Szitakötő | 2014-25 | tavasz by Grafium

Szitakötő SZÍNRŐL SZÍNRE Nézzük együtt ... Mattis Teutsch János képeit!

Illatok és szagok kémiája Lilán főz a zeneszerző

Figaro itt, Figaro ott… Neked mi fontos? Szemünk fénye Lepadlózunk Nemes darvak

a kíváncsi gyerekek folyóirata I

2 014 / 1 TAVA S Z

SZÍNRŐL SZÍNRE Polgár Teréz Eszter > Szín-szótár

Nézzük együtt ... Mattis Teutsch János képeit!

Bene Zoltán > Marosvölgyi Bonifác és

Helyszínről helyszínre

Kricsfalussy Beáta > Szemünk fénye

a szivárványpötty Fecske Csaba > Színek és hangok

Hollós Máté > Lilán főz a zeneszerző

Búth Emília > Légtornász

Császár Annamária > Lány hóesésben

Z. Karvalics László > Színezők

Veres Gábor > A Hernyó és a Giliszta

Horgas Béla > Színjátékok

Kámán Balázs > Tündér vagy boszorkány [3]

Kapitány Máté > Kaméleon

Pánti Irén > Nemes darvak

Kiss-Péterf fy Márta > Színkör

Nagy Krisztina > Neked mi fontos?

Schneider Tímea > Színszökdösős

Fenyő Ervin > Figaro itt, Figaro ott...

Victor András > Milyen színű igazából?

Várady Judit > Illatok és szagok kémiája

Jámborné Balog Tünde > Szivárványhíd

Trogmayer Ottó > Szivárványos buborék

Inczédy Tamás > Ékes Őkékessége

Lepadlózunk

borító3

Handi Péter > Színlelés

Eldobott és megtalált virágok

borító4

Mentovics Éva > Házisárkány

Levendel Júlia > Szellemvasút ... színes századokon át 18

illusztrációk, fotók > Török Eszter, László Luca,

Daróczi Boglárka > Sose látott maszkabál

Macsinka Zsolt, Gárdi Balázs, Papp Anikó Míra,

Pusztai Ilona > A csodatévő szemüveg

Szepesi Boglárka, Maros Krisztina

Szerkesztők > Horgas Judit, Levendel Júlia, Horgas Béla Graﬁkai tervező > René Margit Olvasószerkesztő > Bohus Magda, Bognár Anikó Kiadja > a Liget Műhely Alapítvány Szerkesztőség címe > 1122 Budapest, Kissvábhegyi út 4-6. E-mail > info@szitakoto.com Internet > www.szitakoto.com

Nagy és Társa Nyomda és Kiadó Kft. Felelős vezető > Szűcs Ernőné Partnerek > Kieselbach Archívum, Da Vinci Learning TV Támogató > Open Society Institute Terjeszti > a Lapker Zrt. > Előﬁzethető közvetlenül a kiadónál, a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a HELIR-nél (1089 Budapest, Orczy tér 1.) Előﬁzetési díj egy évre > 3780 Ft | Megjelenik negyedévente ISSN 1789-4972

Színről színre Szín-szótár Kaméleon, a nagy színész, ha nem lép fel, miért színlel – – kinek sminkeli magát? Nyakláncomon barnászöldben mit játszik a fél achát? Aranyszínű-e a fehér ékszer, hogyha színarany? Vallhat-e színt hullt levél, ha felül fonákja van? Igen, színház a világ. Aki ﬁgyel, s nekilát számba venni, hány árnyalat fér a palettára, lassan halad, s mennyi adat gyűlik fel hiába… Nem lesz teljes szín-szótára (semmi szín alatt). POLGÁR TERÉZ ESZTER

Marosvölgyi Bonifác és a szivárványpötty Marosvölgyi Bonifác jókedvűen ébredt. A Nap éppen kelt. Marosvölgyi Bonifác ilyentájt már sokadjára riadt föl. Az éjszaka során többször is kinyílt a szeme, bóklászott a lakásban, evett pár falatot, elmerengett az ablakon bekukucskáló Holdon, végül visszaheveredett a fésülködőasztalra. Marosvölgyi Bonifác szívesen szendergett a fésülködőasztalon. Mindenhol szívesen szendergett, mert magát a szendergést kedvelte. Meg a bóklászást a lakásban, nemkülönben a Hold bibircsókos ábrázatának vizslatását. Az utcán járó és kelő alakokat is szívesen figyelte. Azon a reggelen is így cselekedett: az ablaknál álló íróasztalon üldögélve szemlélődött, mi folyik odalent, az utcán. Odalent, az utcán nem folyt semmi különös. A fák ledobták már leveleiket, az esők elvonultak, a hó még váratott magára. A szemközti házfal zöldben játszott, a tűzfal téglavörösen izzott a pirkadat fényében. Marosvölgyi Bonifác nagy, kék szemével követte a színeket, zöldet a téglavörösbe, téglavöröset az égszínkékbe, égszínkéket a napsárgába kísért. Nyeffentett egyet és dorombolt, fölemelte jobb mellső mancsát, finoman az ablaküvegre helyezte. Így ücsörgött pár percig. Miután megunta, leugrott az íróasztalról, elnyúlt a szoba közepén. Oldalára apró, színes folt telepedett. A szivárvány minden színében pompázó paca úgy araszolt jobbra-balra a világos bundán, akár valami amőba. Marosvölgyi Bonifác figyelmesen követte a tekintetével, elégedetten dorombolt neki. A szivárványpötty az ablakon beáradó fényből született. Egészen pontosan abból a napsugárnyalábból, amely Marosvölgyi Bonifác mancsának halvány, sejtelmes lenyomatán keresztül érkezett. Mondhatnánk, Marosvölgyi Bonifác teremtette. Miközben ezen gondolkodott az egész világegyetem, a szivárványpötty egyszer csak huncutul leugrott Marosvölgyi Bonifác dús szőrzetéről, a szőnyegre huppant, s cigánykereket hányva kislisszant a szobából. Marosvölgyi Bonifác lustán tekintett utána. Még látta, ahogy iszkol a folyosón, egy erőtlen gondolat erejéig az is fölmerült benne, hogy netán a nyomába ered és visszahozza, végül csak nyeffentett ismét, nyújtózkodott, s nagylelkűen útjára engedte a csintalan szivárványpöttyöt, mindannyiunk örömére és boldogságára. BENE ZOLTÁN

Színek és hangok

Légtornász

A föld alatti sötétben vakond busong, vak Ond bundája fekete, ő egy morcos kis remete, reggeltől estig ás, csak ás, az ásóláb lám, nagy csapás. A kertben mozgó kupacok, a kupacokon kukacok, örülnek tyúkok, kakasok, mert jó, hogy ilyen sok a sok. Tavasz van végre, gyönyörű! Csurom zöld már a lomb, a fű, kiszínesedik a világ, kinyílik a sok szép virág, libbennek kékek és lilák, fehérek, sárgák, pirosak, kertek és mezők csinosak. Rigó, csíz, kenderike, pinty teli torokból fújja mind.

Lesem a leget Lopom a napot tüsszentek piros a fülem puha az orrom füllentek könnyes a szemem tó vize borzong kék az ég dobban a szívem folton-folt bohóc cérnán lép BÚTH EMÍLIA

FECSKE CSABA

TÖRÖK ESZTER rajzai

Kiskorodban biztos te is szeretted a színezőket, amikben a vonalakkal körberajzolt formákat tetszés szerint satírozhatod különböző színűre. Gondoltad volna, hogy sokáig pontosan így állítottak elő színes képeket is? A középkor hajnalán már → Tudtad, hogy színes ceruzát csak sokszorosítottak szentképeket és a 20. század eleje óta használunk kártyákat, amelyeket kézzel kellett (akkor még másolóceruzának vagy kiszínezni (ezeket fametszeteknek tintaceruzának nevezték), miközben hívták, mert fából faragott formával a fekete graﬁtceruza már a 18. század nyomtatták, hasonlóan a mai végén elterjedt? pecsétnyomókhoz). Később, amikor Johannes Gutenberg nyomán megindult a könyvnyomtatás, a kézzel írt és másolt kódexek csodálatos, művészi kezdőbetűit, az iniciálékat egyesével festették ki, mert a nyomdák csak feketefehér könyveket tudtak nagy számban előállítani. Majdnem négyszáz évet kellett várni, hogy jó minőségű színes nyomdatermékek készüljenek. Bár a színes sokszorosító eljárásokat az 1800-as évek elején fedezték fel, csak a huszadik század első évtizedében, a korszerű nyomdatechnikai gépek kifejlesztésével vált mindez lehetővé – és azonnal meg is kezdődött a színes könyvek és színes újságok, magazinok kora. → A nyomdászat úttörői számos Pontosan ugyanez játszódott különböző eljárást dolgoztak ki, hogy le a fényképek, a ﬁlm, a televízió, a a könyvekben színes képeket is lehessen számítógépek és a mobiltelefonok sokszorosítani (olajszínnyomás, színes esetében is. A kép rögzítése, kőnyomat). Széles körben használták sokszorosítása, továbbítása, egy brit tábornok, Sir William Congreve megjelenítése először csak fekete(ejtsd: szőr viljem kongrév) találmányát, fehérben sikerült, ám mindig azonnal aki a rakétatechnikáról nyergelt át tovább kutatták a bonyolultabb, színes a nyomdászok közé. megoldásokat. Viszonylag gyorsan születtek ígéretes találmányok, de az

Színezők

s csak az 1930-as évektől, olcsó és tömeges eljárások → Egy francia biológus, Louis Boutan a Kodak cégnek köszönkidolgozása sokszor (ejtsd: lui butan) már 1893-ban készített hetően érkezett el a színes évtizedekig tartott. víz alatti fényképet, de az első színes víz fényképek aranykora. A fotográfia, a fényképezés alatti fotó csak 1926-ban született meg. A nyilvános, feketetörténete például az 1820fehér filmvetítések a 19. as évek végén indult az első → A Polaroid masinák, amelyek század utolsó éveiben fekete-fehér képekkel, és a kattintás után azonnal a képet is indulnak. Egy-két évtizedig közel száz évig még kézi kiadják, 1947-ben mutatkoztak be, még csak „színes hatású” eszközökkel, egyenként az első színes Polaroid-képet 1963-ban filmek peregtek (elsősorban színezték ki a képeket. készítették. Franciaországban), aztán Pedig már néhány évtizeddel az Egyesült Államokban később sikerült színes számtalan kisebb, sikeres képet rögzíteni. próbálkozás után az első „egész estés” színes filmet A tudósok sokáig azt hitték, hogy James Maxwell 1937-ben mutatták be. (ejtsd: dzsémsz mekszvell) skót fizikus-matematikusé Na és a televízió? Az 1920-as évek végén a britek, az első színes fotográfia 1861-ből – aztán kiderült, az 1930-as évek végén az amerikaiak már sugároztak hogy Wilhelm Zenker (ejtsd: cenker) német fekete-fehérben, de a színes műsorok csak több kémikusnak már 1856-ban sikerült ugyanez. A színes évtizeddel később indultak el és a legtöbben képek sokáig mégis ritkaságnak számítottak,

→ A világ első színes filmjét 1902-ben készítette egy brit fotográfus, Edward Turner (ejtsd: edvárd törner), aki az első, kísérleti forgatás után szívroham miatt fiatalon elhunyt. A felvétel kalandos úton jutott el egy brit múzeumba, ahol 110 évvel az elkészítése után a digitális technika segítségével sikerült előhívni és bemutatni a filmet.

működésbe, de a jó minőségű, elérhető árú színes printerekre még évtizedeket kellett várni. Az 1980as évek közepén indult mobiltelefonoknak is sokáig fekete-fehér volt a kijelzője, és csak az ezredforduló környékén kezdtek „kiszínesedni”. Nem is kérdés, miért törekszik mindenki a színes kép-megjelenítésre. Mivel a világot a sokmilliónyi szín és árnyalat révén nagyon részletesen érzékeljük, amikor mi magunk állítunk elő látványt, elvárjuk és igényeljük, hogy azok is színesek legyenek. De ne feledjük: eddig csupán a technikai sokszorosításról volt szó! Amióta csak festékanyagok léteznek, az ember létrehozott színes képeket, legyen az barlangrajz, tetoválás a testen, freskó a falon, festmény a vásznon vagy illusztráció egy kódexben. Kapaszkodj meg: a színkeltő anyagok használata egyidős a modern ember kialakulásával. A régészek egyértelműen bizonyították, hogy elődeink már százezer évvel ezelőtt is nagy mennyiségben állították elő az okkert – minden iskolai festékkészlet egyik leggyakoribb darabját. Ti is biztosan mártottatok már bele ecsetet!

a hetvenes évekig még fekete-fehér készüléken nézték. Magyarországon 1972 óta sugároznak rendszeresen színes adást, az első színes magyar tévéﬁlmet, A koppányi aga testamentumát 1968ban mutatták be – ekkor már létezett az első magyar gyártású színes készülék, a Colorion. A számítógépekkel is sokáig kétszínű (feketefehér vagy fekete-zöld) monitorokon keresztül kommunikáltunk, és csak az 1980-as évek közepén jelentek meg az első színes kijelzők. A legkorábbi nyomtatók az 1950-es évek közepén álltak

→ Walt Disney (ejtsd: vólt dizni) fejlesztette tovább a Technicolor eljárást, ami viszonylag könnyű színes filmgyártást tett lehetővé. A világ a Hófehérke és a hét törpe bemutatóján ismerkedhetett meg a színes filmmel, pedig a Három kismalac már korábban elkészült, csak nem volt még egész estés film.

Z. KARVALICS LÁSZLÓ

Színjátékok a mókusfarkú lágy ecset, a sárga és a kék, ahogy egymásba zöldül csendesen, s közben ﬁgyel a sötétlila és az aranybarna, mikor gyújthatna dalra. Most! A mozdonyfüst és a hold ezüstje együtt kanyarog, szín-táncot lejtenek, fönn a felhők, lenn a föld, itt meg a verses komplementer. Kalapja vörös, csizmája zöld.

Két szín zenél, beszél párban, ha érzed, meg is érted, színtől színig száll a szó. Egy fényes, üres papír szerint, bár szomjasan vár bármi színt, a sárga-piros páros olyan vidám, mint amikor mesés sínpár hátán fut a csillagokat szóró mozdony, tiszta fekete. Papírunk bőre hófehér, s közben kipirul, neki biztosan hihetsz, mert régóta buzgó társai

HORGAS BÉLA

Kaméleon Ha el akart bújni, könnyedén megtehette, váltakozó színei nem árulták el. Aztán egy nap új lány érkezett az osztályba. Szép, kedves, és mikor kacagott, kivirágzott körülötte a világ. Az összes fiú neki udvarolt, csokoládét és virágot hoztak, ahogy a felnőttektől látták, de a lány visszautasította őket. Csak Leon nem ment oda hozzá, csak ő ücsörgött félrehúzódva, s amikor összeakadt a tekintetük, az arca halványpiros színben derengett. Egy délután találkoztak, és Leon hazakísérte a lányt. Másnap, harmadnap újra találkoztak, és Leon újra és újra hazakísérte a lányt, és egyre vörösebb lett a teste, a lánynak pedig nagyon tetszett, hogy Leon váltogatja a színeit. Az egyik séta alkalmával a kezük is összeakadt, és onnantól egy pár lettek. Leon az iskolában minden addiginál élénkebb színekben pompázott, a többi fiú irigykedve figyelte, és otthon, a tükör előtt titokban gyakorolták, hogyan legyenek sárgák és pikkelyesek.

Leon színváltós volt, mint a játékok, amiket ha meleg vízbe teszünk, elszíneződnek. Ő azonban nem hőre váltott. Első ránézésre éppen úgy nézett ki, mint te meg én, reggel felkelt, fogat mosott, felöltözött, iskolába ment, szünetekben játszott a többiekkel, evett, ha éhes volt, ivott, ha megszomjazott. De amikor dühös lett, a bőre elsötétedett, zöldes-feketés árnyalatot kapott, és amikor nagyon örült, hirtelen vörösesbe csapott át, szinte lángolt. Mikor megijedt, jeges kék lett a teste, talán még a levegő is lehűlt körülötte. Sárgás és pikkelyes volt, ha irigykedett, homokszínű, ha szégyenkezett, lüktető fehér, amikor izgult és acélos szürke, amikor bátorság öntötte el. Az iskolában egyre többen szóvá tették, hogy Leon váltja a színét. Azt mondták, ciki, mennyire látszik rajta minden. Leon addig-addig hallgatta a többiek gúnyolódását, míg lassan fakulni kezdett. Már nem volt annyira vörös, ha örült, és nem volt annyira kék, ha megrémült. Éppen olyan lett, mint a többi gyerek.

KAPITÁNY MÁTÉ

Színkör

Színszökdösős

Nekem zöld ízű a tavasz, sárga hangon súg a nyár, s rőt illatú őszöm dombja fehér léptű télre vár.

Festék-szigeteken történt, huncut törpék összetörték a festékes üvegeket. Szétszaladtak mind a színek, Kézbe kapták az ecsetet, S kipingáltak minden helyet. Tényleg lila lett a tehén, a kéményseprő meg fehér, az ég rózsaszín, a macska kék, sárgán szikrázott fenn a lég. Csak Peti törte a fejét: hogyan menjen holnap este lila hajjal Fradi-meccsre?

Neked piros – nekem kerek, illatos és édes. Neked sárga – nekem ragad, zamatos és lépes. Neked kék, de nekem csobog, hűvös íze selymes. Neked zöld, de nekem susog, dalol, zúg vagy csendes. Neked barna – nekem poros, göröngyös és süpped. Neked fehér – nekem hideg, orrom hegyén ül meg. Fekete szín? – neked-nekem nem más! Összeköt és körülölel – szinte látjuk egymást.

SCHNEIDER TÍMEA KISS-PÉTERFFY MÁRTA

LÁSZLÓ LUCA rajzai

Milyen színű

igazából? amilyen a Napból érkezik hozzánk, s ezért magát a textilt sem látjuk ugyanolyannak kint és bent. A kérdés tehát itt is föltehető: melyik az anyag igazi színe? Azt szoktuk egy tárgy „igazi” színének nevezni, amit átlagos, mindennapi körülmények között látunk. De a fű esti szürkesége ugyanúgy valóságos szín, mint a nappali zöld. Teljes sötétségben pedig igazság szerint nincs is értelme a kérdésnek, hogy milyen színű valami. Semmilyen színű; nincs színe. (Hacsak nem bocsát ki magából fényt, mint például a vörösen izzó parázs.) Biztos láttad már, amikor a postán papírpénzzel ﬁzetsz, ellenőrzésként beteszik valami furcsán világító lámpa – az UV-lámpa – alá. Mit néznek rajta? Mi az, amit éppenséggel a természetes napfényben nem látunk, mesterséges UV-fényben viszont igen? Egy különleges festékanyaggal rajzolt minta. A szivárvány színei sorban: vörös, narancs, sárga, zöld, kék, ibolya. Ami ebben a sorban az ibolya után következik, vagyis az ibolyán túl van – ez az ultraibolya vagy ultra-viola (UV) fény –, a mi szemünk számára már nem látható. Pedig az UV csak annyira különbözik az ibolyától, mint az a kéktől.

Ha azt kérdezem tőled, „Milyen színű a fű éjszaka?”, valószínűleg gondolkodás nélkül rávágod: „Hát milyen lenne? Természetesen zöld, csak nem látjuk.” Legföljebb hozzáteszed, hogy „A fű mindig zöld, hacsak ki nem száradt barnára.” És ebben van igazság. De nem egészen! Mert folytathatnám a kérdésemet: „És este, szürkületkor milyen színű? Akkor ugyanis még látjuk, csakhogy nem zöldnek, hanem szürkének.” (Mint minden mást is abban a gyenge fényben. Ezért is hívják szürkületnek.) S ha látom, hogy elbizonytalanodsz, még tovább feszegethetem: „Szóval nappal zöld, mert annak látjuk; este is zöld, pedig szürkének látjuk; s éjszaka is zöld, pedig akkor semmilyennek sem látjuk?” Ez így tarthatatlan – tehát nem lehet kapásból megválaszolni, melyik a fű igazi színe? Amikor egy lány ruhát vagy hozzávaló sálat vesz, gyakran kiviszi a boltból a bejárat elé, a napfényre, s ott nézi meg, tetszik-e a színe. Miért? Bent a boltban nem tudja eldönteni? Nem. Ott ugyanis mesterséges megvilágításban látja – a fénycsövek fényében –, úgy pedig nem látszik az „igazi” színe. Miért nem? Mert a fénycsövek nem ugyanolyan fényt bocsátanak ki, mint

Játsszatok a színek keverésével! Ha különböző színű nejlon dossziékat egymásra tesztek, együtt milyen színűnek látjátok? Közismert, hogy a piros és kék keveréséből így lila, a kék és sárga keveréséből zöld lesz. Próbáljátok ki ezeket és más szín-kombinációkat is! Karton-korongokból és gyufapálcikákból (kis ügyességgel és ragasztóval) készítsetek pörgettyűket! Mielőtt beragasztanátok a pálcikát a korong közepén lévő pici lyukba, színezzétek ki két (vagy sok) színnel. Figyeljétek meg, hogy ha gyorsan forog a pörgettyű, milyen színné „olvad össze” az eredeti két (vagy sok) szín! És persze közben továbbra is gondolkozzatok: „milyen színű igazából”!

Arra is találunk példákat a természetben, hogy az egyébként színtelen anyag valahol mégis színesnek látszik. Pl. eső után a vízen úszó olajfoltok szivárvány-színekben pompáznak (leginkább zöld meg lila foltokat látunk), pedig maga az olaj színtelen (legfeljebb kicsit sárga). De akkor honnan származik a zöld meg a lila, ha nincs ilyen színű anyag az olajban? És miért színjátszó a szappanbuborék, ha maga a szappanos víz színtelen? Ezekről a kérdésekről (amelyekre a ﬁzika tudománya ad választ) majd máskor beszélgetünk.

Egy műszerrel megmérhető ﬁzikai sajátságuk szerint az UV értéke 350, az ibolyáé 400, a kéké meg 450. Mindössze ennyi a különbség! És mégis, az UV-t mi már nem látjuk. (A bőrünk azonban érzékeli ezt is. Ennek a sugárzásnak az elnyelése segíti a bőrben a barnaságot okozó festék, valamint a csontok keménységéért felelős D-vitamin képződését.) Vizsgálatokkal egyértelműen bizonyítható, hogy a méhek látják az UV-fényt. De vajon milyen színűnek látják? Erre sajnos, tippünk sem lehet. A méhek számára tehát másmilyen egy virág „igazi” színe, mint amilyennek mi látjuk.

VICTOR ANDRÁS

Szivárvány-

híd

A navaho indiánok „kővé vált szivárvány"-nak nevezik ezt a természeti képződményt.

(hasábot) állítanak a fénysugár útjába, és a megtörő fehér fény színekre bomlik. A jelenséget Bacon (ejtsd: békön) angol csillagász már a 13. században megﬁgyelte egy palack víz mellett, a prizmakísérletet azonban az olasz Grimaldi írta le a 17. században. Majd Newton (ejtsd: nyúton) igazolta, hogy a fehér fény – a Nap fénye – a szivárvány színeiből tevődik össze. Vörösből, narancsból, sárgából, zöldből, kékből és ibolyából. Ezek a spektrum, a színkép színei. A levegőben lévő vízcseppek szórják szét a fényt, így keletkezik a szivárvány. Rendszerint nyári felhőszakadások végén látjuk, amikor már kisüt a

Színről színre, olvasom, és feltűnik a gyerekkori kép: anyám akváriuma egy téli reggelen. A nap ablakunkban kel, sugarai beleütköznek a tartály zöld vizébe. Gyere gyorsan, hív anyám, mert arasznyi színes pántlika ível az akvárium innenső oldalán: szivárvány. Akkor láttam először ilyet, megigézett. Nem tartott soká, illékony volt a csoda. Pedig kérleltem, hadd nézzelek még! A nap azonban továbbállt, szivárványomnak elsápadtak színei. Egy perc, és a szépséges szalagnak nyoma sem maradt. Belső térben ritka ez a tünemény. Legfeljebb ﬁzikaórán látható, amikor üvegből készült prizmát

nap, de még esik az eső. Napzápor – sunshower (ejtsd: szánsáör) – mondják az angolok. Nálunk a Veri az ördög a feleségét szólás járja, amelynek eredetét a nyelvészek sem ismerik. Kosztolányi Dezső választékosabb: Az illatos, japáni égből / hull a napfény és hull a zápor. Hét évtizeddel e sorok születése után a híres japán rendező, Kuroszava, Álmok című filmjében régi japán hiedelmet dolgoz fel. Egy kisfiú a zivatar utáni napsütésben meglesi a rókák lakodalmát, amivel felkelti haragjukat. Át kell mennie a szivárvány alatt, hogy elnyerje bocsánatukat. Sok nép mítoszaiban szerepel a szivárvány. A skandinávoknál a lelkeket vitték át hídján a túlvilágra. Japánban az istenek jöttek le rajta az égből. Ausztrália őslakói szerint Szivárványkígyó teremtette a világot. Másoknál az istenség íja, nyaklánca vagy koronája a szivárvány. A görög mitológiában istennő: Írisz, a hírvivő. Tarka ruhában, szárnyakkal ábrázolják. A magyar népi képzelet is eget-földet összekötő hidat látott a szivárványban, amelyen angyalok vagy tündérek közlekednek. Aki ujjal mutat rá, azt baj éri. Ha átmennek alatta, a fiú lánnyá, a lány fiúvá változik. Másik hiedelmünk szerint egyik vége a tóba vagy tengerbe ér, és hatalmas csőként felszívja a vizet. Ebből lesz az eső. Innen magyar neve is. A szivárvány szó a szív ige származéka, szivárog és szivacs szavunk rokona. Semmi köze a bennünk dobogó szívhez, sem a színekhez, sem a márványhoz, mint hangzása alapján gondolnánk. A magyar nyelv teljes szótárában (Ballagi Mór, 1873) első helyen még csövös készlet vízhúzásra és fecskendezésre a jelentése, és csak másodikként szerepel mint légtünemény. Pázmány Péter (16–17. századi író, esztergomi érsek) a bolhákról és szúnyogokról írja: oly szivárványt adott Isten nékik, mellyel igen hamar az ember bőrét általfúrják, vérét kiszíják. Időjárási regulákban is találkozunk a szivárvánnyal – és soksok versben. Szivárvány havasán felnőtt rozmaringszálról dalol legszebb régi típusú népdalunk. Egy virágénekben a legény így írja le szerelmesét: Szemöldököd szivárvány, / A homlokod kőmárvány. / Hajad le van eresztve… Petőfi jeges téli estén kérdezi: Hova lett a tarka szivárvány az égről? Babits himnuszt ír a szivárvány istennőjéhez, amelyben a szép idő követjének nevezi, és azt állítja róla, te fested, Irisz, a világot… Ha a világot nem is, a Tokiói-öböl hídját a szivárvány színeivel világítják ki minden éjszaka. JÁMBORNÉ BALOG TÜNDE

Ékes Őkékessége Őpirossága meghökkent, mert a parton nem Ékes Őkékessége fogadta miként szokta, vidáman-csobogón, hanem valaki egészen más, akit sohasem látott. – Szia, én Őpirossága vagyok – mutatkozott be a rókalány illedelmesen. – Tudom – felelte a másik morcosan. – Honnan tudhatnád? Hiszen még soha nem találkoztunk. – Miket beszélsz? Bizonyára beütötted a fejed és elfelejtetted, hogy mindennap találkozunk. Ide jársz a szomjadat oltani, én vagyok az, a barátod, Ékes Őkékessége. – Az nem lehet – tiltakozott a rókalány –, az én barátom ékes és kékes. Te pedig egyik sem vagy! A patak sértődötten vágott vissza. – Hát tudd meg, te rókalány, hogy te sem vagy ám piros, hanem vörös, ráadásul a farkad vége fehér! – Tudom – felelte a rókalány, és csöppet sem lepődött meg –, mindig is ilyen voltam. Naponta látom a tükörképemet, amikor idejövök. Ma viszont nem! Te nem is hasonlítasz Ékes Őkékességére! Neki illata van, neked viszont szagod! – Felőlem a fejedre állhatsz, akkor is én vagyok Ékes Őkékessége. És ha ez nem tetszik, szomjan maradsz! – Ha tényleg te vagy kedves barátom, Ékes Őkékessége, akkor ma nagyon rossz színben találtalak! Megbetegedtél? – Igen – sóhajtott a patak –, azt hiszem, elrontottam a gyomromat. Gondolom, ott feljebb, a kanyarnál. Így Őpirossága, a rókalány elindult a patak folyásával ellentétes irányban, és láss csodát, a kanyaron túlhaladva Ékes Őkékességét pillantotta meg úgy, ahogyan korábban ismerte, teljes pompájában, ékesen, kékesen, ﬁnoman, illatosan.

→ A nagyüzemi folyószennyezést

– Azt hiszem, ez rontja el a gyomrodat – és egy csőre mutatott, amiből valami sötét trutymó ömlött a patakba. – Én is úgy érzem. Mondd, mit tehetünk? – Ez az emberek műve. Ha el akarják rontani a gyomrodat, akkor meg is teszik. – Igazságtalanság! Ez az én gyomrom! – És az enyém is elromlik, ha iszom a vizedből. – Ráadásul nem te vagy az egyetlen róka, aki hozzám jár inni... és jönnek a nyuszik, őzek, szarvasok... – Valamit csak kitalálok, kedves Ékes Őkékessége. – Kérlek, siess, mert hamarosan Bűzös Őfeketesége leszek! INCZÉDY TAMÁS

MACSINKA ZSOLT rajzai

egy rókavadász fedezte fel. Elmondása szerint kilométereken át követett egy rókát. Az állat el-eltűnt, majd újra és újra felbukkant, mintha el akarta volna vezetni a vadászt a folyó kanyarulatához, ahol a vegyi gyár az élővízbe engedte szennyező melléktermékét. A csővezetéket eltávolították, a gyárat megbüntették. A környezetvédő szervezetek fokozott hatósági ellenőrzéseket sürgetnek az üzemek környezetében, és arra kérik a lakosságot, hogy jelezzék, ha természetszennyezést észlelnek.

Színlelés Karon fogott a Zöld, gyere, keressük meg húgomat, a Kéket. Apánk, a Piros, aggódik érte, a Dunának sincs színe nélküle. Anyánk, a drága Sárga, tarka abrosszal terített, Arany levest mert ezüstkanállal – hiába? hát hol kószál a Kék!... Ha késik, nem jut más neki, csak seszínű maradék! Kerestük mindenütt a Kéket, kapuk előtt, lábtörlők alatt. Elrabolták vagy eltévedt? Kapott-e jó szót, menedéket? Nem leljük nyomát azóta sem – hiányoljuk a Kéket! Segítsetek hát, helyszínelők! Keressétek víz partján, vad vidéken, S ha rábukkantok elveszett kishúgunkra, teljes szivárvány lesz ismét az égen ! HANDI PÉTER

Házisárkány Színarany a kastély, esetünk helyszíne, s a királylány most nyalt éppen a tejszínbe. – Fakó egy étel ez! – sipította menten. – Ily színtelen kaját szinte sosem ettem! s dühödten vöröslött. Kétszínű királylány: reggel még bájolog, délben házisárkány, közben azt színleli, hogy színtiszta jóság. Csak a sárkány tudja, mi is a valóság, aki színehagyott, stresszben él azóta, hogy Smaragd királylány várának lakója. Sápatag hétvégék, fakó hétköznapok… Sárkányunk elszürkült, ám hétfőn felragyog. Kapun túlra kémlel mind a hét feje épp, hol egy lovag csörtet – éjnél is feketébb. Felcsillan hét fején valamennyi szempár… – Remélem, dalia, nem egy törpe lekvár! Változik a színhely, vágtat a paripa… hátán lovag, sárkány, s minden orra lika tüzet okád végre, hiszen kiszabadult. Bár a tűzokádás kissé divatjamúlt, örömében izzó lángnyelveket fújva menekül a lánytól a tengeren túlra, aki most holtsápadt, emészti a bánat. Hol rabolhat újabb sárkányt majd magának? MENTOVICS ÉVA

>> SZEL L E MV A S Ú T. . .

színes századokon át

másként foglalkoztatja az embereket ugyanaz a jelenség. Van, aki szívesen bámészkodik egy utcai balesetnél, más borzongva elmenekül. Van, aki megijed és sápadtan dadog, ha felelnie kell, más meg látszólag gondtalanul játssza a lazát, folyamatos szövegelésével elkápráztatja a tanárt. Az eltérő viselkedésmódokból nemigen következtethetünk a jellemre, még kevésbé a tudásra. Az egyes ember magatartását, stílusát sok minden alakítja – például a korabeli szokások is. A legalapvetőbb és legősibb élmények, noha sok ezer éve változatlannak tűnnek, koronként egészen másképp mutatkoznak a máshogyan érző embereknek. Gondold csak el, hogy az ősidőkben is látták a Napot, a Holdat, a végtelenbe nyúló, nyugodt tengert,

Gyakorlott szellemvasutazókként megtehetjük, hogy a lehető leggyorsabb közlekedési eszközzel – gondolatunk, képzeletünk segítségével – immár ne egyetlen helyszínre és ne egyetlen szereplőhöz érkezzünk. Játékunkban úgyis elrugaszkodtunk már a ﬁzikai valóságtól, s a fénysebességet is meghaladva száguldottunk, most hasítsunk még merészebben –, de ne esztelen vadsággal! Minél kanyargósabbra vesszük gondolatunk útját, annál ﬁgyelmesebben és felkészültebben kell nekivágnunk, hisz mit sem ér a gyorsaság, ha nincs mód közben szemlélődni és töprengeni. Ezúttal több, különböző korban és egymástól térben is messze alkotó hőst látogatunk meg. De mindenekelőtt meg kell értenünk, mennyire

máskor meg, ahogy háborog és hatalmas hullámai hajóﬂottákat pusztítanak el. Láttak tüzet és havat, eső után szivárványt, s ahogy a fénycsóvában táncolnak a levegőben szálló porszemek. Őseinknek is káprázott a szeme az üvegdarabon vagy fegyveren megcsillanó fénytől, víztükrökben bámulták saját arcukat. Bizonyára az emberrel egyidős az ámulat, hogy a fény láthatóvá és mindjárt sokszínűvé teszi a világot. Honnan van fény? Hogy keletkeznek a színek? A kék mitől kék és a piros mitől piros? Vajon amit én pirosnak látok, azt mindenki ugyanolyannak észleli? Ha a kéket meg a sárgát keverjük, miért lesz különböző árnyalatú zöld? Mindig is voltak tudományos viták, az idő haladtával egyik gondolkodó cáfolta elődei állításait, aztán újabb megﬁgyelők és kísérletezők megingatták az ő sokáig korszerűnek tartott nézeteit is – különös módon a meghaladott tanítások mégis beépültek az ember tudáskészletébe. A jelentős gondolatokban lehet pontatlanság vagy tévedés, de többnyire a lényeg hagyományozható és tovább építhető. A 17-18. században élt Isaac Newton (ejtsd: ájszek nyúton) felismerései talán minden tudósnál nagyobb hatással változtatták meg az ember világképét. Visszahúzódó, betegeskedő, ingerlékeny ember volt, de életében is valóságos legenda, megfellebbezhetetlen tekintély. Ő meg büszke szerénységgel mondta, hogy ha sikerült talán messzebbre látnia, mint másoknak, ezt elődeinek köszönheti, évszázadok tudósainak, akiknek fölállhatott a vállára. Gyönyörű hasonlat! De így érez-e minden alkotó? A gondolkodás csodája a nyitottság, s az

igazán nagy gondolkodók készséggel tudomásul veszik, hogy részben meghaladottá válnak majd. Az eszményi tudós azt kívánja: bárcsak vállamra állnának jövendőbeli pályatársaim..., bárcsak sikerülne továbblépniük és ﬁnomítani felfedezéseimet. De el kell árulnom, olykor még Newton is szörnyű indulattal vitatkozott kortársaival. Tökéletesnek tartották színelméletét – és alapjaiban ma is helytálló –, hogy a fény terjedése matematikailag megfogalmazható és a színek számokkal is meghatározhatók. Viszont száz esztendővel később a német Goethe (ejtsd: gőte), a természettudományokban jártas német költő és színdarabszerző teljes melléfogásnak minősítette Newton elméletét. A 19. század elejének ugyancsak ünnepelt lángelméje egyenesen sátáni téveszmének tartotta a matematikán alapuló fénytant. Goethét vonzotta a drámai feszültség, az ellentétek küzdelme. Saját, évtizedekig írt színelméletében a newtoni sötétséggel szembeállítja a maga világosságát. Feltett szándéka, hogy hős lovagként a barlangjáig üldözze ellenfelét, megmérkőzzék vele, legyőzze – és kiszabadítsa a „hétszínű hercegnőt“. Legközelebb erről a mesés-tudományos viadalról olvashatsz. LEVENDEL JÚLIA

→ 2014. április 11-ig írd meg, milyen híres tudományos vitákról hallottál már, és első osztályú helyet kapsz a szellemvasúton. Leveledet a szerkesztőség posta- vagy email-címére küldd!

Sose látott

maszka-

bál Amint beléptem, alig hittem a szememnek: színes fali díszek, tarka asztalok, csillogók és villogók és rengeteg ismerős. Hófehérke zöld ruhában hét óriással körülvéve táncolt, Piroska bőrönddel a kezében mendegélt, miközben a róka lábujjhegyen lopakodott a nyomában. Jancsi és Juliska egy tündért próbált lapátra ültetni, hogy megsüssék a nagy kemencében. Egy királyﬁ éppen akkor talált rá Hamupipőke fél kesztyűjére, és kereste a kesztyű tulajdonosát, a másik délceg királyﬁ meg a gyönyörűséges Csipkerózsika ujját kötözgette, mert megszúrta az olló. A színpadon jókedvűen zenélt négy muzsikus – a kutya, a macska, a szamár és a kacsa. A terem közepén összefogózva állt a farkas, róka, őz, nyuszi és tyúk, és harsogva énekelték: „Farkas-

A minap cifra, piros, arany pecsétes borítékot találtam a postaládámban. Türelmetlenül bontottam fel – meghívó volt benne a maszkabálba. Vajon minek öltözzek? A maszkabálba csak jelmezesen mehetek. Óriásnak túl kicsi voltam, szultánnak túl sovány, Télapónak túl ﬁatal – fogtam a fejem egyszer jobbról, aztán balról, de nem jutott eszembe semmi. Az alsó polcomon csomó színes tollúval teli csomagra bukkantam, valaha a nagymamámtól kaptam. Ez az, kiskakas leszek! Felvettem a barna nadrágomat, édesanyám a színes tollúkat hátul szépen beletűzögette, néhányból tarajt készített a kobakomra. Volt egy régi, ezüst félkrajcárom, akárcsak a kiskakasnak a mesében, azt a zsebembe tettem s elindultam a maszkabálba.

PAPP ANIKÓ MÍRA rajzai

barkas, jaj de szép, róka-bóka az is szép, őzem-bőzem az is szép, nyulam-bulam az is szép, kakas-bakas az is szép, tyúkom-bukom, jaj, de szemtelen”. A tücsök és a hangya az asztalnál veszekedtek fennhangon: a hangya, aki egész nyáron át hegedült, kérte a tücsköt, adjon neki alamizsnát télire, de a szorgalmas tücsök egy árva búzaszemet sem adott. A sürgés-forgásban olyan nagy volt a hangzavar, hogy zúgott a fejem, le kellett ülnöm. Ekkor egy tarka ruhás hírnök nagyot trombitált és így kiáltott: „Közhírré tétetik! A maszkabál minden résztvevője elkövetett valami hibát! Aki a hibákra rátalál, az előtt megnyílik Meseország kapuja! Sok sikert a keresgéléshez!” Én bizony azóta is kutatok, keresek, de nem találom a hibákat. Segítetek nekem? DARÓCZI BOGLÁRKA

A csodatevő szemüveg Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy Szívtelen Színtelen. Tompa homály vette körül, ezért gyűlölte a színeket. Magányosan éldegélt a nagy szürkeség közepén. Egy éjjel bosszúból elrabolta az összes színt. Kétségbeestek az emberek: szürke massza lett a világ. A kertészek éretlenül szedték le a gyümölcsöt, a zöldséget, az utakon sorra összekoccantak az autók. – Ez nem mehet így tovább! – fakadt ki keserűen Szín király. – Akinek sikerül visszaszerezni a színeket, azé lesz fele királyságom és leányom keze. Sok vitéz indult el, ám egyikük sem járt sikerrel. Mind eltévedt a nagy szürkeségben. Az emberek már elvesztették minden reményüket, amikor szemüveges legényke kopogtatott Szín király ajtaján. – Mi járatban vagy itt, ahol a madár se jár? – érdeklődött a király mélabúsan. – Uram királyom, azért jöttem, hogy kiálljam a próbát és megküzdjek Szívtelen Színtelennel. – Menj haza, ﬁacskám! Hogy sikerülhetne éppen neked, mikor már birodalmam összes vitéze kudarcot vallott? Elnyelte őket a nagy szürkeség. – Ne féltsen engem, királyom! Ne legyen a nevem Szivárványos Jankó, ha nem szerzem vissza az elrabolt színeket! – húzta ki magát a ﬁúcska. – Nem bánom, próbáld meg. De aztán ne engem hibáztass, ha te is a többiek sorsára jutsz! Szivárványos Jankó elindult. Szemüvegének

köszönhetően biztonságosan haladt előre. Hamarosan elérkezett a szürke várhoz. Illedelmesen bekopogott. De hiába zörgetett, senki nem nyitott ajtót. No, ha nem engedik be az ajtón, majd bemászik az ablakon! Talált is egy nyitott ablakot a magasban. Fürgén felmászott és hatalmas teremben találta magát. A szivárvány színeiben pompázó szoba közepén mogorva, szürke emberke gubbasztott magában. – Jó estét! Te lennél Szívtelen Színtelen? – kérdezte Jankó udvariasan. – Miért kérdezed, ha úgyis tudod? – mordult rá az öreg. – Add vissza a színeket, az embereknek szükségük

van rájuk. Nem büntetheted igazságtalanul, aki nem is bántott téged. – Hiába könyörögsz. Nem látom a színeket, akkor pedig más se gyönyörködjön bennük! – felelte tompa hangon Szívtelen Színtelen. – De hiszen te színvak vagy! – kiáltott vidáman Jankó. – Vedd fel a varázsszemüvegemet, ez majd segít rajtad! Azzal odanyújtotta az öregnek az okulárét. Láss csodát, hirtelen kiszínesedett Szívtelen Színtelen körül a világ. Ott pompázott előtte a szivárvány minden színe, árnyalata. Nem is igen akarta visszaadni a varázsholmit Jankónak, a ﬁú meg csak mosolygott:

– Tartsd meg! Majd csinálok magamnak másikat. Cserébe add vissza az embereknek a színeket! – Most már látom, mitől fosztottam meg a világot – szégyenkezett az öreg. – Itt vannak a színek, viheted! Jankó összeszedte a színeket, és meg sem állt Szín király palotájáig. A világ ismét ezer színben pompázott. Lett nagy öröm, Szín király Jankóhoz adta a lányát és vele fele királyságát. Nagy lagzit csaptak, amire Szívtelen Színtelent is meghívták. Haza sem ment, beköltözött az emberek közé, és idővel a neve is megváltozott, azóta úgy hívják: Szíves Színes. PUSZTAI ILONA

>> NÉZZÜ K EG YÜ TT.. .

Mattis Teutsch János képeit! két évig Párizsban tartózkodott, és ﬁatalon találkozott a századelő újító művészeti törekvéseivel, a különféle avantgárd irányzatokkal. (Az avantgárd szó a francia avant garde kifejezésből származik, ami katonai műszó, jelentése: előőrs. Az avantgárd fogalom minden addigi hagyománytól tudatosan eltérni akaró művészeti irányok összefoglaló neve, melyekben a cél nem a látvány pontos rögzítése, hanem a festő által gondolt és érzett mögöttes tartalmak képpé formálása.) Mattis Teutsch első kiállítását 1917-ben rendezte Budapesten, Kassák Lajos költő-festő Ma című folyóiratának és körének bemutatkozásával egyszerre, s a világjáró festőnek fontos kapcsolata maradt

Festőnk képein a színek a hősök, mondta műveinek egyik elemzője, ő pedig olyan segítőknek nevezte a színeket, amelyekkel az ember emberhez közvetlenül és azzal a biztos tudattal szól, hogy a művészi alkotást teljesen megértik és átélik. A szín által a képzőművészetnek világátfogó ereje van. A szín mindig és mindenütt ugyanaz. A soknemzetiségű Brassóban született 1884-ben, eredetileg Mattis (ejtsd: matisz) Jánosnak hívták. A Teutsch (ejtsd: tajcs) nevet nevelőapja iránti tiszteletből vette fel. Édesapja magyar volt, anyja szász. Gyerekként faipari szakiskolát végzett szülővárosában, majd Budapesten és Münchenben szobrászatot tanult,

a Kassák-kör. 1919 után Brassóban élt, és onnan járta be a földrészt Budapesttől Párizsig és Rómától Berlinig. Együtt dolgozott, kiállított olyan, mára világszerte ismert művészekkel, mint Klee (ejtsd: klé) vagy Kandinszkij, részt vett az avantgárd mozgalmak egyik legjelentősebb, A Kék Lovas nevet viselő csoport ténykedéseiben. Festett akvarellt, olajképet, készített metszetet és szobrot, írt verset és az új művészet elméletével foglalkozó könyvet. Alkotásaiban fokozatosan eltávolodott a látványhű ábrázolástól, s a belső világ képeit jelenítette meg egyre elvontabb, geometrikusba hajló formákat alkalmazva, de a tiszta (merev) mértani elemek használata nem az ő világa. Idős korában a művészeti élet szervezésével foglalkozott; 1960-ban halt meg. Nézzük hát, hogy a nagy színfestő mit játszatott hőseivel! A Sötét táj (Fák) című olajfestékkel készült alkotáson akkor is látnánk a sötétzölden hajladozó fákat, ha a cím mondjuk az volna, hogy „látod, amit én látok?” És abban is egyetértenénk, hogy tájképet látunk, de ha arra kellene válaszonunk, hogy hol van ez a táj, jártunk-e már mi is arra, mit válaszolnánk? A hajladozó függőleges fák karjaikkal lágyan mozdulnak, egy ritmusban a vízszintesen tagolt sávokból rétegzett talajjal: mintha egyetlen test lenne az egész: hullámzó vonalak, lüktető formák. Az emberi, a természeti és a geometriai formák összecsengenek. Az összecsengés, ha sötét is a táj-kép, nem félelmes, inkább szelíd. A festő egyik baráti értelmezője úgy

látta, hogy Mattis Teutsch a természet reális formáiból absztrakt művészi formákat teremt, amelyek személyes érzések kifejezői: érzetképek. Ugyanez mondható el a Világos tájról, amely a párja, és nem ellentéte az előbbinek. A színek itt is hősök (szereplők), szerkezeti elemek, a ﬁnom árnyalatok és az ellentétek csupa ritmikus mozgásból adódnak. Szélfútta fák kanyargó vonalai, a kékek és sárgák, rózsaszínek, vörösek és zöldek, lilák világító pompája elragadja nézőjét. Életerőt sugall és gyönyörködtet a kép. A Kompozíción a színek és mértani formák együttese alakot láttat – s valóban: a cím zárójeles része utal is erre: sárkányölő Szent Györgyöt ábrázolja. A poszteren is a Mattis Teutsch-féle hullámzó, egymásba fonódó formák és színek jellegzetes képét látjuk (a Tájkép címe Földgolyó is lehetne) – első pillantásra tudjuk: ez az ő szelleme-keze műve.

Helyszínről helyszínre

Az olaszországi Velence éttermeibe gondolával szállítják a palackozott vizet.

GÁRDI BALÁZS fotóriporter sorozata a világ legkülönbözőbb tájain a víz és az ember kapcsolatát mutatja be. A tiszta ivóvíz már ma is sok millió ember számára elérhetetlen kincs, és várhatóan a jövő egyik legnagyobb kérdése, hogy miként biztosítható a Föld minden lakosának.

India Bihar tartományában 2008-ban a Kosi folyó árvize milliókat tett földönfutóvá.

Nézz utána, hogy a lakóhelyed közelében milyen szerepet játszik a víz! Készíts fotókat vagy rajzold le, hogyan és mire használják a környezetedben élők, és minden képhez írj néhány soros magyarázatot: vajon nálatok vigyáznak az életadó vízre vagy pazarolják, szennyezik? Pályázatodat postai vagy elektronikus úton küldd el a szerkesztőség címére 2014. április 11-ig! A legügyesebb pályázókat megjutalmazzuk!

A világhírű Cirque du Soleil (ejtsd: szirkdöszolejl) előadása egy Las Vegas-i hotelben.

Szemünk fénye megkülönböztetni, csak a sárga, kék és szürke árnyalatait látják. A bika például nem érzékeli a piros színt, a szürkének látott zászló mozgását követi a bikaviadalokon. A gekkó éjjel is lát színeket, szemhéj helyett átlátszó membrán (vékony hártya) védi a szemét, amit gyakran a nyelvével tisztít. Az állatvilágban az eddig mért legnagyobb szemmel az óriás tintahal büszkélkedhet. Mivel olykor 2000 méter mélységben vadászik, tájékozódását közel 30 cm átmérőjű, lapostányérnál nagyobb szem segíti. A szemlencséje narancs méretű. A szárazföldi gerincesek közül a struccnak van a legnagyobb szeme: nagyobb, mint a saját agya.

A színek évezredek óta segítenek kifejezni érzéseinket, gondolatainkat, befolyásolják viselkedésünket és hangulatunkat. A különböző hullámhosszú fénysugarak visszaverődését a szem színekként érzékeli, de ez az érzékelés a szem felépítésétől is függ. Korábban úgy gondolták, az emberen és az emberszabású majmokon kívül a legtöbb emlős színvak. Ma már tudjuk, hogy az emlősök zöme hasonlóan lát, mint az ember, csak nem olyan színesen vagy kontúrosan (éles körvonalakkal). Bebizonyosodott, hogy a kutya, macska, disznó, nyúl vagy a szarvas szemében kétféle színérzékelő receptor található, tehát kétszínlátóak. Akár a színtévesztő ember, a pirosat és a zöldet nem képesek

→ A festőanyag előállításának magas költsége miatt a lila szín viselése évszázadokon keresztül királyok, arisztokraták és egyházfők kiváltsága volt. A Római Birodalomban csak a császárok ruháját díszíthette. A császárnők bíborba vont szobában szültek, innen származik a „bíborban született” kifejezés. A leghíresebb lila festőanyagot tengeri bíborcsigákból állították elő. A sok tízezer csiga apró mirigyéből nyert levet napfényen érlelték. A festék színe az érlelés időtartamától függően a bíbortól a sötétliláig terjedt. Az így kapott, élénk és tartós színű festék nagyon drága volt, és bár próbáltak tengeri sünből, zuzmóból lila festéket előállítani, a „császári bíbor” utánozhatatlan maradt. Megjelent diplomáciai ajándékokban, császári dokumentumokban, a Biblia lapjain, a festők is gyakran használták portrék készítésénél és egyházi témájú festményeken. A 19. századtól már ipari mennyiségben gyártották a szintetikus lila festőanyagot, de még napjainkban is sok helyen a luxus és a hatalom jelképe. Néhány országban a gyász színe, Thaiföldön az özvegyasszonyok viselete, és a dominikai az egyetlen zászló, amin látható.

bogyók, gyümölcsök megtalálásakor. A számunkra láthatatlan ultraibolyát visszatükröző mintázatok vezetik a beporzó rovarokat a virág bibéi és porzói felé. A homokos trópusi tengerekben élő sáskarák látása talán a legfurcsább és legcsodálatosabb az állatvilágban. A szemében található több mint tízféle fényérzékelő receptornak köszönhetően ő látja legszínesebben a világot, sőt, az ultraibolyát, az infravöröset és a polarizált fényt is érzékeli. Kocsányon lógó szemei egymástól függetlenül mozognak. Az emberi szem ehhez képest szegényes – vajon milyennek látják a világot a sáskarákok?

A Dél-Kelet-Ázsia esőerdőiben élő pápaszemes makinak egyenként is nehezebb a szeme, mint az agya. A mókus méretű éjjeli ragadozó színlátása gyenge, de a sötétben remekül lát, és feltételezik, hogy az ultraibolya fényt is érzékeli. Ha arányaiban akkora szemünk volna, mint a makinak, elérné egy kislabda méretét. Az eddig vizsgált halak, kétéltűek, hüllők többsége és számos madár is négyféle színérzékelő sejttel rendelkezik – az ember csak hárommal. Sőt, a pillangóknak ötféle színérzékelő receptora van, ami nagyon sokféle szín megkülönböztetését teszi lehetővé. Néhány madár érzékeli az ultraibolyát, amely hasznos az UV-fényt visszaverő viaszos felületű

KRICSFALUSSY BEÁTA

Lilán főz a zeneszerző

Amikor a francia zeneszerző, Claude Debussy (ejtsd: klód döbüsszi) 1910-ben Budapestre érkezett, a kor híres magyar együttese, a Waldbauer–Kerpely (ejtsd: kerpeli) Vonósnégyes adta elő művét. A budapesti zenészek izgatottan várták a mestert, mert abban az időben a muzsikája még modernnek számított, nem volt hagyománya, hogyan adják elő. Debussy nagyon elégedett volt a magyar zenészekkel, de azt kérte, az első tételben egy részletet „lilábban” játsszanak. Lehet „lilán” hegedülni, brácsázni vagy gordonkázni? S ha lilán lehet, akkor vajon kéken, sárgán vagy pirosan is? Többen alighanem azt mondanák: nem lehet lilán vagy más színnel hegedülni, zongorázni, furulyázni. Aki azonban zenét hallgatva maga elé képzelt már tájat, meseﬁgurákat, felhőt vagy bármi mást, és ezeket valamilyen színben látta, a kérdésre igennel felelne. Az is lehet, hogy a zenének nem volt elmesélhető története, nem szólt se Hófehérkéről, se űrhajóról. A zeneszerző is csak annyit árult el a darabjáról, hogy az szimfónia, szonáta vagy vonósnégyes, így legfeljebb annyit tudunk, hogy két hegedű, egy mélyhegedű (más néven brácsa) és egy gordonka (más néven cselló) szólaltatja meg.

A zenének azonban, még ha nincs is története, hangulata van. Vidám vagy szomorú, esetleg vidám, de néha elszomorodik, diadalmas, máskor bánatos, de megható, s ezzel fel is oldja a bánatot – és még nagyon sokféle. Milyennek látjuk a színeket? A pirosat életerősnek, jókedvet sugárzónak. Bizonyos sárgáról a Nap jut eszünkbe, a kékről, sötétzöldről az ég, a tenger, a szürkéről a viharos nagy vizek vagy épp az este, és így tovább. Ha zenélünk, a dallamok, az azokat kísérő hangzatok, harmóniák sokszor efféle képzeteket idéznek meg bennünk. Még a ritmus is árnyalhatja a képet: ha egyenletes, menetelésszerű, akkor is másra gondolhatunk, ha táncos, akkor is más hangulat ébred bennünk, ha elrejti a zeneszerző, esetleg gyakran váltja a ritmusképleteket, netán a mértéket, a gyorsaságot, azzal is befolyásolja a zene által megidézett érzéseinket. A zenész akkor tudja igazán hangulatkeltően előadni a művet, ha beleérez valamit. Ha nincs határozott története az adott darabnak, nem kell ilyet kitalálnia, de a hangulatot meg kell teremtenie. Egy hangot nagyon sokféleképp szólaltathat meg a muzsikus bármilyen hangszeren. Erőteljesen. Puhán. Úgy, hogy kis várakozás után zendüljön meg. Ha ilyenkor beleképzeli a hangulatot, biztosabban érezteti meg azt a hallgatóval. Ha az előadó arra gondol, hogy lila színben szólaljon meg a hang, valamit beleérez, ami átmegy az idegein, majd behatol a hallgató fülén át az agyába, idegrendszerébe, s onnan az érzeten át a lelkébe.

Sokan vannak, akiknek az egyes hangok is színeket hordoznak. Régen én is kérdezgettem az ismerőseimet, hogy milyen színt ébreszt bennük egyegy hang. A C-t például sokan nevezték fehérnek vagy nagyon világos szürkének, a D-t aranylóan sárgának, az F-et kicsit barnásnak, a G-t kéknek és így tovább. Ha bennetek más szín jelenik meg e hangok hallatán, ne gondoljátok, hogy rossz a hallásotok, a hangok nyomán keletkező színképzet ugyanis nem feltétlenül egyforma minden emberben. A C vagy a D világossága szinte általános érzet, nem valószínű, hogy valaki sötétzöldnek vagy feketének hallja ezeket. Az sem „fogyatékosság”, ha nem jelenik meg valakiben az egyes hangok nyomán valamilyen szín. A hangszín a hangmagasság (dallam), a ritmus és a harmónia után a zene legfontosabb eleme. Ugyanazt a hangot vagy hangzatot meg lehet szólaltatni fényesen, homályosan, rikítóan vagy éppen fátyolosan. Ezt nem érti félre a hallgató. Színeket nemcsak egyes hangszereken, hanem hangszerek kisebb-nagyobb együttesén, sőt, leggazdagabban a szimfonikus nagyzenekaron lehet kikeverni. Különlegesen értett ehhez Debussy is. Ez a mesterség a hangszerelés, amelyhez ismerni kell, hogy mire képesek az egyes hangszerek, hangszercsoportok és hogyan hatnak, amikor együtt szólnak. Olyan ez, mint a főzés: a különböző alkotóelemeket és a fűszereket gondos arányban kell a fazékba tenni, hogy a kívánt íz keletkezzék. Csakhogy ami a fazékban van, hamar elfogy. Ami pedig a zeneszerző „fazekában fő”, évszázadokon át táplálékunk marad. HOLLÓS MÁTÉ

Lány hóesésben Piktor Viktor festőművész büszke volt magára. Gyönyörű színárnyalatot kevert ki palettáján, amelyet az utókor biztosan róla nevez el. Már látta következő nagy művét, a tavaszi mező felett úszó Piktor-kék felhőket. Izgatottan állt neki a munkának. Ám ahogy megtette az első ecsetvonást, döbbenten tapasztalta, hogy a festék nem fog a vásznon. A kék makacsul kapaszkodott az ecset hegyébe. Nem eresztette. – Ejnye – dünnyögött Piktor Viktor meglepetten. – Hát téged meg mi lelt? – Jaj, kedves Piktor Viktor – szólt a kék halk, bátortalan hangon –, hadd ne kelljen felhővé lennem! Ugyanis rémes tériszony gyötör. – Nocsak – hökkent meg a festő. Még sosem fordult elő, hogy egy szín ellentmondott volna neki, pedig nem tegnap kezdte az ecsetforgatást. – Akkor mégis mi szeretnél lenni? – Azt nem tudom – bizonytalanodott el a kék. – Nem vagyok művész. De felhő nem. Piktor Viktor eltöprengett. – Lehetnél nagy fa tetején ücsörgő színes majom – javasolta, mert akkoriban sok majmot festett. – Ó… – nyögött fel a kék. – Mi az megint? – Allergiás vagyok a banánra – mondta a kék restelkedve. – Kiütéseim lesznek tőle. – Hmm… – morfondírozott Piktor Viktor. – Festhetnélek, mondjuk, virágos vázának. Ez az! Sosem kéne banánt enned. A kék egészen halványra sápadt. – Ilyet még viccből se mondj, kérlek! Folyton rettegnék, hogy összetörnek.

– Igaz – kapott észbe a festő. – Ne aggódj, kitalálunk valami mást! Nem egyszerű, nem egyszerű… –, és látszott rajta, hogy igencsak töri a fejét. A kék lassan visszanyerte rendes árnyalatát, de nagyon lehangoltnak tűnt. – Mondd csak, Piktor Viktor – kérdezte aggodalmasan –, elképzelhető, hogy belőlem nem is lehet képet festeni? – Az kizárt. Nem dicsekvésből mondom, de eddig minden színnek megtaláltam a helyét. Bízz bennem, jó kezekben vagy! Már tudom is! Mi a véleményed a télről? – Azt hiszem, szeretem a telet – gondolkodott el a kék. – Igen – vidult fel. – Főleg a havazást. – Akkor ez lesz az! Bízol bennem? – Bízom – bólintott eltökélten a kék. Piktor Viktor ismét festeni kezdett. Szürke kabátban álldogáló lányt festett szürke hóesésbe. A kék izgatottan fészkelődve ﬁgyelte. A festő végül őt is felemelte az ecsettel, és apró, élénk kék foltot mázolt a nagy szürkeségbe. – Itt nagyon jó lesz – hálálkodott a kék, ahogy puha sálként a lány nyakára tekeredett. – Köszönöm, Piktor Viktor. A Lány hóesésben című kép hatalmas sikert aratott. Híres múzeumok versengtek egymással, hogy kiállíthassák. Sokfelé eljutott a világban, és a kék sál olyan jól végezte a dolgát, hogy a lányt soha senki nem hallotta tüsszenteni, még akkor sem, mikor a legdidergetőbb hidegben utaztak. CSÁSZÁR ANNAMÁRIA

A Hernyó és a Giliszta SZEPESI BOGLÁRKA rajzai

A Hernyó óvatosan felkelt és egy közepén kissé lapos gilisztát pillantott meg. – Oppárdon, nem volt szándékos. – Azzal elmesélte a zuhanást. A Gilisztának tetszett a történet, meg is sajnálta a Hernyót, így meghívta magához reggelire. Mivel a Giliszta kellemes vendéglátónak bizonyult, a Hernyó ott maradt másnap is. Megosztották a munkát és segítették egymást, ahogy lehetett. Egy esős napon a Giliszta, ösztönének engedelmeskedve, a szabadba tekergőzött, ott várta, míg a föld megszárad. Amikor visszatért a lakásába, sehol sem lelte a Hernyót. Keresésére indult, s a közeli bokor tövében beleütközött egy furcsa csomagba. – De hisz ez a Hernyó! – kiáltott fel, ahogy jobban megnézte. Szólongatta, tapogatta, de a csomag nem mozdult.

Szép tavaszi nap volt, az a fajta, amikor nem történhet semmi rossz, az idő végre enyhe, lenge szellő lengedez, és úgy általában véve jókedv uralja a kertet. – Zöld levelek, süt a nap, csak borzasztó ingatag ez az eperfa. Ha leesek, szörnyethalok – gondolta a Hernyó az ágat szorítva. Sajnos, így egy levelet sem ért el, és reggelre nemcsak izomláza volt, hanem rettentően éhes is lett. – Most már muszáj nekivágnom – mormogta maga elé. – Ha maradok, éhenhalok. Behunyta a szemét, összes lábával elengedte az ágat, és a hívogató levél felé lendült. – Ajjjaaa... (Ssskkkzz-puff-skhhhzz-paff-hhhhpajng) ....jjajj!!! Meghaltam? – Leszállnál rólam?

De alig repült néhány métert, egy éhes rigó észrevette és hamm! bekapta. Szerencsére a Giliszta ezt nem látta. Hazafelé tartott, eltöltötte a jóleső érzés, hogy igaz barátja van, aki csodálatos átváltozása után is emlékezett rá és biztosította szeretetéről. Így hát rendszeresen feljárt a felszínre, hátha meglátogatja egyszer a Lepke. Egy nap aztán a Kertész ásás közben véletlenül kettészelte. A félbevágott giliszta eleje és hátulja rémülten ásta be magát a puha földbe, majd pár nap múlva találkoztak. Megörültek egymásnak, összebarátkoztak és gyakran beszélgettek közös barátjukról, a Hernyóról, aki most már Lepke, és egyszer majd visszajön és mindent elmesél.

– Majd vigyázok rád. Napokig strázsált, míg a Hernyó helyett hatalmas, színpompás lepke mászott elő a báb belsejéből. A Giliszta jól ismerte a lepkék nemzetségét, tudta, milyen gőgösek. Nem is merte remélni, hogy a gyönyörű Lepke ﬁgyelemre méltatja. De a Lepke, aki azelőtt Hernyó volt, emlékezett barátjára, és barátsággal így szólt: – Kedves barátom! Sose feledem az együtt töltött időt, most azonban fontos új feladatok várnak rám, s e feladatok messze szólítanak tőled. De ígérem, nem feledlek el és meglátogatlak majd! A Gilisztát az ékesszólás és szépség teljesen elnémította, a Lepke pedig kisimította és széttárta szárnyait, aztán a levegőbe szökkent.

VERES GÁBOR

Tündér vagy boszorkány [ 3 ]

Szoktál néha mesehősökről képzelődni? Például Hófehérke futásáról az erdőben? Láttad már magad előtt, ahogy könnyét nyelve, lihegve érkezik a törpék házába, „milyen pöttöm lények lakhatnak itt, tűnődik, most merre járhatnak?... Vajon miért akart megöletni a mostohám, mikor sohasem tettem rosszat? – gondolja, míg az egyik ágyacskába kuporodva el nem nyomja az álom. S a törpék?! Első megdöbbenésük és örömük után milyen nehezen magyarázzák a jóhiszemű Hófehérkének: a világban bizony bőven akad gonoszság. A gonoszok ráadásul másokat is gaztettekre kényszerítenek. Nem

elegendő védekezni, másokat is meg kell védeni a gonoszságtól – mindenekelőtt a gyengéket és kiszolgáltatottakat. Hófehérke mostohája betegesen féltékeny volt, de úgy hiszem, a vadászon kívül egy csomó alattvalóját is bűnbe vitte volna. A rossz szándékú, hataloméhes emberek rendszerint erőszakkal és pénzzel mindenki fölött uralkodni akarnak. Szegény törpék! Gondban lehettek. Vakarták a szakállukat, egymás szavába vágtak, de akármilyen bölcsek voltak, nem találták a megnyugtató válaszokat: hogyan lehet felismerni és főleg

a gyerekek kizsákmányolása, ﬁzikai és lelki bántalmazása. Az UNICEF (az Egyesült Nemzetek Gyermekalapjának rövidítése) adatai szerint például Egyiptomban a gyerekek 92%-a szenved a felnőttek erőszakoskodásától. A családon belüli erőszak kihat a nagyobb közösségek, az egész nemzet állapotára, politikai viszonyaira is. Akit rendszeres fenyítéshez szoktatnak, hajlamos meghunyászkodni, és alkalomadtán aztán maga is erőszakoskodik. A hazudozás, a lopás vagy a verekedés, mások megalázása és a megalázkodás nem öröklődik. Ezek tanult viselkedési módok, amelyeket nagy tévedés biológiai okokra visszavezetni. A megfélemlített emberek becsaphatóbbak. Ha kell, engedelmeskednek, sőt, szívesen fogadják, ha valaki helyettük gondolkodik és cselekszik. A jogaiktól megfosztott tömegek gyakran őszintén rajonganak uralkodójukért. A harsány jelszavakat szerető emberek könnyen uszíthatók is. A zsarnok vezető pedig mindig uszít. Rámondja erre-arra, egy népcsoportra, egy vallási felekezetre, esetleg a szomszédos országra, hogy a mi népünk ellensége, és harcot hirdet az alaptalanul kiközösítettek ellen. Az erőszakos emberek nem tudnak demokratikus és békés közösségben élni. Hatalmuk megtartásához és növeléséhez szükségük van a leigázottak és rajongók táborára. Közben az is tudható, hogy a hatalomra törők, a rettegett diktátorok általában bántalmazások áldozatai voltak gyerekkorukban. Felnövekedve aztán mintha visszavágnának: megbosszulják egykori sérelmeiket. Úgy fest, az erőszak ördögi körben forog – de hány okos és szabadságszerető ember bizonyítja, hogy másféle kör is működik!

miképpen lehet elutasítani a rosszat? Pedig nem sejthették még, hogy a mostoha nem használja majd a gonoszság legátlátszóbb és így legkönnyebben leleplezhető módszereit. Nem akar semmit eladni Hófehérkének, nem ígérget neki és nem csalja sehová. Miért lett volna bizalmatlanabb hősnőnk az almaárus asszonynak álcázott mostohával, mint aztán a semmiből előkerülő királyfival? Vagy fordítva: hihetett-e a királyfinak? Hogy csakugyan királyfi és valóban első látásra megszerette őt? Bántotta a törpéket, hogy reggel dolgozni mennek, s nem rostokolnak naphosszat az üldözött lány mellett – bár talán az is ártalmas, gondolták, ha megfosztják önállóságától. Rengeteg felnőtt – szülő és tanár is – a törpékhez hasonlóan füstölög: kell-e egyáltalán tudni a gyerekeknek mindarról, ami rút és elszomorító. A szigorú jogi szabályozás ellenére sem csökken a gyerekeket kihasználók és bántalmazók száma. Napjainkban is szinte minden országban működik például a „koldusmaffia“. A meggazdagodott bűnözők némelyike tulajdonának tekinti a forgalmasabb kolduló helyeket, a nyomorultakkal összeszedetett pénz javát pedig könyörtelenül elveszik. Ráadásul hideg fejjel kiszámítják, mennyire jövedelmező gyerekekkel vagy fogyatékkal élőkkel koldultatni, mert a részvét adakozóbbá tesz. Sajnos, nem ritka, hogy a gyerekek éhezését vagy súlyos betegségét arra használják fel, hogy pénzt szerezzenek a meghatódó emberektől. A pénz nagyobb részét azonban nem gyerekélelmezésre vagy orvosi ellátásra fordítják, hanem megtartják maguknak. A gazdaságilag fejletlenebb országokban, ahol több a nélkülöző, még nagyobb arányú

KÁMÁN BALÁZS

Nemes darvak

Számos város címerében találkozhatsz a régen szent állatként tisztelt daruval. Püspökladány jelképében az ezüstszínű őrdaru jobbra fordulva, féllábon áll, másik, felhúzott lábával követ tart. A legenda szerint este, amikor a darvak pihenni térnek, őrt választanak maguk közül. Az őr azért tart követ felhúzott lábával, hogy ha elpilled és leejti, a zaj felébressze. A vizes, lápos területen élő gázlómadár tolla szürke színű, a fejtetőn piros csík húzódik. Nyugodt, ﬁgyelő tartása miatt az ősi magyarok a bölcsesség és az éberség jelképének látták, s úgy hitték, a túlvilág és a földi világ között őrködik. A daru a Sárréten élők legkedvesebb madara volt, ezért a darvászokat nagyra becsülték. A madarak a mocsár legnehezebben megközelíthető helyein tanyáztak, s akinek sikerült a közelükbe férkőzni, sok pénz ütötte a markát: a betanított daruért egy köböl búzát is megadtak. A darvászok összeszedték a ﬁókákat, réti szállásukra vitték és megszelídítették a madarakat.

Sok udvarháznál tartottak díszként szelíd darvakat. Bár természetes közegükben visszahúzódók, a megszelídített állatok jókedvűen illegették magukat az udvaron, csőrükbe gallyakat vettek, feldobták és elkapták, mint a gyerekek. Ha idegen lépett be a kapun, csőrükkel csattogtak. Ha szárnyukat csapkodva az udvaron keringtek, azt üzenték, közeledik a rossz idő. Az alföldi várakban éjszakára a várfalakra ültették a darvakat, mert ha mozgolódást észleltek a vár körül, azonnal rikoltozni kezdtek, és felébresztették az őröket. A szép, betanított darvakat a törökök még adó fejében is elfogadták. Nemcsak a daru volt értékes, hanem a tolla is: a basák, bégek jóindulatát néhány darutollal is meg lehetett vásárolni. A középkorban a nemesek a kalapjukon viselték a darutollat, később a pásztorok ékessége lett. A lányok rá sem néztek olyan ﬁúra, akinek a kalapja mellett nem lengett darutoll; anyámasszony katonájának tartották, de a legények is kinézték maguk közül. A ringó, fehér, göndör darutollat

kedvelték, de csak vasárnap vagy ünnepnap tűzték a kalapjuk mellé, hétköznap vastag nádszálba bujtatva a tükör mellett tartották. Ha az apa végrendelkezett, darutollát rendszerint a legkedvesebb ﬁára hagyta. A szájhagyomány szerint a táltosok, sámánok anyja is daru volt, vagy legalábbis darvak nevelték fel. A táltosok botja végét darufej alakú csont díszítette, hajukba, fejdíszükbe darutollat tűztek. Azt beszélik, az Óberettyó folyása mellett, egy kerek sziget közepén töpörödött, idős pákász élt bogárhátú kunyhójában. A haja és a szakálla hamvasszürke volt és a homlokát kis piros folt díszítette, mint a darvak fejét. Azt híresztelték róla, hogy sámán, s a daru költötte. A bal kezén két hüvelykujja nőtt, és darvak serege tollászkodott a kunyhója körül. A madarak csapatosan kísérgették a vén pákászt, és ha beszélt hozzájuk, megálltak körülötte, úgy hallgatták, néha a szavába krúgattak. Kihullott tollaikat maguk szedték össze, csőrükben vitték az öreghez, aki a tollakat élelemre cserélte. Amikor lecsapolták a mocsarakat, megszűnt a lápvilág, a darvak is elköltöztek hazánkból. A tél elől délre menekülnek, de útközben minden évben megpihennek a Hortobágy vizes helyein. A vezérmadár száll a csapat élén. Szélben ék formát tartanak, ha csendes az idő, újhold formában repülnek. A darvak a népszokásokban is megjelentek. Jellegzetes tánc volt a „darudübörgő”, amelyben a párok a daru mozgását utánozzák. A „darutáncot” lakodalmakban járták, a táncosok sorba álltak és a zene ütemére a vezértáncost követték.

A darukat nem csak Magyarországon tisztelik. Japánban papírból origami darukat hajtogatnak, azzal várják az új évet. Úgy tartják, aki szilveszterkor 1000 papírdarut hajtogat, az új évben teljesül a kívánsága, amire hajtogatás közben gondolt. A kínaiak szerint a halhatatlanok daruháton repülnek az égbe. PÁNTI IRÉN

Neked mi fontos? Valódi tájékoztatást a közéleti témákat feldolgozó újságok, internetes portálok és hírműsorok kínálnak. Ezek segítségével értesülhetünk az életünket közvetlenül befolyásoló eseményekről és a történések megértését is segítik. Például sok gyereket érdekelhet, milyen új autót vett a Harry Pottert megszemélyesítő színész, mégis fontosabb hír, hogy a lakhelyünkön megkezdődik egy nagy forgalmú út átépítése, ezért a városrészben megszűnik a buszforgalom. Előfordul, hogy a közéleti tartalom és a bulvár keveredik. Ezt a műfajt nevezzük angol kifejezéssel infotainmentnek (ejtsd: infotéinment), amikor a tájékoztatást összekötik a szórakoztatással. A műsorok megszerkesztése során igyekeznek a fontos eseményekről is színesen, olykor egy-egy híresség szerepeltetésével beszélni. A sokszínű média világában helye van a komoly hírműsoroknak, újságoknak, a bulvár lapoknak és csatornáknak is, de a közösség együttélése szempontjából fontos, hogy minél többen érdeklődjenek a közéleti témákat bemutató híradások iránt.

Sorozatunk előző részében arról volt szó, hogy a hírek gyártása során az újságírók és a szerkesztőségek mérlegelik a hírek fontosságát, és azt is ﬁgyelembe veszik, az adott hír mennyire érdekli az embereket. Van, ami szinte mindenkit érdekel, de a hírek többsége csak egyes csoportokat érint. Mást talál érdekesnek a felnőtt és a gyerek, a ﬁúk és a lányok, a városban vagy falun élők. Mást jelent egy árvízi hír a biztonságban lévőknek, mint akiknek otthonát fenyegeti a víz. A hír iránti kíváncsiságot az is alakítja, hogy mennyire különleges, vicces, szórakoztató. Az emberek szívesen olvasnak színészek, énekesek, híres emberek életéről. Foglalkoztatják őket a földrengésről, természeti katasztrófákról szóló cikkek, ahogy a bűnügyek is. Az ilyen híreket nevezzük bulvár hírnek. Sok televíziós hírműsorban ezek uralják a tájékoztatást, és számos újság jelenik meg, amelyekben kizárólag bulvár híreket lehet olvasni. A pletykalapok és a bulvár hírműsorok nem sokat segítenek, hogy eligazodjunk a világban, inkább a szórakoztatás a céljuk.

NAGY KRISZTINA

Válasszatok ki egy bulvár, egy közéleti hírt és egy olyat, amelyikben keveredik a bulvár és a közéleti tartalom! Írjátok le a híreket röviden (hírenként maximum száz szóban) és jelöljétek meg, honnan származik az adott hír! A kevert hírből gyártsatok egy bulvár és egy közéleti hírt! Összesen tehát öt hírt várunk 2014. április 11-ig a szerkesztőség címére küldött elektronikus vagy postai levélben! Várjuk a megoldásokat a korábbi beküldőktől, de az új jelentkezőktől is!

Figaro itt, Figaro ott...

A francia forradalom híre futótűzként járta be Európát. Szabadság, egyenlőség, testvériség! – hirdette a felkelt köznép. A gazdag nemesek meg rettegtek, hogy elveszítik előjogaikat és hatalmukat. A forradalom előtt néhány évvel bemutatott, Figaro házassága című vígjáték mintha megelőlegezné az új, polgári szemléletet. A színdarab szerzőjét Beaumarchais (ejtsd: bomarsé) néven ismerjük – művésznevét, ami „jó üzlet”-et jelent, a királytól kapta. Szerzőnk ugyanis rendkívül kalandos élete során, olykor királyi megbízással, üzletemberként járta a világot. Apja órásműhelyében tanulta az órásmesterséget, és a zenélő órák szakértője lett, majd lant- és hárfaművész. Az elbűvölő férﬁ, nők hódítója, ne tagadjuk, kalandor volt, de a tehetsége valódi. A francia király – XV. Lajos – szakácsnőjének házasságot ígért, ha a hölgy elintézi az uralkodónál, hogy a királyi család gyermekeinek zeneoktatója legyen. A hölgy elintézte, az ifjú férj azonban hamar feledte asszonyát. Karrierje viszont akkor már gyorsan haladt előre! A zenetanításnál jövedelmezőbbnek – de veszélyesebbnek – bizonyult az üzletelés. Hivatalnokok megvesztegetéséért egyszer ugyan börtönre ítélték – de akkor is feltalálta magát. A börtönben emlékiratot készített a történtekről. A kéziratot eljuttatta a királyhoz. Írásában beárulta azokat, akik részt vettek a bűnügyben, így királyi kegyelemmel és a becsületes embernek járó dicsfénnyel szabadult. Akiket bemártott, börtönbe kerültek. Egy miniszter és néhány bíró öngyilkos lett.

Beaumarchais meg híres ember. Az a megtiszteltetés érte, hogy ő írhatta a nagy francia enciklopédiába az „óra és órás”, a „hárfa és lantkészítés”, valamint a „megvesztegetés” szavak magyarázatát. Ekkor született két halhatatlan komédiája, A sevillai borbély (ejtsd: szevijai) és a Figaro házassága. A színházak eleinte féltek bemutatni, de XVI. Lajos, az új király, Beaumarchais egykori tanítványa parancsba adta a színrevitelt. Ezzel akaratlanul is hozzájárult, hogy a közönség nevetségesnek és elavultnak lássa a nemesi kiváltságokat. A történet egyszerű: az egykori sevillai borbély, Figaro, Almaviva gróf inasa, mindenese, a kastély várnagya házasodni készül. A grófnő komornáját, Zsuzsit veszi el. Szeretik egymást, összeillenek – akkor mi az együttélés akadálya? Hogy a grófnak is tetszik Zsuzsi. Igaz, három éve sincs, hogy épp Figaro furfangjainak köszönhetően feleségül vette a polgári származású, szép Rozinát. Házassága annyira boldoggá tette, hogy lemondott ősi, kegyúri jogáról is, amely szerint a jobbágyai esküvője előtti éjszakát a menyasszonnyal töltheti. Nemrég önként eltörölte ezt a kegyetlen, képtelen kiváltságot, most meg ragaszkodna hozzá – és éppen Figaro menyasszonyára fáj a foga! Mitől nemes akkor egy nemes? Úgy látszik, nem attól, hogy tartja a szavát. Közben szereti a feleségét, sőt, féltékenykedik, nyomoz utána, ellenőrzi minden lépését. Talán csak azért, mert tulajdonának tekinti? Nem adja, ami az övé – ebből lesz a dráma. Amikor a gróf hideg szívvel feleségül vetetné Figaróval idősödő házvezetőnőjét, hogy elcsábíthassa Zsuzsit, nem sok illúziónk marad a tisztességét illetően. Még pert is akasztana Figaró nyakába. Már-már sikeres az ármánykodás, de – lássatok csodát! – az utolsó pillanatban kiderül: a házvezetőnő Figaro anyja, sőt, azt is megtudjuk, ki az apja. Ő is a grófságban él, elrabolt és

holtnak hitt gyermeke közvetlen közelében. A vígjátéki fordulatok itt még nem érnek véget. A gróf nem nyugszik bele vereségébe. Titkos találkára hívja Zsuzsit, aki – látszólag! – bele is megy a játékba. Hanem a darabban a nők többszörösen túljárnak a férﬁak eszén: a grófnő és Zsuzsi ruhát cserél, Rozina megy el Zsuzsi ruhájában a légyottra. Almaviva pedig csapdába sétál. Az éj leple alatt saját feleségének vall szerelmet. A játék végén minden kiderül: Zsuzsi és Figaro házasságának immár nincs akadálya. Még Figaro szülei is törvényesen egybekelnek. Figaro azt mondja a grófról, hogy „Rang, cím, pénz, hivatal – kár ettől olyan nagyra lenni! Mi része a megszerzésükben? Kegyeskedett megszületni, ez volt minden fáradozása. Különben, biz a tucatból csak egynek tetszik lenni, nagyon is. Nem úgy, mint én, a szentségit, akinek ahhoz, hogy a sötét mélységből felvergődjem, s hogy fennmaradjak, több észre, körültekintésre kellett szert tennem, mint amennyivel Spanyolországot egy álló századig elkormányozzák!” A színházban a történet szereplői végül együtt nevetnek: egymáson és magukon is – öt évvel később, a francia forradalomban a párizsi nép a vidám befejezést véres valósággá változtatta. FENYŐ ERVIN

Illatok és szagok kémiája Március közepére általában A szaglás a legösszetettebb kitakaródzik a föld a hópaplan kémiai érzékelési mód, az → Az ember szagló receptorai alól. Különös illat tölti be a orrunk a legérzékenyebb segítségével mintegy 4–10 000 levegőt: a Föld szaga. Már érzékszervünk. Ha megkülönböző szagot tud megkülönmessziről megérzed, hogy próbálunk befogott orral enni, böztetni. A kutyák ennek sok kinyílt a gyöngyvirág. Zsongnak tapasztaljuk, hogy szagok ezerszeresére is képesek. A görög a méhek, gyűjtik a piros, kék, nélkül kevésbé ízletesek az mitológia híres kutyája, Argosz húsz ezerszínű virágok nedűit. ételek. Ezért is megy el az évig várt gazdájára, Odüsszeuszra. étvágyunk, amikor náthásak Öregen, rühesen, a szemétdombon Honnan tudják a méhek, vagyunk. A szaglással fekve elsőként ismerte fel szagáról az hogy melyik virág hol illatozik? kapcsolatos kísérletek azt álruhában hazatérő Odüsszeuszt. Hogyan érzékeljük mi, mutatják, hogy az anyák ki emberek, melyik az ibolya illata tudják választani gyerekük és melyik a rothadó ételé? ruhadarabjait a többi közül, és A szag párolgás útján felismerjük a másik ember nemét annak kézszaga, a levegőbe jutó, a szaglóidegekre ható illó részecskék, testszaga vagy szájszaga alapján. illetve gáznemű anyagok által keltett, többnyire kellemetlen érzet. Illatnak viszont mindig a kellemes A kutatók hét alapvető szagot azonosítottak, ezek a szagot nevezzük. A szagok és az illatok kémiai anyagok, kámfor, pézsma, virág, borsmenta, éter, csípős és bűzös. de a molekuláknak nincs szaga. Akkor mi történik Megállapították, hogy az azonos szagcsoportba tartozó az orrunkban? molekulák hasonló alakúak és méretűek. Különböző sűrűségben ugyanaz az anyag egészen más szagérzetet kelthet, például a tömény rózsaolaj kellemetlen, nagy hígításban viszont kellemes. A szkatol az emberi ürülékben található vegyület, töményen igencsak → A gyerekek több szagot éreznek, bűzös, de hígítva jázminillatú. A kumarin, a fahéj egyik mint a felnőttek. A nők szaglásalkotóanyaga töményen bőrszagú, közepes hígításban érzékenysége nagyobb, mint a a széna illatára emlékeztet, erős hígításban a szagos férﬁaké, az illatszerek egy részét a müge illatához hasonló. férﬁak nem, vagy csak alig érzik. Egy szagot érezhet valaki kellemesnek, Ha parfümöt, dezodort használsz, ne felejtsd el, más pedig kellemetlennek. hogy túlzott mértékben a legkellemesebb illat is orrfacsaró lehet! VÁRADY JUDIT

→ A szagok, illatok és a memória között szoros kapcsolat van, ez az úgynevezett Proust-hatás. Marcel Proust (ejtsd: marszel pruszt) francia író regényében olvasható, hogy egyetlen szag hatására visszatérnek a gyerekkori emlékek, látvánnyal, hanggal, színekkel együtt. A fenyőillatról például a karácsony jut eszünkbe, ha pedig egy szag jelenlétében tanulunk valamit, könnyebben visszaidézzük, amikor ugyanaz a szag csapja meg az orrunkat.

→ A kellemes illatok olykor bűzös forrásból erednek. Bizonyára ismered a vanília illatát, a vanilint. Évenként közel 12 ezer tonnát használnak fel a világon, de csak 1800 tonna a valódi vanília, a többit tehéntrágyából állítják elő. Az ámbrás cet gyomrának és beleinek falát védő anyag az ámbra, amit a cet időnként kihány. A friss ámbra rém büdös, de ha kiszárad, kellemes illata lesz, amiből sokféle parfümöt készítenek. Ma már szintetikusan is előállítják, nem kell a bálnákat ezért megölni.

Szivárványos buborék – Na, komám, kutyául nézel ki, és látom, kutyául is érzed magad – mondta a doktor bácsi, és megírta a receptet, amit csak a patikus tudott kiolvasni. A kotyvaléktól valóban jobban lettem, és el is feledtem hosszú évekig a dolgot. Már őszült a hajam, amikor ismét rám tört a kór. – Hú, de kutyául érzem magam! – vacogtam. Erre a lábamnál szundikáló Laffantyú rábólintott: – Látszik rajtad. A meglepetéstől még vacogni is elfelejtettem, de aztán belenyugodtam, hogy Laffantyúval elég jól megértjük egymást. A többi kutyával kicsit lassabban boldogulok. A kutyám tehát elvitte a kapukulcsot, Böhönc meg matatott valamit a gallérja mögött, és egyszerre oly picire zsugorodtunk, mint egy újszülött muslinca. Kérdezősködni sem volt időm, s máris egy szivárványos buborékban ültünk, amelyet kedve szerint sodort a szél.

A holt-Tisza töltésén üldögéltem, Laffantyú kutyám kószáló őszi gyíkokkal játszott, Böhönc manó a vállamon üldögélt. Süttettem magam a bágyadt nappal, bámultam a ritkás gyékény barna buzogányait, hagytam, hogy átöleljen a vénasszonyok nyara. Hosszú, fehér ökörnyálak úsztak a lenge szélben. Tudvalevő, hogy pókcsemeték készítik ezeket a repülő szerkezeteket, így szállnak új otthonuk felé. – De jó lenne repülni! – méláztam félhangosan. – Igazán szeretnél? – kérdezte Böhönc manó. – Mindenki szeretne, én meg különösen! – Akkor küldd haza a kutyát! – Itt a kapukulcs, vigyázz a házra! – mondtam Laffantyúnak. Ugyanis egészen jól értek kutyául, és törve ugyan, de beszélek is. Kisﬁú koromban egyszer nagyon beteg lettem. Akkoriban még nem ismerték a mai gyógyszereket, izzasztóteát kaptam, de lázam nem csökkent, ki kellett hívni az orvost.

MAROS KRISZTINA rajzai

születésnapomra, és mindig a zsebemben hordtam. A hangját csak a kutyák hallották, és amikor megfújtam, úgy hangzott, mint egy szomorú vonítás: vaúúúú. Erre a jelre a környék ebei kutyakötelességüknek érezték, hogy nyomban segítségünkre siessenek. Pillanatokon belül vagy hatan körbevették a szobrot, vicsorogva keresték az ellenséget. A legügyesebb egy drótszőrű foxi volt: fülsiketítően csaholva magasra ugrott és elkergette a hegyes csőrű támadót. Szépen megköszöntem a segítséget, de talán néhány szót rosszul ejthettem, mert a kutyák igen furcsán méregettek, s egy-kettőre magunkra hagytak. A repüléstől egy időre elment a kedvem, de elhatároztam, hogy a biztonság kedvéért ezentúl nyelvórákat veszek Laffantyútól. Ha az embernek manó barátja van, nem árt felkészülni a veszélyes kalandokra!

– Feljebb, feljebb! – kérleltem a manót, mert attól tartottam, valamelyik nádszál kiszúrja léghajónkat. Emelkedtünk, és már láttam a határ vastag piros vonalát, ahogy a térképen jelzik. Benéztem a házak kéményein, majd a szél Szeged irányába fordult. A város úgy ült a Tiszán, mint huszár a lovon. Az egykor szőke folyó vízét sötétre festette az oda torkolló Maros. Beesteledett. A nap már Bécs felől pislogott, amikor földet, pontosabban követ értünk Erzsébet királyné szobrának vállán. Ekkor azonban nagy suhogást hallottunk, és eltűnt a léghajó-buborék. Egy szarka csapott le ránk, mert felkeltette ﬁgyelmét a szivárványos csillogás. A buborék elpattant, mi meg ott maradtunk védelem nélkül, hajszálnyira az éhes madár csőrétől. Sietősen behúzódtunk egy kis ránc mögé, amelyet a szobor ruhájába faragtak, és ott remegtünk az ijedtségtől: Böhönc meg én. Szerencsére eszembe jutott a varázssíp, amit Laffantyútól kaptam a

TROGMAYER OTTÓ

Lepadlózunk Ismered a kifejezést, hogy valaki „lepadlózik”? Azt jelenti, az illető annyira megdöbben, meglepődik vagy elámul valamin, hogy majdnem elájul és a padlóra rogy. De nem csak akkor lehet a padlóra ülni, ha ájulás kerülget! Játszani, beszélgetni, sőt, olvasni, tanulni is kényelmesen lehet ott, persze nem árt előtte felmosni, felsöpörni vagy porszívózni. Akár párnát vagy pokrócot is teríthetsz a padlóra, és máris kezdődhet a kaland… Hogy miféle kaland? Hát amit te írsz és rajzolsz, egyedül vagy a társaiddal, jó nagy kartonokra, hogy mindenki hozzáülhessen! A történeted szövegét írd körbe a kartonlap szélére, így már az olvasása is játék lesz. Ha igazán ügyes vagy, a mesédbe beépíthetsz egy társasjátékot, így a szereplők egyben játékﬁgurák is, akik egyik kartonról a másikra, egyik kalandból a következőbe jutnak. Munkádat postán vagy elektronikus formában várjuk a szerkesztőségben 2014. április 11-ig. A legjobb, legszebb, legkalandosabb történetek kitalálóit az Akadémiai Kiadó PADLÓKÖNYVEK SOROZATának egy példányával ajándékozzuk meg, amelyben Jancsi és Juliska, A három kismalac meg Piroska és a farkas meséit olvashatod – egyik irányban forgatva magyarul, a másikban angolul.

Eldobott és megtalált

virágok Otthonodban vagy

Művedet fényképezd le,

tágabb környezetedben

és küldd el

gyűjtött

a szerkesztőségbe

hulladékból

2014. április 11-ig.

készíts színes

Írd meg, hogy alkotásodat

virágokat!

milyen hulladékokból

Alkotásod

készítetted, és honnan

lehet kép,

gyűjtötted hozzá az

szobor,

alapanyagokat!

dísztárgy,

A legjobban sikerült

ékszer, de akár

művek készítőit a

egész virágoskert is. Nézz

Miskolci Egyetem

körül! Engedd szabadjára

Tanárképző Intézete

a fantáziádat! Keresd

egy környezetbarát

a színeket, keresd a

papír-írószer csomaggal

szirmokat! Művedhez

és a Spotter’s Guide

csakis kukába szánt vagy

„természet-megﬁgyelő”

természetben eldobált

zsebkönyveivel

dolgokat használj fel. PET-

ajándékozza meg.

palackot, reklámújságot,

A legjobb pályaművekről

csomagolóanyagot, tojástartót,

készült fotók a Tanárképző

kartondobozt, szakadt

Intézet mini-tárlatán és az

ruhaneműt, elromlott használati

intézet honlapján

tárgyat, építési törmeléket vagy

[t a n a r k e p z o . h u]

akár zöldhulladékot.

Ára: 945 Ft

kerülnek kiállításra.