49.
Mednarodna likovna kolonija Nemzetközi Művésztelep International Fine Arts Colony
Lendava • Lendva, 2021 Odlivanje v bron
Bronzöntés
Casting in Bronze
49. Lendava • Lendva, 2021
49. MEDNARODNA LIKOVNA KOLONIJA LENDAVA
Zagotovilo preživetja je nenehno obnavljanje Mednarodna likovna kolonija Lendava bo prihod nje leto že 50. po vrsti. Ta okrogli jubilej ni po memben le sam po sebi, temveč tudi v državnem merilu, saj gre za eno najstarejših umetniških kolonij v Sloveniji, ki deluje neprekinjeno od ustanovitve do danes. Za primerjavo: Slikarska kolonija Izlake- Zagorje je zaživela leta 1964, Forma Viva v Ko stanjevici na Krki pa leta 1961. Slednja je bila za deset let, med letoma 1988 in 1998, ukinjena, od leta 1998 pa poteka bienalno, tako da se je njena kontinuiteta žal izgubila. Lendavska likovna kolonija se od omenjenih dveh in tudi drugih kolonij vidno razlikuje po izredno širokem naboru umetniških pa nog in znotraj teh tudi tehnik – ter po odprtosti za nenehne spremembe.
Zdaj, ko se približujemo 50-letnici (in pri vlivanju brona 20-letnici), se postavlja vprašanje, ali ni čas za spremembe. Že sama tehnika je naredila lendav sko likovno kolonijo zelo prepoznavno in je – kot je v katalogu iz leta 2008 pojasnil umetnostni zgodo vinar dr. Robert Inhof – zrasla v eno najbolj izvirnih manifestacij slovenske umetnosti. To pomeni, da je vlivanje brona kot tehnika posebno dobra izbira, ki je za umetnike zelo privlačna, atraktivno razstavo v podstrešnem prostoru lendavskega gradu pa je pozitivno sprejelo tudi občinstvo. Kljub temu pa obstajajo vidiki, ki bi jih bilo morda smotrno spremeniti (izboljšati). Kljub mednarodne mu značaju so se v zadnjih 17 letih simpozija ude leževali predvsem umetniki iz Madžarske in Slove nije. Kot pripomba: To bi vsekakor veljalo spremeniti in prireditev razširiti vsaj na srednjeevropsko raven, kar bi dodatno povečalo pomen in raznolikost tako simpozija kot zbirke. Z infrastrukturnega vidika pa bi delo lahko olajšala vzpostavitev stalne de lavnice, saj ne bi bilo treba iz leta v leto izvajati logističnih bravur s prevažanjem krhkih kalupov iz Lendave v Čentibo. Poleg tega bi stalna in ustrezno opremljena delavnica umetnikom omogočila, da jo uporabljajo tudi, ko ni simpozija. Seveda bi to pomenilo nadgradnjo kadra, pa tudi potrebo po usposobljenem livarskem strokovnjaku.
Pobuda je zaživela leta 1973, v prvih letih je bila v sklopu likovne kolonije edina dejavnost slikanje. Prevlado slikarstva je mogoče razložiti z lažjim dostopom do materialov in relativno kratkim ustvar jalnim procesom. Vendar pa ni bilo treba dolgo čakati, da so vzniknile tudi druge zvrsti. Leta 1975 se je najprej pojavila intarzija, nato leta 1977 še mala plastika in relief ter grafika. Popolna odprtost do materialov in umetniških panog je privedla do tega, da je bila likovna kolonija leta 1981 posve čena izključno javnemu kiparstvu. Tudi kolonije v le tih 1985, 1993 in 2002 so potekale v podobnem duhu. Če se ozremo na ta leta, lahko rečemo, da lendavska likovna kolonija na noben način ni bila omejena in da ni bilo teženj po njenem ukalupljanju v eno samo kategorijo. Tako so lahko nastajali lino rezi, oljne slike, marmorne in glinene skulpture itn.
Pravzaprav so tudi te nenehne manjše in večje spremembe pripomogle k temu, da se umetniška kolonija ni utrudila in je dočakala 50-letnico. Zato si moramo v sedanjosti in v prihodnosti še naprej prizadevati za spremembe in izboljšave, saj le-to zagotavlja stalno obnavljanje in trajnost kolonije.
Največjo spremembo je prav gotovo prineslo leto 2005, tega leta je bil namreč prvi simpozij vlivanja brona, ki od takrat tudi zaznamuje likovno koloni jo. Simpozij vlivanja brona je zanimiv in izstopa od drugih likovnih kolonij zaradi same tehnike, saj je postopek precizijskega litja oziroma litja s postop kom izgubljenega voska zelo atraktiven in pose ben, hkrati pa tudi težak in zapleten. Prav zato se v likovnih kolonijah ne uporablja pogosto, saj zahte va tako strokovno znanje kot fizično pripravljenost. Zanimivo je, da se v Sloveniji na likovnih kolonijah sploh ni pojavljal, v sosednjih državah pa redko.
3
49. LENDVAI NEMZETKÖZI MŰVÉSZTELEP
A túlélés záloga a folyamatos megújulás A Lendvai Nemzetközi Művésztelep jövőre, 2022ben lesz sorban az 50-ik. Ez a kerek évforduló nem csak önmagában hordoz nagy jelentőséget, hanem országos viszonylatban is, hiszen ez az egyik legidő sebb szlovéniai művésztelep, amely az alapításától fogva a mai napig folyamatosan működik. Viszonyí tásképp: az Izlake–Zagorje Festőtábort (Slikarska kolonija Izlake-Zagorje) 1964-ben, a Kostanjevica na Krki településen megrendezésre kerülő Forma Vivát 1961-ben hívták életre. Az utóbbi életében volt egy tízéves időszak 1988 és 1998 között, amikor el maradt, és 1998 óta csak kétévenként rendezik meg, így a kontinuitása sajnos nem folyamatos. Ami látható an megkülönbözteti a lendvai művésztelepet az emlí tett kettőtől és más művésztelepektől, az a művészeti ágak, ezen belül is a technikák rendkívül széles meg jelenése és a folyamatos változásra való nyitottság.
nyeként nem igazán alkalmazzák művésztelepeken, hiszen megfelelő szakmai tudást és fizikai felkészült séget egyaránt igényel. Érdekesség, hogy Szlovéni ában egyáltalán nem jelent meg művésztelepeken, de a környező országokban is ritka. Most, az ötvenedik jubileumhoz (a bronzöntés eseté ben a 20-ikhoz) közeledve felmerül a kérdés, hogy nincs-e itt az ideje bizonyos változásoknak. Maga a technika már védjegyévé vált a lendvai művésztelep nek, sőt ahogy azt a 2008-as katalógus hasábjain dr. Robert Inhof művészettörténész kifejtette: az egyik legeredetibb szlovén képzőművészeti manifesztáció vá nőtte ki magát. Ez azt jelenti, hogy a bronzöntés mint technika kifejezetten jó választás, aminek erős a vonzereje a művészek körében, valamint a befoga dó oldal is pozitívan viszonyul a lendvai vár padlás terében kialakított attraktív kiállításhoz.
Az 1973-ban útjára indított kezdeményezés első éveiben kizárólag a festészet volt jelen a művész telepen. A festészeti dominancia magyarázható az anyaghozzáférés egyszerűségével és az alkotói folyamat viszonylagos rövidségével. Ugyanakkor nem kellett sokat várni arra, hogy megjelenjenek más műfajok is. Először 1975-ben az intarzia, majd 1977-ben első alkalommal a kisplasztika és a re lief, valamint a grafika jelent meg. Az anyagokkal és a művészeti ágakkal szembeni teljes mértékű nyitottság vezetett oda, hogy az 1981-es művészte lepen kizárólag köztéri szobrok készültek. Hasonló elképzelés jegyében telt az 1985-ös, az 1993-as és a 2002-es művésztelep is. Visszatekintve azok ra az időkre kijelenthető, hogy a művésztelepet semmilyen szempontból nem korlátozták és nem igyekeztek bedobozolni az egykategóriások közé. Így készülhettek linómetszetek, olajfestmények, már vány- és terrakottaszobrok is stb.
Ennek ellenére mégis vannak olyan aspektusok, amelyek változást (fejlesztést) igényelhetnek. Annak ellenére, hogy a bronzöntő szimpóziumnak nem zetközi jellege van, az elmúlt 17 évben leginkább csak Magyarországról és Szlovéniából érkeztek művészek. Megjegyzésként: ezen mindenképp cél szerű lenne változtatni, és legalább a közép-európai régió szintjére kitolni, ami tovább tudná emelni a szimpózium, valamint a gyűjtemény fontosságát és változatosságát. Infrastrukturális szempontból egy állandó műhely felállítása pedig a munkán tudna könnyíteni, hiszen nem kellene évről évre véghez vinni azt a logisztikai bravúrt, ami a törékeny formák Lendváról Csentébe szállítását jelenti. Emellett egy állandó és kellően felszerelt műhely esélyt adna arra, hogy a szimpózium idején túl is használhassák a művészek. Természetesen ez a személyi állomány fejlesztését és egy képzett öntőszakember alkalma zásának szükségességét jelentené.
A legnagyobb változás minden bizonnyal a 2005ös év volt, ugyanis ekkor szervezték meg első ízben a bronzöntő szimpóziumot, amely azóta is megha tározza a művésztelepet. Ami miatt érdekes és kima gaslik a bronzöntő szimpózium a többi művészte lep sorából, az maga a technika, hiszen amennyire látványos és különleges a viaszveszejtéses öntés, annyira nehéz és bonyolult is. Ennek következmé
Valójában a folyamatos, kisebb-nagyobb változá sok is hozzásegítettek ahhoz, hogy a művésztelep ne fáradjon el és megélhesse fennállásának 50-ik évfordulóját. Éppen emiatt kell a jelenben és a jövő ben is a változásokon, valamint a fejlesztéseken dol gozni, hiszen ez garantálja a folyamatos megújulást és egyben az időtállást.
6 4
49th INTERNATIONAL FINE ARTS COLONY LENDAVA
The key to survival is constant renewal Next year, in 2022, the Lendava International Fine Arts Colony will take place for the 50th time in a row. This semicentenary is not only important in it self, but also at a national level, for it is one of the oldest fine arts colonies in Slovenia and has been operating continuously since its establishment. By way of comparison, the Izlake-Zagorje Painting Colony (Slikarska kolonija Izlake-Zagorje) began in 1964 and Forma Viva in Kostanjevica na Krki in 1961. Unfortunately, the latter lost its continuity when it lagged behind between 1988 and 1998; since that time it has been held only every second year. What distinguishes Lendava’s fine arts colony from those two and other colonies is its extremely wide range of artistic practices and techniques, and a readiness for continuous change.
As we approach the colony’s 50th anniversary (the 20th in the case of bronze casting), the ques tion arises as to whether it is not time for certain changes. The technique itself has already become the trademark of Lendava’s fine arts colony, and as art historian Robert Inhof explained in the 2008 catalog: it has grown into one of the most original manifestations of Slovenian fine arts. This means that the technique of bronze casting is a particularly good choice; it has strong appeal among artists, and those on the receiving end have a positive at titude toward the attractive exhibition in the attic of the Lendava Castle. Nevertheless, aspects do exist that may require changes (improvements). Despite its international character, during the last 17 years, the majority of artists attending the bronze casting symposium have come from Hungary and Slovenia. As a note: it would definitely be worthwhile to alter this occur rence and expand the event to at least the Central European level, which would increase the impor tance and diversity of both the symposium and the collection. As concerns infrastructure, setting up a permanent workshop could make the job easier and eliminate the yearly logistical feat of transport ing fragile molds from Lendava to Čentiba. What’s more, a permanent and properly equipped work shop would allow artists to make use of it apart from symposium time. Of course, this would mean upgrading the staff, as well as acquiring a qualified foundry expert.
Launched in 1973, painting alone was present in the colony’s early years. This predominance can be attributed to the simplicity of obtaining material and the relative brevity of painting processes. However, it wasn’t long before other genres appeared: intar sia in 1975; small plastics, reliefs and graphics in 1977. Complete open-mindedness toward material and artistic branches led to the production of only public sculptures at the 1981 colony. The 1985, 1993 and 2002 colonies followed a similar trend. Reflecting on those times, we could say that the Len dava fine arts colony exerted no limits, nor were any attempts made to mold it into a single category. Thus, linocuts, oil paintings, marble and clay sculp tures, and so forth, could all be created. Unquestionably, the biggest change occurred in 2005 when the bronze casting symposium was held for the first time, and it has distinguished the art colony ever since. What makes the bronze casting symposium stand out from other art colo nies is the technique itself, because the wax cast ing method is as spectacular and special as it is difficult and complicated. It is generally not under taken at art colonies for it requires both adequate professional knowledge and physical training. In terestingly, it does not appear at all at other Slo venian art colonies, and it is rare even in neighbor ing countries.
Actually, constant major and minor changes have helped to keep the art colony from losing momen tum, enabling it to reach the 50th anniversary of its existence. That is why, to guarantee continuous renewal and sustainability, we need to strive for changes and improvements now and in the future.
7 5
Polona DEMŠAR Gospa Lendava / Lendva hölgy / Lady of Lendava 2021, bron / bronz / bronze, 30,5 x 20 x 20 cm
Polona Demšar je likovno kolonijo obiskala prvič, zanimivo pa je, da je bil leta 1989 na likovni koloniji v Lendavi njen oče, Tone Demšar, prav tako kipar. Po očetovih stopinjah je tudi Polona postala kiparka in, prav tako kot on, dela predvsem v glini. Njena dela so običajno sestavljena iz majhnih gomoljev, kar daje njenim skulpturam posebno teksturo. Delo Gospa Lendava na prvi pogled spominja na vazo z dvema ročajema. Na sprednji strani sta dve dojki, ki delo jasno personalizirata ali, bolje rečeno, feminizirata, vendar najbolj izrazit motiv skulp ture nista dojki, temveč »grobo obdelana« površinska struktura, zaradi katere je mala plastika videti organska in hkrati starodavna.
Polona Demšar először járt a művésztelepen, érdekes viszont, hogy az 1989-es lendvai művésztelepen részt vett az édesapja, a szintén szobrász Tone Demšar. Polona az apja nyomdokaiba lépve lett szobrász és hozzá hasonlóan ő is többnyire agyaggal dolgozik. Munkái jellemzően kisebb gumókból épülnek fel, ami a plaszti káinak sajátos textúrát kölcsönöz. A Lendva hölgy című alkotása első ránézésre egy kétfülű vázára emlékeztet. A frontoldalon két mell található, ami egyértelműen személyesíti, pontosabban nőiesíti az alkotást. Viszont nem ez a leghangsúlyosabb motívum a szobron, hanem a durván megmunkált felszíni struktúra, amitől organikussá és egyben ősivé válik a kisplasztika.
Polona Demšar attended the Lendava fine arts colony for the first time. Interestingly, her father, Tone Demšar, who was a sculptor, took part in the colony in 1989. Following in her father's footsteps, Polona also became a sculptor and, just as he did, works mainly in clay. Her sculptures are typically built of small tubers, which give them a special texture. At first glance, her Lady of Lendava brings to mind a two-eared vase. Two breasts on the front clearly personalize the work, or more precisely, feminize it. However, this is not the sculpture’s most pronounced concept, but rather, the roughly worked surface structure that makes the small plastic seem both organic and ancient.
6
9
Boštjan KAVČIČ ORG LXXIII – Krona / Korona / Crown 2021, bron / bronz / bronze, 18,5 x 54 x 51,5 cm
Že naslov Krona Boštjana Kavčiča razkriva vsebino oblike. Krog je skoraj v vseh kulturah simbol popolnosti. Kot okrogla, odprta krona nima ne začetka ne konca, zato simbolizira tudi večnost. Njena zunanja površina je okrašena z dvema ritmično križajočima se črtama (spiralama), ki spominjata na verigo DNK. Delo lahko razla gamo tudi kot krono človeške večnosti, saj je DNK skladišče in dedni material genskih informacij. Pomembno je poudariti, da se krona v tem primeru ne pojavlja kot vladarski simbol, kljub temu pa lahko jo vzporejamo s koronavirusom, ki že dolgo vlada nad našimi življenji.
Boštjan Kavčič Korona című munkájának már a címe is elárulja, milyen tartalmat rejt a forma. A kör szinte minden kultúrában a tökéletesség szimbóluma. Abroncskoronaként nincs eleje vagy vége, ezért egyben az örökkévaló ságot is jelképezi. A külső felületét két, egymást ritmikusan keresztező vonal (spirál) díszíti, ami hasonlít a DNSláncra. Akár az emberi öröklét koronájaként is értelmezhetjük, hiszen a DNS a genetikai információk tárhelye és örökítőanyaga. Fontos megjegyezni, hogy a korona ebben az esetben nem uralkodói jelképként jelenik meg, de párhuzamba lehet állítani a koronavírussal, ami az életünket már régóta uralja.
The title of Boštjan Kavčič's Crown already reveals the form’s content. The circle is a symbol of perfection in almost every culture. A hoop-like band, the crown has neither a beginning nor an end, so it also symbolizes eter nity. Two rhythmically intersecting lines (spirals) similar to a DNA strand decorate its outer surface. We can even interpret it as the crown of human inheritance, as DNA is the repository for genetic information and hereditary material. It is important to point out that the crown does not appear in this instance as the symbol of a ruler, but we might compare it to the corona virus that has ruled our lives for a long time.
8
11
Ferenc KIRÁLY Mitološko bitje / Mitológiai lény / Mythological Creature 2021, bron / bronz / bronze, 28 x 15 x 11,5 cm
Ferenc Király je edini umetnik, ki se je udeležil vseh simpozijev od uvedbe vlivanja brona leta 2005. Zato so tukaj nastali kipi dober odraz Királyevega zanimanja za motive in njegovega umetniškega razvoja. Erotika in obline, ki spominjajo na žensko postavo, so ponavljajoči se motivi v Királyevi umetnosti. Tudi letošnje delo z naslovom Mitološko bitje spominja na žensko telo, čeprav nam oblika glave in vzorec, ki spominja na krokodilji hrbet, razkrivata nenavadno, fiktivno bitje. Tovrstna dihotomija v Királyevem opusu ni neznana, saj vedno rad primerja ali vzporeja različne koncepte, opazovalcu pa prepušča, da ustvarjenemu liku, v tem primeru bitju, do deli osebnost. Zanimivo je, da so bile te fiktivne figure bitij značilne za njegovo zgodnejše ustvarjalno obdobje, v zadnjih letih pa se nismo srečevali z njimi.
Király Ferenc az egyedüli művészi, aki a bronzöntés 2005-ös bevezetése óta minden évben jelen van a szim póziumon. Ennek köszönhetően az itt elkészült szobrok jól prezentálják Király motívumbéli érdeklődését és művészi fejlődését. Király művészetében az erotika, a női formákat idéző domborulatok visszatérő motívumok. Idei alkotása, a Mitológiai lény is a női testet idézi, bár a fejforma és a krokodilhátra emlékeztető mintázat egy furcsa, fiktív lényt tár elénk. Ez a fajta kettősség nem ismeretlen Király opusában, hiszen mindig előszeretettel állít szembe vagy éppen párhuzamba különböző fogalmakat, és a nézőre bízza, hogy személyiséget adjon a létrehozott alaknak, ez esetben e különös lénynek. Érdekes, hogy e fiktív, lényszerű figurák Király korábbi alkotói periódusában voltak jellemzőek és az elmúlt években nem igazán lehetett találkozni velük.
Ferenc Király is the only artist who has attended the symposium every year since the introduction of bronze ca sting in 2005. Therefore, the sculptures he created here are an excellent reflection of what motifs interest him and of his artistic development. Erotica and curves reminiscent of female forms are recurring themes in his art. This year's piece entitled Mythological Creature also evokes the female body, although the shape of the head and the pattern reminiscent of a crocodile's back reveal a strange, fictional being. This dichotomy is not unknown to Király's oeuvre, as he always likes to confront different concepts, or even make parallels among them, entrusting the viewer to endow the created figure with a personality, in this case, this strange being. Interestingly, these ficti onal figures were characteristic of his earlier creative period, but we have not encountered them in recent years.
10
13
Damjan KOMEL Braida (Iz serije Semena luči / A Fény magjai c. sorozatból / From Seeds of Light series) 2021, bron in marmor / bronz és márvány / bronze and marble, 77 x 18,5 x 18,5 cm
Tudi Braida Damjana Komela iz njegove serije Semena luči je spiralna skulptura, ki se od marmornega podstav ka odpira navzgor v lijakasto obliko. Po besedah kiparja je izoblikovanje navdihnilo seme javorja, sama ideja pa je posredno prišla od njegove babice. Na babičinem vrtu, na gospodarskem delu dvorišča, ki jo v Primorju imenujejo braida, je rasla češnja. Ko je babica posestvo predala družini, je bilo treba drevo močno obrezati. Ker so Komela na drevo vezali spomini iz otroštva, je iz ene od vej izklesal skulpturo, ki jo je zdaj odlil v bron. Vzpenjajočo se obliko določa ponavljajoči se motiv spiral, na njeni površini pa se izrazito pojavlja ornament, ki spominja na strukturo lesa. Gladek podstavek iz belega marmorja daje bronastemu kipu močan kontrast.
Damjan Komel Braida (A Fény magjai című sorozatból) alkotása egy szintén spirálra emlékeztető plasztika, amelynek fehérmárvány talapzatából felfelé nyílik a tölcséres forma. A szobrász elmondása szerint a juharfa magja inspirálta a kialakítást, de az ötlet közvetve a nagymamájától származik. A nagymama hátsó kertjében, azaz az udvar gazdasági részében, amely a Tengermelléken a braida nevet viseli, állt egy cseresznyefa. Mi után a nagymama átadta a birtokot a családnak, a fát erősen meg kellett metszeni. Mivel Komelt gyerekkori emlékek kötötték a fához, az egyik ágából kifaragta az alkotást, amelyet most bronzban is kiöntött. A magasba törő formát a spirálok ismétlődő motívuma határozza meg, emellett hangsúlyosan jelenik meg a felszínen a fa struktúráját idéző díszítés. A sima felületű fehérmárvány talapzat erős kontrasztot ad a bronzszobornak.
Damjan Komel's Braida (from his Seeds of Light series) is also a spiral-like sculpture whose conical shape opens upward from a white marble pedestal. According to the sculptor, the design was inspired by a maple tree seed, but the idea itself came indirectly from his grandmother. In his grandmother’s backyard garden, i.e., in the pro ductive part of the yard called Braida in the coastal region, stood a cherry tree. When the grandmother handed the estate over to the family, the tree had to be heavily pruned. Because Komel's childhood memories were tied to the tree, he carved the work from one of its branches, which he now cast in bronze. The repetitive spiral motif defines the ascending shape and an ornament resembling the tree’s structure appears distinctly on its surface. The smooth white marble pedestal provides a strong contrast for the bronze sculpture.
12
15
LIPOVICS János Meditacija I / Meditáció I. / Meditation I 2021, bron / bronz / bronze, 35, 5 x 35,5 x 5 cm
Meditacija II / Meditáció II. / Meditation II 2021, bron / bronz / bronze, 35, 5 x 35,5 x 5 cm
V delih Jánosa Lipovicsa pogosto srečamo povzemanje tipiziranega grškega sloga upodabljanja, kar velja tudi za njegova letošnja dela. Verjetno je prav zaradi svoje žilice za umetno obrt ustvaril dve skledi, okrašeni s figurami, v omenjenem »grškem slogu«. Naslov Meditacija se hkrati nanaša na razsvetljenje in na doseganje določenega stanja umirjenosti. To stanje miru kaže tudi harmonija dveh nasprotujočih si likov (lepega in grde ga, dobrega in slabega, moškega in ženske), ki se dopolnjujeta. Čeprav sta obe deli reliefa, figure ustvarjajo plastičen učinek, kar je posledica predvsem močne igre svetlobe in sence. Navkljub močnemu dekorativnemu značaju obeh del premoreta razmeroma minimalno kompozicijo, saj je za liki nevtralno ozadje.
Lipovics János munkáiban gyakran egy tipizált görög ábrázolásmód köszön vissza, és ez az idei alkotására is igaz. Valószínűleg iparművészeti vénájának köszönhető, hogy két tálat készített, amelyeket – a már említett „görögös modorban” – figurák díszítenek. A Meditáció elnevezés egyszerre utal a megvilágosodásra és egy bizonyos nyugalmi állapot elérésére. Ez a nyugalmi állapot a harmóniát mutatja, ahogy a két ellentétes figura (szép-csúf, jó-rossz, férfi-nő) kiegészíti egymást. Annak ellenére, hogy mindkét alkotás dombormű, az alakok plasztikus hatást keltenek, amely leginkább az erős fény-árnyék játéknak köszönhető. Annak ellenére, hogy erős dekoratív jellege van a két alkotásnak, viszonylag minimális kompozícióval bírnak, hiszen a figurák mögött neutrális hátterek vannak.
In the works of János Lipovics, a typified style of Greek representation persists, and this is also true of his present piece. Probably due to his inclination toward the applied arts, he fashioned two bowls and embellished them with figurines in the above-mentioned “Greek style”. The name, Meditation, refers to both enlightenment and the attainment of a certain peaceful state. In this peaceful state, harmony is conveyed by two opposing figures (beautiful-ugly, good-bad, male-female) that complement each other. Although the two pieces are in relief, the figures convey plasticity, largely owing to a strong play of light and shadow. Even though they have a distinctly decorative character, their composition is relatively minimal, as the background behind the figures is neutral.
14
17
RAJCSÓK Attila Jedro časa / Időmag / Seed of Time 2021, bron / bronz / bronze, 16,5 x 19 x 15 cm
Attila Rajcsók je na lendavski likovni koloniji prvič sodeloval leta 2019 in tako kot János Lipovics k nastanku del ni prispeval le kot umetnik, temveč tudi kot livar. Njegova letošnja stvaritev, Jedro časa, je oklep, ki spominja na polževo lupino. Konstrukcija, sestavljena iz enakih elementov, daje vtis organske oblike, ki ima dva prostorska učinka: notranjega, ki ga omejuje sama, in zunanjega, ki je posledica njene prostorske umestitve. Delo je kot čas: spreminja se v prostoru, saj nima dveh enakih strani, tako da se opazovalcu iz vsakega zornega kota izriše drugačna oblika. Zanimivo ga je opazovati od daleč, saj lahko opazovalcu daje vtis, da počasi raste in si prizadeva zaobjeti samega sebe: kot da je njegov namen nekaj pogoltniti in za vedno zapreti vase.
Rajcsók Attila 2019-ben vett először részt a lendvai művésztelepen, és Lipovics Jánoshoz hasonlóan nem csak művészként, hanem öntőként is hozzájárul az alkotások megszületéséhez. Idei alkotása, az Időmag egy csigaházra emlékeztető páncél. Az egyforma elemekből felépülő konstrukció olyan organikus forma hatását kelti, amelynek egyszerre két térhatása is van: egy belső, amelyet önmaga határol, valamint egy külső, amely a térbeli elhelyezés eredményeként jön létre. Az alkotás olyan, mint az idő: változik a térben, hiszen nincs két ugyanolyan oldala, ami miatt minden szögből másmilyen forma rajzolódik ki a szemlélő előtt. Érdekes távolról figyelni, hiszen olyan érzést kelthet a nézőben, mintha lassan növekedne és arra törekedne, hogy önmagát körbeérje: mintha csak az lenne a szándéka, hogy valamit bekebelezzen és örökre magába zárja.
Attila Rajcsók participated in the Lendava fine arts colony for the first time in 2019, and like János Lipovics, he took part not only as an artist, but also as a foundryman. His creation this year, Seed of Time, is an armor reminiscent of a snail shell. Its construction consists of identical elements that give the impression of an organic form with two spatial effects: one internal, confined within itself, and the other external, resulting from its spati al placement. The piece is like time: changing in space, no two sides the same, causing a different shape to emerge from every angle right in front of the beholder. It is fascinating to observe it from a distance, for it makes the viewer feel as though it is slowly expanding and straining to encircle itself: as if its only intention is to engulf something and enclose it forever.
16
19
20
21
49.
Mednarodna likovna kolonija Nemzetközi Művésztelep International Fine Arts Colony Lendava • Lendva, 2021 Odlivanje v bron | Bronzöntés | Casting in Bronze
Organizator kolonije Művésztelep szervezője Colony organizer Strokovni vodja kolonije Művésztelep szakmai vezetője Leader of Colony Katalog izdala in založila Katalógus kiadója Publisher of Catalogue Za založnika A kiadásért felel For the Publisher Spremno besedilo Kísérôszöveg Text
Galerija - Muzej Lendava
Franc Gerič
Galerija - Muzej Lendava
Dubravko Baumgartner
Atilla Pisnjak
Prevod v slovenščino Szlovénre fordította Slovenian translation
Peter Koša
Prevod v angleščino Angolra fordította English translation
Suzanne Király-Moss
Lektura Lektorálták Language editors
Marjan Maučec (slovenščina) Böröcz Nándor (magyar) Suzanne Király-Moss (english)
Fotografija Fotó Photography
Dubravko Baumgartner
Oblikovanje Katalógusterv Design
Dubravko Baumgartner
Tisk Nyomda Printed by Naklada Példányszám Copies
Digifot, Lendava
100
S podporo Támogatók With support
Banffyjev trg 1 - Bánffy tér 1• 9220 Lendava - Lendva • Slovenija • Telefon: +386 (0)2 578 92 60 • E-mail: info@gml.si • www.gml.si
© 2021 Galerija-Muzej Lendava Galéria-Múzeum Lendva