Permakultúra - Víz a ház körül

VÍZ A HÁZ KÖRÜL:

PROBLÉMA VAGY ERO

Minden permakultúrás terv alapja: a víz

Az emberi testben a víz aránya születéskor körülbelül 72%. Bolygónk vízzel borított felszínének aránya is ennyi a teljes felszínhez viszonyítva. Vajon véletlen ez az egybeesés?

Aki behatóbban foglalkozik a permakultúrával, azt vallja, hogy „a táj tükrözi az ott élő embereket, és fordítva”. Ez az állítás tökéletesen igaz a vízre is. Ahogyan „bánunk” a vízzel, az visszahat ránk a talajon, illetve az élővilágon, azaz a táplálékunkon keresztül. A permakultúrás tervezés célja, hogy az emberi beavatkozás vagy környezeti hatás következtében degradálódott környezetet „meggyógyítsa”, azaz újra életet vigyen a tájba. Egy adott terület revitalizálásánál az egyik legfontosabb teendő a víz útjának, hasznosulási lehetőségeinek megtervezése, hiszen ez adja a terület infrastruktúrájának, illetve növény- és állatrendszereinek az alapját (elrendezését, mintázatát).

Sajnos még mindig nem épült be a köztudatba, hogy a víz mekkora kincs ezen a bolygón, pedig egyre jobban ki vagyunk szolgáltatva a szélsőséges csapadékviszonyoknak, és a jövőre vonatkozó előrejelzések sem túl biztatóak.

<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<<

Várható átlagos csapadékváltozás százalékban az 1976-2005-ös időszak átlagához képest.

Az ábrán jól megfigyelhető, hogy a 21. század második felében a téli és a tavaszi hónapokat jóval csapadékosabbnak, a nyarat viszont aszályosabbnak prognosztizálják, ezért rendkívül fontos a hatékony csapadékgazdálkodás.

É: északi szélesség

K: keleti hosszúság

Forrás: Quarterly Journal of the Hungarian Meteorological Service

Vol. 124, No. 1, January – March, 2020, pp. 25–46

Aknázd ki fenntartható módon a környezetedben levő vízforrásokat!

1.elv: Lassítsd le!

A víz akkor rombol, ha gyorsan áramlik, azaz, ha olyan felületen kénytelen mozogni, amelynek túl nagy az esése (nagyobb mint 2-3%). Ezt úgy előzhetjük meg, ha építményeinkkel nem duzzasztjuk fel a vizet, mert ha az felduzzad, átbukik a peremen és őrült száguldásba kezd a meredek felületen. Ez elkerülhető, ha olyan kifolyási pontokról gondoskodunk, ahol a víz széles felületen, kis eséssel haladhat.

2.elv: Terítsd szét!

Ha egy nagy területen szét tudjuk teríteni a vizet, azzal meggátoljuk, hogy felduzzadjon és átbukva eróziót okozzon.

A víz egy erőforrás, mely koncentráltan veszélyt jelenthet, de megosztva, szétterítve életet adhat.

3. elv: Segítsd a víz bejutását a talajba! Javítsd a talaj vízmegtartó-képességét! Ha sikerült a vizet lelassítanod, akkor sokkal több csapadék tud beszivárogni a talajba. Ezt a folyamatot többek között azzal segítheted elő, ha mélyedéseket hozol létre a felszínen, így a víz egyből oda jut, ahol szükség van rá (pl. növényágyás). Az ültetőgödör feltöltésekor érdemes jó vízáteresztő-képességű szerves (pl. komposzt) vagy szervetlen (kavics, kőzúzalék) anyagokat keverni a termőtalajhoz, melyek növelik a talaj porózusságát (lásd: esőkertek). A vízáteresztő-képesség azzal is jelentős mértékben növelhető, ha ásóvillával időről-időre meglazítod a talaj felső rétegét, melyet mulcstakarással óvhatsz meg a kiszáradástól.

esőt, még mielőtt növényeket ültetnél!” (Brad Lancaster)

Képzelj el egy olyan várost, ahol az utak és az épületek között, a járdák mentén és a közparkokban virágok, gyógy- és fűszernövények, évelő zöldségek és gyümölcsfák kapnak helyet. Élvezed a látványt, a termést, és nyáron sem kapsz hőgutát. Nagyjából így élhetnénk, ha városainkban jobban gazdálkodnánk a vízzel. Sajnos napjainkban még a legtöbb építész, kivitelező is kizárólag problémaforrásként tekint a vízre ahelyett, hogy meglátná benne a potenciális, életet adó erőforrást. Az új épületek tervezésénél igyekeznek a tetőről és a burkolt felületekről lefolyó vizet minél hamarabb a csatornarendszerbe vezetni, pedig az aszályos hónapokban rengeteg energiát és pénzt lehetne megtakarítani az esővíz „elraktározásával”.

A csapadékvizet felfoghatjuk tartályokban, vagy kialakíthatunk mesterséges tavakat, melyek jobban támogatják az élővilágot. A víz viszont akkor marad egészséges, ha mozgásban van, mert ezáltal képes keveredni a levegővel. Ha egy kritikus szint alá csökken az oxigéntartalma, az az anaerob szervezetek nem kívánatos elszaporodásához vezethet.

„Ültess

Mennyi vízhez juthatsz esővízgyűjtő felületeiden?

Számítás:

• 1 mm csapadék 1 m2

felületen 1 l víznek felel meg.

• 1 mm eső 100 m2

felületen = 100 l víz

csapadék [mm] x felület [m2] x elfolyási együttható = összegyűjthető víz mennyisége [l]

A budapesti csapadékmennyiség éves átlagának (~550 mm) figyelembevételével, 100 m2 vízgyűjtő felülettel számolva ez évi 55 m3 vízmennyiség. Ezt némileg módosíthatja a lefolyási együttható, mely azt mutatja meg, hogy a felületre érkező víz hány százaléka folyik el (0: ha minden víz beszivárog; 1: ha minden lefolyik). Az együttható mértéke függ a talaj minőségétől és növényzettel való borítottságától is.

Településeinken a tetőfelületek mellett komoly mennyiségű víz jut az útburkolatról a csatornarendszerbe, mely a talajba vezetve kiválóan hasznosulhatna. Sajnos ugyanígy kárba vész a légkondicionálókban keletkező kondenzvíz is, melynek mennyisége hazánkban napi 10-20 liter lehet. Ez tiszta, öntözésre alkalmas víz, mellyel a gilisztakomposzt is átmosható, átforgatható hetente egyszer. Aki pedig felfogja annak csurgalékát, az kiváló, házi készítésű tápoldathoz jut.

Ha nagyobb vízmennyiséget szeretnénk hasznosítani, akkor a talajra kell

koncentrálnunk, mert az sokkal több víz tárolására képes, mint egy ugyanilyen kapacitású tartály, a talaj ugyanis szivacsként működik.

Az egyik legfontosabb vízbeszivárgást módosító tényező a terület növényborítottsága. Minél nagyobb kiterjedésű a sűrű, mélyre hatoló gyökérzetű növényvegetáció az adott területen, annál kisebb az elfolyás, mert a gyökerek segítik a talaj mélyebb rétegeibe történő beszivárgást azáltal, hogy lazítják a talajt (az elhalt, illetve a még élő karógyökerek vízbevezető csatornaként funkcionálnak). Az a legelőnyösebb, ha a területet folyamatosan évelő növények alkotta takaró borítja, azaz az élő gyökerek jelenléte szinte folyamatos. Ezek a gyökerek nemcsak a víz beszivárogtatásában játszanak szerepet, hanem le is lassítják azt, hiszen a víz egy részét felszívják, mely eltárolódik a növényben.

Hogyan lép kölcsönhatásba egy fa az esővel egy háborítatlan erdőben? A fák és egyéb növényfajok olyan közvetítő közegként funkcionálnak, amely megváltoztatja az esővíz összetételét, energiáját és eloszlását, összhatásában mérsékli és megtartja a rendszerbe beáramló energiát.

Biotikus pumpa elmélet és a „repülő folyók”

A fák, illetve az erdők kulcsfontosságúak a kisvízkörnek nevezett jelenség fenntartásában. A jelenséget „biotikus pumpa” elméletnek nevezték el két orosz tudós, Anasztázia Makarijeva és Viktor Gorskov kutatásai alapján. Megfigyelésük szerint a tajgaerdők kipárolgása nyomáscsökkenést okoz a légkörben, ennek következtében páradús levegő áramlik az erdősáv felett a szárazföld belseje felé, melyből csapadék hullik több ezer kilométerre a tengertől.

A nagy kiterjedésű erdők jelenléte tehát kulcsfontosságú a csapadékképződés szempontjából. Ha a nagy erdőségeket térképen jelenítjük meg, gyönyörűen kirajzolódik, hogy az egyes területek honnan nyerik csapadékukat. Például a Kínát esővel ellátó felhőmozgások nem a Dél-kínai tenger felől érkeznek, mint ahogy azt várnánk, hanem a tajgaerdők felől. Ezeket a légköri mozgásokat flying river (repülő folyó) jelenségnek nevezték el.

A Kárpát-medence síkvidékei a folyók vizétől keltek életre. Az itt élők megbecsülték a vizet, szoros kapcsolatot ápoltak vele, és a természet meghálálta a gondoskodást. Számos nyugati utazó tett említést arról a hihetetlenül változatos és bőséges élelmiszerkínálatról, ami ezt a régiót jellemezte. Sajnos a jó szándék ellenére ezt a rendszert – amit fokrendszernek, fokgazdálkodásnak hívtak eleink – a modern kori vízrendezéssel tönkretették.

Neves, hazai szakértők szerint az ártéri gazdálkodás „feltámasztásával” jó néhány problémát orvosolni lehetne, a megvalósítás, kivitelezés azonban nem egyszerű.

Számos úttörő kezdeményezés látott már napvilágot, szakemberek és civilek mutatják be az interneten, hogyan lehet a vizet az előnyünkre fordítani és minél sokoldalúbban felhasználni, kiaknázni úgy, hogy pusztán építő jelleggel avatkozzunk be a természetes folyamatokba.

Te mikor látsz hozzá?

Esőkertek

Épület felőli vízelvezetés

Bokrok, fűfélék szárazságot és áradást is tűrő fajok

Nagyobb (gránit)kövek elszórva az esőkert peremén

Ideiglenes esővíztárolás leszivárog az alsó talajrétegbe

Homokágyás (opcionális)

Mulcs keményfaaprítékból

Talaj komposzttal feljavítva

A víz életet ad, de csak akkor, ha megszelídítjük, megbecsüljük és teret adunk neki, hogy hasznosulhasson. Máshogy kell hozzáállnunk az életterünkben fellelhető vízforrásokhoz. A legtisztább és legolcsóbb vízforrásunk az esővíz, illetve a légköri jelenségekből - hó, ködben lévő vízpára - származó csapadék.

Permakultúrás kertünk előzetes egyeztetés után látogatható.

Címünk: 1224 Budapest, Szakiskola utca 33-43.

További információ: www.grapoila.hu @grapoila_permaculture Grapoila Permaculture

farm@grapoila.hu