Az érmék harmadik oldala

Az önálló ügyészi szervezet alapításának 150. évfordulója tiszteletére kibocsátott 2021. évi ezüst emlékérme pereme. A finomrecéken olvasható latin felirat – „LEX ATQUE VERITAS” – az Ügyészség jelmondata, magyar megfelelője: „TÖRVÉNY ÉS IGAZSÁG”.

Az Országépítő királyok Árpád dinasztiájából című emlékérme-sorozat részeként 2021-ben megjelent Szent István arany emlékérme pereme. A sima peremen megjelenő latin nyelvű felirat – „STEFANUS SUPERNA PROVIDENTE CLEMENTIA UNGRORUM REX” – magyar fordítása: „István, a magasságbeli Gondviselő kegyelméből a magyarok királya”

75 éves a forint

A magyar pénzek harmadik oldalával, vagyis a peremmel egészen a 18. század elejéig nem foglalkoztak. A közép- és kora újkori pénzek vastagsága csupán néhány tized mm volt, vagyis oda a korabeli technikával semmit sem tudtak elhelyezni. Az első olyan magyar pénz, amelyiken peremirat van, I. József (1705–1711) uralkodása utolsó évében Körmöcbányán vert tallérja volt. Az érmén a „HINC DECUS ET TUTAMEN” peremirat olvasható, amely tükörfordításban ezt jelenti: „Ettől díszítés és védelem”. Ez arra utal, hogy a peremirat díszíti és ékesíti a pénzt, ugyanakkor megvédi a pénzhamisítástól is. Egyrészt a peremiratot a hamisítók nehezebben tudták utánozni, másrészt a súlycsökkentést – azaz az érmék körülnyírását – a peremirat megakadályozza, hiszen, ha levennének az érméből, eltűnne a peremirat. A körülnyírás a középkorban a pénzhamisítás egyik „minősített esete” volt, és ugyanúgy fej- és jószágvesztéssel büntették, mint magát a hamis pénzek verését.

A körülnyírás az ún. „al marco” verésnek köszönhette létrejöttét, amely azt jelenti, hogy egy adott súlyegységű alapanyagból meghatározott számú érmemenynyiségnek kellett elkészülnie. Az ebből következő középsúlyt (alapanyag súlya/készítendő érme darabszáma) a korabeli technológiával nem mindig sikerült tartani, így az egyik példány az átlagosnál nagyobb, a másik kisebb súlyú lett. A hozzáértő kereskedő kiválogatta a nehezebb darabokat, azokat körbenyírta, levágta róla a „felesleget”. Ezt a körülnyírást tette lehetetlenné a peremirat vagy peremdísz. Recés

peremet (vagyis annak elődjét) majd csak Mária Terézia (1740–1780) rézpénzein kezdenek el először alkalmazni.

Mára a peremiratok jellemzően az emlékérmék tematikájának kiegészítéséül, többletinformáció forrásaként szolgálnak. A recézés a forgalmi pénzérmék beazonosíthatóságát, egymástól való megkülönböztetését segíti, vizuálisan és tapintás útján egyaránt. Emlékérmék esetében pedig a recék inkább díszítőelemként kölcsönöznek „pénz-szerűbb”, vagy a szokottnál kissé különlegesebb külsőt az érméknek. A körülnyírás pedig ma már azért sem merülhet fel, mert a korszerű verőgépeken az érméket gyűrűben verik, amely garantálja az érmék szabályos és egyöntetű formáját. Ugyancsak a gyűrű felel az érme pereméért: akár sima, akár recézett az érme pereme, ennek a kikészítése a gyűrűben történik meg és a verés műveletével kerül rá az érmére.

A vastagveret, francia eredetű kifejezéssel piedfort vagy piedforte azoknak az érmeváltozatoknak a megnevezése, amelyeket a szokásosnál vastagabb lapkára vertek. A kifejezés a francia pied [de monnaie] [pénz] láb és fort(e) erős szavak összevonásából ered. Sok helyen találkozhatunk a piefort és piéfort hibásan betűzött alakokkal is, ezek vélhetően az amerikai Krause Kiadó Standard Catalog of World Coins érmekatalógusai nyomán terjedtek el. A vastagveretek a próbaveretektől abban térnek el, hogy a normál pénzérmékhez használt verőtövekkel készülnek, tehát érmeképben és átmérőben a normál érmével teljesen azonosak és nincs rajtuk megkülönböztető jel vagy felirat, viszont a nagyobb súlyból (tömegből) következően vastagabbak. A piedfort kifejezést elsősorban, de nem kizárólag a Franciaországban készült, a normál változathoz képest dupla súlyú vastagveretekre használták, amelyeket a 15–16. században vertek először. Régebben ajándékozási és bemutatási céllal készültek, napjainkban kifejezetten gyűjtői célokat szolgálnak.

A Magyar Nemzeti Bank emlékérme-kibocsátásaiban is találkozhatunk ilyen vastagveretekkel. Elsőként 1979-ben a Nemzetközi Gyermekév meghirdetéséről, valamint a Bethlen Gábor halálának

2020. évi I. Ulászló aranyforintja piedfort, szélfeliratos arany emlékérme előoldalának nagyított képe, alján a peremfelirat részletével

350. évfordulójáról megemlékező ezüst emlékérmékből készült dupla súlyú változat. Egy évvel később, az 1980. évi Téli Olimpia alkalmából kibocsátott 200 és 500 Ft-os névértékű ezüst emlékérmékből is készült kétszeres súlyú piedfort veret. 2011-ben Liszt Ferenc születésének 200. évfordulójára 6,982 grammos arany emlékérme és ennek szintén dupla súlyú piedfort változata került kibocsátásra. Ezek az érmék vizuálisan mindössze a vastagságukban különböznek egymástól.

Négyszeres súlyú piedfort veretekkel találkozhatunk a 2012-ben elindított „Középkori magyar aranyforintok (1301–1526)” arany emlékérmékből álló gyűjtői sorozat darabjainál. A sorozat minden egyes tagjából a 986 ezrelék finomságú, 3,491 grammos (1 dukát) arany emlékérme mellett 13,964 grammos piedfort változat is készül. Tekintettel arra, hogy az arany alapanyag és a vastagabb veretek jóval alacsonyabb példányszáma miatt ezek az érmék jóval nagyobb értéket képviselnek normál súlyú társaiknál, viszont 20 mm-es átmérőjük és érmeképük teljesen azonos, a nagyobb biztonsággal történő megkülönböztetés érdekében a piedfort érmék peremére szélfelirat is kerül, az adott aranyforintot verető uralkodó latin nyelvű megnevezésével.