Görögkatolikus Szemle 2012/10 by Hajdúdorogi Egyházmegye

XXIII. évf. 10. szám. 2012. október 150 Ft

Az egység reményét hoztuk – Emlékülés Brüsszelben

A Zarándokház programja A Máriapócsi Lelkigyakorlatos és Zarándokház programja 2012. október, november, december

Október 1. 5-6. 6. 6-7. 6-7. 8-9. 12-13. 12-14. 14. 15-17. 19-20. 20. 20-22. 21-23. 26-27. 27. 29-31.

- Istenszülő oltalma - Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye zarándoklata - Bazilita harmadrend zarándoklata - Újpesti Egyházközség zarándoklata - Családok búcsúja – házas lelkigyakorlat - Edelényi görögkatolikus általános iskola tanulóinak lelkigyakorlata - Teológiai napok - Hegyközi családok lelkigyakorlata - Újságírók zarándoklata - Rózsafüzéresek lelkigyakorlata - Nagykárolyi Római Katolikus Gimnázium tanári karának lelkigyakorlata - Görögkatolikus orvosok találkozója és lelkinapja - Jezsuiták lelkigyakorlata - Bp. Rózsák terei házaspárok zarándoklata - Ifjú színészek tábora - Ópályi Szociális Szolgálat lelkinapja - Rozsályi Egyházközség lelkigyakorlata

November okt. 30-nov. 4. 4. 5-7. 8. (11. vas.) 12-14. 15-18. 19-20. 21. 22-25. 29-dec. 2.

- Papnövendékeink lelkigyakorlata - Első könnyezés emléknapja - Miskolci Apostoli Exarchátus papjainak lelkigyakorlata - Szent Mihály és Gábor főangyalok – a bazilika búcsúja - Súlyos lelki terhet hordozók lelkigyakorlata (abortusz, családi krízis, tragédia) - Férfi cursillo - Gyóntatási továbbképzés - Istenszülő templomba vezetése - Szenvedélybetegek lelkigyakorlata - Női cursillo

December 6. 6-8. 7-9. 10-12.

- Szent Miklós püspök ünnepe - Tiszai esperesi kerület lelkigyakorlata - Kántorok lelkigyakorlata - Papok és papnék lelkigyakorlata

4326 Máriapócs, Kossuth tér 17. E-mail: zarandokhaz@freemail.hu Web: www.mariapocsi-zarandokhaz.hu Számlaszám: 11100702-18801071-36000001 Tel: +36/42-585-020; Fax: +36/42-585-020

JELEN

Kocsis Fülöp

Mi a hit? Természetfölötti kapcsolat Istennel. Annyira emberi tevékenység, amennyire közreműködik a szeretett személy a neki adott ajándék elfogadásában. Természetfölötti, mert odaátról érkezik az ajándék, és oda is köt bennünket, megajándékozottakat, Akitől kaptuk.

essze túlmutat nemcsak az emberi képességen, hanem ami legnagyobbnak tűnik, az emberi életcélon is. Olyan ajándék, mely kibontásra vár, de nem csupán egyszer csomagolható ki, hanem állandó fölfedezés elé állítja az embert. Amelynek nem csak egyszer lehet örülni, hiszen folyamatában bontakozik ki és lassan átjárja az egész életet. Élni kell vele ahhoz, hogy élővé legyen. Nem csak olykorolykor megjelenő magatartás, egyszer-másszor ható meggyőződés. Ami így viselkedik, az még nem hit, csak annak néha fölbukkanó előjele, netán ritkásra feslett csökevénye. Az a hit, amely nem meghatározó és irányító, hanem események és körülmények hányattatásában szaggatott cselekvéssor, az még csak gyermekded változata a valódi, természetfölötti testvérének, az igaz hitnek. Felnőhet hozzá, de még sokat kell fejlődnie. A hit által Isten szólít, és mi felelhetünk. Feleletünk elsősorban az életünk. Nem pusztán szavainkkal válaszolunk, vagy akár tetteinkkel, hanem mindazzal, amik vagyunk, sőt, amire vágyunk, amire szívünk mélyén törekszünk. A hit a szív mélysége. Ha sekély, akkor hatása is csekély, széteső, következésképp erőtlen. A gyenge hit nem tud Istenhez kötni. Szükségszerűen botorkáló és vak, mert éppen azt nem látja, Akibe kapaszkodhatna. Istenképiségünk következménye, hogy párbeszédre vagyunk képesek az isteni személlyel. Az Ószövetség ezt csak nagyon töredékesen tudta. Az ószövetségi hit – még ha csodatevő erővel is bírt – csupán előképe volt Krisztus hitének. Előkészítette az emberiséget arra, hogy felnőjön a hitben, s amikor eljön az isteni személy, akkor képes legyen beszélgetni vele. Képes legyen bepólyálni, etetni, megölelni, megcsókolni, képes legyen hallgatni és követni Őt. Kérdéseket föltenni neki, például ezt: Hol laksz? Az istenkereső ember végre megtalálta az emberszerető Istent. Fölnézett rá, és a keresztről rátekintő Istenben önmagára talált. Eljutott oda, ahová vágyott: Benne örök otthonra lelt. A megfeszített Krisztus nem hagyta őt magára, föltámadt és újra bekopogott hozzá. Belépett, hogy megmutassa neki sebeit és oldalát, melyből víz és vér jött ki. A hit fölkiált, mert fölismerte az emberben az Istent és az oldalából származó egyházat. Ez a kiáltás szentségimádás. Megtalálta a ki nem

apadó forrást, amelyből, ha iszik, nem hal meg, hanem már átment a halálból az életbe. Krisztus nélkül a hit csak kudarcra ítélt próbálkozás, földi tájakon való bolyongás, céltalan keresgélés. Krisztusban viszont fölfoghatatlan mértékű és értékű ajándék, amely kibontásra vár. Most kaptunk egy évet erre a bontogatásra. A Hit Éve elmélyít, közelebb visz életcélunkhoz, egységbe forrasztja vele szavainkat és tetteinket. Irányt ad, és meghatározza életünket. Serkenti felnőtté válásunkat. Segít fölfedezni Krisztust az életünkben, fölismerni helyünket az egyházban. Élővé teszi hitünket, hogy az valóban krisztusivá (kereszténnyé) tegye életünket. Persze, csak akkor, ha mi is így akarjuk!

Dicsőség... 6. hang A Szentlélek titokzatos harsonáit, * az isteni ihletésű atyákat dicsőítjük ma, * mint Áriusz legyőzőit és a hit bajnokait, * kik az Egyház kebelében a teológia összhangzó dallamát hirdették: * a változatlan Háromságot * és az egylényegű egységet, * hogy könyörögjenek az Úrhoz * a mi lelkünk üdvösségéért! Konták. 2. hang. Minta: A kézzel festett ikont... Ki mint Fiú az Atyától kifejezhetetlen módon kisugárzott, * asszonytól való születése által a természetét megkettőzte. * Ezt ismerve nem vonakodunk alakjának ábrázolásától, * hanem azt áhítattal lerajzolván, hittel tiszteljük. * Ezért az Egyház is fönntartván az igaz hitet, * csókkal illeti az emberré lett Krisztus ikonját. Ikosz: A végtelen könyörületességű Isten arra akar minket buzdítani, * hogy mindenkor megemlékezzünk az ő emberré levéséről, * és azt a parancsot adta az embereknek, * hogy festett ikonokon ábrázolják alakját, * hogy annak szemlélése közben erősebben higgyük azt, * amit szóval hallottunk. * Ismerjük meg világosan a szent atyák cselekedeteit és nevét, * magatartását és küzdelmeit * és a jutalmat osztó Krisztust, * aki győzelmi koszorút ad a szent bajnokoknak és a vértanúknak, * kiktől most azt a legvilágosabb hittanítást nyerte az Egyház, * hogy tisztelni kell az emberré lett Krisztus ikonját.

GONDOLAT

Ki a lelkiismeretes ember? Igen nagy megbecsülésnek tartjuk, ha valakiről azt mondják, lelkiismeretes ember. A munkát szeretjük olyanra bízni, akiről tudjuk, hogy lelkiismeretesen elvégzi. Mindenütt fontosnak tartják, hogy ha valaki egy feladatot elvállalt, akkor azt lelkiismeretesen teljesítse. Mindenki szereti hangoztatni, hogy lelkiismerete szerint cselekszik, és ezzel saját igazát támasztja alá. A lelkiismeretlen emberrel kerüljük a komolyabb kapcsolatot. Mi tehát a lelkiismeret? Mikor vagyunk lelkiismeretes emberek?

lelkiismeret először is a lelkünkben az a „hely”, ahol megéljük, hogy jók akarunk lenni, ahol valami módon felismerjük, hogy milyen a jó ember. Ez a kép a jó emberről végső fokon abban gyökerezik, hogy képmásai vagyunk Istennek, valami módon hasonlítunk hozzá. A lelkiismeret folytonos hang is szívünkben, amely arra figyelmeztet, hogy helyesen, jól éljünk. Fogékonyságot is jelent az ember méltósága iránt, amely így elutasítja magától azt, ami méltatlan hozzá. Ellenálló erőt, éberséget is jelent a rossz szándékok és vágyak ellen. Szívünkben ugyanis ilyeneket is tapasztalunk, és csábításukat is megéljük: szeretnének maguknak megnyerni mindent. Minél mélyebben éljük a lelkiismeret értékét, annál nagyobb lesz bennünk az érdeklődés azon ismeretek iránt, amelyek a lelkiismeret működését elősegítik. Mikor vagyok jó ember, jó családanya, feleség, vagy jó munkás? A lelkiismeretes ember szívesen beszél, érdeklődik e kérdésekről. Mivel pedig minden hivatásunk Istentől ered, ezért tanításában keressük a választ ezekre a kérdésekre. Most már látjuk, hogy a lelkiismeretes emberi cselekvésnek sok előzménye van, ezeket nem is lehet egyik napról a másikra biztosítani, hanem hosszabb fáradozást tételez fel. Van valami, ami azonban ezeknél is fontosabb. A szü-

lők jó példája és ehhez kapcsolódva minél több ember példaadó élete az iskolában, munkahelyen és általában mindenütt, ahol kapcsolatba kerülünk

másokkal. Nagy jelentősége van ebből a szempontból a televíziónak, könyveknek, folyóiratoknak. Ezért érdemes magunknak is elgondolkodni, hogy kiket szoktunk utánozni terveinkben, cselekedeteinkben. A gyermeket pedig jó megkérdezni egy megfelelő televízió-műsor után, hogy melyik szereplőnek tetszett a viselkedése és miért. Mindez, amiről itt beszéltünk, megteremti a lehetőséget ahhoz, hogy lelkiismeretünk helyesen működhessen. Ez pedig úgy történik meg, hogy cselekedetünk előtt értékelő módon döntünk, ítéletet mondunk ennek jóságáról, helyességéről vagy éppen

rosszaságáról. Komolyan vesszük tehát cselekedeteinket, mérlegeljük szándékainkat, mennyiben egyeznek meg Isten akaratával. A lelkiismereti döntésnek tehát különleges méltósága van, az ebben megfogalmazott értékeléssel sehol máshol nem találkozunk. A hívő ember ezt úgy éli meg, hogy lelkiismeretének szavában Isten szól hozzá, ennek meghallgatásától vagy visszautasításától függ életének értéke. Ebből az is megérthető, hogy miért szabad csak helyes és biztos lelkiismerettel cselekedni. Ezt elősegíti a Szentírás figyelmes, elmélkedő olvasása, de kérdéseinkkel bizalommal fordulhatunk a paphoz, gyóntatóhoz is. A keresztény ember lelkiismereti kérdést csinál mindabból, ami komolyan összefügg élethivatásával, emberi értékeivel, családjával, munkájával. Most már értjük azt is, hogy miért jelent komoly dicséretet ez a jelző valakinek a tettei mellett. Azt a kérdést azonban mindenkinek fel kell tennie önmaga előtt, hogy vajon megfelelő ismeretekkel rendelkezik-e ahhoz, hogy felelős döntést tudjon hozni cselekedeteinek értéke felől, különösen akkor, ha nehéz és bonyolult helyzetben van. Az a kérdés is mindig időszerű, hogy elegendő-e a készségünk a cselekedetünket értékelő ítélet elfogadására. Ha ehhez nagy áldozatot kell hozni, akkor számolhatunk azzal, hogy tetszetős látszatérvekkel – pl. sokan mások is így tesznek – felmentsük magunkat elvállalásától. Nem szabad tehát sajnálni a fáradtságot a jó lelkiismeret kialakításához, és erős akaratra, áldozatkészségre is szükségünk van, hogy jó lelkiismeretünk szavát követni tudjuk.

LELKIATYA VÁLASZOL A papunk a múltkor egy, az egyházban zajló vitáról beszélt. Bevallom, nagyon meglepett, hogy az egyházban is vitatkoznak. Miért van ez, kell-e, vagy lehet-e tenni ellene? Összefér-e a vita és a keresztény szeretet?

A keresztény vita is Isten országának része

gy biztos: a keresztény szeretet csak a keresztény vitával, keresztény vitakultúrával fér össze. Ugyanis a vitának, a véleménykülönbségnek helye van egy keresztény közösségben is. Az a tény, hogy Isten különbözőknek teremtett minket, az egyúttal azt is magában hordozza, hogy a világot egyéni szemszögből látva, egyéni módon értelmezzük és szeretjük. Így nézve a vita egykorú az emberiséggel, s éppen ezért nem kell megijedni tőle, de kezelni, keresztény módon kell megélni mindazt. Különösen azért fontos ez, mert bizony az ősellenségnek a sok-sok bibliai neve között ott van a diabolosz – megosztó is. A vita csak akkor értelmes, csak akkor krisztusi, ha a megosztó, a széthúzó nem éri el célját, s

az egység megmarad. Ezért a keresztény vita egyik legfontosabb ismérve: az egység megtartása a különbözőség ellenére is. S ezt hogyan lehet megvalósítani? A válasz – mint mindig – ott van a Szentírásban. A kereszténység megélésének hogyanja szinte az elsők között jelenik meg a formálódó egyház életében. Az Apostolok cselekedetéből ismerjük az első zúgolódást az elhanyagolt görög özvegyek miatt, s bizony komoly vita alakul ki Péter és Pál között is a pogányokból lett keresztények kapcsán. S amikor mi is beszélgetünk, vitatkozunk az egyházban a hitünk jelenkori megélésének hogyanjáról, talán nem is kell annyira megijednünk, mert úgy tűnik, bibliai, apostoli örökség

ez. Jézus nem egy uniformizált egyházat, hanem nagyon is sokszínű, sokrétű közösséget akart létrehozni. S bizony példaértékű Péter viselkedése, aki – bár teljesen nem tud azonosulni a páli úttal – Isten jeleire figyelve elfogadja azt. Meri az evangélium missziós parancsát önmaga világlátása felé helyezni. De egyúttal megadja az új utak keretét is. A hogyanok különbözősége mellett azonban mindig sokkal fontosabb, hogy mi az, ami összeköt, mi az, aminek elengedhetetlenül azonosnak kell lenni, amiről Péter is beszél e vita kapcsán: a názáreti Jézusról való tanúságtételünk. Úgy tűnik, hogy a péteri gondolat szerint egyedüli mérce tetteinkre, ötleteinkre, viselkedésünkre és vitáinkra, hogy abból ez a tanúságtétel megvalósul-e. Ezért örök feladattá válik Krisztus, az Atya jobb megismerése, a Krisztusba öltözködés örök feladata, s így elkerülhető a tudatlanság, a felesleges harag, a meddő vita értelmetlensége, s oly sok sötétség, mely gátolhat minket abban, hogy felismerjük, hogy részesedjünk az igazi világosságból. Áldott emlékű Boldog II. János Pál pápa szavai jutnak eszembe, mikor azt mondta, hogy az egyház Oratórium és laboratórium. Az imádság és az új utak kísérletezésének a helye, amibe belefér a vita is, belefér az érvek ütköztetése, de ott kell lenni az állandó imának, hogy Hozzá közeledve, Krisztusba öltözködve, rajta keresztül lássuk testvéreinket, s akkor a véleménykülönbség, a vita is Isten országának lehet az eszköze.

SZINAXÁRION

Dr. Papp Szabolcs

Szent Lukács

evangélista Október 18. Szent Lukács két újszövetségi könyv szerzője: az evangélium után megírta annak mintegy folytatásaként az Apostolok cselekedeteit is, ami nélkül nagyon hiányosak lennének az ismereteink az ősegyház körülményeiről.

ukács írásaiban szerényen hallgat önmagáról, célja az, hogy az üdvösségre vezető tanítást adja át olvasóinak. Az egyetlen nyom, amit magáról mutat, az Apostolok cselekedeteiben a többes szám első személyben írt részek. Innen következtethetünk arra, hogy elkísérte Szt. Pált tanítói útjain, amit maga a népek apostola is megerősít leveleiben. Ezen kívül nagyon kevés konkrétumot tudunk Lukácsról, inkább következtethetünk életére, jellemére. Az biztos, hogy Antióchiában született, művelt görög-pogány családban, s hogy később is ott lakott. Feltűnő, hogy az Apostolok cselekedeteiben milyen sokat foglalkozik ezzel a várossal, s hogy mennyire ismeri az ottani közösséget. A hagyomány úgy tartja, hogy eredeti foglalkozása szerint orvos volt. Ezt megerősíti Szent Pál a kolosszeiekhez írt levelében: „Köszönt benneteket Lukács, a kedves orvos” (Kol 5,15), valamint a biblikusok is alátámasztják evangéliuma belső elemzése alapján. Például az ismert példabeszédben az irgalmas szamaritánus az útfélen félholtan otthagyott férfi sebeire először olajat, majd bort önt, és csak ezután kötözi be. Ettől kezdve azonban élete több mozzanatáról két eltérő vélemény terjedt el. Mikor lett keresztény? A szentírástudósok szerint nagy bizonyossággal nem ismerte személyesen Jézust, Szent Pál Antióchiába érkezése után keresztelkedett meg, s lett aztán az apostol kísérője. Egy keleti hagyomány a hetven tanítvány egyikének tartja, ami nem valószínű. Erősebb az a bizánci liturgikus tradíció, mely Lukácsot azonosítja Kleofás társával, az evangéliumban meg nem nevezett másik emmauszi tanítvánnyal (vö. Lk 24, 13–35). Amennyiben ez igaz, Lukács Jézus földi életének legutolsó szakaszában érkezhetett Palesztinába, és lett a tanítványa. A hagyomány úgy tartja, hogy Lukács festő is volt, s ő készítette

az Istenszülő Szűz Máriáról az első ikont (ma is több ikont tartanak az evangélista művének, pl. Rómában a Santa Maria Maggiore-katedrálisét, vagy a chestochowait). A bizánci tradíció alapján természetesen ismerte az Úr édesanyját, de amennyiben 40 körül tért meg, akkor is találkozhatott vele. Egy legenda szerint egy ilyen találkozás alkalmával válaszolt kérdéseire az Istenszülő, s így írhatta meg részletesen Keresztelő János születését, az örömhírvételt, Jézus születését és gyermeksége történetét, Zakariás és Szűz Mária hálaénekeit, a Benedictust és a Magnificatot. Lukács elkíséri Pált a második missziós útján, majd követi Rómába is, Pál saját munkatársai között említi őt (Filem 1, 24). Mellette van mindkét fogsága alatt; a halála előtt az elhagyatottságot is átérző Pál ezt írja Timóteusnak: „Egyedül Lukács van velem” (2Tim 4, 11). Mivel az Apostolok cselekedetei Pál első római fogságával végződik, egyesek úgy tartják, hogy mindkét művét Rómában írta, az evangéliumot 62-63 körül, az Apostolok cselekedeteit 1-2 évvel később. Ez azonban nem valószínű. Írásában felhasználja Márk evangéliumát, ami körülbelül akkor íródott. Evangéliuma elején közli, hogy mindennek alaposan utánajárt, viszont Pál haláláig a Szentföldön, Jeruzsálem kivételével, alig járhatott. Írását a pogányságból megtért keresztényeknek írta, a hellenista típusú címzésben szereplő Teofil egy befolyásos keresztény lehetett; a megváltozott körülmények és az eltelt idő miatt alig használja Pál témáit. Ezért valószínűbbnek tartható, hogy evangéliumát 80-85 körül írta. Kellett is ennyi idő az alapos utánajáráshoz, ha belegondolunk, hogy – a Mátéval és Márkkal közös témákon túl – Lukács evangéliumának a harmada saját anyag. Lukács írását nem véletlenül nevezik az „irgalmasság evangéliumának”. A Jézusban hozzánk lehajló isteni irgalmasság példái: a tékozló fiú, a naimi ifjú feltámasztása, az irgalmas szamaritánus, Zakeus története. Az Apostolok cselekedeteiben folyamatos a Szentlélek működésének érzékeltetése, hiszen ő az, aki Krisztus művét tovább folytatja az egyházban. Pál vértanúhalála után Lukács tehát elhagyta Rómát, de további életéről semmi biztosat nem tudunk. Achájában lehetett püspök, de sok más területet is tulajdonítanak igehirdetése helyéül, mint Líbiát vagy az egyiptomi Tébát. Vértanúsága dátuma bizonytalan, a két fő hagyomány szerint Kr. u. 70 vagy 85-90 körül. Halálának helyeként rengeteg várost felsorolnak, a legvalószínűbb Patara, vagy a bizánci hagyomány szerint Téba. Ereklyéit 357-ben Konstantinápolyba vitték, onnan minden bizonnyal a keresztesek révén került Padovába. A legújabb kutatások szerint a padovai Szent Jusztina bencés templomban őrzött ereklye valóban Szent Lukácsé. Lukács szimbóluma a borjú, az egyik ószövetségi áldozati állat. Ünnepét mind a keleti, mind a nyugati egyház október 18-án tartja.

KELET Kanyó Árpád

Mindennapos öltözködésünk

dott, üdvözíts minket!” Magyarázata szerint ennek fontossága húsvétkor (így minden vasárnapon is) megnyilvánul: Jézus új neve a „Feltámadott”, s ez a győzelmi név kell átjárja ajkunkat, míg a Jelenések könyve szerint magunk is el nem érjük e névben való győzelmünket.

A szerzetesi imafüzér A Kelet monasztikus szerzetességének világában tovább kalandozva, most a nálunk „csotki”-ként ismeretes imafüzérről, a szerzetes imádságának elmaradhatatlan segítőjéről olvashatunk.

elen témánknak magyar nyelven immár egyre bővülő irodalma van, lelkiségének vonásai nem ismeretlenek görögkatolikus egyházunkban, fiatalok is egyre többen gyakorolják azt a „Jézus-imát”, melynek számlálására ez a sajátos „olvasó” szolgál. Így csak néhány adalékkal szeretnénk hozzájárulni mindazokhoz az ismeretekhez, melyeket a „csotki”-ról már jól ismerünk, hogy eme adatok fényében is nagyobb összeszedettséggel hívhassuk segítségül életünk Urát. Az imádságok számlálása ősi dolog: szent atyáink kezdetben egyszerű kavicsokkal, magvakkal megoldották. Ebből fejlődött ki az a selyemzsinórra fűzött, golyókból álló, majd sajátos kötési technikával készülő, csomózott füzér, melyet a szerzetesek és világiak egyaránt a hagyomány szerint – mivel a „szív imájáról” van szó – testük szív felőli oldalán, azaz bal csuklójukon viselnek. Több formája létezik: a 33 szemes Krisztus földi életének számán alapul, de létezik 50, 100, 150 szemes változata is. A nagyobb változatok sajátossága, hogy 25 szem után kis elválasztás van, akár fagolyók, akár más csomók révén. A négyes elválasztás (4x25, vagy más elosztás) rendszerében hagyományosan a négy evangélista jelképiségét látják. A keleti szerzetesség világában a – kezdők számára különösen fontos – „számláló” nem csupán a Jézus-ima

végzésére használatos: ezen számolják a kathizmákat, a zsoltárokat, a meghatározott számú leborulásokat, könyörgéseket is. Későbbi értelmezők szerint az imafüzér végén található bojt a fáradságos leborulások végén okozta veríték letörlésére éppúgy használatos volt, mint a szem bűnbánó könnyeinek letörlésére. A román egyházi hagyományban – az ima közbeni meghajlások fontossága miatt – „hódolat” az imafüzér ismert elnevezése. Az alázat és a bűnbánat kifejezőjeként a színe pedig általában a fekete. A szerzetesi beöltözés szertartásában, némely hagyományban a szertartás végén kapja meg ezt az új fogadalmas testvér. A XX. század elején megjelent egyik mű leírásában, az orosz egyházi szokás szerint az apát a következő szavakkal adja át az imafüzért: „Vedd, testvér, a Lélek pajzsát, ami Isten szava, a Jézushoz való folytonos imára; mert mindig értelmedben kell lennie az Úr Jézus nevének, ugyanígy a szívedben és az ajkaidon is mondva: Uram, Jézus Krisztus, Isten Fia, könyörülj rajtam, bűnösön.” Érdekes információja egy másik szerzőnek az a megállapítás, hogy a Jézus-ima állandó szövege az év legfényesebb időszakában, a húsvéti időben és a vasárnapokon más: az öreg görög szerzetes szerint ekkor így imádkozunk: „Halottaidból Feltáma-

A „komvoszkinion” másik változata az orosz óhitűeknél használatos, „lajtorjának” (lesztovka) nevezett, bőrből készült számláló, melynek fényképét fentebb láthatják. „Zsineg” (vervica) elnevezése is használatos, s a csotki eredetibb változatának tartják. E néhány, most felsorolt érdekesség segítsen tovább mindnyájunkat a Jézus-ima gyakorlásában, hogy a benső élet szépségét meglássuk, szem előtt tartva Ióannész Karpathosz (kb. VII-IX. sz.) szavait: „Az imádságokban nagyon sok harcra és fáradtságra van szükség ahhoz, hogy megtaláljuk a zavaroktól mentes lélekállapotot, azt a másik mennyet a szív belsejében, ahol Krisztus lakik.”

AZ EMBER AKI...

Dr. Vincze Krisztián

Belső hanggal él (6. rész) Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című regénye tökéletes példája annak, hogy az embernek néha milyen komoly párbeszédet kell folytatnia önmagával, a lelkiismeretével.

aszkolnyikov egy elszegényedett, nehéz sorsú fiatal, aki meggyilkol egy uzsorás asszonyt. Ámbár a tette előtt bizonyosnak tartja, hogy a másokon élősködő asszony megérdemli a halálát, olyan érzelmek és belső történések lepik meg Raszkolnyikovot a gyilkosság után, amire egyáltalán nem számított. Egyre erősebb lelkiismeret-furdalása, bűntudatának fokozatos kialakulása adja ennek a könyvnek a drámai feszültségét. A főhős hiába próbál meg amellett érvelni, hogy a tette jogos volt – hiszen az uzsorás as�szony kihasznált mindenkit, így halála mások érdekét is szolgálná esetleg –, a lélektani monológokban a tett súlyának tagadását és az erőltetett önigazolást végérvényesen felváltja az önmardosó bűntudat. Hiába még ezen felül Raszkolnyikovtól a Napóleonra és a „felsőbbrendű” emberekre való hivatkozás, akik súlyos módon hágtak át normákat és törvényeket, hogy akár gyilkosságok árán is elérjék eszmeinek tűnő céljaikat, a mérleg két serpenyője ez esetben sehogyan sem akar egyensúlyba kerülni. Kifogások, érvelések, kibúvók, palástolások nem tudják az egyfolytában megszólalni akaró lelkiismeret hangját elnémítani. Végül mások biztatására a főhős feladja magát, munkatáborba kerül, ahol bűne után elkezdődhet a bűnhődésen keresztül vezető út egy új életre való reményig. Gyakori tapasztalata az minden embernek, hogy a tetteit belső hangok is kísérik. Cselekedet előtt, közben és leginkább cselekedetek után különböző érzelmek jelennek meg bennünk, amelyek ítéletet mondanak. Az ítéletek lehetnek helyeslőek, ilyenkor az ember derültséget, megelégedést, nyugalmat, esetleg elismerést érez. Máskor azonban ez a titokzatos hang elmarasztal, figyelmeztet, vagy egyenesen szégyenérzetként jelentkezik, és bánatossá is tehet bennünket. A létünkkel együtt adatik a képességünk, hogy a saját cselekedeteinkkel szemben állást foglalunk, azokat megbánjuk vagy helyeseljük. A kereszténységet megelőző európai pogány gondolkodók is felfigyeltek már arra, hogy egy titokzatos hang is kíséri az életünket. Platón Szókratész védőbeszédében

azt mutatja be, hogy miért és hogyan akarják elítélni a sokak által csodált bölcset, akit ellenfelei istentagadással és az ifjúság félrevezetésével vádolnak. A beszélgetések alatt többször is megemlítik, hogy Szókratész gyermekkora óta hall egy belső, isteni hangot, amely sokszor lebeszéli őt egy-egy szándékolt, megtervezett cselekedetről. Tehát a tiltó lelkiismeret szavának tapasztalatát találjuk itt meg a Kr. e. IV. évszázadban. Más bölcselők, mint a sztoikusok vagy Cicero úgy vélik, hogy maga a természet az, ami az emberi életre vonatkozó törvényeket megadja. Hogy mi igazságos és igazságtalan, tisztességes, erényes vagy becstelen, az mind felismerhető az emberi értelem által, úgy, ahogyan az rögzítve van a világban, a mindenségben. Ezek tehát egyáltalán nem relatívak, egyáltalán nem egyes fejedelmek és bírák önkényes, ingatag meghatározásai, hanem egyetemes érvényűek. Amikor tehát az ember lelkiismeretén keresztül kap intést tetteiről, akkor azokról ítéletet a világmindenségben uralkodó törvények tükrében hoz meg; a saját esze az, ami egybeveti a saját tetteket a világban felismerhető, emberi közösségeket szabályzó törvényekkel. Seneca írja erről az emberi bensőben zajló és értelemhez kapcsolódó tevékenységről, hogy „szent szellem lakik bennünk, aki jó és rossz tetteinknek tudója és strázsája”. John Henry Newman, a XIX. századi katolikus gondolkodó hangsúlyozza, hogy az emberben megtapasztalt lelkiismeret mindenképpen egy személyes transzcendens valóságra utal, és csak személyekhez köthető. A lelkiismeret nem önmagában, nem önmagán nyugszik, hanem előre nyúl valami önmagán túli valóságra. Ebből a feltétlen, önmagán túli valóságból fakad a megélt kötelességtudat és felelősségérzet, amit a parancs vagy kényszerítő hangnem csatornáin keresztül vehetünk észre. A lelkiismeret minden megnyilvánulása tulajdonképpen egy láthatatlan, felettünk álló bíró körvonalait rajzolja meg egyfajta szavak nélküli, természetes, mindenki által felfogható nyelv közegében. Ugyanakkor minden lelkiismereti hang kiváltója csak egy másik értelmes lénnyel, személlyel szembeni cselekedetünk lehet. Tárgyakkal szemben például nem adódhat lelkiismeret-furdalásunk, és nincs bennünk sohasem szégyenérzet, ha éppen kutyákkal vagy lovakkal állunk szemben. Ezek az érzelmek tehát olyan mélységből fakadnak, melyek túlvezetnek a láthatóból egy láthatatlan világba, megsejtetik

AZ EMBER AKI...

egy hatalmasabb lénynek az akaratát, azt sugallják, hogy ez a hatalmasabb lény mindenkor jelenvaló, s e miatt a mindenkor jelenvaló lény miatt jelenik meg a másik embert érintő tetteinkhez tapadó lelkiismereti rezdülés. Természetesen a lelkiismeretünk nem adódik rögtön konkrét formában a születésünket követően. Sok olyan tudomány van, mely éppen azt elemzi, hogy az egyes emberek konkrét lelkiismereti alkata mi által alakul, változik, fejlődik tovább. Minden ember egy bizonyos emberi csoportosulásba születik bele, s ezeken az emberi közösségeken keresztül formálódik, alakul az erkölcsi érzéke. Pszichológia, szociológia, mélylélektan azt is kutatják, hogy az egyéni lelkiismeretek döntési, ítélő struktúrái és motivációs horizontjai milyen tapasztalatok, neveltetés, kulturális és erkölcsi miliő hatására bontakoznak ki. A keresztény gondolkodók azonban egyetértenek abban, hogy minden ember születéstől fogva rendelkezik annak az alapelvnek a birtoklásával, amely szerint a jóra kell törekedni. A középkori gondolkodásban a tömör megfogalmazás így szólt: Az emberi természet-

ben benne foglaltatik, hogy „a jót kell tenni, s a rosszat pedig kerülni kell”. Immanuel Kant szerint sem születhetünk a konkrét törvények ismeretével, viszont jellemző mindannyiunkra, hogy az általunk ismert és megfogalmazott törvények általános szerkezetével születünk. Minden parancsnak az a struktúrája ugyanis, hogy „úgy kell cselekednünk, hogy abból a cselekvésből a mindenkire érvényes törvény alapelve megszülethessen”. Aki tehát úgy cselekszik, hogy cselekedete mintául adható minden más embernek, aki tetteiben a közösségi emberi életnek ad mintát, az helyesen cselekszik, s így a lelkiismerete tetteit helyeselni fogja. Ha viszont úgy cseleszünk, olyan tetteket hajtunk végre, melyek véleményünk szerint az emberi közösségekben gyakorolva kárt okoznak – s éppen emiatt nem szabad belőlük általános törvényt szabni –, akkor a tett rossz, s a lelkiismeret elítél. A lelkiismeret hangjának pont az az egyik szerepe, hogy az egyéni önzést, az egyén önmagára koncentráltságát felülmúlja, s a többi emberre, mások érdekeire és jogaira legyen tekintettel. A Gaudium et spes konstitúció szerint Isten az, aki törvényeket ír az ember szívébe, amin keresztül a teremtmény könnyebben el tud igazodni döntéshelyzetekben, hiszen belső jelzéseket kap, hogy „tedd ezt!” vagy „óvakodj attól!”. Maga Isten szava az tehát, ami megszólal a lelkiismeretben, ez az emberi személy létének a legrejtettebb magva, ahol az ember egyedül van Istennel. Ha erkölcsi

„szent szellem lakik bennünk, aki jó és rossz tetteinknek tudója és strázsája”

problémák, erkölcsi döntéshelyzetek adódnak, akkor kell különösképpen figyelni a lelkiismeretre, hogy ne csak kényünk-kedvünk szerint, ne csak hirtelen, megfelelően át nem gondolt cselekedetet hajtsunk végre. Végül utalnunk kell arra is, hogy a felnőtt, felelős emberi lény jól tudja, maga a lelkiismeret nem egy megkövesedett, állandó tulajdonságokkal és állandó mércékkel rendelkező belső iránytű. A lelkiismeret válhat egyre kifinomultabbá, egyre érzékenyebbé és éberebbé; ugyanakkor, ha elhanyagolják, ha nem veszik tekintetbe, ha folyamatosan elfojtják, akkor tompulni kezd, s könnyen tévútra is kerülhet, amikor már helytelen döntéseket, helytelen cselekedeteket hibás módon helyesnek ítél. Hogy a lelkiismeretünk minél kifinomultabb legyen, azt folyamatosan egybe kell vetni mások lelkiismeretével és életmódjával, különösképpen mintaszerű, erkölcsi példaként elismert emberekével. Minden lelkiismeret-vizsgálat, minden lelki tükör, minden gyónás abban segít bennünket, hogy a bennünk lévő belső hanggal minél bensőségesebb párbeszédben legyünk, s attól minél biztosabb útmutatásokat és tanácsokat kapjunk életünk tetteinek forgatagában.

EMLÉKÜLÉS

Centenáriumi emlékülés az Európai Parlamentben 2012. szeptember 18-án és 19-én Brüsszelben tett látogatást az idén 100 éves Hajdúdorogi Egyházmegye 43 fős küldöttsége. Ennek keretében szeptember 18-án, kedden délelőtt az Európai Parlament Antal József épületszárnyában tartottak konferenciát „A görögkatolikusok szerepe a mai magyar társadalomban, különös tekintettel a hátrányos helyzetűek felzárkóztatására és a roma pasztorációra” címmel.

Az egység reményének üzen

konferencia elején Surján László, az Európai Parlament alelnöke és a rendezvény fővédnöke köszöntötte a jelenlévőket. Beszédében kiemelte a görögkatolikus egyház cigánypasztorációban elért sikereit és eredményeit, s hangsúlyozta, mennyire fontos a magyarországi görögkatolikus egyház itteni megjelenése. Az Európai Uniónak be kellett fogadnia őket, mert nem igaz az az állítás, miszerint az egyházi jelenlét idegen lenne a politikai közegtől. Az egyházak igenis a társadalom szerves részét képezik. Ezt követően Kocsis Fülöp hajdúdorogi megyéspüspök szólt a megjelentekhez, aki annak a reményének adott hangot, hogy ennek az európai

viszonylatban oly csekély számú, maroknyi görögkatolikusnak van keresnivalója az Európai Unió szívében, hiszen egy csiszolt gyémánt vagy egy apró ékszer is nagy értékkel bírhat, ha szépen meg van munkálva. Szent Benedeknek, Európa védőszentjének példáját hozta, aki szerint mindenkit meg kell hallgatni, még a legkisebbet is, hiszen ő is fontos tagja a közösségnek, s talán az ő szaván keresztül szól a Szentlélek. Ám a magyarországi görögkatolikus egyház nemcsak a kicsinységet akarja fölmutatni itt, Európa szívében, hanem azt is, amit minden ember óhajt, s ami ezen egyháznak a létéből fakad: az uniót, az egységet. A Kárpát-medencében a görögkatolikusság olyan kapu Kelet és

Nyugat között, ami nem bezár és kizár, hanem kinyílik és összeköt. A magyarországi görögkatolikus egyház összekötő akar lenni Európa számára, az a nyitott kapu, amelyen keresztül a különbségek ellenére is találkozhatnak Kelet és Nyugat népei és kultúrái. Ez az egységre törekvés, végső soron az Istennel való egység utáni vágyból fakad. A köszöntő szavak után Janka György, a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola tanára a Hajdúdorogi Egyházmegye történetével, Fedor Tibor, az Egyházügyi Államtitkárság főosztályvezetője pedig a görögkatolikus és a magyar jogrendszer viszonyával ismertette meg a konferencia résztvevőit, majd Orosz Atanáz, a Miskolci

2012. szeptember 19. szerda

netét közvetítjük Európának Apostoli Exarchátus püspök-exarchája a borsodi falvak életéről, Bosák Nándor, a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye főpásztora a római és a görögkatolikus egyház kapcsolatáról beszélt, valamint Kisléghi Nagy Ádám festőművész szenvedélyes előadásában az európai művészet rehabilitálását sürgette, amelynek vissza kell találnia a keresztény hithez. Az Európai Parlament részéről Pelczné Gáll Ildikó és Járóka Lívia képviselők mutatták be a magyarországi görögkatolikus egyház szerepét az Európai Unióban és a cigánypasztorációban, megköszönve a görögkatolikus egyház hatalmas munkáját, amelyet a cigánypasztoráció és a régió közösségteremtése érdekében tett és tesz. A felszólalások közt a

NIKA kamarakórus énekelt, illetve Lakatos Péter tanulmányvégzett papnövendék szavalta el Radnóti Miklós Nem tudhatom című versét magyar és cigány nyelven. A küldöttség a konferenciát követően este a brüsszeli magyarok közösségével találkozott, ahol nagy sikert aratva ugyancsak felléptek a NIKA kamarakórus tagjai és a Hodászról, Kántorjánosiból származó cigányzenészek. Másnap, szeptember 19-én, az Európai Parlamentben tett hivatalos látogatás után hazafelé menet megálltak Chevetogne-ban, a bencés monostorban, ahol parakliszt énekelve adtak hálát a brüsszeli látogatás sikeréért.

„A Kárpát-medencében a görögkatolikusság olyan kapu Kelet és Nyugat között, ami kinyílik és összeköt.”

MEX

Ivancsó Bazil

Az Istenszülő oltalmáról Október elsején minden évben összegyűlünk az Istenszülő oltalmának megünneplésére az ünnepi Szent Liturgiára. Számos templomunk is ezen eseménynek van szentelve. De bárkiben fölmerülhet a kérdés: miért kell ezt az ünnepet megtartanunk, ha Konstantinápoly megmeneküléséről van benne szó, és a császárváros jó ötszáz évvel később elbukott?

zt a bizonytalanságot tükrözi az a tény is, hogy a hazai görögkatolikus naptárból is kivették régen egy időre ezt az ünnepet, majd mégis visszakerült. A görög nyelvű ortodoxia nem ünnepli, a szláv viszont igen. (Talán azért, mert Konstantinápoly elestétől fogva az orosz pátriárka tekintette magát Bizánc jogörökösének.) Az ünnepnek nem egyértelmű az alapja: a források két történetet írnak le Konstantinápoly csodás megmeneküléséről, ahogyan az Istenszülő megoltalmazta a várost. Az egyik történet szerint Bölcs Leó császár idejében, 903-ban Konstantinápolyban pestisjárvány tombolt és tizedelte a népet. A megrettent nép a Szűzanya ereklyéit (ruháját, fej- és vállkendőit) őrző blakhernéi templomba menekült, hogy éjjel-nappal imádkozva kérje a szent Istenszülő közbenjárását. Az egyik hajnalon Szent András püspök és diakónusa, Szent Epifániosz az Istenanyát sok szenttel, prófétával és angyallal együtt a mennyekből leszállani látták. Eközben palástját védőlepelként tárta a népre. Az ambonra szállt le, és a királyi ajtón át az oltár elé ment, hogy imádkozzon Fiához a város keresztény népéért. András püspök ezt örömmel tudatta a néppel. E naptól kezdve megszűnt a pestisjárvány. Bölcs Leó császár pedig e napot ünneppé tette. A másik történet a város másfajta csodás megmeneküléséről ad hírt nekünk. 911-ben szaracén sereg zárta körül Konstantinápolyt. A város lakossága az Istenszülő blakhernéi templomába gyűlt imádkozni a város fennmaradásáért. Október 1-jén, esti zsolozsma közben Szent András és Szent Epifán úgy látták, hogy az Istenszülő angyalokkal, prófétákkal és apostolokkal bemegy a templomba, imádkozik Szent Fiához, majd a levegőbe emelkedik, miközben palástját védőleg teríti a keresztényekre. Ez a látvány vigasztalást je-

lentett, ezután Konstantinápoly megmenekült. „Üdvözlégy, ki által győzelmet aratunk! Üdvözlégy, ki által elhullik az ellenség! Üdvözlégy, testem gyógyítója! Üdvözlégy, lelkem üdvössége!” Az idézett Akathisztosz befejezése épp azt akarja nekünk mondani, hogy az Istenszülő mindig segítségünk, akihez bármikor bizalommal fordulhatunk. Igaz, Kostantinápoly 1453-ban végleg elesett, és ma már csak törökök által lakott Isztambulként létezik, sőt, a bizánci építészet legnagyszerűbb alkotásából, a Jusztiniánosz császár által építtetett Hagia Szófia-székesegyházból előbb mecset lett, ma pedig múzeum. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Szűzanya elhagyta volna hívő keresztény népét. A hazai római katolikusoknál még Magyarok Nagyasszonya-ünnep is van, amely épp a szeplőtelen Istenanya közbenjárására és mindenkor velünk lévő anyai oltalmára, szeretetére hivatott emlékeztetni. Nekünk pedig elég imában hozzá fordulnunk, hogy érezzük anyai szeretetét. Itthon pedig Máriapócson és Sajópálfalán ennek kézzelfogható bizonyítékait is láthatjuk. Konstantinápoly tehát a 10. században megmenekült, majd 1453-ban végleg elesett. Az Istenszülő oltalmakor viszont mi, magyar görögkatolikusok a város csodás megmenekülésén túl az Istenanya mindig velünk lévő, hathatós anyai pártfogására és szeretetére emlékezünk, ahogyan a – történelmi eseménytől független, a 3-4. század fordulóján keletkezett – legősibb, hozzá szóló ima is mondja, és amelyet nagyböjtben gyakran imádkozunk: „A te oltalmad alá menekülünk, Istenszülő Szűz, könyörgésünket meg ne vesd szükségünk idején, hanem szabadíts meg minket minden bajtól, mint egyedül áldott és Szeplőtelen!”

Orosz Sára

MISKOLCI APOSTOLI EXARCHÁTUS

Beszélgettünk Bence atyával ● Emlékszel még a 21-es kiscsoportra? Nekem ez az első emlékem rólad. 18 év körüli voltál. Akkor már tudnod kellett, hogy szeptembertől kispap leszel… Mesélj erről kicsit! Persze, hogy emlékszem. Nagyon is J. Életem első Háló tábora volt, ahol rögtön mélyvíz várt rám, mert nem volt elég kiscsoportvezető, és engem is megkértek, hogy vállaljak el egyet. Rázósnak tűnő, „kamaszodó” korosztályt kaptam. Tartottam is tőle, hogy hogy fog ez menni. Ezek volta-

tok ti J. Aztán nagyon szépen kialakult. Megpróbáltam, ami tőlem tellett, és úgy érzem, a Jóisten is hozzátette a maga részét, mert saját erőből nem alakulhatott volna ilyen jó csapattá a 21-es kiscsoport, hisz én semmi különöset nem csináltam. És, hogy Isten útjai mennyire kifürkészhetetlenek, az is mutatja, hogy – ha jól tudom – az idei bajai Háló tábor ifi altáborának szervezői között többen is voltak ebből a régi, 21-es kiscsoportunkból. ● Mikor döntötted el, hogy ezt akarod? Sokat gondolkodtam rajta, hogy vajon mi is az én utam, amit a Jóisten nekem szán. Mindig is bennem volt

a papság lehetősége, de nehéz volt a döntés, mert nem szerettem volna megszokásból, csak azért pap lenni, mert édesapám is az. Emiatt volt néhány álmatlan éjszakám, míg megerősödtem elhatározásomban. ● Voltak olyan időszakaid, mikor megbillent a hivatástudatod? Voltak nehezebb időszakaim nekem is, mint talán mindenkinek. Egyik kispapi rekollekción mondta egy atya, hogy szükséges és normális, ha valakiben kispapi évei során 2-3-szor is felmerül, hogy valóban jó helyen van-e, és valóban ezt szeretné-e csinálni. Ezek szükséges dolgok, melyek megerősítőek is tudnak lenni. ● Kedvenc emlék kispap korodból (vagy mondjuk a top 3)? Nehéz válaszolni, hisz a 8 évből sok emlékem van. Eleinte én nagyon nehezen tudtam megbarátkozni az előkészítő év gondolatával. Csak időhúzásnak tartottam, mely megnyújtja egy évvel a tanulmányainkat. Vácon viszont nagyon sok szép élménnyel gazdagodtunk. Sokat kirándultunk, sokat tanultunk egymástól, a római katolikus kispaptársainktól, volt időnk elcsendesedni. Így visszatekintve már látom, hogy kellett az az egy év, és nem volt haszontalan. Számomra megerősítő volt. Mikor Rómába kikerültem, nem nagyon tudtam olaszul, ami miatt az első időszak nagyon nehéz volt (mint mindenkinek). Nem voltak még barátaim, ha voltak is, inkább csak felszínes barátságok, mert olasz tudás nélkül a beszélgetéseink hamar megrekedtek egy bizonyos szinten, ugyanakkor egy-egy kis előrelépés, sikerélmény, sikeres vizsga hatalmas Istenélmény is volt számomra, mert éreztem magam mögött, tudtam, hogy erre egyedül képtelen lettem volna.

● Mi él benned a legerősebben a szentelésed napjáról? Nehéz megmondani. Talán egyrészt a családias légkör otthon, Sajópálfalán a kis templomunkban sok ismerős arc között, másrészt pedig a papszentelési szertartás eleje, mikor édesapám és főhelynök atya körbevezettek az oltár körül. Nekem nagyon sokat jelentett, hogy édesapám ilyen módon is részt vett a szentelésemen. Ugyanakkor édesanyám is ott volt, mert mikor az oltárra tekintettem, látva a proszforát, tudtam, hogy azt ő sütötte. Ezáltal ők még közelebb voltak hozzám azokban a pillanatokban, ami nagyon sokat jelentett, hisz hivatásomat is nagyrészt nekik köszönhetem. ● Hogyan tovább? Szeretnék jó papja lenni a Jóistennek. Még bőven van mit tanulnom.

AGORA

Bartha-Fülöp Kata

Beilleszkedés és alkalmazkodás az iskolában Újra elkezdődött az iskola. Egy életen át tartó folyamat indul el nagyobb lendülettel, a nyár élményeitől feltöltődve, a szabadság szelének csökkenésével. Hiszen beköszöntött a kötött órarend is a kiszabott feladatokkal, kötelezettségekkel.

gyermekek viselkedési problémái, tünetei láttán gyakran a tanárok is, akár a szülők, tanácstalanok. Nem csoda, hiszen sok esetben szakemberre van szükség, aki segít a problémakörből kimozdulni, meglátni a tünet mögött a gyermeki lelket, valamint a meghúzódó konfliktusokat és problémákat, a krízist. Személyiségünk egész életünkön át fejlődik és formálódik. Egy-egy életszakaszra visszatekintve azt mondjuk, nem is volt olyan nehéz. Honnan ismerhetjük fel, hogy valaki nehezen birkózik meg a rászabott feladattal? Honnan tudhatjuk, krízisben van-e? Egyáltalán, mi a krízis? A krízis válsághelyzet, mely érzelmileg hangsúlyos, kiemelten fontos az adott időszakban, semmiképp nem elkerülhető. A gyermek kénytelen szembenézni vele, s így min-

den erőfeszítése és figyelme ennek a megoldására irányul, de ezt a szokásos problémamegoldó eszközeivel nem tudja megoldani. Az iskoláskorú gyermek az iskolakezdés krízisében többféle nagy feladattal találja szemben magát. Egyrészről teljesítenie kell az iskolában, ami öröm, siker forrása is lehet, ugyanakkor sok kudarcot hozhat. Ha nem tud megfelelni a tanári, szülői elvárásoknak, elbizonytalanodik önmagában, hosszú távon önértékelési problémái adódhatnak. A szülő ahhoz, hogy a gyermeke ne legyen kudarckerülő, a teljesítményéhez vezető utat kell, hogy jutalmazza. A „keményen dolgoztál ezért”, „láthatóan erőfeszítéseket tettél” mondatok vezetnek el oda, hogy a gyermek önmagától szorgalmassá válik. Tehát nem a veleszületett személyes képességeit kell jutalmazni. A beilleszkedés, alkalmazkodás is nagy feladat a gyermeknek: el kell fogadnia a pedagógust, az iskolai szabályokat. Elkezd tanulni, az intellektuális képességei szárnyakat kapnak, viszont az érzelmi érettsége egyre inkább háttérbe szorul, mivel az oktatás ezzel nem foglalkozik. Így az intellektuális és az érzelmi érettség egyensúlya felborul. Ezt a pszichológusok az érzelmi intelligencia fejlesztésével lépésben tudnák tartani, de jelenleg ez a feladat is a tanárokra marad. A fejlődési krízisre befolyással van a gyermek megküzdési, konfliktuskezelő képessége, szocializációs folyamata, személyiségének harmóniája, és hogy egy éven belül hány krízist élt meg. Amikor krízisben van valaki, érzelmei zavarosak, testi panaszai vannak, feszült, szorong, bizonytalan, szomorú, nincs jövőképe, a jelenre koncentrál, kétségbeesett, reménytelen, kilátástalan, fél, alvászavarai vannak. Mindezen érzések mellett próbálja a problémát saját erőből leküzdeni, de egyre kiszámíthatatlanabbul viselkedik. Ekkor nagyon fontos kideríteni, hogy miként értelmezi a gyermek a problémát, hogyan értékeli azt. Gyakran nem talál kiutat, bizalmatlan, gyanakvó, társaságkerülő, izolálódott, koncentrációs problémái vannak, figyelme beszűkült, és kiszámíthatatlan reakciók uralják. Ilyenkor a cél az, hogy annyi segítséget és támogatást nyújtsunk, amennyit csak lehetséges, és minél hamarabb!

Bartha-Fülöp Kata pszichológus fogadóórát tart az Agora Ifjúsági Információs és Tanácsadó Irodában (Nyíregyháza, Bercsényi u. 13.) minden páratlan hét csütörtöki napján, 16.00–18.00. E-mail: agora.pszichologus@ gorogkatolikus.hu

CSALÁD Szabados Viktor

A családközpontú lelkipásztorkodás alapelvei 4. Módszerek Az előzőekben már számos példát megemlítettem a családok felé irányuló lelkipásztorkodással kapcsolatban. Két dolog kispórolhatatlan ebből: az imádság és a munka.

helyi egyházközségek és lelkipásztorok helyett nem tudunk imádkozni és dolgozni, de értük, velük együtt igen. Ez azt is jelenti, hogy helyben, a helyi valóságra építve teszik a dolgukat, és nem biztos, hogy mindent mindenütt meg kell valósítani. Vegyük példának a fa gyökereit: fontosak a vastag, viharoknak ellenálló, megtartó szárak, de az éltető tápanyagokat – vagy épp a mérgeket – és a tápláló nedvességet a földből az apró hajszálgyökerek szívják föl az egész fa számára. Ezek nélkül a fa kiszárad, kidől. Krisztus egyházának hármas küldetése köré csoportosíthatjuk módszereinket: megszentelő, tanító, gyógyító feladatok. Ezzel egybecseng Boldog II. János Pál pápa Familiaris Consortio kezdetű apostoli buzdításának az első fejezetében olvasható hármas felhívása: a hűségeseket erősíteni, a keresőket tanítani, az akadályokkal küzdőket oltalmazni. 1. Azok megszentelése és erősítése, „akik már fölismerték a házasság és a család erejét és értékét, ezért hűségben akarnak élni”, imádsággal történik, hiszen e nélkül csak technika, módszer, lélektelen eszköz. Erre „időt kell szakítanunk, minden mást félretéve, s az Úr elé állnunk… azért, hogy a szívünkben hordozzuk azokat, akikért fáradozunk” (Barsi Balázs atya). A személyes imádságon túl ennek formái lehetnek a lelkigyakorlatok, a jegyesek és jubilánsok

megáldása – hála Isten dicsőítése! – a jubileumi házasok találkozója, családbúcsúk, zarándoklatok. A házasság kísérésének egyik formája lehet a pap, patronáló házaspár, keresztszülők részéről a gyermekek keresztelése utáni születésnapi látogatások sora, sőt a jegyesoktatástól kezdve végig a fiatal pár mellett maradhatnak, saját példájukkal erősítve az új családokat. Több ilyen kapcsolatból családközösségek, családcsoportok is alakulhatnak.(1) Így őket már családi nagytáborainkba is bátrabban hívhatjuk. Egy konkrét, a mindennapokhoz kapcsolódó, rendszeres, közös imádságra kérlek benneteket: ez év októberétől legalább egy vasárnap legyen csak a családoké! Minden hónap második vasárnapján, akár már a szombati vecsernyétől kezdve, a délelőtti ünnepi Szent Liturgiában pedig a minden jó kérés szándékából vett könyörgésekben imádkozzunk értük. Mindenki egy napon! Legyen ez a családok vasárnapja, s az imádság köré egyéb programokat, családokat összefogó eseményeket, találkozókat is szervezhetünk. 2. Tanítanunk is kell azokat, akik „félve s bizonytalankodva keresik az igazságot”, vagy azért, mert fiatalok, vagy pedig azért, mert épp csak most találkoztak Krisztussal. Ennek eszköze lehet a világhálón honlapok, nyomtatott formában pedig folyóiratok szerkesztése, és egy világhálós fórum kialakítása, létrehozva ezzel egy nagy „családi kupaktanácsot”. Világiak, cigány közösségek és vezetőik, papok, kispapok, kispap-jegyesek és fiatalok számára tartott tanfolyamokkal, családcsoport-vezető és önismereti-pár-

(1) Dobos László: Világiak a plébániai lelkipásztorkodásban – Lámpás Kiadó, Abaliget, 1998. – Nagyon sok gyakorlati ötlet van benne, érdemes végigolvasni, csemegézni belőle!

kapcsolati képzésekkel taníthatjuk a ránk bízottakat, egyházmegyei és országos szinten kevés, de nagy erejű, míg kerületi és egyházközségi szinten sok kisebb, de személyesebb, utógondozás jellegű programmal. A családi életre nevelést iskoláinkban szélesebb körben terjesszük, a párválasztásra, a házasságra felkészítő kurzusokkal a leendő családjainkat indítjuk helyes irányba. Mivel pedig egyre általánosabb a vallásos nevelés hiánya a családokban, a hitoktatáshoz kapcsolódva hittanos gyermekeink és szüleik, több esztendő kemény, tudatos és következetes munkája nyomán, a segítségünkkel családok közösségévé szerveződhetnek. 3. Azokról sem szabad elfelejtkeznünk, „akik különféle akadályok miatt nem képesek valóra váltani családra vonatkozó elhatározásukat”. Őket oltalmazva és gyógyítva kell segítenünk. Egyházunk leghatékonyabb gyógyító eszközei (is) a szentségek. Gyóntató papokkal együtt tudja az önkéntes, keresztény pszichológus és pszichiáter a családok lelki gondozását, családsegítést és a tanácsadást elvégezni, gyász, beteg gyermek, függőségek vagy épp a kapcsolatok elhidegülése esetén. Az elváltak számára pedig – akár egyedül nevelik gyermekeiket, akár újraházasodtak – katolikus egyházunkban létezik segítő közösség, lelkigyakorlat, útmutatás, támogatás. Éppen ők, az elváltak azok, akiknek az élethelyzete nemcsak saját maguk számára, de az egyház számára is kihívást jelent. Nem is szabad kétségbeesnünk, hanem nekifeszülve annak, ami előttünk van, futunk a cél felé (v.ö.: Fil 3,13-14).

MOZIVÁSZON ELŐTT

Legeza Kata

„Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim.” (Jn 10,14 ) Régi filmeket nézni jó. Más világot idéznek. Ki tudja, talán egy jobbat. Bár nem telítettek akcióval, mint a mai filmek, de tanulhatunk belőlük. 1958ban készült el Fekete István Bogáncs című regényének filmváltozata. Fekete-fehér film, kedves történet egy Bogáncs nevű pumi pásztorkutyáról. Jóllehet ifjúsági regény, de Fekete István művei mindig többek egyszerű, állatokról szóló történeteknél. Magunkra ismerünk. Bár felnőttként olvastam el a könyvet és néztem meg a belőle készült filmet, rengeteg mondanivalót nyújtott számomra a hűségről és a helytállásról.

ogáncs a híres pásztorpumik nemzetségének, a Bogáncs nemzetségnek utolsó hajtásaként születik meg az akolban egy decemberi éjszakán Galamb Máté (Makláry Zoltán Kossuth-díjas kiváló művész), az öreg pásztor tanyáján. Okos kutya, és hamar megtanulja a pásztorkodás csínját-bínját. Az öreg Máté látja, hogy minden addigi Bogáncsot felülmúl ügyességben, és már nélkülözni sem tudná. Egyik nap azonban a déli pihenőkor Bogáncs nyúl után fut és csapdába esik. Máté és unokája, Jancsi égre-földre keresik, de mire a kétségbeesett gazda a csapdához ér, Bogáncs már egy cirkuszi kocsin zötyög tova. Dodó (Barsi Béla Kossuth-díjas színész), a cirkusz bohóca vetődött arra, hogy kimentse a drótba szorult kiskutyát. Berejti a vagonjába, és elárasztja minden szeretetével és gondoskodásával. Dodó egykor a leghíresebb bohócok egyike volt, de idővel elfeledték. Régóta nincs új száma, úgy érzi, senki nem szereti. A kiskutyától egyszeriben olyan szeretetet és ragaszkodást kap, amit évek óta már senki emberfiától. Mindenki megérzi rajta a változást, egyszeriben kivirul attól, hogy neki is van valakije, akinek a szeretete csak az övé. Bogáncs eleinte meg van zavarodva az új környezettől. A cirkusz új világa a

különösebbnél különösebb állatokkal semmiben sem hasonlítható a juhok világához. Bogáncs azonban okos és mindig helytáll, így a cirkuszi légkört is hamar megszokja, és mindenki kedvencévé válik. Dodó felismeri a kis pumi kivételes eszét, és betanítja. Ő és Bogáncs világszenzációkká válnak, mindenki őket tapsolja. Dodó újra a cirkusz sztárja. Soha ilyen boldog nem volt. Bár Bogáncsnak jó dolga van, mindenki őt kényezteti, érzi, nem ez az otthon, nem a cirkuszi szereplés az ő igazi dolga. Sokszor gondol öreg gazdájára, Mátéra, ahogy kérges, öreg kezével nagy ritkán dicséretképpen megsimogatja kis fejét. Annak a kéznek a simogatása minden kényeztetésnél és dicséretnél több volt. Egyik este a sátor külső oldalán egy juhász leselkedik be, hogy a lyukon keresztül nézze az előadást. Amikor Bogáncs megérzi csizmáján a jól ismert, avas faggyúszagot, nem tudván, hogy nem az öreg gazda, odaszalad. A becstelen juhász zsákba teszi és magával viszi. A kocsiúton Bogáncsnak azonban sikerül kiszabadítania magát, és leugrik a szekérről. Egészen a maga ura. Elindul valamerre, ahol az öreg Galambot reméli. Valójában útjain mindig az öreg pásztort kereste, amióta csak elfutott tőle, hogy a nyulat megfogja. Úttalan uta-

kon vándorol, békákat, egereket eszik, mígnem egyszer a folyópartnál egy alvó emberbe botlik. Szalonna szagát érzi a tarisznyában, már nagyon éhes. Az ember felébred, látva a kutya éhségét, enni ad neki. Bogáncs mindig tudja, ki jó ember, s ki nem. Azonnal érzi, hogy jó kezekbe került. A szalonnaszagú, eres kézre teszi a fejét. Iharos Gáspár az öreg, nyugalmazott asztalosmester hazaviszi. Az öreg magányosan él. Lánya és veje átjönnek olykor megnézni az öreget, de napjai magányosak. Bár már a halálra készül, napjai újra megtelnek Bogáncs hozzá szegődésének örömével. Elviszi magával halászni, és a kiskutya itt is remekel. Éjszaka, amikor az öreg szíve

„Nem én találtam meg, ő talált meg engem.”

MOZIVÁSZON ELŐTT

szorít és szúr, csak annyit kérdez a sötétben: „Itt vagy Bogáncs?” A kiskutya rászuszog az öregember kezére, és a beteg érzi: nincs egyedül. Bogáncs akkor is vigyáz új gazdájára, amikor éjszaka tolvajok akarják meglopni. Bár tepertővel akarják lekenyerezni, az okos kiskutya nem fogad el idegenektől ennivalót. Bogáncsot megverik, de sikerül megvédenie az öreget a rá álmában párnát szorító tolvajoktól. A rendőrséget segítve a kiskutya megtalálja a tetteseket. Már a rendőrök is úgy megszeretik az okos ebet, hogy nehéz szívvel adják vissza az öreg Iharosnak, aki nagyon legyengült az eset óta. Egyik éjjel megint csak an�nyit kérdez az öreg asztalos: „Itt vagy,

Bogáncs?” A következő pillanatban pedig már mozdulatlan kézre szuszog a hűséges kiskutya. Napokkal az öreg Iharos temetése után, az egyik reggel oroszlánbőgésre figyel fel Bogáncs, és azonnal a hang után siet. Dodó öröme határtalan, hogy régi mutatványosa ismét rátalált. A dolgok ismét a régi kerékvágásban mennek, és Bogáncs ismét otthon érzi magát. Egészen addig, amíg egy nap újra meg nem érzi az éppen arra vonuló nyáj szagát... Nyüszítve kaparja

rohan, hogy gazdáját meglelje. A látóhatáron nem látszik senki más, csak ők ketten: Bogáncs és Galamb Máté. Amikor gazdájához közeledik, lelassítja lépteit. Állnak egymással szemben: a kutya és gazdája. Az öreg a botjára támaszkodva nézi Bogáncsot. Az fejét kicsit oldalt hajtva, párás szemmel nézi öreg gazdáját. Erre az öreg Galamb is elmosolyodik, és képen legyinti a kiskutyát. Az útra mutat: „Eredj előre te... te komédiás!” Bogáncs körülszaladja a falkát háromszor, nekirohan a leve-

az ajtót, de senki nem jön. Pedig szagolja, hallja, tudja és érzi, hogy az úton elöl megy a számadó, mellette a vezérürü, száll a por, és a porban hátul megy Jancsi, az öreg pásztor unokája. Másnap Dodó elviszi magával a falu kocsmájába, ahol a sarokban épp az öreg Galamb Máté ül. Dodó büszkélkedik a kutyával, kalapot tesz a szájába, és úgy járatja körbe, hogy bemutassa a kocsma közönségének, hogy az ő kutyája még pénzt is tud kérni. Amikor szájában kalappal Bogáncs az öreg Galamb elé ér, Dodó nem érti, a kutya miért reszket egész testében. Az öreg Galamb feláll, felhajtja a pálinkáját, és a kutya szeme közé nézve csak ennyit mond: „Hogy nem sül ki a szömöd...” Mintha megbabonázta volna, Dodó érzi Bogáncson, hogy már máshol jár. Eljött az ideje az elengedésnek. Ha szeretünk valakit, tudni kell elengedni. A bohóc elbúcsúzik a kiskutyától. Bogáncs nekiindul a poros útnak. A kocsma fele veszi az irányt, és követi az öreg nyomát. Már nem is megy, szalad. Már nem is szalad,

gőnek. Hazaérkezett. Jancsi boldogan kérdezi öregapját: „– Hol találta meg Máté bátyám? – Nem én találtam meg, ő talált meg engem. Úgy vót, Bogáncs?” A filmről az jutott eszembe, hogy kicsit mi is mind Bogáncsok vagyunk. Elténfergünk, ide-oda kerülünk, hol jó, hol rossz emberekkel vet össze az élet, de belül, a lelkünk mélyén mindig a Pásztort keressük, mindig Őt reméljük útjaink végén. A dolgunk az, hogy bárhova kerülünk, bármi ér minket, jósággal és helytállással viseljük. Mindig Isten gyermekei vagyunk, bármi történik itt velünk a Földön. Ahogy Bogáncs sem szűnt meg a cirkuszban sem pásztorkutya lenni, az öreg Máté tanításai ott éltek benne. Bennünk is kell, hogy visszhangozzanak Jézus szavai. És ha még nem is rendeltetésszerűen használ minket az élet, akkor is az ő nyájának része vagyunk. Egy nap pedig, remélhetőleg, pofán legyint majd, előre mutatva az útra, mondván: „Eredj előre te... te komédiás!”

ÖKUMENIZMUS

Papp András

ÖKUMENIKUS CHARTA Az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE, az európai római katolikus püspöki konferenciák képviselőszerve) részéről az akkori elnök, Miloslav Vlk bíboros és az Európai Egyházak Konferenciája (hozzá tartozik csaknem valamen�nyi európai ortodox, protestáns, anglikán és ókatolikus egyház, ill. szabadegyházi közösség) elnöke, Jeremiás ortodox metropolita 2001. április 22-én Strasbourgban írta alá azt a nyilatkozatot, melyben leszögezik, hogy az 1989-ben Bázelben és 1997-ben Grazban tartott Európai Ökumenikus Nagygyűlés szellemében őrzik és továbbfejlesztik az eddig elért egységet. A Charta az ökumenizmust kiterjeszti az iszlámra és a zsidóságra is, ezáltal már nemcsak a keresztények egységéről van szó, hanem minden vallás globalizációjáról.

agyarország is csatlakozott az Ökumenikus Chartához. 2002. október 1-jén írta alá a Magyar Katolikus Egyház részéről Seregély István érsek, a magyar Katolikus Püspöki Konferencia akkori elnöke, valamint a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának hét vezetője (Bölcskei Gusztáv református, Szebik Imre evangélikus, Mészáros Kálmán baptista, Csernák István metodista, Szofronir román ortodox, Kalota József görög ortodox és Stefan Mamkov bolgár ortodox részről). A Charta bevezetőjében irányelvként megfogalmazza: „Az ökumenikus együttműködés gazdag formáit sikerült megőriznünk. Krisztus könyörgéséhez híven azonban nem elégedhetünk meg a jelenlegi helyzettel… Vétkeink tudatában és megtérésre készen azon kell fáradoznunk, hogy a közöttünk még fennálló feszültségeket megszüntessük, s ez által készek és képesek legyünk az evangélium üzenetét a népek között közösen és hitelesen hirdetni. A megismert igazság szerint minden ember előtt bizonyságot kívánunk tenni a szeretetről és a reményről, mégpedig úgy, hogy közösen hallgatunk Istennek a Szentírásban hangzó Igéjére, elkötelezzük magunkat közös hitünk megvallására és az együttes cselekvésre.” A Hajdúdorogi Egyházmegye és Miskolci Apostoli Exarchátus közös Ökumenikus Bizottsága tudományos szimpoziont szervez az Ökumenikus Charta magyarországi aláírásának 10. évfordulóján. Az előadók a következők lesznek: dr. Kuminetz Géza, a Központi Papnevelő Intézet rektora, dr. Ternyák Csaba egri érsek, dr. Szebik Imre evangélikus püspök, Siluan Manuila gyulai ortodox püspök, Csomós József református püspök és dr. Orosz Atanáz püspök-exarcha. A szimpozion időpontja október 25, helye a Miskolci Egyetem Továbbképző Központja. A rendezvény nyilvános és díjmentes. Részvételre jelentkezni a bizottság elnökénél lehet: Papp András, 3526 Miskolc, Szeles u. 43.; Tel.: 46/507-111; E-mail: pappmiskolc@mail.com

Idén szeptember 19. és 20. között Rómában rendezték meg az Európai Mária-kegyhelyek Konferenciáját, melyen az egyes kegyhelyek helyzetéről esett szó a II. Vatikáni Zsinat fényében. Az évente rendezett találkozón – mint állandó tag – Máriapócs Nemzeti Kegyhely küldöttsége is részt vett. z újonnan kinevezett lourdes-i püspök, Mgr. Nicolas Brouwet által vezetett találkozón az állandó tagsággal rendelkező 17 zarándokhely küldöttsége mellett Mátraverebély-Szentkút és öt Európán kívüli kegyhely (Aparecida, Kibeho, Guadalupe, La Vang, Vailankanni) vezetői is részt vettek. A kétnapos konferencián előadást tartott többek között P. Horacio Britolourdesi kegyhelyigazgató és P. Carlos Cabecinhas, Fatima küldöttje, továbbá bemutatót tartottak az Európán kívülről érkező zarándokhelyek vezetői is. Az ülés második napján jelen volt Antonio Maria Vegliò érsek, az Elvándorlók és Útonlevők Pápai Tanácsának elnöke, aki beszédében hangsúlyozta a népi vallásosság, a teológia és a liturgia szoros kapcsolatát. Kiemelte továbbá,

hogy a népi vallásosság – mint a hit inkulturációja – fontos eszköze az evangelizációnak, ugyanakkor vigyázni kell arra, hogy ne kerüljön szembe se a liturgiával, se az egyház tanításával, különösen a Mária-kegyhelyeken, ahol sok és sokféle zarándok van jelen. A konferencia zárása előtt több gyakorlati kérdés került az asztalra, melyek között kiemelkedett Mátraverebély-Szentkút Nemzeti Kegyhely felvétele az Európai Mária-kegyhelyek hálózatába, amit az ülés (Máriapócs tekintélyes támogatásával) egyöntetűen megszavazott. A hivatalos találkozó hangulatát emelték azok a baráti beszélgetések is, melyek alkalmával nemzeti kegyhelyünket számos dicsérettel és elismeréssel halmozták el.

AJÁNLÓ

2012. október 29. hétfő, 19.00 óra

Hajdúdorogi Egyházmegyei Sajtóközpont kiadásában megjelent a centenáriumi esztendő legjelentősebb eseményeit összefoglaló videosorozat 1-4. része. Minden rész 2 db DVD-t tartalmaz. Szeretettel ajánljuk a résztvevőknek és mindazoknak, akik a kegyelmi idő ajándékaiból ily módon is részesülni szeretnének.

Művészetek Palotája Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Görögkatolikus Egyházművészeti Nap – Centenáriumi Gálahangverseny

Program 1.) Magyarországi Görögkatolikus Kórusok bemutatkozása 2.) Dicsérjétek az Úr nevét – Liturgikus hitvallás 3.) Megalkuvás nélkül – Misztériumjáték Romzsa Tódor vértanú püspökről

görögkatolikus lelkiséget és az énekes tradíció bemutatását szolgálja ez a hangverseny, vagy inkább hang-áhítat, amelyben részt vesznek a hazánkban működő görögkatolikus iskolai és parokiális énekkarok, lelkészek, kántorok és a hívek. A kórusok bemutatkozó éneke után az összes jelen lévő együttes „zenei hitvallása” zendül fel, majd szünet után egy ősbemutató következik: a nemrégen boldoggá avatott Romzsa Tódor vértanú püspök emlékére összeállított misztériumjáték. Közreműködnek: Kocsis Fülöp megyéspüspök; Orosz Atanáz püspök-exarcha; Szent Efrém Férfikar; Görögkatolikus Kórusok; énekes és hangszeres szólisták Műsorvezető: Mohai Gábor Jegyek: 1000 Ft-os áron a budapesti görögkatolikus parókiákon, Nyíregyházán a Püspöki Hivatalban megvásárolhatók, valamint a görögkatolikus parókiákon megrendelhetők.

Hangjegy-támogatójegy vásárolható!! Telefon: +36-42 / 415-901, www.gorogkatolikus.hu

Megnyílt a SZERETETTÁR!

römmel adjuk hírül, hogy a Haj-

dúdorogi Egyházmegye, a Szent Lukács Szeretetszolgálat és az egyházmegyei karitász szervezésében megnyitotta kapuit a SZERETETTÁR.

Az album első kiadványában két rendhagyó, mindvégig izgalmas és nagyon tanulságos görögkatolikus „egyháztörténelem-órát" ajánlunk az érdeklődők figyelmébe. A videofelvételeket a 2012. február 18-án, Hajdúdorogon rendezett történeti konferencián készítettük. A második dupla DVD a Hajdúdorogi Egyházmegye centenáriumi évének kétnapos (2012. február 18-19) megnyitó ünnepségét mutatja be. A történeti konferenciáról és a centenáriumi bélyegkibocsátásról készített összefoglalót, valamint a teljes püspöki Szent Liturgiát láthatják filmjeinken. A harmadik részben az első DVD-t a Parlamenti Emlékülés és a családi nap krónikája, a második DVD-t pedig az Országház Felsőházi Termében megtartott Emlékülés teljes programja tölti ki. A negyedik dupla DVD a hálaadó római zarándoklatról készített összefoglalót, valamint a Szent Péter-bazilikába való ünnepélyes bevonulást és az alkonyati zsolozsmát foglalja magában. A dupla DVD ára: 2000 forint. Az érdeklődők a parókiákon vagy e-mailben (sandor.kondas@gmail.com) is megrendelhetik.

Ez egy „szeretet" raktár, ahová várjuk mindazokat a felajánlott tárgyakat (könyv, ruha, háztartási gép, bútor, cipő...), melyek otthon talán már fölöslegesek, de még használhatóak. Munkatársaink gondoskodnak arról, hogy ezek a felajánlások eljussanak egyházmegyénk legrászorultabbjaihoz. A felajánlásokat a parókus atyáknál vagy Rakaczki János munkatársunknál a 30 698 7794-es telefonszámon lehet jelezni! Köszönettel: a Szeretettár munkatársai

• Kiadja: A HAJDÚDOROGI EGYHÁZMEGYE • Honlapunk címe: www.gorogkatolikus.hu • A szerkesztőség címe: 4401 Nyíregyháza, Pf. 60. • Tel.: 42/415-901 • E-mail: sajto@gorogkatolikus.hu • Számlaszám: CIB 10702071-19204886-52300002 • Arculat: Zadubenszki Norbert és Szabó Sándor • Tördelés: Projekt-Team DTP Stúdió • Készült: ImiPrint-Nyomda • ISSN: 1416–793X • A Görögkatolikus Szemle megrendelhető postán a szerkesztőség címén, vagy elektronikus formában a sajto@gorogkatolikus.hu címen. Rendeléssel kapcsolatos információ a 42/415-901 telefonon kérhető.

1912 2012 CHRISTIFIDELES GRAECI

Egész életünket

Krisztus Istenünknek ajánljuk!