Görögkatolikus Szemle 2011/10 by Hajdúdorogi Egyházmegye

ÉLETÜNK

iatal korom egyik meghatározó élménye volt, amikor 2001 tavaszán a Beregben az árvíz levonulása után teherautóval adományokat vittünk az árvíz sújtotta falvak lakóinak. A teljes reménytelenségben néhol a bizalom és a remény is felütötte a fejét. Egy középkorú férfi lelkesen mesélte, hogy mekkora örömet okozott neki, amikor a hírekben azt hallotta, hogy megmozdult az ország. Somogyban, Zalában is gyűjtenek az emberek, és hozzák az adományaikat, mert átérzik az itteniek fájdalmát és veszteségét. Egy győri diákcsoport épp most indult haza, mert egész hétvégén a romeltakarításban segítettek. A csapás okait kutatva elborult homlokkal legyintett a férfi, majd néhány pillanat múlva felderült arccal így szólt: „Tudja, én sosem értettem, meg nem is nagyon hittem benne, hogy az Isten vigyáz ránk, vagy hogy hívják ezt maguk... De ez a mostani.., na az megértette velem, hogy mi vagyunk, emberek, most éppen maguk, az Isten adakozó keze ...

Nagyon mély tartalmú a Krisztus közöttünk! köszöntésünk. Azon túl, hogy bátorít, feladatot is ad. Éljünk úgy, hogy az egyházában, a hívei közösségében élő Krisztus láthatóvá váljon a világban. Ennek egyik legszebb és legtisztább megnyilvánulási formája, ha a nehéz helyzetbe jutott embereken segítünk. De ehhez először Isten mindent látó szemévé kell válnunk, hogy észrevegyük a nyomort, a szenvedést és a szükséget szenvedő embereket. Van olyan helyzet, amikor ez drámai formában, történik meg, amikor nem lehet nem észrevenni. Árvíz a Sajó és a Hernád völgyében, Kolontár, frankhitelesek. Van, (Gal 6,2) amikor nehezen észrevehető, mert a szégyenérzet miatt sokan inkább titkolják a szükséghelyzetüket. Ezután Isten irgalmas szívévé kell válni, ami nem engedi meg a gondoktól való elfordulást, mert a világ tengernyi bajával szemben mégis reményteli, és teszi a dolgát, mert másként nem megy, mert másként Krisztus rejtve marad a világ előtt.

Tíz év eltelt azóta, de minden szóra emlékszem. Egyszerű szavakkal kicsit csikorgó formában fogalmazta meg az isteni gondviselésbe vetett, most már megpróbált hitét. Azt hiszem, hogy ez a férfi, de remélem, hogy rajta kívül mások is szenvedésükön és a mások segítő szándékának megtapasztalásán keresztül egy rövid időre bepillanthattak a vigyázó Isten irgalmasságának csodálatos, és a kívülállók számára teljesen láthatatlan működésébe. Bizony, mi vagyunk az Isten adakozó keze. Ha nem így lenne, könnyen hiábavaló csodavárássá silányulhatna a gondviselésbe vetett hitünk. Isten rajtunk, szeretetét és tanítását komolyan vevő embereken keresztül hajtja végre a csodát.

zent Pál nagyon jól tudta, hogy a krisztusi tanítás megélésének egyik csalhatatlan jele, ha a közösség nehézség esetén sem feledkezik meg a szeretet gyakorlásáról, ha közösen hordozzák egymás terheit. Ez tanúságtétel arról, hogy nem csak ismerik, de élik is az örök élet Igéit. Mi is, ha vállaljuk azt a nem könnyű hivatást, hogy a gondviselő Isten látó szemévé, irgalmas szívévé, adakozó kezévé váljunk, előbb utóbb meg tudjuk mutatni Isten mosolygó arcát is a világnak. Így teljesítjük Krisztus törvényét, aki tanítványain keresztül akar jelen lenni a világban.

„Hordozzátok egymás terhét, így teljesítitek Krisztus törvényét”

A karitász tízparancsolata: Igazán segíteni csak szeretetből, szeretettel lehet. Kétszer segít, aki gyorsan segít. A bürokrácia a karitász halála. A bajbajutottat sohase alázd meg: érezze, hogy örömmel segítesz. Ne alamizsnát adj, hanem igyekezz a bajt gyökerében orvosolni. A bajbajutott nem „ESET”, hanem személy. Vedd emberszámba, törődj vele, szánj

rá időt, türelmet, őszinte érdeklődést.

Vedd elejét a visszaéléseknek. Járj utána a fontosabb ügyeknek. Kínos pontossággal számolj el minden fillérről, és köszönj meg minden adományt. A segítség nem monopólium, de nem is konkurencia. Segíts annak, aki segíteni akar. Ne várj hálát. Ne sértődj meg. Ne légy kicsinyes. Imádkozz azokért, akiket Isten szeretetedre bízott…

2011. október

Görögkatolikus Szemle

– Görögkatolikusok lelkiségi lapja • Kiadja: A Hajdúdorogi Egyházmegye • Honlapunk címe: www.gorogkatolikus.hu • A szerkesztőség címe: 4401 Nyíregyháza, Pf. 60.; Tel.: 42/415-911; e-mail: sajto@gorogkatolikus.hu Szerkesztette: Zadubenszki Norbert • Korrektúra: Újteleki Ilona • Tördelés: Projekt-Team DTP Stúdió • Készült: ImiPrint-Nyomda • Számlaszám: CIB 10702071-19204886-52300002 • ISSN: 1416–793X A Görögkatolikus Szemle megrendelhető postán a szerkesztőség címén, vagy elektronikus formában a sajto@gorogkatolikus.hu címen. Rendeléssel kapcsolatos információ a 42/415-901 telefonon kérhető.

Görögkatolikus SZEMLE

AKTUÁLIS

Krisztus fénye és az ősz Kedves Olvasó! Ebben az időben, ezekben a hetekben maga a ködös ősz állít tükröt elénk és életünknek, teszi ezt az éppen csak megkezdett új egyházi esztendővel, az elkezdődött iskolaévvel, lehulló faleveleivel, rövidülő nappalaival és egyre ködösebb, olykor nyomasztó estéivel. A keresztény ember számára azonban az ősz látszólagos, szomorkás és nehézkes, elmúlást idéző hangulatát is Krisztus fénye, ezen időszak ünnepeinek örömteli üzenete és a hitünkből fakadó előretekintés dinamizmusa világítja be, erősíti és magyarázza azt!

z esztendő vissza-visszatérő évszakai, ciklikus körmozgása akarva-akaratlanul is az emlékezés világába vezet mindannyiunkat. Gyermekkorunk egy-egy felejthetetlen őszi eseménye, egy pillanatkép az iskolás évekből, a nyár utáni viszontlátás öröme, az őszi, „nem mindig mezőgazdasági betakarítás” feladata, vagy éppen a megérett gyümölcs, a szőlő szüretelésének jóleső érzése kitörölhetetlen emlék marad egész életünkben. Emlékek, melyek az emberi élet továbblépésének és megújulásának elengedhetetlen állomásai, melyek – Anselm Grün szavaival – a szívhez és a belsőhöz viszik mindazt, amit ésszel tudunk. Az ószövetségi ember gondolkodásának és hitének alapja az emlékezés, ami által mindig a teremtő Istennek az emberre és a világra irányuló szerető gondoskodásáról emlékeztek meg. A „választott nép” az emlékezésben mond köszönetet Isten hívására, saját életét pedig egész egyszerűen az Isten szólításának és az ember válaszának dimenziójába helyezi bele. A Lélek erejéből élő ember azonban nem maradhat pusztán az emlékek, az emlékezés világában! Krisztus azért jött el, hogy beteljesítse számunkra az első szövetséget, s az általa meghirdetett új érában már az Ő egyenes követése lesz a mérce, mely az üdvösségre vezet! Krisztus érke-

zése, az Atya akaratából történő „berontása” a világ történetébe világosan megtöri a mindig visszatérő ciklikus rendet és istenkereső emberi magatartást, mert abban az üdvösséget adó Istent magát állítja az „alfa és az ómega”, a „kezdet és a vég” mindent egységesítő és mindennek értelmet adó mércéjeként. Krisztus eljövetele, örök jelenléte kirepít minket a puszta emlékezésből, hiszen a Lélek erejével és az Ő kegyelméből már az új életben részesedünk. Az ősz egyre hosszabbodó estéin is eszünkbe kell, hogy jussanak Szent Pál szavai: „… az éjszaka múlik, a nappal pedig már egészen közel van. Tegyük le tehát a sötétség cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit” (Róm 13,12). Évszakoktól függetlenül egyetlen iránya lehet a kereső embernek, ez pedig nem más, mint az igazi Világosságnak a megtalálása, az Ő fényében való megerősödés! A minden évben visszatérő ősz csendességében is maga Krisztus az „út, az igazság és az élet”, időben először csak a tél felé, összességében azonban az Isten teljessége, az üdvösségünk irányába. Lehet-e tehát világos és fényes az ősz? Természetesen igen! A Krisztussal és Krisztusban megélt őszi napok, az október különösen is imádságos estéi hordozzák magukban azt a lehetőséget, hogy egész életünket reményteljesebben lássuk és éljük. „Az ég és a föld elmúlik…”, az idei ősz is…, minden bizon�nyal, de Krisztus beszéde, tanítása nem múlik el (vö. Lk 21,33), az a beszéd, mely így tanít: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága” (Jn 8,12). S bizony az őszi napok sötétségét is egyedül annak a jövőnek a reménye élteti, hogy Krisztus-követésünkben is az élet világosságában élünk és járunk! Ez a mi hitünk és lelki támaszunk egyben! Dr. Seszták István

Az ég és a föld elmúlik… de Krisztus beszéde, tanítása nem múlik el.

2011. október

Elmúlás, emlék, jövő

Görögkatolikus SZEMLE

KERESZTÉNY KULTURÁNK ÖRÖKSÉGEI

Görögkatolikus Örökségkutatás „Fekete vagyok, de szép…” (Én 1,5) A hodászi cigány templom szentélyében, az oltár mögötti falon egy érdekes Istenszülő-kép függ: a félalakosan ábrázolt Mária baljában tartja gyermekét, jobbjával rá mutat, az édesanyja karján ülő Jézus jobbjával áld, baljában könyvet tart (1. kép). Az ilyen típusú Istenszülő-ábrázolásokat az „Útmutató” (Odigitria) néven szokták illetni, „őspéldányukat” a Szent Lukács evangélistának tulajdonított első Mária-képpel kapcsolja össze a jámbor hagyomány.

2011. október

hodászi képen a Szűz és a gyermek feje fölé koronát is festettek, a kompozíció aranyozott hátterén a szokásos „Isten anyja” görög szókapcsolat rövidített formája látható. Szokatlan részlet viszont ezen a képen, hogy Mária és Jézus arcbőre egészen sötét, erősen napbarnított, szeme fehérjük szinte világít; ugyancsak egyedi, hogy Mária nyakán egy rombusz alakú, díszes ékszer tűnik föl. A koronák és az ékszer alkalmazásából sejthető, hogy nem modern művészek által kidolgozott új kompozíciót, hanem valamelyik ősi kegykép másolatát láthatjuk.

Görögkatolikus SZEMLE

A koronák és az ékszer formájának segítségével megállapítható, hogy a hodászi kép egy híres morvaországi kegykép, a brünni (Brno) úgynevezett „Fekete Mária-kép” másolata. Ez a kegykép a mai Csehország egyik legfontosabb kultuszképe. Készítésének pontos ideje homályba vész, a helyi hagyomány egyenesen Szent Lukács evangélista művének tartja, amely hosszú és kalandos úton érkezett a városba. Késői krónikák szerint az ikon Konstantinápolyból került Milánóba, ahol a várost elfoglaló II. Frigyes császár birtokába jutott. Ő adta tovább hálából a vele együtt harcoló cseh Ulászló királynak, aki a képet magával vitte Prágába. A 14. században már biztosan IV. Károly császár birtokában volt, aki tovább ajándékozta testvérének, Jánosnak 1356-ban. Nem lehet tudni, hogy ez az ikon pontosan mikor került a brünni ágostonos remeték tulajdonába, de 1373ban már biztosan az ő Szent Tamás-templomukban tisztelték. Mai napig ők őrzik ezt a csodálatos ikont, bár 1783-ban át kellett költözniük ősi kolostorukból az Ó-Brünnben álló, ekkor feloszlatott ciszter kolostorba, ahová a képet is magukkal vitték. A kegykép ma a Szűz Mária elhunyta tiszteletére szentelt, impozáns gótikus templomuk pompás, barokk, ezüstből készült főoltárán áll. Az ikon a rombusz alakú ékszert, amely valójában Mária ruhájának egy darabkáját magában rejtő ereklyetartó, még a középkorban kapta, minden bizonnyal IV. Károly császártól, a koronákat viszont 1736-ban helyezte rá a város hívő közönsége. A kegykép 1645-ben már megoltalmazta a várost a svéd seregektől, tisztelete ekkor élénkült meg, másolatai az egész Habsburg Birodalomban nagyon népszerűek lettek egészen a 19. század végéig. Érdekes, hogy nemcsak katolikus, hanem ortodox templomokban is megtaláljuk másolatait, hazai görögkatolikus templomaink közül a budapesti Rózsák terei templomban látható egy kései példány a karzat alatt, szép díszes tartóban elhelyezve. A kegykép kultuszának érdekes vonása a „fekete” elnevezés, amelyet az arcok sötét tónusa miatt kapott. A barokk kor szimbólumokat kedvelő mentalitása a Szűz barnaságát összekapcsolta az ószövetségi Énekek éneke soraival: „Fekete

vagyok, mégis szép, Jeruzsálem leányi! (…) Ne nézzetek engem, hogy feketés vagyok, mert a nap színtelenített-meg engem: az anyám fiai harczoltak ellenem.” (Én 1,4-5). A feketeséget Szűz Mária megpróbáltatásaira vonatkoztatták, amelyet például Jézus bemutatásakor, a gyermek szenvedéseire utaló agg Simeonról nyert jövendölés vételekor érzett, de utalhat akár a képrombolás küzdelmeire is, amelynek gyakran voltak célpontjai a Mária-ikonok is.

a a hodászi képet összehasonlítjuk a brünni kegykép jelenlegi formájával (2. kép), jól látszik, hogy ez utóbbi ma már nem annyira barna, ugyanis restaurátorok tisztították meg az évszázadok alatt rárakódott portól, illetve átfestésektől, aminek köszönhetően a gyermek nem könyvet, hanem tekercset tart. A megtisztított brünni kép ezek alapján valóban bizánci eredetű ikonnak tűnik, amely a 13-14. században készülhetett, és kerülhetett nyugatra. A hodászi másolat Rómából érkezett 1968-ban. Küldői azt remélhették, hogy a kép tisztelői megsejtik, a Szűz és gyermeke feketesége jelzi, ők velünk vannak életünk sötét pillanataiban is. Terdik Szilveszter

KERESZTÉNY KULTURÁNK ÖRÖKSÉGEI Dr. Nagymihályi Géza

A KERESZTÉNY KELET FŐTEMPLOMAI

(10.)

A Sínai-hegyi Szent Katalin-monostor A látvány fantasztikus: a kősivatagból kiemelkedő kopár hegy tövében látható a szent hely, a hatalmas várfalakkal körülkerített épületegyüttes. Ősidők óta tisztelt volt ez a terület. A Sínai-hegyen kapta Mózes a tízparancsolatot, és a hegy aljában pillantotta meg az égő, de el nem hamvadó csipkebokrot. monostornak több neve is van. Legismertebb a Szent A monostor távlati képe Katalin vértanú szűz (†305 körül, Alexandria). Ereklyéi számára külön kápolnát rendeztek be a monostor területén. a „hurkolt” kereszt feltűnően hasonlít azokra a leírásokra, ameA legenda szerint a királyi szülőktől származó szent csodá- lyek arról a kereszt emlékműről szólnak, amelyet Nagy Szent latos módon találkozott a kereszténységgel. Maxentius császár Konstantin császár emeltetett, valahol a birodalomban. azonban halállal fenyegette hite miatt. Később ötven bölccsel A monostor kézirattára a vatikáni után a második legnakellett vitatkoznia, szavára azonban ők is megtértek. Lefeje- gyobb a világon, és még sok évtizedbe kerül a kutatóknak a felzéssel szenvedett vértanúságot. Testét angyalok vitték a Sínai- dolgozásuk. 3500 kötetet tartalmaz görög, kopt, arab, örmény, hegyre. A középkortól kezdve a tudósok, kiváltképpen a filozó- héber, szláv, grúz és egyéb nyelveken. fusok védőszentje. Ikongyűjteménye szintén világhírű és egyedülálló. MinA monostor temploma az Úrszínváltozás ünnepére van szen- den művészettörténeti könyvben megtalálható a nevezetes telve, de az Égő csipkebokor monostora néven is emlegetik. Pantokrátor-kép, (6. század), amelynek számtalan másolaA jelenleg is látható épületek többségét Nagy Jusztiniánosz ta keletkezett. Legismertebb a Hagia Szophia jobb oldali császár építtette uralkodásának kezdetén, 527-ben. A történe- empóriumán, a deészisz kompozícióban. Szintén említésre méllem során számos változás követketó a Szent Pétert ábrázoló – szinte portzett be, többek között mecset is van részerű – ikontábla. a monostorban. Fontos megjegyzés, Minden bizonnyal különleges tiszhogy a szerzetesek érinthetetlensételetnek örvendett a szebasztei negygét maga Mohamed próféta garantálven vértanú, mert több ikonját is birtota, és ezt a muszlim invázió hosszú kolja a monostor. Az egyik tökéletesen évszázadai alatt is betartották. megfestett példány mindössze 5 x 7 A templom háromhajós, bazaltcm nagyságú. Az angyalábrázolások ból épített bazilika, gerendafedéssel. sokaságát is tanulmányozhatja az ikoA szentély gerendáin Jusztiniánoszt A templom alaprajza nográfus. Alapikonnak számít a trónon és feleségét, Teodórát dicsőítő feliraülő Istenanya, két oldalán Teodor és tok láthatók. A templom leglényegeGyörgy katonaszentek, mögöttük két sebb konstrukciós elemei eredetiek, a angyal. Megható a szerzetesek tiszte6. századból származnak. A szentély lete és szeretete az Istenszülő személye az oktogon három oldalával zárul. A iránt. A szokásos ikonográfiájú ikonok két oszlopsor változatos korinthoszi mellett speciális felfogás is tanulmáfejezettel rendelkezik, valószínűleg nyozható: a stilizáltan ábrázolt hegy más épületekből szállították oda. és monostorépület fölött lebeg az égő Az el nem égő csipkebokor törcsipkebokor, benne az Istenszülő és a ténetét (Kiv. 3.) a látogató szinte a gyermek Jézus képével. Hihetetlen tüvalóságban is átélheti. Tiszteletére relemmel készültek a kalendáriumos Mózes, az el nem égő csipkebokornál (Fametszet, Lviv, 1738) külön kápolna épült, és a szerzetesek ikonok. Egy-egy hónap összes szentjét ápolnak is egy csipkebokrot a kápolegy képtáblán ábrázolták. A szerzetesi na mellett. Az Úrszínváltozás ünnepének utrenyéjén egyik éne- élet nehézségeit is elénk tárja egy 12. századi ikon. A képtábkünk a csipkebokorból szóló Úr hangját – egy elmélyült misz- lán átlósan ábrázolt létrán szerzetesek igyekeznek a menny felé, tikus gondolkodás révén – Jézuséval azonosítja: „Ki hajdan a ahol maga Krisztus és az angyalok várják, kitárt karokkal. Ám Sínai-hegyen láthatatlanul beszélt Mózessel, mondván: Én va- közben az ördögök felhője kering körülöttük, akik nyilakkal, gyok, aki vagyok, ma a Tábor hegyén átváltozván színében…” kampókkal és más eszközökkel igyekeznek lerántani őket a A templom ékessége a 6. századból származó monumentális mennybe vezető útról. mozaik, amely a szentély negyed kupolájában az ÚrszínváltoSínai-hegyi monostor is – éppen úgy, mint a konstantizást ábrázolja. Hasonlóan lenyűgöző a nyugati falon az utolsó nápolyi templomok vagy az athoszi szerzetesek – tanúítélet freskója, 1573-ból. Krétai mester műve, ugyanúgy, mint a kétsoros (alapképek, ünnepek) ikonosztázion 1612-ből. Az sítják, hogy a keresztény Kelet hagyománya nem múzeum, nem egyik oldalkápolna fülkéjében egy 6. századból származó or- megkövesedett történelem, hanem élő és virágzó hitvallás, és namentális kereszt-freskó ejti gondolkodóba a zarándokot. Ez ragyogó kultúra is egyben.

Görögkatolikus SZEMLE

2011. október

INTERJÚ

„A szeretet legfőbbje, amikor a másikat azzal tápláljuk, ami vagyunk” – interjú Szokira Jánossal, a Hajdúdorogi Egyházmegyei Karitász igazgatójával Idén nyolcvan éves a Karitász, de maga a görögkatolikus Karitász története mikorra tekint vissza? Ha nagyon hivatalosan kell válaszolnom, akkor egészen messzi időkre nem tudunk visszatekinteni. Írásos történelmi emlékünk magáról a görögkatolikus Karitásztól nem nagyon van. Néhány atya segítségével most próbáljuk ezeket felkutatni, de feldolgozott formában nem nagyon létezett, s nem is létezik semmi erre vonatkozóan. Ám mégis azt kell mondanom, hogy valójában mégiscsak hosszú időkre visszamenőleg létezett, mert amióta görögkatolikus papok léteznek, azóta létezik a Karitász is. S mivel a paptestvéreink a legtöbb esetben ugye családos emberek, a mellettük lévő tisztelendőasszonyok, mint mindenben, ebben is segítségükre voltak abban a faluban vagy közösségben, ahol éppen laktak. Akár a hitoktatásban, akár az anyagi vagy pénzbeli javak osztásában. A tisztelendőasszonyok munkája és érzékenysége továbbra is nagy jelentőséggel bír az egyházközségek életében, hiszen – mint a mi köreinkben mondani szokták – egy tisztelendőasszony olyan, mint egy jó káplán. Mindenesetre már régen is azok, akik elmentek a parókia mellett, tudták, hogy az atya vagy a tisztelendőasszony az, akihez bármikor fordulhatnak családi, házassági vagy egyéb problémájukkal.

2011. október

Ám egy konkrét időponthoz mégis köthető a Hajdúdorogi Egyházmegye Karitászának létrejötte?

Amellett, hogy a Karitász most ünnepli 80. évfordulóját, a Magyar Katolikus Karitász is éppen 20 éves az idén, hiszen 1991-es datálással jött létre. Nem sokkal ezt követően, ’92-ben a Hajdúdorogi Egyházmegyében is megalakult a Hajdúdorogi Egyházmegyei Karitász, melyet Keresztes Szilárd püspök úr alapított meg. Elődöm Nagy István atya volt, egy rendkívül érzékeny ember, aki rögtön átlátta a helyzetet, s azonnal felvette a kapcsolatot nem is annyira a nemzetközi szervezetekkel, hanem külföldi személyekkel: segítettek Svédországból, Németországból, s talán Svájcból is. Emellett egy szociális otthont is létreGörögkatolikus SZEMLE

S nagyon tetszett, hogy mindezt Teréz anya stílusában tette, vagyis az ima volt nála az első helyen. De a Szentlélek is mindenképpen működött, hiszen az nemcsak mindent magad, hanem amint Szent Pál írja a korintusiaknak: „mind a szándékot, mind a véghezvitelt ő munkálja bennetek jóakaratából.” A görögkatolikus Karitász miként illeszkedik be a világegyház Karitászai közé?

hozott Nyíregyházán. Tehát Nagy István atya rendkívüli módon próbált az emberek segítségére sietni, nagyon intenzíven elindította a munkát az egyházmegyében, kezdve attól, hogy különféle segédanyagokat küldött a parókiákra, összefoglalva mindazokat a pontokat, hogy miként lehet egyrészt jól megszervezni, másrészt hatékonyan működtetni egy helyi karitászt. S ha Karitászt említünk, akkor én mindenképpen két valóságot szeretnék Isten mindent felülhaladó szeretetén túl megfogalmazni: az egyik a Szentlélek, a másik pedig a Kereszt. S én nagyon hiszek abban, amit egyházunk énekel a pünkösdi sztihirák egyikében: „mindent megad a Szentlélek.” S ez így indult el nálunk is. István atya azonban nem maradt egyedül a kezdeti lelkesedésével. Igen. És itt szeretnék köszönetet mondani és hálámat kifejezni Keresztes Sarolta Bazilia nővérnek, aki rendkívül nagy szeretettel, egy jó bazilissza módjára, szenvedélyesen kezdett bele ruhaés élelmiszergyűjtések megszervezésébe, az összegyűlt adományok kiosztásába, valamint kórházban fekvő betegek látogatásába. Amikor még Magyarországon nem nagyon beszéltek arról, hogyan lehet gyermekeket lelkileg adoptálni – mint ez azóta elterjedt Afrikában – , ő már akkor nagyon sok kárpátaljai gyereken segített.

Gyakorlatilag úgy mondhatni, szerves része vagyunk, mert hát mi is a katolikus egyháznak a részei vagyunk. A Karitászunk együtt lüktet az egész világegyházzal, hiszen a Magyar Katolikus Karitász, s így egyben a Hajdúdorogi Egyházmegyei Karitász is tagja a Caritas Internationalis-nak, amelyet 166 ország alkot. Semmiféle mellőzöttség nincs. Oly annyira igaz ez, hogy volt időszak, sőt van most is, amikor a Magyar Katolikus Karitász 15 egyházmegyei karitászának vezetőjéből három görögkatolikus atya: a Győri Egyházmegyei Karitász igazgatója, a Miskolci Apostoli Exarchátus Karitászának igazgatója, a jómagam a Hajdúdorogi Egyházmegyei Karitász igazgatójaként. De természetesen én mindig azt mondom, hogy tudomásul kell venni az arányokat. Úgy szoktam ezt megfogalmazni: Isten virágoskertje nagyon szép. Van benne ibolya, s van benne orgona. Az ibolyának is ugyanolyan végtelen az értéke Isten szemében, mint az orgonabokornak. Számomra boldogemlékű Belon püspök úr mondta mindig: Uraim, vegyék tudomásul, Isten világában a sok nem sok, a kevés nem kevés. Ez rendkívül nagy lendületet és erőt adott

INTERJÚ

Egyik ilyen terápia a görögkatolikus mentőalakulat is. Igen, örömmel erősíthetjük meg, hogy nemrégiben Kristóf Imre testvérünk vezetésével megalakult LEGOTT elnevezésű katasztrófavédelmi csoportunk. Ők gyakorlatilag a cunamitól kezdve, Albánián át a kolontári vörösiszap katasztrófáig és a kisebb mentésekig a maguk ereje és tehetsége szerint, Isten dicsőségével mindenhol próbálnak jelen lenni és segíteni a bajbajutottakon. Ám a Karitász mindig nagy elkötelezettséget és erőt kíván mindenkitől, kiváltképp a vezetőktől, hiszen amellett hogy lelkiismeretesen segíteni kell a rászorulókon, az adományok összegyűjtése sem kis feladat.

Mégis miként lehet hatékony ez a segítségnyújtás? Nem hiszem, hogy nekünk valami újat kellene kitalálnunk. Igaz az, amit Andy Boulard is mond, hogy az egyháznak minden korban meg kell találnia a maga nyelvezetét, hogy a kor megértse az egyházat. A szeretet nyelve azt hiszem egy ilyen univerzális és mindent átfogó nyelv. A szeretet egy rendkívül érdekes dolog. A legegyszerűbb és a leggazdagabb ember is meg tudja találni önmagát benne. S nagyon nagy feladata van az értelmiségnek. Boldog lennék, ha ők vagy vállalkozó görögkatolikus testvéreink felfedeznék, hogy nekik is van feladatuk, van küldetésük. Most még jobban, mint eddig. Biztos vagyok benne, hogy tudnának valamit segíteni. Én hiszem azt, hogy a Szentlélek nagyon kreatív. Sőt, igazán Ő a kreatív. Nem világrengető tettekre, projektekre gondolok, hanem személyes, lélektől-lélekig eredő dolgokra. Valamilyen formában mindan�nyian szegények vagyunk. Krisztus azért jött a világra, hogy megmutassa, mi az igazi szeretet embertársaink iránt. Egy német filozófus mondta, hogy az ember

alapvetően hiánylény. És valóban: valami mindannyiunknak nagyon hiányzik. Lehet egy baráti ölelés, egy kézfogás, egy simogatás, egy kávé, egy tea, az, hogy leüljünk és időt adjunk a másiknak. A Karitász lényegében nem más, mint elkötelezettség a szegények mellett, abban az értelemben, ahogy az előbb beszéltem róla: hogy mindannyian alapvetően szegények vagyunk és rászorulunk Isten irgalmára. S erre rá kell döbbentenünk az embereket. Mert valakinek tényleg csak úgy tűnik, pusztán csak egy kenyér kell az embertársának. De ha azt úgy adjuk, akkor ő megérez valamit: a másik ember irgalmában a mindig túlcsorduló szeretettel hozzánk forduló Istenből. Volt, akitől megkérdezték: maga Krisztus? Mert valamit adott, és azt úgy adta, hogy megdöbbentette a másikat. Igen, szegények vagyunk, és elkötelezettek kell, hogy legyünk a szegények mellett. A Karitásznak nem pusztán a fizikai segítség a lényege, hanem az, hogy szó nélküli közléssel is Istenről szóljon, Isten országát építse már itt a földön. Nem hivalkodóan, hanem szeretetteljesen, tapintatosan. Ezt csak úgy lehet jól csinálni, ha életünknek, a szívünknek a fele valahol mélyen el van rejtve az Istenben, és belekapaszkodik az Istenbe. A kisebbik felével nézi a világot, amitől az ember megijed, mert úgy érzi, gyönge, erőtlen, képtelen ellátni a feladatot. Ám a másik fél, ami Isten végtelen nagy szeretetében van elmerülve, mindig azt mondja: menj! És akkor Isten megtanít olyan dolgokra bennünket, amit a költő így fogalmaz meg: „Mondd, hétért adsz-e hatot, s azért az irgalmat kijátszhatod. Mi azt hisszük, hogy mi adunk a legtöbbet, mi találjuk ki a megoldásokat. Mi csak mindig hatot adunk, Ő adja a hetet, Ő adja a többet.” Szabó Irmának van egy nagyon szép verse, melyben azt

írja: „Fának születtem. Állva élek. Nem voltam szeszélye a szélnek. Levél vagy? Azt kell megtanulni, nem szabad fölfelé hullni.” Zadubenszki Norbert Görögkatolikus SZEMLE

2011. október

nekünk. A közös megmozdulásokba, vagy akár a nagy nemzetközi projektekbe a magunk módján és a magunk tehetsége szerint mindig próbálunk bekapcsolódni. Az összes olyan gyűjtésben részt veszünk, amelyben a katolikus világegyház is jelen van: Japán, Haiti, a cunami sújtotta térség, Örményország. Tehát nem tudok fölsorolni olyan nagy nemzetközi feladatot, amelyben valahogy ne működtünk volna közre. Természetesen hozzánk közelebb van Felvidék, Kárpátalja, Románia magyar lakta területei. Őket is megpróbáljuk segíteni. De a nagy árvizek idején is több kamion mennyiségű adományt osztottunk szét. Ahol pedig kisebb vész van, ott pedig annak megfelelően próbálunk tenni és cselekedni. Különösen az elmúlt években keressük, hogy miként tudunk napjaink kihívásaira válaszolva megfelelő segítséget nyújtani. Mindig azt szoktam mondani: a Jóisten nagyon bölcs, és minden korban küld olyan embereket, akik megfogalmazzák a diagnózist, s megadják rá a terápiát.

Nekünk, akik a Karitászt csináljuk, az egyik nagy ajándékunk, hogy alapvetően szenvedélyes emberek vagyunk, szerelmes emberek. Szerelmesek egyrészt a Jóistenbe, és nagyon nagy szenvedéllyel végezzük feladatunkat is. Ezt másként nem lehet. Pusztán a kétszer-kettő józansága nem elég. Hihetetlenül tudnunk kell bíznunk abban – ahogy már mondtam –, hogy a Szentlélek mindent megad. Persze nem fizikailag értem ezt, hanem úgy, hogy a következő lépéshez megadja a lehetőséget. Szokás emlegetni, hogy ahol túlárad a bűn, ott túlárad a kegyelem is. Én hiszek abban, hogy ahol túlárad a feladat, azért ott is túlárad a kegyelem, és ezt valamilyen módon jelzi a Jóisten. Talán sokszor hatékonyabban tudnánk segíteni, ha lenne egy saját járművünk, és ennek a benzinköltsége valamilyen módon fedezhető lenne, mert így elég nehéz. Ám hála és köszönet mindenesetre a Jóisten kegyelmének, hogy a ránk bízott feladatot így is el tudjuk végezni. Néha mi magunk is elfáradunk, elkeseredünk, becsapva érezzük magunkat. Emberből vagyunk mi is. De én azt látom, hogy erőnkhöz és saját görögkatolikus közösségünkhöz képest igen jelentős mértékkel jelen vagyunk a segítségnyújtásban.

EGYHÁZMEGYEI ESEMÉNYEK

Emlékzarándoklat Máriapócsra Nagyon sokan megtapasztalhattuk a Szentlélek jelenlétét és csodálatos erejét, amikor 2009. február 7-én, a napsütéses tavaszi időben több ezer zarándok, fiatal, öreg, karon vagy babakocsiban ülő kisgyerek gyalog kísérte a pócsi Szűzanyát Hajdúdorogra. Minden Hajdúdorogon élő és tanuló ember számára felejthetetlen volt az a hét hónap, amíg a Szűzanya kegyképe velünk volt, és együtt imádkozhattunk vele székesegyházunkban. A Szent Bazil Oktatási Központ diákjai és tanárai hetente Akathisztosz himnusszal tisztelegtek a kegykép előtt, s ebből alakult ki az a hagyomány, hogy havonta egy alkalommal autóbusszal igyekszünk eljutni Máriapócsra egy közös imádságra, hálaadásra. 2009. szeptember 5-én a kegykép hazatért. Aki Hajdúdorogon várta a zarándoklat indulását, biztos nem felejti el azt az éjfél körül támadt hatalmas orkánszerű vihart. De sem a villámlás, sem az óriási szél nem rettentette meg a közel tízezer embert, akik bátran vállalták, hogy közösen imádkozva hazakísérik a Szűzanya

kegyképét. S nem lepődött meg senki sem azon, hogy a hosszú út alatt egy csepp eső sem érte sem a kegyképet, sem a zarándokokat. A két zarándoklatra és a kegykép hajdúdorogi tartózkodására emlékezve indultak útnak szeptember 5-én a Szent

Tisztelt görögkatolikus Orvos- és Gyógyszerészkollégák, kedves Barátaink! Amikor Szántai Miklós Máté bazilita szerzetes atya – már nem először – megkérdezte, hogy miért nem alakítjuk meg a Görögkatolikus Orvosok és Gyógyszerészek Közösségét vagy Egyesületét, akár a Bazilita Harmadrendhez kapcsolódóan, akkor úgy gondoltam, valóban megtehetnénk, és meg is kellene tennünk! ár nem vagyok klinikus, de labordiagnosztikai és epidemiológiai szakvizsgáimmal már több mint 30 éve szolgálom „háttérből” a betegeket, és próbálom teljesíteni orvosi eskümet. Közel 5 éve vagyok tagja annak a Magyar Kamilliánus Orvos Csoportnak, melyhez jelenleg 108-an tartozunk. Ez a szövetség azért jött létre – minden hivatalos bejegyzés nélkül –, hogy Szt. Kamill szellemében a betegek szolgálatára lehessünk, és katolikus hitünk szerint szolgáljuk beteg embertársainkat. Ez a gyakorlatban két dolgot jelent: rendszeresen imádkozunk betegeinkért; valamint a megadott név, cím, telefonszám, munkahely és szakterület ismeretében – az ország bármely területén – „ismeretlenül” (azaz személyes ismeretség nélkül) is megkereshetjük/felhívhatjuk egymást, ha ott és akkor beteg ismerősünknek, hozzátartozónknak, bárkinek keresztény, katolikus

2011. október

Görögkatolikus SZEMLE

Bazil Oktatási Központ diákjai, tanárai és a hozzájuk csatlakozó zarándokok Fülöp püspök atya áldásával és vezetésével, hogy újra végigjárják a kegykép által megtett utat. A gyalogos zarándoklat alatt utrenyét, imaórákat, parakliszt és vecsernyét végeztünk. A szertartások között pedig Mária-énekeket énekelve haladtunk. Egy zarándoklatnak a közös imádságok mellett nagyon sok olyan pillanata van, amelyből erőt lehet meríteni majd az év többi napján, de a legszebb pillanata a megérkezés, amikor a zarándoklat imádságait testi szenvedéseinkkel együtt átnyújtjuk a Szűzanyának. Az emlékzarándoklatot lezáró Akathisztosz végén Bíró István atya Jeremiás próféta szavait idézte: „Rászedtél, Uram! S én hagytam, hogy rászedj.” Igen, rávett az Úr minket, hogy elinduljunk egy nehéz, lemondásokkal, fájdalmakkal is járó úton, és oda kell figyelnünk, hogy ezen az úton haladjunk a szürke hétköznapokon is. Végezetül szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik imával, tettel vagy részvételükkel segítették a zarándoklaton résztvevőket. Debreczeni Csaba Szent Bazil Oktatási Központ igazgató

szellemiségben gyógyító orvoskollégára vagy valamilyen indokolt segítségre van szüksége. Ha mi nem tudunk közvetlenül segíteni, akkor az általunk vélt legmegfelelőbb helyre irányíthatjuk azokat a beteg testvéreinket, akik hozzánk bizalommal fordulnak. Itt nem arról van szó, hogy újabb „szervezetek” alakuljanak – hiszen ebből mindenkinek elege van –, mindössze arról, hogy „tudjunk egymásról”, segítsük egymást és betegeinket. Sokszor egy jó tanáccsal, egy útbaigazítással, egy megerősítő véleménnyel, imával is. Természetesen ez nem irányulhat a másik ember kihasználására és indokolatlan előnyszerzésre. A mai magyar egészségügy útvesztőiben nagyon könnyen el lehet tévedni! Kevés az „útjelző”, nem mindenkinél van GPS… Ezért is szükséges egy olyan közösséghez tartozni, amelyben a cél közös (ti. Krisztus), ahol hasonlóan gondolkodnak a világról, hisz az egyik legnagyobb erő a mások hitéből való megerősödés. Várjuk olyan görögkatolikus orvoskollégák és gyógyszerészek jelentkezését, akik vállalják identitásukat, a fenti elvekkel azonosulnak, és ehhez megadják elérhetőségüket is. Mivel a gondolat Máriapócsról indult, a pócsi Szűzanya kegyelmére és közbenjáró szeretetére bízzuk felhívásunkat, és várjuk a jelentkezőket az alábbi e-mail címekre (mzsoroster@ gmail.com és doktorlumi@hotmail.com). (Telefonszámmal és e-mail címmel, a szakterület és a munkahely megjelölésével és rövid nacionáléval). Dr. Lukács Miklós

EGYHÁZMEGYEI ESEMÉNYEK

Múlt hét szerdán egy kedves ismerősöm párbeszédét hallottam, melyet fiával folytatott:

– Kisfiam, ki a szobatársad? – Egy mátészalkai srác. – Jaj, ugye nem cigány? Anya?! Cigány, egyetemen?!

gen, vannak cigányok egyetemeken, főiskolákon, és reméljük, még többen lesznek. S közülük is sokan vannak, akik a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat tagjai. A Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózatot 2011. március 17-én hozták létre a történelmi egyházak. A 2011/12-es tanévtől Debrecenben a reformátusok, Nyíregyházán az evangélikusok, Pesten a jezsuita rend, Miskolcon a görögkatolikusok vállalták fel az intézmény működetését. Az alapítók célja olyan cigány értelmiségi fiatalok nevelése, oktatása, akik a későbbiek folyamán elkötelezettek lesznek saját csoportjuk és a többségi tár-

sadalom közötti pozitív párbeszéd és jó kapcsolat formálásában. A miskolci görögkatolikus cigány szakkollégium Makkai László atya irányításával működik. 12 hallgatója a Miskolci Egyetem bölcsész és reálszakjain folytatja tanulmányait, egy hallgató zeneművészeti tanulmányokat folytat. Makkai László atya és segítői, Ádám Anetta tanulmányi vezető, Péter Mónika szakkollégiumi tutor azon munkálkodnak, hogy családias környezetben együtt tanuljon és lakjon a kollégiumban cigány és magyar hallgató. A szakkollégium tehetséggondozó és hátránykompenzáló tevékenységet végez. Szállást, gazdag tanulmányi programot és ösztöndíjat ad hallgatóinak. Augusztus végén bevonulótábort szerveztek a hallgatóknak, részt vettek a Hálózat központi évnyitóján Budapesten, ahol Baranyi Réka, a miskolci kollégium hallgatója hegedült. Szeptember 18-án Laci atya vezetésével részt vettek Máriapócson a katolikus cigány közösségek búcsúján, ahol szintén hallhattuk Rékát

agy Szent Bazil szellemi hagyatékának örököseként mind a bazilita atyák, mind a nővérek hatalmas kincsek birtokosai. A 4. században élt, s az antik Athénben a világi tudományokban elmélyült, kortársai szerint is lángésznek tartott Bazil (Vazul) hazájában pusztai magányba vonult, hogy onnét visszatérve megalkothassa a keleti szerzetesség máig érvényes útmutatását, a rövidebben és a bővebben kifejtett szabályait. Ebben és számtalan más művében (homíliáiban, Evangéliumi etika című művében) az emberi lélek nagy ismerőjeként jelenik meg. Az orvosi gondolkozáshoz hasonlóan előbb vizsgálja az emberi lelket, hogy azután felállíthassa a helyes diagnózist, mely nélkül elengedhetetlen a megfelelő gyógyír. A mai pszichoszomatikus betegségmegközelítésnek megfelelően utal arra, hogy a testi bajok hátterében sokszor lelki betegségek állnak. Felveti, hogy a testi betegségek oka sokszor a túlzott, nem megfelelő táplálkozás. Mindenkinek az egyénre szabott étrendet ajánlja. A böjtre a test és a lélek fegyelmezésének eszközeként tekint, mely a gyógyítás eszköze is egyben. Az orvosi tevékenységet hasznosnak és szükségesnek tartja, de óv az orvostudományban való túlzott bizakodástól. Elítéli az orvos és az orvostudomány istenítését. A gyógyszerek használatát ellenben megengedhetőnek

hegedülni. A csapat összetartó, nyitott és érdeklődő, egy igazi jó kis közösség. Köszönjük Makkai László atyának, valamint segítőinek, hogy elfogadták meghívásunkat és eljöttek a pócsi találkozóra, ill. hogy bemutatták a kollégiu-

mot és hallgatóit. Külön köszönöm Baranyi Rékának a hegedűjátékát. Bővebb információ: http://www.bacsinszkyszakkoli.tk/ Juhász Éva Hajdúdorogi Egyházmegye Cigányügyi megbízott

tartja. A gyógynövényeket Isten ajándékának tekinti. Személyében a gondolati és a tevőleges szeretet nem vált külön, püspökként is szerzetesi egyszerűségben maradt. Vagyonát szétosztotta, a pusztító éhínség alatt ő maga is beállt ételt osztani. A monostor mellé iskolát és kórházat telepített, melyet az utókor róla Baziliásznak nevez. A középkori ispotályok ezen mintára szerveződtek, melyek a mai kórházak elődei. Szabályzata nemcsak a keleti, hanem a nyugati szerzetesek lelki alapja, melyből Szent Benedek is szívesen merített. Késői követőik, így a máriapócsi bazilita atyák is a monostorhoz tartozóan iskolát tartottak fenn, gyógynövényeket gyűjtöttek. A most is kapható „Bazilita keserű” likőr is az ő receptúrájuk felhasználásával készül. A nővérek a szerzetesházukhoz kapcsolódva öregek otthonát működtetnek. Kell-e hitelesebb lelki-szellemi nagyság nekünk, magyar görögkatolikus orvosoknak, gyógyszerészeknek Nagy Szent Bazilnál? Ezért is lenne jó időnként találkozni Máriapócson, hogy az Istenszülő ölelő szeretetének közelségéből, az atyák és a nővérek imádságos életéből erőt merítve, egymás hite által megerősödve, hiteles keresztényként lehessünk magyar görögkatolikus orvosok, gyógyszerészek. Dr. Lukács Miklós

Nagy Szent Bazil, a gyógyító

Görögkatolikus SZEMLE

2011. október

Roma Szakkollégium Miskolcon

Szeretetszolgálatok A Karitász az adományok gyűjtése és kiosztása mellett ez évtől bekapcsolódott a szeretetszolgálatok munkájába is. Szeretetszolgálat működik Tolcsván, Rudabányácskán, Komlóskán, Edelényben, Filkeházán, Boldogkőváralján, Sárospatakon, Ostoroson és Sajószentpéteren. Ezek egy része önállóan, némelyike pedig a helyi önkormányzattal látja el feladatait, melyek közé az idősek nappali ellátása, a szociális étkeztetés és a házi segítségnyújtás tartozik. Ám mindhárom területet csak a Tolcsván működő szolgálat tudja ellátni, a többi helyen egyelőre csak a házi segítségnyújtás megoldott.

Szent Pál Szeretetszolgálat A Szent Pál Szeretetszolgálat a Sátoraljaújhelyi kistérségben 2011. április 18-án kezdte meg működését. A hegyközi településeken működő szolgálat jelenleg 104 ember gondozását végzi, tizenkét gondozót, egy vezetőápolót, Filkeházán pedig falugondnoki szolgálatot működtetve. Egyre jobban érzékelhető, hogy Görögkatolikus Egyházunk több területen is visszatér az egyház eredeti küldetésének teljesítéséhez. Az idős, rászoruló, gondoskodást igénylő és ezáltal a saját életminőségükön javító emberek nagy szeretetről tesznek tanúságot, kifejezve ezzel, hogy jó úton járunk. A szolgálat igyekszik a gondozás lelkiismeretes végzése mellett az egyház által szervezett programokba is bevonni az embereket. Kirándulást szerveztünk a Végardói termálfürdőbe, szeptember 22-én Kassára utazunk a gondozottakkal, októberben színházi estét és koncertet szerveztünk számukra. Egyházunk, mint a szolgálat működtetője, ezen tevékenységen keresztül több szinten tudja az evangéliumot eljuttatni a sokszor már otthonaikból is ritkán kimozduló emberek felé. Szent Ágoston gondolata így szól: „A vallás nélküli ember: Utazó, akinek nincs úti célja, kérdező, akinek nincs válasza, küzdő, aki nem győzhet, halandó, új élet reménye nélkül.” A szent szavak összefoglalják küldetésünket is, amelyek megvalósítására valóban gondozottjainknak, gondozóinknak is szüksége van. Szent Pál szolgáló apostol, könyörögj érettünk.

A Rudabányácskai Görögkatolikus Egyházközség Istenszülő Oltalma Szeretetszolgálata A házi segítségnyújtás lehetőségére egyik oltártestvérem hívta fel a figyelmemet. Nagyon biztatott és azt mondta: „Itt egy újabb lehetőség, hogy a szeretet szavait tettekre is váltsuk.” Így hát nekivágtam a szervezésnek, és sikerült kiválasztanom nyolc megbízható gondozót, egy ügyintézőt és egy könyvelőt. Templomi hirdetések alkalmával jeleztem, hogy mi ennek a szolgálatnak a lényege. Néhány nap múlva sorra jöttek a kérdések az érdeklődők részéről, melyek megválaszolása után egyre többen kérték segítségünket. Így aztán a 2011. május 26-án megkapott működési engedély birtokában nekiláttunk a konkrét feladatoknak. Azok az emberek, akikkel együtt dolgozom, szívvel-lélekkel végzik a feladatukat! Minden nap mintha egy olyan névjegyet hagynának maguk után, amit a segítséget kérők talán sohasem felejtenek el. Azok, akik várnak minket, fontosak nekünk, mert megbíznak bennünk, számítanak ránk, és elfogadják a szolgálatkész szeretetünket! Van egy kis listám, amelyen összegyűjtöttük a születésnapokat, és ekkor igyekszem őket felhívni, hogy köszöntsem őket. A szolgálat szervezése közben számtalan kérdést kellett tisztázni és megoldani, ezért NAGYON KÖSZÖNÖM mindazoknak, akik segítőkészen, türelmesen és jósággal támogattak minket! Az ember arra született, hogy szeressen és szeretve legyen, nekünk most mindkettőt van alkalmunk megtapasztalni! Az egykor fürge, agilis emberek sokan elfáradtak és magányosak, mi azonban naponta megkérdezzük tőlük, hogy mivel könnyíthetjük meg egy kicsit az életüket. Szent Pál szavai csengenek sokszor a fülembe: „Mindent elviselek abban, aki erőt ad. Mégis jól tettétek, hogy szükségemben segítségemre voltatok.” (Fil.4,13-14)

Szent Anna Szeretetotthon A Szent Anna Szeretetotthon a Miskolci Apostoli Exarchátus egyetlen önálló fenntartású, szakosított ellátást adó, ápolást-gondozást nyújtó intézménye, mely Ózd városon kívüli perifériáján, egy kis faluban, Susán található. Susa a Hangony- és a Rima-völgy között húzódó Erdőhát alacsony hegyvonulatán terül el. Bronts Viktor rimaszombati építész vásárolt itt birtokot, s építette meg 1872–73 között a Templomkertben kastélyát, ami a mai Szent Anna Szeretetotthon. A hosszú évtizedek alatt romos állapotba került kastélyt – az akkor Ózd városában intézetvezetőként dolgozó – Germán Jánosné sokadmagával örökölte, aki az évek során megvásárolta a tulajdonrészeket, hogy ott egy idősek otthonát alakítson ki. Álmának megvalósításában az Egyházmegyei Karitász akkori igazgatója, dr. Kaulics nyújtott segítő kezet és támogatást. Így kezdhette meg az intézmény működését 1997-ben 18 idős lakóval, míg a folyamatos bővítéseknek köszönhetően 2002 végétől már 49 főre bővülhetett az ellátottak száma. Az otthon teljes körű ellátást biztosít azoknak a rászorulóknak, akik életkoruk, egészségi állapotuk miatt folyamatos gondozást, illetve felügyeletet igényelnek, és ellátásuk más módon, saját otthonukban nem megoldott.

2011. október

Az egyház feladatai és kötelességei közé tartozott kezdetektől fogva a felebaráti szeretet aktív gyakorlása, a szegények, elhagyatottak, rászorultak istápolása. Korunkban a szociális segítségnyújtás még nagyobb kihívást jelent, mint korábban, amire hittel, kitartással kell felelnünk.

A Miskolci Apostoli Exarchátus Karitászának sikeres működése már több évtizedes múltra tekint vissza, amiben nagy szerepet játszott dr. Kaulics László helynök atya odaadó és áldozatos munkája, amit idén állami kitüntetéssel is elismertek. Napjainkban a Karitász fő feladata a karitatív tevékenység, úgy hogy azzal minél több szociális terület lefedjen. Így a rászoruló családoktól a nehézségekkel küzdő egyházközségekig mindent megtesz, hogy hivatását megfelelő módon ellássa. A tavalyi nagy árvíz idején adományokat gyűjtött, részt vett a mentésben, támogatta a katasztrófa sújtotta térség lakóit. Az őszi betakarítás után felméri az egyházközségek szükségleteit, s krumplit, hagymát, almát vásárol fel, majd azokat az igények szerint elhelyezi a parókiákon. Az újonnan átvett iskolák elindulásakor Selyeben vizesblokkok kialakításával, míg Homrogdon pedagógus szolgálati lakások bebútorozásával járult hozzá a tanévkezdéshez. A Miskolci Apostoli Exarchátus Karitász nem szorul szűk keretek közé, feladatai és kapcsolatai túlmutatnak az igazgatási területnek és magának a Görögkatolikus Egyháznak a határain. Adományaival segíti a református fenntartásban lévő, fogyatékkal élőket gondozó Búzavirág Alapítványt, s szoros kapcsolatot tart fenn a Szent Lázár Lovagrenddel is.

2011. október

A Miskolci Apostoli Exarchátus Karitásza

„Mindent elviselek abban, aki erőt ad. Mégis jól tettétek, hogy szükségemben segítségemre voltatok.” (Fil. 4,13-14)

10 Görögkatolikus SZEMLE

Görögkatolikus SZEMLE

CSALÁDI OLDAL

Legszentebb közzösségünk: A CSALÁD „Zúgva, bőgve törte át a gátot, El akarta nyelni a világot!” Tavasszal a természet megújul, virágzásnak indulnak a növények, zöldbe borul a táj. 2010 tavasza számunkra is megújulást hozott, azonban nem úgy, ahogy gondoltuk.

2011. október

sős időszak volt, minden nap hullott valamennyi csapadék. A gesztelyi Hernád-híd Onga felőli oldalán éltünk, szüleimmel és a kishúgommal. A sok eső hatására a Hernád folyó vízszintje megemelkedett, az udvarunkon feljött a talajvíz. Később szóltak, hogy közeleg az árvíz. A kis utcában megkezdődött a homokzsákolás, mi a lakás alapját raktuk körbe, hogy a víz ne károsítsa nagymértékben. A talajvíz rohamos emelkedésével az udvart és a kertet egészen beborította a már boka felett érő víz. Az épületünk mögött garázs állott, falai megszívták magukat vízzel, így összedőlt. Ekkor kezdett komolyra fordulni a helyzet számunkra. Néhány ruhát és elektronikai berendezést szedtünk össze gyorsan, mivel ki kellett költöznünk a lakásból. Édesapám testvérénél és családjánál töltöttünk egy hetet. A hírekből megtudtuk, hogy nem lesz olyan nagy árvíz, amilyenről korábban szó volt. Lassan visszahúzódott a folyó, de az udvarról szivattyúval kellett eltávolítani. A lakásba nem tört be a víz, de a falak egészen átnedvesedtek. Pár nap múlva visszaköltöztünk, mindent helyreraktunk,

Görögkatolikus SZEMLE

azt hittük, hogy ezzel véget ért az egész. De tévedtünk. Nemsokára ismét jött a hír: minden idők leghatalmasabb árvize várható. Nagyon megrémültünk. A folytonos készenlét és a történtek kimerítettek bennünket. Helyt kellett állnom otthon és az iskolában egyaránt, ahol még előttem álltak az érettségi vizsgák. A helyzet egyre komolyabbá vált. A víz körbevett minket, az utakat lezárták. A munkagépek pakolták a homokot az előttünk lévő útra, ahol áttörőben volt a víz. A zsákolás feszített tempóban ismét megkezdődött. A gátakat meg kellett erősíteni, a munkálatokban a honvégség nagy segítséget nyújtott. Teherautókkal, helikopterekkel szállították a homokot. Volt szomszédunkkal és néhány családtaggal erőnkön felül pakoltuk a homokzsákokat, amit egészen ablakig raktunk. Sajnos bekövetkezett az, amitől féltünk: ismét költöznünk kellett. Az önkormányzattól kértünk ebben segítséget, de nem kaptunk. Az idő egyre szorított, a vizet már csak a megemelt gátak tartották. Ismét az önkormányzathoz fordultunk, hogy ha tudnak, akkor biztosítsanak számunkra egy lakást, ahová átmenetileg mehetünk. A költözésben a honvédségtől kaptunk segítséget. Amire lehetőségünk volt, magunkkal vittük, amire nem, az a lakásban maradt. Június 4-én délután váratlan dolog történt: a gát átszakadt. A víz

hatalmas erővel tört be a kis utcába, maga alá sodorva mindent. Az úton derékig érő víz állt, a helyet meg sem lehetett közelíteni. A lakásunkban egyre magasabbra ért a víz, betörte az ablakokat és mindent elöntött. Amerre a szemünk látott, víz volt. Szörnyű érzés volt átélni azt, hogy a szemünk láttára bomlanak a falak, recsegnek a gerendák, s omlik össze lassan egy élet munkája. Három nappal később már a falak sem álltak, mindent elnyelt a víz. Nehézségekkel teli időszak volt ez. A történteket szavakkal igazán ki sem lehet fejezni. Örökre mély nyomot hagyott bennünk. Bár az eddigi életünket elveszettük, de a hitben mindvégig kitartottunk. Eközben a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola Papnevelő Intézetébe felvételiztem. A Jóisten kegyelméből Kocsis Fülöp püspök atya és az elöljárók engedélyezték felvételemet a papnövendékek közé. Nagy öröm volt számunkra, hogy a Jóisten kegyelmébe fogadott. Mindezek után lassan sikerült egy felújításra szoruló lakást vásárolnunk. A Katolikus Karitász áldásos munkája révén nagy segítséget kaptunk ebben a Jóistentől. A munkálatokhoz szükséges építőanyagot, emberi segítséget, használati eszközöket kaptunk, mely mind egy-egy darabja volt új életünk puzzle-jének. Ezúton is nagyon köszönjük mindazoknak, akik részt vettek benne, s hozzájárultak ahhoz, hogy az életünk helyreálljon. Köszönjük a segítségét minden jóakaratú embernek, akik támogattak bennünket a nehéz időkben. Csűri Csaba

MŰVÉSZET

IV.

ekintsünk most vissza az unió századába. „Zsigmond császár és király a huszita háborúk miatt olyan nagy adósságba keveredett, hogy kénytelen volt eladni Észak-Magyarország nagy részét (Szepes, Sáros, Zemplén megyéket) Lengyelországnak, s e megyékben Esztergom helyett a Krakkói Érsekség lett a római püspökök metropóliája, a görögkatolikusok hazai körzetei pedig Lemberget (Lvov, Lviv), ill. Psemüszlt (Peremysl) kapták magasabb központjuknak. Lemberg és Peremysl között azonban nagy rivalitás volt, mivel néhány peremysli püspök korábban székesegyházi karnagy és zeneszerző volt. Ilyen módon a Munkácsi Egyházmegye Lembergtől kapta az irmologiont, a mai Miskolci Exarchátus (mint az Eperjesi Egyházmegye része korábban) viszont Peremysltől. Még szélesebb az idegen hatás Hajdúdorogon, ahol szerb, szlovén hatás érvényesült, de román is, hiszen a dorogi román pap (1830-ig) a városka alpolgármestere volt.

1650-től majdnem minden hazai egyházközség 2-2 darab lembergi, ill. peremysli irmologiont vásárolt meg gabonáért, és e könyvek nem bútordarabok voltak, hanem a napi szükséglet kielégítésére szolgáltak. Még 1945 után is 38 lembergi irmologiont használtak hazánkban.” (Vö. Petrasevits Nicefor: A Boksay-Irmologion ószláv és magyar változatának differenciái. In: Liturgikus örökségünk VI. SZAGKHF, Liturgikus Tanszék, Nyíregyháza, 2006.) Görögkatolikus egyházzenei életünk alapját képezik tehát az irmologionok. Ezekben a kottás könyvekben követhetjük nyomon dallamaink életét, keletkezésüket, elhalásukat, újabbak létrejöttét, variálódását, hiszen a hangfelvételek koráig az élő zene megörökítése nem technikai feladat volt, hanem generációs tanítási/továbbörökítési folyamat. Az irmologionok tehát egyként szolgáltak a korabeli énekvezetők okítására, a következő egyházzenész nemzedékeknek pedig a letűnt korok dallami múzeumául. Vegyük hát kézbe most az egyik legrégebbi görögkatolikus kottás könyvet, az 1709-ből származó lembergi Irmologiont. Az ószláv nyelvű kottás könyv bőrbe kötött, 286 x 173 x 65 mm méretű. Kötéstábláján díszítés nem található. A belső címlap gazdag képkompozícióján a trónoló Pantokrátort, az Isten Bárányát és a galamb képében megjelenő Szentlelket Mihály és Gábriel főangyalok, a hárfázó Dávid király és a kőtáblát tartó Mózes, valamint a Szűzanya, Keresztelő János és Miklós püspök veszi körül. A lap közepén az irmoszok előírás szerint gyakran megénekelt alakjai: Jónás, Dániel, Habakuk próféta és a tüzes kemencében éneklő babiloni ifjak láthatók; majd az alsó sorban balra a felmagasztalt Szent Kereszt, Péter és Pál apostolokkal; középen az Istenszülő és a Gyermek, Cirill és Metód püspökökkel; jobbra pedig a tanító Jézus alakja; mellette a lembergi Sztavropégion kolostortemplom látható.

A kompozíció közepén táblaszerű mező található, rajta vörös és fekete színnel a következők: IRMOLOGION Azaz Énekgyűjtemény A mi atyánk Damaszkuszi János és a tiszteletreméltó atyák műveiből Kiadva A legtisztább Istenszülő elszenderülése templomának A lvovi Sztavropegion „Bratsztvo” nyomdájában 1709. május 18. A második oldalon az alábbi intelem található: Előszó mindenkinek, aki csak egyházi énekeket énekel

A királyi próféta mondja: Énekeljetek a mi Istenünknek, énekeljetek, a mi királyunknak énekeljetek. A harmadik égig érjen föl éneketek, a tisztességesen élni óhajtókhoz. Amit mondott, ma is igaz. Ezért hát ne a kecske mekegéséhez hasonlítson a ti éneketek, hanem szívet szelídítő legyen, megbékélésre és belenyugvásra szólítson fel. Ezért legyen egységes, s ne legyen harsány. Ebben a könyvben megtalálhatjátok a mi atyánk Damaszkuszi János szent énekeit. Ezt az irmologion típusú könyvet azért adtuk ki, hogy tudjatok az ebben foglaltak szerint énekelni, s ha valaki másképpen ismeri az énekeket, akkor ennek alapján javítsa ki azokat. Reméljük hát, hogy ezen zsoltárok és más énekek hasznára lesznek mindazoknak, akiknek az a feladatuk, hogy énekükkel dicsőítést zengjenek. A lvovi Sztavropégion Istenszülő elszenderülése templomának szerzetesi közössége

Aktuális és megszívlelendő sorok, háromszáz évvel a könyv megjelenése után is. Ezzel átléptünk a 18. századba, amelynek görögkatolikus zenéjét legközelebb vizsgáljuk meg. Bubnó Tamás

2011. október

Az ungvári unió (1646) megkötése után létrejött új felekezet, a görögkatolikusság előtt liturgikus szempontból (is) nagy feladat állt: Milyen módon őrizheti meg a keleti keresztény tradíció teljességét a katolikus egyházon belül? Amint az előző cikkben említettem, a 17. században a római katolikusok és a protestáns egyházak is áttértek a népénekes istentisztelet végzésre. Az előbbiek elhagyták az ősi római liturgikus éneket, a gregoriánt, az utóbbiak pedig graduálkönyveik „pápista” eredetű énekeit szintén egyre jobban mellőzték. A görögkatolikus egyház azonban megtartotta ősi liturgiáját, a szövegek dallami hordozójaként pedig az ún. „egyszerű ének” (prosztopínyije) szolgált. Ez az alapja mind a mai napig egyházunk zeneiségének, ahol minden hívő bekapcsolódhat a szertartásokon felhangzó énekbe, a kántor(ok) vezetésével.

Görögkatolikus SZEMLE

FILMAJÁNLÓ két fiatal valóban szereti egymást. Ekkor döbbennek rá mindhárman, hogy ez Ruth és Tommy esetében nem volna lehetséges, hiszen a fiú valójában a csöndes és szelíd Kathyt szereti. Mindig is őt szerette. Ruth megérezve ezt, áskálódni kezd Kathy ellen, míg végül az elhagyja a farmot és gondviselőnek jelentkezik. A gondviselőre ugyanúgy az adományozás vár, de előtte más donorok szolgálatára lesz: a műtéteik előtt mellettük van, segít nekik, amiben tud. Sok év elteltével, gondviselői szolgálatát végezve, az egyik kórházban a már két adományozáson túl lévő, haldokló Ruthba botlik. Ruthtal megkeresik Tommyt, aki szintén túl van már két adományozáson, de ő sokkal jobb A 2010-es Ne engedj el (Never let me go) című film Kazuo állapotban van, mint Ruth. Sétálnak a tengerparton, felidézik Ishiguro, a japán-angol író azonos című regénye alapján ké- a boldog hailshami gyermekéveket. Ruth bocsánatkéréssel áll szült. A világháború után, az 1970-es években játszódik, amikor elő: „Bocsássatok meg nekem! Elválasztottalak titeket egymásaz újabbnál újabb orvosi felfedezések korát élik az emberek. tól. Nektek együtt kéne lennetek, mindig is tudtam, mióta csak az Egy bentlakásos iskola, Hailsham falai között vagyunk, ahol a eszemet tudom. Féltékeny voltam. A ti szerelmetekhez hasonló születésüktől fogva ott élő gyermekek elmondhatják maguk- nekem nem adatott meg. Nem akartam egyedül maradni. Ez a ról, hogy míg mások nyomorban tengődnek, nekik mindenük legrosszabb, amit valaha tettem, és helyre szeretném hozni.” A megvan. Egyetlen dolgot kivéve: az időt. lány őszinte megbánást mutat, és bár úgy A történet fikciója alapján ugyanis felnőérzik, késő, mégis reménykedni kezde„Mi lenne, ha nem halnék meg?! ve, donorként oda kell adományozniuk nek a korábban hallott legendában, mely Mi lenne, ha visszanyerném az életet?! szerveiket – ők erre születtek, erre lettek Micsoda végtelenség?! És ez mind az enyém szerint igaz szerelem esetében kérhető az „teremtve”. Az egyik orvosi újítás eredadományozások halasztása. Elmennek egy lenne! Akkor minden percet örökkévalóményeképp kinti világban élő emberecímre, amit megadnak nekik, de ott végül sággá változtatnék, nem vesztegetnék el ket klónoztak. (A klónozás az az eljárás, minden reményük elszáll: Hailsham egysemmit, minden percet számon tartanék, amellyel egy élőlényt egy másik élőlény kori igazgatónőjébe futnak – a szóbeszéd és egyet sem fecsérelnék el hiába!” egyetlen sejtjéből „hoznak létre”, azaz hamis. Azt gondolták ugyanis, hogy az (Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij) emberből embert alkotnak meg mesteregykori rajzok, amiket gyerekként készíséges módszerrel.) Így lettek a hailshami tettek, arra kellettek, hogy belelássanak a lakók „létrehozva” pont arra a célra, hogy a betegségek korában lelkükbe és meglássák, ha igaz szerelemről van szó. De ez nem az ember kiküszöbölhesse a halált. Ők azért élnek s majd hal- igaz. „Meg kell értenetek. Hailsham volt az utolsó hely, ahol nak meg fiatalon, hogy mások élhessenek. Az intézetben minél figyelembe vették. A munkáitok arra kellettek, hogy megmutasegészségesebben tartják őket, és nagyon odafigyelnek az egész- suk, mire vagytok képesek. Hogy megmutassuk, ti is emberek ségükre, hogy majd felnőttként több szervadományozáson is vagytok. De arra válaszoltunk, amit senki, senki sem kérdezett. átessenek, míg végül „lekapcsolják” őket, azaz felmond a szer- Ha megkérjük az embereket, hogy térjenek vissza a sötétségbe, vezetük. Ezzel megszűnik a világban a gyógyíthatatlan beteg- a tüdőrák, a mellrák, az idegrendszeri betegségek korába, egység fogalma, hiszen mintha futószalagon jönne, ezek a gyerekek szerűen nemet fognak mondani. Nincs halasztás és soha nem felnőve, egészséges szerveket szolgáltatnak. Ez egy hamis, utó- is volt. Nem azért csináltuk a művészetórákat és festést, hogy pisztikus világ. Nincs betegség, de milyen áron? a lelketekbe lássunk, hanem azért csináltuk, hogy egyáltalán lássuk, van-e lelketek.” A szerelmesek összeomlanak. Az „amíg bben a világban él Kathy (Carey Mulligan), Tommy élünk, remélünk” mondás az ő esetükben semmiképp sem vál(Anrew Garfield) és Ruth (Keira Knightley). Tommyt hat igazzá, pedig csak pár együtt töltött évet szerettek volna a – megérezve érzékenységét – mindenki gúnyolja, piszkálja. A halál előtt. Tommy újabb adományozásokon esik túl, és végül nevelőotthonban ő válik kirekesztetté. Egyedül a finom lelkű, meghal. A film az életnek azt az alapkérdését boncolgatja, hogy csendes, jó szándékú szőke kislány, Kathy látja meg benne a valójában mi tesz minket emberré. különlegességet. Napról napra közelebb kerülnek egymáshoz, és igaz barátokká válnak. Ezt a szoros barátságot irigyli meg a film Kathy gondolataival zárul, akinek szintén megmásik kislány, Ruth. Ruth barna hajú, szép, magas, vékony lány, lesz egy hónap múlva az első adományozása. A napleaki mindhármuk között a leghatározottabb egyéniség: tudja, mit mentében pompázó tájat nézi. „Idejövök és azt képzelem, hogy akar, és azt meg is szerzi. Ruth látja, hogy az a barátság, ami mindent, amit gyermekkorom óta elvesztettem, partra vet a víz. Tommy és Kathy között van, igazi lelki közösségen alapszik és Azt mondom magamban, ha ez igaz lenne, és elég sokáig várok, ritka kincs Hailsham falai között. Elszereti hát a kevésbé hatá- akkor egy apró alak tűnik fel a horizonton, és egyre nagyobb rozott, félénk fiút. Kathy csöndes megadással viseli el a tényt, lesz, amíg meg nem látom Tommyt. Integetne, talán kiáltana. hogy legjobb barátnője és a fiú, akit igazán szeret, és akit csak ő Ennél tovább nem ábrándozom. Nem engedem. Emlékeztetem szeret igazán, egy párt alkotnak. Titkon reménykedik, hogy egy magam, hogy szerencsés vagyok, hogy ennyi időt együtt töltnap visszatalál hozzá a fiú. hettünk. Amiben nem vagyok biztos, hogy az életünk annyira Így telik el kamaszkoruk és nőnek felnőttekké, mígnem különbözött-e azokétól, akiket megmentünk. Mind bevégezzük. 18 évesen, kinőve a nevelőintézet falait, egy farmra kerülnek, Talán egyikünk sem érti igazán, min mentünk keresztül, vagy ahol először szembesülnek a kinti világgal, a kinti emberekkel. azt, vagy érzi azt, hogy volt elég időnk…” Bár a történet szeElkezdenek élni, szórakozni járni, kirándulni, megismerkedni relmes történet, de valójában arról szól, hogy az élet mindenki új emberekkel. Bár úgy élnek, mint bármilyen más fiatal, az ő számára egy titok, és lehetetlen az ittlétünk alatt felfogni, miért életük a halálba tart. Itt szembesülnek a kilátástalan jövővel. A történnek velünk bizonyos dolgok, és különösen az nehéz, hogy többi donortól hallanak egy legendáról, mely szerint, ha az ado- az ember bármeddig is éljen is, életét teljesnek és befejezettnek mányozók közül két fiatal igazán szereti egymást, akkor bead- érezze. Ez az, amivel minden ember el akar számolni, de amivel hatják kérvényüket halasztásra, így pár évet együtt tölthetnek a senki sem tud igazán. szervadományozásaik előtt. De ez csak akkor lehetséges, ha a Legeza Kata

2011. október

14 Görögkatolikus SZEMLE

GYERMEKOLDAL

Márai Sándor utolsó naplója, melyben 1984-től l989-ig követhetjük nyomon az emigrációban élő író életét: megrendítő olvasmány. Naplói közül ebben az utolsóban enged leginkább bepillantást nyernünk a magány, a belső küzdelmek, az öregedés legsötétebb rétegeibe. Feleségének alakja, aki a hosszú emigrációban végig társa maradt, szintén ezeken a lapokon elevenedik meg. A korábbi naplókban róla alig tett említést, magánéletét nem vitte nyilvánosság elé. Az utolsó négy évet átölelő feljegyzésekben azonban elénk tárul az

idős házaspár életformája, örömeik, bánataik, a feleség, Lola haláltusája és az öreg Márai könyörtelen következetessége önmagához, elveihez. E napló által közelebb kerülünk Márai önként vállalt száműzetésének a megértéséhez: a hazátlansághoz, az egyre keserűbbé váló áldozat lényegéhez. /Márai Sándor 1948-ban emigrált és azt a döntést hozta, hogy addig nem tér vissza Magyarországra, és egyetlen sorát sem adhatják ki magyarországi kiadók, amíg a szovjet csapatok hazánkban tartózkodnak./ Nem könnyű olvasmány, mert – nagyon iskolásan kiemelve – csak egyetlen kérdést feszeget: Volt-e értelme az életnek, a meg nem alkuvásnak, a vállalt hazátlanságnak? És a válasz nem ragyog fel egy nagy erkölcsi megtisztító „igen”-ben. Sőt… Haldoklás és halál, öregség, keserűség, a San Diegó-i tengerparton botorkáló

magányos Márai, az öngyilkosságra készülő író a mérleg egyik oldalán, a másik oldalon pedig az erkölcs, emberi tartás, kitartás, a sírig való hűség az európai kultúrához, a polgári morálhoz. Ez a könyv nem is napló, hanem dráma. A semmilyen kompromisszumot és megalkuvást el nem fogadó, egy szabadabb világba „átszökő”, de a hazátlanságtól halála napjáig szenvedő hős-e a hős, vagy aki itt maradt és gúzsba kötöttként is cselekedett. Melyik a bátrabb cselekedet? Vajon ki mer erre választ adni? Az egyik választás klasszikus példája a nagy vadász és jeles író, gróf Széchenyi Zsigmond. Egy alkalommal megkérdezték tőle, miért nem ment külföldre, amikor itt Magyarországon lehetetlenné vált az élet. Azt felelte: „Zsiga még ment volna, de Széchenyi nem engedte.” Legeza József

Előző havi rejtvényünk helyes megfejtése: “Él az én lelkem és dicsér Téged” Nyertesek:

Gratulálunk! A fejtvény megfejtését minden hónap 15-ig kérjük eljuttatni a szerkesztőség címére (lásd 2. oldal)

A rejtvényünket hónapról hónapra Sárosi Attiláné Marika néni készíti. Köszönjük munkáját!

Vízszintes: 1. Izsák egyik fia; 6. Ítélete bölcs volt; 13. Álmosan tátogott; 16. Madár, -katona; 17. Szorgos rovar; 19. Réka; 20. Takarékbetét is lehet; 21. Tárgy ragja; 22. Te meg én; 23. Női becenév; 24. ..........; 28. Dunántúli település; 29. Zavar része!; 30. Vegyjele Cl; 31. Római ötven; 32. Olasz szerelem; 34. Hordó mértéke; 36. Női becenév; 37. Sereg vége!; 38. Széptevés; 39. Elhízás jele; 41. Római negyvenkilenc; 42. Idő jelzője; 43. Üresen rak!; 44. Tamás; 45. Béke oroszul; 46. Nagyon kedves; 48. Valakit; 50. Bór vegyjele; 51. Ovit követi; 53. Római hat; 54. Utolsó betűnk; 55. Fej szőrzete; 56. A cet utasa; 58. ..........; 60. Dehogy!; 61. Édesanyját reá bízta Jézus; 62. Sötét szín; 64. Evangélista; 67. Építési anyag; 70. Fázik. Függőleges: 1. Nem állt; 2. Földet forgat; 3. ..........; 4. Arra cselleng; 5. Egyfajta savanyító; 6. Kén vegyjele; 7. Tevékeny; 8. Láma fele!; 9. Mosópor; 10. Orra alatt dörmög; 11. Komoly belseje; 12. Mozi látogatója; 14. Tasak része!; 15. Teréz; 18. ..........; 20. A földre; 22. Római ezeröt; 25. Szaktárs; 26. Keresztelő János apja; 27. Péksütemény; 30. Többesszám jele; 32. Izsák apja; 33. Kávé cukorja; 35. Olga; 36. Kezdettől fogva; 37. Növény leveleinek van; 40. Várom vége!; 41. Női becenév; 44. Múltidő jele; 47. Hasznos madárka; 49. Ősi fegyver; 50. Szétszed; 52. Lassan közepe!; 56. Jáva fele!; 57. A bárkás; 59. Irodai kapocs; 61. Rácsodálkozás; 62. Lombos növény; 63. Ernő fele!; 65. Dehogy!; 66. Tímea; 68. Géza; 69. Római ötven. Megfejtendő a vízszintes 24., függőleges 3., függőleges 18. és vízszintes 58.

Görögkatolikus SZEMLE

2011. október

Cseriné Koscsó Matild, Hajdúszoboszló; Kavalecz Ágnes, Kázsmárk; Répási Zsuzsanna, Köröm; Simon Józsefné, Pálháza; Szalai Józsefné, Budaörs.

MINDENNAPI HITÉLETÜNK LELKIATYA VÁLASZOL Nap, mint nap az utcán járva találkozunk szegényekkel, koldusokkal, akik pénzt kérnek különböző indokokkal. Ilyenkor egy belső vívódás játszódik le legtöbbünkben: egyrészt szívesen adnánk, ám másrészt ott motoszkál bennünk a kétség, hogy biztosan arra fordítja-e a kapott összeget, amire szánjuk, tényleg a mindennapi megélhetésükre fordítják. Vajon adjak nekik? Mert ha mindenkin megpróbálnék segíteni, én is előbb-utóbb pénz nélkül maradnék. S egyáltalán a pénz a megfelelő segítség? Vagy mi lehet még, mert ha esetleg ételt adok, akkor azt sokszor el sem fogadják?

z útszéli koldulók szenvedésének megoldására biztosan rossz a két szélsőség: az egyik szerint nekem egyénileg kellene segítenem minden egyes szerencsétlenen, a másik szerint az igazi segítség a társadalmi segítség, segítsenek a szociális intézmények. Az első véglet nem veszi komolyan a társadalmi-intézményes dimenzió sanszait, a másik pedig az egyéni, személyes segítséget. Az igazság valahol a kettő között van. Az em-

ber ugyanis személyes és társadalmi lény is: az ilyen problémákra is két szinten kell keresnie a választ. Hatékony segítség valóban az lehet, ha olyan társadalmi-szociálispolitikai rendszert alkotunk, ami nem hagy az út szélén senkit, s valódi továbbvezető segítséget ad a rászorulóknak: szállást, munkalehetőséget, orvosi ellátást. Az első morális parancs így hangzana: aki segíteni akar a szegényeken, az vegyen részt aktívan a társadalom alakításában, a gazdasági és politikai élet művelésében. A szeretet nagyban is akar rendet, nem csak kicsiben. Másrészt a jerikói úton az összevert embert talán épp azok hagyták ott, akik a szisztéma tökéletességében hittek – csak az irgalmas szamaritánus látta meg, hogy itt és most nem a mentőknek és a szociális munkásoknak kell segíteni, hanem nekem. Mindig nem háríthatjuk az össztársadalomra a megoldásokat, egyénileg is segítenünk kell. Meglehet, hogy megsajnálunk valakit, és adunk élelmet vagy pénzt – de ez elég személytelen. Én azt tartom fontosnak, hogy legyenek saját szegényeink. Régen minden jó családnak voltak saját szegényei, akiken személyesen, testre szabottan

Liturgia és Tanúságtétel 25. A személyt átölelő és a kelet felé végzett imádság A Liturgikus Instrukció elemzésében az utolsó (XIV.) fejezethez érkeztünk, mely a szent helyekkel, gesztusokkal és tárgyakkal foglalkozik. Ezek mind az imádság „környezetéhez” tartoznak. inden igazi vallási megnyilvánulás Isten és az ember kapcsolatát kívánja erősíteni, vagyis Isten és az emberi személy közötti szeretetet növelni. Nem véletlen, hogy a szeretet parancsa már az Ószövetségben is így szólt: „Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből és minden erődből” (Mtörv 6,5). Jézus a szeretet főparancsának megfogalmazásánál ugyanezt mondja, s még kiegészíti az embertárs szeretetével. A szeretetnek tehát az egész emberi személyt át kell járnia, nincs kizárva belőle egyetlen része sem. A lélek, a szellem, a szív, az értelem és a test együtt alkotják az Úr hajlékát, hisz az Ő templomává kell válnia az embernek. Isten az emberi személyt a gyermekévé fogadás által a maga teljességében világosítja meg. Azok, „akik az ő nevében hisznek” (Jn 1,13), az Istentől való születettségüket fogadják el és valósítják meg. A személy, aki ezáltal a teremtés papjává lett, minden önmagához kapcsolt élettelen valóságot is mintegy megszólaltat, és a Teremtő dicséretének részévé tesz. Az Isten – Fiának, Jézus Krisztusnak megtestesülése által – kiváltságos módon vette magára az emberséget, és ezen keresztül különleges módon megszenteli és felszenteli a világmindenséget. Ez az alapgondolat ad keresztény tartalmat azoknak a helyeknek, gesztusoknak és tárgyaknak, melyek a hívővel együtt az istentiszteleten megjelennek. (Vö. Instr. 101.)

2011. október

16 Görögkatolikus SZEMLE

segítettek, akik kicsit tágabb családjukhoz tartoztak. A válasz röviden így hangzana: olykor valóban jó adni, nem méregetni bizalmatlanul, mire költi; olykor valóban jobb ételt és ruhát adni; olykor elég elbeszélgetni. Amit én fontosnak tartanék: a szegények mindenképpen hozzánk tartoznak. Tőlünk szegényebb mindig van, akikről erkölcsi kötelességünk valahogy gondoskodni. Súlyos bajnak tartom, ha egész évben jelentősen nem segítünk a tőlünk szegényebbeken, akármilyen formában is. Súlyos baj, és talán súlyos bűn, ha évente sehogy sem adunk a „saját” bevételünkből. Jónak tartom, ha olyan segélyszervezetet évente jelentősen támogatunk, amely megbízható, ahol az étel mellett felolvassák az evangéliumot is, ahol a segítség mellett hitet is adnak. De azt is fontosnak tartom, hogy legyen segítségünk személytől személyig. Legyen saját szegény családunk, segítségre szoruló fogadott gyermekeink, saját koldusunk. Sok gyötrelmet meg lehet szokni, de talán kettőt végleg nem: a síró gyermeket és az útszélen őskori állapotokban élő istenképű embertársunkat. Addig jó, amíg lelkiismeretesen keressük a legjobb választ: egyénileg és közösségileg is.

A keleti egyházaknál ősidők óta szokás imáikat kelet felé, a földre borulva végezni. Templomaikat is úgy építették, hogy az oltár kelet felé nézzen. Ennek magyarázatát Damaszkuszi Szent János fogalmazta meg „Az igaz hit kifejtése” című művében: „Nem ostobaság és nem is véletlen, hogy a keleti vidékek felé fordulva imádkozunk… Mivel Isten szellemi világosság (1Jn 1,5), és az Írásban Krisztust az Igazság Napjának (Mal 3,20) és Keletnek (Zak 3,8 LXX szerint) nevezik, ezért ha Őt akarjuk imádni, neki kell szentelnünk napkeletet. Az Írás azt mondja: ’Isten kertet telepített Édenben, keleten, és oda helyezte az embert, akit teremtett’ (Ter 2,8). (…) Úgy imádjuk Istent, hogy régi hazánkat keressük, és afelé fordulunk. Mózes sátrának függönye és engesztelőhelye is kelet felé volt fordítva. Júda törzse, mivel a legkiválóbb volt, a keleti oldalon táborozott (vö. Szám 2,3). Salamon templomában az Úr ajtaja kelet felé nézett (vö. Ez 44,1). Végül a keresztre feszített Úr nyugat felé tekintett, s ezért borulunk le úgy, hogy ő feléje fordulunk. Amikor felment a mennybe, kelet felé emelkedett fel, így imádták a tanítványok, és ugyanígy fog eljönni, mint ahogy a mennybe menni látták (vö. Apcsel 1,11), miként maga az Úr mondja: ’Amint a villám napkeleten támad, és napnyugatig látszik, olyan lesz az Emberfiának eljövetele is’ (Mt 24,27). Őt várva borulunk le kelet felé. Íratlan hagyomány ez, amely az apostoloktól származik.” Itt semmiképp sem arról van szó, hogy a pap hátat fordít a népnek, hanem az eucharisztikus imádság vezetője, a néppel együtt, a Krisztus által meghirdetett Isten Országa felé fordul, amely felé zarándokol egészen az Úr eljöveteléig. Ezért kell a kelet felé való irányulást ősi módon megőriznie a keleti liturgiának, mint annak lelkiségével egybeforrt, szerves részét. (Vö. Instr. 108.) Dr. Soltész János

SZENTEK ÉLETÚTJA

Keresztes Szent Pál

SZINAXÁRION

október 8.

zt. Pelágiát Szt. Nonnus, edesszai püspök térítette a kereszténységre. Megtérése előtt Pelágia egy antiochiai táncos csapat vezetője volt, életét erkölcsi léhaság, sőt prostitúció is jellemezte. Kivételes szépsége, gyönyörű ruhái miatt az emberek Margeritának, vagyis drágagyöngynek nevezték. Egy alkalommal az elegánsan öltözött Pelágia az előtt a templom előtt sétált el, amelynél körmenetet tartottak, s ezen a püspökök szinódusára érkezett Szt. Nonnus is részt vett. A hívek közül legtöbben elfordították arcukat a bűnös nőtől, de a püspök rátekintett. Megragadónak találta küllemének szépségét, ugyanakkor megsejtette, hogy lelkileg valójában sokkal többre, akár az életszentségre is hivatott, ezért cellájában hosszasan imádkozott az Úrhoz a bűnös nőért. Azt mondta püspöktársainak, hogy az a prostituált megszégyeníti őket. Kifejtette, ha az a nő nagy gondot fordít testének ékesítésére, hogy a férfiak, halandó emberek szemében szépnek látsszék, nekünk mennyivel többet kellene gondolnunk nyomorult lelkünk ékesítésére, mely az örökkévaló Istenhez tartozik. A következő napon, amikor Szt. Nonnus az utolsó ítéletről és következményeinek félelmetes voltáról tanított a templomban, Pelágia is eljött. A tanítás lelke mélyéig megrázta. Istenfélelemmel és a bűnbánat könnyeivel kérte a szenttől a keresztséget. Őszinteségét és igazi megtérését látva Szt. Nonnus megkeresztelte. Éjjel az ördög megjelent Pelágiának, unszolva, hogy térjen vissza korábbi életéhez. A szent híven imádkozott, keresztet vetett magára, és az ördög eltűnt. Három nappal keresztelkedése után Pelágia összeszedte értékeit, és átadta azokat Nonnus püspöknek. A püspök ezekkel a szavakkal rendelte el, hogy adják oda azokat a szegényeknek: „Bölcsen osszátok szét ezeket, hogy a bűn révén megszerzett vagyon a becsületes és igaz élet gazdagságává váljék”. Szt. Pelágia drága öltözeteit vezeklőruhára cserélte, majd azzal a szándékkal, hogy minden nyomot eltüntessen maga után, férfiruhát öltött, s éjjel elindulva, titokban Jeruzsálembe utazott, az Olajfák hegyére. Ott élte le életét egy barlangban, Pelagius szerzetes álnéven. Önmegtartóztató, visszavonult magányban töltötte napjait, s Istentől rendkívüli lelki adományokat kapott ajándékba. Kilétére csak halála után derült fény, és a saját cellájában temették el.

redeti neve Paolo Francesco Danei. Nemesi, de szegény családból született 1694. január 3-án. Mint a 16 testvér közül a legidősebb, ő segítette apját, aki kevés sikerrel kereskedett Piemonte és Liguria tartományok között. Közben nagy terveket szőtt: szerzetesrendet alapítani vagy harcolni a törökök ellen. Plébánosa egyik prédikációjának hatására határozta el, hogy egész életét Krisztus szolgálatára szenteli. Munkája mellett hitoktatóként segítette a papját, de rendkívüli lelkiélete (naponta hét órát töltött imádságban) inkább gyanakvással töltötte el elöljáróit. Végül remete lett, eleinte egyházi jóváhagyás nélkül. Később püspökének feltárta lelkét, akiben megértő atyára talált. A püspök megáldotta és átadta Pálnak szerzetesi ruháját, amelyet egy szív fölött álló kereszt díszített, majd a 26 éves Pálnak megengedte, hogy egy castellazzói templomnál magányban éljen. Itt érlelődött meg benne konkrétabban egy új szerzetesrend alapításának gondolata: olyan rendé, amely a remeteélet és az apostolkodás ötvözete, s a lehető legközelebbről akarja követni a szenvedő Krisztust. 1725-ben XIII. Benedek pápa felhatalmazta, hogy „társakat vegyen maga mellé”. Ekkor még csak egyetlenegyet talált: öc�csét, Giovanni Battistát. Eközben jobban körvonalazódott a terve: pontosan azt fogja tenni, ami abban a korban a legnépszerűtlenebb. Egyébként is igen rossz korszak volt ez a szerzetesek számára, a világi hatalmak ellenségessége, az egymás közötti rivalizálás és az egyház gyengesége mellett. A hit sokak számára felszínessé vált, elegáns szertartások tartozéka, de egyáltalán nem beszéltek áldozatról, és elrejtették a keresztet. Ekkor vette fel ő a „Keresztes Pál testvér” nevet. Aztán megalapította a „Szent Kereszt és a mi Urunk Jézus Krisztus szenvedése sarutlan klerikusainak” – akkor nagyon időszerűtlennek ítélt – rendjét. Bár sokaknak nem tetszett, mindenki megérthette: ők a megfeszített Krisztust hirdetik, mint Pál apostol, bármilyen legyen is a korszellem, bármennyire kellemetlen is az a klérus egy része számára. 1727-ben maga a pápa szentelte pappá. Betegeket gondozott testvérével egy római kórházban, majd visszavonultak a Monte Argentarióra, s itt egyre több fiatal csatlakozott hozzájuk, akiket elbűvölt a lagymatag hitélet elleni kiállásuk. Ők az első passzionisták, akiket az alapító harcra kész prédikátoroknak nevelt: a törökök helyett a tudatlanság, a vallástalanság, az evangélium elhagyása ellen harcoltak. 1737-ben szentelték fel első kolostoruk templomát, majd egyre újabbakat alapítottak. Keresztes Szt. Pál közelről és távolról egyaránt felügyelte a rendet: kétezer levél maradt fenn tőle, de sokkal többet, talán tízezret is írt. Ezekből, valamint regulájából és lelki naplójából ismerhetjük meg a kereszt misztikáját. XIV Kelemen pápa gyakran kért tőle tanácsot, és személyesen látogatta meg betegágyánál, akárcsak utódja, az éppen megválasztott VI. Piusz. Keresztes Szt. Pál megérhette szerzetesrendje regulájának végleges megerősítését. A passzionista atyák a szegénység, engedelmesség és tisztaság mellett fogadalmat tesznek a szenvedő Krisztus követésére és hirdetésére. A rendalapító 1775. október 8-án adta vissza lelkét a Teremtőnek, 1867-ben avatta szentté IX. Piusz pápa. Az oldalt dr. Papp Szabolcs szerkeszti Görögkatolikus SZEMLE

2011. október

Tiszteletre méltó Pelágia, a bűnbánó

október 8.

SZERZETESI OLDAL

A szív parancsoljon!

2011. október

Isten és az emberek szolgálata a Betegápoló Irgalmas Rendben

A szerzetestestvérek hivatását a Gaudium et spes kezdetű zsinati dokumentum szavaival próbáljuk meghatározni. A 24. részben olvassuk: Isten, mindnyájunk gondviselő Atyja, azt akarta, hogy az emberek egyetlen családot alkossanak, és testvérnek tekintsék egymást. Hiszen mindannyian Isten képére vannak teremtve; Isten „telepítette be az egy őstől származó emberiséggel az egész földet” (ApCsel 17,26); továbbá mindnyájan egy és ugyanazon célra vannak hivatva, és ez maga az Isten. Ezért az első és legfőbb parancs Isten és az embertárs szeretete. A Szentírás arra tanít, hogy Istent szeretni nem lehet az ember szeretete nélkül: „… ami egyéb parancs még van, mind ebben az egyben tetőződik: Szeresd embertársadat, mint saját magadat… A törvény tökéletes teljesítése tehát a szeretet” (Róm 13,9-10; vö. 1Jn 4,20). Aki nem hisz Istenben, ugyanúgy gyakorolja a jótetteket, mint a hívő, hiszen az isteni törvény az ő szívében is eleven. Emberbaráti cselekedeteinek motivációját az emberi méltóságra vezeti vissza, amelyet charták és törvények garantálnak. E dokumentumoknak igen nagy a jelentőségük, mert mindenki számára érthetően megfogalmazzák az emberi jogokat, amelyeknek az alapja az emberi méltóság. Arra a kérdésre azonban, hogy az embernek valójában mi kölcsönzi a méltóságát, nem adnak és igazából nem is keresnek választ. Mi, keresztények, azt valljuk, hogy méltóságunk ajándék, amellyel Isten akkor ruházott fel minket, amikor saját képmására megteremtett. Az embernek egyedül istenarcúsága kölcsönzi el nem vitatható méltóságát. A méltóság tisztelete a keresztény erkölcs egyik alappillére. Az ember az egyetlen lény, amelyet Isten saját képmására teremtett, a vele való közösségre hívott, valamint azzal a képességgel ruházott fel, hogy meghallja szavát, és arra értelmes választ adjon. Az ember Isten előtti méltósága az alapja a többi ember, de még a saját maga előtti méltóságának is. Ez alapozza meg az egyenlőséget és a testvériséget, amely népcsoporthoz, kultúrához, vallási közösséghez való tartozástól, nemtől és életkortól független. Ezért nem bánhat egyik ember a másikkal úgy, mint egy tárggyal, sőt: oly nagy tiszteletet kell tanúsítania irányában, mint amilyen egy másik, önálló és saját felelősséggel rendelkező lénynek jár. A lelket és a testet egyaránt nagy becsben kell tartanunk: a testről való szeretetteljes gondoskodás a lélek ápolásával egyenrangú keresztény kötelesség, amelynek elsősorban a saját magunkért vállalt felelősségben kell megnyilvánulnia. Isten előtti egyenlőségünkből következik az a parancs, miszerint embertársunkat úgy kell szeretnünk, mint önmagunkat (Lev 19,18; Lk 10,27), továbbá hogy az emberi élet szent és sérthetetlen, mert minden arc Isten dicsőségét tükrözi (Ter 9,6). Az istenarcúságban megnyilvánuló méltóság tiszteletben tartása megkívánja tőlünk, hogy embertársunkban azt a testvért lássuk, aki az Atya Görögkatolikus SZEMLE

szeretetét velünk egyenlő mértékben birtokolja. Ezért minden erővel azon kell fáradoznunk, hogy biztosítsuk számára az élet lehetőségét és méltó feltételeit. Az ember méltósága még akkor is érinthetetlen, ha őt magát betegség, fogyatékosság vagy szociális kirekesztettség sújtja. Az ember tehát abszolút érték, célja nem önmagában rejlik, méltósága nem adható-vehető. Tiszteletére irányuló kötelezettségünk megnyilvánulásaiból ki kell tűnnie annak, hogy minden ember egyenlő, mindenkit ugyanaz a megbecsülés illet, és hogy ez a méltóság mindenki számára jogokkal és kötelezettségekkel jár. A segítségre szorulók problémáira való nyitottság jellemvonássá, az értük való aggódás pedig cselekvéssé kell hogy váljon. Mivel korunkban a személy értéke betegség és fogyatékosság esetén, de még inkább a halál közeledtével egyre inkább fenyegetetté válik, a betegápoló szerzetesek hivatása abban áll, hogy a szenvedők szolgálata által átadják az evangéliumi remény üzenetét mindazoknak, akiket Isten hozzájuk vezérel. Jézus példája, aki féltő szeretettel gondoskodott a „kicsinyekről”, kihívás és feladat, hogy az irgalmas rend alapítója, Istenes Szent János példáját követve védjék azokat a jogokat, amelyek az emberi méltóságból származnak. A testvérek minden olyan helyet, ahol jelen van a szegénység, a betegség és a szenvedés, kiemelt figyelemben részesítenek, és azon munkálkodnak, hogy közreműködésükkel megvalósuljon az irgalmasság evangéliuma. Cselekedeteiknek ezt a hitet kell tükrözniük, meggyőződésüknek pedig meg kell világítania a Krisztushoz vezető utat. Mégis mi az, ami a szerzetes hivatását megkülönbözteti a többi keresztényétől? Ez nem más, mint a parancs megélésének sajátos módja, mint ahogy ezt a Perfectae caritatis elején olvassuk: Az a törekvés, amelyik a tökéletes szeretetet az evangéliumi tanácsok útján akarja elérni, az isteni Mester tanításának és példájának gyümölcse és a mennyek országának szembeötlő jele. Ami a szerzeteseket a világi hívőktől ezen kívül megkülönbözteti, az a közösségi élet sajátos formája. Akik gyakorolják a rend közös karizmáját, azoknak ahhoz a Jézushoz kell hasonlítaniuk, aki mindenféle testi és lelki betegségtől szenvedő embertársát meggyógyította. Istenes Szent Jánost is ugyanez a tűz hevítette, amikor, hallgatva az Úr hívó szavára, a Krisztus-követés radikális útjára lépett. A kórház a kegyelem megkülönböztetett helye, ahol a testi és lelki szenvedés által az ember olyan közel kerülhet Istenhez, mint még életében soha. Ezért a keresztény szellemű betegápolás kiemelt fontosságú, közvetlen lelkipásztori feladatnak is tekinthető. szerzetesi közösséget Magyarországon Irgalmas Rendnek hívják. De vajon mikor irgalmas egy irgalmas rendi szerzetes? Természetesen a rendbe való belépés napjától számítva egyfolytában, ha e szóval pusztán az identitását kívánjuk meghatározni. De mikor él és cselekszik ehhez az önazonossághoz méltón? Akkor, ha a bajban lévőn könyörületesen segít. Ez a lelkület azonban nem azonos a jámborkodással. A mindennapokban immár ötszáz éve Istenes Szent János ispotályának jelmondata mutatja a helyes irányt: „A szív parancsoljon!” Ehhez pedig érző és okos szívre van szükségünk. Koncz Zoltán Asztrik OH

HÍREK, ESEMÉNYEK

Amikor az Ars Sacra – Szakrális művészetek hete rendezvénysorozat szervezőinél regisztráltuk a budai Szent Flórián görögkatolikus templomunkat, még nem is sejtettük, hogy milyen nagy lehetőséget kaptunk. Lehetőséget arra, hogy – bemutassuk a helyet, ahol imádkozunk – megmutassuk a módot, ahogyan imádkozunk – tanúságot tegyünk hitünkről.

ár a délutáni kezdő imaórára megtelt a templom, az ezt követő előadások is „teltházasak” voltak, és vecsernyén is régen imádkoztunk együtt ilyen szép számban. Dr. Legeza László a templom történetét mutatta be, vetítéssel egybekötött előadása sok érdekes háttér információt nyújtott az elmúlt 250 évből. Makláry Ákos parókus atya segített elhelyezni a görögkatolikus egyházat a különböző felekezetek térképén, megvilágítva és kibontva a katolikus, ortodox, valamint görögkatolikus fogalmakat. Az alkonyati istentiszteleten más felekezetű vendégeinkkel közösen imádkoztunk, majd a Damaszkuszi Szent János Kórus adott emlékezetes hangversenyt bizánci liturgikus művekből oly módon, hogy minden énekszám előtt magyarázatban közel hozta a csodás dallamokat. Szikora Benedek diakónus előadásában Szent Flóriánról és az ő vértanúságról beszélt,

mint az egyház kincséről. Sötétedéskor mécseseket tettünk ki a templom lépcsőire, ablakaiba, a kereszt köré, ily módon is felhívva a figyelmét az arra járóknak. Az esti zsolozsma és az éjszakai Akathisztosz is sokakat vonzott be a templomba, így a zárás is eltolódott mindenki örömére. A templomi programokkal párhuzamosan az udvaron vendégül láttuk az érdeklődőket: beszélgetés, kiadványok, apró ajándékok, frissítők és harapnivalók vártak mindenki, s megkóstolhattuk a kollibát is, ami osztatlan sikert aratott. Volt, aki „a szünetekben” is a templomban maradt, mert az üres percekben lemezről szóló liturgikus zene segítette az imádságot és az elmélyülést. Mások a személyes találkozásokban most fedeztek fel bennünket, mint érdekes színfoltot a katolikus egyházban. Igazán várakozásainkon felül sikerült ez az este. Hihetetlennek tűnik, de voltak páran érdeklődők, akik 4-től végig, zárásig bent voltak a templomban. Az Akathisztosz után mondta el lelkesen egy hölgy, hogy ő eredetileg teljesen máshova készült, de négy óra után pár perccel betért ide és végighallgatta az előadásokat, a szertartásokat, a koncertet, s nagyon sokat kapott ezen az estén. Kicsit biztos közelebb került az Úrhoz! Kinyitottuk a templomot egy éjszakára, és mint a sötétben világító fény magához vonzza az éji bogarakat, úgy vonzotta magához a jószándékú embereket a templom is. Lehet, hogy gyakrabban kellene ezt tennünk? Lugosi Szabó Katalin • Liturgikus zene, komolyzenei lemezek, keresztény DVD-k. • Könyvek: teológiai szaktudományok, lelkiségi- és szépirodalom, breviáriumok, Biblia. • Megújult gyertyáink még kedvezőbb áron!

őszi ajánlata Görögkatolikus kiadványok, gyertyák, kegyszerek, bizánci liturgikus tárgyak, könyvek széles választékban. Olcsó lámpaolaj, imafüzérek, ragasztott ikon. Kiváló minőségű tömjén és szén. Festett ikon, rézkarc, tűzzománc, fafaragás, hímzés, kerámia, egyedi könyvkötéssel készült kiadványok – minőségi munka művészektől, mesterektől. Ajánljuk figyelmébe az alábbi termékeket: • Újra megjelent az „Emeljük föl szívünket” imakönyv, ára 850 Ft; az énekeskönyv, ára 1.000 Ft; a zsolozsmáskönyv, ára 3.200 Ft. • Autós matrica: 200 Ft, biciklis matrica: 25 Ft. • Gyerekeknek hittankönyv, irodalom, kifestő, matrica, játékok. • Otthoni imasarokhoz szép, ragasztott ikonokat, örökmécsest, keresztet, imafüzéreket ajánlunk.

2011 októberétől folyamatosan 10%-os vásárlási kedvezményt nyújtunk papoknak, kispapoknak és pedagógusoknak.

Várjuk üzletünkben vagy internetes áruházunkban! Elérhetőség: 4400 NYÍREGYHÁZA, BETHLEN G. U. 5. Telefon: +36–42/310–431 E-mail: szentatanazbolt@atanaz.hu; Honlap: www.szentatanazbolt.hu Nyitva tartás: hétfőtől péntekig: 9.00–17.00 óra; szombaton: 9.00–12.00 óra

Szent Bazil Ösztöndíj Egy igen jelentős támogatásnak köszönhetően a centenáriumi évtől kezdődően különleges lehetőségünk lesz támogatni azokat a görögkatolikus diákjainkat, akik Hajdúdorogra, a Szent Bazil Oktatási Központ kollégiumába jelentkeznek. Tudva azt, hogy a szülőknek nem kis terhet jelent, ha az egyházi környezet érdekében otthonuktól távol neveltetik gyermekeiket, a megnyílt forrásnak köszönhetően nem csak néhány, hanem nagyszámú család részesülhet ebben a támogatásban. Az adományozó szándéka szerint az ösztöndíj azok számára elérhető leginkább, akik rászorulnak, ugyanakkor tanulmányi eredményükkel is érdemessé teszik magukat erre. Ennek megfelelően: • a rászoruló gyermekek a kollégiumi költségek 50 %-át, • ha nagy családból származnak, akkor 70% -át, • tanulmányi eredménytől függően pedig még több, a költségeknek akár 100%-os • támogatását is megkaphatják!

ízhatunk abban, hogy a Szent Bazil Ösztöndíj által minél több diákunk tanulását és az életben való elindulását tudjuk segíteni. Köszönet és áldás az adományozónak és azoknak, akik élni fognak ezzel a lehetőséggel!

A következő szám lapzártája: október 15. Görögkatolikus SZEMLE

2011. október

Nyitott Templomok Éjszakája