Magyar bankjegytervezők portréi I

Horváth Endre önarcképe

Horváth Endre ex librise

75 éves a forint

Horváth Endre

Horváth Endre, magyar grafikusművész 1896-ban született a Pozsony megyei Bazinban. Iskoláit kezdetben a Felvidéken, majd Balassagyarmaton folytatta. Sokoldalú tehetséggel megáldott ember volt. Képzőművésznek készült, a család anyagi helyzete miatt az érettségi után mégis jogásznak tanult. Tanulmányait nem fejezte be, 1915-ben bevonult katonának. Az első világháború éveiben végigjárta a híres hadszíntereket. Ekkor készült akvarelljein, ceruzarajzain keresztül bepillantást nyerhetünk a frontkatonák mindennapjaiba.

A háború után beiratkozott az Iparművészeti Főiskola grafikai szakára. Tanárai közül Helbing Ferenc (maga is számos bankjegy tervezője) az, aki felismerte az ifjú grafikusban a tehetséget, így az ő tanácsára került a Pénzjegynyomdába 1925-ben.

„Eljártam mindazoknál, ahová Helbing küldött. Legvégül a nyomda igazgatójával tárgyaltunk,… megmondta mi lesz a teendőm, mutatott rajzokat. Hallatlanul precíz rajzok, amilyeneket életemben nem láttam. Megmondtam, hogy én még így nem dolgoztam, amit úgy látszik, ők tudtak, mert nálunk senki nincs, aki így dolgozott volna ez ideig… Már most attól félek csak, hogy nem fogok beválni. Én azt hiszem, az ilyen munkához kissé ideges vagyok. Mindenesetre megpróbálom, majd elválik…”

100 forintos bankjegy elő- és hátoldala

Alaptalan kishitűségét hamarosan munkáival bizonyította. 1929-től folyamatosan jelentek meg metszetei és üdvözlőkártyái különböző tárlatokon. Ez idő tájt készítette el saját ex librisét, melyet a szakma ma is a legjobb művészönarcképek közé sorol. Tervezőként a klasszikus stílus és a népi motívumok ötvözésével stílusteremtő volt. Sajátos grafikai jegyei hosszú évtizedekig meghatározták, európai hírűvé tették a pengő- és forintbankjegyeinket. Bankjegyein, grafikáin előszeretettel ábrázolt palóc modelleket. Így kerülhetett például a hollókői anya a kétpengős, a pataki aratópár a húszpengős bankjegyre. A pengőkorszak legjelentősebb alkotásai az 1936-os tízpengős és az 1939-es ötpengős, illetve az 1941-es húszpengős bankjegy.

A háborút követően már a stabilizációt jelentő, értékálló forintbankjegyeken dolgozott. Tehetséges fiatalokból álló tervező- és rézmetsző gárdára támaszkodhatott, melynek prominens képviselői voltak többek között Nagy Zoltán, Vertel József, Füle Mihály és Gál Ferenc. Az új forintbankjegyek mellett a különböző állampapírok, terv- és békekölcsönök tervezése, vésése jelentett számára állandó megterhelést. Egészsége megrendült, 58 évesen munkaasztala mellett érte a halál.

2, 10 és 20 pengős bankjegy elő- és hátoldala

20 pengős bankjegy hátoldali grafikájának részlete

Nagy Zoltán

Nagy Zoltán

Nagy Zoltán 1916. szeptember 15-én született Tapolcán. Gyermekéveit is itt töltötte. Rajztudása, formaérzéke már ekkor érezhető volt. Számos grafikáján örökítette meg szeretett szülővárosát és a Balaton-felvidék szépségét. Később a családja Budafokra költözött, így a középiskolát már ott végezte. 1935-ben felvételt nyert a Magyar Királyi Iparművészeti Iskolába. Vonzotta a festészet és a szobrászat, de szívesen készített kisgrafikákat is. A főiskola elvégzése előtt egy évvel a Pénzjegynyomda tervezőosztályára került.

„Nehezen szántam rá magam az igenre. Csábított a felajánlott munka, de szorongással töltött el a kötöttség. Végül mégiscsak jelentkeztem. Elém tették Dürer egyik rézkarcát, hogy készítsek róla hű másolatot. Ez volt a vizsgamunkám.”

Franke Ruppert irányítása alatt folytatott metszői tanulmányokat, közben 1941-ben átvette iparművész diplomáját. Első igazi munkája az új forint volt: a tízes, a húszas, az ötvenes és a százforintos bankjegy. A címleteket Horváth Endre tervezte, a metszői munkát pedig együtt végezték.

„Nagyon gyorsan kellett dolgoznunk, az emberek várták az új pénzt, biztonságot reméltek a forinttól. Sokszor egymás kezéből vettük ki a munkát. Endre elkezdte az egyik címletet délelőtt, délután már más folytatta. Ilyen erőltetett ütemben sikerült fél év alatt elkészítenünk a kliséket.”

A fiatal művészre hárult a 10, 20, 50 és 100 forintos bankjegyek hátoldali metszeteinek elkészítése, de Horváth Endre betegsége miatt a 20 forintos Dózsa-portréját is neki kellett elkészíteni. A forintsorozat annyira jónak és időtállónak bizonyult, hogy cseréjét a kilencvenes évekig, a digitális formakészítés, illetve a fénymásolók megjelenéséig semmi nem indokolta.

A sorozat ötszáz forintos címlete 1969-ben jelent meg, teljes egészében Nagy Zoltán tervezéseként. Ekkor már művészeti igazgatóként dolgozott.

Bár bankjegytervezésre az 1970-es évektől kevés lehetősége volt, ő és osztályának grafikusai mégsem maradtak munka nélkül. A fejlesztési és gyakorlati szempontból is jelentős feladatnak tekinthető úgynevezett próbaformákon, próbabankjegyeken kívül rengeteg, elsősorban rézmetszett bélyeg került ki a kezeik alól, amellyel kapcsolatban ki kell emelni Nagy Zoltán bélyegtervezői munkásságát. Az 1954-es Népviseletek bélyegsorozat remekműveiért Munkácsy-díjat kapott.

1987-ben hunyt el Budapesten.

20 forintos bankjegy előoldali részlete

50 forintos bankjegy hátoldali részlete