származhatnak” – az 56-os esemény margójára A holtak nevében is szólnia kell vala-

ként tudjuk majd felajánlani Isten egyszülött Fiának. A karácsony akkor lesz igazi szeretetünnep, akkor tudjuk őszintén, teljes szívvel megélni, ha az Isten utáni vágyakozást, az ő szeretetének befogadását helyezzük előtérbe.

Nem utolsó sorban pedig ne feledkezzünk el a bennünk lakozó gyermekről: aki már októberben visszafelé számolta a napokat, és aki karácsony este a leghalkabb csengettyűszóban is a világot hallotta. Ő az, aki minden évben titkon lesi az első hópelyheket.

Tudja, hogy: „A karácsony nem csak egy nap, nem lehet egy nap, nem múlik a huszonnegyedik óra leteltével. Mert a karácsony egy érzés. A szeretet érzése.”

Márcsak érte, ezért a belső kisgyermekért is törekednünk kell arra, hogy képesek legyünk tiszta szívvel, őszintén várakozva megélni ezt az ünnepet. Szegedi Zita Adél

„Egy összetartó közösségből, csak jó dolgok

származhatnak” – az 56-os esemény margójára

Október 23. a magyar nemzet ünnepe. Ilyenkor emlékezünk azokra, akik nem voltak restek azt mondani: elég volt. Akik nem féltek életüket és vérüket adni egy olyan ügy érdekében, amely magasztosabbnak tartottak a saját létezésüknél. Ezekre, az akkor még mindennapi emberekre ma már hősökként emlékezünk viszsza az év ezen napján.

Karunk hallgatói szervezetei azon igyekeztek, hogy ezt a jeles napot neki járó megemlékezés kísérje. A Gradus ad Facultatem, a Tutorság, valamint az Ítélet szervezésében a hallgatóság egy, az 1956-os eseményekkel kapcsolatos vetélkedőn vehetett részt, majd koszorúzással emlékezhetett meg a szabadságharcról.

Az időjárás nem kedvezett a résztvevőknek, ám ez nem szegte kedvüket, szép számmal jelentek meg Egyetemünk diákjai az eseményen. A vetélkedő összesen négy szignifikáns helyszínen, a Magyar Rádiónál, a Kossuth téren, a Terror Háza Múzeumnál, valamint a Corvin Közben zajlott. Az állomásoknál a hallgatóknak különböző feladatokat kellett időre teljesíteniük. Akadt olyan állomás, ahol forradalmi versek szavalása után azok íróját kellett eltalálni, de volt, ahol ’56-tal összefüggésben lévő személyeket kellett fényképről és történet részletekből felismerni. A vetélkedő mindvégig jó hangulatban telt – az eseményhez illő mértékig –, a három legjobban teljesítő csapat pedig már jutalmát is átvehette.

A városjátékot követően a csapatok a Corvin Közben gyűltek össze, hogy leróják tiszteletüket a forradalmárok előtt. A méltó megemlékezésről ezen a helyszínen Mozol Kristóf, karunk negyedéves hallgatója gondoskodott, akinek lelkesítő beszédét nem csak karunk hallgatói követték figyelemmel, de még az utcán közlekedő emberek is megálltak, hogy végig hallgassák azt. Kristóf gondolatait egy imával zárta, majd ezt követte az itt található szobor megkoszorúzása.

Úgy gondolom, sikerült illőképpen megemlékeznünk erről a rendkívül

lényeges eseményről. Remélem, hogy ez a rendezvény visszatérő motívumává válhat a Pázmányos életnek, és hogy ezentúl minden évben sor kerül majd hasonló, közösség építő rendezvényre. Brazda Zsombor, a fényképeket Sumi Renáta készítette