Marika Danč-Roth (2021)

Marika Danč-Roth

Tanja Šimonka Marina Baričević

Vrnitev / Visszatérés / Return 2001, svinčnik / ceruza / pencil, 21 x 21 cm

Marika Danč-Roth

Izšlo ob 70. jubileju umetnice Megjelent a művésznő 70-ik születésnapja alkalmából In honor of the artist’s 70 th birth year

Avtorji besedil / Kísérőszöveg / Text Tanja Šimonka, Marina Baričević

Izdala in založila / Kiadó / Publisher Galerija - Muzej Lendava

Za založnika / A kiadásért felel / For the publisher Dubravko Baumgartner

Prevodi / Fordítások / Translations

Klarisa Jovanović (v slovenščino), Jolanda Császár Harmat (v madžarščino), Suzanne Király-Moss (v angleščino)

Pregledi besedil in korekture / A szöveg áttekintése és korrektúra / Proofreading Marjan Maučec (slovenščina), Jolanda Császár Harmat (madžarščina), Suzanne Király-Moss (angleščina)

Fotografije likovnih del / Az alkotásokat fényképezte / Photography credits Dubravko Baumgartner

Fotografije iz arhiva / Egyéb fényképek / Archive photographs Družinski arhiv / Csáladi archívumból / Family albums Ladislav Meselič

Oblikovanje in prelom / Grafikai terv és tördelés / Design and layout Dubravko Baumgartner

Tehnična pomoč / Technikai segítség / Technical assistance Atilla Pisnjak

Tisk / Nyomda / Printer Digifot, Lendava, 2021

Naklada / Példányszám / Editions 200

CIP - Kataložni zapis o publikaciji Narodna in univerzitetna knjižnica, Ljubljana

741(497.4):929Danč-Roth M.(082) 745.52(497.4):929Danč-Roth M.(082)

DANČ-Roth, Marika Marika Danč-Roth : [izšlo ob 70. jubileju umetnice = megjelent a művésznő 70-ik születésnapja alkalmából = in honor of the artist’s 70th birth year] / [avtorji besedil] Tanja Šimonka, Marina Baričević ; [prevodi Klarisa Jovanović (v slovenščino), Jolanda Császár Harmat (v madžarščino), Suzanne Király-Moss (v angleščino) ; fotografije likovnih del Dubravko Baumgartner, fotografije iz arhiva družinski arhiv, Ladislav Meselič]. - Lendava : Galerija - Muzej, 2021

ISBN 978-961-6695-32-9 COBISS.SI-ID 74948867

Iskrena hvala vsem, ki so omogočili izid monografije. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik támogatásukkal lehetővé tették a kötet megjelenését. Sincere thanks to everyone who helped make the publication of this work possible.

Zahvaljujemo se oddelku Dokumentacija-arhiv Moderne galerije v Ljubljani za podatke, objavljene v monografiji.

Vsebina Tartalom Contents

Tanja Šimonka

Razgibano stkana življenjska zgodba Színekkel szőtt élettörténet

Tanja Šimonka A vividly woven life story

Tanja Šimonka Hvalnica roki in niti Dicshimnusz a kéznek és a fonálnak

Tanja Šimonka In Praise of Fingers and Threads

Marina Baričević Marika Danč-Roth

Marina Baričević Marika Danč-Roth

Barvne reprodukcije Színes reprodukciók Color Plates

Biografija Biográfia Biography

Samostojne razstave Egyéni kiállítások Solo Exhibitions

Skupinske razstave Csoportos kiállítások Group Exhibitions

Kostumografija Jelmeztervezés Costume design

Nagrade in priznanja Díjak és elismerések Prizes and awards

Likovne kolonije Művésztelepek Art Colonies

Umetniška dela v javnih in zasebnih zbirkah Köz- és magángyűjteményekben található műalkotások Artworks in public and private collections

Izbrana bibliografija Válogatott bibliográfia Selected bibliography

Tanja Šimonka

Razgibano stkana življenjska zgodba

Roditi se v povojni Lendavi leta 1950 je za Mariko Danč pomenilo roditi se v mnoge ostaline starodavne in bogate meščanske dobe in biti hkrati na pragu novih obetov, ki jih obljublja nova dežela novih ljudi. Marikina družina, oče Viljem kot zasebni krojač in mati Marija ter dve leti mlajši brat Viljem, je sprva bolj živela po merilih starega sveta. V Budimpešti, Zagrebu in na Dunaju izobraženi krojač frakov in drugih zahtevnejših izdelkov je dostojno preživljal družino; po nekaj letih so kupili hišo ter živeli v pritličnem delu ene od najimpozantnejših zgradb starega mestnega jedra, v kateri je nekoč domoval nadzornik grofovih (Eszterházyjevih) posestev in kjer je bil kasneje sedež gozdnega gospodarstva. Marika takrat v lendavski graščini obiskuje osnovno šolo in rada riše, kar opazijo tudi učitelji in sošolci, obožuje ure klavirja v pravkar ustanovljeni glasbeni šoli in žaluje, ko je mama zaradi finančne stiske primorana klavir prodati, ter se le bežno spominja

Tanja Šimonka

Színekkel szőtt élettörténet

AII. világháború utáni Lendván születni 1950ben Danč Marika számára azt jelentette, hogy a rég letűnt, gazdag polgári kor örökségébe született bele, ahol ugyanakkor új lehetőségek is vártak rá, melyeket az új emberek építette új ország tudott számára nyújtani. Marika családja – úriszabó édesapja, Viljem, édesanyja, Marija és két évvel fiatalabb öccse, Viljem –kezdetben inkább a régi rendszer szokásai szerint élt. A frakkok és más elegáns ruhadarabok Budapesten, Zágrábban és Bécsben tanult szabómestere tisztességesen eltartotta családját. Néhány év múlva megvették és beköltöztek az óváros egyik legimpozánsabb épületének földszinti lakásába, ahol egykor az Eszterházy gróf birtokainak gazdatiszje lakott, és ahol később a környék faiparának központja volt. Abban az időben Marika a lendvai kastélyban lévő általános iskolába járt és ügyesen rajzolt, amire tanárai és iskolatársai is felfigyeltek. Imádta a zongoraórákat, melyeket az éppen akkor alapított zeneiskolában vett, és már csak halványan emlékezett apja jólmenő, inasokkal és ügyfelekkel teli szabóműhelyére. Marika édesapja többéves betegeskedés és számos operáció után 1964-ben meghalt. Ebben az időben, amikor a társadalom nem támogatta a magánvállalkozásokat, a család az apa halála miatt neki járó juttatások nélkül maradt, ezért édesanyja nemsokkal később elhelyezkedett az akkoriban növekedésnek indult Indip ernyőgyárban. A család mostoha anyagi helyzete cseppet sem csökkentette Marika szilárd eltökéltségét, hogy művészeti középiskolába menjen annak ellenére, hogy apja halála után érzései ellentmondásosak voltak.

Fiatalos energiájának és hatalmas elhivatottságának köszönhetően azonban meg volt róla győződve, hogy terve sikerülni fog. Olthatatlan élnivágyása, melyet sorsszerűnek érzett, erőt adott neki ahhoz, hogy tegyen egy nagy lépést az ismeretlenbe. Az egykori Jugoszláviában a zágrábi Iparművészeti Középiskola a legkiválóbbnak számított a maga nemében, ugyanakkor a

Zgradba nekdanjega nadzornika grofovih posestev kjer je Marika odraščala in živi še danes. / A gróf birtokai egykori gazdatisztjének épülete, ahol Marika felnőtt és ma is él. / Building of the Count’s overseer where Marika grew up and lives today.

očetove uspešne krojaške delavnice z vajenci in strankami. Marikin oče je po večletni bolezni in številnih operacijah leta 1964 umrl. V časih, ko družba ni podpirala zasebne obrti, je družina ostala brez dohodkov in nadomestil, ki so v takih okoliščinah načeloma pripadala otrokom in družinam, zato se je mama kmalu zaposlila v rastočem podjetju Indip. A nezavidljivi družinski položaj ni prav nič zmanjševal Marikine neomajne odločenosti, da gre v umetniško usmerjeno srednjo šolo, pa čeprav so bila po očetovi smrti njena čustva zelo razdvojena. A ob mladostni energiji in veliki zagnanosti je bila prepričana, da ji bo uspelo. Neusahljiva želja po življenju, za katero je čutila, da ji je usojeno, ji je dajala moč za veliki korak v neznano. Zagrebška srednja šola uporabnih umetnosti (Škola primijenjene umjetnosti Zagreb) je veljala za najodličnejšo v nekdanji državi, a je zaradi jezika dvomila o uspehu na sprejemnih izpitih. Pogum 14-letnega dekleta, ki prvič samo potuje v Ljubljano in nato še v Zagreb ter v obeh mestih ostaja na enotedenskih večetapnih sprejemnih izpitih, je

horvát nyelv hiányos ismerete miatt kételkedett benne, hogy a felvételi vizsgája sikerül.

A 14 éves lány bátorsága, aki életében először utazik egyedül Ljubljanába, majd onnan Zágrábba, hogy mindkét városban egyhetes, többfordulós felvételi vizsgán vegyen részt, előre vetíti későbbi döntéseit és tetteit, melyek mindannyiszor igazolták belső késztetései iránti szilárd elkötelezettségét, melyeket spontán, határozottan, senki által nem befolyásolva követett.

Zágráb akkoriban hagyományos egyetemi város volt, sok lendvai fiatal szerzett ott diplomát. Abban az időben egyetemen tanulni a kiváltságosok privilégiuma volt, nemcsak tehetségüknek, tudásuknak és képességeiknek köszönhetően, hanem személyiségük miatt is. A magától értetődő intelligencia és szorgalom mellett az emberi kompetenciák (manapság ezt érzelmi intelligenciának hívnánk) és a felelősségérzet volt a továbbtanulás melletti logikus döntés legfontosabb feltétele.

Az 50-es és 60-as években a tanulni vágyó fiatal (akinek volt rá lehetősége) már a középiskolai tanulmányait is a családi háztól távol volt kénytelen folytatni. A lendvai diákok leggyakrabban Muraszombaton vagy Csáktornyán tanultak tovább, országos szinten a varasdi gimnázium számított nívósnak, a különleges, elsősorban művészeti szakokra pedig többnyire Zágrábba jelentkeztek. Néhányan a nyelvileg hozzájuk közelebb álló Vajdaság mellett döntöttek, ahol magyarul folytathatták tanulmányaikat.

Marika leta 1953 v rojstni Lendavi. / 1953-ban szülővárosában, Lendván. / 1953 in Lendava, as an infant in her hometown.

Zadnja skupna slika družine Danč (brat Viljem, mati Marija, oče Viljem in Marika) tik pred smrtjo očeta leta 1964. / A Danč család utolsó közös családi fényképe 1964-ben édesapjuk halála előtt (Öcse Vilmos, édesanyja Mária, édesapja Vilmos és Marika). / Last photography of the Danč family right before her father’s death in 1964 (brother Viljem, mother Marija, father Viljem and Marika).

znanilec kasnejših odločitev in korakov, s katerimi je Marika vsakič dokazovala svojo prvinsko predanost klicu – vsakemu klicu, ki ga je začutila ter mu spontano, suvereno in odločno sledila. Zagreb je bil tradicionalni študijski cilj, tam so se oblikovali mnogi lendavski diplomanti. Študij je v tistih časih pripadal izbrancem, ne le zaradi talenta, znanja in sposobnosti, temveč tudi zaradi osebnostnih lastnostih. Človeške kompetence (danes bi temu rekli čustvena inteligenca) in občutek odgovornosti so bili ob evidentni inteligenci in marljivosti ključno merilo logične odločitve za študij. A večina s količkaj želje (in možnosti) po izobraževanju je morala v 50. in 60. letih od doma že na srednješolsko izobraževanje. Največkrat izbirajoč med Mursko Soboto in Čakovcem, za višji kakovostni razred tudi v širšem državnem merilu je veljala gimnazija v Varaždinu, za posebne smeri, predvsem umetniške, pa so lendavski dijaki izbirali Zagreb. Kar nekaj se jih je odločilo tudi za jezikovno jim bližjo Vojvodino, kjer so lahko šolanje nadaljevali v madžarskem jeziku. Šolanje v drugem kraju je za družino pomenilo tudi strošek (le redko pospremljen s štipendijo), zato je po navadi temeljilo na ozaveščenosti staršev, kaj lahko izobrazba prispeva življenju ne glede na začetna odrekanja in pogosto tudi kakšno žrtev. A to je bil tudi čas, ko je kakovostna strokovna izobrazba in še toliko bolj diploma pomenila socialni in duhovni preskok v neko povsem drugačno življenje od prejšnjih generacij, saj se je država nesluteno eksponentno razvijala in doživela vrhunec prav v 70. letih 20. stoletja.

A másik városban folytatott tanulmányok nagy anyagi terhet jelentettek a család számára (csak ritkán lehetett ösztöndíjhoz jutni), ezért általában a szülők józan ítélőképességétől függött, hogy belássák, van értelme a kezdeti lemondásoknak és áldozatoknak, mivel az oktatás javítja az életminőséget. Ez volt az az időszak, amikor a magas színvonalú szakképzés, s még inkább a diploma társadalmi és szellemi belépőt jelentett egy újfajta, az előző generációk életétől merőben különböző életbe, hiszen az ország sosem látott, exponenciális ütemben fejlődött és éppen a XX. század 70-es éveiben érte el csúcspontját. A középiskola elején, 1965-ben Marika a rokonainál lakott Zágrábban, majd közbenjárásukra szállást kapott egy ismerős asszonynál, aki igen szigorúan és következetesen bánt vele. Az utolsó két évben egy iskolatársnője családjánál élt, amely a szárnyai alá vette, miután korrepetálta lányukat a művészeti tantárgyakból.

A középiskola egész ideje alatt dolgozott is, ha volt rá módja. A 60-as évekbeli, nem igazán ideális viszonyok között az otthonuktól távol tanulók többségének hasonló módon kellett helytállnia. Mindeközben kiforrott a jellemük, kialakultak munkaszokásaik, és elért eredményeik lendületet adtak nekik, bátorsággal töltötték el őket. Semmi sem volt (túl) nehéz, hiszen a tudat, hogy az út csak felfelé vezethet, reményt ad az embernek. Marikát még a nyelvi korlátok sem zavarták. Az első hónapban magába szívta a horvát nyelvet, ami aztán egyike lett azon nyelveknek, melyeken magabiztosan beszélt, gondolkodott és kommunikált. Marikának a nagyvárosban sikerült kielégítenie intellektuális és esztétikai éhségét, imádta, hogy sokféle galériába, múzeumba és színházba járhat. A számára addig ismeretlen világ teljesen magával ragadta és elvarázsolta, ekkor született meg az az egész életre szóló hivatásbeli kötelék, amihez mindvégig hű maradt. Akit megfertőz a színház és a művészet világa, azt örökre fogva tartja.

A festészet iránti kezdeti vonzalom ellenére az ötéves középiskola első, előkészítő évfolyama után a számos művészeti és formatervezői képzés közül egyértelműen a textil szak, azon belül is a kárpitkészítés mellett döntött, jóllehet a divat- és textiltervezés is nagyon érdekelte. A nagyvárosban, kreatív iskolatársai és inspiráló tanárai körében eltöltött első évek igazolták számára, hogy az egyetlen helyes utat választotta. A véletlen úgy akarta, hogy a középiskola végzős tanulói műveinek kiállítását Jagoda Buić is megtekin -

Sklepna slovesnost osnovnošolskega izobraževanja na dvorišču lendavskega gradu leta 1965 (Marika bere v sredini). / Marika búcsúbeszéde az általános iskolától 1965-ben a lendvai vár udvarán. / Marika during her valedictorian speech at the Lendava Castle courtyard in 1965.

Na začetku srednje šole v Zagrebu leta 1965 Marika stanuje pri sorodnikih, po njihovem posredovanju pa pri gospe, ki je zanjo zelo strogo in dosledno skrbela. Zadnji dve leti živi pri sošolkini družini, ki jo je po začetni pomoči njihovi hčeri pri umetniških predmetih vzela pod okrilje. Ves čas tudi dela, kjer je le možnost in priložnost. Prebijanje skozi ne prav idealne razmere je bilo v 60. letih za večino, ki se je šolala zdoma, podobno. Izoblikovali so se značaji, utrdile delovne navade, rezultati so dali zalet in pogum. Nič ni (pre)težko, saj zavedanje, da gre lahko pot le navzgor, opogumlja. Tudi jezikovne pregrade so bile za Mariko presenetljivo zanemarljive. Tako po prvem mesecu vpijanja hitro usvoji hrvaščino, ki ostane eden od mnogih jezikov, v katerih suvereno govori, razmišlja in komunicira. Marika je svojo intelelektualno in estetsko lakoto v velikem mestu potešila, bila je navdušena in očarana nad možnostmi obiska galerij, muzejev, gledališč. Ta do tedaj zanjo neznani svet jo je obilno zadovoljeval in prevzemal, rojevala se je življenjska in poklicna vez, ki ji na različne načine ostaja vseskozi zvesta. Ko se enkrat okužiš s svetom gledališča in umetnosti, je to zaveza za vse življenje. Kljub prvotni odločenosti za slikarsko smer se je po uvodnem letu petletne srednje šole med mnogimi umetniškimi in oblikovalskimi smermi suvereno odločila za tekstilno, kjer jo je izobraževanje med različnimi smernicami vleklo v tapiserijo, čeprav sta jo izjemno zanimala tudi moda in tekstilni dizajn. Prva leta v velikem mestu ter okolju ustvarjalnih sošolcev in navdihujočih profesorjev so bila za Mariko potrditev, da je izbrala edino pravo pot. Naključje je hotelo, da je razstavo del zadnjega letnika srednje šole prišla pogledat tudi doajenka jugoslovanske in v tistem času tudi svetovne tapiserije Jagoda Buić. Takoj jo je povabila k sodelovanju. Pravijo, da naključij ni – oziroma da tako imenujemo reči, ki so se po pravem redu stvari morale zgoditi. Tako srečanje z bodočo mentorico kot tudi motiv razstavljene tapiserije sta bila pomenljiva in življenjsko zavezujoča. Motiv Vrbe je bila njena asociacija na dom, na izvor, na naravo, na prvinskost. Želja živeti drugod in drugače ne izključuje navezanosti na vse tisto, iz česar izhajaš in od koder prihajaš. Marika je to dokazovala v vseh svojih življenjskih obdobjih. Intelektualna in čustvena širina mesta jo je zaznamovala. Zagreb, najbolj svetovljanska od vseh prestolnic nekdanje države, je s svojim ozračjem in ustanovami

tette, aki abban az időben a világ élvonalába tartozó jugoszláv falikárpitművészet nagyasszonya volt. Ott látott műve alapján azonnal együttműködést ajánlott Marikának. Azt szokták mondani, hogy nincsenek véletlenek – illetve azokat a dolgokat hívjuk annak, melyeknek mindenképp meg kellett történniük. A leendő mentorával történt találkozás és a kiállított falikárpit motívuma – a Fűzfa – rendkívüli jelentőségű volt és egy életre szólt, mivel az számára az otthonát, a forrást, a természetet és az eredetet jelenítette meg. A máshol és máshogy élt élet utáni vágy nem zárja ki a kötődést ahhoz, ahonnan származol, ahonnan jössz. Marika sorsa ezt minden életszakaszában igazolta. A város intellektuális sokszínűsége és érzelmi gazdagsága mély benyomást keltett benne. Az egykori Jugoszlávia összes fővárosának legmondénabbjaként Zágráb légköre és intézményei mély nyomot hagytak a fiatal művésznő értékítéletén, szakmai és esztétikai szemléletén. Zágráb tárt karokkal, nagylelkűen fogadta a tehetséges tervezőt és ügyes iparművészt. Marika valószínűleg a bennünket kulturálisan meghatározó ország legkreatívabb, legnyitottabb, sőt mondhatni

Z Jagodo Buić, Pariz 1972. / Jagoda Buićcsal 1972-ben Párizsban. / With Jagoda Buić, Paris 1972.

pomembno zaznamoval nazore, vrednostne, strokovne in estetske parametre mlade umetnice. Zagreb je talentirano umetnoobrtno kompetentno oblikovalko in umetnico velikodušno sprejel z odprtimi rokami. Marika je zajemala znanje in soustvarjala v najbrž najbolj kreativnem, odprtem in lahko rečemo tudi najbolj brezskrbnem obdobju države, ki nas je kulturološko zaznamovala. Intenzivno ustvarjalno sodelovanje pri najrazličnejših projektih se je zanjo namreč začelo takoj po koncu srednješolskega izobraževanja, torej v času študija likovne smeri na Pedagoški akademiji ter slikarstva na Akademiji za likovno umetnost, ko je že ustvarjala samostojno in polnokrvno. Že med študijem na Pedagoški akademiji začne intenzivno sodelovati kot asistentka in sodelavka Jagode Buić, katere mentorsko okrilje – ne le v metjejskem smislu – pomeni ključno determinanto Marikinih nadaljnjih let. Po končani Pedagoški akademiji leta 1972 nekaj let živi in dela v polnem smislu kot asistentka Jagode Buić, kar ob delu pomeni tudi potovanja in daljša bivanja v Parizu, Lozani, Dubrovniku, Splitu in seveda v Zagrebu. Poglobljena prizadevnost in velika vnema sta se izkazali za odločilni pri vodenju in usmerjanju tkalk ter usklajevanju procesa priprav, barvanja, tkanja, krojenja in nato logistične organizacije na prizorišču predstave ter pri delu z igralci, pevci, scenografi, režiserji. Ustvarjalnemu in izvedbenemu, pa tudi fizično zahtevnemu večtedenskemu delu so sledili šivanje, pomerjanje, dodelava kostumov na samih mestih predstav. S kostumografsko asistenco Jagode Buić si nabira neprecenljive izkušnje in poznanstva v ključnih gledaliških in opernih hišah ter na festivalih.

Od leta 1970 je stalno prisotna v splitskem Hrvaškem narodnem gledališču (Hrvatsko narodno kazalište Split, HNK Split), dela za gledališče, opero in balet. Prva leta kot asistenka Jagode Buić, pri Aidi leta 1973 prevzame in dokonča kostumografijo Inge Kostinčar, v tem času se ustvarja kultni Hamlet (1974) v režiji Dina Radojevića in z Radetom Šerbedžijo v glavni vlogi Hamleta na Dubrovniških poletnih igrah (Dubrovačke ljetne igre), obenem pa se začenjajo njeni samostojni angažmaji. Izjemna kreativnost, marljivost, konsistentnost in zanesljivost so bile nespregledljive in že s prvo opero Orfej in Evridika, ki jo je kostumografsko pripravila sama, je v Splitu požela izjemne kritike. Značajske, a tudi privzgojene lastnosti, ki se v življenjskih izkušnjah le še krepijo, so kljub splošnem stereo -

legfelhőtlenebb időszakában szerezte tudását, akkor kezdte művészi tevékenységét. Közvetlenül a középiskola befejezése után, miközben a Tanárképző Főiskola rajztanári szakára, majd a Képzőművészeti Akadémia festő szakára járt, már a legkülönbözőbb projektek résztvevőjeként önállóan és aktívan alkotott. Marika már a Tanárképző Főiskolán elkezdett dolgozni Jagoda Buić asszisztenseként és munkatársaként, akinek mentori támogatása nemcsak szakmailag határozta meg további életét és munkásságát. A Tanárképző Főiskola elvégzése után, 1972-től néhány évig Jagoda Buić főállású asszisztenseként dolgozott, ami a zágrábi munka mellett Párizsba, Lausanne-ba, Dubrovnikba, Splitbe tett utazásokat és hosszabb otttartózkodásokat is jelentett. Az elmélyült igyekezet és a hatalmas szorgalom döntő jelentőségűnek bizonyult a szövőnők irányításában, valamint az előkészítés, festés, szövés, varrás folyamatának összehangolásában, s végül az előadás színpadi

Pred svojo skulpturo Kostum na prvi samostojni razstavi v galeriji Mali lapidarij v Zagrebu, december 1975. / Kosztüm című munkája előtt, az első önálló tárlatán, 1975 decemberében a zágrábi Mali lapidarij galériában. / Beside her sculpture Costume at her first solo exhibition in Zagreb’s Mali Lapidarij gallery, december 1975.

tipu o dezorganiziranih umetnikih v kreativnem svetu nujne in pravzaprav zelo pogoste. Marikin pristop k delu in ustvarjanju že takrat temelji na izjemni študioznosti in dosledni pozornosti vsem etapam predpriprav, obrtniški izvedbi in usklajevanju vseh deležnikov v procesu – tako pri kostumografskem delu v gledališču in na televiziji kot pri umetniškem ustvarjanju. Procesu kreacije sledijo izdelava, barvanje, krojenje, sodelovanje s šiviljami, pomerjanje, dodelava, prilaganje preostalemu delu kreativne ekipe, pri čemer so Mariko ob izjemni ustvarjalnosti zaznali kot zelo zanesljiv in kompatibilen element. Temu sledijo tudi ponudbe za samostojno avtorsko delo, predvsem v Zagrebu in na festivalih v Splitu, Osijeku, Dubrovniku in Pulju. Kritiški odzivi so izjemni, publika je navdušena, medijski komentarji polni presežkov. Marika v tem času simultano deluje pri mnogih projektih. Ob prvih velikih kostumografskih gledaliških angažmajih ustvarja tudi svoje tapiserije, razstavlja na samostojnih in skupinskih razstavah, poučuje ter še vedno intenzivno dela za Jagodo Buić. Kljub vznemirljivi privlačnosti takega življenja se na pobudo starejših kolegov, umetnikov, profesorjev, še posebej pa kiparja in profesorja na akademiji Branka Ružića, odloči za nadaljevanje študija na Akademiji za likovno umetnost, ki je bila po srednji šoli pravzaprav njena prvotna želja, a jo je tudi zaradi dela za preživetje in predvsem možnosti, ki jo je ponujalo mentorsko okolje Jagode Buić, prevzelo, da je sprva šla le na likovno pedagoško smer, nato pa si nekaj let nabirala neprecenljive izkušnje. Leta 1975 nadaljuje študij na Aka -

megszervezésének és a színészekkel, énekesekkel, díszlettervezőkkel, rendezőkkel való munka logisztikájában is. A fizikailag is megterhelő többhetes alkotói és kivitelezői munkát az előadások helyszínén követte a jelmezek varrása, próbája, igazítása. A Jagoda Buić melletti jelmeztervezői asszisztencia során felbecsülhetetlen tapasztalatot és ismeretségeket szerzett a leghíresebb színházakban, operákban és fesztiválokon. 1970-től folyamatosan jelen volt a spliti Horvát Nemzeti Színházban, ahol egyaránt dolgozott a színházban, az operában és a balettnál. Jagoda Buić asszisztenseként az 1973-ban rendezett Aidában átvette és befejezte Inga Kostinčar jelmeztervező munkáját. Ebben az időben (1974) rendezte meg Dino Radojević kultikus Hamlet előadását a Dubrovniki Nyári Játékokon Rade Šerbedžijaval a címszerepben, s ekkoriban kezdődtek Marika önálló jelmeztervezői munkái is. Páratlan kreativitása, szorgalma, következetessége és megbízhatósága nélkülözhetetlenné tette. Rendkívül kedvező kritikákat kaptak a Splitben bemutatott Orfeusz és Euridiké című opera általa tervezett jelmezei is, ami az első opera volt, melyben közreműködött. A fegyelmezetlen művészekről szóló általános sztereotípiákkal szemben a művészvilágban igenis szükséges - és valójában nagyon gyakori -, hogy a veleszületett, vagy tanult képességeket az alkotói munka során folyamatosan tovább erősítsük. Marikának a munkához és alkotáshoz való hozzáállását már akkor is a rendkívüli tudásvágy, valamint a jelmezek előkészítése és szakmai kivitelezése minden szakaszának, továbbá a folyamat minden résztvevője összehangolásának szentelt következetes figyelem jellemezte – úgy a színházban, mint a televízióban végzett jelmeztervezői munkájában, a művészi alkotófolyamat során. Ezt követően több felkérést kapott önálló alkotások elkészítésére, elsősorban Zágrábban, valamint a Spliti, Eszéki, Dubrovniki és Pulai Fesztivál részéről. Alkotásait a kritikák elismerően fogadták, a közönség lelkesedett értük, a médiában olvasható kommentárok túláradóan pozitívak voltak. Marika ebben az időben párhuzamosan dolgozik több projekten. Első nagy színházi jelmeztervezői megbízásai mellett saját falikárpitokat is készít, melyeket önálló és csoportos kiállításokon mutat be, emellett tanít is és továbbra is intenzíven együttműködik Jagoda Buićcsal. Az effajta mozgalmas élet vonzereje ellenére idősebb kollégái, művészek, professzorok, különösen Branko Ružić szobrászművész és akadémiai tanár ösztönzésére

Marika z mamo v Dubrovniku, julij 1974. / 1974 júliusában édesanyjával Dubrovnikban. / In Dubrovnik with her mother, July 1974.

demiji za likovno umetnost v Zagrebu, smer slikarstvo. Po prvem letu Marika izbere razred, ki ga je vodil profesor Ljubo Ivančić, vendar se se po njegovem odhodu zaradi bolezni profesorji zamenjevali, tako da zadnji dve leti študira in diplomira v razredu profesorja Nikole Reiserja. Vzajemno spoštovanje preraste v vseživljenjsko pristno prijateljstvo in številna sodelovanja, tako kot z nekaterimi drugimi profesorji, najbolj z Mladenom Vežo. Enako pomembna je bila naveza z režiserjem, predavateljem in prevajalcem Vladimirjem Habunekom. Ob njegovem kavalirskem slogu stare šole, intelektu, polihistorskem poznavanju hrvaške gledališke scene in blagem značaju sta se našli dve sorodni duši izjemnega prijateljstva in podpore. Ko večina umetnikov namreč šele začenja stopati na polje umetniškega iskanja in usvajanja znanj, je Marika že polnokrvno vpeta v ustvarjalno delo in najvidnejše umetniške kroge, njihovo kreativno in družabno prepletanje. V letu vpisa na Akademijo lepih umetnosti arhitekt in oblikovalec Bernardo Bernardi – takrat predsednik združenja likovnih umetnikov uporabne umetnosti Hrvaške (Udruženje likovnih umjetnika primijenjenih umjetnosti Hrvatske, ULUPUH) – odpre njeno prvo samostojno razstavo v Malem lapidariju v Zagrebu. Med študijem aktivno kreira, kostumografsko

tanulmányainak a Képzőművészeti Akadémián való folytatása mellett döntött, ami a középiskola után valójában leghőbb vágya volt, de akkoriban kénytelen volt dolgozni, hogy meg tudjon élni, illetve, hogy kihasználja a Jagoda Buić mentorsága kínálta lehetőséget. A Tanárképző Főiskola rajztanári szakának elvégzése után néhány évig értékes tapasztalatokat gyűjtött, majd 1975-ben folytatta tanulmányait a zágrábi Képzőművészeti Akadémia festő szakán. Az első évfolyam befejezését követően Marika a Ljubo Ivančić professzor által vezetett osztályban folytatta tanulmányait. A professzor betegség miatti távozását követően tanárai gyakran váltották egymást, ezért az utolsó két évfolyamot Nikola Reiser professzor osztályában végezte el és ott is diplomázott. A profeszszor – akárcsak néhány más egykori tanára, legfőképp Mladen Veža – és közte kialakult kölcsönös tisztelet később élethosszig tartó barátsággá és együttműködéssé mélyült. Ugyanilyen fontos kapcsolat jött létre közte és Vladimir Habunek, a horvát színházi szcénát tökéletesen ismerő rendező, előadó és műfordító között is, aki stílusában és intellektusában régivágású gavallér és szelíd személyiség volt. A két rokon lélek találkozásából kivételes, egymást mindenben támogató barátság született. Amikor ugyanis a művészek többsége még csak éppenhogy keresgélte saját útját és elkezdte felhalmozni a szakmai tapasztalatokat, akkorra Marika már aktívan részt vett az alkotói folyamatokban, bejáratos volt a legrangosabb művészi körökbe és azok bohém, kreatív társasági életét élte. A Képzőművészeti Aka -

S profesorjem Nikolo Reiserjem na odprtju samostojne razstave v Galeriji ULUPUH-a v Zagrebu, 19. julija 1992. / Nikola Reiser professzorral Marika önálló kiállításának megnyitóján az ULUPUH Galériában Zágrábban 1992. július 19-én. / With Professor Nikola Reiser at her solo exhibition in the ULUPUH gallery in Zagreb, July 19, 1992.

Na odprtju razstave v Zagrebu leta 1977. / Kiállítás megnyitón Zágrábban 1977-ben. / At the exhibition opening in Zagreb, 1977.

sodeluje v gledališčih in na televiziji ter samostojno ustvarja pri številnih projektih in naročilih. Med ključne in odmevne projekte tistega časa, pri katerih dela kot samostojna kostumografinja, sodijo že njen prvi angažma leta 1973 v baletu Orfej in Evridika v HNK Split (v koreografiji Miljenka Vikića, takratnega solista v Hrvaškem narodnem gledališču Zagreb, HNK Zagreb), predstava Dobro jutro lopovi v zagrebškem gledališču Jazavac, opera Trubadur (v režiji Vlada Habuneka s scenografijo Boška Rašice ter dirigenta Nikše Bareza), opera Nikola Šubić Zrinjski (v koreografiji Mirka Šparenbleka in režiji Vlada Štefančiča) v puljski Areni leta 1976 ter leta 1977 – to je eno njenih najbolj plodnih let – Didona in Enej v HNK Split (za katero prejme nagrado za najboljšo kostumografijo leta), Ariadna na Naksosu v HNK Zagreb, kjer kritika piše o predstavi kot o prazniku za oko, Seviljski brivec v puljski Areni in Moč vrline v HNK Zagreb. Med zanimivejša sodelovanja sodi tisto pri praizvedbi rokovske opere Gubec beg v izvedbi zagrebškega gledališča Komedija, kjer s svojimi makremejskimi kreacijami odmevno sodeluje z legendarno kostumografinjo Iko Košmrlj, pa tudi v zagrebških Histrionih na predstavi Domagojada. Do diplome leta 1980 se zvrstijo številne odlične in odločilne predstave, kot sta Tosca in La Boheme v Hrvaškem narodnem gledališču Osijek (HNK Osijek), Poziv u dvorac v Hrvaškem narodnem gledališču Dubrovnik (HNK Dubrovnik), Simon Boccanegra v HNK Split, ki je leta 1978 razglašena za najboljšo operno predstavo sezone na Hrvaškem in kjer je kritika govori: »Elegantno in rafinirano

démiára való beiratkozásának évében Bernardo Bernardi építész és formatervező – akkoriban a Horvát Iparművészek Szövetségének elnöke – nyitotta meg első önálló kiállítását a zágrábi Mali lapidarij galériában. Tanulmányai alatt Marika továbbra is aktív, önállóan tervez, színházi előadások és televíziós műsorok jelmezeinek megalkotásában közreműködik, szuverén alkotóként vesz részt számos projektben és egyéb megbízásokat is teljesít. Az akkori időszak legfontosabb, nagy visszhangot kiváltó. önálló jelmeztervezőként megvalósított projektjei közé tartozik már első, 1973-as munkája a spliti Horvát Nemzeti Színházban megrendezett Orfeusz és Euridiké című balettben (ami Miljenko Vikićnek, a zágrábi Horvát Nemzeti Színház akkori szólistájának koreográfiája), a Jó reggelt, tolvajok! című előadás a zágrábi Jazavac Színházban, a Trubadúr című opera (rendező Vlado Habunek, díszlettervező Boško Rašica, karmester Nikša Barez), a Nikola Šubić Zrinjski című opera (koreográfus Mirko Šparenblek, rendező Vlado Štefančič) a pulai Amfiteátrumban 1976-ban és 1977-ben – ez volt egyik legtermékenyebb éve – a Dido és Aeneas a spliti Horvát Nemzeti Színházban (amire megkapta az év legjobb jelmeztervezése díjat), az Ariadné Naxosz szigetén a zágrábi Horvát Nemzeti Színházban Vladimir Habunek rendezésében, amikoris a kritika az előadást »a szem ünnepének« nevezte, a Sevillai borbély a pulai Amfiteátrumban és Igor Kuljerić Az erény hatalma című operája a zágrábi Horvát Nemzeti Színházban.

S profesorjem Mladenom Vežo, Brist (Hrvaška) 1998. / Mladen Veža professzorral a horvátországi Bristben 1998-ban. / With Professor Mladen Veža, Brist (Croatia) 1998.

Opera Orfej in Evridika, HNK Split, 1973. / Orfeusz és Euridiké opera, HNK Split, 1973-ban. / The opera Orpheus and Eurydice at HNK Split, 1973.

kreirani, tako kroji kot barve, ki idealno ustrezajo tonom claire-obscure, so bile te Verdijeve partiture kostumi Marike Danč.«

V čas študija sodijo tudi njene kreacije kostumov za folklorno skupino Ladarice, uniforme za sprejem štafete mladosti v Zagrebu, kreacije kostumov za Kud Ivan Goran Kovačić in Zagrebške madrigaliste, posebno poglavje pa tvorijo tudi kostumografsko-scenografski projekti in sodelovanje z RTV Zagreb v številnih dramskih, kulturno-umetniških in zabavnih programih številnih legendarnih režiserjev, med katerimi je tudi Anton Marti. Ozračje druženj, kosil, korespondenc, delo na več hkratnih projektih, pogovori s kolegi umetniki, likovniki, gledališčniki in arhitekti, so jo potegnili v epicenter, kjer je ostajalo komaj kaj časa za karkoli drugega kot ustvarjanje in delo. Delo v gledališču je magično, je kolektivna delavnica mnogih umetnosti in obrtnih znanj z ljudmi, ki tvorijo čudežno gledališko in življenjsko igro, jo soustvarjajo v večmesečnih intenzivnih procesih, ki ustvarijo celostno produkcijo zvoka, gibov, igre, čustev in estetike. Pravijo, da je predpremiera vedno čudež. Marika se je v tem čudežnem svetu počutila doma, se za posemezni projekt dobesedno preselila v gledališče in zakopala tudi v 24-urno delo.

Ob študiju in intenzivnem kostumografskem angažmaju pa ves čas dela tudi na področju tapiserije. Njena pripravljenost na garaško delo in brezmejna ustvarjalnost sta ji ob nekajletnem asistentskem delu z Jagodo Buić zelo hitro prinesli suvereno samostojno izrazno pot v kompleksni umetniški disciplini, ki v svojih

Érdekesebb munkái közé tartozik a zágrábi Komedija Színház által előadott Gubec beg című rockopera ősbemutatója, ahol nagy feltűnést keltett makraméból kreált díszlete és a legendás jelmeztervező, Ika Košmrlj jelmezei, valamint a zágrábi Histrion Színésztársaság által előadott Domagojada című előadás. 1980-ban szerzett diplomájáig egymást érik az olyan kitűnő, meghatározó előadások, mint a Tosca és a Bohémélet az Eszéki Horvát Nemzeti Színház előadásában, a Meghívó a kastélyba a Dubrovniki Horvát Nemzeti Színházban, a Spliti Horvát Nemzeti Színházban előadott Simon Boccanegra, ami 1978-ban Horvátországban elnyerte A szezon legjobb operaelőadása címet és amelyről a kritika azt írta: „Danč Marika Verdi operájához tervezett jelmezei elegánsak és kifinomultak, mintha a claire-obscure tónusainak hajszálpontosan megfelelő színekben szabta volna ki őket.” Egyetemi tanulmányai idején megtervezte a Ladarica népi együttes jelmezeit, az Ifjúsági Staféta zágrábi fogadásán viselt egyenruhákat, az Ivan Goran Kovačić

Opera Simone Boccanegra Splitsko poletje (Splitsko lijeto), 1978. / Simone Boccanegra opera, Split-i Nyári Fesztivál, 1978-ban. / The opera Simone Boccanegra Summer Festival in Split, 1978.

Opera Tosca HNK Osijek, 1979. / Tosca opera, HNK Osijek, 1979-ben. / The opera Tosca at HNK Osijek, 1979.

mehkih konturah iz (najpogosteje) naravnih materialov terja risarsko, slikarsko, oblikovalsko, arhitekturno, kiparsko, scenografsko in ilustratorsko znanje ter seveda obvladovanje tehnoloških zakonitosti postopkov barvanja materialov in tkanja. Leta 1975 in nato še prihodnje leto v okviru državnega odkupa likovnih del za potrebe galerijskih in muzejskih ter drugih ustanov in javnih prostorov odkupijo tudi dve tapiseriji Marike Danč, eno so umestili v Muzej umetnosti in obrti v Zagrebu (Muzej za umjetnost i obrt) v Zagrebu, drugo v Čakovcu. V drugi polovici 70. let je Marika nekaj let tudi predsednica tekstilne sekcije (tapiserija, kostumografija, moda) Hrvaškega združenja umetnikov uporabne umetnosti Hrvaške (Hrvatska udruga likovnih umjetnika primijenjenih umjetnosti Hrvatske, ULUPUH), ki združuje ustvarjalce z vseh področij vizualnih in uporabnih umetnosti: scenografe, grafične in industrijske oblikovalce, restavratorje, oblikovalce keramike, kovin, stekla, porcelana in številne druge. Ob mnogih organizacijskih in strokovnih nalogah se posebej zavzema za ateljejsko problematiko ustvajalcev. Marika ves čas ostaja tesno povezana z rodno Lendavo, predvsem z mamo in bratom ter nekaj prijateljicami iz otroštva, ki pa so, tako kot sama, že na študijskih in drugih mladostnih poteh. Lendavske vezi vzdržuje tudi z literatom in novinarjem Sandorjem Szúnyoghom, posebno pomembna, pravzaprav življenjska, pa je naveza s kolego Štefanom Galičem, ki je kasneje zaobjela tudi obe družini vse do njegove prezgodnje smrti. Prav tako ohranja stik z zakoncema Ferencem Királyem in Suzanno Király-Moss, ki se še poglobi po Marikini poroki.

Kórus és a Zágrábi Madrigálkórus fellépőruháit. Külön fejezetet alkotnak a Zágrábi RTV-vel a számos legendás rendező – köztük Anton Marti – által rendezett drámai, kulturális-művészeti és szórakoztató programban való együttműködés során megvalósított jelmez- és díszlettervezői projektjei.

A baráti találkozások, ebédek, levelezések hangulata, a több párhuzamos projekten való munka, a képzőművész kollégákkal, színházi szakemberekkel és építészekkel folytatott beszélgetések bevonzották a művészet epicentrumába, ahol az alkotáson és munkán kívül nemigen maradt idő másra.

A színházi munka mágikus tevékenység, sok művészeti ág és kézműves tudás közös műhelye, ahol olyan emberek dolgoznak, akik csodákkal teli színházi és élet-játékot alkotnak, és ezt olyan több hónapos intenzív folyamat során hozzák közösen létre, amely teljessé

Opera Trubadur, Puljska arena, 1976. / Trubadúr opera, Pula-i aréna, 1976-ban. / The opera Troubadour, Pula arena, 1976.

Rokovska opera Gubec beg, Lukrecija Brešković v vlogi Jane, Zagreb 1975. / Gubec beg rockopera, Lukrecija Brešković Jana szerepében, Zágráb 1975-ben. / The rock opera Gubec beg, Lukrecija Brešković as Jana, Zagreb 1975.

Marikina mama se je po moževi smrti leta 1965 zaposlila v tovarni Indip, ki je nastala iz leta 1904 ustanovljene dežnikarne (Hungária Hazai Ernyőgyár Rt.), skozi turbulentne čase doživljala mnoge vzpone in padce, a se na začetku 60. let začela znova vzpenjati – tudi zaradi sodobnih poslovnih prostorov in pristopov. Takrat namreč razširijo dejavnost tudi s pletilstvom, se preimenujejo v INDIP (Industrija dežnikov in pletenin), podvojijo število zaposlenih, izvažajo na zahodnoevropske trge, v ZDA in Kanado. Tako je med leti 1971 in 1976 Marika oblikovala številne vzorčne izdelke in kolekcije, s katerimi se je podjetje predstavljalo na sejmih mode v Ljubljani, Zagrebu in Beogradu. Iz zbranih osnutkov in skic, ki jih hrani v nekaj mapah, je viden njen razvoj od še nekoliko klasičnih do že svobodnejših skic, predvsem pa izjemna sodobnost, stil in eleganca kreativnih predlogov za modne kose pletenin. Pred časi nizkocenovnih izdelkov azijskega izvora je veljalo pravilo kakovostnih materialov, iz katerih so izdelovali tudi desetletja nosljive tekstilne izdelke. Marikine kreacije odlikuje mladosten, sodoben in povsem svetovljanski slog, ki uspešno povezuje vsakdanjo uporabnost in eleganco, klasične kanone estetike in sodobne trende. Sedemdesta leta so tudi sicer obdobje največjih dosežkov v nekdanji državi. Vse umetnostne zvrsti se uspešno kosajo s sodobnimi smernicami, tudi tapiserija sodi v obujene umetniške dicipline in zaobjema nove avtentične dimenzije, prehajajoče v sooblikovanje interierjev v prostorskem, tridimenzionalnem smislu.

Marika svoje umetniško ustvarjalno delo potrjuje po celotni državi in mednarodno, kar jo uvršča na sam Olimp likovne in oblikovalske ustvarjalnosti tapiserije. Izoblikuje se je v avtentično ustvarjalko, ki izjemeno suvereno nastopa v kontekstih strokovnega, kritiškega in popularnega.

Odprtega in igrivega značaja je idealna za delo v gledaliških, filmskih in televizijskih krogih, poraja živahno in plodno izmenjavo mnenj in umetniške debate, predvsem pa možnost dela pri mnogih projektih, katerih kakovosti in pomembnosti ni povozil čas. Ustvarjalci, predstave, festivali, produkcije, ki so onkraj različnih obdobij, slogov in političnih sistemov, so pridobili in ohranili status ikone. Vsekakor je bil to zanimiv čas zanimivih ljudi in njihove ustvarjalnosti, katere organski del je bila Marika Danč – ne le v poklicnem, ampak tudi zasebnem življenju.

teszi a hangok, a mozdulatok, a játék, az érzések és a szépség alkotta művet. Azt mondják, a premier mindig maga a csoda. Marika ebben a varázslatos világban otthon érezte magát, egy-egy előadás létrehozása kedvéért szó szerint beköltözött a színházba és belevetette magát az akár 24 órás munkába. A tanulás és az intenzív jelmeztervezői munka mellett folyamatosan készíti falikárpitjait is. A Jagoda Buić melletti többéves asszisztensi munka során tanúsított szívós szorgalma és végtelen alkotókedve révén gyorsan rátalált saját szuverén kifejezési formájára e komplex művészeti ágban, ahol a (leggyakrabban) természetes anyagokból készített puha kontúrok létrehozása rajztudást és festészeti, formatervezői, építészeti, szobrászati, díszlettervezői, illusztrátori tudást, valamint a szövésnek és az anyagok festési technológiájának ismeretét igényelte.

1975-ben és a rákövetkező évben az állam több képzőművészeti alkotást is megvásárolt abból a célból, hogy azokat galériákban, múzeumokban és más állami intézményekben és nyilvános terekben állítsa ki. Köztük volt Danč Marika két falikárpitja is, melyek közül az egyiket a zágrábi Képző- és Iparművészeti Múzeumban helyezték el, a másikat Csáktornyán.

A 70-es évek második felében Marika néhány évig a vizuális és iparművészetek különböző területein alkotó művészeket (grafikusok, ipari formatervezők, textiltervezők, építészek, tájépítészek, szobrászok, fényképészek, kerámia-, üveg- és porcelántervezők, és még sokan mások) tömörítő Horvát Iparművészek Szövetsége Textil Szakosztályának (falikárpit, jelmeztervezés, divat) elnöke is volt. A számtalan szervezési

Na podelitvi diplome Akademije likovnih umetnosti v Zagrebu, 1980. / A zágrábi Képzőművészeti Akadémia diplomaosztóján, 1980-ban. / Reception of diplomas in 1980 from the Academy of Fine Arts in Zagreb.

Konec leta 1979 na rojstnodnevni zabavi prijateljev grafičnega in industrijskega oblikovalca ter fotografa Željka Borčića in njegove žene Američanke spozna njunega prijatelja iz ZDA, ki je poslovno deloval v Ljubljani ter zasebno in poslovno prihajal tudi v Zagreb. Marika je v tem času izjemno zasedena pri več projektih, tako ustvarjalno umetniško kot asistentsko, obenem poučuje, razstavlja, sodeluje s televizijo, festivali, z gledališči, sebe pa nikakor ne vidi v dramatičnih ljubezenskih zgodbah, ki bi ji jemale energijo. Očarljiva neposrednost in galantna vztrajnost Toma Rotha je junija 1981 botrovala poroki. Kot je Marika povedala v več intervjujih, ji je ljubezen spodnesla noge, a tega ni nikoli obžalovala. Vsaka kreativna in delovna ženska je v določenem trenutku pred življenjsko odločitvijo, ki ima lahko daljnosežne posledice. Zagon odžene Marikin dvom, ob krajši selitvi v Ljubljano ter nato

és szakmai feladat mellett segített megoldani a művészek műterem gondjait is. Marika egész életében szoros kapcsolatban maradt szülővárosával, Lendvával, elsősorban édesanyjával és öccsével, valamint néhány gyerekkori barátnőjével, akik hozzá hasonlóan szintén továbbtanultak és élték a fiatalok szokásos életét. Lendván kapcsolatban állt Szúnyogh Sándor költővel és újságíróval, és különösen jelentős, mondhatni életre szóló kötelék fűzte Gálics István festőművész-grafikushoz, sőt a családjaik közti szoros baráti kapcsolat egészen a festő korai haláláig megmaradt. Ugyanígy jó barátság fűzte a Király Ferenc és Suzanne Király-Moss házaspárhoz, ami házasságkötése után még jobban elmélyült. Férje halála után Marika édesanyja az Indip gyárban kezdett dolgozni, amely az 1904-ben alapított ernyőgyárból (Hungária Hazai Ernyőgyár Rt.) jött létre. A viharos időkben sok sikert és kudarcot megélt gyár termelése a 60-as évek elején újra fellendült – nagyrészt modern üzemcsarnokainak és gyártási módszereinek köszönhetően. Akkoriban ugyanis kötöttáruval bővítették tevékenységüket, a gyárat átnevezték Esernyő- és Kötöttárugyárrá (Indip), a dolgozók létszámát megduplázták, termékeiket elkezdték exportálni a nyugateurópai piacra, az USA-ba és Kanadába. 1971 és 1976 között Marika az Indip számára számos mintaterméket és mintakollekciót tervezett, melyekkel a cég a ljubljanai, zágrábi és belgrádi divatvásárokon mutatkozott be. Az összegyűjtött és mappákban tárolt terveken és vázlatokon jól kirajzolódik fejlődése a még némileg klasszikustól a már modernebb vonalakig, és feltűnik kreatív kötöttáru vázlatainak rendkívüli újszerűsége, stílusa és eleganciája. Az ázsiai eredetű olcsó termékek előtti időkben még a minőségi alapanyagok domináltak, melyekből akár évtizedekig is hordható ruhákat varrtak. Marika kreációit fiatalos, modern és nagyvilági stílus jellemezte, amely sikeresen ötvözte a mindennapi használhatóságot az eleganciával, a klaszszikus esztétikai kánonnal és a modern trendekkel. A hetvenes évek egyúttal az egykori Jugoszlávia legnagyobb sikereinek időszaka is volt. Akkoriban minden művészeti ágban teret nyertek a modern irányzatok, még a falikárpit készítés is az újra felfedezett művészeti ágak közé tartozott, melyet újszerű, autentikus, egymásba áttűnő terek és háromdimenziós enteriőrök jellemeztek.

Marika művészi alkotómunkáját az egész országban és világszerte is elismerték, bekerült az ipar- és

Marika v lastnoročno izdelani poročni obleki v Ljubljani, 1981. / Marika a saját kezüleg készített esküvői ruhában Ljubljanában, 1981-ben. / Marika in her self-made wedding dress in Ljubljana, 1981.

trajni v München enako zavzeto dela, ustvarja, razstavlja; le kostumografsko-scenografski angažmaji za gledališča, festivale in televizijo so razumljivo redkejši, saj terjajo skupinsko delo in večmesečno bivanje na nekem mestu, kar je bilo v novih okoliščinah težko usklajevati. V to obdobje sodi tudi njeno prvo sodelovanje pri filmu, to je Twilight Time v produkciji MGMUnited Artists-Center film v režiji Gorana Paskaljavića in s Karlom Maldenom v glavni vlogi leta 1982. Med triletnim bivanjem v Ljubljani se utrdijo in razširijo stiki s slovenskimi kolegi in Marika tudi v 80. letih samostojno razstavlja tako v domači Lendavi kot Ljubljani, Zagrebu in Münchnu, sodeluje pri gledaliških projektih v ljubljanskih gledališčih Glej in Šentjakobskem gledališču ter na številnih skupinskih, bienalnih, tematskih domačih in mednarodnih razstavah tapiserij. Ključni in zanimivi sta predvsem razstavi tapiserij v ljubljanski Mali galeriji leta 1982 in v zagrebški Galeriji Karas leta 1983; istega leta v Klubu

kárpitművészek nemzetközi élvonalába. Autentikus művésszé vált, aki szuverén módon nyilvánul meg a szakmai, kritikai és populáris környezetben is. Nyitott és játékos egyénisége révén ideális munkatárs a színházi, filmes és televíziós munkákban, élénk és termékeny véleménycseréket és művészeti vitákat kezdeményez, számos jelentős, innovatív projekt megvalósításához járul hozzá. Az alkotók, előadások, fesztiválok, produkciók – túl a különböző korszakokon, stílusokon és politikai rendszereken – elnyerték és megőrizték ikonikus státuszukat. Ez mindenképp az érdekes és tehetséges emberek izgalmas kora volt, melybe Danč Marika szervesen beletartozott – nem csak hivatásában, de magánéletében is. 1979 végén barátai – a grafikus, ipari formatervező és fényképész Željko Borčić valamint amerikai felesége – születésnapi buliján ismerkedett meg amerikai barátjukkal, aki Ljubljanában dolgozott, és magánemberként vagy üzleti célból gyakran járt Zágrábba is. Marika ekkoriban rendkívül elfoglalt volt, számos művészi projekten és asszisztensi feladaton dolgozott egyidejűleg, s emellett tanított, kiállításokat szervezett, dolgozott a televízióban, fesztiválokon és színházakban, miközben önmagát semmiképp sem látta romantikus szerelmi történetek hősnőjeként, mivel azok elszívják az ember energiáját. Tom Roth elbűvölő közvetlensége és gáláns, kitartó udvarlása elnyerte jutalmát: 1981 júniusában összeházasodtak. Ahogy Marika több interjúban is elmondta, a szerelem levette lábáról, ám ezt később sohasem bánta meg. Minden kreatív, tevékeny nő életében eljön egy pillanat, amikor olyan sorsfordító döntést kell hoznia, melynek hosszútávú követkeményei lesznek. A lelkesedés eloszlatta Marika kételyeit. Pár évre Ljubljanába költözött, majd aztán hosszú időre Münchenbe, miközben ugyanolyan elkötelezetten dolgozott, alkotott és állította ki sorra műveit; csak a színházak, fesztiválok és televízió számára készített jelmez- és díszlettervezési munkái ritkultak meg érthető okokból, hiszen ezek csapatmunkát és többhónapos egyhelyben való tartózkodást igényelnek, ami az új körülmények között nehezen volt kivitelezhető. Ebben az időszakban (1982) kapta első filmes megbízását is a MGM-United Artists-Center film Twilight Time című produkciójában, melyet Goran Paskaljević rendezett és Karl Malden volt a főszereplője. Hároméves ljubljanai tartózkodása alatt megerősödött és elmélyült a szlovén kollégákkal való kapcsolata.

Med tkanjem leta 1983. / Szövés közben 1983-ban. / Marika weaving, 1983.

kulturnih in znanstvenih delavcev v Ljubljani na povabilo Zorana Kržišnika razstavlja serijo del, sprva le kostumografskih skic, ki jih je – vedno metodološko konsistentna in disciplinirana – izvedla v kombinaciji risbe in makrameja. Nastala je filigransko dovršena, vizualno in izvedbeno izjemna serija 28 slik. Istega leta ima tudi prvo veliko pregledno razstavo v rodni Lendavi, kar ji kljub izjemnim uspehom v državnem merilu zelo veliko pomeni. Lendava ostaja v njenem srcu čustvena stalnica. Med bivanjem v Ljubljani se poglobijo ter postanejo družinska in življenjska tudi prijateljstva s stanovskima kolegoma Jožetom Ciuho in Tomažem Kržišnikom ter njunima soprogama Radmilo Ciuha in Majo Kržišnik, kot tudi z umetnostnim zgodovinarjem Zoranom Kržišnikom in njegovo soprogo Marušo Stupica. Iz plodnega ustvarjalnega, razstavnega in tudi zasebnega sodelovanja, ki se nadaljuje tudi po selitvi v München, ostane mnogo čudovitih spominov. Marika ima v tem času za sabo že deset let plodnega kostumografskega dela pri 40 projektih v gledališču, televizijskih dramah in filmih ter festivalskih izvedbah oper in baletov, ki sodijo med njene najljubše projekte, saj je imela pri njih več kreativne svobode – tako pri klasični kostumografij iz sešitih kostumov kot pri kostumih v tehniki makrameja, kar je imelo pri nekaterih projektih izjemen odziv tudi v povsem laičnih krogih. Selitev v München leta 1983 pomeni pomembno prelomnico, ki popolnoma spremeni Marikin način življenja. V vseh prejšnjih okoljih je imela prijatelje, kolege, znance, sodelavce; veliko druženj, pogovorov in

Marika még a 80-as években is ugyanúgy önálló kiállításokat rendez szülővárosában, Lendván, akárcsak Ljubljanában, Zágrábban és Münchenben, közreműködik a ljubljanai Glej Színház és a Šentjakobi Színház előadásainak létrehozásában, illetve számtalan csoportos, biennálés, tematikus hazai és nemzetközi falikárpit-kiállításon vesz részt. Legjelentősebb és legizgalmasabb kiállítása az 1982-ben a ljubljanai Mala Galériában és az 1983-ban a zágrábi Karas Galériában rendezett falikárpit-kiállítás; ugyanebben az évben Zoran Kržišnik meghívására a ljubljanai Kulturális és Tudományos Dolgozók Klubjában állítja ki egy sor művét, először csak jelmeztervezői vázlatait, melyeket – módszertanilag mindig konzisztensen és fegyelmezetten – rajz és makramé kombinációjaként készített el. Így jött létre a 28 képből álló, a filigrán ezüstékszerek módjára aprólékosan kidolgozott, vizuálisan és kivitelezésében egyedülálló sorozat. Ugyanebben az évben megrendezi első nagy retrospektív kiállítását szülővárosában, Lendván, ami hatalmas országos sikere mellett neki magának is sokat jelent. Lendva a szívében örökre érzelmi állócsillag marad. Ljubljanai tartózkodása idején elmélyül, sőt életre szóló, családok közötti barátsággá alakul a Jože Ciuha és Tomaž Kržišnik festőkkel, Zoran Kržišnik művészettörténésszel valamint feleségeikkel Radmila Ciuha, Maja Kržišnik és Maruša Stupica meglévő kapcsolata. Sok csodás emléke maradt termékeny alkotói és kiállításszervezői együttműködésükről, ami Münchenbe költözése után is folytatódott, és arra is szívesen emlékezett vissza, hogy a magánéletben is kölcsönösen támogatták egymást.

Z Jožetom Ciuho na terasi družine Roth v Münchnu, 1984. / Jože Ciuha-val a Roth család müncheni házának teraszán, 1984-ben. / With Jože Ciuha on the terrace of the Roth family’s home - Munich, 1984.

Marika, Sándor Szúnyogh in Breda Ilich-Klančnik na odprtju samostojne razstave na lendavskem gradu, 1983. / Önálló kiállításának megnyitóján 1983-ban a lendvai várban Szúnyogh Sándor és Breda Ilich-Klančnik társaságában. / Marika with Sándor Szúnyogh and Breda Ilich-Klančnik at the opening of her solo exhibition at the Lendava Castle, 1983.

sodelovanja – praznina tujega mesta je bila zato toliko bolj travmatična in frustrirajoča, to pa je, kot mnogokrat dotlej, reševala z umetnostjo. Številne galerije in muzeji so ji ponudili zatočišče, začelo se je tudi obdobje mnogih potovanj po vsem svetu, ki so ob študioznih pripravah vedno pomenila izjemen vir navdiha, motivacije in vitalnega vzgiba za ustvarjanje ter potrditev njenih življenjskih nazorov o veličastnosti narave v mnogoterih različicah – tako tiste nedotaknjene kot tiste kultivirane. Tudi potovanj se je Marika lotila poglobljeno dosledno in prinesla na stotine fotografij z motivi narave. Med najimpresivnejšimi vtisi so bili tisti iz Japonske, ki jo je očarala v vseh pogledih. Še posebno drevo ginko s svojo ne le vizualno, ampak tudi mitološko simboliko, pa tudi z neverjetno trdoživostjo – živo bitje, ki je edino preživelo posledice jedrskega bombardiranja. Drevesa ostajajo ves čas njen fokus, tako v vsakdanjem doživljajskem kot ustvarjalnem svetu. Odkritemu navdušenju nad spoznavanjem sveta je sledilo še pomembnejše – rojstvo hčerke Sarah leta 1986 in rojstvo sina Andyja leta 1987. Vsi presežniki o njeni

Ekkoriban Marika már tízéves termékeny jelmeztervezői munkásságot tudhatott maga mögött, melyet 40 projekt fémjelzett: színházi előadások, televíziós drámák és filmek, fesztiválokon bemutatott operák és balettek. Az operák és balettek egyébként a legkedvesebb munkái közé tartoztak, hisz tervezésük során nagyobb alkotói szabadságot élvezett – a hat jelmezből álló klasszikus jelmeztervezés során ugyanúgy, mint a makramé technikával készült jelmezeknél, melyek esetenként még a teljesen laikus nézők körében is hatalmas sikert arattak. Marika életében fontos fordulópont volt 1983-ban a Münchenbe való költözés, ami teljesen megváltoztatta életmódját. Korábban mindenütt barátok, kollégák, ismerősök, munkatársak vették körül, rengeteg baráti találkozón és beszélgetésen vett részt és sokakkal működött együtt, ezért az idegen város traumatizáló és frusztráló ürességét, amit – ahogy máskor is gyakran – a művészet segítségével töltötte be. Számos galéria és múzeum ajánlotta fel, hogy „menedéket” nyújt neki, befogadja műveit. Ekkor kezdődött meg számára a távoli utazások korszaka, melyek a körültekintő előkészületeknek köszönhetően mindig az ihlet, a motiváció és az alkotói lendület rendkívüli forrását jelentették, és megerősítették az – érintetlen vagy humanizált – természet sokszínűségének nagyszerűségéről szóló meggyőződésében. Marika utazásaira is alaposan és következetesen készült fel és többszáz, természeti motívumokat ábrázoló fényképpel tért haza róluk. A legimpresszívebb élményeket Japánban élte át, amely minden tekintetben elvarázsolta. Különösen a páfrányfenyő volt rá nagy hatással, annak nemcsak

Med ustvarjanjem na 19. mednarodni likovni koloniji v Lendavi, 1991. / Alkotás közben a XIX. Lendvai Nemzetközi Művésztelepen, 1991-ben. / The artist at work at the 19th International Fine Arts Colony Lendava, 1991.

Družina Roth: Marika, mož Tom, hčerka Sarah in sin Andy v münchenski hiši, 1992. / A Roth család: Marika, férje Tom, lányuk Sarah és fiúk Andy müncheni házukban, 1992-ben. / The Roth family: Marika, husband Tom, daughter Sarah and son Andy in their Munich home, 1992.

ustvarjalnosti, entuziazmu, bravuroznih izvedbah in predanosti so se odtlej še bolj poudarjeno izrazili v novem projektu, novi vlogi, ki se ji Marika posveti z vso svojo značajsko predanostjo in zavzetostjo. Njeni najpomembnejši in najboljši umetniški deli, kot pravi sama, sta zapolnili in nadomestili vse, kar je pustila za sabo. Od takrat dela manj intenzivno, a klub temu so s projekti in novimi ustvarjalnimi smernicami zapolnjena tudi 90. leta, saj kljub odraščajočima otrokoma veliko razstavlja in uspešno prodaja v Münchnu, Ljubljani, Piranu, na Bledu, v Novem mestu ter znova tudi doma. Leta 1995 z veliko pregledno razstavo v Galeriji Murska Sobota in v lendavskem hotelu Elizabeta, ki v tistem času postaja nov zanimiv razstavni prostor. Enako intenzivno kot v preteklih desetletjih skupinsko razstavlja tapiserije v Italiji, ZDA, Sloveniji, na Madžarskem in Hrvaškem, vedno čustvena pa so zanjo vračanja na lendavske mednarodne likovne kolonije ter skupinske razstave lendavskih in pomurskih umetnikov. Potrditev sijajnega ustvarjalnega opusa in kreativnega dometa je uvrstitev Marike Danč-Roth v Enciklopedijo hrvaške umetnosti (Enciklopedija hrvatske umijetnosti, Leksikografski zavod Miroslava Krleže, Zagreb 1995), kar je domet, ki so ga po priporočilih in najstrožjih kriterijih komisij deležni le izjemni ustvarjalci. V tem času nastane tudi temeljni premik v tehniki izražanja, ki preide iz tapiserije v kombinirano tehniko risbe in tekstilnega reliefa – v tehniko makrameja. Med mnogimi potovanji leta 1992 na Havajih namreč

vizuális, de mitológiai szimbolikája is, és hihetetlen szívóssága, hisz ez az egyetlen élőlény, amely túlélte az atombomba robbanását. A fák egész életében a figyelme központjában voltak, mindennapi életében ugyanúgy, mint alkotásaiban. A világ fölfedezése iránti elragadtatott lelkesedését egy még fontosabb esemény követte – 1986-ban megszületett Sarah lánya, majd 1987-ben Andy fia. Páratlan alkotóereje, lelkesedése, szakmai bravúrja és odaadása új szerepében is megnyilvánult, melynek Marika a rá jellemző tökéletes odaadással szentelte magát. Ahogy maga is mondja, e két legjelentősebb és legjobb műve minden addigi űrt betöltött és helyettesítette, amit maga mögött hagyott. Bár ettől kezdve kevésbé intenzíven dolgozik, a 90-es években még így is sok projektben vesz részt és új művészi irányzatokkal ismerkedik. Cseperedő gyermekei mellett sok kiállítása van és számos művét értékesíti Münchenben, Ljubljanában, Piranban, Bleden, Novo mestoban és otthon is. 1995-ben retrospektív kiállítása nyílik a Muraszombati Galériában és a lendvai Elizabet Hotelban, amely ekkoriban válik új, izgalmas kiállítótérré. A korábbi évtizedekhez hasonlóan gyakran vesz részt csoportos falikárpit kiállításokon Olaszországban, az USA-ban, Szlovéniában, Magyarországon és Horvátországban, és érzelmileg mindig megérintik a Lendvai Nemzetközi Művésztelepre való visszatérések, valamint a lendvai és muravidéki művészek csoportos kiállításai. Danč-Roth Marika nagyszerű alkotói opuszát és kreativitását igazolja, hogy bekerült a Horvát Művészet Enciklopédiájába (Enciklopedija hrvatske umijetnosti, Leksikografski zavod Miroslava Krleže, Zagreb 1995), ami olyan dicsőség, melyben csak kivételes, az enciklopédiát összeállító bizottság véleménye szerint a szigorú kritériumoknak megfelelő művészek részesülnek. Ebben az időszakban egy alapvető változás történik kifejezési technikájában: a falikárpit felől elmozdul a rajz és makramé technikával készített textil-relief kombináció felé. 1992-ben tett számos utazásai egyikén, a Hawaii-szigeten ugyanis először látott banyánfát (indiai füge), ami lenyűgözte és sok szempontból meghatározta alkotói látásmódját. Ez a sokrétű szimbolikát magában hordozó fa – melyet azután sok ázsiai országban és az USA számos területén (Florida, Los Angeles, New Orleans) is látott – domináns képzőművészeti témájává válik. Ez a különleges fa, melynek léggyökerei fentről lefelé nőnek és elképesztő vizuális konfigurációt

Na odprtju samostojne razstave v Hotelu Elizabeta (danes Cubis) v Lendavi, 1995. Z leve proti desni: umetnostni zgodovinar Franc Obal, Marika, umetnik Štefan Galič in direktor hotela Milorad Sakač. / Önálló kiállításának megnyitóján a lendvai Elizabeta Szállóban (ma Hotel Cubis), 1995-ben. Balról jobbra: Franc Obal művészettörténész, Marika, Gálics István grafikusművész és a szálloda igazgatója, Milorad Sakač. / At her solo exhibition in Lendava’s Hotel Elizabeta (today Cubis), 1995. Left to right: art historian Franc Obal, Marika, artist Štefan Galič, and hotel director Milorad Sakač.

prvič vidi drevo banjanovec, ki jo fascinira in v mnogočem opredeli esenco njene ustvarjalne konfiguracije. Drevo, ki ga nato videva še v mnogih azijskih deželah ter številnih predelih ZDA (Florida, Los Angeles, New Orleans) začne prevladovati kot likovna tema, ki nosi v sebi mnogoplastno simboliko. Posebno drevo z zračnimi koreninami, ki rastejo od zgoraj navzdol in tvorijo osupljivo vizualno konfiguracijo, je Mariko povsem očaralo in jo popeljalo v novo izrazno smer, kjer je kombinirala svoji dve primarni ljubezni, risanje in delo z nitjo. Ta je pretežno naravna, iz svile in bombaža, zlata ali srebrna. Reliefno izstopajoče korenine se dvigujejo iz dvodimenzionalne površine in se bohotijo onkraj okvirjev danega formata, odslikavajoč pravo naravo drevesa, ki je ta njen novi izrazni način navdihnilo.

Na časovnici življenja in ustvarjalnega loka so tudi padci in praznine. Tektonske spremembe pogosto spodnesejo tla pod nogami, zazijajo prazni prostori in prepadi, a Marika jih s svojo neusahljivo življenjsko voljo zagrizeno in vztrajno premaguje. V izgubljenosti

alkotnak, teljesen elvarázsolta Marikát és egy új kifejezési formára ösztönözte, melyben két legfőbb kedvencét kombinálta: a rajzot és a fonallal való munkát.

A fonal többnyire természetes eredetű, selyem vagy pamut, itt-ott arany vagy ezüst színű szálakkal átszőve.

A domborzatként előtüremkedő gyökerek kiemelkednek a kétdimenziós felületből és az adott forma keretén kívül tekeregnek, leképezvén a fa valódi természetét, ami ezt az új kifejezési formát megihlette.

Az élet és az alkotói pálya idővonalán akadnak bukások és hullámvölgyek is. A tektonikus változások gyakran kihúzzák az ember lába alól a talajt, tátongó űrt és szakadékot hagyva maguk után, Marika azonban kiapadhatatlan életkedvének köszönhetően rendre makacsul legyőzte e nehézségeket. Az elveszettség érzése és a csalódás ellen – mint már annyiszor – a fákban, a természetben és a művészetben talált vígaszra és menedékre. A mindig nála lévő ceruzának és vázlatfüzetnek, s mindenekelőtt a fáknak ekkoriban döntő

Marika na odprtju razstave v galeriji ULUPUH-a z umetnostno zgodovinarko Marino Baričević v Zagrebu, 1992. / Kiállításmegnyitón Marina Baričević művészettörténésszel a zágrábi ULUPUH Galériában, 1992-ben. / Art historian Marina Baričević and Marika at the opening of her solo exhibition in the ULUPUH gallery in Zagreb, 1992.

Z otrokoma – hčerko Sarah in sinom Andyjem v pariškem Louvru leta 1996. / Lányával Sarahval és fiával Andyvel 1996-ban a párizsi Louvre-ban. / In Paris with daughter Sarah and son Andy at the Louvre in 1996.

in razočaranju je, kot že tolikokrat, našla zatočišče in tolažbo v drevesih, naravi nasploh in umetnosti. Vedno prisotna svinčnik in skicirka sta bila tokrat odločilnega terapevtskega značaja, predvsem pa so bila to drevesa. Motiv in fascinacija, ki se pri Mariki prelivata skozi vse življenje, sta tokrat dobila poseben naboj. Na sprehodih v naravi je ob opazovanju gozda in dreves začutila slutnjo sporočila o preživetju, upanju, pogumu. Nastala je izjemna serija tankočutnih izpovedi s svinčnikom na papirju v malih formatih, ki se jih je skozi leta nabralo več kot 3000. Ne le v intimnih ustvarjalnih izpovedih, tudi poklicno se vrne k svoji prvinski ljubezni, tehniki, v kateri je bravurozna in mojstrska – k risbi s svinčnikom. Stalnemu motivu drevesu se naročniško pridužijo predvsem portreti, ki jih je v prvem desetletju 21. stoletja izrisala več kot 100, ob njih teče pedagoško delo s številnimi tečaji, seminarji. Od leta 2000 se v občutno spremenjenih družinskih in s tem življenjskih okoliščinah Marika v naslednjem desetletju in pol posveča predvsem pedagoškemu delu na Volkshochschule v Münchnu (od leta 2001) ter projektnemu delu pri gledaliških in filmskih projektih. Volkshochschule je bolj razvejena in kompleksnejša različica naših ljudskih univerz, tam je Marika poučevala številne zvrsti ustvarjalnega izražanja ter različne dekoratersko- oblikovne tehnike in znanja. Med najpopularnejše tečaje so sodili začetni in nadaljevalni tečaji risanja, tematski risarski tečaji naravnih form, korenin in dreves, cvetličnih motivov v tehniki akvarela, modnega risanja in risanja figur, risanje glave in telesa (korpusa), pogosti so bili tečaji praktičnih znanj uokvirjanja, vstavljanja paspartujev, razstavljanja/postavitve slik ali fotografij. Marika je skozi izobraževanja in tečaje številne dijake pripravljala za študij oziroma sprejemne izpite na likovne šole in akademije, nekatere učence je spremljala in mentorirala več let, tudi do deset. Med zanimive projekte sodi sodelovanje pri filmu Trije mušketirji (The Three Musketeers) z Orlandom Bloomom in Millo Jovovich v glavnih vlogah ter pri filmu König Ludvig II

Leta 2009 se na pobudo in povabilo kolegice, münchenske kostumografinje Karole von Klier, začne večletno sodelovanje pri projektu v kraju Oberammergau, ki slovi po uprizarjanju pasijonskih iger (Passionspiele). Te veljajo za enega najpomembnejših kulturnih dogodkov v Nemčiji, na sporedu so vsako desetletje, običaj pa sega v sredino leta 1634, ko je med tridesetletno vojno

jelentőségű terápiás hatása volt rá. A motiváltság és az elragadtatás, ami Marika egész életében jelen volt, ekkor különleges jelentőséget kapott. A természetben tett sétái alkalmával, az erdő és a fák megfigyelése során megsejtett valamit a túlélésről, a reményről és a bátorságról. Ekkor keletkezett az a rendkívül kifinomult, kisalakú papírra ceruzával rajzolt vallomások sorozata, melyekből az idők során több mint 3.000 gyűlt össze.

Nemcsak intim alkotói vallomásokban, hanem szakmailag is visszatér elsődleges szerelméhez, ahhoz a technikához, melyben briliáns és mesteri: a ceruzarajzhoz. Állandó famotívumához elsősorban a megrendelők által kért portrék társultak, melyekből a XXI. század első évtizedében több mint 100-at rajzolt. Emellett számtalan tanfolyam és szeminárium keretében folytatta tanári munkáját. 2000-től fogva nagymértékben megváltoztak Marika családi és életkörülményei, ezért a következő másfél évtizedben (2001-től) elsősorban a müncheni Népfőiskolán (Volkshochschule) való tanításnak szentelte magát, valamint színházi és filmes projektekben közreműködött. A német Népfőiskola a szlovén Népfőiskola szerteágazóbb és komplexebb változata. Marika itt a művészi kifejezés számos fajtáját és különböző dekorációs-formázó technikákat tanított. Legnépszerűbb tanfolyamai közé tartozott a kezdő és haladó rajztanfolyam, a természeti formák, gyökerek és fák, virágmotívumok tematikus rajzolása akvarell technikával, a divatrajz és az alakrajzolás, az emberi fej és test (korpusz) rajzolása. Gyakran vezetett gyakorlati

Na odprtju Marikine razstave v Galeriji Bevisa v Vili Bled, 1998. Levo od umetnice stoji prof. dr. Nace Šumi. / Marika kiállításmegnyitója a Vila Bledben található Bevisa Galériában, 1998-ban. A művésznőtől balra prof. dr. Nace Šumi áll. / At the opening of her exhibition at Bevisa Gallery, Vila Bled, 1998. Standing to the artist’s left is Professor Dr. Nace Šumi.

veliko ljudi umrlo zaradi kuge, prebivalci mesta pa so se zaobljubili, da bodo vsakih deset let uprizorili Jezusov pasijon, če Bog epidemijo odpravi. Izročilo pravi, da po tistem kuga v mestu ni več terjala smrtnih žrtev. Tudi v svetovnem merilu znani oberammagauski pasijon med desetletnimi intervali na oder postavi manjše produkcije s pretežno biblično obarvanimi vsebinami na sicer največji odprti sceni v Evropi. Organizacijsko in izvedbeno orjaški gledališki projekt je v svoji impozantni vizualni prezentaciji vedno privabljal številno občinstvo z vsega sveta (zadnjih nekaj desetletij se zvrsti pol milijona obiskovalcev) in vsakič tudi najbolj eminentne goste svojega časa, med katerimi so predsedniki držav in vlad, kronane glave, škofi, kardinali in bodoči papeži, skladatelji in umetniki, kot so Richard Wagner, Richard Strauss, Rabindranath Tagore, Franz Liszt, J. P. Sartre, Simone Beauvoir … Načini uprizarjanja in umetniški pristopi so se skozi stoletja spreminjali, leto 1990 pa je veljalo za eno od generacijsko prelomnih in umetniškovsebinsko reformnih. Režijo, pravzaprav koncept izvedbe, prevzame Christian Stückl in v sodelovanju s kostumografom Stefanom Hagenauerjem ustvarita posodobljeno različico. Na odru lahko nastopijo izključno krajani Oberammagaua in leta 2000 jih je bilo že več kot 2500. 100-članski orkester, zbor ter številno tehnično in izvedbeno osebje predstavo pripravlja več kot šest mesecev. Marika Danč-Roth je bila del kostumografske skupine od leta 2009, zadolžena za obdelavo kostumov, kar je pomenilo tudi do 4500 različnih kosov za predstavo. Marika je del ekipe več kot 20 šivilj in številnega operativnega osebja, ki šteje več sto članov ter skrbi za pripravo in obdelavo kostumov, pomerjanje in usklajevanje, kjer spet pridejo do izraza Marikina doslednost, natančnost in poznavanje materialov, njihovih lastnosti, kemičnih reakcij, s katerimi so materiale postarali, umazali, predelali. Z izjemnim poznavanjem materialov in kemičnih postopkov patiniranja, beljenja, poliranja, impregniranja, glaziranja, kaširanja, koloriranja in peskanja se je Marika znova izkazala kot nepogrešljivi in ključni del izvedbe. Pri projektu je sodelovala do upokojitve in selitve v Lendavo leta 2015.

Marika Danč-Roth je od začetka hodila po (samo) svoji poti, zlahka preskakujoč narodnostne, malo- in velikomestne meje in omejitve. Polnokrvno in samozavestno je bila vpeta v čas in prostor druge polovice 20. stoletja nekdanje Jugoslavije, kasneje Slovenije, Hrvaške in Nemčije. Njena značaj in talent sta ji od -

tudást adó tanfolyamokat a keretezésről, a paszpartuk készítéséről, a képek és fényképek kiállításáról/elhelyezéséről. Marika az oktatásokon és tanfolyamokon számtalan diákot készített fel a képzőművészeti iskolák és akadémiák felvételi vizsgájára, illetve az ottani tanulmányokra, néhány tanítványát pedig több éven keresztül – akár tíz évig is – figyelemmel kísérte és mentorálta. Érdekes projektjei közé tartozik az Orlando Bloom és Milla Jovovich főszereplésével készült Három testőr (The Three Musketeers) és a II. Lajos bajor király című film. 2009-ben Karole von Klier müncheni jelmeztervező kolleginája ösztönzésére és meghívására csatlakozik az Oberammergauban rendezett híres Passiójátékok (Passionspiele) többéves projektjéhez. Ez az egyik legjelentősebb németországi kulturális esemény, melyet tízévenként rendeznek meg. Az első előadást 1634-ben tartották, amikor a harmincéves háború alatt rengeteg ember halt meg pestisben, és a falu lakosai fogadalmat tettek, hogy tízévenként előadják Jézus szenvedéstörténetét, ha az Isten megkíméli őket a pestistől. A szájhagyomány szerint ezután a pestis nem szedett több áldozatot a faluban.

A tízévente megrendezett világhírű oberammergaui Passió több kisebb, többnyire bibliai témájú produkciót is bemutat Európa legnagyobb szabadtéri színpadán. A szervezés és előadás szempontjából gigantikus színházi projekt impozáns vizuális megjelenésével mindig hatalmas tömegeket vonz az egész világból (az utóbbi néhány évtizedben félmillió látogatót), akik között a korabeli legeminensebb személyiségek is gyakran megjelentek: államfők és miniszterelnökök, koronás fők, püspökök, kardinálisok és leendő pápák, zeneszerzők és művészek, mint Richard Wagner, Richard Strauss, Rabindranath Tagore, Liszt Ferenc, Jean-Paul Sartre, Simone de Beauvoir … Az előadás módja és a művészi megközelítés az évszázadok során változott, a 1990. év generációs szempontból korszakhatárnak, művészi-tartalmi szempontból pedig reformévnek számított. Ekkor Christian Stückl lett az előadás koncepcióját meghatározó rendező, aki Stefan Hagenauer jelmeztervezővel együtt létrehozta a passiójáték modern változatát. 2000 óta a színpadon kizárólag Oberammergau lakosai léphetnek fel, akik akkor már több mint 2.500-an voltak. A 100 tagú zenekar, a kórus, valamint a számtalan technikus és a kivitelező személyzet több mint hat hónapig készítette elő az előadást. Danč-Roth Marika 2009-ben csatlako -

pirala vrata v signifikantne svetove, kjer je veljala za priljubljeno kolegico, zanesljivo sodelavko ter izjemno ustvarjalko mnogih talentov in znanj. Njena dela so v zasebnih zbirkah v ZDA, Nemčiji, Sloveniji, na Japonskem in Hrvaškem.

Ves čas pa je bila razstavno in osebno povezana z Lendavo, ki ostaja njen miselni, čustveni in ustvarjalni življenjski prostor. Po vrnitvi so bile njene misli usmerjene v mirno upokojensko življenje in lagodno ustvarjanje, a so jih preglasila konkretnejša dela okrog hiše in na vrtu, vpeta pa ostaja tudi v vse umetniške dogodke – od pedagoškega dela na koloniji LindArt ter skupinskih razstav in kolonij do urejanja obsežne fotodokumentacije, gradiva, knjig in umetniških del. Hči Sarah živi v Los Angelesu, sin Andy v Münchnu. Povezujejo jih močne in tesne čustvene vezi, ki Mariki lajšajo občutek praznine; moderne telekomunikacijske možnosti ji pri tem znatno pomagajo. Hčerka in sin sta blagega, kultiviranega in humanega značaja, to pa je samo še eden – kronski dokaz, da se je Marika vseh stvari v življenju lotevala in jih izpeljala vrhunsko in zavidljivo brezhibno.

zott a jelmeztervezői csapathoz, feladata az előadásban szereplő jelmezek elkészítése volt, ami akár 4.500 különböző ruhadarabot is jelenthetett. Marika a több mint 20 varrónőből és többszáz tagú, a jelmezek elkészítéséért, próbájáért és összehangolásáért felelős operatív személyzetből álló csapat tagja volt, ezért újra előtérbe került következetessége, precizitása, az anyagok és tulajdonságaik ismerete, a textilek öregítése, beszennyezése, átalakítása során használt vegyi anyagok és azok reakciónak ismerete. Rendkívüli anyagismeretének, valamint a patinázás, fehérítés, polírozás, impregnálás, fényezés, kasírozás, kolorizáció és homokfúvás eljárása ismeretének köszönhetően Marika ismét a kivitelezési munkálatok nélkülözhetetlen, kulcsfontosságú szereplőjévé vált. A Passiójátékok előkészítésében 2015-ös nyugdíjazásáig vett részt, amikoris Lendvába költözött. Danč-Roth Marika a kezdetektől fogva saját útját járta, könnyedén átlépve a nemzetiségi, kis- és nagyvárosi korlátokon és határokon. Energikus és öntudatos személyiségként volt jelen a XX. század második felében az egykori Jugoszláviában, majd Szlovéniában, Horvátországban és Németországban. Személyisége és tehetsége megnyitotta előtte a kaput a nagyvilágba, ahol közkedvelt kolléganőként, megbízható munkatársként és nagytudású, sokféle tehetséggel megáldott, rendkívüli művészként tartották számon. Művei magángyűjteményekben találhatók az USAban, Németországban, Szlovéniában, Japánban és Horvátországban. Ugyanakkor kiállításain keresztül és személyében is egész életében szorosan kötődött Lendvához, amely gondolati, érzelmi és művészi élettere maradt. Hazatérése után békés nyugdíjas életet szeretett volna élni és nyugodtan alkotni, a konkrét házkörüli és kerti munkák azonban eltérítették ettől: részt vesz minden művészeti eseményen – a LindArt művésztelepen való tanítástól kezdve a csoportos kiállításokon és művésztelepeken át a terjedelmes fotódokumentáció, az anyagok, könyvek és műalkotások rendszerezéséig. Sarah lánya Los Angelesben él, Andy fia pedig Münchenben. Erős és szoros érzelmi szálak kötik őket öszsze, melyek enyhítik Marika hiányérzetét; a modern telekommunikációs lehetőségek ebben is sokat segítenek. Lánya és fia kedves, kulturált, segítőkész személyiség, ami még egy fontos bizonyíték arra, hogy minden, amibe Marika életében belevágott, azt csodálatosan, irigylésre méltó tökéletességgel vitte véghez.

Ob drevesu Ficus macrophylla v Beverly Hillsu. Los Angeles, 2018. / Nagylevelű fikusszal Beverly Hillsben, Los Angeles, 2018-ban. / Next to the Moreton Bay Fig in Beverly Hills, Los Angeles, 2018.

Tanja Šimonka

A vividly woven life story

Having been born in 1950 in postwar Lendava meant for Marika Danč that she began her life among remnants of an ancient and rich bourgeois era and was, at the same time, on the threshold of fresh prospects promised by a new land of new people. Her family, consisting of father, Viljem, a private tailor, mother, Marija, and two years younger brother, Viljem, lived by old world standards. Educated in Budapest, Zagreb and Vienna, the sartor of tailcoats and other more demanding products earned a decent living for his family; in time they bought a house and lived on the first floor of one of the old town’s most imposing buildings that once housed the overseer of the (Eszterházy) Count’s estates and later served as the forestry administration headquarters.

Marika attended primary school in Lendava’s castle; she was recognized by teachers and classmates alike for her fondness of drawing. She enjoyed piano lessons in the newly established music school and was mournful when financial difficulties forced her mother to sell their piano. Marika only vaguely recalls her father’s successful tailor shop with its apprentices and customers. Her father died in 1964 after many years of illness and operations. At a time when society did not support private trades, the family received neither the income nor the benefits that, in principal, children and families should have been entitled to under such circumstances, so her mother soon took a job in the growing INDIP company. Even though her emotions were divided after her father’s death, the unenviable situation of her family did not diminish Marika’s unwavering determination to go to an art-oriented high school.

Youthful energy and great enthusiasm convinced her that she would succeed. Finding strength in her unfailing desire for life, she felt destined to take a big step

into the unknown. The Zagreb Secondary School of Applied Arts was considered the best in the former country [t/n: Yugoslavia], but she was dubious about making it through the entrance exams because of the language.

Her bravery at the age of 14 in traveling alone for the first time to Ljubljana and then to Zagreb and staying for week-long, multi-faceted entrance exams in each city, foresaw the subsequent decisive steps that always reinforced Marika’s devotion to her initial calling – or to whatever calling she undertook -- which she pursued with spontaneity, authority and resolution. Zagreb, the traditional destination for a higher education, had shaped many of Lendava’s prospective students. Only a chosen few studied in those days, owing not only to talent, knowledge and ability, but also to personality traits. Competence (today we would say emotional intelligence) and a sense of responsibility, along with mental ability and diligence, led to the logical decision to study. Most students in the 1950s and 60s with the slightest desire (and opportunity) for an education had to even attend high school away from home. Those from Lendava predominantly chose between Murska Sobota and Čakovec, although the high school in Varaždin was considered high quality on a wider national scale; still, Zagreb was selected for specialized fields, especially art. Quite a few young people opted for the linguistically closer Vojvodine, where they could continue their education in Hungarian. Studying away from home meant expenditure for the family (scholarships were scarce), but whether to study or not was based predominantly upon the parents’ awareness of what an education contributed to life, regardless of initial sacrifices and often misfortune as well. All the same, it was a time when a professional education of quality, and to a great extent, a degree, meant social and intellectual leaps into a way of life completely different from that of the previous generation,

for the country was making an unimaginable exponential growth, reaching its peak in the 1970s.

When Marika began attending high school in Zagreb in 1965, she lived with relatives and later, through their intervention, with a woman who looked after her strictly and consistently. During her last two school years, she resided with a classmate’s family, who took her under their wings after she had helped their daughter with art objects. She also worked wherever the occasion arose. Overcoming the not-quite-ideal conditions in the 1960s was similar for most students who went away to school. Characters were formed and work habits consolidated, resulting in anticipation and courage. Nothing was (too) difficult because the awareness that their path could only go upward was encouraging. Marika found language barriers surprisingly negligible. After a month of absorption, she quickly embraced Croatian, and it remains one of the many languages in which she fluently speaks, thinks and communicates.

Exuberant and fascinated by the chance to visit galleries, museums and the theater, the big city satiated

Marika’s intellectual and aesthetic appetite. This atmosphere, hitherto foreign to her, was abundantly fulfilling and overwhelming. She formed professional and lasting bonds to which she has remained faithful in one way or another. Once a person becomes infected with the world of theater and art, it becomes a lifelong commitment.

After the first year of the five-year-high school program, and in spite of her initial decision to study painting, Marika selected textile from the numerous art and design majors, and her training in several directions drew her to tapestry, although she was also interested in fashion and textile design. Those early years in the city, surrounded by creative classmates and inspiring professors, confirmed that she had chosen the only conceivable path.

As chance would have it, Jagoda Buić, doyenne of Yugoslavian as well as of world tapestry, visited the student exhibition in Marika’s final high school year. She immediately invited Marika to work with her. They say no coincidences exist – at least that is what we call events that appear to happen in an appropriate order. Both the meeting with her future mentor and the theme of her exhibited tapestry were meaningful and formed life-long connections. Marika’s Willow theme was an association with home, origins, nature, the elemental. The desire to live somewhere else and in another manner does not preclude an attachment to where and whatever you came from. Marika has demonstrated this every step of the way.

The intellectual and emotional breadth of Zagreb left its mark on her. With its atmosphere and institutions, the former country’s most cosmopolitan metropolis significantly influenced the young artist’s views, values and professional and aesthetic parameters. And Zagreb generously welcomed the talented, capable crafts(wo)man and artist with open arms. Marika embraced knowledge and cooperation in perhaps the most creative, overt and, it might even be said, carefree period of a country that has left its cultural impact on all of us. Her intensively productive co-activity in assorted projects began immediately after she finished high school, i.e., even while she attended art classes at the Pedagogical Academy and studied painting at the Academy of Fine Arts, she was working independently and passionately.

While studying at the Pedagogical Academy, Marika began to work unstintingly as assistant and collabo -

Na konju, Sjenica (Srbija), 1974. / Lóháton, Sjenica (Szerbia), 1974-ben. / On horseback, Sjenica (Serbia), 1974.

rator with Jagoda Buić, whose mentorship — not only in a professional sense -- was a major determinant in Marika’s career. After graduating in 1972, she worked for a few years as Jagoda Buić’s full-fledged assistant, which meant traveling and prolonged stays in Paris, Lausanne, Dubrovnik, Split, and of course, Zagreb. Concentrated diligence and zeal were crucial for managing and guiding weavers and coordinating preparatory processes, dyeing, weaving, fashioning, followed by logistics to presentation sites and working with actors, singers, set designers and directors. After creativity, realization and many weeks of physically demanding work came sewing, measuring and completing costumes at performance sites. While assisting Jagoda Buić with costume designs, Marika gained invaluable experience and made acquaintances in key theaters, opera houses and festivals.

From 1970 on, Marika was a constant presence at the Croatian National Theater (CNT) in Split, working for the theater, the opera, the ballet. In her first years with Jagoda Buić, Marika took over and completed costume designs in 1973 for Inga Kostinčar’s role as Aida; at that time, the cult-like Hamlet was performed at the Dubrovnik Summer Festival (1974), directed by Dino Radojević, with Rade Šerbedžija as Hamlet. Simultaneously, independent requests began to come her way. Her consummate ingenuity, diligence, consistency and reliability were clearly evident, and she received special acclaim in Split for Orpheus and Eurydice, the first opera for which she designed the costumes herself. Notwithstanding a general stereotype of disorganized artists, characteristic, but also cultivated qualities, intensified by life’s experiences, are necessary in the creative world, and, in truth, they are quite common. Marika’s approach to work and creativity was based on prodigious studiousness and consistent attention to all stages of preparation, craftsmanship and the coordination of participants in a process — whether in costumology for the theater and television or in other artistic endeavors. The process of creating was followed by production, dyeing, tailoring, cooperating with seamstresses, measuring, finishes, and adaptation to the creative team’s additional efforts, and Marika, with her outstanding originality, was seen as a very reliable and compatible element. She received many offers for independent commissions, especially in Zagreb and at festivals in Split, Osijek, Dubrovnik and Pula. Reviews were exceptional,

audiences enthusiastic, media comments filled with praise. During this period, Marika was involved in many coinciding projects. Alongside her first major theatrical costume assignments, she made her own tapestries, exhibited in solo and group exhibitions, took on teaching jobs and continued to work intensively with Jagoda Buić.

Despite the exciting appeal of such a life, at the initiative of older colleagues, artists, professors, and especially the sculptor and professor at the academy, Branko Ružić, she decided to continue her studies at the Academy of Fine Arts, which was her original wish after high school. She recognized the fact that, because of the work she took on to survive, but primarily due to the possibilities offered in the setting of Jagoda Buić’s mentorship, she had only gone in the direction of art pedagogy, and she had gained invaluable experience for a few years. In 1975, she enrolled in the Academy of Fine Arts in Zagreb and majored in painting.

After her first year, Marika chose Professor Ljubo Ivančić’s class, but the professorship changed when he departed due to illness, so she spent two years in the class of Professor Nikola Reiser, from where she graduated. Their mutual respect grew into a genuine, lifelong friendship and many joint ventures, just as it did with several other professors, most notably, Mladen Veža. Her connection with director, lecturer and translator, Vlado Habunek, was equally important. Owing to his gallant old school style, intellect, polyhistoric

S sodelavci Hrvaškega narodnega gledališča v Zagrebu (HNK Zagreb), 1977. / A zágrábi Horvát Nemzeti Színház (HNK Zagreb) munkatársaival, 1977-ben. / With colleagues of the Croatian National Theater in Zagreb (HNK Zagreb), 1977.

knowledge of the Croatian theatrical scene and mild character, the two kindred spirits developed a special friendship and support.

At the point where most artists are barely entering the field of artistic search and study, Marika was fully involved in creative production and social interactions in prominent cultural circles. The year she enrolled at the Academy of Fine Arts, the architect and designer, Bernardo Bernardi -- former president of the Croatian Association of Fine Artists of Applied Arts (ULUPUH) -opened her first solo exhibition at the Mali lapidarij gallery in Zagreb. Throughout her studies, she actively created, participated in costume design for theaters and television, and independently worked on many projects and commissions. Among her main and most notable enterprises of that time, employed as a freelance costume designer, were her first engagements: for the ballet, Orpheus and Eurydice at the CNT Split in 1973 (choreographed by Miljenko Vikić, once soloist at the CNT Zagreb); the presentation, Good Morning, Thieves, at the Jazavac Theater in Zagreb; the opera, Troubadour (directed by Vlado Habunek, with scenography by Boško Rašica and conducted by Nikša Barez); the Nikola Šubić Zrinski opera (choreographed by Mirko Šparenblek and directed by Vlado Štefančič) at the Pula Arena in 1976 and 1977 – these were among her most prolific years; Dido and Aeneas at the CNT Split (for which she received the Best Costume Design of the Year Award); Ariadne on Naxos at the CNT Zagreb, where critics wrote that the show was a feast for the eyes; the Barber of Seville in the Pula Arena, and The Power of Virtue at the CNT Zagreb. Among Marika’s more interesting collaborations were the Gubec-Beg Rock Opera premiere, performed at the Zagreb Comedy Theater – where her macramé pieces gave rise to a working relationship with the legendary costume designer, Iko Košmrlj; and the Zagreb Histrion theater’s performance of Domagojada. Until her graduation in 1980, she contributed to many excellent and decisive theatrical productions such as Tosca and La Boheme at the CNT Osijek; Invitation to a Castle at the CNT Dubrovnik; Simon Boccanegra at the CNT Split, proclaimed the best opera performance of the 1978 season in Croatia, and according to critics: “An elegant and refined execution, both in tailoring and color, ideally matching the clair-obscure tones, were these Verdi partitur costumes by Marika Danč.” Marika was still a student when she fashioned cos -

tumes for Ladarice, a folklore ensemble; uniforms for the Relay of Youth race in Zagreb; costumes for KUD “Ivan Goran Kovačić”, and the Zagreb Madrigalists. A special chapter in itself consists of her costume-scenographic design projects together with RTV Zagreb for a large number of dramatic, cultural, artistic and entertainment programs that included many legendary directors, like Anton Marti. The atmosphere of gatherings, lunches, correspondence, working on various projects at the same time, conversations with fellow artists, theater personnel and architects pulled her into the epicenter and left her little space for anything other than creating and working.

Theater work is magical. It is a collective workshop for many arts and crafts with people co-creating a marvelous theatrical and living play, spending months of intense processes on it, to bring forth a holistic production of sound, movement, acting, emotion and aesthetics. They say the preview is always a miracle. Marika felt at home in this miraculous world and literally moved to the theater for individual projects, burying herself in 24 hours of labor.

Karola von Klier, Marika, Peer Boysen (HNK Split), 1980.

Alongside her studies and intensive costume design, she busied herself with tapestry. Her unlimited creative urge and readiness to push herself, plus the years she spent as Jagoda Buić’s assistant, very quickly led her on a path of independent self-expression in a complex artistic discipline, where soft contours of (mostly) natural materials required a knowledge of drawing, painting, design, architecture, sculpting, scenography and illustration and, of course, a mastery of the techniques of dyeing and weaving.

In 1975 and again the following year, as part of the country’s purchasing of artworks for galleries, museums and other institutions and public places, two of Marika Danč’s tapestries were bought, one of which was hung in the Museum of Arts and Crafts in Zagreb, the other in Čakovec.

In the second half of the 1970s, Marika served as president of the textile section (tapestry, costume design, fashion) at the Croatian Association of Fine Artists of Applied Arts (ULUPUH), which brings together artists

from all fields of visual and applied arts: set designers; graphics and industrial designers; restorers; ceramic, metal, glass and porcelain artists, and many others. Apart from diverse organizational and professional functions, it is especially committed to issues concerning studios for artists.

Marika remained in close contact with her native Lendava, particularly with her mother, brother and a few childhood friends, who, like herself, were already on study- and other courses of youth. Among those close to her were Lendava’s writer and journalist, Sándor Szúnyogh, and an especially important, vital connection with his colleague, Štefan Galič, later embracing both families until his untimely death. She also maintained contact with the married couple, Ferenc Király and Suzanne Király-Moss, that strengthened after Marika married.

After her husband’s death in 1965, Marika’s mother took a job at the INDIP factory, founded in 1904 by the Hungária Hazai Ernyőgyár Rt. umbrella factory. It experienced many ups and downs in those turbulent times, but began to improve in the early 1960s, thanks to modern business premises and approaches. The company expanded its activities to include knitting, changed its name to INDIP (Umbrella and Knitwear Industry), doubled its number of employees and exported its goods to Western European markets, the USA and Canada.

Between 1971 and 1976, Marika designed a great many sample products and collections for INDIP, with which the company presented itself at fashion trade shows in Ljubljana, Zagreb and Belgrade. From drafts and drawings that she keeps in folders, we see her development from more classical to freer sketches, especially in her exquisitely modern, stylistic and elegant patterns for fashionable pieces of knitwear. Before the days of low-cost products of Asian origin, quality materials were the norm, and textile apparel was made to be worn for decades. A youthful, modern and completely cosmopolitan style that successfully combines everyday usage and elegance, classical canons of aesthetics and modern trends, distinguishes Marika’s creations. The 1970s were a period of high achievements in the former country, too. All types of art dealt successfully with modern movements, tapestry also belonging to a revived artistic discipline, embracing new, authentic dimensions that transitioned into the co-creation of interiors in a spatial, three-dimensional sense.

Marika’s endeavors are acknowledged throughout the country and internationally, placing her on the very Olympus of artistic tapestry design. She developed herself into an authentic artist, prominent in the context of profession, criteria and popularity.

An open and playful character is ideal for working in theatrical, film and television circles; it augments lively and fruitful exchanges of opinion and artistic debate, and above all, the possibility of working on many projects whose quality and importance keep pace with the times. Artists, performances, festivals and productions beyond different periods, styles and political systems acquire and maintain an iconic status. It was an interesting time with interesting people and their creativity, and Marika Danč was an organic part of it, professionally and privately.

Toward the end of 1979 at a birthday party with friend, graphics and industrial designer and photographer, Željko Borčić, and his American wife, Marika met a friend of theirs from the USA, who was employed in Ljubljana but made private and business trips to Zagreb. At that point, Marika was inordinately occupied with several art projects and her position as assistant; she was also teaching, exhibiting, active with television, festivals, theaters, and she never saw herself in a dramatic love story that would deplete her energy. Tom Roth’s charming directness and gallant perseverance led to their marriage in June 1981. As Marika stated in several interviews, love brought her down to

earth, but she never regretted it. At some point, every creative and hard-working woman faces a life-altering decision with far-reaching consequences. Some driving force dispelled Marika’s doubts; with a short move to Ljubljana and then a permanent one to Munich, she worked, created and exhibited with the same eagerness. But costume and scenographic design engagements were understandably rarer, and since they required teamwork and extended stays in other places, that was difficult to carry out in her new surroundings. This period includes her first participation on a film, Twilight Time, produced in 1982 by MGM United Artists, directed by Goran Paskaljavić and starring Karl Malden.

Marika’s three-year stay in Ljubljana allowed her to strengthen and expand contacts with Slovene colleagues; in the 1980s, she exhibited independently in Lendava, Ljubljana, Zagreb and Munich, participated in projects at Ljubljana’s Glej and Šentjakob theaters and in several domestic and international group exhibitions of tapestry. Ljubljana’s Mala galerija in 1982, and Zagreb’s Karas Gallery in 1983 showed her most interesting tapestries. That same year, at the invitation of Zoran Kržišnik, she exhibited a series of works at the Club of Cultural and Scientific Workers in Ljubljana, initially only costume sketches, that – ever methodical and disciplined — she made by combining drawing and macramé. She completed a series of 28 paintings, as refined as filigree, exceptional visually and in their execution. She also had her first large art show in Lendava, which meant a lot to her. For all her outstanding success on a national level, Lendava remains an emotional constant in her heart.

During her stay in Ljubljana, friendships with fellow residents and colleagues like Jože Ciuha, Tomaž Kržišnik, and art historian, Zoran Kržišnik, and their wives Radmila Ciuha, Maja Kržišnik and Maruša Stupica, deepened and eventually became life-long. Many wonderful memories remain from having shared fruitful creativity, exhibitions and socializing with them that continued even after she moved to Munich. By this time, Marika had experienced ten years of abundant costume designing on 40 projects for theater, television dramas, films, and festival performances of opera and ballet that she counts among her favorites for the creative freedom they afforded – in both classicallysewn costumes and macramé, some of which received unprecedented responses even in untutored circles.

Marika v družbi Karole von Klier, Felicie Weathers, Richarda Bladowskega in Lori Bladowski na otvoritvi svoje razstave v Galerie Modern Art Internationa, München - Baldham, 1985. / Marika Karola von Klier, Felicia Weathers, Richard Bladowski és Lori Bladowski társaságában kiállításának megnyitóján a Galerie Modern Art Internationalban, München - Baldham, 1985-ben. / Marika in the company of Karola von Klier, Felicia Weathers, Richard Bladowski and Lori Bladowski at the opening of her solo exhibition at the Galerie Modern Art International, Munich - Baldham, 1985.

The move to Munich in 1983 marked an important turning point, completely changing Marika’s way of life. Wherever else she had lived, she had friends, colleagues, acquaintances, coworkers, extensive socializing, conversing and participating. The emptiness of the foreign city was therefore so much more traumatic and frustrating, but, as many times before, she solved the problem through art. Innumerable galleries and museums offered venues, and a wave of traveling around the world began for her, that, with studious preparations, were an unconditional source of inspiration, motivation and a vital impetus for creating and confirming her views on the magnificence of nature in its many variations, the untouched as well as the cultivated. Like everything else, Marika tackled her travels with consistency, taking hundreds of photographs of the natural world. She was mostly impressed by Japan, fascinated at every turn. The ginkgo tree was special in both its visual and mythological symbolism, and its incredible endurance — the only living being able to survive the consequences of nuclear explosion. Trees remained her main focus, in her world of art as well as in her everyday experiences. Events of even more significance added to Marika’s open craving to learn the ways of the world — the birth of her daughter Sarah in 1986, and son Andy in 1987. All superlatives about her creativity, enthusiasm, bravura performances and dedication gained momentum with this new project, another role she could devote herself to with all her characteristic commitment.

Prof. Ante Kuduz čestita Mariki ob njeni samostojni razstavi v Galeriji ULUPUH-a v Zagrebu, 1992. / Prof. Ante Kuduz gratulál Marikának az egyéni kiállításához a zágrábi ULUPUH Galériában, 1992-ben. / Prof. Ante Kuduz congratulates Marika on her solo exhibition at the ULUPUH Gallery in Zagreb, 1992.

She describes them as her most important and best works of art, and they filled and replaced everything she had left behind. Her career became less intensive. Nonetheless, she dealt with projects and fresh creative directions in the 90s, and even alongside growing children, exhibited and sold her works successfully in Munich, Ljubljana, Piran, Bled, Novo Mesto and back home. In 1995, she held a large, retrospective exhibition in the Murska Sobota Gallery and another in Lendava’s Hotel Elizabeta, that was becoming an interesting exhibition hall. She displayed tapestries in Italy, the USA, Slovenia, Hungary and Croatia as unreservedly as in previous decades, but constantly returned to her home town’s international fine art colonies and the group exhibitions of Lendava and Pomurje artists. Confirmation of Marika Danč-Roth’s brilliant creative oeuvre is her inclusion in the Encyclopedia of Croatian Art (the Miroslav Krleža Lexicographic Institute, Zagreb 1995).

A fundamental shift occured at this time in Marika’s method of expression, a changeover from tapestry to the combined technique of drawing and textile relief in macramé. Many trips to Hawaii in 1992 acquainted her with the banyan tree, captivating her, and in many ways it defined the essence of her creative configuration. Capturing her attention later, too, in many Asian countries and areas in the USA (Florida, Los Angeles, New Orleans), the banyan tree began to dominate her artistic themes, carrying a many-layered symbolism.

Z udeleženci 19. mednarodne likovne kolonije Lendava, na dvorišču lendavskega gradu leta 1991. /

A 19. Lendvai Nemzetközi Művésztelep résztvevőivel 1991-ben a lendvai vár udvarán. / With participants of 19th International Fine Art Colony Lendava at the Lendava Castle courtyard in 1991.

That special tree, whose aerial roots grow from top to bottom and form stunning visual arrangements, completely enchanted Marika, sending her on a new journey of expression, where she combined her two primary loves: drawing and working with natural threads made of silk and cotton, gold or silver. The embossed roots stand out from a two-dimensional surface and luxuriate beyond the frame of a given format, reflecting the true nature of the tree that inspired her so much.

Life’s timeline and creative aims also bring pitfalls and gaps. Tectonic changes submerged the ground beneath Marika’s feet, empty spaces and chasms appeared, but her inexhaustible love of life overcame them with fervor and perseverance. And, as so often happened in the past, when lost and disappointed, she found refuge and consolation in trees, nature, and art. This time her ever-present pencil and sketchbook were decisively therapeutic, and most of all, so were the trees. The fascination with this motif that had filled Marika’s life now gained a special charge. As she observed the forest and trees on her walks, she perceived a message of survival, hope, courage. On small formats she created an extraordinary series of sensitive statements in pencil on paper, accumulating more than 3,000 of them over the years. It was not only in those intimate artistic testimonies that she returned to her original love – pencil drawings. She also did so occupationally, with brilliance and skill. Portraits joined her abiding tree theme, and

along with pedagogical obligations for many courses and seminars, she painted more than 100 people in the first decade of the 21st century. When her family and life in general underwent its significant change in the year 2000, and for the next decade and a half, Marika devoted herself to pedagogy by teaching at the Volkshochschule in Munich (from 2001), and to theatrical and film projects. The Volkshochschule is a more diversified and complex version of our [t/n: Slovenian] folk universities. Marika taught decorating and design techniques and other types of creative expression. The most popular courses were beginner and advanced drawing, thematic drawing of natural forms, roots and trees, and floral motifs in watercolor techniques; fashion and figure drawing, portrait and torso drawing. She also frequently conducted courses in the practical knowledge of picture framing, matting, and arranging paintings or photographs for exhibitions. She prepared many students for studies or entrance exams at art schools and academies, following and mentoring several of them for years, sometimes as many as ten. Among her more engaging projects were collaboration on a performance of The Three Musketeers, with Orlando Bloom and Milla Jovovich in leading roles, and on the film, King Ludwig II

In 2009, at the initiative and invitation of colleague and Munich costume designer, Karola von Klier, Marika began a long-standing association on a project in the town of Oberammergau, famous for its Passion Play. Considered an important cultural event in Germany, it is performed once in a decade, a custom dat-

Med ustvarjanjem leta 1998 v Nemčiji. / Az alkotás közben 1998-ban Nemétországban. / At work in 1998 in Germany.

Na odprtju samostojne razstave v lendavski Sinagogi, 2002. / Önálló kiállításának megnyitóján a lendvai zsinagógában, 2002-ben. / At her solo exhibition in Lendava’s Synagogue, 2002.

ing back to mid-1634, when many people died of the plague during the Thirty Year War, and the townspeople vowed to stage the Passion of Jesus every ten years if God put an end to the epidemic. Tradition has it that nobody died of the plague after that vow.

During the ten-year interval of the world-famous Oberammergau Passion, smaller productions with predominantly biblical content are presented on Europe’s largest open-air stage.

The impressive visual presentation of this enormous theatrical project, its organization and execution, has always attracted large audiences from all over the world (half a million visitors in the last few decades), among them the most eminent guests of the times: presidents of countries and governments, crowned heads and bishops, cardinals and future popes, composers and artists like Richard Wagner, Richard Strauss, Rabindranath Tagore, Franz Liszt, Jean-Paul Sartre, Simone Beauvoir…

Performances and artistic approaches changed over the centuries, and 1990 was considered a year of generational crossroads and artistic reform. Christian Stückl took over the concept and directing of the performance, and together with costume designer Stefan Hagenauer, they created an updated version. Only Oberammergau locals were allowed to perform on stage, and in the year 2000 they already numbered more than 2,500. The 100-member orchestra, choir and a large technical and performance team needed more than six months for preparation. In 2009, Marika DančRoth, who was a part of the costume design team, was put in charge of managing costumes, which meant up to 4,500 different pieces for a show. Marika was in a group of over 20 seamstresses and a large operational staff that numbered hundreds of members and in the process of preparing and producing costumes, measurments and adjustments, her consistency, accuracy and knowledge of materials, their properties, the chemicals needed for aging, soiling or reuse, came to the fore. Her exceptional knowhow concerning materials and the chemical processes of patinating, bleaching, polishing, impregnation, glazing, laminating, coloring and sandblasting proved once again that Marika was an indispensable and important part of the production. She participated in the project until she retired and moved to Lendava in 2015.

From the start, Marika Danč-Roth went her own way, hurdling national, small and large city borders and

restrictions with ease. She was fully and confidently involved in the time and space of the former Yugoslavia in the second half of the 20th century, and later in Slovenia, Croatia and Germany. Her character and talent opened doors to significant worlds, where she was considered a popular colleague, a reliable co-worker and a fabulous creator, with many talents and much knowledge. Her works are in private collections in the USA, Germany, Slovenia, Japan and Croatia.

Exhibitions and personal relations always kept her bound to Lendava, and it remains her mental, emotional and creative living space. Upon her return, her thoughts were focused on a quiet retirement and leisurely creativity, but concrete obligations to house and garden overshadowed her plan. However, she remains involved in artistic events — from instructive activities at the LindArt colony, group exhibitions and art colonies to organizing extensive photo-documentations, material, books, and works of art.

Marika’s daughter, Sarah, lives in Los Angeles, her son, Andy, in Munich. Strong, close emotional ties connect them, relieving Marika’s sense of emptiness; modern telecommunication options help a great deal. Both daughter and son have mild, cultured and humane characters, and that is just one more, and the crowning, proof of how Marika has dealt with everything in her life in a superb and enviably flawless manner.

Med drevesi, 2002. / A fák között, 2002-ben. / Between the trees, 2002.

Tanja Šimonka

Hvalnica roki in niti

Lendava – skrivnostno presečišče, ki ima v zraku vgrajen čut za lepoto; saj biti Lendavčan pomeni težiti po ljubezni do lepote, estetike, ritma podob, ki tvorijo tisti neizrekljivi šarm, s katerim se identificiramo in mu pripadamo. Vsak človek, umetnik še toliko bolj, nosi pečat lastne tradicije. Dela Marike Danč-Roth pa – najsi bodo tapiserije ali reliefne slike – nosijo v sebi vizualni zapis vinorodnih gričev, brazdastih polj, drevesnih grč, klasične skladnosti arhitekturnih kontur mesta in elegantnega sozvočja tolikokrat opevane mestne vedute. Prostor, iz katerega izhaja umetnica, osmišljuje madžarsko-slovensko-hrvaško-judovsko-jugoslovanska mešanica na križišču avstro-ogrske in balkanske dediščine, ki ni nikoli dovoljevala nacionalistične izključnosti. Patriotizem tukaj pomeni izvorno povezanost s pokrajino in njenimi ljudmi, s katerimi smo imeli in imamo resnične, ne le namišljene stike. Z ljudmi, ki odmevajo v kronikah lokalnih dogodkov, in življenjepisi ljudi, ki so živeli v tej pokrajini. Vrednota prostora, iz katerega izhaja Marika Danč-Roth, je slavljenje razlik, ki niso naključne in nepomembne, temveč temeljni pogledi na svet, ki nas pripeljejo do spoznanj o vrednotah, povezujočih nas v skupnost. Koncentrični krogi identitet Lendave in Lendavčanov so vgrajeni v podobah jazov, vsajeni v izkušnje skupnosti, razširjajoč se skozi tokove lokalnih in nacionalnih kultur. In na križišču teh horizontal in vertikal nastane umetnost.

Marika Danč-Roth je torej odšla v svet s popotnico, ki ji je omogočala, da je zlahka preskakovala narodnostne, malo- in velikomestne meje in omejitve ter polnokrvno in samozavestno živela čas in prostor konca 60., 70. in začetka 80. let prejšnjega stoletja in nekdanje Jugoslavije. Zajemala je iz najbrž najbolj kreativnega in

Strukture II (pregradna stena) / Szerkezetek II (válaszfal) / Structures II (room divider) 1978, makrame / makramé / macramé, 190 x 170 cm

Tanja Šimonka

Dicshimnusz a kéznek és a fonálnak

Lendva, ez az titokzatos metszéspont, ahol a levegőben ott lebeg a szépérzék, mert lendvainak lenni egyben azt is jelenti, hogy szeretni a szépet, tisztelni az esztétikumot, érezni a ritmusát azoknak a dolgoknak, amelyek ennek a tájnak a leírhatatlan báját alkotják, amellyel azonosulunk és amelyhez tartozunk. Minden ember, a művészek még inkább, saját hagyományaik jellegzetességeit hordozzák. Danč-Roth Marika alkotásai, a faliszőnyegek és a reliefképek is magukban hordozzák a szőlőtermő lankáknak, a barázdált mezőknek, a fatörzsek görcseinek képét, a város épített örökségének és az oly sokszor megénekelt városképnek a klasszikus összhangját. A hely, ahonnan a művész származik, a monarchiában és a balkáni hagyományokban gyökerező magyarszlovén-horvát-zsidó-jugoszláv szellemiségű hely, ahol soha nem honosodott meg a nacionalista kizárólagosság. A hazaszeretet itt a szűkebb környezettel és az ott élő emberekkel való együttélést jelenti, akikkel nem valamiféle elképzelt, hanem valós kapcsolataink vannak. Azokkal az emberekkel, akik nyomot hagytak a helyi történésekben és az itt élők életében. Danč-Roth Marika olyan helyről származik, ahol a különbözőségek értéket képviselnek, és ezek a különbözőségek nem véletlenszerűek és lényegtelenek, hanem olyan alapvetések, amelyek feltárják előttünk a közösséget alkotó értékeket. Lendva és a lendvaiak identitásának koncentrikus körei beleépültek az ittélőkbe, a közösség élettapasztalatába, utat találtak a helyi és nemzeti kultúrák folyamába. És ezeknek a vízszintes és függőleges áramlatoknak a találkozásánál keletkezik a művészet.

Danč-Roth Marika olyan útravalóval indult az életbe, amely lehetővé tette számára, hogy könnyedén átlépje a nemzetiségi, kis- és nagyvárosi határokat és korlátokat, és teli tüdővel, öntudatosan élte életét a hatvanas, hetvenes és nyolcvanas évek eleji Jugoszláviában. Nemcsak magáénak tudhatta, de társalkotója volt az ország legkreatívabb és legszabadabb időszakának,

odprtega obdobja države, ki nas je kulturološko zaznamovala. Nekateri s(m)o samo še vpijali in opazovali, drugi, med njimi Marika, so polnovredno soustvarjali čas in njegove gledališke predstave, filme, televizijske oddaje, festivale; ti pa so izoblikovali osebnosti in legende, ki so (p)ostale kultne in jih tudi časi novih ideologij in okusov niso povozili, izničili. ´Zeitgeist´, ki ima tudi onkraj trivialne nostalgije še po več desetletjih enako vrednost in težo, saj dobrim stvarem rok trajanja nikoli ne poteče. Intenzivno ustvarjalno sodelovanje pri najrazličnejših projektih sega pri Mariki Danč-Roth že v obdobje srednješolskega izobraževanja, nato dveletne pedagoške fakultete ter študija na akademiji za likovno umetnost, ko je že ustvarjala polnovredno in samostojno. K projektom sodijo tudi zgodbe, ljudje, ustvarjalci, potovanja, ki mlado umetnico ´potegnejo´ v epicenter družabnega in umetniško ustvarjalnega delovanja ključnih gledaliških ustanov in festivalskih projektov. Marika je med študijem in po njem, vse do selitve v Nemčijo, v 15 letih ustvarila osupljivo razvejen in bogat opus, ki je v svojem umetniškem zamahu žel odlične kritike in generiral številna prestižna naročila, sodelovanja in nagrade v vseh žanrih, pri katerih je delovala in ustvarjala. Kostumografija, likovno ustvarjanje in moda; tapiserija, tkanje, kreiranje z nitjo pa je tisto, ki jo temeljno definira od samega začetka. Čas nabiranja izkušenj in informacij, spoznavanja delovnih etap in stikov, usvajanja tehnike in njenih možnosti, pristopov in načinov obdelave tapiserije od idejne skice do reševanja tehničnih problemov je bil neprecenljivo in poučno obdobje, ki jo je utrdilo v prepričanju, da je na pravi poti, in jo opogumilo za pot naprej.

Izjemno mentorsko okrilje Jagode Buić, Marikina pripravljenost za garaško delo in brezmejna kreativnost so kmalu izoblikovali zanjo značilen izrazni rokopis v kompleksni umetniški disciplini, ki v svojih mehkih konturah iz (najpogosteje) naravnih materialov terja znanje risarja, slikarja, oblikovalca, arhitekta, kiparja,

amely mindannyiunkat alapvetően meghatározott. Voltak olyanok (köztünk), akik csak figyeltek és befogadtak, mások, és ilyen volt Marika is, teljes erőbevetéssel alakították azokat az éveket, előadásokat, filmeket, tévéműsorokat, fesztiválokat hoztak létre, és ennek során személyiségek és legendák születtek, kultuszok alakultak ki, amelyeket még az új idők, az új ideológiák se tudtak elnyomni, megsemmisíteni. A korszellem ez, amelyben ugyan van némi triviális nosztalgia, de alapvetően több évtizede ugyanazzal a súllyal és értékkel van jelen az életünkben, hiszen a jó dolgoknak soha nem jár le a szavatossága.

A legkülönfélébb projektekben való alkotó intenzív, alkotó együttműködés Danč-Roth Marikánál még a középiskolában elkezdődött, majd folytatódott a kétéves Pedagógiai akadémián és a Képzőművészeti Akadémián töltött évek alatt, ahol már teljes értékű, önálló művek születtek. A projektekhez történetek, emberek, alkotók, utazások kötődnek, amelyek a kulcsfontosságú színházi és fesztiválprojektek, a társadalmi és művészeti alkotómunka középpontjába repítik a fiatal művészt. Marika az egyetemi évei idején, valamint utána, egészen a Németországba történő költözéséig eltelt 15 év alatt elképesztően szerteágazó és gazdag opuszt hozott létre, amelyért művészeti lendülete csúcsán nem csak kiváló kritikákat kapott, hanem számos presztízsértékű megrendelést, együttműködési lehetőséget és díjakat generált minden alkotói területen.

A kosztümök, a képzőművészeti alkotás, a divat, a faliszőnyegek, a szövés, a fonalvezetés a kezdetektől fogva meghatározta útját.

A tapasztalat- és információgyűjtés, a munkafázisok és kapcsolódások, a technika és annak lehetőségei, a faliszőnyeg megközelítése és alakítási módja az ötletrajztól a technikai megoldásokig, mind-mind felbecsülhetetlen tanulságokkal bírt, ez pedig csak megerősítette meggyőződését, miszerint helyes úton jár, és bátorságot adott a továbblépéshez.

Jagoda Buić, a kivételes mentor, Marika nagy munkaálló képessége és határtalan kreativitása hamarosan

Marika Danč je v tem oziru na dobri poti, ki jo ubira in si jo, upoštevajoč znane okoliščine, v katerih je avtorju tapiserij edino mogoče delovati, tudi utira: s svežino svoje mladostne zagnanosti, s profesionalno opredeljenostjo in s prefinjenim likovnim posluhom, ki ga Dančeva ne prepušča stihiji, temveč stopnjevanemu, študioznemu razvijanju tkane »misli« ...

Aleksander Bassin, 1978 (PAN Paviljon arh. F. Novaka, Murska Sobota)

scenografa, ilustratorja ter seveda obvladovanje tehnoloških zakonitosti postopkov barvanja materialov in tkanja. Njeno umetniško ustvarjanje v tehniki tapiserije izhaja iz veje, ki jo je definirala njena mentorica, a Marika je zelo zgodaj začela tkati svojevrsten in le zanjo značilen slog znotraj modernih dojemanj te umetniške veje. Umetniška iskanja (novega) se pri Mariki Danč-Roth vsakič začenjajo z zajemanjem iz kulturne dediščine prostora, iz katerega izhaja, s čimer dokazuje, da je možno hkrati ostati zvest prvotnim pokrajinam osebne geografije in zgodovine ter obenem negovati vezi z globalnimi kulturnimi gibanji. Izbira estetskih virov navdiha je pri Mariki evidentna vsaj enako močno kot vplivi, ki so jo nagovarjali onstran kulturnih zakladnic domorodnega okolja.

V okviru institucionalno političnega vidika moramo za pravilno razumevanje časa druge polovice 20. stoletja poznati kulturni in družbeni vidik nekdanje države, kjer se je razmerje med režimom in umetnostjo strukturiralo nekako v smislu ´sekularne religioznosti´ – kulture. Ta se je zlahka ponotranjila prek praks festivalov, bienalov, televizijskih oddaj, filmov, časopisov in revij, ki so tvorili občutje življenja v najboljšem od vseh svetov in utemeljevali iluzijo samozadostnosti. Močan občutek pripadnosti do države se je oblikoval prav skozi kulturo in umetnost, kjer je bil dovoljen dovolj širok, pravzaprav svetovljansko razsežen zamah in domet. Ali kot so to zapisali ob leta 2018 odprti razstavi o jugoslovanski arhitekturi med letoma 1948 in 1980 (Toward a Concrete Utopia: Architecture

szuverén, önálló kifejezési módokat eredményezett ebben a komplex művészeti ágban, amelynek puha kontúrjai és (leggyakrabban) természetes anyagai elvárják a rajzoló, a festő, a formatervező, az építész, a szobrász, a díszlettervező, az illusztrátor tudását, és természetesen az anyagfestés és a szövés technológiájának ismeretét is. A faliszőnyeg-technikában megmutatkozó művészi alkotómunkája a világszerte elismert mentora által megfogalmazott irányelvekből nőtte ki magát. Marika pedig korán elkezdte kitaposni saját kifejezési útját, a választott művészeti ág modern irányzatain belül kialakított sajátos stílusában.

A (z új) művészeti utak keresésére Danč-Roth Marika a szülőföldje kulturális hagyományaiból indul el, amivel azt bizonyítja, hogy hűnek lehet maradni a személyes földrajz és történelem elsődleges tájaihoz, miközben ápolni lehet a globális kulturális irányzatokkal való kapcsolatot is. Az ihlet esztétikai forrásainak felkutatása Marikánál épp annyira nyilvánvaló, mint azok a hatások megléte, amelyek rábírták a szülőföld tájaiban gyökerező kulturális kincsesbányától való eltávolodásra.

Az intézményi-politikai szempontok körében a XX. század második felének helyes tolmácsolásához ismernünk kell az akkori Jugoszlávia kulturális és társadalmi körülményeit, ahol a hatalom és a művészet viszonya valahogy a kultúra „szekularizált vallásosságaként” jelent meg. Ezt pedig a fesztiválok, biennálék, tévéműsorok, filmek, heti és havi folyóiratok mindennapjaiban tehette magáévá az ember, amelyek megteremtették számára azt az érzést, hogy minden

in Yugoslavia, 1948–1980) v newyorškem muzeju sodobne umetnosti (MoMA), da je ´Jugoslavija imela v svojih najboljših časih jasno vizijo´. Kulturno-umetniška scena je bila, to je zdaj že zgodovinsko izpričano, ena od najpestrejših v svetovnem merilu, kjer se tudi časovno ni kaj preveč zaostajalo za svetovnimi tokovi, pri čemer so se izumljali tudi lastni. Svetovljanski festivali v zgodovinskih ambientih, izjemna potentnost vseh vej umetnosti so ustvarjali svet bivanjske brezbrižnosti, kjer je kultura veljala, kot to pravi Ante Perkovič, za ´sedmo republiko´. Ne gre za nekritično hvalnico preteklosti, temveč dejstva, ki so pomembna za razumevanje najbrž še premalo proučenega poglavja naše skupne zgodovine. Ustvarjalke so v umetnosti redkejše, a vendarle v nekaterih umetniških zvrsteh prevladujoče, in taka je tudi tapiserija. Nit, tkanje, pletenje, prepletanje so bili eno od osnovnih izraznih sredstev žensk tisočletja. Tkanina je entiteta ženske, v katero je vtkano vse znanje o naravi, domu, toplini, a tudi lepoti in sporočilnosti. Narava in živalski svet območja sta determinirala vrsto niti in tipologijo tkanja, vmes so se spreminjala zgodovinska obdobja, propadale civilizacije in imperiji, a nit in statve so ostali, vzorci so preživeli. Prav tako materiali. Volna, svila, koža, vrv, juta, bombaž – snovi, ki se ne starajo, samo zorijo in se plemenitijo, dobivajo patino. Bogato vedenje pradavnine in nomadskih kultur vseh celin se je v dolgih stoletjih razvejeno transformiralo v dekorativne elemente, katerih estetika navdihuje tudi moderno tapiserijo. Ljudje so v svojem izročilu in izrazu vedno ohranili tisto, kar jim je pomagalo preživeti, materialno ali duhovno. Tapiserija je dovršena, dokončno strukturirana in zgrajena samostojna stvaritev, ki se je v drugi polovici 20. stoletja popolnoma osvobodila predsodkov biti le preslikava/transkripcija neke slike. Marika Danč-Roth je tehniko izdelave tapiserije ponotranjila kot svojo že na začetku ustvarjalne poti. Značaj ustvarjalke in pristop, ki jo terja ta umetniška zvrst, sta se povsem zlila. Izdelava tapiserije je dolgotrajen mukotrpen proces brez bližnjic in sprenevedanj. Marika Danč-Roth ji je bila od samega začetka predana z vso ponižnostjo, spoštljivostjo, poznavajoč in soustvarjajoč celotni proces od priprave in obdelave materialov do likovnega ustvarjanja. Marika Danč-Roth se je v likovnem izražanju hitro osamosvojila in ostala zvesta dvodimenzionalni tapiseriji. Skozi ustvarjalne procese se je ta reliefno razraščala v

világok legjobbikában él és megalapozták annak illúzióját, hogy önmagunknak elegendőek vagyunk. Az országhoz való tartozás erős érzése pont a kultúra és a művészetek közvetítésével alakult ki, és ez épp a megfelelő mértékben széles körű, tulajdonképpen nemzetközi mércével mérve is kiterjedt és lendületes volt. Ahogyan azt 2018-ban, a Jugoszlávia 1948 és 1980 közötti építészetéről szóló kiállítás (Toward a Concrete Utopia: Architecture in Yugoslavia, 1948-1980) megnyitóján a New York-i MoMA múzeumban elhangzott: „Jugoszláviának a legjobb pillanataiban világos elképzelései voltak”.

A kulturális-művészeti szcéna, és ez ma már a történelemkönyvekben is benne van, a legszínesebb volt, világviszonylatban is, és időben se maradt le túlzottan a világ művészeti irányzatai mögött, ráadásul helyi megmozdulások is szép számmal akadtak. A történelmi környezetben megtartott kozmopolita fesztiválok, a művészet minden elképzelhető ágának kiemelkedő népszerűsége megteremtette a gondtalan lét lehetőségét, ahol a kultúra, ahogy azt Ante Perković mondta, a „hetedik köztársaság” volt. És ez most nem a múlt dicsőítése, hanem a tények felsorolása, amelyek fontosak lehetnek a közös történelmünk még kevésbé feltérképezett fejezeteinek megértéséhez. Kevesebb női művészünk van, noha bizonyos művészeti ágakban éppen túlsúlyban vannak a nők, és ilyen a faliszőnyegek világa is. A textilszál, a szövés, a kötés, az összefonódás évezredeken át lehetőséget adott a nőknek az önkifejezésre. A szőttes a nő entitása, a szövésbe a nők beleadják minden tudásukat a természetről, az otthon fogalmáról, a melegségről, de a szépségről és az üzenetek közvetítéséről is. A természet és a tájegység állatvilága meghatározták a szálak sorrendjét és a szövés tipológiáját, közben váltakoztak a történelmi korok, civilizációk és birodalmak értek véget, de a textilszál és a szövőszék megmaradtak, a motívumok is túlélték a korszakokat. Meg az alapanyagok is. A gyapjú, a selyem, a bőr, a kenderkötél, a zsákvászon – olyan anyagok ezek, amelyek nem öregszenek meg, csak érnek és nemesednek, patinát kapnak. A régmúlt és a különböző kontinensek nomád kultúráinak gazdagsága a sok évszázad alatt sokféle módon díszítőelemekké transzformálódott, ezek esztétikájából merítenek a kortárs faliszőnyegek alkotói is. Az ember az alkotásaiban és kifejezéseiben mindig megőrizte azt, ami segítette a túlélésben, akár anyagi, akár szellemi értelemben.

Marika Danč-Roth ne izaziva svojim tapiserijama samo oko, več u podjenakoj mjeri i ruku promatrača, mami ga nudeči izrazito tople, ugodne, prisne i snažne emocionalne osobine. Ono što ovdje osobito valja istaknuti jest gotovo arhaična prisnost ovih djela, a ona je postignuta autoričinim potpunim poniranjem u materijal čije se prirodne i elementarne osobine tehnikom rada i bojom ne žele prikrivati, nego upravo isticati što je moguče snažnije.

prostor, a le diskretno in organsko, brez tendence dominirati in si podrejati volumen prostora, temveč ga le nadgraditi, likovno in vsebinsko osmisliti. Vedno je zagovarjala stališče, da je najboljše, da tapiserijo izdeluje, tke ista oseba, ki jo je kreirala, saj še tako dobro dodelana in domišljena skica/predložek terja sprotna prilagajanja materialu, ki narekuje in zasleduje svoje modalitete in krivine. Ideje in smeri med delom spreminja, prilagaja trenutnim impulzom, razmišljanjem in doživljanjem. Prožna nit, polzeča med prsti, njena materialnost in barva, njeno redčenje in zgostitve včasih narekujejo logiko tkanja in ritma prepletanja niti, se ji celo podrejajo ter prepuščajo odkrivanju nepričakovanega. Zamisel in zasnova se med procesom nastajanja organsko modelirata v strukturo, najpogosteje aludirajočo na drevesne korenine, ki se končuje v ritmu lastnega gibanja. Topli, plemeniti naravni toni vsebujejo sporočilo, ki odseva posebnost uporabljenega materiala, ter asociativno in obenem premišljeno strukturirajo organizem tekstilnega vzorca v harmonične igre mehko valujočih reliefnih linij; v iskanje odnosov med ploskovitostjo in prostorskostjo, v igro racionalnega in simboličnega z asociacijami na topografske obrise pokrajine, ki ji pripada. Plemenitenje volnenih struktur z zlato in srebrno nitjo pa daje tapiseriji poseben draž arhaične pristnosti, mitološkosti. Marika Danč-Roth sodi med tiste ustvarjalce, ki so bili izjemno sprejeti tako med kritiko kot publiko. Ne velja izpustiti tudi kolegov ustvarjalcev, likovnih, gledaliških in galerijskih, kjer velja za izjemno koncizno in pedantno sodelavko, domiselno ustvarjalko in energično očarljivo osebnost. Zreli opus Marike Danč-Roth sodi po mnenju ključnih kritikov in analitikov umetniške scene nekdanje države v sam vrh. Še posebej velja to za tapiserije in slike v kombinirani tehniki risbe in makrameja, kjer jasna kontinuiteta slogovnega razvoja v vseh ciklih izkazuje izjemnost in bravuroznost. Z usodnostjo termina pomurski se Marika Danč-Roth ni nikoli omejevala niti je niso z njim posebno odlo -

A faliszőnyeg egy kész, zárt struktúrával rendelkező önálló műalkotás, amely a XX. század második felében teljes mértékben megszabadult attól az előítélettől, hogy csak egy kép másolata/átirata lehet. Danč-Roth Marika már alkotói munkássága kezdetén sajátjává fogadta a faliszőnyegkészítés technikáját. Benne eggyé vált az alkotó és a műfaj által megkövetelt hozzáállás. A faliszőnyeg-készítés hosszantartó, gyötrelmes folyamat, nem lehet lerövidíteni, nem tűri a képmutatást. Danč-Roth Marika a kezdetektől alázattal, tisztelettel látott hozzá az alkotási folyamathoz, megismerte és alkotó módon fejlesztette azt, az alapanyagok előkészítésétől és feldolgozásától a képzőművészeti alkotás létrehozásáig.

Danč-Roth Marika gyorsan eljutott a saját, önálló kifejezési formákig, és hű maradt a kétdimenziós faliszőnyegekhez. Ezek az alkotási folyamat során ugyan térbeli dimenziókkal gazdagodtak, de csak diszkréten és szervesen, dominanciára törekvés nélkül, faliszőnyegei soha nem akarták maguknak alárendelni a teret, csak építkeztek rá, kiegészítették, képzőművészeti és tartalmi szempontból megformálták.

Danč-Roth Marika mindig azon az állásponton volt, hogy a faliszőnyeget annak kell elkészítenie, megszőnie, aki megálmodta, kigondolta, mert még egy tökéletesen elkészített vázlat/terv esetében is folyamatosan alkalmazkodni kell az anyaghoz, amelynek adott a modalitása, a hajlékonysága. Az ötlet és a kitalált irány munka közben is változik, igazodik a pillanatnyi impulzusokhoz, gondolatokhoz és élményekhez. Az ujjak közt futó rugalmas szál, annak tapintása és színe, lazább és sűrűbb anyaga megszabja a szövés logikáját és a szálak összefonódásának ritmusát − vagy épp ellenkezőleg: alárendeli magát a logikának és a ritmusnak, és átengedi magát az előre nem látható dolgok felfedezésének. Az ötlet és a felvetés az alkotási folyamat során szervesen alakul a leggyakrabban fák gyökerére emlékeztető struktúrává, amelyek a saját mozgásuk ritmusában formálódnak meg. A meleg, nemes,

Zvonko Maković, 1983 (Salon Galerije Karas, Zagreb)

čilno določali. Pri ustvarjalnih intencijah gre seveda za izjemno heterogeno skupino, k čemur ne ključno, a vendarle signifikantno zagotovo pripomore tudi raznovrstnost likovnih šol, ki so jih formirale, zagrebška, ljubljanska, budimpeštanska. Dejstvo je tudi, da s tem terminom zajemamo vse, ki so se tukaj rodili in tukaj ustvarjajo, enako kot tiste, ki so prišli od drugod in so v tem prostoru ustvarili glavnino svojega opusa; in seveda mnoge, ki so z rojstno krajino povezani, a njihov ustvarjalni domet in izraznost figurirata v mnogo širšem prostoru in je zanje prostorsko opredeljena oznaka ´pomurskosti´ morda odveč. Slednji – in mednje nedvomno sodi Marika Danč-Roth –ne aktualizirajo toliko primarnih eksistenčnih in psihofizičnih relacij znotraj danega prostora in časa, a se nanju v polni meri sklicujejo tako po motiviki, koloritu kot strukturi izvedbe. Čustvena in osebna vez, ki jo kljub njeni polstoletni odsotnosti spaja z rodno Lendavo, je nespregledljiva, globoka in pristna. Četudi je v več kot polstoletnem ustvarjanju prehajala v različne žanre in obdobja, je opus Marike Danč-Roth vseskozi jasno profiliran in izoblikovan, zaznamovan z anatomijo drevesa, ki vtkano v reliefno strukturo tapiserij, v makramejske slike in seveda številne risbe. V režah volnenih korenin, pod poetično mehkobo svinčnika, v filigranski ekstravaganci razkošno detajliranih makramejskih skulptur, narejenih v mojstrsko perfekcionistični maniri, ter v žlahtnih naravnih materialih je drevo tista metafora, ki pomeni življenje, tradicijo, izvor, rast, senzibilnost in neuklonljivo moč hkrati.

természetes árnyalatok a felhasznált anyagok üzenetét hordozzák, és asszociatív módon, de átgondoltan strukturálják a textilminta szövetét, puhán hullámzó domborodó vonalak harmonikus játékát teremtve meg. A síkfelület és a térbeliség közti viszonyokat kutatva, a racionalitás és a szimbolikusság játékát teremtve meg, a hozzá tartozó táj topográfiájának körvonalaira asszociálva. A gyapjú szőttes arany- és ezüstszállal történő nemesítése különleges, archaikus eredetiséget, mitologikus felhangot eredményez. Danč-Roth Marika azokhoz az alkotókhoz tartozik, akiket a kritikusok és a közönség is egyaránt kedvel. Nem szabad kifelejteni a sorból a kollégákat, a képzőművészetben, a színházakban és a kiállítóhelyeken dolgozókat, akik következetes és pedáns munkatársnak, ihletett alkotónak és energikus, varázslatos személyiségnek ismerik. Danč-Roth Marika szép és érett opuszát a kulcsfontosságú kritikusok és a volt Jugoszlávia művészetének elemzői is a térség csúcsteljesítményének tartják. Különösen érvényes ez a faliszőnyegekre, illetve a rajzot és a makramét kombináló képekre, amelyeknél a stílus fejlődésének folyamatossága minden ciklusában kivételesnek és bravúrosnak mutatkozik.

A muravidéki lét sorsszerűsége Danč Marikát soha nem korlátozta, de mások se azzal határozták meg őt. A muravidéki jelző az alkotók körében nagyon heterogén csoportot takar, nem kulcsfontosságú ugyan, de mindenképpen meghatározó az, hogy ezek az alkotók a legkülönfélébb helyeken végezték tanulmányaikat: Zágrábban, Ljubljanában, Budapesten.

Korenine in drevesa so zanjo zemljevidi domotožja, spominov in prostorov, v katerih je živela in kjer so živeli vsi, ki so zanjo pomembni. Na sprehodih po gozdovih, vrtovih, galerijah, gledališčih in pokopališčih, pokrajinah in velemestih – vsakič sta z njo skicirka in svinčnik, vsak vtis je zabeležen, zarisan. Likovno ustvarjanje zanjo ni nikoli samozadosten monolog, temveč vselej že dialog in kontekst, skozi katerega presevajo odmevi, tradicije ter odsevi časov in ljudi. Vsak predmet ali delček narave je zanjo vizualni izziv, ki ga želi zabeležiti, zarisati. Skicirni blok je vedno z njo. Doma ali na potovanjih po svetu, povsod najde motiv, pa četudi še tako vsakdanji, kot je del narave, ruševine ali le zanimiv predmet. Bistvo je v risbi, v likovnem izzivu, v interpretaciji in, kot že velikokrat poudarjeno, v izvedbeni perfekciji, predvsem pa ljubezni do risanja. Marika Danč-Roth je avtentična ustvarjalka, katere opus delimo na nekaj kapitalnih delov, kjer je vsakič pronicljivo in izvirno iznašla poseben jezik, vsakokrat zaznamovan z mojstrsko pretanjeno izdelavo. Izjemna

Tény az is, hogy a muravidéki jelző mindenkire vonatkozik, aki itt született és itt is alkot, azokra is, akik máshonnan érkeztek ide, de ezen a tájon valósították meg opuszuk nagy részét, és persze azokra is, akik még kötődnek a szülőföldjükhöz, de az alkotásaik tere és kifejező ereje sokkal szélesebb annál, és esetükben talán túlzás a mégiscsak térbeli azonosulást jelentő muravidékiség hangsúlyozása. Utóbbiak – és kétségtelen, hogy Danč-Roth Marika közéjük tartozik – nem aktualizálják annyira az elsődleges egzisztenciális és pszichofizikai kötődéseket az adott téren és időn belül, de nagyon is hivatkoznak rá a motívumaikban, a művek koloritjában és a kivitelezés struktúrájában is. Az érzelmi és személyes kötődés, amely a fél évszázados távolléte után is összeköti őt Lendvával, áttekinthetetlen, mély és hiteles. Noha a több mint fél évszázada tartó alkotómunkája során többször próbálkozott új műfajokkal és voltak különböző korszakai, Danč-Roth Marika opuszát végig világosan meghatározza a fa anatómiája. Szeretett fáit beleszőtte a faliszőnyegek domború struktúrájába, a makraméképeibe és természetesen számos rajzába. A gyapjúgyökerek réseiben, a grafit nyomának poétikus puhaságában, a mesteri perfekcionizmussal készült makramészobrok gazdag aprólékossággal díszített filigrán extravaganciájában, a felhasznált nemes, természetes anyagokban a fa az élet, a hagyomány, a forrás, a növekedés, az érzékenység és ugyanakkor a legyőzhetetlen erő metaforájává válik. A gyökerek és a fák a művésznő számára a honvágy, az emlékek térképei, azon terek földrajzát formázzák, amelyeken ő maga is élt, és mindazok, akik fontosak voltak számára. Az erdőket, kerteket, galériákat, színházakat és temetőket, a vidéket és a nagyvárosokat járva mindig vele van a vázlatfüzete és ceruzája, minden benyomást papírra vet, megrajzol. A képzőművészeti alkotás számára soha nem önmagába forduló monológ, hanem mindenkor dialógus és kontextus, amelyet

Prvobitno, rustikalno ima v teh tapiserijah enako močno besedo kot skrajno pretanjeno, senzibilno občutje modernega človeka; in v njunem sozvočju je hkrati moč in milina, vznemirjenje in pomiritev. Ob močnem emocionalnem naboju teh tapiserij skorajda pozabimo na izredno tehnično zahtevnost izvedbe, na mojstrsko tkanje, ki ga umetnica opravlja sama, edinstveno združujoč spretnost rok in ustvarjalni polet duha.

Zoran Kržišnik, 1991 (Galerija Labirint, Ljubljana)

Intimne izpovedi lastne senzibilnosti se prelivajo v črte, ki so odebeljene s prepleti niti ali osenčene s svinčnikom. Nit-črta ter nit in črta predstavljata tisto dvojnost, ki je v središču avtoričinega zanimanja.

Maja Kržišnik, 1994 (Galerija Krka, Novo mesto)

doslednost, študioznost, snovanje predlog in osnutkov, dovršena, detajlna in premišljena izdelava so v kombinaciji z vibrantnim in očarljivim značajem tvorili priljubljeno kolegico in cenjeno ustvarjalko. Težke tapiserije večjih dimenzij, v katerih prevladujeta material in njegova surovost, je kasneje, na začetku 90. let prejšnjega stoletja, nadomestila prefinjena, porozna struktura, pretežno v tehniki vozlanja, in ne več tistega na tkalskem stroju/statvah. Fascinacija nad mitološkim drevesom banjanovec in njegovimi nedoglednimi koreninami, ki prepletajoče in razraščajoč okvir slike ter njene ploskve konveksno vstopajo v prostor, postane v interpretaciji Marike Danč-Roth likovni izraz, značilen le zanjo. Naznanja novo poglavje v zgodovini tapiserije, čeprav ne gre zanemariti, da je izhodišče snovanja te tehnike vendarle predvsem risba. Po daru predvsem slikarka se je umetnica tako na začetku 90. let vrnila k bistvu slike, risbi na papirju, ki jo nato polni z aplikacijami, ko sopostavlja in pomirja materiale volne, vrvi, papirja in svinčnika. Inovativna kombinacija makrameja in risbe ustvarja nenavaden spoj plastičnega in ploskega, žlahtno barvitega in strogo črno-belega. Marika Danč-Roth je v samo zanjo značilni kombinirani tehniki s ciklom, poimenovanim Korenine, odprla novo poglavje v zgodovini tapiserije in slikarstva ter v njem vztrajala več kot desetletje. Po monumentalnih dimenzijah tapiserij, živopisnih in bogato strukturiranih razkošnih kostumografijah ter subtilno pretanjenih koreninah v reliefni tehniki risbe in makrameja pa se Marika Danč-Roth na začetku novega tisočletja vrne k risbi kot samostojni tehniki. Risba na papirju, mali formati in intimistični slog so nakazovali spremembe, ki niso bile le likovno intonirane. Temeljni motiv drevesa se tokrat kaže na povsem zadržan, introspektiven, dnevniško zapisniški način. Marika Danč-Roth v risbi izkazuje mojstrstvo črno-bele barvitosti, kjer skozi tonsko gradacijo skorajda pričara barve. Filigransko dovršeno obvladovanje tehnike risbe drevesa prikaže domala otipljiva. Vsak čustveni impulz ima pomenljiv drevesni odraz. Tankočutna in resnicoljubna izpoved se formalno razteza od optične razpršenosti sfumata vse do subtilne dovršenosti.

át- meg átszőnek a hatások, a hagyományok, az idők és az emberek nyomai. Számára minden tárgy vagy a természet egy töredéke is vizuális kihívást jelent, amit fel kell jegyezni, le kell rajzolni. Akár otthon, akár utazásai során megtalálja a motívumot, akár a természet egy szegletét, a romokat vagy egy-egy érdekes tárgyat. A lényeg a rajz, az interpretáció és amint azt már többször is hangsúlyoztuk, a tökéletes kivitelezés, mindenekelőtt pedig a rajzolás iránti szeretetben kereshető. Danč-Roth Marika hiteles művész, opuszát néhány nagyobb részre oszthatjuk, amelyekben bölcsen és eredeti módon mindig megtalálta a saját nyelvét, és minden alkotását nagy mesterségbeli tudás és kifinomultság jellemzi. Kivételes következetessége, alapossága, az ötletek és az alapgondolatok formába öntése, a kidolgozás részletessége, átgondoltsága és befejezettsége − mindez a vibráló és varázslatos személyiségével együtt kedvelt és becsült művésszé, kollégává, munkatárssá tette őt.

A nehéz, nagyméretű, szövőszéken készült faliszőnyegeket, amelyekben az alapanyag és annak nyersesége dominált, a 90-es évek elején fölváltotta egy többnyire kézi csomózású technikával megvalósított, kifinomult, porózus struktúra. A magával ragadó mitológiai banyánfa, amely a kép keretét beszövő és azt szétfeszítő beláthatatlan gyökérrendszerével beledomborodik a térbe, Danč-Roth Marika interpretálásában csak rá jellemző képzőművészeti kifejezéssé válik, és új fejezetet nyit a faliszőnyegek történetében, noha nem szabad elfelejteni, hogy ennek az alkotásnak a kiindulópontja elsősorban a rajz. Az eredetileg festőnek tanuló alkotó a 90-es évek elején visszatér a festmény lényegéhez, a papírra vetett rajzhoz, amelyet aztán további elemekkel tölt ki, amikor is szembesíti és összebékíti a gyapjú, a kötél, a papír és a grafit anyagát. A makramé és a rajz innovatív vegyítése nyomán a plasztikusnak és a simának, a nemes színeknek és a szigorú fekete-fehérnek szokatlan összefonódása jött létre. Danč-Roth Marika Gyökerek című egyedi kombinált technikával készített ciklusával új fejezetet nyitott a faliszőnyeg-művészetben és a festészetben, és művelte is mindezt több mint tíz éven át.

S takimi vidiki pa se na stežaj odpira in raziskuje duševno obzorje Marike Danč-Roth, obzorje njenih želja in idealov. Potemtakem imamo med nami ne le izvedeno, izjemno marljivo in izkušeno umetnico, marveč se soočamo v njenem delu s pomembno človeško razsežnostjo, ki nas nedvomno nezadržno osvaja.

Prof. dr. Nace Šumi, 1998 (Galerija Bevisa, Vila Bled)

Risba s svinčnikom, ki je ponekod zelo prefinjeno kolorirana z akvarelom na strukturirani ali akvarelni papir, se zdi sprva morda preprosta. A če katera tehnika ne dovoljuje napak in površnosti, je to prav svinčnik, ki je kot takšen je morda najiskrenejši. Risba kot bazično izhodišče domala vsakega umetniškega dela pri skicah in osnutkih morda še dovoljuje vehemenco in zalet, a je toliko bolj neizprosna pri risbi kot samostojni izrazni tehniki. Zahteva polno mero vzdržljivosti, stanovitnosti, doslednosti, predvsem pa ponižnosti. V motivu drevesa sta zajeti kompleksnost stvarnosti in magična moč oprijemljivih in mitoloških razsežnosti. Tako univerzalen motiv vsakič govori predvsem o ustvarjalcu samem. Intimni formati in tankočutna izvedba mu ne vzamejo prav nič vznemirljivosti ali sporočilnosti. Skozi drevesni medij je na papir zarisano nemirno razpoloženje duše. Arhetipski motiv ji daje možnost izpovedi, tolažbe, kaže pot, ponuja varnost. Drevesa Marike Danč-Roth niso objektivna krajina, temveč nekakšni mentalni sprehodi, iskanje miru in spokojnosti ter obenem moči za prelivanje stvarnosti v likovno govorico. Zarisovanje misli in razpoloženj je v seriji risb, ki so nastajale od leta 2000 do danes, temeljno. A to ni naivna izpovednost, ne preprosta likovna deskriptivnost. Osebni in morda razgaljajoči likovni zarisi so intimno vzpostavljanje in ohranjanje stika z lastnim jazom in njegovo močjo. Odnosi med posameznimi risbami so del strukturirane celote, skozi katero se nam razkriva intimen zemljevid duha Marike Danč-Roth na prelomnem obdobju, tako zasebno kot ustvarjalno. Čeprav risba tvori temelj vseh umetnosti in vizualnega mišljenja, je bila dolgo obrobna in podrejena ustvarjalna zvrst v funkciji priprav in načrtovanj končnih slikarskih in kiparskih izdelkov ter reševanja študijskih problemov. Šele v modernizmu si je zagotovila status samostojnega, uveljavljenega izraznega načina, izjemno vitalnega na polju sodobne umetnosti, kjer krmari med različnimi žanri, kot so ulična umetnost, strip, ilustracija in animacija.

A monumentális méretű faliszőnyegek, a látványos és gazdagon strukturált, fényűző jelmezek és a makraméképek kifinomult vonalvezetésű, rajz és makramé-ötvözetű gyökerei után Danč-Roth Marika az új évezred elején visszatért a rajz önálló műfajához. A papírrajzok technikája, a kisméretű alkotások és az intim stílus olyan változásokat jeleztek, amelyek nem csak képzőművészeti síkon jelentek meg. A fa alapmotívuma ezekben az alkotásokban végtelenül visszafogottan, befelé fordulva, egy naplóbejegyzés szintjén jelenik meg.

Danč-Roth Marika a rajzban megmutatja mindazt a mesterségbeli tudást, ami a fekete-fehér színvilágról tudható, mert árnyalásaival szinte odavarázsolja nekünk a színeket. A készségszintű, filigrán-finomságú kidolgozás szinte tapinthatóvá teszi a fákat. Minden érzéki impulzusnak/lelki rezzenésnek megvan a tükörképe a fában. Az érzékeny és igaz vallomás a valóságban is a sfumato optikai rebbenékenysége és a kifinomult befejezettség között húzódik.

Az alkalmanként nagyon finoman, akvarellfestékkel színezett ceruzarajz, talán túl egyszerűnek tűnik a strukturált vagy akvarellpapíron. De ha van technika, amely nem tűri a hibákat és a felületességet, akkor az pont a ceruzarajz, amely ezért talán a legőszintébb műfajnak számít. A rajz, mint szinte minden műalkotás kiindulópontja, a vázlatok esetében és az alapgondolatok papírra vetésekor talán megengedi a vehemens, lendületes hozzáállást, de annál kérlelhetetlenebb önálló technikaként. Teljes visszafogottságot, állhatatosságot, következetességet és mindenekelőtt alázatot követel meg az alkotótól.

A fa motívuma magába foglalja a valóság komplexitását és a hétköznapi és mitológiai arányok mágikus erejét. Egy ilyen egyetemes motívum mindig elsősorban magáról az alkotótól szól. Az intim képméretek és az érzékeny kivitelezés semmit nem vesz el az alkotások izgalmasságából és mondanivalójából. A fák közvetítésével a lélek nyugtalansága került ezekre a rajzpapírokra. A motívum archetípusa lehetőséget

Marika Danč-Roth se skozi risbe dreves ponotranjeno nežno spoprijema s pojavom človeške šibkosti, ranjenosti, a tudi kljubovalnosti. Skozi stotere, pravzaprav tisočere gibke preobrazbe izriše – kot bi to ubesedil Henri Focillon – ´hvalnico roki´. Rahločutno odmerjena in pretehtana, a notranje vseskozi silovita risba nam izrisuje vrsto čustvenih stanj, ki so kdaj pa kdaj oživele tudi v nežno barvno pritajenost vrtnic, kar je v zadnjih dveh desetletjih prav tako njen pogost motivni fokus. Marikina romaneskno stkana življenjska in slojevita ustvarjalna zgodba, ne brez dramskih učinkov, govori o talentu in perfekcionistični doslednosti, ki sta imela priložnost znajti se v miljeju časov in prostorov izrednih možnosti. Te je Marika polnokrvno zajela in živela. Predvsem pa vseskozi skoraj deloholično perfekcionistično ustvarjala in se proti koncu zgodbe vrnila tja, kjer je začela. Domov, k svojim koreninam.

ad a gyónásra, a vigaszra, utat mutat, biztonságot ad. Danč-Roth Marika fái nem egy konkrét tájhoz tartoznak, valamiféle mentális átmenetet jelenítenek meg, a béke és nyugalom keresését, ugyanakkor a valóság képzőművészeti megjelenítésének lehetőségeit is. Gondolatok és hangulatok szerepelnek azokon a rajzokon, amelyek 2000 és 2020 között keletkeztek. De ezek nem naiv vallomásos rajzok, nem egyszerű képzőművészeti deskripciók. A személyes és esetleg feltáró képzőművészeti jegyzet a saját énnel és annak erejével való bensőséges kapcsolat létrehozása, megőrzése. Az egyes rajzok közti kapcsolat egy megszerkesztett egész részét képezik, amelyen keresztül feltárulkozik Danč-Roth Marika intim szellemi földrajza a magánember és az alkotó számára is átmenetinek számító időszakban.

Noha a rajz minden képzőművészeti ág és vizuális gondolkodás alapja, sokáig csak egy mellékes és alárendelt kifejezési forma volt a festmények és szobrok előkészítése és megtervezése során, valamint a róluk készült tanulmányok kapcsán. Csak a modernizmusban harcolta ki magának az önálló, elfogadott kifejezési mód státusát, és kivételesen vitálisnak számít a kortárs művészetben, ahol a legkülönbözőbb műfajok közt találja meg a helyét, mint amilyenek a képregény, az illusztráció és az animáció.

Danč-Roth Marika a fákat ábrázoló rajzaival bensőséges gyöngédséggel szembesül az ember gyöngeségével, sérüléseivel, de akaratosságával is. Ezekben a száz- és ezerszámra megtörténő átalakulásokban megrajzolja – ahogyan azt Henri Focillon mondaná –„a kéz dicséretét”. Az érzékenyen kiszámított és mérlegelt, de belülről táplálkozó, erőteljes rajzokban egész sor érzelmi állapot jelenik meg, amelyek néha-néha a rózsák titokzatosságának gyöngéd színeiben is életre kelnek – hisz azok is a művésznő fontos motívumai voltak az utóbbi két évtizedben.

Marika regényesen alakuló élettörténetében és sok rétegből álló, nem minden drámai eseménytől mentes alkotói világában azt a tehetséget és perfekcionista következetességet követhetjük nyomon, amely képes volt megmutatkozni a kivételes lehetőségek idejében és terében is. Ezeket az időket és tereket Marika teli tüdővel, azok teljességében élte meg. De mindenekelőtt szinte munkamániásként alkotott, és végül visszatért oda, ahonnan elindult. Haza, a gyökereihez.

Ranjene korenine / Sebesült gyökerek / Wounded Roots 1992, svinčnik, makrame / ceruza, makramé / pencil, macramé, 100 x 70 cm

Tanja Šimonka In Praise of Fingers and Threads

Lendava – an enigmatic junction with a sense of beauty in the air; for being from Lendava means endeavoring toward the love of beauty, aesthetics, and the rhythm of images that form the ineffable charm we identify with and belong to. Everyone, artists even more so, bears the stamp of his own tradition. Marika Danč-Roth’s works – be they tapestries or relief paintings – carry a visual record of vineyards, furrowed fields, tree-covered hills, the classic harmony of the city’s architectural contours and the elegant harmony of its much-lauded vista.

A Hungarian-Slovenian-Croatian-Jewish-Yugoslav mixture at the crossroads of an Austro-Hungarian and Balkan heritage that has never allowed nationalist exclusivity, makes the artist’s birth place meaningful. Patriotism here implies an ingrained connection with the landscape and the people with whom we have had and still have real, and not imaginary, relationships; with people resounding in the chronicles of local events, and in biographies of those who have lived in the region. The values of Marika Danč-Roth’s native land celebrate differences that are not accidental and insignificant, but are fundamental views of the world that lead us to a recognition of the principles that connect us with the community. The concentric circles of identities of Lendava and its citizens are embedded in personal images, implanted in the community’s experiences, and spread through currents of local and national cultures. And at a crossroads of these horizontals and verticals, art comes into being.

Marika Danč-Roth went out into the world with provisions that allowed her to easily cross national, town and city borders and restrictions, and to live intensely and confidentially in the former Yugoslavia during the late 1960s, 70s and early 80s. In all probability, this

was the most creative and open period of the country, and it left a cultural mark on us. Some of us merely absorbed and watched; others, Marika among them, were full-time co-creators in theatrical performances, films, television shows, festivals; these, in turn formed personalities and legends that became cultish, and later ideologies and tastes never destroyed them. Even beyond trivial nostalgia, “Der Zeitgeist” holds the same value and weight after decades, because good things never expire.

Marika’s intensive artistic participation in various projects dates back to the duration of her secondary education, then two years at the pedagogical faculty and studying at the Academy of Fine Arts, when she was creating proficiently and independently. Alongside those projects, stories, people, artists, travels, were “pulling” the young artist into the epicenter of social and creative activities in key theatrical institutions and festivals. In the 15 years during and after her studies, until her move to Germany, Marika composed a stunningly diversified and rich oeuvre, whose artistic flourish won excellent reviews and generated many prestigious commissions, collaborations and awards for all her chosen genres. Costume design, fine arts and fashion; tapestry, weaving, and crafting in thread are what characterized her from the beginning. The time she spent on gaining experience and information, acquainting herself with work stages and contacts, mastering techniques, possibilities and approaches to processing tapestry, from conceptual sketches to the solving of technical problems, was an invaluable and instructive period, convincing her that she was on the right path and encouraging her to move forward.

Jagoda Buić’s exceptional mentorship and Marika’s readiness for hard labor and boundless creativity soon shaped her characteristic, expressive signature in a complex artistic discipline whose soft contours of (mostly) natural materials demand the knowledge

of a draftsman, painter, designer, architect, sculptor, scenographer, illustrator, and, naturally, the technical mastering of dyeing and weaving processes. Her artistic invention in tapestry techniques originated in a manner defined by her mentor, but very early on Marika began weaving in a unique style within the modern perception of the craft.

Marika Danč-Roth’s artistic search (for the new) began by her grasping the cultural heritage of wherever she happened to be, thus demonstrating the possibility of remaining faithful to primary landscapes of personal geography and history while simultaneously cultivating ties with global cultural movements. Marika’s choices of aesthetic inspirational sources are no less strongly evident than the influences that urged her beyond the cultural treasures of her native environment. To properly understand the second half of the 20 th century in an institutional-political context, we should be aware of the cultural and social aspects of the former state, where the relation between regime and art was organized in terms of a “secular religiosity”culture. This was easily incorporated through the practice of festivals, biennials, television shows, films, newspapers, and magazines, creating a sense of life in the best of all worlds and justifying the illusion of self-sufficiency. A strong sense of belonging to the state developed precisely through culture and art, and a sufficiently wide, cosmopolitan range was allowed. Or, as they wrote about the 2018 exhibition of Yugoslav architecture (Toward a Concrete Utopia: Architecture in Yugoslavia, 1948–1980) at the New York Museum of Contemporary Art (MoMA), “In its best times, Yugoslavia had clear vision.”

Its cultural and artistic scene was, as is now historically attested, one of the most diverse in the world; it did not lag far behind global trends, sometimes even inventing its own. Cosmopolitan festivals in historical ambience and the exceptional potency of all branches of art formed a nonchalant world where culture, per

Ante Perkovič, was considered the “seventh republic.” This is not an uncritical eulogy of the past, but is a fact pertinent to the understanding of a still unexplored chapter of our common history. Though rarer in art, women are nevertheless more active in some genres, like tapestry. Thread, weaving, knitting, interlacing were among the basic means of feminine expression for millennia. Fabric is the entity of woman, in whom is woven all knowing about nature, home, warmth, but also beauty and communicativeness. The nature and fauna of an area determined the type of thread and the typology of weaving; historical periods changed, civilizations and empires collapsed, but thread and looms remained, patterns survived, and materials. Wool, silk, leather, cord, jute, cotton – matter that does not age, but only matures and becomes venerable, develops a patina. For centuries, the rich presence of ancient and nomadic cultures from all continents was transformed into decorative elements, and their aesthetics also inspired modern tapestry. In their traditions and expressions, people tend to preserve whatever has helped them survive, materially or spiritually.

In the second half of the 20th century, tapestry as a complete, independent, fully structured and constructed object was freed from the preconception that it was just a copy/transcription of a painting. Marika DančRoth adopted the technique of tapestry making as her own from the start of her creative journey. Her character totally merged with the approach this artistic genre required. Making tapestries is a time-consuming and painstaking process with no shortcuts or pretense. She continuously dedicated herself to it in all humility and respect, understanding and co-producing the entire process from planning and preparation of materials to artistic creation.

Marika quickly became self-reliant in her artistic expression and remained loyal to two-dimensional tapestry. In her creative process, she discreetly and or-

Besides appealing to the eye, Marika Danč-Roth’s tapestries beg to be touched - luring the hand of the observer with their warm, pleasant, intimate and emotional qualities. What should be stressed here is the almost archaic intimacy of her pieces, achieved by the artist’s complete submersion into materials whose natural and primary characteristics are not masked by weaving technniques and dyeing, but emphasized as much as possible.

Zvonko Maković, 1983 (Salon Galerije Karas, Zagreb)

These tapestries are able to equally evoke the original and rudimentary, as well as the highly refined sensitive emotion of the modern human; and within their consonance lie strength and loveliness, and concern and reconciliation alike. In light of the powerful and emotional charge of these tapestries one almost forgets the technically challenging execution, the mastery of weaving, by the artist herself, who in this way unites the finessed skill of her hands with the creative, inventive flight of the spirit.

ganically expanded her reliefs into space, without the tendency to dominate and subordinate it’s volume, but rather to upgrade it, to make sense of it artistically and in terms of content.

She argues that the best way to make a tapestry is for the artist who designed it, to weave it as well, for even a well-finished and thought out sketch/template requires constant adjustments of a material that dictates and follows its own modality and curves. Marika changed ideas and directions in the process, adapted to current impulses, concepts and experience. The flexible threads slipping between fingers, its materiality and color, its thinning and thickening at times demanded the logic of weaving and the rhythm of interlacing the threads, and even of submission, surrendering to a discovery of the unexpected. Idea and design were organically modeled into a structure, frequently alluding to tree roots, that ended in the tempo of its own movement. Warm, rich natural tones contained a message reflecting the particularity of the given material, and in an associative and contemplative way, constructed the organism of the textile pattern into a harmonious play of soft, wavy relief contours; into a search for relations between flatness and spatial; into the play of the rational and the symbolic in connection with the topographical outlines of the landscape to which it belongs. Refining her woolen structures with gold and silver threads provided the tapestry with a special charm of archaic authenticity, mythology.

Both critics and audiences received Marika extremely well. Furthermore, we must not overlook her colleagues and other artists in theaters and galleries, who saw her as a concise and meticulous collaborator, imaginative creator and an energetic, charming person. Prominent critics and analysts of the former state’s art scene placed her mature oeuvre right at the top. This

was true particularly of her tapestries and paintings in the combined techniques of drawing and macramé, that show the distinct and skillful continuity of her stylistic development in all its phases.

The term, Pomurje, never limited her, nor did it determine her fate. Her creative intentions, of course, involved an utterly heterogeneous grouping, contributed to – not fundamentally, but nevertheless significantly – by the diversity of art schools in Zagreb, Ljubljana, and Budapest that formed them.

This term encompasses all [artists] who were born and work here, as well as those who came from elsewhere and accomplished the bulk of their oeuvre in this region; and, of course, the many who are connected to their place of birth, but whose creative reach and expression figure in a much wider area, and for them the spatially-defined label of “Pomurje” might be too much. The latter – and this undoubtedly applies to Marika Danč-Roth, too – do not actualize many basic existential and psychophysical relations within the given space and time, but they refer to them fully in terms of motifs, colors and structures of their productions. Marika’s emotional and personal bond with Lendava, in spite of her half-century absence, is undeniably deep and genuine.

Although she has gone through various genres and periods in more than half a century of creativity, Marika’s works are profiled and shaped throughout, marked by the anatomy of trees woven into relief structures of tapestries, macramé reliefs and, of course, numerous drawings. In the grooves of woolen roots, under the poetic softness of her pencil, in the filigree extravagance of lavishly detailed macramé sculptures made with masterful perfectionism in imposing natural materials, her trees are a metaphor that represents life, tradition, origin, growth, sensitivity and unwavering strength all at once.

Zoran Kržišnik, 1991 (Galerija Labirint, Ljubljana)

Roots and trees mean maps of nostalgia to Marika, memories and places where she and everyone who is important to her have lived. On walks in forests, gardens, galleries, theaters and cemeteries, landscapes and metropolises – she carries sketchbook and pencil to record every impression. Her artistic endeavors are never self-sufficient monologues, but dialogues and contexts permeated with echoes, traditions and reflections of times and people. Every object or piece of nature is a visual challenge for her to make note of, to draw, the sketchbook her constant companion. At home or on trips abroad, she finds themes everywhere, however commonplace, like a bit of nature, a ruin or any interesting object. The essence is in the drawing, the artistic challenge, the interpretation and, as we have emphasized many times before, in the attainment of perfection, but primarily, in her love of drawing. Marika Danč-Roth is an authentic artist; we can divide her oeuvre into several capital parts, for each of which she invented a special language, perceptively and unparalled, each part marked by shrewd craftsmanship. Exceptional consistency, diligent study, drawings of suggestions and drafts, excellence, detailed and thoughtful handiwork combined with her vibrant and charismatic character are the hallmark of this popular colleague and esteemed creator.

In the early 1990s, Marika replaced her large, heavy tapestries, where material and rawness predominated, with sophisticated, porous structures, mainly in the knotting technique, and no longer done on weaving machines/looms. Her fascination with the mythicized banyan tree and its interminable roots intertwining and growing over the picture’s surface and frame became an interpretation and artistic expression characteristic of her alone. It heralds a new chapter in the history of tapestry, although we must bear in mind that drawings are the starting point for designs in this technique. A gifted painter, she took up painting again in the early 1990s, with drawings on paper that she filled with applications, juxtaposing and harmonizing the wool, cords, paper and pencil. Her innovative combination of macramé and drawing presents an unusual blend of plasticity and flatness, with elegant colors and strict black and white. In this unique combined technique, she opened a new chapter in the history of tapestry and painting with a series called Roots, and has persevered with it for more than a decade. At the beginning of the new millennium, after the monumental dimensions of her tapestries, luxurious, colorful and richly fabricated costumes and graceful roots in the relief technique of drawing and macramé, Marika turned to drawing as an independent tech -

nique. Her small, intimate drawings on paper hinted at changes that were not only artistically intoned. The basic tree motif now appeared completely restrained, introspective, diary-like. Marika’s drawings demonstrate a mastery of black and white, and her tonal gradations almost conjure up colors. The filigree-like finish of her trees seems to make them palpable. Every emotional impulse is meaningfully reflected in them. Her delicate and veracious narrative formally extends from an optical dispersion of the Sfumato to subtle quintessence.

Her pencil drawings, that at times are artfully tinted with watercolor on structured or watercolor paper, might appear simple at first glance. However, if any technique does not allow for mistakes and superficiality, it is the pencil that, as such, is perhaps the most sincere. As the basic starting point of sketches and drafts for most artworks, drawing still allows for vehemence and zest, but it is all the more inexorable in drawing as an independent technique of expression. It requires a full measure of endurance, steadfastness, consistency and, above all, modesty.

Marika’s tree drawings capture reality’s complexity and a magical power of tangible and mythological dimensions. Such a universal motif speaks above all about the artist him/herself. The limited size and sensitive execution of the drawings take nothing away from their excitement or message. Through the medium of a tree, a soul’s restless mood is traced on paper. This archetypal theme offers the possibility of confession, consolation, the right path, security. Marika’s trees are not objective landscapes; they are mental strolls, a search for peace and tranquility, and at the same time the strength to stream reality into an artistic language. Depicting thoughts and moods is the basis of her series of drawings from 2000 to the present. However,

these are not naive confessions, not simple artistic descriptions. Their personal and revealing outlines are the closely established and maintained contact with her inner self and its power. The relations between individual drawings are part of an ordered whole that unveils an intimate map of Marika’s spirit in a troubled period, private and artistic. Although drawing forms the groundwork for all art and visual thought, it has long been a marginal and subordinate creative technique, useful in the preparation and planning of a painting or sculpture and for solving problems in studies. It was only in Modernism that it received the status of an autonomous, established mode of expression, indispensable in the field of contemporary art, where it navigates between different genres such as street art, cartoons, illustrations and animation.

Through her drawings and with profound gentleness, Marika deals with the phenomena of human weakness, vulnerability, and defiance. In hundreds, even thousands, of transfiguration movements, she draws - as Henri Focillon would put it – with a “hymn of hands.” Her drawings depict a series of emotional states, finely measured and weighed, but internally forceful, that also sometimes come to life in the mellow, evasive color of roses, another frequent motif of hers in the last two decades.

Marika Danč-Roth’s novel-like life and layered artistic story, not without dramatic features, speaks of talent and meticulous consistency that had the opportunity to find themselves in a milieu of time and space with extraordinary possibilities. Marika seized them and lived them wholeheartedly. Indeed, she created all the while in a workaholic and perfectionist manner, and toward the end of the story, she returned to where she started. Home, to her roots.

In these respects we are presented with a wide open view of Marika Danč-Roth’s spiritual hotizons, and the horizons of her desires and ideals. Consequently, we are witness here not just to an accomplished, extremely hardworking and experienced artist, but also to work with an important human dimension by which we will be unreservedly enchanted.

Prof. Dr. Nace Šumi, 1998 (Galerija Bevisa, Vila Bled)

Marina Baričević

Marika Danč-Roth

Marina

Baričević

Marika Danč-Roth

S V

ve velike rijeke izviru iz provincije, tih zavičajnih zaštićenih oaza emotivne jakosti. Ta zemljopisna određenja naših rođenja, ti privjesci karakteristika mentaliteta, običaja i bogatstva folklora, gastronomskih različitosti, literarne rafiniranosti ... u početku su putniku, s tradicionalnom naprtnjačom tipičnošću njegova kraja, cilj do ponovnog povratka u suton života. Slika ljudskog trajanja od pamtivjeka se ponavlja, obnavlja generacijama, umjetničkim traženjem smisla i težnje za trajnim ovjenčanjem zemljopisnog iskona. Sličan sinopsis otkriva i životno i stvaralačko putovanje umjetnice Marike Danč-Roth. Njezina ishodišna točka civilizacijske poputbine je gradić na tromeđi Slovenije, Hrvatske i Mađarske poznata Lendava, koja je asimilirala sve sokove civilizacija, sve autentičnosti svoga kraja i susjednih kultura. Zajedno tvore sliku identiteta grada. Osim u načinu života reflektira se i u boji, tonu, ekspresiji autorskog umjetničkog djela. Marika je isto bila putnica iz rodnoga grada da bi se obrazovala u Zagrebu, temeljito i iscrpno. Pedagoške, respektabilne kote zagrebačkog stručnog učilišta zahtijevale su znatiželjne, radišne, istraživački duh. Razred po razred, godina po godinu, semestar za semestrom Marika je rijedak primjer kompletno educirane umjetnice u tekstilnoj umiješnosti i umjetnosti. Upisala je tekstilni smjer zagrebačke Škole za oblikovanje gdje diplomira 1970. godine. Diplomirala je i na Likovnom odsjeku Pedagoške akademije u Zagrebu, a potom i 1980. postaje diplomirana slikarica u klasi grand seignera, profesora Nikole Reisera na čuvenoj Akademiji likovnih umjetnosti u Zagrebu. Zavidna je to naobrazba i iscrpno stručno otkrivanje draži i zagonetki tekstilnog zanata. A njegova lepeza nagrađuje uporne i vjerne pružajući zanimljive i različite oblike i tehnike: od eksponirane kraljice zidne dekoracije tapiserije preko slikarstva do pedagoškog rada s mladima. Gotovo vizionarski naslućeno sigurna je od početka Marika da nakupljeno znanje nikada nije višak, štoviše

se velike reke izvirajo na podeželju, v zaščitenih rojstnih oazah notranje moči. Te zemljepisne določitve naših rojstev, te naše značilne mentalitete kraja, običajev, folklornega bogastva … so na začetku potniku z oprtano malho cilj do vnovične vrnitve k zatonu življenja. Zemljepisni pomniki s svojimi značilnostmi, kot so mentaliteta kraja, običaji, folklorno bogastvo, kulinarika, literarna omika … kažejo potniku, oprtanem z malho tradicionalnih vrednot, pot h končnemu cilju življenja.

Podoba človeškega trajanja se, odkar pomnimo, ponavlja in obnavlja z generacijami, s pomočjo umetniškega iskanja smisla in z željo po ovekovečenju zemljepisnega izvora.

Podoben sinopsis razkriva tudi življenjsko in umetniško potovanje Marike Danč-Roth. Izhodišče njenega civilizacijskega popotovanja je Lendava, mestece na tromeji med Slovenijo, Hrvaško in Madžarsko, ki je vsrkalo sokove sosednjih kultur in avtentičnost domačega kraja. Identiteta tega mesta se ne kaže samo v načinu življenja, temveč tudi v barvah, tonu in izrazu slikarkinega umetniškega dela. Tudi Marika je potnica, ki se je iz rojstnega mesta odpravila v Zagreb, da bi si v njem pridobila temeljito izobrazbo. Ugledne pedagoške kvote zagrebške strokovne fakultete so terjale radovednega, delavnega in raziskovalnega duha. Iz razreda v razred, iz semestra v semester, leto za letom je Marika predstavljala svetel zgled umetnice, ki se je nenehno izobraževala v tekstilni veščini.

Vpisala se je na tekstilni oddelek zagrebške šole za oblikovanje, kjer je diplomirala leta 1970. Diplomirala je tudi na likovnem oddelku Pedagoške akademije v Zagrebu; leta 1980 pa je diplomirala tudi iz slikarstva v razredu mojstra, profesorja Nikole Reiserja, na ugledni Akademiji za likovno umetnost v Zagrebu. Pridobila si je zavidanja vredno izobrazbo, poglobljeno strokovno znanje, s pomočjo katerega se je predajala čarom in pastem tekstilnega poklica, neskončnim možnostim,

već će „dobro doći“. Jer tapiserija u svom izvedbenom procesu sjedinjuje određene doticaje likovne i primijenjene umjetnosti. Realizatori tapiserija su umjetnici s mnogo znanja, slikari, dizajneri, kipari, arhitekti, scenografi... uz to poznavatelji tehnoloških zadanosti, a vrhunac virtuoznosti je znanje tkanja, počivala poetske vunene tkanice. Svijet se od početaka hvali ljepotom svojih tapiserija (najveća zbirka flamanskih tapiserija je u kolekcijii Španjolskog dvora, a to su 8000 metara povijesnih tapiserija kao i španjolskih tapiserija koje su dizajnirali suvremeni autori kao slikar Goya). Sedamdesete godine prošlog stoljeća (1973.) značajne su u biografiji naše likovne autorice, koja je spremno, obogaćena znanjem, dobila časnu i prestižnu pozivnicu u Udruženje likovnih umjetnika primijenjenih umjetnosti Hrvatske (ULUPUH). Iako strukovno drušvo, jakošću i ugledom svojih članova (arhitekti Bernardo Benardi, Vjenceslav Richter, Vahid Hodžić, tekstilne djelatnice, doajenka prof. Mira Kovačević, svjetska umjetnica Jagoda Buić... pa slikar Kamilo Tompa, fotograf Tošo Dabac i ostali kulturni svjetionici. Iza njih je već EXAT, revolucionalna težnja za jedinstvom likovne i primijenjene umjetnosti. Biti kolega tim i tako profiliranim likovnim pregaocima škola je neizmjerne bitnosti i sretan početak. Marika se snašla, znatiželjom i radišnošću, sakupljenim znanjem i postala je omiljena kolegica. Štoviše i bliska suradnica Jagodi Buić. Kostimografijom osvajaju pozornice i dok jedna uči, druga se iscrpljuje u invenciji.

I opet sedmo desetljeće prošlog stoljeća nije iscrpilo svoju posebnu snagu. Marika Danč-Roth ima u tom desetljeću prvu samostalnu izložbu, a sudionica je i kolektivne izložbe. Potpisuje i prvu kazališnu kostimografiju, 1973. je to Gluckova opera Orfej i Euridika Naposlijetku, a ne manje važno u fatalno sedmo desetljeće spada prvi susret umjetnice i mene - likovne kritičarke, koji traje blizu pola stoljeća. Imala sam sreću pratiti je u kreativnom usponu, radu i organizirati joj izložbe. Bila sam privilegirana u ispunjenju poruke umjetniičkog čina. Da se „udruže“ stvaratelj i njegov pratitelj u lakše ostvarivanje komunikacije s publikom. Komunikacija je bitak ravnopravan boji, zvuku, liniji... Dio vrijednosne skale cjeline. A naša tekstilna, virtuozna autorica tijekom godina pružila je golemi i raznoliki opus u zagrljaju s poklonicima vunene poezije. Potvrđuje to dokumentacija o izložbama.

ki jih ta ponuja in s katerimi nagrajuje svoje vztrajne in zveste privržence: različnim oblikam in tehnikam, od izdelave tapiserij do slikarstva in pedagoškega dela z mladimi. Obdarjena z vizionarsko slutnjo je bila Marika od samega začetka prepričana, da ji pridobljeno znanje ne more škoditi, nasprotno, da ji bo nekoč prišlo prav. Kajti ustvarjalni proces tapiserije vključuje tako elemente likovne kot elemente uporabne umetnosti. Izdelovalci tapiserij so umetniki z bogatim znanjem: slikarji, oblikovalci, kiparji, arhitekti, scenografi, ki so obenem poznavalci tehnoloških postopkov, vrhunec njihove virtuoznosti pa predstavlja tkalska veščina, v kateri se umiri volnena nit. Ljudje že od nekdaj hvalijo lepoto svojih tapiserij (največja zbirka flamskih tapiserij je v lasti španskega dvora, gre za 8000 metrov zgodovinskih tapiserij, ki so jih oblikovali tedanji umetniki, kot denimo Goya). Sedemdeseta leta prejšnjega stoletja, posebno še leto 1973, predstavljajo v biografiji naše umetnice posebno mesto, takrat je namreč, že izšolana in obogatena z znanjem, prejela ugledno, prestižno vabilo Hrvaškega združenja likovnih umetnikov uporabnih umetnosti (ULUPUH), strokovnega društva, ki je glede na izrazno moč in sloves svojih članov – med njimi so bili arhitekti Bernardo Benardi, Vjenceslav Richter, Vahid Hodžić, tekstilne umetnice, kot denimo doajenka profesorica Mira Kovačević in svetovno znana Jagoda Buić, slikar Kamilo Tompa, fotograf Tošo Dabac in drugi kulturni svetilniki – presegalo strokovni okvir. Zahvala gre med drugim skupini EXAT in njenim revolucionarnim smernicam, ki so terjale enotnost likovne in uporabne umetnosti. Druženje s profiliranimi likovnimi gorečneži je bilo za Mariko dragocena šola in hkrati nadvse ugodno delovno izhodišče. Marika se je z njimi dobro ujela in po zaslugi radovednosti, delavnosti in pridobljenega znanja postala njihova priljubljena sodelavka. Še več: postala je tudi tesna sodelavka Jagode Buić. S svojimi kostumi sta osvojili številna gledališča; medtem ko se je ena od njiju učila, se je druga kalila v domiselnosti. In vendar: sedmo desetletje prejšnjega stoletja še ni izčrpalo vseh potencialov. Mariko Danč-Roth je takrat doletela prva samostojna razstava in udeležba na skupinski razstavi. Istega leta je podpisala tudi svojo prvo gledališko kostumografijo; izdelala je kostume za Gluckovo opero Orfej in Evridika. In naposled – kar je prav tako pomembno – v usodno sedmo desetletje sodi tudi prvo srečanje med umetnico in mano, likovno kritičarko, ki

Od godine 1983. živi i radi, kao samostalna umjetnica, u glavnom bavarskom gradu Münchenu. Komunikacijskom procesu između umjetnika – djela – publike nastavili smo i u novoj sredini.

UMJETNOST TAPISERIJA – KOSTIMOGRAFIJA

Osposobljena iz svih centara znanja, vična tkanju i s interesom za materiju tekstila Marika postiže adekvatne rezultate, pruža sliku tapiserija ozbiljnog lica, likovna rješenja uzvišene, svečane akribije. Zajedno u umjetničkom i autorskom ekspiramentu izmjenjuju se vrste originalnog propitivanja vunenih struktura i tekstila. A oblici su tapiserije, kreacije modela u vjekovnoj kazališnoj kostimografiji i uzlanje te macrame ili skulpturalne tapiserije. Svakako i nezaobilazno preplet primijenjene i likovne umjetnosti; uporabno i svečano djelo. Unikatno, čiju prirodnost potvrđuju vuna, sisal, pamuk, konopac... i iskrslo iz istraživanja, umjetničko i zanatsko, arhaično i moderno, osnaženo autorskim znakom i invencijom.

traja že pol stoletja. Imela sem srečo, da sem jo lahko spremljala pri njenem ustvarjalnem vzponu in ji organizirala razstave. Doletel me je privilegij, da sem lahko posredovala sporočilo Marikinega umetniškega dejanja: ustvarjalka in njena spremljevalka sta se združili in tako olajšali komuniciranje s publiko. Komunikacija ni nič manj pomembna od barve, zvoka, linije; je del vrednostne lestvice celote. Naša virtuozna tekstilna umetnica je ustvarila izjemno bogat, raznolik opus in ves čas vztrajala v nenehnem, tesnem stiku s častilci poezije, izpisane z volneno nitjo; seznam njenih razstav potrjuje mojo trditev.

Leta 1983 je kot samostojna umetnica pristala v bavarski prestolnici, v Münchnu. Komunikacijski pretok med umetnico, njenim delom in publiko se je tako nadaljeval tudi v novem okolju.

UMETNOST TAPISERIJE – KOSTUMOGRAFIJE

Dodobra usposobljena, vešča tkanja, posebno naklonjena tekstilu in njegovi strukturi, je Marika dosegla ustrezne rezultate: ponuja nam tapiserijo resnega videza, opirajoč se na likovne rešitve vzvišene, slovesne akribije. V umetničinem avtorskem eksperimentu se srečujeta volna in tekstil v vseh mogočih kombinacijah, razne oblike tapiserij, tudi v vlogi gledališke kostumografije in stenske skulpture, tehnike, ki vključujejo vozlanje, kot je makrame; v njenih tapiserijah se tesno prepletata uporabna in likovna umetnost, v njeni kostumografiji pa uporabna in hkrati slavnostna obleka, ki je vedno unikatna naravna stvaritev, kar potrjujejo materiali, kot so volna, sisal, bombaž, konoplja … Njene stvaritve so rezultat raziskovanja: so umetniške in hkrati obrtniške, arhaične in hkrati moderne, zaznamovane z avtorskim pečatom in domiselnostjo. To je likovna alkemija ustvarjalke, ki si je izbrala tople, ritmizirane tekstilne zgodbe davne zgodovinske stvarnosti. Ob neki priložnosti sem v zapisu, posvečenem Marikini razstavi, navedla misel velikega Le Corbuisiera, ki trdi, da je moderna tapiserija mural nomad, enakopravna arhitekturna prvina, in ne zgolj dekoracija, slika in hkrati skulptura, pri domiselnih eksperimentatorjih tudi kolaž risbe in volne. Marikina tapiserija pa je svojevrstna vrnitev h klasičnim zgledom, kar potrjujeta dovršena tehnika tradicionalnega tkanja in uporaba klasičnih materialov, kot so volna, svila, zlate niti … Za Marikine stvaritve je značilna vzvišena,

Korenine II / Gyökerek II. / Roots II 1982, tapiserija / tapiszéria / tapestry, 105 x 50 cm

Sve je to likovna alkemija kreatorice opredijeljene za posebne priče – tople i ritmizirane – tekstilne priče jedne drevne povijesne zbiljnosti. U jednom sam predgovoru napisala uz Marikinu izložbu, misao velikog Le Corbusiera da je moderna tapiserija „Mural nomad“, ravnopravni element u sklopu arhitekture, a ne samo puka dekoracija. Slika i skulptura. Ali i kolaž od crteža i vune kod inventivnih eksperimentatora. Njezina tapiserija svojevrsni je povratak klasičnom uzoru. Od izvanredne tehnike tradicionalnog tkanja i uporabe klasičnih materijala (vuna, svila, zlatne niti...). Ta djela uzvišene, svečarske intonacije tonirana su u nijansama smeđe, od rembrantovske do zavičajne zemlje... Stoga ne popunjavaju zidne pačetvorine bijeloga fizičkim tačom nego ispunjava ambijent novim sadržajem. Subjektivno i objektivno tapiserija Marike Danč-Roth je zasebna topla, poetična, ekspresivna etapa jedne umjetnosti. Posebna istraživačka faza, tematski perfekcionizam postigla je u ciklusu Korijeni. Kao minuciozni crtež vunom iskrsavaju atipične tapiserije roda, zavičaja, iskona, obitelji... kao korijeni. Ukrasi s porukom. Imenovani „strukturama“ pojašnjavaju gledatelju o složenosti i jedinstvenosti izvedbe. A tek koliko znanja treba za dobru i vjerodostojnu kostimografiju. Znanja od povijesti civilizacije do tipičnosti kraja, znanja koje dočarava autentičnost ambijenta kazališne radnje. Radila je mnogo i uspješno kostime za kazališta u mnogim kućama (Zagreb, Ljubljana, Split, Dubrovnik...). Zasebna uspješnica su izvedbe kostima u suradnji s znamenitim teatarskim ličnostima. Marikin uspjeh mjeri se pozivom Jagode Buić da zajedno kreiraju (Hektorović: Život Sv. Lovrinca mučenika, Split; Sofoklo: Elektra, Split; Shakespeare: Hamlet, Ljetne igre Dubrovnik i druge). Obol dviju dama umjetnosti je golem . Marikine kostime karakterizira nenametljiva elegancija i ljepota jednostavnosti. Svaki kostim ističe i strukturu materijala. Istovremeno su arhaični i suvremeni. A gdje je danas naša umjetnica pitamo se u recentno, umorno doba, kada se i umjetnost promijenila? Prirodno po scenariju logike i uvriježenoj težnji ona je u Lendavi, gradu rođenja. Odakle je krenula prije skoro pola stoljeća vratila se da bude ovjenčana zahvaalnošću i ponosom. Da se „odmori“ na lovorikama zahtjevne tekstilne umjetnosti, štoviše uspevši se u sam vrh i ostajući aktivna i danas. Ispisala je „lendavski krug vunom“ i ostvarila san. Biti ponajbolja.

slavilna intonacija rjavih odtenkov, ki se gibljejo od rembrandtovskih do tistih, značilnih za njeno rodno grudo, zato umetnica ne prekriva belih stenskih lis zgolj s fizično potezo, temveč daje ambientu novo vsebino. Tapiserije Marike Danč-Roth predstavljajo toplo, poetično, ekspresivno etapo neke umetniške prakse. Eno pomembnejših raziskovalnih faz predstavlja tematski ciklus Korenine, minuciozne risbe z volno, atipične tapiserije, iz katerih se porajajo podobe njenega rodu, rojstnega kraja, izvora, družine, korenin. Sporočilni dodatki v obliki okraskov, t. i. strukture, gledalcu pojasnjujejo zapletenost in hkrati celovitost izdelave. Koliko znanja pa je šele treba za dobre, verodostojne gledališke kostume! Znanja, ki vključuje zgodovino civilizacije in značilnosti izbranih krajev, znanja, ki pričara avtentičnost dogajalnega ambienta. Marika je izdelala niz kostumov za številna gledališča v Zagrebu, Ljubljani, Splitu, Dubrovniku; posebno poglavje predstavljajo tisti, namenjeni znamenitim gledališkim delom, kot so denimo Hektorovićevo Življenje svetega Lovrenca mučenika in Sofoklejeva Elektra, obe uprizorjeni v Splitu, ter Shakespearov Hamlet na Dubrovniških poletnih igrah. K izdelavi kostumov za omenjene predstave jo je povabila Jagoda Buić; njun skupni prispevek je bil izjemen. Marikino kostumografijo zaznamujeta nevsiljiva eleganca in preprostost. Njeni kostumi so arhaični in hkrati sodobni, s poudarjeno strukturo materiala, iz katerega so izdelani. Kje pa je naša umetnica danes, v utrujenih časih, ko se je tudi umetnost spremenila? Po naravi stvari in logike, ki jo narekuje vrojeno hrepenenje, je zdaj v Lendavi, v rojstnem mestu, od koder je pred malodane pol stoletja krenila v svet in se nato vrnila, ovenčana s hvaležnostjo in ponosom, da bi si odpočila na lovorikah zahtevne tekstilne umetnosti. A to ni vse. Medtem se je vzpela na sam vrh in na njem še vedno vztraja. Z volneno nitjo je sklenila lendavski krog in tako uresničila svoje sanje: biti med najboljšimi.

Marina Baričević

Marika Danč-Roth

Marina

Baričević

Marika Danč-Roth

A A

nagy folyók mind vidékről, a szülőhaza érzelmi erőt adó, védett oázisaiból erednek. A tájegységére jellemző hagyományos útravalót hordozó utazó számára szülőhelye földrajzi adottságai, a mentalitás béli jellemzők, a szokások, a néprajzi kincsek, a gasztronómiai jellegzetességek és az irodalmi leleményesség, mindvégig olyan értéket képviselnek, amely végigkíséri egészen az élete alkonyán bekövetkező visszatéréséig.

Az emberi élettartam képe emberemlékezet óta ismétlődik és generációkon átívelve, az értelmet kereső művészi kutatás és földrajzi eredet tartós megkoszorúzására irányuló szándék révén újul meg. Danč-Roth Marika alkotói és emberi életútja is hasonló szinopszisba enged betekintést. Civilizációs útravalójának kiindulópontja a Szlovénia, Horvátország és Magyarország hármashatárán fekvő közismert kisváros, Lendva, amely az összes tájazonos és szomszédos kultúrákra jellemző, éltető civilizációs nedvet magába szívta. Mindez együttesen alkotja a város identitását, ami az életmódon kívül a színekben, tónusokban és műalkotásokban megnyilvánuló alkotói kifejezésmódban is megjelenik. Marika is utazóként indult el szülővárosából, hogy Zágrábban alapos és átfogó képzettséget szerezzen. A zágrábi szakirányú képzés tekintélyes pedagógiai magaslatai kíváncsiságot, szorgalmat és kutatószellemet igényeltek. Osztályról osztályra, évről évre, szemeszterről szemeszterre Marika a textilben és művészetben való teljeskörű képzettséget és jártasságot szerzett alkotó ritka példájává vált.

A zágrábi formatervezői iskola textil szakára iratkozott be, ahol 1970-ben szerzett diplomát. Tanulmányait a zágrábi Pedagógiai Akadémia Képzőművészeti Karán folytatta, majd 1980-ban a neves zágrábi Képzőművészeti Akadémián, Nikola Reiser mester osztályában, okleves festőművész végzettségre tett szert. Irigylésre méltó képzettsége lehetővé tette a textil-képzőművészeti mesterség bájainak kimerítő, szakértői felfede -

ll great rivers originate in the provinces, those native, shadowed oases of emotional strength. These geographical definitions of our birth, these appendages of a characteristic mentality, the customs and wealth of folklore, gastronomic diversity, literary refinement ... are the traveler’s goal from the beginning, with the traditional backpack typical of his region, to return to in the twilight of life.

The image of human endurance has been repeated since time immemorial, renewed for generations by the artistic search for meaning and the aspiration for a permanent crowning of geographical origins. A similar synopsis reveals the life and creative journey of the artist, Marika Danč-Roth.

Her starting point of civilization was the small town in the tri-border area of Slovenia, Croatia and Hungary, the famous Lendava, that assimilated all its juices of civilizations, all the authenticity of its region and neighboring cultures. Together they form a picture of the city’s identity. Apart from in its way of life, it is also reflected in the color, tone, and expression of the artist’s works of art.

Marika was also a traveler from her hometown, in order to be educated in Zagreb, thoroughly and exhaustively. The respectable pedagogical level of Zagreb’s Vocational College required an inquiring, hard-working, exploratory spirit. Class by class, year by year, semester after semester, Marika is a rare example of a fully educated artist in textile art and art in general.

She enrolled in the textile department of the Zagreb School of Design, where she graduated in 1970. She also graduated from the Art Department of the Pedagogical Academy in Zagreb, and then in 1980 she received a diploma in painting from the class of grand seigneur, Professor Nikola Reiser, at the renowned Academy of Fine Arts in Zagreb. It is an enviable education and an exhaustive professional discovery of the stimuli and riddles of the textile craft. And its range rewards the persistent and faithful by providing

zését, rejtélyeinek megfejtését. A kitartókat és a hűségeseket mindez érdekes és különleges formákkal és technikákkal jutalmazza meg: szerepei a fali kárpitok és díszítés exponált királynőjétől, a festészeten át a fiatalokkal folytatott nevelési munkáig terjednek. Marika szinte látnoki módon, a kezdetektől fogva sejtette, hogy az összegyűjtött tudás nem fölösleg, sőt, egyszer „még jól jöhet“. A kárpitkészítés folyamata ugyanis a képző- és az alkalmazott művészet bizonyos érintkezési pontjait egyesíti. A kárpitkészítők nagytudású művészek, festők, formatervezők, szobrászok, építészek, díszlettervezők... és mindemellett a technikai adottságok szakértői, virtuozitásuk csúcsát pedig a szövési ismeretek, a költői gyapjúszövet nyugvópontjai jelentik. A világ a kezdetek óta kárpitjainak szépségével dicsekszik (a flamand kárpitok legnagyobb gyűjteménye a spanyol udvar kollekciójában található: itt 8000 méter történelmi, valamint spanyol kárpitot őriznek, amit olyan korabeli formatervezők terveztek, mint a festőművész Goya).

A múlt század hetvenes évei (1973) képzőművésznőnk életrajzának fontos fejezetét jelentik: a felkészült, tudással felvértezett alkotó megtisztelő és tekintélyes meghívást kapott a Horvát Alkalmazott Művészek Egyesületébe (ULUPUH). Noha szakmai szervezetről van szó, tagjai (Bernardo Benardi, Vjenceslav Richter és Vahid Hodžić építészek, textiles művészek, a korelnök Mira Kovačević professzor asszony, Jagoda Buić világhírű művész, Kamilo Tompa festőművész, Tošo Dabac fotóművész, valamint más kulturális világítótornyok) miatt nagy erővel és tekintéllyel rendelkezett. Mögöttük ekkor már az EXAT, a képző- és alkalmazott művészet egységére törekvő forradalmi kezdeményezés állt. Ilyen megkülönböztetett és elkötelezett képzőművészek munkatársának lenni rendkívüli jelentőségű műhely részévé tette, és szerencsés kezdetet jelentett. Kíváncsisága, dolgossága és összegyűjtött tudása Marikát közkedvelt munkatárssá tette. Sőt, Jagoda Buić közeli munkatársává vált. Jelmezterveik hódítottak a színpadokon, miközben az egyik tanít, a másikat az újítás foglalkoztatta.

A múlt század hetedik évtizede sem merítette ki különleges erejét. Ebben az évtizedben volt Danč-Roth Marika első önálló kiállítása, és kollektív kiállításon is részt vett. Ekkor, 1973-ban, jegyzi első színházi jelmezeit, amelyek Gluck Orfeusz és Euridiké című operájához készültek.

interesting and differing forms and techniques: from the undisputed queen of wall decorations, the tapestry, to painting and pedagogical work with young people. Almost prophetically, Marika was certain from the beginning that accumulated knowledge is never in surplus; moreover, it would „come in handy”. Because in its process of realization, tapestry unites certain touches of fine and applied art. Tapestry makers are artists with a lot of knowledge, painters, designers, sculptors, architects, set designers ... in addition to familiarity with technological tasks, the culmination of virtuosity is the know-how of weaving, a poetic repose to woolen fabric.

From the start, the world has praised the beauty of its tapestries (the largest assemblage of Flemish tapestries is in the collection of the Spanish court and includes 8000 meters of historical tapestries as well as the Spanish tapestries designed by fine artists like the painter, Goya).

The seventies of the last century (1973) are significant in the biography of our artist who, with good grace and enriched with knowledge, received an honorable and prestigious invitation to the Association of Fine Artists of Applied Arts of Croatia (ULUPUH). Although a professional society with the strength and reputation of its members (architects Bernardo Bernardi, Vjenceslav Richter, Vahid Hodžić; textile worker and doyenne Prof. Mira Kovačević; world-famous artist Jagoda Buić ... and painter Kamilo Tompa; photographer Tošo Dabac, and other cultural luminaries, EXAT [Translator’s note: Experimental Atelier, called EXAT 51, was a group of artists and architects,1951–56], was already behind them, a revolutionary aspiration for the unity of fine and applied arts. To be a colleague in this way among such profiled art school participants is of immense importance and a happy beginning. Marika found her way, inquisitive and diligent, accumulating knowledge, and became a popular colleague. What’s more, also a close associate of Jagoda Buić. They conquer the stages with costume designs and while one is learning, the other is consumed by invention.

And still, by the seventh decade of the last century she had not exhausted her special strength. Marika DančRoth had her first solo exhibition in that decade, and she also participated in collective exhibitions. She signed her first theatrical costume design as well, in 1973, for Gluck’s opera, Orpheus and Eurydice

Végül, de nem utolsó sorban, ebben a fatális hetedik évtizedben találkoztam jómagam is képzőművészeti kritikusként először a művésznővel – ez a kapcsolat immár közel fél évszázada tart. Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy alkotópályája felívelő szakaszában követhettem és kiállításokat is szervezhettem számára. A művészi alkotás és alkotói üzenet beteljesedésének privilégiumát élvezhettem. Így „társulhatott“ alkotó és követője a közönséggel folytatott kommunikáció könnyítése érdekében. A kommunikáció színnel, hanggal és vonallal egyenértékű létező... A teljes értékskála része. Virtuóz textilművészünk pedig az évek során a gyapjúba szőtt költészet szerelmeseivel karöltve hatalmas és sokféle művet hozott létre. Ezt a kiállítási dokumentáció is bizonyítja. 1983 óta önálló alkotóként Bajorország fővárosában, Münchenben él. A művész – műalkotás – közönség közti kommunikációval kapcsolatos együttműködésünket az új környezetben is folytattuk.

KÁRPITMŰVÉSZET - JELMEZKÉSZÍTÉS

Az összes tudásközpontból merített ismereteinek, szövési ügyességének és a textilanyagok iránti érdeklődésének köszönhetően Marika kiemelkedő eredményeket ért el: kárpitjai komoly arculatúak, alkotói megoldásai magasztosak, pontosságuk ünnepélyes. A művészi és alkotói kísérletek során egyszerre váltakozik a gyapjústruktúrák és textíliák eredeti kutatása. A formák pedig kárpitok, évszázados színházi jelmezmodell kreációk, csomózás és makramé, valamint plasztikus kárpitok. Mindenképpen és figyelmen kívül nem hagyható módon ez az alkalmazott művészet és képzőművészet ötvözete; használati és ünnepélyes műalkotás. Egyedi, hiszen természetességét a gyapjú, kender, pamut és kötél táplálja... létezése pedig művészi és szakmai kutatásból, ősiségből és modernségből fakad, amit az alkotó kézjegye és a leleményessége látnak el energiával. Ezekből áll e különleges (meleg és ritmikus), ősi történeti valósághoz kötődő, textilbe szőtt történetek mellett elkötelezett alkotó képzőművészeti alkémiája. Marika kiállításához írt egyik előszóban a nagy Le Corbusier gondolatát idéztem, mely szerint a modern kárpit „Mural nomad“, egyenrangú építészeti elem, nem csupán dekoráció. Kép és szobor. De az újítók és kísérletezők kezében rajzból és gyapjúból készült kollázs is lehet. Kárpitjai egyfajta visszatérést jelentenek

Finally, but no less important in that fateful seventh decade is the first encounter between the artist and me – an art critic, which continues close to half a century. I had the luck to follow her in her creative ascent, to work and organize exhibitions for her. I was privileged to promote the message of her artistic achievements. To „unite” the artist and her companion in achieving easier communications with audiences. Communication is the equal existence of color, sound, line ... is part of the value scale of the whole. And our textile virtuoso artist has provided a vast and diverse opus over the years in the embrace of woolen poetry fans. This is confirmed by documentations from her exhibitions.

In 1983, she lived and worked, as a freelance artist, in the Bavarian capital, Munich. We continued the communication process between artist – works – audiences in new surroundings.

THE ART OF TAPESTRY - COSTUME DESIGN

Trained from all centers of knowledge, skilled in weaving and with an interest in textile fabrics, Marika achieves adequate results, provides a serious picture of tapestry, artistic solutions of sublime, solemn meticulousness. In her artistic and authorial experiments, she simultaneously alternates types of original woolen structural features and textiles. And their forms become tapestries, modeled creations in centuries-old theatrical costume designs and knotting, macramé, or sculptural tapestry. Certainly and inevitably an intertwining of applied and fine arts; useful and decorous work. Unique, with a naturalness confirmed by the wool, sisal, cotton, rope ... and resurrected through research, artistic and handcrafted, archaic and modern, fortified by the artist’s mark and invention. All this is the artistic alchemy of a creator committed to special narratives – warm and rhythmic – textile tales of an ancient historical reality.

In a preface for one of Marika’s exhibitions, I wrote a thought from the great Le Corbusier, that modern tapestry, his „Mural nomad”, is an equal element within architecture and not merely a decoration. Painting and sculpture. But also a collage of drawings and wool by an inventive experimenter. Her tapestry is a kind of return to the classic model. From the extraordinary technique of traditional weaving and the use of classical materials (wool, silk, gold threads …), these

a klasszikus mintához. Technikájuk kiváló, tradicionális szövés, anyaghasználata klasszikus (gyapjú, selyem, aranyszál...). Magasztos, ünnepélyes hangulatú műveit a barna szín árnyalatai uralják, a rembrandtitól a szülőföld színéig... Emiatt a falfelületek fehér paralelogrammáit nem fizikai érintéssel töltik ki, hanem a környezetnek adnak új tartalmat. Szubjektív és objektív értelemben Danč-Roth Marika kárpitjai egy művészet önálló, meleg, poétikus és expresszív etapját jelentik. Külön kutatói fázist, tematikus tökéletességet a Gyökerek c. ciklusban ért el. Aprólékos gyapjúfonalrajzként atipikus, származást, szülőhazát, eredetet, családot bemutató kárpitok bukkannak fel...akár a gyökerek. Mint üzenetet hordozó díszek. „Struktúraként“ a nézőt a kivitelezés összetettségével és egyediségével ismertetik meg. És mennyi tudás kell egy jó és hiteles színházi jelmezhez! Ismerni kell a civilizációt, a helyi jellegzetességeket, birtokolni kell a színházi cselekmény hitelességét elővarázsoló tudást. Sok sikeres jelmezt készített különböző színházak számára (Zágráb, Ljubljana, Split, Dubrovnik...). Külön sikertörténetet képeznek a neves színházi alkotókkal készített munkái. Marika sikere Jagoda Buić közös alkotásra vonatkozó meghívásával mérhető (Hektorović: Szent Lőrinc vértanú élete, Split; Szophoklész: Elektra, Split; Shakespeare: Hamlet, Dubrovniki Nyári Fesztivál és mások). E két hölgy hatalmas mértékben gazdagította a művészetet. Marika jelmezeit visszafogott elegancia és egyszerű szépség jellemzik. Minden jelmeze az anyagszerkezetet is kiemeli. Egyidejűleg archaikusak és modernek. Feltehetnénk a kérdést, hol van a mi alkotónk a mostani, elfáradt időkben, amikor a művészet is megváltozott? Természetesen, a logika forgatókönyve és állandósult törekvése szerint szülővárosában, Lendván tartózkodik. Onnan indult el fél évszázada, oda is tért vissza, hogy hála és büszkeség övezze. Hogy a kimerítő textilművészet babérkoszorúján pihenhessen, miután feljutott annak legmagasabb csúcsára és a mai napig aktív maradt. Lerajzolta a „lendvai gyapjúkört“ és megvalósította álmát: hogy a legjobb lehessen.

works of lofty, festive intonations are tinted in shades of brown, from Rembrandt-like to earth colors. Therefore, they do not fill a white wall with a physical dot, but fill the ambient with new content. Subjectively and objectively, the tapestry of Marika Danč-Roth is a separate warm, poetic, expressive stage of the art. She achieved a special research phase and thematic perfectionism in her Roots series. As minuscule drawings with wool, atypical tapestries of birth, homeland, origins, family ... emerge as roots. Decorations with a message, so-called „structures”, explain to the viewer the complexity and uniqueness of their crafting. And how very much knowledge is needed for good and credible costume design. Knowledge from the history of civilization to the typicality of a region, knowledge that invokes an authentic theatrical ambient. She has made many and successful costumes for theaters in many houses (Zagreb, Ljubljana, Split, Dubrovnik ...). A special success are her costume creations produced in collaboration with famous theatrical personalities. Marika’s success is measured by Jagoda Buić’s invitation to create together (Hektorović: The Life of St. Lawrence the Martyr, Split; Sophocles: Electra, Split; Shakespeare: Hamlet, the Dubrovnik Summer Festival, and others). The might of these two ladies of art is immense. Marika’s costumes are characterized by unobtrusive elegance and the beauty of simplicity. Each costume emphasizes the structure of the material. They are archaic and contemporary at the same time. And where is our artist today, we wonder, in recent, tired times, when even art has changed? Naturally, according to the script of logic and ingrained aspiration, she is in Lendava, the city of her birth. From where she left almost half a century ago, she returned to be crowned with appreciation and pride. To „rest” on the laurels of demanding textile art; and, having reached the very top, to remain active even today. She described a „Lendava circle with wool” and realized her dream. To be the very best.

Vrba / Fűzfa / Willow 1970, tapiserija / tapiszéria / tapestry, 99 x 70 cm

Odsev / Tükröződés / Reflection 1973, tapiserija / tapiszéria / tapestry, 82 x 102 cm

Struktura III (detajl) / Struktúra III. (részlet) / Structure III (detail) 1992, makrame / makramé / macramé, 40 x 50 cm

Štor / Fatönk / Stump 1975, makrame / makramé / macramé, 28,5 x 30 x 30 cm

Sončni zahod / Napnyugta / Sunset 1974, tapiserija / tapiszéria / tapestry, 82 x 153 cm

V belem / Fehérben / In White 1976, tapiserija / tapiszéria / tapestry, 128 x 79 cm

Triptih I (skica) / Triptichon I. (vázlat) / Triptych I (sketch) 1980, barvni flomaster, papir / színes filctoll, papír / color marker, paper, 14,5 x 20,5 cm

Triptih I (skica) / Triptichon I. (vázlat) / Triptych I (sketch) 1980, barvni flomaster, papir / színes filctoll, papír / color marker, paper, 18 x 26 cm

Triptih I (skica) / Triptichon I. (vázlat) / Triptych I (sketch) 1980, mešana tehnika, papir / vegyes technika, papír / mixed media, paper, 21 x 29,7 cm

Triptih I / Triptichon I. / Triptych I 1980, tapiserija / tapiszéria / tapestry, 160 x 280 cm

Triptih II / Triptichon II. / Triptych II 1982, tapiserija / tapiszéria / tapestry, 117 x 180 cm

Struktura X / Struktúra X. / Structure X 1982, tapiserija / tapiszéria / tapestry, 100 x 160 cm

Korenine IV / Gyökerek IV. / Roots IV 1982, tapiserija / tapiszéria / tapestry, 198 x 110 cm

Struktura VIII / Struktúra VIII. / Structure VIII 1982, tapiserija / tapiszéria / tapestry, 80 x 165 cm

Struktura IX / Struktúra IX. / Structure IX 1982, tapiserija / tapiszéria / tapestry, 84 x 177 cm

Triptih III / Triptichon III. / Triptych III 1983, tapiserija / tapiszéria / tapestry, 161 x 350 cm

Poliptih / Poliptichon / Poliptych 1983, tapiserija / tapiszéria / tapestry, 205 x 370 cm

Struktura XII / Struktúra XII. / Structure XII 1984, tapiserija / tapiszéria / tapestry, 131 x 117 cm

Struktura XIII / Struktúra XIII. / Structure XIII 1986, tapiserija / tapiszéria / tapestry, 93 x 153 cm

Koreninska vlakna / Gyökér szálak / Root Fibers 1985, tapiserija / tapiszéria / tapestry, 90 x 155 cm

Korenina VII / Gyökér VII. / Root VII 1985, tapiserija / tapiszéria / tapestry, 110 x 150 cm

Torzo / Torzó / Torso 1986, tapiserija / tapiszéria / tapestry, 115 x 81 cm

Struktura XIV / Struktúra XIV. / Structure XIV 1986, tapiserija / tapiszéria / tapestry, 115 x 77 cm

Modne skice za tekstilno tovarno Indip / Ruhatervek az Indip textilgyár számára / Fashion sketches for textile factory Indip 1974, mešana tehnika, papir / vegyes technika, papír / mixed media, paper, 29,7 x 21 cm (2x)

Kostum (skica) / Kosztüm (vázlat) / Costume (sketch) 1979, mešana tehnika, papir / vegyes technika, papír / mixed media, paper, 29,7 x 20 cm

Kostum (vijolična) / Kosztüm (ibolya) / Costume (violet) 2004, makrame, papir / makramé, papír / macramé, paper, 70 x 50 cm

Kostum (bela) / Kosztüm (fehér) / Costume (white) 1982, makrame, papir / makramé, papír / macramé, paper, 70 x 50 cm

Kostum (rdeča) / Kosztüm (piros) / Costume (red) 1983, makrame, papir / makramé, papír / macramé, paper, 70 x 50 cm

Kostum (modra) / Kosztüm (kék) / Costume (blue) 2004, makrame, papir / makramé, papír / macramé, paper, 70 x 50 cm

Kostum VI (roza) / Kosztüm VI (rózsaszín) / Costume VI (rosa) 1983, makrame, papir / makramé, papír / macramé, paper, 70 x 50 cm

Ariadna na Naxosu (skica kostumov) / Ariadné Naxosz szigetén (jelmezvázlatok) / Ariadne on Naxos (costume sketches) 1977, mešana tehnika, papir / vegyes technika, papír / mixed media, paper, 26 x 32 cm

Ariadna na Naxosu (izvedba kostumov) / Ariadné Naxosz szigetén (jelmezek kivitelezése) / Ariadne on Naxos (realization of costumes) HNK Zagreb, 1977

Portret fanta / Fiú portréja / Portrait of a Boy 1980, svinčnik, papir / ceruza, papír / pencil, paper, 62 x 48 cm

Portret matere / Anya portréja / Portrait of Mother 1986, svinčnik, papir / ceruza, papír / pencil, paper, 29,7 x 21 cm

Sarah 1988, svinčnik, papir / ceruza, papír / pencil, paper, 21 x 15 cm

Andy 1989/1990, pastel, papir / pasztell, papír / pastell, paper, 18 x 13 cm

Avtoportret / Önarckép / Self portrait 1980, olje, platno / olaj, vászon / oil, canvas, 24,5 x 18 cm

Vrtnica / Rózsa / Rose

2007, barvice, papir / színes ceruza, papír / colored pencil, paper, 42 x 30 cm

Vrtnica / Rózsa / Rose

2008, barvice, papir / színes ceruza, papír / colored pencil, paper, 25 x 20 cm

Rdeča vrtnica V / Piros rózsa V. / Red Rose V 2005, barvice, papir / színes ceruza, papír / colored pencil, paper, 60 x 42 cm

Rdeča vrtnica / Piros rózsa / Red Rose 2006, barvice, papir / színes ceruza, papír / colored pencil, paper, 42 x 30 cm

Korintski kapitel (Akropolis - Atene) / Korinthoszi oszlopfő (Akropolisz - Athén) / Corinthian Capital (Acropolis - Athens) 1981, svinčnik, papir / ceruza, papír / pencil, paper, 23 x 21 cm

Suho listje / Száraz levelek / Dry Leaves 2003, svinčnik, papir / ceruza, papír / pencil, paper, 21 x 40 cm

Mystik III 1997, svinčnik, papir / ceruza, papír / pencil, paper, 70 x 50 cm

Drevo banjan / Banjánfa / Banyan Tree 1996, svinčnik, papir / ceruza, papír / pencil, paper, 21 x 21 cm

Ples v vetru / Tánc a szélben IV. / Dancing in the Wind IV 1997, svinčnik, lepenka / ceruza, karton / pencil, cardboard, 21 x 21 cm

V dvoje II / Kettesben II. / The Two II 1998, svinčnik, papir / ceruza, papír / pencil, paper, 21 x 21 cm

Moč V / Erő V. / Power V 1998, svinčnik, papir / ceruza, papír / pencil, paper, 21 x 21 cm

Ples / Tánc / The Dance 1997, svinčnik, papir / ceruza, papír / pencil, paper, 70 x 50 cm

Blind vertrauen macht abhängig 2000, svinčnik, papir / ceruza, papír / pencil, paper, 21 x 21 cm

Brezi / Nyírfák / Birches 2004, svinčnik, papir / ceruza, papír / pencil, paper, 21 x 21 cm

Ljubo doma, kdor ga ima / Otthon, édes otthon / Home Sweet Home 1999/2001, svinčnik, papir / ceruza, papír / pencil, paper, 21 x 21 cm

Pot v nebesa / Út a mennybe / Way to Heaven 1999/2001, svinčnik, papir / ceruza, papír / pencil, paper, 29,7 x 21 cm

Baobab 1999, svinčnik, papir / ceruza, papír / pencil, paper, 70 x 50 cm

Baobab 2001, svinčnik, papir / ceruza, papír / pencil, paper, 21 x 21 cm

Überblick gewinnt man nur, wenn man den Blick vom Boden löst 2001, svinčnik, lepenka / ceruza, karton / pencil cardboard, 21 x 21 cm

Ravno dovolj svetlobe / Éppen elegendő fény / Just Enough Light 2002, svinčnik, papir / ceruza, papír / pencil, paper, 21 x 21 cm

Smreka / Lucfenyő / Spruce 2002, kreda, papir / kréta, papír / chalk, paper, 21 x 21 cm

Preživeli II / Túlélők II. / Survivors II 2002, svinčnik, papir / ceruza, papír / pencil, paper, 70 x 50 cm

Bolečina / Fájdalom / Pain 2001, svinčnik, papir / ceruza, papír / pencil, paper, 21 x 21 cm

Preživeli I / Túlélők I. / Survivors I 2002, svinčnik, pastel, papir / ceruza, pasztell, papír / pencil, pastell, paper, 21 x 21 cm

Zelene sanje / Zöld álmok / Green Dreams 2002, svinčnik, papir / ceruza, papír / pencil, paper, 70 x 50 cm

Žalost / Bánat / Sadness 2002, svinčnik, papir / ceruza, papír / pencil, paper, 21 x 21 cm

Nebesni krik / Égi sikoly / Skyscream 2002, svinčnik, papir / ceruza, papír / pencil, paper, 21 x 21 cm

Zimski ples / Téli tánc / Winter Dance 2002, svinčnik, papir / ceruza, papír / pencil, paper, 29,7 x 21 cm

Nebesni krik / Égi sikoly / Skyscream 2002, svinčnik, papir / ceruza, papír / pencil, paper, 29,7 x 21 cm

Visoko drevo / Magas fa / Tall Tree 2002, svinčnik, papir / ceruza, papír / pencil, paper, 70 x 50 cm

Brez odgovora / Válasz nélkül / Without Answer 2002, svinčnik, papir / ceruza, papír / pencil, paper, 21 x 21 cm

Drevo, moj prijatelj / Fa, a barátom / Tree, my Friend 2003, svinčnik, papir / ceruza, papír / pencil, paper, 29,7 x 21 cm

Prebujanje pomladi / A tavasz ébredése / Spring Awakening 2008, svinčnik, papir / ceruza, papír / pencil, paper, 29,7 x 21 cm

Osamljeno drevo / Magányos fa / Lonely Tree 2012, svinčnik, papir / ceruza, papír / pencil, paper, 29,7 x 21 cm

Brez naslova / Cím nélkül / Untitled 2019, svinčnik, kreda, papir / ceruza, kréta, papír / pencil, chalk, paper, 29,7 x 21 cm

Brez naslova / Cím nélkül / Untitled 2019, svinčnik, kreda, papir / ceruza, kréta, papír / pencil, chalk, paper, 29,7 x 21 cm

Brez naslova / Cím nélkül / Untitled 2019, svinčnik, kreda, papir / ceruza, kréta, papír / pencil, chalk, paper, 29,7 x 21 cm

Brez naslova / Cím nélkül / Untitled 2019, svinčnik, kreda, papir / ceruza, kréta, papír / pencil, chalk, paper, 29,7 x 21 cm

Nebesni krik / Égi sikoly / Skyscream 2021, svinčnik, papir / ceruza, papír / pencil, paper, 70 x 50 cm

Ujeta v korenine / Gyökerek csapdájában / Caught in the Roots 2021, svinčnik, papir / ceruza, papír / pencil, paper, 100 x 70 cm

Korenine drevesa banjan XVIII / Banjánfa gyökerei XVIII. / Banyan Tree Roots XVIII 1998, svinčnik, papir / ceruza, papír / pencil, paper, 40 x 30 cm

Korenine drevesa banjan I / Banjánfa gyökerei I. / Banyan Tree Roots I 1994, svinčnik, makrame / ceruza, makramé / pencil, macramé, 40 x 30 cm

Korenine drevesa banjan XIV / Banjánfa gyökerei XIV. / Banyan Tree Roots XIV 1998, svinčnik, makrame / ceruza, makramé / pencil, macramé, 40 x 30 cm

Moč korenin III / A gyökerek ereje III. / The Power of Roots III 2019, svinčnik, makrame, papir / ceruza, makramé, papír / pencil, macramé, paper, 100 x 70 cm

Moč korenin IV / A gyökerek ereje IV. / The Power of Roots IV 2020, kreda sepija, makrame, papir / szepia kréta, makramé, papír / sephia chalk, macramé, paper, 100 x 70 cm

Radost življenja / Életöröm / The Joy of Life 2021, kreda sepija, makrame, papir / szepia kréta, makramé, papír / sephia chalk, macramé, paper, 70 x 50 cm

Ples korenin / A gyökerek tánca / Roots Dance 2021, kreda sepija, makrame, papir / szepia kréta, makramé, papír / sephia chalk, macramé, paper, 70 x 50 cm

Korenine VI / Gyökerek VI. / Roots VI 1991, svinčnik, makrame / ceruza, makramé / pencil, macramé, 100 x 70 cm

Krvaveče korenine / Vérző gyökerek / Bleeding Roots 1992, svinčnik, makrame / ceruza, makramé / pencil, macramé, 100 x 75 cm

Cvetoče korenine / Virágzó gyökerek / Blooming Roots 1992, svinčnik, makrame / ceruza, makramé / pencil, macramé, 100 x 70 cm

Korenine IV / Gyökerek IV. / Roots IV 1992, svinčnik, makrame / ceruza, makramé / pencil, macramé, 100 x 75 cm

Korenine drevesa banjan XI / Banjánfa gyökerei XI. / Banyan Tree Roots XI 1995, svinčnik, makrame / ceruza, makramé / pencil, macramé, 100 x 70 cm

Korenine drevesa banjan XIII / Banjánfa gyökerei XIII. / Banyan Tree Roots XIII 1996-2019, svinčnik, makrame / ceruza, makramé / pencil, macramé, 100 x 70 cm

Cvetoče korenine / Virágzó gyökerek / Blooming Roots 1992, svinčnik, makrame / ceruza, makramé / pencil, macramé, 100 x 70 cm

Črno-zlata vizija / Fekete-arany látomás / Black-Gold Vision 1994, makrame / makramé / macramé, 92 x 64 cm

Biografija / Biográfia / Biography

1950 Rojena 17. marca v Lendavi / Március 17-én, Lendván született / Born on March 17 in Lendava, Slovenia

1970 Maturirala na Šoli za uporabno umjetnost – tekstilni oddelek v Zagrebu / A zágrábi alkalmazott művészeti iskola textil szakán érettségizett / Graduated from the School of Applied Arts and Design – Textile Design in Zagreb

1970 Začetek večletnega sodelovanja z Jagodo Buić / Sokéves együttműködés kezdete Jagoda Buićcsal / Began a multi-year apprenticeship and collaboration with the artist, Jagoda Buić

1972 Diplomirala na likovnem oddelku Pedagoške akademije v Zagrebu / A zágrábi pedagógiai akadémia képzőművészeti karán szerez diplomát / Graduated from the Art Department of the Pedagogical Academy in Zagreb

1973 Postane član Društva likovnih umetnikov uporabne umetnosti Hrvaške (ULUPUH) ter dobi status samostojnega profesionalnega umetnika / Tagja lesz a Horvát Iparművészeti Művészek Egyesületének (ULUPUH), és elnyeri a független hivatásos művész státusát / Membership to the Association of Fine and Applied Arts of Croatia (ULUPUH) in Zagreb and status as an independent professional artist

1973 Prva kostumografija, opera Orfej in Evridika v HNK Split / Első önálló jelmeztervezése: az Orfeusz és Euridiké című operaelőadás számára a Horvát Nemzeti Színházban Splitben / First independent costume design: the opera Orpheus and Eurydice at the Croatian National Theater in Split

1975 Prva samostojna razstava (v Zagrebu) / Első önálló tárlata (Zágrábban) / First solo exhibition (in Zagreb)

1977–79 Predsednica tekstilnega oddelka ULUPUH-a / Az ULUPUH textiltagozatának elnöke / President of the Textile Department at ULUPUH

1978 Prejme nagrado kostumografka leta za opero Didona in Enej (annale ´78 Osijek) / A Dido és Aeneas című opera számára tervezett jelmezeiért elnyerte az év jelmeztervezőjének díját (annale ´78 Eszék) / Costume Designer of the Year Award for the opera Dido and Aeneas

1978–80 Vodi seminar tapiserije na Delavski univerzi Moša Pijade v Zagrebu / Faliszőnyegkészítő szemináriumot vezet Zágrábban a Moša Pijade Munkásegyetemen / Held tapestry seminars at the Workers’ University “Moša Pijade”

1980 Diplomirala na Akademiji za likovno umetnost v Zagrebu / A zágrábi Képzőművészeti akadémián szerez diplomát / Graduated at the Academy of Fine Arts in Zagreb

1981 Poroka in selitev v Ljubljano / Házasságkötés és Ljubljanába költözés / Married and moved to Ljubljana

1983 Selitev v München, kjer deluje kot svobodna umetnica / Münchenbe költözik, ahol szabadművészként alkot / Moved to Munich; worked as a freelance artist

1986–87 Rojstvo hčerke Sarah in sina Andrewa / Sarah lánya és Andrew fia születése / Birth of daughter Sarah and son Andrew

1991– Številne samostojne razstave in sodelovanja na skupinskih rastavah po Evropi in ZDA / Számos egyéni és csoportos kiállításon való részvétel Európában és az Egyesült Államokban / Participated in various solo and group exhibitions across Europe and the USA

2001–15 Docentka na Volkshochschule München/Haar / A Volkshochschule München/Haar főiskola docense / Assistant Professor at the Community College (VHS) Munich/Haar

2009–15 Kostumografska sodelovanja s Passionstheater Oberammergau, Münchner Volkstheater, Residenztheater München ter filmske produkcije v Münchnu (Bavaria film, Constantin film) / Jelmeztervezőként dolgozott az oberammergaui Passions Színházban, a Volkstheaterben, a Residenztheaterben és különböző müncheni filmprodukciókban (Bavaria film, Constantin film) / Worked in the costume department at the Passions Theater in Oberammergau, at the Volkstheater, Residenztheater and on various film productions in Munich (Bavaria film, Constantin film)

2015– Živi in ustvarja v rodni Lendavi / Szülővárosában, Lendván él és alkot / Returned to Lendava and continued working

Samostojne razstave Egyéni kiállítások Solo Exhibitions

1975 Mali lapidarij, Zagreb (HR)

1977 Knjižnica Gornji Grad, Zagreb (HR)

Tovarna INA, Lendava (SI)

Tovarna INDIP, Lendava (SI)

Tovarna ELMA, Lendava (SI)

1978 Kapelica bazilike sv. Marije Formoze, Pula (HR)

Razstavni paviljon arhitekta Franca Novaka, Murska Sobota (SI)

1982 Mala galerija, Ljubljana (SI)

1983 Galerija Lendava, Lendava (SI)

Sólyom László Művelődési Központ, Lenti (HU)

Klub kulturnih in znanstvenih delavcev, Ljubljana (SI)

Galerija Karas, Zagreb (HR)

Knjižnica Vladimir Nazor, Zagreb (HR)

Galerija Dramskog kazališta Gavella, Zagreb (HR)

1985 Galerie Modern Art International, München–Baldham (DE)

1991 Galerija Labirint, Ljubljana (SI)

1992 Galerija ULUPUH, Zagreb (HR)

1994 Galerija Meduza 2, Piran (SI)

Galerija Bažato, Šempeter pri N. Gorici (SI)

Galerija Krka, Novo mesto (SI)

1995 Galerija Murska Sobota, Murska Sobota (SI)

Hotel Elizabeta, Lendava (SI)

Galerie Auxilia, München (DE)

Acanthus Gallery, Portland, Oregon (USA)

1996 Restaurant Waldheimer, München (DE)

Rathaus Landshut, Landshut (DE)

Kanzleiräume Dr. Glöcklhofer & Dr. Jakob & Clemens B. Tschorn, München (DE)

1997 Galerie Meautis, München (DE)

1998 Galerija Bevisa – Vila Bled, Bled (SI)

Galerija Bevisa, Kranj (SI)

Klinikum Rechts der Isar, München (DE)

2002 Sinagoga Lendava, Lendava (SI)

2003 Weisbacher Hotel, München/Haar (DE)

2004 Anker Apotheke, München/Haar (DE)

Augenpraxis, München (DE)

Golf klub Arboretum, Volčji potok (SI)

2005 Anwaltskanzlei Dr. Jakob, München (DE)

2006 Physio-Park Nymphenburg, München (DE)

Klosterkapelle, Glonn bei München (DE)

2007 Stadtbücherei, Grafing bei München (DE)

2012 HypoVereinsbank, München–Vaterstetten (DE)

2013 HypoVereinsbank, München–Haar (DE)

2016 Center Banffy, Lendava (SI)

2021 Sinagoga Lendava (SI)

Skupinske razstave Csoportos kiállítások Group Exhibitions

1970 Izložba maturanata, Škola primijenjene umjetnosti, Zagreb (HR) 1973 Umetnost tekstila, Muzej primenjene umetnosti, Beograd (RS) 1974 9. zagrebački salon, Umjetnički paviljon, Zagreb (HR)

Izložba tekstilne sekcije ULUPUH-a, Likovni salon, Subotica (RS)

Izložba tekstilne sekcije ULUPUH-a, Savremene galerija, Zrenjenin (RS)

Izložba tekstilne sekcije ULUPUH-a, Mala galerija, Bačka Topola (RS) 1976 Otkup umjetnin 1975, Umjetnički paviljon, Zagreb (HR)

Izložba mladih za dodjelu stimulacija, Galerija Karas, Zagreb (HR)

Izložba studenata ALU Zagreb, Galerija Doma kulture, Beograd (RS) 1977 Otkup umjetnin 1976, Umjetnički paviljon, Zagreb (HR)

Tjedan kajkavske kulture, Krapina (HR)

Neobične tekstilne tehnike, Koncertna dvorana Vatroslav Lisinski, Zagreb (HR) 12. zagrebački salon, Muzej za umjetnost i obrt, Zagreb (HR)

Grisia 77, Grisia, Rovinj (HR)

Pannonia 77, Razstavni paviljon arhitekta Franca Novaka, M. Sobota (SI) Pannonia 77, Landesgalerie, Eisenstadt (AT)

Pannonia 77, Savaria Múzeum, Szombathely (HU)

Lendavski umetniki, Galerija Lendava, Lendava (SI)

Lendavski umetniki, Paviljon arhitekta Franca Novaka, Murska Sobota (SI)

Tjedan Zagreba u Bologni, Bologna (IT) 1979 1. mednarodni bienale tapiserije, Mestna galerija, Piran (SI)

1. mednarodni bienale tapiserije, Razstavni salon Rotovž, Maribor (SI) 1980 Tapiserija Priština ‘80, Galerija umetnosti, Priština (XK)

15. zagrebački salon, Umjetnički paviljon, Zagreb (HR)

Pomurski umetniki, Galerija Murska Sobota, Murska Sobota (SI) 1981 Jugoslovanska razstava televizijske scenografije in kostumografije, Avditorij, Portorož (SI)

2. mednarodni bienale tapiserije, Mestna galerija, Piran (SI) Prezentacija modela, Gradsko kazalište Komedija, Zagreb (HR) 1982 Tapiserije jugoslovanskih likovnih umetnic, Umetnostni paviljon, Slovenj Gradec (SI)

Razstava del 10. mednarodne likovne kolonije v Lendavi, Galerija Lendava, Lendava (SI)

1983 Pražské Quadriennale 83, Praga (CZ)

Galerija S, Beograd (RS)

Izložba savremeno stanovanje Ambienta, Velesajam, Zagreb (HR) 18. zagrebački salon, Umjetnički paviljon, Zagreb (HR)

Unikate Sonderschau Heim + Handwerk, München (DE)

1984 Razstava USIZ Kulture grada Zagreb, Galerija Ulrich, Zagreb (HR) Heim + Handwerk, Messegelände, München (DE)

Umetniki iz Pomurja, Kärntner Landesgalerie, Klagenfurt (AT)

Sodobno likovno prizadevanje v Pomurju, Galerija Murska Sobota, Murska Sobota (SI)

Galerie Modern Art International, München–Baldham (DE)

Arazzi Mitteleuropei, Cividale del Friul (IT)

1985 Sodobno likovno prizadevanje v Pomurju, Galerija Lendava, Lendava (SI)

Kunst aus der Pomurje, Ausstellungsräume im Stadttheater, Ingolstadt (DE) Heim + Handwerk, Messegelände, München (DE)

1986 4. mednarodni bienale tapiserije, Obalne galerije, Piran (SI)

21. zagrebački salon, Umjetnički paviljon, Zagreb (HR)

Heim + Handwerk, Messegelände, München (DE)

Arazzi Mitteleuropei, Rocca Borromeo de Angera, Lago Maggiore (IT)

Kilenc lendvai művész, Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ, Lenti (HU)

1987 Arazzi Mitteleuropei, Palazzo Venezia, Rim (IT)

Arazzi Mitteleuropei, Rocca Borromeo de Angera, Lago Maggiore (IT)

Sodobno likovno prizadevanje v Pomurju, Kulturni center Miško Kranjec, Murska Sobota (SI)

Arazzi Mitteleuropei, Instituto Belle Arti »La Permanente«, Milano (IT)

1988 Tapiserija u Hrvatskoj, Muzej za umjetnost i obrt, Zagreb (HR)

Heim + Handwerk, Messegelände, München (DE)

Sodobno likovno prizadevanje v Pomurju, Pokrajinski muzej in Razstavni paviljon Dušana Kvedra, Ptuj (SI); Gorenjski muzej, Kranj (SI); Galerie an der Stadtmauer, Villach (AT)

1989 Muravidéki képzőművészek tárlata, Hevesi Sándor Színház, Zalaegerszeg (HU)

1990 Arazzi Jugoslavia, Rocca Borromeo di Angera, Lago Maggiore (IT)

1991 Razstava del likovnih umetnikov Pomurja, Galerija Murska Sobota, Murska Sobota (SI)

Razstava del 19. mednarodne likovne kolonije v Lendavi, Galerija Lendava, Lendava (SI)

1992 A Proposito di Particolari Immagini, Centro Studi Lodovico Antonio Muratori, Modena (IT)

A Proposito di Particolari Immagin, Sala Esposizioni, Treviso (IT)

Razstava del 19. mednarodne likovne kolonije v Lendavi, Galerija Murska Sobota, Murska Sobota (SI)

A Lendvai Nemzetközi Művésztelep »Jubileumi kiállítása«, Szombathelyi Képtár, Szombathely (HU)

A Lendvai Nemzetközi Művésztelep »Jubileumi Kiállítása«, Hevesi Sándor Színház, Zalaegerszeg (HU)

II. Biennale Giuliana d´Arte »Una terra, un amore«, Sala di Palazzo Constanzi (Sala Comunale d´Arte), Sala Associazione Comunita Istriane, Trieste (IT)

1. razstava del članov Društva likovnih umetnikov Prekmurja in Prlekije, Galerija Murska Sobota, Murska Sobota (SI)

1993 Permanentna razstava slovenskih umetnikov, Veleposlaništvo Republike Slovenije, Budapest (HU)

Razstava del članov Društva likovnih umetnikov Prekmurja in Prlekije, Radenci (SI)

Razstava del članov Društva likovnih umetnikov Prekmurja in Prlekije, Predstavništvo Mure, Ljubljana (SI)

Triennale Internationale de Tournai, »Tapisseries L´autre Europe«, Tournai (BE)

Invest Art International Codriopo, Parma (IT)

1994 Razstava del članov Društva likovnih umetnikov Prekmurja in Prlekije, Galerija Murska Sobota, Murska Sobota (SI)

Invest Art International, Villa Argenta, Figino Serenza (IT)

Razstava članov Društva likovnih umetnikov Prekmurja in Prlekije, Galerija ZDSLU in Cekinov grad, Ljubljana (SI)

Razstava članov Društva likovnih umetnikov Prekmurja in Prlekije, Galerija DLUM, Maribor (SI)

Razstava del članov Društva likovnih umetnikov Prekmurja in Prlekije, Centar za kulturu, Čakovec (HR)

Razstava lendavskih umetnikov v počastitev slovenskega kulturnega praznika, Galerija Lendava, Lendava Artinvest International, Codroipo (IT)

1995 Moja risba (1995–1996) – Razstava članov Društva likovnih umetnikov Prekmurja in Prlekije, Galerija Murska Sobota Murska Sobota (SI)

Moja risba (1995–1996) – Razstava članov Društva likovnih umetnikov Prekmurja in Prlekije, Slovenski kulturno –informativni center, Szentgotthárd (HU)

Moja risba (1995–1996) – Razstava članov Društva likovnih umetnikov Prekmurja in Prlekije, Galerija Ante Trstenjak, Ljutomer (SI)

Meine Zeichnung, Dorfgalerie, Neumarkt an der Raab (AT)

Iz stalne zbirke Mednarodne likovne kolonije v Lendavi, Hotel Elizabeta, Lendava (SI)

Poletje na grajskem dvorišču, Galerija Grad, Murska Sobota (SI) International Fiber Show, Acantus Gallery, Portland, Oregon (USA)

Pannon ősz - Muravidéki és Prlekijai Képzőművészek Egyesületének tárlata, Művelődési Központ, Szombathely (HU)

1996 4. razstava Društva likovnih umetnikov Prekmurja in Prlekije, Galerija Murska Sobota, Murska Sobota (SI)

Ustvarjalci madžarske in italijanske narodne skupnosti, Slovenski parlament, Ljubljana (SI)

1997 5. razstava članov Društva likovnih umetnikov Prekmurja in Prlekije, Galerija Murska Sobota, Murska Sobota (SI)

Razstava članov Društva likovnih umetnikov Prekmurja in Prlekije, Mestna galerija, Rimavská Sobota (SK)

Razstava članov Društva likovnih umetnikov Prekmurja in Prlekije, Poľský inštitút v Bratislave, Bratislava (SK)

Razstava članov Društva likovnih umetnikov Prekmurja in Prlekije, Soboški grad, Murska Sobota (SI)

Razstava del 25. mednarodne likovne kolonije v Lendavi, Galerija Lendava, Lendava (SI)

Velika dobrodelna prodajna razstava likovnih del umetnikov iz Slovenije in Avstrije, Lions klub, Galerija Murska Sobota, Murska Sobota (SI)

1998 Razstava del 25. mednarodne likovne kolonije v Lendavi, Galerija Murska Sobota, Murska Sobota (SI)

Komorna razstava ob 25-letnici Mednarodne likovne kolonije v Lendavi, Veleposlaništvo Republike Madžarske, Ljubljana (SI)

1999 Christliche Visionen 2000, Staatliches Museum für Völkerkunde, München (DE)

Válogatás a lendvai galéria képzőművészeti gyűjteményéből, Kortárs Magyar Galéria, Dunaszerdahely/Dunajska Streda (SK)

Válogatás a lendvai galéria képzőművészeti gyűjteményéből, Savaria Múzeum, Szombathely (HU)

2000 Magyar pavilon, Expo 2000, Hannover (DE)

2001 Razstava članov Društva likovnih umetnikov Prekmurja in Prlekije, Galerija Murska Sobota, Murska Sobota (SI)

Razstava članov Društva likovnih umetnikov Prekmurja in Prlekije, Galerija Ante Trstenjak, Ljutomer (SI)

Razstava članov Društva likovnih umetnikov Prekmurja in Prlekije, Galerija - Muzej Lendava, Lendava (SI)

Razstava članov Društva likovnih umetnikov Prekmurja in Prlekije, Slovenski kulturno-informativni center, Monošter/Szentgotthárd (HU)

Razstava članov Društva likovnih umetnikov Prekmurja in Prlekije, Mobilitás Információs Szolgálat, Budapest (HU)

2002 Jubilejna razstava članov Društva likovnih umetnikov Prekmurja in Prlekije (1992–2002), Galerija Murska Sobota, Murska Sobota (SI)

Jubilejna razstava članov Društva likovnih umetnikov Prekmurja in

Prlekije (1992–2002), Galerija Ante Trstenjak, Ljutomer (SI)

Jubilejna razstava članov Društva likovnih umetnikov Prekmurja in Prlekije (1992–2002), Galerija - Muzej Lendava, Lendava (SI)

Contemporary Croatian Fiber-Art, Chankin Design Gallery, Megadim (IL)

Contemporary Croatian Fiber-Art, City Gallery, Holon (IL)

Velika božična in novoletna dobrodelna prodajna razstava, Galerija Murska Sobota, Murska Sobota (SI)

2003 Pregledna razstava Društva likovnih umetnikov Prekmurja in Prlekije, Galerija Murska Sobota, Murska Sobota (SI)

Razstava del Društva likovnih umetnikov Prekmurja in Prlekije, Galerija ZDSLU, Ljubljana (SI)

2004 Slowenien, Unsere Nachbarn, Kunst und Wirtschaftshaus, Weistrach (A)

Slowenien, Unsere Nachbarn, TIZ- St. Florian, St. Florian (A)

2005 Razstava članov Društva likovnih umetnikov Prekmurja in Prlekije, Galerija Murska Sobota, Murska Sobota (SI)

Razstava članov Društva likovnih umetnikov Prekmurja in Prlekije, Galerié Limes, Komárno (SK)

Stalna zbirka. 1. del: slikarstvo, Galerija Murska Sobota, Murska Sobota (SI)

2006 Barva – razstava članov Društva likovnih umetnikov Prekmurja in Prlekije, Galerija Murska Sobota, Murska Sobota (SI)

Barva – razstava članov Društva likovnih umetnikov Prekmurja in Prlekije, Galerija Ante Trstenjak, Ljutomer (SI)

Retrospektív képzőművészeti kiállítás: Nemzetközi Művésztelep, Lendva: 1973–2005, Sillye Gábor Művelődési Központ és Közösségi Ház, Hajdúböszörmény (HU)

2007 Barva – Razstava članov Društva likovnih umetnikov Prekmurja in Prlekije, Galerija - Muzej Lendava, Lendava (SI)

Lendvai művészek kiállítása, Várnegyed Galéria, Budapest (HU)

2008 A Muravidéki és Prlekijai Képzőművészek Egyesületének tárlata, XII. Kerületi Művelődési Központ, Budapest (HU)

Razstava članov Društva likovnih umetnikov Prekmurja in Prlekije, Galerija Ante Trstenjak, Ljutomer (SI)

Dela na papirju – iz stalne zbirke, Galerija Murska Sobota, Murska Sobota (SI) A Lendvai Nemzetközi Művésztelep anagyából, Siklósi vár, Siklós (HU)

Razstava članov Društva likovnih umetnikov Prekmurja in Prlekije, Veleposlaništvo RS v Budimpešti, Budapest (HU)

2009 Razstava članov Društva likovnih umetnikov Prekmurja in Prlekije, Galerija Ante Trstenjak, Ljutomer (SI)

2011 Razstava članov Društva likovnih umetnikov Prekmurja in Prlekije, Galerija Ante Trstenjak, Ljutomer (SI)

2012 40 let Mednarodne likovne kolonije Lendava, Galerija - Muzej Lendava, Lendava (SI)

Dela pomurskih slikarjev iz stalne zbirke Galerije - Muzeja Lendava, Galerija Lek, Ljubljana (SI)

A Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület kiállítása, Duna Menti Múzeum, Komárom/Komarno (SK)

2014 Mostra di artisti sloveni da Lendava, Palazzo Cecchini, Cordovado (IT)

2016 Izjemna dela pomurskih umetnikov iz stalne zbirke Galerije Murska Sobota, Galerija Murska Sobota, Murska Sobota (SI)

A lélek tükre, Várnegyed Galéria, Budapest (HU)

Trden grad je naš bog… Galerija - Muzej lendava, Lendava (SI)

Pillérek, Szombathelyi Képtár, Szombathely (HU)

2017 II. Kőszegi Nemzetközi Képzőművészeti Biennálé, Zwinger, Kőszeg (HU)

Mala slika, Pokrajinska in študijska knjižnica, Murska Sobota (SI)

2019 A XXIII. Hegyvidéki Nemzetközi Művésztelep kiállítása, Hegyvidék Galéria, Budapest (HU)

Lendvai művészNők, Hegyvidék Galéria, Budapest (HU)

DLUPP – 25 let, Jubilejna razstava članov Društva likovnih umetnikov Prekmurja in Prlekije, Galerija ZDSLU, Ljubljana (SI)

Risba – Razstava članov Društva likovnih umetnikov Prekmurja in Prlekije, Pokrajinska in študijska knjižnica, Murska Sobota (SI)

2020 DLUPP – 25 let, Jubilejna razstava članov Društva likovnih umetnikov Prekmurja in Prlekije, Galerija Murska Sobota, Murska Sobota (SI)

Kostumografija Jelmeztervezés Costume design

Opera in gledališče / Opera és színház / Opera and theater

1973 Ch. W. Gluck: Orfej i Euridika, režija Dragutin Savin, Hrvatsko narodno kazalište Split (HR)

F. Hadžič: Dobro jutro lopovi, režija: Vladimir Gerć, Jazavac Zagreb (HR)

1974 N. Škrabe – B. Senker – T. Mujičić: Domagojada, (makrame), umetniški vodja: Zlatko Vitez, Histrioni Zagreb (HR)

1975 I. Krajač – K. Metikoša – M. Prohaska: Gubec Beg, (makrame), režija: Vlado Štefančić, Kazalište Komedija Zagreb (HR)

M. Krleža: Hrvatska Rapsodija, režija: Miro Međimorec, Zagrebačko kazalište mladih (HR)

1976 G. Verdi: Trubadur, režija: Vlado Habunek, Arena Pula (HR)

I. Zajc: Nikola Šubić Zrinjski, režija: Vlado Štefančić, Arena Pula (HR)

I. Krajač – K. Metikoša – M. Prohaska: Gubec Beg, režija: Vlado Štefančić, Arena Pula (HR)

1977 M. Božič – I. Kuljerić: Moč vrline, režija: Dejan Miladinović, Hrvatsko narodno kazalište u Zagrebu (HR)

R. Strauss: Arijadna na Naksosu, režija: Vlado Habunek, Hrvatsko narodno kazalište u Zagrebu (HR)

G. Rossini: Seviljski brijač, režija: Tomislav Kuljiš, Istarsko narodno kazalište – Gradsko kazalište Pula (HR)

I. Anhouille: Poziv u dvorac, (makrame), režija: Vlado Habunek, Kazalište Marina Držića u Dubrovniku (HR)

1978 H. Purcell: Didona i Enej, režija: Vladimir Ružatak, Hrvatsko narodno kazalište Split (HR)

I. Kuljerić: Folk Art-Balade, (makrame), koreograf in kostumograf: Lela Gluhak Buneta, Zagrebački plesni ansambl (HR)

G. Verdi: Simone Boccanegra, režija: Tomislav Kuljiš, Hrvatsko narodno kazalište Split (HR)

1979 G. Puccini: Tosca, režija: Dragutin Savin, Hrvatsko narodno kazalište u Osijeku (HR)

1980 G. Puccini: La Boheme, režija: Dragutin Savin, Hrvatsko narodno kazalište u Osijeku (HR)

1981 E. Ionesco: Stoli, režija: Jurij Souček, Gledališče »Glej« Ljubljana (SI)

1982 M. Benetović: Hvarkinja, režija: Jurij Souček, Šentjakobsko gledališče Ljubljana (SI)

Asistentka kostumografije / Jelmeztervező aszisztens / Assistant designer

1969 P. Hekterović: Prikazanje života sv. Lovrinca mučenika, režija: Marko Fotez, kostumograf: Jagoda Buić, Hrvatsko narodno kazalište Split (HR)

1970 P. Ustinov: Napola na drvetu, režija: Marko Fotez, kostumograf: Jagoda Buić, Hrvatsko narodno kazalište Split (HR)

1971 P. Budak: Klupko, režija: Dino Radojević, kostumograf: Jagoda Buić, Dramsko kazalište Gavella Zagreb (HR)

L. de Vega: Fuente Ovejuna, režija: Dino Radojević, kostumograf: Jagoda Buić, Hrvatsko narodno kazalište Split (HR)

1973 G. Verdi: Aida, režija: Tomislav Kuljiš, kostumograf: Inge Kostinčar, Hrvatsko narodno kazalište Split (HR)

1974 W. Shakespeare: Hamlet, režija: Dino Radojević, kostumograf: Jagoda Buić, Dubrovačke ljetne igre Dubrovnik (HR)

G. Verdi: Trubadur, obnova kostumov Jagode Buić, Hrvatsko narodno kazalište Split (HR)

G. Verdi: Nabucco, obnova kostumov Jagode Buić, Hrvatsko narodno kazalište Split (HR)

1980 C. Monteverdi: Orfej, režija: Georg F. Grischa Asagaroff, kostumograf: Walter Schwab, Hrvatsko narodno kazalište Split (HR)

Televizija (izbor) / Televizió (válogatás) / Television (selected)

1973 Stari šlageri (silvestrski program / Szilveszteri TV-műsor / New Year’s Eve TV Show), RTV Zagreb (HR)

Hitovi (silvestrski program / Szilveszteri TV-műsor / New Year’s Eve TV Show), RTV Zagreb (HR)

Vjetrenjača i drugo (balet / balett / ballet), RTV Zagreb (HR)

1974 Četiri godišnja doba (silvestrski program / Szilveszteri TV-műsor / New Year’s Eve TV Show), RTV Zagreb (HR)

Tko čeka, taj dočeka (silvestrski program / Szilveszteri TV-műsor / New Year’s Eve TV Show), RTV Zagreb (HR)

TV Magazin, RTV Zagreb (HR)

Baš Čelik (pravljica / mese / fairy tale), RTV Zagreb (HR)

1975 Obdukcija, RTV Zagreb (HR)

Dnevnik zavodnika, RTV Zagreb (HR)

Beštija, RTV Zagreb (HR)

1976 Obiteljski album (TV drama / játékfilm / TV film), RTV Zagreb (HR)

1980 TV zima, (silvestrski program / Szilveszteri TV-műsor / New Year’s Eve TV Show), RTV Zagreb (HR)

Ostavite TV otvoren, RTV zagreb (HR)

Kultura srca, RTV Zagreb (HR)

Film

1980 Suton (Twilight Time), režija: Goran Paskaljević, MGM – United Artists –Centar Film Beograd

Druga kostumografija / Egyéb jelmeztervek / Other costume designs

1974 Kreacija kostumov / Kosztümterv / Costume design: Ladarice, Zagreb (HR)

1976 Kreacija kostumov / Kosztümterv / Costume design: KUD I. G. Kovačič, Zagreb (HR)

1978 Kreacija kostumov / Kosztümterv / Costume design: Ladarice, Zagreb (HR)

Kreacija uniform / Egyenruhaterv / Uniform design: Štafeta mladosti, Zagreb (HR)

1979 Kreacija kostumov / Kosztümterv / Costume design: KUD I. G. Kovačič, Zagreb (HR)

1980 Kreacija kostumov / Kosztümterv / Costume design: Zagrebački Madrigalisti, Zagreb (HR)

1983 Kreacija uniform / Egyenruhaterv / Uniform design: Montenegro-turist, Zagreb (HR)

2006 Slovesno odprtje svetovnega prvenstva FIFA / FIFA világbajnokság nyitó ünnepség / FIFA, World Cup opening ceremony, Allianz Arena, München (DE)

Scenografija in kostumi / Díszlet és jelmezek / Stage and costume designs

1979 Sonorno (balet / balett / ballet), RTV Zagreb (HR) Vrela (drama), RTV Zagreb (HR)

1980 Obiteljski album (drama), RTV Zagreb (HR)

Obdelava kostumov / Jelmez alakítás / Costume processing Gledališče / Színház / Theater

2009 Die Pest, Oberammergauer Passionstherater, Oberammergau (DE)

2010 Passionsspiele, Oberammergauer Passionstherater, Oberammergau (DE)

2011 Joseph und seine Brüder, Oberammergauer Passionstherater, Oberammergau (DE)

2012 Antonius und Cleopatra, Oberammergauer Passionstherater, Oberammergau (DE)

2013 Moses, Oberammergauer Passionstherater, Oberammergau (DE)

2014 Sommernachtstraum, Oberammergauer Passionstherater, Oberammergau (DE)

2015 Nabucco, Oberammergauer Passionstherater, Oberammergau (DE)

Film

2010 The three Musketeers, Constantin Film

2011 König Ludwig II, Bavaria Pictures

2013 Landauer – Der Präsident, Zeitsprung Pictures GmbH

1977 Posebna nagrada žirije / A zsűri különdíja / Special Jury Prize: Pannonia 77, Murska Sobota (SI) Diploma na razstavi / Kiállítás-díj / Exhibition prize: Teden kajkavske kulture, Krapina (HR)

1978 Diploma za najboljšo kostumografijo / a legjobb kosztüm / Best Costume: Annale 78, Osijek (HR)

1992 Posebna nagrada žirije / A zsűri különdíja / Special Jury Prize: II. Biennale Giuliana d´Arte Una terra, un amore, Trieste (IT)

Nagrade in priznanja Díjak és elismerések Prizes and awards

Likovne kolonije Művésztelepek Art Colonies

1982 10. mednarodna likovna kolonija, Lendava (SI)

1991 19. mednarodna likovna kolonija, Lendava (SI)

1997 25. mednarodna likovna kolonija, Lendava (SI)

2019 XXIII. Hegyvidéki Nemzetköti Művésztelep, Budapest (HU)

Umetniška dela v javnih in zasebnih zbirkah Köz- és magángyűjteményekben található műalkotások Artworks in public and private collections

1975 USIZ kulture grada Zagreba (HR)

Strukture / Struktúrák / Structure, 1975, tapiserija / tapiszéria / tapestry, 130 x 80 cm

1976 Muzej za umjetnost i obrt, Zagreb (HR)

Kostum / Kosztüm / Costume, tapiserija / tapiszéria / tapestry, 140 x 160 cm

1982 Galerija - Muzej Lendava (SI)

Korenine II / Gyökerek II. / Roots II, 1982, tapiserija / tapiszéria / tapestry, 105 x 50 cm

1985 Galerie Modern Art International, München (DE)

Triptih I / Triptichon I. / Triptych I, 1980, tapiserija / tapiszéria / tapestry, 152 x 260 cm

1991 Galerija - Muzej Lendava (SI)

Strukture V / Struktúrák V. / Structure V, 1991, svinčnik, makrame / ceruza, makramé / pencil, macramé, 100 x 75 cm

1992 Veleposlaništvo RS v Budimpešti (HU)

Korenine I / Gyökerek I. / Roots I, 1991, svinčnik, makrame / ceruza, makramé / pencil, macramé, 100 x 75 cm

1995 Galerija Murska Sobota (SI)

Korenine drevesa banjan X / Banjánfa gyökerei X. / Banyan Tree Roots X, 1995, svinčnik, makrame / ceruza, makramé / pencil, macramé, 100 x 75 cm

Galerija - Muzej Lendava (SI)

Mystik, 1997, svinčnik, papir / ceruza, papír / pencil, paper, 70 x 50 cm

Izbrana bibliografija Válogatott bibliográfia Selected bibliography

1971

Lope de Vega: Fuente Ovejuna, program in plakat predstave, XVII Splitsko ljeto, Split, 10. 8. 1971

1973

Zdenka Munk: Umjetnost tekstila, katalog, Muzej primenjene umetnosti, Beograd, 10. 1. 1973

V. C.: Umjetnost tekstila, Politika, Beograd, 14. 1. 1973

Katarina Adanja: Umetnost tekstila – Akcija Udruženja primenjenih umetnika Hrvatske i Srbije, Politika, Beograd, 16. 1. 1973

Boda Marković: Umetnost tekstila u Muzeju primenjene umetnosti, Borba, Beograd, 17. 1. 1973

Mirjana Protić: Maštoviti ornamenti – Zagreb u Beogradu, Vjesnik, Zagreb, 14. 2. 1973

Giuseppe Verdi: Aida, program in plakat opere, XIX Splitsko ljeto, Split, 15. 6.–15. 8. 1973

Christoph Willibald Gluck: Orfej i Euridika, program in plakat opere, Hrvatsko narodno kazalište, Split, 23. 11. 1973

Fadil Hadžić: Dobro jutro lopovi, program predstave, Satiričko kazalište Jazavac, Zagreb, 20. 12. 1973

1974

G. Szilágyi: Umjetnice Tekstilne sekcije ULUPUH Zagreb, katalog, Salon likovnih susreta Subotica, 7.–21. 3. 1974, Mala galerija Bačka Topola, 23.–30. 3. 1974, Suvremena Galerija Zrenjanin, 2.–16. 4. 1974

Kiállitás a nőnap alkalmából a Szabadkai Képzőművészeti találkozón, Magyar szó, Subotica (Foto: Marika Danč Fűzfa cimű alkotása), 10. 3. 1974

9. zagrebački salon, Umjetnički paviljon, Muzej za umjetnost i obrt, Moderna galerija, katalog, Zagreb, 8. 5.–8. 6. 1974, str. 78

Josip Škunca: 9. zagrebački salon – U Muzeju za umjetnost i obrt, primijenjeni dio najujednačenija cjelina zagrebačke umjetničke smotre, Vjesnik, 12. 5. 1974

William Shakespeare: Hamlet, program predstave, 25 Dubrovačke ljetne igre, Dubrovnik, 10. 7.–25. 8. 1974

Giuseppe Verdi: Trubadur, program opere, XX Splitsko ljeto, Split, 15. 6.–15. 8. 1974

Giueppe Verdi: Aida, program opere, XX Splitsko ljeto, Split, 15. 6.–15. 8. 1974

Giuseppe Verdi: Nabucco, program opere, XX Splitsko ljeto, Split, 15. 6.–15. 8. 1974

1975

Krajač, Metikoš, Prohaska: Gubec Beg, program rock-opere, Kazalište Komedija, Zagreb, 5. 3. 1975

Đurđa Otržan: Tresla se brda … i rodio se Gubec-Beg, Vjesnik u srijedu, Zagreb, 19. 3. 1975, str. 13

Zasebne zbirke: Evropa, ZDA in Japonska / Magángyűjtemények: Európa, Amerikai Egyesült Államok és Japán / Private collections: Europe, USA and Japan

Miroslav Krleža: Hrvatska rapsodija, program predstave, Zagrebačko kazalište mladih, Zagreb, 1975

Giuseppe Verdi: Aida, program opere, XXI Splitsko ljeto, Split, 15. 6.–15. 8. 1975

Bernardo Bernardi: Marika Danč – Tapiserije, zloženka Mali Lapidarij, Zagreb, 3.–11. 12. 1975

Davor Matičević: Prva samostalna izložba Marike Danč, Vjesnik, Zagreb, 7. 12. 1975

M. D.: Značajni kulturni događaji na Gornjem gradu – Izložba Marike Danč, Studio, Zagreb, 9. 12. 1975, str. 78

Mirjana Šigir: Tapiserije Marike Danč, Vjesnik, 27. 12. 1975, Zagreb, str. 11

Jani D.: Tapiserije Marike Danč v Zagrebu, Vestnik, Murska Sobota, 28. 12. 1975

M. S.: Danč Marika faliszőnjegei Zágrában, Népujság, Murska Sobota, 30. 12. 1975

1976

Vinko Zlamalik: Otkup umjetnina 1975, katalog, USIZ Kulture grada Zgreb, Umjetnički paviljon, Zagreb, 15.–22. 6. 1976

Giuseppe Verdi: Trubadur, program opere, Arena Pula – Operna sezona 1976, Pula, 11.–23. 8. 1976

Slavko Zlatić: Verdijev Trubadur u pulskoj Areni, Glas Istre, Pula, 16. 8. 1976

Jagoda Martinčević-Lipovčan: Dvojbeni Trubadur, Vjesnik, Zagreb, 18. 8. 1976, str. 11

Otello Damiani: IL Trovatore all’ Arena di Pola, La voce del poplo, Trieste, 18. 8. 1976

Dr. K. Kovačević: Raskošni glasovi u nadahnutoj predstavi, Borba, Beograd, 19. 8. 1976

Ivan Zajc: Nikola Šubić Zrinjski, program opere, Operna sezona 1976, Arena, Pula, 11.–23. 8. 1976

Dr. K. Kovačević: Veliki pothvat – Premijera Zajčeve opere Nikola Šubić Zrinjski, Borba, Beograd, 20. 8. 1976

D. N.: Ime iz prospekta opernih većeri u Areni: Kostimograf Marika Danč, Glas Istre, Pula, 20. 8. 1976, str. 4

Pavel Mihelič: Prva Operna sezona v puljski Areni s tremi različnimi predstavami, Delo, Ljubljana, 25. 8. 1976

Nenad Turkalj: Premijerne festivalske predstave Trubadur Giuseppea Verdija i Nikola Šubić Zrinjski Ivana Zajca, OKO, Zagreb, 26. 8. 1976, str. 8

Dr. Matko Peić: Izložba studenata Likovne akademije Zagreb, katalog, Galerija Dom kulture Beograd, 22. 10.–5. 11. 1976

J. Š.: S. Kierkegaard: Dnevnik zavodnika, TV drama - RTV Zagreb Studio, Zagreb, 25. 10. 1976, str. 8

Branko Ružić: Izložba mladih umjetnika za dodjelu stimulacije Hrvatsko društvo likovnih umjetnika / RSIZ kulture SRH, katalog Galerija Karas, Zagreb, 19. 11.–1. 12. 1976

Igor Stravinski: Simfonija psalama, program balet predstave, Hrvatsko narodno kazalište, Zagreb, 25. 11. 1976

1977

Guido Quien: Otkup umjetnina 1976, USIZ kulture grada Zagreba, Umjetnički paviljon, katalog, Zagreb, 28. 1.–9. 02. 1977

Jani Dominko: Tri uspele razstave tapiserij Marike Danč v Lendavi, Vestnik, Murska Sobota, 17. 3. 1977, str. 5

Szúnyogh Sándor: Bemútatjuk: Danč Marika a faliszőnyeg alkotója a szép megfogalmazója, intervju, Népújság, Murska Sobota, 20. 3. 1977

12. zagrebački salon, Primijenjena umjetnost i industrijsko oblikovanje, Muzej za umjetnost i obrt, katalog, Zagreb, 8. 5.–8. 6. 1977

Boris Dogan, Milko Kelemen: Muzički biennale Zagreb ‘77, katalog, Zagreb, 1977

Kosta Spaić, Igor Kuljerić, Dejan Miladinović: Moć vrline, program opere, Hrvatsko narodno kazalište, Zagreb, 8. 5. 1977

Jože Vid, Aleksander Bassin: Pannonia ‘77, katalog , Razstavni paviljon arh. Novaka, Murska Sobota, 1977

ib: Pannonia ‘77 z novimi imeni in zvrstmi, Delo, Ljubljana, 1977

F. Obal: Pannonia ‘77, Razširitev zamisli – nova vrednost, Večer, Maribor, 28. 6. 1977, str. 4

Gioaccihino Rossini: Seviljski brijač, program opere, druga operna sezona, Arena, Pula, 1977 B. Ž.: Uspješan »Seviljski brijač« u Puli, Večernji list, Zagreb, 26. 8. 1977, str. 11

Marija Barbieri-Jelača: Seviljski brijač- na pola puta, Vjesnik, Zagreb, 27. 8. 1977, str. 8

M. W.: Neobične tekstilne tehnike - Svijetova izložba u Lisinskom, Svijet, Zagreb, 25. 9. 1977

Richard Strauss: Arijadna na Naksosu, program opere, Hrvatsko narodno kazalište, Zagreb, 2. 10. 1977

Marija Barbíeri-Jelača: Premijera »Arijadne« - Ljepota viđenog, Vjesnik, Zagreb, 4. 10. 1977, str. 8

Nenad Turkalj: Arijadna … u Zagrebu – živi aplauzi primijerne publike, Večernji list, Zagreb, 5. 10. 1977, str. 11

Dr. K. Kovačević: Visok umjetnički domet, Vjesnik, Zagreb, 05. 10. 1977

R. B.: Predsjednik skupštine opčine Centar Ivo Raić otvorio preuređenu knjižnicu Gornji grad i izložbu tapiserija akad. slikarice Marike Danč, Večenji list, Zagreb, 7. 10. 1977

József Ács: Lendavski umetniki, katalog, Galerija Lendava, Lendava, 7.–30. 10. 1977 1978

Henry Purcell: Didona i Enej, program opere, Hrvatsko narodno kazalište, Split, 21. 1. 1978

Ž. R.: Tako valja raditi – Premijera Purcellove opere Didona i Enej, Slobodna Dalmacija, Split, 25. 1. 1978

Marija Barbieri-Jelača: Vrlo lijepa i komponentna vizuelna izvedba, Vjesnik, Zagreb, 25. 1. 1978, str. 11

Marija Barbieri-Jelača: Nastupi perspektivnih na Osiječkom analu, Vjesnik, Zagreb, 7. 6. 1978, str. 11

Dr. K. Kovačević: Klasična odmjernost - Didona i Enej, H. Purcella u izvođenju Opere HNK- Split na IX Osječkom analu, Vjesnik, Zagreb, 8. 6. 1978

Željko Hodonj: Pohvale i diplome na kraju IX Anala komorne opere i baleta, Vjesnik, Zagreb, 8. 6. 1978

Marina Baričević: Marika Danč - Tapiserije, katalog, Kapelica bazilike Sv. Marije Formoze, Pula, 12. 7. - 2. 8. 1978

D. N.: Izložba tapiserija Marike Danč u Bizantinskoj kapelici, Novi list, Rijeka, 12. 7. 1978

(ec): Esposte a Pola in un suggestivo ambiente - La tappezzerie di Marika Danč, La voce del popolo, Trieste, 17. 7. 1978

D. Gluščević: Susret sa zagrebačkom umetnicom Marikom Danč, intervju, Politika, Beograd, 20. 7. 1978

B. Ž.: Izložba tapiserija Marike Danč za vrijeme 25. Filmskog festivala Pula, Večernji list, Zagreb, 22. 7. 1978

Giuseppe Verdi: Simone Boccanegra, program opere, XXIV Splitsko ljeto, Peristil, Split, 12. 8. 1978

Marija Barbieri - Jelača: Simon Boccanegra u punom sjaju, Vjesnik, Zagreb, 14. 8. 1978, str. 11

Ž. R.: Izvedba koja će se pamtiti – Premijera Verdijeve opere Simone Boccanegra na Peristilu, Slobodna Dalmacija, Split, 14. 8. 1978

Marija Barbieri - Jelača: Prava svečanost belkanta, praznik za oko na Peristilu, Vjesnik, Zagreb, 18. 8. 1978, str. 11

J. Fiamengo: Simon Boccanegra najzamašniji projekt ovogodišnjeg Splitskog ljeta, Slobodna Dalmacija, Split, 19. 8. 1978, str. 7

Aleksander Bassin: Marika Danč – Tapiserije, zloženka Paviljon arh. F. Novaka Murska Sobota, 22. 9.–10. 10. 1978

J. G.: Samostojna razstava tkanih misli Marike Danč, Vestnik, Murska Sobota, 24. 9. 1978

Szúnyogh Sándor: Danč Marika kiállítása Muraszombatban, Népújság, Murska Sobota, 26. 9. 1978

1979

Sonja Hojer: III. mednarodna razstava likovnih umetnic – Tapiserije, katalog, Mestna galerija Piran, Obalne galerije, Piran, 1979

Sonja Hojer: Mednarodna razstava tapiserij v Mestni galeriji Piran, Razgledi po svetu, Piran, 6. 4. 1979

Giacomo Puccini: Tosca, program opere, Hrvatsko narodno kazalište Osijek, 31. 3. 1979

Lj. St.: Puccinijeva opera Tosca oduševila publiku, Glas Slavonije, Osijek, 3. 4. 1979

1980

Arh. Agush Begiri: Tapiserija Priština ‘80, katalog, Izložbeni paviljon doma omladine Boro i Ramiz, Priština, 8. 3. 1980

15. zagrebački salon, katalog, Umjetnički paviljon, 1980

Giacomo Puccini: La Bohéme, program opere, Hrvatsko narodno kazalište Osijek, 25. 6. 1980

Claudio Monteverdi: Orfej, program opere, 26. Splitsko ljeto, Split 1980

Karel Sukić, Vlado Sagadin, Franc Obal: Razstava pomurskih slikarjev, kiparjev in umetniških fotografov, katalog, Galerija Murska Sobota, 17. 10. 1980

1981

Prva izložba Udruženja TV scenografa i kostimografa SFRJ, zloženka Avditorij Portorož, 30. 5. - 3. 6. 1981

Zoltán Gábor: Likovna umetnost, Marika Danč, Zbornik Občine Lendava, knjiga, Lendava, 1981, str. 152

Maja Krulc-Kržišnik: II. mednarodni bienale tapiserije, katalog-plakat, Mestna galerija Piran, julij–avgust 1981

Andrej Medved: Tkalsko znanje v Piranu, Delo, Ljubljana, 16. 7. 1981

Darko Venturini: Prezentacija modela – ULUPUH – Sekcija za oblikovanje odijevanja, katalog, Gradsko kazalište Komedija, Zagreb, 14. 12. 1981

P. Cajzek: Od umijeća do umjetnosti, Večernji list, Zagreb, 19. 12. 1981, str. 33

E. C.: Modna linija zagrebačkih kreatora, Svijet, Zagreb, Dez, 1981

Gábor Zoltán: Zbornik Občine Lendava, Likovna umetnost, knjiga, Izdala: Skupščina občine Lendava, Tisk TIZ Zrinski Čakovec, junij 1981, str. 271–273

1982

Karel Pečko: Tapiserije jugoslovanskih likovnih umetnic, katalog, Umetnostni paviljon Slovenj Gradec, marec–april 1982

Bogdan Pogačnik: Tradicija s toplino – Tapiserije v Slovenj Gradcu, Delo, Ljubljana, 15. 03. 1982

Marjan Benetević: Hvarčanka, program predstave, Šentjakobsko gledališče Ljubljana, Sezona 1981/82

Brigita Bavčar: Slike, tapiserije in keramika na Likovni koloniji v Lendavi, Pomurski vestnik, Murska Sobota, avgust 1982

Szúnyogh Sándor: Látogatás a lendvai nemzetközi művésztelepen, Népújság, Murska Sobota, 2. 9. 1982, str. 4

Maja Krulc-Kržišnik: Marika Danč-Roth – Tapiserije, katalog, Mala galerija, Ljubljana, 9. 11.–5. 12. 1982

Franc Zalar: Plastično tkanje, Dnevnik, Ljubljana, 18. 11. 1982, str. 6

Súnyogh Sándor: Plasztikus szövés – Marika Danč-Roth Ljubljanai tárlatából, Népújság, Murska Sobota, 22. 11. 1982

Breda Ilich-Klančnik: Lendava ‘82, 10. mednarodna razstava likovne kolonije v Lendavi, katalog, Galerija Lendava, 26. 11. 1982

Szúnyogh Sandor: Megnyílt a 10. lendvai nemzetközi művésztelep tárlata, Népújság, Murska Sobota, 2. 12. 1982

Toplak János: Én így láttam – A lendvai nemzetközi művésztelep tárlatáról, Népújság, Murska Sobota, 23. 12. 1982

Gábor Zoltán: Postagalamb, knjiga, Pomurska založba, Murska Sobota, 1982

1983

Breda Ilich-Klančnik: Marika Danč-Roth, katalog razstave, Galerija Lendava, 11. 3.–4. 4. 1983

Szúnyogh Sándor: Megnyílt Danč-Roth Marika faliszőnyeg kiállítása, Népújság, Murska Sobota, 17. 3. 1983

Izbrali smo: Razstava Marike Danč-Roth v Galeriji Lendava, Teleks – Informativni tednik Dela, Ljubljana, od 17.–23. 3. 1983

Izložbe: Korijeni - Marike Danč-Roth u rodnoj Lendavi, Danas – kultura, stvaralaštvo, znanost, Zagreb, 15. 3. 1983

J. D.: V Galeriji Lendava razstavlja rojakinja Marika Danč-Roth, Vestnik, Murska Sobota, 24. 3. 1983

Szúnyogh Sándor: Danč-Roth Marika kiállítása Lentiben, Népújság, Murska Sobota, 7. 4. 1982

T. A.: Textiles életvariációk - Danč-Roth Marika lenti bemutatkozása, Zalai hírlap, Zalaegerszeg, 22. 4. 1983

Ambienta – Izložba stambene opreme u namjenskim prostorima, katalog, Zagrebački velesajam, Zagreb, 18. 4.–18. 5. 1983

Milan Kočiš, Matko Meštrović: 18. zagrebački salon, katalog, Umjetnički paviljon, Zagreb, 8. 5.–8. 6. 1983, str. 46

MM: 18. zagrebački salon – Trijenalni ciklus, OKO, broj 292, Zagreb, 26. 5.–9. 6. 1983

PQ: Prague Quadrennial of theatre design and architecture, katalog razstavljenih del, Praga, 1983

Maja Krulc-Kržišnik: Marika Danč-Roth – Kostumi, Klub kulturnih in znanstvenih delavcev, Ljubljana, 21. 5.–11. 6. 1983

Szúnyogh Sándor: Érzékeny selyemszálak, Népújság, Murska Sobota, 2. 6. 1983

Grüss Gott: München begrüßt die Künstlerin Marika Danč-Roth, Abendzeitung, München, 31. 5. 1983

Zvonko Maković, Marina Baričević: Marika Danč-Roth, katalog, razstave Salon galerije Karas, Zagreb, 15. 9.–2. 10. 1983

Davor Matičević: Izložba akademske slikarice Marike Danč-Roth, Vjesnik, Zagreb, 20. 9. 1983

-ogh: Danč-Roth Marika önálló tárlata Zágrábban, Népújság, Murska Sobota, 29. 9. 1983

Josip Depolo: Arhaična prisnost u tapiserijama Marike Danč-Roth, OKO, Zagreb, 13.–27. 10. 1983

Mirjana Šigir: Uvijek se dogode pomaci, intervju, Vjesnik, Zagreb, 15. 10. 1983

Marina Baričević: Tribina To je to vam predstavlja Mariku Danč-Roth, zloženka - plakat, Čitaonica Vladimir Nazor Centar za kulturu i film August Cesarec, Zagreb, 5. 10. 1983

P. C.: Na Tribini To je to predstavljeni slikarica Marika Danč-Roth i kantautor Ivica Percl, Večernji list, Zagreb, 5. 10. 1983

-ogh: Nagy az érdeklődés Danč-Roth Marika zágrábbi tárlatán, Népújság, Murska Sobota, 13. 10. 1983

Mani Gotovac: Skrivena ljepota Kostima Marike Danč-Roth, zloženka, Galerija dramskog kazališta Gavella, Zagreb, 22. 12. 1983–10. 1. 1984

M. Š.: Kostimografske slike Marike Danč-Roth, Vjesnik, Zagreb, 19. 12. 1983

B. Ž.: Uoči premijere Kreontove Antigone otvara se izložba Marike Danč-Roth, Večernji list, Zagreb, 22. 12. 1983

Unikate – Sonderschau auf der Heim + Handwerk, zloženka, Messegelände München, 26. 11.–4. 12. 1983

1984

Feri Obal: Sodobno likovno prizadevanje v Pomurju, katalog, Kulturni center Miško Kranjec, Murska Sobota, 1984

Vlado Potočnik: Sodobno likovno prizadevanje v Pomurju, Vestnik, Murska Sobota, 27. 12. 1984

Szúnyogh Sándor: Ünnepnapi csokor helyett, Népújság, Murska Sobota, 30. 11. 1984, str. 8

Elisabeth Brünning: Werke von Künstlern verschiedener Länder, zloženka, Galerie Modern Art International, München-Baldham, 1.–30. 12. 1984

ARTEX – Arazzi Mitteleuropei (Austria, Italia, Jugoslavia), katalog , Cedad / Cividale del Friuli, Italia, 21. 12. 1984–13. 1. 1985

1985

Szünyogh Sándor: Korszerű muravidéki képzőművészeti törekvések, Népújság, Murska Sobota, 20. 1. 1985

Zoran Kržišnik: Tapisserien von Marika Danč-Roth, katalog, Galerie Modern Art International, München-Baldham, 11. 4.–11. 5. 1985

Evi Häusler: Textilkunst auf neuen Wegen, Süddeutsche Zeitung, München, 15. 4. 1985, str. 6

M. Š.: Marika Danč-Roth izložbe v Münchenu, Vjesnik, Zagreb, 6. 5. 1985, str. 9

Szúnyogh Sándor: Danč-Roth Marika müncheni kiállítása, Népújság, Murska Sobota, 10. 5. 1985

Mirjana Teofanović: IV. mednarodni bienale tapiserije, katalog, Mestna galerija Piran, december 1985–januar 1986

1986

Gábor Zoltán: Muratáj, Képzőművészet, Interju, Népújság, Lendava, 28. 3. 1986, str. 7

Marina Baričević: Primijenjena likovna umjetnost i žene stvaraoci, ŽENA –znanstveni časopis za društvena i kulturna pitanja žene i porodice, SOUR –Vjesnik, Zagreb, 1986, str. 50–53

Fedor Kritovac, Vjenceslav Richter: 21. zagrebački salon, katalog, str. 13, Umjetnički paviljon, Zagreb, 8. 5.–8. 6. 1986

Alma Pizzi: Il grande risveglio della Rocca Borromeo – Arazzi mitteleuropei, Cronache del Varese, 1986

Vas megye Tanácsa VB, Művelődési Osztálya: Kilenc lendvai művész kiállítása elé, katalog, Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ, Szombathely, 5.–30. 11. 1986

Tersztyánszky Krisztina: Ecsettel írt vallomások, Vas Népe, Zalaegerszeg, 22. 11. 1986, str. 5

Peter Nickl: Das Flair des Kunsthandwerks, zloženka, Messegelände, München, 29. 11.–7. 12. 1986

1987

Duška Barbieri, Zoran Kržišnik, Jacques Lassaigne-Costanzo Costantini: Arazzi Mitteleuropei, Austria, Italia, Jugoslavia, Polonia, katalog, Palazzo Venezia, Roma, 20. 2.–20. 3. 1987

Luciana Frapiselli: Nella mostra Arazzi Mitteleuropei la nuova vitalita di´antica arte, Cronace di Roma, Roma, Febbraio 1987

Jure Pengov: Izziv sodobnih tapiserij, Delo, Ljubljana, 27. 2. 1987

Đuro Seder, Josip Poljan: Popis studenata, Akademija likovnih umjetnosti u Zagrebu 1907–1987, knjiga, ALU Zagreb, 1987, str. 91

Naše tapiserije v Palazzo della Permanente v Milanu, Večer, Ljubljana, 25. 12. 1987, str. 5

Franc Obal, Janez Balažic: Sodobno likovno prizadevanje v Pomurju - Ustvarjalci rojeni po letu 1950, katalog, Murska Sobota, 1987

1988

Mitja Visočnik: Pogled na razstavo v Pomurju (Foto: MDR Poliptych), Vestnik, Murska Sobota, 14. 1. 1988, str. 9

Josip Depolo: Tapiserija u Hrvatskoj, katalog, Muzej za umjetnost i obrt, Zagreb, 7.–26. 6. 1988, str. 44

1989

Hajós Ferenc: Razstava likovnih umetnikov iz Pomurja, katalog, Hevesi Sándor színhaz, Zalaegerszeg, 1989

1991

Jože Graj: Ustvariti nekaj novega – Likovna kolonija v Lendavi, Vestnik, Murska Sobota, 29. 8. 1991

Szúnyogh Sándor: Sajátos művészi kihívás – Alkotók között, Népújság, Murska Sobota, 30. 8. 1991, str. 5

Zoran Kržišnik: Marika Danč-Roth – Tapiserije, zloženka, Galerija Labirint, Ljubljana, 17.–30. 9. 1991

Breda Ilich-Klančnik: 19. mednarodna razstava likovne kolonije v Lendavi, katalog, Lendava, 1991

Szúnyogh Sándor: Festmények, arcképek és grafikák, Népújság, Murska Sobota, 29. 11. 1991

Szúnyogh Sándor: A Lendvai ugar művészete, Naptár 1992, A Szlovéniai Magyar Írócsoport, Lendava, 1991, str. 202

Szúnyogh Sándor: Danč-Roth Marika gyökerei, Népújság, Murska Sobota, 10. 12. 1991

1992

Szúnyogh: Danč-Roth Marika Gyökerek című alkotása, Népújság, Lendava, 10. 1. 1992

A. l. Simonini: Aproposito di particolari immagini, Le Arti – Edizione di Modena, 19. 1. 1992

Ferruccio Veronesi: Molto belli arazzi della jugoslava Marika Danc-Roth, La Gazzetta, Modena, 19. 1. 1992

Michele Fuoco: Cingue artisti a confronto, La Gazzetta, Modena, 19. 1. 1992, str. 10

Király Ferenc, Salamon Nándor: Lendvai nemzetközi művésztelep jubileumi kiállitása, katalog, Szombathely, 1992

Breda Ilich-Klančnik: A lendvai művésztelep 19. éve, Határok nélkűl, Képzöművészeti élet a Muravidéken, Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ, Szombathely, 1992, str. 22

Sergio Brossi, Carlo Milic, Sergio Molesi: II Biennale Giuliana d`Arte: Una terra, un amore, katalog, Trieste (It), 6. - 23. 6. 1992

Marina Baričević: Marika Danč-Roth, katalog razstave, Galerija ULUPUH, Zagreb, 19. 7.–10. 8. 1992

Matineje u nedelju: U galeriji ULUPUH otvorenje izložbe Marike Danč-Roth, Večernji list, Zagreb, 18. 7. 1992

Đ. M.: Tapiserije Marike Danč-Roth - Ranjeni korijeni, Večernji list, Zagreb, 20. 7. 1992, str. 15

D. J.: Tapiserije Marike Danč-Roth, Novi Vjesnik, Zagreb, 21. 7. 1992, str. 30

Mirjana Šigir: Profinjeno tkanje, Novi Vjesnik, Zagreb, 26. 7. 1992, str. 21

Szúnyogh Sándor: A gyökerek és szövetek harmoniája, Népújság, Lendava, 7. 8. 1992, str. 7

Franc Obal, Janez Balažic: DLUPP – 1992, katalog, Galerija Murska Sobota, 18. 12. 1992

1993

2. trienale tapiserije in tekstilne umetnosti, katalog, Tournai, Belgija, 20. 6.–30. 9. 1993, str. 183

Carlo Milic: Per investimento: asso di quadri, E´ancora l´arte, Grazzetta di Parma, Parma, 29. 12. 1993

1994

Franc Obal: Društvo likovnih umetnikov Prekmurja in Prlekije, katalog, Galerija Murska Sobota, 28. 1.–28. 2. 1994

zcsj: A muravidéki művészek kiállítása, Népújság, Lendava, 11. 2. 1994, str. 9

Nives Marvin: Marika Danč-Roth, katalog razstave, Galerija Meduza 2, Piran, 18. 2.–25. 3. 1994

Nives Marvin: Korenine – Marika Danč-Roth, Primorske Novice, Koper/Nova Gorica, 25. 2. 1994, str. 12

Nives Marvin: Niti prekmurskih žitnih polj, Delo, Ljubljana, 26. 2. 1994, str. 9

Aleksander Bassin, Nives Marvin, Carlo Milic: Katalog družbe Artinvest International, Codroipo pri Vidmu, Udine, 1994

Razstava Marike Danč-Roth v Galeriji Bažato, Šempeter pri N. Gorici, Primorske Novice, Koper/Nova Gorica, 8. 4. 1994

Maja Kržišnik: Marika Danč-Roth, zloženka razstave, Galerija Krka, Novo mesto, 23. 9.–23. 10. 1994

Črte in niti Marike Danč-Roth, Dolenjski list, Novo mesto, 29. 9. 1994, str. 8 Sz. S.: Danč-Roth Marika kiállítása Novo meston, Népújság, Lendva, 30. 9. 1994, str. 6

1995

Enciklopedija Hrvatske Umjetnosti, Ma. B (Marina Baričević), Danč-Roth Marika, Leksikografski zavod Miroslav Krleža, Sv. 1., Zagreb, 1995

Franc Obal: Marika Danč-Roth – Pregledna razstava tapiserij 1972–1995, katalog, Galerija Murska Sobota, 16. 2.–12. 3. 1995

Koledar kulturnih prireditev, Marika Danč-Roth, Pregledna razstava tapiserij 1972–1995, Galerija Murska Sobota, knjižico ureja Zveza kulturnih organizacij, Murska Sobota, februar 1995

Franc Obal: Stkane slike Marike Danč-Roth, Delo, Ljubljana, 15. 2. 1995, str. 15

Filip Matko: Kombinacije korenin, Večer, Maribor, 16. 2. 1995

Marjeta Ciglenečki: Vtis breztežnosti – Tapiserije Marike Danč-Roth, Razgledi, Ljubljana, 17. 3. 1995

Jože Denko: DLUPP 1995, Moja risba, katalog, Galerija Murska Sobota, 06. 4 .–3. 5. 1995

Marika Danč-Roth / Razstava tapiserij, zloženka, Galerija Hotela Elizabeta, Lendava, 11. 4. –11. 5. 1995

Szúnyogh Sándor: Marika Danč-Roth a Gyökereivel ujra a gyökereinél, Népújság, Lendava, 12. 4. 1995, str. 6

HA: Marika Danč-Roth kiállítása Lendván, Népújság, Lendava, 21. 4. 1995, str. 8

Vernissage – Marika Danc-Roth, München, 17. 5. 1995, Laudatio: Generalkonsul der Republik Slowenien Andre Grasselli

Marika Danc-Roth zeigt ihre Werke in Auxilia, TZ-Tageszeitung, München, 19. 5. 1995, str. 12

Slovenski Magazin MAJ ‘95, Marika Danč-Roth, 30 minutni TV-Portret, RTV Slovenija, Ljubljana, maj 1995

Fit to be tried - International fiber show, katalog, Acantus Gallery, Portland, Oregon, USA, 2. 8.–2. 9. 1995

Thomas Cobb, Kevin Frances: Acantus Gallery featuring the work of Slovenian fiber artist Marika Danč-Roth, Willamette Week, Portland, OR, August 9–15, 1995, str. 56

1996

Marika Danc-Roth – Kostüme und Motive auf Spitzendecke, zloženka, Salon Restaurant Waldheimer, München, 12. 2.–28. 3. 1996

Zlatko Gnezda: DLUPP 1996, zloženka, Galerija Murska Sobota, 12. 4.–5. 5. 1996

László Göncz, Albert Halász: Lendava-Lendva, knjiga, Zavod za kulturo madžarske narodnosti, Lendava, 1996, str. 31

Marina Baričević: Marika Danc-Roth – Wurzeln und Bäume, katalog, Rathausfoyer Landshut, 12.–23. 6. 1996

Susanne Kowalsky: Eine Symbiose von Kunst und Handwerk, Landshuter Zeitung, Landshut, 17. 6. 1996, Seite 4

Lisa Moser: Marika Danč-Roth, TV-Intervju, Regional Fernsehen Landshut, 1996 Szúnyogh Sándor: Danč-Roth Marika németországi tárlatáról, Népujság, Lendava, 3. 10. 1996, str. 10

1997

Daphné Woysch-Méautis: Marika Danc-Roth – Bilder, zloženka, Galerie Méantis, München, 29. 11.–13. 12. 1997

Breda Ilich-Klančnik: Razstava 25. mednarodne likovne kolonije v Lendavi, katalog, Galerija Lendava, Lendava, 19. 12. 1997–5. 12. 1998, str. 13

1998

Breda Ilich-Klančnik: Ljubljana, Embassy of the Republic of Hungary 25. exhibition of international art colony in Lendava, Likovni svet, št. 31, Ljubljana, 1998, str. 20–21 Prof. dr. Nace Šumi: Marika Danč-Roth, Korenine in drevesa, katalog Galerija Bevisa – Vila Bled, Bled, 30. 7.–4. 9. 1998

Alenka Bole Vrabec: Izlet z razlogom: Sredi majhne večnosti v Vili Bled, Tapiserije in risbe nabite z dramatičnostjo, lepoto in skrivnostjo, Nedelo – Slovenski nedeljski časnik, Ljubljana, 9. 8. 1998, str. 17

Jadranka Šumi: Sanje o drevesu – Rezultati talenta in nasledki tradicije, Delo, Ljubljana, 25. 8. 1998, str. 6

Marjana Ahačič: Drevesa so čudež, intervju, Gorenjski glas, Kranj, 16. 10. 1998, str. 20

Zoran Kržišnik: Marika Danč-Roth, Zeichnungen und Textilreliefe, zloženka, Klinikum Rechts der Isar, München 22. 10.–6. 12. 1998

kmj.: Marika Danč-Roth gyökerei és a fái, Népújság, Lendava, 12. 11. 1998, str. 10

1999

Dr. Franz Cserháti: Christliche Visionen 2000, katalog, Staatliches Museum für Völkerkunde, München, 16. 9. 1999

2000

Muravidék – Murgebiet, Ungarn Expo 2000 Hannover, katalog, 2000

A szerkeztő: Két Danč is szerepelt az Expon 2000, Népújság, Lendava, 13. 6. 2000, str. 19

2001

Mirko Rajnar, Franc Obal: DLUPP 2001, katalog razstave, Galerija Murska Sobota, Murska Sobota, 2. 2.–25. 2. 2001

2002

ng: V lendavski Sinagogi Marika Danč-Roth, Večer, Maribor, 23. 03. 2002, str. 16

Tanja Šimonka: Marika Danč-Roth – Na življenjskem sprehodu – srečala sem drevesa, katalog, Galerija - Muzej Lendava, Sinagoga Lendava, 5. 4.–5. 5. 2002

Király M. Jutka: A fákban találtam meg a belső erőmet, intervju, Népúság, Lendava, 11. 4. 2002, str. 10–11

I. G.: V lendavski sinagogi razstavlja Marika Danč-Roth, Delo, Ljubljana, 14. 4. 2002, str. 7

Dr. Svjetlana Berković: Contemporary Croatien Fiber - Art, katalog, Chankin Desing Gallery Magadin, City Gallery Holon, Tel Aviv, Israel, 2002

(H): Hrvatski umjetnici tekstila izlažu u Izraelu – Dodatni bodovi za hrabrost, Večernji list, Zagreb, 15. 6. 2002, str. 14

2004

Marika Danč-Roth - Ein Baum für jeden Tag, zloženka, Anker Apotheke, München/Haar, 4. 3.–10. 5. 2004

Tobias König: Kunst in der Apotheke, Phoenix Spezial, München, Ausgabe 3/2004, str. 10

Hidak-Vendégem: Danč-Roth Marika, 30 minutni portret, RTV Slovenija – TVstudio Lendava, 28. 10. 2004

2005

Robert Inhof, Franc Obal: Stalna zbirka, Slikarstvo (1), katalog, Galerija Murska Sobota, 2005

Bence Lajos in drugi: Lendava/Lendva, Podjetje za promocijo kulture FRANCFRANC d.o.o., knjiga, Lendava, 2005, str. 76 in 99

2006

Ausstellung: Marika Danc-Roth – Rosen, zloženka, Glonner Rosentage, Glonn, 23.–25. 6. 2006

2007

Balázs-Arth Valéria: Délvidéki magyar képzőművészeti lexikon, Timp® Kiadó, Budapest 2007, str. 195–196

Binder Brigitte: Marika Danc-Roth, Wurzeln-Bäume-Blumen, zloženka, Stadtbücherei Grafing bei München, 12. 9.–21. 10. 2007

Stefani Wandl: Dem Wesen des Organischen auf der Spur, Süddeutsche Zeitung - Ebersberger SZ, München, 14. 9. 2007

Johanna von Schutter: Unbelaubt in ganzer Schönheit, Münchener Merkur, Nr. 213, München, Wochenende 15./16. 9. 2007

2008

Robert Inhof: Dela na papirju iz stalne zbirke Galerije Murska Sobota, katalog, Galerija Murska Sobota, 2008

2010

Barbara Just (KNA): Passionsspiele Oberammergau: 4500 Kostüme, RundschauDie fachzeitschrift für internationale Damen - Mode und Schnitt - Technik, München, Mai 2010

Barbara Just: Der Countdown für das Passionsspil in Oberammergau, (Die Malerin Marika Danč-Roth kümmert sich um die richtige Farbmiscshung), Münchner Kirchenzeitung, München, 28. 3. 2010, str. 14–15

2011

Michael Schleicher: Passionsbühne wird zur Wüste, Foto: Malerin Marika Danc-Roth begutachtet die Chor-Kostüme, Münchner Merkur, 2./3. 7. 2011

2012

Polona Jurinić: Slovenske boje u hrvatskoj umjetnosti / Slovenske barve v hrvaški likovni umetnosti, knjiga, str. 154, Slovenski dom, Zagreb, 2012

2013

Péntek Imre: Lendvai kiállítások, 40 éves a Lendvai Nemzetközi Müvésztelep, Pannon Tükör, Budapest, 2013, str. 112–113

Niemeyer-Wasserer Natascha: Wachsttum regt sich, Süddeutsche Zeitung, 23./24. 2. 2013

Austellungen: Bilder von Marika Danc-Roth in HypoVereinsbank Haar, Süddeutsche Zeitung, München, 23./24. 2. 2013, Seite 14

Ausstellungen: Marika Danc-Roth, Hallo, München/Vaterstetten, 7. 12. 2013–30. 1. 2014, str. 9

2014

Beata Lazar: Dela lendavskih umetnikov na ogled v Italiji, Lendavske novice, 17. letnik, 1–2 št., Lendava, 18. 4. 2014, str. 28, 29

2016

Király M. Jutka: A fák bővöletében, Danč-Roth Marikával az életről és az alkotás erejéről, intervju, Kerek perec, Lendava, Népújság magazin 2016

Dr. Robert Inhof: Dela pomurskih umetnikov iz stalne zbirke Galerije Murska Sobota, Galerija Murska Sobota, 28. 1.–23. 3. 2016

Bence Lajos: A lélek tükre a budai Várnegyed Galériában, Népújság, Lendava, 11. 2. 2016, str. 5

Nataša Gider: S skicirko v roki med drevesa, intervju, Vestnik, Murska Sobota, 16. 6. 2016, str. 14

Tanja Šimonka: Razstava Marike Danč-Roth v Centru Banffy, Lendava, 14. 10. 2016

Bence Lajos: Danč-Roth Marika – Kiállítás a hazatérésre, Az életmű és az élet a drámai felhangokat sem nélkelülözi, Népújság, Lendava, 20. 10. 2016, str. 8

2017

Péntek Imre: Tiszta formákkal hazudni nem lehet, knjiga, Vizuális Kalandozások, Kiadja a Művészetek Háza, Veszprém, str. 53, 56

Naptár 2018, A szlovéniai magyarok évkönyve, 25 illusztració Danč-Roth Marika »Fák« című ciklusából, knjiga, Lendava, 2017

2018 kmj: Mesterek és tanítványok, 2. Lind Art Junior képzőművészeti tábor, Népújság, Lendava, 5. 7. 2018, str. 1 2019

Kepéné Bihár Mária, Lendvai Kepe Zoltán: Trden grad je naš Bog … / Erős vár a mi Istenünk, knjiga, Galerija - Muzej Lendava, 31. 1. 2019

Király M. Jutka: Danč-Roth Marika képviselte a Muravidéket, Népújság, Lendava, 12. 9. 2019

Jože Denko, Janez Balažic: DLUPP 25 let – Zagledani v univerzalne horizonte, Zveza društev slovenskih likovnih umetnikov, katalog, Ljubljana, 2019. str. 24–25

Farkaš Brigita: A Naptár 60 éve. Naptár 2020, Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség, Lendava, 2019, str. 96

Admin: Lendvai művészNők, ArtNews.hu, független, online, kulturális magazin, Budapest, 22. 12. 2019

Atilla Pisnjak: Lendavske umetnice, Lindua, umetniška revija, 13. letnik, Knjižnica – Kulturni center Lendava, 21/2019, str. 51–52

Kallós Judit: Élő/világ, A XXIII. Hegyvidéki Nemzetközi Művésztelep kiállítása, Hegyvidék Galéria Programfüzet, Budapest, szeptember – oktober 2019

2020

Cirila Sever: Budimpešta gosti štiri slovenske likovne umetnice, TV Slovenija, MMC TRV SLO, TV Slovenija, 3. 1. 2020

Ak,-ce: Képzőművészeknél – A kiállítások elmaradnak, az alkotás nem, Népújság, Lendava, 16. 4. 2020, str. 17