E-jog

Pázmándi Kinga – Verebics János

E-jog

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Üzleti jog tanszék

Pázmándi Kinga – Verebics János

E-jog Lap- és Könyvkiadó Kft.

© Pázmándi Kinga, 2012 © Verebics János, 2012 © HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2012

Szerkesztette: dr. Pázmádi Kinga, PhD, tanszékvezető egyetemi docens dr. Verebics János, PhD, egyetemi docens Szerzőként közreműködött: dr. Cseh Tamás, egyetemi adjunktus (II. rész 1–2. Fejezet) dr. Ferenczy Endre, CSc, tudományos kutató (III. rész 2. fejezet) dr. Glatz Ferenc, tudományos kutató (II. rész 3., 6. Fejezet) dr. Nagy István Csongor, egyetemi docens (V. rész 1–2. Fejezet) dr. Pázmádi Kinga, PhD, tanszékvezető egyetemi docens (III. rész 1. Fejezet, VI. rész) dr. Perecz László, DSc, egyetemi tanár (I. rész, V. rész 1. Fejezet) dr. Pétervári Kinga, tudományos kutató (V. rész 3–4. Fejezet) dr. Tóth Tímea, doktorandusz, egyetemi tanársegéd (II. rész 4–5. Fejezet) dr. Verebics János, PhD, egyetemi docens (IV. rész, V.4.3. Fejezet)

Lektorálta: dr. Sárközy Tamás, DSc, egyetemi tanár A kézirat lezárva: 2012. március 15.

A munka szakmai tartalma kapcsolódik a „Minőségorientált, összehangolt oktatási és K+F+I stratégia, valamint működési modell kidolgozása a Műegyetemen” c. projekt szakmai célkitűzéseinek megvalósításához.

A projekt megvalósítását az Új Széchenyi Terv TÁMOP-4.2.1/B-09/1/ KMR-2010-0002 programja támogatja.

A HVG-ORAC a LexisNexis csoport partnere A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet, illetve annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel – elektronikus, fényképészeti úton vagy más módon – a kiadó engedélye nélkül közölni.

ISBN 978 963 258 165 1 Budapest, 2012 A HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., kiadása Felelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezetője Internet: www.hvgorac.hu, E-mail: info@hvgorac.hu Felelős szerkesztő: dr. Gábor Zsolt Tipográfia és műszaki szerkesztés: Harkai Éva Szedés: HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.

Tartalom BEVEZETÉS. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13 I. Internet, jog, információs társadalom . . . . . . . . . . . 15 I.1.

I.1.1.

I.1.2.

I.2.

I.2.1.

I.2.2.

I.2.3.

I.3.

I.3.1.

I.3.2.

I.3.3.

I.3.4.

Irodalom

Információs forradalom és globalizáció. . . . . . . . . . . . .

Az információs forradalom gazdasági, jogi következményei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Az internet szerepe a globális gazdaságban. . . . . . . . . .

A jogi szabályozással szemben megfogalmazott kíhívások.

Az információs gazdaság jogának megközelítési lehetőségei. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Szabályok és szabályozottság a világhálón . . . . . . . . . .

Szabályozó erők és együttműködésük. . . . . . . . . . . . . .

Az információs társadalom stratégiái és magyar jogszabályi környezete. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Az internetre vonatkozó magyar szabályozás kezdetei.

Stratégia- és jogfejlődés az uniós csatlakozás vonzásában. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Az új nemzeti stratégia és jogalkotásunk újabb fejleményei. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

A hatályos szabályozási környezet jellemzői – az internet jogi problémáinak rendszeres megközelítése. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

17 17 19 24 24 27 29 32 32 33 39 42 44

II. Elektronikus aláírás. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 49 II.1.

II.1.1.

II.1.2.

II.1.3.

A törvény hatálya, fogalomhasználata, az elektronikus aláírás joghatálya. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

A törvény hatálya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Fogalommeghatározások, fogalomhasználat. . . . . . . . .

Az elektronikus és a nem elektronikus dokumentumok egyenértékűsége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

52 52 53 54

6

II.1.4.

II.1.5.

II.2.

II.2.1.

II.2.2.

II.2.3.

II.2.4.

II.3.

II.3.1.

II.3.2.

II.3.3.

II.3.4.

II.3.5.

II.3.6.

II.4.

II.4.1.

II.4.2.

II.4.3.

II.4.4.

II.4.5.

II.4.6.

II.5.

II.5.1.

II.5.2.

II.5.3.

II.5.4.

II.5.5.

II.5.6.

II.6.

Irodalom

Tartalom

Az elektronikusan aláírt elektronikus dokumentum, illetve az elektronikus aláírással kapcsolatos szolgáltatások jogkövetkezményei. . . . . . . . . . . . . . . . .

Külföldi hitelesítésszolgáltatás . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Szolgáltatások és a szolgáltatásnyújtás feltételrendszere .

A szolgáltatások. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Bejelentés. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

A szolgáltatók adatszolgáltatási kötelezettsége. . . . . . .

Az önkéntes akkreditáció. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

A hitelesítésszolgáltatás. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

A hitelesítésszolgáltatási tevékenység . . . . . . . . . . . . . .

A hitelesítésszolgáltató adatkezelése. . . . . . . . . . . . . . .

Az aláíró jogai, nevesített kötelezettségei, felelőssége .

A tanúsítvány érvényességének felfüggesztése, illetve visszavonása a szolgáltató részéről. . . . . . . . . . . . . . . . .

A hitelesítésszolgáltató felelőssége. . . . . . . . . . . . . . . . .

A hitelesítésszolgáltató tevékenységének befejezése . . .

Az elektronikus aláírással kapcsolatos egyéb szolgáltatásokra vonatkozó sajátos szabályok. . . . . . . .

Aláírás-létrehozó eszközön az aláírás-létrehozó adat elhelyezése. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Az időbélyegzés szolgáltatás. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Az elektronikus archiválás szolgáltatás. . . . . . . . . . . . .

Az archiválási szolgáltató adatkezelése. . . . . . . . . . . . .

Az igénybe vevő kötelezettségei. . . . . . . . . . . . . . . . . .

Az archiválási szolgáltatás nyújtásának befejezése. . . .

Hatósági tevékenység és a Hatóság jogosítványai. . . . .

A hatósági tevékenységet ellátó szerv . . . . . . . . . . . . . .

Technológiakövetés. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Nyilvántartások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

A szolgáltatók ellenőrzése, intézkedések. . . . . . . . . . . .

Bírságok. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Tanúsító szervezetek. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Az elektronikus aláírással ellátott dokumentumok joghatálya más törvényekben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

56 58 59 59 61 63 64 65 65 68 69 70 71 72 74 74 75 75 77 78 78 79 79 80 80 81 83 85 86 87

Tartalom

7

III. Elektronikus ügyintézés az internet igénybevételével. 89 III.1.

A cégeljárás elektronizálásának rövid története Magyarországon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

III.1.1.

Az elektronikus cégeljárás alkalmazási köre,

főbb vonásai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

III.1.2.

Elektronikus okirati formába való átalakítás,

papír alapú okiratok megőrzése és bemutatása. . . . . . .

III.1.3.

A kérelem és mellékletei elektronikus formában

történő benyújtása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

III.1.4.

Határidők kezdete, mulasztási jogkövetkezmények .

III.1.5.

Az érdemi cégeljárás menete. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

III.1.6.

A cégiratok elektronikus úton történő megismerése .

III.1.7.

A cégeljárási illeték elektronikus úton történő

megfizetése. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

III.1.8.

A beszámoló elektronikus úton történő letétbe

helyezése és közzététele. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

III.2.

Az elektronikus hatósági ügyintézés szabályozási

környezete. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

III.2.1.

Az elektronikus ügyintézésre vonatkozó szabályozás

kezdetei. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

III.2.2. Az elektronikus ügyintézés hatályos szabályozási

rendszerének kialakulása. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Irodalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

91 92 94 99 101 102 108 111 112 114 114 116 120

IV. A domain nevek joga . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 123 IV.1.

IV.1.1.

IV.1.2.

IV.1.2.1.

IV.1.2.2.

IV.1.2.3.

IV.1.3.

A magyar domain regisztráció. . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

A hatályos rendszer jellemzői . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

A Domainregisztrációs Szabályzatban használt fogalmak. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

A szabályozás technikai értelemben vett tárgya: a domain és a domain név. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

A névhasználati jogviszony keletkezése, szereplői. . . . .

Jogorvoslati lehetőségek, eljáró fórumok. . . . . . . . . . . .

A domain igénylésére és regisztrálására vonatkozó szabályok. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

126 126 128 129 129 131 132

8

Tartalom

IV.1.3.1. A domain delegálás igénylése. . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

IV.1.3.2. A delegálási eljárás általános szabályai. . . . . . . . . . . . .

IV.1.3.2.1. A domain delegálásának kezdeményezése. . . . . . . . . . .

IV.1.3.2.2. Az Igénylőlap. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

IV.1.3.2.3. Az igény teljesítésével összefüggő szerződési feltételek.

IV.1.3.3. A delegálási eljárás. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

IV.1.4.

A domain névre vonatkozó követelmények. . . . . . . . . .

IV.1.4.1. A domain névre vonatkozó formai követelmények. . . .

IV.1.4.2. A domain névvel kapcsolatos egyéb kritériumok . . . . .

IV.1.4.2.1. A névválasztás szabadsága és alapvető korlátai. . . . . . .

IV.1.4.2.2. A névválasztás, névhasználat nevesített tilalmi esetei .

IV.1.4.2.3. A névválasztás abszolút tilalmi esetei. . . . . . . . . . . . . .

IV.1.4.3. Felelősség a domain név választásáért. . . . . . . . . . . . . .

IV.1.5.

A domain delegálás fenntartása . . . . . . . . . . . . . . . . . .

IV.1.6.

A domain delegálás megszűnése. . . . . . . . . . . . . . . . . .

IV.1.6.1. A delegálás felmondása. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

IV.1.6.2. A delegálás felfüggesztése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

IV.1.6.3. A delegálás törlése és visszavonása . . . . . . . . . . . . . . . .

IV.1.6.4. A delegálás átruházása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

IV.2.

Jogviták. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

IV.2.1.

Jogviták intézése a delegálást megelőzően:

a Szabályzat TT-re vonatkozó rendelkezései. . . . . . . . .

IV.2.1.1. A TT hatásköre, eljárásának megindítása. . . . . . . . . . .

IV.2.2.2. Az ügy elintézése. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

IV.2.3.

Jogviták intézése a delegálást követően: az Alternatív

Vitarendező Fórum (Regisztrációs Döntnök). . . . . . . .

IV.2.3.1. Az alternatív vitarendezés közösségi jogi háttere. . . . .

IV.2.3.2. A spekulatív és visszaélésszerű bejegyzés a közösségi

jogban. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

IV.2.3.3. Az Alternatív Vitarendezési Fórum és a Regisztrációs

Döntnök szerepe az eljárásban . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

IV.2.4.4. Példák a döntnöki gyakorlatból. . . . . . . . . . . . . . . . . . .

IV.2.5.

Jogviták intézése a delegálást követően:

a Hotline Döntnöki Fórum (HDF). . . . . . . . . . . . . . . .

IV.2.6.

A Szabályzat egyéb rendelkezései. . . . . . . . . . . . . . . . .

Irodalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

132 133 133 135 136 137 139 139 140 140 141 149 151 153 154 154 155 156 158 161 161 162 163 164 164 166 168 170 179 180 182

Tartalom

9

V. A szerzői jog és az internet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 185 V.1.

A jogi szabályozás eszköztára, célkitűzései. . . . . . . . . . 187 V.1.1.

Szerzői jogok és jogvédelem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 188 V.1.2.

A szerzői művekhez kapcsolódó teljesítmények

létrehozóinak jogvédelme. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 191 V.1.3.

A szerzői jogok érvényesítése. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 193 V.2.

Technológiai kihívások és a szerzői jog válaszai. . . . . . 196 V.2.1.

A számítógépes világháló. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 196 V.2.2.

A magyar szerzői jogi törvény és az internet. . . . . . . . . 197 V.2.3.

Az internetes felhasználási folyamat szereplői . . . . . . . 198 V.2.4.

Az internetes felhasználás sajátosságai. . . . . . . . . . . . . 199 V.2.5.

Szabad felhasználás az interneten. . . . . . . . . . . . . . . . . 201 V.2.6.

Felelősség az internetes felhasználásokért. . . . . . . . . . . 202 V.3.

A szerzői jog az internetes felhasználásokkal összefüggő

sajátos szabályozási kérdései. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 204 V.3.1. Zeneművek az interneten. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 204 V.3.1.1. A szerzői jogi engedély . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 204 V.3.1.2. Az előadóművészek engedélye. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 207 V.3.2.

Egyéb alkotások felhasználási lehetőségei. . . . . . . . . . . 210 V.3.2.1. Irodalmi művek. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 210 V.3.2.2. Képző-, ipar- és fotóművészeti alkotások . . . . . . . . . . . 211 V.3.2.3. Filmalkotások. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 212 V.4.

További sajátos problémák. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 214 V.4.1.

A hiperlinkek és a fájlcserélő rendszerek. . . . . . . . . . . . 214 V.4.2.

A hatásos műszaki intézkedések, a jogkezelési

adatok és DRMS. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 215 V.4.3.

A közösségi médiák és a szerzői jog. . . . . . . . . . . . . . . . 217 Irodalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 226

VI. Műszaki alkotások jogvédelme – iparjogvédelem . 231 VI.1.

VI.2.

VI.2.1.

VI.2.1.1.

A műszaki alkotások jogi védelme . . . . . . . . . . . . . . . .

A szabadalmakra vonatkozó jogi szabályozás rendszere.

A szabadalom fogalma, jogi lényege . . . . . . . . . . . . . . .

A találmány jogi fogalma – a szabadalmazhatóság kritériumai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

233 237 238 239

10

Tartalom

VI.2.1.2. A szabadalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

VI.2.1.3. A szabadalmi jog korlátai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

VI.3.

Szabadalmi jog . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

VI.3.1.

A feltaláló jogállása. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

VI.3.2. A szabadalmas. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

VI.3.3. Szolgálati, alkalmazotti találmány. . . . . . . . . . . . . . . .

VI.3.4. A nemzeti eljárás. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

VI.3.4.1. Jogforrások; az eljárás hatósági jellege. . . . . . . . . . . . . .

VI.3.4.2. A bejelentés. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

VI.3.4.3. Alaki és érdemi vizsgálat. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

VI.3.5. Nemzetközi és európai szabadalom . . . . . . . . . . . . . . .

VI.3.5.1 Nemzetközi bejelentés (PCT). . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

VI.3.5.2 Az európai szabadalmi bejelentés (ESZE). . . . . . . . . . .

VI.3.6. A szabadalmi oltalom hasznosítása. . . . . . . . . . . . . . . .

VI.3.6.1. A hasznosítási szerződés – licencia. . . . . . . . . . . . . . . .

VI.3.6.2. A szabadalmi licenciaszerződés tartalma . . . . . . . . . . .

VI.3.6.3. Kényszerengedély . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

VI.3.7.

A szabadalombitorlás. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

VI.3.7.1. A szabadalombitorlás fogalma. . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

VI.3.7.2. A szabadalombitorlás elleni fellépés . . . . . . . . . . . . . . .

VI.3.7.3. A „nemleges megállapítás”. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

VI.4.

Egyéb műszaki alkotások jogvédelme. . . . . . . . . . . . . .

VI.4.1.

Használati minta. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

VI.4.1.1. A jogvédelem tartalma, feltételei. . . . . . . . . . . . . . . . . .

VI.4.1.2. A mintaoltalom megszerzése. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

VI.4.1.3. Megszűnés. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

VI.4.3.2. A mikroelektronikai félvezetők topográfiája. . . . . . . . .

VI.4.2.1. Az oltalom tárgya. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

VI.4.2.2. Az oltalom megszerzése, átszállása. . . . . . . . . . . . . . . .

VI.4.3. A formatervezésiminta-oltalom. . . . . . . . . . . . . . . . . . .

VI.4.3.1. A formatervezési minta fogalma. . . . . . . . . . . . . . . . . .

VI.4.3.2. A formatervezési minta oltalma . . . . . . . . . . . . . . . . . .

VI.4.3.3. A formatervezési minta hasznosítása . . . . . . . . . . . . . .

VI.4.3.4. A mintaoltalom megsértése. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

VI.4.3.5. Mintaoltalmi bejelentés és eljárás. . . . . . . . . . . . . . . . .

VI.5.

A védjegy és más árujelzők joga . . . . . . . . . . . . . . . . . .

VI.5.1.

A védjegy fogalma, fajtái, a védjegyoltalom lényege .

241 242 244 244 247 247 251 251 252 254 256 256 258 260 260 260 262 264 264 265 266 267 267 267 270 271 272 272 273 275 275 277 278 278 278 283 283

Tartalom

VI.5.1.1.

VI.5.1.2.

VI.5.1.3.

VI.5.1.4.

VI.5.1.5.

VI.5.2.

VI.5.3.

VI.5.3.1.

VI.5.3.2.

VI.5.4.

VI.6.

Irodalom

A védjegy fogalma. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Különleges védjegyfajták. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

A védjegyoltalom lényege, tartalma, terjedelme . . . . . .

A védjegyoltalom jogosultja – védjegylajstrom . . . . . . .

A védjegyoltalom megszűnése. . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

A nemzeti védjegyoltalmi eljárás. . . . . . . . . . . . . . . . . .

A nemzetközi védjegyjogi szabályozás rendszere . . . . .

A „Madridi Rendszer”. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Az Európai Közösségi védjegybejelentés. . . . . . . . . . . .

A védjegy hasznosítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

A földrajzi árujelzők . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

11

283 285 286 287 288 289 291 291 292 293 295 298

Az információs társadalom jogi kérdései Bevezetés Úgy két évtizeddel ezelőtt, a hagyományos magyar jogtudomány úgy gondolta, hogy az információs társadalom kialakulása nem érinti a klasszikus civiljogot – a rómaiak lovas kocsin fuvaroztak, mi vonattal és repülőgéppel, mindkettő azonban egyaránt fuvarozási szerződés. Napjainkra azonban kiderült, a képlavina, a számítógép, az internet igenis képes megváltoztatni a jogot is, „begyűrűzött” Magyarországra is. Lehetővé vált az elektronikus és hatósági ügyintézés, az elektronikus cégeljárás, a személyes adatok számítógépes környezetben való védelme, a társasági jogban a közgyűlések, igazgatósági és felügyelőbizottsági ülések elektronikus hírközlési eszközökkel való lebonyolítása. Az ún. e-kormányzás és e-közigazgatás egyre erősebb megnyilvánulásai után a készülő új Polgári Törvénykönyv már szabályozni fogja az elektronikus úton kötött szerződéseket, hiszen terjed a Teleshoping, a Telebanking.

A kötet az elektronikus jog helyzetéről átfogó képet adó bevezető tanulmányt követően bemutatja az e-jog legfontosabb területeit. Tárgyalja az elektronikus aláírás használatával összefüggő kérdéseket, az elektronikus aláírás különböző hatósági, bírósági eljárásokban való felhasználhatóságának lehetőségeit, az elektronikus aláírásokkal szembeni követelményeket. A kötet szerzői részt vettek az elektronikus cégeljárásra, az elektronikus közigazgatási eljárásokra és az elektronikus közszolgáltatásokra vonatkozó törvényi és rendeleti szabályok előkészítésében: tapasztalataikat az elektronikus ügyintézés rendelkezésre álló módozatai­ val, lehetőségeivel és a gyakorlati alkalmazásuk kérdéseivel foglalkozó részben tárják az Olvasók elé. A munka kiemelten tárgyalja a domain nevek jogával, a szellemi tulajdon digitális környezetben való védelmével kapcsolatos kérdéseket, a számítógépek és az internethasználat szerzői jogi összefüggéseit, valamint az iparjogvédelem ezzel kapcsolatos területeit. Az egyes fejezeteket a szakirodalmat bemutató bibliográfia egészíti ki.

A könyvet a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen Üzleti jog tanszékének oktatói, a Magyar Tudományos Akadémia Infor-

14

Az információs társadalom jogi kérdései

mációs Társadalom és Jog Kutatócsoportjának munkatársai az egyetemi oktatás követelményeinek is megfelelve, ugyanakkor a gyakorlatban is használható kézikönyv közreadásának igényével állították össze. Hasznos olvasmány lehet a gazdasági és műszaki felsőoktatásban részt vevő, az információs társadalom jogi problémái, a szellemi alkotások joga iránt érdeklődő egyetemi hallgatók, a jogi informatika kérdéseivel foglalkozó jogászok és a nem jogászként informatikai területen dolgozó gyakorlati szakemberek számára.

Remélem, hogy ez a munka eloszlatja a kétségeket: az elektronikus jog a magyar jog ígéretes jövő előtt álló új jogterületeként már létezik, fejlődik.

Budapest, 2012. március 1.

Sárközy Tamás

I. Internet, jog, informรกciรณs tรกrsadalom

I.1. Információs forradalom és globalizáció I.1.1. Az információs forradalom gazdasági, jogi következményei A XX. század utolsó évtizedeiben bekövetkezett „információs robbanást”, „elektronikus forradalmat” jelentőségében a XIX. század iparitechnikai forradalmához szokás hasonlítani. A változások a társadalomban élő ember életviszonyait teljességében megérintő és átformáló jellegét tekintve ez az összehasonlítás mindenképp megállja a helyét.

Ahogy az ipari-technikai forradalom is a korábbi társadalmi berendezkedés felbomlásához, új hatalmi, politikai, gazdasági intézmények, s az ezeknek megfelelő vagy megfelelni kívánó jogi intézményrendszerek kialakulásához vezetett, úgy az információs forradalom esetében is hasonló változásokat tapasztalhatunk. Alapvető különbség, hogy míg az ipari forradalom közel két évszázadig tartó, folyamatos változások nyomán jutott diadalra, az elektronikus forradalom mindössze két évtized alatt érte el ugyanezt.

A számítástechnikai eszközök széles körű használatára, az információ közvetlen termelőerővé tételére épülő információs társadalom is fokozatosan valósul meg és épül ki: a magasabb technikai-technológiai fejlettséget elért országok előbb találkoztak sajátos problémáival, s előbb kényszerültek a válaszok keresésére is. A mélyebb összefüggések kutatásának és feltárásának igényéből adódóan – ahogy a társadalomtudományok általában – a jog sem kerülheti meg a változásokból adódó sajátosságok vizsgálatát – elismerve, hogy azok példa nélkül álló gyorsasága egyben példa nélküli kihívást is jelent.

Csakúgy, ahogy a XIX. században a gépesítés, a gőz, majd a belső égésű motorok, az automaták használatának a gazdasági folyamatokba való beépülése, a XX. században a vegyipari, biológiai technológiák, az atomenergia, a távközlés, az információcsere új technikai lehetőségei is társadalmi, jogi hatásokat váltottak ki. A hatályos jog – általában a technikai változások megkésett követésével – elsődlegesen igazgatási jel-

18

I. Internet, jog, információs társadalom

legű normák formájában fogadta be az újdonságokat. Azonos, vagy igen hasonló problémákra kellett politikai meghatározottságukban, történetiségükben, hagyományaikban, intézményrendszerükben eltérő nemzeti jogoknak, jogrendszereknek megoldást találniuk. Az újat mindig a nemzeti jog fogadta be – a jogi-jogtechnikai megoldásokban a nemzeti sajátosságok éppúgy érvényesültek, mint ahogy a (mindenkori) politikum is visszatükröződött.

A magánjog elsődlegesen arra törekedett, hogy a közjog-közigazgatási jog által már elismert új technikai lehetőségeket rendszerében elhelyezze, a már meglévő jogi megoldások hatályát ezekre is kiterjessze. Az újat legtöbbször, mint „társadalmi kockázati tényezőt” érzékelte, s rendelt hozzá speciális felelősségi megoldásokat. A műszaki novum üzleti hasznosíthatósága, gazdasági értéke új iparágakat teremtett, s a XX. század második felének gazdasági jogfejlődése túlnyomórészt már a technikaitechnológiai alapú szolgáltatást nyújtó piaci szereplők jogi helyzetét, belső és külső (egymással és fogyasztóikkal való) kapcsolatait igyekezett megragadni. Egy-egy vagyoni értékkel bíró műszaki-technikai újdonság jogi oltalomra számot tartó igényként is jelentkezett: ezt a szellemi tulajdon jogának intézményrendszere biztosította számára.

Az információ alapú, az információt közvetlen termelőerővé tevő „információs társadalom” gazdasági dimenziójának megközelítésére sokféle elnevezés létezik („digitális gazdaság”, „tudáslapú gazdaság”, „elektronikus gazdaság”). Valójában a gazdaságfejlődés e legújabb szakaszában a meghatározó, súlyponti tényező nem a számítógépes világháló által globálisan lehetővé tett, közvetlen fogyasztói kereskedelem, hanem a globalizálódó termelési-értékesítési folyamatok teljes elektronizálása, ésszerűsítése, ellenőrzési lehetőségének – az információ és az informatikai eszközök felhasználásával történő – biztosítása.

A hálózati kereskedelem volumenének döntő többségét kitevő ügyletek (elsősorban az elektronikus fizetések s más banki műveletek) a jog szempontjából viszonylag kevés (de súlyos) problémát okoznak: az internet közvetlen értékesítési profiljából adódó új jelenségek viszont annál többet. Túl ezen, az információs társadalmat kiszolgáló ipar a fejlett társadalmakban mindenütt a gazdaság húzóágazatává, legfontosabb innovatív tényezőjévé, napjaink legerősebb hatalmi-gazdasági koncentrátumává vált, melynek a társadalmi (így a jogi) folyamatokra való közvetlen és közvetett hatása igen jelentős.

I. Internet, jog, információs társadalom

19

Az elektronikus kereskedelem, mint az értékesítés és az üzletvitel új formája, „hálózat alapú”: a felek közötti kapcsolattartáshoz valamely zárt vagy nyílt távközlési rendszert vesznek igénybe. A „zárt”, intranetes rendszerek (melyek a felek közötti kommunikációból harmadik személyeket kizárnak) és a „nyílt”, internetes (bárki számára elérhető távközlési hálózatok) a jog szempontjából másként közelítendők meg: az első kevésbé vet fel specifikus problémákat, a második azonban annál nagyobb számban.

Az „Új Gazdaság” valódi jelentősége éppen az információ határtalan és mennyiségileg, technikailag már nem korlátozott megosztásában, a termelési-pénzügyi folyamatok korlátlan összekapcsolási lehetőségében rejlik.

I.1.2. Az internet szerepe a globális gazdaságban Az internet az elektronikus alapú információtovábbításban és kapcsolattartásban bekövetkezett megjelenése valódi és minőségi újdonságot, váltást jelent: mint az információ alapú társadalmak globális világhálózata, eredendően nemzetek feletti jelenség, amely az életviszonyokat gyökeresen formálta át. Az internet nyújtotta lehetőségek, és ezek technológiai-technikai alapjainak áttekintése az „Új Gazdasággal” kapcsolatban felmerülő jogi problémák megértéséhez ugyancsak elengedhetetlen.

Az elektronikus alapú adattovábbítás korábbi módozatai vagy egyirányúak voltak (sugárzott jelek, melyeket a vevőkészülékkel fogni lehetett), vagy egy időben ugyan mindkét irányban adat átvitelét biztosítók (telefon), de funkcionalitásban korlátozottak (hangátvitel). Ezek kombinációi korábban is lehetővé tettek komplex adatcserét, ennek technikai költségei azonban elterjedésük komoly gátját jelentették (videotelefon, műholdas kapcsolattartás).

Az adatot, információt – bármely rögzítés vagy továbbítás előtt – elektronikus jellé kell alakítani, majd a jeltovábbítás után „eredeti formájában” helyreállítani: az erre alkalmas készülékek vagy mindenki számára elérhetők, de korlátozott funkcionalitásúak (telefon, rádió és televízió vevőkészülék), vagy költségesek (hang és kép felvételére, rögzítésére alkalmas berendezések, s főként e jelek sugárzására alkalmas

20

I. Internet, jog, információs társadalom

adó­­berendezések), s így csak kevesek számára hozzáférhetők voltak.

Mindemellett a földrajzi, vagy a földrajzi tényezőből adódó pénzügyi korlátokkal is számolni kellett: a sugárzott jel csak adott területen fogható, a távbeszélőköltségek pedig a földrajzi távolság függvényében növekedtek.

A személyi számítógépek a nyolcvanas évek derekától való egyre szélesebb körű elterjedésével megnyílt, majd megsokszorozódott az elektronikus-digitális formában történő jelrögzítés mindenki számára igénybe vehető lehetősége, az új távközlési technológiáknak köszönhetően pedig adottá váltak a széles sávú (igen nagy mennyiségű információ továbbítását igen rövid idő alatt lehetővé tevő), földrajzilag immár korlátok közé nem szorult, lényegesen olcsóbb, egyidejű és többirányú, komplex információtovábbítás előfeltételei.

A hálózaton keresztül továbbított adatok egy része csak meghatározott felhasználók számára érhető el („címzett adattovábbítás”, melynek körében az egyik legfőbb probléma az illetéktelenek általi adathoz jutás megakadályozása), más része (s ez az internet World Wide Web profiljának sajátossága) lényegében bárki számára hozzáférhetővé válik, aki az egyedi címmel azonosított tartalmat meg kívánja ismerni.

E lehetőség új média születéséhez vezetett, mely a szó legszorosabb értelmében mindenki számára nyitva áll: olyan tartalmat tehet közzé, melyhez (a megfelelő hálózati címzés birtokában) a világhálóra kapcsolódott valamennyi felhasználó hozzáférhet. A közzétett tartalomnak – mint minden emberi, mások számára is elérhető gondolatközlésnek – lehet gazdasági jelentősége, de lehet gazdasági szempontból irreleváns is; jogi szempontból lehet jogszerű vagy jogellenes.

Az internet életviszonyainkban három fő megnyilvánulási formában jelentkezhet: mint az információ- és véleményközlés eszköze, a kereskedelmi kapcsolatok közvetítője, az információ továbbításának új technikai megnyilvánulása. Mindhárom körben felmerülnek olyan problémák, melyek jogi rendezést kívánnak. E problémákat a nemzeti jogok (épp az internet globális jellegéből adódóan) nem tudják hagyományos eszközökkel kezelni. A nemzetközi szervezetek az utóbbi években nagy súlyt fektettek az internetes életviszonyok jogi keretrendszerének kialakítására, a jogegységesítésre.

Az információs vagy tudás alapú társadalmakban az információ és tudás számos forrásból nyerhető ki, melyek közül csak egy a számítógé-

I. Internet, jog, információs társadalom

21

pes világháló. E társadalmak közös jellemzője, hogy az információmeg­ osztás (annak mennyiségi, minőségi és gyorsasági tényezői) a társadalmi-gazdasági élet minden szegmensét áthatja, a társadalmi, s sokszor a társadalmon belüli egyéni fejlődés közvetlen hajtóerejévé válik.

Az információ feletti hatalom (az információ másokkal való megosztása feletti tényleges rendelkezés) monopóliumai (politikai, közhatalmi, gazdasági) megszűnnek vagy korlátozott formában érvényesülnek, az információszolgáltatás és -felhasználás közvetlenül beépül a társadalmi folyamatokba. Ugyanakkor azonban az információ egyre inkább árujelleget is ölt, mely tárgya s egyben formálója a nemzeti és nemzetközi piaci versenynek. Az internet által nyújtott lehetőségek ezen a területen hozták meg a leglényegesebb áttörést: a lényegében korlátlan mennyiségű információ korlátlan számú felhasználó részére, bármikor történő hozzáférhetővé tételének kölcsönös lehetőségét.

Az, hogy egy szervezet, egyén vagy épp egy-egy társadalom mennyiben tud élni az elérhető információval, vagy hogy maga mennyi információt, milyen formában tesz hozzáférhetővé, társadalmi-gazdasági lehetőségei szempontjából meghatározóvá vált. Az információs társadalmi stratégiák a változások felismerésének, a hozzáidomulásnak és a befogadásnak kormányzati programjai: a kilencvenes évek végére a technológiai fejlettség adott szintjét elérő országok nem halogathatták tovább megalkotásukat.

A technológia által uralt „Új Gazdaság” másik meghatározó jellemzője a globalizáció. Az információ és az információipar egyrészt ösztönzője, másrészt hordozója globalizációs folyamatoknak.

Az információs és távközlési ipar legnagyobb része mögött álló globális tőke biztosítja a technikai feltételeket, de közben maga is terjeszkedik, újabb területeket von ellenőrzése alá. Mindez a hagyományos (szuverén) hatalmi-politikai berendezkedések, nemzetgazdaságok számára éppúgy jelen lévő kihívásnak, nem egy esetben támadásnak minősül, mint ahogy a nemzetállam joga számára is.

A globalizáció a joggal szemben elsődlegesen a liberalizáció és a dereguláció követelményét fogalmazza meg: annak lehetővé tételét, hogy a globális folyamatok a nemzeti jogok által nem korlátozottan mehessenek végbe. A globalizáció kritikai elméletei rámutatnak e folyamatok veszélyeire is: elsősorban arra, hogy a szabályok kiiktatása a társadalmi, közösségi kontroll elvesztését jelenti. Az internet megjelenése után az

22

I. Internet, jog, információs társadalom

elektronikus kereskedelem a globális folyamatok legfontosabb nyílt hordozójává és gyorsító tényezőjévé lépett elő: egyrészt a tömegügyletek globalizálódását, másrészt az ideológiai hatalomgyakorlás új, nemzethatárokra tekintettel nem lévő formáját teszi lehetővé.

A globalizáció jelensége a jog fejlődésében, változásaiban is tetten érhető: egyrészt a dereguláció igényével, másrészt a „jogok kiterjedésével”, exportjával, harmadsorban a (sokszor nagy gazdasági-hatalmi koncentrátumok által támogatott vagy megalkotott) nemzetközi jogi normák belső jogba való behatolásával.

A gazdasági globalizáció a számítógépes világhálót a hatalomkiterjesztés és -gyakorlás eszközeként használja, ugyanakkor uralma alá vonni, ellenőrizni nem tudja. Mint ahogy – közvetlen módon – nem uralhatja egyetlen kormány vagy nemzetközi szervezet sem. Ez a hálózat technikai-technológiai sajátosságaiból következő tény igazolja az „internetes életviszonyok”, „hálózati kultúra” relatív önállóságának elismerését, s sajátosságainak társadalomtudományi igényű kutatásának szükségszerűségét.

Az információs forradalom nyomán létrejött sajátos cyberkultúra kritikai és szabadságkultúra: ezek a hálózati értékek hiearchiájának domináns elemei. Középpontjában a véleménynyilvánítás, az információhoz jutás szabadsága áll, melynek korlátozása (legyen az bár a globalizációs, vagy az államhatalmi érdekre visszavezethető) ellenállást szít. A cyberkultúra elveti az információ kisajátításának formáit, az információs feudalizmust. Egyszerre ellenzője (amennyiben ez az információ szabadságát bármely tiltás formájában veszélyezteti) és védelmezője (amennyiben a dereguláció keretei között a meglévő tilalmak és korlátozások elbontását hasznosnak tartja) a globalizációnak.

A hálózat az információcsere biztosítása révén emberi, gazdasági-kereskedelmi kapcsolatokat – értékeket – közvetít: többféle értékrend – és értékrendhez igazodási normarendszer – együttes megjelenési lehetőségét biztosítja. Globális jellegéből adódóan mindezt határok nélkül teszi: az értékek, normák más értékekkel, normákkal konfrontálódhatnak.

Az internet, a kibertér, mint testetlen dolog, fizikai értelemben nem megragadható fogalom, nem áll a jog uralma alatt: a hálózati szereplők (akik mint létező személyek, valamely ország lakosai, s joghatósága alá tartozó állampolgárai) azonban már igen. Az alkotmányos alapjogokkal érintkező életviszonyok körében a fő problémát egyrészt az internet mé-

I. Internet, jog, információs társadalom

23

diajellege (az a lehetőség, hogy gondolatközléshez mindenki számára hozzáférhető fórumot biztosít), másrészt az információ bizalmassága (elektronikus magánszféra védelmének kérdése), harmadsorban az információhoz jutás (a közérdekű információt is ideértve) szabadsága és annak jogszerű korlátozhatósága jelenti.

A „normák káoszának” nevezett jelenség valójában nem más, mint az internet által globálisan összekötött, eltérő kultúrák és eltérő normarendek megoldásainak közvetlen érintkezéséből és egymásra hatásából, valamint bármely normarendszer lényeges elemének, a szankciónak az adott nemzeti jog szerinti kikényszeríthetetlenségéből adódó sajátosságok összessége.

I.2. A jogi szabályozással szemben megfogalmazott kíhívások I.2.1. Az információs gazdaság jogának megközelítési lehetőségei A gazdasági-kereskedelmi kapcsolatok körében felmerülő és tipizálható problémák hangsúlyozottabban követelnek jogi választ: ez a szerződéses, vagyonmozgással együtt járó kapcsolatok jogbiztonság iránti igényének természetes velejárója. Az ipari forradalom kora óta a jog rendszere és orientációja éppúgy jelentős változásokon ment keresztül, mint maga a társadalom: e változások a jog alapvető célját és rendelkezésre álló eszközrendszerét és a jogdogmatikát is érintették, átformálták.

A posztmodern korának megvan a maga sajátos, a „meglévő tagadására”, a „párbeszédbe bocsátkozásra”, a „jogdogmatika átértékelésére” vonatkozó irányultsága. Ez az irányultság azonban a hálózat globális környezetében már nem tartható: a posztmodern által az irányítás helyett az igazgatásra szorított jog épp ennek az alapvető funkciójának nem tud már többé megfelelni. A lehetséges „internetjövőképek” egyike a nemzetállam és nemzeti szuverenitás gondolatának elhalása, a „világállam”, „világjog”, „világigazgatási jog” kialakulása.

Ez – a valójában a globalizáció totális gazdasági hatalmi mechanizmusainak politikai hatalommá transzformálódását kívánó és elismerő – felfogás azonban nem számol olyan legalapvetőbb emberi igényekkel, mint az egyén magánszférájának megőrzése, vagy a hagyományos (nemzeti, kulturális, vallási, gazdasági stb.) értékek mellett szerveződött közösségi-társadalmi kapcsolatok integritásának fenntartása. Túl ezen, egységes „internetkultúrát” feltételez: ilyen pedig nincs, csak – mint minden emberi kapcsolatrendszerben – megjelenített, hordozott s egymással gyakran ütköző értékrendek vannak.

Az internet emberi kapcsolatokat alapjaiban érintő jelentőségének alábecsülése vagy a „hálózat misztifikálása” csapdájába a közgondolkodás és társadalomtudományok – így a jog is – egyforma könnyedséggel eshetnek bele. Míg a hálózati közgondolkodás inkább hajlandó elfogad-

I. Internet, jog, információs társadalom

25

ni a „totális szabadság” gondolatát, a jogmentes tér mítoszát, a szociológia, a társadalominformatika gyakran túlbecsüli a változások gyorsaságát és jelentőségét (arról ugyanis nem szabad elfeledkezni, hogy még a technikailag leginkább fejlett országok is igen távol állnak az emberi kapcsolatok teljes „átelektronizálásától”), a jog e változások elbagatellizálására, s a változásoknak való megfelelés halogatására inkább hajlamos.

Az új, informatikai jogi alapú, de a problémákhoz az információs társadalmak egy-egy központinak számító jelenségén át közelítő szemléletmódok egyike az internet-jog vagy e-jog, mely arra törekszik, hogy az internet, a web által érintett, hihetetlenül széles körben értelmezze a jogi alapkérdéseket – vagy épp a továbblépési lehetőségeit. Az „internet-jog” a hálózati alkalmazások által életre hívott vagy középpontba állított jogi problémák tárgyalásának a gyakorlatban kialakult eszköze. Alkalmas arra, hogy a jelenségeket csoportosítsa, számba vegye, tárgyalja, a hatályos jogintézményekkel összefüggésbe hozza és az esetleges joghézagokra, a jogfejlesztés igényeire a figyelmet felhívja – mint az információs társadalom hálózati életviszonyainak jogi kérdéseit megragadni igyekvő pozitív, leíró jogi megközelítésnek életszerűsége aligha vitatható.

A problémák tárgyalására, a hatályos jog bemutatására és értelmezésére attól függően kerülhet sor, hogy az egyes munkák szerzői nemzeti joguk beágyazottságában mely jogvédte érdekeket kívánnak elsőbbséggel tárgyalni, mely olvasóközönséget (politikai döntéshozók, jogalkotók, jogalkalmazók, a kereskedelmi élet szereplői) céloznak meg. Az angol-amerikai tradíciókra szervesen építkező, az alapjogok érvényesülési lehetőségével súlyozottan foglalkozó cyberlaw, a hálózati jog sajátosságait a technikai elemek egyedi problémafelvetései felől közelítő NetLaw (az internet joginformatikája) mint tárgyalási mód, éppúgy létjogosultsággal bír, mint az „új technológiák” innovatív szemléletű, az információs társadalom jogi problémáihoz az általánosság és komplexitás igényével közelítő információs társadalmi jog vagy a multimédiajog.

A hálózati kommunikáció kezdeti szakaszában – amíg egy többé-kevésbé zárt közösség, elsősorban az amerikai egyetemek az információ kölcsönös megosztásának igényével és szándékával használták azt – az internet különösebb jogi problémát nem vetett fel. A hálózati kapcsolattartás lehetőségének technikai fejlődése, a levelezőrendszerek elterjedése, s különösen a www-profil egyre szélesebb körű alkalmazása gyöke-

26

I. Internet, jog, információs társadalom

resen változtattak ezen a helyzeten. Az internet által felvetett problémák kutatása, e problémák rendszerezése, tematikus megközelítése szerte a világon a jogalkalmazás, a jogalkotás és a jogtudomány homlokterébe került.

Az egyéni felhasználó, vagy az internetet gazdasági tevékenysége szolgálatába állító vállalkozás legtöbbször egy-egy problémával konkrét eset kapcsán találkozik: rendszerét vírussal fertőzik meg, elektronikus postaládájába tömegével érkeznek a kéretlen kereskedelmi reklámüzenetek, a vállalkozás árut, szolgáltatást kíván a weben keresztül értékesíteni, s ezért kell domain nevet regisztrálni, honlapot felépíteni stb. Ha valamilyen internetes szolgáltatást kíván nyújtani, azonnal felmerül a kérdés: mit kell tennie ahhoz, hogy jogszerűen, a hatályos előírásoknak megfelelően járhasson el.

Az internet jogával való találkozás másik formája, amikor személyében valakit más, a hálózat igénybevételével megvalósított cselekedete, magatartása sért. Ebben az esetben a kérdés úgy merül fel, hogy a jogában sértett miként vehet a jogsérelemért elégtételt, s miként tudja rábírni a jogsértőt, hogy felhagyjon ezzel a magatartással.

Előfordulhat, hogy valamely véghezvitt cselekedet, tanúsított magatartás a mindenkire nézve kötelező jogszabályba (pl. hatósági előírások, büntetőjog) ütközik, s ezzel összefüggésben állapít meg „hatóság” (pl. közigazgatási szerv) valamely szankciót. Meglehet, hogy a „hétköznapi” világban az előírások (követendő magatartásszabályok) kötelező voltával, vagy valamely cselekvés tilalmával tisztában is vagyunk, de úgy gondoljuk, hogy a „tiltás” az internetre nem vonatkozik.

Az „internet-jog” vagy „e-jog” fogalma alatt azoknak a jogszabályoknak összességét értjük, melyek a hálózati szereplők egymás közötti, valamint a hálózati világ szereplői és a „neten kívüli” világ szereplői közötti kapcsolatokban is kötelező érvénnyel bírnak, követendő magatartást, s az ettől való eltérés esetén végső soron akár közhatalmi eszközökkel is kikényszeríthető jogkövetkezményeket (szankciókat) írnak elő.

Az internet joga, vagy E-jog (bárhogy is közelítsük meg azt) a legtöbb amerikai, s igen sok európai egyetemen mint tantárgy, s mint diszciplína ugyancsak elfogadottá vált. Az egyetemi oktatásba általában, mint a „komputerjog” (a számítógépesítés jogi hatásainak vizsgálatát a középpontba állító megközelítés) vagy a jogi informatika felől érkezve épült be, s legtöbbször egyfajta interdiszciplináris megközelítésű (a szakiro-

I. Internet, jog, információs társadalom

27

daloméval sok átfedést mutató) tematika alapján kerül tárgyalásra.

Nem új diszciplína született: sokkal inkább egy új szemlélet terjedt el, s vált sok amerikai, nyugat-európai és távol-keleti egyetemen uralkodóvá.

A „hagyományos” jogágak az informatikai-jogi paradigma beépülésével gazdagabbak lettek – miközben egy új, interdiszciplináris tudomány is megjelent, mely azonban a jogi informatikában gyökerezik. Napjainkra elmondható, hogy az „internetjog” a jogi informatikától, mint anyadiszciplínáról levált, önállósult.

A hálózati, elektronikus életviszonyok kereskedelmi, üzleti jellegű dimenziójának vizsgálatával az elektronikus kereskedelem joga, vagy – komplexebb megközelítésben – az elektronikus gazdasági kapcsolatok joga az „internet-jog” egy szűkebb szegmensét jelenti. Az elektronikus gazdasági kapcsolatok joga, mint diszciplináris megközelítés alkalmas arra, hogy az autonóm hálózati-piaci szereplők jogi viszonyrendszerét a magyar polgári jogi-gazdasági jogi tudományos gondolkodás hagyományaihoz kösse, eredményesen feltérképezze.

Mindazonáltal az új technológiák – csakúgy, mint az ipari forradalom korában – a mindenkori jogi közegben, a hatályos jog rendszerében igényelnek jogi válaszokat: beillesztést vagy speciális, a jelenség egyedi sajátosságait, újdonságát figyelembe vevő szabályozást. Ez azonban nem vezethet egyfajta „különjog” létrejöttéhez (melyet sem dogmatikai, sem gyakorlati érvekkel nem lehetne igazolni).

I.2.2. Szabályok és szabályozottság a világhálón Hétköznapi cselekedeteink nagyon sok esetben egyben jogi aktusnak is minősülnek; így van ez akkor is, ha ez nem mindig tudatosul. Ha belépünk egy üzletbe, s vásárolunk valamit, adásvételi szerződést kötünk, a közlekedésben a KRESZ szabályai szerint járunk el, sok szolgáltatást (pl. kábeltévé, telefon, mobiltelefon, internet-hozzáférés) ugyancsak szerződés alapján veszünk igénybe. Ha a szerződést megszegjük, a polgári jog jogkövetkezményével kell számolnunk (meg nem fizetett tartozásunkat perre viszik), ha a KRESZ előírásait hagyjuk figyelmen kívül, szabálysértési bírsággal szembesülhetünk. Ha a magánjogi jogsértés elég súlyos volt, a szolgáltatás azonnali megvonásával is számolhatunk, csak-