Büntetőjogi Szemle

I. ÉVFOLYAM, 2012/2. SZÁM

BÜNTETŐJOGI SZEMLE

BJSZ_1szam.indd 11 BJSZ_2szam.indd

2012.06.27. 14:28:43 15:04:11 2012.10.24.

Tartalom DR. FÁZSI LÁSZLÓ–DR. STÁL JÓZSEF: Észrevételek a büntető ítéletek szerkesztésének kultúrája körében / 3

Büntetőjogi Szemle 2012/2. szám

KŐHALMI LÁSZLÓ: A társadalomra veszélyesség fogalma a büntető anyagi kódexekben / 15 LAUFER HENRIK: Gondolatok a csődbűncselekmény régi és új szabályozásával kapcsolatban / 24 DR. PÁLVÖLGYI ÁKOS: A megelőző pártfogás, mint a bűnmegelőzés egyik lehetséges eszköze / 29 DR. PILISI FANNI: Bűnügyi adatgyűjtés, különös tekintettel a raszternyomozásra / 35

BJSZ_2szam.indd 2

A Büntetőjogi Szem le című elektronikus szakfolyóirat második számában elsősorban a gazdasági bűnözés speciális területei kerültek terítékre. E számunk szerzőinek többsége rendkívül tehetséges fiatal jogász vagy közgazdász kolléga. Az általuk írt tanulmányok is arról tesznek tanúbizonyságot, hogy a szerző életkora nem „conditio sine qua non”-ja a színvonalas tudományos művek megszületésének, lehet nagyon fiatalon is rendkívül színvonalas, elméleti és gyakorlati szempontból hasznosítható cikkeket, tanulmányokat, sőt monográfiákat is írni. A Szerkesztőbizottság elnökeként ajánlom a Tisztelt Olvasó figyelmébe valamenynyi, a második lapszámban megjelent munkát.

Dr. Gál István László a Szerkesztőbizottság elnöke

PINTÉR DÁNIEL: Pénzintézeti küzdelem a pénzmosás ellen / 47 DR. SOMOSKÖVI ÁRON: Transzatlanti együttműködés a terrorfinanszírozás elleni küzdelemben – Terrorist Finance Tracking Programme – / 61

A szerkesztőbizottság elnöke: Dr. Gál István László A szerkesztőbizottság titkára: Dr. Kőhalmi László A szerkesztőbizottság tagjai: Dr. Belovics Ervin, Dr. Elek Balázs, Dr. Molnár Gábor, Dr. Tóth Mihály, Dr. Vókó György

2

Szerkesztői előszó

Kiadja HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. Cím: 1137 Budapest, Radnóti M. u. 2.

Telefon: 340-2304, 340-2305 Fax: 349-7600 E-mail: info@hvgorac.hu Internet: www.hvgorac.hu Felelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezetője Felelős szerkesztő: dr. Gábor Zsolt Műszaki szerkesztő: Harkai Éva Szedés: HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.

Tájékoztató a folyóiratban való publikálásról A szerkesztőség a megjelentetni kívánt tanulmányokat a gal.istvan@ajk.pte.hu vagy a gabor.zsolt@hvgorac.hu e-mail címre várja.

A megjelentetésről a lektorálást követően a Szerkesztőbizottság dönt.

A Szerkesztőbizottság fenntartja a jogot a kéziratok korrigálására, szerkesztésére.

A tanulmányokat MS Word formátumban, Times New Roman betűtípussal, 12 pontos betűnagysággal, másfeles sorközzel írva, sorkizárt igazítással és lábjegyzetmegoldással kell elkészíteni.

A kéziraton kérjük a szerzőktől a név, az esetleges tudományos fokozat, a foglalkozás valamint a munkahely feltüntetését.

A szerkesztőbizottság másodközlésre nem fogad el kéziratot.

Terjedelmi korlát – lévén elektronikus folyóiratról van szó – nincsen.

A Szerkesztőbizottság és a Kiadó

2012.10.24. 14:28:47

Dr. Fázsi László PhD*– Dr. Stál József**

1.

A téma aktualitása Számos szerző foglalkozott már a büntetőügyekben hozott ügydöntő határozatok [az egyszerűség kedvéért a továbbiakban: ítélet] szerkesztésének kérdéseivel, aminek eredményeként tudományos igényű1 és gyakorlatias szemléletű2 művek között egyaránt válogathatunk. Erre tekintettel okkal felvethető kérdésnek tartjuk – miután ez bennünk is felmerült –, hogy egyáltalán érdemes-e ma ítéletszerkesztési kérdésekkel foglalkozni, nyolc évvel a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény [a továbbiakban: Be.] hatályba lépése és bizonytalan idővel a következő büntetőeljárási törvény megalkotása előtt. Meggyőződésünk szerint azonban jelen dolgozatunk témája ilyen körülmények között is aktuálisnak tekinthető, mivel a továbbiakban azokra az ítéletszerkesztési problémákra kívánunk rámutatni, amelyek az eddigi munkákban ilyen formában figyelmen kívül maradtak. Elsősorban arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen kultúrája van ma Magyarországon az ítéletszerkesztésnek, aminek a megítélhetősége érdekében a Be. vonatkozó rendelkezéseit tekintjük kiindulópontnak, s ennek tükrében vizsgáljuk a szóban forgó szabályok gyakorlati érvényesülésének azon kérdéseit, hogy vajon a Kovács István szerint az „intellektuális jellegű alkotó tevékenytanácselnök, c. táblabíró, Nyíreg yházi Törvényszék bíró, Nyíreg yházi Városi Bíróság 1 Pl. Király Tibor: Büntető ítélet a jog határán, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1974. vagy Nagy Lajos: Ítélet a büntetőperben, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1974.

2 Pl. Arányi Miklós: A büntető határozatok szerkesztésének elvi kérdései és gyakorlati módszerei, Igazságügyi Minisztérium, Budapest, 1974. vagy Kovács István: Határozatszerkesztés a büntetőeljárásban [Elvi és módszertani kérdések], OITH Magyar Bíróképző Akadémia, Budapest, 2006. *

**

BJSZ_2szam.indd 3

2.

A Be. szabályai

Az ítéletszerkesztésre vonatkozóan a Be. a következő általános rendelkezéseket tartalmazza: 257. § (1) A bíróság e törvényben meghatározott esetekben ítélettel, egyébként végzéssel határoz.

A bíróságoknak az ügydöntő határozatban a vádról határoznia kell; a tényállás jogi elbírálásában az indítványok nem kötik.

(3) A határozat – ha e törvény másképp nem rendelkezik – bevezető részből, rendelkező részből, indokolásból és keltezésből áll.

(4) A határozat eredeti példányát, illetőleg a kihirdetés előtt írásba foglalt rendelkező részét a tanács minden tagja aláírja. Ha a tanács elnöke vagy valamelyik tagja a határozat aláírásában akadályozva van, a határozatot helyette – helyettesi minőségének feltüntetésével – az eljárt tanács egyik tagja, illetőleg elnöke írja alá. Ez a rendelkezés nem alkalmazható a határozat rendelkező részének a 321. § (1) bekezdésében szabályozott aláírásra.

(5) A határozatot a tanács elnöke hirdeti ki.

258. § (1) Az ítélet és az ügydöntő végzés bevezető részében fel kell tüntetni a) a 257. § (2) bekezdés szerinti kijelentést, b) a bíróság megnevezését, a bírósági ügyszámot, valamint a bírósági eljárás helyét, c) a tárgyalás – ha az ügyben több tárgyalást tartottak, valamennyi – napjának megjelölését, a határozathozatal helyét és idejét, d) a bírósági eljárás formáját, e) azt, hogy az eljárás nyilvános volt-e.

(2) Az ítélet és az ügydöntő végzés rendelkező része tartalmazza a) a vádlott előzetes fogvatartására vonatkozó adatokat, b) a vádlott nevét és személyi adatait, c) a vádlott bűnösnek kimondását, illetőleg a vád alóli felmentését, vagy azt, hogy a bíróság az eljárást megszünteti, d) a cselekmény Btk. szerinti megnevezését az alkalmazott törvényhely – ideértve a bűncselekmény minősített esetének megállapításakor a bűncselekmény alapesetét meghatározó törvényhelyet is – fel3

Kovács: i. m. 5.

Büntetőjogi Szemle 2012/2. szám

Észrevételek a büntető ítéletek szerkesztésének kultúrája körében

ség”3 körébe tartozó ítéletszerkesztés napi gyakorlatának kultúrája mennyiben felel meg e magasröptű minősítésnek.

3

2012.10.24. 14:28:47

Büntetőjogi Szemle 2012/2. szám 4

BJSZ_2szam.indd 4

tüntetésével, a bűncselekmény bűntetti vagy vétségi megjelölését, ha a bűncselekmény többrendbeli vagy folytatólagos, ennek megjelölését, ha a bűncselekménynek szándékos és gondatlan alakzata is van, gondatlan alakzat esetén ennek megjelölését, továbbá az elkövetői és elkövetési alakzat megjelö­ lését, e) a kiszabott büntetést, illetőleg alkalmazott intézkedést, valamint az egyéb jogkövetkezményeket, f) az egyéb rendelkezéseket, g) a bűnügyi költség viseléséről való rendelkezést.

(3) Az ítélet és az ügydöntő végzés indokolása ös�szefüggően tartalmazza a) a vádra történő utalást, a vádirat szerinti jogi minősítést, szükség esetén a vádirati tényállás lényegének ismertetését, b) a vádlott személyi körülményeire vonatkozóan megállapított tényeket, a vádlott korábbi büntetéseire vonatkozó adatokat, c) a bíróság által megállapított tényállást, d) a bizonyítékok számbavételét és értékelését, e) a bíróság által megállapított tényállás szerinti cselekmény jogi minősítését, büntetés kiszabása, intézkedés alkalmazása, illetőleg ezek mellőzése esetén e döntés indokolását, az alkalmazott jogszabályok megjelölésével, f) a határozat egyéb rendelkezéseinek és az indítványok elutasításnak indokolását, az alkalmazott jogszabályok megjelölésével.

(4) Az őrizetbe vételről, az előzetes letartóztatásról, az ideiglenes kényszergyógykezelésről, a lakhelyelhagyási tilalomról, a házi őrizetről, valamint a távoltartásról rendelkező határozat tartalmára az (1) bekezdés b)–d) pontjában, továbbá a (2) bekezdés a) és b) pontjában foglaltak irányadók.

259. § (1) Ha a kihirdetés útján közölt ügydöntő határozat ellen sem az ügyész, sem a vádlott, sem a védő nem jelentett be fellebbezést, a határozat indokolása csupán a tényállásból és az alkalmazott jogszabályok megjelöléséből is állhat. A felmentő ítélet indokolásában a tényállás is mellőzhető. (Rövidített indokolás.)

(2) Ha az ügydöntő határozat több vádlottat érint, az indokolás az (1) bekezdés szerinti formában is írásba foglalható az olyan vádlott tekintetében, akivel szemben az ügydöntő határozat első fokon jogerőre emelkedett.

260. § (1) A pervezető végzést – az ügy bíróságra érkezését követően az ügy menetét megállapító, az eljárási cselekmény előkészítésére irányuló vagy végrehajtása érdekében tett, de nem az ügy érdeméről rendelkező határozatot –, illetve a határozati formát nem igénylő bírói intézkedéseket nem kell indokolni. A bizonyítási indítvány elutasításának indokait az ügydöntő határozatban kell kifejteni.

(2) A határozati formát nem igénylő bírói intézkedéssel szemben, valamint, ha e törvény kivételt nem tesz, pervezető végzéssel szemben jogorvoslatnak nincs helye.

(3) A jegyzőkönyvbe foglalt határozatnak nincs bevezető része és keltezése.

(4) A jegyzőkönyvbe nem foglalt határozatot – ha e törvény másképp nem rendelkezik – legkésőbb a meghozatalától, illetőleg a kihirdetésétől számított harminc napon belül, ha hosszabb indokolást igényel, hatvan napon belül kell írásba foglalni. A határozat teljes írásba foglalásának napját a határozat eredeti példányán fel kell jegyezni.

Ezeken kívül a következő speciális rendelkezések foglalkoznak még az ítéletszerkesztés kérdéseivel: 330. § (3) Ha a bíróság a vádlottat pártfogó felügyelet alá helyezi, az ítélet rendelkező része a 258. § (2) bekezdésében írtakon kívül tartalmazza a bíróság által megállapított magatartási szabályokat.

331. § (3) Az ítélet indokolása a 258. § (3) bekezdésében írottakon kívül tartalmazza azoknak az okoknak a feltüntetését, amelyek a bíróságot az ítélet kialakításában vezették, különösen a bűncselekmény hiányára, a bűncselekmény bizonyítottságának hiányára, illetőleg a büntethetőséget kizáró vagy megszüntető okokra való utalást.

370. § (3) A határozat indokolása tartalmazza, hogy ki, miért fellebbezett, és kifejti a bíróság döntésének indokait.

371. § (4) A határozat indokolásának a helybenhagyás indokait röviden kell tartalmaznia.

378. § (1) A hatályon kívül helyező végzés indokolása tartalmazza a hatályon kívül helyezés okát, továbbá a másodfokú bíróságnak a megismételt eljárásra vonatkozó iránymutatását.

396. § (3) A határozat indokolása tartalmazza, hogy ki, miért fellebbezett, és kifejti a harmadfokú bíróság döntésének indokait.

439. § (4) A jogegységi határozat indokolása tartalmazza a terhelt felmentésének és az eljárás megszüntetésének indokait is.

542/A. § (7) A bűnösséget megállapító ítélet indokolásában a 258. § (3) bekezdés a)–c) pontjában foglaltakon kívül a büntetéskiszabási körülmények és az alkalmazott jogszabályok megjelölése mellett elegendő a tárgyalásról lemondás tényére utalni.

547. § (3) A tárgyalás mellőzésével hozott végzés rendelkező részének tartalmaznia kell a) a bűncselekmény megjelölését, b) a kiszabott büntetést, mellékbüntetést, az alkalmazott próbára bocsátást vagy megrovást, c) a jogszabályon alapuló egyéb rendelkezéseket, d) az 548. és az 550. §-ban foglaltakra való figyelmeztetést.

(4) A végzés indokolása a megállapított tényállást, a végzés meghozatala törvényi előfeltételeinek fennállására való utalást, valamint az alkalmazott jogszabályok megjelölését tartalmazza.

2012.10.24. 14:28:47

3.

A szabályok a gyakorlatban 3.1. Az ítélet szerkezete

4 A Debreceni Ítélőtábla tanácselnöki feljegyzése. Forrás: Szabolcs-SzatmárBereg Megyei Bíróság Elnöke 2007.El.IV.E.15/1.

5 Ilyen megoldással találkozhatunk pl. a Pécsi Városi Bíróság B.1194/2009/18. sz. felmentő ítéletében.

BJSZ_2szam.indd 5

3.2. Az ítélet részei 3.2.1. Az ítélet bevezető része

A Be. 258. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint az ítélet bevezető részében az ügyszámot is fel kell tüntetni. Ez magától értetődő és problémamentes rendelkezésnek tűnik, mégsem mehetünk el mellette szó nélkül a széles körben elterjedt azon sajátos bírósági megoldás mellett, amely szükségesnek tartja az ügyfeleink figyelmének külön felhívását arra, hogy a bíróság megnevezése alatt feltüntetett adat valóban az aminek látszik, tudniillik: „szám”, noha ez egy olvasni tudó ember számára bizonyosan e nélkül is nyilvánvaló lenne. Mi azonban erre is külön felhívjuk a figyelmet, amire nehezen lehetne ésszerű magyarázatot találni. Nyilvánvalóan így szoktuk meg, amire tekintettel tevékenységünk értelmén még csak el sem gondolkodunk.

Büntetőjogi Szemle 2012/2. szám

A Be. előzőekben ismertetett rendelkezései az alapvető tartalmi elemek mellett egyszersmind az ítélet szerkezeti felépítését is meghatározzák, ami az ítéletszerkesztési gyakorlatban tapasztalataink szerint általában megfelelően érvényesül. Ez azonban csupán annyit jelent, hogy a törvény egyfajta sorvezetőül szolgál a bírók számára ítéleteik megszerkesztéséhez, mert ennek technikai megoldásai terén már meglehetősen változatos képet mutat a gyakorlat, ami természetesnek tekinthető, ha az ítéletszerkesztést alkotótevékenységként fogjuk fel. Ezért ezen a téren inkább az indokolás egyes részeinek megkülönböztetésénél alkalmazott megoldásokat tartjuk problematikusnak, ami nemegyszer elmarad vagy pedig a kisiskolás korban még elfogadható díszítősorok közbeiktatásával valósul meg, a szövegszerkesztő program által nyújtott lehetőségek kihasználásával, amelynek eredménye ránézésre kétségeket kelt az igazságszolgáltatási hatalom komolyságát illetően, a szükségtelenül alkalmazott grafikai megoldások jellegéből következően, hiszen az indokolás funkcionális egységként értelmezhető egyes részeinek átlátható elkülönítésére a tudományos életben is elfogadott olyan módszerek között válogathatunk, amelyeknek az alkalmazása nem csak célravezető, hanem az igazságszolgáltatás méltóságát ilyen összefüggésben is kifejezésre juttatja az ítélet olvasója számára, amire szerintünk minden bírónak törekednie kellene. Ezt már csak azért is hangsúlyozandónak tartjuk, mert sajnos találkozhatunk olyan tanácselnöki feljegyzéssel, amely szerint: „Zavaró az ítélet-szerkesztésben római számokkal megjelölve elválasztani az egyes részeket, amely felosztás nem biztos, hogy mások számára is logikus. Megfelel ugyan a Be. 258. §-a (3) bekezdésében foglalt a)–f) pontnak, de kérdéses, hogy megfelel-e e bekezdés azon kitéte­ lének, hogy az ítélet […] összefüggően tartalmazza a következő pontokban írtakat.”4 Az indokolás tradicionális struktúráját követő törvényi szabályozással és az általában ezt követő gyakorlattal kapcsolatban pedig megjegyzendőnek tartjuk, hogy meggyőződésünk szerint szerencsésebb megoldás lenne, ha az ítélet indokolásának felépítése is tükrözné a döntés alapjául szolgáló bírósági eljárás folyamatát, aminek megfelelően a vád ismertetését a bizonyítás összefoglalásának kellene követnie, s ez után következhetne az ennek eredményeként megállapított tényállás leírása5, majd az ún. jogi indokolás, végül a büntetés kiszabásával és az egyéb rendelkezéseinek indokaival foglalkozó részek. Ez a megoldás

szerintünk egyrészt átláthatóbbá tenné az ítélkezés folyamatát, másrészt megkönnyítené az ítélet megalapozottságának ellenőrzését is azáltal, hogy a bizonyítékok értékelésével kapcsolatos bírói álláspont ismeretében egyszerűen megítélhető lenne az ezt követő ténymegállapítások helytállósága, ami alapját képezi a büntetőjogi felelősség kérdésében való döntésnek, illetőleg az alkalmazott jogi minősítésnek, amely viszont alapvetően meghatározza a büntetés kiszabását.

Ezért javasoljuk ennek az ítéletszerkesztési megoldásnak a bevezetését, a francia büntető eljárásjog által alkalmazott megoldáshoz hasonlóan6; megjegyezve azt, hogy pl. a német és az osztrák büntető ítéletek indokolásának szerkezete lényegét tekintve megegyezik a jelenlegi magyar rendszerrel7

3.2.2. Az ítélet rendelkező része 3.2.2.1. A vádlottak rendbeliségének kérdése A már hivatkozott tanácselnöki feljegyzés további megállapítása szerint: „Több-vádlottas ügyekben a tényállásban és az indokolásban a nevük mellett a rendbeliségük feltüntetésével kell megjelölni a vádlottakat.”8 A megjelölés kérdése azonban természetesen végig kíséri az ítélet megszerkesztését rendelkezéseinek megfogalmazásától kezdődően. Azzal is tisztában vagyunk, hogy a vádlottak megnevezésének mikéntje nem tartozik az ítéletszerkesztés legégetőbb kérdései közé, de úgy véljük, hogy az ítélet egészének kultúráltságát nagyban befolyásolja a terheltek megjelölésére alkalmazott megoldások megválasztása. Ezt már csak azért is hangsúlyozandónak tartjuk, mert nemegyszer tapasztalható, hogy a vádlottak ekként aposztrofálva, illetve a rendbeliségüket jelölő római szám feltüntetésével kerülnek megjelölésre, nem csuLd. Nagy: i. m. 502–503.

Ld. pl. Dr. Christian Lucas: Die From eines Strafurteils. Forrás: www. muenster.de/~Lucas/jura/Strafurteil.pdf [2012. szeptember 7-ei letöltés] 8 Ld. Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság Elnöke 2007.El.IV.E.15/1.

6 7

5

2012.10.24. 14:28:48

Büntetőjogi Szemle 2012/2. szám

pán az indokolás körében, hanem már a rendelkező rész keretei között is.

Az ilyen megoldás alkalmazását több okból is kifogásolhatónak tartjuk. Egyrészt azért, mert rontja az ítélet áttekinthetőségét, különösen nagy számú vádlott esetén, akiknek az azonosíthatóságát rendkívül megnehezíti a római számok közötti eligazodás. A nemegyszer tapasztalható számelírások pedig nem csupán zavaró tényezőt jelentenek, hanem megalapozottsági aggályokat is felvethetnek. Ilyen probléma a vádlott nevének és „rendűségének” együttes feltüntetése esetén természetesen nem fordulhat elő, ami viszont nyilvánvalóan zavarja az ítélet közérthetőségét, anélkül, hogy a vádirat szerinti rangsort jelölő szám használatának bármilyen jelentősége lenne a névazonosság esetének kivételével. Ettől eltekintve az egyfajta jelzőt jelentő római szám használatát teljesen feleslegesnek tartjuk, annál is inkább, mert ennek a megjelölésnek az alkalmazása nem a Be. valamelyik rendelkezésén, hanem az ítéletszerkesztési hagyományainkon alapul. Ennek megfelelően a vádlottak „rendűsége” csupán azt jelzi, hogy az ügyész miként „rangsorolta” őket a vádirat megszerkesztésekor, vagyis: az adott vádlott hányadikként szerepel a vádiratban.9 Következésképpen ennek pusztán annyiban van jelentősége, hogy miután a bíróság eljárásának alapját a vád képezi, ezért az ítéleti rendelkezések, valamint a vádlottak személyi körülményeit összefoglaló indokolási rész szerkesztésekor célszerű a vádirati sorrend követése, az ügyészi vád és a bírósági ítélet összevethetőségének megkönnyítése érdekében. Ezen túlmenően viszont a vádirati sorrendre történő állandó jellegű visszautalások alkalmazását nem csak szükségtelennek, hanem egyenesen feleslegesnek tartjuk az előbbiekben jelzett kivételes esetektől eltekintve. Ebből következőleg természetesen a bevezetőben idézett tanácselnöki vélemény azon megállapításával sem értünk egyet, amely szerint „a nevük mellett a rendbeliségük feltüntetésével kell megjelölni a vádlottakat”.

Az ilyen – törvényi rendelkezéssel alátámaszthatatlan – követelmény támasztása ugyanis meggyőződésünk szerint nem a szakszerűség, hanem a tudálékosság irányába viheti el az ítélkezést, aminek inkább a „leszerelésére” kellene törekednünk az ítéletszerkesztési kultúránk emelése érdekében.

3.2.2.2. A vádlott megnevezésének kérdése Az előbbi megállapításaink természetszerűleg a több vádlottas ügyekre vonatkoznak, nyitva hagyva az egy terhelt ellen folyó ügyben alkalmazandó megnevezés kérdését, aminek a terén szintén többféle megoldás ismert a gyakorlatban. A legelterjedtebb megoldás azonban a „vádlott”-kénti aposztrofálás, amit azért nem tar-

6

BJSZ_2szam.indd 6

9 Ennek kapcsán megjegyezzük, hogy a Be. 230. §-ának (2) bekezdésében hivatkozott 217. § (3) bekezdésének a) pontja szerint a vádiratnak a „vádlott” személyi adatait kell tartalmaznia és a 219. §-ának (3) bekezdésében is a vádlottról olvashatunk, miközben ugyanezen törvényhely (4) bekezdése a gyanúsított értesítésének kötelezettségét írja elő. Ennyit a jogalkotó következetességéről.

tunk kifogásolhatónak, mert – a Be. 43. §-ának (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően – adekvátan kifejezi azt, hogy az ellene emelt törvényes vád hatálya alatt álló személyről van szó, amiből következően az idézett megnevezése a büntetőeljárás keretei között az emberi méltóságot sem sértheti. [Már csak azért sem, mert az alapvető jogok érvényesülésére közismerten nagy hangsúlyt helyező német büntető ítélkezés is ezt a megoldást alkalmazza.10] Ugyanakkor megjegyezzük, hogy számunkra ebben a körben is kultúráltabb megoldásnak tűnik a vádlott névszerinti megnevezése, főként az eseményleírást jelentő történeti tényállás keretei között, amivel kapcsolatban maradéktalanul egyetértünk Cserey Emil álláspontjával, amely szerint „a tényállásban a vádlottakat, de a többi személyeket is mindig teljes nevükkel kell megjelölni és nem különféle számozásokkal [I–II. r. vádlott].”11 3.2.2.3. A bűncselekmények rendbeliségének kérdése A vádlottak „rendűsége” mellett a bűncselekmények rendbeliségének meghatározását tekintjük még a napjaink ítéletszerkesztési gyakorlatát jellemző olyan neuralgikus kérdésnek, amiről ennek kultúráltságával összefüggésben szerintünk érdemes szót ejteni a sallangmentes bírói fogalmazás kialakulásának elősegítése céljából. A jelenleg is szinte általánosnak tekinthető gyakorlat ugyanis az, hogy az ítéletek rendelkező része bűnhalmazat hiányában is külön utal a bűncselekmény egy rendbeliségére, ami a magyar nyelv helyesírási szabályaiból következően nyilván szükségtelen és zavaró, hiszen aki pl. egyszer lopott, az lopást követett el, ami értelemszerűen akkor is „1 rb.”, ha ítéletünk szakmai színvonalának látszólagos emelése érdekében ennek kifejezett hangsúlyozásától eltekintünk. A bíró szakmai felkészültségének ugyanis nem az ilyen manírokban, hanem döntésének helytállóságában kell tükröződnie.

3.2.3. Az ítélet indokolása 3.2.3.1. A vádlottak személyi körülményeinek bemutatása Az indokolás ún. személyi része körében az ítéletek többnyire elfogadható részletességgel tartalmazzák a terhelt személyiségének megítéléséhez elengedhetetlenül szükséges adatokat, ezért problematikusnak inkább azt látjuk, hogy nemegyszer indokolatlanul kerül sor a Be. 117. §-ának (3) bekezdésében felsorolt valamennyi személyi körülményre vonatkozó [sokszor mechanikus jellegű és a konkrét ügy elbírálása szempontjából semmilyen jelentőséggel nem bíró] tények részletezésére. Ennek eklatáns példáját jelentik a katonai szolgálatra vonatkozó – ma már jellemzően nemleges – ténymegállapítások, amelynek rögzítésekor a 10 Ld. StPO. http://www.bendesrecht.juris.de/stpo/BJNR006290950.html [2012. szeptember 12-ei letöltés] 11 Cserey Emil: A vagyon elleni bűncselekményekről, Igazságügyi Minisztérium, Budapest, 1985, 176.

2012.10.24. 14:28:48

bírók megfeledkeznek arról, hogy professzionális hadsereggel rendelkező országban a katonai szolgálat foglalkozást jelent, másrészt a katonai rendfokozatnak a Be. hivatkozott rendelkezése szerint is csupán az eljárás tárgyától függően lehet relevanciája. [Más kérdés az önkéntes katonai szolgálat teljesítése, amire azonban az általunk vizsgált határozatok meghozatalakor még nem volt lehetőség.] E tekintetben általánosságban azt lehet leszögezni, hogy ehelyütt azon személyi körülmények feltüntetése [lenne] szükséges, amelyeknek az ügy elbírálása szempontjából valamilyen jelentősége van és kerülendők [lennének] a formális felsorolások.

Az idézett törvényi rendelkezésekből levezethetőnek tartjuk azokat a követelményeket, amelyeknek meg kell felelnie a bizonyítékok értékelésének ahhoz, hogy a megállapított tényállás megalapozott legyen.

Ezeket az alábbiak látjuk összefoglalhatónak: 1. A büntető anyagi és eljárásjogi jogszabályok alkalmazása szempontjából releváns bizonyítékokat hiánytalanul értékelni kell.

2. Az egyes bizonyítékok vizsgálatát külön is el kell végezni, majd a bizonyítékokat egymással összevetve is értékelni kell.

3. A bizonyítékok értékelése során be kell tartani a logika szabályait.

4. Logikai következtetés eredménye csak abban az esetben szolgálhat a tényállás megállapításának alapjául, ha ez egyben minden egyéb lehetőséget kizárttá tesz.

5. Kizárólag közvetett bizonyítékokon alapuló büntetőjogi felelősséget csak a bizonyítékok zárt láncolata alapján lehet megállapítani.

6. A bizonyítékok bizonyító erejének [hitelt érdemlőségének] megítélése nem alapulhat önkényes bírói meggyőződésen.

BJSZ_2szam.indd 7

12

Mátészalkai Városi Bíróság B. 122/1996. sz. ügye.

Büntetőjogi Szemle 2012/2. szám

3.2.3.2. A bizonyítékok értékelésére vonatkozó rendelkezések A Be. a bizonyítékok értékelésére vonatkozóan a következő rendelkezéseket tartalmazza: 4. § (2) A kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhető a vádlott terhére.

78. § (1) A büntetőeljárásban szabadon felhasználható a törvényben meghatározott minden bizonyítási eszköz, és szabadon alkalmazható minden bizonyítási eljárás. A törvény azonban elrendelheti egyes bizonyítási eszközök igénybevételét.

(2) A bizonyítás eszközeinek és a bizonyítékoknak nincs törvényben előre meghatározott bizonyító ereje.

(3) A bíróság és az ügyész a bizonyítékokat egyenként és összességükben szabadon értékeli, és a bizonyítás eredményét az így kialakult meggyőződése szerint állapítja meg.

351. § (2) A bíróság ítélete megalapozatlan, ha d) az elsőfokú bíróság a megállapított tényekből további tényre helytelenül következtetett.

3.2.3.3. A logikai következtetések jelentősége és problémái a bizonyítékok értékelése körében A bizonyítékok értékelése körében tapasztalataink szerint a legtöbb problémát a logikai következtetésen alapuló ténymegállapítások vetik fel. Ez egyrészt abban nyilvánul meg, hogy unos-untalan hivatkozunk a bizonyítékok zárt láncolatára, még akkor is, amikor ezek semmiféle logikai rendszert nem alkotnak, mert a bíróság egyes egyedül a vádlott[ak] vagy a tanú[k] szavahihetőségének kérdésében való állásfoglalás eredményeként tesz az ítélkezése alapjául szolgáló ténymegállapításokat, amelyeknek vajmi kevés köze van formál logikához. Ez azonban megítélésünk szerint inkább a jogi kultúra kérdésére tartozik. Ennél nagyobb gyakorlati jelentősége van annak, amikor a logikai következtetésen alapuló ténymegállapítás döntő szerepet kap a bűnösség kérdésében való döntésnél. E megállapításunkat támasztják alá a következő konkrét ügyek is. a) A bíróság a vasszerkezeteket gyártó gazdasági társaság sérelmére elkövetett lopással vádolt terhelteket felmentette, „mivel nem nyert kétséget kizáróan bizonyítást, hogy … vádlott a terhére rótt lopás vétségét elkövette…” Ehhez képest az iratokból a következők voltak megállapíthatók: 1. A vádlott lakóházának kertje határos volt a sértett gazdasági társaság telephelyével, ahol nagy mennyiségű vasanyagot tároltak. 2. A helyszíni szemle során a telephely területének talaján és a telephelyet a vádlott kertjétől elválasztó kerítés drótfonatán olyan nyomokat, illetve elváltozásokat észleltek, amelyek arra utaltak, hogy a telephelyen tárolt vasidomokat húztak át a kertbe. 3. A vádlott lakásán a sértettől ellopottal mindenben megegyező paraméterekkel rendelkező köracélt foglalt le a rendőrség. 4. A vele szembeni büntetőeljárás megindulása után a vádlott bizonyítottan egy vasanyagot forgalmazó másik cégtől olyan fiktív számlát kísérelt meg beszerezni, amivel azt tudta volna igazolni, hogy a vádbeli bűncselekmény elkövetésének behatárolható időszakát megelőző napon vásárolta meg a nála lefoglalttal azonos vasanyagot. 5. A vádbeli időszakban építkező vádlott a fiktív számla beszerzésének megkísérlését azzal magyarázta, hogy a lakásépítési kedvezmény igénybevétele miatt minden kiadását számlával kellett igazolnia.12 Ezek a körülmények megítélésünk szerint a közvetett bizonyítékok zárt láncolatának iskolapéldáját jelentik: Az építkező vádlottnak objektív lehetősége volt a bűncselekmény elkövetésére, aminek a kertjén keresztül történő végrehajtását a helyszíni nyomok bizonyították, s egyedileg nem azonosítható, de az ellopott vasanyaggal megegyező olyan vasárut foglaltak le nála, aminek az eredetét nem tudta hitelt érdemlően igazolni, viszont megkísérelte olyan fiktív számla megszerzését, amivel igazolni tudta volna azt, hogy a bűncselekmény elkövetésének lehetséges legkorábbi időpontját megelőző napon vásárolt vasanyagot. Ilyen

7

2012.10.24. 14:28:48

Büntetőjogi Szemle 2012/2. szám 8

BJSZ_2szam.indd 8

körülmények között, pusztán azért, mert a vádlott tagadta a bűncselekmény elkövetését, s az ellopott vasanyagnak csupán elenyésző hányada került nála lefoglalásra és alapos okkal feltételezhető volt a bűncselekmény több személy általi elkövetése, nyilvánvalóan téves volt a vádlott felmentése.13 b) A városi bíróság a vádlottat a lopás vétsége miatt emelt vád alól felmentette és tulajdon elleni szabálysértés miatt pénzbírsággal sújtotta. Az ügyészi fellebbezést a főügyészség a logika szabályaival ellentétes következtetésen alapuló ítélet megalapozatlansága miatt tartotta fenn. Az iratokból megállapítható adatok szerint a vádlottat az ügyészség egy fácánkakas és egy fácántyúk ugyanazon alkalommal történt lelövésével megvalósított lopás vétségének elkövetésével vádolta. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint csak a személygépkocsijában megtalált fácánkakas vádlott általi elejtése nyert kétségtelenül bizonyítást. Ehhez képest megállapíthatók voltak a következők: 1. A vádlottal szemben a vadásztársaság vadászai a vadászati területükhöz tartozó erdőrészen intézkedtek. 2. A vádlott személygépkocsijában egy légpuskával elejtett fácánkakast találtak. 3. A vádlottat a gépkocsija közelében lövésre kész állapotban levő légpuskával a kezében találták meg. 4. A vadászok az intézkedés helyszíne közelében találták meg egy fácántyúk tetemét, amelyet megállapíthatóan rövid idővel azelőtt ugyancsak légfegyverrel ejtettek el. 5. Az intézkedés előtt és után a vadászok ezen az erdőrészen a vádlotton kívül senkivel nem találkoztak.14 Ilyen körülmények között a fácántyúk más általi elejtésének lehetősége – úgy véljük – egyértelműen kizárható volt, vagyis a logika szabályai szerint kizárólag a vádlott lehetett mindkét vádbeli cselekmény egyedül szóba jöhető elkövetője.15 c) A városi bíróság a II. rendű vádlottat a bűnpártolás vétsége, a IV. rendű vádlottat pedig a folytatólagosan elkövetett lopás vétsége miatt emelt vád alól felmentette, mert álláspontja szerint nem nyert bizonyítást az a vádbeli tényállás, hogy 1996. július 11-én és 12-én az utóbbi vádlott a sértett malomüzeméből 24 622 forint értékben ellopott 9 zsák takarmánylisztet és 2 zsák finomlisztet, amelyeket a vádlott-társa lakásán helyezett el. Ehhez képest az ügyben a következőket lehetett megállapítani: 1. A vádbeli időben mindkét vádlott a sértett dolgozója volt. 2. Az 1996. június 17-én tartott házkutatás során a vádlott lakásán 11 zsák lisztet foglalt le a rendőrség. 3. A II. rendű vádlott az eljárás során mindvégig azt állította, hogy a nála lefoglalt lisztet a IV. rendű vádlott vitte a lakására. [A nyomozás során tett vallomása szerint a II. rendű vádlott a munkahelyéről lopta a lisztet. A tárgyaláson ezt annyiban módosította, hogy csak gondolta a liszt lopásból származó voltát.] 4. A II. rendű vádlott vallomása szerint a IV. rendű vádlott a reggeli műszakváltás 13 A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság Bf. 323/1998/3. sz. végzésével hatályon kívül helyezte az elsőfokú ítéletet annak megalapozatlansága miatt.

14 Nyíregyházi Városi Bíróság B. 1715/1996. sz. ügye.

15 A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság Bf. 902/1996/3. sz. végzésével az ítéletet megalapozatlanság miatt hatályon kívül helyezte.

utáni időben vitte lakására a lisztet, s megállapítható volt, hogy e vádlott mindkét napon reggel 6 óráig dolgozott a munkahelyén. 5. A lefoglalt mindkét fajta liszt a sértett által is előállított termék volt, amelyek ugyanolyan zsákba voltak csomagolva, mint amilyeneket a malomüzemben is használtak. 6. A sértett készletnyilvántartás alapján – a malomüzemi termelés sajátosságai miatt – a vádbeli lopás megtörténtét nem lehetett sem igazolni, sem pedig kizárni.

Ennek ellenére a városi bíróság ebben a körben a következők szerint értékelte a bizonyítékokat: „II. r.

K. S. védekezésében előadta azt, hogy neki nem volt tudomása arról, hogy IV. r. S. L. vádlott által hozzá elvitt liszt és korpa honnan származik, hiszen IV. r. vádlott csak arra kérte meg őt, hogy néhány napig hadd tartsa a lakásán ezeket a terményeket. II. r. K. S. vádlott a bírósági tárgyaláson akként módosította a nyomozás során tett vallomását, hogy a S. L. vádlott által hozzá elvitt gabonaféleségek lopásból származnak, ez csak az ő feltételezése volt. Konkrét tudomása neki sem volt arról, hogy IV. r. vádlott bármikor is elvitt volna a malomból lisztet és korpát. A bíróság a vádlott védekezését elfogadta. Az eljárás alapján megállapítható, hogy II. r. K. S. és IV. r. S. L. baráti viszonyban álltak, korábban egy munkahelyen dolgoztak, gyakran találkoztak egymással. Mindkét vádlott úgy nyilatkozott, hogy nincsenek haragos viszonyban, így a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a lakására IV. r.

S. L. vádlott különböző terményféleségeket elszállított, nem haragból tette. II. r. K. S. vádlott ezen kijelentését az eljárás során mindvégig határozottan állította. IV. r. S. L. vádlott mind a nyomozás során, mind pedig a bírósági tárgyaláson a bűncselekmény elkövetését tagadta, bűnösségét nem ismerte el. Védekezésében előadta azt, hogy ő nem vitt II. r. K. S. lakására sem lisztet, sem korpát. IV. r. S. L. vádlott állításával szemben a bíróság II. r. K. S. vádlott azon állítását fogadta el, hogy S. L. valóban szállított lisztet és korpát II. r. K. S. vádlott lakására. II. r. K. S. vádlottnak ezen vallomását alátámasztja a házkutatásról, illetve lefoglalásról készült jegyzőkönyv is, mely szerint II. r. K. S. vádlott által a malomból elhozott 16 zsák liszten felül a lakásán még lisztet és korpát is lefoglaltak. A malomból elhozott 16 zsák liszten kívül megtalált terményféleségeket II. r. K. S. vádlott önként átadta a hatóság részére, lefoglalása ellen nem tiltakozott. Mivel az eljárás során nem nyert bizonyítást az, hogy II. r. K. S. vádlott tudott volna arról, hogy a hozzá szállított termények bűncselekmények elkövetéséből származnak, illetőleg az, hogy II. r. K. S. vádlott közreműködött volna egy bűncselekményből származó előny biztosításában, ezért a vádlottat a bíróság a Be. 214. § (3) bekezdés b) pontja alapján az ellen emelt 1 rb. bűnpártolás vétségének vádja alól felmentette. IV. r. S. L. vádlott védekezésének azon részét, hogy ő nem lopott el a malomból semmilyen terményt, a bíróság elfogadta.

A vádlott azon védekezését támasztja alá II. és III. r. vádlottak vallomásai is, amely szerint egyikük sem tudott arról, hogy S. L. bármit is elhozott volna a malom-

2012.10.24. 14:28:48

Nyírbátori Városi Bíróság B. 372/1996/9. sz. ítélete.

A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság Bf. 1145/1996/6. sz. végzésével az ítéletet hatályon kívül helyezte.

18 Legfelsőbb Bíróság Bf. I. 1024/1972/20. sz. határozata.

16 17

BJSZ_2szam.indd 9

győződését annak a ténymegállapításnak a vonatkozásában, amelyet az ítéletben elfogadott és ki kell zárnia minden, azzal ellentétes lehetőséget […] nemcsak az adott tétel igaz voltát kell nyilvánvalóvá tennie, hanem azt is, hogy az és csakis az a helyes.”19 3.2.3.4. A vallomások hitelt érdemlőségének megítélése A gyakorlatban a logikai következtetés szükségképpen csak egy részét jelenti az értékelő tevékenységnek, hiszen az ún. személyi bizonyítékok [amelyek többnyire fontos szerepet töltenek be a bizonyítékok sorában] értékelése szinte sohasem kerülhető el. A bizonyítékok értékelésének jóval kisebb intellektuális élvezetet jelentő, de igen fontos része tehát a vallomások hitelt érdemlőségének megítélése. Ennek különösen az ad jelentőséget, hogy az elsőfokú bíróság ebben a körben elfoglalt álláspontjának ellenőrzésére általában nincs mód, s leginkább itt vetődik fel a bizonyítékok önkényes értékelésének veszélye is. Túlzás nélkül állítható, hogy a büntetéskiszabás mellett a büntetőbírói tevékenység „legingoványosabb” részéről van szó.

Ennek az összetett problémát jelentő kérdésnek a jelentősége leginkább a következőkkel érzékeltethető: „Elvi megközelítésben kétségtelenül legproblematikusabb az elsőfokú ítéletben megállapított tényállásnak, illetőleg az annak alapjául szolgáló bizonyítási tevékenységnek a felülbírálata. A probléma két egymással összefüggő eljárási alapelv: a bizonyítékok szabad értékelésének és a közvetlenség elvének a másodfokú eljárásban való sajátos érvényesüléséből adódik.

A bizonyítás jelentős számú és fontos eljárási szabályának betartását, a bizonyítási indítványok tárgyában elfoglalt álláspont helyességét a másodfokú bíróság általában nehézség nélkül ellenőrizheti; de már a bizonyítás eredményeként a határozatban megállapított tényállás helytállóságát, teljességét és általában tartalmi kérdéseit az említett két alapelv hatályosulásától elvonatkoztatva nem lehet vizsgálni. Minthogy a törvény az elsőfokú eljárás, és határozat felülbírálatát egyaránt előírja, s mivel a bizonyítás és a ténymegállapítás folyamata az eljárásnak, eredménye pedig a határozatnak szerves része: a tényállás a maga egészében tárgya a felülbírálatnak. A joggyakorlat és a szakirodalom állásfoglalásai azonban töretlen következetességgel hangoztatják, hogy a tényállás felülbírálata annak csak nyilvánvaló, ún. megalapozottsági hibáira terjedhet ki, de nem érintheti a bizonyítékoknak a tárgyalás közvetlenségen nyugvó értékelését. […] Ha megalapozottságon a tényállásnak a – releváns tényekhez viszonyított – tartalmi teljességét s egyben a logikai, okszerűségi ellentmondás-mentesség követelményei szerinti megállapítását értjük […] és semmi esetre sem a tényállásnak azokat az elemeit, amelyeket az elsőfokú bíróság a bizonyítékok meggyőződésen alapuló értékelésével állapított meg: mellőzhetetlen a felülbírá­ 19

Nagy: i. m. 512.

Büntetőjogi Szemle 2012/2. szám

ból. IV. r. S. L. vádlott vallomását támasztja alá V. A. tanú [a Malomipari Vállalat képviseletében] azon nyilatkozata is, hogy nem volt tudomásuk arról, hogy június 16-át megelőzően korpa és liszt tűnt volna el a malomból. Előadta továbbá, hogy IV. r. S. L. vádlottat nem érték tetten ilyen bűncselekmény elkövetésén az üzemben. Mivel a bíróság S. L. vádlott bűnösségére vonatkozóan sem közvetett, sem pedig közvetlen bizonyítékot nem tudott a vádlott terhére értékelni, kétséget kizáróan nem tudta bizonyítani a lopás elkövetését, ezért a bíróság a Be. 214. § (3) bekezdés b) pontja alapján a vádlottat az 1. rb. a Btk. 316. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés I. fordulata szerint minősülő és büntetendő folytatólagosan elkövetett lopás vétségének vádja alól felmentette.”16 Ezzel szemben a helyes ténybeli következtetés eredményeként nyilvánvalóan azt kellett volna megállapítani, hogy a lefoglalt 11 zsák liszt a sértett malomüzeméből származott, amelynek legális megszerzését a vádlottak nem tudták igazolni; majd abban kellett volna állást foglalni, hogy a II. rendű vádlott IV. rendű vádlottat terhelő vallomása elfogadható-e.17 A példaként felhozott három előbbi elsőfokú ítéletre figyelemmel is megállapíthatóan a közvetett bizonyítékok általánosságban akkor alkotnak a büntetőjogi felelősségre vonást megalapozó zárt láncolatot, ha a bizonyítás eredményeként a bűncselekmény terhelt általi elkövetésének lehetősége megállapítható, a más személy általi elkövetés lehetősége viszont kizárható.

Ilyen egybeesés esetén bizonyítottság hiányában történő felmentésre megalapozottan nem kerülhet sor.

A terhelt általi elkövetés lehetőségének hiánya vagy a más általi elkövetés lehetősége viszont kizárttá teszi a büntetőjogi felelősség megállapítását, amennyiben erre közvetlen bizonyítékok nem állnak rendelkezésre. Természetesen ténybeli következtetés eredménye csakis akkor lehet megalapozott, ha annak alapját valóban kétségtelenül bizonyított tények képezik; a logikai következtetés elemeinek tényekkel alátámasztottnak kell lennie, amit spekulatív jellegű következtetések nem helyettesíthetnek: „A láncolatban jelentkező hézagokat következtetéssel lehet kitölteni, de csak olyan következtetéssel, amely az egész bizonyítási anyag egységes logikai összefüggéseibe szükségszerűen, szervesen, kétséget kizáró módon beleillik.

A puszta valószínűség tehát – bármilyen közel áll a bizonyossághoz – nem elegendő és a bűnösség megállapítására alkalmas tényállás alapjául csak akkor szolgálhat, ha a többi bizonyítékkal való egybevetése során egyértelmű, minden más megoldást kizáró bizonyossággá válik.”18 Mindez az ítélet indokolásával szemben azt a követelményt támasztja, hogy a bíróságnak „az egymásnak esetleg ellentmondó – ellentétes következtetési eredményre vezető – adatokból ki kell választania azokat, amelyek megalapozzák a meg-

9

2012.10.24. 14:28:49

Büntetőjogi Szemle 2012/2. szám 10

BJSZ_2szam.indd 10

latban a tényállás logikai, következtetési, iratszerűségi vonatkozásainak a bizonyítékértékelésen nyugvó elemektől való elhatárolása.”20 Az e téren tapasztalható problémákat jelzik az alábbi kiragadott indokolási részletek: – „A bíróság a közvetlenség elve alapján állapította meg, hogy III. r. fk. Zs. E. és IV. r. F. B. vádlottak I. r. B. J. vádlottól féltek.”21 – „Ennek az aktuális szituációnak az analizálása, részleteire bontása és a vádlottak tudattartalmának a történtekhez való viszonya kizárja a vádlott tévedését és ilyenformán megcáfolja I. r. B. J. vádlott szavahihetőségét is.”22 – R. A. tanú viszont azt állította, hogy szerinte a V.-i Bíróság épületétől kb. a B. Hotel van 1000 m-re, a bíróság megítélése szerint viszont legfeljebb 300 méter.”23 – „A bíróság személyes ismeretsége alapján tudja, hogy R. A. családja többgenerációs, több évtizede önálló üzlettel dolgozó a város leghíresebb cukrász családja. Jómódban, rendezett anyagi körülmények között él, így semmi nem indokolta volna azt, hogy az automata feltörése útján pénzhez jusson.”24 – „Az általa hangoztatott maffia, illetve a két személy összevetése ellentmondást tartalmaz, ugyanis egy szervezet nem két személyből áll. Hat, illetve több személyt tételez fel. Több személyt feltételezve viszont kettő bilincs egy eredményes intézkedésre nem lett volna elegendő.”25 – „A T.-i útról a K. utca környékére eljutni úgy, hogy korábban valaki nem járt Nyíregyházán és az útvonal iránt nem érdeklődik, szinte lehetetlen, mert elég körülményes a megközelítése a helyszínnek.”26 – „A bíróság álláspontja szerint semmivel nem magyarázható BM tanúk nyilatkozata, hogy az ügyben érdemben ma már nyilatkozni nem tudnak, hiszen a sérelem őket érte és az ügyben ők intézkedtek. Ezek után mi várható el akkor az ügyben csak tanúként kihallgatottaktól.”27 – „Mindezeken túlmenően a bíróság álláspontja szerint R. J.-né sértett tanú igazat beszélő, hitelt érdemlő szavú ember.”28 – „Ny.-nak a bűncselekmény színhelyéül megjelölt területén cigány személyek felbukkanás, csellengése nem feltűnő.”29 – „A bíróságnak a testi épség elleni ügyek tárgyalásában szerzett több éves tapasztalata az, hogy komolyabb sérülések elszenvedése esetén is gyak2 0 Cséka Ervin: A büntető jogorvoslatok alaptanai, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1985, 218–220.

21 Nyíregyházi Városi Bíróság Fk. 2040/1993/10. sz. ítélete.

2 2 Uo. 2 3 Vásárosnaményi Városi Bíróság B. 326/1993/9. sz. ítélete.

2 4 Nyíregyházi Városi Bíróság B. 52/1995/10. sz. ítélete.

2 5 Nyíregyházi Városi Bíróság B. 1555/1993/20. sz. ítélete.

2 6 Uo. 2 7 Nyíregyházi Városi Bíróság B. 32/1992/5. sz. ítélete.

2 8 Nyíregyházi Városi Bíróság B. 2595/1997/3. sz. ítélete.

2 9 Nyíregyházi Városi Bíróság B. 2967/1994. sz. ítélete.

ran előfordul, hogy a sértett a benne lévő indulatok miatt a sérülés fájdalmát nem érzi csak akkor, amikor az indulatai alábbhagynak.”30 A bírák és az ügyek széles körét érintő idézetcsokorban egyetlen dolog közös: a meggyőző erőt nélkülöző bírói szubjektivizmus. Ez egyszersmind azt is jelenti, hogy ezekben az esetekben a bírók tulajdonképpen nem teljesítették megfelelően az indokolási kötelezettségüket sem. A kiragadott példák természetesen részletkérdéseket érintenek, amelyeknek a kiemelését elsősorban jelzésértékük miatt tartottunk fontosnak.

A következő esetekben viszont a szubjektív bírói álláspont megalapozatlansági okként merült fel és az ítélet hatályon kívül helyezését eredményezte. a) A városi bíróság a megrontás bűntette és a kitartottság bűntette miatt indult ügyben a vádlottra nézve egyértelműen terhelő tanúvallomásokat azért vetette el, mert az üzletszerűen szexuális szolgáltatások nyújtásával foglalkozó nők esetében „életmódjuk alapján szavahihetőségük erősen megkérdőjelezhető, vallomásukra tényállást alapítani nem lehet.”31 b) A bíróság az ittas járművezetés vétsége miatt indult ügyben a vádlott barátját, valamint a vádlottal szemben intézkedő három rendőr közül két személyt hallgatott ki tanúként meglehetősen egyéni módszerrel: a tárgyaláson a vádlott barátjának részletes kihallgatása helyett a nyomozás során tett vallomását olvasta fel, ezzel szemben a két rendőrt igen tüzetesen kihallgatta a több mint egy évvel korábbi intézkedésük minden részletével kapcsolatban, ami messzemenően nem felel meg a – véleményünk szerint – nem csupán egy szemszögből vizsgálható tisztességes eljárás követelményeinek. Ehhez képest a városi bíróságnak az a megállapítása, hogy a rendőrök esetében „vallomásuk között az időmúlásra figyelemmel kisebb eltérések mutatkoztak” nyilvánvalóan teljesen súlytalan. Azonban erre is figyelemmel a városi bíróság arra az álláspontra helyezkedett, miszerint „minden tanú vallomásával kapcsolatban azt tudta megállapítani, hogy azok tartalmában megfelelnek az életszerűségi követelményeknek és egyetlen tanúval szemben sem tudott olyan megállapítást tenni, hogy érdekében állt volna a valóságtól eltérő nyilatkozat megtétele.”32 Ez a látszólag korrektnek tűnő bírói álláspont némileg elkendőzte a jelzett súlyos bírói hibát, ami döntő oka volt annak, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte.33 A felhozott fenti példák azt mutatják, hogy a vallomások hitelt érdemlőségének megítélése igen gyakran teljesen szubjektív alapokon nyugszik, ami szükségszerűen jelentősen csökkenti a bíróság ítélkezésének társadalmi elfogadottságát. Ezért szerintünk a vallomások hitelt érdemlőségének kérdésében való állásNyíregyházi Városi Bíróság B. 40/1994. sz. ítélete.

Nyíregyházi Városi Bíróság B. 1045/1995/28. sz. ítélete, amelyet a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság a Bf. 65/1997/4. sz. végzésével hatályon kívül helyezett.

32 Nyíregyházi Városi Bíróság B. 402/1997. sz. ügye.

33 Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság Bf. 109/1998. sz. ügye.

3 0 31

2012.10.24. 14:28:49

3.2.3.5. Az életszerűség problémája A vallomások értékelése körében a bírók sokszor előszeretettel hivatkoznak az életszerűségre, néha – úgy tűnik – annak tisztánlátása nélkül, hogy a hivatkozási alap tulajdonképpen minek tekinthető és milyen jelentőséggel bírhat a mérlegelés körében. A kérdés kiemelése a bizonyítékok szabad értékelésének és a közvetlenség elvének érvényesülése miatt lényeges.

Ezért nagyon fontosnak tartjuk annak hangsúlyozását, hogy az életszerűség csupán egy szempont lehet a vallomás hitelt érdemlőségének megítéléséhez, amiből következően soha nem lehet önálló jelentősége a bizonyítékok értékelése körében. Ennek iránymutató jellegű kifejtését tartalmazza a következő indokolás: „A megyei bíróság helytállónak találta az elsőfokú bíróság álláspontját az életszerűségre történő hivatkozásnál. Jelen esetben az erre történő hivatkozás nem a bizonyosság helyett és annak pótlására szolgál, ha-

BJSZ_2szam.indd 11

nem a vádlottak védekezése olyan tényekre utal, amelyeket az általános felfogás szerint nem lehet elfogadni.”34 Ezt szem előtt tartva érdemes egy kis figyelmet fordítani az életszerűség nehezen meghatározható fogalmának értelmezésére is. A nyelvtani értelmezés szerint életszerű: „az élet valóságát felidéző”35. Ebből a meghatározásból kiindulva az ítélkezésben véleményünk szerint életszerűnek tekinthető az olyan esemény, aminek a megtörténtére, előfordulására stb. az általános tapasztalatok szerint az adott feltételek megléte esetén nagy valószínűséggel számítani kell. Ebből következőleg életszerűtlennek kell tekinteni az olyan eseményt, aminek megtörténtére az adott körülmények között csak igen csekély valószínűséggel kerülhet sor az általános élettapasztalatok szerint. Erre is figyelemmel fenntartásokkal fogadható el az életszerűségre való hivatkozás a következő esetekben. a) A vádlottak tagadásával szemben – a lakásban nem jártak benn, és K. J.-né önként ment velük – a sértetti vallomásokon túlmenően arra is tekintettel volt a bíróság, hogy teljesen életszerűtlen, hogy felnőtt, komoly munkásasszony úgy indul el a lakásáról – az élettársa mellől – úgymond a volt férjét meglátogatni, hogy nem öltözik fel, csak hálóing van rajta. Ez a körülmény azért is életszerűtlen, mert a hajnali órákban a hőmérséklet sem olyan, hogy egy hálóing a hideg ellen védelmet nyújtana.”36 b) „A bíróság álláspontja szerint a vádlottak ezen védekezése teljesen életszerűtlen. Minden ok nélkül az intézkedő rendőrök senkit sem fognak megbilincselni, megverni és előállítani. Ilyen alapon még a sok nézelődő közül több személyt is előállíthattak volna a rendőrök, ha valóban az lett volna a céljuk, hogy teljesen ártatlan embereket is meghurcoljanak és bántalmazzanak.”37 Az idézett esetekben álláspontunk szerint az életszerűségre hivatkozás lényegében helyes volt, ami azonban egyik esetben sem a legszerencsésebb módon történt. Ezzel szemben helyesnek tartjuk az életszerűség figyelembevételét a következő esetben: A városi bíróság elrendelte 7400 USD mint bűncselekményből származó dolog elkobzását.38 Az ügyben az érdekeltek tárgyalás tartását kérték arra hivatkozással, hogy a nyomozás során lefoglalt külföldi fizetőeszköz nem az egyik érdekelt terhére korábban megállapított fegyvercsempészésből származott, hanem egy Kanadában élő rokonuktól kapták adósság rendezéseként.

A tárgyalás eredményeként hozott, korábbi határozatát hatályban tartó végzésének indokolásában a városi bíróság az érdekeltek által az eljárás különböző szakaszaiban előadottak értékelése után a következőket fejtette ki: „Ugyancsak megjegyzi a bíróság, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság Bf. 29/1995/8. sz. határozata.

Juhász József – Szőke István – O. Nagy Gábor – Kovalszky Miklós [szerk.]: Magyar értelmező kéziszótár I. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985, 278.

3 6 Nyíregyházi Városi Bíróság B. 2525/1993/8. sz. ítélete.

37 Nyíregyházi Városi Bíróság B. 401/1993/15. sz. ítélete.

3 8 Nyíregyházi Városi Bíróság B. 2287/1997/8. sz. végzése.

Büntetőjogi Szemle 2012/2. szám

foglalásnál célszerű figyelemmel lenni a következő szempontokra: 1. A közvetlenség nem érv, hanem lehetőség a valóság megismeréséhez, ezért a közvetlen benyomások alapján történő ítéletalkotás csak abban az esetben fogadható el, ha ennek indokai világosak és legalább viszonylagosan ellenőrizhetők.

2. A mérlegre tett vallomásról alkotott értékítélet szempontjainak egyértelműnek, világosnak kell lennie.

3. A bírói szubjektumnak csak akkor és olyan mértékben lehet szerepe a döntéshozatalnál, ha és amen�nyiben az általános élettapasztalatra való hagyatkozás a vallomás mérlegelésénél nem mellőzhető.

4. Az önkényes értékelés látszatának érdekében a mérlegelés szempontjából lényeges tárgyaláson tanúsított reakciót, viselkedési formát és egyéb körülményeket rögzíteni szükséges a tárgyalási jegyzőkönyvben, és ennek indokoltsága esetén vissza kell utalni e jegyzőkönyvi megállapításokra.

5. Minden lehetőséget meg kell ragadni a vallomások adatainak objektív alapokon nyugvó ellenőrzésére, amire már a tárgyalás előkészítése során célszerű figyelmet fordítani.

6. A viszonylagos adatok ugyancsak viszonylagos adattal való alátámasztását vagy cáfolását lehetőleg kerülni kell, mert a bizonytalan alapokon nyugvó következtetés nélkülözi a meggyőző erőt.

7. A vallomás tartalmának értékelését annak ismertetése nem pótolhatja.

8. Egymásnak ellentmondó vallomások mérlegelésénél a vallomások egymásra vetítése [egybevetésük alapján történő értékelése] nem mellőzhető.

9. A vallomást tevő érdekviszonyait minden esetben körültekintően tisztázni és értékelni kell.

Az eddigiek általános érvényű összefoglalásaként azt lehet mondani, hogy csak az olvasóját is meggyőző bírói meggyőződés lehet ítéletalakító tényező, ami az igazságszolgáltatás egyetlen más szereplőjével össze nem mérhető felelősséget ró az ügy első bírájára.

3 4 35

11

2012.10.24. 14:28:49

Büntetőjogi Szemle 2012/2. szám

életszerűtlen az érdekeltek, illetőleg a tanúk nyilatkozata az alábbiak szerint: D. A.-né rokona Kanadában élő személy. Amennyiben adóssága áll fenn Magyarországon élő testvérével szemben, ezen adóságát kanadai dollárban vagy esetleg magyar forintban rendezné. Aligha életszerű, hogy egy harmadik ország hivatalos fizetőeszközét, azaz jelen esetben USA dollárt használna tartozása rendezésére.”39 Ennek megfelelően a vallomás hitelt érdemlőségének megítélése körében az életszerűség kérdésében elfoglalt bírói álláspont véleményünk szerint csakis akkor lehet meggyőző, ha azt tükrözi, hogy a bíróság az objektív körülmények ismeretében elfogulatlanul foglalt állást abban a kérdésben, hogy mi az, amit az általános élettapasztalatok alátámasztanak vagy cáfolnak.

3.3. A bizonyítékok értékeléséről való számadás problémái Az 1973. évi I. törvény 163. §-ának (4) bekezdése szerint a határozat indokolása tartalmazza a tényállást, és a bizonyítékok értékelésével számot ad arról, hogy a bíróság azt miért állapította meg. E törvényi rendelkezésből következően a bizonyítékok értékeléséből annak kell kitűnnie, hogy a bíróság miért az adott tényállást látta megállapíthatónak. Ezt nézetünk szerint nem befolyásolja az, hogy a Be. 258. §-a (3) bekezdésének d) pontja értelmében az ítélet indokolásának a bizonyítékok számbavételét és értékelését kell tartalmaznia. Ez a rendelkezés a törvényes ítélkezés egyik legfontosabb garanciális szabályának tekinthető a következők miatt: „A bizonyítékok szabad értékelésének eljárásjogi alapelve utat nyithat a bírói önkénynek, a tényállásnak a vád, illetőleg a bűnösség megállapítása igényéhez igazodó vagy ellenkező irányú, de mindenképpen az objektív valóságtól eltérő megállapításának.

Ezért a törvényben megszabott kötelessége a bírónak, hogy az ítélet indokolásában fejtse ki, a megállapított tényeket miért, milyen bizonyítékok alapján fogadta el valónak; miért találta szükségesnek további bizonyítékok beszerzését, vagy miért nem fogadta el a szakvéleményt. Ennek az indokolási kötelességnek a jelentőségét aláhúzza, hogy az ítélet hatályon kívül helyezését vonja maga után, ha az elsőfokú bíróság nem tett eleget indokolási kötelezettségének, és ez az ítéletet lényegesen befolyásolta.”40 A bizonyítékok értékeléséről való számadásnak a fenti idézetből is kitűnő jelentősége a városi bíróságok ítéleteinek indokolásában nagyon sokszor nem tükröződik. A legjellemzőbb problémának tekinthető ebben a körben az, hogy az értékelés gyakran a bizonyítékok puszta felsorolásában, illetve a vallomások – többnyire szükségtelen – ismertetésében merül ki.

Egyik jellemző példája ennek a következő ítélet: Az ügyben megállapított tényállás lényege szerint H. községben gázelosztó rendszer kiépítése folyt, amelynek

felügyeletét a beruházó polgármesteri hivatal részéről az alpolgármester vádlott látta el, a vállalkozói díj utalványozására viszont a polgármester volt jogosult.

A vádlott a kivitelezést végző vállalkozót felszólította, hogy fizessen neki 1 750 000 forintot, mert különben gondoskodik arról, hogy részére a végszámla összege ne kerüljön kifizetésre. A vállalkozó emiatt rendőrségi feljelentést tett, s ezt követően a rendőrség megszervezte a vádlott tettenérését. A vállalkozó a község külterületén átadta a vádlottnak az általa kért pénzösszeget, amelyek között több vegyileg kezelt darab is volt.

Röviddel a pénz átvétele után a vádlottal szemben rendőri intézkedés történt, amelynek során a teljes összeget megtalálták nála, s a vegyi kezelés is kimutatható volt a bankjegyeken. A vádlott azzal védekezett, hogy a vállalkozó akarta őt megvesztegetni, mert rájött a túlszámlázásra. Mindehhez képest az elsőfokú ítélet indokolásának bizonyítékokat „értékelő” része 9 oldal terjedelmű, amelyből közel 3 oldalt tesz ki a vádlott vallomásának ismertetése, a vállalkozó tanúvallomásának részletezése pedig 2 oldal terjedelmű.

A jelentős terjedelem ellenére csak a megállapított tényállásból lehetett következtetni arra, hogy a városi bíróság a vállalkozó vallomását fogadta el a vádlott védekezésével szemben, mert ebben a kérdésben a bizonyítékok értékelése körében egyáltalán nem foglalt állást.41 Véleményünk szerint a tettenérésre tekintettel a bíróságnak egyedül abban kellett volna állást foglalnia, hogy a közvetett bizonyítékok a vádlott vagy a vállalkozó által előadott verziót támasztják-e alá, ami a nyomozás során beszerzett bizonyítékok felhasználásával rendkívül meggyőzően levezethető lett volna, így ezt az elsőfokú ítélettel csaknem azonos terjedelmű határozatában a másodfokú bíróságnak kellett pótolnia.42 A példaként felhozott ítélet is azt mutatja, hogy fontos lenne annak iránymutató jellegű meghatározása, hogy az indokolási kötelezettség megfelelő teljesítése mikor igényli a tényállás megállapításának alapjául szolgáló vallomások ismertetését, s ezt milyen terjedelemben szükséges megtenni. Általános érvényű iránymutatás azonban természetesen egyik kérdésben sem adható. Meghatározható viszont az, hogy melyek azok az esetek, amikor a konkrét ügy sajátosságaitól függetlenül szükségtelen a bizonyítékul szolgáló vallomás ismertetése. Így a széles körben elterjedt gyakorlattal ellentétben „általában nincs szükség az ítélet indokolásában a vádlott védekezésének alakszerű, ös�szefoglaló ismertetésére”43. Ugyancsak szükségtelen a tényállás megállapításának alapjául elfogadott vallomás ismertetése. Továbbá nem válhat szükségessé több egybehangzó vallomás külön-külön történő ismertetése sem, sőt egybehangzó bizonyítékok esetén ezek puszta felsorolásával is megfelelően teljesíthető az indokolási kötelezettség.

41

12

BJSZ_2szam.indd 12

4 2 39 4 0

Nyíregyházi Városi Bíróság B. 3203/1997/3. sz. végzése.

Arányi: i. m. 44.

zata.

43

Mátészalkai Városi Bíróság B. 188/1995/56. sz. ítélete.

Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság Bf. 151/1998/4. sz. határoArányi: i. m. 46.

2012.10.24. 14:28:49

Arányi: i. m. 45.

Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság Bf. 807/1997. sz. ügye.

4 6 A Be. 75. §-ának (3) bekezdése változatlanul rögzíti a szóban levő bizonyítási elvet.

47 Cséka – Király – Kratochwill – Szabóné – Vargha: Magyar büntető eljárásjog I. kötet, Tankönyvkiadó, Budapest, 1980, 228.

4 4 45

BJSZ_2szam.indd 13

róság szóhasználatát átvéve többször utal egyes bizonyítékok „kirekesztésére”48. E fogalom használata megítélésünk szerint mindkét határozatban téves. Az elsőfokú bíróság ugyanis valójában nem kirekesztette a vallomásokat az értékelt bizonyítékok köréből, hanem e bizonyítékok hitelt érdemlőségét nem találta kellően meggyőzőnek, ezért azokat a tényállás megállapításának alapjául nem fogadta el. A kettő nyilván nem azonos, mert a „kirekesztett” bizonyítékok értékelésére – bizonyító erejének mérlegelésére – nem kerülhet sor. Erre vezethet pl. a Be. 78. §-a (4) bekezdésének alkalmazása.49

3.4. Az ítélet befejezése Sajátos jelenségnek tartjuk az ítéletek keltezésére vonatkozó rendelkezés gyakorlati érvényesülésének kérdését. A Be. 257. §-ának (3) bekezdése szerint a határozat – eltérő rendelkezés hiányában – bevezető részből, rendelkező részből, indokolásból és keltezésből áll. Eltérő rendelkezést pedig csak a Be. 260. §-ának (3) bekezdése tartalmaz, amelynek értelmében a jegyzőkönyvbe foglalt határozatnak nincs bevezető része és keltezése, amiből értelemszerűen következően az ítélet esetében egyik sem mellőzhető. A kérdés csak az, hogy melyik időpontot tekintjük az ítélet keltének: azt, amikor kihirdették, vagy azt, amikor az írásba foglalása megtörtént. A jelenleg általánosan követett gyakorlat az első megoldást alkalmazza, vagyis a keltezés ideje rendszerint megegyezik az ítélet kihirdetésének időpontjával, noha viszonylag ritkán fordul elő, hogy az írásba foglalása már ekkor megtörténik. Így ma az ítéleteink végén általában olyan dátum szerepel, amelynek valóságtartalma és ezáltal a jelentősége egyaránt vitatható, következésképpen az értelme is megkérdőjelezhető, hiszen gyakorlatilag a ma már avittasnak ható „k.m.f.” formulát pótolja, aminek a megítélésén mit sem változtat az, hogy ugyanezt a megoldást láthatjuk pl. a svájci büntető ítélkezésben is.50 Ezért nézetünk szerint elsősorban a jogalkotónak kellene elgondolkodnia azon, hogy az ítéletre vonatkozó speciális szabályokra tekintettel nem lenne-e célszerűbb megoldás a keltezés mellőzésének előírása, az ennek kötelező alkalmazását mellőző a német és az osztrák büntető eljárási törvény megoldásához hasonlóan.51 Ennek hiányában, illetőleg a jelenlegi szabályozás mellett viszont a jogalkalmazókra vár az a feladat, hogy olyan tartalommal töltsék meg a kötelező keltezésre vonatkozó általános rendelkezést, amely 4 8

zata.

Büntetőjogi Szemle 2012/2. szám

Ezzel szemben szükséges lehet viszont a tényállás megállapítása szempontjából jelentős vallomás ismertetése pl. akkor, ha a vallomás hitelt érdemlőségének kérdésében elfoglalt bírói álláspont indokainak meggyőző kifejtése e nélkül nem lehetséges. Ilyen esetben az ismertetés terjedelmét [részletességét] mindig „a meggyőző erő érvényesülésének igénye szabja meg”44.

A leggyakrabban előforduló másik jellemző hiba a tényállás megállapításánál figyelembe nem vett „bizonyítékok” felsorolása, ami a bizonyítékok értékelésével kapcsolatban makacsul tovább élő téves bírói szemléletre utal. A Be. már idézett rendelkezése értelmében ugyanis a bíróságnak lényegében arról kell számot adnia, hogy miért az adott tényállást állapította meg.

Másképpen fogalmazva: az ítélet indokolásának ebben a körben a ténymegállapítások alapjául szolgáló bizonyítékok értékelésére kell kiterjednie. Nyilván nem sorolható ide pl. a költségjegyzék és többnyire a bűnjeljegyzék sem. Az ilyen okiratoknak a bíróság által „értékelt” bizonyítékkénti felsorolása tehát mindenképpen kerülendő lenne.

Találtunk példát a köztudomású tény megítélésének egészen sajátságos értelmezésére is. A másodfokú bíróság nem értett egyet az elsőfokú bíróságnak a vádbeli kölcsönök összegének megállapításával kapcsolatos álláspontjával, aminek a megyei bíróság általi megindokolását tévesnek tartjuk. A másodfokú határozat indokolása ugyanis a következőket rögzíti: „Köztudomású tény az, hogy az egymással rokoni viszonyban nem álló személyek, vállalkozók egymásnak nem adnak, főleg ilyen nagy összegű hitelt, mint a vád is tartalmazza, hanem gyakorlattá vált, hogy a törvényes kamaton felül sokkal magasabb összegű kamatkikötéseket alkalmaznak. Figyelemmel arra, hogy ez egy köztudomású tény, valamint figyelemmel arra is, hogy a sértettek szavahihetősége a kölcsön összegére vonatkozóan nem aggálytalan, ezért a megyei bíróság nem értékelte a vádlott terhére az általuk állított tényt. A köztudomású ténnyel szemben a kamatmentes kölcsönadást kellett volna bizonyítani.”45 Ebben az esetben véleményünk szerint a korábbi Be. 59. §-a (2) bekezdésének I. fordulata46 nem lett volna alkalmazható, mert nyilvánvalóan nem köztudomású tény az, hogy a vállalkozók közötti pénzkölcsönzés Magyarországon kizárólag uzsorakamat kikötése mellett történhet. Ez semmi esetre sem olyan ún. evidens tény, amit „a társadalmi gyakorlat vagy a tudomány igazolt és ezért bizonyítás nélkül valónak fogadjuk el”47.

Jellemző hibának látjuk az ítéletben a bizonyítékok kirekesztésének téves értelmezését. Pl. az elsőfokú bíróság felmentő ítéletét hatályon kívül helyező határozatának indokolásában a megyei bíróság a városi bí-

Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság Bf. 345/1997/3. sz. határo-

49 Ld. pl. Bírósági Határozatok 267/1998. sz. döntése, amely szerint a nyomozás során alkoholos befolyásoltság alatt tett vallomásnak a bizonyítékok köréből való kirekesztésére került sor a korábbi Be. 60. §-ának (3) bekezdése alapján.

5 0 Ld. pl. http://www.unilu.ch.files/2011-vademecum-urteilsbegruendung. pdf [2012. szeptember 7-ei letöltés] 51 Ld. pl. http://www.bundesrecht.juris.de/stpo/BJNR006290950.html; www.jusline.at/Strafprozessordnung­_ StPO_Langversion.html [2007. szeptember 7-ei letöltés]

13

2012.10.24. 14:28:49

Büntetőjogi Szemle 2012/2. szám

értelmet ad a szabály gyakorlati alkalmazásának52, ami azáltal lenne megvalósítható, ha az ítéleteink végén az írásba foglalásuknak időpontjáról informálnánk az ügyfeleinket. A tisztességes eljáráshoz ugyanis meggyőződésünk szerint annak az ügyfelek általi ellenőrizhetősége is hozzátartozik, hogy a bíró mennyiben tett eleget az ítélet írásba foglalásának határidejére vonatkozó rendelkezésnek, amire nemegyszer több hónapos késedelemmel kerül sor.53 Ezt megítélésünk szerint nem pótolja az, hogy a Be. 260. §-ának (4) bekezdése értelmében a határozat teljes írásba foglalásának napját a határozat eredeti példányán fel kell jegyezni.

52

vet.

Ld. Magyarország Alaptörvényének 28. cikkében foglalt értelmezési el-

53 Pl. Nyíregyházi Városi Bíróság 2012. január 24-én kihirdetett és ugyanakkorra keltezett 6 oldal terjedelmű B. 655/2011/19. sz. ítéletének írásba foglalására 2012. június 19-én került sor.

4.

A dolgozat összegzése Jelen tanulmányunk keretei között nem lehetett célunk az ítéletszerkesztés kérdéseinek teljes körű feldolgozása, ezért pusztán annak bemutatására törekedtünk, hogy mit értünk mi jogi kultúra alatt a büntető ítélkezésünk „homlokzatát” jelentő ítéleteink tükrében, aminek a megvilágításához a kutatási lehetőségeinkből következően természetszerűleg a SzabolcsSzatmár-Bereg megyei bíróságok ítéleteiből kellett kiindulnunk. Ennek ellenére az ilyen irányú vizsgálódásaink eredményeként általunk felvázolt kép meggyőződésünk szerint általános érvényűnek tekinthető.

Ez a [„látleletként” is értelmezhető] kép természetesen nem túl kedvező megvilágításba helyezi tevékenységünket – ezért is választottunk inkább korábbi, de még ma is jellemző konkrét példákat – mégis úgy véljük, hogy a közreadásától nem tekinthetünk el, mert az általunk kifogásolt gyakorlat meghaladása kritikus önvizsgálat nélkül aligha képzelhető el. 

14

BJSZ_2szam.indd 14

2012.10.24. 14:28:49

lyet a törvény annak nyilvánít.”3 Klasszikus tankönyvé­ * ben Finkey Ferencz e törvényi meghatározásról azt írja, hogy „bármily szabatos és gyakorlatilag teljesen kifogástalan körülírás, a büntetendő cselekmény lényegéről és ismérveiről nem mond semmit.”4 Finkey szerint a büntetendő cselekménynek három fogalmi ismérvét jelölte meg, melyek a következők: cselekmény, jogtalanság és (állam által) büntetéssel fenyegetettség, de megjegyzi, hogy annak van a szorosan vett fogalmi ismérvein kívül egy további ismérve: a társadalomellenesség. A büntetendő cselekmény ugyanis nem merő jogi fogalom, hanem egyszersmind társadalmi jelenség is, fogalmának kifejlődésében és felfogásában mindig a társadalom értékítélete az irányadó.5 Irk Albert szerint a bűncselekmény, mint „büntetőjogi műkifejezés, értékelt emberi magatartást jelent: bűnös, jogellenes, büntetéssel, illetve biztonsági rendszabállyal fenyegetett emberi cselekvést.”6 Vámbéry Rusztem a bűncselekmény ismérveit a következőkben nevezi meg: a jogellenesség, a bűnösség (szándék vagy gondatlanság) és a büntetés.7 Edvi Illés Károly értelmezésében a büntetendő cselekmény (delictum) „a pozitív törvény szempontjából cselekmény vagy mulasztás, melyre a közhatalom kriminális büntetést állapít meg….Az idők folyásában tehát az állam és a társadalom szükségleteihez képest megváltozik a határvonal, s amit ma büntetés alatt tilt az állam: azt legközelebb polgári bíró elé utalhatja.”8

Kőhalmi László

A társdalomra veszélyesség a Büntető Törvénykönyv bűncselekmény-fogalmának talán legtöbbet vitatott fogalmi eleme.1 A bűncselekmény-fogalom a büntetőjog-tudomány egyik alapfogalma, hiszen – Földvári József szerint – jelentőségét az adja, hogy szinte valamennyi egyéb büntetőjogi fogalom a bűncselekmény fogalmához való viszonyától függően foglalja el helyét a tudományág rendszerében.2 Az új. Btk. kodifikációs minőségének szempontjából kiemelkedő jelentőséget tulajdonítok a jogalkotói bűncselekmény-fogalom meghatározásának, s az elmúlt évek sikertelen kódexalkotási kísérletei is bizonyítják, hogy maga a törvényhozó is milyen nagy jelentőséget tulajdonított a bűncselekmény-fogalom precíz definiálásnak.

A megalkotott „régi-új” új bűncselekmény-fogalom fogalmi ismérvei közül csak a társadalomra veszélyességre, mint a bűncselekmény-fogalom egyik differentia specifica-jára fókuszálok, de már a tanulmányom legelején világossá és félreérthetetlenné szeretném tenni, hogy helyes jogalkotói döntésnek tartom az 1978. évi IV. törvény bűncselekmény-fogalmának továbbvitelét és ezzel lényegében a szerves jogi kontinuitást megteremtését a két büntető anyagi kódex között.

1.

A Csemegi kódex

Büntetőjogi Szemle 2012/2. szám

A társadalomra veszélyesség fogalma a büntető anyagi kódexekben

2.

Az 1950. évi II. törvény A társadalomra veszélyesség fogalma – Hollán Miklós szavaival élve – az első szocialista félkódexben, a Btá.-ban jelent meg.9 Az 1950. évi II. 1. § (3) bekezdése Corpus Juris –HMJ-Complex DVD Finkey Ferencz: A magyar büntetőjog tankönyve. Negyedik, átdolgozott kiadás. Grill Károly Könyvkiadóvállalata. Budapest, 1914. 196. o.

5 Finkey F.: i. m. 201. o.

6 Irk Albert: A magyar anyagi büntetőjog. 2. kiadás. Dunántúl Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda R.-T., Pécs, 1933. 132. o.

7 Vámbéry Rusztem: Büntetőjog. Grill Károly Könyvkiadóvállalata. Budapest, 1913. 169. o.

8 Edvi Illés Károly: A Magyar Büntetőtörvénykönyv Magyarázta. harmadik, teljesen átdolgozott kiadás. Első kötet. Révai Testvérek Irodalmi Intézete R.-T. Kiadása. Budapest, 1909. 3. o.

9 Hollán Miklós: Megkésett búcsú a társadalomra veszélyességtől. Jogelméleti Szemle 2003/4. 4. o. (internet cím: http://jesz.ajk.lete.hu/holan16.html) 3

Az 1878. évi V. törvénycikk 1. §-a szerint „Bűntet­tet vagy vétséget csak azon cselekmény képez, me* PhD, tanszékvezető (Pécsi Tudományeg yetem Állam- és Jogtudományi Kar, Kriminológiai és Büntetés-végrehajtási Jogi Tanszék) 1 Kőhalmi László: Nekrológ a társadalomra veszélyességről. Rendészeti Szemle 2007. 7–8. 145–158. o. Jelen kézirat a hivatkozott tanulmány átdolgozott változata.

2 Földvári József: Magyar Büntetőjog – Általános Rész. 7., átdolgozott kiadás. Osiris Kiadó. Budapest, 2003. 75. o.

BJSZ_2szam.indd 15

4

15

2012.10.24. 14:28:49

Büntetőjogi Szemle 2012/2. szám

törvény szerint: „Bűntett az a társadalomra veszélyes cselekmény, amelyre a törvény büntetés kiszabását rendeli”.10 A jogalkotó a társadalomra veszélyesség fogalmát a magyar büntető anyagi jog történelmében először az alábbi szöveggel kodifikálta: „A társadalomra veszélyes cselekmény minden olyan tevékenység, vagy mulasztás, amely a Magyar Népköztársaság állami, társadalmi vagy gazdasági rendjét, az állampolgárok személyét vagy jogait sérti vagy veszélyezteti.”11 Timár István mai szemmel nézve meglehetősen doktriner véleménye szerint a Csemegi kódex megelégedett a bűncselekménynek a „formál-logikai meghatározásával, nem határozta meg a büntetőjogszabályok feladatát, és ezzel álcázta a maga burzsoá osztálytartalmát. Ezzel szemben a mi új törvényünk amikor az összes büntetőtörvények közös alapvető feladatául a társadalomra veszélyes cselekményekkel szembeni védelem biztosítását tűzi ki, rögtön meg is mondja, hogy mit ért a társadalomra veszélyes cselekményen.”12 Timár a Btá. bűncselekmény-fogalmának értelmezése kapcsán megjegyzi azt is, hogy a kódex a bírónak és az ügyésznek teszi kötelességévé az elkövetett cselekményt olyan szempontú vizsgálatát, hogy az a népi demokrácia társadalmára veszélyes-e vagy sem. „Ez a nagy feladat, amelyet a szocialista jellegű büntetőjog a jogalkalmazóra hárít és ez sokkal magasabb­ rendű, de nehezebb feladat is, mint a formál-logikai jogalkalmazás.”13 Wiener A. Imre szerint a társadalomra veszélyesség filozófiai fogalmának törvényi meghatározása a szocialista büntetőjog ideológiai felsőbbrendűségét volt hivatva biztosítani.

A Btá. három funkcióban szerepeltette a társadalomra veszélyességet: a bűntett fogalmának meghatározásában, a büntethetőséget kizáró tévedésben és a büntetőjogi szankció alkalmazásában.14

3.

Az 1961. évi V. törvény A Btá.-t követő, a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről szóló 1961. évi V. törvény – mely már különös részi rendelkezéseket is tartalmazott – a bűncselekmény fogalmát lényegében a még hatályos büntető anyagi kódexünkkel megegyezően szabá-

16

BJSZ_2szam.indd 16

10 A Btá. a bűncselekményeket bűntettekre és vétségekre osztotta fel, de az 1955. évi 17. számú törvényerejű rendelet a kihágásokat hatályon kívül helyezte a kódexből. („Kihágás az a társadalomra veszélyes tevékenység vag y mulasztás, amelyet jogszabály, rendőrségi rendelkezés vag y a törvénnyel, az Elnöki Tanács rendeletével, vag y a minisztertanács rendeletével erre felhatalmazott hatóság kihágássá nyilvánít.”)

11 1950. évi II. törvény 1. § (2) bekezdés 12 Timár István. Az 1950. évi II. tv. egyes kérdései. Jogtudományi Közlöny 1950/6. 379. o.

13 Timár I.: i. m. 380. o.

14 Wiener A. Imre: Elméleti alapok a Büntetőtörvény Általános Része kodifikálásához. MTA Jogtudományi Intézete. Közlemények (N° 12). Budapest, 2000. 51. o.

lyozta, s a társadalomra veszélyesség fogalma is „Btk.kompatiblis” volt.

Az 1961. évi V. tv. 2. § (1) szerint: „Bűntett az a társadalomra veszélyes cselekmény, amelyre a törvény büntetés kiszabását rendeli, és amelyet szándékosan vagy – ha a törvény a gondatlan elkövetést is bünteti – gondatlanul követnek el.”

A kódex következőképpen definiálta a társadalomra veszélyesség fogalmát: „Társadalomra veszélyes cselekmény minden olyan tevékenység vagy mulasztás, amely a Magyar Népköztársaság állami, társadalmi vagy gazdasági rendjét, az állampolgárok személyét vagy jogait sérti vagy veszélyezteti.”15 Békés Imre szerint a társadalomra veszélyesség arculata kettős: egyrészt politikai kategória, hiszen a társadalomra veszélyesség tartalmát az aktuális politikai berendezkedés érdekeinek veszélyeztetése, illetőleg az adott állam polgárai személyének vagy jogainak a veszélyeztetése szolgálja; másrészt a társadalomra veszélyesség fogalmának kialakításában a politikai tényeken felül részt vesznek konkrétan mérhető, esetleg szemmel is észlelhető realitások.16 A bűncselekménnyé nyilvánítással a tényleges társadalomra veszélyesség és a jogi értelemben vett társadalomra veszélyességtől egymástól elkülönül. „A tényleges társadalomra veszélyesség a büntetőjog szempontjából érdektelenné válik… ám a jogi értelemben vett társadalomra veszélyesség is csak a jogellenesség közvetítésével tölti be szerepét.”17 Kádár Miklós és Kálmán György „A büntetőjog általános tanai” c. monográfiájukban amellett érvelnek, hogy a szocialista büntetőjog-tudomány a társadalomra veszélyesség fogalmának alapulvételével képes a burzsoá büntetőjog-tudománytól eltérően materiális módon is meghatározni a bűntett fogalmát, s ezzel egyidejűleg a nullum crimen sine lege elvét is. „A szocialista büntető törvénykönyvek, közöttük a magyar Büntető Törvénykönyv is, tartalmilag írják körül a bűntett fogalmát. E tartalmi nézőpont a társadalomra veszélyesség…A törvény a bűncselekmény meghatározásának középpontjába azt az ismérvet állítja, hogy a cselekmény a dolgozók társadalmára veszélyes.”18 A társadalomra veszélyességről azt kell eldönteni, hogy az csak tisztán büntetőjogi (objektív és szubjektív elemeket magában foglaló) vagy ennél szélesebb kategória. Kádár és Kálmán szerint a büntetőjogot a társadalomra veszélyes helyzetek közül az érdekli, „amely emberi magatartás következtében állt elő, és 15 A miniszteri indokolás szerint: „A szocialista büntetőjog elsősorban a társadalomra veszélyesség alapján ítél afelől, vajon eg y cselekmény – elvont vag y konkrét formában – büntetést érdemel-e vag y nem. Tehát a társadalomra veszélyesség az az elsődleges ismérv, amely a jogalkotót és a jogalkalmazót eg yaránt eligazítja valamely cselekmény büntetőjogi értékelése tekintetében.”

16 Békés Imre: A bűncselekmény fogalma. In: Békés Imre – Bogdál Zoltán – Györgyi Kálmán – Károly Endre – Molnár József – Pintér Jenő – Szük László: Büntetőjog Általános Rész. I. kötet (Szerk.: Pintér Jenő). Kézirat. Tankönyvkiadó. Budapest, 1973. 61–62. o.

17 Békés I.: i. m. 67. o.

18 Kádár Miklós – Kálmán György: A büntetőjog általános tanai. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest, 1966. 218–219. o.

2012.10.24. 14:28:50

sadalomra veszélyességet nem tekintette önálló bűncselekmény-fogalmi elemnek, amelynek hiányát a bíróság megállapíthatta volna és erre a hiányra tényállásszerű cselekmény esetén felmentést alapozhatott volna.”24

4.

Az 1978. évi IV. törvény előkészítése Az 1978. évi IV. törvény, azaz a még 2013. július 1-jéig hatályos anyagi kódexünk kodifikációs előmunkálatai során az MTA Állam- és Jogtudományi Intézete a társadalomra veszélyesség meghatározására az alábbi szövegjavaslatot fogalmazta meg: „Társadalomra veszélyes minden olyan tevékenység vagy mulasztás, amely a Magyar Népköztársaság állami, társadalmi vagy gazdasági rendjét, az állampolgárok személyét vagy jogait sérti vagy veszélyezteti, illetőleg amely e jogtárgyak sértésére vagy veszélyeztetésére (vagy: amely ilyen sérelem vagy veszély előidézésére) irányul és arra alkalmas.”25 A kodifikációs előmunkálatoknál elvi alapként az szolgált, hogy materiális bűncselekmény-fogalmat kell megalkotni és így nem lehet nélkülözni a társadalomra veszélyesség fogalmát sem. A kor teoretikusai szerint a társadalomra veszélyesség törvényben kodifikált fogalmának funkciója a büntetőjog osztálytartalmára történő közvetlen utalás mellett a következők: • a társadalomra veszélyesség törvényi fogalmából kitűnik, hogy a törvényhozó mi miatt nyilvánít és nyilváníthat egyes magatartásokat bűncselekménnyé • a fogalom alapulvétele irányt szab a törvényhozónak abban a vonatkozásban, hogy milyen feltételek mellett foglalhat valamilyen tevékenységet vagy magatartást büntetőjogszabály diszpozíciójába • segítséget nyújt a jogalkalmazónak a jogszabály­ értelmezés problémáinak eldöntésében, vagyis kétes esetekben – és elsősorban a törvényben nem szabályozott jogellenességet kizáró okoknál – útbaigazítást nyújt számunkra.26 A társadalomra veszélyesség fogalmának kodifikálásánál a büntető-jogalkalmazás és -jogalkotás egyik alappillére kerül lerögzítésre és így e fogalomnak mind elméleti, mind gyakorlati szempontból helytállónak, egyértelműnek és támadhatatlannal kell lennie – vélték a kor normaszövegezői.27 A Kodifikációs Bizottság a társadalomra veszélyesség fogalma kapcsán a Koordinációs Bizottságnak az alábbi előterjesztést tette: a társadalomra veszélyes cselekWiener A. I.: i. m. 52–53. o.

Az 1978. évi IV. törvény (BTK) előkészítése I. kötet. (Szerk.: László Jenő) Igazságügyi Minisztérium. Budapest, 1984. 164. o.

2 6 Ibid. 165–166. o.: A kodifikátorok szerint a társadalomra veszélyesség a felsoroltakon túl útbaigazítást ad a bűnösség egyes formáihoz megkívánt tudattartalom érdeme vonatkozásában. E megállapítással a magam részéről nem értek egyet.

2 7 Ibid. 166. o.

Büntetőjogi Szemle 2012/2. szám

amely olyan fokban veszélyes a társadalomra, hogy ellene a jogi eszközök ultima ratioja, a büntetőjogi eszközök alkalmazása indokolt. Ez az állásfoglalás egyben azt jelenti, hogy a társadalomra veszélyesség objektív, mint jogi fogalom is szélesebb fogalom, mint annak büntetőjogi fogalma….A magatartás társadalomra veszélyesség abban áll, hogy az a társadalomra nézve veszélyes következmények lehetőségét teremti meg, tehát végső alapját az általa előidézett, vagy célba vett eredményben leli. ”19 A társadalomra veszélyességet eredményező „veszélyeztetésnek” három ismérve van: • a cselekmény a fennálló hátrányos állapot megváltoztatásának bekövetkezését tegye valószínűvé • a kilátásba helyezett változás a társadalom szempontjából minősüljön hátrányosnak • a társadalom szempontjából hátrányosnak minősülő helyzet, állapot bekövetkezése a tanúsított magatartás következtében legyen valószínűsíthető.20 Tokaji Géza a cselekmény társadalomra veszélyességéről megjegyzi, hogy az „ontológiai jellegű, életbeli, társadalmi jelenség, amely a jogi szabályozást történetileg és logikailag egyaránt megelőzi, amelyet tehát a dolog természeténél fogva nem a jog hoz létre, hanem amelyre a jog csupán reagál.”21 A társadalomra veszélyesség bár dogmatikai szempontból mutat hasonlóságot a polgári büntetőjogban használt materiális jogellenesség fogalommal, de a kettő között alapvető eltérések is tapasztalhatók, melyek a következők: • a társadalomra veszélyesség a cselekmény valóságos tartalmát fejezi ki, míg a materiális jogellenesség osztálytartalmú kategória • a polgári jogtudomány a formális jogellenességet egészíti ki a materiális jogellenességgel, s e jogellenességet általában értékkategóriaként interpretálja, a társadalomra veszélyesség a cselekmény kiindulópontja • a materiális jogellenesség a polgári büntető kódexekben általában nincs kodifikálva, s a bűncselekmény fogalmi ismérvkénti kezelése a tételes jog jogalkalmazó általi felülbírálását jelenti; a társadalomra veszélyesség a bűncselekmény-fogalom nélkülözhetetlen eleme és tételes jogilag is szabályozva van.22 Viski László szerint valamennyi bűncselekmény megvalósulásának érdemi feltétele, hogy az társadalomra veszélyes legyen. „A törvényben írt tényállások megvalósítása jelzi a magatartás társadalomra veszélyességét, ugyanakkor mutatja a cselekmény jogellenességét is.”23 Wiener A. Imre az 1961. évi V. törvényt joglogikailag következetesnek tartotta, mert a jogalkotó „a tár-

2 4

Kádár M. – Kálmán Gy.: i. m. 220–221. o.

2 0 Kádár M. – Kálmán Gy.: i. m. 221. o.

21 Tokaji Géza: Fejezetek A Büntetőjog Általános Része Köréből. második, bővített kiadás. Kézirat gyanánt. Szeged, 1976. 31. o.

2 2 Tokaji G.: i. m. 34–35. o.

2 3 Viski László: A veszélyeztetés mint materiális bűncselekmény. Állam- és Jogtudomány XI/1 (1968). 71. o.

19

BJSZ_2szam.indd 17

2 5

17

2012.10.24. 14:28:50

Büntetőjogi Szemle 2012/2. szám

mény fogalmát a törvény (1961. évi V. tv.) jelenleg is meghatározza, közvetlenül a bűncselekmény fogalmát követően. Ez a megoldás továbbra is helyesnek látszik.

A meghatározás tartalmilag is időtállónak bizonyult, legfeljebb kisebb módosítása kerülhet szóba.

A szakirodalomban továbbá vita folyik arról, hogy a társadalomra veszélyesség valamely cselekménynek csak az objektív elemeit jellemzi-e vagy szubjektív elemek is szerepet játszanak a társadalomra veszélyesség jellegének és fokának kialakításában.28 A Koordinációs Bizottság a Kodifikációs Bizottság előterjesztésével egyetértett és a társadalomra veszélyesség, mint bűncselekmény fogalmi ismérv megtartása mellett foglalt állást.

5.

A hatályos Btk. A büntetőjog elmélete tradicionálisan megkülönböztetést tesz az alaki (formális) és a materiális jogellenesség között.29 A formálisan jogellenességen – Balogh Ágnes szerint – a normaszegést, a jogszabállyal való ellentétességet értették: a lényege tehát, hogy a cselekmény elkövetését valamilyen jogszabály tiltja vagy előírja.30 A materiális jogellenesség tana szerint az a magatartás jogellenes, amely valamely jogrend által védett érdeket, értéket sért vagy veszélyeztet. Ez a fogalommeghatározás már indokát adja annak, hogy a törvényhozó miért nyilvánít valamely cselekményt bűncselekménnyé. Ilyen értelmezés mellett a formális jogellenesség a tényállásszerűséggel, míg a materiális jogellenesség a társadalomra veszélyesség fogalmával azonosítható. „Erre tekintettel a jogirodalomban elterjedt nézet szerint indokolatlan a két kategória (jogellenesség, társadalomra veszélyesség) párhuzamos használata: A magyar anyagi büntetőjogban a társadalomra veszélyesség egyúttal a tételes jogban használt fogalom is, ezért alkalmazása általában elsőbbséget élvez”– állapítja meg Balogh Ágnes31 A társdalomra veszélyesség fogalmának értelmezése alapvetően az egyes szerzőknek a bűncselekmény-fogalmának tartott eltérő fogalmi ismérveiből fakadnak.32 Békés Imre szerint a társadalomra veszélyesség kettős jelentésű fogalom: egyrészt beszélhetünk a jogalIbid. 204–205. o.

Mészáros Ádám: Adalékok a jogellenesség – társadalomra veszélyesség kérdésköréhez. Jogelméleti Szemle 2008/4. (internet címe: http://jesz.ajk.elte. hu/2008_4.html) 3 0 Balogh Ágnes: A bűncselekmény fogalma, a bűntett és a vétség. In: Balogh Ágnes – Kőhalmi László: Büntetőjog I. Általános Rész, 2. átdolgozott kiadás. Dialóg Campus Kiadó, Budapest–Pécs, 2007. 32. o.

31 Balogh Á.: i. m.: 32. o.

32 Balogh Á.: i. m. 30–31. o.: Berkes György szerint a bűncselekmény fogalmi elemei: tényállásszerű, társadalomra veszélyes (összefoglaló elnevezéssel: a büntetendő), bűnös cselekmény. Földvári József szerint a bűncselekményfogalom ismérvei: cselekmény, társadalomra veszélyesség, tényállásszerűség (büntetni rendeltség), bűnösség. Békés Imre szerint a bűncselekmény: társadalomra veszélyes, bűnös és büntetendő cselekmény. Nagy Ferenc szerint a bűncselekmény fogalmi elemei: cselekmény, tényállásszerű (diszpozíciószerű), (büntető)jogellenes, bűnös.

2 8 2 9

18

BJSZ_2szam.indd 18

kotói értelemben vett társadalomra veszélyességről, másrészt a jogalkalmazói értelemben vett társadalomra veszélyességről. „Napjainkban a társadalomra veszélyesség fogalom jelentősége megingott, tény, hogy a Btk. 10. § (1) és (2) bekezdése tartalmazza, továbbá a büntetés kiszabása körében a 83. § is utal rá….Ellenben azáltal, hogy a 2006. évi LI. törvény 2006. július.1. napjától a Btk. 28. §-t is és a Btk. 36. §-t is hatályon kívül helyezte – a társadalomra veszélyesség fogalma megszűnt jogalkalmazási kategória lenni.”33 Lényegében hasonló véleményt fejt ki Blaskó Béla büntetőjogi tankönyvében mikor leírja, hogy a társadalomra veszélyesség értékelése jelentőséggel bír a jogalkotás és a jogalkalmazás területén is. „A jogalkotó számára a cselekménytípusok absztrakt társadalomra veszélyességének felismerése iránymutatóként szolgál a büntetendővé nyilvánításhoz…. Az adott társadalomban az adott időszakban meglévő értékrendek alapján dönt a törvényhozó, hogy az egyes magatartástípusok tekintetében milyen szinten vonja meg azt az »objektív zsinórmértéket«, amelynek meghaladása esetén a társadalomra veszélyes magatartás elleni védekezéshez büntetőjogi eszközöket kell igénybe venni.”34 Földvári József szerint a társadalomra veszélyesség a bűncselekmény fogalmának egyrészt objektív, másrészt tartalmi jellegű ismérve. „Objektív jellegű, mert a cselekmény sajátossága, függetlenül az elkövető személyétől. Tartalmi, mivel választ ad arra a kérdésre, hogy miért nyilvánította bűncselekménnyé a kérdéses cselekményt a törvényhozó.”35 Hangsúlyozza továbbá, hogy a törvény szerint a cselekmény társadalomra veszélyességéről van szó és forogjon fenn bármilyen nagyfokú szubjektív társadalomra veszélyesség36, ez önmagában, társadalomra veszélyes konkrét magatartás nélkül, semmiféle büntetőjogi következményt nem vonhat maga után.37 Györgyi Kálmán szerint, ha „a jogalkotót instruáló illetve a pedagógiai vagy népnevelő funkcióitól eltekintünk a társadalomra veszélyességnek egyetlen dogmatikai szerepe marad, az, hogy alapul szolgáljon a büntetőjogi felelősség kizárására tényállásszerű, de jogellenességet kizáró ok által nem érintett 33 Békés Imre: A bűncselekmény tana. In: Belovics Ervin – Békés Imre – Busch Béla – Gellér Balázs –Margitán Éva – Molnár Gábor – Sinku Pál: Büntetőjog Általános Rész. Harmadik, hatályosított kiadás (Szerk.: Busch Béla).

HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2006. 81. o.

3 4 Blaskó Béla: Magyar Büntetőjog Általános Rész. Tankönyv. Harmadik, átdolgozott kiadás. Rejtjel Kiadó. Budapest, 2007. 149. o.

35 Földvári J.: i. m. 79. o.

3 6 Bócz Endre: A személyi társadalomra veszélyesség. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest, 1983. 384. o.: „I. A személyi társadalomra veszélyesség. 1. nem jogi – még kevésbé büntetőjogi –, hanem társadalomfilozófiai fogalom, s a személyiség dinamikájának értékelő jellemzésére szolgál a személyiség és társadalmi környezet közötti kölcsönviszony általános leírásában.”

37 Sajnálatos tendencia kezd kialakulni, elsősorban az Egyesült Államokból kiindulva – és már egyes európai teoretikusoknál is elfogadásra talált – a büntető jogalkotás és jogalkalmazás terén a szubjektív társadalomra veszélyességet illetően. A terrorveszélyre hivatkozva, vélt vagy valós terroristának minősített személyekkel szemben anélkül, hogy bármilyen kriminális tettet elkövettek volna büntetőjogi jogkövetkezményeket (ellenség-büntetőjog) alkalmaznak az állami szervek.

2012.10.24. 14:28:50

6.

Jogirodalmi vélemények a társadalomra veszélyességről A társadalomra veszélyességnek, mint a bűncselekmény fogalmi ismérvének a megtartása vagy éppen kiiktatása folyamatosan napirenden volt az elmúlt tíz 3 8 Györgyi Kálmán véleménye. In: Wiener A. Imre: Elméleti alapok a Büntetőtörvény Általános Része kodifikálásához. MTA Jogtudományi Intézete.

Közlemények (N° 12). Budapest, 2000. 60. o.

39 Györgyi K.: i. m. 60. o.

4 0 Nagy Ferenc: A Magyar Büntetőjog Általános Része. Korona Kiadó.

Budapest, 2004. 193–194. o.

41 Vaskuti András: A bűncselekmény és elkövetői. In: Kiss Sándor – Lassó Gábor – Konnertné Huba Oívia – Máziné Szepesi Erzsébet – Ruzsás Róbert – Szebeni László – Székely Ákos – Varga Zoltán – Vaskuti András: A Büntető Törvénykönyv Magyarázata 1., (Szerk.: Jakucs Tamás) KJK–Kerszöv Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest, 2004. 59–60. o.: Vaskuti András lényegében a Földvári József-féle bűncselekmény-fogalmat fogadja el.

42 Wiener A. I.: i. m. 53. o.

43 Wiener A. I.: i. m. 55. o.: „… mert a törvény rendelkezései ellentmondanak a tekintetben, hog y a társadalomra veszélyesség mértéke csak büntetéskiszabási tényezőként szerepel-e a törvényben, vag y a társadalomra veszélyesség olyan önálló bűncselekmény-fogalmi elem, amelynek hiánya érinti a büntetőjogi felelősséget is. Ez az ellentmondás a jogbiztonság lényegére vonatkozik. A büntetőjogi felelősségrevonás kérdésében – a döntés csak igen-nem lehet, értve ez alatt a materiális jogellenességet kizáró okokban való döntést is.”

BJSZ_2szam.indd 19

évben napvilágot látott különböző büntető anyagi kódex tervezetekben.

A jogirodalomban többségi álláspontba kerültek a társadalomra veszélyesség fogalmát elvető nézetek.

Györgyi Kálmán szerint „nem indokolja a társadalomra veszélyességnek a bűncselekmény-fogalmában való megtartását, hogy ezzel az elemmel magyarázzuk meg a törvényben nem szabályozott objektív büntethetőséget kizáró okok létjogosultságát, mivel ezen büntethetőséget kizáró körülmények nem a törvényen, hanem a joggyakorlat és a büntetőjog-elmélet kölcsönhatása (kölcsönös hivatkozása) alapján alakultak ki.”44 Gellér Balázs a társadalomra veszélyességet, mint a jogalkotót irányító fogalmat teljesen feleslegesnek tartja, „ezt a szerepet – az alkotmányjog és a strassburgi Emberi jogi Bíróság joggyakorlatával összhangban – a kriminalizációs kötelezettség és a kriminalizációs lehetőség fogalmainak kell átvenniük.”45 Hollán Miklós kiváló tanulmányában azzal érvvel, hogy amennyiben a társadalomra veszélyesség a törvényi bűncselekmény-fogalomban megjelenik, akkor az nagyfokú csábítást jelent annak közvetlen alkalmazására. „Ez nem jelenti a materiális jogelleneség-fogalom kodifikálásának szükségességét, mivel ezen kategória a szükséges bűncselekménytani funkciókat a szokásjog segítségével és a jogértelmezés körében is el tudja látni”.46 Nagy Ferenc álláspontja az, hogy a cselekmény társadalomra veszélyességének bűncselekmény-fogalmi kategóriakénti fenntartása de lege ferende nem kívánatos, hiszen „a társdalomra veszélyesség igazából nem dogmatikai, hanem inkább szociológiai fogalom, amelynek értelmezése, büntetőjogi megítélése távolról sem volt egységes a korábbi időszakban és jelenleg sem mind a szakirodalomban, mind a hazai bírói gyakorlatban.”47 Fontos szempont továbbá az is, hogy a nyugat-európai szabályozási trendnek sem megfelelő kategória a társadalomra veszélyesség.48 Pokol Béla szerint a materiális jogellenesség az állampárti időkben a diktatórikus központi államakarattal szemben a jogászság egyik szellemi fogódzóját is jelenthette, „ha a központilag diktált törvényi szöveghez képest utólag a materiális jogellenesség, vagy más megfogalmazásban a társadalomra veszélyesség kategóriája révén bírói és jogtudósi felülbírálásra nyílt lehetőség. Egy többpártrendszerű pluralista demokráciában azonban, ahol egy-egy ciklus után az állampolgárok milliói leválthatják a kormányt, és a törvényhozás fő szabály szerint jogtudósi közösség bevonása mellett történik, ezek az okok nem állnak Györgyi K.: i. m. 62. o.

Gellér Balázs véleménye. In: Wiener A. Imre: Elméleti alapok a Büntetőtörvény Általános Része kodifikálásához, MTA Jogtudományi Intézete.

Közlemények (N° 12). Budapest, 2000. 59–60. o.

4 6 Hollán M.: i. m. 16. o.

47 Nagy Ferenc: A bűncselekmény törvényi fogalmáról jogösszehasonlító kitekintéssel. In: Tanulmányok a Btk. Általános Részének kodifikációjához.

HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. Budapest, 2005. 47. o.

4 8 Nagy F.: i. m. 47. o.

Büntetőjogi Szemle 2012/2. szám

cselekmény esetében.”38 A társadalomra veszélyességnek, mint bűncselekmény-fogalmi ismérvnek a használatát azért is tartja károsnak, mert „lehetőséget ad az ún. „jogalkalmazói kegyelmi tevékenységnek”.39 Nagy Ferenc a társdalomra veszélyességet kodifikált materiális jogellenességként értelmezi. Véleménye szerint „a társadalomra veszélyesség jellegét és fokát alapvetően a megtámadott jogi tárgy (tárgyak) jelentősége és az azt (azokat) ért sérelem vagy veszély mértéke határozza (határozzák) meg”.40 Vaskuti András szerint a társadalomra veszélyesség általános tartalmát a Btk. 10. § (2) bekezdése határozza meg. „A Btk. Különös Részében írt elkövetési magatartások (jogellenes és büntetendő cselekmények) absztrakt módon veszélyesek a társadalomra, azonban a konkrét cselekmény elbírálása során a büntetőügyekben eljáró hatóságoknak és bíróságoknak minden esetben vizsgálniuk kell, hogy az adott magatartás egyáltalán veszélyes-e, illetve, hogy milyen fokban veszélyes a társadalomra”.41 Wiener A. Imre kritikát fogalmaz meg a bűncselekmény általános fogalmában szereplő társadalomra veszélyesség kategóriáját illetően, mivel hatályos kódexünk nem tesz mást, mint az 1961. évi V. törvényben leírt bűncselekmény-fogalom fogalmi ismérveit veszi át, csak rosszabb felépítésben. „Az általános bűncselekmény-fogalomban szereplő társadalomra veszélyesség a jogalkotó számára a bűncselekménnyé nyilvánítás indokát jelenti, és – ha nem tulajdonítunk a jelzők sorrendjének fontosságot – jogpolitikai deklaráció.”42 Wiener szerint a Btk.-ban a társadalomra veszélyességet szabályozó rendelkezések ellentmondásosak és kifejezetten szemben állnak a jogbiztonság joglogikai követelményével.43

4 4 45

19

2012.10.24. 14:28:50

Büntetőjogi Szemle 2012/2. szám 20

BJSZ_2szam.indd 20

fenn. Számomra tehát a demokrácia és kiszámítható jog és jogbiztonság központi értékei miatt a felvilágosodás valamikori követelményei éppúgy állnak, mint akkor, így a formális jogellenesség mellett egy parttalanná tevő materiális jogellenesség bevezetése problémákat jelent.”49 Tóth Mihály egyszerre pragmatikus és tudományos igényű tanulmányában arra hívja fel a jogalkotó figyelmét, hogy társadalomra veszélyességet nem egyszerű feladat „temetni”, hiszen büntethetőséget kizáró okok rendszerének áttekintése, sem a „jogellenesség” konkrét fogalmának egyes tényállásokba emelése eddig nem volt képes megoldani a tényállásszerű ám nyilvánvalóan teljesen veszélytelen – gyakorlatilag semmiféle káros következménnyel nem járó – magatartások kezelését.50 Wiener A. Imre szerint az új törvényben következetesen el kell választani a materiális jogellenesség hiányára és a csekély súlyú cselekmény elbírálására vonatkozó szabályozást.51 A szakirodalomban kisebbséginek tekinthető nézet hívei ugyanakkor a társadalomra veszélyesség kategóriájának fenntartása mellett érvelnek.

Berkes György szerint „…a hatályos Btk. reálisan számot vet a törvényhozás korlátaival. Mert bárhogyan határozza is meg a Különös Rész az egyes bűncselekmények törvényi tényállását, mégis előfordulhatnak (kivételesen) olyan tényállásszerű cselekmények, amelyek nem sértik vagy veszélyeztetik az adott bűncselekmény jogi tárgyát, és ezért nem veszélyesek a társadalomra….az újabb bírói gyakorlat a hatályos Btk. szabályozásának megfelelően alakul, és ezt a szabályozást de lege ferenda is helyesnek tartom.”52 Földvári József az ún. tartalmi bűncselekmény-fogalmat előnyösebbnek tekinti a formálissal szemben, s a bűncselekmény-fogalom fogalmi ismérvei között a társdalomra veszélyesség használatát helyesebbnek tartja a jogellenességgel szemben. „A jogellenesség szó használata ugyanis aligha jelenthetne eligazítást is a társadalom tagjai számára a tekintetben, milyen jellegű cselekmények elkövetésétől tartózkodjanak; erre a társadalomra veszélyességre (károsságra) történő utalás alkalmas.”53 Jogbiztonsági szempontok miatt tartja szükségesnek Ujvári Ákos a társdalomra veszélyességnek, mint „kodifikált generálklauzulának” a kodifikálását, hiszen 49 Pokol Béla: A jogellenesség és a jogi tárgy mint a büntetőjogi dogmatika kategóriái. Jogelméleti Szemle 2008/3. (internet cím: http://jesz.ajk.elte. hu/2008_3.html) 50 Tóth Mihály: A bűncselekmény fogalma a Btk. Általános Részének terveztében. Az előadás elhangzott a Magyar Büntetőjogi Társaság rendezvényén, 2007. május 24-én. (internet cím: http://www.mbjt.hu/TothMihaly20070524. pdf) 51 Wiener A. Imre: A BTK Általános Része de lege ferenda. Magyar Tudományos Akadémia Jogtudományi Intézete, Közlemények (Nº 17), Budapest, 2003. 41. o.

52 Berkes György: A társadalomra veszélyesség hiányának büntetőjogi értékelése. Magyar Jog 1999/12. 730–731. o.

53 Földvári József: A bűncselekmény fogalmáról – de lege ferenda. Magyar Jog 1999/1. 4. o.

vannak olyan, a jogalkotó által előre nem látható helyzetek, amelyekre nézve konkrét felelősséget kizáró szabály nem alkotható.54 Ujvári szerint a társadalomra veszélyesség fogalma jogalkotói elhatározástól függően kiiktatható a pozitív jogból, de csak akkor, ha a jogalkotó gondoskodik az alapul fekvő élethelyzetek örvényes kezelhetőségéről.55 Ugyancsak hasonlóan érvvel Belovics Ervin, aki szerint „leszögezhető, hogy a jelenleg hatályos törvény bűncselekmény fogalmán nyugvó azon jogalkalmazói gyakorlat, amely szerint a felmentő ítéletet a jogalkalmazó közvetlenül alapíthatja a bűncselekmény egyik fogalmi elemének, nevezetesen a társadalomra veszélyességnek a hiányára, a jogbiztonságot nem veszélyezteti, és a bíróságok csak rendkívül ritka esetben alapítják felmentő rendelkezésüket ezen logikai konstrukcióra.”56 Földesi Tamás a társadalmi veszélyesség kategóriáját a jövőben is a bűncselekmény elengedhetetlen részének tekinti. „Ha megpróbáljuk közös nevezőre hozni, hogy mitől állandóak bizonyos büntetőjogi normák és bűncselekmények, illetve mitől változnak mások, akkor óhatatlanul egy többféle jelzővel ellátható és esetleg más szavakkal kifejezhető fogalomra bukkanunk, nevezetesen arra, hogy a bűncselekmények a társadalomra és a társadalmat alkotó egyének számára – ha különböző mértékben is, de egyaránt – veszélyesek.”57 A társadalomra veszélyesség kategóriája bár kétségtelenül a szocialista büntetőjogban futott be nagy szabályozási karriert, azonban – amint arra Irk Ferenc is rámutatott – korántsem a szocializmus „felfedezése.”58 Mészáros Ádám a társadalomra veszélyesség absztrakte jogalkotási, konkrétan pedig jogalkalmazási kategóriának tartja. „Az előbbi értelmében magyarázatot ad a büntető jogalkotás miértjére, de csupán abban az értelemben, hogy bűncselekmény absztrakte csak olyan cselekmény lehet, amely sérti vagy veszélyezteti a védett jogi tárgyakat. Mint láttuk, a társadalomra veszélyesség nem a bűncselekmény differentia specifica-ja, mert a társadalomra veszélyes jelzővel (a fogalmat alapul véve) más jogág által szabályozott cselekmény is rendelkezhet. Jogalkalmazási értelmében pedig – a Btk. indokolásából is kitűnően, és az előzőek értelmében – a társadalomra veszélyesség je5 4 Ujvári Ákos: Rövid reflexió Hollán Miklós: megkésett búcsú a társadalomra veszélyességtől című tanulmányához, Jogelméleti Szemle 2004/4. (internet cím: http://jesz.ajk.lete.hu/ujvari20.html) 55 Ujvári Á.: i. m. 3. o.

5 6 Belovics Ervin: Az érték–érdek összeütközések, mint a büntetendőséget kizáró okok (doktori értekezés), témavezető: Tóth Mihály tanszékvezető egyetemi tanár, Pécs, 2007. PTE Állam- és Jogtudományi Kar Doktori Iskola.

199. o.

57 Földesi Tamás: Gondolatok a társadalmi veszélyesség kategóriájának büntetőjogi szükségességéről. Belügyi Szemle 2003/11–12. 116. o.: Megítélésem szerint Földesi a „társadalmi veszélyesség” kategóriáját a „társadalomra veszélyesség” fogalmával azonos értelemben használja.

5 8 Irk Ferenc: Társadalomra veszélyesség – rendszerváltáson innen és túl.

IN: Ünnepi Tanulmányok II. Horváth Tibor – az Ünnepelt 70. születésnapja tiszteletére (Szerk.: Farkas Ákos – Görgényi Ilona – Lévai Miklós) Bíbor Kiadó. Miskolc, 1997. 55–56. o.

2012.10.24. 14:28:50

Mészáros Á.: i. m.

Földesi T.: i. m. 119. o.

61 Földesi T.: i. m. 119. o.

62 Ujvári Ákos: Gondolatok a társadalomra veszélyesség (materiális jogellenesség) jövőbeli sorsáról. Jogelméleti Szemle 2003/1 (internet cím: http:// jesz.ajk.lete.hu/ujvari13.html) 6 3 Balogh Ágnes: A bűncselekmény fogalma. In: Balogh Ágnes – Gál István László – Hornyák Szabolcs – Kőhalmi László – Nagy Zoltán – Tóth Mihály: Magyar Büntetőjog Általános Rész (Szerk.: Balogh Ágnes – Tóth Mihály).

Osiris Kiadó. Budapest, 2010. 85. o.

6 4 Balogh Á.: i. m. 86. o.

59

6 0

BJSZ_2szam.indd 21

7.

A társadalomra veszélyesség fogalma az új Büntető Törvénykönyvben A társdalomra veszélyesség egy ideig vesztésre állt a különböző Btk. tervezetekben, hiszen nem szerepelt a szövegszerű javaslatokban (Pl. egy 2008. szeptemberi Btk. változat szövege így szólt: „Bűncselekmény az a büntetni rendelt tevékenység vagy mulasztás, amely jogellenes, és amelyet szándékosan vagy – ha e törvény a gondatlan elkövetést is bünteti – gondatlanságból követnek el.”65) A KIM Büntetőjogi Kodifikációs Főosztályát vezető Miskolczi Barna körüli szakértői csoport azonban a korábbiaktól eltérően azt az álláspontot képviselte, hogy a társadalomra veszélyesség olyan kategória, mely továbbvitelre érdemes és alkalmas.

Az 1978. évi IV. törvény 10. § (2) bekezdése szerint: „Társadalomra veszélyes cselekmény az a tevékenység vagy mulasztás, amely Magyarország állami, társadalmi vagy gazdasági rendjét, az állampolgárok személyét vagy jogait sérti vagy veszélyezteti.”

A T/6958 számú törvényjavaslat 4. § (2) bekezdése szerint: „Társadalomra veszélyes cselekmény az a tevékenység vagy mulasztás, amely mások személyét vagy jogait, illetve Magyarország Alaptörvény szerinti társadalmi, gazdasági, állami rendjét sérti, vagy veszélyezteti.”

Az új Büntető Törvénykönyv indokolása szerint a büntető törvénynek meg kell határoznia a bűncselekmény fogalmát, mert ezzel teremti meg a szabályozás szilárd elvi alapjait, és így mozdítja elő leghatékonyabban a helyes gyakorlat kialakulását. Az új kódex bűncselekmény-fogalma megegyezik az 1978. évi IV. törvényben szabályozottakkal, amelynek elemei: a tényállásszerűség (büntetni rendeltség), a társadalomra veszélyesség, és a bűnösség (szándékosság vagy gondatlanság). „Ezen elemek közül csak a társadalomra veszélyesség definíciója változik kisebb mértékben: előbb az egyéni jogok, másodsorban Magyarország Alaptörvény szerinti rendjének sérelme, illetve veszélyeztetése jelenik meg a felsorolásban.”

A fent leírtakból is kiderült, hogy a társdalomra veszélyesség megítélése meglehetősen ellentmondásos a jogirodalomban.

Amint Belovics Ervin egyik tanulmányában kifejtette: „a kérdést érzelmi alapon is megközelítő szerzők a terminológia használatát szimbolikus jelentőségű értékválasztásnak is tekintik, választásnak a jogállam vagy önkényuralom, az 1871. évi német vagy az 1926. évi szovjet-orosz Btk., Franz von Liszt 65 Nagy Ferenc: Gondolatok és kérdések a jogellenesség és a jogi tárgy köréből. Jogelméleti Szemle 2008/4. (internet cím: http://jesz.ajk.elte.hu/2008_4. html)

Büntetőjogi Szemle 2012/2. szám

lenleg a bűncselekmény valódi, a többi fogalmi elemmel egyenrangú fogalmi eleme. Ebből következően amennyiben a konkrét cselekményből hiányzik a társadalomra veszélyesség, azaz nem sért vagy veszélyeztet jogi tárgyat, nem lehet(ne) kétséges a bűncselekmény hiányának megállapítása.”59 Földesi Tamás helyesen állapítja meg, hogy a „társadalomra veszélyesség kategóriájának szükségessége körüli eszmecserében tulajdonképpen a jogpozitivista felfogás áll szemben antijogpozitvistával.”60 A jogpozitivista koncepció meg kívánja tisztítani a jogot minden változatában a jogon kívüli elemektől. A jogpozitivista felfogás hibája – azon téves tétel mellett, hogy a jogból kiiktatandó minden nem jogi elem pl. erkölcsi, politikai tényezők stb. – az, hogy a jogellenesség csak legalitást ad a bűncselekmény-fogalom számára, de legitimitást semmiképpen sem, mivel nem ad választ arra, hogy a jog miért éppen azt a magatartást kriminalizálja.61 Földesi egészen addig elmegy okfejtésében, hogy szerinte csak a társadalomra veszélyesség ad választ arra, hogy mely cselekményt szabad, kell, érdemes üldözni. E megállapítást a magam részéről annyival finomítanám, hogy kétségtelenül a társdalomra veszélyesség választ ad a kriminalizálási miértre, azonban elméletileg elképzelhetőnek tartom más jogpozitivista kifejezés használatát is.

A társadalomra veszélyességnek nemcsak a jogalkotásnál, hanem a jogalkalmazásnál is fontos a szerepe.

Ujvári szerint a társadalomra veszélyességnek a büntetőjogi felelősség differenciálásában és a büntetés kiszabásán is van jelentősége.62 Balogh Ágnes szerint a „társadalomra veszélyesség a cselekményt jellemző objektív kategória. Egy magatartás nem önmagában veszélyes a társadalomra, hanem attól függően tekintjük hasznosnak vagy károsnak, hogy milyen következményeket idézett vagy idézhet elő. Veszélyesnek azokat a cselekményeket tekintjük, amelyek következményeképpen a társadalom érdekei szempontjából hátrányosabb helyzet áll elő, mint amilyen a tanúsítása előtti volt.”63 Balogh szerint a társadalomra veszélyesség tartalmának változása miatt új cselekmények kriminalizációja válhat szükségessé, illetve a korábban bűncselekményként értékelt magatartások dekriminalizációjára kerülhet sor. „A társadalomra veszélyesség jogalkotói értékelése tehát – a politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális életben végbement változásokat figyelembe véve – korszakonként változik.”64

21

2012.10.24. 14:28:50

Büntetőjogi Szemle 2012/2. szám 22

BJSZ_2szam.indd 22

vagy Pasukanisz között. Valójában azonban sem az elmélet, sem a gyakorlat képviselőinek nincs választási lehetősége. Mindaddig ugyanis, amíg a hatályos Büntető Törvénykönyv tartalmazza a bűncselekmény fogalmát, illetve amíg ennek egyik eleme a társadalomra veszélyesség, annak használatától eltekinteni nem lehet.”66 Hasonlóan magvas gondolatokat fogalmaz meg Erdősy Emil is, hiszen véleménye szerint az elméleti szakembereknek koncepcióik felállításakor figyelembe kellene venniük a büntető jogszabály rendelkezéseit is.67 Belovics továbbá hivatkozik arra is, hogy a társadalomra veszélyesség, mint bűncselekmény fogalmi ismérv teljes hiányát a hatályos jogalkalmazói joggyakorlat megállapítja, és ez esetben a tényállásszerű cselekmény megvalósítóját a bíróság – mert a bűncselekmény egyik fogalmi ismérve hiányzik – felmenti. „Erre azonban csupán akkor kerülhet sor, ha nincs a Büntető Törvénykönyvben megtalálható vagy a bírói gyakorlat által kidolgozott konkrét, a társadalomra veszélyesség hiányára visszavezethető büntetendőséget kizáró ok. Ezt a jogalkalmazói gyakorlatot a magam részéről nem tartom a jogállamisággal ös�szeegyeztethetetlennek, mivel ezen jogalkalmazói gyakorlat a büntetőjogi felelősséget szűkíti, és így a terhelt felmentésére biztosít lehetőséget, az olyan atípusos esetekben, amikor sem törvényes, sem törvényfeletti kizáró ok nincs, azonban az adott cselekmény éppen atípusos volta miatt érdeket, értéket azért sért vagy veszélyeztet, hogy egy fontosabb érdeket, értéket mentsen.”68 Véleményem szerint a fenti érvelés helytálló, ahhoz mindössze a következőket tenném hozzá: • a társadalomra veszélyességnek, mint a bűncselekmény-fogalom egyik fogalmi ismérvének a léte jogalkotói aktus függvénye • a társadalomra veszélyességből felesleges ideológiai-politikai kategóriát kreálni, azaz indokolatlan azért száműzni a Btk.-ból, mert ún. szovjet szellemi örökség, de legalább annyira hibás a formális bűncselekmény-fogalom fetisizálni • a társadalomra veszélyesség „polgárjogot” szerzett kategóriának számít a hazai joggyakorlatba.

A társadalomra veszélyességnek szocialista felhangja napjainkra átértékelődött és politikai szempontból neutrálissá vált. A rendszerváltozás után több mint két évtizeddel arra hivatkozni, hogy a társdalomra veszélyesség kategóriájának a bűncselekményfogalomban tartása valamiféle bírósági önkényhez vezetne, véleményem szerint nem más, mint a bírói 6 6 Belovics Ervin: A jogellenesség és a társadalomra veszélyesség konfliktusa. Iustum Aequum Salutare III. 2007/3. 42. o. „Eddig az időpontig azonban leg feljebb az képezheti vita tárg yát, hog y a társadalomra veszélyesség fogalma megeg yezik-e tartalmilag a materiális jogellenesség fogalmával.”

67 Erdősy Emil: Megjegyzések a hazai bűncselekmény koncepcióhoz. In: (Szerk.: Korinek László – Kőhalmi László – Herke Csongor): Emlékkönyv Ferencz Zoltán egyetemi adjunktus halálának 20. évfordulójára. Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar. Pécs, 2004. 49. o.

6 8 Belovics E.: i. m. 43. o.

kar kiskorúsítása. A büntetőeljárásban egyébiránt a törvényesség szempontjából a „szűk keresztmetszet” nem az anyagi, hanem az eljárási jogszabályok esetlegese megsértése.

Szakirodalom

Balogh Ágnes – Kőhalmi László: Büntetőjog I. Általános Rész, 2. átdolgozott kiadás, Dialóg Campus Kiadó, Budapest–Pécs, 2007.

Balogh Ágnes – Gál István László – Hornyák Szabolcs – Kőhalmi László – Nagy Zoltán – Tóth Mihály: Magyar Büntetőjog Általános Rész (Szerk.: Balogh Ágnes – Tóth Mihály). Osiris Kiadó. Budapest, 2010.

Belovics Ervin – Békés Imre – Busch Béla – Gellér Balázs – Margitán Éva – Molnár Gábor – Sinku Pál: Büntetőjog Általános Rész, harmadik, hatályosított kiadás, szerk.: Busch Béla, HVG-ORAC Lapés Könyvkiadó Kft., Budapest, 2006.

Belovics Ervin: Az érték-érdek összeütközések, mint a büntetendőséget kizáró okok (doktori értekezés), témavezető: Tóth Mihály tanszékvezető egyetemi tanár, Pécs, 2007. PTE Állam- és Jogtudományi Kar Doktori Iskola Belovics Ervin: A jogellenesség és a társadalomra veszélyesség konfliktusa. Iustum Aequum Salutare III. 2007/3. 31–43. o.

Berkes György: A társadalomra veszélyesség hiányának büntetőjogi értékelése. Magyar Jog 1999/12.

730–732. o.

Békés Imre – Bogdál Zoltán – Györgyi Kálmán – Károly Endre – Molnár József – Pintér Jenő – Szük László: Büntetőjog Általános Rész, I. kötet, szerk.: Pintér Jenő, Kézirat, Tankönyvkiadó, Budapest, 1973.

Blaskó Béla: Magyar Büntetőjog Általános Rész. Tankönyv. Harmadik, átdolgozott kiadás. Rejtjel Kiadó.

Budapest, 2007.

Bócz Endre: A személyi társadalomra veszélyesség, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest, 1983.

Edvi Illés Károly: A Magyar Büntetőtörvénykönyv Magyarázta, harmadik, teljesen átdolgozott kiadás. Első kötet. Révai Testvérek Irodalmi Intézete R.-T. Kiadása. Budapest, 1909.

Erdősy Emil: Megjegyzések a hazai bűncselekmény koncepcióhoz. In: (Szerk.: Korinek László – Kőhalmi László – Herke Csongor): Emlékkönyv Ferencz Zoltán egyetemi adjunktus halálának 20. évfordulójára.

Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar. Pécs, 2004.

Finkey Ferenc: A magyar büntetőjog tankönyve, negyedik, átdolgozott kiadás. Grill Károly Könyv­ kiadóvállalata. Budapest, 1914.

Földvári József: A bűncselekmény fogalmáról – de lege ferenda. Magyar Jog 1999/1. 1–4. o.

Földári József: Magyar Büntetőjog, Általános Rész, 7., átdolgozott kiadás. Osiris Kiadó. Budapest, 2003.

2012.10.24. 14:28:51

és a jogi tárgy köréből. Jogelméleti Szemle 2008/4. (internet cím: http://jesz.ajk.elte.hu/2008_4.html) Pokol Béla: A jogellenesség és a jogi tárgy mint a büntetőjogi dogmatika kategóriái. Jogelméleti Szemle 2008/3. (internet cím: http://jesz.ajk.elte.hu/2008_3. html) Timár István: Az 1950. évi II. tv. Egyes kérdései, Jogtudományi Közlöny 1950/6. 378–382. o.

Tokaji Géza: Fejezetek A Büntetőjog Általános Része Köréből. Második, bővített kiadás. Kézirat gyanánt.

Szeged, 1976.

Tóth Mihály: A bűncselekmény fogalma a Btk. Általános Részének terveztében. Az előadás elhangzott a Magyar Büntetőjogi Társaság rendezvényén, 2007. május 24-én. (internet cím: http://www.mbjt.hu/ TothMihaly20070524.pdf) Ujvári Ákos: Gondolatok a társadalomra veszélyesség (materiális jogellenesség) jövőbeli sorsáról, Jogelméleti Szemle, 2003/1. (internet cím: http://jesz.ajk. lete.hu/ujvari13.html) Ujvári Ákos: Rövid reflexió Hollán Miklós: megkésett búcsú a társadalomra veszélyességtől című tanulmányához, Jogelméleti Szemle, 2004/4. (internet cím: http://jesz.ajk.lete.hu/ujvari20.html) Vámbéry Rusztem: Büntetőjog, Grill Károly Könyv­ kiadóvállalata. Budapest, 1913.

Viski László: A veszélyeztetés mint materiális bűncselekmény, Állam- és Jogtudomány XI/1 (1968), 56– 99. o.

Wiener A. Imre: Elméleti alapok a Büntetőtörvény Általános Része kodifikálásához. MTA Jogtudományi Intézete, Közlemények (N° 12) Budapest, 2000.

Wiener A. Imre: A BTK Általános Része de lege ferenda, Magyar Tudományos Akadémia Jogtudományi Intézete. Közlemények (N° 17), Budapest, 2003. 

Büntetőjogi Szemle 2012/2. szám

Földesi Tamás: Gondolatok a társadalmi veszélyesség kategóriájának büntetőjogi szükségességéről. Belügyi Szemle. 2003/11–12. 115–122. o.

Hollán Miklós: Megkésett búcsú a társadalomra veszélyességtől, Jogelméleti Szemle, 2003/4. (internet cím: http://jesz.ajk.lete.hu/holan16.html) Irk Albert: A magyar anyagi büntetőjog, 2. kiadás. Dunántúl Pécsi Egyetemi Könyvkiadó és Nyomda R.–T., Pécs, 1933.

Irk Ferenc: Társadalomra veszélyesség – rendszerváltáson innen és túl, In: Ünnepi Tanulmányok II. Horváth Tibor – az Ünnepelt 70. születésnapja tiszteletére (Szerk.: Farkas Ákos – Görgényi Ilona – Lévai Miklós) Bíbor Kiadó. Miskolc, 1997. 54–75. o.

Kádár Miklós – Kálmán György: A büntetőjog általános tanai, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest, 1966.

Kiss Sándor – Lassó Gábor – Konnertné Huba Olívia – Máziné Szepesi Ezsébet – Ruzsás RóbertSzebeni László – Székely Ákos – Varga Zoltán – Vaskuti András: A Büntető Törvénykönyv Magyarázata 1. (Szerk.: Jakucs Tamás) KJK-Kerszöv Jogi és Üzleti Kiadó Kft. Budapest, 2004.

Kőhalmi László: Nekrológ a társadalomra veszélyességről. Rendészeti Szemle 2007/7–8. 145–158. o.

Mészáros Ádám: Adalékok a jogellenesség – társadalomra veszélyesség kérdésköréhez. Jogelméleti Szemle 2008/4. (internet címe: http://jesz.ajk.elte. hu/2008_4.html) Nagy Ferenc: A Magyar Büntetőjog Általános Része.

Korona Kiadó. Budapest, 2004.

Nagy Ferenc: A bűncselekmény törvényi fogalmáról jogösszehasonlító kitekintéssel. In: Tanulmányok a Btk. Általános Részének kodifikációjához. HVGORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., Budapest, 2005.

41–48. o.

Nagy Ferenc: Gondolatok és kérdések a jogellenesség

23

BJSZ_2szam.indd 23

2012.10.24. 14:28:51

gezni, hogy a csőd nem azonos a csődbűncselekmén�nyel. A gazdasági jogsza* bályok megteremtése eleve feltételezi a csődhelyzetbe került gazdasági résztvevők tisztességes eljárását a csődhelyzet esetére is, azonban a büntetőjogi felelősségre vonás kilátásba helyezése, mint végső eszköz elkerülhetetlen lehet. A csődbűncselekmény esetében is alapelv, hogy a büntetőjogi beavatkozás még soha nem oldotta meg a gazdasági 1 életben bekövetkezett problémákat, zavarokat, ezért a büntető felelősségre vonás csak a végső eszköz lehet és kizárólag azokban az esetekben alkalmazható, amikor a csőd azért válik bűncselekménnyé, mert az abban érintett adós bűnös magatartásával igyekszik megakadályozni a hitelezői igények érvényesítését és kielégítését.3 A csődbűncselekmény tényállása kerettényállás, mivel a háttérnormája a csődeljárásról, felszámolási eljárásról és a végelszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (2006. július 1. napjától a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló4, továbbiakban: Cstv.) A Büntető Törvénykönyv (továbbiakban: Btk.) és a Cstv. közti összhang, valamint az ellentmondás Demokles-kardjaként lóg a fejünk felett, hisz a Cstv. elsődleges célja a csődvédelem ernyőjének kiterjesztése, végső soron egy védett állapot megteremtése az adósokra nézve, amelynek célja a reorganizáció, valamint ennek hiányban a mihamarabbi felszámolás, az adós kiléptetése a gazdasági életből. Viszont az ernyőn túl ott van a Btk. csődbűncselekményre vonatkozó rendelkezése, amely épp az adósokkal ellentétben a hitelezőket részesíti védelemben, arra az esetre, ha az adós visszaél a védetti helyzetével. Amennyiben nem a megfelelő norma kerül alkalmazásra – amelyre majd a későbbiekben látni fogjuk ma a törvények fogyatékossága ad alapot – a gazdaságban hatalmas károkat tud okozni, hisz minden egyes rossz döntés a piacgazdaság törvényeit visszaszorítva hatványozottan csapódhat le.

Büntetőjogi Szemle 2012/2. szám

Laufer Henrik

Gondolatok a csődbűncselekmény régi és új szabályozásával kapcsolatban „Sajnos gyors, kapkodó, naponta változó világban élünk, s úgy tűnik, a gazdasági büntetőjog területén még nem ért véget a próbálkozások és a kísérletek kora. Pedig, ha valamihez, a büntetőjogi kérdések komoly téttel járó megítéléséhez biztosan állandóságra és nagyobb megfontoltságra lenne szükség.

1 (Tóth Mihály)

I. Bevezetés A rendszerváltást követően a gazdaság szerepe kétségkívül felértékelődött. Nagyobb hangsúlyt kapott az egyének, valamint a hitelezők érdekeinek védelme.

A piacgazdaság kiépítésében és gördülékeny működésében elengedhetetlen volt – és még most is az – az állami szabályozás a gazdasági szereplők védelme érdekében. Aki mást pénzügyi nehézségeiben kisegít, fontos, hogy bízzon abban, hogy az vissza fogja részére adni a juttatásokat. Ha egy üzleti szervezet, vállalkozás csődbe jut, s csőd-, illetve felszámolási eljárás tárgya lesz, egyáltalán nem hordoz negatív értékrendet magában, hisz a csőd a normális üzleti élet „társa” függetlenül attól, hogy az adott ország miképp szabályozza azt. A csődbe jutott adósok egy része azonban nem tud megfelelni a piaci követelményeknek, s fennálló adósságát nem képes teljesíteni.2 Kétségtelen, hogy a csődnek már önmagában negatív kicsengése van, – szinonimái részét képezi a bukás, kudarc, krach, összeomlás, fiaskó – azonban határozottan le kell szö-

24

BJSZ_2szam.indd 24

* PTE-ÁJK V. évfolyam 1 Részlet a XXXI. OTDK „Csődbűncselekmény az elmélet és gyakorlat tükrében” c. dolgozatból 2 Dr. Gula József: Csődbűncselekmények a magyar büntetőjogban és néhány európai állam jogában (PhD értekezés) Miskolc, 2008, 8. oldal

II. A „Mi” számaink A csődbűncselekmények száma az utóbbi évtized első szakaszában évi átlagban ezerötszáz körül alakult, majd az utolsó három évben ennek a szintnek nagyjá3 Varga Zoltán: A csődbűntett. – In: Magyar jog, ISSN 0025-0147, 2000.

(47. évf.), 7. sz., 385-399. p.

4 A címet megállapította: 2006. évi V. törvény

2012.10.24. 14:28:51

III. A „régi” szabályozás értékelése

A bűncselekmény elemzése helyett ennél a résznél a tényállás alkalmazásával kapcsolatos egyes prob­lé­ mákra hívnám fel a figyelmet. Elsőként azt szeretném leszögezni, hogy a csődbűncselekmény tekintetében hiányzik az értékhatár, tehát akár 1 Ft hitelezői megkárosítás esetén a bűncselekmény fennáll. Véleményem szerint szükséges lenne költségtakarékossági, perökonómiai szempontokból a Btk.-ban értékhatár (legalább 100 000 Ft) megjelölése, ugyanis ezáltal elkerülhetővé válnak a „tyúkperek”, valamint azok a nyomozások, amelyek a hitelezői alacsony kárra tekintettel nem lennének költséghatékonysági szempontból indokoltak.

A törvényhozó 2007-ben bevezette a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet esetére az „vétkes gazdálkodás” törvényi tényállását. A kriminalizáció kiterjesztése mögött az húzódik meg, hogy a tényleges fizetésképtelenség előtt már tanúsítottak az adósok vagyonmentő tevékenységet, noha az még nem is volt törvényi tényállási elem. Egyfajta nevelő hatása is van, miszerint a gazdálkodó ne kezdjen olyan üzletbe a teljes tevékenysége során, hacsak nem rendelkezik akkora pénzeszközzel, amely a vállalt kötelezettségeit a tevékenységéből származó bevétel nélkül is fedezni tudja. Álláspontom az, hogy a vétkes gazdálkodás törvénybe iktatása elhibázott volt, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet vagyonmentő tevékenységeit büntetni nem lehet.

Ezt egyébiránta bűncselekmény gyakorlata is alátámasztja, hiszen alig rendelnek el nyomozást e fordulat miatt, vagy ha el is rendelik, már a nyomozati szakban elsor1. ábra. A regisztrált csődbűncselekmények száma vad. A fizetésképtelenséggel feaz ezredfordulót követően7 nyegető helyzetet – akárcsak a fizetésképtelenséget – nagyon nehéz bizonytani. Az adós kön�nyen védekezhet azzal, hogy ő még bízott vállalkozása kelendőségében, megrendelései voltak stb. Másrészről meg kell jegyezni, hogy Magyarországon általános a körbetartozás jelensége. Az adós egyben hitelezőként is feltűnik a piacon, ami azt is jelentheti, hogy követelései és tartozásai kiegyenlíthetik egymást. Emellett fontos megemlíteni olyan üzletpolitikai fogásokat, amelyek költségráfordítás mellett nem járnak azonnali haszonnal, jöve5 delemmel, de indokolhatják az üzlet ésszerűségét pl.: Az ezredfordulót követő bűnözési helyzet: 20. oldal, www.police.hu/statisztika reklámozás, marketing tevékenység. Nos, úgy vélem, 6 Tóth Mihály: Adalékok a magyar „gazdasági büntetőjog” fejlődéstörtéigazságügyi könyvszakértő legyen a talpán, ki a fizetésnetéhez. Belügyi Szemle 2000/6.

7 képtelenséggel fenyegető helyzetet megállapítja.

Az ezredfordulót követő bűnözési helyzet: 20. oldal, www.police.hu/statisztika

BJSZ_2szam.indd 25

Büntetőjogi Szemle 2012/2. szám

ból a felére esett vissza. A számszaki változás mögött kodifikációs döntés húzódik meg. A csődbűncselekmények mintegy felét ugyanis az úgynevezett adminisztratív csődbűn­tettek alkották, amely magatartást a jogalkotó a 2007. évi XXVII. törvénnyel kiemelt az akkor még csőbűntett elnevezésű tényállásból és áthelyezte a számvitel rendjének megsértése körébe. Ennek hatására ekkortól a számvitel rendjének megsértése bűnügyi statisztikai halmaza mintegy évi ezer bűncselekménnyel gyarapodott. A csődbűncselekménnyel okozott kár mértéke évi átlagban 5 és 10 milliárd forint között mozog, amely összegből kevesebb, mint 10%-ot tudnak visszaszerezni a büntetőhatóságok.5 Itt fontos megjegyezni, hogy a csődbűncselekmények terén – akárcsak a többi gazdasági bűncselekmény esetében is – jelentős a látencia, így az ügyészségi és bírósági statisztika koránt sem fedi le a tényleges vagyonmentő tevékenységek számát. Ez a bizonyítási nehézségekre enged következtetni, számos esetben az ügy a vádemelésig sem jut el; a csődbűncselekményeknél ez hatványozottan igaz.

Az elítéltek nemét, korát és iskolai végzettségét tekintve az összbűnözéssel összevetve említést érdemel a nők valamivel magasabb aránya, valamint az a körülmény, hogy a gazdasági bűnözés terén jóval kevésbé érzékelhető az az általános tendencia, mely szerint az életkor előrehaladtával a bűnözési hajlam csökken.

Bizonyára az sem okoz meglepetést, hogy e körben az átlagosnál jóval nagyobb a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya, ám az mégsem hagyható szó nélkül, hogy az egyetemi, főiskolai diplomások száma 10 év alatt megkétszereződött. A bűnismétlők aránya csekélyebb, mint más területen, a többszörös visszaesők gyakorlatilag ki sem mutathatók.67

25

2012.10.24. 14:28:52

Büntetőjogi Szemle 2012/2. szám 26

BJSZ_2szam.indd 26

A bizonyítás kérdésénél fontos kitérni a fizetésképtelenség, valamint a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet fogalmi rendszerére, mert ez tekinthető e bűncselekmény igazi rákfenéjének. A fogalom nem jó, nem pontos, teljeséggel elvont. Mi is az, hogy fizetésképtelen? Mert itt tulajdonképpen a fizetési készség hiányát rendeljük büntetni és nem pedig a fizetésképtelenséget. Egyetértve Varga Zoltánnal a Btk. értelmező rendelkezései között kellene tisztázni, pontosítani a fizetésképtelenség, valamint a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet fogalmi rendszerét, vagy magát a fogalmat kellene mellőzni és helyette egy olyan gyakorlatban is helyét megálló definíciót használni, amely nem támaszt aggályokat azoknak a büntetőeljárás­ban történő alkalmazása során. Megfelelő lehetne a Csemegi által használt „vagyonbukott” és ennek megfelelő alakzata a vagyonbukás, de az adós végső, tehetetlen helyzetét jelezhetné a „csődbejutott” valamint a „csődbejutás” is.

A fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet és a fizetésképtelenség megállapítása közötti időintervallum okoz igazán nagy fejtörést a nyomozóhatóságoknak.

A fizetésképtelenség bírósági megállapítását követően nem szükségesek a gazdálkodó szervezet könyvelési iratai a bűncselekmény megállapításához, hiszen minden szándékos vagyonkimentés ezen időpontot követően egyértelműen csődbűncselekménynek minősül. Ám lehetséges, hogy a tényleges fizetésképtelenség már a bírósági megállapítás előtt fenn áll, amely szintén szakkérdés. Ebben az időszakban gyakori, hogy házkutatás foganatosítását követően nem kerülnek előtalálásra a gazdálkodó szervezettel összefüggő könyvelési iratok, legyen az mérleg, eredmény kimutatás, beszámolók stb. Ez esetben képtelenség – vagy csak nagyon nehéz – a rekonstrukció, a gazdálkodó szervezet vezetője számvitel rendjének megsértése miatt felelhet. Azok az „ügyesebb” ügyvezetők pedig, akik már korábban tervezték a szándékos vagyonkimentést akként exkulpálják magukat a számvitel rendje megsértésének felelőssége alól is, hogy ismeretlen tettes ellen feljelentést tesznek lopás végett a gazdálkodó szervezet minden releváns iratanyagára vonatkozóan. A lopás ténye szinte 100%-ban kizárható, azonban a rendőrségi nyomozásmegszüntető határozatot gyakran a Nemzeti Adó- és Vámhivatal által kiállított követi.

Bűnösségi kérdések terén az adminisztratív csőd­ bűn­tettek által elkövetett bűncselekmények tették ki a csődbűncselekmények legnagyobb részét – ami mintegy ezer-ezerötszáz bűncselekményt, korábbi csődbűntettek mintegy 75–85%-át teszik ki. Így érdemes elgondolkodni azon, hogy az alacsonyabb büntetési tétel alkalmazása, illetve a vétséggé minősítés szakmailag kellően indokolt és megalapozott volt-e annak tükrében, hogy a bűncselekmények száma évről évre csak nőtt. Úgy vélem a fenyegetettség mérséklése elhamarkodott volt és talán helyesebb lett volna a megfelelő törvényszöveg változtatása – kiemelt tekintettel az elkövetési magatartások helyes

módosítására – mellett a büntetési tétel érintetlenül hagyása. Főleg ezt egy olyan időszakban állíthatom, amikor a jogalkotó célja a büntetések, illetve büntetés kiszabásának szigorítása gondolva itt például a „három csapásra” vagy a középmértékes büntetés alkalmazására vagy az új Btk. szigorításaira. Természetesen ez nem változtat azon a tényen, hogy a bírói gyakorlat alapján kevés százalékos arányban kerül sor végrehajtandó szabadságvesztés kiszabására.

Varga Zoltán úgy gondolja, hogy a gazdasági bűncselekmények szabályozásánál mindvégig vezérlő elv volt, hogy a büntetőjog eszközeivel csak a legvégső esetben szabad a gazdasági folyamatokba beavatkozni.8 Szükséges lenne emellett a büntetőjogi eszközökön kívül a cégalapítási adminisztráció magasabb fokát megvalósítani. Itt elsőként egy olyan elektronikus rendszer felállítására gondolok, amely egy adott személy „vagyonbukásait” rögzítené. Kettő-három vagyonbukást követően a cégalapítás lehetőségét ki kellene zárni, vagy korlátozni kellene. Természetesen ez könnyen kijátszható lenne strómanok beépítésének segítségével,ám hatékonyabb védekezés lehet az ún. „Phoenix-szindrómára”, valamint a cégtemetők elleni védekezésben is.

Tény: ma Magyarországon több cégtemető is működik. Ez azt jelenti, hogy bizonyos vállalkozások arra specializálódtak, hogy segítséget nyújtsanak ahhoz, hogy más felszámolás alatt álló cégeket kivezessen a piacról megfelelő ellenszolgáltatás fejében. Így nem ritka, hogy a cégtemetőt (bűnszervezetet) vezető személy nevén vagy egy adott helyen több száz gazdálkodó szervezet is be van jegyezve. Ezek a bűnszervezetek legtöbbször tanácsadóként hirdetik magukat.

Ennek okán alkotmányjogi keretek szétfeszítése nélkül indokolt lenne az egy személy nevére bejegyzett gazdálkodó szervezetek számát is törvényben meghatározni. Ezzel összefüggésben a Phoenix-szindróma lényege, hogy egy társaság ellen fizetésképtelensége miatt felszámolási eljárás indul, majd néhány hónappal később újra feltűnik, csaknem azonos névvel (mely megtévesztésre alkalmas a korábbihoz képest), tevékenységgel és vezetőkkel, akár a régi üzleti kapcsolatokkal. Az újjászületett vállalkozás jogilag már új entitás, melyet nem kötnek tehát a korábbi adósságok, és gyakran áron alul szerzi meg a másik társaság eszközeit a felszámolótól, vagy szimplán bukni hagyja a korábbi gazdasági társaságot és csak az üzleti kapcsolatait „menti” ki onnan.9 Ez a jelenség az angolszász jogokban vált ismertté a ’80-as években, de vitathatatlanul a magyar gyakorlatban is fellelhető.

A büntetés kiszabási gyakorlat áttekintése során azt tapasztaljuk, hogy a leggyakrabban alkalmazott szankció a csődbűncselekmények esetén a pénzbüntetés, végrehajtandó szabadságvesztés kiszabására pedig 8 Varga Zoltán: A csődbűntett. – In: Magyar jog, ISSN 0025-0147, 2000.

(47. évf.), 7. sz., 385–399. p.

9 Dr. Gula József: Csődbűncselekmények a magyar büntetőjogban és néhány európai állam jogában (PhD értekezés) Miskolc, 2008

2012.10.24. 14:28:52

IV. Csődbűncselekmény az új Btk.-ban Az új Btk. Tervezet kidolgozói a tettarányos büntetőjogi szemlélet hangsúlyosabb kódexbeli megjelenését pártolják. A tervezet úgy hoz jelentős változásokat, hogy nem jelent teljes dogmatikai szakítást a hatályos Btk.-val. A tervezet előterjesztőinek álláspontja az, hogy, azokat a problémákat, amelyek a számos módosítás folytán a törvénykönyv egységének megbontásából fakadnak, végső soron csak egy új kódex tudja megoldani.

Az új törvény továbbra is fenntartja a csődbűncselekmény négy alapeseti fordulatát: a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben elkövetett csődbűncselekményt, a fizetésképtelenséget előidéző csődbűncselekményt, a fizetésképtelen helyzetben elkövetett csődbűncselekményt, valamint a hitelező jogtalan előnyben részesítésével elkövetett csődbűncselek10 Tóth Mihály: A csődbűncselekmények gyakorisága, másfél évtized tapasztalatai, a jogalkalmazás súlypontjai, kriminogén tényezők. Kézirat.

11 Földvári József: Magyar Büntetőjog. Általános Rész. Osiris Kiadó. Budapest, 2006, 264. oldal

BJSZ_2szam.indd 27

ményt. Az első bekezdésben taglalt elkövetési magatartásokat a módosítások nem igen érintik, ugyanakkor a jogalkotó kivette a törvényszövegből a „tartozás fedezetéül szolgáló” kifejezést. A tervezet indokolása alapján erre azért volt szükség, mert külön erre irányuló jognyilatkozat nélkül is, a gazdálkodó szervezet vagyona a tartozás fedezetéül szolgált. Ezenkívül az új Btk.-ban nem szerepel már az elkövetési módok között a „veszteséges üzletbe kezdéssel, illetve annak továbbfolytatásával” elnevezésű alakzat, mivel az elkövetési mód általános jellegéből fakadóan külön nevesítés nélkül is e magatartás az ésszerű gazdálkodással ellentétes. A csalárd bukás, valamint a fedezetelvonó csődbűntett egy bekezdésben történő szabályozása célszerű, mivel mindkét elkövetési alakzat esetén az eredmény ugyanaz, a hitelezői érdekek részbeni vagy egészbeli meghiúsítása, így nem indokolt annak kétszer történő feltüntetése. A büntetési tételek kapcsán az új Btk.-ban változás nincs.

Jelentős változásokat a minősített esetek kapcsán vélhetünk felfedezni. A hatályos Btk. szabályai szerint a megállapítására akkor kerülhet sor, ha a cselekmény a gazdasági életben súlyos következményekkel jár. Ezen körülmény megállapításának megítélésekor – az elméletben és gyakorlatban kialakult álláspontok alapján – figyelembe kell venni a hitelezők számát, az érintett társaságnak a gazdaság egészében, vagy az adott gazdasági ágban betöltött szerepét, a bűncselekmény várható gazdasági következményeit, a foglalkoztatottak számát stb. Erre nézve a bírói gyakorlat nem alakított ki olyan mércét, amely zsinórmértékül szolgálhatna. Ennek okán az új törvény objektív körülményeket jelölne meg a minősített esetek megállapításának feltételéül, amelyet egyrészt az elvont vagyontömeg mértékében (500 000 000 forint feletti vagyonelvonásnál), másrészt abban az esetben tart megállapíthatónak, ha a felszámolónak, illetve a bíróságnak az adott társaság nemzetgazdaságban betöltött szerepére (stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezet) tekintettel speciális eljárás keretében kell lefolytatni a felszámolási eljárást. Tulajdonképpen a stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezet fogalmával továbbra is adós maradt a törvény, annak szubjektív értelmezését nem sikerült a tervezettel kizárni és annak megítélése ugyancsak a bírói gyakorlatra fog hárulni. Emellett fontos kiemelni, hogy a csődbűncselekmény gyakorlatában csak kevés esetben beszélhetünk 500 millió forintot meghaladó hitelezői megkárosításról. Szintén aggályos maradt a fizetésképtelenség fogalmi rendszere, hiszen a fizetésképtelenséget továbbra is a büntetőbíróságok fogják megítélni, noha az új Btk.ban továbbra sem kap helyet a tiszta jogalkotói szándék a fogalmat érintően az értelmező rendelkezések között. Újításnak számít, hogy a jogalkotó szélesíti a tettesek körét arra az esetre, ha a gazdálkodó szervezet vezetője a vagyonnal már jogszerűen nem rendelkezhet, ám arra lehetősége van, érvénytelen jogügyletet köt. Módosítások érintették a háttérjogszabályt

Büntetőjogi Szemle 2012/2. szám

mindössze néhány százalékos arányban kerül sor.10 Szükségesnek tartom a szabadságvesztés büntetési tételeit változatlanul hagyni – tekintettel a gazdaságban okozható jelentős kárra –, melyhez egyaránt speciál, de annál is inkább generál preventív hatást fűzök. Korábban egyéb lehetséges védekezési módokat is boncolgattam, de részletezésre került az alkalmazás feltételeinek a hiánya is. Elsősorban a pénzbüntetést – hisz maga az elkövetőt is egyfajta nyereségvágy hajtja –, valamint a felfüggesztett szabadság­ vesztésbüntetés kiszabását támogatom. A pénzbüntetés kiszabása természetesen a napi tételes rendszernek megfelelően működik, ám a terhelt jövedelmének figyelembevétele mellett számos más tényezőt vesz figyelembe a bíróság, például azt, hogy a terhelt jövedelme megfelelő egyensúlyban áll-e az általa élt életstílussal. Nem vitatható a megelőző hatás, különösen az anyagias szemléletű személyek vonatkozásában.

Tekintettel arra az esetre, hogy nem minden bűnelkövető gyakorol olyan foglalkozást, ahol a jövedelem azonos a pontosan megállapítható fizetéssel, továbbá arra, hogy egyes bűnelkövetők nem rendelkeznek hivatalosan kimutatható, munkaviszonyból származó jövedelemmel, a bíróságnak gyakran ténybeli adatokra épített vélelemmel kell megállapítani, felbecsülni az egynapi jövedelmet.11 Jelen esetben akkor is alkalmazható, ha az elkövetőnek alig van kimutatható jövedelme, viszont életmódjából más tapasztalható. Például ha, köztudottan egy több tíz millió forint értékű gépjármű van az elkövető tulajdonában – amelyet nap, mint nap használ –, de ezt nem támasztja alá a jövedelemigazolása.

27

2012.10.24. 14:28:52

Büntetőjogi Szemle 2012/2. szám

is, kibővült az objektív büntethetőségi feltételek köre is a kényszer-végelszámolás Btk.-ba történő bevezetésével. Ha törvényességi eljárás során a bíróság a céget megszűntnek nyilvánítja, kényszer-végelszámolást rendel el. Kényszer-végelszámolásra kerül sor akkor is, ha a cég jogutód nélküli megszűnését előidéző ok következett be, vagy ha a cég a végelszámolást három éven belül nem fejezte be, továbbá ha a végelszámolás általános szabályaira történő áttérést nem hajtotta végre. Összességében elmondható, hogy az új törvényi szabályozás e bűncselekményt érdemben nem érinti, nem jelent nagyobb változást annak bírói gyakorlatára. A kisebb törvényszerkesztések pedig célszerűnek és indokoltnak tekinthetők.

V. Zárszó Kétségkívül elmondható, hogy a csődbűncselekmény szabályozása a korábban említett fogalmi zavarokon kívül dogmatikailag pontosan, szabatosan szerkesztett. A háttérnorma, valamint a Btk. együttes használatát a magyar bírói gyakorlat megszokta, az egyes bírói határozatok alapján kiforrottnak látszik e gazdasági bűncselekmény gyakorlata, noha de lege feranda javaslatok pont az egyes hiányosságokra, pontatlanságokra hívják fel a figyelmet. Természetesen, ahogyan „a törvény mindig az élet után kullog”, úgy a gazdasági bűncselekmények esetén is a jövőbeni változások jelölik ki a szabályozás útjait, mivel szinte hétről hétre új elkövetési módok jelennek meg.

A jövőbeni főszempontként a háttérnorma, valamint a Btk. közötti összhang erősítését, továbbá a szubjek-

tivitástól való tartózkodást jelölöm meg. A normák alkalmazását csak is a szükségesség és célszerűség teheti indokolttá.

Felhasznált irodalom

A Büntető Törvénykönyvről 2012. évi C. törvény miniszteri indokolása Az ezredfordulót követő bűnözési helyzet, Elemzés az egységes nyomozó hatósági és ügyészségi bűnügyi statisztika adatai alapján, Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium Statisztikai és Elemző osztály, Budapest, 2010, www.police.hu/statisztika Dr. Gula József: Csődbűncselekmények a magyar büntetőjogban és néhány európai állam jogában (PhD értekezés) Miskolc, 2008 Földvári József: Magyar Büntetőjog. Általános Rész.

Osiris Kiadó. Budapest, 2006 Tóth Mihály: A csődbűncselekmények gyakorisága, másfél évtized tapasztalatai, a jogalkalmazás súlypontjai, kriminogén tényezők. Kézirat.

Tóth Mihály: Adalékok a magyar „gazdasági büntetőjog” fejlődéstörténetéhez. Belügyi Szemle 2000/6.

Tóth Mihály: Gazdasági bűnözés és bűncselekmények. KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft. Budapest, 2002 Varga Zoltán: A csődbűntett. – In: Magyar jog, ISSN 0025-0147, 2000. (47. évf.), 7. sz. 

28

BJSZ_2szam.indd 28

2012.10.24. 14:28:52

Ebben a körben elsődlegesen nem büntetőjogi, sőt nem is a jogi eszközöké a * főszerep, hiszen a korai bűnmegelőzés nem meghatározott cselekmény elkövetésére reagál, hanem éppen azt célozza, hogy a magatartást abban a mederben tartsa, amelyet a társadalom az alapvető együttélés szabályainak megfelelőként fogad el. Ebben az esetben tehát csakis felvilágosításról, a megfelelő szocializáció biztosításáról, a szociális kultúra fejlesztéséről beszélhetünk. A felvilágosítás, a felkészítés vagy képzés akkor jól időzített, ha az a bűncselekmény elkövetését megelőzi, és nem arra reagál. Abban az esetben pedig, ha a bűncselekményt mint társadalmi jelenséget korcsoporttól függetlenül, általánosságban vizsgáljuk, a bűnmegelőzés szempontjából a fiatalkor (de nem a büntetőjogi értelemben vett fiatalkor 14–18 év) a legjobb időzítés, hiszen az általános bűnmegelőzési tevékenység ekkor fejtheti ki a leginkább eredményesen hatását. Ez két okból is lehet így: egyrészt ebben a korban az egyén még fogékony, formálható, nevelhető, még nem kialakult személyiség, másrészt ebben a korban van arra nagyobb esély, hogy az egyén még bűncselekmény elkövetése előtt áll, tehát még nem a bűnismétléstől való visszatartásról beszélünk.

Dr. Pálvölgyi Ákos

Bevezető gondolatok „Ki kell dolgozni a megelőző pártfogás rendszerét, és be kell illeszteni a fiatalkorúak pártfogásának intézményét a gyermekvédelem rendszerébe a gyermekkorú és fiatalkorú szabálysértést, bűncselekményt elkövetők szocializációjának és reszocializációjának elősegítése érdekében.”1 A hivatkozott Kormányhatározat részletből is következik, hogy a megelőző pártfogás intézményét a jogalkotó a fiatalkorú elkövetők bűncselekmény elkövetésétől való visszatartása, illetőleg a fiatalkorú nevelése körében képzeli el, illetőleg keresi annak helyét.

A Kormány rendeletében határozta meg a fiatalkorú elkövetők esetében a megelőző pártfogás kialakításának szükségességét, a fiatalkorúak pártfogása intézményének és a gyermekvédelem intézményének ös�szehangolását, a fiatalkorúak szocializációjának és reszocializációjának elősegítése érdekében.

A fiatalkorúak esetében alkalmazandó megelőző pártfogás azonban egy következő lépés a bűnmegelőzés területén, hiszen ebben az esetben már elkövetett bűncselekményről beszélünk, tehát a tervezett jogintézmény célja valójában – jól időzítetten – a bűnismétlés megelőzése, és ezen keresztül a további bűnelkövetés megelőzése.

A fiatalkor jelentősége egyrészt a bűnözéshez vezető magatartások (deviancia, társadalmi normaszegés) mint társadalmi jelenség, illetve a bűnmegelőzés, valamint a bűnözésre reagáló anyagi büntetőjog, büntetőeljárási jog és a büntetés végrehajtási jog szempontjából is meghatározó.

Meggyőződésem, hogy a bűnmegelőzést megfelelő időzítéssel és megfelelően korán kell kezdeni ahhoz, hogy a magatartás ne váljon deviánssá, és azzal ne a büntetőjog eszközeivel kelljen foglalkozni.

PhD hallgató (PTE ÁJK) A Kormány 1430/2011. (XII. 13.) Korm. határozata a Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégiáról, valamint végrehajtásának a 2012–2014. évekre szóló kormányzati intézkedési tervéről, 9. pont *

1

BJSZ_2szam.indd 29

Büntetőjogi Szemle 2012/2. szám

A megelőző pártfogás, mint a bűnmegelőzés egyik lehetséges eszköze

A rendelkezésre álló jogintézmények A fiatalkorú elkövetőkre a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) eltérő szabályokat alkalmaz. A Btk. alapelvként fogalmazza meg, hogy: „108. § (1) A fiatalkorúval szemben alkalmazott büntetés vagy intézkedés célja elsősorban az, hogy a fiatalkorú helyes irányba fejlődjék, és a társadalom hasznos tagjává váljék.

(2) Büntetést akkor kell kiszabni, ha intézkedés alkalmazása nem célravezető.

(3) Szabadságelvonással járó intézkedést alkalmazni vagy büntetést kiszabni csak akkor lehet, ha az intézkedés vagy a büntetés célja más módon nem érhető el.”

Erre figyelemmel tehát, elsődleges szempont a nevelés, és csak végső megoldás a bűncselekmény megtorlása, a büntetés.

A kérdés, amit a jogalkotónak fel kell tennie magában, hogy egyrészt, tartható-e a fiatalkorúakra vonatkozó büntető anyagi jogi alapelvi elvárás, illetőleg, hogy a jogalkalmazó rendelkezik-e azokkal az eszközökkel,

29

2012.10.24. 14:28:52

Büntetőjogi Szemle 2012/2. szám 30

BJSZ_2szam.indd 30

amelyekkel az alapelvben meghatározott elvárás megfelelő szinten és hatékonysággal végrehajtható, azaz, megfelelő intézményi háttér áll-e a rendelkezésére?

Ha ugyanezt a kérdést magamnak teszem föl, a válaszom az, hogy az alapelv önmagában tartható, sőt tartani kell, azonban az anyagi és eljárásjogi eszközöket bővíteni kell, illetőleg a már meglévő intézményeket megfelelően következetesen kell alkalmazni.

A fiatalkorúak esetében is a Btk. több büntetés és intézkedés alkalmazását teszi lehetővé azzal, hogy a fiatalkorú esetében elsősorban az intézkedést kell alkalmazni, és, ahogyan arról már szó esett, a büntetést csak végső esetben. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a társadalomra kiemelten veszélyes cselekmények esetében kerül elsősorban sor a büntetés kiszabására.

A Btk. 109. § (1) bekezdése szerint „A fiatalkorúval szemben intézkedésként javítóintézeti nevelés is alkalmazható. (2) Javítóintézeti nevelés mellett nem szabható ki közérdekű munka.”

A Btk. 118. § (1) bekezdése szerint „Javítóintézeti nevelést a bíróság akkor rendel el, ha a fiatalkorú eredményes nevelése érdekében intézeti elhelyezése szükséges.”

A Btk. 119. § szerint „A felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt, a próbára bocsátott, a feltételes szabadságra bocsátott, a javítóintézetből ideiglenesen elbocsátott és az a fiatalkorú, akivel szemben a vádemelést elhalasztották, pártfogó felügyelet alatt áll.”

A fiatalkorúak esetében alkalmazható intézkedések körében kell megemlítenünk a javítóintézeti nevelést, illetőleg a pártfogó felügyeletet. A javítóintézeti nevelés büntetés helyett alkalmazható önálló intézkedés, amelyet a bíró rendel alkalmazni, míg a pártfogó felügyelet mindig járulékos, és a törvényben meghatározott esetekben kötelező intézkedés, amelyet szintén az eljárást befejező határozat rendelhet el, a törvényben meghatározott egyéb esetet kivéve.

Mind a büntetések, mind pedig az intézkedések vonatkozásában egy nagyon fontos közös jellemzőt ki kell emelnem: a büntetés esetén a kiszabásra a büntetőeljárás végén, az eljárást befejező határozatban, míg az intézkedések alkalmazására legkorábban a nyomozóhatóság vádemelési javaslatát követő szakaszban, az ügyész eljárásában kerülhet sor. Megállapítható tehát, hogy mindkét esetben messze kerülünk a bűncselekmény elkövetésének időpontjától, ugyanis nem ritka az az eset, hogy a nyomozóhatóság munkája több hónapig, esetleg egy évet meghaladóan tart.

Utaltam már arra, hogy álláspontom szerint a bűnmegelőzést megfelelő időzítéssel, és minél korábban kell megkezdeni. Ugyanez érvényes arra a helyzetre is, amikor a jogalkalmazónak egy elkövetett bűncselekményre kell reagálnia, és ennek nyomán a fiatalkorú elkövető reszocializációja a jogalkotó által meghatározott feladat, illetőleg a társadalmi elvárás.

A fentiek tükrében tehát jogosan vetül fel a kérdés, hogy vajon alkalmasak-e a jelenlegi eszközök a Btk. 108. §-ban meghatározottak elérésére.

A fiatalkorú elkövetőkkel foglalkozó szakemberek

egyértelmű véleménye, amely a jogalkotóban is kezd – a fentebb idézett Kormányhatározatra is figyelemmel – megfogalmazódni, hogy a meglévő intézményrendszer bizonyos feladatok ellátására alkalmas, azonban a tényleges cél eléréséhez több kell, ugyanis a jelenlegi rendszer inkább „tüneti kezelésre”, sem mint a tényleges probléma felszámolására alkalmas.

Ahhoz ugyanis, hogy a fiatalkorú elkövetőben akár a nyomozóhatóság, akár a fiatalkorúak ügyésze, de leginkább az elkövetővel ténylegesen foglalkozó pártfogó felügyelő eredményt érjen el, azaz megvalósuljon a további cselekményektől való visszatartás, valamint a reszocializáció, azonnali reakcióra van szükség. Önmagában az a tény, hogy a fiatalkorúval szemben büntetőeljárás folyik, nem feltétlenül eredményezi azt a hatást, amelyet a jogalkotó megkövetel.

A büntetőeljárás ugyanis objektív módon az elkövetett bűncselekményre reagál, és nem törődik, nem is törődhet az elkövető személyiségével olyan fokban, amely a szocializációhoz, vagy reszocializációhoz szükséges. Megjegyzem, nem is akar, hiszen ennek az érdekében biztosítja azokat az eszközöket, amelyek a jogalkalmazó az eljárás során igénybe vehet. Itt emlékeztetek – az önellentmondás látszatának elkerülése érdekében – arra, hogy az azonnali reakció szükségessége körében fejtem ki jelen álláspontomat.

A Be. 459. § (1) bekezdése szerint „Az ügyész a vádemelés feltételeinek fennállása esetén ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabb büntetéssel büntetendő bűncselekmény miatt – a fiatalkorú helyes irányú fejlődése érdekében – a vádemelést elhalaszthatja.

(2) Az ügyész a vádemelés elhalasztása előtt pártfogó felügyelői vélemény beszerzését rendeli el. Az ügyész a vádemelés elhalasztásáról szóló határozatában a fiatalkorút magatartási szabályok megtartására vagy más kötelezettségek teljesítésére kötelezheti. A fiatalkorú részére nem írható elő a 225. § (2) bekezdésének c) pontjában írt kötelezettség.”

Alapvetésként kezelem, hogy a büntetőjog rendszerében a tényleges, az egyén fejlődéséhez szükséges körülményeket is figyelembe vevő végrehajtó tevékenységet a pártfogó felügyelet lát el.

A későbbiekben fejtem ki, hogy mekkora jelentőséget tulajdonítok annak, hogy a pártfogó felügyelet tevékenységének a végrehajtását, már a tényleges büntetés-végrehajtást megelőzően meg tudja kezdeni.

A büntetőeljárás során a jelenleg hatályos szabályok szerint, nem tekintve a nyomozóhatóság adatszerző tevékenységét, ahol a fiatalkorúak esetében, a nyomozóhatóság felhívására a pártfogó felügyelő készíti el a környezettanulmányt, az a fajta tevékenység, amelynek nem kizárólag a büntetőjogi felelősség megállapításának megalapozásához, azaz a bűncselekmény felderítéséhez kapcsolódik, az elkövető a vádemelés előkészítéséig nem találkozhat olyan intézkedéssel, amely a cselekménnyel, mint szociológiai értelemben vett jelenséggel foglalkozik. A büntetőeljárás során a fiatalkorúak ügyésze az, aki – a nyomozóhatóság vádemelési javaslatában meghatározott cselekmény érté-

2012.10.24. 14:28:53

kelését követően – határozatával elhalaszthatja a vádemelést, és a fiatalkorú elkövető számára külön magatartási szabály betartását írja elő, mely szabályok végrehajtásáért a pártfogó felügyelő lesz felelős.

Amíg azonban ez bekövetkezhet, a cselekmény elkövetéséhez képest, jelentős idő telik el, tehát megfelelő időben történő beavatkozásról nem lehet szó.

A megelőző pártfogás mint lehetséges megoldás

„(...) be kell illeszteni a fiatalkorúak pártfogásának intézményét a gyermekvédelem rendszerébe (...)” Érzésem szerint nem kapott a határozatban kellő hangsúlyt az a körülmény, hogy elsősorban bűnelkövetésről, bűncselekményekről, és azok meghatározott korosztályú elkövetőiről kell szót ejteni. Ennek azért van jelentősége, mert a bűncselekmények felderítése illetőleg a jogkövetkezmények alkalmazása elsősorban az igazságügy (bíróság, ügyészség, igazságügyi szolgálatok), illetőleg a belügy (fegyveres rendvédelmi szervek) területére tartoznak, és csak másodsorban a gyermek- és ifjúságvédelmi intézmények hatáskörébe.

Természetesen más a hangsúly, ha az elkövető gyermekkorú.

Erre tekintettel, véleményem szerint a fiatalkorúak megelőző pártfogását nem beilleszteni kell a gyermekvédelem rendszerébe, hanem a két rendszert megfelelően összehangolni, és együtt működtetni.

Ezt az álláspontot támaszthatja alá az a körülmény, hogy a tervezett intézmény egyértelműen az anyagi büntetőjogba, illetőleg az eljárási jogba illeszthető be, figyelemmel arra, hogy a megelőző pártfogó felügyelet jellegénél fogva egyfajta előrehozott intézkedésként kerülhet csak szóba.

A határozat nyilván kezdő lépés, ami jelzi a jogalkotói akaratot. Ahhoz, hogy az akaratból megfelelő intézmény váljon, a jogalkotónak, a jogalkalmazói gya-

BJSZ_2szam.indd 31

Büntetőjogi Szemle 2012/2. szám

Az idézett Kormányhatározat arra enged következtetni, hogy a jogalkotó is felismerte annak szükségességét, miszerint az eddigi rendszer nem teljes körűen szolgálja a bűnmegelőzési törekvéseket, a bűnismétlés visszaszorítása, illetőleg az elkövetők reszocializálás iránti, avagy a reintegrációs igényét. A Kormány – véleményem szerint helyesen – felismerte, hogy nagy hangsúlyt kell fektetnie a fiatalkorúakra, hiszen nemcsak, hogy a fiatalkor az az időszak, amikor még valós eredményekkel lehet fellépni a bűnözés visszaszorítása terén, de végső soron a fiatalkorúak jelentik egy nemzet jövőjét.

A jogalkotó elhatározása tehát megszületett, kérdés azonban az, hogy az új intézményt megfelelő módon képzeli el elhelyezni.

A Kormány, elképzelését – a határozat szövegére figyelemmel – alapvetően a gyermek és ifjúságvédelmi rendszerbe ágyazottan gondolja megvalósítani, álláspontom szerint nem teljesen helyén való módon:

korlatra figyelemmel, alapvető körülményeket kell figyelembe vennie: Elsősorban azt, hogy a cél a további bűncselekmények elkövetésének megelőzése, hiszen pártfogó felügyeletről már elkövetett bűncselekmény esetén beszélhetünk. Egyértelműen ki kell jelenteni, hogy ebben az esetben a pártfogásnak nemcsak céljában, de időzítésben is megelőzőnek kell lennie, tehát eltérően a „rendes” pártfogó felügyelettől, az eljárás során is további eljárási cselekményeket kell megelőznie. Végül, de nem utolsósorban, tudomásul kell venni, hogy a megelőző pártfogás lehetőségét az eljárás kezdeti szakaszában, tehát a nyomozóhatóság eljárásában, bűncselekmény elkövetését követően azonnal biztosítani kell, törvényben meghatározott esetekben. Álláspontom szerint ebben az esetben van a hatóságnak lehetősége arra, hogy a bűncselekményt követően időben beavatkozzon, még akkor, amikor az elkövető tudja és átfogja cselekményének jelentőségét, társadalomra veszélyességét, és nem fordulhat elő, ahogyan az fiatalkorúak esetében sajnos sokszor, hogy a felelősségre vonáskor, az idő múlása miatt, a későbbi beavatkozásnak már nincs akkora jelentősége, illetőleg nevelő hatása. Így fiatalkorú terheltek esetében elképzelhetőnek tartom, hogy a megelőző pártfogó felügyelet alkalmazásával a terhelt mentesülhet a büntetőeljárás hatálya, a büntetés kiszabása, további intézkedés alkalmazása alól, ugyanakkor bűnmegelőzési célzattal már ekkor a pártfogó felügyelői szolgálat látókörébe kerül, illetőleg számára magatartási szabályok előírása válik lehetővé.

A közvetítői eljárás és a kábítószerfüggők elterelésének analógiájára a megelőző pártfogó felügyelet a terhelt és törvényes képviselője önkéntes részvételével történne, így az alaptörvényben, a büntetőeljárási törvényben lefektetett alapvető jogokat és elveket (ártatlanság vélelme) nem sértene (ez utóbbi kapcsán megjegyzendő, hogy a védelembe vétel is kötelező alapon működik és nem csak bűncselekmény elkövetése miatt kialakult veszélyeztetettség esetén).

Amennyiben a terhelt nem veti alá magát a megelőző pártfogó felügyeletnek, az eljárás a rendes menetben folytatódna, a rendőrség, ügyészség, bíróság megkeresésére a jegyző a fiatalkorú védelembe vételéről dönt. Ebben az esetben továbbra is elrendelhető lenne a pártfogó felügyelet a büntetés kiszabása vagy intézkedés alkalmazása mellett.

A megoldás egyesítené a gyermekvédelmi rendszer (védelembe vétel) és a pártfogó felügyelet eszközrendszerét, tehermentesítené az ügyészséget, bíróságot.

A büntetőeljárás megindulásakor a nyomozóhatóság – beismerő vallomás esetén – nyilatkoztatja a fiatalkorút és törvényes képviselőjét a tekintetben, hogy a megelőző pártfogó felügyelethez önként hozzájárul-e. Erről értesíti az illetékes pártfogó felügyelői szolgálatot.

A hozzájáruló nyilatkozat alapján, illetve a pártfogó felügyelő javaslatára, továbbá ha a megelőző pártfogó

31

2012.10.24. 14:28:53

Büntetőjogi Szemle 2012/2. szám

felügyelet törvényi feltételei fennállnak, az ügyész mérlegelési jogkörében eljárva határoz a megelőző pártfogó felügyelet elrendeléséről, egyúttal felfüg­ geszti a nyomozást (a kábítószerfüggők elterelésének és a közvetítői eljárás analógiájára). Határozatát megküldi a pártfogó felügyelői szolgálatnak, a gyámhatóságnak, a nyomozó hatóságnak, a törvényes képviselőnek és a fiatalkorúnak.

A pártfogó felügyelő kitűzi az első ún. bűnmegelőzési konferencia időpontját, erre meghívja a családgondozót és az ügy sajátosságainak megfelelően más szakembereket is, és a jegyzőt értesíti. A védelembe vételről ez esetben a jegyző mérlegelési jogkörében dönt. A védelembe vétel itt tehát még nem kötelező.

A konferencia középpontjában a bűncselekmény és annak következményei állnak, célja a krízisintervenció, a visszaesés elkerülése. A konferencia feladatokat határoz meg a fiatalkorú elkövető és a család, de ös�szetettebb probléma esetén akár minden fél számára.

A résztvevők rögzítik a fiatalkorú és családja számára előírt magatartási szabályokat, továbbá a szakemberek feladatait.

A megelőző pártfogó felügyelet tartama 1 év, mely egy alkalommal, 6 hónappal meghosszabbítható.

A megelőző pártfogó felügyelet tartamának leteltekor a résztvevők újabb konferencia keretében értékelik a magatartási szabályok teljesítését a megelőző pártfogó felügyelet eredményességét.

Amennyiben a megelőző pártfogó felügyelet eredményes volt, lezárásra kerül. Az ügyész az eljárást megszünteti. Eredménytelensége esetén a büntetőeljárás folytatódik.

Az intézmény lényege az azonnali reakció, az önkéntesség, amely önmagában hordozza azokat a garanciákat, amelyeket a mind az anyagi jogi, mind az eljárásjogi szabályok megkövetelnek, illetőleg előírnak.

Jogszabályi környezetben az alábbi szövegszerű szabályozást tartom elfogadhatónak: Megelőző pártfogó felügyelet

32

BJSZ_2szam.indd 32

Btk. 107/B. § (1) Nem büntethető a fiatalkorú, ha a személy elleni (XII. fejezet I. és III. cím), közlekedési (XIII. fejezet) vagy vagyon elleni (XVIII. fejezet) vétség vagy öt évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűntett elkövetését a vádemelésig beismerte, és a megelőző pártfogó felügyelet elrendeléséhez hozzájárult, továbbá a megelőző pártfogó felügyelet magatartási szabályait teljesítette.

(2) A megelőző pártfogó felügyelet tartama egy év, mely egy alkalommal, hat hónappal meghosszabbítható.

(3) A megelőző pártfogó felügyelet magatartási szabályai tekintetében a Btk. 82. § (4)–(6) bekezdései értelemszerűen irányadók.

(4) Az (1) bekezdés alkalmazásának nincs helye, ha a) többszörös vagy különös visszaeső, b) a bűncselekményt bűnszervezetben követte el,

c) bűncselekménye halált okozott, d) a szándékos bűncselekményt a szabadságvesztés felfüggesztésének próbaideje alatt vagy a szándékos bűncselekmény elkövetése miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélése után, a szabadságvesztés végrehajtásának befejezése előtt, illetőleg próbára bocsátás vagy vádemelés elhalasztásának tartama alatt követte el, e) korábban szándékos bűncselekménye miatt vele szemben megelőző pártfogó felügyeletet alkalmaztak.

Be. 28. § (…)

(7) Az ügyész az e törvényben meghatározott feltételek esetén vádat emel, és a bíróság előtt – a magánvád és a pótmagánvád esetét kivéve – a vádat képviseli, vagy dönt a közvetítői eljárásra utalásról, a megelőző pártfogó felügyelet elrendeléséről, a vádemelés elhalasztásáról, illetőleg részbeni mellőzéséről. Az ügyész a vádat elejtheti vagy módosíthatja. Az ügyész az ügy iratait a bírósági eljárásban megtekintheti, és indítványtételi jog illeti meg az ügyben felmerült minden olyan kérdésben, amelyben a bíróság dönt.

Be. 114/A. § (1) A bíróság és az ügyész a büntetés vagy intézkedés alkalmazása, illetőleg a vádemelés elhalasztása, vagy a közvetítői eljárásra utalás vagy a megelőző pártfogó felügyelet elrendelése előtt pártfogó felügyelői vélemény beszerzését rendelheti el. A pártfogó felügyelői vélemény beszerzését törvény kötelezővé teheti. A pártfogói felügyelői véleményt a pártfogó felügyelő készíti el.

Be. 179. § (…)

(5) Ha a nyomozás adatai alapján a Btk. 107/B. és 283. §-ában meghatározott büntethetőséget megszüntető okból az eljárás megszüntetésének lehet helye, ennek feltételeiről a nyomozó hatóság tájékoztatja a gyanúsítottat.

Be. 188. § (1) Az ügyész határozattal felfüggeszti a nyomozást, ha a) a gyanúsított ismeretlen helyen vagy külföldön tartózkodik, és az eljárás a távollétében nem folytatható, b) a gyanúsított tartós, súlyos betegsége vagy a bűncselekmény elkövetése után bekövetkezett elmebetegsége miatt az eljárásban nem vehet részt, c) az elkövető kiléte a nyomozásban nem volt megállapítható, d) az eljárás lefolytatásához előzetes kérdésben hozott döntést kell beszerezni, e) jogsegély iránti megkeresés külföldi hatóság általi teljesítése szükséges és további, Magyarországon elvégzendő nyomozási cselekmény már nincs, f) nem magyar állampolgár által külföldön elkövetett bűncselekmény miatt a büntetőeljárás megindításához szükséges döntést kell beszerezni,

2012.10.24. 14:28:53

Be. 189. § (1) A nyomozó hatóság határozattal felfüggesztheti a nyomozást a 188. § (1) bekezdésének a), c), e) és h) és i) pontjában meghatározott esetekben. A nyomozást felfüggesztő határozatot a nyomozó hatóság az ügyésznek haladéktalanul megküldi.

(2) A 188. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott esetben az ügyész és a nyomozó hatóság az ügyet nyilvántartásba veszi, és ha az elkövető személyére utaló újabb adat birtokába jut, a nyomozást folytatja.

Be. 194. § (1) A nyomozás iratainak a 193. § (1) bekezdés szerinti átadásáról felvett jegyzőkönyv tartalmazza a) a gyanúsítottnak és a védőnek átadott iratok megjelölését, a megtekintés kezdő és befejező időpontját, b) a gyanúsított és a védő indítványait és észrevételeit, c) ha a gyanúsított vagy a védő nem él a 193. § (1) bekezdésben biztosított jogával, ezt a tényt.

(2) Ha a kábítószer-élvező gyanúsított önként alávetette magát a kábítószer-függőséget gyógyító kezelésen, kábítószer-használatot kezelő más ellátáson vagy megelőző-felvilágosító szolgáltatáson való részvételnek, és az még a 193. § (1) bekezdése szerinti eljárási cselekmény időpontjában is tart, ezt a tényt a jegyzőkönyvben fel kell tüntetni, és az ezt igazoló okiratot a nyomozás irataihoz kell csatolni.

(3) Ha a fiatalkorú gyanúsított hozzájárult a megelőző pártfogó felügyelet elrendeléséhez, és az még a 193. § (1) bekezdése szerinti eljárási cselekmény időpontjában is tart, ezt a tényt a jegyzőkönyvben fel kell tüntetni, és az ezt igazoló okiratot a nyomozás irataihoz kell csatolni.

A megelőző pártfogó felügyelet Be. 221/B. § (1) A megelőző pártfogó felügyelet a fiatalkorú gyanúsítottal szemben, az ő és törvényes képviselője önkéntes hozzájárulásával alkalmazható előzetes pártfogó felügyelet.

(2) A megelőző pártfogó felügyelet célja, hogy fiatalkorú gyanúsítottak esetében a bűnismétlés kockázatát a büntetőeljárás korai szakaszában csökkentse,

BJSZ_2szam.indd 33

a büntetőeljárás elhúzódásával járó és az eljárásnak a fiatalkorúakra gyakorolt hátrányait kiküszöbölje.

(3) Az ügyész hivatalból vagy a pártfogó felügyelő javaslatára az eljárást legfeljebb egy évi időtartamra felfüggeszti, és a fiatalkorú gyanúsított megelőző pártfogó felügyeletét rendeli el, ha a) a Btk. 107/B. §-a alapján az eljárás megszüntetésének lehet helye, b) a fiatalkorú gyanúsított a vádemelésig beismerő vallomást tett, illetve ő és törvényes képviselője önként hozzájárult a megelőző pártfogó felügyelet alkalmazásához, valamint d) a bűncselekmény jellegére, az elkövetés módjára és a fiatalkorú gyanúsított személyére tekintettel a bírósági eljárás lefolytatása mellőzhető.

(4) A megelőző pártfogó felügyelet elrendeléséről és annak tartama alatt hozott határozatot a fiatalkorú gyanúsítottal, törvényes képviselőjével közölni kell. A megelőző pártfogó felügyelet elrendeléséről, és – eredményes felügyeletet követően – a büntetőeljárás megszüntetéséről értesíteni kell a megelőző pártfogó felügyelet végrehajtására hatáskörrel és illetékességgel rendelkező megyei (fővárosi) igazságügyi szolgálatot is. Az eljárást felfüggesztő és a megelőző pártfogó felügyeletet elrendelő határozat ellen nincs helye jogorvoslatnak.

(5) A fiatalkorú gyanúsítottnak és a törvényes képviselőjének a megelőző pártfogó felügyelet során tett, az eljárás alapjául szolgáló cselekményre vonatkozó nyilatkozata bizonyítási eszközként nem használható fel. A megelőző pártfogó felügyelet eredményét nem lehet a fiatalkorú gyanúsított terhére értékelni.

(6) A megelőző pártfogó felügyelet részletes szabályait külön törvény állapítja meg.

(7) Ha a megelőző pártfogó felügyelet eredményes, és a Btk. 107/B. §-a (1) bekezdése alkalmazásának van helye, az ügyész az eljárást megszünteti.

Egyértelmű, hogy a fenti szövegszerű javaslat nem teljes, hiszen nem terjed ki a gyermekvédelmi szabályok felülvizsgálatára, illetőleg arra sem, hogy az anyagi jogban hol kerül elhelyezésre, tudniillik intézkedésnek tekinthető-e és alkalmazható önállóan, vagy dogmatikailag másként kell-e kezelni.

Büntetőjogi Szemle 2012/2. szám

g) nemzetközi büntető bíróság a joghatóságába tartozó ügyben a magyar hatóságot a büntetőeljárás átadása végett megkeresi, h) a kábítószer-élvező gyanúsított önként alávetette magát a kábítószer-függőséget gyógyító kezelésen, kábítószer-használatot kezelő más ellátáson vagy megelőző-felvilágosító szolgáltatáson való részvételnek, és az a büntethetőség megszűnését eredményezheti, feltéve hogy további nyomozási cselekmény elvégzése nem szükséges, i) a fiatalkorú gyanúsított hozzájárult a megelőző pártfogó felügyelet elrendeléséhez, feltéve, hogy további nyomozási cselekmény elvégzése nem szükséges.

Eltérő nézőpont Szakmai egyeztetések alkalmával hangzottak el olyan érvek, amelyek alapvetően elfogadják, sőt támogatandónak tartják a megelőző pártfogás intézményének kialakítását, és a rendszerbe helyezését, de az erős törvényi szabályozás ellenében, a vádhatóság függetlenségére helyeznék a hangsúlyt.

E szerint, a vádemelés előtt a megelőző pártfogó felügyelet elrendeléséről minden esetben az ügyész határozna. Szükségtelen a megelőző pártfogó felügyelet feltételeinek részletes meghatározása, mert ennek az intézménynek az alkalmazása bármely bűncselekmény elkövetése esetén szóba jöhetne, de csak abban az esetben, ha az elkövetővel szemben az adott cselek-

33

2012.10.24. 14:28:53

Büntetőjogi Szemle 2012/2. szám

mény miatt, joghátrány alkalmazása esetén, próbára bocsátás, vagy felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása lenne indokolt. Erről pedig a vádemelés előtt csak a fiatalkorúak ügyésze tud dönteni.

A nyomozás során a tényállás változásával módosulhat a cselekmények minősítése, illetve a bűnösségi körülmények. Ezért annak eldöntésére, hogy a megelőző pártfogó felügyelet alkalmazása indokolt-e, a gyanúsítottkénti kihallgatástól a nyomozás befejezéséig, illetve a vádemelésig lenne lehetősége az ügyésznek. Amennyiben az ügyben az ügyész a vádemelésről döntene, úgy az intézkedés tartama az elsőfokú bíróság tárgyalás előkészítése során hozandó határozatáig tartana.

A megelőző pártfogó felügyelet elrendelésének lehetőségét nemcsak az ügyészség, hanem a vádemelést követően a bíróság számára is biztosítani kellene.

A vádemelést követően a bíróság döntene arról, hogy indokoltnak tartja-e a megelőző pártfogó felügyelet fenntartását, avagy, ha arról nem rendelkeztek, hivatalból is elrendelhetné.

Elképzelhető olyan eset is, hogy a megelőző pártfogó felügyelet alkalmazását követően a cselekmény tárgyi súlya és bűnösségi körülmények miatt mindenképpen indokolt vádemelés és a bíróság részéről joghátrány alkalmazása. Ez esetben viszont biztosítani kellene a bíróság számára, hogy a próbára bocsátás elrendelése, vagy felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása esetén egy eredményes megelőző pártfogó felügyelet után ne legyen kötelező törvényi rendelkezés a jelenlegi szabályozás szerinti pártfogó felügyelet alkalmazása.

Indokolt lehet az is, hogy a megelőző pártfogó felügyelet eredményes alkalmazása esetén lehetőség legyen a büntetőeljárás megszüntetésére. Ezt a jogosultságot pedig mind az ügyésznek, mind pedig vádemelés esetén az ügyben eljáró bíróságnak is biztosítani kellene.

A fenti álláspont szerint a megelőző pártfogó felügyelet indokoltságának vizsgálatára és alkalmazására a gyanúsítottkénti kihallgatástól a vádemelésig, majd a bírósági eljárás során is lehetőség lenne. Ezzel azonban a jogintézmény bevezetését indokoló elsődleges cél veszne el, mely szerint a pártfogó felügyeleti eszközök alkalmazására már a büntetőeljárás korai szakaszában lehetőség nyíljon, ezáltal a bűnismétlés koc-

kázata csökkenjen. A gyermek- és fiatalkorúak védelme, illetve a bűnmegelőzés terén tevékenykedő szakemberek, hatóságok szakmai egyeztetéseik során is ezt a célt tartják legfontosabbnak. A túl tág lehetőség sem célravezető tehát, hiszen, amennyiben gyakorlatilag a büntetőeljárás teljes terjedelmében határozni lehetne a megelőző pártfogásról, úgy egyrészt a hatóságok „kényelmesedhetnek el”, másrészt a megelőző jelleg elveszhet. Egyebekben, a vádemelési javaslatot követően az ügyésznek már rendelkezésére áll a vádemelés elhalasztása lehetőség is, amely sok esetben a megelőző pártfogást feleslegessé teszi.

A megelőző pártfogó felügyelet részletszabályainak meghatározása véleményem szerint azért indokolt, mert bizonyos súlyosabb bűncselekményi kategóriák, illetve bűnelkövetői körök (pl. többszörös, vagy különös visszaeső, korábbi megelőző pártfogó felügyelet alkalmazása) esetében nincs lehetőség a megelőző pártfogó felügyelet alkalmazására, hiszen e jogintézmény kedvezményt is létesít a fiatalkorú terhelt számára, mely kedvezmény nem minden esetben indokolt és célravezető. Alkotmányossági szempontok (ártatlanság vélelme) figyelembevétele miatt szükséges a terhelt hozzájárulása a jogintézmény alkalmazásához, hiszen eredendően a pártfogó felügyelet a bűnösség megállapítása mellett alkalmazott intézkedés. A bűncselekmény elkövetésének beismerése nélkül viszont nem látom az alapját egy megelőző pártfogó felügyeletnek.

A megelőző pártfogó felügyelet szabályainak kialakításánál a fiatalkorúakkal szemben is alkalmazható közvetítői eljárás és a kábítószerfüggők elterelésének szabályait vettem alapul. Ennek mintájára a megelőző pártfogó felügyelet esetében a jogszabályi feltételek megléte esetén lehetőség lenne a büntetőeljárás ügyész általi felfüggesztésére, illetve a magatartási szabályok teljesülése esetén az eljárás megszüntetésére. Ez utóbbi okán van szükség a bűncselekményi kategóriák meghatározására, hiszen súlyosabb bűncselekmények esetében nem indokolt biztosítani az eljárás megszüntetésével járó kedvezményt.

A fiatalkorú terheltek esetében a hasonló feltételekkel elképzelt megelőző pártfogó felügyelet a hatékonyabb bűnmegelőzést, a büntetőeljárások racionalizálását, esetspecifikusabbá válását, az ügyészségek, bíróságok tehermentesítését szolgálná. 

34

BJSZ_2szam.indd 34

2012.10.24. 14:28:53

Dr. Pilisi Fanni*

Bevezetés Az ismeretlen elkövető által elkövetett bűncselekmény felderítése a bűnügyi munka egyik legizgalmasabb része.

A nyomozóhatóság a legtöbb esetben, a nyomozás bizonyos szakaszában a kriminalisztika 7 fő kérdését a ki/kivel kérdések kivételével meg tudja válaszolni, de ha ez a kérdés a későbbiek során is megválaszolatlanul marad, akkor elakadt, eredménytelen a nyomozás.

A fentiekből következik, hogy ebben az esetben a büntetőeljárás szakaszai közül a nyomozási szakban befejeződik az eljárás, tehát nincs szó a továbbiakban ügyészi, bírói szakaszról.

Ha a bűnügynek nincs terheltje, azt is mondhatjuk, hogy a büntetőeljárás ebben az esetben féloldalas, az állam nem tudja érvényesíteni bűnüldözési-bűnmegelőzési célkitűzéseit, így aligha beszélhetünk büntető igazságszolgáltatásról, a sértett részére történő repará­ cióról, kártérítésről.

Magyarországon az ismertté vált bűncselekmények (évente kb. 420 000) 30–40%-a ismeretlen tettes ellen indul. Vannak azonban olyan bűncselekmény típusok, például a betöréses lopás, mely esetében közel 100%ban ismeretlen tettes ellen indul a nyomozás. Az eredményesen befejezett büntetőeljárások mutatója 40– 50% között helyezkedik el.

Ezért is ragadott meg a szakdolgozatom témája, vagy­is miként lehetne még eredményesebben nyomozni az ismeretlen tettes felderítése érdekében.

I. Az adatgyűjtés meghatározása, szerepe a nyomozásban A bűnözés elleni állami fellépés magába foglalja a bűncselekmények elkövetésének megelőzését, az elkövetés alatt lévő bűncselekmények megszakítását és a már elkövetett bűncselekmények leleplezését.

A deliktumok elkövetői az esetek többségében erőfeszítéseket tesznek arra, hogy elkerüljék (valamilyen módon) a büntetőjogi felelősségre vonást. Ehhez két út vezet, egyrészt a bűnös tevékenység álcázása, és ezáltal a bűnelkövetés tényének elrejtése a hatóságok elől, másfelől annak meghiúsítása, hogy a leplezett bűnös tett elkövetőjének kiléte kiderüljön.

Ezeknek a rejtett, leplezett, titkolt tényeknek a megismerése bűnüldözési – bűnmegelőzési és bizonyítási – szemszögből fontos, és evégett a bűnüldöző szervek/szervezetek széles körű – nyílt és titkos – adatgyűjtést alkalmaznak.1 Az adatgyűjtés a tág értelemben vett nyomozás tárgyát képező cselekmény (esemény) körülményeinek, illetve az abban érintett személyek tevékenységének, hollétének és személyi körülményének tisztázása, azaz minden olyan tevékenység, amely formális eljárásjogi keretek között a meglévő ismeretek bővítésére törekszik.

Voltaképpen így az egész nyomozást – a nyomozás elrendelésétől az iratismertetésig – adatgyűjtésnek értelmezhetjük.

Az adatgyűjtésnek jelentősége van mind a felderítésben, mind pedig a bizonyításban. Funkciója akkor teljesül, ha maradéktalanul választ ad a fő kriminalisztikai kérdésekre: Mi? Hol? Mikor? Hogyan? Ki? Kivel?

Miért? – történt –. Ezek az egyszerű kérdések világos és ésszerű vezérfonalat nyújtanak a munkához, a rájuk vonatkozó válaszok az általános történeti tényállás elemeit megtestesítő tényeket közlik. A ki? kérdésre adott válaszból kiderül, hogy ki alany, a mit tett? kérdésre adott válaszból, hogy mi volt az elkövetési magatartás, a mikor? hol? mivel? miért? és hogyan? kérdésekre adott válaszokból pedig az elkövetés ideje, helye, eszköze, módja és a tett indító oka.2 Alapvető követelmény, hogy az adatgyűjtés során az adatok torzulásmentesen, valósághűen kerüljenek rögzítésre, valamint sok esetben irreleváns adatok is 1 Bócz Endre (szerk.): Kriminalisztika; BM Duna Palota és Kiadó, Budapest, 2004. 703–707.o.

*

PhD hallgató (PTE ÁJK)

BJSZ_2szam.indd 35

2 Tremmel Flórián – Fenyvesi Csaba – Herke Csongor: Kriminalisztika.

Dialóg Campus Kiadó, Budapest–Pécs, 2009. 408–413. o.

Büntetőjogi Szemle 2012/2. szám

Bűnügyi adatgyűjtés, különös tekintettel a raszternyomozásra

Kutatásom során egyrészről igyekeztem megtudni, hogy a nyomozó szervek milyen saját adatbankokat használnak, ezeknek mi a tartalma, célja, módszere és törvényi alapja, másrészről a civil szférából milyen adatokat lehet gyűjteni a nyomozás elősegítése érdekében.

35

2012.10.24. 14:28:53

Büntetőjogi Szemle 2012/2. szám 36

BJSZ_2szam.indd 36

beszerzésre, rögzítésre kerülnek, fontos, hogy ezek se vesszenek kárba, eljussanak oda, ahol felhasználhatók.3 Szigorúan el kell választani a tényleges információt a véleménytől, a tények rögzítése elengedhetetlen, a hozzáfűzött vélemény pedig alapja lehet egy későbbi verzió kidolgozásának. Nem megengedhető az adatkezelési előírások, valamint a nyomozás titkosságának megsértése. A tikosság alatt nem feltétlenül a minősített adatot kell érteni, hiszen egy nyílt büntetőeljárásban is problémát, veszélyforrást jelenthet az adatok nyilvánosságra kerülése, pl. szabadlábon lévő gyanúsított befolyásolhatja a kikerült adatok birtokában a sértettet, a tanúkat, ezáltal a nyomozás sikere kerülhet veszélybe.

Fontos kritérium a gyorsaság, hogy az adatok kellő időben és módon eljussanak a nyomozó hatósághoz.

A fent vázolt információszerző tevékenység alkalmazásának leggyakoribb területei: – ügyben érintett személyek, tárgyak felkutatása, – bizonyítási eszközök felkutatása, beszerzése, – a nyomozási cselekmények megalapozásához, megtervezéséhez szükséges adatok összegyűjtése, – nyomozási verziók ellenőrzése, – az ügy eseményeinek, körülményeinek tisztázása.4

1. Az adatgyűjtés egyes módszerei 1.1. A megkeresés Gyakran előfordul, hogy különböző eljárási cselekményeket más hatóság illetékességi területén kell végrehajtani, ekkor két lehetőség előtt áll a nyomozást folytató szerv.

Az első esetben önállóan végez nyomozási cselekményeket (adatgyűjtést) nem a saját illetékességi területén, a másik esetben pedig szóban és írásban megkeresést intéz az adott szervhez.

A megkeresés fogalmilag nyílt adatgyűjtési módszernek nevezhető, melynek során adatot, információt, bizonyítékot, bizonyítási eszközt lehet beszerezni, a nyomozás részfeladatának elvégzését vagy valamely intézkedés megtételét lehet kérni a megkeresett szervtől.

A megkeresés címzettek szerint lehet külső vagy belső, a végrehajtás módja szerint írásbeli vagy szóbeli, valamint lehet személyes megkeresés is.5 A külső megkeresés címzettje állami és helyi önkormányzati szerv, más hatóság, köztestület, gazdálkodó szervezet, alapítvány, közalapítvány, társadalmi szervezet, a belső megkeresés címzettje pedig rendőri (vagy más nyomozó) szerv. Az előbbi esetében a meg3 Lakatos János (szerk.): Krimináltaktika I., Rejtjel Kiadó, Budapest, 2004.

51–58. o.

4 Illár Sándor (szerk.): Krimináltaktika – tankönyv a Rendőrtiszti Főiskola hallgatói részére, BM Kiadó, Budapest, 1983. 44–62. o.

5 Lakatos János (szerk.): Krimináltaktika I., Rejtjel Kiadó, Budapest, 2004.

60–64. o.

keresés tájékoztatásra, adatok közlésére, átadására, iratok rendelkezésre bocsátására, az utóbbi esetében pedig nyomozási (eljárási) cselekmények végrehajtására irányul.6 A gyakorlatban legtöbbször írásbeli megkeresésre kerül sor, a szóbeli megkeresés előkészítő, kiegészítő szerepet tölt be.

Nyomozók, vizsgálók egyöntetű véleménye az, hogy a megkeresést teljesítő társszervek arra koncentrálnak, hogy az átiratban foglaltakat a legkevesebb energiaráfordítással teljesítsék a rendelkezésre álló határidőn belül, ez azt eredményezi, hogy a megkereső szerv által elvárt érdemi munka legtöbbször elmarad.

E vázolt problémát a nyomozások során sok esetben úgy kezelik, hogy az „érzékeny”, fontos ügyeket a célszerűség elvét követve oldják meg. Ez azt jelenti, hogy az elküldött megkeresést követően a két szerv a megkeresés teljesítése során összedolgozik.

Természetesen a saját területét, a helyi viszonyokat kiválóan ismerő rendőri szerv gyorsabban és gazdaságosabban tudja végrehajtani a feladatot, azonban mégis indokolttá válhat, hogy akár távolsággal vagy hely- és személyismeret hiányával összefüggő problémák ellenére a feladatot az illetékességi területén kívül is az ügyben eljáró hatóság végezze el.

Példaként említhető, hogy a területileg illetékes szerv nem rendelkezik a végrehajtáshoz szükséges személyi-technikai feltételekkel, eszközökkel, vagy elengedhetetlen az előzményekre vonatkozó olyan részletes ügyismeret, amelyet az iratok megküldése sem biztosítana. A gyorsasághoz fűződő érdek miatt is indokolt lehet a közvetlen együttműködés.

1.2. A puhatolás Lényegét tekintve az adatgyűjtés azon formája, amikor a valódi cél felfedése nélkül, illetve azt leplezve végeznek a nyomozók információszerzést. Nyilvánvaló, hogy az adatgyűjtésnek e speciális formája során indokolt a valódi nyomozási cél leplezése, ilyen lehet az eredményes, sikeres nyomozás védelme, valamint az, hogy illetéktelenek tudomására jusson olyan információ, melynek segítségével tájékoztatást kaphatnak az adott ügyről. Összességében a nyomozás érdeke kívánja meg a fedést.7 Akkor kell az adatgyűjtés ezen formájához nyúlni, amikor maga az adatszolgáltató személye bizonytalansági tényezőt rejt az ügyben, ezért az adatszolgáltató nem tudhatja meg, hogy ténylegesen miért beszélgetnek vele, főleg nem, hogy melyek azok a fontos, releváns kérdések, melyekre a nyomozók kíváncsiak.

Sok esetben a nyomozó személyének kiléte is rejtve marad.

A fentiek egyértelműen mutatják, hogy a puhatolás elsősorban a felderítést segíti. Ehhez a munkához nagy 6 Bócz Endre (szerk.): Kriminalisztika 2. Duna Palota és Kiadó, Budapest, 2004. 751–752. o.

7 Balláné – Kunos – Lakatos: Bevezetés a kriminalisztikába, Rejtjel Kiadó, Budapest, 2004., 89–96. o.

2012.10.24. 14:28:54

tapasztalatra, jó kapcsolatteremtő, kommunikációs készségre, pszichológiai ismeretekre van szükség.8

1.3. Környezettanulmány készítése

8 Lakatos János (szerk.): Krimináltaktika I., Rejtjel Kiadó, Budapest, 2004.

64–69. o.

9 Lakatos János (szerk.): Krimináltaktika I., Rejtjel Kiadó, Budapest, 2004.

69–75. o.

10 Illár Sándor (szerk.): Krimináltaktika – tankönyv a Rendőrtiszti Főiskola hallgatói részére, BM Kiadó, Budapest, 1983.,145–160. o.

BJSZ_2szam.indd 37

1.4. A meg figyelés A figyelés jogi fogalmát a rendőrségről szóló törvény határozza meg, miszerint „a bűncselekmény elkövetésével gyanúsítható és vele kapcsolatban lévő személyt, valamint a bűncselekménnyel kapcsolatba hozható helyiséget, épületet és más objektumot, terep- és útvonalszakaszt, járművet, eseményt megfigyelhet, arról információt gyűjthet, az észlelteket hang, kép, egyéb jel vagy nyom rögzítésére szolgáló technikai eszközzel (a továbbiakban: technikai eszköz) rögzítheti…”.11 Ez a jogintézmény a rendőri jelenlétnek egy speciális leplezett változata, az adatgyűjtés vizuális módja, olyan felderítési cselekmény, melynek fontos eleme, hogy sem a célszemélyek, sem más illetéktelenek nem szerezhetnek tudomást a hatóság jelenlétéről és a megfigyelés céljáról sem. A nyomozás sikeressége érdekében gondos előkészítést és körültekintető, fegyelmezett végrehajtást igényel.

Személyek megfigyelés esetén tevékenységük, magatartásuk, mozgásuk, kapcsolatrendszerük, életmódjuk kerül felderítésre, dokumentálásra. A nyomozók beépülnek a bűncselekmény elkövetésével gyanúsítható személyek mindennapi életébe, melynek jelentős része a mindenki által látogatható közösségi terekben zajlik. Az életmód, életvitel megfigyelése nagy segítséget nyújthat a verziók kialakításában, ilyen lehet például a célszemély feltűnő költekezése, vagyongyarapodása, esetleges értékesítési tevékenysége. 12 Ezen úton-módon felfedhetők a célszemély kapcsolatai, búvóhelyei, szándékai, életmódja, utazási szokásai, napirendje, ezeknek az információknak gyakran nincs önálló jelentősége, de az esetleges tettenérés megszervezéséhez, leleplezéshez, elfogáshoz, illetve az újabb bűncselekmény elkövetésének megakadályozásához nélkülözhetetlen információkkal szolgálnak.

Számos ügy kapcsán sor kerülhet különböző tárgyak megfigyelésére is, ennek leggyakoribb esetei az ellopott és elrejtett tárgyak, vagy a sorozat-elkövetések által veszélyeztetett tárgyak, így különösen a járművek, üzemi berendezések, közlekedési jelzések.

A figyelés másik terepe az objektumok – lakóépület, üzem, pályaudvar, üzlet, szórakozóhely, strand –, helyiségek, létesítmények, terep- és útvonalszakaszok forgalma, kik, mikor, milyen célból jelennek meg az 1994. évi XXXIV. törvény a Rendőrségről 64. § (1) bekezdés d) alpont Bócz Endre (szerk.): Kriminalisztika 2. Duna Palota és Kiadó, Budapest, 2004. 715–716. o.

11

12

Büntetőjogi Szemle 2012/2. szám

A környezettanulmányozás célszemély vagy objektum szükséges mértékű megismerését szolgálja. Egy olyan komplex, célirányos adatgyűjtés, melynek során adatforrásokat, adatgyűjtési módszereket kombinálnak oly módon, hogy annak eredményeként egy jól összeállított adathalmaz, környezettanulmány (továbbiakban: KT) jöjjön létre.

Ez a feldolgozás lehetőséget teremt meghatározott személy (célszemély) megismerésére, egy adott esemény hátterének, körülményeinek feltárására, illetve minden olyan információ beszerzéséhez, mely később a nyomozáshoz szükséges lehet.9 Vannak esetek, amikor kötelező környezettanulmányt készíteni, ilyen a fiatalkorúak ellen folytatott büntetőeljárás, körözési munka során az eltűnt felkutatása, távollét, eltűnés tisztázása, valamint ide sorolható még az operatív munka meghatározott körülményeinek tisztázása is.

A környezettanulmány elkészítése egy speciális feladat, minden ügyben más célra irányulhat, esetenként különböző információkra lehet szükség. Ebből fakadóan nincs törvényben, miniszteri rendeletben kötelezően előírt iratminta, formai követelmény. Összefoglalva a célszemély kapcsolatai, tulajdonságai, szokásai, életvitele, vagyoni háttere, illetve célobjektum esetén annak megközelíthetősége, rendeltetése, használatával kapcsolatos jellemzői jelölhetőek meg a környezettanulmány lehetséges főbb összetevőiként.10 Kapcsolatok értékelésénél minden apró részlet fontos lehet, így a célszemély családi-rokoni, baráti, szexuális, munkahelyi, bűnözői ismeretségei, illetve, hogy ezek a kapcsolatok milyen irányban és mértékben befolyásolhatják a célszemélyt. Életviszonyok, személyes tulajdonságok minősítésénél fontos tényezők lehetnek az értékelt vagyoni körülményei, szokásai, életmódja, egészségi, testi-szellemi állapota, jellembeli tulajdonságai, fogyatékossága, esetleges különleges képességei.

A vizsgálat során ki kell térni a célszemélynek az adott eseményben betöltött szerepére is. Elkövető, sértett vagy tanú; mik voltak az indítékai, milyen magatartást tanúsított az esemény előtt, alatt vagy után, hogyan vált az ügy szereplőjévé, hatósággal való együttműködése, magatartása.

Gyanúsítottról készített KT esetén akár döntő jelentőségű információkhoz is juthatnak a nyomozók, feltárhatja a felderítési szempontból fontos tényeket,

például: elkövetés indítékát, gyanúsított tartózkodási helyét, felfedheti, hogy ártatlan, gyanúba keverték, a körülmények áldozata lett stb.

Sértettről, tanúról készített környezettanulmánynál kiemelendő az áldozattá válás körülményének tisztázása, az adatok, vallomás értékelésénél a szavahihetőség, megbízhatóság, emlékezet-kiesés feltárása.

37

2012.10.24. 14:28:54

adott helyen, mikor távoznak, mit hoz-visz magával a látogató, a keresett személy az objektumban tartózkodik-e.13

Büntetőjogi Szemle 2012/2. szám

1.5. A lakosság bevonása az adatgyűjtésbe Mivel a bűnüldözés össztársadalmi érdek, ezért a lakosság feladata, hogy támogassa a rendőrség munkáját, ne legyen közömbös a jogsértésekkel szemben, közölje a tudomására jutott információkat és nyújtson segítséget a bűnüldöző szerveknek.

A lakosság adatgyűjtésbe bevonására számos lehetősége van a rendőrségnek, egyrészt tömegkommunikációs eszközök útján, ún. „zöld számok” segítségével, másrészt plakátok, hirdetmények, internet útján.14 Ez a propaganda munka elsősorban megelőzési célokat szolgál, így nem kifejezetten az adatgyűjtéshez sorolható, de ettől függetlenül a rendőrség bűnmegelőzési szerveinek a tevékenysége is hozzájárul az adatgyűjtés feltételeinek megteremtéséhez.

A tájékoztatás alaptétele a nyomozás titkosságának elve, a meggondolatlan, hibás tájékoztatás egyrészt titoksértéshez, másrészt a lakosság megtévesztéséhez is vezethet.

A sajtó sok esetben segítséget nyújt a nyomozáshoz, ugyanakkor a tömegkommunikációs eszközök rengeteg olyan információt tesznek közzé, amelyek hátráltatják a munkát.

A sajtóhoz a rendőrség felhívás, sajtótájékoztató és nyilatkozat formájában juttathat el előre, világosan, közérthetően megfogalmazott híranyagot. Sokszor előfordul, hogy nem minden sértett tesz feljelentést, esetleg a sértett nem is tudja, hogy bűncselekmény áldozatává vált, a tárgykörözési munkában, illetve a személykörözési feladatok teljesítéséhez szinte nélkülözhetetlen a tömegkommunikációs eszközök igénybevétele.

1.6. A kriminalisztikai csapda A tettenérés megszervezése, avagy a csapda olyan krimináltechnikai eszköz, taktikai fogás, amely a bűncselekmény vagy bűncselekmény-sorozatok megszakítását, felderítését teszi lehetővé, valamint alkalmazható valamely cselekmény bekövetkezésének jelzésére, menetének feltárására, dokumentálására egyaránt.

A csapda állítás jelentősége, hogy olyan bűncselekmények megoldásában nyújt segítséget viszonylag kis költséggel, gyorsan és hatékonyan, amelyek során a szokványos eszközök kevésnek bizonyulnak, a gyanúsítotti kör, az elkövető leleplezése lehetetlen feladat vagy csak hosszú idő elteltével valósítható meg.15

38

BJSZ_2szam.indd 38

13 Lakatos János (szerk.): Krimináltaktika I., Rejtjel Kiadó, Budapest, 2004.

81–84. o.

14 Lakatos János (szerk.): Krimináltaktika I., Rejtjel Kiadó, Budapest, 2004. 91. o.

15 Bócz Endre (szerk.): Kriminalisztika 2. Duna Palota és Kiadó, Budapest, 2004. 741–744. o.

A csapda fajtáját az ügy körülményeitől és az elérendő céltól függően kell megválasztani.

A kriminalisztikai csapdák fajtái: technikai, személyi, kombinált és az egyéb (operatív) csapdák. Kri­ mináltechnikai csapdák a nyomcsapda, tárgycsapda, elektronikus csapda, valamint a vegyszeres csapda.

A technikai csapdák tipikusan azokban az esetekben alkalmazandóak, amikor az elkövető egy ún. „belső körből” kerül ki, tehát olyan személyes csoportjából, akik ismerik egymást, rendszeresen találkoznak, ilyenek többek között a közösségi intézmények (sportlétesítmények, oktatási intézmények, óvodák, klubok, standok), a munkahely és az ahhoz tartozó helyiségek (öltöző, raktár, telephely, iroda, műhely).16 A nyomcsapdának rendszerint olyan tárgy alkalmas, amely egyben jó nyomhordozó is, képes jó minőségben visszatükrözni a rajta létrejött anyagi elváltozást, mintavétel céljára alkalmas.

A nyomozóknak arra is figyelniük kell, hogy a csapdaalany lehetőség szerint fogja meg a tárgyat, ugyanakkor ne vihesse magával azt.

Tárgycsapda alkalmazására leggyakrabban gépjárműlopások esetében kerül sor, melynél a maximális siker elérése érdekében a járművet nyomkövető eszközzel is felszerelhetik.

Az elektronikus csapdák legfőbb jellemzője, hogy általuk a cselekmény és annak elkövetője – optikai úton – rögzítésre kerül, ilyenek a fotó-, illetve a video­csapdák.

Vegyszeres csapda telepítésének alapja, hogy az észrevétlenül elhelyezhető legyen a bűncselekmény elkövetésének várható helyszínén, valamint a csapdaanyag megfelelő eljárással egyértelműen azonosítható legyen, ezek leggyakrabban különböző festékek, porok, paszták.

A kriminalisztikai munka során sok esetben kerül alkalmazásra a személyi csapda, amikor a tettenérést, az elfogást rendőri erőkkel kell végrehajtani, és nem indokolt technikai csapda telepítése. ”A »csapdatárgy«” az adott feladatra önként vállalkozó személy, aki a korábbi, személy ellen irányuló, sorozatjelleggel elkövetett bűncselekmények helyszínén, a korábbi elkövetések időpontjában és az elkövető érdeklődését felkeltő megjelenéssel (testalkat, ruházat stb.) mozog.”17 A személyi és a technikai csapda együttes alkalmazását kombinált csapdának nevezzük.

A csapdatelepítés feltételeit gyakorlati tapasztalatok igazolják, egyik főszabálya, hogy csapdát provokatív jelleggel nem szabad állítani.

1.7. Titkos információgyűjtés és adatszerzés A súlyos, vagy másképpen jelentős ügyek sikeres megoldásához a nyomozásban eljáró hatóságok titkosan gyűjtött, illetve szerzett információkkal, adatok16 Lakatos János (szerk.): Krimináltaktika I., Rejtjel Kiadó, Budapest, 2004.

92–98. o.

17 Lakatos János (szerk.): Krimináltaktika I., Rejtjel Kiadó, Budapest, 2004.

109. o.

2012.10.24. 14:28:54

I.7.1. Titkos információgyűjtés A titkos információgyűjtés fogalmát az Rtv. 63. § (1) bekezdése a következőképpen határozza meg: „A rendőrség bűncselekmény elkövetésének megelőzése, felderítése, megszakítása, az elkövető kilé­ tének megállapítása, elfogása, körözött személy felkutatása, tartózkodási helyének megállapítása, bizonyítékok megszerzése, valamint a büntetőeljárásban részt vevők és az eljárást folytató hatóság tagjainak, az igazságszolgáltatással együttműködő személyek védelme, valamint az e törvényben meghatározott költségvetési szervek bűnmegelőzési, bűnfelderítési célú ellenőrzése érdekében – törvény keretei között – titokban információt gyűjthet.”

A felderítő szervek törvényben meghatározott keretek között, egyrészt saját döntésük alapján, másrészt az ügyész hozzájárulásával, illetőleg a bíró előzetes engedélyével (külső engedélyezési forma) vehetik igénybe és alkalmazhatják a felderítés módját, ami a titkos információgyűjtés erőinek, eszközeinek és módszereinek kombinált alkalmazását jelenti.

A titkos információgyűjtés alkalmával a hatóságok alapjogokat érinthetnek és korlátozhatnak. Az alkalmazott eszközök és módszerek meghatározott része bírói engedélyköteles, ezeket a szakma bírói engedélyhez kötött különleges eszköznek nevezi.

Az Rtv. 69. § (1) bekezdése határozza meg a bírói engedélyhez kötött eseteket: – magánlakást titokban átkutathat, az észlelteket technikai eszközökkel rögzítheti, – a magánlakásban történteket technikai eszközök segítségével megfigyelheti és rögzítheti, – postai küldeményt, valamint beazonosítható sze18 Bócz Endre–Finszter Géza: Kriminalisztika joghallgatóknak, Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 2008. 283–286. o.

BJSZ_2szam.indd 39

mélyhez kötött zárt küldeményt felbonthat, ellenőrizhet, és azok tartalmát technikai eszközzel rögzítheti, – elektronikus hírközlési szolgáltatás útján továbbított kommunikáció tartalmát megismerheti, az észlelteket technikai eszközzel rögzítheti, valamint – számítástechnikai eszköz vagy rendszer útján továbbított, vagy azon tárolt adatokat megismerheti, rögzítheti és felhasználhatja.

A bíróság a különleges eszköz alkalmazását, igénybevételét esetenként legfeljebb 90 napra engedélyezheti, és azt 90 nappal ismételten meghosszabbíthatja.

Ezt a szabályozást az Rtv. 71. § (3) bekezdése tartalmazza, melyről elmondható, hogy nem egységes jogalkalmazást generált az elmúlt időszakban, azaz a hivatkozott törvényhely alkalmazása kapcsán ellentétes jogértelmezésre jutottak a bíróságok.

A bírói engedélyhez kötött különleges eszköz alkalmazásának időtartamát a Pesti Központi Kerületi Bíróságon az alap határidő 90 napon túli időtartamát ismételten, több alkalommal 90 nappal meghosszabbították.

Ezzel szemben a Pécsi Ítélőtábla egy 2010-es ítéletében úgy határozott, hogy a titkos információgyűjtés esetenként legfeljebb 90 napra engedélyezhető, és ezt a határidőt az engedélyező indokolt esetben csak egyszeri 90 nappal hosszabbíthatja meg, ezáltal titkos információgyűjtés folytatására a hatóságoknak tehát legfeljebb 180 nap áll rendelkezésre. A 90 + 90 napos határidő objektív, az semmilyen módon nem hosszabbítható meg.

A törvényben meghatározott határidő a hatóságoknak arra biztosít lehetőséget, hogy ezen időszak alatt – bármely különleges eszköz alkalmazásával – a nyomozás elrendeléséhez elegendő bizonyítékot gyűjtsön.

Az ítélet indokolása többek között kitér arra is, hogy a bűnüldözés kockázata az államot terheli, és a jogállamban a bűnüldözés is csak szigorú, az anyagi és az eljárásjogi szabályok által meghatározott rendben folyhat.

A törvényhozói akarat egyértelművé tétele érdekében a törvényszöveg pontosítására lenne szükség.

Véleményem szerint, ha a törvényalkotó a titkos információgyűjtés keretében folytatott bírói engedélyhez kötött különleges eszköz alkalmazását az arra feljogosított hatóságok részére legfeljebb 180 napra biztosítja, akkor a szöveg helyesen:

Büntetőjogi Szemle 2012/2. szám

kal biztosítják az ügyek felderítését és szereznek be bizonyítékokat.

E tevékenységüket formális keretek között – rendőrségi törvény, büntetőeljárásról szóló törvény, valamint belső utasítások alapján – végzik. Ennek során a felderítő szervek titkos információgyűjtést, valamint titkos adatszerzést folytatnak.

A nyomozáson belül végzett titkos adatgyűjtés – különösen a szervezett bűnözéshez kapcsolódó bűncselekmények esetében – rendszerint nélkülözhetetlen eszköze a sikernek.

Hazai szabályozásunk szerint a titkos felderítésnek két formája ismeretes: – a titkos információgyűjtés, amelyet rendszerint a nyílt büntetőeljárás megindítását megelőző szakaszban teljesítenek, ennek szabályait a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény VII. fejezete, valamint egyéb szervezeti normák tartalmazzák, – a titkos adatszerzés, amelyet a büntetőeljárás keretei között, a nyomozás elrendelését követően alkalmaznak.18

„A bíró a különleges eszköz alkalmazását, illetve az eszköz igénybevételét esetenként legfeljebb 90 napra engedélyezheti, illetőleg – a 70. § (2) bekezdése szerinti kérelemre – legfeljebb egy alkalommal további 90 nappal meghosszabbíthatja.”

Ha pedig a törvényalkotó a titkos információgyűjtés keretében folytatott bírói engedélyhez kötött különlegeseszköz alkalmazását az arra feljogosított hatóság részére 180 napon túl is biztosítja, akkor a szöveg helyesen:

39

2012.10.24. 14:28:54

Büntetőjogi Szemle 2012/2. szám

„A bíró a különleges eszköz alkalmazását, illetve az eszköz igénybevételét esetenként legfeljebb 90 napra engedélyezheti, illetőleg – a 70. § (2) bekezdése szerinti kérelemre – 90 nappal ismételten, több alkalommal is meghosszabbíthatja.”

A felderítést végző hatóságoknak bűnüldözési feladataik teljesítése érdekében természetesen számos más bírói engedélyhez nem kötött erő, eszköz és módszer áll rendelkezésre.

Ennek részletes felsorolását az Rtv. 64. § (1) bekezdése tartalmazza: – informátor, bizalmi személy vagy a rendőrséggel titkosan együttműködő más személy igénybevétele; – fedett nyomozó igénybevétele; – saját személyi állománya, valamint a vele együttműködő személy és rendőri jelleg leplezésére, védelmére fedőokirat kiállítása, felhasználása, fedőintézmény létrehozása, és fenntartása; – megfigyelés, valamint az észleltek hang, kép, egyéb jel vagy nyom rögzítésére szolgáló technikai eszközzel való rögzítése; – a bűncselekmény elkövetőjének leleplezésére vagy a bizonyítás érdekében – sérülést vagy egészségkárosodást nem okozó – csapda alkalmazása; – mintavásárlás, továbbá álvásárlás, bizalmi vásárlás, bűnszervezetbe való beépülés; – ha a bűncselekmény megelőzésére, felderítésére, az elkövető elfogására, kilétének megállapítására nincs más lehetőség, a sértettet szerepkörében – életének, testi épségének megóvása érdekében – rendőr igénybevételével való helyettesítése; – hírközlési rendszerekből és egyéb adattároló eszközökből információ gyűjtése.19 I.7.2. Titkos adatszerzés Titkos adatszerzés Be. 200. § (1) bekezdése szerint bírói engedély alapján az elkövető kilétének, tartózkodási helyének megállapítása, elfogása, valamint bizonyítási eszköz felderítése érdekében a nyomozás elrendelésétől a nyomozás iratainak ismertetéséig az érintett tudta nélkül folytatható.

A bírói engedélyhez kötött különleges eszköz alkalmazásának tárháza egy eszközzel szűkül a bírói engedélyhez kötött titkos információgyűjtéshez képest, mégpedig nem alkalmazható a magánlakás titkos átkutatása és az ott észleltek technikai eszközzel való rögzítése.

Titkos adatszerzést elsősorban a gyanúsítottal, illetve azzal a személlyel szemben lehet alkalmazni, aki a bűncselekmény elkövetésével a nyomozás addigi adatai alapján gyanúsítható; mással szemben csak akkor, ha a gyanúsítottal való bűnös kapcsolatára adat merült fel. A titkos adatszerzésnek nem akadálya az,

40

BJSZ_2szam.indd 40

19 Bócz Endre–Finszter Géza: Kriminalisztika joghallgatóknak, Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 2008. 297–298. o.

hogy esetleg elkerülhetetlenül érint kívülálló személyt.20 Titkos adatszerzésnek csak akkor van helye, ha megalapozottan feltehető, hogy más módon a bizonyíték beszerzése kilátástalan, vagy aránytalanul nagy nehézséggel járna, és a titkos adatszerzéssel a bizonyíték beszerzése valószínűsíthető.

A bírói engedély legfeljebb kilencven napra szól; ez az időtartam ismételt indítványra egy alkalommal legfeljebb kilencven nappal meghosszabbítható. Ha a bíróság az indítványnak helyt ad, és az engedélyezés idején a titkos adatszerzés indítvány szerinti kezdő időpontja már elmúlt, az alkalmazás kezdő időpontja az engedélyezés napja.

A Be. 203. § (5) bekezdése véleményem szerint pontosabb, precízebb az engedélyeztetés intervallumát tekintve, ugyanis kilencven nap után az ismételt indítványt követően egy alkalommal és legfeljebb kilencven napban maximalizálja a titkos adatszerzés időtartamát.

Szakdolgozatom második felében egy olyan nyomozási formát, véleményem szerint olyan speciális adatgyűjtést kívánok bemutatni, amely elsősorban az adattárakban való keresésben, kutatásban teljesedik ki, maximálisan kihasználva a technikai fejlődés adta lehetőségeket (számítástechnika, adattárak, egyéb nyilvántartások).

A klasszikus, vagy hagyományos adatgyűjtésektől az alábbiak különböztetik meg: – számítógépes kutatás az adattárakban, nyilvántartásokban, – ezek az adattárak rendőrségi-bűnügyi (hazai és nemzetközi) és más nyilvántartások – hivatalok, magánszemélyek, vállalkozások adatai, szolgáltatók pl. közmű, energia, közlekedés, posta stb. – rögzített információit tartalmazza, – adott nyomozás során beszerzett információk alapján összeállított kritérium rendszereknek megfelelő személyek utáni keresés, kutatás, szűkítés.21 A fenti ismérvek alapján azt is mondhatjuk, hogy a hagyományos adatgyűjtésből kinő az úgynevezett raszternyomozás.

II. A raszternyomozás jelentősége Az integrált bűnüldözés elengedhetetlen része azon releváns információk összegyűjtése, amelyek úgy a bűnügyi, mint az ún. civil és nemzetközi adattárakból nyerhetőek.

Ez a szűrő-kutató munka a nyomozás kezdeti fázisától indul, de értelemszerűen szinte végig kíséri az egész felderítési és vizsgálati eljárást.

2 0 Bócz Endre – Finszter Géza: Kriminalisztika joghallgatóknak, Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 2008. 305–309. o.

21 Tremmel Flórián – Fenyvesi Csaba – Herke Csongor: Kriminalisztika.

Dialóg Campus Kiadó, Budapest–Pécs, 2009. 236–237. o.

2012.10.24. 14:28:54

2 2

Bundeskriminalamtgesetz vom 7. Juli 1997: § 20j (1) Rasterfahndung

Dieter Schenk: Der Chef. Horst Herold und das BKA. Spiegel-Buchverlag, Hamburg 1998. 22–28. o 2 3

2 4 Tremmel Flórián – Fenyvesi Csaba – Herke Csongor: Kriminalisztika.

Dialóg Campus Kiadó, Budapest–Pécs, 2009. 236–237. o.

BJSZ_2szam.indd 41

Az elkövető kilétének megállapítása mindig izgalmas feladatnak ígérkezik. Felderíteni, megállapítani egy súlyos bűncselekmény elkövetőjét, aki megtesz mindent annak érdekében, hogy kiléte a hatóságok előtt homályban maradjon.

Másrészt a mai modern bűnüldözésben a különböző adatbankok, valamint a számítástechnika nagyon nagy lehetőséget biztosít ahhoz, hogy az ún. klasszikus utánajárásos, „talpalásos” nyomozás, adatgyűjtés helyett, vagy azokkal párhuzamosan – kritériumoknak megfelelő szűrő-kutató munka segítségével – derítsük fel az ismeretlen elkövetőt.

1. Történeti áttekintés A bűnügyi adatkezelés a XIX. század végén, az akkori kezdetleges rendőrségi nyilvántartásokkal bontakozott ki. Természetszerűleg ez manuális gyűjtést, adattárolást és felhasználást jelentett.

Jellemzője volt, hogy adott illetékességi területen képződött, elsősorban a nyomozók szakmai tapasztalataihoz igazodott.

A XX. század kezdetén – ahogy a hírközlési technika fejlődött – a fenti kezdetleges rendszert váltották fel a központi adattárak. Ezek a nyilvántartások már inkább tekinthetők a kriminalisztika eszközrendszerének. A regionalitást felváltotta a központosítás, ez azt is jelentette, hogy nem a közvetlen felhasználók kezelésében voltak az adattárak, hanem a Belügyminisztérium szervezetébe integrálódtak. Ez a struktúra megmaradt a II. világháborút követően is, majd 1953-tól az ún. rendőrminisztérium igazgatása politikai-hatalmi eszköznek használta, ez által a központi nyilvántartás elvesztette a korábban kialakult homogenitását.25 1964-től bevezetésre került a bűnügyi statisztika, így az adattárak nem a nyomozásokat támogató eszközként, hanem az állampárt információs monopóliumaként működtek. Ezzel párhuzamosan a pontos és gyors adatbevitel jelentősen romlott.

A ’80-as évek elején a megyei rendőr-főkapitánysá­ gokon helyi számítógépes nyilvántartásokat építettek ki, de ezek egymással nem voltak kompatibilisek, viszont a helyi bűnüldözésben jól hasznosultak. Megállapítható, hogy az ún. rendszerszemlélet eddig még nem alakult ki.26 1987-ben történt az alábbi eset, amelyet autentikus forrásból, egy nyomozótól tudtam meg: Megyeszékhelyi rendőrkapitányság nyomozói idős ember sérelmére besurranás módszerével elkövetett lopás ügyében folytattak nyomozást. Az ügy előadójának a helyszíni szemle adatai és az elvégzett adatgyűjtés információi álltak rendelkezésére, azonosításra alkalmas ujjnyom, valamint jó személyleírás az elkövetőről. A személyleírás alapján hozzávetőlegesen 10 olyan személy jöhetett számításba, akire illet a megadott sze2 5 Bócz Endre – Finszter Géza: Kriminalisztika joghallgatóknak. Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 2008. 257. o.

2 6 Bócz Endre – Finszter Géza: Kriminalisztika joghallgatóknak. Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 2008. 258. o.

Büntetőjogi Szemle 2012/2. szám

Az általam ismertetett adatbázisok ún. regisztrált információinak teljes körű, aránylag rövid időn belüli összevetése, szűkítése, hálószerű összefüggés-keresés alapján lehetőséget teremt, hogy akár íróasztal mellől is elkövetőhöz vagy elkövetői körhöz vezessen.

Az adatbankok által nyújtott lehetőségek maximális kiaknázása nagyban megkönnyítheti, eredményessé teheti a nyomozói munkát, ezáltal több idő jut a klas�szikus kriminalisztikai gondolkozásra. Lényegesnek tartom, hogy az adatszerzés összhangban legyen a bűncselekményekhez kapcsolódó tényszerű információkkal.

Magyarországon ez a modell, az ún. raszter nyomozás ténylegesen nem alakult ki, értelemszerűen jogi alapjai sincsenek lefektetve, mindazonáltal a beszerzett információim alapján a különböző nyomozásokhoz az eljárások irányítói igyekeznek kihasználni az adatbázisok adta lehetőségeket.

A Német Szövetségi Köztársaság nyomozó hatóságai már az 1970-es években megfogalmazták, és azóta is alkalmazzák az adattárakból nyerhető információk összevetésén alapuló (összefüggés-keresés) „Raster­ fahndung”-ot.

Törvényi előírásait és feltételeit a német büntetőjog és büntetőeljárási jog is tartalmazza, melynek értelmében a Szövetségi Nyomozóhivatal lekérhet nyilvános és nem nyilvános helyekről személyre vonatkozó adatokat meghatározott csoportokról, – más adatállományokkal való összehasonlítás céljából –, amennyiben az állam biztonságát, valamint személyek testi épségét, életét vagy szabadságát veszélyeztetik vagy a tulajdon védelme érdekében az szükséges.22 A veszélyhelyzet megállapításához olyan konkrét adatokra van szükség, amelyek bűncselekmény bekövetkezését prognosztizálják.

A Bundeskriminalamt (BKA) szövetségi nyomozóhatóság definíciója alapján a Rasterfahndung nem más, mint automatizált összeegyeztetése, összevetése a különböző személyi adatállományoknak, azzal a céllal, hogy azáltal kiszűrjék, redukálják azoknak a személyeknek körét, akik az előzetesen megállapított feltételeknek megfelelnek.

A raszter nyomozás atyja Horst Herold, a BKA egykori vezetője. Ezt a nyomozási metodikát, a ’70-es években tapasztalt Német Szövetségi Köztársaságot nagyfokban veszélyeztető terrorista cselekmények (RAF) hívták életre.23 A kutatások segítségével, az ún. raszter kritériumoknak megfelelő adatok alapján, a terroristák egyes eljárásait fel tudták deríteni.

Ezt úgyis lehet jellemezni, hogy a különböző szűrő munka megjelenítésével az adatállományok hálószerű kutatásával az egyes személyek „fennakadtak a kifeszített hálón”.24

41

2012.10.24. 14:28:54

Büntetőjogi Szemle 2012/2. szám

mélyleírás és korábban hasonló jellegű bűncselekményt követtek el, ezáltal ujjnyomatlapjuk a központi adattárban rendelkezésre állt. Kérte a 10 fő vonatkozásában a helyszíni ujjnyom összehasonlítását.

Az összehasonlító vizsgálat eredményeképpen a 10 főből 1 főt azonosított a szakértő.

A példa lényege, hogy a nyomozó íróasztal mögül derítette fel az elkövetőt.

Az 1990-es rendszerváltozást követően a Belügyminisztériumban új struktúra formálódott, országos hatáskörű rendvédelmi szervként önállósult az országos rendőr-főkapitányság.

Ez azt is jelentette, hogy a szakmai és a politikai irányítást szétválasztották.

A rendőrségi adatkezelésnek megteremtették jogszabályi alapjait és feltételeit, legfontosabb a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény, valamint az 1999. évi LXXXV. törvény a bűnügyi nyilvántartásról.

Kijelenthetjük, hogy a nyilvántartások, adattárak kriminalisztikai eszközként történő továbbfejlesztése elkezdődött, mely napjainkban is formálódik új struktúrák létrejöttével. „A rendőrség szervei adatkezelési célból más rendőri, bűnüldöző, nemzetbiztonsági, igazságszolgáltatási és közigazgatási szervtől, valamint – törvény rendelkezése alapján – az adattal rendelkező más szervtől, a felhasználás céljának és jogalapjának megjelölésével adatokat vehetnek át. Az adatátvétel tényét mind az adatátadó, mind az adatátvevő szervnél dokumentálni kell.”27 „A rendőrség által bűnüldözési célból gyűjtött és tárolt személyes adatokat – ha törvény eltérően nem rendelkezik – csak bűnüldözési célra lehet felhasználni. A bűnüldözési célból kezelt személyes adatok körét azokra az adatokra kell korlátozni, amelyek ténylegesen veszély elhárításához, illetőleg meghatározott bűncselekmény megelőzéséhez, felderítéséhez, bizonyításához szükségesek.”28

2. Az adat, információ fontossága Az adat fogalmát többféleképpen lehet meghatározni.

Számunkra, e különleges nyomozás esetében, úgy lehetne körülírni, hogy valakinek, valaminek a megismeréséhez hozzásegítő tény, mely valójában a valóság egy mozzanatát, vagy mozzanatsorozatot fejez ki.29 Nagyon fontos, hogy mire vonatkoztatjuk az adatot, személyre, tárgyra vagy eseményre, e nyomozásban az adat személy vagy személyek külső megjelenésére, viselkedésére, jelenlegi és jövőbeni magatartására utalhat, ugyanis számunkra a raszternyomozás elsősorban esemény, eseménysorozat megismerésére, azaz felderítésre szolgál.

42

BJSZ_2szam.indd 42

2 7 Bócz Endre – Finszter Géza: Kriminalisztika joghallgatóknak. Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 2008. 261. o.

2 8 Bócz Endre – Finszter Géza: Kriminalisztika joghallgatóknak. Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 2008. 262. o.

2 9 Magyar értelmező kéziszótár, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2007. 5. o.

A nyomozás szempontjából az információ az adat hírtartalma, amivel kiegészülnek az ügyre vonatkozó már meglévő ismeretek.30 Ezen adatok – amennyiben kiállják az ellenőrzés próbáját – ún. bizonyító erejű adatokká válnak, és felhasználhatóak a felderítésben.31 Az adott bűncselekmény nyomozásához, annak elkövetőjének felderítéséhez az általunk használt adattárak regisztrált információk halmazából állnak, amelyek a hosszú évek során keletkeztek és folyamatosan bővülnek.32

3. A számítástechnika szerepe A számítógépes nyilvántartási rendszerek napjainkra történő kiteljesedése új lehetőségeket biztosít korszerű bűnüldözési modell kidolgozására.

A rendelkezésre álló adattárakban tárolt adatok országos méretű hozzáférhetősége sokszorosára növeli a nyomozók lehetőségeit, keresésre, kutatásra olyan esetben is, amikor előzőleg felállított ún. feltételrendszernek kívánunk megfeleltetni bizonyos információkat, ugyanis ez a lényege a raszternyomozásnak.

Lényegében a személyre szabott feltételrendszerek pontosításával, de úgy is fogalmazhatjuk, hogy a személyre szabott kritériumok megfelelésével szűkíthető az a lehetséges elkövetői kör, akik fennakadhatnak a „kifeszített hálón”, és az sem zárható ki, hogy egyetlen egy személyre szűkül a kutatás. Mindez megtehető akár íróasztal mögött ülve is.

A számítógép nemcsak a jelenlegi nyilvántartások adatait tudja percek alatt aktivizálni, hanem lényegesen többre is képes.33 A nyilvántartásokban elfekvő adathalmaz információként való hasznosíthatóságát a komputer képes rendkívül rövid idő alatt teljesíteni, az egymást kiegészítő információk birtokában a nyomozást az ismeretlen tettes ellen elősegíti.

A nyomozás így valójában kiterjed minden olyan adattárra, amiből a felállított kritériumoknak kívánnak megfeleltetni addigi információkat.

A klasszikus bűnügyi rendőrségi adatokon kívül érdemes a kutatásokat kiterjeszteni a civil adattárakra is, így például: – mobiltelefon-szolgáltatások adatai – híváslisták elemzése, átjátszótorony-információk kiértékelése, – autópálya-fényképfelvételek értékelése, – bankszámla-információk lekérdezése, bankauto­ maták felvételeinek értékelése, – benzinkutak kamerái által készített felvételek vizsgálata, 3 0 Balláné – Borszéki – Lakatos: Kriminálmetodológia, Rejtjel Kiadó, Budapest, 2000., 50. o.

31 Balláné – Borszéki – Lakatos: Kriminálmetodológia, Rejtjel Kiadó, Budapest, 2000., 51. o.

32 Déri Pál: Korszerű nyomozás-szervezés, 2005 http://www.rendeszet. hu/Anyomozas.doc , 23. o.

33 Déri Pál: Korszerű nyomozás-szervezés, 2005 http://www.rendeszet. hu/Anyomozas.doc , 23–25. o.

2012.10.24. 14:28:54

– légi közlekedésben résztvevő személyes adatainak lekérdezése, – az Internet adta lehetőségek kihasználása: különböző közösségi portálok felhasználóinak adatai (Iwiw, Facebook stb.).

A felsorolás nem teljes körű, példálózó jellegű, természetszerűleg napról napra bővül/bővülhet.

A következő példa a civil és a rendőrségi adattárak együttes használatából adódó felderítést mutatja be.

III. Adattárak A fentebb vázolt metodikához az alábbi adattárakból nyerhető információkat vettem alapul.

1. KIR – Körözési Információs Rendszer A körözési információs rendszer (KIR) részei • körözési tájékoztató rendszer (KTR); • körözési alapnyilvántartás (KA).

Az adatkezelés célja: az ismeretlen helyen lévő személyek és tárgyak felkutatásának, valamint az ismeretlen személyek és holttestek azonosításának elősegítése, a büntető- és más hatósági eljárások gyors és hatékony lefolytatása, továbbá az érintettek érdekeinek védelme és jogainak biztosítása.

2. SZEMÉLYNYILVÁNTARTÁS 2.1. SZL – Személy és lakcímnyilvántartás 2.2. VEN – Vezetői engedély nyilvántartás 3. IDEGENRENDÉSZETI NYILVÁNTARTÁSOK – GPR J – idegenrendészeti kényszerintézkedések alá vont külföldiek nyilvántartása – GPR R – a beutazási és tartózkodási tilalom alatt álló illetve idegenrendészeti célból nyilvántartott személyek nyilvántartása – GPR T – tartózkodási illetve bevándorlási engedéllyel rendelkezők nyilvántartása – GPR U – külföldiek elveszett okmányainak nyilvántartása

BJSZ_2szam.indd 43

A Bűnügyi nyilvántartó rendszer – jelenleg – a kényszerintézkedés alatt állók, a büntetőeljárás alatt állók és a DNS nyilvántartására szolgál.

– GPR A – bűntettesek, jogerős bírósági ítéletek nyilvántartása A bűntettesek nyilvántartása tartalma: azok a természetes személyek, akiknek • bűnügyében jogerős bírói ítélet van és/vagy • szabálysértést követtek el.

– GPR B – modus operandi nyilvántartás: azok a természetes személyek, akik az elkövetett bűncselekmény alapján bekerültek az ismertté vált tettesek (Modus Operandi) nyilvántartásába.

Az adatkezelés célja: a Rendőrség törvényben szabályozott bűnmegelőzési, bűnüldözési feladatainak ellátásához szükséges adatok, információk gyűjtése, rendszerezése, kezelése, valamint a bűnelkövetők és bűncselekményeik felderítésének a nyilvántartott adatok felhasználásával történő elősegítése.

– GPR E – büntetőeljárás alá vontak nyilvántartása – GPR K – kényszerintézkedések alá vontak nyilvántartása – GPR N – külföldre utazásban korlátozottak nyilvántartása – GPR S – DNS 5. JNY – Jármű nyilvántartás 6. ÚTL – Útlevél 7. ROBOTZSARU – NETZSARU

Büntetőjogi Szemle 2012/2. szám

A rendőrtiszttel együttműködő személy információt szolgáltatott egy bűncselekmény kapcsán. Megyeszékhelyi városban, frekventált szórakozóhelyen egy bizonyos személy látja el a vendégeket parti drogokkal. Az illetőnek a gúnynevét tudta megmondani, valamint egy jellegzetes tetoválás leírását, amely jól látható a személy vállán. A rendőrtiszt ezt követően a Facebook nevű közösségi oldalon a keresési opcióknál beállította becenévnek az illető gúnynevét, és elindította a keresést. Három találat volt, majd megvizsgálta mindhárom személyt, és az egyik képen a keresett személyre talált, mert fürdőnadrágban pózolt nagy értékű Audi típusú gépkocsija mellett, karján a jellegzetes tetoválással.

Az autó rendszáma is jól látható volt, ezért a gépjárműnyilvántartásból az illető összes adata ismertté vált. Ezt követően a bűnügyi nyilvántartásokban is priolálta, és megállapította, hogy korábban már kábítószer terjesztése miatt büntetőeljárás alá vonták.

4. BŰNÜGYI NYILVÁNTARTÓ RENDSZER

A NETZSARU többek között biztosítja a ROBOTZSARU rendszerben rögzített bűnügyi iratokban szereplő személyek, események, tárgyak és az ügyre vonatkozó egyéb adatok országos elérhetőségét.

A Robotzsaru 2000 integrált ügyviteli és ügyfeldolgozó rendszer, amely az ügy iktatásától kezdve annak befejezéséig, illetve az iratok selejtezéséig magában foglalja a teljes ügymenetet, valamint az annak során keletkező iratokat és az iratokban szereplő mutató adatokat, valamint elősegíti a rendőri munka, illetve kiemelten a bűnelemzési feladatok ellátásának hatékony végzését.

8. INTERPOL Az Interpol a rendőri együttműködés egész világot behálózó szerve, melynek alapvető feladata, hogy biztosítsa és elősegítse a rendőri szervek közötti minél szélesebb körű együttműködést, valamint a köztörvényes bűncselekmények megelőzése és üldözése. Fő funkciója, hogy államok bűnüldöző szervei számára adatokat elemezzen, megkereséseket továbbítson, adatbázisokat működtessen, különböző jelentéseket készítsen.

43

2012.10.24. 14:28:55

Az Interpol által használt központi bűnügyi nyilvántartás adatbázisának – Automated Search Facility ASF – tartalma: – személykörözés 1. a nemzetközi elfogató paranccsal körözött személyek 2. egyéb személyek, akik a körözést elrendelő ország döntése alapján kerülnek be a rendszerbe – pl. eltűnt személy, gépjárműkörözés, okmánykörözés, lopott műkincskörözés.

Büntetőjogi Szemle 2012/2. szám

9. EUROPOL Az Europol elsősorban a tiltott kábítószer-kereskedelem, a nukleáris és radioaktív anyagok tiltott kereskedelme, az embercsempészet, az emberkereskedelem és a gépjárművekkel kapcsolatos bűncselekmények megelőzésével és leküzdésével foglalkozik, továbbá az élet-, testi épség, a személyi szabadság és a vagyon ellen irányuló bűncselekményekkel is, ha azokat terrorista cselekmények keretében követik el.

9.1. Az Europol elsődleges feladatai a következők:

a) a tagállamok közötti információcsere megkön�nyítése; b) bűnüldözési információk gyűjtése, rendezése és elemzése; c) a tagállamok illetékes hatóságainak haladéktalan értesítése az őket érintő információkról és a bűncselekmények között feltárt bármilyen összefüggésekről – nemzeti egységek útján; d) tagállamokban folyó nyomozás segítése minden fontos információnak a nemzeti egységekhez történő továbbítása útján; e) az összegyűjtött információk számítógépes rendszerének fenntartása 9.2. Nemzeti egységek

44

BJSZ_2szam.indd 44

Az Europol minden tagállamban egyetlen nemzeti egységgel áll kapcsolatban.

Minden tagállam egy nemzeti egységet hoz létre vagy jelöl ki felsorolt feladatok ellátására.

A nemzeti egységek feladatai a következők: A) az Europolt — saját kezdeményezésük alapján — ellátják a feladatainak ellátásához szükséges információkkal és bűnüldözési információkkal; B) válaszolnak az Europol információk, bűnüldözési információk és tanácsok iránti kérelmeire; C) a nemzeti jog betartásával értékelik és továbbítják az információkat és a bűnüldözési információkat az illetékes hatóságok számára; D) tanács, információ, bűnüldözési információ és elemzés iránti kérelemmel fordulnak az Euro­ polhoz; E) a számítógépes rendszerben tárolandó információt továbbítják az Europolnak;

9.3. Összekötő tisztviselők Minden nemzeti egység legalább egy összekötő tisztviselőt küld az Europolhoz, aki képviseli az egység érdekeit az Europolon belül és segíti az őket küldő nemzeti egység és az Europol közötti információcserét, különösen az alábbiak révén: a) ellátják az Europolt a küldő nemzeti egységtől származó információval; b) továbbítják az Europoltól a küldő nemzeti egységnek szóló információt; c) információ továbbítása és a küldő tagállamot érintő információ elemzésére irányuló tanácsadás révén együttműködnek az Europol tisztviselőivel.

9.4. Az Europol az összegyűjtött információk tárolására az alábbi elemekből álló számítógépes rendszert tartja fenn: A) információs rendszer, amelynek segítségével gyorsan megállapítható, hogy mely információk találhatók meg a tagállamokban és az Europol­nál; B) elemzési célból összeállított, részletes információkat tartalmazó munkafájlok; C) elemzést szolgáló fájlok egyes adatait tartalmazó tárgymutatórendszer 9.5. Jelenleg az Europolnál, több mint 20 Bűnelemzői Munkafájl (AWF) működik, ezek közül Magyarország – korábban – az alábbiakban jelezte együttműködési szándékát.

(Megjegyzem, e munkafájlok korszerűsítése, átalakítása napirenden van az Europolnál.)

– COLA Profilja: illegális kokain kereskedelem latin-amerikai szervezett bűnözői hálózatok részvételével – COPPER Profilja: etnikai albán szervezett bűnözés – EEOC TOP 100 Profilja: Kelet-európai szervezett bűnözői hálózatok – ISZLÁM TERRORIZMUS Profilja: terrorizmus – MARITSA Profilja: bulgáriai eredetű emberkereskedelem – MUSTARD Profilja: Illegális heroin-kereskedelem török szervezett bűnözői hálózatok részvételével – SMOKE Profilja: dohányáru-termékek illegális előállításával és kereskedelmével foglalkozó szervezett bűnözői csoportok – SOYA Profilja: Euró-hamisítás – SUSTRANS Profilja: gyanús pénzügyi átutalások – SYNERGY Profilja: szintetikus kábítószerek illegális kereskedelmében érintett hálózatok – TERMINAL Profilja: bankkártya-csalás – TWINS Profilja: gyermek-pornográf hálózatok az interneten

2012.10.24. 14:28:55

10. Helyszíni bírság nyilvántartás

Az adatkezelés célja: elősegíti a Rendőrség fellépését azokkal a jogsértő magatartásokkal szemben, melyek a bűncselekményekhez képest enyhébb fokban sértik vagy veszélyeztetik a társadalom általánosan elfogadott együttélési normáit, és amely cselekmények szankcionálására helyszíni bírság kiszabásával kerül sor. A nyilvántartás célját képezi továbbá a Rendőrség által kiszabott bírságok behajtásának elősegítése, valamint a helyszíni bírság mellett kiszabott büntető pontok nyilvántartása.

Az adatkezelés célja: elősegíti a Rendőrség fellépését azokkal a jogsértő magatartásokkal szemben, melyek a bűncselekményekhez képest enyhébb fokban sértik vagy veszélyeztetik a társadalom általánosan elfogadott együttélési normáit, akadályozzák vagy zavarják a közigazgatás működését, illetve meghatározott tevékenység, vagy foglalkozás gyakorlására vonatkozó jogszabályokba ütköznek.

12. SZEVAPOL

Az adatkezelés célja: a személy- és vagyonvédelmi, illetve a magánnyomozói tevékenységre kiadott rendőrségi engedélyek, illetve a tevékenység folytatásához kapcsolódó adatok, valamint a lefolytatott hatósági ellenőrzések adatainak nyilvántartása.

13. Fegyver 2000 – lőfegyver nyilvántartási rendszer

Az adatkezelés célja: a polgári használatra szolgáló kézilőfegyver, lőszer, a gáz- és riasztófegyver, megszerzésével, tartásával, behozatalával, kivitelével, a lőfegyver engedélyezésével kapcsolatos hatósági eljárásokhoz szükséges adatok nyilvántartása.

14. TAKARNET – Földhivatali Információs Rendszer A TAKARNET hálózat lehetőséget biztosít a fölhivatalok szerverein, személyes adatok alapján történő keresésre, amely alapján az országban található 118 földhivatal összes szerverén az interneten keresztül lekérdezhető az adott személyhez köthető tulajdoni lapok adatai.

IV. Összegzés A Német Szövetségi Köztársaságban a raszternyo­ mozást „Rasterfahndung” címmel foglalták törvénybe 1997-ben. A szövetségi nyomozóhivatalról szóló törvény (Bundeskriminalamtgesetz – BKAG) 20. § (1)–(4)

BJSZ_2szam.indd 45

Büntetőjogi Szemle 2012/2. szám

11. RSZABS

bekezdései nevesítik a nyomozóhatóságok ezzel kapcsolatos intézkedéseit, eljárásait.34 Annak ellenére, hogy Magyarországon e speciális eljárás fogalmát nem foglalták jogszabályba, a nyomozási forma megnevezése csak tudományos értekezésekben lelhető fel, a bűnüldöző hatóságok elsősorban az ismeretlen tettes felderítése kapcsán kimondvakimondatlanul ezt a fajta nyomozási metodikát alkalmazzák.

A bűnügyi elemző-értékelő munkával foglalkozó szakemberek a rendelkezésre álló adattárak által nyújtott lehetőségeket messzemenőkig kihasználják a bűncselekmény elkövetőjére felállított feltételeknek, kritériumoknak megfelelően.

E nyomozás törvényi feltételeit Magyarországon a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV., a bűnügyi nyilvántartásról és a hatósági erkölcsi bizonyítványról szóló 1999. évi LXXXV. törvény, a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény, és a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény teremti(k) meg.

A felsorolt jogszabályok garanciát teremtenek arra, hogy e munka nem parttalan, hanem tudatos és célirányú.35 A feltételrendszer kialakítása bonyolult művelet, több tudományterület ismeretének együttes alkalmazását követeli meg. Azt is kimondhatjuk, hogy az elemző szűrő-kutató munkához – tekintettel az adathalmazok nagyságára – jelentős személyzeti ráfordítás szükségeltetik. Ne feledjük a különböző adattárak, adatállományok nem kompatibilisek egymással.

Ugyanakkor azt is rögzíthetjük, hogy a nem kompatibilis adattárak körében és „keresztezésében” rengeteg igen értékes összefüggést találhat az arra szakavatott, a raszternyomozás elvi és gyakorlati kérdéseiben jártas specialista. Mintegy elősegítve a nyomozó és a nyomozás végső (örökzöld) célját, a fő kriminalisztikai kérdésekre – köztük a ki tette? kérdésére – való pontos válaszadást.

Irodalomjegyzék

Balláné – Borszék – Lakatos: Kriminálmetodológia, Rejtjel Kiadó, Budapest, 2000.

Bócz Endre (szerk.): Kriminalisztika 1–2. Duna Palota és Kiadó, Budapest, 2004.

Bócz Endre – Finszter Géza: Kriminalisztika joghallgatóknak, Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 2008.

Déri Pál – Budai Attila: Korszerű bűnüldözés, ORFK kiadása, Budapest, 1991.

Déri Pál: A korszerű bűnüldözés jelenlegi követelményei, Belügyi Szemle, 1971/3.

3 4 14

Bundeskriminalamtgesetz vom 7. Juli 1997 : § 20j Rasterfahndung

Az elkövető személyére vonatkozó kritériumok (raszter-kritériumok) kidolgozása nagy pontosságot és odafigyelést igényel. Ezt olyan szakembereknek kell előkészíteni, akik megfelelő készséggel és ismeretekkel rendelkeznek.

35

45

2012.10.24. 14:28:55

Büntetőjogi Szemle 2012/2. szám

Déri Pál: A nyomozás-szervezés korszerűsítésének távlatai, Belügyi Szemle, 1971/7.

Dieter Schenk: Der Chef. Horst Herold und das BKA. Spiegel-Buchverlag, Hamburg 1998.

Fenyvesi Csaba: A védő és a titkos adatgyűjtés, Belügyi Szemle, 2001/11.

Gödöny József: Bizonyítás a nyomozásban, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1968.

Horváth Ferenc: Adatgyűjtés és blöffölés, Belügyi Szemle, 1979/7.

Illár Sándor (szerk.): Krimináltaktika – tankönyv a Rendőrtiszti Főiskola hallgatói részére, BM Kiadó, Budapest, 1983.

Lakatos János: A nyomozás, a felderítés és a bizonyítás kriminalisztikai alapfogalmai és alapösszefüggései, Rejtjel Kiadó, Budapest, 1998.

Lakatos János (szerk.): Krimináltaktika I., Rejtjel Kiadó, Budapest, 2004.

Magyar értelmező kéziszótár, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2007.

Nyíri Sándor: A nyomozási tevékenység határai, Belügyi Szemle, 1992/8.

Szamel Lajos: A rendészet és a rendőrség jogi szabályozásának elméleti alapjai, MTA, Államtudományi Kutatások Programirodája, Budapest, 1990.

Tremmel Flórián – Fenyvesi Csaba – Herke Csongor: Kriminalisztika. Dialóg Campus Kiadó, Budapest– Pécs, 2009.

Jogszabály

Bundeskriminalamtgesetz vom 7. Juli 1997 (BGBl. I S. 1650) 

46

BJSZ_2szam.indd 46

2012.10.24. 14:28:55

olyan pénzügyi infrastruktúra kiépítése és működtetése, mely képes sikeresen * ellenállni a pénzmosással kapcsolatos törekvéseknek.3 Ennek szükségességét szakértők már a nemzetközi fellépés korai szakaszában felismerték, hiszen már az 1980-ban született Strasbourgi Konvenció is rámutatott a pénzügyi szolgáltatók jelentős szerepére4.

Mégis a bankok pénzmosás elleni küzdelmének (továbbiakban: AML5) fejlődését vizsgálva megfigyelhetjük, hogy néhány kivételtől eltekintve hazánkban az intézményi fellépés csak az 1994-es szabályozási rendszer kiépítését követően indult meg. Kezdetben a bűncselekmény megelőzésére és megakadályozására fordított erőfeszítések fő motiváló ereje elsősorban a jogszabályi kötelezettségeknek való megfelelés volt.

Azonban a szabályozás fokozatos szigorodásával, illetve a bankok kockázati attitűdjének változásával párhuzamban folyamatosan erősödött a fellépés mértéke.

Napjainkban a hatályos pénzmosás elleni törvény6 (továbbiakban: Pmt.) már számos kötelezettséget határoz meg a pénzmosás szempontjából leginkább veszélyeztetett pénzügyi szektor számára. Az ügyféllel közvetlen kapcsolatban lévő személyeknek az ügyintézés során körültekintően kell eljárniuk, az ügyfélről tevékenységének és szokásainak megismerése céljából, a lehető legtöbb adatot be kell gyűjteniük, amelyek alapján az esetleges gyanús tranzakciót észlelni, és jelenteni tudják. Emellett a napjainkat jellemző technológiai megoldásokat kihasználva, a szokatlan ügyleteket sokéves tapasztalatokon alapuló riasztási feltételek, illetve terrorista és egyéb korlátozó listák alapján, fejlett monitoring rendszerekkel is vizsgálják. Az automatizált szoftvermegoldások jelzéseit, az ügyintézői bejelentésekhez hasonlóan a pénzmosás ellen szakterület kollégái dolgozzák fel és a szolgáltató által kijelölt személyen7 keresztül továbbítják a hatóságok felé.

Pintér Dániel

Pénzintézeti küzdelem a pénzmosás ellen

„Aki elfogadja a rosszat és nem tesz ellene semmit, az ugyanúgy részt vesz benne, mint az, aki segít elkövetni” (Martin Luther King) 1

1.

Bevezető gondolatok2 A pénzügyi piacok liberalizálódása és az ezt kísérő technológiai forradalom hatására az utóbbi évtizedekben egy olyan nemzetközi gazdasági környezet alakulhatott ki, melyben a többszörösen összetett, határokon átívelő pénzügyi tranzakciókat egyszerűen és szinte azonnal meg lehet valósítani. Ezen feltételek olyannyira kedveznek a büntetendő cselekményből származó vagyonok legalizálásának, hogy a pénzmosás napjaink egyik legsúlyosabb gazdasági eredetű bűncselekményévé nőtte ki magát. Ha a vizsgált tevékenység megjelenik egy régió, vagy intézményrendszer életében, az a kezdeti serkentő hatásokat követően súlyos torzulásokat eredményezhet az adott terület gazdasági, politikai és társadalmi berendezkedésében. Ennek fényében nem meglepő, hogy a pénzmosás elleni küzdelem kapcsán egy olyan globális szabályozási folyamat indult meg, mely addig szinte teljesen elképzelhetetlen volt. Számos szervezet és szakértő foglalkozott a bűncselekmény vizsgálatával, illetve az ellene való fellépés lehetőségeivel. A küzdelem közel négy évtizedes tapasztalatai azt mutatják, hogy bár a hagyományos büntetőjogi eszközök is a pénzmosás elleni fellépés fontos alkotó elemei közé tartoznak, azonban a büntetőjog továbbra is csak végső eszköz lehet. A hangsúlyt ezért inkább a megelőzésre kell helyezni, melynek legjobb módszere egy *

köz gazdász

Peter Lilley (2001): Piszkos ügyletek. A pénzmosás világa. Budapest, Perfekt Gazdasági Tanácsadó, Oktató és Kiadó Rt., 169. oldal 1

2 A tanulmány elkészítéséhez szükséges ismeretek jelentős hányadra a területen szerzett szakmai gyakorlatom, valamint a pénzintézeti munkatársakkal készített mélyinterjúim alkalmával tettem szert.

BJSZ_2szam.indd 47

Büntetőjogi Szemle 2012/2. szám

3 Gál István László (2009): Bejelentés vagy feljelentés? A pénzmosással és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemmel kapcsolatos feladatok és kötelezettségek. Budapest, Penta Unió Kft. 4 Tóth Mihály (2002): Gazdasági bűnözés és bűncselekmények. Budapest, KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó 5 Anti Money Laundering 6 2007. évi CXXXVI. törvény a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról.

7 A Pmt. értelmében a szolgáltató köteles kijelölni egy, vagy több személyt, aki a legtöbb esetben a pénzmosás megelőzési terület vezetője. Az AML Officer legfontosabb feladata a beérkezett bejelentések és a hozzá kapcsolódó egyéb rendelkezésre álló információk továbbítása a Pénzügyi Információs Osztály felé. Emellett kapcsolattartó személyként jelenik meg a hatóság irányába, elvégzi a pénzmosási szabályzat aktualizálását, évente legalább egyszer pénzmosással kapcsolatos továbbképzést szervez az alkalmazottak részére, valamint szintén éves gyakorisággal végrehajtja az egyszerűsített ügyfél-átvilágításban részesült személyek körének felülvizsgálatát.

47

2012.10.24. 14:28:55

Továbbá a csoport dolgozóinak számos olyan egyéb feladatot is el kell látniuk, mellyel egyrészt a törvényi megfelelést biztosítják, másfelől a kockázatokból származó esetleges veszteségek minimalizálásán keresztül értéket is teremtenek a bank számára.

Büntetőjogi Szemle 2012/2. szám

2.

A Front Office-ban dolgozó ügyintézők szerepe A pénzmosási tevékenységre utaló jeleket legkön�nyebben az elhelyezés fázisában lehet észlelni, ezért ez tekinthető a műveletsorozat legkényesebb részének. Mivel a pénzmosók célja ebben a periódusban, hogy a szennyezett pénzeket bejuttassák a pénzügyi rendszerbe, ezért a banki alkalmazottaknak fokozott figyelemmel, a belső szabályzat betartása mellett kell munkájukat végezniük. Bár az utóbbi években kialakuló fejlett monitoring technológiák hatékony eszközei a szokatlan ügyletek felismerésének, azonban az ügyfelekkel közvetlen kapcsolatban álló banki alkalmazottakra továbbra is jelentős feladat és felelősség hárul az ilyen típusú tranzakciók kiszűrésében. A KPMG felmérése szerint a szakterület banki képviselőinek 97%-a ért egyet ezzel a megállapítással, ugyanis véleményük szerint a gyanús megbízásokat kísérő szubjektív körülményeket elsősorban a személyes kontaktus alkalmával lehet felismerni8.

A pénzmosás és terrorizmus finanszírozása elleni törvény két lényeges kötelezettséget ír elő a hitelintézetek munkatársainak. Egyrészt a törvényi előírások, illetve belső eljárási mód szerint végrehajtandó ügyfél-átvilágítási kötelezettséget, másrészt a pénzmosásra, illetve terrorizmus finanszírozására utaló adat, tény, vagy körülmény felmerülése esetén bejelentési kötelezettséget.

2.1. Ügyfél-átvilágítási kötelezettség Az FATF frissen átdolgozott 40 ajánlásának 10. pontjában felhívja a pénzügyi szolgáltatók figyelmét arra, hogy ne vezessenek névtelen, vagy nyilvánvalóan fiktív nevekre nyitott számlákat. Ennek érdekében vezessék be az ügyfél adatainak kellő ellenőrzését biztosító intézkedéseket9. Bár már a 2003-as téglatörvényként elhíresült szabályozás is azonosítási kötelezettséget írt elő a magyar szolgáltatók számára, azonban az új, hatályos Pmt. tovább bővítette az ezzel kapcsolatos teendőket. Az ügyfél-átvilágítási kötelezettség 8 KPMG (2011): Global Anti-Money Laundering Survey. How banks are facing up to the challenge. Letöltve: KPMG hivatalos oldala, http://www. kpmg.com/Global/en/IssuesAndInsights/ArticlesPublications/Documents/ anti-money-laundering.pdf, 2012.03.10.

FATF (2012): International Standards on Combating Money Laundering and the Financing of Terrorism & Proliferation – the FATF Recommendations.

Letöltve: FATF hivatalos oldala, http://www.fatf-gafi.org/topics/ 9

48

BJSZ_2szam.indd 48

fatfrecommendations/documents/internationalstandardsoncombatingmone ylaunderingandthefinancingofterrorismproliferation-thefatfrecommendations. html, 2012.05.25.

keretén belül az ügyfél azonosításán túlmenően el kell végezni az ügyfél személyazonosságának igazoló ellenőrzését, nyilatkoztatni kell az ügyfelet a tényleges tulajdonos személyéről, illetve hogy közszereplőnek minősül-e, valamint az üzleti kapcsolatra, vagy ügyleti megbízásra vonatkozó adatokat is vizsgálni kell, azokról a lehető legtöbb információt be kell szerezni. Ezek alapján felmerülhet a kérdés, hogy a hivatalos magyar fordítás, vagyis az ügyfél-átvilágítási kötelezettség mennyire adja vissza a szabályozás valódi célját, hiszen a vizsgálatnak nem csak az ügyfél személyére, hanem az üzleti kapcsolat, illetve ügyleti megbízás hátterére is ki kell terjednie10.

A hatályos törvény szerint az ügyfél-átvilágítását az alábbi esetekben kötelező elvégezni: 1. üzleti kapcsolat létesítésekor, 2. 3 600 000 forintot elérő, vagy azt meghaladó ös�szegű, készpénzben teljesített ügyleti megbízás teljesítésekor, 3. 500 000 forintot elérő, vagy azt meghaladó pénzváltás esetén,11, 12 4. összeghatártól függetlenül minden esetben, ha pénzmosásra, vagy terrorizmus finanszírozására utaló adat, tény, vagy körülmény merül fel, 5. ha a korábban rögzített, ügyféltől kapott azonosító adatok valódiságával, illetve megfelelőségével kapcsolatban kétség merül fel.

2.1.1. Ügyfél azonosítása Az ügyfél azonosítással kapcsolatban sokakban él az a tévhit, hogy mikor a szolgáltató munkatársai azonosítást végeznek, akkor azt azért teszik, mert valamit gyanúsnak találtak, és ezt jelenteni kívánják. A valóságban azonban nem ez a folyamat elsődleges szerepe.

Célja, hogy a bank megismerje ügyfeleit és ezáltal csökkentse a velük fennálló üzleti kapcsolatból származó jövőbeli kockázatait. Ennek érdekében az ügyintézőknek a belső szabályzatban meghatározott esetekben azonosítaniuk kell az ügyfelet, az ügyfél nevében vagy megbízása alapján eljáró természetes személyt és a számla felett rendelkezni jogosult személyeket. A folyamat elvégzésére az azonosítási adatlap kitöltésével kerül sor.

Az azonosítást két egymással igen szoros kapcsolatban álló elv alapján kell elvégezni. A pénzmosásból származó kockázatok csökkentésének egyik leghatékonyabb eszköze az „Ismerd meg az ügyfeled” (Know Your Customer – KYC) elv, mely szerint a banknak az ügyfélről és az ügyféltől a lehető legtöbb adatot be 10 Jacsó Judit (2000): A pénzmosás elleni nemzetközi fellépés eszközei.

Magyar Jog. 47. évf. 9. szám. 545–556. o.

11 Utóbbi két esetben a kötelezettség kiterjed az egymással ténylegesen ös�szefüggő, több ügyleti megbízásra/pénzváltásra is, ha ezek együttes értéke eléri a megszabott összeghatárt. Ebben az esetben az átvilágítást az összeghatár elérésekor kell elvégezni.

12 Mind a készpénzes fizetés, mind pedig a pénzváltás esetén, ha az ügyletet külföldi pénznemben bonyolítják le, az értékhatár megállapításához az adott művelethez alapjában is alkalmazott árfolyam az irányadó.

2012.10.24. 14:28:55

13 Steiner Péter (2006): Paradigmaváltás a pénzmosás elleni küzdelemben: Globális rendszer a bűnözés ellen. Pénzügyi Szemle. 51. évf. 3. szám.

320–335. o.

14 A kötelezettség kiterjed az egymással összefüggő, több ügyleti megbízásra/pénzváltásra is, ha ezek együttes értéke egy héten belül eléri a megszabott összeghatárt.

BJSZ_2szam.indd 49

megkülönböztethetjük a szolgáltatást nyújtó, vagyis a külföldi pénzintézet számláját vezető levelező bankot, valamint a szolgáltatást igénybe vevő levelezett bankot. Mivel előbbi szolgáltatók a levelezőbanki számlák vezetése során ki vannak téve annak a veszélynek, hogy klíring rendszerüket illegális forrásból származó pénzek tisztára mosására használják fel, ezért a pénzintézeteknek kellő mennyiségű információt kell beszerezniük levelezett bankjaikkal kapcsolatban annak érdekében, hogy megértsék partnerük üzleteinek jellegét, illetve célját. Ezért harmadik országban székhellyel rendelkező szolgáltatóktól levelezőbanki szolgáltatás keretében adott megbízást csakis abban az esetben lehet elfogadni, ha a levelezőbanki kapcsolat létesítését megelőzően az ügyfélátvilágítási intézkedések megtörténtek, valamint a levelező bank a Pmt.-ben tételesen felsorolt egyéb kapcsolódó kötelezettségeinek is eleget tett. Bár az ezzel kapcsolatos feladatokat az ügyintézők mellett általában a nemzetközi bankműveletekkel foglalkozó csoport munkatársai látják el, azonban a kapcsolat létesítéséhez a magas kockázatok miatt, minden esetben szükséges a Kijelölt személy engedélye. A pénzintézeteknek tevékenységük végzése során kiemelt figyelmet kell szentelniük az olyan országokban, illetve területeken működő szolgáltatókkal fenntartott levelező banki kapcsolatok alkalmával, melyek szerepelnek az FATF által kibocsátott NCCT listán15, gyenge pénzmosás elleni szabályozással, valamint felügyelettel rendelkeznek. A szabályozás továbbá rendelkezik a fiktív bankokkal, valamint az az EU és az ENSZ szankciós listáin szereplő szolgáltatókkal fenntartott levelezőbanki kapcsolat létesítésének és fenntartásának tilalmáról.

A fent említett négy eset mellett a bankok tevékenységének vizsgálata során azt tapasztaltam, hogy kockázataik csökkentése érdekében belső szabályzatukban további eseteket is megfogalmaznak, mint például: • devizakülföldi ügyféllel üzleti kapcsolat létesítésekor, ha az ügyfél a közepes, vagy a magas kockázatúnak minősülő országok állampolgára, illetve ott állandó lakhellyel vagy székhellyel rendelkezik, • üzleti kapcsolat létesítésekor a pénzmosási szempontból kockázatos gazdasági tevékenységek végzése esetén, • az ügyfél nyilatkozata alapján várhatóan határon átnyúló tranzakciós tevékenységet folytató ügyfél esetén.

Ha ezek a körülmények nem állnak fenn, akkor a banki alkalmazottaknak normál módozat szerint kell az átvilágítást elvégezniük. Azonban ebben az esetben az ügyfélnek csupán a minimum adatkörhöz tartozó információkat16 kell megadnia, mely a természetes 15 Az FATF pénzmosási szempontból nem együttműködő országokat és területeket tartalmazó listája.

16 Minimum adatkör: családi és utónév, lakcím, állampolgárság, azonosító

Büntetőjogi Szemle 2012/2. szám

kell gyűjteni annak érdekében, hogy tisztába legyen tevékenységével, üzleti kapcsolatai jellegével, pénzügyi szokásaival. Bár a „Körültekintő Ügyfélkezelés” (Customer Due Diligence –CDD) elve igen szoros kapcsolatot mutat a KYC-cel, azonban egy kicsiben mégis különbözik. A CDD ugyanis az azonosítás módját, a felelős ügyintézői magatartást határozza meg. Eszerint az ügyintézőnek minden esetben az ügyfél kockázati profiljához igazodva kell eljárnia.

Ugyanis az ügyfelekhez társítható, pénzmosással és terrorizmus finanszírozásával kapcsolatos kockázat nem minden esetben ugyanolyan mértékű. A hatékony fellépés érdekében a pénzügyi intézményeknek korlátolt erőforrásaikat a potenciálisan legnagyobb veszélyt jelentő területekre kell koncentrálnia. Ebből, az úgynevezett kockázat alapú megközelítésből kiindulva az új Pmt. bevezette a háromszintű ügyfél-átvilágítási kötelezettséget. Vagyis az ügyfelek vizsgálatát nem azonos mértékben kell elvégezni13.

Ha a banki ügyintéző megítélése szerint az ügyféljelölt beletartozik az alacsony kockázati besorolású ügyfelek közé, akkor esetében az átvilágítás egyszerűsített módozata is alkalmazható. Ilyen esetben az üzleti kapcsolat létesítése előtt meg kell kérni a Kijelölt személy engedélyét, és a számlanyitást csakis az ő pozitív válaszát követően lehet elvégezni. Ilyen esetben az ügyfél-átvilágítás intézkedéseit csakis a pénzmosás és terrorizmus finanszírozására utaló adat, tény vagy körülmény felmerüléskor kell elvégezni, ha pedig ez nem áll fenn, akkor elég csupán az üzleti kapcsolatot figyelemmel kísérni.

A kockázat alapú megközelítés másik végletét a fokozott ügyfél-átvilágítás képezi, melynek kötelező alkalmazását a Pmt. négy esetben várja el: • Külföldi kiemelt közszereplő (Politically Exposed Person – PEP) • Harmadik országokkal folytatott határon átnyúló levelező banki kapcsolatok • Távollévő ügyfél • 500 000 forintot elérő, vagy azt meghaladó pénzváltás esetén14 Véleményem szerint az utolsó két esetben tanúsított nagyobb körültekintés szükségességét – pénzmosás megelőzési és megakadályozási szempontból – nem kell magyarázni. Mivel a külföldi kiemelt közszereplő kérdéskörét az ügyfél nyilatkozattételi kötelezettségénél fogom kifejteni, ezért most csak a levelező banki szolgáltatásokkal járó magasabb kockázatokat indokolom meg. A tevékenység valamely hitelintézet által más hitelintézetnek nyújtott olyan banki szolgáltatást jelenti, melyet a pénzintézetek közvetlen módon ügyfeleiknek nem nyújtanak. Ez alapján a levelező banki kapcsolat szereplőit tekintve

49

2012.10.24. 14:28:56

Büntetőjogi Szemle 2012/2. szám

személyek esetében problémát jelenthet a szolgáltatók számára. Ugyanis ez nem tartalmazza sem az ügyfél születési helyét és idejét, sem pedig az anyja születési nevét. Pedig pont ezen adatok alapján lehet a természetes személyeket egyértelműen azonosítani, hiszen ezek a természetes azonosító jegyek az ember életében nem változtathatóak meg. A bankok ezt úgy próbálják kivédeni, hogy szinte minden esetben a magasabb kockázati kategóriához tartozó maximum adatkört kérik be ügyfeleiktől. Bár az adatvédelmi törvény miatt a két említett adat megadását nem tehetik kötelezővé, azonban az ügyfelek legtöbbször nincsenek tisztába jogaikkal, ezért nem is érdeklődnek ezzel kapcsolatban.17 Mivel a 2003-as pénzmosás elleni törvény által megszabott azonosítási kötelezettség során a mostani maximális adatkörnek megfelelő információkat kérték be, ezért feltehetnénk a kérdést, hogy hatékonyság szempontjából visszalépés-e az új törvény? Véleményem szerint ez nem jelenthető ki. A kockázat alapú megközelítés a banki erőforrások koncentrálásának jó módszere lehet. Azonban ennek ki kell forrnia magát. Ugyanis az ideális állapot majd az lehet, hogy a bankok az ügyfelektől felveszik az alap adatokat, majd kockázatérzékenységi alapon, az ügyfél hozzájárulása mellett, ügyfélprofil kérdőív formájában további kérdéseket tesznek fel. Megjegyezném, hogy számos bank gyakorlatában már alkalmazzák, vagy a közeljövőben tervezik ennek a módszernek a bevezetését.

2.1.2. Személyazonosság igazoló ellenőrzése Az ügyfél-átvilágítás során a szolgáltatónak az ügyfelek személyazonosságának valódiságáról is meg kell bizonyosodniuk. Ennek érdekében az ügyintéző köteles megkövetelni a Pmt. által meghatározott okiratok bemutatását, illetve ellenőriznie kell az átadott okmányok érvényességét. Továbbá ha az ügyfél írásban hozzájárul a bemutatott okiratok másolásához, a bank munkatársának a személyazonosság igazoló ellenőrzésére alkalmas hatósági igazolványokról másolatot kell készítenie. Ellenkező esetben az ügyfélnek nyilatkoznia kell, hogy nem járul hozzá okmányai másolásához, és ezt a dokumentumot aláírásával hitelesíteni kell. Ha a banknak kétsége merülne fel az okiratok eredetiségével kapcsolatban, abban az esetben a jogszabály alapján rendelkezésére álló nyilvántartásban, valamint a nyilvánosan hozzáférhető adatbázisban köteles az adatokat ellenőrizni.

50

BJSZ_2szam.indd 50

okmányának típusa és száma, illetve külföldi természetes személy esetén a magyarországi tartózkodási helye.

17 Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (2004): 1/2004. évi ajánlás a terrorizmus finanszírozása és a pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról. Letöltve: PSZÁF, http://www.pszaf.hu/intezmenyeknek/biztositok/ szabalyozo_eszkozok/ajanlasok/pszafhu_penzmosastrv_20050729_1.html, 2012.03.10.

2.1.3. Ügyfél nyilatkozattételi kötelezettsége Kiemelt politikai közszereplő (Politically Exposed Person – PEP) A Pmt. rendelkezése értelmében üzleti kapcsolat létesítése, illetve ügyleti megbízás esetén külföldi lakóhellyel rendelkező ügyfélnek írásban nyilatkoznia kell arra vonatkozóan, hogy saját országa joga szerint kiemelt politikai közszereplőnek minősül-e, és ha igen, akkor milyen minőségben. Ezzel a szabályozás kettős feladata tovább bővült a korrupció elleni fellépés elősegítésével. Ugyanis a PEP intézményrendszer bevezetésének elsődleges célja, hogy a kiemelt közszereplők a büntetendő cselekményből származó vagyonukat ne tudják külföldön tisztára mosni. Emellett amolyan másodlagos szándéknak a pénzügyi intézményrendszer védelme tekinthető.

Mivel ezek a személyek az átlag emberekhez képest sokkal inkább vannak a figyelem középpontjába, így a bankok számára magas reputációs kockázatot jelentenek. Ebből adódóan, ha az ügyfél nyilatkozata alapján kiemelt politikai közszereplőnek minősül, akkor az ügyintézőnek egyrészt a fokozott ügyfél-átvilágítás során megszabott eljárásmód szerint kell intézkedniük, másrészt az üzleti kapcsolat létesítése, illetve az ügyleti megbízás teljesítése előtt engedélyt kell kérnie a bank által kijelölt személytől, mely a legtöbb esetben az AML Officer. Abban az esetben, ha a nyilatkozatban állítottak valódiságát illetően bármilyen kétség merülne is fel, az ügyintézőnek minden műveletet fel kell függesztenie az érintett ügyféllel, és az AML Officer-t tájékoztatnia kell. Ilyenkor a Kijelölt személy, illetve meghatalmazott munkatársának feladata, hogy a jogszabály alapján rendelkezésre álló nyilvántartásban, valamint a nyilvánosan hozzáférhető adatbázisban ellenőrizze a megismert adatok valószínűségét és vizsgálatának eredményéről mielőbb visszajelzést adjon a fiók számára. Ha a pénzmosás elleni osztály szakértője úgy ítéli meg, hogy az ügyfél kiemelt közszereplőnek minősül, a felfüggesztést egészen addig fent kell tartani, amíg az ügyfél megfelelő, valós tartalommal nyilatkozatot nem tesz. Ellenkező esetben, ha erre nem hajlandó, az ügyintézőnek el kell utasítani mindennemű további üzleti kapcsolatot.

A pénzügyi intézmények gyakorlatának vizsgálatát követően a PEP-ek kezelésével kapcsolatban számos kérdés és kritikai észrevétel megfogalmazódott bennem. Az első ilyen, hogy Magyarországon, jelenleg a legtöbb bank az ügyfél PEP státuszát az általa kitöltött nyilatkozat alapján ítéli meg, melynek valós tartalma sok esetben kérdéses lehet. Ezért megfontolandó lenne a jelenlegi nyilatkozati elv mellé a nemzetközi gyakorlatban elterjedt, dokumentum alapú ellenőrzés, illetve automatizált listás szűrés bevezetése is. Ennek során a bank alkalmazottai már az első találkozáskor ellenőrizhetnék a PEP nyilatkozatok tartalmát a rendelkezésükre

2012.10.24. 14:28:56

Tényleges tulajdonos (Beneficial Owner) A tényleges tulajdonos azonosítása kiemelt jelentőséggel bír. Számos esetben előfordul ugyanis, hogy a bankfiókban megjelenő személy, valamint a pénzeszköz felett ténylegesen rendelkező természetes személy egymástól különbözik. Ilyen esetekben a transzparens látásmód hiányában a bank nem lenne tisztában, hogy valójában kinek a pénzét is kezeli, az milyen forrásból származik, ezáltal könnyen a pénzmosási folyamat részesévé válhatna. Ennek érdekében az ügyfél-átvilágítás alkalmával az ügyfeleknek kötelező írásban nyilatkozniuk, hogy saját, vagy harmadik személy nevében, illetve érdekében járnak-e el. Első üzleti kapcsolat alkalmával jogi személy, vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet esetében az erről szóló nyilatkozatot csakis a képviseletre jogosult személy tehet.

Ha az üzleti kapcsolat, vagy ügyleti megbízás körülményei alapján a pénzmosás és terrorizmus finanszírozásának veszélye nem áll fenn, akkor a tényleges tulajdonosról a családi és utónevét, a lakcímét, illetve az állampolgárságát elég bekérni. Ellenkező esetben a Pmt. által meghatározott maximum adatkörhöz tartozó információkat is rögzíteni kell. Véleményem szerint érdekes, hogy mivel a normál esetben felvett adatkör egyáltalán nem tartalmaz természetes azonosító jegyeket, ezért a PEP státuszt a tényleges tulajdonos esetében nem kell megállapítani.

BJSZ_2szam.indd 51

Mivel a kiemelt politikai közszereplőkhöz hasonlóan a tényleges tulajdonos személyének megállapítását is az ügyfél nyilatkozata alapján kell meghatározni, ezért a pénzek valós háttere gyakran bizonytalan. Bár ha a banki alkalmazottban kétség merül fel a nyilatkozat tartalmával kapcsolatban, akkor ismételt írásbeli nyilatkozat megtételére kell felszólítani az ügyfelet, azonban ez továbbra sem jelenthet számukra biztosítékot. Így egységes adatbázis hiányában a pénzintézet szakértői maximum a számukra elérhető információkból következtethetnek a mögöttes személy, vagy szervezet kilétére.

2.1.4. Üzleti kapcsolatra és ügyleti megbízásra vonatkozó adatok rögzítése Az eddig bemutatott kötelezettségek elsősorban az ügyfél és hátterének megismerését szolgálták. A Pmt. ezek mellett üzleti kapcsolat létesítése, vagy ügyleti megbízás teljesítése esetére adatrögzítési kötelezettséget ír elő a szolgáltató számára. Ennek során a kötelezően rögzítendő adatok üzleti kapcsolat esetén a szerződés típusa, tárgya és időtartama, míg ügyleti megbízás esetén a megbízás tárgya és összege. A kockázatalapú megközelítés elvének szem előtt tartásából adódóan szokatlan tranzakciók esetén ez kiegészülhet a teljesítés körülményeinek leírásával. Megjegyezném, hogy a magyar szabályozás által megkövetelt információmennyiség még így is kevesebb, mint amit az EU III. direktívája megszab, ugyanis ott az adatkör tovább bővül az üzleti kapcsolat céljával és tervezett jellegének leírásával.

Büntetőjogi Szemle 2012/2. szám

álló adatbázisok segítségével. Az ilyen vizsgálat hatékonyságát azonban nehezítené, hogy a kiemelt közszereplőkről legtöbb esetben a nevükön kívül nem áll rendelkezésre egyéb adat, így egyértelmű beazonosításuk rendkívül nehéz. Továbbá véleményem szerint a bankok hírnevének védelme érdekében a hazai pénzintézeteknek a magyar közszereplőkkel folytatott üzleti kapcsolatokat is figyelnie kellene. Bár tény, hogy a PEP definíciója szerint a vizsgálatnak csak a külföldi közszereplőre kell kiterjednie, azonban megítélésem alapján a magyar szolgáltatók számára a hazai közszereplők által hordozott reputációs kockázat még magasabb, mint a legtöbb, kevésbé ismert külföldi társuké. Ugyancsak a hazai közszereplőkkel kapcsolatos, hogy számos ország gyakorlatához hasonlóan érdemes lenne róluk, illetve a kapcsolódó adatkörükről országos szinten listát készíteni. Ezzel egyrészt az előző pontban felvetett, reputációs kockázatok kivédésére irányuló folyamatot lehetne hatékonyabbá tenné, másrészt akár összesített globális PEP-jegyzéket is létre lehetne hozni. Bár az elképzelés nem újszerű, hiszen az Egyesült Államok már régóta szeretné elérni egy ilyen lista összeállítását, azonban számos országban a vele járó nemzetbiztonsági kockázat miatt ellenállásba ütközik az elképzelés. Végül gyakorlati problémaként említeném meg, hogy a pénzügyi intézmények számára a legtöbbször igen nehéz megállapítani a külföldi szereplők esetében a reális pénzáramlás mértékét. Ebből kifolyólag azonban sokkal nehezebb a szokatlan összegű tranzakciók kiszűrése.

2.1.5. A kockázatalapú megközelítés szoftveres támogatása Az elmúlt másfél évtized folyamatos fejlesztéseinek és technológiai innovációinak köszönhetően a pénzügyi szolgáltatók pénzmosás és terrorizmus finanszírozás elleni küzdelmének hatékonyságát automatizált szoftverek bevezetésével és működtetésével jelentősen meg lehetett növelni. Ezeknek a rendszereknek egyik típusát a kockázatértékelő programok jelentik.

Az ilyen informatikai megoldások bevezetése képessé teheti a bankokat, hogy az ügyfél-átvilágítás alkalmával begyűjtött adatok, valamint belső adatbázisok alapján teljes kockázati profilképet alkossanak ügyfeleikről. A program elemzése alkalmával általában három tényezőt vesz figyelembe: • Ügyfélkockázat: A kockázatnak ezt a típusát két részre kell bontanunk. Természetes személyek esetében az ügyfél kora, végzettsége, jövedelme, állampolgársága, családi állapota és egyéb hasonló tényezők számítanak ide, míg szervezetek esetében a tevékenységi kör, társasági forma, tulajdonosi háttér, illetve a készpénz és internet

51

2012.10.24. 14:28:56

Büntetőjogi Szemle 2012/2. szám

banki forgalom várható volumene alapján lehet az ügyfélkockázatot számítani.18 • Ország kockázat: Az ügyféllel kapcsolatban vizsgálják a tartózkodási-, illetve székhelyhez tartozó kockázatot is, melyet számos tényező együttes figyelembevétele mellett állapítanak meg. Leggyakrabban az ország gazdasági kockázatát, esetleges offshore besorolását, illetve terrorista fenyegetettségét veszik számba, valamint ellenőrzik, hogy az ország nem szerepel-e a nemzetközi szervezetek által kiadott korlátozó és szankciós listák valamelyikén.

• Termékkockázat: A pénzintézet egyes termékei különböző kockázatot rejtenek magukban, ezért szükséges az ügyfél termékportfóliójának kockázati értékelése is. Ennek szükségességét fokozza, hogy a napjainkban jellemző piaci dinamizmus és a pénzügyi innovációk mellett egyre komplexebb terméke jönnek létre.19 Ezek alapján a szoftver mátrix alapú számítási módszerrel kockázati pontszámokat társít az egyes ügyfelekhez, melyek szerint a pénzintézetek kockázati kategóriákba sorolhatják őket. Az ilyen módszer nagyban segítheti a bankokat a korábban már említett Körültekintő Ügyintézés elvének megvalósításában, hiszen közvetlen az adatok felvételét követően besorolja az ügyfeleket, mely információ ismeretében az ügyintézők az ügyfél kockázati profiljához igazodva tudnak eljárni.

Bár a Magyarországon működő pénzügyi szolgáltatók a vizsgált bűncselekményből fakadó kockázatok felmérésére és értékelésére komoly figyelmet fordítanak, azonban kutatásom eredményei alapján, a bemutatott, rendkívül komplex technológiai megoldások alkalmazása még csak pár nagyobb bank gyakorlatában valósult meg. Ugyanis az igencsak drága, külső fejlesztő cégtől vásárolt CDD/KYC modulok helyett a legtöbben saját fejlesztésű szoftvereket használnak az ilyen típusú kockázatmenedzselésre.

2.1.6. Ügyfél-átvilágítás elvégzésének időpontja Noha az ügyfél átvilágítását alapesetben az üzleti kapcsolat létesítése, vagy az ügyleti megbízás teljesítése előtt kell elvégezni, azonban a gyakorlatban találhatóak mégis kivételek. Vannak olyan szolgáltatók, amelyek engedélyezik munkatársaik számára, hogy az ügyfél és a tényleges tulajdonos személyazonosságának igazoló ellenőrzését az üzleti kapcsolat létesítése során folytathatssák le, ha azt a rendes üzletmenet megszakításának elkerülése érdekében szükséges vélik és ha a pénzmosás vagy a terrorizmus finanszíro-

52

BJSZ_2szam.indd 52

18 Megjegyzendő, hogy az itt felsorolt adatok többsége csak ritkán áll a szolgáltatók rendelkezésére, ezért is lenne fontos az azonosítási kötelezettségnél már említett ügyfélprofil kérdőív használatának rendszeresítése.

19 Rohan Bedi (2006): Anti-Money Laundering Risk Models. Letöltve: Rohan Bedi hivatalos oldala, http://www.rohanbedi.com/AML-RiskModels.pdf, 2012.03.10.

zásának valószínűsége csekély. Ilyen esetekben az igazoló okiratok bemutatásáig a számlát zárolni kell, azon pénzügyi műveletek nem végezhetőek.

Az üzleti kapcsolat létesítését követően az ügyfél átvilágítását további szerződéskötések, illetve ügyleti megbízások alkalmával már nem kell elvégezni, ha a szolgáltató munkatársa a megismert adatokat visszakereshető módon a banki rendszerbe rögzítette, az adatokban változás nem következett be, illetve nem áll fent az ügyfél-átvilágítás elvégzését kötelezővé tevő körülmények egyike sem.

Mivel a szolgáltatónak érdeke és egyben kötelezettsége is az ügyfél adatainak naprakészen tartása, ezért ha az ügyfélkapcsolat fennállása során az ügyfél-átvilágításkor megadott adatokban változás következik be – beleértve a tényleges tulajdonosi nyilatkozatot is – akkor az ügyfélnek a tudomásszerzést követő 5 munkanapon belül kötelezettsége erről a pénzintézetet tájékoztatni.

2.1.7. Teendő, ha ügyfél-átvilágítás nem hajtható végre Előfordulhat olyan eset, hogy az ügyintéző nem tudja az ügyfelet kockázati besorolásának megfelelő mértékben átvilágítani, a szabályzatban meghatározott adatokat felvenni tőle. Ilyenkor az üzleti kapcsolat létesítését, illetve az ügyleti megbízásban foglalt tranzakció végrehajtását meg kell tagadni, és hiánypótlásra kell felszólítani az ügyfelet. Ha a megszabott határidőn belül ennek nem tesz eleget, abban az esetben az érintett ügyféllel fenntartott üzleti kapcsolatot azonnali hatállyal meg kell szüntetni.

2.1.8. Ügyfél-átvilágítás speciális esetei Más szolgáltató által elvégzett ügyfél-átvilágítási intézkedések átvétele, illetve a bank által elvégzett ügyfél-átvilágítási intézkedések átadása A szabályozás lehetővé teszi a bankok számára, hogy egy másik szolgáltató20 által már végrehajtott ügyfélátvilágítás eredményét elfogadják, amennyiben az érintett ügyféljelölt ezt kéri, és írásbeli meghatalmazást ad a bank részére, hogy bekérhesse a már felvett és rendelkezésre álló adatokat tartalmazó okiratok másolatát. Ilyen esetekben, a kockázatok mérséklésének érdekében, még az üzleti kapcsolat létesítését megelőzően az ügyintéző köteles a Kijelölt személyt írásban tájékoztatni, mellékelni számára az adatokat átadó pénzügyi szolgáltatóról a szükséges információkat. Ha a szolgáltató megfelel a bank belső szabályzatában megszabott feltételeknek és az AML Officer sem értékeli kockázatosnak a korábban elvégzett át2 0 Ez alól kivételt képeznek a készpénzátutalás és pénzváltási tevékenységet folytató szolgáltatók.

2012.10.24. 14:28:56

Ügynökök által végzett ügyfél-átvilágítás A pénzintézetekkel szerződésben álló ügynökök által hozott új üzleti kapcsolatok, illetve ügyleti megbízások esetében az ügyfél-átvilágítás módszere és menete megegyezik a korábban leírtakkal. A folyamatban csupán annyi a különbség, hogy az ügynököknek az ügyfél jóváhagyásával, a szükséges igazoló okiratokról másolatot kell készíteni és azt el kell juttatnia az érintett fiókhoz. Az ügynöki tevékenység során fontosnak tartom továbbá megjegyezni, hogy az általuk végzet átvilágításért a bank teljes körű felelősséggel tartozik.

2.2. Az ügyfél és tranzakcióinak folyamatos figyelemmel kísérése, ügyintézői bejelentés Manapság a bűnözők a büntetendő cselekményből származó piszkos pénzüket számos módszer segítségével próbálhatják meg legális forrásból származóként feltüntetni. Ebből adódóan a pénzmosás elleni küzdelem során nem lehet normákat előírni, hogy egy tranzakciót mikor kell gyanúsnak ítélni. Ezért a küzdelem legmegfelelőbb módszere a korábban már megismert KYC és CDD elvek szigorú betartása. Vagyis az ügyintézők tevékenysége nem fejeződik be az ügyfélátvilágítás már eddig ismertetett lépéseinek megtételével. A bank munkatársainak folyamatosan vizsgálniuk kell az ügyfelet, valamint a vele kialakított üzleti kapcsolat fennállása során, a megbízásából végrehajtott tranzakciókat. Ennek érdekében az ügyfél-átvilágításkor begyűjtött adatok, az ügyfél üzleti, pénzügyi és fizetési szokásainak elemzése, valamint kapcsola-

BJSZ_2szam.indd 53

tainak és pénzforgalmának nyilvántartása alapján ügyfélprofilt hoznak létre. Az effajta adatbázisok a megismert információk mellett tartalmazzák az ügyfél kockázati besorolását, a róla készült pénzintézeti értékeléseket, valamint a külső forrásból beszerzett ismereteket. Az ügyfélprofil esetében fontos, hogy a benne szereplő adatok mindig naprakészek legyenek, hiszen célja, hogy a pénzügyi intézmények ügyfeleikről olyan komplex képet kapjanak, mely alapján értelmezhetőek az ügyfelek ügyletei, illetve üzleti kapcsolatai, valamint megállapíthatóak és kiszűrhetőek gyanús tranzakciói. Ha a bank munkatársai az aktív ügyfélkapcsolat alkalmával szokatlanságot észlelnek az ügyfél számlaforgalmában, olyan ügyletet, mely nincs összhangban az ügyfél szokásaival, nem illeszkedik a róla kialakított profilba, és ez az eltérés nem igazolható könnyen belátható gazdasági, vagy jogszerű céllal, akkor arról bejelentést kell tenniük. Természetesen a bűncselekménynek egyéb jelei is megfigyelhetőek a közvetlen ügyfélkapcsolat folyamán, ezért az ügyintézőknek fokozottan figyelniük kell az ügyfelek viselkedését, illetve megjelenésük körülményeit is.

Ha ezekben bármi normálistól eltérőt észlelnek, szintén jelenteniük kell.21 A pénzintézeti munkatársnak szokatlan ügyletek észlelésekor, a gyanú jellegétől függően három lehetősége van. A tapasztalt körülményekkel kapcsolatban a tranzakció lebonyolítását megelőzően kikérheti a fióki, illetve adott szervezeti egység vezetőjének véleményét, valamint szükség esetén, konzultációt folytathat az AML Officer-rel is. Ha ezek alapján a gyanú nem bizonyul elégségesnek a megbízás teljesítésének felfüggesztéséhez, illetve visszautasításához, a bank alkalmazottjának a tranzakciót végre kell hajtania. Azonban a konzultációk alapján a Kijelölt személy úgy is dönthet, hogy az eset kapcsán a hatóság azonnali beavatkozását látja szükségesnek és ezért a tranzakció teljesítésének felfüggesztését rendeli el. Ilyenkor a felfüggesztés tényéről szintén bejelentést kell küldeni, melyet a PEII-nek 24, illetve 48 órán22 belül el kell bírálnia. A hatósági válasz alapján az ügyintézőnek vagy teljesíteni kell az ügyfél fel­ függesztett megbízását23, vagy a PEII további intézkedése esetén visszautasíthatja annak végrehajtását.

Bármelyik eset is áll fenn, mivel az ügyintéző az ügylet kapcsán pénzmosásra vagy terrorizmus finanszírozására utaló adat, tény, vagy körülmény felmerülését észlelte, ezért a belső eljárás szerint haladéktala-

Büntetőjogi Szemle 2012/2. szám

világítás adatainak átvételét, akkor pozitív döntésről értesíti az ügyintézőt. A bank munkatársa ezt követően már lekérheti az adatokat, mely a gyakorlatban két módon valósulhat meg: • bank csoporton belül a bank által használt belső levelezési rendszeren, vagy más, belső kommunikációs csatornán keresztül; • más magyar, illetve Európai Uniós szolgáltató esetében pedig SWIFT üzeneten keresztül.

Természetesen a bank által elvégzett ügyfél-átvilágítási intézkedések alkalmával megszerzett adatokat más szolgáltató részére is ki lehet adni. Ilyenkor az érintett ügyfél hozzájárulása mellett, a szolgáltató írásbeli megkeresése is szükséges. Ha mindkét feltétel teljesül, akkor a felmerülő igényt jelezni kell az AML osztály vezetője felé, akinek hozzájárulásával az adatok átadása megvalósulhat.

Az effajta információ-tranzakciók mindkét fél részéről kiemelt körültekintést igényelnek, hiszen jelentős kockázatot rejtenek magukban. Míg az átvevő bankot az ügyfél-átvilágítás eredményének elfogadásával járó felelősség terheli, addig az átadó banknak a banktitkot képző ügyféladatok megfelelő és biztonságos kezelésére kell törekednie.

21 Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (2008): A PSZÁF Felügyeleti Tanácsának 3/2008. (XI. 20.) számú ajánlása a pénzmosás és a terrorizmus megelőzéséről és megakadályozásáról. Letöltve: PSZÁF, http://www. pszaf.hu/bal_menu/szabalyozo_eszkozok/pszafhu_bt_ajanlirelvutmut/ ajanlas_ft/pszaf_ajanlas_3_2008.html, 2012.03.10.

2 2 24 óra belföldi ügyleti megbízás, illetve 48 óra nem belföldi ügyleti megbízás esetén.

2 3 Ha a PEII válasza 24/48 órán belül nem érkezik meg, akkor a megbízást a bűncselekmény támogatásának lehetősége ellenére is végre kell hajtani. Mivel az ügyintéző és a bank a hatóság részére jelentett a gyanús esetet, ezért a szolgáltató és munkatársai sem vonhatóak felelősségre, büntetőeljárás a bejelentési kötelezettség elmulasztása miatt nem kezdeményezhető ellenük.

53

2012.10.24. 14:28:56

Büntetőjogi Szemle 2012/2. szám 54

BJSZ_2szam.indd 54

nul bejelentési kötelezettségének eleget kell tennie.

Bár a legtöbb bankban elektronikus formában kell eljuttatni a bejelentéseket az AML osztály felé, azonban ennek belső eljárásrendje és technikai háttere pénzintézettől függően igen változó lehet. A nagyobb bankok esetében három gyakorlati megoldást tapasztaltam. A legegyszerűbb a bejelentési lap szkennelése és elektronikus üzenetben – belső levelezési rendszeren, vagy faxon keresztül – való továbbítása. Bár a rendszer megfelel a követelményeknek, véleményem szerint több szempontból sem nevezhető hatékonynak. Egyrészt mivel az ügyintézőknek nincsen azonnali visszacsatolása arról, hogy helyesen töltötték-e ki a szükséges mezőket, így a fiókvezető kontrollja ellenére is jó esély van a hiányos és hibás dokumentumok beérkezésének. Ráadásul azt adatok manuális rögzítése a hatósági elektronikus bejelentő rendszerbe jelentős időráfordítást igényel az AML részleg munkatársaitól. Ennél hatékonyabb megoldásnak találtam a belső levelező rendszeren belül kialakított, bejelentő modult. Mivel ez az informatikai alkalmazás az ügyintéző számára az elektronikus bejelentő formulához kitöltési opciókat kínál fel, valamint hiányosan, vagy hibásan kitöltött mező esetében nem engedi továbbléptetni felhasználóját, ezért az előző problémafelvetéseimet feloldja. Azonban a rendszer belső adatbázissal való szinkronizálásának hiányából fakadóan a kezelőknek a bejelentő lapok kitöltésével még mindig sokat kell foglalkozniuk. Ezért véleményem szerint az alkalmazottak munkájának egyszerűsítése érdekében a legjobb módszer egy olyan esetrögzítő modul kialakítása és alkalmazása, mely az ügyfél-adatbázissal teljesen szinkronizálva van. Ugyanis ebben az esetben a szoftver a jelentés mezőit automatikusan feltölti az ügyfél adataival, így az ügyintézőknek csupán az ügyfél számla és tranzakció adatait kell kiegészíteniük, valamint a pénzmosás és terrorizmus finanszírozása gyanús eset körülményeit, illetve a hozzá kapcsolódó egyéb információkat kell megadniuk. Ennek elvégzését követően, a fióki vezető jóváhagyásával már továbbítható is a belső dokumentum a Kijelölt személy felé.

Az ügyintézői bejelentésekkel kapcsolatban fontosnak tartom megemlíteni a felfedés tilalmát, melynek személyi hatálya mind a szolgáltatóra, illetve alkalmazottaira, mind pedig a hatóságra kiterjed. Lényege, hogy a törvény szerint a tilalom tárgyául24 meghatározott információról ügyfélnek, illetve harmadik személynek és szervezetnek25 nem lehet tájékoztatást adni, illetve az információ titokban maradását biztosítani kell. A szabályozás célja, hogy biztosítsa egyfelől a bejelentő személyének védelmét, másrészt pedig elősegítse a hatósági munka menetét.

2 4 Tilalom tárgya: bejelentés és adatszolgáltatás teljesítése, annak tartalma, az ügyleti megbízás teljesítésének felfüggesztése, a bejelentő személye, illetve büntetőeljárás indításának ténye.

2 5 A tiltás alóli kivételeket a szabályozó a Pmt. 27. § (2)–(5) bekezdésében határozta meg.

3.

Pénzintézetek AML/WLM szűrőrendszereinek működése 3.1. S zűrő és tranzakció-figyelő rendszerek általános bemutatása Az előzőekben bemutatott körültekintő ügyintézés mellett a gyanús tranzakciók felderítésének másik lehetőségét a szűrő és tranzakció-figyelő informatikai megoldások hatékony használata jelenti. Manapság ugyanis a pénzmosás és terrorizmus finanszírozása során alkalmazott műveletek olyan többszörösen ös�szetett, esetenként több száz tranzakciónak a sorozatát jelentik, melyeket a hagyományos módszerekkel szinte lehetetlen felfedezni. Ezért a szakértők munkáját olyan előre paraméterezett monitoring rendszerekkel támogatják, melyek a pénzintézet által használt belső adatbázisokat, számlaműveleteket és elektronikus tranzakciókat vizsgálva észlelik a gyanúsnak vélt eseteket és erről riasztást küldenek. Ahhoz azonban, hogy egy elektronikus szűrőrendszer hatékonynak bizonyuljon számos feltételnek meg kell felelnie. Egyrészt egy jól kidolgozat szoftver működése során a bank teljes tranzakció-állományát elemzi, és ebből ismeri fel a szokatlan pénzmozgásokat. Ahhoz azonban, hogy ezt eredményesen meg tudja valósítani, vagyis képes legyen az ismerté vált pénzmosás-gyanús technikák és tranzakciók észlelésére, elengedhetetlen a riasztási szabályok megfelelő beállítása. Ugyanis egy rosszul kalibrált rendszer vagy nem fog egyáltalán találatot generálni, vagy pedig olyan mennyiséggel halmozza el a pénzmosás megelőzési szakterület munkatársait, mellyel teljesen megbéníthatja munkájukat.

További elvárás a hatékony rendszerekkel kapcsolatban, hogy azok jól kezelhetőek, rugalmasak és jelentős ráfordítások nélkül utólagosan is könnyen fejleszthetőek legyenek. Ugyanis egy ilyen dinamikusan fejlődő területen, mint amilyen a pénzmosás elleni küzdelemé, nem lehet előre látni, hogy 2, 3, vagy 5 év múlva az állandóan változó szabályozás, a bűncselekmény elkövetésének új módszerei, vagy éppen a bank által bevezetett új pénzügyi termékből származó kockázatok milyen megoldásokat és változtatásokat fognak megkövetelni. Ha ennek a kritériumnak nem felel meg a pénzintézet által használt szoftver, akkor az előbb, vagy utóbb szükségessé váló új rendszer beszerzése és üzembe helyezése, valamint kezelésének megismerése komoly időráfordítást és jelentős költségeket igényelhet. Vagyis lehet, hogy egy nagyobb flexibilitást nyújtó szoftver rövidtávon drágább lehet, azonban hosszútávon mégis költséghatékonyabb megoldást biztosíthat. Végül nem lehet elhanyagolni a program kezelhetőségét, az általa kínált funkcionális lehetőségeket sem. Először is fontos, hogy a riasztáso-

2012.10.24. 14:28:56

kat megfelelő időben és formátumban juttassa el az arra illetékes személynek. Emellett egy felhasználóbarát informatikai megoldás lehetővé teszi például az ad hoc, akár célirányos vizsgálatok elvégzését, a találatok mentését, statisztikai elemzését, vagy éppen a kapcsolati hálók felrajzolását.26

3.2. Szűrés a gyakorlatban

2 6 Oracle (2010): Best Practices for Anti Money Laundering (AML): System Selection and Implementation. Letöltve: Oracle hivatalos oldala, http:// www.rohanbedi.com/AML-RiskModels.pdf, 2012.03.10.

2 7 Anti-Money Laundering 2 8 Watchlist Management 2 9 A létrehozott adatbázisok számos szervezet listáját tartalmazzák. A bankok ezek közül vásárolják meg az általuk hasznosnak, szükségesnek – illetve megfizethetőnek – tartottakat. Magyarországon leggyakrabban az Európai Unió, valamint az Egyesült Államok Külföldi Eszközök Felügyeltének Irodája (OFAC) által kiadott listákat használják.

BJSZ_2szam.indd 55

Büntetőjogi Szemle 2012/2. szám

A legtöbb nagyobb pénzintézet a fenti kritériumokat szem előtt tartva állandó jelleggel alkalmaz automatizált szűrőszoftvereket, melyeket a gyakorlat alapján két csoportba sorolhatunk. A rendszer pénzmosás elleni modulja – AML27 modul – paraméterek alapján a tranzakciós adattárházból szűri ki a szokatlan tranzakciókat, míg a listafigyelő modul – WLM28 modul – a tranzakciós-adattárház, valamint a SWIFT rendszeren keresztül bonyolított nemzetközi átutalások szankciós és korlátozó listás elemzését végzi.

A tranzakció-figyelő rendszer AML modulja a tranzakciós-adattárházból kinyert adatbázisban keresi, és találat esetén jelenti az illetékes személy felé a gyanús belföldi és nemzetközi pénzügyi műveleteket. A program pénzmosás elleni modulja minden bank esetében offline szűrést végez, vagyis az előző napi pénzmozgások és számla információk alapján, éjszakai feldolgozásban végzi el az elemzéseket. A folyamat előre beállított paraméterek alapján megy végbe, melyeket a PSZÁF ajánlásai, a pénzügyi intézmények tapasztalatai, valamint a nemzetközi gyakorlat alapján alakítottak ki. Az analisták által leggyakrabban használt riasztási szabályok a nagy, ismétlődő, illetve kerek ös�szegek, körkörös, vagy oda-vissza utalások, inaktív, alvószámlák hirtelen „ébredése”, shell address kedvezményezettek, valamint offshore partnerek, vagy bankok. Természetesen a pénzmosás technikáinak folyamatos fejlődésével új módszerek jelennek meg, melyből adódóan a pénzmosás elleni szakterület rendszeresen felülvizsgálja és aktualizálja a szűrés során alkalmazott szabályokat, illetve feltételeket.

A banki tranzakciós adattárházából származó adatbázis vizsgálatának másik módját a WLM szűrés képezi. Ennek során a terrorista-, illetve egyéb szankciós és embargós listákon szereplő személyekről és szervezetekről, külön erre szakosodott szolgáltatók által készített adatbázist használnak fel.29 Megfigyeléseim alapján a rendszer által elvégzett listás megfigyelések, a pénzintézet gyakorlatától függően lehetnek real time, vagy offline vizsgálatok egyaránt.

Ha a banknál real time, vagyis valós idejű WLM

szűrőrendszert alkalmaznak, abban az esetben szankciós listás találatkor az ügyintézőt már az ügyfél adatainak bevitelekor riasztja a rendszer. Ilyenkor a belső szűrőrendszer kezelőfelületen keresztül értesítést küld a szankciós listás találatról, valamint felhívja a banki alkalmazott figyelmét, hogy a riasztásról haladéktalanul tájékoztassa az AML szakterület munkatársait és a válaszig függessze fel a számlanyitást, illetve az ügyleti megbízás lebonyolítását. Miután az ügyintéző megküldte az ügyfél adatait, a pénzmosás elleni osztály szakemberei a rendelkezésükre bocsátott adatbázisok alapján ellenőrzik a bejelentést, majd a döntésről értesítik az érintett fiókot. A vizsgálat eredményét figyelembe véve a döntésnek két kimenetele lehet. Ha az AML terület munkatársai úgy ítélik meg, hogy nagy valószínűséggel a bankban számlát nyitni, illetve ügyleti megbízást lebonyolítani kívánó személy megegyezik a szankciós, korlátozó listákon szereplő egyénnel, akkor egyrészt bejelentési javaslattal élnek a Kijelölt személy felé, valamint az ügyintézőt tájékoztatják a valós találatról és a rendszer a további ügyintézést megakadályozza. Ellenkező esetben a találatra a „téves riasztás” jelölést alkalmazzák és engedélyezik a számla megnyitását, illetve az ügyleti megbízás teljesítését.

Számos pénzügyi szolgáltatónál azonban a terrorizmus elleni küzdelmet, illetve egyéb korlátozó intézkedések végrehajtását elősegítő listás szűrést az AML szűréshez hasonlóan offline módban végzik. A folyamat során a szűrőrendszer szankciós listák alapján, a tranzakciós adattárházban tárolt előző napi tranzakciók adatait és számla információkat éjszakai műszakban monitorozza. Egyezőség esetén, a keletkezett találatokhoz kapcsolódó személyek, illetve szervezetek tranzakcióit megakadályozza, majd erről a pénzmosás elleni szakterület munkatársának riasztást küld. Ezt követően a találatok ellenőrzése és kezelése a valós idejű ellenőrzéshez hasonlóan történik annyi különbséggel, hogy mivel ebben az esetben a rendszer közvetlenül az AML részleget értesítette, így az ügyleti megbízást, vagy üzleti kapcsolatot intéző fióki kollégát a vizsgálatról nem kell tájékoztatni.

A pénzügyi szolgáltatók a tranzakciós adattárház WLM szűrését akár real time, akár offline módban végzik is el, a kockázatok csökkentése érdekében az ellenőrzéseket változó rendszerességgel és mélységgel későbbi időpontokban is elvégzik. A kutatásom során vizsgált bankok egyikében az a bevált gyakorlat, hogy az új tranzakciók által bekövetkezett változásokat napi, míg a teljes adatbázist heti rendszerességgel vizsgálják.

A bankok a tranzakciós adattárházból nyert adatbázisához hasonlóan a SWIFT rendszerben bonyolított valamennyi tranzakcióra is alkalmazzák a szankciós listákat alapul vevő szűrőrendszereket. Az ilyen típusú ügyletek esetében azonban a szolgáltatók szinte kivétel nélkül valós idejű szűrést alkalmaznak. Abban az esetben, ha a SWIFT üzenetben található adatok egyezőséget mutatnak a listákon szereplő személyekről,

55

2012.10.24. 14:28:57

Büntetőjogi Szemle 2012/2. szám 56

BJSZ_2szam.indd 56

illetve szervezetekről nyilvántartott adatokkal, a szoftver azonnali hatállyal blokkolja30 a SWIFT rendszerben bonyolított tranzakciót és értesíti róla az illetékes személyt. A riasztások további elemzése és kezelése a tranzakciós adattárház valós idejű ellenőrzéséhez hasonlóan alakul.

A 2007. évi pénzmosás és terrorizmus finanszírozása elleni törvény a hatálya alá tartozó szolgáltatók számára legalább egy alkalmazott foglalkoztatása esetén kötelező jelleggel előírja a belső ellenőrző és információs rendszer működtetését. Ez alól a kötelezettség alól a kisebb ügyfélkörrel és forgalommal rendelkező, kevésbé tőkeerős bankok sem képeznek kivételt.

Azonban ezeknek a szolgáltatóknak, annak ellenére meg kell felelniük a törvényi előírásoknak, hogy nem áll módjukban a fentiekben bemutatott, alkalmanként több száz millió forintos beruházással és magas fenntartási költségekkel járó szűrőrendszereket alkalmazni. A gyakorlat ezért azt mutatja, hogy ezek a hitelintézetek vagy saját maguk által kidolgozott, a bemutatott rendszerektől fejlettségben jóval elmaradó szoftvereket alkalmaznak, vagy a tranzakciós adatbázisból XLS, vagy XLSX formátumban kinyert adatokat és információkat Microsoft Excel felhasználásával manuálisan elemzik.

Az eddig megismert folyamatokból kiindulva a hatóság számára megküldött bejelentések alapjául, az ügyfelekkel közvetlen kapcsolatban álló munkatársak észlelései, valamint a szűrő és tranzakció-figyelő rendszerek riasztásai szolgálhatnak. Az így beérkező adatokhoz és információkhoz kapcsolódó bejelentési kötelezettséget két csoportra lehet osztani. A Pmt. értelmében a pénzmosás és terrorizmus finanszírozása szempontjából gyanúsnak vélt eseteket a szolgáltatónak haladéktalanul jelenteni kell a Pénzügyi Hírszerző Egység felé. Emellett a hatályos Kit. alapján a bankok kötelezettsége az olyan adat, tény, vagy körülmény bejelentésére is kiterjed, melyekből arra lehet következtetni, hogy az Európai Unió korlátozó intézkedéseinek alanya Magyarország területén, az intézkedés hatálya alá eső vagyonnal rendelkezik, illetve olyan ügyletet folytat, melyből vagyoni előnye származik.

Bár a Pmt. rendelkezése szerint a Kijelölt személynek minden ügyintézői bejelentést haladéktalanul, mérlegelés nélkül továbbítani kellene a PEII felé, ennek ellenére a bűncselekmény elleni fellépés hatékonyságának növelése érdekében a gyakorlatban ez másképpen működik. Ugyanis a bejelentési kötelezettség elmulasztását követő jogi felelősségre vonás óvatosságra inti az ügyintézőket. Mivel jóhiszeműség esetén, a később megalapozatlannak bizonyuló ügyek

jelentése sem jár semmilyen következménnyel, ezért sokszor a fióki alkalmazottak a legkisebb szokatlan körülmény felmerülésekor is automatikusan értesítik a pénzmosás megelőzési csoport kollégáit. Ha azonban a szolgáltatók a törvényt szó szerint értelmeznék, akkor így olyan mennyiségű bejelentéssel halmoznák el a Pénzügyi Hírszerző Egységet, mellyel teljesen ellehetetlenítenék a munkáját. Ezért a hatóság elfogadja, de nem teszi kötelezővé, ha a pénzintézet munkatársai az észlelések megküldése előtt elemzik azok jogosságát. Ezt figyelembe véve, a magyar gyakorlatban az ügyintézői bejelentések kezelésének három típusát különböztetem meg. Egyrészt vannak olyan bankok, melyeknél a pénzmosás elleni osztály a biztonság elvét szem előtt tartva minden beérkezett bejelentést mérlegelés nélkül küld tovább. A legtöbb bank esetében azonban annak ellenére, hogy nem tartozik valós feladatkörükbe a kapott jelentések vizsgálata, mégis egy bizonyos fokú elemző-értékelő munkát végrehajtanak. Ekkor a gyanúsnak talált tranzakcióhoz kapcsolódóan az AML csoport szakértői nyomon követik a pénz útját, vizsgálják a pénzmozgásban érintett partnereket, valamint értelmezik az ügylet hátterét. A folyamat során a bank által létrehozott ügyfélprofil mellett a jogszabályok szerint rendelkezésre bocsátott adatbázisokat, egyéb nyilvántartásokat, valamint külső forrásból beszerezhető információkat is felhasználnak. Az esetek feldolgozása után a valóban gyanúsnak talált ügyleteket haladéktalanul jelentik, míg ellenkező esetben pénzintézeti gyakorlattól függően újabb két lehetőség áll fenn. Vannak olyan szolgáltatók, akik a bejelentést visszaküldik az észlelő személy felé további átgondolásra. Ilyenkor az ügyintéző a gyanú igazolására további adatokkal és információkkal egészítheti ki jelentését, vagy akár vissza is vonhatja azt. Ha utóbbit nem teszi, a Kijelölt személy mérlegelés nélkül továbbítja a dokumentumot. A másik módszer, melyet a pénzügyi intézmények alkalmaznak, hogy az elemző-értékelő munka eredménye alapján a téves riasztásokat irattárba helyezik, míg a valóban gyanúsnak vélt eseteket a hatóság felé továbbküldik. Bár ebben az esetben a büntetőjogi felelősségre vonás kockázata nagyobb, mint az imént bemutatott módszereknél, azonban az AML Officer csakis olyan ügylet jelentését utasítja el, melynek legális voltában maradéktalanul biztos.

A bejelentések másik forrásának a szűrő és tranzakció-figyelő rendszerek AML és WLM modulja által észlelt esetek tekinthetőek. Mivel az automatizált szűrés előre beállított paraméterek, illetve listák megadásával történik, ezért az ilyen riasztások hatóság felé történő továbbítását minden esetben meg kell előznie egy elemző-értékelő munkának. Ezért a programot felügyelő és kezelő analistáknak a rendelkezésre álló adatbázisok és egyéb források alapján vizsgálatot kell végezniük a találat jogosságát illetően.

A VIBER átutalások kivételt képeznek, ugyanis ezeket a riasztás ellenére késlekedés nélkül teljesíteni kell.

• AML modul: Ha a pénzmosás megelőzési csoport szakértője úgy ítéli meg, hogy az adott ügylet

4.

Pénzintézeti bejelentések

3 0

2012.10.24. 14:28:57

A lefolytatott vizsgálatokat követően gyanúsnak talált esetekről ezután bejelentés készül, melyet 2008. december 15-től minden szolgáltatónak az ABeV PMT08 számú kitöltő program segítségével kell elkészíteni. A hatósági vizsgálat megkönnyítése érdekében a bejelentéseket egységes séma alapján kell megtenni.

Eszerint az űrlapoknak tartalmazniuk kell a bejelentő szolgáltatónak, illetve az észlelő szervezeti egységnek általános adatait, az ügyfélről átvilágítása során rögzített információkat, valamint a pénzmosásra vagy terrorizmus finanszírozására utaló adat, tény, körülmény megadását, illetve a hozzá kapcsolódó tényállás leírását. Emellett a bankok, ha szükségesnek találják, lehetőségük van további mellékletek nyomtatványhoz csatolására is. Az így elkészült nyomtatványokat egy végső kontrollt követően a Kijelölt személy ügyfélkapun keresztül, védelemmel ellátott elektronikus üzenet formájában küldi el a hatósági szerv részére. A beérkezett bejelentéseket a Pénzmosás Elleni Információs Iroda munkatársai a munkafolyamat megkönnyítése érdekében a belső adatbázisába rögzítik, majd ellenőrzésüket követően, a vizsgálat eredményének függvényében járnak el.

Bár az ABeV keretprogram bevezetésekor a hatóság törekedett egy igazán hatékony és könnyen használható elektronikus bejelentő rendszert kialakítani, mégis a megoldással kapcsolatban számos kritika fogalmazható meg. Egyrészt a bevezetett szoftver közel sem tekinthető felhasználóbarátnak. Ugyanis amellett, hogy az alkalmazás telepítésekor és üzemeltetésekor gyakran merülnek fel technikai problémák, a kitöltésével járó adminisztrációs feladatok is sokszor túl sok időt igényelnek. A bejelentési folyamat további

BJSZ_2szam.indd 57

bírálataként hoznám fel, hogy mivel az elektronikus üzenetek eljuttatása személyi és nem szervezeti szinten történik meg, ezért a művelet jelentős biztonsági kockázatokat rejt magában.

Ezért szakmai körökben egyre többet hallani az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatala által külön a FIU-k31 számára kifejlesztett integrált szoftvermegoldásának, a goAML-nek bevezetéséről.

A program átvétele ugyanis a jelenleg használt alkalmazás kapcsán felmerülő problémák nagy részét orvosolná. Az új technológia segítségével létre lehetne hozni egy olyan teljesen biztonságos, mégis igen egyszerűen kezelhető online felületet, melyen a bejelentéseket meg lehetne tenni. Ezzel egyrészt el lehetne kerülni az ABeV telepítésével és működtetésével járó kellemetlenségeket, másrészt az adminisztráció is csökkenne. Továbbá az AML Officer védettségét fokozná, hogy az űrlapokat a szolgáltató, mint jogi személy küldené el a hatóság felé. Végül megjegyezném, hogy nem csak a pénzügyi intézmények, hanem a PEII munkatársainak munkáját is jelentősen egyszerűsíteni. Hiszen egy olyan integrált rendszer jöhetne létre, mely segít az adatok és információk összegyűjtésében, vizsgálatában, jelentésében, illetve ezek menedzselésében. A távlati jövőben pedig ebből egy olyan nemzetközi hálózat is létrejöhetne, mely növelné a különböző országok Pénzügyi Hírszerző Egységeinek ös�szekötöttségét, javítva ezzel a köztük lévő információáramlást.32 Ezek alapján egyértelmű, hogy a goAML bevezetése mind szolgáltatói, mind pedig hatósági oldalon, a küzdelem során folytatott munka hatékonyságának jelentős növekedését segítené elő, azonban a hálózat átvételével és kiépítésével járó igen magas költségek miatt feltehetően ez majd csak a hosszabb távon valósulhat meg.

Büntetőjogi Szemle 2012/2. szám

pénzmosás szempontjából valóban gyanúsnak tekinthető, akkor az esettel kapcsolatban bejelentési javaslattal kell élnie a Kijelölt személy felé.

Ellenkező esetben a program találatát tévesnek minősíti.

• WLM modul: Ha a szakterület munkatársának véleménye szerint, a riasztást generáló személy, illetve szervezet nagy valószínűséggel megegyezik a terrorista-, illetve egyéb szankciós és embargós listákon szereplő személyek, illetve szervezetek egyikével, abban az esetben haladéktalanul értesítenie kell erről az AML Officer-t és a gyanúról bejelentést kell készítenie. Ilyenkor a Kijelölt személy kötelezettsége, hogy a hatóságot azonnali hatállyal tájékoztassa és a PEII válaszáig – maximum 24/48 órán keresztül – fenntartsa a tranzakció felfüggesztését. Ha a Pénzügyi Hírszerző Egység vizsgálata megállapítja, hogy a bejelentett személy megegyezik a korlátozó intézkedések alanyával, akkor a szolgáltatónak kötelessége a megbízás végrehajtását elutasítani. Ellenkező esetben, vagyis ha a hatóság, illetve már az AML csoport szakértője is téves riasztásnak értékeli a találatot, akkor a felfüggesztést fel kell oldani és a normális eljárási menet szerint teljesíteni kell a megbízást.

5.

Egyéb feladatok Bár a pénzmosás megelőzési osztály erőforrásainak legnagyobb hányadát minden bank esetében a már bemutatott pénzmosás és terrorizmus finanszírozása gyanús esetek, valamint egyéb szankciós és korlátozó listán szereplő egyének tranzakcióinak kiszűrése, elemzése és bejelentése köti le, azonban ezek mellett a csoport munkatársainak számos egyéb feladatot is el kell látniuk.

5.1. Hatósági kapcsolattartás A Kijelölt személy feladatai közé tartozik, hogy a Pénzmosás Elleni Információs Irodával állandó jelleggel tartsa a kapcsolatot. Ugyanis a hatósági szerepkört Financial Intelligence Unit (Pénzügyi Hírszerző Egység) IMoLIN: goAML – UNODC’s Software for Financial Intelligence Units.

Letöltve: IMoLIN hivatalos oldala, http://www.imolin.org/imolin/en/ goAML-goCASE.html#goaml, 2012.03.10.

31

32

57

2012.10.24. 14:28:57

Büntetőjogi Szemle 2012/2. szám

betöltő egység munkatársai a beérkezett gyanús bejelentések elemzése során felmerülő adatszükség esetén, információ kiegészítés iránti megkereséssel élhetnek a pénzintézet felé. Ezt a szolgáltató abban az esetben sem tagadhatja meg, ha a kikért adat bank-, értékpapír-, vagy üzleti titkot tartalmaz. Vagyis a FIU felé történő adattovábbítás alkalmával ki kell adni minden olyan, a bejelentett ügyfelekhez, számlákhoz, valamint a bejelentésben nem szereplő, szerződéses kapcsolatokhoz és tranzakciókhoz tartozó információkat, melyek elősegíthetik a hatóság vizsgálatát. A PEII megkeresés három esetben történhet meg. Egyrészt a bejelentést beküldő szolgáltatótól pontosítását, vagy részletezést kér a beérkezett adattal, ténnyel, körülménnyel kapcsolatban, másrészt, ha az adott pénzintézet egy másik szolgáltató bejelentésében megjelent és erre vonatkozó plusz információt igényel. A harmadik esetben további adatok igénylését a külföldi FIU megkeresése teszi szükségessé.33

5.2. Magas kockázatú ügyfelek kezelése Korábban már részletesen kifejtettem, hogy a bankok kockázatérzékenységi alapon értékelik, majd kategorizálják ügyfeleiket. Azokkal a személyekkel, illetve szervezetekkel szemben, akik ez alapján magas kockázati besorolásba kerülnek, szigorúbb biztonsági intézkedéseket foganatosítanak. Egyrészt az ilyen típusú ügyfelek esetében az üzleti kapcsolat létesítéséhez a Kijelölt személy engedélyére is szükség van. Ezen felül a velük fenntartott szerződéses jogviszony alatt pénzügyi tevékenységeik nagyobb figyelmet kapnak, tranzakcióikat gyakrabban ellenőrzik. Ha ezek során az AML csoport szakértői úgy találják, hogy az adott ügyféllel fennálló kapcsolat túl nagy kockázatot rejt magában a bank számára, üzletpolitikai okokra hivatkozva elrendelhetik számláinak zárását.

5.3. Levelezőbanki kapcsolatok kezelése A fokozott ügyfél-átvilágításnál korábban már említett levelezőbanki szolgáltatással kapcsolatban a pénzmosás megelőzési szakterület munkatársainak több feladatot is el kell látniuk. A Kijelölt személy feladatát képezi, hogy levelezőbanki megkeresés esetén kitöltse a pénzintézet megbízhatóságára vonatkozó kérdőíveket, valamint partnerei számára tájékoztatást adjon a vonatkozó magyar pénzmosás és terrorizmus finanszírozása elleni előírásokról. Emellett a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően a szolgáltató honlapján közzéteszi a kitöltött Patriot Act Certification-t. Továbbá az AML csoport feladata, hogy levelezőbanki kapcsolat létesítése előtt, vagy azt követően legalább háromévente felülvizsgálja partnerei megbízhatósá-

58

BJSZ_2szam.indd 58

33 Papp Zsófia – Ujváriné Fejes Renáta – Simonka Gábor (2008): A pénzmosás és terrorizmus finanszírozása megelőzéseiről és megakadályozásáról szóló új törvény. Pénzügyi Szemle. 53. évf. 2. szám. 293–316. o.

gát, valamint pénzmosás és terrorizmus finanszírozása elleni tevékenységét. Ehhez elsősorban a nemzetközi küzdelem meghatározó képviselője, a Wolfsberg csoport által kibocsátott kérdőívet használják fel.

5.4. Nyilvántartási kötelezettség A pénzintézet pénzmosás elleni csoportjának mindennapi tevékenysége mellett adminisztrációs feladatokat is el kell látnia. A hatályos Pmt. rendelkezése szerint a szolgáltatót nyilvántartási kötelezettség terheli. Ennek értelmében az ügyfél-átvilágítás alkalmával rögzített adatokról, azok valóságtartalmát igazoló okiratokról és másolatukról, a FIU felé tett bejelentésekről, illetve megkeresésük alapján nyújtott adattovábbításról, az ügyleti megbízások felfüggesztését igazoló iratokról, vagy azok másolatáról, valamint a hárommillió-hatszázezer forint összeget elérő, vagy meghaladó készpénzes tranzakciókról nyilvántartást kell vezetnie és az adatrögzítéstől, illetve bejelentéstől számított 8 évig meg kell őriznie. Mivel ezek az információk a banktitok részét képezik, ezért a pénzintézetnek az adatok kezelését és tárolását úgy kell megoldani, hogy azokhoz egyrészt illetéktelen személyek véletlenül sem férhessenek hozzá, másrészt szükség esetén visszakereshetőek legyenek, esetleges módosítások esetén pedig a régi adatokat is egyértelműen ki lehessen olvasni belőlük.

5.5. S tatisztikai adatszolgáltatási kötelezettség Az adminisztrációs feladatok másik csoportját a 45/2008. PM rendeletben, a hitelintézetek számára előírt adatszolgáltatási kötelezettség alkotja. Eszerint a szolgáltatóknak a felügyeletüket ellátó PSZÁF felé statisztikai jelentést kell tenniük, melynek 9D fejezetét a pénzmosással és terrorizmus finanszírozásával kapcsolatos adatok képezik. A negyedéves bejelentéssel a szabályozó célja, hogy megfelelő ismeretek birtokában fel tudja mérni a Pmt. végrehajtásának hatásait.34

5.6. Belső szabályzat készítése A pénzintézet pénzmosás és terrorizmus finanszírozása elleni hatékony fellépésének érdekében az AML Officer-nek belső szabályzatot kell készíteni. Ennek elkészítéséhez a PSZÁF mintaszabályzatot bocsát ki, azonban a szolgáltató belső szabályzatának kötelező elemeit nem ez, hanem a 35/2007. (XII. 29.) PM rendelet határozza meg. Ebből adódóan, bár a bankok 3 4 Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (2010): A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének 1/2010. számú módszertani útmutatója a hitelintézetek adatszolgáltatási kötelezettségéről szóló, a 42/2009. PM rendelettel módosított 45/2008. PM rendeletben előírt felügyeleti jelentések elkészítéséhez.

Letöltve: PSZÁF, http://www.pszaf.hu/data/cms2104442/modszertani_ utmutato_hitelint_20100521_weblapra.pdf, 2012.03.10.

2012.10.24. 14:28:57

kapnak egy egységes útmutatást, azonban a belső szabályzatok, főbb tartalmi elemeiket leszámítva eltérhetnek egymástól. Ez egyrészt függ a szolgáltatók pénzmosás megelőzési és megakadályozási gyakorlatának eltéréseitől, másrészt pedig a Kijelölt személytől. Általánosságban a szabályzatok a Pmt. fontosabb rendelkezéseit, az azokhoz tartozó feladatok és belső eljárásrendek részletes ismertetését, a szükséges nyomtatványokat, valamint egyéb, az alkalmazottak eredményes munkáját elősegítő javaslatokat és dokumentumokat tartalmaznak.

5.7. Oktatási kötelezettség

35 Azok a banki alkalmazottak, akik a pénzügyi szolgáltató üzletszerű tevékenysége alkalmával kapcsolatba kerülnek az ügyfelekkel.

BJSZ_2szam.indd 59

Az elmúlt közel két évtizedben a hazai pénzmosás elleni küzdelem jelentős fejlődésen ment keresztül, melynek eredményeként mára a nemzetközi elvárásoknak is megfelelő szabályozási rendszer jött létre.

Bár a pénzmosás és terrorizmus finanszírozása elleni törvény a személyi hatálya alá tartozók számára általános érvényű kötelezettségeket ír elő és ezen elvárásoknak a szolgáltatók kivétel nélkül igyekeznek is megfelelni, ennek ellenére mégsem lehet kijelenteni, hogy Magyarországon egy egységes pénzintézeti gyakorlat alakult volna ki. Véleményem szerint az eltérések elsősorban a bankok tulajdonosi hátterére, az anyaország pénzügyi kultúrájára, az intézmények tőkeerősségére, piaci részesedésére, ügyfélkörének méretére, illetve minőségére, valamint a pénzmosás elleni részleg bankon belüli presztízsére, alkalmazottainak képzettségére, szaktudására és tapasztalatára vezethetőek vissza. Kutatásom szerint az egyik legmarkánsabb különbség a szolgáltatók által alkalmazott informatikai rendszerekben, valamint az egyes ellátandó feladatokat szoftveres támogatásában fedezhető fel. Láthattuk, hogy a pénzintézetek által használt kockázatértékelő, illetve szűrő és tranzakció-figyelő programok, valamint az ügyintézői bejelentések elküldésének módszerei között gyakran igen jelentős különbségek mutatkoznak. Ugyanis a külső cégek által kínált fejlett rendszerek beszerzése és működtetése hatalmas ös�szegekbe kerül, melyre több szolgáltatónál nincs meg a szükséges keret. Így sok esetben inkább az olcsóbb, de olykor kevésbé hatékony, saját fejlesztésű alkalmazásokkal látják el feladataikat. Emellett további különbségek fedezhetőek fel a jogszabályi kötelezettségek, illetve felügyeleti ajánlások belső eljárásrendbe történő implementálásában, annak gyakorlati megvalósulásában.

Bár az eltérések olykor jelentősek és még a fejlettebb rendszerekkel rendelkező pénzintézeteknek is van hová fejlődniük, ennek ellenére kijelenthető, hogy a szabályozók, illetve a szolgáltatók által meghatározott irány jónak tekinthető. Ha utóbbiak számára rendelkezésre állnak majd a megfelelő erőforrások, akkor az idő előre haladtával a banki AML tevékenység – megfelelő hatósági támogatás mellett – valóban a pénzmosás és terrorizmus finanszírozása elleni fellépés leghatékonyabb eszköze lehet. Az ehhez vezető út azonban még nagyon hosszú és a bűncselekmény fejlődését jellemző dinamizmusból kiindulva talán sosem ér véget.

Büntetőjogi Szemle 2012/2. szám

Ugyancsak a bűncselekmény elleni hatékony fellépést szolgálja a bankok részére előírt oktatási kötelezettség. Ugyanis a képzési programokon való részvétel alkalmával, a pénzintézet érintett alkalmazottai35 részére bemutatásra kerülnek a pénzmosás és terrorizmus finanszírozása megelőzésére és megakadályozására vonatkozó szabályozás, illetve a Büntető Törvénykönyv erre vonatkozó részeinek alapvető rendelkezései, a tanfolyam résztvevői megismerik az illegális tevékenységekhez köthető gyanús esetköröket, valamint elsajátítják a törvényből adódó kötelezettségek teljesítésének belső eljárás rendjét. Emellett az eredményes fellépés érdekében a pénzmosási törvénnyel szoros kapcsolatban álló, az Európai Unió által elrendelt pénzügyi és vagyoni korlátozó intézkedések végrehajtásáról szóló törvény is ismertetésre kerül. A tréningeket elvégzésük időpontja alapján két csoportba lehet sorolni. Egyrészt a belépő munkatársaknak, a munkaviszony létrejöttét követő 30 napon belül kötelező jelleggel részt kell venniük rajtuk, másrészt minden új, illetve régi alkalmazottnak legalább éves szinten részesülni kell pénzmosás elleni képzésben. Utóbbit további két részre oszthatom fel. Napjaink technikai fejlettsége mellett a pénzintézetek dolgozóinak általános e-learning, másfelől pedig terület specifikus tananyagot is el kell sajátítaniuk. Az oktatással kapcsolatban érdemesnek tartom még megjegyezni, hogy azt a szolgáltatók szervezeti kereteiken belül saját, illetve külső szakértők által kidolgozott tananyag felhasználásával, valamint külön erre specializálódott cégek segítségével is lebonyolíthatják. Azonban fontos, hogy bármelyik megoldást is választják a felelősséget minden esetben az AML Officer viseli.

Természetesen az eddig felsorolt kötelezettségek mellett a pénzintézet gyakorlatától, illetve compliance kultúrájának fejlettségétől függően egyéb feladatokat is elláthat. A legtöbb nagyobb bank esetében a pénzmosás megelőzési csoport tanácsadói és véleményezési funkciókat is ellát, melyek elsődlegesen nem a szabályozásnak való megfelelést, hanem inkább a várható veszteségek minimalizálásán keresztül a menedzseri értékteremtést szolgálják.

6.

Záró gondolatok

59

2012.10.24. 14:28:57

Büntetőjogi Szemle 2012/2. szám

Irodalomjegyzék 36

1. FATF (2012): International Standards on Combating Money Laundering and the Financing of Terrorism & Proliferation – the FATF Recommendations. Letöltve: FATF hivatalos oldala, http://www.fatf-gafi. org/topics/fatfrecommendations/documents/int ernationalstandardsoncombatingmoneylaunderi ngandthefinancingofterrorismproliferationthefatfrecommendations.html, 2012.05.25.

2. Gál István László (2009): Bejelentés vagy feljelentés? A pénzmosással és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemmel kapcsolatos feladatok és kötelezettségek. Budapest: Penta Unió Kft. 3. IMoLIN: goAML – UNODC’s Software for Financial Intelligence Units. Letöltve: IMoLIN hivatalos oldala, http://www.imolin.org/imolin/en/goAMLgoCASE.html#goaml, 2012.03.10.

4. Jacsó Judit (2000): A pénzmosás elleni nemzetközi fellépés eszközei. Magyar Jog. 47. évf. 9. szám.

545–556. o.

5. KPMG (2011): Global Anti-Money Laundering Survey. How banks are facing up to the challenge.

Letöltve: KPMG hivatalos oldala, http://www. kpmg.com/Global/en/IssuesAndInsights/Articles Publications/Documents/anti-money-laundering. pdf, 2012.03.10.

6. Papp Zsófia – Ujváriné Fejes Renáta – Simonka Gábor (2008): A pénzmosás és terrorizmus finanszírozása megelőzéseiről és megakadályozásáról szóló új törvény. Pénzügyi Szemle. 53. évf. 2. szám.

293–316. o.

7. Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (2010): A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének 1/2010. számú módszertani útmutatója a hitelintézetek adatszolgáltatási kötelezettségéről szóló, a 42/2009. PM rendelettel módosított 45/2008. PM rendeletben előírt felügyeleti je3 6 A banki és üzleti titok védelmét szem előtt tartva, a belső források, valamint a mélyinterjúk során rendelkezésemre bocsátott belső szabályzatok részletes ismertetésétől el kell hogy tekintsek.

lentések elkészítéséhez. Letöltve: PSZÁF, http:// www.pszaf.hu/data/cms2104442/modszertani_ utmutato_hitelint_20100521_weblapra.pdf, 2012.03.10.

8. Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (2008): A PSZÁF Felügyeleti Tanácsának 3/2008. (XI. 20.) számú ajánlása a pénzmosás és a terrorizmus megelőzéséről és megakadályozásáról. Letöltve: PSZÁF, http://www.pszaf.hu/bal_menu/szabalyozo_ eszkozok/pszafhu_bt_ajanlirelvutmut/ajanlas_ft/ pszaf_ajanlas_3_2008.html, 2012.03.10.

9. Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (2004): 1/2004. évi ajánlás a terrorizmus finanszírozása és a pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról.

L e t ö lt ve : P S Z Á F, ht t p: // w w w.p s z a f. hu / intezmenyeknek/biztositok/szabalyozo_eszkozok/ ajanlasok/pszafhu_penzmosastrv_20050729_1. html, 2012.03.10.

10. Peter Lilley (2001): Piszkos ügyletek. A pénzmosás világa. Budapest: Perfekt Gazdasági Tanácsadó, Oktató és Kiadó Rt. 11. Rohan Bedi (2006): Anti-Money Laundering Risk Models. Letöltve: Rohan Bedi hivatalos oldala, http://www.rohanbedi.com/AML-RiskModels.pdf, 2012.03.10.

12. Steiner Péter (2006): Paradigmaváltás a pénzmosás elleni küzdelemben: Globális rendszer a bűnözés ellen. Pénzügyi Szemle. 51. évf. 3. szám.

320–335. o.

13. Tóth Mihály (2002): Gazdasági bűnözés és bűncselekmények. Budapest: KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó 14. 1996. évi CXII. törvény a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról 15. 2007. évi CLXXX. törvény az Európai Unió által elrendelt pénzügyi és vagyoni korlátozó intézkedések végrehajtásáról, valamint ehhez kapcsolódóan egyes törvények módosításáról 16. 2007. évi CXXXVI. törvény a pénzmosás és terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról 

60

BJSZ_2szam.indd 60

2012.10.24. 14:28:57

Leginkább a pénzügyi kapcsolatok elemzésére, és az ezzel kapcsolatos adat* gyűjtésre igaz, hogy az akkor hatékony, ha rendszerszerű szemlélettel párosul, amely az érintett személyeket, objektumokat, szervezeteket nem elkülönülten, hanem azok pénzügyi viszonyrendszerébe ágyazva vizsgálja. Mindennek azonban ki kell egészülnie egy olyan vizsgálati szempontrendszerrel, amely hatékonyan képes kiszűrni a hatalmas mennyiségű adatállományból azokat, amelyek terrorelhárítási szempontból figyelmet érdemelnek.

A 2001-es terrortámadások utólagos elemzése, az abban résztvevő személyek, valamint a végrehajtott cselekmények pénzügyi körülményeinek, jellemzőinek feltárása sok olyan tulajdonságot, körülményt felszínre hozott, amely később a generális szabályozásra is hatással volt. Összefoglalóan állítható, hogy a terrorfinanszírozásra szánt pénzek sok esetben legális forrásból származó jövedelmek, olyan pénzeszközök, amelyeket azok későbbi felhasználási céljuk (terrorcselekmény elkövetése, toborzás, kiképzés, a szervezet működésének költségei) tesz terrorelhárítási szempontból figyelmet érdemlővé. Ez már önmagában hordozza azt a tényt, hogy a terrorfinanszírozás vizsgálatával foglalkozó szervezeteknek a „mindennapi” adatok közül kell kiválasztani az ugyan „mindennapinak” tűnő, de a tranzakció, a pénzügyi kapcsolat mögötti szándék miatt már a terrorfinanszírozás fogalomkörébe vonható információkat.

A 9/11-i eseményeket1 vizsgáló bizottság jelentése szerint2 a terrortámadások összköltsége 400 000– 500 000 USD közötti összegre tehető, amelyből kb.

300 000 USD a 19 elkövető amerikai bankszámláin volt. Az anyagi bázist tengerentúli átutalásokból, a készpénz fizikai behozatalából, ill. külföldi pénzintézeteknél elhelyezett számlákhoz való hozzáférés révén biztosították. Az összegek felhasználása teljesen hétköznapi volt (pl. repülési iskolában tanulás, élelmiszer, szállás költségek).

Fentiek alapján megállapítható, hogy a hatékony terrorfinanszírozási vizsgálatoknak, elemzéseknek

Dr. Somoskövi Áron

Bevezetés A 2001. szeptember 11-i, USA érdekeltségek elleni terrortámadás következményei többrétűek voltak.

Többek között rávilágítottak arra, hogy a terrorellenes küzdelemben elkerülhetetlen a globális, de legalább a multinacionális és a transzatlanti együttműködés. A terrorizmus jelenségének egyik leginkább globalizálódó területévé annak finanszírozása vált a pénzügyi- és bankrendszer hasonlóan globális jellegéből adódóan. A terrorizmus finanszírozásának felderítésére, illetve a terrorista szervezetek, csoportok anyagi bázisának és jövőbeni bevételeinek ellehetetlenítésére, csökkentésére átfogó, sokszor határon, sőt kontinenseken átnyúló programokat kell az együttműködő országoknak indítani, mert csak ez vezethet eredményre.

A 2001-es eseményeket követően – értelemszerűen az USA kezdeményezése alapján – az illetékesek felismerték azt, hogy a terrorizmus elleni küzdelem sikerességében nagy szerepet játszik a finanszírozása elleni tevékenység. Az akkori amerikai álláspont szerint, amely nem csak az Al-Qaida kapcsán állja meg a helyét, amennyiben a szervezet, csoport alól elvonják vagy legalábbis korlátozzák a pénzügyi bázist, az közvetlen hatással van a terrorszervezet cselekvési potenciáljára is és így az általa jelentett fenyegetettségre.

A pénzügyi kapcsolatok vizsgálatának azonban van egy másik, legalább ennyire fontos vetülete. Nevezetesen az, hogy nagymértékben hozzájárul a terrorszervezet tagjainak, szimpatizánsainak, anyagi támogatóinak illetve végső soron az egész infrastruktúrája azonosításához is. *

jogász

BJSZ_2szam.indd 61

1 A közhasználatú elnevezés a 2001. 09. 11-én, az Egyesült Államok több helyszínén (New York, Virginia, Pennsylvania) összehangoltan végrehajtott repülőgépes terrortámadásokra utal, a 9/11 kifejezés a jelzett dátum amerikai írásmódja.

2 John Roth, Douglas Greenburg, Serena Wille: Monograph on Terrorist Financing, Staff report to the commision, States Chapter 1. p. 13. (2004.07.22.) http://govinfo.library.unt.edu/911/staff_statements/911_TerrFin_ Monograph.pdf (2012.07.11.)

Büntetőjogi Szemle 2012/2. szám

Transzatlanti együttműködés a terrorfinanszírozás elleni küzdelemben – Terrorist Finance Tracking Programme –

61

2012.10.24. 14:28:58

Büntetőjogi Szemle 2012/2. szám 62

BJSZ_2szam.indd 62

kifejezetten célirányosnak kell lenniük, amihez elengedhetetlen, hogy hírszerzési, vagy egyszerűbben fogalmazva titkosszolgálati illetve bűnüldözési információk álljanak rendelkezésre, amelyek alapján el lehet kerülni az adat-bányászatot3, illetve azt, hogy egyes szervezetek parttalan adatkéréseket eszközöljenek, noha adatok beszerzésére, és tárolására, feldolgozására egyébként jogosultak lennének.

Az állami és a nemzetközi szabályozás a terrorfinanszírozás kapcsán megalkotott normákban a terrorfinanszírozást elsősorban a pénzmosás tevékenységével együtt kívánta szabályozás tárgyává tenni, azonban a két tevékenység éppen ellentétes irányú, noha a jelenségek tekintetében találhatóak közös tulajdonságok.

Míg a pénzmosás általában illegális forrásból származó jövedelmek kifehérítését célozza, addig a terrorfinanszírozás éppen azzal ellentétes folyamatot jelent. Mindenesetre megállapítható az, hogy a pénzügyi tranzakciót éppen a mögötte húzódó szándék miatt kell figyelemmel kísérni, noha minden más tekintetben teljesen átlagos jegyeket hordoz. Az is megállapítható továbbá, hogy az iszlamista terrorszervezetek (pl.: AlQaida) főként államok és magánszemélyek anyagi támogatásából, non-profit szervezetek (NGO) működéséből tartja fent magát, addig a klasszikus szeparatista/ marxista-leninista típusú szervezetek (a kurd PKK, illetve a tamil LTTE) legális forrásokat is használnak (pénzgyűjtés, kiadványok értékesítése) természetesen kiegészülve a szervezett bűnözésből származó bevételekkel.4 A terrorfinanszírozás jelensége kapcsán meg kell említeni, hogy a leküzdésére irányuló, és – adatelemzésekkel, adatgyűjtéssel és –feldolgozással megvalósuló – fellépés kapcsán kiemelt figyelmet kell fordítani az adatvédelmi előírások betartására. A korábban említett körülmény, miszerint a keresett adatok sokszor hétköznapi jellege magától generálja, hogy az adatelemzéseket végző szervezetek túlnyomórészt – a terrorfinanszírozás szempontjából legalábbis – irreleváns adatokat szereznek be a szolgáltatóktól, amelyek további felhasználására, tárolására, törlésére garanciális szabályokat kell alkalmazni.

Az elmúlt több mint tíz év nemzetközi terrorelhárítási tapasztalatai azt mutatják, hogy a 9/11 bekövetkezése után normalizálódtak azok az általános adatszerzési törekvések, amelyek sok esetben az adatvédelmi előírások negligálásával jártak. Ilyen volt többek között 2001-ben a National Security Agency engedély nélküli lehallgatási programja a tengerentúli telefonbeszélgetések tekintetében, amelyet először a New York Times amerikai napilap hozott nyilvánosságra.5 3 Adat-bányászat (data-mining) alatt jelen esetben a szerző a több forrásból származó információk, nyers adatok elemzését érti operatív felhasználásra alkalmas információk megszerzése érdekében.

4 Hans Ulrich Helfer: Die Bekämpfung der Finanzierung des Terrorismus.

Sicherheitspolitik. 2004. 6. sz. 11–15.

5 James Risen, Eric Lichtbau: Bush lets U.S. spy on callers without courts.

The New York Times, 2005.12.16., ht t ps://w w w. ny t i mes .com/2 0 05/12/16/p ol it ics/16 prog r a m . html?pagewanted=all (2012.08.21.)

A terrorfinanszírozás elleni küzdelem és az adatvédelmi szabályok betartása feletti aggodalmak kiváló példája az USA Pénzügyminisztériuma által 9/11-et követően indított titkosszolgálati célokat szolgáló Terrorist Finance Tracking Programme (továbbiakban: TFTP)

A TFTP nyilvánosságra kerülése, a program célja Az eredetileg minősített program 2006-ban került nyilvánosságra, amikor is több vezető amerikai napilapban jelentek meg cikkek6, amelyek beszámoltak arról, hogy a Bush-adminisztráció 9/11 után a terrorizmus elleni globális háború jegyében átfogó programot indított a terrorfinanszírozás feltárására, az ezzel kapcsolatos pénzügyi információszerzésre. A megjelent cikkek részletesen taglalták a program célját, és részleteit, és már a cikkek megjelenésének ténye is heves vitákat váltott ki a nemzetbiztonsági illetve az adatvédelmi érdekek védelmezői között. Előbbiek helyrehozhatatlan kárként írták le a TFTP működési mechanizmusának nyilvánosságra kerülését, mivel így a programmal célzott személyi kör megteheti a szükséges lépéseket, tevékenységük kikerülhet a látómezőből.”

A megjelent sajtóhírek szerint a TFTP lényegét tekintve 9/11 után a terroristák pénzügyi bázisának, tevékenységének feltárására indult átfogó program, amelynek végrehajtásáért a amerikai Pénzügyminisztérium (Treasury Department) felelős. A jelzett program keretében a világ legnagyobb pénzügyi telekommunikációs vállalkozásának, a belga székhelyű SWIFTnek7 az USA területén elhelyezett tükör-szerverén tárolt adatait az amerikai hatóságok, a jogszabályi előírások betartásával szerezték be, amely óriási volumenű, tengerentúli pénzügyi tranzakcióval kapcsolatos adatokat eredményezett. Az adatok ugyan nem tették lehetővé a hagyományos pénzügyi tevékenységek (ATM-használat, bankszámlaegyenleg)8 nyomon 6 James Risen, Eric Lichtbau: Bank data is sifted by U.S. in secret to block terror., The New York Times, 20 06.06.22 .,http://w w w.nyt imes. com/2006/06/23/washington/23intel.html?hp&ex=1151121600&en=18f9ed 2cf37511d5&ei=5094&partner=homepage (2012.06.23.)

Pau l Blustein, Barton Gellman, Dafna Linzer: Bank records secretly tapped, Washington Post, 2006. 06. 23., http://www.washingtonpost.com/wp-dyn/content/article/2 0 0 6/0 6/2 3/ A R 2 0 0 6 0 62 3 0 0167. ht m l (2012.08.21.)

7 A Society for Worldwide Interbank Financial Telecommunication (SWIFT) egy belgiumi székhelyű nemzetközi pénzügyi telekommunikációs vállalkozás, amely 1973-ban jött létre azzal a céllal, hogy a nemzetközi pénzpiaci szereplők közötti tranzakciókhoz, egyéb pénzügyi kapcsolatokhoz nyújtson formalizált platformot, így csökkentve a költségeket. Jelenleg több, mint 200 ország pénzügyi intézete használja.

8 Testimony of Stuart Levey, Under Secretary Terrorism and Financial Intelligence U.S. Department of the Treasury Before the House Financial Services Subcommittee on Oversight and Investigations: “It does not contain information on most ordinary domestic transactions made by individuals in the United States, such as deposits, withdrawals, ATM use, checks, or electronic bill payments. The SWIFT data consists of records of completed financial transactions; it does not provide access to individual bank account information. This program is consistent with privacy laws as well as Treasury’s longstanding commitment to protect sensitive financial data”. (2006.11.07.).

2012.10.24. 14:28:58

http://www.treasury.gov/press-center/press-releases/Pages/hp05.aspx (2012 .07.07.).

9 U.S. International Emergency Economic Powers Act (IEEPA) Chapter 50, § 1701, http://www.treasury.gov/resource-center/sanctions/Documents/ ieepa.pdf (2012.06.07.)

10 Executive order 13224 – Blocking property and prohobiting transactions with persons who commit, threaten to commit or support terrorism, sec 5. – sec. 7. http://w w w.treasury.gov/resource-center/sanctions/Programs/ Documents/terror.pdf (2012.05.12.)

11 A belgiumi (La Hulpe) székhelyű SWIFT abban az időszakban az USA területén működtetett egy tükör-szervert, amelyen 124 napon keresztül biztonsági megfontolásokból tárolták az adatokat, majd ezt követően törlésre kerültek, Az USA pénzügyminisztériuma ennek alapján fordult megkereséssel a SWIFT irányába az adatok beszerzése érdekében.

BJSZ_2szam.indd 63

fogalmazták meg, azonban idővel a keresési szempontok szűkültek.

A TFTP leginkább neuralgikus pontja az volt, hogy az amerikai Pénzügyminisztérium önálló szervezeti egysége12 olyan nagy mennyiségű személyes adathoz jutott, amelynek csak elenyésző része „hasznosult” a terrorfinanszírozás kapcsán folytatott vizsgálatok keretein belül. A TFTP minősített, ha úgy tetszik titkos jellegéből adódóan nem álltak rendelkezésre olyan részletes jogi szabályok, illetve bizonyítékok, amelyek alapján megalapozottan lehetett volna állást foglalni egyrészt a személyi adatok védelmére vonatkozó jogi előírások teljesüléséről vagy megsértéséről, illetőleg a beszerzett adatok gyakorlati hasznosulásáról.

A 9/11 utáni generális, és ezáltal óriási mennyiségű adatot eredményező megkeresések elemzését már az USA Pénzügyminisztériuma végezte, saját kereső szoftverrel, amely már a terrorizmussal összefüggésbe hozható személyek, intézmények egyedi azonosító adatai alapján tudta a szükséges válogatást elvégezni.

A TFTP, illetve az USA Pénzügyminisztériuma és a SWIFT közötti együttműködés napvilágra kerülését követően, tekintettel a SWIFT belgiumi székhelyére a Belga Adatvédelmi Bizottság (Comission de la protection de la vie privee) véleményt adott ki 2006.

09. 27-én, többek közt arról, hogy a SWIFT által folytatott adattovábbítás az USA Pénzügyminisztériuma részére sértette-e a belga jogot13. A jelzett bizottsági véleményben részletesen szerepel a SWIFT által tárolt adatok jellege, továbbításának módja. A bizottság kiemeli véleményében, hogy a megkeresések igencsak generálisak voltak (földrajzi, időbeli, állampolgársági szempontok), sőt a SWIFT akkori illetékese egy interjúban úgy fogalmazott, hogy a pénzügyminisztérium eleinte az összes adatot beszerezte.

A vélemény kitér arra is, hogy az amerikai hatóságok már 9/11 előtt is éltek megkeresésekkel a SWIFT amerikai leányvállalata felé, azonban ezek teljesítésre nem kerültek, egyrészt a 124 napos időkorlát miatt, másrészt azért, mert a SWIFT érdemben tudott azzal érvelni, hogy a hatóság közvetlenül keresse meg a tranzakcióban érintett bankot. Továbbá a SWIFT nem is rendelkezett azokkal a technikai (szoftveres) feltételekkel, amelyek az egyedi keresések végrehajtását lehetővé tették volna.

A bizottsági vélemény megállapította, hogy a SWIFT székhelye és tevékenységének tényleges központja Belgiumban található, így alkalmazható rá a belga adatvédelmi törvény. A további distinkció arra irányult, hogy a SWIFT adatkezelőnek vagy adatfeldolgozónak minősül-e tevékenysége során. A SWIFT érvelésével ellentétesen a bizottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a SWIFT a pénzügyi üzenetek toU.S. Treasury’s Office of Foreign Assets Control (OFAC).

Belgian Data Protection Comission: Opinion on the transfer of personal data by the CSLR SWIFT by virtue of UST (OFAC) subpoenas, Opinion no.37/2006. http://www.steptoe.com/assets/attachments/2644.pdf (2012.07.21.)

Büntetőjogi Szemle 2012/2. szám

követését, a szolgáltatott információk retrospektív jellegűek. A közölt adatok multinacionális jellege, illetve a rendszerszerű kapcsolatról beszerezhető információk ténye azonban kiemelten hasznossá teszi a TFTP gyakorlati alkalmazását. SWIFT-üzenetekben gyakran szerepelnek az ügyfelek személyes adatai, bankszámlaszámai, ritka esetben kifejezetten szenzitív adatai.

Ezeket a beszerzett adatokat később terrorista tevékenységgel kapcsolatban folytatott vizsgálatok során elemezték, és hasznosították. Az amerikai kormányzati álláspont képviselői szerint a jelzett gyakorlat, így különösen a SWIFT azonban kivétel azon esetek alól, amikor a kormánynak a jogszabályok korlátozott hozzáférést biztosítanak a magánszemélyek pénzügyi adataihoz, mivel a SWIFT nem minősül pénzügyi szolgáltatónak.

A TFTP részleteinek napvilágra kerülése nemcsak az USA terrorellenes politikájának, és terrorizmus elleni „háborújának” kezdeti parttalanságára, és a 9/11 utáni időszak túlkapásaira irányította a figyelmet, hanem felszínre hozta és fenntartotta a nemzetbiztonsági érdek illetve személyi adatok védelméhez fűződő érdek közötti összeütközés kérdését is. Utóbbi kapcsán ugyanis felmerült, hogy a TFTP keretében európai uniós állampolgárok személyi adatai kerültek átadásra a SWIFT részéről, amellyel utóbbi megsértette az uniós jogot.

A TFTP jogi alapját az USA szemszögéből az 1977-es International Emergency Economic Powers Act (IEEPA) adta, amely feljogosította a kormányt, hogy amennyiben az elnök szükségállapotot hirdet, abban az esetben a kormány adatszolgáltatást kényszeríthessen ki.9 George W. Bush a 2001. 09. 24-én hatályba lépett Executive Order 13224 keretein belül – tekintettel az USA-t fenyegető további terrorcselekmények bekövetkezésének lehetőségére – szükségállapotot hirdetett, és ennek keretében feljogosította10 a Pénzügyminisztériumot a szükséges intézkedések megtételére a terrorfinanszírozás felderítése területén a rendelet szellemével összhangban. A szükséges adatok megszerzése érdekében a Pénzügyminisztérium adminisztratív kérésekkel (idézésekkel) fordult jelen esetben a SWIFT-hez, és igényelte az USA területén lévő operatív központjában11 tárolt, pénzügyi tranzakciókat kísérő adatokat. A SWIFT akkori vezetője szerint az USA kormányzat havi rendszerességi adatkéréseit eleinte túlságosan tág szempontok alapján

12 13

63

2012.10.24. 14:28:58

Büntetőjogi Szemle 2012/2. szám

vábbítására működtetett számítástechnikai rendszer tekintetében adatkezelőnek minősül, mivel erős központi irányítással rendelkezik, amely a vizsgált esetben meghozta azokat a döntéseket, amelyek az USA Pénzügyminisztériuma részére az adatok átadását eredményezte.

A bizottság összegzett véleménye megállapította, hogy a SWIFT egyrészt a pénzügyi adatok továbbítására kialakított számítástechnikai rendszer (SWIFTNet FIN) működtetése során, másrészt a jelzett adatoknak az USA Pénzügyminisztériuma részére történő átadásával megsértette a belga jogot illetve az uniós adatvédelmi irányelveket különösen az arányosság és átláthatóság terén.

Az akkori belga miniszterelnök (Guy Verhofstadt) a bizottsági vélemény ismertetésén túl, hangsúlyozta ugyanakkor annak fontosságát, hogy a terrorizmus elleni küzdelem során, a transzatlanti együttműködés keretén belül pénzügyi adatokat használjanak fel a hatóságok, de ennek feltételeit tiszta, átlátható szabályokban kell rögzíteni és nem titkos megállapodásokban.

A fenti véleményt visszhangozza a svájci Szövetségi Adatvédelmi és Információs biztos megállapítása is14, amely összegzésében megállapítja, hogy a terrorizmus elleni küzdelem kapcsán alkalmazott bármely megoldásnak egyrészt tiszteletben kell tartania a nemzeti adatvédelmi jogszabályokat, másrészt politikai megállapodások tárgyát kell, hogy képezze, és nem titkos megegyezésekét.

Az Európai Adatvédelmi Biztosnak az ügyben kiadott előzetes megállapításai alapján az Európai Központi Bank már 2002-ben értesült az amerikai hatóságoktól a SWIFT kapcsán eszközölt adatkérésekről, azonban az EKB nem tette meg a szükséges tájékoztatást az európai adatvédelmi hatóságok irányába.15 A belga adatvédelmi bizottság vizsgálatán túl szintén a TFTP gyakorlati megvalósulását vette górcső alá az Európai Unió adatvédelmi tanácsadó testülete (Working Party 29),16 amely véleményét 2006. november 22-én hozta nyilvánosságra17. A jelzett vélemény sokkal szigorúbb hangvételű végkövetkeztetésekre jut, mint a belga vizsgálat, és kiemeli, hogy a SWIFT a jelzett gyakorlattal folyamatosan és súlyosan megsértette az irányadó EU-s, és a tevékenységet nemzeti szinten szabályozó belga jog rendelkezéseit. A sokrétű, 14 Access to SWIFT Transaction Data- Opinion of the Federal Data Protection and Information Commisioner, p. 4. http://ww.edoeb.admin.ch/

themen/00794/01066/index.htmllang=en&download=NHzLpZeg7t,lnp6 I0NTU042l2Z6ln1ad1IZn4Z2qZpnO2Yuq2Z6gpJCDdIR8gmym162epY bg2c_JjKbNoKSn6A (2012.08.01.)

64

BJSZ_2szam.indd 64

15 SWIFT: EDPS preliminary findings on the role of the ECB. (2006.10.04.), http://europa.eu/rapid/pressReleasesAction.do?reference=EDPS/06/10&fo rmat=HTML&aged=1&language=EN&guiLanguage=en (2012.07.26.)

16 A jelzett munkacsoport az EU tanácsadó testülete adatvédelmi kérdésekben, amelynek alapja az EP és a Tanács 95/46/EK irányelve (1995. október 24.) a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról. A jelzett irányelv 29. cikk 1. bekezdése hívta életre a munkacsoportot.

17 10/2006. vélemény a személyes adatok Nemzetközi Bankközi Pénzügyi Telekommunikációs Társaság (SWIFT) általi feldolgozásáról, 2006.11.22., http://ec.europa.eu/justice/policies/privacy/docs/wpdocs/2006/wp128_ hu.pdf (2012.06.18.)

közel 30 oldalas vélemény szintén vizsgálja a SWIFT adatkezelő vagy adatfeldolgozó jellegét, amellyel ös�szefüggésben megállapítja, hogy az adatvédelmi szabályok megsértéséért nemcsak a SWIFT, hanem szervezeti felépítéséből adódóan (szövetkezeti jelleg, amelynek működésében, irányításában a vele kapcsolatban álló pénzintézetek is szerepet vállalnak) a pénzintézetek is egyfajta felelősséget viselnek.18 A 29-es Munkacsoport, egyetértésben a belga hatósággal, úgy ítélte meg, hogy a SWIFT a szokásos adatfeldolgozói szerepen túlmutató lépéseket tett, amelynek jó példája az, hogy az adatigénylése kapcsán tagjaival való egyeztetés nélkül bocsátkozott tárgyalásokba a továbbítandó adatok köréről, valamint az adattovábbítás módjáról.19 A SWIFT kapcsán megemlíti a vélemény, hogy az amerikai joghatóság alá helyezett tükörszerver létrehozásával a vállalkozás egyfajta szándékossággal idézett elő olyan helyzetet, hogy később az USA Pénzügyminisztériuma megkereséseinek tárgyává váljon.

A munkacsoport részletesen taglalta a SWIFT magatartásának és az EU vonatkozó irányelvének összeegyeztethetőségét, amellyel kapcsolatban több kifogást is emelt, többek között az adatoknak az USA területén történő tárolása, az arányosság, a célhoz kötöttség, ill. a tájékoztatási kötelezettség kapcsán.

A megfogalmazott vélemények egyik közös megállapítása volt, hogy a SWIFT az USA-ban történő adattárolással, majd az adatoknak a terrorizmus elleni küzdelem során való felhasználásához való továbbításával egy olyan ország számára tette elérhetővé a személyes adatokat, amely nem nyújt az EU adatvédelmi rendelkezéseivel egyenrangú adatvédelmi jogi környezetet.20 A sajtónyilvánosság és az európai adatvédelmi szervek jogi véleménye egyben ki is jelölte az amerikai és európai résztvevők jövőbeni tevékenységének irányát, miszerint kiemelt figyelmet kell fordítani a TFTP adatvédelmi garanciáinak vizsgálatára, és az EU-szabá­ lyokkal való összhangba hozatalra.

A SWIFT, az eset napvilágra kerülését követően, a piacon betöltött hegemón szerepének megőrzése, valamint az elszenvedett presztízsveszteség kiküszöbölése érdekében teljes elkötelezettséggel vállalta az európai normáknak való jövőbeni megfelelést. Ezzel párhuzamosan azonban – mintegy mentve múltbeli magatartását – kiemelte, hogy a SWIFT „két joghatóság” csapdájába esett, amikor az USA területén tárolt adatainak az USA Pénzügyminisztériuma részére való továbbításával megfelelt az amerikai jogszabályok-

18 Jusin Santolli: The Terrorist Finance Tracking Program: Illuminating the shortcomings of the European Union’s antiquated data privacy directive.

The George Washington International Law Review. 2008. 40. sz. 568.

19 Dr. Szabó Endre Győző: A SWIFT adatkezeléséről, 2007.06.05., http:// www.jogiforum.hu/files/adatvedelem/a_SWIFT_adatkezeleserol[jogi_ forum].pdf (2012.06.22.)

2 0 Patrick M. Connorton: Tracking Terrorist Financing Through SWIFT: When U.S. Subpoenas and Foreign Privacy Law Collide, 76 Fordham L. Rev. 283 (2007), http://ir.lawnet.fordham.edu/flr/vol76/iss1/7 (2012.07.13.)

2012.10.24. 14:28:58

2 1 Jennifer K. Elsea, M. Maureen Murphy: Treasury’s Terrist Finance Program’s acces to information held by the Society for Worldwide Interbank Financial Telecommunication (SWIFT). 2006.07.07., 3–4. http://www.fas.org/sgp/crs/natsec/RS22469.pdf (2012.03.16.).

2 2 Sofia Marques da Silva: The TFTP Agreement: A legal and contextual analysis. 5. http://www.fas.org/sgp/crs/natsec/RS22469.pdf. (2012.07.01.)

2 3 A 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alapján, az Egyesült Államok Kereskedelmi Minisztériuma által kiadott „biztonságos kikötő” adatvédelmi elvek által biztosított védelem megfelelőségéről és az ezzel kapcsolatos gyakran felvetődő kérdésekről szóló, 2000. július 26-i 2000/520/EK bizottsági határozat (HL 215., 2000.08.28.).

http://w w w.bankszovetseg.hu/anyag/feltoltott/EU_bizottsag_ hatarozata.pdf (2012 .06.18.)

2 4 Kristin Archick: U.S-EU Cooperation against terrorism. Congressional Research Service Report for Congress. 7.http://www.fas.org/sgp/crs/row/ RS22030.pdf (2012.06.13.)

2 5 Federal Register Vol. 72. No. 204. (2007.10.23.) p. 60054-60066, http:// www.fda.gov/OHRMS/DOCKETS/98fr/E7-20855.pdf (2012. 08.11.) illetve OJ C166//18 (2007.07.20.), http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/site/ en/oj/2007/c_166/c_16620070720en00180025.pdf (2012.05.01.)

BJSZ_2szam.indd 65

kötelezettségvállalásait tartalmazta, amelyek korántsem voltak nemzetközi szerződésben vállalt, jogilag kötelező erejű megállapodásoknak tekinthetők.

A jelzett tényvázlat legfontosabb elemei: • a kapott adatokat kizárólag a terrorizmus elleni küzdelem céljára használják • az adatokhoz kizárólag a terrorizmus elleni küzdelemben részt vevő elemzők férhetnek hozzá olyan már meglévő információk alapján folytatott speciális keresések céljából, amelyek okkal engednek arra következtetni, hogy az azonosított személy terrorista tevékenységet folytat vagy részt vesz annak finanszírozásában • meghatározott időtartamon – általában öt éven belül – törlik az adatokat • javasolt megállapodás értelmében egy európai igazságügyi hatóság fogja meghozni az adatoknak az USA Pénzügyminisztériuma részére történő átadását engedélyező határozatot, mely hatóságnak ellenőriznie kell a megkeresés jogszerűségét is.26 A jelzett tényvázlatban az amerikai fél felajánlja annak lehetőségét, hogy az Európai Bizottság által kijelölt személy, kétévente visszatérően ellenőrzés keretében vizsgálja meg a TFTP gyakorlati működése során az EU-ból származó személyes adatok védelmének szintjét és formáját.

Az Európai Bizottság 2008 áprilisában Jean-Louis Bruguiére francia bírót jelölte ki27 az említett vizsgálat lefolytatására, aki megállapításait 2008 decemberére készítette el. A jelzett jelentés EU titkos minősítésű, azokat 2009 júliusában továbbították a tagállamok állandó képviselőinek.

A Bruguiére-jelentés kapcsán közölt megállapítások szerint a kijelölt bíró az ellenőrzés során három alkalommal járt Washingtonban. 2008. júniusban megismerkedett a TFTP hátterével, a SWIFT által rendelkezésre bocsátott adatok feldolgozásának módjával, s az abból történő releváns adatok kinyerésének módszerével. Megbeszéléseket folytatott továbbá azon szervek magas rangú képviselőivel, amelyek részére a Pénzügyminisztérium az USA törvényei alapján továbbította a TFTP révén szerzett adatokat, valamint háttérmegbeszéléseket bonyolított az elnök nemzetbiztonsági tanácsadójával.

2008. szeptemberben Bruguiére kizárólag a SWIFT által biztosított adatoknak a szakértők által történő elemzését, „kinyerését” vizsgálta, valamint a SWIFT részéről alkalmazott ellenőrzési mechanizmusokat, 2 6 Megállapodás az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok között a pénzügyi üzenetadatoknak az USA terrorizmusfinanszírozás felderítésére irányuló programja céljából történő feldolgozásáról és átadásáról. Kérdések és válaszok. 2009. november. http://www.consilium.europa.eu/uedocs/ NewsWord/HU/jha/111756.doc 2 7 Judge Jean-Louis Bruguiere: Summary of the first annual report on the processing of EU originating personal data held by the US Treasury Department for Counter Terrorism purposes: Terrorist Finance Tracking Programme, 2008. december, p. 4–5.,

http://www.statewatch.org/news/2011/apr/eu-usa-tftp-swift-1st-report2008-judge-bruguiere.pdf (2012 .07.19.)

Büntetőjogi Szemle 2012/2. szám

nak,21 és eközben ugyanakkor a cég tevékenységére irányadó európai előírásokat viszont megszegte.

A SWIFT az adatvédelmi előírásoknak való megfelelés és a korábbi adattovábbítás folytatása érdekében adatvédelmi munkacsoportot állított fel, illetve rövid időn belül adminisztratív aktussal is eleget tett annak az elvárásnak, hogy az USA területén kifejtett tevékenysége (adattárolás, adattovábbítás) megfeleljen az európai adatvédelmi kívánalmaknak. 2007 júniusában a SWIFT amerikai leányvállalata ugyanis csatlakozott a Safe Harbour egyezményhez,22 amely az USA területén is tevékenységet folytató vállalkozások számára teremt lehetőséget arra, hogy az európai adatvédelmi elveknek és előírásoknak megfelelően továbbíthassanak adatokat.

A jelzett Safe Harbour (Biztonságos Kikötő) keretrendszer 2000-ben jött létre az USA és EU közötti egyeztetések eredményeképpen,23 amelynek célja, hogy a két adatvédelmi szabályozási rendszer közötti eltéréseket az USA Kereskedelmi Minisztériuma felügyelete alá tartozó vállalkozások esetében kikü­ szöbölje, és kellő biztosítékot jelentsen az EU szempontjából elfogadható szintű adatvédelmi joggyakorlathoz. A Safe Harborhoz csatlakozott amerikai vállalkozások kötelezettséget vállalnak arra, hogy adatkezelésük során az Európai Unió adatvédelmi szintjének megfelelő módon járnak el.

A Safe Harbour rendszer az elmúlt években több kritika tárgya is volt, mivel az ahhoz való csatlakozás önkéntes és sokszor a deklaráción túl az érintett vállalkozások érdemben nem tartják be az adatvédelmi előírásokat.

A TFTP másik résztvevőjeként az USA Pénzügyminisztériuma folyamatos egyeztetéseket folytatott az EU képviselőivel annak érdekében, hogy az uniós jognak megfelelő jogi alapot teremtsenek a kérdésben.24 Ezek a tárgyalások végül az USA Pénzügyminisztériumának egyoldalú tényvázlatával zárultak 2007 júniusában,25 amely részletesen ismerteti azokat a garanciális feltételeket, és ellenőrzési mechanizmusokat, amelyek az EU-ból származó adatok lehető legnagyobb védelmét szolgálják. A tényvázlat az USA egyoldalú

65

2012.10.24. 14:28:58

Büntetőjogi Szemle 2012/2. szám

amelyek annak biztosítására voltak hivatottak, hogy a TFTP keretében végrehajtott adatkérések, és ennek eredményeképpen az adatbázisban folytatott keresések kizárólag terrorizmussal összefüggő vizsgálatok kapcsán történhessenek meg.

2008. novemberben, a vizsgálat záró fázisában, Bruguiére a kinyert adatok felhasználását, ezen belül különösen az adatok harmadik félnek (többek között nyomozó szerveknek, szolgálatoknak, illetve harmadik országoknak, köztük EU-tagállamoknak) történő átadását vizsgálta.

A fentiekben említetteken kívül a jelentés érdemi megállapításai közé tartozik, hogy a TFTP gyakorlati haszna kimutatható módon jelentkezett a terror­el­ hárítási területen, közel 1500 esetben továbbított az USA az EU-tagországok számára a TFTP keretében kinyert adatokat, amelyek néhány esetben konkrét terrorcselekmény bekövetkezését hiúsították meg, más esetekben pedig nagymértékben segítették a folyamatban lévő vizsgálatok sikerét. Többek között a TFTP révén kinyert adatok segítségével 2007 nyarán azonosították az Iszlám Dzsihád Unió németországi tagjainak pénzügyi tevékenységét, továbbá nagymértékben hozzájárultak a jelzett csoport németországi létesítmények ellen tervezett támadásainak kapcsán folytatott nyomozáshoz.

A SWIFT 2009-ben strukturális változások végrehajtását jelentette be,28 amely alapvető hatással volt a TFTP helyzetére. A SWIFT ugyanis 2010. 01. 01-jétől az európai adatokat már nem kívánta az USA területén található tükörszerverén tárolni, hanem egy új, svájci szervert kívánt üzembe helyezni. Az USA Pénzügyminisztériuma számára ezzel megszűnt volna az adminisztratív megkeresések révén valamennyi releváns adat beszerzésének lehetősége, így a továbbiakban az USA rákényszerült arra, hogy kifejezetten az Európai Unióból származó pénzügyi adatok beszerzése érdekében új nemzetközi megállapodást dolgozzon ki az EU-val együttműködve.

2009. júliusban a tagállamok egyhangúlag megbízták az akkori uniós elnökséget, hogy folytasson egyeztetéseket az USA képviselőivel egy olyan új megállapodásról, amely a TFTP keretében addig kialakított adatszolgáltatást a továbbiakban is biztosítja. Tekintettel arra, hogy a Lisszaboni Szerződés29 hatályba lépésének pontos időpontja ekkor még nem volt ismert, ezért a megállapodás időtartamát 9 hónapban határozták meg, hogy annak lejártát követően az Európai Parlament (EP) gyakorolhassa új hatásköri jogosítványait.

Miután az Európai Parlament megvonta támogatását az átmeneti TFTP megállapodás kapcsán, már az Countering terrorist threats – In the air and on the ground. 2010. 41. sz. http://www.eurunion.org/eu/images/euinsight-counterterr-apr2010.pdf (2012.08.26.)

2 9 Hivatalos nevén Lisszaboni Szerződés az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Közösséget létrehozó szerződés módosításáról. http://eur-lex.europa.eu/JOHtml.do?uri=OJ:C:2007:306:SOM:en:HTML (2012.08.20.)

új, 2009. december 1-jén hatályba lépett Lisszaboni Szerződés rendelkezései alapján kellett a megállapodást elfogadni. A Lisszaboni Szerződés elsődleges célja egy gyorsabb és hatékonyabb európai döntéshozatal megalkotása volt, amely nagyobb szerepet kívánt adni az Európai Parlamentnek. A Lisszaboni Szerződés V. címe (A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség) esetében ez a korábbi döntéshozatali eljárástól eltérő, új rendszert alakított ki, amely egyrészt bevezette a szabályozási körben a minősített szavazati többséget az Európai Unió Tanácsa vonatkozó döntései kapcsán, másrészt szükségessé tette az Európai Parlamenttel való együttes döntéshozatali eljárást. Utóbbi az EP számára tényleges befolyásolási lehetőséget adott a Bel- és Igazságügyi területen, mivel a korábbi konzultációs szerepe helyett már megerősítő funkciója lett, ami nélkül új kezdeményezés nem valósulhat meg a jelzett területen.

A TFTP vonatkozásában az USA részéről a Lisszaboni Szerződés által életre hívott szabályokat átmeneti bizalmatlansággal fogadták, mert az Európai Parlamentet olyan szereplőnek tekintették, amely USA-ellenes retorikájával sokszor torpedózta meg a kezdeményezéseket a verbalitás szintjén, azonban tényleges ráhatása nem volt a döntések tartalmára. Ez a szerepe most átváltozott tényleges döntéshozó jogosítvánnyá, amely az USA terrorellenes erőfeszítései kapcsán átmenetileg felértékelte a bilaterális kapcsolatokat, mivel az USA azon az állásponton volt, hogy az EU sosem lesz képes arra, hogy olyan szupranacionális rendőri vagy titkosszolgálati szervet hozzon létre, amely egyenrangú partnere lehetne az amerikai félnek ebben a vonatkozásban.30

A jelenleg hatályos EU–USA megállapodás31 Az Európai Parlament – a Lisszaboni Szerződés rendelkezései alapján – 2010. június 28-án jóváhagyta, és egyetértését adta, így a megállapodás 2010. augusztus 01-jén hatályba lépett.

A megállapodás több tartalmi eleme a fentiekben már ismertetésre került, így a továbbiakban csak azon új elemeket kívánom kiemelni, amelyek eddig nem váltak ismertté és gyakorlati szempontból jelentőséggel bírnak.

A szerződés egyik legfontosabb újítása volt, hogy az USA Pénzügyminisztériuma és a SWIFT közötti adatigénylésbe illetve adattovábbításba beillesztett egy európai szervezetet, nevezetesen az Europolt. Három feladatot telepített a szerződés az Europolra. Egyrészt az USA Pénzügyminisztériumának megkereséseit (adat-előállítási utasításait) ellenőrzi a SWIFT általi

28

66

BJSZ_2szam.indd 66

3 0 Paul Rosenzweig: How the EU’s Lisbon Treaty affects U.S. National Security. Backgrounder. 2010. No. 2390. 6.

31 Megállapodás az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok között az Európai Unióból származó pénzügyi üzenetadatoknak a terrorizmus finanszírozásának felderítését célzó program céljából történő feldolgozásáról és az Amerikai Egyesült Államok részére való átadásáról. O.J. L 195./5, 2010. 07. 27.

2012.10.24. 14:28:58

32 A 4. cikk rendelkezései alapján az USA Pénzügyminisztériuma a megkeresést a SWIFT részére juttatja el, azonban annak másolati példányát és a megállapodás által előírt, az adatkérés indokoltságát alátámasztó dokumentációt az Europol részére továbbítja. Az Europol ellenőrzi annak jogszerűségét és indokoltságát, majd az adatkérés kapcsán kialakított állásfoglalásáról értesíti a SWIFT-et, amely annak függvényében teljesíti az adatszolgáltatást az USA Pénzügyminisztériuma felé.

BJSZ_2szam.indd 67

látozó rendelkezése, hogy a megkeresések nem irányulhatnak az Egységes Eurofizetési Térség (SEPA) adatainak megszerzésére.

A megállapodás 9. cikke alapján az USA Pénzügyminisztériuma a TFTP keretében szerzett adatok elemzése révén megismert azon információkat, amelyek az Európai Unió területén folytatott terrorizmus elleni küzdelemhez szükségesek, haladéktalanul továbbítja a tagállamok illetékes szerveinek, továbbá az Europol ill. Eurojust33 részére (eseti információszolgáltatás).

A megállapodás 10. cikke alapján az EU tagállamának illetékes hatósága, az Europol, vagy az Eurojust, amennyiben alaposan feltételezhető, hogy az adatkérés alanya összefüggésbe hozható a terrorizmussal vagy annak finanszírozásával, kérheti a TFTP révén szerzett vonatkozó információk lekeresését.

A megállapodás további fontos rendelkezése az annak felülvizsgálatára vonatkozó előírás (13. cikk), amelynek értelmében az amerikai és európai fél közösen vizsgálja felül és értékeli a hatályba lépést követő 6 hónap elteltével a megállapodásban foglaltak gyakorlati megvalósulását. Az Európai Bizottság 2011. március 17-én tette közzé megállapításait.34 A Bizottságon túlmenően az Europol egész tevékenysége felett ellenőrzést gyakorol adatvédelmi szempontból a Joint Supervisory Body (JSB),35 amelynek ezen feladatköre elsősorban arra terjed ki, hogy az Europol a tevékenysége (adatok tárolása, feldolgozása, továbbítása) során az egyén információs alapjogai nem sérülnek-e. A JSB már a megállapodás 2010.

08. 01-jei hatályba lépése előtt jelezte, hogy felülvizsgálati szerepkörét a TFTP vonatkozásában is el kívánja látni, és szorosan figyelemmel követi, hogy a TFTP megállapodás gyakorlati megvalósulása – az Europol vonatkozásában – mennyiben felel meg a prudens EU-s adatvédelmi szabályoknak.

A JSB 2010. 10. 11-én megtartott tanácskozásán kijelölt egy vizsgáló-csoportot, amelynek mandátuma arra irányult, hogy az Europol a TFTP megállapodásban fog33 Az Eurojustot a Tanács 2002/187/IB határozata hozta létre, amelyet a Tanács 2008. december 16-i 2009/426/IB határozata módosított (Eurojust Határozat). Az Eurojust feladata a nemzeti nyomozó hatóságok és ügyészségek hatékonyságának növelése a határokon átívelő, súlyos és szervezett bűncselekmények ügyeiben, és végső soron annak előmozdítása, hogy a bűncselekményt elkövetők felelősségre vonása gyorsan és eredményesen megtörténjék. Az Eurojust jövőképe az, hogy igazságügyi szinten kulcsszereplő és szakértői központ legyen a határokon átívelő, szervezett bűnözés elleni hatékony fellépés terén az Európai Unióban. http://eurojust.europa.eu/Pages/ languages/hu.aspx 3 4 Commission report on the joint review of the implementation of the Agreement between the European Union and the United States of America on the processing and transfer of Financial Messaging data from the European Union to the United States for the purposes of the Terrorist Finance Tracking Program., 2011.02.17–18. http://ec.europa.eu/commission_2010-2014/malmstrom/archive/ commission_report_joint_review_tftp.pdf (2012.05.03.).

35 A Tanács határozata (2009. április 6.) az Európai Rendőrségi Hivatal (Europol) létrehozásáról (2009/371/IB):„Egy független közös ellenőrző szerv kerül létrehozásra, hogy e határozattal összhangban ellenőrizze az Europol tevékenységeit annak biztosítása érdekében, hogy az Europol birtokában levő adatok tárolása, feldolgozása és felhasználása ne sértse a magánszemélyek jogait.”

ht t p ://e u r - l e x . e u r o p a . e u/ L e xUr i S e r v/ L e xUr i S e r v. d o ? u r i =OJ:L:2009:121:0037:0037:HU:PDF (2012.08.06.)

Büntetőjogi Szemle 2012/2. szám

teljesíthetőség szempontjából (4. cikk), illetve egyirányú információtovábbítást végez a TFTP adatok eseti továbbítása kapcsán (9. cikk) és TFTP-lekeresések iránti uniós megkereséseket továbbít (10. cikk).

Ezen rendelkezéseknek az elsődleges célja az volt, hogy olyan uniós szervezet is részese legyen az adatkérési illetve adattovábbítási folyamatnak, amelynek révén a korábbi adatvédelmi aggályok kiküszöbölhetőek, köszönhetően az Europol feletti átfogó ellenőrzésnek, monitorozásnak.

Az Europol ezen új, ellenőrző-jóváhagyó és adattovábbító szerepkörének ellátásához szükséges technikai és adminisztratív változásokat [4. cikk (9) bekezdés] a felek kölcsönös egyeztetéseit követően hajtotta végre, meglehetősen rövid idő alatt.

Ennek keretében az Europol létrehozott egy külön egységet (Unit O9) az Operatív Részlegen belül (Operational Department), amely kifejezetten a TFTPmegállapodás 4. cikkében foglalt ellenőrző szerepkör végrehajtására hivatott, 3 fős személyzettel. A 9. és 10. cikk rendelkezései alapján, az Europol által fogadott TFTP-adatok tárolására, feldolgozására megnyitottak egy Elemző Munka Fájl-t (Analysis Work File).

Az Europol részletes eljárást alakított ki a 4. cikk alapján érkezett megkeresések ellenőrzésére,32 megerősítésére, amelyet a szerződés hatályba lépése után 6 hónappal felülvizsgáltak (13. cikk előírása) és a szükséges változtatásokat (köztük az Europol adatvédelmi részlege szerepének erősítése) végrehajtották. Az Europol eleinte „korlátozott terjesztésű” (EU Restricted) minősítéssel látta el a 4. cikk alapján érkezett megkereséseket, de az USA egy esetleges titoksértés következményei miatti aggodalmára tekintettel, és egy saját kockázatelemzés elvégzését követően 2010. novembertől kezdve – visszamenőlegesen is titkossá (EU Secret) minősítette a megkereséseket és az azok kapcson keletkezett iratokat.

A 4. cikk kapcsán folytatott USA adatkérések jóváhagyásának gyakorlati megvalósulásáról – a meg­ állapodás hatályba lépése óta eltelt időszak alapján – elmondható, hogy az USA Pénzügyminisztériumának megkeresései általában 1 havi időtartamra vonatkoznak, átlagosan 56 oldalas dokumentációban öltenek testet, bár az utóbbi időszakban – a kért adatok terrorizmussal való összefüggésének igényére tekintettel – egyre részletesebb dokumentációkkal támasztják alá a megkereséseket. 2012. májusig 23 alkalommal élt megkereséssel az USA Pénzügyminisztériuma a megállapodás 4. cikke alapján, amelyet az Europol valamennyi esetben jóváhagyott, így a SWIFT a kért adatokat továbbította az USA részére.

A kért adatok kapcsán a megállapodás további kor-

67

2012.10.24. 14:28:59

Büntetőjogi Szemle 2012/2. szám

lalt, rá irányadó rendelkezéseknek mennyiben felel meg a gyakorlatban. A TFTP-ről és az Europol ezzel kapcsolatos szerepéről első alkalommal 2010. novemberben folytatott vizsgálatot, amelynek végleges formáját 2011 márciusában küldte meg az Europol részére.36 A vizsgálat legfontosabb megállapítása – tekintettel a megállapodás hatályba lépése óta eltelt rövid időre – az volt, amely az USA Pénzügyminisztériumát arra igyekszik rávenni, hogy megkereséseit sokkal részletesebb írásos dokumentációval támassza alá.37 A JSB második vizsgálatával kapcsolatos sajtóanyagát – tekintettel arra, hogy maga a vizsgálati jelentés minősített – 2012. március 21-én tette közzé.38 Ennek megállapításai között szerepel, hogy a TFTP keretében az USA Pénzügyminisztériuma havi lebontásban megszerzi a SWIFT egy meghatározott szempontrendszer alapján individualizált adatbázisát, azonban az Europolnak azon túl, hogy az USA megkereséseit vagy jóváhagyja, vagy nem, arról nincsen semmilyen információja, hogy valójában mekkora mennyiségű adat kerül átadásra az USA Pénzügyminisztériuma részére.

Az Europol ugyanis nem rendelkezik semmilyen hozzáféréssel az igényelt illetve továbbított adatokhoz.

Ennek kapcsán a JSB kiemeli annak fontosságát és szükségességét, hogy az USA részletes, naprakész információkkal támassza alá minden egyes megkeresését, amely így nemcsak az Europol tevékenységét, hanem utóbbi tevékenysége felülvizsgálatára hivatott szervek munkáját is megkönnyíti. A JSB elfogadhatatlannak tartja, hogy az USA Pénzügyminisztériuma számos esetben az írásos megkeresések kiegészítéseként szóbeli tájékoztatást is adott az adatigényléshez, amelynek később nagy szerepe volt az Europol adatkiadásra vonatkozó pozitív döntésében. A JSB kizárólag a részletes és írásos dokumentációt tartja elfogadhatónak, és a megállapodás rendelkezéseivel összeegyeztethetőnek az Europol 4. cikkben meghatározott tevékenysége kapcsán.

A JSB a TFTP valamint a megállapodás összefoglaló értékeléseként leszögezi, hogy azok működésének megismerésére – céljuk veszélyeztetése nélkül – szélesebb körben kellene lehetőséget teremteni, amely így hozzájárulhatna ahhoz, hogy a korábban felmerült aggodalmakat végleg eloszlassa. Szintén a nagyobb nyilvánosság igényével lépett fel az Európai Parlament LIBE Bizottságának elnöke a levelében, amely 2012. május 29-én érkezett meg az Europol igazgatójához (Rob Wainwright)39. A levél megérkezését követően 3 6 Report on the inspection of Europol’s implementation of the TFTP agreement, conducted in november 2010 by the Europol Joint Supervisory Body, Report no. JSB/Ins. 11-07. Brussels, 2011.03.01. http://www.dsk.gv.at/DocView.axd?CobId=47068 (2012.07.08.).

37 Report ont he inspection of Europol’s implementation of the TFTP agreement, conducted in november 2010 by the Europol Joint Supervisory Body, Report no. JSB/Ins. 11-07. Brussels, 2011.03.01., 6.

3 8 Europol JSB inspection for the second year the implementation of the TFTP agreement Public Statement, Brussels, 2012.03.14.

68

BJSZ_2szam.indd 68

http://europoljsb.consilium.europa.eu/media/205081/tftp%20public%20 statement%20-%20final%20-%20march%202012.pdf. (2012.07.19.)

39 http://www.statewatch.org/news/2012/jun/eu-usa-tftp-europol-epletter.pdf (2012.07.01.)

az Europol a nyilvánosságra hozatal igényével kapcsolatban megkereséssel élt a JSB ill. az USA Pénzügyminisztériuma irányába, vonatkozó állásfoglalásaik megismerése érdekében.

Az európai rendszer kialakításának igénye (TFTS)40 A megállapodás hatályba lépésével egyidejűleg az Európai Bizottság (EB) felé folyamatos igényként merült fel a Tanács és az EP részéről, hogy egy éven belül nyújtsa be az Európai Parlament és a Tanács részére „az adatlehívás uniós területen történő jogi és műszaki keretét.41 Maga a megállapodás is rendelkezik a 11. cikkben arról, hogy a Bizottság egy tanulmány keretében vizsgálja meg egy egyenértékű uniós TFTPrendszer bevezetésének lehetőségét.

A Bizottság a fenti kötelezettségnek eleget téve 2011. júliusban ismertette elképzeléseit42. A részletes munkaanyag legfontosabb megállapításai visszhangozzák a korábbi, elsősorban az uniós adatvédelmi aggályokat megfogalmazó grémiumok megállapításait, de egyben világossá teszik, hogy a TFTP eredményeit egy esetlegesen létrehozásra kerülő európai rendszernek is biztosítania kell, vagyis legalább olyan hatékonynak kell lennie, mint a mostani együttműködés.

Összegzés, a szerző véleménye A TFTP gyakorlati működése és annak terrorelhárítási területen kifejtett pozitív hatása, mint ahogyan azt a Bruguiére-féle, illetve egyéb (EU–USA közös felülvizsgálat, JSB jelentés) vizsgálati jelentések is általában leszögezik, nehezen megítélhető a nyilvánosság számára, mivel nem hozzáférhetőek a jelentések nagyrészt minősített megállapításai. Álláspontom szerint a jelenlegi „nyilvánossági küszöb”, a TFTP megállapodás vonatkozó garanciái, az Europol feletti szerteágazó ellenőrzési „szervezeti háló” (EP, Bizottság, JSB) eleget tesznek a kontroll kapcsán kialakult társadalmi és szakmai igénynek.

Véleményem szerint a TFTP működési mechanizmusának részletes nyilvánosságra kerülése nagymértékben veszélyeztetné annak eddig elért sikereit.

A TFTP 2006-os nyilvánosságra kerülése óta eltelt időszakban az USA és a SWIFT effektív lépéseket tett annak érdekében, hogy az EU által megfogalmazott adatvédelmi kifogások figyelembevételével működtesse a rendszert. A 2010-ben hatályba lépett és jelenleg érvényben lévő megállapodás legfontosabb adat4 0 A szerző következő tanulmánya részletesen foglalkozik majd a TFTS lehetséges, kialakításra kerülő rendszerével, az ezzel kapcsolatban keletkezett dokumentumok bemutatásával, az alternatívák nemzetközi (transzatlanti), uniós és magyarországi hatásaival.

41 A Tanács 2010. július 13-i határozata, HL C 195., 2010.7.27., 3.

42 A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának A terrorizmus finanszírozásának felderítésére szolgáló európai rendszer: rendelkezésre álló lehetőségek. Brüsszel, 2011.7.13. COM(2011) 429 végleges.

2012.10.24. 14:28:59

ban már nem egyszer a szakmai, operatív haszonszerzés az alapjogok kárára érvé­nyesült.

A jelen megállapodás – véleményem szerint – további adatvédelmi erősítést nem tud végrehajtani, arra az önálló, európai TFTS rendszer lesz hivatott, amely lehetőség szerint az Europol 4. cikk kapcsán előírt tevékenységének korlátozottságát (az Europol nem fér hozzá a SWIFT adatokhoz, annak mennyiségéről nincs információja) is megszünteti majd.

A TFTS létrehozásával – annak konkrét megvalósulási formájától függetlenül – egy olyan európai pénzügyi terrorelhárítási rendszer jöhet létre, amely reményeink szerint a TFTP kapcsán megismert szakmai előnyök mellett adatvédelmi garanciák nyújtásával lesz képes elősegíteni a terrorfinanszírozási területen folytatott titkosszolgálati megelőző és bűnüldözői nyomozási tevékenységet. 

Büntetőjogi Szemle 2012/2. szám

védelmi garanciája magának az Europolnak a folyamatba történő beemelése volt, azt most nem vizsgálva, hogy az Europol szakmailag a legalkalmasabb szervezet volt-e a megállapodás vonatkozó rendelkezéseinek végrehajtására.

A jelenleg hatályos megállapodás, véleményem szerint kellő adatvédelmi garanciákat és jogvédelmi lehetőséget biztosít az egyén számára, amennyiben információs jogainak sérelmét valószínűsíti. Mindezzel együtt azonban naivitás lenne azt feltételezni, hogy az egyén számára teljes mértékben nyomon követhető lenne az adatok USA joghatósági területén történő felhasználásának teljes folyamata, személyes adatainak sorsa. Utóbbi a titkosszolgálati, és bűnüldöző szervek terrorelhárítási területen kifejtett tevékenységének működési elveiből következik, amely a nyilvánosság számára korlátozott hozzáférést engedélyez, és a múlt-

69

BJSZ_2szam.indd 69

2012.10.24. 14:28:59