Humen Magazin 2021. 07. szám by Humen Magazin

TERJESZ TÉSI PONTOKON: INGYENES | ELŐFIZETŐKNEK : 990 Ft

9 ÉVE AZ LMBTQ KÖZÖSSÉGÉRT

IX. ÉVFOLYAM | 7. SZÁM

„Észre kell venni a szeretetet és az elfogadást” LP, énekes és dalszerző

TELJES KIKAPCSOLÓDÁS A DRÁVA HOTEL THERMAL RESORT****-BAN! WELLNES S , K A L A ND, G ASZ TRO NÓMI A

7815 Harkány, Bartók Béla u. 1. +36 (72) 580 980 reservation@dravahotel.hu

dravahotel.hu dravahotel.harkany drava_hotel

AZ OSCAR®-DÍJAS

AZ OSCAR®-DÍJRA JELÖLT

COLIN FIRTH

STANLEY TUCCI

szupernóva A

45 ÉV ALKOTÓITÓL

HARRY MACQUEEN FILMJE

BEMUTATÓ: SZEPTEMBER 9.

„Észre kell venni a szeretetet és az elfogadást” – Interjú LP-vel, énekes és dalszerzővell

A szexꟷ * – Standovár Júlia kiállítása

a TOBE Galériában

Egy gyönyörű film az elcsesződésről – Külön falka

Idegenek vs. Ragadozók – Csapda a neten

“A RuPaul’s Drag Race a legnehezebb dolog, amit valaha csináltam” – Rosé, az első

Ru-lány Magyarországon

Holnap hajnalig – Legendás meleg szórakozóhelyek és meghatározó arcaik a közelmúltból

Drága gyermekünk! – Levél a jövőbe

Szeretni bolondulásig – ’85 nyara

Hagyjuk, hogy Britney tényleg szabad legyen

A szecesszió mecénása, a férfiakhoz vonzódó nagyherceg

48 50

Nyárvégi bőrmegújítás

Akkor hatékony, ha megdobogtatja a szíved – A bemelegítés

Az egészséges étrend a mindennapokban

A law doesn’t make things right, and sometimes doing the right thing is above the law

“RuPaul’s Drag Race is the hardest thing I

have done in my entire life” – Rosé, the very first “Ru-girl” who visited Hungary

IMPRESSZUM LAPIGAZGATÓ:

Erdei Zsolt zsolt.erdei@humenmedia.com FELELŐS SZERKESZTŐ:

Kocsis G. János

SZERKESZTŐK:

6 24

Erdei Zsolt

Germán Henao

Hujber Ádám

Kanicsár Ádám András

Kiss Milán

Kocsis G. János

Lénárt Gábor

Majer Reni

Steiner Kristóf

Waliduda Dániel KORREKTOR:

Szij Barbara GRAFIKUS, TÖRDELŐ:

Válóczi Róbert

SAJTÓKÖZLEMÉNYEK ÉS PROGRAMOK:

info@humenmagazin.hu ÉRTÉKESÍTÉS:

hungary@humenmedia.com +36 70 234 5507 KIADJA:

Humen Media Hungary Kft., 1093 Budapest, Bakáts utca 2. B. ép. IV. em. 4. SZERKESZTŐSÉG:

1052 Budapest, Semmelweis utca 14. II. em. 6.

NYOMDAI KIVITELEZÉS:

Keskeny és Társai 2001 Kft., H-1158 Budapest, Rákospalotai határút 6. www.humenonline.hu ISSN 2064-101X

A Humen Magazin bejegyzett márkanév. A név vagy a logó bármilyen felhasználása kizárólag a Humen Media Hungary Kft. írásos engedélyével lehetséges. Engedély nélküli felhasználása jogi következményeket von maga után. A Humen magazinban megjelent cikkek, írások és fotók egyedi esetektől eltekintve - a Humen Media Hungary Kft. tulajdonát képezik. Bárminemű utánközléshez a kiadó írásbeli engedélye szükséges. A hirdetések tartalmáért a Humen Media Hungary Kft. nem vállal felelősséget. A lapban közölt olvasói írások és interjúk nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

M A G YA R O R S Z Á G L M B T Q W E B Á R U H Á Z A

w w w. h u m e n . s h o p

MINEK NEKTEK?

Sokszor hallhattuk az elmúlt hónapokban, hogy minek nektek külön újság, minek nektek külön film, minek nektek házasság – a hasonló kérdéseket még sokáig sorolhatnám. Ti elgondolkoztatok már azon, hogy miért is kellenek nekünk mindezek? Őszintén megmondom, én nem. Azért nem, mert ezen nincs mit végiggondolni: teljesen természetes, hogy azért kell nekünk, mert igényünk van rá. Mert hozzánk szól, mert minket szólít meg, értünk van és a mi életünket teszi jobbá. Éppen ezért a hasonló kérdéseknek nincs semmi értelme. Időnként azért szívem szerint visszakérdeznék, hogy miért is kell akkor például egy horgászújság. Mert ha a kérdező venné a fáradságot és belegondolna, láthatná, hogy ezek a dolgok valójában nem is a mieink – egy LMBTQ magazint bárki olvashat, a filmet megnézheti mondjuk a szomszéd házaspár is, és eljöhet szórakozni a melegbuliba a heteró kollégád is, mert mi nem rekesztünk ki senkit. Szóval ezért kell mindez nekünk. És ezért vagyunk itt mi is nektek már 10 éve. Erdei Zsolt lapigazgató

„Észre kell venni a szeretetet és az elfogadást” Interjú LP-vel, énekes és dalszerzővel SZERZŐ: Kanicsár

Ádám András l kanicsar

2018 után ismét visszatér a Budapest Park színpadára Laura Pergolizzi, vagyis ahogy mindenki ismeri, LP. A nyíltan leszbikus és magát gendersemlegesnek valló énekes koncertje ma Magyarországon többet jelent az LMBTQ közösségnek, mint valaha. Hiszen LP nemcsak a néha felemelő, néha mindenki szívét szilánkosra törő dalaival kápráztatja el a közönséget, hanem bátorságával, önazonosságával és büszkeségével is. Az énekessel telefonon beszélgettünk arról, hogy milyen érzés példaképnek lenni, hogy miért is olyan jó annyit írni a szerelemről, és hogy milyen inspirációt talált az elmúlt évek borzalmas eseményeiben. 6

Idén karácsonykor átmentünk a barátom nagynénjéhez, ahol néhány pohár bor közben különböző dalokat mutogattunk egymásnak a YouTube-on. Amikor berakta LP Lost on You című – 460 millió Spotify-stream után bátran mondhatjuk – örökzöldjét, elkezdett szuperlatívuszokban beszélni az énekesről. Igazi rajongással: mennyire tele van női energiával, mennyire tele van férfi energiával, mennyire erős, mennyire különleges, mennyire gyönyörű. Néhány hónappal később – picit visszatekintve csodálatos, hogy mennyire fordulatos az élet – egy asztalnál görnyedtem, körülöttem biztonságból három hangrögzítő műszerrel (végül csak az egyik működött, jó az óvatosság) és a több ezer kilométerre lévő LP-vel beszélgettem telefonon keresztül. Jót nevetett a történeten. „Néhány ember számára valóban példakép vagyok és ezt el is fogadom” – meséli. –

„Boldoggá tesz, ha szerepet játszhatok a mozgalomban, ha része lehetek egy lépésnek, ami az elfogadás és a sokszínűség felé vezet Egy olyan jövő felé, amit próbálunk elérni: amiben az emberek szabadak lehetnek és jól érezhetik magukat a saját bőrükben. Ahol biztonságban és elfogadásban élhetik az az életüket. És nem kell félniük attól, hogy valaki elnyomja őket vagy a családjukat. Köszönöm, ha a példakép lehetek. Próbálok minél tudatosabb lenni és ugyanerre bátorítani az embereket.” Neki magának is megvannak a maga példaképei. Méghozzá rengeteg, de közülük is kiemelkedik Freddie Mercury, akiről külön mesél: „Rengeteget tett a mozgalomért. Még ha voltak is rajongói, akik az egész életükön keresztül nem tudták, hogy meleg. De imádták a bandáját, amit ráadásul Queennek hívtak. Mindez egyfajta tanúvallomása annak, hogy mennyire nagy előadó volt. Bármilyen oldalon is álltak az emberek, ugyanúgy tudta szórakoztatni őket, és közben nem csinált viccet abból, hogy egy extravagáns meleg férfi volt. Mert mindez nem volt fontos számára. Az ilyen fajta emberek mindig inspiráltak engem.” Miután példaképekről, ikonokról, az LMBTQ közösségről és az azt támogató mozgalomról beszélünk, felvetem, hogy valahol azért ijesztő, hogy 2021-ben még

mindig szükségünk van nagyot álmodót és új világrendet vizionáló példaképekre. Még mindig nem értük el, hogy a világ egy szabadabb hely legyen. LP egyetért. „Nézd meg, mi történik Afganisztánban... 2021 van és a nők nem járhatnak az utcán, nem mutathatják meg az arcukat, nem kaphatnak oktatást. Ez őrület. És komolyan nem érdekel senki vallása, legyen az bármi, mert ez a helyzet egyszerűen abszolút rossz. Számomra és a hozzám hasonló emberek számára, akik nem dugják homokba a fejüket, fontos, hogy megmutassuk, hogy ez így nincs rendben. Muszáj felhívni a figyelmet azokra emberekre, akikről nyilvánvaló, hogy még mindig a sötét középkorban élnek.”

A szerelem nemtelen LP elragadó személyiségének egyik titka az lehet, hogy sose titkolta, hogy leszbikus, vagy hogy szerelmes dalai nőkről szólnak. Vagyis… Inkább egyszerűen a szerelemről. Hiszen bármilyen nemű és szexuális orientációjú ember olvassa LP dalszövegeit, fel fog bennük fedezni valami olyan helyzetet, bölcsességet, bánatot vagy éppen örömöt, ami számára is ismerős lehet. Legyen férfi, nő, nembináris, gendersemleges, meleg, leszbikus vagy heteró. LP egyszerűen nem tesz különbséget ember és ember közt, és ezt ő maga is kihangsúlyozza a beszélgetés alatt, amikor szóba hozom, hogy Magyarországon az LMBTQ tartalmak kezdenek illegálissá válni. És ezért is olyan fontos most a koncertje a Budapest Parkban: „Fontos ilyenkor a támogatás. De hangsúlyoznom kell, hogy én nem akarok senkit semmiről meggyőzni. Csak azt próbálom megmutatni, hogy én egyszerűen csak én vagyok és mindenfajta emberhez tudok kapcsolódni. Nagyon boldog vagyok, ha valaki heteroszexuálisként éli az életét, mert az csodás. Vagy ha melegként éli az életét, mert az csodás” – mondja. – „Nyilván nem ítélkezem azok felett, akik nem melegek. Őket is imádom. Nagy megtiszteltetés, hogy Magyarországon léphetek fel. Ez egy gyönyörű ország, gyönyörűek az emberek mindkét oldalról, és nagyon izgatott vagyok, hogy a zenén keresztül tudunk szólni egymáshoz és a közönség vár erre. Alig várom a koncertet.”

A szerelemről énekelni kell LP dalaiban a szerelem nemcsak nemtelen, hanem örök is – már ha témaként tekintünk rá. A hetekben megjelent új dal, az Imanbekkel felvett Fighter egyfajta himnusz az összetört szívek számára. Nem ez az első LP dal, ami azokhoz szól, akik éppen egy fájó szakításon vannak túl. Fel is vetem, hogy a dalain keresztül lehet igazán látni, hogy mennyi módon lehet írni a szerelemről. Nagyot nevet a felvetésen.

„Nagyon sajnálom a párkapcsolataimat… De hát csak jönnek. Számomra egy partner egy igazi gyűjteménye annak, hogy min kell dolgoznom magamon. Mindig látod, hogy valaki mit hoz ki belőled, hogy minek enged szabad utat benned. Különböző emberek különböző dolgokat hoznak ki belőlünk. Mindez nagyon érdekes. Folyton vizsgálom is magamban, hogy számomra mi a fontos, mi az, amitől teljesebbé válhatok, mi az, ami fájdalmat okozhat. Vagy akár rosszabbat… Hiszen lehet olyan kapcsolatod is, ami erőszakot hoz ki belőled. És vannak olyanok, amik teljesen meggyógyítanak. Nagyon érdekfeszítő erről írni.” Az emberek sokszor hajlamosak arra, hogy lenézzék a szerelmes dalokat. Holott az emberiség legjobb dalainak elég nagy része éppen a szerelemről szól. Igaz, a szerelem mint téma éppen ezért válhat könnyen unalmassá. LP szerint, ha valaki meghallgatja a Fightert, könnyen legyinthet, hogy „jaj, ez a dal megint csak a romantikus szerelemről szól.” Ez szerinte valahol igaz is, mert persze, hogy a Fighter a szerelemről szól. De valahol persze mégsem az. A szerelem ugyanis mélyebb és sokrétűbb téma lehet, mint gondolnánk. És igen, az emberek igenis igénylik, hogy valaki szerelemről vagy szeretetről énekeljen, mert az erőt ad nekik.

„A szerelem alapvetően sokan tanított meg nekem a szeretetről. És szabaddá tett. Sokszor, ha egyedül vagyunk, nehezebben birkózunk meg dolgokkal, kevesebb az önbizalmunk, majd ha érkezik valaki az életünkbe, más emberekké válunk” – mondja. – „Mint az inspirációs videók az Instagramon a mentett kutyákról, akik összetörve, introvertáltan fekszenek a sarokban, majd jön valaki, gondozásba veszi őket és utána már azt láthatjuk, hogy boldogan szaladgálnak. Ezt teszi a szeretet. Az emberek pedig igénylik a példákat arról, hogy az emberek a szeretettől hogyan változhatnak meg és mit nyerhetnek vele.” Persze a szerelem és a szeretet mindenkinek mást jelent és mindenkinek más élmény. Ám LP szerint nem is mindenképpen az a fontos, hogy pontosan olyan érzelmeket írjon le, amiket mások is érezhetnek. A dalszövegek nála inkább a kapcsolódásról szólnak – ahogy a koncertek is –, ezek a kapcsolódások pedig igen sokszínűek lehetnek. „A koncerteken a kapcso-

lódás a lényeg. Szeretem, ha az emberek az dalaim közben azt gondolják, hogy »Nahát, én is ezt érzem, mint amiről énekelsz.« És az ő felfogásuk a dalról megváltoztathatja az enyémet. Lehet, hogy a dal mást jelent számomra, mint számukra, de segítséget nyújt nekik és társaságot.”

Az összefogás inspirál Hamarosan, október 8-án érkezik az új album is, a Churches. Míg rengeteg előadónál egy új album egy új stílust, sőt már-már egy új előadót jelent, LP marad a régi: göndör haj, szűk nadrág, mélyen kigombolt ing. Igaz, azért azt a gondolatot nem veti el, hogy minden új album egy picit új LP is lenne. Hiszen LP maga is változik, személyiségének, gondolatainak új részeit pedig mindenképpen át akarja adni. „Próbálok mindig önmagam maradni, az a művész, aki a karrierem elején voltam. De közben ahogy a zeném változik, úgy változom én is, és mindig próbálok egy szeletet átadni az életemből. Azok, akik időt szántak rá és az egész albumot meghallgatták, azt mondták, hogy tényleg érződik minden, amin az utóbbi időszakban átmentem.” Az utóbbi időszakról persze bátran kijelenthetjük, hogy a világ összes lakójának nehéz volt a pandémia miatt. Bár mindenki nehezen viselte a megannyi korlátozást és a folyamatosan érkező borzalmas híreket, sok művész számára jelentett az időszak egyfajta lehetőséget elvonulásra és inspirációra. Ez így volt LP szerint is, azt viszont kiemeli, hogy az inspiráció sokszor azért elég komor volt. Ám ebben a helyzetben is képes volt meglátni valami jót. És talán pont ez a szemlélet volt az igazi múzsa, nem pedig a csend: „Valóban inspiráló volt ez az időszak, de volt ennek az inspirációnak egy elég fájdalmas része is. A tragédia, ami történt. Mert igen, ez az egész egy tragédia. De ha továbblépünk, és belegondolunk abba, hogy mi, emberek, mint egy civilizáció, mi akarunk lenni, akkor tudunk építkezni abból az együttérzésből, amit látunk, és kötődni tudunk egymáshoz azzal, hogy együtt kell túlélünk megan�nyi borzalmat. Mindannyiunknak törődnünk kell azzal, ha egy egész ország, egy egész nép szenved vagy éhezik. Nagyon inspiráló volt, hogy mennyire gyorsan eggyé tudtunk válni, mi, emberek. Sose voltunk még ennyire összekötve, mint a pandémia előtt.”

A színpadtól távol Míg a legtöbb művész az elvonulás kezdeti öröme után halálosan szenvedett a színpad és a közönség hiányától, LP saját bevallása szerint jobban fel tudta dolgozni a nehézségeket, hiszen a turnézás sokáig nem volt élete jelentős része. „Nehéz időszak volt, de nagyon kön�nyen alkalmazkodom. Nekem szükségem van arra is,

hogy turnézzak és arra is, hogy ne. Nagyon sok lemezszerződésem volt már, a karrierem során sokszor voltam lent és fent” – mondja. – „Amikor csak másoknak írtam dalokat, volt olyan időszak, mikor azt gondoltam, hogy én magam sose leszek előadóművész. És volt, hogy majdnem öt éven keresztül nem is turnéztam. És nem emlékszem úgy, hogy annyira hiányzott volna.” LP karrierje valóban nem indult túl egyszerűen. Az énekest egy Cracker nevű banda frontembere, David Lowery fedezte fel és szerepeltette albumuk egyik dalán még 1998-ban, majd a férfi produceri szerepet vállalt LP első albumán, a 2001-es Heart-Shaped Scaron. Az album nem lett áttörő siker, ahogy a 2004-es folytatás, a Suburban Sprawl & Alcohol sem, habár komoly promóciót csaptak köré. Nem beszélve arról, hogy LP itt már a sztár dalszövegíróval, Linda Perryvel dolgozhatott. 2006-ban aztán már kiadók versenyeztek a hangjáért, LP pedig le is szerződött a Universalhoz tartozó Island Def Jam Music Grouphoz, amit aztán el is hagyott némi konfliktus után a SoBe Entertainment nevű kisebb, független kiadóért. Bár LP-nek csak nem sikerült befutnia előadóként, dalaira néhány sorozat miatt felfigyelt a közönség, és a következő években dalszövegíróként egyre sikeresebbé vált. Írt dalt a Backstreet Boys-nak és Heidi Montagnak, majd 2011-től egy újabb kiadóval a háta mögött már olyan nagyságok énekelték fel a szövegeit, mint Cher, Céline Dion, Rihanna, Christina Aguilera, Rita Ora vagy Leona Lewis. 2012-ben első élő albumát már rendes nagy kiadó gondozhatta, ahogy harmadik, Forever for Now című, még mindig szerény sikereket elérő nagylemezét is. Bár tegyük hozzá, ekkor már a Vogue és a Time is írt az énekesről. 2015-ben aztán jött a nagy áttörés: a Muddy Waters az Orange is the New Black című Netflix sorozat tragikus jelenetében borzolta a kedélyeket, majd megjelent a Lost on You, a negyedik album címadó dala. A többi pedig már történelem. Azt bátran elmondhatjuk: ha valaki, akkor LP valóban kitartóan küzdött a világsztár státuszért. Ám a sikeres albumok és az azt követő sikeres koncertsorozatok után mégiscsak furcsa lehet, hogy nem hiányzik neki az az életmód, ami annyi zenészt ejt örök fogságba, hogy 60-70 évesen sem képesek elbúcsúzni a színpadtól – és milyen jól teszik. Éppen ezért lehet jogos a kérdés, hogy miért nem hiányzott a színpad a karantén alatt. Nos, mert a zene nem csak a zene előadásáról szól. LP számára a zeneírás volt az életmenő az elszeparált hónapok során. Vagyis talán fogalmazhatunk úgy: a visszatérés a zenéhez. „A zene minden. És a zenéhez tartozik az is, hogy megírjuk azt. Szeretek elveszni ebben a részben, és pont ezt tettem ebben az időszakban is. Mást nem is lehetett tenni. És izgatott voltam, hogy ezt majd megmutathatom az embereknek.”

LP 2021. szeptember 24-én lép fel a BUDAPEST PARKBAN. Új albuma, a CHURCHES 2021. október 8-án jelenik meg.

Van, amit igenis tudunk irányítani De LP nem csak emiatt lehet fontos példakép. Amikor karácsonykor hallottam a barátom keresztanyját, ahogy az énekest dicsérte, hamar rájöttem, hogy LP a mai világban azért lehet olyan fontos az emberek számára, mert egész egyszerűen tényleg mer önmaga lenni és szemmel láthatólag bízik magában, vállalja magát, és ezt olyan energiákkal teszi, amire picit mindannyiunknak szüksége lenne. Akkor még egyikünk sem sejtette, hogy néhány hónap múlva egy nyíltan leszbikus és gendersemleges énekes fellépése a Budapest Parkban Magyarországon egy picit politikai üzenet is lesz, egyfajta finom, pikírt lázadás, amit akár még le is fülelhetne az államhatalom. Akkor még senki nem gondolta, hogy ezzel együtt mennyire óriási dolog lesz egy ilyen őszinte előadó koncertje. Az LMBTQ közösségnek Magyarországon most minden apró támogatásra szüksége van, minden apró hangra, ami elmondja, hogy veletek vagyunk és nem vagytok egyedül. Hát most ezt nem egy apró, hanem egy óriási hang fogja ezt elmondani és elénekelni. Nem szeretem ezt a kérdést – ezt el is mondtam LP-nek –, de emiatt a komor helyzet miatt muszáj volt feltennem. Tudni akartam, mit üzen a magyar közönségnek. És pont olyan választ kaptam, ami szerintem mindannyiunk lelkének kell. Sőt, az egész országnak. Sőt, az egész világnak: „Rengeteg dolog van a világon, amit az ember nem tud irányítani. De vannak dolgok, amiket igenis tudunk irányítani. Mint az, hogy mennyi szeretetet közvetítünk a világ felé. Mennyire fogadunk el más embereket. A szeretetet képesek vagyunk irányítani és nekünk most erre kell koncentrálnunk. Szerencsés vagyok, mert egy olyan országban élek, ahol szabad lehetek és szeretnék ebből a megnyugvásból valamit átadni másoknak is. Olyanoknak, akiknek ebben nincs részük és elmondani nekik, hogy igenis lehet, de ehhez össze kell fognunk, és először saját magunkat kell irányítás alá venni és azt, hogy miként látjuk a dolgokat a világban. Észre kell venni a szeretetet és az elfogadást. Ez a legtöbb, amit tehetünk.”

A szexꟷ * Standovár Júlia kiállítása a TOBE Galériában SZERZŐ: Lénárt Gábor FOTÓ: © Standovár Júlia | A Kék Melleken Túl - A Kék Melleken Túl |

2016 | a TOBE Gallery jóvoltából

TOmas Opitz és Puskás BEa 2013 októberében megnyitott galériája már számos olyan fotó- és kollázsművészeti kiállításnak adott teret, amelyek újszerű kommunikációjukkal szinte azonnal magukba fogadják a szemlélődőt. Az intim méretű teremben nincs is hová szabadulni, mivel a látogató azonnal belép egy mű aurájába, s ez szinte elkerülhetetlen párbeszédre ösztönöz. Ennek szemlélete, melyben olyan magasszintű tárlatok találják meg otthonukat, melyek meglepően egyéni szemszögből tekintenek ránk. 14

*titkai

a sűrű térnek a feltétele a TOBE Galéria progresszíven provokatív

Bartha Máté, Bede Kincső, Dafna Talmor vagy Cristina Kahlo nagy sikerű kiállításai után most a Brooklynban élő, kétszeres Pécsi József-ösztöndíjas Standovár Júlia munkáit tekinthetik meg a galériában az érdeklődők. Standovár a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen kezdte, majd New Yorkban folytatta tanulmányait. Alkotásaival többek között a Ludwig Múzeumban, a Capa Centerben, New Yorkban pedig a MoMA PS1 Art Photo Book Fairen, a La Mama Galériában és a Knockdown Centerben találkozhattak a látogatók. A Kék Melleken Túl (Over the Blue Nipple Hills) című kiállítás, melynek kurátora Meggyesházi Éda, papírra, fotóba és betonba ágyazott alkotásokon keresztül fedezi fel a szexualitással kapcsolatos intim szférát. A művek nyomtatott referenciája az azonos címmel kiadott könyv, melynek társszerzője a képzőművész édesanyja, Bede Zsuzsanna szexuálpszichológus. Ezek az anya-lánya beszélgetések adnak egy tágabb személyes-szakmai keretet a tárlathoz. A kiállítás annak ellenére, hogy a kézzelfogható intim térbe nyúl, nem a testet hangsúlyozza, hanem a művész által választott személyes találkozási pontokon keresztül kínál betekintést a nőiség, az emberi kapcsolatok, vágyak, vonzódások és tabuk világába. Annak ellenére, hogy az egyes darabok mindig kínálnak egy szabadon élvezhető személyes interpretációs

teret, már a kiállítás címét viselő első fotó, A Kék Melleken Túl is „eligazít” a tárlat egészére vonatkozóan. A hangulat inkább egy családi fotó spontán pillanatára jellemző, melyen a két nő összetartozását a mellek kék kitakarása teszi plasztikussá. Ez a „megmutatva elrejtés” felhívja a figyelmet a nőiségre, de eltereli a figyelmet a testiségről, miközben kérdésekre, párbeszédre ösztönöz az alkotásokkal. A Csók Maga II. / III. / I. variációit nézve olyan pillanatokon keresztül vonódunk be kapcsolatokba, amelyek akarva-akaratlanul szembesítő erejűek. Ez lehet az a csók, amibe beleremeg a gyomruk? Az első vagy az utolsó? A csók, amit megszoktak? Ami tovább tart? Aminek hamarabb vége lett? Ami szeretetből született és nem szerelemből? A sorozat magukba feledkező csókjait az őket körülvevő nyilvános tér még inkább kiemeli, a pillanat időtlenné válik, mintha a képen kívül is tovább tartana. A Csók Maga II. extrovertált-introvertált játéka a két szereplővel különösen plasztikus, mivel közelségük szinte már stilizáltan szépre komponált, de ezt ellenpontozva, a meghitt környezet róluk egy függönnyel leválasztva a kép másik oldalán van. Így izgalmas ellentét keletkezik a harsány fényben fürdő intimitás és a derengően sejtelmes üresség között. A kiállítás néhány eleme ironikus humorral szemlél bizonyos tabukat. A Mama Papa szó szerint kőbevésett nemi szerepei, stilizált csővel és nyílással, egymás mellé állított rendjével éppoly találó, mint a kondomtartók, amelyek mindennapi dísztárgyakká is válhatnának, ha nem pironkodva vennénk meg ma is a gumit (kotont, óvszert… melyik szót is lenne most ildomos használni?) a gyógyszertárban (?), a pipereüzletekben (?), az élelmiszerboltokban (?), vagy épp, ahol a legkevesebb feltűnést keltjük a jövőbeli szexuális aktusunkra irányuló nyílt magatartásunkkal. Az Anyu jegyzete szöveghiányának szimbolikája is beszédes darabja a kiállításnak. A valódi jegyzeteket egy eső áztatta össze egy oldalra. A korábbi üzenetek elhomályosodtak, egy szót kivéve: szex, amelyet azonban egy gondolatjel követ a folytatást hiányolva. A „szex”-hez (egy felsőindexes jelzés szerint) még lábjegyzet is csatlakozik – valahol. Találóan jeleníti meg a mű a feladat nehézségét, mellyel szakember és művész is szembetalálja magát, amikor emberi kapcsolatokat akar megjeleníteni, hiszen a tartalom létezik: érezhető, tapintható. De hogyan transzformálhatók szavakká? Van-e befejezett szöveg, leírás ezzel kapcsolatban, vagy mindig van egy új gondolatjel és egy új lábjegyzet? Fontos utalásokat adnak a jelen problémáira a Cím nélkül sorozatok egy-egy példái. „Folyamatábrák” szemléltetik grafikusan a Tinder „romantika” dehumanizált játékszenvedélyét, amely körvonalakká stilizálja

a sármos autópiaci profilképeket. A szextelésre mint új kapcsolati formára egy másik cím nélküli páros hívja fel a figyelmet, ahol az egyik kompozíció a férfi, a másik a nő szexuális vágytárgyát jeleníti meg. Az explicit tartalom a képeken egy-egy nyugalmat árasztó, otthoni miliőrészletbe kerül. Az oda nem passzoló profán tartalom így emlékeztet a kapcsolati hiányosságokra és a látványfüggésre, amely valódi testi kapcsolat nélkül is rendszeres kielégüléshez vezet. Standovár Júlia kiállítása egy folyamatosan bővülő kommunikációs térbe helyezi a látogatót, mely az egyes tárgyakon keresztül kérdez rá a saját intim szféránkkal kialakult kapcsolatunkra. Hogyan választunk párt? Mi a prekoncepciónk a szexuális szerepekről? Mennyire titkoljuk el a vágyunk tárgyát? Hogyan valljuk be a kudarcot? Mennyire korlátoznak a tabuk, abban, hogy megéljük a vágyainkat? A kiállítás utolsó darabja, a MOM enigmatikus választ ad a feltett kérdésekre. Nem is adhat másfélét, mivel azt minden látogató saját maga fejti meg. A gyengéden megkomponált fotón a horizont felől érkező fény körbeöleli az alig hullámzó tengerből kinövő anyaalakot, aki a távolba néz…

A KÉK MELLEKEN TÚL 2021. szeptember 1 – október 2, TOBE Galéria 1052 Budapest, Károly krt. 4. https://www.tobegallery.hu/over-the-blue-nipple-hills

Egy gyönyörű film az elcsesződésről

KÜLÖN FALKA SZERZŐ: Hujber Ádám FOTÓ: Nyoszoli Ákos

Kis Hajni amatőr színészekkel forgatta le első nagyjátékfilmjét, de a gondos válogatásnak köszönhetően az ő alakításuk, a köztük lévő kémia miatt lesz igazán emlékezetes a Külön falka, na meg persze amiatt is, amit és ahogyan elmesél. Tibor (Dietz Gusztáv) börtönviselt, lobbanékony természetű ember, aki biztonsági őrként dolgozik a pesti éjszakában. A testvérénél húzza meg magát, ahol inkább kivesz a közösből, mintsem beleadna. Egyik napról a másikra él és próbál minél kevesebbek számára láthatóvá válni. Lányát, Nikit (Horváth Zorka) a nagyszülei nevelik, miután édesanyja meghalt, amihez Tibornak is köze van. Nem csoda, hogy a férfi neve otthon tabutéma és a kislányt minden eszközzel igyekeznek távol tartani tőle. Zorka azonban meg akarja ismerni az apját, ezért megpróbálja felvenni vele a kapcsolatot. A férfi egy

éjszaka újfent bajba kerül, a verekedésből rendőrségi ügy lesz, és miközben úgy néz ki, újabb börtönévek várnak rá, apa és lánya közelebb kerülnek egymáshoz. Tibor tudja, bármikor kitehetik innen is, onnan is, igyekszik meghúzni magát, de az nem olyan könnyű, ha az ember rengeteg bosszantó dolgot lát maga körül, amit mások büntetlenül megtehetnek, miközben ő lerótta adósságát a társadalomnak. Megjelenése és viselkedése miatt az emberek vagy félve, vagy pedig lesajnálóan néznek rá. Ugyan hol és kitől tanult volna meg kulturáltan

viselkedni, hol és kitől tanulta volna meg a választékos beszédet, a jó modort? Olyan világ az övé, ahol az ember előbb üt és csak utána kérdez, nehogy a másik tegyen így; olyan, ahol a szép szó és az észérvek nem sokat számítanak. A börtön meg pláne nem erről szól. Tibor egyébként tud szépen kérni, párszor meg is teszi, csak hát az emberek nem veszik komolyan. Miért is tennék? Tudják, hogy úgyis mindenki nekik fog hinni, nekik fog igazat adni egy ilyen jöttmenttel szemben. Mintha mindenki önigazolást keresne: itt van egy lecsúszott ember, jól a pofájába röhögök, fogadjunk, hogy felkapja a vizet. Aztán amikor elcsattan egy pofon vagy jól odamondja nekik, csak néznek. A legtöbben csak egy fokkal jobbak nála, nincs priuszuk ugyan, de az erkölcs és a morál nem az erősségük. A Facebookon nagyon sok profil alatt olvasható, hogy az illető „Az Élet iskolájában” tanult, de megsúgom, azok, akik valóban ott végeztek, nemigen használják a Facebookot. Sem. Niki, a félárva kislány kénytelen elfogadni a tényt, hogy szegények, és soha nem lesznek márkás cuccai, amiért a társai mindig csúfolni fogják, mert a gyerekek nagyon gonoszak tudnak ám lenni egymással. Egy izgalmas, szinte már tökéletes világba menekül, ahol jómódban élnek, világot járnak, ahol mindenük megvan és ő mindent megkap. Született hazudozó, szemrebbenés nélkül elhitet velünk bármit, de nem rossz, nem bűnöző. Bármilyen csínytevésre kapható, de van nála egy határ, amire már ő is azt mondja, jó buli volt, de ezt talán már mégsem. Gyerekként könnyen befolyásolható, könnyen alakítható, de helyzete miatt a társainál valahogy mégis érettebb, önállóbb az élet bizonyos területein. Apja lánya, de annak minden pozitívumával is együtt. Mivel a filmet már bemutatták Karlovy Varyban és Miskolcon is, több írás is megjelent róla, melyek közül néhányban a témához való kapcsolódás mögé tesznek egy nagy kérdőjelet. Bevallom őszintén, a cselekmény és a saját eddigi életemben egyetlen közös pont nincs, de a kapcsolódás az első jelenettől fogva nem okozott problémát. Számomra ugyanis

ez a film a második esélyről szól, ami mindenkit megillet, miközben az élet számtalanszor bebizonyítja, hogy mégsem.

Kicsit tovább gondolva rá kellett jönnöm, hogy egy ilyen, tőlem meglehetősen távol álló történetben is megbújik a személyes szál. Nem mindenki születik filmkritikusnak, előző életemben a munkám során gyakran kerültem kapcsolatba olyanokkal, akik a büntetésvégrehajtásnál dolgoztak. Rengeteg sztorit hallottam, néhány közülük egészen elképesztő (már-már filmbe illő), és alaposan ki lettem oktatva börtöntetoválásokból is. Azóta önkéntelenül is azokat keresem tömegközlekedés közben, és bizony meglepően sokan viselnek ilyesmit. Na nem az öltönyös-nyakkendős fajta, hanem a melósok és a társadalom peremére szorulók. Rengeteg olyan munka van, amit épeszű ember nem végezne, és nem is olyan régen olvastam valahol, hogy például az aszfaltozás kifejezetten olyan tevékenység, amire egyéb lehetőségek hiányában a börtönviselt emberek jelentkeznek. Az éjszakai élet egy külön világ, főleg azoknak, akik olyankor alszanak, de van „szerencsém” innen is ismerni arcokat mind a működtetői, mind pedig a bűnüldözői részről. A filmet nézve sikerült azzal is betalálni, hogy a forgatási helyszínek közül néhány konkrétan a gyerekkorom színtere, ami a cselekménnyel ellentétben kifejezetten boldognak mondható volt. Az pedig már csak hab a tortán, hogy Hajnival korábban már készítettem interjút a Last Call és a Szép alak kapcsán, amikor ez a film még csak tervben volt, és az általam beígért néhány percből egy többórás beszélgetés lett, ami tulajdonképpen a mai napig tart. Szurkoltam a Külön falkának, vártam a Külön falkát, és aki ismer, az tudja, ha csalódtam volna, akkor annak bizony hangot adnék. Első filmnek ez olyan élményt ad, amit kevés sokadik film, és bár nem hibátlan, úgy gyomorszájon vág, mintha maga Tibor adná. Hajninak van érzéke ehhez és ide is csak azt tudom írni, ami elsőre eszembe jutott, ahogy kijöttem a vetítésről: ez egy gyönyörű film az elcsesződésről.

KÜLÖN FALKA magyar–szlovák filmdráma, 98 perc, 2020. RENDEZŐ: Kis Hajni FORGATÓKÖNYVÍRÓ: Kis Hajni, Szántó Fanni PRODUCER: Berkes Júlia, Petrányi Viktória SZEREPLŐK: Dietz Gusztáv, Horváth Zorka, Andai Kati ZENE: Borsos Oleg OPERATŐR: Nyoszoli Ákos VÁGÓ: Gorácz Vanda FORGALMAZÓ: Mozinet Kft. Bemutató: 2021. szeptember 30.

Idegenek vs. Ragadozók

CSAPDA A NETEN SZERZŐ: Hujber

Ádám

Csehországban a gyerekek 60 százaléka szülői felügyelet nélkül internetezik és 41 százalékuk már kapott pornográf képeket. Minden második idegenekkel cseveg és 20 százalékuk nem zárkózik el a személyes találkozótól. Ezek az adatok sokkolóak, és borítékolható, hogy Magyarországon sem jobb a helyzet. 20

Míg egyes országokban a pedofíliát – szándékosan vagy nem szándékosan, a végeredményt tekintve mindegy – összemossák az LMBTQ közösséggel, addig máshol igyekeznek a dolgokat a helyükön kezelni és a valós problémákra valós megoldásokat találni. A gyerekek védelme talán mindennél fontosabb, a pedofília pedig megbocsáthatatlan bűn, melynek létezését itthon sem tagadja senki. A digitális korban a gyerekeket a virtuális térben is érheti támadás, melyről nem lehet eleget beszélni és erre időben fel kell készíteni őket. Két cseh dokumentumfilmes egy vizuális társadalmi kísérlet keretében három fiatal (kislányos kinézetű, a szerep kedvéért 12 évesnek öltöztetett és sminkelt) színésznővel forgatott stúdiókörülmények között, berendezett gyerekszobákban, ahol a feladatuk az interneten történő chatelés volt. A forgatás 10 napja alatt közel két és félezer szexuális bűnöző „találta meg” a lányokat. A válogatóra 23-an jelentkeztek, mindenkinek elmondták, hogy kényes témáról van szó, ők döntik el, ennek ismeretében akarnak-a a rendezőkkel dolgozni. 19-en meséltek arról, hogy volt már részük internetes zaklatásban, személyesen is átélték ezt. A három kiválasztott lány régi képeiből létrehozták a profiljukat és 12 és 24 óra között voltak online. A profin berendezett gyerekszobákba személyes tárgyakat is bevittek, hogy ezek segítségével újra 12 évesnek érezzék magukat. A forgatás során szigorú szabályokat kellett betartaniuk és szakemberek (pszichológusok, szexológusok, jogászok, bűnügyi nyomozók) instruálták őket kívülről, akikkel azt is megbeszélték, hogy egy 12 éves lány melyik megkeresésre válaszolna és mit. A színésznők jól vették az akadályokat és nem buktak le. A szakemberekhez kérdéseket intéztek (pl. hogyan befolyásolja mindez egy 12 éves lány életét majd a párkapcsolatok során) és elmondták, miként élték meg a chatelés során látottakat, hallottakat. A stúdió egy műveleti központhoz hasonlított a rengeteg monitorral, reflektorral, kamerával, mikrofonnal, ahol mindenki azonnal tudott mindenre reagálni A beszélgetőpartnerek többsége szinte azonnal a lényegre tér, nem is titkolja, mit akar, a rövid bemutatkozást követően máris letolt nadrággal látjuk őket, tettük következményeit teljes mértékben ignorálva. A cél ugyanaz, csak a módszer, a szöveg és a sebesség más. Ezek a férfiak nem kertelnek, ugyanakkor komoly segítségre szorulnak. Egyszerre kedvesen és fenyegetően lépnek fel, nem győzik hangsúlyozni, hogy a lányok most nagy bajban vannak. Manipulálják, a szülők, a felnőttek ellen fordítják őket, akik csak korlátozni, szabályokat hozni és tiltani tudnak. Mindezt csak azért, hogy eszükbe ne jusson hozzájuk fordulni. Hárítják a felelősséget: „minden tőled függ, csak az fog történni, amit te akarsz, én nem kényszerítelek bele semmibe”.

A Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál történetének legnézettebb alkotása volt az idén márciusban bemutatott Csapda a neten, melyet a digitális oktatás keretében középiskolás tanulóknak is levetítettek. Hazájában, Csehországban a legnagyobb kasszasikert elérő dokumentumfilm lett. A BIDF úgy döntött, saját forgalmazásban a magyar mozikba is elküldi a filmet (a 18+ korhatáros változatot a mozik műsorra tűzik, a 12+ korhatáros változat a mozikkal történő előzetes egyeztetés után, megrendelésre lesz elérhető az iskolák, csoportok számára; ingyenes telefonszám: 06 80 800 800). A Digitális Gyermekvédelmi Stratégia és az egyik hazai mobilszolgáltató támogatásával a dokumentumfilm az általános iskolákba is eljut, a BIDF pedig az egyik hazai multiplex hálózattal közös szerevezésben, szakemberek bevonásával tart konferenciákat a pedagógusoknak.

Egy részük fizetne mindezért, attól függően, mire hajlandóak a lányok. Bűntudat és félelem nélkül teszik ezt, hiszen mégis ki tudná meg. Biztatják a lányokat, barátként állítják be magukat és kihasználják a naivitásukat, a kíváncsiságukat és azt, hogy felettük állnak (korban, testméretben). Úgy állítják be az egészet, mintha teljesen természetes volna. Némelyik érthetetlenül őszinte és egy idősebb barát képében tetszeleg, aki tanácsokat ad. Bátorít, biztat, és – meglepő módon – szépen kér. Semmi erőszak, semmi türelmetlenség. Persze van olyan is, aki vádaskodik, az elküldött képekkel zsarol (a lefotózott modellek testét számítógépes trükkel megfiatalították, erre montírozták rá a lányok fejét), hárít és a lányokat okolja, vonja felelősségre. Időnként egy-egy beszélgetés erősebb hatást vált ki, mintha az illető mondjuk maszturbálna a kamera előtt.

A chatelés során történtek a sokat látott szakembereket is meglepik és feldühítik, akik a forgatás közben értékelnek, magyaráznak, segítenek helyre tenni a dolgokat, a tévedéseket, eloszlatni a kételyeket. Elmondják, hogy a szexuális ragadozók a bűncselekmények egész tárházát követik el, amikor kihasználva a lányok – vélt – hiányos biológiai ismereteit, lehetetlen hazugságokkal állnak elő (pl. ha nem élveznek el, akkor a sperma visszakerül

a testükbe, ami igen fájdalmas dolog). Kihasználják azt is, hogy a gyerekek kísérletező, lázadó korszakukat élik és emiatt gyakran kerülnek összetűzésbe a szüleikkel, akikről úgy gondolják, nem értik meg őket. A gyerekek pedig önként mennek bele, nem gondolva a következményekre és a sebezhetőségre. Hiába bánják meg, utólag már késő, zsarolják őket, nincs kihez fordulni, nem akarják elmondani az igazságot, és sajnos sokuk számára az egyetlen megoldásnak az öngyilkosság tűnik.

kozik a munkája során. Az ő esetében megtörténik a szembesítés, melynek során tagad, mentegetőzik, hárít, elbagatellizálja a dolgot, de érzi, hogy szorul a hurok a nyaka körül. Vádaskodik, miért nem mással, miért nem fontosabb dolgokkal foglalkoznak a dokumentumfilmesek, hiszen sokan csinálják azt, amit ő, és nincs belőle komoly baj. Talán fel sem fogja, mennyit árt ezzel, és persze megy az áldozathibáztatás is, hiszen jólnevelt lányok sosem tennének ilyet, ez az ő és a szüleik hibája.

A dokumentumfilm magát a pedofíliát is alaposan körüljárja. A pedofil nemcsak és nem feltétlenül szexet akar, hanem a gyerekek világába akar bekerülni, beszélgetni velük. Mintha tényleg érdekelné, mi van velük, mit csinálnak, a lényeg, hogy ne szakadjon meg a kapcsolat. Az internetes ragadozók között 3-5 százalék a pedofilok aránya, ami azért eléggé meglepő adat. Nagy a szolgáltatók felelőssége is, akik a reklámok és hirdetések miatt gyakran nem tesznek semmit, így válik szűretlenné és ellenőrizetlenné a kommunikáció. Ezekből a beszélgetésekből rengeteget lehet tanulni.

A filmben huszonegy rejtett kamerás személyes találkozóra kerül sor különböző helyszíneken (a kiskorúakkal való jogellenes kapcsolatfelvétel a cseh törvények értelmében bűncselekmény). A készítők a forgatási anyagot átadták a rendőrség részére.

Van olyan szexuális ragadozó, akit a stábtagok közül valaki felismer és tudja róla, hogy gyerekekkel foglal-

A beszélgetések tehát ha úgy vesszük irányítottak voltak és a színésznők is pontosan tudták, mire megy ki a játék. Azt se felejtsük el, hogy ők már átmentek mindezen, de ami talán a legfontosabb, a valóságban idősebbek, tehát sokkal érettebben viszonyultak a történtekhez. A cél persze az volt, hogy a másik féllel elhitessék, valóban egy 12 éves, naiv és kíváncsi lány ül a túloldalon, ehhez kellett a folyamatos konzultáció

a szakemberekkel a háttérben. Az előzetes egyeztetés során a szereplők is elmondták, hogy milyen helyzetben mit tennének, aztán persze mindig alkalmazkodni kellett az aktuális beszélgetéshez, amit színésznőként nagyon jól oldottak meg. Tudták, mire vállalkoztak, de minderre nem lehet eléggé felkészülni, szemmel láthatóan megviselte őket a szerep már az első chatelésektől fogva. Rengeteg a valós, nem megjátszott érzelmi reakció. Bár elhangzik, hogy nem csak lányokat találnak meg a szexuális ragadozók az interneten, egy férfi színészből meglehetősen nehéz 12 éves kisfiút csinálni, ezzel magyarázható, hogy a filmesek most kizárólag színésznőkkel forgattak. A dokumentumfilmből három változat készült: eredeti 100 perces 15+ korhatárral, egy 63 percesre vágott, oktatási célra szánt 12+ korhatárral, és egy 18+ korhatáros, ami megegyezik az eredetivel, csak kitakarások nélkül. A Csapda a netent nagy sikerrel vetítették a világ dokumentumfilm-fesztiváljain, megfordult Bergenben, Moszkvában, Koppenhágában és Montréalban is, hazájában három Cseh Oroszlán jelölésből kettőt váltott díjra. 2020 februárjában debütált, majd bemutatták Európa és Ázsia több országában.

CSAPDA A NETEN (V SÍTI / CAUGHT IN THE NET ) cseh dokumentumfilm, 100 perc, 2020. korhatár: 18 éven aluliaknak nem ajánlott! RENDEZŐ: Barbora Chalupová, Vít Klusák FORGATÓKÖNYVÍRÓ: Barbora Chalupová, Vít Klusák PRODUCER: Péter Kerekes, Pavla Klimesová, Vít Klusák, Filip Remunda SZEREPLŐK: Sabina Dlouhá, Anezka Pithartová, Tereza Tezká OPERATŐR: Adam Krulis FORGALMAZÓ: BIDF Bemutató: 2021. szeptember 16.

“A RuPaul’s Drag Race a legnehezebb dolog, amit valaha csináltam” SZERZŐ: Waliduda

Dániel l waliduda

Mint a Drag Race franchise nagy rajongója, képzelheti az olvasó, mit éreztem, amikor közölték velem, hogy lehetőségem lesz találkozni és beszélgetni Roséval, a RuPaul’s Drag Race 13. évadának döntősével. Rosé – bár találkozásunkkor nem dragben volt, így fiúnevén, Rossnak szólítottam – az első „Ru-lány”, aki valaha Magyarországra látogatott, méghozzá azért, hogy felejthetetlen show-t nyújtson a Lupa Beachen a Triton Sunset Partyján. De előtte még megosztott velem pár felejthetetlen gondolatot a Drag Race-ről, a világhírnévről és jövőbeli terveiről. Nagyon kalandos gyermekkorod volt. Skóciában születtél, de tízéves korodban a családod Texasba költözött. Később Austint hátrahagyva New Yorkban kerested a szerencsédet. Miért döntöttél az utóbbi mellett? Valóban kalandos volt, mert bár Glasgow-ban születtem, Skóciában és Európa több más országában is laktunk, mielőtt Texasba költöztünk, ahol aztán gyerekkorom java részét töltöttem. New Yorkba azért költöztem, mert színész akartam lenni, a Broadwayen fellépni. Mindig is arról álmodtam, hogy odaköltözöm, és érettségi után ez is lett az első dolog, amit megléptem. Beváltotta New York a hozzá fűzött reményeidet? Igen is, meg nem is. Szeretem New Yorkot, közel tíz éve ott élek. Rengeteget dolgoztam énekesként és színészként, de a színház világából egyre inkább kiábrándultam, mert úgy éreztem, szórakoztatóbb és érdekesebb a saját történetemet elmondani, mint valaki más által írt karaktert játszani. A dragben mi vonzott? Főiskolásként fedeztem fel. Természetesen a RuPaul’s Drag Race-t is nézni kezdtem... Egyébként mindig is vonzott, hogy nőnek öltözzek. Olyasmi ez, amit gyerekkorom óta szeretek csinálni. Nem tudom, volt-e bennem kifejezetten késztetés arra, hogy felnőttként professzionális keretek között űzzem, de egyszer csak megtalált egy lehetőség, kiderült, hogy egész jó vagyok benne, az embereknek tetszik és én is remekül szórakoztam! Úgyhogy azután nem volt megállás. Mit szeretsz leginkább a dragben? Kiszabadulni belőle! (mindketten nevetünk) Nem, viccelek! Bár tény, hogy elképesztő jó érzés, amikor minden lekerül rólam. Komolyra fordítva a szót, jár vele egyfajta erő, amit körülírni is nehéz. Nagyon természetesen jön,

pedig szinte már természetfeletti. Nem könnyű megidézni, ha nem vagyok dragben. Szoktam mondogatni, hogy azért szeretem Rosét,

mert ő akarhat bármit, mondhat bármit, csinálhat bármit, neki mindent szabad és az emberek viccesnek találják, mosolyt csal az arcukra, vagy egyszerűen kicsit jobban érzik tőle magukat. Szeretem ezt az erőt. Mire számíthatunk, ha elmegyünk egy Rosé-show-ra? Sok izzadásra! (nevet) A RuPaul’s Drag Race előtt arról voltam ismert, hogyha eljöttél egy Rosé-show-ra, garantáltan jól érezted magad és sokat nevettél. És a RuPaul’s Drag Race óta? Ugyanarra, gondolom! Bár furcsa az egész. A Triton Sunset Beach Party hosszú ideje az első alkalom, hogy teljes show-t csinálok, teljesen egyedül. A COVID alatt nem volt túl sok fellépési lehetőség, de azt gondolom, hogy a régi maradtam. Milyen érzés volt megtudni, hogy a Triton Events szervezésében Magyarországra jössz? Istenem, olyan izgatott voltam! Fantasztikus érzés volt, hogy Budapestre jöhetek. Már a RuPaul’s Drag Race előtt is jártam a világot a fellépéseimmel, de itt soha

korábban nem jártam még, sőt, ez az első külföldi utam a RuPaul’s Drag Race óta. Jövő hónapban lesz egy turném az Egyesült Királyságban, de az megint más. Ott hány fellépésed lesz? 12 vagy 14, egy hónap leforgása alatt. Klassz lesz, Gottmikkel megyek. De az Egyesült Királyságban nagyon otthonosan mozgok, szóval igen, jó móka, de olyasmi, amit már rengetegszer láttam és csináltam korábban. De Kelet-Európában, ilyen távol még soha nem voltam, úgyhogy ez az út és a Triton Sunset Beach Party érdekel elsősorban.

Olyan könnyed, nőies szó és egyben ital, amit gyakran a nőkkel kötnek össze, plusz felidézi a nyarat, a hülyéskedést… És hát tudod, én dragben sem vagyok túl nőies... Úgyhogy úgy éreztem, jól kiegyensúlyoz majd. A 13. évad volt a második alkalom, hogy jelentkeztél a RuPaul’s Drag Race-be. Amikor a jelentkezést beküldted, három éve űzted a draget. Nem érzed úgy, hogy túl korai volt? Először a 12. évadba jelentkeztem és már akkor azt hittem, hogy készen állok, de valójában még nagyon nem voltam felkészülve rá, úgyhogy örülök, hogy akkor nem választottak ki. Mindig is tervben volt, hogy jelentkezem, mert nagy dolgokat akarok véghezvinni az életben. Gyerekkorom óta nagyratörő álmaim és céljaim vannak, és éreztem, hogy képes vagyok megvalósítani őket, de a drag volt a fordulópont. Úgyhogy amikor felfedeztem,

FOTÓ: Csiki Vivien / Triton Sunset Party

A fiúneved Ross, a drag neved Rosé. Adja magát a válasz a következő kérdésemre, de miért a Rosét választottad? Mert ezt biztosan nem felejtem el! Rövid és könnyű. Komolyan, olyasmit akartam, ami kevés szótagból áll és rövid. Egyszer láttam egy online rosé reklámot, ami nagyon megihletett, mert szeretem a rózsaszínt és hasonlóan csengett, mint a fiúnevem. Arról nem is beszélve, hogy a családomban nagyon sok nőt hívnak Rose-nak.

És van benne valami cukiság!

úgy voltam vele, hogy gyerünk, gyerünk! És azóta is így vagyok vele. Soha nem hagyom abba a munkát, mindig a következő feladatra fókuszálok, igyekszem egyre jobb lenni és túlszárnyalni önmagamat.

Az évadot visszanézve nem volt furcsa, hogy két nap eseményeit 60 percbe összesűrítve látod (plusz 20 perc Untucked)? Nyilván a szerkesztőknek alaposan meg kellett vágni, de a lényeget megragadták. Vicces, mert sokan versenyzünk egy évadban és mindannyian keresztülmegyünk dolgokon. Voltak hetek, amikor arra számítottam, hogy annak, amit mondtam, vagy csináltam, nagy hatása lesz, közben meg éppen csak szóba került. De olyan is volt, amin idegeskedtem, hogy vissza kell néznem, mert a fejemben úgy maradt meg, hogy túlpörögtem, vagy túl sokat beszéltem. Aztán azt láttam, hogy egyáltalán nincs miért aggódni, nem nagy ügy az egész. Az évad indulóinak bejelentését követően a közösségi médiában a követőid száma ugrásszerűen megnövekedett. Hogyan kezeled a hírnevet? Szoktad olvasni a kommenteket, nézni a bejövő üzeneteidet?

FOTÓ: Csiki Vivien / Triton Sunset Party

Nézőként az volt a benyomásom, hogy teljesen tisztában vagy magaddal és magabiztosan haladsz előre a teljes évadon keresztül. Nem éreztem úgy, hogy voltak mélypontjaid, ami a többi versenyzőről nem mondható el. A forgatás idején te is így éreztél? Igen és nem. A RuPaul’s Drag Race a legnehezebb dolog, amit valaha csináltam, érzelmileg és fizikailag is rendkívül megterhelő és lehetetlen körülírni magát az élményt. Át kell élned. Vannak barátaim, akik végigcsinálták, és meséltek róla, és láttam, hogyan változtatta meg őket. De végső soron semmi nem tud felkészíteni rá, kivéve, ha belemész és megcsinálod. Az önbizalmam nem különített el a többiektől, de azt hiszem, az egyik ok, amiért úgy tűnt, magabiztosabb vagyok, hogy nagyon sok mindent, amit egy drag queentől elvárnak, én már gyerekkorom óta csinálom. Amikor négy évvel ezelőtt elkezdtem a draget, az egyetlen új dolog a fizikai oldala volt: a smink, a megjelenés, a magassarkú. Ez hatalmas részét lefedi a drag művészetének és igyekszem minél előbb minél jobb lenni benne, de minden mást, például a műsorvezetést, éneklést, táncot, színészkedést, kabarét már jó ideje csinálom. Mindezzel a forgatás idején is tisztában voltam és önbizalmat adott, arról nem is beszélve, hogy a többiekhez képest – Tina Burnert és Tamisha Imant, a két legidősebbet leszámítva – idősnek is számítok. 32 éves vagyok, míg a másik három döntős életkora 24 és 26 év között mozog. Mind meglehetősen fiatalabbak nálam, miközben minél idősebb az ember, annál több tapasztalatra támaszkodhat. Meg kell tanulni kezelni. Én úgy érzem, elég jó vagyok benne. Szeretem a közösségi médiát, de nagyon veszélyes hely tud lenni. Soha nem jutsz el arra a pontra, hogy mindenki kedvelni fog.

Az én erőm a dragben rejlik. Sajnos vannak, akiké egy sötét szobában, a billentyűzet felett, igazságtalan és szörnyű dolgokat gépelve.

Fáj látni ezt. De az ember hozzászokik és megtanulja nem tudomásul venni. Nagyon igyekszem nem olvasni a kommenteket. RuPaul szokta mondani, hogy még ha jó is egy hozzászólás, ahhoz nekem semmi közöm, mivel az valaki más véleménye. És az alapján, hogy másik mit gondolnak rólam, soha sehova nem jutok az életben. Mindig azt csináltam, amiről úgy éreztem, a jó döntés. Bízom az ösztöneimben. És a kibaszott harmincas éveimben vagyok, bitch, úgyhogy tudom, miről beszélek! (nevet) Biztos vagyok benne, hogy rengetegen kérdezik tőled, melyik a kedvenc epizódod. Úgyhogy az én kérdésem az, hogy melyik jelentette a legnagyobb kihívást számodra? Jó kérdés. Azt tudom, hogy az évad vége felé egyre kön�nyebben vettem az akadályokat. A végére rengeteget fejlődtem. A legnehezebb egyértelműen az első rész volt, mert teljesen összetört, és a tökéletes ellentéte történt annak, mint amire számítottam. Mindig is büszke voltam a lip sync képességeimre. De amikor ott voltam hatalmas nyomás alatt, közönség nélkül, pláne az első napon, és hirtelen kirángattak RuPaul elé… Őrület volt és nagyon féltem, hogy hazaküldenek… Kemény volt, és mély hatást tett az egész évados szereplésemre. Megérkezve a RuPaul’s Drag Race forgatására azt hittem, hogy ha bármikor is az utolsó 2-be kerülök, a lip sync-emmel kimentem magam. Úgyhogy az első nap lip sync-ben alulmaradni azt üzente nekem, hogy többé soha nem maradhatok alul. Mert innentől nem tudom, hogy képes vagyok-e lip sync-ben nyerni. Félelmetes volt. És aztán nem is voltál soha a sor végén az évadban! Igen, és erre nagyon büszke vagyok. A kihívásokra alaposan fel voltam készülve. Büszke vagyok rá, hogy bármilyen kihívást is dobtak elénk, mindenben jól teljesítettem. A forgatás során találkoztál először RuPaullal? Igen! Michelle Visage-zsal találkoztam már korábban, de RuPaullal ez volt az első alkalom. Van vele kapcsolatban egy kérdésem, ami nagyon kis butus, de megígértem a barátaimnak, hogy felteszem. Milyen illata van RuPaulnak? Lehetek őszinte? Fogalmam sincs! A COVID miatt mindig tartanunk kellett tőle a távolságot. De biztos vagyok benne, hogy fantasztikus illata van. Efelől semmi kétségem. RuPaul úgy néz ki, mint a legfinomabb illatú, legtisztább ember, akit egész életemben valaha láttam. Ross, mik a terveid a jövőre nézve? Amikor ezt a kérdést megfogalmaztam magamban, egyből egy idézet jutott eszembe, ha nem tévedek, Trixie Matteltől

származik: az igazi verseny csak a Drag Race után kezdődik. Érzed ezt a nyomást magadon? Nem feltétlenül. Sokan mondják, korábbi Drag Race versenyzőket és producereket is ideértve, hogy az igazi verseny most, a műsor után kezdődik. De amikor a jelentkezéshez készítettem a videómat, az emberek akkor is mondogatták, hogy most kezdődik. Amikor jött a hívás, hogy beválogattak a 13. évadba, és elkezdtem felkészülni, akkor is mondták. A forgatás idején megint volt csomó mindenki, aki ezt hajtogatta. Őszintén, egy nagy verseny az egész, ez biztos. Nem tudom, hogy a tényleges verseny mikor kezdődik, csak azt tudom, hogy soha nem ér véget. De egyébként is így élem az életemet.

Folyamatos versenyben vagyok egy rivalizáló környezetben, és egyszerűen csak örülök, hogy versenyre kelhetek magammal és arra törekedhetek, hogy a korábbi önmagamhoz képest egyre jobb és jobb legyek. Amikor véget ért az évad, éreztem valami olyasmit, hogy oké, most kezdődik a rivalizálás. Kihez érkezik több felkérés, kinek jut több pride kampány, ki kapja ezt, ki kapja azt? Nem tudom, mikor kezdődik a verseny, csak azt, hogy én jelenleg is versenyzek. Ahogy például az évad győztese, Symone is. Látod, még ha nyer is az ember, ugyanúgy dolgoznia kell, you have to keep your pussy up. Mennyire tudsz előre tervezni a jelenlegi, COVID által befolyásolt körülmények között? Említettem a Gottmikkel közös brit turnét, és további felkérések folyamatosan jönnek be, úgyhogy jövő év végéig nagyjából be is vagyok táblázva. Lesz egy fellépéssorozatom Ausztráliában és csatlakozom a Werq The World Tourhoz is 2022-ben. Itt Budapesten felismert bárki, mióta megérkeztél? A Gellért-hegy környékén sétáltam, amikor egy lány odajött hozzám. Olyan izgatott volt! Említette, hogy meg akart nézni a bulin, de csak 17 éves, így nem jöhetett be, viszont nagyon várja, hogy jövőre Bécsben a Werq The World Touron láthasson!

FOTÓ: Csiki Vivien / Triton Sunset Party

Felismernek az emberek és ezt nagyon élvezem. Aranyos, amikor odajönnek, köszönnek, bár most még kicsit szokatlan számomra, hiszen a forgatás óta először vagyok külföldön. A párod, illetve ti ketten párként hogyan birkóztatok meg a világhírneveddel? Jó munkát végeztünk ezen a területen. Sokat fejlődtünk és jól kezeltük. Egy évvel vagyok túl a forgatáson, egy éve ilyenkor zajlott a produkció. Ez az élmény nemcsak

az én életemet változtatta meg gyökerestől, hanem az övét is, hiszen aktív részese a mindennapjaimnak. De teret engedtünk a változásnak és mellette ugyanúgy ünnepeljük egymás pillanatait, szeretjük egymást, odafigyelünk egymás szükségleteire és boldogságára. Mindettől függetlenül abszolút igaz, hogy a világhírnév alattomos tud lenni. De annak is nagyon örülök, hogy velem tudott jönni Magyarországra, hiszen a születésnapja ezen a hétvégén lesz!

Holnap hajnalig Legendás meleg szórakozóhelyek és meghatározó arcaik a közelmúltból SZERZŐ: Erdei

Zsolt l ezsoltee

Holnap hajnalig címmel volt látható az a kiállításunk a Bartók 1 Galériában, amely harminc évet felölve az 1980-2010 közötti meleg éjszakai életet mutatta be. A boldog és szabad kilencvenes években számtalan bár és legendás éjszakai szórakozóhely nyílt, amelyek közül több is meghatározó színfoltjává vált a budapesti éjszakának. 30

Ebben az időszakban senkit nem érdekelt, hogy ki kit szeret, vagy hogy valaki heteroszexuálisként épp egy meleg szórakozóhelyen bulizott, hiszen ezek a helyek óriási népszerűségnek örvendtek. A legendás budapesti klubokba éppúgy jártak szórakozni színészek, énekesek, sportolók, politikusok és zenei vagy filmes producerek is. Kik voltak azok az előadóművészek, akik showműsoraikkal nem csupán megnevettették, de sokszor el is kápráztatták a közönséget? Kik voltak a pult mögött a helyek meghatározó arcai? Az alábbiakban a számos életutat bemutató kiállítás anyagából hozunk néhányat – reményeink szerint valamilyen formában a teljes anyagot elérhetővé tudjuk még tenni a nagyközönség számára.

Lázár Éva A Budapesti Vendéglátó Vállalat által üzemeltetett Egyetem Presszó éjszakás vezetője volt, akinek a neve összeforrt a ’80-as évek meleg éjszakai életének kialakulásával, az ott töltött évei alatt kezdett – nem hivatalosan – az Egyetem Presszó éjszakai melegbárként működni. Párja, Lantos Zsuzsa zongoraművész sokszor játszott esténként a presszó zongoráján, szórakoztatva a közönséget. Az Egyetem Presszó után Éva megnyitotta a Nagysándor József utcában a Mystery Bart, ami akkor a Lokál mellett üzemelt a városban. Sok éven keresztül vezette ezt a pici és népszerű helyet, ami akkoriban a hét hat napján volt nyitva. Később Éva visszavonult a bár napi ügyeitől, pár év elteltével pedig új üzemeltetőt is keresett. Az ingatlan értékesítését követően külföldre költözött. Meghatározó szerepet töltött be a rendszerváltás előtti időkben azzal, hogy az LMBTQ embereknek ismerkedési és szórakozási lehetőséget teremtett, amit a „szabadabb időkben” is folytatott a Mystery Bar megnyitásával. Lázár Éva 2017-ben hunyt el Németországban.

Lázár Éva Lady Dömperrel

Balázs István (Csepy), Posta Irén és Karda Bea.

Balázs István (Csepy) Az éjszakai életbe elég fiatalon, még a középiskolás éveiben belekóstoló Balázs István számára csak idő kérdése volt, hogy elinduljon a transzvesztita előadóművészi karrierje. Az Egyetem Presszóban háttértáncosként kezdett, kiskorú lévén azonban önálló számmal ekkor még nem léphetett fel. A Lokálba kerülve 1989 októberében lehetőséget kapott a fellépésre, így a Kertész utcai pincéből indulhatott el Csepy karrierje. A Lokálból távozó vezetőség később magával invitálta az újonnan nyíló Angyal Bárba a Szentkirályi utcába, de fellépett akkoriban a Nagymező utcában található Arizona Bárban is. Karrierjének meghatározó helyszíne viszont az Angyal Bár volt, ahol megismerkedett Posta Irénnel, innen indulhatott a „Csepy és Irén” duó. Mivel Irén kizárólag saját hangon énekelt, így a korábbi playback helyett a közös fellépések alkalmával Csepy is élő hangra váltott. A Kasza Tibi által írt dalaik a Trans X című albumon jelentek meg 1999-ben a Universal Music gondozásában. A zenei karrier mellett Csepy Szomjas György Csókkal és körömmel című filmjében is szerepelt. Az utolsó Angyal Bár 2006-os bezárását követően Csepy úgy gondolta, hogy ezt a szép korszakot lezárja és előadóművészi karrierjét néhány eseti felkéréstől eltekintve végleg befejezi.

Posta Irén Posta Irén a Nagymező utcai Arizona Bárban találkozott először itthon élőben transzvesztita showműsorral. Korábban Németországban a televízióban látta Mary transzvesztita előadóművész műsorát, aki élőhangon énekelt. Ezeknek a német műsoroknak a hatására fogalmazódott meg benne, hogy éjszakára ő is szívesen öltene női ruhát és lépne fel énekesként a színpadon. Így született meg Posta Irén karaktere, aki először a Rákóczi úti Angyal Bárban debütált Psota Irén-imitátorként. Itt ismerkedett meg és barátkozott össze Csepyvel, ez később elindította közös karrierjüket Csepy és Irén néven. Az Angyal Báron kívül alkalmanként felléptek a Capellában is, de később már egy exkluzív szerződés kötötte őket a helyhez, így péntek és vasárnap éjszakákon a műsor fix fellépői lettek. Közös zenei karrierjük csúcspontja az 1999-ben kiadott Trans X album. Itthon újdonságként hatott a közönségre, hogy transzvesztita előadóművészeknek jelent meg önálló albuma, amelyet több maxi CD is megelőzött. Ez elindította őket az országos turné felé, így a fővároson kívül több vidéki településen is találkozhatott velük a nagyközönség. Karrierjének egyik csúcspontja volt, amikor Psota Irénnel közösen léptek színpadra a Kongresszusi Központban megrendezett szilveszteri melegbuli műsorában – a transzvesztita művész együtt énekelhetett azzal a művésznővel, akinek imitátoraként indult a karrierje. Az éjszakai életben utolsó állomása a Művész mozi alatt található Club Underground volt, ahol egy rövidebb ideig dolgozott, majd inkább a színház felé vitte az útja. A Karinthy Színházban Psota Irén ajánlásával két évadon át játszott havonta a Roncsderby című monodrámában.

Marlon Xtravaganza A nagykanizsai cirkuszos családban született Marlon élete legalább olyan extravagáns volt, mint ő maga. Már tinédzserkorában érezte, hogy biológiai és társadalmi neme között ellentmondás van, de csak hosszú évtizedek alatt kristályosodott ki benne identitása: férfitestben, de nőként szeretné élni az életét. A színpadi szereplés már hatéves korában megjelent az életében, ami ezt követően mindennapjainak meghatározó részévé vált. Meglehetősen konzervatív családjától elszakadva táncos akrobataként járta be Európát, majd New Yorkban folytatta a karrierjét, ahol modellkedéssel is foglalkozott.

Marlon Xtravaganza

A tengerentúli élet után visszaköltözött Magyarországra, ahova meghozta a harsány és extravagáns stílusát a budapesti éjszakába, ami akkoriban itthon még igen szokatlan és új volt. A Capella Cafe oszlopos tagjává vált, a vasárnap esti műsorok vezetőjeként lépett a színpadra. Marlon nemcsak megjelenésével, de showműsorával is elkápráztatta a közönséget. Marlon Xtravaganza 2016. május 26-án hunyt el Budapesten, az életéről szóló, László Erika által jegyzett Transziregény című könyv halála előtt jelent meg.

Nyíri Dániel (Zsazsa Tax) Zsazsa Tax neve sokaknak ismerős, hiszen a ’80-as és ’90-es évek egyik meghatározó transzvesztita előadója volt. Óriás fehér frizurája karakterének védjegye volt, amiről bárki már messziről felismerhette. Rendszeresen fellépett az Angyal Bar színpadán a Tungsram udvarban, majd később a Capella állandó társulatának tagja lett. A nyolcvanas években a Hemző Ilona által szervezett, Moulin Rouge-beli színpadi fellépése rögtön a közönség kedvencévé tette. Éjszakánként a többi előadóval együtt óriási sikereket arattak, ami később Zsazsa számára a médiaszereplést is megalapozta. 1997-ben az állami televízióban Kepes András Apropó című műsorának egyik epizódját teljes egészében Zsazsa Taxnak szentelte. Akkoriban még nagy lépésnek számított, ha LMBTQ személy jelent meg a médiában. Először a Tilos Rádióban kapott önálló műsort, majd a TV2 szerződtette le a Heti Hetes női változatába rendszeres tagként. Az ezredforduló után visszavonult és énektanárként folytatta pályafutását, a közélettől visszavonultan, csendes életet élt. Nyíri Dániel, alias Zsazsa Tax 2020. november 12-én hunyt el.

Nyíri Dániel (Zsazsa Tax)

FOTÓ: Daniel Media

Drága gyermekünk! Levél a jövőbe SZERZŐ: Steiner FOTÓ: Czabán

Kristóf l kristofsteiner l nimrodagan

Mate

Ha olvasod ezt a levelet, akkor már bizonyosan tudod, hogy az édesapáid szeretnek téged a legjobban az egész világon. És talán már azt is tudod, hogy a szeretetünket, az összetartozásunkat, a családunkat sokan lenézik, sőt, olyan is akad, aki egyenesen megtagadja tőlünk a család fogalmát. Tudjuk, az élet nem mindig könnyű – nekünk sem volt mindig az. Mint tudod, Nimi papád Izraelben született és nőtt fel, míg én, másik édesapád, Kristóf, Magyarországon születtem és cseperedtem fel. 34

Sem homoszexuális házaspárként, sem szivárványcsaládként nem fogadtak el minket egyikünk országában sem – bonyolult és kimerítő próbálkozás volt “nem eléggé zsidó”-ként Izraelben maradni, és bár házasok voltunk, kapcsolatunkat az izraeli kormány és törvénykezés nem ismerte el. A bejegyzett élettársi kapcsolatunkat megpróbáltuk Magyarországon honosítani, ám a rendszer elutasította a kérvényünket. Ahogy te is tudod, végül úgy döntöttünk, hogy elhagyjuk Budapestet és Tel-Avivot is, szeretett, kényelmes otthonunkat, a barátainkat és családtagjainkat, és Görögországba költözünk – mert elegünk lett a bürokrácia útvesztőiben való tévelygésből, elegünk lett abból, hogy bizonygatnunk kell: jogunk van az összetartozáshoz, a szeretethez, és mindahhoz, ami heteroszexuális pároknak megadatik a törvénykezés tekintetében. Időközben a dolgok Magyarországon elviselhetetlenné és elborzasztóvá váltak: a kormány új törvényt fogadott el, betiltotta az LMBTQ tartalmat az iskolákban, reklámokban, televízióban, ami azt jelenti, hogy az olyan családok gyermekei, mint a miénk, mint amilyen te vagy, a korábbi diszkriminációnál is súlyosabb hátrányos helyzetből indulnak. Mi azonban nem adtuk fel a békés harcot – önmagunkért, másokért, mindannyiunkért, érted, a te generációdért.

Én úgy vagyok Magyarországgal, mint az elhagyott, bántalmazott, elárvult gyerek az anyjával: persze hogy ösztönből, nosztalgiából, kötelességtudatból hiányzik, de ahogy tudatosítom magamban, ami közöttünk történt, máris úgy érzem, mindkettőnknek sokkal jobb, hogy külön vagyunk. Nekem már nincsenek elvárásaim vele kapcsolatban, neki pedig, lássuk be, egyszerűbb nélkülem. Tekintve, hogy nem passzolok abba a képbe, amit ő elképzelt a jövőjéről – ez is én vagyok.

Én úgy vagyok Magyarországgal, mint a baráttal, akivel bár örökké közel maradunk egymáshoz, bár sosem felejtjük el, mennyit adtunk egymásnak, és mennyit kaptunk a másiktól, de az élet kifürkészhetetlen ösvényei más utakra tereltek minket. Nincs nap, hogy ne gondolnék rá, a szívemben, lelkemben, elmémben hordozom az összes közös örömöt és bánatot, és bár örökre egymás jövőképében maradunk, fájdalom-, bűntudat- és tehermentesen elköszöntünk egymástól. És tudjuk, hogy lesznek kereszteződések, ahol újra és újra találkozunk egy ölelésre, egy beszélgetésre, aztán ki tudja, talán egy nap még az is előfordulhat, hogy újra szorosabbra fűzzük a minket összekötő, sosem megszakadó fonalat – ez vagyok leginkább. Szerencsére a világ változik, a kormányok és vezetők pedig nem maradnak örökké. Trump, Netanyahu, Orbán, Erdogan, Putyin és a többiek – előbb-utóbb mind elmennek! A világ pedig megtelik új emberekkel, új energiával és új motivációkkal, amelyek gyökeret vernek és olyan világot építenek majd, amely igazságosságon, egyenlőségen, tiszteleten és ami a legfontosabb, szereteten alapul. Eljön egy nap, amikor azt mondjuk majd, a világ még soha nem volt ilyen szép és békés, mert az emberek rájönnek majd, mennyire felesleges a gyűlölet, a rasszizmus, a hátrányos megkülönböztetés, a revans és a háborúzás. Eljön majd a nap, amikor biztonságban érezheted magad akkor is, ha a szüleid azonos neműek. Eljön a nap, amikor mind önmagunk lehetünk, büntetlenül. Korábban gyakran mondogattuk, kiábrándulva a világból és az emberekből: “Mi értelme volna világrahozni egy újabb érző lényt egy ilyen érzéketlen, rettenetes, értékvesztett világban?” Ma már azt mondjuk: ez a világ, akármilyen is, megérdemel egy ilyen nagylelkű, csodálatos, gyönyörű embert, mint amilyen te vagy. Szeresd az életed, ahogyan mi szeretünk téged, és mindig szeretni fogunk. Szüleid, Kristóf és Nimi

Én úgy vagyok Magyarországgal, mint az apa, aki elhagyta a gyermekét, amikor rájött: szabad akar lenni. Tudatosítottam magamban, vagy talán bebeszéltem magamnak, hogy neki is sokkal jobb így, hiszen nem lehettem jó apja: nem voltam elég türelmes hozzá, nem találtam a helyem, amíg folyton úgy éreztem: gondoskodnom kell róla, és nem tudtam vállalni, hogy arról szóljon az életem, amiről az ő élete szól. Nem passzol abba a képbe, amit elképzeltem a jövőmről – és ez is én vagyok.

Szeretni bolondulásig

’85 NYARA SZERZŐ: Hujber

Ádám

Ha elolvasod, miről szól a ’85 nyara, egészen biztosan a Szólíts a neveden fog róla az eszedbe jutni, de akkor is, ha látod a kék plakátot a sárga szöveggel, vagy ha megnézed az előzetest, sőt, magát a filmet. Szerintem nem is akarja tagadni ezt, egyébként sem lenne túl sok értelme. A rengeteg közös vonás ellenére vannak különbségek és már csak ezek miatt is megállja a helyét önálló filmként. A 16 éves Alexis (Félix Lefebvre – Az utolsó óra, Bűntények a Riviérán) két éve költözött szüleivel Normandiába egy tengerparti üdülőhelyre. Most éppen nyári szünet van, de hamarosan el kell döntenie, dolgozni akar vagy inkább tanulna még. Dokkmunkás apja az előbbit szeretné, édesanyja pedig azt, ha egyszerűen csak boldog lenne. Lefévre tanár úr (Melvil Poupaud – Isten kegyelméből, Tiszt és kém: A Dreyfus-ügy, A tengernél) szerint tehetsége van az íráshoz, ezzel kéne kezdenie valamit.

Egy nap barátja kölcsönhajójával vitorlázni megy a tengerre, ám viharba kerül és felborul. A fiú, akit mindig is érdekelt a halál, majdnem végzetes útra indul, de az utolsó pillanatban megmenti őt a 18 éves David (Benjamin Voisin – Senki sem tökéletes). David nemcsak kimenti, hanem haza is viszi magához, ahol anyja (Valeria Bruni Tedeschi – Esélylesők, Őrült boldogság, Bestiáda, Lépcsőházi történetek) és ő úgy bánnak vele, mintha ezer éve ismernék, amivel zavarba hozzák a szégyenlős Alexet.

David apja, aki egykoron a tengert járta, egy hajózási és horgászfelszereléseket árusító üzletet vezetett, amit halála után özvegye és fia vett át. Itt ajánlanak nyári munkát Alexnek, aki nehezen tud ellenállni a nála alig idősebb fiú vonzerejének és hamarosan testi-lelki jóbarátok lesznek. Minden olyan szépen alakul, amikor megjelenik a színen az angol Kate (Philippine Velge – Doktorok), aki bébiszitterkedni és nyelvet tanulni érkezett ide. Amikor a srácok rájönnek, hogy kapcsolatuk nem bír el egy harmadik felet, megtörténik a baj. A történet egy már bekövetkezett eseménnyel indít: tudjuk, hogy valaki meg fog halni és rövid időn belül azt is, hogy kicsoda. Na meg hogy a mesélőnek köze van hozzá. Alexis hamarosan bíróság elé kerül és pártfogójának nem hajlandó megnyílni, amivel nem könnyíti meg egyikük dolgát sem. Ekkor Lefévre tanár úrnak az a nagyszerű ötlete támad, mi lenne, ha a fiú leírná a történteket és tulajdonképpen ez adja a cselekmény túlnyomó részét. François Ozon (Fiatal és gyönyörű, A házban, 8 nő, Swimming Pool, Homok alatt, Vízcseppek a forró kövön) visszafogottan nyúlt a nyersanyaghoz és egy szép, a nyolcvanas éveket hűen megidéző történetet vitt vászonra a kamaszszerelemről. Nincs semmi trükk, semmi varázslat, egyszerűen csak mesél, pontosabban hagyja főszereplőjét mesélni, még az idővel való játékon sem kapjuk fel a fejünket. Az egész filmet áthatja a fiatalos hév és a szenvedély, a konfliktust pedig a fiúk élethez, halálhoz és szerelemhez való eltérő viszonya, és nem utolsósorban igen eltérő személyisége hozza el nekünk. Idővel – a film alapjául regény címére utalva – a síron való táncolásra is magyarázatot kapunk. A film a gyermek és ifjúsági regényeket, valamint a gyereknevelésről szóló írásokat jegyző Aidan Chambers 1982-ben kiadott Dance on my grave című könyve alapján készült, melynek főszereplője Henry Robinson, aki a barátja és szerelme, Barry Gorman sírján táncol. Ez volt az első olyan regény, amit egy nagy könyvkiadó jelentetett meg, és anélkül ábrázolta a homoszexualitást, hogy azt elítélné. Melegpozitív felfogása miatt vegyes fogadtatásban részesült, ugyanakkor 9 nyelvre lefordítva Európa és Ázsia több országába is eljutott. A filmes feldolgozás címe eredetileg ’84 nyara lett volna, ám a filmben felcsendülő In Beetwen Days című The Cure-dal csak a következő évben jelent meg. Robert Smith és François Ozon végül mind a jogdíjról, mind pedig a címadásról meg tudott egyezni. Ide kívánkozik, hogy a Szólíts a neveden csak jóval később, 2007-ben jelent meg André Aciman tollából. 1985 nyarán két tizenéves fiú egymásba szeret, de amit látunk, az mégsem egynyári kaland, hanem annál sokkal

több. A hely és az időpont gyakorlatilag bármi lehetne, de ez a tengerpart és 1985 nyara, aminek éppen annyira van jelentősége, mint amennyire nincsen. Édesbús nosztalgia. A főszereplő két fiú, de nem is az a fontos, hogy ki kit szeret, hanem az, ahogyan. Ozon ügyesen vezényli le mindezt, rutinos mesélő, ért a karakterekhez, az érzelmekhez és a gondolatokhoz. Filmje az első nagy szerelemről, a birtoklási vágyról (a hódításról), illetve arról szól, amit az első nagy szerelemtől várunk, az idealizált társról, arról az álomképről, amit a másikra ráhúzunk, sokszor önmagunkat is becsapva – mindez két rendkívül tehetséges fiatal színész előadásában, akik között az első perctől fogva működik a kémia. A ’85 nyarát tavaly nyáron mutatták be, majd bejárta a világ legnagyobb fesztiváljait, a bár a koronavírus miatt leginkább online formában. Hazájában 12 César-díjra jelölték, idén azonban sok országban bemutatják, és remélhetőleg mindenhol szeretni fogják.

’85 NYARA (SUMMER OF 85 / ÉTÉ 85 ) francia filmdráma 101 perc, 2020 korhatár: 16 éven aluliaknak nem ajánlott!

RENDEZŐ: François Ozon FORGATÓKÖNYVÍRÓ: François Ozon PRODUCER: Eric Altmayer, Nicolas Altmayer SZEREPLŐK: Félix Lefebvre, Benjamin Voisin, Valeria Bruni Tedeschi ZENE: Jean-Benoît Dunckel OPERATŐR: Hichame Alaouie FORGALMAZÓ: Vertigo Média Kft. Bemutató: 2021. szeptember 23.

Britney Spears, megannyi meleg fiú (és férfi) királynője végre felszabadult. De vajon tanulunk-e bármit Britney történetéből? SZERZŐ: Kanicsár

Ádám András l kanicsar

2012-ben a Los Angeles-i Light of the Angels rendezvényen – FOTÓ: S. Bukley

Hagyjuk, hogy Britney tényleg szabad legyen

Ha poprajongó melegként nézzük a világot – és azért rengetegen nézzük így a világot –, az év egyik legnagyobb durranása Britney Spears felszabadulásának kezdete volt. Az énekesnő 13 éve van apja gyámsága alá helyezve. A gyámság kezdetekor még sokan ki voltak békülve a furcsa jogi helyzet gondolatával; az előtte lévő években Britney nem a legjobb formáját mutatta, de az utána lévő átmeneti szünet után az énekesnő látszólag újult erővel tért vissza, még ha egy picit árnyéka is volt régi önmagának. De legalábbis ismerős volt és látszólag boldog. Legalábbis egy ideig így tűnt. És ez nagy dolog volt. Van egy generáció, akinek Britney valóban a minden volt. Én is ehhez a generációhoz tartozom. Emlékszem, 11 éves voltam, amikor a bátyám megmutatta az MTV-n az akkor debütált ...Baby One More Time klipjét, amiben egy elképesztően szép lány énekelt egy elképesztően jó dallamot. Azonnal rajongó lettem. Valahogy tudtam, hogy el fog kezdődni majd ez az időszak; kisgyerekként a bátyámon láttam, hogy mennyire odavolt a zenei magazinokért, nézte az MTV-t és kazettákat hallgatott walkmanen. Szemtanúja voltam annak az időszaknak, mikor egy tinédzser úgy igazán a zene szerelmese lesz. És visszagondolva, abszolút örülök neki, hogy nálam ezt a folyamatot Britney indította el. Az első kazimat miatta kaptam meg – egy Bravo Hits válogatás volt, rajta egy ...Baby remixszel, amit máig hallgatok Spotify-on, 32 éves fejjel –, majd születésnapomra a Győr Plázában megvettük a Baby... albumot MC-n is és az autóban hallottam először a (You Drive Me) Crazy-t... Majd az őrület nem állt meg. Britney abszolút az életem részévé vált. Rajongva vártam kéthetente csütörtökön a Bravót és minden hónap utolsó péntekjén a Popcornt, egy mappába gyűjtöttem nagyon precízen a róla szóló cikkeket és a falam tele volt az őt ábrázoló poszterekkel. Köztük egy vastag kartonból készült, az Oops!... I Did It Again albumot promótáló plakáttal, amit apukám szerzett egy lemezboltból. Ultramenő volt. Közben persze szegény szüleim biztosan azt gondolták, hogy szerelmes vagyok egy nőbe... A rajongás évekig tartott. Britney miatt megtanultam a szüzesség szót, a szilikon szót, a szexi szót és igen, picit megtanultam angolul is... sőt, megtanultam a Stronger székes táncát is a Making of the Video című zseniális MTV-műsorból, amit VHS-en rögzítettem,

mert persze hogy volt egy Britney-válogatás videókazim. Lelkes tiniként láthattam az I’m a Slave 4 U kígyós fellépését, amit máig zenetörténelmi momentumnak tartok és láthattam, ahogy az egész világ ezért a gyönyörű lányért, majd gyönyörű nőért rajong. Aztán egy idő után én picit látszólag elfeledkeztem Britney-től. Jöttek új kedvencek, új ikonok, új zenei stílusok... De azért Britney-t fél szemmel mindig figyeltem. Éppen ezért volt számomra olyan félelmetes átélni Britney vészkorszakát. Úgy nőttem fel, hogy Britney számomra nemcsak kedvenc volt, hanem egy éra lenyomata, ikonja, egy példakép, aki keményen dolgozik és kihasználja a tehetségét. Emlékszem, hogy gimnázium első osztályában mennyit beszéltünk Britney-ről. De ez már nem az a rajongói beszélgetés volt, mint általános suli alsóban, hanem szörnyülködés és ami a legrosszabb: sajnálat. „Láttátok, hogy néz ki?” „Láttátok, hogy leborotválta a fejét?” „Láttátok, hogy mindene kilógott?” És mikor egyik este az interneten láttam a fotókat, amint Britney-t beviszik egy elmegyógyintézetbe, kisírt szemekkel, miután gyerekeivel bezárkózott végső kétségbeesésében egy fürdőszobába (már persze ha így volt), komolyan féltem. Féltem, hogy ez a nő egyszer csak eltűnik. S nem hittem el, hogy nem segít neki senki. Nem hittem el, hogy egy legendának így lehet vége. Így hát Spears papa feltűnése és az újra összeszedettnek tűnő Britney felemelkedése számomra is megnyugtató volt. A világ picit visszatért a rendes kerékvágásba. Nem mintha Britney olyan fontos tényező lett volna az életemben és a világban, de igenis egy jó tényező volt, amit jó volt megszokni. Persze hamar feltűnt, hogy valami nincs rendben. Főleg miután – és ez nagy vallomás lesz – titokban

megrögzöttként olvastam Britney helyzetéről és arról, hogy a gyámság igazából elég komoly károkat okoz neki és hogy valójában ő már nem más, mint egy rab egy arany kalitkában. Fontos téma lett ez számomra az egyetem éveiben, illetve az első komoly munkahelyemen. Nem azért, mert rajongtam Britney zenéjéért – bár még mindig jó zenét csinált! –, hanem azért, mert nem értettem, hogy történhet ilyen egy emberrel. És kicsit talán azt sem értettem, hogy ez miért nem tűnik fel a világnak. Britney egyre inkább egy robot lett, egyre furcsábban beszélt, látszott rajta, hogy semmi kedve a színpadhoz, semmi beleszólása a saját zenéjébe és mondjuk ki, hogy minden bizonnyal abszolút be volt drogozva egy halom nyugtatóval. A világ ment tovább, Britney pedig egy letűnt hős lett benne, aki egyszerűen már csak ilyen. Aztán néhány év múlva egyre többen beszéltek Britney-ről és végre a sajtó is elkezdte egyre több fórumon feltenni a kérdést: normális az, hogy egy majdnem 40 éves nő az apja gyámsága alatt áll, miközben turnézik és albumokat készít, a pénze felett pedig nem ő rendelkezik? Aztán az idő múlásával, és egyre több és több ezzel foglalkozó írással később Britney és rajongói végre meglátták a fényt az alagút végén. Idén Britney életében először beszélt nyíltan arról, hogy szabadulni akar a fogságból és kevesebb mint húsz perc alatt olyan sérelmeket sorolt fel, amiken az amúgy sok mindent sejtő és kinyomozó rajongók is megdöbbentek. Britney felszabadult. Elkezdett normálisan beszélni, egyedül vezetett autót, a saját

dalát énekelte Instagram Stories-ban, végül az apja lemondott a gyámságról, és még a barátja is eljegyezte. Britney, úgy néz ki, győz. És én, aki rajongott ezért az emberért és 13 éven át nézte a gyámság borzalmait, úgy gondolom, hogy ezzel igenis a világ egy picit jobb hely lett. És közben bennem van a gondolat, hogy mennyire másképp is történhetett volna minden. Máig nem tudjuk Britney összeomlásának hátterét és nem is tartozik ránk. Egy biztos: ez a fiatal nő a húszas évei közepén mélypontra süllyedt, talán a halál árnyékában volt, átment a poklon, majd még ha egy gyámság alatt is, de összeszedte magát. Sokszor tűnt furcsának ebben a 13 évben, de nagyon sokszor tűnt erősnek is. És ilyenkor nagyon-nagyon büszke voltam rá. Mert Britney ilyenkor egy olyan ember volt, aki legyűrte a belső démonjait, túljutott a mentális problémáin és nyertes lett. Jó lett volna, ha Britney lett volna az a személy, aki elkezdi normalizálni a mentális betegségeket, aki elmondja milliónyi fiatalnak, hogy oké, ha szorongsz, oké, ha összedőlnek körülötted a falak, oké, ha úgy érzed megőrülsz... Oké, ha mentális problémáid vannak. Jó lett volna, ha Britney egy erős női idollá vált volna, aki legyőzte a múltját és mindent, ami bántotta és azt mondja a világnak: vállalom, hogy gyenge voltam, de nézzétek, most erős vagyok. Jó lett volna, de nem így történt. Képek, amiken Britney egy esernyővel veri szét volt férje autóját. Képek, amiken Britney kikészülve ül

Britney fellépése az amszterdami Ziggo Dome színpadán, 2011 – FOTÓ: Ben Houdijk

A 31. American Music Awards gálán, 2011 – FOTÓ: S. Bukley

2005 – FOTÓ: S. Bukley

egy bárban. Képek, amiken Britney épp kopaszra borotválta a saját fejét. Ezek ma nem arról szólnak, hogy vannak mentális problémák, amiket meg lehet oldani, hanem mém alapok. Máig nevetség tárgyai. A 2008-as Britney máig egy poén, ami által a borzalmas lelkiállapota is csak egy vicc. Ez is az apja bűne. És picit a mi bűnünk is.

hogy jobb, ha köt egy házassági szerződést, mert úgy jár majd, mint korábban. Kedves tanács. Jó tanács. De lehet, hogy 13 év után egyszerűen hagyni kellene örülni ezt a nőt a boldogságának. És persze a többi kommentről se feledkezzünk el. „Azért ez a haj nem a legjobb.” „Azért ez a smink borzalmas.” „Azért lehet, hogy egy másik ruha jobb lenne.”

Lehet, hogy mi is megtanulhattunk

Több mint tíz éve az egész világ döbbenten nézte végig, ahogy az egykori makulátlan pophercegnő összeomlik. Mindenki szörnyülködött azon, hogy mit tesz a média egy ártatlan lánnyal. Most mindenki haragosan fúj Jamie Spears-re, hogy tönkretette a lánya életét. De a sajtó továbbra is az előnytelen fotókat válogatja ki Britney-ről és a kommentelők továbbra is a legélesebb kritikákat írják meg a foteljükből. Úgy néz ki, a társadalom nem tanul.

volna 13 év alatt nem nevetni egy ember nyomorán. Örülök Britney-nek és közben borzalmasan féltem is. Bár több millió ember ünnepli a szabadságát, közben úgy néz ki, rengeteg ember számára lett az a személy, akit nem lehet békén hagyni. Az első szabadságról szóló poszt után a rajongói fórumokon sokan már felvázolták a következő lépéseket: írjon könyvet, vegyen fel egy új albumot ilyen és ilyen irányzattal, és tartson egy ilyen és ilyen turnét. Miután több évnyi várakozás után Britney-t eljegyezte a barátja, tömegével érkeztek a kommentek az örömködő énekesnő posztja alá,

Remélem, nem kergetjük újra őrületbe Britney-t. Remélem, hogy Britney története végül tényleg egy erős nőről fog szólni, aki szembeszállt a belső démonjaival, megküzdött a világgal és a végén boldog ember lett. És remélem, hogy picit tanulunk a történetből és megértjük, hogy egy kis megértéssel, nyitottsággal és szeretettel ez egy jobb világ lehetne. Akár egy világsztárról van szó. Akár csak arról, hogy egymással hogyan viselkedünk. Üdv újra a világban, Britney! Erősebb vagy, mint tegnap.

Tajvan, Tajpej, 2017 – FOTÓ: ChinaImages

A szecesszió mecénása, a férfiakhoz vonzódó nagyherceg SZERZŐ: Kocsis

G. János t l Kocsis_G_Janos

A németországi Darmstadt a szecesszió egyik igazán meghatározó helyszíne, méghozzá az itt található művészkolóniának köszönhetően. A Mathildenhöhe a századfordulótól egészen az első világháború kezdetéig az európai modern művészet és építészet egyik legjelentősebb központja volt, szerepét pedig mi sem jelzi jobban, hogy idén nyáron az UNESCO világörökségi listájára is felkerült. Kevesen tudják azonban, hogy mindez a férfiakhoz vonzódó hesseni nagyherceg, Ernő Lajos érdeme. A világhírű művészkolóniát korának egyik legbőkezűbb mecénása, a művészeteknek élő Ernő Lajos alapította 1899-ben. Itt működött többek között Joseph Maria Olbrich, a szecesszió, azaz a Jugendstil egyik kiemelkedő tehetsége. Darmstadtban az ő tervei alapján keltek életre a Mathildenhöhe épületei, köztük a város egyik jelképének számító Hochzeitsturm (Esküvői-torony), amely kiváló kilátópontként szolgál a teljes Rajna-Majna-síkságra. Ezen túlmenően nemcsak a Központi Műteremházat tervezte, amelyben állandó tárlatként a művészkolónia egykori 23 tagjának műveit láthatjuk, de a művészlakásokat és az ún. Ludwig-házat is. A hely egykor a fiatal építészek és alkotók kísérletezőtereként szolgált, ahol megvalósíthatták ötleteiket, miközben egyfajta átmenetet képeztek a szecesszió és a Neue Sachlichkeit, azaz az új tárgyilagosság irányzatai között, mely utóbbi végül a Bauhaus-mozgalom fontos alapjává vált. Az óriási platánligettel és számos szoborral rendelkező parkban kiemelkedő látványosság az Orosz kápolna és a Liliommedence, a környező lakónegyedben pedig a művészek villái idézik meg a 20. század elejének változásra vágyó hangulatát.

Az UNESCO listája világszerte több mint ezer világörökségi helyszínt tartalmaz 167 országban. Németország 51 világörökségi helyszíne egyben az is jelenti, hogy itt találjuk legnagyobb sűrűségben a világszervezet által elismert természeti és kulturális kincseket. Az utazók a változatos világörökséget nyolc útvonal mentén fedezhetik fel, az útvonalak mindegyike egy-egy nemzetközi repülőtér közelében kezdődik és végződik, ami jelentősen megkönnyíti az elérhetőséget. Minden helyszín egyedülállósága, eredetisége és épsége miatt jelentős az emberiség számára és különleges védelem alatt áll.

Ernő Lajos hesseni nagyherceg, 1905 FOTÓ: Jacob Hilsdorf

Ernő Lajos nagyherceg (1868–1937) verseket és drámákat írt, festett, zenét szerzett, és külföldi utazásain a művészeteket és a kultúrát tanulmányozta. Hazájában a szecesszió népszerűsítésébe kezdett, és a Mathildenhöhe révén egyúttal azt is remélte, ösztönzőleg hat majd a kézműiparra és a művészetekre. Nemcsak az alkotókat támogatta bőkezűen, de egyik kastélyát is átadta, hogy múzeumnak adjon otthont. Tragédiákkal teli gyermekkora után nagyanyja, Viktória brit királynő választott feleséget számára, méghozzá egy másik unokája, Viktória Melitta hercegnő személyében – Ernő Lajos így a saját unokatestvérével kötötte össze az életét. Bár mindketten tiltakoztak az elrendezett házasság ellen, Viktória akaratával nem tudtak dacolni. A fiatalok azonban soha nem értették meg egymást, házasságuk boldogtalannak bizonyult.

Viktória Melitta kevésbé lelkesedett a nyilvános szerepvállalásért, kerülte a levelek megválaszolását, igyekezett elkerülni az udvariassági látogatásokat idős rokonaiknál. A protokolláris rendezvényeken azokkal beszélgetett, akik szórakoztatták őt, míg a magasabb társadalmi vagy hivatalos rangú embereket, akiket unalmasnak talált, figyelmen kívül hagyta. A rangjukból fakadó kötelességek elhanyagolása számos veszekedést okozott a pár között. Hangos vitáik olykor a tettlegességig fajultak, a lobbanékony hercegnő kiabált, repültek a teástálcák, a porcelánok, és minden, ami a keze ügyébe került Ernő Lajos felé. A boldogtalan házasság elől a hercegnő Dél-Franciaországba menekült, ahol az év nagy részét töltötte, és ahol hatalmas összegeket emésztettek fel a kiadásai, illetve a monte-carlói kártyaasztaloknál felhalmozott adósságai. Kapcsolatukon az sem segített, hogy amikor 1897-ben épp hazatért a húgánál, Mária román királynénál tett látogatásáról, Ernő Lajost egy férfi szolgálóval kapta rajta az ágyban. Közeli rokonaival Viktória Melitta tudatta, hogy férje a férfiakhoz vonzódik, de ezt nem hozta nyilvánosságra. Egyik unokahúgának így írt: „Egyetlen fiú sincs tőle biztonságban az istállófiúktól a konyhai kisegítőkig. Egészen nyíltan lefekszik velük.” A hír természetesen a nagymamáig is eljutott, akit bár elszomorított a fiatalok boldogtalansága, de hallani sem akart a válásról. Arra majd csak a halála után kerülhetett sor – amikor Viktória királynő 1901 januárjában meghalt, a pár még azon év decemberében felbontotta a házasságát. Bár ők ketten nem titkoltan örültek a szabadságnak, azért a korszak európai uralkodói udvaraiban a válás ténye óriási botránynak számított. Közös leányuk 8 éves korában meghalt, ezzel Ernő Lajosnak nem maradt örököse, így kénytelen volt újranősülni. Egy jó barátnőjét, az elszegényedett Eleonóra solms–hohensolms–lichi hercegnőt vette feleségül, akitől két fia született. Eleonóra türelmes és empatikus hitvesnek bizonyult, aki szemet hunyt férje viselt dolgai felett. Ernő Lajosnak a kor egyik ismert üzletemberével, Karl August Lingnerrel volt viszonya – az ő nevéhez fűződik a ma is létező szájápolási márka, az Odol megalapítása. Kapcsolatuk olyan mély volt, hogy amikor Lingner 1916-ban meghalt, végrendeletében a nagyhercegre hagyta svájci kastélyát.

Nyárvégi bőrmegújítás SZERZŐ: Kiss

Milán l mrmilankiss

Ahogy lassan beköszönt az ősz, a bőrünkön megmutatkozhatnak a napfény, az éjszakai kimaradások, az esetleg megnövekedett alkoholfogyasztás negatív hatásai. Tapintásra érezhetjük, hogy szárazabbá, külsőre pedig szürkébbé, tágabb pórusúvá és foltosabbá válhatott a bőrünk. Ezek a tünetek mind összeköthetők a napfénykárosodással és a kollagénvesztéssel, melyek véglegesek, de javíthatók. Mit tegyünk, hogy a bőrünk újra üdének és egészségesnek látsszon? Vajon elég, ha az arcápolást komolyabban vesszük vagy jobb, ha szakember segítségére is hagyatkozunk? Lássuk, hogyan tehetünk a legtöbbet most a bőrünkért!

Koptass, koptass!

A napfény hatására a bőr legfelső rétege, a hámréteg felvastagszik, felhalmozódnak az elhalt sejtek a bőrfelszínen, amelynek hatására a bőr megjelenése szürkévé és fakóvá válik. Ezért itt az ideje, hogy akár heti kétszer is bőrradírt alkalmazzunk a testünk teljes területén. Rengeteg termék áll a rendelkezésünkre manapság, de ahhoz, hogy megfelelő hatást érjünk el, normál/zsíros bőr esetén válasszuk az olyan bőrradírokat, amik finomabb szemcséjűek és erős dörzsölést tesznek lehetővé. Még jobb hatást érhetünk el, ha valamilyen alfa- vagy béta-hidroxisavat is tartalmaz a radír. Ide tartoznak a szalicil-, glikol-, mandulasavak sok egyéb más mellett. A glikolsavval különösen jó eredményeket érhetünk el, hiszen elősegíti a kollagéntermelést is a bőrben, valamint igazán ragyogó bőrt kölcsönöz a használójának. Érzékenyebb vagy száraz bőrűek válasszák inkább a kémiai alapú radírokat, de a glikol- és mandulasavak náluk is csodát tehetnek! Akik a natúr, házi praktikák hívei, azok készíthetnek bőrradírt kókuszzsír és szódabikarbóna keverékéből.

Azok a fránya pigmentfoltok!

Hiába a sorozatos felhívásoknak, sokan nem, vagy nem megfelelő mennyiségben használunk napvédő termékeket még napozás közben sem, ami aztán pigmentfoltok formájában hagy nyomot a bőrön. A koptatás, radírozás itt is hasznunkra válhat, viszont itt már ennél több fegyvert kell bevetnünk a látványos javulás eléréséhez. Legjobb, ha felkeresünk egy esztétikai bőrgyógyászt, hiszen az általa árusított vagy esetleg felírt készítmények fognak a legnagyobb hatékonysággal bírni, de ha egyedül szeretnénk boldogulni, akkor sincs probléma. Keressük a savakat tartalmazó készítményeket, mint például a citromsav, azelainsav, kojisav és a glikolsav, amelyek mind világosító hatással bírnak. Egyéb világosító hatóanyagok közé tartoznak még a niacinamid, a C-vitamin, a retinol és az alfa-arbutin is, csak hogy egy párat említsek. Ahhoz, hogy az eredmény fenntartható legyen, továbbra is alkalmazzunk jó minőségű, professzionális fényvédőket, hiszen Magyarországon egész évben erős az UV-sugárzás. A hideg, szeles vagy borús időjárás sem jelenthet felmentést a fényvédő használata alól!

Antioxidánsokra fel!

Az önfeledt nyári szórakozás és kikapcsolódás jó hatással van a lelkünkre, de egyben az oxidatív stressz forrása is. Az oxidatív stressz – napsugárzás, dohányzás, alkoholfogyasztás, alváshiány, egészségtelen táplálkozás – hatására ún. szabadgyökök szabadulnak fel a bőrünkben. A szabadgyökök aktív molekulák, amelyek rontják a bőr feszességéért és vitalitásért is felelős kollagént és elasztikus rostokat, valamint

szemcsés, élettelen bőrfelszínt eredményeznek. Az antioxidánsok bevitele ezért nemcsak a táplálkozással, de a bőrre kenve is fontos, hogy mindezt csökkentsük. A krémekben és szérumokban leg�gyakrabban alkalmazott antioxidáns a C-vitamin, de a niacinamid, a retinol és a különböző gyümölcsökből kivont vegyületek, például a szőlőben található resveratrol is gyakran szerepel a termékek összetevőinek listáján. Ezek az összetevők megújítják a bőrfelszínt és hozzájárulnak a bőr egészséges működéséhez is.

A top őszi kezelések

Ahhoz, hogy valóban látványos eredményeket érjünk el, a kozmetikumok mellett érdemes felkeresni a kozmetikusunkat is egy frissítő, megújító arckezelésre. A bőrt megnyitó kozmetikai gépek, a professzionális hatóanyagok és a masszázs mind jótékony hatással vannak rá. A masszázs nemcsak kellemes, de a vérbőséget és a nyirokkeringést is fokozza, így a salakanyagok is elszállításra kerülnek a bőrből, javítva annak kondícióját. Ha az anyagi lehetőségeink engedik, invesztáljunk egy orvosi mélyhámlasztásba, mely teljesen eltávolítja a nyáron megvastagodott szaruréteget és új bőr képzésére serkenti a sejteket. Kiváló választás lehet még a mezoterápia vagy a még korszerűbb ún. Profhilo kezelés is. Ezek az eljárások különböző vitaminokkal, antioxidánsokkal és hidratáltságot fokozó hialuronsavval újítják meg a bőrt. Ezeken kívül a személyes kedvenceim közé tartoznak a mikrotűs kezelések és a drakula-terápia is. Ezek a beavatkozások korrigálják a kollagén és az elasztikus rostok nyári időszak alatt bekövetkezett leépülését, és feszesebb, egyenletesebb, finomabb pórusú bőrt varázsolnak. Te melyiket választanád a legszívesebben?

Akkor hatékony, ha megdobogtatja a szíved A bemelegítés SZERZŐ: Majer

Reni l majerreni

A bemelegítés célja a szervezet hőháztartásának, izomzatának, ízületeinek, légzőrendszerének felkészítése az intenzív mozgásra. Miért fontos ez? Azért, hogy az edzés ne kínszenvedés, hanem fájdalommentes kikapcsolódás és sikerélmény legyen, illetve azért, hogy elkerüld a bemelegítetlen izmok és ízületek hirtelen terheléséből adódó sérüléseket. Miért kell bemelegíteni minden edzés előtt? Hogyan kell ezt jól csinálni? Mi történik, ha kihagyod? Ebben a hónapban körbejárjuk az edzés előtti bemelegítés témakörét. 50

Akárhány edzőteremben megfordultam, azzal szembesültem, hogy az emberek az öltözőből rögtön bevetik magukat a súlyok és gépek közé. A látogatók 90%-a láthatóan semmilyen bemelegítést nem végez. Terjeng egy olyan tévhit is, miszerint annyi bemelegítés bőven elég, hogy az edzeni kívánt izmot átmozgatjuk három mozdulattal, illetve ha a gyakorlatot kisebb súllyal kezdünk. Ez is a bemelegítés része, de önmagában semmire nem lesz elég. Egy jó bemelegítéssel az edzés sokkal hatékonyabbá válik, nem beszélve arról, hogy a sérülések veszélye drámaian csökkenthető. Persze világos, hogy cikinek érzik az emberek a bemelegítést… már csak nem fog ott ugrálni, mint egy kiscsaj az első aerobik órán?! Nyilván ez a cikk nem azoknak szól, akik forró fejjel berohannak a terembe és azonnal 120 kilóval nyomnak fekve. Ez a cikk azoknak szól, akik szeretnék ezt a műfajt is jól csinálni, hogy elkerüljék a sérüléseket és biztonságosan tudjanak edzeni. Szíve joga mindenkinek eldönteni, hogyan bánik a saját testével.

Miért fontos a bemelegítés edzés előtt?

A bemelegítés serkenti az idegrendszer aktivitását, javítja a koordinációs képességet és persze az ízületeinkre is melegítő hatással van. Kvázi egy átmenet a kevésbé aktív és az aktív mozgás között. Azon felül, hogy szüksége van rá a testünknek nagyobb terhelés előtt, a bemelegítés egy rögtönzött állapotfelmérésként is működik. Ha a terhelés nélküli átmozgatás alatt fájdalmat tapasztalsz valamelyik izomcsoportodnál, akkor tudhatod, hogy arra nem szabad aznap edzeni. Kevesen tudják, de sajnos maradandó károsodáshoz vezethet, ha a kisebb fájdalom ellenére lenyomod az aznapi edzést, csak mert a füzetedben az van felírva, nem törődve a tested jelzésével. A bemelegítés nem egyenlő a kisebb súlyok használatával a valódi munkasorozat előtt, hiszen az egész napos monoton testhelyzet, a kényelmes ülés, a nem túl megerőltető sétálás után a testednek szüksége van egy alaposabb felkészülésre a kemény edzéshez.

Hogyan kell jól bemelegíteni?

A helyes bemelegítő gyakorlatok guggolásokat, térdemeléseket, helyben futást vagy rövid sprinteket, lendületes kar-, láb- és törzshajlításokat is tartalmaznak. A bemelegítés közben végzett intenzív tornagyakorlatok teljesítéséhez az izmoknak több oxigénre van szüksége, ezért a sportoló lihegni kezd, felgyorsul a szívverése, a szív élénkebb működése pedig az izmokba több, oxigénben, tápanyagokban gazdag vért pumpál. A gyorsabb véráramlás átmelegíti az izmokat, így azok rugalmasabbá, jobban terhelhetővé válnak. A hideg izom merev és rugalmatlan, ezért nagyobb az izomláz, izomhúzódás kialakulásának esélye akkor, ha bemelegítés nélkül hirtelen nagyobb terhelés éri.

Mi a bemelegítés folyamata? 1. Fejben, megérkezni A bemelegítés első fázisa fejben kezdődik. Először olvasd át a napi edzésterved és gondold át, hogy mit és hogyan szeretnél elvégezni. Nekem a vizualizáció mindig, mindenben segített. Átveszem fejben a megfelelő végrehajtás lépéseit, az intenzitást és a levegővételt.

A tapasztalt sportolók minden edzést lejátszanak fejben, mielőtt a „pályára” lépnek. Elképzelik, ahogy sikeresen végrehajtják a gyakorlatot. Készítsd fel a szervezeted az edzésre legkésőbb az öltözőben! Ha már elkezdted az edzést, mindig figyelj a mozdulataidra, ne agyalj ott munkahelyi gondokon vagy otthoni nehézségeken. Legyél ott fejben. 2. Aktivizáld a tested A bemelegítést érdemes mindig egyszerű körzésekkel indítani. Nyak-, váll-, könyök-, csukló-, derék-, csípő-, térd- és bokakörzésekkel indítok. Persze ezeket lehet gumiszalagokkal is végezni, kinek mi a szimpatikusabb. Ezek segítik az ízületi folyadék bejutását az ízületi résekbe. Ez nagyon fontos lépés, ha nem szeretnél recsegő-ropogó ízületeket edzés közben és hosszútávon is szeretnél sérülésmentes maradni. Ezek a körzések a fizikai állapotod felmérésére is megfelelőek. Megnézheted, hogy mennyire lazák/kötöttek az egyes izmaid, ez pedig segít az aznapi gyakorlataid összeállításában is. 3. Emeld meg a testhőmérsékleted A körzések után érdemes 3-5 perces aerob edzésformát végezni addig, ameddig el nem kezd gyorsulni a pulzusod, el nem kezdesz izzadni. Ez lehet futógép, szobabicikli vagy a klasszikus sarok–térdemelés, esetleg négyütemű fekvőtámasz. Az aerob bemelegítés nem helyettesíti a gumiszalaggal vagy éppen anélkül végzett körzéses átmozgatást. Az egészet ugyanis azért csináljuk, hogy a testünk keringési rendszerét felkészítsük egy nagyobb terhelésre és ennek része mindkét mozgásforma. 4. Nyújtás és bemelegítés A nyújtások nem kifejezetten ajánlottak terheléses edzés előtt, ugyanis könnyen növelik a sérülés veszélyét. Ez persze csak a statikus nyújtásra vonatkozik.

tod rövid ideig. Ezek megfelelően felkészítik az izmokat az összehúzódásra, ezzel is csökkentve a hirtelen terhelésből fakadó sérülések esélyét.

Milyen változásokat okoz a testünkben a helyes bemelegítés?

A statikus nyújtás röviden az, amikor a „kitartod” az adott testrészt és feszíted. A bemelegítéskor is végezhető dinamikus nyújtás viszont kifejezetten ajánlott. A dinamikus nyújtás azt jelenti, hogy adott izmot vagy izmokat terhelés nélkül, pusztán a saját erődből nyúj-

A megfelelő bemelegítés fokozza a vérkeringést, átmelegíti az izmokat és felkészíti a szervezet hőháztartását a fizikai erőfeszítésre. Egyszerűen szólva a bemelegítés akkor hatékony, ha megdobogtatja a szíved és kimelegszel közben. Figyeld meg magad egy olyan edzés során, amikor elhagyod a bemelegítést! Az edzés vagy a meccs kezdete után nem sokkal eljön az a pillanat, amikor úgy érzed, hogy nem bírod tovább, meg kellene állnod egy kicsit. Ez az a pont, amikor komolyan izzadni kezdesz és futás közben úgy érzed, hogy mégsem kellett volna ennyi ruhát felvenned. Ha ilyenkor sétálsz egy-két percet és egy-két réteg ruhától is megszabadulsz, rendszerint már jobban megy az edzés. Valójában ez az a pont, ahová a jó teljesítmény, illetve az izmok és ízületek védelme érdekében a bemelegítés végén, még az edzés vagy a meccs megkezdése előtt kellene eljutnod. Mindezek után pedig jutalmad egy örömteli edzés lesz, amit kellemes fáradtságérzet követ. És ha az edzés után a nyújtásról sem feledkezel meg, az izomlázat is elfelejtheted. Legyetek jók és persze mindig mozgásban!

Az egészséges étrend a mindennapokban SZERZŐ: Kiss

Milán l mrmilankiss

Manapság egyre többen tudatosítják és ismerik el, hogy a táplálkozásunk nagyban befolyásolja az egészségügyi állapotunkat, illetve azt, hogy szinte az összes népbetegség megelőzésében kiemelkedő szerepet tölt be. Sokan a táplálékkiegészítőkben keresik a megoldást, azonban ezek izoláltan tartalmazzák a tápanyagokat, amit a szervezetünk csak részben tud hasznosítani. Épp ezért a teljes értékű étrend felállítása és annak követése elengedhetetlen. 54

A változtatásra való igény és motiváció sokunkban ott motoszkálhat, de a körülményesség, az idő, a hétköznapi stressz és az egyre csak növekvő élelmiszerárak bizony megnehezítik, hogy a táplálkozásunkkal is támogassuk az egészségünket. Ez a cikk segítségül szolgálhat ezen akadályok leküzdésére és hasznos tippekkel szolgálhat egy egészségesebb fizikai és szellemi állapot eléréséhez.

A vércukorszint szintén tartása

Bizonyára mindannyian tapasztalhattuk már, hogy a rendszertelen étkezés hatására ingerültebbé válhatunk, stresszérzetünk fokozódhat és szédülést is tapasztalhatunk, melyek az alacsony vércukorszint jelei lehetnek. Az alacsony vércukorszint hatására általában a könnyen elérhető, kalóriában gazdag, ám tápanyagban szegény péksüteményekhez vagy rágcsálnivalókhoz nyúlunk. Mi több, a munka utáni éhesen történő bevásárlás során több egészségtelen, felesleges élelmiszert is nagyobb eséllyel teszünk a kosarunkba. Megoldásul szolgálhat, ha munkába indulás előtt felszeletünk magunknak almát vagy répát, ki-ki kedve szerint, valamint egy pár szem dióféle is jó szolgálatot tehet. Invesztáljunk egy jó minőségű BPA-mentes éthordóba, amelyek több részre oszthatók és így a nassolnivalók a főételtől elkülönítve tarthatók. Így biztosíthatjuk vércukorszintünk fenntartását, amíg haza nem érünk, hogy rendesen megvacsorázzunk. Ez nemcsak az ingerlékenységünket fogja csökkenteni, hanem a vásárlás végösszegét és a vacsora során elfogyasztott kalóriákat is.

Tervezzünk előre!

Szakítsunk időt vasárnaponként a heti menü megtervezésére, és igyekezzünk olyan ételeket összeállítani, amelyek megfelelő arányban tartalmaznak szénhidrátokat, fehérjét és egészséges zsírokat! Ezt követően alaposan nézzünk körül, hogy mi az, ami már van otthon, majd készítsünk bevásárlólistát és győződjünk meg arról, hogy csak és kizárólag az ott felírtakat vásároljuk meg. Így nemcsak az egészségtelen élelmiszerek vásárlását előzhetjük meg, de a pazarlásnak is elejét vehetjük.

Spóroljunk az ételek megfelelő tartásával!

A mai élelmiszerárak mellett sokan az árakkal magyarázzák egészségtelen étrendjüket, azonban a megvásárolt élelmiszerek legalább negyede a szemétben végzi. Ha megfontoltan vásárolunk és az élelmiszereket megfelelően tároljuk, akkor még spórolhatunk is. A legtöbb zöldség és gyümölcs hamar tönkremegy a hűtőszekrényben jelenlévő esetleges pára és lecsapódott víz miatt. Ennek megelőzésére helyezzük a friss árukat üveg vagy műanyag tárolókba úgy, hogy

az aljára és a tetejére is papírtörlőt helyezünk. Ez fel fogja szívni az esetleges nedvességet, és több nappal is meghosszabbíthatja például a zöld levelűek és saláták frissességét. Ügyeljünk arra, hogy ne tartsuk nejlonzacskóban a zöldségeket és gyümölcsöket, ugyanis így könnyen bepenészedhetnek a hűtőben. A burgonyát és a hagymát tartsuk külön a rothadás és a csírázás elkerülése érdekében. Időnként nézzük át a konyhaszekrények és a spájz tartalmát is, hogy ellenőrizzük a száraz élelmiszerek szavatossági idejét. Előbb használjuk fel ezeket, mielőtt újat vásárolunk!

Céljainknak megfelelően alakítsuk a környezetünket!

Az egészséges környezet kialakítása az otthonunkban legalább olyan fontos, mint az, hogy tudatosan vásároljunk. Könnyű elcsábulni, ha a csokoládékat és a kekszeket a konyhapultra tesszük, ahol naponta többször is szembetalálkozunk velük, vagy ha a szekrényben ezek az első élelmiszerek, amelyekkel találkozunk. Ezek helyett inkább helyezzünk friss vagy aszalt gyümölcsöket, dióféléket és magvakat a pultra vagy az étkezőasztalra. Törekedjünk rá, hogy egészséges élelmiszerekkel vegyük körül magunkat és arra, hogy mindig fel legyenek töltve a konyhaszekrényeink vagy a spájzunk. Így elkerülhetjük az ételrendeléssel járó felesleges költekezést. Tartsunk otthon bab-, csicseriborsó- és lencsekonzervet, hogy a főzési idő se lehessen kifogás!

Motiváljuk magunkat!

Tűzzünk ki realisztikus célokat az egészséges étkezés felállítása érdekében. Fogalmazzuk meg tisztán, hogy miért is szeretnénk változtatni és konkretizáljuk a céljainkat. Sokat segíthet, ha ezeket írásba foglaljuk és egy jól látható helyre kiragasztjuk, emlékeztetőül a mindennapokra. Például: „naponta 5-ször zöldséget és gyümölcsöt fogok fogyasztani!”. Próbáljuk ezeket konkrét eseményekhez vagy szituációkhoz is kötni és használjuk a ha és az akkor szavakat, mint például: „ha az ebédlőben vagyok a munkahelyemen, akkor a tányérom felére zöldségeket rakok, desszertnek pedig gyümölcsöt választok”. Engedjük szabadon a fantáziánkat és találjunk ki ehhez hasonló mondatokat! Ezek észrevétlenül másznak bele a fülünkbe, és az adott szituációban fognak majd eszünkbe jutni, segítve ezzel az elhatározásaink cselekedetté tételét. Jó hasznát vehetjük egy falra akasztható naptárnak is, ahol naponta piros pontot adhatunk magunknak, ha sikerült valamit tennünk az egészségünkért. Így követhetjük a fejlődésünket, ami nemcsak a magunkba vetett hitet növeli, de ösztönzően hat majd a jövőre nézve is. Ne feledjük, egy új szokás kialakításához csak 21 napra van szükségünk!

A law doesn’t make things right, and sometimes doing the right thing is above the law. AUTHOR: Germán

Henao l germanhenao

We live in crazy times, there is no doubt about that. The world has somehow turned into this madness in which the ones who should be protecting us are actually the ones from whom we need protection. All it takes is to turn on the news for a second to see yet another scandal of corruption, injustice and politicians more interested in pushing their own personal interests instead of working for the wellbeing of their citizens. 56

What has caught my interest these days is the role that the law plays into everything going on. Laws are meant to protect our general safety, and to ensure that the rights of citizens are not violated. However, do they? Around the world, we see examples of how we’ve gone from a system in which the law is above politicians and serves as a guideline to ensure that no matter who is in power, the rights of the citizens remain a priority to one where politicians shape the law as they wish in order to push their selfish strategies over anybody who is against it, and make sure they remain in power. Our legal and democratic systems are obsolete. We have tools to elect the government but we do not have any means to remove them from power if we are not satisfied with their leadership. We do not have accountability systems. We have tools to change laws, but we do not have tools to be protected from them when they are not beneficial to us, or when they violate basic human rights.

So does this mean we need to start doing things illegally? Well, no. But one thing people tend to forget is that governments get away with all of their selfish moves because we, the people, let them. Resistance is the best way to produce change. How many times have we seen that after a new harmful decision is made, people get angry for a short period, go out to protest for two days and then go back home, forget about the topic or simply continue whining on Facebook while laying on the couch? Way too many times. This brings me to the recent law passed in Hungary in which LGBT topics have been banned from school curriculums, and forbids them also to be shown in TV during a time in which minors are still watching.

This law is sold as a strategy to protect children while in reality it is the opposite; it leaves children unattended when it comes to education about their sexuality, their sexual health and their mental wellbeing. We can just look at what is happening in Afghanistan right now. Since the Taliban took over, laws designed by men are being put back in place threatening women even for something as natural as their menstruation; in fact, thanks to the lack of education in this matter,

most women do not even know about this very natural part of being a woman until they get their first period.

How can a law be over something as basic as human nature? How does one man get the right to choose what is right or wrong from something as simple as life? A similar thing is happening in Hungary. These oppressive laws are designed to keep society ignorant and fearful in a country where mental health services are only a privilege for the few, where education is segregated, and where an underdeveloped countryside is a key strategy to maintain Hungary as cheap labor force. Naturally, keeping a country in need for more will always make a government more powerful. The premise is simple: ignorant people are easier to govern. Resistance is needed and a great example of it is the outstanding August cover of ELLE Magazine in Hungary, which featured same sex couples with the caption “One Love”. Now, as if this cover was not controversial enough in many countries, in Hungary it represented resistance by placing this magazine in newsstands all over the country in response to the law that forbids LGBT issues to be highlighted in mainstream media. It is a case where doing the right thing is above the government’s intentions; a case where a company took a bold step to raise their voice for those who cannot raise their own. We need more of this! We need modern versions of revolution and rebellion. We need parents demanding LGBT education for their children to the school management, we need companies sponsoring and supporting LGBT initiatives that help queer youth, we need the queer community spreading information, raising awareness and showing up, we need content creators helping us reach those being abandoned by the government. We need people who are willing to do the right thing, no matter how the government plays with the legal system of the country for their own convenience. Breaking this unsustainable system is important; not only for the LGBT community, but also for everyone who is a potential scapegoat during future hate campaigns organized by the government. Now LGBT issues are in the center of attention, but soon they will need a new enemy and more oppressive laws will come against women, immigrants, and people with different religious backgrounds or even skin color. If you are not a wealthy person offering or receiving favors to the government, then you are at risk. The political crisis we live in can only be solved if people take action and fight back by doing the right thing. And sometimes that means not playing by the rules designed for us to fail.

AUTHOR: Dániel

Waliduda l waliduda

PHOTO: Vivien Csiki / Triton Sunset Party

“RuPaul’s Drag Race is the hardest thing I have done in my entire life”

As a hardcore fan of the Drag Race franchise you can imagine what I felt when I was told that I have the opportunity to meet and interview Rosé, a finalist of RuPaul’s Drag Race season 13. Rosé (who was not in drag when we met so I just called him by his boy name, Ross) is actually the very first “Ru-girl” who visited Hungary, to do an unforgettable show at the Triton Sunset Beach Party on Lupa Beach. But, before that she had some unforgettable things to share about Drag Race, world fame and future plans.

You had a very adventurous upbringing. You were born in Scotland, but your family moved to Texas when you were ten. Later you decided to leave Austin and moved to New York City. Why did you go to the Big Apple? Indeed, I was born in Glasgow, lived in many corners of Scotland and in some other countries of Europe too but spent most of my childhood in Texas. I moved to New York City because wanted to be an actor and wanted to be on Broadway. I always dreamt of moving there and it was the first thing I wanted to do after school. Did New York City meet your expectations? It did and it didn’t. I love New York, I have been living there for almost ten years. I worked a lot as singer and actor, but I became disenchanted with the theatre industry because I felt like it was more fun and interesting to tell my own story than to play a character that someone else wrote. What drew you to drag? I discovered drag while I was in college, always loved it and had been a huge fan of it. I started to watch RuPaul’s Drag Race, of course… It has always been appealing to me to dress up as a woman. It has been something I loved to do since I was a little kid. I don’t know if there was an urge that I felt to try it in adulthood in a more professional setting, but I just found an opportunity to do it and I happened to be good at it and people loved it and I had so much fun too! So I never stopped. What is your favourite part of doing drag? Getting out of drag! (both laughing) No, I am joking! However, it is so nice when you can finally take it all off. But seriously, some kind of power comes with it, which is hard to even speak about. It comes very naturally but it is almost supernatural because it is something

I cannot very easily tap into out of drag. I always say that I love Rosé because

Rosé can get away with whatever she wants, she can say anything, she can do anything, and people will find it funny or it will make them smile, or make them feel more comfortable with themselves. I love the power it gives me. What can we expect when we come to your show? A lot of sweat. (laughing) Before RuPaul’s Drag Race what I was known for is that if you go to a Rosé show you are going to have a good time and you are going to laugh. And since RuPaul’s Drag Race? The same, I guess! It is weird though. The Triton Sunset Beach Party is the first occasion in quite a long time that I do a full-length show just by myself. During COVID I wasn’t performing as much, but I think I remained the same. What did you feel when you learned that you have this show by Triton Events in Hungary? Oh my god, I was so excited! I was amazed that I can come to Budapest. Even before RuPaul’s Drag Race I travelled all over the world to preform but this is somewhere I have never been before, and this is my first international trip I have taken since RuPaul’s Drag Race. I have my United Kingdom tour next month, but that is a different story.

How many gigs will you have there? 12 or 14 in one month. It is going to be fun, and it will be with Gottmik. But I am so familiar with the United Kingdom, so it is fun, but it is also something I have seen before and done before quite a few times. But I have never been this far to the East in Europe, so this trip and the Triton Sunset Beach Party is exciting for me. Your boy name is Ross and your drag name is Rosé. The answer to my following question seems obvious, but why did you choose Rosé as drag name? Because I can remember it! It is short and easy. No, seriously, I wanted something that is one syllable and one word. Once I saw a rosé ad online and I was so inspired by it because I love the colour pink and it sounds similar to my boy name. Plus, a lot of the women in my family are named Rose. And there is something cute about it! It is such a dainty, feminine word and it is a beverage associated a lot with women, and it is also about summertime and being silly… And you know, I am not very feminine in drag… It felt like a good mix for me.

As a viewer I felt like you have such a huge self-awareness and confidence throughout the whole season. I didn’t feel like you had any breakdown while the other contestants all hit the bottom at one point or another. Did you feel the same during the shooting? Yes and no. Until this point shooting RuPaul’s Drag Race is the hardest, emotionally and physically most demanding thing I have done in my entire life and there is no way to describe it. You must experience it. I have friends who have done it and told me their experience and I saw how it changed them. But ultimately, nothing can prepare you to do it well except going in it and aiming for it.

PHOTO: Vivien Csiki / Triton Sunset Party

Season 13 was your second time auditioning to RuPaul’s Drag Race. When you sent your tape you

were doing drag for around three years. Don’t you feel like you auditioned too soon? Yes, I auditioned first for season 12. I felt ready, but I was so not, so I am glad I wasn’t picked. I always had the intention to audit, because I always wanted to do big things with my life. I always had big dreams and goals since I was a little kid and I always felt like I will be going to be able to do all that stuff but drag was the key. So, when I found drag, I was like go, go, go! And I am still like that. I never stop working towards the next big thing, trying to get better, trying to top myself.

My confidence didn’t separate me from the other girls, but I think one of the reasons I seemed more selfaware and confident is that I have been performing and doing a lot of the things a drag queen is required to do since I was a little kid. The only new thing for me when I started drag four years ago was the physical stuff – the make up, the appearance, the heels. That is a huge part of drag and I work very hard to be better at it quickly but everything else, like talking on the mic, singing, dancing, acting, comedy – I have been doing since I was little. I knew that and it gave me confidence, but I am also – aside from Tina Burner and Tamisha Iman who were the two oldest – quite old in comparison with the other queens. I am 32 and the top four ranged from 24 to 26. They are all quite a few years younger than I am. It gave me confidence, because the older you get the more experience you have. When you watched the season back, wasn’t it strange that what happened with you in two days was summarized in only 60 minutes, plus 20 minutes Untucked? Obviously, the editors must crunch it down, but they focus on the bulks of what happened. It is funny because there are so many of us and all the girls are going through something. There were weeks when I was expecting that something I said or did will have great impact or magnitude and at the end, it was just a passing moment. Or, I was nervous to watch back something because in my head I thought I did or spoke too much, said something wrong. And then I watched it back and realized that no, I was right, and it wasn’t a big deal. Following the announcement of the cast of your season, the number of your followers in social media skyrocketed. How do you handle it? Do you check the comments, your inbox? You have to learn how to handle it. I think I am really good at it. I love social media but it can be a really toxic place. You will never live in a world where everybody likes you.

My power is in drag. And for some reason so many people find power in a dark room with a keyboard, writing unfair and horrible things.

It does hurt to see that stuff. You get used to it and you learn how to turn it off. I really try not to read comments. RuPaul says that even the stuff that is good has nothing to do with me, since it is someone else’s opinion. And I have never gotten anywhere in my life based on what other people thought. I have done what I felt was good or the right choice. I trust my instincts. I am in my fucking thirties bitch, so I know what I am talking about (laughing). RuPaul’s Drag Race is special also because you bring and spend all that money, passion, fear and hope into the biggest opportunity you ever had. No one knocks everything out of the park, no one is perfect. It is one thing to experience it in one room with the judges and a totally different one watched and talked by millions of viewers.

I am sure that most people ask you which was your favourite episode. So, my question is… which was the most challenging for you? Tough question… I know that towards the end I had more ease. I really grew at the end. The first episode was the hardest, because it was so shattering, complete opposite of what I thought was going to happen. I pride myself on being a good lip-syncer. But when you are under pressure, without audience, especially that day when we showed up and all of a sudden, we were in front of RuPaul… It was nuts and I was so afraid that I was going home… That was really hard and really affected my entire season. Going into RuPaul’s Drag Race I thought that even if I land in the bottom two, I can save myself as a lip-syncer. So, to fail at that on the first day I was like, I cannot fail. Because now I don’t know if I can win if I get to the bottom. It was very scary. And you were never in the bottom two the entire season! Yes, and I am really proud of that. I was really, really prepared for the challenge aspect going into Drag Race. I am proud to say that I did well in every challenge they threw at us which is kind of cool. Did you meet RuPaul for the first time during the shooting? Yes! I met Michelle Visage before, but with RuPaul, it was the first time. It is such a silly question, but I promised to my friends that I will ask. How does RuPaul smell? Can I be honest? I have no idea! Because of COVID we had to be far away all the time. But I am sure that RuPaul smells amazing. There is no doubt in my mind. RuPaul looks like the most delicious smelling, cleanest person I have ever seen in my life. Rosé, what are your plans for the future? And when I ask this, a quote immediately comes to my mind, probably from Trixie Mattel: the actual race starts after Drag Race. Do you feel the pressure of it? Yes and no. Many people, including contestants, producers say that the real race starts now. But when I was making my audition tape, people would say, this is when the real race starts. When I got the call that I am going and I was preparing, people were saying that the real race starts now. At the actual shooting people said, the real race starts now. Honestly, it is one big race for sure. I don’t know when the real race actually starts, but I do know that it does not end. But this is how I live.

I live in a race, in a competitive environment and I am just glad that now I can race with myself and top myself. Once the season finished, I kind of felt, okay, rivalry starts now. Who is getting the most gigs, who is getting the most pride campaigns, who gets this and who gets that? I don’t know when the race starts, I just know that I am still racing. And so is Symone. You know, even if you win, you still have to work, you still have to keep your pussy up. How far can you plan in the current, COVID-affected environment? I mentioned the tour in the UK with Gottmik, but requests continuously come in, so I am pretty much booked until the end of next year. I will have a tour in Australia and also join the Werq The World Tour in 2022. Has anyone recognized you since you arrived in Budapest? I was walking around Gellért Hill and a girl came up to me. She was so excited! She mentioned that she wanted to watch me at the party but she is only 17 so she cannot come but can’t wait to see me at the Werq The World Tour next year in Vienna! People do recognise me and I love that. It is really cute when they come and say hi, but at the moment it is a bit strange for me since this is the first time it happens in a foreign country. Actually, this is the first time I am in a foreign country since the show happened. How does your boyfriend and you two as a couple cope with world fame? We have done a really good job. We have both grown and handled it well. It is a year later from when we filmed, like a year ago I was still doing the show. The whole experience changed my life and his life as well because he has been so involved in it. But we really allowed ourselves to grow and change, and still celebrate each other and do what the other person need to succeed and be happy. But fame is a beast, that’s for sure. And I am glad that he could join me here in Hungary, he has his birthday this weekend!

SZEMREVALÓ SEHENSWERT ÚJ FILMEK AUSZTRIÁBÓL, NÉMETORSZÁGBÓL ÉS SVÁJCBÓL

szemrevalofesztival.hu facebook.com/szemrevalo muveszmozi.hu

2021.10.7 – 17. MŰVÉSZ MOZI 1066 Budapest, Teréz krt. 30.

MŰVÉSZ TÁVMOZI: 10.18–26. film.artmozi.hu DEBRECEN PÉCS SZEGED 10.9–13. 10.20–24. 10.25–29. Támogatók:

AND

WITH BUBBLES