A Pénzjegynyomda Zrt. történetének bemutatása – Forint időszak

Az 1997-ben beszerzett metszetnyomógépek egyike

A Pénzjegynyomda útlevéltermékei

75 éves a forint

Az 1947-től 1999-ig forgalomban levő forint bankjegyeknél az alapvető színt és megjelenést a metszetnyomtatás adta, az alnyomatnak csak „aláfestő” szerepe volt. Ezt eleinte a síknyomtatás ősének tekintett kőnyomtatással (litográfia) készítették, amely műveletet csak a 70-es években váltotta az azonos minőségű és megjelenésű, de jóval hatékonyabb íves ofszetnyomtatás.

Már az 1940-es évek végétől – részben a stabilizálódott pénzrendszer következtében csökkenő készpénzigény miatt–, elkezdődhetett az egyéb biztonsági nyomatok előállítása is a Pénzjegynyomdában. 1949-től a metszetnyomtatott postabélyegek, 1950-től az útlevelek, majd egyéb személyi okmányok gyártása valósult meg. Később a bélyegek gyártása az export-piacokra történő szállításokkal is bővült, ami által keletkezett nyugati valutabevételei révén tehette meg a vállalat, hogy 1957-ben Nagy-Britanniából szerezzen be totó-, és lottószelvények gyártására tekercsrotációs célgépeket. A Kádár-korszak tervgazdálkodása és szigorú devizamérlege sokkal több lehetőséget nem adott, ennek ellenére a modernizáció végig a cég határozott igénye volt, a műszaki vezetés mindig tisztában volt a technika aktuális állásával. A Markó utcai épület és a géppark rekonstrukciójának igénye már az ötvenes évek végén felmerült.

A magyar tervezésű és gyártású HAEF 5 metszetnyomógépek stabil működésük ellenére egyre korszerűtlenebbek voltak, mind az alapvető technológia, mind a gépsebesség a harmincas évek eleji konstrukciójú előd-gépeket képviselte. A technológiához szükséges volt a nyomtatandó ívek előnedvesítése, majd szárítása, amely rendkívül hely-, és munkaigényes volt. 1973–74 fordulójára úgy tűnt, hogy a bankjegygyártás teljes megújítása lehetségessé válik, de ez sajnos csak az ofszetnyomó gépek cseréjére korlátozódott. Az 1976-os beszerzésű Roland Rekord nyomógép már egy menetben, nagy sebességgel nyomtatta a bankjegyek elő-, és hátoldalai alnyomatát, és ezzel egyidejűleg sorszámozott is. A kőnyomtatás kiváltása ellenére a metszetnyom-

Halasi csipke bélyegsor, az eredeti csipkéket imitáló metszetnyomtatás, Zombory Éva és Füle Mihály munkája

tatás archaikus jellege egészen 1996-ig megmaradt. Ez a technika tette lehetővé olyan, egészen különleges kivitelű metszetnyomtatott bélyegek nyomtatását, mint a fedőfehér festékkel készült Halasi-csipke, vagy a nagy árnyalati gazdagságú „népművészet” sorozat. A 60-as, 70-es éveket a bankjegyek megjelenése szempontjából lehetett ugyan az „eseménytelenség” éveinek nevezni, de a két kiragadott példán kívül is a magyar metszetnyomtatott postai-, és alkalmi bélyegek igazi virágkora volt ez az időszak. Nem akadt olyan földrész, ahova nem gyártott a Társaság export bélyeget.

A formakészítés modernizációja terén a digitális átállást már 1989 elején el tudta kezdeni a nyomda. A kilencvenes évek legelején állt üzembe az első Dolev levilágítógép, mely az akkori legmagasabb technikai színvonalat képviselve folyamatosan kiváltotta a hagyományos nyomdaipari fényképezést. Akövetkező lépést, a filmet teljesen kiiktató, közvetlenül az ofszetlemezbe lézernyalábbal dolgozó „Computer To Plate – CTP” váltást az ofszet formakészítésben szintén az elsők között, 2006-ban tette meg a vállalat.

A bankjegygyártás terén az egyre szükségesebbé váló rekonstrukció végül 1996–1997-ben tudott megvalósulni, azonban ekkor is csak használt berendezések kerültek beszerzésre, a berlini Bundesdruckerei bankjegynyomda akkoriban 10–15 éves gépeinek átvételével. A korábbi nedves metszetnyomtatás rengeteg nem beépülő segédanyag- és munkaerőigényét váltotta ki a száraz metszet technológia. További emberi munkaerőt váltott ki az 1998-tól, a világon harmadikként üzembe állított bankjegy-minőségellenőrző és -válogató gép.

A Pénzjegynyomda részt vesz a hazai okmányok gyártásában is, egyik fő termékének az útlevél tekinthető, amelynek gyártása érdekében szükséges volt kötészeti részleg kialakítására és folyamatos fejlesztésére is. Az 1990-es években tovább bővült a társaság által gyártott termékpaletta az utalványokkal, majd zárjegyek, adójegyek különböző fajtáival, ezek gyártásához, megszemélyesítéséhez és feldolgozásához is különleges gépparkra volt szükség. 2001-től egy teljesen új részleg alapítására került sor, amelynek profilja a műanyag, elsősorban személyi azonosító okmánykártyák gyártása és megszemélyesítése.

2010 után fogalmazódott meg az igény az akkor már közel 15 éve kibocsátott forintbankjegyek átfogó megújítására. Ekkorra a papírpénzekbe épített védelmi-, és időközben egyre nagyobb jelen-

tőségű gépi válogatási elemek is egyre elavultabbá váltak, kisebb fejlesztésekkel már nem volt lehetséges az akkoriban forgalomban levő bankjegysor modern gépi azonosítási követelményeinek biztosítása. A bankjegysorozat továbbfejlesztése azonban a Pénzjegynyomda technológiáját is kihívások elé állította, ugyanis az 1990-es években használtan beszerzett gépsor tagjai elérték a 40 éves kort, és már bizonyos esetekben az alkatrész-utánpótlásuk sem volt biztosítható. Így tehát a bankjegygyártó gépeket is szükséges volt felkészíteni a megújított bankjegysorozat gyártására, amelynek folyamatát külön fejezetben mutatjuk be.

Népviselet bélyegek, példa a metszetnyomtatás árnyalatos kivitelére, tervezte és metszette Nagy Zoltán (2,5 Ft), metszette Füle Mihály (30 f)