lack fashion summer2011 by Grof BP

BEATUY / Sminkelemzés

Akármerre járunk, sokszor, sok helyen szóba kerül a magyar divat, de a kérdésfelvetést rendszerint egy lemondó legyintés követi. Aki divatra, szépségre szomjazik, többnyire a világháló éterében kutakodik vagy külföldi magazinokat lapozgat mohón. Tekintete Párizs, New York, London, Milánó pódiumaira szegeződik, a rohamosan fejlődő ázsiai, dél-amerikai piacot fürkészi és irigykedve figyeli a szomszédos bécsi divathetek bemutatóit. Majd a négy fal közül kilépve szembesül a hazai valósággal. A valósággal? Vajon valóban az van, amit látunk? Csak az? Miközben valaki azon sóhajtozik, hogy nálunk még Chanel-butik sincs, egy belvárosi kis garzonban egy tervező talán épp akkor szabja a frissen érkezett francia csipkét, egy sminkes abban a pillanatban rendel on-line egy újabb ecsetet, egy fotós pedig tölti le képeit.

g e v ö z s s ninc

Ami nincs, az bárki számára érzékelhető. Ami van, azt már nem mindenki veszi észre. És csak kevesen látják azt, ami lehetne. A LACK arra hivatott, hogy megmutassa mindazt, amink van, s amink lehet. Hogy ne csak a magyar divatról, hanem a magyar divattal beszéljen. Itt az ideje, hogy a sok volna”, lenne”, majd” helyébe ” ” ” az itt és most” lépjen, hiszen a jelen a jövő alapja. ” Azt szeretnénk, hogy a fiatal tehetségek teret kapjanak, megmutathassák mit tudnak, hogy a szakmában tevékenykedők erőfeszítései láthatóvá váljanak, a tapasztalt mesterek pedig elmondhassák véleményüket.

A lack hiányt jelent. A párbeszéd, a kommunikáció hiányát a szakma résztvevői között, generációk között, hivatások között. A magazin célja, hogy fórumul szolgáljon mindazok számára, akik készek a professzionális alkotói együttműködésre. Akik amellett, hogy mernek nagyot álmodni, tenni is akarnak érte. Akik hisznek nemcsak a magyar divat jövőjében, hanem jelenében is.

Juhász Bianca / fôszerkesztô

TARTALOM

Közremûködôk

Interjú Andy Warhollal – Két ülésben...

Fashion

1 OUTLOOK FASHION / A Felkelt Nap országa 1

2 3

MINI EDITORIAL / Oleg Borisuk KEREKASZTAL DIVATELMÉLET / A megfizethetetlenség ára ZOOM ON TRENDS

4 FASHION BAZAAR

4 BEHIND THE COLLECTION 4

KÉS ALATT ÉKSZER BAZAAR

5 X-GENERÁCIÓ

KULT AJÁNLÓ

photo

OUTLOOK PHOTO / Bozi Tibor

PÁLYÁZAT

beauty

1 1

Nők a kortalanságról…

PHOTO BAZAAR

MADE BY / Kóti Réka KÉS ALATT

Harmincon túliak társasága 7

FOR HER - FOR HIM

KEREKASZTAL

6 BEAUTY EDITORIAL / Inside young

MINI EDITORIAL / Baráti Vince HAJABÁCS LÁSZLÓ / A retusálásról…

STUDIO FOCUS X-GENERÁCIÓ

KEREKASZTAL 1

FASHION MUSIC

7 BEAUTY BAZAAR 1

STREET

7 Az idő urai 8

INTERJÚ / Modell nélkül nincs fotó

OUTLOOK BEAUTY / Az Omorovicza saga 1

Ellen Von Unwerth kisasszonyai

KÉS ALATT

BLOG

KRITIKA / Az alázat felvonásai

PARFÜM / Mesterséges lélegeztetés 1

DESIGN NEWS

8 X-GENERÁCIÓ

BACKSTAGE

EDITORIAL

SHOPLISTA

FASHION / Interjú

FASHION / Interjú Csak az hal meg, akit elfelejtenek...

interjú ANDY WARHOLLAL

KÉT ÜLÉSBEN A második ülés:

A nulla hatalma Írta Dombrádi Olivér Olyan, mint egy Bernie Ecclestone-klón, csak nincs beléptetôkártya a nyakában. Másodjára már lelkesen és mosolyogva fogad a hotel halljában (elsô találkozásunk történetét a keretes írásban olvashatja....), majd közli: barátságos a LACK Magazin újbóli interjúra való felkérése, de ahogy a dolgai állnak, ennek ellenére hamar elfelejti majd az arcomat. Andy Warholra azonban – erôs és határozott kiszólásai ellenére – nem lehet haragudni. Nevezik pápának, ikonnak, celebnek, zseninek, hebrencsnek, manipulátornak, igazlátónak, ez a 83 éves öregúr minden egyes titulus jellemzôit magán hordja mondataiban és mozdulataiban. Megfejthetetlen és titokzatos, akárcsak azok a képek, filmek, versek és plakátok, amelyek pályafutása legjavát adják. Most meg itt ül elôttünk, és második, hosszú és velôs beszélgetésünk azzal kezdôdik, hogy az ô beszélgetését hallgatjuk negyvenkét percen keresztül. Mobilról beszél, csak Hegyeshalomig fizeti.

– Megkérdezhetem, hogy kivel beszélt az előbb telefonon? – Miért? Hosszúnak találta? – Nem azért, csak úgy éreztem, keresi a lehetőséget arra, hogy minél többet beszéljen, és ezt – tapasztalatom szerint azokkal tesszük meg –, akiktől függünk, és nem akarjuk őket azonnal lerázni... – Ajajj!!! Nem rossz felvetés, de az a helyzet, hogy én már nem igazán függök senkitől. Sőt egyáltalán nincsenek függelmi viszonyaim, érzelmileg meg pláne nincsenek... Ma már képtelen vagyok arra, hogy valakiket, hogy valamiket érzelmileg finanszírozzak. Volt olyan időszak, amikor ez simán belefért: épp annyira volt rugalmas a seggem, mint amilyen rugalmas a szívcsakrám. Persze nem önzetlenül, hanem mondjuk így: befektetési célzattal. Mondhat rám ezek után bárki bármit, de szerintem mindenki ezt teszi: érzelmekkel kereskedünk, érzelmekkel finanszírozunk, érzelmekkel zsarolunk és érzelmekkel dolgozunk. Ezek jelentős része (hanem az összes...) befektetési céllal történik. Vagyis bízunk abban, hogy ezek a kényszerű befektetések egyszer majd megtérülnek. Hol úgy, hogy cserébe mi is kapunk érzelmeket; hol úgy, hogy fontosnak tartanak majd bennünket; hol úgy, hogy egyszerűen helyet kapunk ott, ahova nem igazán vagyunk odavalóak. Ha ezek közül bármelyik összejön, akkor meg végtelen boldogságot érzünk, mert azt gondoljuk, hogy igen, győztem, részese lettem valaki életének. Ez pedig baromi magabiztossá tud lenni mindenkit. – Nekem inkább álságos motivációnak tűnik. – Jajj, drága barátom... Álságos motiváció? Lehet, hogy álságosnak tűnik, de ettől még igaz! Lehet itt (ál)szerénykedni, visszahúzódni, moralizálni, meg fennkölten, FENTRŐL nézni és cukizni az apró hangyák igyekezetét, de az embert nem lehet megváltoztatni. Az ember meg alapból kereskedik; így rakták össze, erre szocializálták. Az emberiség történelme erről szól, és még most is ott tartunk, hogy minden, ami velünk kapcsolatos, a kereskedelem egy-egy területe. Tök mindegy, hogy fogkefét vagy kávébabot árulsz, vagy éppen baráti érdeklődést... A cél mindig az, hogy neked jobb legyen... Adj el valamit, kapd meg érte a „jutalmad”, és ebből vegyél valami olyasmit, amire igazán szükséged van. – Olyan úton vagyunk, amire nem akartam rálépni... Alig telt el hét perc, és rögtön világossá tesszük, hogy a min-

dennapokban az eladhatóság az egyik legfontosabb mérce és viszonyítási alap. – Na és? Ez miért baj? – A plénum szerint a könyvei, a filmjei, úgy en blonc, az egész pályafutása erről az egy dologról szól. Az eladhatóságról. Én viszont megrögzötten hiszek abban, hogy ez nem igaz: az Ön munkássága nem az eladhatóság növelésére tett szolgálat, hanem annál jóval több.

– Élvezem ezt a finom szervilizmust, de a lószart van az én életem mögött bármi is... Mitől lenne? Egyáltalán, miért gondolja bárki is, hogy ami a felszínen van, az bármiben több, mint amit megmutat magából?! Miért és milyen alapon gondolja Ön, aki nyilván elovasott rólam egy csomó mindent, hogy a munkáim mögött több van, mint ami látszik. Tisztelettel jelentem: nincs több! Ami látszik, az van, ami meg nem látszik, az meg nincs. Van egy oklahomai művészettörténész barátom. Nevezzük H.nak. H. félévente felhív, és mikor megkérdezem tőle (tudja, befektetési céllal....), hogy most éppen mit csinál, akkor olyan műértési bullshitekkel jön elő, hogy már 23. másodperc múlva halálosan unom a válaszát. Végighallgatom, meg minden, de már a 23. másodpercnél kibaszottul unom az egészet. Miért kell folyton magyarázni? Miért kell belemagyarázni bármibe is bármit? Miért kell mindig okot keresni, és miért nem hisszük el, hogy ami van, ami létezik, az úgy és ott létezik, ahogy és ahol van. A művészet mögöttesét felfedni egyéni percepciók sorozatából áll; mindenki más lát, mindenki mást érez. Ezért tévútra vezet minden elemzés, és ez a duma is, hogy Ön szerint az én pályám, a műveim, az alkotásaim mögött több van, mint az eladhatóság. Hát nincs... Minden az eladhatóságról szól – ezt

– Na és? (Mondtam már, hogy ez a kedvenc kifejezésem?!) (Olvastam és készültem rá...) – Na mindegy... Szóval persze, gondolhatják ezt, mert az őszinteség pont azért tűnhet póznak, amiért utálom, ha a mögöttest keresik a megfoghatatlan mögött. Nézzen körül! Ma az a normális, ha valamit nem annak fogadunk el ami, hanem azt gondoljuk, hogy az több, más, „valami tuti van mögötte”. Ebben a logikában az őszinteség, – ami nem mutat túl semmin, csak az azonnali és kendőzetlen véleményalkotást jelenti – póznak tűnik. De miért kellene nekem bármit is elfogadni, ami nem tetszik? Miért nem fogadják el, hogy van olyan, hogy nem érdekel? Miért nem mondhatnám el, hogy mit gondolok? Miért kell ilyen-olyan igényeknek megfelelni, ha nem akarok? Annak idején K. igen elismert politikus, gyengén elmebeteg híresség... meghívott a utahi birtokára egy összejövetelre. Tök nyugis délután volt, ettünk-ittunk, és arra próbáltunk rájönni, hogy miért nem támadnak meg bennünket az indiánok, és szúrják fel ládzsára ezt a sok fehéregeret, aki itt parádézik félig benyomva és teljesen beszívva. (Volt egyébként, aki látott egy sziluettet, de később elmondta, hogy csak Gojko Mitic gyakorolt...) Aztán K., a gyengén elmebeteg politikus azt mondta a vendégeknek, hogy akkor ő most megmutatja a sárgarépáit, amik a kert végében nőnek. És akkor ez a sok marha caplatott K. után, hogy lássa K. kibaszott sárgarépáit. Nem azért, mert még nem láttak sárgarépát, meg olyan izgalmas dolog sárgarépát látni, hanem azért, mert azok K. sárgarépái voltak, és mindenki roppantul örült és boldog volt, hogy láthatta K. sárgarépáit. – És mi történt? – Semmi. Megnézték a sárgarépákat, aztán visszajöttek, és vég nélkül dícsérték a sárgarépákat, hogy azok milyen szép sárgarépák. Na most, ebben a szituációban mit mondasz nekik? Hogy aztakurva!? Vagy, hogy elképesztő!? Szívem szerint ezt mondtam volna cseppet sem bújtatott gúnnyal, de szerintem akkor sem vették volna észre, hogy a megjegyzésem csupán egy teljesen őszinte lázadás a butaság ellen. K. egyébként látta rajtam, hogy mit gondolok, éppen ezért később már csak dafkéból is meg akarta mutatni a barkácskészletét... – Volt olyan időszak az életében, amikor nem provokált? – Beteg gyerekként nőttem fel, már a puszta létemhez való ragaszkodás is a Teremtés elleni provokáció volt. Aztán úgy alakult, hogy nagyjából a provokálás jegyében éltem le az életem aktívnak mondható részét, és ez rajtam is maradt. Tudja, a provokálás mechanizmusa rém egyszerű. A provokálás ugyanis nem más, mint azonnali és határozott válaszkövetelés. Csinálsz, kérdezel, mondasz valamit, amiről tudod, hogy választ vár, választ követel. Úgy teszed fel a kérdést, úgy csinálsz valamit, hogy azt ne lehessen szó nélkül hagyni... Elmondom, hogy mi-

– Lehet, hogy nem tudatos, de azért összeérnek a dolgok. A felszín fontosságáról beszél, az eladhatóságról, az őszinteségről, a provokálás fontosságáról, mert ha nincs kérdés, akkor ugye nincs válasz sem... Ez nem a Pop-art? – Megint ezek a megfejtések, de rendben, belemegyek: lényegében igaza van! A Pop-art leginkább a felszín művészete... A Pop-art arról szól, hogy a jelentékenytelen is fontos, mert éppen jeletékenytelensége miatt lesz rendkívüli. A Pop-art arra döbbentett rá mindenkit, hogy ezek között a húúú, de fontos dolgok között vannak olyanok is, amelyek attól rendkívüliek, hogy nincs mögöttük elvárt mögöttes! Nincs több tartalom, mint amit látunk! A Pop-art ezért vált különlegessé és vonzóvá. A provokatív hozzáállás, az őszinteség pedig ezek után már jön magától. Ha úgy tetszik, a felszín nagyszerűségét az egyszerűség kifejezőeszközeivel tápláljuk. – Nem gondolja, hogy ez a világlátás, amely zárójelbe teszi az „autentikusság fogalmát”, amely nem akar találni mögöttest, amely áttélesen, de mégiscsak arról beszél, hogy ha nincs gyökér, attól még nőhet virág, az pont ezért nem lehet érvényes hosszú időn keresztül, mert előzmény- és következménynélküli? A Pop-art-nak tíz erős éve volt... – A Pop-art lehet, hogy meghalt a hatvanas években, de maga most is velem készít interjút, vagyis következménye mindenképpen van. De a felszín művészetének lényege éppen az, hogy mindig az adott korban, adott helyszínen értelmezhető; a mi Pop-artunk akkor volt megélhető és hatásos, amikor megszületett. A dolgok lényege mindig egyetlen pontban fogható meg, vagyis ha valami nem él sokáig, az még nem érv az autentikusság mellett – önállóan, előzmény nélkül is élhet bármi. Az a fontos, hogy legyen adott pont és hely, ahol ezt megteheti. Nem hiszem, hogy egy művésznek az lenne a dolga, hogy állandóan az örökérvényűségen, az állandóságon, a Nagy Világegyetem Nagy Közkönyvtárának dolgozzon. A Nagy Világegyetem Nagy Közkönyvtárába ugyanis kurvára nem jár senki. Én nem hiszek a folytonosságban, és csak mértékkel a kollektív tudásban. Én a szakadásban hiszek! Én a kiszakításban hiszek! Én az „itt és most” közhelyszerűségében hiszek. Minden egyes mű, vagy alkotás csak egy kibaszott pillanatfelvétel. Egy pillanat, amit közvetítesz. Nem hiszek abban, hogy az utókornak kell dolgozni. – Szerintem sok hívének törekvéseit negligálja ezzel a bekezdéssel...

– Roppant nehéz eldönteni, hogy az ilyen kijelentések keserű esszenciák, vagy csak nettó gonoszságok. Van olyan, aki feltétel nélkül szereti Önt? – Szerintem ilyen csak az anyám volt, aki elég régen meghalt ahhoz, hogy tudjam, milyen az, amikor valakit feltételek nélkül szeretnek. Egyébként a dillemája érhető. Nettó gonoszság, ez meg különösen tetszik! – Nem vagyok tanár, nem vagyok titkok tudója, nincs nálam a Bölcsek Köve, és nem érdekel, hogy ki követ és ki nem... Veszem magamnak a bátorságot, hogy kijelentsem ezeket. Nem osztok és nem szorzok – az én számom a nulla. Ha valaki vesz belőlem, ha „leoszt” a művészetemből, és azt hozzárakja az övéhez, akkor sem történik semmi, mert az ő művészetében ő a fontos. Ha valaki – és hivatkozzuk ide akkor a remek kritikusokat és művészettörténészeket – hozzám raknak, ha a dolgaimat felszorozzák, akkor sem történik semmi, mert az én művészetemben én vagyok a fontos. – Ezzel azonban az Ön híres és fékeveszett kritikai képességéről is azt állítja, hogy nem számít... Pedig amikor Ön mondott valamit valamiről, akkor annak egész sorsát is meghatározta a mondandójával. – Kamu. Én is hallottam azt a vinnyogást, hogy amikor némasági fogadalmat tettem 1987 februárjában, miszerint soha többet nem beszélek senkinek senmmiről, akkor az összes New York-i paradicsomlány és paprikajancsi összerezzent, hogy akkor most ki mondja meg a frankót; ki mondja meg, mi a divatos, és mi az, ami nem az?! Ez azonban ugyanolyan érzelemkereskedés volt, mint a többi műbalhé. Azt akarták elérni, hogy akik vin�nyognak, azokat halljam, lássam, és ezzel előnyt szerezzenek nálam a későbbiekben. Nem nagyon hatott meg. – Amikor Jay Leno show-jában megtörte a hallgatást, akkor a showman úgy vezette fel: „Boldog születésnapot, Andy Warhol! Ma 183 éves! Bocs, dehogy... Ma tölti be a 83-at! Hogy mi a titka, hogy ilyen jól néz ki? Az, hogy mindig Gábor Zsazsa és Keith Richards mellé áll a fotózásokon...” – Vicces gyerek, bár azt hiszem, ő is elmúlt már hatvan... – Miért ilyen teátrális módon, egy televíziós showban törte meg a híres némasági fogadalmát? – Mert híján voltam a pénznek, és a menedzsereim azt javasolták, hogy valami nagyot kéne durrantani a vészesen fogyó betétjeim pótlására. Ezért volt ez a nagy hacacáré, és meg kell mondjam, a várakozásokon felül teljesített a projekt... – Azok után, hogy gyakorlatilag az összes kortárs divattervezőnek, képzőművésznek nekiment, nem csodálom. Ha csak azok vették meg a „come back könyvét”, akiket név szerint lehúzott, már akkor nyereséges lett volna a visszatérés. – A provokáció jó üzlet. Őszintén mondva, amiket leírtam, azok többé-kevésbé ülnek, de koránt sincs annyira rossz véleményem a mostani popkultúráról és annak szereplőiről, mint ami a könyvből kitűnik. Pluszban hiszek abban, hogy egy-egy jól elrejtett, akár csak féligazságokat is tartalmazó mondat újabb inspirációt adhat a művészeknek. Nem beszélve arról, hogy a „célpont” frusztráltsága, kijelentései, reakciói nekem igen sok pénzt hoznak a konyhára.

– Miért? – Mert lehet benne valami... De talán ez nem gonoszság, hanem halálos cinizmus... Aki olyan gyorsan élt, mint én, annak muszáj volt kétkedéssel fogadnia mindent. Mert ahogy rohant, nem tudott koncentrálni arra, amit látott és hallott útközben. A beszélgetéseket, a megismerést, a másik meghallgatását mindig meg kellett spórolnom. Sokkal egyszerűbb volt saját elméleteket felállítani emberekről és helyzetekről, hogy rendet tudjak tenni a környezetemben. És mivel én ilyen depressziós, mizantróp, félig szorongó, félig félős embertípus vagyok, nyilván cinikusan és ironikusan láttam, és látom ma is a világot körülöttem. Aki gyorsan él, gyorsan lát, gyorsan szeret eligazodni. A nagy számok törvénye alapján persze voltak meglepetések, de ezek kit érdekeltek, ha a többi meg stimmelt? – Többször nyilatkozta az utóbbi időben, hogy már megírta a temetésének forgatókönyvét. Mire számítsunk? – Arra, hogy sajnos keveset fognak róla olvasni... A vérképem szerint ugyanis nagy eséllyel Vilmos herceg házasságkötésének környékén távozom, amely kurvára idegesít. Sokkal nagyobb durranás lehetne az egészből, ha valami kommunikációs vákumban múlnék ki, nem pedig akkor, amikor a világ híradásait egy királyi esküvő tematizálja. Nincs bennem harag, mert hát a Buckhingam Palotának az elmúlt 600 évben nem nagyon sikerült pozitív PR-sztorit felmutatnia a Király beszéde Oscar-díjain kívül, és hát alapvetően kedvelem a rokokós csilli-villiket. – Akkor legalább azt árulja el, hogy ki mondja majd a gyászbeszédet? – Felhívtam Martin Sheent, ha lehet, akkor szóljon a fiának, mert Charlie az egyetlen, akiről el tudom képzelni, hogy adott helyen, adott időpontban jelentőségteljes artikulációja legyen. Martin azt mondta, hogy nem ígér sokat, de biztosított afelől, hogy nagyon kedvel, és mindent megtesz, hogy Charliet meggyőzze. Aztán előhozakodott azzal is, hogy „Ha már szóba hoztad, Andy, előre is bocsánatot kérek, ha én esetleg nem lennék ott a gyászszertartásodon...”. Mondom: Martin, bazd meg, miért? „Semmi különös, csak ha igazak, amiket mondtál a romló vérképedről, akkor feltehetően abban az időszakban, amikor kimúlsz, el kell utaznom egy fontos eseményre...” Martin, bazdmeg, hova? – kérdeztem. „Londonba, Andy... Londonba...”

FASHION / Interjú

FASHION / Interjú – Tudja, azon gondolkodom, hogy erre az őszinteségre mennyire vevők az emberek? Annyira szofisztikáltan és bornírt agresszivitással küld el a fenébe, hogy egyáltalán nem csodálkoznék azon, ha ezt az olvasók csak póznak gondolnák.

ként provokálnak az amatőrök. Az amatőrök olyan kijelentéseket tesznek, olyan dolgokat művelnek, amelyek túlzóak, amik látványosan karikírozottak. Az amatőrök provokálása öncélú, igazi l’art pour l’art történet. Ezzel szemben a profik teljesen más utat járnak. Az amatőrt a profitól az különbözteti meg, hogy az amatőrnek vannak remek pillanatai, a profi viszont állandóan tud azonos szinten teljesíteni – ez az összes sportágban így van. A provokálás sportjában azonos szinten azonos minőséget akkor lehet produkálni, ha a provokálás a lényedből fakad. Ha viszont a lényedből fakad, nincs szükség az öncélú hangsúly-eltolásokra, nincs szükség habosításra, nincs szükség fellengzőségre. Aki provokatívnak születik, az egész életét abban éli le. Aki buzi, az a konyhában is buzi, nemcsak a hálóban.

FASHION / Interjú

Az elsô ülés:

We don't wish, we fish...

A városmarketing ma kelendőbb ál-tudományág, mint a reality show-elemzés. Ahogy márciusban Budapest vendégül láthatta téravatóján Elvis Presley-t, úgy Szlovákia amerikai nagykövetsége is simán elintézte, hogy Andy Warhol megjelenjen Mezőlaborcon (Medzilaborce-n), ahol két párhuzamos, de egyirányú utcát neveztek el róla „Warhola” és „Warhol” jelöléssel. Andy az avatás fáradalmait Budapesten pihente ki. Zárt és lefüggönyözött terekben közlekedett, és csak a Gresham portásával kötött, jutalék-rendszerű „szerződésünk” tudta elintézni, hogy interjút adjunk nekünk.

– Igaz, hogy annak idején otthon magyar-ruszin keveréknyelven kommunikált az édesanyával? – Hogy mi?! Milyen nyelven? – Magyar-ruszin keveréknyelven... Ha jól tudom, László Károly mesélte el ezt egy filminterjúban. – Nem tudom a nyelv pontos besorolását, és László Károlyról sem hallottam. Én anyámmal olyan nyelven beszéltem, amit megtanított nekem. Egyébként ő viszont sohasem tanult meg rendesen angolul. Gagyogott valamit, de komoly gondban volt bármelyik fűszeresnél. Ez a mezőlaborcfalvi meghívást először nem is nagyon értettem, de valahogy erőt vettem magamon, hogy eljöjjek. Anyám előtt tisztelegtem ezzel. – A sajtóanyagban az olvasható: az Ön szülei Mezőlaborcról vándoroltak ki Amerikába, és ennek szerettek volna emléket állítani a településen. Azt tudja, hogy ez a falu a századelőn még magyar fennhatóság alatt állt?

– Kurvára nem tudtam... De ha most azt akarja bebizonyítani, hogy szögről-végről, mi honfitársak vagyunk, akkor jelzem: NEM! Amerikai vagyok, és nem érdekelnek a történelemórák. – És az, hogy éppen hol van?! Például, melyik városban?! – Na... Ez tetszik... A dölyf... Tulajdonképpen az sem nagyon... Mióta itt vagyok, sokan felkerestek, hogy látogassam meg őket, mert tudnának újat, szépet, eredetit mutatni, stb... Elsősorban képzőművészek, meg „divatkreátorok”. De az van, hogy egyikőjüket sem látogattam meg... Nem azért, mert nem lett volna időm, ha nem egyszerűen azért, mert nem érdekelnek. Egész egyszerűen azt gondolom, hogy ha valakinek van valamije, ami „új”, vagy „rendkívüli”, vagy „formabontó”, akkor az fellelhető és megtalálható. Az újra, a rendkívülire és a formabontóra nem kell meghívót küldeni... Az előbb-utóbb jelen lesz az életünkben. Ha meg nem lesz jelen, akkor nem elég új, rendkívüli és formabontó... Nem hiszek a lehetőség nélküli tehetségekben, meg abban, hogy valaki nagyon tud valamit, de nem tud megjelenni. – De abban hisz, hogy a tehetséget támogatni, segíteni kell, vagy éppen felkarolni, ha kóvályog a semmiben? – Nem hiszem, hogy ez hozzátartozik a kreatív szakmákhoz; ezek a dolgok nem alanyi jogon járnak. Én azt gondolom, hogy aki jó, akiben van alázat, aki számít magára, és van benne elég kakakó, az meg fogja találni az utat, hogy elérje azt, akit/amit akar. Gyűlölöm a sajnálkozást, az önsajnálatot, meg ezt a „haj, de jó vagyok, de nincs lehetőségem” dumát... Volt egy új-skóciai barátom, aki egyszerű fiú volt, bár szép. Ő mondta valamire – már nem tudom, mire – hogy „we don’t wish, we fish”, mi nem kívánunk, hanem halászunk. És tök igaza van... Dolgozni kell, és helló! A többi csak mellébeszélés. – Hoztam önnek egy képet. Két magyar képzőművész, Papp Éva és Schneider Zoltán „Penelopé” című festményét. Ez „wish” vagy „fish”? – (Nevet) Nem is rossz... Bassza meg, lehet, hogy el kellett volna mennem ezekhez, akik itt hívogattak?! C. már akkor mondta, hogy sose bízzak meg abban az új-skóciai buzeránsban...

Papp Éva & Schneider Zoltán - Penelope címû képe

fot贸 T贸th Barnie

BEATUY / Sminkelemz茅s

fashion

BEATUY / Sminkelemz茅s

0 0

1 Öt nap – ennyi, percre pontosan beosztott időnk van hatással lenni a nagyhatalmú buyerekre. Hatással lenni, és persze tapasztalni, valamint örülni a hosszú hónapok megfeszített munkájának, mert itt nemcsak a kollekció, de a munkatempó is „japanese style”.

Outlook Fashion

A Felkelt Nap országa Egy pesti divattervezô kalandjai Japánban Írta Körtvény Adrienne Pesti divattervezÔ, osztrák légitársaság, japán repülôtér: 2007. március 5-én helyi idô szerint reggel 9-kor, tizenöt órás repülôút után, az Austrian Airlines repülôgépe földet ért Tokió repülôterén, a Naritán. Ezzel kezdetét vette az egyéni – ámde közhasznú – a „Pesti tervezô Tokióban” címû, máig tartó kalandom. A keretet egy Európai Uniós mentôrprogram, az „EU-Gateway WearEurope” üzleti missziója adta és adja a mai napig. ôrült kalandnak indult, ôrült kaland most is, de március 11-dike változtatott a fejezetcímeken. Most, az elképzelhetetlennél is szörnyûbb történtek után szeretnék beülni egy „steampunkos” idôgépbe, és vis�szapörögni pár hetet az idôben. Szeretném azzal a szemmel látni Japánt, amikor a cunami még nem vette el azt, amit az óceán magának akart. Ez az írás a „régi” Japánról szól, a páratlan lehetôségeket kínáló, misztikusan vonzó, inspiráló és megtartó közegrôl.

A WearEurope jól csengő brand-név Tokióban: immár 10 éve érkeznek évről évre európai tervezők, hogy kapcsolatot találjanak a világ egyik vezető divatbázisával, a japán divatpiacokkal, és négy évvel ezelőtt én is ennek köszönhetően landoltam a Naritán. Japánba az megy, aki másképpen szereti az ázsiai egzotikumot, mint aki Phuketen varrat 50 dolláros Armani öltönyt. Ide az jön, akit lenyűgöz a fejlődés, az innováció, a technika és a kaotikus, de kiszámítható nyüzsgés. Akinek nincs ellenére az alkalmazkodás, aki meg akar felelni a magas elvárásoknak és szereti a rendszerességet. Ide az jön, aki értékeli, hogy egy ország 150 éve még az egyik legrigorózusabb tradíciókban élt, mára viszont a világ vezető autógyárait működteti – igaz, 150 éve is megtapasztalt rigorózus fegyelemmel. A szigetországban 120 éve még lefejezték, aki kereket használt – ma Mazda és Shinkanszen kavar huzatot. Az üzlet legalább olyan gyors, mint a teremtő gondolat.

Ehhez a közeg már az utcafrontokon is inspiráló: itt valami szemet vonzó, egyedi részlet mindenkin akad... A legeslegtrendibb, őrült cipők az utcai viselet részei, bár a japán nők kicsit csoszogva, bájosan lépkednek, a feszes vonulás megmarad a nyugati járdáknak. Színes zoknik, harisnyák, nadrág alig. Porcelánfinomságú, kidolgozott sminkek és körmök, mindenkinél LV- vagy DIOR-táska. A metrón is... No meg két telefon, az egyiken csacsognak, sms-eznek, a másik funckiójáról azonban külön bekezdést kell majd nyitnom, miután részletes, önéletrajzi elemeket nem nélkülöző, a „Japánban kiknek és mit és hogyan kell kollekció gyanánt tervezni és gardróba tenni?” leirat végére érek.

Pillangók, kis- és nagyasszonyok Ha a városi forgatag a tapasztalok forrása, akkor igyunk is belőle: a különböző korú és státuszú japán nők már szimpla megjelenésük alapján is rendkívül jól megkülönböztethetőek. Öt, életmód és vásárlási szokásai végett teljesen jól elkülöníthető női célcsoportot célozhatunk meg, ha a márkaépítést tudatosan kezeljük. Még akkor is, ha tudjuk: Japánban egy nő kora minden körülmények között tabu, és csak a marketinglogika engedi meg azt a kiváltságot, hogy az életrkot forszírozzuk.

Ahol a divat nem mostohagyerek Ebben az országban nehéz eligazodni, és ez nemcsak a szó köznapi értelmében igaz. Nincs utcanévtábla, de ismeretlenek a „csináld magad” típusú üzleti megoldások is: itt minden mondat érthető, itt minden szabályt betartanak, itt mindent úgy kell érteni, ahogy leírtak. Japánban évek óta létezik „Design Act”, azaz design törvény, a japán bürokrácia pedig a „cultural industry” kategóriába sorolja a design iparágakat, sőt azokat kulcságazatként nevezi meg. Nem meglepő, hogy itt is kapaszkodókat kell keresni, meg kell tanulni a divat üzleti szerkezetét, de ehhez minden segítség adott. A feltörekvő brandeket a japán állam intézményes formában is támogatja – reális elvárásokkal dolgozó ügynökségek, működő(!) kamarák, logikusan gondolkodó befektetők és tisza üzleti keretek, és olyan programok, mint a WearEurope. Az első lépés így minden emberfeletti kockázat nélkül bevállalható, ami a LACK Magazin országában újdonságnak számít. Mi, divatosok, mint kultjelenségek szívesen látott vendégek (adót fizető, munkadó és hasznos tagjai a társadalomnak...) vagyunk Japánban – a megbecsültség pedig jó érzés, üzleti üveghegyen innen és túl is. Oh igen, és pár száraz tény. ÁFA: 4%, vám: 3,8% vám, csak Tokióban 35 millió vásárló... – aki akar, az tudhat, annak sikerülhet.

Forever japanese style Tokióban a világmárkák focipálya méretű üzletekben kínálják portékáikat, a kirakatok egymás fényeit verik vissza, a felhőkarcolókat kitakarják a billboardok. Tokióban nincs hiány semmiben, de Tokió ennek ellenére állandó megszállottsággal keresi az újdonságot, és éppen ezért pimaszul, lezserül és hetykén kínál lehetőséget a feltörekvőknek. Feltörekvőknek pedig mi számítunk, londoni, berlini, amszterdami, párizsi, milánói, budapesti, varsói és más európai tervezők, en blonc: a WearEurope csapata, akiknek rendre március végén kell bizonyítaniuk a bemutató szezonban.

A tinik A japán tinik pontos elképzelésekkel és elvárásokkal lépnek a divat világába. Ami talán azért meglepő leginkább, mert egészen érettségiig kötelező iskolai egyenruhát viselniük, és a diákok szinte az egész napot az intézményes keretek között töltik. És mégis, a tinik a kollekciók jelentős fogyasztói. Aki járt már az Omotesandó hétvégi őrületében, vagy éppen egy tokiói diszkóban – esküszöm egymillióan vannak egy helyen! – azonnal megtalálja: hová kerültek a márkás ruhák, a cipők és a kütyük az üzletekből. A japán tizenévesek a világ egyik legmeghatározóbb, a divatirányokat talán legjobban inspiráló csoportja. Havi 150-200 eurót költenek kifejezetten életmódtermékekre, elsősorban ruhákra és technikai eszközökre.

A kamaszok Az első életmódváltás utáni célcsoport a 19-24 közé eső korosztály. Ők egyetemisták, függetlenek és nyitottak. Egy japán fiatal egészen családalapításig a szüleivel él, akik a teljes háztartás költségeit magukra vállalják. Így a „kaszt” tagjai nem kevés összeg felett rendelkeznek: az őrült formabontásra mindig nyitott csapat havi 300-400 eurós büdzsét oszt el a neki tetsző termékek gyártói között.

FASHION/ Outlook fashion

Kollekcióban és kommunikációban egyaránt. OL, azaz office lady

Egy lépéssel a másik előtt – ez a főszabály.

A japán nők tradicionális és modern szerepe egyszerre és intenzíven van jelen a kultúrában: tanulni és dolgozni a japán társadalomban ugyanis kötelező, de a „női karrier” még mindig csak nyomokban található.

A lehetőséget kereső tervezői kiskollekciók az első üzleti partnereiket a legbíztatóbban a „non-retaling” formákban találhatják meg.

Az OL a társadalmi változás szimbóluma – az OL soha nem öltözne tiniruhába, sem saját fiatalságának „nosztalgiaruhájába”. Az OL önálló – bár Japánban ezt kicsit másképpen kell érteni, hiszen a családi hierarchia és megfelelés mindenkire vonatkozik –, sajátos igényeket támaszt a tervezőkkel szemben. Az irodában dolgozó nőknek ugyanis egyszerre kell megfelelniük a formális elvárásoknak, ugyanakkor saját komfortjukat és személyiségüket is ki kell fejezni a megjelenésükkel.

Outlook Fashion Szabályok, amik segítenek Légy különböző! – az első szabály az eredményesség útján.

Állandó vesszőparipám, hogy a hagyományos kosztümök vajon mennyire felelnek meg a XXI. század életmódjának, lehet-e mondjuk ezekben dolgozni, autót vezetni és metrón kapaszkodni? Lehet, és Japán nyitott azokra a kísérletekre, ami az elegancia és formabontás ügyes keverékei.

Egy ilyen telített piacon csak annak van esélye, az tud kiugrani és az tudja felkelteni az érdeklődést, aki saját filozófiát tud kreálni, aki bizonyítja, hogy a tervezés az érzékenység és a gyors valóságérzékelés képessége, azaz agymunka.

Az OL célcsoport növekvő szegmens, egyre több nő dolgozik, és egyre tovább. és havi 1000 eurós divatköltésük potenciális célközönséggé teszi őket.

Jellemző, hogy ügynökséghez Japánban egy jó koncepcióval is meg lehet érkezni, és utána már csak a verseny van hátra, ami elsősorban a kommunikáció harcterein zajlik.

DINK – double income no kids

A második szabály: csak minőségi terméket adj ki a kezeid közül!

A DINK tűéles megnevezése a leginkább 30-40 közötti, karriert építő, független nőnek. A DINK hipermagas igényeinek kielégítésért, a DINK-kegyekért a vezető világmárkák egymást taposva és überelve vetélkednek. Nem véletlenül. A DINK – havi többezer eurós büdzsével – jellemzően a luxus belvárosban, a Ginzán él, és ott is vásárol. A DINK megengedi magának a kísérlezetés luxusát és a kalandot. Csupán egyetlen elvárása van: szuperminőséget kér mind anyaghasználatban, mind varrástechnikában, a teljesen egyedi kiszolgálás pedig kifejezetten a gyengéje. DINK+ A DINK kortalan korosztály. Valami megmagyarázhatatlan módon örök kislányos báj jellemzi a nőket, és igen, így az 50+ is abszolút célcsoportnak számít. Ráadásul Japán – hasonlóan a nyugati országokhoz – öregedő társadalom, így ez a szegmens évről-évre növekszik, növekedés közben pedig sokat, nagyon sokat költ...

Aki a japán divatpiacra lép, hihetetlen minőségi elvárásokkal találkozik. Egy európai szemmel tökéletes gomblyuk ott nem elég… A ruhát azonnal kifordítják, az el- és kidolgozás minőségét röntgenszemmel vizslatják. A próbakollekciókat beavatják, gyötrik; a leszállított kollekciót egyenként nézik át, megfelel-e a mintának? A csomagküldő szolgálatoknál is – kibúvó nincs... Japánban a harmóniára törekvés alap életattitűd, a harmóniát pedig a tökéletlen dolgok megsértik – ezt mindenkinek tudnia kell.

És itt csörög az előbb a metrón hagyott második telefon, és most már a funkcióját is eláruljuk. Szóval az egyiken csacsogás, a másikon bizony, bizony, vásárlás folyik. Egy kütyümániás országban ez nem is csoda; az internet és mobiltelefonok térnyerése, az ezen futó alkalmazások gyors fejlődése, valamint és a japán emberek totális időhiánya magyarázza, hogy ma már az e- és m-commerce platform 6%-ot szakít ki a kereskedelmi tranzakciókból. A százalékszám első blindre, lehet, hogy kevésnek tűnik, ennek ellenére: ez milliárdos nagyságrendet jelent még euróban is... Pláne, ha ehhez hozzávesszük, hogy évente 50%-os növekedés prognosztizálható a szegmensben, a szemkerekítést nem úszhatjuk meg. A non-retaling, azaz „katalógustípusú vásárlással” kapcsolatban – itt ugye elektronikus formájú katalógusról beszélünk... – örök kérdés, hogy azt kapom-e, amit a fotón látok? Ha igen, akkor van esély a bizalom elnyerésére, és aki bizalmat nyer, életet nyer. Japánban ez megoldott ügy: itt minden egyes darab, amit minta után, csomagküldéssel juttatnak el a vásárlóhoz, egyedi átvizsgáláson esik át. Ugyanúgy, mintha az üzlet polcaira kerülne. A vevőnek itt is csak tökéletes, a mintának megfelelő darabot küldenek ki. Így a vevőnek a rendszerben, és nem csak a jó szerencsében kell bíznia... A piactípus legfőbb előnye a naprakész kommunikáció, azaz bármi újdonság azonnal megjeleníthető, és folyamatosan fenntartható az érdeklődés. A modern kor emberének napi híréhsége azonnal kielégíthető, és ez több, mint előny... Ahogy az is, hogy „időfüggetlen”, mivel a vásárlás nem kötött nyitva tartáshoz. Japánban az elektronikus áruforgalom 70 százaléka este 10 és éjfél között zajlik.

Van egy szabály, amit H. Bóna Mártának ajánlunk: legyél tekinttel az időjárásra! Japánban hiba nem tisztában lenni a szigetország sajátos klímájával, ami lényegesen különbözik az európaitól. Például ezért nem lehet egy az egyben leszállítani a más piacokra készült kollekciókat. Bár itt is négy évszak váltja egymást, mindegyik enyhébb az öreg kontinensen megszokottnál, pluszban észak és dél között érezhető különbség van. Az évszak-váltások heves viharokkal és csapadékkal, tájfunnal köszöntenek be. Japánban a legkellemesebb időszak a tavasz és az ősz közepe – kifejezetten balzsamos levegővel kényeztet az éter.

1. Készülj, mert hosszú- és hegymenet vár rád! Ezt azonnal el kell fogadni, mert nem lehetsz türelmetlen! Több év, mire befogadnak, de akkor aztán életfogytiglan – feltéve ha nem sérted meg a harmóniát...

A tél szárazabb, a nyár szeles, a páratartalom magas és a kellemetlen hőség sem ritka.

2. Adaptáció- a kulturális alkalmazkodástól a kollekció minden apró részletéig – vésd az eszedbe!

A környezeti hatások kivédése nem pusztán a természeti adottságok kivédését jelenti. Japán ugyanis iszonyatos méretű ipari társadalom, állandó, magas szinten tartott termeléssel és jelentős szén-dioxid kibocsátással. Az erőforrások azonban végesek, ezért a japán kormány 2005-ben két programot is bevezetett: a Cool Biz és a Warm Biz cím alatt futó projekteket. A programok lényege, hogy a napi 18 órában üzemelő felhőkarcoló irodaházakat télen csak 18-20 fokra fűtik, nyáron pedig csak kevésbe hűtik a korábban megszokottnál. Ezzel jelentős energiát takarítanak meg.

3. Légy látható – virtuálisan, valóságosan, képviselet útján, mindenhogy...

Ez az azonban az irodában dolgozók ruházatára is mérhető hatással volt/van, a kihívásra ügyes megoldásokat találó márkák teret nyertek és nyerhetnek mind a mai napig. Csörög az otthagyott telefon... Japánban változatos, alkalmazkodó üzletformák versengenek a vásárlókért, és mindig és mindig, szüntelenül keresik az újat, a mást és a jobbat.

FASHION/ Outlook fashion

Az ágyból vásárlás itt megszokott dolog.

12 PM Fogadd el hát és sikeres lehetsz Japánban:

Aki ezt a három szabályt elfogadja, a banki átutalásos értesítéseket tokiói idő szerint este 10 és éjfél között kapja majd meg a legnagyobb koncetrációban. Ezért pedig talán érdemes fenn maradni...

„Ugye még itthon vagy?” A LACK magazin első száma alig jelent meg, mikor a Facebook révén egymásra találtunk a szerkesztőkkel. Nem volt nehéz, mert hiányzott valami... Mondjuk egy olyan közeg és fórum, ami a hiányokról szól, és tenni akar a megoldásokért. A LACK így kiváló szakmai helynek tűnt bemutatni egy mini budapesti designcég reménybeli boldogulását a Shinkanszen sebességével száguldó japán divatpiacon. Március 11. aztán mindent vitt... Japánba készültem éppen, amikor délben több aggódó sms-t kaptam. „Ugye még itthon vagy?” – kérdezték, és kezdtem felfogni, hogy valami nagy baj van. Eddig – tokiói idő szerint – este 10-kor még simán felvette a a coachom a telefont, ha kérdésem volt, most viszont semmi... Másnap reggelre érkezik meg az első e-mail – szamurájos kimértséggel –: „Tokióban minden rendben, dolgozunk, de még ne induljatok!” Nem indultunk. Azt az érzést senkinek sem kívánom, ahogy legördül a függöny-előadás nélkül, ahogy óráról órára lassan felfogom, nem lesz indulás, a cunami a mi terveinket is elsodorta. És azt a lelkiismeret-furdalást sem, hogy ez egyáltalán eszembe jut... Japán – amióta világ a világ – szenved a természeti csapásoktól. Nincs nemzedék, amely ne élt volna meg nagyerejű földrengést, sőt kifejezetten megnyugtatja őket, ha rendszeresen mozog a Föld, mivel így kevésbé kell tartani a végzetes katasztrófáktól. Az első sokkon túl, most hogy látom Japánt? Ahogy Japán is látja ömagát. Megoldást kereső, küzdő, fegyelmezett és érzelmeiben is megnyíló országnak. Egy új kezdet világának.

Tanmese a minőségről – Miheztartás végett...

Történt, hogy egy nagymúltú német autógyár partnerre talált egy japán autóelektronikai cégben. A szerződés előkészítés időszakában – annak rendje és módja szerint – mindkét fél sokáig taglalta az elvárásokat, köztük a minőségi kritériumokat is. A híresen precíz és erre méltán büszke németek a „rossz mennyiség” nagyságát két ezrelékben adták. Vagyis a leszállított ezer darabból kettő lehet rossz. A japánok akkurátusan átolvasták a szerződést, majd egy megjegyzéssel visszaküldték. Ez a következő volt: „Mi legyárthatjuk persze azt a két rossz darabot is, de erre miért van szükségetek?”

0 Oleg Borisuk szerint az alkotással kellene foglalkozni, nem egymással...

– Nem hiszem, hogy sokan tudnák azt, milyen jól beszélsz magyarul... Gondolom, nem volt egyszerű megtanulni. – Hát nem... Az első hónapokban nagyon nehéz volt. Mindenhez Viktor, a menedzserem segítsége kellett: bárhova mentem, bármit csináltam, csak rajta keresztül tudtam kommunikálni a „világgal”. Aztán lassan minden megváltozott. Először megtanultam instruálni a modelleket, majd apránként megértettem a szavakat, aztán jöttek a mondatok, később pedig a mondatok mögötti mondanivalók. Ma már nyugodtan kijelenthetem, hogy szinte mindent megértek, és bárkivel tudok beszélgetni. Persze egy komolyabb megbeszéléshez még mindig szükség van Viktorra, de ez meg azért nem jelent gondot, mert egyébként is ő intéz minden munkával kapcsolatos ügyet. Egyébként nagyon szeretem a magyar nyelvet, és szeretek magyarul beszélni. Ennek ellenére még mindig sokszor mondok vicces dolgokat, amiken még én is jókat nevetek... – Milyen embernek tartod magad? (Nagyot sóhajt, hosszan gondolkodik, keresi a szavakat...) – Zárkózott ember vagyok, nem szeretek szerepelni. Néha a munkáinkról készített backstage-videókon fel-feltűnök, de amennyire csak lehet, még tt is leredukálom a megjelenéseim számát. Maximalista vagyok, így minden munkámat gondos előkészület és tervezés előzi meg. – Gondolom, sejted, hogy miért kérdezem. Igazi megosztó személyiség hírében állsz, akit vagy szeretnek vagy nem, akit vagy elismernek vagy hosszan mesélnek arról, hogy miért nem jó, amit csinál. Nincs, aki közömbös lenne.

—Gáspár Viki —

Sajátos képi világgal és egy érkezett fényképezôgéppel Budapestre – huszonhárom éves volt, ukrán és tehetséges. „Csupán” ezért a három jellemzôért támadják azóta is: pimaszul fiatal, küldföldrôl érkezett, formabontó, tradíciót és konvenciót nem tisztelô fotósorozatai pedig kiverik a biztosítékot – mondják a kritikusok. Elfogadó és megosztó személyiség, akit nem izgatnak az efféle vélemények. Oleg Borisuk kertelés nélkül beszél a magyar fotós szakmáról és ôszinte szeretettel legközelebbi munkatársairól. Nem hiszem, hogy kell ékesebb példa az alázatra, minthogy a beszélgetés magyarul kezdôdik és magyarul is ér véget.

– Sokan vannak, akik még a régmúltban, amolyan vaskalapos módon tanulták meg a fotózást. Vagy fotósiskolában, vagy valakitől... Megtanulták a fénybeállításokat, de úgy, hogy azt csak úgy lehet... Aztán vágni is csak úgy lehet... Szóval, akik mindig félnek az új dolgoktól, és bevett sémák szerint dolgoznak, gondolkoznak. Ők vagy nem értik az új dolgokat, vagy nagyon félnek kipróbálni bármit is; gyakorlatilag képtelenek nyitni. Azt gondolom, hogy ezáltal be is korlátozzák magukat, akár technikában, akár kreativitásban. Én nem ilyen vagyok, és engem épp ezért szólnak meg. Megmondom őszintén, engem ez nem zavar, az pedig külön örömmel tölt el, hogy a nagybetűs „Fogyasztótól” még sohasem hallottam azt, hogy neki nem tetszik a munkám... Szerintem ez jelent valamit. – Nem gondolod, hogy a negatív megjegyzések azért vannak, mert túl fiatalon jöttél Magyarországra, és hónapok alatt többet értél el, mint más hosszú évek alatt? – Persze, sokaknak nem tetszik, hogy nem volt meg a létra... De ez egyben azt is jelenti, hogy minél több kritika ér, annál jobban foglalkoztatja az embereket a munkám. Ez meg szintén nem tetszik a konkurenciának. Aki nem nézi meg a munkáimat, nem is tud véleményt mondani. Az is előfordult, hogy közszájon forgott olyan szóbeszéd az egyik fotósorozatom kapcsán, ami az utolsó betűig hamis volt. De én ezzel nem foglalkozom. Az a véleményem, hogy sokan azzal akarják megmagyarázni saját sikertelenségüket, hogy folyton másokat kritizálnak (persze nem csak engem...), és teszik mindezt úgy, hogy lövésük sincs az adott dologról. Ezek az emberek nem is kiváncsiak az igazságra, és ezeket a sorokat is úgy fogják átfutni, hogy aztán rögtön kimegy a fejükből. Mert ha alaposan elolvasnák, megszűnne az alibijük.

– Akár mint itt dolgozó, akár mint messziről jött ember, mit gondolsz a magyar fotós szakmáról? Két év távlatából már elég pontos rálátásod lehet a közegere. – Mindenem megvan ahhoz, hogy viszonylag szabad keretek között alkossak. Vannak ügynökségek, akik szívesen dolgoznak velem, van egy stábom, akiknek a tagjaival szívesen dolgozom együtt. Minden szervezést Viktor intéz, így elég időm és erőm marad kizárólag csak az alkotásra koncentrálni. Magyarországot és Ukrajnát, Budapestet és Kijevet pedig nem lehet összehasonlitani. Teljesen más... – Nem úszod meg... Arra vagyok kíváncsi, hogy konkrétan milyen benyomásaid vannak a hazai fotós szakmáról? A szereplőkről, a minőségről, a milliőről. – Talán az a legfontosabb észrevételem, hogy Magyarországon nagyon nehéz dolgozni, mert mindenki félti a saját kis területét. A szerkesztő például nem adja ki a kezéből az irányítást a vele szemben támasztott elvárások miatt; mások annyira kapaszkodnak a munkaadójukba, hogy inkább beállnak a sorba, mert az a könnyebb megoldás, és inkább kritizálják ők is az újat, minthogy nyitottak legyenek másféle megközelítésekre. Az emberek ahelyett, hogy alkotnának, egymással vannak elfoglalva. Ez talán amiatt van, mert féltik a munkájukat és ezzel együtt az anyagi biztonságukat. Magyarországon a szinte nem létezö divatipar úgy müködik, mint a széktánc... Van pár szék, viszont tízszer annyi ember, aki elférne rajtuk. Amikor megáll a zene, versenyfutás és könyöklés kezdődik a helyekért, és ilyenkor mindenki megpróbálja elgáncsolni a másikat. Valószínűleg mindenhol így van a világon, csak itt kevesebb a lehetőség, kisebb a tér, és így minden közelebbről és jobban látszik...

pulzust, eltemetik magukban. Vagy nem gondolják elég jónak, így nem foglalkoznak vele, vagy éppen nem mernek belegondolni. Éppen ezért én legjobban azokat a munkáimat szeretem, ahol teljesen szabadon, megkötések nélkül dolgozhatok. Kibontakoztathatom és megvalósithatom az ötleteimet. Ezek – ebből adódóan – nagyrészt saját anyagok. – Akkor szemlézzük őket! Mire vagy a legbüszkébb? – Az az igazság, hogy a munkáim közül nem tudnék kiemelni egyet sem, mivel maximalista vagyok, ezért mindig jobbat és jobbat akarok csinálni. Úgy gondolom, hogy ahhoz még el kell telnie egy kis időnek, hogy erre a kérdésre őszintén és objektíven tudjak felelni. Viszont arra nagyon büszke vagyok, hogy van egy csapat, amivel nagyon szeretek együtt dolgozni. Azt hiszem, emiatt nagyon szerencsésnek érezhetem magam.

– Mi okozhatja azt, hogy csak kevesen ismerik el mások munkáit? – Ez intelligencia kérdése; erre mást nem nagyon lehet mondani. Én soha nem néztem mások munkáit irigykedve – eleve csak azokat az anyagokat nézem meg, amik tetszenek. Amik nem, azokat meg sem nézem, és attól kezdve érdektelenné válik számomra az alkotója is. Viszont vannak kiváló magyar fotósok, akiknek nagyon tetszik a munkája. Nem akarok neveket mondani, de legalább ötöt fel tudnék sorolni. – Mit gondolsz, mi lehet a sikeres pályafutásod titka? – A titok abban rejlik, hogy az ember milyen csapatot választ magának. Én például nagyon sokat köszönhetek a velem dolgozó stábnak. A másik, hogy egyáltalán nem foglalkozom a konvenciókkal, a szabályokkal, a hagyományos fotó- és világítástechnikákkal. Szeretem felrúgni a szabályokat, és onnantól kezdve, hogy ferúgtam, az emberek már újat látnak... A többi ízlés és szorgalom kérdése. Hogy milyen a produktum, amit kiadsz a kezeid közül; a szorgalom pedig elsősorban a naprakészséget jelenti. Nem lehet úgy dolgozni, hogy nem vagy tisztában az új dolgokkal és a trendekkel. – Lehet a siker titka a jó inspiráció? Nálad hogyan születik meg az ötlet, és hogyan „visz el” egy kész fotósorozatig? – Nagyon szeretem a filmeket, így sokszor filmekből inspirálódom. Meglátok egy jelenetet, egy mozdulatot, vagy akár egy arcot, egy karaktert, egy sminket, egy ruhát...., majd elkezdem a részleteket egyben látni. Lényegében az ember kap egy alapimpulzust, de, hogy ezt igazán átérezze, hogy ebből később inspirálódni tudjon, sokat kell dolgozni a gondolatokkal. Innentől kezdve viszont az építkezés tudatos. Sokan ha kapnak egy im-

Ahogy elkezdôdött... „Ukrajnában a Winner Auto a Jaguár és egy sor más luxus autómárka hivatalos forgalmazója. Nekik megvan a joguk ahhoz, hogy országon belül döntést hozzanak arról, hogy milyen anyag, melyik sajtótermékben és hogyan jelenjen meg. A nagyon jó kritikákat kapó fotósorozatot, amely megalapozta a későbbi hírnevet, a Jaguárnak készítettem 2008-ban. Nagyon tetszett nekik az anyag, ami a mai napig megtalálható a honlapjukon, és Kijev különböző helyein még most is használják a Jaguár reklámjaként.”

FASHION / Székfoglalók birodalmában

BEATUY / Sminkelemzés

Fotó: Oleg Borisuk Styling: Hajnlaka Bognár Haj: Gergô Peller Smink: Viki Gáspár Modellek: CILI és Zita( Art Models)

BEATUY / Sminkelemzés

0 0

FASHION / Kerekasztal beszélgetés

Ruhák: Alberto Guardini, Roberto Cavalli, Pinko, H&M, Tóth Bori, Lavand, PENNYBLACK , ZARA, Guess, LESILLA, L’evis, MANGO, Michael Kors

kerekasztal beszélgetés

LACK: A MOME-n is szerepelnek hasonló „ösztönző-segítő” képzések? LACK: Nem tudjuk, mire számítsunk, mivel olyan téma apropóján ülünk itt, amely alapvetően meghatározza a hazai divatszakma létét és mindennapjait. Azt gondoljuk, hogy itthon a divatszakmát igencsak mostohán kezelik – talán haszontalannak is tartják... –, és fel sem merül, hogy a gazdaság egyik meghatározó eleme lehetne. Ez pedig minden bizonnyal kihatással lehet az oktatásra is. Harmati Hedvig: Szerintem ez túlzó kijelentés. Például a Széchenyi-tervnek is vannak a kreatív ipart támogató passzusai, és szerintem ez nem is ország-, hanem elsősorban régióspecifikus probléma. Közép-Európa átalakult társadalmi közegének egyszerűen meg kell érnie, hogy a többi kreatív iparágra is tudjon fókuszálni. A fejlődés jeleit már látni, az iskolába jelentkezők állandó száma pedig azt jelzi, hogy az érdeklődés is megvan. Ez pedig nagy feladatokat ró az oktatásra: fel kell hívnia a figyelmet arra, hogy a külső helyzetekre reagálni kell, a divatot pedig nem önálló entitásként, hanem a különböző részterületek lehetséges halmazaként kell kezelni, amiben így, együttesen rejtezik a gazdasági erő. A MOME például amellett, hogy öltözködési formatervezéssel is foglalkozik, átjárhatóságot biztosít a különböző területek között, amely adott esetben lehet a média, vagy éppen az építészet is. A divat, így a divatoktatás is „átfogó” terület, ahol eltérő eszközökkel dolgozó projektekben lehet kommunikálni a hallgatók felé, hogy diplomájuk megszerzése után ne találkozzanak ismeretlen szituációkkal.

Írta: Szántó Anna

Divatiskolák Magyarországon

Sokadik vagy, aki elsô lehet...

Alapvető kérdésekre kerestük a választ, amikor meghívtuk Magyarország jelentős divatiskoláinak vezetőit, munkatársait, hogy együtt próbáljuk megfejteni: milyen helyzetben vannak azok, akik pad előtt, vagy éppen pad mögött próbálják a jövőt befolyásolni. Milyen alapvető gondokkal küzdenek a diákok, milyen mechanizmusok alapján dolgoznak a tanárok, egyáltalán: Magyarországon milyen rendszerben oktatják azt, amit a Nagy Divatipar a X XI. század eljén elvár. Helyeslések, árnyalások, elvarrások és modellezések – Harmati Hedvig, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Textil Tanszék vezetője, Horváth Szilvia, a Modart Művészeti és Divatiskola oktatási igazgatója és Bucsuházy Piroska, a Budapesti Divatiskola óradója mesél élményeiről, benyomásairól és a diákokról. Diák a diákokról – ha szabad ilyen elképesztően kreatív szóviccet idecsempészni.

Horváth Szilvia: Köztudott, hogy a rendszerváltás után nehéz helyzetbe került a ruhaipar, de úgy en bloc, az egész feldolgozóipar. Szinte az összes céget felszámolták, a vállalatok megszűntek; az akkoriban végző hallgatók lehetőségei nagyon korlátozottak voltak. Ahogy azonban a magyar gazdaság picit kezd magához térni, és mivel már kineveltünk szakembereket, egyre többen látnak lehetőséget a divatszakmában. Megjelentek a külföldi cégek, és sorra alakulnak az itthoniak is. A kinevelt generációnak pedig nemcsak vágya, hanem érdeke is, hogy a magyar és a külföldi piacon megtalálja a helyét. A magyar képzés – azt gondolom – ugyanolyan magas színvonalú, mint bárhol másutt a világon, csak eddig nem volt lehetőség ezt megmutatni. Most azonban már minden adott ahhoz, hogy a hallgatók ugyanolyan eséllyel induljanak a karrierépítésben, mintha külföldön rakták volna le az alapokat. Az viszont nagyon fontos, hogy nem szabad hitegetni őket – őszintén el kell mondani, hogy a jövőben milyen lehetőségekkel számolhatnak, és el kell mondani azt is, hogy sok minden egyedül csak rajtuk múlik. Mennyi ambícióval, mennyi alázattal, mennyi munkabíró képességgel áldották meg őket – ezeket mind latba kell vetni. Harmati Hedvig: Ez szerintem nagyon fontos pont, mert a felsőoktatásban több az olyan helyzet, ahol magad hozod meg a döntéseket és ezekért vállalnod is kell a felelősséget. LACK: Önök egyaránt jól ismerik a „divatoktatás” régi és új vállfajait. Van, ami mostanság különösen hangsúlyosabb szerepet kap, mint régebben? Horváth Szilvia: A divatvilág sajátosságai miatt ma sokan és sokat foglalkozzunk azzal, hogy a diákok problémák nélkül tudjanak integrálódni egy-egy cég munkájába. Nagyon fontos, hogy a hallgatók azt érezzék, hogy ez ugyanolyan izgalmas feladat, mint saját céget alapítani. Ma már elkerülhetetlen, hogy gyorsan és jól tudjanak bármilyen stílushoz, bármilyen szektorhoz, bármilyen árfekvéshez idomulni. Ha valaki csak a saját ötleteit akarja rákényszeríteni a kliensekre, úgy nehezebb lesz eredményt elérnie. Flexibilisnek kell lenni, és minden szituációhoz tudni kell alkalmazkodni.

LACK: Kicsit távolodni az önkifejezés misztikumától, és sokkal inkább iparágként közelíteni a divathoz. Ez a lényeg? Harmati Hedvig: Az itt jelen lévő három iskola oktatási programja sokat foglalkozik ezzel a kérdéskörrel: hogy épül fel a teammunka, hogyan dolgozunk csoportban, hogyan dolgozunk egy-egy csoport részeként? Nálunk például a tanulóidőszak alatt nemcsak önálló tervezési feladatokat kell végrehajtani, hanem kifejezetten olyanokat is, amelyek a csapatmunkáról szólnak. A hallgatók itt megtapasztalják azt a helyzetet, amelyben maguk választják meg társaikat és azt is, amelyben nem, tehát fontosak az emberi tényezők, a feladatok megoszthatók és a felelősség vállalás is közös! Ebben próbálunk minél többet adni; a mindennapi munkában szokványosnak mondható szituációk ne váratlanul érjék a hallgatókat. Bucsuházy Piroska: Ettől függetlenül a lehetőségek – azt gondolom – még mindig erősen korlátozottak. Nekem az a tapasztalnom, hogy a diákok kétségbeesetten keresik a lehetőségeket. Egyetértek az elmondottakkal, de tegyük hozzá, hogy akik egyedi elképzeléseket szeretnének megvalósítani, minimális lehetőséggel bírnak. A média által preferált magyar tervezők – vagy éppen néhány külföldi tervező... – teljesen lefedi a piacot. Holott nagyon sok tehetséges fiatal van, aki egyáltalán nem akar teamben dolgozni, és a munkája megérdemelné a reflektorfényt. Harmati Hedvig: A média torz hatásait a divatszakmában mindenki tapasztalja, de szerintem ezzel nem érdemes érdemben foglalkozni, mert ez adottság, ez jelenség, ez van. Ezt lehet objektíven értékelni és együtt lehet vele élni. Magam is úgy látom, hogy sokkal több tehetséges ember dolgozik a szakmában, mint amennyiről írnak az újságok, vagy akiknek éppen a bemutatóit látjuk... Bucsuházy Piroska: ...igen, de én szeretném, ha ezen lehetne valtoztatni. Sokkal több embert lehetne bemutatni a divatlapokban… Harmati Hedvig: Ez nem feltétlenül a médiumok feladata. A „tudattágítás”, az érdeklődés felkeltése, nem a média feladata. Progresszív, tehetséges, külföldön is elismert tervező lényegesen több van, mint azt a köz gondolná, de őket csak egy-egy vájtfülű, -szemű sajtóképviselő fedezi fel. LACK: Ez viszont tovább nehezíti a diákok helyzetét, mert amellett, hogy elsajátítják a szakmai fortélyokat, a gazdasági ismereteket, azzal is tisztában kell lenniük, hogy miként adják el magukat. Tervezők, modellezők, varrónők, PR-szakemberek egy személyben... Horváth Szilvia: Ez mindig így volt, és külföldön is erre készítik fel a diákokat. Ennek fényében nekünk is az a dolgunk, hogy a diákokat – az alternatívák felvázolásával – minden oldalról segíteni kell, mert ezek ismeretében lelhetnek rá a saját útjukra. Szerintem az a legfőbb gond, hogy eleddig nem voltak ebben a szellemben felnőtt magyar divattervezők, nem voltak olyan társterületeken dolgozók, akik tudtak volna segíteni. Ezért az oktatásban ma már nem is feltétlenül a művészeti képzés a leginkább kiemelt feladat; az összes divat körül „forgó” szakmai képzésre is hangsúlyt kell fektetni. Mi például ezért indítottuk el a divatmenedzser-képzést. Párizsban kétszáz divattervező hallgatóra hatszáz divatmenedzser jut! Azt tudni kell, hogy többnyire az utóbbiak tudásán és felkészültségén múlik egy-egy cég sikere vagy éppen sikertelensége.

Harmati Hedvig: A MOME programjában szintén tetten érhető ez a szándék, csak nálunk nem divatmenedzsernek, hanem design menedzsernek hívják a terület hallgatóit. Ez – önálló szakként – BA-s és MA-s szinten is elérhető. Az oktatás kiterjed a marketing-, a gazdasági, a jogi ismeretekre, tehát olyan elméleti tudást próbálunk közvetíteni, ami elengedhetetlen az önálló munkához, vagy amivel könnyebb a teammunka elsajátítása. Ez ma már éppolyan evidencia, mint a művészettörtenet vagy a divattörténet beépítése a tantervbe. LACK: Külföldi oktatási mintákat mennyire vesznek át a hazai iskolák? Nyilván a Modart – mivel franchaiserendszerben működik – száz százalékban.

FASHION / Kerekasztal beszélgetés

Horváth Szilvia: Persze, mi a francia oktatási rendszert követjük, aminek az a leglényegesebb húzómondata, hogy az „életre nevel”. Mondok egy példát: egy létező cégnek kell tervezni kollekciót, szabott határidővel, szabott mennyiséggel, minőséggel és szabványokkal. Amikor én diák voltam, ilyenben nem volt részünk. Az oktatás nem létező klientúra nem létező elvárásaihoz alkalmazkodott. Mi azonban már más utat járunk: azt szeretnénk, ha a diákok akárhova is kerülnek, rögtön tudják, mit és hogyan kell tenniük. Bucsuházy Piroska: A Budapesti Divatiskola a Bécsi Divatiskolával működik együtt, így nálunk is élő, intenzív külföldi mintákat láthatnak a hallgatók. Egyébként a szakmai gyakorlatokon, a működő szalonokban, a ruhacégeknél szintén ilyen és ehhez hasonló konkrét feladatokat kapnak a diákok, ami ugyanezt a tudásgyarapodást szolgálja. Harmati Hedvig: Azt gondolom, hogy a nemzetközi kapcsolatok kiépítése elemi érdeke minden intézménynek. De erre az is rákényszerít mindenkit, hogy több olyan pályázatot írnak ki európai szinten, amin csak külföldi egyetemekkel való együttműködéssel lehet elindulni. A mi tanszékünknek kifejezetten széles nemzetközi kapcsolatai vannak angol egyetemekkel, francia, skandináv iskolákkal: bemutatókat, találkozókat, kiállításokat szervezünk. A magyar oktatókat pedig sűrűn hívják vendégtanárnak külföldi egyetemekre, ami szintén nagyon fontos, mert ezzel az adott iskola saját minőségét tudja bizonyítani. Ez ma már elengedhetetlen része az oktatásnak, és kifejezetten nagy kihívás elé állítja a tanárokat. LACK: A tábla előtt tehát lehet cserélni a szereplőket, de lehet-e a padokban? Hogy látják: van különbség a magyar és a külföldi diákok hozzáállásában? ig – MOME Harmati Hedv felsôoktatási g finanszírozott Egyetem államila i zet roméves BA vés há y Mû eg – gy A Moholy-Na nek megfelelôen zer ds ren i na log tanszéken a l bo a elérhetô. A Texti intézmény, ahol – , mesterképzés is formaterMA ési öd az özk tve ölt ille st, , alapképzés tt kiegészítôtervezé lle me ai ág zô bö textiltervezés külön forvezést is tanítanak. gy az öltözködési gyobb feladata, ho na zleg ke be yik ô eg k els s na zá ká i a bemutatko „A MOME textil sza sét érintse” – mesél Tanszék en l xti gm Te sze en tem nd ye mi Eg i mater vezés Nagy Művészet Hedvig, a Moholydésében Harmati vezetôje.

kerek-

asztal beszélgetés

Horváth Szilvia: Sajnos érzékelhető különbségek vannak. Kint tanultam és kint éltem Franciaországban – van összehasonlítási alapom. A diákok tanárokkal való kapcsolattartása, a diákok hozzáállása teljesen más, de egyébként ugyanezt mondják a francia oktatás kepviselői is. A francia tanáraink például nem értik, hogy a magyar hallgatók miért hiányoznak ennyit, és miért nem dolgoznak annyit. Mi például szombatonként is bejártunk a műhelybe... Annyira élveztük a munkát, annyira élvezetes volt a tanítás, és annyira jóban voltunk a tanárokkal, hogy evidens volt, hogy éjjel-nappal ezt akarjuk csinálni. Azt gondolom, hogy ennek az is az oka, hogy a mi diákjaink – tisztelet a kivételnek – fejben még túl korán jönnek hozzánk. Az érettségi után bekerülni egy ilyen típusú iskolába, korainak számít. A diákok jelentős része az alaptanulmányai során ugyanis hozzászokott a magyar oktatási rendszerhez, amelynek egyetlen szentenciája van: meg kell felelni a tanárnak! Egy művészeti iskola nem ilyen. A művészeti iskola elhivatottsag és életmód egyszerre – azzal fekszem, azzal kelek. Ezt a fiatalok nem értik meg, mert csak a tanárnak való megfelelési kényszer él bennük. Emiatt stresszelik magukat, és törvényszerű, hogy ezért sokszor le is blokkolnak. Folyamatosan szenvednek, és sokszor csak az a céljuk, hogy a legalacsonyabbra feltett léceket sikerüljön átugorniuk. LACK: Aki viszont nagyot ugrik, az általában a határon túl ér földet – a divathoz kapcsolódó területek folyamatosan küzdenek az itthon-otthon szembeállítással. Önök nem félnek attól, hogy a legtehetségesebb tanulók inkább külföldet választják, mint Magyarországot? Harmati Hedvig: Szerintem egyáltalán nem baj, ha külföldet választják... Ugyanis abban reménykedünk, hogy egyszer vis�szajönnek, és a tapasztalataikat itt fogják kamatoztatni. Erre egyébként mi is jó példák vagyunk Szilvivel: nem egy külföldi helyszínen megmérettettük már magunkat, és most mégis a magyar divatoktatás képviselőiként beszélgetünk. Horváth Szilvia: Nagyon jót tenne a magyar divatéletnek, ha lennének ikonok, lennének példaképek, olyan srácok és lányok, akik külföldön is megmutatták. Ha a hallgatók látnák, lehet Marc Jacobs-nál, a Hermésnel is dolgozni, és ez mindenkinek sikerülhet! Ahogy a magyar képzőművészetben, úgy ebben a szakmában is sokan szenvednek az önbizalomhiánytól. A külföldön befutott magyar tervezők fontosak lennének ahhoz, hogy a fejekben alapvetően változzanak meg a dolgok. Hogy a diákok higgyék el magukról, hogy ők is bármire képesek; higgyék el, hogy nekik is sikerülhet. Úgyhogy mi teljes mellszélességgel támogatjuk hallgatóinkat, ha külföldre akarnak menni. Legyen szó szakmai gyakorlatról, tanulásról, vagy éppen munkáról. Bucsuházy Piroska: Nagyon örülök, hogy szóba került az önbizalom..., mert szerintem a kishitűség rendkívül jellemző a mai fiatalokra. Amikor segítségért jönnek hozzám a tanítványaim – akár magánéleti ügyek miatt, akár szakmai gyakorlaton – akkor derül ki számomra, hogy iszonyatos bizonytalanságban élnek. Sokszor nem is szakmai dolgokról kell nekik beszélnem, hanem építeni kell őket – a szó legtágabb értelmében... Tízből kilenc nem látja magát reálisan. Harmati Hedvig: Ők érzékenyebbek is, mint az átlag... Bucsuházy Piroska: Ez igaz, de azért annak van jelentése, ha 99 százalékuk azzal küzd, hogy eleve leírja magát. Nemcsak önbizalomban, hanem már a pályakezdésben is. Folyamatosan azt próbálom erősíteni bennük, hogy amit elhatároztak, azt vigyék véghez, és bízzanak magukban!

2 Harmati Hedvig: Annyira nehéz az elindulás, olyan sok körülmény befolyásolja, hogy egyáltalán nem csodálkozom, ha emiatt álmatlan éjszakáik vannak. LACK: Milyen egy álom felvételiző, és mire figyelnek a felvételiztetők? A személyiségjegyeket például figyelembe veszik a procedúra során? Harmati Hedvig: Természetesen, de nem egyedüli szempont! Nálunk a felvételi rendszer többlépcsős. A jelöltek „mappabeadással” kezdenek: egy általuk egyénileg összeválogatott portfólióval mutatják meg gyakorlati felkészültségüket, hogy mivel foglalkoztak addig. Tehát eleve szükséges valamiféle jártasság, mert a felsőoktatásnak már nem az a dolga, hogy azokat az alaptechnikákat tanítsa meg, amit a nagymama mellett is meg lehet tanulni... A második fordulóban találkozunk a jelöltekkel. Az interjúban elmodhatják, miért választják ezt a szakmát; az egyéni hozzáállás, az egyéni érdeklődés bemutatása nagyon fontos. Senkitől sem várjuk el, hogy kész tervezőként, modellezőként érkezzen. Számunkra sokkal fontosabb az elkötelezettség „bemutatása”. Hogy tudjon kommunikálni a többi művészeti ághoz fűződő viszonyáról, arról, hogy milyen filmeket néz, miket olvas, milyen kiállításokra jár, milyen lapokat forgat. A művészeti szakközépiskolát végző felvételiző tehát némiképp előnyben van, de nem olyan nagyságrendben, amit egy „sima” gimnáziumba járó jelölt ne tudna kompenzálni kommunikációval, intellektussal, elkötelezettséggel. Ha ugyanis tehetséges, a szükséges manuális tudást gyorsan el tudja majd sajátítani a későbbiekben. Vagyis én minden diákot arra biztatnék, hogy próbáljon ki bennünket, és a specifikus szakközépiskola még nem minden! Ha megszerzi a gyakorlati jártasságot, akkor már ugyanolyan eséllyel pályázhat a sikeres karrierre, mint bárki más. Horváth Szilvia: Nálunk más a felvételi szisztéma, mint a MOME-n, mert mi még ennél is kevesebb művészeti előképzettséget kérünk. Mi mindenkinek megadjuk a lehetőséget. Az első évben viszont elég hamar nyilvánvalóvá válik, hogy miről szól a szakma, mennyit kell dolgozni. És persze ez az az év, amikor egy szintre hozzuk a hallgatókat. Azokat, akik művészeti iskolábol jöttek és azokat, akik máshonnan. Ekkor már lehet látni, hogy kinek mennyi a munkabírása, r e n d e l k e z i k- e szakmai alázat-

Hor váth S zilv ia – Mo da r t A Modart Mûvészeti és Divatiskola magániskola 2006-ban al ként. F ranch akult budape ise-rendszerb tási program en dolgoznak sti ot kínálnak ; egy francia a jelentkezôkn jelent divatt oktaek. Ez egy h er vezôként, ároméves ké ugyanakkor szakot (egy pzést divatmenedsz éves) is vége er szakot és zhetnek a di BA-diplomát st ylist ák ok kapnak. . A hallgatók magániskola i „A magyar diákoknak bi ztosítani tu kimehetnek djuk, hogy Párizsba, ah a negyedik ol francia a szemeszter évben egyetemi di után” – csin pl omát kaphat ál kedvet a günk, Hor vá nak tanuláshoz th Szilvia, a meghívott ve Modart Mûv igazgatója. ndéészeti és Div atiskola okta tási

tal, mennyire nyitott, mennyire tudja befogadni azt, amit mi átadunk, és ezt mennyire tudja alkalmazni a saját munkáiban. Nem véletlen, hogy az első év végére erősen lecsökken a hallgatói létszám. Szerintem az iskolánknak ezért jó a hozzáállása: megadni mindenkinek a lehetőséget, és időt hagyni arra, hogy a diák rájöjjön, rengeteg kritériumnak meg kell felelnie, és nagyon keményen kell dolgoznia, ha el akar érni valamit. Bucsuházy Piroska: A Budapesti Divatiskolában épp ez a helyzet: nyitottak vagyunk mindenkire, és az első év ugyanígy vízválasztó nálunk is. És miután ez egy esti iskola, még inkább jelentősége van az elkötelezettségnek; az első félévben el szokott dőlni, hogy ki az, aki munka mellett is bírja az iskolát, és ki az, akinek ez bizony sok. Akik nem annyira tehetségesek, akik nem bírják, azok előbb-utóbb kiesnek. A felvételizők közül személy szerint azokat értékelem igazán, akik mögött már van valamilyen szakmai múlt. Tehát már tudják, hogy hogyan kell befűzni egy varrógépet, tudnak kötni, ismerik a textileket. Ebből az állapotból ugyanis egyszerűbb tovább lépni... LACK: Az előfordulhat, hogy valaki – abszolválva az előbb elmondott kívánalmakat – azért nem tud karrierépítésbe kezdeni, mert annyira egyedi, hogy nincs rá kereslet? Harmati Hedvig: Erre találták ki az ösztöndíjakat, ahol az autonóm és alkalmazott törekvések is támogatást kapnak. Ilyen a Kozma Lajos és a Moholy-Nagy László ösztöndíj, ezek akár három éven keresztül támogatást nyújthatnak fiatal, pályakezdő, tehetséges alkotóknak. Az ösztöndíjasok éves kiállításaikkal bemutatkozhatnak a nagyközönségnek és a médiának is. Bucsuházy Piroska: Ezen túlmenően, akinek formabontóan egyedi elképzelései vannak, és azokat szeretné megvalósítani – úgy látom – magára van utalva. Mindent kell tudnia, mindent meg kell tanulnia. Ilyenkor indulnak úgy el a tervezők, hogy egy-egy darabot megterveznek, megveszik hozzá az anyagot, lemodellezik, majd meg is varrják. Én is így kezdtem, bár mindig azt gondoltam, hogy varrni az a legutolsó dolog... Ezt a „kiszólást” mára már szégyellem, mert tudom, hogy így nem lehet gondolkodni. És végülis engem is ez vitt előre. Ebből fejlődött ki, hogy később négyen összeálltunk, és öt évig közösen dolgoztunk. Mindig mondom a hallgatóknak, hogy – ezzel is szeretném őket inspirálni... – igenis, csinálják meg azt, ami a fejükben már megszületett, legyenek bátrak és kitartóak! LACK: Ebben a küzdelemben a diákok mennyire támaszkodhatnak a tanárokra? Maguk tapossák az ösvényeket, vagy folyamatos a konzultació és a kapcsolattartás? Harmati Hedvig: A mi képzésünk a konzultációra épül. A diákok megkapják a feladataikat, és a műhelyekben dolgozhatnak rajtuk. Van tanári segítség a tervezéshez, van technológusi segítség a kivitelezéshez – hétről hétre találkozunk velük. Vagyis folyamatosan gondozzuk a feladatot a „kiadástól” a „megoldásig”. Arra pedig külön ügyelünk, hogy a verbális prezentálást is megtanulják. Mondják el, mutassák meg, hogy mit, miért csináltak, mivel, mi volt a szándékuk, hogyan küzdöttek és milyen eredménnyel. Horváth Szilvia: Nálunk négy-öt hetes tervezési feladatok vannak. A tervező tanár minden héten egyszer vagy kétszer átnézi a feladat adott stádiumának részleteit, a többi tantargy pedig „alátamásztja” és segíti az adott feladat megoldását. Tehát az öltözködéskultúra, a számítógépes formatervezés, a rajz akkor arra a feladatra koncentrál, amit meg kell oldalni. Nálunk

az inspiráció begyűjtése, az aktuális trendek ismerete szintén fontos feladat, hiszen a divattervezőknek előre kell tudniuk gondolkodni. Nagyon fontos, hogy előre lássanak, és ráérezzenek a trendekre. Ehhez nagyon jó módszer, ha ezeket a különálló aspektusokat minden feladatnál elővesszük, ismételjük, kiegészítjük, és a különböző lépcsőfokokon végigvezetjük őket az újítás és a trendismeret szellemében. LACK: Nem hiszem, hogy lehetne ennél jobb aprója annak a kérdésnek, hogy egy „kész” divattervezőnek jelenthet-e előnyt, ha hangsúlyosan magyar irányvonalat követ? Harmati Hedvig: Szerintem erre a hozzáállásra egyre nagyobb az igény, mert a globalizáció világában mindenki a helyi adottságokra, sajátosságokra, unikumokra kíváncsi. Egyszerű a magyarázat: ma már mindenki, mindent, mindenhol megkaphat. A magyar designnak, a magyar kivitelezésnek, a magyar terméknek ezért van jelentősége – ugyanis ezekbe bele tudjuk adni a saját ízünket, a saját színeinkkel tudjuk „kifesteni” a produktumot. Ebben egyébként igen nehéz helyzetünk van, mivel a hazai divatszakma múltja nem akkora, hogy azonnal felkeltse a világ figyelmét. A lehetőségünk viszont megvan, hogy Közép-Európában Magyarország, Budapest legyen az irányadó. A helyzetéből, karakteréből, kvalitásából adódóan következik, hogy betöltse ezt a szerepet. Csak éppen le kell küzdeni az állandósultnak látszó, de nem igazán előnyös karakterjegyeket. A sopánkodást, a zúgolódást és a folytonos elégedetlenséget. Bucsuházy Piroska: Nekem az a tapasztalatom, hogy aki ezeken kívül leküzdi a magyarosnak mondható megnemertettésegművész attitűdöt is, és kellőképpen kitartó, alázatos, folyamatosan képzi magát, akkor lényegesen könnyebben tud boldogulni másoknál, akármerre is veti a sors.

la i Divatisko – Budapest a sk o ir P ” oktatási Bucsu házy ppen „átívelô ké on jd ad la tu la k között” – ti Divatisko maganiskolá , ő ka öz os „A Budapes nb ir lö P kü zy Bucsuhá yetem és a ak eg in só az va a ol on rm fo azin saját szal a L ACK mag az iskolában, ik oz lg kapaszkodót do t én hogy óradók aki amellett, azgatja. ig is it ja ap eri és stylist jának mindenn divatmenedzs , ôi ez rv fogate n ltalánosan el Divatiskolába ó kedvûek. Á oz kan lk A Budapesti so l lla zü vá a – akik kö kezhetnek ek nító tanárok en ta szakra jelent nt n le ba je lá t iá ko gy az is k – garanc na ta ní ta dott tétel, ho is en tt. zeti Egyetem suli falai közö az Iparmûvés tatás zajlik a ok s la na vo ín arra, hogy sz

FASHION / Kerekasztal beszélgetés

g e m A t e h t fiz e nség etle Írta Tóth Anna Piroska

ára

Hogy kinek-kinek mi számít luxusnak? Mi számít inkább: a dinoszaurusz csont a gyűrűben, a gyártás, vagy a vásárlás helyszíne és körülményei? A válaszok nyilván eltérőek – attól függ, kinek a hátát bökjük meg, kit kérdezünk. Egy biztos: igazán különleges élményhez több csillag remek együttállása szükséges, nemcsak az eladói, hanem a vásárlói oldalról is. Hiszen különleges élményben csupán akkor lehet részünk, ha bizonyos fokig már mi is rendelkezünk az idő luxusával: ha már el tudunk időzni a szépnél és az értékesnél, amelynek vonzereje éppúgy lehet illékonysága, mint múlhatatlansága. Sikk lett a klasszikus! Nem véletlen, hogy a gazdasági recesszió kirobbanása óta sikk lett a „klasszikus”, és ezt a trendet a nagy múltú brandek tökéletesen ki is használják. A tudatos fogyasztók anyagi megfontolások miatt, a fashion victim-ek pedig az árral sodródva igyekeznek szert tenni egy-egy kiváló befektetésnek tűnő örök darabra. Ami éppúgy lehet egy Yves Saint Laurent-szmoking, mint egy Hermès Kelly-táska is, ami a divatvilág utazójának olykor felér egy útlevéllel. S míg néhány szezonnal ezelőtt sokan csak legyintettek a kifutón felvonuló mérnöki munkával szabott sziluettekre, ma már nehezen találnánk olyat, aki csak egy „átfutó trendnek” tekinti az új-minimalizmust. Ez pedig ismét azt igazolja, hogy a gazdagság és a fényűzés nem feltétlenül a díszes, barokkos, bizánci ornamentikában jelenik meg. A kevesebb sokszor több; a könnyed elegancia és a szofisztikált egyszerűség a változó személyiséghez, hangulathoz való alakíthatóság luxusát biztosítja számunkra. Jolly jokerek a márkaépítésben Legyünk picit elvontak: ha nem a könnyű stylingolhatóság, kombinálhatóság és időtlenséget sugalló formavilág az, amivel a tervező kijátssza az „időt”, akkor magának az időnek az egyes darabokba való „belejátszása” az, amivel az örökérvényűség ideálja felé közelíthet. A több tíz- vagy akár százéves tradíció persze nem feltétele a sikernek, viszont igazi jolly joker lehet a brandmanagement-ben. Elegendő, ha az afféle nosztalgikus-romantikus képre gondolnunk, amelyet a „Made in Italy, Since 1825” vagy „Fabriqué en France, Depuis 1854” finom hímzésű címkék idéznek meg – már látjuk is magunk előtt a ráncos arcú, szicíliai cipészt és a párizsi atelierben görnyedő, fehér köpenyes hölgyet, amint az utolsó öltéseket végzi.

FASHION / Trend forecasting

FASHION / Divatelmélet

Egyszerû, fekete selyem-krepp mikrosort, selyem-zsorzsett body-val vagy vékony, lezser vajszínû toppal… – letisztultság, finomság, szimplicitás, ami már rég nemcsak Calvin Klein vagy Jil Sander eszköztárát jellemzi. Sôt olyannyira nem, hogy az immár több mint két éve uralkodó „minimalizmus” tavaly tavasszal Phoebe Philo markáns és trendmeghatározó kollekciója után új becenevet is kapott: „célinism”. A „reality chic”-nek köszönhetôen a luxus új formát vett fel: az egymást váltó kollekciók forgatagában a valós és az örök értékek mellett tette le a voksát. Úgy tûnik, maga a divat lázadt fel szeszélyes és változékony természete ellen, és az azonnaliság, a pillanatnyiság, az állandó változás korában maradandót, állandót próbál teremteni. Since ősidő „A múlt egyetlen varázsa az, hogy múlt” – habár nagyra becsülöm Oscar Wilde-ot, jelen esetben nem tudok neki igazat adni. A szakértelmet, tradíciót magába foglaló múlt a minőségbeli tökéletességgel párosulva olyan különleges esszenciát hoz létre, amelynek megtapasztalása után nem csoda, hogy egyes ruhákat, táskákat, cipőket olykor már-már túlzóan fetisizálunk és misztifikálunk. Mire valaki páratlan szaktudásra tesz szert, mire egy kis krokodiltojás megmunkálható bőrdarabbá „válik”, évtizedek telnek el, amihez képest az a 48 óra, amit egy Birkin táska elkészítésére szánnak, szinte semmiségnek tűnik. Ezt és az ehhez hasonló luxus retikülöket, vagy ruhákat különböző életsorsok szálai szövik át, amelyek nélkül a szívdobogtató kreációk sehogy sem állnának össze. És egy olyan jövőorientált szférában, mint amilyen a divat, néha bizony nem árt újra és újra emlékeztetnünk magunkat az idő érlelte, pótolhatatlan értékekre. Ehhez gondolatébresztő lehet egy a márka műhelytitkait felfedő dokumentumfilm – amely a 2005-ös négy részes Signé Chanel óta egyre kedveltebb műfaj –, de lehet egy könyv is, mint amilyen például a legújabb kis rusztikus, sárga Fendi libretto; a lényeg a törődés és az emlékezet. Az élmény garázsa A termék mellett a luxus elsajátításának módja ugyanolyan fontos, ha olykor nem fontosabb, mint maga a tárgy. Hogy a divatbrandek hogyan játszanak az idő adta lehetőségekkel, arra a legjobb példa a mostanában egyre felkapottabbá váló popup store koncepciója. Az egyszeri vásárlási lehetőséget kínáló, váratlanul felbukkanó mini-butikok igazi katalizátorként hatnak a fashionisták vásárlás-génjére. A „csak itt” és „csak most” bizony olyan bűvös hívómondatok, amelyeket a leértékelésekből már jól ismerünk, és tudjuk, nem könnyű ellenállni a csábításuknak. A nagy divatházak különösen értenek hozzá, hogy a prémiumtermékek megvásárlását hogyan csomagolják egy általunk megés átélni kívánt élménnyé. Lehet persze, hogy ezek az örömbonbonok csak pillanatok, ám olyan pillanatok, amelyekben emberek megannyi erre áldozott órája, napja, éve sűrűsödik össze. Az ő rendkívüli, személyes törődésük az, amit – még ha indirekt módon is – megkapunk. Ez pedig élmény, és tudjuk jól, az élmény megfizethetetlen.

Szántó Anna Textilfotók: Véssey Endre

Összeállította:

A LACK elsô számában már találkozhattatok rovatunkkal, amelyben az aktuális trendeket vesszük nagyító alá. Az elôzô három tavaszi-nyári divathullám után most újabb három nôi- és egy férfi trendet mutatunk be a rájuk jellemzô anyagokkal, színekkel és sziluettekkel, megelevenítve mögöttük álló inspirációt és hangulatot. A divat nem lenne divat dinamizmust adó ellentétek nélkül, amelyek szezonról szezonra újabb és újabb színkontrasztokat, ellentmondásos anyag- és formapárosításokat gerjesztenek és felkeltik a változás áramlatát. A gazdasági válság a számos nehézség mellett és következtében egy különösen érzékeny szociális attitûd ébredését hozta, amely haladást, fejlôdést sürget és optimizmusra biztat. A jelenlegi trendek melankolikus nosztalgiával merengnek el az ártatlan gyermekkor emlékeiben, ugyanakkor izgatott türelmetlenséggel tekintenek elôre, az ismeretlenbe és távoli kultúrák felfedezésére hívnak. A tervezôk kollekciói a keveredô stílusokkal, színpalettákkal és textúrákkal a lehetôségek áradását ünneplik.

FASHION / Trend forecasting

FASHION / Zoom on Trends

Wunderkind

10. 9.

11.

D&G

12.

Az ártatlanság és a bukolikus irodalom idillje a ’70-es évek stílusjegyeivel keveredve éppúgy belopta magát a divat, mint a design és a mozik világába. A bájos hóbortosságot tükröző színpalettán gyöngyházfények keverednek púderporos rózsaszínekkel és pasztellekkel. A virágos sifon, tarka, szőtt anyagokkal, illetve könnyed pamuttal és csipkékkel egy mesés világ érzetét hozza magával. A könnyeden szálló sziluetteket virágoskertekre emlékeztető minták, antikos hatású rózsa- vagy apró virágmotívumok, fodrok, csipke applikációk és különböző szalagmegoldások teszik részlet gazdaggá. A vidéki bájt felidéző trend jellemző darabja a maxiruha, a nyakvonalat és dekoltázst hangsúlyozó paraszt blúz vagy vállról leomló, laza felső. További inspirációért a következő tervezők kollekcióit érdemes megtekintened: Alberta Ferretti, Anna Sui, Antonio Marras, Brioni, D&G, Dolce&Gabbana, Emanuele Ungaro, Erdem, Isabel Marant, Jen Kao, Julien MacDonald, Paul&Joe, Ralph Laurent, Oscar de la Renta.

Pantone® Pantone® Pantone® Pantone® Pantone® Pantone® Pantone® 14-1038 14-1209 11-0701 14-1907 14-6316 15-3920 19-1764

2. Manifattura IGEA S.p.A. 3. EMMETEX etichettificio s.r.l. 4. Maglificio Ripa S.p.A. 5. Sally Tomato 6. Manifattura IGEA S.p.A. 7. Gombudvar 8. Maglificio Ripa S.p.A. 9. Sally Tomato 10. Gombudvar 11. Magajersey 12. Magajersey

Alberta Feretti

Pásztori romantika

1. Manifattura IGEA S.p.A.

BEATUY / Sminkelemzés

FASHION / Zoom on Trends

10.

Fashion as fun

Itt az idő feltűnőnek lenni – magyarázza Miuccia Prada a 2011-es tavasz-nyári milanói bemutatató után. A gazdasági recesszió megszorításai után végre a divat is kilábalni látszik a válságból és ezt méltóképp meg is ünnepli. A bátor színkombinációk, virágok, csíkok és minták forgataga, „colour blocking” és teljes look-okat beborító, élettel teli árnyalatok egy új időszak előfutárai. A neonos színorgiában, a gyümölcsés virágnyomatokkal az egyszerű, minimalista sziluetteket életre kelnek. Újraálmodott csipkés megoldások mellett olykor pszichedelikus hatásig fokozott klasszikus csíkok jelennek meg a tervezők kollekcióiban. A’70-es évek mintái az egyszerű szöveteken, jersey és szintetikus anyagokon, a luxust tükröző matériák (selymek és szőrmék) kíséretében a új köntösben térnek vissza.

További inspirációért a következő érdemes megtekintened:

1. Magajersey

6. Carvico

2. Gombudvar

7. Carvico

3. stylist sajátja

8. Sally Tomato

4. Carvico

9. Gombudvar

5. Magajersey

10. Carvico

tervezők kollekcióit

Akris, Christopher Kane, Costume National, Gucci, Jil Sander, Marc by Marc Jacobs, Mary Katrantzou, Meadham Kirchhoff, Moschino Cheap & Chic, Miu Miu, Prada, Sonia Rykiel, Stella McCartney, Versace, Vivienne Westwood, Wunderkind.

Pantone® Pantone® Pantone® Pantone® Pantone® Pantone® Pantone® 604 EC 225 EC 7473 EC 2736 EC 485 EC 7417 EC 405 EC

Wunderkind

Prada

FASHION / Trend forecasting

FASHION / Zoom on Trends

4. 5.

10. 7.

1. Gombudvar

6. Sally Tomato

2. Sally Tomato

7. Magajersey

3. EMMETEX etichettificio s.r.l.

8. Gombudvar

4. Manifattura IGEA S.p.A.

9. Sally Tomato

5. EMMETEX etichettificio s.r.l.

10. Gombudvar

Celine

Etnikus fúzió Egy multikulturális trend, amelyet a messzi tájak, az elvágyódás, ugyanakkor az életöröm inspirált. Ez a trend a vadon, a törzsi kultúrák, a természettel harmóniában élő bennszülöttek világának felfedezésére hív. A tervezők kollekciói Indiába, Marokkóba vagy akár Észak-Amerikába repítenek minket. A domináns natúr, nyers árnyalatokat, mint amilyen a földszín vagy terrakotta, vibráló, élénk színek, vakító kékek és zöldek törik meg. Kulcsfontosságú jellemzője a trendnek a részletgazdagság, a sokszínű és változatos anyaghasználat, a textilek és megmunkált matériák rétegzése, minták keveredése. A durva szövetek aprólékosan kidolgozott hímzései, rojtok, afrikai és távol keleti minták keltik életre az etnikus kavalkádot.

tervezők kollekcióit

Alexander McQueen, Celine, Diane von Furstenberg, Dries van Noten, Etro, Hermes, Holly Fulton, John Galliano, Just Cavalli, Kenzo, Lanvin, Louis Vuitton, Matthew Ames, Marco de Vincenzo, Missoni, Philosophy by Alberta Ferretti, Rodarte, Sass and Bide, Versace.

Pantone® Pantone® Pantone® Pantone® Pantone® Pantone® Pantone® Pantone® 19-3920 19-0323 17-5734 15-1157 19-1012 18-1755 19-2014 17-1462

Missioni

További inspirációért a következő érdemes megtekintened:

FASHION / Divatelmélet

/ FASHION / Bazaar

1. Albini Group 2. Maglificio Ripa S.p.A. 3. Gombudvar 3.

4. Botto Giuseppe e Figli S.p.A. 4.

5. Botto Giuseppe e Figli S.p.A. 6. Maglificio Ripa S.p.A. 7. Magajersey

8. Manifattura IGEA S.p.A. 9. Magajersey 10. Magajersey

Pantone® 585 EC

Pantone® 130 EC

Pantone® 151 EC

Pantone® Pantone® 644 EC 286 EC

Pantone® 7441 EC

Pantone® Cool Gray 11 EC

Pantone® 4685 EC

10.

Játékos Elegancia

További inspirációért a következő érdemes megtekintened:

tervezők kollekcióit

Agnes B, Bill Tornade, Comme des Garcons Homme Plus, Dunhill, Gaspard Yurkievich, Giuliano Fujiwara, Issey Miyake, Kenzo, Marc by Marc Jacobs, Prada, Thom Browne, Vivienne Westwood, Z Zegna

Prada

Kenzo-tól Prada-ig a jól szabott darabok, gyapjú zakók, állig gombolt ingek, nyakkendők és fényes lakkcipők sportnadrágokkal, egyetemi pólókkal, magas szárú sportcipőkkel és hátizsákokkal tűnnek fel a kifutókon. A „business look” skatulyájából kiszabadult modern férfi ruhatárában frigyre kel a munka és a szabadidő, s egy újfajta játékosság veszi kezdetét, amely üde színfoltként ott marad az őszi-téli trendpalettán is. A szigorú szabászati szabályokat és „dress code”-ot felrugó új, hibrid trend a hétköznapi viseletet a formális öltözék jegyeivel keveri. Ez a mix köszön vissza az anyagválasztásban is: feltűnő csíkos vagy kockás gingham ingek egyszerű, szürke öltönnyökkel, természetes textilek strapabíró, műszálas anyagokkal találkoznak. A férfidivat neutrális és a popos, játékos, sportruházatot idéző színeket (narancs, királykék) a szofisztikált szabásvonalak hozzák finom egyensúlyba.

Gaspard Yurkievich

FASHION / Zoom on Trends

fotók: Catwalkpictures, Flickr, Folk, Petrouman, sxc.hu, Lisa Wiseman, Patternity

fashion bazaar

Kalap, H&M, 2 490 Ft. Napszemüveg, C&A, 2 990 Ft. Kígyóbôr neonsárga táska, Furla, 54 800 Ft. Tárca, Furla, 51 000 Ft. Karkötôk, Furla, 5 800 Ft/db. Kék táska, ZARA, 17 995 Ft. Narancssárga öv, ZARA, 6 995 Ft. Platform szandál, Gianmarco Lorenzi, 141 900 Ft.

Fotó: Véssey Endre

FASHION / Bazaar

FASHION / Fashion Bazaar

Fotó: Perlaki Márton Szöveg: Tóth Anna Piroska, Showroom fotok: Hódosy Enikô, Összeállitotta: Szantó Anna

Távol a virágzó hippikultúrától vagy a lassan-lassan betörő, neon színektől vibráló táncszerelésektől, Hachbold Anna és Kárpáti Éva legújabb kollekciója a ’70-es évek high society életérzését és parti hangulatát eleveníti meg. Szaténos csillogású, laza, dzsörzé és selyemruhák, láncos kiegészítőkkel, szolid lap- és kistáskákkal gondoskodnak a szofisztikált ugyanakkor lezser megjelenésről. Az egyes darabok, különösen az övek, vállrészek applikációinak finomsága, aprólékos kidolgozottsága a kezdeti inspirációforrások egyikét, a szecessziót idézik vissza. A pasztellek lágyságát a hideg kékek – indigó és fényes azúr – törik meg és a merevebb anyagokkal – farmer és annak impregnált változata – határozott nőiességet sugallnak. A még igencsak fiatal, de annál inkább karakteres brand kreációinak közös jellemzője, hogy egyaránt alkothatják részét egy huszonéves, de egy idősebb korú nő ruhatárának is. Egy-egy Annaeva blézer, felső – akárcsak egy ABBA sláger – kortól függetlenül bármelyikük kedvence lehet.

Letisztult discofever

Showroom: 1054 Budapest, Ferenciek tere 11. Párizsi udvar 4 em. www.jesuisbelle.hu

FASHION/ Behind the collection

Showroom: NATI 100% PURE IDEA 1066 Budapest, Ó utca 33. www.annaeva.hu

Bon Voyage!

Utazások impressziói, a világ különböző tájainak kultúrái és etnikumai ihlették a Je suis belle 2011-es tavaszi-nyári kollekcióját. Dévényi Dalma és Kiss Tibi mára már sokak számára ismerősen csengő márkájának karakterisztikus vonásai, a hordhatóság, a kényelem és keresetlen sikk, az egyes daraboknak friss és üde nőiességet kölcsönöznek. A berlini Fashion Week bemutatójára készült Zságer Balázs remix tökéletes aláfestése a multikultinak, amelyet az élénk, színes és a hűvös, monokróm, portói és japán anyagok párosításai eredményeznek. Ahogyan a múlt emlékei és a jelen élményei, úgy keverednek a kollekcióban a régi és új, gyűrött és sima matériák. Az Yves Klein kék a francia Riviérát, az izzó piros pedig a dél-amerikai vulkánokat vagy akár a kínai sárkányokat juttathatja eszünkbe. A városi-etno jelleget pedig Szőke Gábor Miklós kortárs művész lovasszobráról készített nyomott minták adják. A meg-megcsillanó aranycsíkok a Mrs. Herskin alkotta kiegészítőkkel mint az utazások alatt begyűjtött kis szuvenírek, csecsebecsék kísérik a bohém és játékos, örökmozgó kalandort.

FASHION/ Behind the collection

Másolható gyakorlat Hogyan kezeli a „designplagizálást” a magyarországi jogrend?

Talán nincs is olyan tervezô és nincs olyan brand, akit/amit ne vádoltak volna már plágiummal. Elég, ha a klasszikus steppelt Chanel retikül utóéletére gondolunk, vagy éppen Louboutin piros cipôtalpára. Nem egyszer ugyanaz a megoldás, ugyanaz a sziluett, amelyet egy tervezô bemutatóján vagy butikjában látunk, pár hét múlva már a konkurencia kirakatában, esetleg egy nagyáruház polcáról köszön vissza. Más tervezô, más márka, más címke, de a forma ugyanaz... Az üzletek csipogókkal, kamerákkal és marcona biztonsági ôrökkel veszik fel a harcot a cseles bolti szarkák ellen. De ki és mi véd az ötletlopóktól?

Ha érdekel a divat világa, ha tudni akarod mi és kik állnak egy-egy kreáció, izgalmas fotó, ragyogó smink mögött, ha kíváncsi vagy a hazai divatélet nagyjaira és a feltörekvő tehetségekre, akkor neked szól a LACK. A negyedévente megjelenő, nemzetközi színvonalú fashion magazin célja, hogy kapcsolatot teremtsen a magyar divatszféra szereplői, a trendteremtők és követők között. Kérdez, véleményt formál, inspirál, alkot. Bepillantást ad a divat, művészet világába és láthatóvá teszi a benne rejlő erőfeszítéseket és lehetőségeket.

Írta Tóth Anna Piroska Így tervezőnek, még mielőtt az első ruhadarab testet ölt, több százezer, vagy éppen dollármillióknak megfelelő összeget is be kell invesztálnia adott elképzelés, terv megvalósításához. Emellett minden szezonban eleget kell tennie az eredetiség és a frissesség elvárásainak, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy – ha egyszer sikerült bekerülnie – benn is maradjon a divat sebes vérkeringésében. Ezek nemcsak a napjainkra meglehetősen felgyorsult divat támasztotta követelmények, hanem olyan irányelvek is, amelyeken maga a divat fogalma alapszik. Egy tervező ugyanúgy kósza gondolatokból, bevillanásokból és hirtelen jött ihletből dolgozik, akárcsak az író, a zenész vagy a képzőművész, ezért bármely más szellemi termékkel operáló alkotóhoz hasonlóan, neki is jogi védelemre van szüksége.

Tartalomhoz a forma Jóllehet Magyarországon maga a divatipar a gazdasági- vagy kulturális aspektusait tekintve egyelőre még közel sincs olyan kitüntetett helyzetben, mint az Egyesült Államok, ehhez képest a jogrendszer sajátos, az amerikai jogszabályozáshoz képest (lásd: keretes írás) nagyobb védelmet és ennek megszerzéséhez több lehetőséget kínál. A divat- és design termékek védelme a formatervezési minta oltalma alá tartozik (ez egyik ága a szellemi tulajdonjognak a szerzői jog, a szabadalmi oltalom, a védjegy oltalma és a használati oltalom mellett). Már az 1996-os tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló törvény is rendelkezik a design és egyéb beazonosítást lehetővé tevő jellemzők védelméről (6. §). Emellett a részletes, idevonatkozó jogszabály a 2001. évi XLVIII. törvény a formatervezési minták oltalmáról. A törvény 2010 áprilisában lépett hatályba, s célja „a magyar nemzetgazdaság versenyképességének javítása, a hazai formatervezési kultúra

FASHION / Kés alatt

FASHION/ Kés alatt

fejlesztése, valamint a formatervező alkotók erkölcsi és anyagi elismerése…”. Csakhogy az eljárás azon kívül, hogy talán kissé körülményes – és nem utolsó sorban meglehetősen költséges –, nem épp a pár havonta változó divat ritmusát követi, mivel 3-4 hónapnál biztosan tovább tart.

Instant védelem Ennél feltehetően egyszerűbb és könnyebben kivitelezhető eljárást nyújt a Képző- és Iparművészeti Lektorátus; a szervezet ugyanis műbírálati és szakmai véleményezési tevékenységén belül jogosult szerzői jogi védelem kiadására is.

Igen, szeretném megrendelni a LACK magazin  III. számát (1200 Ft).

Ellenben az előbbi és utóbbi folyamatra egyaránt igaz, hogy inkább egy a márkára, tervezőre jellemző technika, kulcs-sziluett esetében lehet ajánlatos.

 III. és IV. számát (2400 Ft).

Így a dizájner sok későbbi, eseteleges kellemetlenségtől kímélheti meg magát. Persze mint a törvénykezés más szakterületein, itt is vannak fehér foltok és a szerzői jog vagy a mintaoltalmi védelem megsértésének szankciói sem biztosítják minden esetben a megérdemelt büntetést a jogsértő, a megfelelő kárpótlást pedig annak elszenvedője számára. Ettől függetlenül globális szinten a magyar tervezők, művészek – még az egyes hiányosságok ellenére is – előnyösebb helyzetet élveznek, mint számos más államban, s az általunk oly sokszor irigyelt Egyesült Államok a divat jogi kontextusának tekintetében nem feltétlenül érdemli meg a sóvárgó tekinteteket. Mindezek alapján úgy gondolom, mi is megengedhetünk magunknak egy optimista, magabiztos, amerikai mosolyt :).

Alcsúti Arborétum Alcsútdoboz www.alcsuti-arboretum.hu 00 36 22 353 219 Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia Sport Hotel 8087 Alcsútdoboz, Kastélykert út. 6 www.puskashotel.hu 00 36 22 701 017

A plagizálás huza-vonája az Egyesült Államokban Ígéretek földjén... Az Amerikai Egyesült Államokban – a legtöbb fejlett országgal ellentétben – a jogszabályok a tervezők darabjait kreatív, művészi alkotások helyett, „hasznos árucikkekként” értékelik és kezelik. A védjegy fogalma csak a márkát és a logót védi, így csak a márkahamisítók ellen nyújt védelmet, a termékek formai, megjelenésbeli sajátosságait utánzók és másolók ellen nem. A CFDA (Council of Fashion Designers of America, Amerikai Divattervezők Szövetsége) 2006. március 30-án (öt éve!), nyújtott be törvénytervezetet, amellyel azt szeretné elérni, hogy a tör-

vény necsak a márkahamisítást, hanem a „designplagizálást” is büntesse. „A ruha szabásvonala, a sziluett, a részletek ugyanolyan védjegyei egy márkának, mint a logója...” – adott magyarázatot Oscar de la Renta. A 700 gyárat és szállítót képviselő American Apparel & Footwear Association szintén a kezdeményezés mellett áll. A mindkét fél kívánalmait kielégítő törvényjavaslatot az „Innovative Design Protection and Piracy Prevention Act” (Innovatív Design-védelmi és Szabadalombitorlást Megelőző Törvény) életbe lépéséért 2010 augusztusában Charles E. Schumer szenátor nyújtott be újabb tervezetet.

Szeretettel várja a kikapcsolódni vágyókat az Alcsúti Arborétum és a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia Sport Hotel.

A javaslatot a Szenátus Jogi Bizottsága még tavaly decemberben egyhangúlag elfogadta, így az Egyesült Államok egy lépéssel közelebb került ahhoz, hogy a dizájnereket védelmező törvény végre megszülessen. fotó: János Scheffer

Fotó: Véssey Endre

Ékszer bazaar

FASHION / Ékszer Bazaar

Plasztik karkötô, Roberto Cavalli, 39 999 Ft

Arty karkötô, Yves Saint Laurent, 85 900 Ft.

Lingot aranyozott gyûrû, Yves Saint Laurent, 39 830 Ft

Arty Too gyûrû, Yves Saint Laurent, 79 900 Ft.

FASHION / Ékszer Bazaar

BEATUY / Sminkelemzés

Arty Too aranyozott gyûrû Swarovski kristállyal, Yves Saint Laurent, 59 900 Ft Enamel zöld köves aranyozott gyûrû, Yves Saint Laurent, 37 900 Ft Arty karika fülbevaló aventurinnal, Yves Saint Laurent, 72 900 Ft.

Karkötô, Roberto Cavalli, 39 999 Ft/db

név:

Pasztircsák Larisza foglalkozás: divattervező Mit szeretsz leginkább a divattervezésben?

Azt, hogy ebben a munkában érzem magamat igazán szabadnak. Milyen pluszt nyújt az Poppre Orsival való közös munka? Sokkal többnek, erősebbnek, „kerekebbnek” érzem magam az által, hogy együtt gondolkodunk és együtt alkotunk.

Mennyire nehéz összeegyeztetni a családi életet és a munkát?

Nehéz megtalálni a középutat. Mind a kettő nagyon fontos része az életemnek, és nem működne egyik a másik nélkül...

Zárkózott.

Melyik szó jut eszedbe magadról?

Mi hozza ki belőled a „lázadó éned”?

Amikor be akarnak zárni egy számomra teljesen idegen szituációba, vagy egy olyan társadalmilag elfogadott dologba, amit nem érzek magaménak. Ha egy dolgot megváltoztathatnál a hazai divatszakmában, mi lenne az? A képmutatást.

Gyermekkorodban milyen ruhát szerettél volna mindenképp?

foglalkozás: stylist

Szerinted mi a szakmád legnagyobb előnye?

Leginkább az, hogy időben végtelenül rugalmas, a kreativitásomat pedig maximálisan ki tudom benne élni.

Elégedett vagy az eddigi eredményeiddel?

Száz százalékosan! Úgy érzem, hogy a korosztályomhoz képest már „felnőttem”. Be kell valljam, nagyon jó érzés, amikor a barátaim azt mondják: felnéznek rám.

Mi jellemzi a munkádat?

Letisztultság, igényesség és maximalizmus.

Karrier vagy párkapcsolat?

Már választottam... És ez a karrier volt...

Melyik szó jut eszedbe magadról?

Kedves.

Ha egy dolgot megváltoztathatnál a hazai divatszakmában, mi lenne az?

Az emberek érdeklődését. Azt szeretném, ha minél többen lennének kíváncsiak a divatra.

Ha adnék egymillió forintot, mire költenéd?

Odaadnám a szüleimnek.

Állandóan a nagymamám otthonkája után ácsingóztam.

Harmosi Brigitta ó ci rá ne ge X-

név:

Farkas Edina Lina írása

FASHION / X-generáció

név:

Poppre Orsolya foglalkozás: divattervező Mit szeretsz legjobban a tervezésben? Azt a belső folyamatot, ami végbemegy az alkotás során. Amikor az ötletek és az anyagok kézzelfogható tárgyakká formálódnak. Miért pont Larisszával dolgozol együtt? Az egész évfolyamból egyedül az ő munkái keltették fel az érdeklődésemet. És ez a felfedezés, rátalálás épp annyira piszkálta az egómat, mint a kíváncsiságomat. Melyik munkátokra vagy a legbüszkébb? A diplomamunkánkra. Abba „apait, anyait” beleadtunk. Melyik szó jut eszedbe magadról? Érzelmek.

Zoóbnak.

Kinek nem terveznél soha? Katti Ha egy valamit megváltoztathatnál a hazai divatszakmában, mi lenne az? Ha csak egyet, akkor semmit... Túl nagy a gubanc ahhoz, hogy egyetlen dolog átalakulásával bármi is megváltozhatna. Mit gondolsz az öregedésről? Nagyon várom. Pozitívan állok hozzá, és az az igazság, hogy kíváncsi vagyok rá. Szerintem tuti jó lesz!

fotó Kecskés Márton

5 5

Összeállította: Pintér Zsanett Szöveg: Tóth Anna Piroska

5 Arany Penge Díjátadó Gála 2011. május 20., Szikra Cool Tour House Immár 12. alkalommal rendezi meg a Magyarországi Kommunikációs Ügynökségek Szövetsége (MAKSZ) az Arany Penge Kreatív Fesztivált, a hazai reklám- és médiaipar legrangosabb seregszemléjét, amelyen a legkreatívabb szakemberek munkáját elismerő Arany Penge díjakat adják át az arra érdemeseknek. A szervezők idén 15 kategóriát hirdetnek meg: filmes megoldások, nyomtatott sajtó, outdoor, digitális, design, innovatív média, PR, beltéri, direkt marketing, rendezvényes megoldások, sales promotion, rádiós megoldások.

2011. augusztus 16-21., Szabadság tér

Idén először kerül megrendezésre a belváros legszebb terén a Bor és Film borbarát kertmozi-rendezvény. A szervezők tematikus filmnapokkal, kultuszfilmekkel és óriáskivetítővel készülnek, ami mellé jó borok, frissítő fröccsök, sajtok és pálinkák társulhatnak. Nagyszerű program lehet a nyár legmelegebb hónapjában a barátokkal közösen kipihenni a fesztiválokat. Ebben a pár napban a legjobb meeting pointnak ígérkezik a Szabadság tér.

Reklámzabálók Éjszakája

2011. május 26., Symbol Budapest

2011. május 28., Millenáris B csarnok

Hazánkban először 2004 elején került megrendezésre a díjkiosztó gála, itthon is hagyományt teremtve az Európa-szerte már rangos díjnak, amely a divatszakma kiemelkedő egyéniségeinek (modellek, fodrászok, sminkesek, stylistok, divattervezők és divatfotósok) munkáját hivatott elismerni. A Fashion Awards Hungary célja, hogy a nyertesek nagyobb ismertségre tegyenek szert itthon és külföldön, a szakmán belül és a nagyközönség előtt egyaránt, amely ösztönző és lendületet adó hatással lehet a hazai divatélet egészére.

Az idén 10 éves Reklámzabálók Éjszakája során a világ legjobb, legviccesebb, legkülönlegesebb, legmeghatóbb, legszórakoztatóbb, legsikeresebb, legegyedibb, legkreatívabb, művészileg legigényesebb és – az érdekesség kedvéért – a leggagyibb reklámfilmjei kerülnek bemutatásra. Az egész éjjelen át tartó vetítést szórakoztató programok, koncertek, show-műsorok, stand-up comedy és divatbemutatók látványos kombinációja kíséri. Az idei rendezvény kiemelt célja, hogy felhívja a figyelmet a tudatos fogyasztás, a környezettudatosság és a fenntarthatóság szentháromságának jelentőségére.

WAMP – a design és gasztro vásár 2011. május 22., Millenáris, B csarnok 2011. június 19., július 17., augusztus 14., Erzsébet tér Nyáron is vár a WAMP, a lila mignonok, szőrös cipők, hetyke kalapok, legó-fülbevalók, zipzártáskák, feleselő pólók, rózsaborsos csokoládék és az ehető virágok világa. A 2006 óta havonta megrendezett vásár a friss designtermékekre éhes közönség szinte kötelező hétvégi zarándokhelyévé vált, ahol minden egyedi, és minden tárgynak története van. A standokon fiatal iparművészek kínálják portékáikat az egyedi tervezésű cipőktől a rafináltan hajtogatott táskákon át, a testrészeinket újraértelmező ékszerekig.

2011. augusztus 11-15., Óbudai-sziget

Balaton Sound 2011 2011. július 7-10., Zamárdi

Kíváncsi vagy kié lesz az Arany-, Ezüst- és Bronz Penge? Akkor ott a helyed!

VIII. Fashion Awards Hungary Díjátadó Gála

Bor és Film Sziget 2011

Az elmúlt években világszerte több ezer fesztiválozó számára vált kötelező nyári programmá a Sziget és a Balaton Sound. Ezen a nyáron is jobbnál jobb fellépők és programok gondoskodnak az önfeledt szórakozásról mindkét fesztiválon. A Szigeten többek közt a Kasabian, Chemical Brothers, Amy Winehouse, Kid Cudi, Trentemøller, Dizzee Rascal és a szinte összes rangos szakmai díjra nominált La Roux ad koncertet. Zamárdiban igazi nyári strandbulit ígér Mika, akinek vérében van a popzene és David Guetta, a világ jelenleg legkeresettebb DJ-je. Továbbá Ricardo Villalobos, Luciano, Tiësto, Portishead mellett az amerikai hip hop történelem legnagyobb egyénisége, Snoop Dogg is ellátogat a fesztiválra. Lazításképp, koncertek között a Szigeten most is Hungarikum Falu, Civil Sziget, Medúza, Nagy utcaszínház illetve számos kulturális program, kreatív alkotóműhely és divatbemutató vár. Szokásos Sziget- és Sound-életérzés, aktuális trendekkel – az idei nyár elengedhetetlen kiegészítői.

Belvárosi Fesztivál 2011. június 3-4-5., Lipótváros A Belvárosi Fesztivál Budapest szívében, a hazai előadók legjavával várja a kánikulában felpezsdülni vágyókat. Az ingyenes BelFesztet az ötödik kerületi önkormányzat jóvoltából immár ötödik alkalommal rendezik meg. Az esemény programpalettáján a zenei programok mellett divatbemutatók és filmvetítések is szerepelnek. A jazz, rock, pop, folk és más stílus kedvelői már kora délutántól koncertezhetnek a belváros eklektikus épületei között. Lesz Erik Sumo Band, Paso, Irie Maffia, Bin-Jip, Vad Fruttik, Kiscsillag. Esténként pedig 22 órától Downtown Fantasy parti, digitális szomszéd-konform, fejhallgatós csend diszkó gondoskodik róla, hogy a fesztiválozók és a korán kelők is maguk módján élvezhessék a nyári napokat.

Sun Goes Down 2011 2011.július 29-30., Margitszigeti Atlétikai Centrum Idén sem lesz hiány szabadtéri bulikból. A tavaly már nagy sikert aratott Sun Goes Down ebben az évben is folytatódik, s a Crosstown Rebels kiadója erős felhozatallal érkezik a Margitszigetre. Jamie Jones b2b Clive Henry, Craig Richards és Art Department (live!) biztosítja a remek talpalávalót. Persze magyar előadókból sem lesz hiány és olyan nevekkel, mint Naga+Beta, Poli, Polarize, Yvel+Tristan, Andras Toth (live), Nora Naughty már előre tudható, hogy ezt a mini fesztivált még jövőre is emlegetni fogjuk! A fellépők listája folyamatosan bővül és további világsztárok várhatóak, ezért érdemes követni a Stayfly hivatalos Facebook oldalát.

FASHION / Kult-divat hírek