50. Mednarodna likovna kolonija Lendava (2022)

50. MEDNARODNA LIKOVNA KOLONIJA LENDAVA

Ko nas preteklost zavezuje …

50 let neprekinjenega delovanja likovne kolonije je izjemen uspeh, še posebno v tako majhnem mestu, kot je Lendava. V zadnjega pol stoletja se je svet okoli nas nepredstavljivo spremenil. Zamenjali smo domovino, Slovenija je razglasila samostojnost, ne vozimo se s »stoenkami in jugeci«, telefoniramo brezžično, računalniki so postali veliko manjši, splet povezuje cel planet, enormno so se povečale ponudbe v trgovinah, z enim klikom lahko iz Kitajske naročimo kar koli, tehnologija se razvija hitreje kot kadar koli prej … Dolgo bi lahko naštevali vse, kar se je v večji ali manjši meri spremenilo v našem življenju. V tem plazu sprememb pa obstaja nekaj stalnic, ki na neki način zagotavljajo povezanost našega bivanja in delovanja v prostoru; mednje lahko prištevamo tudi lendavsko likovno kolonijo, na kateri se vsako leto zbere peščica umetnikov in skupaj ustvarja.

Pobudniki in prvi organizatorji kolonije so želeli z njenim rednim delovanjem ustvariti galerijo oz. zbirko. »Če želimo vzpostaviti stalno razstavno dvorano, moramo v Lendavi čim prej organizirati likovni tabor. Med bivanjem pri nas bi umetniki ustvarili več slik naše regije in vsak umetnik bi eno sliko podaril muzejski zbirki.« Likovna kolonija ohranja to prvotno zamisel ves čas delovanja, spremembe zaradi teženj po prenovi so bile predvsem oz. skoraj izključno tehnične narave.

V prvih letih obstoja je bilo na likovni koloniji izključno slikarstvo, kar si lahko razlagamo z lažjo dostopnostjo potrebnih materialov in relativno kratkim časom ustvarjanja. Že čez nekaj let so se na njej pojavile tudi druge umetniške zvrsti: leta 1975 intarzija, leta 1977 mala plastika, relief in grafika, leta 1981 javna skulptura v lesu, kasneje tudi v drugih materialih. Največjo prelomnico v zgodovini kolonije pa vsekakor predstavlja leto 2005, ko je bil v njenem okviru prvič organiziran simpozij odlivanja v bron, kar jo je med likovnimi kolonijami v ožjem in širšem prostoru na novo definiralo.

Četudi je likovna kolonija od časa do časa doživela določen preporod ali preobrat, jo ves čas zaznamujejo profesionalnost, neprekinjeno delovanje, odprtost in težnja po nenehnem ustvarjanju skupnosti. To so tiste karakteristike, ki nas zavezujejo, da v istem duhu nadaljujemo začeto delo in ta duh predamo naslednjim generacijam. Seveda ob tem ne smemo pozabiti na praznovanje in na počastitev teh 50 likovnih kolonij, saj je ta umetniška manifestacija nedvomno ogromno

1

prispevala k izoblikovanju zdajšnje kulturno ­ umetniške identitete Lendave. Povezovala je umetnike iz različnih okolij in različnih jezikov, jih združevala v kreativno skupnost. Na njenih temeljih je zrasla nova ustanova, Galerija ­ Muzej Lendava, ki je danes osrednji kulturnoumetniški zavod ne le v občini Lendava, ampak tudi v širšem prostoru. Zbirka, nastala v preteklih petdesetih letih, predstavlja bogastvo regijskega ali celo državnega pomena. Zaradi prostorskega pomanjkanja so v celoti stalno razstavljene le bronaste skulpture, medtem ko je večina slik, grafik in drugih skulptur posojena pravnim osebam, predvsem javnim ustanovam, tako jih je tam mogoče videti. V počastitev okrogle obletnice je Galerija ­ Muzej Lendava v letu 2022 pripravila pregledno razstavo, ki vključuje vse uporabljene tehnike in zvrsti 50 kolonij. Zaradi velikosti zbirke (več sto likovnih del) je njena celovita predstavitev neizvedljiva. Razstava predstavlja izbor najbolj reprezentativnih del kolonije, vključno s predstavitvijo same zbirke in raznolikosti zanjo značilnih tehnik, motivov in slogov, obenem pa se dotakne tudi pomembnejših mejnikov v življenju in razvoju kolonije. Spremlja jo tudi obsežna monografija, ki podrobno predstavlja zgodovino likovne kolonije in je obogatena z barvnimi reprodukcijami del.

Jubilejno 50. likovno kolonijo je prevevalo slovesno ozračje, kar se je kazalo tako pri razpoloženju in delovanju umetnikov kot pri pristopu organizatorja. Zaznamoval jo je tehnološki napredek, saj je proces odlivanja prvikrat v celoti potekal v nekdanji meščanski šoli, kjer pod novim nadstreškom stoji peč. Nova pridobitev je tudi izparjevalnik, ki zagotavlja manjšo izgubo uporabljenega voska.

V teh moderniziranih razmerah so letos ustvarjali Kristina Rutar, Oskar Kogoj in Ferenc Király iz Slovenije ter Andor Becskei, János Lipovics, Mykhailo Kolodko in Gábor Veres iz Madžarske.

SZÚNYOGH, Sándor: A kultúra fejlesztésének középlejáratú terve a lendvai községben, V: Népújság, 19. 5. 1972 (XV/19.), p. 3.

50. LENDVAI NEMZETKÖZI MŰVÉSZTELEP Amikor a múlt kötelez…

Különösen egy olyan kisvárosban, mint Lendva, a művésztelep 50 éves folyamatos működése figyelemre méltó siker. Az elmúlt fél évszázadban rendkívüli módon megváltozott a körülöttünk lévő világ. Megváltozott a hazánk: Szlovénia kikiáltotta függetlenségét, már nem százegyesekkel és jugókkal közlekedünk. Vezeték nélküli telefonokat használunk, a számítógépek sokkal kisebbek lettek, az internet az egész bolygót összeköti, a boltok termékkínálata óriási mértékben megnőtt, Kínából egy kattintással bármit megrendelhetünk, a technológia gyorsabban fejlődik, mint valaha… Sorolhatnánk még hosszasan mindazt, ami kisebb ­ nagyobb mértékben megváltozott az életünkben. A lavinaszerű változásokban azonban van néhány állandó tényező, amely bizonyos értelemben garantálja a térben való létezésünk és tevékenységünk folyamatosságát, és ezek közé sorolhatjuk a lendvai művésztelepet is, ahol minden évben egy maroknyi művész gyűlik össze, hogy együtt alkosson.

A telep kezdeményezőinek és első szervezőinek célja volt, hogy a rendszeres működés révén galériát vagy gyűjteményt hozzanak létre. „Ha állandó kiállítótermet akarunk létrehozni, akkor minél hamarabb művészeti tábort kell szerveznünk Lendván. A nálunk töltött idő alatt a művészek több festményt is készíthetnek a térségünkről, valamint minden művész egy ­ egy képet adományozott a múzeum gyűjteményének.” A művésztelep fennállása óta megtartotta ezt az eredeti elképzelést, és a megújulásra irányuló erőfeszítések által okozott változások elsősorban vagy szinte kizárólag technikai jellegűek voltak.

Fennállásának első éveiben a művésztelep kizárólag festészettel foglalkozott, ami a szükséges anyagok könnyebb elérhetőségével és a viszonylag rövid alkotási idővel magyarázható. Néhány éven belül azonban más művészeti műfajok is megjelentek: 1975 ­ ben az intarzia, 1977­ ben a kisplasztika, a domborművek és a grafika, 1981­ ben a köztéri faszobrászat, később pedig a más anyagokból készült köztéri szobrok is. A művésztelep történetének a legnagyobb fordulópontja minden bizonnyal 2005 ­ ben volt, amikor megrendezték az első bronzöntő szimpóziumot, amely tágabb és szűkebb értelemben is újrafogalmazta azt a művésztelepek között.

Még ha a művésztelep időről időre át is alakult – illetve megújult –, mindig is a szakmaiság, a folyamatos mun ­

ka, a nyitottság és a folyamatos közösségteremtésre való törekvés jellemezte. Ezek azok az értékek, amelyek arra köteleznek bennünket, hogy ugyanabban a szellemben folytassuk a megkezdett munkát, és ezt a szellemet adjuk tovább a következő nemzedékeknek. Természetesen nem szabad megfeledkeznünk az ünneplésről, illetve az 50 művésztelepre való emlékezésről, mert ez a művészeti megnyilvánulás kétségtelenül nagyban hozzájárult Lendva jelenlegi kulturális és művészeti identitásának a kialakulásához. Különböző hátterű és nyelvű művészeket hozott össze, és egyesítette őket egy kreatív közösségben. Ez volt az alapja az új intézménynek, a Lendvai Galéria és Múzeumnak, amely ma nemcsak Lendva község, hanem a tágabb térség legfontosabb kulturális és művészeti intézménye. Az elmúlt ötven év alatt felhalmozott gyűjtemény regionális, sőt országos jelentőségű kincs. Helyhiány miatt csak a bronzszobrok láthatók állandó jelleggel, míg a festmények, grafikák és egyéb szobrok nagy részét jogi személyek, különösen közintézmények kölcsönzik, így azok ott tekinthetők meg. Az évforduló megünneplésére a Lendvai Galéria és Múzeum 2022­ ben áttekintő kiállítást készít, amely az 50 művésztelepen alkalmazott összes technikát és műfajt felvonultatja. A gyűjtemény mérete (több száz műtárgy) lehetetlenné teszi a teljes körű bemutatást. A kiállítás a művésztelep történetének legreprezentatívabb alkotásaiból mutat be válogatást, beleértve magának a gyűjteménynek a bemutatását, valamint a gyűjteményre jellemző technikák, motívumok és stílusok sokszínűségét, miközben kitér a művésztelep életének és fejlődésének legfontosabb mérföldköveire is. A kiállítást egy átfogó monográfia kíséri, amely részletesen bemutatja a művésztelep történetét, és amelyet az itt készült művek színes reprodukciói gazdagítanak.

Az 50. jubileumi művésztelepet ünnepi hangulat jellemezte, ami tükröződött mind a művészek hangulatában és tevékenységében, mind a szervező szemléletében. Technológiai előrelépések jellemezték, mivel az öntési folyamat teljes egészében az egykori polgári iskolában zajlott először, ahol egy új előtető alatt egy kemencét helyeztek el. Egy másik újdonság a párologtató, amely biztosítja a felhasznált viasz kisebb veszteségét.

Idén Szlovéniából Kristina Rutar, Oskar Kogoj és Király Ferenc, Magyarországról pedig Becskei Andor, Lipovics János, Mykhailo Kolodko és Veres Gábor dolgozott a modernizált körülmények között.

1 SZÚNYOGH, Sándor: A kultúra fejlesztésének középlejáratú terve a lendvai községben, V: Népújság, 19. 5. 1972 (XV/19.), p. 3.

50 th INTERNATIONAL FINE ARTS COLONY LENDAVA

When the past binds us …

50 years of continuous operation of the art colony is an extraordinary success, especially in such a small town as Lendava. In the last half century, the world around us has changed unimaginably. We changed countries, Slovenia declared independence, we no longer drive Zastava 101s and Yugos, we make wireless calls, computers have become much smaller, the Internet connects the whole planet, the merchandise in stores is increasing enormously, with one click we can order items from China, technology is developing faster than ever before... We could create a lengthy list of everything that has changed to a greater or lesser extent in our lives. In this avalanche of changes, however, there are some constants that somehow ensure the continuity of our living and working in this environment, among which we can also count the art colony in Lendava, where a handful of artists gather every year with the aim of creating together.

The founders and initial organisers of the colony wanted to create a gallery or collection. “If we want to establish a permanent exhibition hall, we must organise an art camp in Lendava as soon as possible. During their stay with us, the artists will create several paintings of our region, and each artist will donate one painting to the museum collection.” The art colony has continued with this idea ever since the beginning and the changes that were brought in were the result of the need for renewal and were almost exclusively of a technical nature.

In the first years after it was founded, the art colony was exclusively about painting, which can be explained by the easier availability of the necessary materials and the relatively short time of creation. After a few years, other artistic genres also started to be created: in 1975, marquetry; in 1977, small plastic, relief and graphics; in 1981, public sculpture in wood, later also in other materials. The biggest turning point in the colony’s history was certainly the year 2005, when the bronze casting symposium was organised for the first time within the colony, which redefined it among art colonies both near and far.

Even if the art colony has experienced a certain revival or was changed every now and then, it has always been characterised by professionalism, its continuous operation, openness and the desire to constantly create a community. These are the characteristics that oblige

1

us to continue the work we have started in the same spirit and pass this spirit on to the next on to future generations. Of course, we must not forget the celebration and the honouring of these 50 art colonies, as this artistic manifestation undoubtedly enormously contributed to the creation of the current cultural and artistic identity of Lendava. It connected artists from different backgrounds and different languages, uniting them in a creative community. A new institution, the Gallery ­ Museum Lendava, has grown from it and today it is the central cultural and art institution not only in the municipality of Lendava, but also in the wider area. The collection created over the past fifty years represents a wealth of regional or even national importance. Due to lack of space, only bronze sculptures are permanently exhibited, while most paintings, graphics and other sculptures are on loan from legal entities, particularly public institutions, so they can be seen there. In honour of the anniversary, the GalleryMuseum Lendava has prepared a comprehensive exhibition in 2022 which includes all the techniques and genres used in the colonies from the 1950s. Due to the size of the collection (several hundred pieces of art), its comprehensive presentation is impractical. The exhibition presents a selection of the most representative works from the history of the colony, including the presentation of the collection itself and the variety of techniques, motifs and styles characteristic of it, while also touching on important milestones in the life and development of the art colony. It is also accompanied by an extensive monograph, which presents the history of the art colony in detail and is enriched with colour reproductions of the created works.

The 50 th jubilee art colony was held in a festive atmosphere, which was reflected both in the mood and performance of the artists, as well as in how it was all organised. It was marked by technological progress as the casting process took place for the first time in its entirety in a former middle ­ class school, where a furnace was placed under the new canopy. A new acquisition is also a vaporiser, which ensures less loss of the used wax.

In these modernised circumstances, Kristina Rutar, Oskar Kogoj and Ferenc Király, from Slovenia, and Andor Becskei, János Lipovics, Mykhailo Kolodko and Gábor Veres, from Hungary, created their work this year.

SZÚNYOGH, Sándor: A kultúra fejlesztésének középlejáratú terve a lendvai községben, V: Népújság, 19. 5. 1972 (XV/19.), p. 3.

BECSKEI Andor

Quies

2022, bron / bronz / bronze, 3,5 x 26 x 10,5 cm

Andor Becskei, ki je dokaj mlad pritegnil pozornost stroke in občinstva, zastopa mlajšo generacijo madžarskih kiparjev. Pri ustvarjanju išče možnosti kompleksnega estetskega izražanja, kjer sta zelo pomembni materialnost in oblika. Struktura materiala predstavlja pomemben segment njegovih del, z njo dosega notranjo razgibanost samega predmeta. Abstraktna forma je zreducirana, skorajda minimalistična, brez intenzivnejše dinamike. V njegovih delih običajno zaznamo le rahel gib, zaradi katerega so skulpture graciozne. Quies lahko razumemo kot sodobno tihožitje – na krožniku ležijo palčke različnih dolžin. Nekatere so rahlo upognjene, druge so ravne. Strukturirana materialnost se najbolje kaže v teh palčkah, medtem ko je sama posodica površinsko obdelana. Beseda quies je latinskega izvora in pomeni mir, spanje, celo sanje. Domišljena in pretehtana kompozicija dejansko izžareva neko duhovno umirjenost.

Becskei Andor, aki viszonylag fiatalon hívta fel magára a szakma és a közönség figyelmét, a magyar szobrászok fiatalabb generációját képviseli. Munkáiban a komplex esztétikai kifejezés lehetőségeit keresi, ahol az anyagiság és a forma nagyon fontos. Műveinek fontos szegmense az anyag szerkezete, amely a tárgy belső változatosságát eredményezi. Maga az absztrakt forma redukált, szinte minimalista, intenzív dinamika nélkül. Művein általában csak enyhe mozgást lehet felfedezni, ami kecsessé teszi a szobrokat. A Quies egy kortárs csendéletként is felfogható: különböző hosszúságú pálcikák fekszenek egy tányéron. Egyesek enyhén hajlítottak, mások egyenesek. A strukturált anyagszerűség leginkább ezekben az evőpálcikákban tükröződik, míg maga az étel felületkezelt. A quies szó latin eredetű, és békét, alvást, sőt álmot jelent. Az átgondolt és megfontolt kompozíció valójában egyfajta lelki nyugalmat áraszt.

Andor Becskei, who attracted the attention of the profession and audiences at a fairly young age, represents the younger generation of Hungarian sculptors. When creating, he looks for possibilities for complex aesthetic expression, where materiality and form are very important. The structure of the material represents an important segment of his works, with it he achieves the internal diversity of the object itself. The abstract form itself is reduced, almost minimalistic, without intense dynamics. In his works, we usually perceive only slight movement which makes the sculptures graceful. Quies can be understood as a modern still life: chopsticks of different lengths lie on a plate. Some are slightly bent, others are straight. The structured materiality is best reflected in these sticks, while the bowl itself is surface treated. The word ‘quies’ is of Latin origin and means peace, sleep, even dream. The well ­ thought ­ out composition exudes a kind of spiritual calmness.

Ferenc KIRÁLY

Artemida / Artemisz / Artemis

2022, bron / bronz / bronze, 36,5 x 16 x 16 cm

Artemida spada med dvanajstih velikih bogov grške mitologije, je boginja lova, živali, narave, rasti in rojstva ter zaščitnica slabotnih in otrok. Bila je hči Lete in Zevsa, njen dvojček je bil Apolon, bog lokostrelstva, glasbe, plesa, umetnosti in svetlobe. O Artemidi, njenem rojstvu in ljubezni do Oriona, pripoveduje več mitoloških zgodb, saj je bila ena najbolj čaščenih in spoštovanih boginj v antični Grčiji. Njen lik tudi dandanes navdihuje umetnike, med njimi tudi Ferenca Királya, katerega skulptura ne prikazuje antropomorfizirane podobe Artemide, ampak jo upodablja alegorično. Vertikalno stoječ lik je razdeljen na tri strani: stoji na treh nogah, iz katerih se na vseh treh straneh dvigajo izbočeni deli, na vrhu katerih stoji glavi podobna tvorba, okronana s tremi koničastimi rogovi.

Artemisz a görög mitológia tizenkét nagy istennőjének egyike, a vadászat, az állatok, a természet, a növekedés és a születés istennője, a gyengék és a gyermekek védelmezője. Lethe és Zeusz lánya volt, ikertestvére pedig Apollón, az íjászat, a zene, a tánc, a művészet és a fény istene. Számos mitológiai történet szól Artemiszről, születéséről és Orion iránti szerelméről, mivel az ókori Görögországban ő volt az egyik legtiszteltebb istennő. Alakja ma is inspirálja a művészeket, köztük Király Ferencet, akinek szobra nem Artemisz antropomorfizált képét ábrázolja, hanem allegorikusan jeleníti meg. A függőlegesen álló alak három oldalra tagolódik: három lábon áll, amelyekből mindhárom oldalon domború részek emelkednek ki, ezek tetején pedig három hegyes szarvval koronázott fejszerű alakzat áll.

Artemis is one of the twelve great gods of Greek mythology, she is the goddess of hunting, animals, nature, growth and birth and the protector of the weak and children. She was the daughter of Leta and Zeus, her twin was Apollo, the god of archery, music, dance, art and light. Several mythological stories tell the tale of Artemis, her birth and her love for Orion, as she was one of the most revered and respected goddesses in ancient Greece. Her figure still inspires artists today, including Ferenc Király, whose sculpture does not depict an anthropomorphised image of Artemis, but depicts her allegorically. The vertically standing figure is divided into three sides: it stands on three legs, from which projecting parts rise on all three sides, topped by a head ­ like formation crowned with three pointed horns.

Oskar KOGOJ

Venetski konji / Venét lovak / Venetic Horses

2022, bron / bronz / bronze, 9 x 10,5 x 3,3 cm (3x)

Ptica radosti / Az örömmadár / The Bird of Joy

2022, bron / bronz / bronze, 17,5 x 20 x 7 cm

Oskar Kogoj je vsestranski umetnik in industrijski oblikovalec, znan širom po svetu. Za njegovo umetniško ustvarjanje je značilen svojevrsten minimalizem, ki se kaže v zelo pretehtanem stiliziranju upodobljenih predmetov. V Lendavi so leta 2022 v bron odlili dva njegova že obstoječa kipa: Venetskega konja in Ptice radosti Venetski konj je verjetno umetnikova najbolj znana skulptura, katere dvojniki nadnaravne velikosti stojijo na več mestih v Sloveniji in zunaj nje: v ljubljanskem WTC ­ ju, na Mestnem trgu v Slovenj Gradcu, pred palačo Združenih narodov v Ženevi, v kompleksu Nebug pri Sočiju ob Črnem morju in pred nekdanjim parlamentom v Jeruzalemu. Med človekom in konjem, ki je že več deset milijonov let njegov spremljevalec, obstaja posebna vrsta simbioze. Kompozicija v Lendavi prikazuje tri konje v različnih patinah, zanjo je značilno poigravanje s tehničnimi danostmi brona. Ptica radosti ima v večini kultur isti pomen – je simbol miru in ljubezni ali alegorija prinašanja sporočila, dobre novice.

Oskar Kogoj világhírű, sokoldalú művész és ipari formatervező. Művészi munkásságát egyfajta minimalizmus jellemzi, amely az ábrázolt tárgyak átgondolt stilizálásában tükröződik. 2022­ ben Lendván két meglévő szobrát, a Venét lovat és Az örömmadarat öntötték bronzba. A Venét ló a művész talán legismertebb szobra, amelynek az élethűt többszörösen meghaladó másolatai Szlovéniában és azon túl is számos helyen: a ljubljanai WTC ­ ben, a Slovenj Gradec ­ i főtéren, a genfi ENSZ­ palota előtt, a fekete ­ tengeri Szocsi melletti Nebug komplexumban és az egykori jeruzsálemi parlament előtt állnak. Az ember és a ló között, amely több tízmillió éve társa, különleges szimbiózis van. A lendvai kompozíció három különböző patinájú lovat ábrázol, és a bronz technikai tulajdonságaival való játék jellemzi. Az örömmadárnak a legtöbb kultúrában ugyanaz a jelentése: a béke és a szeretet szimbóluma vagy az üzenet, a jó hír közvetítésének allegóriája.

Oskar Kogoj is a versatile artist and industrial designer known all over the world. His artistic creativity is characterised by a kind of minimalism, which is reflected in the very considered stylisation of the depicted objects. Two of his already existing statues were cast in bronze in Lendava in 2022: The Venetic Horse and The Bird of Joy The Venetic Horse is probably the artist's best ­ known sculpture, whose oversized duplicates stand in several locations in Slovenia and beyond: in Ljubljana's World Trade Centre, in the town square in Slovenj Gradec, in front of the United Nations Palace in Geneva, in the Nebug complex in Sochi, near the Black Sea and in front of the former parliament building in Jerusalem. A special kind of symbiosis exists between man and horse which has been his companion for tens of millions of years. The composition in Lendava shows three horses in different patinas, it is characterised by playing with the technical properties of bronze. The Bird of Joy has the same meaning in most cultures: it is a symbol of peace and love or an allegory of bringing a message, good news.

Mykhailo KOLODKO

Flashback

2022, bron / bronz / bronze, 34,5 x 33 x 8,5 cm

Bograč / Bogrács / Bograch

2022, bron / bronz / bronze, 11 x 9,5 x 8 cm

Mykhailo Kolodko je znani ukrajinski kipar, ki že več let živi in ustvarja v Budimpešti. Njegove miniaturne skulpture –tudi gverilske – si lahko ogledamo na javnih površinah madžarskega glavnega mesta. Zaznamuje jih svojevrsten slog: poleg izredne majhnosti imajo humorističen značaj, zaradi česar so tako zelo priljubljene, da so nekatere mimoidoči ljudje preprosto ukradli. Kolodko je v Lendavi izdelal dva kipa: Bograč, ki stoji na javni površini, in Flashback , ki je v podstrešni galeriji lendavskega gradu. Bograč (bograč je tradicionalna prekmurska jed, pripravljena iz treh vrst mesa, krompirja in veliko čebule, op. a.) prikazuje podgano, ki s pršilcem na fasado nekdanje lendavske blagovnice grafitira besedo bogrács (slov. bograč). Podgana aludira na podgane znanega gverilskega grafitarja Banksyja, napis pa na Lendavo, ki velja za prestolnico bograča. Skulptura je lep primer povezovanja umetnosti svetovno znanega umetnika z lokalnimi karakteristikami. Flashback prikazuje človeško figuro na gugalnem stolu. Kompozicija je giacomettijevsko razpotegnjena, na njej prevladuje notranja dinamičnost oblikovanja linij.

Mykhailo Kolodko, a neves ukrán szobrász, évek óta Budapesten él és dolgozik. Miniatűr szobrai – köztük gerillaszobrok – a magyar főváros közterületein láthatók. Egyedi stílus jellemzi őket: a rendkívül kis méretük mellett humoros jellegük is van, ami annyira népszerűvé teszi őket, hogy némelyiket egyszerűen ellopják a járókelők. Kolodko Lendván két szobrot készített: a Bográcsot, amely közterületen áll, és a Flashbacket, amely a lendvai vár padlásgalériájában található. A Bogrács (a bográcsgulyás egy hagyományos Mura ­ vidéki étel, amely háromféle húsból, burgonyából és sok hagymából készül, a szerző megj.) egy patkányt ábrázol, amely a bogrács (szlovénul bograč) szót fújja az egykori lendvai áruház homlokzatára. A patkány a híres gerilla graffitiművész, Banksy patkányaira, a felirat pedig a bogrács fővárosának tartott Lendavára utal. A szobor szép példája annak, hogy egy világhírű művész művészetét hogyan lehet ötvözni a helyi sajátosságokkal. A Flashback egy emberi alakot mutat egy hintaszéken. A kompozíció Giacomettimódon bontakozik ki, a vonalvezetés belső dinamizmusa dominál.

Mykhailo Kolodko is a famous Ukrainian sculptor who has been living and creating in Budapest for many years. His miniature sculptures ­ including guerrilla ones ­ can be seen in public areas of the Hungarian capital. They are characterised by a peculiar style: in addition to their extremely small size, they have humorous characteristics which makes them so popular that some passers ­ by have simply stolen a few of them. Kolodko made two statues in Lendava: Bograch, which is exhibited in a public area, and Flashback , which is exhibited in the attic gallery of Lendava Castle. Bograch (a traditional Prekmurian dish prepared from three types of meat, potatoes and lots of onions) shows a rat graffitiing the word ‘bogrács’ (Slovene ‘bograč’) on the façade of a former store known as Blagovnica, in Lendava, with a sprayer. The rat alludes to the rats of the well ­ known guerrilla graffiti artist Banksy, and the inscription refers to Lendava, which is considered the capital of bograč. The sculpture is a fine example of combining the art of a world ­ renowned artist with local characteristics. Flashback shows a human figure in a rocking chair. The composition is stretched out in the Giacometti style and is dominated by the internal dynamism of the line design.

LIPOVICS János

Avtoportret – 50 / Önarckép – 50 / Self-Portrait – 50

2022, bron / bronz / bronze, 27 x 27 x 27,5 cm

János Lipovics se je svojemu 50 ­ letnemu umetniškemu ustvarjanju oziroma kiparstvu nasploh poklonil z avtoportretom. Kompozicija iz vodoravne neobdelane površine se začenja dvigati. Čim višje se dviguje, tem bolj pridobiva na strukturiranosti: material se najprej pojavi v svoji surovi obliki, iz katere se na koncu pojavi izklesan umetnik, ki se z glavo priklanja, kar lahko pojmujemo kot poklon poklicu in umetniški poti. Obraz je zamišljen in stoičen, skoraj brezizrazen, upodobljenec je zatopljen v svoje misli. Iz celotne kompozicije razberemo alegorijo poteka kiparskega ustvarjanja: kako iz ideje, praznega, nepopisanega lista s procesom ustvarjanja nastane končni izdelek, kiparsko delo. Gre za zelo domišljeno kompozicijo, ki želi izraziti umetnikovo videnje njegovega poslanstva in tudi sebe kot ustvarjalca z dolgo umetniško potjo.

Lipovics János egy önarcképpel tisztelgett saját 50 éves művészi alkotói, illetve általában szobrászati munkássága előtt. A kompozíció egy vízszintes, megmunkálatlan felületről kezd emelkedni. Minél magasabbra emelkedik, annál strukturáltabbá válik: az anyag először nyers formában jelenik meg, amelyből a végén, egy főhajtással, a megformált művész emelkedik ki, ami a szakmája és művészi útja előtti tisztelgésnek tekinthető. Az arc gondterhelt és sztoikus, szinte kifejezéstelen, az ábrázolt személy gondolataiba merül. Az egész kompozíció a szobrászati alkotás folyamatának allegóriája: hogyan lesz egy ötletből, egy üres, megíratlan lapból az alkotás folyamatán keresztül a végtermék: egy szobrászati mű. Ez egy nagyon átgondolt kompozíció, amely a művész küldetéséről alkotott elképzelését, valamint önmagát mint hosszú művészi pályafutással rendelkező alkotót kívánja kifejezni.

János Lipovics paid tribute to his 50 years of artistic creation, or sculpture in general, with a self ­ portrait. The composition starts to rise from the horizontal raw surface. The higher it rises, the more structured it becomes: the material first appears in its raw form, from which a sculpted artist appears, bowing his head, which can be understood as a tribute to the profession and the artistic path. The face is pensive and stoic, almost expressionless, the person depicted is absorbed in his thoughts. From the entire composition, we can understand the allegory of the process of sculptural creation: how from an idea, an empty, unwritten sheet, the final product, a sculptural work, is created through the process of creation. It is a very imaginative composition that aims to express the artist's vision of his mission and of himself as a creator with a long artistic journey.

Kristina RUTAR

Trofeja / Trófea / Trophy

2022, bron, keramika / bronz, kerámia / bronze, ceramic, 35 x 20 x 11 cm

Kristina Rutar se je v Lendavi leta 2022 najprej pojavila s samostojno razstavo Vanitas, nato pa kot udeleženka likovne kolonije. Njen umetniški opus najbolj zaznamuje ustvarjanje v keramiki, zato je bilo zanjo – po njenih besedah – ustvarjanje v bronu zelo zanimiva izkušnja, ki ji je odprla nove izrazne in tehnične možnosti. Kristina Rutar je umetnica, ki rada presega svoje meje in namesto izoblikovanja lastne klišejske umetnosti znova in znova poskuša ustvariti nekaj novega. Njeni kipi ne upodabljajo prepoznavnih motivov, so plod avtoričine domišljije, kljub temu nas nehote spominjajo na nedefinirane žive organizme. V Trofeji lahko na prvi pogled prepoznamo navzgor obrnjen človeški želodec. Če jo opazujemo dlje časa, vidimo, da ima na obeh koncih izrastke in je celotno telo sestavljeno iz mišičastih gmot, ki površini dajejo strukturo in dinamiko. Temna patina brona je v močnem kontrastu z belim podstavkom, ki je nastal iz keramike, umetničinega primarnega materiala ustvarjanja. Kontrast opazimo tudi v oblikovanju: keramični del je podrejen bronastemu, saj je tanek, deluje krhko in ima ravno površino.

Kristina Rutar először 2022­ ben, a Vanitas című egyéni kiállításával, majd egy művésztelep résztvevőjeként szerepelt Lendván. Művészi opusát leginkább a kerámiaművészet jellemzi, ezért – elmondása szerint – a bronzban való alkotás nagyon érdekes élmény volt, amely új kifejezési és technikai lehetőségeket nyitott meg számára. Kristina Rutar olyan művész, aki szereti átlépni a határait, és ahelyett, hogy klisés művészetet hozna létre, újra és újra megpróbál valami újat alkotni. Szobrai absztrakt motívumokat ábrázolnak, a művész képzeletének termékei, mégis akaratlanul is beazonosíthatatlan élő szervezetekre emlékeztetnek. Első ránézésre a Trófeában felfelé forduló emberi gyomrot ismerhetünk fel. Ha hosszabb ideig figyeljük, láthatjuk, hogy mindkét végén kidudorodások vannak, és hogy az egész testet izomtömegek alkotják, amelyek struktúrát és dinamizmust adnak a felszínnek. A bronz sötét patinája erős kontrasztot alkot a fehér alaplappal, amely a művész elsődleges alkotóanyagának számító kerámiából készült. A kontraszt a kialakításban is érezhető: a kerámia rész, mivel vékony, törékeny és sima felületű, alá van rendelve a bronznak.

Kristina Rutar's first appearance in Lendava was in 2022, with a solo exhibition named Vanitas, and then as a participant of the art colony. Her artistic opus is mostly marked by her creations in ceramic and therefore, according to her, creating with bronze was a very interesting experience which opened up new creative and technical possibilities. Kristina Rutar is an artist who likes to overcome her boundaries and, instead of creating personal, clichéd art, she constantly tries to create something new. Her sculptures have no recognisable motifs, they are the figments of her imagination, but they unwittingly remind us of undefined live organisms. In Trophy, we can, at first glance, recognise a human stomach, turned upside down. If we look at it longer, we can see it has appendages on both sides and that the whole body is made up from muscle mass, which gives structure and dynamics to the surface. The dark patina of the bronze is in stark contrast to the white coaster made from ceramic, the primary material with which the artist creates. The contrast can be seen in the formation: the ceramic part is secondary is trifling is of less significance in comparison to the bronze because it is thin, appears to be fragile and has a flat surface.

VERES Gábor

Lendavski obrod / Lendvai bőtermő / Abundant Fruit Tree of Lendava

2022, bron, kamenčki / bronz, kavics / bronze, pebbles, 67,5 x 47 x 58 cm

Gábor Veres se je lendavskega simpozija odlivanja v bron prvič udeležil leta 2016. Že takrat je dal čutiti, da ga kot umetnika v največji meri zanima raziskovanje materiala. Letos se je ustvarjanja lotil na zelo zanimiv način, dele za svojo skulpturo je namreč nabral v naravi. Sama kompozicija predstavlja drevo z mnogo sadeži. Spodnji del je kamen, ki ga je našel ob Murinem mostu. Zgornji del je dejansko veja, na katero je nanesel vosek, nato pa na to mesto vlil bron. Na koncih vej je prod, ki predstavlja sadeže. Opravka imamo torej z zanimivo kombinacijo uporabe različnih materialov v smislu prenosa obstoječih stvari iz narave v umetniško delo. Treba je poudariti, da pri tovrstnem eksperimentiranju avtor ne ve vnaprej, kakšen bo končni izdelek, ker je njegov videz prepuščen usodi oz. temu, kako se bo bron sprijel s prodom. Za Veresa je raziskovanje materialov in kombinacij enako pomembno kot samo umetniško izražanje. Zanimivo je, da je za sadeže izbral prod, ki je neživa snov v naravi, vendar je na neki način večna oz. trajna. Drevo, ki obilno in nenehno rodi, lahko razumemo kot simbol lendavske ustvarjalne skupnosti, ki neprekinjeno deluje že 50 let.

Veres Gábor 2016 ­ ban vett részt először a lendvai bronzöntő szimpóziumon. Már akkor is világossá tette, hogy művészként leginkább az anyag kutatása érdekli. Idén rendkívül érdekes megközelítést alkalmazott, a szobrához szükséges elemeket a természetből gyűjtötte össze. Maga a kompozíció egy fa sok gyümölccsel. Az alsó rész egy kő, amelyet a Mura ­ hídnál talált. A felső rész valójában egy ág, amelyre viaszt vitt fel, majd bronzot öntött. Az ágak végén kavicsok jelképezik a gyümölcsöt. Tehát a különböző anyagok használatának érdekes kombinációjával van dolgunk, a természetből származó dolgok műalkotásban való alkalmazása szempontjából. Hangsúlyozni kell, hogy az ilyen jellegű kísérletezés során a művész nem tudja előre, hogy a végső termék hogyan fog kinézni, mert annak megjelenése a sorsra, illetve arra van bízva, hogy a bronz hogyan kötődik a kavicshoz. Veres számára az anyagok és kombinációk kutatása legalább olyan fontos, mint maga a művészi kifejezés. Érdekes, hogy a gyümölcsnek kavicsot választott, amely a természetben nem élő anyag, de bizonyos értelemben örök vagy állandó. A bőségesen és folyamatosan termő fa az 50 éve folyamatosan működő lendvai alkotóközösség szimbólumának tekinthető.

Gábor Veres attended the casting in bronze symposium of Lendava for the first time in 2016. Even back then, he gave the impression that, as an artist, he is mostly interested in exploring the material. This year, his creative process was very interesting, as he collected the parts for his sculpture from nature. The composition depicts a tree with a bounty of fruit. The bottom part is from stone he found by the bridge of the River Mura. The upper part is an actual branch which he coated with wax and cast in bronze. The end of the branches is shingle, that represents the fruit. We have an interesting combination of different materials and the application of objects from nature into an art piece. It is important to note that, in this kind of experimentation, the artist does not know what the end result will look like because its outward appearance will be revealed later, or how well the bronze attaches to the shingle. For Veres, the exploring of the materials and combinations is just as important as the artistic expression in itself. It is interesting that he chose shingle for the fruit as it is an inanimate matter in nature, but it is, in a way, permanent. A tree, which is very fruitful and constantly gives produce, can be a symbol of the creative community of Lendava, which has been a constant for 50 years.

Organizator kolonije Művésztelep szervezője Colony organizer

Strokovni vodja kolonije Művésztelep szakmai vezetője Art Colony Manager

Katalog izdala in založila Katalógus kiadója Publisher of Catalogue

Za založnika A kiadásért felel For the Publisher

Spremno besedilo Kísérôszöveg Text

Prevod v madžarščino Magyarra fordította Hungarian translation

Prevod v angleščino Angolra fordította English translation

Lektura Lektorálták Language editors

Fotografija Fotó Photography

Oblikovanje Katalógusterv Design Tisk Nyomda Printed by Naklada Példányszám Copies

S podporo Támogatók With support

Mednarodna likovna kolonija Nemzetközi Művésztelep International Fine Arts Colony Lendava • Lendva, 2022

Odlivanje v bron | Bronzöntés | Casting in Bronze

Galerija - Muzej Lendava

Franc Gerič

Galerija - Muzej Lendava

Dubravko Baumgartner

Atilla Pisnjak

Jolanda Harmat Császár

Verbalist, Miran Kreft, s. p.

Marjan Maučec (slovenščina) dr. Gróf Annamária (magyar) Verbalist, Miran Kreft, s. p. (english)

Dubravko Baumgartner

Dubravko Baumgartner

Digifot, Lendava 100

Banffyjev trg 1 - Bánffy tér 1• 9220 Lendava - Lendva • Slovenija • Telefon: +386 (0)2 578 92 60 • E-mail: info@gml.si • www.gml.si

© 2022 Galeri ja-Muze j Lenda va Galéria-Múzeum Lendva