Alapjogi bíráskodás kézikönyve by ORAC Kiadó

Somody Bernadette Szabó Máté Dániel Vissy Beatrix

AZ ALAPJOGI BÍRÁSKODÁS KÉZIKÖNYVE

Somody Bernadette Szabó Máté Dániel Vissy Beatrix

AZ ALAPJOGI BÍRÁSKODÁS KÉZIKÖNYVE

Lap- és Könyvkiadó Kft.

A kézirat lezárva: 2013. szeptember 30.

A kézikönyv az Eötvös Károly Intézet műhelyében készült. A kutatást és a kézikönyv megjelenését az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok a 81698. számú támogatási szerződés alapján, „Az alapjogok a bírósági ítélkezésben” című pályázat keretében támogatta.

A HVG-ORAC Kiadó a LexisNexis csoport partnere

A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet, illetve annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel – elektronikus, fényképészeti úton vagy más módon – a kiadó engedélye nélkül közölni.

ISBN 978 963 258 211 5 Budapest, 2013 A HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. kiadása Internet: www.hvgorac.hu E-mail: info@hvgorac.hu Felelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezetője Felelős szerkesztő: dr. Gábor Zsolt Tipográfia és műszaki szerkesztés: Harkai Éva A szedés a HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadóban készült

A szabadság annyit jelent, hogy mindent szabad, ami másnak nem árt. Az egyes ember természetes jogainak gyakorlása tehát más korlátokba nem ütközhetik, mint azokba, amelyek a társadalom többi tagjai számára ugyane jogok élvezetét biztosítják; s e korlátokat a törvény határozhatja meg. Az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata (1789), IV. Cikk

TARTALOM MAJTÉNYI LÁSZLÓ ELŐSZAVA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 BEVEZETÉS KÉRDÉSEK ÉS VÁLASZOK A KÉZIKÖNYVRŐL . . . . . . . . . . 15 Mit kínál a kézikönyv a használói számára? . . . . . . . . . . . . . . . 15 Kiknek és mikor lehet hasznos a kézikönyv? . . . . . . . . . . . . . . . 16 Hogyan készült a kézikönyv? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16 Hogyan épül fel a kézikönyv struktúrája? . . . . . . . . . . . . . . . . . 18 Mire jók az alapjogi követelmények? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18 Hogyan található meg a kézikönyvben az alkalmazandó alapjogi követelmény? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19 Hogyan épülnek fel az egyes alapjogi követelményeket elemző részek? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20 Mire szolgálnak az ítélkezésből vett példák? . . . . . . . . . . . . . . . 21 Milyen források támogathatják még a helyes alapjogi ítélkezést? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22 ELSŐ RÉSZ ALAPJOGELMÉLETI ÉS ALKOTMÁNYJOGI ALAPOK . . . . 27 A) ALAPJOGOK ÉS ALAPJOGVÉDELEM . . . . . . . . . . . . 27 Az alapjogok fogalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27 Az alapjogi ítélkezés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 30 B) AZ ALAPJOGI ÜGY ÉS AZ ALAPJOGI KÖVETELMÉNY MINT AZ ALAPJOGI ÍTÉLKEZÉS KONCEPCIÓJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32 Az alapjogi ügyek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 34 Az alapjogi követelmények alkalmazása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 38 Alapjogi mérlegelés – a nehéz alapjogi ügyek . . . . . . . . . . . . . . 41 C) AZ ALAPJOGI BÍRÁSKODÁS INTÉZMÉNYI ÉS HATÁSKÖRI RENDSZERE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 43 A bírói alapjogvédelem duális intézményrendszere . . . . . . . . . 43 A rendesbíróságok felelőssége az egyéni alapjogérvényesítésben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 46 MÁSODIK RÉSZ AZ ALAPJOGI ÍTÉLKEZÉS ELŐKÉRDÉSEI . . . . . . . . . . . . . . 51 A) AZ ALAPJOGI ÜGYEK AZONOSÍTÁSA . . . . . . . . . . . 51 Mi lehet a következménye annak, ha egy alapjogi ügyet tévesen nem ilyenként azonosítunk? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 51

TARTALOM

Melyek az alapjogi ügyeket megkülönböztető alapjogi (rész)jogosultságok? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 51 Miről ismerhető fel egy par excellence alapjogi ügy? . . . . . . . . 52 Milyen normák alapján kell egy par excellence alapjogi ügyet elbírálni? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 58 Mi adja egy szakjogági ügy alapjogi relevanciáját? . . . . . . . . . . 59 Milyen normák alapján kell egy alapjogi relevanciával bíró ügyet elbírálni? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 63 B) AZ ALAPJOGI KÖVETELMÉNYEK HASZNÁLATA 63 Hogyan ágyazódik az alapjogi követelmény a jogi érvelésbe? . 63 Hogyan azonosíthatók az alapjogi követelmények? . . . . . . . . . . 64 Hogyan alapozható meg az alapjogi követelmény érvényessége és kötelező ereje? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 66 Hivatkozhatók-e az Alkotmánybíróság határozatainak releváns megállapításai az alapjogi érvelés alátámasztásaként? . . . . . . . 68 HARMADIK RÉSZ EGYES ALAPJOGI KÖVETELMÉNYEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . 71 A) ALAPJOGI JOGOSULTAK

Annak lehet alapjogi igénye, illetve annak a személynek a magatartása minősülhet alapjog-gyakorlásnak, aki, illetve amely rendelkezik alapjogi jogalanyisággal . . . . . . . . . . . . . . 71

A jogi személyek alapjogi jogalanyisága

Ha az adott alapjog természete megengedi és funkciójából is következik, annak jogi személy is alanya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 80

A közhatalmi szervek alapjogi jogalanyisága

A közhatalmi szerveknek nincsenek alapjogaik, így alapjogokra nem hivatkozhatnak, alapjogi igényeket nem érvényesíthetnek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 87

A közhatalom-gyakorló természetes személyek alapjogainak védelme

A közhatalmat gyakorló, a közhatalom képviseletében eljáró természetes személyeket ebben a minőségükben alapjogok nem illetik meg . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 95

B) AZ ALAPJOGOK ALANYI JOGI JELLEGE

Az alapjog gyakorlása kizárólag a jogosult elhatározásától függ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 100

Az alapjogok rendeltetése

A szabadság és méltóság védelméhez képest más vagy azon túlmutató célja az alapjogoknak nem írható elő, attól az alapjoggyakorlás nem tehető függővé . . . . . . . . . . . . . . . . . . 113

TARTALOM

Az alapjogi igény teljesítésének mérlegelhetősége

Ha egy alapjogi kötelezett alanyi alapjog gyakorlásával kapcsolatos döntési, intézkedési jogkörrel rendelkezik, az sosem értelmezhető úgy, hogy alapjogi kötelezettsége teljesítését illetően szabad mérlegelési joga lenne . . . . . . . . . . . . . . . . 125

C) ALAPJOGI TESZT

Az ítélet csak akkor korlátozhatja alapjog érvényesülését, ha annak van alkotmányosan igazolt, legitim célja, és ha a korlátozás mértéke arányban áll ezzel a céllal . . . . . . . . . . . . . . . . . 136

Alapjogi mérlegelés nehéz ügyekben

Amennyiben egy alapjogi konfliktus elbírálásakor a bíróság azonosított olyan alkotmányosan legitim célt, amely igazolja az érintett alapjog korlátozását, akkor össze kell mérnie a versengő jogokat, alkotmányos értékeket . . . . . . . . . . 162

D) A BÍRÓI ALAPJOGVÉDELEM TERJEDELME

Az alapjogi kötelezettek alanyi alapjog gyakorlásával kapcsolatos döntései bíróság által teljes terjedelmükben felülvizsgálhatók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 180

E) SZAKJOGÁGI SZABÁLYOK, ELVEK, FOGALMAK ALAPJOGI ÜGYEKBEN

Alapjogi ügyekben az alanyi alapjoggyakorlást érintő kérdések eldöntéséhez az alapjogok funkciójával ellentétes szakjogági szabályokat, elveket, fogalmakat nem lehet alkalmazni . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 192

RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 203

MAJTÉNYI LÁSZLÓ ELŐSZAVA 1. Megtisztelő számomra, hogy bevezetőt írhatok ehhez a kézikönyvhöz, amelyet érdemes kollégáim jegyeznek, és amelynek tárgya az alapjogok megjelenése a rendesbíróságok jogalkalmazásában Magyarországon. Ennek a könyvnek, valamint az elméleti alapjait kifejtő Alapjogi igények, alapjogi szabályok: az alapjogi ítélkezés egy koncepciója című tanulmánynak* jelentősége többrétegű. Legelőször azt emelném ki, amire a szerzők nagy valószínűséggel nem gondoltak. Arról (is) szól, szinte szándéktalanul, ez a szöveg, hogy milyen gazdag az az alkotmányos hagyomány (vagy hagyaték), amit a Harmadik Köztársaság itt hagyott.1 Nem ok nélkül voltak egyszerre büszkék és elutasítóak is az elődök, például a 19. század liberálisai, az ezeréves alkotmányra. Tudták, hirdették is, hogy meg kell újítani a hagyományt, elhagyni az ósdit, a jogegyenlőség jegyében át kell értelmezni, és intézményi és jogi reformokkal újrahangolni a jogszolgáltatás egész rendszerét, úgy, hogy benne a dicső hagyományt fenntartva, szinte követ kövön nem lehet meghagyni. A kommunizmus összeomlása után a rendszerváltó alkotmányjogra hasonló súlyú feladat nehezedett, mert egy zsarnoki elemekkel teli, szinkronitását elveszített, sok évtizedes lemaradásban lévő jogrendszert kellett az európai és tengerentúli fejlődésnek megfeleltetni. Nem tudhatjuk biztosan, nem vár-e ehhez mérhető kemény feladat az ezt a könyvet jegyzők nemzedékére is. Az elmúlt húsz évünk bőven hagyott ránk nagyszerű értékeket. Kincsek fekszenek mindenütt a lábunk előtt. Ezeken az oldalakon itt áll előttünk rendezetten, mint az alkotmányosság kiállítótermében ennek a legújabb keletű alkotmányos hagyatékunknak a tágassága, és benézhetünk völgyeinek rejtekébe is. Leltári egységek önállóan, ugyanúgy mint az alkotmány testi valója. Az életre kelt vernisszázs. Ha jól rakjuk össze, mert akkorák darabjai, azok elfedik a pusztulást. Pedig a szerzők udvariasan bár, de nem tekintélytisztelők, biztos értékítélettel, nagyon tapintatosan, határozott gesztusokkal veszik számba a jogállami forradalom után már a legújabb alkotmányosságunk műhelyében készült, rossz vagy félig rontott darabokat is. Az összkép azért mégiscsak meggyőző. Közvetve legalább szól arról is a könyv, hogy miért bukott el szinte ellenállás nélkül a köztársaság és gyengült meg ennyire alkotmánya. Hogy az alkotmánynak miért nem keltek bátrabb és eredményesebb őrzői. Ez aligha független attól, hogy ez egyfelől gazdag hagyomány, másfelől pedig milyen tragikusan féloldalas is. Hogy az alkotmánybíráskodás és a bíráskodás mennyire elkülönült, hogy a Kúria (lásd például rendőrképmás közzététele) olykor az elemi alkotmányos követelményeket érti félre a mai napig is. * Szerzői: Somody Bernadette – Szabó Máté Dániel – Szigeti Tamás – Vissy Beatrix. In: Somody Bernadette (szerk.): Alapjogi bíráskodás – alapjogok az ítélkezésben. Budapest, L’Harmattan, 2013.

MAJTÉNYI LÁSZLÓ ELŐSZAVA

Van itt továbbá valami, nem lenne becsületes nem szólnom róla, amiről hallgatni látszik a könyv. Mintha az eltelt években senki nem nyúlt volna a bírói függetlenséghez, mintha ugyan az itt hivatkozott alkotmánybírósági határozatok még hatályban lennének! Csakhogy ismerni kell a jog természetét, ez a hiány nem érinti a kötet igazmondását, hiszen követelményekről szól, a jog pedig a törvényhozás szövegével szemben is autonómiával rendelkezik, önmozgó társadalmi egység, itt van tehát – mutatják meg a szerzők – mindennek ellenére, a szinte kész rendszer, csak, talán itt-ott ápolni, működtetni kell. Tessék használni, ami már megvan! – mondják a kötet közzétételével. Minerva baglya alkonyatban kezdi röptét, a kakas meg hajnalban kukorékol. Azt gondolnám inkább alkonyul, semmint hajnalodik. Bár, ki tudja, ezt a könyvet olvasva már-már az optimizmus környékezett. A könyv arról is tudósít, hogy a megfáradtak és különbékét kötők nyomán az alkotmányosságnak támadnak új őrzői, itt vannak például ezek a szerzők, éppen itt dolgoznak, gondoznak és javítanak, eszükbe se jut, hogy kétségbe essenek. Lehet, hogy rendbe jönnek még a dolgaink? Talán az sem utópia, álom, hogy az alkotmányos kultúra (meg)védi önmagát?2 2. A kötet, amely elvben és deklaráltan nem elméleti igényű, mégiscsak okoz teoretikus izgalmat. Ennek kettős az oka, az egyik a kötetet jegyzők szorgalommal, alázattal megtámogatott tehetsége – nézeteik tisztázása előtt egy kisebb könyvtáron rágták át magukat és ez látszik is –, a másik hogy a jogtudomány és a joggyakorlat határán dolgozni különlegesen érdekes gyakorlat. Mert a jogban az elmélet és a gyakorlat elkülönülése, néhány kivételesen ritka és steril szakproblémát leszámítva, viszonylagos. Még a praxistól látszólag olyan távol eső kérdéseknél is érezhetőek a gyakorlati következmények, mint amilyen a jogi szemantika vagy a jogot is tárgyának választó morálfilozófia. A joggyakorlat pedig mindig reflexióért, elméleti értelmezésért kiált. Nem ritka az sem, hogy utóbb a jogtudományban számon tartott szövegek eredetileg tankönyvnek (vagy akár kézikönyvnek) íródnak, esetleg egyetemi előadások egyszerű leiratán alapultak. Ha nem a megfogalmazásra, hanem a tartalomra tekintek, ez az alapjogi jogalkalmazási kézikönyv nem esik oly messze az akadémiai tudománytól (a fegyelemre késztető számozott bekezdések nekem amúgy rokonszenvesek). Egyébként meg nincsenek falak a gyakorlat és az elmélet között. A bírói gyakorlat sem pusztán tárgya az (alkotmány)jogtudományi műveknek, de közvetlen formálója is, akár elkülönül az adott jogrendszerben az alapjogi bíráskodás a rendesbíráskodástól, akár nem. A bírói döntések és az ezekből formálódó tesztek gyakran jogtudományi tételek közvetlen hivatkozásai. Másrészt a klasszikusok is úgy látták, hogy a jogról szóló vitáknak, ha nem is végpontja, de kiindulópontja a bírói gyakorlat.* Az elmélet és a gyakorlat határai tehát nemcsak a szakjogágak, de az alkotmányjog tekintetében is viszonylagosak. Ha profán hasonlatot keresünk, akár eljátszhatunk azzal, hogy * „[A]z első, bár semmiképpen sem a végső kérdés az érveléssel kapcsolatban” Devlin: The Enforcement of Morals, p. 5. Idézi Hart: Jog, szabadság, erkölcs. Budapest, Osiris, 1999, 39. o.

MAJTÉNYI LÁSZLÓ ELŐSZAVA

a jogtudománynak a bírói gyakorlat miért nem olyasmi, mint például az egzakt és nagyon konkrét szakmákat tekintve a meteorológusnak az időjárás. Mert míg az időjárás keletkezésében is objektív, a jog nem ilyen, a szabály és az ítélet (ami ugyancsak jog, azaz gyakran szabályalkotás) csak végül válik a jogtudomány számára a külső világ részévé, de nem keletkezésében. Azaz a hasonlatot folytatva, a bírói gyakorlatot elemző jogtudós olyan meteorológus, aki akár esőt, napsütést, de olykor vihart is képes kiváltani. Bírói gyakorlat nélkül szinte nincs jogtudományi érvelés és a viszonthatás pedig erősen kívánatos. Jogtudományi háttérelméletek ismerete, alkalmazása nélkül az ítélet lehet olyan, akár a jégverés. Ez az egymásrautaltság az úgynevezett nehéz alkotmányjogi esetekben* a legnyilván valóbb. De nem csak ott. Hiszen mindig a könnyű esetekkel kell kezdeni. Legalábbis így tesznek e mű szerzői. Nem állítom ugyanakkor, hogy minden kiindulópontjuk számomra egészen meggyőző lenne. Talán más hangsúlyt tettem volna az alkotmányjogi panasz jelentőségét értékelve. És ilyen mindenekelőtt a mérlegelés vagy szabálykövetés dichotómiája. Értem a szándékot, minél könnyebben használható sorvezetőt szeretnének adni a kézikönyvet forgató jogalkalmazóknak.3 A könnyű esetekre szerintem is tekinthetünk úgy, hogy azokban rendszerint szabályalkalmazásnak van helye, azaz hogy a szabályalkalmazás elve szerint célszerű eljárni. De ez, nézetem szerint, nem feltétel nélküli, azaz nem kategorikus, inkább afféle hüvelykujjszabály. Azaz soha nem teljesen kizárt az, hogy az úgynevezett könnyű eset mögött valójában nehéz eset húzódik meg (az adatvédelmet megalapozó karlsruhei census döntés kifejezetten ilyen volt, a bírák eleinte, olvastam valahol, bagatellnek tekintették). Továbbá sok könnyű eset eredetileg nehéz volt. Még az is megeshet, hogy maga a bíró kreál a könnyű esetből nehezet, azzal például, hogy a Tokaj Kereskedőház „szar” borainak méltóságát ádázul védelmezi, amire azután válaszul, Strasbourgban mondják ki a szabályt. A végeredmény viszont számomra is megnyugtató, részint mert a szabályt több helyen is az alkotmányos követelménnyel azonosítják, részint mert belehelyezik a szükségességarányosság teszt logikájába, azaz konkrétan nem lehetetlen, hogy az alkalmazás első lépésénél a jogalkalmazónak mégsem szabad leállnia. Mert az olyan alkotmányos követelmények, mint amilyen – a közszereplő politikus becsületének csorbítására alkalmas – e minőségére tekintettel tett – értékítéletet kifejező véleménynyilvánítás alkotmányosan nem büntethető ** – nem hagyományos jogi parancsok, akár később a „legimpotensebb miniszter”, akár a politikusasszony női becsületének védelmére alkalmazzuk.4 Ez a kötet az úgynevezett könnyű esetekre koncentrál, várjuk a nehéz esetek kézikönyvét, ha lehet, ugyanezektől a szerzőktől.

* A fogalomhasználat (nehéz eset–könnyű eset) Dworkinra utal, de a szerzők szándékosan nem egészen azonos értelemben használják az eredetivel. ** 36/1994. (VI. 24.) AB határozat.

BEVEZETÉS KÉRDÉSEK ÉS VÁLASZOK A KÉZIKÖNYVRŐL Mit kínál a kézikönyv a használói számára? Az az alkotmányos formula, miszerint az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait az állam elismeri, tiszteletben tartja és védelemben részesíti, látszólag nem befolyásolja és nem is segíti konkrét polgári, büntető stb. jogvitáknak az eldöntését. E jogviták között azonban számos olyat találunk, amelyek érdemi kapcsolatban állnak egyes emberek alapjogaival. Ezeknek az eldöntésében pedig szerepet kaphatnak ilyen és ehhez hasonló módon absztrakt alapjogi deklarációk. A kézikönyv ez utóbbi, absztrakt alapjogi tételek és a konkrét ügyek közötti távolság áthidalásához kíván elméletileg is megalapozott, de elsősorban praktikus támogatást nyújtani. Ennek eszközeként alapjogi követelményeket fogalmaz meg, írásba foglalja és értelmezi azokat a legnagyobbrészt íratlan, minden alapjogra érvényes szabályokat, amelyek e jogok mibenlétéből, funkciójából következnek (55. msz.). Az így levezetett alapjogi követelmények szabályokként alkalmazhatóak az ítélkezésben, akkor, amikor egy-egy alapjogot érintő ügyben a jogszabályok nem adnak kifejezett eligazítást az ügy alapjogokat tiszteletben tartó eldöntéséhez. Az, hogy az alapjogi követelmények a sokszor elvontan megfogalmazott alapjogi rendelkezéseket közelebb hozzák az egyedi ügyekhez, előmozdíthatja a tartalmilag helyes alapjogi ítélkezést, növeli az alapjogi érvelés meggyőző erejét és elősegíti ellenőrizhetőségét is. E követelmények továbbá, miután az alapjogok fogalmából, funkciójából következnek, kézzelfogható mérceként szolgálnak a bíróságok számára az ítélkezés során alkalmazandó egyes jogszabályi rendelkezések alkotmányosságának megítéléséhez, alkotmánybírósági kontrolljának kezdeményezéséhez is.

Ez a kézikönyv úgy is felfogható, mint egy elképzelt általános alapjogi törvény kommentárja. Az alapjogi követelmények ennek az elképzelt törvénynek az egyes rendelkezései, amelyek kodifikálásuk hiányában is jogi normáknak tekintendők, részei a jogrendszernek. Ilyen általános alapjogi törvény természetesen nem létezik, mégpedig jó okkal: az alapjogi követelmények kodifikálása nemcsak idegen lenne e jogterülettől, az alapjogi jogalkalmazás természetétől, de valószínűleg kedvezőtlen hatással is lenne az alapjogok védelmére. Ugyanakkor összegyűjtésük és elemzésük egy kézikönyvben anélkül emelheti az alapjogi ítélkezés színvonalát, hogy bénítaná a jogértelmezést és a jogfejlődést. A kézikönyv mint egyfajta kommentár megadja az egyes alapjogi követelmények fogalmi magyarázatát, jogértel-

BEVEZETÉS: KÉRDÉSEK ÉS VÁLASZOK A KÉZIKÖNYVRŐL

mezési példákon keresztül elemzi azok következményeit az ítélkezésben, továbbá – amennyire a kézikönyv keretei ezt megengedik – a szabályok alkalmazásának gyakorlatát is feldolgozza. A kézikönyv annyiban is szokatlan kommentár, hogy mindezeken túl foglalkozni kényszerül az egyes alapjogi követelmények igazolásával, hiszen a tételes jog önmagában nem igazolja az érvényességüket.

K iknek és mikor lehet hasznos a kézikönyv? 3. Az ítélkezés bármely ügyszakában felmerülhet olyan jogvita, amely érinti valaki alapjoggyakorlását, alapjogok által védett jogi pozícióját. Nemcsak a kifejezetten alapjogi igényérvényesítésre irányuló eljárásokban, hanem polgári, büntető-, közigazgatási stb. ügyekben is adódhatnak olyan jogértelmezési kérdések, amelyek alapjogi szabályok, alapjogi követelmények alkalmazását teszik szükségessé. Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásához lehet tehát hasznos a kézikönyv mindazok számára, akik az alapjogokat érintő jogalkalmazás szereplői lehetnek: az ilyen ügyekben eljáró bíróságok, az érintett felek, illetve képviselőik, valamint hivatásos jogvédők számára egyaránt. 4.

A 2012-ben bevezetett úgynevezett valódi alkotmányjogi panasz (76– 77. msz.) megteremtette annak lehetőségét, hogy az Alkotmánybíróság egy kifejezetten erre irányuló eljárásban számon kérje a rendesbírósági ítélkezésen az alapjogok érvényesülését. Az alkotmányjogi panasz intézménye minden korábbinál nyilvánvalóbbá teszi, hogy a bíróság ítéletei nem eredményezhetik alapjogok sérelmét; az ilyen ítéletek alapjogsértő voltuk miatt megtámadhatók és az Alkotmánybíróság által megsemmisíthetők. A kézikönyv éppúgy segítséget nyújt az ítéletek alapjogokkal való összhangjának garantálásához, mint ahogyan érvkészletet kínál az alapjogsértő ítéletek alkotmánybírósági felülvizsgálatának kezdeményezéséhez.

Hogyan készült a kézikönyv? 5.

A kézikönyv az Eötvös Károly Intézet műhelyében 2010 és 2013 között Majtényi László vezetésével végzett, az alapjogok rendesbíróságok előtti érvényesülésével foglalkozó tudományos kutatás egyik, a gyakorlatban is hasznosítható eredménye. E munka fő célkitűzése az volt, hogy átfogó elemzést adjon azokról az alapjogelméleti és alkotmányjogi tárgykörökről, amelyek rendszerezésével és tisztázásával előmozdítható, hogy az alapjogoknak a konkrét ügyekben a rendesbíróságok is szilárd és magas szintű védelmet nyújtsanak. Ambíciója volt továbbá az is, hogy leírja

BEVEZETÉS: KÉRDÉSEK ÉS VÁLASZOK A KÉZIKÖNYVRŐL

és megmagyarázza az alapjogok általános, az egyes alapjogok sajátosságaitól függetlenül érvényesülő, tehát valamennyi alapjogra érvényes fogalom- és követelményrendszerét. A kutatás ezt annak érdekében tette, hogy ezzel a rendesbíróságok által is hasznosítható módon hidat építsen az alapjogok gyakorlata és elmélete közé. Az építkezés a gyakorlat és az elmélet oldaláról párhuzamosan, egymásra vetítve folyt; a kutatók egyszerre elemeztek alapjogokkal kapcsolatos rendesbírósági ítéleteket és folytattak alapjogelméleti vizsgálódásokat. Több száz alapjogi ügyben született rendesbírósági ítélet elemzésével választották ki az alapjogok fogalom- és követelményrendszerének a rendesbírósági ítélkezés számára fontos tételeit, és az ítéletek alapján dolgozták ki az alapjogi követelmények magyarázatának szempontjait is, annak érdekében, hogy az a joggyakorlat számára hasznosítható legyen. Mindezt megelőzte az ítéletek összegyűjtése és adatbázisba rendezése (www.alapjogiiteletek.hu). Az elemzett ítéletek nemcsak forrásként szolgáltak a kutatáshoz, azok jelentős része e kézikönyvben is megjelenik, mint egy-egy alapjogi követelmény alkalmazásának, vagy éppen alkalmazása hiányának illusztrációja. A másik oldalról a kutatók az alapjogok rendesbírósági védelmének elméleti, alkotmányjogi és szociológiai szempontú vizsgálatát végezték el, aminek eredményét tanulmánykötetben jelentették meg.1 Az alapjogi ítéleteket tartalmazó adatbázis és a tanulmánykötet a kézikönyv számára egyaránt kiindulópontként szolgált. A kézikönyv szerzői alapjogvédelemmel foglalkozó, a jogi felsőoktatásban is dolgozó alkotmányjogászok, akik az alapjogvédelem elméletének és gyakorlatának kérdéseit tárgyaló intenzív publikációs tevékenységet folytatnak, emellett a gyakorlati alapjogvédelemben is tapasztalatokat szereztek. A munkában valamennyien az Eötvös Károly Intézet munkatársaiként vettek részt. Somody Bernadette az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Alkotmányjogi Tanszékének oktatója, kutatási területe az alapjogvédelem és az alapjogvédő intézmények, doktori fokozatát az ombudsmani jogvédelem témájában szerezte. Korábban több periódusban ombudsman-intézményeknél is dolgozott. Szabó Máté Dániel a Miskolci Egyetem Információs és Médiajogi Tanszékének oktatója, fő kutatási területe az információs önrendelkezés, valamint a nyilvánosság és a bizalmasság alkotmányjogi vetületei, e témában szerezte doktori fokozatát is. Korábban az adatvédelmi biztos munkatársaként dolgozott. Vissy Beatrix az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Alkotmányjogi Tanszékének oktatója, fő kutatási területe az alapjogok intézményes garanciái, disszertációját az alkotmánybírósági alapjogvédelem témakörében írja.

1 Somody Bernadette (szerk.): Alapjogi bíráskodás – alapjogok az ítélkezésben. Budapest, L’Harmattan Kiadó, 2013.

BEVEZETÉS: KÉRDÉSEK ÉS VÁLASZOK A KÉZIKÖNYVRŐL

A kézikönyv elkészítéséhez használt ítélet-adatbázis kialakításában a szerzőkön kívül mások is részt vettek: a forrásgyűjtés és -feldolgozás módszertanát Navratil Szonja jogszociológus dolgozta ki, az általa vezetett ítéletgyűjtésben pedig Szigeti Tamás és Vissy Beatrix mellett Uszkiewicz Erik dolgozott. Az elméleti hátteret biztosító tanulmányok szerzői – a kézikönyv szerzőin kívül – Bencze Mátyás, Hüttl Tivadar, Kovács Kriszta, Majtényi László, Simon Éva és Szigeti Tamás voltak. A kézikönyv kéziratához Bodrogi Bea, Hanák András, Hüttl Tivadar és Navratil Szonja fűztek értékes észrevételeket, amelyekért a szerzők köszönettel tartoznak.

Hogyan épül fel a kézikönyv struktúrája? 8. A kézikönyv három nagy szerkezeti egységből áll. Az első rész fekteti le az alapjogi ítélkezés elméleti alapjait és mutatja be azt az alkotmányjogi környezetet, amelyben a bíróságoknak eleget kell tenniük alapjogvédelmi kötelezettségüknek. A kézikönyv második és harmadik része már az alapjogi ítélkezés gyakorlati kérdéseivel foglalkozik. A második rész kérdés–felelet formában fejti ki az alapjogi fogalom- és követelményrendszer alkalmazásának két fő előkérdését: magyarázza az alapjogi követelmények alkalmazási területét, illetve az alapjogi követelmények szerepét az alapjogi ítélkezésben. A kézikönyv harmadik része azonosítja és bontja ki az alapjogok funkciójából levezetett főbb alapjogi követelményeket.

Mire jók az alapjogi követelmények? 9.

Az alapjogi követelmények az alapjogok mibenlétéből eredő szabályok (55. msz.). Minden egyes alapjogi követelmény abból következik, hogy az alapjogok – ahogyan ebben a kézikönyvben meghatározzuk őket – olyan jogilag kikényszeríthető alanyi jogok, amelyek az emberek elidegeníthetetlen szabadságát és méltóságát biztosítják a közhatalommal szemben (26. msz.-tól). Így tehát bármilyen alapjogokkal kapcsolatos jogszabályi előírást úgy kell olvasni, hogy az összhangban álljon ezekkel a követelményekkel. Az absztraktan megfogalmazott alapjogi rendelkezések által kifejezetten nem szabályozott kérdésekben ezek segítségével és ezekre tekintettel lehet helyes döntést hozni, hiszen az alapjogi követelmények – mint íratlan szabályok – lényegében minden elvont alanyi alapjogi előírás immanens elemei.

10. Az alapjogi teszt, az alapjogkorlátozás szükségességének és arányosságának kritériumrendszere (311–319. msz.), bár kétségtelenül a legismertebb szabály, amit sok esetben kell önállóan vagy más alapjogi szabályok-

BEVEZETÉS: KÉRDÉSEK ÉS VÁLASZOK A KÉZIKÖNYVRŐL

kal együtt alkalmazni, csak egyike a számos alapjogi követelménynek. Az alapjogi ítélkezés nem azonosítható az alapjogi konfliktusok mérlegelésével és a konkuráló alapjogok közötti feszültség feloldásával. A szükségességi– arányossági teszt az európai alapjogvédelemben és a magyar alkotmánybírósági gyakorlatban is szilárd alapokkal rendelkező módszertani szabály, azonban nem ez a teszt vezet el valamennyi alapjogi ügy megoldásához. A különböző ügyekben felmerülő konkrét alapjogi problémák különböző alapjogi követelmények felhívását tehetik szükségessé. A jogi érvelésben az alapjogoknak azt a fogalmi elemét, sajátosságát indokolt kiemelni, amely a jogvita hátterében húzódik. Az alapjogi jogalanyiság mutatja meg például, hogy ki hivatkozhat alapjogaira; az alapjogoknak ez a sajátossága dönti el egyértelműen, hogy egy közhatalmi szerv nem élhet alapjoggal. Az alapjogok alanyi jogi jellegéből következik, hogy e jogok – amíg ez mások jogait nem sérti – szabadon gyakorolhatók; ennek alapján pedig ki lehet zárni, hogy egy alapjogi kötelezett diszkrecionális jogkörére hivatkozva ne tegyen eleget kötelezettségének. Az alapjogok gyakorlásának korlátozására akkor kerülhet sor, ha azt mások jogainak védelme szükségessé teszi. Ha egy konkrét esetben az alapjoggyakorlással nem áll szemben konkuráló jog vagy kivételesen alkotmányos érték, az alapjog gyakorlása nem korlátozható.

11.

Hogyan található meg a kézikönyvben az alkalmazandó alapjogi követelmény? Mindenekelőtt a tartalomjegyzék nyújt segítséget ahhoz, hogy a kézikönyv használója az alapjogok adott ügyben releváns fogalmi elemét, sajátosságát kiválaszthassa: a tartalomjegyzék az alapjogok fő jellemzőire alapozva gyűjtötte problémacsokrokba az alapjogi ítélkezésben leggyakrabban használható alapjogi követelményeket. Mivel a kézikönyvben tárgyalt valamennyi követelmény az alapjogok fogalmából, funkciójából következik, e követelmények egymással szoros kapcsolatban állnak. Az ilyen kapcsolatokra rámutató kereszthivatkozások szintén segítséget adhatnak ahhoz, hogy az olvasó a megválaszolandó alapjogértelmezési kérdésben leginkább releváns alapjogi követelményeket megtalálja. Az alkalmazandó követelmények azonosításához azokra a fiktív, illetve az ítélkezési gyakorlatból vett példákra is támaszkodni lehet, amelyek az egyes alapjogi követelmények használatát illusztrálják.

12.