Az ezüst 200 forintos

Ezüst 200 forintos, hátlapon a Magyar Nemzeti Bank székházának képével, 1992

Ezüst 200 forintos, hátlapon Deák Ferenc szembenéző mellképével, 1994

75 éves a forint

Az I. világháborút követő időszakban a világ országainak túlnyomó többségében beszüntették az aranyból készült forgalmi pénzek verését, majd hamarosan az ezüstpénzeket is színesfém alapanyagú érmékre cserélték. Magyarországon a pengő pénzrendszer kezdetén még tervbe vették arany 10 és 20 pengő címletű érmék kibocsátását, de csupán a verőtövek készültek el, illetve néhány példány aranyozott réz próbaveret maradt fenn 1927–1929ből. Az 1, 2 és 5 pengő címletű érméket viszont 1926tól egészen 1939ig ezüstből verték, mígnem a II. világháború idején fellépő nemesfémhiány miatt 1941ben álltak át az alumíniumlapkákra.

A forint pénzrendszer bevezetésekor az első címletsor legnagyobb értékű veretét, az 5 forintost ezüstből verték. A 20 gramm súlyú, 835 ezrelékes finomságú ezüstből készült 1946os érme előlapját a Kossuth címer, hátlapját Kossuth Lajos portréja díszítette. Az ezüst világpiaci árának emelkedése miatt az érme nemesfémtartalma jócskán meghaladta a névértékét, így a következő évben már csökkentett súlyban és finomságban került sor kibocsátására. A 12 g súlyú, 500 ezrelékes finomságú ezüstből vert 1947es 5 forintos így már csupán 6 gramm színezüstöt tartalmazott, szemben az előző évi 16,7 grammal. Ezt követően egy évtizedig nem készült 5 forintos címletű forint forgalmi érme, verését csak 1967ben kezdték újra, de immáron nem ezüstből, hanem alpakkából.

Nemesfémből készült forgalmi érmék verésére 1947et követően csak a rendszerváltás után került újra sor. Ahogy 1946ban az új valuta stabilitásának jelképéül és bizonyítékául használtak ezüstöt az 5 forintosok alapanyagául, úgy a rendszerváltás után is az újrakezdés szimbólumaként került sor az ezüst 200 forintosok bevezetésére.

1992ben került kibocsátásra az ezüst 200 forintos, előlapon MAGYAR KÖZTÁRSASÁG köriratban felül a koronás magyar címer, kétoldalt verési évszám, alatta a Lánchíd képe, továbbá 200 FORINT értékjelzés és a BP. verdejegy. A hátlapon a Magyar Nemzeti Bank Szabadság téri székházának képe látható, alatta az MNB akkori elnöke, Bod Péter

Ákos, továbbá a négy alelnök – Tarafás Imre, Bódy László, Hárshegyi Frigyes, Czirják Sándor – aláírása olvasható. Ez az egyetlen magyar forgalmi pénzérme, amelyen a bankjegyekhez hasonlóan aláírások szerepelnek. A Bognár György által tervezett ezüst 200 forintos 12 gramm súlyban, 500 ezrelékes finomságban készült, vagyis az 1947es 5 forintoshoz hasonlóan minden példány kereken 6 gramm színezüstöt tartalmaz.

Az 1992. évi 200 forintosok nem is Magyarországon, hanem Londonban készültek, mivel ebben az évben az Állami Pénzverő rekonstrukciója miatt erre nem volt lehetőség, viszont a következő évi érméket már Budapesten verték.

1994ben annyiban változott az éremképük, hogy a hátlapra az MNB székháza helyett Deák Ferenc szembenéző mellképe került. Ebben az évben 5 000 000 db BU és 15 000 db PP (proof) kivitelű érme készült, 1995ben a két változatból már összesen 100 000 db, 1997–1998ban csupán 10 000–10 000 példány hagyta el a verdét, 1996ban pedig egy példány sem került kibocsátásra. 1998ban – ahogyan az 1946–1947es 5 forintosok esetében történt – viszont az ezüst világpiaci árának folyamatos emelkedése miatt a 200 forintos nemesfémtartalma már jócskán meghaladta a névértéket, a lakosság inkább megőrizte, mintsem használta volna, így ezt a címletet is utolérte a végzete, 1998. április 3án bevonták a forgalomból.

Az ezüst 200 forintosokhoz kapcsolódik még egy városi legenda is. Mivel az 1992as példányok színe fényesebb, széles körben terjedt el az a nézet, hogy ezeknek magasabb az ezüsttartalma. Ennek az az oka, hogy ebben az évben a lapkák felületi kezelésénél olyan eljárást alkalmaztak, amitől az érme felszínén feldúsult az ezüst, ezért tűnik fényesebbnek. Ennek ellenére mindegyik darabban pontosan 6 g színezüst található.

Arany 20 pengős tervezete, 1927

Ezüst 5 forintos, 1946 Arany 10 pengős tervezete, 1928

Ezüst 5 forintos, 1947