EGYHÁZ: „A Szent Mihály-templom otthon a kolozsvári katolikus közösségnek”

Végéhez közeledik a főtéri Szent Mihály-templom restaurálása. Az épület felújításának ötlete már rég megszületett, a munkálatokat az évek során négy plébános is felügyelte. László Attila főesperest, a jelenlegi plébánost arról kérdeztük, milyen volt újra szentmisét tartani a felújított épület falai között, és várhatóan mikor fejeződik be a hosszú restaurálási folyamat.

Karácsonykor rég várt esemény zajlott Kolozsváron. Az évek óta lezárt, felújítás alatt álló Szent Mihály-templom végre ismét megnyitotta ajtaját a hívek előtt, és azóta – egyelőre csak vasárnaponként – újra tartanak benne szentmiséket. László Attilától megtudtuk, hogy bár a nagyközönség előtt szenteste nyílt meg az épület, főpróba jelleggel már korábban is volt egy mise. Erre a felújításon dolgozó csapatot és a plébánia munkatársait hívták meg, akikből végül több mint 150 fős hallgatóság gyűlt össze. „Ez a nem hivatalos első szentmise nagyon családiasra sikerült” – jellemezte az eseményt a plébános.

Később a szentestével kezdődően a karácsonyi misékre is nagy volt az érdeklődés. Az emberek várták már, hogy újra a főtéri templomban gyűlhessenek össze. „Nagy élmény volt látni a hívek örömét. Úgy láthatták a Szent Mihályt, ahogy még soha, egy új tér nyílt ki számukra” – jellemezte a főesperes az első reakciókat. Azt is elmondta, hogy kis számban, de voltak olyan hívek is, akiket korábban, az ideiglenes helyszínen nem látott, mert ők azt várták, hogy ismét a megszokott helyen járhassanak templomba. „Sok ember azt fogalmazta meg, hogy valamilyen formában az önazonosságot jelenti számukra ez a templom. Ezáltal kolozsváriak. Azt látom, bejönnek emberek, és elfelejtenek lépni, vagy elfelejtik levenni a sapkájukat, annyira magával ragadja őket a látvány, ami fogadja a betérőt.”

A felújítás folyamatáról megtudtuk, hogy az ötlet már nyolc éve megszületett, de csak 2018-ban kezdődött el a konkrét munka, egy hosszú tervezési folyamatot követően. A nyolcéves folyamatban négy plébános vett részt, László Attila a negyedik. A tervezés után a felújítás magába foglalta a falak tisztítását, kiegészítését, újravakolását, a mennyezet és a bordázat megerősítését, valamint azét az oszlopét is, amely a régi, leomlott toronyból maradt, és jelenleg a kórus egyik pillérét képezi. Korszerűbb lett a templom világítás- és hangrendszere is, ami a felújított falak látványát is jobban kiemeli. Megújultak a falba beépített csigalépcsők is, amelyek nemsokára szintén látogathatók lesznek. Közben folyt a régészeti feltárás is, amelynek eredményeként falképek és egy 700 éves oltár is előkerült, a templom kezdeti korából.

A tetőnél külön érdekesség, hogy annak magassága ugyanúgy 20 méter, mint a templomtesté, így hatalmas felületet kellett kívül-belül restaurálni. „Amikor én bekapcsolódtam negyedikként ebbe az egész folyamatba, akkor kívül-belül teljesen be volt állványozva a templom, és több órát jártam körbe az állványokon, tanulva, hogy értsem azt, amiről döntések születnek, amiről olykor nekem kell dönteni” – mesélte László Attila. Azt is elmondta, hogy a szentélyrész teljesen új lett, és a hívekhez is közelebb került, és új oltárt is kapott, melynek történetéről a plébános elmondta, hogy azt még Márton Áron püspök szentelte fel, 80 éve, a szociális testvérek kápolnájában. Később a kommunista hatalomátvétel során szétverték, és évekig darabokban hevert a Szent Mihály-templomban. A templom egyik kápolnájából a felújítás során került elő. Ekkor döntötték el, hogy megjavítják, és ismét oltárként fog szolgálni.

Legfontosabb kulcsszóként a plébános a szép szót emelte ki, hiszen mind neki, mind a híveknek a város ékszere az épület. „Azt gondolom, hogy otthonérzetet is ad. Mindenhonnan az sugárzik vissza, hogy ez egy jelentős otthona a kolozsvári katolikus közösségnek, sőt, a kolozsváriaknak. A katolikusok és nem katolikusok egyaránt magukénak érzik ezt a templomot, joggal” – mondta az épület Kolozsvár életében betöltött szerepéről.

A plébános azt is kifejtette, hogy nagyon várja már, hogy teljesen befejeződjenek a munkálatok, és egészen megnyithassák a templom ajtaját a hívek előtt. Abban is reménykedik, hogy a vírushelyzet enyhül majd, hogy újra lehessen nagyobb tömegeket összehívni, találkozni az emberekkel és rendezvényeket szervezni. „Ez a templom akkor lesz élő, akkor lesz a miénk, hogyha ebben az életünk is zajlani fog” – zárta a beszélgetést.

Mihálykó Tihamér