Fény az interetnikus alagút végén

A kolozsvári Lights On fényfesztivál volt az első, román szervezésű hazai nagyrendezvény, amely tavaly ősszel beépítette kommunikációjába a magyar nyelvet, sőt, teljes többnyelvűségre törekedett. Andi Daiszler elmesélte lapunknak, szerinte miért hasznos a többnyelvűségbe fektetni. Nem csoda, ha ismerősen hangzik a neve, ő a Petőfi (Avram Iancu) utca elején található, közismert nyomtatószolgáltó alapítója és ügyvezetője, valamint a fényfesztivál igazgatója is egyszemélyben.

Magyar-román vegyes családban nőttünk fel a testvéremmel, édesapánk magyar. Az volt a terv, hogy mindkét nyelven meg fogok tanulni, ezért születésem után édesanyám románul, édesapám magyarul kezdett beszélni hozzám. Egy idő után, mivel látták, hogy a kortársaim már megszólaltak, és én nem, megijedtek, és lemondtak a dologról. Pedig jó lett volna magyarul is tudni!

A többnyelvű kommunikáció sokszor kontextus kérdése. Például ha Kolozsvár egy hatalmas turisztikai város lenne, akkor a helyiek biztos többet használnák az angolt. Jelenleg nagyon sok magyarországi turista jön, és szerintem normális kellene legyen, hogy potenciális kliensekként kezeljék őket a központi éttermekben és kávézókban. Miért ne lehetne a román és az angol mellett a magyar nyelvű menü is általános? A Daislernél látjuk, halljuk, hogy nagyon sok magyar anyanyelvű kliensünk van. Valahogy jött egy ötlet, hogy többnyelven feliratozzunk bizonyos információkat, és akkor, azokat az ötleteket sikerült kivitelezni. Így került például többnyelvű üdvözlőmatrica az üzlet padlójára, de a legtöbbször magyarul is ki tudunk szolgálni, ha szükséges. A Lights On-nál kaptunk egy impulzust Farkas Andrástól, ő javasolta régebb, hogy kezdjünk el magyarul is kommunikálni. Tavaly egy helyi cég segítségével, partnerségben sikerült a honlapunkat, a Facebookposztjainkat és az installációk kültéri leírásait magyarul is közzétenni. Nagyon sokan észrevették, és üdvözölték, mi pedig örültünk, hogy az előző kiadáshoz képest számottevően több kolozsvári magyarhoz jutott el a fesztiválunk üzenete. A Lights On egy fényfesztivál, aminek az a célja, hogy a közterekre kihelyzetett fényszobrok segítségével társadalmi vagy egyéni jelentőségű üzeneteket közvetítsen az emberek felé. Igyekszünk piacot termeteni az alternatív művészet

nek és bátorítani a fiatal alkotókat az installációkészítésben. A Fogoly utca - Másvirág tér (Strada Potaissa - Piața de Flori Altfel) eseményünkkel is egy ügy mentén igyekszünk érzékenyíteni a kolozsváriakat, ez ebben az esetben a többre hivatott, jelenleg kihasználatlanul álló, lerobbant utcák és terek ügye. Én hiszek a változás erejében, és tapasztalom is, hogy ha sikerült leadni azt az első impulzust, amint meglátják az emberek a jó példát, viszonylag hamar felveszik a szálat, és továbbviszik a dolgot. Fotó: bethlendi tam ás

Stanik Bence

meseműhely

A világ teremtése S z í n e z d k i a h u l l á m o k a t ! T I P P !

A világon kezdetben a sötétség uralkodott, majd egyszer csak fény gyúlt, ami az óceánok mélységein áthatolva leért egészen a mindenség aljáig. A fény hívószavára hamarosan egy isten bukkant fel a vízből. Markából iszap csöpögött, ami elkezdett formálódni, és végül szigetté vált. Az isten rálépett az általa teremtett földre. Hosszú szakálla, ami körbeért a part mentén, éles, meredek, égig érő sziklafallá vált. Ezután leült a sziget közepére, onnan gyönyörködött abban, amit teremtett.

A béke nem tartott sokáig. A magas égből egy istennő tekintett le, épp csak magát akarta megnézni a víztükörben, amikor meglátta a szigetet. Nagyon megtetszett neki, képes lett volna érte bármire. Alászállt égi birodalmából, meg sem állt, míg a Mélység Istene elé nem ért. Farkasszemet néztek egymással.

– Menj vissza oda, ahonnan jöttél, és add nekem e földet! – mondta parancsoló hangon a Magasság Istennője.

– Én teremtettem, és el nem hagyom! – válaszolta dörgedelmes hangon a Mélység Istene.

Így az istenek összecsaptak. Harcuk nyomát ma is őrzik dombjaink, hegyeink; hatalmas tenyerük hagyta kráterekben gyűltek össze a tavak; ahol vállukkal szántották a talajt, ott folyamok indultak útnak, lehulló könnyeik gyémánttá váltak, kiáltásaikból vihar és villám lett, egymásnak feszülő izmaikból pedig szikrák repültek az ég felé, hogy ott világító csillagokká váljanak. Hosszú idő múlva, mikor látták, hogy nem bírnak egymással, a Magasság Istennője és Mélység Istene összeölelkezett. Kettejük szerelméből születtek az első emberek, akiket a szigeten hagytak, és ők felmentek az égbe Napnak és Holdnak.

Szerkesztette: Nádasdi Csilla Emese Alkotók: Boné Ilán, Dezső Tamás, Manasses Tamás, Szilágyi Gabriella, Szu her Ágnes, Urák Boróka, Veres Tamás

A mese a Planetárium Kids Meseszövő kreatív műhelyében íródott. A foglalkozás a kiskamaszok improvizációs-, beszéd- és alkotókészségét fejleszti, reflektálva az őket érintő, mindennapos élethelyzetekre, problémákra. További információ a Planetárium Kids Facebook-oldalán található.

A márciusi ifjak mi voltunk, vagyunk és leszünk

A Kolozs Megyei Diáktanácsot (KMDT) a kolozsvári március 15-ei események szervezőiként ismerhették meg néhány évvel ezelőtt a kolozsváriak. Idén is ők vállalják a lebonyolítás egy részét, a központi ünnepségre szeretettel várnak mindenkit délután hatra az Egyetem utcába. Ezúttal nem erről, hanem a forradalmi gondolataikról kérdeztük őket.

AKolozs Megyei Magyar Diáktanács diákjai március 15. ma érvényes lehetséges olvasatait önmagukon átszűrve írták meg lapunknak. Azt kérdeztük tőlük, mit jelent számukra a forradalom, és mi számítana manapság forradalmi tettnek? Mi az, amivel a fiatalok kiállhatnak azért a világért, amiben élni szeretnének?

A KMDT elnöke, Mostis Márk szerint a közös cél hozta mindig össze az embereket, és ez mindig is így lesz. Csak a céljaink változnak és a világnézeteink. A mai világban az számít forradalmi tettnek, ha ki-

11 | 2020. március állunk valamiért, amiben hiszünk, vagy kiállunk olyanokért, akik közel állnak hozzánk, és szükségük van a támogatásunkra. „Ez sokszor az általánossal szembemenő vélemény, de attól lehetünk erősebbek, ha kitartunk, és csak kitartással lehet elérni a változást, a célokat. A forradalmi tett ott kezdődik el, amikor szembe merünk nézni a problémával, és nekivágunk!” – emelte ki Márk.

Sükösd Máté úgy véli, az eszköz ott van minden ember – de főleg a fiatalok – kezében. Nem a forradalmasítandó tényezőkkel van a gond, vagy azzal, hogy miken szeretnének változtatni az emberek a dolgokon, hanem a forradalmárokból van hiány! Pedig ma már mindenki forradalmat tud indítani, csak az kérdéses, hogy – mint a mai re

volúciók nagy része – rövid fellángolás lesz-e, vagy hosszú ideig tartó eszmei láng marad. Minden lehet forradalmi tett, mindent lehet forradalmasítani, egy felgyorsult világban viszont mindenre gyors megoldást szeretnénk találni, azonban a hosszú távú célok eléréséhez több kitartás és elkötelezettségre van szükség, mint azt elsőre hinnénk. „Véleményem szerint, ha bármilyen »forradalmi tettnek« élén elkötelezett emberek állnak, és képesek a tömeget egyben tartani, akkor az ember, s a fiatalság is akármit elérhet” – hívta fel a figyelmet Máté.

Józsa Benedek úgy látja, forradalmi tettnek a mai világban egy bátor, észszerű és jól megfontolt cselekedet számít. Fontos ténye

ző, hogy közjót vagy érdeket támogasson, képviseljen, továbbá hátsó szándék ne legyen benne. Ne a hírnév, a pénz bátorítsa az önmegvalósítást! A 21. században egyre nehezebb „forradalmi” gondolatot, tettet megfogalmazni és véghezvinni, mert egyre többen szeretnének különböző okokból, de saját magukat elismerésben részesíteni. Továbbá egyre nehezebb új, innovatív ötlettel előállni. Müller Tibor szerint régen az is forradalomnak számított, ha valaki

kifejezte a véleményét, ma viszont nem hinné, hogy van igazán forradalmi véleménykifejtés, talán csak annyiban mutatkozik meg, hogyha valaki kitart a véleménye mellett, akkor is, ha ez nem népszerű. Tibor inkább úgy látja, hogy a forradalmat a mai fiatalok belül élik meg azáltal, hogy eljárnak KMDT-re, olyan írásokat olvasnak, ami az öntudatosságban segíti őket, és ami által megismerhetik a világot.

Tőkés Hunor

Rácz Levente újra indul tanácsosi tisztségért Interjúnkban arról kérdeztük a kolozsvári önkormányzatban újrázni készülő képviselőt, hogyan indult el a politikusi pályán, mivel telt a az elmúlt négy év, és mik a tervei az új mandátumban.

– Hogy kezdődött a közéleti szerepvállalásod?

– Jótékonysági és ifjúsági szervezetekben folyó munka után jött az, hogy elkezdtem vállalkozói szférában is tevékenykedni. Az önkormányzati szerepvállalásom története 2016-ban kezdődött, amikor egy jó barátom, Geréd Imre felkeresett azzal, hogy szeretne velem találkozni, lenne egy kérdése hozzám. Elmesélte, hogy milyen tervei vannak, miszerint szeretnének tanácsosként indítani az ifjúság részéről. Hirtelen nem tudtam, mit válaszoljak, kértem két hét gondolkodási időt. A válaszom végül is az volt, hogy próbáljuk meg, lássuk, mit tudok hozzátenni a kolozsvári élethez, ifjúsághoz, mert nagyon szeretem a kincses várost. Itt nőttem fel, és itt is szeretnék maradni életem végéig. A kampány nagyon érdekes volt, számomra nagyon új is. Sok segítséget kaptam a fiataloktól, a KMDSZ-szel együttműködtünk, az önkéntesekkel, amit én is nagyon szerettem, mert ezekben az ifjúsági szervezetekben magam is jelen vagyok tizenöt éve. Nem áll tőlem messze az önkéntes munka, mivel folyamatosan jelen vagyok ezekben én is, mert mindig is szerettem.

– Mivel indítottál, miután elkezdődött a tanácsosi mandátumod?

– Gondoztam tovább azokat a kéréseket, amelyeket az ifjúság megfogalmazott. Ebben segítettem, valamint kisebb projektekkel pró„... felmerült a tanácson belül, hogy a zaj és egyéb bonyodalmak miatt ne engedélyezzék (a Diáknapokat – szerk. megj.). Ekkor a koalíciós gyűlésen felszólaltam, hogy ez egy tradíció és ezt most már engedjük meg, ha eddig elviseltük most már nem lesz nagyobb baj, mert ennyi és kész. Tartsuk meg, mert fontos része a kolozsvári magyar diákéletnek, nem csak magyarok mennek oda ki, nyilván többségében azért igen. S akkor azt mondtak, hogy igaz, tényleg egy tradíció, tartsuk meg. ”

báltam hozzájárulni a dolgokhoz, vagy adott esetben nagyobbakkal. Kezdve a hoki-, korcsolyapályával, ami egy nagyobb falat. – Hol tart ez a projekt? – Ilyesmi nincs Kolozsváron, és szerintem a város megbírna egy ilyen sportkomplexumot, ahol mindenféle más sportot is lehet űzni, legyen szó akár teremsportról vagy egy nemzetközi jégpályáról, ahol télen, tavasztól őszig, különböző téli sportokat lehet űzni. Ez is, egy egyszerű kis beszélgetésből indult, miszerint Székelyföldről nagyon sok diák jön fel egyetemre. Olyan fiatalok, akik Székelyföldön benne voltak a helyi hokicsapatban, vagy valamilyen korcsolyasportot űztek, amit itt nem tudnak folytatni, teljesen elvész a lehetősége annak, hogy tovább korcsolyázzanak. S akkor mondtam, hogy gyertek, ez egy probléma, tegyünk valamit, csináljunk egyet Kolozsváron. Így indult. Ez nem olyan egyszerű, meg én nem szeretnék azon kívül ezzel foglalkozni, hogy összehozzak egy befektetőt és egy kivitelezőt. Addig fogok foglalkozni vele, amíg valahogy összejön. Meglátogattam pár ilyen csarnokot Székelyföldön, első osztályostól negyedik osztályig tele volt a jégpálya gyerekkel, korcsolyáztak, játszadoztak. Ilyen szempontból is egy plusz lenne Kolozsvárnak. Így alakult ki ez az egész, persze ennek nagy háttere van, a

fenntarthatósága, az adminisztrációs része, persze ezt is le kell szögezni. Benne vagyok az ifjúsági és sportbizottságban, szóval ott is képviselem az ügyet.

– Milyen ötletekkel kerestek meg még a fiatalok?

– Különböző önkormányzati problémákkal, különböző projektekkel, vagy például a Diáknapok tervezésével kapcsolatban, amiket el kellett intézni. Az utcai világítás nem működött a helyszínen, de megoldottuk. Felmerült a tanácson belül, hogy a zaj és egyéb bonyodalmak miatt ne engedélyezzék. engedjük, hogy tovább lehessen ezt megszervezni.

– Vállalsz újabb mandátumot? – Nagyon sokat vacilláltam, megmondom őszintén, mert különböző családi és más projektek, új vállalkozások tárultak elém az utóbbi időben. Nem a legjobb tíz lovon lovagolni egyszerre. Végül iktattam a jelöltségi nyilatkozatomat, lássuk, sikerül-e befutó helyre kerülni vagy sem. Végül azért döntöttem így, mert az ifjúság részéről száz százalékos támogatásom volt, sőt még az RMDSZ részéről is. Azt biztosan tudom lőle. A helyi önkormányzat szintjén többnyire csak ügyintézés, menedzselés a tanácsosok dolga.

– Azok az ifjúsági kezdeményezések, amelyek a civil szférából jönnének, hol tudnak megtalálni téged?

– Mivel tanácsosok vagyunk, az elérhetőségünk ki van írva a városháza honlapján, van egy külön Facebook-oldalam, Rácz Levi néven fut, de ha beírják a nevem az RMDSZ honlapján vagy csak egyszerűen a Google-be, biztosan megtalálnak, a telefonszámom, e-mail-címem is ott van. Valamint van fogadóórám is, de a fiatalok Facebookon kön -

ígérni, hogy ha ismét képviselő leszek, az ifjúságot ugyanúgy fogom támogatni, segíteni. A jégpályás projektet legalább az első fázisba szeretném előmozdítani. A fiataloknak szeretném megmutatni, hogy nem is olyan rossz ez a helyi politika, hogyha van pár olyan törvény, amire odafigyelsz, akkor nem olyan bonyolult meg roszsz, mint amit a tv-ben látunk benyebben elérnek, meg telefonon. Épp tegnap keresett fel valaki egy ötlettel, hogy az iskolások, a KMDT szeretne fákat ültetni, és hogyan lehetne ezen az úton elindulni, mert ők szeretnének egy ilyen projektet elindítani. Azóta össze is hoztuk, szóval most már csak tőlük függ, mikor indítják el.

Tőkés Hunor Ekkor a koalíciós gyűlésen felszólaltam, hogy ez egy tradíció, és ezt most már engedjük meg, ha eddig elviseltük, most már nem lesz nagyobb baj, mert ennyi, és kész. Tartsuk meg, mert fontos része a kolozsvári magyar diákéletnek, nem csak magyarok mennek oda ki, nyilván többségében azért igen. S akkor azt mondták, hogy igaz, tényleg egy tradíció, tartsuk meg, Fotó: serar szabolc s Rácz Levente iktatja a jelöltséghez szükséges aláírásokat a Szentegyház utcai RMDSZ -kampányirodában

diákszervezetek kötőszövete

Több olyan magyar diákszervezet működik Romániában, mely a helyi egyetemisták életét segíti, ezeket fűzi egybe az Országos Magyar Diákszövetség (OMDSZ). A 30 éves szervezet elnökével, Andacs ZsoltLeventével beszélgettünk a tevékenységükről, magyarországi és Kárpát-medencei kapcsolataikról.

– Mivel foglalkozik részletekbe menően az OMDSZ?

– Az Országos Magyar Diákszövetség lényegében egy ernyőszervezet, ami a romániai egyetemi városokban működő magyar egyetemisták szervezeteinek gyűjtőszervezete, érdekvédelmi és képvi

seleti szövetsége. Az elmúlt évben több újítást vezettünk be, hogy ezt a feladatot jobban elláthassa a szervezet. Sikerült a tudományos diákköri konferenciák finanszírozását központosítanunk, így levettünk egy terhet a szervezetek válláról azzal, hogy az OMDSZ gondoskodik ezeknek a tehetséggondozási fórumoknak a támogatásáról. Megerősítettük a kapcsolatot a

belföldi magyar és román diákszervezetekkel, a magyarországi és külhoni diáktársakkal, szövetségekkel. Ennek eredménye az is, hogy megalakult a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciának (HÖOK) segítségével a Külhoni Régió, és megtartottuk az első erdélyi

HÖOK Közgyűlést is, ahol több mint 150 magyarországi és külhoni diák volt. Emellett az első olyan magyar szervezet lettünk, amely akkreditációt kapott a parlamenti képviselőház állandó bizottságainak ülésein, így az ifjúság érdekeit képviselhetjük ezen a fórumon.

– Említetted a tehetséggondozói összekapcsolást. Miben fogjátok még össze a diákszervezeteket?

– Elsődleges célunk, hogy jó együttműködés legyen a tagszervezetek között, ennek pedig fontos összetevője, hogy ellátogatunk egymás rendezvényeire. Évente legalább egyszer közgyűlést hívunk össze, ahol a diákszervezetek vezetői beszámolnak a tevékenységükről. Arra is figyelünk, hogy fejlődési lehetőséget nyújtsunk, ezért 2019-ben szerveztünk egy OMDSZ Vezetőképzőt, ahol szervezeti kommunikációról, kríziskezelésről és fesztiválszervezésről tanulhattak a tagszervezetek vezetői. A képzés – nem véletlenül – a HÖOK Közgyűléssel párhuzamosan zajlott, így a résztvevőink hozzászólhattak ennek témáihoz, és láthatták, milyen Magyarországon és más külhoni régiókban a hallgatói önkormányzatok közötti kapcsolat.

– Hogyan szövitek újra a Kárpátmedencei magyar szervezetek közti kapcsolatokat?

– Minden projektünknél figyelünk arra, hogy teret adjunk a kapcsolatépítésre, hogy tudatos és együtt gondolkodó fiatalok segíthessék a diákszervezeteik munkáját. A helyi érdekképviseleti ügyekben a tagszervezeteink egymástól kérnek tanácsot, ezzel is építve a civil tudástárat. Közben azt sem felejtjük el, hogy a saját fejlődésünkre fordítsunk figyelmet, ebben segít a Külhoni Régión kívül egy informális egyeztetési fórum, az Összhang, amely Vajdaság, Kárpátalja, Felvidék és Erdély országos magyar diákszervezeteit fogja egybe. A kollegákkal így a hallgatókat és a szervezeteket érintő problémákat egyaránt meg tudjuk beszélni. Ez segít abban, hogy az általunk képviselt diákszervezeteket is jobban összefogjuk.

Gödri Csilla

teszt Dupla dinamit: Makita DF333DZ és TD110DZ w w w . e p i n v e s t . r o A z a j á n l á s á v a l

Különleges alkalom ez, mivel ezúttal két szerszámról lesz szó, nem egyről, ahogy az olvasóink megszokhatták. Ez az első alkalom, hogy az Epinvest szerszámforgalmazó egyik promóciós csomagját fogunk megnézni. Nem vagyok rajongója a csatolt termékeknek mivel rendszerint az történik, hogy egy hasznos szerszámhoz hozzácsapnak egy kevésbé hasznosat, de most más a helyzet. A két szerszám, amiről beszélni fogunk, az a Makitának a 12 voltos fúró-csavarozója és a 12 voltos ütvecsavarozója. Igen, jól látják, 12 voltos szerszámokról beszélünk. Személy szerint mindig kerültem a 18 volt alatti szerszámokat, mert nagyon gyengének tüntek, inkább játékkategóriába soroltam őket. Amikor elkezdtem akkumulátoros gépekkel dolgozni, mintegy tíz évvel ezelőtt, a 12 voltos csavarozógépek csak csatlakozók szétszerelésére voltak jók villanyszerelésnél. Ma már más a helyzet, fejlődött a technológia, sokkal jobbak a beépített motorok, és végtelenül jobbak az akkumulátorok. Majdnem ugyanazt a teljesítményt adják, mint régen a 18 voltosak.

A DF333DZ a fúró-csavarozó. Első sebességben 450 a fordulatszám és 30 Nm a nyomaték, valamint a második sebességben 1700, igen, e-z-e-r-h-é-t-s-z-á-z a fordulatszám és 14 Nm a nyomaték, ez nagyjából a régi 18 voltos gépek teljesítménye. Ez a szerszám viszont csupán 1200 gramm. A régiek lazán három kilogrammot

nyomtak a mérlegen. Van egy kis ledes égője, automata tokmánya és akasztója is.

A másik, a TD110DZ ütvecsavarozó gép, ami képes kifejteni 110 Nm nyomatékot, illetve 2600 a maximális fordulatszáma, ugyancsak 1200 gramm, és van akasztója is. Mielőtt továbblépnénk, tisztázzuk, mi is az a Nm (newtonméter). A Nm az a nyomaték, amivel hatunk egy tárgyra. Mi a különbség a nyomaték és a nyomás között? Az egyik lineáris, a másik forgó mozgás. Kerekítve 10 Nm egy kilogrammnak felel meg. Ha egy kilogrammot helyezünk egy méteres csőkulcs végére, és azzal szorítjuk meg a csavart, az tíz Nm nyomatéknak felel meg. A legtöbb autógyártó 110 Nm körüli nyomatékot ajánl a felni-

ket rögzítő csavarok szorításához, avagy ez a kis 12 voltos csavarozógép elméletileg elég erős ahhoz, hogy megszorítsa az autó kerekét tartó csavarokat, de ezt azért mégsem ajánlanám.

Ez a két szerszám, így párban nagyon jól kiegészíti egymást. Mivel nem egy géppel végezzük mindkét feladatot, a csavarozást és a fúrást, a munka sokkal gyorsabban megy majd, és sokkal többet is fognak tartani. Az Epinvestnél a két szerszám párban 889 lej plusz áfáért kapható. Kapunk hozzá két akkumulátort, töltőt és egy nagyon jó minőségű alumíniumtáskát is.

Kellemes munkát kívánok mindenkinek! (X)

„Hétköznapi hőseim a jó emberek”

Gyermekkorában belekóstolt az állattenyésztéssel, mezőgazdasággal járó feladatokba, így nem riad viszsza a kemény munkától. Legkedvesebb emlékei szülőfalujához, barátaihoz köthetők, és úgy gondolja, a legégetőbb társadalmi probléma az elszigetelődés – tudtuk meg Kerekes Emőkétől, aki „lépcsőfokot készül átugrani”, ugyanis Magyargorbó alpolgármesteri tisztségét a polgármesteri feladatokra váltaná.

– Ha arra kérném, hogy mesélje el az életét néhány percben, melyek lennének azok a mozzanatok, amiket mindenképpen kiemelne?

– 1986 karácsonyában születtem, református vagyok, Magyarvistán élek, itt jártam óvodába, és itt voltam kisiskolás is. Ötödik osztálytól Kolozsvárra kerültem iskolába, és ugyanitt végeztem el a közgazdasági egyetemet, majd utána a mesteri képzést. Tizenegy éve dolgozom a polgármesteri hivatalban. Szeretem az egyszerű dolgokat, és ezek alapján is élek: egyszerű hétköznapi ember, gyermek, testvér, szomszéd, barát, barátnő vagyok.

Gyermekként én még átéltem az igazi falusi élet szépségeit: kapálni jártunk, szénát gyűjtöttünk, állataink voltak. A mezőgazdaságban nekünk – nekem és a testvéremnek is – megvoltak a magunk kicsi feladatai. Nagyon szerettünk szekerezni Nagytatával. Mindig vártuk a nyarat, tudtuk, hogy feladatunk van, de azt is tudtuk, hogy lesz legalább egy strandolás Nagyváradon, hogy utazunk Budapestre, valamint Szlovákiában is meglátogatjuk családi barátainkat. Akkor ez jelentette nekünk a nyaralást és a világot, hétvégenként pedig elvittek minket Kolozsvárra,

s ez akkoriban nekünk nagy élmény volt. A középiskolai éveim legnagyobb élményei között sorolhatom fel a hosszú biciklitúráinkat és a sztánai kirándulásunkat, ami elég kalandosra sikeredett. Utána éltem az életem, mint egy átlagos egyetemista. Elkezdtem dolgozni a polgármesteri hivatalban, és közben elvégeztem a mesteri fokozatot is. 2012-ben lettem először alpolgármester. Ezt követően elveszítettem édesapámat – ez volt a legnagyobb fordulópont az életemben. Akkor felszállt a kis rózsaszín köd, és fel kellett nőnöm.

– Mi az, amiért hálás az életében? Mit jelent az ön életében a tökéletes boldogság? Tudhatunk a legnagyobb félelméről is?

– Hálás vagyok az életben mindenért, amim van. Hálás vagyok a családomért, a barátaimért, azokért az emberekért, akik körülvesznek és szeretnek. De ugyanakkor azokért is, akik megszólnak, kritizálnak, hiszen ők azok az emberek, akik meglátják vagy rámutatnak a rossz tulajdonságaimra, a hibáimra, így segítenek a számvetésben, abban, hogy elgondolkozzak és javítani tudjak. Nőként erre a kérdésre csak azt tudom felelni: egy nő számára a tökéletes, igazi boldogságot a gyermeke, gyermekei jeFotó: Lona y arth ur

lentik. Ezt én még nem tapasztaltam meg, de ennek ellenére úgy érzem, és úgy gondolom, hogy ez az egyetlen és tartós boldogság, ami életünk végéig a szívünkben él. De addig is, amíg lesz alkalmam megélni, minden apró mozzanatban igyekszem megtalálni a boldogságot, az apró örömöket, amik kitöltik a mindennapokat. Szerintem minden napban van valami, ami boldogságot okozhat, csak észre kell venni azokat az apró valamiket. A legnagyobb félelmem, hogy csalódást okozok.

– Mi a legkedvesebb időtöltése? – A legkedvesebb időtöltésem, ha a barátaimmal lehetek, ilyenkor bármit teszünk, az mindig kedves számomra, akár egy közös kávézás, sütögetés vagy kirándulás. Szeretek emberek között lenni, élvezem, ha idős emberekkel beszélgethetek, akik elmesélik, hogy is volt régen, milyen volt akkor az élet. Szeretek főzni, szeretem a régi filmeket, és szeretek biciklizni is. – Mi a kedvenc helye, hol érzi magát teljes biztonságban és nyugalomban? Hogyan jellemezné az életterét? Mi a legkedvesebb gyermekkori emléke, ami a településhez vagy annak környékéhez köthető?

– A kedvenc helyeim, mert nem csak egy van, a szülőfalumban vannak. Az egyik a gyermekkoromhoz kötődik, és ez a falu központja. Gyermekként nagyon szerettünk ott lenni, zajos volt a központ a gyermekricsajtól. Minden este a kultúrotthon környékén gyülekeztünk, biciklikkel, a fiúk fociztak, mi, lányok meg szurkoltunk nekik. Emlékszem, az épület mellett egy régi-régi tűzoltókocsira, sokat „lógtunk” rajta. A nagy fűzfa a patak mellett: hosszú ágaiba kapaszkodva a patak egyik partjáról a másikra hintáztunk át. A műemlék: százszor is körbeszaladgáltuk, ez volt a tökéletes fogócskázás he-

lye. A falu elején, a fenyves erdő alján lévő agyagos, homokos part: ott csúszdáztunk, hiszen akkoriban még nem volt a faluban igazi csúszda. Mi ezt úgy neveztük el akkor, hogy „ördögcsicsinka”. Szeretem a falumat, és bár megemlítettem pár helyet, ezek mellett minden részét kedvelem.

A legnagyobb biztonságban és nyugalomban az otthonomban érzem magam. Itthon a kedvenc helyem nyáron a hátsó terasz, ami az udvarra nyílik. Imádom ezt a helyet. Reggel oda süt a nap, és ott szoktam megiszogatni a reggeli kávémat. Éveken keresztül egy kismadár itt rakott fészket egy cserépedényben, és hihetetlenül jó érzés volt itt üldögélni és hallgatni őket. Ez az a hely, ahol házimunka végzése közben megpihenek, ide ülünk ki nyári estéken beszélgetni, vagy akár egyedül is, gondolkodni. Szóval, itthon ez a kedvenc helyem. – Kik a hétköznapi hősei? – A hétköznapi hősök számomra a jó emberek, talán napjainkban ez a legnagyobb kihívás, jó embernek lenni és annak megmaradni.

– Fiatal nőként kiemelkedő feladatokat lát el, hiszen alpolgármesterként tevékenykedik. Miként jellemezné a munkáját? Melyek a legnagyobb kihívásai és a legfelemelőbb részei?

– Egy alpolgármester munkája két részből áll. Egyik a hivatali ügyintézés, aminek a napi 8 órába bele kell férnie. A munkának ez a része nagymértékben attól függ, hogy milyen munkakapcsolata van a polgármesterrel, hiszen ennek alapján oszlik meg a hivatali munka. Ha ez a kapcsolat jó, akkor mindenki számára könnyebb a mindennapos ügyek intézése, és zökkenőmentesen együtt lehet dolgozni, könnyítve ezzel egymás munkáját.

A munka másik része sokkal érdekesebb és kreatívabb. Ez általában munkaidőtől független, és a hivatalos napi 8 órán kívüli tevékenységekből, a közösség életében vállalt szerepből és munkából áll. Ez az a feladat, ami az alapkötelezettségeink mellett többletet jelent, amikor a közösségben élő emberek kerülnek a középpontba, amikor nem a fizikai kényelmet, hanem az emberek lelkét építjük. Talán ez a legnehezebb része, de a legszebb is. Ezt velük együtt kell tenni, ebben az embereknek is aktívan részt kell venni. Például egy kulturális ünnepség megszervezése, vagy bármilyen

17 | 2020. március más tevékenység, foglalkozás ilyen. Ebben a munkában minden kihívás, mert nem egy, nem két embernek kell megfelelni, hanem egy egész közösségnek, és így magától adódik, hogy a legfelemelőbb része egy elégedett mosolyt látni az emberek arcán.

– Mi sarkallta arra, hogy fölülírva a nők köré épülő sztereotípiákat, egy közösség élére álljon?

– Fiatalként, ráadásul nőként nagy bátorság volt belevágni. Már több mint 10 éve a hivatalban dolgozom, ez idő alatt sok minden történt. Elindult egy jó irányú változás, ami egy adott ponton megakadt és átváltott egy monotonitásba, úgy érzem, hogy helyben toporgunk. Elérkezett az a pillanat, amikor két választásom maradt: végigviszem a mandátumom, és pontot teszek a végére, vagy meglépem a következő lépcsőt. Amióta nyilvánossá vált a jelölésem, sok híresztelés kering, hogy vajon miért is vállaltam. Nem kell túlgondolni, sem túlmagyarázni az okát, nem stratégiai megfontolásból döntöttem így. A válasz egyszerű: másképp szeretném csinálni.

– Hogyan viszonyulnak az emberek egy női vezetőhöz? Milyen a kapcsolata a falutársaival, a község lakóival?

– Eddig nem éreztem megkülönböztető viszonyulást amiatt, hogy nő vagyok. Falutársaimmal és a közösség lakóival jó a kapcsolatom, legalábbis én így érzem. Gondolom, vannak emberek, akik mást mutatnak, mint amit valójában éreznek személyem iránt, de ezzel nincsen semmi gond, ez is az élet része.

– Mit lát a legégetőbb társadalmi problémának? Polgármesterként törekedne arra, hogy mindezt megoldja? Hogyan? Fotó: serar szabolc s

– A legégetőbb társadalmi probléma az elszigetelődés. A mai rohanó világban egy fárasztó munkanap után az ember alig várja, hogy bezárkózzon az otthonába, elvégezze az otthoni teendőit, és a maradék időt pihenéssel töltse. Egyre jobban haladunk a nyugati világ zárkózottsága felé. Amíg régen természetes volt, hogy nyitott ajtók mögött éltünk, bármikor átszaladtunk a szomszédba, ajtóstól rontottunk a barátinkra, ma már telefonon előre bejelentkezünk: otthon vagy-e?; zavarnálak, ha átjönnék?; van időd, hogy beszélgessünk? Régen mindenre volt időnk, ha esténként felbicikliztünk vagy felsétáltunk a falun, minden kapu előtti pad tele volt, a felnőttek beszélgettek, mi gyermekek pedig játszottunk a ház előtt. Az emberek együtt dolgoztak, kalákában, május elsején pedig a munkaszüneti napot együtt, kint a zöldben, ugyanazon a helyen töltöttük el, és ez csak pár példa.

Szerencsére nálunk még nem elszomorító a helyzet, de lassan-lassan mi is efelé haladunk. Nemcsak polgármesterként törekednék rá, hanem eddig is törekedtem, törekedtünk, ezt inkább így mondanám, mert minden mögött egy kisebb-nagyobb csapat áll, hogy olyan programokat, ünnepségeket vagy akár közmunkát szervezzünk, amiben részt vehet a közösség minden tagja. Természetesen ezek nem mindennapos, hanem alkalmi programok, ünnepségek, de talán ha ezek rendszeressé válnak, nemcsak az eseményen való részvételnek van mozgató ereje, hanem magának a rákészülésnek is. A közösségépítés az egyik legnehezebb, de legnemesebb munka!

– Ha visszamehetne a múltban egy tetszőleges korra vagy napra, melyiket választaná?

– Nekem szép gyerekkorom volt, azt választanám.

– Hát akkor, ha előre mehetne a jövőben egy napra, évre, évszázadra, melyiket választaná?

– Ezzel a lehetőséggel nem élnék, néha kíváncsiak vagyunk, hogy mi lesz egy hét múlva, egy év múlva, 10 év múlva, és sokszor fel is tes - szük magunknak a kérdést, de jobb, ha nem tudjuk, a jövő legyen meglepetés.