Görögkatolikus Szemle 2012/4 by Hajdúdorogi Egyházmegye

XXIII. évf. 4. szám. 2012. április 150 Ft

Zarándokház Áprilisi programok: Szent Miklós Óvoda lelki napja április 4. Hajnalcsillag Katolikus Óvoda lelkigyakorlata április 12–14. Szórvány lelkigyakorlat április 20–22. Szent Imre Gimnázium lelkigyakorlata április 22–25. Rózsafüzér lelkigyakorlat április 27–29. Esztergomi Szeminárium április 29–május 1.

Májusi programok: Dunántúli zarándokok május 5–6. Gyerekbúcsú május 11–12. Újpest-Plébánia május 14–15. Szenvedélybetegek lelkigyakorlata május 17–20. Ifjúsági búcsú május 26–27. Kalmár Tours május 31–június 1.

Szent György Kupa 2012

dén is szeretettel várjuk május 19-én reggel 9 órára a hajdúdorogi Szent Bazil Oktatási Központba az egyházközségek játszani, sportolni szerető hittanosait egy egésznapos, élményekben gazdag együttlétre. Ebben az évben a következő kategóriákban lehet csapatokat nevezni: • Fiú foci 5-6. osztályosok (felső korhatár 1998-ban születettek), • Fiú foci 7-8. osztályosok (felső korhatár 1996-ban születettek), • Felső tagozatos lányok: foci, kosárlabda, röplabda, kézilabda. Jelentkezni 5+1-es csapatokkal lehet (maximum + 2 cserejátékos) postai vagy elektronikus úton: Szent Bazil Oktatási Központ (4087 Hajdúdorog, Ady Endre utca 23–27.), gorogkat@freemail.hu A csapatok jelentkezését legkésőbb 2012. május 10-ig tudjuk elfogadni! Diákigazolványt minden csapattag hozzon magával!

JELEN

Kocsis Fülöp

Ez ama jeles és szent nap, szombat után az első! Húsvét az új teremtés alkonya. „A hetedik napon Isten megpihent minden munkája után” (Ter 2,2).

nagyszombat utáni első napon pedig merőben új kezdetet ünneplünk. Az ébredés napja ez. „Tegnap veled temetkeztem el, Krisztus, veled ébredek ma, a Feltámadóval.” Új világra ébredtünk. Fizikailag azért virrasztunk egész húsvét éjszaka, hogy ezzel a virrasztással várjuk az új virradatot. Ősi szokás, hogy az egész szertartást állva énekeljük végig, egész testünkkel-lelkünkkel jelezvén ezt a készségünket, éberségünket. Húsvét az örökkévalóságba visz át bennünket. A nyolcadik nap ugyanis a beteljesedésé. Az eljövendő kor küszöbén állunk, amely Krisztus föltámadásával már el is jött. Kitartó éjszakai virrasztásunk lelkileg is fölkészít bennünket ennek az új kornak megtapasztalására és befogadására. Ez az Úr napja, melyet megjövendöltek a próféták. Ennek eljövetelére vártak a nemzetek. Erre az új hajnalra vártunk mi is, nemcsak egy éjszakai szertartáson át, hanem az egész, hosszú bűnbánati időszakon keresztül. Nagyböjt az ószövetségi várakozás ideje, húsvét pedig a beteljesülés ünnepe. A föltámadás napja, a pászka adja meg értelmét az Ószövetségnek, a mi negyvennapos böjtünknek és egész életünknek. Ezért vált annyira fontossá, hogy az első keresztények az Úr napján, a hét első napján, gyűljenek össze a kenyértörésre. Számukra az Úr napjának összejövetele a föltámadás hitvallása volt, annak bizonyossága és megvallása, hogy a föltámadt Krisztussal élnek, mégpedig az új világban.

Ebben az új Teremtésben helyreállt az ősi kép: Isten képmása, az ember a föltámadt Krisztusban teljesen és tökéletesen hordozza az eredeti szépséget, az isteni képet. S mindazok, akik Krisztusban keresztelkedtek és Krisztusba öltözködtek, a „bőrköntös” helyett szintén magukra öltötték a halhatatlanságot, Isten adta első szépségünket. A sírból kiszálló ékes Vőlegény „szenvedése által a halandót a romolhatatlanság ékességébe öltözteti”. Ezért mondjuk szépséges pászkának az Úr pászkáját. Ünneplő szívvel kiáltjuk: „Tündökölj, tündökölj, mennyei Jeruzsálem!” „Gyönyörködjél, vigadozz és örvendj, Jeruzsálem!” Fölismerve húsvét igaz titkát, a föltámadás ünnepének jelentőségét, talán másként tekintünk a nyolcadik napon, vagyis a vasárnaponként ünnepelt Szent Liturgiára, mely mindig ezt a beteljesülést, a föltámadás ragyogó fényét adja nekünk. Megértjük, hogy nem holmi kínos kötelesség csupán, hanem az örökélet gyönyörűségét nyújtó őskeresztény öröm. Minden vasárnap jeles és szent nap, s minden Szent Liturgia a föltámadás és örökélet megjelenítője, az ünnepélyek ünnepélye.

„A hét első napján állva imádkozunk, ennek értelmét azonban nem mindenki tudja. Állva imádkozunk a feltámadás napján, ami nem csak a nekünk adott kegyelemre emlékeztet, hogy Krisztussal föltámadtunk és a fentieket keressük (Kol 3,1), hanem úgy tűnik, ez valamiképpen az általunk várt örökkévalóság képe is... Az Egyház arra neveli gyermekeit, hogy ezen a napon állva kell végezni az imádságot, nehogy miközben az örök életre emlékezünk szüntelen, megfeledkezzünk az oda való átköltözéshez szükséges útravalóról.” (Nagy Szent Bazil)

GYÖKEREINK

Dr. Véghseő Tamás

Magyar nyelv – magyar egyházmegye (3. rész) „…mozgalmunk minden ízében tiszta, őszinte és katolikus” A hajdúdorogi fordítóbizottság által kiadott liturgikus könyvek megjelentetése nem mozdította elő a magyar nyelv használatának engedélyezését. Sőt, a Szentszék újabb tiltó rendelkezések kiadására kötelezte a munkácsi püspököt.

Szentszék a magyar nyelv használatát nem engedélyezi. A váratlan elutasítás évekre vis�szavetette az Állandó Végrehajtó Bizottság tevékenységét. Újabb konkrét lépések megtételére az 1896. évi millenniumi ünnepségek politikai légköre teremtett lehetőséget. Májusban Kovács József, Hajdúdorog parlamenti képviselője interpellációt intézett Wlassics Gyula kultuszminiszterhez, azt tudakolva, hogy szándékában áll-e végre a kormánynak lépéseket tenni a magyar görögkatolikus püspökség

Lelesz György

álaszlépésként a magyar görögkatolikusok érdekeit képviselő Állandó Végrehajtó Bizottság 1881ben kérvényezte az uralkodónál és a kormánynál egy önálló egyházmegye felállítását. Az a meggyőződés vezette az Álladó Végrehajtó Bizottságot, hogy a magyar nyelv engedélyeztetését csak egy magyar görögkatolikus egyházmegye képes keresztülvinni. A kérvény kedvező fogadtatásra talált mind a királynál, mind pedig az országgyűlésben. Az uralkodó már március elején megbízta Trefort minisztert, hogy kezdje meg az egyházi hatóságokkal a szükséges tárgyalásokat az új görögkatolikus egyházmegye felállítása érdekében. A miniszter kikérte a püspöki kar tagjainak, illetve a budapesti egyetem teológiai karának véleményét, akik Pásztélyi munkácsi és Tóth Miklós eperjesi püspök kivételével az új püspökség alapítása ellen foglaltak állást. A kormány látva a püspökök ellenkezését, levette a napirendről az egyházmegye alapításának kérdését, s attól kezdve kormánykörökben hosszú éveken át arra az álláspontra helyezkedtek, hogy mindaddig nem lehet szó új görögkatolikus egyházmegye alapításáról, míg a

felállítása érdekében. Júniusban az Állandó Végrehajtó Bizottság felhívást intézett a magyar görögkatolikus egyházközségekhez, jelezve nekik, hogy a millennium éve alkalmasnak tűnik régóta áhított céljaik elérésére. A Bizottság újabb kérvényeket készített, melyeket június 27-én Bánffy Dezső miniszterelnöknek, Wlassics Gyula kultuszminiszternek és Szilágyi Dezső házelnöknek adtak át. A küldöttség egy része leutazott Balatonfüredre Vaszary Kolos esztergomi érsekhez (1891–1912). A kérvények mellett átnyújtották az elkészült szertartási könyvek egy-egy példányát is. A kezdeményezés azonban ez alkalommal is fájó kudarchoz vezetett. A Bizottság tagjai azzal kívánták budapesti jelenlétüket és követjárásuk tárgyát a fővárosi és az országos közvélemény előtt hangsúlyozni, hogy június 27-én reggel magyar nyelvű Szent Liturgiát végeztek az Egyetemi templomban. Az esemény nagy sajtónyilvánosságot kapott: mind a készülő eseményről, mind pedig az elvégzett ünnepélyes Szent Liturgiáról bőséges sajtótudósítás született. A Szent Liturgiát Újhelyi Andor hajdúdorogi parókus végezte káplánjaival, az éneket Lelesz György hajdúdorogi és Lipeczky Elek szatmárnémeti kántorok vezették. A sajtótudósítások hamar eljutottak Rómába is, ahonnan rendkívül szigorú tiltás érkezett. A bécsi nunciatúrán keresztül szóbeli értesítést kapott a tiltásról a magyar kormány is, melynek alapján Bánffy miniszterelnök – Kovács István képviselő májusi interpellációjára válaszolva – kijelentette, hogy mindaddig nem lehet szó magyar görögkatolikus püspökség felállításáról, míg a Szentszék a magyar nyelv használatát nem engedélyezi. Ez azonban nem jelentette azt, hogy a kormány tétlen kívánt maradni. 1898 márciusáig három magyar memorandum is érkezett a Szentszékhez, melyek mindegyike a tiltás visszavonását sürgette. A lelki igény és a történeti előzmények mel-

Szabó Jenő

GYÖKEREINK

lett az emlékiratok leginkább a román görögkatolikusok nyelvhasználatára hivatkoztak, és sérelmezték, hogy a Szentszék megtagadja a magyaroktól azt, amit engedélyez a románoknak. Egyházi részről mind Vaszary hercegprímás, mind pedig Firczák Gyula munkácsi püspök (1881–1912) a tiltás szigorúságának enyhítését kérte, míg Vályi János eperjesi püspök haladéktalanul kihirdette a tiltó határozatot. A Szentszék reakciója átgondolt cselekvésre és új utak keresésére is ösztönözte a magyar görögkatolikusokat. Új kezdeményezésként 1898 júniusában Budapesten megalakult a Görög Szertartású Katolikus Magyarok Országos Bizottsága, melynek elnöke Szabó Jenő (1843–1921) nyugalmazott miniszteri tanácsos, főrendiházi tag lett. Az újonnan alakult Országos Bizottság arra az álláspontra jutott, hogy a magyar liturgikus nyelv szentesítését a meglévő egyházmegyei keretek között próbálja meg elérni. Ezenkívül célként fogalmazódott meg a liturgikus mozgalom nacionalista beütésektől való megtisztítása, valamint a Gergely-naptár bevezetése a magyar ajkú egyházközségekben. A programhoz 113 parókia, 568 fília és 134.527 hívő csatlakozott.

Az Országos Bizottság programjában szerepelt egy római zarándoklat megszervezése is, melynek célja a magyar görögkatolikusok létének demonstrálása volt. Az 1898. november elején kibocsátott első felhívás így fogalmaz: „1. Annak bizonyítása, hogy a görögkatolikus magyarok hűségesen ragaszkodnak az egyház egységének központjához, Rómához, s ez a ragaszkodás élő hiten, tiszta meggyőződésen és odaadó szereteten alapul. 2. Azokkal szemben, akik úgy informálták a Szentszéket, hogy nincs is görögkatolikus magyarság, e zarándoklattal bizonyítjuk létünket és azt is, hogy elég nagy számban vagyunk ahhoz, hogy figyelembe vegyenek bennünket. 3. Végül ki kell mutatnunk Őszentsége előtt, hogy amikor más ajkú hittestvéreinkhez hasonlóan, nyelvünket istentiszteleti nyelvvé emeltetni kérelmezzük, csak a köztünk lábra kapott hitközöny, vallásmegvetés és valláselhagyás ellen küzdünk, mozgalmunk minden ízében tiszta, őszinte és katolikus.” A zarándoklatra a jubileumi Szentévben, 1900-ban került sor március 6. és 9. között. Ezen 461 zarándok (köztük 67 lelkész) vett részt. A zarándoklat vezetését Vályi János eperje-

si püspök vállalta, míg Firczák Gyula munkácsi főpásztor Rómában csatlakozott hozzájuk. Viszontagságos körülmények között jutottak el az Örök Városba, ahol az a nyugtalanító hír fogadta őket, hogy XIII. Leó pápa (1878–1903) talán nem is fogadja őket. A pápai kihallgatásra végül a római tartózkodás utolsó napján került sor. Vályi János püspök rövid köszöntő beszédében a magyar liturgia szentesítését kérte a pápától, és átadta azt az Emlékiratot, melyben a magyar görögkatolikusok kérésüket összefoglalták. Az Államtitkárság előzetesen tájékoztatást kapott a szervezőktől a benyújtandó kérelem tartalmáról, s a nuncius útján jelezte, hogy arra azonnali választ a Szentatyától nyilvánvalóan nem kaphatnak. Az Emlékirat szentszéki tanulmányozásával kapcsolatos későbbi államtitkársági iratok kiemelik annak tiszteletteljes hangnemét és visszafogott stílusát. Mind a zarándokok magatartása, mind pedig az Emlékirat jelentős mértékben javított azon a kedvezőtlen megítélésen, mely az addig beérkezett információk alapján Rómában a magyar görögkatolikusokkal kapcsolatban kialakult.

Újhelyi Andor 5

AZ EMBER AKI...

Dr. Vincze Krisztián

Az ember, aki… Férfi és nő Az XY- és XX-kromoszómák különbsége a biológia nyelvén fogalmazza meg, hogy az emberi létezés két módon lehetséges, azaz férfiak vagy nők vagyunk. Az ókori görög gondolkodó, Platón a Lakoma művében igyekszik a mitológiai történések fényében lehetséges magyarázatot keresni, hogy mi is ennek a különbségnek az oka. A feltételezések szerint a régi időkben gömb alakban éltek az emberi lények, akik nemcsak két arccal, dupla men�nyiségű végtagokkal és mindkét nemi szervvel rendelkeztek, hanem szörnyű bátorsággal és erővel is. Nagyra törő gondolkodásukban még az istenekkel is kikezdtek, megpróbáltak fölhágni az égbe, amit Zeusz nem nézhetett már tétlenül, s véget is vetett féktelenségüknek: kettéhasította őket. Azóta az ember gyengének érzi magát, keresi párját, vágyakozik az ölelkezésre, semmit sem akar a másik nélkül csinálni. Platón Európában talán elsőként fogalmazza meg – túlhaladva a pusztán mitológiai magyarázatokat, és kifejtve ezt más írott műveiben –, hogy férfi és nő egyenjogúnak, egyenrangúnak tekinthetőek, ugyanakkor szerepük, életvitelük eltérő. Említi a két nem egymásrautaltságát, keresi a társadalomban és államban betöltendő tevékenységeik sajátosságait, és bőségesen ösztönzi utókorát, hogy ezzel a kérdéssel tovább foglakozzon. A Krisztust megelőző pogány bölcsek férfit és nőt illető gondolatait természetesen sok helyen kiegészíti és felülírja a kereszténység. A keresztény vallás mindig elismerte a Krisztus előtti bölcsek által megfogalmazott igazságokat és igazságkereséseket, ugyanakkor kötelességének érezte, hogy a kinyilatkoztatás fényében újra megfogalmazza ismereteit; ez történt az emberi nemiség kérdéskörével is. A szent szerzők az ószövetségi Bibliában az ember teremtését két különböző módon is megfogalmazták. A Teremtés könyve 1,26–31 szerint Isten képére és hasonlatosságára, férfinek és nőnek teremtette az embert, hogy uralkodjon a világban, hogy sokasodjon, hogy a teremtett valóságot a saját maga rendelkezésére állítsa. Ezenfelül a második fejezetben (2,7–25) találunk egy részletesebb leírást, amely szerint a föld porából először Ádám kelt életre, majd magánya, egyedülléte, egy neki megfelelő segítőtárs hiánya okán Éva is életet kapott. Isten Ádámra mély álmot bocsátott, s álma közben oldalcsontjából alkotta meg a neki szükséges társat, hogy a kettő egy testté lehessen, hogy egymást ki-

egészíthessék. Éva Ádámból való származása már egyértelműen utal a két nem szoros, elszakíthatatlan egymásra irányultságára. A bibliai leírásnak nagyon gazdag üzenete van. Többek között az is, hogy a férfi és nő közötti nemi különbségek nem pusztán biológiai, pszichikai és szociológiai szinten jelennek meg. Az emberi szexuális igények, vonzalmak, az ösztönökhöz is kötött testi megnyilvánulások nem pusztán önmagukban állnak fenn. A férfi és nő közötti testi különbségek azt is magukban foglalják, hogy az ember olyan teremtmény, akinek léte s létének beteljesedése biztosan nem sikerülhet önmagában. Az ember rászorul a másikra, hogy élete kiegészült lehessen. Mivel önmagát magányosnak ítéli, saját magában hiányosságot fedez fel, szükségszerűen lesz ráutalt egy rajta kívülállóra, egy vele szemben lévőre. Éppen a hiányérzet, az elégtelenség megtapasztalásában

Az elkülönülő pólusok a szeretetközösség egységében nyerik el értelmüket.

AZ EMBER AKI...

döbben rá az ember, hogy nyitnia kell a másik emberi személy, a másik szellemi létező felé. A nemiség ennek tükrében egy olyan tolóerő, ami segít kitörni az énünkből és énességünkből, ami arra sarkall, hogy társas lényekké váljunk, hogy a társra való igényünket megtapasztaljuk, és ezt az igényünket meg is éljük és kibontakoztassuk. A férfi és női testi vonások így egyben szimbólumok is, melyek a szellemi lények közösségi igényét és a köztük kiépíthető személyes kapcsolatokat is megjelenítik. A testi felépítettségünk tehát árulkodója annak, hogy az emberi boldogság csak egy Másikkal képzelhető el. Férfinek és nőnek lenni annyi, mint a kölcsönösségi viszony közegében állni. A Bibliában feltűnően sokszor találkozunk olyan képekkel, amelyekben a férfi és nő kapcsolata – a jegyesség, a szerelem, a házasság – azt is meg szeretné a hívő emberrel ismertetni, hogy mennyire ragaszkodik és kötődik hozzánk Isten. A házasságban a felek önmagukat egymásnak ajándékozzák, itt történik meg a másiknak való teljes önátadás, és ez az az önajándékozás, amit az istenkapcsolatunkban is megtapasztalhatunk. Az Énekek éneke tele van erotikus töltetű mondatokkal, melyekben a jegyesek várakozása, keresése, egymásra találása

hasonlata lesz az istenkapcsolatnak. Ozeás próféta házasságának tükrében gondolkodik Istenről és népének kapcsolatáról; s amikor a hűtlen feleség másnak adja oda testében magát, akkor abban a próféta a választott nép Istennel szembeni hűtlenségét is meglátja. Az Újszövetségben Pál apostol szerint pedig férfi és nő kapcsolata arra a titokzatos viszonyra utal (Ef 5,21–33), ami Krisztus és egyháza között áll fenn: a kölcsönös szeretet. A kereszténység így a kinyilatkoztatás fényében tudja, hogy a nemiségünk olyan jegy, ami fogantatásunktól fogva végig kísér bennünket, test és

amely szerint e kettőség szükségszerű összetartozása az archetípusok szintjén segít megértetni valamit az Isten lényéről, Krisztus létéről és az ember Istenhez való viszonyáról is. Több teológus szerint az Atya és Fiú között olyan viszonyulás van, mint amilyen Ádám és Éva között: Éva Ádámban már mindig is el volt rejtve, s Ádám léte akkor lett teljes, amikor Éva belőle előjött. Másrészt Krisztus kereszthalálakor oldalából vér és víz folyt ki, amiben az egyházatyák már az egyház megszületését látták a krisztusi oldalcsontból. Az egyház, mint az új Éva az új Ádámból, azaz Krisztusból nyeri el

lélek mivoltunkban egész lényünket áthatja, része az érzelmeinknek, alapvetően meghatározza pszichénket, foglalata a gyermeknemzés és gyermeknevelés képességének, ugyanakkor befolyásolja minden közösségi kapcsolatunk alakulását is, sőt még istenhitünkben is férfi és nőként fordulunk a természetfelettihez. Hitünk szerint Isten szeretetből teremtette az embert, s célt is kijelölt ennek az emberi létnek, azt, hogy az majd a szeretetben teljesedjen be. A testünk és a szexualitásunk az a közvetlen közeg, amiben megtanuljuk, hogy szabályai vannak az önátadásnak, az elfogadásnak, a másikkal szembeni bizalomnak, a tiszteletnek, törvényszerűségei vannak a köztünk lévő távolságnak és közelségnek, törvényei vannak a szeretetnek. Végül van a férfi-női létünknek egy nagyon fontos teológiai vetülete,

létét. Olyan elkülönülő pólusok ezek, amelyek a szeretetközösség egységében nyerik el értelmüket.

SZINAXÁRION Dr. Papp Szabolcs

Szent Agapé és Khionia vértanúnők

Április 16.

estvérek voltak, akik a III/IV. század fordulóján éltek az itáliai Aquileia város közelében. Már gyermekkorukban árvák lettek, de vallásos, keresztény életet éltek. Lelki vezetőjük egy Zénó nevű pap volt, aki egy látomás alapján feltárta előttük, hogy hamarosan meghal, ők pedig vértanúságot fognak szenvedni. Hamarosan a látomásban jövendöltek meg is valósultak. Zénó meghalt, a szüzeket letartóztatták, és Diocletianus császár ítélőszéke elé vitték. Szt. Khionia (görögül: ’hó’) megőrizte keresztsége tisztaságát, Dávid szavai szerint: „Moss meg engem, és a hónál fehérebb leszek” (50. zsoltár, 7). Szt. Irén (görögül: ’béke’) megőrizte Krisztus békéjét, és megmutatta azt másoknak, az Üdvözítő szavai szerint: „Az én békémet adom nektek” (Jn 14, 27). Szt. Agapé (görögül: ’szeretet’) teljes szívéből szerette Istent és felebarátait, mint önmagát (Mt 22, 37–39). A nővérek fiatal szépségét látva, a császár sürgette őket, hogy tagadják meg Krisztust, és előkelő vőlegényeket ígért nekik. Válaszuk az volt, hogy az ő vőlegényük Krisztus, akiért készek szenvedni, a pogány bálványokat pedig emberi kéz alkotásainak nevezték. A császár parancsára a nővéreket Makedóniába hurcolták, és Dulcitius kormányzó törvényszéke elé állították, akit láttukra tisztátalan szenvedély kerített hatalmába. Őrizet alá helyezte őket, s közölte, hogy akkor engedi szabadon őket, ha teljesítik vágyait. A nővérek neki is azt válaszolták, hogy készek meghalni Krisztusért. Jelentették a császárnak a történteket, aki a szüzeket Sisinius bírósága elé állíttatta. A legfiatalabb nővért, Irént börtönbe záratták, Agapét és Khioniát máglyán égették meg. Az ítéletet hallva a nővérek hálát adtak Istennek a vértanúság koronájáért, és a lángok között adták vissza tiszta lelküket az Úrnak. A tűz mégsem égette el testüket és ruhájukat, arcuk békés és gyönyörű volt, mintha csak aludnának. Másnap Irént is az ítélőszék elé állították, és bordélyházba záratással fenyegették. Irén ezt válaszolta: „Még ha testemet be is mocskolják, a lelkem sohasem fog bemocskolódni Krisztus megtagadásával.” Amikor a katonák a bordély felé vitték, Isten fényes angyalai megelőzték őket, és Irént csellel a hegyekbe menekítették. De a katonák ott is megtalálták, és az egyik a hegytetőn nyíllal megsebesítette a szüzet. Irén ezt kiáltotta: „Kinevetem gonoszságodat, s tisztán és mocsoktalanul megyek az Úr Jézus Krisztushoz.” Istennek hálát adva lezuhant, és lelkét visszaadta az Úrnak éppen húsvét napján (304).

Paolai Szent Ferenc Április 2.

zent Ferencet születésétől haláláig természetfeletti aura vette körül. Paolában született, Cosenza közelében, 1416. március 27-én. Idős szülei Assisi Szt. Ferenc nagy tisztelői voltak, s az ő közbenjárását kérték, hogy 15 év házasság után gyermekük születhessen. Éppen ezért a fiúcskát Ferencnek keresztelték. Egy év múlva a csecsemő súlyos beteg lett: tályog kelt a szemén, ami átterjedt a teljes szaruhártyára. Édesanyja fogadalmat tett Szt. Ferencnek, hogy gyógyulása esetén fiát egy évig a ferencesek konventjébe küldi. Néhány nap múlva a tályog eltűnt. 13 éves korára a fiú megtanult írni, olvasni, és a fogadalomnak megfelelően ferences ruhát öltött magára. Már ekkor, kamaszként kitűnt kivételes adományaival, a földön aludt, folyton böjtölt és imádkozott, s számos csoda történt vele. A fogadalmi év után elhagyta a konventet, elzarándokolt Assisibe, Szt. Ferenc sírjához, majd több fontos zarándokhelyre is. Montelucóban találkozott ott élő remetékkel, s ezt az életmódot érezte hivatásának. Apja birtokán élt egy ágakból tákolt kunyhóban, majd átköltözött egy barlangba, amit ő maga nagyobbított. Öt évig itt élt, ahol egyre többen keresték fel, s kérték, hogy a közelében élhessenek. 1436-ban egy kis kápolnát és három cellát épített, s ez lett a magja a „minimiták” jövőbeni új rendjének. 1452-ben új templomot kellett építeni és egy kisebb konventet. Az építkezések alatt újabb csodákat tett, egy mozdulatával megállított egy hatalmas sziklát, mely az épületek felé gördült (ez a szikla ma is látható a szentélyhez vivő út alatt), botjával forrást fakasztott, sértetlen maradt a lángokban. II. Pál pápa egy prelátust küldött a csodatevő hírnév kivizsgálására. Amikor a prelátus megszidta a szentet az önmegtagadás terén követelt túlzott szigora miatt, Ferenc izzó parázstartót vett a kezébe, ami nem égette meg. Felemelte szavát mindig a hatalmasok ellen, az elnyomottak érdekében; meggyógyította a betegeket, segítette a szükségben levőket. Közösségeket alapított egész Szicíliáig. 1482-ben szándéka ellenére megváltozott Ferenc élete. XI. Lajos francia király súlyos beteg lett, és üzent a szentnek, hogy menjen hozzá. A királyt nem volt hajlandó meggyógyítani, de elérte, hogy az uralkodó még halála előtt kibéküljön az egyházzal és bűnbánatot tartson. XI. Lajos utódai sem engedték vissza Ferencet hazájába. Itt, Franciaországban mozdította elő rendje terjedését, tökéletesítette a regulát, amit VI. Sándor pápa fogadott el véglegesen. Ferenc 1507. április 2-án, nagypénteken hunyt el Plessis-les-Toursban, és a közelben, Tours-ban temették el.

KELET Kanyó Árpád

Aranyszájú János húsvéti hittanító beszéde Jelen soraink a keleti monostorok húsvéti éjjelének elengedhetetlen „tartozékához”, a nagy konstantinápolyi érseknek tulajdonított homíliához fűznek néhány gondolatot.

bizánci egyház szertartásainak felépítésében olykor találkozunk egy-egy felolvasásra kijelölt, vagy éppen erre a célra ajánlott („lehet felolvasni”) hittanító beszéddel. E homíliák használatának egyik kiemelkedő időszaka a nagyböjt, különösképpen pedig a Szent Nagyhét. Így találkozunk nemegyszer Aranyszájú János nevével, akinek a Máté evangéliumhoz írt kommentárjából olvasnak fel virágvasárnap reggelén, a dél-itáliai és konstantinápolyi typikon ajánlása szerint pedig még a kínszenvedési evangéliumok közben is. Természetesen más szerzők katekéziseit is emlegetik: van előírás, mely Nikomédiai György beszédét propagálja a nagypénteki királyi imaórák után, mások Nagy Szent Atanázt ajánlják, néhány esetben pedig Sztudita Tivadar neve is előkerül. A hittanító beszédek sorában azonban különös ünnepélyességgel kiemelkedik az Aranyszájú húsvéti beszéde, mint a bizánciak húsvéti ünneplésének fontos „kelléke”. Jól tudjuk, hogy a nagy érsek kiváló szónok volt, aki a retorikai eszközök alkalmazása mellett mégis a maga módján, közvetlenül beszélt, mert fő célja nem képességei fitogtatása, hanem a hívek erkölcsi nevelése, Istenhez való „hazavezetése” volt. Az egyik szerző elmésen meg is jegyezte, hogy az Aranyszájú beszédei nem éppen a „tematikus homíliák modelljei”, de nem is ezért születtek, hanem az imént említett lelkipásztori megfontolásból. Ilyen ez a hittanító beszéd is: van benne drámai elevenség, szónoki kérdések, nagy lelkesedés és ünnepé-

lyes méltóság, de célja nagyon közérthető és világos: mi ünneplők, valamennyien részesedjünk Krisztus húsvétjában! Megváltottságunk tudata a legnagyobb örömre kell késztessen: a „szegények”, a „könnyelműek”, a „nem böjtölők”, az utolsó órában beesett munkások (vö. Mt 20,1–16, amit feldolgoz), szóval mindenki felejtse bűneit, és teljes szívvel csatlakozzék a feltámadás ünnepi öröméhez! Régóta furdalt a kíváncsiság, hogy vajon miért pont ezt a homíliát választották ki a feltámadási szertartás végére, a dicséreti sztihirákat megkoronázó háromszoros ünnepi tropárion után. A valódi választ, szerintem, már eltakarja a történelem homálya… Meggyőződésem azonban, hogy rendkívüli figyelmességgel választottak, és soksok kapcsolódási pontot ismertek fel az utána következő Szent Liturgiával. Azok, akik a beszéd datálásával próbálkoznak, a 400-as évek környékére helyezik elhangzásának feltételezett időpontját. Van, aki még konkrétabb, és 398–403 közé helyezi, melyből a 401-es év kihagyásával az említett évek bármelyikében elhangozhatott e beszéd. A legújabb vizsgálatok szerint azonban a beszéd szerzője talán nem is az Aranyszájú, hanem egy pszeudo homíliával van dolgunk. Egyik kutató a beszédet Libaniosz köréhez kapcsolja, mert maga János sosem helyezte jobban előtérbe a formát a tartalommal szemben. A kevés előírás, amit róla tudunk, annyi, hogy a hagyomány szerint a jelenlévők ennek felolvasása alatt állnak, némely utasítás szerint a tekinté-

lyes, az idős pap olvassa fel, máshol pedig még azt is megjegyzik, hogy nem helyes a beszéd címének hangos felolvasása, hanem rögtön az első mondattal kell kezdeni: „Aki jámbor, és istenszerető…” A húsvéti beszéd a Krisztussal való teljes közösség megújítására hív. A feltámadás ünnepe, mely személyes keresztségünk emlékezete is, akképp szólít e misztérium megerősítésére, hogy részesedjünk az isteni Eucharisztiában, mert aki megáldozik, az részesedik igazán a húsvétban! Az áldozásra való meghívás, a terített asztal felkínálása az ünneplők számára már bejelenti, hogy a feltámadási szolgálat után azonnal következik a Szent Liturgia. Pontosan ebből a megfontolásból végzik sokfelé ezt valóban így: az Eucharisztia a feltámadásban való részesedésünk csúcsa, húsvéti ünneplésünk koronája! Sok helyütt a hívek valóban mindannyian részesedtek ekkor az Úr drága Testében és Vérében. Egy másik ősi hagyomány szerint Krisztus második eljövetele ezen a szent éjszakán fog bekövetkezni. A beszéd is meghirdeti: „feltűnt a közös országunk”, más fordításban pedig: „megjelent a közösség országa”, „feltűnt az új birodalom”, vagyis már mostani ünneplésünk részesedés Isten Országában, a „nyolcadik nap” megjelenése itt a földön. Ennek ünnepi bankettje a húsvéti liturgia, csúcspontja pedig legigazibb találkozásunk „a sírból kiszálló” Vőlegénnyel: a szentáldozás. Az itt leírt néhány gondolat szolgáljon arra, hogy húsvéti ünneplésünk bensőséges találkozás legyen a feltámadt Krisztussal; s a szent atyáink által megfogalmazott homíliák közül legalább erre figyeljünk fel, s állítsuk vissza húsvéti ünneplésünk méltó helyére, mert azért íratott, hogy ezt hallva, mindnyájan örvendezzünk: „fölragyogott a sírból a bocsánat”, s az olykor félelmetesnek tűnő haláltól már „megszabadított minket az Üdvözítő halála”!

MISKOLCI APOSTOLI EXARCHÁTUS

Laskay Anna

Nincs itt, Feltámadt!

ti félelem alaptalanságát egy számunkra kedves feladatkör elnyerése, a megbecsülés bizonyítja. Amikor a sokéves viszályt, távolságtartást feloldja s semmissé teszi egy őszinte mondat, amely felfedi, minden vád, riadtság, gyanakvás felesleges volt. Mint amikor a kenethozó asszonyokra rásüt a nap, s az angyal azt mondja nekik: Nincs itt, mert feltámadt. Ilyen élményeket kívánok mindenkinek, a Feltámadottal való találkozás reményében!

Ennek a sornak az üzenete számomra óriási. Ugyanazt váltja ki belőlem, mint Fodor Ákos Három negatív szó című verse, ami egyik kedvencemmé vált. Így szól: „Nincs semmi baj.” Ennyi. Ez az egész mű. Nem kell részleteket idézni, itt az eleje, a közepe és a vége. S részleteiben valóban a hiányt fejezné ki. Negatívumot hordozna. Egymás mellett azonban ez a három szó megnyugtat, ellazít, békét ad.

gyanígy, ha csak önmagában halljuk, „nincs itt”, ez elszomorító. Nem jó helyen járok, számítottam rá, s mégsem lelem. Az utána következő indok azonban világokat tár ki. A szó legszorosabb értelmében, hiszen Feltámadt! Hányszor vagyunk mi is a kenethozó asszonyokhoz hasonlók. Elárulva hitetlenségünket, rossz helyen keressük a Feltámadottat, s nem értjük, miért nem valósul meg a Vele való találkozás. De ami mégis szép számomra a húsvéti történetben, az az, hogy az asszonyok kitartanak, nem kímélik magukat, s ha az egyszerű földi szinten is, de szolgálni akarnak! Nem tudnak távlatokban gondolkodni, mégis tenni szeretnének valamit Jézusért, s a közelében lenni. Mi is így cselekszünk, a magunk gondolatai szerint helyesen, s az istenitől mégis nagyon távol! Hányszor gyászoljuk a veszteségeinket. Érezzük a hiányt. Sokszor boldogtalanságunk forrása is valamifajta hiány megéléséből ered. Egy halálesetnél megtapasztaljuk a számunkra felfogható végességet, még akkor is, ha hisszük, van folytatás. Ha anyagi veszteség vagy világunkhoz kötött sikertelenség ér, ugyanúgy hatalmába kerít a bánat. Krisztus feltámadása azonban lehetőség mindannyiunk számára, mert ezáltal nézőpontot válthatunk. Egy teljesen új helyzet áll elő, ha képesek vagyunk, kilépve a megszokottból, máshonnan tekinteni a történésekre. Így életünk szerves folytatása lesz az előzőnek, s mégis egy egészen új világ. Hogy a húsvéti örömhír kézzelfoghatóvá váljon, képzeljük el azokat a helyzeteket, amikor ilyesfajta élmény ér minket földi életünk során. Amikor a hosszú ideje ágyhoz kötött beteget látogatva azt halljuk, nincs itt, kinn sétál a kertben, mert megerősödött. Vagy amikor a szenvedélybeteghez látogatóba érkezve halljuk: nincs itt, mert újra tud élni, az intézeti falakon kívül is. Amikor egy kisbaba érkezését várva megérkezik a hír, már itt van közöttünk, kézzel foghatóan, baj nélkül megérkezett. Amikor a munkánk elvesztése felet-

Ivancsó Bazil

Találkoztam Jézussal!

ég kispap koromban történt Budapesten, hogy megszólított egy ember az utcán. Ezt mondta: – Én találkoztam Jézussal! Ha valaki olyan erőszakos és egyúttal meggyőzni akaró hangsúllyal mondja ezt, az igen nagy valószínűséggel valamilyen szekta tagja lehet – gondoltam. Igen, gondoltam, tudom, hogy Jézus él, kaptam is már felszólítást az utcán (és mellé szórólapot), hogy legyek tagja Krisztus Szeretete Egyházának, megkérdezték már egy bevásárlóközpont parkolójában a jehovák, hogy akarom-e tudni a teljes igazságot, és hasonlók… Mit is mondjak neki? Eszembe jutott, hogy aznap reggel is részt vettem a Szent Liturgián, ahol áldoztam is. Ezért ezt feleltem: – Képzelje! Én is! Reggel magamhoz vettem az Ő szent Testét és Vérét! Azzal elment, nem érdekelte tovább a dolog. Mert hogyan is lehet Jézussal találkozni? Lehet az imádságban, az elmélkedésben, a templomokban, de a legteljesebb találkozást a Szent Eucharisztiában való részesülés adja. Ebben a feltámadt Krisztus van jelen, és szenteli meg az arra méltókat.

„Az én Uram újra él most...”

Jászter Beáta

Találkozunk Emmauszban! Úton vagyunk. Kitartóan gyalogolunk az áhított cél felé. Társunkká szegődik a vágy, hogy szeressenek, elismerjenek, megfizessenek, hogy megoldjuk, megvegyük, megvalósítsuk, felépítsük…

mberek lépdelnek mellettünk hasonló célokkal, egyesek már jönnek visszafelé, mert elfogyott a kitartás, vagy nem jó számukra az irány. Vannak, akik biztatnak, s vannak, akik gáncsolnak bennünket, de mi csak megyünk, mert hisszük, hogy ez az út elvezet a célhoz. Út nélkül sehová sem lehet eljutni. Út az egész élet, s minden életszakaszban más a cél. Amikor egy tipegő a pici lábacskáival bukdácsol, az út az édesanyjához vezet. Gyermekkorban a barátokhoz, ifjúkorban a társhoz, felnőttkorban a szakmai és magánéleti kiteljesedéshez. Időskorban az út már nem nyílegyenes, apró kanyarok ívelik, amelyek a múltba mutatnak, s az öregember érzi, a végső út a Feltámadottal való találkozáshoz vezeti. Pedig az ember már az első lépésével az Isten felé halad, csak nem tudja. Kempis Tamás írja a Krisztus követésében: „Én vagyok az út, amelyen járnod kell, az igazság, akinek hittel tartozol, az élet, amelyen kívül másban nem érdemes reménykedned.” Dsida Jenő, a fiatalon elhunyt tiszta hangú erdélyi költő, egy személyes vallomásban írja le az utat, amely a

Megváltóval való találkozáshoz vezet. Húsvéti ének az üres sziklasír mellett című versében a tátongó sírgödör mellett gyötri a vád bűnös, eltékozolt élete miatt: „Nincs gonoszabb, mint a hitvány áruló és rossz tanítvány, ki az ördög ösvenyén biztos lábbal, tudva mén: szent kenyéren nőtt apostol, aki bűnbe később kóstol, – Krisztus, ilyen voltam én.” Ott szembesül vétkeivel és azzal, hogy mennyit ártott vele annak, aki kegyelmet oszt és feltámaszt mindenkit, aki akarja. Majd a sziklasír mellől útra kel a feltámadt Úr nyomában:

MEX „Az én Uram újra él most, országútján mendegél most, áprilisban fürdik és aranyozza napsütés...” Nem az okos szüzekkel és a tanítványokkal követi Őt, hanem egy csöndes estén indul el. Épp olyan egyszerűen és tisztán, ahogyan Krisztus feltámadt. Nem fényességben, harsonával és angyalsereggel. Egyszerűen és csöndesen két tanítvány mellé szegődik az emmauszi úton. Számomra ez a feltámadás legszebb pillanata. Képzeljük csak el a tanítványokat! Hitték a Mestert, de nagypénteken minden összekuszálódott. A félelem és a csüggedés lett úrrá rajtuk. Valami ilyesmiről beszélhettek az úton is. Hogyan folytatják az életet Jézus nélkül? Hogyan kelhet fel a nap, hogyan nyílhatnak a virágok, amikor őket ilyen nagy veszteség érte? S ahol csüggedés van, ott megjelenik Jézus. Tisztán, világosan és szelíden. Nem fedi fel magát, úgyis rá fognak ismerni. Dsida Jenő is ezért indul el az úton. Megküzd az élet nehézségeivel, kutatja az Úr lábnyomát. Nem számít a sok seb, a kín, mert ő már eljutott a felismerésig, látja a célt. Önmagát megtagadva halad az úton. Képes kilépni önmagából, hogy zúgolódás nélkül kövesse Őt, mert hiszi, hogy Ő az út, az igazság és az élet: „Mert az égi útnak elve: kúszva, vérzőn, énekelve, portól, sártól piszkosan menni mindig, biztosan… S kopjék térdig bár a lábam, tudom, az ég kapujában utólérlek, Krisztusom!” Mi egész életünkben a damaszkuszi úton járunk, ami jó esetben Emmauszba vezet, hogy ott találkozhassunk a Feltámadottal. Hiszen Ő ott van a Szent Liturgiában, az áldozásban, egy mosolyban, a jó szóban, a szenvedő ember tekintetében, a boldogság örömében. Ha felismerjük és biztos léptekkel haladunk, akkor Emmauszban találkozunk!

KINCSEINK

Terdik Szilveszter

Határon túli örökségünk (2. rész) Zemplén görögkatolikus temploma

Bodrog jobb partján fekszik Zemplén község, ahol honfoglaló őseink korán szállást vettek (egyik vezérünk magányos sírját 1958-ban a falu határában meg is találták), valószínűleg már a 10. században egy földvárat is építettek, amely Szent István korától kezdve ispánsági központ, később a település nevét viselő vármegye székhelye lett. Az ispánság mellett a zempléni főesperességnek is a várban volt a központja, a Szent György tiszteletére szentelt esperesi egyház helyén áll a református templom, amely felmenő falaiban középkori részeket is őriz. Az újkorban Zemplén jelentősége fokozatosan csökkent, a vármegye központja a 17. század végétől Sátoraljaújhely lett, bár a település még a 19. században is mezővárosnak (oppidum) számított, vásártartási joggal. Zemplénben a görögkatolikus egyházközség elég későn, a sematizmusok adati szerint csak 1796-ban alakult meg. Minden bizonnyal a megye északi részéről vagy más közeli vármegyékből telepítették be a földesurak a görögkatolikusokat. Új, szilárd anyagból épített templomukat ők is a földvár területén, a református templomtól északnyugatra kezdték építeni, 1804-ben szentelték föl. A Munkácsi Egyházmegye újhelyi esperesi kerületének egyházközségeit fölmérő, 1814-es összeírás szerint a munkát támogató Csáky Julianna volt a kegyúr, de a templom alapvetően a hívek adományaiból épült, az általuk gyűjtött pénzt a Vallásalap pótolta ki. A keletelt, félköríves szentél�lyel záródó, nyugati tornyos templom szép arányú épület, toronysisakja nyitott oldalú, hagymakupolával fedett tornyocskában végződik, akárcsak Máriapócson, bár ezt az 1892-ben kialakított toronyformát inkább a kassai dóm és az orsolyita templom sisakformái ihlették. A templom belső tere boltozott, tágas, világos, falai fehérre meszeltek, kevés vakolatdísszel. Oltára és szószékkosara falazott. Az előkészületi oltáron a templom címünnepét, Krisztus mennybemenetelét ábrázoló festmény található, töredékes, szépen faragott keretben. Érdekessége, hogy súrlófényben (oldalnézetben) a kép alól egy másik, Krisztus siratását ábrázoló festmény körvonalai sejlenek föl, ami arra utal, hogy még a templom épületénél korábbi, a 18. szá-

zadból származó berendezési tárgyról van szó, csak erősen átfestve, illetve megcsonkítva. Egyelőre nem tudni, honnan került ide, talán egy másik faluból hozták, a régi képet pedig az új címünnephez igazodva átfestették valamikor a 19. század elején. A korábbi ikon témája azt sejteti, hogy eredetileg is oltárhoz, és nem ikonosztázionhoz tartozott. A diadalívben teljes ikonosztázion emelkedik, amelyet a hátoldalán olvasható felirat szerint Paulisinecz János készített. Ugyanez a felirat megemlékezik Andor Endre helybeli lelkészről, valamint a helyi és a filiák (Szentmária, Pálfölde, Kisújlak, Szinyér, Rád) gondnokairól, illetve Varga András zempléni lakosról, a „templom nagyjól-tevőjéről”. A felirat szerint 1936-37-ben az egész templomot felújították, egy másik forrás szerint 1936. november 15-én áldották meg. A Krisztus-alapkép jobb alsó sarkában olvasható szignó, „Hegedüs István / Trenxon. N. I. 895.” viszont azt mutatja, hogy a képek, vagy legalábbis egy részük, már jóval korábban készen voltak. Hegedüs István (1850–1911) kassai festő, a 19. század végén vándorolt ki Amerikába, a szignó második fele talán éppen új lakhelyére utal. Az ikonosztázion faragója egyébként a századfordulón „divatos”, főleg a Rétay és Benedek budapesti műintézetben készített képfalak mintájára dolgozott, a királyi ajtó viszont a máriapócsi ikonosztázion megoldásait követi. 1937-ben tehát az ikonosztáziont jelentősen átalakíthatták, talán bővítették. Zemplén 1912-től a Hajdúdorogi Egyházmegye bodrogközi esperesi kerületéhez tartozott. 1920-tól Csehszlovákia része, majd 1939 és 1944 között újra magyar terület volt. Ebben az időszakban Petrasovszky Manó Jézus Szíve képet festett a hajóba (1939). A templomot a nagy fák árnyékában megbúvó temető övezi. Itt nyugszik Andor Endre (1889–1972) és felesége, aki 1916-tól fél évszázadon keresztül szolgált az egyházközségben.

KÖNYVESPOLC HELYETT

Legeza József

Boldog-nehéz évtized (3. rész) Szívem megmelegszik, amikor az 1980-tól 1990-ig tartó évekre gondolok. Ezekben az években találtam meg gyermekeim édesanyját, és ebben az időben születtek meg gyermekeink, váltunk egy családdá. A másik nagy ajándéka Istennek az volt, hogy ebben az évtizedben lettem az, akivé válni szerettem volna: Krisztus papja.

zt is mondtuk minden jegyesnek, ha megengedik, akkor megkérnénk egy-egy idős embert, aki ágyhoz van kötve, és akinek név nélkül beszámolnánk az ő életükről, házasságukról, hogy intenzívebben tudjanak imádkozni értük. Így minden jegyespárnak lett egy földi oltalmazója is, habár sose találkoztak, de összetartoztak. Az öregeknek is jó volt, hogy kaptak feladatot, egy eseménynek részesei lettek, jót tehettek a fiataloknak. De az időseket egymáshoz is kötöttük, egyikről a másiknak beszámoltunk, már ami közérdeklődésre méltó volt. Abban az időben nagyon kevés vallásos témájú könyv volt. Azt a keveset szorgalmasan odaadtuk azoknak, akikről feltételeztük, hogy elolvassák. Az imádság azóta is a legfőbb pasztorális eszköz. Nemcsak a jegyesekért, hanem a hittanosokért, a szentbeszédek sikereiért is imádkoztunk, és imádkozunk azóta is. Nemcsak azért, hogy jól sikerüljön, hanem hogy a gyerekek, a hallgatók szíve jobban befogadhassa. Mert ha ez sikerül, akkor a kevésbé tökéletes beszéd is nagyobb hatású, mint az objektíve tökéletes beszéd. Bevett gyakorlat volt, és ma is az, ha valakit papként utolsó útjára kísérünk, a temetés felvétel után a temetésig imádkozunk érte. Sokszor, ha nem tudjuk Istenhez vezetni az embereket, akkor Istent visszük hozzájuk, megvalósítva a jó tanácsot: többet kell Istennek az emberekről beszélni, mint az embereknek Istenről. Ezekre az évekre az országhatárok átjárhatóbbakká váltak, és így szorosabb kapcsolatot tudtunk létesíteni a határon túli egyházmegyékben élőkkel. Voltak papok, akik átjártak oda misézni, ahol addig nem volt legális a görögkatolikus egyház. Később ők is boldogan zarándokoltak Máriapócsra. Sivítva még ehhez az évtizedhez tartozik az 1990-es év is, amelyben megszületett lapunk, a Görögkatolikus Szemle. A húszéves évfordulón már volt szó róla, hogy a lap elődje a néhai Szaplonczay György atya által indított, Nyírcsászáriban kiadott Görögkatolikus Tudósító volt. 1989-ben adta ki a kispapok Szent Atanáz önképzőköre az Élet és Világosság nevű újságot. A második számában Árkossy Viktor és Be-

nedek Zsolt budai hittanosok beszámolnak egy – másoknak nem, de számunkra nagy – eseményről, hogy a Börzsönyben, Törökmezőn 1988. november 7-én 13 óra 15 perckor / sic!/ megalakult a Szt. Jozafát közösség. Célkitűzései között volt a bizánci szertartású egyházhoz való tartozás és öntudat elmélyítése, liturgiánk megismerése, karitatív szeretetszolgálat megvalósítása, felvesszük a kapcsolatot más egyházközségekkel, és ennek „szelébe fogtunk bele” mindent, ami egy jó hittanközösség életéhez hozzátartozik. Nyilván volt az elindulásban és főleg az „Alapító levélben” foglaltakban sok hangzatos ígéret is, de ezek nagy fellendülést jelentettek. Ez a közösség egy darabig szépen működött, de a tagok annak rendje-módja szerint megházasodtak, családokat alapítottak, gyerekeik születtek, és a Budapest környéki falvakba, városokba költöztek. Évente van számukra egy összejövetel, legutóbb 34 felnőtt és 27 gyermek vett részt. Öröm volt látni, hogy az akkori fiatalok beépültek a különféle egyházközségekbe, rendszeresen járnak templomba, szentségekhez járulnak, ahogy ezt a legutóbbi ös�szejövetel előtti szentmisén is lehetett tapasztalni. De hát, ez is volt a cél. Mindezek oázis jellegű események mellett a kommunizmus sivár sivatagjában voltak olyanok is, akik nyilván jó szándékkal, együttműködtek azzal a baloldali államhatalommal, amely szerint a vallás eleinte üldözendő, majd később elnézett csökevény volt, és amely sosem mondott le annak megszüntetéséről. Dokumentumok kerültek elő, és még fognak is, amelyek nyilvánvalóan manipuláltak, s így jutnak el a kutatókhoz. Várhatóan további anyagok bukkannak fel az archívumok mélyéről, és sok minden nyilvánosságra kerül majd. Van tanakodás: „Beszéljünk-e róla? Nem fognak-e tort ülni felettünk a szélsőliberálisok?” Egyesek valóban nagyon élvezik, hogy nekünk ez kellemetlen és szégyenünkre van. Ám ez is a történetünk része, szembe kell néznünk vele a legteljesebben, nem söpörhetjük a szőnyeg alá. Hiszen azok, akik tragikusan vagy önként dalolva, vagy a karrier miatt, vagy bármilyen más okból és módon belekeveredtek az ügynökösködésbe, olyan totalitárius rendszerrel működtek együtt titokban, amely első pillanatától az utolsó lehetéig az egyházak megsemmisítésére törekedett. És ezek az egyháziak elfeledkeztek arról, hogy nem a saját bőrüket vitték a vásárra. Ittzés János evangélikus püspök úr szerint: „az „Isten bőrét” vitték és viszik a vásárra. És ma is mindig őt tesszük kockára. Mások a kihívások, más az ellenség, más a hatalom, amely az egyházat, az evangéliumot, Isten ügyét támadja, sortüzet rendez, vagy ügyeskedik, de senki ne felejtse el, hogy nemcsak a saját becsületéről, emberségéről van ilyenkor szó, hanem az Isten bőréről és becsületéről. Ezek a püspökök, papok és hívek elhitették volna velünk, hogy a kommunista hatalom erősebb, mint az Isten, hiszen az előbbitől féltek, míg Istentől nem.

NEW GENERATION

Testvérharc:

ha nem jössz ki a tesóddal... Vajon ki az az ember, akit egész életen át ismerni és szeretni fogsz? Az, aki valószínűleg életed eddigi fontos eseményeinél is mindig ott volt, veled nőtt fel, játszott, sírt, bulizott... és követett el hibákat, mint akárki más: a testvéred.

ármennyire is jó dolog egy öcsi vagy egy nővér, mégis érezhetjük úgy időnként, hogy nem mindig áldás a testvér. Sok dolog alakíthat ki vitát vagy harcot a testvérek között, ezek főleg a különböző világnézetből, unalomból, félreértésekből, manipulálásból adódhatnak. Még fiatalkorban érdemes megtanulni ezen konfliktusok kezelését: nemcsak a testvéri szeretetet mélyíti el, hanem segít abban is, hogy a későbbiekben majd kön�nyebben tudj másokkal is jó kapcsolatot kialakítani.

Különböző nézetek, különböző személyiségek Lehet, hogy együtt laktok, ugyanazokat a dolgokat tanították nektek, és talán még az is előfordulhat, hogy hasonlóan öltözködtök, de ez nem jelenti azt, hogy teljesen ugyanolyanok lennétek, vagy a véleményetek mindig mindenben egyezik. Bizonyára másak az elképzeléseitek az életről, és másban vagytok tehetségesek. Az, hogy kihangsúlyozod a tehetséged vagy íz-

lésvilágod, még nem jelenti azt, hogy ezzel vetélkedni akarsz, csupán csak kimutatni egyediséged. A testvérek leggyakrabban barátok, társaság, zenei ízlés, öltözködési stíluson szoktak összekülönbözni. Ám ez gyakran átcsaphat heves vitákba, sértődésekbe, illetve egymás sértegetésébe. Ismerős, ugye? Nem rossz dolog különbözőnek lenni. Nagyon fontos, hogy megmutasd és hangoztasd a saját véleményed, de ne felejtsd el: a testvéred is ugyanolyan ember. Legyél vele türelmesebb, próbálj odafigyelni az ő véleményére, nézőpontjára is. Így nagyobb a valószínűsége, hogy bizonyos dolgokban egyet fogtok érteni, és találtok olyan zenét vagy filmet, amit mindketten szerettek. A félreértések általában akkor születnek, amikor az egyik fél félreértelmezi a másik mondanivalóját. Ezek az apróságok is nagy vitákba szoktak torkollani. Ilyen helyzetben fontos, hogy őrizd meg a nyugalmad. Beszélj nyugodtan, és próbáld megoldani a vitát úgy, hogy a kecske is jóllakjon, de megmaradjon a káposzta is. Ha meg tudjátok oldani a félreértést heves vita nélkül, higgadt fejjel, sokkal jobb megoldások is születhetnek, mint mikor cask egymásnak estek és veszekedtek. Favorizálás Ha a családban valamelyik testvér a „mami kedvence”, akkor általában a testvérek között hatalmas ellentét feszül, amit természetesen nehezebb

leküzdeni. Persze, ez akkor is előfordulhat, ha az egyik testvér mentálisan vagy testileg sérült – ilyenkor nehezebb megküzdeni azzal, hogy esetleg neked már nem jut annyi figyelem. Ha tényleg úgy érzed, hogy te vagy a „kevésbé szeretett”, akkor ezt ne úgy fejezd ki, hogy lázadásoddal és ellenszenveskedéssel megbántod a családod tagjait! Ülj le és beszélj a testvéreddel, lehet, hogy benne is egy kis bűntudat dolgozik. Továbbá gondold át, hogyan tudsz a szüleiddel beszélni erről a helyzetről!

Ne legyél elutasító, csak mondd el őszintén az érzéseidet és gondolataidat, lehetséges, hogy ez ráébreszti majd a szüleidet hibájukra. Ne feledd, a szülők minden gyereket másképp kezelnek, hiszen mindannyian egyediek vagyunk. Ha esteleg mégsem sikerül eredményt elérni, próbáld a dolgot egy profival megbeszélni, esetleg látogass el a szülőkkel egy kapcsolati tanácsadóhoz. Mindig van esélyed és

NEW GENERATION lehetőséged arra, hogy jobbak legyenek a dolgok! Rajtad múlik, hogy teszel-e érte! Ez nem fair! Ami idegesítő lehet, az a testvérek közti hierarchia megteremtődése és éreztetése. Az egyik testvér parancsolgatóvá, lenézővé válhat.

Esetlegesen ítélkezhet is a másik felett (pl.: napló elolvasása, dolgok kölcsönvevése, parancsolgatás stb). Szépen lassan újabb konfliktushelyzet alakulhat ki. Mit tehetsz ez ellen te? – Ha a tesód valami olyasmit művel, ami neked nem tetszik, vagy sért, a reakciód általában a „na, majd én móresre tanítom” elven alapszik. A fizikai bántalmazás nem megoldás! Senkinek nincs joga egy másik ember testi épségét veszélyeztetni! Kezeld a tesódat úgy, ahogy te is szeretnéd, hogy ő kezeljen téged. – Teljesen természetes dolog az érzéseid közvetítése, mondd el neki, hogy mivel bántott meg. Talán közös nevezőre tudtok jutni, és nyugodtabb lesz a ház hangulata is.

sal próbáltad rávenni, hogy csináljon meg valamit? Gondolj bele, hogy mennyi kárt okozhatsz egy emberben ezáltal! Valószínűleg neked se esik jól, ha valaki parancsolgat és utasítgat. Próbáld meg más módszerekkel elérni a sikert, például: – Kérj! Kérem, köszönöm, légy szíves... – nem véletlenül tanítottak meg

minket ezekre a szavakra. Használd, és meglátod, a szavaknak erejük van! – Csere: „Kölcsönadom az új gatyámat, ha ma este használhatom az egyik ékszered...“ – Magyarázd el a helyzetet és kérj segítséget: „Apáék nem akarnak elengedni bulizni, pedig ott lesz a srác, aki nagyon tetszik. Tudnál segíteni?“ A tesók, ha segíteni akarnak, akkor fognak is! Ez oda-vissza működik, hiszen kire számíthatnál jobban, ha nem a tesódra?

Mit tehet a család a béke fenntartása érdekében? Az első dolog néhány egyszerű és általános érvényű szabály, melyek kiküszöbölhetik a konfliktusokat. Ilyen például a „Légy tisztelettel mások iránt” vagy a „Vigyázz a mások értékeire”. A konfliktusokat csak úgy lehet megoldani, ha te is akarod. Furán hangzik, de igaz. Fontos, hogy mindig, minden esetben őrizd meg a nyugalmadat. Beszélj tisztelettel a testvéreddel vagy a szüleiddel, és ne haragból mondd el a dolgokat, amik bántanak, hanem tiszta fejjel. Ha meghallgatod az ő véleményüket is, és figyelsz, akkor talán jobban meg tudod érteni az ő helyzetüket is. Nem lehet mindig neked igazad, tartsd ezt szem előtt. Ha mégis ös�szevész két tesó, a harag általában nem tart sokáig. Mennyire hiányozna még a veszekedés is, ha nem lennének testvéreink! Hiszen a testvér az, akire mindig számíthatunk, ők a mi támaszaink egész életünkre. A közös emlékek, titkok, csínyek örökre szövetségessé tesznek benneteket! Szeresd a tesóidat és vigyázz rájuk! Ne feledd, ha megtanulod a konfliktusokat jól kezelni a családodon belül, akkor a későbbiek folyamán sima ügy lesz az életben való akármilyen probléma könnyed, diplomatikus megoldása!

Manipulálás Biztosan te is próbáltad már manipulálni a testvéredet valamivel, és rávenni olyan dolgokra, amiket ő nem nagyon akart megcsinálni. – Sokféleképpen lehet egy embert manipulálni. Hányszor volt az, hogy megfélemlítéssel, bántalmazás-

MOZIVÁSZON MELLETT

Legeza Kata

A természeti kincsek országa „Nem mindenre a természet, az anyaföld tanít-e minket? A földnek szíve van. Aki ráborul s fülét odaszorítja közös tápláló anyánk barna testéhez, rejtélyes dobogást hall alant, mintha egy óriási kalapács tompa ütései volnának, száz mérföldnyire mélyen belsejében; a szíve dobogása az. A föld gondolkozik is. Gondolatai a virágok. (...) És ha gondolkozik, ha szíve van, éreznie is kell tudnia, bánatának, örömének kell lennie.” (Mikszáth Kálmán)

2011-es Vad Magyarország – A vizek birodalma című film Török Ferenc természetfilmes rendező egyedülálló műve, amely Magyarország természeti szépségeit mutatja be. A rendező úgy nyilatkozott, filmjével az volt a célja, hogy rávilágítson, hogy a klisék mögött, amiket Magyarországhoz kötnek – mint például a puszta, gulyás, Balaton –, milyen folyamatok zajlanak. A Balatont a nyári fürdőzésekhez, a vattacukor, gumimatrac és a főtt kukorica világához kötjük, pedig ha tudnánk, milyen csodálatos élővilágot rejt és milyen halvándorlás helyszíne, akkor sokkal figyelmesebben szemlélnénk. Megszoktuk magunk körül a betondzsungelt, eltávolodtunk a természettől, és csak nagyon kevesen járnak figyelmesen a világban megszemlélve azt a kevés élő környezetet, ami még megmaradt körülöttünk. Ez az első olyan komolyabb film, ami Magyarországot mint a természeti kincsek országát mutatja be. Csak a film előkészítése fél évig,

maga a forgatás pedig másfél évig tartott, hisz a természetet nem lehet siettetni. Török Ferenc elmesélte, hogy a legizgalmasabb az volt, hogy úgy kellett ott lenni a természetben, hogy az állatok ne tudják, hogy ott vannak. Olyanokat láttak meg az állatok életéből, amely pillanatokat amúgy egy erdei kirándulás során nagyon nehéz elcsípni. A nézőnek abban a szerencsében lehet része, hogy ezeknek a különleges pillanatoknak ő is részese lehet. Felmerül a kérdés, hogy miért lehet nekünk tanulságos és elgondolkodtató egy természetfilm azon túl, hogy gyönyörködtet. „Isten látta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott” – írja a Teremtés könyve. De vajon, mi látjuk-e azt, hogy milyen szép és jó mindaz, amit Isten alkotott? A természet ölén az ember mindig megérez valamit az isteni teremtés öröméből és titkából. A természetben van valami magától értetődően jó. A nyáron egy hétig a természetben voltam, és falut csak

háromnaponta láttunk. Mindannyian rádöbbentünk a túra végére, hogy a civilizatorikus tér csak időleges betolakodás a hatalmas természetbe. Valahol sejthetjük azt is a természetben, hogy az embernek van egy másik (igazibb?) énje is, ami a természetben járva előjön belőlünk. A másik ok, ami miatt különösen hasznos a film, az az, hogy az országban egyre rosszabb a közhangulat, egyre nagyobb a kivándorlás Magyarországról, és a sok rossz között olyan könnyű megfeledkezni arról, mik is az országunk igazi értékei. A fiataloktól egyre többet hallani, hogy ócsárolják, lekicsinylik kis hazánkat. Más helyeket könnyű egzotikumnak érezni, de a film Magyarországot, megszokott környezetünket is, mint egzotikumot szemlélteti. Sajnos a válság, az anyagi nehézségek, a megélhetési gondok miatt egyre több fiatalnak opció a hosszú távú külföldre költözés és akár a végleges kinnmaradás is. Hol van már a Sinkovits Imre féle elgondolás? „Arcot, hitet, hazát nem cserél az ember – mindhárom Istentől való.” A film, ha gyökeresen nem is változtat meg hozzáállást, de emlékeztet, felidéz. Emlékeztet minket arra, hogy ne csak nézzünk, hanem lássunk. Ne csak feléljük mindazt, amit az őseink reánk hagytak, hanem vigyázzuk is, és értékeljük is! Naponta csodálkozzunk rá a szépségre és élővilágra, ami körülvesz minket! És ne csak a rosszat, a szépet és a jót is legyen szemünk meglátni. És a film segít felidézi is azt

MOZIVÁSZON MELLETT

az igazibb ént, amit magunkban megérzünk, ha a természetben járunk. A környezetvédelem egyre divatosabb szó, egyre többen hivatkoznak rá. Keresztény emberként nemcsak divatnak kell tekintenünk, hanem magától értetődőnek kell lennie Isten alkotásának a megbecsülése, védelme és megőrzése. „Az emberiség magába fordul egészen., az ember máma ki akar szakadni teljesen a természetből, el akarja felejteni, hogy ő is egyedül a természet által él. De lehet akármekkora tudomány, de a természet úgyis hatalmasabb!” – mondja ki az egyedüli bölcsességet a csíkszentkirályi székely ember, Tán-

czos Vilmos édesapja az Elejtett szavak című könyvében. A film főszereplői a rétisasok, akik a több helyszín között összekötik a szálakat. A rétisasok egy életre választanak párt. A filmben szereplő rétisas pár 12 éve több fészekaljat is felnevelt már együtt. Sok kis fióka került ki szárnyaik alól, majd elrepülve ők is párt választanak egy életre. A sasok együtt küzdenek fiókáik életben maradásáért, és védik egymást, ha veszélyes ellenség tűnik fel. Ebben a körforgásban az élet normális menetét érezzük meg. Milyen szép, milyen egyszerű, mégis mennyire tökéletes ez a körforgás...

Tanuljunk a filmből, gyönyörködjünk benne, hagyjuk, hogy büszkeség éledjen bennünk hazánk szépségei iránt, és ami a legfontosabb, ne csak filmvásznon, hanem az életben is igyekezzünk megismerni szelíden is Vad Magyarországunkat!

„Arcot, hitet, hazát nem cserél az ember – mindhárom Istentől való.”

LELKIATYA VÁLASZOL

Hiába próbálok ...keresztényi magatartást gyakorolni, mégis néha előfordul, hogy rossz kapcsolatba kerülök a másikkal, mégpedig minden igazán komolyabb konfliktus vagy indok nélkül. Magam sem tudom megmagyarázni, hogy miért találom és ítélem őket mélyebb ismeretség nélkül antipatikusnak: Lehet csak saját hibáimat látom bennük, vagy féltékeny vagyok rájuk néhány általam irigyelt jobb tulajdonság, illetve dolog miatt. Kedves Barátom!

agyon hálás vagyok, hogy ezt kérdezed, mert bizony korunk sok-sok hiányossága mellett különösen érezzük, hogy nehezen, vagy egyáltalán nem tudunk konfliktust kezelni. S bizonyára nagy segítségünkre lehet, ha megnézzük, hogy mik is vezetnek azok kialakulásához. Én azt hiszem, hogy sok-sok ok lehet, de néhány mégis hangsúlyosabban jelenik meg. Az első és legfontosabb a Bibliában megjelenő Káin és Ábel esete. Miért jut el Káin a gyilkosságig? Ha a legvégső okot keressük, akkor biztosan állíthatjuk: az önbecsülés hiánya, ami a helytelen összehasonlításból származott. Ha Káin csak az Istenre tekintett volna, akkor tudta volna, hogy az Ő szemében nem a mennyiség, nem a füst formája, hanem maga az ember az érték.

S korunk hatványozottan a Káinok kora. Mesterséges környezetben újra és újra érezhetjük, az ember értéke a mennyiség, szépség, termelőérték, gazdaság relativitásában van. S ebben a felfokozott értékválságban egyre többen felejtik el, hogy egyszeri és megismételhetetlen csodái Istennek, s ezért pótolhatatlanul értékesek. S fontos, hogy beszéljünk erről a témáról, mert a konfliktusok helyes megoldására se tanít minket senki. A médiában, politikában azt látjuk, hogy a megoldás a másik legyőzése, megsemmisítése, likvidálása bármi áron. A filmek azt sugallják, hogy szemet szemért, s elhisszük, az igazunkért való harcba belefér az agresszió, belefér az erőszak is.

Pedig csak a Mestert kellene megkérdezni, s ő megadja a biztos receptet: A római levél negyedik fejezetében olvashatunk az ellenség szeretetéről, annak gyakorlati módjáról is beszél, s három feladatot ad a gyógyuláshoz: • Áldjátok üldözőiteket, áldjátok, s ne átkozzátok. • Ne szolgáltassatok magatoknak igazságot, szeretteim, hanem hagyjatok teret Isten haragjának, hiszen írva van: „Enyém a bosszú, én majd megfizetek” – mondja az Úr. • Sőt, ha ellenséged éhezik, adj neki enni, ha szomjazik, adj neki inni. Ha ezt teszed, izzó parazsat raksz a fejére. Ne engedd, hogy legyőzzön a rossz, inkább te győzd le a rosszat jóval. Ez a biztos recept, ez a gyógyulás. Világos és egyértelmű út. S miért tegyük mindezt? Bármilyen furcsa, de önmagunkért. Isten nekünk akar jót, minket akar meggyógyítani. Hiszen amíg bennünk van a düh, a megbántottság, az antipatikus érzés, bizony nem tudunk Isten országának polgárai lenni, nem tudunk szeretetben élni. Ha gondolataimat, energiáimat negatív érzéseim kötik le, nem tudom azokat szeretetre használni. S olyan kár minden egyes pillanatért, amikor a megosztó uralkodik rajtunk. Kedves Barátom! Sok-sok oka van annak, hogy miért vannak negatív érzéseink mások felé, de egy biztos, nem engedhetünk teret ezeknek az érzéseknek az életünkben, tennünk kell ellene. A krisztusi recept pedig egyértelmű: áldani / jót mondani róla, imádkozni érte, jót tenni vele. S ezen az úton haladva csillapodnak az érzések, a másik szépül, s Isten országa épül bennünk és körülöttünk.

AJÁNLÓ

Görögkatolikus műsorok a rádiókban és a televíziókban Minden vasárnap: Hitvallás Liturgia/istentisztelet közvetítése – Kölcsey Tv 1500 Minden hétfőn: Görögkatolikus nap a Mária Rádióban 0630–0700 Görögkatolikus hívek rózsafüzér imádsága 0700–0900 Ez a nap – Görögkatolikus reggeli napindító 0900–0945 Hittanóra 1730–1800 Görögkatolikus hívek rózsafüzér imádsága 1800–1845 Szent Liturgia közvetítés a budapesti Rózsák terei görögkatolikus templomból Minden szerdán: Kilátó! Szent István Rádió Tokaj 101,8 MHz 0905–1000

Minden csütörtökön: Feltámadt Krisztus, boldogságunk! Szent István Rádió (minden frekvencián) Ismétlés pénteken 1435 Minden pénteken: Találkozások Szent István Rádió Tokaj 101,8 MHz 1905-2000 Minden első vasárnap: Úton-útfélen Ifjúsági műsor Magyar Televízió m1 0900 m2 1201 Így szól az Úr! A Biblia üzenete Magyar Televízió m1 0908 m2 1209 Minden második hétfőn: Krisztus közöttünk! Kossuth Rádió 1330

Minden második kedden: A szeretet ereje Kölcsey Televízió 1930 3 alkalommal ismételjük. Időpontjai a heti műsorújságban.

ÚJ! Virágvasárnaptól minden héten a PAX Televízióban A MI CSALÁDUNK című görögkatolikus magazin.

Műsoraink elérhetőek az interneten is: ● www.radio.hu ● www.szentistvanradio.hu ● videotar.mtv.hu ● www.kolcseytv.hu

1%-kal is hazai pályán Óriásplakátokon, reklámokban szomorú szemű gyerekek, megviselt kutyák rohamozzák jóérzésünket, szívünket: Ajánlja adója 1%-át ennek és ennek az alapítványnak.

ajnáljuk, fontosnak tartjuk, felajánljuk. De mégis kérdések merülnek fel, vajon helyes a döntésünk? Tudjuk, hogy külön cégek szakosodnak az 1% gyűjtésre, akik bizonyos százalékért cserébe keresnek meg minket, vajon mennyi marad náluk? Hallhatunk híreket visszaélésekről, jogtalanul felhasznált támogatásokról, milliós fizetésekről, szolgálati luxusautókról. Ott motoszkál az emberben a kérdés, eljut-e a felajánlás a célig? Nekem már az is visszás, hogy egy-egy alapítvány több tíz milliós televíziós hirdetésekre, milliós költségű óriásplakátokra költ. Nem lenne helyesebb, ha reklám helyett tényleg segítenének? S ilyenkor elmegy az ember kedve, s talán nem is rendelkezik.

De mégis rendelkezni kell! 1%ot a Magyar Katolikus Egyháznak és 1%-ot valamelyik alapítványnak. De megfontolt, okos, lelkiismeretes döntést kell hoznunk még akkor is, ha elenyésző az az 1%. Mert így adok esélyt a segítségre, így adok esélyt a változásra. S tudjuk, sok kicsi sokra megy. (2009-ben és 2010-ben egyaránt több mint 30.000 szervezetnek több mint 9 milliárd forintot ajánlottak fel.) S melyik alapítványnak ajánljam fel? Elsősorban olyan alapítványnak, amit ismerek, amiről tudom, hogy ki áll mögötte, aki felé bizalommal lehetek. Aki közvetlen környezetemben működik. Hiszem, hogy ezek többek között az egyházunkban, egyházunkkal együttműködő alapítványok. S bár nincsenek hangzatos és látványos reklámok, lehet, hogy nincsenek mögöttük hatalmas eredmények. De tudom és látom, hogy eljut a segítség, fejlődik a közösség, épül és szépül a templom, tanulhat a diák, táborozhatnak a gyerekek. S ez megnyugtat, jó helyre kerül a felajánlás, néhány tollvonással segítettem, hozzájárulhattam ahhoz, hogy a világ, a mi világunk szebb legyen.

A Miskolci Apostoli Exarchátus

pályázatot hirdet

a Homrogdi Görögkatolikus Általános Iskola és Óvoda (3812 Homrogd, Kossuth u. 150.)

igazgatói munkakörének betöltésére.

Pályázati feltételek: ● szakirányú felsőfokú végzettség, ● közoktatási vezető szakvizsga, ● pedagóguspályán eltöltött 5 éves gyakorlat. A pályázathoz csatolni kell a – tervezett vezetői programot, – szakmai önéletrajzot, – az iskolai végzettséget igazoló oklevelek másolatát, – az illető saját egyházközségéből lelkipásztori ajánlást. A jelentkezéseket postán várjuk a Miskolci Apostoli Exarchátus oktatási referensének címére: 3503 Miskolc, Pf. 111. A pályázat beadásának határideje: 2012. június 1.

• Kiadja: A HAJDÚDOROGI EGYHÁZMEGYE • Honlapunk címe: www.gorogkatolikus.hu • A szerkesztőség címe: 4401 Nyíregyháza, Pf. 60. • Tel.: 42/415-911 • E-mail: sajto@gorogkatolikus.hu • Számlaszám: CIB 10702071-19204886-52300002 • Arculat: Zadubenszki Norbert és Szabó Sándor • Tördelés: Projekt-Team DTP Stúdió • Készült: ImiPrint-Nyomda • ISSN: 1416–793X • A Görögkatolikus Szemle megrendelhető postán a szerkesztőség címén, vagy elektronikus formában a sajto@gorogkatolikus.hu címen. Rendeléssel kapcsolatos információ a 42/415-901 telefonon kérhető.

1912 2012 CHRISTIFIDELES GRAECI

Parlamenti emlékülés és családi nap Budapest, 2012. május 12.

Egész életünket

Krisztus Istenünknek ajánljuk! www.gorogkatolikus.hu