Fenntartható GDP

SZERKESZTETTÉK:

BAKSAY GERGELY – MATOLCSY GYÖRGY – VIRÁG BARNABÁS

Fenntartható

GDP

GLOBÁLIS VITAIRAT

„A közel 100 éve kifejlesztett GDP mutató megközelítése nem változott együtt a gazdaság és társadalom igényeivel.”

Baksay Gergely

„A fenntarthatósági fordulat nemcsak új gondolati megközelítést, de új mérőszámokat is igényel, ezért a GDP meghaladását teszi szükségessé.”

Matolcsy György

„Az új gazdasági alapmutatónak figyelembe kell vennie a környezeti, társadalmi és pénzügyi fenntarthatóságot is.”

Virág Barnabás

FENNTARTHATÓ GDP

Globális vitairat

Szerkesztették:

Baksay Gergely – Matolcsy György – Virág Barnabás

MNB kézikönyvek

A Magyar Nemzeti Bank könyvsorozatában korábban megjelent művek

dr. Kandrács Csaba (szerk.): Stabilitás és bizalom: A magyar pénzügyi felügyelés története. MNB, Budapest, 2023

Virág Barnabás és Horváth Marcell (szerk.): Geopolitikai ébredések –A fenntartható jövő megteremtése Eurázsia korának hajnalán. MNB, Budapest, 2023

Matolcsy György, Kandrács Csaba, Patai Mihály és Virág Barnabás (szerk.): Fenntartható Egyensúly és Felzárkózás 144 pontja. MNB, Budapest, 2022

Patai Mihály és Horváth Marcell (szerk.): Jelenünk a jövő – Eurázsiai jegybankok az innováció élén. MNB, Budapest, 2022

Baksay Gergely, Matolcsy György és Virág Barnabás (szerk.): Új fenntartható közgazdaságtan. Globális vitairat. MNB, Budapest, 2022

Banai Ádám és Nagy Benjamin (szerk.): Egy új kor hajnalán – Pénz a XXI. században. MNB, Budapest, 2021

Patai Mihály és Horváth Marcell (szerk.): Eurázsia kora. MNB, Budapest, 2021

Matolcsy György: Egyensúly és növekedés, 2010–2019: Sereghajtóból újra éllovas. MNB, Budapest, 2020

Virág Barnabás (szerk.): Fenntartható felzárkózás euróval. MNB, Budapest, 2020

Virág Barnabás (szerk.): Tízszer tíz év számokban – Magyarország elmúlt 100 évének gazdaságtörténete. MNB, Budapest, 2020

Kocziszky György (szerk.): Etikus közgazdaságtan. MNB, Budapest, 2019

Virág Barnabás (szerk.): A jövő fenntartható közgazdaságtana. MNB, Budapest, 2019

Fábián Gergely és Virág Barnabás (szerk.): Bankok a történelemben: innovációk és válságok. MNB, Budapest, 2018

Lehmann Kristóf, Palotai Dániel és Virág Barnabás (szerk.): A magyar út –célzott jegybanki politika. MNB, Budapest, 2017

Vonnák Balázs (szerk.): Modern jegybanki gyakorlat. MNB, Budapest, 2017

Palotai Dániel és Virág Barnabás (szerk.): Versenyképesség és növekedés. MNB, Budapest, 2016

Matolcsy György: Egyensúly és növekedés, Konszolidáció és stabilizáció Magyarországon 2010-2014. Kairosz, Budapest, 2015

FENNTARTHATÓ GDP

Globális vitairat

Szerkesztették:

Baksay Gergely – Matolcsy György – Virág Barnabás

Fenntartható GDP – Globális vitairat

Szerkesztették: Baksay Gergely – Matolcsy György – Virág Barnabás

MNB kézikönyvek

A készítők köszönetet mondanak Matolcsy György jegybankelnöknek és a jegybank alelnökeinek a kötet készítése során nyújtott segítségükért.

Szerkesztés © Baksay Gergely, Matolcsy György, Virág Barnabás, 2024

© Magyar Nemzeti Bank, 2024

Minden jog fenntartva.

Borító és layout © Budapesti Metropolitan Egyetem

Kiadja:

Magyar Nemzeti Bank 1013 Budapest, Krisztina körút 55. www.mnb.hu

Nyomdai előkészítés és kivitelezés:

Prospektus Kft.

8200 Veszprém, Tartu u. 6.

ISBN 978-615-5318-63-4

KANDRÁCS CSABA – MATOLCSY GYÖRGY –VIRÁG BARNABÁS

Előszó

„Az új jövőképek által irányított felzárkózásokat már csak a fenntarthatósági gondolat köré lehet szervezni.”

Matolcsy György

A fenntarthatósági fordulat megvalósításához végre kell hajtani a gondolati megújulás mellett a mérés megújítását is. Mérés nélkül sem a cél nem jelölhető ki világosan, sem az ahhoz való közeledés nem követhető. A fenntarthatóságnak és a fenntartható fejlődésnek azonban nincsenek kiforrott, széles körben elfogadott mérőszámai. A Magyar Nemzeti Bank új globális vitairatának célja, hogy elősegítse a fenntartható gazdasági növekedés mérését ahhoz hasonlóan, ahogyan az Új fenntartható közgazdaság című vitairat a fenntarthatósági fordulat gondolati alapjainak lerakását szolgálta.

A közgazdasági elmélet és a mérés forradalma a közgazdaságtan korábbi nagy megújulásai idején is együtt járt. Miután John Maynard Keynes az 1930-as években megfogalmazta a makroökonómia és az állam által szabályozható kereslet alapjait, szükségessé vált a gazdasági teljesítmény és a kereslet korábbinál sokkal pontosabb mérése. Erre válaszul született meg a nemzeti számlák rendszere, és annak csúcsmutatója, a GDP. Az elmélet és a mérés összekapcsolása teremtette meg a 20. század jelentős gazdasági eredményeinek alapját, és enélkül vélhetően nem beszélhetnénk sem a második világháború utáni európai gazdasági csodáról, sem az ázsiai kis (és nagy) tigrisek csodáiról. A GDP, mint statisztikai mutató azonban magán hordozza kora lenyomatát. Megközelítése elsősorban a tömegtermelésen alapuló gyáripar teljesítményének mérésére tette alkalmassá. Filozófiája nem változott együtt a gazdaság és a társadalom igényeivel, sőt, a GDP önálló életre kelt, és eszköz helyett céllá vált. Azonban az elavult mérőszám a 20. század végére elavult gazdasági stratégiákat táplált. Ennek következtében a 20. század GDP által mért gazdasági modellje kimerítette a környezeti erőforrásokat, eladósította a következő generációkat és több helyütt fenntarthatatlan társadalmi feszültségeket gerjesztett. A fenntarthatósági fordulat a GDP meghaladását teszi szükségessé. „Az új jövőképek által irányított felzárkózásokat már csak a fenntarthatósági gondolat köré lehet szervezni.” – mondta ki Matolcsy György az Új fenntartható közgazdaságtan 36 pontját tartalmazó vitainditó írásában 2021-ben. Ha kitűzzük magunk elé a célt, akkor már félig elértük. Ha mérni is kezdünk, akkor túl vagyunk az út felén. A fenntartható fejlődés akkor valósítható meg, ha képesek vagy mérni mindkét tényezőjét, a fenntarthatóságot és a fejlődést is.

A 21. század új karaktere új mérőszámokat igényel. Ezért a GDP mérését a fenntarthatóság legalább 4 dimenziójával kell kiegészíteni.

1. Be kell építeni a fenntartható GDP számításába a környezeti fenntarthatóságot. 2015 és 2022 között az emberi történelem legmelegebb 8 évét éltük át. A globális felmelegedés már tény, a túlzott felmelegedés azonban még elkerülhető. Soha nincs túl késő, „mindig van kiút” – írta Kopátsy Sándor. A Föld hőmérsékletének kontroll alatt tartása csak tudatos politikákkal, az energiaintenzitás és a karbonkibocsátás csökkentésével lehetséges, amelynek végrehajtásához folyamatos mérésekre van szükség.

2. A fenntartható GDP-nek tükröznie kell a demográfiai és jövedelmi fenntarthatóságot. A legkevésbé fejlett országok túlzottan magas, a fejlettek pedig fenntarthatatlanul alacsony születésszámmal küzdenek. Európa egyetlen országában sem éri el a termékenységi ráta a létszám fenntartásához szükséges szintet, így a kontinens népessége idősödik és csökken. Ugyanakkor a fejlett országokban évtizedek óta nem látott társadalmi feszültségekhez vezet a bevándorlás és az egyenlőtlenség. A vagyon eloszlása ugyanis a Pareto-elv szabályait követi: globálisan a felső 1 százalék birtokolja a vagyon 46 százalékát, míg az alsó 50 százalék mindössze 1 százalékot. A gazdasági növekedés azonban csak úgy fenntartható, ha megtartja a népességet és megőrzi a társadalmi kohéziót.

3. A fenntarthatóság mérésének kiemelt területe a pénzügyi fenntarthatóság. A gazdasági fejlődés természete, hogy a növekedés adósságból ered és adósságot szüntet meg. Ha ez az egyensúly felborul, az pénzügyi válságokhoz vezet, de az egyensúlyi pont dinamikusan változik. A világ összes adóssága ma a globális GDP mintegy 250 százalékán áll, ami 50 százalékponttal haladja meg a 2008-2009-es globális pénzügyi válság előtti szintet. Részletekbe menő mértékig figyelemmel kell tehát lenni az állami és magánadósságok mértékére a fenntartható GDP számítása során.

4. Végül, mérni kell a gazdaság növekedési képességének fenntarthatóságát. A természeti és emberi erőforrások korlátainak elérését követően a gazdasági növekedés legfontosabb motorja a termelékenység javulása, amely azonban a fejlett világban több

évtizede trendszerűen lassul. Ennek ismételt felgyorsításához alkalmaznunk kell a 4T képletét, amely szerint a tőke, a tudás, a technológia és a tehetség gondozása és kiaknázása vezethet ismét a termelékenység növekedéséhez. A fordulat megvalósításához mérni kell a gazdasági növekedési képességét, potenciális teljesítményét.

A GDP megújítását, a gazdasági fejlődés fenntarthatóságának mérését célzó kiadvány magyar nyelven eddig nem jelent meg. A nemzetközi szakirodalom azonban meglehetősen gazdag, és magában foglalja többek között átfogó koncepciók kidolgozását, valamint alternatív mérőszámok kialakítását. A GDP korlátait a fenntarthatóság és jólét mérésében, valamint az ezek meghaladására törekvő kutatásokat és új mérőszámokat a könyv első részében mutatjuk be.

A gazdaság működése ma a kvantummechanika világát idézi, aminek le kell képeződnie a mérésben és a mérőszámokban is. Amint a kvantummechanikában, úgy a fenntarthatóság mérésében is el kell fogadni a bizonytalanság szerepét. És amint fizikában a megfigyelt változóknak lehet kettős vagy többes természete, úgy a fenntarthatóság dimenziói sem azonos jellegűek. Ezért a vitairat második és harmadik részében két mérési módszert is alkalmazunk annak érdekében, hogy megbecsüljük a GDP fenntartható mértékét a hagyományos statisztikák által mért GDP körüli „elektronfelhőben”.

A vitairat a Magyar Nemzeti Bank, a Központi Statisztikai Hivatal és a magyar egyetemi szféra együttműködésével jött létre. Az MNB és a KSH szakértői mellett több fejezetet jegyeznek a Budapest Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, a Neumann János Egyetem és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatói és kutatói is.

Mint minden vitairat esetében, a célunk most is a közös gondolkodás előrevitele. Amint Keynes „Általános elmélete” után egy évvel Simon Kuznets bemutatta a GDP számítására vonatkozó első becslését, úgy követi ez a vitairat és számítás is az Új fenntartható közgazdaságtan című kötetet. Ajánljuk ezt is és mindkettőt együttesen mindenki szíves figyelmébe, aki hozzánk hasonlóan úgy látja, hogy a fenntarthatósági fordulat nem lehetséges a gondolkodás és a mérés megújítása nélkül.

Bevezető

„Soha nem változtathatsz a dolgokon úgy, hogy a meglévő valóság ellen harcolsz.

Ha valamit meg akarsz változtatni, építs egy

új modellt, amely elavulttá teszi a régit.”

Richard Buckminster Fuller

AZT KAPOD, AMIT MÉRSZ

Azt mérjük, amit termelünk, mióta Simon Kuznets az 1930-as években kidolgozta a GDP mutatót. Így megkaptuk a gazdasági növekedés mutatóját, vagyis annak az összegét, amit termelünk. A második világháborútól az 1973-as első olajválságig – azaz a kapitalizmus úgynevezett aranykorában – a kitartóan magas gazdasági növekedés hosszan tartó időszaka javította az életminőséget és a környezeti teljesítményt.

A gazdasági növekedés életminőséget és környezeti teljesítményt javító, önmagát gerjesztő folyamata viszonylag jól működött a neoliberalizmus 1990-es években bekövetkezett fellendüléséig. Addig a GDP mérése nemcsak azt tükrözte, amit megtermeltünk, hanem azt is, amit valójában mérni akartunk. Más szóval, a rövid távú termelékenység javította a hosszú távú fenntarthatóságot is.

Az elmélyülő globalizáció és pénzügyi liberalizáció nyomában a gazdasági növekedés, az életminőség és a környezeti teljesítmény alkotta körforgás kezdett disszonánsan csikorogni. A gazdasági növekedés szélesedő bérszakadékkal és romló ökológiai fenntarthatósággal járt. A szociális biztonsági háló gyengült, az éghajlatváltozási vészhelyzet fokozódott.

A rövid távú termelékenység és a hosszú távú fenntarthatóság közötti kapcsolat ördögi körré vált. A gazdasági növekedés már nem javítja a hosszú távú fenntarthatóságot. A pozitív kapcsolat negatívvá változott. A gazdasági növekedés, az életminőség és a környezeti teljesítmény ördögi köre beépül a gazdasági rendszerünkbe.

A GDP TÚLÉLTE KÜLDETÉSÉT: PARADIGMAVÁLTÁS

A FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS FELÉ

Az 1992-es riói Környezet és Fejlődés Konferencián az Egyesült Nemzetek elfogadott egy „Agenda 21” című, döntő fontosságú dokumentumot, amely a fenntartható fejlődés részletes tervezete a 21. század számára. A globális közösség megerősítette elkötelezettségét a fenntartható fejlődés mellett, amely új paradigma a fejlődésünk számára: olyan gazdasági fejlődésre törekvés, amely közben javítjuk az életminőséget és az ökoszisztémánk ellenálló képességét.

Ugyanakkor fejlődésünk fokmérőjeként még mindig ragaszkodunk a GDP-hez. A fenntartható fejlődés új mérőszámainak kidolgozására tett számos kísérlet ellenére a GDP továbbra is a gazdaságpolitikai döntéshozatal központi mutatója.

Amíg megragadunk a rövid távú termelést mérő GDP mellett, nem tudjuk gazdaságpolitikánk kialakítását a hosszú távú fenntarthatóságra törekvő fenntartható fejlődés új paradigmájához igazítani.

FENNTARTHATÓ GDP MINT A FENNTARTHATÓ

FEJLŐDÉS ESZKÖZE

A GDP számos hiányossága ellenére van azonban lehetőség arra, hogy a GDP-t a fenntartható fejlődés eszközeként továbbfejlesszük, amíg nem tudunk előállni egy átfogó mutatóval a hosszú távú fenntarthatóságra vonatkozóan.

Eddig több nemzetközi szervezet – ideértve az Egyesült Nemzeteket és az OECD-t – tett számos kísérletet arra, hogy egy, a GDP-t felváltani képes új mutatóval hozakodjon elő. Néhány példa: a HDI (Human Development Index) emberi fejlettségi index, a GPI (Genuine Progress Index) valódi fejlődés mutató, a GNH (Gross National Happiness) bruttó nemzeti boldogság, SPI (Social Progress Index) társadalmi fejlődés index, az ökológiai lábnyom stb.

Az OECD konkrét javaslatai közé tartozik a nemzeti számlák rendszerének (SNA) kidolgozása, a szatellitszámla, az életminőség-mutató és az inkluzív fejlődési mutató bevezetése. Ezek mind olyan érdemi javaslatok, amelyek a gazdasági mérések körét a GDP-n túlmenően is bővíthetik.

E számos próbálkozás ellenére egyik sem közelíti meg a fenntartható GDP, azaz a GDP fenntarthatóvá tételének fogalmát, amely a Magyar Nemzeti Bank új kísérlete.

A GDP fenntarthatóvá tételének ötlete számos értékkel bír a GDP más mérőszámokkal való helyettesítésére tett kísérletekhez képest, mivel eddig a GDP lecserélésére javasolt új mérőszámok egyike sem állt azonnal rendelkezésre a napi szakpolitikai döntéshozatalban való gyakorlati alkalmazáshoz.

A LÁTHATATLAN TÁRSADALMI ÉS KÖRNYEZETI

KÖLTSÉGEK

LÁTHATÓVÁ

TÉTELE

A GDP-t fenntarthatóvá lehetne tenni, ha a társadalmi és környezeti költségeket bele tudnánk foglalni a GDP számításába. Sok láthatatlan társadalmi és környezeti költségünk van a rövid távú termelés maximalizálásában. Sok társadalmi és környezeti költség nem látható, mert ezeknek nincs áruk. Viszont a költségeket mérni tudjuk a piaci árral bíró gazdasági javak elpazarlásának kiszámításával.

Érdekes eset például a forgalmi dugók költsége. Számos nagyváros szenved a jelentős forgalmi torlódások miatt. 2018-ban Koreában a forgalmi dugók miatt elpazarolt benzin és munkaóra a GDP igen jelentős részének, 3,6%-ának felelt meg. Ez hatalmas költség, még a koreai GDP 2,2%-át kitevő súlyos védelmi kiadásokhoz képest is. Még nagyobb számot kapunk, ha ehhez hozzáadjuk a forgalmi torlódások által okozott levegőszennyezés egészségügyi költségét. A forgalmi dugók következtében Korea a GDP-jének jelentős hányadát elveszíti. Mivel a forgalmi torlódások költsége láthatatlan, a koreai kormány növelés helyett csökkenti a vasúti és metróberuházásokat, arra hivatkozva, hogy ezek veszteségesek. Viszont amennyiben hozzáadjuk a bevételhez azt az hasznot, amellyel a tömegközlekedés jár a forgalmi dugók költségének csökkentése révén, akkor a közösségi közlekedés nem lehet veszteséges. Ha a tömegközlekedés következtében elkerült szén-dioxid-kibocsátást haszonként hozzáadjuk a bevételhez, az még nagyobb többletet jelent, nem pedig hiányt.

Egy másik kritikus tényező, amely fenntarthatóvá teheti a GDP-t, a szén-dioxid-kibocsátás költségének beépítése a GDP-számításba. Az évente növekvő mennyiségű szén-dioxid-kibocsátás költségét úgy lehet kiszámítani, hogy a szénnek az egyes kormányok által megállapított árnyékárát alkalmazzuk. Európában a szén árnyékára lehet az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének (ETS) ára, amely jelenleg 100 euró körül mozog. Így 1 millió tonna megemelkedett szén-dioxid-kibocsátás költsége 100 millió euró lesz. Ezt az összeget le kell vonni a GDP-ből. Ha a szén-dioxid-kibocsátást 1 millió tonnával csökkentik, 100 millió eurót hozzá lehet adni a GDP-hez. A szén-dioxid-kibocsátás

költségének a GDP-be történő ilyen beépítése éghajlatbarát és fenntartható GDP-t eredményez.

A forgalmi dugó és a szén-dioxid-kibocsátás csak kezdeti példái a GDP-ből levonandó ökológiai és társadalmi költségnek. Sokkal több olyan költség létezhet, amelyek beépíthetőek lennének a GDP-be. Minél inkább beépülnek a környezeti és társadalmi költségek, annál fenntarthatóbb lehet a GDP.

A FENNTARTHATÓ GDP ÉRTÉKE:

AZ ERŐFORRÁSOK FENNTARTHATÓ ELOSZTÁSA

Felmerülhet a kérdés, hogy mi lenne a fenntartható GDP értéke. A fenntartható GDP értékeinek egyike az a lehetőség lesz, hogy erőforrás- és beruházáselosztásunkat a hosszú távú fenntarthatósághoz igazítjuk.

Például a közösségi közlekedésbe való beruházást sok országban gyakran megnyirbálják a működtetési veszteség ürügyén, különösen a globalizáción végigsöprő neoliberális paradigma szerint, amely csak a beruházások látható rövid távú megtérülésére fókuszál, miközben elhanyagolja a láthatatlan hosszú távú társadalmi és környezeti költséget.

A fenntartható GDP paradigmája szerint, ha a tömegközlekedésnek a forgalmi dugók és a szén-dioxid-kibocsátás csökkentéséhez való hozzájárulását bevételként vesszük figyelembe, a közösségi közlekedés valójában többletet eredményez, nem pedig hiányt. Így a közösségi közlekedésbe történő befektetéseket inkább növelni kell, nem pedig csökkenteni.

Koreában éveken át újra és újra elvetették a különböző külvárosi területekről Szöul központján áthaladó expressz metróvonalakra irányuló beruházást azon megvalósíthatósági tanulmány alapján, amely főként a jövedelmezőségre és a beruházás pénzbeli megtérülésére összpontosított. Így döntöttek annak ellenére, hogy hatalmas lehetőség rejlik a szöuli metropolisz hírhedt közlekedési torlódásai csökkentésében és a személyautók használatából eredő szükségtelen szén-dioxid-kibocsátás elkerülésében. Viszont, ha a fenntartható

GDP láthatatlan társadalmi és környezeti költségeket láthatóvá tevő paradigmáját alkalmazzák, és e költségek tükröződnek az említett expressz metróvonal-beruházások megtérülésének számításában, ezeket az gyorsforgalmi metróvonalakat már megépítették volna és már működnének, ezzel jelentősen hozzájárulva a forgalmi dugók és a szén-dioxid-kibocsátás mérsékléséhez.

És ez csak egy példa. Több ilyen eset is lehet sok más országban. A láthatatlan társadalmi és környezeti költségek láthatóvá tétele a fenntartható GDP paradigma alapján ösztönözni fogja a társadalmilag befogadó és ökológiailag zöld beruházások nagymértékű növekedését és az erőforrás-elosztást, hozzájárulva a hosszú távú fenntarthatósághoz.

FENNTARTHATÓ GDP – EGY FEJLESZTENDŐ ÉS JAVÍTANDÓ FOLYAMAT

A GDP fenntarthatóvá tétele olyan folyamat, amely egy projektben nem fejezhető be. Időbe fog telni a különféle láthatatlan ökológiai és társadalmi költségek beazonosítása, és a költségek értékelésének folyamata is megkövetelheti a gyakorlatban való tanulást.

A GDP fenntarthatóvá tételének folyamata nem lesz könnyű és egyszerű. Ugyanakkor a GDP fenntarthatóvá tételének szükségessége sürgős, és egyre kritikusabbá válik, ahogy a klíma- és társadalmi válságok napról napra súlyosbodnak. A kollektív bölcsesség és a próba-szerencse alapú együttműködés kritikus lesz a fenntartható GDPnek – mint a hosszú távú fenntarthatóság mozgatórugójának – az előmozdításában.

PRINCZ-JAKOVICS TIBOR – HORVÁTH GYÖRGY ÁDÁM A GDP hiányosságai a fenntarthatóság mérésében

„Nem minden számít, ami megszámlálható. És nem minden megszámlálható, ami számít.”

Albert Einstein

A GDP az aktuális gazdasági teljesítményt mérő mutató, amely azonban nem tartalmaz információkat ennek a gazdasági teljesítménynek a fenntarthatóságáról. Ez a fejezet azt foglalja össze, hogy milyen módszertani korlátai vannak a GDP-nek a fenntarthatóság négy aspektusát (ökológia, társadalom, pénzügy és innováció) illetően. A környezeti fenntarthatóság nézőpontjából a GDP-nek mint felhasználható gazdasági mutatónak a legjelentősebb korlátja a természeti tőke mennyiségi és minőségi változására való reflexió hiánya. A társadalmi szempontoknál az okozza a problémát, hogy az egyenlőtlenségek csökkentése, a jövőbeni gazdasági teljesítmény előállításához szükséges humán erőforrás fejlesztése, illetve a demográfiai folyamatok csak részben jelennek meg a nemzeti számlákban. Pénzügyi szempontból a GDP önmagában ad felvilágosítást arról, hogy a növekedésnek saját eszközök vagy esetleg fenntarthatatlan eladósodás a forrása. Végül a GDP önmagának a növekedési képességnek a fenntarthatóságáról sem szól abban az értelemben, hogy nem méri a gazdaság alkalmazkodási és innovációs képességét.

BEVEZETÉS

A fenntartható fejlődés koncepciója 1987-ben jelent meg először a Bruntland Bizottság által készített Our Common Future elnevezésű ENSZ-jelentésben (United Nations, 1987). Az azóta eltelt időszakban a nemzetközi és a hazai szakmai közösség jelentős erőfeszítéseket tett a fenntartható fejlődés elméletének kibontására, a koncepcionális kérdések megválaszolására, a célok kijelölésére és a mérés problémainak megoldására.

Célunk, hogy az elméleti háttérre alapozva, illetve a gyakorlatba való átültethetőség tapasztalataira építve vizsgáljuk a fenntarthatóság mérésének problematikáját. Jelen fejezetben ezért a fenntarthatóság elméleti megközelítésén túl a gyakorlati alkalmazhatóságot is figyelembe vesszük. Munkánk során az MNB által korábban is alkalmazott megközelítés szerint vizsgáljuk a fenntarthatósági kritériumokat, így

a környezeti, társadalmi, gazdasági és pénzügyi szempontokon keresztül mutatjuk be a GDP hiányosságait.

Általánosságban megállapítható, hogy a későbbiekben részletesebben bemutatott szempontok alapján a GDP a pillanatnyi gazdasági teljesítményen felül nem tud érdemi információt adni a gazdasági fenntarthatóságról. A fenntarthatóság bővebb kontextusban értelmezendő a gazdasági teljesítőképesség kizárólagosságánál, ezáltal szükséges kiegészíteni a gazdasági jellemzőket a környezeti, a társadalmi és a pénzügyi dimenziókkal.

KÖRNYEZETI SZEMPONTOK SZERINTI

HIÁNYOSSÁGOK

A környezeti szempontok vizsgálata során a környezetgazdaságtanban elfogadottnak tekinthető tényezőket vizsgáljuk részletesebben. A nemzetközi és a hazai szakirodalom (például Bartus és Szalai, 2014; Szlávik, 2007) foglalkozik a GDP korlátaival és az alternatív mutatók témakörével. A hiányosságok feltárása és az azonosított tényezők korrigálásának lehetősége alternatívák sorát nyitja meg a GDP fejlesztésére vagy a GDP-vel együtt többféle mutató együttes használatára.

Környezetminőség, természeti tőke állapota

A GDP alapvetően nem tükrözi a környezetminőség változását, mivel nem erre a célra hozták létre. Nem az emberiség életminőségét, illetve a fenntarthatóságot akarták mérni vele, így szükségszerűen nem tartalmazza a gazdasági teljesítményhez közvetlenül nem kötődő, gazdaságon kívüli externális folyamatok eredményét. A környezeti állapot minőségéről (a szennyezési szintről, a természeti erőforrások állapotáról) vannak pontosnak tekinthető mikroszintű mutatóink, kielégítő makromutatóval viszont nem rendelkezünk. Ha a makroszintű döntéshozatalban is figyelembe akarjuk venni a természeti erőforrások állapotváltozását, akkor szükségünk van egy erre alkalmas mutatóra.

A jelenleg rendelkezésre álló mutatók sokféleségét az 5–7. fejezetek mutatják.

A környezeti szempontok szerinti hiányosságok közül a természeti tőke változását, illetve a piacon kívüli, környezeti relevanciájú folyamatok hatását célszerű kiemelni. A GDP ugyanis a „flow” jellegéből következően áramokat mér, így hiányzik belőle a „stock”, azaz a készletek, a vagyon nagyságának változása (bár a nemzeti számlák rendszerében van neki hely). A környezeti hiányosságok között ezért elsőként a természeti tőke mennyiségi, továbbá a környezeti állapot minőségi változásainak hiányzó értékelése említendő. A gazdasági folyamatokhoz természeti erőforrásokat használunk fel, majd a termelés és a fogyasztás során hulladékok/melléktermékek keletkeznek. Általában a természeti erőforrások mennyisége és minősége csökken, míg a többi erőforrás bővül, így környezeti szempontból kedvezőtlen átváltás valósul meg a különböző tőkeformák között. A fenntarthatóság gyenge változatának eléréséhez az összes erőforrás együttes tőkeösszegének hosszú távon történő megőrzése szükséges, így a tőkenagyságok eltérő változásai jelentősen befolyásolják a fenntarthatósági lehetőségeinket. Az erős fenntarthatóság az előzőeknél meszszebbre vezet, és a természeti tőke önmagában történő megőrzését is megköveteli.

A fenntarthatóság gyenge változatának definíciója, hogy a tőkeformák átválthatóak egymásba, miközben az összes erőforrás együttes tőkeösszege nem csökkenhet.

A gazdasági tevékenységek túlzott környezetkárosító hatásának egyik alapvető közgazdaságtani oka az externáliák megléte. A klasszikus közgazdaságtan által felállított tökéletes piac elmélete szerint, ha egy erőforrás használata vagy egy termék előállítása valamilyen kárt okoz, akkor ennek a kárnak az értéke beépül a termék vagy szolgáltatás árába. Ebben az esetben például a szennyező termék drágább lenne, ami a termelőt a túlzott szennyezés csökkentésére késztetné.

A gyakorlatban azonban a tevékenység során keletkezett költségek egy része nem jelentkezik a termelőnél (tehát externáliává válik), így az a termék árába sem épül be. Ebből következően a termék piaci ára alacsonyabb, mint a környezetkárosító hatást figyelembe vevő valós költsége. Így a termék iránti kereslet nagyobb, mint amilyen magasabb áron lenne, tehát a termékből sok fogy, ez pedig a környezetkárosító hatását is növeli. Attól függően, hogy milyen előjelű változást idéz elő, az externália lehet negatív vagy pozitív értékű, de itt most elsősorban a negatív hatásokkal foglalkozunk.

A környezeti problémák befolyásolják a nemzetgazdaság aggregált jólétének szintjét, továbbá nem szándékolt jövedelem-újraelosztást is generálnak az aggregált jóléten belül azáltal, hogy a negatív externália érintettjeit nem kárpótolják a veszteségeikért, jóllehet az okozóknál többletjövedelem keletkezik. Például önmagában a közlekedési szektor – sok haszna mellett – a környezetszennyezést, a dugóban eltöltött időt és a baleseteket is beleértve a GDP 6,6 %-ával egyenértékű társadalmi kárt okoz (European Commission et al., 2019).

Negatív externália akkor jelentkezik, amikor egy termék előállításának vagy fogyasztásának járulékos költségei nem jelennek meg annak termelői vagy fogyasztói árában, hanem szétterülnek a gazdaság más szereplői között.

A negatív externális hatások egyik legtöbbet hivatkozott példája a közlegelők tragédiája (Hardin, 1968). Azoknak a közjavaknak az esetében, ahol a szabad hozzáférésből fakadóan nem valósítható meg a kizárás, ott nem lesz motiváció senki számára, hogy az erőforrás fenntartásának költségét fedezze. Ennek az a tragikus következménye, hogy az adott közjószágot túlhasználják, és a pazarlás miatt az erőforrás tönkremegy. A negatív externália által okozott társadalmi-gazdasági károk, illetve a közjavak leromlásának elkerülése érdekében környezeti szabályozásra van szükség, amely például környezeti adók segítségével internalizálja a külső hatásokat (externáliákat). A környezeti

erőforrások, közjavak felélése adott pillanatban növelheti a GDP-t, ugyanakkor aláássa a jövőbeni gazdasági teljesítményét, tehát csökkenti a GDP fenntarthatóságát.

További mérési anomáliaként jelentkezik a kárelhárító tevékenységek megítélése. Ezek olyan tevékenységek, amelyek a negatív externális hatások kezeléséhez, az okozott károk javításához szükségesek, és ugyanúgy részét képezik a GDP-nek, mint például az egyéb építési jellegű beruházások. Mivel pozitív előjellel számítódnak a már létrejött szennyezések utólagos felszámolását célzó, környezeti kárelhárítást megvalósító beruházások, így a fenntarthatósági szemlélettel ellentétes módon kerülnek figyelembevételre. Különösen olyan időszakokban szembetűnő ez a torzítás, amikor a kárelhárításnak a beruházásokon belüli részaránya szükségszerűen magas (pl. balesetek vagy katasztrófák idején).

Ökoszisztéma-szolgáltatások

A GDP nem képes mérni a természet által nyújtott szolgáltatásokat (pl. öntisztító képességet) sem, amelyek tompítják a gazdaság által okozott környezeti károkat, ezért figyelmen kívül hagyásuk hiányosságnak tekinthető. Az ökoszisztéma-szolgáltatásokat átfogóan az ENSZ szakértői által összeállított „Millenium Ecosystem Assessment” elnevezésű tanulmány elemezte. Az ökoszisztémák értékes szolgáltatások sorát nyújtják, amelyek a közismertté vált becslés szerint a globális GDP akár közel kétszeresét is elérhetik, ezáltal nagyobb mértékben járulnak hozzá a jóléthez, mint a gazdasági teljesítmény (Costanza et al. 1997). Az ökoszisztémák által nyújtott, négy típusba sorolható szolgáltatások sokrétűségét a 1.1. ábra szemlélteti.

1.1. ábra. Az ökoszisztéma-szolgáltatások típusai

FotoszintézisTalajképzés Biodiverzitás

Élőhely

GondoskodásEsztétikaRekreáció

TÁMOGATÓ ELLÁTÓ SZABÁLYOZÓ KULTURÁLIS

Tiszta víz Élelem

Ökoszisztéma szolgáltatások, amiket a természet ingyenesen nyújt

Hal Faanyag Beporzás

Hőmérs. csökk.

Tiszta levegő Oktatás

Szénd.megkötés

VíztisztításÁrvízvédelem

Forrás: TEEB Europe, https://ecology.fnal.gov/ecosystem-services/

A GDP hiányosságai az erőforrások természetes jellemzői tükrében

A gazdasági folyamatok során természeti erőforrásokat használunk fel, akár a termelés, akár a fogyasztás oldaláról közelítünk. A természeti erőforrásokat mind a bemeneti, mind a kimeneti oldalon használjuk, így ez a megtermelt javak és szolgáltatások bölcsője és sírja is egyaránt. Mindkét folyamatnál nyersanyagokat és energiahordozókat veszünk ki a természetből, azokon átalakításokat végzünk, és készterméket, köztes terméket, valamint melléktermékeket állítunk elő, melyek hasznos életük végén a természetbe térnek vissza hulladékként.

Erőforrásoldali problémák

A bemeneti erőforrások jellemzése több megközelítésből történik. Az erőforrások között találunk kimerülő, megújuló és feltételesen megújítható erőforrásokat. A kimerülő erőforrások felhasználásuk során megsemmisülnek, és ezek vagy nem termelődnek újra (pl. a hasadóanyagok esetében), vagy újratermelődésükhöz a közgazdasági gondolkodásban megszokott időtávoknál jelentősen hosszabb időre van szükség (pl. a földgáz, kőolaj és kőszén újratermelődéséhez tíz-, százezer vagy millió évekre). A megújuló erőforrások esetén a természetes megújulás üteme kellően gyors, és így a belőlük származó anyag- és energiaáramok gyakorlatilag folyamatosan fenntarthatók. Egyes erőforrások emberi ellenőrzés, felügyelet mellett feltételesen megújíthatók. Ez vagy további erőforrások bevonását igényli, vagy pedig azt, hogy hagyjuk a természetet tenni a dolgát, mint például a talaj (humusz) vagy az erdők újratermelődése esetén.

A GDP szempontjából az újratermeléshez felhasznált anyagok, termékek és szolgáltatások növelik a GDP-t, viszont a használaton kívül helyezés csökkenti azt. Továbbá, a GDP szempontjából az újratermelődött anyagok minőségbeli változása csak részben, vagy egyáltalán nem kerül elszámolásra. A faanyag példáját alapul véve meg tudjuk mondani, hogy egy köbméter fagerenda mennyivel növeli a GDP-t, de a GDP szempontjából közömbös, hogy milyen hosszúra is nő meg egy fa törzse. Ahogy az a párizsi Notre-Dame-székesegyház tetejét elpusztító 2019-es tűzvész után nyilvánvalóvá vált, a korhű újjáépítéshez nem alkalmasak a megújuló forrásból származó, ember által gondozott erdők, mivel az itt található fák nem nőnek kellően nagyra. Vagyis hiába gondoskodunk az erőforrás megújításáról, annak egyes jellemzőit csak természetes körülmények között tudjuk szavatolni. Szintén torzító, hogy a természetközeli védekezési-termésjavító módszerek nem növelik a GDP-t, amennyiben előállításuk ingyenes, de a vegyszeres, mesterséges módszerek a vegyipar kibocsátásán keresztül igen. Természetesen a terméshozam változása mindkét esetben megjelenik a gazdasági teljesítmény mérésében. A GDP szempontjából szintén közömbösek a monokultúrák, a genetikai diverzitás csökkenése.

Az ilyen és ehhez hasonló biológiai-genetikai sajátosságok a GDP szempontjából jelentéktelen külsőségek, miközben a későbbiekben ezek akár a GDP csökkenését is eredményezhetik. Az őshonos vagy a természetközelibb fajták a biológiai sokféleség szempontjából elengedhetetlen fontosságúak, de a GDP szempontjából ezek közömbösek, még akkor is, ha ezek jelentik a jövőbeli GDP alapját.

Kimeneti oldali problémák

A kimeneti oldalon az erőforrások károsanyag-elnyelő és tárolókapacitásuk miatt fontosak. Bizonyos közegek a környezetszennyező anyagok átmeneti, míg mások végleges tárolására szolgálnak. Az átmeneti tárolásnál fontos szempont a regenerálódás időtartama, valamint az emberi beavatkozás szükséges mennyisége. A gyorsan regenerálódó befogadó közegek hamarabb képesek ismét teljes értéken rendelkezésre állni, így az esetleges GDP-csökkenést átmenetivé tenni. Ennek a felgyorsítása a GDP növelésével jár. A végleges tárolásra szolgáló közegek esetében felmerülhet az emberi ellenőrzés szükségessége, mely szintén hatással van a GDP-re.

Napjaink talán legnagyobb globális kihívása az emberi eredetű üvegházhatású gázok miatt lezajló éghajlatváltozás és globális melegedés. Egyesek nagy reményeket fűznek az üvegházhatású gázok légköri mennyiségét csökkentő, magas és kevésbé magas technológiájú megoldásokhoz, mint például a CO2 légkörből kinyerése kémiai-fizikai úton, vagy a megtermelt CO2 gáztárolókba sajtolása (Carbon Capture and Storage, CCS) vagy hasznosítása (Carbon Capture, Use and Storage, CCUS). Jelenleg azonban ezek költségei és kapacitásai nem teszik lehetővé, hogy ez rövid távon valós alternatíva legyen. Ezzel szemben a legolcsóbb karbonmitigációs stratégia még mindig a nem kibocsátás vagy a természetes, fákkal történő elnyeletés, mely a GDP szempontjából semleges vagy csökkentő hatású.

TÁRSADALMI SZEMPONTOK SZERINTI

HIÁNYOSSÁGOK

A GDP a közel 100 éve megalapozott módszertana alapján elsősorban a termelőtevékenységek mérésére alkalmas. A termelés mögött álló humán erőforrás ugyan megjelenik a nemzeti számlák rendszerében mint termelő, jövedelmeket kapó és azt elfogyasztó, valamint megtakarító szereplő, de a humán tőke minőségéről, a termeléshez való hozzájárulás jellegéről, valamint a jövedelmek elosztásáról már alig valamit vagy semmit sem árulnak el a nemzeti számlák. Nem látszik a nemzeti számlákban termelésen kívüli humán erőforrás sem (gyermekek, idősek).

Egyenlőtlenségek

A fenntartható társadalomhoz (IUCN et al., 1991) vezető úton az egyének anyagi jóléti színvonalában mutatkozó különbségeknek is fenntarthatónak kell maradniuk. Ennek optimális szintje és határai azonban nem határozhatóak meg olyan módon, mint a természeti erőforrások esetén, ugyanis szubjektív tényezők, értékrendek, normák, kulturális attitűdök függvényei. Különböző társadalmak egészen más szintű egyenlőtlenséget tolerálnak és tartanak optimálisnak, illetve ezek a szintek is folyamatosan változnak. Az azonban általánosságban elmondható, hogy az egyenlőtlenségek túlzott szintje hosszú távon szétfeszíti a társadalmi kohéziót, és megnehezíti a fenntarthatósági törekvéseket. Ezek változását viszont nem méri a GDP, mivel a jövedelemeloszlás különbségei nem szerepelnek benne. A GDP-ben a magasabb és alacsonyabb jövedelmű társadalmi csoportok jövedelme és fogyasztása egyaránt benne van, azonban a köztük lévő különbség változása nem képeződik le.

Nemcsak a már megvalósult egyenlőtlenségeket nem méri a GDP, hanem az azok gyökerét jelentő esélyegyenlőségi szempontokat sem. Az ENSZ által 2030-ig terjedő időtávra meghatározott fenntarthatósági célok (Sustainable Development Goals, rövidítve: SDGs) éppen ezért kiemelten foglalkoznak az egyenlőtlenséggel. Ezek közül a 10. cél

rögzíti a legközvetlenebb módon az egyenlőtlenségek csökkentésével kapcsolatos törekvéseket: „Az országokon belüli és az országok közötti egyenlőtlenségek csökkentése” (ENSZ, 2015. p. 28).

A gazdaság- és társadalomstatisztika természetesen méri az egyenlőtlenséget más mutatókkal. A KSH adatai szerint Magyarországon a jövedelemegyenlőtlenség az EU-átlag alatti, ahogyan azt a társadalom leggazdagabb és legszegényebb ötödéhez köthető jövedelmek aránya jelzi az 1.2 ábrán.

1.2. ábra. A jövedelemeloszlás egyenlőtlenségeinek alakulása Magyarországon és az EU-ban

Forrás: KSH, https://www.ksh.hu/sdg/2-1-sdg-10.html alapján saját szerk.

A humán erőforrás (demográfia, egészségügy, oktatás) fejlesztése

A vitairat készítésének időszakában lépte át az emberiség létszáma a 8 milliárd főt, amelynek globális mérőszáma eltakarja a jelentős regionális különbségeket. A népesedési folyamatok világszerte

különbözőek: a kevésbé fejlett országokban növekszik a népességszám, míg a fejlett térségekben túlzottan alacsony a termékenység. Vannak ugyanakkor sikeres programok a növelésére, de egyelőre még nem érik el a kívánt 2,1 feletti fertilitási értéket.

Magyarország azon országcsoportba tartozik, ahol a népességcsökkenés hosszú távú trendje érvényesül és a demográfiai folyamatok a jövőbeni gazdasági teljesítményt is kedvezőtlenül befolyásolják. 2070-ben Magyarországon a különböző népesség-előreszámítás alapváltozatai alapján 7,66–8,93 millió ember fog élni. Ennek következtében egyrészt csökkenni fog a munkaképes korúak száma, másrészt az arányuk is mérséklődni fog az idősebbekkel szemben. Ezen elemzések alapján megállapítható, hogy mielőbb el kell kezdeni a felkészülést az időskori függőségi ráta emelkedésére (Drabancz és Berde, 2022). A népességnek nemcsak számszerű, hanem minőségi jellemzői is fontosak a gazdasági teljesítmény, a fenntarthatóság és saját jóllétük szempontjából is. A humán tőke az egyéni tudás és kompetenciák összessége, amelynek kihasználását természetesen befolyásolja az egészségi állapot. Nemzetgazdasági szinten a humán tőke az egyéni emberi tőkék összessége, tehát e tekintetben a népesség lélekszáma is számít. A fenntarthatósági követelmények teljesítéséhez szükséges teljes tőkemennyiség megőrzése kiterjed az annak részét képező humán tőkére is. A humán tőke minőségének gondozása és fejlesztése leginkább a széles értelemben vett oktatáson és az egészségügyi szolgáltatásokon keresztül történik.

A humán tőke önmagában nem mérhető, de számos jellemzője igen. A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács „Útmutató a fenntartható jövőhöz” című kiadványa (NFFT, 2020) részletesen elemzi az egészségi állapot és az egészségügyi ellátórendszer hatékonyságának összefüggéseit, többek között a KSH vonatkozó adatsoraira támaszkodva. Az egészségügyet input oldalról lehet mérni az egészségügyi ráfordítások összegével, GDP-arányos mértékével, az egészségügyi infrastruktúrával és létszámmal. Jelentős intézményi különbség lehet az országok között, hogy az egészségügyi szolgáltatórendszer mekkora része van állami- vagy magánkézben. Az egészség kimeneti indikátorai közé tartozik a várható élettartam, az elkerülhető halálozás,

a halálozások kiemelt halálokok szerint. Nem közvetlenül az egészségügyi outputoktól függ, de mégis kapcsolatban áll ezekkel az alkoholfogyasztás és a dohányzás elterjedtsége, valamint a termékenység. A humán tőke tudását és kompetenciáit elsősorban az oktatáson keresztül lehet fejleszteni. Természetesen ez nem kizárólag az iskolai oktatásra vonatkozik, bár annak különösen nagy ezen a téren a jelentősége. Az egyéni tudás és teljesítmény azonban ma már csak úgy tartható magas szinten, ha a tanulás nem ér véget az iskolapadban, hanem az egész életen, de legalábbis az aktív pályafutáson keresztül folytatódik. Az oktatásnak az egészségügyhöz hasonlóan mérhetőek a bementi és a kimeneti mutatói is. A bemeneti mutatók az erre fordított kiadások, az infrastruktúra mérete és állapota, a tanárok száma. Átmenetet képez az input és output mutatók között az oktatásban töltött évek száma és a népesség végzettség szerinti megoszlása. A valódi eredményekről a minőségi mutatók tájékoztatnak, mint a nemzetközi oktatási felmérések, az egyetemi rangsorok, a digitális készségek és az oktatási rendszernek az a képessége, hogy az otthonról hozott esetleges hátrányokat kiküszöbölje.

Összefoglalva megállapítható, hogy a GDP-ben az egészségügynek és az oktatásnak, mint kiemelt társadalmi hasznosságú szolgáltatásokat nyújtó területeknek a fogyasztási és fizikai beruházási jellegű tételei ugyan megjelennek, azonban azok valós színvonala és a humán tőkébe történő beruházása nem követhető a GDP-ben.

GAZDASÁGI SZEMPONTOK SZERINTI HIÁNYOSSÁGOK

E könyv 2. fejezete részletesen foglalkozik a GDP megközelítéséből és módszertanából fakadó problémákkal. Itt csak azokat a tényezőket említjük, amelyek a fenntarthatósággal állnak szoros kapcsolatban. A nemzeti rendszer egésze, és ezen belül a GDP a pozitív, leíró-elemző közgazdasági ágra épít, a maga erőteljesen számviteli szemléletű módszertanával. Képet kapunk arról, hogy mi történik, mi történt, és mi várható. Ezekből a vizsgálatokból alapvetően hiányzik az értékítélet: nem vizsgálja, hogy egy jelenség kívánatos-e vagy

sem. A GDP-t mint gazdasági-pénzügyi eredményt túl lehet fűteni, így például felesleges beruházásokkal, szükségtelen árucserével, háborúzással vagy éppen a természeti tőke idejekorán történő felélésével. Herman Daly ezt „gazdaságtalan növekedés”-nek nevezte, melynek idővel nagyobbak lesznek a társadalmi és környezeti költségei és a kárai, mint a hasznai (Daly, 2005).

A GDP – mint minden más statisztikai mutató – visszatekintő jellegű, tehát az elmúlt időszak gazdasági teljesítményét mutatja be.

A GDP azonban nem képes előre jelezni azt, hogy a jövőben a múlt teljesítménye megismételhető-e. Míg rövid távon bizonyos tényezők állandónak vehetők, hosszú távon minden tényezőt változónak kell tekintenünk: az egyre szűkülő kimerülőerőforrás-ellátottság, az egyre bővülő megújulóenergia-kínálat, a társadalmi-gazdasági-környezeti okokra visszavezethető változások a keresletben, valamint a globális politikai események mind befolyásolják a jövőbeli trendek alakulását. A jövőbeni GDP-t meghatározó tényezők közül a felhalmozott tőke és a rendelkezésre álló munkaerő mennyiségéről tartalmaznak információkat a nemzeti számlák, azonban nincs kimutatás olyan bizonytalan megvalósulású tényezőkről, mint az innováció vagy a technológiai fejlődés. Különösen azért lenne fontos ezek pontos ismerete, mert hosszú távon ezek tekinthetők a gazdasági növekedés legfontosabb forrásának. A nemzeti számlák rendszere és az elfogadott közgazdasági elmélet szerint a GDP mögött álló két input tényező a tőke és a munka. A gazdasági növekedés tehát elvben ezek növekedéséből fakad. Azonban a statisztikák azt mutatják, hogy a termelés növekedése nem magyarázható kizárólag a befektetett tőke és a ráfordított munkaidő emelkedésével. A gazdasági növekedés mennyiségi tényezőkkel magyarázható része feletti maradék a termelékenység és a technológia javulásából fakad (teljes tényező-termelékenységnek nevezik, mert mindkét termelési tényező, a tőke és a munka eredményességét is növeli). A tapasztalatok szerint ebből fakad a gazdasági növekedés tetemes része (1.3. ábra).

1.3. ábra. Sikeres növekedési periódusok forrásai

Tajvan (1969-1997)

Szingapúr (1986-2007)

Dél-Korea (1981-2007)

Írország (1986-2007)

Technológia és hatékonyság (TFP)

Munka

Tőke

Éves átlagos GDP-növekedés (%)

Forrás: Penn World Table, MNB-számítás

Japán (1950-1995)

Hongkong (1960-2011)

Ausztria (1954-1973)

Finnország (1993-2011)

PÉNZÜGYI SZEMPONTOK SZERINTI

HIÁNYOSSÁGOK

A jólétet szavatoló fenntartható felzárkózás létfontosságú feltétele a pénzügyi fenntarthatóság biztosítása. A pénzügyi fenntarthatóság több szempontból is vizsgálható, azonban a három legfontosabb elem az állam és a magánszektor eladósodottsága, valamint az ország külső egyensúlyi pozíciója. A felsorolt tényezők sajátossága, hogy mérhetők, egy részük megjelenik a nemzeti számlák pénzügyi számlái között. Ha azonban csak a bruttó hazai terméket (GDP) nézzük, akkor nem kapunk róluk képet.

A költségvetési politika fenntarthatóságát rövid-, közép és hosszú távon egyaránt érdemes vizsgálni, és azt leggyakrabban a GDP arányos bruttó államadóssággal, valamint annak változását és szerkezetét leíró mutatószámokkal szokták jellemezni. Az államadósság-ráta magában foglalja többek között az elsődleges költségvetési egyenleg, az állami kamatkiadások, az infláció, az árfolyam és a reálgazdasági növekedés hatását, így fontos fokmérője a gazdaságpolitikai intézkedések eredményességének. Az eladósodottság szintje önmagában ugyanakkor nem elegendő a fizetőképesség értékeléséhez, hanem elengedhetetlen megvizsgálni azt is, hogy az adósság és annak szerkezete milyen irányban és mekkora mértékben változik. Az adósságráta szintjének vagy változásának optimális mértékéről nincs szakmai egyetértés. Egyes kutatások az országok fejlettségéhez kötik az optimális szintet, míg a legtöbb közgazdasági irányzat szerint a belföldi forrású eladósodás lényegesen fenntarthatóbb.

1.4. ábra. Az államadósság alakulása a világ országaiban (2022)

Általánosságban a fejlett országok magasabb eladósodást képesek fenntartani, mint az alacsonyabb GDP-vel rendelkezők, ami a fejlettebb pénzügyi rendszerből, a magasabb adózási potenciálból és a gazdasági kormányzásba vetett nagyobb bizalomból fakadhat. A világ számos országában átlépte a GDP-arányos államadósság a 100 százalékot, azaz az adósság meghaladja az egyévnyi nemzeti terméket (1.4 ábra). Ez korábban inkább csak háborús helyzetekben állt elő.

Nemcsak az állam, hanem a magánszektor, azaz a háztartások és a vállalatok is eladósodnak. Az államadóssághoz hasonlóan a hitelek lehetnek a gazdasági növekedés forrásai vagy akadályai is. A kérdés az, hogy az adósságot mire használták fel, illetve részben az, hogy milyen feltételekkel vették fel. A később megtérülő beruházásokra fordított hitelek gyorsíthatják a GDP növekedését, mert korábbra hoznak saját forrásból csak később megvalósítható fejlesztéseket. Másfelől, ha valaki a folyó kiadásait fedezi adósságból, akkor hamar adósságcsapdába kerülhet, azaz oda juthat, hogy az adósságokat csak újabb, még magasabb adósságokból képes fedezni. Ez a folyamat nem fenntartható.

Az adósság szerkezetének fontosságára az elmúlt évtizedek hazai tapasztalatai is erős példákat szolgáltattak. Főként a kisebb, kevésbé vagy közepesen fejlett országokra jellemző, hogy devizában adósodnak el. A devizaadósság kockázata akkor kiemelkedő, ha nem társul hozzá devizában jelentkező bevétel, mert ekkor a hitelfelvevő teljes mértékben ki van szolgáltatva az árfolyamkockázatnak. Egyes közgazdászok a hazai devizában való eladósodás korlátját, és így a devizaadósságra való ráutaltságot – a súlyát jól jellemző módon – „eredendő bűn”-nek nevezték (Eichengreen és Hausmann, 1999). Az adósság szerkezetének másik kockázata attól függ, hogy fix vagy változó kamatozású a hitel. Érdemes megtalálni a kettő optimális arányát, figyelembe véve, hogy a változó kamatnak mindig nagyobb a kockázata. A magánadósságra is igaz, hogy a fejlettebb országokban jellemzően magasabb értéket vesz fel. A magasabb gazdasági fejlettség és a pénzügyi közvetítés között a kapcsolat kölcsönös: magasabb gazdasági fejlettséggel mélyül a pénzügyi közvetítés, és ezzel egy időben a hitelezés is – legalábbis bizonyos szintig – hozzájárul a gazdasági fejlődéshez (1.5 ábra).

1.5. ábra. A pénzügyi fejlettség hatása a növekedésre

Lengyelország

Marokkó

Hatás a növekedési rátára

Gambia

Ecuador

Írország

Egyesült Államok

Japán

95%-os tolerancia sáv a "fordulópont" körül

Forrás: IMF, https://www.imf.org/external/pubs/ft/sdn/2015/sdn1508.pdf

A pénzügyi fenntarthatóság fontos dimenziója egy ország külfölddel szembeni pénzügyi pozíciója. A folyó fizetésimérlegegyenleg megmutatja, hogy a gazdaság külföldi folyó kiadásait mekkora mértékben fedezik a külföldről érkező bevételek, így képet ad a gazdaság külső egyensúlyi állapotáról, külső forrásokra való ráutaltságáról. A folyó fizetési mérleg a külkereskedelmi egyenleg (áruk és szolgáltatások) és a jövedelemegyenleg (bérek, profitok, kamatok) összege. Általában kedvezőbb a folyó fizetési mérleg többlete a hiánynál, de a túlzott többlet is utalhat egyensúlytalanságra, egészségtelen gazdasági szerkezetre. A folyó fizetésimérleg-hiány legfontosabb negatív következménye, hogy jellemzően a külfölddel szembeni adósság növekedését vonja maga után (1.6. ábra). Ezt csak úgy lehet elkerülni, ha a külföldiek nem adóssággal, hanem befektetésekkel (FDI vagy pénzügyi befektetés) finanszírozzák a deficitet, de ez szinte soha nem fedezi teljes mértékben a folyó fizetési mérleg hiányát.

Ahogy az a globális pénzügyi válság során hazánk esetében is megmutatkozott, a külföldi szereplők felé történő túlzott mértékű eladósodottság külső sérülékenységi problémát, finanszírozási és

megújítási kockázatokat hordoz. Az ország külső eladósodottságára vonatkozóan fontos mutató a tulajdonosi hitelek nélkül számított nettó külső adósság, amely megmutatja, mekkora az ország külföldi szereplők felé fennálló tartozása a külfölddel szembeni követelések levonása után. Magyarország nettó külső adóssága a válság idején a régióra jellemző szint többszöröse volt, ami súlyos pénzügyi fenntarthatósági problémát jelentett. Az elmúlt évtized magas finanszírozási képességének, a külföldi tartozások leépítésének köszönhetően azonban e mutató tekintetében a magyar gazdaságnak sikerült ledolgozni jelentős hátrányát. A mutató folyamatosan (és az EU-ban kiemelkedő mértékben) javult, így a 2009-es 55 százalék közeli szintről 2019-re 7 százalékra süllyedt, és azóta is hasonló szinten, 7-8 százalék között alakul.

1.6. ábra: A globális adósság alakulása 1970-2022 között (a GDP százalékában)

Forrás: IMF

Nem-pénzügyi vállalatok adóssága Háztartások adóssága Államadósság

KÖVETKEZTETÉSEK

Vizsgálataink alapján megállapítható, hogy a GDP nem képes mérni a gazdasági teljesítmény fenntarthatóságát. A jövőbeni eredmények hátterében meghúzódó tényezőket, a humán tőke minőségét, az eladósodottságot, a környezeti problémákat és az innovációs kapacitást a pillanatnyi GDP egyáltalán nem tükrözi. Ez nemcsak hosszú távon jelenthet problémát, de a történelem gazdasági válságai azt mutatják, hogy a felhalmozott egyensúlytalanságok rövid távon is a GDP váratlan zuhanásához vezethetnek, ami egész generációk életszínvonalát vetheti vissza. Úgy juthatunk el jobb és kiegyensúlyozottabb gazdaságpolitikai döntésekhez, és járulhatunk hozzá a fenntarthatóság irányába tett erőfeszítések teljes körű számszerűsítéséhez, ha leküzdjük a valódi fejlődési folyamatok mérését akadályozó módszertani, adatgyűjtési és intézményi korlátokat. A fenntartható fejlődés méréséhez nem elegendő a GDP-t alkalmazni, hanem azt ki kell egészíteni a fenntarthatóságot mérő mutatószámokkal.

2. FEJEZET

CSATH MAGDOLNA

A GDP hiányosságai a gazdasági teljesítmény mérésében

„Azért ülhetsz ma az árnyékban, mert valaki régen elültetett egy fát.”

Warren Buffett

A GDP mint a nemzeti számlák rendszerének része a 20. század első felében kidolgozott gazdaságstatisztikai mutató. Ennek köszönhetően az elemzők, a gazdaságpolitikai döntéshozók és természetesen a közvélemény a korábban soha nem látott pontossággal és részletezettséggel jutottak adatokhoz a gazdaság fejlődését illetően. A GDP keletkezésének körülményei azonban a mai napig befolyásolják és korlátozzák a felhasználhatóságát. A nemzeti számlák rendszere egy olyan korban alakult ki, amikor a legjelentősebb ágazatok a tömegtermelésre éppen átállt ipar és a mezőgazdaság voltak, a vállalatok meglehetősen szorosan kötődtek a nemzetgazdaságokhoz és lineárisak voltak a termelési láncok. Ezzel szemben ma minden fejlett országban a szolgáltatóipar a legnagyobb szektor, multinacionális vállalatok hálózzák be a földet és egyre elterjedtebbek a platform alapú vagy látszólag ingyenes szolgáltatások. A GDP mérésének módszertana ugyan változott az elmúlt évtizedekben, de mind több szempontból felmerült a kérdés, hogy a GDP valóban jól méri-e a gazdasági teljesítményt.

Ebben a fejezetben bemutatjuk, hogy milyen korlátai vannak a GDP-nek a gazdasági teljesítmény mérésében. Kitérünk többek között a háztartási munka és az önkéntesség, a feketegazdaság és a minőségi jellemzők mérésével kapcsolatos problémákra, illetve arra, hogy a növekedés negatív externáliáinak figyelmen kívül hagyása félrevezetheti a döntéshozókat, aminek következtében hosszabb távon akár a növekedés fenntarthatóságát is gátló döntéseket hozhatnak. Bemutatjuk a fejezetben azt a veszélyhelyzetet is, amikor a növekedés a hiány és az adósság emelkedésével jár együtt, illetve arra is rámutatunk, hogy a gazdasági növekedés az egyenlőtlenségek és a regionális különbségek növekedése mellett, továbbá rossz gazdasági szerkezetben is megvalósulhat. Végül foglalkozunk azzal, hogy a globalizáció, a digitalizáció és az infokommunikáció olyan új helyzeteket teremtett, amelyeket a GDP nem tud kezelni. Ilyen a transzferárak értékkivonásának kérdése és a közösségi gazdaság, az informatika és a platformok kínálta ingyenes szolgáltatások értékteremtése.

BEVEZETÉS

A GDP-mutatót Simon Kuznets dolgozta ki, aki közgazdászként dolgozott az USA Nemzeti Gazdaságkutató Irodájában. (National Bureau of Economic Research). Kuznets az amerikai kormányzat gazdasági minisztériumának megrendelésére megpróbálta megbecsülni az USA nemzeti jövedelmét azzal a céllal, hogy a nagy gazdasági válság hatásait értékelni lehessen. Számítási eredményeit 1937-ben

„Nemzeti Jövedelem 1929–35” (National Income 1929–35) címmel terjesztette a Kongresszus elé.

A GDP-t azonban már kezdetben sem arra tervezték, hogy a társadalmi jóllétet is mérje. Hiszen célja a termelési kapacitások és a gazdasági növekedés számbavétele volt. Erre maga Kuznets is figyelmeztetett. Mégis a gazdaságpolitikusok és a közgazdászok gyakran beszélnek úgy róla, mintha önmagában egy nemzet fejlettségét is mérné. Ma már általános vélemény, hogy a GDP-vel mért növekedés és a gazdasági fejlődés két eltérő dolog. A növekedés mennyiségi koncepció és alapvetően a termelési eredményeket mutatja meg, a fejlődés viszont a gazdasági szerkezet, az intézményrendszer működésének hatékonyságát, a humán vagyon állapotának minőségét, az egyenlőtlenségek mértékét, az oktatáshoz, egészségügyhöz való hozzáférés lehetőségét is kifejezi.

McKeown (2022) a nemzeti jóllét mérésének fontosságát hangsúlyozza, mert véleménye szerint ezzel a haladást is elemezni lehet. Az OECD (2018) szerint egyetlen mutató sem képes– egy ország gazdaságának eredményességét jól mérni. A valós eredmények több szempont szerinti mérésének fontosságát az MNB is régen vizsgálja (Palotai és Virág, 2016, Virág, 2019). A jó mérés azért lenne fontos, mert mint ahogyan arra Stiglitz et al. (2010) felhívja a figyelmet, egy teljesítményorientált társadalom számára fontos, hogy teljes képet kapjon a valós teljesítményről. Ha nem ezt teszi, akkor rossz célokat tűzhet ki, amelyek elérésére törekedve a teljesítmények is gyengébbek lesznek. Egyes szerzők feltételezik, hogy a GDP-t 2030-ra, ahogy az az 2.1. ábrán látható, más mutatók váltják majd fel.

2.1. ábra. A „Schumpeteri álom”

Forrás: Hoekstra, 2019.

Schumpeterre a kreatív rombolás gondolata miatt hivatkoznak azt érzékeltetve, hogy az új mutató is egy „kreatív rombolást” hozó innováció lesz, amely felszámol egy korábbi mutatót (a GDP-t), de létrehoz egy másikat. Ebbe az irányba mutat, hogy már több kezdeményezés is született a GDP módosítására vagy mellette egyéb mutatók alkalmazására.

Franciaország kormánya 2008-ban nagy tekintélyű közgazdászok által vezetett Bizottságot kért fel a gazdasági teljesítmény és a társadalmi fejlődés jobb mérésének vizsgálatára (Commission on the Measurement of Economic Performance and Social Progress). A bizottság elnöke a Nobel-díjas Joseph E. Stiglitz, tanácsadója pedig a szintén Nobel-díjas Amarty Sen volt. Új-Zéland miniszterelnöke, Jacinda Ardern a 2019. évi davosi konferencián tartott előadásában bejelentette, hogy 2019 július után kormánya jólléti költségvetést fog bemutatni. Olyat, amely nemcsak a gazdasági, hanem a társadalmi jólléttel is foglalkozik, és ezen területre is célokat tűz ki. Nagy-Britanniában a Nemzeti Statisztikai Hivatalban és a Pénzügyminisztériumban is kísérleteznek a GDP-mutató olyan kibővítésének lehetőségeivel, amely a növekedés emberekre, klímára és környezetre gyakorolt hatásait és további fontos tényezőket is számításba vesz. Erről számol be Heys (2022) kiegészítve azzal, hogy a brit Nemzeti Statisztikai Hivatal a GDP mellett már rendszeresen – negyedévenként – publikál jólléti

mutatókat is. A módszertant azonban még fejlesztik, amihez a társadalmi visszajelzésekre is számítanak.

A GDP LEGFONTOSABB HIÁNYOSSÁGAI

Az 2.1. táblázatban három fő csoportba soroljuk a GDP legfontosabb hiányosságait, amelyek részben az idő előrehaladtával alakultak ki, részben már eleve a kezdetektől jellemezték módszertani problémaként. A felsorolt hiányosságok eltérő nagyságú mérési problémákat okoznak, és nem is teljesen szétválaszthatók, hiszen végső soron a gazdaság, a környezet és a társadalom együtt alkot egy nagyobb rendszert.

2.1. táblázat. A GDP legfontosabb hiányosságai

ALAPVETŐ MÓDSZERTANI PROBLÉMÁK

• C sak a pénzben megjelenő dolgokat méri: érzéketlen a hasznos, de p énzben nem mérhető értékteremtésre (otthoni munka, önkéntesség)

• C sak becsülni tudja a feketegazdaságban létrejött teljesítményt

• A z értékcsökkentő tevékenységeket értékesként veszi számba (spekuláció, károkozó tevékenység stb.)

• Érzéketlen a gazdasági növekedés negatív környezeti és társadalmi hatásaira

• Á r és érték között nem tud különbséget tenni

• Mennyiség- és nem minőségorientált

• Múltorientált, rövidtávú szemléletű

MÉRÉSI PROBLÉMÁK

• Adósság- és hiánynövekedésére érzéketlen

• Nem érzékeli, ha a növekedés torz gazdasági szerkezetben történik

• Érzéketlen az egyenlőtlenségek növekedésére, a regionális problémákra

• Nem méri a beruházások esetén az alternatívák eltérő hatását a GDP-re (megtérülés, hozamok, időbeli hatások, „opportunity cost”)

• Nem tudja mérni a humán tőkébe fektetett beruházásokat

• Nem tudja mérni a GDPnövekedés és a „jóllét” összefüggését

• N em tudja jól mérni az állami adminisztráció, állami szervezeti működés értékteremtő vagy értékkivonó (rent seeking) hatásait

A GAZDASÁGI KÖRNYEZET VÁLTOZÁSA MIATTI PROBLÉMÁK

• Nem tudja jól mérni a globalizáció következtében megjelenő transzferárazás GDP-re gyakorolt hatásait

• N em méri az ingyenes informatikai- és tudástermékek értékteremtését

• N em jól méri az ingyenes(nek látszó) termékek és szolgáltatások értékét

• Érzéketlen a közösségi gazdaság (sharing economy) értéknövelő hatására

• Általában a szolgáltatások szerepének növekedése nehezíti a GDP-vel való objektív teljesítménymérést

Forrás: saját szerkesztés

A továbbiakban a három témacsoportból – a nemzetközi irodalomra is támaszkodva – a legfontosabbakat emeljük ki és elemezzük.

ALAPVETŐ MÓDSZERTANI PROBLÉMÁK

Ezek a módszertani problémák a kezdetektől jellemzik a GDPmutatót. Hozzátehetjük, hogy egy részük esetén nem is volt cél a mutató kidolgozásánál ezekre a problémákra megoldást keresni. Ilyen például, hogy a GDP nem vesz tudomást a gazdasági növekedés káros társadalmi és környezeti, valamint a klímaváltozásra gyakorolt hatásáról. Például növeli a GDP-t a gépjárműgyártás, de nem csökkenti a GDP értékét a károsanyag-kibocsátás. Hozzájárul a GDP növekedéséhez az új épületek, gyárak, raktárak építése, de nem csökkenti az értékét az, hogy ehhez esetleg erdőt kell kivágni, vagy termőföldet kell lebetonozni. Ezek a jellemzők azért figyelemre méltók, mert ha rosszul mérünk, rosszul dönthetünk. Mivel a GDP nem érzékeny a növekedés környezeti, humán és társadalmi következményeire, ezért a „nem fenntartható”, „káros” növekedést is jónak vélhetik a döntéshozók, és a következmények felmérésének hiányában környezetileg, emberileg és társadalmilag nem fenntartható növekedést is támogathatnak. A negatív hatások, például a környezetkárosodás, a légszennyezés, az egészségügyi állapotromlás, az élettartam-csökkenés és az egyéb további kedvezőtlen hatások költségei időbeli eltolódással ugyan, de jelentkeznek, és visszafoghatják a növekedéshez szükséges fontos beruházásokat. A gazdasági növekedés negatív következményeivel (externáliáival) kapcsolatban különösen nagy gond, hogy míg azok nem csökkentik, a károsodások kiküszöbölése viszont növeli a GDP-t. Például, ha egy cég szennyező anyagot enged ki a természetbe, az nem jelenik meg a GDP-t csökkentő tényezőként. A szennyezés megszüntetése viszont a GDP növekedésével jár. Úgy tűnhet tehát, hogy minél nagyobb természeti vagy egyéb – például egészségi – károsodást okoz a GDP-vel mért gazdasági növekedés, az annál jobb a gazdaság szempontjából. Nézzünk néhány példát!

1. Ha valaki infarktust kap, ezért kezelni kell, az növeli az egészségügyi szektor kibocsátását.

2. Ha valakinek leég a háza, és azt a bútorokkal együtt pótolnia kell, az növeli a GDP-t.

3. Ha egy olajszállító hajóból olaj kerül a tengerbe, amit ki kell tisztítani, az növeli a GDP-t.

4. Ha valaki úgy dönt, hogy rövidebb ideig dolgozik, hogy több szabadideje legyen, és így javuljon az életminősége, az – a jövedelemcsökkenés miatt – csökkenti a GDP-t.

5. Ha a háztartási alkalmazott, aki eddig pénzért takarított, feleségül megy a megbízójához, és ezentúl „ingyen” takarít, az csökkenti a GDP-t.

6. A válás növeli a GDP-t a felmerülő ügyvédi költségek miatt.

A GDP a kiadások minőségi különbségét sem érzékeli. Pedig a fejlődés szempontjából nem mindegy, hogy börtönépítésre vagy oktatásra és egészségügyre fordítunk-e az erőforrásainkból. A különbségek egyébként a jövő növekedési lehetőségeire is hatással vannak. A létrejövő értékek minőségével kapcsolatban Coyle (2014) tesz érdekes észrevételt. Kifejti, hogy könnyű megmérni a legyártott autók, hűtőgépek vagy egyéb tárgyak számát, de mit kezdjünk az óvónők, könyvelők, zenészek, egészségügyi dolgozók „outputjával”? Mérhetjük, hogy hányan és milyen fizetésért végzik ezeket a munkákat, hány „vevőt” szolgálnak ki, de ezek a mérések keveset mondanak el a tartalomról, a minőségről, és a keletkezett értékről, ami pedig a szolgáltatásoknál különösen fontos. A legyártott termékeket és szolgáltatásokat egyaránt azok sokszínűsége, változatossága és minősége jellemzi, nem csak a mennyisége és ára.

Mazzucato (2018) azt a kérdést veti fel, hogy a techcégek, nagybankok és gyógyszergyárak, amelyek hatalmas nyereséget termelnek, monopolhelyzetükből és piaci erejükből következőleg valójában értéket vonnak ki a társadalomból. Általában is megemlíthetjük, hogy bár a létrejövő profit növeli a GDP-t, de arra a GDP érzéketlen, hogy milyen tevékenységgel jön létre a profit, és az hasznos-e a társadalom szempontjából. Gondolhatunk az egészségre ártalmas termékek, például a cigaretta reklámozására, de akár a gyártására is, vagy általában a fogyasztásra ösztönző reklámtevékenységre. A szerencsejátékban

keletkező profit társadalmi hasznossága is éppen úgy megkérdőjelezhető, mint például az agresszivitást ösztönző játékok értékesítésével termelődő profité. Említsük meg azt is, hogy bár a GDP-be – becsléssel – beszámítják a feketegazdaságot, de az így létrejövő teljes érték valószínűleg szintén nem jelenik meg a GDP-ben. A feketegazdaság általában inkább a kevéssé fejlett gazdaságú országokra jellemző, de ez nem jelenti azt, hogy a fejlett gazdaságú országokban egyáltalán nem létezne. Egy elemzés szerint Európában, Svájcban és Ausztriában volt a legalacsonyabb a feketegazdaság aránya 2021-ben a GDP százalékában: 5,8 és 6,9 százalék. A legmagasabb Horvátországban, Romániában és Magyarországon (29,0, 28,9 és 25,0 százalék) (Schneider, 2022).

Végül említsük meg a rendszerszemlélet hiányát. A gazdaság nagyobb rendszerek része, azokra hatással van, és azok visszahatnak rá. Dasgupta (2021) úgy véli, hogy ezért a gazdasági teljesítményt is csak a vele kapcsolatban lévő többi rendszerrel együtt szabad mérni (2.2. ábra).

2.2. ábra. A társadalmi-gazdasági rendszer

Humán tőke

Termékek és szolgáltatások, jövedelem Innováció és munkaerő

Élelmiszer,levegő, egészség szennyezésFöldhasználat, éshulladék

Forrás: Dasgupta (2021)

Megtermelt tőke (gazdaság)

Környezetszennyezés éshulladék

Természeti tőke

Természeti erőforrásokés szabályozott szolgáltatások(pl.vízminőség)

MÉRÉSI PROBLÉMÁK

Ezek azokra a hiányosságokra utalnak, amelyek esetén a keletkező új érték vagy értékhiány mérése nem oldható meg a GDP-mutató segítségével. Ilyen például, ha egy ország a GDP növelése céljából jelentős állami beruházásokat valósít meg, de azokat részben a költségvetési hiány, illetve az adósság növelésével finanszírozza, ráadásul nem fenntartható módon. A beruházás növeli a GDP-t, de az eladósodás nincs hatással a GDP-mutatóra, így a GDP-t figyelve nem lehet megítélni, hogy az adósság jövőbeni visszafizetése esetleg nem fenntartható pénzügyi pályára terelte a gazdaságot.

Egy erőteljes gazdasági növekedés rossz gazdasági szerkezetben is megvalósulhat. A gazdasági szerkezet fontos fejlettségi kérdés. Nem mindegy például, hogy egy ország gazdaságában mekkora arányt képviselnek a nagy hozzáadott értéket előállító „high-tech” ágazatok, mint például a gyógyszeripar vagy az infokommunikáció. A GDP növekedése azonban megvalósulhat kis hozzáadott értéket előállító ágazatok termelésének bővüléséből is, amelyek kevéssé járulnak hozzá az általános fejlődéshez. Például kevéssé tudásigényes munkahelyeket hoznak létre, amelyek nem teszik lehetővé a munkavállalók – azaz a humán vagyon – képességének, tudásának növekedését. A fejlődés és a nemzeti vagyon bővülése szempontjából fontos tehát az is, hogy mit gyártunk, nem csak az, hogy mennyit.

A gazdasági szerkezetből adódó probléma lehet az alulfoglalkoztatás is, vagyis az a helyzet, amikor nincs elég olyan igényes munkahely, amely teljes mértékben hasznosítani tudná a rendelkezésre álló helyi tudást. A kihasználatlan tudás csökkenti a GDP lehetséges értékét, vagyis a tudást nem igénylő, például egyszerű munkafolyamatokat tartalmazó munkahely létrehozása nem teremt akkora új értéket, mint a nagy tudást igénylőé.

A GDP hiányossága az is, hogy nem vesz tudomást az időbeli hatásokról. A mért fogyasztás ugyanis a jelen jólétével kapcsolatos, míg a mért beruházások eredményei hosszabb távon jelentkeznek. Hozzátehetjük, hogy a hatékonyságra sem érzékeny: nem tesz ugyanis különbséget a beruházások között azok tartalma szerint

sem. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy más lesz a jövőbeli növekedésre gyakorolt hatása egy gépi vagy technológiai beruházásnak és egy üdülőterületi építkezésnek. Még inkább eltérő eredményekkel járnak általában az úgynevezett megfogható (tangible) gépi és infrastrukturális és a nem megfogható (intangible) oktatási-képzési, innovációs, informatikai beruházások. Egy friss elemzés szerint a fejlett országokban a gazdasági növekedést egyre inkább a nem megfogható beruházások arányának emelkedése okozza (McKinsey & Co., 2021).

Ez azt jelenti, hogy egy gazdaság sikeressége egyre jobban függ olyan nem mérhető, vagy nem könnyen mérhető eredményektől és azok felhalmozódásától, mint például a tudás- és képességbővülés.

Érdekességként nézzünk meg néhány adatot!

Az Európai Beruházási Bank (European Investment Bank, EIB) már hosszú ideje elemzi az egyes EU-s országok beruházásainak megoszlását megfogható (tangible) és nem megfogható (intangible) beruházásokra. Az 2.3. ábrán 11 EU-s ország adatait látjuk a 2021-es évre vonatkozóan. Megfogható beruházáson az EIB a gépeket és berendezéseket, az épületeket, valamint az infrastruktúrát érintő beruházásokat érti. A nem megfogható (vagy okos) beruházások körébe a kutatás-fejlesztési (K+F), a szoftverbeszerzési, az adat- és webes műveletek beruházásait, továbbá a munkavállalók képzésével, a szervezeti és üzleti folyamat innovációival kapcsolatos ráfordításokat sorolja.

2.3. ábra. A beruházások megoszlása (%, 2021)

Megfogható (tangible) Nem-megfogható (intangible)

Forrás: EIB (2021)

Arra figyelhetünk fel, hogy a gazdaságilag fejlettebb országokat a nagyobb intangible beruházásarány jellemzi, és ez segít is nekik megőrizni fejlettségbeli előnyüket.

A nem megfogható beruházások fontosságát bizonyítja az arányok és a versenyképesség között kimutatható összefüggés (2.4. ábra).

Magyarország Lengyelország Csehország Szlovákia Luxemburg Németország Finnország Svédország Franciaország Ausztria Dánia

2.4. ábra. A versenyképesség és a nem-megfogható beruházások arányának összefüggése

Lengyelország

Magyarország Csehország

Szlovákia Luxemburg

Franciaország

Németország

Ausztria

Finnország Svédország Dánia

Nem-megfogható (intangible) beruházások (%)

Forrás: IMD (2022), EIB (2020/2021)

Ezekkel az elemzésekkel kapcsolatban megjegyezhetjük, hogy a GDP azt sem tudja mérni, hogy milyen fejlődési úton halad egy ország: tőkeintenzív, erőforrás-intenzív vagy tudásintenzív gazdasági szerkezetet hoz-e létre.

A korábban idézett Dasgupta-tanulmány (2021) arra is figyelmeztet, hogy a GDP nem vesz tudomást a nemzeti vagyontárgyak – amelyek a haladás fontos jellemzői – amortizációjáról, ami pedig hatással van a fenntartható fejlődésre. Ugyanis alapvetően a folyamatjellegű (flow) mutatókra támaszkodik. Figyelembe veszi például a fizikai tőke – az utak, a gépek, az épületek – bővülését, de nem számol a nemzeti vagyon (national assets), például a termőföld, a levegő, a víz és minden élőlény mennyiségének és minőségének, vagy a humán tőke (tudás, képességek, egészség) állapotának alakulásával. Egy olyan gazdaság, amely úgy növekszik, hogy közben a nemzeti vagyon bármelyik elemének értéke csökken, nincs fenntartható növekedési pályán. De ezt a vagyoncsökkenést a GDP nem mutatja ki, figyelmeztet Dasgupta (2021).

Fontos kérdés még az egyenlőtlenségek mérhetősége is. Ha az egy főre jutó GDP úgy nő, hogy közben túlzottan emelkednek a jövedelmi és a vagyoni különbségek, akkor összességében nem beszélhetünk társadalmi fejlődésről. A jövedelmi és vagyoni eltérések túlzott növekedése visszafogja a társadalmi fejlődést, ami kedvezőtlen hatással van a növekedés fenntarthatóságára is. Ezzel egyben tetten érhető a GDP rövidtávú és a fejlődés hosszú távú szemlélete közötti különbség is. Az egyenlőtlenségekre való érzéketlenség miatt a GDP nem tudja mérni, hogy a teljes társadalom milyen mozgásban van: van-e az életszínvonal és életminőség terén általános felzárkózás, ami a társadalmi fejlődés jele lenne. A regionális különbségeket is felnagyíthatja, hogy a kevéssé fejlett régiókban nagy valószínűséggel sokkal jellemzőbb az otthon végzett, számlákon meg nem jelenő munka: a kertészkedés, gyermekgondozás, otthon főzés stb., ami – mivel nem számít bele a GDP-be – csökkenti az itt keletkező GDP és az egy főre jutó GDP értékét. További torzítást jelent, ha a munkavállalók ingáznak, a fejlettebb régiókba utaznak munkavégzés miatt, ezért munkájuk értéke nem lakóhelyükön növeli a GDP-t. Ez egyes területeket, főleg olyanokat, amelyekben sok ingázót foglalkoztató nagyvállalatok működnek, fejlettebbnek mutathat, mint a valós helyzet. Főleg, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a nagyvállalat – amennyiben az külföldi – el is viheti a megtermelt profitot, ami a GDP részét képezi.

Végül említsük meg, hogy a GDP növekedése nem jár egyértelműen együtt a lakosság „jóllétének” javulásával. A „jóllét” jellemzőit sokan sokféleképpen írták le. Ilyen tényezők az egészségi állapot, a képességek kibontakoztathatósága, a munkával és a munkahellyel való megelégedettség, a közbiztonság, a szép természeti környezet és a korrupciós szint. Ezzel részletesebben az 6. fejezet foglalkozik, de hangsúlyozzuk kell, hogy a GDP megtervezői – ahogyan azt korábban már említettük – a GDP-t nem is a „jóllét” mérésére szánták.

A GAZDASÁGI KÖRNYEZET VÁLTOZÁSA MIATTI

PROBLÉMÁK

A globalizáció lehetővé tette a globális láncok kialakulását. A globális láncok jellemzője az értékteremtő folyamat szétosztása több országban, ami lehetővé teszi az úgynevezett transzferárazást, vagyis azt, hogy a költségeket a cégek az adózási szempontok figyelembevételével mutassák ki. Ez azt jelenti, hogy a valóságosnál nagyobb költségeket mutatnak ki abban az országban, amelyben magasabb a társasági adó, vagy ahol kevesebb adót szeretnének befizetni. Ilyenkor a bejövő termékeket, részegységeket és például a szakértői, menedzsmentvagy informatikai tudást az indokoltnál magasabb áron számolják el. A szellemi tevékenységeknél különösen nagy a játéktér, hiszen nincs könnyen meghatározható piaci értékük. Az adóalap ily módon való csökkentése csökkenti a GDP-hez való hozzájárulást. Érdekes kérdés a gazdasági növekedés mérése szempontjából a profitrepatriálás (hazautalás) is, amely gyakorlat elsősorban a multinacionális cégeket jellemzi.

Hoekstra (2019) említi, hogy 1990 és 2015 között megduplázódott azon multinacionális cégek száma, amelyek értékláncokba szervezik a termelési-értékesítési folyamatot. Az értéklánc aszerint vizsgálja a termelési és értékesítési láncot, hogy annak egyes szakaszaiban mekkora hozzáadott érték keletkezik, és ezeket a szakaszokat – ennek függvényében – mely országokba érdemes telepíteni. (Ezzel szemben az ellátási lánc az egymáshoz kapcsolódó tevékenységek, beszállítási rendszerek szervezésének összehangolását írja le.) A profitrepatriálás nem a GDP-t, csak annak helyben maradó, helyben felhasználható részét csökkenti. A transzferárazás és a profit-hazautalás GDP-t torzító hatása bizonytalanná teheti a fejlettségi szint nemzetközi összehasonlításából származó eredmények megbízhatóságát is. A GDP-vel való teljesítménymérést nehezíti az is, hogy a GDP az új, információs és digitális gazdaság egyre kisebb szeletét képes megmérni, ugyanis a modern, információalapú gazdaságban keletkező új érték jelentős része kívül esik a GDP által mérhető tételeken.

A GDP a megfogható fizikai valóság, a termelés mérésére készült. Azóta jelentős változások következtek be a gazdaságban, például megnőtt a komplex, gyakran ingyenes digitális szolgáltatások aránya. Az infokommunikáció előrehaladtával az emberek ahelyett, hogy boltba mennének, egyre több mindent a neten vásárolnak meg. Továbbá nő azoknak a szolgáltatásoknak a választéka, melyekhez ingyen lehet hozzájutni. Ilyenek a közösségi média, a térképek, a zenék, a kották, a szótárak vagy a nyílt forráskódú ingyenes szoftverek. Ezek értéke nem tud úgy megjelenni a GDP-ben, mint a hagyományosan vásárolt szolgáltatásoké.

Solow (1987) már korábban felfigyelt arra, hogy a számítógépek elterjedésének eredményei nem jelennek meg a statisztikákban. Neki tulajdonítják azt a mondást, hogy mindenhol látjuk a számítógépeket, kivéve a termelékenységi statisztikákban. Később erre a megjegyzésére Solow-féle paradoxonként hivatkozott a szakirodalom.

Az informatikai gazdaság része a közösségi gazdaság és a platformok működése. A sharing economy – közösségi gazdaság – olyan gazdasági megoldás, amelynek segítségével árukhoz, szolgáltatásokhoz, adatokhoz vagy ismeretekhez lehet jutni azok megvásárlása nélkül. Működését az internethasználat teszi lehetővé. A termékek és szolgáltatások között szerepel az autómegosztás (közösségi autózás, telekocsi rendszer), a szobakiadás (Airbnb), a saját autóval taxizás (Über), a közösségi irodák, közösségi alkotóműhelyek vagy az EU-s gazdapiac (Crowdfarming). Ezeknek a rendszereknek a közös tulajdonsága, hogy a résztvevő felek kölcsönös kapcsolatban vannak egymással. Ennek révén olyan értékek, például közösségi kapcsolatok, tudáscsere is megjelennek, amelyek nagyobbak is lehetnek, mint a GDP-ben megjelenő pénzbeli érték. A közösségi gazdaság fontos jellemzője, hogy a hagyományos piaci modellekkel szemben – amelyekben a fogyasztók fizetnek egy termékért vagy szolgáltatásért, hogy annak tulajdonosává váljanak – a közösségi gazdaság a termékek és szolgáltatások megosztására, egymás közötti használatára épül. Az emberek saját tulajdonukat, lakásukat, autójukat, szerszámaikat, idejüket, szaktudásukat teszik elérhetővé és hozzáférhetővé mások számára online platformokon keresztül (Dudás és Boros, 2019). Mivel

a rendszer segíti a kihasználatlan eszközök, kapacitások és tudás mobilizálását, ezért jelentős többletérték, sőt termelékenység-növekedés keletkezik, amelynek egy része, például a két érintett közötti ingyenes információátadás, nem jelenik meg a GDP-ben. A közösségi gazdaság platformok segítségével működik. A platformokat applikációkkal működtető cégek esetén érdekes jelenség, hogy a szolgáltatások értékét az növeli, ha azokat minél többen használják, mivel ezzel bővül a szolgáltatások, az ismeretek sokaságához való hozzáférhetőség. Ezt „hálózati hatásnak” nevezhetjük, amelynek többletérték-teremtő képességét a GDP nem tudja mérni. A cégekre egyre inkább jellemző hálózatos működés, a tevékenységi határok elmosódása is növeli a transzferárazás lehetőségét.

A munkaerőpiacon is jelentős változások figyelhetők meg, amelyeket nehéz a GDP-hez való hozzájárulás szempontjából követni. Terjed a hálózatos gazdaság, a vállalatok közötti együttműködések változó és esetenként csak adott időtartamra kiterjedő kapcsolatot jelentenek, amihez a munkaerő-szükséglet is igazodik, vagyis a foglalkoztatás is ideiglenes. A hálózatok megszűnésével a munkavállalók is új lehetőségeket keresnek. A közösségi gazdaság, a platformalapú és hálózatos működés feltétele a bizalom. Stiglitz (2013) arra mutat rá, hogy bizalom nélkül nincs harmónia, és nem lehet a gazdaság sem erős. Mégsem mérjük a kapcsolatok tartósságát, kiszámíthatóságát a nemzeti számlákkal. Pedig a bizalomba való befektetés ugyanolyan fontos, mint a gépekbe történő beruházás.

A bizalmi szintet, az együttműködési hatékonyságot a társadalmitőke-mutatóval mérjük. A társadalmi tőke az egyének közötti kölcsönös kapcsolatokat jelenti. Fontos jellemzői a bizalmi szint és a kölcsönösen elfogadott normák, az értékrend, amely állományi jellegű fogalom. Tanulmányok bizonyítják, hogy a társadalmi tőke jellemzői hatással vannak a gazdasági teljesítményre (például Hoesktra, 2019, Roth, 2022).

Az erős bizalmi szint csökkenti a működési költségeket, segíti az együttműködést, az úgynevezett nyitott – többszereplős – innovációt. Általában a gyenge társadalmi tőkéjű országokra jellemzőbb

a feketegazdaság elterjedtsége. A GDP azonban nem vizsgálja a társadalmi tőkét.

Az informatikai gazdaság értékteremtésének mérésére már vannak kezdeményezések. Az egyik érdekes megközelítés, az úgynevezett „GDP-B” mutató kidolgozása. Brynjolfsson és Collis (2019) nevéhez fűződik. Így jellemzik: olyan alternatív mutató, amely a hagyományos GDP-mutatót azzal egészíti ki, hogy figyelembe veszi a vevői értéket növelő új és ingyenes javakat. Mivel ezzel nő a GDP értéke, ezért a termelékenység mérésére használt egyik mutató, az egy főre jutó GDP értéke is nőni fog. Ezzel a termelékenység alakulásáról is valósabb képet kapunk. A digitális gazdaság mérését az 2.5. ábra szerinti modellel kísérlik meg. Ez a modell egyben a szubjektív társadalmi jóllét (well-being) mutató egy szeletének vizsgálatát is lehetővé teszi.

2.5. ábra: A digitális gazdaság mérése: „GDP-B”

Társadalmi érték, megelégedettség (well-being)

Több

A társadalmi érték szerinti fontosság

Kevesebb

Digitális többletérték a vevőnek (ingyen) „GDP+”

Makromutatók (GDP) Szubjektív

Objektív

Mérés

Forrás: Brynjolfsson és Collis (2019)

ÖSSZEFOGLALÁS ÉS KÖVETKEZTETÉSEK

Ebben a fejezetben összefoglaltuk mindazokat a legfontosabb gazdasági területeket, amelyeken az eredmények mérését a GDP-mutató nem teszi lehetővé. Ezeket három fő csoportba soroltuk, az alapvető módszertani problémák, a mérhetőségi problémák és a gazdasági környezet változása miatti problémák csoportjába. A GDP fontos döntéselőkészítő mutató, indokolt tehát, hogy minél pontosabb képet adjon a gazdaság valós állapotáról, fejlettségéről. Ezért fontos tisztában lenni a korlátaival, amelyek részben a tervezéséből, részben az azóta bekövetkezett technikai, gazdasági változásokból fakadnak.

BARANYAI ESZTER – BÁNKUTY-BALOGH LILLA

A GDP-n kívüli tényezők hatása a jóllétre

„Az élet nem az, amit az ember átélt, hanem az, amire visszaemlékszik, és ahogy visszaemlékszik rá, amikor el akarja mesélni.”

Gabriel García Márquez

Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy életszínvonalunkat a gazdasági szempontokon kívül számtalan további tényező (családunk, egészségünk, környezetünk állapota, szabadságunk stb.) befolyásolja, sőt ezek nagyobb súllyal eshetnek a latba, mint az anyagi helyzetünk. Ennek ellenére sokan hajlamosak az egyes országok vagy időszakok életszínvonalának összehasonlításakor pusztán az egy főre eső jövedelmet, azaz a GDP-t figyelembe venni. Ebben a fejezetben azt mutatjuk meg, hogy a mai társadalomtudományi kutatások hogyan különböztetik meg az anyagi jólétet és az élettel való elégedettséget kifejező jóllétet. A fejezet fő üzenete, hogy a GDP eredményeinek felhasználásánál figyelembe kell venni, hogy a nemzeti számlák rendszerének egyik alapvető tulajdonsága, hogy nem képes a nem anyagi jellegű tényezők mérésére, ezért az életszínvonal, az élettel való elégedettség mérése során mindig további mutatókat is figyelembe kell venni.

A jólléti dinamikák sokszor rejtve maradnak a kulcsfontosságú gazdasági indikátorokban, jóllehet egy ország fejlődése szempontjából jelentőségük alapvető, és fontos változások szükségességét is jelezhetik. A (szubjektív) jóllét két fő dimenziója az élettel való elégedettség (kognitív) és az érzelmek nettó egyenlege (affektív). Mára széles körben tártak fel jóllétre ható tényezőket. A jelenlegi kutatások alapján jóllétünk 30-40%-ban genetikai okokra, míg 60-70%-ban környezeti tényezőkre vezethető vissza, amelyek azonban szubjektív szemüvegen keresztül hatnak ránk, ezért hatásuk egyénenként jelentősen eltérhet. A kutatások többsége az alanyok válaszain alapszik, ugyanakkor egyre inkább teret nyernek az olyan módszerek – például az idegrendszeri képalkotás vagy szövegfelismerés –, amelyek más tudományterületek vívmányait vagy a technológia adta lehetőségeket is igyekeznek kiaknázni.

MI AZ A JÓLLÉT, ÉS MIÉRT FOGLALKOZZUNK

VELE?

Az utóbbi években mind a döntéshozói diskurzusokban, mind a tudományos munkákban egyre nagyobb hangsúlyt kap a jóllét (wellbeing), szemben a korábban fókuszban szereplő jóléttel (wealth, welfare). De mi is pontosan a jóllét, amelyet sokan a boldogsággal kapcsolnak össze?

A jóllét egy szubjektív fogalom, aminek megértéséhez a pszichológiai szakirodalomból merítünk. A szubjektív jóllétnek több komponense van:

• az életünkkel való elégedettség általánosságban,

• az életünk egyes aspektusaival (például egészségünkkel, házasságunkkal) való elégedettség,

• pozitív érzelmeink és

• negatív érzelmeink.

Fontos látni, hogy bár az egyes komponensek között van korreláció, ez – az első két komponens közötti kapcsolatot leszámítva – nem különösképp erős (Schimmack, 2008). A sok pozitív érzelem nem zárja ki a negatív érzelmeket, hiszen vannak, akik általánosságban nagyobb érzelmi skálán mozognak, illetve az életükkel általában elégedett embereknek is lehetnek negatív érzelmei, és ez fordítva is igaz. A kritikák egy része szerint az eddigi komponensek a hedonikus jóllétet írják le, és szükséges egy ötödik elem, ami a kiteljesedést, értelmes életet is magában foglalja (eudaimónia). A jóllét meghatározására vonatkozó kísérletek közös pontja, hogy mindegyik számottevően túlmutat a pusztán anyagi (vagyoni, jövedelmi) szempontokon.

Miért érdemes foglalkozni a szubjektív jólléttel? Mert segít a gazdasági tényezőket szélesebb kontextusba elhelyezni. Széles értelemben véve a jóllét az élet célja – egyénenként annak függvényében, hogy számukra mi okoz jóllétet. A gazdasági tevékenységnek célja így nem lehet más, mint a jóllét emelése a saját eszközeivel. Az anyagi helyzet befolyásolhatja biztonságérzetünket, egészségünket, az önmegvalósításra való képességet és az élettel való elégedettség számos további szubjektív területét. Ugyanakkor a gazdasági indikátorok nem tükrözik pontosan a jólléti folyamatokat. A gazdasági és jólléti mutatók akár ellentétes irányba is mozoghatnak. Példa erre Egyiptom a 2000-es évek második felében (3.1. ábra), amikor 6%-os GDP növekedést ért el átlagban 2005 és 2010 között, vásárlóerő-paritáson számolva. Ugyanezen időszak alatt viszont drasztikusan esett az élettel nagyon elégedettek aránya a 2005-ös 29%-ról 2010-ben 12%-ra. A jólléti indikátorok tehát többletinformációt hordozhatnak, amelyekre érdemes odafigyelni.

3.1. ábra. Egyiptom gazdasági fejlettsége és az élettel nagyon elégedettek

A kapcsolat kétirányú. Nemcsak a gazdasági helyzet befolyásolja a jóllétet, hanem a jóllétnek is pozitív visszacsatolása van a gazdasági növekedéshez. A magasabb szubjektív jólléttel élő személyekről ugyanis kimutatták, hogy sikeresebbek a munkájukban, jobb a munkateljesítményük és segítőkészebbek, így másokra is kedvezőbben hatnak (Diener et al., 2018; Conceição és Bandura, 2008).

A JÓLLÉTRE HATÓ TÉNYEZŐK KOMPLEX

RENDSZERE

Az elmúlt években a társadalomtudományi kutatásokban megsokszorozódott a szubjektív jóllétre irányuló figyelem, és a tényezők igen széles körét hozták azzal összefüggésbe. A tényezőket jelen fejezet a döntéshozói szempontokat szem előtt tartva csoportosítja (3.2. ábra). A döntéshozatal, illetve az esetleges döntéshozói eszközválasztás szempontjából hasznos ugyanis megérteni, hogy mely tényezők mennyire változtathatóak, illetve vajon az egyén vagy a környezet a meghatározó az adott tényező szempontjából. A tényezők objektív-szubjektív skálán való pontos elhelyezése természetesen vita tárgyát képezi, de nem is az egzakt sorbarendezés a fontos.

3.2. ábra. A jóllétet befolyásoló tényezők csoportjai

Egyéni Környezeti

Objektív

Személyes attribútumok Egészség és életmód Munka és időbeosztás

Láthatatlan munka

Szubjektív

Forrás: Saját szerkesztés

Attítűdök és értékek Önmegvalósitás

Fizikai környezeti kontextus

Politikai és társ. intézményrendszer Gazdasági kontextus

Digitális világ

Személyes kapcsolatok

Közösségi lét és társadalmi státusz

Átmeneti vs. tartós hatások

Fontos, hogy az objektív végponthoz közel a tényezőket egyáltalán nem, vagy nehézkesen lehet megváltoztatni. Ilyen például a kor vagy a nem. A tényezők nagyobb részére viszont az egyén és a döntéshozó is tud hatni (például mennyi láthatatlan munkát vállal az illető, menynyire megbecsült a láthatatlan munka).

Továbbá ahogy haladunk a skála szubjektív vége felé, úgy lesz egyre nagyobb jelentősége a szubjektív „szemüvegünknek”, amin keresztül az adott objektív helyzetünket szubjektív jólléti értékként látjuk. A társas kapcsolatok száma alapján például tűnhet úgy, hogy kielégül egy egyén társas környezet iránti igénye, de az egyén ezt nem feltétlenül így éli meg, ha a kapcsolatok mélységével nincs megelégedve.

Az objektív adottságok egy részén túlmenően a szubjektív „szemüvegünkre”, érzékelésünkre is hat a genetika. A legújabb kutatások arra jutnak, hogy összességében a szubjektív jólléti értékek eltéréseinek 30-40%-át magyarázzák genetikai, tehát örökletes tényezők, míg 60-70%-át a körülmények (Diener et al., 2018).

Fontos látni, hogy a tényezők sokszor egymásra is hatnak (3.3. ábra). Jól illusztrálja ezt a zöld területek, az egészség, a biztonságérzet és a szubjektív jóllét kapcsolata. A zöldebb környezet jó hatással van az egészségünkre, általában a jóllétünkre és a biztonságérzetünkre.

Ugyanakkor a jobb egészségről és a biztonságérzetről közvetlenül is kimutatták, hogy növeli a szubjektív jóllétünket, az alacsonyabb biztonságérzet pedig bizonyítottan károsan hat a mentális és fizikai egészségünkre.

A kapcsolatok nem egyirányúak, például a szubjektív jóllétünk is visszahat az egészségünkre (De Neve et al., 2013). Gyermekkori stresszt és nehézségeket például összefüggésbe hoztak a szervezetben évekkel később jelentkező krónikus gyulladásos folyamatokkal. Érzelmeink és jólléti szintünk különösen a szív- és érrendszerünkre, az immunrendszerünkre és az endokrin rendszerünkre hatnak, ami tükröződik a megbetegedések gyakoriságában, a felépülés gyorsaságában és az élettartamban is. Itt nemcsak arról van szó, hogy az elégedettebb embereket egészségesebb életmód és jobb társas kapcsolatok jellemzik, hanem fiziológiai folyamatainkra is hat jólléti szintünk – a stressz

például megrövidítheti a DNS végén található telomérákat, ami gyorsabb öregedést idéz elő.

3.3. ábra. A jóllétre ható tényezők egy szeletének komplex kapcsolatrendszere

Zöld terület

Egészség

Biztonságérzet

Szubjektív jóllét

Forrás: Saját szerkesztés

KÖRNYEZETI TÉNYEZŐK

Szociális környezet

Az ember társas lény. A magas minőségű társas kapcsolatok növelik jóllétünket, és egészségünkre is pozitívan hatnak. Ezzel egyidejűleg pozitív érzelmeink javítják társas kapcsolatainkat is, tehát a hatás kétirányú.

Az élet legfontosabb társas kötődései közül például a házasságkötés időszaka körül átmeneti, néhány éves emelkedést látunk a jólléti szintekben, ezzel szemben a megözvegyülés után tartósan alacsonyabb jólléti szint a tipikus. A gyerekvállalás hatásának iránya nem ilyen egyértelmű, és függ egyéb tényezőktől, mint a pénzügyek, a házasság minősége, vagy hogy mennyire válik megzavarttá az alvás.

A kevésbé szoros kapcsolatainknak is van jelentősége. A szomszédainkkal való érintkezések, a szomszédaink iránt érzett bizalom mindmind növelik jóllétünket. A társadalmi integráció más dimenziói is pozitív hatással járnak, mint például az az érzés, hogy a környékünkhöz vagy az országunkhoz tartozunk. Tamási Áron (1934) fogalmazta ezt meg az Ábel Amerikában című könyvében: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne”.

A társas kapcsolatokon belül fontos számunkra, hogyan viszonyulnak mások hozzánk, például megkapjuk-e a megfelelő tiszteletet.

Társadalmi-politikai kontextus

A kisebb társadalmi egyenlőtlenség, a nagyobb politikai szabadság és az alacsonyabb korrupció mind magasabb szubjektív jólléthez vezet a kutatások szerint (Diener et al., 2018). Az egyenlőtlenséggel kapcsolatban érdekes megfigyelés, hogy a környezetét az ember referenciapontnak használja. Legjellemzőbb példa erre, hogy az objektív anyagi szinttől függetlenül alacsonyabb a szubjektív jóllét abban az esetben, ha a szomszédok jövedelme magasabb. A korrupció nagy hatással van az életünkkel való elégedettségre, egy tanulmányban az eltérések 13%-át ez magyarázta (Tay et al., 2014). A korrupció ugyanis nemcsak a nemzeti jövedelmet, hanem az intézményekbe vetett bizalmat is csökkenti.

A kultúra feltölt. Kimutatták, hogy a múzeumokba, kiállítótermekbe, történelmi emlékhelyekre történő rendszertelen látogatásoknak is pozitív a hatása. Szintén kedvező lehet a saját művészeti tevékenységünk, de ott már fontos a rendszeresség.

Az állam jóléti funkcióinak – egészségügy, oktatási tevékenységek, társadalombiztosítás, lakásügyek stb. – nagy szerepe van az egyén erőforrásainak és lehetőségeinek alakításában. Mivel ezek egyenként is nagymértékben hozzájárulnak az egyéni jólléthez, az állam azáltal tud segíteni, hogy a piaci alapon történő elosztásnál szélesebb körben teszi ezeket elérhetővé. A jólléti tényezők bonyolult hálózatán keresztül pedig ezek tovagyűrűznek az egyenlőtlenségre, a biztonságérzetre,

az egyéni képességek kifejlesztésének lehetőségére és számtalan további jólléti szempontra.

Fizikai környezet

Környezetünk fizikai állapota nyilvánvalóan fontos számunkra – például a tisztaság vagy a fák jelenléte, az építmények esztétikai megjelenése és sűrűsége. A zöldebb környezet magasabb szubjektív jólléttel párosul, míg a légszennyezettség a közvetlen érzeten és hosszabb távon az egészségi állapotunkon keresztül is csökkenti a jóllétünket (Diener et al., 2018).

Környezetünk megítélésénél praktikus szempontok is megjelennek. Mennyire elérhetőek a szabadidős tevékenységek vagy boltok, milyen a közlekedés, mennyire van távol a munkahely, mennyire vannak távol a barátok, milyen a közbiztonság, illetve milyen messze vannak a problémás környékek. Az egyéni szempontok nyilvánvalóan fontosak e területen, hiszen valaki a nyüzsgő nagyvárost, míg más egy családiasabb elővárost, esetleg egy még csendesebb vidéki környezetet részesít előnyben.

Digitális világ

A jóllétre ható tényezők közül a legújabbnak tekinthető a digitális világ, amely 20 évvel ezelőtt még alig volt ismert, ma pedig napjaink tekintélyes részét ott töltjük. Nem egyértelmű az internet és a digitális kapcsolatok kiszélesedésének hatása a jóllétre. Azt gondolnánk, hogy a lehetőségek ugrásszerű bővülése és a társas kapcsolatok folyamatos fenntartása növeli a jóllétet. Ugyanakkor a lehetőség növekedése frusztrációt is okozhat akkor, ha szembesülünk azzal, hogy egyénileg ezeknek töredéke válik valóban elérhetővé. A társas kapcsolatok általában növelik a jóllétünket, de a felületesebb kapcsolatok, az ezekből eredő társadalmi nyomások, önértékelési zavarok, szélsőséges esetében pedig az ellenséges fellépéseknek való kitettség számottevően ronthatja a jóllétet. Mindezek következtében a közösségi média

a kutatások egy része szerint növeli, míg mások szerint csökkenti a jóllétet (Kim, 2017).

Gazdasági környezet

Bár a gazdasági környezettel a könyv egyéb fejezetei kimerítőbben foglalkoznak, érdemes itt is megemlíteni, hogy a gazdaságnak is lehetnek olyan aspektusai, amelyek egyetlen GDP-számban nem kellőképp tükröződnek, ugyanakkor hatnak a jóllétünkre. Ilyen például a munkanélküliségi ráta vagy az infláció mértéke.

EGYÉNI TÉNYEZŐK

3.4. ábra. A jóllétre ható egyéni tényezők skálája

Önmegvalósítás

Attitűdök és értékek

Láthatatlan munka

Munka és időbeosztás

Egészség és életmód

Személyes attribútumok

Forrás: saját szerkesztés

Személyes attribútumok

A szubjektív jóllét egyéni tényezői között a szakirodalom foglalkozik többek közt genetikai meghatározottsággal, életkorral és nemmel. Azonban ezen attribútumok vizsgálata vegyes kutatási eredményeket mutat (Diener et al., 2018; Diener et al., 1999; OECD, 2020).

A szubjektív jóllét átlagos szintje összefügg egy adott ország közösségi kulturális értékeivel és normáival (Diener et al., 2018). A boldogság szó 30 országban történt elemzése feltárta, hogy a nemzetek közül 24-ben (pl. Japánban, Koreában, Kínában, Oroszországban és Norvégiában) a boldogságot a szerencsével azonosítják, míg például az Egyesült Államokban a sikerrel (3.4. ábra).

A „ pursue happiness” angolszász kifejezés szó szerint a boldogság aktív „űzését” jelenti. Ezzel szemben egy kínai közmondás úgy fogalmaz, hogy „amikor az ember elvégezte a munkáját, a többi már az égen múlik”, hasonlóan a magyar „ember tervez, Isten végez” közmondáshoz.

A boldogsághoz kapcsolódó cselekvőképesség érzete, illetve a társított érzelmi minták – pl. izgalom és büszkeség, vagy éppen nyugalom és elégedettség – a kutatások szerint előrejelzik a nemzeti kulturális különbségeket a szubjektív jóllét megélésében (ibid.).

Az iskolázottság, különös tekintettel a felsőoktatásban eltöltött évekre, pozitív befolyással bír a későbbi társadalmi-gazdasági státuszra, a jövedelmi szintre és az egészségi állapotra, tehát ezeken keresztül a jóllétre is. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők – a hosszú munkaidő kivételével – a jóllét szinte minden területén jobban teljesítenek, mint a középfokú végzettséggel rendelkezők (OECD, 2020). A magasabb iskolai végzettség általában az élettel való magasabb elégedettséggel és a negatív affektivitás alacsonyabb előfordulásával jár. Az oktatásnak a nemek közötti egyenlőtlenségek csökkentésében is kiemelt szerepe van. Az élethosszig tartó tanulás, és ehhez kapcsolódóan az aktív állampolgári lét szintén pozitívan hatnak a jóllétre.

Egészséges életmód

A szubjektív jóllét egyik legfontosabb előrejelzője a saját egészség szubjektív megítélése. Ez erősebben korrelál a szubjektív jólléttel, mint az objektív egészségi állapot (Diener et al., 1999). Ugyanakkor, több különböző vagy krónikus egészségügyi probléma fennállása esetén az

egyéni alkalmazkodásnak vannak határai, amit már nem tud érdemben kompenzálni. A gyenge egészségi állapot negatívan befolyásolhatja a jóllétet, amennyiben megnehezíti a személyes célok elérését, és akadályt jelent a mindennapi életben.

Az egészség és a szubjektív jóllét közötti kapcsolat kétirányú. A magasabb szubjektív jóllétet élvező egyének általában egészségesebbek, és tovább élnek. Ez részben annak köszönhető, hogy nagyobb valószínűséggel mutatnak egészségvédő magatartásokat, például többet mozognak, kevesebbet dohányoznak, és kevesebb alkoholt fogyasztanak. A kardiovaszkuláris, immun- és endokrin rendszer működésére is pozitív hatással bír a pszichológiai jóllét (Diener et al., 2018). A szubjektív jóllétet a családtagok egészsége is erősen befolyásolja. Egy gondozásra szoruló személy ápolói például jelentős kockázatnak vannak kitéve a stressz, a klinikai depresszió és a kiugróan alacsony életminőség tekintetében (Cummins, 2001).

Munka és időbeosztás

A munkával való elégedettség a legtöbb országban pozitív értelemben kapcsolódik a szubjektív jólléthez, és közvetetten is hat rá, mivel befolyásolja az önértékelést, az érzékelt társadalmi státuszt és a pénzügyi helyzetet. A munka esetében is megfigyelhető egy kétirányú hatás: az elégedettebb egyének jellemzően magasabb munkahelyi teljesítményt nyújtanak, kevesebbet hiányoznak, és kreatívabbak.

A telikus elméletek az emberi viselkedést a célok mentén vizsgálják. Az egyéni célok milyensége és az azok felé való haladás üteme hatással vannak a jóllétre. Az előrehaladás pozitív, míg a stagnálás vagy visszalépés negatív hatással bír. Csíkszentmihályi (Nakamura és Csikszentmihályi, 2014) szerint mind a belső (saját motiváció), mind a külső (például munkahelyi) késztetés jelenléte jobb, mint ha semmilyen cél nem lebegne a szemünk előtt. A célok melletti elkötelezettség növeli a személyes ágencia érzését, segít az élet strukturálásában, és hozzájárul a jelentőségteljes élet érzéséhez. Az autonómia megélése kulcskérdés: akik úgy érzik, hogy nagymértékben befolyásolni tudják, ami a munkahelyükön történik, azok jelentősen nagyobb arányban

mondják magukat boldognak. A munkanélküliség erősen negatívan korrelál a szubjektív jólléttel, ami az idő előrehaladtával sem javul (Lucas et al., 2004). Az idő eltöltése feletti autonóm döntési lehetőség a gazdag és szegény országokban egyaránt hatással van az elégedettség szintjére (Diener et al., 2018). A munkával töltött idő hossza nem önmagában befolyásolja a jóllétet, hanem az egyéni munkaidő-preferencia és a valós munkaórák közötti eltérés a döntő (Wooden et al., 2009). A munka körüli egyéb változók (magas / alacsony képzettségű, szellemi / fizikai, beosztotti / vállalkozói munkakör) a társadalmi-gazdasági kontextustól függően befolyásolják a szubjektív jóllétet.

Láthatatlan munka

Daniels (1987) láthatatlan munkáról szóló témaadó cikke szerint a munka köznapi definíciója, miszerint „el kell végezni, hogy fizetést kapj érte”, automatikusan leértékeli és láthatatlanná teszi a női munka jelentős részét. A Daniels nyomán készült kutatások, a társadalmi működésünk alapköveinek számító házimunka, az önkéntes munka, az érzelmi támogatás, a gondozási munka vagy például a szoptatás kulturálisan és gazdaságilag leértékelt státuszáról számolnak be, ami negatívan befolyásolja a láthatatlan munkát végzők szubjektív jóllétét.

Ide tartozik az a mentális terhelés is, amit a közösség gondozásával kapcsolatos kognitív és érzelmi munka kombinációja okoz. Ez olyan tevékenységeket foglal magában, mint a szükségletek fejben tartása és megelőzése, döntési lehetőségek mérlegelése, tervezés, rendszerezés, szervezés, valamint az ehhez kapcsolódó folyamatok monitorozása (Daminger, 2019). A mentális terhelésre jellemző, hogy nincsenek időbeli határai, szabadidőben és alvásidőben is jelen van; és folyamatos, mivel a szerettekről való gondoskodáshoz kapcsolódik. A kognitív és érzelmi munka nemi alapú jelenség, a nőket és az édesanyákat általában jelentősen nagyobb arányban terheli.

Az OECD (2020) felmérése szerint a férfiak átlagosan napi 90 perccel töltenek többet fizetett munkával, azonban ha mind a fizetett, mind a nem fizetett munkát figyelembe vesszük, a nők szinte minden OECD-országban napi átlagosan fél órával többet dolgoznak.

Magyarországon ez a szám napi egy óra. A nők nem fizetett munkával töltött magasabb óraszáma hozzájárul a nők által érzékelt magasabb stressz-szinthez. Egy európai felmérésben (Boye, 2009) a nemek közötti szubjektív jóllétben tapasztalt különbség egyharmada a fizetett és házimunkával eltöltött idő eltéréséhez volt köthető.

Attitűdök és értékek

A személyiség és a személyes attitűdök (pl. affektív hajlamok, jutalmazó viselkedések, pozitív/negatív jövőkép) a szubjektív jóllét egyik legerősebb és legkövetkezetesebb előrejelzői. Diener és szerzőtársai (1999) dióhéjban úgy írták le a boldog egyént, mint aki extrovertált, optimista és aggodalommentes. A kognitív tendenciák befolyásolják a személyiséget, a kettő együtt pedig kölcsönhatásban áll a szubjektív jólléttel. Például az extrovertált emberek pozitív értelemben érzékenyebbek a jutalomra, ezért keresik a társas helyzeteket, és általában boldogabbak. A neuroticizmus jellemzően negatív hangulati hatásokkal és zárkózottsággal társul. Ezzel szemben az optimista ember kedvező kimeneteket vár, ehhez mérten törekszik, és jellemzően sikeresebb is a céljai elérésében, mint pesszimista társa. A boldog emberek több eseményt kódolnak pozitív módon az emlékezetükbe, ezért több kellemes élményt tudnak felidézni, amíg azok, akik többet rágódnak negatív emlékeken, alacsonyabb szubjektív jóllétről számolnak be. A saját körülményeinkhez való hozzáállásnak kiemelt szerepe van a szubjektív jóllét megélésében, mivel az egyének különböző referenciapontokhoz hasonlítják magukat, például más emberekhez, múltbéli körülményekhez vagy elképzelt ideálokhoz. A referenciapont és az aktuális állapot közötti eltérés határozza meg az érzékelt jóllétet. A társadalmi összehasonlítás ugyanakkor rugalmas, és iránya lefelé/ felfelé irányuló, illetve hatása (pl. motiváló/szorongást keltő), nagyban függ a személyes attitűdöktől.

A személyes értékek szubjektív jóllétre gyakorolt hatásai között külön téma a vallásosság kérdése (3.5. ábra). A vallásosság és a boldogság között pozitív kapcsolat áll fenn: a spiritualitás, a vallási megküzdés és a hit fontos előrejelzője az élettel való elégedettségnek. Ugyanakkor

a vallásosság erősebben korrelál az élettel való elégedettséggel a vallásos országokban, mint a szekuláris országokban (Diener et al., 2018).

Hazai kutatások (Kopp et al., 2004) is azt mutatják, hogy a vallásgyakorlás jobb testi és lelki egészséggel jár együtt: a vallásgyakorlók kevesebbet dohányoznak, kevesebb alkoholt fogyasztanak, jobb a munkaképességük, kevésbé jellemzik őket a káros érzelmi megbirkózási módok, és több társas támogatásról számolnak be.

3.5. ábra. Mennyire fontos az életünkben a vallás?

Svédország 10%

Kanada 27%

Egyesült Államok 53%

Mexikó 45%

Honduras 90%

Chile 41%

Norvégia 19%

Egyesült Királyság 10%

Németország 10 %

Franciaország 11%

Spanyolország 22%

Görögország 56%

Izrael 36%

Brazília72%

Oroszország 16%

Törökország 68%

Irán 78%

Kína 3% Pakisztán 94%

Egyiptom 72%

Nigéria 88%

Uruguay 29%

0-19%

20-39%

40-59%

60-79%

80-100%

Nincs adat

Forrás: Pew Research Center (2018).

Önmegvalósítás

Japán 10%

India 80%

Etiópia 98%

Uganda 86%

Indonézia 93%

Ausztrália 18%

Dél-Afrika 75%

Az önmegvalósítás a jelentőségteljes élet megéléséhez, valamint a személyes célok megvalósításához kapcsolódik. Az önmegvalósítást úgy definiálhatjuk, mint az emberben rejlő potenciál kiteljesítésének az igénye, amely egyénenként eltérő lehet. Valaki kiteljesedhet munkában, sportban, más a művészetben vagy a családi életben. Az önmegvalósítás kapcsán újfent fókuszba kerülnek a telikus elméletek,

azaz a törekvés jelentősége valamilyen cél felé. Az előremozdulás folyamata és a törekvés tartalma fontosabb a szubjektív jóllét szempontjából, mint a cél elérésének valószínűsége vagy annak végállapota. Amennyiben valaki túlzottan megszállottja lesz a törekvései végkimenetelének, az már negatívan befolyásolja a szubjektív jóllétét.

Csíkszentmihályi (Nakamura és Csíkszentmihályi, 2014) vezette be az ún. autotelikus személyiség fogalmát, aki általában saját magáért tesz dolgokat, nem pedig valamilyen külső cél eléréséért. Az autotelikus személy motivációja a törekvés intrinzikus jutalma. Az autotelikus emberek több pozitív kognitív és érzelmi állapotról számolnak be, kevesebb stresszt és feszültséget tapasztalnak, és több időt töltenek a flow, azaz az „áramlás” – az egy adott tevékenységben való teljes örömteli elmerülés – állapotában.

Átmeneti hatások

A szubjektív jóllét egyensúlyát a környezeti hatások, a személyiség és az affektív hajlamok (pl. emocionalitás, hangulati intenzitás és hangulati változékonyság) közösen alakítják ki. Rövid távon a szubjektív jóllétet az olyan egyszerű környezeti tényezők, mint a napszak vagy a hét napján belüli eltérések is befolyásolhatják: jellemzően délben és kora este van a pozitív érzelmek csúcsa, illetve a szombat jellemzően boldogabb nap, mint a hétfő (Diener et al., 2018).

Ugyanakkor hosszú távon a személyiségnek nagyobb hatása van az élettel való elégedettségre, mint az átmeneti környezeti hatásoknak. A nyugvópont elmélet szerint külső események kiugró érzelmi válaszokat okozhatnak, de az élettel való elégedettség az évek folyamán visszatér egy viszonylag stabil alapszinthez (Diener et al., 1999; Lucas et al., 2004). Kivételt képezhetnek ez alól egyes traumatikus életesemények, mint például a megözvegyülés, a válás, a rokkantság vagy a munkahely elvesztése, ami után egyes esetekben a hosszú távú egyensúly is megváltozhat.

A szubjektív jóllét mérése

A szubjektív jóllét mérésére és az oksági viszonyok feltárására ma már a vizsgálati módszerek és eszközök széles tárházát alkalmazzák.

A szubjektív jóllétet vizsgálják közvetlen és közvetett módon, valós idejű vagy retrospektív, keresztmetszeti/longitudinális kutatással, kísérleti és intervenciós metodológiával is. A közvetlen mérések jellemzően önbevalláson alapulnak, mikor az alanyok egy adott időszakra vonatkozóan értékelik az élettel való elégedettségüket. A metaanalízisek azt mutatják, hogy az eredmények időben meglehetősen stabilak, és konzisztensek a tesztalanyok közvetlen környezetének értékeléseivel.

A tapasztalati mintavételi módszer a mindennapi élet különböző pillanataiban gyűjt valós idejű adatokat, és ezeket aggregálja (Larson és Csíkszentmihályi, 2014). A közvetett mérések olyan indikátorokat vizsgálnak, mint a mosolygás gyakorisága, felidézett jó és rossz emlékek számossága, negatív/pozitív szavak használata vagy egyes fiziológiás mutatók változása. A technológia fejlődésével a közvetett mutatók vizsgálata nagyobb teret kaphat, az okoseszközök, az arcfelismerő software-ek, a nyelvfelismerő algoritmusok, az agyi képalkotó eljárások és az adatelemzés segítségével. Az internet és a közösségi média lehetővé teszi a szinte az egész világot reprezentáló mintán végzett, intenzív longitudinális vizsgálatokat. Ezzel együtt fontos megjegyeznünk, hogy a mai napig a legtöbb szubjektív jólléttel kapcsolatos kutatást a gazdaságilag fejlett nyugati országokban végezték, ezért a tudásunk korlátozott a fejezetben is tárgyalt eredmények univerzális érvényessége kapcsán.

4. FEJEZET

A GDP-n túlmutató javaslatok koncepcionális összegzése

„Ha nem tudod számokban kifejezni, akkor a tudásod csekély és nem kielégítő.”

Antoine-Augustin Cournot

Az előzőekben láttuk, hogy a GDP-nek, az országok gazdasági teljesítményét mérő legelterjedtebb mutatónak milyen korlátai vannak a fenntarthatóság, a szélesebben értelmezett jóllét és magának a gazdasági teljesítménynek a mérésében is.

A gazdasági teljesítmény értékelésében és a gazdaságpolitikai döntéshozatalban nagy jelentőségű bruttó hazai termék (GDP) mutató sok tekintetben kiállta az idők próbáját, s hasznos jelzéssel szolgál a piaci értékkel rendelkező javak, a kormányzati kiadások és a beruházások aggregált értékelésére. Ugyanakkor a GDP nagysága és időbeli változása (gazdasági növekedés) – más problémák mellett – nem sokat mond arról, hogy milyen hatással vagyunk a jövőbeli jóllétet megalapozó termelési tényezőink gyarapítására és különösen a természeti tőke nagyságára és a fenntarthatóságára.

Korunk egyik fontos kihívása, hogy az aktuális kibocsátás növelésére tett erőfeszítéseink ne legyenek negatív hatással a távolabbi jövő termelési lehetőségeire. Ezért időszerű megpróbálkozni olyan alternatív mérési módok kifejlesztésével, ahol az adott indikátor, érték nemcsak a pillanatnyi, hanem a tartós, időben fenntartható jóllét jelzésére is szolgál.

Ebben a fejezetben a fenntartható jóllét mérésének koncepcionális kérdéseivel foglalkozunk abból kiindulva, hogy a társadalmak sikerességük, jóllét-teremtő képességük értékeléséhez különböző mutatók, indikátorok jelzéseit is használják. A következtetésünk az, hogy egységes, minden célt kielégítő mérőrendszer még nem áll rendelkezésünkre, és az egyes mérési típusok népszerűsége, döntésekre gyakorolt hatása nincs mindig teljes összhangban a mérési mód pontosságával, s különösen azzal, hogy mit várunk el az adott mutatótól, és az valójában mit tud mérni.

A TÁRSADALMI

JÓLÉT ÉS A TÁG ÉRTELEMBEN

VETT JÓLLÉT MÉRHETŐSÉGE

A társadalmak tagjai közötti együttműködés célja általában a tág értelemben vett jóllét növelése, azoknak a feltételeknek a megteremtése, amelyek által a lehető legjobb, legboldogabb életet élhetjük meg. Hogy a minél nagyobb boldogság és megelégedettség elérése milyen mértékben sikerül egyéni szinten, ahhoz az emberek saját helyzetük értékelésekor egyaránt támaszkodnak objektív és szubjektív tényezőkre: mennyi pénz van a bankszámlámon, van-e állásom, munkám és azzal mennyire vagyok elégedett, részesülök-e elismerésekben, vannak-e barátaim és milyen erős velük a kapcsolatom, van-e családom és boldog vagyok-e a körükben? A társadalmak jóllétének (és itt a jóllét fogalmát tág értelemben, az anyagi és nem anyagi tényezők összessége tükrében értjük) értékelése is összetett feladat. Egyfelől nincs olyan eszközünk, módszerünk, ami képes lenne az egyes emberek megelégedettség-jóllét-boldogság érzéseit összesíteni, másrészt nincsenek olyan társadalmi szintű mérési eljárásaink sem, amelyek választ adnának a kérdésünkre. A nemzetek sikerességét néhány mérhető, előállítható gazdasági-társadalmi mutatóval jellemezzük, mint például a bruttó (vagy nemzeti) gazdasági termék (GDP és GNP), a munkanélküliségi ráta, az infláció, a születéskor várható élettartam, a jövedelmi vagy vagyoni egyenlőtlenség. Még ha körültekintően és megfontoltan, sok ilyen index által közvetített képből indulunk ki, akkor is számos tényezőt figyelmen kívül hagyunk, amelyek a társadalom jóllétét végül meghatározzák. S ha pusztán a GDP-re fókuszálunk, még inkább abba a csapdába eshetünk, hogy részinformációból próbálunk általános értékelést végezni.

Amikor arról gondolkodunk, lehet-e egyáltalán, s ha lehet, akkor miképpen összetettebb, pontosabb, valamilyen módon mért értékekre támaszkodóan általános képet kapni a társadalom teljesítményéről a tág értelemben vett jóllét kiteljesítése tekintetében, érdemes abból kiindulni, miképpen áll elő ez a jóllét. Modellünk itt közgazdasági jellegű, azaz a társadalom működését, az emberek kölcsönösen előnyös együttműködéseit gazdasági jellegű fogalmakkal közelítjük meg.

A jóllét vagy megelégedettség-érzés vagy boldogság forrása részben nem anyagi jellegű, részben pedig az elérhető termékek és szolgáltatások hozzáférhetőségétől függ. A két – anyagi és nem anyagi – tényező sokszor össze is kapcsolódik egyébként. Például a zene élvezete főként nem anyagi tényező, de a hangok létrehozása igényli a hangszerek és a koncertterem meglétét, amelyek már a gazdaság anyagi jellegű termékei.

A jelenben elért anyagi gazdagság (a javak által nyújtott hasznosság, welfare) annak a függvénye, hogy korábbi jövedelmeinkből mennyit és milyen hatásosan fordítottunk olyan javak létrehozására, melyek működtetésével, felhasználásával az anyagi jólétet ma előállítjuk – ezek a termelési tényezők, más néven erőforrások vagy tőkejavak (4.1. táblázat). Minél több és értékesebb termelési tényező (erőforrás) van egy nemzet birtokában, annál nagyobb mértékben képes termékeket és szolgáltatásokat létrehozni, s ezzel hozzájárulni mind az anyagi, mind a tágabb jóllét (megelégedettség-boldogság, well-being) megteremtéséhez és további növeléséhez.

4.1. táblázat. A nemzeti erőforrások (termelési tényezők) négy csoportja – nem teljes felsorolás

GAZDASÁGI ERŐFORRÁSOK

Termelőeszközök, berendezések

Infrastrukturális létesítmények

HUMÁN ERŐFORRÁSOK

A népesség száma és annak változási sebessége

Az egyenlőtlenségek és a szegénység alacsony, a társadalmi mobilitást nem akadályozó foka

TÁRSADALMI ERŐFORRÁSOK

Kormányzati rendszer, az intézmények minősége

Bizalom a társadalom tagjai között és az intézmények felé

TERMÉSZETI ERŐFORRÁSOK

Nyersanyagok, energiahordozók

Ökoszisztémák, biodiverzitás: az ökoszisztémaszolgáltatások hordozói

Pénztőke Tudás, ismeretek Korrupciómentesség Éghajlati stabilitás Makroszintű prudencia Egészségi állapot Társadalmi inkluzivitás Területhasználat

Forrás: saját szerkesztés

A tág értelemben vett társadalmi jóllét mérésének, értékelésének problémája, hogy mindig az aktuálisan előállított termékek és szolgáltatások értékének a mérése a legkönnyebb, így a közvélemény elé tárt mutatók, a gazdaságpolitikai alternatívák közötti választást befolyásoló indexek a tág értelemben vett jóllét csak egy részére reflektálnak. A másik csapdahelyzet, hogy az aktuális jóllét anyagi vetületének mérésére szolgáló mért értékek maximalizálása miatt például rossz döntéseket hozunk a jövőbeli fogyasztást megalapozó befektetések mértékéről és milyenségéről.

A ma használt társadalmi-gazdasági mutatók hasznosak, a társadalmi együttműködés fontos részeit mérik, e mérések eredménye érdemi. Így például a bruttó hazai termék (GDP) mutató és annak évről évre való változása (növekedés) sokatmondó a társadalmi együttműködés nagyságáról és minőségéről, jelzi a társadalom tagjai rendelkezésére álló jövedelmet, vagyis az anyagi jólét nagyságát. Ugyanakkor figyelmen kívül hagyja a nem piacon mérhető, a jólléthez hozzájáruló tényezők nagyságát, s nem reflektál az erőforrások esetleges felélésére (különösen a környezetszennyezésre), vagy nem kellő gyarapításából fakadó problémákra. Vagyis a GDP-típusú mutatók nem alkalmasak a teljes, tág értelemben vett jóllét megragadására, illetve nem jelzik azokat a problémákat, amikor a kibocsátás pillanatnyi felpumpálásának forrása a nemzeti erőforrások degradációja, a vagyon felélése vagy a jövő eladósítása.

A 4.1. ábra egyszerre próbálja bemutatni a jóllétet megteremtő társadalmi folyamatokat, s hogy ebből a GDP mit mér. Amit teljeskörűen mér, az a piacon gazdát cserélő termékek és szolgáltatások öszszesített gazdasági értéke. Egyes esetekben már vannak becsléseink a piacon nem értékelt, de a jóllétünket befolyásoló tényezők gazdasági értékéről is (például, hogy milyen [negatív] gazdasági értéke van a levegőszennyezésnek, vagy milyen mértékben növelték a jóllétet az önkéntes segítő tevékenységek). Ugyancsak része a GDP-nek a termelési tényezőket növelő beruházások – állóeszköz-felhalmozások – értékei is, vagy a kormányzati kiadások között számontartjuk az oktatás vagy az egészségügyi ellátás minőségét növelő költéseket is.

4.1. ábra. A jóllét kialakulásának egy egyszerűsített sémája és annak mérése

A GDP-mérés tartománya

A piacon értékelt javak (welfare)

Termelési tényezők erőforrások/tőkejavak

A tág értelemben vett jóllét (well-being)

A piacon nem értékelt javak

Forrás: saját szerkesztés

A mérés kiterjesztése az erőforrások irányába

Ha a 4.1. ábra baloldali és középső felső részét figyeljük meg, akkor kitűnik, hogy a jóllét anyagi alapjai nem állíthatók elő a semmiből.

A kibocsátás (amit a GDP-vel mérünk) a termelési tényezőink menynyiségi és minőségi állapotától függnek:

Y = f (Km, Kh, Ks, Kn)

ahol Y a kibocsátás, K pedig a termelési tényezők, ahol jelenlegi tudásunk szerint négy nagy csoportot különböztetünk meg: Km a fizikai tőke, Kh a humán erőforrások, Ks a társadalmi tőke és K n a természeti erőforrások (Acemoglu, 2011; valamint Barro és Sala-i-Martin, 1995).

Minél több termelőeszköz áll rendelkezésünkre, minél többen minél magasabb ismeretekkel és kompetenciákkal dolgoznak, minél inkább megfelelő bőségben élvezhetjük a természeti erőforrások ökoszisztéma-szolgáltatásait, minél inkább támogatóak a társadalom tagjai által követett értékek, minél inkluzívabb a társadalmi rendszer, annál értékesebb javakat teremthetünk, annál nagyobb lesz a társadalom tagjainak jólléte.

Az erőforrások monetizált, közgazdasági értéke – melyek összessége adja ki a nemzet vagyonát (TNW – total national wealth) – az erőforrások elemi mennyisége és értéke szorzatainak aggregátuma:

TNW=ΣEV(Ki) és EV(Ki) = pi*Si

ahol EV az erőforrás egy egységének (Ki) a közgazdasági, monetizált értéke, pi az erőforrás egységértéke (számbavételi ára), Si pedig az adott erőforrás készlete, mennyisége. (UNECE-OECD-EUROSTAT, 2008)

Az éves jövedelmünket – kicsit leegyszerűsítve – fogyasztásra és beruházásra, azaz a termelési tényezők amortizációjának pótlására, az erőforrások és tőkék bővítésére használjuk fel:

Y = C + I

ahol C a fogyasztás, I pedig a befektetések nagysága (itt most nem különítjük el a kormányzati fogyasztást [G], s nem számolunk az export-importtal [X, M] sem).

A befektetések megoszlanak a fent említett erőforrások között:

I = I m + Ih + I s + I n

ahol I m a K m-et növelő beruházások nagysága, Ih a Kh-t fejlesztő befektetések nagysága és így tovább.

A társadalmak folyamatosan fontos döntések előtt állnak e tekintetben:

(1) Mi legyen a C/I arány? A jövedelmünkből mennyit költsünk az aktuális fogyasztásunkra, s mennyit fordítsunk a termelési tényezők pótlására, fenntartására, fejlesztésére?

(2) A beruházásokra fordítandó keretünkből mennyit költsünk az egyes erőforrás-típusok fejlesztésére? Inkább telepítsünk erdőt vagy építsünk még egy gyárat? Költsünk inkább többet az oktatási rendszer minőségének javítására? Vagy növeljük a családtámogatási támogatásaink nagyságát?

(3) Az adott erőforrás-típuson belül melyek azok a jövőbe való befektetések, amelyek nagyobb mértékben és tartósabban lesznek képesek a kibocsátás s annak nyomán a tág értelemben vett jóllét növelésére?

A fenntarthatóság ezeknek a kérdéseknek a tudatos vizsgálatát és értelmezését, valamint a lehetőleg helyes válaszok megtalálását jelenti.

A mérés kiterjesztése a nem anyagi jóllét irányába

A GDP-t meghaladó mérési módszerek kutatásának másik mozgatórugója az életünk értékelésében fontos, ám a piacon nem mért tényezők értékelési lehetőségének a megteremtése. Az emberek által érzékelt megelégedettség és boldogság nem csak a jövedelmünk, a piacon értékelt anyagi lehetőségek függvénye. Ezért nem meglepő, ha valaki lemond egy jól fizető állásról, hogy szívéhez közelebb álló tevékenységet végezhessen, vagy elutasítja a felajánlott többletmunkát, hogy megőrizze szabadidejének nagyságát.

Az emberek boldogságérzetét vizsgáló kutatások is megerősítik ezt: intim érzelmi kapcsolatban lenni, pihenni, másokkal együttműködni – szociális kapcsolatokban lenni mind-mind olyan tényezők, amelyek lényegesen javítják a jóllétünket, de ezek értéke nem szerepel a GDP-ben, mert rendszerint nincsenek olyan piaci tranzakciók, melyek kapcsán ezeket mérni lehetne (Kahneman et al., 2004).

Világos, hogy a nem piaci tranzakciókból eredő jóllétet is értékelnünk kellene, ha egy adott társadalomban élők életminőségét értékeljük. Könnyen előfordulhat, hogy egy ország GDP-je nő, de ha közben például az egyének szabadideje csökken, romlik a társas kapcsolataik minősége (például egyre több a válás), akkor a teljes jóllét a GDP növekedésével szemben még akár csökkenhet is.

A probléma az, hogy miközben mindezek a tényezők elvben világosak és szinte magától értetődőek, addig ezeknek a tényezőknek mennyiségi megállapítása, mérése számos módszertani akadályba ütközik (Fleurbaey és Blanchet, 2013). Egy megoldás lehet az ekvivalens jövedelem számítása, amely az egyes személyek fizetési hajlandóságát tükrözi a tényleges helyzetük és egy referenciaszint közötti különbség kompenzálására. A boldogság, a szubjektív jóllét-érzés mérése ugyanakkor mindig kérdéses, mert a kérdőíves megoldások során könnyen összetéveszthető az emberek érzése és tényleges állapota.

A kompozit indikátorok használata itt is félrevezető lehet, amikor nincs alapos objektív érvünk az egyes elemi indikátorok közötti súlyozás megállapítására (Fleurbaey, 2009).

A mérés reformjának tehát két alapvető, a számbavételt kitágító iránya van: egyrészt szeretnénk, ha a termelési tényezőket/erőforrásokat/tőkejavakat, azok változását (a fenntarthatóságot) is mérni tudnánk; másrészt szeretnénk, ha a jóllétet meghatározó nem piaci javak is értékelésre kerülnének, vagyis a tág értelemben vett jóllétünket (well-being) is mérhetnénk (Stiglitz et al, 2009 és 2018). A továbbiakban főként az első irányt követjük.

A FENNTARTHATÓSÁG JELENTÉSE ÉS MÉRÉSE

A mai társadalmakban két olyan – egymással összefüggő – jelenség létezik, amelyeknek érdemi hatása van az emberek életminőségére, jóllétére, mégsem figyelünk rájuk eléggé: ezek a rövid és a hosszú távú hatások konfliktusa, valamint a kibocsátások és jövedelem elsőbbsége az azok létrejöttét lehetővé tevő erőforrásainkkal, termelési tényezőinkkel szemben. S mivel figyelmen kívül hagyjuk vagy alulértékeljük ezeket, a közösségi, politikai cselekvés egyik alapvető céljában – a közösséget érintő döntéseket lehetőleg úgy hozzuk meg, hogy az a legnagyobb összesített hasznosságot eredményezze – nem érjük el a lehetséges legjobb kimenetet.

Rövid táv – hosszú táv

Az egyik fundamentális problémánk az időtávok érzékelésének, értékelésének jellegzetessége. A modern társadalmi, gazdasági és pénzügyi eszközrendszerünk lehetővé teszi, hogy rendszeresen és jelentős mértékben válasszuk szét a döntésekben a rövid távú hasznokat és az egyes hosszú távú költségeket (azon túl is, hogy nem látunk a jövőbe, a döntések hosszú távú hatásainak felmérése eleve nagy bizonytalansággal terhelt). A jelenlegi társadalmi és gazdasági intézményeink, azok szabályai sajátos ösztönzőket nyújtanak a döntéshozók számára. Az őket ösztönző szabályok azt sugallják, hogy azokat

az alternatívákat részesítsék előnyben, amelyek a lehető legrövidebb időtávon érdemi hasznokat hoznak, függetlenül attól, hogy azoknak milyen költségeik lesznek a távolabbi jövőben.

Például a jövedelem (a GDP) rövid távú növekedését eredményezi, ha mocsarakat csapolunk le, hogy növeljük a mezőgazdasági termőterületeket, s így az agrártermékek kibocsátott mennyiségét. E döntésnek azonban lehet olyan következménye hosszabb távon, hogy a vízvisszatartó-képesség eltüntetésével megnő az aszályok gyakorisága, ami végső soron a növénytermesztési kapacitás jelentős csökkenéséhez is vezethet. Vagyis a rövid távon hasznos döntés hosszú távon kifejezetten káros lehet. A hasznok és egyes költségek ilyen módon történő szétválasztása a jövő eladósításához vezet.

Az, hogy a 20. század második felében a természeti erőforrások elkezdtek szűkössé válni, felvetette azt a kérdést, lehetséges-e a kibocsátást tartósan magas szinten tartani, ha a természeti tőke mennyisége egy kritikus szint alá csökken. Véget ért-e a természeti erőforrások átváltásának kora? S ha igen, lehetséges-e oly módon fejleszteni a fizikai, a humán és a társadalmi erőforrásokat, amivel pótolni lehet a természeti tőke feléléséből korábban fakadó jövedelmi előnyöket?

A jövő eladósítása nem csak a természeti erőforrások kimerítésével, az éghajlat megváltoztatásával érhető el, de ilyen jelenség a gyors és tartós népességfogyás, az oktatási rendszer nem kellő fejlesztése, a túlzott mértékű államadósság vagy a nyugdíjrendszerek implicit adóssága. A fenntarthatóság biztosításával a kedvezőtlen, időben eltolódva megjelenő negatív visszacsatolásokat akarjuk elkerülni.

Azaz, ha csak a GDP alapján ítéljük meg a teljesítményt, rosszul, nem teljesen informáltan fogunk további döntéseket hozni, alternatívák között választani. Fontos, hogy nem önmagában a GDP-vel mint mérési módszerrel van baj, hanem azzal, ahogyan a GDP alakulását a döntéshozók és a közvélemény használja a döntései megalapozásához – más tényezők figyelmen kívül hagyása mellett!

Választás a jövőbe való befektetési lehetőségek között

A gazdasági fejlődésre és a tartós növekedésre vonatkozó elméletek és a gyakorlati tapasztalatok értelmezései rávilágítottak arra, hogy a jövőbeli tartós jóllét kialakításának feltételei változnak, s nem mindegy, hogy milyen korban, milyen fejlettségi fokon mely termelési tényezők bővítése kap elsőbbséget más erőforrásokkal szemben (Acemoglu, 2011; Barro–Sala-i-Martin, 1995; Hanley és Atkinson, 2003).

A másik fenntarthatósággal kapcsolatos fundamentális problémánk tehát abból adódik, hogy kevés figyelmet szentelünk az erőforrásaink, a termelési tényezőink fejlesztési kérdéseire, annak vizsgálatára, hogy melyik tőketípusba érdemes inkább befektetni, milyen beruházási stratégia eredményez a későbbiekben nagyobb jóllétet. A kibocsátás nagysága (mekkora éppen a bruttó hazai termék értéke, a GDP), és hogy abból mennyit és mit fogunk fogyasztani, természetszerűleg sokkal érdekesebb kérdések a háztartások, a vállalatok és a kormányzatok számára, mint az, hogy miként kellene fejleszteni a termelési tényezőinket, erőforrásainkat annak érdekében, hogy a jövőben még nagyobb jóllétben élhessünk.

A jövő eladósításának problémája mellé így kerül annak a gondja, hogy a jövőbe való befektetések rossz, nem hatékony portfólióját választjuk.

A fenntarthatatlanság tehát két, egymáshoz kapcsolódó érzékelési hibából ered, melyek alapvető jellemzője az időhöz való viszonyunk, a rövid távú szemléletünk. A rövid távú szemléletből, a rövid távú optimalizálásból adódik egyrészt az, hogy elválasztjuk a hasznok és költségek időtávját, másrészt az, hogy olyan jövőbe való befektetési stratégiákat választunk, amelyek nem hatékonyak.

A fenntarthatóság két alapvető problémája a rövid és hosszú táv közötti feszültség, valamint a jövőbe való befektetések körüli gondatlanság

A fenntartható fejlődésre mint politikai cselekvésre és intézményes megoldásra éppen azért lenne szükség, mert a piacgazdaságba és a demokratikus politikai rendszerekbe ugyan elméletileg beilleszthetők lennének a jövő eladósítását gátló intézmények, a tényleges gyakorlatban azonban a rövid távú sikerekben érdekelt vezetők (vállalatiak és közösségiek egyaránt) gyakran megakadályozzák e korlátok bevezetését és alkalmazását. Ugyanakkor a választók és a fogyasztók számára is kényelmesebb lehet rövid távon ezek hiánya.

A mérés reformja, alternatív mutatók kifejlesztése egy lehetőség arra, hogy legyenek olyan visszacsatolások, informáló ösztönzők, amelyek segíthetnek elkerülni a rövid táv-hosszú táv csapdáját és támogathatják, hogy jól kiegyensúlyozott portfóliónk legyen a jövőbe történő befektetéseink terén.

A fenntarthatóság nem öncél

Fontos tudatában lennünk, hogy a fenntarthatóság nem azért lényeges, mert most éppen divatos fogalomnak számít a nemzetközi politikában. A fenntarthatóság kritériumainak (a megfelelő arányú fogyasztás és jövőbe való befektetés, a beruházások kiegyensúlyozottsága az egyes erőforrások között, ezen belül annak biztosítása, hogy a társadalmi munkamegosztás során nem lépjük át a Föld ökológiai korlátait) érvényesülése számos társadalmi előnnyel jár.

Az ökológiai határok tiszteletben tartása, a természeti tőke megfelelő használata biztosítja, hogy ellenállóak legyünk a természeti környezetben fellépő változásokkal (például az éghajlatváltozással) szemben. A társadalmi tőke magas szintje a politikai közösségeket ellenállóvá teszi a társadalmi válságokkal szemben, például a közelben dúló háború idején is. Aki többet és okosabban ruház be a jövőjébe, annak hosszabb távon nagyobb lesz a nemzeti jövedelme, s versenyképesebb lesz a nemzetek békés gazdasági vetélkedésében is (4.2. ábra).

4.2. ábra. A fenntarthatóság minőségétől függő főbb társadalmi, gazdasági jellemzők

Ökológiai rezíliencia

A fenntarthatóság szintje, mértéke

A jóllét hosszú távú szintje

Forrás: saját szerkesztés

A társadalmak erőforrás-gazdálkodási mintája évszázadokon keresztül az összes erőforrás bővítésén, de azon belül a természeti erőforrások leépítésén alapult. Átváltás (trade-off) érvényesült, a természeti tőkét csökkentettük (túlhalásztuk a tengereket, kivágtuk az erdőket, feléltük a talajok termőképességét, túlszennyeztük a levegőt vagy a vizeket, a biológiailag aktív felületeket lebetonoztuk stb.), míg a többi három erőforrást növeltük.



 

Y = f(Km, Kh, Ks, Kn) 

ÚJ MÉRÉSI IRÁNYOK

A GDP-logikájú mérés kiterjesztésének a nemzetközi gyakorlat alapján több lehetséges iránya és módja van. Azért van több alternatív megközelítés, mert a fenntarthatóság közvetlenül nem mérhető. A közvetett megoldásokból pedig nyilvánvalóan többféle van. A különböző módszerek tehát abban fognak különbözi, hogy

Versenyképesség

Társadalmi rezíliencia

a fenntarthatóság mely jellemzőit tartjuk az egészre leginkább érvényesnek.

Az egyik döntési alternatívánk az, hogy a jóllét teljességét egy öszszetett (kompozit) mutatóval akarjuk-e megközelíteni (egy aggregált szám mond el mindent), vagy a jóllétet konstituáló tényezőket külön-külön mérjük (s így több mérési eredményt értékelünk azokat „összenézve”). Az első módszer jobban kielégíti a kommunikációs igényeket, alkalmasabb lehet szemléletformálásra, míg a második megközelítés esetén például jobban felfigyelhetünk az átváltásokra, a káros trade-off-okra (4.3. ábra). Minél inkább közelebb van a mutatónk az elemi mérési lehetőségeinkhez, annál kevesebb módszertani probléma lép fel az eltérő jellegű értékek összeadása kapcsán – ez a kompozit indikátorok alapvető nehézsége.

4.3. ábra. A mérés kiterjesztésének irányai (lásd erről a 4.1. ábrát is)

A GDP-mérés tartománya

Az állományok változásának mérése

Termelési tényezők erőforrások/tőkejavak

A piacon értékelt javak (welfare)

A nem anyagi jóllét mérése

A tág értelemben vett jóllét (well-being)

A piacon nem értékelt javak

Forrás: saját szerkesztés

A másik fontos kérdés, hogy mi lesz az a mértékegység, amire minden tényezőt lefordítunk, s ami lehetővé teszi az elemi értékek összesítését. Legyen ez monetizált érték? Ez harmonizálna a jelenlegi mérési szokásainkkal, amikor sok mutató (például a GDP is) pénzbeli értékben (forintban, dollárban, euróban) kerül megállapításra. Vagy

valamilyen indexált értéket használjunk? Sok fenntartható fejlődési kompozit index használja ki ezt a lehetőséget a különböző jelenségek összesítéséhez (4.2. táblázat).

A közgazdasági jellegű mérések esetén további probléma a jövedelmek és a vagyon különbözősége: ha a GDP-t akarjuk módosítani a fenntarthatósági szempontokkal egy indexen belül, akkor jövedelmeket és vagyonjellegű tényezőket kell összesítenünk.

4.2. táblázat. A GDP-n túli tényezők mérési kísérletei (alternatív indexek)

A TÁG ÉRTELEMBEN VETT JÓLLÉT MÉRÉSE

HDI Human Development Index Emberi fejlettségi index

BLI OECD Better Life Index Jobb élet index

IHDI Inequality-adjusted HDI Egyenlőtlenséggel kiigazított emberi fejlettségi index

WHI The World Happiness Index Globális boldogság index

WGI The Worldwide Governance Indicators Globális kormányzati mutatók SZUBJEKTÍV JÓLLÉTI MUTATÓK

SWB Subjective Well-Being Szubjektív jóllét

TERMÉSZETI KÖRNYEZETI ERŐFORRÁSOK MÉRÉSE

EPI Environmental Performance Index Környezeti teljesítmény index

EFP/ EF Ecological Footprint Ökológiai lábnyom

TŐKEJAVAK, ERŐFORRÁSOK MÉRÉSE

GS Genuine Savings Tényleges megtakarítások

NW National Wealth Nemzeti vagyon

PIACI JAVAK ÉS ERŐFORRÁSOK KOMPOZIT INDEXEI (SZUBJEKTÍV JÓLLÉT NÉLKÜL)

MEW Measure of Economic Welfare A gazdasági jólét mércéje

ISEW Index for Sustainable Economic Welfare A fenntartható gazdasági jólét mutatója

GPI Genuine Progress Indicator A valódi fejlődés mutatója

SNBI Sustainable Net Benefit Index Fenntartható nettó haszon index

CIW Canadian Index of Well-being Kanadai jólléti index

SNI Sustainable National Income Fenntartható nemzeti jövedelem

MINDEN JÓLLÉTI TÉNYEZŐ ÖSSZESÍTETT MÉRÉSE

SDI Sustainable Development Index Fenntartható fejlődési index

LPI The Legatum Prosperity Index A Legátum jóléti indexe

SPI Social Progress Index Társadalmi fejlődés index

HPI Happy Planet Index Boldog bolygó index

Forrás: Kulig et al. (2010); Schoenaker et al. (2015) és Wang és Chen (2022)

Az erőforrások, tőkejavak mérésével kapcsolatos dilemma, hogy azok teljes állományát értékeljük-e (mint pl. a National Wealth-típusú mérés), vagy elegendő, ha a készletek pozitív vagy negatív irányú változtatásait mérjük (mint pl. a Genuine Savings index)?

További probléma, hogy minden olyan esetben, amikor az elemi információk eltérő dimenziójúak, az aggregálás (összeadhatóság) előfeltétele a közös nevező, azaz egy olyan ekvivalens dimenzió, mértékegység megtalálása, amire minden elemi tényezőt átszámítva az összeadás már elvégezhető. Ennek a lépésnek az elvégzése sokszor nélkülözi az objektív alapot, és erősen függ az aggregáló szereplő előzetes normatív elköteleződéseitől is. Különböző etikai nézőpontok különböző referencia-paramétert eredményeznek (4.3. táblázat). (Fleurbaey és Blanchet, 2013, 245. o.)

4.3. táblázat. A társadalmi teljesítmény mérésének fejlesztési iránya (Hoekstra, 2019)

HAGYOMÁNYOS MAKROGAZDASÁGI MÉRÉS ÚJ, FENNTARTHATÓSÁGI ÉS JÓLLÉTI MÉRŐRENDSZER

Cél Gazdasági növekedés Jóllét és fenntarthatóság

Megalapozó tudományok

Makroökonómia Közgazdaságtan, jólléti és fenntarthatósági tudományok

Számbavétel rendszere SNA (nemzeti számlák rendszere) SGNA (nemzeti számlák globális rendszere)

Kulcsindikátor GDP rendszer- és minőségi indikátorok

Forrás: saját szerkesztés

Az ezekre a döntési alternatívákra adott válaszoktól függően a GDP-n túli mérés alábbi irányai alakultak ki:

(1) A GDP-n alapuló, a GDP-t további elemi tényezőkkel kibővítő indikátorok. Jellemzően a környezetszennyezés externáliáit, a természeti tőke fogyásának évesített értékét (veszteségét) és a piacon nem mért, de a jólléthez hozzájáruló tevékenységek becsült értékét adjuk hozzá a GDP-hez. Ilyen mutató például a MEW, az ISEW és a GPI. Ezek a mutatók monetizáltak, pénzegységben mérnek. A leginkább összetett mérést kívánják megvalósítani.

(2) A szintén a GDP-n alapuló, azt egyes tényezőivel súlyozó jólléti indexek, mint például a HDI. Ezek a mutatók a tág értelemben vett jóllét (well-being) pontosabb mérését célozzák, nem foglalkoznak az erőforrások, tőkejavak állományaival, azok változásával. Általában nem monetizáltak.

(3) A GDP-t változatlanul hagyó, de azt a fenntarthatóságot megközelítő, erőforrás alapú értékelést adó kiegészítő mutatók. Ezek lehetnek csak a természeti erőforrásokra [Kn] koncentrálók (EPI, EFP), s ekkor valamilyen nem aggregálással dolgoznak (az EPI 0–100 pontskálán mér, az EFP biológiailag aktív területegységben mér).

(4) Vagyonleltár típusú mutatók. Pénzértékben mérik vagy az erőforrások aktuális összes állományát [K-t] (NW), vagy az állományok változásait [I-t] követik nyomon (GS).

(5) Összetett mérési rendszerek az erőforrások állapotának és az élet minőségének mérésére. A GDP-mutatót eredményező SNA (System of National Accounts) rendszer mintájára s annak radikális kiterjesztéseként hoznak létre egy SGNA (System of Global and National Accounts) rendszert, ami külön klaszterekben méri a természeti környezeti erőforrások állapotát (GENA), a társadalmi tőke nagyságát (GSA), a gazdasági javak mennyiségét (GECA) és a jövedelem/vagyoneloszlás mértékét (GDA), valamint a tág értelemben vett életminőséget (GQA). (Hoekstra, 2019)

(6) Kompozit fenntartható fejlődési mutatók. Általában az (1) típushoz hasonlóan széles sávban kívánnak mérni, de nem monetizáltak, hanem a választott elemi indikátorok, adatok

numerikus normalizálását és aggregálását végzik el. Ilyen indikátor például az SDI. Ilyen kompozit fenntarthatósági indexálást használ a Magyar Nemzeti Bank a Fenntarthatósági jelentéseiben, és ilyen kompozit mutató javaslatát készítette el a Hétfa Kutatóközpont a Kék Bolygó Alapítvány megbízásából.

4.4. táblázat. Alternatív jólléti, fenntarthatósági mutatók módszertani tényezőinek jellemző különbségei

A mutató megalapozása

A mérés célja

A mérés tárgya

A mérés módja

Konceptuális Pl. ökológiai lábnyom

Helyzetleírás, állapotértékelés Pl. szubjektív jóllét

Állományok, vagyon Pl. vagyonleltár

Objektív, mérésen alapuló Pl. EPI/ESI

Ad-hoc Pl. HDI vagy az SDG indikátorok

Egy kitűzött céltól való távolság értékelése Pl. SDG Index

Áramok, jövedelem Pl. MEW

Szubjektív, kérdőíven alapuló Pl. szubjektív jóllét

A mérés eredménye Egy indexérték Pl. ISEW, GPI Több indikátor Pl. SDG indikátorok

Mértékegység

Monetizált Pl. ISEW, GPI

Nem monetizált Pl. ökológiai lábnyom

Forrás: saját szerkesztés, a táblázat Hoekstra, 2019 alapján készült.

Látható, hogy a kutatás számos koncepció mentén folyik (4.4. táblázat). A feladat nem egyszerű, mert a statisztikai számbavétel lehetősége korlátozott, az adatok nem könnyen érhetők el, néhol a naturáliában elérhető adat nehezen számítható át pénzbeli értékre. A kísérletezés azonban fontos, mert mindenképpen szükségünk van a közösségi döntéseink szélesebb körű megalapozására, az informáltságunk kiterjesztésére.

ÖSSZEGZÉS

A csak gazdasági fókuszú, a 20. század termelési feltételeire alapuló GDP-hez mint mérési módszerhez képest az elvárásaink megváltoztak.

Más körülmények között más problémákra kell a közösségi döntéshozásnak válaszokat találnia, s a döntési alternatívák közötti eligazodást a GDP mint mutató önmagában nem segíti kellőképpen. A modern demokráciák és piacgazdaságok fundamentális problémája, hogy miközben megnőttek azok a technikai, pénzügyi, eljárási lehetőségeink, hogy a jövő nemzedékeket fokozottabban eladósítsuk – például a természeti tőke gyorsuló ütemű kimerítésével, túlhasználatával, a demográfiai deficittel vagy az államadósságok növelésével – addig nincsenek olyan jelzőrendszereink, amelyek ezen eladósítások mértékét érzékelhetően közvetítenék. Mindeközben a GDP folyamatosan nő, ami azt sugallja, hogy minden rendben van a gazdálkodási típusú döntéseink körében. A fenntarthatóság tényezőinek önálló mérése, vagy ezeknek a tényezőknek a kombinálása a gazdasági kibocsátással, a jövedelemmel azt segíti elő, hogy árnyaltabb, többet mondó viszszajelzéseink legyenek a társadalmi szintű teljesítményünkről, s hogy a jövő nemzedékek (nem mindig jól meghatározható) érdekeire is figyelemmel tudjunk választani az előttünk álló alternatívák közül.

A szerző környezetgazdász, a BME Környezetgazdaságtan és Fenntartható Fejlődés Tanszék oktatója, a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács titkára

5. FEJEZET

POPP JÓZSEF

Jelenleg alkalmazott alternatív mutatószámok a fenntarthatóság mérésére

„Gazdaságtalan a növekedés, ha nagyobb mértékben növeli a környezeti és társadalmi költségeket, mint a termelést.”

Herman Edward Daly

A könyv előző részeiben (különösen a 4. fejezetben) láttuk, hogy a GDP a pillanatnyi gazdasági teljesítmény mutatója, amely meghatározásánál fogva nem ad információt e teljesítmény fenntarthatóságáról. Jogos azonban az az igény, hogy a gazdaság állapotának megítélésénél ne csak az aktuális eredményeket ismerjük meg, hanem azt is, hogy ez megismételhető, fenntartható-e a jövőben is. Számos kísérlet született annak érdekében, hogy ezt a hiányosságot kiküszöböljék alternatív mutatók használatával. Ebben a fejezetben azokat a nemzetközileg használt mutatószámokat ismertetjük, amelyek a GDP-t a fenntarthatóság számszerűsítésével kívánják kiegészíteni, gazdagítani. Az alternatívák a fenntarthatóság gazdasági, környezeti és társadalmi vonatkozásait is lefedik, valamint felhívják a figyelmet a gazdasági növekedés és a jólét eltérő alakulására. E mutatók kidolgozása ugyan nagy lépés volt a fenntartható fejlődés és jólét jobb mérése felé, de a jelzőszámoknak megvannak a maguk korlátai is. A mérésekbe bevont egyes komponensek megfigyelése és értékelése bonyolult feladat, ráadásul nem mentes a szubjektív kalkulációtól. Részben ez az oka annak, hogy általános elfogadottságát tekintve egyik alternatíva sem tudta még megközelíteni a GDP-t. Fejezetünkben e mutatókat ismertetjük: ezek egy része a GDP kiegészítését szolgálja, másik része viszont figyelembe sem veszi azt a fenntarthatóság mérésénél.

A GDP KIBŐVÍTÉSÉVEL SZÁMÍTOTT MUTATÓK

A gazdasági jólét mércéje (MEW)

Nordhaus és Tobin (1972) dolgozta ki elsőként a gazdasági jólét mérésére alkalmas MEW (Measure of Economic Welfare) mutatót a gazdasági növekedés és a jólét közötti kapcsolat jobb megértése érdekében, amely azonban a fenntarthatóságot illetően is tartalmaz információkat. A számítás során háromféleképpen módosítják a GNP-t: a) kivonnak bizonyos költségeket vagy negatív externáliákat, például a környezetszennyezést; b) kizárnak bizonyos köztes (intermedier) szolgáltatásokat, például a honvédségi és rendőrségi szolgáltatásokat, mivel nincs közvetlen hatásuk a jólét növekedésére; és

c) a GNP-hez hozzáadnak bizonyos tevékenységeket, például a háztartási (házimunka, otthoni javítások stb.) és a szabadidős tevékenységeket.

A fenntarthatóság elsősorban azáltal jelenik meg a MEW-ben, hogy a GNP-ből levonja az urbanizáció okozta hátrányok, többek között a környezetszennyezés, a szemét, a zsúfoltság, a zaj és a bűnözés okozta költségek becsült értékét. A jólétet a lakóhely alapján korrigálja az ingatlanköltséggel, a közlekedési balesetek valószínűségével, amelyek egyértelműen magasabbak a nagyvárosokban, mint a vidéki környezetben. A kalkuláció azonban azt is figyelembe veszi, hogy a magasabb városi bérek részben kompenzálják a városi élet hátrányait, és a lakosság a városba költözésének eredményeképp élvezheti a technológiai haladás gyümölcseit.

MEW = GNP – értékcsökkenés + szabadidő értéke + nem piaci szolgáltatások vagy tevékenységek – köztes költségek –környezetszennyezés költségei.

A MEW-et elsősorban az USA adataira számították ki, más országokban nem terjedt el. A MEW megalkotása azonban jó ösztönzésnek bizonyult további alternatív indexek kifejlesztéséhez.

A nettó gazdasági jólét mutatója (NEW)

A gazdasági jólét mércéjét (MEW) módosította az 1980-ban Samuelson és Nordhaus által kidolgozott NEW (Net Economic Welfare), mely a környezeti változásokat is megpróbálta magába foglalni (Samuelson és Nordhaus, 1987). A szerzők a számba vett tényezőket kibővítették, a kiadásokat új kategóriák szerint sorolták be. A GNP kiegészítéseként beszámítják a háztartási munka, a szabadidő és a feketegazdaság értékét, az egészségügyi és oktatási kiadásokat pedig a humán tőkébe fektetett beruházásként vették számba, de bizonyos összetevőket, például a rendőrség fenntartását költségként értelmezték, mert önmagában, közvetlenül nem javítja a jólétet.

A fenntarthatóság – hasonlóan a MEW-hez – elsősorban azáltal jelenik

meg, hogy meghatározott komponenseket, mint például a környezetszennyezéssel és az urbanizációval összefüggő bizonyos költségeit levonták.

NEW = GNP – értékcsökkenés – környezetromlás + szabadidő értéke + nem piaci szolgáltatások vagy tevékenységek + el nem számolt jövedelmek értéke – köztes költségek.

A köztes (intermedier) kiadások közé, azaz a semleges kategóriába azokat a gazdasági tevékenységeket sorolja a mutató, amelyek a jólétet közvetlenül nem befolyásoló tényezők. Ezek a tevékenységek gyakorlatilag inputot jelentenek a termelésben és közvetlen hasznot nem hoznak, de más javak és szolgáltatások hasznosságát növelik: ilyen a rendőrség, a honvédség, a diplomácia, az útkarbantartás, az amortizáció (termelési költség) és az ingázás.

A fenntartható gazdasági jólét mutatója (ISEW)

Az ISEW (Index of Sustainable Economic Welfare) az egyik legátfogóbb fenntartható gazdasági jóléti mérőszám. Daly et al. (1989) a MEW korrigálásával megalkották az ISEW-mutatót, amely a személyes fogyasztásból indul ki, majd ezt a jövedelemelosztás tényezőjével korrigálva a jövedelem-elosztással súlyozott személyi fogyasztást jelzi, vagyis figyelembe veszi a fogyasztási egyenlőtlenségek változásának jólétre gyakorolt hatásait. Ehhez az eredményhez adja hozzá vagy vonja ki a gazdasági, társadalmi vagy környezeti károkat, illetve hasznokat képviselő elemeket. A lakossági fogyasztásba beletartozik mind a saját jövedelem, mind a társadalmi juttatás (pénzbeli és természetbeni egyaránt) és a saját termelésű javak fogyasztása. A mutató tehát a lakossági fogyasztást a jólétet befolyásoló tételekkel különböző irányba korrigálja: a 22 indikátor közül 6 indikátor pozitív, 2 pozitív vagy negatív, 14 pedig negatív irányba módosítja a lakossági fogyasztást. A GDP és az ISEW korrelációjára vonatkozó vizsgálatok szerint az indexek már kezdetektől egymástól eltérően alakultak, és 1960 óta az

Egyesült Államokban a Fenntartható Gazdasági Jólét lényegében nem emelkedett. Ez többek között arra utal, hogy a gazdasági növekedés a társadalmi egyenlőség rovására, másrészt a gazdasági környezet kihasználásával történt, és bár pénzben mérve a jövedelmek emelkedtek, de ez nem járt az érzékelt jólét hasonló növekedésével (5.1. ábra).

5.1. ábra. Az egy főre jutó GPD és ISEW alakulása az USA-ban 1960 és 2010 között

Forrás: saját szerkesztés, Beça & Santos (2014) alapján

A gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi tényezők csoportosítását és a korrigálás pozitív és negatív irányát mutatja be az 5.2. ábra. A mutató számításának problémája, hogy nagy az adatigénye, és olyan adatokra támaszkodik, melyet a legtöbb országban nem gyűjtenek rendszeresen. Különösen a hosszú távú környezeti károk költségeit nehéz számszerűsíteni. Ennek ellenére az ISEW mérését már több országban kiszámították, például Ausztriában, Hollandiában, Németországban, Olaszországban, Finnországban, Svédországban és Chilében.

5.2. ábra. Az ISEW gazdasági, társadalmi és környezeti indikátorai

Gazdasági (9)

+ személyi fogyasztás

- jövedelemelosztás

+ a jövedelemelosztással súlyozott személyi fogyasztás

+ tartós fogyasztási javak szolgáltatásai

- tartós fogyasztási javak költségei

+ egészségügyi és oktatási közkiadások

- jóléthez hozzá nem járuló egészségügyi és oktatási magánkiadás

+- nettó tőkeberuházás

+/- nettó külföldi hitelnyújtás vagy hitelfelvétel

Forrás: saját szerkesztés

Társadalmi (6)

+ háztartási munka + autópályák és egyéb utak szolgáltatásai

- nemzeti reklámköltség

- urbanizáció költsége

- ingázás közvetlen költsége

- közlekedési balesetek költsége

Környezeti (7)

- vízszennyezés költségei

- légszennyezés költségei

- zajszennyezés költségei

- vizes élőhelyek csökkenése

- mezőgazdasági terület csökkenése

- nem-megújítható erőforrások kimerítése

- hosszú távú környezeti károk költségei

A valódi fejlődés mutatója (GPI)

A GPI (Genuine Progress Indicator) az ISEW kibővített változata (Cobb et al., 1995). A GPI egységes szerkezetben tartalmazza mind a piaci, mind a nem piaci tevékenységek értékét, továbbá a természeti és társadalmi tőke kimerülésével is számol, s ezzel az aktuális gazdasági tevékenységek hosszú távú fenntarthatóságáról is információt nyújt. A GPI számításának alapját a személyi fogyasztás képezi, majd annak teljes értékét korrigálja a jövedelemelosztás tényezőjével, így kapjuk meg a jövedelemelosztással súlyozott személyi fogyasztást. Ezután pedig a gazdasági, társadalmi és ökológiai költség levonásra, illetve a gazdasági, társadalmi és ökológiai haszon hozzáadásra kerül.

A GPI 26 indikátorból áll, amelyeket gazdasági, társadalmi és környezeti kategóriákba sorolnak, ezen belül 7 gazdasági, 10 társadalmi és 9 környezeti komponenst különböztetünk meg. Az ISEW-hez

képest négy indikátor kimaradt, az egészségügyi és oktatási kiadások, valamint a nemzeti reklámköltségek és az urbanizáció költségei. Ugyanakkor a mutatóban szerepel kilenc új indikátor. Ebből hat társadalmi és kettő környezeti jellegű. Az egyetlen új gazdasági indikátor az alulfoglalkoztatottság költsége (negatív tényező). Az új társadalmi jelzőszámokból kettő pozitív tényező (az önkéntes munka értéke és a felsőoktatás értéke), míg négy negatív tényező (a bűnözés költsége, a családok felbomlásának költsége, a háztartás szennyezéscsökkentési költsége, a szabadidő csökkenésének költsége). A két új negatív környezeti indikátor az ózonréteg vékonyodása és az erdők csökkenéséből származó költségek. A GPI tehát az ISEW-hez képest több társadalmi és környezeti jólétet befolyásoló adatforrással bővítette a mutató kiszámítását (5.3. ábra).

5.3. ábra. A GPI gazdasági, társadalmi és környezeti indikátorai

Gazdasági (7)

+ személyi fogyasztás - jövedelemelosztás + a jövedelemelosztással súlyozott személyi fogyasztás

+ tartós fogyasztási cikkek szolgáltatásai

- tartós fogyasztási javak költsége

- alulfoglalkoztatottság költsége

+/- nettó tőkeberuházás

Társadalmi (10)

+ háztartási munka és gyermeknevelés értéke + felsőoktatás értéke

- családok felbomlásának költsége

- bűnözés költsége

- háztartások szennyezéscsökkentési költségei

- önkéntes munka értéke

- szabadidő csökkenésének költsége + autópályák és egyéb utak szolgáltatásai

- ingázás közvetlen költsége

- közlekedési balesetek költségei

Környezeti (9)

- vízszennyezés költségei

- légszennyezés költségei

- zajszennyezés költségei

- vizes élőhelyek csökkenése

- mezőgazdasági terület csökkenése

- erdővel borított terület csökkenése

- éghajlatváltozás

- ózonréteg csökkenésének költsége

- nem-megújuló erőforrások kimerülése

Megjegyzés: az ISEW-hez képest 9 új indikátor dőlt betűvel kiemelve. Forrás: saját szerkesztés

GPI indikátorok

KOMPOZIT MÉRŐRENDSZEREK

A fenntartható társadalom index (SSI)

A Kölni Műszaki Főiskola (Technische Hochschule Köln: TH Köln) kutatói által létrehozott SSI (Sustainable Social Index) a vizsgált országok fenntarthatóságát az emberi, a környezeti és a gazdasági jólét dimenziójában vizsgálja. Az SSI fejlesztése a 2000-es évek elején kezdődött. Az SSI-t eredetileg a Holland Fenntartható Társadalom Alapítvány (Dutch Sustainable Society Foundation) fejlesztette ki, és az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontja (Joint Research Centre) auditálta 2012-ben. 2006 és 2016 között minden második évben publikálták az SSI-t. 2019-ben a TH Köln vette át az SSI további fejlesztésének és karbantartásának felelősségét (TH Köln, 2022a).

Az SSI tekinthető az egyik leginkább átfogó mutatórendszernek, ugyanis a három dimenziója kiterjed a társadalmi, környezeti és gazdasági fenntarthatóságra, amit 7 kategóriában 21 mutatóval vizsgál 154 országban (lásd 5.1. táblázat). A jelentés fő üzenete, hogy a társadalmi és gazdasági feltételek világszerte nagyon sok ember számára javultak, a környezeti fenntarthatóság viszont ezzel egyidejűleg romlik. A környezeti jólét szorosan kapcsolódik a gazdasági tevékenységhez, a szegényebb országok jobban teljesítenek e tekintetben, míg a dinamikus és/vagy erőforrásokban gazdag országok a lista végén vannak.

Az emberi jólét dimenzióban az első három helyet Finnország (1), Portugália (2.) és Hollandia (3.) szerezte meg, míg a környezeti jólét kategóriában Zimbabwe, Burundi és Zambia vezeti a rangsort, a gazdasági dimenzióban pedig a legnagyobb pontszámot sorrendben Katar, Svájc és Szingapúr kapta.

Magyarország a 22. helyen végzett 154 ország közül, a V4-ek közül Csehország (8.) és Szlovákia (13.) jobb, míg Lengyelország (26.) roszszabb helyezést ért el. 2008-hoz képest Magyarország 9 helyet lépett előre (Kowalski és Veit, 2020).

5.1. táblázat. A fenntartható társadalom index (SSI) szerkezete

DIMENZIÓ

KATEGÓRIA INDIKÁTOR

Elegendő élelmiszer

Alapvető szükségletek

Elegendő ívóvíz

Biztonságos higiénia

Oktatás

Emberi jólét

Személyes fejlődés és egészség

Egészséges élet

Nemek közötti egyenlőség

Jövedelemeloszlás

Kiegyensúlyozott társadalom

Természeti erőforrások

Környezeti jólét

Éghajlat és energia

Átmenet

Gazdasági jólét

Gazdaság

Népességnövekedés Jó kormányzás

Biodiverzitás

Megújuló vízforrás

Fogyasztás

Energiafelhasználás

Energiamegtakarítás Üvegházhatású gázok

Megújuló energia

Organikus termelés Valódi megtakarítás

GDP

Foglalkoztatottság Államadósság

Forrás: saját szerkesztés TH Köln (2022b) alapján

A fenntartható fejlődési célok (SDG) index és a fenntartható fejlődési célokról szóló jelentés (SDR)

Az ENSZ 193 tagállama 2015-ben fogadta el a  „2030 Agenda Sustainable Development” című dokumentumot, amelyben meghatároztak 17 fenntarthatósági célt SDG (Sustainable Development Goals), és azok teljesítését vállalták is 2030-ra (United Nations, 2022). Az SDG index célja elsősorban a társadalmi és környezeti fenntarthatóság előrehaladásának mérése az elfogadott fenntartható fejlődési célok tükrében. Az ennek alapján készített jelentések 193 országot vizsgálnak abból a szempontból, hogy azok miként képesek kielégíteni a jelen szükségleteit a jövendő generációk veszélyeztetése nélkül.

Az SDG Index a 0 és 100 pont közé eső tartományban méri az országok teljesítményét. Az egyes célokhoz különböző számú (1–7 darab) indikátort rendeltek azonos súllyal, mert a célok között nincs hierarchikus viszony vagy sorrend. Az indikátorokat három kategóriába sorolták: az elsőbe azok tartoznak, amelyek csökkentik az emberek természeti erőforrásoktól való függését (pl. a víz elérhetőségének elősegítése, zéró kibocsátású energia), a másodikba azok kerültek, amelyek növelik az erőforrásoktól való függést (pl. kórház, iskola építése) és végül a harmadikba azokat az indikátorokat sorolták, amelyek közvetlenül nincsenek összefüggésben az erőforrásigénnyel (pl. női egyenjogúság). Minél közelebb van egy ország a célhoz, annál magasabb pontszámot kap a 0–100 pontos skálán, így például a 80-as érték azt jelenti, hogy a 17 cél tekintetében átfogóan és átlagosan a célok 80%-át teljesítette az érintett ország. Míg a 2016-os mutatóban 60, 2022-ben már 120 indikátor szerepelt, ebből 94 globális és 26 további indikátor csak az OECD-tagországok számára (Sachs et al., 2022).

A 2022. évi fenntartható fejlődési jelentésben a globális SDG-index átlagos 66 pontja visszaesést jelent 2020-hoz képest. 2015–2019 között a globális SDG-index átlagosan évi 0,5 ponttal nőtt, de az ENSZ megállapítása szerint ez is túl lassú ahhoz, hogy 2030-ra elérjük a fenntartható fejlődési célokat. A lemaradás a szegénység felszámolása, a tisztességes munka és gazdasági növekedés célok tekintetében különösen nagy, ami hozzájárult az éhezés megszüntetése, az egészség és jóllét,

a minőségi oktatás és a környezetvédelmi célok teljesítésének elmaradásához is. A 2022. évi rangsor élén Finnország, Dánia és Svédország végzett. Az első tíz ország Európában található, ahol a gazdasági, társadalmi és környezeti fenntartható fejlődés teljesítménye erős. Kelet- és Dél-Ázsia ugyanakkor minden más régiónál nagyobb előrelépést ért el a célok 2015. évi elfogadása óta. Azonban még a fejlett országok is csak lassan haladnak előre az éghajlatváltozás mérséklése és a biológiai sokféleség védelme (12–15. célok), valamint a fenntartható élelmiszerrendszer és étrend (2. cél) elérése tekintetében (Sachs et al., 2022).

A nemzetközi átgyűrűző hatások esetében a pozitív és negatív externáliákat indokolt mérni és gondosan kezelni, ugyanis az érintett országok nem tudják elérni a célokat, ha más országok negatív externáliái akadályozzák erőfeszítéseiket. A nemzetközi átgyűrűző hatások az SDG-k keretében a kereskedelemben, a levegő- és vízszennyezésben, a gazdasági és pénzügyi folyamatokban, valamint a békefenntartásban és a biztonságban éreztetik hatásukat.

A fenntartható fejlődési célokról szóló 2022. évi jelentés (Sustainable Development Goals Report) legfontosabb megállapítása az egyes célok teljesítéséről (United Nations, 2022):

1. A szegénység felszámolása: jelenleg 657–676 millió ember él rendkívüli szegénységben, szemben a járvány előtti 581 millióval.

2. Az  éhezés megszüntetése: minden tizedik ember éhezik világszerte.

3. Egészség és jóllét: a COVID–19 világjárvány több évtizedes előrehaladást fenyeget a globális egészségügyben.

4. Minőségi oktatás: 2020–2021-ben 147 millió gyermek hiányzott a jelenléti oktatás több mint feléről, 24 millió tanuló pedig soha nem térhet vissza az iskolába.

5. Nemek közötti egyenlőség: 2019-ben a foglalkoztatottak 39%-át a nők tették ki, 2020-ban viszont már a globális foglalkoztatás 45%-át.

6. Tiszta víz és alapvető köztisztaság: az ivóvízzel és higiéniával kapcsolatos célkitűzések 2030-ig történő teljesítéséhez a haladás ütemének négyszeresére kell növekednie.

7. Megfizethető és tiszta energia: a villamosítás üteme lelassult, a jelenlegi tendenciák alapján az előrejelzések szerint 2030-ban 679 millió embernek továbbra sem lesz villamosenergia-hozzáférése.

8. Tisztességes munka és gazdasági növekedés: minden tizedik gyermek gyerekmunkát végez világszerte – 2020-ban összesen 160 millió fő volt érintett.

9. Ipar, innovációs infrastruktúra: a globális termelés fellendült a világjárvány után, de ez a fellendülés leginkább a legkevésbé fejlett országokban érhető tetten.

10. Egyenlőtlenségek csökkentése: a világjárvány az országok közötti jövedelemegyenlőtlenség növekedését okozta, először az elmúlt 20–30 év során.

11. Fenntartható városok és közösségek: ahhoz, hogy senkit ne hagyjunk hátra, fokozott figyelmet kell fordítani a nyomornegyedek egymilliárd fő körüli lakosságára.

12. Felelős fogyasztás és termelés: a globális élelmiszer-termelés

13,3%-a elvész a betakarítástól kezdve az élelmiszer-kereskedelemig bezárólag, 17%-a pedig a fogyasztói pazarlás következtében.

13. Fellépés az éghajlatváltozás ellen: az energiával kapcsolatos

CO2-kibocsátás 6%-kal nőtt 2021-ben, ezzel elérte a valaha mért legmagasabb szintet.

14. Óceánok és tengerek védelme: 2021-ben több mint 17 millió tonna műanyag került az óceánba, amely érték 2040-re várhatóan kétszeresére vagy háromszorosára nő.

15. Szárazföldi ökoszisztémák védelme: évi 10 millió hektár erdő pusztul el, a globális erdőirtás csaknem 90%-a a mezőgazdasági termeléshez kötődik.

16. Béke, igazság és erős intézmények: 2015 és 2020 között 5,2%kal csökkent az emberölések aránya, de a világ népességének negyede él konfliktusok által sújtott országokban.

17. Partnerség a célok eléréséért: a nettó hivatalos közvetlen támogatás új csúcsot, 177,6 milliárd USD-t ért el, nagyrészt

a COVID–19-hez kapcsolódó segélyeknek köszönhetően, de az SDG-adatokra fordított támogatás több mint 18%-kal csökkent 2020-ban.

AZ ÖKOLÓGIAI FENNTARTHATÓSÁG MÉRÉSE

Az ökológiai lábnyom (EF)

A Wackernagel és Rees (1996) nevéhez fűződő ökológiai lábnyom EF (Ecological Footprint) azt fejezi ki, hogy adott technológiai fejlettség mellett az emberi társadalomnak milyen mennyiségű bioproduktív (termékeny) földterületre van szüksége önmaga fenntartásához és a megtermelt hulladék elnyeléséhez, figyelembe véve az adott terület ökológiai eltartó képességét is. 2003 óta a Global Footprint Network számítja ki az ökológiai lábnyomot az ENSZ adatbázisa alapján. Az ökológiai lábnyom meghatározása során tehát a népességet adott életszínvonalon és végtelen ideig eltartani képes élettér nagyságát határozzuk meg területegységben (globális hektár). A globális hektár az emberek vagy tevékenységek ökológiai lábnyomának és a Föld vagy az adott régió biokapacitásának közös nevezőre hozatalát szolgálja, figyelembe véve a területtípusok különbözőségét. Ökológiai lábnyomot számolhatunk egyén, szervezet, társadalmi csoport, régió vagy ország szintjén, sőt egyéb lábnyomindikátorok (pl. szénlábnyom, vízlábnyom) is elterjedtek.

A biokapacitás iránt mutatkozó kereslet (ökológiai lábnyom) és a biokapacitás kínálatának (mindkét mutató globális hektárban kifejezve) a különbsége adja az ökológiai egyenleg nagyságát. Ha a két érték különbsége negatív (vagyis a lábnyom nagyobb, mint a biológiai kapacitás), akkor az országnak „ökológiai deficitje” van, de ha ez az érték pozitív, akkor „ökológiai tartalék” keletkezik. A Global Footprint Network 2022-ben publikált adatai az 1961–2018-as időszakot fedik le. Az ökológiai egyenleg esetében 51 ország biokapacitása meghaladja az ökológiai lábnyomot, ezeknek – az elsősorban afrikai és dél-amerikai országoknak, de néhány európai országnak is – ökológiai tartaléka

van. A többi 134 ország ökológiai deficittel rendelkezik, a legnagyobbal a kis alapterületű, sűrűn lakott és fejlett Szingapúr. Magyarország a 110. helyen áll 50%-os deficittel.

Az Earth Overshoot Day minden évben meghatározza az ökológiai

„túllövés napját”, amikorra a Föld lakossága elfogyasztja azt a természeti erőforrás-mennyiséget, ami egy fenntartható világban egész évre jutna. Az ökológiai túllövés napja 1971. december 25. volt, majd fokozatosan egyre korábbra került az évben, így 2022-ben már július 28-ára esett (5.4. ábra).

5.4. ábra. A globális túllövés napja (1971–2022)

1 Föld

December

November

Október

Szeptember

Augusztus

Július

Június

Május

Április

Március

Február

Január

Forrás: National Footprint and Biocapacity Accounts 2022, data.footprintnetwork.org

A környezeti teljesítmény index (EPI)

Az EPI (Environmental Performance Index) mutató kifejezetten környezeti indikátorok alapján rangsorolja egy-egy ország környezeti teljesítményét, és jól illeszkedik a fenntartható fejlődési célokhoz és indikátorokhoz. Az EPI-jelentést a Yale egyetem (Center for Environmental Law and Policy) és a Columbia egyetem (Center for International Earth Science Information Network) adja ki együttműködésben a Világgazdasági Fórummal és az Európai Bizottság kutatóközpontjával (Wolf et al., 2022).

Az indikátor három célt fogalmaz meg: (1) a környezet emberi egészségre gyakorolt hatásának csökkentése (environmental health); (2) az ökoszisztémák életképességének javítása (ecosystem vitality) és (3) a klímaváltozás csökkentése (climate change). A klímaváltozás célterület először a 2022. évi EPI-jelentésben szerepel. A három célterülethez 11 téma tartozik különböző súlyokkal (5.5. ábra).

Az EPI tehát egy kompozit mutató, amely több alapindikátorból számol egy 0 és 100 közé eső aggregált értéket a vizsgált országokra.

A mutató értéke relatív, hiszen egyrészt a kitűzött célokhoz viszonyít, másrészt az aktuálisan használt indikátorok értékeit is normalizálják, így azt a vizsgált többi ország teljesítménye is befolyásolja. A számítás fő elve, hogy egy adott ország egyes mutatóinak értékét a céloktól való eltérésből kalkulálják (Wendling et al., 2018 p. 9.).

A 2022-es EPI 40 teljesítménymutatót használ 180 ország rangsorolásához, és hatékony eszközt kínál az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak mérésére is. 2022-ben az éllovas Dánia mutatójának értéke 77,9 volt. Magyarország az EPI rangsorában a 33. helyen szerepel 55,1-es mutatóval. Az EPI rangsorai azt mutatják, hogy a gazdasági fejlődés általában növeli a környezetterhelést, de a legfejlettebb országok képesek voltak visszafordítani ezt a folyamatot.

Az EPI elemzései szerint csak néhány ország – Dánia és az Egyesült Királyság – fogja elérni a karbonsemlegességet 2050-re, amikor a kibocsátások több mint 50 százaléka négy országból származik majd: Kínából, Indiából, az USA-ból és Oroszországból (Wolf et al., 2022).

5.5. ábra. A környezeti teljesítmény index (EPI) összetevői (célterület és témakategória)

Nehézfémnek való kitettség 2%

Hulladékgazdálkodás 2%

Higiéniai adottságok és ívóvíz 5%

Levegőminőség 11%

Biodiverzitás és természetes környezet 18%

Ökoszisztéma szolgáltatások 8%

Halászat 5%

Vízerőforrások 3%

Savas eső 4%

Mezőgazdaság 4%

Megjegyzés: Az EPI 3 célterületből, 11 témakategóriából és 40 teljesítménymutatóból áll: a klímaváltozás célterülethez 1 témakategória és 9 indikátor, az egészséges környezet célterülethez 4 témakategória és 13 indikátor, az ökoszisztémák életképessége célterülethez 6 témakategória és 18 indikátor tartozik.

Forrás: saját szerkesztés, Wolf et. al. (2022) alapján

Az éghajlatvédelmi teljesítmény mutatója (CCPI)

A CCPI (Climate Change Performance Index) a Germanwatch, a NewClimate Institute és a Climate Action Network International 2005 óta évente publikált közös tanulmányában jelent meg, és az üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátásának legalább 90 százalékáért

felelős 59 ország és az EU klímavédelmi teljesítményét követi nyomon. Az értékelés 4 kategóriája az ÜHG-kibocsátás, a megújuló energia, az energiafelhasználás és a klímapolitika, amelyekhez 14 indikátor tartozik (5.6. ábra). A CCPI célja a nemzetközi klímapolitika átláthatóságának növelése, hogy lehetővé tegye a vizsgált országok klímavédelmi törekvéseinek és előrehaladásának összehasonlítását (Burck et al., 2022). A felmérésben 450 klíma- és energiaszakértő vesz részt, a CCPI 2023 pedig már 2022 novemberében megjelent.

A 2023. évi értékelés szerint a világ energiaellátása számos országban továbbra is nagymértékben függ a fosszilis eredetű energiától (szén, kőolaj és gáz), ahol az erős piaci szereplők akadályozzák az energiaszektor fenntartható és igazságos átalakítását. Így a párizsi egyezményben vállalt önkéntes kötelezettségvállalások nem elegendőek arra, hogy a globális éves átlaghőmérséklet emelkedését az iparosodást megelőző szinthez képest 1,5 °C alatt tartsuk. Ehhez 2050-re el kell érni a karbonsemlegességet globális szinten, 2030-ig pedig a kibocsátás 50%-os csökkentésére van szükség, vagyis az éves kibocsátást sokkal nagyobb arányban kell visszafogni a jelenlegi intézkedésekhez képest.

A CCPI rangsorában az első három hely üresen áll, mert egyetlen vizsgált ország sem kapott kiemelkedően jó minősítést minden kategóriában, vagyis a rangsor összeállítói szerint senki nem tett elegendő erőfeszítést annak érdekében, hogy a globális felmelegedés a 1,5 °C-os határérték alatt maradjon 2050-re. Így a vezető ország, Dánia is csak a 4. helyen szerepel 79,61 ponttal, majd Svédország (5.), Chile (6.), Marokkó (7.) és India (8.) következik 67 feletti pontértékkel. A lista végén Oroszország (59.), Korea (60.), Kazahsztán (61), Szaúd-Arábia (62.) és Irán (63) található 26 pont alatti értékkel. Az USA 2021-ben újra belépett a párizsi egyezménybe, ezáltal 2023-ban a 52. helyre lépett előre a korábbi utolsó helyről, de pontértéke (38,53) még mindig alacsony. Magyarország az 53. helyen szerepel (Burck et al., 2022).

5.6. ábra. Az éghajlatvédelmi teljesítmény-mutató (CCPI) szerkezete

Megújulók jelenlegi aránya a globális primer energiaellátásban (összehasonlítva a 2°C-os határérték alatti szcenárióval) 5%

Megújuló energiaforrásokból származó energiaellátás fejlődése 5%

Megújulók jelenlegi aránya a globális primer energiaellátásban 5%

Globális primer energiaellátás /fő a 2030. évi célkitűzés eléréhez (2°C-os határérték alatt) 5%

Jelenlegi globális primer energiaellátás /fő összehasonlítva a 2030. évi célkitűzéssel (2°C-os határérték alatt) 5%

Korábbi globális primer energia ellátás/fő Összehasonlítva a 2030. évi célkitűzéssel (2°C-os határérték alatt) 5%

Megújuló energia a 2030 évi célkitűzés eléréséhez (összehasonlítva a 2°C-os határérték alatti szcenárióval) 5%

Jelenlegi ÜHG-kibocsátás/fő összehasonlítva a 2030 évi célkitűzéssel (2°C-os határérték alatt) 10%

ÜHG-kibocsátás csökkenése Összehasonlítva a 2030. évi célkitűzéssel (2°C-os határérték alatt) 10%

Korábbi ÜHGkibocsátás/fő 10%

Jelenlegi ÜHG-kibocsátás/fő 10%

Jelenlegi energiafelhasználás összehasonlítva a 2030. évi célkitűzéssel (2°C-os határérték alatt) 5%

Forrás: saját szerkesztés, Burck et al. (2022) alapján

KÖVETKEZTETÉS

A GDP a gazdasági teljesítmény legszélesebb körben használt mutatója, azonban definíciójánál fogva nem képes megragadni az általa mért gazdasági teljesítmény fenntarthatóságát. Ugyanakkor a növekedés korlátait észlelve erősödött a tudományos, társadalmi és szakpolitikai igény fenntarthatósági mutatószámok kialakítására a pillanatnyi teljesítmény mérése mellett. Ezeket a mutatókat három

csoportba sorolhatjuk. Az egyik a GDP-számítás elveit követve számszerűsíti a gazdasági tevékenység által okozott károkat, illetve a GDPben nem mért hasznot és egyéb teljesítményt. Ilyen a gazdasági jólét mércéje (MEW), a nettó gazdasági jólét mutatója (NEW), a fenntartható gazdasági jólét mutatója (ISEW) és a valódi fejlődés mutatója (GPI). A második csoport elszakad a GDP anyagi számításától, és az így létrehozott kompozit indikátorok között a GDP mellett a társadalmi, a pénzügyi és a környezeti fenntarthatóság különböző dimenzióit mérő mutatók szerepelnek. Jellemzően 1 és 100 közötti értéket adnak, amellyel az országok egymáshoz mért relatív szintjét képesek bemutatni. Ide tartozik a fenntartható társadalom index (SSI), a fenntartható fejlődési célok index (SDG) és a fenntartható fejlődési jelentés (SDR). A fenntarthatósági indikátorok harmadik csoportja a fenntarthatóságnak csak egy, főleg a környezeti dimenziójára koncentrál. Ezek közé tartozik az ökológiai lábnyom (EF), a környezeti teljesítmény index (EPI) és az éghajlatvédelmi teljesítmény mutató (CCPI). Mindezen mutatók helyesen ismerték fel a problémát, sőt részben megoldást is adtak rá, mégsem sikerült elérni a GDP vagy a GNP felváltását, helyettesítését (5.2. táblázat). Az általános jólét mérőszámai nagy érdeklődésre tartanak számot, de a mérésekbe bevont egyes komponensek megfigyelése és értékelése bonyolult feladat, ráadásul nem mentes a szubjektív kalkulációtól sem.

TÓZSA ISTVÁN

Jelenleg alkalmazott alternatív mutatószámok a jólét és a jóllét mérésére

„Kell lennie egy jobb módszernek arra, hogy előállítsuk a kívánt dolgokat, egy olyan módnak, amely nem teszi tönkre az eget, az esőt vagy a földet.”

Paul McCartney

A 3. fejezetben láttuk, hogy az emberi jóllétet számos, a GDP-n kívül álló tényező befolyásolja. Ide tartozik az egészségünk, a biztonságunk, a családi és társas kapcsolataink, a munka és a magánélet egyensúlya, természeti környezetünk állapota és olyan, még inkább szubjektív mutatók, mint egyszerűen a boldogságunk és lehetőségünk terveink megvalósítására. A GDP természeténél fogva nem fogja ezeket a szempontokat magában foglalni, azonban ezek nélkül mégsem lehet egy ország jóllétét megítélni. A jóllét mérésére tehát másik mutatóra van szükség. Ez az igény már korábban felmerült, egyértelmű megoldás azonban még nem született. A nehézséget az jelenti, hogy lehetőség szerint egy mutatóba kellene sűríteni a számtalan különböző szempontot, továbbá ezeknek a szempontoknak a mérhetősége önmagában is kérdéses. A GDP száraz, de mérhető számviteli elszámolásaival szemben hogyan lehet mérni a boldogságunkat? Bár a feladat nehéz, mégis számos próbálkozás született nemzetközi intézmények, kutatók tollából. Ebben a fejezetben tíz olyan elismert projektet mutatunk be, amelyek az anyagi jóléten túlmenően az általános emberi jóllét mérésére tettek kísérletet.

JÓLÉT ÉS JÓLLÉT

A szerző személyes élménye, hogy a rendszerváltás évében, 1989ben Magyarországon az emberek mogorva arccal álltak sorba a boltokban, vagy komoran, gondterhelten siettek dolgukra, a hiánygazdaságban ügyeskedve, idegesen, fáradtan, több műszakban dolgozva megélhetésükért, családjuk boldogulásáért. Érezhetően boldogtalanok voltak. Ugyanebben az évben Svédországban, a bőség társadalmában udvarias, segítőkész, igényes megjelenésű, kedvesen mosolygó, tréfálkozó emberekkel lehetett találkozni. Legyinthetünk, hogy az ok egyértelmű, hiszen akkor az életszínvonal mérésére szolgáló, egy főre jutó GDP az ENSZ adatbázisa szerint a magyaroknál csak 3100, a svédeknél viszont 25 600 dollár volt. Érthető a jólétnek ez az utca emberén is meglátszó boldogsága! Igen ám, de – szintén ugyanebben az évben – Kubában, a tengerparton álló szegényes, farostlemezekből összeeszkábált „családi házak” falán, a réseken át önfeledt tréfálkozás,

éneklés, gitározás hallatszott; a kubai családok, a szomszédságok, az utca emberei láthatólag sokkal gondtalanabbnak tűntek, mint akár a svédek – holott náluk abban az évben az egy főre jutó jövedelem még a magyarnál is 600 dollárral kevesebb volt!

Az anyagi jólét és a boldogság közötti sántító korrelációt már az ókorban is szóvá tették: „szerencsés, aki kevés pénzzel boldog; szerencsétlen, aki sok pénzzel boldogtalan” (Démokritosz). A legismertebb szólás a reformáció korából maradt fenn: „a pénz nem boldogít…” (Luther Márton). A közgazdaságtanban a kérdés első tudományos vizsgálata Richard Easterlin (1974) nevéhez köthető, aki empirikus vizsgálatokkal kimutatta, hogy az anyagi jólét és az emberek szubjektív boldogságérzete egy darabig, az elemi jólét szintjéig egymással lineárisan növekedik, majd a boldogságérzet csökkenni kezd – ez az ún. Easterlin-paradoxon. Az Easterlin által meghatározott jóléti kritikus ponton túl a boldogságérzet (SWB = Social Well-Being) kettéválik, mégpedig az eredetileg Arisztotelész által megkülönböztetett hedonikus – a pénz, a hírnév és a szépség által megalapozott – boldogságra; és az eudaimonikus – a belső önmegvalósítás és az emberi közösségekhez való kapcsolódás jelentette – boldogságra (Görög, 2015).

Egy egyszerű felmérés szerint a világ leggazdagabb emberei egy 1-től 7-ig terjedő skálán átlagosan 5,8 pontra értékelték megelégedettségüket az élettel. A hozzájuk képest koldusszegény észak-grönlandi nomád eszkimók és a kelet-afrikai nomád maszájok szintén 5,8-as mértékben érezték magukat elégedettnek saját életükkel. Ettől elmaradt, de talán a várakozásunknál kisebb mértékben a kalkuttai nyomornegyedek lakóinak 4,6-os mértékű elégedettsége (Diener és Seligman, 2004).

A közgazdászok körében ez vitát váltott ki, és hiába bizonyították kutatási felmérésekkel, hogy pl. 1946 és 1989 között az USA-ban, Japánban és Franciaországban a jelentős gazdasági fejlődés ellenére és az egy főre jutó 150%-os jövedelemnövekedés mellett a szubjektív boldogságérzet stagnált (Diener et al., 1999), arra is születtek felmérések, hogy az anyagi jólét függvényében a szubjektív elégedettség

szintje is párhuzamosan emelkedik, különösen a skandináv országokban és a fejlett angolszász világban (Hagerty és Veenhoven, 2003).

Easterlin (2005) ezeket az eredményeket azzal a mérési módszertani kifogással vitatta, hogy nem lehet a világ különféle régióiban azonos mércével mérni a boldogságot, mivel az kultúrafüggő fogalom is.

A szakirodalomban a jólét (wealth vagy welfare) kifejezés mellett megjelent a  well-being, amire – ennek tükörképeként – a magyar nyelvben egy addig nem létező, új kifejezés is született: a jóllét. Ezek szerint a jólét a viszonylag könnyen mérhető jövedelmet, a kényelmes, gondtalan életvitelhez szükséges minőségi szolgáltatások elérhetőségét lehetővé tévő anyagi helyzetet jelenti, míg a jóllét az inkább csak a megbecsülhető, szubjektív érzést próbálja számszerűsíteni többek között az egyéni egészség, a biztonság, a boldogság, az életvitellel, életcélokkal való elégedettség érzése szempontjából.

A boldogság és az elégedettség globális kérdőíves felmérése során korrelációs analíziseket is végeztek, részben igazolva az Easterlingparadoxon létét, részben viszont igazolva azt a nézetet is, hogy a gazdag országok a boldogabbak (Inglehart és Wenzel, 2005). Az ún. Inglehart értéktengely korrelációs mátrixában a vízszintes tengelyen negatív tartományában a megélhetési minimumhoz tartozó feltételek, a pozitív tartományában pedig az egyéni önmegvalósítás értékei szerepelnek. A függőleges tengely negatív tartományában a hagyományos nemzeti és vallási értékek, a pozitív tartományában pedig a modern, szekuláris értékek teljesülésével kapcsolatos mérőszámok szerepelnek. Ebben a mátrixban országklasztereket lehetett körvonalazni (6.1. ábra). Ez a kutatás bebizonyította, hogy a boldogságérzet nem mérhető egységesen a világban; a nyolc klaszterben legalább tizenhatféle földrajzi és kulturális entitás vagy országcsoport szerepel!

6.1. ábra. Inglehart értéktengelye: az egyes országok boldogságfogalmának regionális klaszterezése

Létfenntartási értékek

Bulgária Észtország

Belarusz Oroszország

Montenegró

Grúzia

Románia

Azerbaijan

Örményország

Jordánia Banglades

Algéria

Zimbabwe

Kína

Dél-Kórea

Tajvan

Szlovákia

Horvátország Lengyelország

India

Dél-Afrika

Görögország

Izrael

Vietnám

Törökország

Indonézia

Irán Pakisztán

Ghána Uganda Morokkó

Önmegvalósító értékek

NDK

NSZK

Bőség

Svédország

Svájc

Fülöp-szigetek

Nigéria

Tanzánia Egyiptom

Poszt-kommunista

Postc

Távol-Kelet

Katolikus Európa

Református Európa

Afrika

Dél-Ázsia

Latin-Amerika

Angolszász

Portugália

Uruguay

Argentína Chile

Japán USA

Dánia

Norvégia Finnország Franciaország

Hollandia

Olaszország Luxemburg Belgium Ausztria

Izland

Új-Zéland Nagy-Britannia

ÉszakÍrország Ausztrália Kanada

Dominika Írország

Brazil Peru

Kolumbia

Mexikó Venezuela

Puerto Rico Salvador

Megjegyzés: Az NDK–NSZK megkülönböztetés a kelet–nyugati német országrészek megosztottsága után még három évtizeddel is mérhető társadalmi-gazdasági különbségek miatt szerepel. Forrás: saját szerkesztés WVS (2022) nyomán

„Igyék bort az, akinek pénze nincs, s övé lesz a világon minden kincs” – írja Petőfi az egyik versében. James Baldwin amerikai író szállóigéje szerint pedig: „a pénz olyan, mint a párkapcsolat; ha nincs, nem tudsz másra gondolni, ha van, mindig máson jár az eszed.” Az ilyen idézetek a regionálisan már tagolt boldogság fogalmát egyrészt a szenvedélyek hatalmával kötik össze, másrészt jelzik, hogy az mennyire szubjektív és változékony.

Ebben a fejezetben a jóllét mérésének a módszertana és tanulságai szerepelnek tíz mutató példáján. Azért érdemes több mutatót is megvizsgálni, mert egyelőre egyik sem érte el azt az ismertségi és elfogadottsági státuszt, mint a GDP. Valamennyi vizsgálati módszernek vannak előnyei és hátrányai, és az eredményeik is jelentős

eltéréseket mutatnak. Ezek a mutatók sem az értékek regionális Inglehart-értéktengely által kimutatott különbségeit, sem a „boldogság” Easterlin paradoxona által jelzett kettős minőségi tartalmát nem veszik figyelembe. Az eredmények értékelése azonban mégis képet adhat az egyes országokban érzékelt jóllétről annak különböző dimenzióiban.

Az Easterlin-paradoxon feloldható Fromman (2010) szerint: az elemi jólét kielégítése után a boldogság jólléti összetevője attól függően nőhet vagy csökkenhet tovább a gazdagság növekedésével, hogy az élvhajhászás (hedonizmus) tényezőit vagy az önmegvalósítás (eudaimonia) tényezőit mérik (6.2. ábra).

6.2. ábra. A kritikus jóléti pont

Jóllét (SWB) boldogság

Jóléti kritikus pont

Hedonikus boldogság

Eudaimónikus boldogság

Elemi jólét

Élvezeti jólét

Jólét (GDP) gazdagság

Forrás: saját szerkesztés Froman (2010) alapján.

Az emberi fejlettségi index (HDI)

A HDI (Human Development Index) az ENSZ által alkalmazott mérőszám az anyagi jóléten túlmenő életminőség mérésére. Mahbub ul Haq vezetésével két közgazdász dolgozta ki az első változatát 1990ben, jelentős részben Amartya Sen koncepciója alapján az ENSZ fejlesztési programja részére. Három pillére az egészség, a képzettség

és a jólét. Az egészséget a születéskor várható élettartamból, a képzettséget az oktatásban töltött évekből, a jólétet az anyagi helyzetből (GDP) vezeti le. A HDI a leginkább elterjedt alternatív jólléti mutató a mögötte álló ENSZ súlya miatt, valamint azért, mert egyszerű a számíthatósága – ma már 189 országra terjed ki – és 1993 óta elérhető (6.3. ábra). Hátránya azonban, hogy a jóllét számos területét nem érinti: ilyen például a környezet állapota és a társadalmi egyenlőtlenségek.

2010 és 2021 között a HDI-indexet Svájc, a skandináv országok, Írország, Ausztrália, Németország, Hollandia és Hongkong vezeti a TOP 10-ben. Magyarország a 46. helyen áll a 189-es listán.

6.3. ábra. Az emberi fejlettségi index (HDI) alakulása 2021-ben

0,3850,962

Ember fejlettségi index (HDI)

Forrás: Human Development Reports

A boldog bolygó index (HPI)

A HPI (Happy Planet Index) a jóllét ökológiahatékonyságát igyekszik mérni az ökológiai lábnyom, az életminőség és a jóllét szubjektív megítélése segítségével. Célja annak kimutatása, hogy az egyes országokban a lakosság milyen mértékben tud egyidejűleg boldog és

fenntartható életet élni. Ezt a mérőszámot a londoni New Economics Foundation fejlesztette ki az ENSZ megbízásából.

A boldog bolygó index számítása a HDI-hoz hasonlóan egyszerű: az életminőséget a születéskor várható élettartam képviseli (ENSZadat), amelyet meg kell szorozni a jóllétnek egy 10-es, az élettel való elégedettséget mutató skálán történő megbecsülésének értékével (Gallup World Poll felmérés), majd a szorzatot el kell osztani az ökológiai lábnyom hektárban számszerűsített formájával (Global Footprint Network adat). Az ökológiai lábnyom figyelembevétele révén a mutató arra is választ ad, hogy a boldogságot, az élettel való elégedettséget milyen egészségügyi és környezeti áron lehet elérni, illetve kik tudnak úgy (is) boldogok lenni, hogy kevésbé terhelik meg a Föld ökoszisztémáját.

6.4. ábra. A boldog bolygó index (HPI) felépítése

Forrás: Saját szerkesztés a HPI alapján, https://greennews.ie/opinion-forget-gdp-and-adoptthe-happy-planet-index/,

A boldog bolygó index előnye a környezeti szempont figyelembevétele, míg az értékelését megnehezíti, hogy egyharmad részét a szubjektív kérdőív határozza meg (6.4. ábra). 152 ország mérése volt a cél, de a koronavírus-járvány következtében 88 ország összesítése szerepel 2020-ban. A szubjektív jóllétet mérő „élet létrája” kérdőíves adat a többi országnál hiányzik, és számos esetben az ökológiai lábnyom is.

Ha a világ 10 „legboldogabb” országát keressük, ezek döntően a „szegény” közép- és dél-amerikai államok. Svájc – egyedüli európaiként – csak a 2010-es évek végén tör be az élmezőnybe. A V4-ek a középmezőnyben helyezkednek el, nagyjából azonos eredménnyel.

HPI

Megjegyzendő, hogy Szingapúr, Dél-Korea, Kína szintén a V4-ekkel közel azonos helyen állnak boldogság tekintetében, míg a „gazdag”

USA és a szintén „gazdag” arab államok inkább a lista utolsó harmadában. Evvel a számítási metódussal beigazolódni látszik az Easterlinparadoxon; Jókai szavaival élve: „szegény gazdagok!”

A jobb élet index (BLI)

A BLI (Better Life Index) kidolgozója az OECD, a párizsi székhelyű Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet. A jobb élet index a 38 OECD-tagországot vizsgálja, valamint Oroszországot, Brazíliát és Dél-Afrikát. A GDP olyan alternatívájának szánták, amely a jövedelem mellett jó néhány jólléti tényezőt is figyelembe vesz.

A BLI-mutató 11 tényezőcsoportja: a lakhatás, a jövedelem, a munkahely, a közösség, az oktatás, a környezet, az állampolgári szerepvállalás, az egészség, az elégedettség az élettel, a biztonság és a munka-magánélet egyensúly. Az index a neve ellenére nem tartalmaz sem egy összesített mutatószámot, sem sorrendet, így inkább az adatok összegyűjtésének tekinthető. Ha saját magunk elvégezzük a mutatókból az eredmények kiszámítását, akkor Magyarország 2020-ban 40-ből a 31. helyet foglalta el a túlnyomórészt fejlett országokat tartalmazó listán. A visegrádi országok közül Csehország szerezte meg a legmagasabb pozíciót (22. hely), utána Szlovákia (26. hely) következik, majd Lengyelország. Ez azonban csak becslés, mert az OECD nem közöl sem összesített pontszámot, sem rangsort.

A „jólétből a jóllétbe” index (W2W)

A W2W (Wealth to Well-Being) mutatót a Boston Consulting Group vezette be azzal a céllal, hogy bemutassa, az egyes országok mennyire voltak sikeresek a gazdasági fejlődést a lakosság jólétének szolgálatába állítani (Beal et al., 2012). A számítás során az önállóan is értelmezhető fenntartható gazdasági fejlődés minősítési mutatóját (Sustainable Economic Development Assessment = SEDA) viszonyították az egy főre jutó jövedelemhez. Az így kapott hányados tehát

a gazdasági fejlettséghez képest elért jóllétet mutatja. A jólét és a jóllét vizsgálata szempontjából ez az egyik legtöbb indikátorra kiterjedő mutató (Mukherjee és Ahuja, 2018).

A jövedelmet a GDP-vel, a gazdasági stabilitást az inflációval és a GDP-növekedés volatilitásával mérik; a foglalkoztatást a munkanélküliségi rátával. Az ún. beruházási mutatókat az oktatási, egészségügyi szolgáltatások elérhetőségéből és minőségéből, valamint az infrastruktúra állapotából kalkulálják. A társadalmi fenntarthatóságot is több mutatóval mérik, amelyek közé tartozik a jövedelemegyenlőtlenség, a civil szervezetek közötti kohézió erőssége, a szervezetek aktivitásából és a nemek egyenjogúságra vonatkozó adataiból számítják ki. A kormányzás minőségét a hatékonyság, az elszámolhatóság (átláthatóság), a civil és a gazdasági szervezetek szabadságából számolják. A környezeti mutatót pedig a környezetvédelmi politika minőségéből és hatékonyságából, valamint a vízszennyezés mértékéből és a közlekedési terhelésből számítják.

Ennek az együtthatónak a specialitása, hogy a jólléti szintet a jövedelemhez viszonyítja, azaz azt méri, hogy mennyire sikerült az anyagi jólétet „valódi” boldogságra váltani (6.5. ábra). Megfigyelhető az Easterlin-paradoxon hatása ebben a rangsorban is: egy bizonyos jövedelemszint (nagyjából 25 ezer dollár) felett a jóllét kisebb mértékben növekszik, a görbe ellaposodik.

2020-ban Magyarország a 28. helyen állt a 141 országot tartalmazó listán, ezáltal lemaradva Lengyelországtól (9.), de megelőzve Szlovákiát (41.) és Csehországot (32.).

6.5. ábra. A SEDA a relatív jólétet tíz dimenzión keresztül értékeli

Gazdaság

A civil társadalom

Fenntarthatósag Beruházások

Forrás: Saját szerkesztés a BCG helyett Beal et al. (2012) alapján.

A befogadó fejlődés index (IDI)

Az IDI (Inclusive Development Index) mutatót a World Economic Forum (WEF) fejlesztette ki, hogy a gazdasági fejlődés mellett annak elsősorban a befogadó (inkluzív) jellegét és fenntarthatóságát is mérje. A mutató a BCG wealth-to well-being együttható koncepciójához hasonlóan a gazdasági fejlettség mellett azt vizsgálja, hogy az mennyire széleskörűen oszlik meg a társadalomban.

Az IDI kompozit mutató kiszámításának 3 területe és 12 indikátora (WEF, 2018):

1. Növekedés és fejlődés (GDP/fő, munka-termelékenység, várható egészséges élettartam, foglalkoztatottság).

2. Befogadás (nettó jövedelem és a jólételoszlás egyenlőtlenségei Gini-együtthatóval, szegénység, átlagjövedelem.

3. Nemzedékek közötti elosztás és fenntarthatóság (korrigált megtakarítások, karbonintenzitás kg/GDP, államadósság, fiatal- és idős korú népesség a munkaképes korú népesség százalékában).

A 2018-as sorrend alapján Magyarország a vizsgált 103 ország közül a 23. helyet foglalta el. A régiós országok közül Csehország (15.) és Szlovákia (20.) előttünk, míg Lengyelország (27.) mögöttük helyezkedik el. Magyarország jól teljesít az életszínvonal emelkedésében és a vagyoni egyenlőtlenség alakulásában. Másfelől átlag feletti az államadósság szintje és az időskorúak aránya a munkaképes korúakhoz képest.

Ennek a mutatónak előnye, hogy a társadalmi szempontokat kiemelten kezeli, ugyanakkor mást lényegében nem is vesz figyelembe (környezet állapota). A saját céljára viszont az egyik leginkább alkalmas mérőszám.

A világ boldogságmutatója (WHR)

A WHR jelentés (World Happiness Report) a Fenntartható Fejlődési Megoldások Hálózatának kiadványa. Az országok szubjektív jólét szerinti rangsorolását a Cantril Index felmérés alapján készítik. A következő mutatók a Cantril Index felmérési pontszámainak statisztikai magyarázatára szolgálnak: Ezek

1. az egy főre jutó GDP,

2. a várható élettartam,

3. a nagylelkűség,

4. a korrupció,

5. a döntés szabadsága,

6. a társadalmi segítségnyújtás, támogatás és

7. a jövőkép.

A kiadványt egy független szakértőkből álló csoport készíti; az elemzéshez szükséges adatokat a Gallup World Poll és a Lloyd’s Register Foundation szolgáltatják – az első és a második mutató kivételével (ahol világbanki és WHO adatokat használnak) –, kérdőíves felmérések alapján.

A „boldogságot” leginkább tükröző WHR-listát – akárcsak a befogadást tükröző IDI-t – is Skandinávia és Svájc vezeti (1. Finnország,

2. Dánia, 3. Izland, 4. Izrael, 5. Hollandia, 6. Svédország, 7. Norvégia, 8. Svájc és 9. Luxemburg, 10. Új-Zéland). Magyarország az 51. helyen áll 137 ország közül 2023-ban.

A felmérés eredménye szerint az egyéni boldogság szempontjából a jövőkép, a jövőbeni kilátások a legfontosabbak. A második legfontosabb az anyagi helyzet, és ezt követik a társadalmi kohéziót, valamint az egyéni egészséget és szabadságot mérő mutatók (6.6. ábra).

6.6. ábra. A világ boldogságához hozzájáruló tényezők fontossági nagyságrendje – 137 ország felmérésének összesítése alapján

Jövőkép

Társadalmi segítség

Egészség Szabadság

Forrás: saját szerkesztés Helliwell et al. 2022 alapján

A boldogságérzetet befolyásoló tényezők fontossága

Korrupció Nagylelkűség

KEVÉSBÉ ELTERJEDT MUTATÓSZÁMOK:

1. A társadalmi haladás súlyozott indexe (WISP)

Richard J. Estes, a Pennsylvania Egyetem professzora is kidolgozott egy modellt, amely az életminőség mérésére alkalmas: a WISP (Weighted Index of Social Progress) súlyozott indexét 0–100 közötti értékekkel és a középértéktől való eltérés mértékével. Ezt a kompozit indexet 10 területet lefedő 35 mutatóból lehet megalkotni.

Az elemzés elsősorban a kevésbé fejlett országok helyzete közötti mérésre alkalmas. Több mutatója (pl. az írástudatlanság, a női jogok, a segélyek, a fegyveres konfliktusok értékelése) a fejlett országokban egységesen magas szintet mutat.

2. A fizikai életminőség index (PQLI)

A PQLI (Physical Quality of Life Index) a HDI-hez hasonlóan csak három összetevőből álló index: a várható élettartamot, az írástudást és a csecsemőhalandóságot méri. Az indexben jelentős átfedés tételezhető fel az élettartam és a csecsemőhalandóság között. Az Overseas Development Council megrendelésére dolgozta ki 1978-ban Morris David Morris.

3. Az életminőség index (LQI)

A londoni Economist Intelligence Unit (EIU) készítette az LQI-t (Life Quality Index), ami több, eddig tárgyalt mutatóhoz hasonlóan megpróbálja felmérni és rangsorolni, hogy mely országok nyújtják a legjobb lehetőséget az egészséges, biztonságos és boldog élethez. A felméréskor figyelembe vett szempontok: az anyagi jólét, az életkilátások, a családi élet minősége, a politikai szabadságjogok, a munkabiztonság, az éghajlat, a személyi, fizikai biztonság, a közösségi élet minősége, a kormányzat és a nemek közötti egyenlőség.

4. A globális élhetőségi index (GLI)

A GLI (Global Liveability Index) az eddigiektől eltérő módon nem országokat, hanem a világ 173 nagyvárosát minősíti elsősorban csak a jóllét és a környezet szempontjából, 30 indikátor alapján. Kidolgozója szintén az Economist Magazinhoz tartozó Economic Intelligence Unit (EIU). A kiválasztott nagyvárosok „élhetőségét” az

egyén szempontjából értékeli New Yorkhoz viszonyított 100 pont alapján. A figyelembe vett tényezők:

• a stabilitás (bűnözés, háború, tüntetés, terrorizmus),

• az egészségügy (magán, állami, kábítószer),

• a kultúra és a környezet (klíma, korrupció, vallás, cenzúra, sport, kultúra, élelmiszer-ellátás, szolgáltatások),

• az oktatás (magán, állami) és

• az infrastruktúra (közlekedés, lakhatás, közüzemek).

Az adatgyűjtés, a mintavétel módja és a figyelembe vett minősítési tényezők miatt ez a mutató semmi esetre sem ajánlható a GDP kiváltására, annál is inkább, mert – mivel elsősorban csak a jóllétre koncentrál – a jólét mutatóit teljességgel mellőzi. Ez a mutató inkább az urbanizációs vagy a településmarketinggel kapcsolatos felmérésekben érdemel figyelmet.

ÖSSZEFOGLALÁS

Nemzetközi intézmények és közgazdászok már számos kísérletet tettek arra, hogy kiküszöböljék a GDP-nek azt a hiányosságát, hogy az pusztán az anyagi jövedelmeket méri, de nem érzékeny a valódi jóllétünket befolyásoló számos egyéb tényező figyelembevételére. Ennek érdekében olyan komplex mutatószámokat alkottak, amelyek a GDP-n kívül figyelembe veszik egészségünk, környezetünk állapotát, társas kapcsolatainkat, a társadalmi kohéziót, az önmegvalósítás lehetőségét és további tényezőket (6.1. táblázat). E megközelítések közül egyik sem terjedt el annyira, mint a GDP, így nem is tudták helyettesíteni azt a közbeszédben vagy a döntéshozatalban. A legközelebb ehhez talán az emberi fejlettség index (HDI) jutott annak köszönhetően, hogy az ENSZ áll mögötte.

6.1. táblázat. A jólét és jóllét mérési indexeinek összefoglaló értékelése a legfőbb szempontrendszerek szerint.

A jólét és a jóllét mérésére a fentebb felsorolt példákon kívül még több tucat mérési, indexelési, rangsorolási módszert dolgoztak ki. Ahogy a fenti példákból is látszik, mindegyik módszer egyedi, és alapos tudományos igényességgel, statisztikai hozzáértéssel próbál megoldást találni, próbálja meghatározni az anyagi feltételeken kívüli jóllét mérésének területeit és mérőszámait. Azt kell azonban megállapítani, hogy nem létezik olyan index, amely minden tekintetben eleget tenne az alábbi kritériumok mindegyikének:

1. egyszerű algoritmusa van statisztikai adatok és/vagy kérdőíves felmérés alapján,

2. minden olyan területre kiterjed, amely a jóllétet befolyásolja1 ,

3. legalább egy évtizeden át változatlan módszerrel és rendszerességgel elkészítik,

4. legalább egy évtizeden át nagyjából ugyanannyi országra terjed ki a felmérés,

5. figyelembe tudja venni a jóllét regionálisan (földrajzilag) és kulturálisan (társadalmilag) eltérő értelmezését,

6. megkülönbözteti a hedonikus és az eudaimonikus boldogság kritériumait.

A fejezetben felsorolt felmérések indexei kivétel nélkül más és más országrangsorokat eredményeztek, ami nyilvánvalóan következik abból, hogy a jóllét szubjektív. Másképpen értelmezi a boldogság, elégedettség összetevőit az iszlám, a buddhista vagy a keresztény kultúra, s ennek megfelelően nem lehetne ugyanazzal a módszerrel mérni, még akkor sem, ha kérdőívről van szó. A felméréseknek azonban e kulturális különbözőségen túl is vannak hiányosságai: a hiányos időbeliség, a folyamatos módosítások, a kimaradó országok. Egy-egy ilyen mérés inkább egy pillanatfelvétel szerepét töltheti be, de természetesen, ha együtt vizsgáljuk őket, akkor hitelesnek mondható kép rajzolódik ki. Semmiképpen nem mondhatjuk, hogy sikerült már megoldani a jóllét mérésének problémáját. A kutatások jelenleg is

1 Ezek: anyagi jólét, egészség/életminőség, biztonság, környezet, munkalehetőség, civil együttműködés és önmegvalósítási szabadság, szolgáltatások elérhetősége, női egyenjogúság, korrupció.

több irányban, részben párhuzamosan folynak, amint az a modern tudományos kutatásokban jellemző. Az a következő évtizedekben derülhet ki, hogy melyik lesz a győztes megközelítés és narratíva, és képes lesz-e betölteni azt a pozíciót a társadalomtudományban és a társadalompolitikában, mint ma a GDP a gazdaságban.

7. FEJEZET

BÓDAY PÁL – SZŐKÉNÉ BOROS ZSUZSANNA A magyar gazdaság fenntarthatósági mérőszámai

„Nem választhatunk a (gazdasági) növekedés és a fenntarthatóság között –mindkettővel rendelkeznünk kell.”

Paul Polman

Az előző fejezetekben láthattuk, hogy milyen korlátai vannak a GDP-nek, és milyen alternatív mérőszámokkal próbálják ezeket meghaladni a szakértők és a nemzetközi intézmények. Fontos ugyanakkor, hogy a nemzetközi statisztikai közösség a nemzeti számlák rendszerén belül is folyamatosan törekszik a GDP fejlesztésére, az új kihívásoknak és elvárásoknak való megfeleltetésére. E fejezetben a nemzeti számlákat/GDP-t és a kapcsolódó környezeti számlákat érintő fejlesztéseket foglaljuk össze, amelyek fokozatos életbe lépése révén a nemzeti számlák rendszerén belül is egyre többet tudhatunk meg a környezeti erőforrások igénybevételéről, a környezet állapotáról, a digitalizáció és a globalizáció előrehaladásáról.

A fenntartható fejlődés összetett jelenségéhez számos folyamat és állapot kapcsolódik, amelyek folyamatos monitorozása szükséges ahhoz, hogy eldönthessük, a körülöttünk végbemenő változások mennyiben szolgálják azt, hogy a saját jólétét megteremtő jelen generáció nem éli fel és nem meríti ki erőforrásait, hanem a következő generációk számára megfelelő minőségben és mennyiségben megőrzi, sőt bővíti azokat. Ehhez indikátorokra van szükség, amelyek lehetővé teszik, hogy össze tudjuk hasonlítani a múlt és a jelen állapotát a kitűzött célokkal, az a felé tartó átmenettel.

A gazdaság teljesítményének leírására alkották meg a nemzeti számlák rendszerét. A gazdaság jólléttel és környezettel való kapcsolatának leírásához születnek statisztikai módszerek, ajánlások, hogy szisztematikusan a nemzeti számlák elszámolási rendszerével kompatibilisen be lehessen azokat mutatni. Ezért a nemzeti számlák rendszerének többévenkénti felülvizsgálatai is kitérnek ezekre a területekre. A felülvizsgálat érinti többek között azokat a kérdéseket, amelyeket az előzőekben a GDP korlátaiként azonosítottunk. Például a korábbinál részletesebb lehet benne a biológiai erőforrások elszámolásának kérdése, megjelenik az adat mint új eszköz, és törekszik a háztartási munka figyelembevételére. A mindezekből származtatott új mutatók, például az erőforrás-termelékenység vagy az üvegházhatásúgáz-intenzitás segítségével a környezet és a gazdaság kapcsolata jobban megérthető.

A FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS INDIKÁTORAI

MAGYARORSZÁGON

A fenntartható fejlődés jelenségéhez kapcsolódó indikátorrendszert a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) a 2000-es évek közepén kezdte el publikálni „A fenntartható fejlődés indikátorai Magyarországon” címmel. Az azóta is rendszeresen megjelenő indikátorrendszer folyamatos változásokon ment keresztül, változott az évek során tartalmában, szerkezetében, részleteiben és a kapcsolódó elméleti keretekhez való kapcsolatában. A folyamatos fejlesztések célja, hogy a mutatórendszer ezt a nehezen mérhető jelenséghalmazt a lehető legjobban, a célokhoz minél jobban illeszkedő indikátorokkal támogassa, és a felhasználók lehető legszélesebb táborát tudja kielégíteni.

7.1. ábra. A fenntartható fejlődéssel kapcsolatos kiadványok

Forrás: KSH

A 7.1. ábrán szereplő fenntartható fejlődéssel kapcsolatos kiadványok eleinte az akkori európai uniós indikátorlistát vették alapul, amely folyamatosan egészült ki a hazai célokra jobban fókuszáló mutatókkal. Később szerkezetében átvették a Nemzeti Fenntartható Fejlődési

Keretstratégia erőforrás-szemléletű csoportosítását, amely négy erőforrást különböztet meg: az emberit, a társadalmit, a gazdaságit és a környezetit. Legújabban pedig – az indikátorkészlet újabb megújításán túl – a nemzeti stratégia és az ENSZ fenntartható fejlődési céljai (SDG) szerinti struktúrába rendezve is elkészül az indikátorrendszer.

Évente két kiadvány jelenik meg: egyrészt online formában a teljes indikátorkészlet, másrészt egy rövidebb pdf és nyomtatott formában is elérhető összefoglaló. A jelenlegi indikátorrendszer 134 mutatóból áll, ebből 33 az emberi, 25 a társadalmi, 53 a környezeti, 23 mutató pedig a gazdasági erőforrások állapotát mutatja be.

A részletes kiadványban minden mutató mellett olvasható az adott mutató és a fenntarthatóság kapcsolatát bemutató ún. relevancia, a mutató részletes definíciója, a leírt jelenségek elemzése és egy nemzetközi összehasonlítás, amennyiben a mutató rendelkezésre áll nemzetközi szinten is. Mindezeken kívül szöveges értékelés is tartozik valamennyi mutatóhoz. Az indikátorokat a jelenség jobb megértését rész- vagy kiegészítő indikátorok segítik. A felhasznált, általában a kiadványban megjelenítettnél részletesebb adatokhoz linkek is tartoznak. A kiadvány adatai és ábrái is letölthetőek.

A fenntarthatóság gazdasági pillérét a kiadvány külön fejezetben tárgyalja. Elsősorban ebben a fejezetben találhatóak a fenntarthatóság és a gazdaság kapcsolatát leíró mutatók. Ha az ENSZ fenntartható fejlődési céljait nézzük, több területen is számos mutató kapcsolódik a gazdasághoz. Az 1. cél a szegénység felszámolása; az 5. a nemek közötti egyenlőség; a 8. a tisztességes munka és a gazdasági növekedés; a 9. az ipar, innováció és infrastruktúra; a 10. az egyenlőtlenségek csökkentése; a 12. a felelős fogyasztás és termelés és a 17. a partnerség a célok eléréséért célkitűzés mindegyikéhez tartoznak a gazdasági pillérhez tartozó, a gazdaság fenntarthatóságát mérő indikátorok.

Mint említettük, folyamatosan, kisebb-nagyobb változásokon megy keresztül az indikátorrendszer, a legfrissebb 2022. évi indikátorkészletben a gazdasági mutatók területén a zöld közbeszerzés, a környezeti célú K+F tevékenységek és a nemzetközi fejlesztési támogatások témaköréhez kapcsolódó mutatókkal lett gazdagabb az indikátorkészlet.

A NEMZETI SZÁMLÁK ÉS A FIZETÉSI

MÉRLEG NEMZETKÖZI MÓDSZERTANAINAK

FELÜLVIZSGÁLATA: BPM7 / SNA2025

A makrogazdasági folyamatokat leíró nagy rendszerek nemzetközi módszertanai rendszeres felülvizsgálat tárgyai. Ennek célja, hogy a rendszerek képesek legyenek követni a világban zajló gazdasági változásokat, és a módszertanok alapján készülő adatok (mint a nemzeti számlák és ezen belül a GDP vagy a folyó fizetési mérleg) a lehető leghívebben tükrözzék a valóságban zajló folyamatokat. Az eddigi gyakorlat szerint nagyjából 15 évente került sor a nagyszabású felülvizsgálatokra. A jelenleg érvényes és alkalmazott módszertan az SNA2008, illetve a BPM6 (fizetési mérleg kézikönyv) 2008-ban került bevezetésre. Az Európai Unióban az SNA (nemzeti számlák rendszere) alapján egy részletesebb, szigorúbb szabályozás érvényes, amely jogszabályi erővel bír, ennek legfrissebb változata az ESA2010 (a nemzeti és regionális számlák európai rendszere). A módszertanok e felülvizsgálata során első alkalommal történt meg a nemzeti számlák és a fizetési mérlegre vonatkozó módszertanok összehangolt fejlesztése nemzetközi szinten, annak érdekében, hogy a két statisztika közötti eltéréseket minimalizálják.

Az SNA2008 és a BPM6 bevezetése nem jelentette a módszertani kérdések végleges lezárását. Maradt egy sor olyan terület, amelyet kutatási témaként jelölt meg a módszertanokért felelős nemzetközi szakértői csoport a következő nagy módszertani revízióig. Azonban a felülvizsgálat óta eltelt majdnem tíz év alatt bekövetkezett gazdasági-környezeti-politikai változások és azok felgyorsult és folyamatos jellege szükségessé tette a módszertanok mielőbbi felülvizsgálatát.

Ezt a külső igényt felismerve 2020. márciusban az ENSZ Statisztikai Bizottsága (UNSC) és az IMF BOPCOM (IMF Fizetési Mérleg Statisztikai Bizottság) döntött az SNA2008, illetve a BPM6 felülvizsgálatáról. A két megújított szabvány elfogadásának céldátumát 2025-ben határozták meg (7.2. ábra).

7.2. ábra. Az SNA és a BPM felülvizsgálatának folyamatábrája

A felülvizsgálat folyamata

ENSZ Statisztikai bizottság: A felülvizsgálat indítasa

A módszertani javaslatok kidolgozása, konzultáció és tesztelés

A javaslatok elfogadása az ENSZ Statisztikai Bizottsága által

Az SNA

2025 első változata, beleértve az országokkal történt konzultációt

2020. március

SNA BPM

BOPCOM: A felülvizsgálat indítasa

Több közös téma

Kutatási munka. módszertani javaslatok kidolgozása

Az SNA

2025 Bizottság (ISWGNA, AEG) általi elfogadása

A SNA 2008 iteratív átdolgozása: 2022-2024

2024. március

A javaslatok elfogadása a BOPCOM által, a nyilvános konzultáció után

Az SNA

2025 ENSZ Statisztikai Bizottság általi elfogadása

A BPM7 első változata, beleértve az országokkal történt konzultációt

2024. október

2025. március

BPM7 BOPCOM általi elfogadása és az IMF fő statisztikusa általi jóváhagyása

Forrás: ENSZ nemzeti számlákkal foglalkozó titkárságközi munkacsoport (ISWGNA)

A nemzeti számlák és a fizetésimérleg-statisztikák módszertanát globális szinten meghatározó szakmai testületek, szakmai csoportok között szoros együttműködési kapcsolat alakult ki annak érdekében, hogy a felülvizsgálat folyamata az érintett területeken összehangolt módon menjen végbe, és az egyes területek módszertana továbbra is összhangban legyen. Ezen túlmenően, a többi kapcsolódó területtel (a kormányzat pénzügyi statisztikái, környezeti és gazdasági számlák, a gazdasági tevékenységek szabványos nemzetközi ágazati osztályozása) is szoros az együttműködés.

2025. március

2020. március

2022. július2025. március

2022. június

2020-2022

2024

2020-2023

A felülvizsgálat során a korábban meghatározott kutatási témákból indultak ki, azokat átdolgozták az időközben felmerült újabb kérdésekkel, majd prioritási sorrendeket állítottak fel. Ennek alapján tematikus szakértői csoportokat (Task Team, TT) hoztak létre. A szakértői csoportok munkájában a különböző területek szakértői vesznek részt a legszélesebb intézményi spektrumból (statisztikai hivatalok, jegybankok, nemzetközi intézmények, kutatóintézetek). A szakértői csoportok által összeállítandó iránymutatás (Guidance Note) tartalmazza az adott probléma megoldási lehetőségeit, a javasolt megoldást, valamint annak módszertani és megvalósításának gyakorlati szempontjait egyaránt.

A FELÜLVIZSGÁLAT CÉLJA

Az SNA2008 felülvizsgálat kiemelt célja, hogy egy olyan szélesebb keretrendszert határozzon meg a számlarendszer szempontjából, amely a jóllét és a fenntarthatóság jobb nyomon követésének és elemzésének eszköze lehet.

A gyorsaság, amellyel a multinacionális vállalatok képesek világszinten átalakítani működésüket, a digitalizáció termelési és fogyasztási modellekre gyakorolt hatása, valamint az egyenlőség és fenntarthatóság kérdései miatt a felhasználók és döntéshozók részéről jogos igény merült fel ezeknek a  folyamatoknak a megfelelő megjelenítésére a hivatalos statisztikai módszertanokban is. Ennek megfelelően a nemzeti számlák területén a módszertani felülvizsgálat elsődlegesen három nagy kutatási területre fókuszál:

(1) globalizáció,

(2) digitalizáció,

(3) jóllét és fenntarthatóság; míg a fizetésimérleg-statisztikák terén a fókusz az alábbi területekre terjed ki:

(4) általános alapelvek és strukturális kérdések,

(5) folyószámlák,

(6) közvetlen tőkebefektetések,

(7) a pénzügyi és fizetési rendszerekkel kapcsolatos kérdések.

Ezek a témák hosszabb távon is hatással lesznek a globális és az európai gazdaságra, ezért az elkövetkező évtizedekben is aktuálisak maradnak.

A statisztikai elszámolási keretnek a GDP-n túli elmozdítására irányuló törekvés megköveteli az SNA központi keretrendszere, a környezeti-gazdasági elszámolási rendszer (SEEA – System of EnvironmentalEconomic Accounting), valamint az emberi jóllét és a társadalmi fejlődés fenntarthatóságának mérése közötti kapcsolat átgondolását.

A cél nem a jelenlegi makrogazdasági mutatók – például a GDP –újradefiniálása, hanem ajánlások kidolgozása, amelyek arra ösztönzik az országokat, hogy olyan statisztikákat készítsenek, amelyek fontos információkkal szolgálnak a politikai döntéshozók számára a döntések „GDP-n túli” hatásairól (ki milyen mértékben profitál a növekedésből és a foglalkoztatásból, hogyan oszlanak meg a gazdasági tevékenység előnyei a vállalkozások, a háztartások, a személyek és a földrajzi régiók között).

A legfontosabb ajánlások olyan kiegészítő számlák és táblázatok kidolgozásához kapcsolódnak, amelyek tartalmazzák a háztartáson belüli ingyenes szolgáltatásokra, a humán tőkére, valamint az egészségügyi és szociális feltételekre vonatkozó becsléseket. Ugyancsak hangsúlyos törekvés irányul arra, hogy újabb nettó termék- és jövedelemmutatók kerüljenek kidolgozásra az állóeszköz-felhasználás és a természeti erőforrások kimerülésének figyelembevétele érdekében. A nettó mérőszámok kifejlesztése és szélesebb körű használata az első lépés a fenntarthatóság mérése felé, mivel így a felhasználók számára is láthatóvá válik a folyó időszak termékeinek és szolgáltatásainak előállításához felhasznált termelt és természeti erőforrások értéke.

A felülvizsgált SNA jobban illeszkedik majd a környezeti és gazdasági számlák rendszeréhez azáltal, hogy ajánlásokat ad a gazdaság és a környezet közötti kapcsolat láthatóbbá tételére szolgáló osztályozási rendszerek alkalmazására, illetve átalakítja a biológiai eszközök és a kibocsátási kvótákkal való kereskedési rendszerek kezelését, valamint a természeti erőforrások értékelését. A megújult szabvány egy sor ajánlást tartalmaz majd a nemzetközi szinten növekvő súlyú informális gazdaság mérésével kapcsolatosan is.

A felülvizsgálat során a szakértői csoportok kidolgozzák az adott témához tartozó iránymutatást (Guidance Note), majd azt globális konzultációra bocsátják, és annak lezárása után elkészítik a javasolt végleges változatot. A szakértői csoportok 2022 végéig 67 iránymutatást fogalmaztak meg, ebből 25 került jóváhagyásra a globális konzultáció után, 28 esetében konkludálták a globális konzultáció eredményét, 4 esetben zajlik a globális konzultáció és 10 esetében indul el hamarosan.

Újdonság a jelenlegi felülvizsgálati folyamatban, hogy a jóváhagyott iránymutatások alapján tesztelési időszak következik, ahol a javasolt végleges változatnak megfelelően a statisztikai szervezetek tesztelhetik az új módszerek gyakorlati megvalósíthatóságát. Ezek eredményei alapján kerül majd véglegesítésre a kézikönyvekben az új módszertan.

Az SNA2025 első változatának összeállítása után kerülhet sor az európai módszertan, az ESA felülvizsgálatára. Mivel az ESA2010 az SNA vonatkozási körénél szűkebb, és gazdasági-társadalmi szempontból homogénebb országcsoportra vonatkozik, valamint gazdaságpolitikai célokra is használják a rendszer egyes mutatóit (GNI, EDP), ezért maga a módszertan és az alkalmazása is jogszabályban előírt kötelezettség a tagországok számára. Ez módszertani szempontból azt jelenti, hogy az SNA előírásait adaptálni kell az európai viszonyokra, figyelemmel az országok közötti összehasonlíthatóság biztosítására és a gyakorlati megvalósíthatóságra. Ezért előfordulhat, hogy az SNA nem minden módosítása (főleg az, ami nem a központi számlákra vonatkozik) kerül át az ESA-ba, illetve lesznek olyan elemek, amelyek teljesítése nem lesz kötelező a bevezetés utáni első néhány évben.

A VÁRHATÓ VÁLTOZÁSOK

A várható változások három típusba sorolhatók (7.1. táblázat):

7.1. táblázat. A változások típusai

KONCEPCIONÁLIS VÁLTOZÁSOK

• Érintik a központi számlákat

Forrás: saját szerkesztés

A KÖZPONTI SZÁMLÁK KITERJESZTÉSE

• Új vagy bővített szatellitszámlák kidolgozása

• Meglévő kategóriák további bontása

AZ SNA2008 PONTOSÍTÁSA

• Egyes fogalmak, kategóriák pontosabb, bővebb kifejtése

• Nem jár a központi számlák módosításával

Koncepcionális változások, amelyek érintik a központi számlákat (core accounts)

Aránylag kevés olyan változás van, ami a lényegét, koncepcióját érinti az SNA2008-nak. A következő területeket határozták meg:

• A növekvő globalizáció hatása a termelésre: a marketingeszközök (kivéve a goodwill-t2) termelt eszközként történő kezelésének lehetséges hatása a központi számlákra.

• Szorosabb kapcsolat megteremtése a környezeti számlákkal.

• A digitalizáció terjedésének kimutatása a termelésben és a fogyasztásban: az „adat” mint eszköz elszámolása a nemzeti számlában.

• A jóllét és fenntarthatóság aspektusai, beleértve a gazdaság szereplőinek a GDP-n túli magatartására vonatkozó szempontokat. Ezen belül a fenntarthatósággal kapcsolatban:

• A természeti erőforrások tulajdonjoga és kimerülésük.

2 A  goodwill az ESA2010 szerint nem termelt eszköz, akkor kell elszámolni, ha értéke egy tulajdonosváltás esetében megállapítható

• A kibocsátási kvóták kereskedésének elszámolása.

• A biológiai erőforrások elszámolása (az eszközhatárok esetleges kibővítése).

• Megújuló energiaforrások (lehetséges új eszközkategória).

Az „adat” tehát mint egy új eszköz kerülhet elszámolásra a jövőben a nemzeti számlákban.

Az adat fogalmát a jóváhagyott iránymutatás az alábbiakban határozza meg (DZ.6 Recording of data in the National Accounts): „Olyan információ, amely valamilyen jelenség megfigyeléséből és értékeléséből keletkezik; ezeknek a jelenségeknek az információelemeit digitális formában rögzíti, rendszerezi és tárolja, így gazdasági hasznosságot nyújt a termelési folyamatban.”

Adat többféle formában fordulhat elő, a nemzeti számlákban a fenti definícióból következően azokat kell majd elszámolni, amelyek digitalizált formában léteznek, és felhasználják a termelésben. A felülvizsgálat eredményeként az adatot a jövőben termelt eszközként kell majd kezelni a szellemi termékek eszközkategóriában, abban az esetben, ha termelési folyamat eredményeként keletkezik, és a termelésben több mint egy évig használják. Ahogy a többi eszköznek is, az adatnak is van gazdasági tulajdonosa, értéke és értékcsökkenése, illetve értékesíthető. A saját termelésű adatot is számba kell venni a többi szellemi termékhez (pl. kutatásfejlesztés) hasonlóan. Az adat termelt eszközként történő kezelése a kibocsátásra, a folyó termelő-felhasználásra, így a hozzáadott értékre, a bruttó állóeszköz-felhalmozásra, az export-import adatokra és a nem pénzügyi vagyonra is hatással lesz.

A központi számlák kiterjesztése (pl. új, módosított szatellitszámlák)

A központi számlák kiterjesztése új vagy kibővített szatellitszámlák kidolgozását jelenti, vagy a már meglévő kategóriákon belül további bontásokat az alábbi területeken:

• Az „ingyenes” termékek értékelése és elszámolása.

• Digitalizáció forrásfelhasználás-táblák.

• Globalizációval kapcsolatosan a multinacionális cégek, a speciális célú vállalatok, a globális termelési értékláncok és a hozzáadottérték-kereskedelem (trade in value added) részletesebb kimutatása.

• A jóllét egyes területeinek elemzése újabb szatellitszámlákkal (a háztartások jövedelmének, fogyasztásának és vagyonának eloszlása, a saját fogyasztásra végzett háztartási munka, humán tőke, egészségügy és oktatási feltételek).

• Az SNA-klasszifikációk esetleges változtatásai a környezeti számláknak való pontosabb megfelelés érdekében.

Ezek révén olyan részletek is elszámolhatóak lesznek a nemzeti számlákban, amelyekre korábban nem tértek ki, és így a nemzeti számlák rendszere a korábbiaknál jobban megfelelhet a jelenlegi technológiai és társadalmi elvárásoknak.

Az SNA2008 pontosítása

A felülvizsgálat során a jelenlegi kategóriák pontosítása történik, ami nem teszi szükségessé kiegészítő táblázatok elkészítését, és nem eredményezi a legfontosabb makrogazdasági aggregátumok módosítását. Ezek közül a fontosabbak:

• A digitalizációban érintett termékek és szolgáltatások ár- és volumenmérése.

• Az ingyenes digitális termékek kezelése a központi számlákban.

• Mesterséges intelligencia

• Felhőalapú szolgáltatások

• Digitális közvetítő platformok

• Az ásványi és energiakészletek értékelése.

• A nettó mutatók (NVA: nettó hozzáadott érték, NDP: nettó hazai termék, NNI: nettó nemzeti jövedelem stb.) használatának előtérbe helyezése.

A fentiekből következik, hogy a felülvizsgálat során a nemzetközi statisztikai közösség nem tesz kísérletet egy nehezen meghatározható, vitatható, kompozit mérőszám létrehozására, amely ötvözné a környezeti hatásokat, a jóllét és a digitalizáció összes hatását a GDP-vel. Inkább a nemzeti számlák rendszerének komplexitását, koherenciáját és konzisztenciáját felhasználva az érintett területek bővítésére, fejlesztésére törekszik, például új eszközkategóriák létrehozásával, a nettó mutatók előtérbe helyezésével vagy a már meglévő és kibővítendő szatellitszámlákkal történő kapcsolatok szorosabbra fűzésével.

SZATELLITSZÁMLÁK

Az ENSZ Statisztikai Bizottsága már 1991-ben javasolta a nemzeti számlák szatellitszámlákkal való kiegészítését, ezen belül is a környezet és a gazdaság integrált számláinak kidolgozását.

A szatellitszámlák – bár a központi rendszerhez kapcsolódnak –egymáshoz nem vagy nem feltétlenül csatlakoznak. Fő céljuk, hogy kiegészítsék a nemzeti számlarendszer nyújtotta képet.

Alapvetően kétféle szatellitszámlát különböztetünk meg, a belső és külső számlákat. A belső szatellit a nemzeti számlák elszámolási szabályait, konvencióit követi, esetleg bővebb osztályozásokat alkalmaz, kiegészítő tevékenységek elszámolását teszi lehetővé. Célja, hogy a központi rendszernél részletesebb képet nyújtson a lefedett területről anélkül, hogy a központi rendszert túlterhelné. Ilyen szatellitszámlák az ágazati számlák, mint a mezőgazdaság vagy a turizmus szatellitszámlái, vagy például a környezeti ráfordítások számlái, amelyek a szennyezés és a környezet bármely más károsodásának megelőzésére, csökkentésére és megszüntetésére fordított gazdasági erőforrásokat méri.

A külső szatellitek olyan szabályokat és olyan fogalomrendszereket alkalmaznak, amelyek eltérnek a központi rendszertől, kiszélesítik

az elszámolási kört. Alkalmazhatnak itt is eltérő osztályozásokat, de a fő hangsúly az alternatív megközelítésen van: a központi rendszer kiegészítése a cél. Az ilyen típusú szatellitek általában a gazdasági-társadalmi tevékenységek átfogó területéről adnak információt, e szempontból törekednek teljességre. (Tűű, 1997)

A szatellitszámlák – főleg a külső típusúak – nagy előnye, hogy lehetőséget nyújtanak az új koncepciók, módszertanok kipróbálására, amelyhez jóval nagyobb mértékű szabadság társul, mint ahogy azt a központi rendszer lehetővé tenné. Ez különösen igaz az integrált környezeti és gazdasági számlákra. Ezekre a területekre jellemző, hogy olyan, általában kormányzati beavatkozást igényelnek, amelyek közvetlen, komplex vizsgálatukhoz a központi számlák osztályozásai nem, vagy csak korlátozottan nyújtanak lehetőséget. A gazdaság és a társadalom/környezet kapcsolatát leíró statisztikák és alapvetően a környezeti-gazdasági számlák rendszere ilyen külső szatellit-típusú számlákat tartalmaz.

A környezeti és gazdasági számlák (SEEA) alapján képzett mutatók alkalmasak arra, hogy rávilágítsanak a környezet és a jóllét kapcsolatára, amellyel a hagyományos indikátorok (például a GDP vagy a nemzeti jövedelem) nem foglalkoznak.

A környezeti-gazdasági számlák keretrendszere azt a célt szolgálja, hogy a környezeti és gazdasági információk egységes módon, rendszerezve, könnyebben értelmezhetően és nemzetközi szinten összehasonlíthatóan, lehetőség szerint a maguk teljességében váljanak elérhetővé a felhasználók és főként a szakpolitikai döntéshozók számára. A számlarendszer a következő területeket fedi le:

• a természeti erőforrások állománya és készletváltozása,

• anyagok és energia áramlása a gazdaságon belül, illetve a gazdaság és a környezet között,

• a környezethez kapcsolódó gazdasági tevékenységek és tranzakciók.

7.2. táblázat. A környezeti gazdasági számlák csoportosítása

TERMÉSZETI ERŐFORRÁS SZÁMLÁK

Erdő

Föld és talaj

FIZIKAI ÉS MONETÁRIS FORRÁS FELHASZNÁLÁS TÁBLÁK

Anyagáramlás

Légszennyező anyagok kibocsátása

Vízkészlet Energiaáramlás

KÖRNYEZETGAZDASÁGI SZÁMLÁK

Környezetvédelmi ráfordítások

Környezetvédelmi termékek és szolgáltatások

Környezeti adók Ásvány és energiavagyon Vízáramlás

Hal és halászat Vízszennyező anyagok kibocsátása

Ökoszisztéma Hulladék

Forrás SEEA, saját szerkesztés

Környezetvédelmi támogatások

Környezetre káros támogatások

Erőforrás-felhasználás és -gazdálkodás

Ezeknek a számláknak a bevezetése, módszertani fejlesztése folyamatos, Magyarországon jelenleg 6, a 7.2. táblázatban aláhúzott „modul” elkészítése zajlik folyamatosan.

A számlákból származtatott indikátorok a döntés-előkészítésen túl számos területen felhasználhatók. A természeti erőforrások hozzáférhetőségén, használatán és a környezetterhelés vizsgálatán túlmenően a számlarendszer számot vet a környezet védelmének érdekében tett gazdasági tevékenységekkel, a kormányzati intézkedések eredményeivel, valamint útmutatást nyújt a megújuló és a nem megújuló természeti erőforrások értékeléséhez is.

A GAZDASÁG ÉS A KÖRNYEZET, ILLETVE

A KÜLÖNBÖZŐ ERŐFORRÁSOK

KAPCSOLATA

A hetvenes évek óta folyamatos az igény olyan statisztikák és mutatók kifejlesztésére, amelyek alkalmasak a természeti erőforrások használatát és a környezet terhelését megjeleníteni a makrogazdasági mutatókban. Drechsler már 1971-ben felvetette, hogy bár a környezetvédelem szükségességét és fontosságát senki sem vitatja,

a közgazdasági mutatószámok nem megfelelően tükrözik az e célból tett erőfeszítéseket, sőt a környezettel kapcsolatos tevékenységek nem vagy nem a megfelelő előjellel kerülnek elszámolásra, és ez nemcsak zavaró, hanem bizonyos mértékig gátolja is a megfelelő gazdaságpolitikai döntéseket (Bóday és Szilágyi, 2013).

Néhány példával bemutatjuk, hogy a környezeti számlák adatait és a GDP-t alapul véve milyen összefüggések mutathatók ki a nemzetgazdaság teljesítménye és a természeti erőforrások használata között.

Az erőforrás-termelékenység a GDP és a hazai anyagfelhasználás (domestic material consumption – DMC) hányadosa. Megmutatja, hogy egy adott ország mennyire gazdálkodik jól az erőforrásaival. A mutatószám segítségével meghatározható, hogy a gazdasági növekedéssel egyidejűleg milyen mértékű a természeti erőforrások igénybevétele. Értékének emelkedése a rendelkezésre álló erőforrások felhasználásának hatékonyságnövekedését jelzi, ami lehetővé teszi a kevesebb környezeti kárral együtt járó gazdasági növekedést.

7.3. ábra. Az erőforrás-termelékenység és összetevői, Magyarország, 2000-2021 (a hazai anyagfelhasználás DMC és a GDP, 2000=100,0)

A környezetterhelést jellemző mutatók változási ütemét általában a GDP változási ütemével vetik össze. Amennyiben ezek hasonló ütemben változnak, akkor az erőforrás-termelékenység nem változik. Amennyiben azonban a változási ütemük eltérő, akkor az erőforrás-termelékenység is nő vagy csökken, vagy más szóval szétválik (Szabó, 2006).

Általánosságban erős (vagy abszolút) a szétválás a felhasználási és output indikátor között, ha a környezetileg fontos felhasználási változó nem változik vagy csökken, míg az outputot mérő gazdasági mutató (a GDP) nő. Gyenge (vagy relatív) a szétválás, ha a környezetileg fontos változó növekszik, de a növekedési üteme nem éri el a gazdasági mutatóét. Magyarország esetében 2012 és 2014 (7.3. ábra), illetve 2016 és 2019 között abszolút szétválás, utána relatív szétválás figyelhető meg, így összességében az erőforrások termelékenysége emelkedett. 2021ben 2000-hez képest 24 százalékkal több erőforrás felhasználásával 67 százalékkal magasabb GDP-t voltunk képesek előállítani. Az erőforrás-termelékenység e kettő eredményeként 34 százalékkal javult.

Az erőforrás-termelékenységhez hasonló környezeti mutató az üvegházhatásúgáz-intenzitás (ÜHG), amely megmutatja, hogy egységnyi hozzáadott érték előállítása mekkora üvegházhatásúgáz-kibocsátással jár együtt.

A mutató segítségével meghatározható, hogy bizonyos ágazatok tevékenysége milyen mértékben karbonintenzív. Ezek az ágazatok nem feltétlenül a legnagyobb kibocsátók, viszont eredményességükhöz jelentős mértékű fosszilis energiafelhasználásra van szükség. Látható például, hogy míg nemzetgazdasági szinten 2020-ban 1 millió forint hozzáadott érték előállításához 2 tonna ÜHG-kibocsátás társult (7.4. ábra), addig a mezőgazdaságban 13 tonna, ami mutatja, hogy a mezőgazdaság erőforrás-intenzív ágazat. Fontosabb azonban a trend, hogy egységnyi GDP előállítása egyre kevesebb CO2kibocsátást von maga után, azaz a magyar gazdaság karbonintenzitása csökken.

7.4. ábra. Az üvegházhatásúgáz-intenzitás a jelentősebb intenzitású nemzetgazdasági ágakban, Magyarország, 2000-2020 (ÜHG-kibocsátás 1 millió [2005-ös áron mért] Ft bruttó hozzáadott értékre)

Ezer tonna CO2-egyenérték

Mezőgazdaság

Bányászat

Energiaellátás

Víz, szennyvíz, hulladék Nemzetgazdaság összesen

Forrás: KSH

Hasonló logikával számos hasonló mutató számítható a környezeti számlák segítségével, mint például az energiaintenzitás vagy a hulladékintenzitás.

A környezeti számlák más mutatói is segítséget tudnak nyújtani a gazdaság, a gazdasági teljesítmény és a környezet kapcsolatára. Például a környezeti adók (amelyek adóalapja olyan fizikai egység, aminek bizonyítottan negatív hatása van a környezetre) aránya az adórendszeren belül, vagy a zöld beruházások, zöld munkahelyek (a környezetvédelmi iparban és szolgáltatásokhoz kapcsolódó beruházások mértéke, foglalkoztatottak száma).

A fejlesztések, a környezeti számlák folyamatos bevezetésével újabb és újabb eszközök állnak a közeljövőben rendelkezésre a környezet és a gazdaság kapcsolatának leírására.

A FENNTARTHATÓ NÖVEKEDÉSI INDEX

8. FEJEZET

NAGY ÁGNES – SZABICS ANDRÁS ZSOLT

A fenntartható növekedési index koncepciója

„A GDP nem mond semmit a fenntarthatóságról.”

Joseph Stiglitz

Egy gazdaság hosszú távú fenntarthatósága szempontjából önmagában nem elegendő a GDP vagy a gazdasági fejlettség alakulásának vizsgálata. A reálgazdaság mellett a pénzügyi, a társadalmi és a környezeti tényezők és folyamatok fenntarthatóságát is figyelembe kell venni. Hosszú távon ugyanis csak így biztosítható a jelen és a jövő generációinak fenntartható fejlődése, jóléte és jólléte, valamint az erőforrások hatékony és fenntartható felhasználása.

Az MNB által készített fenntartható növekedési index 64 mutató révén vizsgálja hazánk fenntarthatósági teljesítményét európai uniós összehasonlításban. A 64 mutató közül kitüntetett szerepet kap az egy főre jutó GDP, ez azonban a fenntarthatóság 4 dimenziójában további 63 mutatóval egészül ki annak érdekében, hogy a fejlettség mellett annak fenntarthatóságáról is képet alkothassunk. Az elemzés a 2010 és 2022 közötti időszakra vonatkozik, területileg pedig az EU országaira terjed ki.3

A FENNTARTHATÓ NÖVEKEDÉSI INDEX

MÓDSZERTANA

A fenntartható növekedési indexet 4+1 pillér összesen 64 mutatójából képezzük, és ennek a kompozit mutatónak a segítségével értékeljük Magyarország fejlődésének fenntarthatóságát európai uniós összehasonlításban. A kompozit mutatóval az MNB célja az, hogy a gazdaság fejlettségét mérő egy főre eső GDP-t korrigálva egy olyan rangsort hozzon létre, amely a fenntarthatósági szempontokat is figyelembe veszi (8.1. ábra). Az MNB 4 fő területet azonosított, amelyek alapvetően meghatározzák a fenntartható jólétet: ezek a  gazdaság, a  pénzügy, a  társadalom és a  környezet. A négy kulcsterület közül a társadalomban 15, míg a többi területen 16-16 mutató került kiválasztásra, így a fejlettséget is figyelembe véve összesen 64 mutató épült be a modellbe (8.1. táblázat). Az egyes fenntarthatósági területeken képzett alindexek egészítik ki az egy főre jutó GDP-t, amely egymaga

3 A kézirat lezárásának idején 2022-re csak korlátozottan voltak elérhetők adatok, így a 2022-re vonatkozó számítások inkább első becslésnek tekinthetők.

képviseli a fejlettség pillért. A főindex értéke megegyezik a vizsgált 5 terület egyenlő súlyozással vett számtani átlagával.

8.1. ábra: A fenntartható növekedési index felépítése

PÉNZÜGYI

FENNTARTHATÓSÁG

20%-os súly, 16 mutató

GAZDASÁGI

FENNTARTHATÓSAG

20%-os súly, 16 mutató

TARSADALMI

FENNTARTHATÓSÁG

20%-os súly, 15 mutató

FENNTARTHATÓ NÖVEKEDÉSI INDEX

FEJLETTSÉG

20%-os súly, 1 mutató

Forrás: MNB

KÖRNYEZETI

FENNTARTHATÓSAG

20%-os súly, 16 mutató

Az MNB a fenntartható növekedési index összeállítása során a saját fejlesztésű módszertanát vette alapul. Az elsőként 2017-ben a bankrendszeri versenyképességi indexhez, majd a versenyképességi és a fenntarthatósági indexhez használt számítási metódus az új kompozit index alapja is. A különböző mutatókban az országok teljesítményüktől függően 0 és 100 közötti pontszámot kapnak. A legjobban teljesítő ország 100 pontot, míg a tőle teljesítményben hátrébb sorolt országok a szórással arányosan egyre kevesebb pontot kapnak (Asztalos et al., 2017). A pontszámítás során kulcskérdés az optimális érték (átlag, minimum, maximum, célérték) meghatározása, ami mutatónként változik, és már önmagában kifejezheti, mi tekinthető hosszú távon fenntartható

célnak egy adott mutatónál. Hazánk teljesítményét nemcsak az EU, a visegrádi versenytársak és az északi TOP5 országok (Dánia, Észtország, Finnország, Hollandia, Svédország) átlagával összevetve mutatjuk be, hanem 2010-től idősorosan is megvizsgáljuk az egyes területeken és az összesített indexben mutatott teljesítményét is.

A következő fejezetekben a főbb fenntarthatósági területeken, részletes szöveges értékeléssel és ábrákkal szemléltetve kerülnek bemutatásra az MNB fenntartható növekedési indexéhez felhasznált mutatók, valamint az eredmények. Az MNB által kidolgozott keretrendszer lehetőséget biztosít a kulcsterületek szöveges értékelése mellett az eredmények számszerűsítésére, valamint az objektív diagnózison alapuló elemzésre is. Ennek következtében a 9-12. fejezetekben sorra vesszük a kiadványban a gazdasági, pénzügyi, társadalmi és környezeti fenntarthatóság területén kiválasztatott mutatókat, a legjelentősebbeket közülük historikus ábrával is bemutatva. Ezáltal már önmagában mutatószinten összehasonlíthatóvá válik a magyar teljesítmény az EU, a V3 és az északi TOP5 országok átlagával. A mutatók áttekintését követően a 13. fejezetben kerül sor az aggregált eredmények, az MNB fenntartható növekedési index ismertetésére.

8.1. táblázat: A fenntartható növekedési index mutatói

FEJLETTSÉG

Egy főre eső GDP

GAZDASÁGI

FENNTARTHATÓSÁG TÁRSADALMI FENNTARTHATÓSÁG

Beruházási ráta

Teljes termékenységi ráta

Immateriális beruházások aránya Születéskor várható élettartam Munkatermelékenység Egészségesen várható életévek

A belföldi hozzáadott érték a termelésben Kielégítetlen egészségügyi szükségletek mértéke

Az export hazai hozzáadottérték-tartalma

Viselkedési kockázatokból fakadó halálozás aránya

Gazdasági összetettség mutató (ECI) Felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya

A kkv-k munkatermelékenysége Az élethosszig tartó tanulásban való részvétel

Exportáló kkv-k aránya

Az online is értékesítő kkv-k aránya

Foglalkoztatási ráta

Foglalkoztatásban, oktatásban és képzésben nem résztvevő fiatalok aránya

GAZDASÁGI FENNTARTHATÓSÁG TÁRSADALMI FENNTARTHATÓSÁG

Termékinnovációt folytató kkv-k aránya

Jövedelmi Gini-index

Kutatás-fejlesztési kiadások a GDP arányában Vagyoni Gini-index

Digitális gazdaság és társadalom index (DESI) A szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett népesség aránya

A legfejlettebb és legkevésbé fejlett NUTS3-as régiók egy főre jutó GDP-jének hányadosa

Jelzáloghitel-, lakbér- vagy közüzemi számla hátralékkal rendelkező háztartásokban élők aránya

Tudásintenzív foglalkoztatottak aránya A súlyosan elégtelen lakáskörülmények között élők aránya

Bejegyzett új szabadalmak száma Lopások száma

Munkanélküliségi ráta -

PÉNZÜGYI FENNTARTHATÓSÁG KÖRNYEZETI FENNTARTHATÓSÁG Sajáttőke-arányos jövedelmezőség Ökológiai egyenleg

Eszközarányos működési költségek Üvegházhatású gázok kibocsátása az 1990. évhez viszonyítva

Hitel-betét mutató Szennyezőanyagok aránya a levegőben

Nettó nemteljesítő hitelállomány a tőke arányában

A vállalati szektor hitelállománya a GDP arányában

A háztartási szektor hitelállománya a GDP arányában

A vállalatikötvény-piac GDP-arányos állománya

Bruttó GDP-arányos államadósság

Külföldi tulajdon részaránya az államadósságon belül

A gazdaság energiaintenzitása

Egységnyi megtermelt termékre jutó széndioxid-kibocsátás

Nettó energiaimport a bruttó rendelkezésre álló energia arányában

Megújuló energiaforrások aránya a végső energiafelhasználásban

Nukleáris energia részaránya a bruttó villamosenergia előállításban

Fosszilis energiahordozók támogatása

GDP-arányos nettó külső adósság Települési hulladék újrahasznosítási aránya

GDP-arányos folyó fizetési mérleg egyenleg

Ökológiai gazdálkodásba bevont területek aránya

GDP-arányos készpénzállomány Egy főre jutó belső megújuló vízkészlet

Háztartások GDP-arányos nettó pénzügyi vagyona

Körforgásos anyaghasználat aránya

Online bankolást használók aránya Környezeti célú kormányzati K+F kiadások Online vásárlók aránya

Bankkártyás fizetések aránya

Forrás: MNB

Környezeti adóból származó bevételek a GDP arányában

Környezetvédelmi ráfordítások a GDP arányában

9. FEJEZET

NAGY ERZSÉBET ÉVA – SAVANYA PÉTER –SZABICS ANDRÁS ZSOLT – SZOBOSZLAI MIHÁLY –VARGA VIKTOR DÉNES

Gazdasági fenntarthatóság

„A legnagyobb kihívásunk ebben az új évszázadban az, hogy ezt az elvontnak tűnő elképzelést – a fenntartható fejlődést – a világ összes embere számára valóra váltsuk.”

Kofi Annan

A fenntartható növekedés nemcsak a gazdaságon kívüli tényezőktől (környezet állapota, demográfia), hanem magától a gazdaság megújuló növekedési képességétől is függ. A gazdasági növekedés mögött elsősorban a termelékenység növekedése, tehát a rendelkezésre álló erőforrások egyre hatékonyabb kihasználása áll. Ehhez azonban komplex fejlesztésekre van szükség, alapkutatásokra, innovációra, majd beruházásokra, hogy ezek beépüljenek a termelésbe, utána jól szervezett termelési folyamatokra és végül a termékek értékesítésére az erős piaci versenyben. E fejezetben a gazdaság növekedési képességének ezen tényezőit vizsgáljuk. Az elmúlt évtizedben Magyarország jól teljesített abból a szempontból, hogy átlagos GDP-növekedése meghaladta az Európai Unió átlagát, és munkatermelékenysége is javult. Mindazonáltal e mutatók szintjét tekintve még jelentős előrelépésre van lehetőség. A jövőbeni termelési képességet alapvetően meghatározza a beruházási ráta, amely hazánkban volt a legmagasabb 2022-ben az EU-n belül, de árnyalja a képet, hogy ezen belül a modern immateriális beruházások GDP-arányos értéke mintegy fele az uniós átlagnak.

A hosszú távon fenntartható növekedés szempontjából kulcskérdés, hogy a termelésből mekkora arányban keletkezik ténylegesen új érték az országhatárokon belül. Magyarország hazai hozzáadott értéke mind a termelés, mind az export arányában nőtt az elmúlt évtizedben, de továbbra is alacsonyabb az EU átlagánál. A kivitel sokszínűsége és komplexitása alapján számított gazdasági összetettség szerint hazánk a 9. helyen áll globálisan, de ez jelentős részben a hazánkban termelő multinacionális vállalatok know-how-jának köszönhető. A hazai hozzáadott érték ebben a high-tech szegmensben mérsékeltebb. Kedvező ugyanakkor, hogy a hazai kkv-k munkatermelékenysége az elmúlt évtizedben jelentősen növekedett, bár még mindig alacsonyabb, mint a legtöbb európai országban.

Az innováció és a digitalizáció a termelékenység, és ezáltal a fenntarthatóság fontos mozgatórugói. Az innovációs aktivitás egyik kulcsmutatója, a K+F-ráfordítások tekintetében hazánk meghaladja a régiós átlagot, de elmarad a kitűzött céltól, és a hatékonysági mutatók szerint sajnos a növekvő ráfordítások nem eredményeznek javuló innovációs

teljesítményt. A hazai digitális infrastruktúra nemzetközi összevetésben versenyképes, azonban kihasználtsága felzárkózási tartalékot rejt.

Összességében Magyarország a 20. helyet érte el a gazdasági fenntarthatóság területén az uniós országok között 2022-ben. A hazai index 42,6 pont volt 2022-ben, így teljesítményünk ezen a területen kedvezőbb volt, mint a többi visegrádi ország átlaga (41,0 pont). Az EU 50,3 pontos átlagától ugyanakkor elmaradt a teljesítményünk. 2010 és 2022 között hazánk helyezése összességében 4 helyet javult (9.1. és 9.2. ábra).

9.1. ábra: A gazdasági fenntarthatóság területének eredményei

Svédország Dánia Ausztria Belgium

Észak TOP5 átlag

2022

2010

Finnország Írország Hollandia Németország Szlovénia Franciaország Észtország Csehország Luxemburg EU átlag Litvánia Olaszország Spanyolország Portugália Horvátország Lettország Magyarország V3 átlag Málta Lengyelország Ciprus Románia Szlovákia Bulgária Görögország

9.2. ábra: A gazdasági fenntarthatóság területén elért helyezések alakulása 2010–2022 között

Megjegyzés: Az átlagok az egyes országok helyezéseinek átlagai.

Forrás: MNB

TERMELÉKENYSÉG

A magas munkatermelékenység azáltal segíti a fenntarthatóságot, hogy a gazdaság több terméket és szolgáltatást tud előállítani változatlan erőforrás-felhasználással. A gazdasági növekedés a fejlett világban korlátokba ütközik és számos belső erőforrás-ellátottsági (nyersanyag, munkaerő, pénzügyi forrás) és külső kihívással (járványügyi, geopolitikai, kereskedelmi kockázatok), valamint fokozódó fenntarthatósági kívánalmakkal (környezetvédelem és energetika, készletekkel való gazdálkodás) szembesül (MNB, 2022). Ilyen körülmények között még jobban felértékelődik a termelékenység szerepe, ami a kiegyensúlyozott, hosszú távú növekedés és a fenntartható felzárkózás alapját képezi.

9.3. ábra: Foglalkoztatásalapú munkatermelékenység az EU átlagához viszonyítva

EU=100 Írország Luxemburg Belgium Dánia Svédország Ausztria Franciaország Hollandia Észak TOP5 átlag Olaszország Finnország Németország EU átlag Spanyolország Málta Ciprus Csehország Lengyelország Litvánia Szlovénia Észtország V3 átlag Románia Horvátország Portugália Lettország Magyarország Szlovákia Görögország Bulgária 2022 2010

Megjegyzés: Egy foglalkoztatottra jutó GDP vásárlóerő-paritáson. Írország értéke 2022-ben 223, Luxemburgé 2010-ben 172, 2022-ben 160 százalék.

Forrás: Eurostat

Magyarország munkatermelékenysége az Európai Unió tagállamai között 2022-ben a 4. legalacsonyabb volt (9.3. ábra). A 2010-től bevezetett adó- és munkaerőpiaci reformok eredményeként nagymértékben nőtt a gazdaságilag aktívak és foglalkoztatottak száma, azonban az új belépők jellemzően alacsonyabb termelékenységűek voltak, így a negatív összetételhatás kezdetben csökkentette a termelékenységet. A 2017-től feszesedő munkapiaci időszakban a gazdasági növekedés egyre inkább tőkeintenzívvé és technológiavezéreltté vált, így a munkatermelékenység is emelkedett. 2022-ben hazánk foglalkoztatásalapú munkatermelékenysége az EU átlagának 74 százaléka volt, így a termelékenység bővülésében érdemi növekedési tartalék azonosítható (9.3. ábra).

9.4. ábra: A kkv-k munkatermelékenysége az EU átlagához viszonyítva

EU=100 Luxemburg Dánia Belgium Írország Hollandia Észak TOP5 átlag Ausztria Svédország Finnország Franciaország Németország Észtország Szlovénia Olaszország EU átlag Málta Ciprus Csehország Spanyolország Románia Lengyelország Horvátország Lettország Magyarország V3 átlag Litvánia Bulgária Portugália Szlovákia Görögország

2021 2010

Megjegyzés: Vásárlóerő-paritással számolva. A 2021-es adatok a DIW Econ intézet becslésein alapulnak. Luxemburg értéke 201. Forrás: Eurostat és DIW Econ alapján MNB

A kis- és középvállalkozások termelékenysége gazdasági jelentőségük következtében jelentősen befolyásolja a nemzetgazdaság fenntarthatóságát. Magyarországon a kkv-k foglalkoztatják a munkavállalók kétharmadát, és állítják elő a hozzáadott érték több mint felét. A kis- és középvállalkozások munkatermelékenysége 2010 és 2021 között érdemben növekedett, az uniós átlag 64 százalékáról 80 százalékra (9.4. ábra). A hazai kkv-k termelékenysége még mindig alacsonyabb, mint a legtöbb európai országban, így van tér a fejlődésre (MNB, 2022).

A BERUHÁZÁSOK MENNYISÉGE ÉS MINŐSÉGE

A beruházások képezik anyagi oldalról a jövő termelésének és hatékonyságjavulásának az alapját. A tőke nagyságán kívül annak szerkezete, illetve a tőke és a technológia közötti kapcsolat is kiemelt jelentőségű (Baksay et al., 2022).

A hazai beruházási ráta 2017-től minden évben meghaladta az uniós átlagot, és a legmagasabb volt 2022-ben az EU-ban. 2022-ben hazánk beruházási rátája 28,2 százalék volt, amely jelentősen meghaladta az EU tagországok 22,5 százalékos, a V3 országok 21,2 százalékos és az északi TOP5 országok 24,3 százalékos átlagát is. Hazánk esetében a magas beruházási rátához a külföldi közvetlentőke-befektetések (FDI) is jelentősen hozzájárultak. Árnyalja a képet azonban, hogy 2019től hazánkban alapvetően a beruházások árának gyors emelkedése okozta a beruházási ráta emelkedését.

A digitális átálláshoz modern immateriális és okosberuházások szükségesek. A 2010 és 2021 között Magyarország esetében átlagosan 2,8 százalék volt az immateriális beruházások GDP-n belüli aránya –a V3 átlagához (2,5 százalék) közel hasonlóan –, ami az EU átlagában 4,2, az északi TOP5 országokban pedig 4,9 százalék volt (9.5. ábra). 2022-ben 2,6 százalék volt hazánkban az immateriális beruházások GDP-n belüli aránya, amely az uniós rangsor utolsó harmadában található.

9.5. ábra: Az immateriális beruházások aránya a GDP-n belül

Írország Svédország Franciaország Dánia Ausztria Csehország Észak TOP5 átlag Málta Belgium Hollandia EU átlag Finnország Németország Spanyolország Észtország Olaszország Portugália V3 átlag Szlovénia Litvánia Magyarország Görögország Lettország Szlovákia Bulgária Horvátország Luxemburg Románia Lengyelország 2022

2010-2021 átlag

Megjegyzés: Ciprus esetében nincs elérhető adat. Forrás: Eurostat

HAZAI HOZZÁADOTT ÉRTÉK ÉS GAZDASÁGI

ÖSSZETETTSÉG

A hazai hozzáadottérték-tartalom meghatározó tényezője a gazdasági növekedés fenntarthatóságának. A belföldi hozzáadott érték aránya a termelésben azt jelzi, hogy egy egységnyi bruttó kibocsátáshoz mekkora hozzáadott érték tartozik országhatáron belül. A magyar mutató 2021-ben közel 43 százalék volt, ami elmarad az EU (45 százalék) és az északi TOP5 (mintegy 47 százalék) országok átlagától. Kedvező ugyanakkor, hogy az elmúlt évtizedben – egészen 2020-ig – többnyire nőtt a mutató és végig a V3-ak átlaga felett alakult (9.6. ábra). A javuláshoz hozzájárul, hogy emelkedik a szolgáltatószektor súlya, melynek magasabb a hazai hozzáadottérték-tartalma (Várnai, 2023).

9.6. ábra: A belföldi hozzáadott érték a termelésben

V3 tartomány Magyarország EU átlag

V3 átlag

Észak TOP5 átlag

Forrás: Eurostat

A belső keresleti korlátokon túllépő fejlődés akkor lehetséges, ha egy gazdaság termelése a külpiacokon is versenyképes. Magyarország az EU egyik legnyitottabb gazdasága, magas export/GDP részaránnyal, azonban a kivitt termékeknek magas az importtartalma. Hazánk kivitelében a hazai hozzáadottérték-tartalom 52 százalék volt 2020-ban, amely 13 százalékponttal alacsonyabb az EU átlagánál (9.7. ábra).

9.7. ábra: A bruttó export hazai hozzáadottérték-tartalma

Olaszország Németország Franciaország Horvátország Románia Lettország Spanyolország Svédország Litvánia Finnország Lengyelország Észak TOP5 átlag Hollandia Portugália Ausztria Dánia Bulgária Szlovénia EU átlag Belgium Észtország Görögország V3 átlag Csehország Írország Magyarország Szlovákia Ciprus Málta Luxemburg

2020

2010

Forrás: OECD-TiVA és Világbank adatai alapján MNB

Az export alacsony hazai hozzáadottérték-tartalma ellenére hazánk a Harvard Egyetem gazdasági összetettség mutatója alapján a 11. helyen állt 133 ország között 2021-ben. A mutató az országok exportkosarának sokszínűsége és azok komplexitása szerint rangsorolja az országokat. Hazánk helyezése stabil a mutatóban, 2010 óta a 9. és 11. hely között váltakozott a pozíciónk. A régiós versenytársak közül Csehország tudott csak jobb teljesítményt elérni (6. helyezés), Szlovákia a 12., míg Lengyelország a 25. helyet szerezte meg. Az exporttermékek komplexitása és az exporton belül a hazai hozzáadott érték mérsékelt aránya együttesen azt mutatja, hogy előbbi oka jelentős részben az itt termelő multinacionális vállalatok know-how-ja.

Az export továbbra is koncentrált tevékenység Magyarországon, azaz a kkv-k közül viszonylag kevés exportál. A hazai kkv-k 5 százaléka exportált 2020-ban, ami elmarad az Európai Unió 7 százalékos és különösen az északi TOP5 közel 10 százalékos átlagától, az alacsony cseh érték miatt ugyanakkor meghaladja a V3 átlagot (4,5 százalék). Az exportáló kkv-k aránya Észtországban és Szlovéniában a legmagasabb, 15 százalék feletti.

INNOVÁCIÓ ÉS DIGITALIZÁCIÓ

Az innováció és a digitalizáció a technológiai fejlődés és ezáltal a fenntartható növekedés legfontosabb forrásai. Minél fejlettebb egy gazdaság, annál inkább az innovációnak kell vezetnie a növekedést, az innováció és a tudás pedig jelenleg elsősorban a digitalizációban ölt testet. 2021-ben Magyarország a GDP valamivel több mint 1,6 százalékát költötte kutatás-fejlesztési tevékenységre (9.8. ábra). Ez a szint meghaladja a régiós országok átlagát, de elmarad a hazánk által 2020ra kitűzött célértéktől (1,8 százalék). A 2021–2030 időszak stratégiai célkitűzése már a 3,0 százalék elérését irányozza elő. Kedvező, hogy az elmúlt évtizedben a K+F-ráfordítások szintje emelkedett és megközelítette az uniós átlagot, amivel hazánk a 17. helyről a 13. helyre lépett előre az uniós tagországok sorában. Árnyalja azonban a képet, hogy ezen belül csak az üzleti szféra GDP-arányos ráfordításai emelkedtek, amivel szemben az állami és a felsőoktatási ráfordítások csökkentek. Az alacsony üzleti K+F kiadások következtében a termékinnovációt folytató magyar kkv-k részaránya az uniós rangsor utolsó harmadában helyezkedik el (9.9. ábra). Kedvező ugyanakkor, hogy az innovatív kkv-k részaránya egy évtized alatt megduplázódott.

9.8. ábra: GDP-arányos K+F-ráfordítások

Forrás: Eurostat

9.9. ábra: Termékinnovációval rendelkező kkv-k aránya

Görögország Ciprus Svédország Finnország Csehország Szlovénia Belgium Horvátország Németország Dánia Litvánia Ausztria Olaszország Írország Luxemburg Hollandia EU átlag Észak TOP5 átlag Franciaország Észtország Portugália Bulgária V3 átlag Magyarország Spanyolország Málta Lengyelország Szlovákia Lettország Románia

2020 2012

Megjegyzés: Luxemburg esetében 2020 helyett 2018-as adat.

Forrás: Eurostat (2012), Európai Innovációs Értékelőtábla (2020)

A növekvő K+F-kiadások ellenére a bejegyzett szabadalmak száma hazánkban az egyik legalacsonyabb az Európai Unióban. 2013 óta folyamatosan csökken a hazánkban egy év alatt újonnan bejegyzett szabadalmak száma, és 2017-2021 között 1 millió főre vetítve átlagosan 13 darab körül alakult. A magyar mutató érdemben elmarad az EU és a visegrádi versenytársak átlagától is, melyek az elmúlt években átlagosan 90 és 50 darab körül mozogtak. Az alacsonyabb hazai érték oka egyrészt a kevésbé gyakorlatorientált kutatás lehet, másrészt előfordul, hogy a külföldi tulajdonú vállalkozások – még akkor is, ha Magyarországon folytatnak kutatói tevékenységet – az anyaországban jelentik be az új szabadalmakat.

Magyarország a digitalizációra alapozott gazdasági-társadalmi fejlődéshez versenyképes infrastrukturális adottságokkal rendelkezik, azonban ezt egyelőre nem használjuk ki kellőképpen. A digitális gazdaság és társadalom index (EU DESI) összesített értékelése alapján hazánk a 22. helyen áll a tagországok rangsorában (9.10. ábra). Az indexet adó négy pillér közül Magyarország az internet hozzáférhetősége terén az uniós átlag szintjén teljesít (sávszélesség tekintetében az élvonalban), azonban a munkaerő digitális felkészültsége, a digitális technológiák vállalati integrációja, valamint a digitális közszolgáltatások terén rendre az uniós mezőny utolsó harmadában helyezkedünk el. Magyarországon a tudásintenzív foglalkoztatás aránya – a régiós átlaghoz hasonlóan – 24 százalék volt 2021-ben, ami az 5. legalacsonyabb az EU-ban. Az uniós átlag 26 százalék, az északi országokban pedig 30 százalék feletti. A hazai mutató 2010-hez képest összességében 1,5 százalékponttal javult.

9.10. ábra: A digitális gazdaság és társadalom index 2022-ben

Súlyozott érték

Finnország Dánia Hollandia Észak TOP5 átlag

Svédország Írország Málta Spanyolország Luxemburg Észtország Ausztria Szlovénia Franciaország Németország Litvánia EU átlag Portugália Belgium Lettország Olaszország Csehország Ciprus Horvátország V3 átlag Magyarország Szlovákia Lengyelország Görögország Bulgária Románia

Internet-hozzáférés

Munkaerő digitális készségei

Digitális technológia vállalati integrációja

Digitális közszolgáltatások

Forrás: Európai Bizottság

A digitális megoldások alkalmazásának hiánya járul hozzá az egyik legnagyobb mértékben a különböző vállalatméretek közötti termelékenységi réshez (Szoboszlai, 2023). A digitális megoldások az értékesítési csatornák bővítése céljából is fontosak. Míg 2010-ben a kkv-k mindössze 7, 2019-ben 13, 2022-ben pedig már 20 százaléka értékesített online. A magyar arány hasonló a V3-ak átlagához (17 százalék), és érdemben nem marad el az uniós átlagtól (21 százalék). A járványhelyzet következtében online értékesítésre szoruló vállalkozások tapasztalatai feltehetőleg lehetővé tették, hogy e megoldások alkalmazása hosszú távon is állandósuljon.

10. FEJEZET

DRABANCZ ÁRON ISTVÁN – FÜLÖP ZÉNÓ –JENŐFI ZOLTÁN – MUHARI BENCE – NEMECSKÓ ISTVÁN – SISAK BALÁZS – SZEBENY MIKLÓS – VÉGH NOÉMI –VIRÁGH VIVIEN

Pénzügyi fenntarthatóság

„A pénzügyek nem csupán a pénzszerzésről szólnak, hanem fontos céljaink eléréséről és munkánk gyümölcsének a védelméről is.”

Robert

J. Shiller

A hosszú távon fenntartható felzárkózás nélkülözhetetlen tényezője a pénzügyi fenntarthatóság, melynek alapja a stabil és hatékony pénzügyi rendszer, továbbá a költségvetési, a makrogazdasági és a pénzpiaci egyensúly. A hatékony, diverzifikált, egészséges szerkezetű finanszírozás és a pénzügyi egyensúly nemcsak a gazdasági, hanem a társadalmi és a környezeti fenntarthatóságot is elősegíti.

A pénzügyi rendszeren belül hazánk esetében kiemelt fontosságú a bankrendszer fenntarthatósága, amely javult az elmúlt évtizedben.

2010-ben még jelentős sérülékenységre utalt a 100 százalékot is meghaladó hitel-betét arány és a nemteljesítő hitelek magas állománya, mára azonban ezek az értékek megfelelő tartományba süllyedtek. A 2010-es években jelentősen csökkent a magánszektor hitelállományának GDP-arányos szintje, így számottevő tér áll rendelkezésre a prudens pénzügyi mélyülésre, ami hozzájárulhat a magasabb ütemű, de fenntartható növekedéshez. A gazdaság hatékonyságát, fenntarthatóságát a bankrendszer mellett egy likvid és fejlett kötvénypiac is növeli, amely jelentősen fejlődött az elmúlt években hazánkban. A pénzügyi digitalizáció és az elektronikus fizetések térnyerése nemcsak a pénzügyi folyamatok hatékonyabbá tételéhez járul hozzá, hanem a pénzügyi tevékenységek környezetre gyakorolt hatását is mérsékli.

A belső és külső pénzügyi egyensúly alapvető összetevői a gazdaságok hosszú távon fenntartható növekedésének. Magyarország államadósság-rátája a 2010-es években folyamatosan csökkent és a szerkezete is számottevően javult. A koronavírus-válság csak egy évben okozta az adósságráta növekedését, amely azóta ismét csökkenő pályára állt. Hazánk folyó fizetési mérlege a 2008-as válság előtti egyensúlytalanságot követően jelentősen javult, de az erős belső kereslet és a 2020-as évek külső válságainak következtében hiányba fordult. Hazánk sérülékenységének csökkenését támogatta, hogy a nettó külső adósság érdemben mérséklődött az elmúlt években.

A pénzügyi fenntarthatóság pillérében Magyarország a 22. helyen végzett az Európai Unióban 2022-ben. Hazánk 51,6 ponttal az európai uniós országok (59,5 pont) és a visegrádi országok (57,1 pont) átlagától egyaránt elmarad. A pénzügyi fenntarthatóság területén az élmezőnyben Hollandia, Svédország és Luxemburg foglalt helyet, a sereghajtók pedig Görögország, Ciprus és Románia. 2010 és 2022 között Magyarország a 26. helyről a 22. helyre lépett előre (10.1. és 10.2. ábra).

10.1. ábra: A pénzügyi fenntarthatóság területének eredményei

Hollandia Svédország Luxemburg Írország Észak TOP5 átlag Dánia Észtország Málta Csehország Belgium Litvánia Finnország Franciaország Németország EU átlag Horvátország Portugália Ausztria Spanyolország V3 átlag Lettország Szlovákia Bulgária Szlovénia Magyarország Olaszország Lengyelország Románia Ciprus Görögország

2022 2010

Forrás: MNB

10.2. ábra: A pénzügyi fenntarthatóság területén elért helyezések alakulása 2010–2022 között

Magyarország Németország V3 átlag

Észak TOP5 átlag

Megjegyzés: Az átlagok az egyes országok helyezéseinek átlagai.

Forrás: MNB

A PÉNZÜGYI RENDSZER FENNTARTHATÓSÁGA

A fenntartható felzárkózás elengedhetetlen tényezője a hatékony, stabil és fenntartható pénzügyi rendszer, hazánk esetében pedig különösen a bankrendszer. A kontinentális Európa országaiban a bankrendszer számít a pénzügyi források és eszközök legfontosabb közvetítőjének, így a szektor fenntartható működése kulcsfontosságú a gazdaság kiegyensúlyozott növekedése szempontjából. A bankrendszer mellett a likvid és fejlett kötvénypiac is támogatja a gazdaságot, melynek jelentősége hazánk esetében nőtt az elmúlt években.

A megfelelő tőkeellátottság feltétele a bankrendszer megfelelő, tőkeköltséget meghaladó profittermelő képessége. Ha a profit túl alacsony, a bankok nem tudnak elegendő tőkét képezni, ami visszaveti a sokkellenálló képességüket, valamint a gazdaság finanszírozásában betöltött szerepüket. Azonban a magas jövedelmezőség sem feltétlenül előnyös, mivel a magas profit abból is származhat, hogy a bankok bizonyos részpiacokon erőfölénnyel rendelkeznek vagy túlzott kockázatot vállalnak. A hosszú távon fenntartható sajáttőke-arányos jövedelemnek (RoE) a visegrádi országok átlagának 10 százalék körüli szintjét tekintettük. Ezt a szintet a hazai bankrendszer jövedelmezősége 2016 és 2019 között – részben egyedi tényezőknek is köszönhetően – közel 5 százalékponttal haladta meg, amivel az uniós országok élmezőnyébe tartozott. A 2020-as év átmeneti visszaesése után 2021-ben ismét a magyar bankrendszer jövedelmezősége volt a legmagasabb az EU-ban, amit 2022-ben a 6. hely követett.

A bankrendszer fenntarthatóságát működésének hatékonysága is befolyásolja. Nemzetközi összehasonlításban a hazai 2,8 százalékos eszközarányos működési költség lényegesen magasabb, mint az 1,4 százalékos európai, illetve az ezzel közel azonos régiós átlag (10.3. ábra). 2022 végén a magyar bankrendszer esetében a külföldi leánybankok értékétől, valamint a bankadó és a tranzakciós illeték hatásától szűrt eszközarányos működési költség 2,1 százalék volt. A magyar bankrendszer alacsony költséghatékonyságára az intézmények mérethatékonyságának növelése, illetve a digitális megoldások széleskörű alkalmazása jelenthet megoldást.

10.3. ábra: Eszközarányos működési költségek

Magyarország Románia Lengyelország Szlovénia Horvátország Bulgária Litvánia Málta Ciprus Olaszország Észtország V3 átlag EU átlag Lettország Ausztria Portugália Szlovákia Spanyolország Írország Németország Görögország Franciaország Csehország Belgium Észak TOP5 átlag Dánia Svédország Hollandia Luxemburg Finnország

2022

2010

Forrás: EKB

A bankrendszer megfelelő tőkeellátottsága hozzájárul a hitelezési képességhez, illetve növeli a sokkellenálló képességet is. A tőkemegfelelés megítélése azonban függ a portfólióminőségtől is, hiszen a nemteljesítő hitelállomány magas aránya növeli a tőke jövőbeli eróziójának kockázatát. E két tényezőt egyidejűleg képes figyelembe venni a nettó (vagyis értékvesztéssel nem fedezett) nemteljesítő hitelállomány (NPL) és a tőke hányadosaként képzett mutató. A hazai bankrendszer vonatkozásában e mutató 50 százalék körül alakult 2010-ben, amely a régiós és az európai átlagot is jóval meghaladta. Az ezt követő években a mutató jelentősen javult: 2021-ben értéke 10,5 százalék volt, amely kedvezőbb az egyes európai országok korábbi válságidőszakokból elhúzódó NPL problémáját is jelző 12,8 százalékos EU-átlagnál, és alig magasabb a régiós országok 10 százalékos átlagos értékénél. A mutató értéke Magyarországon 2022-ben minimális emelkedés után 11,4 százalékon állt.

A hitel-betét mutató a bankrendszer finanszírozási kockázatainak indikátora, amely megmutatja, hogy a hitelállomány mekkora részét fedezik a stabil finanszírozási forrásnak tekinthető bankbetétek. A tartósan és nagymértékben 100 százalék feletti mutató vagy finanszírozási sajátosságokat (jelzáloglevél-finanszírozás, jegybanki refinanszírozás magas aránya) tükröz, vagy a bankközi és külföldi források magas súlyát jelzi. E források magas aránya megújítási kockázatokat rejthet magában, növelve a bankrendszer sérülékenységét. A hazai hitel-betét mutató a 2008-as pénzügyi válság eszkalálódásakor megközelítette a 150 százalékot, ami regionális összehasonlításban is magasnak számított. A mutató a válságot követően elsősorban a hitelállomány zsugorodása miatt 2016 végére 75 százalék közelébe süllyedt, majd pár év stagnálást követően a Covid19-válság alatt 65 százalék alá mérséklődött (10.4. ábra). A 2021-es mélypontot követően a mutató értéke 2022-ben 71,2 százalékra emelkedett.

10.4. ábra: Hitel-betét mutató

V3

Magyarország

EU átlag

V3 átlag

Észak TOP5 átlag

A pénzügyi intézményrendszer fejlettsége – amennyiben a hitel/ GDP arány nem ér el károsan magas értéket – katalizátora a jövőbeni gazdasági fejlődésnek. Egy fenntartható, túlzott kilengésektől mentes pénzügyi mélyülés segítené Magyarország társadalmi jólétének növekedését (Baksay et al., 2022). Hazánkban a háztartási szektor GDP-arányos hitelállománya a 2008-as pénzügyi válságot követően jelentősen csökkent. Ennek oka elsősorban a 2000-es évek elején fenntarthatatlan módon folyósított devizaalapú hitelek fokozatos és kormányzati intézkedésekkel (végtörlesztés és elszámolás) gyorsított leépülése (Matolcsy, 2020). A jelentős csökkenést követően stagnálás látható a mutatóban, 2022 végén a hazai mutató (14,7 százalék) a V3országok értékeitől (átlagosan 35 százalék) továbbra is jelentősen elmaradt, jelentős teret engedve a prudens hitelbővülésnek. A vállalati szektorban a háztartásokhoz képest kisebb mértékben, de szintén mérlegalkalmazkodás következett be a 2010-es években. A vállalati szektor GDP-arányos hitelállománya 27,4 százalékot tett ki 2010-ben, míg a mutató mélypontját 2016-ban érte el 16,5 százalékkal (10.5. ábra). A magyar mutató 2022-es 17,9 százalékos értéke megfelel a V3országokban tapasztaltaknak, de a térség összes országa esetében még érdemi tér áll rendelkezésre a pénzügyi mélyülésre.

10.5. ábra: A vállalati szektor hitelállományának alakulása a GDP százalékában

V3 tartomány Magyarország

EU átlag

V3 átlag

Észak TOP5 átlag

Forrás: EKB

A bankrendszer mellett a likvid és fejlett kötvénypiac is növeli a gazdaság egészének hatékonyságát, fenntarthatóságát. A hatékony kötvénypiac diverzifikáltabb finanszírozást tesz lehetővé, a banki hitelezés csökkenése esetén segíti a forráshoz jutást, gazdasági és pénzügyi sokkok esetén támogathatja a kilábalást, illetve elősegítheti a vállalatok nemzetközi kötvénypiachoz való hozzáférését. Az Európai Unióban a 2008-as pénzügyi és gazdasági válságot követően értékelődött fel a kötvénypiac, és az elmúlt évtizedben számos gazdaságban – 2019 óta hazánkban is – a jegybank is megjelent vásárlóként. Az EU-n belül a kötvénypiac fejlettsége vegyes képet mutat, míg egyes országokban megközelíti a GDP 30 százalékát a kötvénypiac mérete (Franciaország, Svédország), addig a kelet-közép-európai országokban átlagosan 5 százalék alatt van a mutató (10.6. ábra). Hazánkban

a vállalatikötvény-piac GDP-arányos állománya 2019 és 2021 között 1,5 százalékról 5,3 százalékra nőtt, ami támogatta a fenntarthatóságot mind a vállalati transzparencia növekedésén keresztül, mind a befektetői bizalmat erősítő hatékony piaci infrastruktúra és a megfelelő jogszabályi környezet kiépítésével. A hazai kötvények a gazdaság széles spektrumát lefedik, és már több vállalati kibocsátás valósult meg zöld kötvény kibocsátáson keresztül, ami fenntarthatósági szempontból kiemelten fontos.

10.6. ábra: A vállalatikötvény-piac GDP-arányos állományának alakulása

V3 tartomány Magyarország

EU átlag

V3 átlag

Észak TOP5 átlag

BELSŐ ÉS KÜLSŐ PÉNZÜGYI EGYENSÚLY

A nemzetgazdaság pénzügyi fenntarthatóságának alapja a költségvetési, a makrogazdasági és a pénzpiaci egyensúly. A gazdasági növekedés és fenntarthatóság szempontjából kiemelt szerepe van annak, hogy a növekedést finanszírozó erőforrások stabilan rendelkezésre állnak-e, milyen a gazdaság hitelképessége és a külső sokkokkal szembeni ellenálló képessége.

A költségvetési fenntarthatóság a kormányok arra vonatkozó képessége, hogy hosszú távon fenntartsák a kiadási, adózási és egyéb politikáikat. Az állam pénzügyi pozíciójának kiemelt mutatószáma a GDP-arányos bruttó államadósság, amely a költségvetés és az állami finanszírozás fenntarthatóságát megragadó, leggyakrabban használt mutató (Baksay et al., 2016). Az államadósság szintje mellett ugyanakkor érdemes annak szerkezetét is vizsgálni, ami szintén fontos indikátora az államadósság fenntarthatóságának (Matolcsy, 2019).

Magyarországon a 2010-től megvalósuló fiskális fordulatnak köszönhetően az államadósság-ráta csökkenése 2011-től a koronavírus-járványig folyamatos volt. A hazai GDP-arányos államadósság szintje a 2011. évi 80,3 százalékról 65,3 százalékra csökkent, majd a koronavírus-járvány kezelése következtében más uniós országokhoz hasonlóan megugrott, de 2021-től ismét csökkenő pályára állt (10.7. ábra). 2022-ben 73,9 százalék volt a hazai államadósság-ráta, ami alacsonyabb az Európai Unió átlagánál (83,5 százalék), ugyanakkor meghaladja a visegrádi és az északi régió átlagát (50,4 és 40,9 százalék).

Az elmúlt évtizedben jelentősen javult az államadósság szerkezete is. 2011-ben a központi államadósság csaknem felét tette ki a devizában denominált adósság, ami 2022-re 25 százalékra csökkent. Kedvező irányba változott az adósság tulajdonosi szerkezete, azaz a külföldi befektetők helyébe fokozatosan hazai források léptek, 2011-ben 64,7 százalékot tett ki a külföldi tulajdon részaránya, 2022-ben pedig már csak 34,1 százalékot. A hosszabb lejáratú és fix kamatozású kötvények előtérbe kerülésével mérséklődött az adósság refinanszírozásának kockázata.

10.7. ábra: A bruttó GDP-arányos államadósság alakulása

V3 tartomány Magyarország EU átlag

V3 átlag

Észak TOP5 átlag

Megjegyzés: Az Európai Unió átlaga súlyozott, míg a V3 és Észak TOP5 átlaga súlyozatlan számtani átlag.

Forrás: Eurostat

A pénzügyi fenntarthatóságban kiemelt jelentőségű a külső egyensúly megteremtése és megőrzése is. A folyó fizetési mérleg egyenlege megmutatja, hogy a gazdaság külföldi folyó kiadásait mekkora mértékben fedezik külföldi bevételek, így képet ad a gazdaság külső egyensúlyi állapotáról, külső forrásokra való ráutaltságáról (Matolcsy, 2020). Hazánk folyó fizetési mérlege a 2008-as válság előtti egyensúlytalanságot követően jelentősen javult. A 2010-es évek elején a folyó fizetési mérleg egyenlege többletbe fordult, és érdemben meghaladta az EU átlagát, de a régiós versenytársakkal összehasonlítva is kedvező volt (10.8. ábra). 2016-ot követően a beruházási ráta emelkedésével a folyó fizetési mérleg többlete mérséklődött, és a felzárkózó országokra jellemző módon enyhe hiányba fordult. A járvány utáni kilábalás hatására az import szintjének növekedésével a folyó fizetési mérleg hiánya 2021-re a GDP 4 százaléka alá süllyedt, meghaladva a régiós

országok deficitjét. 2022-ben az energiaárak emelkedése a külső egyensúly további romlását eredményezte nem csak hazánkban, de az egész régióban.

10.8. ábra: A GDP-arányos folyó fizetési mérleg egyenlege

V3 tartomány Magyarország

EU átlag

V3 átlag

Észak TOP5 átlag

Megjegyzés: Négy negyedéves értékek.

Forrás: Eurostat

A külső egyensúlyi folyamatok hosszú távú fenntarthatóságának megítélése kapcsán a folyó fizetési mérleg mutatón kívül az állományi mutatóknak is kiemelt szerepe van. A 2008-as válság során világosan látszott, hogy a külföldi szereplők felé történő túlzott mértékű eladósodottság külső sérülékenységi problémát, finanszírozási és megújítási kockázatokat hordoz. A tulajdonosi hitelek nélkül számított nettó külső adósság megmutatja, mekkora az ország külföldi szereplők felé fennálló tartozása a külfölddel szembeni követelések levonása után. Hazánk nettó külső adóssága a 2008-as válság idején a régióra jellemző szint többszöröse volt, ami súlyos pénzügyi fenntarthatósági problémát jelentett. A 2010-es évek végéig a magas finanszírozási

képesség eredményeként a nettó külső adósság érdemben csökkent, és megközelítette a régiós átlagot. A külső finanszírozási képesség elmúlt években tapasztalható csökkenésének hatására a nettó külső adósság mérséklődése megállt, és a GDP 10 százaléka alatt stabilizálódott (10.9. ábra).

10.9. ábra: A GDP-arányos nettó külső adósság

V3 tartomány

Magyarország

EU átlag

V3 átlag

Észak TOP5 átlag

Megjegyzés: Az EU átlag Luxemburg, Málta és Írország nélkül. Forrás: Eurostat, MNB

A makropénzügyi fenntarthatóság fontos összetevője a háztartások pénzügyi fenntarthatósága, melynek kulcsmutatója a pénzügyi vagyon. A magyar háztartások GDP-arányos pénzügyi követelésének és kötelezettségének különbségeként adódó nettó pénzügyi vagyon jelentősen, 70 százalékról 105 százalékra emelkedett 2010 és 2022 között (10.10. ábra). Az emelkedés részben a háztartási jövedelem tartós bővülésének az eredménye, aminek hatására a pénzügyi eszközök GDP-arányos állománya a 2010-es 110 százalék feletti szintről 13 százalékponttal bővült. A pénzügyi eszközök bővülésében érdemi

szerepet játszottak a lakossági állampapírok kedvező konstrukciói. Mindeközben a lakossági hitelállomány a GDP 40 százaléka feletti szintről több mint 20 százalékponttal csökkent, ami szintén a nettó pénzügyi vagyon emelkedésének irányába hatott. A lakossági nettó pénzügyi vagyon GDP-arányos értéke 2022-ben megközelítette az EU átlagát, és a régiós országok között is előkelő helyen tartózkodik. A kedvező képet árnyalja, hogy a pénzügyi eszközökön belül jelentős arányt képvisel a háztartások készpénzállománya, amelynek GDP arányos értéke az egyik legmagasabb az EU-ban, és a legtöbb régiós versenytárs értékét is meghaladja. A készpénzben tartott vagyon kamatozó eszközökbe (például bankbetét, állampapír) történő átcsoportosítása érdemben javítaná a gazdaság finanszírozásának szerkezetét.

10.10. ábra: A háztartások nettó pénzügyi vagyona a GDP arányában

Svédország Olaszország Belgium Hollandia Málta Franciaország Észak TOP5 átlag Spanyolország Németország Ausztria Portugália Bulgária EU átlag Ciprus Magyarország Csehország Szlovénia Görögország Horvátország Luxemburg Észtország Litvánia Lettország Írország V3 átlag Lengyelország Finnország Románia Szlovákia

Megjegyzés: Írország, Portugália, Belgium, Hollandia esetén 2012-es értékek szerepelnek. Forrás: Eurostat

PÉNZÜGYI DIGITALIZÁCIÓ

A pénzügyi digitalizáció nemcsak a banki folyamatok hatékonyabbá tételéhez járul hozzá, hanem a pénzügyi tevékenységek környezetre gyakorolt hatását is mérsékli. A környezeti terhelés csökkentése és a hatékonyság növelése mellett az online banki szolgáltatások széleskörű elterjedése elősegíti a pénzügyi integrációt is. Magyarországon az online bankolást használók aránya 2010-ben 31 százalék volt, ami nem érte el az EU és a V3-ak átlagát (51 és 40 százalék). Az elmúlt évtizedben azonban megindult hazánkban a felzárkózás, és 2022-re már a lakosság többsége (68 százaléka) használt online banki szolgáltatásokat. Ezáltal nemcsak csökkent a lemaradás mértéke az EU szintjétől (72 százalék), hanem 2022-re a visegrádi országok szintjét (68 százalék) már meg is haladta hazánk e mutatóban (10.11. ábra).

10.11. ábra: Online bankolást használók aránya

A digitális jelenlét a vásárlási szokásokat is elmozdította a hagyományos megoldásoktól, azonban az online vásárlás elterjedésének fenntarthatósági szempontú nettó hatása nem egyértelmű. Egyrészt a kiskereskedelmi üzletek látogatásának mérséklésével a fogyasztók energiát spórolnak meg, másrészt viszont online vásárlás során a kézbesítés és visszaküldés, illetve a szállítás során alkalmazott csomagolóanyagok a hagyományos modellhez képest új környezetterhelési tényezőt jelentenek. Hazánkban 2022-ben az elmúlt 3 hónapban online vásárlók aránya 78 százalék volt, ami hasonló az EU és a V3-ak átlagához (74 és 81 százalék).

Az elektronikus fizetések térnyerése támogatja a nemzetgazdaság fenntarthatóságának javulását a hatékonyság növelésén és a környezeti terhelés csökkentésén keresztül. Az elektronikus fizetések aránya folyamatosan növekszik az EU tagországaiban, köztük Magyarországon is, ami elsősorban az elektronikus pénzforgalmi infrastruktúra fejlődésének, és ezen belül is az érintőkártyás technológia gyors elterjedésének köszönhető (Deák et al., 2022). A magyar mutató a 2010-es 10 százalékról 2021-re 41 százalékra emelkedett, ami meghaladja a V3-ak átlagát (36 százalék), és csak enyhén marad el az uniós 44 százalékos átlagtól. Az elektronikus fizetések szélesebb körű elterjedéséhez nagymértékben hozzájárult a koronavírus-járvány következtében az érintkezésmentes és az online vásárlások előnyben részesítése, valamint az is, hogy 2021-től valamennyi, online pénztárgép használatára kötelezett kiskereskedelmi egységben biztosítani kell az elektronikus fizetés lehetőségét (Deák et al., 2020).

Az elektronikus fizetések arányának növekedésével a tranzakciós célú készpénzhasználat csökken, ami hozzájárul a nemzetgazdaság versenyképességének javulásához és a fizetések ökológiai lábnyomának csökkenéséhez. Ezt figyelembe véve az MNB kiemelten kezeli az elektronikus fizetés lehetőségének megteremtését valamennyi fizetési helyzetben.

11. FEJEZET

ASZTALOS PÉTER HUGÓ – LADOS CSABA – NAGY ÁGNES

Társadalmi fenntarthatóság

„A fenntartható fejlődéshez emberi találékonyság szükséges. Az emberek a legfontosabb erőforrások.”

Dan Shechtman

A humán tőke mennyisége és minősége alapjaiban befolyásolja a társadalmi és a gazdasági fenntarthatóságot. A humán tőke mennyiségét elsősorban a demográfiai folyamatok határozzák meg, minőségét pedig befolyásolja az oktatási rendszer eredményessége, míg az egészségügyi rendszer hatással van mind a mennyiségi, mind a minőségi dimenzióra. E területek nem függetlenek egymástól: például az egyének iskolai végzettsége és egészségi állapota hatással van gyermekvállalási döntéseikre, illetve várható élettartamukra. E területeken alapvetően hosszú távon lehet változásokat elérni, ezért hosszabb időtávot figyelembe vevő szemléletmód szükséges, mint a közgazdaságtan más területein. Ha például egy ország sikeres családpolitikával növeli a születésszámot, akkor annak pozitív hatása legkorábban mintegy két évtized múlva fog megjelenni a munkaerőpiacon. Az elmúlt évtizedekben az európai társadalmakat – köztük hazánkat – a fenntartható szinttől elmaradó termékenység és a lakosság idősödése jellemezte.

A humán tőke mennyiségén és minőségén túl meghatározó az is, hogy azt egy társadalom miként használja és honorálja, azaz milyen a munkaerőpiac helyzete, az egyenlőtlenségek mértéke és milyenek az életkörülmények. Az elmúlt években hazánkban megközelítettük a teljes foglalkoztatást, ami jelentősen támogatta a gazdaság növekedését, azonban a foglalkoztatás további bővüléséhez a munkaerő-tartalékok teljeskörű kihasználása szükséges. A munkaerőpiaci folyamatok javulásával az elmúlt évtizedben jelentősen csökkent a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázata által érintettek aránya. A jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenség nemzetközi összehasonlításban mérsékelt Magyarországon, azonban a társadalmi mobilitás alacsony.

A társadalmi fenntarthatóság területén számításaink szerint hazánk a 18. helyen végzett 2022-ben az EU rangsorában. Magyarország 55,0 pontot ért el 2022-ben, ami alacsonyabb a többi visegrádi ország (63,7 pont), az északi országok (62,8 pont) és az EU átlagánál (57,6 pont) is.

2010 és 2022 között 5 hellyel javult hazánk helyezése. A legjobb teljesítményt elérő északi országok mellett szerepel versenytársaink közül Csehország, míg Románia és Bulgária értéke a legalacsonyabb a társadalmi fenntarthatóság terén (11.1. és 11.2. ábra).

11.1. ábra: A társadalmi fenntarthatóság területének eredményei

Pont 2022 2010

Hollandia Szlovénia Svédország Belgium Csehország Szlovákia Málta V3 átlag Németország

Ausztria Írország

Luxemburg Észak TOP5 átlag Franciaország Ciprus

Portugália Finnország EU átlag Dánia Lengyelország Magyarország Spanyolország Észtország Litvánia Horvátország Olaszország Görögország Lettország Bulgária Románia

Forrás: MNB

11.2. ábra: A társadalmi fenntarthatóság területén elért helyezések alakulása 2010–2022 között

Magyarország Németország V3 átlag

Megjegyzés: Az átlagok az egyes országok helyezéseinek átlagai. Forrás: MNB

DEMOGRÁFIA

Az Európai Unió országai számára jelentős kihívás a jelenlegi kedvezőtlen demográfiai trendek megfordítása. Az alacsony termékenység és az idősödés egyaránt jellemzi a fejlett országokat, köztük Magyarországot is. Jelenleg egyik uniós ország sem éri el a társadalom létszámának fenntarthatóságához minimálisan szükséges 2,1-es termékenységi rátát (11.3. ábra). A magyar termékenységi ráta jelentősen emelkedett az évtizedben a történelmi mélypontot jelentő 2011-es szinthez képest (1,23), és 2021-ben (1,61) már meghaladta az uniós átlagot (1,53). A népesség-előrevetítések alapján az uniós országok többségében a következő évtizedekben jelentős mértékben fog csökkenni a munkaképes korú lakosság létszáma (Eurostat, 2023), ami a várható

élettartam további növekedése mellett a demográfiai függőségi ráták növekedését fogja eredményezni.

11.3. ábra: Teljes termékenységi ráta

Egy nőre jutó gyermekszám

V3 tartomány

Magyarország

EU átlag

V3 átlag

Észak TOP5 átlag

Forrás: Eurostat

A hosszú távon fenntartható gazdasági növekedés nehezen valósítható meg csökkenő népességszám mellett (Sharma, 2020). A munkaképes korú népesség létszámának csökkenése a munkaerőkínálat visszaesését eredményezi, ami visszafogja a gazdasági növekedést. A népesség idősödése kedvezőtlen hatással van az állami ellátórendszerek fenntarthatóságára, miközben befolyásolja a gazdaság szerkezetét is a fogyasztási és megtakarítási szokások átalakulásával. A kedvezőtlen demográfiai folyamatok megfordítása érdekében érdemes tehát olyan társadalompolitikára törekedni, amely hatékonyan tudja támogatni a gyermekvállalást, és így biztosítja a népesség utánpótlását.

EGÉSZSÉGI ÁLLAPOT

A megfelelő egészségi állapot megőrzése nem pusztán személyes és családi ügy, hanem kiemelkedően jelentős nemzetgazdasági kérdés is. Az egészség a nemzeti vagyon része, ugyanis az egészségi

állapot az elérhető munkaerő minőségén és mennyiségén keresztül befolyásolja egy ország gazdasági teljesítőképességét és versenyképességét. A tartósan fennálló betegségek csökkentik a munkában eltöltött aktív időt és a munkaerő termelékenységét, miközben az idő előtti halálozás jelentős kárt okoz a nemzetgazdaságnak. Éppen ezért az egészség megőrzése egyéni és gazdasági szempontokból is előnyös a társadalomnak (MNB, 2018). Az Európai Unió országaiban az elmúlt évtized második felében jelentősen emelkedett az egészségesen várható életévek száma, ugyanakkor a koronavírus-járvány számos ország esetében megtörte a kedvező trendet (11.4. ábra).

11.4. ábra: Egészségesen várható életévek

A lakosság kedvező egészségi állapotának fenntartása számottevő részben az egyén felelőssége, hiszen az egészségügyi ellátórendszer az esetek többségében már csak akkor találkozik a pácienssel, amikor az valamilyen problémával szembesül. Az egyének egészségtudatosságának fejlesztése, a megfelelő táplálkozás és a rendszeres testmozgás kedvező hatással lehetne a lakosság egészségi állapotára és a halálozási mutatókra is. Hazánkban az összes halálozás közel fele vezethető vissza valamilyen viselkedési kockázatra, ami a második legmagasabb arány az uniós országok között (11.5. ábra). Az állam alapvető érdeke, hogy minden lehetséges támogatást megadjon az egyéneknek a jó egészségi állapotuk fenntartásához vagy visszaállításához, hiszen a betegségek megelőzése sokkal olcsóbb és hatékonyabb megoldás, mint a betegségek kezelése.

11.5. ábra: A viselkedési kockázatokból fakadó halálozás aránya4

Magyarország Románia Szlovákia Csehország V3 átlag Horvátország Litvánia Lengyelország Lettország Dánia Észtország EU átlag Görögország Írország Észak TOP5 átlag Ausztria Németország Málta Luxemburg Finnország Szlovénia Ciprus Belgium Hollandia Svédország Olaszország Franciaország Spanyolország Portugália 2019 2010

Forrás: IHME

4 A viselkedési kockázatok kiterjednek a táplálkozáshoz, a dohányzáshoz, az alkoholfogyasztáshoz és az alacsony mértékű testmozgáshoz kapcsolódó kockázatokra.

OKTATÁS, KÉPZÉS

Az oktatás az elérhető munkaerő minőségén és termelékenységén keresztül jelentős hatást gyakorol egy ország gazdasági teljesítőképességére. Az oktatási rendszer eredményességének mérése ugyanakkor nem egyszerű, hiszen egy egyetemi diplomát szerző diák esetében – óvodától kezdve – legalább 18 évnyi oktatásról beszélhetünk, ahol nehéz egyértelműen meghatározni az egyes oktatási szintek pontos hozzáadott értékét. Az oktatásba való befektetés ugyanakkor mind egyéni, mind pedig társadalmi szempontból megtérül (OECD, 2010). A magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők tovább élnek, kedvezőbb foglalkoztatási és jövedelmi viszonyokkal rendelkeznek, miközben több adót is fizetnek.

A tudás- és technológiavezérelt növekedési modellre való átállást, így a hosszú távú növekedési lehetőségeket döntően befolyásolja, hogy van-e elegendő elérhető magasan képzett munkavállaló a gazdaságban. Hazánk számára versenyhátrányt jelent, hogy a magyar fiatalok csupán 32 százaléka rendelkezik felsőfokú végzettséggel, ami elmarad a többi visegrádi ország 38 százalékos és az uniós országok 42 százalékos átlagától (11.6. ábra). Hasonlóan fontos lenne azonban az élethosszig tartó tanulásban való részvétel erősítése, hiszen ezen a téren még szinte minden uniós országnak, így Magyarországnak is van lehetősége jelentős előrelépésre. 2010 és 2022 között 3 százalékról 8 százalékra nőtt hazánkban az élethosszig tartó tanulásban részt vevők aránya, ami azonban továbbra is alacsonyabb az EU 12 százalékos átlagánál és töredéke az északi országok 27 százalék körüli mutatójának. A lakosság tudásának folyamatos fejlesztése az országok elemi érdeke, hiszen az innovációvezérelt gazdasági modell megteremtéséhez a globális trendekkel való folyamatos lépéstartás szükséges.

11.6. ábra: Felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya a 25–34 éves korosztályban

V3 tartomány Magyarország

EU átlag

V3 átlag

Észak TOP5 átlag

Forrás: Eurostat

MUNKAERŐPIAC

A munkaerőpiaci folyamatok alapjaiban határozzák meg a társadalom és a gazdasági növekedés fenntarthatóságát. A rendelkezésre álló munkaerő létszáma és hatékonysága nemcsak a nemzetgazdaság növekedését befolyásolja, hanem az egyének jólétét és jóllétét egyaránt. Fenntarthatósági szempontból a munkaerő mennyiségét tekintve a legjelentősebb korlátot a kedvezőtlen demográfiai folyamatok (a népesség fogyása és idősödése) jelentik, míg a munkaerő minőségi oldalán számos megatrend (pl. digitalizáció, zöld átállás, atipikus munkavégzés) jelent kihívást már napjainkban is, melyek a munkavállalók, a vállalatok és az állam részéről is jelentős alkalmazkodást igényelnek.

Hazánkban az elmúlt évtizedben a munkaerőpiac megközelítette a teljes foglalkoztatást, érdemben támogatva ezáltal a gazdasági növekedést. A célzott kormányzati intézkedések és a kedvező konjunkturális folyamatok hatására az aktivitási és foglalkoztatási mutatók az egyik legnagyobb mértékben nőttek az EU-ban, amivel együtt a munkanélküliség számottevően mérséklődött. A 2020-ban kitört koronavírus-válság átmenetileg megtörte a kedvező folyamatokat, azonban a gazdaság gyors újraindulásával a foglalkoztatás 2021-ben már meghaladta a válság előtti szintet. A magyar foglalkoztatási ráta a 15–64 éves korosztályban 2022-ben 74,4 százalék volt, ami magasabb, mint az EU és a visegrádi versenytársak átlaga (72-73 százalék) (11.7. ábra). A foglalkoztatás bővülésével párhuzamosan a munkanélküliségi ráta is jelentősen javult 2010 óta. A Covid-válság hatására enyhén emelkedett (4,1 százalékra), azonban 2022-ben 3,6 százalékra csökkent, ami uniós összehasonlításban a 6. legalacsonyabb arány.

11.7. ábra: Foglalkoztatási ráta a 15–64 éves korosztályban

A demográfiai korlátok megjelenésével a magas foglalkoztatás fenntartásához vagy további növeléséhez nélkülözhetetlen a jelenlegi munkaerőpiaci tartalékok aktivizálása is. Az elmúlt évtizedben a fiatalok esetében is javultak az aktivitási mutatók, azonban továbbra is kedvezőtlenebbek az uniós átlagnál. A foglalkoztatásban, oktatásban és képzésben sem résztvevő (NEET) 15–24 éves fiatalok aránya 2022-ben 10 százalék volt, enyhén meghaladva a V3-ak és az EU 9 százalék körüli átlagait. A foglalkoztatásban és képzésben részt nem vevő fiatalok egyéni és nemzetgazdasági szinten is elveszett lehetőséget jelentenek, és az inaktív életszakasz hosszú távon is negatív következményekkel járhat.

EGYENLŐTLENSÉGEK, ÉLETKÖRÜLMÉNYEK

A gazdasági és társadalmi fenntarthatóság fontos tényezője az egyenlőtlenségek mértéke és alakulása. Az egyenlőtlenség a piacgazdaság és a verseny természetes velejárójának tekinthető, mivel jobb teljesítményre, versenyre ösztönöz. Túlzott mértéke azonban jelentős jóléti veszteségeket okoz, mert negatívan hat a társadalmi kohézióra és mobilitásra, veszélyeztetheti a növekedés fenntarthatóságát és inkluzív jellegét. A gazdaságpolitika a jövedelmek újraelosztásával, célzott támogatásokkal, megfelelő és széles körben elérhető egészségügyi és oktatási rendszerrel mérsékelheti az egyenlőtlenséget (Dabla-Norris et al., 2015).

Hazánk az alacsonyabb egyenlőtlenségű országok közé tartozik globális és európai uniós összehasonlításban is. A magyar jövedelmi Gini-index a 24-25 százalék körüli értékéről a 2008-as gazdasági válságot követően emelkedett 28 százalékra, és 2022-ben is 27,4 százalékon alakult. A magyar mutató kedvezőbb az Európai Unió 29 százalékos átlagánál, azonban meghaladja a többi visegrádi országét (24 százalék). A vagyoni egyenlőtlenség az uniós országok többségében emelkedett az elmúlt évtizedben, köztük kismértékben hazánkban is (11.8. ábra). A magyar vagyoni Gini-index a becslések szerint 2022ben 67,7 százalék volt, ami alacsonyabb az EU, de enyhén magasabb a V3-ak átlagánál (71 és 66 százalék). A vagyoni egyenlőtlenség és

a lakástulajdonlás között negatív kapcsolat áll fenn: azokban az országokban – köztük hazánkban –, ahol a lakástulajdonlás a meghatározó, ott átlagosan alacsonyabb a vagyoni egyenlőtlenség (Briglevics et al., 2020).

11.8. ábra: A vagyoni Gini-index 2010-ben és 2022-ben

90

85

Vagyoni Gini-index, 2022 (százalék)

80

75

70

65

60

55

50

Nőttaz egyenlőtlenség

Csökkentaz egyenlőtlenség

5560 50 6570

75808590

Vagyoni Gini-index, 2010 (százalék)

Forrás: Credit Suisse, UBS

A szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett népesség aránya hazánkban csökkent az egyik legnagyobb mértékben az elmúlt években. A magyar AROPE-mutató a 2015-ös 30 százalék feletti értékéről 2022-re 18,4 százalékra (1,75 millió fő) csökkent – ami a legjelentősebb csökkenés az EU-ban – és már kedvezőbb, mint az EU átlaga (11.9. ábra). Az AROPE mindhárom almutatója – jövedelmi szegénység, súlyos depriváció, munkaszegénység – esetében csökkent az érintettek aránya az elmúlt években.

Az OECD szerint a gyermekek iskolai teljesítményét Magyarországon befolyásolja az egyik legnagyobb mértékben a szülők társadalmi és gazdasági háttere (OECD, 2019). A jelenség hosszú távon konzerválhatja az egyenlőtlenségeket, ami kedvezőtlen a társadalmi fenntarthatóságra nézve.

11.9. ábra: A szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett népesség aránya (AROPE)

Románia Bulgária Görögország Lettország Spanyolország Észtország Litvánia Olaszország Franciaország Németország Írország EU átlag Málta Portugália Horvátország Luxemburg Észak TOP5 átlag Belgium Svédország Magyarország Ausztria Dánia Ciprus Hollandia Szlovákia Finnország Lengyelország V3 átlag Szlovénia Csehország

Forrás: Eurostat

A lakhatási helyzetet akkor tekinthetjük fenntarthatónak, ha a társadalom minél szélesebb rétegei számára elérhetők az alapvető lakhatási szükségleteket kielégítő ingatlanok. A jó minőségű és elérhető árú lakóingatlan-állomány a gazdasági növekedést és a versenyképességet is támogatja a munkavállalók földrajzi mobilitásának és a fiatalok önálló életkezdésének elősegítésén keresztül. 2010 és 2020 között jelentősen, 17,7 százalékról 7,6 százalékra csökkent a súlyosan elégtelen lakáskörülmények között élők aránya a magyar lakosság körében, ugyanakkor továbbra is az 5. legmagasabb az Európai Unió tagállamainak rangsorában (11.10. ábra). Ezzel párhuzamosan a 2008-as válságból való kilábalás következtében a lakhatás fenntartása is egyre kevesebbeknek jelentett gondot: szemben a 2010-es 24,3 százalékkal, 2022-ben már csak a hazai lakosság 10,3 százaléka élt olyan háztartásban, amely jelzáloghitel-, lakbér- vagy közüzemi számla hátralékkal

rendelkezett. A rendkívüli lakásár-emelkedés az évtized második felében ugyanakkor érdemben rontotta a lakásvásárlás elérhetőségét.

Budapesten 2022-ben 11,9 évnyi fővárosi nettó átlagkereset volt szükséges egy 75 négyzetméteres lakás megvásárlásához, ami több mint 3 évvel magasabb mint 2010-ben (MNB, 2023). Mind az elérhetőség, mind a megfelelő lakhatási körülmények megteremtése szempontjából kulcsfontosságú lenne a hazai lakóingatlan-állomány 2022-ben mindössze 0,45 százalékos megújulási rátájának növekedése.

11.10. ábra: A súlyosan elégtelen lakáskörülmények között élők aránya a teljes népességen belül

Románia Lettország Bulgária Lengyelország Magyarország Olaszország Görögország Litvánia Horvátország V3 átlag EU átlag Portugália Franciaország Spanyolország Szlovákia Szlovénia Ausztria Dánia Svédország Belgium Észtország Csehország Észak TOP5 átlag Ciprus Luxemburg Hollandia Írország Németország Finnország Málta

Megjegyzés: Lengyelország esetében 2019-es adat.

Forrás: Eurostat

HAUSMANN RÓBERT – SULYOK ANDRÁS

Környezeti fenntarthatóság

„A környezet minden, ami nem én vagyok.”

Albert Einstein

A gazdaság és a társadalom hosszú távú fenntarthatósága csak abban az esetben érhető el, amennyiben a meghozott döntésekben a környezeti szempontokat is figyelembe vesszük. Az erőforrások újratermelődésének biztosítása garantálhatja csak a következő generációk jólétét (MNB, 2021).

Az energiagazdálkodás hosszú távú fenntarthatósága attól függ, hogy sikerül-e megtalálni a környezetvédelem, az ellátásbiztonság és a megfizethetőség közötti egyensúlyt. A belföldi, környezetbarát energiaforrások bővítése csökkentené hazánk energiaimport-függőségét és erősítené környezeti fenntarthatóságát. A megújuló és a nukleáris energiakapacitások a magyar energiamix harmadát adják, mely arányt elsősorban a nap-, a szél- és a geotermikus energia, valamint a nukleáris kapacitások bővítésével lehet növelni. Fenntarthatósági tartalékot rejt a 2010–2021 között közel negyedével javuló energiahatékonyság további növelése és kiterjesztése azon szektorokra, amelyeknek energiahatékonysága csökkent.

A zöld fordulatot az erőforrásokkal való takarékosság és a körforgásos gazdaság kiépítése teheti csak lehetővé. 1990-hez képest az uniós mértéket meghaladóan csökkent Magyarországon az üvegházhatású gázok kibocsátása. Hazánk ökológiai egyenlege a 9. legkedvezőbb az Unióban, de a karbonsemleges gazdaság eléréséhez további erőforrás-takarékosság és beruházás szükséges. Mindez a zöld pénzügyi eszközök bővülését igényli, amihez az MNB zöld mandátuma is hozzájárul.

A környezeti fenntarthatóság területén Magyarország a 18. helyet szerezte meg 2022-ben az EU-ban. A magyar érték 42,4 pont, ami enyhén elmarad a 42,9 pontos V3-átlagtól, és alacsonyabb a 45,8 pontos uniós átlagnál is. A terület legjobb teljesítményt elérő országai (Svédország, Finnország, Észtország) 60 pont feletti teljesítményt értek el. A visegrádi országok közül Szlovákia és Csehország magasabb pontszámot szerzett, mint hazánk. A magyar helyezés 2010 és 2012 között nagymértékben javult, majd stagnált, azonban 2018-ban jelentősebben romlott. Azóta sem sikerült előrelépnünk az EU-s rangsorban, így hazánk helyezése az elmúlt években megegyezett a 2010-es hellyel. (12.1. és 12.2. ábra)

12.1.

ábra: A környezeti fenntarthatóság területének eredményei

Megjegyzés: A környezeti mutatók korlátozottan érhetők el 2022-re, így a 2022. évi eredmények gyakorlatilag megegyeznek a 2021. évivel.

Forrás: MNB

12.2. ábra: A környezeti fenntarthatóság területén elért helyezések alakulása 2010–2022 között

Megjegyzés: Az átlagok az egyes országok helyezéseinek átlagai. A környezeti mutatók korlátozottan érhetők el 2022-re, így a 2022. évi eredmények gyakorlatilag megegyeznek a 2021. évivel.

Forrás: MNB

FENNTARTHATÓ ENERGIAMIX

Egy ország energiatermelésének fenntarthatóságát erősíti, amenynyiben energiaszerkezetében emelkedik a környezetbarát és belföldön előállított energiaforrások aránya. A megújuló energiaforrásokon és a nukleáris energián alapuló beruházások egyszerre csökkentik az energiafüggőséget és a környezetterhelést, valamint javítják a külső egyensúlyt.

A megújuló energiaforrások hazai aránya alacsonyabb az uniós és a visegrádi országok átlagánál. A megújuló energiaforrások aránya 14 százalék volt a bruttó magyar energiafelhasználásban 2021-ben, ami a 6. legalacsonyabb érték az Európai Unióban (12.3. ábra). A magyar mutató továbbá 2010-hez képest Románia után a 2. legalacsonyabb mértékben nőtt. A nukleáris energiát is hozzászámolva a megújulók arányához, a magyar energiafelhasználás mintegy egyharmadát tekinthetjük környezetkímélőnek.

12.3. ábra: A  megújuló energiaforrások aránya a  végső energiafelhasználásban

A belföldi előállítású környezetbarát energiaforrások arányának növelése mérsékelheti hazánk energiafüggőségét, ezáltal javítva az ellátásbiztonságot és csökkentve az üvegházhatású gázok kibocsátását. A megújuló és a nukleáris energia hazai arányának növelése és diverzifikálása számottevő fenntarthatósági tartalékot rejt, és már meg is kezdődött ezeknek az energiáknak a bevonása az energiagazdálkodásba (Hausmann és Szalai, 2021). Ennek részeként több, mint ötvenszeresére (1-ről 5407 megawattra) nőtt a hazai beépített napelem-kapacitás 2010 és 2022 között, meghaladva a 2030. évi mintegy 6500 megawattos célkitűzés 80 százalékát (Innovációs és Technológiai Minisztérium, 2020). A környezetbarát energiaforrások további bővülését elősegítheti a hazai geotermikus és szélenergia lehetőségeinek a hasznosítása, valamint a magyar zöld hidrogén-értéklánc kiépítése. Mindezek hozzájárulhatnak a hazai 50-60 százalékos nettó energiaimport arány tartósan 50 százalék alá csökkentéséhez, valamint a károsanyagkibocsátás-mentes gazdasági működés eléréséhez (12.4. ábra).

12.4. ábra: Nettó energiaimport a bruttó rendelkezésre álló energia arányában

Megjegyzés: A nettó energiaimport az importált és exportált mennyiség különbsége a készletváltozásokkal korrigálva.

Eurostat, MNB-számítás

A magyar gazdaság egységnyi kibocsátásra jutó energiafelhasználása közel negyedével csökkent 2010 és 2021 között, ami erősíti hazánk környezeti fenntarthatóságát. A gazdaság főbb szektorait külön-külön vizsgálva azonban vegyesebb kép tárul elénk. Míg az ipar energiahatékonysága 17 százalékkal és a mezőgazdaságé mintegy 15 százalékkal romlott a vizsgált időszakban, addig a szolgáltatások energiahatékonysága kétszeresére javult.5 Elsősorban az ipar és a mezőgazdaság energiahatékonyságát növelő beruházások, és a háztartási ingatlanállomány felújítása segítheti az energiahatékonyság további, nagyobb ütemű emelkedését.

Magyarország gazdasági fejlettségéhez képest enyhén magas a lakosságarányos energiafelhasználása. A gazdasági fejlettséghez képest a magyar energiafelhasználási többlet a 10. legmagasabb az Európai Unióban, ami kisebb, mint a visegrádi versenytársak átlaga, azonban nagyobb az uniós átlagnál (12.5. ábra).

12.5. ábra: Az energiafogyasztás és a gazdasági fejlettség kapcsolata (2021)

FI

Egy főre jutó végső országos energiafogyasztás (tonna olajegyenérték, 2021) SE R² = 0,56 DK FR EE LT HR BG HU

EU É5 BE EL

SK PT

V3 RO

PL

vásárlóerőparitáson (PPS/fő, 2021) CZ NL AT DE LV

SI MT

Megjegyzés: Luxemburg energiafogyasztása: 6,4 tonna/fő, fejlettsége: 87056 PPS/fő, Írország energiafogyasztása: 2,3 tonna/fő, fejlettsége: 70859 PPS/fő.

Forrás: Eurostat alapján MNB

Az energiagazdálkodás hosszú távú fenntarthatósága attól függ, hogy sikerül-e megtalálni a környezetvédelem, az ellátásbiztonság és a megfizethetőség közötti egyensúlyt. Ennek elérését olyan öszszehangolt és rendszerszemléletű energiapolitika segítheti elő, amely a klímavédelmi célok érvényesülését, az ország ellátásbiztonságának erősítését, valamint az energiaárak megfizethető szinten tartását egyszerre szavatolja. E kihívásokra és a feloldásuk egyidejű megtalálására vonatkozó nehézségekre a szakirodalom energiatrilemmaként hivatkozik (Liu et al., 2022).

KÁROSANYAGKIBOCSÁTÁS-MENTES GAZDASÁG

Gazdaságunk és társadalmunk fenntartható felzárkózásának záloga, hogy természeti erőforrásaink a jövő generációi számára is rendelkezésre álljanak. Bolygónk és az egyes országok ökológiai fenntarthatóságát csak úgy biztosíthatjuk, ha a rendelkezésre álló természeti erőforrásokat – víz, levegő, föld – nem kizsákmányoljuk, hanem azokkal takarékosan és tudatosan gazdálkodunk (Meadows et al., 1972). Emellett ahhoz, hogy a Föld globális átlaghőmérsékletének emelkedését az iparosodás előtti szinthez képest 2ºC alatt tartsuk, komoly szakpolitikai erőfeszítésekre van szükség.

Hazánkban 32 százalékkal csökkent az üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátása 1990 és 2021 között. Ez meghaladja az Unió ÜHGkibocsátásának mérséklődését (25 százalék), azonban kissé alacsonyabb a visegrádi versenytársak kibocsátásának csökkenésénél (33 százalék) (12.6. ábra). Az 1990 és 2021 között bekövetkező hazai csökkenés mintegy fele az 1990-es évek eleji átmeneti időszakra – a nehézipari szektor leépítésének és átalakításának idejére – tehető. 2014 óta azonban emelkedik az ÜHG-kibocsátás. A gazdaság ciklikussága és az ÜHG-kibocsátás változása között függvényszerű kapcsolat figyelhető meg, amit a környezetvédelmi szempontok üzleti modellekbe történő tömeges beépítése oldhat fel a jövőben. Az Európai Unió az európai klímarendeletben tűzte ki azt a célt, hogy 2030-ig a tagállamok 1990hez képest legalább 55 százalékkal csökkentsék ÜHG-kibocsátásukat.

Az Európai Unió célkitűzése 2050-re a teljes karbonsemlegesség elérése.

12.6. ábra: Üvegházhatású gázok kibocsátása az 1990. évhez viszonyítva

V3 átlag

Észak

Forrás: Eurostat

Az egységnyi hazai termékre jutó szén-dioxid-kibocsátás mintegy 35 százalékkal alacsonyabb a visegrádi versenytársak átlagánál, és megegyezik az uniós átlaggal. Az egységnyi megtermelt termékre jutó energiafelhasználás és a szén-dioxid-kibocsátás 2010 és 2021 közötti változását összehasonlítva az látható, hogy a hazai gazdaság dekarbonizációja kissé gyorsabb ütemben halad, mint energiahatékonyságának növelése.

A lakosság légszennyezettségnek való kitettsége tekintetében hazánk az Európai Unió első harmadához tartozik. Az üvegházhatású gázok kibocsátása mellett olyan szennyezőanyagok is kerülnek a levegőbe, amelyek belégzés után a tüdőből már nem ürülnek ki, és ezáltal komoly egészségügyi kockázatot jelentenek. Magyarországon

ezeknek az anyagoknak a koncentrációja köbméterenként 14 mikrogramm a levegőben, ami alacsonyabb a V3-ak átlagos levegőterhelésénél, azonban magasabb az uniós átlagnál (12.7. ábra). 2019-ben a 4. legmagasabb volt a légszennyezettség következtében jelentkező halálozások lakosságarányos száma Magyarországon.

12.7. ábra: Szennyezőanyagok aránya a levegőben

Lengyelország Bulgária Horvátország V3 átlag Szlovákia Görögország Olaszország Szlovénia Csehország Magyarország Románia Ciprus Lettország Málta EU átlag Belgium Ausztria Hollandia Németország Spanyolország Franciaország Litvánia Dánia Luxemburg Portugália Írország Észak TOP5 átlag Észtország Svédország Finnország

2020

2010

Megjegyzés: A 2,5 mikronnál kisebb részecskék koncentrációja.

Forrás: OECD

KÖRFORGÁSOS GAZDASÁG

A rendelkezésre álló természeti erőforrásokat globálisan túlfogyasztjuk, melyet az mutat, hogy 1,7 Földre lenne szükség a globális erőforrásigények kielégítésére. A korlátozott mennyiségben rendelkezésre álló természeti erőforrások és a környezetterhelő tevékenységek egy jelentős része ingyen vagy olcsón hozzáférhető a gazdaság számos szereplője számára, így egyéni szinten megéri mindenkinek kicsit

többet fogyasztania belőlük annál, mint amennyi a teljes társadalmat tekintve kifizetődő és környezetileg fenntartható lenne (Virág, 2019). Ennek statisztikai célú mérését célozza egy ország ökológiai egyenlege, amely megmutatja, hogy az egy ország területén rendelkezésre álló természeti erőforrásokból (biokapacitás) mennyit veszünk igénybe (ökológiai lábnyom). Deficitről akkor beszélünk, amikor az ökológiai lábnyom meghaladja a rendelkezésre álló biokapacitást, azaz az ökológiai egyenleg értéke negatív.

Hazánk ökológiai deficitje alacsonyabb a visegrádi versenytársak és az uniós országok átlagánál. 2010 és 2019 között hazánkban az 3. legnagyobb mértékben nőtt az ökológiai deficit az EU tagállamai körében. Az Európai Unióban mindössze négy – északi – ország rendelkezik ökológiai többlettel (12.8. ábra).

12.8. ábra: Ökológiai egyenleg

Finnország Svédország Lettország Észtország Észak TOP5 átlag Románia Bulgária Litvánia

2019

2010

Horvátország Magyarország Írország EU átlag Szlovákia

Franciaország Spanyolország V3 átlag Portugália

Görögország Lengyelország Szlovénia Ausztria Dánia Németország Csehország Olaszország Hollandia Belgium Luxemburg

Megjegyzés: Az ökológiai egyenleg egy ország biokapacitásának és ökológiai lábnyomának különbsége.

Forrás: Global Footprint Network, MNB-számítás

A körforgásos gazdaság elterjedése az erőforrásokkal való takarékoskodás egyik meghatározó eszközévé válhat. A körforgásos gazdaság lényege, hogy az egyszeri fogyasztás helyett egy termék élettartamát, életciklusát a lehető legnagyobb mértékben meghosszabbítsuk. Ennek módszerei közé tartozik, hogy az egyszer megvásárolt terméket megjavítjuk, átalakítjuk, feleslegessé válásuk esetén továbbadjuk. Ha egy termék eléri élettartama végét, alapanyagait a lehetséges legnagyobb mértékben célszerű újrahasznosítani.

A települési hulladék újrahasznosítási aránya hazánkban alacsonyabb az uniós és a visegrádi átlagnál. A körforgásos gazdaság elterjedéséhez szervesen kapcsolódó tényező, hogy a keletkezett hulladék mekkora hányada kerül újrahasznosításra. 2010 és 2018 között Magyarországon közel 18 százalékkal nőtt az újrahasznosított hulladék aránya, megközelítve az Európai Unió 38 százalékos átlagát, a következő években azonban összeségében romlott a relatív pozíciónk. A talaj felszínére és a talajba kezeletlenül lerakott hulladék aránya az újrahasznosított hulladék arányával ellentétes kapcsolatban áll. Előbbi 2010 és 2018 között 20 százalékkal csökkent az újrahasznosítás terjedése következtében, majd 2019–2020-ban, amikor az újrahasznosított hulladék aránya visszaesett, a hulladéklerakóba kerülő visszamaradt anyagok aránya hasonló mértékben nőtt. A nettó importtal kiegészített belföldi anyagfelhasználáson belül a körforgásos gazdasági működésbe bekerülő anyagok alacsony aránya (7 százalék) is alátámasztja a hazai anyaggazdálkodásban rejlő kiaknázatlan lehetőséget.

ZÖLD FINANSZÍROZÁS

A környezeti fenntarthatóság erősítéséhez szükséges beruházások megvalósulását segítik elő a zöld pénzügyi eszközök, melyek könnyebb hozzáférhetőségét az MNB zöld mandátuma is támogatja. Az államháztartásnak a környezeti fenntarthatóság erősítésére szánt kiadásai számára a környezeti adókból és a zöld államkötvények kibocsátásából származó bevételek jelenthetnek forrást. Másrészt a pénzügyi piacokon bevonható források (zöld kötvények, zöld hitelek stb.) támogathatják a magánszektor zöld átállását. A zöld pénzügyi

eszközök hazai fejlődését támogatja, hogy az Országgyűlés zöld mandátummal ruházta fel a jegybankot 2021 nyarán, az európai központi bankok közül elsőként. A zöld mandátumhoz szorosan kötődik az MNB Zöld Otthon Program, a zöld jegybanki eszköztár-stratégia kialakítása, a Zöld Tőkekövetelmény-kedvezmény Program meghirdetése a kereskedelmi bankoknak, valamint a hazai zöld vállalati kötvénypiac élénkítése.

A magyar környezeti adókból származó bevételek és a környezetvédelmi kiadások növelésére van még tér (Baksay et al., 2022). Magyarországon a GDP-arányos környezeti célú adókból származó bevételek 0,6 százalékponttal csökkentek 2010 és 2021 között. Így 2021-ben a környezeti adóbevételek a GDP 2 százalékát tették ki, ami alacsonyabb a visegrádi és az uniós átlagnál is (12.9. ábra). A GDP 0,2 százalékát kitevő hazai környezetterhelési adók (a környezeti adók egy típusa) mértéke azonban a 2. legmagasabb az EU-ban.

Ezek az adófajták hivatottak a gazdaság legnagyobb szennyezőivel megfizettetni az olyan közjószágok használatát, mint a tiszta levegő és a víz. A GDP-arányos környezetvédelmi kiadások az elmúlt években csökkentek, és 2020-ban a GDP 1,6 százalékát tették ki hazánkban. A magyar mutató alacsonyabb a visegrádi, az uniós és az északi TOP5 átlagnál. A magyar környezetvédelmi kiadások bő egyharmada-egyharmada, a GDP 0,6-0,6 százaléka a vállalatokhoz és a kormányzathoz kötődött, míg egynegyede, a GDP 0,4 százaléka, a háztartásokhoz.

12.9. ábra: A környezeti célú adóból származó bevételek és környezetvédelmi kiadások a GDP arányában

Görögország Horvátország Hollandia Olaszország Dánia Lengyelország Bulgária Szlovénia Lettország Észak

TOP5 átlag Finnország Belgium Szlovákia V3 átlag EU átlag Ciprus Portugália Észtország Franciaország Ausztria Magyarország Románia Málta Svédország Litvánia Csehország Németország Spanyolország Luxemburg Írország

Környezeti adóból származó bevételek (2021)

Környezetvédelmi kiadások (2020)

Forrás: Eurostat

Magyarország Európa éllovasai közé tartozik a kibocsátott zöld államkötvények állományát tekintve. A zöld államkötvények állománya a teljes állampapír-állomány arányában Magyarországon 3,8 százalékot tett ki 2022 végén, az EU-ban csupán Írország (4,6 százalék) és Hollandia (4,1 százalék) előzte meg. Európában az első zöld állampapírt Lengyelország bocsátotta ki 2016 végén. Magyarország 2020-ban először euró, majd japán jen alapú zöld kötvényeket bocsátott ki. Ezt követően 2021-ben a forintpiacon 30 éves lejáratú zöldkötvény kibocsátására került sor. Hazánk a szokásos államkötvény aukciós eljárásában immár rendszeresen hirdeti meg 10 és 30 éves forint zöldkötvényeit, és alkalmanként devizaforrást von be kötvénykibocsátás segítségével a környezeti fenntarthatósági kiadásokra.

13. FEJEZET

NAGY ÁGNES – SZABICS ANDRÁS ZSOLT

A fenntartható növekedési index eredményei

„Úgy használjuk az erőforrásokat, mintha két bolygónk lenne, nem egy. Nem lehet B-terv, mert nincs B-bolygó.”

Ban Ki-moon

Magyarország a 21. helyen végzett a fenntartható növekedési index alapján az Európai Unióban 2022-ben. Hazánk 43,8 pontos teljesítménye az indexben alacsonyabb volt, mint az 53,1 pontos uniós átlag, és elmaradt a visegrádi versenytársaink 47,4 pontos átlagától is (13.1. ábra). A régióban Csehország és Szlovákia előttünk végzett, míg Lengyelország mögöttünk. Az összesítés alapján a legjobb teljesítményt a 27 tagország közül Svédország, Hollandia és Dánia érte el, miközben a leggyengébben Bulgária, Görögország és Románia teljesített.

Hazánk a fenntartható növekedési index legkedvezőbb értékét 2019-ben érte el. 2010 és 2019 között az index értéke 4,7 ponttal nőtt, majd 2019 és 2022 között 2 ponttal csökkent, de összességében így is 2,6 ponttal emelkedett 2010 óta. Magyarországon a négy vizsgált fenntarthatósági terület mindegyike az EU átlagától elmaradó teljesítményt mutatott 2022-ben. 2010 óta ugyanakkor az EU-ban az 5. legnagyobb mértékben hazánkban emelkedett a fenntartható növekedési index, ami összességében 3 hellyel történő előrelépést jelent a vizsgált időszakban. Hazánk az elmúlt évtizedben elsősorban a társadalmi és a pénzügyi fenntarthatóság terén lépett érdemben előre, legkevésbé pedig a környezeti fenntarthatóság javult 2010 óta.

Az elmúlt évtizedben hazánk átlagos GDP-növekedése meghaladta az Unió átlagát és munkatermelékenysége is javult, azonban utóbbi továbbra is az egyik legalacsonyabb az EU-ban. Magyarország hazai hozzáadott értéke mind a termelés, mind az export arányában nőtt az elmúlt évtizedben, de továbbra is alacsonyabb az EU átlagánál. Az innováció és a digitalizáció a termelékenység, és ezáltal a fenntarthatóság fontos mozgatórugói, melyek tekintetében történtek előrelépések az elmúlt években, azonban további erőfeszítések szükségesek a tudás- és technológiavezérelt növekedési pálya elérése érdekében.

A hosszú távon fenntartható felzárkózás nélkülözhetetlen tényezője a pénzügyi fenntarthatóság, melynek alapja a stabil és hatékony pénzügyi rendszer, továbbá a makrogazdasági és a pénzpiaci egyensúly. A bankrendszer fenntarthatósága javult az elmúlt évtizedben. Hazánk makropénzügyi egyensúlya és eladósodottsága érdemben

javult is 2010 és 2019 között, majd a koronavírus-járvány és az energiaválság következtében a költségvetési hiány, a folyó fizetési mérleg hiány és az infláció egyaránt emelkedett.

A társadalmi fenntarthatóságot alapjaiban meghatározzák többek között a demográfiai és a munkaerőpiaci folyamatok, az oktatási és az egészségügyi rendszer minősége és elérhetősége, valamint az egyenlőtlenségek mértéke. Az elmúlt évtizedekben az európai társadalmakat – köztük hazánkat – a fenntartható szinttől elmaradó termékenység és a lakosság idősödése jellemezte. A jólét (és jóllét) valamint a humán tőke minőségének növeléséhez elengedhetetlen az egészségügyi és az oktatási rendszer fejlesztése. Az elmúlt években hazánkban megközelítettük a teljes foglalkoztatást, azonban előre tekintve a termelékenység növelése szükséges. A foglalkoztatás bővülése következtében jelentősen csökkent a szegénység és társadalmi kirekesztődés kockázata által érintettek aránya, valamint a gazdasági növekedés úgy valósult meg, hogy az egyenlőtlenség nem növekedett.

A gazdaság és a társadalom hosszú távú fenntarthatósága csak akkor érhető el, ha a meghozott döntésekben a környezeti szempontokat is figyelembe vesszük. A következő generációk jólétét csak az erőforrások újratermelődésének biztosítása garantálhatja. 1990-hez képest csökkent hazánkban az üvegházhatású gázok kibocsátása, és ökológiai egyenlegünk a 9. legkedvezőbb az EU-ban, azonban a karbonsemlegesség eléréséhez további erőfeszítések szükségesek. A körforgásos gazdaság előmozdítása, valamint a mezőgazdaság és élelmiszeripar versenyképességi fordulata erősítené a környezeti fenntarthatóságot. A megújuló és a nukleáris energia-kapacitások a magyar energiamix mindössze harmadát adják, és az energiahatékonyság további növelése is fenntarthatósági tartalékot rejt. A zöld fordulatot támogathatja a zöld pénzügyi eszközök bővülése és az adórendszer célzott fejlesztése. A folyamatot a Magyar Nemzeti Bank is elősegíti a fenntarthatósági mandátumával. Az MNB volt az egyik első olyan jegybank, amely érdemi lépéseket tett a környezeti fenntarthatósági szempontok integrálására a bankrendszer szabályozási

keretei, a tartalékkezelés, a monetáris politika, a fedezetkezelés és az adatközzététel tekintetében (Matolcsy, 2022).

13.1. ábra: A fenntartható növekedési index összesített eredményei

Hollandia Dánia Írország Észak TOP5 átlag Luxemburg Belgium Ausztria Finnország Németország Franciaország Szlovénia Csehország Észtország EU átlag Málta Olaszország Litvánia Portugália Spanyolország V3 átlag Szlovákia Lettország Magyarország Horvátország Lengyelország Ciprus Románia Görögország Bulgária

Forrás: MNB

Magyarországon a négy vizsgált fenntarthatósági terület mindegyike az EU átlagától elmaradó teljesítményt mutatott. A 13.2. ábra azt mutatja meg, hogy az EU átlagos teljesítményéhez képest az egyes országokban miként alakult a fejlettség és a fenntarthatósági területek hozzájárulása. Magyarország egy főre jutó GDP-je és fenntarthatósági mutatói is elmaradnak az átlagtól. A fenntarthatósági területeken azonban kisebb a lemaradás, mint Lengyelország esetében, amelynél hazánk így összességében kedvezőbb eredmény ért el az alacsonyabb egy főre jutó GDP ellenére is.

13.2. ábra: A fenntartható növekedési index felbontása a pillérek hozzájárulása szerint 2022-ben

EU átlagától vett eltérés pontban

Indexérték

Svédország Hollandia Dánia Írország Észak TOP5 átlag Luxemburg Belgium Ausztria Finnország Németország Franciaország Szlovénia Csehország Észtország EU átlag Málta Olaszország Litvánia Portugália Spanyolország V3 átlag Szlovákia Lettország Magyarország Horvátország Lengyelország Ciprus Románia Görögország Bulgária

Fejlettség

Gazdagság

Pénzügy

Társadalom

Környezet

Indexérték (jobb tengely)

Forrás: MNB

2010 óta hazánkban az 5. legnagyobb mértékben emelkedett a fenntartható növekedési index az európai uniós országok között. Az indexben 2010-től kibontakozó trendszerű emelkedést 2019-től csökkenés követte, összességében azonban így is 2,6 ponttal nőtt a magyar érték 2010 óta (13.3. ábra). Az EU 27 tagországa közül 9 esetében volt az időszaki egyenleg pozitív, dinamikában hazánkat csak Litvánia, Lettország, Málta és Írország előzte meg. Magyarországon az index nagyobb mértékű emelkedését támogatta, hogy a társadalom (+8,9 pont), a pénzügy (+5,7 pont) és a gazdaság (+5,3 pont) területén is erőteljes teljesítményjavulás volt látható. A környezet területe azért

számított lemaradónak (+0,4 pont), mert az időszak eleji teljesítményjavulás 2014 és 2022 között fokozatosan eltűnt.

13.3. ábra: Magyarország pontszáma a fenntartható növekedési indexben és annak 5 pillérében 2010–2022 között

Gazdagság Pénzügy

Társadalom Környezet Fejlettség Főindex

Forrás: MNB

Magyarország az öt közül a negyedik országcsoportba került a fenntartható növekedési index és a gazdasági fejlettség alapján. A gazdasági fejlettség fő mérőszámának tekintett egy főre jutó GDP Magyarországon 2010 és 2022 között emelkedett, az EU átlagához képest 2022. évi fix áron számolva 61,5 százalékról 76,1 százalékra. A helyezésünk viszonylag stabil maradt, és 2022-ben a 21. helyen álltunk a fejlettségi rangsorban. Amennyiben a relatív fejlettség szintjét és a fenntartható növekedési indexet egyaránt figyelembe vesszük, akkor

az Európai Unió országai öt jól elkülöníthető országcsoportba sorolhatók. Magyarország sorrendben a negyedik csoportban található (13.4. ábra).

13.4. ábra: A fenntartható növekedési index és a gazdasági fejlettség kapcsolata az Európai Unióban 2022-ben

160

140

Egy főre jutó GDP (EU=100, 2022)

120

100

80

60

40

3530

4045

50

5560

6570

Fenntartható Növekedési Index (pont, 2022)

R² = 0,85

7580

Megjegyzés: Írországot és Luxemburgot a kiugró egy főre jutó GDP értékek miatt nem tüntettük fel. Forrás: Eurostat, MNB

14.

BALATONI ANDRÁS – MARTONOSI ÁDÁM

Bevezető a fenntartható GDP számításának módszertanához

„Ha a fenntarthatóság megvalósításán gondolkodunk, nagyon is könnyű észrevenni azt, amiről le kell mondanunk, és szem elől téveszteni azt, amit nyerhetünk.

A valóság azonban az, hogy a fenntartható világ számtalan előnyt tartogat.”

David Attenborough

A GDP előző fejezetekben ismertetett korlátainak kiküszöbölésére a Magyar Nemzeti Bank két típusú számítást is végzett a GDP fenntarthatósági szempontokkal történő kiegészítésére. Az itt ismertetendő második megközelítés a GDP szintjét módosítja közgazdasági (tehát nem statisztikai) értelemben a fenntarthatóság 5 tényezője alapján. Definíciónk alapján az a GDP tekinthető fenntarthatónak, amely (1) a termék és munkapiac, (2) a pénzügyi szektor, (3) a külső finanszírozási képesség egyensúlya és az (4) ökológiai erőforrások megőrzése mellett jött, vagy jöhetett volna létre, emellett (5) biztosítja a megtermelt javak és szolgáltatások fair elosztását.

Az így kapott mutatónak a fenntartható GDP (sustainable GDP, sGDP) vagy a fenntarthatósággal korrigált GDP nevet adtuk. Az öt kritériumhoz választottunk egy-egy kulcsmutatót, amely képes megragadni az adott területnek az egyensúlyi szinttől vett eltérését, azaz a rövidebb és a hosszabb távú ciklusokat, majd ezekkel az eltérésekkel korrigáltuk a GDP alakulását. Így tehát kiszámolható, hogy az egyes időpontokban mennyi lett volna a GDP, ha a gazdaság a vizsgált 5 dimenzió mentén fenntartható pályán haladt volna. Az eredmény lehet magasabb és alacsonyabb is, mint a statisztikákban kimutatott GDP. Akkor alacsonyabb, ha a gazdaság gyorsabban bővült, mint a fenntartható pálya, ami túlhevüléshez, egyensúlytalanságok kialakulásához vezethet, és akkor magasabb, ha a gazdaság nem használta ki az egyensúlyi növekedési potenciálját.

A módszertan előnye, hogy időben és térben összehasonlítható eredményeket kaptunk az Európai Unió mind a 27 országára. Az eredményeket nemzetközi összevetésben, fix áras PPS euróban (összehasonlító áron, 2022-es bázison) készítettük el az egy főre jutó GDP viszonylatában 2000 és 2022 között. A megközelítés kisszámú indikátort tartalmaz, de a ciklikus mozgások, egyensúlytól való eltérések számítása során számos mögöttes adatot, információt vettünk figyelembe. A számítás a nemzetközi gyakorlatokra támaszkodik (például a kibocsátási rés és hitelrés becslése során), de azokat új módon ötvözi egymással.

A FENNTARTHATÓSÁG SZÁMÍTÁSBA VETT ÖT

DIMENZIÓJA

1. A makrogazdasági kereslet és a kínálat egyensúlyát, azaz a növekedés inflációra gyakorolt hatását a kibocsátási rés ragadja meg. E tekintetben a növekedés akkor egyensúlyi, ha a kereslet és a kínálat azonos ütemben nő, a közöttük lévő különbözet pedig minimális.

A túlzott kereslet inflációs nyomást okoz, a túlkínálat pedig deflációt.

A kereslet és kínálat különbségét a széleskörűen használt kibocsátási rés mutatóval számszerűsítjük. A gazdaság keresleti oldalának alakításában fontos szerepe van a jövedelmeknek, a kilátásoknak, a költségvetés keresleti hatásának, a külső konjunktúrának és számos más tényezőnek. Az általunk felhasznált mutató a GDP rövid távú, üzleti ciklus szerinti ingadozását ragadja meg, azaz ezt szűrjük ki a fenntartható GDP számítása során.

2. A gazdaság fenntarthatóságának feltétele a külső pénzügyi egyensúly. Rövid távon átmenetileg eltérhet az egyensúlyi szinttől a külső finanszírozási pozíció, hosszú távon azonban bármely irányú eltérésnek záródnia kell. A külső egyensúlyt reálgazdasági értelemben a külkereskedelmi egyenleg, illetve bővebb értelemben a pénzügyi mozgásokat is tartalmazó folyó fizetési mérleg ragadja meg. Azonban mindezek nem tartalmazzák az EU-val szemben történő pénzmozgások egy részét, ezért a tőkemérleggel kiegészített folyó fizetési mérleg mutatót, a finanszírozási képességet alkalmaztuk a számításainkban. Az egyensúlyi helyzetnek a kiegyenlített (nullával egyenlő) finanszírozási képességet tekintettük, ami azt jelenti, hogy sem a nettó külső adósságunk, sem a követelésünk nem halmozódik fel, vagyis az állományi változók is kiegyensúlyozottan alakulnak.

3. A bankrendszer hitelezési aktivitása konjunktúra idején rendszerint fenntarthatatlanul erős, recesszió esetén pedig túlságosan gyenge. A hitelezési folyamatok természetükből fakadóan ingadoznak, és a pénzügyi rendszer általában prociklikusan viselkedik: kedvező időszakban hitelezéssel fenntarthatatlanul túlhevíti a gazdasági növekedést, recesszió esetén pedig az indokoltnál nagyobb mértékben fogja vissza a hitelnyújtást, ami felerősíti a gazdasági teljesítmény

fluktuációját. A hitelezés ingadozása nem tekinthető egyensúlyinak, ezért kiszűrjük az fenntarthatósággal korrigált GDP-ből. Számításaink során a magánszektor GDP-arányos hitelállományának egyensúlyi becslésére vonatkozó nemzetközi módszertant követjük, ami figyelembe veszi az adott ország fejlettségét, pénzügyi közvetítőrendszerét, annak hatékonyságát és digitalizációját.

4. A gazdasági növekedés társadalmi fenntarthatóságát a munkapiaci folyamatok révén becsüljük. A gazdasági növekedés akkor fenntartható, ha abból a társadalom minél szélesebb rétegei fair módon részesülnek. Ezzel szemben a túlzott egyenlőtlenség a társadalmi kohézió gyengüléséhez, a humán tőkében lévő kapacitások elvesztegetéséhez vezet. A fenntartható GDP számításához azt vesszük figyelembe, hogy az egyének adott végzettség mellett milyen eséllyel tudnak munkát találni.

5. A fenntarthatóság ökológiai aspektusát a rendelkezésre álló környezeti kapacitások kihasználásának, illetve túlzott felhasználásának mértékével számszerűsítjük. Az ökológiai egyenleg az adott térségben rendelkezésre álló természeti erőforrások (biokapacitás) és az abból igénybe vett erőforrások (ökológiai lábnyom) különbségeként adódik. A következő alfejezetekben röviden bemutatjuk, hogy az általunk választott kulcsváltozók miért fontosak a fenntarthatóság szempontjából, és milyen módon használtunk fel őket az elemzés során. Az öt változó felhasználásával kapott erdeményeket az utolsó alfejezet tárgyalja részletesen.

15. FEJEZET

SZENTMIHÁLYI SZABOLCS

Kereslet és kínálat egyensúlya: A kibocsátási rés

„A 2008-as gazdasági válság egyetlen meglepetése az volt, hogy olyan sokakat meglepetésként ért.”

Joseph Stiglitz

A makrogazdasági kereslet és kínálat egyensúlya a fenntartható gazdasági növekedés fontos feltétele. Ebben a fejezetben azt foglaljuk össze, hogyan mérjük a kereslet és kínálat viszonyának eltérését a fenntarthatónak ítélt szinttől.

A fenntartható GDP számítása során különböző makrogazdasági változókat veszünk figyelembe, amelyek ciklikus folyamatai eltérő hullámhosszal rendelkeznek. A legrövidebb 5–10 éves ciklusokat nevezzük üzleti ciklusnak, mely során váltják egymást a felívelő és a válságperiódusok, és ez időszakosan eltéríti a gazdaságot az egyensúlyi, ezért fenntarthatónak tekintett növekedési pályájától. Recessziós időszakokban, válságok idején a reál GDP szintje alacsonyabb annál, mint amit a gazdaság kínálati oldala eredményezne, fellendülések idején viszont magasabb nála.

A ciklusok jól leírhatók a kibocsátási rés fogalmával, ami a potenciális kibocsátás és a megfigyelt GDP eltérése. A potenciális kibocsátást az adott időszakban rendelkezésre álló kínálati kapacitások határozzák meg. Ha a kibocsátási rés pozitív, akkor a mért GDP magasabb, mint a potenciális GDP, ha pedig negatív, akkor alacsonyabb. Ennek a ciklikus mozgásnak az eredménye megfigyelhető az inflációs ráták alakulásában is. A gyenge kereslettel jellemezhető időszakban az infláció csökken, és alacsony szinten marad, míg az egyensúlyi feletti GDP az áremelkedés gyorsulását vonja maga után. Így amennyiben a gazdaság aktuális teljesítménye éppen megegyezik a potenciális szintjével, akkor inflációs szempontból is fenntartható a GDP-növekedés.

A negatív kibocsátási rés emeli, míg a pozitív rés csökkenti a fenntartható GDP szintjét a tényleges GDP-hez képest. Amikor a kibocsátás elmarad a potenciális értékétől, akkor a rendelkezésre álló erőforrásokkal lehetőség lenne nagyobb teljesítmény előállítására. Ezzel ellentétben, amikor a gazdaság túlhevül, és a kibocsátási rés pozitív tartományba kerül, akkor a hosszú távon fenntartható GDP alacsonyabb, mint a valós.

A KIBOCSÁTÁSI RÉST MEGHATÁROZÓ FŐBB

TÉNYEZŐK

A jelenlegi széleskörű konszenzus alapján a hosszú távú növekedést a gazdaság kínálati oldala határozza meg, vagyis a potenciális kibocsátást alapvetően a népességnövekedés, a tőkefelhalmozás és a technológiai haladás determinálja. Ha a tőkefelhalmozás mértéke (amit a beruházások határoznak meg) összhangban van a népességnövekedéssel és a technológia változásával, akkor a kínálati GDP alakulása a demográfia és a technológiai faktoroktól függ. Ezzel szemben a konjunktúraciklusok alakulását elsősorban a kereslet ingadozása és a gazdaságpolitika határozza meg.

Amikor a gazdaság a potenciális növekedési pályáján halad, megvalósul a kereslet és kínálat egyensúlya. Számos makrováltozó együttesen bonyolult kölcsönhatásokon keresztül alakítja ezt ki. A kibocsátási rés mutató (15.1. ábra) képes ezeket egyetlen ciklikus változó segítségével megragadni. Így a kibocsátási rés egyszerre tartalmazza a kínálat oldaláról többek között a beruházások bővülését, az innováció, a digitalizáció hatását, a K+F kiadásokat és a demográfia szerepét. A keresleti oldalról pedig a lakossági fogyasztás, az exportpiacok külső kereslete és a fiskális impulzus is megjelenik.

A kibocsátási rés a makrogazdasági kereslet és a kínálat relatív viszonyát fejezi ki. Az egyensúlyinál nagyobb kereslet hatására a GDP a potenciális szintje fölé kerül, tehát pozitív lesz a kibocsátási rés. Ha viszont egy sokk hatására csökken a kereslet, a kibocsátási rés negatív tartományba kerülhet. Ez esetben a vállalatok csökkentik a termelésüket, ami elbocsátásokkal és kihasználatlan kapacitásokkal jár.

A jegybankok számára ugyanakkor nemcsak a kibocsátási rés fontos önmagában, hanem az ebből következő inflációs hatások is. Az infláció és a reálgazdaság ciklikus pozíciója közötti összefüggést Phillips-görbének nevezi a közgazdaságtan. Ennek alapján a kibocsátási rés nemcsak a munkanélküliséggel és a kapacitáskihasználtsággal, hanem az inflációval is kapcsolatban van. Ez utóbbi összefüggés kiemelt fontosságú a monetáris politika szempontjából, ugyanis azon az időhorizonton, amelyiken a monetáris politika hat az inflációra,

a kibocsátási rés az egyik legfontosabb tényező az inflációt meghatározó folyamatok között. Így amennyiben a gazdaság aktuális teljesítménye éppen megegyezik a potenciális szintjével, akkor ezt tekinthetjük inflációs szempontból fenntartható GDP-növekedésnek, amely a fenntartható GDP-számításunk egyik fontos pillére.

A potenciális kibocsátás növekedését fel tudjuk bontani a termelési tényezők hozzájárulása alapján (Giorno et al. 1995). Ennek során feltételezzük, hogy makrogazdasági szinten a gazdaság kibocsátása megragadható az úgynevezett termelési függvénnyel, amely a termelési inputok (tőke, illetve munka) és a gazdasági kibocsátás közti kapcsolatot teremti meg. Az egyes termelési tényezőket lehet egymással helyettesíteni, például az automatizáció, a robotizáció esetén ugyanaz a kibocsátás elérhető a munka fizikai tőkével való helyettesítése révén.

A kínálati oldalt a felhasznált tőkén és munkán kívül azok termelékenysége határozza meg, amelyet további számos tényező befolyásol. Az oktatás és az egészségügy helyzete alapvetően meghatározza azt, hogy a munkaképes lakosság milyen készségek, illetve egészségügyi állapot mellett képes a munkáját bevonni a termelésbe. Az innovációs ökoszisztéma, az ezeket segítő intézmények, illetve a gazdaság digitalizációs szintje pedig meghatározó elemét képezi annak, hogy a vállalatok milyen hatékonysággal képesek mindezen tényezőket (tőke és munka) együttesen felhasználni, így a lehető legmagasabb termelékenységet elérni a rendelkezésre álló erőforrások felhasználásával.

A munkaerő fenntarthatóságát egyrészt extenzív oldalon a demográfia befolyásolja, míg intenzív oldalon a technológiai haladás és a humán tőke. A humán tőke stabil és folyamatos bővülése hozzájárul a munkavállalók hatékonyabb munkavégzéséhez, mivel fejlettebb technológiát felhasználó termelést tesz lehetővé, ami magasabb termelékenységet eredményez.

A makrogazdasági keresletet a lakossági fogyasztás, a beruházások, az exportpiacok külső kereslete és a fiskális impulzus határozza meg. Ezek mögött azonban számos további tényező húzódik meg, mint

a munkaerőpiaci és jövedelmi helyzet, a gazdasági kilátások megítélése, a hitelezés, illetve a költségvetési mozgástér.

A potenciális növekedés fenntarthatósága, illetve bővülése tehát a rendelkezésre álló termelési tényezők függvénye. A tőkejószágok a beruházásokon keresztül jönnek létre, míg a meglévő tőkeállomány fokozatos elhasználódását, amortizációját szintén pótlólagos beruházásokkal kell szinten tartani. Minél modernebb egy technológia, annál gyorsabban elavul, így a termelés folytonosságához és hatékonyságához a tőkejavak folyamatos megújítására van szükség. Az elmúlt időszak rávilágított arra, hogy a beruházás szintje mellett annak szerkezete is meghatározó a gazdasági fejlődés szempontjából. Felértékelődött az „okos” tőke, azaz az információs és kommunikációs technológia (IKT), illetve az immateriális javak szerepe. Az „okos” tőke a vállalati szféra egészére serkentőleg hat, a digitalizáció pedig a termelő és a szolgáltató vállalatok termelékenységét is javítja (Várnai 2022).

A KIBOCSÁTÁSI RÉS ALAKULÁSA AZ EU-BAN ÉS MAGYARORSZÁGON

A kibocsátási rés értelmezésünk szerint a megfigyelt GDP és a gazdaság kínálati oldala alapján becsült fenntartható (potenciális) GDP különbözete. Amennyiben a kínálati oldal által meghatározott kibocsátásnál magasabb szinten alakul az aktuális GDP, akkor pozitív a kibocsátási rés, így a gazdaság a fenntartható szintje felett teljesít. Ez a rendelkezésre álló tényezők túlhasználását jelenti, ami nem fenntartható, tehát a fenntartható GDP alacsonyabb a statisztikai GDPnél. Ellenkező esetben, amennyiben a kibocsátási rés negatív, akkor a gazdaság nem használja ki teljes mértékben a rendelkezésére álló erőforrásokat, hanem magasabb kibocsátási szint is elérhető lenne, így ez esetben az sGDP szintje magasabb a GDP szintjénél.

15.1. ábra: Az Európai Unió és Magyarország kibocsátási rése

Megjegyzés: Magyarország esetében 2001-ig az AMECO által számolt kibocsátási rést, 2002-től az MNB saját Kalman-filter alapú becslését használtuk.

Forrás: AMECO, MNB-számítás

A kibocsátási rés hazánkban hasonlóan alakult az Unió egészére becsült réshez képest. Főbb különbségek egyrészt a 2012–2014-es időszakban az EU-hoz képest a rés gyorsabb záródása, a 2017–2018-as időszak magasabb túlfűtöttsége, illetve a COVID-járvány idején kisebb mértékű negatív kilengés a kibocsátási résnél.

16. FEJEZET

SISAK BALÁZS

A külső fenntarthatóság hosszú távon

„A mértéken túlmenni ugyanolyan hiba, mint nem érni el.” Konfuciusz

A gazdaság hosszú távú fenntarthatóságának feltétele az ország külső finanszírozásának fenntarthatósága. De mit is jelent egy ország gazdaságának a külső fenntarthatósága? A külső pénzügyi egyensúly legfontosabb mutatója a folyó fizetési mérleg, amely egyrészt tartalmazza a külföldiekkel folytatott külkereskedelmi és jövedelmi tranzakciókat, másrészt tükrözi az ország külfölddel szembeni megtakarítói pozícióját. Utóbbi azt jelenti, hogy a bruttó megtakarítások és beruházások egymáshoz viszonyított értéke külföldi forrásbevonást (folyó fizetésimérleg-deficit) vagy ellenkezőleg, forráskihelyezést (folyó fizetésimérleg-többlet) eredményez-e. Ebben a fejezetben a folyó fizetési mérleg alakulásán keresztül elemezzük a gazdasági növekedés és a fenntartható GDP közötti kapcsolat alakulását.

HOSSZÚ TÁVON CSAK AZ EGYENSÚLYI POZÍCIÓ

TARTHATÓ FENN

A folyó fizetési mérleg egyensúlyi szintjének becslésekor figyelembe kell venni a gazdaság ciklikus helyzetét és az országok egyedi jellemzőit. Egyes tényezők rövidebb távon, más hatások hosszú távon is befolyásolják a folyó fizetési mérleg alakulását. Ennek megfelelően a folyó fizetési mérleg egyensúlytalansága mögött meghúzódhat átmeneti sokk hatása (például a megugró energiaárak miatt bekövetkező nagyobb import), vagy lehet olyan tartósabb folyamatok következménye, mint a gazdasági felzárkózás (Cubeddu et al., 2019).

A nemzetközi tőkeáramlás gyorsabb felzárkózást tesz lehetővé a fejlődő országok számára, és így indokolhat tartós, akár egy-két évtizeden keresztül fennálló külső egyensúlytalanságot. A felzárkózó országoknak több tőkére lehet szükségük a belföldön rendelkezésre álló megtakarításoknál, a fejlett országokban pedig a megtakarítások révén több tőke keletkezik, mint amennyit magas hozammal be lehet fektetni. Ilyen esetben az országok közötti tőkeáramlás – egy bizonyos szintig – kölcsönösen előnyös. Ez a tőkeáramlás a fejlett országban fizetésimérleg-többletet, a felzárkózó országban pedig hiányt okoz (16.1. ábra). A fejlődő országnak ebben az az előnyös, hogy megugranak a beruházások és nő a termelékenység, így felgyorsul

a gazdasági felzárkózás. Ez a folyamat elvben addig tart, amíg a tőkeállomány a felzárkózó országban is el nem éri azt a szintet, hogy a többletbefektetések hozama már nem haladja meg a fejlett országok hozamát.

16.1. ábra: A folyó fizetésimérleg-egyenleg és az egy főre jutó GDP kapcsolata

GDP arányos folyó fizetési mérleg egyenleg (2019-2022 átlaga)

jutó GDP (2022, vásárlóerő-paritáson), * esetén 2021

Forrás: MNB, Eurostat

A sikeres felzárkózás eredményeként tehát a felzárkózó ország azon országok közé kerül, amelyek több tőkét fektetnek ki, mint amennyit vonzanak. A felzárkózási folyamat negatív fizetésimérleg-egyenlege ezzel párhuzamosan fizetésimérleg-többletbe vált át. Nemzetgazdasági szinten a hazai megtakarítások ilyenkor már meg fogják haladni a hazai beruházások szintjét.

A túlzott fizetésimérleg-hiány a nemzeti jövedelem (GNI) mérséklődésén keresztül a gazdasági felzárkózást is akadályozza. A befektetett külföldi tőke profitot és kamatot igényel. Ezek fizetése mérsékli az ún. bruttó nemzeti jövedelem (GNI) mutatót. A GNI a GDP-vel szemben nem az országhatárokon belül megtermelt termékek és

16. fejezet ◆ A külső fenntarthatóság hosszú távon

szolgáltatások összessége, hanem az adott nemzetgazdasághoz tartozó gazdasági szereplők jövedelmének az összege. A kettő közötti különbség (a GNI–GDP rés) a profitok, a kamatok és a munkavállalói jövedelmek országok közötti áramlásából fakad. Amennyiben több jövedelem áramlik ki az országból, mint be, az a fizetési mérlegben külső egyensúlytalanságként jelenik meg, és a GNI-t csökkenti a GDPvel szemben. A külső forrásból finanszírozott növekedés tehát végső soron az egyensúly felborulásához vezet, így nem fenntartható.

A különböző fejlettségű országok eltérő külső egyensúlyi pozíciója részben a sajátos demográfiai helyzetüket is tükrözheti. A fejlett, idősödő társadalmak esetében a külső többlet az előre gondoskodás, az életpálya későbbi szakaszára történő megtakarítás természetes velejárója. Hasonlóképpen, a gyors népességnövekedésű országok esetében a magasabb fogyasztási és beruházási igény is indokolja a folyó mérleg kezdeti hiányát és a külső tartozás felhalmozását. A fiatal társadalomban sokan vennének fel hitelt például lakhatási körülményeik javításához, vállalkozásuk beindításához.

A folyó fizetési mérleg tehát strukturális okokból tartósan eltérhet az egyensúlyi szintjétől, de nagyon hosszú távon csak az egyensúly körüli pozíció fenntartható. A tartós egyensúlytalanságokat okozó folyamatokat figyelembe véve sem indokolt azt feltételezni, hogy egy ország nagyon hosszú, akár sok generáción átívelő időtávon olyan egyoldalú kapcsolatot tartson fenn a külvilággal, hogy azalatt folyamatosan negatív vagy pozitív legyen a folyó fizetési mérleg pozíciója. Ezért a fenntartható növekedés szempontjából hosszú távon az egyensúly körül alakuló folyó mérleg lehet kívánatos, hiszen ez biztosítja azt, hogy ne halmozódjon fel nagyobb mértékű nemzetközi tartozás, illetve követelés.

A SIKERESEN FELZÁRKÓZÓ ORSZÁGOK FOLYÓ

FIZETÉSI MÉRLEGE JAVULT

A felzárkózó országok tapasztalata is azt tükrözi, hogy sikeres felzárkózás nem mehet végbe permanensen negatív folyó fizetési mérleg mellett. Globálisan az elmúlt évtizedek tapasztalatai a folyó mérleg többféle állapota melletti felzárkózásra is szolgáltattak példát. Például Dél-Korea külső mérlege hiányból többletbe váltott 1986-tól, míg Kína folyamatos többlet mellett zárkózik fel. Az ázsiai országok felzárkózása döntően a belföldi megtakarításokból finanszírozott magas beruházási hányadon alapult. Ugyanakkor a balti országok jelentős folyó fizetésimérleg-hiány mellett értek el gyors növekedést a rendszerváltást követő két évtizedben.

A pénzügyi válságot követően az EU-ban is a pozitív külső pénzügyi pozíció melletti felzárkózás volt jellemző. A 2000-es években a 2007–2008-as pénzügyi válság előtt az EU-ban előfordult a magas folyó fizetésimérleg-hiány melletti felzárkózás, de ez több ország esetében nem bizonyult fenntarthatónak (Bakker és Gulde, 2010; del Hoyo et al., 2017). Ezzel szemben a pénzügyi válságot követő korrekciótól a Covid-válságig tartó 10 évben az EU keleti tagállamaiban egy olyan felzárkózási ciklus következett, amit már egyensúlyi vagy többletes külső finanszírozási képesség jellemzett. Az EU-n belül felzárkózó országok speciális helyzetben vannak az EU strukturális és kohéziós alapjaitól érkező forrásoknak köszönhetően. Ezek egy része nem jelenik meg a folyó fizetési mérlegben, de mégis segíti a külső pénzügyi egyensúlyt. Ez azt jelenti, hogy a kedvezményezett országok esetében hosszú távon nem a folyó fizetési mérleg egyensúlyát érdemes fenntartható szintnek tekinteni, hanem az EU által finanszírozott transzferekkel (ún. tőkemérleggel) kiegészített folyó fizetési mérleg, vagyis a külső finanszírozási képesség egyensúlyát (16.2. ábra).

16.2. ábra. A külső egyensúly mutatóinak alakulása 2018–2022 átlagában

Ciprus Írország Románia Görögország Szlovákia Finnország Magyarország Franciaország Csehország Belgium Lettország Lengyelország Portugália Bulgária Ausztria Spanyolország Olaszország Észtország Horvátország Litvánia Málta Szlovénia Luxemburg Svédország Németország Hollandia Dánia

A folyó fizetési mérleg egyenlege

A tőkemérleg egyenlege

Külső finanszírozási képesség

Forrás: MNB, Eurostat

A KÜLSŐ EGYENSÚLYTALANSÁG FINANSZÍROZÁSÁNAK SZEREPE

A külső egyensúlytalanság fenntarthatósága az ország jövőbeli nettó külföldi jövedelemszerző képességétől függ, melyet nagyban befolyásol a hiány finanszírozása, a külső források jellege is. A külső adósságot felhalmozó ország pénzügyi mozgástérhez jut, de kiszolgáltatottá válik a befektetők értékelésével és a pénzpiaci feltételek változásaival szemben, ami piaci turbulenciák esetén válsághoz is vezethet (Catão és Milesi-Ferretti, 2013). Ilyenkor a külföldi forrásbeáramlás megakadása, illetve a külföldi adósság hirtelen csökkentése tartós növekedési áldozattal járhat. A tulajdonosi jellegű finanszírozás, vagyis az FDI esetén a külföldi vállalat közvetlenül fektet be a külföldi

országba. Ilyenkor a befektető általában nemcsak tőkét hoz, hanem technológiát, üzleti kultúrát, kapcsolatokat is – ezért általában ennek a közvetett hozzájárulása is kedvező az ország fejlődésére, versenyképességének növekedésére nézve. Az FDI a külföldi forrás stabilitása szempontjából is előnyös, ugyanakkor egy meglehetősen drága finanszírozási forma, és lekötheti azokat az erőforrásokat, amelyek a hazai tulajdonú gazdaság fejlődését is szolgálhatnák (Komáromi, 2008).

Ha a folyó fizetési mérleg hiányát adósságból finanszírozza az ország, akkor a külföldiek felé kialakuló ráutaltság drágíthatja meg a felzárkózást, míg az FDI – bár sok szempontból hasznos – a nyereség külföldre vitelével kapcsolatban vet fel dilemmákat. Így a külső finanszírozás jellemzői is érvként szolgálhatnak amellett, hogy nagyon hosszú távon a fenntartható külső pozíciónak az egyensúly körüli külső pozíció tekinthető.

OLÁH ZSOLT – NAGY TAMÁS

A pénzügyi rendszer fenntarthatósága

„Ahol akarat van, ott van megoldás is. A pénzügyi válságok túl költségesek az adófizetők számára. Nem engedhetjük meg magunknak a felelőtlenséget és a hanyagságot.”

Xavier Freixas, Luc Laeven, José-Luis Peydró

A pénzügyi ciklus alatt általában a pénzügyi rendszer fontosabb gazdasági mutatóinak közös, periodikus és nem feltétlenül szabályos együttmozgását értjük. Ezek a kilengések kétirányúak, a viszonylag hosszan tartó felívelő szakaszokat esetenként súlyos pénzügyi válság is követheti (Borio, 2014).

A pénzügyi ciklus endogén módon keletkezik, vagyis azt a gazdaságon belüli folyamatok működésének tökéletlenségei okozzák. Mivel a pénzügyi rendszer ciklikussága szabályozói eszközökkel tompítható, adódik a kérdés, hogy mi történne a gazdaságnak abban az állapotában, amikor a pénzügyi rendszer ciklikus ingadozásának káros részét minimálisra szorítjuk vissza. Például mekkora lenne a GDP a jelenleg megfigyelhető helyett? Ezt a GDP-szintet lehetne a pénzügyi ciklus szempontjából fenntarthatónak tekinteni, hiszen amögött nem áll túlzott pénzügyi aktivitás, illetve nem is fogja vissza pénzügyi válság.

Jelentősebb egyszerűsítéseket kell tennünk ahhoz, hogy legalább valamiféle hozzávetőleges képünk legyen a pénzügyi ciklustól „megtisztított” GDP mértékéről mind a 27 EU-tagország esetében. Ezért egyrészt a hitelezés ciklikusságára szűkítjük le a megközelítésünket, amelynek mérésére a nempénzügyi magánszektor (háztartások és nempénzügyi magánvállalatok) GDP-arányos hitelállományának ciklikus pozícióját használjuk fel. Másrészt a hitelállományok és a GDP közötti együttmozgásra teszünk hozzávetőleges feltételezéseket a vonatkozó empirikus szakirodalom alapján. A továbbiakban ezt a két egyszerűsítést részletezzük.

A GDP-ARÁNYOS HITELÁLLOMÁNY CIKLIKUS POZÍCIÓJA

A nempénzügyi magánszektor GDP-arányos hitelállományának saját trendértékétől való eltérését röviden hitelrésnek nevezzük. A GDP-arányos hitelállományok egyszerre utalnak a kihelyezett hitelek jövedelemtermelő képességére, valamint az adósok hitelvisszafizetési képességére. Mindkét értelmezés alapján azt mondhatjuk, hogy

a pozitív hitelrések (vagyis a szokatlanul magas hitel/GDP-arányok) túlzott mértékű hitelezés jelenlétére utalnak, ami növeli a későbbi pénzügyi válságok esélyét és mértékét. A negatív értékek ezzel szemben azt jelzik, hogy lenne tér a hitelezés további bővülésére jelentősebb pénzügyi instabilitás kialakulásának kockázata nélkül. A trendértékek függenek az adott gazdaságban tartósan érvényesülő viszonyoktól, például a gazdaság állami szabályozásának minőségétől, a pénzügyi közvetítőrendszer fejlettségétől vagy a gazdaság nyitottságától. Emiatt ugyanaz a GDP-arányos eladósodottság jelezhet az egyik országban pozitív, a másik országban pedig negatív ciklikus pozíciót. A pénzügyi ciklusnak nagyobb információtartalmú mutatói is léteznek a hitelrésnél, amelyek egyszerre képesek a bankok, az ügyfelek, az ingatlanpiacok, a pénzügyi optimizmus és más releváns jelenségek alakulását magukba foglalni. Ennek megfelelően a válság-előrejelző képességük általában pontosabb a hitelrésekénél (lásd például Galán és Mencía, 2018; Lang és Welz, 2018; Lang et al., 2019). Ugyanakkor az ezekhez a mutatókhoz szükséges adatok nem állnak rendelkezésre az EU mind a 27 tagországában egységes módon.

Hitelrést sokféleképpen lehet számolni, és nem egyértelmű, hogy ezek közül melyik méri legjobban a hitelciklust, ezenkívül a hitelrések csak közepes mértékben képesek megragadni a pénzügyi ciklus alakulását (a vonatkozó szakirodalom rövid áttekintését tartalmazza Hosszú és Lakos, 2021, néhány fontosabb referencia: Detken et al., 2014; Tölö et al., 2018; Lang et al., 2019). A hitelrések legalább négyféle szempontból különbözhetnek egymástól. A figyelembe vett hitelállomány lehet tág vagy szűk aszerint, hogy csupán a hazai bankrendszer által nyújtott hiteleket vesszük figyelembe, vagy a hiteljellegű ügyletek ennél szélesebb körét. A hitelrések számítása során sokszor feltételezéssel kell élni a hitelciklus hosszáról, ami a szakirodalom szerint országcsoporttól, időszaktól és becslési eljárástól függően nagyjából 10 és 30 év közötti lehet (Borio, 2014; Aikman et al., 2015; Galati et al., 2016; Jordà et al., 2016; Hiebert et al., 2018). A trend-ciklus felbontás legnépszerűbb módszere hitelrések esetén a Hodrick–Prescott-szűrő,

de ennek is többféle alternatívája létezik (Hamilton, 2018; Galán, 2019; Beltran et al., 2021; Barrell et al., 2000). Végül pedig az is kérdés, hogy az adott időszak (tipikusan negyedév) hitelrésértékét a teljes hitel/GDP idősor figyelembevételével számoljuk-e (kétoldali megközelítés), vagy csak az adott időszakig tartóval (egyoldali megközelítés). Az utóbbinak akkor van értelme, ha a hitelrés aktuális alakulását szeretnénk nyomon követni, amit a makroprudenciális szabályozás tipikusan igényelni is szokott.

Az európai makroprudenciális szabályozói keretrendszer a pénzügyi ciklus felívelő szakaszának a monitorozásához azt ajánlja, hogy a hitelrés a lehető legtágabb hitelállománnyal, valamint a leghosszabb pénzügyi ciklusokat is figyelembe vevő, egyoldali módon használt HPszűrővel készüljön (BCBS, 2010; ESRB, 2014). Mi is ezt a hitelrést használtuk a számításainkhoz egy módosítással. Legfeljebb 22 év hosszú pénzügyi ciklust figyelembe vevő HP-szűrőt alkalmaztunk (vagyis a lambda paramétert 400 ezer helyett 125 ezerre állítottuk).

Az adatokat négyféle adatforrásból szereztük be. A hitel/GDP idősorok nevezőjébe kerülő gördülő 4 negyedéves folyóáras GDPadatok az Eurostattól származnak. A szűk keresztmetszetet az EKB hitelállomány adatai jelentették, amelyek ugyan elérhetők mind a 27 EU-tagországra, de több esetben is csak rövid idősorokkal. A kiszámított hitel/GDP idősorokat a BIS hiteladatbázisából hosszabbítottuk meg (17 ország esetén), ahol ez nem volt lehetséges, ott pedig a nemzeti makroprudenciális hatóságok adataival (4 ország esetén). A hitelrés idősort minden országra legalább 2000-ig visszavezettünk, adathiány esetén hasonló országok hitelrései alapján becsültünk értékeket.

A hitelrések különböző specifikációi akár jelentősen is különbözhetnek egymástól (17.1. ábra és 17.2. ábra). Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a GDP hitelezési ciklussal való korrekciója csak jelentős bizonytalanság mellett végezhető el. A hitelrésekhez kapcsolódó trendértékekben is megfigyelhetőek ezek a különbségek, továbbá az is szembetűnő, hogy Magyarországon a nempénzügyi magánszektor eladósodottságának

csak egy alacsonyabb szintje tekinthető egyelőre fenttarthatónak az EU-hoz képest. A különbségek ellenére mindegyik hitelrés alakulásában jól azonosítható a nemzetközi pénzügyi válságot megelőző időszak túlzott hitelezése, amit részben a pénzügyi rendszer nem megfelelő szabályozása okozott. A válság súlyosságának megfelelő módon ezután jelentős mértékű és hosszan tartó negatív ciklikus pozíció alakult ki, aminek visszazáródásában a válság tapasztalatait is felhasználó, megújult gazdaságpolitikai eszköztár is jelentős szerepet játszott.

17.1. ábra: Magyarország hitelrései eltérő szűrési technikák alapján6

Alap

Szűk hitelállomány

Hosszabb ciklus

Kétoldali szűrő

Christiano–Fitzgerald-szűrő

Forrás: BIS, EKB és Eurostat

6 A z alap hitelréstől a többi csak a jelzett tulajdonságban különbözik. Negyedéves idősorokból negyedik negyedéves értékek, kivéve a szűk hitelállománnyal számolt hitelrés 2022-es adatát, ahol a harmadik negyedéves érték szerepel.

17.2. ábra: Az EU-27 hitelrései eltérő szűrési technikák alapján

Alap

Hosszabb ciklus

Kétoldali szűrő Christiano–Fitzgerald-szűrő

Megjegyzés: Az alap hitelréstől a többi csak a jelzett tulajdonságban különbözik. Negyedéves idősorokból negyedik negyedéves értékek.

Forrás: BIS, EKB, Eurostat és nemzeti makroprudenciális hatóságok adatai.

A PÉNZÜGYI CIKLUSTÓL VALÓ MEGTISZTÍTÁS MÓDSZERE

A fenntartható GDP számítása úgy történt, hogy a GDP-t és vele konzisztensen a hitelállományt addig korrigáltuk, amíg a hitelrés értéke nulla nem lett. Ehhez a hitelállományok és a GDP jellemző együttmozgására vonatkozó empirikus eredményeket vettük alapul. Ezek szerint a nempénzügyi magánszektor hitelállományának 1 százalékos éves növekedése az éves nominális GDP nagyjából 0,2–0,7 százalékos éves növekedésével jár együtt (nemzetközi eredmények: Hristov et al., 2012; Bijsterbosch és Falagiarda, 2014; Gambetti és Musso, 2017, magyar eredmények: Tamási és Világi, 2011; Székely, 2020). A számításunkhoz óvatosságból ennek a tartománynak az alsó feléből választottunk

értéket: 0,3-at. A pénzügyi ciklus összefügg a gazdaság másféle ciklikus ingadozásaival is, mégpedig általában egymást kölcsönösen erősítő módon (Rünstler és Vlekke, 2018). A választott alacsonyabb értékkel is igyekeztünk tompítani az egyes ciklusok közös hatásainak többszöri beszámítását a GDP-nek a ciklikus hatásoktól való korrekciója során.

Pozitív hitelrés esetén a korrigált GDP kisebb, mint az aktuális, negatív hitelrés esetén pedig nagyobb. Minél magasabb a hitelrés abszolút mértéke, annál magasabb lesz a korrigált és az aktuális GDP közötti különbség abszolút értéke is.

NASZÓDI ANNA – MARTONOSI ÁDÁM

A társadalmi egyenlőtlenség mint a fenntartható GDP egyik meghatározója

„A társadalmi igazságosság azt kívánja, hogy harcoljunk a szegénység kiváltó okai ellen: az egyenlőtlenség; a munka, a föld, a lakóhely hiánya; azok ellen, akik megtagadják a szociális és munkavállalói jogokat; és az olyan kultúra ellen, amely másokat kihasznál azáltal, hogy elveszi méltóságukat.”

Ferenc pápa

A mérsékelt szinten tartott társadalmi egyenlőtlenség a fenntarthatóság egyik fontos kritériuma. Az egyenlőtlenségnek nincsen optimális szintje. Ugyanakkor sem az extrém nagy, sem az extrém alacsony értékei nem mutatkoztak stabilnak a történelem során. Ebben a fejezetben azt foglaljuk össze, hogyan mérjük a fenntartható GDP számításunk alapjául szolgáló társadalmi egyenlőtlenséget annak ciklikus alakulásából kiindulva.

A társadalmi egyenlőtlenség mérésére számtalan különböző mutatót alkalmaznak a szakirodalomban. Ennek fő oka, hogy az egyenlőtlenség többdimenziós. Megmutatkozik többek között az egyes csoportok jövedelmi és vagyoni különbségében, a társadalmi mobilitásban, valamint a foglalkoztatottsági esélyek különbségében. A gazdasági dimenziókon túl, a viszonylag kedvező és viszonylag kedvezőtlen helyzetben lévők közötti különbségeket az oktatási, képzési lehetőségek, valamint az egészség-megőrzés és gyógyulási lehetőségek különbségében is láthatjuk. A dimenziók felsorolását szinte vég nélkül folytathatnánk.

Az egyenlőtlenség mérésének kialakításánál az is releváns szempont, hogy bizonyos határon belül az egyenlőtlenségnek bizonyos megjelenési formái elfogadottak a társadalom számára, míg egy adott határon túl és annak bizonyos megjelenési formáiban nem fenntarthatóak a társadalmi elfogadottság hiánya miatt. Végül, az egyenlőtlenségi mutató megválasztásához egy további szempont, hogy bizonyos jellegű egyenlőtlenségek mérséklésében elvárt az állam aktív szerepe, míg más területeken ez fel sem merül. Jellemzően elvárt a biztonság, az alapvető oktatáshoz és egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés, valamint az egészséges környezet. Ugyanakkor például az államtól nem szokás elvárni, hogy állampolgárainak biztosítson megfelelő házastársat és hosszú, boldog életet. Ennek ellenére a házasodási mintázat és a várható élettartam változásaiból éppolyan jól nyomon követhetjük a társadalmi egyenlőtlenség historikus változásait, mint az állam által közvetlenül befolyásolható mutatók trendjéből (lásd Case és Deaton, 2021, valamint Naszódi és Mendonça 2021; 2022; 2023).

A FOGLALKOZTATÁSI RÉS ALAPJÁN MÉRT

FENNTARTHATÓSÁG

A fenntartható GDP számításához egy olyan egyenlőtlenségi mutatót alkalmazunk, amely a foglalkoztatási esélyek különbözőségére épül. Ez a mutató a foglalkoztatási rés, amelyet a magasan képzettek (legalább főiskolai végzettséggel rendelkezők) és az alacsony iskolázottságúak (érettségivel nem rendelkezők) foglalkoztatási rátájának különbségeként definiálunk.

A foglalkoztatási esély szoros kapcsolatban áll az egyenlőtlenség más dimenzióival (pl. jövedelem, egészség, várható élettartam) és a társadalmi kohézió erősségével. Az adatok azt mutatják, hogy a foglalkoztatási rés hasonlóan alakul a más munkaerőpiaci adatokból (pl. béreloszlás) képzett indikátorokkal, így ez megerősítette azt a képünket, hogy a fenntartható GDP számításához kiválasztott mutató kellően átfogóan ragadja meg a társadalmi egyenlőtlenséget.

Statisztikai és historikus alapon határozzuk meg a társadalmi egyenlőtlenségnek azt a foglalkoztatási résben számolt mértékét, amely a fenntartható GDP-hez végzett számításunk alapja. A foglalkoztatási rés fenntartható GDP-vel kompatibilis mértékét úgy definiáltuk, hogy országonként megvizsgáltuk a mutató ingadozását és olyan értéket kerestünk, amely kellően távol esik a szélsőségesen magas és alacsony értékektől. Mivel az alacsony érték jellemzően nulla körüli, ezért a középértéket a vizsgált időszak alatt felvett maximális érték feleként határoztuk meg.

Hangsúlyozzuk, hogy az így definiált középértéket nem vette fel tartósan a ciklikusan ingadozó rés-mutató, ahogy ezt a 18.1. ábrán is látható magyar adatokkal is illusztráljuk. Azokban az években azonban, amikor éppen egyenlő volt a rés-mutató a középértékével, viszonylag távol voltunk időben a trendfordulóktól.

18.1. ábra: A foglalkoztatási rés és a béreloszlásból képzett indikátor összehasonlítása

Foglalkoztatási rés-mutató Átlagbér/mediánbér aránya

Foglalkoztatási rés (MNB) Átlagbér és mediánbér aránya (OECD)

Forrás: Eurostat, OECD, MNB számítás

A foglalkoztatási rés-mutató előnye, hogy más társadalmi egyenlőtlenség indikátoroktól eltérően viszonylag könnyen hozzáférhető adatokra épül, és előállítható az országok széles körére, valamint a vizsgálat szempontjából releváns hosszabb időszakra. A 27 EU tagország foglalkoztatási adatait az Eurostat weboldaláról töltöttük le, amelyeket az Eurostat a munkerő-felmérés (Labor Force Survey) alapján állít elő (18.2. ábra). Elsősorban a fiatal, 25–29 év közötti férfiak foglalkoztatási adataiból számítottuk a mutatót. A fiatal férfiak adatainak használatát az indokolja, hogy – szemben a nőkkel és az idősebb férfiakkal – jellemzően nem, vagy lényegesen rövidebb időt töltenek szülői szabadságon, és (rokkantsági-/ elő-) nyugdíjban. Így a nyugdíj szabályok, a szülői szabadságra vonatkozó szabályok időbeni változásai, illetve országok közötti eltérései elhanyagolható mértékben korlátozzák az eltérő évekből származó vagy eltérő országokra vonatkozó mutatónk összegasonlíthatóságát. Ha azonban egy adott országra és egy adott

évre nem állt rendelkezésre ez az adat, akkor a – foglalkoztatási réssel analóg módon számolt – munkanélküliségi réssel helyettesítettük azt, illetve egy szélesebb korcsoport (pl. 25–39 év közöttiek) adatait vettük figyelembe.

18.2. ábra: A foglalkoztatási rés-mutató hozzájárulása a fenntartható GDP-hez 2022-ben

%

Csehország Lengyelország Bulgária Észtország Írország Litvánia Németország Lettország Szlovénia Ciprus Hollandia Horvátország Dánia Málta Magyarország Spanyolország Finnország Luxemburg EU27 Svédország Szlovákia Ausztria Portugália Görögország Olaszország Franciaország Románia Belgium

Forrás: Eurostat, MNB számítás

A megközelítésünk összhangban áll azokkal a kutatásokkal, amelyek szerint a társadalmi egyenlőtlenség túlzott mértéke kedvezőtlen hatást gyakorol a gazdaságra. Ostry és szerzőtársai (2014) szerint a társadalmi egyenlőtlenség emelkedése a konjunktúra-ciklus azon kedvező időszakát is lerövidíti, amikor a GDP növekszik. Ezen tapasztalatok alapján számítottuk ki a társadalmi egyenlőtlenség fenntartható szintjének hozzájárulását a fenntartható GDP-hez.

18. fejezet ◆ A társadalmi egyenlőtlenség mint a fenntartható GDP egyik meghatározója

19. FEJEZET

CSORBA NORBERT

A környezeti tényezők szerepe a fenntartható GDP számításában

„A természet ingyen ebédet biztosít, de csak akkor, ha uralkodunk az étvágyunkon.”

William Ruckelshaus

Az első ipari forradalom óta a világgazdaság és a népesség historikusan páratlan bővülése a rendelkezésre álló természeti erőforrások fokozott igénybevételét eredményezte. Ennek következtében a környezeti erőforrások kihasználtsága az utóbbi évtizedekben egyre nagyobb mértéket öltött, és immár a hosszú távon fenntartható növekedés kézzelfogható akadályává vált. A természeti erőforrások nem csupán input tényezői a termelésnek, hanem annak keretrendszerét is adják. Az erőforrások véges mennyiségben állnak rendelkezésre, ezért a fenntartható növekedés érdekében törekednünk kell az erőforrások ökológiai szempontból is hatékony felhasználására (Virág, 2019). Ebben a fejezetben azt foglaljuk össze, hogyan mérjük a környezeti erőforrások felhasználásának eltérését a fenntarthatónak ítélt szinttől.

A fenntartható GDP számítás során figyelembe vett öt kulcsváltozó közül az ökológiai mutató rendelkezik a leghosszabb ciklussal. Erős érvek szólnak amellett, hogy az ökológiai egyensúly szempontjából az ipari forradalom óta az első hosszú – romló – globális ciklusban vagyunk. Bár nehéz számszerűsíteni az összes környezeti erőforrást és azok felhasználását egyetlen mutatószámban, az adatok abba az irányba mutatnak, hogy jelentősen meghaladja a globális ökológiai lábnyom mértéke a Föld eltartó képességét. A becslések szerint jelenleg évente annyi környezeti erőforrást használunk fel, amenynyi a Földön 1,8 év alatt képződik (Global Footprint Network, 2022b). Az ökológiai fenntarthatóságra való törekvés tehát egyrészt szükségszerű, másrészt lehetőséget is rejt az új technológiák, beruházások és munkahelyek szempontjából. Az ökológiai fenntarthatóság nemcsak célként, hanem komoly gazdaságformáló erőként is jelentkezik az élet minden területén (Baksay et al., 2022).

AZ ÖKOLÓGIAI FENNTARTHATÓSÁGOT AZ

ÖKOLÓGIAI EGYENLEGGEL MÉRJÜK

Az ökológiai egyenleg az adott térségben rendelkezésre álló természeti erőforrások (biokapacitás) és az abból igénybe vett erőforrások (ökológiai lábnyom) különbsége (Global Footprint Network, 2022a; Magyar Nemzeti Bank, 2022). A biokapacitás az összes olyan biológiailag produktív terület (szárazföldi és vízi egyaránt) összessége, ami az emberi igények kielégítéséhez, újratermeléséhez szükséges. Az ökológiai lábnyomot pedig a szükségletek kielégítéséhez felhasznált természeti erőforrások és a keletkezett hulladék mennyisége teszi ki.

A közös mértékegység az ún. globális hektár. A globális hektár a bolygón átlagosan egy hektárra jutó biológiai és természeti erőforrás. Az egyes országok saját területén ettől számottevően eltérő eredményeket lehet kapni: jó termőterületeken például magasabb ez az érték, míg sivatagokban, városiasodott területeken alacsonyabb. Az egyes országok egy főre jutó saját erőforrásait lehet ezt követően az általuk igénybe vett erőforrásokhoz hasonlítani. A termelés direkt környezeti terhelésén túl az ökológiai lábnyom megpróbálja figyelembe venni az exportált és importált környezetterhelést is, ami általában egy komoly kihívás a fenntarthatósággal kapcsolatos elemzésekben. A témában általános hivatkozási alapnak számító Global Footprint Networkről és a York Universityről származnak az adatok.

AZ EURÓPAI UNIÓBAN AZ ÖKOLÓGIAI

EGYENLEG NEGATÍV

A legtöbb európai országhoz hasonlóan Magyarországon is meghaladja az ökológiai lábnyom az ország biokapacitását, ezáltal az ökológia egyenlege deficites (19.1. ábra). Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi szükségletek kielégítéséhez több biokapacitás vagy az ökológiai erőforrások alacsonyabb felhasználása szükséges, mivel jelenleg túlhasználjuk az erőforrásainkat.

19.1. ábra: Hazánk biokapacitásának, ökológiai lábnyomának és ökológiai egyenlegének alakulása

Biokapacitás Ökológiai lábnyom Ökológiai egyenleg

Megjegyzés: 2019-től, a York University alapadatait használjuk, amelyeken a GFN idősorai alapulnak. 2021 és 2022 előzetes adatközlés.

Forrás: Global Footprint Network, York University

A magyar ökológiai egyenleg regionális és uniós összehasonlításban kedvezőnek számít és a 2010-es évek többségében a világátlagnál is kedvezőbben alakult (19.2. ábra). A kétezres évek első felében a szlovák ökológia egyenleg környezeti szempontból jobban alakult, mint a magyar. 2005-től kezdődően azonban csökkent hazánk ökológiai lábnyoma, ami az ökológiai egyenleg javulásával járt együtt. A magyar egyenleg javulásával – és a világátlag egyidejű romlásával – a 2010-es évekre hazánk értéke már jobbnak számított a világátlagnál is. A cseh, lengyel és az uniós átlag egyaránt a magyar érték alatt alakult a vizsgált időhorizont egészén.

19.2. ábra: A Visegrádi négyek, az Európai Unió és a világ ökológiai egyenlegének alakulása

0,0

–0,5

–1,0

–1,5

–2,0

–2,5

–3,0

–3,5

–4,0

–4,5

–5,0

Globális hektár/fő

Megjegyzés: 2019-től, a York University alapadatait használjuk, amelyeken a GFN idősorai alapulnak, 2021 és 2022 előzetes adatközlés.

Forrás: Global Footprint Network, York University

Az egyes országok ökológiai egyenlegének a fenntartható GDPre gyakorolt hatását a természeti adottságok és a fejlettség alapján számítottuk ki. Jelentős különbség azonosítható az egyes országok földrajzi adottságai között. A skandináv országokban jellemzően sok az erdős és kiaknázatlan természeti kapacitás – ezek miatt magas a biokapacitásuk és pozitív az ökológiai egyenlegük –, ellentétben a kis területű, magas népsűrűséggel rendelkező országokkal (például Benelux államok), ahol magas a beépítettek területek aránya, alacsony a biokapacitás és erősen negatív az ökológiai egyenleg.

Az ökológia rés fenntartható GDP-re gyakorolt hatásának számszerűsítéséhez az eltérő földrajzi adottságokból kifolyólag a vizsgálatunkhoz egyedi, országspecifikus paramétereket becsültünk. Ennek meghatározására különböző becslések során több eltérő módszertant alkalmaztunk: idősoros, keresztmetszeti és panelvizsgálatot egyaránt. Az egyedi, országspecifikus varianciák becsléséhez az országok idősoros adataira illesztettünk OLS (legkisebb négyzetek módszere) modelleket, valamint időszaki átlagokra a keresztmetszeti mintán egyaránt elvégeztük a folyamatot. Végül pedig az Európai Unió tagországainak idősoros és keresztmetszeti adataiból épített panel adatbázisra készítettünk pooled OLS modellt.

Minél fejlettebb egy gazdaság, annál kisebb mértékben romlik az ökológiai egyenlege egységnyi pótlólagos gazdasági bővülés hatására (19.3. ábra). A gazdasági fejlődés korai szakaszában a növekedés együtt jár a környezet intenzívebb szennyezésével, az erőforrások nagyobb fokú kihasználásával. Azonban később, amikor a fejlettség elér egy bizonyos szintet, hangsúlyosabbá válik a környezetvédelem, és előtérbe kerülnek az erőforrások hatékonyabb használatát célzó innovációk, a zöld beruházások (Zorkóciová et al, 2021). Ezek segítségével anélkül érhető el további gazdasági növekedés, hogy az jelentős addicionális környezetterheléssel járna (Dinda, 2004). Ezt a folyamatot segíti a fejlett országokban megfigyelhető súlypont-áthelyeződés az ipari termelésről a szolgáltató szektor irányába, ugyanis utóbbi alacsonyabb károsanyag-kibocsátású és kevésbé energiaintenzív.

19.3. ábra: Az Európai Unió országainak fejlettsége és az ökológiai paraméter közötti kapcsolat

70 50

60

EU27 = 100 –8–7–6–5–4–3–2–10 Ökológiai paraméter

Megjegyzés: A fejlettséget az egy főre jutó GDP-ként számoltunk, 2022. évi fix áras vásárlóparitás alapján.

Forrás: Global Footprint Network, Eurostat alapján MNB-számítás

A fenntartható GDP -mutató (s GDP) eredményei

„A fenntartható fejlődés az az út a jövő felé, amelyet mindenki számára szeretnénk. Keretet kínál a gazdasági növekedéshez, a társadalmi igazságosság megvalósításához, a környezetvédelem erősítéséhez és a kormányzás megerősítéséhez.”

Ban Ki-moon

Ebben a fejezetben az előzőekben ismertetett részletek alapján bemutatjuk a fenntartható GDP-mutató (sGDP) számításához készített becsléseink eredményét. A fenntartható GDP egy olyan közgazdaságilag módosított alternatív GDP-mutató, amely megmutatja, hogy mekkora lenne az a gazdasági teljesítmény, amely a termék és munkapiac, a pénzügyi szektor, a finanszírozási képesség egyensúlya és az ökológiai erőforrások megőrzése mellett jönne létre, és amely egyúttal biztosítaná a megtermelt javak és szolgáltatások fair elosztását.

További fontos szempont a mutató megalkotásánál, hogy időben és keresztmetszetben összevethető legyen, és így megmutassa az elmúlt két évtized főbb trendfolyamatait.

Eredményeink szerint Magyarországon a fenntartható GDP a 2010es években meghaladta a GDP szintjét, de 2021-ben az alá csökkent, és 2022-ben is ott maradt. A 2000-es években a fenntartható GDP számottevően alacsonyabban alakult, mint a statisztikailag kimutatott GDP, amelyet az indokol, hogy a gazdasági teljesítmény jelentős része fenntarthatatlan külső eladósodásból származott. A fenntartható GDP 2012-től haladta meg a tény-GDP-t, egyrészt a gazdaság alkalmazkodása, másrészt a 2010-től bevezetett új típusú gazdaságpolitikai reformok következtében. A fenntartható GDP 2015–2017 között mintegy 15 százalékkal volt magasabb, mint a tény-GDP, ami arra utal, hogy volt még tér a GDP fenntartható növelésére. 2017 után azonban a fenntartható GDP csökkent, ami egyrészt a Covid-járvány és az energiaválság, másrészt az elmaradó reformok következménye lehet.

MILYEN MÓDSZERTANT ALKALMAZTUNK A FENNTARTHATÓ GDP KISZÁMÍTÁSÁNÁL?

Megközelítésünk lényege, hogy öt területen mérjük a gazdasági, társadalmi és ökológiai folyamatok eltérését az egyensúlyi szinttől, és ezzel a különbséggel korrigáljuk a GDP szintjét (20.1. ábra). Az öt terület és az azokat jellemző kulcsmutatók:

1. Kibocsátási rés: A gazdaságban a makroszintű kereslet és kínálat viszonyát mutatja. Pozitív értéke a kereslet túlzottan magas szintjét jelzi, és ebből következően inflációs hatásokra utal. Negatív értéke azt

mutatja, hogy a kereslet eltér a kínálati oldal által előállítható szinttől, így a gazdaság a potenciális szintje alatt teljesít.

2. Folyó fizetési mérleg: Azt mutatja, hogy a gazdaság más országokkal szemben fennálló külső mérlege egyensúlyban van-e. A hiánya azt jelenti, hogy a gazdaság több pénzügyi erőforrást használ fel, mint amennyi a rendelkezésére áll. Ez rövid távon ösztönözheti a növekedést, de hosszú távon fenntarthatatlan. Ha többletes a folyó fizetési mérleg, akkor az ország kihelyezi máshová a megtakarításait, ami a belső növekedési lehetőségek korlátaira utal.

3. Hitelrés: A belső pénzügyi egyensúlyt méri. Pozitív értéke azt jelzi, hogy a bankrendszer a fenntarthatónál több hitelt nyújt a gazdaságnak. Más egyensúlytalanságokhoz hasonlóan rövid távon ez is élénkítheti a gazdasági növekedést, de már középtávon is fenntarthatatlan, és általában olyan pénzügyi válsághoz vezet, amely teljes mértékben felszámolja a korábbi növekedési többletet. Negatív hitelrés esetén a bankrendszer kevesebbet hitelez, mint amelyre saját fejlettsége és a gazdaság állapota alapján lehetősége lenne, ami lassítja a beruházásokat és így a gazdasági növekedést.

4. Foglalkoztatási rés: A társadalmi egyenlőtlenséget méri. A magasan képzettek és az alacsony iskolázottságúak foglalkoztatási rátájának különbsége. A magasan képzettek szinte minden országban könnyebben találnak állást, mint a kevésbé képzettek. Amennyiben azonban ez a különbség túlzottan magasra nő, akkor az arra utal, hogy az alacsonyan képzettek nem jutnak megfelelő képzéshez (esetleg egészségügyhöz), a társadalmi mobilitás erősen korlátozott, jelentősek a jövedelmi különbségek, és sérül a társadalmi kohézió. A társadalmi egyenlőtlenségnek nincsen optimális szintje, ezért minden országot a saját, fenntarthatónak látszó szintjéhez viszonyítunk.

5. Ökológiai egyenleg: Az ország környezeti fenntarthatóságát jelzi. Az ökológiai egyenleg az adott térségben rendelkezésre álló természeti erőforrások (biokapacitás) és az abból igénybe vett erőforrások (ökológiai lábnyom) különbsége. Ha negatív, akkor a nemzetgazdaság több erőforrást vesz igénybe, mint ami a területén – megújuló módon – rendelkezésre áll. A ritkán lakott skandináv államok kivételével az EU tagországai jellemzően ökológiai deficittel rendelkeznek.

20.1. ábra: Az sGDP mutató öt fenntarthatósági szempontot vesz figyelembe

Külső egyensúly szempontjából fenntartható

Inflációs szempontból fenntartható

Ökológiai szempontból fenntartható

Forrás: MNB szerkesztés

SGDP

Hitelezési szempontból fenntartható

Társadalmi szempontból fenntartható

Az általunk számolt fenntartható GDP koncepciója a GDP tényadataiból indul ki, és ezt módosítja az egyensúlyi értékektől vett eltérésekkel. Az előző fejezetekben bemutattuk a fenntarthatóság öt dimenzióját mérő kulcsmutatókat, és azok eltérését az egyensúlyi szinttől. Az egyes kulcsváltozókhoz megfelelő paramétereket rendelve vonjuk le vagy adjuk hozzá a GDP szintjéhez a korrekciós tételeket, és így határozzuk meg a fenntartható GDP (sGDP) szintjét. A változók korlátozott száma lehetőséget teremt arra, hogy hosszú idősorokon (2000 és 2022 között) és széles nemzetközi összehasonlításban (az EU mind a 27 tagországára) elvégezzük ezeket a számításokat.

Az sGDP-mutató elkészítése során arra törekedtünk, hogy összehasonlíthatóvá váljon a vásárlóerő-paritáson számolt egy főre jutó GDPmutatóval. Az egy főre jutó, vásárlóerő-paritáson számolt GDP-mutató kiemelt jelentőségű a gazdasági fejlettség mérése szempontjából.

A nemzetgazdaság teljes GDP-jének egy főre való átszámítása segít

kiküszöbölni az országok közötti méretbeli különbségeket. A vásárlóerő-paritás célja pedig kiszűrni az országok eltérő árszintjéből adódó torzításokat. A fő eredményváltozónk az egy főre jutó fenntartható GDP, melyet fix bázison és vásárlóerő-paritáson mért áron (2022-es bázis, PPS euró) készítünk el.

A fenntartható GDP általunk kiszámolt szintje megmutatja, hogy mekkora lenne a GDP értéke, ha nem lennének bizonyos egyensúlytalanságok a gazdaságban, és minden kulcsváltozó a fenntartható trendje mentén alakulna. Amennyiben ez így van, tehát az egy főre jutó vásárlóerő-paritáson számolt GDP és az általunk kalkulált sGDP mutató nem tér el érdemben egymástól, akkor a gazdasági teljesítmény az adott szinten fenntartható.

A fenntartható GDP szintje számos ország esetében érdemben elmarad vagy meghaladja a tény-GDP szintjét hosszabb-rövidebb időszakokok keresztül, és ez arra utal, hogy jelentős egyensúlytalanságok jellemzik az országokat. A két mutató záródása többféleképpen történhet. Amennyiben a sGDP szintje elmarad a tény-GDP-től, az azt jelzi, hogy a gazdaság az egyensúlyok feláldozásával éri el jelenlegi fejlettségi szintjét, ami azonban nem fenntartható. Ha fennmaradnak az egyensúlytalanságok, akkor várhatóan a GDP szintje az sGDP szintje felé konvergál majd (azaz relatíve csökken). Ha viszont javulnak a gazdaság egyensúlyi fundamentumai, akkor az sGDP zárkózhat fel a tény-GDP magasabb szintjére. Azokban az időszakokban, amikor a fenntartható GDP szintje magasabb, mint a tény-GDP, akkor az egyensúlyi tényezők magasabb gazdasági fejlettséget tennének lehetővé, mint a ténylegesen elért fejlettség. Ebben az esetben megfelelő reformokkal a tény-GDP szintje elérheti az sGDP szintjét a fenntarthatóság gyengülése nélkül.

A GAZDASÁGI FEJLETTSÉG MÉRÉSE ÉS ÖSSZEHASONLÍTÁSA

Eredményeink szerint Magyarországon az egy főre sGDP a 2010es években meghaladta a GDP-szintet, de 2021-ben az alá csökkent (20.2 ábra). Az egy főre jutó fenntartható GDP 2000-es években számottevően alacsonyabban alakult, mint a statisztikákban látható

GDP-mutató. Ennek oka, hogy a gazdasági növekedés a 2008–9-es pénzügyi válságot megelőzően csak nagyfokú egyensúlytalanság árán volt elérhető (Matolcsy, 2020). Az sGDP a 2000-es évek közepén átlagosan mintegy 25 százalékkal maradt el a tény-GDP szintjétől. Ez a tendencia 2008 után változott meg jelentősen, előbb a gazdasági válság, majd 2010-től a gazdasági és versenyképességi reformok hatására. A fenntartható GDP szintje 2011–2012-re elérte a tény-GDP szintjét, majd ezt követően fokozatosan emelkedett. A gazdasági reformok döntő többsége már 2015-ig lezajlott, ami emelte az sGDP szintjét, így 2015 és 2017 között az sGDP mintegy 15 százalékkal alakult magasabban, mint a tény-GDP. Mindez azt jelezte, hogy van még tér fenntartható felzárkózásra. 2017–2019 között azonban az sGDP növekedése lassult, majd 2020-tól – részben a gazdaságot érintő válságok hatására – csökkent. A statisztikai GDP gyorsan helyreállt a Covid-válság után, de az sGDP nem, így utóbbi 2021–2022-ben újra elmaradt a tény-GDP szintjétől.

20.2. ábra: Az egy főre jutó GDP és az sGDP-mutató alakulása Magyarországon, 2000–2022

Ugyanezt megvizsgálva más kép rajzolódik ki két Magyarországtól jelentősen eltérő európai országban (20.3. ábra). Németország esetében látható, hogy képes volt a belső egyensúlytalanságait fokozatosan megszüntetni a gazdasági teljesítmény érdemi visszaesése nélkül. A 2000-es években Németországban is több mint 20 százalékkal meghaladta a GDP a fenntartható szintjét, de a különbség a vizsgált időszakban fokozatosan záródott, és az időszak végére 5–7 százalékra mérséklődött. Ebben szerepe volt annak, hogy a német gazdaság a hosszú ciklusú egyensúlytalanságait (ökológiai egyenleg és társadalmi egyenlőtlenség) is képes volt mérsékelni.

Görögország karakteresen más folyamatokon ment keresztül az elmúlt két évtizedben. Az sGDP-idősor rávilágít arra, hogy mennyire fenntarthatatlan volt a görög gazdaság teljesítménye a kétezres évek első felében. A kezdeti 25 százalék körüli különbség a két mutató között 2007–2008-ban érte el a legnagyobb értékét, mintegy 35 százalékot. Ezt követően nagyon gyorsan zárult a két mutató közötti eltérés, részben a görög gazdaság drasztikusan visszaesése, részben a fenntartható GDP-nek a jelentős alkalmazkodásból származó emelkedése miatt. A két hatás együttesen 2011–2012 között zárta a két mutató közti különbséget, amely az azóta eltelt évtizedben kedvezőtlenül alakul, ugyanis sem az egy főre jutó fejlettség, sem a fenntartható GDP nem tudott érdemben növekedni. Görögország elmúlt két évtizede azt példázza, hogy egy kisebb, felzárkózó gazdaság esetében milyen dinamikusan képesek a növekedési és fenntarthatósági folyamatok változni, amennyiben azt elsősorban a rövidebb, üzleti ciklusok dominálják.

20.3. ábra: Az egy főre jutó GDP és az sGDP-mutató alakulása

Németországban és Görögországban, 2000–2022

Görögország GDP per fő Görögország sGDP per fő Németország GDP per fő Németország sGDP per fő

Forrás: AMECO, Eurostat, Global Footprint Network, York University, IMF, BIS, ECB, MNB számítás

A

FENNTARTHATÓ GDP ALAKULÁSÁT MEGHATÁROZÓ TÉNYEZŐK

A kétféle statisztika ismeretében részeire bontható a tény és fenntartható GDP idősorai közti különbség, és meghatározható, hogy az öt kulcsváltozó közül melyik milyen irányban és mértékben felelős a folyamatokért.

A magyar sGDP-korrekciókat felbontva látható, hogy a pénzügyi válság előtti időszakban a hazai gazdaságra jellemző volt a túlzott eladósodás, amely tükröződik a külső egyensúlyi folyamatok és a hitelezés egyensúlytalanságában is (20.4. ábra). A pénzügyi válságot megelőző években a fenntartható GDP mintegy 25 százalékkal maradt el a GDP tényszintjétől és ebben az öt változó eltérő mértékben vállalt

szerepet. A leghangsúlyosabb elmaradás a finanszírozási képesség, a hitelezési rés és az ökológiai egyenleg esetében volt. A pénzügyi válság Magyarország esetében is jelentős részben kényszerű alkalmazkodást hozott, amely együtt járt a társadalmi egyenlőtlenség emelkedésével, míg a finanszírozási és hitelezési folyamatok esetében rövid idő alatt helyre állt az egyensúlyinak tekinthető szint.

A fenntartható GDP hazai szintje 2015 és 2017 között érte el a csúcsát. A pénzügyi válság utáni kilábalás Európában évekig elhúzódott, de 2012 után már fokozatosan élénkült a konjunktúra. A fenntartható GDP növekedését elsősorban a finanszírozási képesség és a hitelezési folyamatok javulása okozta. A folyó fizetési mérleg fokozatosan többletbe fordult, amelynek következtében a finanszírozási képesség pozitívan járult hozzá az sGDP alakulásához. A hitelrés esetében is számottevő a javulás. A túlzott hitelezés helyett egyensúly alakult ki, majd az évtized közepén az látszott, hogy a hitelezés még az egyensúly fenntartása mellett is növelhető. A társadalmi egyenlőtlenség javulása tükrözte a foglalkoztatás bővülését. Több mint 850 ezer fővel emelkedett a foglalkoztatás 2010 és 2022 között, ami számottevően javította az alacsonyan képzettek elhelyezkedési esélyét is (körükben a foglalkoztatási ráta meghaladta az EU átlagát is). Az ökológiai egyenleg hiánya átmenetileg csökkent, de deficites maradt. A kibocsátási rés az egyensúlyi szintjéhez közel ingadozott.

2017-től a magyar sGDP szintje mérséklődött, és 2021–2022-ben alacsonyabb volt a statisztikailag mért GDP-nél. A finanszírozási képesség többlete megszűnt, a hitelrés pedig fokozatosan bezárult. A koronavírus járvány kitörését jelentős gazdasági visszaesés követte, ami megmutatkozik a kibocsátási rés 2020-as pozitív hozzájárulásában, míg az ökológiai deficit kismértékben emelkedett. Pozitívum ugyanakkor a vizsgált időszak végén, hogy a társadalmi egyenlőtlenség pozitívan járult hozzá a fenntartható GDP alakulásához, amit a közel teljes foglalkoztatás és a feszes munkaerőpiac magyaráz. 2021-ben a fenntartható GDP szintje a tény-GDP alá süllyedt és 2022-ben is ott maradt, ami arra utal, hogy a gazdasági felzárkózáshoz a fenntarthatóságot is javítani kell.

20.4. ábra: Az sGDP és a GDP különbségének felbontása Magyarországon, 2000–2022

Kibocsátási rés

Finanszírozási képesség

Hitel rés

Társadalmi egyenlőtlenség Ökológiai egyenleg

Teljes eltérés

Forrás: AMECO, Eurostat, Global Footprint Network, York University, IMF, BIS, ECB, MNB számítás

Fontos hangsúlyozni, hogy az sGDP dekompozíciója egészen más képet mutat eltérő gazdaságszerkezetű európai országok esetében. A nemzetközi tapasztalatok alapján jelentős különbség mutatkozik a fejlettebb európai országok és a felzárkózó gazdaságok között. Míg az előbbiek esetében kisebb különbségeket láthatunk a kétféle GDP-számítás között, a fejlődő országok esetében jelentősek az elmozdulások. Mint láttuk, az eltérő földrajzi és gazdaságszerkezeti adottságok szintén számottevő eltéréseket okoznak az sGDP szintjének alakulásában, különös tekintettel az ökológiai egyenlegmutató alakulására.

MAGYARORSZÁG FENNTARTHATÓ FEJLETTSÉGE

EURÓPAI ÖSSZEVETÉSBEN

Az egy főre jutó GDP-hez hasonlóan az egy főre jutó sGDP is jelentős eltéréseket mutat az uniós átlaghoz viszonyítva, Magyarország 2022-ben a lista 25. helyén található, relatív helyzete pedig romlott az időszak elejéhez képest (20.5. és 20.7. ábra). A régiós országok közül legkedvezőbb pozícióban Ausztria (7.) és

Csehország (15.) áll, Lengyelország a 18., Szlovénia a 20., Románia a 23., míg Szlovákia a 26. helyen szerepel.

Az sGDP szintjében speciális gazdaságszerkezetük miatt a legtöbb gazdasági statisztikához hasonlóan Írország és Luxemburg kiemelkedik, őket pedig a fejlett nyugat-európai és északi országok követik. Dánia, Hollandia és Németország esetében igaz, hogy javult az uniós átlaghoz viszonyított fenntartható GDP-jük 2000-hez képest, míg a többi fejlett ország esetében némileg romlott az érték, elsősorban a dinamikusan felzárkózó fejletlenebb országok teljesítményének köszönhetően.

Az egy főre jutó sGDP-ben a balti országok mellett Lengyelország érte el a legnagyobb javulást. Észtország az előkelő tizedik helyen szerepel a rangsorban, amelyet részben a kedvező ökológiai egyenlegnek köszönhet. Az ökológiai egyenleg szerepe más, jellemzően északi országoknál is érdemben hozzájárul a fenntarthatósághoz, hiszen a kiaknázatlan biológiai kapacitás kisebb mértékben Lettországban és nagy mértékben Finnországban és Svédországban javítja az sGDP alakulását.

20.5. ábra: Az egy főre jutó sGDP alakulása Európában (EU27=100), 2000 és 2022

Írország Luxemburg Dánia Hollandia Svédország Finnország Ausztria Németország Belgium Észtország Franciaország Málta Olaszország Ciprus Csehország Spanyolország Litvánia Lengyelország Lettország Szlovénia Portugália Horvátország Románia Bulgária Magyarország Szlovákia Görögország

sGDP per fő (2022)

sGDP per fő (2000)

Forrás: AMECO, Eurostat, Global Footprint Network, York University, IMF, BIS, ECB, MNB számítás

Hazánknak az EU átlagához viszonyított egy főre jutó sGDP mutatója tükrözi az sGDP és a GDP közötti hazai különbséget (20.6 ábra). A gazdasági fejlettség fontos mérőszáma az EU átlagához viszonyított, vásárlóerő-paritáson mért egy főre jutó GDP, amelyhez hasonlóan kiszámítható a fenntartható uniós átlaghoz mért egy főre jutó sGDP-mutató.

A hazai fenntartható fejlettség a kétezres években – egészen a pénzügyi válság kitöréséig – érdemben elmaradt a hagyományos módszertannal mért fejlettségtől. A különbség mintegy 10 százalékpontos volt ezen időszakban. A pénzügyi válság 2008-as kitörését követően azonban egészen 2017-ig jelentős, mintegy 25 százalékpontos javulás volt a fenntartható fejlettségben az uniós átlaghoz viszonyítva, ami éves átlagban mintegy 3 százalékpontos jelentős konvergenciát jelent. Ezt részben a pénzügyi válság során bekövetkezett kényszerű

gazdasági alkalmazkodás magyarázta, amely felszámolta a meglévő egyensúlytalanságok egy részét, másrészről a válságot követő időszak gazdaságpolitikai fordulata, amely sokkal fenntarthatóbb növekedési pályára állította a magyar gazdaságot. Ez utóbbi megjelent a GDP alakulásában is, de még inkább növelte az sGDP szintjét.

A 2015 és 2018 közötti években a hazai fenntartható fejlettség elérte az uniós átlag 80 százalékát, ami mintegy 10 százalékponttal magasabb, mint az ebben az időszakban a tény-GDP alapján számolt hazai fejlettség.

2018 után azonban fokozatos csökkenésnek indult az uniós átlaghoz mért fenntartható GDP szintje és a vizsgált időszak végére a tényGDP szintje alá csökkent. A visszaesést elsősorban a finanszírozási képesség és a hitelezési rés ciklikus záródása magyarázza, melyek néhány év leforgása alatt jelentősen csökkentették a fenntartható GDP szintjét.

20.6. ábra: Magyarország fejlettségének és fenntartható fejlettségének alakulása (EU27=100), 2000-2022

Az uniós átlaghoz viszonyított fenntartható fejlettség alakulása nyomon követhető Magyarország uniós rangsorban elfoglalt helyén is (20.7. ábra). Hazánk az egy főre jutó tény-GDP alapján az EU rangsorában a 2000-es évek közepétől a 19. helyről a 23. helyre csúszott vissza, majd 2012-től fokozatosan előrelépve 2019-ben a 21. helyet érte el és ezt a pozíciót foglalta el 2022-ben is. A fenntartható GDP alapján számolt rangsor némileg más mutat, bár a fő tendenciák hasonlóak. Egyrészt az időszak elején a magyar helyezés a 19. helyhez képest rosszabb volt, inkább a 21-22. helyen állt Magyarország a rangsorban. Ezt követően a pénzügyi válság során a 24. helyre csúszott vissza a magyar gazdaság. A fenntartható GDP dinamikus bővülésével 2015-ig a 21. helyre javult a magyar helyezés a rangsorban. 2019-től kezdődően azonban a fenntartható GDP-nél látott kedvezőtlen folyamatok Magyarország rangsorban elfoglalt helyében is megmutatkoztak. Számos pozícióvesztés után az időszak végére a 25. helyen tartózkodik hazánk, amely az időszak végére már elmarad a pénzügyi válság mélypontján látott legrosszabb helyezéstől.

20.7. ábra: Magyarország elért helyezése a fejlettségi rangsorban a GDP per fő és az sGDP per fő alapján

helyezés

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

A könyv szerzői és szerkesztői köszönettel tartoznak Matolcsy György Elnök úrnak a kötet alapjául szolgáló gondolatok megfogalmazásért és a könyv létrejöttének kezdeményezéséért, valamint a jegybank alelnökeinek az ösztönző támogatásukért.

Kiemelt köszönet illeti a kötetben található tanulmányok szerzőit, név szerint: Asztalos Péter Hugó, Balatoni András, Bánkuty-Balogh

Lilla Sarolta, Baranyai Eszter, Bartus Gábor, Bóday Pál, Csath Magdolna, Csorba Norbert, Drabancz Áron István, Fülöp Zénó, Hausmann Róbert, Horváth György Ádám, Jenőfi Zoltán, Kandrács Csaba, Lados Csaba, Martonosi Ádám, Matolcsy György, Muhari Bence, Nagy Ágnes, Nagy Erzsébet Éva, Naszódi Anna, Nemecskó István, Oláh Zsolt, Popp József, Princz-Jakovics Tibor, Raekwon Chung, Savanya Péter, Sisak Balázs, Sulyok András, Szabics András Zsolt, Szebeny Miklós, Szentmihályi Szabolcs, Szoboszlai Mihály, Szőkéné Boros Zsuzsanna, Tózsa István, Varga Viktor Dénes, Végh Noémi, Virág Barnabás, Virágh Vivien; illetve az egyes fejezetekhez adott javaslataikért és a szerzők munkájának támogatásáért: Babos Dániel, Dancsik Bálint, Halász Ágnes, Kicsák Gergely, Kis Katalin, Koroknai Péter, Rippel Géza, Sajtos Péter, Soós Gábor Dániel, Szalai Ákos, Takács Kristóf, Varga Lóránt, Winkler Sándor.

A vitairatot szerkesztette Baksay Gergely, Matolcsy György és Virág Barnabás.

A szerzők és a szerkesztők külön köszönetüket fejezik ki a szerkesztési és koordinációs munkákért Csikár Rajmondnak, az olvasószerkesztői feladatok elvégzéséért Puklus Mártának, a tördelési munkáiért Szabó Somának.

A kötet grafikai megjelenése a Budapesti Metropolitan Egyetem munkáját dicséri. A szerzők köszönettel tartoznak Cseh Katinkának, Dóra Szilviának, Lévay Paulának, Bajcsy Majának és Fejér Lászlónak a nyomdai és logisztikai támogatásért, valamint Körtvélyesi Lászlónak az online megjelenés koordinálásáért, amelyek elengedhetetlenek voltak e kiadvány megvalósulásához.

FÜGGELÉK

Irodalomjegyzék

Fogalomtár

Ábra- és táblajegyzék

Rövidítések

Név- és tárgymutató

IRODALOMJEGYZÉK

Felhasznált irodalom

2008 SNA Update és Digitalization Task Team [DZTT]. (2008) DZ. 6 –Recording of data in National Accounts. Inter-secretariat Working Group of National Accounts. Letöltés helye: https://unstats.un.org/ unsd/nationalaccount/RADOCS/ENDORSED_DZ6_Recording_of_ Data_in_NA.pdf Letöltés időpontja: 2023. 06. 22.).

Acemoglu, D. (2011) Introduction to modern economic growth. Princeton: Princeton University Press.

Aikman, D., Haldane, A. G. és Nelson, B. D. (2015) ‘Curbing the credit cycle’, The Economic Journal, 125(585), pp. 1072–1109.

Asztalos, P., Horváth, G., Krakovský, Š. és Tóth, T. (2017) ‘Ellentétek feloldása a bankrendszerek versenyképességének mérésében: Az MNB bankrendszeri versenyképességi indexe’, Hitelintézeti Szemle, 16(3), pp. 5–31. doi: http://doi.org/10.25201/HSZ.16.3.531

Bakker, B. B. és Gulde, A-M. (2010) The Credit Boom in the EU New Member States: Bad Luck or Bad Policies?. IMF (Working Paper No. 2010/130).

Baksay, G., Kicsák, G. és Szalai, Á. (2016) Államadósság. Budapest: Magyar Nemzeti Bank (Oktatási Füzetek 4.). Letöltés helye: https:// www.mnb.hu/letoltes/mnb-oktatasi-fuzetek-2016-4szam-allamadossag-2016augusztus.pdf (Letöltés időpontja: 2023. 06. 22.).

Baksay, G., Matolcsy, Gy. és Virág, B. (szerk.) (2022) Új fenntartható közgazdaságtan. Globális vitairat. Budapest: Magyar Nemzeti Bank. Letöltés helye: https://www.mnb.hu/web/sw/static/file/uj-fenntarthato-kozgazdasagtan-single.pdf (Letöltés időpontja: 2023. 07. 22.).

Barrell, R., Karima, D. és Macchiarelli, C. (2020) ‘Towards an understanding of credit cycles: Do all credit booms cause crises?’, The European Journal of Finance, 26(10), pp. 978–993.

Barro. R. J. és Sala-I-Martin. X. I. (1995) Economic growth. New York: McGraw Hill.

Bartus, G. és Szalai, Á. (2014) Környezet, jog, gazdaságtan: Környezetpolitikai eszközök, környezet-gazdaságtani modellek és joggazdaságtani magyarázatok. Piliscsaba: Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar (Jogtudományi Monográfiák 6.).

BCBS (2010) Guidance for national authorities operating the countercyclical capital buffer. Basel Committee on Banking Supervision, Bank for International Settlements. Forrás: https://www.bis.org/publ/ bcbs187.htm (Utolsó letöltés: 2023. 06.22.)

Beal, D., Rueda-Sabater, E. and Espírito Santo, T. (2012) From Wealth to Well-Being. Introducing the BCG Sustainable Economic Development Assessment. The Boston Consulting Group. Letöltés helye: https://web-assets.bcg.com/img-src/From_Wealth_to_Well_Being_ Nov_2012_tcm9-165787.pdf (Letöltés időpontja: 2023. 06. 22.).

Beça, P., Santos, R. (2014) ‘A comparison between GDP and ISEW in decoupling analysis’, Ecological Indicators, 46, pp. 167–176. doi: http:// dx.doi.org/10.1016/j.ecolind.2014. 6..10

Beltran, D. O., Jahan-Parvar, M. R. és Paine, F. A. (2021) Optimizing credit gaps for predicting financial crises: Modelling choices and tradeoffs. Washington: Board of Governors of the Federal Reserve System (International Finance Discussion Papers 1307).

Bijsterbosch, M. és Falagiarda M. (2014) Credit supply dynamics and economic activity in euro area countries: A time-varying parameter var analysis. Frankfurt am Main European Central Bank (ECB Working Paper Series No. 1714).

Bóday, P. és Szilágyi, G. (2013) ‘A környezeti számlák szerepe a fenntarthatóság mérésében’, Statisztikai Szemle, 91(8–9), pp. 870–889.

Borio, C. (2014) ‘The financial cycle and macroeconomics: What have we learnt?’, Journal of Banking and Finance, 45, pp. 182–198.

Boye, K. (2009) ‘Relatively Different? How do Gender Differences in Well-Being Depend on Paid and Unpaid Work in Europe?’, Social Indicators Research, 93, pp. 509–525.

Briglevics, T., Nagy, Á., Sisak, B. és Szalai, Á. (2020) Gazdasági növekedés és alacsony vagyoni különbségek: Egy fontos lépés a fenntarthatóság felé. Budapest: Magyar Nemzeti Bank. Letöltés helye: https://www.mnb.hu/letoltes/briglevits-tamas-nagy-agnes-sisak-balazs-szalai-akos-gazdasagi-novekedes-es-alacsony-vagyoni-kulonbsegek.pdf (Letöltés időpontja: 2023. 06. 22.).

Brynjolfsson, E. és Collis, A. (2019) ‘How should we measure the digital economy?’, Harvard Business Review, November–December. Letöltés helye: https://hbr.org/2019/11/how-should-we-measure-thedigital-economy (Letöltés időpontja: 2023. 06. 22.).

Burck, J., Uhlich, T., Bals, C., Höhne, N., Nascimento, L., Tavares, M. és Strietzel, E. (2022) Climate Change Performance Index 2023. Bonn/ Berlin Germanwatch e.V., Cologne: New Climate Institute, Bonn: Climate Action Network International. Letöltés helye: https://ccpi.org/ download/climate-change-performance-index-2023/ (Letöltés időpontja: 2023. 06. 22.)

Case, A. és Deaton, A. (2021) ‘Life expectancy in adulthood is falling for those without a BA degree, but as educational gaps have widened, racial gaps have narrowed’, PNAS, 118(11) e2024777118. doi: https://doi. org/10.1073/pnas.2024777118

Catão, L. A. V. és Milesi-Ferretti, G. M. (2013) External Liabilities and Crises. IMF (Working Paper 2013/113).

Cobb, C., Halstead, T., és Rowe, J. (1995) The genuine progress indicator: Summary of data and methodology. San Francisco: Redefining Progress. Letöltés helye: https://www.academia.edu/2130369 (Letöltés időpontja: 2023. 06. 22.).

Conceição, P. és Bandura, R. (2008) Measuring Subjective Wellbeing: A summary review of the literature. New York: Office of Development Studies (UN Development Programme).

Costanza, R. et al. (1997) ‘The value of the world’s ecosystem services and natural capital’, Nature, 387, pp. 253–260. doi: https://doi.org/10.1038/387253a0

Coyle, D. (2014) GDP: A brief but affectionate history. Princeton and Oxford: Princeton University Press.

Cubeddu L. M. et al. (2019) The External Balance Assessment Methodology: 2018 Update. IMF (Working Paper 2019/65).

Cummins, R. (2001) ‘The subjective well-being of people caring for a family member with a severe disability at home: A review’, Journal of Intellectual & Developmental Disability, 26(1), pp: 83–100.

Dabla-Norris, E. et al. (2015) Causes and Consequences of Income Inequality: A Global Perspective. International Monetary Fund. Letöltés helye: https://www.imf.org/external/pubs/ft/sdn/2015/sdn1513.pdf (Letöltés időpontja: 2023. 06. 22.)

Daly, H. E., Cobb, J. B. és Cobb, C. W. (1989) For the Common Good: Redirecting the Economy Toward Community, the Environment, and a Sustainable Future. Boston: Beacon Press.

Daly, H. E. (2005) ‘Economics in a full world’,  Scientific American, 293(3), pp. 100–107.

Daminger, A. (2019) ‘The Cognitive Dimension of Household Labor’, American Sociological Review, 84(4), pp. 609–633.

Daniels, A. (1987) ‘Invisible Work’, Social Problems, 34(5), pp. 403–415.

Dasgupta, P. (2021) The Economics of Biodiversity: The Dasgupta Review. London: HM Treasury. Letöltés helye: https://assets.publishing. service.gov.uk/government/uploads/system/uploads/attachment_ data/file/962785/The_Economics_of_Biodiversity_The_Dasgupta_ Review_Full_Report.pdf (Letöltés időpontja: 2023. 06. 22.).

De Neve, J-E., Diener, E., Tay, L. and Xuereb, C. (2013) ‘The Objective Benefits of Subjective Well-Being’, in Helliwell, J., Layard, R., and Sachs, J.: World Happiness Report. New York: UN Sustainable Development Solutions Network, pp. 54–79.

Deák, V., Kajdi, L., Nemecskó, I. és Végső, T. (2022) ‘Az idő pénz: Fizetési módok társadalmi költségének felmérése’, Hitelintézeti Szemle, 21(2), pp. 5–36. Letöltés helye: https://www.mnb.hu/letoltes/hsz-21-2t1-deak-kajdi-nemecsko-vegso.pdf (Letöltés időpontja: 2023. 06. 22.).

Deák, V., Nemecskó, I., Végső, T. és Bódi-Schubert, A. (2020) A koronavírus járvány hatása a magyarországi pénzforgalomra 2020-ban. Budapest: Magyar Nemzeti Bank. Letöltés helye: https://www.mnb. hu/letoltes/a-koronavirus-jarvany-hatasa-a-magyarorszagi-penzforgalomra-2020-ban.pdf (Letöltés időpontja: 2023. 06. 22.).

del Hoyo, J. L. D., Dorrucci, E., Heinz, F. F. és Muzikarova, S. (2017) Real convergence in the euro area: a long-term perspective. Frankfurt am Main European Central Bank (ECB Occasional Paper Series No. 203.).

Detken, C. et al. (2014) Operationalising the countercyclical capital buffer: indicator selection, threshold, identification and calibration. European Systemic Risk Board (Occasional Paper Series No. 5.).

Diener, E., Seligman, M. E. P. (2004) ‘Beyond money: Toward an economy of well-being’, Psychological Science in the Public Interest, 5(1), pp. 1–31.

Diener, E., Suh, E. M., Lucas, R. és Smith, H. (1999) ‘Subjective well-being: Three decades of progress’, Psychological Bulletin, 125(2), pp. 276–302.

Diener, E., Oishi, S. és Tay, L. (2018) ‘Advances in subjective well-being research’, Nature Human Behaviour, 2, pp. 253–260.

Dinda, S. (2004) ‘Environmental Kuznets curve hypothesis: a survey’, Ecological Economics, 49(4), pp. 431–455.

Drabancz, Á. és Berde, É. (2021) ‘Széllel szemben?: A magyar fertilitás jövőbeli kilátásai’, Demográfia, 64 (4), pp. 317–338. doi: https://doi. org/10.21543/DEM.64.4.3

Dudás, G. és Boros, L. (2019) ‘A közösségi gazdaság (sharing economy) definiálásának dilemmái’, Tér és Társadalom, 33(1), pp. 107–130. doi: https://doi.org/10.17649/TET.33.1.3058

Easterlin, R. A. (1974) ‘Does economic growth improve the human lot? Some empirical evidence’, in David, P. A., Reder, M. W. (eds.) Nations and households in economic growth: Essays in honour of Moses Abramowitz. New York: Academic Press, pp. 89–125.

Easterlin, R. A. (2005) ‘Feeding the illusion of growth and happiness: A reply to Hagerty & Veenhoven’, Social Indicators Research, 74(3), pp. 429–443.

Eichengreen, B. és Hausmann, R. (1999) ‘Exchange Rates and Financial Fragility’, in New Challenges for Monetary Policy. Denver: Federal Reserve Bank of Kansas City.

EIB (2021) EIB Investment Report 2020/2021: Building a smart and green Europe in the COVID-19 era. European Investment Bank. doi: https://doi.org/10.2867/904099

ESRB (2014) Recommendation of the European Systemic Risk Board of 18 June 2014 on guidance for setting countercyclical buffer rates (ESRB/2014/1), Official Journal of the European Union, C 239/1, pp. 1–10. Forrás: https://www.esrb.europa.eu/pub/pdf/recommendations/140630_ESRB_Recommendation.en.pdf (Utolsó letöltés: 2023. 06.22.)

European Commission, Directorate-General for Mobility and Transport, Essen, H., Fiorello, D., El Beyrouty, K. et al. (2019) Handbook on the external costs of transport – Version 2019 – 1.1, Publications Office of the European Union. Forrás: file:///D:/Downloads/handbook%20 on%20the%20external%20costs%20of%20transport-MI0320275ENN. pdf (Utolsó letöltés: 2023. 06.22.)

Fleurbaey, M. (2009) ‘Beyond GDP: The Quest for a Measure of Social Welfare’, Journal of Economic Literature, 47(4), pp. 1029–1075.

Fleurbaey, M. és Blanchet, D. (2013) Beyond GDP: Measuring Welfare and Assessing Sustainability. Oxford: Oxford University Press.

Fromann, R. (2010) ‘Nemzetek boldogsága és annak forrása az Easterlin-paradoxon tükrében’, in Prazsák, G. (szerk.) Nemzetek Európában. Budapest: ELTE TÁTK Társadalmi Konfliktusok Kutatóközpont, pp. 95–120. Letöltés helye: https://tatk.elte.hu/content/nemzetek-europaban-online-kotet.t.3450 (Letöltés időpontja: 2023. 06. 22.).

Galán, J. E. (2019) Measuring credit-to-GDP gaps. The Hodrick-Prescott filter revisited. Banco de España Occasional Papers No. 1906. doi: http://dx.doi.org/10.2139/ssrn.3384613

Galán, J. E., Mencía, J. (2018) Empirical assessment of alternative structural methods for identifying cyclical systemic risk in Europe. Banco de España Working Paper No. 1825. doi: http://10.2139/ssrn.3226820

Galati, G., Hindrayanto, I., Koopman, S. J. és Vlekke, M. (2016) ‘Measuring financial cycles in a model-based analysis: Empirical evidence for the United States and the euro area’, Economics Letters, 145, pp. 83–87.

Gambetti, L. és Musso, A. (2017) ‘Loan supply shocks and the business cycle’, Journal of Applied Econometrics, 32(4), pp. 764–782.

Giorno, C., Richardson, P., Roseveare, D. és van den Noord, P. (1995) Estimating Potential Output, Output Gaps and Structural Budget Balances. OECD Economics Department Working Papers 152.

Global Footprint Network (2022a) Earth Overshoot Day. Letöltés helye: www.overshootday.org (Letöltés időpontja: 2023. 06. 22.).

Global Footprint Network (2022b) National Footprint Accounts. Letöltés helye: www.footprintnetwork.org (Letöltés időpontja: 2023. 06. 22.).

Görög, Á. (2015). Hedonikus és eudaimónikus boldogság. Letöltés helye: https://tacit.blog.hu/2015/11/14/hedonikus_es_eudaimonikus_boldogsag (Letöltés időpontja: 2023. 06. 22.).

Hagerty, M. és Veenhoven, R. (2003) ‘Wealth and happiness revisited. Growing wealth of nations does go with greater happiness’, Social Indicators Research, 64(1), pp. 1–27.

Hamilton, J. D. (2018) ‘Why you should never use the Hodrick-Prescott filter’, Review of Economics and Statistics, 100(5), pp. 831–843.

Hanley, N. és Atkinson, G. (2003) ‘Economics and sustainable development: What have we lernt, and what do we still need to learn?’, in Berkhout, F., Leach M., and Scoones I. (eds) Negotiating Environmental Changes: New Perspectives from Social Science. Cheltenham: Edward Elgar.

Hardin, G. (1968). ‘The tragedy of the commons’, Science, 162(3859), pp. 1243–1248.

Hausmann R., Szalai, Á. (2021) ‘New Measurement System for Sustainability – MNB’s Sustainability Report and Index’, Prosperitas 8(2), 3. doi: https://doi.org/10.31570/prosp_2021_0003

Helliwell, J., Huang, H., Wang, S. és Norton, M. (2022) ‘Happiness, Benevolence and Trust During COVID–19 and Beyond’, in World Happiness Report 2022. Letöltés helye: https://happiness-report.s3.amazonaws.com/2022/WHR+22_Ch2.pdf (Letöltés időpontja: 2023. 06. 22.)

Heys, R. (2022) Inclusive measures of growth – How ONS is moving beyond GDP. Office for National Statistics. Letöltés helye: https://blog. ons.gov.uk/2022/11/11/inclusive-measures-of-growth-how-ons-is-moving-beyond-gdp (Letöltés időpontja: 2023. 06. 22.)

Hiebert, P., Jaccard, I. és Schüler, Y. (2018) ‘Contrasting financial and business cycles: Stylized facts and candidate explanations’, Journal of Financial Stability, 38, pp. 72–80.

Hoekstra, R. (2019) Replacing GDP by 2030. Cambridge: Cambridge University Press.

Hosszú, Zs. és Lakos, G. (2021) Early warning performance of univariate credit-to-GDP gaps. MNB Occasional Papers No. 142.

Hristov, N., Hülsewig, O. és Wollmershäuser, T. (2012) ‘Loan supply shocks during the financial crisis: Evidence for the Euro area’, Journal of International Money and Finance, 31(3), pp. 569–592.

IMD (2022) IMD World Competitiveness Yearbook 2022. Lausanne: Switzerland.

Inglehart, R. és Welzel, C. (2005) Modernization, Cultural Change and Democracy: The Human Development Sequence. New York: Cambridge University Press.

Innovációs és Technológiai Minisztérium (2020) Nemzeti Energiaés Klímaterv. Letöltés helye: https://energy.ec.europa.eu/system/ files/2020-01/hu_final_necp_main_hu_0.pdf (Letöltés időpontja: 2023. 06. 22.)

Jordà, Ò., Schularick, M. és Taylor, A. M. (2016) ‘Macrofinancial history and the new business cycle facts’, NBER Macroeconomics Annual, 31, pp. 213–263.

Kahneman, D., Kruger, A. B., Schkade, D. A., Schwarz, N. és Stone, A. A. (2005) ‘A Survey method for Characterizing Daily Life Experience: The Day ReconstructionMethod’, Science, 306(5702), pp. 1776–1180.

Kim, J.-H. (2017) ‘Social Media Use and Well-Being’ in Maddux, J. E. (ed.) Subjective Well-Being and Life Satisfaction. New York: Routledge, pp. 253–271.

Komáromi, A. (2008) ‘A külső forrásbevonás szerkezete: Kell-e félnünk az adóssággal való finanszírozástól?’, MNB Szemle, 2008. április, pp. 14–23.

Kopp, M. et al. (2004) ‘Vallásosság és egészség az átalakuló társadalomban’, Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 5(2), pp. 103–125.

Kowalski, S. és Veit, W. (2020) Sustainable Society Index. Summary Report 2018. Technology Arts Sciences TH Köln. Letöltés helye: https://ssi.wi.th-koeln.de/documents/summary-ssi-2018.pdf (Letöltés időpontja: 2023. 06. 22.)

Kulig, A., Kolfoort, H. és Hoesktra, R. (2010) ‘The case for the hybrid capital approach for the measurment of the welfare and sustainability’, Ecological Indicators, 10, pp. 118–128. doi: https://doi.org/10.1016/j. ecolind.2009.07.014

Lang, J. H. és Welz, P. (2018) Semi-structural credit gap estimation. ECB Working Paper No. 2194.

Lang, J. H., Izzo, C., Fahr, S. és Ruzicka, J. (2019): Anticipating the bust: A new cyclical systemic risk indicator to assess the likelihood and severity of financial crises. ECB Occasional Paper No. 219.

Larson, R. és Csíkszentmihályi, M. (2014) ’The Experience Sampling Method’, in Csíkszentmihályi, M. Flow and the Foundations of Positive Psychology. Dordrecht: Springer.

Liu, H., Khan, I., Zakari, A. és Alharthi, M. (2022) ‘Roles of trilemma in the world energy sector and transition towards sustainable energy: A study of economic growth and the environment’, Energy Policy, 170(113238). doi: https://doi.org/10.1016/j.enpol.2022.113238

Lucas, R. et al. (2004) ‘Unemployment alters the set point for life satisfaction’, Psychological Science, 15(1), pp. 8–13.

Magyar Nemzeti Bank (2018) Növekedési jelentés 2018. Letöltés helye: https://www.mnb.hu/letoltes/novekedesi-jelentes-2018-digitalis. pdf (Letöltés időpontja: 2023. 06. 22.).

Magyar Nemzeti Bank (2021) Fenntarthatósági jelentés 2021. Letöltés helye: https://www.mnb.hu/letoltes/fenntarthatosagi-jelentes-2021-hun-0518.pdf (Letöltés időpontja: 2023. 06. 22.).

Magyar Nemzeti Bank (2022) Termelékenységi jelentés. Letöltés helye: https://www.mnb.hu/letoltes/termelekenysegi-jelentes-2022-julius.pdf (Letöltés időpontja: 2023. 06. 22.).

Magyar Nemzeti Bank (2023) Lakáspiaci jelentés. Letöltés helye: https://www.mnb.hu/kiadvanyok/jelentesek/lakaspiaci-jelentes/lakaspiaci-jelentes-2023-majus (Letöltés időpontja: 2023. 06. 22.).

Matolcsy, Gy. (2019) ‘A sikeres válságkezelés a 12 gazdasági fordulat tükrében’, Polgári Szemle, 15(1–3), pp. 15–45. Letöltés helye: https:// polgariszemle.hu/aktualis-szam/163-gazdasagi-es-penzugyi-innovaciok/1017-a-sikeres-valsagkezeles-a-12-gazdasagi-fordulat-tukreben (Letöltés időpontja: 2023. 06. 22.).

Matolcsy, Gy. (2020) Egyensúly és növekedés, 2010–2019: Sereghajtóból újra éllovas. 2. kiadás. Budapest: Magyar Nemzeti Bank.

Matolcsy, Gy. (2022) ‘A gazdasági, a társadalmi, a pénzügyi és a környezeti fenntarthatósági szempontok megjelenése a Magyar Nemzeti Bank gyakorlatában’, Pénzügyi Szemle, 3, pp. 319–337. doi: https:// doi.org/10.35551/PSZ_2022_3_1

Mazzucato, M. (2018) The Value of Everything: Making and Taking the Global Economy. London: Penguin Books.

McKeown, L. (2022) Measuring Progress: GDP & Beyond. Office of National Statistics. Letöltés helye: https:/blog.ons.gov.uk/2022/08/12/ measuring-progress-gdp-beyond/ (Letöltés időpontja: 2023. 06. 22.).

McKinsey & Co. (2021) Getting tangible about intangibles: The future of growth and productivity? June 16, 2021. Discussion paper. Letöltés helye: https://www.meckinsey.com/capailities/growth-marketingand-sales/our-insights/getting-tangible-about-intangibles-the-future-of-growht-and-productivity (Letöltés időpontja: 2023. 06. 22.).

Meadows, D. H., Meadows, D. L., Randers, J. és Behrens, W. W. (1972) The Limits to Growth. New York: Universe Books. Letöltés helye: http://www.donellameadows.org/wp-content/userfiles/Limits-to-Growth-digital-scan-version.pdf (Letöltés időpontja: 2023. 06. 22.).

Mukherjee, P. és Ahuja, K. (2018) A Comparative Assessment of Sustainable Economic Development among the G20 Countries. 7th International RAIS Conference on Social Sciences, pp. 72–86. doi: http:// dx.doi.org/10.2139/ssrn.3152107

Nakamura, J. és Csíkszentmihályi, M. (2014) ‘The Concept of Flow’, in Csíkszentmihályi, M. Flow and the Foundations of Positive Psychology. Dordrecht: Springer.

Naszódi, A. és Mendonca, F. (2021) ‘A new method for identifying the role of marital preferences at shaping marriage patterns’, Journal of Demographic Economics, 89(1), pp. 1–27. doi: https://doi.org/10.1017/ dem.2021.1

Naszódi, A. és Mendonca, F. (2022) ‘Changing educational homogamy: Shifting preferences or evolving educational distribution?’, Cambridge University Press [online publication] (Journal of Demographic Economics). doi: https://doi.org/10.1017/dem.2022.21

Naszódi, A. és Mendonca, F. (2023) A new method for identifying what Cupid’s invisible hand is doing. Is it spreading color blindness while turning us more “picky” about spousal education? doi: https:// doi.org/10.48550/arXiv.2103.06991

Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács [NFFT] (2020) Útmutató a fenntartható jövőhöz. Letöltés helye: https://www.nfft.hu/dokumentumok (Letöltés időpontja: 2023. 06. 22.).

Nordhaus, W. D. és Tobin, J. (1972) ‘Is Growth Obsolete?’, in Nordhaus, W. D. és Tobin, J. (eds.) Economic Research: Retrospect and Prospect, Volume 5, Economic Growth. NBER. Letöltés helye: https://www.nber. org/system/files/chapters/c7620/c7620.pdf (Letöltés időpontja: 2023. 06. 22.).

OECD (2010) The High Cost of Low Educational Performance. The Long-run Economic Impact of Improving PISA Outcomes. Letöltés helye: https://www.oecd.org/pisa/44417824.pdf (Letöltés időpontja: 2023. 06. 22.).

OECD (2013) OECD Guidelines on Measuring Subjective Well-being. Paris: OECD Publishing. doi:https://doi.org/10.1787/9789264191655-en

OECD (2018) Beyond GDP: Measuring what counts for economic and social performance. Paris: OECD Publishing. doi: https://doi. org/10.1787/9789264307292

OECD (2019) PISA 2018 Results: Where all students can succeed. Volume II. Letöltés helye: https://www.oecd.org/pisa/publications/pisa2018-results-volume-ii-b5fd1b8f-en.htm (Letöltés időpontja: 2023. 06. 22.).

OECD (2020) How’s Life? 2020: Measuring Well-being. OECD Biannual Report. doi: https://doi.org/10.1787/23089679

Ostry, J. D., Berg, A. és Tsangarides, C. G. (2014). Redistribution, Inequality, and Growth. International Monetary Fund. Letöltés helye: https://www.imf.org/external/pubs/ft/sdn/2014/sdn1402.pdf (Letöltés időpontja: 2023. 06. 22.).

Palotai, D., Virág, B. (2016) Versenyképeség és növekedés. Budapest: Magyar Nemzeti Bank.

Pew Research Center (2018) The Age Gap in Religion Around the World. Letöltés helye: https://www.pewresearch.org/religion/2018/06/13/ the-age-gap-in-religion-around-the-world/ (Letöltés időpontja: 2023. 06. 22.).

Roth, F. (2022) ‘Social Capital, Trust and Economic Growth’, in Intangible Capital and Growth. Springer, pp. 167–185. doi: https://doi. org/10.1007/978-3-030-86186-5_8

Rünstler, G., Vlekke, M. (2018) ‘Business, housing, and credit cycles’, Journal of Applied Econometrics, 33(2), pp. 212–226.

Sachs, J., Lafortune, G., Kroll, C., Fuller, G. és Woelm, F. (2022) Sustainable Development Report 2022: From Crisis to Sustainable Development: the SDGs as Roadmap to 2030 and Beyond. Cambridge: Cambridge University Press. doi: https://doi.org/10.1017/9781009210058

Sahay R. et al. (2015) Rethinking Financial Deepening: Stability and Growth in Emerging Markets. International Monetary Fund. Letöltés helye: https://www.imf.org/external/pubs/ft/sdn/2015/sdn1508.pdf (Letöltés időpontja: 2023. 06. 22.)

Samuelson, P. A. és Nordhaus, W. D. (1987) Közgazdaságtan, I. Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó.

Schimmack, U. (2008) ‘The structure of subjective well-being’, in Eid, M. és Larsen, R.J. The science of subjective well-being. New York: The Guilford Press, pp. 97–123.

Schneider, F. (2022) ‘New COVID-related results for estimating the shadow economy in the global economy in 2021 and 2022’, International Economics and Economic Policy, 19, pp. 299–313. Letöltés helye: https://link.springer.com/article/10.1007/s10368-022-00537-6 (Letöltés időpontja: 2023. 06. 22.).

Schoenaker, N., Hoekstra, R. és Smits J. P. (2015) ‘Comparison of measurment systems for sustainable development at the national level’, Sustainable Development, 23, pp. 285–300, doi: https://doi. org/10.1002/sd.1585

Sharma, R. (2020) The 10 Rules of Successful Nations. New York: W.W. Norton & Company.

Solow, R. (1987) We’d better watch out. New York: New York Times Book Review.

Stiglitz, J. E. et al. (2010) Mismeasuring our lives. New York, London: The New Press.

Stiglitz, J. E. (2013) ‘In No One We Trust’, The New York Times. Letöltés helye: http://archive.nytime.com/opinionator.blogs.nytimes. com/2013/12/21/in-no-one-we-trust/ (Letöltés időpontja: 2023. 06. 22.)

Stiglitz, J. E., Sen, A. és Fitoussi, J-P. (2009) Report by the Commission on the Measurment of Economic Performance and Social Progress. Letöltés helye: https://ec.europa.eu/eurostat/documents/8131721/8131772/Stiglitz-Sen-Fitoussi-Commission-report.pdf (Letöltés időpontja: 2023. 06. 22.)

Stiglitz, J. E., Fitoussi, J. és Durand M. (2018) Beyond GDP: Measuring What Counts for Economic and Social Performance. Paris: OECD Publishing.

Szabó, E. (2006) ‘A környezetterhelés és a gazdasági fejlődés szétválása’, Területi Statisztika 9, 46(4), pp. 393–410.

Székely, B. (2020) Funding for lending schemes should prioritize SME lending. MNB Occasional Paper No. 138.

Szlávik, J. (szerk.) (2007) Környezetgazdaságtan. Budapest: Typotex Kiadó.

Szoboszlai, M. (2023) Meg kell előzni a digitális dualitás kialakulását. Budapest: Magyar Nemzeti Bank. Letöltés helye: https://www.mnb. hu/kutatas/pareto-muhely/osszes-elemzes/meg-kell-elozni-a-digitalis-dualitas-kialakulasat (Letöltés időpontja: 2023. 06. 22.)

Tamási, Á. (1934) Ábel Amerikában. Budapest: Ifjúsági Könyvkiadó.

Tamási, B. és Világi, B. (2011) Identification of credit supply shocks in a Bayesian SVAR model of the Hungarian Economy. MNB Working Paper No. 2011/7.

Tay, L., Herian, M. N. és Diener, E. (2014) ‘Detrimental Effects of Corruption and Subjective Well-Being: Whether, How, and When’, Social Psychological and Personality Science, 5(7), pp. 751–759.

TH Köln (2022a) SSI historical data. Letöltés helye: https://ssi.wi.thkoeln.de/historical_data.html (Letöltés időpontja: 2023. 06. 22.).

TH Köln (2022b) SSI latest data, Data Set 2018, Country charts and tables. Letöltés helye: https://ssi.wi.th-koeln.de/latest_data.html (Letöltés időpontja: 2023. 06. 22.).

Tölö, E., Laakkonen, H. és Kalatie, S. (2018) ‘Evaluating indicators for use in setting the countercyclical capital buffer’, International Journal of Central Banking, 14(2), pp. 51–112.

Tűű, L.-né (1997) ‘A szatellit-számlák’, Statisztikai Szemle, 75(4–5), pp. 434–436.

UNECE-OECD-EUROSTAT (2008) Measuring Sustainable Development: Report of the joint UNECE/OECD/Eurostat working group in statistics for sustainable development. New York, Geneva: United Nations.

United Nations (1987) Our Common Future. UN General Assembly document A/42/427. World Commission on Environment and Development, United Nations.

United Nations (2015) Transforming our world: the 2030 Agenda for Sustainable Development, UN General Assembly document A/ RES/70/1, Letöltés helye: https://www.refworld.org/docid/57b6e3e44. html (Letöltés időpontja: 2023. 07.13.).

United Nations (2022) The Sustainable Development Goals Report. New York: United Nations. Letöltés helye: https://unstats.un.org/sdgs/ report/2022/The-Sustainable-Development-Goals-Report-2022.pdf (Letöltés időpontja: 2023. 06. 22.).

Várnai, T. (2022) ‘A tőke és a gazdasági növekedés kapcsolata: a menynyiségi szemléletből a minőség felé’, in Baksay, G., Matolcsy, Gy. és Virág, B. (szerk.) Új Közgazdaságtan a Fenntarthatóságért. Budapest: Magyar Nemzeti Bank, pp. 203–229. Letöltés helye: https://www.mnb. hu/web/sw/static/file/az-uj-fenntarthato-kozgazdasagtan-hun.pdf (Letöltés időpontja: 2023. 06. 22.).

Várnai, T. (2023) Résekben naggyá nőni: a kreatív ipar súlya Magyarországon. Budapest: Magyar Nemzeti Bank. Letöltés helye: https://www.mnb.hu/kutatas/pareto-muhely/osszes-elemzes/resekben-naggya-noni-a-kreativ-ipar-sulya-magyarorszagon-1 (Letöltés időpontja: 2023. 06. 22.).

Virág, B. (szerk.) (2019) A jövő fenntartható közgazdaságtana. Budapest: Magyar Nemzeti Bank. Letöltés helye: https://www.mnb.hu/ kiadvanyok/mnb-szakkonyvsorozat/a-jovo-fenntarthato-kozgazdasagtana (Letöltés időpontja: 2023. 06. 22.).

Wackernagel, M. és Rees, W. E. (1996) Our ecological footprint: reducing human impact on the earth. Gabriola Island, BC; Philadelphia: New Society Publishers.

Wang, B. és Chen T. (2022) ‘Social progress beyond GDP: A principal component analysis (PCA) of GDP and twelve alternative indicators’, Sustainability, 14(6430). doi: httpsd://doi.org/10.3390/su14116430

WEF (2018) The Inclusive Development Index 2018. Summary and Data Highlights – World Economic Forum. Letöltés helye: https:// www3.weforum.org (Letöltés időpontja: 2023. 06. 22.).

Wendling, Z. A. et al. (2018) Environmental Performance Index. New Haven: Yale Center for Environmental Law & Policy. Letöltés helye: https://epi.yale.edu/ https://epi.yale.edu/downloads/epi2018reportv06191901.pdf (Letöltés időpontja: 2023. 06. 22.).

Wolf, M. J. et al. (2022). 2022 Environmental Performance Index. New Haven: Yale Center for Environmental Law & Policy, p. 206. Letöltés helye: https://epi.yale.edu https://epi.yale.edu/downloads/epi2022report06062022.pdf (Letöltés időpontja: 2023. 06. 22.).

Wooden, M. et al. (2009) ‘Working Time Mismatch and Subjective Well-being’, British Journal of Industrial Relations, 47, pp. 147–179.

World Values Survey [WVS] (2022) Findings and Insights – Inglehart-Welzel Cultural Map. Letöltés helye: https://www.worldvaluessurvey.org (Letöltés időpontja: 2023. 06. 22.).

Zorkóciová, O., Palusková, H. és Danisková, S. K. (2021) ‘Regression analysis of the relationship between selected variables of economic growth and sustainable development’, Ad Alta: Journal of Interdisciplinary Research, 11(2)

Ajánlott irodalom

Basel Committee on Banking Supervision (2010) Guidance for national authorities operating the countercyclical capital buffer. Basel: Bank for International Settlements.

Costanza, R., Hart, M., Posner, S. and Talberth, J. (2009) Beyond GDP: The Need for New Measures of Progress. Boston: Pardee Center for the Study of the Longer-Range Future (Pardee Paper No. 4).

Dickinson, E. (2011) ‘GDP: A Brief History’, Foreign Policy, 2011. január 3. Letöltés helye: https://foreignpolicy.com/2011/01/03/gdp-a-brief-history/ (Letöltés időpontja: 2023. 06. 22.).

Diener, E., Sandvik, E., Seidlitz, L. és Diener, M. (1993) ‘The relationship between income and subjective well-being: relative or absolute?’, Social Indicators Research, 28(3), pp. 195–223.

Diener, E., Suh, E. és Oishi, S. (1997) ‘Recent Findings on Subjective Well-Being’, Indian Journal of Clinical Psychology, 24(1), pp. 25–41.

Easterlin, R. A. (1995) ‘Will raising the income of all increase the happiness of all?’, Journal of Economic Behavior and Organization, 27(1), pp. 35–47.

Eurostat (2023) ‘Population projections (EUROPOP 2023)’. Letöltés helye: https://ec.europa.eu/eurostat/data/database (Letöltés időpontja: 2023. 06. 22.)

Egyesült Nemzetek Szervezete [ENSZ] (2015) Világunk átalakítása: Fenntartható Fejlődési Keretrendszer 2030. Letöltés helye: https://ensz.kormany.hu/download/7/06/22000/Vil%C3%A1gunk%20 %C3%A1talak%C3%ADt%C3%A1sa%20Fenntarthat%C3%B3%20Fejl%C5%91d%C3%A9si%20Keretrendszer%202030.pdf (Letöltés időpontja: 2023. 06. 22.).

European Commission, Directorate-General for Mobility and Transport, Essen, H., Fiorello, D., El Beyrouty, K., et al. (2020)  Handbook on the external costs of transport : version 2019 – 1.1. Publications Office. doi: https://data.europa.eu/doi/10.2832/51388

European Systemic Risk Board [ESRB] (2014) ‘Recommendation of the European Systemic Risk Board of 18 June 2014 on guidance for setting countercyclical buffer rates (ESRB/2014/1)’, Official Journal of the European Union, C 239/1, pp. 1–10.

Freixas, X., Laeven, L., Peydró, J.-L. (2015) Systemic risk, crises, and macroprudential regulation. Cambridge: MIT Press

Gaspar, V., Medas, P. és Perrelli, R. (2021) ‘Global Debt Reaches a Record $226 Trillion’, IMF blog. Letöltés helye: https://www.imf.org/en/ Blogs/Articles/2021/12/15/blog-global-debt-reaches-a-record-226-trillion (Letöltés időpontja: 2023. 06. 22.).

Helliwell, J. F., Bonikowska, A. és Shiplett, H. (2016) Migration as a Test of the Happiness Set Point Hypothesis: Evidence from Immigration to Canada. NBER Working Paper 22601.

Inglehart, R., Klingemann, H-D. (2000) ‘Genes, culture, democracy and happiness’, in Diener, E. és Suh, E. (eds.): Subjective well-being across cultures. Cambridge: MIT Press, pp. 165–183.

Központi Statisztikai Hivatal [KSH] (2022) A fenntartható fejlődés indikátorai Magyarországon, 2022. Letöltés helye: https://www.ksh. hu/s/kiadvanyok/fenntarthato-fejlodes-indikatorai-2022/fenntarthato_fejlodes_indikatorai_2022.pdf (Letöltés időpontja: 2023. 06. 22.)

Kubiszewski I. et al. (2013) ‘Beyond GDP: Measuring and achieving global genuine progress’, Ecological Economics, 93, pp. 57–68. doi: https://doi.org/10.1016/j.ecolecon.2013.04.01

‘Mi a különbség a jólét és a jóllét között?, OzoneTV, 2020. 06. 25. Letöltés helye: https://ozonetv.hu/cikkek/2020/06/25/mi-a-kulonbseg-ajolet-es-a-jollet-kozott (Letöltés időpontja: 2023. 06. 22.)

Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács [NFFT] (2013) Nemzeti fenntartható fejlődési keretstratégia. Letöltés helye: https://www.nfft.hu/ nffs (Letöltés időpontja: 2023. 06. 22.).

Oishi, S., Graham, J. és Galinha, J.C. (2013) ‘Concepts of Happiness Across Time and Cultures’, Personality and Social Psychology Bulletin, 39(5), pp. 559–577.

Szentmihályi, Sz. és Világi, B. (2015) ‘A Phillips-görbe: elmélettörténet és empirikus összefüggések’, Hitelintézeti Szemle, 14(4), pp. 5–28.

United Nations (2022) Updating the System of National Accounts (SNA). , Department of Economic and Social Affairs, Statistics Division, United Nations.Letöltés helye: https://unstats.un.org/unsd/nationalaccount/snaUpdate.asp (Letöltés időpontja: 2023. 06. 22.).

United Nations (2022) SDG Indicators: Global indicator framework for the Sustainable Development Goals and targets of the 2030 Agenda for Sustainable Development. Department of Economic and Social Affairs, Statistics Division, United Nations. Letöltés helye: https://unstats.un.org/sdgs/indicators/indicators-list/ (Letöltés időpontja: 2023. 06. 22.).

United Nations (2022) The 17 goals. Department of Economic and Social Affairs, Sustainable Development, United Nations. Letöltés helye: https://sdgs.un.org/goals (Letöltés időpontja: 2023. 06. 22.).

United Nations Environment Programme, International Union for Conservation of Nature és World Wide Fund For Nature [IUCN-UNEPWWF] (1991) Caring for the Earth: A Strategy for Sustainable Living.

Gland. Letöltés helye: https://wedocs.unep.org/20.500.11822/30889 (Letöltés időpontja: 2023. 06. 22.).

Waas, T., Hugé, J., Block, T., Wright, T., Benitez-Capistros, F. és Verbruggen, A. (2014) ‘Sustainability assessment and indicators: Tools in a decision-making strategy for sustainable development’, Sustainability, 6(9), pp. 5512–5534.

Waterman, A. S. (1993) ‘Two Conceptions of Happiness: Contrasts of Personal Expressiveness (Eudaimonia) and Hedonic Enjoyment’, Journal of Personality and Social Psychology, 64 (4), pp. 678–691.

FOGALOMTÁR

Adat: olyan információ, amely valamilyen jelenség megfigyeléséből és értékeléséből keletkezik; ezeknek a jelenségeknek az információelemeit digitális formában rögzíti, rendszerezi és tárolja, így gazdasági hasznosságot nyújt a termelési folyamatban.

Államadósság: a kormányzati szektor múltban felhalmozott tartozásainak, számviteli kötelezettségeinek összessége.

Éghajlatvédelmi t eljesítmény m utató (C limate Ch ange Performance In dex, CCPI): az értékelés 4 kategóriába (ÜHGkibocsátás, megújuló energia, energiafelhasználás és klímapolitika) tartozó 14 indikátor alkalmazásával a vizsgált országok klímavédelmi törekvéseinek és előrehaladásának összehasonlítását teszi lehetővé a nemzetközi klímapolitika átláthatóságának növelése érdekében.

Befogadó fejlődés in dex (In clusive Development In dex, IDI): a World Economic Forum mutatója, amely azt vizsgálja, hogy a gazdasági fejlettség mutatói, mint pl. a jövedelem, az élettartam, az egészség, a jólét és a fenntarthatóság a társadalom milyen széles rétegeit érintik.

Beruházási ráta: a bruttó állóeszköz-felhalmozás és a bruttó hazai termék (GDP) aránya.

Biokapacitás: az adott térségben rendelkezésre álló természeti erőforrások, az összes olyan biológiailag produktív terület (szárazföldi és vízi egyaránt) összessége, ami az emberi igények kielégítéséhez, újratermeléséhez szükséges.

Boldog bolygó index (Happy Planet Index, HPI): a Gallup felmérésére alapozott ENSZ mutatószám, amely a boldogságérzetet a Föld ökoszisztémájának legkisebb terhelésének tükrében értékeli az élettartam, a jólét, az elégedettség és az ökológiai lábnyom szerint.

Boldogság: nincs általánosan elfogadott definíció, mást értenek alatta különböző kultúrákban és korokban. Tudományos munkákban előfordul, hogy a szubjektív jóllét szinonimájaként vagy a pozitív és negatív érzelmek nettó egyenlegeként használják. Köznyelvi jelentésében sok országban a jószerencséhez szorosan kapcsolódó fogalom, de például a modern kori amerikai meghatározásból ez a jelentés már teljesen hiányzik.

Bruttó nemzeti jövedelem (Gross National Income, GNI): a GDP-ből származtatható mutató, a rezidensek és a külföld közötti elsődleges jövedelmek, vagyis a munkavállalói jövedelmek, a tőke- és kamatjövedelmek, valamint az EU-val kapcsolatos elsődleges transzferek elszámolásával. A hazai szereplők által elért jövedelmet méri.

Easterlin-paradoxon: Richard Easterlin (1974) empirikus vizsgálatai szerint az anyagi jólét növekedésével a boldogságérzet egy ideig nő, de egy bizonyos „jóléti kritikus ponton” túl már csökken. Ennek feloldása az, hogy az elemi jólét szintjén túl a jóllét csak a „hedonikus” (élvezeti) boldogsággal fokozódik, az Easterlin által azonosított „eudaimónikus” (önmegvalósító) boldogság viszont stagnál, majd csökken.

Egészségesen várható életévek: az egészségesen várható élettartam azt fejezi ki, hogy egy átlagos személy az adott életkorban várhatóan hány évet tölthet egészségi állapotából fakadó korlátozottságtól mentesen.

Elektronikus fizetések aránya: a kártyás vásárlások éves összegének és az éves lakossági fogyasztásnak az aránya.

Élethosszig tartó tanulás: jellemzően a felnőttkorban, munka mellett végzett tanulási tevékenységet értjük alatta, amely kívül áll a fiatalkori, iskolarendszeren belüli képzéseken. Statisztikailag az egész életen át tartó tanulásban résztvevőnek azt tekintjük, aki a felmérést megelőző négy hétben bármiféle (iskolarendszerű, illetve iskolarendszeren kívüli) oktatásban vagy képzésben részesült.

Életminőség-index (Life Quality In dex, LQI): az Economist Intelligence Unit életminőség-mutatója az egészséges, biztonságos és boldog élet feltételeit tükröző 11 kompozit adatból számítható ki.

Emberi fejlettségi index (Human Development Index, HDI): a  leginkább elterjedt, könnyen számítható alternatív jólléti ENSZ mutatószám, amely 189 országot rangsorol, de csak az egészségre, a képzettségre és a jólétre (jövedelemre) vonatkozó adataik alapján.

Energiafüggőség: azt mutatja meg, hogy egy ország energiafelhasználásában mekkora szerepet tölt be az importált energia. Mérőszáma a nettó energiaimport aránya, amely az adott évben importált és exportált energia különbségének (nettó import) és a (készletváltozástól szűrt) rendelkezésre álló energiának a hányadosa.

Energiaintenzitás: egységnyi gazdasági kibocsátásra jutó energiafelhasználás. Minél magasabb, annál több energiát kell felhasználni a gazdaság működése érdekében.

Energiamix: egy ország energiafelhasználásának energiahordozók szerinti megoszlása.

Energiatrilemma: hármas kihívás az energiapolitikában. Az (i) energiafüggőség csökkentése, az (ii) energiaellátás megfizethetősége és a (iii) környezeti szempontból előnyös energiaellátás szempontjai egyidejű megvalósításának nehézségére és az ebből fakadó szakpolitikai kihívásokra utaló fogalom.

Erőforrás: a gazdasági javak, termékek és szolgáltatások létrehozásához felhasznált anyagi és nem materiális tényezők összessége. Azon inputok (kiindulási, felhasznált dolgok) halmaza, amelyek kombinálásával az adott jószág előállítható. A kortárs közgazdasági gondolkodás az erőforrásokat négy csoportba sorolja: fizikai-gazdasági erőforrások, humán erőforrások, társadalmi erőforrások és környezeti erőforrások.

Értéklánc (value chain): annak ábrázolása, hogy egy termék/szolgáltatás kigondolásától egészen a vevőhöz való eljuttatásáig mely szakaszokban mekkora új érték keletkezik.

Export hozzáadottérték-tartalma: azt mutatja meg, hogy a bruttó export hány százaléka származik hazai előállításból.

Fenntartható fejlődés: a fenntarthatóság feltételeinek megfelelő társadalmi, gazdasági előrehaladás. A fejlődés érthető mennyiségi és minőségi értelemben is. Akkor fenntartható a fejlődés, ha az belátható időn belül nem ütközik akadályokba, azaz érdemi beavatkozás nélkül folyamatosan folytatható.

Fenntartható fejlődési célok (Sustainable Development Goals, SDG) index és a  fenntartható fejlődési célokról szóló jelentés (Sustainable Development Report, SDR): a társadalmi és környezeti fenntarthatóság előrehaladását jelzi a fenntartható fejlődési célok időarányos teljesítése tükrében 0–100 pontos skálán, mintegy 120 indikátor segítségével. Az utóbbi években a globális SDG-index visszaesést mutat, a lemaradás a szegénység felszámolása, a tisztességes munka és a gazdasági növekedési célok elérése tekintetében különösen nagy.

Fenntartható gazdasági jólét mutató (In dex of Sustainable Economic Welfare, ISEW): a  MEW (gazdasági jólét mércéje) korrigálásával kalkulált egyik legátfogóbb fenntartható gazdasági jóléti mérőszám, amely a személyes fogyasztásból indul ki, de figyelembe veszi a fogyasztási egyenlőtlenségek változásának jólétre gyakorolt hatásait is a jólétet befolyásoló 22 indikátor (gazdasági, társadalmi és környezeti kár, illetve haszon) hozzáadásával vagy kivonásával, miközben a természeti és társadalmi tőke kimerülésével is számol.

Fenntartható pénzügyek: a fogalmat először az 1987-es Brundtlandjelentés határozta meg, mint azt a jelen szükségleteit kielégítő fejlődést, amely még nem veszélyezteti a jövő nemzedékek képességét saját szükségleteik kielégítésére. Ma ez a fogalom képezi az Egyesült

Nemzetek Szervezete (ENSZ) 2030-ig szóló fenntartható fejlődési menetrendjének és tizenhét fenntartható fejlődési céljának (SDG) az alapját, amelyek célja a szegénység felszámolása, a bolygó védelme, valamint a béke és a jólét előmozdítása mindenki számára.

Fenntartható társadalom index (Sustainable Social Index, SSI): az egyik leginkább átfogó mutatórendszer, amely a társadalmi, környezeti és gazdasági fenntarthatóságot méri 7 kategóriában 21 mutatóval azzal a következtetéssel, hogy a társadalmi és a gazdasági fenntarthatóság javulása mellett a környezeti fenntarthatóság romlik.

Fenntarthatóság: az erőforrások az időben hosszú távon fennálló azon mennyiségi és minőségi állapota, amely lehetővé teszi a társadalmak számára, hogy kibocsátásaikat és a tág értelemben vett jóllétük megteremtését tartósan képesek legyenek biztosítani – legalább szinten tartani, de még inkább növelni. A fenntarthatóságnak számos aspektusa van. E könyvben elsősorban gazdasági, pénzügyi, társadalmi és ökológiai dimenzióban értelmezzük.

Fizetési mérleg: a fizetésimérleg-statisztika a rezidensek és nem rezidensek közötti tranzakciókat mutatja be. A reálgazdasági tranzakciókat a folyó fizetési mérleg és a tőkemérleg, míg a finanszírozási tranzakciókat a pénzügyi mérleg veszi számba. A fizetési mérleg eredményszemléletű statisztika, így a tranzakciókat mindig tulajdonosváltáskor számolják el.

Fizikai életminőség-index (Physical Quality of Life Index, PQLI): az Overseas Development Council fizikai életminőség mutatóját a várható élettartam, az írástudás és a csecsemőhalandóság határozza meg.

Foglalkoztatásalapú munkatermelékenység: a termelékenységi számításokban a leggyakrabban használt mutató a munka(erő)-termelékenység, amely vagy egy foglalkoztatottra vagy egy munkaórára jutó hozzáadott értékként kerül meghatározásra. A foglalkoztatásalapú

munkatermelékenység az egy alkalmazottra vetített hozzáadott értéket jelöli.

Foglalkoztatási rés (iskolai végzettség szerint): a  magasan képzettek (pl. legalább főiskolai diplomával rendelkezők) és az alacsony iskolázottságúak (pl. érettségivel nem rendelkezők) foglalkoztatási rátájának különbsége.

Folyó fizetési mérleg: a folyó fizetési mérleg a külkereskedelmi (áru és szolgáltatás) egyenleget, a jövedelemegyenleget, valamint a transzferek közül a viszonzatlan folyó átutalásokat tartalmazza.

Forrás- és felhasználástáblák: Az  input-output keretrendszer központi elemei a folyó- és előző évi áron számított forrás- és felhasználástáblák. A keretrendszert a szimmetrikus input-output táblák egészítik ki, amelyek a forrás- és felhasználástáblákból feltételezések vagy kiegészítő adatok felhasználásával vezethetők le. A forrás- és felhasználástáblák a nemzetgazdaság termékekkel kapcsolatos tranzakcióinak értékét terméktípus és ágazat szerinti bontásban leíró mátrixok. E táblák a következőket mutatják be: a termelési költségek szerkezete, valamint a termelési folyamat során keletkezett jövedelem; az előállított javak és szolgáltatások áramlása a nemzetgazdaságban; a javak és szolgáltatások áramlása a hazai gazdaság és külföld között; az európai uniós összefüggések elemzése érdekében meg kell különböztetni az Európai Unión belüli és az unión kívüli országok viszonylatában létrejött áramlásokat.

Gazdasági jólét mércéje (Measure of Economic Welfare, MEW): a  mutató a gazdasági növekedés és a jólét közötti kapcsolat megértése mellett a fenntarthatóságról is tartalmaz információkat, ilyenek a hagyományos GDP vagy GNP-számítások látókörén kívül maradó tényezők (pl. szabadidő, a nem piaci termékek és szolgáltatások és az urbanizáció okozta hátrányok értéke).

Gazdasági összetettség mutató (Economic Complexity Index, ECI): a Harvard Egyetem kutatócsoportja az export volumene és szerkezete segítségével becsüli meg egy adott ország tudástőkéjét, és rangsorolja a világ 133 országát. Az értékelőrendszer az exportdiverzifikáltságon keresztül tükrözi az országok gazdasági erejét. Az összetettebb exportszerkezet magasabb gazdasági növekedést eredményezhet az index szerint. Gini-index: a jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenség elterjedt mérőszáma. Értéke 0 és 1 (vagy 0 és 100 százalék) közé esik, ahol a 0 érték a tökéletesen egyenletes eloszlást, vagyis a teljes egyenlőséget, az 1 pedig a teljes egyenlőtlenséget jelenti.

Globális élh etőségi in dex (Global Liveability In dex, GLI): az Economic Intelligence Unit által kidolgozott globális élhetőségi mutató a világ 173 nagyvárosát minősíti 30 indikátor alapján, amelyek a biztonságot, az egészségügyet, a kultúrát és a környezetminőséget, az oktatást és az infrastruktúrát képviselik.

Globális hektár: az ökológiai lábnyom és a biokapacitás egységes elszámolási egysége. A különböző földtípusok (például erdő, mező, szántóföld) eltérő termelékenységgel rendelkeznek, ezen területek termelékenységgel súlyozott átlaga a globális hektár.

Hazai hozzáadottérték-tartalom: a belföldi hozzáadott érték aránya a termelésben azt jelzi, hogy egy egységnyi bruttó kibocsátáshoz mekkora hozzáadott érték tartozik országhatáron belül.

Hitel-betét mutató: a hitel/betét arány a bankok által nyújtott teljes ügyfél hitelállományt veti össze az ügyfeleik betétjeinek teljes összegével. Más szóval tehát megmutatja, hogy a hitelállomány mekkora arányát fedezik a stabil finanszírozási forrásnak tekinthető bankbetétek.

Hitelrés: a nempénzügyi magánszektor, vagyis a háztartások és a nempénzügyi vállalatok aggregált hitelállományában megfigyelhető ciklikus jellegű ingadozás aktuális helyzetét mérő mutató. Ezáltal

a pénzügyi ciklus egyik mérőszáma is egyúttal. A hitelrést általában a GDP-arányos hitelállomány saját trendértékétől való abszolút (tehát százalékpontos) eltérésével szokás számszerűsíteni. Ezek a hitelrés-mutatók abban térnek el egymástól, hogy a nem megfigyelhető és időben változó trendértékeket milyen módszerrel becslik meg. A hitelrések szignifikánsan pozitív értékei középtávon, vagyis az 1–5 éven belül bekövetkező pénzügyi válságok közepesen megbízható korai előrejelző indikátorainak számítanak. A makroprudenciális politika monitoringrendszerében is kitűntetett helyet foglalnak el emiatt.

Humán tőke: a  termelési tényezők közül a tőke alapvetően két részre bontható – fizikai és humán tőkére. A humán tőke tágabb értelmezésben az az egyénben megtestesült tudás, azok a készségek, kompetenciák és sajátosságok, amelyek megkönnyítik a személyes, a társadalmi és a gazdasági jólét megteremtését. Szűkebb értelmezésben a humántőke-állomány a tudás, a kompetenciák és egyéb olyan gazdaságilag releváns tulajdonságok összessége, amelyekkel a munkaképes korú népesség rendelkezik.

Immateriális beruházások: beruházások a számítógépes szoftverekbe és adatbázisokba, a kutatás-fejlesztésbe, az ásványkincsek feltárásába, a licencekbe és a know-how-ba.

Inglehart-értéktengely: az Easterlin-paradoxon létét regionálisan igazoló korrelációs mátrixban az X tengely negatív tartományában a létfenntartási, a pozitív tartományában az önmegvalósítási értékek szerepelnek. Az Y tengely negatív tartományában a tradicionális, a pozitív tartományban a modern globális értékek állnak. Egy átlós értéktengely a negatív tartományban a szűkösség, a pozitív tartományban a bőség jegyében osztja ketté a mátrixot; ahol a vizsgált országok regionális klasztereket alkotva jelennek meg.

Inkluzív társadalom: olyan gazdasági-társadalmi intézményrendszer, amely széles körben, megkülönböztetés nélkül, az esélyegyenlőséget minél inkább szavatolva biztosít olyan lehetőségeket, szolgáltatásokat

a társadalom tagjai számára, amelyek elősegítik, hogy mindenki képes legyen tehetségét, munkavégző képességét a lehető legnagyobb mértékben kamatoztatni mások javára.

Jobb élet index (Better Life Index, BLI): olyan OECD mutató, amely 41 fejlett ország 11-féle életminőséggel kapcsolatos adatait tartalmazza, mint pl. lakhatás, munkahely, jövedelem, elégedettség, biztonság, környezet.

Jólét (wealth, welfare):  Néhány évtizede a jólét alatt anyagi javakkal való rendelkezést, vagyont, pénzügyi biztonságot értettek. Mára mind a döntéshozói diskurzusokban, mind a tudományos munkákban egyre nagyobb hangsúlyt kap a jóllét (két l-lel írva), amely túlmutat az anyagi helyzeten.

Jólétből a  jóllétbe index (Wealth to Well-being, W2W): a Boston Consulting Group mutatója, amely a SEDA (Sustainable Economic Development Assessment) fenntartható gazdasági fejlődést minősítő mutatóját viszonyítja az egy főre jutó jövedelemhez.

Jóllét (well-being): a  (szubjektív) jóllét két fő dimenziója az élettel való elégedettség (kognitív) és az érzelmek nettó egyenlege (affektív). Objektív mérőszámok helyett a hangsúly az egyén szubjektív érzékelésén van, az egyén hogyan éli meg és értékeli életét és tevékenységeit. Az anyagi jóléttel szemben további dimenziókat is magában foglal, mint a családi boldogság, az egészségi helyzet, környezetünk állapota, az önmegvalósításra való lehetőség és képesség, az értelmes élet (eudaimónia), személyes szabadságunk stb.

Kibocsátási rés: az aktuális GDP szintje és a potenciális kibocsátás különbsége. Célja a gazdaság aktuális ciklikus pozíciójának meghatározása. A reálgazdaság felől érkező inflációs nyomás fontos indikátora.

Körforgásos gazdaság: a körforgásos gazdaság lényege, hogy az egyszeri fogyasztás helyett egy termék élettartamát, életciklusát a lehető legnagyobb mértékben meghosszabbítsuk.

Környezeti adó: célzottan a környezetet szennyező tevékenységekre (termelés vagy fogyasztás) kivetett adó. A zöld vagy környezeti adók olyan gazdaságpolitikai eszközök, amelyek révén a jelenlegihez képest kedvezőbb össztársadalmi keresleti-kínálati egyensúly alakítható ki, és ezáltal mérsékelhető a gazdasági szereplők környezetszennyező tevékenysége. A zöld adókból származó bevétel egyelőre a bruttó kibocsátás és a teljes adóbevétel töredékét teszi ki a fejlett országok körében.

Környezeti teljesítmény index (Environmental Performance Index, EPI): hatékony eszköz az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak mérésére, ugyanis három célterülethez (a környezet emberi egészségre gyakorolt hatásának csökkentése, az ökoszisztémák életképességének javítása és a klímaváltozás csökkentése) tartozó különböző súlyt képviselő 11 alapindikátorból számol egy 0 és 100 közé eső aggregált indexet, az adott ország egyes mutatóinak értékét a céloktól való eltérésből kalkulálva.

Környezeti-gazdasági számlák rendszere (SEEA): egy olyan nemzetközi statisztikai szabvány, amely rendszerszemléletű megközelítést alkalmaz a gazdasági és környezeti információk egyesítésére, hogy ezáltal mérni lehessen a környezet hozzájárulását a gazdasághoz és a gazdaság környezetre gyakorolt hatását. A SEEA a nemzeti számlák rendszerével (SNA) összhangban lévő struktúrát és osztályozást használ a gazdaság és a környezet kapcsolatára vonatkozó mutatók és elemzések kidolgozásának megkönnyítése érdekében.

Közvetlen tőkebefektetés (Foreign Direct Investment, FDI): azok a külföldi befektetések, amelyeknél az egyik országban rezidens befektető egy másik országban rezidens vállalatban tartós érdekeltséggel rendelkezik. Jellemzően a 10 százalék és az azt meghaladó külföldi tulajdonosi részesedést eredményező befektetések tartoznak ide.

Kreatív rombolás (Creative Destruction): Joseph Schumpeter által bevezetett fogalom, amelynek során az új innovációk, megoldások átveszik a régebbi termékek, szolgáltatásokat helyét a piacon.

Külső adósság: a teljes gazdaság (magánszektor és államháztartás)

külfölddel szembeni adósságjellegű (hitelek, kötvények) tartozása.

Külső finanszírozási képesség/igény: nettó finanszírozási képességen (nettó pénzügyi megtakarításon) a rendelkezésre álló jövedelem azon részét értjük, melyet a gazdasági szereplők nem költenek el, azaz nem fordítják fogyasztásra vagy felhalmozásra. Ha a jövedelem és a belföldi felhasználás különbsége negatív, vagyis a nemzetgazdaság felhalmozási (beruházás és készletváltozás), valamint fogyasztási kiadásainak összege meghaladja az ország rendelkezésre álló jövedelmét, akkor finanszírozási igényről beszélünk. A külső finanszírozási képesség/igény a folyó fizetési mérleg és a tőkemérleg összege.

Makroprudenciális politika: a  pénzügyi stabilitás fenntartását szolgáló állami beavatkozásoknak az a része, amely a rendszerszintű pénzügyi kockázatok túlzott mértékű felépülésének megelőzésével, illetve szükség esetén mérséklésével foglalkozik. Más szóval olyan, az egész pénzügyi rendszerre ható szabályozás, amely a pénzügyi válságok megelőzésére és tompítására törekszik anélkül, hogy a pénzügyi rendszer működését túlzottan korlátozná.

Megosztáson alapuló gazdaság (sharing economy): olyan üzleti modell, amelyben a tulajdonos és a felhasználó elválik egymástól, a felhasználók száma magas, és ugyanazon eszközt időben váltakozva többen használnak. Tipikusan ilyenek az autómegosztó hálózatok. Alapvetően a fix költség a tulajdonost terheli, a változó költségek pedig a felhasználókat. Az eszközök kihasználtsága tipikusan magasabb, mint azonos tulajdonos és felhasználó esetében.

Megújuló energiaforrások: az energiahordozók azon csoportja, amelyek emberi időléptékben képesek megújulni, azaz nem fogynak el,

ellentétben a nem megújuló energiaforrásokkal. A megújuló energiaforrások a napenergia közvetlen termikus és fotoelektromos hasznosítása, a biomassza, a szélenergia, a vízenergia, a tenger hullámzásából kinyerhető energia, a geotermikus energia, valamint a Holddal összefüggésben az árapály-energia.

Működési költségek: a személyi jellegű ráfordításokat, az egyéb adminisztrációs költségeket és az értékcsökkenést tartalmazza. A személyi jellegű ráfordítások túlnyomó részét a bérköltség adja, míg az egyéb adminisztrációs költségek közé a számítástechnikai költségek, bérleti díjak, marketing költségek, biztosítási díjak, szakértői díjak tartoznak. Ez utóbbi tétel tartalmazza a jövedelemadó kategóriájába nem sorolható banki terheket is (pl.: pénzügyi szervezetek különadója, tranzakciós illeték, extraprofit adó). Az értékcsökkenés az ingatlanok, berendezések, és immateriális javak értékcsökkenését foglalja magában.

NEET-ráta (Not in Education, Employment or Training): a foglalkoztatásban, (iskolarendszerű, illetve iskolarendszeren kívüli) oktatásban és képzésben nem részt vevő fiatalok azonos korú népességen belüli aránya.

Negatív externália: ha egy termék előállításának vagy fogyasztásának járulékos költségei nem jelennek meg annak termelői vagy fogyasztói árában, hanem szétterülnek a gazdaság más szereplői között.

Nem megújuló energiaforrások: egyes természeti források mennyisége az ember szemszögéből végesnek mondható, keletkezésükhöz évmilliókra van szükség, újratermelődésüknél gyorsabb ütemben aknázzuk ki őket. Ide tartozik a földgáz, a kőolaj, a szén és az urán.

Nem-megfogható beruházás (intangible investment), nem-megfogható vagyon (intangible assets): fizikailag nem létező tevékenységekbe való beruházás (például tudásba, képességfejlesztésbe, jó hír építésébe), illetve az ezen beruházásokkal létrehozott nem fizikai

jellegű érték (például magasabb végzettségi/képzettségi szint, pozitívabb piaci értékítélet, erősebb bizalmi szint).

Nemzeti vagyon (national capital): azon gazdasági, természeti, humán és társadalmi értékek együttese, amelyekkel egy ország rendelkezik.

Nettó gazdasági jólét mutatója (Net Economic Welfare, NEW): a GNP-hez hozzáadja a jólét egyes kulcsfontosságú elemeit (pl. háztartási munka, szabadidő, feketegazdaság értéke), és levonja a környezetszennyezés és a modern urbanizáció hátrányaival összefüggő ki nem fizetett költségeket.

Nettó külső adósság: a teljes gazdaság (magánszektor és államháztartás) külfölddel szembeni adósságjellegű (hitelek, kötvények) tartozásának az adósságjellegű követelésekkel csökkentett mutatója.

Nettó pénzügyi vagyon/pozíció: állományi mutató; a háztartások pénzügyi eszközeinek és kötelezettségeinek különbsége.

Nyugvópont elmélet: biológiai-pszichológiai elmélet, mely szerint a test és az elme egyensúlyi állapotra törekszik. A jóllét aspektusából értelmezve, az élettel való elégedettség kiugró érzelmi állapotok után is visszatér egy stabil alapszinthez.

Ökológiai egyenleg: a biokapacitás és az ökológiai lábnyom különbsége. Azt mutatja meg, hogy egy területi egységen rendelkezésre álló természeti erőforrásokból (biokapacitás) mennyit veszünk igénybe (ökológiai lábnyom). Amennyiben az ökológiai egyenleg értéke negatív, az a rendelkezésre álló erőforrások túlfogyasztására utal.

Ökológiai fenntarthatóság: a  természeti erőforrások esetén fenntartható állapot, amikor a gazdasági tevékenységek környezeti hatásai a Föld ökológiai rendszerének eltartóképessége határán belül maradnak (’safe operating space’).

Ökológiai lábnyom (Ecological Footprint, EF): azt fejezi ki, hogy adott technológiai fejlettség mellett a társadalomnak mennyi termékeny földterületre van szüksége önmaga fenntartásához és a megtermelt hulladék elnyeléséhez az adott terület ökológiai eltartó képességének figyelembevétele mellett. Először kiszámoljuk egy személy fogyasztását különböző termékkategóriákban, majd felmérjük az elfogyasztott termékek előállításához szükséges földterület nagyságát, a két előbbi mutató hányadosa jelzi az adott termékkategóriában „kisajátított” terület nagyságát, végül a különböző termékkategóriák adatainak összesítése következik, s ezt beszorozva a lélekszámmal megkapjuk az adott település vagy régió ökológiai lábnyomát.

Ökoszisztéma-szolgáltatások: mindazok a kézzel fogható és kézzel nem fogható javak és szolgáltatások, amelyek az ökológiai rendszerek természetes vagy ember által befolyásolt működése során keletkeznek, és hozzájárulnak a társadalom, s benne az egyén jóllétének fenntartásához és növeléséhez. Ilyen szolgáltatások többek között a tiszta víz, az élelmiszerek, a tiszta levegő, a talajképződés, vagy akár egy terület esztétikai értéke.

Pénzügyi ciklus: a pénzügyi rendszer főbb jellemzőinek közös, periodikus, és nem feltétlenül szabályos együttmozgása. A fellendülő szakaszban a pénzügyi rendszerben zajló gazdasági aktivitás (hitelezés, biztosítás, értékpapír-kereskedelem, fizetési forgalom stb.) élénkül, a jövőre vonatkozó várakozások optimistává válnak, a kockázatvállalási hajlandóság növekszik, a pénzügyi eszközök értéke nő. A lecsengő szakaszban mindez megfordul. A pénzügyi rendszer ciklikus ingadozása egy adott mértéken felül káros, mert korlátozza a pénzügyi rendszert az alapfunkcióinak az ellátásában: a fizetési forgalom lebonyolításában, a gazdaság pénzügyi erőforrásainak allokációjában, valamint a kockázatok megosztásában, diverzifikálásában. Egy teljes pénzügyi ciklus jellemzően legalább 10, de akár 30 évig is tarthat.

Pénzügyi fejlettség és pénzügyi mélyülés: a pénzügyi fejlettséget és annak „mélyülését” jellemzően az adott ország hitel/GDP-mutatójának

szintjével és változásával szokás mérni. A változókat összevetve megfigyelhető, hogy a gazdaságilag fejlett országok pénzügyileg is fejlettek, továbbá a pénzügyi közvetítőrendszer fejlettsége megelőzi a reálgazdaság fejlődését, és pozitív hatást gyakorol rá.

Pénzügyi rendszer: a gazdaságnak az az alrendszere, amely létrehozza a pénzt, lehetővé teszi az azzal való fizetést, továbbá végzi annak a különböző időpontok közötti és a bizonytalan jövő különböző lehetséges kimenetelei közötti kereskedelmét. Ez utóbbiak tipikus példáit a megtakarítások és hitelfelvételek összehangolása, valamint a kockázatok biztosításokon keresztüli megosztása jelentik. A pénzügyi rendszer legfontosabb részeit a pénzügyi közvetítő intézmények (például bankok, biztosítók, nyugdíjpénztárak, befektetési alapok), a pénzügyi piacok (például pénzpiac, devizapiac, tőkepiac), valamint az előzőek infrastruktúráját nyújtó, vagy felügyeletét és szabályozását végző intézmények (például központi bank, tőzsde, elszámolóház) alkotják.

Pénzügyi stabilitás: a  pénzügyi rendszernek az az állapota, amikor zavartalanul ellátja az alapfunkcióit (a fizetési forgalom lebonyolítása, a gazdaság pénzügyi erőforrásainak allokációja, a gazdasági kockázatok megosztása), és közben egy pénzügyi válság bekövetkeztének az esélye is minimális marad.

Pénzügyi válság: a  pénzügyi rendszer működésének a gazdaság egészét jelentősen károsító zavara. A pénzügyi ciklus lecsengő szakaszának hirtelen és gyorsan bekövetkező súlyos mértékű verziója. Ezzel összefüggésben elsősorban a jövővel kapcsolatos várakozások pánikszerű romlása, a hitelkínálat jelentős visszaesése, a kockázatvállalási hajlandóság zuhanása, a likvid pénzügyi eszközök iránti kereslet megugrása, az egyéb pénzügyi eszközök gyors leértékelődése jellemzi. Kisebb horderejű változatait pénzügyi stresszhelyzetnek hívjuk.

Phillips-görbe: empirikus eredetű közgazdasági összefüggés, ami a nominálbérek növekedési üteme és a munkanélküliség szintje

között teremt kapcsolatot. Lényege, hogy minél alacsonyabb a munkanélküliség szintje, annál gyorsabban emelkednek a bérek.

Pooled OLS modell: ökonometriai modellezési eljárás, amikor a megfigyeléseket keresztmetszetben (idődimenzió nélkül) a legkisebb négyzetek módszerével regresszáljuk.

Rezíliencia: a rendszerek azon tulajdonsága, hogy külső zavaró hatások, sokkok esetén miként képesek működőképességüket fenntartani, akár olyan alkalmazkodásokkal vagy a rendszer egyes működési módjainak megváltoztatásával, hogy a rendszer fő, lényeges funkciói, céljai továbbra is teljesíthetők legyenek.

Sajáttőke arányos jövedelem (RoE): az egyik legtöbbet használt jövedelmezőségi mutató, amely megmutatja, hogy a saját tőkére vetítve mekkora adózott eredményt ért el a vállalkozás egy adott időszakban. Mivel a saját tőke értéke évközben változhat, ezért a gyakorlatban az adott időszakra – általában üzleti évre – számított átlagos saját tőke értékét veszik, és ahhoz viszonyítják a tárgyidőszaki adózott eredményt.

Súlyosan elégtelen lakáskörülmények között élők aránya: az elégtelen lakáskörülmények legalább egyike által jellemzett és zsúfoltnak minősülő lakásban élők aránya. Elégtelen lakáskörülmény lehet a fürdőszoba vagy a beltéri WC hiánya, a lakás beázó tetőszerkezete vagy túlzottan rossz fényviszonyai. A zsúfoltságot a háztartás rendelkezésére álló szobák száma, a háztartás mérete, valamint tagjainak kora és családi helyzete határozza meg.

Szatellitszámlák: a központi keretrendszerben található táblákat és számlákat részletezik, módosítják vagy kiegészítik olyan módon, hogy azok megfeleljenek az egyedi adatigényeknek. A szatellitszámlák – bár a központi rendszerhez kapcsolódnak – egymáshoz nem vagy nem feltétlenül csatlakoznak.

Szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek aránya (At risk of poverty or social exclusion, AROPE): azon személyek aránya a népességben, akik vagy a relatív jövedelmi szegénység vagy a súlyos anyagi és szociális depriváció vagy a nagyon alacsony munkaintenzitás közül legalább egyben érintettek. Az AROPE a fő mutató az EU szegénységgel és társadalmi kirekesztéssel kapcsolatos célkitűzésének nyomon követésére.

Társadalmi egyenlőtlenség: az egyének és családok, valamint a különféle ismérvek alapján definiált társadalmi csoportok (pl eltérő iskolázottságúak, eltérő munkaerőpiaci aktivitásúak, eltérő családi hátterűek) számos dimenzió (pl. jövedelem, várható élettartam) szerinti eltérő helyzete a társadalomban, illetve a kedvezőbb társadalmi csoportokba való átkerülésük esélyének különbsége.

Társadalmi haladás súlyozott index (Weighted Index of Social Progress, WISP): a Pennsylvania Egyetemen kidolgozott életminőségi mérőszám, amely a kevésbé fejlett országok közötti különbségek kimutatására alkalmas (pl. női jogok, írástudatlanság, fegyveres konfliktus).

Társadalmi kohézió: egy társadalomnak azt a képességét jelenti, hogy biztosítani tudja a tagjai általános jólétét, az egyenlőtlenségek mértékének korlátozásával és a társadalmi kirekesztés gyakorlatának száműzésével.

Társadalmi tőke (social capital): az emberek közötti jó kapcsolatokból, erős társadalmi kötődésből, bizalmi szintből származó érték.

Telikus elméletek:  az emberi viselkedést a célorientáltság dimenziója mentén vizsgáló pszichológiai elméletek. A telikus személyiséget a problémaközpontú, cél- és tervezésorientált megküzdési stratégiák jellemzik, amelyek pozitív összefüggést mutatnak a szubjektív jólléttel.

Termékenységi ráta: a demográfia egyik legfontosabb mutatószáma.

A termékenységi ráta azt fejezi ki, hogy egy nő élete folyamán hány gyermeknek adna életet az adott év kor szerinti születési gyakorisága mellett.

Termelési függvény: a termelési tényezők (tőke, illetve munka) és a gazdasági kibocsátás közti kapcsolatot teremti meg.

Természeti erőforrások, természeti tőke: az emberiség élőhelyéül szolgáló fizikai-kémiai-biológiai, élő és élettelen környezet azon elemei, amik létezése elengedhetetlen az ember életben maradásához, egészséges életéhez és az emberi tevékenységek megvalósításához.

Természeti tőke: a  föld élő és élettelen (biogeokémiai) készleteinek azon elemei, melyek ökoszisztéma-szolgáltatást nyújtanak, ilyenek például az ásványkincsek és az energiahordozók.

Tőkemérleg: a rezidensek és nem rezidensek közötti viszonzatlan és nem termelt, nem pénzügyi javakkal kapcsolatos vagyonmozgásokat tartalmazza.

Transzfer-ár (transfer price): egy több leányvállalattal, telephellyel rendelkező cég esetén áru/szolgáltatás szállítása/áramoltatása nem piaci áron az egyes részek között. Gyakran használják az adóalap csökkentése céljából.

Üvegházhatású gázok: a  légkör azon természetes és antropogén eredetű alkotóelemei, melyek részben elnyelik a Föld felszíne által kibocsájtott hosszú hullámú sugárzást, amely folyamat az üvegházhatás. Az üvegházhatás bizonyos mértékig jótékony hatású, hiszen enélkül a Földünk átlaghőmérséklete a felszín közelében 15 °C helyett mindössze -18 °C lenne, és valószínűleg nem lenne élet a bolygón. A legfontosabb üvegházhatású gázok a vízgőz és a szén-dioxid, ezeken kívül a metán, a dinitrogén-oxid, a troposzférikus ózon és további, kisebb koncentrációban jelenlévő gázok.

Valódi fejlődés mutatója (Genuine Progress Indicator, GPI): a  GPI az ISEW-hez képest több társadalmi és környezeti jólétet befolyásoló, összesen 26 indikátorból álló mutató, amely kiszámítása során a gazdasági, társadalmi és ökológiai költséget és hasznot levonják, illetve hozzáadják úgy, hogy a természeti és társadalmi tőke kimerülését is figyelembe veszik.

Vásárlóerő-paritás (Purchasing Power Parity, PPP): közgazdasági módszer egy alternatív árfolyam kiszámítására két valuta között. A vásárlóerő-paritás méri, hogy mennyi terméket és szolgáltatást lehet vásárolni egy valutában egy másik valutához mérve, ezzel figyelembe véve a különböző országokban eltérő árakat. A PPP által alkalmazott referenciavaluta az amerikai dollár.

Vásárlóerő-standard (Purchasing Power Standard, PPS): módszertanában és felhasználásában megegyezik a vásárlóerő-paritással. Ezt a mutatót az Eurostat készíti, és referenciavalutaként eurót használnak.

Világ boldogságmutató (World Happiness Repor t, WHR): a  világ boldogság jelentés a Fenntartható Fejlődési Megoldások Hálózat által publikált Gallup felmérésen alapuló „boldogság” rangsor; a jólét, élettartam, nagylelkűség, korrupció, döntési szabadság, segítőkészség és jövőkép alapján.

1. FEJEZET

2. FEJEZET

3. FEJEZET

4. FEJEZET

4.1.

4

5. FEJEZET

6. FEJEZET

7. FEJEZET

7.3.

és összetevői, Magyarország, 2000-2021 (a hazai anyagfelhasz-

7.4. ábra: Az üvegházhatásúgáz-intenzitás a jelentősebb intenzitású nemzetgazdasági ágakban, Magyarország, 2000-2020 (ÜHG-kibocsátás 1 millió [2005-ös áron mért] Ft bruttó hozzáadott értékre)

8. FEJEZET

9. FEJEZET

10. FEJEZET

11. FEJEZET

12. FEJEZET

12.1.

13. FEJEZET

13.1. ábra: A fenntartható növekedési index összesített eredményei 222

13.2. ábra: A fenntartható növekedési index felbontása a pillérek hozzájárulása szerint 2022-ben

13.3. ábra: Magyarország pontszáma a fenntartható növekedési indexben és annak 5 pillérében 2010–2022 között 224

13.4. ábra: A fenntartható növekedési index és a gazdasági fejlettség kapcsolata az Európai Unióban 2022-ben 225

15. FEJEZET

15.1. ábra: Az Európai Unió és Magyarország kibocsátási rése 238

16. FEJEZET

16.1. ábra: A folyó fizetésimérleg-egyenleg és az egy főre

16.2. ábra: A külső egyensúly mutatóinak alakulása 2018–2022

17. FEJEZET

17.1. ábra: Magyarország hitelrései eltérő szűrési technikák

17.2. ábra: Az EU-27 hitelrései eltérő szűrési technikák alapján 252

18. FEJEZET

18.1. ábra: A foglalkoztatási rés és a béreloszlásból képzett

18.2. ábra: A foglalkoztatási rés-mutató hozzájárulása

19. FEJEZET

20. FEJEZET

NÉV- ÉS TÁRGYMUTATÓ

„high-tech” ágazatok 47

1992-es riói Környezet és Fejlődés Konferencia 12

2008-as pénzügyi válság 179–243

2050 109–212

A, Á

adatimputálás

addicionális környezetterhelés 266

Agenda 21 12

aggregálás 90

aktívak száma

alacsony végzettség

alapkutatás 164

alapvető oktatás 260

államadósság-ráta 34, 174,183

állami szabályozás 249

állóeszköz-felhasználás 140

amortizáció 98

atipikus munkavégzés 199

átlagbér 260

átmeneti sokk 240

automatizáció 236

autonómia 68

autotelikus személyiség 72

ázsiai országok 243

B

balti országok 243, 279

Ban, Ki-moon 219

bankadó 177

bankrendszeri versenyképességi index 155

befektetői válság

befogadó fejlődés index (IDI) 125

Benelux államok 265

béreloszlás 257

beruházási ráta 160, 165, 184, 308

biokapacitás 107, 214, 232, 263, 265, 271, 308, 314, 320

biológiailag produktív terület 263, 308

BIS 250

boldog bolygó index (HPI) 121,122, 308

BPM6 137

brit Nemzeti Statisztikai Hivatal 42

bruttó államadósság 183

bruttó hazai termék (GDP) 33, 76, 79, 85, 308

bruttó nemzeti jövedelem (GNI) 241

C, CS

CCUS (Carbon Capture, Use and Storage, CCUS) 27

ciklikus folyamatok 234

ciklikus pozíció 251

Commission on the Measurement of Economic Performance and Social Progress 42

Covid19-válság 179

Coyle, Diane 47

Credit Suisse 202

CCS (Carbon Capture and Storage, CCS) 27

csecsemőhalandóság 128, 312

DDaly, Herman 32

dekarbonizáció 212

Dél-Korea 123, 243

demográfia 29, 160, 194, 235–236, 291, 325

devizaadósságra való ráutaltság 35

deviza alapú hitel 182

devizában denominált adósság 183

digitális gazdaság és társadalom index (Digital Economy and Society Index) 171–172

digitalizáció 40, 134, 139, 142, 144–145, 160, 169, 174, 188, 199, 220, 235, 237

DIW Econ 164

E, É

Easterlin, Richard 117, 309

Easterlin-paradoxon 117, 120, 292, 309, 315

egészséges környezet 256

egészségesen várható életévek 196, 309 egészségügyi ellátás 80

egészségügyi ellátórendszer 30, 197

éghajlatvédelmi teljesítmény mutató (CCPI) 110, 112–113, 308

egy főre jutó GDP 51, 55, 116, 126, 154, 222, 224, 230, 241, 272, 274, 276, 279–280

egyéni tényezők 66

Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) 305

egyoldali hitelrés

Einstein, Albert 19, 205

EKB (Európai Központi Bank) 179–180, 181, 250–252

elektronikus fizetések 174, 189, 309

élethosszig tartó tanulás 67, 198, 309

életminőség-index (LQI) 128

életminőség-mutató 13

ellátásbiztonság 206, 211

élvhajhászás (hedonizmus) 120

emberi fejlettségi index (HDI) 120–121

energiafelhasználás 111, 208, 212, 308, 310

energiafüggőség 310

energiahatékonyság 206, 210, 221

energiaintenzitás 9, 150, 310

energiamix 206, 208, 221, 310

energiatrilemma 211, 310

ENSZ által meghatározott fenntarthatósági célok (Sustainable Development Goals, rövidítve: SDGs) 28, 104, 109, 136 érintőkártyás technológia 189

erőforrás-elosztás 16

erőforrás-felhasználás 162

erőforrás-intenzív ágazat 149

erőforrás-termelékenység 134, 148–149

erőforrások monetizált, közgazdasági értéke 80 ESA 2010, a nemzeti és regionális számlák európai rendszere esélyegyenlőségi szempontok 137, 141

északi TOP5 országok 156, 165–166, 169, 216 eszközarányos működési költség 177–178

EU kibocsátáskereskedelmi rendszere (ETS) 14

EU strukturális és kohéziós alapjai 243

eudaimonikus boldogság 117, 131, 293, 309

Európai Bizottság 102, 109, 172

Eurostat 81, 194, 250, 258, 302, 305, 326

EU-s gazdapiac (Crowdfarming) 53

export 160, 167–169, 220, 311, 314

FFDI (külföldi közvetlentőke-befektetés) 36, 165, 244–245, 317

fejlett ország 9, 30, 35, 40, 48, 105–106, 123, 127–128, 194, 240–241, 266, 279, 316–317, 322, 324

felívelő és válságperiódusok 234

felzárkózás 33, 51, 162, 174, 176, 188, 220, 240–241, 243

felzárkózó ország 184, 240–241, 243

fenntartható fejlődés 12–13, 20, 38, 93, 96, 105, 134–135, 269, 306, 311

fenntartható fejlődésről szóló jelentés (SDR) 104, 113, 311

fenntartható felzárkózás 33, 162, 174, 176, 211, 220, 274

fenntartható gazdasági fejlődés minősítési mutató (SEDA) 123, 125, 316

fenntartható gazdasági jólét mutató (ISEW) 91, 98–101, 113, 287, 311, 326

fenntartható GDP 9, 13, 15–16, 227, 229–232, 234, 236–237, 240, 252, 255–257, 259, 261–262, 265–266, 269–270, 272–277, 279, 281–282 fenntartható GDP-paradigma 16

fenntartható növekedés 44, 50, 160, 169, 174, 242, 262

fenntartható növekedési index 151, 153–156, 219–220, 222–225

fenntartható társadalom index (SSI) 102–103, 113, 312

fenntarthatóság 8–10, 12–13, 15–17, 19–22, 24, 28, 30–31, 33–34, 36–38, 40, 51, 76, 82–89, 91–93, 95–97, 100, 102, 104, 107, 112–114, 124–126, 133, 136, 139–140, 142, 153–156, 159–162, 164, 166, 173–177, 181–186, 189, 191–195, 199, 201–202, 205–211, 215, 217, 220–222, 229–232, 236–237, 239–240, 244, 247, 256–257, 262–263, 271–273, 275, 277, 279, 287–288, 296–297, 303, 308, 311–313, 320

fenntarthatósági index 92, 155

feszesedő munkapiac 163

finanszírozási képesség 186, 230, 243, 270, 277, 281, 318

fiskális impulzus 235–236

fizetési mérleg 36, 137–139, 174, 184–185, 221, 231, 240–243, 245, 271, 277, 312–313, 318

fizikai életminőség index (PQLI) 128

flow 22, 50, 72

foglalkoztatásban, oktatásban és képzésben nem résztvevő fiatalok

aránya (NEET) 201, 319

foglalkoztatási esély 257

foglalkoztatási ráta 200, 277

foglalkoztatási rés 257–259, 271, 313

foglalkoztatottak száma 150, 163

folyamatjellegű (flow) mutatók 50

folyó fizetési mérleg 36, 137, 184–185, 221, 231, 240, 242–243, 245, 271, 277, 312–313, 318

folyó fizetésimérleg-hiány 36, 243

fosszilis energiafelhasználás 149

Franciaország 42, 117, 181

függőségi ráta 30, 195

GGallup World Poll felmérés 122

gazdasági erőforrások 136, 145, 310

gazdasági fejlettség 35, 60, 124–125, 154, 210, 224–225, 272–273, 280, 308

gazdasági fenntarthatóság 21, 102, 159, 161–162, 192, 312

gazdasági jólét mérce (MEW) 91, 96–98, 113, 311, 313

gazdasági összetettség mutató (Economic Complexity Index) 160, 166, 168, 314

gazdaságtalan növekedés 32

GDP-arányos hitelállomány 180, 232, 248, 315

GDP-B-mutató 55

GDP-növekedés 35, 44, 47, 51, 60, 82, 124, 160, 220

geotermikus energia 206, 209, 319

GFN (Global Footprint Network) 263

Gini-együttható 126

Gini-index 201–202, 314

Globális élhetőségi index (GLI) 128, 314

globális hektár 107, 263, 314

GNH (Gross National Happiness – bruttó nemzeti boldogság) 13

GNI-GDP rés 241–242

gördülő 4 negyedéves folyóáras GDP 250

GPI (Genuine Progress Index – valódi fejlődés mutató) 13

Hhálózati hatás 54

hálózatos gazdaság 54

Harvard Egyetem 168, 314

hazai hozzáadott érték 160, 166, 168, 220

házasodási mintázat 256

HDI (Human Development Index – emberi fejlettségi index) 13, 91, 120–122, 128–129, 310

hedonikus boldogság 131, 293, 309

Heys, Richard 42, 294

high-tech szegmens 160

hitel-betét mutató 179, 314

hitelciklus 249

hitelciklus hossza 249

hitelrés 230, 248, 251–255, 273, 279, 316–317

Hodrick–Prescott-szűrő 249

Hoekstra, Solow 53, 300

Horvátország 46

hosszú távú fenntarthatóság 12–13, 15–16, 100, 154, 185, 206, 211, 221, 240

hozzáadott érték 47, 52, 143, 145, 149–150, 160, 164, 166–168, 198, 220, 312–314

hulladékintenzitás 150

hulladékkezelés

hullámhossz 234

humán erőforrások 21, 28–29, 80, 84, 310

humán tőke 28, 30–31, 38, 50, 97, 140, 144, 192, 221, 232, 236, 315

IIDI kompozit mutató 125

időskori függőségi ráta 30

idősödés 9, 192, 194–195, 199, 221, 242

IHME 197 (csak forrás)

IMF 137, 286, 288, 289, 306

IMF BOPCOM 137

immateriális beruházás 160, 165–166, 315

immateriális javak 237, 319

import 81, 143, 167, 184, 215, 240, 263, 310

importtartalom 167

infláció 34, 66, 77, 124, 221, 231, 234–235, 270, 316

Inflációs ráta 234

ingatlanpiac 249

Inglehart értéktengely korrelációs mátrixa 118

inkluzív fejlődési mutató 13

innováció 20, 32, 38, 42, 48, 54, 106, 136, 160–161, 169, 209, 220, 235, 266, 294, 296, 318

Innovációs ökoszisztéma 236

input és output-mutatók 31

intrinzikus jutalom 72

iskolai végzettség 67, 192, 198

ISWGNA 138

JJapán 67, 117, 217

jegybank 139, 179, 181, 216, 221, 235

jegybanki refinanszírozás 179

jelzáloglevél-finanszírozás 179

jobb élet index (BLI) 123

jólét 316

Jólétből a jóllétbe index (W2W) 123

jóllét 55 78, 83, 91, 118, 316

Joseph Stiglitz 41–42, 54, 83, 153, 233, 301

jövedelmi egyenlőtlenség 77, 192, 314

jövedelmi szegénység 202, 324

jövő eladósítása 79, 84–86

KK+F (kutatás-fejlesztés) 48, 136, 143, 160, 169–170, 315

K+F-kiadások 169, 171, 235

kamat 35–36, 183, 187, 241–242, 316

karbonintenzitás 126, 149

karbon-lábnyom

karbonmitigációs stratégia 27

károsanyag-kibocsátás 44, 209, 211, 266

keresztmetszeti / longitudinális kutatás 73

készpénzállomány 187

kétoldali hitelrés

kibocsátási rés 230–231, 233–238, 270, 277, 316

kihasználatlan kapacitások 237

kimerülőerőforrás-ellátottság 32

Kína 67, 109, 123, 243

kísérleti és intervenciós metodológia 73

kkv (mikro-, kis- és középvállalkozások) 160, 164, 169–170, 172

klíma- és társadalmi válságok 16

know-how 160, 168, 315

Kofi Annan 159

kompozit fenntartható fejlődési mutatók 91

kompozit indikátorok 83, 88, 113,

kompozit mutató 88, 92, 109, 125, 154

Konfuciusz 239

konjunktúra-ciklusok 235, 259

konvergencia 280

koronavírus-járvány 122, 183, 189, 196, 221, 277, 290

költséghatékonyság 177

költségvetési hiány 47, 221

körforgásos gazdaság 206, 213, 215, 221, 317

környezeti adók 23, 150, 215–216, 317

környezeti fenntarthatóság 9, 20, 102, 104–105, 113, 156, 174, 205–207, 210, 215, 217, 220–221, 271, 297, 311–312

környezeti teljesítmény index (EPI) 109–110, 113, 317

környezeti tényezők 58, 63, 72, 154, 261

környezetminőség 21, 314

környezetterhelés 109, 147, 149, 189, 208, 213, 263, 266, 301

környezettudatosság

környezetvédelem 99, 147, 162, 206, 211, 266, 269

környezetvédelmi kiadások 216–217

kötvénypiac 174, 176, 181, 216

közösségi autózás 53

Központi Statisztikai Hivatal 10, 135, 306

közlegelők tragédiája (Hardin) 23

közvetlen tőkebefektetés (FDI) 36, 139, 165, 244–245, 317

kreatív rombolás 42, 318

Kuznets, Simon 10, 12, 41, 291

külső adósság 37, 174, 185–186, 231, 244, 318, 320

külső egyensúly 184–185, 208, 231, 242, 244

külső egyensúlytalanság 240, 242, 244

külső eladósodottság 37

külső finanszírozás 240, 245

külső finanszírozási képesség 186, 230, 243, 318

külső pozíció 245

LLabor Force Survey 258

lakóingatlanállomány megújulási rátája 206

lakossági fogyasztás 98, 235–236, 309

lambda paraméter 250

láthatatlan munka 62, 69

leánybank 177

légszennyezettség 65, 212–213

Lloyd’s Register Foundation 126

londoni Economist Intelligence Unit (EIU) 128

londoni New Economics Foundation 122

MMagyar Nemzeti Bank (MNB) 8, 10,

290, 296–297, 299, 301, 303

makrogazdasági aggregátumok 144

makrogazdasági és a pénzpiaci egyensúly 174, 183, 220 makrogazdasági kereslet és kínálat 234

makroprudenciális politika 315, 318

medián bér 260

megelégedettség-érzés 78

megtakarítás 126, 195, 240–243, 271, 318, 322

megújítási kockázat 37, 179, 185

megújuló energia 111, 308

megújuló energiaforrások 143, 208, 318–319

megújuló és a nem megújuló természeti erőforrások 147

megújulóenergia-kínálat 32

mérlegalkalmazkodás 180

mesterséges intelligencia 144

Millenium Ecosystem Assessment 24

MNB zöld mandátuma 206, 215

MNB Zöld Otthon Program 216

MNB Zöld Tőkekövetelmény-kedvezmény Program 218

monetáris politika 222

monetizált érték 81, 88

multinacionális vállalat 40, 139, 160, 168

munkaerőpiac 54, 192, 199–200, 277

munkaerőpiaci tartalékok 201

munkaképes lakosság 236

munkanélküliség 69, 200, 235, 322–323

munkanélküliségi ráta 66, 77, 124, 200

munkaszegénység 202

munkatermelékenység 160, 162–164, 220, 312–313

N, NY

napelem 209

negatív externália 23–24, 40, 96, 105, 319

nem-kibocsátás vagy a természetes, fákkal történő elnyeletés 27

nempénzügyi magánszektor 248, 250, 252, 314

nemteljesítő hitelállomány 178

nemzeti fenntartható fejlődési keretstratégia 135, 306

Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács 30, 93, 298, 306

nemzeti makroprudenciális hatóság 250

nemzeti számlarendszer, nemzeti számlák rendszere (SNA)15, 92–93, 139–144, 146

nemzeti vagyon 50

nemzetközi tőkeáramlás 240

népesség-előreszámítás 30

népességnövekedés 235, 242

nettó energiaimport 209, 310

nettó gazdasági jólét mutatója (NEW) 97, 113, 320

nettó hazai termék 145

nettó hozzáadott érték 145

nettó külső adósság 37, 174, 185–186, 231, 320

nettó nemzeti jövedelem 145

növekedési áldozat 244

növekedési tartalék 163

nukleáris energia 208–209, 221, nyugvópont elmélet 72, 320

O, Ö

OECD – TiVA 170

OECD, a párizsi székhelyű Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési

Szervezet 123

okos tőke 237

okosberuházás 165

oktatási rendszer 31, 81, 84, 192, 198, 201, 221

OLS (ordinary least squares) 266

online bankolás 188

online pénztárgép 189

online vásárlás 189

országspecifikus paraméter 266

ökológiai egyenleg 107, 206, 214, 221, 232, 262–266, 271, 275, 277–279, 320

ökológiai lábnyom (EF) 107

ökológiai mutató 262

ökoszisztéma-szolgáltatások 24–25, 80, 321, 325

önmegvalósítás (eudaimonia) 120

összetételhatás 163

Ppénzügyi ciklus 248–250, 252–253, 315, 321–322

pénzügyi digitalizáció 174, 188

pénzügyi eszközök 186–187, 206, 215–216, 221, 320–321

pénzügyi fenntarthatóság 9, 33, 36–37, 173–176, 183–186, 220

pénzügyi mélyülés 174, 180, 321

pénzügyi mozgástér 244

pénzügyi optimizmus 249

pénzügyi rendszer 35, 174, 176, 220, 231, 247–248, 251, 318, 321–322

pénzügyi stabilitás 318, 322

pénzügyi vagyon 143, 186–187, 320

Phillips-görbe 235, 307, 322

piaci turbulencia 244

Potenciális kibocsátás 234–236, 316

profit 36, 45–46, 51–52, 140, 177

profitrepatriálás (hazautalás) 52

Rreálgazdaság 34, 154, 231, 235, 312, 316, 322

recessziós időszak 234

referenciapont 64, 70

retrospektív 73

robotizáció 236

S, SZ

saját autóval taxizás (Über) 53

sajáttőke-arányos jövedelmezőség (RoE) 177, 323

Schumpeteri álom 42

SEEA a környezeti és gazdasági számlák rendszere 140, 146, 317sharing economy – közösségi gazdaság 53

Shechtman, Dan 191

Shiller, Robert J. 173

Skandinávia 126

sokkellenálló képesség 177–178

SPI (Social Progress Index – társadalmi fejlődés index) 13

Stiglitz, Joseph 41–42, 54, 83, 153, 233, 301, 318

súlyos depriváció 202

súlyosan elégtelen lakáskörülmények között élők aránya 203–204, 323

szabadalmak 159, 173

szatellitszámlák 144–146, 323

szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett népesség aránya (AROPE) 203

szélenergia 209, 319

személyes ágencia 68

szén-dioxid-kibocsátás 14–16, 212

szobakiadás (Airbnb) 53

szocális és munkavállalói jogok 255

szolgáltatószektor 166

szubjektív társadalmi jóllét 55

szubjektív jóllét egyensúlya 72

szűk hitelállomány 253

Ttág hitelállomány

társadalmi egyenlőtlenség 64, 99, 121, 255–259, 271, 275, 277, 324

társadalmi erőforrások 84, 310

társadalmi fenntarthatóság 124, 191–193, 201–202, 220–221, 232

társadalmi haladás súlyozott index (WISP) 127, 324

társadalmi igazságosság 255, 269, társadalmi kohézió 9, 28, 127, 129, 201, 232, 257, 271, 324

társadalmi mobilitás 192, 256, 271

társadalmitőke-mutató 56

társadalmilag befogadó és ökológiailag zöld beruházások 16

technológiai haladás 97, 235–236

technológiavezérelt (növekedés) 198, 220

telekocsi rendszer 53

telikus elméletek 68, 71, 324

teljes foglalkoztatás 192, 200, 221, 277

teljes tényező-termelékenység 32

teljes termékenységi ráta 195

termelékenységi rés 172

termelési függvény 325

természeti tőke 20–22, 32, 76, 84, 86–87, 91, 93, 325

TNW (total national wealth) 80–81

tőkeellátottság 177–178

tőkefelhalmozás 235

tőkeintenzív (növekedés) 50, 163

tőkemérleg 231, 243, 312, 318, 325

transzferárazás 52, 54

transzferek 243, 309, 313

tranzakciós illeték 177, 319

trend-ciklus felbontás 249

tudás- és technológiavezérelt növekedés 198, 220

tudásintenzív foglalkoztatás 171

túlzott mértékű hitelezés 249

U, Ú

újrahasznosítás 215

USA 41, 97, 99, 109, 111, 117, 123

VÜüvegházhatású gázok 27, 110, 206, 209, 211–212, 221, 325

üvegházhatásúgáz-intenzitás 134, 149–150

üvegházhatásúgáz-kibocsátás 149

üzleti ciklus 231, 234, 275

vagyoni egyenlőtlenség 77, 126, 192, 201–202, 314

vagyoni különbség 51, 256, 288

vállalatikötvény-piac 182

valódi fejlődés mutató (GPI) 13, 100, 113, 326

válság-előrejelző képesség 249

vásárlóerő-paritás 60, 272–273, 280, 326

végtörlesztés 180

versenyképesség 49–50, 189, 196, 203, 245, 286

versenyképességi fordulat 221

versenyképességi Index 155, 286

Világ boldogság mutató (WHR) 126, 326

Világbank 126

visegrádi négyek 265

visegrádi országok 123, 161, 167, 175, 177, 188, 192, 198, 201, 206, 208

viselkedési kockázatokból fakadó halálozás 197

vízvisszatartó-képesség 84

WWorld Economic Forum (WEF) 125

YYork University 263

zöld átállás 199, 215

zöld beruházások 16, 150, 266

zöld finanszírozás 215

zöld fordulat 206, 221

zöld hidrogén 209

zöld hitelek 215

zöld kötvény 182, 215, 217, zöld vállalati kötvénypiac 216

RÖVIDÍTÉSEK

AROPE (At Risk of Poverty or Social Exclusion): a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett népesség aránya

BLI (Better Life Index): jobb élet index

BPM6, BPM7 (Balance of Payments and International Investment Position Manual 6th/7th Edition): a fizetési-mérleg statisztikák elmúlt években megújított nemzetközi módszertani szabályai

CCPI (Climate Change Performance Index): éghajlatvédelmi teljesítmény-mutató

CCUS (Carbon Capture, Use and Storage): A szén-dioxid-leválasztás, -felhasználás és -tárolás (CCUS) a fosszilis energiatermelésből és ipari folyamatokból származó szén-dioxid (CO2) kibocsátásának leválasztása mélyen a föld alatt történő tárolás vagy újrafelhasználás céljából.

CCS (Carbon Capture and Storage): A szén-dioxid-leválasztás és -tárolás (CCS) a fosszilis tüzelőanyaggal működő erőművekből, energiaigényes iparágakból és gázmezőkről származó üvegházhatású gázok leválasztását, szállítását és tárolását jelenti, a leválasztott üvegházhatású gázok talajba történő visszasajtolásával.

DESI (Digital Economy and Society Index): digitális gazdaság és társadalom index

DMC (Domestic Material Consumption): hazai anyagfelhasználás

EFP vagy EF (Ecological Footprint): ökológiai lábnyom

EIB (European Investment Bank): Európai Beruházási Bank

EPI (Environmental Performance Index): környezeti teljesítmény index

ESA2010 (The European System of National and Regional Accounts): a nemzeti és regionális számlák európai rendszere

ETS (European Union Emissions Trading System): az Európai Unió kibocsátáskereskedelmi rendszere

FDI (Foreign Direct Investment): a külföldi közvetlentőke-befektetések

GDP (Gross Domestic Product): bruttó hazai termék

GLI (Global Liveability Index): globális élhetőségi index

GNH (Gross National Happiness): bruttó nemzeti boldogság

GNI (Gross National Income): bruttó nemzeti jövedelem-mutató

GPI (Genuine Progress Indicator): a valódi fejlődés mutatója

HDI (Human Development Index): az emberi fejlettségi index

HPI (Happy Planet Index): boldog bolygó index

IDI (Inclusive Development Index): befogadó fejlődés index

IKT: információs és kommunikációs technológia

IMF Committee of Experts on Balance of Payments Statistics (BOPCOM): IMF fizetésimérleg-statisztikákkal foglalkozó szakértői bizottsága

ISEW (Index of Sustainable Economic Welfare): fenntartható gazdasági jólét mutató

ISWGNA (Intersecretariat Working Group on National Accounts): a nemzeti számlákkal foglalkozó titkárságközi munkacsoport

K+F-ráfordítások: kutatási és fejlesztési ráfordítások

kkv: mikro-, kis- és középvállalkozások

KSH: Központi Statisztikai Hivatal

LQI (Life Quality Index): életminőség-index

MEW (Measure of Economic Welfare): a gazdasági jólét mércéje

NDP (Net Domestic Product): nettó hazai termék

NEET-ráta (Not in Education, Employment, or Training): a foglalkoztatásban, (iskolarendszerű, illetve iskolarendszeren kívüli) oktatásban és képzésben nem részt vevő fiatalok azonos korú népességen belüli aránya

NEW (Net Economic Welfare): a nettó gazdasági jólét mutatója

NFFT: Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács

NNI (Net National Income): nettó nemzeti jövedelem

NPL (Non-Performing Loan): nemteljesítő hitelek

NUTS 3-régiók (Nomenclature of Territorial Units for Statistics): az Európai Unió által létrehozott statisztikai célú területi egységek közös nómenklatúrája, mely a tagállamokat 3 szintre osztja. A NUTS 3-as szint ezek közül a legkisebb közigazgatási egység, hazánk esetében a vármegyék szintje.

NVA (Net Value Added): nettó hozzáadott érték

NW (National Wealth): nemzeti vagyon

OECD (Organisation for Economic Co-operation and Development): Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet

PPP (Purchasing Power Parity): vásárlóerő-paritás

PPS (Purchasing Power Standard, PPS): vásárlóerő-standard

PQLI (Physical Quality of Life Index): fizikai életminőség-index

RoE (Return on Equity): sajáttőke-arányos jövedelem

SDG (Sustainable Development Goals) az ENSZ fenntartható fejlődési céljai

SDR (Sustainable Development Report): a fenntartható fejlődési célokról szóló jelentés

SEEA (System of Integrated Environmental and Economic Accounting): a környezeti és gazdasági számlák rendszere

sGDP (sustainable GDP): fenntartható GDP

SNA (System of National Accounts): a nemzeti számlák rendszere

SSI (Sustainable Social Index): a fenntartható társadalom index

SWB (Subjective Well-Being): szubjektív jóllét

TNW (total national wealth): teljes nemzeti vagyon

UNSC (United Nations Statistical Commission): az Egyesült Nemzetek Szervezetének Statisztikai Bizottsága

ÜHG: üvegházhatású gázok

W2W (Wealth to Well-Being): a „jólétből a jóllétbe” index

WHR (World Happiness Report): a világ boldogságmutatója

WISP (Weighted Index of Social Progress): társadalmi haladás súlyozott index

„A GDP, mint a gazdasági teljesítményt mérő fő statisztikai mutatószám hátránya egyre nyilvánvalóbbá válik, mivel figyelmen kívül hagyja azokat a jelentős externáliákat, amelyeket a gazdasági tevékenységek gyakorolnak a környezetre és a társadalomra. Üdvözlöm a Magyar Nemzeti Bank munkáját, amely ebben a vitairatban a hagyományos GDP-mutató átfogó újraértékelését nyújtja, és javaslatokat tesz a GDP fenntartható mérésének felépítésére.”

JUN MA, a Pekingi Pénzügyi és Fenntarthatósági Intézet elnöke.

„Új mérőszámokra van szükségünk a GDP által nem meghatározott dimenziók értékeléséhez, mint a környezeti fenntarthatóság, a jólét objektív és a szubjektív dimenziói, a digitális gazdaság, a költségvetési politika és a pénzügyek nemzedékek közötti dimenziói. Az MNB új vitairata átfogó áttekintést nyújt a felmerült problémákról. Határozottan ajánlom ezt a könyvet, amely hozzájárul a GDP túllépésre irányuló világméretű erőfeszítéshez.”

JEFFREY D. SACHS, a Columbia Egyetem Fenntartható Fejlődés Központjának igazgatója.

„A Magyar Nemzeti Bank által kiadott Fenntartható GDP vitairat egy régóta várt áttörő eredményt testesít meg, amely a hosszú távú fenntarthatóság és a rövid távú GDP összeegyeztetését szolgálja, és amely lehetővé teszi a Net Zero 2050 célkitűzés elérése szempontjából kulcsfontosságú paradigmaváltást.

A Fenntartható GDP kötelező olvasmány mindazok számára, akiket érdekel hogyan fejleszthető a GDP a fenntarthatóság figyelembevételével.”

RAEKWON CHUNG, a Ban Ki-moon Foundation for a Better Future igazgatótanácsi tagja.