PÉLDAÉRTÉKŰ: Lassan lejár a vírushelyzet okozta sokk – Bálint Krisztián

Bálint Krisztián a zilahi középiskolai évek után Kolozsvárra költözött, ugyanis „ez volt az a hely, ahol történik az élet”, majd a Tuti Cleaning takarítócég mindeneseként találta meg helyét a kincses városban. Nem számított rá, hogy cégvezetőként az alkalmazottak mentálhigiénéjére való odafigyelés lesz a legnagyobb kihívás.

Voltam már pincér, vendéglőmenedzser, multiknál menedzser, sales-es, raktáros, biztonsági rendszereket szereltem fel, taxiztam, kartonbútorokat terveztem és gyártottam, gyógyszergyár területi képviselőjeként gyógyszereket forgalmaztam, merinói gyapjútermékeket adtam el, takarítottam... folytassam? Valahol büszke vagyok magamra, hogy ennyi mindent kipróbáltam, minden alkalommal komfortzónán kívül voltam. Ez a sok mikrotapasztalat később nagyon hasznosnak bizonyult, bizonyos összefüggéseket sokszor hamarabb észreveszek, mint mások. Persze voltak pánikrohamaim is egy időben és megfelelési kényszerem, mivel nem sikerült befejezni sem az agronómiát, sem az orvosit és nem sikerült egy területen karriert építeni, mint sokan mások. Nem találtam a helyem sehol igazán. A gyógyszerforgalmazói karrieremet például egy idő után annyira etikátlannak tartottam, hogy elszaladtam.

Minden megváltozott, amikor megszületett a lányom 2013-ban, két évre rá jött a fiam, ami szintén hatalmas öröm volt. Most már viszonylag sok időm van rájuk és magamra is, a munka már nem akkora kihívás, mint öt évvel ezelőtt. Úgy lettem cégtulajdonos egyébként, hogy ott, ahol akkoriban dolgoztam, a sok kliens és az ismert áfafizetési határ miatt új céget kellett bejegyezni, amit az én nevemre írtunk, majd később barátságban szétváltak az útjaink. Örököltem egy magyar klienskört is, magyar sulikat elsősorban, de hála korábbi sales-es tapasztalataimnak, viszonylag hamar román iskolákkal és cégekkel egészítettem ki.

A legnagyobb kihívás ezzel a munkával az, hogy jó pszichológusa legyek az alkalmazottaknak.

A magyar közösségen belül szinte lehetetlen fenntartani egy céget, ha nem vagy befolyásos, és én nem ismerek befolyásos embereket. A kapcsolataim az ügyfeleimmel nem ismeretségre, hanem teljesítményre épülnek. Igaz, van egy olyan Kolozsváron, hogy a magyarok, ha tehetik, inkább szerződnek magyarokkal, úgyhogy ezt ki is használtam. A románok részéről viszont nem látom ugyanezt, ők nem bizalmatlanok velem szemben amiatt, hogy magyar vagyok.

Most újra kezd beindulni az élet, lassan lejár a vírushelyzet okozta sokk. Két éve, a karanténkor eltűnt a kliensek többsége. Most többek közt az Apáczai, a Racoviță és a Waldorf sulikban, a Sapientia bizonyos termeiben, a Just Rocket nevű IT-s cégnél, a román munkavédelmi hatóságnál és a Salvamontnál takarítunk, velem együtt nyolcan dolgozunk a cégnél.

A legnagyobb kihívás ezzel a munkával az, hogy jó pszichológusa legyek az alkalmazottaknak. Ma például az egyik kollégámmal a megromlott házasságáról beszélgettünk. Elmondtam, hogy megpróbálhatok segíteni lakáskeresésben, vagy ha tudok, igazából bármiben. Mindig próbáltam barátja is lenni a kollégáknak, valahogy nekem így jött természetesen, ilyen munkakörnyezetben érzem jól magam.

Stanik Bence