A pengő hiperinflációja

Utcaseprő takarítja az elértéktelenedett pengő bankjegyeket 1946 nyarán

75 éves a forint

Magyarországon a II. világháború végére jelentős méreteket öltött az infláció, amelyet elsősorban az ország hadszíntérré válása, a nyomában járó pusztítás, a javak tekintélyes részének külföldre, Németországba, illetve a Szovjetunióba hurcolása mélyített el. A nyugatra menekítés során került Ausztriába a Pénzverde és a Magyar Nemzeti Bank nemesfémtartaléka is, amely 35 tonna aranyat tartalmazott. A háborús károk összegszerűen 22 milliárd békebeli pengőre rúgtak, amely a nemzeti vagyon 40%-át jelentette. Az 1945 nyarán újra megindult bankjegykibocsátás címletei a rohamosan növekvő inflációhoz igazodtak. Az 1926-os nyomólemezekkel készült 50 és 100 pengősök képezték a legkisebb címleteket, majd elkezdődött a magasabb címletek kibocsátása is: az 500 pengős júniusban, az 1000-es júliusban, a 10 000-es októberben, a 100 000-es decemberben jelent meg. Ezzel egyidejűleg a fémpénzek forgalmát megszüntették. Az infláció megfékezésére tett kísérletként 1945 decemberében úgynevezett bankjegydézsmát vezettek be, vagyis az 1000-es, a 10 000-es és 100 000-es bankjegyekre az adott címlet háromszorosáért megvásárolható bélyeget kellett ragasztani. A bélyeg nélkül maradt bankjegyeket 1945 végén kivonták a forgalomból. Az államháztartás nagy méretű hiánya miatt egyre nagyobb címletek jelentek meg 1946 első hónapjaiban. 1945. november 16-i keltezéssel, de csak 1946 februárjában jelent meg az 1 millió pengős, majd áprilisban a 10 millió pengős. Ezt követte 1946. március 18-i keltezéssel április végén a 100 millió pengős, majd május közepén az 1 milliárd pengős címlet. A bankjegyek gyors kivitelezése miatt korábbi pénzjegyterveket is felhasználtak. Az 500-as, az 1000-es és a 10 000-es gyártásához Helbing Ferenc korábbi pénzterveit használták fel, a többi címletet Horváth Endre tervezte, azonban az 1 millió és a 100 millió pengőshöz Helbing 1926-os 20, illetve 10 pengős bankjegyét tervezte át. A pénz elértéktelenedése, a rohamos áremelkedés miatt egyre magasabb címletű bankjegyek készültek, amelyeket a számolás megkönnyítésére 6 nullával egyszerűsítve milpengő néven hoztak forgalomba címleteket 1946. május 27. és június 27. között, majd július 1. és július 11. között 12 nullával egyszerűsítve úgynevezett B.-pengőket (bilpengő) bocsátottak ki. A hiperinflá-

Inflációs világrekord

Hiperinfláció alatt azt a szélsőségesen nagy inflációt értjük, amikor az árszínvonal-emelkedés meghaladja a havi 50%-ot. Magyarországon 1945 júliusában kezdődött és 13 hónapon keresztül tarolt, a havi infláció megközelítette a 41 900 billió (4,19 × 1016) százalékot, az árak 15 óránként duplázódtak. A magyar inflációs világrekordot mind a mai napig egy országnak sem sikerült felülmúlnia. A közelmúltban legjobban Zimbabwe közelítette meg 2008 novemberében, de végül nem döntötte meg az 1946-os magyar rekordot.

ciós bankjegyekhez a májusig kibocsátott inflációs címletek nyomólemezeit használták fel. A legmagasabb elkészült címlet az 1 milliárd bilpengő lett, amely már nem került forgalomba, míg a többi milpengős és bilpengős 1946. július 31-ig maradt forgalomban.

Az infláció megfékezésére a kormány még 1946 elején bevezette az úgynevezett adópengőt, mint számolási egységet, amellyel azt kívánták elérni, hogy az államháztartás kezeléséhez legyen egy a napi változásoktól független állandó érték. Az adópengő indexszámát a rendes, úgynevezett simapengőhöz képest 1946. január 1-jétől naponta megállapították a kiskereskedelmi árak adatainak begyűjtése alapján. 1946 áprilisától kezdve júliusig hetenként nagyságrendekkel ugrott meg az adópengő-simapengő index, és július 27-én elérte a 200 1019 értéket. 1946 májusában a kormány adópengőre szóló adójegyeket nyomtatott 10 000, 50 000, 100 000, 500 000 és 1 000 000 adópengős címletekben, amelyek május 30. és július 31. között maradtak forgalomban, majd július végén megjelentek a 10 és 100 milliós adópengősök, amelyek szeptember 30-ig voltak érvényben. Miközben a pénzhasználat helyett egyre jobban virágzott a cserekereskedelem és a fizetés megbízható eszköze az arany lett, a naponként kibocsátott újabb és újabb címletek sokasága utcai szemétté vált a napok végére. Az eredetileg a közadók lerovására kibocsátott adójegyek június 23-tól törvényes fizetőeszközökké váltak, és július folyamán kiszorították a simapengőket. A pengő pénzrendszer végnapjaiban a vásárlóerő tekintetében 1 eredeti aranypengő 1 quintillió (1030) inflációs pengőnek felelt meg.

Az infláció nagyságára jellemző, hogy az új valuta, a forint bevezetésekor 47,4 kvadrillió pengő értékű sima pengő volt forgalomban, amely a rendeletben meghatározott átszámítási kulcs szerint (1 Ft = 4 × 1029 pengő) 0,01 fillérnek felelt meg, tehát gyakorlatilag semmit nem ért. 1946. augusztus 1-jén jött a forint. A pengő és a forint átváltási aránya: 400 kvadrilliárd pengőért (4 × 1029, ez a nagyon nagynak tekintett Avogadro-szám majdnem milliószorosa) lehetett volna egy darab új egyforintos érmét kapni.

A legnagyobb címletű, de már forgalomba nem került bankjegy, az egymilliárd B.-pengős