Alapjogi tanok I. by ORAC Kiadó

Somody Bernadette Szabó Máté Dániel Vissy Beatrix Dojcsák Dalma

Alapjogi tanok I.

Somody Bernadette Szabó Máté Dániel Vissy Beatrix Dojcsák Dalma

Alapjogi tanok I.

Lap- és Könyvkiadó Kft.

Lektorálta: Kukorelli István

A kézirat lezárásának dátuma: 2018. augusztus 31.

A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet, illetve annak részleteit tilos a kiadó engedélye nélkül közölni. ISBN 978 963 258 426 3 Budapest, 2018 A HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. kiadása Felelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezetője Internet: www.hvgorac.hu E-mail: info@hvgorac.hu Felelős szerkesztő: dr. Gábor Zsolt Tipográfia és műszaki szerkesztés: Harkai Éva Szedés: HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.

A szabadság annyit jelent, hogy mindent szabad, ami másnak nem árt. Az egyes ember természetes jogainak gyakorlása tehát más korlátokba nem ütközhetik, mint azokba, amelyek a társadalom többi tagjai számára ugyane jogok élvezetét biztosítják; s e korlátokat a törvény határozhatja meg. Az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata (1789), IV. Cikk

Tartalom

I. A Z ALAPJOGOK FOGALMA, AZ ALAPJOGI KÖVETELMÉNYEK................................................. 17 I.1. Az alapjogok fogalmi összetevői............................................... 17 I.1.1. Jogon túli megalapozás.................................................... 17 I.1.2. Jogi deklaráció: bővülő alapjogi katalógusok...................18 I.1.3. Jogi garanciák..................................................................20 I.2. Alapjogi jogforrások..................................................................22 I.2.1. Az alkotmány mint az alapjogok forrása...........................22 I.2.2. Alapjogi törvények...........................................................25 I.2.3. Nemzetközi alapjogi sztenderdek....................................26 I.2.4. Az alapjogvédő szervek esetjoga ...................................28 I.3. Az alapjogi norma.....................................................................31 I.3.1. Az alapjogi norma sajátosságai.......................................31 I.3.2. Az alapjogi követelmények..............................................34 I.4. Alapjogi jogviszony: jogosultak és kötelezettek........................37 I.4.1. Az alapjogi jogalanyiság...................................................37 I.4.2. Az ember mint az alapjogok alanya.................................39 I.4.3. Az alapjogi cselekvőképesség.........................................40 I.4.4. A jogi személyek alapjogi jogalanyisága.......................... 41 I.4.5. A közhatalmi szervek mint kötelezettek...........................42 I.4.6. A közhatalom-gyakorló természetes személyek alapjogi helyzete..............................................................44 I.4.7. Az alapjogok közhatalmon kívüli kötelezettjei..................46 I.5. Alanyi jogok és állami kötelezettségek.....................................48 I.5.1. Az alapjogok alanyi jogi jellege........................................48 I.5.2. Normatív korlátok ............................................................ 51 I.5.3. Az alapjogok rendeltetése...............................................53 I.5.4. Az alapjogi igény teljesítésének mérlegelhetősége.........54 I.5.5. Pozitív állami kötelezettségek..........................................56 I.6. Alapjogi tesztek........................................................................57 I.6.1. Az alapjogi teszt fogalma, funkciója.................................57 I.6.2. Az általános alapjogi teszt...............................................60 7

I.6.3. Az alapjogi teszt lépései....................................................... 62 I.6.4. Alapjogi mérlegelés nehéz alapjogi ügyekben...................... 67 I.6.5. További alapjog-korlátozási mércék...................................... 70 II. A LAPJOGVÉDELEM: ALAPJOGI ÜGYEK, ALAPJOGVÉDELMI MECHANIZMUSOK.............................................................................. 73 II.1. Az egyéni bírói alapjogvédelem.................................................... 73 II.1.1. Az alapjog-érvényesítés bírói útja......................................... 73 II.1.2. Alapjogi ítélkezés – alapjogi ügyek....................................... 77 II.1.3. A z Alkotmánybíróság szerepe az egyéni alapjogvédelemben.............................................. 82 II.2. A z alkotmánybíráskodás egyéni alapjogvédelmen túlmutató szerepe......................................................................................... 87 II.3. A bírói alapjogvédelmet kiegészítő mechanizmusok.................... 89 II.4. Az európai alapjogvédelmi rezsim................................................ 93 III. ALAPJOG-SPECIFIKUS DOGMATIKA ÉS SZTENDERDEK............................................................................ 99 III.1. A személy méltósága................................................................... 99 III.1.1. Az emberi méltóság és az emberi személyiség aspektusai...99 III.1.2. Az emberi személyiséget védő jogok köre........................ 100 III.1.3. A szabadság állapotába való beavatkozás feltételei és ellenőrzése................................................................... 104 III.1.4. A z élet elvétele – az élethez való jog korlátozhatatlanságának doktrínája ...................................107 III.1.5. Az önrendelkezés feltételei és határai................................ 111 III.1.6. A cselekvési autonómia anyagi alapja................................118 III.2. Egyenlőség................................................................................ 120 III.2.1. Az egyenlőség jogi úton kikényszeríthető tartalma........... 120 III.2.2. V édett életviszonyok: az egyenlő bánásmódhoz való jog hatóköre.............................................................................121 III.2.3. A diszkrimináció tényállásai ..............................................127 III.2.4. A diszkrimináció megengedhetősége............................... 129 III.2.5. A z antidiszkriminációs eljárások sajátos jogvédelmi garanciái........................................................................... 135 III.3. A demokratikus részvétel........................................................... 136 III.3.1. A demokratikus részvételt biztosító jogok köre................. 136 III.3.2. A közügyek....................................................................... 139 8

III.3.3. K özügyekkel kapcsolatos, eleve nem védett megnyilvánulások............................ 141 III.3.4. Tartalom- és értéksemlegesség..................................143 III.3.5. A demokratikus részvételt biztosító jogok kiemelt védelme.......................................................................145 III.3.6. A demokratikus részvételt biztosító jogok korlátozásának módja.................................................. 147 III.3.7. Jellemző jogkonfliktusok a közügyekről szóló vitákban.. 150 III.3.8. A közvélemény demokratikus kialakulásának biztosítékai...................................................................156 III.4. Tisztességes eljárás............................................................. 157 III.4.1. A tisztességes eljárás................................................... 157 III.4.2. A tisztességes eljáráshoz való jog főbb részjogosultságai.................................................160 III.4.3. A tisztességes eljáráshoz való jog hatóköre................165 III.4.4. A tisztességes eljáráshoz való jog korlátozása és annak mércéi..........................................................166 III.5. Szolidaritás...........................................................................167 III.5.1. A szociális jogok köre...................................................167 III.5.2. A szociális jogok jogi természete és kikényszeríthető tartalma........................................168

Előszó Ez a tankönyv az alapjogok oktatását szolgálja a jogászképzésben. A könyv két, eltérő műfajú, de egymással egységet alkotó kötetből áll. Célunk az volt, hogy a tankönyv a leendő jogászokat támogassa abban, hogy kompetensen tevékenykedhessenek az alapjogokat érintő jogalkalmazás terén – legyenek akár bírók, ügyészek, ügyvédek, állami tisztviselők vagy civil jogvédők, dolgozzanak a jog bármely területén. Az alapjogi szemléletet mára a bíróságokkal szemben is kikényszeríthetővé tette a valódi alkotmányjogi panasz a ítélkezés valamennyi szférájában. A tankönyv azt tekinti feladatának, hogy a hallgatókat képessé tegye az egyes élethelyzetek, jogviták alapjogi relevanciájának felismerésére, még akkor is, ha azok nem közvetlenül érintenek alapjogokat. Ha pedig egy ügy alapjogi jelentőségét felismerték, fel tudják tárni az adott alapjogi problémával kapcsolatos írott és íratlan szabályokat, és azokat megfelelően alkalmazni is tudják. Reméljük, hogy a tankönyv hozzásegíti a hallgatókat ahhoz is, hogy megalapozottan és meggyőzően érveljenek majd olyan alapjogi kérdések kapcsán, amelyeket a tankönyvben – terjedelmi keretek miatt – nem volt lehetőségünk feldolgozni, vagy amelyek még talán nem is kerültek alapjogvédő fórumok elé. A tankönyv nem köteleződik el az alapjogok valamely igazolása mellett, alapjogfelfogása összeegyeztethető minden olyan koncepcióval, amely az alapjogokat az emberi minőséghez kapcsolja. A tankönyv szerzői mélyen elkötelezettek az emberi jogi értékek mellett, de ebben a tankönyvben az alapjogokat kifejezetten mint jogi normákat, mint minden egyént megillető tényleges jogosultságokat közelítjük meg, amelyeknek bíróság előtt és más jogi mechanizmusok révén érvény szerezhető. A tankönyv azt az alapjogi rendszert mutatja be, amelyet az 1990 utáni, az európai alkotmányos demokráciák alkotmánybíráskodását és a strasbourgi gyakorlatot mintának tekintő magyar alkotmánybírósági gyakorlat épített fel. Ebben a keretben foglalkozunk a hatályos magyar alapjogi joganyaggal is: így az I. kötetben elemezzük a jogvédelmi eljárások hatályos szabályozásának alapjait, a II. kötetben pedig feldolgozzuk a legfontosabb alapjogi törvényeket. A hatályos jogi szabályozásban való eligazodás képessége nyilvánvalóan nélkülözhetetlen az alapjogi jogalkalmazásban. A hatályos jog azonban változik – célunk ezért nem az éppen hatályos szabályok megtanítása volt, hanem a mindenkor hatályos szabályozásban való eligazodás készségének fejlesztése. Ennek fontos része, hogy az alapjogi törvényekhez ugyanúgy viszonyulunk, 11

mint a jogalkalmazó alapjogi döntéseihez: azok hozzámérendők az alkotmányos alapjogi sztenderdekhez, ebből következik, hogy a mindenkori törvények tartalmához is mindig kritikusan kell állni. A tankönyv két kötete a célkitűzéséhez két eltérő irányból közelít, miközben az alkalmazott módszere arra sarkallja az olvasóját, hogy a tanulás során maga végezze el az alapjogi probléma azonosítását, a szabályok feltárását, majd pedig alkalmazását. Abban hiszünk, hogy ez az egyik legjobb módja annak, hogy a hallgatóban valóban kialakuljon a készség az alapjogi ügyek felismerésére, és arra, hogy az alapjogi joggyakorlatba illeszkedően – sőt, akár azt fejlesztendő – építhesse fel érvelését az érintett problémával kapcsolatban. Ennek érdekében az Alapjogi tanok I. kötete átfogóan, tömör és rendszerezett módon bemutatja az alapjogok általános fogalmi rendszerét, az egyes alapjogcsoportokra vonatkozó speciális dogmatikát és mércéket, valamint az alapjogvédelmi mechanizmusokat. Az Alapjogi esetek alcímet viselő II. kötet válogatás a legjelentősebb alapjogi fogalmakkal és problémákkal kapcsolatos esetjogból: így alkotmánybírósági, bírósági határozatokból, hatósági döntésekből, a strasbourgi bíróság ítéleteiből vett szemelvények gyűjteménye. Míg tehát az I. kötetből absztraktan ismerhetők meg az alapjogok fogalomrendszerének, mércéinek és védelmének alapjai, addig a II. kötet ugyanezeket a témákat konkrét ügyekben, tényleges működésükben mutatja meg. A hallgató az általános szabályokból levezetheti konkrét problémák megoldását, a konkrét ügyek elemzésével pedig maga fogalmazhatja meg az általános szabályokat. A két kötet összekapcsolása a hallgató feladata. Ehhez praktikus kiindulópontul szolgál a két kötet közötti index, ami megmutatja az egyik irányból, hogy a II. kötetben hol található az általános fogalomhoz, szabályhoz kapcsolódó szemelvény, másik irányból közelítve azt, hogy a konkrét ügyből vett szemelvény feldolgozásához az I. kötetben hol találhatók az általános módon megfogalmazott legfontosabb ismeretek. Az I. kötet felépítését tekintve három nagy egységből áll: az első rész az alapjogok általános fogalmi kérdései körében foglalkozik az alapjogok fogalmával, forrásaival, az alapjogi norma sajátosságaival, az alapjogi jogviszony alanyaival, az alapjogok alanyi jogi jellegével és az alapjogok korlátozásának felülvizsgálatára szolgáló tesztekkel. Ezek az általános fogalmak és tételek, éppen általános jellegüknél fogva, valamennyi alapjogi ügy megítélése során irányadó szabályok. Nincs olyan alapjogi eset, amelyben ne lenne jelentősége annak, hogy az alapjogi igénnyel fellépő személy rendelkezik-e alapjogi jogalanyisággal, vagy éppen közhatalomgyakorlóként nem is hivatkozhat alapjogokra. A válasz az esetek nagy többségében szinte magától értetődő, de mindig ügydöntő jelentőségű. 12

Az I. kötet második részének tárgya az alapjogok védelme: a bírói mellett az ombudsmani, a hatósági és az európai jogvédelmi mechanizmusok. Abból indulunk ki, hogy jogállamban minden alapjogi igényt bíróság elé lehet vinni. Magyarországon az alapjogok bíróság előtti kikényszerítése duális intézményi modellben valósul meg, amelyben az érintett mindenekelőtt a rendesbíróságoktól várhatja alapjogainak érvényre juttatását, az Alkotmánybíróság konkrét normakontroll-tevékenységével pedig akkor vállal szerepet, ha az érintett jogsérelmét az alkalmazott jogszabály okozta. A rendesbíróság döntésének alapjog-konformitása az Alkotmánybíróság előtt az alkotmányjogipanasz-eljárással is számon kérhető. Végül a harmadik rész az alapjogspecifikus fogalmi, tartalmi és korlátozási kérdésekkel foglalkozik az alapjogok egyes csoportjai szerint rendezve. Így egy-egy alfejezet foglalkozik a személy méltóságát, az egyenlőséget, a demokratikus részvételt, a tisztességes eljárást, valamint a társadalmi szolidaritást szolgáló alapjogokkal. A tankönyv II. kötete esetjogi szemelvények gyűjteménye. Ez a kötet abból a feltevésből indul ki, hogy az alapjogi szabályok leginkább alkalmazásukban érthetők meg. Ez nyilvánvalóan vonatkozik azokra az általunk alapjogi követelményeknek nevezett szabályokra, amelyek jelentős része eredendően is a jogalkalmazói gyakorlatban fogalmazódott meg. Az alapjogi cselekvőképességről például nem találunk jogszabályi rendelkezéseket; az, hogy valaki egy adott élethelyzetben gyakorolhatja-e önrendelkezési jogát, „esetről esetre” dönthető el, amelyhez egy absztrakt tankönyvi fejezet legfeljebb néhány elvontan megfogalmazott tételt rögzíthet. Ezt mi is megtesszük: a tankönyv I. kötete az alapjogi cselekvőképességről szóló alcímében meghatározza fogalmát és az alkotmánybírósági gyakorlat alapján összegzi az alapvető tételeit. De ehhez mi végeztük el az alkotmánybírósági gyakorlat elemzését, szintetizálását és absztrahálását, méghozzá a tankönyv terjedelmi korlátai között. Talán belátható, hogy pusztán ez alapján jogos lehetne a kételyünk: vajon a hallgatók, ha találkoznak egy alapjogi cselekvőképességi problémával, képesek lesznek helyesen és magabiztosan alkalmazni ezeket az elvi tételeket? Szerintünk sokkal nagyobb ennek az esélye, ha maguk is elolvassák az alapjogi cselekvőképességre vonatkozó alkotmánybírósági határozatokat, vagy legalábbis a legfontosabb határozatok leglényegesebb részleteit, és ezek alapján maguk is végigmennek az elemző és általánosító gondolkodási folyamaton. Ugyanez elmondható általában is az alapjogi szabályokról – legyenek akár általános, akár alapjogspecifikus előírások –, amelyek jellemzően a jogrendszer más rendelkezéseihez képest is igen magas absztrakciós szinten megfogalmazottak. A szemelvények megértését és elemzését minden esetben kérdések és feladatok segítik. Ezek a kérdéssorok ugyan szükségképpen a mi gondolkodásunk 13

logikáját mutatják, azt, hogy mi milyen kérdések mentén elemeztük az idézett esetjogi forrásokat, de természetesen minden esetben igyekeztünk ráirányítani a figyelmet az adott határozat stb. leglényegesebb elemeire és összefüggéseire. Ezzel a technikával dolgoztuk fel a legfontosabb alapjogi törvényi szabályozásokat is. Így a hallgatók nem csak az éppen hatályos gyülekezési jogi vagy adatvédelmi szabályokat, a szabályozás legfontosabb intézményeit ismerik meg, de arra is képessé válnak, hogy tudásukat aktualizálják, ha a szabályozás módosul. Az emberi méltóság sérthetetlen. Mindenkit megillet a véleménynyilvánítás szabadsága – az alapjogi katalógusok rendszerint nem mondanak többet az alapjog puszta deklarálásánál. Az alapjogok fogalmi rendszere, az alapjogi konfliktusokban irányadó mércék, az egyes alapjogok tartalma csak a joggyakorlatból: az Alkotmánybíróság és a rendesbíróságok, illetve a strasbourgi bíróság döntéseiből ismerhető meg. Ez az esetjog viszont folyamatosan fejlődik, újabb és újabb problémák – például a kifinomult megfigyelési technikák, az etnikai profilalkotás, a nemváltozatás, az álhírek a közösségi médiában – kerülnek a jogvédő fórumok elé, amelyek cizellálják dogmatikájukat, újabb jogkorlátozási teszteket vezetnek be, újabb alapjogokat nevesítenek. Egy alapjogi tankönyv, különösen ha az esetjogra épít, ezért még akkor sem lehetne teljes körű, ha nem kellene számolnia a terjedelmi keretekkel. Másik oldalról megfogalmazva, a konkrét alapjogi dilemmák, konkrét döntések a II. kötetben kaptak helyet, de be kell vallanunk, hogy még ebből is kimaradt számos általunk egyébként fontosnak tartott ügy. A szemelvények válogatása során több szempontot is szem előtt tartottunk: a legjelentősebb, illetve legismertebb alapjogi dilemmákat, a legplasztikusabb illusztrációkat, a legjobban olvasható és elemezhető szövegeket igyekeztünk kiválasztani. Úgy gondoltuk, olyan ez, mint egy több ezer darabos kirakósjáték, amelynek a legjellegzetesebb részeit tehetjük így a helyére. De talán többünk tapasztalta már kirakózás közben, hogy elkezdeni a legnehezebb, ha a keretet kiraktuk, ha megvan néhány igazán jellemző képrészlet helye, már sokkal könnyebb a folytatás. Végül szeretnénk számba venni, mire alapoztuk a tankönyv tartalmát és módszertanát. Mindannyian oktattunk, illetve oktatunk az ELTE Alkotmányjogi tanszékén, valamennyien itt kezdtünk foglalkozni alapjogokkal tudományos diákköri tagokként, demonstrátorokként, ketten itt szereztük doktori fokozatunkat, ketten pedig itt készülünk fokozatot szerezni. A tankönyv módszertani megközelítését ezek a tapasztalataink inspirálták, fejlesztését a tanszéki műhely támogatta – de a felelősség természetesen csak minket terhel. A tankönyv elméleti hátterét az Alapjogok a bírósági ítélkezésben című, az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok (OTKA) támogatásával 2010 és 2013 között az Eötvös Károly Intézet14

ben folyt kutatás eredményei nyújták, amelyek az Alapjogi bíráskodás – alapjogok az ítélkezésben című tanulmánykötetben (Szerk.: Somody Bernadette, Budapest, L’Harmattan, 2013) és Az alapjogok bíráskodás kézikönyvében (Somody Bernadette, Szabó Máté Dániel, Vissy Beatrix, HVG-ORAC, 2013) jelentek meg. E kutatás eredményei azóta a gyakorlatban is megmérettettek: három szerző dolgozik a Társaság a Szabadságjogokért civil jogvédő szervezetnél, amely alapjogi követelmények és jogspecifikus alapjogi sztenderdek tisztázását és megerősítését célzó stratégiai alapjogi pereskedéssel foglalkozik. A tankönyvben bemutatott szemelvények jelentős részben e szervezet és más civil jogvédők munkájának eredményeként született döntésekből származnak. A tankönyv egyes fejezeteit az ELTE Alkotmányjogi tanszékén oktatók, doktoranduszok és hallgatók részvételével, műhelyvitákon megvitattuk. Ezúton is köszönjük a sok építő és inspiráló észrevételt minden résztvevőnek. Biztosak vagyunk abban, hogy hasonlóan hasznos észrevételeket kapunk majd azoktól is, akik a következő években tanulnak ebből a tankönyvből. Budapest, 2018. augusztus 31. A szerzők

I. AZ ALAPJOGOK FOGALMA, AZ ALAPJOGI KÖVETELMÉNYEK I.1. Az alapjogok fogalmi összetevői I.1.1. Jogon túli megalapozás [1] Az alapjogok alkotmányjogi nézőpontból az ember elidegeníthetetlen, veleszületett jogosultságainak, az ún. emberi jogoknak a jogi kifejeződései. Az alapjogok megalapozása nem jogi, hanem jogon túli kérdés: különböző meggyőződéseken alapuló nézetek filozófiai, erkölcsi, vallási érvekkel igazolják, hogy e jogok miért tapadnak elválaszthatatlanul az emberi minőséghez, illetve – a politikai jogok esetében – egy adott politikai közösséghez tartozáshoz. Ebből következik, hogy ezek a jogok mint az állammal szembeni, jogon túli (különböző felfogások szerint morálisan, vallásilag igazolt) elvárások attól függetlenül léteznek, hogy megjelennek-e valamely kodifikált jogforrásban. A jogon túli megalapozás másik oldalról azt is jelenti, hogy ezeket a jogokat nem az állam teremti vagy adományozza, az állam csupán jogilag elismeri azokat, legjellemzőbben az alkotmányában. A legfőbb jogforrásban történő elismeréssel az emberi jogok alkotmányos jogokká, alapjogokká válnak. Az alapjogok mögött tehát az emberi jogok mint jogon túli értékek állnak – az alapjog azonban már jogi kategória. [2] Ez az alapjogfelfogás áll összhangban a magyar alkotmányjogi szabályozás korábbi és jelenlegi formulájával. Ami az alapjogok alkotmányos hagyományait illeti, a tételes jogon túli igazolásuk és jogi kikényszeríthetőségük tükröződött az 1989-es Alkotmány 8. § (1) bekezdésében, amely szerint „a Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége”. Az alapjogvédelem normatív fundamentumát rögzítő alkotmányi rendelkezés az emberek „elidegeníthetetlen” jogainak „elismeréséről” szólt, tehát a jogi szabályozástól függetlenül létező, azáltal nem érinthető emberi jogokról. A 2011-es Alaptörvény I. cikkének (1)–(2) bekezdése szövegében megőrizte ezeket a kifejezéseket: „AZ EMBER sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait tiszteletben kell tartani. Védelmük az állam elsőrendű kötelezettsége. Magyarország elismeri az ember alapvető egyéni és közösségi jogait.”

emberi jogok alkotmányos elismerése

feltételhez nem köthető jogok

nemzetközi elvárás

[3] A alapjogok jogon túli gyökeréből következik az is, hogy ezeknek a jogoknak a biztosítása nem köthető feltételekhez (pl. kötelezettségek teljesítéséhez, érdemekhez vagy társadalmi hasznossághoz), továbbá nem tehető függővé az állam, a kormányzat szándékaitól, mérlegelésétől sem. [4] Az alapjogok biztosítása azért sem egy-egy állam belátásán múlik, mert az napjainkban az egyes államokkal szemben nemzetközi, illetve európai elvárásként is érvényesül. A huszadik század második felétől az emberi jogok biztosításának ügye kikerült az egyes államok kizárólagos joghatósága alól: az államok nemzetközi közössége univerzális és regionális emberi jogi egyezményekben ismerte el ezeket a jogokat →[31]. Az emberi jogok tiszteletben tartása az Európai Uniónak is alapértéke. Az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikke szerint: Az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul. Ezek az értékek közösek a tagállamokban, a pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség társadalmában.

[5] Ha egy Európa területén lévő állam politikai értelemben is az európai államok közösségéhez akar tartozni, csatlakoznia kell az európai emberi jogi rezsimhez. Az Európai Unióhoz való csatlakozás feltétele az emberi jogok tiszteletben tartása és védelme.1 alkotmányossági alapkövetelmény

[6] Általánosan elfogadott, hogy az alkotmányosság alapkövetelményeinek körébe tartozik az emberi jogok garantálása, vagyis az, hogy egy ország alkotmánya ezeknek a nemzetközi sztenderdeknek megfelelően biztosítsa az alapjogokat. Amelyik alkotmány ennek nem tesz eleget, az legfeljebb formálisan minősülhet alaptörvénynek, tartalmi értelemben nem tekinthető alkotmánynak.

I.1.2. Jogi deklaráció: bővülő alapjogi katalógusok elismerés jogforrásokban

[7] Az alapjogok azáltal válnak jogilag érvényesíthető jogosultságokká, hogy jogi dokumentumokban, jogforrásokban elismerést nyernek; az erkölcsileg, vallásilag stb. igazolt jogosultságok ezáltal válnak jogi értelemben vett jogosultságokká. [8] Az alapjogokat részben nemzeti jogszabályok és nemzetközi egyezmények tartalmazzák, részben pedig az ezeket értelmező és alkalmazó bírói fórumok esetjogából ismerhetjük meg. Az egyes államok mindenek1

Az Európai Unióról szóló szerződés 49. cikk.

előtt legfontosabb jogi dokumentumaikban, így elsősorban alkotmányukban rögzítik az alapjogi katalógust, ezáltal válik az egyének legfontosabb jogainak tiszteletben tartása az állami hatalomgyakorlás jogi (nem csak erkölcsi, politikai) korlátjává. Az államok nemzetközi közössége által elfogadott nemzetközi emberi jogi egyezmények ugyancsak katalógusszerűen deklarálják az alapjogokat. Az alapjogi katalógusokhoz az alkotmányok, illetve a nemzetközi egyezmények különféle jogvédelmi, jogérvényesítési mechanizmusokat kapcsolnak. Az alapjogok kiemelkedő jelentőségű forrásai az e mechanizmusokat működtető fórumok, mindenekelőtt az alapjogi normákat alkalmazó alkotmánybíróságok és más felsőbíróságok, nemzetközi emberi jogi bíróságok döntései. [9] Az alkotmányok és a nemzetközi egyezmények alapjogi katalógusai nem tekinthetők lezártnak, az alapjogok köre – az alapjogvédő fórumok gyakorlata folytán is – folyamatosan, így napjainkban is fejlődik és bővül. A történelmi fejlődés során újabb és újabb igények követelnek maguknak, illetve nyernek emberi jogi státuszt, miközben újabb és újabb emberi jogok pozitiválódnak, jelennek meg jogforrásokban.2 [10] Alkotmányos elismerést történetileg legkorábban, a XVIII. század végén és a XIX. század első felében a klasszikus alapjogok, a szabadságjogok nyertek. Ebben az időszakban született az Amerikai Egyesült Államok alkotmányának első tíz alkotmánykiegészítése (USA Bill of Rights, 1791), valamint Franciaországban Az ember és polgár jogainak nyilatkozata (1789). Ezeket a jogosultságokat, mint például a vallásszabadság, a szólás- és sajtószabadság, a gyülekezési és egyesülési szabadság stb., soroljuk az alapjogok első generációjához. E jogok biztosítása a zsarnokság, az önkényes hatalomgyakorlás kizárására irányult, ennek megfelelően a szabadságjogok rendeltetése az államtól elsősorban be nem avatkozást, az egyének szabadságának és autonómiájának tiszteletben tartását követeli meg.

az alapjogok első generációja

[11] Az alapjogok köre újabb jogcsoporttal bővült a XX. század elejétől, amikor alkotmányi elismerést nyertek az ún. második generációs alapjogok, a gazdasági, szociális és kulturális jogok. E jogok közé tartozik például a szociális biztonsághoz való jog, az egészségügyi ellátáshoz való jog, a munkához való jog, valamint az oktatáshoz és a művelődéshez való jog. Ezek a jogosultságok az egyének számára különböző szociális, egészségügyi, oktatási stb. ellátások, szolgáltatások iránti igényeket is megjelenítenek; ebből is következik, hogy ezeknek a jogoknak a biztosításához – szemben a szabadságjogokkal – aktív állami szerepvállalás (szabályozás, finanszírozás, intézményfenntartás) szükséges.

az alapjogok második generációja

Szigeti Péter – Takács Péter: A jogállamiság jogelmélete. Budapest, Napvilág Kiadó, 1998, 244.

Emberi jogok európai egyezménye

[12] A második világháborúnak az emberi jogi alapértékeket nyíltan semmibe vevő borzalmaira adott válaszként az államok nemzetközi dokumentumokban vállalták az alapvető emberi jogok tiszteletben tartását. Az Egyesült Nemzetek Szervezete keretében 1948-ban született az Emberi jogok egyetemes nyilatkozata, illetve az Európa Tanács keretében 1950-ben az Emberi jogok európai egyezménye.

az alapjogok harmadik generációja

[13] Az alapjogok nemzetköziesedésével párhuzamosan tovább bővült az alapjogok köre is, megjelent az alapjogok ún. harmadik generációja. Elsősorban nemzetközi egyezményekben ismertek el olyan újabb jogokat, amelyek a országhatárokon, kontinenseken átívelő, globális problémákra, illetve a technikai fejlődés kihívásaira adnak választ, mint például a békéhez való jog, a környezethez való jog. Ugyancsak ebben az időszakban nyertek elismerést egyes kiszolgáltatott helyzetben lévő személyek speciális jogai, az ún. csoportjogok, mint például a betegjogok, a fogyatékossággal élő személyek jogai és a gyermekek jogai.

Alapjogi Charta

[14] Az újabb alkotmányi, illetve nemzetközi katalógusok első és második, a még újabbak harmadik generációs jogokat egyaránt tartalmaznak. Az egyik legkorszerűbb és legbővebb alapjogi katalógust az Európai Unió 2000-ben kihirdetett Alapjogi Chartája rögzíti.

Alaptörvény

[15] Magyarországon az európai követelményeket kielégítő alapjogi katalógus 1989-ben vált az akkor elfogadott köztársasági Alkotmány részévé. A 2011-ben elfogadott Alaptörvény a Szabadság és felelősség című részében tartalmazza az alapjogok katalógusát.

I.1.3. Jogi garanciák alapjogvédelem

[16] Az alapjogok jogi elismerése nem pusztán a jogi dokumentumokban történő deklarációjukat jelenti. A jogi elismerés lényege, hogy az államnak jogvédő intézményeket és jogvédelmi mechanizmusokat kell létrehoznia és működtetnie, amelyek biztosítják az alapjogok érvényesülését. Ezek a jogvédelmi mechanizmusok hivatottak arra, hogy jogi eszközökkel garantálják, hogy a közhatalom gyakorlása – mind a jogalkotás, mind pedig a jogalkalmazás során – az alapjogok által kijelölt határok között maradjon. A jogvédelmi rendszernek tehát mind a normák szintjén, a jogszabályok ellenőrzésével (tipikusan az alkotmánybírósági normakontrollal), mind egyedi ügyekben érvényre kell juttatnia az alapjogokat.

jogi kikényszeríthetőség

[17] Az alapjogok egy szűkebb köre, elsősorban a klasszikus szabadságjogok, jogi úton alanyi jogokként kikényszeríthetők. A jogosultságok lényege, hogy a másik oldalon kötelezettséget keletkeztetnek: a jog alanya igényt tarthat arra, hogy a kötelezett valamit tegyen, illetve a 20