Lack fashion autumn 2011

Akármerre járunk, sokszor, sok helyen szóba kerül a magyar divat, de a kérdésfelvetést rendszerint egy lemondó legyintés követi.

Aki divatra, szépségre szomjazik, többnyire a világháló éterében kutakodik vagy külföldi magazinokat lapozgat mohón. Tekintete Párizs, New York, London, Milánó pódiumaira szegeződik, a rohamosan fejlődő ázsiai, dél-amerikai piacot fürkészi és irigykedve figyeli a szomszédos bécsi divathetek bemutatóit. Majd a négy fal közül kilépve szembesül a hazai valósággal. A valósággal? Vajon valóban az van, amit látunk? Csak az?

Miközben valaki azon sóhajtozik, hogy nálunk még Chanel-butik sincs, egy belvárosi kis garzonban egy tervező talán épp akkor szabja a frissen érkezett francia csipkét, egy sminkes abban a pillanatban rendel on-line egy újabb ecsetet, egy fotós pedig tölti le képeit. Ami nincs, az bárki számára érzékelhető. Ami van, azt már nem mindenki veszi észre. És csak kevesen látják azt, ami lehetne. A LACK arra hivatott, hogy megmutassa mindazt, amink van, s amink lehet. Hogy ne csak a magyar divatról, hanem a magyar divattal beszéljen. Itt az ideje, hogy a sok ”volna”, ”lenne”, ”majd” helyébe az ”itt és most” lépjen, hiszen a jelen a jövő alapja.

Azt szeretnénk, hogy a fiatal tehetségek teret kapjanak, megmutathassák mit tudnak, hogy a szakmában tevékenykedők erőfeszítései láthatóvá váljanak, a tapasztalt mesterek pedig elmondhassák véleményüket. A lack hiányt jelent. A párbeszéd, a kommunikáció hiányát a szakma résztvevői között, generációk között, hivatások között. A magazin célja, hogy fórumul szolgáljon mindazok számára, akik készek a professzionális alkotói együttműködésre. Akik amellett, hogy mernek nagyot álmodni, tenni is akarnak érte. Akik hisznek nemcsak a magyar divat jövőjében, hanem jelenében is.

Juhász Bianca / főszerkesztő

K枚zrem没k枚d么k

TARTALOM

Interjú A hullával – gianni versace

1 OUTLOOK FASHION / Júlia nem akar a földön járni 1

2 2

3

MINI EDITORIAL / moró máté KEREKASZTAL zoom on trends varrás mentén, a tû fokán

4 ékszer BAZAAR

4 digital vs. fashion 4

focus

x-generáció OUTLOOK PHOTO / csontos tibor 4 KULT AJÁNLÓ 1 showstudio

4

1

PÁLYÁZAT

1

1

INTERJÚ / baricz katalin 1

1

PHOTO BAZAAR

1

mini editorial / sam scott schiavo baki péter / a fotómûvészetrôl

1 1

1

5

5 BEAUTY EDITORIAL / silencio

6

6 7

for her - for him kerekasztal zoom on make up

7 make up masters

7 ecsetmustra 8

8

x-generáció

editorial

9 10x10

9

topmodell leszel / beépített kétség

made by.../ makó szilveszter x-generáció

14

OUTLOOK BEAUTY / dick page

KEREKASZTAL

1 1 16

street blog kritika / divat a pr, de nagyon impresszum / shoplista

FASHION / Interjú a hullával

Csak az hal meg, akit elfelejtenek...

Interjú a hullával: Gianni Versace Az Úr és az Ő minőségi ruhái Írta: Dombrádi Olivér

Bárhol jár, otthoni paplant, provence-i bárányhúst, alabamai házvezetőnőt, mesztic testőrt mindig visz magával, ahogyan római üvegtálakat is a tájjellegű gyümölcsök gusztusos elhelyezéséhez – jegyzi meg a titkár a budapesti szálloda igazgatójának. A Gianni Versace-t váró igazgató nem botránkozik meg, mert tisztában van azzal, hogy a hatvanötéves divatpápának több heppje van, mint testtel is szeretett barátnője. Többek között interjút sem szeret adni, bár ezt már nem az igazgatótól, hanem a H&M marketingeseitől tudjuk, akik csak hosszas egyeztetés után tudták a LACK Magazin riporterének biztosítani a beszélgetés lehetőségét. Ennek ellenére a pápa mosolyogva érkezik. Lábát keresztbe teszi, olaszangolos kiejtéssel rögtönöz két értelmetlen bekezdést a dunai panorámáról, majd int a kezével, hogy mehet, essünk neki, ha már úgysincs más választása. „Durva éjszakán van túl” – jegyzi meg halk fáradsággal, de hangos büszkeséggel.

FASHION / Interjú a hullával

– Mondták már Önnek, hogy hasonlít Phil Collinsra?

– Jaja... Azt hiszem, épp maga Phil Collins. Birmingham-ben buliztam valami brutálszar partin – John szervezte persze... (Elton John – a szerk.) –, és akkor odajött hozzám ez a Collins, hogy nagyon szereti a frízes-bőrös-malackodós ruháimat, és bár nem nagyon ért hozzá, de szerinte nagyon jól rájátszanak a mélyről jövő szexuális ösztönökre. És mellesleg úgy véli, hogy hasonlítok rá.

– Akkor rendesen ráhibáztam...

– Imádom az elégedett pasikat! De mielőtt túlságosan elbízná magát, azért jelzem, hogy ebből a sztoriból egy szó sem igaz.

Hazudtam.

– Kár... Egy perce még azt hittem, hogy közel vagyunk egymáshoz, most meg azt, hogy elképesztően távol.

Gyakran játszik az emberekkel?

– Nem hiszem, pontosabban, nem tudom. Szerintem nem, de ha megkérdezné az ismerőseimet, ők bizonyára mást mondanának. Szerintem egyáltalán nem szoktam játszani másokkal, de mondom: ezt bizonyára én másképp látom, mint azok, aki elszenvedik a hülyeségeimet.

– Biztos azért nem érzi jól a dolgok helyi értékét, mert túl magasan áll a „plebsz” felett. Nem? – Mire gondol? A pénzre? A hatalomra? A befolyásra?

– Úgy összeségében...

– Franc se tudja, de azt hiszem, igaza lehet. Sohasem szerettem azokat az embereket, akik akármilyen szándéktól vezérelve is, de kőkeményen tagadják, hogy a pénznek vagy a hatalomnak nincs hatása az ember viselkedésére. Kurvára van. A függetlenség érzete ugyanis nemcsak azt jelenti, hogy mivel rengeteg pénzed van, bármit megvalósíthatsz... Ez sokkal finomabb és komplikáltabb dolog. A függetlenség ugyanis nagyon hamar elhiteti az emberrel, hogy nem abban a koordináta rendszerben kell elhelyeznie magát, amiben a többiek élnek. Ez rendszerint meg is történik – voltaképpen csak a vagyonhalmozás sebességétől függ, kinél, mikor jön el. Ez nálam viszonylag hamar megtörtént; ezt én sohasem tagadtam, és most sem tagadom.

Tudja, miért? Mert a szó emoncionális értelmében élvezem a

birtoklás, a tulajdonlás tényét, hogy bármit megtehetek, hogy nekem van. Baszott jó és kéjes érzés valaminek a tulajdonosa lenni, de ez állandóan azzal áltatja az embert, hogy valahogy, valamivel, valamiben több, mint a másik. Ez persze nem mindenkivel szemben és nem minden helyzetben igaz, de én egyrészt Berlusconira szavaztam, másrészt akkor sem adok el kevesebb ruhát, ha tudják rólam, hogy magasról leszarom ki, milyen szinten és hol tart.

– Elég hamar visszaigazolja az Önről kialakult „bulvárképet”. Örömmel, vigyorral, péniszirigyen olvastam, amikor két óra alatt elköltött hárommillió dollárt; hogy francia pezsgővel mosta fel a luxusjachtja tatját; hogy snassz ajándéknak tartja a gyémántot; hogy lezáratja a repülőtereket; hogy előszeretettel vizel a luxus szórakozóhelyek enteriőrjében...

– Hát még én! (Nevet...) És félreértés ne essék, ezt nem azért mondom, mert nekem elégtételt jelent egy elfelejtett gázvezetékszerelő fiaként ilyenekkel szórakozni, csak egyszerűen jól esik ezekre a jelenetekre visszagondolni. Lehet, hogy meglepi, de én is sokat filóztam már azon, hogy mi miért van, mert ugye a hedonizmus, ha úgy tetszik, a totális, kontrollmentes elmebeteg életmód mindig zavarodott hátteret feltételez.

– Tényleg meglepett. Nem számoltam azzal, hogy önelemző típus...

– Igen. De nem azért, mert zavar, hogy ilyen vagyok, hanem mert foglalkoztat, hogy mi, miért történik a világban. A látszat ellenére ugyanis a hedonista ugyanúgy látja, mi történik körülötte, mint bárki más. De függetlensége, „hatalma” okán egy kényelmes, számára elfogadhatótt koordináta rendszert húz fel

FASHION / Interjú a hullával

– Mit szeretne jobban?

magának, amelyből kitekintve, a külső világ jelentékenytelenné válik, és csak azok számítanak, akik hasonló életet élnek, mint ő.

Mert ne haragudjon, de a sztorijaim semmiben sem különböznek Madonna, Dominique Strauss-Kahn, Keith Richards, Naomi Campbell, vagy éppen Tiger Woods történeteitől. Hát ez van, nekünk ez adatott meg – és higgyje el, hogy ennek megértésében tényleg az a legfontosabb kulcs, hogy lássuk: az ember hova helyezi el magát az univerzumban.

– Tetszetős megközelítés, de azt hiszem, ezt nehéz megértetni a közemberekkel.

– Persze, mert én ettől vagyok érdekes, az ilyen miniuniverzumban élők ezektől a címlapoktól és sztoriktól érdekesek. Hogy nálunk más törvények uralkodnak, más helyszínek adják a mindennapi élet mozzanataitól teljesen eltérő szituációkat. Ez a lapeladást alapvetően serkentő érdeklődés egyébként, meggyőződésem, hogy a köznapi polgár eseménynélküli életéből adódik. Akinek történnek dolgok az életében, aki törekszik arra, hogy történjenek dolgok az életében, az nem akad fenn, ha rendkívülit lát, mert tudja, hogy az élményért tenni is kell. Aki viszont csak sodródik, annak minden végtelenül távolinak és titokzatosnak tűnik, mivel a nullához képest iszonyatosan nagy a különbség.

– Segít megfejteni, hogy Ön mitől vált érdekessé, és hogyan kell felépíteni egy ilyen privát koordináta rendszert?

– Ez nagyon messzire vezetne, és nem vagyok Freud, hogy mindent megfejtsek, vagy azt gondoljam: megfejtettem a bensőm tikait. Bizonyára rengeteg olyan dolog történt velem a hatvanöt év alatt, amiért olyan lettem, amilyen, és amikor ezek a dolgok bekövetkeztek, egyáltalán nem lehetett észlelni a fontosságukat. Vannak pillanatok, amelyeknek nem tulajdonítunk nagy jelentőséget, aztán kiderül, hogy gyökeres fordulatokat hoznak.

Ezért, ha megengedi, nem mennék ebbe bele, mert tényleg nem tudom, hol elkezdeni és az évek alatt túl sok minden rakódott egymásra, ezért nehéz lenne kiházmoni a lényeget. Egy biztos: mindig és most is felvállalom, hogy nem vagyok egyszerű eset, és nem tagadom azt sem, hogy a birtoklási vágy és az élet azonnali és feltétlen szeretete kihoz belőlem olyan dolgokat, amelynek a társadalmi megítélése, hogy is mondjam, picikét visszás...

– Amikor Andrew Cunanan magára lőtt, és ott feküdt a villaajtó előtt, nem futott át az agyán, hogy basszus, ha nem így élem az életemet, akkor most „felül” és nem „alul” nyitják ki a túlvilági ajtót?

– Ne haragudjon, de azt gondolom, hogy attól még, hogy az ember úgy gondolkodik, ahogy én, nem biztos, hogy Lucifer szemet vet rá... Annyi faszfej van a világon, hogy nincs ideje végignézni a privát DVD-ket. Sokan mondják, hogy a Föld rossz irányba forog, de én meg inkább azt gondolom, hogy a forgás nem változott meg, a kezdet kezdetétől ez az irány. A Föld tízmilliárd év óta ugyanabba az irányba forog, mindig ugyanazokkal a problémákkal találkozott minden egyes ember, ezt nem lehet megváltoztatni. Szerintem csak az önkéntes világmegváltók gondolják azt, hogy nem így kezdődött, hogy valami elromlott.

Hogy végül kinek lesz igaza, hogy ki a jó és ki a rossz, azt nem lehet tudni. Majd kiderül a túlvilági kapuban. Vagy nem...

– Azt szeretném, ha Szent Péter Versace-ben fogadna! Mert akkor látnám, hogy az Úr nemcsak az emberi, hanem a dolgok minőségében is hisz. Akkor megnyugodnék.

– Nem hagy ki egyetlen egy ziccert sem, hogy a ruháiról beszéljen, igaz?

– Miért? Maga nem a ruháim miatt ül itt?! Az emberek nem arról ismernek és válik nekik minden velem kapcsolatos hír érdekessé?! A vagyonomat nem annak köszönhetem?! Az előbb említett függetlenségemet nem a ruháimnak köszönhetem?! Ha nem lettek volna extraklasszis ruhakollekcióim, csak egy calambriai olasz öregúr, egy itáliai Phil Collins-klón lennék, aki szereti a spagettit, nem bírja a hideget, és egész nap a fociról meg a kávéról beszél a kocsmában. Nem. Engem a ruháim tettek azzá, ami vagyok, így engedtessék meg, hogy ne hagyjam ki a ziccereket.

– Most fogják bemutatni Budapesten a H&M-nek készült Versace-kollekciót, amit unokahúga, Donatella tervezett. Nem gondolja, hogy ezzel az „extraklas�szis” jelző devalválódik?

– Ezt a kérdést az egyik igen közeli barátom is feltette, és Önnek is csak ugyanazt mondhatom, mint neki: a pisztráng íze nem változik meg attól, hogy a Comói tó, vagy éppen a Bajkál partján szolgálják fel. Azt gondolom, hogy ez a ruhákra is is érvényes. A ruhák ugyanis ugyanazok (mi terveztük őket, hát hogy lehetnének rosszak?!), csak éppen a közeg, ahol megjelennek, az lesz más. Nem látok problémát.

– Ezt értelmezhetem úgy, hogy ruha és ruha között csak a körítés adja meg az igazi, később dollárban már drasztikusan mérhető különbséget?

– Értelmezheti, bár ennél ez jóval bonyolultabb kérdés, ami gazdasági, marketinges és pszichológiai területeket is érint. Tudja, én hiszek abban, hogy nem véletlenül vagyok ott, ahol vagyok.

Ha ez így van, akkor azt is tudom, hogy ez érdem. Érdemmé viszont akkor születik, ha olyan dolgokat teszünk az életünkben, amiben mások felismerik a jót, a rendkívülit, az innovációt, a különlegességet. Ha ez megtörtént (márpedig megtörtént...), akkor azt gondolom, hogy a vásárlónak már nemcsak a ruhát, hanem az utat is meg kell fizetnie, amin én eljutottam a tehetség elismerésének begyűjtéséig. Vagyis a ruhák árazásában nem a ruhák egyéni áráról és értékéről beszélünk, hanem az emberi elkötelezettség, a siker, az innováció és az újszerűség értékéről, ami már több, mint a ruha összetevőinek ára. Erre mondják az okosok, hogy a brandépítés elemi érdeke, hogy ezt megértesse a vásárlóval. Mi ebben a H&M-es dologban a halat vittük, az éttermi szolgáltatásért azonban nem mi felelünk – a körítés, ami a velünk kötetett, előbb részletezett szövetséget jelzi, nem a miénk. A magunk részéről így és ezzel lezárjuk az ügyet. Mi ezzel a projekttel üzletileg nem faragunk rá, ezt nyilván sejti, csak éppen kísérletezünk, és keressük azokat az utakat, amelyeken eddig még nem jártunk.

– Nem izgul? Végtére is most olyan színpadra tévednek, amely idegen attól a környezettől, amelyben Önt dicsőíteni szokás.

– Most komolyan: Ön azt gondolja, hogy én úgy kezdtem, hogy sztároknak varrtam és ismert, elismert emberek kegyeltje voltam? A színpad nem új, legfeljebb a szereplő öregedett meg rajta. De ez nem baj! Sőt mi van akkor? A természet alaptörvénye

– Hány magyar divattervezőt ismer?

– Egyet sem.

– Árulja el, hogy akkor miért Budapestet választották a kampány elindulásának helyszíneként?

– Pont ezért: mert nem ismerek magyar divattervezőt. A menedzsereim és a kreatívok folyamatosan bombáztak az ötleteikkel, hogy hol avassuk fel, hol mutassuk be az új kollekciót. Az volt az alapgondolat, hogy mindenképpen egy olyan várost választunk, amely nincs rajta a divat térképén. Azt szerettük volna, ha olyan helyen történik a Nagy Leleplezés, ahol az emberek az átlagnál közömbösebben foglalkoznak a divattal, ugyanakkor mégis rejlik bennük potenciál. Ha ismertem volna magyar divattervezőt, akkor nem ide jöttünk volna. De mivel nem ismerek, azt feltételezem, hogy itt divatfronton nagy a vákum. Emellett viszont tudom azt is: ez a furcsa szerzetekből álló nemzet igen-igen tehetséges. Nekem például rengeteg magyar ismerősöm van, akik a világ egyéb tájain képesek nagy és szép teljesítményekre.

Mintha ennek a helynek a szelleme elüldözné az itt élő emberek jóravaló szellemeit.

– Ön szerint ezek az akciók mennyit tehetnek hozzá ahhoz, hogy ez a kissé lehangoló helyzet megváltozzon?

– Nem tudom, de nem is érdekel. Nekem ilyen-olyan szempontok miatt ez a helyzet pont kapóra jön, és nincsenek alaprengető terveim. Én nem azért vagyok itt, hogy holnaptól idezarándokoljanak a divathívők, hogy hú, itt mekkora divattemplomok épülnek?! Ha ez lenne a szándékom, ez akkor sem sikerülne egyik napról a másikra, mert ez nem így megy. A divatban eljutni valahonnan valahova baromi lassú folyamat, és tudatos tervezés, elkötelezettség, pragmatikus kérdésekre adott pragmatikus válaszok, valamint áldozatok nélkül nem megy. Egyébként épp a múltkor került szóba ez a téma egy nem is rossz adottsággal rendelkező ország fejeseivel folytatott megbeszélésen, hogy mennyi áldozat és mennyi tanulás után mi érhető el a divatban, és hogy vajon mikor válthatóak be a csekkek? Hát én ezeknek a tiszteletreméltó állami fejeseknek is elmondtam: a csekkeket nem azok váltják be, akik először fektetnek be a működőképes rendszer felépítésébe. A csekkeket először ugyanis majd azok váltják be, akik egy jól kitalált, és még egyszer hangsúlyozom: elkötelezettség mentén felállított rendszerben egyéni sikereket tudnak elérni. Ha ez megvan, akkor majd szépen jöhet az állam, vagy mifene, a kamarák, meg az ország. Ők már abból a kivívott presztízsből fognak profitálni, amit egy-egy lányka vagy egy-egy fiúcska elért. Szar ügy, de ez van. Az ország sohasem profitálhat azonnal abból, amit megteremt. Az országnak szüksége lesz tündöklésekre, de tudatosan kell megteremteni ezek feltételeit.

– Ezt értem, de engedje meg, hogy jelezzem: a milánói „divatbumm” sem tudatos építkezés eredménye volt. Épp most mesélt nekünk Csontos Tibor arról, hogy a nyolcvanas évek elején a divat csak lassan jött divatba Milánóban, és az új tehetségek csak amolyan utcai harcosok voltak; a divat utcai jelenségnek számított.

– Kezdem azt hinni, hogy ennek a beszélgetésnek tényleg van értelme. Na szóval, igen, ennek a Tibornak igaza van, de azért jó lenne, ha a történeteket nem mosnánk egybe, és nem vonnánk le marhabarom következtetéseket. Mi annak idején tényleg utcai harcosokként indultunk. A munkásságunknak nem voltak előzményei, mintát alig látunk magunk előtt; voltak ötleteink, terveink, amiket meg akartunk valósítani. A divat-megújítás szándéka, a divat új világának megteremtése – ha úgy tetszik – ilyen szempontból autentikus kezdeményezés volt, eredeti ötleteken alapuló, az innováció nevében fellépő szándék és akarat.

Azt gondolom, hogy pont ezért érhetett el sikereket, és ezért okozott drasztikus változásokat. Amit az előbb mondtam az államilag vezérelt történetekről, másfajta szisztéma alapján működnek. Ma már nem kell kitalálni semmit, a modell kész van, csak egyszerűen adaptálni kell. Nem az orvosságot kell kitalálni, csak a receptet beváltani... Természetesen, mindekinek tisztában kell lennie a saját adottságaival, tisztában kell lenni a céljaival, és mindig figyelnie kell a befogadó környezetre. És hogy mennyire nem ok nélkül mondom ezt: nézzék meg Thaiföldet vagy a skandináv országokat, hogy gyakorlatilag előélet nélkül, a fennálló rendszerek elemzésével, azok pici változtatásával milyen eredményeket értek el a bevált receptek segítségével. Ehhez csak komoly elhatározás és kitartás szükséges. Nem nagy kaland.

– Az az érdekes, hogy a magánéletben az öntörvényűség ikonjaként beszél, az üzleti, szakmai életben pedig örökérvényű törvényekről beszél. Nem érez ellentmondást?

– Egyáltalán nem, bár ez nagyszerűen jelzi, hogy milyen szépségesen bonyolult az élet. Azt gondolom, hogy a kettő egyáltalán nem zárja ki, sőt valamilyen szinten feltételezi is egymást. Gondoljon csak bele: általában azok alkotnak új törvényeket, azok hoznak létre új tereket, akik a sajátjukat rossznak vagy kicsinek érzik. Alig találunk a történelemben olyan vezéregyéniséget, aki nem volt kattant. Azok alkottak újat, azok ötleleteiből születtek nagy dolgok, akik elhagyták a „meglévőt”, akik kitolták a határokat, és ezzel új világ, új világok létrejöttének feltételeit teremtették meg. Ehhez – márcsak az elhatározásához is – baromi kattantnak kell lenni. Hogy a hősök, újítók, fáklyavivők között egy sem volt normális talán jelenthet valamit, nem?

– Nem tudom, mert nem nagyon tudom beleélni magam a kattant fáklyavivők helyébe...

– De legalább néha beszélget velük. Néha ez is elég lehet a boldogsághoz.

FASHION / Interjú a hullával

a változás. A változás nem rossz, a változás nem jó. A változás van, és aki nem alkalmazkodik, kurvára nem érti a lényeget. Én hiszem, hogy értem, és hiszem, hogy a brandmenedzsereim is értik. Hogy stílusos legyek és idézhető, azt gondolom, hogy ez az egész „kapcsolódásdi” arra jó, mint egy zipzár. Mi most „ös�szehúzzuk” a luxustermékeket a hétköznapi vásárlóval. Persze nem fogjuk teljesen felhúzni a zipzárt, mivel az lehetetlen küldetés lenne. Fogalmazzunk úgy: közelítjük egymáshoz a dolgokat mindkét cég előnyeit kihasználva, egy gyümölcsöző üzleti kapcsolat reményében. Donatella hamisíthatatlan Versace-kollekciót talált ki, amely érdeklődést generál majd, mi meg bízunk abban, hogy a H&M bolthálózata révén tovább erősíti a márkánkat...

FASHION / Interjú a hullával

A nagy álom apró momentumai Gianni Versace divattervező legenda 1946-ban látja meg a napvilágot az itáliai Reggio Calabriában. Gyerekként édesanyjának segít drágaköveket és aranyszálat keresni a hímzésekhez, de később már építészetet tanul. Huszonötévesen Milánóba költözik, hogy a divatszakmában kezdjen dolgozni. Első nekifutásra a Genny and Callaghan divaházig jut; nekik bőr- és velúr kiegészítőket tervez.

A munka megelőlegezi a karrier sikeres folytatását: néhány évvel később már saját női kollekciót mutat be a Palazzo della Permanente múzeumban, majd hamarosan egy férfikollekcióval is előáll.

Az emblematikus Versace márka első butikját 1978-ban nyitja meg. Az egyik legszínesebb és legtehetségesebb divattervezőnek aposztrofált Gianni Versace korai munkáiban több szakértő Andy Warhol hatásait, az antik és a modern művészet jegyeit ismeri fel.

A folyamatosan növekvő, egyre több megrendelést teljesítő divatház később a luxus-ruhakölteményeken kívül kiegészítőket, parfümöt, kozmetikumokat és bútorokat is tervez és árul különféle márkanevek alatt. Versace ezen kívül megteremti a szupermodellek kultuszát: a túlfizett Naomi Campbell, Christy Turlington, Linda Evangelista, Cindy Crawford hírneve tőle kezd csillogni.

A féktelen tivornyáiról, habzsoló életmódájáról, sztárokkal (Elton John, Madonna, Hugh Grant, Diana hercegnő) való barátáságairól, féktelen ajándékozási őrületeiről híres, homoszexualitását nyíltan vállaló mágus életében az ötvenedik év hoz komoly változást: egykori fiúszeretője, Andrew Cunanan többször rálő Miami Beach-i villája előtt.

Versace-t a lövedékek megsebesítik, de nem ölik meg. Az áldozat a később sikertelen öngyilkossági kísérletet is elkövető férfi büntetőperében pápai ruhába öltözve oldozza fel bűnei alól merénylőjét.

Az incidens lefékezi Versace lendületét, és egy ügyvédi manőver segítségével divatbirodalmának felét unokahúgára, Allegra Versacéra, testvére, Donatella Versace lányára hagyja. Donatella azóta stílusigazgatóként dolgozik a cégnél.

Gianni Versace visszavonulása óta zömmel az Egyesült Államokban él; csak és kizárólag a cég életének fontos eseményein vesz részt, magánéleti attrakciói azonban továbbra is címlapos történetekként borzolják a kedélyeket.

FASHION

Zs贸lyomi Norbert - Orchid

BEATUY / Sminkelemzés

0

fot贸 T贸th Barnie

BEATUY / Sminkelemz茅s

0

FASHION/ Outlook fashion

1

Júlia nem akar a földön járni Írta Steiner Kristóf

East-londoni mese egy ifjú stylistról: Julia Dakin a kortárs brit alternatív szcéna gyermeke, akit Nichola Formichetti nevelt ki, és Lady GaGa repített a magasba.

Outlook

FASHION

KeletLondon az egyetlen csücske tán kerek e világnak, amelyet multi-cégek befolyása alatt álló „sosemvolt-alternatív“ popkultrezsimek helyett a „jókor voltam a jó helyen, de azért amúgy tehetséges is vagyok“ törvénye irányít. A Hackney-Dalston-Whitechapel háromszög között zsongó rock’n roll hangyabolyt önjelölt idolok, szertelen trendszetterek, tizenéves kölyökből DJ előkelőséggé avanzsált bennszülöttek kormányozzák, akik kis önéletrajz-módosítás és ajánlólevél-photoshoppolás után akár valami menő Art Project „executive art director“-ává is avanzsálhatnak – bármit jelentsen is az. Eztán persze nyomban kiesnek a valódi forgásból, hiszen ami izgalmas, érdekes, új, az még mindig odalenn, egy szennyes kis konténerből átalakított artie-party szentélyben történik. Nagyon keveseknek sikerül megtartani az east-londoni „it girl/boy“, és a main stream-csapathoz igazoló profi imázsát.

Ha valakinek ez mégis sikerül, az örök életet jelent számára a szcénában.

A LACK portréja egy ilyen „eastern bunny“-t fest le: Julia Dakin durcás pofijával, aprócska termetével, rövid, saját maga diktálta szezononként más színekben pompázó frizuráival egészen biztosan nem volna képes eljutni az Old Blue Last pub ajtajától a bárpultig, hogy ne köszöntené őt egy tucat alattvaló hol mívelt, hol valós csókokkal… az persze más kérdés, hogy ő ezek közül melyeket fogadná el. Hivatására nézve stylist, a mára totál kiüresedett, már-már pejoratívnak ható „hello, sztájliszt vagyok“ attitűd nélkül. A hírhedten sekélyes londoni fashion victimekkel ellentétben neki ugyanis valódi mélységei vannak. Stílusában nő, mint indivídum, és a férfi, mint inspiráció van jelen, ezzel pedig képes zsebrevágni – és valami furcsa, szokatlan módon begerjeszteni – lányokat és fiúkat egyaránt.

Képes egy kinyúlt pólót szegecses izékkel valamiféle cyber-punk kreációvá varázsolni, és magabiztosan egyensúlyozni az uniszexizmus meglehetősen ingoványos talaján. Mágikus készségét megismerve egyre többen és többen kapták fel a fejüket, és ugyanen�nyien húzták fel az orrukat, ám a tehetség-ripacsság mérleg végül kibillenthetetlenül letette a voksát az előbbi mellett. Julia manapság Lady GaGát öltöztetgeti, Nicola Formichetti kis Elisa Doolittle-jeként, és még mindig Kelet-London koronázatlan kiskirálylánya… és kicsit királyfia is.

A „Hogy dönti el valaki, hogy stylist lesz?“ elég kézenfekvő kérdés, de rád nézve valahogy kétsége sincs az embernek, hogy számodra ez sosem volt kérdés…

Nos, amikor még ifjabb voltam, arról álmodoztam, hogy meggyötört, híres író leszek, aki Londonban él. Aztán meg rocksztár akartam lenni… de mindig a kreativitás mezején mozogtam. Aztán ahogy növögettem, a hormonok beütöttek, és a felszínesség győzött. (nevet) Felfedeztem, hogy egy másik ember öltöztetése, és úgy általában véve mások öltözködési módja végtelenül leköti az édeklődésemet. Az akkori pasimat imádtam shoppingtúrára cipelni. Olyan volt nekem, mint egy játékbaba. Amikor tizennyolc lettem, járni kezdtem egy londonerrel, és sokat voltam a városban, így nagyon hamar rádöbbentem: nekem itt a helyem.

Szenvedélyesen követted, hogy mit viselnek a celebritások, és milyen divatot diktálnak a dizájnerek?

Nem mondhatnám. Olyan zenekarok izgattak, akik megteremtették a saját stílusukat. Engem a divat-iparnál sokkal jobban érdekel, hogy egy ember mihez kezd saját magával.

Abszolút hiszek abban, hogy nem az számít, mit viselsz, hanem hogy hogyan viseled.

A saját stílusod is meglehetősen egyéni, és inspiratív.

Mit gondolsz, kik hatottak rád a népszerű kultúra ikonjai közül?

Johny Rrotten! És persze Sid Viscious… sőt, az egész hetvenes évek punk-szcéna. A Siouxsie Sioux is inspirált, de az a személy, aki a legnagyobb hatással volt az életemre Kurt Cobain volt. A Nirvana és a Hole… és persze így Courtney Love is.

Meg voltam őrülve érte, virágokat aggattam a hajamba, és vörös rúzst viseltem. Éles váltás ahhoz képest, hogy mostanság alig van hajam, és inkább vagyok fiús, mint nőcis.

Tudtad, mihez kezdj a tehetségeddel?

Suliba akartam járni. Beiratkoztam a London College of Fashionre, egy művészeti alapítvány ösztöndíjasaként, fotós és stylist végzettséget kaptam.

Mit tanácsolsz a tervező wannabe-knek, akik úgy képzelik, hogy kijönnek Londonba és itt megvalósulnak az álmaik?

Azt üzenem nekik, hogy ha tehetséges vagy, nincs szükéséged Londonra ahhoz, hogy megvalósítsd önmagad.

Legfeljebb azért, hogy megtapasztald, milyen is. Őszintén szólva Manchesterből, ahonnan származom, sokkal több visszajelzést kapok. „Ott vágj bele a dologba, ahol boldog vagy!“ Nekem ez a hely London.

FASHION/ Outlook fashion

1

FASHION/ Outlook fashion

1

Manapság mindenki azt mondja, hogy Berlin az „új London“. Hogy érzed, még mindig masszív hatással van az itteni divat a globális trendekre?

Mindenképpen. Nyilván nem olyan mértékben, mint New York, vagy akár Párizs, de Londonnak saját divat-identitása van. Mocskosabb, nyersebb, fiatalabb… kreatívabb. Még mindig divatmetropolisz vagyunk. Kicsi ugyan, de óriási hatással.

Azért ez az identitás picit meginogni látszott a New Rave felemelkedése, tündöklése és bukása után. Sokan kételkedtek benne, hogy van élet a Boombox után…

Hát igen… nagyon is benne voltam abban a Boomboxcsapatban. Olyan volt az egész, mint egy vasárnap éjszakai ifjúsági klub: mindenki ismert mindenkit, és mégis mindenki elképesztő energiát feketett bele, hogy hogyan fejezi ki önmagát… beleértve engem is. Így visszatekintve az akkori divat iszonyú nevetségesnek hat. Ránézek az akkori parti-cuccaimra, és azt mondom: „Jézusom, mit képzeltem?“ Persze ebben sem volt semmiféle újdonság: a 80-90-es évek new yorki Club Kidjei ugyanezt megcsinálták már előttünk. Mindent újrahasznosítunk idővel… és én nagyon örülök, hogy mostanság ebben a punk/ goth érába érkeztünk. Feketében mi is érettebbnek tűnünk. (nevet) Van olyan munkád, amire különösen büszke vagy?

Az emúlt évem teljes egészében ilyen volt. Az, hogy Anna Trevylannel dolgozhattam, emberileg is átformázott. Nem csak a kreatív, de a kereskedelmi oldalról is megismerhettem a divatot. Nicola Formichetti közvetlen közelségében dolgozni elképesztő, és persze akkor még nem is említettem GaGát…

Hogyan ismerted meg Nicolat?

Akkoriban hárman voltunk Anna asszisztensei: ő, én, és egy Tom nevű srác. Nicola közben persze a saját projektjeit is futtatta, így amikor Londonba utazott egy Lady GaGa-meló kedvéért, már együtt dogoztam vele, később pedig a japán Vogue Homme anyagának fotózásán is.

Ha el akarunk képzelni munka közben, hogyan vizualizáljunk? (nevet) Úgy hívtak minket, hogy „Anna mignon-jai“. Állandóan hülyültünk és mások kárára poénkodtunk, de azért persze az egyik kezünkben ott volt a mobil, a másik pedig épp mailt írt valami ügyfélnek. Anna és Nicola non-stop melóztak, mi pedig mindig ott voltunk, ha szükségük volt ránk. Az egyik legfőbb feladatom az volt, hogy fotózásokon készült képeket válogatok ki, miközben fizikailag már-már épp a következő fotózáson dolgozunk.

Nehéz elképzelni Nicolat főnökként. Milyen? Szigorú? A partikon és a fotózásokon mintha kicsit szégyenlősnek tűnne.

Talán nem annyira szégyenlős, mint inkább visszafogott. Nem olyan harsány, mint mások ebben a szakmában. Amit nagyon szeretek benne, hogy nem csak tökéletesen végzi a munkáját, de tökélesen nyugodt marad, amikor épp valami őrület van fennforgásban.

Outlook

FASHION

Innen pedig egyenes út vezetett GaGához… plelykálj ki néhány sztorit!

Nem marad idő arra, hogy bármiféle izgalmas sztori megszülessen, mert GaGa kőkeményen dolgozik. Nem emlékszem olyan éjszakára, amikor láttam volna aludni, állandóan pörög az agya valamin.

Mennyire kerültél közel hozzá? Öltöztettem őt a Born This Way album lemezborítójának fotózásán, és segítettem neki a turné alatt is a backstage-ben.

Te, aki ilyen közelről látod a Haus of GaGa intézményt, mit gondolsz? Valódi ikon ő, vagy inkább Nicola és a többi stylist élő Barbie babája?

Azért sokat nyom a latba az is, hogy mit akar felvenni. Mindenkinek szüksége van valakire, akivel átbeszélheti az ötleteit, és aki egyfajta stílus-ugródeszkaként szolgálhat neki…

Egyre több stylist válik világszerte ismert és elismert celebritássá. Nicola, Rachel Zoe, Patricia Field… szerinted a hírnevük arányos a tehetségükkel, amivel a divatipart támogatják?

Igen, szerintem mindannyian hozzáadtak egy színt a divatpalettához azzal, hogy mind más-más stílusban alkotnak, nem, igaz?

Cél az egy stylist számára, hogy hírnevet szerezzen?

Nem is annyira hírnevet, mint inkább ismertséget, és elismertséget. Hiszen ha az emberek nem ismerik a képességeidet a szakmán belül sem, hogyan kaphatnál új ajánlatokat…

Milyen projekten dolgozol most?

Most már biztosan elkezdek dolgozni a saját brandemen, de őszintén szólva kicsit ellustultam. Mielőtt belevágok, szeretnék még többet tanulni a divat-kereskedelemről, mert – ahogy korábban mondtam – az iparnak ezt a részét is nagyon izgalmasnak tartom.

Van valami specifikus célod profiként? Valami üzenet, amit a divaton keresztül el akarsz juttatni az emberekhez?

A céljaim közül már rengeteg valóra vált… nem győzöm pipálni a kis kockákat. De még mindig nagyon vonz, hogy egy zenekarral dolgozhassak. Az a megtiszteltetés ért, hogy Pam Hoggal, voltam párszor a stúdiójában is. Imádom, ahogy visszahozza a rock‘n rollt a divatba. (nevet) És persze Vivienne Westwood… meghalnék egy találkozásért is vele, nem hogy egy közös munkáért. Folyton azzal nyaggatnám, hogy meséljen nekem régi sztorikat… gyanítom, hogy halálra idegesíteném.

Végül, mint „insider“, hogy látod? Kik East-London következő „It Boy/Girl“-jei? Hol várható a követlező divat-robbanás?

Kelet-Londonban bármelyikünk lehet a következő! De van egy fiatal tervező lány, Bolshi a neve… érdemes megjegyezni. Idegesítően fiatal, és lenyűgözően tehetséges.

FASHION/ Outlook fashion

1

FASHION / Székfoglalók birodalmában

1

FASHION / Székfoglalók birodalmában

0

fotó: Móró Máté / styling: Varga Noémi

smink: Nagy Dorottya / haj: Szél Soma @ Microphone Hair / model: Roland külön köszönet: Fellini Római Kultúrbisztró

turbán: Tamara Barnoff (Mono fashion shop) / kék body: Havancsák Teréz (Kepp Showroom) nyomott mintás ruha: Kovács Adél (Kepp showroom) / cipő: Zara

FASHION/ The replicants

2

FASHION / Inverse Reverse

1

felső: H&M / nadrág: Zara / mellény: Stella McCartney (Heaven) / gyűrű: YSL (Heaven)

FASHION / Inverse Reverse

2

kalap: Miovรกc Mรกrton / overรกll: USE unused / รถv: a stylist sajรกtja /

FASHION / Inverse Reverse

2

FASHION/ The replicants

2

FASHION / Inverse Reverse

2

/ szemüveg: Miovác Márton / zakó, szoknya: Zara / ing: USE unused

FASHION / Kerekasztal beszélgetés

2

KEREKASZTAL

beszélgetés

Van új a lap alatt Emlékezzünk a magyar divatszegmens egykori sajtótermékeire!

Volt, akit küldetéstudat hajtott; volt, aki egyszerűen csak újat akart csinálni, de volt olyan is, aki mögött szakmailag és üzletileg is felkészült csapat támogatta a kreatív energiák lekötését. Mindannyian létrehoztak, elindítottak valamit, most mégis arról beszélgetünk velük, hogy miért nem volt tartósan életképes a nevükhöz kötődő magazin.

Kárpáti Zsuzsa, a PEP! (2003 –2008), Boros Juli, a hat lapszámot megélt Taxi (2000) és Varga G. András, a LIST (2010) online magazin főszerkesztője kalauzol bennünket a hazai sajtópiac emlékei között.

írta: Hriczu Anita

FASHION / Kerekasztal beszélgetés

2 PEP! Németről magyarra

hazánkban élő németek„A PEP!-et 2003-ban alapítottuk. A eges formájában 2008 végl nek szóló magazinnak indult, és gondoltunk, hogy Maarra r lásko indu év végéig működött. Az akik el tudnak tartani egy gyarországon él annyi németajkú, kiadványt. Így kezdetmagyar témákkal foglalkozó igényes voltunk; az évek solap havi vű nyel ben német, később angol a lap. 2005-ben elnyertük rán még számos változást megélt yelvűek voltunk –, ami a formater vezési díjat – ekkor még kétn növelésében. 2006nk ségü zerű nagyon sokat jelentett a néps meg. A példányszámunk tól már kizárólag magyarul jelentünk kesítés függvényében. Az 5 és 15 ezer között változott az érté sztéssel, a negyedéves terje a helyzet, hogy főleg az ingyenes égünket, pedig enzöns célkö a el k lapbemutató partikon értü nél kicsit többre vágytunk.”

Kárpáti Zsuzsa

PEP! magazin főszerkeszA 2003 és 2008 között megjelent észeti Iskola kommunikátője. Jelenleg a KREA Kortárs Műv ic Beats és a Telekom ciós igazgatója, valamint az Electron rszági kiadója. yaro mag Musicwire online magazinok

LACK: Eltérő indíttatásból, eltérő szerkezetben, eltérő módon vágtatok bele a lapkészítésbe. Hogyan fogadta a termékeket a közönség? Sikerült elérni a kívánt célcsoportot?

Kárpáti Zsuzsa: A PEP!-el a 22 éves korosztálytól felfelé, a korai harmincasokat szerettük volna elérni, de valahová a 16 és 25 évesek közé találtunk be. A közvetlen visszajelzések azt mutatták, hogy még 2005-ben sem voltak a fiatal felnőttek felkészülve egy ilyen, külsejében és belsejében is igényes tartalmat kínáló popkult magazinra. Óriási rajongótáborunk volt a Myspace-n, rendszeresek voltak a PEP! blogon az olvasói visszajelzések, a lapbemutató partikon pedig személyesen is láthattuk, kiknek készítjük a magazint. Számunkra tulajdonképpen ez tökéletes közeg volt, és úgy gondoltuk, erre lehet építeni.

Boros Juli: Mi szintén a huszon-harmincéveseket próbáltuk megcélozni, ami nagyjából sikerült is. A visszajelzések alapján főként a 25 év felettiek olvastak bennünket, ami elsősorban a dizájnak volt köszönhető. Ugyan számos kritikát kaptunk szakmai körökből, mindenki segítőkész volt; valahogy részt akartak venni az egészben. Sok használható tanácsot kaptunk, végtére is minden irányból nagyon pozitívan álltak hozzánk. De hát 2000-ben az internet még nem volt a mostani állapotában, és nagyon kevés jó lap jelent meg.

LACK: Ráéreztetek arra, hogy nyitott rés van a hazai sajtópiacon... Szeretettek volna valami originális üzenetet is közvetíteni?

Boros Juli: Mi egyenesen azt éreztük, hogy missziót teljesítünk!

Lehet, hogy kicsit nagyképűnek és önelégültnek tűntünk, de azt

gondoltuk: mi majd megmutatjuk! Szerettünk volna minél több információt átadni arról a területről, amivel foglalkoztunk, amit képviseltünk.

Varga G. András: A mi célunk hasonló volt, csak kicsiben. A LIST egy amatőr kezdeményezés volt egy lelkes csapattól, nem volt sajtótermék, mint az amúgy a példaképei között említhető Taxi vagy a PEP, hanem egy pdf fanzine volt. Mi a semmiből próbáltuk a LIST-et megvalósítani, ezzel inspirálva másokat. A célunk valami új megmutatása volt, de nem információ átadásként, hanem kreatív összefogásként. Éreztük, hogy vákum van a piacon, mert megszűnt szinte az ös�szes független divatmagazin és szerettünk volna egy platformot létrehozni, ahol a kreatív energiák összegyűlnek.

Kárpáti Zsuzsa: A mi példaképünk az i-D magazin volt; az 1980 óta működő angol magazin fanzineként kezdte és pár év alatt sikeres glossy-vá nőtte ki magát, úgy hogy nem szakadt el az eredeti utcai stílusától ráadásul a mai napig független tudott maradni… Azt gondoltuk, ez a modell nálunk is működhet, hogy olyan témákkal, fiatal - elsősorban magyar - művészekkel foglalkozunk, akikkel még más kiadvány nem. Szerettük volna már szinte az iskolapadból kiragadni a legfrissebb tehetségeket és megmutatni a nagyközönségnek – ez sokszor sikerült is.

KEREKASZTAL

beszélgetés

FASHION / Kerekasztal beszélgetés

2

LACK: Ma nem lehet azt mondani, hogy nincs elég és sokféle magazin. De mégis, talán vannak olyanok, akiknek hiányérzetük van. Szerintetek mit kereshetnek még az olvasók?

Varga G. András: Mi a független vélemények térnyerését, a szabadabb, a kereskedelemtől kevésbé befolyásolt alkotó művészi tevékenységet támogattuk. Ehhez az internetes platform minden tekintetben kevesebb kötöttséget jelentett. Nálunk nem volt tartalmi és terjedelmi korlát, vagy hirdetői érdek, ezért össze tudtuk gyűjteni azokat az embereket, akiknek a LIST kibontakozási lehetőséget biztosíthatott, ahol csak a képzeletük és a lelkesedésük szabhat határt. A fő célunk a friss tehetségek, kreatív fiatalok összefogása és bemutatása volt és ebben tökéletesen kockázatmentes formátum volt a fanzine-ként való online megjelenés.

Boros Juli: Én hiszek abban, hogy egy újságnak pénzt kell hoznia! Az a műfaj, amit mi csinálunk, nem képzőművészet, nem önkifejezés, hanem munka, egy sajtótermék előállítása. Az akkori hiányérzetünk természetes volt, de nekem ma már egyáltalán nincs ilyenem. Szerintem a mai magyar lappiac jó irányba halad. A Taxi-nak az eredeti formájában már jó néhány éve nem lenne létjogosultsága. Akkor még az információ átadása volt az egyik legfontosabb feladatunk, ma azonban már mindent azonnal megtudsz a netről. Nyomtatott formában szerintem csak

olyan terméknek kell megjelennie, ami valódi értéket képvisel, amit látni akarsz. Ilyen például a „The Room”, ami egy gyönyörű, profin szerkesztett időszaki kiadvány. Ha időnként megveszed, mindent megtudsz, amit kell: ki fotózik, ki a modell, és látod a munkáikat is. Talán egy jó hetilapot elbírna még ez a piac, de majd idővel meglesz az is.

LACK: A mai piacon lenne még helye a PEP!-nek?

Kárpáti Zsuzsa: Szerintem a PEP! ma is megjelenhetne, és sikeres is lehetne, de kizárólag egy erős anyagi háttérrel. Úgy gondolom, hogy nagyon jó és komplex működési modellt hoztunk létre. Negyedévente jelentünk meg, a negyedéves lap egy lapbemutató partival vált publikussá, ahová többnyire olyan külföldi fellépőt hívtunk, aki az éppen aktuális szám egyik „vendége” volt. Ami a nyomtatási költségvetésből hiányzott, az általában bejött az eseményeken a szponzoroktól és a belépőkből. De így is éppen csak nullszaldósra jöttünk ki lapszámonként.

Boros Juli: Ha egy lapot megvesznek, akkor az egy jó lap! Akkor megéri csinálni, mert sikeres. Ha csak egy maximum ötszáz fős rajongótábora van, nem várható el a befektetőtől, hogy tovább és tovább öntse bele a pénzét. Nálunk egyébként nemcsak a pénzhiány miatt bukott meg a magazin. A lapmenedzsment ugyanis komoly szakma, és a mi közelünkben nem volt olyan ember, aki ehhez értett volna. Teljesen fals elképzelésünk volt a dolgok működéséről, ráadásul akkoriban alakult át az egész

TAXI Nem a drosztról „A TAXI öt lapszámmal jelentkezett 2000-ben. Egy baráti közösség alapította; valami olyasmit szerettünk volna csinálni, ami eddig nem volt a piacon. Nagyon sok tehetséges ember mozgott körölöttünk, fotósok, tervezők, modellek, akikkel – szerintünk – kellett valamit kezdeni. A tulajdonosunk szintén ilyen rajongó típus volt, de teljesen naív és kezdő a lapkiadásban. Ötezer példányban jelentünk meg, de az elején olyan nagy volt a remittenda, hogy úgy tűnt: ezt a lapot senki sem olvassa. Ugyanakkor fontos visszajelzés volt, hogy az előfizetők viszonylag nagy számban jelentkeztek nap mint nap.”

Boros Juli A 2000-ben megjelenő TAXI magazin főszerkesztője, jelenleg az Index internetes portál női magazinjánál, a Dívány. hu-nál dolgozik.

FASHION / Kerekasztal beszélgetés

2

LIST Légüres térben „A LIST 2009-ben indult egy teljesen amatőr kezdeményezésként; nem volt mögötte tőke. Egy spontán baráti társaság szerveződött össze, tulajdonképpen alig ismertük egymást.

Korábban dolgoztam pl. a PEP!-nél, és az akkoriban tapasztalható légüres térben szerettem volna a meglévő kreatív energiáimat hasznosra fordítani. Fél év alatt sikerült összehoznunk az első, nulladik számot, ami tavaly áprilisban jelent meg PDF-en.”

Varga G. András A 2010-ben megjelent LIST online magazin főszerkesztője. Jelenleg az Eletronic Beats és a Telekom Musicwire hazai felelős szerkesztője.

tatott sajtó fölött eljárt az idő, és a rendeltetése inkább az album és az időszaki kiadvány irányába tolódik.

médiapiac. De mi, a huszonéves punk-hevülettel azt gondoltuk: jobban tudjuk, mint mások, hogy mit és hogyan kell csinálni.

LACK: Többször szóba került, hogy az internet térnyerése megváltoztatta a játékszabályokat és átrajzolta a piacot. A LIST PDF-en próbálkozott, de látjuk, az sem garancia a sikerre. Szerintetek milyen kitörési lehetősége van egy új lapnak?

Varga G. András: A LIST eleve online magazinként volt pozícionálva, nem kitörni akart, hanem használni az internet nyújtotta lehetőségeket, összehasonlíthatatlan egy piaci alapon működő nyomtatott magazinnal. Mivel sosem volt üzleti háttere, ezért nem is azért ért véget a projekt. A piacon véleményem szerint amúgy jelenleg akad még hely, ahol elférne még pár, különböző kisebb célcsoportoknak szóló, nyomtatott formátumú független magazin, de ehhez jól kell eltalálni a célcsoport igényeit és erős márkát kell építeni.

Boros Juli: Ha vannak tehetséges emberek jó ötletekkel és adott a pénzügyi lehetőség is, akkor bele kell vágni a megvalósításba! Függetlenül attól, hogy hosszú távon mennyire életképes a történet. Ha valaki tényleg a piacon tátongó résre, hiányra fókuszál, az színtiszta üzleti vállalkozást üzemeltet, amelynek sikerességéről a fogyasztónak kell döntenie. Szerintem a nyom-

Kárpáti Zsuzsa: Már csak romantikus okokból is, de én hiszek a printben, és szeretném látni azokat a támogatókat, mecénásokat, akik ebbe pénzt raknak, és maguk is hisznek a dolog sikerességében. Azt viszont nem gondolom, hogy hatalmas kitörést lehet elérni azon a piacon, amit a PEP! is megcélzott. Kicsiben működhet, de kicsiben nagyon jól is működhet: megfizetett munkatársakkal, elégedett olvasókkal és hirdetőkkel. Például kezdetben mi arra számítottunk, hogy lesznek nagyobb cégek, akiknek külföldön futó, nem hagyományos reklámkampányai eljutnak hozzánk. Olyan hirdetések, amelyeket egy hagyományos női magazinba nem mertek volna betenni, de a mi nyitott olvasóinkat megfogta volna. Eszerint próbáltuk meggyőzni az ügyfeleket is, és boldogok voltunk, ha sikerült ismert márkákat egyedi kampányokkal becsábítani a magazinba. Hogy nálunk a céges, szponzorált újságok modellje sem működik - pedig volt már több próbálkozó is - az talán sajátságos magyar jelenség.

De pozitív ellenpéldának itt van a Deutsche Telekom kiadványa, az Electronic Beats, amit Európa számos országában, így nálunk is imádnak. Annak ellenére, hogy egy multi van mögötte, kiválóan megtalálta az egyensúlyt a pr és az olvasó igényeinek kielégítése között. Szóval a print nem fog meghalni, csak máshogy kell kezelni...

KEREKASZTAL

beszélgetés

elofizetes FASHION / Előfizetői információk

2

FASHION / Zoom on trends

2

2011-12 ŐSZ/TÉL Harsány színpaletta, szőrme minden mennyiségben, szexuálisan túlfűtött kollekciók. A 2011-12-es őszi/téli trendek nagyon izgalmas kollekciók megalkotására bírták a tervezőket, akik ez alkalommal igazán a vásárlók kegyeit keresték. Egyszerű, könnyen kombinálható darabokkal álltak elő, melyek az életünk során bekövetkező változásokkal is képesek megújulni. Őszi számunkban négy trendet mutatunk be, melyek inspirációban és feldolgozásukban is gazdag körképet mutatnak, ezáltal köszöntvén egy új, dinamikus divatszezont.

Szántó Anna Textilfotók: Véssey Endre

Összeállította:

1.

2.

3.

5.

6.

7.

Thierry Mugler

4.

8.

9.

10.

1. Manifattura di Domodossola S.P.A. 2. Nuovatess S.R.L. – MAGA jersey collection 3. Jersey Lomellina 4. Knopf und Knopf International 5. Advanced Transfers & Technologies 6. Manifattura IGEA s.p.a.

7. Manifattura Modenese s.r.l.

8. Advanced Transfers & Technologies 9. Knopf und Knopf International 10. Carvico

Mark Jacobs

FASHION / Zoom on trends

3

LADY PROVOCATEUR A szezon legszexibb trendje, mely az utca emberéhez kevésbé jut el, de az őszi/téli editoriálokban annál többször visszaköszön.

Kevés tervező dolgozta fel a fetisizmus témát, de aki igen, az mesterien tette. Muglernál az összes elem a helyén volt, Marc Jacobs szabott, militarista irányba vitte el a trendet, míg Giles Deacon ultra feminin sziluetteket küldött a kifutóra, mindezt ellenpontozva a hard core lábbelikkel. Louis Vuitton kifutóján pedig a portáslányok egy agresszív szexuális megjelenést kaptak.

Power dressing a kulcsa ennek a trendnek, valamint a nem hétköznapi anyaghasználat. Megtartva a szexi balanszot, kerülve a vulgáris töltetet, tökéletes éjszakai lookokat rejt magában.

Textilek: csipke, PVC, lakkbőr, szintetikus anyagok, latex, durva szövetek, selyem, gyapjú, krepp-sifon, szőrme.

Kulcs darabok: ceruzaszoknya, áttetsző blúz, testhez álló kabát, fűzőöv, nyakörv, gallér, lakk csizma, bőr kiegészítők, harisnya.

További inspirációért a következő tervezők kollekcióit érdemes megtekintened: Alexander McQueen, Emanuel Ungaro, Giles Deacon, Givenchy, Herve Leger, Louis Vuitton, Marc Jacobs, Marios Schwab, Mugler.

Pantone® Pantone® Pantone® Pantone® Pantone® Pantone® Pantone® 181 EC 409 EC 186 EC 427 EC 2727 EC 7455 EC 19-0000

FASHION / Zoom on trends

3

FASHION / Zoom on trends

3

2.

4.

5.

Burberry Porsum

1.

3.

8.

7.

6.

9.

10.

1. Dragoni 2. Manifattura IGEA s.p.a.

3. Knopf und Knopf International 4. Dragoni 5. Manifattura di Domodossola S.P.A. 6. Gombudvar

8. Dragoni 9. Botto Giuseppe 10. Advanced Transfers & Technologies S.r.l.

Prada

7. Nuovatess S.R.L. – MAGA jersey collection

FASHION / Zoom on trends

3

60's POP

Optic white Pantone® Pantone® Pantone® Pantone® Pantone® Pantone® 19-000 17-1558 18-3339 17-5430 16-1459 14-0760

A popos 60-as évek trendje továbbviszi a nyári szezonban látott szín kavalkádot, élénk palettát csempészve ezzel a téli kollekciókba. A harsány színvilág mellett letisztult, olykor konstruktivista vonalak és sziluettek teszik üdévé a darabokat. Mary Quant és Vidal Sassoon hatása visszaköszön a formavilágban és a minimál részletekben, csakúgy mint Mondrian esztétikája a mintákban. A játékosság az anyagokban és a színekben, illetve ezek kombinációjában jelenik meg.

Textilek: színezett bőr, gyapjú szövet, gyapjúkeverék, moher, jersey Kulcsdarabok: A-vonalú ruha, ovális alakú kabát, ujjatlan köpeny, tunika, Péter Pán gallér, egyenes szabású nadrág, pólóing További inspirációért a következő tervezők kollekcióit érdemes megtekintened: Alberta Ferretti, Aquilano Rimondi, Blumarine, Bottega Veneta, Burberry Prorsum, Costume National, Jil Sander, Prada.

FASHION / Zoom on trends

3

1.

2.

3.

6.

Hermes

4.

5.

7.

8.

1. stylist sajรกtja

9.

2. Advanced Transfers & Technologies 3. JH textile 4. Tuchfabrik Moessmer AG

6. Manifattura di Domodossola S.P.A. 7. JH textile 8. RECA GROUP SpA 9. JH textile

Dior

5. Trendi Italy

FASHION / Zoom on trends

3

Vintage year A divat újra és újra a múltból merít inspirációt, ez alkalommal pedig a 20. század elejére esett a választás. A “vintage év” a 20-as, 30-as és 40-es évek filmszerű eleganciáját, a maszkulin szabásvonalakat és az Art Deco motívumokat hozza magával. A hollywoodi ragyogásnak köszönhetően ez a trend könnyen továbbfejlődik egy elegánsabb estélyi kollekciókba, de helyét a nappali viseletben találja meg leginkább.

Greta Garbo és Marlene Dietrich ikonikus megjelenései inspirálják a maszkulin/feminin stylingot.

Textilek: luxus gyapjú, gyapjú szövet, szatén, jersey és lamé.

Kulcsdarabok: szmoking, férfias szabású öltöny, áttetsző blúz, kötött kardigán, egybe részes ruha, ceruzaszoknya, palazzo nadrág.

További inspirációért a következő tervezők kollekcióit érdemes megtekintened: Blugirl, Dior, Donna Karan, Fendi, Gucci, Hermes, Jean Paul Gaultier, John Galliano, Laura Biagiotti, Marc Jacobs, Marni, Miu Miu,Unique

Pantone® Pantone® Pantone® Pantone® Pantone® Pantone® Pantone® Pantone® 12-0000 15-1213 19-4229 14-3903 19-1656 17-5126 15-1046 19-0000

FASHION / Zoom on trends

3

1.

2.

3.

6.

4.

5.

7.

10.

9.

Band of Outsiders

8.

11.

12.

1. Carvico 2. Advanced Transfers & Technologies 3. Jersey Lomellina 4. Botto Poala S.P.A. 5. Manifattura IGEA s.p.a.

6. Knopf und Knopf International 7. Tuchfabrik Moessmer AG

9. Manifattura IGEA s.p.a.

10. Manifattura Modenese s.r.l.

11. Carvico 12. Botto Giuseppe

Missioni

8. Cadica Group

FASHION / Zoom on trends

3

Pantone® Pantone® Pantone® Pantone® Pantone® Pantone® Pantone® Pantone® 11-4201 15-0703 19-1524 14-0626 19-3925 19-0511 16-0000 19-3905

LUXE GRUNGE Alexander Wang grunge esztétikája az őszi szezonban sokakat megihletett. Ez a trend főleg a fiatalabb korosztály lezser öltözékeibe lopja be magát, felfrissítve azt luxus anyagokkal és egy kortárs színpalettával. A tradicionális elemek megmaradnak, mint a laza attitűd, az anyagok rétegezése, Dr. Martens bakancs vagy a micisapka. Mindezek mellett a styling egy sokkal letisztultabb, átgondoltabb irányt vesz idén.

Textilek: luxus anyagok, mint gyapjú, kasmír, selyem, szatén, selyem dzsörzé, báránybőr és szőrme.

Kulcsdarabok: szőrme maxi kabát, kockás ing, maxiruhák, bias-cut szoknya, cargo nadrág, oversized pulóver, réteges felső.

További inspirációért a következő tervezők kollekcióit érdemes megtekintened: Altazzurra, Band of Outsiders, Missoni, Yohji Yamamoto.

FASHION / Ruhagyártás

3

VARRÁS MENTÉN, A TŰ FOKÁN Magyarország. Ruhagyártás. 2011 A fantázia és valóság között a gyártó játssza a híd szerepét. Léte nélkülözhetetlen, de ennek ellenére méltatlanul háttérbe szorul a divatvilág ikonikus kreatívjaival szemben. A rafinált, trendi vagy klas�szikus vonalak, a hatékony és innovatív marketingmunka mind csak „illúziót” termelne minőségi termékek híján. Mert nem csak gondolkodni, hanem termelni is muszáj, pláne azon az égitesten, ahol a hétmilliárd humanoid közül 1,5 milliárd hathavonta cserél, vagy éppen fejleszt ruhatárat.

írta: Körtvély Adrienne

Kishazánk, ez a farmerzsebnél alig nagyobb ország, de ruhagyártási szempontból végtelenül érdekes és izgalmas terep! Egyaránt dolgoznak itt súlyos kollekciós darabszámokban mérhető bérmunkát végző cégek, amik külhoni piacoknak gyártanak, mint ahogy kreatív minicégek is, amelyek pedig műhelyszerű működéssel, személyes kiszolgálással és csupán kis kollekciókkal jelentkeznek a palettán. A kettőnek nincs közös halmaza: a bérmunka cégek nem hazai tervezőkkel dolgoztatnak, a magyar tervezők kollekció-megrendelései pedig kevesek az ipari méretű gyártáshoz.

Dr. Medgyessy Ildikó, az Elegant Design elnök-vezérigazgatója az elmúlt évek minden könnyűipari változását látta és megélte; fontos tények és összefüggések válnak világossá a LACK Magazin kérdései nyomán.

– Az Elegant Design Budapesten működő, magyar munkaerővel dolgozó cég, amely alapvetően francia piacra termeli kollekcióját. A tervezés, a modellezés, az anyag francia, a gyártás és a minőségi ellenőrzés viszont minden elemében magyar. A kész áru azonnal indul vissza Franciaországba, a francia nők nem kis örömére.

– A magyar vásárló tehát nem érzékelheti az Önök jelenlétét. Milyen kollekciók kerülnek ki az Elegant Design-tól?

– Minden szezon 30-50 darabos termékcsaládból áll; jellemzően teljes méretskálában készül mindegyik. A franciák nagyon adnak a méretválasztékra, viszont azt mondják: egyes darabok nem alkalmasak a nagyításra, mert „szétesik a forma”, és a ruha nem lesz „la petit parisienne”! A francia nők legendás karcsúságának érződnie kell a sziluetteken, enélkül ugyanis nem franciás egy kollekció. Számos modellt gyártunk, ez a változatosság és a francia piac mérete biztosítja, hogy nem nagyon találkozhatnak egymással egyforma ruhába öltözött francia nők.

– Reális lenne itthoni piacra gyártani ilyen jelentős darabszámú kollekciókat?

– Nem. A tapasztalatok szerint a hazai piac csak jóval kisebb mennyiséget tud befogadni.

– Ezek szerint már próbálkoztak magyar tervezőkkel együtt dolgozni?

– Volt ilyen próbálkozás, és nem rajtunk múlott, nem a lelkesedés hiánya okozta, hogy végül leállt a projekt. Azt tudomásul kell venni, hogy minden vállalkozás nyereségre törekszik, mivel ennek hiányában a cég nem tudna munkabért, vagy éppen adót fizetni, ami a társadalmi hasznosságát legitimizálja. És persze minden vállalkozás működésének vannak keretei, azaz rajta kívül álló tényezőket is figyelembe kell vennie, hogy fenntartsa saját működőképességét. Ezek közül két tényező kiemelten fontos: a piac mérete és a fizetőképes kereslet, amit leginkább a fogyasztói szokások határoznak meg. Magyarországon a piac mérete kicsi, így nincs annyi vevő, hogy az ipari méretű termelés nyereségessé váljon.

– Alapesetben milyen költségekkel kell számolni?

– A divatpiacon az tud versenyben maradni, aki minimum félévente új kollekcióval áll elő. Ez hívják innovációnak, és mint minden területen, az innováció itt is nagyon drága. A művészeti termék – az ötlet, a tervezés, a modellezés, a mintagyártás – rendkívül tőkeigényes. A marketingköltségekkel szintén azonnal számolni kell, csak a legalapvetőbb kiadások – fotózás, katalóguskészítés, kiállításokon való megjelenés – is nagyon megterhelik a büdzsét. Ezeket a költségeket csak nagy utángyártott darabszámmal lehet kitermelni, illetve még hasznot is kellene hozni...

– Gyakorlatilag megőrült, aki ezen a területen akar sikeres üzleti vállalkozást működtetni?

– Egyáltalán nem! Ha megfelelő a cég üzleti terve, ez egy jól jövedelmező iparág. De alacsonyabb darabszámok mellett ez nem történhet meg, így a haszonképlet Magyarországon nem használható, mivel az adottságok okán azonnal összeomlik. A hazai piacon csak alacsonyabb darabszámot reális gyártani egyegy modellből. Látnunk kell azt is, hogy a hazai vásárlók sem rendelkeznek homogén vásárlói szokásokkal; a trendek abszolút követőin keresztül, az óvatos keresgélők csoportjáig, nagyon széles a spektrum. De mégis, az a tipikus viselkedés, hogy a magyar vevő háttérbe szorítja az önkifejezés szintű életmódtermékek vásárlását, az „up to date” divattermékek pedig pont ez a szegmenst jelölik. Az, hogy a magyar hölgyek nagyon szeretnek vásárolni viszont rendkívül bíztató a jövőre nézve, bár az is igaz, hogy mai napig a letisztult, klasszikus vonalakat részesítik előnyben. Egy kis merészség a gyártásra is jó hatással lehetne!

FASHION / Ruhagyártás

3

– Viszont működnek hazai piacra gyártó cégek is. Ők hogyan bírják a versenyt?

– Jóval kisebb létszámmal és marketingköltséggel működnek, vagy éppen nagyon széles közönséget céloznak ár- és méretszortimentben egyaránt. A „Legyen mindenkinek jó!” jelszó nevében dolgoznak, és ezért mindenkit megpróbálnak elérni. Persze van egy jól meghatározott, igényes, trender csoport, igazi coolhuntereket célzó kollekciókkal is, de az ő termelőkapacitásuk igen korlátozott.

Tervezők-itthon vagy külföldön?

A tervezői cégek, egy-egy tervező, vagy tervezői csoport márkáját jelentik – nagyon igényes és magas szintű kreativitásfaktorral fergeteges produktumokat bocsátanak ki.

A gyártás teljes folyamata zömmel nem ipari méretű varrodákban zajlik, szerencsés esetben egy szalonban, akár egy varrónővel, vagy egy pici volumenű bedolgozó rendszerrel.

Az általuk kreált kollekciók, mint mintakollekciók semmi kívánni valót nem hagynak maguk után! Rendre bejutnak neves külföldi kiállításokra, pályázatokon, versenyeken nyernek, és persze áhítozva várják azt a pillanatot, amikor igazi megrendelést kapnak.

A gond azonban együtt jön az igazi megrendeléssel: még akár egy kiskollekciós nyugati vagy keleti- leginkább Japán- megrendelés is helyből nagyobb, mint amit egy minicég háttéripara nekifutásból teljesíteni tudna….

Egyszerűen nincs kapcsolódás egy nagyobb, gyártó, gyárszerű folyamathoz, ami a megrendelést piacképes áron teljesíteni tudná. Vagy a teljes haszon veszne el, vagy nem is jön létre semmi... Így a magyar tervező elmegy nyugatra kiállítani, megszerzi a megrendelést, majd rohan valahová –mondjuk Kínába- gyártatni, a készárut pedig postázza a nyugati üzletekbe.

Egy üdítő kivétel Nagy Emese divattervező története! A magyar tervező ugyan Londonban él, de a kollekcióját itthon gyártatja!

Miért? Mi az oka, hogy lemond a rendkívül olcsó keletei gyártatásról?

A keleti gyártással kapcsolatban több tényezőt kell figyelembe venni. A tervezőket és a tervezői márkák fogyasztóit egyaránt zavarja az ottani gyártási körülmények, a gyakori gyerekmunka, az áldatlan munkakörülmények és a filléres munkabérek. Tegyük hozzá gyorsan, hogy keleten is vannak etikusan működő varrodák, ahol a FAIRTRADE jegyében megfelelő munkakörülmények mellett normális munkabért kapnak a dolgozók! Ez már egy új világ hajnala, egy új és kiegyensúlyozottabb munkamegosztás Kelet és Nyugat között.

A másik érv, ami elfordítja a keleti kollekcióktól a fogyasztókat, az a minőségi hiányosságok, mind alapanyag, mind varrástechnika tekintetében. A rossz minőségű termék gyorsan, akár egy szezon alatt szemétté válik, a szó szoros értelmében! A környezetvédelmi érvek tehát azonnal bekapcsolnak egy olyan országban ahol az angolok büszkék a nagypapa zakójára és ma is hordják! A jó minőség országimázs, egyszerre dicséri az angol gyapjút, az angol szabászatot és a tradicionális angol eleganciát.

De visszatérve Magyarországra… ha a gyártást külföldre vis�szük nem tud érvényesülni az a magas színvonalú gyártói tudás- modellezés, varróművészet amit ma is megtalálunk itthon.

Igaz találni kell teljesen új típusú együttműködési formákat, de a világon minden változik, az üzleti megoldások is! Nem beszélve az anyanyelvi kommunikáció előnyeiről, itt nem csak szavakból, de félszavakból is megérthetjük egymást. Én így bátran élhetek Londonban, a kollekció szakemberek által dédelgetve annak rendje és módja szerint készül- ITTHON!

Két élő és működő példa jó iránytű- az évszázados hazai gyártói kvalitás és az új idők új kihívása pozitívan is tud kapcsolódni, megoldásokat kínálni és új kihívásokkal szembe nézni.

Egy kis lendület kellene még, és a nem is távoli jövőben átjutunk a TŰ FOKÁN!

FASHION/ Kés alatt

4

Etnikus aranyozott fülbevaló, Mango 4 995 Ft / Gyöngyös nyaklánc, YSL – Heaven 169 900 Ft / Borostyán gyűrű, MyGem Jewellery 10 950 Ft

FASHION / Kés alatt

4

Fotó: Barna György, Kreatív: Kiss Márk

Karkötő, Furla 16 500 Ft / Arany karkötő, YSL – Heaven 99 900 Ft / Barokk holdkő karkötő, MyGem Jewellery 8 250 Ft / Ciánit kék barokk pálca nyaklánc, MyGem Jewellery 27 950 Ft / Lapidolite ásvány, Bijou Brigitte 3 280 Ft / Muscovita ásvány, Bijou Brigitte 2 500 Ft

FASHION / Digi VS. Fashion

4

Új epizódok a divatvilág digitális történetében Felhasználóbarátok közt

3D-s editoriálok, LED-ruhák, élőben közvetített divatbemutatók – ahogyan a világ, úgy a divat is egyre erőteljesebb ütemben menetel a digitális jövő felé. Egy új vizuális revolúció időszakát éljük, amelyben a divattervezők új médiumokkal dolgoznak. A középpontban meghagyják a képet, a látványt, de azt már mozgó és gyakran interaktív formában láttatják. Jövőkutató legyen a talpán, aki magabiztosan meg tudja mondani, mi vár ránk a következő években.

A REVOLÚCIÓ Digitális terrorcselekmények Az újdonságra és a jövő eszközeire mindig is fogékony McQueen azonban a 2010-es tavasz/nyári kollekciójának bemutatásával vette át végleg a hatalmat a digitális invenciók körében. „Platón Atlantisza” című show-ját több millió otthonülő ember követhette nyomon a párizsi Palais Omnisport hologram-kifutójáról; de emellett soha nem látott számítógépes fegyverek is sikeresen harcoltak a nézők kegyeiért a SHOWstudio.com segítségével. Igaz, a rendszer nem tudta kezelni a többmilliós online érdeklődői tábort (a Twitterre írt PR túl jóra sikeredett...), a cyber divatbemutatók kora azonban abban a pillanatban elkezdődött.

McQueen következő zseniális alkotása pedig csak fokozta a „digitális terrort”: egyik bemutatójának színterén Kate Moss hologrammos mozgó képét mutatták be a fináléban. A brit fiatalember tehát nemcsak forradalmár, hanem komoly vizionista is volt, aki átlátta az új trend jelentőségét és lehetőségeit, és akinek digitális elkötelezettsége komoly követőkre talál.

A KÖVETŐK Twittelik a twittelőt

Keep up-to-date to stay in fashion „Még az irodádat sem kell elhagynod! Át fogjuk küldeni neked a divatbemutatót. Egy üvegpiramisban, ami az asztalod felett lebeg. Minden lány ebben sétál majd, mintha a szemed előtt lennének...” – jelentette ki Alexander McQueen a LOVE magazinnak adott interjújában, és szavait illik nagyon komolyan venni.

Ugyanis Alexander McQueen-nak már az 1999-es catwalk showján is a technológia életre kelésének, a divat és digitális világ szimbolikus frigyének voltunk szemtanúi: akkor két robot vette körbe és hívta táncra a forgó modellt, aki extatikus állapotban hagyta, hogy a festékszóró robotok műalkotássá varázsolják hófehér ruháját.

Ilyen követő többek között a Burberry, vagy a Dolce & Gabbana divatház – amely a bloggerek első sorba ültetésével hívták fel magára a figyelmet –, de ma már a kisebb brandek is létfontosságúnak tartják az online jelenlétet, amiről a Rodarte vagy Alexander Wang online akciói tanúskodnak leginkább.

A Burberry tradícióját és márkapozícióját Christopher Bailey, a multibrand kreatív vezetője erősítette leginkább a digitális világ nyújtotta lehetőségekkel. A határok feszegetésének szándékát a közönség akkor észlelhette először, amikor 3D-ben nézhette végig a Burberry Prorsum divatbemutatóját a legnagyobb világvárosokban, New York-ban, Párizsban, Los Angeles-ben, Tokióban és Dubai terein. A Burberry kitűnő példa arra, hogy egy luxusmárka miként építi be az új technológiai elemeket stratégiájába, hű maradva hagyományaihoz és igazodva piaci pozíciójához. A cél ugyanis ma már nemcsak egy szűk, elkötelezett réteg bevonása, hanem a „social media” segítségével minél több emberhez szeretnék eljuttatni az aktuális üzeneteket, magát a „márkaélményt”.

A nem olyan rég és nem is olyan sok sorral fentebb még piedesztára emelt bloggerek különleges dicsfénye tehát már most halványulni látszik, hiszen manapság mindenki az első sorból nézheti végig a legtöbb catwalk showt.

magyarhelyzet.hu Míg külföldön napi szinten, rutinszerűen dolgoznak a technológia adta lehetőségekkel, addig itthon még csak elméleti, illetve művészi szinten beszélhetünk a digitális újítások elterjedéséről. Ettől függetlenül azért büszkén írjuk, hogy azért nálunk is akadnak tervezők, akik a technika adta új lehetőségeket teljes mértékben kihasználják.

Kovács Adél, a KEPP showroom tagja 2011-es őszi/téli kollekciójában például digitális nyomatokat álmodott meg egyes darabjaira, mintának pedig a kollekció másik kötött darabjának fotóját printelte a speciális selyemre.

Ruha a ruhán, a kollekció egyik darabján egy másik ruhadarab köszön vissza; innovatív elem ez, nemcsak a digitális eszközök használatában, hanem a designban is.

A trendekre érzékeny és úttörő szellemű KEPP tervezőcsoportnak egyébként nem ez volt az első „technológiai projektje”. Hangruhájuk, más néven zajkabátjuk – amely a tavalyi Design Hétre készült – a divat, a médiaművészet és a technológia határait egyaránt feszegeti. Ez az interaktív installáció, a zajkabátban elrejtett szenzorok viselőjének mozgására a KEPP műhelyében megszokott hangok – ollócsattogás, vasalógőzölgés, papírzörgés – soha nem hallott zenét komponálnak. A tudatos technikai megvalósítás mellett a zene és a tánc megkomponálása, és ezáltal a performansz létrehozása is mind-mind a viselő feladata.

Biztató kezdeményezéseink egyike a Fashion Video Festival is, amelyet tavaly ősszel rendeztek meg először. A fesztivál bemutatja és versenyezteti a pályaműveket, felvonultatja a külföldi és hazai videókat, de emellett új és progresszív megjelenési fórumként áll elő, hogy formálja és bemutassa a magyarországi divatot.

A VÁLTOZÁS Trend a lelke mindennek

Így az sem véletlen, hogy az avantgárd és kreatív újdonságokra mindig kapható londoni divathét tavaly elindította „Digital Schedule”-jét, amely több mint negyven tervezőnek ad lehetőséget kollekciójuk élő közvetítésére.

Ennek egyik legszebb példája az online közösségek robbanásszerű fejlődése. A különálló weboldalak ideje lejárt; ma már két perc alatt, az elsők között nézhetjük végig a legújabb Armanikampány videóit, a hozzá kapcsolódó „Behind the Scene” werkfilmet, a kampányképeket és persze millió más PR-anyagot is valamely megosztó oldalon.

Emellett nyitottak a fashion filmekre is, amelyek ma már szintén szerves részei egy installációnak, vagy prezentációnak. Az pedig, hogy a bemutató után a kinézett darabokat azonnal meg lehet vásárolni, egy teljes marketingkört zár be...

Az e-commerce (elektronikus kereskedelem) egyik legpregnánsabb példája a nemrég elindított Imagine Fashion (www. imaginefashion.com) névre keresztelt site. Ez olyan digitális tartalmat kínál, amely elsősorban rövidfilmeket és mozgó editoriálokat tartalmaz, a felhasználó pedig két kattintással megveheti a kisfilmben szereplő ruhát, kiegészítőt, de még a szereplőkön használt sminktermékeket is. A mozgó kép életre kelti a divatot; megmutatja, hogy a filmben szereplő Givenchyruha hogyan néz ki mozgás közben, de még az anyag minőségéről is információt szolgáltat.

Amber Gordon, a Spoon magazin egykori divatszerkesztője és az iF szülőanyja azt állítja: ez az oldal a mai magazinmédia frusztrációjából született. Gordon szerint egy online magazinnak mindenhol így kellene kinéznie, a néző nemcsak szemlézheti, de a „click-and-buy” rendszernek köszönhetően, meg is veheti magának a kívánatos darabot. A trend tehát világos: egyre több online kereskedő (net-a-porter, asos.com) dolgozik az advertoriálokkal (reklám editorial formában) a lehető leközelebb hozva az „olvasót” a termékekhez, így a vásárlás élményéhez.

Az angol Vogue kreatív igazgatója, Robin Derrick nem frusztrációról, hanem a kommunikáció és a PR teljes átalakulásáról beszélt a londoni „Fashion in the Digital Age” című előadásán: az utóbbi két évben elképesztő változásnak lehettünk szemtanúi, ami elsősorban az új digitális eszközök előbukkanásával lehet magyarázni, és ezek mindennapi használata teljesen átalakította a kommunikációs platformokat.

Fontos hangsúlyozni, hogy minden csatorna más és más formátumot kíván. Más kép kerül fel twitterre és más az óriásplakátra, amiből az következik, hogy egy fotósnak ma már a kamerát is épp olyan jól kell tudnia kezelni, mint a kedvenc Canon-ját.

Sokak szerint ezért a fotográfia csillaga leáldozóban van, és pár évtizeden belül ugyanolyan nosztalgikus vággyal vesszük majd elő ezt a technikát, mint manapság a fekete-fehér képrögzítési eljárást. Jefferson Hack – a Dazed and Confused szerkesztője és társalapítója – azonban úgy vélekedik, hogy kétségtelenül a film lett a divatházak elsődleges médiuma, a fénykép – csakúgy mint a művészeti alkotások – viszont olyan erővel rendelkezik, hogy egyszerűen nem kophat ki a divatszakmából.

Bár lehet, hogy a nappalinkban történő hologrammos divatbemutatókra még várnunk kell, a virtuális információfolyam és az ezeket hordozó csatornák ma már egyik napról a másikra más és más ötletekkel állnak elő.

Aki pedig egy kicsit is szemfüles, az megtalálja a világok közötti csillagkapukat, és a kapuk mögött új világokra lelhet...

írta: Szántó Anna

Takarékos üzemmódban Mobil, app, weboldal, blog, twitter – mind új médiacsatornák, amik nemcsak az egymás közötti információcserét, interakciót változtatják meg, hanem a brandek és a vásárlók közötti kapcsolatot is segítik. Az utóbbi években új stratégia kezd kibontakozni: a PR és a kommunikáció határai elmosódnak, a csatornák egybeolvadnak. Ezekkel a változásokkal fantasztikus távlatok nyíltak meg nemcsak a nagy divatmárkák, hanem a kereskedők előtt is. A tervezők, a brandek – átugorva a PR-osokat – a „nyitott média” segítségével egyenes kommunikációt folytathatnak a vásárlókkal szinte nulla anyagi ráfordítással. De miért is térnének le erről az útról, amikor az ingyenes YouTube backstage videót ezerszer többen megnéznek, mint az óriásplakátot, milliókat spórolva meg ezzel a cégeknek. És az üzenet ugyanaz, csak épp a csatorna változott meg, nagyobb teret hagyva az interakciónak és a hype-nak.

A technikai vívmányok nemcsak a divat kommunikációját érintik, hanem közvetve, magán a termékeken is megjelennek. Igaz a textiliparban már régóta digitalizálják a legtöbb előallítási folyamatot; a digitális printeket először a Basso & Brooke tervezőpáros villantotta meg a nagyközönségnek 2004-ben. Öt évvel később pedig vezető trendként vonult be a divatba, és a mai napig „rendhagyónak” szánt designelemként vetik be a tervezők...

4

FASHION / Digi VS. Fashion

AZ ÜZLET Pénzre váltott klikkelések

BEATUY / Sminkelemzés FASHION / Focus

4 0

Glamour Színház és Revükellékek üzlet: A bolt 1999-ben nyitotta meg kapuit a Nagymező utca 6. szám alatt. Illő helyszínt választottak, hiszen, amint a neve is jelzi, elsősorban a színház és a revü varázslatos világába illő kellékek eladásával foglalkoznak, de természetesen bárki, aki betéved a boltba, találhat kedvére valót. A Budapesten elsőként működő szaküzlet kínálatában toll- és fejdíszek, boák, kalapok, kesztyűk, legyezők, különleges bizsuékszerek, parókák, álarcok és egyéb farsangi kiegészítők találhatók. Újdonság, hogy a nyári színházi szünetre való tekintettel a Glamour vezetői egyedi tervezésű ruhák forgalmazásába is belefogtak, melyet kizárólag a magyar tervező, Ticci kollekciójából válogattak össze. Igény esetén, személyre szabottan vagy rendelésre is készítenek, illetve terveznek kiegészítőket. A Glamour butik legfőképpen a filmes és színházi társulatok, az előadók, a művészek, de akár a kísérletezni vágyó magánemberek vágyait próbálja meg kielégíteni kínálatával. Portékájával egyenesen a Moulin Rouge hangulatába és világába repítheti a vásárlóit.

Kapcsolat: www.pmpadurrkellek.com, pompadurr@gmail.com, Facebook: Glamour Színház és Revükellék üzlet Tel: (06-1) 321 5161 Nyitva tartás: H-P: 11.00-18.00, Sz: 11.00-14.00 Írta: Nagy György Borbála, fotó: Marosi Viktor

Szputnyik D-20: Az első Szputnyik vintázsbolt a Bakáts téren nyílt 2009-ben, ahol a mai napig igazi bazárhangulat uralkodik, hiszen mindenhonnan ruhák, táskák, cipők, kendők, kalapok és plakátok lógnak. A butik szlogenje: „divat a múltból, stílus a jövőből” – ezt az itt található ruhák és kiegészítők hűen tükrözik, mivel a ’20-as évektől napjainkig mindenféle színből és stílusból válogathatunk. A nagy érdeklődésnek köszönhetően a tulajdonosok úgy döntöttek, megpróbálkoznak egy nagyobb légterű bolttal is, így megnyílt a második Szputnyik is a Dohány utca 20. szám alatt. A helység ízléses letisztultságát a már megszokott árukészlet sokszínűsége emeli ki és teszi ily módon hangulatossá. A továbbiakban egy galéria működtetését is tervezik a boltban úgy, hogy az adott tárlat hangulatához illő kísérő ruhakiállításokat is szerveznének.

Kapcsolat: www.szputnyikshop.hu, Facebook: Szputnyik shop

szputnyikshop.blogspot.com,

Tel: (06-1) 321 3730 Nyitva tartás: H-P: 11.00-21.00, Sz: 11.00-16.00

Lovebug Vintage: A Lovebug Vintage az első magyar kifejezetten vintázs online bolt. 2010 áprilisa óta alakul és fejlődik Kertész Violetta divatújságíró és stylist vezetésével. Az alapító tulajdonos igazi megszállott gyűjtögető így az évek során összeszedett régiségeket, kincseket és csecsebecséket szeretné az effélék iránt érdeklődőkkel megosztani, miközben gyűjteményét folyamatosan bővíti és újítja. Az ilyen retró darabok akár a mai trendeknek is megfelelnek némi kreativitással tűzdelve, ezt a stílust szeretné az online bolt itthon is minél ismertebbé tenni. A Lovebug mindent megtesz azért, hogy szívhez szóló, kedves és egyedi darabokból csemegézhessenek az idelátogatók. Küldetésük: Peace+Love+Bug & Roll. A Lovebug Vintage elsősorban online bolt, de igény esetén személyesen is megtekinthetők a kollekció egyes darabjai, valamint havonta egyszer rendeznek egy nyílt napot, amikor pezsgőzve lehet nézelődni.

Kapcsolat: www.lovebugvintage.com, info@lovebugvintage.com, Facebook: LoveBug Vintage Tel: 0630 233 4739 (Kertész Violetta)

yü n nt eéa et n, ík, a a-

Ómama Antik: Kellemes, régies hangulatú bolt várja az érdeklődőket a Margit híd budai lábánál, a Frankel Leó út 7. szám alatt. Az Ómama Antik letűnt idők hölgyeinek ékszeres dobozába enged bekukkantani. Ha fel szeretnénk próbálni egy régi gyöngysort, a hajunkba tűzni egy míves kontytűt, esetleg felpróbálni egy selyem estélyit, vagy csak beleszippantani egy parfümös üvegcsébe, akkor mindezt itt megtehetjük. Az üzletben készségesen segítenek eligazodni a régi bizsuk, öltözékek, porcelánok, fémtárgyak és festmények között. Mindenki lelhet kedvére valót egészen a 19. századig visszamenően. A klasszikus egyedi darabok között képviseltetik magukat olyan világmárkák is mint a YSL, az Ungaro, a Gucci vagy a Hermés.

Kapcsolat: www.omamaantik.hu Tel: (06-1) 315 0807 Nyitva tartás: H-P: 10.00-18.00, Sz: 10.00-13.00

4

4 ó ci rá ne ge X-

Hol találkozhattunk eddig a munkáiddal?

Jelmezes munkáimmal többnyire kortárs táncelőadásokon. Kollekcióimmal különböző divatbemutatókon, performanszokon, koncerteken.

Miért inkább férfiaknak tervezel?

Egyelőre nincs megfelelő kínálat számukra a konfekción túl, holott az igény egyre inkább érzékelhető. Természetesen ez nem jelent kizárólagosságot, hiszen nők számára is készül majd kollekció.

Kiknek ajánlod a ruháidat?

Akik az egyedi, praktikus, időtálló darabokat keresik.

Mit nem tudsz tolerálni egy férfi öltözködésében?

A "veszkó" csizmát.... .

Amire leginkább vágysz: Egy gombóc eperfagyi.

név:

Kasza Emese foglalkozás: divattervező

Mit tennél egy fizetett, szabad hónappal?

Elmennék az Ankorvatot megnézni, és ha már ott lennék, átnéznék Thaiföldre is A kedves olvasóink hol nézhetik meg a munkáidat?

A

MEI KAWA-nak van több webes felülete:

www.meikawa.com

www.meikawa.tumblr.com

vagy a saját blogomon:

www.emesekasza.tumblr.com

Siető Linda foglalkozás: Kiegészítő tervező

Ki a célközönséged?

Nem lőttem be ilyet, de pl. férfiakon nem hiszem, hogy jó lenne látni a kiegészítőimet…

BEATUY BEATUY/ /Parfüm Hirdetés

név:

8

Hol találkozhattunk eddig a munkáiddal Különféle netes oldalakon. mint a Volume Digital, Trendhunter, Fashionisingen blogok. Nagyon jó érzés, amikor a munkám alapján felkeresnek. Itthon a Fufavi&Friends bemutató volt az első és egyben fontos megjelenésem.

Milyen anyagokkal dolgozol a legszívesebben?

Bőrrel, valamint hasonló erős, és egyben lágy anyagokkal.

Tervek?

Még cipők! Ősztől, külföldön, több helyen is elérhetőek lesznek a táskák, illetve szeretném a showroomot saját tárgyakkal berendezni.

Kedvenc helyed Magyarországon?

Ahol sok a mágikus emlék, a gyerekkoriak, mint például Miskolc egyes részein.

4

Milyen szabályt változtatnál meg, vagy törölnél végleg?

Hogy bizonyos helyeken ne legyen következménye még egy ordító hibának sem.

A kedves olvasóink hol nézhetik meg a munkáidat? www.lindasietobgs.blogspot.com Személyesen a stúdió/ showroomban az Andrássy út 49. sz alatt.

Farkas Edina Lina írása

Xge ne rá ci ó

fotó Kecskés Márton

Clubbokból egy sátorba. James Belzer dokumentumfilme a new yorki divathetek kezdetét és fejlődését mutatja be 1993tól. 72 perc izgalmas interjúkválogatás NY top divatarcaival. Hálás filmnek ígérkezik az őszi divatbemutatók kezdetén.

The Tents.

A Film By James Belzer, 2011

Ha Csontos Tiborral készült interjúnk felkeltette az érdeklődésed, akkor Neked szól a Divatkirályok közelről című könyve, mely a divatszakmában munkálkodó vagy e szakma iránt érdeklődőknek kiváló olvasmány. Az író személyes tapasztalatain keresztül mutatja be a milánói divatmogulok – többek között Prada és Valentino – felemelkedését és kulisszatitkait. Tökéletes olvasmány az őszi fashion weekek elött!

Csontos Tibor: Divatkirályok közelről, Európa könyvkiadó, 2010

Összeállította: Szántó Anna

UL

FASHION / Kult-divat hírek

4

A kiállítás a XX. századi kultúrtörténet egy különleges epizódjának relikviáit mutatja be, elsősorban az 1965-1971 között a San Franciscoöböl környékén készült pszichedelikus rockplakátokra koncentrálva.

Mellettük a korszak egyéb különleges tárgyi emlékei – eredeti albumborítók, kéziratok, hangszerek – is láthatók lesznek. A tengerentúli anyagot a korabeli magyarországi párhuzamokat bemutató képek, tárgyak és szövegek egészítik ki.

2011. szeptember 24. - 2011. december 31.

KogArt,

SAN FRANCISCÓTÓL WOODSTOCKIG – Az amerikai rockplakát aranykora 1965-1971

A rendezvény kétségtelenül legvonzóbb aspektusa egy svájci fiatalemberrel, a street fashion egyik legizgalmasabb alakjával való találkozás.

Yvan Rodic, azaz Facehunter (www.facehunter.com) előszőr látogat el hazánkba a Street Fashion Budapest Konferencia keretein belül, ahol a sztárvendég mellett a hazai divatszakma krémje is megszólal majd az utcai divattal kapcsolatban.

Street Fashion Budapest Konferencia, 2011.szeptember 7., Kiscelli Múzeum

Négy év hallgatás után újra hallat magáról az ízlandi énekesnő, méghozzá nem is akármilyen formában. A digitális hullámot meglovagolva Biophilia című új albuma a világ első iPad albumaként debütál szeptemberben. Az interaktív multimédia gyűjtemény magába foglal majd zenét, applikációkat, installációkat és élő show-kat is, keverve a modern digitálisan vezérelt hangokat és az ősi zenei elemeket. Zene szemnek és fülnek!

2011. szeptember 27.

Björk: Biophilia, 2011, One Little Indian

Hetedik alkalommal kerül megrendezésre idén a DesignHét Budapesten, ünnepelve ezzel a magyar designt. Közel 120 eseménnyel várják a különböző designműhelyek, kiállítótemek, üzletek az érdeklődőket és a kortárs lengyel design legkiemelkedőbb alakjai színesítik majd a programot. A LACK magazin idén először képviselteti magát a fesztiválon! Érdemes lesz ellátogatni!

Budapest

2011.szeptember 30. – október 9.,

Designhét Budapest

A hatvanas-hetvenes évek fotórealista festészete Kelet-Európában éppúgy jelen volt, mint Amerikában vagy Európa nyugati részén, jóllehet a realista ábrázolás egészen más hagyományokkal, hatalmi elvárásokkal találkozott és másfajta hétköznapokat élt. A kiállítás kísérletet tesz a párhuzamos jelenségek együttes bemutatására, a fogyasztói társadalom és a hiánygazdaság pillanatképeinek szimultán megfestésére.

2011. szeptember 14. - 2012. január 15.

LUMU,

Édentől keletre - Fotórealizmus: Valóságváltozatok

Új parfüm debütálás. Retrospektív kiállítás a Louvre-ban... Mivel Párizs egy kicsit messzebb van, az amazon.com viszont annal közelebb, Chalayan eddigi legteljesebb monogrófiáját ajánljuk, tele skiccekkel, rajzokkal, eddigi alkotásaival, és rengeteg inspirációval. A vásárlási lista élére érdemes tenni, minden divatőrültnek, akit az építészet és a művészet is megérinti.

Hussein Chalayan pályájának egyik csúcspontján:

Hussein Chalayan by Hussein Chalayan, Rizzoli editions, 2011

FASHION / Kult-divat hírek

4