Ítélőtáblai Határozatok

1

Közigazgatási KOLLÉGIUM

TARTALOM

   BÜNTETÕ KOLLÉGIUM 1. Súlyosítási tilalom esetén is alkalmazandó a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezésnek a terhelt hátrányára való megváltoztatása......................... 3 2. Nem minősül vezető beosztású hivatalos személynek a körzeti megbízott csoportvezető................ 5 3. Nem hivatkozhat alappal az Európai Unión belüli áruk szabad mozgásának szabadságára – mint a cselekmény jogellenességének hiányát megalapozó alapjogra – az az elkövető, aki az egyes kábítószerek fogyasztására és forgalmazására tolerancia politikát folytatva Hollandiából könnyű drogot hoz Magyarországra fogyasztás és kereskedés céljából................... 7 4. A nem magyar állampolgár által, külföldön elkövetett bűncselekmény miatti eljárás lefolytatásának előfeltétele a büntetőeljárás megindításának a legfőbb ügyész általi elrendelése............................................ 8 5. Zártcélú távközlési hálózat igénybevételével felmerülő költség bűnügyi költségként nem vehető figyelembe........................................................................ 9 6. Az elhunyt sértett helyébe lépő hozzátartozó iratmásolat kiadása iránti kérelmét el kell utasítani, ha a kiadni kért irat az emberi méltóságot sérti.............. 10 7. A kirendelt védő részére kirendelt ügyvédi óradíj csak a tárgyalás tényleges időtartama alapján jár akkor is, ha a bíróság a tárgyalás várható időtartamát előzetesen annál hosszabb időben határozta meg.... 11 8. A bíróság által ismert tolmács személyazonossága megállapításának elmulasztása, illetve a hamis tolmácsolás következményeire történő pontatlan figyelmeztetése relatív eljárási szabálysértés; az nem érinti a kihallgatott tanú vallomásának bizonyítékkénti értékelését..................................................................... 12 9. A bizonyítás kiegészítése iránt előterjesztett és elutasított indítványban megjelölt bizonyíték a perújításban nem új bizonyíték......................................... 14 10. A tárgyalás elhalasztására irányuló kérelem elutasítása pervezető végzés. Ellene fellebbezésnek nincs helye.............................................................. 15 11. A haladéktalanság fogalmának értelmezése a titkos információgyűjtés tekintetében..................... 16

KÖZIGAZGATÁSI KOLLÉGIUM 12. A perindítás hatályai a közigazgatási perben – az eljárás sajátos jellege miatt – az általános szabályoktól eltérően – a bíróságnak a Pp. 332. §-a szerint megtett intézkedésekről szóló értesítésének az alperessel való közlésével – állnak be............................. 20 13. A Pp. 2005. november 1-jétől hatályos 330. §-ának (2) bekezdése és 331. §-a folytán a keresetindítási határidőre a 4/2003. PJE határozatban foglalt elvek nem alkalmazhatók......................................................... 21 14. A közszolgáltatási szerződés egyes elemeit, köztük a szerződésszegés esetén alkalmazandó következmények körét jogszabály, illetve az energiahatóság által jóváhagyott szabályzat kötelező erővel, a felek akaratától függetlenül határozza meg............................ 23 15. A közigazgatási szerv hatáskörét mindig jogszabály állapítja meg..................................................... 27 16. Az adóhatóság és a játékadó címén való fizetésre kötelezett fél között adójogi jogviszony jön létre, egy olyan, a szerencsejáték törvény által szabályozott speciális közigazgatási jogviszony, amelyre elsődlegesen

az adózás rendjéről szóló törvény alkalmazandó, a Ket. szabályai szubszidiáriusak...................................... 28 17. Ha a felperes a keresetétől eláll és ehhez – amennyiben szükséges – az alperes hozzájárul, a beavatkozó a per folytatására a kereseti kérelmétől elálló felperest nem kényszerítheti.................................... 30 18. A nyilvántartás vezetésével kapcsolatos adóhatósági eljárásban – ideértve a folyószámla helyesbítés iránti kérelem elbírálását is – a hatóságnak határozathozatali kötelezettsége van abban az esetben, ha az adózó kérelmét nem teljesíti. .................................. 32

POLGÁRI KOLLÉGIUM POLGÁRI SZAKÁG 19. A felperes azon kára, hogy az engedményezett vállalkozói díját eredményesen nem hajthatta be, okozati összefüggésben áll az alperes nyilatkozatának alapelvi rendelkezéseket sértő, így jogellenes kiadásával, mert annak hiányában a felperes nem szerződött volna a vállalkozói mű létrehozására.......................34 20. A bv. intézet a fogvatartottak befogadását csak a törvényben meghatározott okból tagadhatja meg. ... 37 21. Alaptalan a feltűnő aránytalanságra hivatkozása annak a félnek, aki a megtámadott szerződés megkötésekor tisztában volt az érintett kötelezetti cégek gazdasági helyzetével, annak alapján tette meg az ajánlatát, és kötötte meg az ajánlatban szereplő ellenértéken a szerződést...................................................... 39 22. A méltányos elégtételt biztosító kártérítés [Pp. 2. § (3) bekezdés] olyan önálló, kártérítési felelősséget megalapozó anyagi jogi szabály, mely teljes körűen rendezi az alapjogi sérelem esetén érvényesíthető jogkövetkezményt, ezért alkalmazásához más polgári jogi szabályok felhívása szükségtelen. . ......................... 42 23. Az eltitkolt jövedelem kártérítésként való érvényesítése nem áll összhangban a jóhiszemű és tisztességes joggyakorlás követelményével és joggal való visszaélésnek minősül. Amennyiben a károsult sem a balesetet megelőzően, sem a baleset után elért jövedelmei tekintetében nem nyújtott be adóbevallást, és nem fizetett személyi jövedelemadót, jövedelemveszteség megtérítése iránti igényt eredményesen nem érvényesíthet. .... 48 24. Amennyiben a biztosító a kár felmérésével és rögzítésével kapcsolatban fennálló, a biztosítási szerződésben meghatározott kötelezettségeit elmulasztja és ezzel megakadályozza, hogy a vele szerződő fél a kár összegére vonatkozó bizonyítási kötelezettségnek eleget tehessen, a mulasztását az együttműködési kötelezettség megsértésével megvalósított szerződésszegésnek kell értékelni..................................................... 52 25. A visszavásárlási jog gyakorlása az eladó egyoldalú jognyilatkozatával történik, az adásvételi szerződés ezzel a jognyilatkozattal jön létre....................... 54 26. Építési-vállalkozási szerződés hibás teljesítése miatti igényérvényesítés során is irányadó, hogy az elévülés nyugvásának megszűnte szempontjából annak van jelentősége, a sérelmet szenvedett mikor került minden tekintetben a követelése érvényesíthetősége helyzetébe, mikor jutott teljes körűen az igényérvényesítéshez szükséges információk birtokába............... 57 27. Nincs akadálya annak, hogy a felek a törvény rendelkezésétől eltérve az építési-vállalkozási szerződésben minden hibától, hiánytól mentes átadásban (teljesítésben) állapodjanak meg.............................. 60

2

Tartalom

28. Az alperes a szerződésben csupán fuvarközvetítői tevékenységet vállalt megbízási jutalék ellenében, így sem a saját nevében sem pedig a megbízó nevében megkötött szállítmányozási szerződés nem jött létre a felek között. . .......................................................... 63 29. Nemzetközi árufuvarozási szerződés megszegéséből eredő károk elszámolásának szempontjai....... 66 30. Ajándék létfenntartás céljából történő visszakövetelése esetén vizsgálni kell, hogy az ajándékozó anyagi körülményei az ajándékozás óta miként változtak.......................................................................... 69 31. Az épület „homlokzata” fogalomba a magántulajdonban álló lakás erkélye nem vonható be, ezért a tulajdonosok a lakásszövetkezet engedélye nélkül elhelyezhetnek parabola antennát a lakásuk erkélyén.... 70 32. Az orvosi kamarai tagsági jogviszony létesítése vagy megszüntetése a tagság önkéntes elhatározásán alapul, a kamara tagjának azonban az alapszabályban meghatározott módon kötelezettsége a kamarai tagdíj megfizetése. ........................................................... 71 33. Annak eldöntésekor, hogy a társadalmi szervezet határozata törvénysértő-e a törvény rendelkezéseinek megtartása mellett azt kell vizsgálni, hogy a keresettel támadott határozat meghozatalánál betartották-e az alapszabályban, illetőleg esetleges egyéb belső szabályzatban előírt rendelkezéseket....................... 73 34. A törvény célját tekintve azokban az esetekben kívánja a terheltet az általa elszenvedett előzetes letartóztatásért, a házi őrizetért és az ideiglenes kényszergyógykezelésért kompenzációban részesíteni, amikor a felmentésére kerül sor, s ennek következtében a formálisan jogszerűen elrendelt kényszerintézkedésekről utóbb kiderül azok tartalmi megalapozatlansága..... 76 35. Nincs helye a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításának az alperes téves megnevezése miatt, ha az alperesi névváltozásról a felperes a keresetlevél benyújtása előtt nem szerezhetett tudomást...... 78 36. Sajtó-helyreigazítási perekben a keresetindítási – anyagi jogi jellegű – határidő számításánál a helyreigazítási kérelem sajtószerv részére történő kézbesítésének időpontja az irányadó és nem a helyreigazítási kérelem kézbesítéséről szóló postai tájékoztatás kérelmező részéről való tudomásszerzésének időpontja... 79 37. A szakértői vélemény csak akkor fogadható el ítélkezés alapjául, ha a szakértői következtetés a logi-

kai értelemben vett ítéletek láncolatába beilleszthető, a per adataival és tényeivel összhangban áll............ 81 38. Ingatlanrész elbirtoklására irányuló kereset elbírálásának előkérdése a telek megoszthatósága......84

POLGÁRI KOLLÉGIUM GAZDASÁGI SZAKÁG 39. A vezető tisztségviselői megbízatás „automatikusan” nem hosszabbodik meg, ahhoz – a feltételek fennállása esetén – a legfőbb szerv határozata szükséges. ........................................................................ 86 40. „Rész” megismételt taggyűlés megtartását az a körülmény sem alapozza meg, ha az eredeti megkezdett taggyűlés utóbb eltávozás folytán válik határozatképtelenné............................................................... 87 41. A cégbíróság a változásbejegyzési eljárásban végzett vizsgálati jogkörében a változásbejegyzési kérelemhez mellékelt okiratok alapján hivatalból észlelheti, hogy a részvénytársaság közgyűlési meghívójának közzététele és a közgyűlés megtartása közötti időtartam nem felel meg a jogszabály rendelkezésének, ezért azok a változásbejegyzési kérelemben foglaltak teljesítéséhez alapul nem szolgálhatnak.................. 90 42. A hitelező osztalék iránti követelése nem minősül az adós szerződésen alapuló tartozásának......... 92 43. A Csődtv. 33/A. § (1) bekezdésében szabályozott vagyoni biztosíték nyújtására kötelezés nem különülhet el a megállapítás iránti kereseti kérelem tárgyában való érdemi döntéstől, nem tekinthető a Polgári perrendtartás szerinti ideiglenes intézkedésnek, és nem azonosítható a bírósági végrehajtásról szóló törvény szerinti biztosítási intézkedéssel sem...................... 93 44. Amennyiben a hitelezőt vagyont terhelő zálogjog illeti meg, a befolyt bevételek költségekkel csökkentett 50%-át a hitelezőnek kell megfizetnie akkor is, ha a felszámoló zálogjoggal biztosított követelést behajtja....................................................................... 95 45. A közbenső mérleg az adós vagyonában a felszámolás alatt bekövetkező változásokat tükrözi, és elsősorban a hitelezők tájékoztatását szolgálja............... 97 46. A társasházi tulajdon speciális közös tulajdoni forma. A hitelező ilyenkor akár magánszemélyekből, akár jogi személyekből vagy jogi személyiség nélküli gazdasági szervezetekből álló tulajdonosok köre... 101

BÜNTETÕ KOLLÉGIUM

3

BÜNTETÕ KOLLÉGIUM   

ÍH 2012. 1. súlyosítási tilalom

–

pénzhamisítás bűntette kísérletének a megállapítása

I. Súlyosítási tilalom esetén is alkalmazandó a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezésnek a terhelt hátrányára való megváltoztatása [Btk. 47. § (4) bekezdés, Be. 354. §].

II. A Btk. 304. § (1) bekezdés c) pontjába ütköző, de a (3) bekezdés szerint minősülő folytatólagosan elkövetett pénzhamisítás bűntette kísérletének a megállapítása (Btk. 137. § 17. pont).

Az elsőfokú bíróság G. R. A. vádlottat 1 rb. rablás bűntettének kísérlete [Btk. 321. § (1), (4) bekezdés d) pont], 1 rb. folytatólagosan elkövetett pénzhamisítás bűntettének kísérlete [Btk. 304. § (1) bekezdés c) pont], valamint 1. rb. garázdaság vétsége [Btk. 271. § (1) bekezdés] miatt halmazati büntetésül, mint többszörös visszaesőt 7 (hét) év fegyházbüntetésre, és 7 (hét) év közügyektől eltiltásra ítélte.

Az elsőfokú bíróság az alábbi tényállást állapította meg: A vádlott disszociális személyiségzavarban szenved, mely azonban nem éri el a kóros elmeállapot mértékét, részéről a normasértés tudatosan választott magatartás.

1. Az ittas állapotban lévő vádlottat 2009. november 30. napján 0 óra 30 perc körüli időben Budapesten, a kerületi Rendőrkapitányság járőrei igazoltatták, mert a rendőrség előtt ismert prostituált igazoltatásakor – akinek a társaságában volt – az intézkedés kezdetén a kezében tartott szeszes italt tartalmazó üveget a földhöz vágta, a rendőri felszólításnak nem engedelmeskedett, az intézkedést passzív módon akadályozta, a rendőröket trágár szavakkal illette.

2. A vádlott 2010. január 19. napján 22 óra 30 perc körüli időben Budapesten leintette az S. I. által vezetett taxi gépkocsit azzal, hogy a város egyik külső kerületébe akar eljutni. Haladásuk során megkérdezte a taxisofőrt, hogy 20 000 forintból tud-e vis�szaadni. A sértett taxisofőr közölte, hogy tart magánál váltópénzt.

A vádlott útközben rábeszélte a sértettet, hogy állapodjanak meg 2000 forint viteldíjban. Többször elismételte, hogy a viteldíjat azonnal kifizetné. A taxisofőr közölte, hogy a taxiórát menet közben nem állítja le, ezért a járművel leparkolt. Ekkor a vádlott átadott neki egy 20 000 forintos bankjegyutánzatot, melyek hamisságát a sértett a lámpa fényénél felismerte, és a vádlottnak visszaadta azzal, hogy rendes pénzzel fizessen.

A vádlott ekkor néhány percig kutatott a zsebeiben, majd elővett egy kb. 8,5 cm pengehosszúságú kést, annak élét a sértett felé irányította és felszólította őt, hogy adja át a pénztárcáját, különben szétszurkálja.

A taxisofőr a tárcáját, a benne tartott iratok miatt nem akarta átadni, azonban a kés láttán, félelmében felajánlott 5000 forintot a vádlottnak, ha a kést elteszi.

A vádlott rövid gondolkodás után eltette a kést, ezt kihasználva a sértett kiszállt a járművéből, elővette a baloldali ajtóban tartott vipera eszközt. Ezalatt a vádlott kiugrott a járműből és elszaladt.

3. A vádlott ezt követően 2010. január 19. napján 24 óra körüli időben beszállt a P. T. G. által vezetett taxi gépjárműbe azzal, hogy a közeli pályaudvarnál lévő étteremhez szeretne menni. Útközben azonnal érdeklődött a viteldíj összege felől és a taxisofőrrel megállapodott 2000 forintban. Útközben 3-4 alkalommal is megkérdezte tőle, hogy vissza tud-e adni 20 000 forintból, majd több alkalommal is próbálta kifizetni a viteldíjat, azonban a taxisofőr haladás közben nem vette el tőle a pénzt.

Egy közlekedési lámpa tilos jelzésénél megálláskor a sértett átvette a vádlott által átadott 20 000 forintos bankjegyutánzatot, majd annak hamisságát az utcai lámpák fényénél felismerve azt mondta a vádlottnak, hogy adjon másikat vagy szálljon ki.

A vádlott közölte, hogy más pénze nincs. Ugyanakkor rá akarta venni a sértettet, hogy a telefonját vásárolja meg, aki ezt elutasította, majd megállt és a vádlott kiszállt a járművéből.

Az ügyész az ítéletet tudomásul vette, a vádlott és a védője enyhítés érdekében jelentettek be fellebbezést.

A fellebbviteli főügyészség az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt.

A vádlott az ítélőtáblánál előterjesztette a fellebbezésének kiegészítését, amelyben elsődlegesen az elsőfokú ítéletben rögzített tényállást és az elsőfokú bíróságnak a bizonyítékokat értékelő tevékenységét támadta.

A védő a nyilvános ülésen az enyhítés érdekében bejelentett fellebbezését fenntartotta. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság eltúlzottan súlyos büntetést szabott ki védencével szemben, ezért annak enyhítését kérte.

A vádlott és a védője által bejelentett fellebbezések folytán az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást a Be. 348. § (1) bekezdésében foglaltak alapján felülbírálta.

A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat betartotta.

Az elsőfokú bíróság a tényállást mérlegelési jogkörében állapította meg, a bizonyítékokat megfelelően értékelte, és indokolási kötelezettségének is eleget tett. Megállapítható, hogy a vádlott a tárgyaláson mindkét vádiratban terhére rótt bűncselekmények tekintetében tagadta a bűnösségét. Nem tévedett az

4

BÜNTETÕ KOLLÉGIUM

elsőfokú bíróság, amikor a tényállást a vádlott védekezésével szemben a kihallgatott tanúk vallomása, valamint a tárgyi és okirati bizonyítékok alapján állapította meg. Ítéletében részletesen foglalkozott az általa megismert bizonyítékokkal, azokat egymással összevetette, azokat értékelte. Logikus, meggyőző magyarázatát adta annak, hogy miért nem a vádlotti védekezést fogadta el a tényállás megállapításának alapjául.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megalapozott, mentes a Be. 351. §-ának (2) bekezdésében írt hiányosságoktól, ezért azt az ítélőtábla a felülbírálata alapjául elfogadta.

Az irányadó tényállás alapján az elsőfokú bíróság okszerűen vont le következetést a vádlott bűnösségére, részben tévedett azonban a pénzhamisítás jogi minősítése tekintetében. Az elsőfokú bíróság a vádlott vagyon elleni bűncselekményét helyesen minősítette a Btk. 321. § (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdés d) pontja szerint minősülő rablás bűntette kísérleteként, figyelemmel arra, hogy a vádlott közfeladatot ellátó – közúti személyszállítási tevékenységet végző – személytől késsel való fenyegetéssel kísérelte meg elvenni az idegen dolgot. Nem tévedett az elsőfokú bíróság akkor sem, amikor a vádlottnak a köznyugalom elleni bűncselekményét a Btk. 271. § (1) bekezdésébe ütköző garázdaság vétségének minősítette.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint azonban a vádlottnak az ítéleti tényállás 2. és 3. pontban írt cselekményeivel nem a folytatólagosan elkövetett pénzhamisítás bűntette alapesetének a kísérletét, hanem a Btk. 304. § (1) bekezdés c) pontjába ütköző, de a (3) bekezdés szerint minősülő folytatólagosan elkövetett pénzhamisítás bűntettének kísérletét valósította meg.

A Btk. 304. § (1) bekezdés c) pontjában foglaltak szerint, aki hamis vagy meghamisított pénzt forgalomba hoz, bűntettet követ el, és 2–8 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A (3) bekezdésben foglaltak szerint a büntetés 5 évig terjedő szabadságvesztés, ha a pénzhamisítást váltópénzre, illetve kisebb, vagy azt el nem érő értékű pénzre követik el.

Figyelemmel arra, hogy a vádlott által fizetés céljából történő átadással forgalomba hozni kívánt hamis pénz egy db. 20 000 forintos utánzata volt, ezért a vádlott a cselekményét kisebb értéket el nem érő értékű pénzre követte el. Ezért az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a vádlott gazdasági bűncselekményét a Btk. 304. § (1) bekezdés c) pontjába ütköző, de a (3) bekezdés szerint minősülő folytatólagosan elkövetett pénzhamisítás bűntette kísérletének minősítette.

Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor ítélete rendelkező részében és indokolásában is „csupán” azt állapította meg, hogy a vádlott különös és többszörös visszaeső. Elmulasztotta rögzíteni, hogy a vádlott erőszakos többszörös visszaeső. A vádlott ugyanis ezen elkövetői minőség megállapításának alapjául szolgáló bűncselekményt – a rablás bűntettének kísérletét – 2010. január 19. napján valósította meg.

2009. augusztus 9-i hatállyal került beiktatásra a Btk. rendszerébe a 137. § 17. pontjaként az erőszakos többszörös visszaeső fogalma. E szerint erőszakos többszörös visszaeső az a többszörös visszaeső, aki mindhárom alkalommal személy elleni erőszakos bűncselekményt követ el. A rendelkezés felsorolja,

hogy e pont alkalmazásában melyek minősülnek személy elleni erőszakos bűncselekménynek, és a felsorolás a Btk. 321. § szerinti rablást is tartalmazza. A Legfelsőbb Bíróságnak az erőszakos többszörös vis�szaesésről szóló 83/2010. számú Büntető Kollégiumi véleményében foglaltak szerint erőszakos többszörös visszaeső az, akit az erőszakos többszörös vissza­ esőkénti minősítését megelőzően már két alkalommal személy elleni erőszakos bűncselekmény miatt ítéltek végrehajtandó vagy végrehajtásában részben felfüggesztett szabadságvesztésre. A Btk. 137. §-ának 17. pontja szerinti meghatározás magában foglalja a többszörös visszaesőkénti elítélés minden elemét azzal a többlettel, hogy már a visszaesést megalapozó egy korábbi elítélés is személy elleni bűncselekmény miatt történt. Tartalmazza továbbá azt, hogy az erőszakos többszörös visszaesés megállapításához szükséges, de egyben elegendő, ha az ilyen minősítéshez megkívánt mindhárom alkalom közül a harmadik személy elleni erőszakos bűncselekmény elkövetésével valósul meg úgy, hogy a korábbi két – alap, és visszaesőkénti – elítélés az új törvény hatályba lépése előtt történt, de a 2009. augusztus 9. után megvalósítotthoz képest a második elítélésben kiszabott szabadságvesztés kiállásától vagy végrehajthatóságának megszűnésétől a legújabb személy elleni erőszakos bűncselekmény elkövetéséig a 3 év még nem telt el.

Az elsőfokú bíróság helytállóan rögzítette az ítéletében, hogy a vádlottat a kerületi bíróság a 2004. október 4. napján kelt és ugyanakkor jogerőre emelkedett ítéletével több rendbeli rablás bűntette miatt halmazati büntetésül 2 évi és 8 hónapi fiatalkorúak börtönére és 3 évi közügyektől eltiltásra ítélte.

Ezt követően a kerületi bíróság a 2006. február 3. napján kelt ítéletével a vádlottat rablás bűntette és más bűncselekmények miatt – mint különös visszaesőt halmazati büntetésül – 4 évi börtönbüntetésre és 5 évi közügyektől eltiltásra ítélte. A másodfokon eljáró megyei bíróság határozata folytán az elsőfokú ítélet 2006. november 10. napján emelkedett jogerőre és a vádlott ez utóbbi büntetését 2009. január 18. napján kitöltötte.

A jelen eljárás tárgyát képező, és az elsőfokú ítéletben a terhére megállapított rablási cselekményt a vádlott 2010. január 19. napján követte el, tehát a korábbi büntetés kitöltésétől a legutolsó bűncselekmény elkövetéséig 3 év még nem telt el.

Az előzőekben foglaltakra figyelemmel a másodfokú bíróság megállapította, hogy a vádlott erőszakos többszörös visszaeső.

A vádlottnak és a védőjének az enyhítésre irányuló fellebbezése nem alapos.

Az elsőfokú bíróság helytállóan sorolta fel a büntetés kiszabása során figyelembe vehető enyhítő- és súlyosító körülményeket. Bár értelemszerűen az erőszakos többszörös visszaesőkre vonatkozó rendelkezések figyelmen kívül hagyásával, de mégis törvényesen szabott ki a vádlottal szemben 7 évi fegyházbüntetést.

A cselekmény elbírálása idején az erőszakos többszörös visszaesőkre vonatkozóan a Btk. 97/A. §-a súlyosabb büntetéskiszabási rendelkezéseket tartalmaz. Ezért a bűncselekmény elkövetése idején hatályos enyhébb rendelkezésekre volt figyelemmel a másodfokú bíróság a Btk. 2. §-ban foglaltak alapján. Az elkövetés idején hatályos rendelkezések szerint az

BÜNTETÕ KOLLÉGIUM

erőszakos többszörös visszaesővel szemben a büntetési tétel alsó határa ötévi szabadságvesztés esetén hét évi szabadságvesztésre emelkedik [97/A. § d) pont].

Megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság a törvényes tartamban határozta meg a vádlott fegyházbüntetését. Annak enyhítésére nincs törvényes lehetőség, ezért a vádlottnak és a védőnek az enyhítésre irányuló fellebbezése eredményre nem vezethetett.

Az elsőfokú bíróság a vádlott előéletére, cselekményeinek jellegére figyelemmel indokoltan szabott ki vele szemben a szabadságvesztéssel arányos tartamban közügyektől eltiltást is.

A Btk. 47. §-a (4) bekezdésének c) pontjában foglaltakra figyelemmel nem bocsátható feltételes szabadságra az erőszakos többszörös visszaeső. A Leg-

5

felsőbb Bíróság a BH 2005/130. számú eseti döntésében kifejtette, hogy nem tekinthető a súlyosítási tilalom megsértésének, ha a másodfokú bíróság a feltételes szabadságra bocsátással kapcsolatos rendelkezést súlyosítás végett bejelentett fellebbezés hiányában a terhelt terhére változtatja meg. A feltételes szabadság kedvezményéből való kizárás nem ütközik a súlyosítási tilalomba, ilyen tilalmat a Be. 354. §-a nem tartalmaz. Ezért az ítélőtábla megállapította, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható.

Az eddigiekre tekintettel a másodfokú bíróság ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 372. §-ának (1) bekezdése alapján részben megváltoztatta.

Egyebekben az elsőfokú ítéletét helybenhagyta.

(Fővárosi Ítélőtábla 6. Bf. 145/2011/17.)

ÍH 2012. 2. hivatali vesztegetés

Nem minősül vezető beosztású hivatalos személynek a körzeti megbízott csoportvezető [Btk. 250. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) pont, (3) bekezdés 1. tétel III. fordulat].

A megyei bíróság az I. r. vádlottat vesztegetés bűntettének kísérlete [Btk. 250. § (1) bekezdés, (3) bekezdés 1. tétel I. fordulat] miatt 2 év 2 hónap börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra, a II. r. vádlottat vesztegetés bűntettének kísérlete [Btk. 250. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) pont, (3) bekezdés 2. tétel I. fordulat] miatt 4 év 2 hónap börtönbüntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra, a III. r. vádlottat bűnsegédként elkövetett vesztegetés bűntettének kísérlete [Btk. 250. § (1) bekezdés, (3) bekezdés 1. tétel I. fordulat] miatt 2 év 2 hónap börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte.

Az ítéleti tényállás lényege a következő: 2009. augusztus–szeptember elején, közelebbről meg nem határozható időpontban R. I. I. r. vádlott járőrként teljesítve szolgálatot az illetékességi területén prostitúciós tevékenységet folytató O. K.-val megállapodott abban, hogy heti 40 ezer forint készpénz ellenében más személyek jogellenes cselekményével szemben védelemben részesíti. Vele szemben az általa elkövetendő szabálysértések miatt szabálysértési eljárást nem kezdeményez az első összeg átvételét követően.

A vádlott felmérte, hogy a bűncselekményt egyedül elkövetni, megvalósítani, megszervezni, lebonyolítani nem tudja. Ezért abba beavatta B. R. Gy. II. r. vádlottat, a járőrtársát, a KMB Csoport vezetőjét, aki a felvetéssel egyetértett. Azt is megbeszélték, hogy a heti 40 ezer forint készpénz átvételét nem nekik célszerű végrehajtani, hanem azt egy civil személyre kell bízni.

A II. r. vádlott ötletére az I. r. vádlott I. D. III. r. vádlottat vonta be az elkövetésbe, vele megbeszélte, hogy a feladatát képezi hetente a 40 ezer forint átvétele. Megegyeztek abban is, hogy a pénzt úgy osztják el, hogy az I. és a II. r. vádlottak 15 000 – 15 000 Ft-ot kapnak, a III. r. vádlott pedig a pénzátvételekért alkalmanként 10 000 Ft-ot.

Az első pénzátvételre 2009. szeptember 25. nap-

ján került volna sor, ekkor az I. r. vádlott mobiltelefonon felhívta O. K.-t, tájékoztatta, hogy a délutáni órákban egy ismerőse veszi át a pénzt. A pénz átadása nem történt meg, mert O. K. elment ugyan a megbeszélt helyre, találkozott is a III. r. vádlottal, de azt közölte vele, hogy nincs 40 ezer forintja.

Másnap, 2009. szeptember 26. napján O. K. felkereste a Rendőrkapitányság Közbiztonsági Osztályának vezetőjét, akinek elmondta, hogy a Rendőrkapitányság állományába tartozó rendőrök heti 40 ezer forintot kértek tőle, hogy a szokott helyén zavartalanul prostitúciós tevékenységet folytathasson.

Ezen túl a rendőrök abban is segítséget ígértek, hogy állandó védelemben részesítik ezért a pénzért. Az osztály vezetője megbeszélte O. K.-val, hogy a kért összeget adja át a közvetítő személynek.

Ezt követően az I. r. vádlott felhívta O. K.-t, közölte, hogy az ismerőse a pénzt átveszi, beszélje meg az ismerősével a pénz átadásának részleteit.

A megbeszélt időpontban, 16 óra 20 perckor a megbeszélt helyen megjelent a III. r. vádlott egy ismerősével, aki nem tudott arról, hogy milyen bűncselekményt készül elkövetni a III. r. vádlott. O. K. 2 db 20 ezer forintos bankjegyet adott át a III. r. vádlottnak, melyet a rendőrség osztályvezetője biztosított.

A III. r. vádlott a 40 ezer forint átvételekor megkérdezte O. K.-tól, hogy „ez az ami, és annyi amen�nyi?”. Ezt követően a III. r. vádlott megadta a mobiltelefonszámát, hogy a jövőben tudják tartani a kapcsolatot. A Rendőrkapitányság dolgozói a közelben várakoztak, szemlélték a pénzátadást, majd annak megtörténte után a III. r. vádlottat 16 óra 25 perckor elfogták.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész az I. r. és II. r. vádlottak terhére fellebbezést jelentett be a bűncselekmény befejezett alakzatának kötelességszegéssel történő elkövetésének megállapítása és a büntetések súlyosítása érdekében.

Az I. r. vádlott és a védője enyhítésért, a II. és III. r. vádlottak és a védőik felmentésért fellebbeztek.

A fellebbviteli főügyészség az ügyészi fellebbezést módosítással tartotta fenn. Azt fejtette ki, hogy az érintett vádlottak, ha kifejezetten nem is szegték meg a kötelességüket, azonban a tevékenységüket társa-

6

BÜNTETÕ KOLLÉGIUM

dalmi rendeltetésével, közhatalmi funkciójával össze nem egyeztethető módon gyakorolták. Mindhárom vádlott cselekvősége hivatalos személy által, hivatali helyzetével visszaélve elkövetett (befejezett) vesztegetés bűntette, amely a II. r. vádlott esetében vezető beosztású hivatalos személyként, a III. r. vádlott által bűnsegédként megvalósított.

Az ítélőtábla a másodfokú felülbírálat során az ügy érdemére kihatással nem bíró eljárási szabálysértést észlelt, melynek következtében a bizonyítékok közül a B. T. szakértői meghallgatására utalást mellőzi, hiszen B. T. az eljárás nyomozati szakában szaktanácsadóként működött közre. A bírósági eljárás tárgyalási szakaszában tanúként történő kihallgatásának nem lett volna eljárásjogi akadálya, azonban szakértőkénti meghallgatása kizárt volt. A Be. 103. §-a (1) bekezdésének g) pontja azt a kizárási okot fogalmazza meg, mely szerint szakértőként nem járhat el, akit az ügyben szaktanácsadóként vettek igénybe.

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást csaknem mindenben megalapozottnak találta. Az iratok tartalma, valamint az elsőfokú bíróság által elfogadott bizonyítékok alapján a következő helyesbítés és kiegészítés szükséges – Be. 351. § (2) bekezdés b) pont, Be. 352. § (1) bekezdés a) pont –: Az I. r. és II. r. vádlottak az elkövetés idején hivatalos személyek voltak a Btk. 137. § 1/l. pontja alapján (jogszabály alapján közhatalmi, államigazgatási feladatokkal megbízott szervnél, testületnél az a személy, aki közhatalmi, államigazgatási feladatot lát el).

Az I. r. vádlott azt is közölte a III. r. vádlottal, hogy egy „prosti” ajánlotta fel a védelmi pénzt.

Az I. r. és a II. r. vádlottak a hivatali helyzetükkel éltek vissza, amikor a munkájukat a társadalmi rendeltetésével össze nem egyeztethető módon gyakorolták.

Az előzőekben jelzett kiegészítésekkel és helyesbítéssel a tényállás már teljes mértékben megalapozott, a Be. 352. §-ának (2) bekezdése értelmében a másodfokú eljárásban irányadó.

A felmentést célzó fellebbezések az elsőfokú bíróság bizonyítékokat értékelő és mérlegelő tevékenységét támadják, amelyek a tényállás megalapozottsága miatt nem vezethettek eredményre.

A tényállás alapján mindhárom vádlott bűnösségére vont következtetés okszerű, a jogi minősítés körében írtak azonban nem oszthatók maradéktalanul.

Azzal egyetértett az ítélőtábla, hogy a hivatalos személynek minősülő I. r. és II. r. vádlottak részéről hivatali kötelességszegés nem történt, hiszen a megállapodásban vállalt védelemben részesítés, szabálysértés elkövetése miatt szabálysértési eljárás kezdeményezésének elmaradása, az időtartam rövidsége, valamint a tettenérés okán fel sem merült. A vádlottaknak azonban hivatásuk, munkájuk folytán feladatuk az állampolgárok védelme – pénzbeli, de más jellegű ellenszolgáltatás nélkül –, valamint szabálysértés észlelése esetén a jogszabályoknak megfelelő módon történő eljárás kezdeményezése.

A hivatalos minőséghez kapcsolódó jogosítványoknak a vonatkozó jogszabályokkal és a társadalmi rendeltetéssel ellentétes módon való gyakorlása állapítható meg, hiszen az I. r. vádlott a hivatalos eljáráson kívül ellenszolgáltatásért vállalta O. K. védelmét, és azt, hogy eltekint a szabálysértési eljárás kezdeményezésétől. A II. r. vádlott mindezzel egyetértett, s kettejük tevékenységéhez a III. r. vádlott a

pénz átvételével nyújtott segítséget annak ismeretében, hogy az a prostituált részéről nyújtott védelmi pénz, s abból ő is részesedni fog. A hivatalos személy vádlottak ekként a hivatali helyzetükkel éltek vissza, hiszen a jogosítványaik a hivatalos minőséghez kapcsolódnak, a kért jogtalan előny pedig a működésükkel összefüggő. A bűncselekmény elkövetése ekként befejeződött.

Az I. és II. r. vádlottak a tényállásban megállapított cselekvőségükkel a Btk. 250. §-ának (1) bekezdésében írtak szerinti vesztegetés bűntettének valamennyi törvényi tényállási elemét megvalósították.

E törvényhely (2) bekezdésének a) pontja az elkövetők közül kiemeli a vezető beosztású személyt, akinek a tettét súlyosabb joghátránnyal fenyegeti.

A II. r. vádlott az elkövetés idején a KMB alosztály N.-i KMB Csoport vezetője volt. Az előzőekben hivatkozott súlyosabban minősülő cselekmény a hivatalos személy beosztásához, munkaköréhez kapcsolódik.

Az elsőfokú bíróság pusztán annak megállapítására szorítkozott, hogy a II. r. vádlott csoportvezetőként tevékenykedett, ezért vezető beosztású. Nem vizsgálta ugyanakkor a csoportvezetői tevékenység tartalmát, valamint az ahhoz fűződő jogosítványokat, amelyek a vezető beosztású személyek közé emelnék. E vádlott védője a fellebbezés indokolásában a 11/1995. ORFK Utasítás IV. fejezet 51. pontját idézte: „a körzeti megbízotti szolgálat közvetlen irányítását a rendőrkapitány, a közrendvédelmi (közbiztonsági) osztályvezető, körzeti megbízotti alosztályvezető, vagy az őrsparancsnok végzi”. A fellebbviteli főügyészség képviselője a 62/2007. IRM rendelet 86. §-át idézte, amely álláspontja szerint a körzeti megbízotti csoportvezető státuszával kapcsolatban némi eligazítást ad. E szerint: „A körzeti megbízott a rendőri szerv vezetője által meghatározott körzetben teljesít szolgálatot, tevékenységét önállóan szervezi. A körzeti megbízott alapvető feladata a Rendőrség és a lakosság kapcsolatának fenntartása, meghatározott bűnügyi nyomozások elvégzése, a működési területét érintő körözési tevékenység folyatása, szabálysértési ügyekben az előzetes intézkedés foganatosítása. Tevékenysége során együttműködik a helyi önkormányzatokkal, a polgármesteri hivatallal, a Magyar Honvédség és a rendvédelmi szervek beosztottaival, a polgárőrséggel, segíti tevékenységüket.”

Az ítélőtábla eltérő álláspontra helyezkedve nem találta megállapíthatónak a súlyosabb minősülést eredményező vezető beosztást a II. r. vádlott tekintetében annál is inkább, minthogy e vonatkozásban a vádirat sem tartalmaz tényadatokat.

Vezető beosztásúnak nemcsak az a hivatalos személy minősül, aki beosztásánál fogva egy vagy több szervezeti egység irányítását végzi, hanem az is, akinek beosztására, személyére figyelemmel feladata az, hogy működése során irányítson, igazgasson, más személyek felé utasítási joga legyen. Ebben a körben nem tartalmaz tényeket a vádirati tényállás, de a bizonyítás anyaga sem.

A kifejtettek folytán a cselekmény jogi minősítésének megváltoztatása – e körben a jogi indokolás helyesbítése is – szükségessé vált.

Ennek megfelelően a vádlottak cselekménye vesztegetés bűntettének, a Btk. 250. § (1) és (3) bekezdés I. tétel III. fordulatába ütköző, hivatalos személy által hivatali helyzettel egyébként visszaélve elköve-

BÜNTETÕ KOLLÉGIUM

7

tesek cselekményéhez, nem minősül hivatalos személynek. Nem volt indokolt vele szemben olyan tartamú büntetés kiszabása, mint az I. r. vádlott tettesi cselekménye esetén, minthogy így a belső arányosság csorbult volna. A Btk. 87. §-a (1) és (2) bekezdése c) pontjának alkalmazását a bűnsegédi bűnrészesség megalapozza, így az ítélőtábla a börtön-büntetését 1 év 6 hónapra enyhítette.

A III. r. vádlott büntetését az ítélőtábla a Btk. 89. §-ának (1) és (3) bekezdése alapján próbaidőre felfüggesztette, mert úgy ítélte meg, hogy a büntetési célok ezzel is elérhetőek. A próbaidő tartamának majdnem a törvényi maximumban történő megállapítását a már írt okok – a bűncselekmény tárgyi súlya, jellege – indokolták. A törvényi feltétel – végrehajtandó szabadságvesztés – hiányára figyelemmel a közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabását mellőzni kellett.

Az ítélőtábla a kifejtetteknek megfelelően az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 372. §-ának (1) bekezdése alapján részben megváltoztatta, míg az ekként nem érintett részében a Be. 371. §-ának (1) bekezdése értelmében helybenhagyta.

(Debreceni Ítélőtábla Bf. III. 617/2011.)

tett vesztegetés bűntettének minősül, melyet a III. r. vádlott bűnsegédként valósított meg.

A II. r. vádlott cselekménye enyhébben minősül, így a büntetési tétel kettő évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés büntetés. A büntetésének enyhítését ez a tény indokolta, valamint az ítélet belső arányosságának a követelménye is. A 2 év 2 hónapi börtön-büntetés, s az ehhez igazodó tartamú 3 évi közügyektől eltiltás olyan büntetés, amely megfelel a bűncselekmény valós tárgyi súlyának, s a bűnösségi körülményeknek. Az I. r. vádlott ugyanilyen tartamú büntetése kiszabásakor az elsőfokú bíróság messzemenően figyelembe vette az enyhítő körülményeket, közöttük az ilyen jellegű cselekmények esetén nem túl gyakori beismerő vallomást is.

A büntetési tétel alsó határát mindössze két hónappal meghaladó szabadságvesztés büntetésnél enyhébb büntetésnek, illetőleg az I. r. vádlott esetében a büntetés enyhítésének nem volt indoka. A hivatalos személyeknek kellene elsősorban például szolgáló jogkövető magatartást tanúsítani, s az állampolgárok bizalmát fenntartani a hatóságokban, hivatalos személyekben.

A III. r. vádlott bűnsegédként kapcsolódott a tet-

ÍH 2012. 3. áruk szabad mozgásának szabadsága

Nem hivatkozhat alappal az Európai Unión belüli áruk szabad mozgásának szabadságára – mint a cselekmény jogellenességének hiányát megalapozó alapjogra – az az elkövető, aki az egyes kábítószerek fogyasztására és forgalmazására tolerancia politikát folytatva Hollandiából könnyű drogot hoz Magyarországra fogyasztás és kereskedés céljából [Btk. 282/A. §, Európai Közösséget létrehozó Szerződés 28. cikk].

A megyei bíróság az I. – VI. r. vádlottakat eltérő tartamú fegyházbüntetésre ítélte bűnszervezet tagjaként, jelentős mennyiségű kábítószerre elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntette miatt, amelyet társtettesként követtek el.

R. J. III. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnszervezet tagjaként elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntettében, mint társtettest, bűnszervezet tagjaként jelentős mennyiségű kábítószerre elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntettében, mint társtettest, és őt halmazati büntetésül 11 év fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte.

J. J. T. K. holland állampolgárságú IV. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnszervezet tagjaként elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntettében, mint társtettest és bűnszervezet tagjaként jelentős men�nyiségű kábítószerre elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntettében, mint társtettest. A bíróság ezért IV. r. vádlottat halmazati büntetésül 12 év fegyházbüntetésre ítélte, illetve őt 10 év időtartamra a Magyar Köztársaság területéről kiutasította.

T. S. V. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnszervezet tagjaként elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntettében [Btk. 282. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b) pont], mint társtettest és bűnszervezet tagjaként elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntettében [Btk.

–

kábítószerrel visszaélés bűntette

282/A. § (1) bekezdés, (6) bekezdés b) pont], mint társtettest, ezért őt halmazati büntetésül 9 év fegyházbüntetésre és 9 év közügyektől eltiltásra ítélte.

A. R. VI. r. vádlottat bűnösnek mondta ki bűnszervezet tagjaként elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntettében [Btk. 282. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b) pont], mint társtettest, és bűnszervezet tagjaként elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntettében [Btk. 282/A. § (1) bekezdés, (6) bekezdés b) pont], mint társtettest, ezért halmazati büntetésül 8 év fegyházbüntetésre és 8 év közügyektől eltiltásra ítélte.

Valamennyi vádlottnál megállapította, hogy kizárt a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége.

Az irányadó tényállás részét képezi, hogy a vádlottak közös cselekvőségük keretében Hollandiából különböző kábítószert tartalmazó anyagokat – így marihuánát, hasist, kokaint, illetőleg amphetamint hoztak be Magyarországra. Hollandiában beszerezték azokat a cannabis termesztéséhez szükséges anyagokat, technológiai leírásokat, felszereléseket, amelyek e növény nagyobb mennyiségű előállításához, szaporításához szükségesek, amellett, hogy a marihuána alapanyagát biztosító növényi egyedeket a holland állampolgár IV. r vádlott folyamatosan az I. r. vádlott rendelkezésére bocsátotta.

A II. r. vádlott védője a fellebbezésében hivatkozott az Európai Közösségek Bíróságának a Cassis de Dijon ügyben kimondott állásfoglalására, ami arról szól, hogy ha egy terméket az Európai Unió tagállamában jogszerűen állítottak elő, akkor erre figyelemmel egy másik tagállamban azt nem lehet jogtalannak minősíteni, mivel ellenkező esetben sérülne az EK-Szerződés 28. cikkének a rendelkezése, az áru szabad mozgásának alapelvi szabálya. Éppen ezért vizsgálni kellett volna, hogy Hollandiában az adott

8

BÜNTETÕ KOLLÉGIUM

kábítószerekkel kapcsolatos rendelkezéseket megsértették-e vagy sem.

Az Európai Unió EK-Szerződésének 28. cikke szerint egyetlen tagállam sem korlátozhatja az áruk szabad mozgását. Az Európai Unió alapgondolata az, hogy bármelyik tagállamban előállított árut a másik tagállamban történő forgalmazása nem jogellenes.

Az EK-Szerződés 28. cikkét alkalmazva hiányzik a jogellenesség, hiszen a Magyar Köztársaság Büntető Törvénykönyve nem írhatja felül az EK alapszerződés rendelkezéseit a Hollandiában forgalomba hozott kábítószerrel kapcsolatban.

Az ítélőtábla a védő ezen érvelését nem fogadta el.

A Cassis de Dijon ügyben nem kábítószer termesztése, vagy azzal való kereskedés képezte az ügy tárgyát, hanem egy Franciaországban előállított fekete­ ribizli alapú likőr. Éppen az Európai Unió illetve az Európa Tanács keretében megkötött kábítószerrel kapcsolatos egyezmények zárják ki azt az elvi lehetőséget, hogy a kábítószer kereskedése vagy termesztése, illetőleg ezen eszközök előállítása az Európai Unión belül jogszerűnek minősüljenek. Ez következik az EK-Szerződés 30. cikkéből is, amely arról rendelkezik, hogy „a 28. és a 29. cikk rendelkezései nem zárják ki a behozatalra, a kivitelre vagy a tranzitárukra vonatkozó olyan tilalmakat vagy korlátozásokat, amelyeket a közerkölcs, a közrend, a közbiztonság, az emberek, az állatok és növények egészségének és életének védelme, a művészi, történelmi vagy régészeti értéket képviselő nemzeti kincsek védelme vagy az ipari és kereskedelmi tulajdon védelme indokol.”.

A Btk.-ban a közrend elleni bűncselekmények körében szabályozott közegészség elleni bűncselekményekhez tartozó kábítószerrel visszaélés nyilvánvalóan ebbe a körbe tartozik.

Nem merült fel aggály a tekintetben, hogy a hatályos magyar Büntető Törvénykönyv kábítószerrel

kapcsolatos tényállása a nemzetközi szerződésekkel és Magyarország nemzetközi kötelezettségvállalásaival ne állna összhangban.

A kábítószerek – ideértve a vadkender alapú kábítószereket is, mint a kannabisz – ártalmas volta általánosan elismert, és forgalmazásuk valamennyi tagállamban tilos, kivéve az orvosi és tudományos célú felhasználás céljából szigorúan ellenőrzött forgalmat.

Ez a jogi helyzet megfelel azoknak a különféle nemzetközi okmányoknak – többek között több ENSZ egyezménynek – is, amelyeket a tagállamok aláírtak, vagy amelyekhez csatlakoztak, valamint az uniós jognak is. Ugyanakkor Hollandia a kannabisz tekintetében tolerancia politikát alkalmaz. Ez a politika többek között ún. „könnyű” drog árusítására és fogyasztásra kínálására szakosodott coffee-shopok létesítésének megengedésében nyilvánul meg. Az Európai Unió Bírósága azonban megállapította, hogy Hollandia a nem belföldi lakosokat korlátozhatja a coffee shopokba való beengedésben, még ez is összhangban áll az uniós joggal. A kábítószer elleni küzdelem kapcsolódik a közrend fenntartáshoz, az állampolgárok egészségének védelméhez, méghozzá azok tagállami és uniós szintű fenntartásához és védelméhez egyaránt. E célok olyan jogszerű érdeket jelentenek, amelyek főszabály szerint igazolhatja az uniós jog által előírt kötelezettségek korlátozását, még az olyan alapvető szabadságra vonatkozó kötelezettség korlátozását is, mint a szolgáltatásnyújtás szabadsága (C-137/09 sz. ügyben hozott ítélet Marc Michel Josemans kontra Burgemeester van Maastricht).

Az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét megváltoztatta, valamennyi vádlottnál a bűncselekmények minősítéséből a bűnszervezet tagjaként elkövetésre utalást mellőzte, s a kiszabott büntetéseket, mint bűnszervezetben elkövetőkkel szemben tekintette kiszabottnak.

(Debreceni Ítélőtábla Bf. II. 385/2011.)

ÍH 2012. 4. büntethetőséget kizáró ok

–

külföldön elkövetett bűncselekmény miatti eljárás

A nem magyar állampolgár által, külföldön elkövetett bűncselekmény miatti eljárás lefolytatásának előfeltétele a büntetőeljárás megindításának a legfőbb ügyész általi elrendelése. Amen�nyiben a legfőbb ügyész nem rendeli el az eljárás megindítását, ezt a körülményt az ítélkezési gyakorlat büntethetőséget kizáró oknak tekinti. A legfőbb ügyész diszkrecionális jogkörének gyakorlását a törvényhozó nem kötötte határidőhöz [Btk. 3. § (2) bekezdés, Btk. 4. § (1) bekezdés a) pont, Btk. 4. § (3) bekezdés, Btk. 22. § i) pont].

Az ügyészség D. C. van M. holland állampolgár ellen különösen nagy értékre elkövetett lopás bűntette, valamint 2 rb. közokirat-hamisítás bűntette miatt emelt vádat.

A vádirati tényállás lényege szerint a vádlott magyar állampolgár társaival együtt részt vett a hollandiai Port Zélande kikötőjében horgonyzó, hozzávetőlegesen 90 millió forint forgalmi értékű Fairline Targa 48 típusú hajó eltulajdonításában, melyet vízi úton Magyarországra szállítottak. Ezen túlmenően, isme-

retlen időpontban és körülmények között, birtokába került egy olasz útlevél, melyben a fényképet a védőfólia fellazítása után a sajátjára cserélte ki, illetve Németországban, egy rendőri ellenőrzés során a saját nevére szóló, de más által készített, hamis hajóvezetői engedélyt mutatott fel.

A megyei bíróság a vádlott bűnösségét a vádiratban írt bűncselekmények elkövetése miatt a 2011. április 8. napján kelt ítéletében megállapította, és őt öt év börtönre és öt év kiutasításra ítélte.

Az elsőfokú ítélet ellen bejelentett védelmi fellebbezések folytán az iratok felterjesztésre kerültek a másodfokú bíróságra. A másodfokú eljárás során került megküldésre a fellebbviteli bíróságnak a legfőbb ügyész 2011. évi október hó 12. napján kelt határozata, melyben elrendelte a holland állampolgárral szemben a büntetőeljárás megindítását. A megyei bíróság tehát a legfőbb ügyész büntető­ eljárást elrendelő határozatának hiányában folytatta le az eljárást és hozott ítéletet a külföldi állampolgár által, külföldön elkövetett bűncselekmények miatt.

BÜNTETÕ KOLLÉGIUM

A fellebbviteli bíróság a határozatában e körben a következőket fejtette ki.

A Btk. 4. § (1) bekezdés a) pontja értelmében a magyar törvényt kell alkalmazni a nem magyar állampolgár által külföldön elkövetett cselekményre is, ha az a magyar törvény szerint bűncselekmény és az elkövetés helyének törvénye szerint is büntetendő. A Btk. 4. § (3) bekezdése szerint ilyen esetben a büntetőeljárás megindítását a legfőbb ügyész rendeli el.

Miután D. C. van M. holland állampolgár, a vele szemben lefolytatott büntetőeljáráshoz – mindegyik vád tárgyát képező bűncselekmény vonatkozásában – a büntetőeljárásnak a legfőbb ügyész általi elrendelésére lett volna szükség. Erre azonban csak a másodfokú bírósági eljárásban, az iratok felterjesztése után került sor. Ebből következően valamennyi nyomozati cselekmény elvégzése, a vádemelés, majd az elsőfokú bírósági eljárás is ennek hiányában folyt le.

A Be. 373. § (1) bekezdés I/b) pontja úgy rendelkezik, hogy az ítélet hatályon kívül helyezésének és az eljárás megszüntetésének van helye, ha az elsőfokú bíróság az eljárás lefolytatásához szükséges magánindítvány, feljelentés vagy kívánat hiányában hozott ítéletet.

A magánindítványra, a feljelentésre és a kívánatra vonatkozóan a Be. 171. § (1) bekezdése, a Be. 173. § (1) bekezdése és a Btk. 183. § (3) bekezdése tartalmaz szabályozást. E szabályozást áttekintve nyilvánvaló, hogy a büntetőeljárás megindításának legfőbb ügyész általi elrendelése e jogintézmények egyikével sem azonosítható. Így az annak hiányában meghozott elsőfokú ítélet – mivel kiterjesztő értelmezésnek nincs helye – nem értékelhető a magánindítvány, feljelentés vagy kívánat hiányával egy tekintet alá eső ún. abszolút eljárási szabálysértésként.

Vizsgálta a másodfokú bíróság, hogy a legfőbb ügyész eljárást elrendelő határozatának hiányában törvényesnek tekinthető-e a vád. A törvényes vád hiánya ugyanis a Be. 373. § (1) bekezdés I/c) értelmében az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az eljárás megszüntetését eredményezi.

A Be. 217. § (3) bekezdés d) pontja szerint a vád-

9

irat tartalmazza az eljárás megindításához szükséges külön törvényi feltétel (magánindítvány, feljelentés, kívánat, mentelmi jog vagy mentesség felfüggesztése, hozzájárulás a büntetőeljárás megindításához) meglétét. A felsorolt eljárásjogi akadályok egyike sem azonos azonban a jelen büntetőeljárás megindításának feltételéül szabott, a legfőbb ügyész általi büntetőeljárás elrendelésével.

Ebből következően a Btk. 4. § (3) bekezdésében foglalt feltétel nem törvényes kelléke a vádnak, így ennek hiánya sem alapozhatja meg az elsőfokú határozat hatályon kívül helyezését és az eljárás megszüntetését.

A nem magyar állampolgár ellen, külföldön elkövetett bűncselekmény miatti büntetőeljárás elrendelését a törvény azért utalja a legfőbb ügyész hatáskörébe, mert a büntetőeljárásnak nemzetközi kapcsolatokat érintő kihatása is lehet. Amennyiben a legfőbb ügyész nem rendeli el az eljárás megindítását, az ítélkezési gyakorlat szerint büntethetőséget kizáró ok áll fenn. A Btk. 4. § (3) bekezdésében írt elrendelés hiánya tehát – ahogyan arra a közzétett jogirodalmi álláspontok is következetesen utalnak – a Btk. 22. § i) pontján alapuló, törvényben meghatározott egyéb okként megjelölt büntethetőséget kizáró ok.

A legfőbb ügyész diszkrecionális jogkörének gyakorlását ugyanakkor a törvényhozó nem kötötte határidőhöz. Miután a büntetőeljárás megindítását a legfőbb ügyész 2011. október 12-én – még az eljárás jogerős befejezése előtt – elrendelte, a büntethetőséget kizáró ok elhárult. Márpedig ilyen esetekben nem tehető különbség a büntetőeljárás megindításának elrendelése előtt, illetve az után végzett eljárási cselekmények között; a beszerzett bizonyítékok törvényessége szempontjából ennek az időpontnak nincs jelentősége.

Az eddigiekre figyelemmel a másodfokú bíróság a holland állampolgárságú vádlott vonatkozásában az elsőfokú ítéletet érdemben felülbírálta, és a vele szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát négy év börtönre enyhítette.

(Pécsi Ítélőtábla Bf. II. 200/2011/36.)

ÍH 2012. 5. zártcélú távközlési hálózat

Zártcélú távközlési hálózat igénybevételével felmerülő költség bűnügyi költségként nem vehető figyelembe [Be. 74. § (1) és (2) bekezdés, 21/2003. (VI. 24.), Be. 98/A. § IM–PM–BM rendelet, 1/2006, OIT Szabályzat].

A megyei bíróság emberölés bűntette miatt F. S. J. és társai ellen indult büntető ügyben elrendelte B. Cs. tanú zártcélú távközlési hálózat útján történő kihallgatását. A szükséges technikai eszközöket a 2011. évi április hó 19. napján tartott tárgyaláson az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala biztosította, majd a szolgáltatás díjáról a megyei bíróságnak számlát küldött.

A megyei bíróság az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala részére a számla alapján kép és hangfelvétel biztosítása címén 80 056 Ft díjat álla-

–

bűnügyi költség

pított meg, és azt a Be. 74. § (1) bekezdés a pontjára és (2) bekezdésére utalással az eljárás során az állam által előlegezett bűnügyi költségekről vezetett költségjegyzékbe bejegyezte. Felhívta a megyei bíróság gazdasági hivatalát, hogy a díjat az ellátmány terhére, az OIT Hivatal megjelölt bankszámlájára utalja át.

A végzés ellen a vádlottak jelentettek be fellebbezést a díj állam által előlegezett bűnügyi költségként való megállapítása miatt.

A fellebbviteli főügyészség a megyei bíróság végzésének helybenhagyását indítványozta.

A fellebbezés alapos.

Az elsőfokú bíróság a Be. 244/A. § (2) bekezdés d) pontja alapján rendelte el annak a tanúnak a zártcélú távközlési hálózat útján tartott tárgyaláson történő kihallgatását, aki a külön jogszabályban (2001.

10

BÜNTETÕ KOLLÉGIUM

évi LXXXV. törvény) meghatározott tanúvédelmi programban vett részt.

A zártcélú távközlő hálózat alkalmazása a tanú testi épsége védelméhez és biztonságához kapcsolódó alanyi jogot biztosítja, ezért a Be. 98/A. § d) pontjában foglalt rendelkezés szerint megjelenésével, illetve közreműködésével felmerült költség nem számolható el bűnügyi költségként.

A büntetőeljárásban résztvevők személyi védelméről szóló 34/1999 (II. 26) Kormányrendelet 26. § (1) bekezdésében erről ugyanígy kimondja, hogy a személyi védelem költsége a védelmet nyújtó szervek működési költségvetésében meghatározott forrásfejezetet terheli.

A video- és telefonkonferenciás rendszer alkalmazásának részletes szabályairól szóló 1/2006. számú OIT szabályzat szerint a zártcélú távközlő hálózat útján történő kihallgatást biztosító rendszerek az OIT Hivatal tulajdonában vannak. Amennyiben az eljáró bírói tanács elnöke indítványra vagy hivatalból dönt a zártcélú távközlő hálózat alkalmazásáról, a szabályzat 7. § 1. pontja alapján a költségeket a hivatal részére meg kell téríteni. Az érintett bíróság gazdasági hivatala a kiállított számla alapján 15 napon belül gondoskodik az ellenérték kifizetéséről. A zártcélú távközlő hálózat kiépítése tehát olyan technikai rendszer, amelynek bírósági tárgyalóteremben történő működtetési költsége az elrendelő bíróságot terheli.

A zártcélú távközlési hálózat alkalmazásával felmerült költség a büntetőeljárás költsége, de nem azonos a Be. 74. § (1) és (2) bekezdésében felsorolt bűnügyi költséggel.

A bűnügyi költség az a költség, amelyet az ügyben az eljárás megindításától a büntetés végrehajtásának befejezéséig, továbbá a rendkívüli jogorvoslati eljárás, valamint a különleges eljárások során az állam előlegezett, így a tanú megjelenésével felmerült költ-

ség, a szakértő, illetőleg a szaktanácsadó részére megállapított munkadíj és költségtérítés, a lefoglalt dolog szállításával és megőrzésével felmerült költség, a tolmács díja és költségtérítése.

További bűnügyi költség még – akkor is, ha azt az állam nem előlegezte – a terheltnek, a sértettnek, a magánfélnek, a pótmagánvádlónak és a magánvádlónak, a terhelt és a sértett törvényes képviselőjének az ügyben felmerült készkiadása, valamint a kirendelt védőnek és a sértett, a magánfél, valamint a pótmagánvádló képviselőjének készkiadása és díja.

A 21/2003. (VI. 24.) IM–PM–BM együttes rendelet szól a bűnügyi költségek előlegezéséről és a Be. 74. §-ban felsoroltaknak megfelelően részletezi, hogy milyen esetekben, kinek kell az eljárás során felmerülő költségeket előlegezni és azokat a költségjegyzékbe bűnügyi költségként bevezetni.

A zártcélú távközlési hálózati technika alkalmazásának költsége a bűnügyi költségre vonatkozó jogszabályokban az állam által előlegezett költségek között nem szerepel, a büntetőeljárásban résztvevő személyek magatartásához nem kapcsolódik. Így az a Be. 74. §-a alá nem tartozó, igazságszolgáltatási szervek működésével kapcsolatban felmerülő költség.

A kifejtettekre figyelemmel a büntető eljárásban a zártcélú távközlési hálózat alkalmazásával felmerülő költség bűnügyi költségként nem vehető figyelembe.

Az ítélőtábla ezért a Be. 347. § (4) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva, az előzőekben kifejtett indokok és jogszabályok alapján a megyei bíróság végzését a Be. 372. § (1) bekezdése alapján megváltoztatta, az OIT Hivatala részére megállapított díj összegének, mint bűnügyi költségnek a költségjegyzékbe történő felvételére vonatkozó rendelkezést mellőzte.

(Győri Ítélőtábla Bkf.386/2011/3.)

ÍH 2012. 6. iratmásolat

Az elhunyt sértett helyébe lépő hozzátartozó iratmásolat kiadása iránti kérelmét el kell utasítani, ha a kiadni kért irat az emberi méltóságot sérti [Be. 70/B. § (1) bekezdés és (6) bekezdés, Be. 60. § (1) bekezdés].

Az emberölés bűntette és más bűncselekmény miatt A. Cs. ellen indult ügyben az elhunyt sértett helyébe lépő hozzátartozó képviselője útján másolat kiadását kérte a tanú kihallgatásáról és a helyszíni szemléről készített, DVD lemezen rögzített felvételekről. (A helyszíni szemléről készült jegyzőkönyv, a mellékletét képező fényképfelvételekkel együtt, valamint a tanú kihallgatását rögzítő jegyzőkönyv másolata a kérelmező számára korábban már kiadásra került.)

A fellebbviteli főügyészség indítványozta, hogy az ítélőtábla a kért iratok másolatának kiadását olyan formában rendelje el, hogy az abban szereplők személyazonosságának megállapítására alkalmas egyedi tulajdonságai (arcképük, hangjuk) technikai úton torzításra kerüljenek.

A tanú kihallgatására kiküldött bíró útján, a tanú lakásán került sor, a kihallgatásáról készült felvételen nemcsak a tanú személyét, hanem a lakásának belsejét is rögzítették. Egy felvételen a nyomozó hatóság eljáró tagjain kívül központi szerepet tölt be.

A terhelt is, aki a felvételen elmondja, majd be is mutatja a sértett megölését.

A Be. 70/B. § (1) bekezdése értelmében az eljárás során keletkezett iratról, ideértve a bíróság, az ügyész és a nyomozó hatóság által beszerzett, illetőleg a büntetőeljárásban résztvevő személyek által benyújtott, valamint csatolt iratot is, az a bíróság, ügyész, illetőleg nyomozó hatóság, amely előtt az eljárás folyamatban van, a büntetőeljárásban résztvevő személyek kérelmére másolatot ad ki. A (6) bekezdés szerint a bírósági eljárásban a sértett, illetve képviselője részére, ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a másolat kiadása csak a Be. 60. § (1) bekezdésére figyelemmel korlátozható. A Be. 115. § (2) bekezdése alapján tárgyi bizonyítási eszköz az irat, a rajz és minden olyan tárgy, amely műszaki, vegyi, vagy más eljárással adatokat rögzít. Ahol e törvény

BÜNTETÕ KOLLÉGIUM

iratról rendelkezik, ezen az adatot rögzítő tárgyat is érteni kell.

A fentiekből következik, hogy a sértett helyébe lépő hozzátartozó képviselője által kért DVD másolatok kiadása is csak a Be. 60. §-ában foglaltak szerint korlátozható, amely szerint a másolat kiadása nem sértheti az emberi méltóságot, az érintettek személyiségi és kegyeleti jogait. Biztosítani kell, hogy a magánéletre vonatkozó adatok szükségtelenül ne kerüljenek nyilvánosságra. Az elhunyt sértett helyébe lépő hozzátartozó iratmásolat kiadása iránti kérelmét is el kell utasítani, ha a kiadni kért irat tartalma az emberi méltóságot sérti.

Az ítélőtábla értelmezésében az emberi méltóságot sértheti adott esetben az is, ha a jogerősen még el nem ítélt terheltről kerül olyan képi és hanganyag nyilvánosságra, amely személyét az ártatlanság vélelme ellenére is igen meghatározó, komoly hátránnyal érintheti. E körben nem hagyható figyelmen kívül az a körülmény sem, hogy a képi és hanghordozókon rögzített adatok a mai technikai viszonyok közt akár a legszélesebb körben is megismerhetővé tehetők.

A tanú kihallgatásáról készült képi és hanganyag másolatban történő kiadása pedig a tanú személyére,

11

magánéletére vonatkozó adatok szükségtelen nyilvánosságra kerülését eredményezheti.

Mindezekre tekintettel az ítélőtábla úgy ítélte meg, hogy a kért iratok (DVD másolat) csak technikailag torzított formában adhatók ki. Az eredeti adathordozókat megküldte az erre kijelölt és hatáskörrel rendelkező Országos Igazságszolgáltatási Tanács Informatikai Főosztályának a képi és hangi torzítások elvégzése érdekében. Erről a kérelmezőt is tájékoztatta.

A helyszíni szemléről készült DVD felvétel másolata azonban az eljárás eredményeként elvesztette eredeti funkcióját, az felhasználható képi, hangi anyagot nem tartalmaz. A tanú kihallgatása alkalmával rögzített anyagról pedig torzított másolat már nem is készíthető, az eredeti felvétel ugyanis a nyomozó hatóság számára előírt speciális eljárással készült, amely a felvétel célját betöltő módon történő torzítását nem teszi lehetővé.

A kifejtettekre figyelemmel az ítélőtábla úgy ítélte meg, hogy a torzított másolatok kiadása céltalan, felhasználása az adott formában nem lehetséges, az eredetivel azonos másolat kiadására pedig a fentebb írt okokból nincs törvényes lehetőség, ezért a másolat kiadására vonatkozó indítványt elutasította.

(Győri Ítélőtábla Bf.135/2010/22.)

ÍH 2012. 7. a kirendelt védő ügyvédi óradíja

A kirendelt védő részére kirendelt ügyvédi óradíj csak a tárgyalás tényleges időtartama alapján jár akkor is, ha a bíróság a tárgyalás várható időtartamát előzetesen annál hosszabb időben határozta meg [Be. 67. § (1) bekezdés c) pont, 7/2002.

(III. 30.) IM rendelet 6. § (2) bekezdés].

A megyei bíróság a 2011. november 24. napján tartott tárgyaláson való jelenlétért a kirendelt védő részére 9000 forint védői jelenléti díjat állapított meg és utalványozott.

Az iratokból megállapíthatóan a tárgyalás 8.30 órától 10.55 óráig, vagyis 2 óra 25 percig tartott, ami 3 megkezdett óra.

Az elsőfokú bíróság a tárgyalást 9.15 órától 9.30 óráig (15 perc), 9.35 órától 9.40 óráig (5 perc) és 9.45 órától 10.30 óráig (45 perc) felfüggesztette. A tárgyalás felfüggesztésének fogalma a büntetőeljárási törvényben nem szerepel, csak a gyakorlatban használják, ami lényegében azt jelenti, hogy a bíróság ez idő alatt tárgyalási szünetet tart. Amikor e szünetek viszonylag rövid ideig tartanak, tulajdonképpen részét képezik a tárgyalásnak.

Az elsőfokú bíróság végzése ellen a kirendelt védő jelentett be fellebbezést díjának felemelése, 8 órára járó, 24 000 forint védői díj megállapítása érdekében.

Fellebbezését írásban azzal indokolta, hogy a tárgyaláson helyettesítési megbízás alapján járt el és aktívan közreműködött. Az összegszerűség vonatkozásában arra hivatkozott, az idézésen a tárgyalás várható időtartamaként az szerepelt, hogy 16 óráig tart, és a 8.30 órai kezdést figyelembe véve ez egy teljes napi, tehát 8 órai elfoglaltságot jelentett. Ami-

kor a helyettesítést elvállalta, a munkáját úgy kellett terveznie, hogy ezen a napon az üggyel lesz elfoglalva és ezért más munkát nem tud végezni.

A fellebbviteli főügyészség átiratában az elsőfokú végzés helybenhagyását indítványozta.

A 7/2002. (III. 30.) IM rendelet 6. § (2) bekezdésében foglaltak szerint a védőt az eljárási cselekményen való részvételért megkezdett óránként a kirendelt ügyvédi óradíj összege illeti meg. A 2010. évi CLXIX. törvény 61. § (4) bekezdése alapján a kirendelt óradíj összege 2011. évben 3000 forint.

A Be. 67. § (1) bekezdés c) pontja rendelkezik arról, hogy az idézésnek, illetőleg az értesítésnek tartalmaznia kell az alapjául szolgáló eljárási cselekmény várható időtartamát, órákban. Ezáltal a törvényhozó főleg a megjelenési kötelezettség teljesítésével összefüggő gyakorlati nehézségeket kívánta megoldani, elsősorban azt, hogy az idézettek, értesítettek számára tervezhető legyen az időbeosztás.

Azonban, a gyakorlatban nem várt események miatt, (pl. vallomásmegtagadás, idézettek meg nem jelenése, stb.) előfordul, hogy a tárgyalás hamarabb fejeződik be. Jelen esetben annak, hogy 2011. november 24. napján a tárgyalás hamarabb befejeződött, az volt az oka, hogy több tanú nem jelent meg. Amikor a tárgyalás hamarabb befejeződik – mivel ez nem tartozik azon esethez, amikor a tárgyalást valamilyen okból nem lehetett megtartani – jogszabályi alap hiányában, a tárgyalás befejezése és a várható időtartamként megjelölt idő közötti időre védői díj nem jár.

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését az eddig írtakra tekintettel a Be. 371. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.

(Szegedi Ítélőtábla Bf. I. 16/2012/2.)