Don Tamás

DON TAMÁS MILÁN portfolió

CV TANULMÁNYOK:

2014 – 2016 Magyar Képzőművészeti Egyetem Kortárs művészetelméleti és kurátori ismeretek MA

2011 – 2014 Magyar Képzőművészeti Egyetem Képzőművészet-elmélet BA

1998 – 2011 Scheiber Sándor Gimnázium és Általános Iskola SZAKMAI GYAKORLATOK:

2012 – 2014 Kassák Lajos Múzeum / Gyűjtemény kezelés, kiállítás előkészítés

2013 Trafó Galéria / Archívum kezelés, kiállítás előkészítés NYELVTUDÁS:

Angol: Középfok (B2) Olasz: Alapfok (B1)

INTÉZMÉNYI TAPASZTALAT:

2019 áprilisa óta az AICA magyar tagozatának tagja vagyok

2018 februárjától MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központ, Debrecen, kurátor

2017 szeptemberében alapítója a Küszöb Fesztiválnak

2017 szeptemberében társalapítója voltam a Labor Galériához tartozó Kunstküche nevű projekt roomnak.

2016 márciusa óta a Labor Galéria bizottsági tagja vagyok.

2015 őszétől – 2017 decemberéig tagja voltam a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület vezetőségének

2015 ősze óta Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület tagja vagyok

2015-ben társalapítója voltam a Teleport Galériának Díjak, elismerések:

2020-as Ludwig Múzeum ARTtransfer díjának nyertese a 30 című online művészetpedagógiai projekttel

2 | Don Tamás Milán PORTFOLIÓ 2021

Telefonszám: +36/20 323 70 86 E-mail cím: don.tamas.milan@gmail.com

SZAKMAI PROJEKTEK kisadózók - Laci&Balázs kiállítása MODEM, Debrecen, 2020. december 12. - 2021. június 27.

Antal Balázs és Hatházi László művészpárosa 2007 óta dolgozik közösen. A MODEM-ben megrendezett Kisadózók az első nagy intézményi kiállításuk, amelyen döntő többségben újonnan készült műveket mutatnak. A két művész (Laci&Balázs) több mint tíz éve dolgozik az építőiparban díszítőfestőként. A „pénzkereső” munkájuk során használt anyagok korábban is képzőművészeti tevékenységük részét képezték. A mostani alkotások már teljes egészében az építőiparban megélt helyzetekre, hangulatokra, emberekre és anyagokra fókuszálnak. A tárlatot művészduóra jellemző finom irónia hatja át; nehéz eldönteni, hogy egy templom felújítását láthatjuk-e vagy az építőiparnak emelt groteszk szentélyt.

Támogatók: Pipelife Saint-Gobain Szinorg Zrt Thermodam Varga és Molnár Ügyvédi Iroda Kurátor: Don Tamás

3 | Don Tamás Milán PORTFOLIÓ 2021

Mindenütt jó, de…

Online, MODEM Facebook oldala és instagramja, 2020 szeptembertől 2021 januárjáig A MODEM közösségi média felületein hétről-hétre egy pályakezdő, és egy a kortárs képzőművészeti közegben már jól ismert művészt kérünk fel, hogy készítsenek egy közös munkát, amely az otthonra reflektál. Egyfelől a projekt illeszkedik abba a programunkba, amelynek keretében kiemelten foglalkozunk a legfiatalabb képzőművész generációval.

Másfelől pedig szeretnénk reagálni az idei év legmeghatározóbb jelenségére.

A COVID-19 vírus kapcsán kialakult járványhelyzet teljesen átírta az emberiség idei évét és egyelőre beláthatatlan hogyan változtatja meg a jövőjét. Emberek tömegei élték át szinte mindenütt a világon karantén helyzetet, ez több szempontból arra késztette őket, hogy gondolják át a helyzetüket és lehetőségeiket. Ebben a kényszerű szituációban az otthon a magánélet elsődleges színtere, a munkavégzés és a szabadidő helyszínévé is vált – legalább is a társadalom privilegizáltabb része számára. A friss élmények, emlékek, valamint az otthonhoz kapcsolódó kulturális és történeti asszociációk kellően tág mozgásteret biztosítanak a különböző művészeti megközelítési módokkal dolgozó alkotók számára, a téma feldolgozására.

Kurátor: Don Tamás Művészek: Bozzai Dániel - Gróf Ferenc Juhász Nóra - Benczúr Emese Koltay Szonja - Pettendi-Szabó Péter Éliás Tamás - Chilf Mária Váczi Lilla - Gyenis Tibor Máté Dániel - Szász Lilla Gregóczki Réka - Kisspál Szabolcs Szekeres Alexandra - Borsos Lőrinc Tóth Emese - Gerhes Gábor Somlai Anna - Klenyánszky Csilla Lázár Eszter - Szalay Péter Kazsik Marcell és Erhardt Miklós Sivák Zsófia – Fátyol Viola Tóth Balázs Máté – Albert Ádám Geibl Kata – Csörgő Attila

4 | Don Tamás Milán PORTFOLIÓ 2021

Íme a Mindenütt jó, de... projekt karácsonyi duója: Fátyol Viola és Sivák Zsófia Viola és Zsófi mindketten fotósok. Zsófi Kerecsenden nőtt fel, Viola Debrecenben, különböző fordulatok után - melyekben mindketten érintették Egert -, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen tanultak fotográfia szakon. Úgy adódott, hogy Viola pont tanította Zsófit. Munkáikban mindketten sokat foglalkoznak a magyar vidékkel és saját szülőhelyükkel. Mindketten - állítólag - sokat nevetnek, és egyébként jelenleg mindketten Pesten a nyolcadik kerületben laknak, ráadásul egymáshoz nagyon közel, úgyhogy hétfő este közös képet csináltak a Mindenütt jó.. felkérésre bemutatkozásképp.

A Mindenütt jó, de... című projektünk munkái a MODEM kirakataiban is láthatóak. A Baltazár térről valamennyi videó megnézhető az ingyenesen letölthető Artivive applikáció segítségével mobiltelefonnal, hétről hétre egyre több művésztől.

Kurátor: Don Tamás

5 | Don Tamás Milán PORTFOLIÓ 2021

:) A MODEM 30 - kísérleti művészetpedagógiai programjában tavasszal résztvevő iskolákban meghirdettük a jelentkezést egy online fotós projekthez, amelynek helyszíne eredetileg a debreceni Piac utca néhány kirakata lett volna. Időközben változott néhány dolog, így kirakatok helyett a MODEM második emeleti kiállítótere lett a tárlat otthona.

A nyári iskolai szünetellenére három város öt oktatási intézményének huszonegy diákja jelentkezett. Az elmúlt bő egy hónapban több online találkozót is tartottunk, amelyek során közösen meghatároztuk a projekt keretét, célját és formáját. Ezen kívül a résztvevők megismerkedtek különféle kortársművészeti alkotásokkal, pozíciókkal, amelyek segítettek nekik megérteni, hogy milyen sokfélemódon lehet egy-egy kérdéskörhöz hozzá nyúlni. A diákok úgy döntöttek, hogy a boldogsággal szeretnének foglalkozni, mert egy minden korosztály számára fontos témáról van szó, amelyet különböző szempontok szerint lehet bemutatni. Éppen ezért minden csoport más aspektusból közelített a tárgyhoz. Mindenki egyetértett abban, hogy a boldogság alapja az önelfogadás és az önismeret, ezért ez a megközelítési mód került a fókuszba. A kiállítás végén egy játékos grafikai vizualizáción keresztül kap betekintést a látogató a munkafolyamatba.

A résztvevők névsora: Bakos Bernadett, Borsos Laura, Csombók Panni, Fábián Boglárka, Gál Kata, Holecz Mari, Horváth Janka, Huba Lili, Huong Quan Thi Thu, Lengyel Anna, Lutz Boglárka, Nagy Domonkos, Pál Borbála, Péter Virág Kata, Solymosi Jakab, Soós Regina, Szmolenszky Maja, Szvétek András, Tamás Mercédesz, Tóthpál Veronika, Zölley Hanna A résztvevők a következő intézményekben tanulnak: Batthyány Kázmér Gimnázium, Szigetszentmiklós Debreceni Egyetem Karinthy Frigyes Gimnázium, Budapest Kölcsey Ferenc Gimnázium, Budapest Kőrösi Csoma Sándor Két Tanítási Nyelvű Baptista Gimnázium, Budapest Medgyessy Ferenc Gimnázium és Művészeti Szakgimnázium, Debrecen A projekt vezetői: Dobokay Máté és Don Tamás

6 | Don Tamás Milán PORTFOLIÓ 2021

30 – online és offline művészetpedagógiai program 2019-ben, a rendszerváltás harmincadik évfordulóján a MODEM hároméves oktatási projektet indított, elsősorban középiskolások számára. A program keretében az intézmény munkatársai további szakemberek bevonásával az 1989–2019 közti időszak minden évéből kiválasztanak egy-egy, magyar képzőművész által létrehozott alkotást, amelyekről a korszakkal foglalkozó művészettörténészek, elméleti szakemberek – múzeumpedagógusokkal és középiskolai tanárokkal közösen kialakított szempontrendszer figyelembevételével – átfogó elemzéseket írnak. A műveket a MODEM egyenként mutatja be – minden tárlathoz a szövegekre épülő múzeumpedagógiai foglalkozások tartoznak. A foglalkozásokon a diákok nemcsak megismerkednek a kortárs képzőművészet kiemelkedő alkotásaival, hanem saját látásmódjuk szerint aktualizálják, tovább is gondolják a műveket. 2020 márciusában a projekt egyik állomása egy kamara kiállítás volt, sajnálatos módon ezzel egy időben jelent meg a COVID, amely alapvetően írta át a mindennapjainkat. A helyzethez adaptálódva az átalakítottuk a programot úgy, hogy alkalmazkodni tudjunk az onlie térhez, így kinyílt a világ nem csak Debrecen környéki diákokhoz jutnak el a foglalkozásaink, hanem az ország különböző részeiből vannak csoportjaink. Az internet segítségével nem csak az alapvető célközönségünket tudtuk elérni, hanem a felnőtteket is. Az elmúlt bő egy évben több mint kétszáz csoport és több mint ezer résztvevője volt a foglalkozásainknak.

A terveink szerint a projekt 2022 őszén egy összefoglaló kiállításban csúcsosodik ki és a hozzá tervezett online művészet pedagógiai kiadványban.

A projektben részt vett intézmények: Batthyány Kázmér Gimnázium, Szigetszentmiklós Budapesti Komplex SzC Kézművesipari Technikum Debreceni Egyetem Kossuth Lajos Gyakorló Gimnáziuma és Általános Iskolája Karinthy Frigyes Gimnázium, Budapest Kölcsey Ferenc Gimnázium, Budapest Kőrösi Csoma Sándor Két Tanítási Nyelvű Baptista Gimnázium, Budapest Kürt Alapítványi Gimnázium Magyar Képzőművészeti Egyetem Medgyessy Ferenc Gimnázium és Művészeti Szakgimnázium, Debrecen Szoboszlói Úti Általános Iskola, Debrecen Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola, Szeged Vizuális Művészeti Intézet Eger

7 | Don Tamás Milán PORTFOLIÓ 2021

ARTtransfer díj Ludwig Múzeum

A projektben eddig szereplő művészek: Kicsiny Balázs: A köztársaság allegóriája (Daumier után) (1990) Csörgő Attila: Maesltrőm projekt (1995) Nemes Csaba: Timeless (1996) Benczúr Emese: Munka közben az utazásra gondolok – Utazás közben nem gondolok a munkára. (1997) Kis Varsó: Tulajdonság (2001) Szabó Dezső: Vulkán (2002) Németh Ilona: Reggel(2003) Gerhes Gábor: Elvégzendő feladatok előtt álló elvégzett feladat(2006) Esterházy Marcell: Atelier_bp (2007) Csákány István: Emlékmű egy emlékműnek(2008) Fátyol Viola: Családrajz sorozatból: Mama tésztaglóriával (2009) Birkás Ákos: Smoke (44m), (2004) Société Réaliste: ”Világ kozmopolitái, még egy erőfeszítést!”(2010) Németh Hajnal: Összeomlás – Passzív interjú(2011) Antal Balázs, Hatházi László, Fodor Zoltán: Fix sarok(2012) Fabricius Anna: Erika, a kábelszerelő(2013) Borsos Lőrinc: Paradise Lost (2014) Eperjesi Ágnes: D.365 napja (2017) Albert Ádám: One Shot-Lose Yourself – Dream of Gavrilo Princip (2018)

30 - kísérleti művészetpedagógiai programhoz kapcsolódó online foglalkozások MÓDSZERTAN Időtartam: 1-1,5 órás foglalkozások Létszám: 2-15 fő

MENNYIRE INNOVATÍV A PROJEKT? Elsők között elindult online interaktív művészetpedagógiai foglalkozás az országban

Három feladat

Közösségek jöttek létre, amelyek fél éve elteltével is rendszeresen találkoznak az online térben és foglalkozásokon vesznek részt

Közös műelemzés, közös gondolkodás, beszélgetés

Földrajzi és szocio-ökonómiai távolságok áthidalása

RÉSZTVEVŐK 2020. március vége és 2020 június eleje között

92 online foglalkozást tartottam 314 embernek.

8 | Don Tamás Milán PORTFOLIÓ 2021

30 - kísérleti művészetpedagógiai programhoz kapcsolódó online foglalkozások FELADAT:

Ki kellett választaniuk egy filmet, amelyet emotikonnal kellett körülírniuk. Rajtuk múlt, hogy a történet felől vagy a cím felől közelítik meg az adott filmet.

MÁTRIX

9 | Don Tamás Milán PORTFOLIÓ 2021

SZÁMKIVETETT

DZSUNGEL KÖNYVE

INTERSTELLAR

LECSÓ

30 - kísérleti művészetpedagógiai programhoz kapcsolódó online foglalkozások FELADAT:

Magyar oktatást egy mémbe összefogalni.

10 | Don Tamás Milán PORTFOLIÓ 2021

30 - kísérleti művészetpedagógiai programhoz kapcsolódó online foglalkozások FELADAT: Válasszátok ki az egyik figurát a sorból, rajzoljátok meg, hogy fog kinézni 20 év múlva, írjátok le a foglalkozását, hobbiát, hol fog élni stb.

11 | Don Tamás Milán PORTFOLIÓ 2021

30 - kísérleti művészetpedagógiai programhoz kapcsolódó online foglalkozások

A PROJEKT RÉSZTVEVŐINEK TAPASZTALATAI: Gabriella: „Az első dolog az adott alkotást szemlélve a diákok általi MEGLEPőDÉS, a rácsodálkozás, a mi is lehet ez érzete volt? Lehet, hogy a hétköznapokban simán elmennének a megjelenített művek mellett, de itt a Tamás által vezetett közegben, nem műelemzésről volt szó, hanem az alkotásokra reflektálva, a saját felmerülő érzéseikről beszélgethettek. A kortárs művekre épülő kreatív feladatok után FELSZABADULTABBNAK, NYITOTTABBNAK éreztem a diákokat, mivel az alkotásokról beszélgetve sokszor személyes élmények, problémák is kimondásra kerültek.

A workshopok tehát jó alkalmat teremtettek arra, hogy a diákok ne csak külső szemlélőként vegyenek részt a megtekintésben, hanem saját és társaik belső érzéseire is figyeljenek. ÖNKIFEJEZÉS, ÉRZÉKENYÍTÉS, egymás véleményének elfogadása, mind előkerült. A diákok egyöntetű véleménye az volt, hogy a foglalkozások kapcsán közelebb kerültek a KORTÁRS alkotásokhoz és egymáshoz is.”

Jakab: „ Tomi csak az irányt mutatja, nekem kellett rálépnem az ösvényre. A műalkotások

mellett egymást, s magunkat

is jobban megértjük. Ebben a nehéz helyzetben szuper érzés, amikor megértesz valakit. Mióta járok a műalkotást kibeszélő órákra, az embereket is kicsit próbálom többféle perspektívából ,,vizsgálni’’ Dávid: “Heti másfél óra amikor elfelejtem, hogy mi van körülöttem, és

elmélyedek a számomra eddig ismeretlen

magyar kortárs művészetben. Megismerkedek festőkkel, szobrászokkal és performansz művészek műveivel. Hab a tortán pedig, hogy ezeknek a műveknek kontextusáról és értelméről beszélgethetek másokkal.”

napsugara a közös ZOOM foglalkozás a kortárs művészetről. Vidámság, jó hangulat, műelemzések mellett kreatív feladatokkal Olga: „A karantén ideje alatt furcsán elnyúlva telt az idő, ennek a nyomasztó folyamnak volt a repült el az együtt töltött idő.”

12 | Don Tamás Milán PORTFOLIÓ 2021

Családi okok miatt MODEM, Debrecen, 2019. augusztus 17. - november 3.

A kiállítás címe az iskolai ellenőrzőfüzetekben használt „Igazolom, hogy gyermekem családi okok miatt… ” fordulatra utal, amely több évtizedes múltra tekint vissza. Az esetek túlnyomó részében a pedagógus nem kérdez rá, éppen milyen okot is takar a szókapcsolat. Ezekből a lehetséges okokból próbál néhányat bemutatni a kiállítás.

Az ember önmagához és a világhoz való viszonyát alapjaiban határozza meg a családi környezete és a családtagjaival ápolt kapcsolata, sőt sok esetben a családtörténete is.

Az elmúlt években a világ számos területén a politikai közbeszédben újra kiemelten jelent meg a család fogalma; a kérdéshez bárki tud kapcsolódni emlékei, érzései, történetei, tapasztalatai vagy ezek hiánya miatt. A család meghatározása, politikai értelmezése Magyarországon is folyamatosan megjelenik a nyilvános viták hátterében. A Családi okok miatt megpróbál kilépni a kortárs képzőművészet szűk közegéből és párbeszédet kezdeményez az erre nyitott emberekkel.

A kiállítás négy részből áll. Az első terem társadalomtörténeti és pszichológiai megközelítésből vizsgálja a családkonstrukció változásait a magyar társadalomban a XIX. század közepétől napjainkig. A társadalmi és személyes nézőpont kettőse végigkíséri az egész kiállítást minden műalkotásnál megjelenő szóbuborékok formájában, közös koordinátarendszerbe illesztve az egyes alkotásokat. Ugyanebben a térben megjelenik a társadalmi tabunak számító családon belüli erőszak témája is.

A második teremben kortárs költők versei állnak a fókuszban. A kiállítási koncepció kialakításánál fontos inspiráció volt a kortárs magyar irodalom, hiszen sok életműben – immár évtizedek óta – markánsan jelen van a család motívuma. Hat, különböző művészeti ágban tevékenykedő alkotó kapott felkérést, hogy egy irodalmárok és a kurátor által összeállított listából válasszon ki egy verset, s abból kiindulva hozzon létre önálló művet, amely hangsúlyozottan nem puszta illusztráció.

A harmadik térben olyan kortárs képzőművészek szerepelnek kifejezetten erre a kiállításra készített munkájukkal, akik eddigi praxisuk során foglalkoztak már a család témájával. Elsősorban a nagyszülőkkel és az apákkal való kapcsolat került középpontba, amelyen keresztül olyan témák bontakoznak ki, mint a gyász, a szeretet, a tisztelet, az emlékezés és az öröklődés.

Az utolsó teremben a látogatók egy több mint fél éven keresztül tartó workshopsorozat végeredményét tekinthetik meg. Pettendi-Szabó Péter vezetésével nyolc, Debrecenhez különböző módon kötődő ember saját családi fotókon keresztül mutat be olyan történeteket, amelyeknek a szűkebb családon túl is értelmezhető jelentése van.

13 | Don Tamás Milán PORTFOLIÓ 2021

Kurátor: Don Tamás Kiállítók: Áfra János, Balogh Viktória, Esterházy Marcell, Kemény Lili, Kocsi Olga, Kolos Ádám, Maria Lima Victor, Nagy Csilla, Nemes Csaba, Németh Ilona, Oravecz Imre, Puklus Péter, Schuller Judit Flóra, Sallai László és Szabó Benedek, Szász Lilla, Turi Tímea, Závada Péter A workshopot vezette:Pettendi-Szabó Péter Résztvevők:Boros Dorina, Éliás Tamás, dr. Fegyveres Mária, Gellén József, Hofgárt Károly, Horog Máté, dr. Keszeg Anna, Kun Ágnes Laura Szakértők:K. Horváth Zsolt, Ragó Anett A családon belüli erőszak blokkot tervezte: Balla Csönge Szakmai partner: DMJV Család-és Gyermekjóléti Központja

Családi okok miatt

14 | Don Tamás Milán PORTFOLIÓ 2021

Küszöb Fesztivál A Küszöb Fesztivál tizenegy kortárs művészeti intézmény együttműködésén alapul, középpontjában a pályakezdő képzőművészek lehetőségei állnak. A fesztivál célja a fiatal képzőművészek, és alkotásaik bemutatása szélesebb közönség előtt.

Ehhez kapcsolódóan 2018. májusában tizenkettő egyéni és egy csoportos kiállítás valósul meg Budapesten.

A Küszöb hívószavai a váltás/változás/lépték, amely reflektál a projekt célkitűzéseire.

A kezdeményezés reakció a pályakezdő képzőművészek sok szempontból nehéz helyzetére.

Nincs közvetlen kapcsolat a felsőoktatási intézmények és a képzőművészetet bemutató intézmények (múzeumok, galériák) között, így a felsőoktatási intézményrendszerből kikerülve a pályakezdő fiatalok egy légüres térbe kerülnek.

A tanulmányaik során kevés útmutatást kapnak, hiányoznak azok az intézmények, amelyek segítenék, hogy a fiatal alkotók megőrizhessék a kontinuitást munkájuk során. Ezt a szerepet az FKSE, FFS próbálja ellátni, amely a 35 év alatti fiatalokat támogatja, de nagyon fontos, hogy minél több hasonló profilú intézményrendszeri kezdeményezés jöjjön létre.

A fesztivál egy új intézményrendszeri struktúrát hoz létre, átmenetet biztosít, segít az integrációban, bemutatkozási lehetőséget ad.

Az egyhónapos eseménysorozat koordinátora Don Tamás, a MODEM kurátora, mesterszakon írt szakdolgozatában foglalkozott először a témával. Az általa készített interjúk, kérdőívek, kötetlen műtermi beszélgetések rávilágítottak arra, hogy a felsőoktatási intézményrendszerből kikerülve a pályakezdő fiatalok légüres térbe kerülnek, mivel hiányoznak azok az intézmények, amelyek segítenék az „átzsilipelést”. További problémákat jelent, hogy tanulmányaik során kevés útmutatást kapnak arra vonatkozóan, hogyan is tudnának sikeresen integrálódni a művészeti közegbe.

Ezeket kiküszöbölendő a fesztivál egy új mikro-intézményrendszeri struktúra létrehozására tesz javaslatot. Célja a fiatal képzőművészek, és alkotásaik bemutatása egy szélesebb közönség előtt; ennek keretében 2018 májusában tizenkét egyéni és egy csoportos kiállítás valósul meg Budapesten.

A pályázatra beérkezett projektek közül a befogadó intézmények demokratikusan választhatták ki a szellemiségükben leginkább a profiljukba illeszkedőt. A kölcsönös szimpátián alapuló együttműködés és a nyitás nemcsak új munkák megszületését teszi lehetővé, de egy újfajta együttműködésen alapuló hozzáállás kialakulásához is vezethet. Fontos kiemelni a résztvevő intézmények sokszínűségét: nagyon eltérő működésű, fenntartású, profilú kiállítótérről van szó, de valamennyi lényegesnek tartja a pályakezdő művészek támogatását.

Résztvevő intézmények: 3K Kaszásdűlői Kulturális Központ, AQB, FKSE, FERi, ISBN, Labor, Liget Galéria, MÜSZI Közért, MŰTŐ, OSA, PINCE, Telep Galéria

15 | Don Tamás Milán PORTFOLIÓ 2021

Ezek a legszebb éveink? Pályakezdő perspektívák MODEM, Debrecen 2018. szeptember 16. - november 18.

A kiállítás azon fiatal magyar képzőművészek köréből válogat, akik az elmúlt öt évben szereztek diplomát valamely felsőfokú művészeti képzés keretei között. A kiállítás nem pusztán beszámoló egy művészgeneráció aktuális tevékenységéről, de mindemellett rálátást nyújt a pályakezdés élményére is.

A generációs kiállítás elsőre talán szokatlan ötletét az a hiány indokolja, hogy az egészen fiatal művészkorosztály – most már csaknem évtizedes tapasztalat szerint – ritkán jelenik meg a nagyobb kortárs művészeti intézményekben, akkor is leginkább csak a nekik szóló pályázatok beszámoló kiállításai kapcsán. Az említett pályázatok rendszerint a harmincöt év alatti alkotókat definiálják fiatal művészként, míg az Ezek legszebb éveink? kiállítás esetében a szervezőelv az oktatásból történő kilépéstől számított öt év. A kiállító művészek közül akadnak, akik alig pár hónapja fejezték be tanulmányaikat, vannak, akik már újból iskolapadba ültek, néhányan pedig már oktatóként vannak jelen a hazai művészeti képzésben. Ugyanilyen szórást mutat pályájuk képe is: vannak, akik még csak próbálják megvetni lábukat a galériák, múzeumok és ösztöndíjak világában, de többen közülük már nemzetközi kiállítási tapasztalatokat is fel tudnak mutatni.

Az Ezek a legszebb éveink? három szekcióra (intézménykritika, identitás és absztrakció) osztva igyekszik megmutatni a pályakezdő művészek körében releváns tendenciákat. A műveken felül a kiállítás egy, a pályakezdés élményéből kiinduló asszociációs tárgyegyüttessel egészül ki. Ez a gyűjtemény olyan tárgyakból, illetve zenékből, videóklipekből és filmrészletekből áll össze, amelyek a kiállító művészek számára leginkább jellemzik a pályakezdés időszakát. A gyűjtés célja az volt, hogy a pályakezdő művészek maguk mondják el, hogyan látják a saját helyzetüket (ahelyett, hogy a kurátorok fogalmaznának meg állításokat ezzel az időszakkal kapcsolatban).

Az ebben a térben megjelenő tárgyak hangsúlyozottan nem műtárgyként vannak jelen, hanem mintegy a pályakezdés eltárgyiasult enciklopédiájaként.

A szubjektív gyűjtést ellensúlyozva egy adatokon alapuló rövid animáció objektivitásra törekvő módon összegzi, hogy az elmúlt öt évben milyen formában kaptak lehetőséget a pályakezdők a kortárs magyar képzőművészeti rendszer különböző szintjein.

Művészek: Bajkó Dániel, Balogh Viktória, Biró Dávid, Dobokay Máté, Erményi Mátyás, Ezer Ákos, Hordós Boldizsár, Kárándi Mónika, Kocsi Olga, Koller Margit, Kötöde csoport (Bozzai Dániel, Hoffman Boldi Tamás, Imre Réka, Máté Dániel), Kristóf Gábor, Kútvölgyi-Szabó Áron, Leitner Levente, Sallay Dániel, Makai Mira, Mihályi Barbara, Molnár Judit Lilla, Neogrády-Kiss Barnabás, Pálinkás Bence György, Pólya Zsombor, Radvánszki Levente, Rózsa Luca Sára, Schuller Judit Flóra, Szabó Menyhért, Szécsényi-Nagy Loránd, Szimán György, Timár Sára Erzsébet, Tóth Balázs Máté, Vékony Dorottya, Zellei Boglárka Kurátorok: Don Tamás, Margl Ferenc, Sárai Vanda

16 | Don Tamás Milán PORTFOLIÓ 2021

Az ígéret földje – Videóművészet Izraelből, Izraelről MODEM, Debrecen, 2018. augusztus 11. - október 14.

A kiállítás címe egy bibliai kifejezés, ami már önmagában különböző értelmezésekkel bír. Az ígéret földje az egymást kizáró értelmezéseken túl jelentheti a közös múltat, jelent és jövőt egyaránt. Idén 70 éves Izrael állama. Sokan sokféleképpen közelítik meg az évfordulót. Jelen kiállítás arra törekszik, hogy bemutassa Izrael kulturális, társadalmi és politikai komplexitását az országban alkotó kortárs művészek videóművein keresztül. A videó médiumának használata látványosan felülreprezentált a helyi művészeti közegen belül. Ennek okai között szerepelhet, hogy sűrítetten képes összetett üzeneteket megfogalmazni, különböző dinamikákat egyszerre megmutatni. Így alkalmas többszempontú, akár kritikus vélemények megfogalmazására is, amelyekre sok példát találni az Izrael jelenéhez és történelméhez nyúló művek esetében.

Ezekből a munkákból láthatnak válogatást a látogatók. A kurátor felkérte a résztvevő művészeket, hogy a bemutatott videókon túl egy-egy térképet is hozzanak magukkal. Ezek a térképek szimbolizálják az egyes művészek viszonyát Izraelhez.

Kiállított művészek: Alona Harpaz Dor Guez Joseph Dadoune Nir Evron Roy Menachem Markovich Ruti Seal és Maayan Amir Shahar Marcus Tamir Zadok A részlet Shahar Marcus – Seeds című munkájából van.

Kurátor: Don Tamás

17 | Don Tamás Milán PORTFOLIÓ 2021

Buborék Bánkitó Fesztivál, Bánk, 2019.július 10-13.

A Bánkitó képzőművészeti része sok szempontból megújul 2019-ben. Az elmúlt években a fesztivál egész területét behálózták a különféle képzőművészeti projektek. Ezzel szemben idén két nagy léptékű installációt mutatunk be, amelyek létrehozására Kocsi Olgát és a Laci&Balázs művészpárost kértük fel.

Az installációk mellett idén a videóké lesz a főszerep: kreatív és nyitott gondolkodású képzőművészeket kértünk fel, írókat, zenészeket, matematikusokat stb., hogy készítsenek egy maximum másfél perc hosszúságú videót, amely valamilyen szempontból reflektál az idei hívószóra, a buborékra. Számtalan lehetséges olvasata van a témának: a társadalmi széttöredezettség, a kommunikációképtelenség, az egymásról való nem tudás, a média általi manipuláció, a megtévesztés vagy az alternatív valóságok témái, de ezeknél jóval könnyedebb asszociációk is teret kapnak.

A projektet különlegességét az adja, hogy a résztvevőket párokba rendeztük annak érdekében, hogy olyan emberek dolgozzanak együtt, akik korábban nem ismerték egymást, más területről érkeztek. Ezzel mi magunk is reagáltunk az idei fesztivál hívószavára, hiszen arra késztettük az alkotókat, hogy mozduljanak ki komfortzónájukból. Az így elkészült videókkal több formában is találkozhattok a fesztiválon. Egyfelől mindennap 12 órakor levetítjük azokat az Erste sátorban. Másfelől lesz egy “bázisunk” a tóparton, ahova napközben le tudtok telepedni pihenni és megnézni a műveket.

A videózással ráadásul még nyerhettek is! Ha megnézitek a filmek legalább felét vagy eljöttök a vetítésre, akkor részt vehettek az esti sorsoláson, ahol szuper nyeremények (sör is!) várnak rátok.

A képzős önkéntesek a Bánkitó egész területén cirkálnak azzal a céllal, hogy minél több fesztiválozónak megmutassák a műveket, tehát érdemes nyitott szemmel járni a fesztiválon!

Felkért művészek: Áfra János – Hutanu Emil, Berger Dániel – Kocsi Olga, Bilak Krisztina – Pauer Emánuel, Cseppela Olivér – Herczog Noémi, Kelemen Kristóf – Schuller Judit, Kemény Zsófi – Pálhegyi Flóra, Krántiz Bence – Pauer Gellért, Mile Szandra – Vass Norbert, Pintér Gergő – Szécsényi-Nagy Lóránd, Zemplényi Kovács Barnabás – Zewde Eszter A képzőművészeti open call pályázat győztesei: Bácsi Barnabás , Pamuk Lili, Rác Csenge, Vincze Márton Installációk: Kocsi Olga, Laci&Balázs Kurátor: Don Tamás Kurátorasszisztens: Feigl Fruzsina

18 | Don Tamás Milán PORTFOLIÓ 2021

“Nem irigylem a fiatalokat, mert övék a jövő” Bánkitó Fesztivál, Bánk, 2018. július 11-15 “Nem irigylem a fiatalokat, mert övék a jövő” A Makláry Zoltán színművésznek tulajdonított idézet jól összefoglalja a magyar társadalom reális kilátásait az elkövetkezendő évtizedre. A kortárs képzőművészeti közegben az elmúlt években számos hazai és külföldi projekt, kiállítás foglalkozott az utópia vagy disztópia kérdésével. Az idei képzőművészeti program kialakításakor az egyik kiindulási pontunk az a Reinhart Koselleck német történésztől származó gondolat volt, hogy a múltban történtek alapján a strukturális megismétlődés lehetőségét figyelembe véve következtetéseket vonhatunk le a jövőre vonatkozólag. Ezalapján próbáltunk meg összegyűjteni néhány olyan társadalmi problémát, amelyek különböző hangsúlyokkal már a jelenünkben is meghatározóak, de minden valószínűség szerint a nem túl távoli jövőben még inkább kiélezett formában lesznek jelen a mindennapjaink során. Az idén felkért hét művész az alapján lett kiválasztva, hogy az eddigi munkásságuk mennyiben kapcsolódott ezekhez a problémákhoz. Személyes beszélgetések során aztán tovább finomodtak a témák, és így került középpontba az oktatás, a környezettudatosság, a globális felmelegedés és az emlékezetpolitika.

Felkért művészek: Balogh Viktória, Kazsik Marcell, Kocsi Olga, Kötöde, Leitner Levente, Tóth Balázs Máté Open call győztesek: Almási Ádám, Fehér Zsanett és Nagy Krisztina, Független Képzőművészeti Tanszék, Harsányi Gergely, Horváth Anna Róza, Kasas Kristóf, Orosz Réka, Ping-pong Kollekítva, Kurucz Balázs és Mészáros Patrick, Mérei x Bánkitó Kurátor: Don Tamás Kurátor asszisztens: Feigl Fruzsina

19 | Don Tamás Milán PORTFOLIÓ 2021

Einstand Bánkitó Fesztivál, Bánk, 2017.július 12-15.

Az elmúlt években a Bánkitó szerves részévé vált a képzőművészet is. Az idei hívószóhoz igazodva a korrupció kérdésével foglalkozó projektek, művek jelennek majd meg a fesztiválkülönböző pontjain. Célunk, hogy a mindenkit érintő társadalmi kérdésekről minél szélesebb körben, minél izgalmasabb módon, különböző nézőpontok és vélemények ütköztetésével tudjunk beszélni. Idén először a képzőművészeti jelenlét hangsúlyozása érdekében a fesztivál ezen része önálló címet is kapott, amely nem más, mint a mindenki számára ismerős Einstand.

Ez az egy szó magába foglalja a mai Magyarországon való létezéslényegét, ahol egy nagyon szűk elit kerül csak olyan pozícióba, amelynek segítségével nagyobb az esélyük az élet különbözőterületein való boldogulásra, mint az ország többi – papíron ugyanolyan jogokkal rendelkező – állampolgárának.

Az ország 99%-a bármikor kerülhet olyan helyzetbe, mint Molnár Ferenc regényében a kisfiúk, akiktől elvették az üveggolyóikat . A cím nem közvetlen módon kapcsolódik az elkészült projektekhez, de egy értelmezési keretet ad a nézőknek: a hatalom arra törekszik, hogy megnehezítse az állampolgárok életét és ellehetetlenítse azokat ,akik segítenek a rászorulóknak.

Felkért művészek: Dobokay Máté, Gróf Ferenc, Kisspál Szabolcs, Lima Victor, Monory Ráhel, Teleport Galéria Feat. Leitner Levente, Tóth Balázs Máté, Tasz + Thury Lili A Fiatal írók Szövetsége által a korrupció témakörében kiírt nyílt irodalmi pályázaton nyert alkotásokat az általam felkért Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesületéhez tartozó tagok jelenítették meg különböző médiumokon keresztül. Ádám Anna + Reichenbach József , Gutema Dávid + Bajnai Zsolt, Kovács Kristóf + Magai Miklós, Rudas Klára + Gubis Éva, Simon Zsuzsanna + Huszthy Zita Open Call Pályázat Nyertesei: Balogh Boglárka + Kovács Kristóf, Fehér Zsanett + Nagy Krisztina, Kicsiny Martha , Labor Galéria, Novák M. Anna, Novák Zsófia, Novák Gergely, Terjeki Levente, Szabados László + Tóth Katalin Kurátor: Don Tamás Kurátorasszisztens: Feigl Fruzsina 20 | Don Tamás Milán PORTFOLIÓ 2021

Határ Bánkitó Fesztivál, Bánk, 2016 július 13- 16.

A Bánkitó Fesztiválon egyre nagyobb érdeklődés mutatkozott a színvonalas képzőművészeti projektek i ránt, ezért a szervezők2016-ba úgy döntöttek, hogy jobban fókuszba helyeznék ezt a vonalat. Az előkészületek során igyekeztünk minél változatosabb és izgalmasabb projekteket és programokat összeállítani. Mivel a sokszínűség, és a különböző látásmódok bemutatása fontos szempont volt, ezért három részből áll össze a fesztivál képzőművészeti kiállítása: az előző évekhez hasonlóan idén is vártuk az open call pályázatra azokat a vállalkozó szellemű alkotókat, akik úgy érezték, szívesen létrehoznának egy izgalmas projektet a fesztivál keretein belül. A második részben tizenegy művészt és alkotócsoportot kértünk fel, hogy egy-egy munkával reflektáljanak a fesztivál idei hívószavára, a határra. A harmadik szekcióban pedig a magyar kortárs képzőművészeti intézményi szcéna néhány fontos, progresszív szereplőjét kértük fel, hogy mutassanak be egy projektet a fesztivál keretén belül. Nagyon mozgalmas szervezési időszakon vagyunk túl. Az összes projekt fejlődését végigkövettük és jó látni, ahogy a különbözőprojektekből koherens egész lesz. Ez a fesztiválkörnyezet több szempontból is érdekes: egyrészt a művészeknek egy új, izgalmas lehetőséget jelent, hiszen több ezer ember nézi meg három nap alatt a munkájukat. Másrészt pedig a látogatók egy számukra szokatlan térben és formában találkozhatnak a kortársművészettel.

Felkért művészek: Balogh Viktória, Biró Dávid és Dobokay Máté, Ellen Polus + Kiss-Pál Anna + László Lili + Papp Fanni, Erményi Mátyás, Ezer Ákos, Gróf Ferenc, Kristóf Gábor, Nem Mi Voltunk Crew! Feat. Bódi Lóránt, Radvánszki Levente, Tóth Balázs Máté, Varga Máté, Végh Júlia Open Call Pályázat Nyertesei: Bartos Tímea + Albert Tímea + Alkovics Alíz, Balogh Boglárka + Kovács Kristóf, Birkás Mona + Varga Gergő, Bitay Mátyás + Fazekas Dániel + Jávorszky Krisztina + Nagy-Peti Lili + Pintér Luca + Pintér Sára + Székely Bálint, Faék Manufaktúra: Kálmán Csenge + Kálmán Kincső +Lima Victor + Nagy Viktor + Tarr Sophie, Faragó Fanni + Kiss Luca + Mészáros Levente+Páll Ferenc + Zollát Nándor, Georgita Boglárka, Jónás Enikő + Váczi Lilla, Kurucz Balázs + Mészáros Patrick, Simon White, Szemző Zsófia, Tóth Andrea Kurátor: Don Tamás Kurátorasszisztens: Feigl Fruzsina

21 | Don Tamás Milán PORTFOLIÓ 2021

Terápia Centrális Galéria, Blinken OSA Archívum, Budapest, 2018. május 7. – június 10.

A Terápia a pályakezdő képzőművészek helyzetére reflektáló Küszöb Fesztivál központi kiállítása. A projekt a csoportterápiát mint eszközt használta fel, hogy ennek segítségével mutassa be, hogyan látják a fiatal képzőművészek ma Magyarországon a jelenüket és a jövőjüket. A kultúrában, s ezen belül a kortárs képzőművészet területén is sok a kibeszéletlen sérelem, csalódás, szomorúság. Az önismereti csoport egyik célja az volt, hogy a projektben szereplő tíz művésznek lehetőséget nyújtson a problémák kibeszélésére, illetve hogy a résztvevők a közösségben tapasztalják meg, hogy a nehézségeikkel nincsenek egyedül.

A Terápia projekt a kurátor, Don Tamás egyetemi kutatási témájának – A fiatal, pályakezdő művészek integrációs lehetőségei a magyar kortárs képzőművészeti intézményrendszerben – gyakorlati folytatása. Két felkért pszichológus fél éven keresztül vezetett önismereti csoportot a kurátor által kiválasztott tíz fiatal képzőművész számára. Fontos szempont volt, hogy a felkért alkotók egymástól eltérő művészeti praxissal és személyiséggel rendelkezzenek. A művészek tavaly szeptembertől havi egy alkalommal vettek részt a csoportos foglalkozásokon, amelyek során a pályakezdést megnehezítő személyes problémáktól próbáltak eljutni a rendszerszintű hibák megállapításáig. A csoportülések februárban befejeződtek. A közös munka második szakaszában a résztvevők az elmúlt évek tapasztalatait és a közös terápiás élményeket felhasználva olyan javaslatok kidolgozására törekedtek, amelyek alkalmasak lehetnek az intézményrendszeri problémák orvoslására, miközben komoly pénzügyi támogatás nélkül is megvalósíthatóak.

A projekt három szegmensből áll:

Javaslatok Az alapfeltevés az volt, hogy a terápia végére artikulálódni fognak azok a problémák, amelyek megnehezítik a pályakezdő művészek helyzetét. Az elejétől kezdve fontos volt, hogy ne csak arról szóljanak a közös beszélgetések, hogy mi miért rossz, hanem szülessenek javaslatok arra is, hogy mi hogyan működhetne. A bejárattal szemközti falon az intézményrendszer hibái, hiányosságai mellett megtalálható egy felsorolás arról is, hogy a projektben szereplőknek, illetve a pályakezdőknek általánosságban miben kéne fejlődniük.

Művek A bemutatott műalkotások, amelyeket a résztvevő művészek hoztak létre a terápia Művészek: Balla Csönge, Balogh Viktória, Demeter Dávid, Dobokay Máté, Kazsik végén, és amelyek reflektálnak saját élethelyzetükre, konfliktusaikra és a kortárs Marcell, Lima Victor, Molnár Judit Lilla, Secco &Fresh.ko (Keresztesi Botond és Szigeti képzőművészeti intézményrendszer hiányosságaira. Árpád), Thury Lili, Tóth Balázs Máté Pszichológusok Kurátor: Don Tamás A foglalkozásokat vezető két, szintén pályakezdő pszichológus, Szabolcsi Dávid és Szekeres-Gaál Bence írják le a tapasztalataikat és az egyes alkalmakon történteket.

Pszichológusok: Szabolcsi Dávid, Szekeres-Gaál Bence

22 | Don Tamás Milán PORTFOLIÓ 2021

Terápia

23 | Don Tamás Milán PORTFOLIÓ 2021

Terápia

24 | Don Tamás Milán PORTFOLIÓ 2021

Enyészpontok 1.0 enyeszpontok.tumblr.com FSKE, Stúdió Galéria, Budapest, 2016. február 1.

A 2014-es magyar holokauszt emlékév során több olyan projekt valósult meg, amely a második világháború alatt elkövetett genocídiumra, a kollektív-, illetve személyes holokausztemlékezetre vonatkozó kortárs képzőművészeti reflexiókat mutatott be. Ezek közül kiemelkedett a Ludwig Múzeumban bemutatott nemzetközi tárlat, a [csend] – Egy Holokausztkiállítás, illetve a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület galériájában megrendezett A MI HOLOKAUSZTUNK című kiállítás, amely a holokauszt utáni harmadik generáció szerepe felől vizsgálta meg a trauma feldolgozásának folyamatát címadó enyészpont többértelmű kifejezés. Egyszerre a centrális perspektíva képszerkesztésének szakkifejezése és az elmúlás egyik szinonimája. Az Enyészpontok egyik legfőbb célja, hogy a galéria/múzeumtérből – és a szűk szakmai diskurzusból – kilépve mutassa be a magyar holokauszt-történet fontos, de kevésbé ismert budapesti helyszíneit, az egymástól távol eső, mégis összeköthető városi terek történeteit. Budapest sajnos bővelkedik olyan helyszínekben, amelyek 1944-45-ben a nyilas hatalomátvétel és a német megszállás tragikus színtereiként szolgáltak. A projekt előkészítése során majdnem húsz olyan helyszínt sikerült összegyűjteni, ahol megrázó események történtek. A kiállítás kurátoraként hét kortárs képzőművészt, illetve csoportot kértem fel, hogy válasszanak egyet az összegyűjtött történelmi események közül, és azok helyszínén készítsenek egy „alternatív emlékművet”. A művészek reflexiói csak időlegesen kerülnek a köztérbe, a művek dokumentációi a hozzájuk tartozó koncepciók leírásával, valamint a második világháború alatt az adott helyszínen történt események rövid, tényszerű összefoglalásával a kiállításnak valójában otthont adó online felületen jelennek meg.A művészek munkáin túl kulcsfontosságú a tizenévesek megszólítása. A Scheiber Sándor Gimnázium és Általános Iskolában megtartott edukációs program megtervezésére és lebonyolítására két művészt, Barna Orsolyát és Pálinkás Bencét kértem fel, ők a közoktatásban évek óta foglalkoznak a kortárs képzőművészet és építészet részvételre és együttműködésre épülő gyakorlatainak alkalmazásával. A művészetpedagógiai foglalkozások témája az emlékezet és emlékezetkultúra.

Az Enyészpontok új szemléletű műalkotásokkal járul hozzá a magyar kortárs képzőművészet holokauszt-recepciójához, miközben törekszik arra, hogy minél több információt adjon át a szélesebb – elsősorban fiatal – közönségnek.

Résztvevő művészek: Balla Csönge, Borsos Lőrinc, Gróf Ferenc, Karas Dávid, Nem mi voltunk!

Crew, Rudas Klára Kurátor: Don Tamás Támogató: Tom Lantos Intézet 25 | Don Tamás Milán PORTFOLIÓ 2021

Enyészpontok 2.0 enyeszpontok.tumblr.com projekt bemutató: 2B Galéria, Budapest, 2017.október 4.

A címadó enyészpont több értelmű kifejezés. Egyszerre a centrális perspektíva képszerkesztésének szakkifejezése és az elmúlás egyik szinonimája. Az Enyészpontok egy online művészeti projekt virtuális kiállítás, melynek legfőbb célja, hogy a galéria/múzeumtérből – és a szűk szakmai diskurzusból – kilépve mutassa be a magyar holokauszt-történet fontos, de kevésbé ismert budapesti helyszíneit, az egymástól távol eső, mégis összeköthető városi terek történeteit. A felkért művészek ezeken a helyszíneken készítenek „alternatív emlékműveket”, amelyek azonban csak időlegesen kerültek a köztérbe, a művek dokumentációi a hozzájuk tartozó koncepciók leírásával, valamint az adott helyszínen történt események rövid, tényszerű összefoglalásával a kiállításnak valójában otthont adó online felületen jelennek meg.

Az Enyészpontok első, 2016-os kiadása Budapest olyan helyszíneit vizsgálta, amelyek 194445-ben a nyilas hatalomátvétel és a német megszállás tragikus színtereiként szolgáltak. Az Enyészpontok 2.0. a kortárs képzőművészet által kevéssé feldolgozott és reflektált, 1945–1948 közötti időszak történéseit járja körül. Ebben a történelmileg meghatározó három évben több olyan zsidókat érintő pogrom, vérvád és lincselés történt Magyarország-szerte, amelyeknek legfeljebb a történelmi kutatásokban vannak nyomai, de a legutóbbi időkig nem kerültek be a köztudatba.

A fókuszban most nem a fővárosi, hanem a vidéken történt események feldolgozása áll. Kevés szó esett eddig arról, hogy a második világháború alatt a fővárosinál jóval zártabb vidéki helyszínekről a közösség passzív – rosszabb esetben pedig aktív – közreműködésével elhurcolt zsidók közül a túlélők hogyan próbáltak és tudtak visszailleszkedni a régi környezetükbe.

A koalíciós idők három évére visszatekintő projekt azt vizsgálja, hogyan viszonyult a magyar társadalom, illetve a kibontakozóban lévő kommunista hatalom a vészkorszak népirtásához.

Mostanában a témával más művészeti ágak képviselői is foglalkoztak, többek között Závada Pál Egy piaci nap című regénye, amely az 1946 májusi kunmadarasi pogrom eseményeit dolgozza fel, illetve Török Ferenc idén télen Berlinben bemutatott filmje, az 1945.

Résztvevő művészek: Ember Sári, Gróf Ferenc, Kisspál Szabolcs, Lakner Antal, Nemes Csaba, Tóth Balázs Máté Kurátor: Don Tamás Támogató: Tom Lantos Intézet

26 | Don Tamás Milán PORTFOLIÓ 2021

Enyészpontok 3.0 enyeszpontok.tumblr.com Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár, Budapest, 2018. december14. – 2019. február 7.

A címadó enyészpont többértelmű kifejezés. Egyszerre a centrális perspektíva képszerkesztésének szakszava és az elmúlás egyik szinonimája. Az Enyészpontok első, 2016-os kiadása Budapest olyan helyszíneire fókuszált, amelyek 1944-45-ben a nyilas hatalomátvétel és a német megszállás tragikus színterei voltak. A tavalyi Enyészpontok 2.0 a kortárs képzőművészet által kevéssé feldolgozott és reflektált 1945–1948 közötti időszak történéseit járta körül. Ebben a történelmileg meghatározó három évben több olyan, zsidókat érintő pogrom, vérvád és lincselés történt Magyarország-szerte, amelyeknek legfeljebb a történelmi kutatásokban vannak nyomai, de a legutóbbi időkig nem kerültek be a köztudatba. Az Enyészpontok 3.0 a korai Kádár-korszak antiszemitizmusával és zsidó identitásával foglalkozik.

Még ma is széles körben elterjedt felfogás, hogy az ötvenes-hatvanas években nem létezett zsidókérdés, nem volt antiszemitizmus. A résztvevő öt művész és egy művészettörténész azt vizsgálták, milyen módon lehet módosítani vagy árnyalni a kialakult képet. Míg a sorozat eddigi darabjai elsősorban online művészeti projektként működtek – bemutatóval és kerekasztalbeszélgetéssel összefűzve –, addig az Enyészpontok 3.0 nemcsak a szokásos tumblr-felületen lesz elérhető, hanem klasszikus kiállítási formában is megjelenik. Másfelől tartalmilag is merőben különbözik az elődjeitől, hiszen a most tárgyalt időszakban – 1958-1963 – nem a nyíltan erőszakos cselekményekre, gyilkosságokra reflektálnak a művészek, hanem a sokkal nehezebben tetten érhető, lappangó momentumokra. A projekt határait jelölő időpontok kiválasztásában a kiindulópontot Geyer Artúr A magyarországi fasizmus zsidóüldözésének bibliográfiája 1945-1958 című munkája jelentette, amelyet 1958-as megjelenése után nem sokkal bezúztak. A könyv összegzi azokat a publikációkat, amelyek az első zsidótörvénytől a vészkorszak végéig tartó időszakkal foglalkoznak. Az 1963-as Nádasy László által rendezett Éva A-5116 című dokumentumfilm zárja le ezt az első látásra esetlegesnek tűnő módon kijelölt kutatási időszakot. A film a korszakban szokatlan nyíltsággal kezeli a zsidó identitás kérdését és szokatlan formanyelven foglalkozik vele.

Résztvevő alkotók: Albert Ádám, Esterházy Marcell, Schuller Judit Flóra, Szabó Nóra, Szász Lilla, Véri Dániel Kurátor: Don Tamás Támogató: Tom Lantos Intézet

27 | Don Tamás Milán PORTFOLIÓ 2021

Teleport Galéria A Teleport Galéria egy mobil kiállítótér, melynek programja mindig más helyszínen valósul meg, azaz nem rendelkezik állandó, földrajzilag lokalizálható térrel. Kiállításaink elsősorban aktuális társadalmi és politikai problémákra reflektáló projektek, amelyeket fiatal, többnyire pályakezdő művészek bevonásával valósítunk meg. A Teleport alapításakor a jelenkori témák mellett azzal foglalkoztunk, hogy a mai társadalom és művészeti közeg hogyan viszonyul a Kádár-rendszerhez, a szocialista múlthoz, milyen módon jelenik meg ez a fajta emlékezetkultúra a kortárs művészetben.

Intézményünk kezdeti időszakában projektjeinket művelődési házakban terveztük megvalósítani, ezzel a gesztussal utalva a hatvanas-hetvenes évek magyarországi „neo-avantgárd” kiállítási gyakorlatára. Az utóbbi időben a különböző formátumokkal való kísérletezésre helyezzük a hangsúlyt: white cube terekhez szokott médiumokat (pl. videót) mutatunk be a köztérben, vagy épp népszerű online platformok kereteit használva értelmezünk újra olyan jól ismert műfajokat, mint például a művészeti kritika vagy interjú. Fontosnak tartjuk azt, hogy kialakuljon Magyarországon egy önkormányzati és állami pénzektől minél függetlenebb kortárs képzőművészeti intézményrendszer.

A Teleport ezen elvek mentén, alternatív megoldásokat keresve képzeli el hosszú távú működését.

Tagok: Don Tamás, Gadó Flóra, Margl Ferenc, Sárai Vanda

28 | Don Tamás Milán PORTFOLIÓ 2021

Teleport Galéria - Tértágítás TIT Stúdió, Budapest, 2015. június 29 – július 10.

A Tértágítás a Teleport Galéria bemutatkozó projektje, amely egyben állásfoglalásként is értelmezhető – megjelenik benne mobil intézményünk két alapgondolata. Koncepciónkban meghatározó, hogy projektjeink olyan terekben valósuljanak meg, amelyek a 60-as, 70-es évek progresszív művészeti diskurzusában fontos jelentéssel bírtak, de napjaink képzőművészeti kiállítási gyakorlata számára már kevéssé jelentősek; ilyen intézmények többek között a művelődési házak. Emellett fontosnak tartjuk, hogy fiatal művészekkel, többnyire pályakezdőkkel dolgozzunk együtt. Mindezek szellemében a Tértágításon egy egykori zsinagógában, a mai TIT Stúdióban fiatal művészek olyan kortárs reflexióit mutatjuk be, amelyek az intézményrendszer (át)alakulásának kérdéskörével foglalkoznak.

Az elmúlt években több olyan kiállítás jött létre, amely sok tekintetben hasonló úton indult el, mint a Teleport. Ezek közül kiemelkedik a Magyar Képzőművészeti Egyetem Képzőművészet-elmélet Tanszékének néhány diploma projektje: a Terra Nova (Gólya), az UNDER RECONSTRUCTION – ÚJLAK, 1989-1995 (egykori Flórián mozi), a Rejtett Víziók (Csepel Művek), a MONITOR live 2 (Kesztyűgyár Közösségi Ház), valamint az FKSE 2014es éves kiállítása (többek között Budapest számos, használaton kívüli bolthelyisége). A példákból kirajzolódik, hogy a fiatal művészekben, kurátorokban az elmúlt évek során megfogalmazódott az igény, hogy a kortárs képzőművészet kiállítási praxisát a művészeti közeg számára korábban idegen helyszínekre is kiterjesszék. Ennek a tendenciának a legmarkánsabb példája a múlt hónapban véget ért OFF-Biennále volt, amelyre szintén inspirációs forrásként tekintünk.A Tértágítás-kiállításnak helyet adó TIT Stúdió története egy további szempontból is lényeges számunkra. Fontos kérdésnek tekintjük ugyanis, hogy a mai társadalom, a művészeti közeg hogyan viszonyul a Kádár-rendszerhez, a szocialista múlthoz, s milyen módon jelenik meg a korszak emlékezete a kortárs művészetben. A problémakör vizsgálatára alkalmas helyszínnek tűnik a TIT – Bauhaus stílusjegyeket is magán viselő – épülete, mely eredetileg zsinagógának épült, majd a hatvanas években a szocialista ízlésnek megfelelően modernista átalakításokon esett át, ezután 1969-ben művelődési házként kezdett el működni.A Tértágítás keretein belül fontosnak tartjuk, hogy minél látogató centrikusabb módon jelenítsük meg a Kádár-kor alternatív intézményrendszeréről fiatal szakemberek által végzett kutatásokat. Így a TIT Stúdió történetével és egy általunk választott másik, a korszakban fontos helyszín, a Petrigalla Pál lakásán működő szalonnal foglalkozó kutatás is megjelenik a kiállítótérben.

Az archív fotókból és dokumentumokból kirajzolódik a helyszín története, a három esettanulmányon illetve az azokból kiemelt szemelvényeken keresztül pedig megjelenik 29 | Don Tamás Milán PORTFOLIÓ 2021

a korszak társadalmi kontextusának egy szelete, s ez egyfajta keretet ad a kiállításnak.A kiállítás legfontosabb részét a kortárs reflexiók képezik; fiatal alkotókat kértünk fel, hogy reflektáljanak arra, mit jelent számukra a mai intézményrendszer, a kívülállás vagy a részvétel. Érdekelt minket, miként viszonyulnak a szocializmus művészetfelfogásához, mennyiben tud kapcsolódni a mai fiatal generáció a Kádárkorszakhoz és annak hagyatékához. Fontosnak tartottuk, hogy minél többféle munka szülessen, így a Tértágítás a történeti, dokumentarista megközelítéstől kezdve az elvont, szimbolikus tárgyhasználaton át a galériatér újradefiniálásáig jut el.

Kiállító művészek: Alpern Bernadett, Erményi Mátyás, Kamondi Gabriella, Laci&Balázs, Leitner Levente, Pálinkás Bence György, Rudas Klára, Seemann Adrienn, Szimán György, Szemző Zsófi Kutatás: Balázs Kata, Bódi Kurátorok: Don Tamás, Gadó Flóra, Istvánkó Bea A Kutatás Támogatói: Artpool Művészetkutató Központ, Dr. Végh László Archívum, Magyar Zsidó Múzeum És Levéltár

Teleport Galéria - Tértágítás

30 | Don Tamás Milán PORTFOLIÓ 2021

Nekem Trianon OFF-Biennálé Budapest, Chimera-Project, Budapest, 2017. október 6 - 27 A Teleport Galéria legújabb projektje azt vizsgálja, jelent-e ma valamit Trianon a hazai és szomszédos országok fiatal és középgenerációs művészei számára, és ha igen, ez mennyire jelenik meg saját munkásságukban. Tudunk-e úgy beszélni a területelcsatolásról, hogy kikerüljük a nacionalista diskurzust? Más perspektívából közelítenek a kérdéshez a határon túli magyarok, mint az adott ország etnikailag nem kisebbségi lakosai? A határok eltűnése és újra megjelenése, az el- és bevándorlás kérdése, valamint a kettős állampolgárság és a szomszédos országok felé való lehetséges nyitás témái adnak tágabb keretet és aktualitást kérdés felvetésünknek. A résztvevő művészeket arra kértük, hogy küldjenek olyan személyes, vagy általuk fontosnak tartott tárgyi emlékeket, képeket (egy hozzájuk írt szöveggel együtt), amelyek számukra leginkább megtestesítik Trianon hatását mindennapjaikra és művészi gondolkodásmódjukra. Ezt a rendkívül személyes és szándékosan nem műtárgyakból álló gyűjteményt egy kiállítás keretében mutatjuk be. Az esetleges tárgyegyüttes egy sajátos mentális térképet rajzolhat fel, ahol a művészek reflexióit egyaránt befolyásolhatja kisebbségi vagy többségi nézőpontjuk, generációs hovatartozásuk vagy politikai meggyőződésük.

Célunk, hogy a meghívott művészek reflexióin keresztül párbeszédet kezdeményezzünk a különböző közösségek békés együttélésének lehetőségeiről, a régi sérelmeken való túllépés szükségességéről. A projekt lehetőséget teremt arra is, hogy ezt a leggyakrabban a konzervatív és szélsőjobboldali csoportok által kisajátított társadalmi témát a kortárs művészet kontextusába helyezve új nézőpontból lehessen újragondolni.

Az esemény az OFF-Biennále Budapest része.

Művészek: Anca Benera & Arnold Estefan, Anetta Mona Chişa & Lucia Tkáčová, Demeter Dávid, Nikita Kadan, Nagy Csilla, Olja Triaška Stefanović, Lana Stojićević Kurátorok: Teleport Galéria (Don Tamás, Gadó Flóra, Margl Ferenc, Sárai Vanda)

31 | Don Tamás Milán PORTFOLIÓ 2021

Dilemma, Nyűg, Kétely

P60, Budapest, 2016. június 3-25.

Diplomaprojektünkben a kortárs képzőművészeti intézményrendszerrel és annak a művészeti praxisban megjelenő kritikájával foglalkozunk.

A kortárs képzőművészetben az elmúlt években ismét teret nyert az intézménykritikusság témája, a kérdéskörrel kapcsolatban viták indultak el. Magyarországon jelenleg a művészeti közegen belül sem mindig világos, hogy mi is valójában az intézménykritikusság, milyen magatartásformákat és megoldásokat von maga után és mit jelent az intézménykritikai művészet.

Ebből kiindulva projektünk célja az intézménykritika-fogalom vizsgálata. A felvetett kérdések: a rendszerváltástól napjainkig terjedő időszakban mit jelent az intézménykritika kontextusában értelmezett kritikai attitűd? Mikor intézményi és mikor közpolitikai a kritika? Mi a kritikusság jellemzője?

Gyakori jelenség, hogy amikor az intézményrendszerről beszélünk, úgy teszünk, mintha mi magunk nem lennénk a részesei. Kritikánkat kívülálló pozícióból fogalmazzuk meg, így hárítjuk a felelősségünket. Fontos kérdéskör ez, hiszen diplomaprojektünk megvalósulását az NKA 300.000 forinttal támogatja. Továbbá az oktatási intézményrendszer résztvevőiként, a Magyar Képzőművészeti Egyetem Kortárs művészetelméleti és kurátori ismeretek mesterszakos hallgatóiként nehezen tudnánk magunkat az intézményrendszeren kívülre helyezni. Ezek a tényezők indokolják a projekt önreflektív hangvételét.

Kiállító művészek: Borsos Lőrinc, Brückner János, Gruppo Tökmag, Nemes Csaba, Szimán György, Seemann Adrienn Kurátorok: Don Tamás, Szilágyi Róza Tekla, Varga Krisztina Témavezető: Szoboszlai János Konzulensek: Mélyi József, Varga Tünde Támogatók: Magyar Képzőművészeti Egyetem Képzőművészet-elmélet Tanszék, Nemzeti Kulturális Alap, Artpool Művészetkutató Központ, FKSE, Deák17 Galéria

32 | Don Tamás Milán PORTFOLIÓ 2021

33 | Don Tamás Milán PORTFOLIÓ 2021

NEM TÚL TÁVOLI JELEN NEM TÚL TÁVOLI JELEN BA Diplomaprojekt FKSE, Stúdió Galéira, Budapest , 2014. május 27- június 6.

A jövő kifürkészhetetlen… Számtalanszor elhangzik ez a kijelentés, ennek ellenére a jövővel kapcsolatban illetékes szakemberek (meteorológusok, statisztikusok, közvélemény-kutatók,asztrológusok stb.) folyamatosan előrejelzéseikkel árasztanak el minket. Következtetéseik területtől függően tartalmaznak biztos pontokat, de egyiket sem fogadjuk el teljes bizalommal. Kiállításunkkal mi sem azt tűzzük ki célul, hogy biztos prognózist állítsunk fel a statisztikailag átlagos magyar művész életútjával kapcsolatban.

Célunk, hogy bemutassuk az egyes személyes jövőképeket, múltbéli elképzeléseket, illetve, hogy a látogató megismerje a kilencvenes évek és a jelenkor jövőre vonatkozó elképzeléseinek metszéspontjait és különbségeit. A jövőről senkinek semmilyen biztos információja nincs. Ebből adódóan a személyes életben a jövő csak belülről jöhet, mert csak a múltunknak van jövője. A minket körülvevő információs hálózatnak és a közlekedés felgyorsulásának köszönhetően felvettük Virilio abszolút sebességét, amelyben a múlt, a jelenés a jövő szinte elválaszthatatlanná válik. A jövő most már nagyon közel van, de mégis mindig utolérhetetlennek bizonyul: állandóan továbbaraszol, utána csupán megfagyott időburkok maradnak hátra. Az eseményhorizonton túli történések rögzítése, ábrázolása leginkább a tudományos-fantasztikus művészetben jelenik meg, ahol is az új, fiktív technológiák hatásain keresztül érzékeltetik a jelenkori emberiség utópia vagy éppen a disztópia felé való haladását. Reinhart Koselleck „Az ismeretlen jövő” és a „Prognózis művészete”című tanulmányában megállapítja, hogy a múltban történtek alapján a strukturális megismétlődés lehetőségét figyelembe véve következtetéseket vonhatunk le a jövőre vonatkozólag. Ahhoz, hogy eredményes prognózisokat állítsunk, fontos figyelembe venni a történelmi folyamatok többrétűségét. Kosseleck három időréteget különböztet meg a prognózisokat illetően: rövidtávút, középtávút és hosszútávút. „Három időrétegről alkotott modellünk szempontjából azt mondhatjuk, hogy a korábban hosszú életű állandó tényezők, melyek megszilárdították a középtávú folyamatok és a rövidtávú cselekvési összefüggések keretfeltételeit, maguk is növekvő változásnak vannak kitéve. Egyre több a változó tényező, melyeket egyre nehezebb felmérni és egymásra vonatkoztatni.” A mai társadalomban azért nehezebb rövid távú előrejelzéseket felvázolni – mint eddig bármikor a történelem során –, mert a tényezők megsokszorozódtak.„A prognosztikus bizonyosság növekedni fog, ha sikerül lassító elemeket illeszteni a jövőbe, amelyek kiszámíthatóbbá válnak, amint jobban állandósulnak cselekvéseink gazdasági

34 | Don Tamás Milán PORTFOLIÓ 2021

és intézményes keretfeltételei. Ám ez alighanem csupán utópia, amit nem lehet levezetni az eddigi történelemből.” Hogyan képes azonban hozzányúlni a jövőhöz a képzőművészet?A kiállítás kiindulópontja egy szociológiai felmérés az FKSE tagjaival,amelynek célja, hogy áttekintést kapjunk a fiatal magyar képzőművészek személyes jövőképeiről. Felmérésünk előzménye az 1995-ös Stúdió Évkönyvben publikált kérdőíves kutatás, amelyet a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület megbízásából a Magyar Gallup Intézet végzett az egyesület tagjainak körében.

Mostani kérdéseinkben leginkább arra tértünk ki, hogyan képzeli el a jelenkor művésze a jövő társadalmát, és mikénthelyezné el magát benne. A felmérés eredményét a kiállítótérben infografikák segítségével mutatjuk be. A kiállítás második részében az 1995-ös FKSE felméréshez kapcsolódóan olyan 1995 és 2014 közt készült műveket mutatunk be, amelyek egyfajta víziót, jóslatot fogalmaztak meg a közeli nem túl távoli jelenről vagy a távoli jövőről. Végül pedig az FKSE jelenlegi tagjaihoz intéztünk felkérést, hogy saját művészeti eszközeikkel reflektáljanak19 évvel későbbi – elképzelt – önmagukra vagy a világjövőjére.

Egyetlen kikötésünk volt, hogy műveiket egy A4-esméretű felületen készítsék el, amely lehet papír, vászon, digitális fényképkeret, LCD monitor stb. Itt leginkább Jochen Gerz „Anthology of Art” c. projektjét tekintettük kiindulópontnak,amelyben a német művész összesen 312 írásos és képzőművészeti választ gyűjtött össze arra a kérdésre, hogy „Was könnte,angesichts von Ihrem Bild der Kunst heute, eine noch unbekannteKunst sein?” (A művészetről alkotott mai képéből kiindulva,milyen lehetne egy eddig még ismeretlen művészet?)A beérkező művek segítségével az időrétegek kapcsolatát térképeztük volna fel. Sajnos a felkérésünkre csupán egy műalkotás érkezett, ezért arra gondoltunk, hogy az FKSE tagok aktivitásával, illetve az aktivitásuk hiányával foglalkozunk. Ezért az A4-es méretű munkák hiányában felkértük Sugár Jánostés Menesi Attilát, hogy reagáljanak az így kialakult szituációra.

Résztvevő művészek: Brückner János, Fillér Máté, Kósa János, Menesi Attila, Nemes Csaba, Sugár János, Szabó Eszter, Szimán György, Takáts Márton kurátorok: Ács Bálint, Darvas Angéla, Don Tamás Milán, Károly Eszter

NEM TÚL TÁVOLI JELEN

35 | Don Tamás Milán PORTFOLIÓ 2021