Humen Magazin 2019. 02. (március) by Humen Magazin

7 ÉVE AZ LMBTQ KÖZÖSSÉGÉRT

FREE | VII. ÉVFOLYAM, 2. SZÁM | 2019. MÁRCIUS

„MAGYARORSZÁG GYÖNYÖRŰ HELY, RENGETEG CSODÁLATOS EMLÉKÜNK KÖTŐDIK HOZZÁ” Allie Quigley és Courtney Vandersloot a magyar női kosárlabda-válogatott korábbi játékosai

l e j l ü r e M sgésben! a pez

10 5 2 B U DA P E S T, S E M M E LW EI S U T CA 8 . proseccoshop.hu

Útmutató

CÍMLAPSZTORI „Magyarország gyönyörű hely, rengeteg csodálatos emlékünk kötődik hozzá” - Interjú Allie Quigley-vel és Courtney Vandersloottal, a magyar női kosárlabdaválogatott korábbi játékosaival – akik immár boldog házastársak

KULISSZA „Nemcsak fogja magát, megszépül és megoldódik az élete, mert ez így önmagában hazugság. Ezért igenis tenni kell valamit” - Ivanics Tamás bábművész A rút kiskacsa című darabról

BETŰTÉSZTA A Bibliaöv(ezet) szorításában - Garrard Conley: Eltörölt fiú

MOZGÓKÉP

„Mind a három nőben ott a motiváció a kitörésre” - Buda Flóra Anna kisfilmje nyerte az LMBTQ díjat a Berlinalén

MOZGÓKÉP Girls' Night Out – Leszbikus rövidfilmek az idei Friss Húson

BASSZUS MUSE – Májusban Budapesten koncertezik a brit zenevilág egyik legsikeresebb bandája

BASSZUS Tom Jones, a brit poplegenda 8 év után visszatér Magyarországra

EMBERKÉP Transz @ Google – Interjú Eli Stevens-szel

PINK TOPIK LMBTQWWW – Egy fiú naplója

KRISTÓF VILÁGA A férfi, ha csak kicsit szebb az ördögnél, már elég szép – Így szól a régi közmondás, és ilyenkor, tavasz-tájt ez különösen igaznak bizonyul

ÉLET/HELYZET Roma LMBTQ sikersztori – Szegénységből kamerák elé

PINK TOPIK Útvesztők?- Az LMBTQI személyek gyermekvállalási lehetőségei hazánkban

DRÁMAKIRÁLY Józan

HERSTORY Coccinelle, a francia szexszimbólum

VISSZAPILLANTÓ A homoszexualitás liberalizációjának és dekriminalizációjának úttörője - Dr. Magnus Hirschfeld munkássága

PSZICHOSAROK Szivárványcsaládok a gyakorlatban – A szakpszichológus válaszol

ALLYSHIP „Az emberek fogékonyak, csak tudni kell beszélni hozzájuk” - Mindenki fogadjon örökbe egy kiskutyát

KÜLCSÍNY A Lagerfeld örökség

VÉNY NÉLKÜL Tükröm, tükröm – A legfontosabb piperecikkek, amelyek nem hiányozhatnak egyetlen férfi fürdőszobájából sem

NESZESZER

ÚTLEVÉL Melegen ajánlott események - Avagy hova menjünk idén

SPORTCIPŐ Hogyan készüljünk a strandszezonra?

GASZTROBLOG Antré – az abszolút kedvenc

PROUD HUNGARY A Venezuelan lover of Budapest

PROUD HUNGARY Budapest: Becoming a city where there is a place for everyone

PROUD HUNGARY

Budapest Day&Night

Légy szabad! És nálunk önmagad!

KERESD A BROOKLYN BARBER ÜZLETÉT A -BEN ALULJÁRÓSZINT, ARANY JÁNOS KISKÖRÚT 6. BEJELENTKEZÉS: +36 20 357 2565

www.brooklynbarber.hu

Just Married A március 8-án, nőnapon megjelenő magazinunk címlapján két sportoló, Allie Quigley és Courtney Vandersloot, a magyar női kosárlabda-válogatott korábbi játékosai szerepelnek. December végén házasodtak össze, és az esküvői fotóktól mi mindig olvadunk – főleg, ha azonos nemű párokról van szó. A címlapunkhoz mérhető az öröm, hogy Buda Flóra Anna elhozta az idei Berlinalén a legjobb LMBTQ rövidfilmért járó Teddy-díjat. A rendezővel készített interjúnkat a Mozgókép rovatunkban olvashatjátok. Ha már filmek: március végén jön a hetedik Friss Hús, és a rövidfilmes fesztivál rögtön két LMBTQ blokkban is kínál díjnyertes darabokat. Megismerkedhetünk a Google egyik munkatársával, egy transz fiúval is: Eli Stevens a transz emberek életét olyan szemszögből mutatja be konferenciákon, amelyre kevesen látnak rá. Bemutatkozik egy olyan meleg, roma pár, akik a többszörös előítéleteket leküzdve harcolnak az álmaikért. Visszapillantó rovatunkat Magnus Hirschfeld munkásságának szenteljük – a melegjogi aktivista orvos száz évvel ezelőtt egészen a német parlamentig jutott a homoszexualitás dekriminalizálását

követelő javaslatával. Ezek után könnyedebb vizekre evezünk, rögtön például a beach body elérésével, vagy épp a legnagyobb idei pride-okkal. Bátran mondhatjuk: márciusra is csupa izgalmas olvasnivalót kínálunk! Kocsis G. János | főszerkesztő

Mindenki ugyanolyan, de mindenki különböző

Az elmúlt hetekben többször láttam különböző helyeken, hogy melegek kritizálják egymást azért, mert valaki túl férfias, túl „heterós” (már a kifejezést se teljesen értem), vagy éppen túl feminin, és ezzel állítólag rossz hatással van a társadalomra és az elfogadásra. Hát kérdezem én, jól van ez így? Tényleg egymást kell nyíltan kritizálni és démonizálni,

hogy az elfogadásra és a toleranciára ki van rossz hatással és ki nem? Sokszor nem értem a magyar LMBTQ társadalmat. Miért kell magunkat úgy beállítani, mint akiket egyáltalán nem fogadnak el, úgy, hogy erről meg se kérdeztük az embereket? Azt pedig már végképp nem értem, hogyan várjuk el, hogy elfogadjanak minket, ha egymást se fogadjuk el. És ezekből a történetekből csak arra tudok következtetni, hogy sokat kell még tanulni egymás elfogadásához. És a kijelentés igenis helytálló, hogy minden ember ugyanolyan, de mindenki különböző. Hiszen mindenki ember, de mindenki különböző – ettől szép és kerek a világ. Szóval tényleg csak azt tudom tanácsolni mindenkinek, hogy legyünk nyitottabbak és elfogadóbbak a másikkal szemben, és sose ítélkezzünk a külsőségek alapján. Zárószóként márciusra csak egy dolgot szeretnék útravalóul ajánlani nektek: fogadj el, hogy elfogadjanak! Erdei Zsolt | lapigazgató

IMPRESSZUM

LAPIGAZGATÓ: Erdei Zsolt zsolt.erdei@humenmedia.com | FŐSZERKESZTŐ: Kocsis G. János janos.kocsis@humenmedia.com | CÍMLAPFOTÓ: Lloyd Photographers | SZERZŐK: Bali V. Gergő, Bernhardt Dániel, Erdei Zsolt, Germán Henao, Horváth Ádám, Kanicsár Ádám András, Kocsis G. János, Máthé Bence, Steiner Kristóf, Szij Barbara, Talabos Dávidné dr. Lukács Nikolett, Tegdes Péter, Tomolya Gergő, Tóth Luca Rozália, Waliduda Dániel, Zsebedits Patrik | KORREKTOR: Szij Barbara | MŰVÉSZETI VEZETŐ: Karlovszki Ottó | ÉRTÉKESÍTÉS: +36 70 234 5507 hungary@humenmedia.com | SAJTÓKÖZLEMÉNYEK ÉS PROGRAMOK: info@humenmagazin.hu | KIADJA: Humen Media Hungary Kft., H-1132 Budapest, Kresz Géza u. 16. fszt. 1/A | NYOMDAI KIVITELEZÉS: Keskeny és Társai Nyomdaipari Kft., H-1158 Budapest, Rákospalotai határút 6. | www.humenonline.hu | ISSN 2064-101X A Humen Magazin bejegyzett márkanév. A név vagy a logó bármilyen felhasználása kizárólag a Humen Media Hungary Kft. írásos engedélyével lehetséges. Engedély nélküli felhasználása jogi következményeket von maga után. A Humen magazinban megjelent cikkek, írások és fotók - egyedi esetektől eltekintve - a Humen Media Hungary Kft. tulajdonát képezik. Bárminemű utánközléshez a kiadó írásbeli engedélye szükséges. A hirdetések tartalmáért a Humen Media Hungary Kft. nem vállal felelősséget. A lapban közölt olvasói írások és interjúk nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

Címlapsztori

„MAGYARORSZÁG GYÖNYÖRŰ HELY, RENGETEG CSODÁLATOS EMLÉKÜNK KÖTŐDIK HOZZÁ” Interjú Allie Quigley-vel és Courtney Vandersloottal, a magyar női kosárlabda-válogatott korábbi játékosaival – akik immár boldog házastársak

A tavalyi év végén fontos hír járta be a magyar sajtót: összeházasodott két női kosárlabdás a magyar válogatottból. A blikkfangos szalagcímek után persze gyorsan kiderült, hogy nem két magyar hölgyről, hanem a Chicago Sky két profi játékosáról, Allie Quigley-ről és Courtney Vanderslootról van szó, akik mindketten éveken keresztül játszottak Magyarországon. Ketten együtt három magyar város hírnevét is öregbítették, de a nemzeti válogatottban is játszhattak. Örömünk persze így sem hagyott alább. És azonnal interjút akartunk.

gy néhány nappal 2019 kezdete előtt mi már sejtettük is, hogy talán megvan az idei év egyik címlapja. Nem hagyhattuk ki a két kosarast. Bár féltünk, hogy kikosaraznak minket. Elnézést. Ezt senki sem tudta volna kihagyni.

mindketten próbálkoztak más sportágakkal is, ám végül ebben bizonyultak a legjobbnak. Ezt kezdték el komolyan, immár csapatban is játszani. Olyannyira komolyan, hogy a gimnázium után sem hagyták el a kosárpályát. Sőt, ekkor kezdődött az igazi küzdelem:

Először a Chicago Sky sajtóosztályánál kopogtattunk, ám e-mailünk nem talált válaszra. Aztán rájöttünk, hogy 2019 van, létezik a közösségi média, és egyszerűbb módját is választhatjuk interjúalanyaink megkeresésének. Így hát rákerestünk a lányokra Instagramon. Bár Allie később kijelentette, hogy mindketten igyekszenek védeni a privát szférájukat, a jelek szerint ő azért kicsit nyitottabb. Courtney-t ugyanis bárhogy is kerestük, nem találtuk – Allie profilja ezzel szemben azt mutatta, hogy a kosaras igencsak aktív életet él a közösségi médiában. Rögtön írtunk is neki, majd vártunk, számoltuk az időeltolódást, és folyamatosan nézegettük a DM-ünket. Huszonnégy óra múlva jött is a válasz, és örömmel igent mondott a címlap-interjúra.

Egyetemre mentünk, és éveken át keményen dolgoztunk, hogy bekerüljünk az északamerikai női profi kosárlabda-bajnokságba, és végül Európában játszhassunk.

Azt egészen addig nem tudtuk, hogyan lesznek fotóink és leginkább címlapfotónk a házastársakról, hiszen nem voltunk naivak: tisztában voltunk azzal, hogy csak miattunk minden bizonnyal nem fognak újra Magyarországra repülni. Majd jött az ötlet: ha már az első leszbikus párt szerepeltető címlapunkra készülünk, akkor miért ne lehetne ez az első esküvői címlapunk is? Amikor pedig Allie és Courtney fotósától megkaptuk a fényképeket, első pillantásra tudtuk, hogy jól döntöttünk. Kevés ilyen szép menyasszonyt és magával ragadó, romantikus képet láttunk. És tudtunk még egy dolgot: rá kell majd kérdeznünk a két kutyára. De azért előtte másra is kíváncsiak voltunk. „Mindkettőnknek hasonló gyerekkora volt, de az Amerikai Egyesült Államok különböző pontjain. Courtney Washington államban nőtt fel, közel Seattle-höz, én pedig Illinois-ban, nem messze Chicagótól. Mindketten ugyanúgy kezdtünk kosárlabdázni: a családjainkkal és a barátainkkal a szabadban” – mesélte a kezdetekről Allie, mikor arról kérdeztük, hogyan fedezték fel a kosárlabdát és végül hogyan váltak profi játékossá. Elmondása szerint gyerekkorukban

Európában pedig mindketten Magyarországon játszottak. Volt, ami nem változott: itt is az ország két különböző pontján bizonyíthattak. Allie 2009-ben érkezett hazánkba. Pécsen játszott, majd 2013-ban a magyar válogatottban, ami a világbajnoki selejtezőkre készült. Courtney Győrben, illetve Sopronban, 2017-ben pedig az Európa-bajnokságon hódított a pályán. Ittlétük alatt persze felfedezték a fővárost is. Budapest varázsereje rájuk is hatással volt, elmondásuk szerint imádták a várost. De Allie-ék alapvetően Magyarországba is beleszerettek. Olyannyira, hogy máig szeretik újabb és újabb szegletét felfedezni: „Magyarország gyönyörű hely, rengeteg csodálatos emlékünk kötődik hozzá. Mindig jó visszatérni, és újabb és újabb városokat felfedezni” – mondta Allie. Az itt töltött évek mindkettejük számára kedvesek: „Pécs mindig különleges helyet fog elfoglalni a szívemben. Rengeteg élményem kötődik ide. Remek kávézók, remek csapattagok és edzők. Úgy érzem, itt kezdődött el a karrierem” – meséli Allie. – „Courtney számára Sopron a legkedvesebb magyar város. Ő ott játszhatott a nemzeti válogatottban és az Euroliga

CĂmlapsztori

döntő négyesében. Kicsi város, de nagyon békés. És tele van jobbnál jobb éttermekkel és kávézókkal.”

tengerentúlra, Romeo ilyen esetekben Courtney családjánál szokott maradni” – mondta Allie. – „Ők a világ legjobb kutyái.”

Allie és Courtney 2018. december 28-án házasodtak össze, több évnyi együttlét – és persze megannyi magyar élmény – után. Körülbelül 6 éve találkoztunk Chicagóban.

„Az esküvőn a kedvenc pillanatom az volt, mikor kimondtuk az igent, majd utána ki kellett mennünk a szabadba, hogy elkészülhessenek rólunk a fotók. Ez volt az a pillanat, mikor végre kettesben lehettünk és közösen élvezhettük a házasságunk első pillanatait” – mesélte Allie, mikor a romantikus emlékekről faggattuk. Courtney viszont egy klasszikusabb momentumra emlékszik a legszívesebben: „Courtney-nak az volt a legemlékezetesebb momentum, mikor az oltárnál elmondhattuk egymásnak a fogadalmainkat. Érzelmekkel teli, nagyon romantikus pillanat volt. Olyan, amit sose fogunk elfelejteni.”

Azt biztosan kijelenthetem, hogy azonnal volt köztünk valami különleges kapcsolódás, de kezdetben csak barátok voltunk és persze csapattársak. Ám a barátságból végül szerelem lett, a szerelemből pedig eljegyzés. Courtney kérte meg Allie kezét: „Az eljegyzés egy nagyon szép nyaralóhelyen volt, a Michigan-tónál. Csak ketten voltunk. Tökéletes volt. Courtney csodálatosan megtervezett mindent!” – idézi vissza. Ha megnézünk különböző leszbikus menyegzőket a világból, könnyen feltűnhet, hogy a heteroszexuális szokásokhoz némileg igazodva sokan választják a némileg klasszikus dress code-ot: az egyik nő sötét, a másik világos ruhát visel az oltárnál. A másik sokszor előforduló jellegzetesség, hogy a két menyasszony maszkulinabb szerelést ölt magára, akár némileg nőiesített szmokingot. Ám Allie és Courtney esküvői képeit nézve azt láthatjuk, hogy mindketten klasszikus menyasszonyok voltak – igazi hercegnők, mint a filmekben. Fehér csipkeruha, elegáns konty, igazi tündérmese. Ám Allie szerint nem a romantika volt a legfőbb cél, inkább az, hogy a nagy esemény minden szerettük számára szép emlék legyen: „Mindketten szeretünk néha kicsit romantikusak lenni. Úgy gondolom, hogy az esküvőnkkel kapcsolatban mindketten csupán annyit szerettünk volna, hogy a családunk és a barátaink együtt lehessek, hogy közösen ünnepelhessünk és közösen élhessük át ezt a különleges napot. Egy gyönyörű hotelben tartottunk meg Seattle-ben, a vízparton.” Az esküvői képeket elnézve más fontos személyekre is felfigyelhetünk, akik minden bizonnyal ugyanúgy örültek a menyegzőnek, mint a többi vendég. És remekül mutattak a fotókon is. „Az esküvői képeken a fekete kutya Romeo, a fekete-fehér pedig Gemini. Courtney már az egyetem óta Romeo gazdája, Gemet pedig már közösen fogadtuk be a családba, két éve. Míg Gem velünk szokott utazni a

Bár a romantikus pillanatok, az esküvő és a magyarországi emlékek megtárgyalása is fontos, beszélnünk kell Allie és Courtney bátorságáról is. A professzionális sportéletben történő előbújások ugyanis máig szenzációnak számítanak, hiszen a sport világában sok esetben máig nem fogadják el az LMBTQ sportolókat, akiknek máig megannyi falat kell ledönteniük maguk körül. Allie elmondása szerint ő nem érzett maga körül különösebb homofóbiát, ám tisztában van vele, hogy máshol előfordul és jellemző. Igaz, mégsem téma. „Az emberek továbbra sem szeretnének róla beszélni.” Ám Allie azt is kiemeli, hogy az ő pályáján kicsit más a helyzet: „A női kosárlabdások világában eléggé elfogadott LMBTQ embernek lenni. De mindkettőnknek voltak miatta így is nehézségei.” Allie-ék jövőbeli tervei között a kosárlabda szerepel – szeretnének tovább játszani és további szép eredményeket elérni. Jelenleg mindketten a Chicago Sky játékosai, Allie pedig kétszeres WNBA All-Star. Később pedig bővülhet a család is: néhány év múlva szeretnének gyereket vállalni. Mit mondhatnánk? Sok boldogságot. És sok csont nélküli kosarat. Írta: Kanicsár Ádám András |

i @kanicsar

Köszönjük a Lloyd Photographers-nek a fényképek biztosítását! www.lloydphotographers.com

Kulissza

„NEMCSAK FOGJA MAGÁT, MEGSZÉPÜL ÉS MEGOLDÓDIK AZ ÉLETE, MERT EZ ÍGY ÖNMAGÁBAN HAZUGSÁG. EZÉRT IGENIS TENNI KELL VALAMIT” Ivanics Tamás bábművész A rút kiskacsa című darabról A színházon belül a báb egy igen sajátos műfaj. Rengeteg lehetőséget rejt magában, igen sokoldalú, akárcsak egyik művelője, a színész-rendező Ivanics Tamás.

Ciróka Bábszínház Kecskeméten, Manna és AppArt Budapesten. Ezeken a helyek próbálsz, játszol folyamatosan. Csak gyerekeknek készülnek bábelőadások? Pár éve beindultak az előadások a Cirókában középiskolásoknak is. Amikor odakerültem, láttam, hogy mennyire jó színház, mennyire jó energiák működnek ott, és közben szakmailag is magas színvonalat képvisel. Nagyon nyitott szellemiségű hely. A báb egy sajátos műfaj, és mégis, ha valaki a bábról hall, az első, ami eszébe jut, az a régi vonalú bábjátszás. Amikor a paraván mögött az aranyos kis figurák rohangálnak, fura mese-hangon nyekegnek, és nagyon nehéz megértetni az emberekkel, hogy emellett, amit természetesen nagyon magas színvonalon is lehet művelni, ezer más dolog van a bábszínházban, és minden korosztálynak lehet készíteni bábos eszközökkel előadásokat. Hogyan kerültél közel ehhez a műfajhoz? Amikor a kis Tomi kijárta az óvodát, iskolát, hogyan határozta el, hogy márpedig bábszínész lesz? Nyolcadik utáni nyáron Egerben létrejött egy gyerek-musical, és akkor éreztem, hogy jól esne nekem ott ugrabugrálni a színpadon. Jelentkeztem, amikor szereplőket kerestek, és szerelem lett első látásra. A Gárdonyi Géza Színházban is egyre több előadásba kerestek gyerekszereplőket, és ahová tudtam, bepofátlankodtam. Aztán maguktól is hívtak, elkezdtem színjátszó szakkörbe járni. A középiskolás évek alatt már teljesen természetes volt, hogy felvételizni fogok a Színművészetire. És innen már egyenes volt az út a bábszínházhoz? Felvételiztem többször is, hol tovább jutottam a rostákon, hol nem. Elkezdtem járni Egerben magyar-kommunikáció

beszélünk. Ha most azt kérdezed, hogy mi az álomszerep vagy -rendezés, akkor inkább témát tudok mondani, mert az évek óta forgott a fejemben, hogy valamit kifejezetten a felnőtté válásról csináljak. Itt vannak a kamaszok, akik küzdenek ezzel a szerencsétlen állapottal, tolja feléjük az elvárásokat a világ. Erre kerestem anyagot éveken keresztül, majd egyszercsak Hamlet bekopogtatott. Ha egyet kellene választani, mi volt az, amit eddig a legjobban szerettél játszani? Az Állampolgári ismeretek, talán az volt a legnagyobb szerepem. Egy meleg, megfeleléskényszeres, fiatalságában és identitásában elveszett fiút kellett megformálnom, akit Tominak hívtak. Egy osztályközösség története volt. Itt is találtam párhuzamot, tudtam magamból táplálkozni. (nevet) Egyrészt hatalmas feladat volt, másrészt pedig iszonyatosan izgalmas emberekkel hozott össze a sors. A Kaposvári Biennálén meg is kaptam érte a legjobb színész díját, az eddigi egyetlen díjamat.

szakra, közben az egri bábszínház akkori igazgatója, Lengyel Pál fiatalokat keresett a társulatába és beindított egy bábstúdiót is. Ott kezdtem el tanulni, akkor zúgtam bele teljesen a bábba. Rájöttem arra, hogy borzasztóan izgalmas, és hogy velük mennyivel sokrétűbben tudok gondolkozni a színpadon. Akkor már tudtam, hogy indítanak bábos osztályt az egyetemen és oda felvételiztem. És akkor fel is vettek.

Csinálsz ezer dolgot, egész nap alkotsz. A színház alapjaiban meghatározza a magánéletet, kapcsolatokat, más az időbeosztás. Te hogy vagy ezzel? Valóban nagyban befolyásolja. Van párkapcsolatom, márciusban leszünk két évesek. Nem egyszerű, ő is ezzel foglalkozik, voltak már hullámvölgyek, de mindig arra jutok, hogy a legjobb emberrel vagyok, és megéri a kitartás. Írta: Bali V. Gergő |

i @tisztaegenszivarvany

A Manna Produkcióval most játszol egy egyszemélyes darabot, A rút kiskacsát. A Mannával már sokéves a kapcsolatom, így tavaly felmerült, hogy csinálok egy szólóelőadást is. Ezután jött a rút kiskacsa története. Nagyon fontos volt nekem, hogy valami nagyon személyes legyen, tudjak magamból táplálkozni. Világéletemben volt egy adag kisebbségi komplexusom, amiket elkezdtem levetkőzni az évek alatt, de emiatt nagyon jól tudok kapaszkodni a történetbe. Miután megtaláltam magamnak a csajokat (Lázár Helga rendező és Fabacsovics Lili író, dramaturg) kicsit bele is nyúltunk az eredeti történetbe. Nemcsak fogja magát, megszépül és megoldódik az élete, mert ez így önmagában hazugság. Ezért valamit igenis tenni kell. Általánosan hangzik, de itt az volt a legfontosabb gondolat, hogy nem szabad feladni, és arra kell gondolni, hogy az én gondolataim és érzéseim is ugyanolyan érvényesek, mint bárki másé. Van álomdarabod, amit szeretnél megrendezni vagy eljátszani? Most éppen egy álomrendezésre készülök – a Hamlet a szívügyem, eddigi életem legnagyobb feladata, hiszen a világirodalom egyik legnagyobb és legfontosabb alkotásáról

Betűtészta

A BIBLIAÖV(EZET) SZORÍTÁSÁBAN Garrard Conley: Eltörölt fiú Van az Egyesült Államoknak egy része – a hajdani déli államok területe –, amelyet a köznyelv csak Bible Beltként, azat Bibliaövezetként emleget. Ezek azok a területek, ahol sok-sok kisebb, egymástól viszonylag nagy távolságban lévő településen zárt, vallásos közösségek élnek – egy kicsit olyanok ezek a helyek, mintha megállt volna bennük az idő a 19. század környékén. Itt kellett átélnie egy átnevelő terápiát Garrard Conley-nak, aki két évvel ezelőtt kiadott memoárjában dolgozta fel tapasztalatait.

Humen előző havi számában a Cameron Post rossz nevelése című könyvvel foglalkoztunk, amelynek jelen kötethez hasonlóan egy vallásos átnevelő terápián részt vevő fiatal volt a főszereplője. Emily M. Danforth regényétől eltérően azonban Conley könyve a saját, való életbeli élményeiről szól, így talán még elrettentőbb és húsbavágóbb. Garrard Conley életének születésétől fogva fontos részét képezte a vallás, illetve az arkansas-i kisváros keresztény közössége, ahol felnőtt. Apja autókereskedőként kezdte, majd a helyi templom lelkésze lett, így még intenzívebb lett életüknek ez az aspektusa. Garrard hosszú időn át vívódott a szexualitásával, és egészen 19 éves koráig – amikor már egyetemista volt – sikerült fenntartania annak látszatát, hogy a lányok érdeklik. Az természetesen szóba sem kerülhetett, hogy a saját neméhez vonzódik. Végül egy egyetemi szaktársa “árulta be” a szüleinek, miután megerőszakolta Conley-t. A szülők ekkor ultimátumot ajánlottak fiuknak: vállalja, hogy részt vesz egy keresztény átnevelő terápián, amellyel kigyógyulhat a homoszexualitásból, vagy örökre elveszíti őket és a korábbi közösséget, ami addig körülvette. Garrard természetesen utóbbi lehetőséget választotta. Valahányszor a korombeli – húszas éveik végén, harmincas éveik elején járó – emberek homofób megjegyzéseket tesznek, felébred bennem a késztetés, hogy feltegyem nekik azt a kissé talán sarokba szorítós, de teljesen jogos kérdést, hogy mit tennének, ha a jövőbeli gyerekük meleg

vagy leszbikus lenne. Egészen a coming outig mindennél jobban szeretnék, és támogatnák, aztán abban a pillanatban varázsütésre megszűnne mindez? Habár egyelőre nincs gyerekem, de számomra ez egy elképzelhetetlen dolog. Garrardnak azonban nem csupán a szüleivel való kapcsolata borult fel az outolás miatt, de egy egész közösség zárta ki soraiból, amelynek addig szerves része volt. Mivel mindössze nyolc napot töltött az átnevelő terápián, ezért a regény nagy részét más, korábbi, külső történések töltik ki, amik azonban mind szoros kapcsolatban vannak azzal, ahogyan a Love In Action (LIA) nevű szervezet programjában érezte magát, és ezek között különösen fontosak a középiskolai élményei is. Fentebb azt írtam, hogy természetes választásként adódott a terápia vállalása, ami jól kifejezi, hogy a Bibliaövezetben hogyan állnak a melegséghez. Ezeken a helyeken az a normális, ha a heteroszexualitás útjáról való legkisebb letérés esetén azonnal Isten és/vagy Jézus segítségét kéred, hogy gyógyítson meg. A terápia maga – a Cameron Post rossz neveléséhez hasonlóan – nem meglepő módon inkább negatív irányba mozdítja el a résztvevők önértékelését: ha valakit minden egyes nap azzal szembesítenek, hogy hibás, hogy selejt, hogy rossz döntések(!) mentén él, és emiatt gyűlölnie kell magát, az nem vezet éppen pozitív önképhez – valószínűleg el sem tudjuk képzelni, hogy milyen komoly lelki traumákat okoz akár csak néhány hétig úgy élni, hogy ilyesmiket sulykolnak az emberbe. Cserébe bőven akadnak olyanok, akik büszkén hirdetik, hogy akár néhány nap vagy hét alatt megváltozott, “helyreállt” az életük egy ilyen terápia

során. Ilyen ember volt John Smid, a LIA vezetője is, akiknek a Refuge elnevezésű programjában Conley részt vett 2004-ben. Aztán 2010-ben Smid minden állítását visszavonta, egy évvel később pedig végleg kilépett a programból és bocsánatot kért mindazokért a károkért, amiket a fiataloknak okozhatott. Jelenleg Texas-ban él a férjével. A regényből azonos címmel Lucas Hedges főszereplésével készült film. A szülőket Nicole Kidman és Russell Crowe, a LIA program vezetőjét pedig Joel Edgerton alakítja, aki egyben a film rendezője is. A kiemelkedő alakításokkal teli mozi talán még erőteljesebben ragadja meg az átnevelő terápiák drámaian negatív hatását, mint a könyv – reméljük, hogy épp emiatt a szélesebb közönséghez is eljut. Írta: Szij Barbara

BARNA GUSZTÁV FAVORIT HOME

Ingatlanközvetítés 2008 óta

+36 20 470 2114

info@favorithome.hu

Mozgókép

„MIND A HÁROM NŐBEN OTT A MOTIVÁCIÓ A KITÖRÉSRE” Buda Flóra Anna kisfilmje nyerte az LMBTQ díjat a Berlinalén A február 7. és 17. között megrendezett 69. Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon két rövid animációval képviseltette magát Magyarország. Az A-kategóriás filmfesztivál rövidfilmes versenyprogramjába Buda Flóra Anna Entropia című MOME animáció mestermunkája és Tóth Luca Lidérc úr című magyar-francia koprodukcióban készült alkotása kapott meghívást.

Fotó: Berlinale Press

Berlinalén számos független – nem a fesztivál vezetői által összeállított – zsűri oszt ki díjat. Az egyik ilyen díj a Teddy, az LMBTQ közösség egyik legrangosabb filmes elismerése. A Berlinale programjában megjelenő olyan alkotások és művészek támogatását szolgálja, amelyek, illetve akik a közösség ügyeit „a társadalom széles körében megjelenítve hozzájárulnak a tolerancia, az elfogadás, a szolidaritás és az egyenjogúság erősítéséhez." Az idén 33. alkalommal kiosztott díjat az Entropia kapta a legjobb rövidfilm kategóriában. Buda Flóra Anna 2018-ban diplomázott a MOME Animáció tanszékén Entropia című – a Magyar Nemzeti Filmalap támogatásával megvalósult – tízperces rövidfilmjével, melynek forgatókönyvét is jegyzi. Az Entropiában fiatal nők élnek három párhuzamos univerzumban. A rendszerbe véletlenül bekerül egy légy, amely képes átjárni a világok között. Meg is nyit egy kaput, amelyen keresztül a lányok elindulhatnak egymás felé. A filmesekből és fesztiválszervezőkből álló zsűri indoklása szerint „szürreális, hipnotikus és friss: szórakoztató rövidfilm, mely a szexualitás és a queer kapcsolatát tárja fel. Az újhullám része, a sci-fiből és a hagyományos magyar animációból ered.” A rendezőnővel az Art+ Cinemában beszélgettem. Hogyan kerültél az animáció világába? Az animációs szakmát azért választottam, mert kiélhetem benne a mozgókép iránti szeretetemet, a rajzolás örömét, a divat iránti vonzalmamat, és közben hanggal is foglalkozhatok. Egy időben divattervező szerettem volna lenni, ekkor a Kisképzőben tanultam bőr szakon, mellette pedig fuvoláztam. Bár szakmát váltottam, és épp nem zenélek aktívan, ezeket a tapasztalatokat is fel tudom használni egy film tervezése során. Egyelőre nem találtam ennél komplexebb műfajt, így most animációt rendezek. A szakdolgozatodat David Lynch-ből írtad, ő régi kedvenc? Lynch-et – mások mellett – nagyon szeretem. Azért

választottam a szakdolgozatom témájául, mert olyan komplex narratív szerkezetet használ, ami engem is érdekel. A filmjei álomszerűen mesélnek el egy történetet, nem egy lineáris, könnyen követhető sztoriról van szó. Arra voltam kíváncsi, hogy a nézők erre hogyan reagálnak, mi zajlik az elméjükben. Ez inkább egy kognitív pszichológiai kutatás volt, mintsem Lynch munkásságának, vagy annak egy részének bemutatása. Az Entropiához is felhasználtad, amit ebből megtudtál? A szkriptet már korábban megírtam, de persze, sokat segített a kutatás.

Azt például megtanultam, hogy egy komplex narratívájú film megítélése eléggé sok mindentől függ – például attól, hogy a befogadó mennyire nyitott gondolkodású. A kutatás során értettem meg azt, ami sokaknak valószínűleg már egyértelmű, hogy hiába szeretnék minél több embert szórakoztatni, a film nem fog mindenkihez szólni. Honnan jött az ötlet? Az motivált, ami éppen akkor történt velem, amit éreztem. Közben egy animációs fesztiválon voltam Ljubljanában (Animateka), ahol levetítették Michel Gondry Is the Man Who Is Tall Happy? (Animált beszélgetés Noam Chomskyval) című 2013-as riportfilmjét. Abban volt egy ilyen mondat, hogy „Mit csinálnál, ha véletlenül hiba lenne a rendszerben

Mozgókép és találkoznál önmagaddal?” Feltettem magamnak a kérdést, hogy én mit csinálnék, hogyan tudnám magamat definiálni. Mint sok más fiatal felnőtt, én is eléggé el voltam veszve abban az időben, és ez az elveszettség-érzés elég motiváció volt, hogy megpróbáljam rendezni a gondolataim. Úgy gondolom, hogy ez a probléma egyáltalán nem egyedi, így azt reméltem, hogy mások is tudnak majd azonosulni a főszereplőkkel. Lehet, hogy nem ez a megfelelő szó, de akkor ez egyfajta terápiaként is felfogható? Nem rossz szó, teljesen jó ide. Ez egy kutatás volt, de nevezhető terápiának is. Megvolt az ötlet. Ilyenkor szabad kezet kaptok? Úgy kezdődik a filmírás, hogy van egy koncepció, egy logline, amivel el lehet mondani az egész filmet. Ez azért fontos, mert nagyon hosszú időbe telik megcsinálni egy filmet, és az ember óhatatlanul elkezd letérni az útról. Teljesen szabad kezet kaptunk, de nagyon jó, hogy voltak konzulensek, akik figyelmeztettek, ha elkalandoztam, hogy tényleg csak az maradjon a filmben, amire szükség van. Nagyon hálás vagyok nekik ezért. Mi volt az, amit mindenképpen meg akartál tartani? A legelső koncepció hasonlít legjobban a végső állapothoz, közben voltak mellékutak, pl. hogy tegyünk bele még több karaktert a bevásárlóközpontban, legyen benne párbeszéd stb. Nem bánom, hogy ez nem így alakult, mert elég lett az, ami benne van. A hernyók már benne voltak kezdettől fogva, de a légy-evolúció egy kicsit később került bele, mint ahogy maga a szkript megíródott, viszont logikusnak tűnt, így beleszőttem. Mit jelképez a három nőalak? Az első karakter a boltos volt, aki megszületett, ez gyakorlatilag egy álom volt egy az egyben, persze egy kicsit azért átírtam. A nő frusztrálódik a társadalomban, ahol ő is egy árucikként van jelen. Nem is raktam rá túl sok ruhát, mert néha én is így érzem magam a városban. Az

erdő is valahogy természetesen jött és már ott volt az első koncepcióban, hiszen miért ne élhetne valaki ott? Az állati ösztön is része az embernek, és ezt meg akartam jeleníteni valahogy. Aztán volt egy kép a fejemben egy zárt rendszerről, egy szobában lévő lányról, de akkor még teljesen máshogy nézett ki. Csak a bezártság volt meg, ahonnan a gondolatai által tud szabadulni. Mind a három nőben ott a motiváció a kitörésre, ez egyfajta rutin, ami az én világomat is sújtja. Hogyan született meg a hang és a képi megjelenítés? A vizualitással kezdeném, mert úgy írtam meg eleve a forgatókönyvet, hogy a színek valahogy a fejemben voltak. Volt egy elképzelésem arról, hogy milyen formák, színek arányok vagy hangok fognak majd kapcsolódni egymáshoz, de eléggé képlékeny volt. Az elején teljesen intuitívan kezdtem el felépíteni a filmet, majd Ruttkay Zsófi segítségével jutottunk el egy logikus struktúrához, ez volt a nehezebb része. A színeket és a hangot is olyan eszközként szerettem volna alkalmazni, ami segít, hogy megértsük, ez tulajdonképpen egy embernek a három kivetülése. Matos Gergőt kértem fel a zene megírására: azt szerettem volna, hogy a zörejek zenei hangokból is álljanak és erősítsék a képek hangulatát. Úgy gondoltam, hogy az ő zenéje olyan, amire rímelhetnek a képeim. A három nő egy. Onnantól kezdve, hogy megvan benne a testiség és csókolóznak, az önmagunkkal való egyesülést jelenti? Igen, ez egyfajta öntudatra ébredés, amikor egészséges keretek között próbálod meg szeretni magadat. Azért csókolóznak, mert ez egy kölcsönös, intim helyzet, ami az összeszokásról, az összetartozásról szól. A film egy pillanatra nem áll le, mennyire volt fontos a mozgás, a dinamizmus? Kicsit ideges mozgások vannak benne, ami a feszültségkeltésért van ott. Akkor lesz egy kicsit nyugodtabb, amikor szétesik az univerzum. Végül csak a lányok vibrálnak, így képzelem el az extázist.

Maga a díj mit jelent számodra? Milyen utóéletet vársz a filmnek? Nagyon-nagyon örültem a díjnak, ami nemcsak nekem szól, hanem annak a harminc embernek, aki ezen a filmen dolgozott. Volt, amikor úgy éreztem, hogy nem tudom végigcsinálni, de ott volt a stáb, akikért megérte megemberelni magam. Már megkerestek fesztiválok, és van olyan, ahova már be is jutott a film. Elindult egy előremutató folyamat, de már a Berlinalés szereplés önmagában megnyitott ajtókat. Van egy filmterv, amit egy nemzetközi workshopon fejlesztek, annak például jót tett. Segít producereket találni, nagyobb érdeklődés van, nagyobb a bizalom felém, hogy van egy ilyen referencia. Az, hogy a film ebben a kategóriában is indult és díjat nyert, annak köszönhető, hogy sokféleképpen lehet értelmezni (annak ellenére, hogy voltak sokkal direktebb LMBTQ filmek)? Azt hiszem, itt nemcsak a téma számított, hanem valószínűleg a történetmesélés módja és a látványvilág is, plusz az, hogy van egy ilyen olvasata is a történetnek. Ahogy indokolták, friss és absztrakt, és a sztoriból – amit mindenki úgy értelmez, ahogy szeretne – ezt is ki lehet venni.

Szerintem is fontos, hogy ne csak teljesen narratív filmek szülessenek, hanem legyenek komplexebb alkotások is. Szeretem a narratív filmeket is, de azt talán jobban élvezem, ha nemcsak lineárisan működik egy történet, hanem inkább össze lehet rakni, mint egy kirakóst.

A párbeszédek is ezért maradtak el? Nem ezért, egyszerűen itt nem jöttek természetesen, és nem akartam belerakni őket csak azért, hogy legyenek. Az egésznek a misztikusságát nem biztos, hogy fenn tudtam volna tartani párbeszédekkel. Nem kívántam hozzá, mert mégis, mit mondjanak egymásnak? Fontos, hogy saját magad írd bele a filmjeidbe? Azért itt is tettem két lépést hátra, ez elkerülhetetlen. Nem arról van szó, hogy én magamról szeretnék beszélni. Azokból a dolgokból tudok meríteni, amiket ténylegesen megtapasztaltam. Ebből a szempontból elég gyakorlatias vagyok egyelőre; valószínűnek tartom, hogy később egy teljesen más karakter szemével lássak és láttassak egy filmet, de biztosan abban is benne leszek, akkor is, ha nem akarom. Ennél a filmnél így volt természetes és erre volt szükségem. A workshopról mesélnél még? Részt veszek egy ASF (Animation Sans Frontier) nevű workshopon, ahol lehetőségem van arra, hogy egy új projektet fejleszthessek. Egy ötlettel kell jelentkezni, és a workshop végére eljutunk odáig, hogy egy komplett prezentáció születik belőle, egy pitch, ami producerek jelenlétében zajlik Párizsban, a Gobelins nevű animációs iskolában. Négy modulból áll (az egyik Budapesten volt), most lesz az utolsó márciusban. Mit csinálsz most? Most egy horrorfilmet írok éppen, egy rövid (15 perces) animációt, ami a szerelemről fog szólni. Megpróbálom úgy megcsavarni, hogy ne kifejezetten egy zsánerfilm legyen belőle, hanem annál eggyel szürreálisabb. Egyelőre nagyon élvezem a rövidfilm formátumát, de érdekel sok más történetmesélési forma is. Írta: Horváth Ádám

Mozgókép

GIRLS' NIGHT OUT Leszbikus rövidfilmek az idei Friss Húson

Március 25. és 31. között hetedik alkalommal rendezik meg a Friss Hús Budapest Nemzetközi Rövidfilmfesztivált, amit nem véletlenül imád a hazai közönség. Minden évben egyre többen választják a fesztivál vetítéseit, az alkotások telt házzal futnak, a válogatás filmjei pedig rendre eredményesen szerepelnek világszerte. A rendezvénynek idén is a Toldi mozi ad otthont.

Love Letter

2016-os Friss Hús különdíjának nyertese, Deák Kristóf Mindenki című rövidfilmje sorra halmozta a nemzetközi fesztiválsikereket, majd Oscar-díjat is nyert. Azok a filmek, amelyek a hazai közönségnek a Friss Húson mutatkoznak be, gyakran kerülnek be Cannes, Szarajevó, Berlin, illetve egyéb A-kategóriás nemzetközi fesztiválok versenyprogramjába. A komoly szakmai- és sajtófigyelem övezte Friss Hús minden évben a legújabb magyar és külföldi rövidfilmeket tűzi

műsorra, de emellett legalább ilyen fontos egy olyan szakmai fórum felépítése, ahol a visszajelzésre és párbeszédre vágyó alkotók egy nagyobb közönség előtt mutathatják meg filmjeiket. A kiegészítő kulturális eseményeken, kerekasztalbeszélgetéseken és workshopokon az elmúlt években több száz filmkedvelő vett részt. A Friss Hús az első sikeres fesztivál óta eltelt években szakmai programokkal, pitch fórummal és nemzetközi válogatással bővült: a programsorozat keretében

Whole

éppúgy bemutatkoznak a jövő projektjei, mint az elmúlt két év magyar és nemzetközi rövidfilmes termésének legjava. A program emellett színes keresztmetszetét nyújtja a hazai egyetemeken és képzéseken zajló filmes munkának a diákok alkotásainak bemutatásával. A Friss Húson tavaly a horror mellett első alkalommal külön LMBTQ válogatás is szerepelt. Tavaly ráadásul a rendezvény #Queer közönségdíját egy magyar rendező, Kis Hajni Szép alak című filmje kapta. (Az ebből az alkalommal a rendezőnővel készített interjúnkat megtaláljátok a honlapunkon.) A tavalyi sikeren felbuzdulva 2019-ben már nem is egy, hanem rögtön két blokkot szentelnek a szervezők az LMBTQ rövidfilmeknek. Örvendetes módon idén olyan nagy számú női filmet neveztek, hogy a #Queer válogatással párhuzamosan Girls' Night Out néven önálló blokkot kaphatott a leszbikus tematika. A kifejezetten erős programban szerepel többek között az észak-macedón Goran Stolevski filmje, a Would You Look At Her, ami a világ legjelentősebb független filmfesztiválján, a Sundance-en a legjobb rövidfilm díját nyerte el. A filmben egy mélyen vallásos faluban a fiús Aneta nem várt módon kerül kapcsolatba egy csak férfiaknak szóló egyházi szertartással. Szintén a program része Lara Zeidan rendezőnek az idei Berlinalén vetített kisfilmje, a Three Centimetres, amelyben négy barátnő száll be egy óriáskerék kabinjába, és egyikük valami fontosat szeretne megosztani a többiekkel. Szintén megjárta a Berlinalét az amerikai Nate Trinrud a Pop Rox című darabbal, ami hatalmas együttérzéssel és egy csipetnyi iróniával ábrázolja egy szerelmes kamaszlány érzelmi

világát. Az izraeli Atara Frish rövidfilmje, a The Love Letter – nem meglepő módon – egy szerelmeslevélről szól, amit a hadseregben szolgáló fiatal lány, Noa talál a szekrényében. Lauren Minnerath egészen pikáns témaválasztása teszi izgalmassá The Morning After című filmjét, amely a 2016os amerikai elnökválasztás másnapján, Donald Trump győzelme után játszódik, amikor is pedig Nicole az apja elé áll és bemutatja afro-amerikai barátnőjét. A karrierjét színésznőként kezdő, bolgár Slava Doytcheva rendezését, a Whole-t az önmagunkkal való szembenézésnek szenteli: főhősének, Yanának ráadásul ezt egy családi esküvőn kell megtennie. A részletes programért, a #Queer szekció filmjeiért, és persze a Friss Hús teljes kínálatáért érdemes a hivatalos honlapot figyelni. Az azonban biztos, hogy idén is megéri egy kis időre beköltöznünk a Toldi moziba. Írta: Kocsis G. János |

i @kocsisjaanos

A 7. Friss Hús Rövidfilmfesztivált 2019. március 25. és 31. között rendezik meg a Toldi moziban. frisshusbudapest.com

facebook.com/frisshusbudapest

Basszus

MUSE

Májusban Budapesten koncertezik a brit zenevilág egyik legsikeresebb bandája Aligha van ember, akinek be kéne mutatni a Muse-t. A több mint két évtizede alapított angol rockegyüttes zenéjén már több generáció cseperedett fel, akiknek most igazán jó hírrel szolgálhatunk. A többszörös Grammy-díjas együttes tagjai a február végén indult turné, a Simulation Theory keretén belül 2019. május 28-án hozzánk is ellátogatnak és fellépnek a Budapest Arénában.

Muse a november 9-én megjelent, Simulation Theory című, nyolcadik stúdióalbumukat reklámozó turnéját május 28-án hozza el Magyarországra a Papp László Sportarénába. Az Észak-Amerikában február végén induló turné Európában Prága után hozzánk, Budapestre látogat el másodjára. A turné sikerét a rekordgyorsasággal fogyó jegyek mellett az is mutatja, hogy az együttes korábbi koncertjeire sem volt még panasz, a híres angol Q Magazine például „a Föld legnagyobb

bulijaként” utalt a fiúk egyik fellépésére, de a The Standard is sokat méltatta a „zenei rombolás mestereinek” koncertjeit. Bármennyire is híresek és elismertek ma, 1994-ben talán még ők maguk sem mertek álmodni arról, hogy egyszer világhíresek lesznek. A három tag, Matt Bellamy, Chris Wolstenholme és Dominic Howard mind a devoni Teignmouth Community College-ba jártak, itt is alapították az akkor még Gothic Plague névre keresztelt együttesüket, hogy aztán nem

alkalommal pedig 2016-ban, a Drones című lemezükért vihették haza a szobrocskát. A The Resistance a Muse ötödik stúdióalbuma volt, melyet 2009 szeptemberében adtak ki, és egészen a Billboard 200-as lista harmadik helyéig jutott, a korongról származó kislemezekkel pedig tizenkilenc országban is meghódították a slágerlistákat. A hanganyag nemcsak a rajongóknak tetszett, a szakma is elismerően nyilatkozott róla, ezt bizonyítja a Grammy-díj is. A három évvel ezelőtt megjelent Drones a fiúk hetedik albuma volt, melyen visszatértek a gyökereikhez és rockosabb hangzással örvendeztették meg rajongóikat. Tették mindezt azután, hogy az ezt megelőző években zenekari és elektronikus zenei irányban is kipróbálták magukat. A Drones 21 országban lett listavezető, a tengerentúlon és Európában is szép sikereket könyvelhetett el. Az ezt követő albumuk a tavaly megjelent Simulation Theory, mely a sci-fi világából és az 1980-as évek hangulatából vette az ihletet. Nem is akárhogyan: a CD-borítót az a Kyle Lambert tervezte, aki a Stranger Things című netflixes sorozat vizuális megjelenésén is dolgozott.

sokkal később átnevezzék Rocket Baby Dollsra. Az együttes elsőként egy helyi zenekari versenyen mérettette meg magát.

A versenyt megnyerték, amin alighanem ők maguk lepődtek meg a legjobban. Ahogy azt egy későbbi interjújukban elmondták, nem is gondolták komolyan az egészet, zenéjükkel és külsejükkel leginkább csak lázadni akartak, ám a diadalmuk után komolyra vették a figurát: felvették a Muse nevet és gőzerővel haladtak a hírnév és a saját stúdióalbumuk felé. Utóbbira ugyan még pár évet várni kellett, mivel az első korongjuk, a Showbiz csak 1999 októberében jelent meg Nagy-Britanniában. Ezzel a CD-vel azért még nem másztak fel a slágerlisták élére, csupán a 29. helyig jutottak a Szigetországban. Az albumon, amelyről 5 kislemez is forgalomba került, több évig dolgoztak. Mint az tíz évvel később kiderült, nem is hiába, ugyanis 2009-ben a lemezt az utóbbi 20 év legjobb 20 albuma közé sorolta a nagy-britanniai MSN. A Muse kétszer is elnyerte a Grammy-díjat, mindkétszer a legjobb rockalbum kategóriában arattak diadalt. Elsőként 2011-ben a The Resistance című korongjukért, második

A Muse ezzel az albumával tényleg valami különlegesen egyedit alkotott. Az együttes a Drones-világturné után szinte egyből munkába állt, hogy felvegyék az új dalokat Angliában. Műfajilag a szintipop, az elektronikus rock és a pop rock közé helyezhető, amire nemcsak a ’80-as évek hangulata, de a mai világunk is hatással volt. Így nevezték meg a fiúk múzsáik közül például Lana Del Reyt, akinek többek között a Video Games című slágere volt ihlető erejű számukra. A korong első kislemeze a Dig Down volt, mellyel a legjobb helyezést Amerikában, a Billboard alternatív dalok toplistáján tudta elérni, ahol a harmadik helyig tornázta fel magát. A dalhoz készült videoklip is, amely – hasonlóan a CD-borítóhoz – sci-fi témájú, amivel egész biztosan sok Stranger Thingsrajongó szívébe is belopták magukat. A 11 új dalt tartalmazó Simulation Theory-t támogató turné február végén indult útjára, hogy élőben is bemutathassák legújabb szerzeményeiket. Az amerikai turnéállomások után egyből Európa következik, ráadásul nem is kell sokat várnunk, hogy hozzánk érjenek a fiúk: a Muse május 28-án ad koncertet a budapesti Papp László Sportarénában. Írta: Tegdes Péter |

i @petertegdes

A budapesti koncertre jegyek a www.livenation.hu és a www.funcode.hu oldalakon kaphatóak.

Basszus

TOM JONES

A BRIT POPLEGENDA 8 ÉV UTÁN VISSZATÉR MAGYARORSZÁGRA 22

Vannak, akik egyszerűen nem tudnak megöregedni. Hiába, hogy Tom Jones már több mint ötven éve világhírű, az énekes egyszerűen képtelen megpihenni. Még ma is ugyanolyan energiával és lehengerlő kisugárzással áll a színpadra, mint több évtizeddel ezelőtt. A 2006-ban lovaggá ütött világsztár többéves kihagyás után 2019. június 22-én ismét visszatér Magyarországra, hogy a Papp László Budapest Sportarénában adjon koncertet magyar rajongóinak.

evés énekes büszkélkedhet olyan gazdag zenei múlttal, mint Tom Jones. Bármennyire is hihetetlennek hangzik, az énekes már 41 albumot adott ki: a legelsőt, az Along Came Jones-t 1965ben, a legutóbbit, a Long Lost Suitcase-t pedig pontosan 50 évvel később, 2015-ben. Noha az utóbbi 4 évben nem születtek új Jones-számok, aggodalomra semmi ok: a walesi származású énekes bőven ellátott minket slágerekkel, amiket egyszerűen nem lehet megunni. Az újfent turnézó világsztár június 22-én már negyedik alkalommal mutatja meg a magyar közönségnek, mit tud. A walesi énekeslegenda már háromszor is megfordult Budapesten. Először 2001 szeptemberében, amikor a Kisstadionban adott teltházas koncertet, ahol jórészt az 1999-ben megjelent Reload című albumának dalait adta elő. Az évtized végén, 2009 novemberében ismét ellátogatott hozzánk, és ismét teltházas koncertet adott, ekkor már a Papp László Budapest Sportarénában, amikor is az előző évben megjelent, 24 Hours című lemezét reklámozta.

Noha Tom Jones személyét aligha kell bárkinek is bemutatni, azt nagyon kevesen tudják róla, mennyire szerény családba született. Apja szénbányász volt, anyja a háztartást vezette. Mivel a családja erősen vallásos, ezért Jones a mai napig keresztet viselve lép a színpadra. Tom korán felfedezte zenei tehetségét: a családi összejöveteleken gyakran irányította magára a figyelmet, amikor énekelni kezdett, majd később az iskolai kórusnak is oszlopos tagja lett. 13 éves korában tuberkulózist kapott, melytől sokáig szenvedett: két éven át otthon gyengélkedett. A hosszas betegeskedés ellenére boldog emlékeket is fel tud idézni a gyerekkorából. Korán megházasodott, és elvette gimnáziumi barátnőjét, Linda Trenchardot, akitől 16 éves korában gyereke született. Szó sincs azonban fiatalkori meggondolatlanságról: Lindával a néhány évvel ezelőtti haláláig együtt maradtak – annak ellenére, hogy Jones többször is félrelépett a kapcsolatuk alatt.

Az énekes első együttese az 1963-ban alakult Tommy Scott and the Senators volt, akikkel hamar népszerűek lettek Walesben. Az egyik fellépésük alkalmával egy menedzser felfedezte Jones tehetségét, és elindította szóló pályáján. A ’60-as években 13 lemezt adott ki, amelyek kedveltsége ugyan kissé ingadozott, de Jones-nak nem volt oka panaszra. 1967-ben Las Vegas-ban is fellépett, ahol példaképével, Elvis Presley-vel is találkozott, sőt, jó barátokká váltak. Jones-nak annyira bejött Amerika, hogy a ’70-es években oda is költözött a családjával. A tengerentúlon egy népszerű tévéműsor vezetésére is felkérték, ez volt a This Is Tom Jones, amit az USA-ban és Nagy-Britanniában is sugároztak. Alakításáért Golden Globe-díjra is jelölték. Jones filmes karrierje itt még nem ért véget: a ’90-es években a Simpson családban az általa ihletett karakter szinkronhangja volt, 1996-ban pedig a Támad a Mars! című filmben szerepelt, újfent önmagát alakítva. Még ennél is több ponton összefonódott az énekes élete a filmszakmával, ugyanis több film betétdalát is ő énekelte, így köthető a neve például a Tűzgolyó című James Bond-filmhez. Az énekes nemcsak saját karrierjén dolgozik, a fiatal tehetségek felkarolásában is aktívan részt vesz: 2012-től az angol The Voice mentora. A tehetségkutató műsor 7 évadában is egyengette már a fiatal felfedezettek útját. Legutolsó, 2015-ben megjelent lemeze, a Long Lost Suitcase többnyire pozitív kritikát kapott. Jones a 21. században nemcsak azzal büszkélkedhet, hogy II. Erzsébet lovaggá ütötte: 2007-ben részt vett Diana hercegnő emlékkoncertjén, az ezredfordulón pedig Bill Clinton a Fehér Házba hívta szilveszterezni. 2003-ban az eddigi munkásságát elismerő díjat kapott a Brit Awardson. Írta: Tegdes Péter |

i @petertegdes

A június 22-i koncertről további információkat a www.tomjones.com, a ww.livenation.hu és a www.funcode.hu oldalakon találsz.

Emberkép

TRANSZ @ GOOGLE Interjú Eli Stevens-szel

Eli Stevens nevével 2018 őszén, a Nyitottak Vagyunk sokszínűségről szóló konferenciáján találkoztam először. A Google-től érkező fiatalember hamar magával ragadta közönségét, köztük engem is. A transz emberek életét egy olyan szemszögből mutatta be, amelyre kevesen látnak rá. Előbújásról, örömről és kétségekről, közösségünk felelősségéről és feladatairól, valamint arról beszélgettünk, hogy a Google milyen módon támogatja a transz munkavállalóit. 24

Miért pont a Google? Olyan helyen szerettem volna elhelyezkedni, ahol értelmes, érző emberekkel dolgozhatok együtt fontos problémák megoldásán, és szerencsére itt pontosan ilyen közeget találtam! Egyetemista éveim során, gyakornokként kezdtem a Google-nél, és az első itt töltött nyár után tudtam, hogy ez a nekem való hely. A Google ma az egyik legnyitottabb, legelfogadóbb multinacionális nagyvállalatként ismert. De ez a fajta hozzáállás a mai napig számos cégből hiányzik. Hogyan jutott el idáig a Google? Habár hatalmas vállalat, a Google-t is csak emberek alkotják. Ami igazán egyedülállóvá és különlegessé tesz minket, hogy a kollégák minden szinten arra vannak bátorítva, hogy változások úttörői legyenek. Igazi alulról szerveződő, kezdeményező környezetben dolgozunk, ahol mindenkit arra buzdítanak, hogy szólaljon fel. Meggyőződésem, hogy nyitottnak lenni a másik ötleteire – érkezzen az bárkitől, bármilyen szintről – nagyban hozzájárult a Google nyitottságához. Milyen módon támogatja a Google kimondottan a transznemű munkavállalóit? A Google sokféleképpen tesz a transzneműekért. 2018 legnagyobb változása volt, hogy hivatalosan is létrejött a kifejezetten transz munkavállalókat segítő csoport. Az ilyen érdekképviseleti csoportok olyan Google-alkalmazottak által kezdeményezett hálózatok, amelyek támogatják az alulreprezentált munkavállalókat, akik közös értékként a sokszínűséget és az elfogadást népszerűsítik a cégen belül. A Google-nek már jóval korábban volt egy csoportja, ami az LMBTQ közösséget támogatja, ők az úgynevezett Gaygler-ek, de az, hogy immár kimondottan a transz kollégák részére is biztosított a támogatás, az igazán fantasztikus. Jó példája ez annak, amit korábban is említettem az alulról szerveződő környezetről. A transz munkatársaknak szükségük volt egy ilyen hálózatra és a cég támogatásával meg is valósították. Ennek keretében tavaly éves csúcstalálkozót szerveztünk a Google összes transznemű kollégájának, amely csodálatos lehetőség volt arra, hogy találkozzunk és megismerjük egymást – a közösség részeként igazán támogatva éreztem magam. A transz érdekképviseleti csoporton túl a Google a tranzíció során is rengeteg támogatást biztosít. Létezik kimondottan a transz munkavállalók igényeire szabott egészségügyi program. Biztosítottuk, hogy a belső rendszereink mindegyike lehetővé tegye a névváltoztatást, nagy hangsúlyt fektetve a hivatalos és a preferált névre, valamint az egyes munkavállalók nemére utaló helyes megszólításra. Jelenleg azon dolgozunk, hogy világszerte minden Google irodában rendelkezésre álljanak nemsemleges helyiségek, úgy mint mosdók és zuhanyzók, hogy minden dolgozó biztonságban és kényelmesen érezze magát. Végül van egy hivatalos úgynevezett ‘Trans Training’, amelyet bármely Google munkatárs elvégezhet, és a képzésen keresztül tanulhat

a transzok helyzetéről, a minket érő kihívásokról és arról, hogyan támogathatja ügyünket a munkahelyen. Világszerte számos olyan munkáltató van – még nemzetközi cégek is –, amelyek semmit nem tesznek az ügy érdekében. Mennyire befolyásolja a közönyös vagy kifejezetten ellenséges munkahelyi környezet egy rejtőzködő transz munkavállaló életét? Vannak erről statisztikai adatok? Egyelőre csak az Egyesült Államokból vannak statisztikák erre vonatkozóan. Az amerikai Országos Központ a Transz Egyenlőségért (National Center for Transgender Equality) kutatása szerint az Egyesült Államokban a transznemű munkavállalók 90 százaléka volt már kitéve zaklatásnak, negatív bánásmódnak a munkahelyén a nemi identitása miatt, vagy egyáltalán nem is mert előbújni, hogy elkerülje az ilyen helyzeteket. 71 százalékuk azért halogatta a tranzíciót, mert félt a hasonló bánásmódtól, 47 százaléknál pedig maga a munkahely vagy az előrelépés került veszélybe a transzként való előbújást követően.

Személyes tapasztalatom, hogy transz emberként a teljesen hétköznapi dolgok is jóval nagyobb kihívással járhatnak. Amikor új csapattal vagy új ügyféllel találkozom, azon gondolkozom, vajon megfelelően szólítanak-e majd meg, elítélnek-e magukban; egy nagy csoport előtt tartott prezentáció során csak remélem, hogy senki sem szólít a korábbi keresztnevemen; de azon is „izgulhatok”, vajon egy konferencián rendelkezésre áll-e majd gendersemleges mosdó – ez csak néhány szituáció, ami feszültséget kelthet egy transz emberben. A munkatársak és a vállalat strukturált támogatása mind elengedhetetlen ahhoz, hogy a transz munkavállaló sikeresen teljesítsen munkája során. A rejtőzködő transz emberekről nehéz bármilyen statisztikát segítségül hívni, hiszen ha valaki egyáltalán nem bújik elő, az nagy valószínűséggel nem is határozza meg magát transzként. Annyit azonban a már említett kutatásból tudunk, hogy az Egyesült Államokban összességében azok közül, akik transzneműként előbújnak a munkahelyükön, 78 százalék érez megkönnyebbülést és jobban is teljesít, akár a coming outot követő igazságtalan vagy diszkriminatív bánásmód ellenére is. Úgy gondolom, egy ellenséges környezet – legyen szó munkahelyről, családról vagy a társadalomról – romboló hatással van a transz emberekre és az általában vett LMBTQ közösségre is. Szörnyű és akár tragikus következményei is lehetnek, ha valaki arra kényszerül, hogy elrejtse önmagát,

Emberkép

Nyitottak Vagyunk Konferencia, 2018

vagy ha választásra kényszerül a munkahely, a család, és önmaga felvállalása között. Mit lehet mondani a mindennapokról? Mennyire fogadja el a transz embereket a társadalom, a barátok és a család? Milyen hatással van ez saját maguk elfogadására? Ez egy összetett kérdés és a válasz számos tényezőtől függ, mint például a társadalmi-kulturális környezet, a transz emberek jogi helyzete, a barátok és a család politikai és vallási meggyőződése, és így tovább. Ha magamból indulok ki, azt kell mondanom, hogy akármennyire is felül akartam emelkedni azon, amit mások gondoltak a tranzíciómról, a reakciók igenis hatással voltak rám. Ha előbújok valakinek és ő elfogad, sőt, még biztat is, úgy azonnal megnő az önbizalmam és a magamba vetett hitem. A jogi helyzet tekintetében a transz embereknek még rengeteg kihívással kell szembenézniük. Világszerte más és más a szabályozás: vannak országok, ahol a helyi törvények értelmében egyszerű nevet és nemet változtatni, máshol ehhez kényszersterilizáció szükséges (még az olyan,

haladó gondolkodásúnak számító országokban is, mint Finnország), és van, ahol semmilyen mozgástér nincs. Abban is országonként eltér a helyzet, hogy a transz embereknek mennyire van lehetősége házasodni, gyereket vállalni, illetve hozzáférni a tranzícióhoz szükséges orvosi kezelésekhez. De a tapasztalatok a transz közösségen belül is eltérőek. Sok helyen elfogadóbbak a bináris transzokkal szemben, tehát azokkal, akik a tranzíció során nőkből férfiak, vagy férfiakból nők lesznek. De aki e bináris skálán kívül esik, azt már nem értik meg, nincsenek rá tekintettel. És vannak további különbségek is: a transz nők nagyobb valószínűséggel tapasztalnak szexizmust és transzfóbiát, mint transz férfi társaik, arról nem is beszélve, mennyivel egyszerűbb az életük azoknak a transz embereknek, akik rendelkeznek a tranzícióval járó költségeket fedező anyagiakkal, mint azoknak, akik ezt nem engedhetik meg maguknak. A te utad milyen volt onnantól, hogy először foglalkoztatott a transzneműség, odáig, hogy a budapesti Nyitottak Vagyunk konferencia színpadán tartottál előadást?

A saját nemi identitásom kérdése számos tekintetben az egész életemet végigkísérte, de igazán öt éve tudatosult bennem. Számtalanszor hallottam korábban a tipikus transz történetet: valaki mélyen, a bensőjében érzi, hogy rossz testbe született és változásokat hoz az életében annak érdekében, hogy más nembe illeszkedve folytathassa. Én ezt sohasem éreztem – soha nem volt olyan konkrét pillanat, amikor úgy éreztem, hogy nekem férfinak kellett volna születnem, és bizonyos értelemben a mai napig nincs ilyen. Ehelyett egy egyre növekvő kényelmetlen érzés volt bennem a saját testemmel kapcsolatban, amelyet férfiasabbnak szerettem volna látni.

Évekig tartott ezt beismerni magamnak, és még több évig másokkal is megosztani. Végül három évvel ezelőtt beszélgettem egy transz barátommal, aki leültetett és közölte: ezek az érzések valószínűleg soha nem fognak elmúlni. Választhatok, hogy foglalkozom-e ezzel, vagy sem, de ha igen, akkor jobb, ha most teszem, mint 20 év múlva. Ez egy igazi fordulópont volt – nem akartam, hogy évtizedek múlva egy szép napon arra ébredjek, bárcsak réges-rég megtettem volna az első lépéseket. Elmondtam a barátnőmnek, mit érzek, találtunk egy genderterapeutát, és szépen lassan elkezdtem előbújni a barátok és a családtagok előtt. 2018-ban döntöttem úgy, hogy onnantól életem minden mozzanatát az új nememnek megfelelően élem – megvolt a coming out mind a munkahelyemen, mind a szélesebb társadalmi közegemben, és elkezdtem képezni magamat transz oktatóvá. Úgy érzem, annyi mindennel tartozom azoknak a transz embereknek, akik kitaposták előttem az utat: a transz nőknek, akik a Stonewall-lázadást vezették 50 évvel ezelőtt, és mindazoknak, akik azóta is a jogainkért és az elfogadásért küzdenek. Hihetetlenül szerencsésnek érzem magam, hogy ennyi támogatást kaptam a tranzíció során, és valamilyen módon én is szeretném biztosítani ezt a támogatást másoknak. Említetted az előbújást. Nehéz volt megtenni a család, barátok és kollégák felé? Őszintén szólva inkább kimerítőnek, mint nehéznek mondanám. Mély és érzelmes beszélgetések soha véget nem érő folyama életem megannyi fontos szereplőjével. Igazság szerint, ami igazán ijesztő volt, az az úszócsapatom előtti előbújás. Életem java részében versenyszerűen úsztam és a mai napig edzek egy csapattal itt Svájcban. Elképesztően féltem, amikor először mentem férfi fürdőnadrágban az edzésre – végtelenül kiszolgáltatottnak és sebezhetőnek éreztem magam. Szerencsére mindenki jól vette a hírt és nagyon elfogadó volt. Sokan gratuláltak, hogy megtettem a lépéseket ahhoz, hogy boldogabb legyek és önmagam

lehessek. Összességében nagyon hálás vagyok a támogatásért, amit a körülöttem lévőktől kaptam a tranzíció során. Milyen lenne az ideális világ számodra? Ez egy nagyon érdekes kérdés! Úgy gondolom, mindenki számára biztosítva kéne lennie a lehetőségnek a szabad önkifejezésre, a diszkriminációtól, testi bántalmazástól, mások ítélkezésétől, vagy bármely más negatív megkülönböztetéstől való félelem nélkül. Felfoghatatlan számomra, hogy a mai napig vannak emberek, akik másoknak a szimpla létezése, különbözősége miatt olyannyira sértve érzik magukat, hogy képesek akár erőszakot is alkalmazni. Ezenkívül úgy gondolom, hogy a transz jogokért való küzdelemnek párhuzamosan kell haladnia a diszkrimináció más formáival szemben való fellépésnek, úgy mint a nemi szerepek, szexizmus, rasszizmus, fogyatékosság-ellenesség vagy homofóbia. Mindezek a problémák a transz emberek életére is ugyanúgy hatással vannak és amíg létezik diszkrimináció, addig mindannyian érintve vagyunk. Mit gondolsz, mit tehetünk mi, a meleg közösség annak érdekében, hogy a transz közösség láthatóbb és elfogadottabb legyen? Az első nagy lépés a tájékozódás a transz emberekről és a problémákról, amelyekkel szembesülnek. Az LMBQ közösség számos olyan tagjával találkoztam, akinek fogalma sincs olyan alapvető dolgokról, mint például a helyes megszólítás fontossága. Nagyszerű források állnak rendelkezésre – én például több olyan transzneműt is követek YouTube-on, akik rendszeresen töltenek fel oktató célzatú videókat. Ezenkívül tájékozódhatunk arról, milyen jogok illetik meg a transzneműeket egy adott országban, és van-e lehetőség bekapcsolódni transz érdekképviseleti csoport munkájába. A következő lépés a cselekvés. Megnézhetjük, milyen apró lépéseket tehetünk a közvetlen környezetünkben, mint például a munkahelyünkön. Milyen például a munkaadónk névhasználati politikája? Van-e nemsemleges mellékhelyiség? Támogatják-e a transz munkavállalók tranzícióját? Sokszor hallom, ahogy egyesek az „LMBT” kifejezéssel dobálóznak, meg hogy egy adott rendezvény „LMBT-barát”, de valójában semmilyen lépés nem történik annak érdekében, hogy a transz emberek is befogadva érezzék magukat (olyan alapvető dolgok nincsenek biztosítva, mint a már említett nemsemleges mellékhelyiség, vagy a megfelelő megszólítás feltüntetése a névtáblán). Ha egy aktivizmus, oktatás, rendezvény, legyen szó bármiről, valóban a teljes LMBTQ közösségnek szól, akkor annak ténylegesen a teljes közösséget és annak tapasztalatait figyelembe kéne vennie, beleértve a transz emberekét is. Írta: Waliduda Dániel |

i @waliduda

Pink topik

LMBTQWWW Egy fiú naplója

Szamizdatok, utcai összecsapások, tüntetések, meleg magazinok, meleg rovatok. Régebben, ha valaki képviselni vagy szolgálni akarta az LMBTQ közösséget, azt csak úgy tehette meg, ha nyíltan konfrontálódott, kiment az utcára, felvállalta nevét, arcát, és nyilvánosan harcolt. Ma az interneten a legújabb LMBTQ generáció már a legkülönfélébb módon szólítja meg a közösséget, sokszor sokkal intenzívebben és nagyobb tömegeket, mint a harcos elődök. Új sorozatunkban a magyar internetes LMBTQ közösség legfontosabb és legkülönlegesebb szószólóit mutatjuk be.

„Öt év elteltével a blog kinőtte magát, és ismert lettem. Pedig sosem gondoltam volna, hogy nyilvánosan fogom élni az életemet, és felismernek az utcán” – meséli Bence, vagy ahogy inkább többen – és egyre többen – ismerik, „Egy fiú naplója.” Bence öt éve blogol, jelenleg már majdnem 6000en követik írásait. Néha egy egyszerű jó reggelt-et ír, néha viszont igen részletesen számol be mindennapjairól, vagy éppen párkapcsolatának apró-cseprő történéseiről. A Bence név csak most került be a képbe, sok év után, amikor a barátja is elkezdett írni a blogba. A megkülönböztethetőség miatt lettek így BB és Bence. Bence viszont nemcsak a hétköznapok történeteit írja le, hanem némileg hatalma is van a magyar interneten. Minden nap oszt meg az LMBTQ közösséggel kapcsolatos témákat, így terjesztve a közösséget érintő híreket, ügyeket, egyfajta felvilágosító munkát is végezve. Az Egy fiú naplója így egyfajta médiummá is vált. A kommenteket nézve pedig sok esetben pont olyan embereket ér el a hírekkel, akikhez minden bizonnyal sose jutnának el ezek a témák. Ezáltal egy falusi, csupán egy cuki meleg párra kíváncsi háziasszony is tudhat arról, hogy mi zajlik Csecsenföldön, vagy hogy Magyarországon milyen problémákkal kell megküzdenie a közösségnek. De ez csak egy példa. Bencééket rengeteg különböző nemű, korú, társadalmi hátterű, szexuális orientációjú ember követi. Épp az a blog egyik erőssége, hogy a kommentelők nem mindenképpen az amúgy is támogató LMBTQ közösségből kerülnek ki. Bőven akadnak heteroszexuálisok is, akik éppen Bencéék példáján keresztül tanulják meg, hogy a melegek is hétköznapi emberek, hétköznapi boldogsággal és persze hétköznapi gondokkal.

Ám kezdetben nem az volt a cél, hogy Bence meghódítsa a világot, meghatározó médiummá váljon, vagy több százan lájkolják egy képét. Vagy talán sohasem ez volt a cél. Bence az írással eredetileg a saját lelkét akarta ápolni:

Azért kezdtem el a blogot, hogy kiírjam magamból a gondolataimat és főleg érzéseimet az akkor még titkolt melegségemmel kapcsolatosan. „Titkoltam a másságomat, még a barátaimnak sem mondtam el, így egy lehetőségem maradt: az írás. Kiírtam magamból, ha szomorú voltam, és azt is, ha vidám. Itt tudtam róla beszélni.” Ma Bence már szelfik sokaságát posztolja, tökéletesen hozva az influencer-szerepet, és persze a vizuális elemekkel a több lájkot és kommentet is. Korábban viszont nem mutatta meg az arcát, mivel félt, hogy problémája lesz belőle. Ám miután a blogon mindig hangsúlyozta, hogy a való életben egy ideje már vállalja szexuális orientációját, úgy döntött, felesleges a virtuális világban is titkolóznia. „Ezzel is példát mutatok, hogy nem rejtem el saját magamat.” Persze mindenben ennyire nem nyitott: a blogból nem derül ki, hogy éppen hol lakik, sem a pontos munkahelye, sem a valódi neve. Ám van egy még nagyobb titok a blogon: a barátja arca. „BB-vel, azaz Bálinttal már egy éve élek párkapcsolatban. Egyházi iskolába jár, emiatt takarjuk ki az arcát. Mivel az egyház elutasítja a másságot, így jobb, ha az ő arca inkább kitakarásban marad. Nem szeretném, ha emiatt tanácsolnák el az iskolából. Persze csupán emiatt nem csaphatnák ki, de mivel valamilyen szinten nyilvánosan éljük az életünket, ezzel talán már igen. Ahogy a mondás tartja, jobb félni, mint megijedni. Így a tanév végéig Bálint arca homály takarásában marad.” Bár Bálint arca takarásban marad, a magánéletük már kevésbé. A blog sok esetben már-már zavarba ejtően részletesen mesél a két fiú közös életéről: összebújások, közös ébredések, közös programok, vagy kisebb-nagyobb viták, és egyéb dolgok. Bencének volt olyan párkapcsolata, ahol a másik fiú miatt abba kellett hagynia a blogolást, mivel a párját zavarta a nyilvánosság: „Nem mindenki tudja kezelni, ha az életünket a neten több ezren olvassák” – meséli. Ám Bálint, még ha inkognitóban is, nemhogy támogatja a blogot, de még ő maga is ír egy-egy bejegyzést. Ezért néha úgy tűnik, mintha a két fiú párkapcsolata egy nyitott könyv lenne. Ezzel Bence is tisztában van, ám szerinte ezeket a dolgokat is meg kell osztania a közönségével: „Minden együttélésben vannak

viták és nézeteltérések. Ez mind hozzátartozik az élethez, így természetesen ezeket is megosztom az olvasókkal. Bálint ehhez mind pozitívan áll hozzá.” Ennek pedig legjobban az olvasók örülnek. Ha megnézünk egy-egy hosszabb bejegyzést, ami a fiúkról szól, rengeteg kommentet láthatunk: valaki egyszerűen támogatását fejezi ki, valaki örömet, valaki pedig azonnal tanácsot ad. Ha pedig valaki kritizálni mer vagy gyűlölködik, a többi kommentelő darabokra tépi. Ám a negatív vélemények persze így is eljutnak Bencéhez, de tudja kezelni őket: „Szerencsére nagyon ritkán kapok negatívumot online. Többségben vannak azok, akik bátorítanak és felnéznek rám, de persze akadnak kivételek. Úgy vagyok vele, hogy minden vélemény számít. Ha jó, ha rossz.” Kritika viszont a mi irányunkból is érkezett. Amikor összeírtam a kérdéseket, érzékeny pontra tapintottam az elgépelésekkel és a helyesírási hibákkal kapcsolatban – holott engem is üldöznek miattuk eleget. De Bencének van erre magyarázata: „Sokszor gyorsan történnek az események, gyorsan akarom őket megosztani. A gondolkodásom gyorsabb, mint ahogy beszélek vagy ahogy írok. Éppen ezért előfordulnak sajnos elgépelések.” Kérdés, hogy az én főnökeim mit szólnának Bence mentségeihez, de a blogger meglátásai jól bizonyítják, hogy ha a közösségi médiában akarunk kommunikálni, tömegek felé, ma már nem az irodalmiság számít, hanem sokkal inkább a gyorsaság, az egyszerűség és persze maga az üzenet. A közösségi média nemcsak egy újfajta aktivizmust szült, de egy újfajta stílust is, amiben többé nincs olyan nagy súlya a stilisztikának. A lényeg a kommunikáció. Ezt pedig Bence is tudja. Vagy inkább látja, érzi és olvassa. Bár tisztában van blogja hibáival, de azzal is, hogy elütések ide vagy oda, a lényeg mégiscsak az, hogy segített embereken: „A blognak köszönhetően sokan fel merték magukat vállalni, sokan kértek tanácsot, hogyan mondják el otthon. Büszkeséggel tölt el a tudat, hogy egy kicsit tudok segíteni másokon. Nem vagyok újságíró, ami a nyelvezeten meg is látszik, de mégis szeretnek olvasni az emberek. Nem írok regényeket vagy mesét, csak a való életből vett problémákat és lehetőségeket, és persze az érzelmeket.” Bejegyzéseivel és fotóival Bence így az internetes aktivizmus különleges úttörője lett: a blogoló fiú, akinek nem kellenek nagy jelszavak, hogy megváltoztassa valaki életét vagy véleményét. Elég a nyitottság és a hétköznapok. Írta: Kanicsár Ádám András |

i @kanicsar

Bence blogját itt követhetitek: www.facebook.com/egyfiunaploja/

Kristóf világa

A FÉRFI, HA CSAK KICSIT SZEBB AZ ÖRDÖGNÉL, MÁR ELÉG SZÉP Így szól a régi közmondás, és ilyenkor, tavasz-tájt ez különösen igaznak bizonyul.

Szeretek flörtölni. Nőkkel és férfiakkal egyaránt. Flörtölök a zavartan piruló, nagydarab vízvezeték-szerelővel, aki távozáskor magát is meglepve édesnek nevez, a cukin kacagó konyhás nénivel, aki végül megkéri, hogy mutassam meg a tetoválásomat, és persze a pénteki partin a táncpartnere(i)mmel is…

Tova és a Mazeh utca sarkán van egy könyvesboltkávézó Tel-Avivban. Itt szoktam írogatni, mert csend van és nyugalom, mert a könyvek és a kávé illata tökéletes harmóniát teremt, és mert kriminálisan helyes a pincérfiú. Egy igazi „aranyhal-orrú” – ahogy Zsuzsi barátnőm szokta mondani – zsidó srác, huszonöt év körül lehet. Olívaszínű a bőre, és göndör a haja, mint a kóc. Az ősszel megjelenő, Lélekbonbon című könyvem írása közben napról napra találkoztunk, és bár természetesen nem esünk egymásnak a bisztróasztalokon, sőt, a konyhába se surranunk be egy (tiltott) gyümölcskehelyre, de azért van köztünk valami. Valami, ami abban manifesztálódik, hogy kihozza nekem az alma-narancs-sárgarépa dzsúszt, amit én nemes egyszerűséggel „your special juice”-nak nevezek, ő pedig huncutul mosolyog.

hogy megszólíthassam: „Bocsáss meg, melyik a Gruzenberg utca?” Majd hagyom, hogy mosolyogva, kapkodva a levegőt útba igazítson – még akkor, is ha valójában nemcsak, hogy tudom, merre kellene mennem, de ráadásul a Gruzenbergben laktam évekig. Amikor pedig egy pohár sörrel többet iszom annál, mint amennyi még képes fékezni a flört-gépezetet, már a puszta hanglejtésemmel is iszonyúan meg tudom lepni a lányokat. Főként mostanság, hogy a borotválkozást szimpla hideg vizes arcmosásra cseréltem két hónapja. „Juj, Kristóf, most olyan férfias vagy. Biztos vagy benne, hogy meleg vagy?“– kérdezgetik. Csak azt nem tudják, hogy a dolog a kosárlabdázó-alkatú pultos fiúval is működött, akit ismerősömként köszöntöttem az első rendelésnél – mondván, hogy annyi közös haverunk van Facebookon. Természetesen a nevét sem tudtam.

Ilyen titkos afférja szinte mindenkinek van. Még annak is, aki maga sosem flörtölne vadidegenekkel, hiszen előbb vagy utóbb egy hozzám hasonló elven működő férfi (vagy nő) a legváratlanabb helyzetben megcirógatja, meglepi, ne adj‘ Isten megbotránkoztatja egy ártatlan kis flörttel. És még mielőtt bárki ítélkezne a womanizerek felett, hadd mondjam el: nem hiszem, hogy bármiféle gaztettet követne el az, aki nem szorítkozik egy „típusra”, hanem mindenkiben talál valamit, ami kicsit megbizsergeti. Az pedig már genderfilozófiai kérdés – és a világ legvaskosabb kliséje is egyben –, hogy ha egy heteroszexuális bika viselkedik így, az a sármőr rangot kapja meg, ha viszont egy nő vagy egy meleg srác szeret hangot adni a tetszésének, az illetőre legjobb esetben azt sütik rá, hogy nagykanállal eszi az életet. Rosszabb esetben pedig azt, hogy kurva. És hogy a férfitársadalom nevében is felszólaljak: lányok (és lágy lelkű meleg srácok), fogalmatok sincs róla, mennyi erőfeszítésébe kerül egy pasinak, hogy ne ereszkedjen a ciccegő építőmunkás, vagy a legendás hangyás pesti flört-bajnok, a Füttyös Gyuri kommunikációs szintjére. A hormonjaink kiabálnak. Nekünk pedig csendben kell maradnunk.

Ezek a flörtök persze mindig, minden esetben ártalmatlan „remélem, még találkozunk“-kal végződnek, amit bár talán mindketten komolyan gondolunk, azt is tudjuk, hogy sosem valósul meg. Vagy ha igen, az egy egészen más szintű, sokkal mélyebb, és bármiféle romantikus vagy erotikus színezettől mentes beszélgetésbe torkollik majd. Mert ez az, amit igazán keresek és akarok. Ha azonban azzal kopogtatok, hogy „helló, milyen könyvet olvastál utoljára, ki a kedvenc festőd, és szerinted mi az élet értelme?”, nem flört-ficsúrnak, hanem szimplán elmeháborodottnak könyvelnek el. És bár ezt a lehetőséget sem zárhatom ki kategorikusan, mai társadalmunkban a szexus-motiválta antrék valahogy mégis sokkal sikeresebbek.

Tel-Avivban már kora nyár van, párás kánikula, és a város utcáin tíz srácból nyolc olyan, mintha egy fehérneműreklámból lépett volna ki, a maradék kettő pedig még mindig elmegy margarinreklámba. Nem csoda, hogy amikor egy verőfényes nyári délutánon az Alenby úton sétálgatva szembejött velem egy harmincöt körüli, tündéri szépségű nő, az orrára pöttyözött pici szeplők szinte erőnek erejével rántanak utána. Szaporára fogtam a lépteimet, megelőztem, majd a következő sarkon eltévedt turistát játszva megfordultam,

Szerelmem már van. Az ő helye a szívemben és az ágyamban örök, és ő is tudja, hogy ezek a szellemi szeretők nem veszélyeztetik a mi kettőnk közös világát. Ám ahogy a Moulin Rouge-ban is megénekelték: „Ennyi csak, mi tudható: szeretni kell, és szeretve lenni jó.” Bár sokan heveny önbizalomhiánynak tudják be egy-egy ártatlan pillarebegtetésemet, vagy különösen közvetlenre sikerült bemutatkozásomat, én hiszem, hogy valójában semmi más nem vezérel, mint hogy arról biztosítsam a világ lakóit: mindenkiben van valami izgalmas, szépséges és szexi. Miért ne éreztethetnénk ezt (majd‘) mindannyiukkal? Írta: Steiner Kristóf |

i @whitecityboy

Élet/helyzet

ROMA LMBTQ SIKERSZTORI – SZEGÉNYSÉGBŐL KAMERÁK ELÉ Interjú Váradi Lénárddal és Gagyi Gergővel

Fotók: Zsidek Tibor Instagram: @tibor_zsidek

Lénárddal és Gergővel heteken keresztül szerveztük az interjút. Nehéz volt időpontot találni. Vidékre utaznak, dolgoznak, Gergő stúdiózik első dala miatt... és rögzíteni is akarták az interjút. A két roma fiú elképesztő mélységből küzdötte fel magát, hogy normális életük legyen. Ám nem állnak meg: álmaikat is megvalósítják, küzdelmeikről pedig dokumentumfilm készül. Így most életük fontosabb eseményeinél ott van egy-egy kamera is.

áradi Lénárd és Gagyi Gergő neve egyszer már végigsöpört a magyar közéleten, miután az Abcúgon megjelent riportban nyíltan meséltek arról, mivel is kellett megküzdeniük homoszexuális romaként, szegényen, sokszor kitaszítottan, minimális segítséggel a családjaik részéről. Nehéz akadályokat kellett legyőzniük azért, hogy most békében élhessenek budapesti albérletükben, és minden nap legyen étel az asztalon. Habár úgy tűnhet, népmesei küzdelmük szép végszóhoz ért, a két fiú nem elégszik meg ennyivel – Lénárd és Gergő másért is küzd.

kezdett az életem negatív irányba változni. Kezdtem felnőni, egyre nagyobb súlyok nehezedtek a vállamra. Már akkor éreztem, hogy más vagyok, ám ezt nehéz volt elviselni.”

„EGY NŐ VOLT A LISTÁN, OLÁH KATALIN”

Gergő szerint a melegsége elfogadása roma származása miatt még nehezebb volt: „A roma kultúrában a homoszexualitás nem megengedett. A romáknál egy természetes folyamat kell hogy legyen, hogy a fiú felnő, megnősül, és családot alapít. A kultúránk szemben áll azzal, hogy valaki meleg legyen. Így egy meleg fiú nem lehet önmaga. Fél a kitagadástól, a bántalmazásoktól, a gúnytól, sok olyan dologtól, ami tönkreteheti a lelkét. Nálam ez be is következett.”

„Az az álmom, hogy készíthetek egy roma musicalt, egy játékfilmet, Gergő saját dalaival, a saját élettörténetünkről” – meséli Lénárd, aki csupán 16 éves volt, mikor megírta a forgatókönyvet, amiről mellesleg könyvet is terveznek kiadni. Mikor eldöntötte, hogy elkészíti az alkotást, tudta, hogy először támogatást kell hozzá szereznie. Egyenesen a Magyar Nemzeti Filmalapot hívta fel segítségért, akiktől kapott egy 10-15 producerből álló listát. „Nagyon megjegyeztem, hogy egyetlen egy nő volt a listán, Oláh Katalin. Gergő azt mondta, nem fog velem szóba állni. De most itt ülünk, és forog a dokumentumfilm.” A dokumentumfilm pedig már egy éve készül. Kata ugyanis találkozott a fiúkkal, akik elmesélték neki múltjukat és persze jövőjüket, a tervüket a filmről. „Abban maradtunk, hogy segít megvalósítani a terveimet, de mindebből dokumentumfilmet készít, ami a legfontosabb, körülöttünk zajló eseményeket dokumentálja. A kamerák még egy darabig végig fogják kísérni az életünket, hogy végül kiderüljön, megvalósul-e a nagy álmunk, a játékfilm” – magyarázza Lénárd. BORZASZTÓAN NEHÉZ KEZDETEK Ha valóban meg akarjuk érteni a két fiú helyzetét, fontos, hogy ismerjük történetüket is. Gergőnek elmondása szerint szép gyerekkora volt, semmiben sem szenvedett hiányt. Ám 18 évesen nehezebbé vált az élet. Egy családtag nyereményjátékszenvedélye miatt a család elvesztette az otthonát. Hitelt kellett felvenniük és albérletbe költöztek. „Onnantól kezdve

Azt elfogadtam, hogy meleg vagyok – inkább azt nem tudtam elfogadni, hogy nem lehetek nem meleg.

Mikor Gergő elmondta otthon, hogy meleg, a két fiú már együtt volt. Gergő anyukája kerítést tört, ordibált és fetrengett a földön. „Apámat sajnáltam. Láttam, hogy mennyire megviselte. Csak ült és nézett maga elé” – idézi vissza a nehéz pillanatokat. Gergőt utána az egész család kitagadta. Mennie kellett a háztól. TÁMADÁSOK SORA Lénárd szerencsésebb volt. 16 éves volt, mikor anyja megtudta róla – elfogadta, ahogy elfogadta Gergőt is. Aki emiatt óriási elragadtatással is mesél a nőről: „Lénárd anyja nagyon jó lelkű, minden szülő példát vehetne róla. Egy rossz szava nincs hozzám, megkínál kávéval, étellel, én meg csak lesek. Nagyon ritka, hogy egy roma asszonynak ilyen hozzáállása legyen. Teljes mértékben le előtte a kalappal.” Ám a környezet már nem volt ilyen elfogadó a fiúkkal. Bár személyesen nem igazán kötekedtek velük, a közösségi médiában – ahol szintén bátran felvállalták kapcsolatukat – bőven érte őket támadás: trágár kommentek és

Élet/helyzet

szidalmazások sora, sok esetben személyes ismerősöktől. Ám mindez csak megerősítette őket. Lénárdot az egész országot bejáró Abcúg-cikket követő kritikák például már semlegesen érintették: „Az életemben eljutottam arra a pontra, hogy nem érdekel a negatív vélemény. Szerencsére inkább pozitív leveleket kaptunk a cikk után.”

„HA SZÁRAZ, ÜRES KENYERET ESZEK, AKKOR AZT ESZEK” Gergő eleinte nem örült a cikknek. Ám miután az írásnak óriási visszhangja lett és rengetegen keresték fel a fiúkat – fiatalok, akiknek reményt adtak és szülők, akik elmesélték saját helyzetüket –, fontos küldetéssé vált számára, hogy segítsen más melegeknek:

HAVI 22 EZER Miután Gergő munkát se kapott a kisvárosban, volt, hogy havi 22 ezer forintból éltek. Végül Budapesten egy építőipari cégnél alkalmazták, Lénárd pedig egy banknál helyezkedett el. Egy éven át ingáztak Tarján és a főváros között, míg végül sikerült Budapestre költözniük. A főváros Lénárd álma volt, aki ekkor már tudta, hogy el akarja készíteni filmjét. Ezért pedig rendezvényekre is eljárt. Ezek egyikén ismerte meg Fődi Kittit, aki megírta a történetüket az Abcúgnak.

Aki olyan mélyen volt, mint én, és hagyja, hogy még mélyebbre süllyedjen, az ássa el magát.

Ha valaki meleg, vállalja fel önmagát, álljon talpra és éljen. Ha nem is tud párkapcsolatban élni, de keressen munkát és albérletet. Ha kell, egyelőre ott alszom az utcán, és ha száraz, üres kenyeret eszem, akkor azt eszem. Hajléktalanszállón kell fürdenem? Akkor megteszem addig, míg helyre nem jön az életem.” Gergő gondolatait Lénárd is erőteljesen támogatja és egyet is ért velük – hiszen a csatájukat ketten, közösen vívták meg. A srácok pedig máig harcolnak, és apró lépésekkel, de egyre közelebb és közelebb kerülnek céljaik eléréséhez. BOLDOGSÁG ÉS ESÉLY MÁSOKNAK Gergőnek márciusban érkezik első dala, a Boldogság, mely a magány nehézségeit dolgozza fel, szexuális orientációtól függetlenül. A dal – amelyhez reméli, videóklip is készül majd – fontos szerepet fog kapni Lénárd filmjében is, amihez éppen a támogatásokat gyűjtik – külföldről. Érzésük szerint ugyanis a Magyar Nemzeti Filmalap egy roma filmet még csak-csak támogatna, ám egy meleg romákról szóló alkotást már nem igazán. Holott nemcsak azért akarják elkészíteni a filmet, hogy történetüket vászonra vigyék és felhívják a figyelmet az LMBTQ romákra. Fontosnak tartják azt is, hogy a filmben eddig a reflektorfényből kiszoruló tehetségeknek is szerepet adjanak, így megadva nekik az esélyt az érvényesülésre. Mint mondják, nem akarnak a filmbe nagy neveket, hiszen „nekik már bejött az élet.” ÚJ TERV: A SZÍNHÁZ

NEMIGYÓGYÁSZAT STD SZŰRÉS SEBÉSZET UROLÓGIA PROKTOLÓGIA

Ám Lénárdnak közben más tervei is vannak „Voltam a Független Színházban Lovas Emília darabján, ami roma fiatalok igaz élettörténetét mutatja be. A színházigazgatóval beszéltünk róla, hogy mi lenne, ha a mi történetünk is helyet kapna az előadáson. A jövőben ezzel szeretnék foglalkozni. Ha a Független Színház járhatja majd az országot ezzel a darabbal, akkor lehet, hogy mindennek én is a részese lehetek.” És közben persze tovább dolgozik a musical forgatókönyvén is, amihez már Kemény Zsófia írótól is kapott segítséget. A fiúk küzdenek és dolgoznak, a kamera pedig forog tovább. Reméljük, a film vége pedig happy end lesz. Bár kicsit már most is az. Írta: Kanicsár Ádám András |

BIZALOM • MEGBÍZHATÓSÁG TISZTELET • KEDVESSÉG

BŐRGYÓGYÁSZAT FÜL-ORR-GÉGÉSZET ORVOSI KOZMETIKA ESZTÉTIKAI KEZELÉSEK ÉS BEAVATKOZÁSOK ULTRAHANG VIZSGÁLATOK LABORATÓRIUMI VIZSGÁLATOK PSZICHOLÓGIAI TANÁCSADÁS

i @kanicsar 1053 Budapest, Ferenciek tere 7-8. III. lépcsőház 2. em. Telefon: +36 30 870 7427 +36 30 372 6832 info@boc.hu • www.boc.hu

Pink topik

ÚTVESZTŐK? Az LMBTQI személyek gyermekvállalási lehetőségei hazánkban

Jogászként és magánemberként is évek óta foglalkozom az LMBTQI embereket érő joghátrányokkal. Sajnos tapasztalataim szerint a legérzékenyebb, legfájdalmasabb pont a munkahelyi és iskolai konfliktusok mellett a családjogban jelentkezik. A házasság lehetőségének elutasítása, valamint az öröklésben megnyilvánuló egyenlőtlenségek mellett a legfájdalmasabb a gyermekvállalási lehetőségek korlátozottsága, a közös örökbefogadás, a béranyaság, a dajkaterhesség, a partner gyermeke örökbefogadásának teljes tiltása. 36

öbb jóbarátom, ismerősöm támasztja alá ezeket a tényeket, sokan szeretnének akár több gyermeket is nevelni párjukkal vagy egyedülállóként, de többen félelmükben nem mernek beelvágni, mondván, nem is magukat, hanem a gyermeket féltik az óvodai, iskolai gúnyolódásoktól, szóbeli bántalmazásoktól. Különösen a transz közösség tagjait rekeszti ki a jelenlegi magyar jogrendszer és a társadalmi intolerancia a szülői szerepből, ahogy ezt több tanulmányomhoz készített interjú is alátámasztotta. A Háttér Társaság 2017 júniusában megjelent „Szivárványcsaládok helyzete Magyarországon 2016-17” című kutatási jelentése 20 mélyinterjú és 1249 online kitöltött kérdőív alapján készült. Az átfogó kutatás a gyermeket nevelő, illetve azt tervező magyarországi azonos nemű párok, LMBTQI emberek tapasztalatairól és véleményéről szól, amelynek eredményei alátámasztják a téma aktualitását és a felmerülő joghézagokat. A kutatás szerint az elmúlt tíz évben számos azonos nemű pár, illetve LMBTQI ember vállalt gyermeket Magyarországon. A Háttér Jogsegélyszolgálatához rendszeresen érkeznek kérdések gyermekvállalást tervezőktől vagy jelenleg gyermeket nevelő személyektől, pároktól.

A korábbi kutatások is azt mutatják, hogy sok LMBTQI szülő szeretne gyermeket vállalni. A jelentés összegzésében a szerkesztők megállapítják, hogy bár a jogi nehézségek ellenére egyre több meleg és leszbikus pár nevel gyermeket, a magyar jogrendszer nem hajlandó tudomást venni ezekről a családokról: nem biztosítja, hogy az azonos nemű párok által nevelt gyermekek ugyanolyan jogbiztonságban éljenek, mint bármely más gyermek, akit két szülője nevel. Nem teszi lehetővé, hogy biztosak lehessenek benne: egyik szülőjük halála esetén a másik szülőjük nevelheti őket tovább; nem vér szerinti szülőjükre szülőként tekintenek az oktatási és egészségügyi intézményekben; ugyanúgy örökölhetnek mindkét szülőjük után, illetve ugyanúgy tartásdíjra jogosultak szüleik válása esetén, mint a különböző nemű párok vér szerinti és örökbefogadott gyermekei. Az Alaptörvény jelenlegi családmeghatározása szerint a szivárványcsaládok ki vannak rekesztve a család fogalmából. Valós tény és nem is meglepő, hogy az LMBTQI közösségben még mindig többségben vannak a korábbi heteroszexuális párkapcsolatukból származó gyermeket nevelők. A korábbi, 2010-es kutatáshoz képest duplájára (18-ról 36 százalékra) nőtt azok aránya, akik azonos nemű párként vállaltak gyermeket, a válaszadóknak pedig 62%-a tervezi,

hogy a jövőben így tesz. A kutatásban részt vevők azt is összefoglalták, hogy mik azok a jogintézmények, amiknek a bevezetésére leginkább szükség lenne, s ezáltal a magyar jogrendszer jelentős lépéseket tenne az emberi jogok és a jogegyenlőség biztosítása tekintetében: D A partner gyermeke örökbefogadása lehetőségének megteremtése D A közös örökbefogadás bevezetése D Olyan iránymutatások az örökbefogadásra való alkalmasságról, amelyek kitérnek a szexuális irányultságon és nemi identitáson alapuló megkülönböztetés tilalmára D A mesterséges megtermékenyítés lehetővé tétele azonos nemű nő-párok számára D A béranyaság lehetőségeinek újragondolása, megfelelő, szigorú szabályozás melletti törvényesítése Érdekes és szomorú, hogy hazánkban az azonos nemű párok számára minimális lehetőségek adottak a gyermekvállalás terén, míg Európában a kép sokkal színesebb, és tágabb jogokat tartalmaz. Jelenleg tizenhat európai országban lehet azonos nemű szülőpár mindkét tagja teljes jogú szülő, illetve fogadhatnak örökbe mindketten gyermeket: Andorrában, Ausztriában, Belgiumban, Dániában, az Egyesült Királyságban, Finnországban, Franciaországban, Hollandiában, Írországban, Izlandon, Luxemburgban, Máltán, Norvégiában, Portugáliában, Spanyolországban és Svédországban. Észtországban, Németországban és Szlovéniában az azonos nemű társszülők örökbefogadhatják bejegyzett élettársuk vér szerinti, illetve egyes esetekben örökbefogadott gyermekét. Horvátországban pedig az élettársak partnerük gyermekének társ-gondviselői lehetnek. Sajnálatos hiányosság továbbá, hogy hazánkban a leszbikus párok nem élhetnek a mesterséges megtermékenyítés lehetőségével, ez csak egyedülálló nők számára lehetséges. Meglátásom szerint a leghatékonyabb jogi lehetőség a gyermekvállalásra a mesterséges megtermékenyítés mellett az örökbefogadás lenne. Maga a folyamat ingyenes, nehézsége viszont, hogy az egyedülállókat a házaspárok mögé helyezi, viszont elvben nem érhet hátrány senkit szexuális irányultsága miatt. Ha bebizonyosodik, hogy valakit mégis megkülönböztetnek emiatt az örökbefogadási eljárás során, akkor az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz (EBH) fordulhat, szerencsére egyre sikeresebben. Az egyenlő bánásmódról szóló törvény ugyanis itthon is tilt mindenféle megkülönböztetést az állami szervek részéről az egyén védett tulajdonságai alapján, és a szexuális orientáció is ezek közé tartozik. Csak remélni lehet, hogy hamarosan még kedvezőbb változásokról számolhatunk be, s több jogi lehetőségben is megnyílik az út az LMBTQI személyek számára is. Írta: Talabos Dávidné Dr. Lukács Nikolett

Drámakirály

JÓZAN

Mikor ezeket a sorokat írom, már 52 napja nem fogyasztok alkoholt. A cigarettát is letettem 14 év után, de az most nem lényeg, az nem hozott olyan lényegi változásokat az életemben, mint az absztinencia. Ez az írás nem arról fog szólni, hogy mekkora király vagyok attól, hogy nem iszom, és hogy mennyivel jobb az életem. Na jó, kicsit talán az utóbbiról igen.

z ember bele sem gondol, mennyire fontos szerepet tölt be az életében az alkohol és ezt a súlyos szerepet mennyire kicsinek tartja. Amikor az ismerőseimmel beszélgetek és szóba kerül egyegy görbe este, refrénként hangzik el, hogy „azt sem tudom, hogyan értem haza” vagy „vannak az estének homályos pillanatai.” Mindezeken a megállapításokon nevetgélünk, holott a baráti társaságom nagy része erőteljesen közelít a harminchoz, vagy éppenséggel már lubickol a harmincas éveiben. Ám úgy néz ki, hogy a tiniéveinkből ránk maradt „annyira be***tam, hogy...” kezdetű rigmusok valamiért még mindig nem vesztették el a szavatosságukat, és inni még mindig... menő? Régen én is tele voltam hasonló emlékekkel, vagy helyesebben: régen nekem is hasonlóan nem voltak emlékeim. És ez abszolút nem volt szórakoztató. Nyomasztottak, erősítették

a kényszerbetegségem, a szorongásom, majd abszolút eltúlozva az ügyet (vagy nem is?), menekültem HIV-tesztre, hátha valami olyan dolog történt, aminek nem lett volna szabad megtörténnie. Mindig tudtam, hogy az a néhány óra, amit vidáman töltöttem – legalábbis ezt feltételeztem, hiszen nem emlékeztem, mi volt –, abszolút nem érte meg a sok rossz gondolatot, rossz érzést és izgulást.

Régóta tisztában voltam vele, hogy az alkoholt nem nekem találták ki. Én ugyanis nem bírom a piát. Könnyen megárt, úgyhogy gyorsan elérem azt a pontot, hogy nem emlékszem dolgokra,

@10 Sixty-six Bar @10_sixtysix_

Drámakirály és biztos vagyok benne, hogy pont annyira vagyok tőle szórakoztató, mint amennyire utána szánalmas vagy akár nyomorult. Ha csinálnék egy leltárt az elmúlt tíz év fontosabb rossz pillanatairól, amiket borzalmasan szomorúan éltem meg, vagy amikben valóban rosszul éreztem magam a bőrömben, szinte mindegyikhez köthető az alkohol. Persze, voltak boldog, romantikus pillanatok is, de ezek pont olyanok voltak, amiknek a kémiáját a pia adta. Józanul nem lettek volna se szórakoztatóak, se romantikusak. Inkább már az első másodpercükben észrevettem volna, hogy az egész helyzet nagyon rossz irányba megy és ideje most kilépni belőle, és hazamenni aludni, dráma nélkül. Bár akkor hogy lettem volna Drámakirály, nem igaz? Ám ahhoz képest, hogy nem bírtam az alkoholt, és tisztában voltam vele, hogy nem nekem találták ki, éltem vele. Egy nehéz nap vagy hét után mindig megdumáltam magammal, hogy igenis lehet inni az erkélyen egyedül, néhány szál cigarettával, zenével és társkereső alkalmazások eredménytelen pörgetésével, végeláthatatlanul és reménytelenül a világ végén – ahova amúgy a csend miatt költöztem, azonban csendről valójában hallani sem akartam. Persze egy pohárral még nem is volt baj. Aztán jött két pohár. Három. És így tovább. Ha egyedül vagyok, miért ne? Ha magányos vagyok, miért ne? Ha mással nem lehet inni, miért ne? Még mindig jobb opciónak tűnt ez, mint amikor azért mentem át valakihez vagy azért rángattam át valakit magamhoz, hogy valakivel igyak, és ne egyedül. És hogy néha utána mi történt, inkább hagyjuk is. Leginkább kínosnak éreztem magam, maradjunk annyiban. És persze akárhányszor szédülve mentem be az erkélyről, tudtam, hogy az este megint el lett cseszve és mennyivel jobb lett volna a puha takaró alól sorozatot nézni, reggel meg futni 5 kilométert. De az ember könnyen lesz a hangulatok foglya.

Mert nem szépítem: igenis jó volt az erkélyen állni becsípve, színpadnak képzelni a néhány kis négyzetméterem és valami popdalt tátogni. Vagy csak szomorúan csetelgetni valakivel, újabb és újabb cigarettákra gyújtva, újra és újra megtöltve a poharam. Hogy mi a legborzasztóbb? Hogy ez a hangulat, ami akkor, ezeken az estéken körülöttem volt, valahogy most is tud hiányozni. Nem tudom, miért. Talán, mert tényleg csak az enyém volt. Ha nyomorult is volt, az enyém volt. Az Instagramon követek egy fantasztikus drag queent, Alexis Stone-t, aki elképesztő sminkalkotásokat képes kreálni, tavaly pedig volt egy elég érdekes társadalmi kísérlete is, de

most nem ez a lényeg. Hanem hogy Alexis Stone teljesen felhagyott az alkohollal, erről pedig rengeteget kommunikált. Büszkén mutogatta, hány napja tiszta. Majd volt egy posztja, ahol drag queenként – erősen elmaszkírozva, mivel éppen eljátszotta, hogy teljesen szétműttette az arcát – Red Bullt iszogat egy klubban és egyszerűen jól érzi magát. És büszkén nem iszik alkoholt. És bár a hitünk szerint éppen el volt roncsolódva az arca, mégis látszott a képen, hogy ő új külsejével, józanon is boldog, és másnap is boldogan fog felkelni. És valahogy ekkor láttam, hogy nekem is ez kell. Hogy józanon és boldogan keljek fel. Mióta abszolút nem iszom, sokszor jár a fejemben Madonna egyik legszebb dalának, a Drowned World (Substitue For Love)-nak néhány sora. Madonna ebben a dalban arról énekel, hogy mennyire megváltozott az élete, mióta megszületett a lánya, Lola, és hogy minden mulatságot, szenvedélyt és persze szerelmet bőven helyettesít a gyereke iránt érzett szeretete. Mióta anya, az élete egyszerűbb lett, ám nem bánja. És a kérdéses részben egyre indulatosabban, mégis egyre felszabadultabban énekel arról, mi minden hiányzik az életéből. Nincs több csecsebecse. Jóképű idegen. Veszély. Drog, amit kipróbálhat. Ellopható szív. Nevetés a sötétben. Egyéjszakás kaland. Tűz, ami fellángolhat. Hasonlóan érzek. És tudom, hogy mások is, akik úgy gondolták, nem isznak többé. Nincs több kimaradt emlék. Nincs több kínosan visszanézett üzenetcsere. Nincs több félve megnyitott galéria, hogy milyen fotók készültek és hogy nézek ki rajtuk. Nincs több félelem, hogy kinek mit mondtam. Nincs több gyomorgörcs, ha egy idegen furcsán néz rám, és nem gondolkozom el, hogy részegen mondhattam-e neki valami bántót vagy kínosat. Nincs több titokzatos kékzöld folt, amikről nem tudom, honnan származnak. Nincs több délben ébredés. Nincs több hosszú álldogálás a zuhany alatt, reménykedve, hogy minden rossz érzés és gondolat elmúlik majd. Nincs több félelmetes emlékfoszlány. Nincs több félelmetes sztori. Nincs több szorongás, ha újra töltök egy pohárral. Nincs több rettegés, hogy mit gondolnak rólam az éjszaka történtek miatt. Nincs több félelem, mellkasra ülő érzés, hogy fárasztó voltam, nehéz voltam, túl sok voltam. Csak világbéke van. Nem mondom, hogy soha többé nem fogok inni. Nem mondom, hogy jobb ember lettem. Nem érzem magam többnek senkinél. De azt tudom, hogy most jó így. És azt is, hogy alkohollal sose éreztem ezt. Egészségetekre. És köszönöm a barátomnak. Nélküle nem menne. Írta: Kanicsár Ádám András |

i @kanicsar

FETISH – SM – TOYS 1085 Budapest Mária utca 9. Fsz. 8-9 /Passzázs ház Tel.: (1) 266 7485, (30) 956 9571 Nyitva tartás: K-P.: 12.00–20.00, Sz.: 12.00–17.00 www.blackdream.hu

HerStory

COCCINELLE, A FRANCIA SZEXSZIMBÓLUM

Ami a posztszovjet Magyarország számára Cicciolina volt, ugyanaz Coccinelle a második világháború után éppen csak magához térő francia nemzetnek. Egyetlen, nem elhanyagolható különbséggel: Coccinelle eredetileg férfi volt.

NYITVA TARTÁS hétfőtől csütörtökig: 13:00 - 01:00 pénteken: 13:00 - 02:00 szombat: 13:00 - 04:00 vasárnap: 13:00 - 01:00 IX. KERÜLET, ANGYAL UTCA 2.

occinelle Jacques Charles Dufresnoy néven született 1931-ben Párizs történelmi belvárosában, nem messze a Szajna-parttól. Diákévei relatív eseménytelenségben teltek, a háborút ő és családja is a fővárosban vészelte át. A kabaré világa fiatal korától vonzotta. Első fellépése a Chez Madame Arthurban volt 1953-ban. Ekkor választotta művésznevéül a Coccinelle-t is, amely magyarul katicabogarat jelent. A nem sokkal a háború után nyíló Madame Arthur már akkor legendás helynek számított, a transzvarieték estéről estére párizsi férfiak tömegeit vonzották. Virágárusként itt dolgozott Coccinelle édesanyja is. (A szórakozóhely később éveken át zárva volt, hogy aztán 2015 novemberében egy alapos felújítást követően újranyíljon – ekkor már a Dufresnoy-család részvétele nélkül.)

Coccinelle magával ragadó személyisége, erős szexuális kisugárzása hamar hírnevet hozott számára. A Chez Madame Arthur mellett fellépést vállalt a híres nightclubban, a Le Carrousel de Paris-ban a kor más ünnepelt transzvesztita előadói, April Ashley és Marie-Pier Ysser mellett. És akárcsak a két említett művésznő, Coccinelle is több volt előadóművésznél. Nemcsak a színpadon, de a mindennapi életben is nőként kívánt érvényesülni. 1958-ban Marokkóba utazott, hogy Casablancában Georges Burou kése alá feküdjön. Burou volt a huszadik század egyik első nőgyógyásza, aki sikeres nemmegerősítő műtétet hajtott végre transz nőkön. Munkássága az e területtel foglalkozó sebészek generációinak tudását alapozta meg. „Burou doktor helyreigazította a hibát, amelyet a természet elkövetett, és valódi nővé váltam kívül és belül egyaránt. A műtétet követően csak annyit mondott ’Bonjour, Mademoiselle – Jó napot, Asszonyom’ és tudtam, hogy az operáció sikeres volt” – idézte fel évekkel később Coccinelle a vulvaműtétet követő ébredés első pillanatait.

helyszíneken lépett fel, önálló estjei voltak, dalai jelentek meg, sőt, dalokat énekeltek róla (Ghigo Agosti Coccinella című száma), és még filmekben is játszott (Europa di notte, 1959; Los Viciosos, 1962; Días de viejo color, 1968). A sajtó rendszeresen foglalkozott vele, fotói nélkül bulvárt nehéz volt elképzelni. Szexszimbólum lett, akiért epekedtek a férfiak, irigyelték a nők. Neve legendássá vált. A héber nyelvben a coccinelle szót a mai napig használják transzneműekre – bár többnyire pejoratív értelemben. Mindezek után meglepő lehet, hogy Coccinelle 1960-ban feleségül ment Francis Bonnet francia újságíróhoz. Frigyüket a római katolikus egyház is elismerte, miután Coccinelle hivatalosan is nevet változtatott (bár nem ment messzire, Jacqueline Charlotte Dufresnoy lett) és újrakeresztelkedett. A házasság maga sajnos nem tartott sokáig, mindössze két évig; 1963-ban már a paraguayi táncos Mario Costának mondott igent, akivel egészen annak haláláig, 1977-ig volt együtt. 1996-ban egy transz aktivistához, Thierry Wilsonhoz ment hozzá. 1987-ben megírta önéletrajzát Coccinelle par Coccinelle, azaz Coccinelle Coccinelle-ről címen. Coccinelle művészetével példát mutatott és inspirált másokat, akik hasonlóan drag queenként kezdték: a tranzíció, a biológiailag is férfiból nővé válás nem jelenti törvényszerűen, hogy fel kell adni a szórakoztatóipar, az éjszakai élet, a kabaré és transzvarieté nyújtotta karriert és megélhetést. Immár biológiai értelemben nőként is ugyanúgy szerethet és megbecsülhet a közönség. De munkássága nem kizárólag ebben, hanem a transz aktivizmusban is megnyilvánult. Devenir Femme (Nővé válni) néven szervezetet alapított azon transzneműek számára, akiknek a tranzíció során lelki és gyakorlati tanácsokra van szüksége, valamint segített egy olyan központ létrehozásában, amely segítséget nyújt és információt szolgáltat a transzszexualitással és a nemi identitással kapcsolatban. Végül, de nem utolsósorban – bár a korabeli újságok minden bizonnyal nem ezt hangsúlyozták ki – fel kell hívnunk a figyelmet Coccinelle első házasságának történelmi mivoltára. Ez volt ugyanis az első, transz személy által kötött házasság, amelyet a francia állam elismert, megnyitva így az utat más transzneműek előtt is a házassághoz való joghoz. Az ötvenes évek francia szexbombája 2006-ban, egy strokeot követően hunyt el Marseille városában 75 évesen.

A közönség szeretete és Coccinelle népszerűsége a következő években minden korábbit felülmúlt. Újabb párizsi

BUDAPEST

KEDVENC SZAUNÁJA! www.gaysauna.hu

Írta: Waliduda Dániel |

i @waliduda

Visszapillantó

A HOMOSZEXUALITÁS LIBERALIZÁCIÓJÁNAK ÉS DEKRIMINALIZÁCIÓJÁNAK ÚTTÖRŐJE Dr. Magnus Hirschfeld munkássága

Dr. Magnus Hirschfeld, 1927. Fotó: Magnus-Hirschfeld-Gesellschaft e.V., Berlin.

oha tudományosan bizonyított tény, hogy a homoszexualitás nem új keletű jelenség, az azonos neműek szerelmének elfogadása még a mai napig gyerekcipőben jár. Annak ellenére, hogy a fejlettebb (elsősorban nyugati) országokban már házasságot köthetnek és gyermeket is örökbe fogadhatnak az azonos nemű párok, még mindig léteznek olyan helyek, ahol börtön – vagy halálbüntetés jár a melegségért. Európa legtöbb országában a XX. század derekán kezdődött a dekriminalizáció (a büntethetőség megszüntetésének) folyamata, amely megszüntette a homoszexuálisok törvény általi üldöztetésének több száz éve fennálló „hagyományát”. Azonban egy zsidó származású, német orvos már a XX. század elején kísérleteket tett a homoszexualitás liberalizációjára, ráadásul attól se riadt vissza, hogy szembeszálljon a német nemzetiszocialista párttal. 1871-ben Németországban a Bismarck-kormány a büntető törvénykönyvben rögzítette a 175-ös paragrafust, ami a férfiak közti szexuális kapcsolatokat korlátozta és büntette az egész birodalomban. A paragrafus kimondta, hogy a homoszexuális férfiakat maximum öt évig terjedő börtönbüntetéssel lehet sújtani, de a jogszabály a leszbikus nőkre egyáltalán nem vonatkozott. Az azonos neműek közti mindenfajta szexuális érintkezés börtönbüntetést vont maga után, egyedül a közös maszturbáció képezett ez alól kivételt. Többen is felszólaltak a cikkely ellen, de a legnagyobb szaktekintély Dr. Magnus Hirschfeld volt, aki mindent megtett annak érdekében, hogy hatályon kívül helyezzék a 175-ös paragrafust. A doktor 1868-ban született Kolbergben, a mai Lengyelország területén. Édesapja nagy tiszteletben álló orvos volt, így nem meglepő, hogy a fiatal Hirschfeld is ezt a pályát választotta. 1887–1888 között filozófiát és nyelvészetet tanult Breslauban, majd 1888 és 1892 között orvostudományt Heidelbergben, Strasbourgban, Berlinben és Münchenben. 1896-ban Th. Ramien álnéven több röpiratot és tanulmányt is megjelentetett, amelyek mindegyikében a homoszexualitás kérdéskörét vizsgálta. A doktor eredeti értelmezésében a homoszexualitás egyfajta szexuális átmenet, amely a homoszexuális személyeket elkülöníti a férfiaktól és a nőktől. Elméletét nagyban befolyásolta Karl Heinrich Ulrichs munkássága, azonban az 1914-ben megjelent A női és férfi homoszexualitás című, több mint ezer oldalas munkájában már nem ezt az elvet vallotta. A könyv a mai napig az egyik legrészletesebb és legáttekinthetőbb homoszexualitással foglalkozó monográfiává nőtte ki magát, amiben kiemelkedő szerepe volt a doktor korábbi értelmezését ért kritikáknak is. Fontos, hogy Hirschfeld a későbbiekben a megváltoztathatatlan szexuális irányultság elméletét vallotta, amely szerint már az anyaméhben eldől az egyén szexuális

orientációja. A kötethez több mint tízezer homoszexuálissal készített interjút, emiatt a mű nemcsak a tudományos életben kiemelkedő alkotás, hanem a történészek és a társadalomtudósok számára is fontos korrajz, hiszen pontos képet fest a kor homoszexuális szubkultúrájáról. Hirschfeldet az első melegjogi aktivisták között tartjuk számon. Nevéhez köthető az 1879-ben alapított TudományosHumanitárius Bizottság, amely a homoszexuálisok jogainak megvédését tűzte ki céljául, valamint az 1919. július 1-jén létrejött berlini Szexualitástudományi Intézetet megalapítása, amely könyvtárként, oktatóközpontként és segélyszervezetként is funkcionált. A Szexualitástudományi Intézetnek otthont adó épületet Hirschfeld személyesen vásárolta meg. A doktor a későbbiekben – immár nevét vállalva – röpiratokban és folyóiratokban értekezett a különböző szexuális magatartásformákról, és együttműködve az Emberjogi Szövetséggel napirendre tűzték a homoszexuálisok jogi büntethetőségének eltörlését. Dr. Hirschfeld 1898-ban petíciót nyújtott be a parlamentbe, amely kimondta volna a kölcsönös beleegyezésen alapuló homoszexuális aktusok büntethetetlenségét. Azonban hiába gyűjtött össze majdnem ezer aláírást, kérvényét elutasították. Az egyedüli politikai párt, amely támogatta a petíciót, a Német Szociáldemokrata Párt volt August Bebel vezetésével. A doktor 1905-ben újra benyújtotta a petíciót, de a Reichstag ismételten elutasította. Hirschfeld évről évre egyre több támogatót gyűjtött, ami a társadalom homoszexuálisokkal szembeni enyhülését jelezte, ezért az 1920-as évekre már a politikai pártoknak is állást kellett foglalniuk a témában. A náci párt, az NSDAP 1925-ben csatlakozott be a vitába, és nem meglepő módon a 175-ös paragrafus érvényben hagyását követelték. Szinte hihetetlen módon 1929 októberében a Reichstag büntetőjogi bizottsága a szabályozás eltörlését javasolta, de végül nem sikerült elérni a dekriminalizációt. Ebben közrejátszik, hogy akkorra a nácik már 107 helyet szereztek meg a Reichstagban. A vereség után a homoszexuálisokkal szembeni ellenérzések újra lángra kaptak, emiatt sokan szigorítani akartak a cikkelyen és a homoszexuálisok gyógykezelését javasolták. 1930-ra Hirschfeld petícióját hatezren írták alá; az aláírók között olyan nevek is szerepelnek, mint Albert Einstein vagy Thomas Mann. A hatályon kívül helyezésre tett kísérlet híre szélsebesen terjedt a homoszexuálisok körében. A tudat, hogy a parlament egyáltalán napirendre vette a kérdést, olyan boldogsággal töltötte el őket, hogy nyílt bálokat rendeztek, színházi és zenés esteket tartottak, amikre a korban nem igazán volt példa.

Visszapillantó

Magnus Hirschfeld (jobb oldalon szemüvegben, szerelme, Karl Giese kezét fogva) egy jelmezbálon a Szexualitástudományi Intézetben. Fotó: Magnus-Hirschfeld-Gesellschaft e.V., Berlin.

A homoszexuálisok nyílt „előbújását” az NSDAP nem nézte jó szemmel, ezért a Völkischer Beobachterben (Hitler napilapjában) 1930 augusztusában nyíltan állást foglaltak a homoszexuálisokról: „akként szükséges törvényileg megjelölni, ami: a legocsmányabb elő-ázsiai eltévelyedésként, kiutasítással és kötéllel megtorlandó bűncselekményként.” A nácik hatalomátvétele után szigorítottak a 175-ös paragrafuson. Amíg az eredeti cikkely értelmében homoszexuális aktusért ítélték a melegeket börtönbüntetésre, a hatalomátvétel után az elítéltek jelentős részét heteroszexuálisokkal szemben elkövetett erőszakért börtönözték be. 1933-ig összesen nyolcszázharmincöt embert ítéltek el a törvény alapján. Hitler hatalomra kerülése után a homoszexuálisokkal szembeni intézkedések megkezdésének Dr. Hirschfeld tevékenysége volt az egyik fő torlasza, emiatt a doktor mindennemű tevékenységét betiltották, és 1933. május 6-án feldúlták a Szexualitástudományi Intézetet. Több mint tízezer könyvet és dokumentumot loptak el, amelyeket az

Opernplatzra vittek, majd négy nappal később, május 10én nyilvános könyvégetésbe kezdtek, és végül az épületet is felgyújtották. Felbecsülhetetlen értékű és pótolhatatlan tudományos anyagokat semmisítettek meg, mindössze pár óra alatt. A doktor az intézet megsemmisítésekor Párizsban tartózkodott és már is nem tért vissza Berlinbe. Végül Nizzában telepedett le, és ott is érte a halál 1935. május 14-én. A 175-ös paragrafust végül csak 1969-ben helyezték hatályon kívülre a Német Szövetségi Köztársaságban.

Pszichosarok

SZIVÁRVÁNYCSALÁDOK A GYAKORLATBAN

A mai világban az egyik legmegosztóbb kérdés a családalapítás. Míg a gyerekvállalás gondolata sokakat boldogsággal tölt el, másokat megrémít. Nincs ez másképp az LMBTQ közösségben sem. Bár a szubkultúránk merőben eltér a heterókétól – különösen igaz ez a melegekre a fenti betűszó szereplői közül –, közülünk is sokan vágynak házasságra és családra. Ehhez azonban rögös út vezet, és a legtöbben bele sem vágnak, mert az itthoni helyzetet megugorhatatlan gátnak látják. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lenne jövője hazánkban a szivárványcsaládoknak, hiszen eddig is akadtak példák, amelyek bebizonyították: Magyarországon is van lehetősége két azonos nemű szülőnek a gyermeknevelésre.

a melegként vagy leszbikusként gyerekvállalásban gondolkodunk, sokunkban a pozitív példák ellenére is felvetődnek a kérdések: vajon jól csinálnám? Mindent meg tudnék adni neki? Megkülönböztetés érné majd azért, mert melegek a szülei? Önző vagyok, hogy gyereket akarok? Akarok egyáltalán gyereket? A megszokott életmódot nehéz feladni. A vágy egy gyerek után sokszor eltörpül amellett, hogy karriert szeretnénk befutni, körbe akarjuk járni a világot, kalandokat akarunk megélni, és élvezni akarjuk a szabadságot. Egy gyerek felelősséggel, sok

lemondással és áldozatokkal jár. De mi van akkor, ha stabil az elhatározásunk, felépítettük az egzisztenciánkat, és már csak a baba hiányzik a képből? Skultéti-Szabó Katalin klinikai szakpszichológussal erről beszélgettünk. Vajon mindent meg tudunk majd adni neki? Megkülönböztetés éri majd azért, mert melegek a szülei? Az azonos nemű párok gyermekvállalása kapcsán kialakult vitában általában két radikálisan eltérő álláspont bontakozik ki. Az egyik a homoszexuálisok alkalmatlanságát

és a gyermekneveléshez fűződő alapösztönök hiányát hangsúlyozza, a másik pont ennek ellenkezőjét állítja és semmi kivetnivalót nem lát ebben a családformában. Az ellenzők leginkább a klasszikus családi minták hiányosságait – anya- és apaszerep – kifogásolják, valamint a példa ragadósságát, azaz hogy az ilyen közegben felnövő gyerekek szintén továbbviszik a homoszexualitást. Pszichológusként ön mit gondol erről? Az elmúlt évek során a szakértők egyetértettek abban, hogy az azonos nemű párok által nevelt gyermekek körében nem lesznek nagyobb arányban homoszexuálisok, mint a különböző nemű párok által nevelt gyermekek. A szexuális irányultság családon belüli „átörökítéséről” szóló elméletek már csak azért is bizonytalanok, mert a homoszexuális emberek döntő többsége heteroszexuális családban nevelkedett. Mi szól a szivárványcsaládok mellett? Egy meleg pár általában nehezebben jut gyermekhez, így náluk borítékolható, hogy az a gyerek egy olyan közegben fog felnőni, ahol nagyon fogják szeretni őt és nagyon sokat fognak törődni vele, hiszen akár éveket is várnak a jöttére.

A gyermek szempontjából az a legfontosabb, hogy stabil és szerető közegben nőjön fel, amihez a szülők szexuális orientációjának semmi köze. Ezen túl az Egyesült Államokban felmérések szólnak arról, hogy egy meleg pár jövedelme átlagosan nagyobb, mint egy heteró páré, így általában a stabil háttér is adott. Ahol legális, ott sokan a béranya lehetőségét választják, ami önmagában is nagyon költséges, tehát ehhez ugyancsak átlagon felüli egzisztencia szükséges. A gyerek a meghatározó nemi szerepekkel az élet egyéb területein is találkozik. Nem szükséges azokkal feltétlenül a szűk családon belül állandóan szembesülnie, hiszen az egyedülálló szülők által nevelt gyermekek sem találkoznak közvetlenül más nemű felnőttekkel a családban, mégsem tartja őket senki alkalmatlannak a gyermeknevelésre. Mik lehetnek a főbb különbségek egy meleg és egy leszbikus szülőpár között? A nőkben általában eleve él az úgynevezett anyai ösztön. Biológiailag belénk van kódolva – így valószínűleg egy leszbikus pár hamarabb ráérez a gyermek rezdüléseire, igényeire. A kapocs is szorosabb lehet egy leszbikus anya és a gyereke között, hiszen ők könnyebben tudnak saját gyereket vállalni, így a legtöbb esetben már adott egy biológiai kapcsolat. Két férfinak több idő kell, míg kitapasztalják, mikor mit szeretne a gyerek, ha egy csecsemőről beszélünk.

Skultéti-Szabó Katalin

Ezenkívül a nevelésben lehetnek különbségek. A nők általában emocionálisabbak, míg a férfiak gyakorlatiasabbak és következetesebbek. Ez persze nincs kőbe vésve, hiszen ugyanúgy vannak szigorú anyák, mint vajszívű apák. Hogyan és mit válaszoljanak az azonos nemű szülők, ha a gyerek kérdezősködni kezd? A legfontosabb, hogy legyenek őszinték a gyerekkel minden kérdésben. Ugyanakkor mindig erősítsék meg őt abban, hogy szeretik, és ő a legfontosabb a számukra. Az ellenzők a szivárványcsaládban nevelkedő gyerekeket érő hátrányokat hangoztatják. Erről mi a véleménye? Mivel a legtöbb gyerek klasszikus családmodellben nő fel, így ha találkozik egy számára idegen formával, akkor előfordulhat, hogy csípős, esetleg gonoszkodó megjegyzést tesz. Ugyanakkor tőlünk nyugatabbra már léteznek szivárványóvodák és -iskolák, ahova azonos nemű párok gyerekei járnak. Mit tegyenek azok az azonos nemű párok, akik a lehetséges hátrányoktól félve nem mernek gyereket vállalni? Ne legyenek aggályaik. Ha érzelmileg biztonságos, kiegyensúlyozott, és stabil párkapcsolatban élnek, akkor bátran vágjanak bele a gyerekvállalásba, hiszen például örökbefogadás esetén egy gyermekotthonban felnövő kicsinek mindenféleképpen sokkal jobb élete lesz velük, mint nélkülük. Írta: Máthé Bence

AllyShip

„AZ EMBEREK FOGÉKONYAK, CSAK TUDNI KELL BESZÉLNI HOZZÁJUK” Különböző civil szervezetekről írni nagyszerű dolog, ám egyben igen nagy kihívás is sokszor. Rengetegen fásulnak bele a tevékenységükbe, mivel számtalan problémával kell szembesülniük nap mint nap, és sokszor hatalmas lelki terhet ró az emberre, ha nem tudja ezt megfelelően kezelni. Ilyenkor üdítő érzés olyan fiatalokkal találkozni, akik határtalan lelkesedéssel csinálják, amit csinálnak, jól látják a problémát, ám nem arra, hanem annak megoldására fókuszálnak, és mindezt igencsak eredményesen teszik. Egy közösségi oldalon böngészve figyeltem fel a MFÖEK tevékenységére – a „Mindenki fogadjon örökbe egy kiskutyát” nevű oldal nagyszerű képeket, és még nagyszerűbb történeteket oszt meg gazdára talált és gazdát kereső kiskutyákról.

em egy menhelyről van szó, hanem olyan tevékenységet végző szervezetről, ami abszolút hiánypótló. A MFÖEK elsődleges célja összekötni a különböző gyepmesteri telepekről származó kutyákat jövőbeni gazdájukkal a közösségi médián keresztül. A szervezet tevékenységéről és az elárvult kutyusok mai helyzetéről a „Mindenki fogadjon örökbe egy kiskutyát” csapatának oszlopos tagjával, Klaudiával beszélgettem. Hogyan indultatok? Ferenczi Szoni hozta létre ezt az egész kezdeményezést. Azzal kezdte, hogy volt egy kutyus, akit meglátott egy gyeptelepen, és szeretett volna neki segíteni. Magához fogadta ideiglenesen és utána talált neki gazdit. Ezért indította ezt az egész oldalt – majd egyre többen csatlakoztak hozzá ideiglenes befogadónak. Így indult egy magánakcióból a MFÖEK. Idén szeptemberben lesz 5 éve, hogy működik a kis szervezet. Nemrég váltunk alapítvánnyá, és mára nyolc ember foglalkozik a szervezettel kapcsolatos ügyekkel napi szinten. Fotó: Varga Zorán

Hány ember segíti a munkátokat? Vannak ideiglenes befogadók, állatorvosok, kutyakozmetikusok, vannak fuvarban segítő önkéntesek vagy például fotósok. Velük együtt körülbelül ötvenen vagyunk a csapat tagjai.

ideiglenes befogadással és változó alkalmi feladatokkal lehet segíteni a munkánkat, de minden segítségért hálásak vagyunk.

Vártok még önkénteseket a csapatba? Most vagyunk épp abban a fázisban, hogy sokan jönnének és jöhetnek is hozzánk, viszont a probléma ennek a hatékony szervezése, egy működő struktúra kialakítása. Sokan jelentkeznek például kutyát sétáltatni, de ebben nekünk nem igazán tudnak segíteni, erre a menhelyeken és ebtelepeken van nagy szükség. Mi csak az online térben működünk, nincs telephelyünk, csak az ideiglenes befogadók segítségével hozunk kutyusokat. Főként fotózással, fuvarozással,

Honnan szoktatok kutyákat elhozni? Jelenleg három helyről mentünk, Miskolcról, Kisvárdáról és Ózdról. Az ózdival kezdődött, de azt tudni kell, hogy ezek a menhelyek, akikkel együtt dolgozunk, nem szeretnek altatni, sőt, amióta együttműködünk velük, Ózdon és Miskolcon nem volt altatás. Velük nagyon jó az együttműködés, mert az állatvédelemmel kapcsolatosan hasonló értékeket képviselünk. Azonban sok egyéb teleppel kapcsolatban más a tapasztalat, nagyon nehéz velük kapcsolatba kerülni. Nem

is akarnak megoldást a problémára, nem akarják, hogy bárki meglássa, milyen körülmények vannak náluk, és hogyan ölik meg a kutyákat napi szinten. Vettetek észre ez ügyben változást az elmúlt 5 évben? Az biztos, hogy nem segít, hogy egyelőre csak pénzbírságot kaphatnak az emberek, szóval törvényileg mindez nincs megfelelően szabályozva, és nincs megfelelően kezelve az egész probléma. A fővárosban látunk némi pozitív változást ennek ellenére, de az emberek gondolkodásmódja kellene, hogy kicsit változzon. Most, hogy van a chipeltetési kötelezettség, sokaknak ez egy újabb pénzügyi terhet jelent, azonban senki nem mondja el, hogy ez miért előnyös, vagy miért jó például ivartalanítani egy állatot. Mennyire nyitott a magyar közeg az állatmentésre? Rettentően hálásak. Látszik az embereken, hogy ha lenne egy olyan szervezet, ami be tudná őket jobban csatornázni ebbe az egészbe, akkor szívesen segítenének. Az emberek fogékonyak, csak tudni kell beszélni hozzájuk. Mi ezen is szeretnénk változtatni. A legtöbb menhely és gyeptelep olyan szélmalomharcot vív, hogy egyszerűen nem marad arra energia, hogy az emberekkel kommunikáljon, esetleg oktassa őket. Mi pedig éppen ezt csináljuk: koordinátort állítunk az ideiglenes befogadóink mellé, és mindenben segítünk, amiben csak lehet. Hogyan lehet valaki ideiglenes befogadó? Az a fontos, hogy valaki határozott legyen és akarja csinálni. Az nem fontos, hogy tapasztalt legyen, mert hiába tud sokat a kutyákról, az nem elég, mivel mindegyik kutya más, mindegyikkel más probléma jön. Fontos, hogy az ember legyen fogékony a tudásra, tanuljon, hogy időt és energiát fektessen bele. Mi ehhez minden segítséget megadunk. Hogyan működik az örökbeadás? Mi nagyon szigorúan vesszük: először is felmérjük, hogy milyen jelöltet képzelünk el a kutya mellé, majd a személyes találkozót követően egy nagyobb beszélgetést is tartunk, hogy minden információt átadjunk. Mi nem adunk csak kertbe kutyát, kizárólag kinti tartással, hiszen a kutya ugyanúgy családtag, a család része akar lenni, és ha a kertben van, semmilyen személyes inger nem éri, és így könnyen boldogtalan lesz. Mivel a legnehezebb szembesülni naponta a munkátok során? Nagyon nagy lett az emberek kényelmi igénye. Egyszerűen nem tudják azt sokszor felfogni, hogy ezek nem plüssállatok, nem egy áruház vagyunk, ahonnét elvisznek egy terméket, és ha nem tetszik nekik, visszadobják. Például volt egy eset, amikor egy olyan kutyust adtunk örökbe, akinek tréningre volt szüksége és egyedül sem lehetett hagyni, viszont ezt az örökbefogadó nem tartotta be, és kis idő múlva hívott is, hogy neki nem kell. Sokan nem képesek felelősséget vállalni.

Nehéz ezt kiszűrni? Igen, mivel az emberek jól játszanak, de mi is egyre tapasztaltabb vagyunk. Az előbb említett befogadó is kiválónak mutatta magát a feladatra. Szerencsére egyre kevesebb ilyen eset történik. Melyik volt a legdurvább ilyen eset? Fel tudja egyáltalán dolgozni egy kutya az efféle traumát? Most volt egy ilyen eset, ahol három év után hozták vissza nagyon rossz állapotban a kutyust. Nem követték a tréner tanácsait, nem foglalkoztak vele, nem bántak vele jól. Azóta látni rajta, hogy sokkal kiegyensúlyozottabb és boldogabb az ideiglenes befogadójánál. Fel tudja dolgozni, de rengeteg munka árán. Mit gondoljon végig az az olvasó, aki szeretne esetleg a jövőben kutyát befogadni? Mindenképp fel kell mérnie, hogy az életvitelébe belefér-e egyáltalán egy kutya, és ha igen, akkor milyen típusú kutya illeszthető bele. Tisztában kell lennie azzal is, hogy ezentúl nem ő lesz kizárólag az élete középpontjában, fel kell adnia az időből, amit addig magára fordított. Le kell menni reggel, este; hóban, esőben vinni kell a kutyát, le kell mozgatni – tökmindegy, hogy túlórázunk, akkor is haza kell mennünk és meg kell sétáltatni. Ez nagyon sok türelmet kíván. A kutyáknak nem a szeretet az első, ők nem olyan környezetből jönnek. Falkában éltek korábban, nekik a szabályok, a hierarchia fontos, hogy lássák, mit szabad és mit nem. Hogy kit tudnak követni, és ki az, aki rájuk vigyáz. Ha ez nincsen meg, a kutya nem lesz stabil. Mik a tervek a jövőre nézve? Egyelőre az az irány, hogy minél több helyről tudjunk menteni kutyákat. Egy hatékony rendszert akarunk kiépíteni, ami segíti a gazdásítás folyamatát. Maradunk az online térben, mert talán azt nem is bírnánk csinálni, ami egy telephelyen történik. Tényleg az ott dolgozóké minden érdem, ők a mindennapi hősök, brutálisan kemény munkát végeznek. Nekünk az a célunk, hogy az ő munkájukat támogassuk, hogy a mentésre tudjanak fókuszálni, mi pedig igyekszünk minél jobb gazdát találni a kutyusok számára. Írta: Bernhardt Dániel |

i @jesuisdanielbernhardt

Ha támogatni szeretnéd a MFÖEK munkáját, itt teheted meg: 16200106-11629797 MagNet Bank

f @fogadjorokbeegykiskutyat $ @fogadjorokbeegykiskutyat

Külcsíny

MACSKAIMÁDAT Talán hihetetlenül hangzik, de a 20. századi macskakultusz egyik legnagyobb alakja Lagerfeld volt. Choupette Lagerfeld egyike a világ legismertebb kedvenceinek, Instagramoldalán több mint 250 ezer követőt számlál. A divattervező annyira szerette házi kedvencét, hogy egy interjúban azt nyilatkozta róla, ha tehetné, össze is házasodna vele. Most, hogy románcuk szomorú véget ért, sokan úgy gondolják, Karl a végrendeletében a cicájára hagyta 125 millió dolláros vagyonát. Amíg kiderül, nézzétek meg ti is, micsoda pompában él Choupette (Instagram: @choupettesdiary).

A LAGERFELD ÖRÖKSÉG Február 19-én robbant az internet: Karl Lagerfeld 85 éves korában meghalt. Hírességek sokasága búcsúzott a német származású divatikontól Facebookon, Instagramon, Twitteren a világ minden tájáról. Összegyűjtöttük nektek, mitől is volt ő a divatvilág élő legendája, és mi mindent köszönhetünk neki.

A LAGERFELD-DIÉTA Szinte hihetetlen, de a kilencvenes években Karl elég komoly súlyproblémákkal küzdött. A divatmodelljeit csontsoványan szerető német tervező azonban önmagával is ugyanolyan könyörtelen volt, mint a modellekkel, ezért a 2000-es évek elején egy speciális diéta segítségével egy év alatt több mint 30 kilótól szabadult meg. Ezt olyannyira sikeresnek és követendő példának tartotta, hogy 2004-ben meg is jelent a fogyókúrás könyve. Kinek van meg? ÖNARCKÉP Karl Lagerfeld nemcsak divattervező, fotós, rendező és művész volt, de saját maga kitalálója is. Gondosan, az egyes elemeket mondhatni patikamérlegen kimérve építette fel imidzsét: fehér lófarokba kötött haj; túlméretezett, dioptriás fekete napszemüveg; fehér, magasított nyakú galléros ing; fekete öltöny; ujjatlan – többnyire fekete – kesztyű. Ha kimondjuk a nevét, rögtön mindenkinek ez a kép villan be róla. Hát nem zseniális? Egyébként annyira szerette ezt az imázst, hogy 2017-ben az általa irányított olasz márka, a Fendi kollekciójában több darabról is Lagerfeld emoji-s grafika mosolygott vissza. A CHANEL-LOGÓ Végül, de nem utolsósorban természetesen a világ – de legfőképpen a franciák – Lagerfeldnek köszönhetik a Chanelt. Gabrielle Chanel halála után több mint tíz évig próbálták életben tartani Coco életművét, de nem sok sikerrel. 1983-ig semmilyen piaci profitot nem termelt a vállalat és a bezárás veszélye fenyegette őket. Ekkor vette át Karl Lagerfeld már sikeres divattervezőként a legendás francia divatmárka irányítását és emelte a divatipar csúcsára. Mára a Chanel a világ legnagyobb és legértékállóbb vállalatainak egyike lett. Legendákat lehet olvasni a híres összeolvadt, kettős C-betű kialakulásáról, de arról kevesen tudnak, hogy ha ma ránézünk a logóra, alatta a Chanel-felirattal, azt maga a német dizájner tervezte. Írta: Tomolya Gergő

Vény nélkül

TÜKRÖM, TÜKRÖM

A legfontosabb piperecikkek, amelyek nem hiányozhatnak egyetlen férfi fürdőszobájából sem

Akár pozitívumként, akár negatívumként éled meg, tény, hogy a férfiak is egyre több időt és figyelmet fordítanak a külsejükre. Az igényes, divatos megjelenés nemcsak egy randira készülve válhat előnyödre, hanem a munkahelyeden, magánéletedben is hasznos, ha a belső értékeid csiszolása mellett a külsődből is kihozod a maximumot. Ez utóbbihoz nyújtunk egy kis segítséget azáltal, hogy megmutatjuk azokat a piperecikkeket, amelyek egyetlen férfi fürdőszobájából sem hiányozhatnak.

ár manapság már senkinek sem kell elmagyarázni, mit is jelent a metroszexuális kifejezés, kicsit talán mégis rosszul használjuk. A legtöbben valószínűleg egy túlságosan hiú, állandóan a külsejével foglalkozó férfit látnak lelki szemeik előtt, abba bele sem

gondolva, hogy bő 100-200 évvel ezelőtt a férfiak legalább annyi időt töltöttek a tükör előtt, amikor kackiás bajszukat pöndörítették, mint jelenkori társaik. Az, hogy valaki igényes a külsejére, nem feltétlenül jelenti azt, hogy piperkőc; kozmetikai, szépségápolási termékeket használni pedig legalább

annyira szól az egészséges higiéniáról, mint esetlegesen a hiúságunkról. Éppen ezért összegyűjtöttünk néhány kozmetikai terméket, amelyeket bátran ajánlunk minden férfitársunknak, hogy akár napi rendszerességgel használják.

1. BOROTVA Kezdjük mindjárt a legalapvetőbb eszközzel. Hiába hiszik azt sokan, hogy a borosta divatossá válásával a férfiak eldobhatják a borotvájukat, páran azért elég jól tudjuk, hogy bizony, a néhány napos borostát is megfelelően kell ápolni, méretre és formára igazítani. Tanácsoljuk, hogy borotvavásárláskor hosszú távra fektess be, ezért inkább drágább, több kiegészítővel felszerelt készüléket vegyél. 2. SZAKÁLLBALZSAM És ha már egyszer borosta, ne feledkezzünk meg a bajszos-szakállas férfitársainkról sem. A különböző szakállbalzsamok és -fixálók nemcsak abban segítenek, hogy minden szőrszálad a helyére kerüljön, hanem abban is, hogy fényes, dús és egészséges legyen az arcszőrzeted. 3. ARCKRÉM Kezdd minden reggeled azzal, hogy hideg vízzel leöblíted az arcod, és csak ezután nyúlj a borotvához. Mielőtt pedig kilépnél a fürdőszobából, fontos, hogy bekend az arcod egy hidratáló arckrémmel, amely megvéd a kiszáradástól. A legjobb, ha olyan natúrkozmetikumot választasz, ami nem tartalmaz mentolt, borsmentát, eukaliptuszt vagy például alkoholt, ezek ugyanis mind irritálhatják a bőrödet. Ráadásul a túlzottan erős illatú arckrém vagy arcszesz azért sem jó választás, mert rivalizálna a parfümöd illatával. Ha még jobban szeretnél ügyelni az arcbőröd egészségére, használj 2-3 napi rendszerességgel arclemosó tonikot vagy arcradírt, hogy megszabadítsd a bőröd az elhalt hámsejtektől és felszabadítsd az eltömődött pórusaidat. 4. SZEMKÖRNYÉKÁPOLÓ-KRÉM A szemünk körül a bőrünk sokkal vékonyabb, érzékenyebb és sok esetben vízhiányosabb, mint testünk egyéb részein. Éppen ezért fontos, hogy kiemelt figyelemmel ápoljuk

ezt a területet. Bármennyire is szeretnénk elodázni, jobb korábban, mint később elkezdeni a speciális krémek használatát, hogy kivédjük a szarkalábak korai megjelenését, vagy azt, hogy reggel a szemünk alatt sötét karikákkal ébredjünk. Az ápolókrémek mellett a sok vízfogyasztásról se feledkezz meg, így ugyanis megelőzheted a szervezeted dehidratáltságát, amelynek köszönhetően a szemkörnyéki ráncoktól már akkor búcsút mondhatsz, mielőtt megjelennének. Elég jól hangzik, nem? 5. SAMPON A férfi és a női samponok sokban különböznek egymástól, hiszen a két nem haja eltérő tulajdonságokkal rendelkezik. A férfiak haja sokkal gyorsabban nő, általában vastagabb szálú, a fejbőrünk vastagabb és (általában a bőrünk) zsírosabb, valamint hamarabb, gyorsabban és látványosabban kezd el hullani a hajunk, mint a nőknek. Hogy honnan ismered fel a jó sampont? Kis mennyiségben vagy egyáltalán nem tartalmaz szilikont, ellenben antibakteriális adalékanyagokból, koffeinből, keratinból és peptidekből annál több van benne, savassága pedig 5,4 pH-értékű.

WWW.GALAXY-COSMETICS.COM

Prémium férfi kozmetikumok, borotválkozási és szakállápolási termékek. 1072 Budapest, Rákóczi út 42. 5/1. Galaxy Cosmetics Schiffer’s Choice galaxy_cosmetics_hungary

6. PARFÜM Egy jól megválasztott parfümmel a lábaink előtt heverhet az egész világ. Na jó, most picit túloztunk, de tény, hogy a hozzánk passzoló parfüm magabiztosságot ad és erősíti a pozitív kisugárzásunkat. Parfümvásárláskor érdemes a csuklónkra fújni a kölnit, és kis idő elteltével (amikor az illat veszít az élénkségéből) újra megszagolni, hogy biztosan meg tudjuk állapítani, tetszik-e. Nappalra érdemesebb kicsit visszafogottabb illatot választani, az esti találkozókhoz, bulikhoz ellenben nyugodtan választhatunk merészebb, hódítóbb parfümöt. Írta: Tegdes Péter |

i @petertegdes

Arckezelések, gyantázás, manikűr, pedikűr thegroomingmonkey +36 30 639 0915 1074 Budapest, Dob utca 11. Üzletünkben kizárólag professzionális, férfiak számára kifejlesztett termékekkel dolgozunk.

Neszeszer

3 56

1. GALACTIC HEDONIST RIGEL SZAKÁLLBALZSAM 50 ml, 6 500 Ft, Galaxy Cosmetics A szakállbalzsam a legjobb minőségű természetes alapanyagokból készült parfümös illatanyaggal, mely a cédrus és a szantálfa, valamint a pézsma illatjegyeit hordozza. Méhviasz-, shea vaj- és esszenciális olajtartalmával hidratálja és ápolja arcszőrzetet és az alatta levő bőrfelületet. Könnyen kenhető, nem igényel külön melegítést a felvitel előtt. Rendszeres használata nemcsak teljesen felpuhítja és táplálja az arcszőrzetet, de megszünteti a növesztésével együtt járó irritációt is. Illata akár egy egész napig kitart, így külön parfümöt sem kell magaddal hordanod a használata mellett. www.galaxy-cosmetics.com

2. PRORASO ALOE VERA ÉS E-VITAMIN AFTER SHAVE BALZSAM

100 ml, 5 490 Ft, Galaxy Cosmetics A Proraso borotválkozás utáni készítménye védi és nyugtatja a bőrt az arcszőrzet eltávolítását követően. Az összetevőknek köszönhetően extra hidratálást nyújt. Használatát alapvetően azoknak ajánljuk, akinek a bőrük érzékenyebb a borotválkozásra, és hajlamos a kipirosodásra. A termék alkoholmentes összetevői csökkentik az irritációt, nyugtatják a bőrt. Parabén-, szilikon-, SLS-, ásványolajés mesterséges színezék-mentes. www.galaxy-cosmetics.com 3. MÜHLE ORGANIC RÁNCTALANÍTÓ SZÉRUM

30 ml, 5 690 Ft, Galaxy Cosmetics Bőrápoló arcszérum aktív Q10 komplex ránctalanító összetevővel. Ez az organikus ránctalanító szérum főként a szemkörnyékre és az arcbőrre koncentrál. Táplálja és regenerálja a bőrt. Aloe vera- és argánolaj-tartalmának köszönhetően növeli a bőr rugalmasságát és elősegíti annak megújulását, míg a nád- és a majomkenyérfa kivonat-tartalma védi és feszesíti bőröd. A szérum ezenfelül értékes omega-zsírsavakat tartalmaz, melyek biztosítják a megfelelő lipidegyensúlyt arcbőrödben, hogy az mindig megfelelően hidratált és egyenletes tapintású legyen. A termék mentes a szintetikus összetevőktől, mesterséges illat-, illetve adalékanyagoktól. www.galaxy-cosmetics.com 4. BAXTER OF CALIFORNIA SZEMKÖRNYÉKÁPOLÓ 22,5 ml, 9 960 Ft, Galaxy Cosmetics Díjnyertes hidratáló szemkörnyékápoló krém aloe verával, zöld teával és Ginkgo biloba kivonattal. A Baxter of California szemkörnyékápoló krém jojoba- és rózsaolajokat tartalmaz, ezzel minimalizálva a puffadtságot és a sötét karikákat a szem körül. www.galaxy-cosmetics.com

TELJES KIKAPCSOLÓDÁS A D R ÁVA H O T E L T H E R M A L R E S O RT * * * * - B A N ! WELLN ES S

K A L A ND

G AS Z TRO N Ó MI A

DRÁVA HOTEL THERMAL RESORT 7815 Harkány, Bartók Béla u. 1. +36 (72) 580 980 reservation@dravahotel.hu dravahotel.hu @dravahotel.harkany

drava_hotel

Útlevél

MELEGEN AJÁNLOTT ESEMÉNYEK Avagy hova menjünk idén

Nem volt könnyű dolgom, amikor arra vállalkoztam, hogy összeszedjem egy cikkbe 2019 legjobb LMBTQ eseményeit. Hiszen az idei év rengeteg kiváló programot és utazási lehetőséget tartogat számunkra, és választani is nehéz közülük. Mivel a terjedelem korlátozott, ezért öt olyan eseményt választottam, ami egyrészt a legnagyobbnak ígérkezik, másrészt valamilyen oknál fogva közel áll a szívemhez. Aki pedig még több eseményre kíváncsi, annak ajánlom figyelmébe a hamarosan megjelenő utazási magazinunkat, a Humen Travel magazint, amibe összegyűjtöttük nektek az összes eseményt. Addig pedig csemegézzetek velem itt.

BRÜSSZEL ÜZENT – A BULI NÁLUK KEZDŐDIK (Brussels Pride – május 4–19.) Az Európai Unió fővárosa nemcsak a belga sörökről, a sült krumpliról és a csokoládéról híres, hiszen az év minden részében tartogat hatalmas bulikat, ráadásul az alig több mint 176 ezer főt számláló főváros meleg élete kiemelkedőnek számít Európában. Hogy csak egy eseményt említsek: a La Demence partikról már biztosan sokan hallottak, hiszen ez Európa egyik legnagyobb meleg parti-sorozata. Most viszont a Brussels Pride-ot szeretném ajánlani nektek, ami kiváló indítása a pride szezonnak és a nyárnak egyaránt. Brüsszel minden évben májusban rendezi a pride-ot, ami

ugyan az európai szárazföldön az első, de a kontinensen csak a második, hiszen Maspalomas megelőzi egy héttel. A kéthetes esemény május 4-én startol különböző kulturális programokkal, és a pride ideje alatt az egész város szivárványszínben pompázik, büszkén ünnepelve az európai sokszínűséget és szabadságot. A fesztivál utolsó hétvégéjén pedig kezdetét veszi az őrület, és az utcán több szabadtéri bulival várják az érdeklődőket péntektől egészen vasárnap estig. A Brussels Pride legnagyobb eseménye természetesen május 18-án, szombaton a Pride Day. Az esemény központjának a főpályaudvartól és a város főterétől (La Grand Place) nem messze található Mon Des Arts ad otthont, a felvonulást követően pedig a bulizás egészen hajnalig folytatódik a város számos pontján.

A SZOMSZÉDBAN IS NAGY BULI LESZ IDÉN (EuroPride Vienna – június 1–16.) A belga pride után nem kell sokat aludni, hogy ismét bulizhassunk, ugyanis a sógorék lesznek idén – Svédország után – a 16 napos EuroPride házigazdái. Az immár huszonharmadik alkalommal megrendezésre kerülő bécsi pride az idei évben minden eddiginél nagyobbnak ígérkezik, rengeteg programmal, és mint mindig, most is az antidiszkrimináció jegyében ünnepel az osztrák főváros. A parádé június 15-én délben indul a városháza előtti térről (Rathausplatz), de a bemelegítés már reggel 10kor elkezdődik. A több órás körmenet a Pride Village-ben végződik, ahol aktivisták és politikusok beszédét hallhatják az érdeklődők, hiszen annak ellenére, hogy a Vienna Pride egy szórakoztató rendezvény, nagyon fontos társadalmi jelentősége is van. A beszédeket követően a nagyszínpadon kezdetét veszi a buli és az önfeledt szórakozás. Aki volt már a bécsi pride-on, annak azért, aki még nem, annak pedig pont azért ajánlom, hogy idén látogasson el a EuroPride-nak helyszínt adó eseményre Bécsbe, ami egy tökéletes egy nyár eleji, kis hétvégi kiruccanásnak ígérkezik. AZ ÉV LEGNAGYOBB DURRANÁSA A KELETI PARTON (World Pride New York – június 1–30.) Az év kétségkívül legjelentősebb eseménye a World Pride New York lesz. Az egész hónapban tartó eseményt a Stonewall-lázadás ötvenedik évfordulójának szentelik, ami az LMBTQ történelem legfontosabb eseménye, az LMBT-jogi küzdelem szimbolikus kezdete. Életemben először Madridban voltam World Pride fesztiválon két évvel ezelőtt, ami nemcsak feledhetetlen élmény volt, de óriási büszkeséggel töltött el, hogy részt vehettem rajta, és együtt ünnepelhettem a több mint 2 millió emberrel, akik a világ minden tájáról érkeztek. Az idei esemény még ennél is nagyobbnak ígérkezik, hiszen az egyébként a legnagyobbak között számon tartott New York Pride-ra idén több mint 3 millió érdeklődőt várnak a szervezők. Egy ekkora esemény pedig nagyon sok programot ígér, a programnaptárat nézve több mint ötven különböző rendezvény vár minket, ha ellátogatunk júniusban New Yorkba. A rendezvény honlapján kategorizálva találjuk a programokat, a kulturális, sport és gasztronómiai programokon kívül természetesen történelmi programokkal is várnak minket. De a szervezők gondoltak a családokra is, és nekik külön programcsomagot állítottak össze. És természetesen ne feledkezzünk meg az év legnagyobb és legjelentősebb pride felvonulásáról sem, a NYC Pride March-ról, ami 1970-ben került először megrendezésre. A felvonulás idén több mint 100 kamionnal indul, és több mint 550 különböző vállalat, nonprofit szervezet, politikai szerv és aktivista képviselteti magát rajta. Nem is tudom, hogy ehhez a kínálathoz még mit lehetne hozzátenni – elnézve a hivatalos honlapot, ilyen színes és széles programkínálatot még egy pride esetében sem láttam. Egy biztos, maradandó élményben lesz része annak, aki idén júniusban New Yorkot választja.

MESSZE A LEGJOBB! 1092 Budapest, Erkel utca 13. NYITVA TARTÁS: H–P: 9–18 TELEFON: +36 1 299 0404 E-MAIL: office@statravel.hu

statravel.hu STAtravelHUNGARY

Útlevél

EGY KIS EGZOTIKUM KÉSŐ ŐSZRE (Taiwan Pride – október 26.) Az ázsiai kontinens legnagyobb és legjelentősebb pride eseménye minden év október végén a tajvani pride fesztivál, amelynek a kontinens meleg fővárosa, Tajpej ad otthont. Tavaly volt lehetőségem először ellátogatni a tajvani pridera és megtapasztalni azt, hogy milyen élmény október végén, nyári napsütésben bulizni tízezer kilométerre a hazámtól. Életem legjobb nyaralása és pride-ja volt a tajvani. Egyrészt csodálatos volt látni, hogy ebben a kelet-ázsiai szigetországban milyen elfogadó és nyitott emberek élnek, hogy több mint 137 ezer ember ment ki a felvonulásra, és tényleg büszkén ünnepelte a sokszínűséget és az elfogadást. A parádé után, a melegnegyedben pedig tovább folytatódott a buli, és tényleg úgy éreztem magam, mintha egy európai pride-on buliznék – persze itt picit több ázsiai fiú volt. A Taiwan Pride-ra a kontinens számos országából és Ausztráliából, valamint Új-Zélandról is sokan érkeznek, ami nem csoda, hiszen az év legnagyobb ázsiai LMBTQ eseményéről beszélünk. A pride hétvégéjén pedig mindenképpen látogassatok el valamelyik nap a Formosa Pride Party-ra, és garantáltan olyan buliban lesz részetek, csodálatos ázsiai fiúk társaságában, amit Európában nem tapasztalhattok meg. Saját élményeimből kiindulva javaslom, hogy érdemes pár nappal a pride előtt érkezni, hogy legyen időnk felfedezni a várost, hiszen nagyon sok érdekes dolgot tartogat.

thai újév legnagyobb bulija, a Songkran Festival, ami idén április közepére esik. A Songkran Festival idején pedig a GCircuit nevű többnapos party a legnépszerűbb a melegek körében. Most viszont egy másik nagy eseményt szeretnék ajánlani azoknak, akik szeretnék az újévet melegebb éghajlaton és egzotikus helyen tölteni: a legnagyobb ázsiai újévi partisorozatot, a bangkoki White Party-t. A több napos rendezvény minden este óriási partival indul, ahova a világ minden tájáról érkeznek neves DJ-k és fellépők. A forró hangulatról azonban nemcsak a nemzetközi DJ-k, hanem az ázsiai go-go táncos fiúk is gondoskodnak. A White Party második napján rooftop buli vár minket, amit a város egyik szállodájának tetején tartanak, ahol csodálatos panoráma kíséretében bulizhatunk. Utána pedig érdemes korán ágyba kerülni – bár esti buli aznap is van –, hiszen az év utolsó előtti éjszakáján tartják a legendás white party-t, ami már kora este elkezdődik és egészen hajnalig tart. És akkor még a december 31-i újévi partiról nem is beszéltünk, ami az év végének legnagyobb durranása lesz. Az pedig már tényleg csak hab a tortán, hogy az ázsiai országban az új év pontosan hét órával korábban köszönt ránk, mint Európában. Remélem, ezzel a pár eseménnyel sikerült meghoznom a kedveteket az utazáshoz és a szórakozáshoz. Válasszátok bármelyik rendezvényt is, egyben biztosak lehettek: remek élmények várnak titeket a világ minden sarkában. Írta: Erdei Zsolt |

i @ezsoltee

ÚJ ÉV A PÁLMAFÁK ALATT (White Party Bangkok – december 28–31.) Thaiföldet és meleg életét nem nagyon kell bemutatnom, hiszen ha Ázsiáról és meleg bulikról beszélünk, akkor mindenkinek először Thaiföld és Bangkok jut eszébe. A thai főváros az év minden szakában ígér szórakozást és kikapcsolódást, de két jelentőseb eseménye az egész világon népszerűnek számít. Az egyik ilyen esemény a

Amennyiben segítségre lenne szükségetek az utazás megtervezésével, akkor Budapest melegbarát utazási irodája, az STA Travel vár benneteket a belvárosban.

Sportcipő

HOGYAN KÉSZÜLJÜNK A STRANDSZEZONRA? 62

Három hónap és itt a strandszezon, te viszont hanyagoltad az edzőtermet az elmúlt hetekben, hónapokban? Nem baj, pont elég időd van, de egy két dologra érdemes odafigyelned: fokozatosan szoktasd vissza a tested az edzéshez, tűzz ki reális célokat magad elé, és ne félj segítséget kérni! Edzésre fel!

míg valakinek nem válik a mindennapjai részévé a sport, addig gyakran hajlamos csak kampányszerűen sportolni, valamilyen nem túl távoli cél elérése érdekében. Például egy fontos esemény (diplomaosztó, esküvő), egy kitűzött cél teljesítése (félmaraton), vagy például a strandszezon közeledte miatt. Ha neked is eszedbe jutott már, hogy hamarosan újra itt a nyár, viszont az elmúlt időszakban nem nagyon sportoltál, akkor ez a cikk neked (is) szól. Hogyan állj neki, mire érdemes odafigyelned, mit várhatsz el magadtól és a testedtől? FIGYELJ A FOKOZATOSSÁGRA! Az elmúlt hónapokban semmit vagy szinte semmit nem sportoltál? Van ilyen. Itt az ideje újrakezdeni, de figyelj oda! Ne várd el a testedtől, hogy ott folytathasd a sportolást, ahol hónapokkal ezelőtt abbahagytad. Fokozatosan kezdj bele – az első egy-két hétben bőven elegendő lehet, ha heti három edzéssel kezdesz. Kisebb súlyokat használj, mint korábban, mert a szervezeted elszokott a terheléstől. Ha futsz, kezdj lassabb tempóval, rövidebb távokkal. Amit semmiképpen ne hanyagolj el, az az alapos bemelegítés, mobilizáció, valamint a megfelelő nyújtás. Ezekre amúgy is mindig szakíts elegendő időt, de egy nagyobb kihagyás után fokozott jelentőségük van a sérülések elkerülése érdekében. TALÁLJ REÁLIS CÉLOKAT! Tűzz ki magad elé célokat, mert segíteni fognak a haladásban. De ez csakis akkor igaz, ha reális célok elérését hajtod. Ha van sportos múltad, akkor nagyjából tisztában kell lenned vele, mire képes a tested. Tudod, hogy mi a maximum súly, amivel mondjuk guggolni tudsz, milyen gyorsan reagál a szervezeted az edzésre és a diétára, vagy tudod, hogy mekkora távot mennyi időt alatt tudsz lefutni. Ezekhez képest alakítsd ki az új célokat, és emlékezz rá, hogy korábban mennyi idő volt ide eljutni. Természetesen, ha csak egy-két hónapot hagytál ki, akkor gyorsabban eljuthatsz ugyanoda, mint korábban, mert már van egy alapod, amire építkezhetsz. De ha például soha nem futottál még félmaratont, akkor nem ajánlatos egy kihagyás után kitűzni, hogy két hónapon belül teljesítesz egyet.

KÉRJ SEGÍTSÉGET! Segítséget kérni nem szégyen, sőt. Ha nem vagy edző, akkor teljesen természetes, hogy nem feltétlenül tudod, hogyan érhetnéd el a céljaidat. Az edzők többsége mögött hosszú évek, akár tizenévek sportmúltja van, valamint évek óta tanulják, hogyan tudnak másoknak segíteni. Akkor se vesd el a személyi edző ötletét, ha korábban volt egy negatív tapasztalatod – sajnos minden szakmában akadnak kóklerek. Ha a személyi edzést nem engedheted meg magadnak, akkor pedig ott vannak a csoportos órák. Figyeld meg, hogyan bánik az edző a vendégekkel: az óra elején megkérdezi-e az újaktól, hogy milyen sportmúltjuk van, van-e valamilyen sérülésük, fájdalmuk, valamint mennyire alaposan mutatja be a gyakorlatokat, magyaráz-e közben, illetve a feladatok végrehajtásánál javít-e hibát. Ha ezeket nem teszi meg, akkor inkább nézz be valaki másnak az órájára. Ne szegje kedved, ha az elején gyakran javít ki téged az edző. Inkább örülj, hogy találtál egy jó szakembert, aki odafigyel rád. HÁROM HÓNAP ALATT STRANDFORMA? Attól függ, milyen alapról kezded. 120 kg-ról (hacsak nem tiszta izom vagy), nem fog menni, de jelentős változást akkor is elérhetsz. A legjobb eredményeket az erősítő, valamint magas intenzitású edzések vegyítésével érheted el. Utóbbiak az erő mellett az állóképességed is fejleszteni fogják, illetve felpörgetik az anyagcserédet, ami helyes táplálkozással kiegészülve gyors, tartós, látványos zsírvesztéshez vezethet. Próbáld meg a következő három hónap alatt az életed szerves részévé tenni a sportot és a megfelelő étkezést, és akkor nemcsak nyárra érhetsz el szép eredményeket, hanem hosszú távon is tartani tudsz majd egy jó formát. Mert a sportnak és az edzésnek nemcsak a külcsínyről kellene szólnia, sokkal inkább a tudatos, egészséges életmódról. A mindennapi fizikai, lelki és mentális egyensúly kialakításáról. Garantálható, hogy a változás sokkal szembeötlőbb lesz az ismerőseid számára, mintha csak a tested alakítanád át. Írta: Zsebedits Patrik |

i @zspatrik92

Gasztroblog

ANTRÉ AZ ABSZOLÚT KEDVENC 64

z Antré étteremben tavaly jártam először, és akkor írtam is egy beszámolót róla. Mivel a sport mellett az utazás és a gasztronómia az egyik nagy szenvedélyem, és a hitelességet is nagyon fontosnak tartom, ezért mindig odafigyelek arra, hogy csak olyan helyet ajánljak, ahova bármikor jó szívvel én is visszatérek. Az Antréba az elmúlt hónapokban többször visszatértem, és teljesen őszintén mondhatom, hogy a Király utcai étterem az abszolút kedvenc belvárosi helyemmé vált. DE MIÉRT KEDVENCEM AZ ANTRÉ? Az Antré étterem több szempontból is belopta magát a szívembe. Az LMBTQ közösség többi tagjához hasonlóan én is előnyben részesítem a belvárosban található helyeket – ez alól csak a budai vár képez kivételt, ami a másik favoritom. A Király és a Paulay Ede utcát összekötő Central Passage nagy előnyei közé tartozik, hogy itt nagyvárosi hangulatban, de a belváros nyüzsgésétől pár lépésre, csendes és nyugodt környezetben vacsorázhatok. Az étterem modern stílusa számomra plusz pont, akár az üzleti találkozóimat, akár a randijaimat szervezem oda. Az Antré kialakítása kiváló egy bizalmas üzleti vagy éppen meghitt hangulatú személyes beszélgetéshez, hiszen az asztalok épp kellő távolságra vannak egymástól. MAGYAR KONYHA MODERN KÖNTÖSBEN Igazából azért furcsa, hogy az Antré a kedvencemmé vált, mert nem rajongok annyira hevesen a magyar konyháért, az étterem profilja pedig pont erre épül. Ráadásul a diétám miatt korlátozott, hogy mit ehetek, de itt mindig megtalálom a kompromisszumos megoldást. Mivel abszolút nem vagyok egy leveses ember, ezért ezt a részt nagyon sokszor átugrom az étlapon, kivéve a tavaszi és nyári időszakban, amikor egy kellemes, hideg gyümölcslevessel le lehet venni a lábamról. Előételként ezért én a kacsamájat választottam az étlapról, amit persze sokkal jobb megosztani mással, mint egyedül csemegézni belőle. De ugyanígy vagyok a tatár beefsteakkel is, ami az Antréban ráadásul az egyik legjobb minőségű marhából, Angusból készül. A magyar konyhánál a probléma a főételeknél jön elő, hiszen ilyenkor mindig megjelennek lelki szemeim előtt a zsírban tocsogó hazai ételek – de ez az Antréban egy kicsit másképp néz ki, ezért igazából nyugodt szívvel tudok ajánlani bármit az étlapról. Ha könnyedebb ételeket szeretnétek – és persze szeretitek a halat –, akkor a fogasfilé vagy a pisztráng nagyon jó választás lehet. De az ínyencek ne hagyják ki semmiképp a kacsacombot vagy a bárányt sem. Nekem az abszolút és megunhatatlan kedvencem a kacsamáj, amit az Antréban évszaktól függően több variációban készítenek.

A magyar klasszikusokból a kínálat igen széles, a csirkepörköltön át egészen a fűszeres tarjával és grillezett kolbásszal készített székelykáposztáig találunk ételeket, amelyek a hagyományos magyar ízvilág ellenére modern köntösben érkeznek asztalunkra. MEGHITT VACSORA A BELVÁROSBAN Ahogy már említettem, az Antré számomra nemcsak egy üzleti vagy baráti találkozóra jó helyszín, hanem az egyik legjobb választás, ha éppen külföldi barátaimnak szeretném megmutatni a magyar gasztronómia fogásait, vagy egy jó randihelyszínt keresek. Az étterem nemcsak étel-, de borkínálatában is kiemelkedő: olyan egyedi tételek szerepelnek a borlapon, amit máshol nem nagyon tudok megkóstolni, amivel garantáltan leveszem a lábáról a randipartneremet. Egy kellemes vacsora után pedig különösen jó érzés végigsétálni a csendes, modern stílusú passzázson. A kellemes vacsora-élményeken felül azonban még valamire szeretném felhívni a figyelmeteket. Az elmúlt hónapokban ugyanis nemcsak este, de ebédidőben is ellátogattam az Antréba, hogy kipróbáljam a két- vagy háromfogásos ebédmenüjüket, amit szintén jó szívvel ajánlok mindenkinek, aki a belvárosban szeretne ár-érték arányban egy jót ebédelni. Az Antré étterem nyújtotta gasztronómiai élmény minősége, az étterem elhelyezkedése, és a kiszolgálás színvonala tökéletes egységet alkot ahhoz, hogy a belváros egyik legjobb melegbarát étterme legyen, és ezáltal én is nyugodt szívvel ajánljam nektek. Írta: Erdei Zsolt |

i @ezsoltee

Antré Étterem 1061 Budapest, Király utca 8. Nyitva tartás: 7:00 – 23:45 Tel.: +36 70 883 0942 @antrebudapest

Proud Hungary

A VENEZUELAN LOVER OF BUDAPEST

Venezuelan contemporary dance Roger Mejias moved to Budapest in 2016. He was first captivated by the movie The Grand Budapest Hotel and he only realized it was not based on a real hotel when he first came to the city, but he fell in love with Hungary anyway. He loves the parks, the bicycle lanes, the animal protection laws and our public transportation system. On the other hand, he sometimes has difficulties with the taxi drivers and he dislikes that the word immigrant became an insult in recent years.

How was your life before you moved to Budapest? Before I came to Budapest I was an average university student in Venezuela. I lived with my mother and niece in poor circumstances. I learned from my mother who is a fighter to never give up and I became a dreamer. I always work hard to reach my goals. I found refuge in arts, especially in dancing. My life was full of ups and downs before I moved to Budapest, but that taught me perseverance.

What are your favourite things about living here? The public transportation is very good especially compared to Caracas. It’s frequent and good quality. Another thing is the health system: it works well. I love that there are many parks and bicycle lanes. I love that it’s a peaceful country, the crime rate is very low, comparing. I also appreciate the fact that there are laws to protect animals. And I love how Hungarian language sounds.

Could you tell us a bit about your hometown? My hometown is called Los Teques. It is a city with a lot of history, I love its climate, the temperature is always between 16 and 24 °C. Fun fact that the citizens have nicknames: “Tequeño" for the men, “Tequeña" for the women. But Tequeño is also the name of a traditional Venezuelan snack made with dough in the shape of a finger filled with cheese and/or meat.

What are the things that you don't really like? I don’t really like the fact that there are some salesclerks and taxi drivers who want to take advantage of foreigners and tourists. When they see me they know that I am not from here and they want to scam me by increasing the prices. Nor do I like that the vast majority of young people and teenagers are such active smokers. Another thing I do not like is that the word "immigrant" has become an insult in recent years.

What did you know about Hungary before coming here? I think when I was in high school I read something about the Austro-Hungarian Empire, but not about Hungary as an autonomous country. In Venezuela I had seen the movie called The Grand Budapest Hotel. I liked it very much and I thought it was based on a real hotel. When I was visiting Vienna, I also discovered Hungary and Budapest, and I was very motivated to come and see the hotel from the film, only to discover that it did not exist and that the film was only a fantasy. What brought you to Budapest? Venezuela was and still is immersed in a complete humanitarian crisis where many people are migrating because of social, economical and political problems. In 2016 I was a dancer in a Venezuelan contemporary dance company and we attended a Festival in Salzburg and we also had performances in Vienna. Our stay would have been only one month but upon arrival I met a Venezuelan, Nancy Castillo who has a dance studio in Vienna. We became good friends and on my birthday in 2016 we had a lunch where we talked about the possibility of staying longer in Europe, since the situation of my country worsened. With her help I decided to stay, and came to Budapest because it offers great opportunities for working and studying as an artist. Since then I fell completely in love with this country, its people, its culture, its history, its art – and its men.

What do you think is the main difference compared to your home country? I love the differences. For example, in Venezuela we have beaches, while here there is snow. In Hungary I love that I am able to go to sleep and not listen to the neighbour's music – in Venezuela your neighbours can be as noisy as they want to be for as long as they want. I love that in Venezuela you can make or change plans spur of the moment and in Hungary I love the punctuality. What do you think of the gay life in Budapest? Do you take part in it? I think it is very important to highlight the efforts of the LGBTQ community to fight for human rights and acceptance in Hungarian society. I am openly and publicly gay, and I have never experienced any situations where I have was offended or mistreated for being homosexual, but I have friends to whom that has happened. I think that gay life in Budapest is quite diverse and entertaining but a little clandestine. What strikes me is that there are very few public figures who are open about their homosexuality – I think they could serve as an example for future generations. Author: Zsebedits Patrik |

i @zspatrik92

Proud Hungary

OPEN Monday to Thursday: 1:00 PM - 1:00 AM Friday 1:00 PM - 02:00 AM Saturday: 01:00 PM - 04:00 AM Sunday: 01:00 PM - 01:00 AM 1094 BUDAPEST, ANGYAL STREET 2.

BUDAPEST:

BECOMING A CITY WHERE THERE IS A PLACE FOR EVERYONE

t’s been almost 7 years since I arrived to Hungary. Seven! I haven’t even noticed that time going by; I have been loving Budapest since the very first day. And while the limited options of gay culture in the city are still one of the least favorite parts of mine when it comes to dance performances, theater shows and a more alternative scene, one thing I’m very proud to see is the progress we have had to see more of the different LGBT tribes or subcultures developing in the city and being more recognized as part of our diverse community. Back then, in 2012, gay life in Budapest was basically a couple of monthly parties which were very similar to each other, and of course there were the saunas. Fast forward to 2019 and there are way more options not only in terms of the amount of parties but also in the diversity of them, catering to different music tastes and personalities. Techno lovers found their home in OMOH and the very gayfriendly Illegal. The fans of house and posh fashion queens keep meeting up in Garcons, which just celebrated its 7th anniversary, being one of the most consistent parties in town. Ankert on Fridays and Vibe keep the pop idols in our ears, among many other parties. Even the ones who are into the Circuit Festival-type of electronic music had a chance with the Papa party last year, hosted by Eliad Cohen. There is a place for everyone! And we’re loving it. Budapest has not been getting more and more diverse only from the nightlife point of view. While Budapest Pride is still a very family-friendly event (compared to the Pride marches in Berlin or Madrid which are way more NSFW in some ways), the space for self-expression and freedom has been growing and opening up, making space for the drag queens to strut their heels around the main avenues in Budapest, or for the kinky ones sporting their leather gear or sporty outfits.

One of the highlights of the last couple of weeks was when I was just walking around the city in the middle of a very normal day, and saw a drag queen just walk past by me, minding her own business like every other person around us. It was the first time I saw someone in drag out in plain daylight and not at a party. This not only shows courage but also how Budapest is becoming a safe place for you to be whoever you want to be. Of course I won’t deny there is still a long way to go, especially when it comes to people feeling free to express themselves and their love openly. But there is progress and we need to give the city and its people credit for that, more importantly to those who are literally challenging everyone’s view of what is normal, whether it is being the organizer of one of the parties, or those daring to take their true selves to the street. At the end, we are all working for an open home that welcomes the LGBT community in its full rainbow. For a more queer Budapest!

Also, can we go back to the drag queens for a second?

THE FAVOURITE

Author: Germán Henao |

GAY SAUNA OF BUDAPEST www.gaysauna.hu

i @germanhenao

Proud Hungary PUBS & BARS

HABROLÓ CAFE & BAR Located in the heart of the downtown this bar hosts karaoke parties every Thursday and Sunday with a lounge-style space upstairs where you can feel free to stay for a chat, a drink or even a flirt. District V. Szép utca 1. near Ferenciek Tere M3 or Astoria M2 metro station. Open every day from 5pm to 5am. www.habrolo.uw.hu WHY NOT BISTRO Gay friendly restaurant directly on the bank of the Danube, its terrace offering an amazing view on the Gellért Hill. Good value for your money. Mixed clientele. District V. Belgrád rakpart 18. near Fővám tér M4 metro station or 2 and 47-49 tram stations. www.whynotbistro.hu WHY NOT? CAFÉ AND BAR Famous for its bustling crowd and its friendly, inviting atmosphere, Why Not? has a legendary status in Budapest and it is partially due to its amazing location overlooking Gellért Hill on the Danube. This bar is a very good place to start off your evening and to experience one of the major players in Budapest’s gay scene. District V. Belgrád rakpart 3-4. near Fővám tér M4 metro station or 47-49 tram station. www.whynotcafe.hu 10 SIXTY-SIXTY BAR If you are looking for a place where you can be truly yourself, 10 sixty-six Bar should be your choice. The name originates from the zip code of the location (1066). Thus 10 sixty-six Bar claims itself as a truly Budapestian place. However, the bar is open for everyone. Karaoke? Just Dance? Stand Up Comedy? You can show your singing, dancing and even your humorous talents on the thematic nights. With its bustling international community and its always smiling bartenders 10 sixy-six Bar is a great choice to brighten up any day of your week. District VI. Ó utca 37. www.10sixtysixbudapest.com KIMBERLY CAFE & BISTRO One of the goals of the owners was to recreate teh idyllic atmosphere of the old gay bars in Budapest. The similarity to

the old, classic Hungarian gay bar Capella shows through embracing the ideas of freedom, peace and entertainment. The place offers great food and interesting programs, from karaoke nights through live performances to drag shows. Kimberly Cafe & Bistro represents a unique mission. It is not a place exclusively for gay people, they don't claim themselves a gay-friendly place either, they just welcome EVERYONE who is interested, guaranteeing to be accepted and understood by the community. District VI. Nagymező utca 66. www.facebook.com/kimberlybistro PHOENIX BAR & CLUB A new bar on the scene for LGBTQ people and for their friends. Visit Phoenix Bar & Club and experience the feeling of America in the '20s. Just like one of Gatsby's parties: a mysterious black and gold interior, small and cozy tables, homemade lamps and other decorations. A very fancy and glamorous atmosphere. You can choose from almost 40 different types of cocktails. However, if you don't find anything for your taste, ask the bartenders and they will happily make something unique just for you. District VI. Hajós utca 27. www.phoenixbar.hu

CLUBS & PARTIES

ALTEREGO BAR & LOUNGE Slick, trendy club that serves as the essence of Budapest’s gay scene, while remaining a relaxed place to have a drink and dance into the early hours. We would recommend the Fri/Sat drag shows with brilliant performances by Lady Dömper and her troupe of fabulous drag artists followed by a late night chart hits party. Events schedule is available on the website. District VI. Dessewffy utca 33. near Oktogon M1 metro station or 4-6 tram station. www.alteregoclub.hu TÜTÜ In the heart of downtown Budapest, there is a place like no other. For the wild ones, for the free-minded, for those who are in love with the night. Step inside the world of Tütü where all kinds of art are appreciated! Experience glam in its purest form. Tütü is known as the most

exciting club and bar in Budapest. Week after week the city's sexiest scandals are born, in an elegant ambience. See you there! District V. Sas utca 17. www.tutubudapest.hu

VII. Dohány utca 38. near Blaha Lujza tér M2 metro station or 4-6 tram station. www.coxx.hu

GARÇONS Garçons bills itself as “underground as well as glamorous” and offers “a new era in chic clubbing”. We agree. Appealing mostly to a younger crowd, the parties attract big name guest DJs and a busy crowd looking for a good time. www.facebook.com/garconsbudapest

MAGNUM Magnum is the largest sauna in Budapest and offers the following on two floors: jacuzzi, steam room, four kind of saunas, plunge pool, videos, cabins, sling, glory hole cabins, cruising labyrinth, gym, massage and free wifi. Sauna aufguss on Thursday at 5, 6 and 7 pm. Dark and naked party on Friday at 10 pm and Sunday at 5 pm. Open non-stop from Saturday 1 pm to Sunday midnight. Tickets include a towel, slippers and a condom and are valid for ten hours. District VIII. Csepreghy utca 2. near Corvin negyed M3 metro station. www.gaysaunabudapest.com

HELLO One of the coolest parties in town. A chic, young and fun-loving audience comes together to celebrate and dance however they want with whomever they want. Mostly pop music and chart hits. Keep an eye open for the club photographer and get yourself immortalized on the Facebook page. www.facebook.com/hellopartybp OMOH OMOH is a small piece of Berlin in Budapest for technosexuals and houseloving queerdos. Absolutely no pop; muggy and dark beats dominate this serious clubbing zone. To add to the mystery, you can only enter Corvin Bar by elevator. District VIII. Blaha Lujza tér 1-2. www.facebook.com/OMOHbp VIBE Don’t be basic, feel the VIBE! New party in downtown Budapest for gays, lesbians, urban queers and their friends with a fresh approach. Come with us! www.facebook.com/vibebudapest

CRUISING BARS

COXX MEN’S BAR Discreet and cool, beneath a plain entrance room lies a hall of pure testosterone and male energy. The cellar has three full bars and a labyrinth fully equipped with cages, slings, cabins, glory holes, a prison sector, wet rooms and even a car. Look out for themed parties like military and gang-bang amongst others. Open every day from 9pm to 4am, on Friday and Saturday until 5am. District

SAUNAS

SAUNA 69 A more conventional sauna. Finnish/ infra sauna and steam room, jacuzzi, massage service, sunbeds and private rooms await your arrival. Café and internet access available. Towel and slippers are included in the fee. District IX. Angyal utca 2. near Boráros tér 4-6 tram station. www.gaysauna.hu

SEX SHOPS

BLACK DREAM The only fetish sex shop in the city where you can find everything from leather or rubber goodies to sportswear, underwear and toys as well. 8th district, Nr. 8-9 on the ground floor at 9 Mária Street, near Rákóczi tér 4-6 tram station www.blackdream.hu

MORE INFORMATION: pinkbudapest.com

l e j l ü r e M sgésben! a pez

10 5 2 B U DA P E S T, S E M M E LW EI S U T CA 8 . proseccoshop.hu

A Marionnaud bemutatja legújabb személyre szabott bőrápolási termékcsaládját.

G R E E N M AR I O N NAU D — KÖZ E LE B B H OZ Z A A T E R M É SZ E TE T A legújabb, tiszta bőrápoló termékcsaládunk megalkotásakor termékeinkbe minden összetevő nyers állapotában kerül felhasználásra, legyen az a növényi összetevő magja, gyökere, levele, gyümölcse vagy virága. Minden termék természetes eredetű összetevőkből áll, mely az érzékekre ható textúrát természetes illatokkal ötvözi. Több, mint 90%-ban természetes eredetű összetevők, innovatív, selymes textúra, természetes eredetű illatanyagok.