EU-jog

EU-jog MÁSODIK, AKTUALIZÁLT ÉS BŐVÍTETT KIADÁS

Szerkesztette:

OSZTOVITS ANDRÁS

EU-jog MÁSODIK, AKTUALIZÁLT ÉS BŐVÍTETT KIADÁS

Szerkesztette:

OSZTOVITS ANDRÁS

Lap- és Könyvkiadó Kft.

© Angyal Zoltán, 2015 © Asztalos Zsófia, 2015 © Fazekas Judit, 2015 © Gyeney Laura, 2015 © Metzinger Péter, 2015 © Milassin László, 2015 © Osztovits András, 2015 © Szabó Marcel, 2015 © HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2015 A kézirat lezárva: 2015. június 30.

Angyal Zoltán: „A” rész III. fejezet: bevezető, 1–2. (Szabó Marcellal közösen), 3., 5., 6., 7., 8.; Asztalos Zsófia: „A” rész VII. fejezet; Fazekas Judit: „A” rész IV. és V. fejezet; Gyeney Laura: „B” rész IV. fejezet; Metzinger Péter: „B” rész V., VI., VII., VIII. fejezet; Milassin László: „B” rész I., II., III., IX. fejezet; Osztovits András: „A” rész II. és VI. fejezet; Szabó Marcel: „A” rész I. fejezet, „A” rész III. fejezet: bevezető, 1–2. (Angyal Zoltánnal közösen), 4.

Szerkesztette: OSZTOVITS ANDRÁS

A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet, illetve annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel – elektronikus, fényképészeti úton vagy módon – a kiadó engedélye nélkül közölni.

ISBN 978 963 258 278 8 Budapest, 2015 A HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. kiadása Felelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezetője Internet: www.hvgorac.hu • E-mail: info@hvgorac.hu Felelős szerkesztő: dr. Gábor Zsolt Tipográfia és műszaki szerkesztés: Harkai Éva Szedés: HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.

5

TARTALOM

Előszó a második kiadáshoz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21 Előszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23 „A” rész JOG- ÉS INTÉZMÉNYRENDSZER I. FEJEZET AZ EURÓPAI INTEGRÁCIÓ TÖRTÉNETE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27 1. Európa eredete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27 2. Európa az ókortól a második világháborúig . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27 3. Európa a második világháború után . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 30 4. Az Európai Közösségek kialakulása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 33 4.1. Az európai integráció első mérföldköve: az Európai Szén- és Acélközösség . . . . . . . . . . 33 4.2. Az Európai Védelmi Közösség terve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 35 4.3. A Nyugat-európai Unió . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 36 5. Az Európai Gazdasági Közösség és az Európai Atomenergia Közösség . . . . . . . . . . . . . . . . . 36 5.1. Az Európai Atomenergia Közösséget létrehozó Szerződés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 37 5.2. Az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó Szerződés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 38 5.3. Az 1957-es Intézményegyesítő Szerződés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 38 5.4. Az 1965-ös Fúziós Szerződés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 38 5.5. Euroszklerózis . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 39 5.6. Az első bővítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 40 5.7. Déli bővítések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 40 5.7.1. A második bővítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 40 5.7.2. A harmadik bővítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 40 6. Az Egységes Európai Okmány . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41 7. A Maastrichti Szerződés előzményei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 42 7.1. A Maastrichti Szerződés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 44 8. A negyedik bővítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 46 9. Az Amszterdami Szerződés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 47 10. A Nizzai Szerződés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 49 11. Az ötödik bővítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 50 12. A hatodik bővítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 52

6

Tartalom

13. A hetedik bővítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 52 14. Út az Alkotmányos Szerződés felé . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 52 14.1. Szerződés egy Európai Alkotmány létrehozásáról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 54 14.2. Az Alkotmányos Szerződés bukásától az ún. Reformszerződésig . . . . . . . . . . . . . . . . . . 56 15. A Lisszaboni Szerződés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 57 II. FEJEZET INTEGRÁCIÓS CÉLOK ÉS ÉRTÉKEK AZ ALAPÍTÓ SZERZŐDÉSEKBEN . . . . . . . . . . . . . 59 III. FEJEZET AZ EU INTÉZMÉNYRENDSZERE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 62 1. Az Európai Tanács . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 64 1.1. Európai Tanács – Európa Tanács . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 64 1.1.1. Az Európa Tanács kapcsolata az Európai Unióval . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 64 1.1.2. Az Emberi Jogok Európai Egyezménye és az EU . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 65 1.2. Az Európai Tanács . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 66 1.2.1. Az Európai Tanács létrejötte . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 66 1.2.2. Az Európai Tanács összetétele . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 67 1.2.3. Az Európai Tanács feladatai és elnöke . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 68 1.2.4. Az Európai Tanács ülései . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 69 1.2.5. Az Európai Tanács döntéshozatala . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 71 2. Az Európai Unió Tanácsa . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 72 2.1. A Tanács összetétele és működése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 73 2.1.1. A Tanácsi formációk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 73 2.1.2. A Tanács ülései . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 74 2.1.3. A Coreper, a bizottságok és a munkacsoportok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 76 2.1.4. A Tanács soros elnöksége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 78 2.1.5. A Főtitkárság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 80 2.2. A Tanács feladatai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 81 2.2.1. Az uniós jogszabályok megvitatása és elfogadása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 81 2.2.2. A tagállami szakpolitikák koordinálása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 81 2.2.3. Az EU közös kül- és biztonságpolitikájának alakítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 82 2.2.4. Nemzetközi megállapodások megkötése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 82 2.2.5. Az Unió költségvetésének elfogadása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 83 2.3. Döntéshozatal a Tanácsban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 83 2.3.1. Az egyhangú döntéshozatal . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 83 2.3.2. A minősített többséggel történő döntéshozatal . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 84 3. Az Európai Bizottság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 86 3.1. A Bizottság összetétele és tagjainak kinevezési eljárása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 86 3.1.1. A biztosok száma és kinevezésük feltételei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 86 3.1.2. A Bizottság tagjainak kinevezési eljárása és hivatali idejük . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 87 3.2. A Bizottság szervezeti felépítése és döntéshozatala . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 89 3.2.1. A Bizottság elnöke . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 89 3.2.2. Az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 90 3.2.3. A biztosi kabinetek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 90 3.2.4. A Bizottság főtitkára . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 91 3.2.5. Főigazgatóságok és szolgálatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 91 3.2.6. Döntéshozatali eljárások a Bizottságban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 92

Tartalom

7

3.3. A Bizottság és tagjainak függetlensége, elszámoltathatósága, és megbízatásuk megszűnésének okai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 93 3.3.1. A függetlenség szerepe és garanciái . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 93 3.3.2. Összeférhetetlenségi szabályok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 93 3.3.3. Az elszámoltathatóság eszközei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 94 3.3.4. A biztosi megbízatás megszűnésének okai és esetei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 95 3.4. A Bizottság feladatai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 96 3.4.1. Áttekintés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 96 3.4.2. A Szerződések, valamint az intézmények által a Szerződések alapján elfogadott intézkedések alkalmazásáról való gondoskodás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 97 3.4.3. Az uniós jog alkalmazásának felügyelete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 98 3.4.4. Az uniós költségvetés végrehajtása és a programok irányítása . . . . . . . . . . . . . . . . . 98 3.4.5. Koordinatív, végrehajtó és igazgatási feladatok a Szerződésekben meghatározott feltételek szerint . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 99 3.4.6. Az Unió külső képviselete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 99 3.4.7. Javaslattétel jogalkotási aktusok elfogadására . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 100 3.4.8. Indítványtétel az Unió tevékenységének éves és többéves programjára . . . . . . . . . . 101 4. Az Európai Parlament . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 102 4.1. Az Európai Parlament létrejötte . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 102 4.1.1. A Parlament elődei: a Közös Gyűlés és a Gyűlés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 102 4.2. Az Európai Parlament működése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 102 4.2.1. Az Európai Parlament székhelye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 102 4.2.2. Az Európai Parlament képviselői és választásuk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 103 4.2.3. Az Európai Parlament tisztségviselői . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 104 4.2.4. Az Európai Parlament pártcsoportjai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 105 4.2.5. Az Európai Parlament határozatképessége, nyelvei, bizottságok . . . . . . . . . . . . . . . . 106 4.3. Az Ombudsman és a Petíciós Bizottság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 106 4.4. Az Európai Parlament hatáskörei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 107 4.4.1. Önigazgatási hatáskör . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 107 4.4.2. Részvétel a jogalkotásban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 107 4.4.2.1. Konzultációs eljárás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 107 4.4.2.2. Rendes jogalkotási eljárás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 108 4.4.2.3. Egyetértési eljárás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 108 4.4.2.4. Költségvetési eljárás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 109 4.4.3. Politikai ellenőrző szerep . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 110 4.5. Demokráciadeficit és európai parlamentarizmus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 110 5. Az Európai Számvevőszék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 112 5.1. A Számvevőszék létrejötte . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 112 5.2. A Számvevőszék összetétele és szervezete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 112 5.3. A Számvevőszék függetlensége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 113 5.4. A Számvevőszék működése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 114 6. A Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank . . . . . . . . . . . . . . . . . . 116 6.1. A KBER és az EKB létrejötte . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 116 6.1.1. A gazdasági és monetáris unió programja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 116 6.1.2. A KBER kétszintű szervezeti felépítése és az eurórendszer . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 118 6.1.3. A tagállami jegybankok szerepe és jogi helyzete a KBER-ben . . . . . . . . . . . . . . . . . 119 6.2. Az EKB célkitűzései . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 120 6.3. Az EKB feladatai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 121

8

Tartalom

6.3.1. Alapvető feladatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 121 6.3.1.1. Az Unió monetáris politikájának meghatározása és végrehajtása . . . . . . . . . . 121 6.3.1.2. A devizaműveletek végzése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 121 6.3.1.3. A tagállamok hivatalos devizatartalékainak tartása és kezelése . . . . . . . . . . . 121 6.3.1.4. A fizetési rendszerek zavartalan működésének előmozdítása . . . . . . . . . . . . . . 122 6.3.2. A bankjegy- és érmekibocsátás szabályozása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 122 6.3.3. Egyéb feladatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 123 6.3.3.1. Konzultatív és véleményező funkció . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 123 6.3.3.2. A hitelintézetek prudenciális felügyelete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 124 6.3.3.3. Statisztikai feladatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 124 6.3.3.4. Jogalkotó és végrehajtó funkció . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 125 6.4. Az EKB döntéshozatali rendszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 125 6.4.1. A Kormányzótanács . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 125 6.4.2. Az Igazgatóság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 127 6.4.3. Az Általános Tanács . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 127 6.5. A jegybanki függetlenség és annak uniós jogi biztosítékai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 128 6.5.1. Elméleti alapvetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 128 6.5.2. Intézményi függetlenség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 129 6.5.3. Személyi függetlenség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 129 6.5.3.1. Alkalmassági kritérium és kinevezési eljárás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 129 6.5.3.2. Hivatali idő és újraválaszthatóság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 129 6.5.3.3. A felmentési eljárás és garanciái . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 130 6.5.3.4. Az összeférhetetlenséggel kapcsolatos biztosítékok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 130 6.5.4. Funkcionális függetlenség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 131 6.5.5. Pénzügyi-gazdasági függetlenség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 131 6.5.6. Jogforrástani megközelítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 131 6.6. Az EKB demokratikus elszámoltathatósága és a bírói felülvizsgálat . . . . . . . . . . . . . . . . 132 6.6.1. Az EKB kapcsolata a Tanáccsal és a Bizottsággal . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 132 6.6.2. Az EKB beszámolási kötelezettsége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 133 6.6.3. Az EKB és az Európai Parlament monetáris párbeszéde . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 133 6.6.4. Az EKB és az Európai Unió Bírósága . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 134 7. Az Európai Unió Bírósága . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 136 7.1. Az Unió bírósági rendszerének fejlődése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 136 7.2. A Bíróság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 137 7.2.1. Összetétele . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 137 7.2.2. A bírák és a főtanácsnokok kinevezése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 138 7.2.3. A bírákra és a főtanácsnokokra vonatkozó közös szabályok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 139 7.2.4. A Bíróság elnöke és hivatalvezetője . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 140 7.2.5. Az ítélkező testületek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 141 7.2.6. A Bíróság hatáskörei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 142 7.3. Törvényszék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 143 7.3.1. Összetétele . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 143 7.3.2. A bírák, az elnök és a hivatalvezető . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 144 7.3.3. Ítélkező testületek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 144 7.3.4. A Törvényszék hatáskörei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 146 7.3.5. Fellebbezés a Törvényszék határozataival szemben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 146 7.4. Közszolgálati Törvényszék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 147 7.4.1. A bírák és az elnök . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 147

Tartalom

9

7.4.2. Ítélkező testületek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 148 7.4.3. Hatásköre és a fellebbezés a határozataival szemben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 149 7.5. Az Európai Unió Bírósága előtti eljárás fontosabb szabályai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 150 7.5.1. Eljárás a Bíróságon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 150 7.5.2. Eljárás a Törvényszéken . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 154 7.5.3. Eljárás a Közszolgálati Törvényszéken . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 154 7.6. A bírósági rendszer tervezett reformja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 155 8. Tanácsadó testületek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 157 8.1. Európai Gazdasági és Szociális Bizottság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 157 8.2. Régiók Bizottsága . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 158 9. Az Európai Beruházási Bank . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 159 9.1. Az EBB feladatai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 159 9.2. Finanszírozási alapelvek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 161 9.3. Az EBB döntéshozatali rendszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 162 9.3.1. A Kormányzótanács . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 162 9.3.2. Az Igazgatótanács . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 162 9.3.3. Az Igazgatási Bizottság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 163 9.3.4. A Számvizsgáló Bizottság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 163 9.4. Az EBB és az Európai Unió Bírósága . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 164 IV. FEJEZET AZ EU JOGRENDSZERE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 165 1. Az Európai Unió jogi személyisége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 165 2. Az Európai Unió jogrendszere – az uniós jog forrásai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 166 2.1. Az Európai Unió jogrendszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 166 2.2. Az uniós jog jogforrási rendszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 168 2.2.1. Elsődleges uniós jogforrások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 168 2.2.2. Másodlagos jogforrások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 174 2.2.2.1. Általános követelmények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 174 2.2.2.2. A másodlagos jogforrások típusai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 177 3. A másodlagos uniós jogi aktusok hierarchiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 184 3.1. Jogalkotási aktusok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 184 3.2. A nem jogalkotási aktusok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 185 3.2.1. Felhatalmazáson (delegáláson) alapuló jogi aktusok (EUMSz. 290. cikk) . . . . . . . . 185 3.2.2. Végrehajtási aktusok (EUMSz. 291. cikk) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 186 3.3. Egyéb jogforrások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 187 3.4. Az uniós acquis – uniós vívmányok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 188 4. Jogalkotási eljárások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 188 4.1. A jogalkotási aktusok elfogadására irányuló eljárás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 188 4.1.1. A rendes jogalkotási eljárás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 188 4.1.2. Különleges jogalkotási eljárások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 193 4.2. A nemzeti parlamentek szerepe a jogalkotási eljárásokban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 194 4.3. A nem jogalkotási eljárások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 195 4.3.1. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadása (EUMSz. 290. cikk) . . . . . . . . . 197 4.3.2. Végrehajtási aktus elfogadására irányuló eljárás (komitológia, EUMSz. 291. cikk) . . . 197 5. A hatáskör-átruházás elve – az Európai Unió hatáskörei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 203 5.1. A hatáskör-átruházás elve (EUMSz. 5. cikk) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 203

10

Tartalom

5.2. Az uniós hatáskörök fajtái . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 204 5.3. Az ún. rugalmassági klauzula (EUMSz. 352. cikk) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 206 5.4. A szubszidiaritás elve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 207 5.4.1. A szubszidiaritás elv jelentése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 208 5.5. Az arányosság elve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 210 6. Jogharmonizáció . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 211 6.1. A jogharmonizáció/jogközelítés fogalma és fajtái . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 211 6.2. Jogharmonizációs jogalapok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 213 6.3. A jogharmonizációs intézkedések fajtái – a jogharmonizáció eszközei . . . . . . . . . . . . . . 214 6.4. A tagállami jogharmonizációs célú jogalkotási feladatok teljesítése . . . . . . . . . . . . . . . . 216 6.5. Egyéb uniós szabályozási módszerek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 219 7. Az uniós jog alapelvei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 220 7.1. Az uniós jog elsőbbsége, autonómiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 221 7.2. Az uniós jog közvetlen hatályának elve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 226 7.2.1. A közvetlen hatály elvének fogalma és fajtái . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 226 7.2.2. A közvetlen hatály elvének kimunkálása az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 226 7.3. A közvetlen alkalmazhatóság elve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 237 7.4. A közvetett hatály – értelmezési kötelezettség elve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 238 7.5. A kölcsönös elismerés elve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 240 7.6. Az alapvető jogok védelme az Európai Unióban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 243 7.6.1. Az alapvető jogok védelme az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatában . . . . . . . . . 244 7.6.2. Az alapvető jogok szabályozásának történeti fejlődése az elsődleges uniós jogban . . . 247 7.6.3. Az Európai Unió alapértékei és védelmük . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 249 7.6.3.1. Az alapvető értékek tagállami megsértése estén követendő eljárás

és jogkövetkezmények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 249 7.6.4. Az alapvető jogok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 251 7.6.5. Az Európai Unió Alapjogi Chartája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 251 7.6.5.1. Az Alapjogi Charta tartalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 252 7.6.5.2. Az Alapjogi Charta címzettjei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 253 7.6.6. Az Unió csatlakozása az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez (EJEE) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 254 V. FEJEZET A TAGÁLLAMOK KÖTELEZETTSÉGEI AZ UNIÓS JOG ÉRVÉNYESÜLÉSE ÉRDEKÉBEN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 257 1. A lojális együttműködés elve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 257 1.1. A lojális együttműködés elvének fogalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 258 1.2. A tagállamokat terhelő általános kötelezettségek alanyai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 260 1.3. A lojális együttműködés elve az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatában . . . . . . . . . . . 262 2. A tagállamok kártérítési felelőssége az uniós jog megsértése esetén . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 263 2.1. A tagállami kártérítési felelősség elvének jelentéstartalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 263 2.2. A tagállamnak az uniós jog megsértéséért fennálló kártérítési felelősségének feltételei . . . 267 VI. FEJEZET AZ EURÓPAI UNIÓ BÍRÓSÁGÁNAK EGYES ELJÁRÁSAI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 271 1. Kötelezettségszegési eljárás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 271 1.1. Az uniós jog érvényesülését kikényszerítő eljárások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 271

Tartalom

11

1.2. A kötelezettségszegési eljárás jellemzői . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 272 1.3. A tagállami kötelezettségszegést megalapozó jogsértések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 273 1.3.1. Az elsődleges és a másodlagos uniós jog rendelkezéseinek megsértése . . . . . . . . . . 273 1.3.2. A tagállamokat terhelő együttműködési kötelezettség megsértése . . . . . . . . . . . . . . 274 1.3.3. Az Unió által, illetve az Unió és a tagállamok által harmadik országokkal kötött nemzetközi szerződések megsértése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 276 1.3.4. Az uniós jog általános elveinek megsértése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 276 1.3.5. Tagállami kötelezettségszegés jogalkotással vagy annak elmulasztásával . . . . . . . . 276 1.3.6. A tagállam által kötött, az uniós joggal ellentétes nemzetközi megállapodások . . . . 277 1.3.7. A tagállam uniós joggal ellentétes közigazgatási gyakorlata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 277 1.3.8. A tagállamnak uniós joggal ellentétes bírói gyakorlata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 278 1.3.9. Az „általános és tartós” tagállami jogsértések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 279 1.4. A kötelezettségszegési eljárás megindítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 279 1.5. A pert megelőző eljárás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 280 1.6. A bírósági eljárás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 283 1.6.1. A bírósági eljárás általános szabályai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 283 1.6.2. Bizonyítás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 283 1.6.3. Az ítélet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 284 1.7. A tagállam által egy másik tagállam ellen indított kötelezettségszegési eljárás jellemzői . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 285 1.8. A tagállami kötelezettségszegést megállapító ítélet végrehajtásának kikényszerítése . . . . 287 1.9. Az irányelvek átültetésének elmulasztása esetén alkalmazható szankciók . . . . . . . . . . . 289 1.10. Magyarországgal szemben megindított kötelezettségszegési eljárások . . . . . . . . . . . . . . 290 2. Semmisségi eljárás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 291 2.1. A semmisségi eljárás általános jellemzői . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 291 2.1.1. Garanciális felülvizsgálat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 291 2.1.2. Hatásköri szabályok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 292 2.2. A megtámadható jogi aktusok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 292 2.2.1. Elsődleges jog, nemzetközi szerződések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 293 2.2.2. Előkészítő, közbenső intézkedések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 293 2.2.3. Megerősítő intézkedések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 294 2.2.4. Belső szervezeti intézkedések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 294 2.2.5. Nem kötelező jellegű intézkedések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 294 2.2.6. Az uniós intézmény gyakorlata, hallgatása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 294 2.2.7. A hatályon kívül helyezett jogi aktus helyébe lépő új jogi aktus . . . . . . . . . . . . . . . . 295 2.2.8. Magánjogi szerződések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 295 2.3. Peres felek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 295 2.3.1. Felperesek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 295 2.3.1.1. Privilegizált felperesek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 296 2.3.1.2. Kvázi privilegizált felperesek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 297 2.3.1.3. Magánszemélyek keresetindítási joga („locus standi”) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 297 2.3.1.3.1. A jogi aktus címzettjei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 298 2.3.1.3.2. Közvetlen érintettség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 298 2.3.1.3.3. Személyes érintettség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 298 2.3.1.3.4. Rendeleti jellegű jogi aktusok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 299 2.3.2. Alperesek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 300 2.4. A semmisségi kereset jogcímei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 300 2.4.1. Hatáskör hiánya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 301 2.4.2. Lényeges eljárási szabálysértés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 302

12

Tartalom

2.4.3. A Szerződés vagy az alkalmazására vonatkozó bármely jogi rendelkezés megsértése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 303 2.4.4. Hatáskörrel való visszaélés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 304 2.5. A semmisség vizsgálatának terjedelme . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 304 2.6. A semmisségi eljárás menete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 305 2.7. Semmisséget megállapító határozat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 307 2.8. Fennmaradó joghatások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 307 2.9. Az uniós intézmények kötelezettségei a jogi aktust semmisnek nyilvánító,

illetve mulasztást megállapító ítéletek esetén . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 308 2.10. A semmisségi kereset és a szerződésen kívüli felelősség kapcsolata . . . . . . . . . . . . . . . . 309 2.11. Magyar vonatkozású semmisségi ügyek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 310 3. Mulasztási eljárás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 313 3.1. Uniós intézmények, szervek, hivatalok mulasztásának megállapítása iránti eljárás . . . . 313 3.2. Peres felek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 314 3.3. A mulasztási eljárás szakaszai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 314 3.3.1. Perelőkészítő szakasz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 315 3.3.2. Peres eljárás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 316 3.3.2.1. Tagállamok, uniós intézmények keresetei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 316 3.3.2.2. Magánszemélyek keresetei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 316 4. Az előzetes döntéshozatali eljárás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 318 4.1. Az előzetes döntéshozatali eljárás célja, helye az EU jogvédelmi rendszerében . . . . . . . 318 4.2. Az előzetes döntéshozatali eljárás jogforrásai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 318 4.3. Az előzetes döntéshozatali eljárás szakaszai az EuB előtt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 319 4.3.1. A gyorsított előzetes döntéshozatali eljárásra vonatkozó speciális szabályok . . . . . . 320 4.3.2. A sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárásra vonatkozó speciális szabályok . . . . . 321 4.4. Az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére jogosultak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 322 4.4.1. Bíróságok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 322 4.4.2. Választottbíróságok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 322 4.4.3. Kamarák, köztestületek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 323 4.5. Az előterjeszthető kérdések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 324 4.5.1. A Szerződések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 324 4.5.2. A másodlagos uniós jog . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 324 4.6. A peres felek jogai – a nemzeti bíróságok ezzel kapcsolatos feladatai . . . . . . . . . . . . . . . 326 4.7. Az előterjesztés szükségességének mérlegelése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 327 4.8. Az előterjesztés megengedhetősége – az EuB hatáskörének vizsgálata . . . . . . . . . . . . . . 328 4.9. Az előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményező végzés tartalma . . . . . . . . . . . . . . . . . 329 4.10. Az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére kötelezettek . . . . . . . . . . . . . . . . . 330 4.10.1. Az előterjesztési kötelezettség sajátos esetei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 331 4.10.1.1. Nemperes eljárások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 331 4.10.1.2. Uniós jogi norma érvényességének vizsgálata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 331 4.10.2. Kivételek az előterjesztési kötelezettség alól . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 332 4.10.3. Az előterjesztési kötelezettség megszegésének jogkövetkezményei . . . . . . . . . . . . 334 4.10.3.1. Védelem az uniós jog alapján . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 334 4.10.3.2. Védelem a nemzeti jog alapján . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 335 4.11. Az előzetes döntéshozatali eljárásban meghozott ítéletek hatálya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 335 4.11.1. Az előzetes döntéshozatali eljárásban hozott ítélet hatálya

az eljárást kezdeményező bíróságra . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 336 4.11.2. Az előzetes döntéshozatali eljárásban hozott ítélet időbeli hatálya . . . . . . . . . . . . 337

Tartalom

13

4.11.3. Az előzetes döntéshozatali eljárásban hozott ítélet hatálya más tagállami

bíróságokra . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 337 4.11.3.1. Uniós jogi normát értelmező ítélet hatálya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 338 4.11.3.2. Uniós jogi norma érvényességét vizsgáló ítélet hatálya . . . . . . . . . . . . . . . . . . 339 VII. FEJEZET AZ UNIÓS POLGÁRSÁG . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 341 1. Az uniós polgárság alapjai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 341 2. Az uniós polgárság fogalma és tartalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 341 3. Az uniós polgárság alanyi köre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 342 4. Az uniós polgárok jogai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 345 4.1. A szabad mozgás joga . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 345 4.2. Választójog . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 347 4.3. A diplomáciai és konzuli védelemhez való jog . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 351 4.4. Az európai ombudsmani (EO) panasz joga . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 353 4.5. A petíciós jog . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 356 4.6. Az uniós polgári kezdeményezéshez való jog . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 358 „B” rész BELSŐ PIAC JOGA I. FEJEZET BELSŐ PIAC FOGALMA, SZABÁLYOZÁSA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 363 1. Alapvetések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 363 2. A nemzeti jogszabályok közelítése, jogharmonizáció . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 365 2.1. A jogharmonizációs hatáskörök . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 365 2.2. Előfeltételek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 366 2.3. Magas védelmi szint . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 367 2.4. Más uniós hatáskörökhöz való viszony . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 367 2.5. Nemzeti szabályok fenntartása, bevezetése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 368 II. FEJEZET ALAPSZABADSÁGOK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 373 1. Az alapszabadságok általános kérdései . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 373 1.1. A négy szabadsággal kapcsolatos alapvetések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 373 1.1.1. Az alapszabadságok jelentősége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 373 1.1.2. Az alapszabadságok viszonya egymáshoz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 373 2. Az alapszabadságok hatálya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 374 2.1. Határokon átívelő viszonyok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 374 2.2. Kivételek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 375 2.3. Joggal való visszaélés az alapszabadságok kapcsán . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 375 3. Közvetlen alkalmazás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 376 4. Az alapszabadságokkal kapcsolatos kötelezettségek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 376 4.1. Tagállamok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 376 4.2. Személyek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 377

14

Tartalom

4.3. Az EU-szervek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 378 5. Tilalmi rendelkezések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 378 5.1. A diszkrimináció tilalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 378 5.2. Nem diszkriminatív jellegű korlátozások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 379 6. Kivételek az alapszabadságok megsértését tiltó szabályok alól . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 380 6.1. Az EUMSz. által rögzített kivételek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 380 6.2. Az uniós írott jogban nem szereplő kivételek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 381 6.3. Az arányosság elve . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 381 6.4. Ütközés az uniós alapjogokkal . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 383 III. FEJEZET AZ ÁRUK SZABAD ÁRAMLÁSA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 384 1. Az áruk szabad áramlására vonatkozó rendelkezések hatálya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 385 2. Az áruk szabad áramlására vonatkozó rendelkezések alanyai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 386 3. Az Európai Unió mint vámunió . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 387 3.1. Az áruforgalom alapszabadságának külső oldala . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 388 3.2. Az áruforgalom alapszabadságának belső oldala . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 389 4. Vámok és vámokkal azonos hatású intézkedések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 390 5. A tagállamon belüli diszkriminatív és piacvédő adók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 392 6. A mennyiségi korlátozások kiküszöbölése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 394 6.1. Általános kérdések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 394 6.2. A behozatallal kapcsolatos mennyiségi korlátozások és azokkal azonos hatású intézkedésekre vonatkozó tilalmi rendelkezések tárgyi hatálya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 396 6.3. A behozatallal kapcsolatos mennyiségi korlátozásokkal és az azokkal azonos hatású intézkedésekre vonatkozó rendelkezések alanyi hatálya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 396 6.4. Az áruk behozatalára vonatkozó mennyiségi korlátozások tartalmi kérdései . . . . . . . . . 397 6.4.1. Az import közvetlen tilalma vagy korlátozása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 397 6.4.2. Diszkrimináció . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 398 6.5. A behozatalra vonatkozó mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedések . . . . 400 6.5.1. Általános alapvetések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 400 6.5.2. A mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedésekkel kapcsolatos bírósági gyakorlat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 402 6.5.2.1. Dassonville-ügy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 402 6.5.2.2. A Cassis de Dijon-ügy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 404 6.5.2.3. Keck-ügy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 407 6.5.2.4. A Keck-formula alkalmazása a reklámok esetén . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 409 6.5.2.5. De Agostini-ügy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 411 6.5.2.6. A termék bizonyos célra való használatának tilalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 412 6.6. A kivitelre vonatkozó mennyiségi korlátozás és azzal azonos hatású intézkedés . . . . . . . 413 6.6.1. A kiviteli korlátozások tilalmi szabályainak szerepe . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 413 6.6.2. A kivitelre vonatkozó mennyiségi korlátozások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 413 6.6.3. A kivitelre vonatkozó mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedések . . . 414 6.7. A mennyiségi korlátozások tilalma alóli kivételek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 415 6.7.1. A kivételek általános kérdései . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 415 6.7.1.1. Közerkölcs . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 418 6.7.1.2. Közrend . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 419 6.7.1.3. Közbiztonság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 419

Tartalom

15

6.7.1.4. Emberek, állatok és növények egészségének és életének védelme . . . . . . . . . . 420 6.7.1.5. Művészi, történelmi vagy régészeti értéket képviselő nemzeti kincsek védelme . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 421 6.7.1.6. Ipari és kereskedelmi tulajdon védelme . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 422 6.7.2. Íratlan kivételek, kényszerítő érdekek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 423 6.8. Teszt a EUMSz. 34. cikke alkalmazására . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 425 7. Állami monopóliumok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 425 IV. FEJEZET A MUNKAVÁLLALÓK SZABAD MOZGÁSA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 429 1. A munkaerő szabad áramlásának koncepciója . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 429 2. A munkavállaló fogalma – az EUMSz. 45. cikkének személyi hatálya . . . . . . . . . . . . . . . . . 430 3. A munkavállalókat és családtagjaikat megillető jogosultságok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 433 3.1. Az EUMSz. 45. cikke . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 433 3.2. A Tanács 492/2011/EU rendelete a munkavállalók Unión belüli szabad mozgásáról . . . . 434 3.2.1. A foglalkoztatáshoz való jog . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 434 3.2.2. A foglalkoztatás során biztosított egyenlő bánásmód . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 437 3.2.2.1. Foglalkoztatási és munkafeltételek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 437 3.2.2.2. Szociális előnyök . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 437 3.2.2.3. Adóelőnyök . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 439 3.2.2.4. Lakhatás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 439 3.2.2.5. Szakiskolai képzés, átképzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 440 3.2.2.6. Szakszervezeti jogok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 441 3.3. A családtagokat megillető jogosítványok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 441 4. Nemzetközi elem szükségessége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 442 5. Kivételek a munkavállalók szabad mozgásának biztosítása alól . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 443 5.1. A közrendi, közbiztonsági kivételek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 444 5.2. A közszolgálatban történő foglalkoztatás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 445 5.3. A bírósági esetjog kivételei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 445 6. Társadalombiztosítási szabályok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 446 V. FEJEZET A LETELEPEDÉS, A SZOLGÁLTATÁSNYÚJTÁS ÉS A TŐKEMOZGÁS SZABADSÁGÁNAK KÖZÖS ALAPJAI . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 448 1. A szabályozás szintjei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 450 2. Tagállamok közötti szituáció . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 451 3. A szabadságok elhatárolása egymástól és más jogintézményektől . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 452 3.1. Diszkriminációtilalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 453 3.2. Munkavállalás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 453 3.3. Letelepedés és szolgáltatásnyújtás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 454 3.4. Letelepedés és tőkemozgás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 455 3.5. Szolgáltatásnyújtás és tőkemozgás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 456 4. Egyenlő bánásmód . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 456 5. Kölcsönös elismerés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 457 6. A korlátozások igazolhatósága . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 459 6.1. Az EUMSz. alapján . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 459

16

Tartalom

6.2. Az EuB gyakorlatában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 460 6.3. A Gebhard-teszt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 461 7. Joggal való visszaélés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 463 8. A letelepedési jog, a szolgáltatásnyújtás és a tőkemozgás szabadságainak alkalmazása . . . . 464 VI. FEJEZET LETELEPEDÉSI JOG . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 466 1. A letelepedés funkciója . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 466 2. A letelepedés fogalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 466 3. Elsődleges és másodlagos letelepedés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 467 4. Származási tagállam és fogadó tagállam . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 468 5. A letelepedési jog alanyai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 468 6. A társaságok szabad letelepedése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 469 6.1. A társaság jogi léte . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 469 6.2. Székhely . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 471 6.3. Az EuB gyakorlata a társaságok letelepedési joga vonatkozásában . . . . . . . . . . . . . . . . . 474 6.3.1. Daily Mail . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 474 6.3.2. Centros, Überseering, Inspire Art, SEVIC . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 475 6.3.3. Cartesio, VALE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 477 7. A letelepedési jog és a nemzetközi adójog . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 479 7.1. A kettős adóztatás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 479 7.2. Letelepedés és illetőség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 480 7.3. Az európai joggyakorlat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 480 VII. FEJEZET A SZOLGÁLTATÁSOK SZABADSÁGA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 484 1. Szolgáltatás fogalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 484 2. A szabadság alanyai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 486 3. A szabadság tartalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 487 3.1. A Carpenter-ügy . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 488 3.2. A szolgáltatási irányelv . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 488 3.3. Szabályozott szakmák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 490 4. Korlátozások és igazolások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 491 4.1. Eltérő tagállami szabályok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 491 4.2. Közrend és közbiztonság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 492 4.3. Reklámozási és ajánlattételi tilalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 493 VIII. FEJEZET A TŐKE- ÉS FIZETÉSI MŰVELETEK SZABADSÁGA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 494 1. A tőkemozgás és a fizetési műveletek tárgya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 494 1.1. Tőkemozgás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 494 1.1.1. Közvetlen befektetés – portfólióbefektetés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 495 1.1.2. Beruházásvédelem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 496 1.2. Fizetési műveletek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 497 2. A jogosultak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 498

Tartalom

17

3. Korlátozások és igazolások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 498 3.1. A tételes jogi korlátozások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 498 3.2. Kettős adóztatás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 500 3.3. Állami protekcionizmus . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 501 3.3.1. Aranyrészvények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 501 3.3.2. Hatósági ellenőrzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 502 3.4. További igazolási lehetőségek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 504 IX. FEJEZET AZ EURÓPAI UNIÓ VERSENYJOGA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 505 1. Célok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 505 2. Hatáskör . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 506 3. Az Európai Unió kartelljoga . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 507 3.1. Az uniós kartelljog viszonya a hasonló nemzeti versenyjogi szabályokhoz . . . . . . . . . . . 507 3.2. Az uniós kartelljog hatálya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 507 3.3. Kartelltilalom – EUMSz. 101. cikk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 509 3.3.1. A kartelltilalom tényállási elemei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 509 3.3.1.1. Megállapodások, a vállalkozások társulásai által hozott döntések

és egyeztetett magatartások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 511 3.3.1.1.1. A megállapodás fogalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 511 3.3.1.1.2. A vállalkozások társulásai által hozott döntések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 511 3.3.1.1.3. Összehangolt magatartás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 512 3.3.1.2. A tagállamok közötti kereskedelemre gyakorolt hatás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 513 3.3.1.3. A verseny korlátozása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 515 3.3.1.3.1. A verseny célzatos korlátozása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 515 3.3.1.3.2. A nem kifejezetten, csak hatásukban versenykorlátozó megállapodások . . . 515 3.3.1.4. A kartelltilalom alóli mentesítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 518 3.3.1.4.1. Rendelet a mentesítésről . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 518 3.3.1.4.2. Csoportos mentesítések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 519 3.3.1.4.3. Vertikális megállapodások és összehangolt magatartások csoportjaira

vonatkozó csoportmentességi rendelet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 519 3.3.1.5. A versenyt korlátozó, torzító megállapodások, a vállalkozások társulásai

által hozott döntések és egyeztetett magatartások csoportosítása . . . . . . . . . . 520 3.3.1.5.1. Horizontális vállalati kooperációk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 520 3.3.1.5.2. A tulajdonosi szerkezet megváltoztatása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 522 3.3.1.5.3. Áruforgalmazás – Vertikális vállalati együttműködés . . . . . . . . . . . . . . . . . 522 3.3.1.5.4. Technológiaátadás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 523 4. A domináns piaci helyzettel való visszaélés tilalma – EUMSz. 102. cikk . . . . . . . . . . . . . . . . 524 4.1. Általános megközelítés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 524 4.2. Piaci erőfölény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 525 4.2.1. Az erőfölény meghatározása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 525 4.2.1.1. Együttes (kollektív) piaci erőfölény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 525 4.2.1.2. A piaci erőfölény megállapításának feltételei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 525 4.2.1.3. A releváns árupiac . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 526 4.3. A piaci erőfölénnyel való visszaélés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 527 4.3.1. A piaci erőfölénnyel való korlátozó hatású visszaélés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 527 4.3.1.1. Az üzleti kapcsolat megtagadása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 527

18

Tartalom

4.3.1.2. Felfaló ár . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 528 4.3.1.3. Egyetlen márkához kötés, hűségkedvezmény . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 529 4.3.1.4. Árukapcsolás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 530 4.3.2. Kizsákmányoló jellegű visszaélések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 530 4.3.2.1. Túlzottan magas ár és tisztességtelen üzleti feltételek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 530 4.3.2.2. A termelés korlátozása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 531 4.3.2.3. Az üzleti partnerek diszkriminációja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 531 4.3.2.4. Jogkövetkezmények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 531 5. Fúziókontroll . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 532 5.1. Általános kérdések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 532 5.2. A Fúziós Rendelet hatálya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 533 5.2.1. A fúziók formái . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 533 5.2.1.1. Összeolvadás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 533 5.2.1.2. Az adott vállalkozás feletti irányítás, ellenőrzés megszerzése . . . . . . . . . . . . . 533 5.2.1.3. Közös vállalat . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 533 5.2.2. A fúziók ún. uniós (közösségi) léptéke . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 534 5.2.3. A forgalom számításának elvei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 535 5.2.3.1. Érintett vállalkozások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 535 5.2.3.2. Kapcsolódó vállalkozások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 535 5.2.3.3. Forgalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 535 5.3. A fúziók engedélyezésének feltételei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 535 5.3.1. Dominanciateszt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 535 5.3.2. A „SIEC”-teszt (significant impediment of effective competition) . . . . . . . . . . . . . . 536 5.3.3. Versenykorlátozó mellékmegállapodások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 537 5.4. Kapcsolat a tagállami fúziókontrollról szóló szabályokhoz; a „one-stop-shop” rendszer . . . 537 5.5. Eljárási szabályok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 537 5.5.1. Az összefonódás bejelentése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 537 5.5.2. Kétszakaszos eljárás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 538 6. Állami és különleges státusú vállalatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 539 6.1. Általános kérdések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 539 6.2. A 106. cikk (1) bekezdése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 540 6.2.1. A köz- és privilegizált vállalkozások meghatározása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 540 6.2.2. Tilalmazott intézkedések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 540 6.3. A 106. cikk (2) bekezdése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 541 6.3.1. Az általános gazdasági érdekű szolgáltatás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 542 6.3.2. Alkalmazhatóság előfeltételei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 542 6.3.3. A vállalkozásra rábízott szolgáltatás ellátásának akadályozása . . . . . . . . . . . . . . . . . 542 6.4. Az Európai Bizottság kompetenciája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 543 7. Állami támogatások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 543 7.1. Az állami támogatás megállapításának előfeltételei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 545 7.1.1. Az állami támogatás fogalmi elemei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 545 7.1.1.1. Általános feltételek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 545 7.1.1.2. A tagállam tőkerészesedése az adott vállalkozásban . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 546 7.1.1.3. Keresztszubvenció . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 546 7.1.1.4. Adók, járulékok, illetékek által finanszírozott állami támogatások . . . . . . . . . 546 7.1.1.5. A tagállamok által vagy állami forrásból származó támogatások . . . . . . . . . . 546 7.1.2. A támogatott vállalkozások és áruk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 547

Tartalom

19

7.1.3. A támogatás sajátos vonásai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 547 7.1.4. A támogatás versenyt torzító hatása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 548 7.1.5. A tagállamok közötti kereskedelem érintettsége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 548 7.1.6. De minimis szabály . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 548 7.2. Kivételek az állami támogatások tilalma alól . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 548 7.3. Az állami támogatásokra vonatkozó eljárásjogi kérdések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 549 7.3.1. Új állami támogatásokkal kapcsolatos eljárás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 549 7.3.1.1. Bejelentési kötelezettség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 549 7.3.1.2. Előzetes ellenőrzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 550 7.3.1.3. Az állami szubvenció visszatérítése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 550 7.3.2. A már hatályban lévő támogatásokra vonatkozó eljárási szabályok . . . . . . . . . . . . . 550 7.3.3. Rendkívüli körülmények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 551 1. sz. függelék: Az Európai Unió ügynökségei és egyéb szervei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 555 2. sz. függelék: Az Európai Unió Bírósága határozatainak jegyzéke . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 579

ELŐSZÓ A MÁSODIK KIADÁSHOZ

2012 szeptemberében jelent meg tankönyvünk, mellyel nem kevesebbet céloztunk meg, mint hogy a jogászképzés számára egy kötetben gyűjtsük össze az Európai Unió jog- és intézményrendszerével, valamint a belső piac jogával kapcsolatos alapismereteket. Továbbra is valljuk, hogy az egyetemi oktatás keretei között is az érdeklődés felkeltése és a biztos alapok lerakása a legfontosabb feladat, mivel csak ezek birtokában tudják a hallgatók később továbbfejleszteni tudásukat.

Tankönyvünkből az elmúlt három tanévben négy jogi karon tanultak a hallgatók.

A tőlük, illetve oktató kollégáinktól kapott visszajelzések alapján készítettük el a most megjelent második kiadást, az eredetit némileg átszerkesztve, kibővítve. Nem volt eseménytelen ez az időszak az Európai Unió történetében sem, elég ha csak Horvátország csatlakozására, az európai parlamenti választásra, az új Európai Bizottság megalakulására, vagy éppen a görög adósságválságra gondolunk. Az ezekre adott jogi és intézményi válaszokat is bedolgoztuk könyvünkbe. Az Európai Uniót érintő kérdések ös�szetettségére, a változások gyorsaságára jellemző, hogy a második kiadás kéziratának lezárását követően vált egyértelműen láthatóvá az a migrációs hullám, amire egészen biztosan új megoldásokkal kell reagálnia az uniós döntéshozóknak.

Nem változtattunk ugyanakkor azon eredeti célkitűzésünkön, hogy a vizsgált anyagrészek esetén nem mindenről, hanem csak a legfontosabb szabályokról szólunk, nem feszegetve ezáltal a befogadhatóság határait. Reméljük, hogy olvasóink is azzal a lelkesedéssel merülnek el az EU-jog rejtelmeiben, amilyen örömmel ezt a tankönyvet írtuk, mely megismerési folyamat végén kedvet kapnak ahhoz, hogy a közös európai kérdések megoldásában tevékenyen is részt vegyenek!

Budapest, 2015. szeptember a szerkesztő

ELŐSZÓ

Az első magyar nyelvű, átfogó monográfia az európai integráció második világháború utáni jog- és intézményrendszeréről a kiváló jogtudós, intézményalapító Mádl Ferenc nevéhez fűződik. Az 1974-ben megjelent, Az Európai Gazdasági Közösség joga című munkájával korát messze megelőzve csillantotta fel a reményt, hogy van alternatívája a Szovjetunió által a kelet-európai országokra rákényszerített hatalomnak, másként, hatékonyabban is lehet szervezni az európai nemzetek együttműködését.

Az Európai Gazdasági Közösséget 1992-ben Európai Unióra nevezték át, jogrendszerének szervezett oktatása Magyarországon az egyetemi jogászképzés keretei között pedig másfél évtizedes múltra tekint vissza. Ezalatt több kiváló tankönyv, jegyzet látott napvilágot, amelyekből joghallgatók ezrei ismerkedhettek meg az európai integrációval, annak a tagállamok jogrendszerére gyakorolt hatásával. Ezt a tudást megszerezve ma már sokan dolgoznak uniós intézményeknél külföldön, segítve Magyarországot, vagy éppen azt ellenőrizve, hogy vállalt kötelezettségeinek – a többi tagállamhoz hasonlóan – mindenben eleget tesz-e.

Az egyes jogi karokon – a meglévő hasonlóságok mellett – hangsúlybeli különbségeket is találhatunk e tantárgy oktatásában. Tankönyvünk szerzői négy jogi karon oktatnak, és arra vállalkoztak, hogy az ott szerzett tapasztalataikat egymással megosztva, közösen írják meg ezt a kiadványt. Legfontosabb célunk az volt, hogy az Európai Unió jog- és intézményrendszerének, valamint az úgynevezett belső piac jogának esszenciáját készítsük el, azaz azt a törzsanyagot, amit minden joghallgatónak tudnia kell ahhoz, hogy a későbbiekben gyakorló jogászként megállja a helyét. Ebből az is következik, hogy sok minden kimaradt, de a biztos alapokra később már könnyebb építkezni.

Mivel tankönyvünket az egyetemi jogászképzés számára készítettük, ezért azt a joghallgatóknak ajánljuk. Reméljük és kívánjuk, hogy ez az első találkozásuk az Európai Unióval sikeres legyen, megértsék az európai integráció céljait és megoldásait, és kedvet kapjanak ahhoz, hogy még többet megtudjanak minderről. Hisszük, hogy tankönyvünk szakmai sikere leginkább így mérhető majd le igazán!

Budapest, 2012 júliusában a szerkesztő

„A” rész

Jogés intézményrendszer

I. FEJEZET

AZ EURÓPAI INTEGRÁCIÓ TÖRTÉNETE

1. Európa eredete Kontinensünk elnevezése a görög mitológiából ered. A legenda szerint Európa (Ĺńώđη) egy előkelő származású föníciai asszony volt, akit Zeusz, a görög főisten egy fehér bika képében elrabolt és elcsábított.

Európa mint földrajzi elnevezés már a klasszikus ókor idején létezett, már Hérodotosz is régóta létező fogalomként utalt rá. A mai földrajzi meghatározás szerint Európát mint földrajzi egységet nyugatról és északról az Atlanti-óceán és az Északi-tenger, délről a Földközi-tenger határolja, míg Ázsiától az Urál vízválasztója, a Kaszpi-tenger, valamint a Kaukázus és a Fekete-tenger választja el. Európa a Föld felszínének mintegy két százalékát foglalja el. Megjegyezendő, hogy földrajzi közelségük miatt egyes földrajztudósok Máltát korábban Afrikához, Ciprust pedig Ázsiához sorolták, de a modern kori földrajzi felfogásban az említett szigeteket Európához tartozóként szokták leírni.

Európa határait keleten, illetve délkeleten politikai-kulturális tényezők alakították ki, ennek megfelelően azok bizonyos mértékig tetszőlegesek, hiszen a legtöbb helyen a szárazföldön húzott határ választja el Ázsiától.

Egyesek Európát elsősorban kulturális fogalomként írták körül. A neves cseh író, Milan Kundera például híressé vált esszéjében a római kereszténységből eredő spirituális egységként írta le. Joseph Weiler New York-i professzor hasonló álláspontot fogalmazott meg „Keresztény Európa” című könyvében. A kontinens utóbbi, több mint fél évszázadát meghatározó integrációs szervezetnek, az Európai Uniónak csak az európai kontinensen fekvő ország lehet a tagja. Mivel vitatott, hogy Európa földrajzi, kulturális vagy politikai fogalom, bizonyos országok esetében bizonytalan, hogy potenciálisan tagjai lehetnének-e az Európai Uniónak.

2. Európa az ókortól a második világháborúig Európában a Római Birodalom óta létezik a jog eszközeivel egységessé tett birodalom koncepciója. A rómaiak a Földközi-tenger medencéjének meghódítását követően sem igyekeztek a meghódított népek vallását, kultúráját, identitását lerombolni. Éppen ellen-

28

„A” RÉSZ – I. FEJEZET

kezőleg, a rómaiak maguk állítottak a meghódított népek isteneinek szentélyeket a birodalom fővárosában, és támogatták a görög kultúra meghonosodását Rómában is. A Római Birodalmat valójában az erős hadsereg és a fejlett jogrendszer tartotta össze. Attól kezdve, hogy 380-ban I. Theodosius császár a kereszténységet államvallássá tette, a Római Birodalomban a jog és a hadsereg összetartó ereje mellett megjelent egy spirituális tényező, amely a különböző etnikai eredetű és kultúrájú népek egységét szolgálta.

Bár a barbár germán törzsek 476-ban megdöntötték a Nyugatrómai Birodalmat, a középkor évszázadai során végig jelen volt a keresztény római birodalom visszaállításának ideája. Ennek első kísérletére 800-ban került sor, amikor a Nyugat-Európa nagy részét uralma alá hajtó Frank Birodalom vezetője, Nagy Károly császárrá koronáztatta magát. Nagy Károlyt mind a franciák, mind a németek korai történelmük kiemelkedő alakjának tartják. Hamarosan a frank birodalom részekre szakadt, és a nyugati – későbbi francia – része hosszú időre széttöredezett maradt.

A német-római császár és a pápa XI–XII. századon végighúzódó küzdelmének oka az volt, hogy mind a Pápai Állam, mind pedig a magyar történelemkönyvekből NémetRómai Császárságként ismert, de hivatalosan Római Szent Birodalomnak nevezett államalakulat képesnek és felhatalmazottnak érezte magát a keresztény európai egység megteremtésére és vezetésére. A pápaság és a császárság elhúzódó küzdelméből a császárság került ki győztesen.

Az első császár, Ottó 962-ben koronáztatta meg magát, mint a Római Szent Birodalom császára, és az államalakulat formailag egészen 1806-ig fennállt. A birodalom eredetileg a mai Németországra, Ausztriára, Svájcra, a Benelux államokra, Csehországra, Szlovéniára, valamint Franciaország és Lengyelország egyes részeire terjedt ki. A birodalom számos kisebb egységre, királyságokra, hercegségekre és grófságokra tagolódott. Bár a császár egyes területeket közvetlenül kormányzott, az uralma alá tartozó területek jelentős részét a hűbéri láncolatban alárendelt hercegségek, grófságok stb. vezetőin keresztül irányította. IV. Károly bullája alapján 1356-tól a birodalom vezető uralkodói, a cseh király, a szász herceg, a brandenburgi őrgróf és a rajnai palotagróf, a kölni, a trieri és a mainzi érsek választották meg a császárt (Kurfürsten).

A választófejedelemségeken túl a birodalom több tucat ún. birodalmi államból állt, ezen államok egy-egy szavazattal rendelkeztek a Birodalmi Gyűlésben. Ez a többszintű államszervezet és irányítási struktúra az Európai Unió intézményrendszere szempontjából is figyelemre méltó.

A korábban katolikus német fejedelemségek egy része a reformáció következtében protestáns vallásúvá vált. Ezzel megbomlott a Római Szent Birodalom tagállamainak egysége, ami katonai összetűzésekhez vezetett. A kibontakozó háborús konfliktusba beavatkozott Franciaország, Spanyolország és Svédország. A harmincéves háborút (1618–1648) lezáró wesztfáliai békével született meg a nemzetközi jog legfontosabb koncepciója, az államok szuverén egyenlőségének gondolata. A koncepció kidolgozása a Richelieu bíboros vezette francia tárgyalódelegációhoz fűződik. A szuverén egyenlőség tétele alapján az addigra mintegy háromszázra duzzadó kisebb német államalaku-

Az európai integráció története

29

latokat a legnagyobb európai államokkal egyenrangúnak mondták ki. A német fejedelmeknek minden bizonnyal nagyon imponált, hogy a békét követően jogilag egyenrangúnak érezhették magukat az akkor uralkodó XIV. Lajossal, a Napkirállyal, ez azonban névlegessé tette a német-római császár uralmát, ezzel gyakorlatilag megszűnt a Római Szent Birodalom és az európai erőegyensúly Franciaország irányába tolódott el.

A német egységet 1871-ben, a porosz–francia háborút követően állították helyre, Versailles-ban kiáltva ki a Német Birodalom megalakulását. A francia–porosz háborúban Franciaország Elzászt és Lotaringiát is elvesztette, mely maradandóan mély sebet ütött a franciákban. A régió a későbbiek során is területi viták és revizionizmus tárgya lett, míg végül a versailles-i békét követően ismét Franciaországhoz került és – a második világháború időszakát leszámítva – francia fennhatóság alatt maradt a német nyelvű lakosság fokozatos elvándorlása mellett.

Ausztria kimaradt a német egységből, sőt észak-olaszországi területeit is sorra elvesztette, ezért kénytelen volt megállapodni a negyvennyolcas hősies forradalom után kitartó és szilárd passzív ellenállást folytató magyarokkal. Az 1867-ben megkötött kiegyezés alapján jött létre az Osztrák–Magyar Monarchia. Ausztria és Magyarország között vámunió jött létre, egyúttal megállapodtak arról, hogy a két ország polgárai a másik államban munkavállalás céljából szabadon mozoghatnak, és ott a többi munkavállalóval egyenlő gazdasági jogok illetik őket meg, a vállalkozások pedig jogosultak telepeket és fióktelepeket létrehozni, azaz élhetnek a letelepedés szabadságával.

A magyar forradalom idején az osztrák, a német és az orosz császár egy közös hatalmi csoportosuláshoz, a Szent Szövetséghez tartozott. Az Orosz Birodalom terjeszkedni akart a Balkánon és át akarta venni Törökország régióban betöltött szerepét. Ezt ellenezte az Osztrák–Magyar Monarchia, és 1908-ban a Monarchiához csatolta BoszniaHercegovinát. Boszniában számos szerb élt, így a Monarchia lépése felbőszítette a szláv testvériség mentén Szerbiával szoros kapcsolatokat ápoló Oroszországot. A néhai Szent Szövetség ellenséges viszonyba fordult át. Egy boszniai szerb diák, Gavrilo Princip 1914-ben, Szarajevóban merényletet követett el a Monarchia trónörököse, Ferenc Ferdinánd ellen, melyre hivatkozással a Monarchia hadat üzent Szerbiának. A Monarchia lépésére Oroszország mozgósításba kezdett és kitört az első világháború.

A háború először váltakozó sikerrel és megmerevedő frontokkal zajlott, a végső győzelmet az antant részére csak az Egyesült Államok belépése tudta biztosítani. Franciaország és Nagy-Britannia a háború alatt rendkívüli mértékben eladósodott, elsősorban a háborús kiadásaik jelentős részét fedező Egyesült Államok irányába, és ez a nemzetközi hatalmi pozícióikat is veszélyeztette. A háború utolsó szakaszában, 1918 októberében IV. Károly magyar király javaslatot terjesztett elő az Osztrák–Magyar Monarchia föderális átszervezésére. A javaslat alapján a monarchia osztrák–magyar– cseh–ukrán négypólusú szövetségi állammá vált volna.

A versailles-i békeszerződés felosztotta az Osztrák–Magyar Monarchiát, területeket csatolt el Németországtól és rendkívül súlyos jóvátételi feltételeket írt elő. Foch francia tábornok a versailles-i szerződés aláírásakor azt mondta: „Ez nem békeszerződés, csak

30

„A” RÉSZ – I. FEJEZET

fegyverszünet húsz évre”. A francia álláspont szerint ugyanis a szerződés nem volt elég szigorú a németekkel. A brit miniszterelnök, Lloyd George éppen az ellenkezőjétől tartott, hogy a túl szigorú feltételek ellen Németország egy napon fellázad. Az Egyesült Államok Kongresszusa pedig egyenesen megtagadta, hogy az igazságtalan békerendszert ratifikálja. Keynes a békeszerződés gazdasági rendelkezéseit karthágói megoldásnak nevezte és az egyik legostobább megállapodásnak, amit valaha is kötöttek.

A két világháború közötti időszak az első világháború megoldatlan kérdéseinek feszültségében telt. A német ajkú népesség kollektív bűnösségének kimondása, a vesztes államokat érő megaláztatások és tömeges kitelepítések, a drasztikus területvesztések keserű érzelmeket gerjesztettek a szövetséges erőkkel szemben. Az újonnan alakult nemzetállamok elvágtak minden gazdasági kapcsolatot a korábbi anyaállamokkal. Ez a korábbi gazdasági munkamegosztás felbomlasztásával – akár a felbomlott Osztrák– Magyar Monarchia példáját is említve – szétzilált és erőtlen gazdasági konstellációkhoz vezetett. A nagy világgazdasági válság nyomán szárnyaló hiperinfláció és munkanélküliség társadalmi feszültségeket keltett és a szélsőséges ideológiák felerősödésének kedvezett. A kommunista mozgalmak terjedése mellett megjelentek és gyors fejlődésnek indultak a szocializmus egalitárius eszméit a nemzeti felsőbbrendűséggel ötvöző nemzetiszocialista és militáns fasiszta ideológiák is.

Németország történelmi megaláztatását és gazdasági összeomlását követően újra fejlődésnek indult: a jóvátételek fizetése érdekében a német kormánynak teljesen át kellett szerveznie a nemzetgazdaságot. Németország is jelentős amerikai bankkölcsönökhöz jutott, és újraszervezett gazdaságával a háború után húsz évvel erősebb volt, mint valaha. Gyarmatosításból kimaradt államként nagyhatalmi ambícióinak beteljesülését elsősorban a keleti terjeszkedésben látta. Keletről a békeszerződés nyomán kialakított gyenge államok vették körül, a gazdasági versenyben lemaradt Franciaország és Nagy-Britannia pedig alig-alig akart könnyíteni Németország jóvátételi terhein.

A háború újra karnyújtásnyi közelségbe került.

Ebben a történelmi helyzetben egy kiváló és felelős érzelmű francia politikus, Aristide Briand lépett fel, kétségbeesett kísérletet téve a háború megakadályozására. A Briand– Kellog-paktumban az Egyesült Államok és Franciaország leszögezi, hogy elutasítják a háborút, mint a viták rendezésének az eszközét. Briand 1929-ben a Népszövetség elé terjeszti Richard Koudenhove-Kalergi gróf tervét az európai egység föderális alapon történő megteremtéséről. Sajnos a javaslat megkésett, és a több mint hatvanmillió ember halálával járó második világháború után teremtődtek meg csak az európai integráció politikai feltételei.

3. Európa a második világháború után Már a második világháború alatt megkezdték a szövetségesek a háború utáni időszakra vonatkozó rendezési tervek előkészítését. A különböző forgatókönyveket végül

Az európai integráció története

31

felülírta a kontinens két részre szakadása: a szovjet csapatok gyors előrenyomulása Kelet- és Közép-Európa, valamint Németország keleti felének szovjet megszállásához vezetett. Franciaország Németország megbüntetését szorgalmazta és területi követelésekkel is fellépett, míg Németország megmaradt részével kapcsolatban az amerikai elképzelések eleinte a Morgenthau-tervben öltöttek testet. Morgenthau, az Egyesült Államok pénzügyminisztere szerint az iparilag fejlett területeket Németországtól le kellett volna választani, egyúttal a német ipart leszerelni, és az országot mezőgazdasági és „pásztor” állammá kellett volna átalakítani. Ez a kedvezőtlen természeti körülmények miatt aggályos volt, hiszen a német mezőgazdaság nem volt képes az alapvető mezőgazdasági szükségletek kielégítésére sem. A háborút követően az átlagos napi élelmiszeradag Németország nyugati zónájában 1000 kalóriára esett, míg az ország keleti felében ennek az adagnak még mindig a másfélszeresét tudták biztosítani. A helyzet aggasztó volt, különösen, mivel a kommunista fordulat esélyét hordozta magában egész Németországban. Az Egyesült Államok azonban 1946 szeptemberében, felismerve a fokozódó szovjet veszélyt, radikálisan megváltoztatta a Németországgal kapcsolatos politikáját. James Byrnes amerikai külügyminiszter a remény beszédének is nevezett stuttgarti nyilatkozatában visszautasította Franciaország arra vonatkozó terveit, hogy megszerezhesse Németországtól a Ruhr-vidéket és a Rajna-vidéket (bár a Saar-vidék elcsatolását továbbra is támogatta).

A háború kezdetén Churchill és a brit kormány felajánlotta, hogy Franciaország és Nagy-Britannia egyesüljenek egy államban, de a terveket a német csapatok franciaországi gyors előrenyomulása és a francia kapituláció gyorsan meghaladottá tette. A háború után azonban a Németországgal kapcsolatos félelem fennmaradt, és Franciaország és Nagy-Britannia 1947 márciusában kölcsönös védelmi megállapodást kötött egymással. Ugyanakkor Churchill már 1946-ban, Zürichben megtartott beszédében arról próbálta meggyőzni Franciaországot, hogy béküljön ki Németországgal, és közösen építsenek fel egy európai föderációt.

Bár Nagy-Britannia határozottan biztatta Franciaországot, hogy álljon az élére egy európai szövetségi állam megteremtésének, saját maga ehhez a formációhoz tagként nem kívánt csatlakozni, mivel úgy számított, hogy Nagy-Britannia egyszerre három politikai csoportosuláshoz is kötődhet: egyrészt az angolul beszélő hatalmak csoportjához, másrészt a Brit Nemzetközösséghez, harmadrészt laza szálakkal az európai együttműködéshez, és ez az egyedülálló helyzet rendkívüli hatalmi pozícióhoz juttatja. Ez volt az ún. három kör elmélete.

Az Egyesült Államok 1947-től a Marshall-segéllyel igyekezett a háborúban meggyengült európai gazdaságokba, köztük a német gazdaságba is, új életet lehelni. A segélyeket az Egyesült Államok valamennyi európai országnak felajánlotta, azonban a szovjet megszállás alatt álló országoknak a segélyt Sztálin utasítására vissza kellett utasítaniuk.

A segélyt igénybe vevő tizenhat nyugat-európai ország az Egyesült Államok által adott anyagi támogatás elosztásának hatékony koordinálására 1948 áprilisában létrehozta az Európai Gazdasági Együttműködési Szervezetet (OEEC). A szervezet a nemzeti elkép-

32

„A” RÉSZ – I. FEJEZET

zeléseket megvizsgálva az amerikai segélyek elosztásának egységes programját dolgozta ki, amellyel maga is hatékonyan hozzájárult ahhoz, hogy a gazdasági együttműködés szálai újraszövődjenek a nyugat-európai országok között, és ilyen módon maga is katalizátorává vált az európai gazdasági integrációnak. A szervezet fő elvei erőteljesen emlékeztetnek a később megvalósított közös piac leglényegesebb momentumaira: a részes államok szoros együttműködése; a kereskedelmi akadályok, így a vámok fokozatos lebontása és ezáltal az európai kereskedelem növelése; egy vámunió (vagy szabadkereskedelmi övezet) létrehozása; a kifizetések szabad áramlásának és a munkaerő korszerűbb hasznosításának biztosítása. 1950-ben létrejött az Európai Fizetési Unió az európai valuták konvertibilitásának elősegítésére és ugyanabban az évben Dirk Stikker benyújtotta egy Európai Egységes Piac tervét is. 1952-ben azonban a hidegháborús viszonyok az észak-atlanti együttműködés hangsúlyát a gazdasági újjáépítésről a katonai fegyverkezés irányába tolták el és a Marshall-terv lekerült az asztalról.

1947-ben csak Truman elnök határozott anyagi segítségnyújtása akadályozta meg a kommunista hatalomátvételt Görögországban. A kontinensen egyre élesedett a hidegháborús helyzet. A szovjetek 1948 februárjában szárazföldi blokád alá vonták az amerikai, brit és francia csapatok által ellenőrzött Nyugat-Berlint, így a szövetségesek légihíddal biztosították a városrész élelmiszer-ellátását. 1948 márciusában Franciaország, NagyBritannia és a Benelux államok – bár formálisan a német agresszió veszélyére hivatkozva, de ténylegesen már szovjetellenes éllel – kötötték meg a Szerződést a Gazdasági, Társadalmi és Kulturális Együttműködésről és a Kölcsönös Védelemről (Nyugati Unió).

A Brüsszeli Szerződés tagállamai úgy vélték, hogy a katonai szövetség megteremtésén túl a demokratikus értékrend megvédésére irányuló elkötelezettségüket is ki kell fejezniük. Ennek érdekében 1948 májusában tartották meg Churchill elnöklete alatt az Európai Kongresszust, amelynek eredményeként 1949. május 5-én, Strasbourgban megalakult az Európa Tanács. Az új regionális szervezet célja a tagjai közötti minél szorosabb egység létrehozása, hogy az államok kölcsönös együttműködésével biztosítsa a kontinensen a békét a szabadság, a demokrácia és a jogállamiság tiszteletben tartása mellett. Az Európa Tanács eredetileg föderalista elképzelések alapján jött létre.

Az alapítók úgy képzelték, hogy a benne részt vevő demokratikus államok lépésről lépésre közelítik egymáshoz jogrendjüket és a politikai berendezkedésüket, és ez lassan az államok közötti egyre szorosabb szövetséghez vezet majd. Ebben a tekintetben az Európa Tanács nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az együttműködés túl széles alapon kezdődött ahhoz, hogy a benne részt vevő államok ténylegesen készek legyenek feladni a nemzeti szuverenitásból fakadó hatásköreiket. Az Európa Tanács mint föderalista szervezet megmaradt embrionisztikus szinten és hamarosan klasszikus nemzetközi szervezetté vált. Regionális nemzetközi szervezetként azonban jelentős sikereket ért el és mára 47 európai állam tagja a szervezetnek. Az Európa Tanács égisze alatt kötötték meg az Emberi Jogok Európai Egyezményét és ennek eredményeképpen állították fel a strasbourgi Európai Emberi Jogi Bíróságot is. Az Európa Tanács fő szervei a Parlamenti Közgyűlés és a Miniszteri Bizottság.

Az európai integráció története

33

1949. április 4-én a „vörös veszedelem” tükrében amerikai kezdeményezésre létrejött a NATO, az Észak-atlanti Szerződés Szervezete. Lord Ismay, a NATO első főtitkára szerint a szervezet célja az volt, hogy „kívül tartsa az oroszokat, bent tartsa az amerikaiakat és lenyomja a németeket”. A NATO létrehozása a Truman-doktrína egyenes következményének tekinthető, mellyel az Egyesült Államok elkötelezte magát amellett, hogy a szovjet terjeszkedés megállítása érdekében segítségére siet bármely harmadik államnak. A szervezethez a Brüsszeli Szerződés alapítóin és Amerikán túl Kanada, Izland, Olaszország, Norvégia és Dánia is csatlakozott, és azóta is folyamatosan bővül. A NATO egy kollektív védelmi rendszer, melynek keretében a felek kölcsönösen kötelezettséget vállalnak arra, hogy harmadik állam támadása esetén védelmet nyújtanak az érintett államnak. Történészek szerint a NATO-nak köszönhető, hogy a Szovjetunió nem terjeszkedett túl a vasfüggöny határain. Ehhez nagymértékben hozzájárult, hogy a koreai háborúban egy katonai struktúrát is létrehoztak a szervezet számára – egyesek szerint a NATO katonai kiadásai a világ teljes ilyen jellegű kiadásainak mintegy 70%-át teszik ki. A hidegháború lezárultával a NATO tevékenysége a Balkánra, majd Afganisztánra és Irakra tevődött át. Végül, az ún. Berlin Plusz csomag (2002) lehetővé tette az Unió számára, hogy nemzetközi válsághelyzetekben igénybe vegye a NATO eszközeit.

4. Az Európai Közösségek kialakulása 4.1. Az európai integráció első mérföldköve: az Európai Szén- és Acélközösség 1949-ben a szövetséges hatalmak megengedték, hogy az általuk megszállt területen létrejöjjön a szuverén Nyugat-Németország, ám azzal a feltétellel, hogy a stratégiai szén- és acéltermelő vidéket amerikai–francia–brit–benelux nemzetközi ellenőrzés alá helyezik nemzetközi Ruhr Hatóság név alatt. Ennek az intézménynek a fenntartásában a szovjetellenes katonai együttműködésbe Németországot is bevonni kívánó Egyesült Államok egyre kevésbé volt érdekelt, és az Egyesült Királyság is vonakodott részt venni az együttműködésben. A hatóságot gyakorlatilag uraló franciák tudták, hogy a németek az első lehetséges alkalommal megkísérelnek megszabadulni a nemzetközi Ruhr Hatóság gyámkodásától.

Franciaországban ebben a történelmi légkörben nagy formátumú személyiségek ragadták magukhoz a kezdeményezést és tettek meghatározó lépéseket a megbékélés felé.

Közöttük első helyen kell említenünk Jean Monnet-t, a francia tervezési bizottság elnökét, aki az integrációhoz vezető tervek alapjait dolgozta ki, és Robert Schuman francia külügyminisztert, aki elzászi születésű lévén, az első világháborúban még német mundérban harcolt Franciaország ellen.

34

„A” RÉSZ – I. FEJEZET

Robert Schuman 1950. május 9-én, a második világháború európai frontját lezáró fegyverszüneti megállapodás aláírásának ötödik évfordulóján terjesztette elő tervét az Európai Szén- és Acélközösség megteremtéséről. A külügyminiszter előterjesztését tartalmazó iratot Schuman-deklarációnak nevezzük, és május 9-e éppen az előbbiek miatt viseli az Európa-nap nevet, amely aranybetűs nap az Európai Unió naptárában is.

Robert Schuman és Jean Monnet zsenialitása abban állt, hogy a Franciaországot fenyegető kényszerhelyzetből új minőséget teremtve voltak képesek kitörni. Tudták azt, hogy a szén és az acéltermelés nemzetközi kontroll alatt tartása lehetetlenné teszi, hogy bármelyik részt vevő állam háborút indítson a másik ellen – hiszen titkos fegyverkezésre így nincs mód. Ugyanakkor a német szén- és acéltermelés Európa gazdasági motorja, melynek a kellő nemzetközi garanciák mellett történő újraindítása egész Nyugat-Európa gazdaságát lendületbe hozhatja. Robert Schuman és Jean Monnet szavait örömmel fogadja Konrad Adenauer német kancellár, Alcide de Gasperi olasz miniszterelnök, és Paul-Henri Spaak belga miniszterelnök. Ezeket a kereszténydemokrata irányzatú politikusokat tartjuk az Európai Unió alapító atyáinak.

A franciák elképzelése az volt, hogy ahelyett, hogy egy európai föderációnak minden területen, egy lépésben való megteremtésére törekednének, inkább az együttműködés egy szűk, de kardinális jelentőségű területén: az európai szén- és acéltermelésben és -kereskedelemben indították útjára a regionális integrációt és teremtették meg hozzá a szükséges intézményi rendet.

Az Európai Szén- és Acélközösséget (ESZAK) megteremtő Párizsi Szerződést 1951. április 18-án hat európai állam, Franciaország, Nyugat-Németország, Luxemburg, Belgium, Hollandia és Olaszország kötötte meg, és 1952. január 1-jén lépett hatályba.

A szerződés alapján az ESZAK nemzetközi közjogi értelemben is jogi személynek számított. A szerződést ötven évre kötötték, így az 2003. január elsejével megszűnt, joganyaga és struktúrái az Európai Közösségbe olvadtak.

Bár az Egyesült Királyságot is felkérték a csatlakozásra, London inkább az EFTA létrehozása mellett döntött. Az EFTA [angolul: European Free Trade Association], az Európai Szabadkereskedelmi Társulás az Európai Gazdasági Közösség versenytársaként kezdte meg működését, tagjai azonban fokozatosan csatlakoztak a mélyebb gazdasági integrációs szintet elérő Európai Közösséghez. Mára mindössze négy ország maradt az EFTA keretei között: Izland, Liechtenstein, Norvégia és Svájc. Az Európai Gazdasági Közösség és az EFTA 1992. május 2-án aláírta az Európai Gazdasági Térség (EGT) [angolul: European Economic Area] létrehozásáról szóló szerződést, amely 1994. január 1-jén lépett hatályba, a két integrációs szervezet szorosabb kapcsolatát eredményezve.

A Párizsi Szerződés az alábbi intézményeket hozta létre: – Főhatóság (első elnöke: Jean Monnet). Az intézmény a tagállamok kormányától független, általuk nem utasítható, és egyben a szerződés legfőbb végrehajtó szerve. A Főhatóság kilenc főből áll. Tagjai közül nyolcat a hat alapító közös megegyezéssel jelöl, egyet pedig maguk a Főhatóság tagjai kooptálnak a soraik közé.

Az európai integráció története

35

A Főhatóság olyan szerv, amelynek a létezése a hagyományos nemzetközi szervezetekben elképzelhetetlen. A nemzetközi szervezetekben a részt vevő államok együttműködésének legfőbb módja, hogy az államok közös akarattal, általában egyhangúlag megállapodnak, hogy a nemzetközi szervezet milyen intézkedéseket valósítson meg. Az ilyen típusú együttműködéseket nevezzük kormányközinek, hiszen az együttes cselekvés az általuk megkötött megállapodástól függ. Itt azonban a szerződésben részes államok arról állapodnak meg, hogy egy szervet saját maguk fölé emelnek, és készek a szerv által kiadott utasításokat maguk is végrehajtani, illetve a szóban forgó szerv az államokon belüli szervezeti rendszereket és intézményeket közvetlenül is utasíthatja. Az együttműködés ezen speciális, új formáját szupranacionalitásnak hívjuk. A szupranacionalitás közel áll a föderalizmus gondolatához, azzal a különbséggel, hogy ebben az esetben az államok csak a működésük egy jól meghatározott körében ruházzák át hatáskörüket egy saját maguk fölé emelt intézmény részére.

– Különleges Minisztertanács. A Különleges Minisztertanács feladata, hogy az ESZAK-ban az egyes tagállamok akaratát a szervezet szintjén megjelenítse.

– Közös Gyűlés (első elnöke: Paul-Henri Spaak). A Közös Gyűlés szintén különleges jellegzetessége a szupranacionális szervezetnek. Egy közönséges nemzetközi szervezet a tagállamok együttműködéséről szól. A Közös Gyűlés azonban annak a kifejezésére hivatott, hogy az ESZAK-ot létrehozó államok polgárai jogosultak a szervezet tevékenységébe való beleszólásra. Ez eleinte persze inkább csak szimbolikus formában valósult meg, hiszen a Közös Gyűlés képviselőit a tagállami parlamentek delegálták.

– Bíróság. A Párizsi Szerződés rendelkezéseinek értelmezésére, az ESZAK intézményeinek és a tagállamok közötti viták rendezésére alapították meg a Bíróságot.

4.2. Az Európai Védelmi Közösség terve Franciaország, Németország, Olaszország és a Benelux államok 1952. május 27-én szerződést írtak alá az Európai Védelmi Közösség létrehozásáról. A védelmi közösség egységes európai hadsereget hozott volna létre. Az Európai Védelmi Közösség megalakulását Pleven francia miniszterelnök kezdeményezte (Pleven-terv), és a megalakulás körülményei némileg hasonlítottak az ESZAK létrejöttéhez. A szovjet fenyegetés ellensúlyozására szükség volt a német fegyveres erőkre, de a német hadsereg felfegyverzése Franciaországban félelmeket ébresztett. A megoldást abban vélték megtalálni, hogy a hat állam hadseregét egy szupranacionális, tagállamok feletti parancsnokság felügyelete alá helyezik. A szervezet Bizottságból, Tanácsból, Bíróságból és Gyűlésből állt volna. A Szerződést végül valamennyi aláíró állam ratifikálta Franciaország kivételével, ahol a kommunista és gaulle-ista képviselők leszavazták, így a védelmi közösség terve megbukott.

36

„A” RÉSZ – I. FEJEZET

4.3. A Nyugat-európai Unió Franciaország, Németország, Olaszország és a Benelux államok végül 1954. október 23-án írták alá védelmi megállapodásukat, a Brüsszeli Szerződést, amellyel megalapították a Nyugat-európai Uniót (NYEU). A tagállamok vállalták, hogy külső támadás esetén kölcsönösen megvédik egymást, de közös hadsereg létrehozását nem tűzték ki célul. A Nyugat-európai Unió Tanácsában a tagállamok külügyminiszterei találkoztak évente háromszor, a Gyűlésben a tagállamok által a nemzeti parlamentekből delegált képviselők jelentek meg, ugyanazok, akik egyben az Európa Tanács Közgyűlésében is képviselték hazájukat. A Nyugat-európai Unió a védelmi szövetségen túl Európa gazdasági újjáélesztésében és fokozatos integrációjában is szerepet kívánt vállalni a Szerződésekben megfogalmazott célok szerint. A NYEU azonban megalakulása után kizárólag védelempolitikai kérdésekkel kezdett foglalkozni. Megfelelő infrastruktúra nélkül, valamint a NATO hangsúlyos európai katonai és politikai szerepének árnyékában néhány év múlva tetszhalott állapotba került, egészen 1997-ig, amikortól a szervezet elkezdett beépülni az Európai Unióba, mint annak védelmi dimenzióját megtestesítő szerv. Az utóbbi másfél évtized újjáélesztési kísérletei azonban zátonyra futottak.

2010 márciusában mind az angol, mind a német külügyminiszter kifejezte országa szándékát a szervezetből való kilépésre. A hivatalos indokolás szerint a kölcsönös segítségnyújtás kötelezettségét (szolidaritási klauzula) már maga a Lisszaboni Szerződés is tartalmazza, ezzel pedig a NYEU „bevégezte történelmi feladatát”. Szerveit felszámolták és a Nyugat-európai Unió 2011. június 30-án megszűnt.

5. Az Európai Gazdasági Közösség és az Európai Atomenergia Közösség Az ESZAK külügyminisztereinek 1955. évi messinai találkozóján Paul-Henri Spaak belga külügyminiszter jelentést terjesztett elő az európai integráció továbbfejlesztéséről, és a közös piac megteremtéséről a tagállamok között. A franciák eleinte szkeptikusan viszonyultak a tervekhez és a legenda szerint a belga külügyminiszternek egész éjszaka szóval kellett őket tartani, hogy beleegyezzenek egy, a témát részletesen feltáró kormányközi konferencia összehívásába. A megállapodáscsomagnak az az elsősorban francia részről támogatott elképzelés is részét képezte, hogy megvizsgálják egy, az atomenergia előállítását és felügyeletét irányító közösség megállapításának lehetőségét is.

A tárgyalások sikerét nagyban segítette a szuezi válság és az ’56-os magyar forradalom. Európában már a második világháború után nyilvánvalóvá vált, hogy fosszilisenergiahordozó-szükségleteinek tekintetében a kontinens nagymértékben függ a közel-keleti államoktól. A tagállamok 1956-os konferenciáján felkért három szakértő rö-

Az európai integráció története

37

videsen el is készítette jelentését Európa jövőbeli energiaszükségleteiről és az atomenergia-fejlesztésben rejlő lehetőségekről. A jelentés szerint Európa olajszükségletei a következő években akár háromszorosára is nőhettek. A kontinens olajfüggősége erőteljes politikai nyomást jelentett, megoldásként az atomenergiára való átállás és ezáltal Európa nemzetközi függőségének felszámolása kínálkozott. Franciaország addigra jelentős előrelépéseket tett az atomenergia-fejlesztésben, ám Németország húzódozott a tervtől. Az 1956-ban kirobban Szuezi válság hatására néhány nap alatt teljesen leállt Európa üzemanyag ellátása – Németország pedig belement az Euratom tervébe. A Közösségek sikeres létrehozásához a magyar forradalom híre is jelentősen hozzájárult, hiszen az ESZAK alapító országai felismerték Európa összetartozásának, demokratikus értékeinek fontosságát. A magyar forradalom szerepéről az Európai integráció megteremtésében az Európai Parlament is megemlékezett 2006-ban, a forradalom 50. évfordulóján.

Franciaország, Németország, Olaszország, Belgium, Hollandia és Luxemburg 1957. március 25-én Rómában három szerződést írtak alá. Ezek az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó Szerződés, az Európai Atomenergia Közösséget létrehozó Szerződés és az Intézmények egyesítéséről szóló Szerződés. Mindhárom szerződés a ratifikációt követően 1958. január 1-jén lépett hatályba.

5.1. Az Európai Atomenergia Közösséget létrehozó Szerződés Az Európai Atomenergia Közösség (a továbbiakban: Euratom) célja, hogy egyesítse a tagállamok között az atomenergia termelésére vonatkozó erőfeszítéseket, egyben megteremtse a feltételeit a Közösségben termelt energia exportjának. Az Euratom, az ESZAK-hoz hasonlóan ún. traité loi vagy szerződéses törvény. Ez azt jelenti, hogy a Szerződés részletesen lefekteti az együttműködés céljait és a megvalósítás módozatait. Az Euratom intézményei a Bizottság, a Gyűlés, a Bíróság és a Miniszterek Tanácsa. A Bizottság az Euratom végrehajtó szerve, elnevezése a Főhatósággal összehasonlítva kifejezi a szerződő felek szándékát, hogy egy némileg kevésbé föderalista szemléletet kövessenek, és ilyen módon kevesebb hatalommal ruházzák fel ezt a szervet, mint azt az ESZAK végrehajtó szerve esetében tették. Az Euratom megalapítása óta szinte változatlan formában áll fenn. Az Euratom nemzetközi jogi értelemben jogi személynek minősül, szerződéseket köthet, diplomáciai kapcsolatokat létesíthet és az elkövetett jogsértéseiért nemzetközi felelősséget kell vállalnia. Eredeti célját – Európa energiaellátásának atomenergiára történő átállítását – nem sikerült elérnie, ez az atomenergia társadalmi megítélésének tükrében a jövőre nézve sem valószínű.

38

„A” RÉSZ – I. FEJEZET

5.2. Az Európai Gazdasási Közösséget létrehozó Szerződés Az Európai Gazdasági Közösség (a továbbiakban: EGK) megteremtésével a szerződő felek célja az volt, hogy kiépítsék a vámuniót a tagállamok között. A vámunió egyfelől a vámok és mennyiségi korlátozások lebontását jelenti a tagállamok között, másfelől a harmadik országokkal szemben alkalmazandó vámtételek közös meghatározását vonja maga után. A vámunió létrehozását három, egyenként négyéves fázisban valósították meg a vámok tagállamok közötti befagyasztásával, majd fokozatos leépítésével, illetve a közös külső vámok és vámeljárások meghatározásával. A vámunió 1970-re sikeresen kiépült. Az EGK ezenfelül azt is célul tűzte ki, hogy a közösségen belül megvalósuljon a termelési tényezők, azaz a munkaerő, az áruk, a szolgáltatások és a tőke szabad áramlása a tagállamok között („piaci szabadságok”).

Az EGK-Szerződés célul tűzte még a közös mezőgazdasági politika kialakítását, valamint a közös közlekedési politika lefektetését. Bár a Szerződés az Európai Védelmi Közösség kudarcából kiindulva csak a gazdasági együttműködés megteremtésére koncentrál, a Szerződés preambulumából érdemes kiemelni, hogy a Szerződés célja az egyre szorosabb egység megteremtése a tagállamok között.

Miután számos részletet a Szerződés megalkotásakor a szerződő felek nem láthattak előre, jogi formája ún. traité cadre, azaz keretszerződés, amely a legfontosabb célokat, elveket és az elérésüket szolgáló intézményi kereteket jelöli ki, de tág teret hagy a felek közötti további megállapodásokra a részletek szabályozását illetően. A Közösség intézményei a Bizottság, a Miniszterek Tanácsa, a Gyűlés és a Bíróság. Az Európai Gazdasági Közösséget a szerződő felek a maastrichti szerződésmódosítással Európai Közösségre nevezték át (EK), hangsúlyozván a közösség elrugaszkodását a pusztán gazdasági jellegű céloktól. A köznyelvben a kitűzött célok alapján az intézményt hos�szú időn keresztül a Közös Piac elnevezéssel is illették. A fenti két szervezethez hasonlóan az Európai Közösség is jogi személyiséggel rendelkezett.

5.3. Az 1957-es Intézményegyesítő Szerződés A Szerződés urai már 1957-ben megállapodtak arról, nem kívánnak közösségenként külön Bíróságot és Gyűlést létrehozni. Éppen ezért az Intézményegyesítő Szerződés alapján az EGK és az Euratom megalakulásától kezdve a három közösség részére egyetlen Gyűlés és Bíróság létezik.

5.4. Az 1965-os Fúziós Szerződés Miután a szerződő felek elégedetlenül tapasztalták, hogy egészségtelen rivalizálás bontakozott ki az ESZAK Főhatósága valamint az EGK és az Euratom Bizottságai kö-

Az európai integráció története

39

zött, 1965-ben úgy határoztak, hogy ezeket az intézményeket is egyesítik, és egy intézménybe vonják össze az ESZAK Különleges Minisztertanácsát és az EGK és Euratom Miniszterek Tanácsát.

A három közösség intézményrendszerének összeolvadása következtében a három szupranacionális szervezetről együttesen mint Európai Közösségekről is beszéltek.

5.5. Euroszklerózis Franciaországban 1958-ban Charles de Gaulle lett a köztársaság elnöke, aki alapvetően nem értett egyet az európai integráció szupranacionális jellegével. De Gaulle 1961ig az algériai háborúval volt elfoglalva, de 1961-től mind határozottabban igyekezett visszafogni az európai integráció során teret nyerő szupranacionális tendenciákat. A konfliktus 1965-ben csúcsosodott ki, amikor a Bizottság erőfeszítéseket tett, hogy a Közösség a tagállamok befizetéseitől független pénzügyi forrásokat teremtsen. A konfliktus oda vezetett, hogy Franciaország ideiglenesen visszavonta képviselőit a közösségi intézményekből az ún. üres székek politikáját alkalmazva. A konfliktus lezárásaként 1966 januárjában megszületett a Luxemburgi Kompromisszum. A megállapodás lényege, hogy azokban az esetekben, amikor az alapító szerződések többségi döntéshozatalt írt elő, de a döntés valamelyik tagállam alapvető nemzeti érdekébe ütközik, a döntést elhalasztják mindaddig, amíg tárgyalások során a megegyezésig el nem jutnak.

Ez lényegében vétójogot biztosított a tagállamok részére, lényegesen lelassítva az európai integráció kezdeti induló sebességét, ezért az ezt követő két évtizedes korszakot az euroszklerózis éveiként szokták emlegetni.

De Gaulle mindazonáltal csak a Közösség szupranacionális burjánzását kívánta lenyesegetni, egyébként híve volt az elért eredmények megőrzésének, sőt kizárólagosan kormányközi alapon még az együttműködés politikai irányba történő továbbfejlesztésére is javaslatot tett az ún. Fouchet-terv keretei között. A Fouchet-terv (1962) egy kormányközi jellegű együttműködést irányzott elő a tagállamok között a kül- és biztonságpolitika területén. Habár Franciaország sokáig törekedett arra, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió között egy életképes védelmi tömörülést létrehozzon, hasonlóan a Nyugateurópai Unióhoz a Fouchet-terv sem vezetett közös európai védelempolitikához.

Amikor Nagy-Britannia 1961 júliusában első ízben jelentkezett tagnak az Európai Közösségekbe, De Gaulle hevesen ellenezte felvételét, mert úgy vélte, hogy Nagy-Britannia az Egyesült Államok „trójai falova” lenne az integrációban, és a vétót megismételte 1967ben is. Többször azonban nem volt erre lehetősége, mert 1969-ben lemondott.

A hetvenes években sem gyorsult fel a Közösségek munkája. A stagnálás oka kettős: egyfelől a hetvenes évek olajválságai és a nyomában kialakult gazdasági recessziók a politikusok figyelmét elsősorban a nemzeti szint felé irányította, másfelől a döntéshozatalban széles körben alkalmazott egyhangúsági követelmény körülményessé és nehézkessé tette az aktusok elfogadását és a továbblépést.