BÍRÓSÁGI KÖZVETÍTÉSRŐL – MINDENKINEK Kézikönyv a jogviták békés rendezéséhez by ORAC Kiadó

ÉLIÁS ESZTER, GYENGÉNÉ NAGY MÁRTA, JELES JUDIT, KISS KÁROLY, KŐRÖS ANDR ÁS, KRÉMER ANDR ÁS

A BÍRÓSÁGI KÖZVETÍTÉSRŐL – MINDENKINEK KÉZIKÖNYV A JOGVITÁK BÉKÉS RENDEZÉSÉHEZ

ÉLIÁS ESZTER, GYENGÉNÉ NAGY MÁRTA, JELES JUDIT , KISS KÁROLY, KŐRÖS ANDRÁS, KRÉMER ANDRÁS

A BÍRÓSÁGI KÖZVETÍTÉSRŐL – MINDENKINEK KÉZIKÖNYV A JOGVITÁK BÉKÉS RENDEZÉSÉHEZ

Lap- és Könyvkiadó Kft.

Kézirat lezárva: 2016. február 29. Szerkesztette: GYENGÉNÉ NAGY MÁRTA KŐRÖS ANDR ÁS

A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet, illetve annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel – elektronikus, fényképészeti úton vagy módon – a kiadó engedélye nélkül közölni.

ISBN 978-963-258-298-6 Budapest, 2016 A HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. és az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont kiadása Internet: www.hvgorac.hu E-mail: info@hvgorac.hu Felelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezetője Felelős szerkesztő: dr. Gábor Zsolt Tipográfia és műszaki szerkesztés: Harkai Éva Szedés: HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.

TARTALOM Rövidítések jegyzéke . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 ELŐSZÓ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 1. BEVEZETŐ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15 1.1. Történeti kitekintés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15 1.2. Rövid, általános kitekintés a „civil” közvetítésre . . . . . . . . . . . 27 1.3. A bírósági és a „civil” közvetítés eltérései . . . . . . . . . . . . . . . . . . 33 2. A BÍRÓSÁGI KÖZVETÍTÉS A BÍRÓSÁG OLDALÁRÓL . . . . 36 2.1. A bíróság lehetősége a folyamatos tájékoztatásra . . . . . . . . . . . 36 2.2. A bírósági közvetítés iránti kérelem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 38 2.3. A bírósági közvetítés folyamata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 44 2.4. A bírósági közvetítéssel kapcsolatos „pénzügyek” . . . . . . . . . . 46 3. A POLGÁRI PERRENDTARTÁS ÉS A BÍRÓSÁGI KÖZVETÍTŐI ELJÁRÁS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53 3.1. A per mely szakaszától van lehetőség bírósági közvetítésre? . 54 3.2. Pertársak részvétele a bírósági közvetítésben . . . . . . . . . . . . . . 56 3.3. A beavatkozó és a mediáció . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 58 3.4. A gyermek mint érintett részvétele a közvetítői eljárásban . . . . 59 3.5. „Átjárás” a per és a közvetítői eljárás között; az ideiglenes intézkedés lehetősége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 62 3.6. A megállapodás formai és tartalmi jellemzői, sajátosságai . . . . 64 3.7. A megállapodás és a bírói egyezség viszonya . . . . . . . . . . . . . . . 68 4. A BÍRÓSÁGI KÖZVETÍTÉS SZERVEZETI RÉSZTVEVŐINEK FELADATA ÉS KÉPZÉSÜK . . . . . . . . . . . . 72 4.1. A bíró szerepe . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 72 4.2. A bírósági koordinátor szerepe . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 73 4.3. A bírósági közvetítő szerepe . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 75 4.4. A bírósági közvetítő jogállása, adatbázisa . . . . . . . . . . . . . . . . . . 77 4.5. Képzések, továbbképzések és szupervízió . . . . . . . . . . . . . . . . . . 79

Tartalom

4.6. A bírósági közvetítés ügyvitele . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 83 4.7. Törvényszéki (bonyolult ügyekhez, nagy létszámhoz igazodó) modell . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 90 5. SZERVEZETIRÁNYÍTÁSI ÉS IGAZGATÁSI FELTÉTELEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 98 5.1. Siker iránti vágy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 98 5.2. Függetlenség és az utasíthatóság kizárása . . . . . . . . . . . . . . . . . . 99 5.3. Munkavégzés mérése, elszámolása (egyénenként, összevetésben) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 102 5.4. Más munkakörökkel együtt végzett közvetítői tevékenység . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 103 5.5. Kapacitás kalkulálása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 103 5.6. Információkezelés és titoktartás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 105 5.7. Költségek, bevételek, anyagi érdekeltség a személy és a szervezet oldalán . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 107 5.8. A közvetítést segítő személyzet, a „papírmunka” és a kommunikáció szabályozása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 108 5.9. A hierarchia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 109 6. AZ ÜGYVÉDEK SZEREPE A BÍRÓSÁGI KÖZVETÍTÉSHEZ KAPCSOLÓDÓAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 112 6.1. Alapok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 112 6.2. Konkrét magatartások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 114 6.3. Az ügyvédi szerepvállalás okai és következményei . . . . . . . . . 116 6.4. Az ügyvéd részvétele a mediációban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 117 6.5. Egyéb megfontolások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 120 7. A BÍRÓSÁGI KÖZVETÍTÉS SPECIÁLIS ESETEI . . . . . . . . . . 123 7.1. A kötelező közvetítés sajátosságai és folyamata . . . . . . . . . . . . . 123 7.2. Közvetítés határon átnyúló családjogi ügyekben . . . . . . . . . . . 140 8. A BÍRÓSÁGI KÖZVETÍTÉS SZABÁLYOZÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI EGY ÚJ POLGÁRI ELJÁRÁSI KÓDEXBEN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 152 8.1. A bírósági közvetítés helye az új Pp. rendszerében . . . . . . . . . . 152 8.2. A bírósági közvetítés az eljárási részletszabályokban . . . . . . . . 153

Tartalom

UTÓSZÓ A XXI. SZÁZADI BÍRÓSÁGI KÖZVETÍTÉSHEZ . . . 161 MELLÉKLETEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 167 1. Első segítség bírósági vezetők részére a bírósági közvetítés alkalmazásához . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 167 2. Első segítség az ügyfelek részére a mediáció választásához . . . . . . 169 3. Első segítség a kezelőiroda részére a bírósági közvetítés alkalmazásához . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 176 4. Első segítség a bírók részére a bírósági közvetítés alkalmazásához . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 180 5. Első segítség a bírók részére az ún. „kötelező közvetítéshez” . . . . . 187 6. Első segítség koordinátorok, közvetítők részére a bírósági közvetítés alkalmazásához . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 193 7. Első segítség ügyvédek részére a mediáció választásához . . . . . . . . 197 JAVASOLT IRATMINTÁK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 204 1. Együttműködési megállapodás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 204 2. Egyszerű tájékoztató levél . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 206 3. Ügyspecifikus tájékoztatók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 208 4. Meghívó első közvetítői megbeszélésre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 211 5. A bírósági közvetítő felkérése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 212 6. A jogi képviselő tájékoztatása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 213 7. Nyilatkozatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 213 8. Igazolás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 215 9. Teljesítési igazolás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 216 10. Az eljárás szünetelésének megállapítása a jegyzőkönyvben . . . . 216 11. Végzés minta a tárgyalás elhalasztásához . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 216 12. Végzés minta a kötelező közvetítés elrendeléséről . . . . . . . . . . . . . 217 13. Statisztikai adatlap . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 218 FÜGGELÉK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 220 2002. évi LV. törvény a közvetítői tevékenységről . . . . . . . . . . . . . . 220 63/2009. (XII. 17.) IRM rendelet a közvetítői szakmai képzésről és továbbképzésről . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 241

Tartalom

11/2014. (VII. 11.) OBH utasítás a bírósági közvetítésről és a kijelölés feltételeiről szóló szabályzatról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 246 IRODALOMJEGYZÉK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 252

RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE AB Alkotmánybíróság Alaptörvény Magyarország Alaptörvénye az 1–5. módosításokkal egységes szerkezetben BH Bírósági Határozatok konkrétan: BH 2002.329. (BH – szóköz – kiadás éve – pont – BH száma) Bizottsági Az új Polgári Törvénykönyv Bizottsági Javaslata magyaráJavaslat zatokkal (szerk.: Vékás Lajos, Complex Kiadó 2012.) Bjt. 2011. évi CLXII. törvény a bírák jogállásáról és javadalmazásáról BÜSZ 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet a bírósági ügyvitel szabályairól EBH a Legfelsőbb Bíróság Határozatainak Hivatalos Gyűjteményében megjelent elvi határozat ED a Bírósági Határozatokban közétett elvi döntés EH a Kúria elvi határozata, konkrétan: EH G.4. (EH – kiadás éve – szakág jele (B, G, K, M, P) – pont – a határozat száma – pont) Gyer. 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet a gyámhatóságokról valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról Gyvt. 1997. évi XXXI. törvény a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról Hetv. 2010. évi XXXVIII. törvény a hagyatéki eljárásról Iasz. 1997. évi LXVIII. törvény az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról Inytv. 1997. évi CXLI. törvény az ingatlan-nyilvántartásról Irányelv az Európai Parlament és a Tanács 2008/52/EK irányelve (2008. május 21.) a polgári és kereskedelmi ügyekben végzett közvetítés egyes szempontjairól Itv. 1990. évi XCIII. törvény az illetékekről

10 Ket.

Rövidítések jegyzéke

2004. évi CXL. törvény a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól KépzésR. 63/2009. (XII. 17.) IRM rendelet a közvetítői szakmai képzésről és továbbképzésről Kjnp. 2008. évi XLV. törvény az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról Korm. Kormány Ktv. 1991. évi XLI. törvény a közjegyzőkről Kvtv. 2002. évi LV. törvény a közvetítői tevékenységről LB A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Nmjt. 1979. évi 13. törvényerejű rendelet a nemzetközi magánjogról OBH Országos Bírósági Hivatal Pp. 1952. évi III. törvény a polgári perrendtartásról Ptk. 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről régi Ptk. a Polgári Törvénykönyvről szóló – 2014. március 15-től nem hatályos – 1959. évi IV. törvény Ptké. 2013. évi CLXXVII. törvény a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről Szakértői Szakértői Javaslat az új Polgári Törvénykönyv tervezetéhez Javaslat (szerk.: Vékás Lajos, Complex, Budapest, 2008.) Ügyvédi tv. 1998. évi XI. törvény az ügyvédekről Vht. 1994. évi LIII. törvény a bírósági végrehajtásról

ELŐSZÓ Hazánkban a közvetítés vagy más néven a mediáció egyre gyakrabban kerül a társadalom és a jogi szakmák figyelmének a középpontjába. Sokan teszik fel ma is a kérdést: kinek jó a mediáció, mikor ajánlható ez a vitában állók számára? Pedig ezek a kérdések régóta aktuálisak hazánkban is, különösen akkor, ha a hazai vitakultúra vitatható színvonaláról, társadalmi elégedettségről, vagy az igazságszolgáltatáshoz kötődően az eljárások elhúzódásáról, hatékonyságáról, a bírói munkateherről esik szó. Mielőtt a könyvet kezébe veszi az olvasó, ezeket a kérdéseket érdemes egy kicsit körbejárni. Jó-e a vitában álló feleknek a mediáció konfliktusuk orvoslására? Megszokták, hogy vitás ügyükben ügyvédhez és bírósághoz fordulhatnak. Jó-e az ügyvédeknek? Az ügyvédi egyeztető tárgyalás kiváló alkalom az álláspontok ütköztetésére, az egyezkedésre. Jó-e a bíróságoknak? Statisztikákkal alátámasztotta-e már valaki, hogy a bíróságokat tehermentesítené egy mediációs eljárás? Jó-e a bírónak? A bíró a per bármelyik szakaszában megkísérelheti az egyezség létrehozását a felek között. Az ügyvédhez, bírósághoz fordulás lélektanilag magában rejti a problémáktól való szabadulásnak, a döntésért való felelősség bíróra történő áthárításának igényét. A személyes konfliktusokkal terhelt, erősen érzelmi töltetű jogvitákban (tipikusan családi ügyek), még inkább tetten érhető, hogy a felek egymással szembeni tehetetlen indulatai miatt az alapkonfliktus megsokszorozódik, rég túlnő egy ügyvédi vagy bírói egyeztetés keretein. Ugyanakkor ezekben az ügyekben érzi magát a fél a legkiszolgáltatottabbnak, tehát bármilyen segítséget elfogad, amely a konfliktusa megoldásához vezethet. Valójában, ha lehetősége lenne rá, hogy ne a perbeli, hanem a valós érdekei mentén gondolkodjon, nagyobb esélye lenne egy kiegyenlített végeredményhez. E lélektani és jogi folyamat elején a bíróságok munkáját is jelentősen könnyíthetjük, ha a felet meg tudjuk győzni arról, hogy konfliktusa megszüntetéséhez egy olyan módszert választhat, amellyel szabadon elmondhatja problémáját, ugyanis a mediátor, teljes titoktartási kötelezettség mellett, bizalmi légkörben vezeti a tárgyalásokat.

Előszó

Lehetősége van arra, hogy a másik fél is meghallgassa őt, s a felek maguk találják meg a megoldást, amellyel mindketten elégedettek lehetnek, s megelőzhetik újabb jogviták, konfliktusok keletkezését. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács határozata alapján, 2009. március 1-jétől 2010. február 28-ig, három tesztbíróságon, az Országos Mediációs Egyesület közreműködésével zajló Országos Mediációs Kísérleti Program igazolta, hogy a bírósági szakban a tárgyalás előtti egyeztetés még a túlterhelt bíróságokon is előnyös. A mediáció ajánlása önmagában is növelte a felek egyezkedési hajlandóságát. Csaknem kétévi szünet után az Országos Bírósági Hivatal mellett 2012. április – 2014. május között, a jogi hivatásrendek és a mediátorképző szakma képviselőinek részvételével működött a Mediációs Munkacsoport, amely javaslatokat dolgozott ki, közreműködött a bírósági közvetítéssel kapcsolatos jogszabályalkotásokban és azok véleményezésében, valamint a bíróságokon zajló kísérleti programok folytatásával, konferenciák tartásával népszerűsítette a mediációt.. Munkájának egyik legfontosabb eredménye volt a bírósági közvetítés és a bírósági közvetítő jogintézményének bevezetése a hazai jogrendbe.1 Ez a kézikönyv a munkacsoport tagjainak a polgári jogi jogviták mediációval való rendezése érdekében kifejtett, többéves tevékenységére épül2 , munkájuk és tapasztalataik összefoglalója, de anyaga egy részletes, komplex, továbbfejlesztett változat, amellyel a szerzők segítséget szeretnének nyújtani a bírósági vezetőknek, bírósági közvetítőknek, bíróknak, ügyvédeknek és nem utolsósorban maguknak a jogvitában álló feleknek e jogintézmény alaposabb megismeréséhez, ezzel is elősegítve a bírósági közvetítés gyakorlati alkalmazását. A mű lehetőséget kíván teremteni a bíróságok számára abban is, hogy saját tapasztalataik alapján formálják azokat a hazai „legjobb gyakorlatokat”, melyeket – reményeink szerint – egyre több bíróság alkalmaz majd a jövőben, ezzel járulva hozzá a hazai szakmai és társadalmi közvélemény formálásához, a mediáció népszerűsítéséhez. Képzeljük el tehát e kézikönyvet úgy, hogy lapjainak száma bővíthető, s 1

Az Országos Bírósági Hivatal elnökének megfogalmazása szerint: „óriási eredmény, amit ez a munkacsoport elért, hiszen a jogi alapjait ennek az intézménynek a bírósági szervezeten belül ők teremtették meg”. Lásd Handó Tünde: Köszöntő In: Mediációs panoráma II. Előadások a mediáció köréből (szerk.: Szabó Péter és Gyengéné Nagy Márta), Attraktor, 2015, 8. old. A Mediációs Munkacsoportnak a jelen kézikönyv szerzői mellett tagja volt Parti Mónika is, aki azonban a büntetőjogi mediáció kidolgozásában vett részt.

Előszó

azok írják majd tovább a sorokat, akik részt vesznek a gyakorlat alakításában, tapasztalataikkal, ötleteikkel fejlesztik a módszert, hogy azok valóban a „legjobb gyakorlatok” lehessenek. A mű aktualitását az adja ma Magyarországon, hogy 2012-ben megváltozott, bővült a hazai alternatív vitarendezés jogszabályi környezete és gyakorlata, mert megjelent a bírósági közvetítés jogintézménye, amely még „gyerekcipőben jár”, támogatásra, megerősítésre szorul mind elméleti, mind gyakorlati szempontból. Tekintsék tehát e kézikönyvet első segítségnek, mely arra irányul, hogy elhelyezzük a bírósági közvetítést a bírósági eljárások rendszerében, megismerkedjünk a bírósági közvetítés fogalmával, jogszabályi hátterével, a bírósági közvetítő jogállásával és hozzáférhetőségével. Leírjuk és ábrával szemléltetjük a bírósági közvetítőhöz fordulás és a bírósági közvetítés folyamatát. Tisztázzuk a bíró, a bírósági koordinátor, a bírósági közvetítő, az ügyvéd szerepét, feladatait a bírósági közvetítői eljárásban. Szólunk a bírósági közvetítés technikai feltételeiről, s megosztjuk elképzeléseinket a bírósági közvetítők képzésével, a bíróságok felkészítésével kapcsolatban a közvetítői eljárás alkalmazására. Ismertetjük a bírósági közvetítés költségeit, elemezzük a bírósági közvetítői eljárásban létrejött megállapodás sajátosságait és viszonyát a bíró által jóváhagyott egyezséghez az eljárásjogi szabályok változtatásának szándékával. Külön szólunk a kötelező közvetítői eljárás, a határokon átnyúló mediáció sajátosságairól, a bírók és a bíróságok közötti közvetlen kapcsolatfelvétel lehetőségeiről. A nemzetközi gyakorlatból olyan protokollokat igyekeztünk összegyűjteni és a hazai körülményekre kidolgozni, amelyek alternatívákat kínálnak a bíróságok és a bírók számára (pl. a mediátor-bíró szerep) a közvetítés alkalmazásához, a legjobb gyakorlatokhoz a bírósági eljárásokban. A nemzetközi „legjobb gyakorlatok” egyik módszere, amikor a bíró közvetítői szerepben vesz részt a bírósági közvetítői eljárásban. E módszer alkalmazásához megfelelő garanciákat kell teremteni arra, hogy sikertelen közvetítés esetén az ügy átszignálható legyen egy mási bíróra, aki eldönti a jogvitát. Végül, de nem utolsósorban reflektálni kívánunk a hazai perjogi kodifikációs reform alternatív vitarendezéssel kapcsolatos koncepciójára, a bírósági közvetítés lehetséges, jövőbeni irányaira.

Előszó

A gyakorlat gördülékenyebbé tételét célozzák a mellékletben található tájékoztató és határozatminták, útmutatások és ajánlások, a bíróságoknak a mediációs szervezetekkel és társszakmákkal való együttműködési formái, a statisztikai adatgyűjtés szempontjai. A kézikönyvet kiindulási alapként használva, mindenki a számára legmegfelelőbb protokollt alakíthatja ki. Több országban jelenik meg kézikönyv a mediációról, a bírósági me diációról. A könyv hiánypótló jellegű abban az értelemben is, hogy az elméleti ismereteket ötvözi a gyakorlat számára hasznos információkkal. A közvetítés meghonosítása a bírósági eljárásokban, de általában véve a hazai vitakultúrában, elsősorban a jogi szakmák résztvevőinek a közreműködési szándékán múlik. A közvetítők, mediációs szervezetek és a vitás ügyüket rendezni kívánó emberek számára ez a fajta közreműködés magától értetődő. Ugyanakkor a bíró szerepének az erősítésével, a mediáció visszautasítása esetén az esetleges szankcionálás lehetőségeire utaló szabályokkal még inkább ösztönözhetők mind a bíróságok, mind a felek a mediáció választására. A bírósági közvetítés sikere a jövőben nagymértékben azon fog múlni, hogy a szakmailag elismert, jól működő mediációs szakmai szervezetekkel, békéltetőtestületekkel hogyan tud együttműködni a polgári, gazdasági, munkaügyi jogviták rendezése során. A szerkesztők

1. BEVEZETŐ 1.1. Történeti kitekintés A mediáció magyarországi fejlődésének áttekintéséhez nélkülözhetetlen a hazai társadalmi környezetnek a vizsgálata, amelybe ágyazódva a mediá ció, mint a konfliktusok kezelésének egyik alternatívája, többé vagy kevésbé kifejtheti hatását. A hazai konfliktuskezelő kultúra kialakítása és megszilárdítása, és ennek egyik elemeként a közvetítői tevékenység (mediáció) szélesebb körben ismertté tétele, társadalmi és gazdasági szempontból nem elhanyagolható jelentőséggel bír, mert a modern társadalmak fejlettségére és azok gazdaságára, nem kevésbé az emberi kapcsolatok minőségére a bizalomnak és az együttműködési szintnek döntő befolyása van. Egy társadalom, és annak gazdasági jóléte is feltételezi, hogy a társadalom tagjai saját aktusaik következményeiért is felelősséget vállalva megbíznak egymásban, mert ha erősödik a felelősség és az együttműködési hajlandóság, minden szempontból növekszik a jólét, és javul az emberek közérzete. Rontja a társadalom működését, és akadálya a konfliktuskezelő kultúra fejlődésének, ha a társadalom kisebb vagy nagyobb csoportjai, maga a közösség viselkedik saját érdekeivel ellentétesen. Ennek legismertebb formája a rövid távú vagy kisebbségi érdekek előtérbe helyezése, és a problémakezelési képesség hiánya. A gátló tényezők leküzdésének egyik, ha nem az első állomása a társadalmi tudat fejlesztése, a tudatosan etikus magatartási normák követése. Ehhez járul hozzá nagymértékben egy olyan konfliktuskezelő eljárásnak az alkalmazása, amely az egymás kölcsönös megbecsülését előtérbe helyező karaktere alapján alkalmas a vitakultúra tudatos fejlesztésére, a jogi kultúra átalakítására. A mediációs eljárás társadalmi hasznossága annak elősegítésében rejlik, hogy a felek képesek lesznek egymással újra kommunikálni. A fennálló érdekellentét így nem a helyzet további kiélezéséhez, elhúzódó pereskedéshez, hanem lehetőség szerint a megoldás kidolgozásához, a vita megállapodással történő rendezéséhez vezet; azaz a mediáció „ráveszi” a

1. Bevezető

feleket – szükség esetén indulataikat csillapítva – az érdemben történő vitára, az annak feloldását célzó együttműködésre, a megbékülésre. A munkajogi és gyermekvédelmi joganyagban ugyan, pár paragrafus erejéig már a 1990-es években megjelent, hazánkban a közvetítői eljárás alkalmazásának részletes feltételeit – egy szűkebb jogterületre korlátozódó, az egészségügyi közvetítői eljárásról szóló 2000. évi CXVI. törvényt követően3 – általános módon a 2002. évi LV. törvény (Kvtv.) fektette le, amely polgári jogvitákban a pert megelőző, helyettesítő közvetítői eljárás intézményrendszerének, tevékenységének szabályait tartalmazza. A hazai társadalmi környezetre hosszú évtizedek óta jellemző együttműködési deficitek, az önérdek előtérbe helyezése, a felelősségvállalás és a problémakezelési képesség hiánya az oka annak, hogy a mediáció térhódítása huzamosabb időt vesz igénybe. A Kvtv. 2003. március 17. napján történt hatálybalépése óta eltelt több mint egy évtized elmúltával még mindig nem állítható, hogy a közvetítés vitarendezési kultúránk preferált eszköze. Kétségtelen azonban, hogy az elmúlt időszakban komoly törekvések, szándékok mutatkoztak mind jogalkotói mind jogalkalmazói oldalról a konfliktuskezelés hagyományos eszköztárának (állami bírósági, választottbírósági út) „frissítésére”. A Kvtv. már egyértelműen célul tűzte ki azoknak a nemzetközi trendeknek és európai uniós törekvéseknek való megfelelést, melyet az Európa Tanács 2000 májusában megfogalmazott következtetései, és a Bizottság 2002-ben kiadott Zöld Könyve fémjelez. Magyarország uniós csatlakozását követően, 2008. május 21-én pedig megszületett a polgári és kereskedelmi ügyekben végzett közvetítés egyes szempontjairól szóló EP/ET 2008/52/EK irányelv, melynek rendelkezései arra ösztönözték a tagállamokat, hogy jogszabályaikat harmonizálják a közvetítői eljárásra vonatkozó alapelvekkel. Bár az irányelv csak a határokon átnyúló jogvitákban tette kötelezővé 2011. május 21-ig az irányelv átültetését, a tagállamok többsége – így Magyarország is – egységesen kezelte jogvitáit a mediációs eljárás alkalmazása szempontjából, tehát belső jogvitáira vonatkozó szabályait is alkalmassá tette az irányelv rendelkezéseinek való megfelelésre. 3 A témáról bővebben: Decastello Alice: Mediáció az egészségügyben (HVG-ORAC Kiadó, 2010.)

1. Bevezető

A mediáció és a bírósági eljárások kapcsolatát már a bírósági közvetítés mai formájának megjelenése előtt több utaló szabály megteremtette, így például a perköltségviselés új szabályai4, a bíró felhatalmazása a közvetítői eljárás lényegéről, igénybevételének lehetőségéről szóló tájékoztatásra5, és a közvetítői eljárásban részt vevő fél illetékkedvezményben való részesítése6. A Kvtv. hatálybalépését követő évek során szerzett jogalkotói és jogalkalmazói tapasztalatok, valamint maguk a közvetítők által is jelzett igények alapján 2010-től megszigorodtak a közvetítővé válás feltételei; szakmai képzési és továbbképzési követelmények rögzültek a jogszabályokban7. Szintén ezen időszakban születtek bírósági kezdeményezések családi és kapcsolatügyeleti mediációs szolgáltatás igénybevételére családjogi perekben, mediációs szervezetekkel való együttműködési megállapodás alapján.8 1.1.1. A közvetői eljárás bírósági eljárásokban való alkalmazhatóságának a feltételeit vizsgálta a 2009. március 1. és 2010. március 1. között zajló Országos Mediációs Kísérleti Program.9 A mediációs eljárás bírósági eljárásban való alkalmazhatóságának kérdéséről, az országos kísérleti programról és a bírósági mediáció jövőjéről az Országos Mediációs Munkacsoport hatástanulmányt készített.10 A hatástanulmány számos kérdést, dilemmát felvetett, 4 5 6 7

Lásd: Pp. 80. § (3)–(4) bekezdése. Lásd: Pp. 148. § (2) bekezdése. Lásd: Itv. 58. § (3) és (9) bekezdése. Lásd: a 2010. január 1-jétől hatályos Kvtv. 12/A. §-a, valamint a közvetítői szakmai képzésről és továbbképzésről szóló 63/2009. (XII. 17.) IRM rendelet 8 Csongrád Megyei Bíróság–Makamosz (Magyar Kapcsolatügyeleti Mediátorok Országos Szövetsége) között 2006. május 26-án jött létre megállapodás. 2006. október és 2007. október között 23 ügyben jutottak el a felek a mediációs szolgálathoz bírói közvetítéssel. 9 A program az IRM finanszírozásával, az OITH irányításával, az OME (Országos Mediációs Egyesület) közreműködésével jött létre. A programot az OITH által felállított Országos Mediációs Munkacsoport koordinálta. Három tesztbíróságon 197 ügyeleti napot tartottak a programban közreműködő mediátorok. Az ügyeleteken 208 ügyfél fordult meg, s 99 ügyben fontolták meg a mediációs eljárás igénybevételét. 52 ügyben folyt mediációs eljárás, melyből 27 sikeresen zárult. 10 A mediáció és a bírósági eljárások kapcsolata Magyarországon, a 2009/2010. évi kísérleti bírósági mediációs program kiértékelése (Közreműködtek: Fürjes Balázs, Dr. Gyengéné dr. Nagy Márta, Dr. Gyulai Edina, Dr. Handó Tünde, Dr. Krémer András, Dr. Németh Szabolcs, Dr. Polgárné dr. Vida Judit, Dr. Réczey Katalin, Dr. Sipőcz Gáborné dr. Ferenczy Zsuzsanna, Dr. Somodi Éva, Dr. Tolnai Katalin.) Szerkesztők: Fürjes Balázs, Dr. Krémer András, Dr. Somodi Éva, Budapest, 2010. március 17. (letölthető:www.birosag.hu)

1. Bevezető

több irányt megfogalmazott a közvetítés alkalmazási körének szélesítése érdekében a polgári jogi (különösen családjogi, illetve gazdasági jogi) és a munkaügyi jogvitákban. A bírósági mediáció jövője szempontjából az alábbi kérdéskörök voltak lényegesek: (1) az ún. bírósági mediáció bevezetése, alkalmazási köre, időtartama, (2) a mediáció önkéntes vagy kötelező jellege, (3) a bíróságon kívüli és a bírósági mediáció kapcsolódási pontjai, a mediátorok személyi köre és (4) a jogalkotás fejlődésének irányai. Ad (1) Az ún. bírósági mediáció bevezetése, alkalmazási köre, időtartama A kísérleti program tapasztalatai azt mutatták, hogy az ún. bírósági mediáció bevezetése során olyan jellegű „terelő” szabályok megalkotására van szükség, amely a bíró számára megkönnyíti a felek ösztönzését a közvetítés alkalmazására a bírósági eljárásban való ítélethozatal helyett. A peres felek kérelmeivel/igényeivel írásban vagy személyesen találkozó bírónak ugyanis kulcsszerepe van a közvetítői eljárás meghonosításában a bíróság falain belül. Bírósági mediációról leginkább akkor beszélhetünk, ha a bírósági eljárás keretein belül a bíró által szabott eljárási keretek között, határidőben, a bíró ösztönzésére: terelése (kötelezése) alapján történik a közvetítés. Nyilvánvalóvá vált az is, hogy a bírósági szervezetek akkor tehetők érdekeltté e módszer alkalmazásában, ha ettől túlterheltségük és a perek időtartamának csökkenése várható. A tapasztalatok alapján javasolt a bírói kötelezés lehetőségének megteremtése a családjogi jogvitákban, valamint más olyan típusú jogvitákban is, ahol a felek rendelkezési szabadsága tág, és indokolatlan a teljes állami jogszolgáltatás. E körben a kisértékű perek, a kollektív munkaügyi viták, szomszédjogi és öröklési viták jöhetnek szóba. A bírósági mediáció időtartamával kapcsolatban a hatástanulmány arra az álláspontra helyezkedett, hogy érdemes időtartamát a Kvtv.-ben foglalt négy hónapos szabálynál rövidebb időben megállapítani, annak érdekében, hogy ne eredményezze a perek szükségtelen elhúzódását. Ez utóbbi kapcsán dilemmaként vetődött fel, hogy a mediációs eljárás folyhat-e párhuzamosan a bírósági eljárással. Mivel az irányelv európai uniós szinten támogatja a mediációra való tájékoztató ülések megszervezését11, a kísérle11 2008/52/EK Irányelv 5. cikk (1) bekezdés.

1. Bevezető

ti program alatt a programban részt vevő mediátorok a három tesztbíróságon ügyeleti rendszerben fogadták a feleket a tájékoztató üléseken. Ezek során felvetődött, hogy a tájékoztató ülést követően addig folyhat párhuzamosan a bírósági alapú mediáció a peres eljárással, amíg a mediátor, illetőleg a felek nem csatolják az írásbeli megállapodást arról, hogy a mediációs eljárást választják, s jelzik az első vitarendezés időpontját. A folyamat gyorsítása érdekében megfogalmazódott, hogy a bírónak legyen lehetősége egy olyan előkészítő tárgyalásra idézni a feleket, amely megelőzi az első érdemi tárgyalás időpontját. A peres eljárás folyamatában érzékelhető kényszerek ugyanis megakadályozhatják a bírót és a feleket is abban, hogy a peres eljárástól eltérő gondolatmeneten, a megegyezés felé induljanak el a konfliktusmegoldás folyamatában. Ezért nem célszerű az sem, hogy a peres eljárás párhuzamosan folyjon a mediációs eljárással. Ad (2) A mediáció önkéntes vagy kötelező jellege A szakmában nemzetközi szinten élénk vita szól a „kötelező mediáció” alkalmazásának előnyeiről és hátrányairól, és igen erős „ragaszkodás” érzékelhető a mediáció önkéntességének fenntartása mellett.12 Ugyanakkor, ha a mediáció fejlődésének történetét végiggondoljuk, szembeötlő, hogy a nagy előrelépések mindig olyan körülmények között történtek, amikor a terelés valamilyen határozott formájára sor került. Ilyennek kell tekintenünk az ADR13 kialakulásának időszakát az Egyesült Államokban, a világháború alatt, amikor a hadiipar szempontjából jelentős iparágakban sztrájktilalmat rendeltek el, de a kollektív viták esetére megmaradt a lehetőség független, harmadik fél bevonására annak érdekében, hogy a gazdaság alapját jelentő megállapodásos viszonyt fenntartsák. Ilyen időszaknak tekinthetjük később a hetvenes évektől kezdődő időszakot, amikor a kontinentális Európa országainak igazságszolgáltatási rendszerei megközelítették kapaci12 Lásd erről bővebben: „Rebooting” the Mediation Directive: Assessing the limited impact of its implementation and proposing measures to increase the number of mediations in the EU 2014 http://www.europarl. europa.eu/meetdocs/2009_2014/organes/juri/juri_20140120_1500.htm „The EU Civil and Commercial Mediation Paradox […] and a Possible Solution” Giuseppe De Palo 7 December 2012, Brussels, előadás http://fra.europa.eu/sites/default/files/ wgv_de-palo-speech.pdf 13 Alternative Dispute Resolution, az Alternatív Vitarendezés (AVR) angol rövidítése.

1. Bevezető

tásuk határait, ezért erős terelő eszközökkel tették „vonzóbbá” az ADReljárásokat. A jogszolgáltatás körébe illeszkedő mediáció során a felek számára előre látható, kiszámítható eljárást kell biztosítani, míg a hagyományos, önkéntes alapú mediációban elegendő a felek felhatalmazása ahhoz, hogy a mediátor minden kötöttség nélkül vezesse a folyamatot.14 Az angolszász jogrendszerekben (különösen az Egyesült Államokban és Angliában) már a ’90-es években tért hódított a teljesen önkéntes (voluntary) alapú mediáció elhatárolása a kötelező (obligatory), illetve a kötelezően ajánlott (mandatory) mediációtól, mely utóbbi kötöttebb eljárási rendet, részletesebb szabályozást feltételez az előbbinél. Nem véletlen, hogy míg az előbbinek a szabályai a privát szektorban, a piaci viszonyok között alkalmazhatók jól, az utóbbi szabályai alkalmasak arra, hogy a mediációt a hatósági (bírósági, közigazgatási, közjegyzői stb.) eljárásokban is alkalmazzák. A teljesen önkéntes alapú (voluntary) mediáció esetén a felek egyéni motivációjuk alapján, önkéntes alapon, együtt döntik el, hogy mediátorhoz kívánnak fordulni vitás ügyük elintézése céljából. A mediációs eljárás alatt kötött megállapodásuk betartására is az egyetlen garancia az önkéntesség. A mediáció másik fajtája, a kötelezően ajánlott (mandatory) mediáció esetén a felek egy külső, harmadik személytől kapott instrukció alapján kötelesek megfontolni a mediáción való részvétel lehetőségét, s közösen dönteni abban, hogy igénybe veszik-e ezt az eljárást jogvitájuk rendezésére vagy sem. Ebben az esetben jogszabályi kereteket kell biztosítani mind az ösztönzésre, mind az indokolatlan visszautasítás esetleges szankcionálására. A bíró által ajánlott, vagy kötelezővé tett mediációban megszületett megállapodások általában visszakerülnek a bíróhoz; ennek egyik előnye, hogy könnyen bírósági jóváhagyás, jogerő és végrehajthatóság fűződhet hozzájuk. A hatástanulmány ezért is vetette fel a mandatory mediáció bevezetésének lehetőségét a hazai jogrendszerbe, mely nem töri át a felek önkéntességének alapelvét, miszerint a felek nem az eljárásban való részvételre, hanem arra kötelesek, hogy bírói instrukció alapján találkozzanak a mediátorral, és megfontolják a közvetítői eljárásban való részvételt. 14 Krémer András: A mediáció alapkérdései, In: Mediáció, Közvetítői eljárások (Szerkesztette: Sáriné Simkó Ágnes) HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2012. 52–53. old.

1. Bevezető

Ad (3) A bíróságon kívüli és a bírósági mediáció kapcsolódási pontjai, a mediátorok személyi köre A két jogintézmény viszonyára eltérő példákat találunk nemzetközi és tagállami viszonylatban. Előfordul eltérő szabályozás, illetve gyakorlat akár egy országon belül is. A kanadai Ontarióban privát szférában működő mediátorok vesznek részt a bírósági mediációban, míg Québecben a bírósági mediátorok a bírósági rendszer részét képezik. Mindkét rendszer – mondhatjuk – jól kiépített, az egyik a külsős, a másik a belsős mediátorokra épít. Québecben több jogszabály – többek között a polgári perrendtartás – nevesítve jeleníti meg a bírósági közvetítést, és bírók is lehetnek mediátorok. Németország egyes tartományaiban és Dániában például szintén bíróságon belüli erőforrásokat használnak fel a mediáció alkalmazására a peres eljárásokban azzal, hogy bírók is felléphetnek mediátorként bizonyos garanciális szabályok érvényesülése mellett. Az európai tagállamok többségében a külső erőforrásokból táplálkozó bírósági mediációra találunk példát (pl. Franciaország, Egyesült Királyság, Hollandia, Románia, Bulgária). A nyugdíjas békebírók mediátorként való fellépése (Spanyolország, Portugália) szintén külső szervezeti keretek között történik. Hazánkban a kísérleti programokban – különösen a francia gyakorlat alapján – mediációs szervezetekkel való együttműködés formájában ún. külső mediátorok vettek részt, akik a felek részére ingyenesen tartottak a bíróság falain belül tájékoztatást. A hatástanulmány megállapítása szerint a „civil” közvetítői óradíjak jellemzően 5000–50 000 Ft között szóródnak, azaz átlagos nagyságrendjük alapján az anyagilag rászorult ügyfelek számára kifizetésük nehézséget jelenthet. E felek számára nem tud segítséget nyújtani a „civil” mediáció; mivel a bíróságon belül költségmentességben részesülnek, ezért anyagilag ellenérdekeltek a külső, pénzért igénybe vehető mediáció alkalmazásában. A hatástanulmány ezért indokolttá tette annak vizsgálatát, hogy a felek jövedelmi, vagyoni viszonyaikra tekintettel milyen feltételek mellett kaphatnak állami segítséget a mediáció választása esetén is. Különösen javasolt a költségmentességi szabályok átgondolása az ún. „kötelező” mediáció kapcsán. E körben szükséges lehet rögzíteni a felmerült mediációs költségek előlegezésének, illetve viselésének szabá-

1. Bevezető

lyait, s adott esetben e költségek megfizetése alól mentesíteni azt a felet, aki a költségmentesség kedvezményében részesül.15 Ad (4) A jogalkotás fejlődésének irányai A mediáció alkalmazásának sikere a polgári és kereskedelmi jogvitákban nagymértékben azon múlik, hogy a jogalkotó mennyi és milyen jogszabályi garanciát ad arra, hogy a bírók a mediáció választásának irányába tereljék a feleket. Már 2011-ben felvetődött, hogy az új Ptk. alapelvei között szerepeljen a mediáció a peres eljárás alternatívájaként, így ne csak meghatározott ügyekben (házasság felbontása, szülői felügyeleti jog gyakorlásának rendezése), hanem más jogvitákban is megtörténjen a mediáció nevesítése. Az Irányelvben foglaltak alapján a Pp. alapelveinek bővítése is indokoltnak tűnt, mégpedig a bírákat terhelő, az alternatív vitarendezéssel kapcsolatos tájékoztatási kötelezettség kimondásával. Szintén az irányelvben foglaltakkal összhangban javasolta a hatástanulmány a felek idézését egy olyan mediációs tájékoztató ülésre, ahol tájékoztatást kapnak a mediációs eljárás lényegéről, előnyeiről. A hatástanulmány a tapasztalatok alapján megfontolásra ajánlotta a Pp.-ben annak rögzítését, hogy a közvetítői eljárás a jogvita egészének, illetve egy részének megoldására is igénybe vehető, továbbá azt, hogy a feleknek – amennyiben a bíró indokoltnak tartja – a soronkívüliség kedvezménye járjon a mediáció során született megállapodás egyezségként való jóváhagyására. Az elképzelések szerint a bírót és a mediátort egymás irányába tájékoztatási kötelezettség is terhelhetné az egyes eljárási cselekményeikről (pl. mediációs eljárás megindulása és befejeződése, a mediátor felkérésének meghiúsulása, eljárás szünetelése, felfüggesztése stb.). A felek mediációra való ösztönzését elősegítő jogszabályi javaslatoknál a hatástanulmány abból az előfeltevésből indult ki, hogy a mediációs eljárásban felkért mediátor díjazására a Kvtv. szabályai az irányadók. A javaslat a mediátor díjának a peres eljárás illetékéből való levonására irányult a pertárgyérték százalékos arányában meghatározott és maximált értékben; 15 E lehetőség alkalmazását támasztja alá a 2007/C 303/1. sz. Európai Unió Alapjogi Charta 47. cikkének utolsó bekezdése is: „Azoknak, akik nem rendelkeznek elégséges pénzeszközökkel, költségmentességet kell biztosítani, amennyiben az igazságszolgáltatás hatékony igénybevételéhez erre szükség van.” http://eur-lex.europa.eu/hu/index.htm

1. Bevezető

a kisértékű perekben ez akár azzal az előnnyel járhat, hogy az állam átvállalja a közvetítői eljárás költségeinek viselését. A terelés például megvalósítható az egyik oldalról úgy, hogy a mediáció igénybevétele automatikusan illetékfeljegyzési kedvezménnyel járna, a másik oldalról pedig azzal, hogy a bíróság vizsgálná a perben, hogy valamely felet terheli-e mulasztás a mediáció sikertelenségében. Mindenképpen indokolt annak vizsgálata, hogy a felek jövedelmi, vagyoni viszonyaikra tekintettel milyen feltételek mellett kaphatnak állami segítséget mediáció választása esetén (pl. jogi segítség, ha eljárásuk felgyorsul, anyagi pedig, ha ez nem jelent számukra pénzbeli többletterhet). A kísérleti program tapasztalatai alapján megállapítható volt, hogy a családjogi pereken túl a kisértékű, a fogyasztóvédelemmel kapcsolatos, a kártérítési, a szomszédjogi perekben, birtokviták esetére is célszerűnek mutatkozik, az ún. kötelező közvetítés bevezetése. 1.1.2. Az Országos Kísérleti Programot követő kétéves szünet után az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatalát felváltó Országos Bírósági Hivatal (OBH) vezetője támogatta a közvetítés alkalmazását a peres eljárásokban, mely jelentős előrelépést jelentett a közvetítés bíróságon belüli elfogadottságában, kezelésében. Az OBH mellett működő Mediációs Munkacsoport a fentiekben körvonalazott szakmai örökséget kívánta felhasználni és fejleszteni. Célul tűzte ki a bírósági közvetítéssel kapcsolatos jogszabályalkotásokban és azok véleményezésében való részvételt, valamint a mediáció népszerűsítését a bíróságokon zajló kísérleti programok folytatásával. Mandátuma a bírósági közvetítés részletszabályainak kidolgozására, szervezeti kereteinek és működési elveinek a kidolgozására szólt. Új elemként jelent meg az az elvárás, hogy a bírósági közvetítést végzők – a bírósági szervezetrendszer belső humán erőforrásainak felhasználásával – a bírósági titkárokból kerüljenek ki. Szakmai szempontból nem volt kétséges, hogy közvetítői minőségben a bírósági titkároknak is meg kell felelniük a közvetítői szakmai képzési követelményeknek16, vagyis e képzés elvégzésének igazolását követően végezhetnek közvetítői tevékenységet. Ugyanakkor számos szabály nem vonatkozhat rájuk; így nem szükséges, hogy 16 63/2009 (XII. 17.) IRM rendelet a közvetítők képzési és továbbképzési követelményeiről.

1. Bevezető

igazságügyért felelős miniszter névjegyzékbe vegye őket a „civil” közvetítők mellé, ennek keretében pedig megvizsgálja, hogy rendelkeznek-e felsőfokú végzettséggel, illetve annak megszerzését követő ötéves szakmai gyakorlattal. A bírósági közvetítőkre a továbbképzési követelmények17 is másképpen kell hogy érvényesüljenek, hiszen működésük az OBH elnökének kijelölésén alapul18 és a továbbképzésük is belső képzési rendszer alapján történhet. A belső képzési rendszer viszont nem alapulhat önkényesen választott képzési, továbbképzési szempontokon, ennek összhangban kell lennie a közvetítőkre vonatkozó jogszabályi követelményekkel, amelyekről az alábbiakban még esik szó. A közvetítésnek a bíróságon „dolgozók” általi végzése szükségessé tette az összeférhetetlenségi szabályoknak a bírák kizárására vonatkozó külön törvényben meghatározott szabályokkal való együttes alkalmazása.19 A Kvtv. módosításán túl a főbb jogszabályi rendelkezések közé sorolandó a bírósági ügyvitel szabályairól szóló 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet módosítása 20, és a bírósági közvetítéssel kapcsolatos szabályzatról szóló 21/2012. (X. 17.) OBH utasítás. A parlament a 2012. évi CXVII. törvénnyel, 2012. július 9-én fogadta el a közvetítői törvény módosítását, mely szerint tehát a közvetítői tevékenység a bírósági szervezeten belül is folytatható. Ezt a tevékenységet a közvetítői szakmai képzés elvégzésének igazolását követően erre kijelölt bírósági titkár végezhet. Munkájára a bíróságok illetékességi területe és a polgári perrendtartás illetékességi szabályai nem irányadók. A jogalkotó a bírósági közvetítés illetékmentességét biztosítja a jogkereső polgárok részére. A bírósági közvetítés bevezetésének előkészületeivel párhuzamosan jelent meg az OBH részéről az igény a kényszernyugdíjazás21 miatt nyugállományba vonuló bírók „visszafoglalkoztatására”22 . Ennek eredményeként 50 nyugdíjas bíró képzésére került sor23, és a jogszabályváltozások folytán 17 Uo. 18 2002. évi LV. törvény 38/A. § (1) bekezdés. 19 Kvtv. 38/B. § (5) bekezdés. 20 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet IX/A. fejezet 75/A. §. 21 http://www.hrportal.hu/c/rendezodott-a-kenyszernyugdijazott-birak-ugye-20131120.html http://www.hrportal.hu/hr/karterites-akarnak-a-kenyszernyugdijazott-birak-20140114.html 22 Kvtv. 5/B. §. 23 Végül csak néhányak és kevés ideig láttak el bírósági közvetítői tevékenységet. A magyar Alkotmánybíróság 2012. július 16-án mondta ki a bírák kényszernyugdíjazásáról szóló törvény alkotmányellenességét [33/2012. (VII. 17.) AB hat.], majd az Európai Unió Bírósága 2012. novem-

1. Bevezető

bírósági titkárként, illetve rendelkezési állományba helyezett bíróként láthatták el a bírósági közvetítői tevékenységet. Ezt a folyamatot az is alátámasztotta, hogy a bíróságok nagyobb nyitottságot mutattak a közvetítői tevékenység új vitarendezési módja iránt, ha azt nem közvetetten a bíróságon kívüli közvetítői tevékenységre képesítéssel rendelkező személyek, hanem a legnagyobb belső bírósági tapasztalattal rendelkező, éppen nyugállományba vonuló bírák végzik és ezzel tudásukat bírósági közvetítőként a szervezetben továbbhasznosíthatják.24 Később több bíró részéről is kifejezett igény jelentkezett bírósági közvetítői tevékenység végzésére, így a bírósági közvetítők személyi köre a bírókkal bővült.25 1.1.3. A bírósági közvetítés szempontjából a következő történeti lépést az új Polgári Törvénykönyv Családjogi Könyvében (CSJK) megjelenő ún. „kötelező közvetítés” jelentette (lásd: 7.1. fejezet). A szülői felügyeleti jog gyakorlásának rendezése és a gyermek harmadik személynél történő elhelyezése iránti per körében alkalmazható jogintézmény szükségessé tette a Kvtv. további módosítását, egyidejűleg pedig a közvetítést ellátó személyek, a bírósági közvetítő és a „civil” közvetítők rendelkezésre állásának felülvizsgálatát. A megnövekedő feladatellátásra előkészületként a bírósági közvetítők száma folyamatosan emelkedett; az OBH elnöke célul tűzte ki, hogy minden, legalább hét bírót foglalkoztató bíróságon legyen legalább egy bírósági közvetítő. A „civil” közvetítőknél pedig megjelent az ún. „alávetési nyilatkozat”, amellyel kötelezhették magukat, hogy a bírósági kötelezést követően hozzájuk forduló felek számára kedvező költségkonstrukcióval látják el tevékenységüket.26 ber 6-i C-286/12. sz. ügyben hozott ítélete nyomán e bírók nem választották a bírósági szervezetrendszerben való maradást. 24 Indokolás az egyes törvények módosításáról a bírósági eljárások gyorsítása és a hatékonyabb ügyteherelosztás érdekében. T/7676 irományszámú „Az igazságügyi és közigazgatási tárgyú törvények módosításáról” szóló törvényjavaslat www.parlament.hu/internet/plsgl/internet_ irom 25 A bírósági szervezetrendszerben jelenleg 275 fő rendelkezik közvetítői képzettséggel, 133 kijelölt bírósági közvetítő működik, ebből 91 bírósági titkár, 42 bíró (forrás: Regionális Mediációs Szakmai Nap és Workshop a Szegedi Törvényszéken, 2015. október 16.). 26 Kvtv. 5. § (6)–(7) és 38/D. § (1)–(2) bekezdés. Az eddigiekben sem alávetési nyilatkozatot tett természetes személy közvetítők, sem mediációs szervezetek bevonására nem került sor bírósági közvetítői eljárásban. A korábbi években kötött együttműködési megállapodásokat (Szegedi