Öröklési jog – Anyagi jog, Új magánjog sorozat 4. by ORAC Kiadó

Orosz Árpád, Weiss Emilia

Öröklési jog – Anyagi jog

Új magánjog sorozat

Orosz Árpád, Weiss Emilia

Öröklési jog – Anyagi jog Szerkesztette: SÁRINÉ SIMKÓ ÁGNES

Lap- és Könyvkiadó Kft.

© Dr. Orosz Árpád, 2014 © Dr. Weiss Emilia, 2014 © HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2014 A kézirat lezárva: 2014. július 1. Szerzők: 1. Orosz Árpád: Az öröklés jogi szabályozása; Kiesés az öröklésből; Végintézkedések; A kötelesrész; Az öröklés joghatásai 2. Weiss Emilia: A törvényes öröklés

A kiadó számára minden jog fenntartva. Jelen könyvet, illetve annak részleteit tilos reprodukálni, adatrendszerben tárolni, bármely formában vagy eszközzel – elektronikus, fényképészeti úton vagy más módon – a kiadó engedélye nélkül közölni. ISSN 2064-7514 ISBN 978 963 258 249 8 Budapest, 2014 A HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft. kiadása Felelős kiadó: dr. Frank Ádám, a kft. ügyvezetője Internet: www.hvgorac.hu E-mail: info@hvgorac.hu Felelős szerkesztő: dr. Gábor Zsolt Tipográfia és műszaki szerkesztés: Harkai Éva Szedés: HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft.

Tartalom Rövidítések jegyzéke . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11

AZ ÖRÖKLÉSI JOG SZABÁLYOZÁSA

Az öröklési jog kodifikációjának rövid áttekintése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15

KIESÉS AZ ÖRÖKLÉSBŐL 1. A kiesési okok rendszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2. Túlélése az örökhagyónak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3. Egyéb kiesési okok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.1. Érdemtelenség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.2. Lemondás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

19 20 22 22 23

A VÉGINTÉZKEDÉSEK I. A VÉGINTÉZKEDÉSEK ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI . . . . . . . . . . . . . . . . 1. A végintézkedési szabadság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2. A végrendeletre vonatkozó általános szabályok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3. A végrendelet értelmezése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4. Alakilag hibátlan végrendelet értelmezése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5. A végrendeleti és a törvényes öröklés szabályai egymás melletti kapcsolatának megítélése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

27 27 27 29 30

II. ÍRÁSBELI VÉGRENDELETEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1. Közvégrendelet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.1. A közvégrendelet tétele . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.2. Összeférhetetlenségi szabályok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.3. Az ügyleti tanúk szerepe . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2. Írásbeli magánvégrendeletek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.1. Az írásbeli magánvégrendelet fajtái és a rájuk vonatkozó közös szabályok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.2. A végrendelet keltezése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.3. Az örökhagyó aláírása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

32 32 32 32 33 33

33 34 36

Tartalom

2.4. Az írásbeli magánvégrendelet egyes fajtáira vonatkozó különös szabályok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 37 2.4.1. A holográf végrendelet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 37 2.4.2. Az allográf végrendelet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 38 2.4.3. Tanúzási képesség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 39 2.4.4. A végrendelet tanújának aláírása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 40 2.5. Több különálló lapból álló végrendelet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 43 2.6. Közjegyzőnél letett írásbeli magánvégrendelet . . . . . . . . . . . . . . . . 44 2.7. A végrendeleti juttatás érvénytelenségére vezető közreműködés . . . 44 III.

SZÓBELI VÉGRENDELET . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1. A szóbeli végrendelet kivételessége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2. A szóbeli végrendelet létrejötte . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3. A szóbeli végrendelet érvénytelenségének feltételei . . . . . . . . . . . . . . . . . 4. A szóbeli végrendelet hatálytalansága . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

48 48 48 51 53

IV.

KÖZÖS VÉGRENDELET . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1. A házastársak közös végrendelete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2. A közös végrendelet tartalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3. A közös végrendelet hatálytalansága . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

55 55 56 57

A VÉGRENDELET TARTALMA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1. Örökösnevezés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2. Kizárás az örökrészből . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3. Az örökrész meghatározása, növedékjog . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4. Helyettes öröklés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5. Utóöröklés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6. Hagyományrendelés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7. Utóhagyomány rendelése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8. A meghagyás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

58 58 60 60 62 63 65 66 66

VI. A VÉGRENDELET ÉRVÉNYTELENSÉGE ÉS HATÁLYTALANSÁGA . 68 1. A végrendelet érvénytelensége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 68 1.1. A végrendelet megtámadásának jogi természete . . . . . . . . . . . . . . 68 1.2. A megtámadás határideje . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 69 1.3. A megtámadásra jogosultak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 70 1.4. A végintézkedési képesség hiánya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 71 1.5. A végrendeleti akarat fogyatékossága . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 72 1.6. A végrendeleti akarat kinyilvánításának hibája . . . . . . . . . . . . . . . 74 1.7. Érvénytelenség a végrendelet tartalma miatt . . . . . . . . . . . . . . . . . 75 2. A végrendelet hatálytalansága . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 76 2.1. A végrendelet visszavonása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 76

Tartalom

2.2. Az írásbeli végrendelet megsemmisítése és megsemmisülése . . . 2.3. A közös végrendelet hatálytalansága és visszavonása . . . . . . . . . . 2.4. A közjegyzőnél letett végrendelet visszavétele . . . . . . . . . . . . . . . . 2.5. A szóbeli végrendelet hatálytalansága . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.6. A házastárs vagy élettárs javára tett végrendelet hatálytalansága . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

78 81 82 82

VII. ÖRÖKLÉSI SZERZŐDÉSEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1. Az öröklési szerződés fogalma és tartalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.1. A szerződés jellege . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.2. A szerződés tartalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.3. A szerződés megszűnése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.4. Harmadik személy javára szóló öröklési szerződés . . . . . . . . . . . . 1.5. A felek rendelkezési joga . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2. A házastársak közös öröklési szerződése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.1. Több személy a szerződésben azonos oldalon . . . . . . . . . . . . . . . . 2.2. Az egyik örökhagyó házastárs halála . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3. Az öröklési szerződés módosítása és megszüntetése . . . . . . . . . . . . . . . . 3.1. A szerződés módosítása vagy megszüntetése a felek által . . . . . . . 3.2. A bírósági beavatkozás lehetőségei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.3. Módosítása a szerződésnek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.4. Megszüntetése a szerződésnek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4. Az öröklési szerződés érvénytelensége és jogkövetkezményei . . . . . . . . 4.1. A szerződés érvényes létrejötte . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.2. A hozzátartozó tanúként való eljárása vagy egyéb közreműködése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.3. A végrendelet és a szerződések érvénytelenségére vonatkozó szabályok együttes alkalmazása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.4. Az érvénytelenség jogkövetkezménye . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

84 84 84 85 87 88 88 90 90 91 92 92 93 93 95 96 96

98 98 101

VIII. A HALÁL ESETÉRE SZÓLÓ AJÁNDÉKOZÁS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 102 1. Fogalom-meghatározás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 102 2. Alakszerűségi szabályok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 103

A TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉS I. AZ ÖRÖKLÉSI JOG KODIFIKÁCIÓJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1. Rövid történeti visszatekintés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2. A törvényes öröklés rendje az ITSZ szabályai szerint . . . . . . . . . . . . . . . 3. Fontosabb változások 1946. és az 1959. évi Ptk. megalkotása közötti időben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

107 107 109 111

Tartalom

4. A törvényes öröklés szabályai – visszatekintéssel az 1959. évi Ptk.-ra és annak 1977. évi Novellájára . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 113 II. A TÖRVÉNYES ÖRÖKLÉS SZABÁLYAI A HATÁLYOS PTK.-BAN . . . 1. A leszármazók törvényes öröklése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2. Az osztályrabocsátás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3. Az osztályrabocsátás érvényesítése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4. A házastárs öröklése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.1. Szemléletváltozás a házastársi öröklésben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.2. A házastárs öröklése leszármazó örökösök mellett . . . . . . . . . . . . 4.3. A házastárs öröklése szülők mellett . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.4. A házastársak egyedüli öröklése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5. A felmenők és az oldalági rokonok öröklése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6. Az ági öröklés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7. Az örökbefogadás öröklési jogi hatásai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8. Az állam öröklése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

117 117 118 120 121 121 124 126 128 128 130 134 136

A KÖTELESRÉSZ I.

A KÖTELESRÉSZRŐL ÁLTALÁBAN . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1. A kötelesrész elvi alapjai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2. A kötelesrész szabályozásának története . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3. A kötelesrész jogi természete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

139 139 140 142

II.

A KÖTELESRÉSZRE JOGOSULTAK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1. A kötelesrészre jogosult személyi kör . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2. A leszármazók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3. A házastárs . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4. A bejegyzett élettárs . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5. A szülő . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

146 146 147 147 148 148

III. A KÖTELESRÉSZ ÉRVÉNYESÍTÉSÉNEK FELTÉTELEI . . . . . . . . . . . . . 149 IV. A KITAGADÁS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1. A kitagadás általános szabályai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2. A kitagadási okok rendszere . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.1. Az érdemtelenség . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.2. Az örökhagyó sérelmére elkövetett bűncselekmény . . . . . . . . . . . 2.3. Egyéb súlyos bűncselekmény elkövetése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.4. Tartási kötelezettség súlyos megsértése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.5. Erkölcstelen életmód . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

150 150 151 151 152 153 154 154

Tartalom

2.6. Ki nem töltött végrehajtandó szabadságvesztés büntetése . . . . . . 2.7. Tőle elvárható segítségnyújtás elmulasztása . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.8. A durva hálátlanság . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.9. A szülői felügyeleti jog megsértése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.10. Házastársi kötelességet durván sértő magatartás . . . . . . . . . . . . . . 3. A megbocsátás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4. A kitagadás érvénytelensége . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

155 156 157 157 157 158 158

V. A KÖTELESRÉSZ ALAPJA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1. A kötelesrész alapjáról általában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2. A hagyaték tiszta értéke . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3. Az örökhagyó által juttatott adományok hozzászámítása a kötelesrész alapjához . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.1. Az ingyenes adomány fogalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.2. Az ingyenes adományok „juttatáskori-tiszta” értéke . . . . . . . . . . . 4. A kötelesrész alapjából kivont adományok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.1. Az örökhagyó halálát megelőző tíz évnél régebben juttatott adomány . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.2. A kötelesrészre jogosultságot létrehozó kapcsolat keletkezése előtt juttatott adomány . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.3. A szokásos mértékű ajándék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.4. A házastárs, az élettárs és a leszármazó részére nyújtott tartás értéke . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.5. A létfenntartáshoz nyújtott tartás értéke . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.6. Betudás elengedésével juttatott adomány . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5. Az örökhagyó tartásának fejében nyújtott juttatás figyelembevétele a kötelesrész elszámolásakor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5.1. A végrendeleti juttatás fejében nyújtott tartás elszámolása . . . . . 5.2. Ajándékozás fejében nyújtott tartás elszámolása . . . . . . . . . . . . . . 5.3. A tartási vagy életjáradéki szerződéssel átruházott, vagy öröklési szerződéssel lekötött vagyontárgy figyelembevétele a kötelesrész számításakor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

160 160 160 161 161 161 163 163 163 164 165 165 165 166 166 166 167

VI. A KÖTELESRÉSZ MÉRTÉKE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 169 1. A kötelesrész mértékéről általában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 169 2. A házastárs kötelesrésze . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 169 VII.

A BETUDÁS . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1. A betudás általában . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2. A betudás elszámolásának módja . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3. A betudás elengedése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

170 170 170 171

Tartalom

VIII. FELELŐSSÉG A KÖTELESRÉSZ KIELÉGÍTÉSÉRT . . . . . . . . . . . . . . . . . . 172 1. A kötelesrész kielégítéséért felelős személyek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 172 2. A kötelesrészre jogosult és hozzátartozói korlátozott felelőssége . . . . . . 173 IX. A KÖTELESRÉSZ KIADÁSA . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 174

AZ ÖRÖKLÉS JOGHATÁSAI

1. Az örökség megszerzése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2. Az örökség visszautasítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3. Az örökös jogállása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4. A hagyatéki tartozások és kielégítésük . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

179 180 182 183

Felhasznált irodalom . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 189 Függelék – a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény Hetedik Könyve, egységes szerkezetben a 2013. évi CLXXVII. törvény (Ptké.) vonatkozó rendelkezéseivel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 193

Rövidítések jegyzéke BDT

Bírósági Döntések Tára

Bíróság Határozatok

Bszi.

a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CVXI. törvény

Csjt.

a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény

EBH

elvi bírósági határozat

ITSZ

Ideiglenes Törvénykezési Szabályok

közjegyzői tv. a közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény Mtj.

1928-as Magánjogi törvényjavaslat

PJD

Polgári Jogi Döntvénytár

PJE

polgári jogegységi határozat

PK sz. áf.

polgári kollégiumi állásfoglalás

Pp.

a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény

régi Ptk.

a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (1959. évi Ptk.)

Ptk.

a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (új Ptk.)

Ptké.

a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLVII. törvény

vs.

versus

Az öröklési jog szabályozása

Az öröklési jog kodifikációjának rövid áttekintése Az öröklési jog alapvető szabálya, hogy az a vagyon – hangsúlyozottan: a magánjogoknak és a magánjogi kötelezettségeknek az összessége –, amely az örökhagyó uralma alatt állott, az örökhagyó halálával se váljék uratlanná; azok részesüljenek abból, akik az örökhagyó vagy a törvény rendelkezése alapján arra igényt tarthatnak. Egyes vagyonelemek az örökhagyó halálával ugyan megszűnhetnek, átalakulhatnak vagy kiszakadhatnak a hagyatékból, de a vagyon mint összesség egészében az örökösre (örökösökre) száll át. Az öröklés jogintézménye egyrészt szoros összefüggést mutat azzal a tulajdoni renddel, amelynek keretében az öröklés végbe megy, másrészt az öröklés rendjében meghatározó szerepe van az adott társadalmi viszonyok között uralkodó családi formának. Gazdasági és morális szempontok szólnak amellett, hogy az örökhagyó a halála esetére is kiterjedően törődjék a vagyonával. Az öröklés létjogosultsága megkérdőjelezhetetlen minden olyan társadalmi rendben, amely az államtól független, szabad ember létét biztosítani kívánja. Ennek megfelelően Magyarország Alaptörvénye a Szabadság és felelősség címet viselő részben biztosítja mindenkinek az örökléshez való jogot [XII. cikk (1) bek.]. Ugyanezt a generális szabályt tartalmazza az Európai Unió Alapjogi Chartája (17. cikk). A hivatkozott szabályokból részletszabályokra vonatkozó követelmény viszont nem vezethető le, azok a nemzeti magánjog körébe tartoznak. Ami a hazai jogi szabályozást illeti, a XIX. században a feudális jogunkat jellemző ősiség és úrbériség megszüntetésével az 1861-es Ideiglenes Törvénykezési Szabályokkal (ITSZ) létrejött a törvényes öröklés új rendje és az 1876. évi XVI. törvénycikkel szabályozást nyert – a mainál jóval szigorúbb alakszerűségekhez kötötten – a végintézkedésen alapuló öröklési jog. Magyarország Magánjogi Törvénykönyvének az 1928-ban benyújtott törvényjavaslata (Mtj.) már nem hagy kétséget afelől (1826. §), hogy az örökhagyó akár egész vagyonáról, akár annak egy részéről rendelkezhet. Lehetséges tehát, hogy egymás mellett megállhat a törvényes, a végrendeleti és a szerződéses öröklés. Magyarországon a II. világháború utáni jogrendben nem szűnt meg az egyéni tulajdon minden formája, ezért az 1949-es szocialista alkotmány is elismerte az örökléshez való jogot. Ennek nyomán az 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) a hozzáfűzött indokolásban foglaltak szerint egyrészt összefoglalta az öröklési jog szétszórt – nagyobb részt szokásjogi – szabályait, másrészt egyes elavultnak tartott intézményeket – pl. a közös végrendeletet és az utóöröklést (az utóhagyományt viszont megtartva) – megszüntetett. Kétségtelenül egyszerűsítette viszont a végintézkedések alakiságait, így például a korábban kiváltságos végintézkedési formaként ismert saját kezűleg írt és aláírt (holográf) végrendeletet általánossá tette. Szabályozta a végrendelet megtámadását és hatálytalanságát stb. Az öröklési jogi szabályok megalkotásának vezérlő elve az említett indokolásban írtak szerint „a megszokásban rejlő erő” volt. Hasonlóképpen a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) előkészülete során is az határozta meg a

Az öröklési jog szabályozása

jogalkotás folyamatát, hogy az öröklési jogban a polgári jog más területeinél nagyobb jelentősége van a „hagyományokhoz, a megszokotthoz és a megszokottként igazságosnak is ítélthez való ragaszkodásnak” (Weiss Emilia: A Ptk. öröklési jogi könyvének koncepciója. Polgári Jogi Kodifikáció, 2001/6. sz. 16. old.). Ennek hátterében az a több évszázados tapasztalat állt, hogy bár az öröklési jog a magánjog legnagyobb állandóságot mutató része, képes rugalmasan alkalmazkodni még a nagyobb társadalmi átalakulásokhoz, gazdasági változásokhoz is, különösképpen a bíróságok jogfejlesztő tevékenysége révén. Az öröklés tárgyának változása tehát nem szükségképpen követeli meg az öröklési rend megváltoztatását. A korábbi szabályozás egyes rendelkezéseinek az újragondolását mégis szükségessé tették a Ptk. megalkotását megelőző bő két évtizedben Magyarországon végbement társadalmi és gazdasági változások, és az annak folytán kialakult új tulajdoni rend, a magántulajdon megnövekedett szerepe és a házasság, a család társadalomban betöltött szerepének átalakulása. Ennek folytán ma az öröklési szabályok „emberképe” már nem egy olyan örökhagyó, akinek vagyona jellemzően egy lakóingatlan és az ahhoz tartozó berendezési és felszerelési tárgyak, és sokszor nem olyan, aki életét házasságban, méghozzá egyetlen házasságban élte le. A mai társadalmi viszonyok között az öröklési szabályoknak kezelniük kell azt, hogy az örökhagyó vagyona jellemzően értékesebb, és annak összetétele is jelentősen eltér az 1959. évi Ptk. megalkotásakor tipikusnak mondhatótól. Emellett figyelemmel kellett lenni a családi kapcsolatok átalakulására is: kitolódott a tanulmányok befejezésének ideje, és ezzel együtt az önálló életkezdés, a családalapítás időpontja, messzemenően gyakoribbá váltak az élettársi kapcsolatok, megnőtt a válások és ennek következtében az életükben több házasságot kötő személyek száma. Mindezeken túlmenően a demográfiai viszonyok megváltozása (az átlagos életkor megnövekedése) ugyancsak több rendelkezés részletszabályozásának megváltoztatását indokolta. A Ptk. fenntartva az ipso iure öröklés és az egyetemes jogutódlás (universalis successio) elvét, alapvetően megváltoztatta az öröklési szabályok rendszerét azzal, hogy miután az öröklés rendjét elsődlegesen az örökhagyó akarata határozza meg, a végintézkedéseket a törvényes öröklésre vonatkozó rendelkezések előtt szabályozza. E helyütt a törvényes öröklést érintő kisebb-nagyobb változtatások mellett a végintézkedések körében a teljesség igénye nélkül ki kell emelni az új szabályok közül az utóöröklés elismerését – a későbbiekben tárgyalt ún. subtitutio pupillaris intézménye és a házastárs előörökössé nevezése formájában –, valamint azt, hogy a Ptk., visszatérve a régi magánjogi szabályainkhoz – részben megújult alaki szabályok betartása mellett – lehetővé teszi házastársak számára a közös végrendelet alkotását. Mindezek előrevetítik, hogy a Ptk. hatálybalépésével szükségszerűen felértékelődik a végintézkedés szerepe az öröklési jogunkban, aminek további folyománya lehet, hogy nő az öröklési jogi vitás ügyek és ezáltal a perek száma. Ehhez képest a Kúriára vár az a feladat, hogy – szükség esetén jogegységi határozattal, de még inkább lépésről lépésre haladva, egyedi ügyekben hozott döntéseivel – „átsegítse a joggyakorlatot az új törvény nyomán elkerülhetetlen bizonytalanságokon” (Vékás Lajos: Az új Polgári Törvénykönyvről. Jogtudományi Közlöny, 2013/5. sz. 241. old.).

Kiesés az öröklésből

1. A kiesési okok rendszere Az új Ptk. az 1959-es elődjével egyezően zárt rendszerben – taxatív módon – sorolja fel azokat a kiesési okokat, amelyek teljesülése esetén az örökös nem részesülhet a hagyatékból, vagyis úgy kell tekinteni, mint aki az örökhagyó előtt meghalt, vagy jogi személy esetében mintha nem is léteznék. Ez a szabály egyaránt érvényesül a végrendeleti és a törvényes öröklés körében. Végrendeleti öröklés esetében a kiesett örökös helyébe 1. a helyettes örökös lép vagy 2. ha a végrendelet így szól, növedékjognak lehet helye, 3. ezek hiányában pedig a törvényes öröklés rendje érvényesül. Abban a másik esetkörben, amikor az örökhagyó részéről nem volt végintézkedés, a kiesett törvényes örökös helyén a törvény szerinti sorrendben őt követő személy örököl. A kiesés jogkövetkezményei – a lemondás bizonyos esetét kivéve – változatlanul csak arra a személyre vonatkoznak, akire nézve a kiesés oka fennáll (relatív hatály). Abban sincs eltérés a korábbi szabályozáshoz képest, hogy a kiesésre vonatkozó rendelkezések alkalmazhatósága kiterjed a haszonélvezeti jog öröklésére, a kötelesrészre és a hagyományra is. Változást csak annyiban hozott e téren az új Ptk., hogy a hagyományra vonatkozó rendelkezést a meghagyásra is megfelelően alkalmazni kell, tekintettel arra, hogy a Ptk. új rendelkezése szerint a meghagyás kedvezményezettje alanyi jogot szerez az igény érvényesítésére. Minthogy a kedvezményezett – erre vonatkozó külön végrendeleti rendelkezés nélkül – igényelheti a meghagyás teljesítését, így a hagyományossal megegyezően reá is vonatkoznak a kiesés szabályai. Szűkebb a kiesési okok köre annyiban, hogy a házastárs öröklése esetén az életközösség megszakadása kikerült a kiesési okok közül. Ez a korábban „sajátos” jelzővel illetett kiesési ok valós tartalma szerint az örökös szerzőképtelenségének egyetlen, a törvényben szabályozott esete volt (régi Ptk. 601. §). Ennélfogva az új Ptk. a házastársi életközösség megszakadásának jogkövetkezményét a végintézkedés körében a végrendelet hatálytalanságának eseteként (7:46. §), ezen túlmenően a házastárs törvényes öröklése körében (7:62. §) szabályozza. Míg tehát az 1959-es Ptk. az említett kiesési okot szabályozta külön §-ban, addig az új Ptk. külön bekezdésben arról a leggyakrabban előforduló esetről szól, amikor az örökös nem éli túl az örökhagyót. A korábbiakból már ismert további kiesési okok a 7:4. § (2) bekezdésben írtak sorrendjében a következők: 1. érdemtelenség, 2. kizárás vagy kitagadás, 3. lemondás és 4. visszautasítás. A kiesési okoknak ez a felsorolása ugyan nem a korábbi sorrend szerint alakul, ennek azonban azon túl nincs jelentősége, hogy az új szabályozás szerint egymást

Kiesés az öröklésből

követi az a két kiesési ok (3–4.), amely az örökös akaratelhatározásán alapszik. Az egyes kiesési okok részletes szabályai viszont továbbra sem követik egymást, miután – a korábbiakhoz hasonlóan – a Ptk. nem az általános szabályok körében szabályozza a kizárást, a kitagadást és a visszautasítást. A szoros tartalmi összefüggésre tekintettel – a kizárásról (7:29. §) a végrendelet tartalmánál, a kitagadásról a (7:77. §) kötelesrésznél, a visszautasításról (7:89. §) pedig az örökség megszerzésénél rendelkezik a törvény.

2. Túlélése az örökhagyónak A Ptk. a kiesés leggyakrabban előforduló, alapesetének is mondott esetkörének megfogalmazása során gyakorlatilag „fordított” a korábbi szórenden, amennyiben a régi Ptk. 600. § a) pontja szerinti „az örökhagyó előtt meghal” kiesési okot a „nem éli túl az örökhagyót” megfogalmazással írja le. Ezzel kifejezésre juttatja, hogy az öröklés feltétele: az örökös túlélje az örökhagyót. A megfogalmazásbeli különbségnek érdemi jelentősége is van annyiban, hogy ehhez képest nem tekinthető a törvény szövegével összeegyeztethetetlen kiterjesztésnek az az értelmezés, amibe beletartozik az ember halála (holtnak nyilvánítása és a halál tényének a megállapítása) mellett a végintézkedések körében örökösként nevezhető jogi személynek vagy jogi személyiség nélküli gazdasági társaságnak az örökhagyó halála előtti megszűnése is. Nem a kiesési okok köre, hanem a kiesésre vonatkozó szabályok bővültek azzal, hogy a 7:4. § (1) bekezdés szerint „a közös balesetben vagy más hasonló közös veszélyhelyzetben elhunyt személyeket az egymás után történő öröklés tekintetében a halál beálltának sorrendjétől függetlenül kiesettnek kell tekinteni”. Ennek előzményeként szükséges annak megemlítése, hogy az utóbbi évtizedekben a régi Ptk. 600. § a) pontjához fűzött törvénymagyarázatok kivétel nélkül tartalmazzák azt a megjegyzést: „öröklési jogunk nem ismeri a közös veszélyhelyzetben elhunytak egyidejű elhalálozásának vélelmét” (Gellért György: A Polgári Törvénykönyv magyarázata. Budapest, KJK-KERSZÖV, 2002., II. kötet. 2022. old.). Ez nyilvánvalóan összefügg azzal a tapasztalati ténnyel, hogy például a motorizáció elterjedésével szükségszerűen együtt járó sajnálatos következmény: „baleset következtében egy család több tagja veszti életét”, s ilyenkor az öröklés sorrendjének megállapítása érdekében csak nagy nehézségek árán volt bizonyítható a családtagok halálának időpontja. E felismerésből adódóan hivatkozott a jogirodalom arra, hogy több jogrendszerben törvényi vélelem szól a „közös veszélyben elhunyt hozzátartozók” halálozási sorrendjére. Valójában azonban törvényi vélelem felállításával sem lehet elkerülni a méltánytalan és igazságtalan eredményt; nem szólva arról, hogy a törvényi vélelem megdönthetőségének elvén ugyancsak nagyon nehezen kezelhető bizonyítási eljárások indulhatnak. Emiatt a jogalkotó e helyütt nem vélelmet állított fel az öröklési sorrendet illetően, hanem kötelező szabályt alkotott a kiesésnek erre az esetkörére.

Kiesés az öröklésből

Szükséges annak hangsúlyozása, hogy bár valóban a több emberéletet követelő közlekedési balesetek számának emelkedése indította el az ez irányú jogalkotás folyamatát, a Ptk. alkalmazásában a baleset fogalma a köznyelvi jelentésének megfelelően jóval tágabb a közúti baleseteknél. Érteni kell alatta a vízi, háztartási és sportbaleseteket stb. is. Mindamellett ugyanebbe a szabályozási körbe tartoznak a hasonló veszélyhelyzetek (a már előfordult eseteket példaként hozva: bobpálya, körhinta, hőlégballon, csónak, vízibicikli stb. használata), amelyeknek értelmezése a bírói gyakorlatra vár. Az itt említett veszélyhelyzet előállhat például valamilyen súlyos járvány ideje alatt, rendkívüli időjárási viszonyok között, a személyek biztonságának nagyfokú kockázatával járó szórakoztató esemény (pl. ünnepi tűzijáték) során is. Nem kétséges, hogy ilyen helyzetekben több személy halála akkor minősül egyszerre bekövetkező kiesési oknak, ha a haláluk között legalább szoros időbeli kapcsolat van, ami azonban nem feltétlenül jelent egyidejűséget. Annak ugyanis rendkívül kicsi a valószínűsége, hogy akár ugyanabban a balesetben, akár ugyanabban a veszélyhelyzetben két vagy több személy halála egyszerre következik be. Ebből következően szükségtelen bármiféle bizonyítás akkor, ha két vagy több ember említett körülmények között bekövetkezett haláláról később, de egyszerre szerzünk tudomást. Számolni kell viszont olyan esetekkel is, amikor teljes bizonyossággal tudható a halál beálltának sorrendje, mert míg a közös baleset során az egyik személy az élettel eleve összeegyeztethetetlen sérüléseket szenved, a másik röviddel túléli a balesetet, és lehet, hogy a segítségükre sietők kiérkezése után (gyakran a kórházba szállítás közben) hal meg. Ezek a példák mutatják, hogy az ilyen ügyekben a bíróságok esetről esetre haladva tudják kidolgozni azt a szempontrendszert, amelynek alapján a több elhunytat egyszerre kiesettnek kell tekinteni. Már most tisztán látszik, hogy még nehezebb jogalkalmazói feladat lesz annak eldöntése: alkalmazható-e ez a törvényhely, ha több személy ugyanabban a veszélyhelyzetben, de egymástól térben nagy távolságra (pl. az egész Balatonra kiterjedő viharban egymástól akár több kilométerre) hal meg. Meg kell említeni, hogy bár azok, akik az adott kiesési okra vonatkozó szabályozás hiányát felvetették, családtagok (hozzátartozók) haláláról szóltak, a Ptk. szövegében nincs ilyen tartalmú szűkítő rendelkezés. Következésképpen ez a rendelkezés mindazokra is kiterjed, akik egymással nem hozzátartozói, hanem egyéb öröklési jogi kapcsolatban (pl. örökhagyó és végrendeleti vagy szerződéses örökös) állnak. A Ptk.-ban megfogalmazott és a korábbi szabályozás összehasonlítására olyan esetek hozhatók fel, mint például: egy házaspár közös balesetben bekövetkezett halála esetén – közös gyermekük nem lévén – a feleségnek az előző házasságából született gyermeke örökölte a házastársak teljes hagyatékát, ha bebizonyosodott, hogy a férj a feleség előtt meghalt. Ezzel szemben az új szabályok szerint a feleség gyermeke kizárólag az ő hagyatékában lesz örökös, míg a férj hagyatékát az ő ága, például az őt túlélő szülei örökölik.

Kiesés az öröklésből

3. Egyéb kiesési okok 3.1. Érdemtelenség Az érdemtelenség fogalmát a 7:6. § (1) bekezdés a)–c) pontjai a régi Ptk. 602. § (1) bekezdés a)–c) pontjaiban írtakkal megegyezően definiálja. Eszerint érdemtelen az öröklésre, aki a) az örökhagyó életére tört, b) aki az örökhagyó végakarata ellen tört és c) aki a törvényes örökös vagy a végintézkedésben részesített személy életére tört. A leegyszerűsített formában megfogalmazott egyes érdemtelenségi okok közül az a) és a c) pontban foglaltak közös jellemzője, hogy magukban foglalják mindazokat a szándékos, célzatos cselekményeket, amelyek az a) pont szerint az örökhagyó, a c) pont szerint pedig az örökös életének kioltására irányul. Az adott cselekmény megítélése mindig független annak büntetőjogi értékelésétől, így attól, hogy befejezett cselekményről vagy kísérletről van-e szó. Feltételezi viszont, hogy a cselekmény elkövetője polgári jogi értelemben vétőképes legyen. A kétféle érdemtelenségi ok között az a lényegi különbség, hogy míg az a) pontban írt magatartás tanúsítója attól függetlenül kiesik az öröklésből, hogy milyen célzattal követte el a cselekményét az örökhagyó sérelmére, addig a c) pontban írt magatartás csak abban az esetben eredményez érdemtelenséget, ha annak tanúsítója azzal a célzattal tört az örökös vagy más, a hagyatékban részesülő személy életére, hogy ezáltal saját magának a hagyatékban való részesülését biztosítsa. Eszerint érdemtelenség okából kiesik az öröklésből az is, aki eredménnyel megakadályozta az örökhagyót a végakaratának kinyilvánításában, de az is, aki azt csupán megkísérelte. Ide tartozik tehát az is, aki a végakarat kinyilvánítását ugyan nem hiúsította meg, de annak szabadságát kényszer, fenyegetés, megtévesztés vagy egyéb szándékos tisztességtelen befolyásolás útján korlátozta. Ezen túlmenően kiesik az öröklésből az is, aki nem befolyásolta a végakarat kinyilvánítását, de meghiúsította a végakarat érvényesítését például azzal, hogy a végrendeletet eltitkolta vagy – hangsúlyozottan: szándékosan – megsemmisítette. A Ptk. változatlanul fenntartja a megbocsátás jogát, amelyen belül az örökhagyó joga korlátozás nélkül érvényesül. Ennélfogva az érdemtelenséget mint kiesési okot elenyészteti az örökhagyótól származó megbocsátás akkor is, ha törvényes öröklésre jogosult örökösei vagy a végintézkedésében részesítettek az ellenük elkövetett érdemtelenséget eredményező magatartást nem bocsátják meg. E szabály kiemelését indokolja, hogy miután a többi kiesési ok mellett a törvénynek nincs ilyen rendelkezése, így arra minden más esetben is figyelemmel kell lenni. Meg kell említeni, hogy a Ptk. kiegészíti az érdemtelenségre vonatkozó szabályokat azzal, hogy a kieső az érdemtelenség miatt törvényes örökösként vagy törvényes helyettes örökösként helyébe lépő személy öröksége tekintetében mint törvényes képviselő (szülő, gyám, gondnok) nem rendelkezhet vagyonkezelői joggal (4:155– 4:166. §). A fentiekből következően az érdemtelenség szabályával kapcsolatos jogértelmezés változtatás nélkül fenntartható és az e téren egyébként nem túl gazdag bírói gyakor-

Kiesés az öröklésből

lat (BH 1995.407., BH 1991.64., BH 1964.4001.) a jövőben is követhető. Ugyanígy érvényesül az a szabály is, hogy az érdemtelenség mint kiesési ok hivatalból nem vizsgálható, azt mind a közjegyző, mind a bíróság csak erre irányuló hivatkozás esetén veheti figyelembe, és hatálya kizárólag az érintettek viszonylatában (inter partes) érvényesül.

3.2. Lemondás A lemondás az új Ptk. szerint is az örökhagyó és a törvényes öröklésre jogosult közötti írásbeli szerződés, amely egyaránt lehet ingyenes vagy visszterhes, s amelynek a megtámadására a végrendelet megtámadásának a szabályait kell alkalmazni (7:7. §). A lemondásra vonatkozó szerződésre a kötelmi jog szabályai az irányadóak azzal, hogy miután lemondás történhet ingyenesen is, a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő aránytalanságára alapított érvénytelenségi ok (6:98. §) ebben a körben nem értelmezhető; a szerződési akarat hiánya vagy fogyatékossága miatt pedig azt csak a végrendelet megtámadására irányadó szabályok (7:37. §) szerint lehet megtámadni. A szerződés módosítására vagy felbontására viszont nincs külön szabály, azaz a szerződés megkötésére előírt egyszerű írásbeli formánál (6:4. §, 6:6. §) szigorúbb alakszerűségi követelmény nem érvényesül. A lemondás terjedelméről az örökhagyó és a törvényes öröklésre jogosult a szerződéses szabadság keretei között maga rendelkezik. Az vonatkozhat a várható örökrész egészére, vagy annak egy részére, de kizárólag a kötelesrészre is. Ha a lemondás kifejezetten csak a kötelesrészre vonatkozik, ez a kiesési ok nem érinti a lemondó törvényes örököst a más öröklési jogcímen (így pl. végrendelet alapján) megillető jogokat. Másfelől viszont, ellenkező megállapodás hiányában, a lemondás teljességének elve érvényesül, vagyis az magában foglalja a kötelesrészről való lemondást is. A lemondás tárgyi hatályát érintő szabály, hogy ha a lemondó hányada utóbb gyarapodik (ami történhet egyrészről egy másik örökös kiesése, másrészről az örökhagyó új vagyonszerzése folytán), a lemondás a megnőtt örökrészre is kiterjed. A vagyongyarapodás említett két esete között továbbra is lényeges különbség van. Eszerint a lemondás az örökhagyó által a lemondás után megszerzett vagyonnövekedésre nemcsak akkor nem terjed ki, ha a felek eltérően állapodtak meg, hanem akkor sem, ha az olyan rendkívüli, hogy annak ismeretében a lemondó nyilatkozatot feltehetően nem tették volna meg. Ami a lemondás személyi hatályát illeti, az rendszerint nem hat ki a lemondó leszármazóira. E szabály alól a törvény két kivételt ismert. Eszerint a lemondás kihat a lemondó leszármazóira is, ha 1. a megállapodás így szól vagy 2. a lemondás a kötelesrészt elérő kielégítés fejében történt. A törvény lehetőséget ad arra is, hogy a lemondás meghatározott személy javára szóljon. Ilyen esetben viszont a korábbi szabályozás szerint kétség merülhetett fel abban a vonatkozásban, hogy hatályosnak kell-e tekinteni a lemondást akkor is, ha a

Kiesés az öröklésből

meghatározott személy az örökhagyó után nem örököl (pl. kiesik, mert az örökhagyó kizárta). A Ptk. a korábbi szabályozás fogyatékosságát kiküszöbölve, erre az esetre is egyértelmű értelmező szabályt ad annak kimondásával, hogy az ilyen tartalmú megállapodás a felek eltérő megállapodásának hiányában hatályosul [7:8. § (2) bek. első mondata]. A korábbi „kétség esetében” terminológiát a „felek eltérő megállapodásának hiányában” értelmezési szabály váltja fel abban az esetben is [7:8. § (2) bek. második mondat], ha az örökhagyó egyik leszármazója mondott le az öröklésről. Ez a szabály gyengíti azt a jogirodalomban korábban felvetett álláspontot (Eörsi Gy.–Gellért Gy.: A Polgári Törvénykönyv magyarázata. KJK, Budapest, 1981. III. kötet 2776. old.), amely szerint, ha a lemondó egyik testvérnek vannak leszármazói, akkor a lemondásának nem feltétlenül az a következménye, hogy az a többi testvére javára szól, mert a lemondáshoz mint önálló kiesési okhoz kapcsolódó főszabály szerint az ő leszármazója, nem pedig az örökhagyó többi leszármazója – a lemondó testvére – lép a helyébe.