Humen Magazin 2021. 01. szám by Humen Magazin

9 ÉVE AZ LMBTQ KÖZÖSSÉGÉRT

IX. ÉVFOLYAM | 1. SZÁM

LAKATOS LEVENTE

TERJESZ TÉSI PONTOKON: INGYENES | ELŐFIZETŐKNEK : 990 Ft

KICSIT BUJA , K I C S I T TA B U K K Ö Z Ö T T S É TÁ L G AT Ó

A TE HUMENED, A M I KÖZÖ S J ÖVŐ N K !

humenonline.hu/myhumen

„Az embereket érdekli a szex, én pedig nem pironkodom beszélni róla” – Interjú Lakatos Levente íróval

Mindenki szeretne a saját filmjének sztárja lenni – Álhíres

17 18

Könyvek kényszerű karantén idejére

Rupert Everett: „Meleg üdvözlet Magyarországnak!”

Az Anyáim története nem akar melegjogi film lenni, a jelenlegi politikai helyzetben mégis azzá válik

A közösség forradalma – Csak nagyszerű követőkből lesznek nagyszerű vezetők

„Ha megfertőzöm a barátnőmet, biztosan megöltem volna magam”

Egy leszbikus magyar bárónő a múlt századból

Aktív, passzív, uni – Azaz nem ugyanúgy és nem ugyanazért vagyunk melegek

40 46

A bőr fétis, a bőr önazonosság

Hogyan ápoljuk bőrünket a maszkviselés idején?

Az alvás és az egészséges életmód kapcsolata

Mit együnk, ha szeretnénk antioxidánsokkal felvértezni a szervezetünket?

„A minőségi kávéfogyasztás miértjeit ma még csak kevesek értik, de ők nagyon”

“If I would’ve given it to my girlfriend, I would have killed myself for sure”

According to Hungarian law, I’ve NEVER had a family

IMPRESSZUM LAPIGAZGATÓ:

Erdei Zsolt zsolt.erdei@humenmedia.com FELELŐS SZERKESZTŐ:

Kanicsár Ádám András, Kocsis G. János SZERZŐK:

Germán Henao

Hujber Ádám

Kanicsár Ádám András

Majer Reni

MEGYUNK TOVÁBB ÉS NEM NÉZÜNK VISSZA

Kocsis G. János

Steiner Kristóf

Talabos Dávidné dr. Lukács Nikolett

Utoljára tavaly decemberben tarthattuk a kezünkben a nyomtatásban megjelenő Humen Magazint, és bizony akkor is egy hónap kimaradás után tudtunk újra megjelenni. Az elmúlt egy év számunkra is kihívásokkal volt teli, és főleg az utolsó pár hónap megpróbáltatásai jelentették számunkra a legnehezebb pillanatokat. Amikor azt is el kellett döntenünk, hogyan tovább. Nagyon nehéz lenne azt kimondani, hogy a tizedik évében levő, egyetlen nyomtatásban megjelenő LMBTQ magazin kiadását be kell fejezünk, de sajnos még ez is többször megfordult a fejünkben az elmúlt hónapokban. Viszont egyrészt októberben nekünk egy óriási, tizedik születésnapi partit kell csapnunk veletek, másrészt pedig az nem forgatókönyv, hogy ne legyen LMBTQ magazinja az országnak akkor, amikor a legnagyobb szükség van az összetartásra és egymás támogatására. Ezért itt vagyunk, maradunk, és úgy döntöttünk, megyünk tovább, és nem nézünk vissza! A következő hónapokban is itt leszünk és újdonságokat hozunk nektek.

Waliduda Dániel

KORREKTOR:

Szij Barbara GRAFIKUS, TÖRDELŐ:

Gere Zsuzsanna

SAJTÓKÖZLEMÉNYEK ÉS PROGRAMOK:

info@humenmagazin.hu ÉRTÉKESÍTÉS:

hungary@humenmedia.com +36 70 234 5507 KIADJA:

Humen Media Hungary Kft., 1093 Budapest, Bakáts utca 2. B. ép. IV. em. 4. SZERKESZTŐSÉG:

1052 Budapest, Semmelweis utca 14. II. em. 6. NYOMDAI KIVITELEZÉS:

Keskeny és Társai 2001 Kft., H-1158 Budapest, Rákospalotai határút 6.

Erdei Zsolt lapigazgató

www.humenonline.hu ISSN 2064-101X

A Humen Magazin bejegyzett márkanév. A név vagy a logó bármilyen felhasználása kizárólag a Humen Media Hungary Kft. írásos engedélyével lehetséges. Engedély nélküli felhasználása jogi következményeket von maga után. A Humen magazinban megjelent cikkek, írások és fotók egyedi esetektől eltekintve - a Humen Media Hungary Kft. tulajdonát képezik. Bárminemű utánközléshez a kiadó írásbeli engedélye szükséges. A hirdetések tartalmáért a Humen Media Hungary Kft. nem vállal felelősséget. A lapban közölt olvasói írások és interjúk nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

„Az embereket érdekli a szex, én pedig nem pironkodom beszélni róla” Interjú Lakatos Levente íróval

Amikor kitaláltuk , hogy az újságban szereplő „bőrös téma” miat t a címlapra is becsempészünk néhány BDSM -kiegészítőt, Levente különösebb akadékoskodás nélkül ment bele az ötletbe. Persze azér t kikötöt te, néhány dolgot biz tosan nem vesz fel . A fotózáson ezér t volt biz tonsági szavunk is – persze csak viccből . De megsúgom: az volt, hogy teniszlabda . Lakatos Leventéről eddig is tudhat tuk , hogy nem az a félős típus, de új regényében duplán bátor. A Legszebb heged -ben kiemelt helyet kap egy transznemű lány, a régóta közönségkedvenc meleg karak terével pedig a szivár ványcsaládok témáját dolgoz za fel . A z író a saját bevallása szerint nem akar semmivel szembemenni, egyszerűen úgy érzi, it t az idő, hogy beszéljünk néhány témáról . Mi pedig beszéltünk is: L MBTQ topikokról, írásról, a személye köré épülő brandről, elfogadásról, hivalkodásról, rengeteg munkájáról . Sőt, az OnlyFans - oldaláról is .

A FOTÓZÁSHOZ A RUHÁKAT A VAN GRAAF, A BŐR KIEGÉSZÍTŐKET A BLACKDREAM BIZTOSÍTOTTA.

Az új regényed egyik legfontosabb szereplője Emily, egy transznemű lány. Hogyan jött az ötlet, hogy ennyire a középpontba állítsd a témát? Jó ideje szerettem volna foglalkozni ezzel a témakörrel. Aztán úgy adódott, hogy a könyvsorozatban Barbi karaktere éppen egy éjszakai bárt vezet New Yorkban. Arra gondoltam, oda könnyen be tudok illeszteni egy transzvesztita karaktert, akinek az életébe így betekintést engednék az olvasónak. Majd a munka során arra jutottam, most sokkal érdekesebb téma számomra transzszexualitás. Sokan – főleg, akik nem érintettek az LMBTQ világban – nem tudják, hogy mi a különbség a travik és a transznemű emberek között. Fontos része a regénynek, hogy ez a különbség megfogalmazásra kerüljön. Meglátásom szerint egyébként a transzszexuálisok egy félig kikandikáló szubkultúra az LMBTQ közösségből; egy átváltozáson mennek keresztül, majd ahogy az megtörténik és elnyerik azt a nemet, ami a lelki nemükkel egyezik, onnantól kezdve valójában heteroszexuálisnak számítanak.

Nem félsz, hogy túl érzékeny ez a téma és elveszítesz néhány olvasót? Vagy inkább úgy voltál vele, hogy kijelölsz egy célt, miszerint kicsit oktatod az embereket mindezzel kapcsolatban? Csak mert sok párbeszéd hangzik úgy, hogy a szereplők kifejtenek különböző nézeteket, akár transzfóbokat is, amikre aztán egy másik szereplő reagál. A Barbibébi sorozatom eddig megjelent részei ugyanúgy épülnek fel: míg a regény első fele Krisz szemszögében íródik, tehát tulajdonképpen melegregény, addig a másik fele egy heteroszexuális lány, Barbi nézőpontjából játszódik. Ebben az esetben Barbi jelenetein keresztül bontakozik ki az olvasó előtt a transzszexuális lány, Emily élettörténete. Persze kockázatos húzás, hogy Krisz szerelmi élete és a transzszexuálisok fonala felváltva szerepel ugyanazon könyvben, tűnhet töménynek, tartottam is tőle, de annyira adta magát a történet, hogy végül nem is gondolkoztam a ritkításon. Ráadásul a teljes képhez hozzátartozik, hogy nem is igazán Barbibébi, sokkal inkább Krisz, a meleg karakter az olvasók kedvence. Sőt, Atlas karakteréért is odavannak, ő Krisz párja. Emily figurája inkább csak egy utat biztosít ahhoz, hogy az olvasó beleshessen a transzszexuálisok világába. A megjelenés óta egyébként a tekintetben sem kaptam negatív véleményt, hogy az LMBTQ vonal túl sok vagy túl tömény lenne tartalmilag.

A regényben is elhangzik ez az érvelés, viszont ez nem mindig van így. Ennek persze olyan szinten helye van, hogy sok LMBTQ, sőt transz aktivista van gondban azzal, hogy a T betű mennyire jogosan része a betűcsokornak. De vegyük figyelembe, hogy nagyon sok leszbikus transznemű nő vagy homoszexuális transznemű férfi van, vagy sokan biszexuálisok. Tehát van egy komoly különbség a szexuális orientáció és a nemi identitás között. Ebben igazad van, de tapasztatalom szerint a többség heteroszexuálisként akarja aposztrofálni magát. Ismerek pár transznemű embert és többségük így gondolkodik: ha férfiként született és nő akar lenni, utána férfival szeretne kapcsolatba kerülni. Vannak kivételek, de túlnyomórészben ezzel a – tudom, talán megmosolyogtató, de – konzervatív hozzáállással találkoztam. Inkább külföldön jellemző a teljes fluiditás, amikor a tranzíción átesett ember nem akarja magát szexuálisan meghatározni, hanem szabadon kívánja élni az életét.

De volt olyan célod, hogy tanítsd az embereket? Inkább egymás elfogadása felé próbálom terelni az embereket. Ha meleg karakterről írok, nagyon fontos, hogy ne használjak sztereotip figurákat. Ne affektáló, feminin férfiak legyenek, mint akik a való életben például a médiában szerepelnek. Látszódjon, hogy a melegek sem fura szerzetek, ugyanolyan emberek, mint más, csak azonos nemű párjuk van; ebben különbözik az életük a többiekétől.

Fontos része az érzékenyítésnek, hogy ne csak bohócokat lássanak a melegekből.

Elfogadom, hogy valaki szexuális orientációja ezt diktálja, de közben lehet, hogy teljesen felesleges a címkékről vitatkozni. A regényben is elhangzik egy szereplőtől, hogy őt elkönyvelhetnék transznemű emberként, de nem akar címkéket, csak boldog akar lenni. Abszolút. Ez, az egyébként már idősebb karakter például az önismerését követően is a feleségével él, megtalálták a közös útjukat, ám esetében is arról van szó, hogy nem igazán akar kirakatban élni. A transzszexuálisok szeretnének beilleszkedni a hétköznapokba, nem is nagyon szeretnék, ha téma lenne, hogy milyen testbe születtek. Eközben viszont az emberek többsége azt feltételezi, hogy a transzszexuálisok a travikhoz hasonlóan fel akarnak lépni, mórikálni, produkálni akarják magukat. Pedig abszolút nem erről van szó.

De azért nem baj, ha valaki affektál vagy feminin. Mindenki olyan, amilyen. Én csak azt mondom, hogy a magyar médiatérben jelenleg szinte kizárólag feminin meleg figurák szerepelnek, és ez szerintem legalább annyit árt, mint használ a közösségnek. Gondolj csak bele, ha a Prideról van szó, az emberek még mindig a rózsaszín apácának öltözött vagy bőrtangás fiúkat emlegetik, holott a mostani Pride-on már nem látni ilyesmi bohóckodást.

Kicsit térjünk át a szivárványcsaládok témájára, ami igencsak felkapott mostanában. Honnan jött ez a szál? Mert Krisz kezd felnőni és 27 évesen már találkozhat egy ilyen szituációval, vagy mert egyszerűen erről a témáról is beszélni kell? Egyrészt mert Krisz karaktere eléggé megérett ahhoz, hogy a családalapítás szóba kerüljön. A másik ok, hogy ha két férfi egy családként él egymással, az ő esetükben is szükség van valamire, ami feljebb lépteti a kapcsolatukat, ami még komolyabbá teszi azt, ami változást hoz, ami mélyebbé teszi annál, hogy boldogok egymás mellett. Hétköznapi esetben egy heteró párnál is a házasság, pontosabban a családalapítás az a lépés, ami egy idő után értelmet ad a kapcsolatuknak. Fontosnak tartom, hogy azonos nemű párok esetében is ugyanúgy nyitott legyen az a lehetőség, hogy a tudásukat, élettapasztalatukat, szeretetüket átadva tudjanak felnevelni egy gyermeket. Kiverhetnék a fejükből az emberek azt, hogy ha például két férfi együtt nevel egy gyereket, akkor ott tisztességtelen, elfogadhatatlan, vagy a gyerekre nézve ártalmas dolog történik.

az embernek egyszer kelljen megtennie, és azzal letudja egy életre, a valóság nem ilyen. A legbizarrabb szituációkban kell újra és újra előbújni. Eddig is komplex témákról beszéltünk, de vannak még további összetett kérdések a könyvben: a vallás, vagy a rengeteg szereplő, akik menekülnek valaki elől, mert bűntényt követtek el, de mégsem bűnösök. Azt gondolom, annak ellenére is lehet valaki jó ember, hogy elkövetett valami rosszat az életében.

A tökéletlenség teszi szerethetővé a karaktereket, ahogy a valóságban is mindannyiunknak vannak titkai. Mindenkinek van valami bűne az életében, amit magával cipel, de ettől még nem feltétlenül rossz ember.

Hatással volt rád, hogy a transzneműek és a szivárványcsaládok az elmúlt évben politikailag is érintettek lettek? Ezt sokan kérdezik. Nyilván hatással volt rám a külvilág, de nem azért akartam ezzel a két témával foglalkozni, hogy az itthoni történésekre reflektáljak. Egyszerűen úgy éreztem, ideje beszélnem ezekről a kérdésekről. A törvények, amit hoztak a transzszexuálisokkal és a szivárványcsaládokkal kapcsolatban, mind vis�szalépések a múltba, annál az egyszerű oknál fogva, hogy megfosztották az embereket valami olyasmitől, ami eddig elérhető volt. De látom, hogy ez nem magyar sajátosság. A transzszexuálisok az USA-ban ugyanúgy kirekesztettebbek vagy kevésbé elfogadottak, mint a meleg férfiak vagy leszbikus nők. Ott is csodabogarakként néznek rájuk. És bár a tengerentúlon a meleg párok és az örökbefogadás is elfogadottabb kérdéskör, ott sincs konzekvens tolerancia, hallani kirívó esetekről.

Mindig törekszem arra, hogy a karakterek színesek legyenek, emellett mindenkinek legyen olyan tényező a múltjában vagy a jelenében, ami erkölcsi kérdéseket vethet fel az olvasóban. Én mutatok két oldalt, az olvasó pedig eldönti, hogy számára melyik a szimpatikus, mi csapódik le neki a karakterből, ő maga hogyan könyveli el, ítélkezik-e felette vagy felmenti. Pont, ahogy a való életben is történik. Nem szoktam magamnak előre kidolgozni, hogy ki mikor csöppen majd a történetbe, vagy mikor jön majd például egy olyan ember, aki korábban telefonokat tört fel és a rajtuk talált képekkel zsarolt embereket. Mindez írás közben alakul. A munka elején mindössze annyit tudok, hogy milyen főszereplőkkel szeretnék dolgozni, ők hol tartanak az életükben és nagyjából hova érnek el a regény végére. Ezzel a szabadsággal tudom elérni, hogy ne unjam el a regényt. Szórakoztatóirodalmi szerzőként nekem nem a szöveg szépsége, formálása az izgalmas, hanem a történet megteremtése. Az motivál, ha az írási folyamat közben jönnek az ötletek, és azokat bele tudom szőni a történetbe. A Legszebb heged-nél például azt tudtam, hogy lesz majd egy transzszexuális ember, aki Barbi környékén él majd. De hogy milyen kapcsolatokkal, viszonyokkal rendelkezik, vagy hogy a bátyja egyáltalán feltűnik-e a regényben, és ő mivel foglalkozik majd, nem találtam ki előre. Hozta a történet magával.

A szivárványcsaládok még friss téma, sok a nyitott kérdés körülötte, de ott van a coming out is, amin azért már kicsit túljutottunk. Itt mégis felbukkan. A regényben az a kérdés, hogy egy gyereknek hogyan mondd el, mi a helyzet a szexuális orientációddal. A regényben Krisz párjának családjából egy gyerek kettejükhöz kerül, egy ideig nekik is gondoskodniuk róla. Ebben a helyzetben nem tudsz mismásolni, választanod kell: vagy hazudsz, vagy elmondod az igazat a gyereknek. De egy 8 éves fiúnak hogyan magyarázod el, mi a helyzet, ha közben például az iskolatársaitól olyan dolgokat hall, hogy a melegek egymás fenekében turkálnak? Ez azért egy kicsit másabb coming out-helyzet, mint amikor a szüleid vagy a barátaid elé állsz. És itt jön elő az, hogy bár a coming out úgy volna ideális, hogy

Ebben a könyvben megjelenik a szexualitás, de szexjelenet nagyon nem fordul elő benne, míg más könyveidben azért elég nagy hangsúly jut

a szexnek. De a közösségi médiádat figyelve is azt láthatjuk, hogy ez nálad egy központi téma. Ezt kijelenthetjük? Nem értek ezzel feltétlenül egyet. A szex nálam azért központi téma, mert az embereket érdekli a szex, és én nem pironkodom beszélni róla. Ezért talán gyakrabban merülnek fel bujább témák. Viszont a regényeim nem erotikus történetek. Én modern romantikus regényeknek szoktam őket nevezni, mert ugyan nem állunk meg a csóknál, de nem is a szexjelenetekre épül a sztori. A Szigor trilógiámban például van egy alapcselekmény, ami során egymásra talál két ember, és igen, ők néha szexelnek – mint ahogy a hétköznapi életben ez általában meg szokott történni.

Nem is arra gondoltam, hogy a történeteid a szex körül forognak. Hanem arra, hogy a szex egy nagyon sokszor felbukkanó téma, aminek két oldalát látom. Az ember egyrészt ebből tud profitálni, hiszen ahogy te is mondtad, mindenki szokott beszélni a szexről, másrészt tudást is adhatsz át. Hiszen ha egy szexuálpszichológus beszél a témáról, az rendkívül értékes lehet bárki számára. Gyakran beszélek a közösségimédia-felületeimen szakemberekkel, viszont azt is látom, hogy a tankönyv szerinti vélemény nem annyira mozgatja meg az embereket, mint amikor valaki a privát tapasztalatairól mesél.

A közösségimédia-profiljaidon nagyon tudatosan építed a Lakatos Levente brandet. Mióta megy ez ennyire tervszerűen? A kezdetektől. Nagyjából akkor indultam el az írópályán az első regényemmel, amikor bejött a Facebook Magyarországra. Hamar megtapasztaltam, hogy a szórakoztató irodalmat kirekesztik a médiából. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy tévében nem is lehet könyvet kommunikálni. Míg egy énekes az új dalát el tudja énekelni, be tudja mutatni a videoklipjét élő reggeli adásban, vagy egy filmnél levetítik a trailert, esetleg képeket mutogatnak a forgatásról, addig egy könyvnél nem tudsz olyan vizuális tartalmat mutatni, ami izgalmas lenne. A többi médiafelület pedig többségében finnyás és csak a szépirodalommal foglalkozik. Rájöttem, hogy ha kommunikálni szeretnék, és meg akarom mutatni magam, illetve a könyveimet, akkor meg kell teremtenem a saját felületeket hozzá. Emellett tudtam azt is, hogy ha építeni szeretném a jelenlegi olvasótáboromat, valamennyire „celebesíteni” kell a márkámat. Így alakult a Facebook- és az Instagram-csatornám építése. Van Youtube-csatornám is, amit jelenleg nem használok. Ha akarod, elmesélem, miért nem.

bújok szerepekbe. A való életben a lehető legegyszerűbben öltözködöm és élek: most, az interjú közben is egy melegítőben vagyok. Nem szoktam kicsípni magam vagy túlöltözni az életemet. A fotózásokon viszont szívesen kiöltözöm, kiélem ezeket a dolgokat. Az, hogy bőrkarkötő vagy bőrsapka legyen rajtam, nem nagy probléma. De azért vannak határok. Azt nem vállaltam volna, ha félmeztelenül kellett volna pózolnom és bőrhámot akartatok volna rám adni. Az már egy konkrét szexuális kultúrához tartozó megjelenést sugall, ami nem is egyezik az én ízlésemmel. De gondolom, ettől függetlenül van egy határ, hogy ide még beengedem az olvasómat, ide pedig nem... Inkább azt mondom, hogy engem egyáltalán nem motivál, hogy megmutassam, ne adja az ég, kérkedjek azzal, hogy milyen autóm van vagy milyen lakásban élek. Arról viszont, hogy velem mi történik és milyen tapasztalataim vannak az életemben, szívesen beszélek. Utolsó kérdésem kicsit basic, de mindig izgalmas. Mik a terveid a jövőre? Készül új könyv? Tele vagyok tervekkel, abból mindig több van, mint amen�nyit meg tudok valósítani. Szeretnék egy saját könyvkiadót építeni. Emellett van egy saját, a márkámhoz kapcsolódó webshopom, azon keresztül a legmerészebb ötleteimet is megvalósíthatom. Elég sok időt elvesz, de szeretem csinálni, szeretek kísérletezni és szeretem látni a rendelésekkel kapcsolatos adatokat. Kifejezetten adatvezérelt vagyok, fontos, hogy lássam mi tetszik az embereknek és mi nem, mi az, ami bevált lépés volt a munkásságomban, és mi vallott kudarcot. Az adatok számomra alapok. Ezeken kívül szeretek kísérletezgetni, olyan projektet indítani, amikre addig még nem voltak példák, mert vagy nagyon újszerűek, vagy új platformokat vonnak be. Ezért indult el például az Onlyfans-oldalam, ahol – ellentétben azzal, amit sokan gondolnak – nem pornót teszek közzé, hanem pont azokat a tartalmakat, amiket te is említettél: a kevés textiles képeket. Ezek nem obszcén vagy pornográf fotók, hanem művészi aktok. Egy új, folytatásos történetet is fogok itt indítani, ez még a tőlem várhatóaknál is kicsit bevállalósabb lesz. Új könyv pedig mindig készül.

Levente, miért nem használod a YouTube-csatornádat? A legtöbb videóm százezres nézettséggel futott, és fájt, amiért a boltban is úgy ismert fel a pénztáros lány, mint a vloggert, és nem mint az írót. Úgy éreztem, nem jó úton haladok. Arra akartam használni a YouTube-ot, hogy máshogyan tudjam feldolgozni a könyveimmel kapcsolatos tartalmakat, de ez nem ment át. Az jött le, hogy itt egy fiú, aki bohóckodik. A közösségi médiádon azért látok egy ellentétet. Nagyon intim képeket mutatsz meg, kevés textillel, közben pedig a magánéletedet nem teszed egyáltalán közzé. Ezzel sem értek egyet. Ha a párkapcsolatomat nem mutatom meg, az azért van, mert nincs párkapcsolatom. Nem az az oka, hogy titkolózom és rejtegetem az embereket az életemből. És egyébként a „kevés textilesnek” hívott képeket nem tartom intimnek. Nem látszik rajtuk semmi intim. Amikor elterveztük, hogy felhasználunk néhány bőrfétises eszközt a címlapfotózáson, azonnal rábólintottál. Alapvetően van benned egy nyitottság, hogy izgalmasabb fotósorozatokba is beleegyezz, vagy úgy tartod, hogy nyitottnak kell lenned, hogy építsd a brandedet? Színésznek tanultam, négy évig treníroztak minket arra, hogy a színpadon hülyének is lehet lenni. Innen származik ez a nyitottság. Talán lazábbak az erkölcseim. Szívesen

Egy kis funfactet nem tudsz elárulni róla? Ami biztos, hogy érkezik hamarosan a dr. Lengyel sorozatom negyedik kötete. Jubileumi kötet lesz: 10 évvel ezelőtt jelent meg az első rész, a Love Club. Az olvasók nagyon kedvelik a kicsit elborult kriminálpszichológus, dr. Lengyel karakterét, mindenképpen szeretnék, ha visszatérne. És én is szeretnék most már újra kemény krimit írni: sötét, kicsit buja, kicsit ez is tabuk között sétálgató.

SZERZŐ: Kanicsár

Ádám András l kanicsar FOTÓ: Bielik István STYLIST, MUA: Paksi Éva

MINDENKI SZERETNE A SAJÁT FILMJÉNEK SZ TÁRJA LENNI

ÁLHÍRES Bizonyára sokan emlékeznek még arra, amikor 2017-ben egy híres hegedűművésznek úgy lett egyik pillanatról a másikra több mint félmillió dél-ázsiai követője, hogy a zenész elsősorban Magyarországon ad elő magyar műveket, és a térségben még csak nem is koncertezett. Az eset a Gazdasági Versenyhivatal érdeklődését is felkeltette, egyúttal felhívta a figyelmet egy olyan jelenségre, amivel mind az átlagembereknek, mind pedig az illetékes hatóságoknak foglalkoznia kell(ene). Az amerikai választások, a #metoo, a BLM, a koronavírus-járvány, vagy a Brexit kapcsán világszinten is előtérbe került a közösségi médiának a társadalomra gyakorolt hatásainak problémája.

témában több dokumentumfilm is készült, ma már tudjuk például, hogy a piaci igények szülte kattint farmokon ipari méretekben folyik a kedvelések és követések előállítása. A dél-ázsiai térségben a dolgozók átlagosan napi 150 új profilt hoznak létre, melyek darabját 70 centért értékesítik, a kibővített tartalommal bíró prémium profilokat pedig 1,5 dollárért. A Fülöp-szigeteken, ahol a minimálbér 34 dollár, ezzel a munkával 150-et is meg lehet keresni (2018-as adatok). Számomra már az internet előtt is természetesnek tűnt, ha egy ismert sportoló, színész vagy híresség autót, órát, táskát, cipőt vagy bármit reklámozott (saját tehetsége jogán), és együtt tudtam élni azzal a furcsa igazságtalansággal is, hogy minél gazdagabb valaki, annál több drága holmit vágnak hozzá ingyen, sőt, még fizetnek is ezért neki. Aztán jött az internet és a közösségi média, ahol számomra – inkább – megmagyarázhatatlan módon elkezdett mindenki olyanokat követni, akik azelőtt semmit nem tettek le az asztalra. A rengeteg követő a cégeknek is jól jön és innentől fogva valahol az ő felelősségüknek tartom, ha valakit bármiféle érdem nélkül tolnak és szponzorálnak, különösen, ha az illető nem csak szerintem vállalhatatlanul nulla. Talán nem véletlen, hogy ma is leginkább sportolókat, művészeket, színészeket követek. A celebgyártás ma már egy igen komoly iparággá nőtte ki magát, és mint a legtöbb pénzes üzletben, ebben is Amerika a korlátlan lehetőségek hazája. Hova máshova menne az, aki szelfizéssel akar sok pénzt keresni, mint Los Angelesbe. Nem hittem volna, hogy az itt található rózsaszín falat többen keresik fel, mint bármelyik más turistalátványosságot a világon (és hogy ez egyáltalán azzá válhatott), de hát ez van, ezt kell szeretni. A hülyének is megéri, hogy 2000 dollárért ide utazzon, nem? A több lájk több követőt jelent, az pedig hírnevet, de vajon beszélhetünk-e egyáltalán igazi hírnévről ennek kapcsán? Nick Bilton brit-amerikai újságíró, író, filmes és reklámszakember 2003 és 2016 között a New York Times-nál dolgozott, jelenleg a Vanity Fair és a CNBC munkatársa. Fő területe a technológia és az üzleti szféra, ezen belül is a technológia jövője, az internet társadalmi hatása a kultúrára és a médiára. Részben az ő cikkeinek köszönhetően oldották fel az amerikai hatóságok az elektronikus kütyük használatának tilalmát a repülőgépeken. A Twitter kezdeti korszakáról szóló könyvéből televíziós sorozatot terveznek, míg az American Kingpinre a Coen testvérek (Fargo, A nagy Lebowski, Égető bizonyíték) és Steven Zaillian (Schindler listája, Az ír, Hannibal) csapott le. Ez a könyve a Silk Road nevű online feketepiacról és annak alapítójáról, Ross Ulbrichtról szól, akit az FBI tartóztatott le 2013-ban (2015-ben kétszeres életfogytiglanra plusz 40 évre ítélték, feltételes szabadlábra bocsátás lehetősége nélkül). Az Álhíres című dokumentumfilmjében, melyet az HBO GO-n lehet elérni, a hamis celebség témáját járja körbe egy társadalmi kísérlet keretében. Ma az amerikai (szerintem nem csak ők) gyerekek többsége influenszer akar lenni,

ha nagy lesz. Drága holmik, menő helyek és partik, VIP-ség, gazdagság és gondtalan élet. A világon jelenleg több mint negyvenmillió embernek van több mint egymillió követője, és százmilliónak több mint százezer követője. Ez lenne a valódi hírnév, egynek lenni a száznegyvenmillióból? Ő és csapata találomra kiválaszt néhány, kevés követővel bíró felhasználót azzal a céllal, hogy hírességet csináljanak belőlük. Vajon meddig sikerül eljutni? Tízezer követő? Százezer? Netán egymillió? Ha mindez sikerül, valóban híresek lesznek és valóban jobb lesz ettől az életük? Az „akarsz-e híres lenni,” felhívásra végül négyezren jelentkeztek, akik közül közösségimédia-szakértők, castingügynökök és stylistok választották ki a három szerencsést (?). A kiválasztás során elsősorban nem olyanokat kerestek, akik a tehetségük révén is híresek lehetnek (legalábbis nem az elérni szánt mértékben, mert egyébként szimpatikus, dekoratív, értelmes emberekről van szó). Dominique Miamiból költözött Los Angelesbe, hogy színésznő legyen. Ügynöke van, meghallgatásokra jár és foglalkoztatják, válogathat a szerepek között, de a nagy áttörés még várat magára. Főállásban online megrendeléseket állít össze, a meghallgatásokon pedig egyre gyakrabban teszik fel neki a kérdést, hány követője van. Chris Arizonából költözött Los Angelesbe. Lakóhelyén is népszerű és sikeres volt, ám szűkössé vált a közeg, ahogy ő mondja, oda csak megöregedni költöznek az emberek. A zene és a divat érdekli, használt ruhákra applikál grafikákat, a szakma alapjait nagyszülei varrógépén sajátította el. Wylie egy Beverly Hills-i ingatlanos mindenese, és azon túl, hogy lakásokat mutogat a leendő vevőknek, főnöke ügyes-bajos dolgait is ő intézi a tankolástól a nyakkendővásárlásig. Atlantából költözött ide, ahol alig volt meleg közösség. Ahogy ő meséli, főleg a melegek között nagy a nyomás, hogy mindenki jól nézzen ki. Az egykor dagi srácnak kényszeres személyiségzavara van és gyógyszert szed a szorongása miatt. A kiválasztottakat szakemberek veszik kezelésbe, ténykedésük nyomán pedig betekintést nyerhetünk az influenszerkedés kulisszatitkaiba. A kertben készült képek

megfelelő beállítással és kreativitással luxusra utalnak, de azt is megmutatják nekünk, hogyan lehet az IKEA-ból bali nyaralást csinálni, vagy hogyan lesz a felkockázott vajra szórt kakaóporból bonbon. Drága ingatlanokat bérelnek fotózásra, a régi raktárból magán-edzőterem lesz, a WC ülőkéből pedig repülőgépablak. A többség rivaldafényt vásárol az átlagos életéhez. Befolyásosnak kell tűnni, előadni olyasmit, ami nincs. Tettetni olyan dolgokat, amit aztán ingyen megkapnak. A hamis képek hamis valutává válnak, amit aztán valódi termékekre és szolgáltatásokra váltanak be. És ami az egészben talán a legfurcsább, nem az influenszernek kell megkeresnie a márkát. A cél, hogy a valóságosnál népszerűbbnek tüntessék fel őket, olyannak, akik másokat érdekelnek és érdekes életet élnek. Hamis követőket vásárolnak, hamis lájkokat és kommenteket. A botok olyan algoritmusok, melyek valódi személynek adják ki magukat a neten azáltal, hogy valódi személyek adataiból többmillió álszemélyiséget hoznak létre (választhatunk nemet, bőrszínt, vallást, politikai hovatartozást). Mindez rendkívül visszás, mert ebből származnak a hamis letöltések, eladások, licitek és kritikák, befolyásolni lehet velük a szavazásokat és ezt az újságírók, a politikusok is tudják. Amíg a gyerekeket igyekszünk távol tartani az alkoholtól, a drogoktól és a fegyverektől, addig az internet tárva-nyitva áll előttük, és olyan dolgok várnak rájuk, mint a negatív kommentek, a zaklatás és az, hogy kevésnek érzik magukat, azaz a bullying vagy a FOMO (a félelem attól, hogy lemaradunk valamiről vagy kimaradunk valamiből), és szélsőséges esetben az öngyilkosság. És hogy miért nem tesz ez ellen senki semmit? Mert az egész mögött óriási pénzek állnak, hiszen kit érdekel, hogy a felhasználó valódi-e, ha a pénz igazi. Senkinek nem áll érdekében bebuktatni ezt a dolgot. Négymilliárd ember 100 milliárd órát tölt naponta a közösségi média felületein. IT cégekbe fektetni ma a legjövedelmezőbb dolog. Az 50-70 százaléknyi hamis követőért felelős botfarmok havi 3 millió dolláros forgalmat érnek el, miközben egyes cégek a reklámkiadásaik 100 százalékát a közösségi médiában költik el. Kim Kardashian 50 ezer dollárt kér egyetlen Instagram posztért. A hamis hírnévre a kiválasztottak eltérő módon reagálnak, amivel aztán gyakorlatilag tönkreteszik a kísérletet. Egyikük a negatív kritikák miatt felhagy a posztolással és privátra állítja fiókját, ugyanakkor sokat tanul a dologból, és munkahelyet vált, ahol jól érzi magát. A másik meghasonul, saját jogon akar híressé válni, ezért törli a hamis követőket, lájkokat és kommenteket, és az őszinteséget helyezi előtérbe. Csak egyvalaki van, aki végig akarja csinálni, ő valóban eljut az ingyen termékekig, szolgáltatásokig, a VIP csomagokig és ingyen utazásokig, ám a koronavírus-járvány őt is ráébreszti, hogy az ismertséget jó dolgokra is fel lehet használni, fel lehet hívni a figyelmet a világunkat érintő problémákra. Ismertsége ráadásul segít korábbi álmai megvalósításában, az pedig visszahat az influenszerkedésre, így mindent ös�-

szevetve győztesen kerül ki a dologból, akárcsak a többiek. A társadalmi kísérlet, ha nem is éri el az eredetileg kitűzött célt (a milliós követőtábort és hamis hírnevet), mégis sok mindent megmutat és sokat tanulhatunk belőle. A koronavírus-járvány és a közelmúlt eseményei csak ráerősítenek az Álhíres által bemutatott és körüljárt hamis képre, tökéletes lezárást nyújtva ezzel. A cégek továbbra is küldik az ajándékokat, hiszen kellenek a bevételek, az influenszerek pedig úgy posztolnak, mintha a világban semmi nem történt volna. Amíg egyesek a lezárt helyekről osztanak meg élettel teli, korábban készített képeket, addig mások a tüntetéseket és utcai megmozdulásokat díszletként használják a követők által elvárt tartalmakhoz. Ennek ellensúlyozására ott vannak azok, akik valós ismertségüket és hírnevüket használva valós problémákra hívják fel a figyelmet, vagy saját tapasztalataikból merítve mutatnak utat a korosztályuknak.

ÁLHÍRES

FAKE FAMOUS AK A . INFLUENCE ME amerikai dokumentumfilm, 83 perc, 2021. 12 éven aluliaknak nem ajánlott! RENDEZŐ:

Nick Bilton FORGATÓKÖNYV :

Nick Bilton PRODUCER:

Nick Bilton, Annabelle Dunne, Mary Recine SZEREPLŐK:

Christopher Bailey, Dominique Druckman, Wylie Heiner VÁGÓ:

Tom Maroney ZENE:

Michael Abels OPERATŐR:

Barney Broomfield ANGOL ANGOL, MAGYAR

HANGSÁV: FELIRAT:

SZERZŐ: Hujber

Ádám

KÖNYVEK KÉNYSZERŰ KARANTÉN IDEJÉRE Még ha a türelmünk néha el is fogy, azért szerencsére a betűk és a könyvek soha nem fogynak el. Mindig képesek erőt adni, vigaszt nyújtani, vagy csak kikapcsolni egy kis időre. Bátran vegyük őket a kezünkbe és egy pillanatra se feledjük: az olvasás gyors és gazdaságos módja az utazásnak, általa magunk mögött hagyhatjuk mindennapi életünket, és beléphetünk egy másik világba.

AHOL A FIÚKAT ÉS A LÁNYOKAT ELDOBHATÓ HÚSKÉNT KEZELIK Jana egy átlagos lány a dél-londoni lakótelepről, aki néhány hónap alatt elképesztő magasra jut. De minél magasabbra kerül az ember, annál rémisztőbb a zuhanás lehetősége… Jana Novak története úgy kezdődik, mint egy közhelyes modellmese: a magas, vékony lány nincs kibékülve a fiús vonásaival, egészen addig, míg váratlanul fel nem fedezi egy ügynökség munkatársa, és sztárt nem csinálnak belőle. A divat világa azonban legalább olyan sötét, mint amilyen ragyogó. És minden sarok mögött ragadozók leselkednek. Juno Dawson őszinte és nyers regénye a divatipar árnyoldalát mutatja be, ami a #TimesUp és a #MeToo korszakában időszerűbb, mint valaha. A transznemű brit szerző eddigi legfontosabb könyve, amelyből hamarosan filmet forgatnak. JUNO DAWSON: KIFUTÓ MODELL Móra Kiadó, 2021, 432 oldal, 2399 Ft • www.mora.hu

JUHÁSZ GÁBOR

• • • •

részami

3-2

JUHÁSZ GÁBOR

okkal nélddig

Avagy minden, és még annál is több, amit a homoszexualitásról valaha tudni akartál

Miért kell erről beszélni? Mitől lesz valaki meleg? Melegtörténelem Hogyan ismerik fel egymást a melegek? Társkeresés online A melegszaunák titkai Buzilobbi Melegek a médiában Magyar meleg szubkultúra Melegházasság és gyermekvállalás Melegek – homoszexuális férfiak Leszbikusok – homoszexuális nők Biszexuálisok Aszexuálisok Queerek Demiszexuálisok Poliamoria Transzneműek Coming Out gyorstalpaló Segítség, meleg a gyerekem! Szex – Ahogy a melegek csinálják Szex – Ahogy a leszbikusok csinálják

A szerző, Juhász Gábor egy évtizede résztvevője a hazai melegaktivizmusnak, és 2016-ban társaival létrehozta a Melegedő blogot, amely működése alatt az ország legolvasottabb LMBT+ témákkal foglalkozó médiumává vált. A tőle ott megismert könnyed, szórakoztató stílus és fanyar humor jellemzi ezt a kötetét is. • A Szivárványon innen és túl az az útmutató, amely részletekbe menően foglalkozik • • minden olyan témával, ami a szexuális orientációt és a nemi identitást érinti. Van itt • • történelem, földrajz, szubkultúra, coming out-tanácsadás, szexuális edukáció, és • • • még sok minden más, természetesen meleg szemszögből. Szórakoztató formában • • igyekszik átadni ismeretanyagát, így bárki számára kellemes olvasmány lehet, sze• xuális beállítottságtól függetlenül. • A Szivárványon innen és túl nem egy szakköny, sokkal inkább egy 500 oldalas és még sok minden más… meleg jóbarát, aki pironkodás nélkül válaszol minden kérdésedre. Még azokra is, amik eddig eszedbe sem jutottak. • • • • • •

out más, ztató száágtól

ÚTIKALAUZ AZ LMBTQIA BETŰSZÓ RENGETEGÉHEZ UNIKORNISOKNAK

Ízelítő a könyv tartalmából:

BUZILOBBI

uális? g, de talan hogy

JUHÁSZ GÁBOR: SZIVÁRVÁNYON INNEN ÉS TÚL Humen Media Hungary Kft., 2020, 512 oldal, 4290 Ft • www.humen.shop

RUPERT EVERETT „Meleg üdvözlet Magyarországnak!”

Nemcsak Nagy-Britanniában, hanem szerte a világon ismerik Rupert Everett nevét, aki a színészmesterség mellett ír és rendez is. Az Oscar Wilde életéről készült A boldog herceg című filmje kapcsán beszélgettünk vele, amely itthon tavaly februárban került bemutatásra a 8. LMBT Történeti Hónap megnyitóján.

Rupert Everett az angliai Norfolkban született 1959ben. Édesapja katona, majd üzletember volt, anyja előkelő nemesi-politikusi családból származott, iskolai tanulmányait ezért a bencés-rendi Ampleforth College-ban végezte. 15 éves korában azonban az addig jó tanuló, csendes fiú egyik napról a másikra otthagyta az iskolát, és Londonba szökött, hogy színésznek álljon. Eredeti tervei között a rocksztárság szerepelt, amelyet fokozatosan a színészet váltott fel. Színészi karrierje beindulásáig a szakma és mindenféle végzettség nélküli fiatalember prostitúcióból tartotta el magát, ezeket az élményeit, tapasztalatait később a Vanished Years című kötetében mesélte el. Első sikerét 1982-ben érte el az Another Country című darabbal, amelyben egy meleg középiskolást játszott, ebből 1984-ben azonos címmel film is készült. Az Another Country után több filmszerepet is kapott, 1989-ben pedig a nyilvánosság előtt is coming outolt. Az áttörést az 1997-es Álljon meg a nászmenet! hozta meg számára, amelyben Julia Roberts meleg barátját alakította, majd három évvel később A második legjobb dolog című filmben Madonna oldalán játszotta el a meleg legjobb barát szerepét. Everett színpadi színészként is számtalan darabban mutatta meg tehetségét. A boldog hercegben jó barátjával, Colin Firth-szel játszhatott újra, akivel a Bunbury, avagy jó, ha szilárd az ember című Oscar Wilde-darab filmadaptációjának forgatásán ismerkedtek meg. Firth-szel ezután a St. Trinian-filmek két részében dolgoztak együtt, és arra

a kérdésünkre, hogy mikorra várható a harmadik rész, Everett sejtelmesen csak annyit mondott, hogy „nagyon szeretném, ha lenne folytatása”. Wilde-nak tehát nemcsak szerepeket, de az egyik legjobb barátját is, Colin Firth-t is köszönheti Rupert Everett, aki 2018-ban nagy álmát váltotta valóra, amikor A boldog herceg című filmjében új oldaláról mutathatta be nekünk a dekadens ír szerzőt. Wilde életéről és pereiről az 1959-es és 1960-as korai filmek, valamint Brian Gilbert fantasztikus darabja, a Wilde (1997, Stephen Fry alakításában), továbbá az Al Pacino által rendezett Salome című féldokumentumfilm is mesélt már, ám a filmművészet eddig kevésbé foglalkozott az írónak a börtönéveket követő, utolsó időszakával. Everettnek nem kevés nehézséggel kellett megbirkóznia ahhoz, hogy ezt a hiánypótló munkát megvalósíthassa:

„10 éve dolgozom a Wilde-projek ten. A z ilyen jellegű filmek meglehetősen drágák a díszlet, a jelmezek miatt, tehát a legnehezebb dolog a finanszírozás előteremtése volt. Végül francia, olasz, német és angol koprodukcióban, és az Európai Unió támogatásával készülhetett el.”

Hogy volt-e kedvenc jelenete a filmben, így válaszolt: „Amikor a film végén Oscar A boldog herceget meséli (Oscar Wilde meséje), az egy csodálatos jelenet.” Rupert kedvenc műve Oscar Wilde-tól nem meglepően a Dorian Gray arcképe. „A könyv csodálatos, és külön öröm, hogy szerepelhettem a színházi adaptációjában, nagyon kedves emlékek fűznek hozzá. Nagyon remélem, hogy valamikor újra színpadra állíthatjuk a darabot.” Egy film készítésekor a legizgalmasabb kérdés mindig az, hogy milyen lehetett az az ember, akit egy színész alakít, akinek a bőrébe bújik. Rupert szerint Wilde „vidám ember volt, aki minden megpróbáltatás ellenére derűs maradhatott. Mindent elveszített, de kedves, reményteljes emberként élt.” A jelen helyzet és a tavaly tavaszi is megterhelő volt számára, hiszen a színház- és filmipart erősen sújtotta a koronavírus-járvány. „Túlzás nélkül mondhatom, hogy nagyon depresszív időszak volt ez nekem, mert nem tudtam dolgozni. Épp egy darabot próbáltunk a Broadway-n, amikor bejelentették a vészhelyzetet; 8 előa-

SZERZŐ: Talabos

dás előtt álltunk, és a színházak egyszerűen bezártak. Nagyon szomorú és lehangoló időszak volt. Remélem, hogy vége van, bár sajnos még mindig sok beteg van itt Nagy-Britanniában” – mondta. Rupert azonban optimista, számos terve van a jövőre nézve: „Egy filmet és egy másik könyvet is tervezek, és remélem, hogy a Broadway-n meg tudjuk tartani az elmaradt előadásokat.” Az új generációról is optimistán nyilatkozott: „Szerencsém van, mert rengeteg tehetséges fiatallal dolgozhatok együtt. Úgy gondolom, hogy nagyon sok izgalmas tehetség van az új generációban.” Természetesen nem maradhatott el az a kérdés, hogy vannak-e élményei hazánkkal kapcsolatban. „Nagyon szeretem Budapestet, csodálatos város. Emlékszem, milyen kellemes hangulata volt az 1960-as években. Csodálatos helyek vannak itt, igazán gyönyörűek” – válaszolta. A magyar LMBT közösségnek pedig a következőket üzente: „Minden jót kívánok nekik, és melegen üdvözlöm őket innen az Egyesült Királyságból.”

Dávidné Dr. Lukács Nikolett Baker

FOTÓ: William

ANYÁIM TÖRTÉNETE

nem akar melegjogi film lenni, a jelenlegi politikai helyzetben mégis azzá válik

Március 11-től érhető el az HBO GO kínálatában az Anyáim története című magyar dokumentumfilm, ami egy örökbefogadás mellett döntő leszbikus pár, Virág és Nóra történetét meséli el. A film két rendezőjével, Dér Asiával és Haragonics Sárával, valamint az egyik szülővel, Nórával beszélgettem.

Honnan jött az ötlet, hogyan kötődtetek össze egymással? Nóra: Közös barátok révén. Amikor Sári és Asia kint volt Norvégiában forgatni, megismerkedtek egy kedves fiú párral, akik még kiköltözésük előtt örökbe fogadtak egy kisfiút. Amikor Sáriék hazajöttek, megkérdezték az ismerősöket, nem tudnak-e véletlenül egy meleg párról, akik örökbefogadásra várnak, és minket ajánlottak. Maga a felkérés az elején sokkolt minket. Nem is vágtuk rá egyből az igent, egy darabig gondolkoztunk rajta. Egyikünk sem melegjogi aktivista, a melegségünk a privát szféránkba tartozik. Ugyanakkor tetszett nekünk az a gondolat, hogy filmen megörökítődik, ahogy a kislányunk megérkezik a családunkba. Akkor még nem gondoltuk, hogy ez a dokumentumfilm időben és témában pont bele fog illeni a jelenlegi helyzetbe. Sára: Véletlen az egybeesés, mi sem így terveztük. Ha nincsenek finanszírozási problémák, a film egy évvel korábban készül el. Öt év alatt sokat változott a dokumentumfilmek megítélése, mint ahogyan a melegek örökbefogadásának helyzete is. A dokumentumfilmek nézettsége megnőtt, sokkal jobb eséllyel jutnak el a nézőkhöz. Úgy éreztük, Nóráék vágynak arra, hogy megmutassák, igenis lehet szivárványcsaládként élni, és ez motiválta őket, hogy belevágjanak. De persze nehéz volt megítélniük az elején, mennyire leszünk érzékenyek, és mivel fog járni ez az egész forgatás. Asia: Úgy döntöttünk Sárival, nagyon fontos lenne erről a témáról csinálni egy filmet. Leültünk egy kávézóba beszélgetni Nórával és Virággal. Nem is a dolog nehézsége keltette fel az érdeklődésünket, hanem az az abszurd tény, hogy ma Magyarországon több száz szivárványcsalád él nem hivatalosan, mintegy törvényen kívül, akik pont olyanok, mint mi, de mégsem ugyanazok a jogok illetik meg őket.

úgy, ahogy ők ketten megélték. A dokumentumfilm képes arra, hogy egyszerre mutassa meg a különlegességét és az univerzalitását is az adott embereknek, akikről szól. Sára: Nóra és Virág az első beszélgetés alkalmával elmondták, hogy egy mesét (egy élettörténeti naplót) fognak írni a kislány megérkezéséről a családba. Nekünk ez annyira tetszett és annyira szép dolognak tartottuk, hogy rögtön meg is fogadtam, ha nekem egyszer gyerekem lesz, én is írni fogok egy ilyet. Azt éreztük, hogy ez dramaturgiailag is nagyon szép íve lehet a filmnek. Az első tervek között még az szerepelt, hogy ez a mese végig öleli és vissza-visszatér a film során. Nóra: Amikor örökbe fogadtunk, még kötelező volt a felkészítő tréning, ami valóban felkészített mindannyiunkat. Ha pusztán csak erről forgattunk volna egy dokumentumfilmet, az is megállná a helyét. Iszonyatosan sok minden derül ki egy ilyen tréningen, iszonyatosan nehéz lelkileg. Fél év, tehát nagyon hosszú idő, és a legnehezebb pontja, amikor ott ül tizenkét ember és azt mondják, mi kinyitottuk a szívünket erre a lehetőségre, de honnan fogjuk tudni, hogy akit kiajánlanak nekünk, ő a mi gyerekünk. Ez egy racionális döntés, hogy én most örökbe akarok fogadni, és az, hogy valakivel érzelmileg kapcsolódjak, az meg egy emocionális dolog – hogy tudnánk a szívünket felkészíteni erre? Azt mondták, ennek az egyik legjobb módja, hogy elkezdünk írni egy saját kis mesét, egy élettörténeti naplót, és ahogy írjuk, mi is ráhangolódunk érzelmileg, illetve a gyereknek is nagyon jó lesz, ha van egy kis tárgy, amihez oda tud nyúlni és bele tud lapozni. Ahogy a film ismertetőjében olvashatjuk, „Virág, a kilátástalan ellenzéki létbe belefáradt képviselő barátnőjével, a zenész Nórával szeretne családot alapítani”. A zene és a politika pont egy olyan felület, ahol ennek hangot lehet adni, de akkor ezek szerint nem véletlenül nem akartátok ezt eszköznek használni. Asia: Ez a film nem akar melegjogi film lenni, és mégis, a jelenlegi politikai helyzetben azzá válik. Milyen jó lenne, ha a film kapcsán arról beszélgetnénk, hogy milyen a kamerakezelése, hogyan van vágva, hogyan épül fel a történet! A legtöbb újságíró nem azzal keres meg minket, hogy milyen jó filmet csináltunk, hanem hogy milyen fontos témáról szól. Pál Marci, A család az család mozgalom egyik alapítója mondta, hogy ő soha az életében nem akart aktivista lenni és mindenféle szervezet élére állni, amíg örökbe nem fogadtak egy kisfiút és ezzel a tettükkel politikai támadás célpontjai lettek. Azt érezte, hogy a kisfia érdekében tennie kell valamit, hogy ő egy elfogadóbb társadalomban nőhessen fel. Fontos láttatni alternatívát, hogy lássuk– mint pl. ebben a dokumentumfilmben –, mennyire sokféle tud lenni egy család. Nekem úgy tűnt, mintha nem lenne ott a kamera – tolakodó módon –, hanem mintha mindenki megjött volna a dolgáról és egymásnak, illetve a nézőnek elmesélné, mi történt aznap.

A kölcsönös bizalom elnyeréséhez, gondolom, nagyon szigorú szabályokat kellett lefektetni mindkét fél részéről, miközben volt egy nagyon képlékeny forgatókönyv, hiszen nem tudtátok, hogy mit hoz az élet. Mesélnétek erről? Nóra: A gyomrunk eleve össze volt szorulva, erre jött még rá Sári és Asia. A forgatás elején nagyon sok olyan helyzet volt, amikor azt kérték tőlünk, hadd menjünk be veletek, hadd vegyük még fel ezt. Átlagos családként akartunk belépni a rendszerbe, nem szerettük volna, ha bárki megneszeli azt, hogy mi most egy dokumentumfilmben szerepelünk. A családtagok nyilván tudtak róla, de másnak erről nem beszéltünk. Ez pont elvette volna az élét annak, hogy mi egy átlagos család képében akartunk mutatkozni, ami furcsán hatott volna, ha ott van egy stáb velünk. Asia: Sokat beszélgettünk arról, milyenfajta filmet tervezünk, mennyit forgatnánk, próbáltunk mindent őszintén megosztani Nóráékkal. Azt az elejétől tudtuk, hogy nem akarunk propagandafilmet forgatni, nem akarjuk idealizálni a szivárványcsaládokat, vagy úgy csinálni, mintha csak a meleg pároknak lenne nehéz az örökbefogadás folyamata. Egy személyes történetet szeretnénk elmesélni

Sára: Asiával ez volt az első egészestés filmünk és nagyon szerettünk volna egy igazi kreatív dokumentumfilmet csinálni, ami szituatív, emiatt szándékosan nem csináltunk interjúkat, amit utólag egy kicsit azért megbántunk. Ilyen szempontból közelít egy fikciós film élményéhez: jeleneteket látunk Nóráék életéből. Nem nagyon szóltunk bele a dolgokba, amikor Nóráék elkezdtek velünk beszélgetni, leálltunk a forgatással és beszélgettünk egy nagyot. Kivétel ez alól, amit sokan kiemelnek a filmből, amikor Nóra arról beszél, milyen nehéz az anyaság és ott pl. hozzánk beszél. Ez már a forgatás legvégén volt, ott már voltak olyan pillanatok, amikor forgott tovább a kamera. Nóra: Három éven keresztül forgott a film, három éven keresztül voltak ott velünk a lányok, amikor sűrűsödtek az események, akkor ott aludtak. Ezekre az elején lélekben rákészültünk. Szerintem a filmben érződik is, hogy az elején még olyan jólfésültek vagyunk. A harmadik évben, bevallom őszintén, néha már egy kicsit zavart. Épp az idegösszeomlás szélén álltunk mind a ketten, és akkor jöttek Sáriék és beálltak a sarokba egy kamerával. Amikor én ott kibeszélek a kamerába, az tényleg egy őszinte megnyilvánulás, mert elszakadt a cérna. Egy idő után már egyáltalán nem érdekelt, hogy nézek ki és mi van rajtam, mert beindult az életünk és rengeteg más miatt kellett aggódnunk. Hozzá lehetett ehhez szokni, de már nagyon vártuk a végét. A filmben is benne van, ahogy bejön a kislányunk a konyhába reggel, miközben Virággal a Valentin-napról beszélgetünk és azt mondja: „Asia és a Sári mostantól mindig itt lesznek velünk? Sosem mennek el?”. Neki akkor ez már úgy volt a fejében, hogy ők a család része. Sára: Volt, hogy öt napot ott voltunk náluk és a kihúzhatós kanapén aludtunk. Ők reggel hétkor felkeltek, mi meg pizsamában, hangcuccal, kamerával vettük a reggelizést.

Abban is megegyeztetek, hogy akárhova fut ki a történet, végigcsináljátok? Asia: Mi azzal kerestük meg Nóráékat, hogy a várakozás folyamatát filmezzük, ameddig a kislány megérkezik. Ők akkor már két éve várakoztak, amikor mi becsatlakoztunk az életükbe. Fél évre rá, hogy elkezdtünk forgatni, megérkezett a kislányuk. Mivel ez filmidőben nagyon hamar megtörtént, megkérdeztük, lehet-e tovább forgatni, amíg családdá válnak. Amikor kiderült, hogy elköltöznek, akkor újra leültünk beszélni arról, hogy hadd forgassunk tovább, amíg el nem mennek külföldre. Újra és újra beszéltünk erről, és reménykedtünk, megvan a bizalom ahhoz, hogy mindig azt mondják majd, igen. Gondolom, amikor Nóráék elhagyták az országot, valami stratégiát fel kellett építeni, hogy a néző ne mondja azt, megette a fene, hát menekülnek és ebből tényleg az jöjjön ki, hogy a kislánynak akartak egy jobb életet. Innentől kezdve, aki itt marad, mondhatja azt, hogy mi van velem, aki itt maradok és végigcsinálom? Asia: Nem volt ez olyan könnyű döntés, emlékszel Nóra? Virág szívesen ment, ő sokat élt külföldön, de emlékszem, hogy neked ez egyáltalán nem volt könnyű, nagyon sok szállal kötődtél Magyarországhoz. Nóra: A mai napig kötődöm és annak nagyon örülök, hogy csak Bécsig jöttünk. Ha nem lenne lezárva az ország, akkor elméletileg haza tudnék menni három óra alatt. Megint csak a szerkesztést dicséri, hogy lett egy szép íve, egy szép vége a történetnek azzal, ahogy a sok nyomasztást feloldjuk, amikor megyünk az autópályán Bécs felé. A valóságban nekem akkor ott még jobban összeszorult a gyomrom, még egy ok volt arra, hogy Virág

és én idegesek legyünk. Csak hogy egy kicsit árnyaljam a képet, amikor kijöttünk Ausztriába, a melegházasság már egy régóta létező dolog volt, úgy tudom. Amikor kiköltöztünk, Kurz lépett hatalomra és az első diktatórikus intézkedése az volt, hogy a melegek házasodási jogát megvonja azoktól, akik nem osztrákok. Akik tehát egy olyan országból érkeznek, ahol a melegek nem házasodhatnak, azok Ausztriában sem tehetik meg. Amikor jelentkeztünk, nyilván házasodni szerettünk volna, de pont akkor hozták meg ezt a törvényt, így nem tudtunk házasságra jelentkezni, csak bejegyzett élettársi kapcsolatra, amit egyébként Magyarországon is lehet. Valójában mi ott a felvételen bejegyzett élettársi kapcsolatra lépünk éppen. A történet pikantériája, hogy egy hónappal később eltörölték ezt a törvényt, úgyhogy most már tudunk házasodni és tervbe van véve, egy esküvő még előttünk van. Hivatalos, jogi esküvő.

mi nem, illetve arra is törekedtünk, hogy egyik rész se legyen túlsúlyban. Az örökbefogadás követése filmidőben nagyon rövid volt, ráadásul az volt az összerázódás szakasza Nóráékkal is, ami néhol meglátszik a felvételeken is. Részben ezért ez egy rövidebb rész lett a filmben. A világpremier a Hot Docs Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon volt Kanadában, Európában pedig Szarajevóban láthatta először a közönség, de járt Tajvanon, Minszkben és Thesszalonikiben is. Mennyire előzi meg a filmet az itt történtek híre? Asia: Amennyiben az ország híre az orbáni politika, az mindenképpen megelőzi a filmet. De ebből a filmből pont az derül ki, hogy Magyarország nem egyenlő Orbánnal, Magyarország nem egy homofób ország, hanem sok nyitott szívű és lelkű ember él itt. Mi ezt a nagyon átpolitizált nézőpontot szeretnénk ezzel a dokumentumfilmmel – akár – megváltoztatni. Sárival sokszor éreztük azt, hogy egy kicsit ellene kell mennünk annak, amit már eleve tudnak az országunkról, hiszen a külföldiek szalagcímekben olvasnak Magyarországról. Orbán tetteiről és intézkedéseiről olvasnak, mi pedig az emberekről szeretnénk mesélni. Nóra: Ez kicsit megint ez az egyensúlyozás. Repíti az üzenet a filmet, azt a filmet, ami arról szól, hogy nem akarunk mások lenni, mint a többiek. A Hot Docs-on a legelső interjú legelső kérdése az volt, hogy az orbáni Magyarországon hogy élitek meg ezt mint melegek. Úgyhogy igen, eléggé ezen a szemüvegen keresztül nézi a Nyugat ezt a filmet szerintem.

A háttérben hallható és látható hírek egy külön történetet adnak ki, mely amúgy végig összhangban van a fő történésekkel. Ez tudatos döntés eredménye? Asia: Sokat gondolkoztunk azon, hogy abból a politikai közegből, amiben mi benne élünk, mennyit mutassunk be a filmben, hogy érthető legyen a közeg külföldi nézőknek is. Úgy gondoltuk, egyszerűen elengedhetetlen, hogy adjunk a személyes történetnek egy ilyen kontextust. Sok mindent kipróbáltunk, mire megtaláltuk ezt a picit finomabb megoldást, hogy rádió- és tévéhíreken keresztül szüremlenek be azok a fontos politikai történések, amik alakították Nóráék életét. Ez az élmény sokunknak ismerős: megpróbálunk kiépíteni egy olyan biztonságos buborékot, ahol jól érezzük magunkat, de ahogy bemegyek egy CBA-ba, ahol szól a rádió, vagy hazamegyek a szüleimhez, ahol van tévé, rögtön elindul egy olyan propagandacunami, amiről szeretnék nem tudomást venni.

Milyen hatással van rátok, a film életére a koronavírus és a kizárólag online vetítések? Sára: Lassan egy év telt el a kanadai premierünk óta és azóta is csak online vetítéseink voltak. Ez tőlem teljesen eltávolította a filmünket. Most a magyar premier kapcsán kezdtem el érezni, hogy ja, ezt tényleg megcsináltuk, vetítik, emberek látják, írnak róla, hat rájuk, már beszélnek is róla, de így is teljesen más, mintha mindezt mozis vetítéseken élnénk át.

Mi az, amit mindenképpen meg akartatok mutatni, amire azt mondtátok, hogy feltétlenül kell bele? Mennyi anyagból kellett ezt kiválogatni? Asia: Majdnem két évig vágtuk ezt a filmet, próbáltuk megadni azt az időt, amire szüksége volt az anyagnak. Körülbelül kétszáz óra forgatott anyagunk volt. Voltak megkerülhetetlen jelenetek, amikről azt gondoltuk, hogy enélkül nem áll meg a film, és végül mégis kivágtuk őket. Ezzel szemben olyan egyszerű jelenetek, mint egy etetés, altatás vagy főzés, amikről eleinte azt gondoltuk, hogy nem fontosak, ezek az észrevétlen, csendes pillanatok lettek a kedvenc részeim. Sári: Amiben megegyeztünk, hogy dramaturgiailag megpróbálunk követni egy hármas egységet. Az első rész az örökbefogadás és a várakozás, utána a családdá válás, a harmadik pedig a költözés tervezése és miértjei. Ez eleve leszűkítette, hogy mi lehet benne a filmben és

Viszont múlt héten egy bilbaoi fesztiválon moziban vetítették a filmet és volt utána egy beszélgetés, amin mi hárman vettünk részt. Akkor egy nagyon-nagyon picit megéreztük, hogy ez igazából mennyire fantasztikus. Hallottuk, ahogy tapsolnak, hallottuk, ahogy kérdeznek, hozzászólnak, nekem ez volt a fénypont. Nóra: Jött egy megerősítés, egy néző arról beszélt, hogy az, hogy ilyen bátrak voltunk és ki mertünk állni a történetünkkel a nyilvánosság elé, az neki is erőt ad. Ez a visszacsatolás egy óriási plusz, amit kap az ember. Részemről az egésznek ez a lényege.

SZERZŐ: Hujber FOTÓ: Járdány

Ádám Bence

A KÖZÖSSÉG FORRADALMA Csak nagyszköerűvetőkből lesznek nagyszveerűzetők Nemrégiben lát tam egy dokumentumfilmet, amely bemutat ta a csordában vonuló állatok terelését . A legjobban az lepet t meg, hogy a közhiedelemmel ellentétben soha nem a falkavezér vezeti az állatokat vészhelyzet esetén . Amikor veszély fenyegeti a csordát, az állatok ösztönszerűen abba az irányba indulnak, ahol elkerülhetik a veszélyt – egyfajta kollektív döntés születik, és a „király” engedelmesen követi „népét”. Elgondolkodtató, nem? Sajnos a dolgok nem így működnek az emberek világában: gyakran elvárjuk, hogy valaki vagy valami megmondja, merre kellene menni. Egyszer élt egy ember, aki tudatában volt annak, hogy hazájában nagy a nyomor és a szegénység, míg más állampolgárok hatalmas vagyonban dúskáltak, a kettő közötti szakadék pedig veszélyesen mélyült. Azt is észrevette, hogy sok olyan ember, aki bőségben él, egyáltalán nem segít a szegényeken – ami még ennél is rosszabb, szerinte felsőbbrendűnek mutatták magukat másokkal szemben. Ő azonban segíteni akart – de hogyan? A férfi azt gondolta magában: kell lennie valami közösnek ezekben az önző emberekben, és az egység megerősítése helyett abban kereste a választ: mi más kötheti össze őket a vagyonosságon kívül. Tele volt

haraggal, bosszúvággyal és indulattal, így lassan el is felejtette, mi volt az eredeti célja – a béke, a szeretet és az egyenlőség –, és felfedezni vélte: ezek a gazdag „szakadár” emberek mind ugyanazon vallást gyakorolják, és ugyanolyan származásúak. „Az én országom minden bizonnyal jobb hely lesz nélkülük! Mi több – az egész világ sokkal jobb lenne, ha mindannyian eltűnnének, örökre!” – gondolta magában. A többi már szomorú történelem: a férfit Adolf Hitlernek hívták, és az akció, amellyel „megmenteni” szándékozott a világot, példátlan mészárlásnak bizonyult az „igazság” nevében. Az ország egyáltalán nem lett boldogabb – sőt, az évtizedeken át tartó terror emléke skarlát betűt égetett rá az örökkévalóságig. Pedig „ő csak jót akart”. Épp úgy, ahogyan az országok, amelyek milliárdokat költenek fegyverkezésre az élet védelme nevében. Épp úgy, ahogy egyes államok, amikor törvényeik kötelező orvosi kezelésre, terápiára, műtétekre kényszerítenek olyanokat, akik mások, mint amit elvárnak tőlük.

Képzeljük csak el, ha mindezt a pénzt és energiát az emberek edukálására költenénk, hogy megtanítsuk mindenkinek: nem játszhatunk sem Istent, sem Sátánt, nem vagyunk sem mások, sem jobbak, sem fontosabbak, mint egy másik ember, és a bosszú bármilyen formája csak még nagyobb szenvedést és még nagyobb káoszt szül. A jó és a rossz mind a világ emlékezetében marad, és minden egyes szavunknak, amelyet hangosan kimondunk, sokkal nagyobb hatása van, mint azt valaha is gondolnánk – ezért kell nagyon óvatosnak lennünk, hogyan vélekedünk, beszélünk, hogyan viselkedünk. Minden cselekedetnek és szónak, mi több, minden gondolatnak jelentősége van. Mindennek helye van a világban – különben nem lenne itt –, az egyetlen dolog, aminek egyáltalán nincs helye, az a kollektív diszkrimináció és a kisebbségek társadalmi marginalizálása. Teljes szívemből támogatom Magyarország LMBTQIA+ közösségét, és mélységesen elítélem Magyarország kormányának igazságtalan és jogtalan törvénykezését, amely szerint csak heteroszexuális házaspár

fogadhat örökbe gyermeket törvényesen, házasságnak pedig csak a férfi és a nő egyesülése minősülhet, míg az egyedülálló szülők vagy a mozaikcsaládok és szivárványcsaládok nem tekinthetők családnak. Nagyon nagyra értékelem Pál Marcit és Hanol Ádámot, akik példátlanul sikeres kampányt indítottak, hogy az átlagember a szivárványcsaládok fogalmához arcokat tudjon társítani, és ledöntsék a témát illető tabukat. Mindenkit arra bíztatok, hogy használjuk a #ACsaládAzCsalád hashtaget minél többen, minél többször, hogy világossá váljon a vezetőink számára: nem követjük őket a gyűlölet felé vezető úton. Aki prédikátornak áll, annak mindenekelőtt meg kell tanulnia meghallgatni azokat, akikhez szólni kíván. Csakis a legnagyszerűbb vezetők tudják: egy igazi vezér ismérve az, hogy nem orránál fogva rángatja a közösségét – hanem követi annak akaratát. Talán itt az ideje, hogy kicsit hasonlítsunk a csordában vonuló állatokra. Talán itt az ideje, hogy a vezéreink helyett elkezdjük hallgatni az ösztöneinkre. Talán ideje az egység és az összetartozás felé futni, mielőtt túl késő lesz visszafordulni.

SZERZŐ: Steiner

Kristóf l kristofsteiner

MINDEN CSÉSZE EGYENLŐ.

A lényeg, ami bennük van. KERESD A LIBERTY COLLECTION EGYEDÜLÁLLÓ, SZIVÁRVÁNYOS SZEMES KÁVÉIT ÉS KÁVÉKAPSZULÁIT A HUMEN SHOPBAN!

www.humen.shop

POZITÍV SZEMMEL

„Ha megfertőzöm a barátnőmet, biztosan megöltem volna magam”

A Hát tér Társaság kéthetente szer vez közösségi találkozót HIV-vel élők részére. A kötetlen beszélgetések minden érintet t számára nyitot tak . E rovat keretein belül azokat a rendszeres rész t vevőket mutatjuk be, akik szívesen osz tják meg olvasóinkkal is a tör ténetüket .

Egy hónappal később aztán észrevette, hogy megnagyobbodtak a nyirokcsomók az ágyékán. Először háziorvosához ment, aki több vizsgálatra is elküldte, de egyik sem hozott eredményt. Úgyhogy Péter az internetről derítette kis, hogy a HIV is okozhatja a duzzadást. Első útja a Karolina úti Anonim AIDS Szolgálathoz vezetett. A gyorsteszt feltételes pozitív eredményt mutatott, amitől ott helyben pánikrohama lett. Hazafelé menet felhívta a barátnőjét – aki addigra annyival volt tisztában, hogy Péter biszexuális. Ezt mindig is jól kezelte. A rendszeres megcsalásról azonban nem tudott. Péter elmondta neki, hogy pozitív lett a teszt, így jó esély van rá, hogy ő is fertőzött. Péter lakásán találkoztak; párja később elmesélte neki, hogy csak addig a pillanatig tudott haragudni rá, amíg meg nem látta az akkor már padlón lévő barátját. Mivel a viszony mellett Péter a párjával is élt nemi életet, így érthető módon rettenetesen aggódott. Volt egy másfél hetes periódus, ami maga volt a rémálom: amikor ő már tudta, hogy HIV-pozitív, de barátnője tesztjét még nem végezték el. Ultimátumot adott magának: ha valaki más életét is tönkretette, akkor véget vet a sajátjának. De a lány tesztje negatív lett. Péter megkönnyebbülése leírhatatlan volt. „Ha megfertőzöm a barátnőmet, biztosan megöltem volna magam.” Bár kapcsolatuk ekkor már rég nem működött és barátnője elől menekült a félrelépésekbe, a HIV-ért nem őt okolja. Felelősségét kizárólag abban látja, hogy kicsapongóvá vált mellette. De azt a fiút sem okolja, akitől a vírust elkapta. A második, megerősítő vérvétel eredményét követően egyébként neki is szólt. A srác Pétertől tudta meg, hogy baj van. Az azóta eltelt másfél évben több alkalommal beszéltek, párszor találkoztak is, és mivel az egykori partner nem magyar anyanyelvű, így Péter többször igyekezett neki segíteni, ha a HIV-kezeléssel kapcsolatban kérdése volt. Amíg lelkileg padlón volt, hagyta, hogy barátnője támogassa. Amikor még nem lehetett tudni, a lány is pozitív-e, beszélgettek a folytatásról. Úgy érezték, újonnan szerzett státuszuk összetarthatja őket. De Péter

éter biszexuális. Mostanáig két komoly párkapcsolata volt, mindkettő lánnyal. Az első középiskolásként, a második az egyetemi évei alatt. A saját neméhez való vonzódásával tizennyolc évesen szembesült. Nehezére esett elfogadni, két évig őrlődött, mire fiúkkal is „kavarni” kezdett. Onnantól azonban elillantak a gátlások, nagyon élvezte, hogy „mindenkit megkaphat”. Aktív és felelős szexuális életet élt. Bár a HIV létezéséről mindig is tudott, inkább azután gyűjtött róla információt, hogy már fiúkkal is ismerkedett. Tisztában volt vele, hogy a HIV nem egyenlő az AIDS-cel, tudta, hogy védekezni kell ellene, de ennél több nem érdekelte. Előítéletes volt a HIV-vel élőkkel szemben, meg sem fordult a fejében, hogy keresse érintettek társaságát. Közvetlen és közvetett környezetében sem tudott senkiről, akinek bármi köze lenne hozzá. Péter világa 2016-ban indult változásnak, amikor elkezdődött a második párkapcsolata. Akkori barátnőjével három évig voltak együtt. Sajnos egy-másfél év után már nem volt minden felhőtlen, sőt. Veszekedések, érzelmi zsarolás, a magához láncolás érzése. Barátnője többször öngyilkossággal fenyegetőzött, ha Péter elhagyja. De ahelyett, hogy kilépett volna a kapcsolatból, Péter a félrelépésbe menekült. „Ha csapdában érezzük magunkat, nagy hülyeségekre vagyunk képesek. Amit csapdának érzünk, abból általában ki lehet jönni, csak sokszor nem tudjuk, hogyan – vagy egyszerűen nem merünk kilépni belőle.” A szexuális biztonságra azonban ezekben az időkben is nagyon ügyelt. Életében összesen négy ember volt, akikkel nem védekezett: a két barátnője, egy random srác húszévesen, és az utolsó fiú, akivel a párja mellett viszonya volt. Elmondása szerint a srác beszélte rá, hogy ne húzzanak gumit. Elhitette Péterrel, hogy minden rendben, és rajta kívül nincs más, akivel óvszer nélkül szexel. „Én meg belementem, mert idióta voltam.”

szakított a lánnyal, miután kiderült, hogy HIV-negatív, és lelkileg is sikerült kicsit megerősödnie. „Nem baszhatod el mellettem az egész életedet, mert azt hiszed, nem találsz jobbat, mint én” – közölte a barátnőjével. Nagy nehezen egyetértettek abban, hogy ez nem mehet így tovább és pontot tettek a hároméves kapcsolat végére. Volt barátnője mellett Péter más, hozzá közel álló emberrel is megosztotta helyzetét. Sőt, úgy érzi, elkövette azt a hibát, hogy kezdetben kicsivel több embernek is elmondta, mint kellett volna. Iszonyatosan próbált kapaszkodni az emberek segítségébe, támogatásába. „Valahogy nyugtassanak meg, valaki mondjon valamit, amitől véget ér ez a rémálom.” Az különösen fáj neki, hogy három egyetemi barátjától semmilyen támogatást nem kapott. 2019 nyarának elején szűrték ki, és a nyári szünet időszakára teljesen elfordultak tőle: arra a néhány hónapra gyakorlatilag teljesen magára maradt a szenvedéssel. Részben ennek is köszönhető, hogy ismét foglalkoztatta az öngyilkosság gondolata, ezért pszichiáterhez kezdett járni, akivel rövid idő alatt három gyógyszeres kezelést is végigcsináltak. Édesanyja már akkor tudott a szituációról, amikor Péter még csak szűrésre ment. Később, mikor hazautazott hozzá vidékre, igyekezett vigasztalni. Első este a fiával akart aludni, hogy Péter ne érezze egyedül magát. Édesapját az első teszteredmény után hívta telefonon, aki a hangját hallva azonnal felutazott érte Budapestre. Barátnőjével a lakásban ültek, amikor betoppant. Péter ekkor mondta el neki azt is, hogy biszexuális. Apja pró-

bálta megnyugtatni: „Nem kell aggódnod, biztos vagyok benne, hogy nem csináltál akkora hülyeséget, hogy ennek kitedd magad.” Péter azonban kegyetlenül őszinte volt. „De igen, pontosan akkora hülyeséget csináltam. Mi lesz most így velem?” – kérdezte kétségbeesve apjától, akit akkor látott életében először elérzékenyülni. Néhány másodpercre hátat fordított fiának és még egy könnycsepp is végigfolyt az arcán. Bár az azóta eltelt másfél évben egyszer sem kérdezte fiát a HIV-ről vagy a biszexualitásról, mindig nagyon figyelmesen meghallgatja.

„Nagyon büszke voltam Apára, amiért csapot-papot otthagyott és eljött értem Budapestre, megpróbált vigasztalni. Világ életében homofób volt, úgyhogy ez új kihívás volt számára. De nagyon jól kezeli, még a nyelvhasználata is sokat változott azóta, legalábbis előttem.”

POZITÍV SZEMMEL – RÓLAD. VELED. ÉRTED. HIV-vel élsz és vágysz egy közösségre? Gyere el a Háttér Társaság által szervezett, minden páratlan héten péntek esténként megrendezett közösségi eseményre! További információ a Háttér Társaság Facebook-oldalán a „Pozitív Szemmel csoport” nevű esemény alatt, vagy  a Háttér Társaság honlapján. Fontos! A koronavírus-járvány és a kijárási korlátozás miatt az alkalmakat jelenleg online formában rendezik meg.

HIV-vel élőként az az időszak volt Péter számára a legnehezebb, amikor a vírusszáma még nem volt nullás. „Úgy éreztem, le vagyok vágva az életről.” Az első egy hónapban még nem kapott gyógyszeres kezelést, ekkor mindenféle tüneteket kezdett vizionálni, pánikolt, hogy az immunrendszere feladja. Az elviselhetetlen nyomás elől a füvezésbe menekült. Már azelőtt is függő volt, de ekkor radikális változás állt be. A heti egy-két grammról átállt heti öt grammra. Bár az egyetem őszi indulásakor lejjebb ment a mennyiség, mégis látszott rajta, baj van. Annyira megváltozott a pszichés hozzáállása a dolgokhoz, hogy semmire sem tudott koncentrálni. A következő év februárjában passziváltatta magát az egyetemen. „Össze kellett szednem magam ahhoz, hogy bármit tudjak csinálni.” Most, amikor Péterrel február elején beszélgetünk, már négy hete nem szívott egy szál cigit sem. Kön�nyebben megy, mint gondolta. Utoljára 2018-ban volt hosszabb kihagyása, akkor tizenhat napig ó nem szívott – de abból a prózai okból kifolyólag, hogy eltörte a kezét és egy kézzel nem tudott tekerni. Most az első négyöt nap volt „nagyon kutya”, de egy idő után túllendült rajta. Kezdetben azért még az alkohol kellett, de most már az sem. Úgy gondolja, hogy nem a fűnek vagy az alkoholnak a függője, hanem a szokásoknak. A cigitől is már hosszú ideje egyáltalán nem állt be, egyszerűen a vele járó szertartás volt az, amiért csinálta. Ugyanígy van az egyik nyugtató hatású gyógyszerrel is, amit egykor a pszichiátere írt fel neki. Bár erről is szeretne leszokni, ez jóval nehezebben megy. Van olyan, hogy akár egy hétig sem veszi be, de mivel rossz alvó, így rákényszerül. 2018 óta bizonyos időközönként terapeutához jár, ő ajánlotta Péternek a Pozitív Szemmel csoportot. Együtt hívták fel telefonon a Háttér Társaságot a találkozók részleteivel kapcsolatban, de még így is egy egész évébe telt, mire el mert menni az egyik péntek esti alkalomra. Nem tudta ugyanis, mire számítson.

2020 nyarán ismét nagyon egyedül érezte magát. Úgyhogy elhatározta, elmegy. „Legrosszabb esetben kiutálnak.” Félelmei egyáltalán nem igazolódtak be, már az első alkalom végén oldottnak érezte magát. „Mindenki látta rajtam, hogy be vagyok szarva, de mondtam is nekik.” Egyikük azzal nyugtatta Pétert, hogy ő öt évig volt úgy vele, hogy nem mert beszélni senkinek sem a HIV-ről. Egy másik rendszeres résztvevő a vérvizsgálata eredményeit elemezte neki, megnyugtatta a számokkal kapcsolatban. Péter érezte, hogy szívesen látják. Azt tapasztalta, hogy a körben olyan dolgokról is szó van, amiket eddig egyedül kellett kihámoznia. Az ismerkedés azonban még mindig döcögősen megy. Pedig hamar belevágott, mert azt hitte, attól könnyebb lesz. Egyetlen fiúnak mondta el a státuszát. Vele volt hosszú ideje az egyetlen rendes randevúja. A harmadik alkalommal mondta el neki és a srác nagyon jól kezelte.

„Én is csináltam már hülyeségeket és kettőnk között annyi a különbség, hogy neked kevesebb szerencséd volt ” – mondta neki a fiú. Péternek ez rengeteget jelentett. „A személyedet, hogy ki vagy, ez a státusz nem változtatja meg. Nem vagy attól rossz ember, hogy nem védekeztél.” Kettejük között végül nem működött a dolog, Péternek szembesülnie kellett azzal, hogy még nem áll készen rá érzelmileg. Óvatosabb is azóta, és úgy érzi, más irányába egyelőre nem lenne képes nyitni. Fél, hogy elutasításba ütközne és nem akar rossz élményt átélni. Fogalma sincs, hogy viselné. Péter sokat töprengett, elmesélje-e nekünk a történetét. Bizonytalan volt. Rengeteget gondolkodott rajta, édesanyjával is megbeszélte. Végül az interjú mellett döntött, mert úgy gondolja, lehetnek olvasók, akik magukra ismernek története valamelyik elemében. Legyen szó biszexualitásról, börtönné vált párkapcsolatról, az abból való menekülési útvonalakról, a friss HIV-pozitív státuszról, a függőségről, vagy a mindezekkel való megküzdésről. Története nem könnyű, tele van nehéz pillanatokkal. De kitartással, kemény munkával, mások felé nyitással és a megosztással már túl van a nehezén, és bízik benne, hogy ebből mások is erőt merítenek.

„Nem tudtam, mennyire zárt ajtós. Attól féltem, mivel nem vagyok meleg, nem fogadnak majd be.”

SZERZŐ: Waliduda

Dániel l waliduda

CHRISTA WINSLOE 1930-BAN

s u k i b z s e l MAGYAR BÁRÓNŐ EGY

a múlt századból 32

A drámaíró és szobrász Christa Winsloe nevét nem igazán ismeri a szélesebb közönség it thon, pedig nem mindennapi életút jutot t osz tályrészéül . Ő volt a művészetek nagy mecénásaként ismer t Hat vany Lajos báró (első) felesége, és Winsloe munkásságát, sokoldalúságát mi sem jelzi jobban, hogy a számára a világhírnevet elhozó, leszbikus témájú drámáját kétszer is megfilmesítet ték és az 1931- es változatnak a forgatóköny vét saját maga jegyzi, az afrikai antilopot ábrázoló szobrát pedig a Magyar Nemzeti Galéria őrzi .

Amikor végre szabadult a leányintézetek ridegségéből, családja óhajával dacolva Münchenbe költözött, ahol azon kevés nők közé tartozott 1909-ben, akik a Királyi Iparművészeti Iskolában szobrászatot tanultak. Főleg állatokat formált, és ez a téma egész életében különösen közel állt a szívéhez. 1913-ban ment feleségül báró Hatvany Lajoshoz, a Nyugat című folyóirat egyik alapítójához. Dúsgazdag férje révén felvette a magyar állampolgárságot (amit élete végéig megtartott), és éppen párizsi nászútjukat töltötték, amikor kitört az első világháború. Visszatértek Magyarországra, ahol Winsloe továbbra is szobrászként dolgozott és az irodalmi körökben forgott, így ismerkedett meg Budapesten élete későbbi nagy szerelmével, az amerikai újságírónővel, Dorothy Thompsonnal.

mikor a Das Mädchen Manuela (A gyermek Manuela) című regényét, illetve az azonos témájú színdarabját megfilmesítették, azt 1932-ben Lányok az intézetben (Mädchen in Uniform) címmel itthon is bemutatták, majd jött az 1958-as változat Radványi Géza rendezésében. Ez volt a Lányok egyenruhában (eredetiben szintén Mädchen in Uniform), ahol az örök Sisi, Romy Schneider játszotta a tanárnőjébe reménytelenül beleszerető diáklányt. A történetben az édesanyját fiatalon elvesztő Manuela egy előkelő, bentlakásos leányintézetbe kerül, ahol különösen nehéz próbatételként éli meg a poroszos szigorúságot.

Még Hatvany feleségeként kezdte írni a leányintézetben játszódó regényét, amit sógornőjének, Hatvany Irénnek ajánlott. A családból nemcsak vele ápolt jó barátságot, férje festőművész testvérével, Hatvany Ferenccel közös kiállítást is rendeztek Budapesten 1918-ban. Bár házasságuk nem bizonyult tartósnak, 1924-es válásuk után volt férje bőkezűen támogatta. Ez életmentőnek bizonyult számára, amikor Berlinbe visszatérve, az ottani rekordmagas infláció a teljes vagyonát felemésztette, és annyira elszegényedett, hogy egy folyóiratnak adogatta el a rajzait. Idővel sikerült egy műteremmel bíró házba költöznie, ahol számos állatot, köztük néhány egzotikus példányt is tartott. Ekkor kezdett el komolyabban írni, darabjai az első irodalmi sikereket is meghozták számára.

Egyszerűen nem lehet nem észrevenni mindazokat a párhuzamokat, amelyek a fiktív főhős és a szerző élete között húzódnak. A Kate becenevű Winsloe a németországi Darmstadtban látta meg a napvilágot 1888-ban, és mindössze 11 éves volt, amikor édesanyja elhunyt. A neveltetésével kapcsolatban irreálisan magas elvárásokat támasztó, katonatiszt édesapja az Auguszta német császárné által alapított, nemesi származású kisasszonyok számára fenntartott intézetbe küldte. A nyolcvan fős potsdami intézményben a katonás fegyelem és a vak engedelmesség alapkövetelmény volt, Winsloe számára igazi rémálomnak bizonyult a falak között töltött idő – nem véletlen, hogy munkássága során sokat merített az itt szerzett személyes élményeiből.

A színdarab és a film óriási sikernek bizonyult kritikai és anyagi szempontból is – nemcsak a megjelenő azonos nemű szerelem okán, de azért is, mert a korban szokatlan módon kizárólag nők játszottak benne.

ROMY SCHNEIDER ÉS LILLI PALMER A LÁNYOK EGYENRUHÁBAN (1958) CÍMŰ FILMBEN

iből építkezett, az öngyilkosság nem a saját sorsa – egy osztálytársnője próbált meg véget vetni az életének, aki szerencsére nemcsak túlélte az esetet, de jelen volt a film premierjén is. A színdarab és a film óriási sikernek bizonyult kritikai és anyagi szempontból is – nemcsak a megjelenő azonos nemű szerelem okán, de azért is, mert a korban szokatlan módon kizárólag nők játszottak benne. Ahogy a történész Claudia Schoppmann megjegyzi, Winsloe darabja ráadásul az első volt a Weimari Köztársaságban, ahol a leszbikus nők érzései a maguk természetességében, a nők megkülönböztetésének radikális kritikája nélkül jelentek meg. Winsloe végleg Berlinbe költözött, ahol a maga nemében egyedülálló szubkultúra virágzott. Míg a világ többi részén ez még elképzelhetetlen lett volna, Németország-szerte számos LMBTQ kiadvány jelent meg rendszeresen – csak Berlinben heti vagy havi rendszerességgel közel harminc. Ráadásul a téma kutatói szerint 1945 előtt a világon sehol máshol nem adtak ki ilyesmit. Winsloe Berlinben már nyíltan leszbikus nőként élt, belépett a német szociáldemokrata pártba (SPD), és egy Bécs melletti karácsonyi partin 1932 decemberében újra találkozott Dorothy Thompsonnal. Még Budapesten ismerkedtek meg, de ekkor már hat éve nem látták egymást. Thompsont az amerikai újságírás First Lady-jeként emlegették. Hitlerrel először 1931-ben készített interjút, és Amerikában elsőként figyelmeztetett a vele érkező veszélyre. Náciellenes cikkeit követően az első amerikai újságíró volt, akit a németek kiutasítottak az országból.

DOROTHY THOMPSON 1937-BEN

Az 1931-es film pedig a világhírnevet is elhozta, a kritikusok az év legjobb alkotásaként emlegették a kamaszkori traumát feldolgozó történetet. Míg a Lányok az intézetben főhősét a filmben sikerül megmenteni, a színdarab Manuelája leveti magát a magasból. Ugyan Winsloe bevallottan a szomorú leányneveldei élménye-

Thompson háromszor házasodott, első férje a magyar író, Diamant József volt, őt követte a Nobel-díjas író, Sinclair Lewis, majd a festőművész Maxim Kopf. Ennek ellenére Berlinben Winsloe és Thompson között szenvedélyes szerelem szövődött, amit az sem zavart meg, hogy az újságíró javában Lewis felesége volt. Ahogy Winsloe-ról írt életrajzi könyvében Doris Hermanns erről a kapcsolatról beszámol, a két nő együtt töltötte 1933 tavaszát Winsloe olaszországi házában, azután pedig együtt utaztak az Egyesült Államokba, ahol előadásokat tartottak, és igyekeztek felhívni a figyelmet a németországi helyzetre. Winsloe ebben az időben adatta ki a világsikerű film alapjául szolgáló regényét, ami ekkor több nyelven, köztük például angolul, spanyolul és portugálul is megjelent. Amerikában neves lapokba írt cikkeket, de egyre kevésbé érezte jól magát a tengerentúlon. Nehéznek érezte az írást angolul, és Thompsonnal is akadtak feszültségeik. 1934 elején visszautazott Európába – azzal a reménnyel, hogy Thompson követni fogja. Végül mégis ő ment vissza Amerikába, és megpróbált betörni Hollywoodba, de túl öregnek és kényelmesnek érezte magát ahhoz, hogy mindent a nulláról kezdjen elölről egy új világban. Az irodalmi alkotói munka az idegen nyelven továbbra is nehezítette a helyzetét, ráadásul végleg megszakadt a kapcsolata Thompsonnal, aki ebben az időben már kizárólag a fasizmus elleni küzdelemnek szentelte magát. Letörve tért vissza Európába, és innentől kezdve ingázott München, Magyarország, Olaszország, Svájc és Ausztria között. Amikor második regényével megkereste a kiadókat, szembesülnie kellett azzal, hogy a nácik tiltólistára tették, így Németországban nem jelenhetett meg a könyve.

HATVANY LAJOS AZ 1910-ES ÉVEKBEN (SZÉKELY ALADÁR FELVÉTELE)

Winsloe és Gentet végül a franciaországi Cluny városába költöztek át a háború elől, Winsloe pedig végre megkapta a régóta várt beutazási engedélyt Németországba – végső úticélja Magyarország lett volna, ahol a háború végét akarta megvárni, Gentet pedig Svájcba készült. Sorsuk azonban máshogy alakult. A francia ellenálláshoz csatlakozott Winsloe-t és élettársát 1944. június 10-én négy fegyveres francia férfi egy Cluny közeli erdőben agyonlőtte. Meggyilkolásuk okát soha nem tudták pontosan tisztázni, a háború után Thompson próbálta kideríteni a kivégzésük körülményeit. Vélhetően egy tévedés miatt kellett meghalniuk – a franciák feltehetőleg német kémnek nézték a két idegen nőt. Az életéről szóló könyvében Christa Reinig így foglalja össze Winsloe sorsát:

1938-ban Párizsba ment, hogy megírja a Jeunes filles en détresse című film forgatókönyvét. Közel egy évig dolgozott rajta, a filmet 1939-ben mutatták be – három nappal a második világháború kitörése előtt. Winsloe a Francia Riviéra egy kisvárosába vonult vissza, ott ismerte meg Simone Gentet svájci zongoristát, akivel életének utolsó éveit töltötte. Kezdetben Thompson még tudta a két nőt pénzzel és csomagokkal támogatni, ez lehetővé tette, hogy a világégés elől menekülőket ők is megsegítsék. Amikor azonban az Egyesült Államok is belépett a háborúba, nemcsak ez a támogatás szűnt meg kényszerűen, de a külföldi publikációs lehetőségek is végleg beszűkültek. Winsloe teljesen elszegényedve zöldségeket termesztett maguknak, legfőbb vigasza pedig jó barátnőjével, az író Hertha von Gebhardttal folytatott levelezése maradt.

„Valójában minden oldalról elszigetelt volt. Mindig egy volt »azok« közül. Az előkelő lányok világában csak egy katonatiszt lánya volt. A képzőművészek számára csak egy nő volt, akinek nem aktot kellett volna festenie, hanem neki magának kellett volna ledobnia a ruháit. Az irodalmárok számára csak egy firkász volt, aki lányregényeket és társasági bohózatokat írt. Az emigránsok számára csak egy olyan menekült volt, aki csupán nem akart Hitler alatt élni. És a háborúban egyike volt azoknak, aki védtelenül és fegyvertelenül bolyongtak. Mindig két szék között, mindig két front között.”

SZERZŐ: Kocsis

G. János l kocsisjaanos

AKTÍV, PASSZÍV, UNI A zaz nem ugyanúgy és nem ugyanazér t vagyunk melegek

Mi köze a homoszexualitást okozó genetikai adot tságoknak ahhoz, hogy egy meleg fér fi milyen szerepet tölt be az ágyban? Mi köze mindennek a gyerekkori viselkedéshez? A feminin jelleg valóban összeköthető a passzív szereppel? És hogyan kapcsolódik mindez a balkezességhez? Utánajár tunk , a tudomány mit mond arról, hogy miér t lesz valaki ak tív, passzív, vagy uni.

A MELEGEK ÉS A BALKEZESSÉG

legtöbben azt gondolják, hogy a szexuális orientáció, így a homoszexualitás is csupán genetika kérdése: ha valaki örökli a homoszexualitást okozó genetikai információt, akkor életének egy bizonyos szakaszától kezdve szexuális és érzelmi vonzódás alakul ki benne saját neme iránt. Azonban amennyire kényelmes ez a magyarázat, annyira áll távol a valóságtól. Az elfogadott tudományos közvélekedés szerint a szexuális orientációt egyrészt gének, másrészt egyéb örökléstani tényezők, harmadrészt pszichológiai hatások komplex összjátéka alakítja ki. A legújabb kutatások mindemellett arra is rámutatnak, hogy a homoszexualitásnak különböző fajtái vagy típusai léteznek. Más szóval, nem mindenki ugyanazért és ugyanúgy meleg.

A kutatócsoport összesen 333 homo- és heteroszexuális férfit kért fel kérdőívek kitöltésére. Számos egyéb kérdés mellett olyanokra is kellett válaszolniuk, hogy az anális szex során melyik szerepet részesítik előnyben (nyilván csak a homoszexuális férfiak), hogy életük során – különösen gyermekkorukban – mennyire azonosultak a hagyományos férfi nemi szerepekkel, sőt, arra is, hogy jobb- vagy balkezesek-e. A kutatók arra szerettek volna választ kapni, hogy az anális szex során előnyben részesített szerepek és a tipikus férfias jellegektől való eltérés milyen kapcsolatban áll egy olyan speciális biológiai jelleggel, amelyről már korábban kimutatták, hogy nagyobb gyakorisággal fordul elő homoszexuális férfiak körében. Akármilyen meglepő is, ez a speciális biológiai jelleg nem más, mint a balkezesség. Különös, de már az 1970-es években megállapították, hogy a meleg férfiak körében kétszer annyi a balkezes, mint a heteroszexuális férfiak között. Eredményeik összhangban vannak más korábbi kutatásokkal: a passzív és uni férfiak gyakrabban számoltak be arról, hogy a gyermekkorukban mutatott magatartásuk eltért a hagyományos férfi nemi szerepektől. Az aktív szerepű férfiaknál ez jelentősen ritkább volt, azonban még mindig sokkal gyakoribb, mint a heteroszexuális férfiaknál. Ez nem meglepő, gondolhatnánk, hiszen például gyakrabban találkozunk feminin passzív, és náluk maszkulinabb, aktív férfiakkal. Azonban ettől kezdve válik érdekessé a történet: a passzív és uni férfiak között jelentősen több balkezest azonosítottak, mint az aktív férfiak körében, ugyanakkor az aktív férfiak ugyanolyan arányban voltak balkezesek, mint a heteroszexuális férfiak.

A SZEREP IS GENETIKA? Nem is kell túlságosan sokat gondolkodnunk, hogy példát merítsünk mindennapi életünkből. Gondoljunk csak arra, hogy például a meleg férfiak szexuális preferenciájuk, az anális szex során betöltött szerepek alapján három nagy csoportba sorolják magukat: aktív (top), passzív (bottom), és az úgynevezett uni (univerzális; versatile). A jelenség hétköznapisága miatt nem is gondolnánk, de a szexuálispreferencia-csoportok megléte is azt bizonyítja, hogy a homoszexualitás mögött meghúzódó biológiai komplexitás óriási léptékű, és a különböző csoportok létezése eltérő hatásokra vezethető vissza. Ashlyn Swift-Gallant, a kanadai Nyugat-Ontariói Egyetem idegtudomány-professzorának és szerzőtársainak 2017-es tanulmányának eredményei arra engednek következtetni, hogy mindez a biológiai hatás – amely részben meghatározza a meleg férfiak szexuális preferenciáját –, nem más, mint a genetika. De hogyan is jutottak erre a következtetésre? Swift-Gallant és munkatársai az eddigi kutatásoktól teljesen eltérő módon a homoszexuális férfiakat nem egyetlen csoportként kezelték, hanem különböző szempontok szerint csoportosították őket.

A KEZEK, ÉS AZ OKOK, HOGY KI MIÉRT MELEG Az ismert, hogy a jobb- és balkezesség genetikai meghatározottságú. Az a megfigyelés, mely szerint a meleg férfiak viszonylag jól elhatárolható csoportjaiban a balkezesek

aránya jelentősen különbözik, közvetett bizonyítéka annak, hogy a homoszexualitást nagyrészt genetikai tényezők alakítják ki. Mindemellett, ezek a hatások valamilyen úton kapcsolatban állhatnak különböző idegi folyamatokkal, például a jobb- és balkezességet meghatározókkal.

„típusainak” kialakulásához valószínűleg különböző biológiai folyamatok járulnak hozzá, de egyelőre nem tudjuk, mik azok, és miért alakulnak úgy, ahogy.

FÜGG A PARTNERTŐL IS Továbbá, mint tudjuk, nem mindenki a szexuális preferenciája alapján tölti be a tényleges szexuális szerepét. Fontos megjegyezni, hogy a tényleges szexuális szerepet a partner szexuális preferenciái is nagymértékben befolyásolják. Mindemellett természetesen számolnunk kell az átlagtól eltérő kombinációkkal is. Lehet valaki meleg, passzív, mégis jobbkezes és rendkívül férfias. Ez azonban nem ássa alá Ashlyn Swift-Gallant nagy átlagra vonatkoztatott eredményeit. A tanulmány készítői nyilvánvalóan tisztában vannak vele, hogy a jobb- és balkezesség összefüggése a szexuális szerepekkel csak egy aprócska kis darabja egy hatalmas kirakósnak, ami nem más, mint a szexuális orientáció biológiai háttere. A meleg férfiak szexuális szerepeire irányuló tanulmányok egyelőre gyerekcipőben járnak, azonban egyre több kutatás veszi górcső alá a jelenséget. Minden egyes apró lépéssel közelebb kerülünk a homoszexuális orientáció bonyolult rejtvényének megfejtéséhez. Swift-Gallant eredményei például megválaszolhatják azt a régi kérdést, hogy a különböző kutatások miért nem találtak soha egyetlen egy olyan gént vagy génkombinációt sem, amely 100 százalékban megmagyarázta volna a homoszexualitás kialakulását. A válasz Swift-Gallant szerint egyszerű: „…mert nem mindenki ugyanúgy és ugyanazért homoszexuális.”

Az eredmények arra utalnak, hogy a homoszexuális férfiak szexuális preferenciája részben különböző biológiai folyamatokban gyökerezik. Más szavakkal, bár az aktív, passzív és uni férfiak egyaránt homoszexuálisak, meglehetősen eltérő biológiai okok miatt azok. Mint minden tanulmánynak, ennek is megvannak a maga gyengeségei és korlátai. Például a felmérésben részt vevő férfiak túlnyomó többsége hasonló kulturális közegből érkezett és fehér volt. Bár az eredmények bepillantást engedhetnek abba, hogy a homoszexualitás különböző

SZERZŐ: Bukva Mátyás, biológus PhD hallgató Szegedi Tudományegyetem Orvosi Genetika Intézet Interdiszciplináris Orvostudományok Doktori Iskolája

A BŐR FÉTIS, A BŐR ÖNAZONOSSÁG 40

Bár talán az egyik legismertebb fétis, a bőr iránti rajongás mégis máig piszkos tabu, amit megannyi kérdés és ahogy az ilyenkor lenni szokott, sok félreértés is övez. Hol válik el a bőrfétis a BDSM-től? Honnan ered a bőr imádata és hogyan száguldott végig kultúránkon? Perverzió? Parafília? Mindennapi viselet? Esetleg mindennapi kaland? És hogyan működhet egy párkapcsolatban? GEARSTAYSON bőrfetisisztával és Váradi Fanni szexuálpszichológussal beszélgettünk.

GEARSTAYSON tízévesen az anyukájával sétált egy szombati napon a piacon, amikor meglátott egy bőrnadrágot. Saját bevallása szerint akkor kezdődött minden. A nadrágot kikönyörögte, megkapta, és azt is viselte az iskolában. Majd jónéhány év szünet következett. A bőr iránti rajongása nem múlt el, ám miután rájött, hogy ez a rajongás bizony valójában vonzalom, képbe került a szégyen és megannyi gátlás is. A következő bőrnadrágot 19 évesen vásárolta meg. Ez már egy szupertitkos ruhadarab volt. Nyilvánosan nem viselte – félt a tekintetektől, félt attól, hogy kinevetik vagy megszólják. Aztán eltelt nagyjából újabb tíz év, GEARSTAYSON pedig rájött, hogy jobb vállalni önmagát. A gyűjtemény azóta elkezdett gyarapodni, a bőr pedig az utcai viselet része lett. Nem volt többé szégyenérzete. „Utólag rájöttem, hogy igazából ez csak nekem nagy dolog, mert én szeretem. A többi ember elmegy mellette. Sőt, amióta teljes bátorsággal hordom a bőrnadrágjaimat, csak pozitív véleményeket kaptam velük kapcsolatban.”

az erő és lázadás szimbólumaként: rockereknél, punkoknál, motorosoknál... és a BDSM kultúrában – aminek a bőrkultusz része is, meg nem is.

BŐR ÉS BDSM De pontosan hol a határ a bőr iránti vonzalom és a BDSM között? GEARSTAYSON szerint már csak a BDSM sokszínűsége miatt is nehéz erre a kérdésre válaszolni. „A BDSM alapja a szerepjáték, az irányító és az alárendelt fél viszonya, ahol igazából nem kap hangsúlyos szerepet maga a nemi aktus. Viszont a fetisizmus annál inkább. Az már teljesen egyénfüggő, hogy ezen belül ki milyen dolgok iránt érdeklődik. Gumi, latex, láb, vagy lábbelik, egyéb ruhadarabok, öltözködési stílusok, szexuális segédeszközök.... Itt jön képbe természetesen a bőr is” – magyarázza. – „De egyáltalán nem igaz az, hogy minden bőrös BDSM-kedvelő is egyben, viszont a BDSM-kedvelők nagy része szerintem valamilyen szinten vonzódik a bőrhöz. Ha bőrnadrágot nem is tart a gardróbjában, egy bőr paskolót biztosan. Viszont egy olyan egyénnél, aki csak bőrkedvelő, de nem érdeklődik a BDSM játékok iránt, a szexuális együttlét olyan, mint másnál. Csak bőrben.” Vagyis, hogy a BDSM mennyire kapcsolódik össze – ha összekapcsolódik egyáltalán – a bőrfétissel, embere válogatja. És leginkább az egyéni vágyak. A bőrkedvelőknél a bőr szerves része az aktusnak, míg a BDSM-nél megjelenhet vágyfokozóként a bőr, de ott még van megannyi más eszköz, illetve megannyi más szexuális aktivitás. Így nézve már valamilyen szinten tisztább a határ. Emellett fontos kiemelni, hogy bár a bőr megjelenik a BDSM kultúrában, de abban az esetben, ha valakinek a szexuális életében nincs jelen a BDSM, csak különböző bőrkiegészítők viselése, ott kevésbé nagy mértékűek a szintkülönbségek, mint a BDSM játékoknál. GEARSTAYSON szerint itt sok esetben egyszerűen csak a ruhák mennyiségéről beszélünk „Van, hogy csak egy alsóhoz van kedved, van, hogy mindent magadra aggatsz. Maga

AZ ŐSEMBER ÉS A BŐR A bőr iránti rajongás nem idegen az emberiség számára, sőt, minden bizonnyal azóta velünk van, mióta elkezdtünk figurákat rajzolni a barlangfalakra és levadászni az állatokat. Így tartja Váradi Fanni szexuálpszichológus is. „A bőr az egyik legrégebbi anyag, amit már az ősember is hordott. Bizonyos törzsekben spirituális jelentése is volt: egy adott állat bőrének a viselése felhatalmazta őket az állat erejével. Ilyen módon már a lehető legősibb formájában is az erőt jelképezte.” Ez pedig később sem változott. A bőr a férfiasság szimbólumává vált. Az első világháborúan a német pilóták viseltek előszőr bőrdzsekit, és egészen a negyvenes évekig elsősorban a hadászathoz kötődtek ezek a ruhadarabok. Később, mikor már megjelentek a mindennapi divatban is, óriási szerep jutott nekik különböző szubkultúrákban

a bőrfétises, de BDSM-mentes szexuális élet legegyszerűbben definiálva igazából vanília szex bőrben. Vicces, ámbár fontos tényező ilyenkor az évszak is. Azért full bőrben játszadozni nem annyira izgi harminc Celsius-fokban.”

és a latex, mely ezáltal az erő és dominancia jelképévé is vált és valószínűleg a mai napig magában hordozza ezt a jelentést. Emiatt van az is, hogy ha egy nőt bőrruhában látunk, akár tudat alatt is a hatalommal és az uralkodás utáni vággyal azonosítjuk” – mondja Váradi. Az utóbbi példa viszont közben azt is jól példázhatja, hogy a többségi társadalomban is mennyire jelen van a gondolatpárosítás a bőrrel kapcsolatban – akár bármilyen szexuális felhang nélkül. Az, hogy a bőrfétis amúgy mennyire elterjedt az emberek körében, a szakember szerint igencsak nehezen vizsgálható. Az erre irányuló kutatások ugyanis nem kifejezetten az anyaggal foglalkoznak, hanem arra koncentrálnak, hogy milyen típusú tárgyakra vagy viselkedésformákra irányul szexuális izgalom. Annyi viszont biztos, hogy sokakat izgat a bőr. „Azt mindenesetre elmondhatjuk, hogy a cipő és a szoknya a két leggyakoribb fétis a ruhadarabok közül, illetve a népesség 10-15%-ának volt már része valaha valamilyen BDSM jellegű tevékenységben. Előbbi és utóbbi esetében gyakran megjelenő anyag a bőr, így szerintem kijelenthetjük, hogy nem egy ritka vonzalom.”

BŐRFÉTIS MINT PARAFÍLIA A szexuálpszichológusnak ennél árnyaltabb véleménye van a bőr iránti rajongásról. Váradi Fanni kiemeli: a fétisek hivatalosan a parafíliák közé sorolandók, amik „olyan, rendszeresen visszatérő, erőteljes sürgetések, fantáziák vagy viselkedésformák, melyek a társadalom által nem elfogadott tárgyakhoz vagy helyzetekhez kötődnek.” Mint mindennek, a parafíliáknak is megvannak a maga szintjei, amibe bele lehet helyezni a bőr iránti vonzalmat is. Egy parafília lehet ártatlan különcség vagy preferencia, de lehet mentális betegség, ha elér egy meghatározott diagnosztikus szintet. Ha pedig ez valamilyen extrémitásba hajlik át, akkor akár bűncselekménnyé is fajulhat. A szadizmus például mentális betegségnek számít, ha pedig valaki bele is hal, abban az esetben már bűntényről beszélünk. Ha a parafíliákat vizsgáljuk, Váradi szerint fontos más kérdéseket is feltenni. „A fétis diagnózisa szempontjából még kiemelendő, hogy a rendszeresen visszatérő fantáziák és viselkedés legalább hat hónapon keresztül, rendszeresen jelen vannak, szégyenérzettel és bűntudattal, illetve társas, személyes vagy foglalkozásbeli hátrányokkal járnak – például valakinek a fétis miatt szűnnek meg a kapcsolatai, esetleg nem tudja ellátni a munkáját. Gyakorló szakemberként én még ott szoktam meghúzni a határt az egészséges és nem egészséges szint között, hogy kizárólagos-e az adott szexuális preferencia. Tehát a kliens csak a bőrfétisén keresztül képes szexuális izgalmat átélni, vagy a hagyományos módon is sikerül neki.”

BŐRKABÁT A PÁRKAPCSOLATBAN Bár nem egy ritka vonzalom, de GEARSTAYSON szerint a párkeresés eléggé bonyolult lehet vele. „Nem egyszerű elmagyarázni egy olyan fiúnak, akit nem érdekel a bőr, hogy mi játszódik le ilyenkor. Megértetni, hogy van egy anyag, aminek a tapintása, a kinézete, a recsegése, de még az illata is szexuális izgalmat vált ki” – meséli. – „Nyilván az internet világa megkönnyíti a partnerkeresést. Lehet megadott kritériumok alapján keresni, sőt, már több társkereső oldal létezik kizárólag fétis tematikával. De az egész párkeresés is egyénfüggő ilyen szempontból. Van, aki magán szereti a bőrt, de a partnerén nem igényli és fordítva.” Váradi úgy tartja, ha párkapcsolatról és különböző fétisekről beszélünk, a kölcsönösség a kikerülhetetlen tényező. Egy kapcsolatban bármilyen fétis csak akkor tud működni, ha a másik benne van. Vagyis egy bőrfétis is csak akkor működőképes, ha a másikat nem zavarja, hogy a párja valamilyen bőrkiegészítőt visel, vagy számára nem teher ilyet viselni. „Ha a másiknak vagy éppen nekem valami nem fér bele, azt tiszteletben kell tartani, nem érdemes erőltetni, mert nagy károkat tud okozni egy kapcsolatban. Tapasztalatom szerint, ha a fétis inkább csak egy preferencia, akkor sokkal könnyebb a másiknak ezt elfogadni. Viszont ahogy egyre közeledik a kizárólagos szinthez, annál nehezebb a helyzet, mivel általában olyan kérdéseket vet fel a másik félben, hogy »Csak így működik neki a szex? Akkor én nem vagyok elég vonzó?«” Ezenfelül pedig természetesen az sem mindegy, hogy egy adott fétis mennyire elfogadott. Ez a bőrnél nem különösen problémás a szakember szerint: „A bőrfétis elég jó pozícióból indul, mondjuk egy pelenkafétishez vagy vizeletfétishez képest. Talán nem ez a fétis okoz a legnagyobb fejtörést a pároknak. De tényleg nem mindegy, milyen mértékű, illetve az adott párkapcsolat kereteibe belefér-e.”

NEM KELL AZÉRT MEGIJEDNI Bár mindez egy elég sötét rendszerbe helyezi a bőrfétist, fontos, hogy azért nem kell rosszra gondolni. Valójában minden bizonnyal pont ez az a fétis, ami már csak azért sem tud igazán elfajulni bármilyen rossz irányba, mivel nagyon laza kötődése lehet a szexszel, illetve ne felejtsük el azt sem, hogy a bőr a leghétköznapibb szexuális életű ember életében is jelen van. „Gyakorlatilag egy bőrdzseki ma már mindenkinél lóg a fogason, de egy műbőr biztosan. Ettől még nem lesz az ember bőrfétises. Az egész ott dől el, hogy mikor veszi fel az ember az adott darabot” – mondja GEARSTAYSON. – „Én sem járok bőringben és hámban dolgozni, de igyekszem mindig valami bőrt belecsempészni az aznapi öltözékembe. Fontos ugyanakkor azt is tisztázni, hogy azért, mert mondjuk egész nap bőrnadrágban vagyok, nem vagyok folyamatosan felajzott állapotban. Mindennek megvan a maga helye és ideje. Az, hogy gyakran hordok bőrt a mindennapokban, inkább egyfajta önazonosság számomra.” Más kérdés, hogy egy hétköznapi ember milyen kapcsolatot ápol a bőrrel. Váradi szerint a bőr erotikus, szexuális jellege egyébként kifejezetten a BDSM szubkultúrához köthető. „A BDSM kiegészítők közkedvelt anyaga a bőr

SZABADSÁG ÉS ELFOGADÁS

Persze a sok márka sok külön szolgáltatást jelent – ami miatt vannak igazán exkluzív darabok és brandek is. Ilyen például a Langlitz Leathers, ahol minden terméket a vevő méretei alapján készítenek el, a ruhadarabba pedig még a megrendelő neve is belekerül.

GEARSTAYSON szerint a teljes szabadsághoz szükség van arra is, amit elmondása szerint ő csak az elmúlt tíz évben élt át igazán: hogy az ember önmaga is elfogadja szexualitásának minden pici részét – így akár bármilyen fétisét. „Az embernek bátornak és őszintének kell lennie a szexualitását illetően, mert kellő nyitottsággal minden ilyen fennakadás orvosolható. Én sokáig rejtegettem ezt a dolgot és folyamatos hiányérzetem volt, egy kapcsolatnak pedig úgy semmi értelme.” Mindez pedig nem is csak kizárólag a szexuális életre igaz. Sokáig azt gondolta, hogy a bőrfétis tabu, pedig igazából korántsem az. Az emberek pedig nemcsak elfogadók – de nagyon kíváncsiak is. „Amióta nyíltabban vállalom ezt az oldalamat és a barátaim, ismerőseim körében is elterjedt ez a dolog rólam, nagyon gyakran veszem észre azt, hogy egy-egy beszélgetés alkalmával már megint a fétisről faggatnak. Érdekli őket, hogy van ilyen is, szexuális beállítottságtól függetlenül. Bár azt gondolom, hogy ilyen szempontból szerencsés közegben mozgok.”

NEM VEGÁN MULATSÁG A bőrfétisnek pedig a kétezres években már más kérdésekkel is szembe kell néznie: méghozzá a környezetvédelemmel. A divatipart jónéhány évtizede konstans támadások érik a szőrme- és bőrhasználat miatt. Emiatt pedig jogosan vetülhet fel a kérdés, hogy egy fétis, amire egy egész iparág épül és ami a bőrön alapul, mennyire van rendben mai „zöld szemmel” nézve. GEARSTAYSON kiemeli, hogy ma már vannak vegán bőrből készült fétis ruhák, amik izgalomba hozhatnak valakit, akit érdekel például a latex vagy a PVC is, de azt, aki valóban a bőrért rajong, nem fogja. „Szerintem a műbőrrel oda az élmény. A bőr az bőr” – mondja, és egyben kihangsúlyozza, hogy talán nem is olyan szerencsés összevetni a bőripart például a szőrmeiparral. „Személy szerint igyekszem megtenni mindent a környezetünk védelmében, amit egyéni szinten tudok, de azt gondolom erről lesarkítva, hogy amíg húsevő társadalom él ezen a bolygón, addig az állati bőr felhasználása ilyen szempontból másodlagos. Kvázi a húsipari melléktermék ésszerű hasznosítása. Nem említhető egy mondatban például a szőrmekereskedelemmel. Bár tisztában vagyok azzal is, hogy a bőripar tekintetében is vannak elszomorító kivételek.” Emellett szerinte fontos lehet belegondolni abba, hogy míg egy igazi bőrből, jó minőségben elkészített nadrág vagy dzseki megfelelő ápolással akár egy örök életre megmaradhat, addig a tömegtermelésben előállított műbőr ruhadarab nagyjából egy-két szezont bír ki és az előállítása szintén nem környezetkímélő. „Összességében azt gondolom, hogy mindenki előtt ott a szabad választás lehetősége a saját elvei, stílusa, vágyai és pénztárcája függvényében.”

NEM OLCSÓ MULATSÁG A bőrfétisnél más dolgok is felvetődnek: a piszkos anyagiak. Egyszerűen megfogalmazva: ez egy nagyon drága dolog. A bőr drága alapanyag, ezen felül pedig még számtalan plusz szolgáltatás, igény, eljárás és megoldás tornázhatja fel az árakat. Egy nadrág-dzseki-ing hármas közepes árkategóriában 350.000 forint körül mozog. És ez sokszor csak a jéghegy csúcsa. Rengeteg márka külön a bőrfétis rajongóit szolgálja ki. A német Bockleder inkább bőrnadrágokra specializálódott és viszonylag újnak számít. A Mr. Riegillio a mai divat szerint készít fétis öltözékeket például bőr, vegán bőr és PVC témában – ők a MisterB mellett Magyarországon is elérhetőek a magyar BlackDream üzletben is. „Hiba lenne kihagynom a budapesti Black Dream üzletet, ahol hozzáértő kiszolgálással és egyedülállóan széles árukészletből kaphatsz itthon fétis öltözékeket és BDSM kellékeket” – teszi hozzá GEARSTAYSON.

GEARSTAYSON MESÉLT NEKÜNK A BŐRFÉTIS TÖRTÉNELMÉRŐL IS. EZT ELOLVASHATJÁTOK ONLINE! GEARSTAYSONt elérhetitek Instagramon a l gearstayson profilon!

KÖSZÖNJÜK A GYORS ÉS PROFESSZIONÁLIS SEGÍTSÉGE T VÁR ADI FANNI SZEXUÁLPSZICHOLÓGUSNAK . L ÁTOGASD MEG A WEBOLDAL ÁT: www.varadifanni.hu SZERZŐ: Kanicsár

Ádám András l kanicsar FOTÓK: l gearstayson

MISTER B

CONCEPT STORE BUDAPEST

BUDAPEST

FETISH

www.blackdream.hu

1085 Budapest Mária utca 9. Fsz. 8-9. / Passzázs ház TEL.: (1) 266 7485, (30) 956 9571 NYITVATARTÁS: H-P 11:00–20:00, Sz.: 11:00–17:00

TOYS

HOGYAN ÁPOLJUK BŐRÜNKET A MASZKVISELÉS IDEJÉN? 46

A koronavírus elleni küzdelem már több mint egy éve tar t, ez pedig nemcsak a mentális egészségünkre, de a bőrünkre is negatív hatással van . De mit tesz a maszk a bőrünkkel? És mit tehetünk , hogy ne legyen problémánk a biz tonságos és felelősséggel teli védekezéstől?

ÍGY TISZTÍTSD AZ ARCBŐRÖD!

Az elhúzódó maszkviselés miatt sokan küszködnek gyulladt pattanásokkal, viszkető, piros és hámló bőrfelületekkel, melyek nagyban csökkentik a komfortérzetet és a magabiztosságot. A bőrgyógyászatban már az úgynevezett maszkné elnevezésű diagnosztikai kórkép is megjelent, mely a maszk hatására kialakult aknés és más, irritációhoz kötött bőrelváltozásokat jelenti. Ezek a tünetek főleg azoknál a pácienseknél jelentkeznek, akiknek a nap jelentős részében, a munkájuk miatt elkerülhetetlen a maszkviselés. Ennek következtében a bőr nem tud megfelelően lélegezni, és különösen azoknál, akik sminket viselnek a maszk alatt is, a pórusok könnyen eltömődhetnek.

A bőrápolást illetően a reggeli és esti alapos arctisztítás elkerülhetetlen. A szennyeződések és a smink eltávolítása kulcsfontosságú a maszkné elkerülése érdekében. Langyos vízzel és kíméletesen tisztító, tápláló, lehetőleg illatanyagmentes arclemosóval végezzünk arctisztítást. A gyógyszertári termékek, vagyis a dermokozmetikumok többsége megfelelő erre a célra. A második lépés pedig a bőr pH-értékének visszaállítása tonizáló termékekkel. Figyeljünk oda, hogy az összetevők ne tartalmazzanak alkoholt, hogy elkerüljük annak szárító hatását. Olyan összetevőket érdemes keresni a csomagoláson, mint a panthenol, sodium PCA, allantoin és hazel extract. Ezek mind hasznosak lehetnek a bőr kondicionálására és nyugtatására. Ezt követően használjunk ceramidokban gazdag, bőrbarrier helyreállító és/vagy antioxidáns tartalmú készítményeket.

ÓVATOSAN A SMINKKEL! A szem sminkelésén kívül az arc többi területére már ne sminkeljünk, hiszen azon túl, hogy senki nem látja, felboríthatja a bőr egészséges védekezőképességét. A párás, meleg környezet kiváló táptalajt biztosít a baktériumoknak, melyek a vakarás következtében kialakuló mikrosérüléseken keresztül könnyen elfertőzhetik a bőrt, vagy irritációs, úgynevezett dermatitises tüneteket produkálhatnak. De mit tehetünk ennek megelőzése érdekében?

HIDRATÁLÁS Minden bőrtípus igényli a hidratálást – különösen télen és kora tavasszal –, ez alól pedig a zsíros bőr sem kivétel. A hidratált, egészséges bőr sokkal jobban helyt tud állni a maszkviselés negatív, bőrre gyakorolt hatásaival szemben. Az antioxidánsok pedig megakadályozzák a szmog, a dohányzás és a napsütés hatására a bőrben kialakuló oxidatív stressz kollagénromboló hatásait. A fénytelen, petyhüdt, szürke, mitesszeres és tág pórusú bőr jellemzően az antioxidánsok hiányát jelzi, és már lebontott kollagénrostokat is indikálhat. Ennek megelőzésére és kezelésére általában az A, C és E-vitaminok különböző formáit javaslom, melyek például ascorbic acid, retinol palmitate és niacinamide néven vannak feltüntetve a készítmények összetevőinek listáján.

DOBJUK KI, VAGY MOSSUK KI! Mielőtt rátérnénk a bőrápolásra, az első és legfontosabb szempont, hogy minden nap cseréljük az egyszerhasználatos maszkokat, amennyiben erre van lehetőségünk. Ha egy környezetbarátabb és hosszútávon olcsóbb megoldást keresünk, akkor érdemesebb befektetni egy (vagy több) mosható, antibakteriális pamutmaszkba. Lehetőség szerint ezeket is rendszeresen mossuk, mivel a felesleges faggyú, baktériumok és egyéb szennyeződések bizony előidézhetik a maszkné kialakulását.

FIGYELEM! Felhívjuk mindenki figyelmét, hogy bár a maszk viselés okozhat problémát a bőrünkkel kapcsolatban, ettől függetlenül szeretnénk minden olvasónkat arra kérni, hogy tartsa be az előírásokat és viseljetek minden előírt helyen maszkot. A maszk kellemetlen, de életeket ment. Maszk nélkül nem fogunk visszatérni a régi kerék vágásba. Gondolj magadra, gondolj másokra, és viselj továbbra is maszkot!

Amennyiben erősebb, orvosi százalékban jelenlévő hatóanyagokat használsz, mint például AHA és BHA savak vagy retinol, ezeket csakis esti használatra javaslom. A maszk alatt keletkezett pára és hő okklúziót hoz létre, melynek hatására kinyílnak a pórusok, így ezek a hatóanyagok mélyebbre szívódnak be. Ez a potenciáljukat növeli és a szokásosnál erősebb bőrreakciókat válthatnak ki, amelyek még kellemetlenebbé tehetik a maszk viselését. Azok, akik még soha nem használtak ilyen hatóanyagokat és nincs hozzászokva a bőrük, hagyatkozzanak az antioxidáns tartalmú krémekre az erősebb hatóanyagok helyett, ameddig az előírások a maszkviseléssel kapcsolatban nem enyhülnek.

gedéséért és pigmentálódásáért felelős UVA és látható fénysugarak (HEV-light) továbbra is jelen vannak egész évben. Ezek a sugarak az ablakon keresztül is áthatolnak, illetve a HEV-light a számítógépek és okostelefonok fényéből is ér minket, így home office-ban sem elkerülhető a fényvédelem. A bőr öregedésének jelentős része és a különböző pigmentációs elváltozások megelőzhetőek a mindennapi fényvédelemmel. Válasszunk antioxidánsokban gazdag, széles spektrumú, nem komedogén és illatanyagmentes fényvédőket a bőrtípusunknak megfelelően! A drágább nem feltétlenül jobb, de általánosságban elmondható, hogy a népszerű drogériákban megvásárolható termékek nem felelnek meg a jó minőségű és hatékony termékek ismérveinek. A megfelelő kozmetikumok kiválasztásában mindig a bőrgyógyászunk vagy a kozmetikusunk szakértelmére hagyatkozzunk. Egy szakértő által összeállított bőrápolási rutin nemcsak a maszk viselésének következtében kialakuló problémákat előzheti meg, hanem kifizetődő befektetés is az öregedés jeleinek késleltetése érdekében.

AZ ELENGEDHETETLEN FÉNYVÉDŐ – A MOBIL ELLEN IS! Utolsó lépésként pedig a fényvédő mindennapi használata elengedhetetlen és talán a legfontosabb is a fent említett termékek közül. Sokan tévhitben élnek és csak nyáron vagy napozás közben használnak fényvédő termékeket. Télen ugyan csökken a nap UVB, leégésért felelős sugárzása, azonban a bőr öre-

SZERZŐ: Kiss

Milán l mrmilankiss

M E DI T E R R Á N É L E T É R Z É S , F IG Y E L E M É S DI SZ K R É C I Ó

Tuscany Legyen szó akár intim, két fős esküvőről, akár nagyobb vendégseregről, megtaláljuk a nektek és vendégeiteknek legjobban megfelelő helyszínt és szállást, megtervezzük a szertartás menetét (legyen az hivatalos vagy szimbolikus), összeállítjuk a vacsora menüjét, valamint minden további szolgáltatást biztosítunk. Tíz éve foglalkozunk esküvők szervezésével, és szeretnénk, ha a mesés Toszkánában az azonos nemű pároknak is része lehetne ebben a csodálatos élményben.

K eress minket ! gayweddingtuscany@gmail.com g a y w e d d i n g t u s c a n y.w o rd p re s s . c o m

ALVÁS ÉS AZ EGÉSZSÉGES ÉLETMÓD KAPCSOLATA AZ

A legtöbb fogyókúra vagy életmódváltó-program az étrend és a testmozgás megfelelő összehangolására fekteti a hangsúlyt, pedig az alvási szokásoknak is legalább olyan fontos szerepe van az eredmények elérésében. Ha már idejét sem tudod, hogy mióta próbálsz lefogyni, nagy az esélye, hogy valamit nem jól csinálsz. Manapság a modern tudománynak köszönhetően sokkal több mindent tudunk a saját szervezetünkről, így arról is, mi segíti az egészséges életmód betartását és mi nem. Az egyik legérdekesebb kutatás, miszerint az alvás bizony fogyaszt. Meglepődtél? Hát én is, mert túlságosan jól hangzik. Viszont az a helyzet, hogy tényleg működik. Összeszedtem nektek 5 pontban, mi is történik velünk, amikor nem alszunk eleget, és ez hogyan vetül ki az étkezési szokásainkra.

A KORAI LEFEKVÉS MEGGÁTOLJA, HOGY KÉSŐ ESTE EGYÜNK

dolgozol, és a túlórák egymás hegyén-hátán sorakoznak – főleg a karácsonyi zárás idején –, nehezebb és zsírosabb, szénhidrátban gazdag ételeket szeretnél enni. A University of Chicago kutatói felfedezték, hogy amikor nem tudsz eleget aludni, a ghrelin nevű éhséghormon szintje megnő, míg a jóllakottsággal összefüggésbe hozott leptin hormon szintje csökken. Ennek következtében naponta akár 300 kalóriával is többet eszel, pedig mindezt elkerülhetnéd, ha figyelnél a pihenési időre. A kutatás azt is kimutatta, hogy a kevés alvás következményeként az örömevésért felelős anyagok szintje is megnő. Ezeket endokannabinoidoknak hívják. Az endokannabinoid rendszer a test egyik legfontosabb összetevője. Megdöbbentő a száma azoknak az élettani folyamatoknak, amikért felelős, vagy amikben részt vesz.

Szerintem ez mindenkinek ismerős, megy a tévében egy esti film, és egyszer csak bevillan, hogy úgy ennél valamit – nem vagy éhes, csak nasiznál. És az biztos, hogy nem egy szál nyers répát fogunk kivenni a hűtőből, hanem előkerülnek a chipsek, csokik és még sorolhatnám. Viszont ha már alszunk, mert időben lefeküdtünk, akkor bizony nem fogunk nassolni sem.

MEGFELELŐ MENNYISÉGŰ ALVÁSSAL TÖBB KALÓRIÁT LEHET ÉGETNI A fogyás nem mindig az elfogyasztott ételmennyiség függvénye. Az is számít, hogy elég kalóriát égetsz-e el. A testedzéssel persze növelheted az elégetett kalóriák számát, de választhatod a könnyebb utat is, és alhatsz pár órával többet. Az American Journal of Clinical Nutrition kutatása megállapította, hogy a normális alvási szokásokkal rendelkező embereknek a kevesebbet alvó társaikhoz képest 5 százalékkal magasabb a nyugalmienergia-igénye (ez az az energiamennyiség, amit akkor égetünk el, amikor nem mozgunk).

MEGFELELŐ MENNYISÉGŰ ALVÁS UTÁN JÖHETNEK AZ EGÉSZSÉGESEBB ÉTELEK Azt a tanácsot már te is hallottad, hogy éhesen ne menj élelmiszert vásárolni. Kiderült, hogy ha álmosan vásárolsz, még rosszabb a helyzet. Az Obesity című újságban bemutatott kutatás eredményei szerint a kialvatlan résztvevők kipihent társaikhoz képest közel 1300 kalóriával több energiát tartalmazó élelmiszert vásároltak. Az alvásmennyiség az adagok méretét is befolyásolja: egy svéd kutatás bebizonyította, hogy a kevesebbet alvó kutatási alanyokkal összehasonlítva a kipihent emberek másképpen vélekednek az ideális ételadag méretéről.

ALUDJUNK HŰVÖS SZOBÁBAN Az alvás már önmagában is felpörgetheti a zsírvesztést, de ha fogyni akarsz, érdemes bevetni egy apró trükköt. A hűvös környezetben történő alvás felgyorsíthatja a zsírégetést és elősegíti a metabolikusan aktív barna zsír termelését, mivel az elégetett kalóriákat a szervezet a testhőmérséklet fenntartására fordítja. Hasznos kis trükk, és számos kutatás szerint sokkal egészségesebb hűvös szobában aludni, mint melegben.

A teljes életminőséggel szorosan összefüggésben áll a pihentető alvás, nem véletlen, hogy az alvásmegvonást kínzási módszerként is alkalmazzák. A fentiek miatt is érdemes tehát kialudni magad, mielőtt bármibe is fognál, hiszen nemcsak az étkezési szokásokra, hanem a pihenésre is érdemes figyelni. Legyetek jók és persze mindig mozgásban! Persze csak alvás után!

A KIALVATLANSÁG ÉHESEBBÉ TESZ Hihetetlen, de az alvás mennyisége és minősége bizony erősen befolyásolja, hogy milyen ételeket kívánunk meg. Bizonyára tapasztaltad már magadon, hogy amikor többet

SZERZŐ: Majer

Reni l majerreni

MIT EGYÜNK,

ha szeretnénk antioxidánsokkal felvértezni a szervezetünket? Mindannyian tudjuk, hogy a helyes táplálkozás fél egészség, és hogy mennyire fontosak lehetnek a gyümölcsök és zöldségek az életünkben. Ám ennél sokkal többről van szó: a zöldségek és gyümölcsök elsőrendű antioxidáns-források, melyek bejuttatásával többet tehetünk szervezetünkért, mint gondolnánk. Bár kora tavasszal messze nincs olyan választék, mint nyáron, tudunk bővebben tippeket adni a tudatos, antioxidánsban gazdag, egészséges étkezéshez.

z élet természetes velejárója a fizikai és szellemi leépülés, és bár ennek mértéke nagyban függ a genetikától, a környezeti hatások legalább ennyire befolyásolják az öregedés mértékét. A légszennyezés, a dohányzás, az egészségtelen táplálkozás és a stresszes mindennapok a szabadgyökök elszaporodását eredményezik a szervezetben. A szabadgyökök nagyon aktív molekulák, növelik a gyulladásos folyamatokat és oxidálják a sejteket, jelentős sejtelhalást és DNS-károsodást eredményeznek.

hozzájárulnak a legtöbb, jól ismert népbetegség kialakulásához. Ez ellen a növényi eredetű táplálékokban jelenlévő antioxidánsokkal vehetjük fel a harcot. Míg nyáron végeláthatatlan kínálatból választhatunk, kora tavasszal sokan tanácstalanul állhatnak a piacokon a legjobb antioxidáns-források felismerését illetően. Most ebben kaphattok egy kis útmutatást.

NARANCS ÉS PIROS A narancssárga és piros zöldségek közül kora tavasszal a karotinok forrásai közé tartoznak az édesburgonya, a sütőtök, a sárgarépa és a kápia paprika. A béta-karotin a szervezetben A-vitaminná alakul, mely megelőzi a látásromlást és a daganatos megbetegedések kialakulásának kockázatát. Hasonló hatással büszkélkedhetnek a lutein és zeaxanthin nevű antioxidánsok, melyek

A BŰVÖS ANTIOXIDÁNSOK Bár a szabadgyökök a szervezetünkben hasznos szerepet is betöltenek bizonyos mennyiségben, a túlzott számban való jelenlétük felgyorsítja az öregedési folyamatokat és

szintén elsősorban az egészséges látásért felelősek. A karotinok különböző formái, mint az alfa-karotin, béta-karotin és béta-cryptoxanthin mind megakadályozzák a szabadgyökök romboló hatásait, emellett már ilyenkor felvértezik a bőrt a nyáron megnövekedett napsugárzás káros hatásaival szemben. Kiemelkedően magas a C- és E-vitamin tartalmuk is, amik többek között az egészséges kötőszövetekhez és bőrhöz járulnak hozzá. Míg a kápia paprikát érdemes nyersen fogyasztani, hogy megőrizzük a tápanyagtartalmát, addig a sárgarépát javasolt átfuttatni egy kis olívaolajon, hogy ezáltal növeljük a zsírban oldódó A-vitamin felszívódását.

terjedését is. Remek kálium-, folsav- és magnéziumforrás, valamint rosttartalma hozzájárul a telítettség érzetéhez, így a testsúlycsökkentésre is pozitívan hat.

VÉRNARANCS ÉS ANTOCIÁN A vérnarancs hasonló módon védi az egészségünket, mint a grapefruit, azonban az antioxidánsprofilja antociánokkal gazdagodott egy természetes mutáció során. Ez az antioxidáns adja a vérnarancs húsának vörös színét, ami klinikai vizsgálatokkal alátámasztva csökkenti a vérnyomást, a tumorképződést és a rákos sejtek szaporodását. Javítja a látást, megelőzheti a 2-es típusú cukorbetegséget és a szellemi leépülést is. Mindkét említett citrusféle fogyasztása egészben ajánlott, mivel a facsarással elveszítjük a rosttartalmukat, és vele együtt az antioxidánsok egy részét is.

A VARÁZSLATOS FODROSKEL Szintén a hűvösebb hónapok szezonját élik a leveles zöldek. Bizonyára sokan ismeritek a bébi spenótot, azonban ennél sokkal többféle leveles zölddel találkozhattuk a piacokon. Az orientális zöldek, tyúkhúr, mángold és madársaláta mind ide tartoznak. Kiemelném a hazánkban is egyre inkább ismert fodroskelt, mely a leggazdagabb antioxidáns-forrás az összes közül. Számos kutatás bebizonyította, hogy a fodroskel a világ egyik legértékesebb tápláléka, és sokrétű tápanyagtartalma nagy mértékben hozzájárul az egészséges szervezet fenntartásához. A keresztesvirágúak és a káposztafélék közé tartozó csodazöldségben található különböző flavonoidok és polifenolok közül a quercetin és kaempferol antioxidánsok a legkiemelkedőbbek. Ezek erős szívvédő, vérnyomás- és gyulladáscsökkentő, antibakteriális és rákellenes hatással rendelkeznek. A spenóttal összehasonlítva majdnem ötször annyi C-vitamin található meg benne, megelőzve ezzel a citrusfélék családját is. A fodroskel továbbá tartalmaz epe szekvesztráns anyagot, ami hatékonyabban csökkenti a koleszterinszintet, mint bizonyos koleszterinszint-csökkentő gyógyszerek. A narancssárga és piros zöldségekhez hasonlóan szintén gazdag béta-karotinban, továbbá remek K-vitamin-, kalcium-, magnézium- és káliumforrás. Nyersen smoothie-kban, párolva vagy salátaként extraszűz olívaolajjal átmasszírozva, friss citromlével érdemes fogyasztani.

DIÓT BONTATLANUL Kora tavasszal kiemelkedően fontos az egészséges zsírok bevitele, melyeket az olajos magvakkal, és például avokádóval vihetünk be. Az olajos magvak közül a dió antioxidánstartalma a leginkább említésre méltó. Amellett, hogy a legjobb növényi omega-3 zsírsav forrás, nagy mennyiségű E-vitamint, melatonint és polifenolokat tartalmaz. Segít a jó, HDL koleszterinszint növelésében és megakadályozza a rossz zsírok lerakódását az artériákban. A dió agyra emlékeztető formája valóban hozzájárul a szellemi frissességhez és fiatalsághoz. A polifenolok közül pedig leginkább az ellagitanninok vannak jelen, amik elsősorban a maghártyában halmozódnak fel, így érdemesebb a diót bontatlanul vásárolni, hogy a hártyáját is fogyasztani tudjuk.

A TÖKÉLETES AVOKÁDÓ Ami az avokádót illeti, a korábban említett lutein, zeaxanthin, beta-karotin és likopin antioxidánsokat tartalmazza, melyek a sötétzöld, héjhoz közeli húsban koncentrálódnak leginkább. Válasszuk az érett fajtákat, amelyek puhák, ha megnyomjuk őket. Remekül hozzáadható smoothie-khoz, salátához, és guacamole is készíthető belőle, melyet pirítósra kenhetünk.

GRAPEFRUIT ÉS LIKOPIN

VEZÉRELJENEK A SZÍNEK!

Bár több szezonális gyümölcs közül választhatunk, mint például az alma és a citrusfélék, ezek közül a grapefruitot és a vérnarancsot emelném ki. A grapefruit az egyik legkalóriaszegényebb, de mégis a leggazdagabb tápanyag- és antioxidáns-forrás. Nem meglepő módon a C-vitamin- és béta-karotin tartalma jelentős, valamint likopinban és különböző flavonoidokban is gazdag. A likopin eredményesen csökkenti főleg a prosztatarák kialakulásának esélyét, de általánosságban is lelassítja a tumorok képződését és a már kialakult daganatos megbetegedések

Természetesen sok más növényi táplálék tartalmaz még jelentős mennyiségű antioxidánst, de a fent említettek a legkiemelkedőbbek. Általánosságban elmondható, hogy minél élénkebb színű egy növényi eredetű táplálék kívül és belül is, annál több antioxidáns található meg benne. Engedjük tehát, hogy a színek vezéreljenek minket a következő bevásárlás alkalmával! Törekedjünk a változatosságra, és próbáljunk meg minél több növényi eredetű táplálékot fogyasztani, hogy sokoldalúan támogassuk szervezetünk egészségét és fiatalon tartását.

SZERZŐ: Kiss

Milán l mrmilankiss

„A minőségi kávéfogyasztás miértjeit ma még csak kevesek értik, de ők nagyon” HORVÁTH ATTILA, A BLUE BIRD ROASTERY KÁVÉPÖRKÖLŐ MESTERE

Gyerekként űrhajós akart lenni, ma pedig Magyarország egyik legelismertebb kávépörkölő mestere. Miután hazánk nem a kávébabtermelésről híres, kijelenthetjük, hogy ez nem egy tipikus magyar hivatás – de jó kapcsolatokkal megoldható. Horváth Attilával karrierjéről, a Humen Magazin saját kávéiról, a magyar közönségről, valamint a minőségikávé-fogyasztás és kávékészítés titkairól beszélgettünk.

Beszéljünk kicsit a Blue Bird Roasteryről. Hogyan született meg? A Blue Bird kávézó 2013-ban nyitott meg a Gozsdu udvarban. A tulajdonos, Szása egy odesszai kávéőrült, neki köszönheti Budapest ezt a kék madarat. Ő már otthon is pörkölt, így adott volt, hogy ha lesz lehetőség, itt is folytatja a kávés vonalat. A többi már történelem… Egy kisebb, 2 kilós kávépörkölővel kezdte, utána jött a Rumbach utcai kávézó és a 16 kg-os gép. Ma pedig már egy kis üzem termékeivel próbáljuk megállni a helyünket a kávés piacon.

Hogyan lesz valaki kávépörkölő mester? A legtöbb gyerek tűzoltó vagy rendőr akar lenni. Azért gondolom, gyerekkorodban nem ez volt az álmod... Valóban nem, de mégis. Gyerekként űrhajós akartam lenni. Alkotni szerettem már akkor is, a pörkölésben is ezt találtam meg. Alapvetően véletlenül kerültem a Blue Birdhöz, a kávé iránti szeretet hozott ide. Hogyan szerettél bele a kávéba? Szerelemről van szó, ugye. Annyira, hogy az első saját kávémat most február 14-én pörköltem. A kávé világába szerettem bele még Ungváron, a kávézásba, a kávézókba, abba a mindenbe, ami a „kimegyünk egy kávéra?” mondatban benne van. Maga a kávégyümölcs, a készítés, a pörkölés mint szerelem később jött. Baristaként, hobbi kávégépszerelőként kezdtem jobban megérteni a kávét, onnan már csak egy ugrás volt, hogy a pörkölőgéppel is megismerkedjek.

Mekkora ez a piac Magyarországon? Nagyjából 5-10 éve volt egy óriási hullám Magyarországon is, sokan lettek kávérajongók, sorban nyíltak a new wave kávéházak. Máig él ez a lendület? Ami a lendületet illeti, teljes mértékben él. Viszont amilyen magasra csapnak a hullámok a rajongók között, a hétköznapi kávéfogyasztás terén épp csak sustorog a tenger. Ezért is nehéz megítélni a piac méreteit, mert a minőségi kávéfogyasztás miértjeit ma még csak kevesek értik – de ők nagyon.

Mennyire könnyű Magyarországon kitanulni a szakmát? Brazíliában minden bizonnyal minden sarkon van egy ősmester, akitől lehet tanulni, de itthon nehezebb lehet... Ahogy sok más beszélgetésben is szerepel: szerencsém volt. És tényleg. A kávézóban épp megüresedett egy barista állás, és akkoriban még bent pörköltek. Így nap mint nap láthattam, hogyan zajlik a folyamat. Nagyon sokat tanultam különféle közösségi fórumokból, a formálódó specialty kávés közösségtől. Mondhatjuk, hogy a magam kárán tanultam bele, nem jártam tanfolyamra. Persze ha kérdezed, ezt így senkinek nem ajánlanám.

Beépült a jó kávé iránti igény a magyar közönségbe? Felemás a kép. Egyfelől igen, teljes mértékben – mindenki „jó” kávét akar inni. Másfelől nem, de nagyon nem: a „jó” kávé fogalma ma még mindig a márkával, a szép csomagolással egyenlő sokak számára. A Humen számára különlegesen fontos lett a kávé az elmúlt időszakban, hiszen a Humen.shop Liberty Collection egyik legfontosabb terméke a kávébab és a kávékapszula. Hogyan született meg az együttműködés? Mi persze tudjuk, de az olvasók nem. Ha jól emlékszem, pár e-maillel kezdődött, utána pedig a személyes varázsom hatása alá kerültetek… Na jó, ez nem igaz, de a varázs talán igen: a kávé varázsa. Jelenleg a mi kis Blue Bird pörkölőnk abban a helyzetben van, hogy tud rugalmas lenni, kis tételben is vállaljuk a megrendelő saját kávéjának az elkészítését, és így pont találkoztak az igények és a kínálat.

Mik a legnagyobb akadályok itthon? Van egy gyanúm, hogy nehézség lehet, hogy nem a Mátrában terem például a kávébab... Jól sejted, a jó alapanyag beszerzése nem is olyan egyszerű. Sok nagy beszállító cég kínál zöld kávét Európában, de igazán izgalmas tételekhez csak jó kapcsolatokon keresztül juthatsz hozzá.

A Liberty Collection Colombian Lover és São Paulo Pride kávéi pörkölt szemeskávé és Nespresso kompatibilis kávékapszula formában is elérhetőek a Humen Shopban. SÃO PAULO PRIDE

Mogyorós és kakaós ízjegyeiben egy brazil szépséget fedezhetünk fel, amelyet a méz legalább annyira édessé tesz, mint a találkozás vele a világ egyik legnagyobb pride-ján.

COLOMBIAN LOVER

A pörkölés után felszabaduló étcsokoládé, kakaó és fekete tea ízjegyeiben a vérbeli kolumbiai kényeztetés köszön vissza, amit a picit fanyar lime és grapefruit ízei tesznek még karcosabbá, ezzel koronázva meg a reggelünket. *A Nespresso (R) harmadik személy védjegye és a termék forgalmazója között semmilyen kapcsolat nincs.

Politikailag nehéz időket élünk. Nem kockázatos az LMBTQ közösség támogatása üzletileg? Ha igen, megette a fene. Az üzlet az üzlet. Mi egy pörkölőcég vagyunk, de ugyanúgy a szórakoztató-, vendéglátóiparban is tevékeny a Blue Bird. A vendég pedig mindennek előtt való. A főnököm külföldről származik, így kisebbséghez tartozik Magyarországon. Én kisebbségiként éltem odahaza, szóval a politikailag nehéz időkre mondhatjuk, hogy hétköznapok.

az útra, akkor tudnunk kell, hogy hosszú lesz és költséges. Sokan nem fogadják el – és ebben a cégek marketingesei sem segítenek –, hogy a jó kávé nem gombnyomásra készül. Ahogyan kinevetnénk azt, aki egy borászatban kóstolás után szeretne otthon egy jó merlot-t készíteni egyszerűen, csak mert van jó szőlője a boltból, úgy kis (nagy) túlzással a kávéval is ez a helyzet. Mit kerüljünk el mindenképpen, ha jól (és okosan) akarunk kávézni? Minden esetben kérjük ki szakember segítségét. De komolyan, ma már ez nem bonyolult, csak el kell fogadni, hogy ha a magunk kárán tanulunk, az hosszú, fárasztó és költséges lesz. Mielőtt a multik polcáról választunk gépeket, szánjunk egy kis energiát a tájékozódásra. Megéri fizetett konzultációt kérni, mert így megspórolunk akár százezreket és hosszú, bosszús, rossz kávés órákat is.

Mit ajánlasz annak, aki igazán jó kávét akar inni? Megoldható költséghatékonyan, vagy megéri a zsebünkbe nyúlni? Egy kolléga szavait idézve: „Döntsük el, mit szeretnénk. Egyszerűen egy jó kávét inni, vagy egy új hobbit?” Ha jó kávét szeretnénk egyszerűen, akkor válasszunk egy kellemes kávézót, azzal járunk a legjobban. Ha magunk lépünk erre

SZERZŐ: Kanicsár

Ádám András l kanicsar

DEBRECEN

Szervezetünk 2017. november 6-án alakult meg Debrecenben. Célunk a megyeszékhely és Hajdú-Bihar megye LMBTQI kulturális életének felpezsdítése. Hangsúlyosan képviseljük az LMBTQI jogok kodifikációja és érvényesülése szükségszerűségének társadalmi követelményét. Szervezetünk nyitott más ifjúsági szubkultúrák irányába is.

debrecenpride@gmail.com DebrecenPride +36 30 540 7280 4001 DEBRECEN, POSTAFIÓK 122.

THROUGH POSITIVE LENS

“If I would’ve given it to my girlfriend, I would have killed myself for sure” 58

The Hát tér Societ y organizes a communit y meeting for people living with HIV ever y two weeks. These casual occasions are open to ever yone. Each month, Humen Magazine features regular par ticipants who are happy to share their stories with our readers.

éter is bisexual. So far, he has had two serious relationships, both with girls – the first in high school and the second during his college years. He realized his attraction towards people of the same sex at the age of eighteen. He found it hard to accept, suffering for two years until he began to date boys as well. From then on, however, the inhibitions faded, as he really enjoyed being able to seduce “anyone”. He was very active, but responsible in his sex life. Although he has always known about HIV, he only started to collect more information on it after he started dating boys. He was aware that HIV was not equal to AIDS, and that protection is necessary, but his interests stopped there. He had his prejudices against people living with HIV, and never even thought about looking for the company of those affected. He did not know anyone in his direct or indirect environment who had anything to do with HIV. His life started to take a new direction in 2016, when he began his second long-term relationship that lasted three years. Unfortunately, after a year and a half, the relationship turned sour. Quarrels, emotional blackmail, a sense of clinginess have taken over the place of carefree love. His girlfriend repeatedly threatened him with suicide if Péter left. But instead of stepping out of the relationship, Péter chose cheating as an escape. “When you feel trapped, you are capable of very stupid things. We often don’t know how to escape emotional traps – or we just don’t dare get out of them.” However, he was still very responsible when it came to safe sex. There was a total of four people in his life with whom he did not use protection: his two girlfriends, a random guy in his early twenties, and the last boy he had an affair with. He said the guy told him not to use a condom. He convinced Péter that everything was fine and that there was no one else he was having unprotected sex with.

“I trusted him because I was an idiot.” A month later, he noticed that the lymph nodes in his groin were enlarged. He first went to his GP, who sent him for several tests, but none of them yielded any results. Unsurprisingly, Péter turned to the internet where he found out that HIV can cause such swelling. Immediately, he visited the Anonymous AIDS Service on Karolina Road. The quick test showed a conditional positive result, to which he reacted with a panic attack then and there. On the way home, he called his girlfriend — who by then was aware that Péter was bisexual. She has always handled this well. However, she did not know about the regular cheating. Péter told her that he just tested positive for HIV, so there is a good chance that she also contracted it. They met at Péter's apartment; her partner later told him that she could only be angry with him until she saw how utterly broken he is. Since Péter had also been having sex with his partner besides the affair, he was understandably worried. The following one and a half weeks was a nightmare, when he already knew he was HIV-positive, but his girlfriend had not yet been tested. He gave himself an ultimatum: if he ruined someone else’s life, he would put an end to his own. But the girl’s test came back negative. Péter's relief was indescribable. “If I would’ve given it to my girlfriend, I would have killed myself for sure.” Although their relationship had not been working for a long time at the time and he used cheating as an escape from his girlfriend, Péter is not blaming her for contracting HIV. He sees her responsibility solely in the fact that he has become more promiscuous. But

THROUGH POSITIVE LENS – ABOUT YOU, WITH YOU, FOR YOU. Do you live with HIV and want a community? Come to a community event organized by the Háttér Society every Friday night on every odd week! For more information, visit the “Thourgh Positive Lens” event at the Háttér Society’s Facebook page or the Background Society’s website. Important! Due to the coronavirus epidemic and curfew, events are currently held online.

first night she wanted to sleep with his son so that Péter would not feel so alone. He called his father after the first test result, who immediately traveled to Budapest when he heard his son’s voice on the phone. They were sitting in the apartment with his girlfriend when he arrived. Péter then also told him that he was bisexual. His father tried to reassure him, "You don't have to worry, I'm sure you weren’t so stupid to expose yourself to such things." But Peter was cruelly honest. “But yeah, I was exactly that stupid. What will happen to me now?”, he asked desperately from his father, whom he had seen so fragile for the first time in his life. He turned his back on his son for a few seconds and even a tear ran down his face. Although he has never asked his son about HIV or bisexuality in the year and a half since then, he always listens very carefully.

he also doesn't blame the boy from whom he caught the virus. After the result of the second, confirmatory blood test, Péter spoke to him. The guy learned from Péter that something was wrong. In the year and a half since then, they have spoken and met several times, and since the former partner is not a native Hungarian speaker, Péter helped him several times when he had any questions about HIV treatment. While he was depressed, he let his girlfriend support him. When they did not know yet if she was also positive, they talked about continuing the relationship. They felt that their newly “acquired” (supposed) status could hold them together. But Péter broke up with her right after it turned out that she is HIV-negative. He also managed to get a little stronger mentally after that. “You can’t waste your whole life next to me because you think you can’t find someone better than me,” he told his girlfriend. It was very difficult for them to agree that it could not go on and they put an end to the three-year relationship. In addition to his ex-girlfriend, Péter shared his situation with other people close to him. In fact, he feels he made the mistake of initially telling a few too many people than he should have. He tried terribly to cling to people's help and support. “I was yearning for someone to calm me, for someone to say something that will end this nightmare.” It particularly hurts him that he did not receive any support from his three college friends. He was tested in the early summer of 2019 and they completely turned away from him for the summer break: for those months, he was virtually completely alone with his suffering. This is partly due to the fact that he was again preoccupied with the idea of suicide, so he started going to a psychiatrist, with whom he underwent three medical treatments in a short time. His mother already knew about the situation when Péter was just going for the testing. Later, when he traveled home to the countryside, she tried to comfort him. The

“I was very proud of Dad for rushing to me, trying to comfort me. He was homophobic all his life, so it was a new challenge for him. But he handles it very well, even his language use has changed a lot since then, at least in front of me.”

As a person living with HIV, the most difficult period for Peter was when his virus cell count was not yet down to zero. “I felt cut off from life.” He had not received any medication in the first month, at which point he began to envision all sorts of symptoms, panicking that his immune system would give up. He tried to ease the unbearable pressure with smoking weed. He was addicted before, but then a radical change took place. He switched from one or two grams a week to five grams. Although he decreased the dosage when university started in the fall, he still looked sickly. His mental attitude to things had changed so much that he could not concentrate on anything. In February of the following year, he asked for a passive semester at the university. “I had to put myself together to be able to do anything.” When we talked in early February, he hasn’t smoked a single cigarette in four weeks. It is going easier than he thought. The last time he had a longer clean phase was in 2018, when he didn’t smoke for sixteen days – but that was primarily due to him breaking his hand, and not being able to roll with one hand. Now the first four or five days were “the real dog days,” but after a while he overcame them. At first, he still needed alcohol, but now he doesn't. He thinks he’s not addicted to weed or alcohol, but to habits. Marijuana stopped having an effect on him, it was simply the ceremony that accompanied it mattered to him. It was the same with one of the sedative medications that his psychiatrist once prescribed him. Even though you want to quit that too, it’s going to be a lot harder. There are times that you don’t even take it for a week, but because you have poor sleep, you are forced to. Since 2018, he has been visiting a therapist for certain intervals, who recommended the Through Positive Lens group to Péter. Together, they called the Háttér Society regarding the details of the meetings, but it still took a whole year for Péter to go to one of the Friday night occasions. He didn't know what to expect.

In the summer of 2020, he felt very alone again. So, he decided to finally go to a meeting. “In the worst case, they'll kick me out.” His fears were not justified at all, he felt relieved by the end of the first time. “Everyone saw that I was shitting my pants, but I also told them.” One of them reassured Péter that he had spent five years without daring to tell anyone about HIV. Another regular participant analyzed the results of his blood test for him, reassured him about the numbers. Peter felt welcome. He found that there were also things in the circle that he has to discover for himself. Dating is still difficult. However, he jumped in the dating pool soon because he thought it would make it easier. He told his status to one boy. He had had his only proper date with him for a long time. He told him about his status on the third date – the guy handled it very well.

“I’ve done stupid things before too and the difference between the two of us is that you had less luck,” the boy told him. It meant a lot to Péter. “Your status doesn’t change who you are. You’re not a bad person for not using protection.” In the end, things didn’t work out between the two of them, Péter had to face the fact that he wasn’t ready for it yet emotionally. He has been more careful since then and feels he would not be able to open emotionally for now. He’s afraid he’ll be rejected and doesn’t want to go through a bad experience. He has no idea how he would take it. Péter wondered a lot if he should tell us his story. He was unsure. He thought a lot about it, talking to his mother as well. Eventually, he opted for the interview because he thinks there may be readers who recognize themselves in some element of his story. Be it bisexuality, a relationship-turned-emotional prison, escape routes, fresh HIV-positive status, addiction, or dealing with all of this. His story is not an easy one, it is full of difficult moments. But with perseverance, hard work, opening up to others, and sharing, he is already confident that others will draw strength from it.

“I didn’t know how closed the door was. I was afraid because I’m not exactly gay, they won’t accept me.”

AUTHOR: Dániel Waliduda

l waliduda

ACCORDING TO HUNGARIAN LAW,

I’ve NEVER had a f amily In December 2020, Hungary’s Parliament (led by the rightwing Fidesz political party) threw another punch at the LGBT+ community by passing a law that prevents same sex couples from adopting children (it was not legally possible anyway, but same sex couples usually took advantage of the loophole that allowed single parents to adopt). The Hungarian government has taken its definition of ‘family’ to a point where, according to them, I myself have never had a family, no matter how you look at it.

Let’s start from the beginning – my beginning. I was born in Bogota in 1989, a time when Colombia was still ruled by Pablo Escobar. Back then, it was a very underdeveloped country and political violence was the most dramatic in the region, where blood, terrorism and war were just everyday news. My parents met in the middle of the city and, not long after that, they went to live together as most couples did at that time. They did not overcomplicate relationships as we often do these days. And then, my mom got pregnant, and there I was. By the time I was born, my parents were not yet married and they only decided to do it 6 months later, meaning that, despite consisting of a mother who is a woman and a father who is a man, and a child that was biologically related to both of them, we were still not a family (according to current Hungarian law) as my parents were not together in a legal sense.

An amendment to Hungary’s constitution includes a new definition of the family as the union of a father who is a man and a mother who is a woman, redefining the clause to exclude alternative family types.

The amendment also adds that children must be raised and educated in accordance with the values based on the constitutional identity and “Christian culture” of the country. 62

I have always said I was truly fortunate to have two very smart parents who understood there is a difference between faith and religion. No religion was ever imposed on me, going to church was not mandatory, and despite attending a school where religious studies were a part of the curriculum, it was seen more as a set of lessons instead of a set of rules. I was taught that what matters is to be someone with compassion and empathy instead of judgment, shame and fear, the latter being a very common way of how people preach their religion. I was not even baptized when I was born, because my parents wanted me to be old enough to be able to understand what it meant and they wanted it to be a personal choice, further emphasizing their respect for my own decisions through their guidance, instead of imposing their beliefs on me. By the time I was seven years old, I decided I wanted to get baptized… although I only did it so I could do the First Communion with the rest of my school class and have the traditional party with them, so not much religious credit there. According to Hungary, my parents’ intellect and respect for my personal beliefs meant that we were not a family, simply because they were not imposing Christianity on me.

Of course this wasn’t easy, specially for my mom, but now that I am in my 30s I have nothing but respect and admiration for the maturity, and once again, intellect of my parents, while making all those decisions for the sake of my future. Thanks to them and those decisions, we have still a very strong family core; we support each other and love each other as 3 strong independent individuals. But now, according to Hungary, the families of Fidesz members living fake lives, hiding sex and drug parties from their spouses but keeping an image of a “Christian family” seem to have been given more credit than my family simply because I was raised by two single parents. In summary, my parents, who were smart enough to understand that faith does not mean indoctrination, who valued their son’s identity enough for it to be developed instead of forced, who didn’t take marriage as a mandatory contract but a step they could take when they felt ready, would be condemned by the current government of Hungary even though they are a straight couple with a child. Although I am aware that I was born in Colombia, so the definition of family by the Hungarian government does not include my parents, while reading the news I could not prevent myself from thinking that based on the government’s criteria, I have never had a family. Furthermore, as a gay man living in Budapest, it seems like I won’t ever have the opportunity to have my Hungarian boyfriend considered as my family either. If I consider how I feel, being completely aware of my background and my history, I wonder about others. What about the child who is up for adoption but is denied the opportunity to be raised by a loving LGBT family – or even a single parent? What about the straight non-married couple, struggling with infertility, who now have to ask for permission from a minister to start their own family? What about the families raising their children in a religion other than Christianity? This new law does not only target LGBT couples aiming to adopt a child who would be in need of a loving family. It targets anyone who dares to think of a different type of family than what Fidesz want to impose: single parents, non-married couples, people following any religion other than Christianity, people who decide not to have children. It is almost unbelievable that even straight, non-married couples are now subdued to ask for a special permission to adopt. Hungary’s government is turning against every Hungarian citizen who doesn’t follow the ”traditional family values”. Hungary is discriminating now not only based on sexual orientation or religious background, but also based on the type of family you have. It is 2021, and the different family models are everywhere to be seen, but now they are being discredited by the Hungarian government, thanks to an extremist, narrow-minded idea where there is only one correct way to form a family.

With the new adoption rules, single people can only adopt with special permission from the Minister of Family Affairs (and we are talking about STRAIGHT people here). Yes, single straight people need to ask for permission to have a family. By the time I was 6 years old, my mom was at the beginning of her professional life as a teacher, while my dad was already in the higher ranks of a pharmaceutical company’s commercial department. Life priorities started to drift them apart, while still making sure they were doing the best for my future. That is why they decided to get a divorce and give each other the opportunity to move on with their lives, while still keeping the love for each other as friends and for me as their only son. My dad accepted a promising job offer in Pereira, the city where he was born, and I went with him; then, once I graduated high school I moved back to Bogota where I lived with my mom again during my university studies.

AUTHOR: Germán

Henao

ÚTIKALAUZ AZ LMBTQIA BETŰSZÓ RENGETEGÉHEZ UNIKORNISOKNAK!

MEGVÁSÁROLHATÓ:

www.humen.shop K I A D JA :

Humen M e dia Hun gar y

AND

WITH BUBBLES