Janez BOŠNAK (2009)

Janez Bošnak

Intarzija – iz italijanskega jezika intarsiare – vlagati, okraševanje lesenih predmetov z vlaganjem ornamentalnih in figurativnih delov iz raznobarvnega lesa, kovine, bele kosti, znana že v antiki in srednjem veku, je danes v sodobni likovni umetnosti izredno redek pojav. Svoj razcvet je doživela v baroku in rokokoju v obliki intarziranega pohištva, vrh pa v empiru in bidermajerju kot nosilni likovni element stilskega pohištva. S serijsko izdelavo le-tega in nastopom funkcionalizma počasi izumre. V sodobni slovenski likovni umetnosti predstavljajo intarzije Janeza Bošnaka pravo redkost, če ne celo unikum. Z dolgoletnim težkim, vztrajnim in marljivim delom, mu je uspelo izoblikovati intarzijo do tehnološke virtuoznosti in jo povzdigniti na raven umetniško izrazne likovne stvaritve. Raziskovanje likovnih, slikarsko pogojenih elementov v ustvarjalnem procesu intarzije Janeza Bošnaka pri nas pomeni veliko novost.

Z intarzijo se je Janez Bošnak ukvarjal že v osnovni šoli pri tehničnem pouku. Ustvaril je motiv veje z listi v velikosti 9 x 11 cm, sestavljen iz približno 100 delčkov. Leta 1967 nastane intarzija Deček na pragu, podoba brata, ki jo odlikuje okorna risba, predvsem pa spoznavanje značilnosti strukture raznovrstnih furnirjev. Istega leta ustvarjen Avtoportret odraža izraz slogovnih značilnosti modernizma, posebej ekspresionističnih elementov slikarstva Vasilija Jevlenskega in geometrijskega konstruktivizma čistih površin Pieta Mondriana. Tovrstna iskanja kmalu zamrejo. Pomembno izkušnjo doživi ob izdelavi intarzije Panorama Lendave, 1968, za sejno sobo novozgrajene zgradbe Občine Lendava. Osnutek v majhnem formatu je izdelal akademski slikar Ladislav Danč, risbo v velikosti 120 x 330 cm pa sta ustvarila že omenjeni Ladislav Danč in akademski slikar Franc Mesarič. Bošnak je risbo v sodelovanju in soglasju z obema ustvarjalcema prilagodil značilnostim in zakonitostim same izdelave intarzije. Mizarska dela, stiskanje in brušenje pa je izvršila mizarska delavnica Franca Kosa iz Kroga.

Leta 1976 je v sodelovanju z akademskima slikarjema Francem Mesaričem in Lojzetom Logarjem, avtorjema predložene risbe, izvedel intarzijo Poročni par, 250 x 350 cm, za opremo poročne dvorane Občine Murska Sobota v novozgrajeni skupščinski stavbi. Tudi pri tej izdelavi intarzije je mizarska dela opravila mizarska delavnica Franca Kosa iz Kroga. Po zaključku študija na Pedagoški akademiji v Mariboru nastopi v 70. letih 20. stoletja obdobje iskanja lastnega likovnega izraza v grafiki in risbi, posebej intenzivno pa v kiparstvu in intarziji. Na koncu prevlada odločitev za intarzijo, ki je bila najbližja njegovemu notranjemu občutju, kakor tudi lažjemu obvladovanju materialnih obveznosti. Iz tega obdobja je vredno omeniti intarzijo Kondorjev let, ki je že nakazala Bošnakovo zanimanje za ikonografsko tematiko starih ameriških kultur Aztekov, Majev in Inkov, znotraj takrat prevladujočih motivov stilizirane figuralike, panoram mesta Lendave in goric ter nekaj sakralnih podob.

V letih 1980–1988 nastanejo prvi ciklusi, s katerimi v že izoblikovanem likovnem izrazu obravnava tematiko sveta narave in okolja bivanjskega sveta. Prepoznavne krožne forme odražajo značilen simbolni značaj večnega življenja, krogotoka razvoja sveta, sklenjenost nekega bivanja, permanentnost razvoja …

V obdobju 1980–1984 ustvari ciklus Na travniku. Karakterizira ga preplet pravilno izvedenih oblik krogov, znotraj katerih prepoznamo stilizirane podobe cvetov in žuželk, čebelic, pikapolonic

ter žab. Porazdeljene po celotni površini odražajo svetlo-temne kontraste in razgibane prehode posameznih cvetličnih in živalskih kompozicij, strnjenih v živopisni šopek hvalnice narave. Obrobna površina je iz temnejših površin, medtem ko osrednji, svetlobnim jedrom podoben del, žari v svojem intimnem, s svetlobo obsijanem liričnem občutju.

Sledi ciklus Kmečko dvorišče, ustvarjen leta 1983. Krožne oblike ostanejo dominantne, a vsebinsko obogatene s vključitvijo predmetnega in figuralnega sveta iz kmečkega dvorišča. Tako prepoznamo stilizirane podobe lesenih koles kmečkega voza, vrčev iz žgane gline, žitnega klasja, domačih živali – pujsa, gosi, kokoši in človeka s poudarjeno veliko okroglo glavo. Predmetne oblike postanejo pogosto lomljene in nazobčane in s tem bliže ekspresivnemu likovnemu nagovoru. V ciklusu Šopek, nastalem v obdobju 1984–1985, prevladujejo cvetlični motivi s čebelicami znotraj krožnih form, razgibanimi s svetlo-temnimi kontrasti. Večina intarzij je bila izdelana za Lesnino in sejem pohištva v Beogradu. Izbrana motivika stiliziranih oblik rib, rakov…je združena v ciklusu Podvodni svet, ustvarjen v letih 1983-1985. Novost v formalnem likovnem jeziku predstavlja združevanje podob rib v strnjene skupine in nizanje nazobčanih morskih trav v dinamično občutene, progresivno potekajoče vrste. Pisan svet podob oglato oblikovanih vinogradniških zidanic znotraj strnjenih krožnih oblik, dopolnjenih z okroglo oblikovanim grozdičevjem odlikuje vsebinsko nazorno oblikovan ciklus V goricah, ustvarjen v letih 1984–1988. V letih 1988–1993 ustvari Bošnak ciklus Svet ob Muri. V njem opazimo prevlado horizontalno, vertikalno in diagonalno zastavljenih form. Motivika zajema panonski svet zoranih ali požetih njiv, ki se pomikajo globoko v prostor, zaključen z vidnim horizontom. Opazna je funkcionalna uporaba horizontalno potekajočih letnic lesa, ki ustvarijo občutje iluzije prostora. Številčno najobsežnejši je ciklus Slovenski kraji, ki je nastal v letih 1990–2000. Ciklus praktično nastaja še danes. Obsega več kot 100 intarzij z »upodobitvami« izbranih slovenskih mest in krajev. Izbor nastaja priložnostno ob obiskih krajev in na potovanjih s kolesom. Na njih s pomočjo fotografije ujame Bošnak specifičen utrip kraja ali zabeleži njegov etnografski ali kulturno-zgodovinski značaj. Slogovno pomeni ciklus nadaljevanje in oplemenitenje pozitivne izkušnje uporabe geometrizirane horizontale, vertikale in diagonale, katerim doda še vzporednice in križnice. Z njimi mu uspe ustvariti občutenje prostorskega učinkovanja intarzije. Z novo ustvarjeno dimenzijo globine inscenira prostorsko občutje ulic in trgov z vertikalno zastavljeno arhitekturo v ozadju. Leta 2000 opazimo miselno poglobljen in oblikovno novo zastavljen likovni izraz. Nanj je močno vplivala literatura pisateljice in publicistke Fani Okič, posvečena starim ameriškim civilizacijam in kulturam. Med njimi posebej knjige Razpoke časa, 1994 in Kraljestvo velike kače, 1996, Megaliti, 1999 … Bošnakov pogled na življenje in svet zaživi v luči poglobljenih razmišljanj o značilnostih starih ameriških predkolumbovskih kultur Aztekov, Majev in Inkov. Mladostne sanje o študiju arheologije in spoznavanje magičnosti omenjenih kultur dobijo svojo utelešenje v intarziji. Bošnak je namreč začutil, da lahko s svojim tehnološkim znanjem izdelave intarzije in izgrajenim filozofskim pogledom na svet svojo duhovno sporočilnost materializira v lesu.

Najprej nastane v letih 2000–2002 ciklus Krila, posvečen kulturi Aztekov. V njem se razkrije bogastvo mehko oblikovanih ovalnih, okroglih in elipsastih organskih oblik, porojenih iz intuitivno občutenih »slikarskih« form. Te odražajo avtorjevo občutljivost do krhkosti in nežnosti sveta narave metuljev ter čustveno prizadet odnos do preteklosti in zgodovine, ki še danes pri marsikaterih stvareh ni našla pravih odgovorov. Mojstrsko nizanje ritmiziranih ovalnih form, mehkih zavojev in krivulj ter vzvalovljenih valovnic abstrahiranih form kril metulja ustvarjajo občutje rahlega šumenja in gibanja kril. Sprva so v zgodnjih delih vidni mehki prehodi od svetlih h temnim površinam, nato pa prevladajo ostrejši svetlo-temni kontrasti. Sledi ciklus Korenine, ki je nastal v letih 2002–2004 in je posvečen kulturi Majev. Majevska božanstva so večinoma združevala človeške in živalske poteze. Bogovi so imeli dvojni značaj dobrohotnosti in zlobe. Daritve so imele v majevski veri pomembno vlogo. Celo lastno kri so lahko darovali poleg živalske. Darovati je bilo mogoče tudi pridelke, posebej koruzo. Akt darovanja predstavlja v Bošnakovem nazorskem pogledu etično vprašanje poklona principom resnice, poštenosti, zavezanosti idealom …, ki pa ni vezano na mistiko in religijo. Posebej obred »iztrganega srca« živemu človeku je kot daritev odlična metafora njegove opredeljenosti in zavezanosti naštetim moralnim odlikam človeštva. V ciklusu prevladuje motiv dreves z močno razraščenimi koreninami. Korenine rastejo iz presekov zemeljskih plasti, ki simbolizirajo razvoj sveta od svojega nastanka, od prapoka, preko gubanja in tektonskih premikov zemeljske skorje do današnjega oblikovanja sveta. Gre za prikaz arheologije sveta in z njim povezane kulture izginule civilizacije Majev. Ciklus je močno asociativen, saj simbolne oblike lune, sonca, podobe kralja, številk in zapisov intarziranih besed Kuh – bistvo, Palenke – kraj na Yucatanu, Pacal – božanstvo …, odražajo Bošnakovo razmišljanje o tej zanimivi, v marsičem samosvoji stari kulturi. Posebej pripoveden je v motivih s koruzo, za katero vemo, da izvira od tod. V oblikovnem smislu opazimo v tem ciklusu povezavo horizontalno členjenih struktur zemeljskih plasti in vertikalno rastočega drevesa z globoko raščenimi koreninami.

Zadnji ciklus Pozdrav soncu nastaja od leta 2004 in je posvečen kulturi Inkov. Kult sonca je bil za Inke zelo pomemben. Sonce so si predstavljali kot boga Inti, ki je varoval poljske pridelke in jim dal zoreti. V intarzijah iz tega cikla se razkrije sinteza geometrizirane abstrakcije kroga, ovala, horizontalnih valovnic, krožnih spiral, trakov, pasov, linijskih prepletov, ki simbolizirajo podobo sonca, sončnih žarkov, ožarjenega neba, sončnega vzhoda ali zahoda … Temno ozadje in svetlobna jedra v središču slikovne površine ponazarjajo večno borbo med svetlobo in temo, med erosom in tanatosom.

Zgodnje obdobje Bošnakove ustvarjalnosti karakterizira obvladovanje tehnične izpiljenosti izdelave intarzije z več kot 22 vrstami naravnega lesa. V tem obdobju ustvarjeni ciklusi se navezujejo na tradicionalni ikonografski razvoj intarzije začenši z rastlinskimi in živalskimi motivi, nato s figuralnimi preobrazbami ter zaključijo s krajinsko in arhitekturno motiviko. Prelomno obdobje nastopi leta 2000, ko Bošnaku uspe razviti abstraktno formo intarzije, s katero izpove svoje notranje pogojeno občutje do sveta in življenja. Za prvo obdobje lahko rečemo, da je pripovedno, za drugo pa, da je izpovedno. Smisel življenja in smrti je, kakor nas uči zgodovina omenjenih starih kultur srednje Amerike, v veliki meri vezana na darovanje, žrtvovanje in čaščenje njihovih bogov, ki so ustvarili svet in bdijo nad njihovim življenjem in smrtjo. Bošnak je v njihovi filozofiji spoznal, da je v življenju najpomembnejše ostati pošten v prvi vrsti do sebe in do drugih ter ostati zvest in veren svojim idealom. Človekova ali starševska največja

daritev je, da s svojim vzgledom omogoči drugim, posebej svojim otrokom, razrast močnih, globoko ukoreninjenih korenin, ki predstavljajo temelj življenja. Na tej osnovi pustiti , da otrokom zrastejo široka in lahka krila, s katerimi svobodno poletijo v nebo. Hvalnica življenju in poklon blagohotnemu soncu, središču našega osončja in vira našega življenja, izžareva iz Bošnakovega zadnjega ciklusa. V njem je svoj poklon soncu utelesil s simbolnimi krožnimi oblikami, oblikami večnega in neprekinjenega gibanja vesolja ter sklenjenega življenjskega krogotoka, ki nima ne začetka ne konca. Tonsko komponiranje raznobarvnih in strukturalno različnih vrst furnirjev v značilni ploskoviti maniri in prostorsko občuteni tridimenzionalnosti (posebej v prikazih arhitekture in krajine) odraža prefinjen odnos avtorja do likovne materije, ki jo obdeluje z izredno ljubeznijo in toplino. Ta izžareva iz vsakega centimetra umetniško obdelane in motivno raznovrstno izražene krhkosti površine lesa. Mehkoba, krhkost in ranljivost lesnega furnirja opredeljujejo občutljivost in nebogljenost materiala, ki terja od ustvarjalca nežen dotik in rahločutno izrezovanje. Bošnakova mirna roka in na široko odprta, vendar do skrajnosti občutljiva duša, sta kot nalašč rojena za ustvarjanje intarzije. Pri tem se lahko celo vprašamo, ali morda ni on poseben izbranec skrivnostnih sil, ki so mu v zibelko položile dar umetniškega oblikovanja intarzije. V tej transcendentni konotaciji lahko njegovo ustvarjalnost povežemo z nadaljevanjem ustvarjalnega kamnoseškega dela njegovega deda, izpričanega v rodnem Krasu.

V likovnem mediju, za katerega je značilna toplina lesa, je Bošnak razvil intarzijo v likovno umetnino, v kateri združuje slikarske, kiparske in arhitekturne likovne prvine. Ob prevladujočem dekorativizmu stiliziranih, simetrično vloženih organskih rastlinskih, živalskih in figurativnih form se formalna stilska preobrazba razvija od lirične občutenosti do ekspresivnih formalnih poudarkov. Prelomljene, vzporedne, križne in v prostor usmerjene ravne in valovite linije ter ploskve, se pomikajo navznoter in navzven. Vrh osamosvojenega lastnega likovnega izraza doseže v ciklusih, posvečenih ameriški civilizaciji, posebej v ciklusu Krila, v katerem njegove intuitivno ustvarjene, mehko zaobljene organske forme, prevzamejo pomen slikarsko občutenih, avtonomno bivajočih abstraktnih oblik. Z njimi je odvzel intarziji njeno tradicionalno dekorativno in uporabno funkcijo ter jo povzdignil v samosvojo likovno stvaritev, vezano izključno na izrazno moč osamosvojenih likovnih elementov, povezanih v avtonomno likovno stvaritev.

Franc Obal

Az intarzia – az olasz nyelvből intarsiare – berakás, fából készült tárgyak díszítése ornamentális és figuratív, eltérő színű fa-, fém és elefántcsont részek berakásával, már az antik és középkorban is ismert, a mai modern képzőművészetben ritka jelenség. Virágzását a barokkban és rokokóban érte el intarziás bútorok formájában, csúcsát pedig az empire és biedermeier stílusban, mint a kor bútorának vezető eleme. A sorozatgyártással és a funkcionalizmus fellépésével lassan kihal.

A modern szlovén képzőművészetben Janez Bošnak intarziái ritkaságnak, vagy szinte unikumnak számítanak. Sokévi nehéz, kitartó és szorgalmas munkával sikerült neki az intarziát a technológiai virtuozitás fokáig fejleszteni, és a műalkotás szintjére emelni. Janez Bošnak kutatásai az intarzia alkotó folyamatának képzőművészeti, festészettől függő elemei terén nálunk nagy újdonságnak számít. Janez Bošnak már az általános iskolában is foglalkozott intarziával a technika órákon. Megalkotta a 9 x 11 cm méretű faág levelekkel motívumát, amely körülbelül 100 részecskéből áll. 1967ban keletkezik a Deček na pragu (Fiú a küszöbön) című intarziája, amely fivérét ábrázolja, és esetlen rajz jellemzi, de főleg a különböző borító lemezek, furnérok struktúrájával való ismerkedés. Az ugyanabban az évben megalkotott Avtoportret (Önarckép) a modernizmus stílusainak jellegzetességeit tükrözi, főleg Vasilij Jevlenski festészetének expresszionista elemeit és Piet Mondrian tiszta felületeinek geometrikus konstruktivizmusát. Az effajta keresések hamarosan elhalnak. Fontos tapasztalattal gazdagodik a Panorama Lendave (Lendva panorámája) című 1968-ban készült intarziájával az újonnan épült lendvai városháza gyűlésterme részére. A kis formátumú vázlatot Ladislav Danč akadémiai festőművész készítette, a 120 x 330 cm méretű rajzot pedig a már említett Ladislav Danč és Franc Mesarič festőművészek készítették. Bošnak a rajzot a két művésszel együttműködve és azok beleegyezésével az intarziakészítés jellegzetességeihez és szabályaihoz idomította. Az asztalosmunkákat, a nyomtatást és csiszolást pedig Franc Kos asztalosműhelyében végezték el Krogon.

A Maribori Pedagógiai Akadémián folytatott tanulmányai befejezése után a 20. század 70-es éveiben a grafika és rajz, de legintenzívebben a szobrászat és intarzia terén való önálló képzőművészeti kifejezésmódot kereső időszaka lép fel. Végezetül a belső érzelmi világához legközelebb álló intarzia melletti elkötelezettsége győzedelmeskedik, amely mellett könnyebben tett eleget anyagi kötelezettségeinek is. Ebből az időszakból említésre méltó a Kondorjev let (A kondorkeselyű repülése) című intarzia, ami már mintegy rámutatott Bošnak érdeklődésére az aztékok, maják és inkák régi amerikai kultúrájának ikonográfiai tematikája iránt, az akkor uralkodó stilizált figuralika motívumain, Lendva város panorámája és a szőlőhegy, valamint néhány szakrális ábra keretein belül. 1980-1988 között keletkeznek első ciklusai, amelyekben már kiforrott képzőművészeti kifejezéssel ábrázolja a természet és a környező világ tematikáját. Jellegzetes körformái az örök életet jelképezik, a világ fejlődésének körforgását, a lét összetettségét, az állandó fejlődést …

Az 1980-1984-es időszakban keletkezik a Na travniku (A réten) című ciklusa. Szabályosan megalkotott köralakok átfonódása jellemzi, amelyeken belül felismerhetők a virágok és rovarok, méhecskék, katicabogarak és békák stilizált alakjai. Az egész felületen elosztva világos-sötét kontrasztokat tükröznek, és az egyes virág- és

állati kompozíciók mozgalmas átmenetét a természet dícséretének színes csokrába tömörítve. A felület kerete sötétebb felületekből áll, míg a központi, fényes magvakhoz hasonlító rész saját intim, fénnyel átszőtt lírikus világában tündököl. A Kmečko dvorišče (Parasztház udvara) című ciklus következik, amelyet 1983-ban alkotott meg. Továbbra is a körformák dominálnak tartalmilag gazdagodva a parasztház udvarának tárgyi és figurális világából származó motívumok bekapcsolódásával. Felismerjük a parasztszekér fából készült kerekeinek, égetett agyagból készült korsók, búzakalász, háziállatok – sertés, lúd, tyúkok és kimondottan nagy, kerek fejű ember stilizált alakjait. A tárgybeli formák gyakran töröttek és csipkézettek, és ezzel az expresszív képzőművészeti kifejezésmódhoz közelítenek.

A Šopek (Virágcsokor) ciklusban, amely 1984-1985 között jött létre, a körformákon belül virágmotívumok uralkodnak méhecskékkel, világos-sötét kontrasztokkal élénkítve. Az intarziák zöme a Lesninának és a belgrádi bútorvásárra készült.

A halak, rákok, kagylók, növényzet, algák … stilizált formáinak kiválasztott motívumvilágát a Podvodni svet (Víz alatti világ) ciklusban tömörítette, amely 1983-1985 között született meg. A formális képzőművészeti kifejezésmód újdonságaként hat az ábrázolt halformák tömörített csoportba való összefonódása és a kicsipkézett tengeri moszatok dinamikusan érzékelt, progresszíven folyó vonalakba való sorolása.

A tömör körformákon belül megformált szögletes borospincék színes világa kerek alacsony erdőzettel jellemzi a tartalmi szempontból szemléletes ciklust V goricah (A szőlőhegyen) címmel, amelyet 1984-1988 között alkotott meg. 1988-1993 között alkotja meg Bošnak a Svet ob Muri (Élet a Mura mentén) című ciklusát. Itt horizontálisan, vertikálisan és diagonálisan felállított formák dominálnak. A motívumvilág a pannon táj felszántott vagy learatott szántóföldjeit tükrözi, amelyek mélyen a térségbe hatolva látható horizonttal zárulnak. A fa évszámai horizontális fekvésének funkcionális alkalmazása látható, ami a tér illúziójának érzését kelti. Számszerint a Slovenski kraji (Szlovén vidékek) ciklus a legterjedelmesebb, amely az 1990-2000-es időszakban keletkezett. A ciklus gyakorlatilag még manapság is gyarapszik újabb alkotásokkal. Több mint 100 intarziát tartalmaz, kiválasztott szlovén városok és helységek „megformálásával”. A kiválasztás alkalomszerűen a helységek látogatásakor vagy kerékpárral való utazásai során születik meg, amikor Bošnak fényképezőgép segítségével elkapja a helység egy-egy specifikus mozzanatát, vagy megörökíti etnográfiai vagy kulturális, történelmi jellegzetességét. Stílus szempontjából a ciklus a geometrikus vízszintes, függőleges és átló felhasználása általi pozitív tapasztalat folytatását és nemesítését jelenti, amelyeket még párhuzamosokkal és keresztezésekkel gazdagít. Ezzel sikerül megalkotnia az intarzia térbeli hatásának érzékét. A mélységgel, mint újonnan megalkotott dimenzióval lehetővé teszi az utcák és terek térbeli érzékelését a háttérben látható vertikális építészettel. 2000-ben mélyebb gondolatvilágú és formai szempontból új képzőművészeti kifejezésmód figyelhető meg. Nagy hatással volt rá Fani Okič írónő és publicista amerikai civilizációkról és kultúrákról szóló irodalma. Köztük főleg a Razpoke časa, 1994, Kraljestvo velike kače, 1996, Megaliti, 1999… című könyvek. Bošnak világnézete az aztékok, maják és inkák Kolumbusz előtti óamerikai kultúra jellegzetességeire vonatkozó elmélyült gondolkodás fényében nyil-

vánul meg. A régészeti tanulmányokra vonatkozó fiatalkori álmait és az említett kultúrák mágikus voltára vonatkozó felismeréseit az intarziában testesíti meg. Bošnak ugyanis megérezte, hogy az intarziakészítéshez való technológiai ismereteivel és kialakult filozófiai világnézetével szellemi üzenetvilágát a fában testesítheti meg. 2000-2002-ben először megszületik a Krila (Szárnyak) című ciklus, amit az aztékok kultúrájának szentelt. Itt feltárul az intuitíven érzékelt „festői” formákból kialakult lágyan megformált ovális, kerek és ellipszis alakú szerves formák gazdagsága. Ezek a szerző érzékenységét tükrözik a lepkék világának törékenysége és gyengédsége iránt, valamint érzékenységét azon történelmi események iránt, amelyek mind a mai napig még számos szempontból megválaszolatlanok maradtak. A mesterien felsorakoztatott ovális formák, lágy csomók és görbék, valamint a lepkeszárny rebbenő suhintásainak absztrahált formái a lágy szárnysuhogások és suhintások érzékét keltik. Korai műveiben először lágy átmenetek láthatók a világos felületektől a sötét felületekig, majd élesebb világos-sötét kontrasztok uralkodnak el.

A Korenine (Gyökerek) című ciklus következik, amely 2002-2004ben keletkezett és a maják kultúrájának szentelte. A maják istenei legtöbbször emberi és állati vonásokat tartalmaznak. Az istenek a jótékonyság és gonoszság kettős szerepével voltak ellátva. Az áldozatoknak a maják hiedelme szerint jelentős szerepe volt. Az állati véren kívül akár saját vérüket is feláldozhatták. Termést is ajándékozhattak, főleg kukoricát. Az áldozás aktusa Bošnak nézetei szerint az igazság, becsületesség, ideálokhoz való kötődés alapelvei előtti meghajlás etikai kérdését jelenti, ami viszont nem misztikum- és vallásfüggő. Különösen az élő ember „kitépett szívének” feláldozási szertartása kitűnő metafora az emberiség felsorolt morális érdemei elhatároltsága és elkötelezettsége tekintetében. A ciklust erősen elterebélyesedett gyökérzetű fa motívuma uralja. A gyökerek a földrétegek keresztmetszeteiből nőnek ki, amelyek a világ fejlődését szimbolizálják annak keletkezésétől, az ősrobbanástól a rétegződéseken és a földrétegek csuszamlásán keresztül a mai világkép kialakulásáig. A világ archeológijának bemutatásáról van szó, és az ezzel kapcsolatos maja civilizáció eltűnt kultúrájáról. A ciklus erősen asszociatív jellegű, hiszen a hold, nap, király alakja, számok és a berakott szavak rögzítése (Kuh – lényeg, Palenke – helység Yucatan félszigeten, Pacal – istenség …) Bošnak elképzelését tükrözi erről az érdekes és sok szempontból sajátos ősrégi kultúráról. Sokatmondóak főleg a kukorica motívumai, amelyről tudjuk, hogy innen származik. Alaki értelemben ebben a ciklusban megfigyelhetjük a földrétegek horizontálisan tagolt struktúráit és a vertikálisan növő fáét mély gyökereivel.

Az utolsó ciklus Pozdrav soncu (Üdvözlet a napnak) 2004-től van kialakulóban, és az inkák kultúrájának szentelte Bošnak. A napkultusz az inkák számára nagyon fontos volt. A napot Inti istenként képzelték el, amely védelmezte a mezei termést és hagyta megérni. Az ebből a ciklusból eredő intarziákban a kör, ovális, horizontális hullámvonalak, köralakú spirálok, szalagok, vonalak átfonódását ábrázoló geometrikus absztrakció szintézise tárul fel, amelyek a napot, napsugarakat, megvilágított eget, napkeltét vagy napnyugtát szimbolizálják… A sötét háttér és a fénymagvak a képfelület központjában a fény és a világosság, az erósz és tanatosz közti állandó harcot jelképezik. Bošnak alkotómunkájának korai korszakára az intarzia készítés terén a több mint 22 fajta természetes fával való előállítási technikai kiforrottság jellemző. Az ebben az időszakban készült ciklusok az intarzia hagyományos ikonográfiai fejlődésére vonatkoznak, növényi és állati motívumokkal kezdve, majd figurális átváltozásokkal folytatva, és táj- és építészeti motívumokkal zárulnak.

Fordulópont következik be 2000-ben, amikor Bošnaknak sikerül kifejlesztenie az intarzia absztrakt formáját, amellyel a világ és az élet iránti saját belső érzelmeiről vall. Az első korszakról elmondhatjuk, hogy elbeszélő, a másodikról pedig, hogy vallomástevő. Az élet és a halál lényege, mint ahogy arra a már említett közép-amerikai kultúrák történelme tanít bennünket, nagy mértékben azoknak az isteneknek való ajándékozástól, áldozatoktól és imádattól függ, amelyek megalkották a világot és az élet és halál felett virrasztanak. Bošnak ebből a filozófiából felismerte, hogy az életben a legfontosabb elsődlegesen becsületesnek maradni önmagunk és mások iránt, valamint hűségesen kitartani saját ideáljaink mellett. Az ember vagy szülő legnagyobb adománya, hogy mások, de legfőképpen gyermekei számára lehetővé teszi azoknak az erős, mély gyökereknek a megszilárdulását és elterjedését, amelyek az élet lényegét alkotják. Ennek alapján engedni kell, hogy a gyermekek széles és lágy szárnyra kelljenek, amelyekkel szabadon szárnyalhatnak az égen. Bošnak utolsó ciklusából az élet dícshimnusza és a jótékony nap, mint naprendszerünk középpontja és életünk forrása előtti bók sugárzik. A nap előtti bókját szimbolikus körformákkal testesítette meg, a világűr állandó és megszakíthatalan formáival, valamint befejezett életkörforgással, amelynek nincs sem eleje, sem vége. A különböző színű és struktúrájú furnék tónusbeli megkomponálása jellegzetes sík modorban és háromdimenziós térben (főleg az építészet és táj ábrázolásában) a szerző kifinomult viszonyulásáról tanúskodik a műalkotás tárgyát képező anyag iránt, aminek megművelését nagy szeretettel és meghittséggel végzi. Ez árad a művészien megformált és színes motívumvilágot árasztó törékeny fafelület minden centiméteréből. A fa furnér lágysága, törékenysége és sebezhetősége határozzák meg az anyag érzékenységét és tehetetlenségét, amely az alkotótól gyengéd bánásmódot és kifinomult metszést igényel. Bošnak nyugodt keze és nyílt, a végsőkig érzékeny lelke mintha csak intarzia alkotásra születtek volna. Itt talán még azt a kérdést is feltehetjük, hogy netán nem a titokzatos erők kiválasztottja, amelyek a bölcsőbe helyezték neki az intarzia készítéshez szükséges adottságot. Ebben a transzcendens konnotációban alkotómunkásságát nagyapja termékeny kőfaragói munkássága folytatásaként is értelmezhetjük szülőföldjén, a karsztvidéken. Abban a képzőművészeti médiumban, amelyre a fa melegsége jellemző, Bošnak műalkotássá fejlesztette az intarziát, amelyben festészeti, szobrászati és építészeti képzőművészeti elemeket társít. Az uralkodó stilizált, szimmetrikusan berakott szerves növényi, állati és figuratív formák dekorativizmusa mellett a formális stílusbeli átalakulás a lírikusan érzékitől az expresszív formális hangsúlyokig fejlődik. A kettétört, vízszintes, keresztező és a térbe irányuló egyenes és hullámos vonalak és felületek befelé és kifelé mozognak. Saját önállósult képzőművészeti kifejezésmódja az amerikai civilizációknak szentelt ciklusokban éri el csúcspontját, különösen a Krila (Szárnyak) ciklusban, amelyben intuitíven megalkotott, lágyan lekerekített organikus formái a képzőművészien érzékelt, önállóan létező absztrakt formák jelentését veszik át. Ezzel az intarziától elvette annak hagyományosan dekoratív és gyakorlati funkcióját, és azt sajátos képzőművészeti alkotássá emelte, amely kizárólag az önállósult képzőművészeti elemek kifejező erejével vált autonóm műalkotássá.

Franc Obal

Autonome künstlerische Ausdrucksform der Intarsie

Intarsie – aus der italienischen Sprache intarsiare – einlegen, die Verzierung der Holzgegenstände durch das einlegen ornamentaler und figurativer Teile aus verschiedenfarbigem Holz, Stahl, weißen Knochen, bekannt schon in der Antike und im Mittelalter, ist heute in der gegenwärtigen Kunst eine äußerst seltene Erscheinung. Die Blütezeit erlebte sie im Barok und im Rokoko in der Form von intarsierten Möbeln, den Höhepunkt aber im Empire und in der Biedermeierzeit als das tragende künstlerische Element der Stilmöbel. Mit deren Serienbau und mit dem Antritt des Funktionalismus stirbt sie langsam aus.

In der gegenwärtigen slowenischen bildenden Kunst bedeuten die Intarsien von Janez Bošnjak eine echte Rarität, wenn nicht sogar Unikum. Mit langjähriger schwerer, beharlichen und fleißigen Arbeit, ist ihm gelungen die Intarsie bis zur technischen Virtuosität auszuformen und sie auf die Ebene der Ausdruckskunst der bildnerischen Schöpfung zu erheben. Die Erforschung malerich bedingten bildnerischen Elemente im Schaffensprozess der Intarsie von Janez Bošnak bedeuten bei uns eine große Neuheit.

Mit der Intarsie hat sich Janez Bošnak schon in der Grundschule beim Werkunterricht beschäftigt. Er hat das Motiv eines Astes mit Blätern in der Größe von 9 x 11 cm gestaltet, zusammengesetzt aus ungefähr 100 Teilen. Im Jahr 1967 entstand die Intarsie Deček na pragu (Der Junge an der Türschwelle), die Gestalt des Bruders, welche eine ungelenkige Zeichnung, vor allem aber das Kennenlernen der Eigenschaften der Struktur verschiedeneartige Furniere auszeichnet. Im selben Jahr erschafenes Avtoportret (Autoporträit) kennzeichnet den Ausdruck der Stilmerkmale des Modernismus, besonders der ekspresionistischen Elemente der Malerei von Vasilij Jevlenski und des geometrischen Konstruktivismus sauberer Flächen von Piet Mondrian. Derartige Sucherei stirbt bald ab.

Eine wichtige Erfahrung erfährt er bei der Herstellung der Intarsie Panorama Lendave (Das Panorama von Lendava), 1968, für den Sitzungssaal des neuerbauten Gebäudes der Gemeinde Lendava. Der Entwurf im kleinen Format hat der akademischer Maler Ladislav Danč angefertigt, die Zeichnung in der Größe von 120 x 330 cm haben der schon oben genannte Ladislav Danč und der akademischer Maler Franc Mesarič erschaffen. Bošnak hat mit der Einbewilligung beider die Zeichnung den Eigenschaften der Intarsie angepasst. Die Tischlerarbeiten hat die Tischlerei vom Franc Kos in Krog durchgeführt. Im Jahr 1976 hat er mit der Zusammenarbeit mit den akademischen Malern Franc Mesarič und Lojze Logar, den Autoren der vorgelegten Zeichnung, die Intarsie Poročni par (Das Brautpaar), 250 x 350 cm ausgeführt zur Ausstattung des Hochzeitsaales der Gemeinde Murska Sobota im neuerbauten Parlamentsgebäude. Auch die Ausfertigung dieser Intarsie hat die Tischlerarbeiten die Tischlerei von Franc Kos in Krog durchgeführt. Nach dem Abschluss des Studiums auf der Pädagogischen Fakultät in Maribor treten in den 70. Jahren des 20. Jahrhunderts eine Zeit des Suchens des eigenen künstlerischen Ausdrucks in der Grafik und Zeichnung dar, besonders intensiv aber in der Bildhauerkunst und der Intarise. Am Ende überwiegt die Entscheidung für die Intarsie, die am nähesten seinem innerem Gefühl steht, wie auch der leichteren Beherrschung der Materialpflicht . Aus dieser Zeit ist es Wert die Intarise Kondorjev let (Der Flug des Kondors) zu erwähnen, die schon eine ikonografische Thematik der alten amerikanischen Kultur der Azteken, Mayas, Inkas, in der damals vorherschenden Motiven der stilisierten Figuralik, Stadtpanoramas von Lendava und der Weinberge wie auch einige sakrale Gestalten aufgezeigt hat.

In den Jahren 1980-1988 entstehen die ersten Zyklen, in denen er in einem schon ausgearbeiteten bildnerischen Ausdruck die Thematik der Naturwelt und die Welt des Daseins behandelt. Die erkenntlichen Kreisformen wiederspiegeln den charakteristischen symbolischen Charakter des ewigen Lebens, den Kreislauf der Entwicklung der Welt, die Geschlossenheit eines Daseins, die Permanentheit der Entwicklung…

Im Zeitraum von 1980 bis 1984 schafft er den Zyklus Na travniku (Auf der Wiese). Er wird durch das Geflecht richtig ausgeführter Form der Kreise charakterisiert, in denen wir stilisierte Gestalten von Blüten, Insekten, Bienen, Marienkäfer und Frösche erkennen. Flächendeckend wiederspiegeln sie helldunkle Kontraste und bewegte Übergänge einzelner blumiger und tierischer Kompositionen, gebunden in einen bunten Strauß der Lobeshymne an die Natur. Die Randfläche ist aus dunkleren Flächen, wärend der zentrale, einem Lichtkern ähnlichem Teil in seinem intimen, mit Licht angestralten lyrischem Gefühl glüht.

Es folgt der Zyklus Kmečko dvorišče (Bauernhof), erschafft im Jahr 1983. Die Kreiformen bleiben dominant, aber innhaltlich mit der miteinbezogenen sachlichen und figuralen Welt aus dem Bauernhof angereichert. So erkennen wir stilisierte Gestalten von Holzrädern des Bauernwagens, Krüge aus gebranntem Ton, Getreideähren, Haustiere – das Schwein, die Gänse, die Hühner und Menschen mit betontem großen runden Kopf. Gegenstänige Formen werden öfter gebrochen und gezähnt und damit der expresiven bildnerischen Anrede näher.

Im Zyklus Šopek (Der Strauß), erschaffen im Zeitraum 1984-1985 herschen Blumenmotive mit Bienen innerhalb der Kreisformen, schwungvollen helldunklen Kontrasten. Die meisten Intarsien wurden für die Firma Lesnina und die Möbelmesse in Beograd hergestellt.

Die auserwählte Motivik stilisierter Formen der Fische, Krebse, Muscheln, Pflanzen, Algen… ist im Zyklus Podvodni svet (Unterwasserwelt) vereint, geschafft in den Jahren 1983-1985. Die Neuheit in der formalen bildnerischen Sprache stellen die Gestalten der Fische in geschlossenen Gruppen und das aneinenderreihen von gezähnten Meergräsern in dynamisch spürbar progresiv laufenden Reihen.

Eine farbenfrohe Welt der Gestalten kantig geformter Weinberghäuser in geschlossenen Kreisformen, ergänzt durch rund geformten Waldstücken, zeichnet der innhaltlich anschaulich geformter Zyklus V goricah (In den Weinbergen) aus, der in den Jahren 1984-1988 erschaffen wurde.

In den Jahren 1988-1993 hat Bošnak den Zyklus Svet ob Muri (Die Welt an der Mur) erschaffen. Darin bemerken wir das Überwiegen horizontaler, vertikaler und diagonal gestellter Formen. Die Motivik erfasst die panonische Ebeneumpflügter oder gemähter Acker, die sich tief in den Raum rücken, der mit dem sehbarem Horizont abgeschlossen wird. Erkennbar ist die funktionale Nutzung horizontal laufender Jahresringe des Holzes, die ein Gefühl der Raumilusion erschaffen.

Der umfangreichste ist der Zyklus Slovenski kraji (Slowenische Orte), der in den Jahren 1990-2000 entstanden ist. Er entsteht praktisch noch heute. Er umfasst mehr als über 100 Intarsien mit den »Abbildungen« ausgewählter slowenicher Städte und Orte. Die Auswahl entsteht gelegentlich bei den Besuchen der Orte und bei den Radausflügen. Bošnak erwischt mit Hilfe der Fotografie den spezifischen Puls des Ortes oder hält seinen ethnographischen oder kulturell-geschichtlichen Charakter fest. Stillistisch bedeutet der Zyklus eine Fortsetzung und Veredelung der pozitiven Erfahrung der Verwendung geometrisierten Horizontale, Vertikale oder Diagonale, welchen er noch Parallellinien und Kreuzlinien hinzufügt. Es gelingt ihm damit eine Empfindung der räumlichen Wirkung der Intarsie zu schaffen. Mit der neu erschaffenen Dimension der Tiefe inszeniert er die räumliche Wirkung der Straßen und Plätze mit der vertikal gestellten Arhitektur im Hintergrund. Im Jahr 2000 bemerken wir einen gedanklich vertieften und formell neu gestellten bildnerischen Ausdruck. Eine starke Wirkung hatte auf ihn die Literatur der Schriftstellerin und Publizistin Fani Okić, die den alten amerikanischen Zivilisationen und Kulturen gewidmet war. Unter ihnen ganz besonders die Bücher Razpoke časa (Die Risse der Zeit), 1994 und Kraljestvo velike kače (Das Königreich der großen Schlange), 1996, Megaliti (Megalithen),

1999… Bošnaks Sicht des Lebens und der Welt lebt im Licht der vertieften Überlegungen über die Charakteristik der alten prekolumbianischer Kulturen der Azteken, Mayas und Inkas auf. Die Jugenträume eines Studiums des Arheologie und das Erkennen der Magie erwähnter Kulturen bekommen ihre Verkörperung in der Intarsie. Bošnak fühlt nämlich, dass er mit seinem technologischen Wissen und ausgebildetem philosophischen Blick auf die Welt seine geistige Aussagekraft im Holz materialisiert. Zuerst entsteht in den Jahren 2000-2002 der Zyklus Krila (Die Flügel), gewidmet der Kultur der Azteken. In ihm deckt er den Reichtum weich geformter ovalen, runden und eliptischen organischen Formen auf, erzeugt aus der intuitiv gefühlten »malerischen« Form. Sie wiederspiegeln die Empfindsamkeit des Autors für Gebrechlichkeit und die Zärtlichkeit der Naturwelt der Schmetterlinge und den gefühlsbetroffenen Verhältnis zur Vergangenheit und Geschichte, die noch heute in manchen Sachen keine waren Antworten gefunden hat. Meisterhafte Aneinanderreihung rhytmisierter Formen, weichen Krümungen und Kurven und rollende Wellenlinien abstrahierter Formen der Schmettelingsflügel erzeugen das Gefühl des leichten Rauschen und Flügelbewegungen. Anfangs sind in den ersten Arbeiten weiche Übergänge von hellen zu den dunklen Flächen sichthbar, dann aber überwiegen schärfere hell-dunkle Kontraste. Es folgt der Zyklus Korenine (Wurzeln), der in den Jahren 2002-2004 entstanden ist und der Kultur der Mayas gewidmet ist. Die Götter der Mayas haben meistenteils menschliche und tierische Züge. Die Götter hatten einen Doppelkarakter des Wohlwollens und der Bosheit. Die Opfergaben hatten im Mayaglauben eine wichtige Rolle. Sie opferten sogar ihr eigenes Blut neben der tierischen. Es war auch möglich die Ernte zu opfern, insbesondere den Mais. Der Akt des Opferns stellt für Bošnak einen anschaulichen Blick der ethischen Frage der Verbeugung den Prinzipien der Wahrheit, Ehrlichkeit, Pflicht gegenüber den Idealen… dar, die aber nicht an die Mystik und Religion gebunden ist. Im besonderen das Ritual des »herausgerissenen Herzen« einem lebenden Menschen ist als Opfergabe eine vorzügliche Metapher seiner Bestimmtheit und Vepflichtung der angeführten moralischen Tugenden der Menschheit.

Im Zyklus herrscht das Motiv des Baumes mit stark verwachsenen Wurzeln. Die Wurzeln wachsen aus Schneisen der Erdschichten, die die Weltentwicklung symbolisieren, von seinem Ursprung, vom Uhschall, über die Faltungsphase und tektonische Verschiebungen der Erdkruste bis zur heutigen Weltgestaltung. Es geht um die Darstellung der Weltarheologie und mit ihr verbundene verschwundene Kultur der Maya Zivilisation. Der Zyklus stark assoziativ, denn die symbolischen Formen des Mondes, der Sonne, der Ortsbilder, der Zahlen und intarsierter Wörter Kuh – das Wesen, Palenke – ein Ort auf Yukatan, Pacal – die Göttlichkeit…, wiederspiegeln das Nachdenken von Bošnak über diese interessante, in Vielem einer eigenwilligen alten Kultur. Besonders erzählerisch ist er in den Motiven mit dem Mais, zumal wir wissen, dass er aus dieser Gegend herstand.

Im formellen Sinn erkennen wir in diesem Zyklus die Verbindung horizontal gegliederten Strukturen der Erdschichten und vertikal wachsendem Baum mit tief gewachsenen Wurzeln.

Der letzte Zyklus Pozdrav soncu (Gruß an die Sonne) entsteht seit dem Jahr 2004 und ist der Kultur der Inkas gewidmet. Der Kult der Sonne war für die Inkas sehr wichtig. Die Sonne stellten sie sich als den Gott Inti vor, der die Ackerfrüchte beschützt und sie reifen lässt. In den Intarsien dieses Zyklus wird die Syntese der geometrisierten Abstraktion des Kreises, des Ovals, horizontaler Wellenlinien, kreisformiger Spiralen, Bänder, Gürtel, Liniengeflechte offenbar, die das Bild der Sonne, die Sonnenstralen, den sonnenbeschienenen Himmel, den Sonnenaufgang und den Sonnenuntergang symbolisieren. Der dunkle Hintergrund und die Lichtkerne im Zentrum des Bildes verbildlichen den ewigen Kampf zwischen dem Licht und der Dunkelheit, zwischen Eros und Tanatos.

Der frühe Zeitraum der Schaffenskraft von Bošnak charakterisiert die Beherrschung der technischen Ausgefeiltheit der Ausarbeitung von Intarsien mit mehr als 22 Arten des Naturholzes. In diesem Zeitraum erschaffene Zyklen,

die sich an die traditionelle ikonografische Entwicklung der Intasie beziehen, fangen mit den pflanzlichen und tierischen Motiven an , setzen mit der figuralen Methamorphose fort und schließen mit der landschaftlichen und architektonischen Motivik ab .

Die Umbruchzeit tretet im Jahr 2000 auf, als es Bošnak gelingt, eine abstrakte Form der Intarsie zu entwickeln, mit der er sein innerlich bedingtes Gefühl zur Welt und zum Leben ausdrückt. Für den ersten Zeitraum können wir sagen, dass er erzählerisch war, für den Zweiten aber, dass er mehr Aussagekraft hat. Der Sinn des Lebens und des Todes ist, wie uns die Geschichte genannter alter Kulturen von Mittelamerika lehrt, im größten Teil an das Spenden, das Opfern und die Verehrung der Götter gebunden, die die Welt erschaffen haben und über ihr Leben und dem Tod wachen. Bošnak hat in ihrer Philosophie erkannt, dass es im Leben am wichtigsten ist, erhrlich zu bleiben, in erster Linie zu sich und zu den anderen und seinen Idealen treu zu bleiben. Des Menschen oder der Eltern größte Gabe ist es, dass sie mit ihrem Vorbild anderen, besonders ihren Kindern, ermöglichen, dass ihre Wurzeln stark werden und tief verwurzeln, und somit einen Grundstein fürs Leben bilden. Auf dieser Grundlage lassen, dass den Kindern breite Flügel wachsen, mit denen sie frei in den Himmel fliegen. Die Lobeshymne dem Leben und die Verehrung der wohlwollenden Sonne, dem Mittelpunkt unseres Sonnensystems und der Quelle unseres Lenbens strahlt aus dem letzten Zyklus von Bošnak aus. Darin hat er seine Verehrung der Sonne mit symbolischen Kreisformen, den Formen der ewigen und dauernden Bewegung der Universums und des geschlossenen Lebenskreislaufes verkörpert, der keinen Anfang und kein Ende hat.

Das Tonkomponieren verschiedenfarbiger und strukturell verschiedene Arten vom Furnier in der bekannten flächigen Manier und räumlich gefühlten Dreidimensionalität (besonders in der Darstellung der Architektur und der Landschaft) wiederspiegelt das verfeinerte Verhältnis des Autors zur bildnerischen Materie, die er mit einer außergewöhnlichen Liebe und Wärme verarbeitet. Diese strahlt aus jedem Zentimeter der künstlerisch verarbeiteten und motivisch vielfaltig ausgedrückter Gebrechlichkeit der Holzobefläche aus. Die Weichheit, Gebrechlichkeit und Verwundbarkeit des Holzfurniers bestimmen die Sensibilität und Unbeholfenheit des Materials, der vom Künstler eine zarte Berührung und sensibles Ausschneiden verlangt. Bošnaks ruhige Hand und breite, aber bis zur gänze geöffnete empfindliche Seele, sind wie geboren zum Schaffen der Intarsie. Dabei können wir uns fragen, ob vielleicht nicht er ein Sonderauserwählter der geheinisvollen Kräfte ist, die ihm die Gabe der künstlerischen Gestaltung der Intarsie in die Wiege gelegt haben. In dieser transzendenten Konotaion können wir sein Schaffen mit dem Weiterführen der Steinmetzarbeit seines Opas in seinem heimischen Karst verbinden. Im bildnerischen Medium, für welchen die Wärme des Holzes bekannt ist, hat Bošnak die Intarsie in ein bildnerisches Kunstwerk entwickelt, in der er malerische, bildhauerische und architekturliche Elemente zusammengefügt hat. Beim überwiegendem Dekorativismus der stilisierten, symetrisch eingefügten organischen pflanzlichen, tierischen und figurativer Form, entwickelt sich die formelle Stilverwandlung von der lyrischen Empfindlichkeit zur expressiven Formellbetonungen. Gebrochene, paralelle, kreuzige und in den Raum orientierte gerade und wellende Linien und Flächen bewegen sich nach innen und nach außen. Den Höhepunkt seines eigenen bildnerischen Ausdrucks erreicht er im Zyklus, gewidmet der amerikanischen Zivilisation, besonders im Zyklus Krila (Die Flügel), in dem seine intuitiv erschafften, weich gerundeten organischen Formen, die Bedeutung malerisch geprüfter, das avtonome Dasein der abstrakten Formen übernehmen.

Mit diesen hat er der Intarsie ihre traditionelle dekorative und GebrauchsFunktion genommen und sie in eine eigenwillige bildnerische Schöpfung erhoben, gebunden nur an die Aussagekraft der verselbstständigter bildnerischen Elemente, vebunden in eine autonome bildnerischen Schaffung.

Deček na pragu / Fiú a küszöbön / Der Junge an der Türschwelle 1967, intarzija / intárzia / Intarsie, 24,5 x 18 cm

Avtoportret / Önarckép / Selbstporträt 1967, intarzija / intárzia / Intarsie, 68 x 39 cm

Na travniku / A réten / Auf der Wiese 1983, intarzija / intárzia / Intarsie, 87 x 71 cm

Podvodni svet 1 / Víz alatti világ / Unterwasserwelt 1 1983, intarzija / intárzia / Intarsie, 79 x 110 cm

Krilo 1 / Szárny 1 / Die Flügel 1 1999, intarzija / intárzia / Intarsie, 75,5 x 45 cm

Krilo 8 / Szárny 8 / Die Flügel 8 2000, intarzija / intárzia / Intarsie, 77 x 45 cm

Kralj / Király / Der König 2005, intarzija / intárzia / Intarsie, 91 x 70 cm

Lendava - kolonija / Lendva - kolónia / Lendava - Kolonie 2004, intarzija / intárzia / Intarsie, 256,5 x 42 cm

Lendava 3 / Lendva 3 / Lendava 3 2008, intarzija / intárzia / Intarsie, 30 x 30 cm

Ljubljana 2 / Ljubljana 2 / Ljubljana 2 2001, intarzija / intárzia / Intarsie, 30 x 30 cm

Sonce 4 / Nap 4 / Die Sonne 4 2008, intarzija / intárzia / Intarsie, 70 x 90 cm

Sonce 6 / Nap 6 / Die Sonne 6 2008, intarzija / intárzia / Intarsie, 70 x 89,5 cm

Eros / Eros / Eros 2009, intarzija / intárzia / Intarsie, 90 x 90 cm

Janez Bošnak

Janez Bošnak se je rodil 8. maja 1949 v Celju. Del mladosti je preživel v Savinjski dolini, del pa v Prekmurju. Od leta 1971 živi in dela v Lendavi. Z intarzijo se je srečal že v osnovni šoli. Po gimnaziji v Murski Soboti je končal študij na Pedagoški akademiji v Mariboru. Znani likovni pedagogi Maks Kavčič, Lajči Pandur, Slavko Kores in Bojan Golja so mlademu Bošnaku vlili toliko likovnega znanja in samozavesti, da se je ob službi kmalu prebil med vodilne intarziste v Sloveniji. Značilni za Bošnakovo ustvarjanje so motivni ciklusi, znotraj katerih do skrajnosti eksperimentira z barvnimi kombinacijami domačih in eksotičnih furnirjev. Bošnakove intarzije označuje racionalna figuralna izpovednost s ploskovno izrabo barvno bogate palete naravnega furnirja.

Janez Bošnak 1949. május 8-án született Celjeben. Fiatalsága egy részét Savinjska dolinán, részben pedig a Muravidéken töltötte. 1971 óta Lendván él és alkot. Már az általános iskolában megismerkedett az intarziával. A muraszombati gimnázium befejezése után a Maribori Pedagógiai Akadémián szerzett oklevelet. Ismert képzőművészeti pedagógusok, mint Maks Kavčič, Lajči Pandur, Slavko Kores és Bojan Golja hasznos képzőművészeti ismerettel és önbizalommal látták el, így munkája mellett hamarosan Szlovénia vezető intarzistái közé került. Bošnak alkotásaira jellemzők az egyes motívumokkal foglalkozó ciklusok, amelyek keretében a végsőkig kísérletez a hazai és egzotikus furnék színes kombinációival. Bošnak intarziáira a racionálisan figurális kifejezésmód jellemző a természetes furné sokszínű palettájának sík alkalmazásával.

Janez Bošnak wurde am 8. Mai 1949 in Celje geboren. Einen Teil der Kindheit verbrachte er in der Savijnska dolina, einen Teil in Prekmurje. Seit 1971 lebt und arbeitet er in Lendava. Mit der Intarsie kam er schon in der Grundschule in Kontakt. Nach dem Gymnasium in Murska Sobota absolvierte er das Studium auf der Pädagogischen Akademie in Maribor. Bekannte Pädagogen für bildnerische Kunst wie Maks Kavčič, Lajči Pandur, Slavko Kores und Bojan Golja haben dem jungen Bošnak so viel bildnerisches Wissen und Selbstvertrauen gegeben, dass er sich neben der Arbeit zu den führenden Intarsisten in Slowenien durchgeschlagen hat. Charakteristisch für Bošnaks Schaffen sind seine Motivzyklen, in denen er aufs Äußerste mit Farbkombinationen heimischer und exotischer Furniere experimentiert. Die Intarsien von Bošnak kennzeichnet eine rationale figurale Ausagekraft mit flächendeckender farblich reichen Palete des natürlichen Furniers.

Naslov / Cím / Addresse: Trimlini 35 c, 9220 Lendava, Slovenija

Samostojne razstave: Önálló kiállításai: Selbständige Ausstellungen: Bogojina (12.03.1967), Radenci, Polzela, Ptuj, Ljubljana, Radovljica, Murska Sobota, 1993, 2000, 2005, Lendava, 2001, OŠ Sv. Jurij, 2002, avla Ministrstva za obrambo, Ljubljana, 2003, izložba Fering v Murski Soboti, 2003, Lenti, 2005, Monošter-Szentgothárd, 2006

Skupinske razstave: Csoportos kiállításai: Gruppenausstellungen: Lendava, Maribor, Gornja Radgona, Slovenj Gradec, Beograd, Murska Sobota, Videm ob Ščavnici, Turnišče, Ljutomer

Janez Bošnak

Katalog izdal / Kiadó / Herausgeber

Za izdajatelja / A kiadásért felel / Für Herausgeber

Spremna beseda / Kísérôszöveg / Text

Prevod v nemščino / Németre fordította / Deutsche übersetzung

Prevod v madžarščino / Magyarra fordította / Ungarische übersetzung

Lektura / Lektorálták / Lektor

Fotografije / Fotó / Photo

Oblikovanje / Katalógusterv / Design

Tisk / Nyomda / Druck

Naklada / Példányszám / Auflage

Pokrovitelji / Támogatók / Sponsoren

Izšlo ob slikarjevi 60-letnici rojstva Megjelent a festő 60-ik születésnapja alkalmából Herausgegeben zum 60. Jubiläum des Malers

Galerija-Muzej Lendava - Galéria-Múzeum Lendva Franc Gerič

Franc Obal Brigita Lovenjak Bence Utroša Gabriella Brigita Lovenjak, Bence Utroša Gabriella Dubravko Baumgartner Dubravko Baumgartner

Digifot, Lendava 300

Franc Bošnak Pohištvo Horvat Zavarovalnica Triglav d.d. Galerija-Muzej Lendava

Reprodukciji na platnici / A borítón lévő reprodukciók / Reproduktion auf Katalogdeckel

Krilo 23 / Szárny 23 / Die Flügel 23 2000, intarzija / intárzia / Intarsie, 116 x 102 cm

Kondor / Kondor / Kondor 1978, intarzija / intárzia / Intarsie, 117,5 x 81 cm

CIP - Kataložni zapis o publikaciji Narodna in univerzitetna knjižnica, Ljubljana 745.51(497.4):929Bošnak J.

BOŠNAK, Janez

Janez Bošnak : Galerija-Muzej Lendava, 24. 7.-4. 9. 2009 / [spremna beseda Franc Obal ; prevod v nemščino Brigita Lovenjak, prevod v madžarščino Bence Utroša Gabriella ; fotografije Dubravko Baumgartner]. - Lendava : Galerija-Muzej = Lendva : Galéria-Múzeum, 2009

ISBN 978-961-6695-09-1 246335744