A Magyar Numizmatikai Társulat és a pengő(forint

Az 1926-os forgalmi tízpengős, 1926

Ezer máriás papírpénz tervezete, 1922

75 éves a forint

Magyarország fennállásának több, mint ezeréves története során viszonylag ritkán fordult elő, hogy egy civilszervezet érdemben tudott befolyásolni kormányzati, főleg pénzügyekre vonatkozó döntéseket. Ennek egyik remek – ha nem az egyetlen – példáját jelentette a Magyar Numizmatikai Társulat szerepvállalása 1925-ben, amely két évtizedre meghatározta nemzeti valutánk elnevezését.

Hét évvel az első nagy háború befejezése, és öt évvel az ország számára tragikus trianoni békeszerződést követően – sok más téma mellett – egy központi kérdés tartotta lázban a közvéleményt: mi legyen a régi koronát felváltó új valuta elnevezése? A sajtó naponta cikkezett ebben a témában, sőt, a helyzet komolyságát jelzi, hogy még a kor szatirikus napilapja, a Borsszem Jankó is szentelt a témának néhány flekket.

Nyilvánvaló volt, hogy az új nemzeti valuta értékét, a gazdasági életben betöltött szerepét nem amatőrök és civilek, hanem közgazdászok és más gazdasági szakemberek fogják meghatározni a nemzetközi pénzügyi folyamatok mentén, de ebből a lakosság számára legfeljebb az csapódott le: miként hívjuk majd azt az új pénzt, amit akár bankjegyben, akár érmében leteszünk a sarki fűszeres pultjára?

Ekkor már rengeteg elnevezés felmerült a köztudatban: turul, turán, tallér, schilling, libertás, garas, korona, forint, denár, hogy csak néhányat említsünk, sőt 1922-ben már egy konkrét pénztervezet is készült máriás címlettel. Ebben a felfokozott tudatállapotú közegben döntött úgy az 1901-ben alapított Magyar Numizmatikai Társulat vezetősége, hogy beszáll a ringbe, és összeállít egy memorandumot, amelyet vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre doktor, újságíró, lapszerkesztő és egyben országgyűlési képviselő útján juttattak el a pénzügyminiszternek.

A Magyar Numizmatikai Társulat 1925. május 14-én tartott választmányi ülésén foglalkozott először az üggyel, majd június 18-án újra visszatért

Részlet a Nemzeti Ujság 1925. július 9-i számából

rá, és az elhangzott javaslatok alapján memorandumot dolgozott ki. A memorandumot teljes egészében közreadta a Numizmatikai Közlöny 1926-ban megjelent 23–24 (1924–1925) évfolyama.

A Zimmermann Lajos dr. által jegyzett cikk „Az új magyar pénzegység elnevezése” címen jelent meg, amelyben sorban végigvette az összes szóba jöhető pénzelnevezést, mindegyikről elmondva, milyen előnyei és hátrányai lehetnek, és melyek azok, amelyeket mindenképpen ki kell zárni. Idézzünk néhány mondatot a memorandumból: „Hazánk történelmi múltjába viszszatekintve, a már egyszer használt pénzelnevezések közül vajjon melyiket lehetne átvenni? A „forintot“ végtére lehetne, de az is legalább két- akkora pénznemet jelent, mint a korona jogutódja, az új pénznem tehát a tallér elnevezés hibájába esik.”

Vagyis már 1925-ben felmerült, hogy a bevezetésre kerülő valuta elnevezése a „forint” legyen, az a név, amely akkor már évszázadok óta szerepelt a magyar lakosság köztudatában. De végül a Magyar Numizmatikai Társulat nem erre tette le a voksát, hanem a pengőre. „Legvégére hagytunk még egy elnevezést, amely talán szokatlan, de a magunk részéről a legszerencsésebbnek tartjuk. Ez a pengő. A pengőforint a XIX. század derekán már mint hivatalos név szerepelt, az ú. n. váltó- vagy scheinforinttal szemben. A köznyelv elhagyta a forintot és pengőnek nevezte el rövidítve a pénzegységet és még a hetvenes, nyolcvanas években is nagyon elterjedt volt ez az elnevezés, a már nem „pengőforint“, hanem egyszerű papírforintok elnevezésénél is. A pengő elnevezés kifejezésre juttatná a mai papírpénz-világ után azt az örömérzést is, hogy a nép közé a sok bankjegy után ismét pengő ércpénz kerülne. Előnye továbbá az, hogy magyar, nemzeti és újszerű. Azt hisszük, hogy ezzel a közfelfogás hamar megbarátkoznék s nemzeti irányban dőlne el új valutánk elnevezésének fontos kérdése. A kisebbik pénznem elnevezésénél jobbat nem tudnánk ajánlani ma, mint a fillért.”

Zimmermann Lajos

Végül a Magyar Numizmatikai Társulat javaslata került elfogadásra, így a valutaegység megnevezése a pengő, századrésze pedig a fillér nevet kapta. Az 1926-ban bevezetett fizetőeszköz kereken 20 évet ért meg, mígnem 1946-ban ezt váltotta fel jelenlegi valutánk, a forint.

Részlet a Borsszem Jankó 1925. július 19-i számából