Görögkatolikus Szemle 2012/3 by Hajdúdorogi Egyházmegye

A Szent Negyven Nap – gondolatok Nagyböjtre

Önelfogadás vagy szerepjátszás A lelkiatya válaszol

Ádám örököse – dr. Vincze Krisztián elmélkedés-sorozata

XXIII. évf. 3. szám. 2012. március 150 Ft

Elkezdődött a centenáriumi év

AKTUÁLIS

Kocsis Fülöp

A Szent Negyven Nap

Zarándokház

A nagyböjt egyik ajándéka az Istenben való létezésünk boldogító felfedezése lehet.

Márciusi programok: Nyírbélteki Esperesi Kerület lelkigyakorlata: március 1–3. Léta – Létavértes, lelki nap: március 3. Szent Imre Gimnázium lelkigyakorlata: március 4–7. Cursillo, női lelkigyakorlat: március 8–11. Lelki nap, Piricse: március 10. Szent Imre Gimnázium lelkigyakorlata: március 12–14. Budapest-Rózsák tere lelkigyakorlata: március 15–18. Szent Imre Gimnázium lelkigyakorlata: március 18–21. Kisvárda lelki nap: március 22. Budapest-Rózsák tere, házaspárok lelkigyakorlata: március 23–25. Örömhírvétel búcsúja: március 25. Jézus Ima lelkigyakorlat: március 26–28. Szent Bazil Oktatási Központ, Gimnázium lelkigyakorlata: március 29–30. Szent József Gimnázium lelkigyakorlata: március 30–31. Létavértes szeretetszolgálat, lelki nap: március 31.

Áprilisi programok: Hajnalcsillag Katolikus Óvoda Lelkigyakorlata: április 12–14. Szórvány lelkigyakorlat: április 20–22. Szent Imre Gimnázium lelkigyakorlata: április 22–25. Rózsafüzér lelki gyakorlat: április 27–29. Esztergomi Szeminárium: április 29–május 1.

hhoz, hogy az igazi valóságot felfedezzük, ki kell lépnünk e világ forgatagából. A csendbe egyre inkább belépve fedezzük fel létezésünk igazi értelmét. Itt növekszik bennünk a szeretet Isten, önmagunk és a teremtett világ felé egyaránt. Egyre teljesebben megnyílunk az élet forrásának, ahonnan Teremtőnk békéje árad ki. Ezen az úton szeretnénk segíteni minden nyitott embernek, egyházunk drága kincsének, a Jézus-imának a segítségével. Lelkigyakorlatunk március 26-án, 10 órakor kezdődik a máriapócsi zarándokházban, és 28-án az előszenteltek liturgiájával zárul 18 órakor.

MINDEN ÉRDEKLŐDŐT SZERETETTEL VÁRUNK!

Mi, magyarok – a hasunkra gondolva – nagyböjtnek hívjuk, de sok nép nyelvében az elnevezés (Quaresima, Carem) inkább a kiemelt időszakra utal, a megkülönböztetett 40 napra, s nem annyira az étkezéstől való önmegtartóztatásra. Hasonlóan árulkodó, hogy nálunk a Föltámadás ünnepének elnevezésében is az tűnik fontosnak, hogy újra ehetünk húst – húsvét –, míg más nyelvekben az ünnep neve (Easter, Pasqua, Paque) a föltámadást, az átmenetet jelzi. Mi is használjuk a „pászka” szót, de azt is vagy a kalács, vagy az egész kosárnyi eledel jelölésére.

ersze, mi is tudjuk, hogy a nagyböjt nem csak böjt. Nincs értelme a böjtnek, ha az nem lelki, ha nem kapcsolódik az imádsághoz, sőt, ha maga is nem válik imádsággá. Ám jó, ha még mélyebben tudatosítjuk, hogy kiemelt időszakról van szó, amelyben sok minden eltér a megszokottól, nem csak az étrend. Az Atyák úgy jelölik meg, mint az egész esztendő egy tizedét, melyet zsenge áldozatként ajánlhatunk föl Istennek. Tekintsük mi is így: az Istennek szentelt idő. Érdekes és szép ez a szókapcsolat is: amit Istennek szentelünk, azt Istennek adjuk. S talán fordítva is: amit odaadunk, az megszentelődik. Már azáltal is, hogy lemondtunk róla, hiszen legyőztük az önzést, a ragaszkodást, a birtokvágyat. Tehát ami lefelé húzó bűn volt, az odaadva megszentelődés eszközévé válik. Egyrészt a bűn legyőzése miatt, de még inkább azáltal, hogy Istennek adjuk. Isten kezébe kerül az, ami addig az én kezemben volt. A lemondás önmagában csak erénygyakorlat. Akkor válik kegyelemszerzővé, a megszentelés eszközévé, ha odaadom, fölajánlom Istennek. Ennek ideje tehát ez a szent negyven nap. Érdemes élni a megszentelődés ekkor különösen is hatékony eszközeivel, hogy minél lelkibbé váljunk. Minél többet odaadunk, annál gazdagabb a megszentelő erő. Így értjük meg azt is, hogyan lehet még az Eucharisztiával is böjtölni. Nem csupán arról mondunk le, ami bűn, vagy akár csak testi öröm. Lehet a legnagyobbról is lemondani, ami létezhet a földön. Az Eucharisztiától tartózkodás a legmélyebb bűnbánatra késztet. Itt a legmegrázóbb a lemondás megszentelő ereje. Bármilyen táplálékról való lemondás készteti az embert, hogy önmagára ébredjen. A hiány fölébreszti benne azt, hogy valakihez tartozik, hogy rászorul arra, akitől mindent

kaphat. Mennyire mélyen megrendíti a lelket az a szomjúság, amely Isten tápláléka, amely közvetlenül Isten iránt tartja ébren benne a vágyat! A szent böjti idő úgynevezett aliturgikus napjai, vagyis amikor nem ünneplünk Eucharisztiát, nem végzünk Szent Liturgiát, ezen az úton segítenek nekünk az elmélyülésben, a magunkra ébredésben, az Isten utáni vágyunk fokozásában. Lemondunk a Liturgia ünnepi fényéről, a dicsőítő énekek szülte szívörömről, s legfőképpen arról a mennyei táplálékról, amely a földön és égen a legnagyobb boldogságot adja, lemondunk Krisztus Urunk szent Testéről és Véréről. Ez a fájó hiány még inkább ébren tartja bennünk az iránta való szeretetünket, az utána való vágyódásunkat. Egyházunk mint gyermekeivel együtt érző édesanya mégis hullat nekünk morzsákat az égi asztalról. Megőrizve, megtartva a bűnbánat lelkületét, a szomjúság vágyat ébren tartó erejét, mégis juttat nekünk az Égi Kenyérből. Ez az előszenteltek liturgiája. Az ünnepi ujjongásától megfosztott szertartásban – amely persze, ettől nem tud nem gyönyörű lenni –, megáldozhatunk. Sok zsoltár és bűnbánati ének után szólít: Közeledjetek! Mi pedig, bűneinkben megtört szívű gyermekek, megindult lélekkel, hálásan közeledünk az ikonosztáz, az oltár, a menny, vagyis Krisztus felé. Így vezet minket Keleti Egyházunk napról napra, lépésről lépésre egyre közelebb Hozzá, különösen is ezen a szent negyven napon.

GYÖKEREINK

Magyar nyelv – magyar egyházmegye (2. rész) Míg Hajdúdorogon a város többnyire biztosítani tudta a gyakorlatban a magyar nyelv liturgikus használatát, más helyeken az egyházi hatóságok korlátozó intézkedéseket foganatosítottak.

minden halogatás nélkül bevigye.” Pankovics István munkácsi püspök 1871 szeptemberében Hajdúdorogon tett kánoni látogatása során olyan magatartást tanúsított, mely megerősítette a dorogiakban azt a meggyőződést, hogy a tornyosuló akadályok ellenére céljaik megvalósulása közel van. Nem emelt kifogást az ellen, hogy a jelenlétében magyar nyelven végezzék a Szent Liturgiát. Sőt, az ünnepi pillanatokban a püspök még azt is kijelentette, hogy élete legszebb feladatának tartja, hogy ő legyen az első magyar görögkatolikus püspök.

Mészáros Károly

arkas Lajos az Ungváron megjelenő Kárpáti Hírnök című újságban – melyet a hajdúdorogi származású jogász és történész, Mészáros Károly (1821–1890) alapított és szerkesztett – meggyőződéssel írja: „nemzeti nyelvünket az összes magyar ajkú egyházakban, minden küzdelmünk mellett sem vihetjük egyhamar keresztül, míg egy külön önálló magyar ajkú görögkatolikus püspökséget kieszközölnünk nem sikerülend, kinek is kormányzata alá adassanak az összes magyar egyházak, s ez legyen kötelezve arra, hogy a szükséges egyházi

lül Hajdúdorog székhellyel külhelynökséget alapított 33 magyar ajkú egyházközség számára. A külhelynökség alapítását előkészítő kormányzat teljes mértékben figyelembe vette a római katolikus főpásztorok aggályait a magyar liturgikus nyelvvel kapcsolatban. S mivel a görögkatolikusok nyíltan megvallották, hogy a saját püspökség egyik legfontosabb feladata a magyar nyelv oltárra emelése, szándékuk ellenére komoly érvet szolgáltattak az egyházmegye felállítása ellen. A külhelynökség alapítását ugyan maguk a hajdúdorogiak vetették fel arra az esetre, ha az egyházmegye létrehozása anyagi akadályokba ütközne, de annak joghatóságát értelemszerűen az összes magyar ajkú közösségre kiterjeszteni gondolták. Az 1868-ban megtartott hajdúdorogi kongresszus a korábbi javaslattal szemben már egyértelműen egy önálló egyházmegye felállítását kérte. A kormányzat belátta, hogy a magyar görögkatolikusok igényeire valamilyen választ kell adnia, aminek azonban összhangban kell lennie más egyházi érdekekkel is. A külhelynökség megalapítása tehát inkább köztes megoldásnak tekinthe-

Trefort Ágoston

Dr. Véghseő Tamás

Trefort Ágoston vallás- és közoktatási miniszter 1873. szeptember 20-án értesítette a Hajdúkerületet a külhelynökség felállításáról. Levelében azt is közölte, hogy az uralkodó e célra a Vallásalapból 3000 forint kiutalásáról intézkedett. Pankovics István 1874-ben bekövetkezett halála miatt a külhelynökséget Pásztelyi Kovács János püspök (1875–1891) szervezte meg. A csalódás ellenére Hajdúdorog városa jelentős áldozatot hozva nagylelkű felajánlást tett: 8000 forint pénzadománnyal járult hozzá a 690 m2 alapterületű külhelynöki lakás megvásárlásához, valamint 67 hold szántóföldet ajándékozott javadalomként. Pásztelyi püspök 1875-ben első külhelynökké Danilovics János székesegyházi kanonokot nevezte ki, kinek egyébként is meglehetősen szűk joghatósága csupán a szabolcsi főesperesség hajdúdorogi, karászi, máriapócsi, nagykállói, nyírbélteki és tímári esperesi kerületeinek parókiáira terjedt ki. Ez később ugyan a szatmári főesperesség nyíri kerületével bővült, de még így is csak egy töredékét fogta össze a magyar ajkú görögkatolikus egyházközségeknek. Danilovics személyével kapcsolatban a hajdúdorogiaknak fenntartásaik voltak. Egyrészt külhelynökként a nagy népszerűségnek örvendő parókusukat, Szabó Györgyöt tudták elképzelni, másrészt pedig Danilovics elsősorban ruszin érzelmeiről volt ismert.

azonban ebből a szempontból is kellemes meglepetést okozott. Már az első szentszéki ülésen javaslatot tett egy magyar jellegű kántortanító-képző felállítására Hajdúdorogon, amivel tanújelét adta elkötelezettségének. Konkrét lépéseket is tett a megvalósítás érdekében az állami hatóságoknál, de ez az elképzelés végül nem valósulhatott meg. Igen jelentős sikereket ért el viszont a liturgikus fordítások elkészítése terén. 1879 májusában fordítóbizottság felállítását kezdeményezte, melynek tizenhárom éven át tartó munkáját maga irányította.

A bizottság négy liturgikus könyv kiadását készítette elő: 1. Aranyszájú Szent János atya szent és isteni Liturgiája; 2. Görög katholikus egyházi szerkönyv (Euchologion); 3. Szent Nagy Bazil atya szent és isteni Liturgiája, továbbá az előszenteltek liturgiája s egyéb egyházi szolgálatok papi imádságai; 4. Görögszertartású általános egyházi énekkönyv a hozzávaló imákkal.

A tornyosuló akadályok ellenére céljaik megvalósulása közel van.

könyvek magyarra fordítását azonnal munkába vegye, s a magyar nyelvet saját püspöki hatalmánál fogva a kormányzata alá vett egyházakba

Ilyen előzmények után óriási csalódást okozott az uralkodónak az a döntése, mellyel 1873. szeptember 17-én a Munkácsi Egyházmegyén be-

tő. Farkas Lajos szavai jól érzékeltetik, hogy ezzel a kortársak is tisztában voltak. „…hegyek vajúdtak, de csak egeret szültek…” – írja nagy keserűséggel.

Az Ungvári Szent Bazil Társulat társelnökeként széleskörű irodalmi tevékenységet folytatott. Egy ruszin nyelvű színdarabjában egyenesen elítéli azokat a ruszinokat, akik elhagyják nemzetüket. Nehezen tudták elképzelni róla, hogy a magyar liturgia ügye mellé álljon. Danilovics

AZ EMBER AKI...

Dr. Vincze Krisztián

hetetlenül átveteti a másik emberrel a bűnös magatartásstruktúrákat. Mivel emberekként igenis egy sorsközösséget alkotunk, a létünk egyfajta bűnös valóságegészbe illeszkedik, ahol a rosszat utánozzuk, ahol saját rosszaságainkat mások elszenvedik, s ahol mások bűneinek mi leszünk az áldozatai. Amikor kavicsokat dobálunk a nyugodt felszínű tó vizébe, akkor a kavics beesése után koncentrikus körök formájában elkezd gyűrűzni a víz. Ha kisebb a kavics, kevesebb hullám, ha nagyobb a kavics, több és nagyobb vízhullám keletkezik. Ilyenek az emberi tettek is: terjednek, továbbélnek hatásukban, nemcsak a közvetlen környezetben lesznek jelenvalóvá, hanem elérkeznek messze is. Tetteink s azok következményei hálófonalként körülvesznek bennünket.

Az ember, aki… Ádám örököse Mindannyiunk egyik legszomorúbb tapasztalata az, hogy az a rossz is életünk részét képezi, amit mi magunk emberek okozunk. Nap mint nap szembesülnünk kell az erkölcsi rosszal és annak súlyos következményeivel.

udjuk, hogy egyik ember árt a másiknak fizikailag, mással szemben kötelességet mulaszt valaki, más lelki terror alá kényszeríti embertársát, ismét más esetleg tárgyként kezeli azt, akit minden körülmények között személyi mivoltában kellene becsülnie. Másrészt nem pusztán egy-egy személy lesz elszenvedő megtapasztalója a másik ember rosszaságának, hanem emberi csoportok azok, akik üldözöttekké válnak, akiket nyomorba taszítanak, akiket kirekesztenek, akiket legyilkolnak. A XX. század sokkoló felismerése az volt, hogy a technikai fejlődés, tudományos felfedezések, embert felszabadítani akaró ideológiák és fejlődésre serkentő eszmék ellenére a történelem folyamán az ember a legembertelenebb formáját hozta. Pilinszky János Halak a hálóban című verse megrendítően fejezi ki, hogy mit él át az az ember, aki a rossz közegében, az embertelenné lett világ gyötrelmein keresztül tapasztalja meg a magányt, a szorongást, a kivetettséget. A vers abszurdnak mutatja be az emberi létezést, mert általános érvényű az emberi gonoszság, az ellenséges, szűnni nem akaró egymásnak feszülés. Az emberek olyanok, mint a kifogott halak, melyek egy hálóban fuldokolva tátognak a túlélésért, mindeközben azonban csak egymást öldöklik értelmetlen módon. E helyzet emberi szemekkel tekintett kiúttalanságára utal a költő, amikor azt írja: „Bűnhődünk, de bűnhődésünk / mégse büntetés, / nem válthat ki poklainkból / semmi szenvedés. / Roppant hálóban hányódunk…” A versben a bűnös, paradicsomi állapotot mellőzni kényszerülő ember kínja jut szóhoz. A kereszténység mindig szem előtt tartotta a rosszat: próbálta megérteni annak eredetét, fürkészte megjelenését az emberi bensőben, tanulmányozta hatásmechanizmusát, fontolgatta terjedésének módját, igyekezett annak erejét sem nem le-, sem nem túlbecsülni, kereste rá a gyógyírt, és hívta hozzá a megfelelő terapeutát. Ádám és Éva történetében az az esemény, amikor a kert közepén álló fa gyümölcséből esznek és emiatt a Paradicsomból kiűzetnek, egyértelműen arra utal, hogy az Ádámban, az emberben lévő rossz miatt állapotváltozás következik be. Van egy tra-

gikus meghasonlottsága az emberi létnek, ami abban áll, hogy az emberi nem nem abban az állapotban van, amiben lehetne, mert az eredendő szentség állapotát felváltja a bukott állapot. Az ősbűn így határvonal, amely két különböző létállapotot különít el. Az áteredő bűn egy olyan állapot, egy olyan emberi helyzet, amibe minden egyes ember beleszületik Ádám vétkét követően. Ez tehát nem személyes bűnünk, hanem átvitt, analóg értelemben vett bűnünk, amely minden emberi életet alapvetően határoz meg. Blaise Pascal szerette hangsúlyozni, hogy ilyen tanítást csakis a kereszténységben találhatunk. Nincs sem más vallás, sem semmiféle más filozófia, ami azt mondaná, hogy az ember bűnben születik meg – „Mert íme vétekben fo-

gantattam és bűnökben fogant engem anyám” (Zsolt 50,7). Érthetetlen titok továbbá, hogy ez a fajta bűn hogy száll apáról fiúra, sőt nemcsak érthetetlen, hanem olyan igazságtalannak tűnik ez a továbbterjedés, hogy az már az emberi értelmet botránkoztatja. Pascal után a keresztény filozófia és teológia azonban rávezetett mindenkit arra, hogy azért nem is olyan „igazságtalan” ez a továbbterjedés. Az emberi létezés mindig közös emberi létet, kollektív formát jelent. Emberré válásunk – az anyanyelv, a kultúra, a megfelelő viselkedésmódok elsajátítása – mindig a többi emberen keresztül történik meg, hiszen az ember emberré válásában rászorul arra, hogy tanuljon, eltanuljon, másokat utánozzon, szocializálódjon. Ha azonban egy emberben már ben-

Jézus Krisztus az emberi találkozásaiban mindig gyógyítóként jelent meg. Ő volt az, aki minden rosszat, a bűn ros�szát is fel tudta oldani. A keleti teológusok kiemelték ebben az összefüggésben, hogy az áteredő bűn azt jelenti mindenekelőtt, hogy az ember sebesült, sérülést szenvedett el lényében Ádám örökségeként, így rászorul a krisztusi szentségre és gyógyításra. Nüsszai Szent Gergely szerint, amikor a Paradicsomból való kiűzetésnél az Úristen bőrből készített ruhát adott az embernek és feleségének és felöltöztette őket (Ter 3,21), akkor ez az irgalmas gesztus már előkészítése volt a krisztusi gyógyításnak. A bőrruha Nüsszai szerint nem más, mint a bensőnkben sokszor megtapasztalható

„A történelem folyamán az ember a legembertelenebb formáját hozta" ne van a bűn, akkor az a bűn elkezd terjedni. Ha rossz példát mutatunk, azt fogják utánozni mások, ha bűnös mintát adunk, másokat e minta vezet majd félre, ha bűnös struktúrákat építünk, akkor a beleszületettek ezt veszik majd természetesnek. „A bűn – tehát –, amely bennünk van, kiárad belőlünk, és terjed a környezetünkben: valamiféle bűn-ragályt indít el” (Simone Weil). Ez a bűnragály így kikerül-

irracionalitás, a testünkben átélt szenvedések, a szexualitásunk és a halandóságunk. Ezek pedagógiai célzattal kísérnek bennünket a Paradicsomon kívül járt útjainkon, hogy rádöbbenjünk a megbánás szükségére, és határozzuk el magunkat a visszatérésre. Olyan betegség tüneteiként tartoznak ezek hozzánk, amely betegség gyógyításához feltétlenül orvosra van szükségünk.

MISKOLCI APOSTOLI EXARCHÁTUS Orosz Rita

Mindenkinek meg kell találnia, hol végezhet önkéntes munkát Rengeteg tulajdonságom hiányzik! Egy jó vezető megfontolt, minden helyzetben higgadt marad. Képes struktúrákban és több lépéssel előre gondolkodni. Sok dologra figyel egyszerre. Sőt, semmi sem kerüli el a figyelmét. Akikhez köze van, azokon észreveszi a szomorúságot, de az örömöt is, gratulál eredményeikhez, és épp a megfelelő szintig terheli meg őket. Köreinkben sokat imádkozik is értük és a közös ügyükért. Sorolhatnék még pozitívumokat, ám akkor még kevésbé érteném, hogyan kerülök én egy több ezer emberrel kapcsolatban álló Kárpát-medencei egyesület élére… Nos, másra nem gondolhatok, mint a sok év hűségre, a stabilitásra.

Teljesen biztos, hogy vannak nálam értelmesebb és tehetségesebb, vezetésre alkalmasabb emberek. De jöttekmentek, hol lehetett rájuk számítani, hol nem. Önkéntes munkában (is) nagyon sokat számít a megbízhatóság, a kiszámíthatóság! Ne csak akkor dolgozzunk egy ügyért, amikor jókedvűek vagyunk, vagy sok a szabadidőnk, meg amikor szimpatikus a csapat, testhezálló a munka! Ha elköteleztük magunkat, helyt kell állni!

Laskay Anna

Az önkéntesség mozaikjai

z önkéntesség hallatán lehet, hogy eszünkbe jut pár szervezet neve, amelyről e tekintetben gyakran hallunk. Akár egy-egy arc is felrémlik előttünk. Főként hírességek ők, akik más területen elért sikerüket, ismertségüket felhasználva irányítják figyelmünket a jó kezdeményezésekre. Az önkéntesség azonban, számomra, leggyakrabban arctalan. Mint ahogy az egyházközségünkben is. Az önkéntesség kapcsán nem tudnék egy személyt kiemelni, sokkal inkább érzem azt, hogy áthatja egész közösségi életünket. Egyházközségünk lényege. Mert amint elkezdem végiggondolni, mi fogja össze, járja át mindazt, ami eddig velünk történt, az isteni kegyelem mellett az emberi segítőkészség és jó szándék az, ami eszembe jut. Szertartásinkon használt kegytárgyaink adományként érkeztek, sok esetben egy-egy támogatótól. Mint ahogy önként ajándékoztak hittársa-

MISKOLCI APOSTOLI EXARCHÁTUS

ink anyagi javaikból első ikonjaink festésére is. Ami ennél még kézzelfoghatóbb, hogy az átváltoztatásra szánt bor neves borászunk ajándéka, aki mindig biztosítja a jó minőségű nedűt a Szent Liturgiához. S az ünnepeinknél is megmutatkozik az önkéntesség, s annak fontossága. Az adventi időben hetente összegyűltünk egy kis énekre s imádságra. Házról házra járva valósulhatott meg a „Szállást keres a Szent Család” programja, mert mindig volt olyan házaspár, aki kitárta előttünk otthona ajtaját, s vendégül látta közösségünket. A legutóbb bemutatott betlehemes szövegét még gyerekkori emlékként hozta magával egy család, akik a férfiakat összefogva átadták ezt, hogy karácsonykor mindannyiunk ajándéka legyen. Több hónapon át gyűltek egybe a szereplők, próbáltak titokban, s a végén maguk is meglepődtek, hogy az egyikük kellékek gyártásában jeleskedett, míg a másik az éneket tanította, s volt

köztük olyan, aki színházi jelmezeket szerzett, hogy a végén tökéletes legyen a produkció. Ami azonban a legfontosabb a történetben: a tenni akarás. Annak a felismerése, hogy jó dolog szívesen s önként adni. Hogy nem kell megvárnunk azt, hogy kérjenek, bátran ajánlhatunk. Hogy az Istentől kapott képességeinket felismerve gazdagíthatjuk egymást és a közösséget. S hogy milyen jó, amikor az önkéntesség kapcsán nem egy, hanem sok-sok emberi arc rajzolódik elénk, s ebből a mozaikból áll össze Krisztus képe.

Jászter Beáta

IGEN

Bizonyára mindenki tépelődött már életében egy döntést, választ fontolgatva. Raktuk a képzeletbeli mérleg serpenyőibe a sok érvet, ami az ügy mellett vagy ellene szól. Próbáltuk emberi erővel megoldani, majd amikor nem sikerült, Istenhez fordultunk segítségért. Vártuk, hátha az égiek föntről ledobnak egy cédulát, amire ráírták a választ. Természetesen nem jött az üzenet, mert a Mennyei Atya tudja, hogy nekünk kell megvívni a harcot. Ad hozzá muníciót, de a döntés a miénk. Vajon melyiket nehezebb kimondani: az igent vagy a nemet? Könnyű a jóra igent, a rosszra nemet mondani, de mi történik akkor, ha nem ilyen egyértelmű a helyzet? Mondjuk, ha a döntés nagy felelősséggel jár és az egész életünkre kihat?

mikor Máriához eljött a fényes angyal, akkor a legfontosabb ügy mellett kellett elköteleznie magát, és ez a mi megváltásunk. Nem volt gondolkodási idő, mérlegelés, egyeztetés, csak pontos, tiszta, egyértelmű válasz. Egy imádságos, makulátlan fiatal lány mondott igent ránk. Az Istenszülő alakja a magyar irodalomban igen markánsan jelen van. A nemzeti költészet egy olyan szép nyitánnyal kezd, mint az Ómagyar Mária-siralom. Janus Pannoniustól kezdve a kortárs szerzőkig sokakat megihletett Magyarország Nagyasszonya. Mária az édesanya, a fájdalmas anya, az értünk engesztelő, a kegyelem közvetítője, a magyarok oltalmazója. Rónay György, a Nyugat harmadik nemzedékének kulcsfigurája egy olyan Istenanya-alakot formál meg a Mária éneke című versében, amely felforgatja az Örömhírvételről szóló ismereteinket. Mindig úgy tartották a Szentírás magyarázói, hogy Mária az angyal szavára úgy válaszol, hogy abban van némi boldog sürgetés: „Legyen nekem a Te igéd szerint.” Rónay egy röpke pillanatot ragad meg. Nem beszél az angyalról, csak a Szüzet látjuk, abban az állapotban, amikor mint egy pergőfilm, megelevenedik előtte az elkövetkező harminchárom esztendő. Még mielőtt igent

mondana, már mindent tud. Tudja, hogy a jászol mellől az út a Golgotára visz, érzi a hét tőrt, látja elkínzott, haldokló gyermekét: „Azt hiszitek, nem érzem halott Fiam fejének súlyát az ölemben, s haldoklását, a bűnök vas szögével átverve, a bűnök tövisével koronázva szívemben az Idők Végezetéig a ti vétketekért?” Isten nem kéri, hogy vaktában igent mondjon az ismeretlenre. A szenvedésre, a lemondásra kell igent mondania: „méhemben mégis megfoganni Fiam örök agóniáját.” Ki az, aki ilyen sorsot kíván magának, hiszen mindannyian boldogságra születtünk? Őt is így nevezzük: Boldogságos Szűz Mária. Nem érhetjük föl emberi értelemmel a Mennyei Atya tervét: „miféle nász ez, Istenem, miféle nász, miféle anyaság? s miért éppen engem választottál irgalmasságod oszlopául?” Mária szeplőtelenül fogantatott. Már az anyaméhben magában hordozta az Istenanyaságot, a tudósok úgy mondanák, hogy a génjeibe volt kódolva. Ő az életfa, amely Krisztust termett. Isten nagy keresztet rakott rá, de nem azért, hogy egyedül cipelje. Ő is végig ott volt mellette, az angyali üdvözlettől a sziklasírig. A vers egy őszinte és egyben félelmetes kérdéssor előbb hozzánk, majd az Istenhez. Ezt olvasva szembesülünk Mária fájdalmával, vívódásával, félelmeivel és azzal, hogy mindez érettünk történt: „Miért éppen nekem adtad ezt a kék szemet, látni világunk mérhetetlen szenvedését? Miért éppen nekem ezt a szívet, hogy csordultig megteljék szánalommal értük, kik mint fázó kisdedek, vacogva megváltásukért zokognak? Hogy pattanásig teljék szeretettel, s élni se tudjak már, ha nem édesanyádul?” Döbbenetes a felismerés: ilyen sokat érünk mi? Akik elfordulunk és elfutunk, elárulunk és megcsalunk, érdekek irányítanak minket és nem a szeretet? S akkor jön Mária, és önként átadja magát, ahogyan Krisztus is, a mi üdvösségünkért. S a miértekre kristálytiszta választ ad: „Jól van. Hát legyen, ahogy akarod.” A mi csodás magyar nyelvünkön nevezik csak Gyümölcsoltó Boldog-asszonynak ezt a szép ünnepet. Mi emberek burjánzó, elvaduló fák vagyunk, amelybe Isten oltókése Mária által oltotta be a hitet. Rajtunk áll, hogy a mi igenünk olyan tisztán csendül-e ki, mint Máriáé.

CENTENÁRIUM

Centenáriumi évnyitó Hajdúdorogon 2012. február 18-19. Kétnapos közös ünneplés keretében nyílt meg a 100 éves Hajdúdorogi Egyházmegye centenáriumi éve.

szombati történeti konferencián a magyarországi görögkatolikusság és az egyházmegye történelmével és egyházművészeti értékeivel ismerkedhettek meg az érdeklődők. A közös ünneplés kiemelkedő momentuma volt a Magyar Posta Zrt. által kibocsátott centenáriumi bélyeg bemutatása. A bélyeget Laczkó Anita grafikusművész tervezte, s többek között megtalálható rajta a Hajdúdorogi Egyházmegye Christifideles Graeci kezdetű alapító bullája, a máriapócsi könnyező Szűzanya ikonja, Kisléghi Nagy Ádám Pantokrátor című, illetve a hajdúdorogi székesegyház ikonosztázionja. Az ünnepi bélyeget s az eseményről szóló rövid beszámolót, annak ünnepi tartalmával, a posta helyszínen felállított hivatalából több egyházi és közjogi méltóságának is eljuttatták, többek között XVI. Benedek pápának.

szombati történeti konferenciát követően vasárnap a püspöki Szent Liturgiával hivatalosan is kezdetét vette a Hajdúdorogi Egyházmegye centenáriumi éve. A jeles eseményt jelenlétével megtisztelte Milan Šašik munkácsi püspök, Bosák Nándor, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye püspöke, valamint az állam részéről Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes.

GÖRÖGKATOLIKUS ÖRÖKSÉGKUTATÁS

KÖNYVESPOLC HELYETT

Legeza József

Dr. Szilárdfy Zoltán

Keleti orvostestvérek Róma legjelesebb szentjei sorában Kazella Rita Lilla gyöngyösi orvos köszöntésére Dr. Tóth K. János pápai prelátus, a Lateráni bazilika kanonokának kitűnő kutatásai között a római Szent Kozma- és Damján-bazilikát is megírta. A két szír származású orvos-vértanú, Kozma és Damján, Krisztus után 303-ban a kisázsiai Cyrrhusban szenvedtek vértanúhalált. Ikertestvérek voltak, Egeában (Ajasz) orvosként működtek; mivel ingyen kezelték betegeiket, anargyrosnak, pénztelennek hívták őket. Sokakat megtérítettek a keresztény hitre, emiatt megkínozták és lefejezték őket. Rómában már Symmachus pápa 500 körül épített nekik egy kápolnát, majd III. Félix pápa 526-ban díszes templomot emelt tiszteletükre a Forum Romanum szomszédságában. A bazilikának megmaradt az apszismozaikja, amely a 6. század művészetének legnagyszerűbb római alkotása. Középen az Itélő Krisztus, körülötte a vöröses felhők az Utolsó Nap hajnalát jelképezik. A földön várnak rá az apostolfejedelmek: Péter és Pál, akik egyik kezükkel bemutatják Krisztusnak a két szír orvost, a másikat védenceik vállára helyezik. Rómában jártamkor Kozma kezében

láttam az orvostáskát, amely kuriózumnak számít (1. kép). A liturgiatörténet tanúsága szerint római kultuszukat megelőzi a kánon eucharisztikus imádságának Communicantes kezdetű szövege, melybe a város legtiszteltebb szentjei sorába Symmachus pápa 500 körül Kozmát Damjánnal együtt fölvette. Ebből következett, hogy nevüket a legrégibb litániába, a Mindenszentekébe, belefoglalták. Így került a mártír testvérpár aranyszövésű képmása az első szent királyunk által ajándékozott székesfehérvári miseruhára, mely koronás uralkodóink vállát palástként borította be. Magyar Szent Koronánk corona graecának nevezett abroncsát miniatűr zománcképük ékesíti. A hazai kultuszt dr. Bálint Sándor néprajztudós Ünnepi kalendáriuma örökíti meg. Máig tartó szakadatlan tiszteletük művészeti emlékei közül kiemelem Czottmann Bertalan kassai patikárius és felesége fogadalmi táblaképét 1516-ból, a Szent Erzsébet-dómban. A gyógyító szentek társaságában, kezükben attribútumként orvosságos tégely, illetve üvegedényke látható. A

1. kép

2. kép barokk évszázadok is bővelkednek róluk műalkotásokkal. A híres prágai Károly híd monumentális kőszobra 1709 óta hirdeti kultuszukat, a templom patrocíniumokkal és a nekik szentelt számtalan oltárral. Paul Troger rézkarcán mindketten betegeket ápolnak. A grafikai lap gyűjteményemből már a Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeumba került. Mintaképe lett Kőszegen a jezsuiták műemlékpatikájában a Kozma-Damján festménynek.

3. kép Eddig ismeretlen bizánci ikonokkal kívánom gazdagítani a felsoroltakat. Az egyikre a budai Szent Flórián görögkatolikus templom sekrestyéjében találtam rá, melyet magas kvalitása a 18. századi görög ikonfestészet legjobb példányai közé emel: a trónon ülő Istenszülő két oldalán állnak a mártírok, kezükben orvosságos dobozzal (2. kép). A másik, egyházi szláv feliratú ikon a műkereskedelemből jutott gyűjteményembe. Az oltalomkérő célzattal finoman festett ingyenorvosok Szent Irénét veszik közre, felettük Krisztus arca ragyog, az ezüstborítás a 19. század elejét feltételezi (3. kép).

Boldog-nehéz évtized (2. rész) Szívem megmelegszik, amikor az 1980-tól 1990-ig tartó évekre gondolok. Ezekben az években találtam meg gyermekeim édesanyját, és ebben az időben születtek meg gyermekeink, váltunk egy családdá. A másik nagy ajándéka Istennek az volt, hogy ebben az évtizedben lettem az, akivé válni szerettem volna: Krisztus papja.

ésőbb nagy újítás volt, hogy hittanteszteket írtunk, rejtvényeket készítettünk. Ezek is újdonságok voltak. 100120 elsőáldozó volt, mert Nyíregyházán csak egy parókia volt, nem voltak egyházi iskolák, és minden gyerek a városból hozzánk járt hittanra. Két csoportban oktattuk őket. Már az is nagy élmény volt, hogy a hittanóra előtt és után játszottunk velük, és így a templom közelében felszabadultabban érezhették magukat. Új módszernek tűnt később a diavetítés is, s az is, hogy dramatizáltuk a bibliai jeneteket, gyerekekkel eljátszattuk. Nagy közösségformáló ereje volt a karácsonyi betlehemi játéknak, sok szereplőt mozgattunk, élő bárányokat is hoztunk a templomi előadásra. Gyerekekkel való kirándulásról akkor még szó sem lehetett. Az évtized közepén kezdődtek a gyerek- és ifjúsági búcsúk. Addig ezeken egy-egy ekténiát elmondtak a misén a gyerekekért, ifjúságért, ahol mindenféle korosztály volt, esetleg róluk szólt a szentbeszéd, de nem ők voltak ott túlnyomó részben jelen, nem volt külön nekik szervezett semmiféle játékos program, vetélkedő. Gyalogos zarándoklat még nem volt. Később kezdtük el azt a szokást, hogy egy-egy hittanosnál – kisebbeknél zsúrt – nagyobbaknál ún. házibulit tartottunk. Ez utóbbi azt jelentette, hogy zenét hallgattunk, beszélgettünk, táncoltunk. Ebből nőttek ki később a keresztény bálok. Együtt elmentünk egy jó filmet vagy színdarabot megnézni, egy-egy híresebb embert meghívtunk egy előadásra vagy kötetlen beszélgetésre. Egy hittancsoportnak nem feladata egy hazug rendszer kritizálása, de a hittanra járók között mégis voltak, akik egyénileg részt vettek valamilyen tüntetésen (pl. a bős-nagymarosi gátépítés elleni tüntetésen vagy a romániai falurombolás elleni tiltakozáson). Volt olyan is, aki a többiektől teljesen elszigetelten az egyik március 15-én leszedegette a nemzeti színű zászlók mellől a piros lobogókat. /Akkor már csupán az volt a következménye, hogy éjszakára a rendőrök bevitték a rendőrségre, de másnap elengedték./

A jegyesoktatás is, más nem lévén, a sekrestyében zajlott. Azzal kezdtük, hogy az első alkalommal bevezettük a párt a templomba arra a helyre, ahol majd a szertartáson vélhetően állni fognak. Ott a nevükben elmondtunk egy rövid imát, valahogy így: „Mennyei Atyánk, X nap múlva itt fogunk állni, amikor is majd egy új szakasz kezdődik az életünkben, add, hogy ez az új szakasz és az új szakaszt megnyitó nap olyan legyen, hogy sok örömünk legyen benne, és neked is. Megfogadjuk, hogy ezért a szent célért mindennap elmondunk egy Miatyánkot.” Előtte azt megbeszéltük velük, hogy mi szívesen imádkoznánk értük mindennap egy külön imát, de csak akkor, ha ők maguk is imádkoznak magukért. Erre a jegyesek szívesen vállalkoztak, és papként szívesen csatlakoztunk hozzájuk, mert így még jobban összekapcsolódtunk velük, és a szertartáson is érződött ez a lelki kapcsolat. Az esküvő után is másként viszonyultunk egymáshoz, hogy egy darabig közösen imádkoztunk, ha nem is egy helyen. Aztán vetettünk velük egy keresztet, amit a pap a szertartás alatt majd kezében tart, és ezt a keresztet az ágyuk fölé tehették. A menyasszonyavatáshoz használt gyertyát is előre kértük, hogy hozzák magukkal az esküvőre, és azt tartsák is meg utána, hogy majd otthon legyen mit meggyújtani a házassági évfordulókon. Egy Bibliát is hozattunk velük, amire a kezüket az eskü alatt rátehették, és annak első lapjára ráírattuk a nevüket, az esküvőjük dátumát, hogy majd a gyerekeik is arra esküdve, odaírhassák majd a nevüket és esküvőjük dátumát, majd az ő utódaik is, és így mindig annál lesz a Biblia, aki utoljára esküdött, s egy idő múlva majdnem rajta lesz a Bibliájukon a családfa. Így már került a fiatalok otthonába egy-egy kereszt, szentelt gyertya és Biblia, amelyek Istenre emlékeztették őket. Kértük őket, hogy lehetőleg menjenek el egy-egy közeli zarándokhelyre esküvő előtt kérni a Szűzanya közbenjárását, aki a kánai menyegzőn megmutatta, hogy szívén viseli a házasulandók sorsát. Aztán az esküvő után hálát adni, akkor is, amikor megtudják, hogy gyerekük lesz, és kérni, hogy egészségben megszülessen, majd a születés után bemutatni a szenthelyen, és egyáltalán minden nagyobb eseménynél jelenjenek meg, hagyományt teremtve az új, induló családban. Úgyis ide-oda költözik az ember, legyen egy „állandó lakhelyük” a kegyhely, ahol az élet folyamán különböző állapotukban megjelennek, egy majd több gyerekkel, majd az unokáikkal. Kértük, hogy három képeslapot felbélyegezve, megcímezve ajándékozzanak nekünk, hogy az első három házassági évfordulójukon gratulálhassunk. Ezeket a lapokat egy határidőnaplóba tettük az adott napok előtt annyi nappal, hogy megérkezhessen a papjuk jókívánsága. Kértük, hogy egy esküvői fényképet majd hozzanak emlékbe, és ez egy alkalom volt arra, hogy utána is legyen egy jó beszélgetés.

SZINAXÁRION Dr. Papp Szabolcs

Szent életű Jordán-parti Gerazimosz atya Március 4.

Szent Gerazimosz a kis-ázsiai Lükiában született. Fiatal korától kiváló vallásosság jellemezte. Miután megkapta a szerzetesi tonzúrát, Egyiptomba, a Thébai-sivatagba vonult vissza. Később (450) a szerzetes Palesztinába ment át, a Jordán mellett telepedett le, ahol monostort alapított. Egy bizonyos ideig a szentet megkísértették Eutychosz és Dioszkurosz tévtanításai, akik Jézus Krisztusban csak az isteni természetet ismerték el, az emberit nem (ez a monofizita eretnekség). A január 20-án ünnepelt Nagy Szent Euthümiosz atya nyújtott neki segítséget ahhoz, hogy visszatérhessen az igaz hithez. Szent Gerazimosz szigorú szerzetesi szabályzatot állított össze. Hetente öt napot magányban töltött kétkezi munkában és imádságban. Ezeken a napokon a pusztalakók nem ettek főtt ételt, nem gyújtottak tüzet sem, hanem csak száraz kenyeret, gyökereket és vizet fogyasztottak. Szombaton és vasárnap mind egybegyűltek a monostorban a Szent Liturgia megünneplésére, és részesültek az eucharisztiában. Délután kenyér, gumós zöldségek, víz és egynyalábnyi datolya volt az étkük, aztán visszatértek saját celláikba. Csak elnyűtt ruháik voltak, valamint egy gyékényszőnyeg, amin aludtak. Amikor elhagyták cellájukat, sohasem zárták be az ajtót, bárki bemehetett és elvihette, amire szüksége volt. Szent Gerazimosz maga az aszkétaélet magas fokára jutott. Nagyböjtben semmit sem evett a feltámadás ünnepéig, amelyen megáldozott. Amikor a nagyböjt alatt kiment a sivatagba, magával vitte kedvelt tanítványát, Szent Küriakoszt, akit még Szent Euthümiosz küldött hozzá. Amikor Nagy Szent Euthümiosz meghalt, Gerazimosz látta, hogy az angyalok miként viszik lelkét a mennybe. Így tanítványával mindjárt útra kelt Euthümiosz monostorába, és testét visszaadták a földnek. Szent Gerazimosz békében hunyt el, a testvérek és tanítványok pedig szeretettel gyászolták. Halála előtt egy oroszlán segített a szentnek a teendőiben. A liturgikus magyarázat szerint ez a megszelídített vadállat jelképezte a „szenvedélyek vadállatait”, amelyeket a szent életű atya az erények és az imádság erejével legyőzött. A hagyomány szerint Szent Gerazimosz elköltözése láttán a vadállat is meghalt szerzetesgazdája sírjánál, s a közelben földelték el. Szent Gerazimosz ikonját ezért a szent lábainál levő oroszlánnal ábrázolják.

SZERZETESSÉG Szent Patrik Március 17. Szent Patrik, Írország megvilágosítója Britannia Római Birodalomhoz tartozó részén született 385 körül. Apja diakónus volt; a család jómódú lehetett, hiszen kiterjedt birtokkal rendelkezett. Erről a családi szálláshelyről hurcolták el a 16 éves fiút ír kalózok, hogy eladják rabszolgának. Patrik kétszer is megpróbált megszökni, de nem járt sikerrel. Keserűségén, magányán hite segítette át; elhurcolását Isten jogos büntetésének tekintette. Hat évet töltött itt, s megtanulva a nyelvet, megszerette az íreket is. Miután álmában jelet kapott, harmadjára is megszökött, immár sikerrel. Gallián, a mai Franciaországon keresztül tért haza. Apja és nagyapja példáját készült követni az egyházi szolgálatban, amikor egy éjszaka álmában az írek hangját hallotta: „Kérünk, jöjj és élj közöttünk!” Ezt úgy értelmezte, hogy Isten az írek közötti misszió feladatát jelölte ki számára. Britanniában elutasították, így Galliába ment, s Auxerre-i Szent Germanus mellett folytatta egyházi tanulmányait. Itt diakónussá, majd pappá szentelték; bizonyos időt töltött Lérins híres monostorában, aztán Itáliába ment, hogy tapasztalatokat szerezzen, s megfigyelje az ottani szerzetesek térítési módszereit. Amikor Celesztin pápa módszeres missziót tervezett Írországba az addigi szórványos térítések helyett, Palladius püspök után Patrikot választották erre a feladatra. Püspökké szentelték, s megkapta a feladatot az írországi egyházszervezet kialakítására. Patrik szeretettel végzett térítőmunkája páratlanul sikeres volt. Figyelt arra, hogy a pogányok megtérése ne külsődleges legyen, hanem valóban formálja át az életüket. Az általa megkereszteltekkel kapcsolatban mondta: „Isten a tanúm, hogy közülük egyet sem tévesztettem meg, de nem is volna értelme Isten vagy az Egyház kedvéért félrevezetni valakit.” Tökéletesen beszélte a kelta nyelvet, így Írország lett az első ország, mely saját egyházi nyelvet és irodalmat hozott létre. A gyorsan formálódó helyi klérus és egyház számára szigorú rendelkezéseket hozott. Sok nehézséggel is meg kellett küzdenie, különösen a druidák (az ősi kelta pogány papi kaszt) ellenállásával, akik egy alkalommal börtönben tartották 15 napig. Ezekről is beszél szép önéletrajzi művében, a „Confessio”-ban. 444-ben püspöki székhelyét Armargh-ba tette. Bátorította a szerzetesség növekedését. Elsősorban Írország északi és északnyugati részén térített, míg a sziget többi részén munkatársai hirdették az evangéliumot. Szent Patrikot gyakran festik lóherét tartva, vagy tőle menekülő kígyókkal. 461. március 17-én hunyt el Ulster a Down-ban, mely később a Downpatrick nevet kapta.

Kanyó Árpád

Látogatás a szerzetes böjti napjaiba… Jelen válogatással a keleti szerzetesség világának nagyböjti idejébe és némely előírásba pillantunk be, megerősítést nyervén elhatározásainkhoz az ő kitartó példájuk nyomán.

gy testvér látogatta meg Poimén abbát a nagyböjt második hetében. Amikor feltárta előtte gondolatait, és nyugalomra talált, azt mondta: „Kis híja volt, hogy ma nem jöttem ide.” Erre megkérdezte az öreg: „Miért?” A testvér azt válaszolta: „Azt mondtam magamnak, lehet, hogy a nagyböjt miatt nem nyit nekem ajtót?” Erre azt mondta Poimén abba: „Nem azt tanultuk, hogy a faajtót csukjuk be, hanem sokkal inkább a nyelv ajtaját.” (Poimén 58., A Szent Öregek könyve, A szerzetesatyák mondásainak ábécé sorrendes gyűjteménye, Budapest, 2001, 266.) „Pál abbáról mondták, hogy a negyvennapos böjtöt egy matin lencsén és egy korsó vizen vészelte át, miközben egy kosarat font, majd szétbontotta, s egész az ünnepig bezárkózott.” (Nagy Pál 3., A Szent Öregek könyve, 308.) 139. kérdés: Minthogy a megerőltető böjtölés miatt túl gyöngék leszünk a munkavégzésre, mit kell inkább választanunk: böjtöljünk-e a munka ro-

vására, avagy az előbbit hanyagoljuk el a munkavégzés kedvéért? Felelet: A böjtölést és étkezést egyaránt a vallásos életnek megfelelő módon kell végezni: tehát úgy, hogy amikor böjtöléssel kell teljesítenünk Isten parancsolatát, akkor böjtöljünk, amikor pedig Isten parancsa a test megerősítése végett evést követel meg tőlünk, akkor étkezzünk – persze ne a falánk emberek módjára, hanem mint Isten munkásai (vö. Mt 10,10). Be kell tartani ugyanis azt, amit az apostol mondott: „Akár esztek, akár isztok, vagy bármi mást tesztek, tegyetek mindent Isten dicsőségére!” (1Kor 10,31) (Nagy Szent Bazil, Életszabályok II. A rövidebben kifejtett szabályok (ford. Orosz L.), Nyíregyháza, 1994, 105.) A böjti reggeleken: „Teljes csöndben, hódolások nélkül és töredelmesen hallgatjuk végig a hat zsoltárt. Így imádkozunk együtt, s így esedezünk bűneink bocsánatáért.” … „Az antifona után, Allelujá…-ra háromszor hódolunk, mindnyájan, egyszerre.”… „A szent nagyböjt hétfőin az első imaórán nem végzünk kathizmát, a

„Akár esztek, akár isztok, vagy bármi mást tesztek, tegyetek mindent Isten dicsőségére!” (1Kor 10,31)

többi napon azonban… mindhárom antifonára három hódolást végzünk.” Az első óra végén: „Kimegyünk az előcsarnokba, s ott a szokott imákat mondjuk és Sztudita Tivadar atyánk oktatásaiból olvassuk azokat a részeket, amelyeket az elöljáró vagy a templom vezetője kijelölt; legalábbis szerdán és pénteken így végződik, s aztán következik az elbocsátó.” A többi imaórán: „Felolvasunk Klimakhosz Szent János írásából, a Mennyei Lépcsőből.” A VI. óra végén: „…a szerzetesek cellájukba vonulnak, s egymással nem érintkeznek, mert azt tilalmazzák atyáink, s ezt az egész közösségnek be kell tartania.” Az első héten: „…a hagyomány szerint nem végezzük az előre megszentelt áldozatok szolgálatát szerdáig, hogy a hagyomány szerint böjtölhessen minden szerzetes, akik meg kibírják, egészen péntekig.” Az első hét szerdáján, az Előszenteltek végén: „Ma közösen is asztalhoz ülünk, de csak szigorú böjti eledeleket eszünk, és méhsört iszunk a hét első szerdáján. Csütörtökön (a szerzetesi szabályok szerint) nem ülünk (közös) asztalhoz, hanem böjtölünk péntekig. Akkor asztalhoz ülünk és étkezünk.” „Az összes hódolások száma a templomban végzendő éjszakai és nappali szolgálatok alatt, az éjfélit kivéve, napi háromszáz.” (Nagyböjti Énektár, vagyis a három ódás bűnbánati énekek könyve, amely a szent nagyböjtben végzendő összes szent szolgálatot tartalmazza, Nyíregyháza, 1998, 125–148.)

MOZIVÁSZON MELLETT

Legeza Kata

A fa védelmező ágai „Az emlékeink olyanok, mint az öreg fa gyökerei: mélyre nyúlnak és mindig táplálékot nyújtanak.” (Babay Bernadette)

fa (The tree) című 2010-es filmdráma egy családnak a kertjükben lévő óriási, terebélyes fához fűződő kapcsolatáról szól. Dawn O’Neil (Charlotte Gainsbourg) és Peter O’Neil (Aden Young) férj és feleség, nagy szeretetben nevelik négy gyermeküket a farmjukon. A család élete azonban teljesen felborul, amikor a családfőt hazafelé tartva a volánnál szélütés éri, és a kocsival a kertjükben álló nagy fa törzsébe rohan. Azonnal meghal, és ezzel teljesen megváltozik a család élete. Legjobban a szintén a kocsiban utazó kislányt, Simone-t (Morgana Davies) viseli meg édesapja halála. Amikor minden megváltozik körülötte, egyedül a fa védelmező ágai és lombja között találja meg azt a biztonságot és állandóságot, amit egykor az apja jelentett a családnak. A kislány lelkében összeköti ezt a két érzést, és úgy érzi, hogy amikor a fán üldögél, és szemlélődve elbújik a világ elől, akkor apjával van. Szinte hallja apja hangját a levelek suhogásában, így minden idejét a fán tölti, hogy pótolja azt a hiányt, amit édesapja halála okoz lelkében. Körülötte testvérei és édesanyja is furcsállják ragaszkodását a nagy fához, de valójában, szívük mélyén irigylik a kislányt, hogy valamilyen módon kapcsolatban maradt apjával, és végül

hagyják, hogy olyan sok időt töltsön a fán. Azonban a fa veszélybe kerül, amikor mélybe nyúló gyökere már a szomszéd kertek alatt futó vízvezetékeket is megrongálja. A szomszédok követelik a családtól a fa kivágását. A család egyként áll ki a régi fa mellett, mely észrevétlenül szinte már életük része lett. Úgy érzik, sokkal többet jelent számukra, mint egy fa. Szimbóluma lett a régi életüknek, mely a családfővel volt egész.

Ha kivágnák a fát, a régi életük egy része is elveszne végleg. Néha ragaszkodunk olyan tárgyakhoz, olyan szimbólumokhoz az életünkben, amelyek segítenek hiányokat pótolni. Ezeknek szerepük van. Így van ez a családdal és a fával is. Az édesapa, amíg csak élnek, nem szűnik meg hiány lenni az életükben, de meg kell tanulniuk együtt élni a tudattal, hogy nincs többé. Ez a fa ebben segít mindegyiküknek, különösen a legkisebb lánynak, Simoné-nak. Időközben az édesanya életébe George (Csókás Márton) személyében új férfi lép, amit Simone különösen nehezen dolgoz fel. Még túlságosan fáj apja hiánya ahhoz, hogy új férfit tudjon elfogadni anyja oldalán.

MOZIVÁSZON MELLETT De nemcsak Simone, a fa is különösen reagál az új családfőjelöltre. Amíg elmennek vakációzni az új férfivel, a fa szinte teljesen benövi a házat és annak környékét. Beszökik a verandára, a falakra felkúsznak a gyökerei, ágai benyúlnak az ablakokon. Olyan, mintha a fa valóban élő volna, és az édesapa szelleme lakozna benne. A vízvezetékeket is teljesen megrongálja, így az édesanya úgy dönt, ideje továbblépni és kivágni a fát. A kislány tüntetőleg felmászik a fára, és nem jön le, még akkor sem, amikor megérkezik a fát kivágó csapat a fűrészekkel, gépekkel. Az anya rádöbben, hogy a kislánya érzései fontosabbak, mint a vízvezetékek, és az új férfinek valóban még nincs itt az ideje az életükben. Leállítja a favágást és elküldi a férfit. A nagy izgalom utáni reggelen a kislány a fa ágai között arra ébred, hogy anyja is ott alszik a fa törzsénél. A család újra egymásra talál, és békés napokat élnek, amikor is egy délután hatalmas vihar támad. Már nincs idejük elmenni biztonságosabb helyre a város közelébe, így a farmon kell átvészelniük az óriási, hurrikánszerű vihart. A pincébe húzódnak vissza, amikor az édesanya észreveszi, hogy Simone nincs ott. Visszamenve a nagy szélben és esőben a fához, ott találja a kislányt, akit gyorsan a menedéket nyújtó pincébe visz a többi gyermeke mellé. A kislánynak is rá kell jönnie, hogy el kell szakadnia a fától, és a családjához kell visszatérnie, és együtt kell velük maradnia, ha túl akarja élni a vihart a biztonságos menedékben. Reggel, kimászva a pincéből, azt látják, hogy a fát a szél gyökerestül kitépte. Azon kapják magukat, hogy nem búsulnak azon, amit a természet vitt végbe. Valahogy ösztönösen szükségét érzik annak, hogy továbblépjenek. A család összepakolja ingóságaikat és elhagyja a régi otthont. Ebben a filmben a szimbólumoknak nagyon erős jelentőségük van. Bár a fa általában az élet folyásának ősi szimbóluma, a film középpontjá-

ban a gyász és a hiány egyik megtestesítője lesz. Azé a hiányé és a gyászé, mely a család minden tagját érinti. A fa itt ugyanúgy érző lénnyé válik, mint maguk a szereplők. Átveszi gondjaikat, megérti érzéseiket, meghallgatja bánatukat, oltalmat nyújt nekik és védelmezi őket, de valójában a szereplők érzéseit vetíti ki. A film végén, amikor a család elindul, hogy új otthont keressen, egy dal csendül fel a záróképekben. A szövege a maga egyszerűségében magában hordozza mindazt, amit a történetben ez a fa jelentett. „Van egy ház, ami kőből készült. Fa padlóval, falakkal és ablakpárkányokkal. Asztalokkal és székekkel, amiket nem lep be a por. Ez egy olyan hely, ahol nem érzem magam egyedül. Ez egy olyan hely, ahol otthon érzem magam… és én építettem egy otthont neked és nekem, amíg ez az otthon meg nem szűnt létezni számodra és számomra. És most itt az idő távozni és visszatérni a porba. Kint a kertben, ahol a magokat ültettük, van egy fa, olyan öreg, mint én. A kérges ágán felmásztam a tetejére. Megmásztam a fát, hogy lássam a világot. Amikor a szélrohamok jöttek, hogy engem ledöntsenek, olyan erősen megkapaszkodtam, ahogy te kapaszkodtál belém. Végül nem tudtak ledönteni.”

Néha, amikor viharok érnek és veszteségek sújtanak, az embernek szüksége van egy fára, amibe kapaszkodhat, ami védelmet nyújt, ami elrejt, ami felemelve a porból segít látni a világot fentről, hogy aztán mikor elvonul a vihar, megerősödve, megértve bizonyos dolgokat tovább tudjon lépni élete útján.

LELKIATYA VÁLASZOL

AJÁNLÓ

Nehezen megy

Görögkatolikus műsorok a rádiókban és a televíziókban

...hogy magam tudjak lenni, mert úgy érzem, az gyengítene mások szemében. Ehelyett megpróbálok egy olyan szerepet eljátszani, amellyel megfelelhetek, vagy legalábbis elfogadottabb lehetek mások előtt. Bár néha pont úgy érzem, hogy ettől még nem leszek az.

arátom! Ez nemcsak a Te problémád, hanem szinte minden kortársadé. Az ön- és a másik elfogadásának problematikájában bizony sok ok áll. Egyrészt a filmek, sportok, valóságshow-k, videoklipek, trendi előadók mesterséges világa elérhetetlen, de mégis példának állított hamis útmutatása. Különösen azért, mert az aktuális sztárok mögött komoly iparág s az erre szakosodott média áll. Egy híres fotós ismerősöm mesélte, hogy a címlapfotón tündöklő szépség alig-alig hasonlít arra, akiről a fotót készítette. S talán ez azért hihetetlenül veszélyes, mert elhisszük a csillogás valódiságát, s azt is, hogy a boldogulás, a boldogsága az életben ezen fog múlni. Másrészt kedves Barátom! Te is, mint mindenki más, boldog akarsz lenni. S ezt tudja a gonosz is, aki számtalan dolgot mutat fel, ami olyan, mintha az lenne, s sokszor elég olcsó megoldásokat ajánl. Ha így vagy úgy nézel ki, ha így vagy úgy viselkedsz, ha ennek vagy annak mutatod magad, akkor majd jó lesz. De ez csak olyan mintha, olcsó bóvli, gyenge másolat, ami hamar kiderül. S ha csalódsz, mert ebben az esetben biztos csalódni fogsz, akkor újabb és újabb hamis álarcokat és szerepeket fogsz eljátszani, néha akár már olyan jól, hogy talán Te is elhiszed, de csak egy darabig, aztán egyszer rájössz, egy boldogságot kereső fiatalból egy középszerű vagy éppen gyenge színész lettél, aki nem kell

senkinek, s már talán nem is találja magát a sok-sok szerep között. Pedig az eredeti forgatókönyvben Isten valami egészen mást tervezett Veled, mást tervezett Neked! Megteremtett, egyszeri és megismételhetetlen csodaként. Veled teljes az isteni terv, Veled teljes a teremtés műve, s éppen ezért pótolhatatlan és rendkívül értékes vagy. S hidd el, Ő nem téved, és nem gyárt selejtet, csak vannak néhányan, akik elfelejtik ezt, és kitalálják, majd ők átszabják, átprogramozzák, átváltoztatják önmagukat. S bár Istennek ez nagyon fáj, de szabad akaratunkat maximálisan tiszteletben tartja. Fáj neki, mert a történelemben mindig beigazolódott, ez a gondolkozás előbb-utóbb tragédiához vezet. S fáj neki, mert ő azért teremtette meg az embert, hogy végtelen szeretetét velünk megosztva boldognak lásson minket. S talán ezért is kell néha Hozzád hasonlóan megállni s ilyen és ehhez hasonló kérdéseket feltenni. Hogy így tükörbe nézve felismerjük, vajon nem torzítottunk-e az isteni, eredeti arcunkhoz képest. Vajon nem álarcot öltve akarjuk-e magunkat másokkal elfogadtatni, s ezzel nekik és önmagunknak is hazudni? Alkalmas és hasznos idő van most, az áldott nagyböjt. Mert a böjt csodálatos gyógyító-boldogító ajándéka az Istennek, hogy újra észrevegyem a valóság, a boldogság Istentől adott és Istenhez érkező mivoltát. Hogy megtaláljam a tiszta, valódi, emberi ügyeskedésektől, ítéletektől, álarcoktól mentes, valódi csodát. S erre használhatom fel a böjt gazdag eszköztárát: • Lemondok ételről-italról, önmagam-boldogító dolgokról, hogy észrevegyem, hol a határ a szükséges és felesleges, valódi és hazug, éltető és romboló világ között. • Kezembe veszem a Bibliát, mint önmagamra írt használati utasítást, hogy abból tanulva jobban „működjek”. • Többet imádkozom, hogy Istenre tekintve észrevegyem a Tőle akart és elfogadott mivoltomat, hogy értékeljem és örüljek annak, aki vagyok. S ezekben a beszélgetésekben felismerjem az Ő isteni mivoltát és valódi önmagam. • Bűnbánatot tartok, mert az Ő arcában meglátom önmagamat elcsúnyító önzőségemet és bűneimet, s Ő irgalmával meggyógyít, újra tisztává, széppé teremt. Barátom! Boldog akarsz lenni, s jól teszed. De boldog csak akkor lehetsz, ha önmagad maradsz. Annak, akinek minden boldogság forrása megteremtett!

Minden első vasárnap: Úton – útfélen Ifjúsági műsor Magyar Televízió m1 0900 m2 1201 Így szól az Úr! A Biblia üzenete Magyar Televízió m1 0908 m2 1209 Minden vasárnap: Hitvallás Liturgia/istentisztelet közvetítése – Kölcsey TV 1500 Minden hétfőn: Görögkatolikus nap a Mária Rádióban 0630–0700 Görögkatolikus hívek rózsafüzér imádsága 0700–0900 Ez a nap – Görögkatolikus reggeli napindító 0900–0945 Hittanóra 1200–1230 Görögkatolikus hívek rózsafüzér imádsága

1730–1800 Görögkatolikus hívek rózsafüzér imádsága 1800–1845 Szent Liturgia közvetítés a budapesti Rózsák terei görögkatolikus templomból Minden szerdán: Dicsőség Jézus Krisztusnak! Szent István Rádió 0900–1000 RÖVIDESEN ÚJ MŰSOR Szent István Rádió 1900–2000 Minden csütörtökön: Feltámadt Krisztus, boldogságunk! Szent István Rádió 2105 (ismétlés pénteken) Szent István Rádió 1435 Minden második hétfőn: Krisztus közöttünk! Kossuth Rádió 1330

Minden második kedden: A szeretet ereje Kölcsey Televízió 1930 3 alkalommal ismételjük. Időpontjai a heti műsorújságban.

ÚJ! Kísérjék figyelemmel a megújuló PAX TV műsorait. Jelenleg tesztműsorainkat láthatják, de rövidesen heti rendszerességgel jelentkezünk.

Műsoraink elérhetőek az Interneten is: ● www.radio.hu ● www.szentistvanradio.hu ● videotar.mtv.hu ● www.kolcseytv.hu

KERESZTREJTVÉNY

Készítette: Sárosi Attiláné Marika néni. A megfejtéseket minden hónap 15-ig kérjük eljuttatni a szerkesztőségünk címére.

Vízszintes: 1. Botja kivirágzott; 5. Fohász; 8. Keresztül; 10. Ahol Jézus megkeresztelkedett; 16. ..........; 21. E helyen; 22. Hóomlás; 23. Réka; 24. Nyári zápor jelzõje; 26 Tankör röviden; 27. Munkácsy „inasa”; 30. A szobába; 31. Tárgy ragja; 32. Bátor volt; 33. Tartozása van; 36. Melódia; 38. Nõi becenév; 41. Izsák fia; 44. Kényelmes, pl ruha; 46. Római egy; 47. Elbocsájt; 48. Gyógyítója; 50. Disznótoros eleség; 53. Hamis; 54. Nagyon régi; 55. A bárkás; 56. ..........; 57. Római ötven; 58. Fiú becenév (ék. föl.); 60. Von; 61. Széptevés; 63. Nagyon siet; 66. Éli tanítványa; 69. Fiú becenév; 71. Távolabb; 72. Veri. Függõleges: 1. Hiteget; 2. Nem sûrû; 3. Áraszt; 4. Néma nád!; 5. Tanuló fiú; 6. Magyar Televízió röviden; 7. ..........; 8. Fának van; 9. Múlt idõ jele; 10. Próféta; 11. Tagol; 12. Rozi; 13. Törõ-zúzó; 14. Idõhatározó ragja; 15. Nitrogén; 17. Földbe rejt; 18. Jelen vége!; 19. Magasról esik; 20. Többes szám jele; 25. Továbbá; 28. Itthon népiesen; 29. Kutya háza; 30. Nyári gyümölcs; 34. Dénes Károly; 35. Majdnem azonosak!; 37. A föld felé; 39. Ideges fele!; 40. Jó, kellemes környezet jelzõje; 41. A cet utasa; 42. Botja kivirágzott; 43. Némás bús; 44. Meghúzódik; 45. Kén vegyjele; 47. Lámpát lekapcsol; 49. Hibázik; 51. Zsidó pap hibásan!; 52. Kalauz nélküli röviden; 56/a. Ábrahám rokona; 59. Hiú fej nélkül!; 60. Ehet közepe!; 62. Ózd; 64. Megbízható; 65. Ottó fele!; 67. Dehogy!; 68. Római ezer; 70. Tárgy ragja; 71. Kerek betû. Megfejtendõ a vízszintes 16., függõleges 7. és a vízszintes 56.

Előző havi rejtvényünk helyes megfejtése:

Most bocsásd el Uram a te szolgádat.

Nyertesek: Árkosy Lászlóné, Göd; Bradács János, Budapest; Kató Tomika, Kótaj; Kovács Bojté Borka, Bököny; Tóth Árpádné, Nyírbátor. Gratulálunk!

• Kiadja: A HAJDÚDOROGI EGYHÁZMEGYE • Honlapunk címe: www.gorogkatolikus.hu • A szerkesztőség címe: 4401 Nyíregyháza, Pf. 60. • Tel.: 42/415-911 • E-mail: sajto@gorogkatolikus.hu • Számlaszám: CIB 10702071-19204886-52300002 • Arculat: Zadubenszki Norbert és Szabó Sándor • Tördelés: Projekt-Team DTP Stúdió • Készült: ImiPrint-Nyomda • ISSN: 1416–793X • A Görögkatolikus Szemle megrendelhető postán a szerkesztőség címén, vagy elektronikus formában a sajto@gorogkatolikus.hu címen. Rendeléssel kapcsolatos információ a 42/415-901 telefonon kérhető.

1912 2012 CHRISTIFIDELES GRAECI

Család-Csoda Nyíregyháza-Sóstófürdő 2012. április 14.

Egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk! www.gorogkatolikus.hu