innen az alcím is, a Hommáge a Akseli Gallen-Kallela. A szampó egy mitikus csodamalom a Kalevalában, amit Ilmarinen kovácsmester készített a boszorkány Louhinak, Pohjola úrnőjének azért, hogy engedje el Vejnemöjnent. Viszont Vejnemöjnennek sikerült ellopnia a szampót Louhitól, aki emiatt üldözésükbe kezdett. Amikor a tengeren utolérte őket, a heves harcban a szampó összetört és vízbe hullt. A kép és a szobor is a küzdelem pillanatát mutatja. Az alsó részen, a bárkában látható Vejnemöjnen a társaival. A hős aggként van ábrázolva, hosszú hajjal és hosszú szakállal. A fejszőrzete szinte támadóan lobog a szélben Louhi irányában. A rút boszorkány szárnyakkal és madárkarmokkal van ábrázolva. A kompozíciónak a dinamizmusát az alakok mozdulatai, valamint az átlós kompozíció határozza meg. Hangsúlyos a két csoport között meghúzódó üresség, amely Vejnemöjnen kardjától a jobb alsó sarokban lévő felemelt baltáig húzódik, párhuzamosan a hajótesttel. A második hangsúlyos irány a hajóban lévők lándzsáinak a vonala, amely magában a boszorkányban folytatódik. A jelenet kaotikussága, vehemens jellege és túlzsúfoltsága visszaadja az összecsapásnak a feszült és akciódús pillanatát. Although Benő Gábor Pogány visited Lendava for the first time, the atmosphere of the art colony and bronze foundry was not new to him, as he is the main organizer of the Bronze Sculpture Symposium operating within the Szolnok artists' colony; he is also president of the association that organizes that colony. Akseli Gallen-Kallela’s 1896 painting, The Defense of Sampo, inspired his Lendava sculpture. Its scene originated in the Finnish national epic, the Kalevala. The sculpture has the same composition as the picture, its plastic equivalent, so to speak - hence its subtitle: Hommáge a Akseli Gallen-Kallela. The Sampo was a mythical, magical mill in the Kalevala, made by the blacksmith, Ilmarinen, for the sorceress, Louhi, Mistress of the North, to exonerate Väinämöinen. However, Väinämöinen managed to steal the Sampo from Louhi, who then pursued him. When she caught up with him at sea, a fierce battle took place and the Sampo fell into the water and shattered. Both the painting and sculpture describe that moment of struggle. Väinämöinen and his companions appear in the lower part of the boat. The hero is portrayed as an old man with long hair and a long beard. In the wind, his hair waves almost offensively towards Louhi. The ugly sorceress has birdlike wings and talons. The movements of the characters and their diagonal placement decide the composition’s dynamism. An accentuated gap between the two groups runs parallel to the hull of the ship from Väinämöinen's sword to the raised ax in the lower right-hand corner. A line made by the spears, leading to the sorceress, is the second spacial relation emphasized on the boat. The chaos, viciousness and overcrowding of the scene unfold a tense and robust moment of conflict in action.

RAJCSÓK Attila Modrost I / Tudás I. / Knowledge I 2020, bron / bronz / bronze, 8 x 10 x 7,5 cm

Modrost II / Tudás II. / Knowledge II 2020, bron / bronz / bronze, 10 x 8 x 8 cm

Attila Rajcsók je posegel po motivu, s katerim se je leta 2019 prvič prijavil v kolonijo v Lendavo. Jabolku je sedaj dal konkretnejši pomenom, saj se sadež enoznačno pojavlja kot simbol modrosti. Peščišče sredi jabolka ponazarja peterokrako zvezdo, pentagram, ki je tradicionalen simbol modrosti. Peščišče v obliki pentagrama v notranjosti jabolka je simbol duše, ki je skrita v telesu. Med iniciacijskimi obredi je to sadež spoznanja. Mi ga poznamo predvsem kot sadež z drevesa spoznanja, ki ga je Eva pojedla v raju, toda v krščanski interpretaciji ima dva pomena, saj je hkrati nosilec dobrega in zla. Pomen zla pozna vsakdo, saj je simbol spoznanja ob izvirnem grehu. Po srednjeveški legendi o svetem križu je Eva po Adamovi smrti na ukaz nadangela Mihaela na Adamovem grobu posadila vejico z drevesa spoznanja. Iz te veje je zraslo drevo, ki ga je Salomon odnesel in posadil na vrtu cerkve. Drevo so pozneje izkopali in ga vrgli v jezero Bethesda. Tam je tudi ostalo, dokler ga niso izvlekli, da bi iz njega izklesali križ, na katerega so razpeli Kristusa. Odtlej se drevo spoznanja lahko poistoveti tudi z drevesom vstajenja. V tem smislu je nosilec pozitivnega pomena. To dvojnost je Rajcsók ilustriral z razpolovitvijo dveh jabolk. Jabolki se razlikujeta, nista enaki, tako kot se razlikuje tudi njun razrez, saj je eno jabolko razpolovljeno vertikalno, drugo pa horizontalno. To nekako zavrača navidezno enakost, saj kljub temu da se v naravi za veliko stvari zdi, da so enake, v resnici niso. Oba dela povezuje kocka, ki je v nasprotju z zaobljeno obliko jabolk. Rajcsók Attila visszanyúlt ahhoz a motívumhoz, amellyel 2019-ben első ízben jelentkezett Lendván. Az almát viszont most sokkal konkrétabb jelentéssel ruházta fel, hiszen egyértelműen a tudás szimbólumaként jelenik meg. Az alma közepén lévő magház ötágú csillagot, pentagrammát képez, amely a tudás hagyományos jelképe. A pentagramma alakú magház az alma belsejében a testbe zárt szellem szimbóluma. Beavatási szertartásokon a megismerés gyümölcse. Nekünk leginkább a tudás fájának gyümölcseként ismert, amelyből Éva evett a Paradicsomban. Viszont a keresztény értelmezésben kettős jelentése van: egyaránt hordozója a jónak és a rossznak. Rossz jelentését mindenki ismeri, hiszen az eredendő bűn elkövetésekor a megtapasztalt tudás jelképe. A középkori Szent Kereszt legendája szerint Ádám halála után Éva Mihály arkangyal utasítására elültette a tudás fájának egy ágát Ádám sírján. Ebből az ágból nőtt ki az a fa, amelyet Salamon elvitt a templomkertbe és elültetett. A fát később kiásták és bedobták Bethesda tavába. Ott is maradt, míg ki nem szedték, hogy kifaragják belőle azt a keresztet, amelyre Krisztust feszítették. Ettől kezdve a tudás fája azonosulhat a feltámadás, a megújulás fájával. Ebben az értelemben pozitív jelentések hordozója. Ezt a kettősséget Rajcsók az almák kettészelésével illusztrálta. A két alma eltérő, nem egyforma, ahogy eltér az „elvágásuk” is, hiszen az egyik vertikálisan, a másik horizontálisan lett elválasztva. Ez valahol a látszólagos egyformaságot utasítja el, hiszen annak ellenére, hogy a természetben sok minden egyformának tűnik, mégsem az. A két részt kocka köti össze, ami az almák gömbformájának ellentétjeként jelenik meg. Attila Rajcsók had another go at the motif he used for his début in Lendava in 2019. But this time he provided his apple with a much more concrete meaning, for it unequivocally comes forward as a symbol of knowledge. The apple’s core forms a five-pointed star, a pentagram, and is a traditional symbol of knowledge. The seeds in the pentagram-shaped core signify the spirit within the body. The apple itself is the fruit of knowledge in initiation rites. We know it best as the fruit of the tree of knowledge from which Eve ate in Paradise. In the Christian interpretation, however, it has the double meaning of good and evil. Everyone knows its negative meaning: the knowledge experienced in the act of original sin. According to a medieval legend of the Holy Cross, following Archangel Michael’s instructions after Adam’s death, Eve planted a branch from the tree on Adam’s grave. From this branch grew the tree that Solomon took and planted in the temple garden. The tree was later dug up and thrown into Lake Bethesda. There it remained until it was taken out to carve the cross on which Christ was crucified. From then on, this tree became identified as the tree of resurrection, of renewal. In this sense, it carries a positive meaning. Rajcsók illustrated this duality by cutting his apples in half. His two apples differ, they do not have the same shape, just as their “severance” is different, for he cut the one vertically, the other horizontally. This rejects apparent uniformity anywhere, for even though many things in nature seem the same, in reality they are not. The cube connecting the two parts of the apple contrasts with their roundness.

Arijel ŠTRUKELJ Napetosti življenja / Élet feszültségei / Tensions of Life 2020, bron / bronz / bronze, 41 x 30 x 23 cm

Arijel Štrukelj je najmlajši ustvarjalec na simpoziju vlivanje v bron v letu 2020, ki se je s kiparstvom začel resneje ukvarjati relativno pozno, šele po zaključku študija (po izobrazbi je ekonomist). V njegovem ustvarjanju pa se ne čuti pomanjkanje temeljnega znanja kiparstva, saj je celo tak mojster svojega poklica, da v glavnem kleše v kamen, ki je eden od najobčutljivejših materialov in zahteva zelo dobro strokovno usposobljenost. V umetnosti Arijela Štruklja ima glavno vlogo razgibavanje materiala. To po navadi doseže na dva načina, z mečkanjem materiala ali pa nasprotno z njegovim razpenjanjem. Tega pa ne moremo ne v primeru kamna ne v primeru brona razumeti dobesedno, saj togost materialov ne omogoča nobene od omenjenih metod. Občutek tega doseže z oblikovanjem. Tudi njegovo delo z naslovom Napetosti življenja vzbuja občutek, da je umetnik vzel gomolj in ga na nekaterih točkah naključno razpel v prostoru. Ti, v prostor vpeti deli dajejo dinamizem skulpturi in hkrati določajo njeno estetiko. Štrukelj prostor v polni meri uporablja kot okolje, tako da ne bi mogli povedati, če skulptura ne bi imela podstavka, katera je frontalna stran, saj je umetnina povsem trodimenzionalna. Zahvaljujoč inovativnemu Štrukljevemu duhu, se je prvič zgodilo, da umetnik kalupa iz voska ni oblikoval manualno, ampak s pomočjo 3D-tiskalnika. Arijel Štrukelj volt a 2020-as bronzöntő szimpózium legfiatalabb alkotója, aki a szobrászattal komolyabban viszonylag későn, csak felsőfokú tanulmányait (végzettsége szerint közgazdász!) követően kezdett el foglalkozni. Alkotásaiban viszont nem érződik, hogy hiányoznának a szobrászathoz szükséges alapok, sőt olyannyira mestere a szakmának, hogy leginkább kőben farag, ami mind közül az egyik legérzékenyebb anyag és a legszakszerűbb hozzáértést igényli. Arijel Štrukelj művészetében leginkább az anyag „megmozgatása” játszik főszerepet. Ezt általában kétféleképpen oldja meg: vagy az anyag összegyűrésével, vagy pedig ellenkezőleg, a szétfeszítéssel. De ezt sem a kő, sem pedig a bronz esetében nem lehet szó szerint érteni, hiszen az anyag merevsége egyiket sem teszi lehetővé. Ezeknek az érzetét a formakialakítással éri el. Az Élet feszültségei című alkotása is olyan érzést kelt, mintha egy gumót megfogott volna a művész és bizonyos pontokon kifeszítette volna őket véletlenszerűen a térben. Ezek a térbe kifeszülő részek adják meg a szobornak a dinamizmusát és egyben meghatározzák esztétikáját. A teret mint környezetet teljes mértékben használja Štrukelj, így ha nem lenne talapzata a szobornak, nem lehetne megmondani, melyik a frontja, ugyanis teljes mértékben 3D-s alkotás. Štrukelj újító szellemiségének köszönhetően először történt meg az, hogy a viaszforma megformázását egy művész nem manuálisan végezte, hanem 3D nyomtatóval. Arijel Štrukelj began more serious sculpting relatively late, only after completing his higher education (he studied economy!); he was the youngest artist at the 2020 Bronze Casting Symposium. He does not feel that he lacks the foundation needed for sculpting, however, and has even mastered the profession so well that he carves mostly in stone, one of the most sensitive materials and requires high technical skill. “Movement” of the material plays a major role in Arijel Štrukelj’s art. He usually accomplishes this in two ways: either by creasing or stretching his material. But this cannot be taken literally in the case of stone or bronze since their stiffness does not permit such methods. He achieves this impression through design. His piece, Tensions of Life, looks as though the artist took a tuber and stretched it randomly at certain points. The parts that stretch out into space give the sculpture its dynamism and define its aesthetics. Štrukelj makes full use of space as an environment, so if the sculpture had no pedestal, it would be impossible to tell which side is its front, as it is a total 3D creation. Thanks to Štrukelj’s innovative spirit, it happened here for the first time that the artist did not design his wax mold manually, but with a 3D printer.

TÓTH Béla Usmiljeni Jezus / Irgalmas Jézus / Divine Mercy 2020, bron / bronz / bronze, 73 x 38,5 x 6,5 cm

Béla Tóth zaradi svoje starosti ni mogel osebno sodelovati v koloniji, toda umetnina, ki jo je pripravil za ta namen, pestrost zbirke obogati z dodatnim ikonografskim motivom. Upodobitev Usmiljeni Jezus je nastala na podlagi prikazni sestri Favstini, ki jo ta v svojem dnevniku opiše tako: »Zvečer sem zagledala Gospoda Jezusa v belem oblačilu. Ena roka je bila dvignjena v blagoslov, druga pa se je dotikala obleke na prsih. Iz odprtine v obleki na prsih sta izhajala dva velika pramena, eden rdeč, drugi bel. Nemo sem opazovala Gospoda (…) Čez nekaj časa mi je Jezus rekel: 'Naslikaj podobo po vzorcu, ki ga vidiš, z napisom spodaj: Jezus, vate zaupam (…) Beli pramen pomeni vodo, ki opravičuje duše, rdeči pa kri, ki je življenje duš.'« Ikonografski motiv je doživel razmeroma malo kiparskih upodobitev, bolj se je uveljavil v slikarstvu. Pri tem primerku manjkajo le napis »Jezus, vate zaupam«, ki je organski del tipa Usmiljenega Jezusa, in barvi svetlobnih pramenov. Slednji sta rezultat uporabe materialov in estetskega preudarka. Kljub temu ena roka, dvignjena v blagoslov, in druga roka na prsih ter prameni svetlobe naredijo upodobitev povsem prepoznavno. Roka kot visok relief oblikovanega Jezusa se, poudarjajoč prostorskost, povsem razteza v prostor. Prednik reliefa je bil izdelan in postavljen že leta 2004 v mestu Csongrád. Razlika med obema je le v tem, da pri Kristusu iz Csongráda ni ploskega ozadja, ki je prisoten pri lendavskem kipu. Tóth Béla idős kora miatt nem tudott személyesen jelen lenni a művésztelepen, de az ide készített alkotása újabb ikonográfiai motívummal gyarapítja a gyűjtemény sokszínűségét. Az Irgalmas Jézus-ábrázolás Fausztina nővér látomása alapján készült, amelyet a naplójában a következőképpen írt le: „Este láttam az Úr Jézust fehér ruhába öltözve, egyik kezét áldásra emelve, másikat mellére helyezve. Szíve felett nyitva volt ruhája, és a nyílásból két fénynyaláb sugárzott, az egyik piros, a másik fehér. Szótlanul szemléltem az Urat… Egy pillanat múlva az Úr Jézus ezt mondta nekem: ’Fess egy képet ennek mintájára, és írd alá: Jézus, bízom Benned!..’ A halvány sugár a vizet jelenti, ami a lelket tisztítja meg, a piros a vért, amely a lélek élete.” Az ikonográfiai motívum viszonylag kevés szoborfeldolgozást élt meg, inkább a festészetben honosodott meg. Ezen a példán csak a „Jézus, bízom Benned!” felirat hiányzik, ami szerves része az Irgalmas Krisztustípusnak, valamint a sugár színei. Utóbbi az anyaghasználatnak és az esztétikai megfontolásnak az eredménye. Az áldó kéz, a mellre tett másik kéz és a sugarak viszont teljesen felismerhetővé teszik az ábrázolást. A magasdomborműként megalkotott Jézusnak a keze teljesen a térbe nyúlik, ezáltal hangsúlyosabbá téve a térbeliséget. A dombormű elődje már 2004-ben elkészült és felállításra került Csongrád városában. Az eltérés a két verzió között az, hogy a csongrádi Krisztus mögött nincsen az a lapos háttér, ami a lendvain megvan. Age kept Béla Tóth from attending the fine arts colony, but his piece cast here enriches the colony collection’s diversity with another iconographic motif. He based his depiction of the Divine Mercy on Sister Faustina’s vision, which she described in her journal: “In the evening when I was in my cell I saw the Lord Jesus clothed in a white robe. One of His hands was raised in a gesture of blessing, and with the other He was touching the robe on His chest. There were two big rays, one red and the other pale, emerging from a fold in the robe on His chest. I fixed my gaze on the Lord in silence... After a while Jesus said to me, ‘Make Me a picture of this image in the form that you see, with the inscription: Jesus, I trust in You!’ The pale ray stands for the Water which makes souls righteous. The red ray stands for the Blood which is the life of souls...”. This iconographic motif has undergone relatively little sculptural processing, although it was fashionable in painting. Missing from Tóth’s version is the inscription, “Jesus, I trust in You!”, which is a part of the typical Divine Mercy image; the colors of the rays are also absent. The latter because of the given material and aesthetic considerations. Nevertheless, the hand raised in blessing, the other hand placed on the chest, and the beams of light form a completely recognizable depiction. The hand of Jesus in high relief, fully stretched into space, emphasizes spaciousness. The prototype for this relief was completed and erected in 2004 in the town of Csongrád. The difference between the two versions is that the Christ of Csongrád does not have a flat background like the one in Lendava.

48.

Mednarodna likovna kolonija Nemzetközi Művésztelep International Fine Arts Colony Lendava • Lendva, 2020 Odlivanje v bron | Bronzöntés | Casting in Bronze

Organizator kolonije Művésztelep szervezője Colony organizer Strokovni vodja kolonije Művésztelep szakmai vezetője Leader of Colony Katalog izdala in založila Katalógus kiadója Publisher of Catalogue Za založnika A kiadásért felel For the Publisher Spremno besedilo Kísérôszöveg Text

Galerija - Muzej Lendava

Franc Gerič

Galerija - Muzej Lendava

Dubravko Baumgartner

Atilla Pisnjak

Prevod v slovenščino Szlovénre fordította Slovenian translation

Peter Koša

Prevod v angleščino Angolra fordította English translation

Suzanne Király-Moss

Lektura Lektorálták Language editors

Ivanka Bratkovič Suzanne Király-Moss

Fotografija Fotó Photography

Dubravko Baumgartner

Oblikovanje Katalógusterv Design

Dubravko Baumgartner

Tisk Nyomda Printed by Naklada Példányszám Copies

Digifot, Lendava

100

S podporo Támogatók With support

Banffyjev trg 1 - Bánffy tér 1• 9220 Lendava - Lendva • Slovenija • Telefon: +386 (0)2 578 92 60 • E-mail: info@gml.si • www.gml.si