Kocsi Olga PORTFOLIO 2022 by Olga Kocsi

KOCSI OLGA PIROSKA Tanulmányok: 2013-2016 2012-2015 2011-2013 2011 2008-2011

Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Multimédia művész, DLA (abszolutórium) Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Design- és vizuálisművészet-tanár MA (oklevél, kiváló) Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Média design, MA (oklevél, kiváló) Willem de Kooning Academy, Audio Visual department, Rotterdam Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, Média design, BA (oklevél, kiváló)

Ösztöndíjak, tagságok: 2022 Budapest Galéria művészcsere program - Regensburg residency 2021 Leopold Bloom képzőművészeti díj, finalist 2021 Life Long Burning Residency at ICI-CCN de Montpellier 2019 Budapest Portfolio review FUTURE talent, Capa központ 2019 Budapest Portfolio review MAGNUM workshop ösztöndíjas, Capa Központ 2017-2019 Derkovits Gyula képzőművészeti ösztöndíj 2013 Bridge Budapest Fellowship , San Francisco 2013-2016 Állami ösztöndíj DLA képzésre 2013 Rektori díj, legjobb diploma, MOME 2013 ESSL ART AWARD CEE, shortlist 2012 Magyar köztársasági ösztöndíj 2012 FKSE Fiatal képzőművészek studio egyesülete tagság 2011 Erasmus ösztöndíj, Rotterdam Workshopok részvétel: 2020 Live Coding Camp, Zipernowsky Stúdió, Budapest Capazine Let’s Eat, Capa Központ Budapest 2019 MAGNUM PHOTO, CAPA központ, Budapest KÖZKEMP, Erdőbénye Chaos Communication Camp, Numberwang village, pancake participant, Berlin FUTURE TALENT online tutoring with PhotoIrland with Ángel Luis González 2018 Capazine Let’s Play, Capa Központ Budapest Közgyűjteménybe bekerült: Rózsa mama, installáció, 2019, Modem-gyűjtemény Beton-ikon, pigmentált beton-print 2017, Fővárosi Képtár Egyéni kiállítások: 2020 Rákóczi Legendárium, ISBN galéria, Budapest House of Holy Olga - future telling workshop-, Ikon nap, Jurányi, Budapest 2019 Idő-lenyomat- FKSE stúdió Galéria, Budapest Házikó a tónál- installáció, happening, performansz, Bánkitó fesztivál, Bánk Ráckózi Legendárium, workshop, performansz, Rákócity, Mindspace, Budapest 2018 VR LADA - Zsiguli a háztetőn - Küszöb Fesztivál, AQB, Budapest Holy Olga: Golden Rabbit, happening, Koloradó festivál, Nagykovácsi A nyúl napja, NFG club, önálló kiállítás, Dunaszerdahely 2017 Holy Olga: Let there be light, solo show, Lollipop gallery, Budapest 2016 House of Holy Olga - solo exhibition, Csili, Pesterzsébet 2015 Nyúlvacsora - happening, FKSE projekt szoba, Budapest Everyday Holy-day - workshop installáció, Sziget Fesztivál, Budapest 2014 Journey to Happiness - workshop installáció Sziget Festival, Budapest Szinte semmi és minden tökéletes, Kréta szoba, Jurányi, Budapest 2012 Ágy a házikóból , fotósorozat és installáció, Casati Gallery, Budapest

kocsi.olga@gmail.com +36204350661 Válogatott csoportos kiállítások: 2022 2021

2019

2018

2017 2016 2015 2013

2012

2011 2010 2009

Holnemváros csoportos kiállítás, Don Tamás kurátor, MODEM, Debrecen Határvonalak installáció- Köztéri akciók csoportos kiállítás, Osztrák fórum, Budapest Leopold Bloom díj shortlist kiállítás, Q contemporary, Budapest Hetedhéthatáron túli szentek, Gyros in the pocket, Popup kiállítás, 7téritő x Kovács Kristóf, Budapest Capazine Let’s Eat workshop kiállítás és kiadvány, kollaboráció Szabó Eszter Ágnessel, Capa Center, Budapest MODEM ART UNBOXED- online és offline megjelenés, Debrecen Magnum workshop, POPup kiállítás, Capa központ, Budapest Derko 2019 beszámoló csoportos kiállítás, M21, Pécs Futures’ platform and talents screening, The Photo Vogue Festival, Base Milano’s programme Határvonalak (2012), Holy Olga (2010-2019),Future Talents, Unseen photo festival, Amsterdam Fogásztorta installáció, Születésnapomra csoportos kiállítás, Négyszoba Galéria, Budapest Rózsa mama, Családi okok csoportos kiállítás Modem, Debrecen VR LADA (2017), House on the Border (2013) Museum TV, videó installáció, PhotoIrland festival, Dublin Beton Lada, Derko 2019 csoportos kiállítás, Műcsarnok, Budapest Arany nyúl Debrecenbe, csoportos kiállítás, B24, Debrecen Boldogságkapu a negyedik dimenzióba, Mentőöv csoportos kiállítás, M21, Pécs Arany nyúl Budapesten, csoportos kiállítás és funzine, Capa központ, Budapest Szekrény a Házikóból, Ezek a legszebb éveink?, csoportos kiállítás, Modem, Debrecen Zsákbamacska, Stúdió ‘18 – Szalon / A jövőt végképp eltörölni, Barcsay terem, MKE, Budapest Boldogságkapu a negyedik dimenzióba, Bánkitó fesztivál, csoportos kiállítás, Bánk New materials sorozat, VR LADA részlet- DERKO 2018 csoportos kiállítás, Műcsarnok, Budapest VR LADA - Mélyvíz című Derkovits ösztöndíj beszámoló csoportos kiállítás, M21, PÉCS Borderlines - installáció, On the Sex of Angels , group show, Galeria Nicodim, Bucharest Egy és három valóság -installáció , Node17, new media festival, Naxoshalle, Frankfurt Holy Mail installáció - Gondok projekt, csoportos kiállítás, Budapest Kocsi Olga Taschen, Gallery by Night I. Jövő művészeti Szalon, FKSE, Budapest Holy Olga installáció, Crosstalk video fesztivál,csoportos kiállítás, Higgs Fields, Budapest Házikó a határon, DIPLOMA 2013, Ponton galléria, Budapest Határvonalak, ESSL ART AWARD CEE 2013, Nominees’s Night, Mai Manó, Budapest Szekrény a Házikóból,Megmaradás törvénye - csoportos kiállítás TransferLab MOME , a38 hajó, Budapest 28 / 31, FKSE új tagok kiállítása, Studio Galéria FKSE, Budapest Boldogság installáció - Mezőszemerei művésztelep kiállítása, Egri Kis Zsinagóga FRISS 2012, csoportos kiállítás KOGART, Budapest Hit, remény, Margit Híd - citylight, Arc óriásplakát kiállítás, Budapest Cekl’Art csoportos kiállítás, Gozsdu C, Budapest Holy Olga - LIVE SHOW performansz - a38, Budapest Új média és performansz fesztivál - csoportos kiállítás, Vajda Stúdió, Szentendre HOlgandia- Olga adventure of Hollandia, funzine, Rotterdam LoOp videó és Jelek szemüveg installáció, NextArt galéria, Budapest Fejemben már boldogan élünk, 2.hely, különdíj, Arc óriásplakát kiállítás, Budapest Urban Traces project & exhibition, Design Transfer Gallery, Berlin Momemarathon - ERROR installáció, Millenáris park , Budapest

Kocsi Olga (1987) budapesti művész, fotó- és videó installációval foglalkozik. Multiszenzoriális élményt hoz létre olyan témákkal kapcsolatban, amelyek a különféle tudományterületek keresztmetszetében rejlenek. A valóság és a virtuális valóság kapcsolatával és annak jövőbeli lehetséges fejlődésével, a privát tér és a köztér közötti határterületek feltérképezésével foglalkozik. Munkájában arra törekszik, hogy aktívan bevonja a nézőt azzal, hogy unortodox helyzeteket teremt számukra.

Leesett Falatok Védőszentje (2021-) Kollaboráció Szabó Eszter Ágnes képzőművésszel. A leesett falatok a kollektív emlékezetünk darabjai. Ki ne ismerné a leesett fagyi, kiflicsücsök, szendvics, sültkrumpli, vagy gyümölcs látványát? Az 5 másodperces szabály/5 second rule arról tanúskodik, hogy a leesett falatok nem hagynak hidegen senkit. Bár a földet éréskor az étel már szennyeződik, az 5 másodperc mégis az a szakrális idő, amelyben dönthetünk, hogy megesszük-e, vagy sem. A globális - szegénységgel és klímaváltozással járó - élelmezési válság, arra késztett minket, hogy ezt a szakrális időt megtestesítsük, és egy kortárs utcai szent karaktert alkossunk, amelyik képes nem csak a leesett falatok sorsa, de a magyarországi ételosztó, és segítő kezdeményezések fölött is őrködni.

IRMA5SECOND installáció

Let’s EAT kiállítás, CAPA központ installáció 2021.10. 01-16

Rákóczi Legendárium (2020) A projektje a 2019 nyarán a Rákóczi tér és a Víg utca sarkán egykor működő RákóCity projketteremben Rákóczi Legendárium címmel megvalósult installáció és eseménysorozat folytatása. Kocsi a tavalyi kiállítás időtartama alatt megismerkedett a környékbeli lakossággal és járókelőkkel, személyes, néha vicces, néha mélyen megható és érdekes történeteket gyűjtve össze tőlük. A látogatókról és betévedőkről polaroid és digitális képek is készültek az installáció központi elemeként szolgáló arany borítású masszázsfotelben. Barátkozás a Rákóczi tér sarkán, kapcsolatok kialakítása és csillogó arany könyvbe zárása. Az ISBN könyv+galériában kerek egy évvel később megvalósuló kiállítás a tavaly összegyűjtött legendákból, a Víg utcai nagy közös palacsintasütésből és a limonádézásokból, valamint a projekt során a helyszínen összeállított fotókönyvből táplálkozik. A látogatók belekóstolhatnak az egy év alatt összeért vizuális lenyomatba, megnézhetik, meghallgathatják az élettörténetek apró de szignifikáns részleteit, és meditálhatnak az arannyal bevont masszázsfotelben.

Rákóczi Legendárium önálló kiállítás enteriőr, ISBN galéria, 2020.07.23-08.19

1.RÁKÓCZI LEGENDÁRIUM 2. MARYANN 3. ALEXINE 4. MARYANN 5. ANIMÁCIÓ - rádió interjú részlet 6. MASSZÁZS FOTEL 7-12. ARANY PORTRÉ 13. MARCSI

1.RÁKÓCZI LEGENDARIUM 2. MARYANN 3. ALEXINE 4. MARYANN 5. ANIMMATION - radio interview 6. MASSAGE CHAIR 7-12. GOLDEN PORTRAIT 13. MARCSI

5 13

4 8

12 3

9 11

1 10

MARCSI: Igaz én nagyon korán lettem árva, négyen voltunk tesók. Mi fogtuk egymás kezés és mentünk a földekre vidéken mentünk megnézni, krumplit, szőlőt, almát, minden ilyesmit. És ez a mai napig így van szeressük egymást. Ez a legfontosabb a szeretet. Mert hiába veszünk meg mindent a gyerekeknek, megyünk ide oda a rokonokhoz, a testvérekhez ha nincsen szeretet. Ezen múlik minden a szereteten.

MARYANN Well, I have had...Well, I think everyone likes to perceive they have had an interesting life. I guess mine has been one I’ve been happy with. I was a high level executive in health care where not many women were at that level. Azt hiszem, mindenki azt szeretné gondolni, hogy érdekes élete volt. Szerintem az enyémmel elégedett vagyok. Az egészségügyben vezető pozícióban dolgoztam, nem sok nő volt ilyen szinten.

And I did that for many years in America. And then I retired early. And then I became a master gardener. I was interested in horticulture and had a very big garden. It was all terraced, I did it all myself, and then my husband and I traveled a lot and we came to Hungary in 2007, the first time. And actually we came because we came for dental care and then we became associated with a dental clinic here. Évekig ezt csináltam Amerikában. És elég korán visszavonultam. Aztán képzett kertész lettem. Érdekelt a kertészet és nagyon nagy kertem volt. Teraszos volt, mindent magam csináltam, majd a férjemmel együtt sokat utaztunk, és először 2007-ben jöttünk Magyarországra. Valójában fogorvosi kezelésre érkeztünk, és akkor kapcsolatba kerültünk egy itteni fogászati klinikával.

But the first time, I admit when I came here, I didn’t like it at all because... I was not frightened, but it was not very welcoming. And this was before there were many tourists. And then as we got to know the Hungarian people more, we realized the guard that’s up. But it’s also very difficult for people from the West to understand the caution that people in the East have from communism. I mean, I feel that’s my outsider perspective, that there is still especially with older people, there’s a lot of that left over. De beismerem, amikor először idejöttem, egyáltalán nem tetszett, mert ... hát, nem voltam megijedve, de nem volt valami barátságos hely. És ez még a sok turista előtt volt. De amikor már jobban megismertük a magyar embereket, rájöttünk, hogy nagyon óvatosak. A nyugati emberek számára nagyon nehéz megérteni a kelet-európai emberek kommunizmusból eredő óvatosságát. Úgy értem, hogy így látom kívülállóként, és ez még mindig jellemző, különösen az idősebb emberekre.

And we’ve seen a lot of changes since we’ve been here. Of course, many good and some that are very concerning now politically in terms of the world and the influence of this government on the rest of the world. And yet I also see there is more of a renaissance of younger, politically active people here, which I think is very healthy. Of course, it’s in the city. Sok változást láttunk mióta itt vagyunk. Természetesen sok jót, de néhány aggasztót is, politikailag globális szinten, és a mostani kormánynak a hatását a világ többi részére. Ennek ellenére látom, hogy itt azért észlelhető a fiatal, politikailag aktív emberek reneszánsza, amely szerintem nagyon egészséges. Természetesen ez a városban van jelen.

And so those were the first few phases of my life. And now I’m transitioning to writing, and I have two books that I’m writing and I do technical writing. I’m in my 60s, but I feel the happiest and the healthiest I’ve ever been. But I think as women age, they feel a real sense, of course. Many feel that younger and explore themselves. The more you do (like you are) the more you understand who you are and your ability to evolve and explore new things. Ezek voltak az életem első szakaszai. És most írással foglalkozom, két könyvet írok, és technical writing-gal (műszaki szakszövegírással) is foglalkozom. A hatvanas éveimben járok, de boldogabbnak és egészségesebbnek érzem magam, mint valaha. De azt hiszem, hogy a nők az kor előrehaladtával megérzik az lényeget. Sokan ezt már fiatalabban érzik, és felfedezik saját magukat. Minél többet csinálod (mint Te), annál jobban megérted, hogy ki vagy, és képes vagy fejlődni és felfedezni új dolgokat.

Many women can’t, yet I believe as they get in their 40s, 50s and 60s, they become very, very powerful. I believe the future of the world is with women. I do. It’s true. Women are much more compassionate, negotiable. Their whole being is oriented to problemsolving, nurturing, building, growing. Certainly some of that has to do with the family. But I think that women, especially women artists, I have several friends that are women artists, tend to express themselves in very dramatic ways, maybe a little bit differently than men. Of course, men are like that. Of course, I’m drawn to women artists so anyway. Sok nő nem képes erre, mégis azt hiszem, hogy amikor elérik a 40, 50, 60 éves kort, nagyon erőssé válnak. Úgy gondolom, hogy a nőké a világ jövője. Tényleg. Ez igaz. A nők sokkal együttérzőbbek, kompromisszumkészebbek. Az egész létük a problémamegoldásra, gondoskodásra, építkezésre, növekedésre irányul. Természetesen ennek részben a családhoz van köze. De azt hiszem, hogy a nők, különösen a női művészek - több barátom van, aki női művész - drámaibb módon fejezik ki magukat, talán kissé másképp, mint a férfiak. Persze a férfiak is ilyenek, de természetesen a női művészek vonzanak igazán.

And being in Hungary is very exciting at this age for us to have made this change because it is a challenge to be older and to do this, to not speak the language. Though I’m trying. But I’m very, very happy here. But we do go back and forth and we live in a very beautiful area. It’s dramatic in terms of going to the mountains and then coming to the city. It allows a lot of contrast and provokes a lot of thinking and growing on my own part. And I’m happy to be in this district and to meet people like you because it gives me more confidence in the future and the city. So I’m happy to know you. I’m happy you’re doing this. Nagyon izgalmas pont ebben a korban Magyarországon lenni, hogy bevállaltuk ezt a változást, mert kihívás idősebben ezt megtenni, ha nem beszéljük a nyelvet. Bár próbálkozom. De nagyon, nagyon boldog vagyok itt. De sokat jövünk megyünk, és egy nagyon szép helyen élünk. Ami nagyon drámai különbség abból a szempontból, hogy az ember a hegyekbe megy, utána vissza a városba. Nagyon sok kontrasztot ad, és gondolkodásra, személyes fejlődésre ösztönöz. És örülök, hogy ebben a kerületben vagyok, és olyan emberekkel találkozhatok, mint te, mert ez nagyobb bizalmat ad nekem a jövővel és a várossal kapcsolatban. Örülök, hogy megismertelek. Örülök, hogy ezt csinálod.

ALEXINE So in Budapest we were living on József körut and it was so funny because all our hungarian friends were like nyolcadik kerület? De hol? What side of the körut? And we’re like, well, we’re on the other side. And they were like Ah az ok, az ok. And I was like miért? And they were like because, you know, the other side of the nyolcadik kerület is really bad. And I was like what? And so we stayed there for a year. Budapesten a József körúton éltünk, és annyira vicces volt, mert az összes magyar barátunk azt mondta, “Mi, a nyolcadik kerületben? De hol? A körút melyik oldalán?” És mi mondtuk, hogy a másik oldalán. És akkor mondták hogy “ah, az oké, az oké.” Kérdeztem, hogy miért? És azt válaszolták, “Mert, tudod, a nyolcadik kerület másik oldala nagyon rossz.” Kérdeztem, hogy miért? És ott maradtunk egy évig.

And then we actually bought a flat here on Rákóczi tér. And it was so beautiful. It was so amazing. And I just saw it from the street and a guy told me.. he was, whatever, it was all really funny, like really weird. We just met a guy on the street. I wanted to buy an X because I didn’t have very much money, and I had spotted one on Rákóczi tér. And he came out of the building and I asked him, where can I talk with the házas..házsas..or whatever. And he told me, no, no, you can’t. But I’m a real estate guy. And I was like yeah right! He was just really dodgy. And he said, you know, I know there’s a flat for sale right here. Végül itt vettünk egy lakást a Rákóczi téren. Olyan gyönyörű volt, olyan csodálatos. Az utcán megláttam, és a srác azt mondta nekem... mindegy, ez mind nagyon vicces volt, nagyon furcsa. Szóval találkoztunk egy sráccal az utcán. X-t akartam vásárolni, mert nem volt túl sok pénzem, és a Rákóczi téren találtam egyet. És ez a srác kijött az épületből, és megkérdeztem tőle magyarul, hogy beszélhetek-e a házassal..házsassal ... vagy mittudomén. És azt mondta, nem, nem, nem lehet. De én ingatlanügynök vagyok. Ja, persze! Nagyon gyanús volt. És azt is mondta, hogy van itt egy eladó lakás.

And then he showed me this beautiful art nouveau building and I walked in and there was a Roma family in it and they were practically laughing at me for wanting to buy that place. And yeah. I mean, I fell in love right away. It was like, ho ho ho. And then we moved in, to the horror of all my friends and everybody. But it was an excellent idea, it was so amazing Rákóczi tér csarnok you know, I knew everybody and there were all these bácsis and nénis Fridays and Saturdays that came in from the countryside bringing beautiful produce and flowers and things. Aztán megmutatott nekem egy gyönyörű szecessziós épületet, bementem, és ott volt egy roma család, és gyakorlatilag nevettek, hogy meg akarom venni ezt a lakást. És igen, azonnal beleszerettem. Olyan volt, ho ho ho. Aztán beköltöztünk, az összes barátom és mindenki megrökönyödésére. De kiváló ötlet volt, olyan csodálatos a Rákóczi téri csarnok, tudod, ismertem mindenkit, és ott voltak bácsik és nénik péntekenként és szombatonként, akik vidékről jöttek, és gyönyörű terményeket hoztak, virágokat és egyebeket.

And because I was pregnant, so they were giving me stuff all the time. And then, you know, I took pictures of almost everybody in the market because they knew me so well. And they knew I had a camera, and they didn’t mind. And so I have like pictures of everybody at the time. But I don’t know if they are still there, the Chinese shop, they were really unfriendly. They were not friendly. No, they were not friendly. And we had a theory. I think it was a I think it’s like a kind of I don’t know if I should say that, but I think it’s a mafia washing machine. Exactly. They’re always coming with Mercedes and there was nobody ever buying anything in that shop, you know. Everything is overpriced and ridiculous, you know, so. And they were not friendly. That’s a shame because, you know, I was so excited to have a Chinese shop right there. Mivel terhes voltam, állandóan mindenfélét ajándékoztak nekem. És akkor, tudod, szinte mindenkit lefényképeztem a piacon, mert annyira jól ismertek engem. Tudták, hogy van egy fényképezőgépem, és nem zavarta őket. Így van akkoriból mindenkiről képem. De.. nem tudom, hogy még mindig ott van-e a kínai üzlet, ők nagyon barátságtalanok voltak. Nem voltak barátságosak. Nem, nem voltak barátságosak. Volt egy elméletünk. Nem tudom, hogy ezt mondanom kellene-e, de szerintem ez egy pénzmosó maffia volt. Mindig Mercedesszel jöttek, és senki sem vásárolt semmit a boltban, minden nevetségesen drága volt. És nem voltak barátságosak. Ezt sajnálom, mert tudod, eleinte nagyon örültem, hogy volt ott egy kínai üzlet.

But yeah. I mean, what else..I can’t tell you much else. I mean, it was just. Yeah, I really loved living on Rákóczi tér a lot, and I moved after that to Népszíház utca and it was still fine. But I really missed being right on the square like it was so amazing, like the csarnok was my cornershop. I used to go there every day and it was fabulous, really fabulous. It’s a fabulous place to live, Rákóczi tér. It’s ARANY, arany Rákóczi tér. Ok I think I’m done, I’ve said everything I could tell. De igen. Szóval mi más van...Nem tudok mást mesélni. Igen, valóban nagyon szerettem a Rákóczi térnél élni. Utána a Népszínház utcába költöztem, és az is jó volt. De nagyon hiányzott, hogy közvetlen ott volt a tér, mert olyan csodálatos volt, a csarnok volt a sarki boltom. Minden nap mentem. Csodálatos, csodálatos hely a Rákóczi tér. ARANY, arany a Rákóczi tér. Oké, azt hiszem, ennyi, mindent elmondtam, amit tudtam.

[Olga] You tell about the prostitutes, what was the sentence? I really liked it. There were a lot of women here? They were really cute and something? [Olga] Mondtál valamit a prostituáltakról, mi volt az? Nagyon tetszett. Nagyon sok nő volt itt? Nagyon aranyosak voltak, vagy?

Yeah, we saw them arrive periodically and they always looked very fresh and beautiful and cute when they arrived. And within three months they looked really sick and it was really sad. But the nice thing, whether they were healthy or not healthy, that they were super friendly and...they’re just women, they’re women that have to work with their bodies you know, like and they were I mean, I never had any problems, on the contrary, they were nice. They were a good influence, I would say almost. I would say also like, I think we were particularly safe living on the Rakoczi ter because we were part of the environment, so to speak. You know, we’re part of the environment. And so nobody would have ever hurt us. You know what I mean, it was not at all unsafe, like my friends said, on the contrary, it was super nice. I never had any problems. Igen, láttuk, hogy időnként érkeznek, és mindig nagyon frissnek, gyönyörűnek és csinosnak tűntek, amikor megérkeztek. De három hónapon belül betegnek néztek ki, nagyon szomorú volt. De az jó, hogy akár egészségesek voltak, akár nem, mindig szuper barátságosak voltak és ... csak nők, nők, akiknek a testükkel kell dolgozniuk. Soha nem volt gond velük, éppen ellenkezőleg, kedvesek voltak. Majdnem azt mondanám, hogy jó befolyással voltak a környékre. Azt is mondanám, hogy szerintem mi különösen biztonságban éreztük magunkat a Rákóczi téren, mert úgymond a hely része voltunk. És így senki sem bántott volna bennünket. Tudod, hogy mire gondolok, egyáltalán nem volt veszélyes, mint a barátaim mondták, éppen ellenkezőleg, nagyon jó volt. Nem volt semmi gond.

MARYANN You know, it’s interesting, I grew up in the 60s, a time of great revolution, and my parents supported it. And I was fortunate for that. My mother was quite radical and she was a feminist before it was chic to be a feminist. And so I fortunately was raised under that. But it’s different now in that I think there was a period of decades where there just wasn’t enough radical behavior in the world. And now there will be, because I think you, your generation, as well as the young people, will just not accept certain things anymore. There is a line and no more. And that’s what there needs to be. It needs to be dramatic. Tudod, érdekes, én a 60-as években nőttem fel, nagy forradalmak idején, amit a szüleim is támogattak. És ebből a szempontból szerencsés voltam. Anyám meglehetősen radikális volt, és feminista volt, még azelőtt, hogy menő volt feministának lenni. Szerencsére ebben nőttem fel. De most más a helyzet. Szerintem volt egy időszak ami évtizedekig tartott, amikor a világban egyszerűen nem volt elég radikális viselkedés. És most lesz, mert azt hiszem, te, a te generációd, valamint a fiatalok, többé nem fognak bizonyos dolgokat elfogadni. Van egy határ. És erre szükség van. Megrázónak kell lennie.

But women, I can’t tell you enough how...I didn’t have children. I think a lot of women will say, well, they come into their own where they don’t need to say yes to everyone. And, you know, in my world, it was I didn’t say yes to all that. I didn’t have to say yes to all the men that were telling me what to do because they thought they knew better in business when in fact, I did. I did what I wanted anyway. But they knew I knew they couldn’t challenge me. Because I knew that they knew that I knew what I was doing. And they were frightened of my ability and my influence on the organization. But women just have so much of a strength in their soul. If they harness this the earlier, the better. But there’s no stopping you. None. My mother was a zero population growth person and she felt that the world was not suitable for children. And so I never even had any biological drive. Never. But I understand it. I think sometimes now I feel, you know, I don’t know. I’ve never regretted it. Ever, ever. De a nők, nem tudom jól kifejezni, hogyan ... nincs gyerekem. Szerintem sok nő azt fogja mondani, hogy akkor érvényesülnek, amikor nem kell mindenkinek igent mondani. És tudod, nálam meg az volt, hogy egyáltalán nem mondtam igent mindenre. Nem kellett igent mondanom azoknak a férfiaknak, akik megmondták nekem, mit kell tennem, mert azt hitték, hogy jobban értenek az üzlethez mint én, amikor valójában én értettem hozzá jobban. Azt csináltam, amit akartam. De tudták, hogy tudtam, hogy nem tudnak versenyezni velem. Mert tudtam, hogy tudják, hogy tudom, hogy mit csinálok. És féltek a tudásomtól és a befolyásomtól a cégnél. De a nőknek nagy lelki erejük van. Minél korábban felfedezik, annál jobb. Nem lehet megállítani téged. Anyám a zéró népességnövekedésben hitt, és úgy érezte, hogy a világ nem jó hely a gyerekeknek. Így soha nem volt semmilyen biológiai késztetésem. Soha. De megértem. Néha azt hiszem, úgy érzem, tudod...nem tudom. Soha nem bántam meg. Soha.

2020, ISBN Galéria, Budapest

Feri: Jó napot kívánok neki. Jó napot kívánok. Tilos Rádió élő adásban vagyunk oda tart oda tartja majd a mikrofont a Johanna vagy pedig az Olga a nagyon nagyon kemény. Nyomok erre nyomok volt erre azt gondolom hogy ez megérdemli. Közben elmondom hogy a 7térítő című műsort látják hallják. Feri: Jó napot. Ide az aranyba jöjjenek be fáradjanak beljebb itt élnek a kerületben? Kérem hogy tartsa közel a mikrofont a szájához, köszönöm szépen. Bácsi: Szegények vagyunk, utcán élünk. Feri: Utcán élnek. És itt a kerületben hajléktalanszállón laknak vagy pedig az utcán? Bácsi: Nem, kint az utcán. Feri: És mióta élnek az utcán? Feri: Csak tartsuk oda a mikrofont. Bácsi: 95 óta. F: Budapesten született? B: Nem, Ercsiben. F: És hogyan kerül Budapestre? B: Hát mert sajnos nem volt jó hozzám a volt feleségem és

az utcára kerültem. Még előtte köllött börtönbe menni, mert sok bajt csinált ez nekem, és ezért ment szét a kapcsolatunk. Mert nem volt megértés semmiben. Ezért sajnos az utcára kerültem, és nekem elég fájdalmas ez az egész mert ezt köll csináljam, így élem az életemet amiben dobozolok. Abból élek, a dobozolásból. Semmi másból. Nem nagyon és nem csak dolgozni egyáltalán munkaképtelen vagyok, és így élem az életemet. Egyelőre. F: És akkor látom az alumínium dobozokat szedi össze, lehet valamennyit azért ebből? B: Hát, nem sokat. Olyan 1500 forintot 1600 forintot. F: De azért menni kell akkor egész nap. B: Egész nap mennünk kell, igen. F: Emberek mennyire segítőkészek? B: Hát van magyar, de ebben valaki nagyon jó ember, valaki lenéz. És... még cigányban is van ilyen, bocsánatot kérek. És van aki azt mondja jól teszem. Vagy a rendőrökben és azt mondják, hogy márpedig ez jó munka, meg idősebb hölgyekbe is akkor...ez nekem jót jelent, hát jobban esik amikor megtisztelik a másikat, ugybár én is, egyben. Ha az emberekkel tudok ugye beszélgetni, értelmesebb

emberekkel. Mert sajnos sok a... hogy is mondják... az erős gyerekek, és akkor inkább elkerül az ember a bajt, ha lehet. És ez nekem jó dolog, hogy ha dicsérnek, mert a dicséret nem mind esetben jó de bizony nagyon jó dolog. F: Persze nagyon fontos szerintem egy egy jó szó. B: Persze, többet ér mindennél. F: És elsősorban itt a kerületben szokta összegyűjteni a dobozokat? B: Hát itt is a nyolc kerületben, valamikor kilenc kerületben vagy a hétben. Mikor hogy. Mert ezekből a sárga kukákból, de ezekből is valami bele van rakva összekötve van amelyek nincs összekötve, és akkor kiszedem. F: Ez hogyan történik pontosan, összeszedi ezeket az aluminiumokat, letapossa és utána mi az útja ennek? B: Erre nem taposok, hanem én a két kezemmel töröm már két éve egyfolytában ezeket a dobozokat. F: És ez fontos, hogy nem tapossa és töri? B: Nem jó mert akkor a láb károsodik.Nem a cipő lényeg, hanem maga a lábaim tönkremennek jobban. Nem szabad. F: És akkor miután össze van lapítva mi az útja, ezeknek a dobozoknak? B: Hát az Alföldide, gépekbe dobáljuk bele és akkor úgy dobja ki a blokkolt meg a pénzt. F: Sokan foglalkoznak ezzel? B: Igen, sok ilyen, nagyon sokan meg, ugyan nem szegények is, és idős nénik is azok is szedik a dobozokat mert nem tudják fizetni az albérlet vagy minek monják...hát kifizetik a rezsit de bizony nem marad élelemre semmi pénzük, szóval ez sajnos ez így van. F: És azok akik szintén szedik a dobozokat velük békességben vannak vagy pedig...? B: Már mint én? F: Igen. B: Én tiszteletre kivétel nem mindenkivel foglalkozom, mert sajnos olyan emberek is vannak akik egyszerűen...én is iszok, bocsánatot, ha megszomjazom, és az a baj, hogy kötekednek de bizony enni nem esznek. Pedig kaptak mindenhol ennivalót. Az a lényeg, hogy a másikok beleköttek és akkor többen le akarnak venni. De bizony el lehet kerülni de minden esetben mert sajnos ezek az emberek nem tudnak annyira gondolkodni emberileg, hogy köne. F: Említette hogy hogy volt börtönben és nem akarom piszkálni ezt a témát csak arra lennék kíváncsi hogy ha ezt megoszti velünk hogy hogy sikerült e nem visszaesni a börtönbe? B: Hát igen most igen de van 8 hónapom sajnos de nagyon

régi ez még 2011 ben én garádaság minttes kisérlete vécshegye. De bizony a bíró vagy az ügyész ott elfogott mert ugye hogy ültem néhány évet. És a villamoson közlekedtem és akkor mentem volna Ercsibe az édesapámnak az öccse a nagybátyjámhoz mert beteges volt cukorbeteg és a 47 es villamosra szálltam fel ami Budafokra ment le. Sajnos nem nem figyeltem oda Kelenföldre mentem volna, és ott történt a villamoson. Kérdeztem illedelmesen hogy mennyi az idő. És akkor azt mondta nekem tünny a kurva anyádat te rohadt hagynemondjam. Na az nem is a lényeg hanem az anya. Mert ugye, én legalábbis szerettem az édesanyámat de nem szeretem amikor bántsák a másnak az annyát se és ebből volt a probléma, sajnos. F: Verekedés lett? B: Igen. F: Megsérült? F: Hát előtte neki voltak problémái az arcával mert lelettek voltak róla átleletek ahol röntgenezték a tizenegybe vagy hol. És akkor azt mondta hogy én csináltam. Nem igaz, mert nem én csináltam. Az orvos megállapította. Ezért mégis kaptam 8 hónap börtönfokozatot. F: És akkor ez most már jogerős vagy vár az itéletre? B: Majd az izét küldik mindek mondják azt a bevolunló papírt. Akkor tudok csak bemenni mert nem lehet odamenni hogy megjöttem a börtönbe. F: És hogyan készül rá lélekben? B: Nem, nekem nincsen probléma bent a börtönben se a börtönőrökkel se senkivel. Aki normális ember azokkal azok csak csak jót lehet mondani. F: Sokat ült? B: Sajnos sokat. F: Megmondja hogy mennyit? B: Sok, 30 évet sajnos. És ezt csinálom, mert sajnos ez így jött össze köszönhető a volt feleségemnek, mert a szüleim meghaltak, és a testvéreimmel úgy voltunk hogy mindenki szétment, ugye családosok meg minden, és nekem meg ez lett a sorsom. F: Számíthat valakitől segítségre az életben? B: Hát, inkább a bátyámtól főleg aki már nem él szegény. Az segített nekem mindenben, meg a legidősebb nővérem, mikor hogy, mert az is szegény volt. Cukorbeteg volt és azért halt meg sajnos. Most senki nem segít, én segítek magamon, és ennyi. F: Nagyon szépen köszönjük, hogy elmondta ezeket nekünk itt a Tilos rádióban. Köszönjük szépen, hogy megtisztelt vele, és akkor Holy Olga készít egy fényképet, és a Tilos Rádióban a 7térítő című műsort hallgatjak, ébredjetek.

VR LADA (2017) A semmi az üresség univerzumában vagyunk, töredékek, mőbiusz szerű útvonalon megyünk, átfordult a valóság. Édesanyám 1987-es kék LADA 1200s zsiguliját emelem be a virtuális valóságba. Beülve a kocsiba fel lehet venni a VR szemüveget és bekerülni a nyúl-univerzumba. A ladát a kormány forgatásával lehet irányítani, a pedálok is fel vannak szerelve szenzorokkal (kuplung- fel, fék- le gázpedál előre visz). A VR LADA körül arany nyulak úsznak egy elképzelt dimenzióban, az utazás folyamán a Házikó és Édesanyám is megjelenik hang formájában. A zsiguli egy illúzióban lebeg ahol emlékek, múlt-idő-utazás jön létre. Egy soha véget nem érő barangolás, a Házikó jelen van de már csak hangjaival, ott lebeg valahol az időtlenségben. sajtó: https://artportal.hu/magazin/aldott-ladakat-moma-ba/ kiállítások: 2017, Mélyvíz, M21 Gallery, PÉCS, Hungary 2018, Küszöb fesztivál, AQB, Budapest, Hungary 2019, Museum TV, videó installáció, PhotoIrland festival, Dublin https://vimeo.com/252032727

LADA 2101 CAR VR SET: OCOLUS RIFT COMPUTER LEAP MOTION videó documentáció: 2’34” FullHD https://vimeo.com/252032727

MICRO ELECTRONIC ARDUIONO SCREEN SENSORS

BETON LADA (2019) A zsiguli amiben felnőttem összement és anyagot váltott, belső tere kitágult. Digitálisból analógba lép át. A BETON LADA és VR LADA a hang terében ér össze. Inspiráció volt Kusama végtelen tükör terei. Szerettem volna létrehozni a valóságban is a nyúl univerzumot. Saját világot teremteni. A belső tér és külső tér érdekelt. A nézői pozíció, szituációba helyezése a befogadónak. A BETON LADA belső világa akkor tárul elénk ha interakcióba lépünk a művel, alámerülünk a térnek, fekve egészen más nézőpontot kapunk. Az érzékek lefedése, kép hang és test egyszerre működik, multiszenzoriális az élmény. Számomra a nyúl univerzum a csoda világa ahogy látom a ladát és amibe invitálom a befogadókat

A belső tér: BETON LADA, 2019

Házikó a határon (2013) Házikó a határon egy komplex videó installáció és egy könyv. A film tartamazza a könyvet és a könyv magába foglalja a filmet. Az idővonal mőbius. Elkészítettem a saját Taschen könyvemet és vissza viszem a könyvesboltokba. A dokumentáció fontosabb a valóságnál. kiálítások: I. Jövő művészeti szalon, Studió Galéria, Budapest, 2015 Diploma kiállítás, Ponton Galéria, Budapest, 2013

pillanatkép, mikor megávásárlom a saját Taschen albumomat.

VIDEO: 9” FullHD : https://vimeo.com/67643773 Book: 23x16 cm 2013

https://issuu.com/heldin/docs/kocsi-olga_diploma_2013_vegleges_is

Határvonalak (2011) „A városban nincs semmi valóban nyilvános, vagy privát.” Vilém Flusser A város: hullámvölgy a képözönben

Fókuszomban a köztér és a privát tér határvonalainak tanulmányozása állt, ennek megtapasztalása a családunk tulajdonában lévő Szűz Mária képpel került a felfedezésre. A festmény egy felszentelt oltár kép volt valaha VáriVojtovics Zoltán (nagymamán testvérének férje) festette, régen a szobánk falán lógott aztán felkerült a padlásra éveken át. Visszamentem a házba ahol régen laktunk és lehoztam a padlásról a festményt. Hely keresésbe kezdtem a képpel, hol van a megfelelő környezete, és mi történik ha bele helyezem szituációkba. Meg akartam találni a helyét a világban. Készítettem egy kép- és videó-dokumentáció sorozatot amelyben váratlan szituációkba/helyszínekre raktam ezt a festményt Budapest, Újpalota környékén (pl.: buszmegálló, bevásárlóközpont, lakótelep, ráakasztottam egy fára, stb… ). Helykeresés közben találtam egy hajléktalan embert aki a fűben aludt és lefotóztam ezzel a képpel a háttérben. Ezt az érdekes jelenetet meg szerettem volna osztani a hajléktalan emberrel, így otthon kinyomtattam a fotót, visszamentem és miközben még mindig aludt ott hagytam neki ezt a képet.

Határvonalak installáció, On the Sex of Angels csoportos kiállítás, Bukarest, 2017

„ Ezt a képet Vári-Vojtovics Zoltán festette 1941-ben. A képen Magyarország patrónája Mária látható, a földgömbön áll rajta, és érdekes módon lángol, már háborús képeket festett. Tehát tulajdon képpen egy védő szerepet szánt a Máriának, hogy a háborúban segítse meg Magyarországot. A kezében van a korona egy párnán, bársony párnán, és ez a kép a Migazzi féle veresegyházi templomba került oltárképnek. És az ötvenes években, mivel nem a sarlós kalapácsos címer volt rajta, szépen Mesztegnyőre eladták a képet, elvitték szekérrel. És Mesztegnyőn szintén oltár kép funkciót látott el a kép. Amikor én orvostan hallgató voltam, és később amikor orvos lettem, Anyukám, Nagymamám sírdogált, hát, hogy hát kegyajándékot elajándékozták Mesztegnyőre Somogymegyébe, annélkül, hogy őt megkérdezték volna. Írtam egy levelet aláírtam, hogy Dr. Kovácsy Sarolta azt hitték, hogy én ügyvéd vagyok, szépen föladták a képet vonaton, megérkezett Rákospalotára a kép. Most mivel ez egy óriás kép, olyan nagy, hogy későbbiekben rákospalotán a tolvajok se tudták elvinni, mert a duplaszárnyú ajtón se fért ki. A kerete nagyon megrongálódva jött, a biztosító, már akkor, amikor már vissza szereztem, már akkor komoly pénzt adott a biztosító a rongálódás miatt, mert hogy a vasúton tört össze. Blondel keret volt, és az a keret olyan jó negyven centi széles kerete volt. A kép nálunk volt, tőlünk se tudták elvinni, ma is ott van, és rengeteg festményünket ellopták több betörés volt, de a Mária kép megmaradt. És az Olga ez alatt a kép alatt feküst mint kisgyerek az ágyba, és ki gondolta volna, hogy ebből fogja írni a diploma munkáját.” Édesanyám: Dr. Kovácsy Sarolta

Váry Vojtovics Zoltán és festménye.

Önálló kiállítás a Határvonalak című projektből Ágy a Házikóból címmel nyílt a Casati Galériában 2012, Budapest

A sorozat egyik fotója hajléktalan férfit ábrázol. Amíg aludt, mögé helyeztem a festményt. Nagyon sajnáltam volna, ha ezt soha nem tudja meg, ezért haza mentem kinyomtattam a fényképet és ott hagytam neki, hogy megtalálja mikor felébred.

VIDEO DOKUMENTÁCIÓ

video: 2 min 40 sec, 960 x 540 PAL, MOV, 2011. https://vimeo.com/25047003

Szekrény a Házikóból (2012) Az installáció egy átalakított biedermeier szekrény huszonhat rózsafa intarziával. A két oldalán kialakított fülkével, ahova be lehet ülni, ahol a látogató egy videót tekinthet meg. A film hossza 7 perc, melyen az Édesanyám mesél a házikóról amiben felnőttem, ehhez a képi társítás egy nagysebességű kamerával rögzített felvétel ami szinte állóképként jelenik meg, még is mozog nagyon lassan. A középső vitrin részben képek helyezkednek el, halmozva a giccset: Holy Olga tárgyak és képek, műrózsák, arany forgó világító kép, kristály kezek és közte megjelennek valós emlékek melyek a videó történetében bukkanak fel, egy kulcs, haj, játék katona.. A nyomasztó történetet melyben elmeséli anyukám, hogy a testvére a kertbe van eltemetve a szekrény fülkéjében teszi meg, mely szintén a házból van. Nagyon fontos gesztusnak tartom az adást, egy kihúzott fiókból vihetnek haza szuvenírt a látogatók: matricákat és kis fotókat. Fahéjas füstölők vannak a szekrényben elhelyezve, mintegy hatva egy tudatalatti érzékszervre is

méret: 208 x 186 x 64 cm súly: 60kg video: 6 min 57 sec, PAL év: 2012 mixed media installation

https://vimeo.com/48556634

elvihető művészet a fiókból

első polc a szekrény vitrinjében

második polc a szekrény vitrinjében

harmadik polc a szekrény vitrinjében

VIDEÓBAN ELHANGZÓ TELJES SZÖVEG: 1933-ban épült ez a ház, és jelen pillanatban igen öreg, mert, hogy 2011et írunk. A ház érdekessége, hogy a kertjében egy 22 hónapos, szőke fürtös kisfiú, Kálmánka van eltemetve. Akit az édesanyám kezében lőttek szanaszét, a hátsó teraszon. A ház a vasút mellett fekszik, és közelharcok voltak. Németek és oroszok püfölték egymást, amennyire csak tudták, és természetesen a lakosságot is felhasználták. Na, most a család, annak idején Erdőkertes és Veresegyház környékén egy bunkerban élt, de haza jöttek a karácsony környékére megnézni, hogy nem-e vitték el a bútorokat. Mi van? Mert Rákospalotát szőnyegbombázták és erre voltak kíváncsiak. Hazajöttek, itt is a pincében voltak. Az édesapám az be volt sorozva katonának Ahh én. Édesanyám, én és a testvérem a pincében voltunk Rákospalotán. A ház alatt levő pincében. Kopogtak az ajtón, az anyukám följött, mert az ilyenkor az volt, ha nem reagálunk az ajtónyitásra, vagy nem nyitunk ajtót, akkor esetleg egy (fegyverlövés) sorozatot beengednek. Öt darab embert végeztek ki egy gránáttal a hátsó teraszon, mert a terasz nyitott volt. Az édesanyám mellett a szoknyáját fogta a Kálmánka, 22 hónaposan. És a Kálmánkának a kisagya, a tarkója, az sérült meg a gránáttól. 28-24 órát haldoklott az Árpád korházban. Oda vitte be az anyám hason csúszva. És azt mondták, ha megmaradt volna, akkor is olyan lett volna, hogy a menéssel, a járással, a beszéddel, mivel, hogy a kisagyával történt a tragédia, bajok lettek volna. Tehát egy nyomorék ember lett volna belőle. Gyönyörű fürtös kis hajacskája az megvan, még pedig oda van készítve a Philadelphia-ban kapott városkulcs, arany kulcs mellé van a kék bársonyra téve, amit levágtak hajacskáját. A kertben temették el. A temetésre haza jött az édesapám. És úgy kell venni, hogy az apukám, ha nem jön haza a fiát temetni, ahol az egész utca részt vett a temetésen, akkor az osztagával leszakadt volna a Lánchídon. Mert az osztaga meg ott semmisül meg, hogy a Lánchídon leszakadt. Úgy robbantották fel a németek a Lánchidat, hogy rajta masíroztak a katonák. Na, most, mikor a Kálmánka föl volt, egy ilyen kis teknőszerűben ravatalozva, és ásták a kert végében a sírját. A karácsonyra kapott játék katonákkal van eltemetve. Apukám 24 óra alatt megőszült. Élettanból én azt tanultam, hogy ilyen nem létezik, meg nincs. Este lehúzták a redőnyt és reggel, amikor felhúzták, a szőkésbarna férfiból egy hófehér hajú ember lett. Hát, amikor meghalt 86 évesen, akkor is csodálatosan szép fehér nagy haja volt neki, fehér szakálla volt. Az én apukám, az nekem egy ilyen férfi ideál volt, mert öttusázott, szép ember volt. Van egy szív alakú piros villanyóránk, azon is rajta van a töménytelen belövésnek, a gránátoknak a szikrája, amit a

közelharcban történt a háznál. Volt egy kutyánk, az mindig ráült a Kálmánkának a sírjára. És gyakorlatilag a kutya hűséges volt, a 22 hónapos kisfiúval együtt halt meg. Meghalt a bánatában a kutya, a sírnak a tetején. Hát, ilyen házban laksz Te. Az én szüleimnek az életéből ez nagyon sokat elvitt. Az én apukám az segédmunkás volt Csepelen, bár egyetemet végzett ember volt. Utána itt a 15 kerületi, azelőtt Rákospalotai Tanácsnál, az adóhivatalban dolgozott. Az anyukám is szociális gondozónő volt. És 16 évet itt dolgozott a Rákospalotai polgármesteri hivatalban. Hát, Te egy öreglánynak vagy a gyermeke, mert tégedet, hát 1944-ben születtem, és hát 1987-ben szültelek, de ’86-ban volt egy előfutár a Sacika. Hát, ketten ebbe a ramazúriba születtetek bele. Az én (nagy) apukám az meghalt 86 évesen 1989-ben, az édesanyám az meghalt 1994-ben, és tulajdonképpen a kettőjük elvesztését marha nehezen tudtam elviselni. Közben több betörés volt. Amik értékeink voltak, szépen elviszegették. Mert, hogy éjjel nappal dolgozni jártam, hogy titeket el tudjalak tartani. És az én anyukám meg apukám 15 évig körülbelül az ilyen lét és nem lét határán voltak, hogy hol maguknál voltak, hol nem voltak maguknál de, hogy mindenképpen nem voltak teljes értékű emberek. Nem tudták a történteken soha túltenni magukat. Ezért, én aztán egy erősen békepárti ember vagyok, nem szeretem az ilyesmit, hogy háború és ehhez hasonlók. Én azt hiszem, hogy becsülettel felneveltelek, mint a kettőtöket, a Sacit is meg az Olgit is. És úgy érzem az Olgi viszi magában azt a lángot, azt a tüzet, mert valami képzőművészeti hajlamaim nekem is vannak. És az Olgának a meglátása az úgy mindenben meglátszik. Voltak egy jegenyefasor a kertben, amit egy világkiállításon a portástól vettek 10 pengőért. Volt vagy 10 jegenyefánk. A jegenyefák óriásiak voltak, amikor kivágni kellet őket akkor már 70 évesek elmúltak és szinte egy Isteni csoda volt, hogy a házat agyon nem vágták, a borzasztó magas nagy keresztmetszetű, igen goromba fák. Egy fiatal szőke fiú úgy tudta kivágni a fákat, hogy szinte 5 centi híja volt, hogy csak a kerítésen szétrepedt a fa, de nem bántotta a házat. Olyan volt, mint egy bombatámadás, még az utca végén is érezték, az óriási fának a lezuhanását. Itt laksz egy platán fasoros, 100 fából álló utcában. Ott voltál szőke fürtös kis gyerek, a lila akácfáknak a lombjai alatt fehér padon ültetek. Hát ilyen körülmények között nőttél fel, nyuszikád is volt. Hát ilyen a mi életünk. Mit meséljek neked még arról, ami volt? Benne éltél, tapasztaltad, nem mindennapi emberek vagyunk. Nehéz volt a világot elviselni ilyennek, amilyen.

RÓZSA MAMA (2019)

1. tükör; 2. floráriumok; 3. üvegasztal álom kiállítással; 4. projektor nyúl ; 5. nézői pozíció; 6.gyönyörű ápolt cerzuák 7. sáros zokni 8. nem volt zsír mind elkapkodták; 9. aranyfog és ház; 10. férfi ruha és 4kg zsír és liszt 11. nyúlt érte minden kéz; 12. kalóriapénz; 13. egy szem búza sváci exportra

MODEM Családi okok című kiállítása 2019.08.17-11-03 installáció térben. kurátor: Don Tamás

Rózsa mama 93 éves és megálmodta egy kiállításomat. Saját nagyszüleink korán meghaltak, így gyerekkoromban sokat vigyázott ránk a testvéremmel. Anyukám kerületi fogorvos volt, Rózsa mama egyik páciense volt. Rózsa mama egyedül él régóta, férje és két fia elhunyt. Afféle pótnagymama volt nekünk. Pár éve elkezdtem újra gyakrabban látogatni, egy alkalommal mesélt arról, hogy álmában egy kiállításon volt, az én kiállításomon. Elkezdtem foglalkozni az álommal, hetente jártam hozzá beszélgetni. A beszélgetések során különböző tapasztalatokat és történeteket mesélt az életéből. Sokszor nagyon erős vizuális képekről mesélt, amelyek látomás szerűen jelentek meg számára. Érdekesnek találtam mi marad meg 93 év távlatából. Az itt megjelent tárgyak Rózsa mamát, anyukámat és engem kötnek össze. A tükör a kapu egy képzeletbeli idővonal. A belőle kiágazó (sugárzó) képek Rózsa mama történeteinek általam leszűrt vizuális reprezentációja. A projektor nyúl egy általam kiemelt történetet vetít a nézőre, ha a megfelelő jelzésen áll a tükör előtt. Az animáció ami a befogadó testén kerül megjelenésre egy élet tanulsága. Összesűrűsödik benne a XX. század története egy személyes perspektíván keresztül, a néző is belekerül, mint hordozó médium. A tükör eredetileg Rózsa mama tulajdona volt. A fiának pénzre volt szüksége, mert építkezett, ezért megvettük a tükröt, így került hozzánk. A gyerekkori otthonunk része volt ez a monumentális tárgy. Rózsa mama által megálmodott kiállításom az üveg asztalon jelenik meg, ami anyukám fogászati rendelőjének volt a berendezése. Három szekció volt az álomban megjelenő kiállításomon: múlt, jelen és jövő. A három térben használati tárgyak és növények jelennek meg. Eredetileg a három különleges üvegszerkezetben – floráriumban –, amelyek anyukám fogászati rendelőjében álltak, virágok voltak. A kiállításon Rózsa mamától kapott tárgyak kerültek beléjük.

álom üvegmakett kiállítás múlt részlet

álom üvegmakett kiállítás jelen részlet

álom üvegmakett kiállítás múlt-jelen-jövőre tagolva

üveg látomás képek 30x30 cm irizáló fólia print alu-szalag keret

12 perces animáció Rózsa mama élettanulságáról https://youtu.be/IdTdrr9a5gI

12 perces animáció szövege Rózsa mama élettanulságáról

[00:00:00] Hát szóval, 1945 ben történt, januárjában hogy szőnyegbombázást kaptunk, amerikai szőnyegbombázók jöttek. Mexikói úton laktunk, ott megy a Nyugatiból a vonat kifelé. Pont így laktunk mint most, így ment a vonat, kész. Azt akarták eltalálni, tehát a síneket akarták felgöngyölíteni de nem sikerült nekik, a sínek melletti házakat találták el végig végig kifelé, így a miénket is, és sajnos a mi házunkba robbant a bomba, de úgy szőnyegbombázás volt, hogy lejött, az első emeleten laktunk, ott robbant föl a mi konyhánkban. A fölötte lévő átütötte és mi alattunk volt a légópince. Ha nincs vészkijárat, de volt vészkijárat, akkor nem tudom hogy jöttek volna ki a szüleim.

Well, it happened in 1945, in January, that we got carpet bombed. American carpet bombers came. We lived on Mexikói street, that’s where the trains departing from the Western railway station run. We lived just like we do now, the trains coming and going. So that’s what they were aiming for, they wanted to destroy the rails but they didn’t succeed, instead they hit all the buildings along the rails, all the way out, including ours. Unfortunately a bomb exploded on our building, and the bomb reached all the way down to the first floor, where we lived, and exploded in our kitchen. The floor above broke through, and we had the air-raid shelter below us. If there hadn’t been an emergency exit, I don’t know how my parents would have come out. Én nem voltam otthon, én akkor már dolgoztam, és azt mondta a főnököm - mindig a bombázások után fölmentünk a tetőre, mert a főnök volt a légóparancsnok, a mi irodánk pedig pont a Vigadóval szemben volt, tehát a Mária Valéria utcába egy négyoldalas gyönyörű emeletes ház, A Futura vállalatnak a nyugdíjintézeti székháza volt. A főnök volt a parancsnok és a tetőre fölmentünk, a legtetejére, lift működött, és onnan látta hogy milyen irányból jön a füst. Tehát hogy hol ég, vagy hogy mi történt. Azt mondja nekem, Rózsa menjen haza mert Zuglóból jön, eddig nem Zuglóból jött.

I wasn’t home, I was working at the time. We always went upstairs after the bombings because my boss was an air commander. Our office was opposite the Vigadó concert hall, it was a beautiful four-sided multi-story building on Mária Valéria Street, the headquarters of the Futura pension institution. We went up to the roof with my boss who was a commander, to the very top, as the elevator was working, and from there he could see the direction from which the smoke was coming. In other words, he could see where the fire was, and what had happened. He tells me, Rozsa, go home because the smoke is coming from Zugló, up until then it had not been coming from Zugló. Jó, mentem haza. Persze csak gyalog végig a Kerepesi úton, a Kerepesi úton a hév, tudod ott megy a Gödöllői hév meg minden. Azok már szépen álltak, mind állt, de ahogy mentem tovább kifelé, kifelé, hazafelé egyre rosszabb, csúnyább volt a helyzet. Ugyanígy át kellett menni a síneken de akkor még sorompó volt, tehát nem volt felüljáró ott, és alatta kellett átmenni. Átmegyek, láttam a házunkat mert 3as számú ház volt, tehát rögtön ott volt.

Alright, I went home. Of course I could only walk, I went along Kerepesi road, where the local train is, you know the Gödöllő train passes through there. The trains were all there, standing nicely, but the further out I got, homewards, the situation became worse and worse. I had to cross the rails, but back then there was still a crossing gate and no overpass, so I had to duck under the gate to pass. Coming out the other end, I saw our house right away, because it was number 3. [00:02:30] Kérlek szépen, pont ahol mi laktunk kettévágva a ház a bomba miatt, kettévágva ilyen e alakú házból. Pont középen pont ahol mi laktunk és pont ahol az óvóhely volt. Hát én megtántorodtam mert anyámékra gondoltam hogy az óvóhelyre lezúdult minden mi van velük. Azt tudom hogy jött egy biciklis is. Az is ott ment át és odajött hozzám hogy rosszul vagy, rosszul vagy, segítsek? Mondom hogy nem. Mentem tovább és akkor láttam hogy a ház előtt egy hokedlin ül az anyukám meg az apukám, az utcán, az utcán ülnek. Hát ők meg voltak, akiknek megmaradt a lakásuk - mert ilyen E alaku ház volt egy nagy körfolyosós ház volt - azok adtak neki hokedlit hogy üljenek arra mert nem volt, nem volt mire ülni. Két embernek, nem tudom, húszéves munkája veszett el mert ott robbant a bomba, egy falunk nem maradt. Nem maradt egy fal, nem maradt, semmi, csak a romok.

Well, our E-shaped building was cut in half because of the bomb, right in the middle, exactly where we lived, and exactly where the shelter was. I staggered because I thought of my parents, everything had collapsed right on the shelter, what must have happened to them? I remember someone on a bike came too. He came up to me and asked, “Are you unwell, are you unwell, shall I help?” I said no. I went on and then I saw my mum and dad sitting on a stool on the street. Well, those whose apartments had remained intact, they gave my parents stools to sit on because they were left with nothing. Two people lost, I don’t know, twenty years of work because the bomb exploded there. We didn’t have a single wall left, there was nothing left but ruins. Aztán jöttek ki, akkor már nem volt önkormányzati tanács..nem, elöljáróság volt akkor, jöttek ki fölmérni a kárt, fölirtak bennünket is és mondták hogy miután nincs szállásunk, hogy hol alszunk vagy mi. Eltereltek bennünket az iskolába, a Százados úti polgáriba. Odamentünk ott laktunk legalább két hétig. Jött a katonaság, hoztak szalmazsákot, leszórták a tornaterembe, és azonnal aludtunk, szalmazsákon... lepedő, párna hát semmit. Kinek mi volt. Az volt a szerencse hogy abban a házban, az egy nagy iskola volt, ott volt konyha és ott főztek. Tehát ott kaptunk ebédet és ott kaptunk ennivalót.

There was no municipal council anymore..no, there was a prefecture at the time, and they came out to assess the damage, wrote our names down, and told us where we would sleep and whatnot, since we didn’t have any accommodation. We were directed to the school on Szazados street. We went there and lived there for at least two weeks. Soldiers came and brought straw bags, tossed them in the gym, and we fell asleep right away, on straw bags ... no sheets, pillows. Everyone used what they had. Luckily in that building, which was a big school, there was a kitchen and they cooked there. So we got lunch and food. Anyukám meg apukám elmentek Zalába nagymamáékhoz, mert apu nagyon beteg volt. Hát 56 éves korában meg is halt az apukam. Világháborús katona volt. Nyolc évig volt katona egyfolytában a világháború alatt. Huszár volt. [00:04:47] Mocsárban voltak másfél napig, vagy két napig, úgy hogy a lónak kint volt a feje, az ő lába ugye rajta a lovon, benne a mocsárban. Így volt csak kint, hogy teljesen lebénulva szedték ki őket, akkor elvitték Harkányfürdőbe. Ott kaptak valamilyen bizony kezelést, ilyen nagyon nagyon meleg villany kezelést, és attól, attól jöttek úgy ahogy helyre, annyira a helyre hogy ujra kivitték őket a harctérre. Miért ne? Folytassuk csak tovább. Na mi meg kaptunk egy lakást.

My mother and father went to Zala to grandmother’s because dad was very sick. Well, at the age of 56, my father had died. He was a soldier for eight years straight during the World War. He was a hussar. [00:04:47] They were stuck in a swamp for a day and a half, or two days. The horse’s head was above the swamp, my father’s feet on the horse, in the swamp. So they were taken out completely paralyzed, and went to Harkányfürdő. There they received some kind of treatment, some kind of very, very warm electric treatment, and thanks to that, they recovered, so much so, that they were taken back to the battlefield. Why not? Let’s keep going. And well us, we got that apartment. [00:05:24] Sajnos hát mit tehettünk mi róla, ugye a zsidókat elvitték csillagos házba, kitelepítették őket. Tehát odaadták a kibombázottaknak azokat a lakásokat, amit ott hagytak. Mi is kaptunk egy lakást a Gizella úton. Első emelet, azt hiszem 13 as szám. Odamegyünk, a házfelügyelőnek leadom a papírt, hogy mi kaptuk meg ezt a lakást, mert ebből a házból ahol mi laktunk már, mások is kaptak abban a házban lakást, úgy hogy nem mentem vadidegenek közé. Jött a házfelügyelő, felhúzta a rollókat. Udvari lakás volt. Kérlek szépen, így a lejszni szélén, ajtókeret, ablakkeret, megindultak a poloskák. Rettentő sok poloska. Képzeld el, egy olyan lakás ahol poloska volt. Szóval aztán ciánozni nem lehetett, mert körfolyosós volt, tehát nem utcára nézett, azt nem lehetett. Valami villany kezelést adtak a poloskáknak, hát fütyültek rá. Aztán jött a gesarol, az egy nagyszerű dolog volt a gesarol, egy olyan növényi méreg. [00:06:44] Szoval anyám itt lent, én egész fiatalon fönt, nagyszerű volt, de már én dolgoztam akkor.

Unfortunately, what could we do about it, the Jews were taken to the yellow-star houses, they were evicted. So their flats were given to those whose homes were bombed. We got a flat on Gizella Road. First floor, number 13, I think. We go there, and I hand over the paper to the caretaker that we were assigned this flat. Others from our previous building got an apartment there too, so we weren’t among strangers. The caretaker came, and pulled up the roller blinds. It was a courtyard apartment. Well, crawling all over the skirting, door

frame, window frame, were bugs. A terrible amount of bugs. Imagine, a flat full of bugs. You couldn’t use cyanide on them because the building was not facing the street, so that wasn’t an option. So they tried some electrical treatment, but it didn’t bother the bugs in the least. Then came gesarol, what a great thing gesarol was, a kind of plant poison. [00:06:44] So my mum was down at Grandma’s, I was up in Pest on my own, very young. It was great, but I was already working then. [00:06:55] Az anyukám visszajött apukám is, visszajöttek az új lakásba. Kérlek szépen rögtön hívtuk a doktort apuhoz mert a nagymamánál lévő, Zalában lévő orvost behívták katonának. Úgyhogy nem volt orvos, azt mondta, hogy azonnal vissza Pestre mert aput kezelni kell, nagyon súlyos állapotban van. A szívével volt baj, tönkretette az a harkányi nagy hő. Bevittük a kórházba, egyedül kispesti szanatóriumban volt hely, úgy, hogy ki kellett fizetni 10 napra a portást.

My mother came back to the new apartment, my father too. Well, we immediately called a doctor to dad, because the doctor at grandmother’s in Zala was called up as a soldier. So there was no doctor, and they said to return immediately to Pest because dad needed to be treated, he was in a very serious condition. There was something wrong with his heart, it was ruined by the great heat from his treatment in Harkány. We took him to the hospital, but there was only space in a sanatorium in Kispest, if we paid the porter for 10 days in advance. Kifizettük, jó, én bementem meglátogatni az aput, de akkor már Szentlőrincett, Szentlőrincet kiürítették, mert már kijöttek az oroszok, lentről. Kiürítették és nem ment a villamos, csak nem tudom meddig, tehát nem ment egész Kispestig ki, hanem beljebb ment. Apukám még nagyon örült mert, mert amit hoztunk a nagymamától puszedlit meg újságot is. Másnap az anyukám ment be hozzá, és az anyukám csak nem jött haza, nem jött, nem jött, nem jött. Mi újság és mi lehet, megjött zokogva hogy apu meghalt, meghalt az apukám. Én még előző nap igazán jó hangulatban, minden és másnap már meghalt. Ott maradtunk az anyukámmal úgy, hogy nem kapott egy szál nyugdíjat sem, mert még fiatal volt. Apu után nem kapott. Fiatal volt, az én fizetésem maradt, abból úgy ahogy éltünk. Anyukám, most jön az a lényeg, hogy aki vallásos volt, nagyon vallásos, járt templomba, nagyon megharagudott az Istenre, hogy az Isten...hogy miért pont velünk történt ez. Hát tettünk mi olyat? Hát tényleg úgy éltünk ahogy, ahogy segítettünk akit tudtunk, minden.

So we paid, I went in to visit dad, but by then Szentlőrinc in the south had been evacuated because the Russians were coming from below. It was evacuated and the tram wasn’t running, I don’t know for how long, so it didn’t go all the way to Kispest anymore. My dad was very happy because we brought biscuits from my grandmother and the newspaper. The next day my mum went to visit and she didn’t come home, didn’t come, didn’t come, didn’t come. What was going on? Well she came sobbing that dad had died, my father had died. He had been in a really good mood the day before, and the following day my father was dead. My mother and I were left there, her without a pension, because she was still young. After dad passed, she didn’t get anything, only my salary remained, and we lived how we could. Now here comes the point, that mum, who was religious, very religious, went to church and everything, became very angry with God. How could God... why did something like this happen to us? What did we do to deserve this? We lived how we could, helped who we could and everything. [00:08:53] Azt hiszem többet nem is ment, a Hermina útra járt, a fehér volt az apácák voltak fehér apácák, oda járt templomba, aztán nem is nagyon ment. Közbe a front jött tovább úgy hogy hozzánk a házba beszállásodtak német katonákat. Ezek a katonák olyan golyószórós specialisták voltak, akik járkáltak, kérlek szépen, este ugyanúgy a vasúttöltésre mint ahogy mi itt vagyunk. Egyik oldalon oroszok voltak a másik oldalon a németek ahol mi laktunk ott németek voltak mert azok voltak oda beszállásolva hozzák, az első emeletig szállásoltak be. Mert már ezt az új házat is belőtték, tehát a második emeletieket is belőtték.

[00:08:53] After that, I don’t think she went to church anymore, she used to go to the one on Hermina road, with the white nuns. Meanwhile, the front was approaching, so that our building ended up boarding German soldiers. These soldiers were submachine gun professionals who would walk around the railway embankment during the night. On the one side there were the Russians, on the other the Germans, and where we lived there were Germans on the whole of the first floor.

[00:09:44] Hát aztán, jöttek a németek. Az oroszok egészen elvonultak a Keletiig, odáig hajszolták őket a németek, nyomták ki őket Pestről. Utána akik ott maradtak a régi házban, a Mexikói úton, azok eljöttek hozzánk, annál is inkább mert közben volt a romtakarítás a házban és találtak egy két dolgot ami a miénk volt és tudták hogy a miénk volt, többek között egy ekkorra kereszt ami ezüstkereszt volt, s valami olyan fa volt benne, különleges fa. Vették, meg azt is megkaptuk rendesek voltak, és mesélték hogy az oroszok alatt voltak ők legalább két vagy három hétig, az a régi Házba ahonnan minket kibombáztak. Odáig mentek az oroszok, a németek pedig itt voltak a másik oldalon. Lőtték egymást lesve, az volt a szórakozás, német oda lőtt az orosz visszalőtt, kész.

[00:09:44] Well, then the Germans came. The Russians withdrew all the way to the Eastern railway station, chased out by the Germans, who were pushing them out of Pest. Afterwards, those who lived in the old building on Mexikói road visited us. The ruins of the old building had been cleaned, and they had found a few things that were ours, including a silver cross with an insert made of some special kind of wood. They were kind and brought it over, and we were told that the old building which had been bombed had been under Russian control for at least two or three weeks. That’s as far as the Russians had got, and the Germans were here on the other side. They shot at each other, that’s how they amused themselves, the Germans fired, then the Russians fired back. [00:10:53] És azok mesélték hogy mindenkit, még az öregeket is, elvitték krumplit pucolni az oroszok. Tehát a nőket, minden nőt elvittek, ezt úgy hívták hogy krumplipucolás. De hát mást is kellett alatta érteni. Ritkán krumplipucolást ha nem mást. A mi házunkban viszont, csak egyszer kétszer jöttek be, az új házaba ahol laktunk, mert ott lakott egy férfi aki régen orosz fogságban volt. Tudott oroszul és mondta nekik hogy nincs itt semmi. És betelepítettettek oda egy őrnagyot vagy milyen orosz katonát hozzánk az első emeletre, és az ha meghallotta hogy jöttek katonáik akkor kiment és lekiabált nekik hogy menjenek el innen itt nincs semmi, ő tudja kész.

[00:10:53] And they told us that everyone, even the elderly, were taken by the Russians to peel potatoes. So the women, every woman was taken away. They called it potato peeling. But there was something else to be understood. Rarely potato peeling if nothing else. In our house, on the other hand, they only came in twice, to the new house where we lived, because a man who had been in Russian captivity lived here. He knew Russian and told them there was nothing here. And they put a major or some Russian soldier on the first floor, and when he heard their soldiers, he would come out and yell at them to get out of here, there’s nothing here. Mi megmenekültünk ilyen krumplipucolástól. De akik jöttek minket meglátogatni, azok mesélték hogy mindenkit elvittek krumplit pucolni, mindenkit, fiatal nőt, öreget, középkorút, mindenkit. Volt idejük három hét alatt kipróbáltak mindenkit. S akkor mondta anyám ezt, hogy fiam akkor látod nem tudni hogy mi mire jó. Az hogy minket kibombáztak és idejöttünk, itt kaptuk azt a poloskás új lakást, az arról volt jó, hogy minket nem vittek el krumplit pucolni. Mi ebből kimaradtunk. Újra elkezdett járni a templomba és újra hálát adott az Istennek. Szóval ez ilyen dolog volt, és azóta sosem felejtem el ha bármi van eszembe jut anyám mondása. Nem tudni hogy mi mire jó. Amikor az ember méltatlankodik vagy valami olyan éri amit sérelmesnek tart vagy, nem tetszik neki. Na hát ez volt a mese, nem tudni hogy mi mire jó.

And so we escaped the potato peeling. But those who came to visit told us that they took everyone to peel potatoes, everyone, young women, the elderly, middle-aged women, everyone. In three weeks they tried everyone. And that’s when my mother said to me, you see, everything happens for a reason. The fact that we were bombed and we came here, we got that new apartment filled with bugs, all that happened so that we wouldn’t be taken away to peel potatoes. We escaped it. She started going to church again, and gave thanks to God. So that’s how it was, and since then, if anything happens my mother’s saying comes to mind. Everything happens for a reason. When a person is unsatisfied, or is hurt by something, doesn’t like something... Well, that was the moral of the story, everything happens for a reason.

Léptékváltás (2009) A női ideála mintakép már gyerekkorounk óta végigkéséri életünket, egyfajta megelelési kényer elé állít bennünket. A gyerekként elképzelt ideál a „mi leszek ha nagy leszek” és a megvalósulás. Próbálunk hasonlítani a lehetetlenre, magamat állítottam most ezzel párhuzamba. méret: 5x50x50cm fotó falapon

negatívok Rózsa mama életéből (2019) A MAGNUM photo workshopon részt vehettem a CAPA Központ ösztöndíjasaként. Az intenzív, szűk egy hetes munka alatt új anyagon dolgoztam. A kezdeti koncepció változott, a kórházakról Rózsa mamára ment át a fókusz. Egy photo booklet lett a végeredmény, illetve egy installáció a 94 éves hölgy negatívjaiból. Életre hívtam álmait, a baljós macska sétáját. Digitális és instax anyagokkal dolgoztam, ezeket egy kis fekete könyvbe ragasztva, szövegekkel kiegészítve jött létre a booklet. Rózsa mama gyerekkoromban sokat vigyázott ránk a testvéremmel, tavaly húsvétkor kórházba került, sajnos azóta is ott van, rendszeresen látogatom.

Egy napos Pop-UP kiállítás a CAPA Központban. 2019

workshop alatt kis bookletet hoztam létre

elmékek, álmok jelentek meg a kis füzet oldalain

Arany Nyúl (2018) Az Arany Nyúl a Nap, amely sosem nyugszik le a modern passzivitás birodalma fölött. Besugározza a teljes földfelszínt, és mindörökké önnön dicsőségében fürdik. Az Arany Nyúl 2013-ban öltött először alakot egy százhetven centiméteres, aranymázas, papír-poligon-origami-szoborként. Akkor még egy installáció részeként fényeskedett a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem aulájában rendezett diplomavédésen. 2014-ben, majd 2015-ben a budapesti Sziget fesztiválon tündöklött fel. 2018-ban emberlába nőtt, kisétált vele a nagykovácsi Kolorádó fesztiválra, ahol arany sátrában jövendőmondásba kezdett. Kaput nyitott a negyedik dimenzióba. A misztikus Arany Nyúl figurája azóta Budapesten jár-kel, és beragyogja a fővárost. Megfordul a számára izgalmasnak talált helyeken, meditál, élvezi a napsütést, háromszögek tengerében heverészik: Duna alatt, Bálna felett. Debreceni virágkarnávon is megofrdult majd kisajátította a várost. Nyúltérképet rajzolva újra értelmezte a teret és 19 pontban pózolt város szerte. A nyúl változik, mindig más. Bárki lehet Arany Nyúl. Néha fiú néha lány, jó kedvűen elugrál.

Arany Nyúl Debrecenben installáció, Derko, Műcsarnok, 2019

Debrecen Rabbit map, polaroid spactra, 2018

Rabbit camera, 1987 expired color dia positiv, 2018

Debrecen Rabbit map, polaroid spactra, 2018

Arany Nyúl Debrecenben, B24 galéria, 2018 Kurátor: Szoboszlai Lilla

Arany Nyúl születése installáció, CAPAZINE Let’s PLAY, CAPA Központ 2018

Beton ikon, pigmentált beton, UV-print, 2018

Virágokban Arany Nyúl, Derbrecen, 2018