19. századi magyar festészet a Kovács Gábor Gyűjteményben
Ungarische Malerei des 19. Jahrhunderts aus der Gábor Kovács Sammlung 19th Century Hungarian Paintings from the Gábor Kovács Collection
10. 3.–14. 5. 2017
Lendavski grad/Lendvai vár/Schloss Lendava/Lendava Castle Slovenija/Szlovénia/Slowenien/Slovenia
Madžarsko slikarstvo 19. stoletja iz Zbirke Gáborja Kovácsa 19. századi magyar festészet a Kovács Gábor Gyűjteményben Ungarische Malerei des 19. Jahrhunderts aus der Gábor Kovács Sammlung 19th Century Hungarian Paintings from the Gábor Kovács Collection Organizator razstave • Szervező • Organisator • Organisator
Galerija-Muzej Lendava / Galéria-Múzeum Lendva Umetniška fundacija Gáborja Kovácsa / Kovács Gábor Művészeti Alapítvány
Izdajatelj/Kiadó/Herausgeber/Publisher
Za izdajatelja/A kiadásért felel/Für den Herausgeber/For the Publisher
Uvodni besedili/Előszó/Einführung/Foreword
Spremni esej/Bevezető tanulmány/Aufsatz/Essay
Prevod/Fordították/Übersetzung/Translation
Galerija-Muzej Lendava
Beata Lazar mag. Anton Balažek Szilágyiné Bátorfi Edit
Bellák Gábor Lendvay Claude Domonkos (slovenščina, magyar) mag. Valeria V. Kalmar (deutsch) Markovits Éva (deutsch) Suzanne Király-Moss (english)
Jezikovni pregled/Lektorálták/Korrektur/Language editors
Ivanka Bratkovič (slovenščina) mag. Valeria V. Kalmar (deutsch) Suzanne Király-Moss (english)
Fotografija/Fotók/Fotos/Photography
Grafično oblikovanje/Grafikai terv/Gestaltung/Graphic design
Tisk/Nyomda/Druck/Printed by
KOGART arhiv/archívum/Archiv/archive
Dubravko Baumgartner
Digifot, Lendava 2017
Uvodne misli in spremni esej Bevezető gondolatok és kísérőszöveg Vorwort und Aufsatz Forword and Essay
Lendava je v zadnjih letih gostila razstave velikanov svetovnih likovnih umetnikov in s tem projektom požela številne pohvale tako v strokovni kot širši javnosti. Ni jih veliko, ki bi lahko vsako leto gostili razstave tako velikih in zvenečih imen likovne umetnosti. Letos bomo na lendavskem gradu gostili kar dve veliki razstavi, razstavo Salvadorja Dalíja v sklopu projekta »Velikani svetovne umetnosti na lendavskem gradu« in velikane madžarske likovne umetnosti 19. stoletja.
Lendava je s svojo obmejno lego vpeta v več kulturnih okolij, kar nas še posebej bogati. Pestrost in raznolikost pa je zaznamovala tudi madžarsko slikarstvo 19. stoletja v zbirki Gáborja Kovácsa. Pričujoča razstava je plod povezovanja in večletnega dobrega sodelovanja Lendave z Budimpešto, ki je še posebej tesno prav na kulturnem področju.
Verjamem, da bo tudi razstava, ki podaja reprezentativen pregled v vsa obdobja, vse pomembne umetnike in vse umetniške zvrsti in smeri madžarskega slikarstva 19. stoletja, popestrila kulturno ponudbo našega kraja in privabila številne domače in tuje ljubitelje umetnosti, ki lahko poleg umetnosti uživajo tudi v raznoliki turistični ponudbi Lendave.
Vsem obiskovalcem želim obilo užitkov ob razstavi in prijetno počutje v Lendavi, ki čedalje bolj postaja mesto kulture, in bo skupaj s partnerskimi mesti kandidirala za naziv Evropska prestolnica kulture 2025.
Lendván az utóbbi években egymást követték a képzőművészet nagy alakjainak tárlatai, s a városnak ez a nagy művészeti projektje jelentős elismerést váltott ki mind a szakma, mind a szélesebb nyilvánosság körében. Kevesen engedhetik meg maguknak, hogy évről évre ilyen híres és jól csengő nevű művészek alkotásait lássák vendégül. Még ritkább, hogy évente egynél több ilyen kiállítást rendezzenek, márpedig a lendvai vár idén két nagyobb kiállítás színteréül is szolgál. A Művészóriások a lendvai várban című projekt keretében Salvador Dalí műveit csodálhatja meg a közönség, ezt megelőzően pedig a 19. századi magyar festészet nagyjainak kiállítása lesz látható. Határmenti fekvéséből kifolyólag Lendva több kulturális környezetnek is része, ami külön gazdagít bennünket. A Kovács Gábor Gyűjtemény 19. századi magyar festészeti részlegét is a sokrétűség és a sokszínűség jellemzi. A jelen kiállítás Lendva és Budapest kapcsolatának és több éves – kiváltképp a kultúra terén szoros – együttműködésének eredménye.
Meggyőződésem, hogy a 19. század magyar festészetének szinte minden korszakát, minden fontos művészét, műfaját és irányzatát átfogó kiállítás is gazdagítani fogja településünk kulturális kínálatát, valamint számos hazai és külföldi művészetkedvelőt csalogat majd hozzánk, akik a művészeti élvezetek mellett Lendva sokszínű idegenforgalmi kínálatát is megismerhetik.
Remélem, a kiállítás megtekintése szellemi feltöltődéssel szolgál, egyben kellemes tartózkodást kívánok Lendván, amely egyre inkább a kultúra városává válik és partnervárosaival meg kívánja pályázni az Európa Kulturális Fővárosa 2025 címet.
Lendva Község polgármestere
mag. Anton BalažekIn den letzten Jahren empfing Lendava mit unserem Ausstellungsprojekt weltbekannte Größen der bildenden Kunst und konnte höchste Anerkennung der professionellen und der breiten Öffentlichkeit ernten. Es gibt nicht viele, die imstande sind jährlich eine Ausstellung so großer und berühmter Namen zu organisieren. Dieses Jahr werden wir im Schloss Lendava zwei große Ausstellungen veranstalten: die Ausstellung von Salvador Dalí im Rahmen der "Riesen der Weltkunst in Schloss Lendava " und davor die Ausstellung der „Giganten der ungarischen Malerei des 19. Jahrhunderts“.
Lendava wird durch ihre Grenznähe von mehreren Kulturkreisen bereichert. Spannung und Vielfalt kennzeichnet aber auch die ungarische Malerei des 19. Jahrhunderts in der Sammlung von Gábor Kovács. Diese Ausstellung ist das Ergebnis der jahrelangen guten und fruchtbaren Zusammenarbeit mit Budapest, die gerade im kulturellen Bereich besonders intensiv ist.
Ich bin der Meinung, dass auch diese Ausstellung, die einen repräsentativen Überblick über alle Perioden, alle wichtigen Künstler und alle künstlerischen Genres und Richtungen der ungarischen Malerei des 19. Jahrhunderts bietet, das kulturelle Angebot unserer Stadt bereichert und viele einheimische und ausländische Kunstliebhaber anziehen wird, welche neben der Kunst auch die vielfältigen touristischen Angebote Lendavas genießen werden können.
Ich wünsche allen Besuchern viel Freude und Spaß beim Besuch dieser beeindruckenden Ausstellung und einen angenehmen Aufenthalt in Lendava, welche sich immer mehr zu einer Kulturstadt entwickelt und sich zusammen mit Partnerstädten um den Titel der Kulturhauptstadt Europas 2025 bewerben wird.
Bürgermeister der Gemeinde Lendava
In recent years Lendava has hosted exhibitions of giants in the world of fine arts, and this project has drawn praise from professionals and the general public alike. There are not many who can annually present exhibitions of such big and famous names in art. This year Lendava's castle will host two large shows: Salvador Dalí, within in the context of "Giants in the world art in Lendava's Castle" and Masters of 19th Century Hungarian Art. Its border location involves Lendava in various cultural environments that enrich our lives. Variety and diversity also mark the 19th century Hungarian paintings in the Gábor Kovács collection. This exhibition is the result of many years of positivte cooperation and multual exchanges between Lendava and Budapest, which are especially close in the field of culture.
I believe that this exhibition, which provides a representational overview of all periods, all important artists and all artistic genres and directions in 19th century Hungarian painting, will enhance the cultural offerings of our town and attract many domestic and foreign art lovers, who alongside art, will also be able to enjoy Lendava's various tourist attractions.
I wish all visitors a lot of pleasure at the exhibition and a pleasant stay in Lendava, which grows in its status as a city of culture, and, together with partner cities, will campaign for the title of European Capital of Culture in 2025.
Namesto besede predgovor bi bilo za naslov tega sestavka verjetno bolje uporabiti pozdravni nagovor, saj se ob praznikih vrstijo pozdravni nagovori. Razstava, ki prikazuje zaklade madžarskega slikarstva 19. stoletja tokrat v Prekmurju, v prostorih GalerijeMuzeja Lendava, velja po mojem mnenju vsekakor za praznik.
Zbirka Gáborja Kovácsa ponuja celosten pregled obdobij madžarskega slikarstva 19. stoletja, saj dobimo, zahvaljujoč njej, vpogled v svet, o katerem govorijo mnogi z nostalgijo, zlasti zaradi poznavanja viharjev v madžarski zgodovini 20. stoletja. 19. stoletje lahko opredelimo kot eno od najpomembnejših obdobij v madžarski zgodovini, ki je v življenju države privedlo do velikanskega preobrata. V obdobju reform se je začel zavesten razvoj madžarske kulture in duha, v to obdobje pa segajo tudi začetki institucij, ki so pripomogle k razvoju. Ta proces je utrdilo še vse do današnjih dni odmevno moralno sporočilo madžarskega boja za svobodo iz leta 1848, ki je s spravo odprl pot modernizaciji in vzpostavitvi soodnosnosti z univerzalno evropsko kulturo. Umetnost tega obdobja, zlasti še književnost in slikarstvo, zvesto zrcali izjemno večplasten zgodovinski proces.
Eden od osrednjih elementov mojega poslanstva veleposlanice je predstavljanje madžarske kulture v Sloveniji. Prepričana sem, da kultura oziroma umetnost ponuja najverodostojnejši vpogled v življenje, način razmišljanja in čustva naroda, zato je najboljše sredstvo za medsebojno spoznavanje in razumevanje. Zelo me veseli, da so naše razstave in kulturne prireditve v Sloveniji sprejete z zanimanjem. Hkrati pa je predstavitev zbirke Gáborja Kovácsa v Lendavi še posebej pomembna, saj omogoča tukajšnji madžarski narodni skupnosti srečanje z lastno kulturno dediščino. Upam, da vas bo čim več doživelo navdušenje ob srečanju z njo in da boste iz nje zajemali navdih za prihodnost.
Pozdravljam torej vse, ki se jim lahko zahvalimo za ta praznik, tj. Gáborja Kovácsa, ki je za razstavo GalerijiMuzeju Lendava dal na razpolago svojo zbirko, in Beato Lazar, ki si je neutrudno prizadevala za uresničitev projekta. Tokratni, prvič predstavljeni razstavi v Sloveniji želim veliko obiskovalcev, s čimer naj prispeva h krepitvi stikov med narodoma.
veleposlanica Madžarske v Sloveniji
Előszó helyett inkább köszöntő kívánkozik címként, hiszen ünnepek alkalmával inkább köszöntőt mondunk. Úgy vélem a XIX. századi magyar festészet kincseit bemutató kiállítás a Muravidéken, a GalériaMúzeum Lendva termeiben mindenképpen ünnep számba megy.
A Kovács Gábor Gyűjtemény átfogó képet nyújt a XIX. századi magyar festészet korszakairól, amelynek köszönhetően betekintést nyerhetünk egy olyan világba, amelyet sokan különösen a XX. századi magyar történelem viharainak ismeretében a mai napig nosztalgiával emlegetnek. A magyar történelem egyik legjelentősebb időszakának tekinthetjük a XIX századot, amely hatalmas fordulatot hozott az ország életében. A reformkorral megindult a magyar kultúra és szellemiség immár tudatos fejlődése és az ezt segítő intézmények kialakulása. A szabadságharc máig ható erkölcsi üzenete megerősítette ezt a folyamatot, ami végül a kiegyezéssel megnyitotta az utat mind a modernizáció, mind pedig az egyetemes európai kultúrával való kölcsönhatások kibontakozása előtt. A kor művészete, különösen irodalma és festészete hűen tükrözi ezt a rendkívül sokrétű történelmi folyamatot.
Nagyköveti küldetésem egyik központi eleme a magyar kultúra bemutatása Szlovéniában. Meggyőződésem, hogy a kultúra, a művészet nyújtja a leghitelesebb betekintést egy nemzet életébe, gondolkodásmódjába, érzelmeibe, így a legjobb eszköz egymás megismeréséhez és megértéséhez. Nagy öröm számomra, hogy Szlovéniában érdeklődéssel fogadják a kiállításainkat, kulturális rendezvényeinket. Különös jelentősége van ugyanakkor annak, hogy a Kovács Gábor Gyűjtemény a Muravidéken kerül bemutatásra, hiszen az itt élő magyar kisebbség számára saját kulturális örökségével való találkozást tesz lehetővé. Bízom benne, hogy minél többen élik meg majd a találkozás örömét, és merítenek további inspirációt belőle.
Köszöntöm tehát mindazokat, akiknek ezt az ünnepet köszönhetjük, Kovács Gábort, aki a gyűjteményt a kiállítás céljára a GalériaMúzeum Lendva rendelkezésére bocsátotta és Lázár Beát, aki fáradhatatlanul gondozta a kiállítás megvalósításának projektjét. Kívánom, hogy legyen sok látogatója a Szlovéniában most először bemutatásra kerülő kiállításnak és ezzel járuljon hozzá a két nép közötti kapcsolat erősítéséhez.
Magarország szlovéniai nagykövete
Statt Vorwort in der Überschrift würde ich hier Begrüßung bevorzugen, da bei Feierlichkeiten wie diesen in der Regel ein Toast ausgebracht wird. Ich meine nämlich, dass die Darstellung der Schätze der ungarischen Malerei des 19. Jahrhunderts im Übermurgebiet, in den Hallen der Lendava Museumsgalerie, auf jeden Fall als solche zelebriert werden sollte.
Die Gábor Kovács Sammlung vermittelt ein umfassendes Bild des XIX. Jahrhunderts und wir bekommen dank ihr den Einblick in eine Welt, auf die von vielen bis heute mit Wehmut geblickt wird, vor allem aus heutiger Sicht und in Kenntnis der Wirren der ungarischen Geschichte des XX. Jahrhunderts. In der ungarischen Geschichte kann das neunzehnten Jahrhundert als eine der wichtigsten Epochen betrachtet werden, die einen gewaltigen Wendepunkt im Leben des Landes bedeutet. Mit dem Zeitalter der Reformen der ungarischen Kultur und Spiritualität begann nun bekanntlich die Entwicklung und die Entstehung der dies unterstützenden Institutionen. Der bis heute nachwirkende Unabhängigkeitskrieg und seine moralische Botschaft konnte dieses Verfahren bestärken, und der Ausgleich schließlich, öffnete den Weg sowohl für die Modernisierung als auchfür die gegenseitige Entfaltung der einheitlichen europäischen Kultur. Die Kunst des Zeitalters, insbesondere dessen Literatur und Malerei widerspiegeln diesen ausserordentlich vielschichtigen historischen Vorgang.
Das zentrale Element meiner Berufung als Botschafterin möchte ich die Präsentation der ungarischen Kultur in Slowenien definieren. Ich bin überzeugt, dass Kultur und Kunst den authentischsten Einblick in das Leben einer Nation, ihre Denkweise und Emotionen bietet und stellt das beste Werkzeug für das gegenseitige Kennenlernen und Verständnis dar. Ich freue mich, dass Ausstellungen und kulturelle Veranstaltungen in Slowenien mit Interesse verfolgt werden. Von besonderer Bedeutung ist, dass wiederum die Gábor Kovács Sammlung gerade in Übermurgebiet präsentiert wird, weil diese für die dort lebende ungarische Minderheit eine Begegnung mit dem eigenen reichen kulturellen Erbe ermöglicht. Ich bin zuversichtlich, dass sehr viele Menschen die Freude der Begegnung leben und weitere Inspiration daraus ziehen werden.
Somit begrüße ich diejenigen, denen wir dieses Fest zu verdanken haben; Gábor Kovács, der seine Sammlung der Museumsgalerie in Lendava zur Verfügung gestellt hat und Bea Lázár, die unermüdlich die Pflege der Ausstellungsverwirklichung verfolgt hatte. Ich wünsche mir, dass die Ausstellung, die zum ersten Mal in Slowenien präsentiert wird zahlreiche Besucher anzieht und damit zur Stärkung der Beziehung zwischen den beiden Völkern beiträgt.
Botschafterin von Ungarn in Slowenien
Instead of Preface, my title should more appropriately be Welcoming Speech, like those made at celebrations. I think the 19th century Hungarian painting treasures exhibited in the region of Prekmurje, in the halls of the Lendava GalleryMuseum, can definitely be counted as a celebration.
The Gábor Kovács Collection provides a comprehensive picture of 19th century Hungarian painting, thanks to which we can gain insight into a world especially within the light of Hungary's turbulent 20th century history that many people speak of today with nostalgia. The 19th century can be considered one of the most important periods in Hungary's history, which brought about a huge turning point in the country's existence. In an era of reform, a conscious development of Hungarian culture and spirituality began and supporting institutions came into being. This process is confirmed even to this day by the resounding moral message of the Hungarian war of independence (1848), which, through reconciliation, opened the way to modernization and the establishment of corelations with universal European cultures. The art of that age, especially literature and painting, accurately reflects how very complex this historical process is.
A major element of my mission as Ambassador is the presentation of Hungarian culture in Slovenia. I am convinced that culture and art offer the most authentic insight into the life of a nation, its way of thinking, its emotions; thus they are the best means for mutual learning and understanding. I am delighted that our exhibitions and cultural events are accepted with such interest in Slovenia. Of particular importance, however, is that the Gábor Kovács Collection will be presented in Prekmurje, as it allows the Hungarian minority living there to encounter its rich cultural heritage. I hope that people in great number will receive enjoyment from that meeting and draw further inspiration from it.
Therefore, I greet those to whom we owe this celebration: Gábor Kovács, who made his collection available for the purpose of the exhibition at GalleryMuseum Lendava, and Beata Lazar, who tirelessly looked after the project's implementation. My wish is to have a lot of visitors attend the exhibition, presented for the first time in Slovenia, and thereby contribute to strengthening the relations between the two countries.
Edit Szilágyiné Bátorfi Hungarian Ambassador to SloveniaUmetniška zbirka Gáborja Kovácsa je ena najpomembnejših in najuglednejših madžarskih zasebnih zbirk, znotraj nje pa je sklop umetnosti 19. stoletja največja kolekcija v zasebni lasti, ki z markantnimi umetninami reprezentira vsa obdobja, vse pomembne umetnike in tako rekoč vse umetniške zvrsti in smeri madžarskega slikarstva 19. stoletja. Kot je razvidno iz spodnjega povzetka, zbirka sama po sebi zadostuje, da si preko nje ustvarimo celovito, verodostojno sliko o madžarskem slikarstvu 19. stoletja.1
19. stoletje se je tudi na Madžarskem začelo z novicami o spremembah v Franciji. Revolucija, odprava monarhije in zahteva po svobodi narodov je bila preveč, da bi se lahko katera od zahtev uresničila tudi na Madžarskem. Zadostovalo pa je, da so bila vprašanja o negovanju in razvoju nacionalnega jezika, kulture in izročila ter nacionalnih posebnosti postavljena v središče pozornosti.
Leta 1802 je velikodušna podpora grofa Ferenca Széchenyija ustvarila temelje za ustanovitev Madžarskega narodnega muzeja.2 Leta 1825 je njegov sin, grof István Széchenyi, znatno prispeval k ustanovitvi Madžarske znanstvene akademije, njunemu vzoru pa so sledili številni aristokrati in drugi premožnejši ljudje. Ob Széchenyijevih je bil druga vodilna osebnost narodnega preporoda brat avstrijskega cesarja in madžarskega kralja Franca I., kraljev namestnik na Madžarskem, palatin Jožef. Jožef, ki je bil nosilec naslova palatin vse do leta 1847, torej 52
let, se je v tem obdobju tudi v duhu prelevil v Madžara in postal ustanovitelj veje t. i. ogrskih Habsburžanov. Njegovi posmrtni ostanki, pa tudi posmrtni ostanki njegovih potomcev, so shranjeni v palatinski grobnici v budimski grajski palači, družina pa jo uporablja še dandanes.
Prva desetletja 19. stoletja so se v madžarskem zgodovinopisju uveljavila pod imenom obdobje reform. Madžarski jezik je v tem obdobju dejansko postal uradni zakonodajni jezik namesto več stoletij uporabljane latinščine (1844), v tem obdobju so bile ustanovljene tudi velike madžarske kulturne institucije, nacionalna misel pa je postala najpomembnejši politični in kulturni program te dobe. „Madžarske ni bilo, ampak bo”, je koncipiral eno najpomembnejših krilatic tega obdobja grof István Széchenyi leta 1830.3 (str. 91).
V nacionalnem programu so namenili bistveno vlogo tudi umetnosti. Najpomembnejši forumi umetniškega življenja na začetku 19. stoletja so bile revije. V njih so bili objavljeni sestavki o umetnosti, pa tudi ilustracije. V tem obdobju je bila z umetnostnega vidika najpomemb
1 Zbirka Gáborja Kovácsa. Izbor slikarskih stvaritev iz obdobja med leti 1700–1935. Izbrala slike in uredila podatke: Péter FERTŐSZÖGI in Mimi KRATOCHWILL. Založba Vince, Budimpešta, 2004.
2 A 200 éves Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményei / Zbirke 200 let starega Madžarskega narodnega muzeja. Uredil: János PINTÉR. Madžarski narodni muzej, Budimpešta, 2002.
3 Natančneje: „Mnogi mislijo: Madžarska – je bila; jaz bi rad verjel: - bo!” (István SZÉCHENYI: Hitel/Posojilo). Trattner in Károlyi, Pešta, 1830; citirano besedilo je zadnja poved tega dela.)
srbsko, grško in romunsko govorečo skupnost. V Pešti so ustvarjali tudi številni dunajski umetniki, od katerih se jih je veliko tukaj tudi nastanilo, v duhu pa so postali madžarski patrioti. Brez Jánosa Jakaba Stunderja, ki je bil danskega rodu, Jakaba Marastonija, sicer italijanskega in Károlya Steria grškega rodu ne bi bilo mogoče napisati zgodovine madžarske umetnosti 19. stoletja. Sterio ni slikal le ikon v peških ortodoksnih cerkvah, ampak je bil med prvimi, ki so ovekovečili tudi značilne like in prizore iz madžarskega podeželskega življenja. Njegove stvaritve so prve, zares umetniške žanrske slike z madžarsko tematiko.9 (str. 90).
Najkompleksnejšo nalogo slikarjev 19. stoletja je predstavljalo zgodovinsko slikarstvo. Domala vsi pomembnejši, monumentalni kosi te zvrsti so tako rekoč že ob svojem nastanku prešli v last muzejev. Ob zgodovinskem slikarstvu, ki je postavljalo v središče velike, usodo spreminjajoče dogodke in zgodovinske junake, je bila vsaj tako popularna zvrst tudi žanrsko slikarstvo. Od šestdesetih let 19. stoletja, torej uresničitve velikih nacionalnih ambicij, je namreč zgodovinsko slikarstvo čedalje bolj izgubljalo svojo veljavo. Eden najvplivnejših zgodovinskih slikarjev šestdesetih in sedemdesetih let 19. stoletja ter kasnejši akademski profesor in profesor številnih rodov umetnikov, Bertalan Székely (str. 51), je zelo zgodaj zaznal, da bo zgodovinsko slikarstvo kmalu zamrlo in da bo njegovo mesto prevzelo žanrsko slikarstvo.
Priljubljenost žanrskega slikarstva gre pripisati predvsem upodobljenim temam, ki pričajo o življenju preprostega človeka in njegovih konfliktih. Včasih gre za šaljiv, občasno za moralizirajoče resnoben, včasih pa čustven prikaz. Žanrsko slikarstvo pravzaprav nikoli ni izgubilo svoje aktualnosti in pomena. V obdobju zgodnje romantike in bidermajerja je bila v središče te zvrsti postav ljena upodobitev vedrih, v madžarskem stilu prikazanih karakterjev (Károly Kisfaludy, Ferenc
Markó (str. 79), Károly Sterio), v obdobju realizma in naturalizma pa predvsem notranjih, človeških dram oz. konfliktov (József Molnár, János Vaszary (str. 109), István Csók). Dokaj pozno, proti koncu stoletja pa je dobilo med temami žanr skega slikarstva prostor tudi življenje mestnega človeka. (str. 111).
Tudi žanr s cigansko oz. romsko tematiko bi si zaslužil posebno poglavje. V madžarski družbi 19. stoletja je pripadalo Ciganom oz. Romom posebno mesto. Njihov svobodni, potepuški način življenja je mestni človek, ki se je želel osvoboditi omejitev, velikokrat dojemal kot idiličnega. Tudi znotraj te skupnosti so tvorili posebno „kasto” muzicirajoči Cigani, ki so bili nepogrešljivi akterji tako veličastnih budimskih plesnih dvoran in peških kavarn kot vaških veselic. Eden najizvirnejših predstavnikov žanrskih slik s cigansko oz. romsko tematiko je Ferenc Markó (str. 77), čigar oče, Károly Markó starejši, je bil tudi v mednarodnem merilu najbolj znan madžarski umetnik prve polovice stoletja.10
Károly Markó ni le najpomembnejši in najvplivnejši madžarski slikar 19. stoletja, ampak tudi mojster, ki je v največji meri zaznamoval klasični profil zbirke Gáborja Kovácsa. Markov vpliv je markanten z več vidikov. Po eni strani je utemeljitelj samostojnega madžarskega krajinskega slikarstva, po drugi strani pa prvi evropsko priznani madžarski slikar 19. stoletja. Na zgodnjih, v dvajsetih letih 19. stoletja naslikanih vedutah slikarja, po izobrazbi inženirja, vidimo kompozicije topografske preciznosti. (str. 53). Na umetnost Károlya Marka, ki je od leta 1834 nepretrgoma živel v Italiji, v Rimu, Pisi in Firencah, je imelo najgloblji vpliv t. i. „idealno” krajinsko slikarstvo, ki je bilo za ta prostor značilno že od pozne renesanse. Bistvo tega slikarstva je, da dobi pokrajina karakter, razpoloženje na osnovi mitoloških (str. 67) ali biblijskih (str. 68) dogodkov, ki so prikazani na njej. V tem duhu je lahko upodobitev pokrajine idilična (str. 59) ali heroična, kar
9 BELLÁK Gábor: Görög festők a 19. századi Pest-Budán. / Grški slikarji v Pešti-Budimu v 19. stoletju. V: Görög örökség. A Görög Ortodox Diaszpóra Magyarországon a XVII-XIX. században / Grška dediščina. Grška ortodoksna diaspora na Madžarskem od 17.–19. stoletja. Katalog razstave. Uredila: Krisztina SZABÓ. Budimpeški zgodovinski muzej, Budimpešta, 2009, pp. 127–132.
10 Mítosztól a képig. Markó Károly és köre. / Od mita do slike. Károly Markó in njegov krog. Uredili: Gábor BELLÁK -Zoltán DRAGON -Orsolya HESSKY. Katalog razstave. Madžarska narodna galerija, Budimpešta, 2011.
je odvisno od tega, kdo se pojavi v njej, tj. Ovidijevi preobraženi bogovi, Vergilijevi pastirji ali pa katera od biblijskih oseb. Pokrajina je torej v prvi vrsti okvir, ki služi za interpretacijo mitoloških ali biblijskih dogodkov. Marku so uspehi v Italiji, ugledni naročniki in madžarski in tuji učenci ustvarili mednarodno veljavo od Italije do Danske in od Avstrije do Mehike. Že od štiridesetih let 19. stoletja se je vsak resen madžarski zbiratelj umetnin čutil dolžnega, da svojo zbirko obogati tudi z deli Károlya Marka. Ko se je umetnik leta 1853 za nekaj dni vrnil na Madžarsko, so v Narodnem muzeju v njegovo čast priredili večerjo, na spominskem listu, ki so ga izdali ob tej priložnosti, pa so mojstra počastili z naslednjimi vrsticami:
„… pozdravljen bodi sin vseh narodov: Markó! bodi tudi sin domovine – srce te domovine je tvoje!”
Po umetnikovi smrti pa so v Narodnem muzeju uredili poseben Markov razstavni prostor, v katerem so dobile mesto njegove stvaritve, pa tudi stvaritve njegovih učencev in drugih vidnih ustvarjalcev madžarskega krajinskega slikarstva.11
Markova umetnost predstavlja zadnje veliko poglavje idealiziranega upodabljanja pokrajine. Njegov način videnja in stil sta ohranjena v slikarstvu njegovih otrok (Károlya Marka mlajšega (str. 73), Andrása Marka (str. 81), Ferenca Marka) in njegovih učencev oz. sledilcev (Mihálya Kovácsa, Józsefa Khoorja /str. 83/, Antal Ligetija /str. 85/), od petdesetih let 19. stoletja pa je čedalje močneje prisotna želja po upodobitvi velikih nacionalnih krajinskih emblemov namesto idealizirane pokrajine. Nov rod umetnikov, ki je stopil na prizorišče okoli leta 1850, so navdihovale romantične vedute madžarske Velike nižine, Blatnega jezera, Transilvanije in Severne Ogrske (Károly Lotz, Sándor Brodszky, József
Molnár, Károly Telepy, Gusztáv Keleti). (str. 92, str. 112, str. 113, str. 106, str. 115).
Z vidika upodabljanja duha narave pa je še bolj determinanten pojav realizma in naturalizma. Upodobitev resničnega življenja, najsi gre za ljudi, pokrajino ali predmete iz vsakdanjega življenja (str. 31), je ena od temeljnih umetniških zahtev realizma. Izoblikoval se je predvsem kot nasprotovanje idealiziranemu pojmovanju romantike. Pokrajino in naravo je prikazoval z zornega kota človeka, ki živi v njej, izogibal se je pozornost vzbujajočih, z zgodovinskimi dogodki zaznamovanih lokacij, namesto velikih nacionalnih pokrajinskih emblemov je iskal neobljudene kraje za introspekcijo, globine gozdov, tiha obrežja rek in topografsko neprepoznaven svet pristav. V Barbizonu v bližini Pariza se je rodil nov način krajinskega slikarstva, ki narave ne želi upodabljati z idealnega zornega kota in z idealiziranjem, njegov cilj je prikaz čim bolj vsakdanje, čim bolj „naravne” pokrajine.12
Ne nazadnje je razlog za to spremembo nazora mogoče iskati tudi v razmahu fotografiranja. Nazor »fotoobjektiva« je imel velikanski vpliv tudi na krajinsko slikarstvo kot umetniško zvrst. V Barbizonu se je razvilo tudi dramatično krajinsko slikarstvo Mihálya Munkácsyja in Lászla Paála (str. 98), mojstri intimnega krajinskega slikarstva, kot sta Lajos DeákÉbner in Sándor Bihari (str. 119), so osnovali šolo v Szolnoku, v središču Velike nižine na obrežju Tise, medtem ko je Géza Mészöly slikal pretežno v okolici Blatnega jezera. (str. 101). Na njihovo slikarstvo je do neke mere vplival tudi impresionističen način videnja.
Pionir sodobnejšega krajinskega slikarstva je bil Pál Szinyei Merse, ki je že konec 60ih let 19. stoletja odkril novo smer, plenerizem oz. slikanje pod milim nebom, torej neateljejski vpliv svetlobe in barv. Ni naključje, da se je tudi vpliv impresionizma najprej pojavil v njegovem slikarstvu13. (str. 107).
11 Katalin SINKÓ: A művészi siker anatómiája 1840–1900 / Anatomija umetniškega uspeha 1840–1900. V: Aranyérmek, ezüstkoszorúk. Művészkultusz és műpártolás Magyarországon a 19. Században / Zlata odličja, srebrni venci. Kult umetnikov in mecenat umetnosti na Madžarskem v 19. stoletju. Katalog razstave. Uredili in napisali: Katalin SINKÓ et al. Madžarska narodna galerija, Budimpešta, 1995, pp. 15–47.
12 Pleinair-Malerei in Ungarn. Impressionistische Tendenzen 1870 bis 1910. Kat. Hrsg.: Anna SZINYEI MERSE – Zsuzsanna BAKÓ. Kulturgeschichtliches Museum, Osnabrück, 1994.; Alla ricerca del colore e della luce. Pittori Ungheresi 1832–1914. Cat. A cura di Anna SZINYEI MERSE. Galleria d’arte moderna di Palazzo Pitti, Firenze, 2002
13 Anna SZINYEI MERSE: Szinyei Merse Pál élete és művészete / Življenje in umetnost Pála Szinyeija Merseta. Madžarska narodna galerija-Založba Corvin-Založba Széchenyi, d.o.o., Budimpešta, 1990..
Svet posameznika. Simboli, razpoloženja, usode
Čeprav je bilo na začetku stoletja glavno vprašanje oblikovanje nacionalnih okvirov umetnosti, kulturnih institucij in nacionalnega karakterja, je od sedemdesetih let 19. stoletja čedalje močnejša želja po samoizpovedi posameznika, prikazu subjektivnih, duhovnih vsebin umetnosti ali po upodabljanju dram iz zasebnega življenja in človeških usod. Naturalistični žanri prikazujejo preprostega človeka s fotografsko natančnostjo, pokrajine Lászla Mednyánszkyja pa so prepredene s skrivnostnimi razpoloženji ali skritimi simbolističnimi medsebojnimi povezavami. Lik rokovnjača, ki se greje ob ognju v gozdu, obsijanem z mesečino, je zaradi tega veliko več kot preprost, v madžarsko nošo oblečen žanrski lik. (str. 103). Ta slika predstavlja filozofski dialog osamljenega človeka z Naravo, gre za nekaj takega, kar je zaznamovalo Mednyánszkyjevo celotno življenje in umetnost.14
umetnostni zgodovinar, Magyar Nemzeti Galéria (Madžarska narodna galerija)
14 Mednyánszky. Kat. Hrsg.: Csilla MARKÓJA. Kossuth Verlag-Ungarische Nationalgalerie, Budapest, 2003.
Kovács Gábor gyűjteménye az egyik legjelentősebb és legfontosabb mai magyar magángyűjtemény, 19. századi egysége pedig a legnagyobb olyan magántulajdonban lévő kollekció, ami kiemelkedő művekkel reprezentálja a 19. század magyar festészetének minden korszakát, minden fontos művészét s csaknem minden művészeti műfaját és irányzatát. Ahogy az alábbi összefoglalás is bizonyítja, ez a gyűjtemény önmagában is képes arra, hogy rajta keresztül teljes és hiteles képet alkothassunk az 1800as évek magyar festészetéről.1
A 19. század Magyarországra is a franciaországi változások hírével köszöntött be. Forradalom, a monarchikus rend megroppanása, a népek szabadságának követelése: túl sok volt ez ahhoz, hogy itt, Magyarországon is megvalósulhasson belőlük valami. De ahhoz mégis elég volt, hogy a nemzeti nyelv, a nemzeti kultúra, a nemzeti hagyományok és a nemzeti sajátosságok művelésének, fejlesztésének kérdése középpontba kerüljön.
1802 ben gróf Széchényi Ferenc nagylelkű adománya alapozta meg a Magyar Nemzeti Múzeum létrejöttét. 2 1825 ben az ő fia, gróf Széchenyi István a Magyar Tudományos Akadémia megalapításában vette ki a részét, s példájukat számosan követték mind az arisztokraták, mind a tehetősebb polgárok közül is. Ennek a nemzeti újjászületésnek a Széchenyiek mellett a másik vezéralakja az osztrák császár és magyar király (I. Ferenc) fivére, Magyarország királyi helytartója, József nádor volt. József 52 éven át, 1847 ig viselte a nádori címet, ez idő alatt lélekben is szinte teljesen
magyarrá vált, s az úgynevezett „magyar Habsburgok” ágának megalapítója lett. Az ő földi maradványai – éppen úgy, mint leszármazottainak – a budavári palota nádori kriptájában vannak, s a család mind a mai napig használja ezt a helyet.
A 19. század első évtizedei a magyar történetírásban reformkor néven ismertek. Valóban, ekkor vált az évszázadokon át használt latin nyelv helyett a magyar a törvényhozás nyelvévé (1844), ekkor születtek meg a nagy nemzeti kulturális intézmények, s vált a nemzeti gondolat a kor legfontosabb politikai és kulturális programjává. „Magyarország nem volt, hanem lesz” – fogalmazta meg a korszak egyik legismertebb szállóigéjét Széchenyi István 1830ban.3 [91. old.]
Ebben a nemzeti programban jelentős szerep jutott a művészeteknek is. A művészeti élet fórumai a 19. század elején elsősorban a folyóiratok voltak. Ezekben művészeti írások és illusztrációk is megjelentek. A kor művészeti szempontból legjelentősebb folyóirata a Kisfaludy Károly által szerkesztett Aurora volt. Kisfaludy íróként, költőként, a művészeti élet szervezőjeként és nem utolsó
1 A Kovács Gábor Gyűjtemény. Válogatás az 1700–1935 közöti időszak festészeti alkotásaiból. A képeket válogatta és az adatokat összeállította: FERTŐSZÖGI Péter és KRATOCHWILL Mimi. Vince Kiadó, Budapest, 2004.
2 A 200 éves Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményei. Szerk.: PINTÉR János. Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest, 2002.
3 pontosabban: „Sokan azt gondolják: Magyarország - volt; én azt szeretem hinni: - lesz!” (SZÉCHENYI István: Hitel. Trattner és Károlyi, Pest, 1830.; az idézett rész a mű utolsó mondata)
sorban festőként [45. old.] és illusztrátorként is fontos szerepet játszott ebben a folyamatban. Kisfaludy, akárcsak a korszak szinte minden magyar művésze, a bécsi akadémián végezte tanulmányait.4
Marastoni Jakab 1846ban alapított magánakadémiája5 volt az első komoly, rendszeres művészeti képzést nyújtó festőiskola [35. old.], az 1871ben alapított Mintarajziskola pedig az állami művészetoktatás intézményi kereteit teremtette meg.6 A Mintarajziskola tanára, Székely Bertalan nemcsak korának legjelentősebb akadémikus művésze volt, hanem művészek nemzedékei számára is a legnagyobb hatású és legtekintélyesebb művészprofeszszor. Budapesti tanulmányaik után a magyar művésznövendékek rendszerint a müncheni akadémiát látogatták,7 s az 1890es évektől egyre többen fordultak meg Párizs különböző magánakadémiáin is.
Ezek az évek jelentették a portréfestészet fellendülésének nagy korszakát. A nagy emberek arcvonásainak megörökítése igazi nemzeti program volt. Már az 1802ben megalapított Magyar Nemzeti Múzeum is fontos feladatának tekintette egy „nemzeti pantheon” megteremtését.8 A jeles személyek, kiváló tudósok, művészek [32. old.], államférfiak arcképei az utókor számára is lelkesítő példát jelentenek. Az arcvonások ismerete, az azokra való emlékezés teremt igazán mély kapcsolatot a múlt nagyjai és a mindenkori jelen szereplői között. A portré iránti igény azonban nemcsak a „nemzeti pantheon” programjában jelent meg, hanem a hétköznapi polgár életében is. Bécsből érkezett Pestre Donát János, aki az 1810es évektől kezdve vált keresett és elismert portréfestővé. Arcképein a férfiak díszes magyar viseletben je
lennek meg [34. old.], fehér ruhás, vörös kendős női modelljeit [33. old.] pedig gyakran helyezte zöld természeti háttér elé, ezekkel a színekkel is finoman hangsúlyozva magyar elkötelezettségét.
A 19. század első évtizedeiben az arcképfestés biztos megélhetést jelentett még a kisebb tehetségű festőknek is. Olyan nagy mesterek pedig, mint Barabás Miklós, Kozina Sándor, Brocky Károly vagy Kovács Mihály komoly polgári jólétet tudtak biztosítani maguknak finoman munkált, sokszor idealizáló, de olykor a mélyebb karaktervonásokat is kifejezni tudó arcképeikkel. [37. old., 48. old., 4647. old., 42. old.]
A mai főváros, Budapest helyén a 19. század elején még három önálló város terült el. A Duna jobb partján a hegyvidéki, arisztokratikus Buda és Óbuda, illetve a másik parton a sík területen fekvő, polgárias Pest. Az Akadémia, a Nemzeti Múzeum, a kiállítóhelyek, a nagy vásárok helyszínei Pesten voltak, amely igazi nyüzsgő, soknemzetiségű várossá vált. Polgárai a század elején többnyire még németül beszéltek, de a magyar és német nyelvű lakosság mellett jelentős olasz, szerb, görög és román népességgel is találkozunk. Számos bécsi festő is dolgozott Pesten, közülük nagyon sokan itt telepedtek le lélekben magyar hazafiakká válva. A dán Stunder János Jakab, az olasz Marastoni Jakab, a görög Sterio Károly nélkül nem lehetne megírni a magyar művészet 19. századi történetét. Sterio nemcsak a pesti ortodox templomok ikonosztázait festette, hanem elsők között volt, aki a vidéki magyar élet jellegzetes figuráit, jeleneteit is megörökítette. Az ő festményei a magyar témájú életképfestészet első igazán magas színvonalú alkotásai.9 [90. old.]
4 FLEISCHER Gyula: Magyarok a bécsi Képzőművészeti Akadémián, Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1935.
5 SZABÓ László: A művészeti oktatás kérdése Magyarországon 1790–1846 között, Ars Hungarica, 1989/2., pp. 133–145.
6 A Mintarajztanodától a Képzőművészeti Főiskoláig : az Országos Magyar Királyi Mintarajztanoda és Rajztanárképezde, a későbbi Mintarajziskola és Rajztanárképző, majd Képzőművészeti Főiskola rajztanárjelöltjeinek, rajztanárjelöltnőinek és művésznövendékeinek az iskola tantervét illusztráló munkái, valamint az iskola könyvtárában található kézikönyvek, mintakönyvek, mintalapok, metszetek, fotók, reprodukciók és szemléltető eszközök bemutatója az 1871 és 1908–1921 közötti időszakból. Szerk.: BLASKÓNÉ MAJKÓ Katalin –SZŐKE Annamária. Magyar Képzőművészeti Egyetem, Budapest, 2002.
7 München magyarul. Magyar művészek Münchenben 1850–1914. Kiállítási katalógus. Szerk. és írta: BAKÓ Zsuzsanna et. al. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2009.
8 BELLÁK Gábor: „...bírnunk kell nagy férfiak képmását...” Magyar portréfestészet a 19. században, Új Művészet, 2004. október, pp. 12–15.
9 BELLÁK Gábor: Görög festők a 19. századi Pest-Budán. In: Görög örökség. A Görög Ortodox Diaszpóra Magyarországon a XVII-XIX. században. Kiállítási katalógus. Szerk.: SZABÓ Krisztina. Budapesti Történeti Múzeum, Budapest, 2009, pp. 127–132.
A történelmi hőstől az egyszerű emberig
A 19. század legkomplexebb festői feladatát a történelmi festészet jelentette. E műfaj szinte valamennyi jelentős és monumentális darabja már szinte létrejöttekor múzeumi tulajdonba került. A nagy, sorsfordító eseményeket és történelmi hősöket középpontba állító történeti festészet mellett legalább olyan népszerű műfaj volt az életkép is. Sőt, az 1860as évektől, a nagy nemzeti ambíciók teljesültével a történeti festészet egyre inkább elveszítette meghatározó szerepét. Az 1860–70es évek egyik legnagyobb hatású történeti festője, a későbbi akadémiai professzor és művésznemzedékek tanára, Székely Bertalan [51. old.] már igen hamar rájött, hogy a történeti festészetnek hamarosan vége lesz, s helyét az életkép fogja átvenni. A zsáner népszerűségét azonban mégiscsak annak köszönhette, hogy témái az egyszerű ember életéről és konfliktusairól szóltak. Hol humorosan, hol moralizáló komolysággal, hol érzelmesen. Sőt, a zsáner szinte soha nem veszítette el aktualitását és jelentőségét. A korai romantika és a biedermeier korában a derűs, magyaros karakterek megjelenítése (Kisfaludy Károlynál, Markó Ferencnél [79. old.] Sterio Károlynál), a realizmus és a naturalizmus korában pedig inkább a belső, emberi drámák, konfliktusok (Molnár József, Vaszary János [109. old.], Csók István) megmutatása állt a műfaj középpontjában.
A század végétől kezdve pedig – meglehetősen későn – a városi ember élete is helyet kapott az életképfestészet témái között. [111. old.]
Külön fejezetet érdemelne a cigánytémájú zsáner is.
A cigányság nagyon speciális helyet foglalt el a 19. századi magyar társadalomban. Szabad, vándorló életformájuk sokszor idillinek tűnt a kötöttségektől szabadulni kívánó városi ember számára. Köztük is szinte külön „kasztot” képeztek a muzsikus cigányok, akik nélkülözhetetlen szereplői voltak mind a fényes budai tánctermeknek és a pesti kávéházaknak, mind a falusi mulatságoknak. A cigánytémájú zsáner egyik legeredetibb képviselője az a Markó Ferenc [77. old.], akinek apja, idősebb Markó Károly a század első felének nemzetközileg is legismertebb magyar művésze volt.10
Markó Károly nemcsak a korai 19. század legjelentősebb és legnagyobb hatású magyar festőművésze, hanem a Kovács Gábor Gyűjtemény klasszikus profilját leginkább meghatározó mester is. Markó hatása több szempontból is kiemelkedő. Egyrészt ő tekinthető az önálló magyar tájképfestészet megteremtőjének, másrészt az első európai elismertségű magyar festőművésznek a 19. században. Az eredetileg mérnök képzettségű festő korai, 1820as években festett tájképein topográfiai pontosságú kompozíciókkal találkozunk. [53. old.] Az 1834től folyamatosan Itáliában – Rómában, Pisában, Firenzében – élő Markó művészetére akkor már a későreneszánsz óta továbbélő úgynevezett „ideális” tájfestészet gyakorolta a legmélyebb hatást. Ennek lényege, hogy a táj karakterét, hangulatát a benne történő mitológiai [67. old.] vagy bibliai események [68. old.] adják meg. A tájábrázolás ennek értelmében lehet idilli [59. old.] vagy heroikus, attól függően, hogy kik jelennek meg benne: Ovidius átváltozó istenei, Vergilius pásztorai vagy éppen a Biblia egyes szereplői. A táj tehát elsősorban a mitológiai vagy bibliai történeteket értelmező keret. Markó itáliai sikerei, előkelő megrendelői, magyar és külföldi tanítványai nemzetközi elismerést hoztak a művésznek Itáliától Dániáig és Ausztriától Mexikóig. Már az 1840 es évektől minden komoly magyar műgyűjtő kötelességének érezte, hogy Markó Károly munkáival is gyarapítsa gyűjteményét. Amikor a művész 1853ban néhány napra hazalátogatott Magyarországra a Nemzeti Múzeumban díszvacsorát adtak a tiszteletére, s az ebből az alkalomból kiadott emléklapon az alábbi verssorokkal dicsőítették a mestert: „…üdvözlégy minden népeknek honfia: Markó! s légy a hazáé is e haza szíve tied!”
A művész halála után pedig a Nemzeti Múzeumban önálló Markótermet rendeztek be részben Markó alkotásaiból, részben pedig Markó tanítványainak és a magyar tájképfestészet más jeles alkotóinak munkáiból.11
10 Mítosztól a képig. Markó Károly és köre. Szerk.: BELLÁK Gábor – DRAGON Zoltán – HESSKY Orsolya. Kiállítási katalógus. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2011.
11 SINKÓ Katalin: A művészi siker anatómiája 1840-1900. In: Aranyérmek, ezüstkoszorúk. Művészkultusz és műpártolás Magyarországon a 19. században. Kiállítási katalógus. Szerk. és írta: SINKÓ Katalin et al. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1995, pp. 15–47.
Markó művészete az ideális tájábrázolás utolsó nagy fejezete. Az ő látásmódja, stílusa még tovább él gyermekeinek (ifjabb Markó Károly [73. old.], Markó András [81. old.], Markó Ferenc) és tanítványainak, illetve követőinek (Kovács Mihály, Khoor József [83. old.], Ligeti Antal [85. old.]) festészetében, de az 1850 es évektől már egyre erősebb a nagy nemzeti tájemblémák megteremtésének vágya a táj eszményítő megjelenítése helyett. A magyar Alföld, a Balaton, Erdély és a Felvidék vadregényes tájai adnak új inspirációt az 1850 körül színre lépő új nemzedék festőinek (Lotz Károly, Brodszky Sándor, Molnár József, Telepy Károly, Keleti Gusztáv). [92. old., 112. old., 113. old., 106. old., 115. old.]
Sokkal meghatározóbb azonban a realizmus és a naturalizmus megjelenése a természet szemléletében. A való élet ábrázolása, legyen szó emberekről, tájakról, az élet mindennapi tárgyairól [31. old.], a realizmus egyik művészeti alapkövetelménye. A realizmus elsősorban a romantika eszményítő felfogásával szemben alakult ki. A tájat, a természetet a benne élő ember nézőpontjából ábrázolta, kerülte a látványos, történelmi események által megérintett helyszíneket, s a nagy nemzeti tájemblémák helyett is inkább a magányos szemlélődés helyeit, az erdőbelsők, csendes folyópartok, tanyák topográfiailag azonosíthatatlan világát kereste. A Párizshoz közeli Barbizonban születik meg az az újfajta tájképfestészet, ami a természetet nem egy ideális látószögből, nem eszményítve kívánja ábrázolni, s aminek célja a táj minél hétköznapibb, minél „természetesebb” megmutatása.12 Ennek a szemléletváltásnak az oka nem utolsó sorban a fényképezés elterjedésében keresendő. A fotó „objektív” szemlélete óriási hatással volt a tájkép műfajára is. Munkácsy Mihály és Paál László drámai tájképfestészete [98. old.] is Barbizonban bontakozott ki, az intim tájkép mesterei, mint pl. DeákÉbner Lajos, Bihari Sándor [119. old.] pedig Szolnokon, a magyar Alföld Tiszaparti központjában alapítottak iskolát, míg Mészöly Géza többnyire a Balaton vidékén dolgozott. [101. old.]
Festészetükre bizonyos mértékben az impresszionizmus látásmódja is hatást gyakorolt. Ennek a modernebb tájfestészetnek az úttörője Szinyei Merse Pál volt, aki már az 1860as évek végén felfedezte a pleinair, vagyis a szabad ég alatti, nem műtermi fény és színhatások újszerűségét. Nem véletlen, hogy az impresszionizmus hatása is az ő festészetében jelenik meg először.13 [107. old.]
Bár a század elejének fő kérdése a művészet nemzeti kereteinek, intézményeinek és nemzeti karakterének kidolgozása volt, az 1870es évektől kezdve egyre erősebb az egyéni önkifejezés vágya, a művészet szubjektív, lelki tartalmainak a megjelenítése vagy a magánéleti drámák és egyéni, emberi sorsok ábrázolása. A naturalista életképek az egyszerű embereket ábrázolják fotószerű pontossággal, míg Mednyánszky László tájait sejtelmes hangulatok vagy a szimbolizmus rejtett összefüggései hatják át. A holdvilágos erdőben a tűz mellett melegedő betyár alakja emiatt jóval több, mint egyszerű, magyaros ruhába öltözött zsánerfigura. [103. old.] Ez a kép a magányos ember filozofikus párbeszéde a Természettel – olyasmi, ami Mednyánszky egész életét és művészetét jellemezte.14
Bellák Gábor művészettörténész, Magyar Nemzeti Galéria
12 Pleinair-Malerei in Ungarn. Impressionistische Tendenzen 1870 bis 1910. Kat. Hrsg.: Anna SZINYEI MERSE – Zsuzsanna BAKÓ. Kulturgeschichtliches Museum, Osnabrück, 1994.; Alla ricerca del colore e della luce. Pittori Ungheresi 1832–1914. Cat. A cura di Anna SZINYEI MERSE. Galleria d’arte moderna di Palazzo Pitti, Firenze, 2002.
13 SZINYEI MERSE Anna: Szinyei Merse Pál élete és művészete. Magyar Nemzeti Galéria – Corvina Kiadó – Széchenyi Kiadó Kft., Budapest, 1990.
Mednyánszky. Kat. Hrsg.: Csilla MARKÓJA. Kossuth Verlag–Ungarische Nationalgalerie, Budapest, 2003.
Die Kunstsammlung von Gábor Kovács ist heute eine der größten und bedeutendsten Privatsammlungen in Ungarn. Ihre Sektion des 19. Jhs. gehört zu den umfangreichsten Privatkollektionen dieser Art und beinhaltet die herausragendsten Werke aller Phasen dieses Jahrhunderts, zusammen mit allen wichtigsten Künstlern und fast das gesamte Spektrum der Genres und Trends dieser Zeit. Die folgende Zusammenfassung verdeutlicht, dass diese Sammlung an sich eine umfassende und zuverlässige Sicht auf die ungarische Malerei in den 1800er Jahren bietet.1
Das 19. Jahrhundert brachte die Nachricht über massive Veränderungen in Frankreich nach Ungarn. Die Revolution, die Zerstörung der monarchischen Ordnung, die Forderung nach Selbstbestimmung der Völker; all das war zuviel für die Ungarn, um alles auf einmal umsetzen zu können. Es reichte jedoch aus, um die Aufmerksamkeit auf Landessprache, nationale Kultur, Pflege und Förderung nationaler Traditionen und Merkmale in den Mittelpunkt zu rücken.
1802 machte Graf Ferenc Széchényi eine großzügige Spende zum Zwecke der Errichtung des Ungarischen Nationalmuseums. 2 Im Jahre 1825 leistete sein Sohn, Graf István Széchenyi nach seinem und seines Vaters Vorbild, einen wesentlichen Beitrag zur Schaffung der Ungarischen Akademie der Wissenschaften, unterstützt von zahlreichen Aristokraten und Mitgliedern der Geldbourgeoisie. Neben den Széchenyis spielte da noch eine andere führende Persönlichkeit dieses nationalen Wiederauflebens eine wichtige Rolle, der Erzherzog
Joseph, Pfalzgraf von Ungarn, Bruder des österreichischen Kaisers und des ungarischen Königs Franz I. Josef war 52 Jahre lang bis einschließlich 1847, palatinisch. Während dieser Zeit wurde er nahezu vollständig zu einem echten Magyaren und zum Begründer des „ungarischen Zweiges der Habsburger Dynastie“. Seine Überreste, wie auch die seiner Nachkommen, befinden sich im Budaer Schloss, in der Pfalzgruft, die seitens der Familie bis heute als solche benutzt wird.
In der ungarischen Geschichte werden die ersten Jahrzehnte des 19. Jahrhunderts als Reformperiode bezeichnet. Damals hatte die ungarische Sprache Latein als die Sprache der Gesetzgebung, nach Jahrhunderten, (1844) abgelöst. Auch die großen Kulturinstitutionen wurden gegründet; und da ist die Idee der Nation zum wichtigsten politischen und kulturellen Programm der Zeit geworden. "Ungarn ist nicht die Vergangenheit, sondern die Zukunft", schrieb István Széchenyi 1830, was zur Maxime dieser Zeit werden sollte.3 [Seite 91].
In diesem nationalen Programm wurde der Kunst eine tragende Rolle zugesprochen. Anfang des 19. Jahrhun
1 A Kovács Gábor Gyűjtemény. Válogatás az 1700–1935 közöti időszak festészeti alkotásaiból. The works were selected and the data compiled by FERTŐSZÖGI, Péter and KRATOCHWILL, Mimi. Vince Kiadó, Budapest, 2004.
2 A 200 éves Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményei. Ed.: PINTÉR, János. Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest, 2002.
3 “Many think Hungary is something that was; I prefer to believe it is yet to be!” (SZÉCHENYI, István: Hitel. Trattner és Károlyi, Pest, 1830. The quote is the last sentence of the work.)
derts sind Zeitschriften mit Illustrationen und ihren Artikeln über Kunst zum Hauptforum des künstlerischen Lebens geworden. In künstlerischer Hinsicht erlangte die von Károly Kisfaludy herausgegebene Zeitschrift Aurora die größte Bedeutung. Kisfaludy spielte in dieser Entwicklung als Schriftsteller, Dichter, Organisator des künstlerischen Lebens und nicht zuletzt als Maler und Illustrator eine entscheidende Rolle [Seite 45]. Auch Kisfaludy studierte, wie fast jeder Künstler dieser Zeit, an der Wiener Akademie.4
Mit der 1846 gegründeten Privatakademie 5 von Jakab Marastoni wurde die erste Hochschule eröffnet, in der die Künstler mit ernsthafter, systematischer Ausbildung im eigenen Land versorgt werden sollten. [Seite 35] Als die erste staatlich finanzierte Institution der Künstlerausbildung wird die 1871 eröffnete Mintarajziskola bezeichnet.6 Bertalan Székely, der dort lehrte, war nicht nur der bedeutendste akademische Künstler seiner Zeit, sondern auch der einflussreichste und angesehenste Kunstprofessor für Generationen von Künstlern. Nach ihren Budapester Studien bauten die meisten jungen ungarischen Künstler ihre Kompetenzen an der Münchner Akademie weiter aus7 und ab den 1890er Jahren immer öfter an den privaten Akademien von Paris.
In diesen Jahren nahm die Beliebtheit der Porträtmalerei massiv zu. Das Bildnis großer Persönlichkeiten zu verewigen entwickelte sich zu einem wahren nationalen Programm. Auch das Ungarische Nationalmuseum, das 1802 gegründet wurde, hielt es von Anfang an für seine vorrangige Aufgabe, ein "nationales Pantheon" zu schaffen. 8 Die Porträts berühmter Persönlichkeiten, großer Gelehrten, Künstler [Seite 32] und Staatsmänner
dienten als schillernde Vorbilder für die Nachwelt. Denn die Merkmale vergangener Persönlichkeiten sind das was den Menschen ermöglicht, eine wirklich tiefgründige Verbindung zu den Größen der Vergangenheit und den allgegenwärtigen Helden der Gegenwart herzustellen. Trotzdem waren Porträts nicht nur im "nationalen Pantheon" gefragt, sondern hielten auch im Bürgertum großräumig Einzug. János Donát, der aus Wien nach Pest übersiedelte, wurde ab dem Anfang der 1810er Jahre zum begehrtesten und anerkanntesten Porträtisten. Auf seinen Bildnissen tragen Männer verzierte ungarische Tracht [Seite 34], gleichzeitig setzt er seine weiß gekleideten und rotgetupften weiblichen Modelle [Seite 33] häufig in eine grüne Naturlandschaft und so erfüllt er seine Verpflichtung dem Ungarischen gegenüber subtil mit den passenden Farben; rotweißgrün, die Farben der ungarischen Fahne.
In den ersten Jahrzehnten des 19. Jahrhunderts waren Porträts auch für weniger talentierten Künstler eine sichere Einnahmequelle. Die wirklich großen Meister wiederum wie Miklós Barabás, Sándor Kozina, Károly Brocky und Mihály Kovács konnten sich mit ihrer fein geschmiedeter und häufig idealisierender Kunst und nicht selten mit starken Charakterzügen versehenen Portäts einen respektablen Lebensstil leisten [Seite 37, Seite 48, Seite 4647, Seite 42].
Auf dem Gebiet der heutigen Hauptstadt Budapest standen im frühen 19. Jahrhundert drei unabhängige Städte nebeneinander; die aristokratischen Buda und Óbuda auf den Hügeln rechts der Donau und gegenüber am anderen Ufer, in der Ebene die bürgerliche Stadt
4 FLEISCHER, Gyula: Magyarok a bécsi Képzőművészeti Akadémián. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1935.
5 SZABÓ, László: “A művészeti oktatás kérdése Magyarországon 1790–1846 között.” Ars Hungarica, 1989:2, pp. 133–145.
6 A Mintarajztanodától a Képzőművészeti Főiskoláig : az Országos Magyar Királyi Mintarajztanoda és Rajztanárképezde, a későbbi Mintarajziskola és Rajztanárképző, majd Képzőművészeti Főiskola rajztanárjelöltjeinek, rajztanárjelöltnőinek és művésznövendékeinek az iskola tantervét illusztráló munkái, valamint az iskola könyvtárában található kézikönyvek, mintakönyvek, mintalapok, metszetek, fotók, reprodukciók és szemléltető eszközök bemutatója az 1871 és 1908–1921 közötti időszakból. Eds.: BLASKÓNÉ MAJKÓ, Katalin –SZŐKE, Annamária. Magyar Képzőművészeti Egyetem, Budapest, 2002.
7 München magyarul. Magyar művészek Münchenben 1850–1914. Exhibition catalogue. Ed. and authored by: BAKÓ, Zsuzsanna et. al. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2009.
8 BELLÁK, Gábor: “‘...bírnunk kell nagy férfiak képmását...’ Magyar portréfestészet a 19. században.” Új Művészet, October 2004, pp. 12–15.
Pest. Die Akademie, das Nationalmuseum, die Ausstellungsplätze und die großen Marktplätze befanden sich in Pest, die sich zu einer geschäftigen, kosmopolitischen Großstadt entwickelte. Die meisten Bürger sprachen noch zu Beginn des Jahrhunderts Deutsch, aber neben den ungarischen und deutschen hat es auch bedeutende italienische, serbische, griechische und rumänische Gemeinden gegeben. Mehrere Maler kamen aus Wien, um in Pest zu arbeiten, und viele von ihnen ließen sich hier nieder und wurden im Geiste zu wahren ungarischen Patrioten.
Die Geschichte der ungarischen Kunst des 19. Jahrhunderts wäre ohne Erwähnung des dänischen János Jakab Stunder, des italienischen Jakab Marastoni oder des griechischen Károly Sterio nicht komplett. Sterio war nicht nur für die Ikonostasen der orthodoxen Kirchen verantwortlich, er gehörte zu den ersten Künstlern, die charakteristische Szenen und Figuren aus dem Leben der ungarischen Provinz verewigten. Seine Werke werden für die ersten wirklich hochwertigen Genrebilder mit ungarischen Themen gehalten.9 [Seite 90].
Von den Helden der Geschichte bis zu den gewöhnlichen Menschen
Historische Szenen zählten zu den komplexesten Herausforderungen für Maler des 19. Jahrhunderts. Fast alle wichtigen und monumentalen Werke des Genres wurden von den Museen sofort sobald sie fertig waren gekauft. Neben der Popularität der Geschichtsmalerei, die sich auf Ereignisse von großer Bedeutung und auf Helden der Geschichte konzentrierte, spielte die GenreMalerei beinahe die gleiche Rolle. In der Tat begann die Geschichtsmalerei in den 1860er Jahren, als die großen nationalen Ambitionen ihre Erfüllung fanden, an Bedeutung zu verlieren. Bertalan Székely [Seite 51], einer der einflussreichsten Geschichtsmaler der 1860er und 1870er Jahre und später Professor an der Akademie und Vorbild für Generationen von Künstlern, erkannte sehr bald den drohenden Niedergang der historischen Male
rei und konstatierte die Tatsache, dass die Genremalerei deren Position einnehmen würde.
Die Genremalerei verdankt ihre Popularität den aus dem Leben und den Konflikten der einfachen Menschen entnommemen Themen, eingefangen im ganzen Spektrum von humorvollen, über moralisierend ernsten, bis zu den sentimentalen Stimmungen. Es sollte betont werden, dass die Genremalerei nie ihre Aktualität und Bedeutung einbüßen musste. Mit frühen Romantikern und BiedermeierKünstlern wie Károly Kisfaludy, Ferenc Markó [Seite 79] und Károly Sterio konzentrierte sich das Genre auf heitere Charaktere eines magyarischen Geschmacks, während mit Realismus und Naturalismus das Interesse der Darstellung dem Inneren, den menschlichen Dramen und Konflikten galt, was für József Molnár, János Vaszary [Seite 109] und István Csók charakteristisch ist. Relativ spät, ab dem Ende des Jahrhunderts, gewann auch das städtische Leben in der Genremalerei an Bedeutung [Seite 111].
Dem Genre der Zigeunerthemen sollte ein eigenes Kapitel gewidmet werden. Die Roma hatten eine besondere Stellung in der ungarischen Gesellschaft des 19. Jahrhunderts inne. Ihr vagabundierender Lebensstil schien oft eine idyllische Note in den Augen der städtischen Bevölkerung zu haben, da sie oft unter dem Joch der Verantwortung und Beschränkungen litt und sich dieser gerne nach dem Vorbild der Roma, entledigen wollte. Die Musiker bildeten eine besondere "Kaste" unter den Roma: auf keinem Fest durften sie fehlen, ob in den Ballsälen von Buda, den Cafés von Pest oder beim Dorftanz. Einer der originellsten Vertreter der Gypsy GenreSzenen war Ferenc Markó [Seite 77], dessen Vater Károly Markó ist in der ersten Hälfte des Jahrhunderts der international bekannteste ungarische Künstler gewesen. 10
Károly Markó, der ungarische Künstler des frühen 19. Jahrhunderts von größter Bedeutung und Einfluss, steht für das Profil eines typischen Klassikers der Kovács
9 BELLÁK, Gábor: “Görög festők a 19. századi Pest-Budán.” In: Görög örökség. A Görög Ortodox Diaszpóra Magyarországon a XVIIXIX. században. Exhibition catalogue. Ed.: SZABÓ, Krisztina. Budapesti Történeti Múzeum, Budapest, 2009, pp. 127–132.
10 Mítosztól a képig, Markó Károly és köre. Eds.: BELLÁK, Gábor – DRAGON, Zoltán – HESSKY, Orsolya. Exhibition catalogue. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2011.
Gábor Sammlung. Markó spielte aus mehreren Gründen eine wichtige Rolle. Einerseits kann er als der Begründer der ursprünglichen ungarischen Landschaftsmalerei genannt werden und andererseits war er der erste ungarische Maler des 19. Jahrhunderts, der europäischen Ruhm erlangte. Die frühen Landschaften, die er in den 1820er Jahren malte, sind von topographischer Genauigkeit geprägt und zeugen von seiner eigentlichen Ausbildung im Ingenieurwesen [Seite 53]. Seit seinem Umzug nach Italien im Jahre 1834 wo er seine ständigen Wohnsitze in Rom, Pisa und Florenz hatte, wurde er am tiefsten von der "idealen, künstlichen“ Landschaftsmalerei, einer Tradition, deren Wurzeln in die Spätrenaissance zurückreichen, beeinflusst. Deren Eigenschaft ist es, dass der Charakter und die Stimmung einer natürlichen Landschaft erst durch mythologische [Seite 67] oder biblische [Seite 68] Szenen gegeben wird. Dementsprechend kann die Darstellung der Landschaft idyllisch sein [Seite 59] oder heldenhaft, je nach den Charakteren, die in ihr dargestellt werden, ob sie Ovids metamorphende Götter, Virgils Hirten oder Darsteller aus der Bibel sind. Mit anderen Worten, die Landschaft ist in erster Linie ein interpretativer Kontext für die mythologischen oder biblischen Geschichten.
Markós Erfolge in Italien, seine vornehmen Kunden und Studenten aus Ungarn und anderswo, brachten ihm internationalen Erfolg der von Italien bis Dänemark und von Österreich bis Mexiko reichte. Bereits ab den 1840er Jahren hätte kein ernsthafter Kunstsammler die eigene Sammlung ohne einen Károly Markó als vollständig betrachtet. Als im Jahre 1853 der Künstler ein paar Tage in Ungarn weilte, wurde ihm zu Ehren im Nationalmuseum ein Galadiner gegeben, und auf dem Erinnerungsblatt herausgegeben aus diesem Anlass, wurde der Meister wie folgt geehrt:
"... Willkommen, Bürger aller Völker: Markó!
Du sollst auch deiner Heimat gehören, denn das Herz dieser Heimat gehört dir! "
Nach seinem Tod wurde im Nationalmuseum ein eigenständiger Markó Saal teils mit seinen Werken und teils mit Werken seiner Schüler und anderer bedeutenden ungarischen Landschaftsmaler eingerichtet.11 Markós Kunst war das letzte große Kapitel in der Geschichte der idealisierten Landschaftsdarstellung. Seine Ansichten und sein Stil lebten weiter in der Arbeit seiner Söhne (Károly Markó junior [Seite 73], András Markó [Seite 81], Ferenc Markó), seiner Schüler und Anhänger (Mihály Kovács, József Khoor [Seite 83], Antal Ligeti [Seite 85], verloren aber ab den 1850er Jahren an Bedeutung, ersetzt durch die Sehnsucht, große emblematische Landschaften der Nation zu schaffen. Die Maler der neuen Generation, die um 1850 in den Vordergrund traten Károly Lotz, Sándor Brodszky, József Molnár, Károly Telepy, Gusztáv Keleti [Seite 92, Seite 112, Seite 113, Seite 106, Seite 115] – bezogen ihre Inspiration aus der Großen Ungarischen Tiefebene, dem Plattensee und den wildromantischen Landschaften von Siebenbürgen und Felvidék (OberUngarn).
Noch entschiedener war der Einfluß des Realismus und des Naturalismus in der Naturbetrachtung. Und es war eine wesentliche Aufgabe des Realismus, das wirkliche Leben, einschließlich Menschen, Landschaften und alltägliche Gegenstände, darzustellen. [Seite 31]. Das Hauptziel des Trends war es, eine Alternative zur idealisierenden Haltung der Romantik zu finden. Er präsentierte Natur und Landschaft aus der Sicht derer, die dort lebten. Um spektakuläre Orte in Verbindung mit der Geschichte zu vermeiden, und statt der großen emblematischen Landschaften der Nation, suchte er Szenen der einsamen Kontemplation, der Tiefen der Wälder, der ruhigen Flüsse und Bauernhöfe Eine Welt der topographischen Einzigartigkeit. Diese neue Art der Landschaftsmalerei, die in Barbizon bei Paris geboren wurde, bot keine idealisierte Sicht der Natur, sondern versuchte die Landschaft als etwas Alltägliches, etwas »Natürliches« wiederzugeben.12
11 SINKÓ, Katalin: “A művészi siker anatómiája 1840–1900.” In: Aranyérmek, ezüstkoszorúk. Művészkultusz és műpártolás Magyarországon a 19. században. Exhibition catalogue. Ed. and authored by: Sinkó Katalin et. al. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1995, pp. 15–47.
12 Pleinair-Malerei in Ungarn. Impressionistische Tendenzen 1870 bis 1910. Exhibition catalogue. Ed.: SZINYEI MERSE, Anna – BAKÓ, Zsuzsanna. Kulturgeschichtliches Museum, Osnabrück, 1994; Alla ricerca del colore e della luce. Pittori Ungheresi 1832–1914. Exhibition catalogue. Curator: SZINYEI MERSE, Anna. Galleria d’arte moderna di Palazzo Pitti, Firenze, 2002.
Dieser Wandel der Einstellung war nicht zuletzt durch die Verbreitung der Fotografie motiviert. Die Landschaftsmalerei gehörte zu den vielen Dingen, die von dem "objektiven" Ansatz der Fotografie beeinflusst wurden. Die dramatische Landschaftsmalerei von Mihály Munkácsy und László Paál [Seite 98] entfaltete sich in Barbizon, während die Herren der intimen Landschaft wie Lajos DeákÉbner und Sándor Bihari [Seite 119] ihre Schule gezielt in Szolnok gründeten, dem Zentrum der Großen Ungarischen Tiefebene an der Theiß. Géza Mészöly wiederum arbeitete vor allem am Plattensee [Seite 101]. Im gewissen Maße wurde ihre Kunst auch durch die Intention des Impressionismus beeinflusst.
Der Pionier dieser moderneren Landschaftsmalerei war Pál Szinyei Merse, der schon in den späten sechziger Jahren die Neuheit der Arbeitsweise von pleinair, d. H. Draußen, ohne Licht und Farbeffekte des Ateliers entdeckte. So war es kein Zufall, dass zuallererst in seiner Malerei der Einfluss des Impressionismus zu finden ist.13 (Seite 107].
Während für die erste Hälfte des Jahrhunderts die Künstler die Grenzen, Institutionen und den Charakter einer nationalen Kunst ausarbeiten suchten, bestimmten ab den 1870er Jahren der Reiz der individuellen Selbstdarstellung, die Repräsentation der subjektiven, psychologischen Inhalte, der persönlichen Dramen und des Schicksals, die künstlerische Darstellung. Naturalistische Genreszenen stellen einfache Menschen mit fotografischer Genauigkeit dar, während die Landschaften von László Mednyánszky mit mysteriösen Stimmungen oder der verborgenen Logik der Symbolik gefüllt sind. Infolgedessen ist die Gestalt des Wegelagerers (betyár), der sich am Feuer in einem mondbeschienenen Wald wärmt, weit mehr als ein Genrecharakter in einer ungarischen
Tracht [Seite 103]. Sie repräsentiert den philosophischen Dialog des einsamen Menschen mit der Natur etwas, das das gesamte Leben und Schaffen von Mednyánszky kennzeichnete .14
13 SZINYEI MERSE, Anna: Szinyei Merse Pál élete és művészete. Magyar Nemzeti Galéria – Corvina Kiadó – Széchenyi Kiadó Kft., Budapest, 1990.
14 Mednyánszky. Exhibition catalogue. Ed.: MARKÓJA, Csilla. Kossuth Verlag–Ungarische Nationalgalerie, Budapest, 2003.
Gábor Kovács Art Collection is one of the largest and most important private collections in Hungary today, and its 19thcentury section is the most comprehensive privately owned collection to represent, with outstanding works, all the periods of Hungarian painting in that century, together with all the important artists and almost the entire spectrum of genres and trends. The following summary should also make it evident that this collection can in itself provide a comprehensive and reliable view of Hungarian painting in the 19th century.1
As elsewhere, the 19th century brought to Hungary news of the changes in France. The revolution, the disruption of the monarchic order, the demanding of the freedom of the peoples: it was too much for any of it to come to pass in Hungary. It was nonetheless enough to focus attention on the national language, the national culture, the cultivation and promotion of national traditions and characteristics.
In 1802 Count Ferenc Széchényi made a generous donation towards the establishment of the Hungarian National Museum.2 In 1825, his son, Count István Széchenyi made a substantial contribution to create the Hungarian Academy of Sciences, with many aristocrats and members of the moneyed bourgeoisie following his suit. Besides the Széchenyis, the other leading figure of this national revival was the Archduke Joseph, Palatine of Hungary, brother of Austrian emperor and Hungarian king Francis I (Holy Roman Emperor Francis II). Joseph was palatine for 52 years, until 1847, during which time
he all but transformed into a Magyar in spirit, and became the founder of the “Hungarian branch” of the Habsburg family. His remains, as those of his descendants, are in Buda Castle, the palatine crypt his family continues to use to this day.
In Hungarian historiography, the first decades of the 19th century are referred to as the Reform Period. Indeed, this was the time, after centuries, when Hungarian replaced Latin as the language of legislation (1844); when the major institutions of culture were established; and when the idea of the nation became the most important political and cultural programme of the period. “Hungary is not the past but the future,” wrote István Széchenyi in 1830 what was to become the maxim of the day3 [pg. 91].
The arts were given an important role in this national programme. In the early 19th century, periodicals constituted the principal forum for artistic life, with their articles on art and illustrations. In artistic terms, the most important journal of these times was Aurora , which was edited by Károly Kisfaludy. Kisfaludy played a key part in this
1 A Kovács Gábor Gyűjtemény. Válogatás az 1700–1935 közöti időszak festészeti alkotásaiból. The works were selected and the data compiled by FERTŐSZÖGI, Péter and KRATOCHWILL, Mimi. Vince Kiadó, Budapest, 2004.
2 A 200 éves Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményei. Ed.: PINTÉR, János. Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest, 2002.
3 “Many think Hungary is something that was; I prefer to believe it is yet to be!” (SZÉCHENYI, István: Hitel. Trattner és Károlyi, Pest, 1830. The quote is the last sentence of the work.)
process as a writer, poet, organizer of the artistic life, and last but not least, as a painter [pg. 45] and illustrator. Like almost every other artist in the period, Kisfaludy studied at the academy of Vienna.4
Founded in 1846, Jakab Marastoni’s private academy5 was the first school to provide wouldbe painters with serious, systematic training in the country [pg. 35]. The first statefunded institution of artist training was Mintarajziskola (Budapest Art School), which opened in 1871.6 Bertalan Székely, who taught there, was not only the most significant academic artist of his time, but also the most influential and respected artistprofessor for generations of artists. Following their Budapest studies, most young Hungarian artists would go on to hone their skills at the academy of Munich, 7 and from the 1890s, more and more of them enrolled at the private academies of Paris.
These years saw a great increase in the popularity of portrait painting. It became a truly national mission to paint the likeness of great individuals. The Hungarian National Museum, which was founded in 1802, already considered it an important responsibility to create a “national pantheon.” The portraits of illustrious persons, great scholars, artists [pg. 32] and statesmen, serve as rousing examples for posterity. Familiarity with the features of past personages is what enables those living to establish a truly profound connection to them. Nevertheless, portraits were in demand not only for the “national pantheon,”8 but for the average bourgeois home as well. János Donát came to Pest from Vienna, and was a much sought after
portraitist from the 1810s. The men wear ornate Hungarian clothes in his portraits [pg. 34], while he often placed his whitedressed and redkerchiefed female models [pg. 33] in a green natural setting, subtly emphasizing his Hungarian commitments with the colours.
During the first decades of the 19th century, painting portraits was a secure source of income even for less talented artists. In turn, such masters as Miklós Barabás, Sándor Kozina, Károly Brocky and Mihály Kovács could sustain a respectable lifestyle with finely wrought and frequently idealizing likenesses, though psychological insight was not ruled out either [pg. 37, pg. 48, pg. 4647, pg. 42].
In the early 19th century, there were three distinct cities where now Budapest stands. Aristocratic Buda and Óbuda on the hills right of the Danube, middleclass Pest on the plane along the other bank. The Academy, the National Museum, the exhibition places and the large marketplaces were in Pest, which became a busy, cosmopolitan city. Most of its citizens still spoke German at the beginning of the century, though there were also, in addition to the Magyars, sizeable Italian, Serbian, Greek and Romanian communities. Several painters came from Vienna to work in Pest, and many of them settled down here, becoming Hungarian patriots. The 19th century history of Hungarian art could not be written without the Danish János János Stunder, the Italian Jakab Marastoni, or the Greek Károly Sterio. Sterio was not only responsible for the iconostases of Pest’s Orthodox churches, but
4 FLEISCHER, Gyula: Magyarok a bécsi Képzőművészeti Akadémián. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1935.
5 SZABÓ, László: “A művészeti oktatás kérdése Magyarországon 1790–1846 között.” Ars Hungarica, 1989:2, pp. 133–145.
6 A Mintarajztanodától a Képzőművészeti Főiskoláig : az Országos Magyar Királyi Mintarajztanoda és Rajztanárképezde, a későbbi Mintarajziskola és Rajztanárképző, majd Képzőművészeti Főiskola rajztanárjelöltjeinek, rajztanárjelöltnőinek és művésznövendékeinek az iskola tantervét illusztráló munkái, valamint az iskola könyvtárában található kézikönyvek, mintakönyvek, mintalapok, metszetek, fotók, reprodukciók és szemléltető eszközök bemutatója az 1871 és 1908–1921 közötti időszakból. Eds.: BLASKÓNÉ MAJKÓ, Katalin –SZŐKE, Annamária. Magyar Képzőművészeti Egyetem, Budapest, 2002.
7 München magyarul. Magyar művészek Münchenben 1850–1914. Exhibition catalogue. Ed. and authored by: BAKÓ, Zsuzsanna et. al. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2009.
8 BELLÁK, Gábor: “‘...bírnunk kell nagy férfiak képmását...’ Magyar portréfestészet a 19. században.” Új Művészet, October 2004, pp. 12–15.
9 BELLÁK, Gábor: “Görög festők a 19. századi Pest-Budán.” In: Görög örökség. A Görög Ortodox Diaszpóra Magyarországon a XVIIXIX. században. Exhibition catalogue. Ed.: SZABÓ, Krisztina. Budapesti Történeti Múzeum, Budapest, 2009, pp. 127–132.
he also recorded characteristic scenes and figures from provincial Hungary. His works were the first truly high quality genre paintings with Hungarian themes9 [pg. 90].
Historic scenes presented the most complex challenges for 19thcentury painters. Almost all important and monumental pieces in the genre were purchased by museums, as soon as they were finished. The popularity of history painting, which focused on events of great importance and the heroes of history, was nearly matched by that of the genre scene. In fact, from the 1860s, as the great national ambitions were finding fulfilment, history painting was losing its pivotal status. Bertalan Székely [pg. 51], one of the most influential history painters of the 1860s and 1870s, and later professor of the academy and the teacher of generations of artists, soon recognized the impending decline of history painting, along with the fact that genre painting would take its position.
Genre scenes owed their popularity to the themes that were taken from the life and conflicts of ordinary people, treated in moods that ran the whole gamut from the humorous, through the moralizingly serious, to the sentimental. It would be fair to say the genre scene never lost its topicality and significance. With early Romantic and Biedermeier artists like Károly Kisfaludy, Ferenc Markó [pg. 79] and Károly Sterio, the genre concentrated on serene characters of a Magyar flavour, while with realism and naturalism came an interest in inner, human drama and conflicts, as in József Molnár, János Vaszary [pg. 109] and István Csók. Relatively late, from the end of the century, urban life also started to provide themes for genre painting [pg. 111].
Genres with Gypsy themes would deserve a chapter of their own. The Roma occupied a very special position within 19thcentury Hungarian society. Their itinerant lifestyle often seemed to have an idyllic quality in the eyes of urban dwellers who were weary of responsibilities and restrictions. Musicians formed a distinct “caste” among the
Roma: no festivity would have been complete without them, whether in the ballrooms of Buda, the cafés of Pest, or at a village dance. One of the most original representatives of the Gypsy themed genre scene was Ferenc Markó [pg. 77], whose father, Károly Markó was the internationally bestknown Hungarian artist in the first half of the century.10
Károly Markó, the Hungarian artist of the greatest significance and influence in the early 19th century, defines the profile of the Kovács Gábor Collection’s classical section. Markó was important on several accounts. He can be credited with establishing original Hungarian landscape painting, and he was the first Hungarian painter in the 19th century to attain European fame. The early landscapes he painted in the 1820s are marked by topographical accuracy, bearing witness to his original training in engineering [pg. 53]. Moving permanently to Italy in 1834, and living in Rome, Pisa and Florence, Markó’s mature art was most profoundly influenced by “ideal” landscape painting, a tradition whose roots ran back to the Late Renaissance. In it, the character and mood of a natural scenery is defined by the mythological [pg. 67] or biblical [pg. 68] scene it encloses. Accordingly, the representation of the landscape can be idyllic [pg. 59] or heroic, depending on the characters who appear in it, whether they are Ovid’s metamorphosing gods, Virgil’s shepherds, or the dramatis personae of the Bible. In other words, the scenery is, first and foremost, an interpretative context for the mythological or biblical stories.
Markó’s successes in Italy, his distinguished customers, and students from Hungary and elsewhere, brought him international success from Italy to Denmark, from Austria to Mexico. From the 1840s, no serious art collector would have considered their collection complete without a Károly Markó. When in 1853 the artist visited Hungary for a few days, a gala dinner was given in his honour at the National Museum, and the memorial print issued for the occasion eulogized the master thus:
10 Mítosztól a képig, Markó Károly és köre. Eds.: BELLÁK, Gábor – DRAGON, Zoltán – HESSKY, Orsolya. Exhibition catalogue. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2011.
11 SINKÓ, Katalin: “A művészi siker anatómiája 1840–1900.” In: Aranyérmek, ezüstkoszorúk. Művészkultusz és műpártolás Magyarországon a 19. században. Exhibition catalogue. Ed. and authored by: Sinkó Katalin et. al. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1995, pp. 15–47.
“...welcome, citizen of all nations, Markó! Belong to your homeland—this land’s heart is yours!”
After his death, a room was dedicated to him in the National Museum, with works by Markó, his students, and other eminent Hungarian landscapists.11 Markó’s art was the last great chapter in the history of the idealized representation of natural scenery. His approach and style lived on in the work of his sons (Károly Markó junior [pg. 73], András Markó [pg. 81], Ferenc Markó), his students, and followers (Mihály Kovács, József Khoor [pg. 83], Antal Ligeti [pg. 85], but from the 1850s the idealizing landscape lost in popularity to the desire of creating the great emblematic landscapes of the nation. The painters of the new generation that came to the fore at around 1850 – Károly Lotz, Sándor Brodszky, József Molnár, Károly Telepy, Gusztáv Keleti [pg. 92, pg. 112, pg. 113, pg. 106, pg. 115] – drew new inspiration from the Great Hungarian Plain, Lake Balaton, and the romantic scenery of Transylvania and Felvidék (Upper Hungary).
Even more decisive was the influence of realism and naturalism on how sceneries were considered. It was an essential mission of realism to represent real life, including people, landscapes and everyday objects [pg. 31]. The chief ambition behind the trend was to present an alternative to the idealizing stance of Romanticism. It represented nature and landscapes from the viewpoint of those who lived there, avoiding spectacular locations associated with history, and instead of the great emblematic landscapes of the nation, it sought out scenes of solitary contemplation, the depths of forests, quiet riverbanks and farms—a world of no topographical distinction. Born in Barbizon, near Paris, this new kind of landscape painting was not offering an idealized view of nature, but sought to represent the land as something mundane, something “natural.”12
This change of attitude was in no small part motivated by the spread of photography. The genre of the landscape was among the many things that the “objective”
approach of photography had a great influence on. The dramatic landscape painting of Mihály Munkácsy and László Paál [pg. 98] came to its own in Barbizon, while the masters of the intimate landscape, like Lajos DeákÉbner and Sándor Bihari [pg. 119], founded a school in Szolnok, the centre of the Great Hungarian Plain by the river Tisza. Géza Mészöly, in turn, worked mostly around Lake Balaton [pg. 101]. To a certain extent, the outlook of Impressionism also influenced their art.
The pioneer of this more modern landscape painting was Pál Szinyei Merse, who as early as the late 1860s discovered the novelty of working plein air, i.e. out of doors, without the light and colour effects of the studio. It was then not by chance that his painting was also the first to admit the influence of Impressionism13 [pg. 107].
While for the better half of the century artists were supposed to establish the limits, institutions and character of a national art, the appeal of individual selfexpression, of the representation of subjective, psychological contents, of personal dramas, individual fates, was constantly growing from the 1870s on. Naturalistic genre scenes portray ordinary people with photographic accuracy, while László Mednyánszky’s landscapes are infused with mysterious moods or the hidden logic of symbolism. As a consequence, the figure of the outlaw who warms himself by a fire in a moonlit forest is far more than a genre character in a Hungarian costume [pg. 103]. It represents the philosophical dialogue of solitary man with Nature—something that marked Mednyánszky’s entire life and art.14
12 Pleinair-Malerei in Ungarn. Impressionistische Tendenzen 1870 bis 1910. Exhibition catalogue. Ed.: SZINYEI MERSE, Anna – BAKÓ, Zsuzsanna. Kulturgeschichtliches Museum, Osnabrück, 1994; Alla ricerca del colore e della luce. Pittori Ungheresi 1832–1914. Exhibition catalogue. Curator: SZINYEI MERSE, Anna. Galleria d’arte moderna di Palazzo Pitti, Firenze, 2002.
13 SZINYEI MERSE, Anna: Szinyei Merse Pál élete és művészete. Magyar Nemzeti Galéria – Corvina Kiadó – Széchenyi Kiadó Kft., Budapest, 1990.
14 Mednyánszky. Exhibition catalogue. Ed.: MARKÓJA, Csilla. Kossuth Verlag–Ungarische Nationalgalerie, Budapest, 2003.
Cvetlično tihožitje / Virágcsendélet / Stillleben mit Blumen / Still Life with Flowers 1829, olje na platnu / olaj, vászon / Öl auf Leinwand / oil on canvas, 47,5 x 35,5 cm
Tihožitje z granatnim jabolkom / Gránátalmás csendélet / Stilleben mit Granatapfel / Still Life with Pomegranade 1846, olje na platnu / olaj, vászon / Öl auf Leinwand / oil on canvas 61 x 48 cm
Cvetlično tihožitje / Virágcsendélet / Stillleben mit Blumen / Still Life with Flowers 1877-78, olje na platnu / olaj, vászon / Öl auf Leinwand / oil on canvas, 76,5 x 62,5 cm
Mlada ženska v modri obleki (Portret žene Pála Hajnika) / Fiatal nő kék ruhában (Hajnik Pálné képmása) / Junge Dame im blauen Kleid (Bildnis: Frau Pál Hajnik) / Young Woman in Blue Dress (Portrait of Mrs. Pál Hajnik) 1838, olje na platnu / olaj, vászon / Öl auf Leinwand / oil on canvas, 76 x 60,5 cm
Portret moškega / Férfiportré / Herrenbildnis / Man’s Portrait 1865, olje na platnu / olaj, vászon / Öl auf Leinwand / oil on canvas, 74 x 58 cm
Portret dekleta / Leányportré / Mädchenbildnis / Portrait of a Girl 1853, olje na platnu / olaj, vászon / Öl auf Leinwand / oil on canvas, 115 x 84 cm
Slikarjeva žena / A festő felesége / Die Ehefrau des Malers / Wife of the Painter 1856, olje na platnu / olaj, vászon / Öl auf Leinwand / oil on canvas, 92,5 x 74,5 cm
Hčere Istvána Medgyaszayja / Medgyaszay István leányai / Die Töchter von István Medgyaszay / Daughters of István Medgyaszay 1835, olje na platnu / olaj, vászon / Öl auf Leinwand / oil on canvas, 60,5 x 71,5 cm
Sinovi Istvána Medgyaszayja / Medgyaszay István fiai / Die Söhne von István Medgyaszay / Sons of István Medgyaszay 1835, olje na platnu / olaj, vászon / Öl auf Leinwand / oil on canvas, 60,5 x 72,5 cm
KOZINA Sándor (1808-1873)
Portret treh otrok (Pejaševičevi otroci) / Három gyermek portréja (A Pejasevics gyerekek) / Das Bildnis dreier Kinder (Die Pejasevics Kinder) / Portrait of the Three Children (The Pejasevics Children) 1848, olje na platnu / olaj, vászon / Öl auf Leinwand / oil on canvas, 104 x 82 cm
Károly MARKÓ st. / Id. MARKÓ Károly / Károly MARKÓ der Ältere / Károly MARKÓ the Elder (1793-1860) Brodolom svetega Pavla pri Malti / Szent Pál hajótörése Máltánál / Der Schiffbruch des Hl. Paulus vor Malta / Saint Paul Shipwrecked at Malta 1824, olje na platnu / olaj, vászon / Öl auf Leinwand / oil on canvas, 74 x 94 cm
Károly MARKÓ st. / Id. MARKÓ Károly / Károly MARKÓ der Ältere / Károly MARKÓ the Elder (1793-1860)
Panorama Bratislave / Pozsony látképe / Ansicht von Pozsony (Pressburg) / View of Pozsony 1827, olje na platnu / olaj, vászon / Öl auf Leinwand / oil on canvas, 45,5 x 61 cm
Károly MARKÓ st. / Id. MARKÓ Károly / Károly MARKÓ der Ältere / Károly MARKÓ the Elder (1793-1860) Ino in Melikert padata v morje / Ino és Melikertes a tengerbe zuhan / Ino und Melikertes stürzen ins Meer / Ino and Melicertes Tumbling into the Sea okoli 1830 / 1830 körül / ca. 1830 / circa 1830, olje na platnu / olaj, vászon / Öl auf Leinwand / oil on canvas, 28 x 40 cm
Károly MARKÓ st. / Id. MARKÓ Károly / Károly MARKÓ der Ältere / Károly MARKÓ the Elder (1793-1860) Diana objokuje ustreljenega jelena (Apolon in jelen) / Diana megsiratja az elejtett szarvast (Apolló és a szarvas) / Diana beweint den getöteten Hirsch (Apollo und der Hirsch) / Diana Weeps for the Killed Deer (Apollo and the Deer) 1831, olje na lesu / olaj, fa / Öl auf Holz / oil on wood, 35 x 42 cm
Károly MARKÓ st. / Id. MARKÓ Károly / Károly MARKÓ der Ältere / Károly MARKÓ the Elder (1793-1860) Idealna krajina s figurami / Ideális táj alakokkal / Idealisierte Landschaft mit Figuren / Ideal Landscape with Figures 1830, olje na papirju / olaj, papír / Öl auf Papier / oil on paper, 14 x 19,5 cm
Károly MARKÓ st. / Id. MARKÓ Károly / Károly MARKÓ der Ältere / Károly MARKÓ the Elder (1793-1860) Idealna krajina s figurami / Ideális táj alakokkal / Idealisierte Landschaft mit Figuren / Ideal Landscape with Figures 1830, olje na papirju / olaj, papír / Öl auf Papier / oil on paper, 14 x 19,5 cm
Károly MARKÓ st. / Id. MARKÓ Károly / Károly MARKÓ der Ältere / Károly MARKÓ the Elder (1793-1860) Venera in Amor / Vénusz és Ámor / Venus und Amor / Venus and Amor 1831, olje na platnu / olaj, vászon / Öl auf Leinwand / oil on canvas, 37,5 x 53 cm
Károly MARKÓ st. / Id. MARKÓ Károly / Károly MARKÓ der Ältere / Károly MARKÓ the Elder (1793-1860) Ženske pri vodnjaku / Asszonyok a kútnál / Frauen am Brunnen / Women at the Well 1836, olje na platnu / olaj, vászon / Öl auf Leinwand / oil on canvas, 63,5 x 84 cm
Károly MARKÓ st. / Id. MARKÓ Károly / Károly MARKÓ der Ältere / Károly MARKÓ the Elder (1793-1860) Italijanska veduta z akvaduktom in mavrico / Itáliai táj aquaducttal és szivárvánnyal / Italienische Landschaft mit Aquädukt und Regenbogen / Italian Landscape with Aqueduct and Rainbow 1838, olje na platnu / olaj, vászon / Öl auf Leinwand / oil on canvas, 75 x 100 cm
Károly MARKÓ st. / Id. MARKÓ Károly / Károly MARKÓ der Ältere / Károly MARKÓ the Elder (1793-1860) Campagna Romana okoli 1840 / 1840 körül / ca. 1840 / circa 1840, olje na papirju, kaširano na platno / olaj, papír vászonra kasírozva / Öl auf Papier, auf Leinwand angebracht / oil on paper mounted on canvas, 27 x 42 cm
Károly MARKÓ st. / Id. MARKÓ Károly / Károly MARKÓ der Ältere / Károly MARKÓ the Elder (1793-1860) Ribič / A halász / Der Fischer / Fisherman 1841, olje na platnu / olaj, vászon / Öl auf Leinwand / oil on canvas, 46 x 59 cm
Károly MARKÓ st. / Id. MARKÓ Károly / Károly MARKÓ der Ältere / Károly MARKÓ the Elder (1793-1860)
Jezus pokliče Petra / Péter elhívása / Peters Aufforderung / The Calling of Peter 1847, olje na platnu / olaj, vászon / Öl auf Leinwand / oil on canvas, 54 x 78 cm
Károly MARKÓ st. / Id. MARKÓ Károly / Károly MARKÓ der Ältere / Károly MARKÓ the Elder (1793-1860) Pred viharjem / Vihar előtt / Vor dem Sturm / Before the Storm 1848, olje na platnu / olaj, vászon / Öl auf Leinwand / oil on canvas, 50 x 64 cm
Károly MARKÓ st. / Id. MARKÓ Károly / Károly MARKÓ der Ältere / Károly MARKÓ the Elder (1793-1860) Prečkanje potoka / Átkelés a patakon / Die Bachüberquerung / Crossing the Stream 1851, olje na platnu / olaj, vászon / Öl auf Leinwand / oil on canvas, 38 x 54 cm
Károly MARKÓ st. / Id. MARKÓ Károly / Károly MARKÓ der Ältere / Károly MARKÓ the Elder (1793-1860) Bakhovo rojstvo / Bacchus születése / Die Geburt von Bacchus / The Birth of Bacchus okoli 1850 / 1850 körül / ca. 1850 / circa 1850, olje na platnu / olaj, vászon / Öl auf Leinwand / oil on canvas, 54 x 49 cm
Károly MARKÓ st. / Id. MARKÓ Károly / Károly MARKÓ der Ältere / Károly MARKÓ the Elder (1793-1860) Jezus pokliče učence / A tanítványok elhívása / Die Aufforderung der Apostel / The Calling of the Apostels 1851-52, olje na platnu / olaj, vászon / Öl auf Leinwand / oil on canvas, 110 x 166 cm
Károly MARKÓ st. / Id. MARKÓ Károly / Károly MARKÓ der Ältere / Károly MARKÓ the Elder (1793-1860)
Tivoli
1854, olje na platnu/olaj, vászon/Öl auf Leinwand/oil on canvas, 75,5 x 102 cm
Károly MARKÓ st. / Id. MARKÓ Károly / Károly MARKÓ der Ältere / Károly MARKÓ the Elder (1793-1860) Ugrabitev Hilasa / Hylas elragadása / Die Verführung von Hylas / The Capture of Hylas 1853, olje na platnu / olaj, vászon / Öl auf Leinwand / oil on canvas, 75 x 99,5 cm
Károly MARKÓ st. / Id. MARKÓ Károly / Károly MARKÓ der Ältere / Károly MARKÓ the Elder (1793-1860) Trgači grozdja v Appeggi / Appeggi táj szüretelőkkel / Die Appeggi Landschaft mit Weinlesern / Appeggi Scenery with Grape-Gatherers 1860, olje na platnu / olaj, vászon / Öl auf Leinwand / oil on canvas, 54,5 x 72,5 cm
Károly MARKÓ st. / Id. MARKÓ Károly / Károly MARKÓ der Ältere / Károly MARKÓ the Elder (1793-1860) Italijanska pokrajina z žanjci / Itáliai táj aratókkal / Italienische Landschaft mit Erntehelfern / Land in Italy with Reapers 1851, akvarel na papirju / akvarell, papír / Aquarell auf Papier / aquarelle on paper, 285 x 230 mm
Károly MARKÓ ml. / Ifj. MARKÓ Károly / Károly MARKÓ der Jüngere / Károly MARKÓ the Younger (1822-1891) Italijanska pokrajina / Itáliai táj / Italienische Landschaft / Italian Landscape 1854, olje na platnu / olaj, vászon / Öl auf Leinwand / oil on canvas, 39,5 x 50 cm
Károly MARKÓ ml. / Ifj. MARKÓ Károly / Károly MARKÓ der Jüngere / Károly MARKÓ the Younger (1822-1891) Na obrežju / Vízparton / Am Ufer / Waterside okoli 1860 / 1860 körül / ca. 1860 / circa 1860, olje na platnu / olaj, vászon / Öl auf Leinwand / oil on canvas, 21 x 29 cm
Poletje na polju / Nyár a mezőn / Die Sommer am Feld / Summer in the Fields 1863, olje na platnu / olaj, vászon / Öl auf Leinwand / oil on canvas, 25 x 31,5 cm
Opoldanski počitek (Poletje) / Déli pihenő (Nyár) / Die Mittagsrast ( Sommer) / Noon Rest (Summer) 1869, olje na platnu / olaj, vászon / Öl auf Leinwand / oil on canvas, 22 x 26 cm
Ciganka z otrokom / Cigányasszony gyerekkel / Zigeunerin mit Kind / Gypsy Woman with a Child 1859, olje na platnu / olaj, vászon / Öl auf Leinwand / oil on canvas, 31,5 x 39,5 cm
Károly MARKÓ ml. / Ifj. MARKÓ Károly / Károly MARKÓ der Jüngere / Károly MARKÓ the Younger (1822-1891) Italijanska pokrajina s počivajočo figuro / Itáliai táj pihenő alakkal / Italienische Landschaft mit Figur beim Rasten / Italian Landscape with Resting Figure 1884, olje na platnu / olaj, vászon / Öl auf Leinwand / oil on canvas, 50 x 43,5 cm
Pred viharjem / Vihar előtt / Vor dem Sturm / Before Storm 1867, olje na platnu / olaj, vászon / Öl auf Leinwand / oil on canvas, 50 x 62 cm
Skalnata gorska pokrajina / Sziklás hegyvidéki táj / Berglandschaft mit Felsen / Mountains with Cliffs 1893, olje na platnu / olaj, vászon / Öl auf Leinwand / oil on canvas, 80 x 132 cm
Krajina z mostom / Táj híddal / Landschaft mit Brücke / Land with Bridge 1866, olje na platnu / olaj, vászon / Öl auf Leinwand / oil on canvas, 31,3 x 44,8 cm
Romantična pokrajina / Romantikus táj / Romantische Landschaft / Romantic Landscape 1868, olje na lesu/olaj, fa / Öl auf Holz/oil on wood, 41 x 58 cm
Italijanska panorama / Itáliai látkép / Italienische Landschaft / Italian Landscape
okoli 1860 / 1860 körül / ca. 1860 / circa 1860, akvarel na papirju / akvarell, papír / Aquarell auf Papier / aquarelle on paper, 270 x 380 mm
Sončni zahod na otoku Capri / Naplemente Capri szigetén / Sonnenuntergang auf der Insel Capri / Sunset on the Island of Capri 1860, olje na platnu / olaj, vászon / Öl auf Leinwand / oil on canvas, 80 x 126 cm
Ribič / Halász / Der Fischer / Fisherman 1870, olje na platnu / olaj, vászon / Öl auf Leinwand / oil on canvas, 69 x 95 cm
Počitek pri panonskem vodnjaku v pusti / Pihenő a gémeskútnál a pusztán / Rast am Ziehbrunnen in der Puszta / Rest by the Shadoof in the Puszta 1855, olje na platnu / olaj, vászon / Öl auf Leinwand / oil on canvas, 49 x 63 cm
Napajanje konj v pusti / Lóitatás a pusztán / Die Pferdetränke in der Puszta / Watering the Horses on the Puszta 60-a leta 19. stoletja / 1860-as évek / 1860er / 1860s, olje na platnu / olaj, vászon / Öl auf Leinwand / oil on canvas, 125 x 190 cm
Krajina z aktom / Tájkép akttal / Landschaftsbild mit Akt / Landscape with Nude 1855, olje na platnu / olaj, vászon / Öl auf Leinwand / oil on canvas, 108 x 82 cm
Počivajoča dama / Pihenő hölgy / Dame beim Rasten / Resting Lady druga polovica 80-ih let 19. stoletja / 1880-as évek második fele / zweite Hälfte der 1880er / second half of the 1880s, olje na lesu / olaj, fa / Öl auf Holz / oil on wood, 87 x 116 cm
Na obrežju / Vízparton / Am Ufer / Waterside 1879, olje na lesu / olaj, fa / Öl auf Holz / oil on wood, 39 x 77 cm
Ribiške barke na Tisi / Tiszai halászbárkák / Fischerboote auf der Theisz / Fishermen’s Boats on the Tisza okoli 1880 / 1880 körül / ca. 1880 / circa 1880, olje na lesu / olaj, fa / Öl auf Holz / oil on wood, 30 x 64 cm
Del krajine s Tatrami / Tátrai részlet / Landschaft in der Tatra / Tatra Scene
okoli 1900 / 1900 körül / ca. 1900 / circa 1900, olje na platnu / olaj, vászon / Öl auf Leinwand / oil on canvas, 31,5 x 47 cm
Krajina s Tatrami / Tátrai táj / Landschaft in der Tatra / Land in the Tatras
okoli 1900 / 1900 körül / ca. 1900 / circa 1900, olje na platnu / olaj, vászon / Öl auf Leinwand / oil on canvas, 72,5 x 105,5 cm
Obrežje potoka / Patakpart / Das Bachufer / Brookside 1897, olje na platnu / olaj, vászon / Öl auf Leinwand / oil on canvas, 90 x 80 cm
Deklica v zelenjavnem vrtu / Leányka veteményeskertben / Das kleine Mädchen im Gemüsegarten / Little Girl in the Vegetable Garden 1893, olje na platnu / olaj, vászon / Öl auf Leinwand / oil on canvas, 85,5 x 56,5 cm
Poziv je že prispel / Megjött már a parancsolat / Der Befehl wurde erteilt / The Command has Arrived 1894, olje na lesu / olaj, fa / Öl auf Holz / oil on wood, 94 x 72,5 cm
Pri posredniku služinčadi / Cselédközvetítőnél / Beim Knechtevermittler / At the Maid Agent’s 1892, olje na platnu / olaj, vászon/ Öl auf Leinwand/ oil on canvas, 116 x 150,5 cm
Na zalskem bregu Blatnega jezera / A Balaton Zala megyei partján / Der Plattensee auf dem Zalakomitat-Ufer / On the Zala County Side of Lake Balaton 1888, olje na platnu / olaj, vászon / Öl auf Leinwand / oil on canvas, 68 x 130 cm
Romantična pokrajina s potokom med skalami / Romantikus táj sziklás patakkal / Romantische Landschaft mit felsigem Strom / Romantic Landscape with a Rocky Stream 80-a leta 19. stoletja / 1880-as évek / 1880er / 1880s, olje na platnu / olaj, vászon / Öl auf Leinwand / oil on canvas, 108 x 93,5 cm
Gozdna jasa s srnami / Erdei tisztás őzekkel / Die Waldlichtung mit Rehen / Forest Glade with Deers 1890, olje na platnu / olaj, vászon / Öl auf Leinwand / oil on canvas, 34,5 x 54 cm
Vysoká, Bihar (lovski dvorec grofa Eugena Zichyja) / Magaslak, Bihar (gróf Zichy Jenő vadászkastélya) / Magaslak, Bihar ( Das Jagdschloss des Grafen Jenő Zichy) / Magaslak, Bihar (Hunting Lodge of Count Jenő Zichy) 90-a leta 19. stoletja / 1890-es évek / 1890er / 1890s, olje na platnu / olaj, vászon / Öl auf Leinwand / oil on canvas, 45,5 x 70,5 cm
Rečno obrežje s čolnom / Folyópart csónakkal / Das Flussufer mit einem Boot / Riverside with a Boat 1897, olje na platnu / olaj, vászon / Öl auf Leinwand / oil on canvas, 50 x 89,5 cm
Ribič / Halász / Der Fischer / Fisherman 1899, olje na platnu / olaj, vászon / Öl auf Leinwand / oil on canvas, 105,5 x 200 cm
Napajanje konj na bregu Tise / Lóitatás a Tiszaparton / Pferdetränke am Theiszufer / Watering the Horses on the Tisza Bank okoli 1900 / 1900 körül / ca. 1900 / circa 1900, olje na platnu / olaj, vászon / Öl auf Leinwand / oil on canvas, 43 x 56 cm
Razstavo so omogočili: • A kiállítás létrejöttét támogatták: • Diese Austellung wurde ermöglicht mit Hilfe von: • This exhibiton was made possible by:
Medijski pokrovitelji: • Médiatámogatók: • Mediensponsoren: • Media sponsors:
Posebej se zahvaljujemo gospodu Gáborju Kovácsu, ki nam je dal na razpolago svojo zbirko za razstavo.
Köszönet Kovács Gábornak, aki a kiállításhoz rendelkezésre bocsátotta gyűjteményét.
Unser Dank gilt Herrn Gábor Kovács der seine Sammlung dieser Ausstellung freundlicherweise zur Verfügung gestellt hat.
Thanks to Gábor Kovács for making the collection available for the exhibition.
© 2017
Galeri ja-Muzej Lendava • Galéria-Múzeum Lendva Banf fyjev trg 1/Bánf fy tér 1, 9220 Lendava/Lendva, Slovenija T: +386 (0)2 578 92 60, E: info@gml.si, www.gml.si