Az Y2K kihívás – a 20 000 forintos bankjegy kibocsátása

AZ Y2K KIHÍVÁS – A 20 EZER FORINTOS BANKJEGY KIBOCSÁTÁSA

Mint ahogyan az széles körben ismert, az 1999-ről 2000-re történő ún. évezredváltás az informatika területén mindenütt fejtörést okozott a szakembereknek. Ez volt az ún. Y2K-probléma.

Az informatika a 20. század 60-as éveitől kezdődően robbanásszerű fejlődésnek indult. A folyamatos fejlesztések egyre nagyobb tárterületeket kívántak meg a komputerekben, így a fejlesztők ott takarékoskodtak ezzel, ahol csak tudtak. Az egyik ilyen, alapvetően takarékosságot célzó innováció az volt, hogy az évszámokban a négy számjegy helyett csak az utolsó két számjegyet használták a programokban az egymást követő évek azonosítására. Több szakértő ugyan már viszonylag korán jelezte, hogy ez a gyakorlat a 2000-es évváltásnál kritikus helyzetet teremthet, mert a rendszerek a 2000-es évszámot akár 1900-ként is értékelhetik, a szoftverfejlesztő cégek és az egyre komplexebb rendszereket alkalmazó felhasználók azonban ezt a figyelmeztetést sokáig nem a kellő súllyal vették tekintetbe. Csak a múlt század 90-es éveire datálható, hogy a problémával érdemben foglalkozni kezdtek, s végül a világ országai néhány évvel az évezredváltás előtt ráébredtek, valamit sürgősen tenni kell, mert elsősorban a globális nagyvállalatok, az államigazgatási szervek és a pénzügyi szféra esetében olyan kulcsfontosságú szerepet töltöttek be a digitalizált rendszerek, irányító szoftverek, hogy egy Y2K volumenű fennakadás globális összeomláshoz vezethetett.

A probléma, jellegéből fakadóan különösen érzékenyen érinthette a bankszférát, ahol is az időbeli összevetésekre olyan létfontosságú számítások alapulnak, mint – a teljesség igénye nélkül – a kamatszámítás, vagy az értékpapírok, hitelek, bankkártyák futamideje.

A világgazdaság szereplői, a különböző kormányok tehát felismerték a probléma horderejét és óriási összegeket, dollármilliárdokat fordítottak a válság elkerülésére, megakadályozására. A számítógépek szoftvereit rohamtempóban átprogramozták, frissítették, de a feladat példátlan komplexitásából adódóan az utolsó percig voltak olyan bizonytalansági faktorok,

75 éves a forint

melyek miatt nem lehetett teljes egészében kizárni a világszintű összeomlást.

Magyarországon 1996-ban Informatikai Tárcaközi Bizottság alakult, mely az átállás koordinálásáért felelt és tartotta a kapcsolatot a kritikus infrastruktúrát üzemeltető szervezetekkel.

A Magyar Nemzeti Bank is törekedett minden lehetséges kockázat kezelésére felkészülni. Saját számítástechnikai rendszereit átvizsgálta, frissítette, azonban az azokkal összeköttetésben lévő külső kapcsolattartó, elszámoló rendszerek tekintetében nyilvánvalóan maradt kitettsége.

Készpénzes szakmai szempontból – a téma a készpénzes szempontokon felül természetesen egyéb, nagy súlyú, az MNB más szakmai területeit érintő problémákat is felvetett – a kardinális kérdés az volt, hogy egy esetleges hazai bankszektorbeli, informatikai okból történő teljes leállás generálhat-e oly mértékű lakossági pánikreakciót, mely a bankbetétekben lévő számlapénz készpénzben való nagyarányú felvételéhez vezethet. Az előzetes vizsgálatok eredménye az volt, hogy a teljes bankszektort érintő, akár átmeneti működésképtelenség extrémen kiugró készpénzfelvétellel járhat együtt, és egy ilyen, akár rövid ideig tartó megnövekedett készpénzigény kielégítése miatt a hitelintézetek természetesen a bankok bankjához, vagyis a jegybankhoz fordulnának, hogy számlájuk terhére nagy mennyiségű készpénzt vegyenek fel.

Hazánkban ebben az időszakban a legmagasabb értékű címlet a 10 000 forintos bankjegy volt, melyből ugyan jelentős készletekkel rendelkezett az MNB, azonban a modellszámítások szerint ez sem minden szcenárió esetében bizonyult volna elégségesnek a megnövekedő igények kielégítésére. Mivel az elemzések szerint erre belátható időn belül, várhatóan a 2000-es évek elején a készpénzforgalom normál működése esetén is szükség lett volna, az MNB úgy döntött, hogy biztonsági megfontolásból előre hozza a 20 000 forintos címletű bankjegyek gyártását. Így ezen új címletet 1999-ben legyártatta, és az MNB trezorjaiban helyezte el, de egyelőre nem hozta forgalomba, mert a húszezreseknek egyfajta biztonsági szerepet szánt. Abban az esetben, amennyiben az Y2K esemény bekövetkezik, úgy a 20 000 forintos címlet – az erre előkészített MNB rendelet szerint – haladéktalanul kibocsátásra került volna, és mint nagyértékű bankjegy biztosítani lett volna képes az időlegesen megnövekedett készpénzigényt. Az MNB emellett 1999 utolsó hónapjaiban – előzetes biztonsági vizsgálatokat követően, titoktartás mellett – a legnagyobb lakossági bankok trezorjaiban jelentős 20 000 forintos készleteket helyezett ki, annak érdekében, hogy a pánik esetleges bekövetkezte esetén a kereskedelmi banki szféra – a szállítással járó időveszteség nélkül – azonnal rendelkezni tudjon az új, magas címletű bankjegyekkel a szükséges lakossági kifizetésekhez. A válság szerencsére nem következett be, csak kisebb jelentőségű, de javítható hibák fordultak elő. A világ fellélegezhetett.

A Magyar Nemzeti Bank a letétként kihelyezett húszezreseket, a szükséges biztonsági intézkedések megtételével visszaszállította a jegybank trezorjaiba. Mivel Magyarország készpénzigénye ezt egyébként is szükségessé tette, a jegybank a 20 000 forintos címletet több mint egyéves „pihentetést” követően végül 2001 februárjában bocsátotta ki. A történet többi része mindenki előtt ismert, a 20 000 forintos immár második generációs címletként azóta is hazánk fizetési rendszerének meghatározó része.

A régi 20 000 forintos bankjegy