Pénzhamisítás a Rákosi-korban

Bugyi József, alias Nadrág a lefoglalt lapkákkal és a hamisításhoz használt szerszámokkal a rendőrségi fényképen

A pénzhamisításhoz használt golyósprés

75 éves a forint

Köztudott, hogy a pénzveréssel egyidős a pénzhamisítás, az ókori világból éppúgy tudunk erre példákat mondani, ahogy napjainkból, magától értetődik, hogy a forint pénzrendszer 1946. évi bevezetését követően szinte azonnal megkezdődött a hamisítása is, kezdetben az 1 és 2 forint címletű érméké.

A Délpestmegyei Népújság 1949. július 17-ei, vasárnapi számának a 6. oldalán, rögtön a sportrovat felett kapott helyet egy rövid hírecske: Rendőrkézen a félegyházi pénzhamisító banda címmel. A közleményből kiderül többek között, hogy a társaság ekkor már két éve folytatta bűnös üzelmeit, továbbá Bugyi Józsefet, a banda vezérét az ágy alól húzták elő, majd a banda tagjait átadták a budapesti valuta ügyészségnek, ahol méltó büntetésüket rövidesen elnyerik. Mivel annak idején a GDPR-t még hírből sem ismerték, az újság minden gyanúsított nevét lehozta.

Az már persze nem szerepelt az újsághírben, hogy a rendőrség és az ügyészség a hamis pénzeket, a hamisításhoz használt eszközöket, valamint a nyomozati anyag egy részét, így a gyanúsítottakról készült fényképeket, átadta az Állami Pénzverőnek szakértésre, majd később juttatott egy-egy példányt az első- és másodfokú ítéletből is. Ezt a terjedelmes anyagot a verde közel hetven éven át őrizte, mígnem Harmat István, a Magyar Pénzverő Zrt. akkori műszaki igazgatójának közbenjárására néhány évvel ezelőtt megkapta a Magyar Nemzeti Múzeum.

Maga a történet így hangzik… Bugyi József, akinek álneve Nadrág volt, bazáráru kiskereskedőként működött Kiskunfélegyházán, de a háború során mindene elpusztult, vagyonát elvesztette. 1947 őszén támadt az az ötlete, hogy hamis 2 forintosokat fog készíteni, ezzel javítva fel szűkös anyagi helyzetét. Összeállt tehát Fazekas Szűcs Istvánnal, majd Tarjányi Bélával. Az első klisé nem sikerült, ezért bevonták Csőke Jánost csendes- és pénzestársnak, 300 forintért vettek egy golyósprést, lyukasztógépet és alumíniumlemezeket. Acélból gyártották a verőtöveket, amellyel 2100 db kétforintost készítettek. Csőke visszakapta a pénzét, a hasznon osztoztak, és főként élelmiszer-vásárlások során hozták forgalomba az új pénzt. Tar-

A 2 forintos érmék hamisításához használt verőszerszámok Valódi és hamis 2 forintosok elő- és hátlapi éremképének összehasonlítása

tottak ugyanakkor tőle, hogy a korhelykedő Fazekas Szűcs István részegségében elárulhatja őket, ezért a szeme láttára egy vizesgödörbe süllyesztették a gépeket, amelyet aztán később persze kiszedtek. Ezt követően kettesben készítettek még 1948 elején 1500 db 2 forintost. Ekkor Csőke kivált, Bugyi József egyedül csinált még 600 darabot. Szünetet tartott, majd 1949. március 21-én az alpári földműves szövetkezet üzletébe betörve, 8 csomag vászonárut elvitt, 5–6 ezer forint értékben. Lebukott, de sikerült elmenekülnie, ismerősei bújtatták és etették.

Működésük a kiskunfélegyházi tanyavilágban folyt, mígnem a rendőrség felfigyelt arra, hogy az egyik tanya környékéről, különösen az eboltásokkal kapcsolatban igen sok hamis kétforintos kerül forgalomba. Lecsaptak tehát, és összesen 11 embert vettek őrizetbe 1949. július 15-én.

Az ítélethirdetésre 1949 szeptemberében került sor, amely ellen a vádlottak fellebbeztek. Jellemző védekezési ok volt, amire többen is hivatkoztak, hogy műveletlen, iskolázatlan emberek, akik nem voltak tudatában tettük súlyának. A bíróság főként a házastársak esetében vette figyelembe enyhítő körülményként, hogy a bűnpártolást az asszonyok férjük befolyása alatt követték el.

1950. május 16-án tehát újabb, immáron jogerős ítélet született. Volt, akinek engedtek a büntetéséből, volt, akinek súlyosbítottak, másokét helybenhagytak. Bugyi József esetében a bíróság súlyosító körülményként említette a gazdasági életnek okozott kár nagyobb voltát. Bár a pénzhamisítás jellegéből folyóan 45–50 ezer forint még fokozott tárgyi súlyt eredményező nagyobb összegnek nem tekinthető, jelen esetben azonban a hamisítás a stabilizáció kezdeti szakaszában kezdődvén, a forintba vetett bizalmat igen jelentősen veszélyeztette, ami pedig súlyosító körülményt képez. Ráadásul Nadrág lopás miatt már 1934-ben ült néhány hónapot, így büntetett előéletűnek számított, továbbá az 1949-es tavaszi betörést így ráverték, így végül hét év fegyházbüntetést kapott, míg társai néhány évvel megúszták.