XIX. ÉVFOLYAM 2. SZÁM 2016/MÁJUS

Korábbi számaink a http://issuu.com/itelet-pazmany oldalon elérhetőek!

„Addig volt az Istennek áldása rajtunk, addig volt országunk, míg az hitünk virágjában volt.”

Pázmány Péter

Kedves Hallgatók!

Kedves Hallgatók!

Elnézést kell kérnünk a késlekedésért, de mint mondják, a jó munkához idő kell.

Fogadjátok szeretettel a második számot, olvassátok lelkesen két vizsga között, vagy éppen a vizsgára várva.

Nincs még itt a nyár, csak a vizsgaidőszak, így második számunkban igyekszünk feleleveníteni a szorgalmi időszak kellemes és emlékezetes élményeit: így például a Nyugatinál saját életéről szóló könyvét áruló Miklósi Károlyt, a március 15-ei megemlékezés résztvevői pedig kulisszatitkokat árulnak el nektek, és a Jogászi Életpályák rendezvény második részéről is olvashattok beszámolót.

Igyekszünk, mint mindig, ezúttal is jogi aktualitásokkal készülni nektek, melyek kicsit túlmutatnak a száraz tananyagon, valamint ötleteket adni a kemény munka utáni szórakozáshoz.

Kívánok mindenkinek sikeres vizsgaidőszakot, itt az ideje learatni a szorgalmas tanulás ötösökkel teli gyümölcseit!

Még egyszer köszönjük, hogy ilyen sokat vártatok ránk, s ígérjük, hogy a következő lapszám már sokkal hamarabb a kezetekben lesz! Ádám Flóra Julianna A PPKE JÁK HÖK TÁMOGATÁSÁVAL

TARTALOMJEGYZÉK Elmélkedés Alessandro atyával 2 Interjú Dr. Botos Katalin professzor asszon�nyal 3 Interjú Dr. Varga Csaba professzor úrral 4 Miklósi Károly, a Málenkíj robot szerzőjének látogatása 6 Március 15-ei megemlékezés – Beszélgetés a március 15-ei emlékműsor szereplőivel 7 BREXIT – Kilépni vagy maradni? Nagy Britannia választ 8 Hová mégy? – „A Házszabályon túl”-ra 9 A korrupcióellenes jogalkotás irányai napjainkban 10 A jövő nemzedékek érdeke a magyar jogban 11 Titeket kérdeztünk 12

Küzdelem a jogért II. rész 13 Hogyan növeljük az Erasmus+ elnyerésének esélyeit? 14 Campus Mundi, azaz egy újabb lehetőség a külföldi tapasztalatszerzéshez 14 A bűnügy „nyomain” lépkedve 15 Istenek tanácsa – színdarab 16 Hogy mondják latinul, azt hogy űrhajó? 17 Saul fia 18 Letehetetlen és felejthetetlen 18 Interjú Rév Dániellel, az Eurosport kommentátorával 19 Önmegvalósítás vs. önzés 20 Jogászi életpályák 2.0 21 Élj a lehetőségekkel! 22

Felelős kiadó: dr. Varga Zs. András dékán, egyetemi tanár Szerkesztői tanácsadó: dr. Koltay András egyetemi docens Fôszerkesztő: Ádám Flóra Julianna Főszerkesztő-helyettes: Borsi Rebeka; Körtvélyfáy Dina A szerkesztőbizottság tagjai: Büki Bettina; Élő Dániel; Hanich Veronika; Kasza Imola; Király Dorina; Kőrös Kinga; Máté Laura; Merrikin Gina; Szarka Margaréta; Szilágyi Ildikó; Szilák Emese Online kiadás: Hoffmann Zsolt Címlap: PPKE ITK Vizuális Műhely A szerkesztőség címe: 1088 Budapest, Szentkirályi utca 28–30., C épület, 319. szoba Telefonszám: (+36/1) 429-720, 321-es mellék E-mail cím: itelet.pazmany@gmail.com Honlap: http://itelet-pazmany.blog.hu/ Nyomdai kivitelezés: Mondat Kft.

Elmélkedés Alessandro atyával Az emberek körülbelül tisztában vannak az egyház szentségeivel. Sokak emlékeznek például gyerekkorukból az elsőáldozásra és a bérmálásra. Amikor szentségekről van szó, az első dolog ami talán az emberek eszébe jut, az a templom. Valamilyen szertartás, papok. Ahhoz, hogy mélyen meg tudjuk érteni, hogy miben áll a szentség, mindenekelőtt fontos észrevenni, hogy a szentség az valami, ami történik, és mindenképpen kapcsolódik az egyház életéhez. Amikor részt veszünk a szentségekben, van előttünk valami objektív, valami anyagi. Amikor a gyereket megkeresztelik, mi jut eszünkbe? A víz. Amikor áldozunk, hisszük, hogy a kenyér és a bor színe alatt jelen van Krisztus teste és vére. Sok szentségben szerepel az olaj. Szintén szerepelnek bennük az emberek. Amikor elmegyünk gyónni, szükségünk van egy papra. Magunkat nem gyóntathatjuk és a pap sem tudja saját magát. Mindezek mutatják, hogy a szentség valami, amiben szerepel egy anyagi, testi jelkép, és amit valaki más ad nekem. Ez a szentség logikája.

Isten megérint minket, méghozzá nem elvont, hanem konkrét módon az egyház által. Mi vagyunk azok, akik elfogadunk valamit, ami elvileg nem bennünk van, hanem amit kaptunk valaki mástól. A hála a legfontosabb hozzáállás a szentséghez. A szentség azt fejezi ki, hogy szükségünk van a reális, igazi Istenre, aki jelen van a közösségben. A közösség mindig szerepel a szentségekben.

A szentség attól szabadít meg bennünket, hogy hitünket leszűkítsük egy spirituális, individualista, kizárólag lelki tapasztalatra. Nem az én gondolatom Isten, hanem valaki más, aki rajtam kívül létezik. Valaki más hozza létre.

Latinul ez az úgynevezett ex opere operato. Ez azt jelenti, hogy nem számít, milyen lelki állapotban van az ember, valóban objektívan történik valami és ez nem tőle függ.

Attól függ, hogy Jézus Krisztus rábízott az egyházra bizonyos szavakat és gesztusokat, amik létrehozzák a szentséget. Ez nagyon fontos, mert azt jelenti, hogy a hitünk nem függ valamitól ami hullámzik, változik csakúgy, mint a hangulatunk. A hit nem lehet egy ilyesfajta instabil dolog. Lehet, hogy amikor elmegyünk a misére, fejben nem vagyunk jelen, mert elkalandozik a gondolatunk, de a szentség attól még ott van ellőttünk. Objektívan létezik.

Ez egy nagy vigasztalás számunkra. Isten nem hagy minket a szubjektivizmus és az instabilitás kezében. Az ember gyarló és instabil. Isten jelenléte viszont biztos. Ezzel együtt a hittan azt tanítja nekünk, hogy a szentség nem varázslat. Nem működik automatikusan. Ezért a latin használ egy másik kifejezést, ex opere operantis. Ez azt jelenti, hogy azért, hogy élvezzük a szentségek gyümölcseit, lényeges a közreműködésünk, hogy jól használjuk a szabadságunkat. Figyelni kell, tudatosítani, hogy mi a szentség. Komolyan venni a keresztény életet, kitartással, hűséggel állni hozzá. Akkor rövid vagy hosszabb idő alatt lehet, de megváltoztatja a szentség az életünket.

Egy szép példa is hozható a szentségekre, ehhez képzeljünk magunk elé egy virágot. Azért, hogy egy virág növekedjen, szükség van mindenekelőtt magára a magra, mert nélküle soha nem válhat növénnyé. Ez egy objektív dolog.

Lehet, hogy van jó föld, amit állandóan gondoznak, de a mag nélkül nem jön létre semmi. A mag Isten kegyelme, a szentség. Példának okáért a megkeresztelés. Keresztelés nélkül nem lehet szent életünk, nem lehetünk Istennek tetsző keresztények. Ez annyira objektív, hogy csak akkor érvényes és hatékony, ha megkereszteljük a gyereket. A mag is ilyen nélkülözhetetlen feltétel, hogy virág növekedjen. Ez a mag el van rejtve a földben és csakis jó földben képes növekedni. Akkor sem tud fejlődni, ha hiányzik neki a víz, vagy a napfény. (folytatás a 16. oldalon)

2

2016/május

Portré

Ítélet

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karát (PPKE-JÁK) a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 1995. április 3-án, az 503/1995 számú határozatával alapította. A Kar életre hívásakor különösen nagy szükség mutatkozott a jól képzett, keresztény szellemiségű, jogot végzett szakemberekre a rendszerváltást követő jogállam felépítéséhez. Karunk és oktatóink fő céljuknak tekintik az európai hagyományokon alapuló oktatást és a keresztény értékrend továbbadását, mellyel az országban elsőként, hatalmas hiányt pótolva kezdték el feladatuk ellátását.

A húszéves jubileum alkalmából a Portré rovaton belül induló új sorozatunkban olyan oktatóinkat ismerhetik meg közelebbről az olvasók, akik az alapítás óta tanítanak egyetemünkön, ezzel is kifejezve hálánkat is megbecsülésünket személyük, hivatásuk, és oktatói munkásságuk felé.

„Az életemet tettem fel a Pázmányra. Elsősorban tanár vagyok, s csak másodsorban közgazdász.”

Interjú Dr. Botos Katalin professzor asszonnyal, Karunk egyik alapítójával, a Heller Farkas Közgazdaságtudományi Intézet oktatójával A Professzor asszony kivételes szakmai karriert tudhat magáénak. Dolgozott a Pénzügyminisztérium nemzetközi pénzügyek főosztályán, a Pénzügykutatóban a nemzetközi pénzügyek osztályát vezette, képviselővé választották, pénzügyi államtitkár, majd miniszter lett. Közszolgálati pályáját a Bankfelügyelet elnökeként fejezte be.

Miért a közgazdász pályát választotta?

Szakmailag egyáltalán nem érdekelt a közgazdaságtan, amit tanultam. Semmi kedvem nem volt a szakmámhoz. Csak és kizárólag tanítani vágytam. A hivatalnoki perspektívától irtóztam. Szenvedtem is évekig, az egyetem után is ettől. Az egyetem azonban a szakmán kívül még két dolgot adott: mindenek előtt itt találtam meg a páromat. Még egyetemista voltam, amikor összeházasodtunk a férjemmel. Ő az 1956os múlt örökségét hozta a házasságba, én az egyházi iskolát. Nagy karrier nem körvonalazódott előttünk. Szegényen éltünk, de én nagyon ragaszkodtam ehhez. A hatvanas évek végére, az új mechanizmus idejére kezdtem el érezni, hogy mégiscsak érdekes a szakmám. Megnyertem országos pályázatokat, s nemzetközi területre kerültem, ahol Tolsztojt és Thackeray-t egyaránt hasznosíthattam – mármint az angol és orosz nyelvtudást. Olyan személy, aki egyszerre értett angolul, oroszul és értett a pénzügyekhez is, rajtam kívül nem akadt más. Megnyílt előttem a nemzetközi pálya – minden hátrányával együtt. A szakmai sikereket részben Nyers Rezsőnek köszönhetem, aki akkor a Közgazdaságtudományi Intézet igazgatója volt, s mindig kiállt

mellettem.

Csakúg y, mint Hagelmayer István, volt tanárom és akkori igazgatóm, az ÁSZ későbbi elnöke társadalomt udo mányi kérdésekkel kapcsolatban. A KGST-ről aligha írhattam volna szabadon az ő csöndes támogatásuk nélkül. Az Antall-kormány idején pénzügyi államtitkár lettem, majd tárca nélküli miniszter. Az a mondás járta, hogy „az Antall-kormányban egy férfi van, az is nő”. Mellesleg valóban az egyetlen nő voltam a kormányban. Nagyon küzdelmes időszak volt. Ezt követően nagyon jó csapattal dolgoztam a Bankfelügyeleten.

Kiváló jogászom, titkárnőm, és legendás sofőröm volt. Szép szakasza volt az életemnek, bár nehéz és hálátlan. Semmilyen nyomásnak nem engedtem, törekedtem a szakmai megalapozottságra. Ha nem így tettem volna, aligha kaptam volna meg a felügyelet Prudencia-díját 2005-ben.

Zlinszky János professzor úrral közösen kezdték szervezni a Pázmány Jogi Karát. Hogyan született meg az elhatározás? Hogyan jött létre a Heller Farkas Intézet?

1995-ben egykori pénzügyminiszterem, akinek államtitkára voltam, Rabár Ferenc megkeresett azzal, hogy üljünk össze ba-

rátjával, Zlinszky János alkotmánybíróval és még egy-két kollégával elbeszélgetni arról, hogyan lehetne a PPKE-n egy jogi kart létrehozni. A helyszínt tekintve ezt Pesten terveztük. Ehhez Zlinszky János ragaszkodott, mondván, így meg lehet nyerni előadónak a legkiválóbb gyakorlati szakembereket is.

Néhány órára ki tudnak szakadni munkájukból, de más városba utazni nem biztos, hogy lenne idejük. Magam is így véltem. A „csapat” abban is egyetértett, hogy jelentős mennyiségű gazdasági ismeretet kell oktatni, mert a kommunista évtizedek alatt az embereket leszoktatták az önálló döntésekről a gazdaság területén. A piacgazdaság viszont ezt szükségessé teszi ezeket.

A jogi témák jelentős része mögött – legyen az közjog vagy magánjog – gazdasági problémák húzódnak meg, nem is beszélve a kereskedelmi-, verseny-, és bankjogról.

Ha nem értjük a szabályozás célját, akkor nem érjük el vele a kívánatos eredményt.

Zlinszky János ezt nagyon is jól értette, hiszen évekig dolgozott ilyen területen a vállalati gyakorlatban. Nem csoda ezért, hogy a jogi kar első óráját a Ménesi úton, a zárda éttermében, ahol indult az oktatás, „Bevezetés a közgazdaságtanba” címmel magam tartottam. Amikor átkerültünk a Szentkirályi utcába, akkor is még kezdő évfolyamosok voltak a hallgatóink, így sok közgazdasági óránk volt. A Közgazdasági Intézet, amely felvette később Heller Farkas nevét, nagyon átgondolt programot indított el. Heller Farkas a külföldön legismertebb magyar közgazdász volt, akit az 2016/május

3

Ítélet

Portré

angolszász szakirodalom napjainkban is számon tart. Mivel nyitni akartunk külföldi kapcsolatok felé, fontos volt olyan név, amit – ha valaki utána néz – meg is talál az enciklopédiákban.

A Heller Intézet a mainstream közgazdaságtan továbbfejlesztésére törekedett, új, nem hagyományos elemekkel bővítve az alapvető, mindenütt kötelezően oktatott tananyagot. Abból indultunk ki, hogy az egykori Pázmány Péter Tudományegyetem Jogi karán két diplomát adtak ki, államtudományi tudor, és jogtudományi tudor diplomát. Az előbbiben az első két félévben majdnem a tárgyak fele gazdasági ismeret volt! A Pázmány gyakorlatát, hogy több féléven át tanítunk közgazdaságtant, viszonylag hamar követték más egyetemek, így az ELTE jogi kara is. Mi nem csak egy zanzásított „Samuelson-anyagot” adunk elő, hanem a jogászok sajátos igényeihez szabva, saját könyvekből tanítottunk, s tanítunk ma is. Az első másfél évtizedben különösen sok gyakorlati szakembert hívtunk meg. Monetáris politikát a Jegybank volt elnökhelyettese tanította, a banküzemtant jómagam, mint a Bankfelügyelet volt elnöke, Tarlós István, a III. kerület 20 éven át volt polgármestere tartotta az önkormányzati gazdálkodásról szóló előadást, Járay Zsigmond MNB elnök a jegybankról, a közigazgatási államtitkár a gazdasági minisztériumból, a biztosításfelügyelet és bankfelügyelet vezető jogászai a maguk szakterületéről, az Állami Számvevőszék elnöke az ellenőrzésről. Vagyis tényleg gyakorlatias ismeretekkel gazdagodtak a hallgatók. Államháztartástant,

pénz- és tőkepiaci ismereteket is tanultak a hallgatók, emellett vállalatgazdasági és külgazdasági ismereteket, menedzsmentet, tehát a mikroökonómiai szféra ismereteit is tanítottunk. Nem maradt a háttérben azonban az elmélet sem. Elmélettörténettel bővítettük a „Bevezetés…” c. tárgyat.

Minden elsős megismerkedett továbbá a világvallások gazdasági tanításával, különös súllyal a katolikus egyház gazdasági tanításaira. Volt speciálkollégiumunk a Biblia közgazdasági kérdéseiről, nagyon szerették a hallgatók. Ebben férjemnek, Botos Józsefnek, a statisztika nagyszerű tanárának volt szerepe, aki igen érdekessé tudta tenni tárgyát. Mivel később a gazdaságtan óraszámát csökkentették, volt, ami napjainkra lemaradt. Pedig hasznos volt: a hallgatók visszajelzései szerint igen jól tudtak elhelyezkedni ezen ismeretek birtokában.

Professzor asszony szeretete a tanítás iránt régről gyökerezik. A Heller Farkas Intézet mellett a Doktori Iskolában, a Bölcsészkaron működő Gazdaságtörténeti Doktori Iskolában, sőt még a Szegedi Tudományegyetemen is tanított. Mi a tanítás művelésének legfőbb célja?

A kétezres évek közepétől félállásban, de nem fél szívvel, hanem teljes óraszámban tanítottam az Intézetben. Ennek oka az volt, hogy a Szegedi Egyetem meghívott a Közgazdasági Doktori Iskola vezetőjének.

1995 óta ugyanis párhuzamosan tanítottam ott is, a pénzügytani intézet vezetőjeként. A PPKE-től azonban soha, egy percre se szakadtam el. Nyugdíjazásomig tanítot-

tam a Heller Farkas Intézetben. Az életemet tettem fel a Pázmányra. Elsősorban tanár vagyok, s csak másodsorban közgazdász. Tanárként nem lehet nyugdíjba vonulni. A mérnök, jogász, közgazdász űzheti szakmáját nyugdíjasként valamilyen formában, de tanár csak akkor folytathatja a munkáját, ha tanít. Akkor vagyok boldog, ha egy nagy auditórium tele van, s egy-egy előadást megtarthatok. Ahogy néhai Zlinszky János dékán úr mondta: ennek a (sajnos igen lassan) polgárosodó magyar társadalomnak szüksége van jogi és gazdasági ismeretekkel bíró értelmiségre. Szükség van olyan szakemberekre, akik keresztény szellemben ismerkedtetnek meg mindazzal, amit tudni kell.

A Katolikus Egyetem hivatása éppen az ilyen értelmiség-képzés. Legyenek olyan hallgatói, akik szakmájukat kiválóan tudják, de ezt lehetőleg olyanoktól tanulják, akik amellett, hogy jó szakemberek, hiteles keresztények. Legyenek módos polgárok, hogy tudják a rászorulókat segíteni – és többek között az Alma Matert is támogatni –, de mindig a tisztesség határait betartva. Mi a férjemmel nem lettünk a gazdasági elit vagyonos tagjai, de mindig igyekeztünk úgy élni – három gyermekünkkel, és 13 unokánkkal –, ahogy az imént említettem. Sok szép, Díszteremben tartott karácsonyi ünnepség tanúsítja ezt, ahol Botos Jóska bácsi volt az öreg pásztor, s az unokák a kis pásztorok. Reméljük, életpéldánknak volt valami hatása környezetünkre, és többek között Karunk szeretett hallgatóira is.

Kasza Imola

„Magam a gondolkodni — a jogban gondolkodni — megtanítását tűztem célul magam elé.”

Interjú Dr. Varga Csaba professzor úrral

Dr. Varga Csaba 1965-ben doktorált Pécsett, és ugyanebben az évben kezdte meg kutatói pályáját az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetében. Egyetemi tanár az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tanítva lett. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar Jogbölcseleti Tanszékének professzor emeritusa, Karunk egyik alapítója, az MTA doktora, Széchenyi-díjjal kitüntetett jogtudós.

Tanár Úrhoz intézett első kérdésem: hogyan jutott el a jogi egyetemig, mikor és milyen indíttatásból választotta ezt az utat?

Szerencsésnek mondhatom magam, mert éppen nem gondtalan ifjúságban volt részem. Nagyapám a postának is egykor országosan több száz kocsit szállító hintógyáros cégét apám fejlesztette Dél-Du4

2016/május

nántúl jó nevű karosszériagyártójává; én még akkor is, amikor már államosítottak s lakásunkból is kitaszítottak, még mindig a háborúból visszamaradt saját építésű buszainkon utazhattam. Ennek megfelelően valamennyien a családban „kizsákmányoló” osztályszármazásúvá lettünk, majdnem páriák. Egyetemként bányamérnökire, Miskolcra is úgy kerülhettem egyálta-

lán, hogy tizenhárom hónap mélyszinti csilléskedés után immár saját kádereként javasolt a pécsi szénbánya. Mire visszavergődtem onnan Pécsre, s jobb híján jogra, még első évemben zajlott le a katolikus ifjúsági pasztoráció állambiztonsági megtorlása, s magam egy többszáz pap elítélésével járó ún. államellenes összeesküvésbe kevertettem bele. Mostanában derült csak

Portré

ki, hogy szigorúan titkos vádiratában meg is neveztettem. Bármennyire beledolgoztam hát magamat a végzés idejére a jogelméletbe, Pécsett nem maradhattam.

Szintén mostanában derült ki: a politikai rendőrség egy „politikailag megbízhatatlan”-kartotékrendszer részeként tartotta nyilván megtorló akciójuk engem érintő anyagát, s még két évtizeden át mindig továbbküldte azon rendőrségi politikai osztályhoz, ahol éppen állandó lakcímen laktam. Kereszténység, magyarság — a kommunista hatalomátvétel óta ez maradt a fogódzónk. Életem így tudatosan egy titkos élettel kettőződött. Amiben részem lehetett tehát, azok a kemény próbatételek, a mindennapokban is az erkölcsi lét és nemlét határait feszegető választások sora, és nem utolsó sorban mindenki másnál jobb teljesítmény felmutatásának a kényszere.

Ebben rejlett szerencsém, mert mindez igencsak megedzett egy egész életre.

sült Államokban, végül Skóciában. Akkor már egy évtizednél régebb óta tanítottam félidőben jogelméletet az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, amiből persze a ma kormányon lévőknek tartott esti Bibó-kollégiumi külön kurzusaim maradtak a leginkább emlékezetesek. Hazatértem után, megfelelő fokozatszerzéstől kísérten egyetemi tanár rangot nyertem. Nem sokkal később pedig mindezekkel párhuzamosan, gyakorlatilag éjjel-nappal az első szabadon választott miniszterelnököt szolgáltam, tanácsadó bizottsága kormányfőtanácsos tagjaként. Mai Nagykancellárunkkal elő-

Jogi diplomával a kezében, hogyan emlékezik vissza első munkatapasztalataira?

Orgonista, költő, filozófus vágyakkal indultam; ez utóbbiért kétszer is megkíséreltem további egyetemváltást. Ám abban, ami maradt, azaz a jog feletti teoretikus tűnődés lehetőségében úgyszólván mindezt megtaláltam. A rosszból itt sem lett más, mint jó, hiszen tanáraim át tudtak menteni a jogtudományok akkori fellegvárába, az akadémiai intézethez Budapestre.

Persze a családalapítás, otthontól elszakadó lakásteremtés rettenetes nehézségeire asszonyom ma is gyötrelemmel emlékezik. Én pedig — mi mást tehetvén — még eltökéltebben dolgoztam. Évek során át tudtam kivívni, hogy az akkor jogösszehasonlításnak mondott dokumentációs nyűgtől szabadulva az elméleti jogtudomány területén számoljanak velem; néhány további év keserves küzdelme eredményeként azután már akadémiánktól sokfelé küldött, majd nyugati egyetemek sorától szívesen meghívott, szakmánk nemzetköziségében elismert kutató lettem.

Tanár Úr kezdetektől fogva oktatója egyetemünknek; hogyan került a Pázmány Péter Katolikus Egyetemre?

Éppen a rendszerváltást megelőző fél évtizedben jött el az ideje, hogy immár saját kezdeményezésből hosszabb időre meghívott vendégkutatóként működhessem Ausztráliában, Japánban, majd az Egye-

Ítélet

nyesegetésre kerültek. Zlinszky a „jog és...” (filozófia, logika, retorika, gazdaság, környezet, kommunikáció) típusú tárgybővítése akkoriban sikernek számított. Magam a gondolkodni – a jogban gondolkodni — megtanítását tűztem célul magam elé.

Hajdani tanítványok, ma kormányzati, igazságügyi csúcson állók mondják: azért maradtam számukra emlékezetes, mert a jogászként megélhető felelős közéleti lét alapjairól, bármikori nehéz helyzetekben szükségképpen felvetődő jogászi dilemmáknak a jog gyökereihez visszatérő lehetséges feloldásáról tanítottam nekik.

Vagyis nem csupán merő jogtechnikusnak készítettem fel őket, aki esküje szerint készként fogadja a szabályok és eljárások adott időmetszetben érvényes kialakultságát, pusztán a joggyakorlatban elfogadott értelmezésben látva szerepét. Akkor egyébként intézet voltunk, amit alapíthattam, majd vezethettem a törvényes korig, elérve, hogy – az országban egyedül egyébként – hivatalosan akkreditált „kiválósági hely” legyünk.

Tanár Úr kimagasló tudása és munkássága megkérdőjelezhetetlen, s ha jól értesültem, nemrégiben magas kitüntetésben részesült.

ször akkor találkoztam, amikor még a mai katolikus egyetem kormányzati-egyházi koncipiálásán külön-külön dolgoztunk. S szintén akkoriban ismerkedtem meg személyesen majdani alapító dékánunkkal, miután az igazságtételi törvény megsemmisítésével Alkotmánybíróságuk letaglózta egy nemcsak jogállami, de egyszersmind sikeres átmenet esélyét. A katolikus, majd utóbb református egyetemalapítás hathatós ösztönzését kormányzatunkban mindvégig nemzetstratégiai prioritásként éltük meg, ösztönöztük és segítettük. Akkor pedig, amikor egy immár ellenségessé változott kormányzati környezetben az előbbinek jogi karral kiegészítésére került sor, számottevő munkával járó részvételem a néhány tagú előkészítő bizottságban már csak jóleső következmény volt.

Hosszú idő óta tanít egyetemünkön: milyen oktatási módszert képvisel?

Módszerben, tantárgystruktúrában számos újításunk volt; idővel ezek sajnos le-

Fél évszázada munkálkodhatok immár, jóleső támogatással a háttérben. Elismeréssel azonban mostanában találkozhattam csak először: jogtudományban, az élők közül negyedikként s tudtommal, mint egyetemünk munkása, elsőként vehettem át néhány éve Széchenyi-díjat.

Mit tart legnagyobb pozitívumnak a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen szakmai és közösségi szempontból?

Induló évtizedünk maga volt a pezsgés, a hallgatóinkkal közös öröm, hogy mindennek ellenére sikeresen létrejöttünk.

Akkori gyermekeink szakmai és politikai közéleti alkalmak tömegét szervezték, az Ítélet a tenni akarások olykor hevült vitacikkeitől tombolt. Tartósnak bizonyuló közös érdeklődések formálódtak. Akik speciális kollégiumaimon elsőként részt vettek, nemrégiben kényszerítették ki, hogy évente kétszer – későbbi hallgatóimmal kibővítve – formálisan összejöjjünk.

Mert életük tartalmává szervesült ez a volt.

Ez lett a mi alumnink. Immár közös társasággá szövődtek egykoriak és későbbiek, kikkel csaknem éjfélig folytatjuk a valaha megkezdett vitákat. Büszkén vallják, hogy 2016/május

5

Ítélet

Portré | Aktuális

ma is szellemi izgalommal, igazi hivatástudattal élnek. Nos, idővel sokat változott a hallgatóság háttere, szellemi késztetettsége – olvasottságban, felkészültségben, családi beszélgetések ritkulásával az előd-generációk tapasztalatainak továbbéltetésében egyaránt. Mintha várakozásaik is változnának, s professzionalizmust jelző diplomaszerzésre terelődnék a hangsúly ahelyett, hogy magukban a gondolkodó felelős lény kiművelésének lehetőségét keresnék. Persze immár nem is egyszerűen az egyetemista szellemi töltekezésnek az egyedülálló idejét élik, hiszen folyvást rohangálnak; túl korán kényszerülnek arra készülni, amiben mai hitük szerint majd pénzkeresőkké válhatnak… Karunkat megalapozott hírűnek, szilárd igényességűnek, erőteljesen

felépültnek s megállapodottnak ismerem.

Befelé pedig – tanúsíthatom – jó kedvű és támogató. Közösséget formál. A ma alakításában pedig nagyszerűen helytállnak egykori végzettjeink.

Végezetül, milyen tervei vannak a jövőre nézve?

Változatlanul munkálkodom. Új kutatás és továbbgondolás találkozik a régiekkel sáfárkodva. Most jelent meg válogatott írásaim négyszáz oldalas gyűjteménye oroszul, szellemi fővárosunk tudományos kiadójánál, sorozatában Kelsen után. Itthon kari kiadásra készül nagy terjedelmű kötetem, mely egybefogja utóbbi időkben végzett búvárlataimat a jog természetéről. Egy év múltán ezt egy másik összegzés követi.

Készülök egy angol kötettel is. Miközben ki kell kacsintanom eddigi hivatásomból, hogy egy pécsi könyvben dokumentáció kíséretében feldolgozzam az automobilizmus vidéki elterjedésében nagyapám s apám szerepét. Nemsokára Szentpétervárott egy nemzetközi tudós találkozón kell a nemzeti érdek nevesíthetőségét globális kihívásaink közegében keresve szólanom.

Habár csodálom Nobel-díjasainkat, kik természetkutatásban tudományváltással újítják meg önmagukat, a magam érdeklődését mégis tudás és bölcsesség keresztútján képzelem; ez az, amiről a jogfogalom kapcsán Kant is mondta: folyton megújuló kimeríthetetlensége végtelen.

Hanich Veronika

„Kevesen vagyunk már, akik túléltük ezt a »csodálatos« helyet”

Miklósi Károly, a Málenkíj robot szerzőjének látogatása Akik hétköznap négy és hat óra között a Nyugati pályaudvarnál szoktak járni, talán találkoztak már azzal az ősz öregúrral, aki aktatáskájából rendületlenül árulja könyvét, a Málenkíj robot – Orosz hadifogságom történetét. Ő látogatott el hozzánk március 10-én, hogy személyesen meséljen nekünk fiatalkoráról, a hadifogságról, szerelmekről, múltról és jelenről.

Ahogy kék zakójában és fehér szövetnadrágjában besétál a terembe, egy idős matrózra emlékeztet, aki még mindig őrzi fiatalságának egy darabját, annak ellenére, hogy már a 90. életévét tapossa.

– Szépek vagytok – mondja. A hangja lelkesedéssel teli. – Miről meséljek nektek gyerekek? Kérdezzetek!

Meg vagyunk szeppenve, nem tudjuk pontosan, mit is kérdezhetnénk. Nem baj, nem zavartatja magát, majd jönnek a kérdések. Belekezd a történetbe.

1945. február elején, 18 évesen vitték el „egy kis munkára”, melyről csak pontosan 1047 nap múlva térhetett vissza. Akkoriban a Klösz György és fia Grafikai Műintézetben volt szövegrajzoló. Nagyon szeretett rajzolni és rajongott ezért a munkáért. Éppen ezért az ostrom alatt, mikor nem járt a villamos, nem akart tovább tétlenül otthon ülni, így gyalog indult el a munkahelyére. Út közben néhány orosz katona igazoltatta. Innen már nem volt visszaút.

Először Gödöllőre, majd onnan Romániába, s végül Oroszországba, Nikolajevka városába szállították őket. Útközben, még a 6

2016/május

magyar határon belül több levelet is kidobott a vagonból, abban reménykedve, hogy azok valahogy eljutnak a családjához. „A jó Istenre kérem, juttassák el a címzetthez.” ¬ állt rajtuk.

A levelek végül célba értek, – melyeket a mai napig őriz – azonban egy életmentőnek szánt hazugság miatt nem akadtak a nyomára, pedig akkor már apja és annak – orosz! – főnöke a Nemzetközi Vöröskereszttel is kerestette.

Az történt ugyanis, hogy még Gödöllőn közölték velük, hogy aki 1927-ben, vagy utána született, az hazamehet. Károly, aki 1926-os születésű, a szabadulás reményében, az igazolványában egyszerűen átírta a 26-ot 27-re.

– Hazudtam, de őszintén gyerekek, ti mit csináltatok volna a helyemben? – teszi fel a kérdést. Mindenki egyetért, hogy valószínűleg mi is ugyanezt tettük volna.

– De ez a hazugság lett a vesztem, ugyanis a Vöröskereszt jelezte apámnak, hogy bár van egy Miklósi Károly nevű fiú, de a kora nem egyezik. Így csak nagyon sokára akadtak végül a nyomomra.

A tábor, ahova vitték őket egy felrobbantott cukorgyár helyén volt. Ezer német és ezer magyar volt ott összezsúfolva. Főleg mezőgazdasági munkákat kellet végezniük, később ők lettek a „répás szakasz”, mivel nekik kellett a cukorrépát felrakodni a vasúti kocsikra. Itt összebarátkozott néhány sráccal, ezek után ők mindvégig együtt voltak.

Mint mondja, az oroszok tulajdonképpen a körülményekhez képest emberségesen bántak velük. Akik folyamatosan verték őket azok a ruszin és rutin „barátaik” voltak.

A családon kívül az étel hiányzott nekik a legjobban. Fiatal fiúk lévén állandóan ettek volna, de káposztalevesen kívül nem nagyon volt más. De ahogy mondja, a nyomor hihetetlen leleményességre tanítja meg az embert. Megtanulták, hogy lopjanak maguknak répát, vagy hogy mikor álljanak sorba, hogy több levest kapjanak.

Azt mondja, hogy a kínzó éhségen és az élősködőkkel teli kellemetlen környezeten

Aktuális

kívül tulajdonképpen fel sem fogták, hogy foglyok. Túl fiatalok voltak.

– Szerencsém volt, mert nem volt se feleségem, se barátnőm. Nem volt, aki hiányozzon, és ez jobb volt így. Láttam, hogy mások hogyan őrültek bele a szerelmük hiányába. Bár már 18 éves voltam, még egy „csajcsikám” se volt. Volt egy lány, akivel barátkoztam, de ő „egy szinttel” tovább akart lépni, én viszont túl félénk voltam.

– mondja, majd elővesz egy fényképet, melyen egy fiatal, igen helyes fiú látható.

– Azt mondják, jóképű voltam. Miután hazajöttem, odavoltak értem a lányok.

A szabadulásra egy kihallgatás után került sor, amikor végre kiderült, hogy valójában mikor született. A lágerparancsnok csak annyit mondott: „durák magyarszki”, azaz „hülye magyar”, s hazaengedte. Károlyba ekkor hasított bele, hogy ha a leg-

elején az igazi születési dátumát mondja be, akkor már régen szabad lett volna. De akkor már mindegy volt, végtelenül boldog volt, hogy végre hazamehet. Egy orosz kiskatona kísérte egészen hazáig. Rá a mai napig meleg szívvel emlékszik vissza.

Otthon szinte el sem hitték, hogy hazaért. Az édesanyja mákos tésztát csinált neki, az volt a kedvence még „azelőtt”.

Károly ezután visszament dolgozni, kitanulta a fényképész szakmát is, később abból élt. Megnősült és két lánya született.

Azt mondja, bár sok mindent megélt, a mai napig naiv maradt. Emiatt sokszor került nehéz helyzetbe, mert az emberek nem csak akkor, ma is tudnak kegyetlenek lenni egymással. Történt például, hogy a Nyugatinál egy fiatal lány felajánlotta, hogy segít neki hazavinni a holmiját, s mi-

Ítélet

közben Károly hálából kávét főzött neki, a lány elvitte az összes pénzét…

Amit viszont a mai napig nem ért, hogy a kárpótlási összeg megállapításánál miért csak két évet számoltak három helyett.

Nem csak ellopták tőle azokat az éveket, de ezután az állam egy évet még le is tagadott ebből.

Károly bácsi ennek ellenére derűs és érett kora ellenére energikus. Célja, hogy történetével egy fiatal srác szemszögéből ismertesse meg a mostani ifjúsággal azt, amit a legtöbben csak a történelemkönyvek perspektívájából ismerünk. Azt mondja, őszintén kívánja, hogy soha ne tapasztaljuk meg, amit ő személyesen átélt.

Mi pedig innen kívánunk neki jó egészséget és még legalább 50 évet!

Borsi Rebeka

Március 15-ei megemlékezés Beszélgetés a március 15-ei emlékműsor szereplőivel 2016. március 10-én egyetemünk megemlékezést tartott az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hőseiről, melyet dr. Görög Dóra, az Európajogi Tanszék megbízott oktatója szervezett. A már hagyománnyá váló, Tanárnő által rendezett emlékműsor ismét volt egyszerre szívhez szóló, megható, izgalmas és magával ragadóan élettel teli.

Ezúttal a szereplőkkel – Baló Julianna Rékával, Czibulya Balázzsal, Csőke Ádámmal, Lukács Ingriddel, Kormányos Judittal, Morvay Fülöppel, Simon Annával – beszélgettem arról, hogyan zajlottak a próbák, miért tartják fontosnak a megemlékezést.

Mit jelent számodra március 15. ünnepe?

ra és végsősoron egymásra! Ne szóródjunk szét a nagyvilágban. Legyenek közös terveink közös céljaink és fogjunk össze közös jövőnk és fejlődésünk érdekében!

Czibulya Balázs: A történelem nemcsak ese-

mények laza halmaza, hanem kőkemény és következetes bizonyítvány arról, kik vagyunk, mit tettünk és mit tehetünk még. Ilyen „jegy” benne március 15., egy közéleti esemény felelevenítése, megismétlése, a magyarságunk megélése, nemzeti és egyben egyetemi ünnep, amikor a többi magyar mellett mi, pázmányosok is odatesszük magunkat, hogy közösségként megálljunk, emlékezzünk, erőt merítsünk, és újra összekovácsolódjunk - amíg nem feledjük el az őseinket, addig ők sem küzdöttek hiába.

Csőke Ádám: Mit is üzen nekünk tehát 1848. március 15.? Az emlékezés szempontjából elég, ha meghallgatjuk a hősi neveket, a verseket és belekóstoljuk a történelem egy aprócska szegletébe? Nem! Petőfi Sándorék példát adtak Magyarországnak, de elsősorban a fiataloknak. Bem tábornokék adták a forradalomhoz a tudást és a tapasztala-

Mikor szerepeltél először? Hogyan emlékezel erre vissza?

tot, a fiatalok az erőt! Vállt vállnak vetve harcoltak egy jobb Magyarországért, egy jobb Világért!

A mai rohanó világban igenis meg kell állnunk egy percre, rájuk emlékezni és példát venni róluk! Félre kell tenni a mindennapok terheit, figyelnünk kell arra, hogy ne adjunk ki kezünk közül rossz munkát, ne csapjuk be embertársainkat. Az értékrendet állítsuk talpra és tereljük vissza a természetes medrébe. Nem szabad engednünk, hogy a pénz irányítson minden emberi kapcsolatot. Szűkebb közösségünkben figyeljünk családunk tagjaira, barátainkra, kollégáink-

Simon Anna: Annyira gyorsan telnek az évek, hogy őszintén nem tudom megmondani, hogy melyik évben beszélgettem erről a Tanárnővel. Talán 2014-ben, az 1956os megemlékezés volt az első alkalom, amikor szerepeltem. Azonban már előtte, egy évvel volt egy megemlékezés, ám nem az iskola falai között került megrendezésre.

Sőt, még elsős koromban a Tutori szervezet is tartott megemlékezést. Emlékszem, gondolkodás nélkül igent mondtam arra, hogy szereplőként részt veszek a műsorban. Örültem és megtiszteltetésnek éreztem, hogy részese lehetek az előadásnak. Úgy gondolom, ki lehet mondani, hogy egy hagyományt teremtett a Tanárnő, és az 2016/május

7

Ítélet

Aktuális

még nagyobb örömmel tölt el, hogy szinte a kezdetektől hozzájárulhattam ehhez.

Hogyan és mikor csatlakoztál a szereplőkhöz?

Csőke Ádám: Az egy évvel ezelőtti március

15-ei ünnepi megemlékezéshez a HÖK-ön keresztül csatlakoztam. Akkor egy olyan – ma már baráti – csapat verbuválódott össze, akikkel a műsorra való készülődés és a próbák hangulata leírhatatlan érzést váltottak ki belőlem. Ebből kifolyólag nem is volt kérdés, hogy a soron következő műsorokban vállalok-e szerepet. A műsorokat dr. Görög Dóra Tanárnő szervezi és szerkeszti, aki biztos vagyok benne, hogy örömmel fogadja a lelkes érdeklődőket és szerepelni vágyókat egyaránt.

Morvay Fülöp: Első éves koromban az aulában láttam az októberi műsort, de itt még nem tudtam semmit a csapatról.

A csatlakozásom tavaly történt, miután márciusban felvettek a Tutorság szervezetébe. Simon Anna volt, aki megkérdezte még szeptember környékén, hogy lenne-e kedvem szerepelni az októberi műsorban, mert szükség lenne még egy fiúra. Azóta ez a márciusi volt a második előadás, amin részt vettem. Nagyon hálás vagyok dr. Görög Dóra Tanárnőnek, hogy ezt lehetővé teszi, számít rám és minden produkcióba hatalmas energiát fektet.

Hogyan zajlanak a próbák?

Csőke Ádám: A felkészülés és a próbák al-

kalmával talán, ami a legfontosabb – a jó

hangulat és a baráti kapcsolatok mellett –, hogy egy-egy történelmi korszakunkat kicsit jobban megismerjünk, megértsük az akkori kor emberének cselekedeteit, érzéseit, érzelmeit, örömét, bánatát és azt, hogy mit is üzen nekünk a 21. század emberének. Rájövünk, megértjük, hogy valójában mi is 1848. március 15-ének vagy éppen 1956. október 23-ának igazi üzenete.

Lukács Ingrid: A próbák mindig produktívnak mondhatók. Kész forgatókönyvvel készül nekünk a Tanárnő, a dalválasztás is magáért beszél. A hangulat vidám volt most is, nem éreztünk semmiféle nyomást és kapkodást. Eleinte a dalokat tanultuk meg, majd a szövegeket összeolvastuk.

Ezután otthon mindenki memorizálta a saját részeit, illetve, hogy ki után következik. A főpróba már hangosítással zajlott egyetemünk aulájában. A technikus úrnak ezúton is köszönjük szépen a segítséget.

Közösségépítő ereje is volt a próbáknak, pár társamat itt ismertem meg és így lettünk barátok. Október 23-án újra összeáll a csapat, már izgatottan várom!

Mi volt a legemlékezetesebb fellépés számodra?

Baló Réka Julianna: 2014-ben az ’56-os műso-

ron már felléptem. Tavaly sajnos nem tudtam részt venni, de idén újra jelentkeztem, hogy szívesen szerepelnék. Otthon a kottáimat pakolva találtam egy huszárnóta feldolgozást Bárdos Lajostól, és gondoltam, hogy beilleszthetnénk a műsorba. Mindenki nyitott volt erre, így a kórusunkból né-

hány lánnyal megtanultuk, és ezáltal színesíthettük a megemlékezést. Nekem ez az együtténeklés volt a legkedvesebb részem műsorban.

Miért ajánlanád másoknak akár a műsorban való szereplés lehetőségét és akár azt, hogy megemlékezőként vegyen részt a műsoron?

Czibulya Balázs: Mert összekovácsol, lelkileg megerősít és nem csak a tévén keresztül jut el hozzánk március 15-e mondanivalója.

Látjuk és kicsit talán meg is ismerjük egymást. Vagyis értelmes és jó dolog bármelyik oldalról szemlélve.

Kormányos Judit: A fellépés egy öröm, hiszen öröm közvetíteni valami értéket, öröm ennek a részese lenni. Valamint mai világunkban különösen fontosak a megemlékezések, hiszen tiszteletünket fejezzük ki azok felé, akik hősiesen, bátran küzdöttek, és előbbre vitték hazánk sorsát.

A fellépéssel vitathatatlan, hogy magabiztosabbak leszünk, és ez hozzásegít minket, hogy nagyközönség előtt később is ki tudjunk állni.

Hallgatótársainknak pedig támpontot és információt adunk ezen jeles magyar eseményekről, és ami még fontosabb, őket is a megemlékezés részesévé szeretnénk tenni, hogy érzelmileg is bekapcsolódjanak az általunk felelevenített eseményekbe.

Hanich Veronika

BREXIT – Kilépni vagy maradni? Nagy Britannia választ Nagy Britannia június 23-án újra dönthet függetlenségéről. A britek népszavazásra bocsátják a kérdést: „Maradjanak-e az Európai Unió tagjai, vagy inkább lépjenek ki?” 1975-ben a britek úgy döntöttek, hogy az Európai Unió tagjai maradnak, de vajon még idén is hasonló véleményen vannak?

Külpolitikai szakértők szerint az eredmény kiszámíthatatlan, egy azonban biztos: nem lesz nagy különbség az „igen” és „nem” voksok aránya között.

A februári EU csúcson David Cameron konzervatív kormányfőnek sikerült jelentős engedményeket kiharcolnia, például az uniós munkavállalóknak szóló juttatások korlátozását, a migráció megfékezését, valamint a brit szuverenitás védelmét. Ennek tükrében a kormányfő a maradás mellett 8

2016/május

kampányol, azonban pártján belül nincs összhang e kérdés tekintetében, hiszen Boris Johnson, London rendkívül népszerű polgármestere, Michael Gove igazságügyi miniszter és a konzervatív politikusok körülbelül fele a másik oldalon állnak. Az Európai Parlamenti választásokon első helyen végző euroszkeptikus UKIP szintén a kilépést támogatja. A maradás híve

a Munkáspárt nagy része, a Skót Nemzeti Párt, a walesi Plaid Cymru, illetve a Liberális Demokraták is. A kampány április 15én kezdődik és a választásokig tart.

Az elszakadás mellett szól, hogy az ország 13 milliárd angol fontot fizetett be az EU-nak és ebből csak 4,5 milliárd font térült meg. Vagyis az ország sokkal nagyobb összeget fizet be, mint amennyit támogatásként visszakap. Ezen kívül EU tagországként kötelesek eltűrni a munkaerő szabad áramlását. Felmérések szerint 942 000 kelet-európai, 791 000 nyugat európai, továbbá közel 3 millió Európán kívüli munkavállaló dolgozik az országban, ezzel egyetemben viszont nő a munkanélküliek aránya. Az elszakadás ellen szól viszont a befektetések és a szigetországgal

Aktuális

lebonyolított kereskedelem potenciális csökkenése.

Nagy Britannia döntése nem csak belpolitikai ügy, hiszen kilépése esetén az Unió egyik legjelentősebb, nagy beleszólással bíró tagját veszítené el. Eddig egy tagállam sem lépett ki az Unióból és a britek kilépésük esetén nagy szigorra számíthatnának, hiszen az EU így próbálná meggátolni, hogy más tagállama is hasonló döntést hozzon.

Szintén említésre méltó, hogy Nicola Sturgeon, Skócia első minisztere egy

interjúban azt mondta, hogy ha Nagy Britannia megszüntetné EU tagságát, valószínűleg Skócia megismételné a 2014. októberi skót függetlenségi referendumot.

Ennek eredménye pedig ebben az esetben nem feltétlenül lenne azonos a két évvel ezelőttivel, hiszen közvélemény-kutatások támasztják alá a tényt, hogy az állampolgárok több mint fele (55,3%) azért voksolt az elszakadás ellen, hogy EU tagok maradhassanak. Mindezek alapján a választásnak kettős tétje van.

Ítélet

A brit felmérések alapján a fiatal szavazók a tagság mellett, míg az idősebbek inkább a kilépés mellett szavaznának. A YouGov felmérése szerint a pártpreferencia és az állampolgárok anyagi háttere is szerephez fog jutni, a jobboldali választók, továbbá a szerényebb anyagi körülmények között élők függetlenednének, a baloldaliak és a vagyonosabbak viszont maradnának.

Merrikin Gina

Hová mégy? – „A Házszabályon túl”-ra Több, mint 150 ember jelent meg február 16-án, kedden az Országház Vadász termében. A történelmi Magyar Királyság várainak lélegzetelállító festményei alatt mindenki arra várt, hogy Kukorelli István professzor, az ELTE Alkotmányjogi Tanszékének vezetője megkezdje előadását.

Az ünnepélyes megnyitó keretében Gulyás Gergely, törvényalkotásért felelős alelnök, a rendezvény fővédnöke hangsúlyozta, a parlament legfőbb feladata, hogy az Alaptörvény elfogadása, a törvényhozás és a legfontosabb közjogi tisztségviselők megválasztása mellett a demokratikus politikai közélet legfontosabb, alkotmányos alapokon álló fóruma legyen, és ennek keretében a jogtudomány képviselőinek meghallgatása, véleményük figyelembevétele megkerülhetetlen fontosságú.

Ezzel a rendezvénnyel vette kezdetét ugyanis „A Házszabályon túl” című, négy egyetemi szemeszteren keresztül tartó parlamenti jogi előadás-sorozat, melynek célja az is, hogy a közjog egy kevesebb figyelmet kapó részterületére, a parlamenti jogra irányítsa a figyelmet. A sorozatban a klasszikus szervezeti, jogállási, funkcionális megközelítés mellett helyet kap a politológiai, a történeti aspektusok bemutatása és a nemzetközi összehasonlítás is, valamint sor kerül olyan új témák vizsgálatára, mint az érdekérvényesítés vagy az átláthatóság. Az egyes félévek tematikája: az „alapozás” és az „elmélyítés”, a határterületek vizsgálata és nemzetközi kitekintés.

Félévente egy-két alkalommal újszerű formátumban egyfajta „duett-előadásra” kerül sor, mely lehetőséget ad az előadók közti reflexiókra is. Az előadók a magyar közjogtudomány legjobbjai közül kerülnek ki, valamint gyakorlati tapasztalattal rendelkező közjogi tisztségviselők.

A Házszabályon túl program egyértelmű szándéka, hogy ne csak a közjog, hanem a rendezvényeken részt vevő oktatók személye is közelebb kerüljön a hallgatósághoz, ezért Kukorelli István professzor életrajzának bemutatása után a moderátorok egy rövid személyes beszélgetést is kezdeményeztek a professzor szakmai életútjáról. Megtudtuk például, hogy a gimnáziumot Pannonhalmán végezte el, az érettségi után pedig először régész szeretett volna lenni.

Ezután következett maga az előadás, „A parlament alkotmányjogi megközelítése és legitimációja” címmel. Számos gondolatindító megállapítást és feltevést hallhattunk a Professzor Úrtól. Példaszerűen kiemelve: jogszabály-e a Házszabály, noha az Alaptörvény nem sorolja föl?, a parlamenti jog tágabb és szűkebb megközelítése; ezek elhatárolása és egymással való kapcsolata. Hozzátartozik-e a parlamenti joghoz a választójog vagy a frakciójog? Az előadás második felében a professzor bemutatta nekünk a parlamenti jog alkotmányossági legitimációjának négy pillérét. Zárásként pedig a hallgatóság előadással kapcsolatban felmerült kérdései kerültek megválaszolásra. Ennek keretében pl. olyan kérdésekkel próbálták zavarba hozni a volt alkotmánybírót, mint a polgármesteri és képviselői összeférhetetlenség, illetve az Európai Uniós intézmények parlament legitimációhoz való viszonya, vagy mint a történeti alkotmány időbeli meghatározásának problémája.

Az előadás formabontó jellegéhez hozzájárult, hogy Kukorelli professzor kérdést intézett a következő előadókhoz is, illetve, hogy a moderátorok felkérték, ajánljon tanítványai közül olyan tehetséges fiatalokat, akiknek munkásságára, tevékenységére érdemes odafigyelni.

A Házszabályon túl előadás-sorozatról aktuális híreket, információkat találtok a Parlament honlapján, a „Szakmai programok” fül alatt (www.parlament.hu/ahazszabalyontul), a rendezvénysorozat hivatalos Facebook-oldalán (www.facebook.com/ahazszabalyontul), valamint plakátok formájában egyetemünk faliújságjain.

Figyelem! Az előadásokon való részvétel regisztrációhoz kötött, a férőhely pedig limitált. Csatlakozz Te is!

Seszták Flóra

2016/május

9

Ítélet

Aktuális

A korrupcióellenes jogalkotás irányai napjainkban A közélet korrupcióval való fertőzöttségét átlagos polgárokként sem tudjuk elvitatni: ha műtétünk lesz, ha a gyereket a közelebbi óvodába szeretnénk íratni, ha gyorsítani szeretnénk az irodai ügyintézést vagy ha gyorsabban hajtottunk a kelleténél és megállított a rendőr, ott áll előttünk egy „kön�nyebb” út. Megannyi élethelyzet, melyben az ember hajlamos a rövidtávú érdekeit előbbre helyezni annak ellenére, hogy tud-

ja: amit tesz, az nem helyénvaló.

A Szentírás is óva int minket: „Megvesztegető ajándékot ne fogadj el, mert az ajándék vakká teszi azokat, akik látnak és elferdíti azok ügyét, akiknek igazuk van.”

Ennek ellenére az ilyen problémamegoldások teljesen átszövik életünket, szokássá válnak, és már szinte észre sem vesszük őket. A rendszerszintű korrupció azonban nagyonis érezteti a hatását: a társadalmi egyenlőtlenségek egyre csak nőnek, a közpénzek elosztása nem lesz hatékony, gazdaságunk nem fejlődik kellőképpen és a piaci verseny is torzul. Ezért elvben minden kormányzatnak jól felfogott érdeke legfőbb eszközén, a jogalkotáson keresztül felvenni a kesztyűt a korrupcióval szemben. Cikkemben napjaink jogalkotásainak lehetséges antikorrupciós stratégiáival foglalkozom. Áttekintve a korrupcióellenes jogalkotást jellemző főbb, angolszász dominanciát mutató vonulatokat (gondolva itt az amerikai korrupcióellenes törvényre – FCPA és a brit megvesztegetési törvényre – Bribery Act 2010), láthatunk a jövő hasonló irányú törekvései számára is megfontolandó elemeket. A korrupció globális jellegének felismerése kulcsfontosságúnak bizonyult az amerikai-angol szabályozás kialakításakor, ennek megfelelően a „bűncselekményt elkövető személy”, az „üzleti jelenlét” vagy a „befolyásolás” jogi definíciója is kellő táptalajt biztosít a kiterjesztő, nemzetközi kapcsolatokat is érintő értelmezéshez.

A kiterjesztő értelmezéshez kapcsolódva

10

2016/május

jelzésértékű, hogy az amerikai hatósági-bírósági gyakorlat szerint adott esetben egy Egyesült Királyságba küldött, de amerikai szerveren áthaladt (tehát fizikai jelenlét nélküli) email is megalapíthatja a területi érintettséget s így a joghatóságot. A belső korrupcióellenes eljárás kialakítását célzó brit passzusok (nemkülönben az FCPA számviteli fegyelmet és belső kontrollfolyamatokat célzó részei) a cégeket intenzíven ösztönzik arra, hogy alakítsák ki saját védelmi rendszerüket, hiszen ha a szervezettel összefüggésben korrupciós bűncselekményt követnek el, a céget terheli eljárása megfelelőségének bizonyítása. Végezetül kiemelendő az, ahogy a bemutatott két ország igazságszolgáltatása érvényt szerez a megalkotott törvényeknek, hiszen az elkövetett bűncselekmények tárgyi súlyához mért megalkuvásmentes szankcionálás valódi elrettentő erővel rendelkezik.

Amint már a fentebb leírtakból is kivehető, a korrupció elleni küzdelem alapját bár a modern viszonyokhoz igazodó szabályozás adja, elengedhetetlen, hogy a szabályok gyakorlatban való érvényesítése a lehető leghatékonyabb formában történjen.

Képzeljük el: a középkori lovag tekintélyt parancsoló, díszes felszerelésben indul a csatába – éppen csak egy dolog hiányzik – a kardja, mely kétségkívül a legfontosabb eszköze a csatatéren, a végső győzelemhez is e fegyver segíti hozzá. Ilyen, kifejezetten „kiélezett fegyver” például az Egyesült Államokban az Igazságügyminisztérium (DOJ – Department of Justice) az Egyesült Királyságban pedig a Súlyos Csalások Irodája (SFO – Serious Fraud Office).

Idekívánkozik egy nagyszerű közép-európai megoldás is: a román Korrupcióellenes Ügyészség (DNA – Directia Nationala Anticoruptie) tevékenysége az utóbbi évek legtanulságosabb esete arra, mire képes egy célzottan közép- és magas szintű korrupció ellen (spanyol, norvég, belga és horvát mintára) létrehozott szervezet, ha optimálisan működik. Az intézmény csak 2014ben egyebek mellett két tucat polgármestert, több képviselőt és ügyészt, két volt minisztert és egy volt miniszterelnököt vont vizsgálat alá, s tette ezt mindenféle politikai preferencia nélkül, így felelve meg jelszavainak: pártatlanság, becsületesség, hatékonyság.

Kofi Annan mondta híres beszédében: „A korrupció egy olyan alattomos járvány, mely széleskörűen rombolja a társadalmakat. Aláássa a demokráciát és a jogállamiságot, az emberi jogok megsértéséhez vezet, torzítja a piacokat és erodálja az életminőséget […].” Cseppet sem túlzó tehát azt mondani, hogy a korrupciós küzdelem végső soron a demokrácia kiteljesedéséért vívott harc. A társadalmi igazságosság ideájára alapozva arra kell törekedünk, hogy a korrupció nyilvánvaló méltánytalansága helyett az esélyegyenlőség és a szolidaritás igazsága legyen mozgatórugónk.

Ennek eléréséért – s a társadalom ezt övező szemléletének változásához is – a jogalkotó az, aki a legtöbbet teheti. Alkothat olyan szabályokat, amik felismertetik az emberekkel a korrupció negatív hatásait és így jelentőségét. Megteheti, hogy olyan fogalmakat hoz létre, amelyek az országok közti korrupciónak is elejét kívánják venni. Hangsúlyt fektethet a korrupció megelőzésére, s a minél nagyobb átláthatóságot is szorgalmazhatja. Felállíthat egy független és professzionális igazságszolgáltatási szervet, mely hatékonyan felderíti a korrupciós eseteket. A feltételes módot csupán egyvalami változtathatja meg: az őszinte és határozott döntés a változtatás mellett. Élő Dániel

Aktuális

Ítélet

A jövő nemzedékek érdeke a magyar jogban Az ember azért alkotta a jogot, hogy az életét behálózó magatartásokat egy olyan mederbe terelje, melyben nem a félelem, a bizonytalanság, hanem éppen ellenkezőleg: a jogon keresztül megvalósuló biztonság és kiszámíthatóság uralkodik. Eme elgondolás mára már jórészt testet öltött, hiszen napjaink társadalmainak döntő többségében a jog uralma alatt élnek embertársaink. Celsus óta tudjuk, hogy a jog művészet, s nem kevesebbnek, mint a jónak és a méltányosnak a lehető legteljesebben megvalósuló művelése kell, hogy legyen a végső célja. De kiket vesz oltalmába a jog, mint egyfajta összetett művészet? Természetesen minket, a mai és mindenkori embereket, mint jogalanyokat, hiszen óvja jogainkat, azok gyakorlását. A kérdés azonban az, vajon elég-e minket védenie a jognak? Nem gondolkozhatna-e egy kicsit előbbre a jog, például gyermekeink, unokáink érdekeit figyelembe véve? Azt láthatjuk, hogy a jelenkor jogrendszerei elkezdtek válaszolni e kardinális kérdésekre, méghozzá olyan fogalmak jogba való beépítésével, mint a környezettudatosság vagy fenntartható fejlődés. Cikkemben a modern kor jogfejlődésének egy központi stációjával, a jövő generációk érdekeinek fogalmával foglalkozom.

Az eljövendő generációk érdekének mibenlétéről, egyáltalán annak felismerhetőségéről jelen pillanatban a szakirodalom meglehetősen megosztott. Egyes vélemények szerint a még meg nem született nemzedékeknek jogalanyiságuk hiányában nincsenek jogaik, az ilyesfajta fejtegetések azonban indokolatlanul zárkóznak el – a mai ember felelősségét nyilvánvalóan megállapító – olyan álláspontoktól, melyek kifejezetten felvázolhatónak, mi több a mai ember szükségleteiből – ha nem is részleteiben, de – kikövetkeztethetőnek vélik a jövő nemzedékek érdekeit. A mai tudás alapú társadalom a következő generációk érdekeinek alapvető téziseit igenis fel tudja vázolni; az ettől való elzárkózás egyúttal a jelen problémáinak szőnyeg alá söprése lenne.

Hazánk Alaptörvénye a Nemzeti hitvallásban emeli alkotmányjogi színtérre utódaink érdekeit, amikor anyagi, szellemi és természeti erőforrásaink gondos használatában álló felelősségünket fogalmazza meg. A P) cikk (1) bekezdése még inkább aláhúzza: a természeti erőforrások és a kulturális értékek, mint a nemzet közös örökségei védelme, fenntartása és megőrzése az állam mellett mindannyiunk kötelessége. Azt látjuk, hogy hazánk új Alkotmánya figyelemreméltóan tágan láttatja a jövő nemzedékek érdekeit, hiszen a hitvallásban leírt erőforrás-triász széles körű értelmezési lehetőséget rejt magában. Helyenként az egyes elemek tartalmára is kitért a jogalkotó, azonban a fogalmak aprólékos kidolgozását a bíróságok és az Alkotmánybíróság értelmezése jelentette joggyakorlattól illetve az ágazati jogszabályoktól várhatjuk. Az Alaptörvény mellett olyan jogforrásokra is rálelhetünk, melyek különleges és előremutató adalékok a jövő nemzedékek érdekéről való gondolkodásban, többek között az Erdőtörvény, a gyerekvédelemről szóló törvény és a köziratokról szóló törvény is szól utódaink felé fennálló felelősségünkről.

A jövő nemzedékek érdekeinek jellemzését úgy vélem, az ember egészséges környezethez való jogával párhuzamba állítva lehet a legszemléletesebben kialakítani. Annál is inkább, hisz a fentebb leírtak alapján felismerhetjük a két jogosultság tartalma és az olta-

lom alá vett alanyi kör közötti lényeges átfedéseket. Kétségtelenül globális jellegű alapjogokról beszélünk, hiszen a környezeti és a jövő generációkat érintő problémák nem ismernek államhatárokat, ezenfelül nem csak egyének bizonyos csoportját, hanem az emberi életet és az egész fajt veszélyeztethetik. Mindkét esetben hipotetikus jogalanyok a kedvezményezettek, azonban e tény (az Alkotmánybíróság 1998-as abortusz-határozata alapján) nem gátja a védelemnek, hiszen a jogvédelmet nem csupán az egyéni jogokhoz kell kialakítani, hanem ezen a körön túlmenően is, így nem beszélhetünk az egyes (ma élő) jogosultakhoz való kötődésről.

Rendkívül széles spektrum a jövő nemzedékek érdeke, mely bár a környezetjogból indul ki, azt feltehetően nem csak és kizárólag szorosan környezetvédelmi szempontok alkotják. A további, környezetjogon kívüli elemeket az intergenerációs személethez kapcsoló kulcsfogalom pedig nem más, mint ami utódaink érdekeit és a környezetvédelmet ezer szállal köti össze: a fenntarthatóság, de különösképp az erre építő fenntartható fejlődés. A jövő nemzedékekért érzett felelősségünk kinyilvánítása tehát okkal kívánkozik a Környezetvédelmi törvény mellett többek között a szociális igazgatásról szóló törvény preambulumába és a köziratokról szóló jogszabály normaszövegébe is. A jövő generációk érdeke, mint jogi kategória így egy afféle olvasztótégely képét festi, melyet döntően a környezetjog már jól kidolgozott részei alkotnak, ennek ellenére akadnak olyan, a nemzedékek közti érdekeket figyelembe vevő összetevői, amelyek más jogterületekről érkeznek. Ennek alapján hibát követnénk el, ha a nem környezetjogi, de a jövő generációk érdekeit nyilvánvalóan tükröző normákat kivetnénk a fogalmat tisztázni szándékozó társadalmi diskurzusból.

Mérhetetlenül fontos ugyanis, hogy a jelenlegi statikus társadalom-fogalmunkat egy univerzális, dinamikus értelmezés váltsa fel. Éppen olyan, amilyet Edmund Burke festett le: „[a] társadalom nem csupán maguk az élők, hanem az élők, a már holtak s a még meg nem születettek közötti társas viszony.” Élő Dániel

2016/május

11

Ítélet

Titeket kérdeztünk

Titeket kérdeztünk Magyarországon vajon elég szigorúak az állatvédelmi törvények? Mennyire képesek visszaszorítani az állatkínzást?

A Btk. 244. § első bekezdése szerint: „Aki gerinces állatot indokolatlanul oly módon bántalmaz, vagy gerinces állattal szemben indokolatlanul olyan bánásmódot alkalmaz, amely alkalmas arra, hogy annak maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza, vagy gerinces állatát vagy veszélyes állatát elűzi, elhagyja vagy kiteszi, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A második bekezdés így folytatja: „A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha az állatkínzás az állatnak különös szenvedést okoz, vagy több állat maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza.”

Februárban neves állatvédő szervezetek és szimpatizánsok több magyar városban tartottak demonstrációkat az állatkínzás ellen, miután az elmúlt években több brutális állatkínzót nem vontak kellőképpen felelősségre. Pártállástól függetlenül több politikus is kifejezte szolidaritását az állatok mellett. A civilek által kezdeményezett és előkészített törvénymódosító javaslat az állatkínzásért járó büntetési tételeket megemelné és vétség helyett bűntetté minősítené az állatok kínzását. „Morális szempontból teljesen fölösleges amellett érvelni, hogy az állatkínzás elítélendő. „Aki kutyát kínoz, emberre készül” – az idézet dr. Csányi Vilmos etológus professzortól való. Teljes mértékben egyetértek a szavaival, hiszen bizonyított tény, hogy az állatokkal kegyetlenkedők nagy százalékban válnak családon belüli erőszak, vagy más erőszakos bűncselekmények elkövetőivé.

Számtalan hazai és külföldi esetet áttanulmányozva azonban az a tapasztalat, hogy hiába került be az állatkínzás a Büntető Törvénykönyvbe, az állatkínzók rendszeresen megússzák egy felfüggesztett börtönbüntetéssel a legembertelenebb cselekedetek elkövetését is. A Btk. 244. § (2) szerinti szándékos kegyetlenkedésből származó, gerinces állatok ellen elkövetett minősített bűncselekményekre a jelenleginél is súlyosabb büntetés kiszabását tartom indokoltnak a fenti érvek alapján. Véleményem szerint a társadalomra súlyosan veszélyes pszichopaták ellen kellene határozottabb és egyértelmű büntetési gyakorlatot kialakítaniuk a hazai bíróságoknak.”

Boross Máté II. éves joghallgató

tetést, míg a bírák a pénzbüntetést előszeretettel alkalmazzák. Az állatvédőket reménnyel töltheti el, hogy a napokban az Igazságügyi Minisztérium kijelentette, hogy pár héten belül szeretné megkezdeni a konzultációt az állatvédelmi szervezetekkel az állatkínzás szabályozásáról. Véleményem szerint ez az egyeztetés lehetővé teszi, hogy az illetékes állatvédők kifejthessék álláspontjukat, miszerint az ítélkezési gyakorlat miatt nem tudott érvényre jutni a korábbi évek szigorítása az állatkínzások tekintetében. Álláspontom szerint azonban számos problémát generálhat az állatkínzók elleni jogszabály szigorítás, hiszen megnőhet a kóbor, illetve a településeken összeverődő falkák száma, ami nemcsak félelemre adhat okot, de túlterhelheti az amúgy is zsúfolt menhelyeket. Ezért fontos, hogy nemcsak az esetleges jogszabályi módosításokra és uniós gyakorlattal való egyeztetésre kell a hangsúlyt helyezni, hanem a megelőzésre is, amelyet a nevelés és oktatás segítségével kell érvényre juttatni.”

Sulcz Anna Mária II. éves joghallgató

„Teljes mértékben elítélem az állatkínzást, igazából nem is nagyon tudom elképzelni, hogy hogyan tehet bárki ilyet egy élőlénnyel. Fontosnak tartom az állatkínzás visszaszorítását, úgy gondolom, hogy a mód, ahogyan az emberek bánnak az állatokkal, bizonyos mértékben megmutatja, milyen is lelkileg az a társadalom. Mivel még mindig sokan tartanak illegális állatviadalokat, éheztetik, nyomorúságos körülmények között tartják állataikat, így lehet, hogy kicsit javítana a helyzeten, ha szigorítanák a törvényt. Persze az lenne a legjobb, ha ehhez nem lenne szükség törvényre… Többnyire az állatkínzásról a háztartásokban beszélhetünk, de ha megnézzük, az is szörnyű, hogy a nagyipari termelés során milyen körülmények között tartják a levágandó állatokat, például a csirkéket, amelyeket teletömnek nem a számukra megfelelő táppal és olyan kis ketrecekben tartják, hogy szegények még csak felállni sem tudnak.”

Pócs Karola I. éves joghallgató Összeállította: Merrikin Gina

„Az elmúlt hónapok történései felerősítették az állatbarátokban és minden jóérzésű emberben, hogy az állatvédelmi törvényben foglaltak gyakorlatban való megvalósítása égető probléma. Az állatkínzásért kiszabható büntetési tétel alapesetben 2 év, minősített esetben 3 év. A magyarországi ítélkezési gyakorlatban feltűnhet, hogy a jogerősen elítéltek csekély százaléka kap letöltendő bün12

2016/május

Esélyegyenlôség

Ítélet

Küzdelem a jogért II. rész Diszkrimináció, hátrányos megkülönböztetés… talán csak elcsépelt szavaknak tűnhetnek, de aki ismeri saját és mások jogait, azok pontosan tudja, hogy a jelentéktelennek tűnő szavak bizony komoly bűncselekményt takarnak. Az ilyen cselekedetek ellen kiváltképp küzdeni kell, hiszen a becsület helyre állítása sokszor a pénznél is többet érhet.

A korábbi részben három jogeseten keresztül megismerkedhettünk az Egyenlő Bánásmód Hatóság harcával az egyenlőség kivívásáért, s remélem kedves olvasóink, hogy velünk tartotok a folytatásban is!

Nem is sejtenénk, milyen apróságnak tűnő élethelyzetek is jelenthetnek hátrányos megkülönböztetést; első körben vizsgáljunk meg egy ezt példázó jogesetet.

A kérelmező panasza arra vonatkozott, hogy egy megyei jogú város önkormányzatának fenntartásában álló háziorvosának rendelőjét kívánta felkeresni, azonban mozgáskorlátozottsága révén ez komoly nehézségekbe ütközött, hiszen az ilyen esetekben szükséges akadálymentesítés nem volt biztosított. Az érintett személy leírása alapján a guruló járókeret nehezen tolható a repedezett padló miatt; a bejutást nehezíti a szűk bejárat, a lépcső és a lengőajtó is.

Az eljárás során elismerte a szóban forgó önkormányzat, hogy a háziorvosi rendelő akadálymentesítése valóban nem történt meg, azonban ellenérvként arra hivatkozott, hogy mikor az egészségügyi épületet építették, még nem volt hatályban sem a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény (Fot.), sem az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.).

A hatóság megvizsgálta a kérdéses ügyet és jogértelmezése során arra a határozott döntésre jutott, hogy függetlenül attól a kérdéstől, hogy a közszolgáltató mikor kezdte meg (a jogszabályokban előírtaknak egyébként megfelelő) működését, az akadálymenetesítéshez szükséges feltételeket biztosítani kell, ellenkező esetben nem teljesítik a fogyatékos személyek közszolgáltatásokhoz történő egyenlő esélyű hozzáférését, mellyel megsértik az egyenlő bánásmód követelményét. Az EBH kötelezte az önkormányzatot, hogy a jogsértő állapot megszüntetése érdekében végezze el az akadálymentesítéséhez szükséges munkálatokat, melyre egy éves határidőt állapított meg.

A következő jogeset remekül bemutatja, hogy a fent említett tipikus, naponta felmerülő hátrány mellett vannak személyesebb jellegű hátrányos megkülönböztetések is.

Egy cukorbeteg gyermek szülei éltek panasszal a hatóság felé, a helyi óvoda és az óvodát fenntartó önkormányzattal szemben. A szülők előadták, hogy az önkormányzat által kijelölt óvoda befogadta a gyermeket cukorbetegsége ellenére, az édesanya pedig hónapokat töltött az óvodában, hogy segítsen elsajátítani a gyermek ellátásával kapcsolatos tudnivalókat.

A gyermek ellátását az óvónő és a pedagógiai asszisztens az ellátási időtartam alatt a vállaltakkal ellentétben nem tudta biztosítani, végül az óvoda vezetője közölte a szülőkkel, hogy 2014 júniusától kezdve nem fogadják a gyermeket az intézményben, ugyanis nem vállalják további kezelését. A szülők az önkormányzathoz fordultak, de érdemi segítséget nem kaptak.

Az EBH megvizsgálta az ügyet, s elfogadta a szülők azon érvelését, hogy azért nem fogadták el az önkormányzat azon javaslatát, mely szerint a gyermeket (speciális kezelést nyújtó) magánóvodában kellene elhelyezni, mert a kiskorú 1-es típusú cukorbetegsége nem érinti mozgásszervi vagy értelmi képességeit, így nincs szüksége speciális nevelési eszközökre. Ezt a tényt a gyermek kezelőorvosának igazolása megfelelően alátámasztotta. A hatóság részéről vita tárgyát képezte többek között az a tény, hogy az intézményvezető semmilyen lépést nem tett annak érdekében, hogy a kialakult viszonyt rendezze a szülők és az óvodai dolgozók között, akik elzárkóztak a gyermek további ellátása elől.

Az eljárás során az óvodavezető pusztán egy feljegyzést tudott bemutatni, melyben kijelentették a gyermek elbocsájtását az intézményből, így a hatóság azt a következtetést vonta le, hogy a szükséges együttműködést a szülőkkel az intézmény teljes egészében elmulasztotta.

A fent említett tények birtokában a hatóság megállapította, hogy az óvoda és az önkormányzat is megsértette az egyenlő bánásmód követelményét, azzal, hogy a gyermeket kizárták az óvodai ellátásból.

Az EBH az eljárás alá vontaknak megtil-

totta a jogsértő magatartás jövőbeni tanúsítását, és 50.000 Ft bírságot szabott ki.

A korábban elemzett jogesetekben megállapításra került a jogsértés, de szükség esetén az Egyenlő Bánásmód Hatóság törekszik az egyezség kialakítására is. A diszkrimináció egy újabb fajtáját tekinthetjük meg utolsó jogesetünkön keresztül; a nemzetiséghez tartozás alapján történő megkülönböztetést.

A kérelmező egy lemezkölcsönző üzemeltetőjét panaszolta be, amiért állítása szerint roma származása miatt az eladó ellenszenvesen viselkedett vele, sőt, ki is tiltotta őt az üzletből.

A Hatóság megkeresésére az üzemeltető előadta, hogy eladójára korábban sem volt ilyen jellegű panasz; nem roma származása miatt kérte, hogy hagyja el az üzletet, hanem mert a kérelmező egyre agresszívebben viselkedett a bepanaszolt eladóval szemben. A panaszos ügy tisztázása érdekében a Hatóság tárgyalást tartott, mivel azonban a felek fenntartották korábban megtett nyilatkozataikat, az ügy végül egyezséggel zárult.

Az üzemeltető vállalta, hogy a kérelmező meghatározott időre ingyenesen használhatja az általuk nyújtott szolgáltatást, továbbá hogy alkalmazottjai figyelmét kifejezetten fel fogja hívni az egyenlő bánásmód követelményeinek fokozott betartására.

A két részben megvizsgált hat jogeset megfelelő bepillantást nyújthatott számunkra ahhoz, hogy beláthassuk, naponta történnek semmiségnek tűnő esetek, amelyek valójában alapvető jogokat csorbítanának, ha az állam nem biztosítana számunkra megfelelő fórumokat, amelyek érdekeinket képviselve megkövetelik azokat a jogainkat, amelyek járnak nekünk.

Máté Laura

2016/május

13

Ítélet

Erasmus&Nemzetközi

Hogyan növeljük az Erasmus+ elnyerésének esélyeit?

Ahhoz, hogy valaki elnyerje az Erasmus+ részképzési vagy szakmai gyakorlatos pályázatot, felvételi procedúrán kell átesnie. A folyamat alatt sok szempontot vesznek figyelembe a jelentkezés elbírálói, így célravezető akár már szemeszterekkel korábban, tudatosan elkezdeni a felkészülést. Ez az előkészület nem csupán a felvételire vonatkozhat, - hiszen ez a kisebb fajsúlyú-, hanem már a külföldön eltöltött élet alapjait is érdemes idejekorán megalapozni.

Természetesen vannak kötelező elemek, amelyek nélkülözhetetlenek, mint például az online kitöltött pályázati adatlap, az aláírt pályázói nyilatkozat, motivációs levél magyarul és azon az idegen nyelven, amelyen a hallgató a külföldi partneregyetemen, vagy a szakmai gyakorlatos intézménynél a tanulmányait és tevékenységét végezni fogja. Érdemes kitérni arra, hogy milyen elvárásokkal áll a hallgató a tanulmányút elé, mi annak számára a jelentősége, mennyiben fog hozzájárulni a szakmai előmeneteléhez.

A beadandó anyag részét képezi a kumulált átlag a Neptunból, a nyelvtudást igazoló dokumentumok, valamint egyéb tevékenységeket, versenyeredményeket tartalmazó papírok.

Az értékelés alapján azoknak a hallgatóknak van nagyobb esélyük, akik alkalmasnak és rátermettnek bizonyulnak a felvételi elbeszélgetés alapján. Aki tudja magáról, hogy pályázna, de a nyelvtudását még nem érzi megfelelőnek ahhoz, hogy egy idegen nyelven hallgasson órákat és vizsgázzon, annak tanácsos akár egy nyarat rászánnia, hogy feltornássza azt. Ha már említésre került, hogy a nyarat a nyelvtanulással is el lehet tölteni, akkor a pénzgyűjtésről is kell szólni. Bár pár hónapja emelkedtek azok az összegek, amelyek egy-egy ország esetén irányadóak, sajnos sok esetben még

így is kevés, és nehezen, vagy sehogy nem lehet kijönni a pénzből a kinn tartózkodás alatt. Majdnem mindig kell valamennyi önköltség, hogy gondtalanul teljenek az Erasmus-hónapok külföldön, így ajánlatos pár hónapig keresőtevékenységet folytatni. Egyetemi, egyházi, önkormányzati és egyéb ösztöndíjakra a hallgató az Erasmus alatt is jogosult, ezért fontos odafigyelni a jó tanulmányi átlagra is.

Túljelentkezés esetén, annak a hallgatónak van nagyobb esélye, akinek jobb a tanulmányi eredménye, több tudományos és szakmai tevékenységgel rendelkezik, például TDK dolgozat készítése, netán OTDK- részvétel képében. Az egyetem arra törekszik, hogy mindenkinek megadja a lehetőséget a részképzéshez vagy szakmai gyakorlathoz, így ha két diák azonos pontokat érne el, akkor annak van nagyobb esélye, aki még nem volt Erasmuson, vagy esetleg az utolsó lehetősége, hogy kimenjen. Az elbírálásnál beszámítanak a korábban gyűjtött pluszpontok is, amelyet a következő tevékenységekért lehet kapni: Erasmus tutorság; egyetemi közéleti munka, pl.: tutorság, demonstrátorság, HÖK, Gradus, Ítélet…; idegen nyelven teljesített jogi kurzus; vendégelőadók óráján való részvétel. 2016 áprilisában több külföldi professzor is érkezik egyetemünkre, így az általuk tartott programokon való részvétel esetén is jár a pluszpont. Ezekről, valamint a nem közvetlen tanulmányi kérdést érintő információkról a diákok tájékoztatása a JÁK Hírharangon keresztül, email formájában történik, így aki esetleg korábban leiratkozott volna, érdemes azt visszaállítani.

Büki Bettina

Campus Mundi, azaz egy újabb lehetőség a külföldi tapasztalatszerzéshez 2016 februárjában indult útnak az Emberi Erőforrások Minisztériuma által létrehozott és a Tempus Közalapítvány kezelésében lévő pályázat, mely a következő öt évben lehetőséget biztosít a felsőoktatásban tanuló fiataloknak, hogy szakmai gyakorlat, részképzés, tanulmányút, vagy akár nyári egyetem formájában külföldön fejlesszék tudásukat. A projekt a Széchenyi 2020 programon belül valósul meg, és célja mintegy 9000 hazai diák fejlődésének támogatása. Az ösztöndíj abból a megfonto14

2016/május

lásból jött létre, hogy minél több magyar főiskolás/egyetemista szerezzen egy másik országban szaktudást, ezzel szélesítve látókörüket, fejlesztve nyelvtudásukat. A magyar munkaerőpiacon nagyobb a kereslet az olyan friss diplomásokra, akik nem csupán Magyarországon szereztek ismereteket a tanulásban és a munka világában, hanem egy másik kulturális és nyelvi közegben is megállták a helyüket. Emellett szempont az is, hogy a magyar felsőoktatási intézmé-

nyek nemzetközi vonalon is kiemelkedőbbek, elismertebbek legyenek.

Erasmus&Nemzetközi | Kultúra&Kritika

A program létrehozásának hátterében az a célkitűzés is áll, hogy ebben az ötéves időszakban, azaz 2023-ra megemelkedjen az a százalékos arány, amely a hazai felsőoktatásban felsőfokú végzettséget szerzők határon túli tapasztalatait illeti, ugyanis bár azt gondolnánk, hogy sokan élnek a lehetőséggel, a jelenlegi 10%-os arányt a programalkotók szeretnék minimum 20%-ra feltornászni.

Nem véletlen emellett az sem, hogy a Tempus Közalapítvány már évek óta megrendezi az Erasmus+ Mobilitási órát, melynek lényege, hogy a már mobilitásban részt vett hallgatók adják át élményeiket a még gimnáziumi, középiskolás tanulóknak, ezzel kedvet csinálva nekik, hogy későbbi tanulmányaik során más országban is rutint szerezzenek. Az elképzelés nem azt szorgalmazza, hogy a középiskolások az érettségi megszerzését követően ne Magyarországon képezzék magukat, hanem

hogy akár egy fél évre kimenjenek, és világot is lássanak.

A Campus Mundi keretén belül lehetőség van ösztöndíjat nyerni külföldi részképzéshez; részképzéshez Stipendium Hungaricum partnerek hiányában; rövid tanulmányúthoz; szakmai gyakorlathoz; szakmai gyakorlathoz Stipendium Hungaricum partnerek hiányában; valamint részképzéshez igényelhető kiegészítő támogatásra Stipendium Hungaricum partnerek hiányában.

Ahhoz azonban, hogy valaki külföldi részképzésben vehessen részt, feltétel, hogy az a magyar felsőoktatási intézmény, ahol a diák tanul, részt vegyen az Erasmus+ programban, ugyanis ezt főként az Erasmus+ önfinanszírozó státuszú hallgatók használhatják fel 3 és 5 hónapos időintervallumban. Ez azt jelenti, hogy az pályázhat Campus Mundi támogatásra, aki az Erasmus+ ösztöndíjat elnyeri, de ekkor nem az Erasmusos+ pénzben, hanem a Campus

Ítélet

Mundi által biztosított finanszírozásban részesül, melynek összege 186 000-277 000 Ft a célország függvényében. A szakmai gyakorlatra való jelentkezéshez szintén feltétel az Erasmus+ szakmai gyakorlat ösztöndíj elnyerése, tehát ezen esetekben mind a saját egyetemen/főiskolán, mind a Tempus Közalapítványnál pályázni kell. A szakmai gyakorlat hossza 2-5 hónap lehet.

A rövid tanulmányúttal kapcsolatban érdemes kiemelni, hogy így nyári egyetemen, tudományos konferencián, vagy akár kutatócsoportban lehet részt venni 2-90 napig.

Ez akkor lehet nagyon hasznos, ha valaki a szakdolgozatához vagy disszertáció írásához végezne mélyebb vizsgálatokat.

További és részletesebb információk a Tempus Közalapítvány honlapján érhetők el!

Büki Bettina

A bűnügy „nyomain” lépkedve Amikor megpillantottam a Bűnügy- és Rendőrség-történeti Múzeumot, tudtam, hogy egy joghallgató számára is rengeteg izgalmat rejtegethet, de még ennek tudatában is meglepődtem, hogy később mennyire igazzá is vált ez az előfeltevés. Egy kellemes órát töltöttem el a múzeumban, és úgy gondoltam ízelítőnek ezt meg kell osztanom, hogy ösztönzésül szolgáljon mindazoknak, akik esetleg még nem tekintették meg tárlatait. Kihagyhatatlan elfoglaltság egy olyan személynek, aki érdeklődik az igazságszolgáltatás iránt vagy érdekli a büntetés-végrehajtás; ráadásul a tárlat megtekintése ingyenes.

A Bűnügy- és Rendőrség-történeti Múzeumot eredetileg Bűnügyi Múzeum néven alapítottak 1908-ban. Az 1918-ig áldozatos munkával összegyűjtött több ezer tárgy a II. világháború során gyakorlatilag teljesen megsemmisült. 1964-től egy új helyen kezdték meg összeállítani a gyűjtemény darabjait, mely szintén hosszú évekbe tellett. A múzeumot jelenlegi, megtekinthető formájában 1999. április 26-án, egy ünnepélyes megnyitó keretében nyitották meg.

A tárlat 2002. április 1-je óta az OFRK fenntartásában és a Belügyminisztérium általános felügyeletében működik.

Az első két terem a magyar rendőrség történetét dolgozza fel 1848-tól egészen napjainkig. A tárlatot jelentő több mint 1000 tárgyi emlék – köztük egyenruhák, fegyverek, kitüntetések, dokumentumok – segítségével ismerhetjük meg a testület több, mint másfél évszázad alatt lezajlott fejlődését.

A dokumentumokat olvasgatva rábukkanhatunk többek között házassági anyakönyvi kivonatokra, körözvényekre, ujjlenyomat lapokra, végzésekre az 1920-as évekből, vagy akár jegyzőkönyvekre is. Habár az utóbbi két irat formaiságát tekintve nagyban hasonlít a manapság általunk használtra, a nyelvezetben, tartalomban mai szemmel megmosolyogtató különbségeket fedezhetünk el, így érdemes e kordokumentumokba is betekintést nyerni.

A kiállítóteremben felfedezhetünk egy barna, tömör fából készült, vas zárakkal ellátott fogdaajtót is, melynek révén a letartóztatott személyek teljesen el voltak zárva a külvilágtól.

Megragadta a figyelmem a fogdaajtó mellett látott, az üveges szekrényben elhelyezett néhány cikk is. Az újságcikkek („A cinkotai rémes bűntény fölfedezése”, „Tetemnézés a cinkotai temetőben” ) egy Kiss Béla nevű sorozatgyilkosról szóltak, aki több nőt meggyilkolt, majd holttestüket hordókban rejtette el. A hatóság végül nem tudta felelősségre vonni rettenetes tetteiért, mert még azt megelőzően az első világháború idején tífuszban elhunyt.

Innen továbbsétálva a folyosó falán a „Múlt és jelen” címmel egy érdekes fotókiállítást tekinthetjük meg. A Rendőrségtörténeti Múzeum fotóarchívumából került kigyűjtésre néhány a 20-as az és 50-es években készült fénykép, mely a korabeli rendőrséget és annak feladatait mutatja be, alatta pedig hasonló beállításban, és színesben tekinthetjük a képek mai, 2007-ben készült ikertestvéreit.

Az utolsó terem igazi csemege a bűnüldözés iránt érdeklődők számára; itt található ugyanis a kriminalisztika-kiállítás. Ehelyütt a múzeum közel 1500 bűnjel, 40 makett és 300 fotó segítségével mutatja be a bűnügyi technikusok, nyomozók és szakértők munkáját. Külön kiemelendő a kiállítás azon része, amelyen keresztül hat hírhedt bűnöző bűncselekményét, valamint azokat a nyomozó hatóság által lefoglalt bűnjeleket ismerhetjük meg, amelyek a bűncselekmények felderítésében segítséget nyújtottak. Az esetek mind komoly sajtónyilvánosságot kaptak, így sokak számára ismertek lehetnek, azonban a nyomozás olyan részleteibe is személyes betekintést nyerhetünk a tárlaton keresztül, melyekre az 2016/május

15

Ítélet

Kultúra&Kritika

újságból vagy tévéből nem lenne lehetőségünk.

A teljesség igénye nélkül példaként kiemelném a Fekete Angyal, a Jugoszláv sorozatgyilkos (Magda Marinko), a Whiskys ügyet, vagy a Miskolci Bonnie és Clyde ügyét, melyek mind bemutatásra kerülnek és lefoglalt tárgyak, eredeti fotók szemléltetik az eseteket.

A kiállítás összeállításakor láthatóan igyekeztek a bűncselekmények minél több fajtáját, és azok felderítését bemutatni. A gyilkossági ügyek természetesen kiemelt szerepet kaptak, de megjelennek rablási, vagy betörés során elkövetett lopási ügyek is, melynek lenyomozása a daktiloszkópia (ujjlenyomat-vizsgálat) által lényegesen egyszerűbbé vált. Beléphetünk egy korábbi évtizedre jellemző rendőrkapitányság irodájába, ahol megtekinthetjük a használt eszközöket, vagy az ujjlenyomat levételének módját.

A közlekedési bűncselekmények szemléltetése ismét egy olyan része a tárlatnak, melyet nem érdemes kihagyni, hiszen az elborzasztó fényképek, melyek a helyszíneléskor készültek, felhívják a figyelmünket arra, mennyire komolyan kell vennünk egy közúti szabálysértést is, s teszik ezt azért, hogy a hasonló tragédiák megelőzésre kerüljenek. A fényképek mellett a közúti helyszíneléskor használt eszközöket is megismerhetjük.

A szakértők szerepét egy fontos kérdés: „Gyilkosság, öngyilkosság vagy baleset?” kapcsán igyekeznek bemutatni.

A számtalan méreg mellett olyan fegyverek is megtekinthetőek, amelyekről akár nem is gondolnánk, hogy emberi élet kioltására alkalmasak lehetnek, pedig valójában nagyon is így van. A gyilkosok gyakran saját kreativitásukat felhasználva készítenek el fegyvereket, hogy a lebukási esélyt csökkentsék. Felfedezhetünk többek között egy olyan összetett szerkezetet, melynek működési alapja egy szódásszifon, ennek felhajtóereje képes kilőni a golyót; egy sétabotot, melyben egy 6 mm kaliberű forgópisztoly és tőr van, vagy akár egy tollformájú pisztolyt 6 mm-es furattal; erről az eszközről elsőre elképzelni sem tudnánk, hogy fegyver lehet.

A tárlat végén igazi kuriózumként a bizonyára sokak által ismert Kántort, pontosabban az ország leghíresebb nyomozó kutyájának kitömött mását is megtekinthetjük.

Igazán nagy megtiszteltetésként ért, hogy a kiállítást Daka Béla nyugalmazott alezredes tárlatvezetésével tekinthettem meg, aki bevezetett a bűnüldözés izgalmas rejtelmeibe.

Máté Laura

Istenek tanácsa – színdarab Belépve a Rózsavölgyi Szalonba, inkább érezhettük magunkat egy kávézóban, mint egy színházban, de látszólag ez csak minket lepett meg. Miután megittunk az utolsó korty (habos!) forró csokinkat, felpillantva már egy New York-i kórház transzplantációs döntőbizottság reggel félnyolcas ülésén találjuk magunkat – közvetve persze, mert a forró csoki csak a nézőknek járhat, legalábbis a színdarab alatt.

A bizottságot öt orvos alkotta. A legdominánsabb, nyers jellemű főorvos, aki szinte teljesen szakmai érzelemmentes (Őze Áron), a rákbetegen is visszatért idősödő főorvos (Dunai Tamás), a főnővér (Söptei Andrea), a depressziós pszichiáter (Borbás Gabriella) és a doktorkollégáját helyettesítő fiatal orvosnő (Bánfalvi Eszter). A bizottság jogi és lelki hátterét adja az ügyvédből lett pap (Márton András), mint hatodik szereplő.

Nem istenek, de élet és halál felett rendelkeznek, pontosabban arról, hogy a kórházban fekvő várólistás betegek közül ki kapja meg a kórházba épp úton lévő szívet.

Különböző álláspontok, etikai, erkölcsi, jogi érvek csapnak össze. E drámai helyzetet fokozza az ügyvéd-pap közleménye, 16

2016/május

miszerint egy új (milliárdos) váróbeteg jelent meg, aki 51 millió dollárral segítené a kórházat, amennyiben pont ő kapná a szívet. Orvosi érvek csapnak össze erkölcsi kérdésekkel.

Semmi zörgés, néma csend. A közönség teljesen beleolvad a szituációba, egyik percben a főorvos álláspontjával ért egyet, majd hirtelen átáll a másik oldalra. Hat különböző személyiség, különböző szakmai és lelki háttérrel vajon hogy hoz objektív döntést?

Létezhet egyáltalán objektivitás, pusztán orvosi papírok szerinti döntés ilyen szűkös lehetőségekkel bíró helyzetben?

A milliárdos korháznak szánt adománya tényleg erkölcstelen és rossz? Vajon nem menthetnek-e meg újabb életeket a pénzből felépíthető új korházi eszközök és az új épületszárny?

Kiváló és tanulságos darab született Mark St. Germain amerikai szerző tollából, amit a Rózsavölgyi Szalon közvetlen hangulata teljesen élővé tett. Teljes mértékben olyan volt, mintha mi magunk is részesei lehetnénk az ülésnek, mivel nem egy távoli színpad elszigetelt részén zajlott, hanem egy karnyújtásnyira tőlünk.

Számomra ez volt az első színház, aminek

olyan hangulata volt, ami magától beszél.

Semmi felhajtás, rikácsoló jelmezek és fények – mindez szükségtelen, hiszen a téma és az színészi játék lenyűgöző ereje elragad magával. Én ezt nevezem színháznak.

Szilágyi Ildikó

Elmélkedés Alessandro atyával (folytatás a 2. oldalról

A jó földet egy jó keresztény közösség jelentheti, mely mindenekelőtt a család, majd a barátok, papok, lelki vezetők. A víz az ember személyes elköteleződése, hogy szabadon és tudatosan élje és megélje a keresztény életet. Ennek az első kifejeződése az imádság. Imádságunkkal állandóan locsolnunk kell a szentség magját. Isten nem váltja meg az embert annak szabadsága nélkül. Ezért amikor az egyház felajánlja az embereknek a szentség útját, mindig fontosnak tartja mind a három tényezőt. Mindenekelőtt a szentség, hiszen Isten az, aki megvált minket. Válaszolnunk kell neki a szabadságunkkal, igent mondva neki. Ha a szabadság őszinte és valóban szeretjük Istent, akkor a testvérekkel együtt élünk.

Ekkor hoz a szentség gyümölcsöt az életünkbe.

Hanich Veronika

Kultúra&Kritika

Ítélet

Hogy mondják latinul azt, hogy űrhajó? És azt, hogy farmernadrág? Netán, azt, hogy pattogatott kukorica?

Bár a latin ma már senkinek sem az anyanyelve, senki nem használja az utcán nap mint nap, az pedig nem valószínű, hogy az ókori Rómában például a popcorn bármilyen kontextusban előfordult volna, valójában azonban mindhárom szónak megvan a latin megfelelője. Sőt ezeknél még valószínűtlenebbeknek is. Mindez pedig azon törekvés eredménye, mely a latint oly módon igyekszik modernizálni, hogy az vissza tudja adni a mai világunk kifejezéseit.

Ennek élén pedig maga a Vatikán áll, ami az egyetlen ország a világon, ahol a latin – az olasz mellett – hivatalos nyelvként szerepel. Mind hivatalos dokumentumaiban, enciklikáiban, pápai leveleiben, és a szent miséken is máig használják a latint. A Latinitas vagy a Diairum Latinum nevű folyóirataik szintén ezen a nyelven jelennek meg, itt kultúráról, tudományról, történelemről, irodalomról, valamint a világ aktuális eseményeiről írnak, továbbá a rádiócsatornájukon szintén sugároznak latin nyelvű műsorokat.

A Vatikánban a latin nyelv ápolásáért az 1976-ban létrejött Opus Fundatum Latinitas nevű papi szervezet felelős, melyet 2012-ben a Pontificia Academia Latinitatis váltott fel. Ők nemcsak a kiadványok készítésében vesznek részt, hanem a nyelv oktatása és népszerűsítése is a feladataik közé tartozik. Ennek jegyében készítették el 2003-ban a Lexicon Recentis Latinitatis címet viselő két kötetes latin szótárt, mely 15.000 modern latin kifejezést tartalmaz. Ennek rövidített változata a Vatikán honlapjáról is elérhető, íme egy kis ízelítő: telephonicum colloquium (telefon) – távoli hangú beszélgetésként fordíthatnánk, bár a „telephon” eredetileg nem latin, hanem görög szóösszetétel. instrumentum computatorium (számítógép) – szó szerint azt jelenti, hogy elszámoló/kiszámító/összeszámító eszköz navis sideralis (űrhajó) – „csillagos hajó” navis traiectória (komp) – „átkelő hajó” follis canistrique ludus (kosárlabda) – „zsákos-kosaras játék” bracae linteae caeruleae (farmer nadrág) – „kék szövetű nadrág” oppugnatio inermis Iaponica (karate) – „Japán fegyvertelen támadás” maizae grana tosta (pl.) (popcorn) – „a kukorica pörkölt magja”, bár itt a maizae a latin (tudományos) Zea mays-ból származik, mégis közelebb áll az angol maize kifejezéshez. fistula nicotiana (cigaretta) – „nikotinos cső” Végül személyes kedvencem, a brevissimae bracae femineae (forró nadrág), mely szó szerint azt jelenti, hogy legrövidebb női nadrág.

Persze az, hogy e neo-latin kifejezések mennyire képesek visszaadni a klasszikus nyelv sajátosságait az már más kérdés, legtöbbször inkább csak egy jelzős szerkezettel körülírják az adott szót, bár kétség kívül vannak ötletes megoldások.

A Vatikánon kívül meglepő módon Finnország bizonyult még úttörőnek a modern latin használata terén, ugyanis a YLE nevű nemzeti rádiócsatornájukon 1989 óra sugározzák latin nyelvű hírműsorukat a Nuntii Latinit, melynek írott kivonata a csatorna honlapján is megtalálható, március első hetében például ez volt a

szalagcím: Britannia et Unio Europaea concordiam invenerunt, azaz Nagy-Britnannia és az EU megoldást talált.

A másik platform, ami a latin populáris terjedésének teret adott az az internet, mégpedig olyan fórumok és chatszobák létrejöttével, ahol a latin szerelmesei gyakorolhatják a nyelvet, a világ minden tájáról. Ezen kívül a Facebook is igyekszik „lépést tartani a korral”, ugyanis már van latin nyelvű változata, a Google-höz és Wikipédiához hasonlóan. Azonban a „like-ot” sajnos nem fordították le.

Aki pedig elég jól ismeri a nyelvet és kíváncsi még több szokatlan vagy modern kifejezésre, azok kézbe vehetik a Harry Potter vagy a Micimackó latin változatát. Ez utóbbit egyébként egy magyarnak, Lénárd Sándor orvos-író-költő-műfordítónak köszönhetjük. Itt Micimackó Winnie ille Pu, Malacka Pocellus, a „TILOS AZ Á”, pedig „TRANSITUS VE” lett.

Az mindig is nyilvánvaló volt, hogy a latin mekkora hatással van a mai nyelvünkre, s még ha néha kicsit felhígítva is, de a modern világ is hatással van a latinra, mely nem csoda, hiszen ez a legélőbb holt nyelv, amely csak létezik.

A cikk elkészüléséhez nyújtott segítségért köszönet Dzsida Orsolya tanárnőnek!

Borsi Rebeka

2016/május

17

Ítélet

Kultúra&Kritika

Saul fia A Saul fia mindent vitt, a Cannes-i filmfesztivál Nagydíjától kezdve a Golden Globe-on át, egyenesen az Oscar-díjig. Nemes Jeles László rendező, Röhrig Géza író, költő, műfordító, színész és Erdély Mátyás operatőr a Kossuth-díjat is átvehették.

Nemes Jeles László első filmje minden szempontból különleges és egyedi alkotás, így bátran ajánlom mindenkinek a megtekintését.

A film főszereplője, Saul a Sonderkommando tagja, feladata a gázkamrában meg�gyilkoltak testének elégetése. (A Sonderkommadósok a gázkamra és a krematórium között dolgoztak. A többi fogollyal kapcsolatot nem tarthattak, külön szállásolták el őket. Viszonylag enyhébb körülmények között élhettek, de bizonyos időszakonként „lecserélték” őket, mert a „titkok tudóiként” veszélyt jelentettek, hiszen információkat juttathattak volna a falakon kívülre.) Saul egy napon látni véli a halottak között a fiát, s innentől kezdve a célja: találni egy rabbit, akivel eltemethetik a fiút. Eközben azonban ellentétbe kerül társaival, kiknek célja a túlélés, és épp lázadást szerveznek. A film egyik nagy kérdése, hogy ki cselekszik helyesen? Saul meg akarja adni a végtisztességet a fiának, de ezzel veszélybe sodor maga körül mindenkit, olyannyira, hogy az emberben felmerül, nem önző-e a viselkedése? Aztán eszünkbe jut, hogyan tagadhatnánk meg egy embertől, hogy meggyászolhassa a fiát? Miért lenne egyértelmű hátrahagyni a holtakat, miért kéne Saulnak is a túlélésért küzdeni csak azért, mert mások így tesznek? Saul egyfajta önjelölt Antigonéként cselekszik, a fiú eltemetésének vágya tartja életben, mindent ennek

Letehetetlen és felejthetetlen Nathan Filer 1980-ban született Bristolban. A középiskola elvégzése után a Nyugat-angliai Egyetemen szerzett pszichiátriai ápoló végzettséget, majd a Bristoli Egyetemen a mentális egészség kutatásával foglalkozott. Tíz éven át dolgozott ápolóként elmegyógyintézetben, s a Zuhanás sokkja című regényének megírásához az itt szerzett saját tapasztalatai is hozzájárultak.

A történetet Matthew meséli el, aki imádott bátyja halála óta küzd a skizofréniával. Matthew sorsát gyerekkorától a húszas évei elejéig követhetjük nyomon. Megtudhatjuk, miként süllyedt tudathasadásos állapotba Down-szindrómás testvére elvesztése után.

Miért és milyen mértékben okolja magát a tragédia miatt? Mi okból hagyja ott a valóságot és menekül képzelete világába?

A skizofrénia egy meglehetősen elterjedt mentális betegség. Becslések szerint a világ lakosságának egy százaléka szenved tőle. Ehhez képest tudásunk a betegségről még mindig nagyon felületes. A skizofréniához rengeteg mítosz, félelem és elutasítás társul. Ennek az oka talán az lehet, hogy a tudomány sem tudta eddig igazán pon18

2016/május

rendel alá, még a többi rab életét is, mégis a film több pontjában megjelenik a vívódása, hiszen egyrészt menekülni vágyik, másrészt lelkifurdalást érez társai cserbenhagyása miatt.

A film másik különlegessége a kameraállás, végig a főszereplőre közelít, ami mellette történik azt sokszor hangokból, elmosódott foszlányokból sejthetjük csak, amit Saul nem tud, mi sem tudhatjuk. Az 4:3-as képarány miatt a nézőnek is furcsa bezártság-érzete támad, s még inkább jelen érzi magát filmben.

A Saul fia nem képi világával akar elborzasztani, egy ember tragédiáját látjuk testközelből, a többiek szenvedését csak a háttérből érzékeljük. Nincsenek megható emberi gesztusok, vagy boldog befejezés. Ez a film nem a túlélőkről szól, hanem az áldozatokról, s nekik állít méltó emléket.

Körtvélyfáy Dina

tosan meghatározni, hogyan alakul ki ez a betegség. Maga a szó a görög szkhidzó és phrén szavakból származik, melyek hasítani és lélek jelentéssel bírnak. A személyiség szétesése néha lassan alakul ki, máskor viszont hirtelen, heves zavarodottsággal, érzelmi nyugtalansággal kezdődik. Általában a serdülőkor táján jelentkezik, de kialakulhat későbbi életkorban is. Régebben gyógyíthatatlan betegségnek tartották, a modern antipszichotikus gyógyszerekkel azonban a pszichotikus tünetek visszaszoríthatók vagy akár meg is szüntethetők. Nincs egységes kórképe, tünetei sokfélék, nem mind egyszerre fordul elő, hanem különböző kombinációkban, s altípusai is ezek alapján határozhatók meg.

Nathan Filer kegyetlen őszinteséggel és laza, fiatalos angol humorral írja meg, milyen is az élet a mai Angliában, ha valakinek a fejében egyszer csak megszólalnak a hangok. 2015 őszétől már magyarul is olvashatjuk a 2013-as év Costa-díjas sikerkönyvét. Ha csak egyetlen szóval lehetne jellemezni az alkotást, akkor a legmegfelelőbb az öntörvényű lenne. Mert mérhetetlenül az, ahogy az ifjú író ehhez a sérülékeny kérdéskörhöz nyúl, és az is, ahogy előadja azt a skizofréniától szenvedő narrátor egyes szám első személyben. A Scolar Kiadó által megjelentetett kötet már önmagában is elég klassz, tele tipográfiai trükkökkel, különféle betűtípu-

Kultúra&Kritika | Sport

Ítélet

sokkal szedett szövegekkel, rajzokkal és a lapok szélén pörgethető kollázzsal. Már a mű kezdetén kiderül az, hogy Matthew kilenc éves korábban valamilyen rejtélyes módon a szintén mentális beteg bátyja, a Down-szindrómás Simon halálát okozta. De hogy milyen módon, az sokáig talány marad. Mint ahogy először az sem egyértelmű, hogy mi lehet a narrátor problémája. Nem tűnik különösebben őrültnek, inkább egy átlagos, lázadó kamasznak, aki valamiért mégis a pszichiátriára kerül.

Van rá esély, hogy még egy szerzőnek köszönhetően sem kerülhettünk olyan közel egy mentális betegség megértéséhez, mint ahogyan ennek a könyvnek segítségével sikerül a teljes azonosulást elérni. Ez a könyv él és lélegzik, annak főszereplőjével együtt.

Nemcsak a történet lebilincselő, de a karakterek realisztikus és gondos felépítése is érdekfeszítő. Bátor, nyílt, szókimondó, mély, drámai és furcsa. Ez a könyv magával ragad annak minden hangulatával és nem ereszt. Ez a história megnevettet, meghat, megérint, elgondolkodtat, majd úgy enged el, hogy maradandó élményekkel gazdagít. Minden olvasó elégedetten zárhatja be az olvasmányt, mert elképesztő sztorit olvashatott az esendőségről, az elmúlásról és az elme működésének csodáiról.

Szarka Margaréta

„Gyermekkorom óta sportőrült vagyok, így számomra a sportkommentátori munka felbecsülhetetlen.”

Interjú Rév Dániellel, az Eurosport kommentátorával Elsőre kicsit még elveszve érzem magam a sok gomb és kijelző között a közvetítőszobában, de Rév Dániel, az Eurosport kommentátora hamar eligazít, hogy éppen mit is látok magam körül.

– Ami a legfontosabb minden közül, az ott, a parafatáblára tűzve – mutat a sok papír közül az egyikre – a napi közvetítések listája. Itt olvashatod, hogy amit most a képernyőkön nézünk, az épp egy snooker mérkőzés ismétlése, így most jó darabig szabad marad ez a szoba (de egyébként három is van, ahonnan lehet közvetíteni).

A főnökünk osztja be, hogy ki mit fog közvetíteni. Itt egyrészt számít a ranglétra, de azért mindenkinek megvannak a maga sportjai: én télen főként síversenyeket, nyáron pedig kerékpárt szoktam csinálni, de akadnak kivételek is: például ha nem érek rá, más kapja a munkát. Sok tényezőt kell tehát a beosztásnál figyelembe venni, ezért elég macerás munka.

Mi a különbség a sportriporter és a sportkommentátor között?

– Általában szeretik összemosni a két fogalmat. Én elsősorban sportkommentátor vagyok. A sportriporter inkább az, aki ri-

portokat, színes anyagokat állít össze, én ilyet nem nagyon csinálok, csak pár interjút. Ugyanakkor több eurosportos kollégámmal két éve létrehoztuk a hosszabbitas.hu-t, itt már összetettebb a feladatom: szerkesztek, írok, videókat készítek és vágok, interjúkat csinálok.

Hogyan zajlik egy közvetítés?

– Úgy néz ki, hogy egyrészt azt a hangot, ami a mi hangunk alatt tv-ben hallatszik, azt halljuk a fülesben mi is. Például ez alatt a snooker alatt a golyók koccanását mi is ugyanúgy halljuk, mint minden néző. De ezen túl hallgathatjuk az angol kommentátort, illetve az úgynevezett Rendező csatornáját is. Ezt úgy kell elképzelni, hogy az európai közvetítések stúdióit egy rendező irányítja Párizsból. Mi ezt a rendezőt hallgatjuk tehát, és az ő utasításainak kell megfelelni. Ez két dolgot jelent: egyrészt szólnak, ha vágópont jön, ezen a helyen csendben kell maradni, hogy majd később, amikor az élő adásból összevágják az ismétlést, ne egy szó közepén szakadjon meg az adás, illetve szólnak a reklámszünetek előtt is. Másrészt, ha nem angol nyel-

vű az interjú, akkor a rendező megpróbálja angolra fordítani nekünk, de ez néha teljesen reménytelen, ha még maga a rendező se ismeri a nyelvet. Ezek adják tehát a keretet a mi mondanivalónkhoz.

Hogyan készültök fel egy közvetítésre?

– A szerkesztőségi számítógép itt a szobában segítséget ad az azonnali kereséshez, de mindig szükséges előzetes felkészülés az egyes közvetítésekre. Mindig sportágfüggő, hogy miről érdemes beszélni: a játékosok vagy a stratégia kapjon nagyobb hangsúlyt. Például vegyünk egy kerékpárversenyt: 180 versenyző, köztük sok az ismert, de akadnak kisebb nevek is: ezeket megfelelően kell egyensúlyozni, hogy érdekes maradjon a közvetítés, illetve adott esetben nem is találni sok információt egyegy versenyzőről. A legnagyobb segítség az egyes sportágak hátországa az interneten, így minden sportnak megvannak a legjobb forrásai. El lehet képzelni, hogy mi volt 20 2016/május

19

Ítélet

Sport | Humor/Elmélkedés

évvel ezelőtt, amikor faxon küldtek információkat a közvetítéshez…

nák. Ilyenekre éri meg, mert bizony ára van a helyszíni közvetítésnek a szervezők irányába.

Mit tartasz a munkád előnyeinek és hátrányainak?

Tíz éve dolgozol az Eurosportnál, melyek a legkedvesebb emlékeid a közvetítésekről?

– Jómagam gyermekkorom óta sportőrült vagyok: számomra teljesen természetes volt, hogy hétvégén otthon ültem és síversenyeket néztem, illetve általában utána is olvastam az egyes versenyeknek. Számomra a sportkommentátori munka felbecsülhetetlen. Nagy előnye a munkának a szabadabb beosztású munkaidő, de látni kell azt is, hogy a mérkőzések általában hétvégén vannak, így gyakran dolgozom akkor. Illetve ha adott esetben összecsúszik a hajnali közvetítések sorozata az ausztrál teniszbajnokság miatt egy délutáni-esti közvetítéses időszakkal például a kézilabda Európa-bajnokság miatt, akkor az ember bioritmusa hetekre felborul.

Számomra nagy előny még, hogy nem jelenünk meg arccal a közvetítésben, így elmehetünk nyugodtan egy-egy meccsre anélkül, hogy megszólítanának a szurkolók és kérdésekkel bombáznának. Illetve az, hogy az Eurosportnál dolgozhatok, azért előny, mert bárhol a világon ismerik a nevét és a minőséget, amit képvisel.

Helyszínre nem szoktatok kimenni?

– Nálunk ez elég ritka. Általában olyan eseményekre szoktak kimenni a kollégák, amik hosszabb ideig tartanak: például atlétikai világbajnokság, kéthetes tenisztor-

– Tisztán emlékszem az első közvetítésemre, ami egy szombat esti póker-összefoglaló volt. Amit még nagyon élveztem, azok a különböző kézilabda meccsek közül a BL-döntők, az olimpiai döntők,vagy amikor magyar csapatot közvetíthettem, illetve nagyon szeretem a sokgólos meccseket közvetíteni, mert hihetetlenül pörgősek.

Előre kívánkozik még a Giro d’Italia és Tour de France a sorban, mert azokat nagyon sokan nézték és nagyon sok visszajelzést kaptam.

Szoktál szurkolni valakinek a közvetítés közben?

Akár csak magadban?

– Általában igen, de az én sportjaimban kevés a magyar versenyző. Egyébként mindig az esélytelennek szurkolok, szeretem, ha nem mindig ugyanazok nyerik a versenyeket, hanem nagy a küzdelem.

Hányan vagytok a szerkesztőségben?

- Körülbelül húsz kommentátor van, ezenkívül hat technikus és egy adminisztratív munkatárs segít minket. Kicsi a szerkesztőség, mert képanyagot nem kell előállítanunk. Mindez megváltozna, ha lenne külön magyar csatorna. Egyébként jó a társaság, hétvégi közvetítésnél például előfordul, hogy olyan jó kint a hangulat, hogy

be kell csukni a közvetítőszoba ajtaját, hogy ne hallatszódjon bele a közvetítésbe.

Pletykákat szerettek megemlíteni a közvetítés során?

– Én személy szerint nem annyira. Persze megeshet, hogy mondjuk egy olasz újság megszellőztet egy meglepő átigazolást, akkor elmondhatod ezt, és hozzáteszed, hogy te csak megemlítetted, a forrás nem te vagy. Ezekkel a dolgokkal lehet játszani, de én annyira nem szeretem, mert szerintem néha túl van pörgetve a téma. A nem hivatalos információkat pedig nem érdemes megemlíteni, és sokszor nem is lehet úgy lebutítani, hogy a mögötte álló esetleges összefüggések továbbra is maradjanak titokban.

Mi a helyzet a női kommentátorokkal? Előfordulnak-e a szakmában egyáltalán nők?

– Ez nagyon országspecifikus. Magyarországon nem gyakoriak, nálunk is csak három kolleganő van. Itthon az a tendencia, hogy kialakultak az úgynevezett női sportok, például műkorcsolya vagy tenisz, ahol kifejezetten megszokott a női hang a közvetítés alatt, de például egy futballmérkőzésnél a nézők nagy részének már kifejezetten zavaró lenne. Hozzá kell tenni ugyanakkor, hogy az USA-ban már azt feszegetik, hogy amerikai futballt is hadd közvetítsenek nők. Tehát összességében inkább megszokás kérdése a dolog. Ádám Flóra Julianna

Önmegvalósítás vs. önzés Az utóbbi három-öt évben vált divattá hazánkban az a – más nemzetek között már régóta népszerű – viselkedés, hogy a fiatalok kihasználva a korukból adódó nagyobb mértékű szabadságot és rugalmasságot, külföldi utazásokkal, barangolással próbálják orvosolni a jövővel kapcsolatos kételyeiket. Nem egy ismerősöm választotta ezt a módot arra, hogy elmeneküljön a normális életéből és magát újító, szabadlelkű vándornak kiálthassa ki. A kérdés csak az, hogy ez a fajta mentalitás valójában mit is takar? Az ilyen ember tényleg irigyelnivaló spontán lélek, vagy csak egy szerencsétlen flótás, aki nem képes tudomásul venni a felnőtté válás természetes folyamatát?

A közösségi oldalakon és más fórumokon egyre több e témával foglalkozó előadással, könyvvel illetve beszámolóval találkoztam (pl. Hátizsákkal Európában előadássorozat). Úgy tűnik, hozzánk is begyűrűzött a multikulturalitás és modern világjáróság dicsőítése. Azonban ne legyünk naivak, és ne vegyünk be mindent elsőre azért, mert most ez a menő. Próbáljuk meg elképzelni, mi lehet a jelenség hátterében. Az új hullámot támogatók köreiben vallják, hogy az utazás az, ami felkészíti az embert az életre, emberismeretre és önállóságra tanít.

Ez akár igaz is lehet, hiszen ha valaki egy 20

2016/május

idegen országban bolyong magányosan, hiányos nyelvtudással, annak nagyon kreatívnak és kitartónak kell lennie, hogy átvészelje a kalandot.

A beszámolókban szinte mindenki azt állította, hogy leginkább az út során megismert emberek adtak neki energiát. Az új kapcsolatok, más nézőpontok és életvitel megismerése valóban tágíthatja a saját korlátozott látókörünket, de ezt akkor is elérhetjük, ha például itthon külföldiek által látogatott helyeken beszélgetésbe elegyedünk a szomszéd asztalnál ülővel. Akkor mégis mi lehet a rejtély mögött? Mitől

olyan különleges az, aki eldönti, hogy a világ végére akar stoppolni és hatfős motelszobában aludni? Valószínűleg kevesen érzik magukénak ezt a szellemiséget, mégis túl van hype-olva, aminek oka az irigységgel vegyült csodálatban keresendő. Sokan szeretnének olyan vakmerőek lenni, mint ezek a XXI. századi kalandorok, de különböző okokból kifolyólag nem tehetik meg (pl. család, munkahely, anyagi helyzet, egészségi állapot). Ezért csak sóvárogva mutogatják egymásnak a blogbejegyzések és fényképek hadát.

Humor/Elmélkedés | Karrier

Ritkán gondolunk csak bele, hogy ennek az életmódnak is van egy sötét oldala – adott esetben az igazi oldala –, melyről nem készül bejegyzés, nem hirdetik fennhangon. Elképzelhető ugyanis, hogy valaki nem csupán őszinte kíváncsiságból és kalandvágytól megrészegülten vág bele a történetbe. Nagyon is lehetségesnek tartom, hogy valaki azért hagy hátra mindent és mindenkit az otthonában, mert olyan problémákkal szembesült az életében, amelyeket nem tudott megoldani és ezt az egyetlen menekülési utat látta. Jobb híján egyedül, pár ezer euróval a zsebében felszállt az első vonatra, anélkül, hogy tudta volna merre tart, mert ez tökéletes metaforája az élete jelenlegi állásának. Az ilyen ember képtelen a kötődésre, a felelősségvállalásra, elborzasztja a mindennapok monotonsága, mert lélekben még gyerek, csak arra vágyik, hogy tovább játszhasson.

Ezért az utazást használja kibúvónak, ad-

dig sem kell döntéseket hoznia és értelmes dolgokat tennie, nem kell mások érzéseivel

Ítélet

foglalkoznia, vagy azzal, hogy ő mennyire retteg a jövőtől. Ebben a megvilágításban a patetikus hangzású önmegvalósítás már csak jól csomagolt önzőségnek látszik.

Tehát tényleg nem minden arany, ami fénylik; hiába a nagy médianyilvánosság, a jól beállított profilképek, a végeredmény ugyanaz. Egyszer mindenki hazaér, elfogy a pénz vagy alábbhagy a lelkesedés és eljön az idő, amikor szembe kell nézni azzal, amit magunk mögött hagytunk. Vagyis aki ehhez hasonló pár hónapos kiruccanást tervez, számoljon vele, hogy a családja és barátai nem fogják kitörő örömmel fogadni az ötletet. Fontos mérlegelni, hogy meglévő kapcsolatainkat mennyire fogja megtépázni, ha puszta önzésből szüneteltetjük őket és vajon ajtót nyitnak-e nekünk, ha végre ‚megtaláltuk önmagunkat’ és visszatérünk.

Szilák Emese

Jogászi életpályák 2.0 Egyetemünk az év minden szakában otthont ad a legkülönfélébb témájú előadásoknak, vitaesteknek és más figyelemre érdemes, látókörbővítő eseményeknek. Ezen alkalmak közé tartozott a Mathias Corvinus Collegium Jog Szakiránya által szervezett kerekasztal-beszélgetés, melynek során március másodikán, az E4-es előadóban a hallgatóknak lehetőségük nyílt betekinteni néhány neves szaktekintély múltjába és jelenébe. A meghívott vendégek Varga Zs. András (karunk dékánja, alkotmánybíró, volt legfőbb ügyész helyettes), Szabó Pál (a Weil, Gotshal & Manges Ügyvédi Iroda vezető tranzakciós ügyvédje) és Kóka Gábor (a Deloitte adótanácsadó partnere, a nemzetközi adózási csoport vezetője) voltak. Az előadókat Gundel-Takács Gergely konferálta fel, a moderátori pozíciót Csurgai-Horváth Gergely töltötte be.

Az est vendégeihez intézett első kérdés arra vonatkozott, hogy mit csinálnának másként, ha újra egyetemisták lennének? A válaszokban egyetértés mutatkozott abban, hogy nincs feltétlenül szükség a színjeles átlagra, de minél hamarabb érdemes elkezdeni a gyakorlatot és megtapasztalni, hogy milyen is a jogászi munka a valóságban. Dékán úr kiemelt tanácsa: „Mindent olvassanak el, amihez hozzáférnek. Minden megér egy pillantást. Soha ennyi idejük nem lesz szabadon olvasni.”

A következő kérdés arra irányult, hogy mit tudtak a legjobban hasznosítani az egyetemen és utána. Ezzel kapcsolatban megfogalmazódott, hogy a későbbiekben előnyt jelent, ha az ember megtanulja, hogyan kell rövid időn belül sok anyagból leszűrni a lényeget, illetve fontos, hogy legyünk nyitottak és több tudományterületről legyenek ismereteink, mert ez magabiztosságot ad.

Utóbbiról Varga Zs. András a következőket mondta: „Megbukni akkor is lehet, ha az ember tanult és bátor, de ha fél, akkor csak megbukni lehet.”

Ezután következett egy közvetlenül a dékán úrnak feltett kérdés: Mennyire ajánlaná a hallgatóknak, hogy oktatóként visszatérjenek az egyetemre?

Hogyan látja a tudományos pályát, kinek való ez és kinek nem?

A válasz szerint mindez abszolút mértékben személyfüggő. Aki gyakorlatorientált, szereti a gyors megoldásokat, annak a praxis a testhezálló. Aki azonban türelmes, részletező, szeret kérdezni és kutatni a válaszok után, annak ajánlott a tudományos pálya.

A továbbiakban elhangzott a kijelentés, miszerint senki sem kezdi vezetőként a karrierjét, így tehát nincs jelentéktelen feladat, minden elvégzett munka számít az előrehaladásban, valamint csak úgy lehet jól végezni a dolgunkat, ha valóban szeretjük, amit 2016/május

21

Ítélet

Karrier

csinálunk. Levonhattuk a következtetést, hogy fontos jó viszonyt ápolnunk a kollégáinkkal, mert a kapcsolatok megkönnyítik a közös munkát. Végül, de nem utolsósorban, azért „ne felejtsünk el hagyni egy lapot a pakliban a Gondviselésnek”.

A beszélgetés során végre lehullott a lepel egy a joghallgatók számára örökös fejtörést okozó kérdésről is. Azaz, mennyit ér a summa cum laude minősítés? Az előadók megnyugtatásul elmondták, hogy ennél a címnél sokkal jelentékenyebb a gyakorlatban is alkalmazható tudás és talpraesettség. A tanulmányi versenyekről pedig azt nyilatkozták, hogy bizonyos munkahelyeknél előnyt jelenthet egy-egy jó helyezés, illetve a specifikus területen belül végzett kutatómunka vagy a perbeszédversenyek felkészíthetnek a való-

di kihívásokra, általuk értékes tapasztalatok gyűjthetők, továbbá megtudhatjuk, hogy tudásunk mennyire versenyképes.

Zárásképpen a hallgatók által feltett kérdésekre válaszoltak a vendégek. Ezek közül kiemelném, amelyben az után érdeklődtek, hogy milyen különös tulajdonság, körülmény segítheti az embert, hogy sikeres legyen a jogi hivatásban. Erre reflektálva, útravalóként megtudhattuk, hogy ebben a szakmában nagy jelentőséggel bír, mind az emberismeret, mind pedig az önismeret, hiszen csak úgy lehetünk sikeresek, ha pontosan tudjuk, mit akarunk és hajlandóak vagyunk keményen dolgozni érte. Ezenfelül nem szabad lebecsülni a stabil családi és baráti háttér szerepét, akik nélkül a ‚nagy emberek’ is hamar elbuknának.

Szilák Emese

Élj a lehetőségekkel!

Egyetemi éveink alatt talán az egyik legnagyobb nehézséget a kollégium és albérlet keresés okozza. Erre kínálnak megoldást az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő szakkollégiumok. A szakkollégiumok azonban nem csupán lakhatást biztosítanak tanulmányi éveink alatt, hanem rengeteg plusz lehetőséget, szakmaiságot és segítséget nyújtanak lelkes és tehetséges diákjaik számára.

Cikkemben – ezúttal – három olyan szakkolit mutatok be, ahova bátran jelentkezhettek jogász-, igazgatásszervező- vagy akár közszolgálati szakos hallgatóként.

Mathias Corvinus Collegium

A Mathias Corvinus Collegium közgazdaságtan-, jog-, nemzetközi kapcsolatok-, kommunikáció és média-, illetve Közép-Európa szakirányos képzésekkel várja a jelentkezőket. Ezek közül a számunkra legszámottevőbb a jog szakirányos képzés, aminek hallgatói Budapest egyik legszebb helyén, a Gellért-hegyen egy- vagy kétágyas szobában lakhatnak. A Collegium elsősorban a gyakorlat-központú oktatásra helyezi a hangsúlyt. Kurzusaik révén megismerkedhettek az ország nagyobb vállalataival, bankjaival, illetve az államigazgatás különböző szerveibe is betekintést nyerhettek.

Félévenként 2-3 kurzust kell teljesíteni, emellett ingyenes nyelvi képzést biztosítanak angol, német, francia, japán, orosz, spanyol és kínai (mandarin) nyelvből.

A Collégium minden évben, tavasszal hirdeti meg a felvételt. A pályázatra olyan hallgatók jelentkezhetnek, akik nappali tagozatos hallgatói jogviszonnyal rendelkeznek és legfeljebb három befejezett félévet teljesítettek.

További információkat találhattok az www.mcc.hu/jog oldalon vagy Facebookon.

Széchenyi István Szakkollégium

A Széchényi István Szakkollégium elsődleges célja az egyetemi oktatást kiegészítve a reális, kritikus társadalomtudományi és közgazdaságtudományi művelődés és gondolkodásmód fejlesztése. A SZISZ Egyetemünktől csupán pár percre, a Ráday utcában várja a diákokat sokszínű programjaival, több tudományágat átfogó kur22

2016/május

zusaival és közösségi életével. Olyan első- és másodéves egyetemisták jelentkezését várják, akik az angol nyelvet jól ismerik, hiszen kurzusokra gyakran angol nyelvű irodalmakból kell felkészülni.

Az érdeklődők májusban adhatják be a jelentkezésüket a négy sáv, azaz a Law&Economics, a Szociológia, a Pénzügyi közgazdaságtan és a Kormányzati gazdaságtan egyikére. A felvételi egy írásbeli és egy szóbeli fordulóból áll. Az előbbi esetében több rövidebb kérdésre, valamint a sávoknak megfelelő esszékérdésekre kell válaszokat adnotok, a szóbelin pedig egy szabadabb beszélgetésen kell részt vennetek.

A felvételi időpontjáig a kollégium számos programmal várja az érdeklődőket annak érdekében, hogy még inkább megismertesse a különböző kurzusok kínálatait és a döntést segítse meghozni.

Az Elsős Kurzusok február első hetében kezdődnek és a félév folyamán bármikor lehet hozzájuk csatlakozni. Ezek a kurzusok olyan kötetlen, kiscsoportos beszélgetések, melyeket a kollégium tagjai tartanak, illetve ezek alkalmával megismerkedhettek a koli szakmai működésével, és persze korlátlanul kifejthetitek a véleményeteket egy számotokra érdekes témában.

Ha szeretnétek többet megtudni a SZISZ-ről, látogassatok el a holnapjukra (www.szisz.hu) vagy a Facebook-oldalukra (www.facebook.com/szechenyiszakkoli). Az Elsős Kurzusokra pedig az ek@ szisz.hu címen tudtok jelentkezni.

Karrier

Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium

Budapest szívében, a Horánszky utcában, számos kiváló oktató magas színvonalú interaktív kurzusait kínálja a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium, s teszi ezt Budapest bármely egyetemének hallgatói számára. Sajátos kurzusrendszerük között szerepel többek között a művészetek, a retorika, a filozófia, a nemzetközi kapcsolatok, a pszichológia, a protokoll és a közélet. Hallgatóinak szociális- és tanulmányi ösztöndíjat biztosít, illetve nemzetközi gyakornoki programokat kínál. Szellemiségében talán a legközelebb áll egyetemünkhöz, hiszen a keresztény értékeket képviseli. A Szent Ignácnak saját kápolnája, folyóirat-olvasó terme és könyvtára is

Ítélet

van. Sokszínű közösségi programjai, így például a Teaház, a vasárnapi sport, a vitakörök és nyári tábor közül választhatnak szabadidős kikapcsolódást az „ignácosok”.

Jelentkezni a www.szentignac.hu oldalon tudtok.

Hanich Veronika

Tehetséggondozó programok – minden mennyiségben!

A Kar tudományos diákkörei keretében folytatott munka évről évre segíti a hallgatókat, hogy tehetségüket kibontakoztathassák. Az oktatók mint konzulensek munkája mellett általános és speciális TDK programokkal igyekszünk minden lehetőséget megadni ahhoz, hogy az egyes tanszékek munkája iránt érdeklődők elmélyülhessenek kutatásaikban.

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem NTP-HHTDK-15-0019 sz. „PPKE JÁK TDK műhelyek a tehetségek kibontakoztatásáért”elnevezésű, nagy érdeklődésre számot tartó projektje keretében nem csak kari TDK rendezvényeket és felkészítő tréningeket tartunk, de publikációs lehetőséggel és konferencia-látogatás támogatásával is igyekszünk segíteni az eltökélt ifjú kutatókat.

A programok egy része már megvalósult, jónéhányra április-május folyamán várjuk az érdeklődő tehetségeket. (Megjegyezzük, hogy a pályázat 2016-ban is kiírásra került, így a már kifutott programokra is igyekszünk ismét támogatást szerezni, remélhetőleg sikerrel.) Éljenek a lehetőségekkel – kísérjék figyelemmel a www.jak.ppke.hu/hallgatoinknak/tdk oldalon folyamatosan frissülő híreinket, és jelentkezzenek tehetséggondozó programjainkra!

Pogácsás Anett kari TDK titkár pogacsas.anett@jak.ppke.hu 2016/május

23