Céghírnök

XXII. évfolyam, 2012. január, 1. szám

Ta r t a l o m Társasági jogi, csődjogi és cégjogi változások

3

Gyakorlati tapasztalatok a számviteli törvény szerinti beszámoló letétbe helyezése, valamint közzététele elmulasztásának jogkövetkezményeiről II.

3

A felszámolás elrendelésével, felszámolással kapcsolatos kérdések a gyakorlatban

6

A cég székhelyével kapcsolatos gyakorlati kérdések

9

Csőd-helyzetkép 2010/11. II.

14

Céghírnök

Társasági jogi, csődjogi és cégjogi változások Elfogadta a parlament a csődeljárásról és felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény, a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény, a cégnyilvántartásról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény, továbbá az ezekkel összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCVII. törvényt.

A terjedelmes jogszabály a 164. számú Magyar Közlönyben jelent meg 2011. december 30-án, rendelkezéseinek egyes részei már 2012. január 1-jétől hatályosak, más részei lépcsőzetesen lépnek hatályba.

A Céghírnök következő számaiban a lényegesebb változásokat taglalni fogjuk, azt azonban már most ismertetjük, hogy a csődjogi (igen sok és lényeges) módosítások döntő része 2012. március 1-jétől lép majd hatályba a törvény 167. § (3) bekezdése értelmében.

A kihirdetést követő harmadik hónap első napjától, vagyis ugyancsak 2012. március 1-jétől hatályos a 167. § (3) bekezdése szerint a Gt.-t és a Ctv.-t érintő változások legnagyobb része. Ezzel szemben az adózás rendjéről szóló törvénybe, az Art.-be a 2011. évi CLVI. törvénnyel beültetett új jogintézményhez, az adóregisztrációs eljáráshoz kapcsolódó cégjogi szabályok [a törvény 109. § (3) bekezdésével meghatározott Ctv. új 24. § (4b) bekezdése, a 113. § (1) bekezdésével megállapított Ctv. 30. § új (7) bekezdése, valamint a törvény 116. § (1) bekezdésével megfogalmazott Ctv. 36. § új (4a) bekezdése, és a törvény 139. § (1) bekezdésével megállapított, a Ctv. 36. § (4a) bekezdéséhez kapcsolódó átmeneti szabály] 2012. január 1-jétől [a 116. § (1) bekezdése január 2. napjától] hatályosak.

2012. január 1-jétől lépnek hatályba az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvényt módosító új szabályok is, figyelemmel arra, hogy a törvény 167. § (1) bekezdése értelmében a (2)– (4) bekezdésben nem említett normák 2012. január 1. napjától hatályosak.

2013. július 1. napjától lép hatályba a 6. § (3) bekezdésével a Cstv. 6. § (1c) bekezdésébe ültetett, folyamatban lévő csőd- és felszámolási ügyekről az Országos Bírósági Hivatal által vezetendő elektronikus nyilvántartás új szabályozása, nyilván azért, hogy az ehhez szükséges elektronika, illetve programok a hatálybalépés előtt biztosíthatóak legyenek.

2014. február 1-jétől hatályos az az új előírás, amely ismét kötelező elemévé tenné a cégnyilvántartásnak a cég főtevékenységének és egyéb tevékenységeinek, és ezek változásainak TEAOR nómenklatúra szerinti regisztrációját, mely a tervek szerint az adóhatóság elekt-

ronikus értesítése alapján, hivatalból, automatikusan nyerne bejegyzést a számítógépes rendszer útján.

Megjegyzendő, hogy a parlament által elfogadott végleges törvényszövegbe – igen helyeselhető módon – már nem került be a Gt. üzletrész-átruházási szabályait érintő, és a Céghírnök előző számában ismertetett, a kft. jogintézményét lényegében megkérdőjelező, korábban tervezett szabályozás.

Dr. Gál Judit

Gyakorlati tapasztalatok a számviteli törvény szerinti beszámoló letétbe helyezése, valamint közzététele elmulasztásának jogkövetkezményeiről II. A statisztika azt mutatja, hogy sokan nem is reagálnak a NAV felszólító levelére, sajnos a cégbíróság megszüntető végzésére sem. A cégbírósági eljárások tapasztalatairól és a statisztikákról az év végével lehet majd teljesebb képet alkotni, hiszen a NAV-tól átkerült ügyek állománya folyamatosan nő, a cégbírósági cégtörvényességi eljárás szakasza most zajlik, bár az első hullámok levonultával megállapítható, hogy a megszüntető végzések több mint fele jogerőre emelkedett és kezdetét vette a kényszer-végelszámolási szakasz.

A törvény hatálybalépését követően a gyakorlatban több probléma is felmerült az eljárással kapcsolatosan, de a kérdéskör összetett, mivel érinti a gazdasági szereplőket, az állami adóigazgatást és cégbíráskodás területét.

A egyik nehézség abból fakad, hogy nagyon magas azon cégek aránya, amelyek a Ctv. Mód.-ban megfogalmazott beszámoló közzétételi kötelezettségüknek – amely a cégek gazdálkodására vonatkozó naprakész és ingyenes információk megismerhetőségét, a gazdasági élet tisztaságát és a hitelezői érdekek hatékonyabb védelmét hivatott szolgálni – nem tesznek eleget. A fent ismertetett ügyiratmennyiséghez adott egy viszonylag nagy és hatékony állami adóhivatali apparátus, amely elsődlegesen kezeli ezeket az ügyeket, ezt követi cégbírósági szakban egy szakmailag felkészült és hatékony, ám sajnos jóval kisebb létszámú apparátus, melyhez az ügyek megközelítőleg 75%-a továbbjut. Az elsődleges probléma tehát a nem jogkövető cégek jogkövetésre szorítása, amelyek száma jelen3

2012. január, 1. szám

tős. A probléma megoldására nyilván a jogalkotó is fog fordítani személyi és anyagi forrásokat, de ez egyelőre nem látható.

A jogalkotó szándéka érthető volt, amely kitűnik a törvényjavaslat benyújtásához fűzött általános és részletes indokolásból. (Megjegyzendő, hogy a törvényjavaslatot 2008. november 17. és december 15. között sürgősséggel tárgyalta az Országgyűlés, részletes vitájához összesen 11 módosító javaslat érkezett melyből 5-öt visszavontak és sürgősséggel lett kihirdetve. A Ctv. 87. §-ához módosító indítvány nem érkezett.) A törvényjavaslatban foglaltak alapvetően két célt tűztek ki a beszámolók elektronikus benyújtásával kapcsolatosan: egyrészt a számviteli beszámolók közzétételi rendjének olyan átalakítását, amellyel ki­ küszö­bölhető a vállalkozásokat a közzététellel kapcsolatban terhelő adminisztratív teher, másrészt a hatékonyabb kikényszeríthetőséget, mely biztosítja a cégek gazdálkodására vonatkozó naprakész információkat és a hitelezői érdekek hatékonyabb védelmét. Az elektronikus benyújtás előnyeit a papír alapúval szemben úgy vélem, nem kell taglalni, hiszen gyorsabb, egyszerűbb, feldolgozhatóbb és átláthatóbb, így ebben a vonatkozásában a jogszabály módosítás elérte célját.

Annyi kiegészítést azonban meg lehet tenni, hogy technikai oldalról lenne néhány javítanivaló a Céginformációs Szolgálat honlapján, amely a felhasználókat segíti, ahol a beszámolók feltöltése és letöltése elérhető, de erre terjedelmi okok miatt nem térek ki.

A jogszabály problematikája a megfelelő kényszerítő gyakorlat kidolgozásánál kezdődik. A törvény célja az volt, hogy a beszámoló-benyújtást nem teljesítő cégekkel szemben hatékonyabb kontrollmechanizmus és szankcionálás érvényesüljön. Az élet sajnos nem igazolta a 2008-ban megalkotott jogszabályhoz fűzött várakozásokat, hiszen jelenleg 2012-t írunk és még csak most történik meg a 2009. évi beszámolót be nem nyújtókkal szemben a szankcionálás, vagyis annak végső cégbíróság előtti cégtörvényességi szakasza. Tagadhatatlan, hogy az átláthatóbb piaci viszonyokhoz, továbbá a hitelezők érdekeinek erőteljesebb védelméhez fűződő érdek megköveteli a beszámolók határidőben történő benyújtását. Nem vitás, hogy a beszámolókat be nem nyújtó cégeket szankcionálni kell. De nézzük meg hova vezetett a fent ismertetett eljárások gyakorlata.

Egyrészt a mulasztó cégek kimagaslóan nagy száma miatt az elsődleges eljárás, az állami adóhatósági eljárás is elhúzódott, pedig arra a jogszabály 60 napos határidőt enged a Céginformációs Szolgálat értesítését követően. Az eredménytelen adójogi szankciókat a cégtörvényességi eljárás követi, amely a jogalkotó szándéka szerint idejét tekintve a negyede (15 nap), súlyát tekintve pedig a legsúlyosabb és visszafordít4

hatatlan. A Ctv. 87. § (3) bekezdése az eljárás megszüntetésének egy módját engedi csak meg, nevezetesen, amennyiben az eljárás alatt az állami adóhatóság a 15 munkanapos határidőben, illetve a cég az eljárás alatt arról értesíti a cégbíróságot, hogy a cég a beszámoló letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének eleget tett, a bíróság az eljárást megszünteti. Minden más esetben a Ctv. 116. §-a szerinti kényszer-végelszámolás következik.

Ez gyors és hatásos szankciónak tűnik, azonban az elmúlt egy év cégbírósági cégtörvényességi gyakorlatát nézve – nem beszélve az állami adóhivatali eljárásról – nem az. Jó néhány jogi problémát vet fel a jogszabályban meghatározott 15 munkanapos rövid határidő, és az azonnali megszűntnek nyilvánítás. Elsőnek rögtön itt van a Ctv. 96. § és az annak alapján mögöttes jogszabályként alkalmazandó Pp. 233. §, amely a tárgyi ügyben hozott végzést fellebbezhetővé teszi, ezáltal az eljárás időben meghosszabbodik és máris eltér a jogalkotói szándéktól, a gyors és hatékony szankciótól. A társaságok jelentős része természetesen fellebbez, kérelmez, ígér, igazol. A cégbíróságok az ügyfelek beadványát tartalmuk szerint nézik és amennyiben lehet, igazolási kérelemnek tekintik a beadványokat és a Ctv. 72. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 107. § (1) bekezdése és 109. §-a alapján adnak helyt az igazolási kérelmeknek. Érdemes megjegyezni, hogy az adóhivatali eljárásban nem fellebbezhető a végzés.

További probléma, amely szintén a gyors szankcionálás igényéből fakad, hogy egy olyan különleges törvényességi eljárást alkotott a jogalkotó, amelynek eljárási rendjét az alkalmazott szankció súlyához és gyorsaságához mérten nem munkálta ki kellő részletességgel. A bírósági cégtörvényességi eljárás komolyságát és súlyát is veszélyeztetheti, ha azonnal a legsúlyosabb szankcióval sújtunk egy társaságot és történik mindez úgy, hogy előtte csak 60 napra felfüggeszti az adószámát az állami adóhatóság, majd felszólítja, ha nem tesz eleget kötelezettségének akkor a cégbíróság megszünteti. Tovább árnyalja e kérdéskör képét az, hogy azok a cégek, amelyek a megszüntetés ellenére a cégbírósági eljárásban a Ctv. 87. § (3) bekezdése szerinti határidőben az eljárás alatt – itt van jelentősége annak, hogy a bírósági végzés fellebbezhető – letétbe helyezik a mérleget, mentesülnek a megszüntetés alól. Túlzó hasonlattal élve, ez olyan, mintha a kis értékű pénzügyi bűncselekmények elkövetőjét tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélnénk, de ha tevékeny megbánást mutat (példának okáért visszafizeti az elsikkasztott kis összeget), felmentjük.

Ezzel – jelen cikk írójának megítélése szerint – sérül a cégtörvényességi eljárás komolysága, de sérül az adott cég adómorálja is, hiszen végeredményben

Céghírnök

nem volt szankciója annak, amit tett, nem beszélve arról, hogy ez mekkora költséget okoz az államnak, amire az ügy ennyi hatóságon (Céginformációs Szolgálat, NAV, Cégbíróság) „átmegy” és közben maga a kérelmezett illeték és költségmentesen végigcsinálta az ügyet. Jogos és kívánatos a törvényalkotó akarata, de mivel gazdasági társaság törvénysértő működéséről van szó szerencsésebb volna olyan pénzügyi szankcióval illetni a gazdasági társaságot, amely a gazdálkodásában érinti és nem a létében. Ez egyrészt állami bevételt teremt, másrészt a cégeket is rendre szorítja. Természetesen azon cégek számára, amelyek még így sem tesznek eleget a beszámolók letétbe­ helye­zési kötelezettségének, végső eszközként jöhet a társaság megszüntetése, de ez már egy következő lépcsőfok lehetne.

További nehézség, hogy a jogszabályváltozást a súlyához és az általa érintett körhöz mérten nem publikálták kellőképpen. Jelenleg már számos cég értesült erről a jogintézményről az állami adóhatóságtól vagy a cégbíróságtól, de még így is nagyszámú azon cégek köre, amelyek a bíróság megszüntető végzéséből értesülnek a jogszabályváltozásról.

Jelen cikk lapzártája előtt került benyújtásra az Országgyűlés elé a T/4922. számú törvényjavaslat amely „a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény, a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény, a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény, továbbá az ezekkel összefüggő egyes törvények módosításáról” (továbbiakban: tv. javaslat) címet viseli, és többek között módosítja a Ctv. 87. §-át is.1 Természetesen ez még csak törvényjavaslat ami változhat, de abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy még a jogalkotás folyamatában, a jogalkotói szándékok ismeretében elemezhetjük a javaslatot, és nyilván ez egyfajta megoldást is jelent a fent felvetett problémákra.

Az új szabályozás tv. javaslat szövege több lényeges változást hoz majd, konkretizál egyes kérdéseket és irányt mutat. Először is kimondja, hogy az állami adóhatóság értesítésére a cégbíróság hivatalból jár el.

Orvosolja a Ctv. Mód. azon hibáját, hogy nem került egyértelműen meghatározásra az, hogy a Ctv. 87. §-a különleges törvényességi felügyeleti eljárás, amelyben a cégbíróság hivatalból jár el, és ilyen jellegéből fakadóan az adóhatósági értesítés alapján a cégbíróságnak nem kell nyilatkoztatnia a céget.

További változás az eljárási időtartam növelése. A cégbíróság legkésőbb az állami adóhatóság elektronikus értesítésének érkezésétől számított húsz napon 1 A törvényjavaslatot időközben elfogadta a parlament, a 2011. évi CXLVII. tv. 125. §-ával módosított Ctv. 87. § új szabályai 2012. március 1-jén lépnek hatályba.

belül, ha a cég mulasztását megállapította, a céget megszűntnek nyilvánítja. Az eljárás időtartamának növelése, figyelembe véve a gyakorlati tapasztalatokat helyes módosítás, de meg kell jegyezni, hogy az ügyiratforgalom nagyságához mérten a cégbíróságok a 20 napos időtartamot nem tudják tartani, figyelemmel a leterheltségükre és a létszámhelyzetre.

A leglényegesebb változás, hogy a mulasztó cég köteles az Illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Itv.) 65. § (1) bekezdésében meghatározott felügyeleti illeték megfizetésére, és még az utólagos beszámoló letétbehelyezése esetén sem alkalmazható az Itv. 58. § (1) bekezdése az illetékmérséklés. Ezzel a módosítással a jogalkotó egy régi hiányosságát pótolta: egyértelművé tette, hogy a különleges törvényességi eljárás ezen formájában is kell felügyeleti eljárási illetéket fizetni. Az eddigi gyakorlat és a jogi szabályozás alapján ugyanis nem kötelezték a mulasztókat az Itv. 65. § (1) bekezdése szerinti illeték megfizetésére. Ezzel a módosítással a jogalkotó egy, a törvényi szabályozás pontatlanságából eredő – néhányak által vitatott – gyakorlatot szüntetett meg.

A módosításban egyértelmű szabályozás született, a gazdasági szankcionálás megítélése természetesen lehet vita tárgya, de talán célravezetőbb, mint a végleges megszüntetés.

Az új szabályozás továbbra is megtartja főszabály szerint a cégek megszüntetését és ehhez kapcsolódva bevezet egy új jogintézményt a kényszer-törlési eljárást, amelyre terjedelmi okok miatt most nem lehetséges kitérni.

A márciustól hatályos szabályok alapján továbbra is csak abban az esetben kell megszüntetni az eljárást, ha az eljárás alatt az állami adóhatóság az immár 20 napos határidőben, illetve a cég a megszűntnek nyilvánító végzés jogerőre emelkedésének napja előtt értesíti a cégbíróságot, hogy a cég a beszámoló letétbe helyezési és közzétételi kötelezettségének eleget tett.

A cég számára megállapított határidő jogvesztő, elmulasztása esetében igazolásnak helye nincs. Ez utóbbi két apró, de lényeges eljárási határidő pontosítást is a jogalkalmazásban felvetődő problémák szülték. A Legfelsőbb Bíróság és az Ítélőtáblák gyakorlata alapján a cégbíróságok is – a Ctv. Mód hiányosságai miatt – a Pp. mögöttes szabályaihoz nyúltak vissza, és lehetőséget adtak az igazolási kérelmek benyújtására, amellyel a gyakorlatban a mulasztó cégek sokszor éltek. A törvény most egyértelművé teszi, hogy csakis a jogerőre emelkedés előtt van lehetőség a beszámoló pótlására. Az eljárási határidők tehát pontosan kerültek meghatározásra, és az eljárás szigora továbbra is megmaradt, fő szankció a megszüntetés.

Dr. Szabados János 5

Céghírnök

már megtörtént: ebben az esetben a korábbi székhely szerint illetékes cégbíróság a céget a nyilvántartásából az új székhely bejegyzésének napjával kivezeti [Ctv. 54. § (1)–(3) bekezdései].

A gazdasági társaság alapításának, a társasági szerződés módosításának, a cégjegyzékbe bejegyzett jogoknak, tényeknek és adatoknak és ezek változásának, valamint törvényben előírt más adatoknak a cégbírósági – elektronikus úton történő – bejelentése a vezető tisztségviselők kötelezettsége. A vezető tisztségviselők korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a társasággal szemben azokért a károkért, amelyek a bejelentett adat, jog vagy tény valótlanságából, illetve a bejelentés késedelméből vagy elmulasztásából származnak.5 Eltűnt cégek nyomában A hatályos cégjogi szabályozás szerint egy cég akkor minősül ismeretlennek, ha a székhelyén (telephelyén, fióktelepén) nem található, és a cég képviseletére jogosult személyek lakóhelye ismeretlen vagy ismeretlennek minősül, mivel a képviseletre jogosult személy lakóhelye külföldön van és nincs a cégjegyzékbe bejegyzett kézbesítési megbízottja (Ctv. 89– 91. §-ai). Ennek kapcsán érdemes arról is ejteni néhány szót, hogy az elmúlt néhány évben a hatóságok számtalan esetben szereztek tudomást olyan, jelentős adótartozást felhalmozó vállalkozásokról, melyek legfontosabb közös jellemzője, hogy ugyanazon székhelyre vannak bejelentve. Ezek a címek a köznyelvben – köszönhetően mind a nyomtatott, mind azt elektronikus sajtónak – cégtemetők, céggyárak, míg maguk a társaságok fantomcégek elnevezéssel váltak ismertté. Általánosságban elmondható, hogy a cégeltüntetések három fő motivációja 1. az egyébként még működő és vagyonnal is rendelkező társaságból a vagyon eltüntetése 2. nem kellő eredményességgel gazdálkodó társaság esetén az adóvégrehajtás és a felszámolás kikerülése 3. amennyiben az mégis bekövetkezne, a hitelezői igények kielégítésének meghiúsítása. Bár a cikkben nem áll szándékomban büntetőjogi kérdéseket feszegetni, meg kell jegyezni, hogy a téma komoly háttéranyaggal rendelkezik.

A cég székhelyének megváltoztatására vonatkozó bejelentési kötelezettség elmulasztása miatt a gazdasági adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztásának bűncselekménye6 is megállapítható, ha az ügyvezető a székhely megváltozását a létesítő okirat módosításától, hitelesítésétől számított 30 napon belül nem jelenti be a cégbíróságnál. Székhelyváltozás esetén a társasági szerződés módosítása taggyűlési hatáskör: ebből kö5 A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (Gt.) 26. § (1)–(2) bekezdései.

6 A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 299. §-a.

vetkezően a bejelentési kötelezettség akkor keletkezik, ha a társasági taggyűlés a határozatával a létesítő okiratot módosítja és a módosítást a jogi képviselő (közjegyző) ellenjegyzi (Legfelsőbb Bíróság Bfv. II. 405/2004. sz.). Nincs lehetőség azonban a gazdasági adatszolgáltatás elmulasztása vétségének a megállapítására, ha a valóságnak megfelelő adatok, jogok, tények bejelentésére vonatkozó kötelezettség tényleges teljesítése esetén a bejegyzés alakszerű hibák miatt marad el. Ebben az esetben a bejelentett adat, jog vagy tény a hivatalos iratokban egyébként megjelenik, és mindazok számára, akik a közhitelű nyilvántartás adatait igénylik, hozzáférhető (Legfelsőbb Bíróság Bfv. II. 167/2008.). Fontos megemlíteni azt is, hogy a felszámolást elrendelő jogerős bírósági végzés közlését követően a gazdasági társaság képviseletre jogosult tagját a cégbíróság felé bejelentési kötelezettség nem terheli, ezért az a körülmény, hogy a székhely megváltozását nem jelenti be, nem eredményezheti a bűnösségét (Legfelsőbb Bíróság Bfv. I. 934/2009.).

Ha valaki abban közreműködik, hogy a közhiteles nyilvántartásba valamely jog (kötelezettség) létezésére, megváltozására vagy megszűnésére vonatkozóan kerüljön be olyan adat, amely valótlan, akkor nem gazdasági adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztása, hanem intellektuális közokirat-hamisítás7 valósul meg. A cégnyilvántartásnak a tulajdonváltozásra, a cég tulajdonosi körére, ügyvezetőjének személyére vonatkozó bejegyzései ugyanis olyan adatoknak tekinthetők, amelyek valóságát a közokirat – az ellenkező bizonyításáig – igazolja, ezért ezekre vonatkozóan a közokirat-hamisítás elkövethető (Legfelsőbb Bíróság Bfv. III. 846/2006. sz. és Bfv. I. 415/2010.).

A gazdasági adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztása és a közokirat-hamisítás elkövetési magatartása sok esetben megegyezik. Az újabb tendencia szerint a közokirat-hamisítás akkor valósul meg, ha a bejegyzett székhely egyáltalán nem szolgált tevékenység végzésének helyszínéül, sőt az ügyvezetésnek (illetve a tulajdonosoknak) nem is állt szándékában a cég működtetése. A gazdasági adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztása ellenben akkor valósul meg, ha a társaság a korábbi székhelyén elérhető volt, viszont az új székhellyel kapcsolatos adatokat nem jelentették be, így a székhelyváltozás célja kizárólag a társaság kontroll alól való elvonása. A legfontosabb elhatárolási szempont tehát az, hogy a cég működött-e egyáltalán a székhelyként bejegyzett címen, vagy sem. A közokirat-hamisítás ezen felül mindig aktív magatartást feltételez, míg a gazdasági adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztása – mint a neve is mutatja – mulasztással valósulhat meg.

Dr. Darai Péter 7 Btk. 274. § (1) bekezdés c) pontja.

13

2012. január, 1. szám

Csőd-helyzetkép 2010/11. II. A nemzetgazdaságok egészére vonatkozó szemléletes képet mutat a csődtörténések egyes országokban

megmutatkozó ágazati szerkezete, azoknak a főbb gazdasági ágazatok szerint a 2010/2009. évekre vonatkozó részesedése, melyet a 3. sz. táblázat tartalmaz.

3. sz. táblázat: A fő gazdasági ágazatok részesedése Nyugat-Európa csődtörténetében 2010-ben

Feldolgozó ipar Építőipar Kereskedelem Szolgáltatók Összesen

%-os részesedés a csődökben 2010 (2009)

10 000 cégre eső csődök száma 2010 (2009)

10,9 (11,4) 21,0 (20,9) 30,5 (30,5) 37,6 (37,2) 100,0 (100,0)

63 (66) 100 (101) 85 (87) 52 (52) 68 (85)

Nyugat-Európa nemzetgazdaságai egészében a feldolgozó iparban az abszolút csődszámok csökkenésével kimutathatóan mérséklődött a relatív csődérintettség.

A 10 000 cégre eső csődök száma igen jelentős mértékben 85-ről 68 cégszámra csökkent a cégek ös�szességében, míg ugyanaz az adat a feldolgozó iparban pedig 66-ról 63-ra esett vissza. Továbbra is kiemelkedő, a legnagyobb a főbb ágazatok között a csődveszély az építőiparban, ahol az ezer cégre 2010ben 100 csőd esik, az előző évivel majdnem megegyező, de az ágazatok között mindenképpen a legmagasabb 101-es értékkel. A csődérintettség a legalacsonyabb továbbiakban is a szolgáltató ágazatokban, változatlan értékben 10 000 cégre vetítve 52-es cégszám értéken, a csődök egészében változatlan a részaránya a kereskedelemnek 30,5%, kismértékben csökkent a csődkvóta értéke 87-ről 85-re.

Az ágazatok közötti megoszlási adatokat tekintve az tükröződik vissza, hogy a konjunktúra érzékelhető javulásával különösen a 2009. évben alaposan megsarcolt ipari szektor tért előbb magához, ennek eredményeként ezen a területen csökkent legerőteljesebben a 2010 folyamán a csődök száma. Így 2010-ben kereken 19 100 cég jelentett csődöt a feldolgozó iparágból, míg egy évvel korábban még 20 300 cég volt az érintettek száma.

A cégek jövedelmezőségét is különböző mértékben viselte meg a gazdasági krízis. Különösen az európai iparban emelkedett jelentősen ezen időszakban a negatív gazdálkodási eredményt felmutató vállalkozások száma. A 2008. évi egynegyedes arányt követően (24,9%) 2009-ben már minden harmadik cég (30,4%) volt veszteséges. A 2010. év folyamán az európai tőketársaságok jövedelmi viszonyai jelentős mértékben javultak. A harmadik negyedévben a nyereségük jó 30%-kal emelkedett az előző éviekhez viszonyítva.

Mindezeket alátámasztják és szemléletesen tükrö14

zik, kifejezően igazolják az európai tőzsdék emelkedő részvény-árfolyamai is.

A gazdasági és pénzügyi válság hatásai a vállalkozások finanszírozási feltételeit igencsak erősen az egyes régiók tekintetében eltérően megváltoztatták. A cégek jövedelmezőségi vizsgálatának mechanizmusa is ös�szességében sokkal szigorúbb és átfogóbb lett.

Erdős Károly–Nagy Dávid

CÉGHÍRNÖK

2012. január

1. szám

A CÉGBÍRÁK ORSZÁGOS EGYESÜLETE ÉS A HVG KIADÓ RT. HÍRLEVELE

Kiadja a Kft. 1137 Budapest, Radnóti Miklós utca 2.

Tel.: 340-2304, 340-2305, 445-0580, 445-0586 E-mail: info@hvgorac.hu • Internet: www.hvgorac.hu Felelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezetője Szerkesztőbizottság: dr. Gál Judit, dr. Farkas Mária, dr. Dobi Katalin, dr. Czene Klára, Szauer Péter Hirdetés: HVG-ORAC Kiadó Marketing Osztály 1137 Budapest, Radnóti Miklós u. 2.

Telefon: 445-0586 Megjelenik évente 12-szer, csak előfizetőknek.

Előfizetési díj 2012-ben 30 180 Ft áfával.

Híreink, információink tájékoztatásul szolgálnak, nem tekinthetők hivatalosnak.

A Céghírnök információinak átvételéhez, az írások bármilyen célú felhasználásához és újraközléséhez, másolásához a kiadó előzetes engedélye szükséges.

Szedés: HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. Nyomda és kötészet: Multiszolg Bt., Vác • Telefon: (27) 502-765 Felelős vezető: Kajtor Istvánné ISSN 1215-1785