ÕSI JÖVENDÕK
„Úgy tizenöt ladakival és két kalkuttai egyetemistával ültünk egy teherautó platóján, Zanskarba tartottunk a zötyögős, poros úton. Az idő múltával a két diák nyugtalankodni kezdett, és kényelmetlenségükben lökdösni kezdtek egy középkorú ladakit, aki egy zöldségeszsákon helyezkedett el. Nem telt el sok idő, a férfi felállt, hogy a diákok – akik vagy húsz évvel fiatalabbak voltak nála – leülhessenek. Úgy két óra elteltével megálltunk pihenni, mikor is a két diák jelezte a ladakinak, hogy azt akarják, hozzon nekik vizet. Ő vizet hozott. Aztán többékevésbé megparancsolták neki, hogy rakjon tüzet, és főzzön nekik teát. A férfi megfőzte. Úgy kezelték őt, mint egy szolgát – szinte bizonyosan életében először. Viselkedésében ennek ellenére távolról sem volt semmi szolgai. Egyszerűen megtette, amit mondtak neki, ahogyan egy barátnak megtette volna – anélkül, hogy alázatos lett volna vagy elveszítette volna a méltóságát. Bennem fortyogott a düh, ő és a többi ladaki azonban távol állt attól, hogy dühös vagy felháborodott legyen, szórakoztatónak találták, és ez minden. Az idős ember annyira tisztában volt azzal, kicsoda ő, hogy fel sem merült benne a bizonyítás kényszere.”
HELENA NORBERG-HODGE
ÕSI JÖVENDÕK Ladak tanításai