A jövő fenntartható közgazdaságtana

A jรถvล fenntarthatรณ kรถzgazdasรกgtana

A JÖVŐ FENNTARTHATÓ KÖZGAZDASÁGTANA A Magyar Nemzeti Bank könyvsorozata © Magyar Nemzeti Bank, 2019 Közreműködött: Felügyeleti módszertani főosztály Jegybanki eszköztár, devizatartalék és kockázatkezelési igazgatóság Költségvetési és versenyképességi elemzések igazgatóság Közgazdasági előrejelzés és elemzés igazgatóság Módszertani igazgatóság Monetáris politika és pénzpiaci elemzés igazgatóság Nemzetközi monetáris politikai és gazdaságtudományi ismeretterjesztési igazgatóság Pénz- és devizapiac igazgatóság Pénzügyi rendszer elemzése igazgatóság PAGEO Kutatóintézet Szerkesztette: Virág Barnabás A szerkesztők köszönetet mondanak Matolcsy György jegybankelnöknek, Nagy Márton, Patai Mihály és Kandrács Csaba alelnököknek a szerkesztés során adott szakmai tanácsaikért. Kiadja: Magyar Nemzeti Bank 1054 Budapest, Szabadság tér 9. www.mnb.hu Minden jog fenntartva! Nyomdai előkészítés és kivitelezés: Prospektus Kft. ISSN: 2416-2841 ISBN: 978-615-5318-28-3 2019

Tartalom

Előszó

1. Bevezetés

2. Honnan jöhet a közgazdaságtan új evolúciós hulláma?

2.1. Milyen a fenntarthatóság közgazdaságtana?

2.2. Mit tanulhat a közgazdaságtan a válságból?

2.3. A mérés mint a problémák alapja

3. A jövő 5 kihívása

3.1. A gazdasági növekedés ökológiai következményei

3.2. Demográfia: meddig és hogyan növekszik a világ népessége?

3.3. Hogyan tartsunk lépést a technológiával?

3.4. Geopolitikai kihívások: hosszú távú fenntartható eurázsiai növekedés

3.5. Pénz a digitális korban

4. Ökológiai fenntarthatóság – zöld növekedés

107

4.1. A zöld növekedés keretrendszere

109

4.2. Szabályozási lehetőségek az ökológiai fenntarthatóság érdekében

129

4.3. Terjedőfélben a zöld adózás

143

4.4. Beruházások és zöld finanszírozás

166

—5—

Tartalom

5. Demográfiai kihívások a világban

201

5.1. Idősödő társadalmak gazdasági kihívásai

203

5.2. Egyenlőtlenségek és gazdasági növekedés a 21. században

245

6. A technológiai fejlődés társadalmi hatásai

275

6.1. Munkaerőpiaci változások a technológiai fejlődés tükrében

278

6.2. Az információ (adat) az új olaj

299

6.3. Hogyan lehet gazdasági növekedésből társadalmi jól-lét?

319

7. A pénz jövője, a jövő pénze

335

7.1. A digitális kor kihívásai

337

7.2. A pénzügyi rendszer szerepe a fenntartható fejlődésben

360

8. A geopolitika és gazdaság a 21. században

397

8.1. A globalizáció helyzete és jövője

399

8.2. Új kereskedelmi és gazdasági rendszerek

426

8.3. A globális városok a 21. század új erőközpontjai: Hosszú távú fenntartható városi növekedés

9. Záró gondolatok

445 465

—6—

Előszó A legutóbbi, 2007-ben kezdődött, majd 2008-ban globálissá szélesedett válság komoly, évtizedes nyomokat hagyott a világgazdaságon. A nagy gazdasági válságok sajátossága, hogy a közgazdaságtanban mint tudományban is földcsuszamlásszerű változásokat indítanak el. Új paradigmák, új gondolkodási keretek jelennek meg és emelkednek fel, amelyek aztán évtizedekre meghatározzák a világ és a tudomány fejlődését. Ez a változás vezetett a múlt század 30-as éveiben John Maynard Keynes színrelépéséhez és felemelkedéséhez, vagy épp a 70-es évek válságait követően a monetarizmus és a neoklasszikus szintézis uralkodóvá válásához. Az elmúlt évtizedben hasonló útkeresés időszakát élte a közgazdaságtan, aminek már komoly eredményei is vannak. A pszichológia, valamint a viselkedéstudomány téziseit immár rendszeresen használják közgazdászok, miközben a rendszerelméleti összehasonlításokra építve egyre mélyebben vagyunk képesek megérteni a legkülönbözőbb nemzetgazdaságok működését is. Az egyetemi képzésektől kezdve a gazdaságpolitikai döntéselőkészítésig egyre szélesebb utat tör magának a hálózatelmélet, a geopolitika vagy az informatika alkalmazása. Az előrelépés ellenére a közgazdaságtan reformja koránt sem teljes, pedig világunknak minden korábbinál nagyobb szüksége van a „társadalomtudományok királynőjének” a megújulására. Vegyes érzésekkel tekinthetünk napjainkra. A világ épp az elmúlt száz év egyik leghosszabb gazdasági konjunktúrájának időszakát éli. A munkanélküliségi ráták a legtöbb helyen történelmi mélypontjaik közelében alakulnak és a tőzsdei mutatók is napról-napra új csúcsokat döntenek. Társadalmaink mégis óriási bizonytalansággal tekintenek a jövőbe. Természeti erőforrásaink rohamosan fogyatkoznak, az éghajlatváltozás következményeit immár mindenki saját bőrén érzékelheti, miközben a vagyoni egyenlőtlenségek az elmúlt évtizedben még tovább növekedtek. A robotika, valamint a mesterséges intelligencia életünk egyre nagyobb szeletét alakítja át és a világ geopolitikai térképén is alapvető változások zajlanak. —7—

Előszó

A gyorsan változó 21. században korábban nem látott, teljesen újszerű trendekre is fel kell készülnünk. Nem elegendő minél gyorsabb gazdasági növekedést megvalósítani. Fenntartható fejlődésre van szükségünk. Olyan fejlődést kell elérnünk, amely pénzügyi, környezeti és társadalmi szempontból is fenntarthatónak bizonyul. Technológia, új pénzrendszer, mobilitás. Néhány a következő évszázad legfontosabb kihívásai közül. Csakis egy nyitott, a társtudományok eredményeire széles körűen építő, megújult közgazdaságtan lesz képes megfelelő válaszokat adni a döntéshozók, a kormányok, a vállalatvezetők, a családok, azaz mindannyiunk számára. A megújulás felé vezető úton azonban nem lehetnek tabuk. A munkát érdemes már az alapoknál elkezdeni. Hogyan és milyen feltételek mellett eredményez a verseny a társadalom széles rétegei számára jólétet? Mi a pénz a modern gazdaságban? A fejlődés elérése mellett, hogyan őrizhetjük meg természeti környezetünket gyermekeink és unokáink számára ugyanolyannak, amilyennek azt szüleinktől kaptuk? Néhány égető probléma, amire sürgősen választ kell találnunk. Azonban a helyes válaszokhoz csakis a megfelelően feltett kérdéseken keresztül juthatunk el. Jelen könyv a Magyar Nemzeti Bank könyvsorozatának legújabb kötete. A kötet célja, hogy ezen sorsfordító időkben nyitott, újszerű, olykor provokatív kérdésekkel és a kérdésekhez kapcsolódó gondolatokkal végigvezesse az Olvasót a fenntartható jövőnket leginkább meghatározó témákon. Meggyőződésünk, hogy a közgazdasági gondolkodás teljes megújítása az egyik kulcsa a helyes válaszok megtalálásának. Közös érdekünk, hogy sikerrel járjunk! Matolcsy György, Nagy Márton, Patai Mihály, Kandrács Csaba

—8—

Bevezetés Virág Barnabás

A Tisztelt Olvasó több szempontból is a hagyományostól eltérő könyvet tart a kezében. Talán már az is meglepő lehet, hogy gazdasági és pénzügyi szakemberek a környezetvédelemmel, a társadalmi egyenlőtlenségekkel, a geopolitikával vagy épp az urbanizációval kapcsolatos könyvet jegyeznek. De ritka az olyan gazdasági témájú szakkönyv, ami válaszok, átfogó megoldások helyett kérdések sokaságán keresztül vezeti végig az Olvasót világunk jelenségein. A Magyar Nemzeti Bank könyvsorozatának legújabb kiadványa e két feladatra egyszerre vállalkozik. A modern közgazdaságtan születése óta a gazdaság működésének megértése mellett leginkább a fenntartható növekedés elérésének feltételeit keresi. A központi kérdés: hogyan biztosítható a fejlődés és a lehető legmagasabb jólét a társadalom tagjai számára. Ezen kérdés és a kérdésre adott válaszok vitték előre és hajtják ma is közgazdaságtan evolúcióját. Az eddig elért eredményeket erős kettősség jellemzi. Az első ipari forradalom óta a világgazdaság által előállított jövedelmek szintje néhány krízisidőszaktól eltekintve folyamatosan emelkedik, az egy főre jutó GDP újabb és újabb csúcsokat döntöget, miközben emberek százmillióinak sikerült kilépnie a nélkülözésből és a globális középosztály részévé válnia. A másik oldalról viszont azt is látjuk, hogy ennek a növekedésnek egyre súlyosabb ára van. A Föld természeti erőforrásainak túlzott használata, a bioszféra visszafordíthatatlan átalakulása, a vagyoni egyenlőtlenségek szélesedése vagy épp a pénzügyi adósságok töretlen emelkedése mind-mind a világgazdaság jelenlegi működésének jellemzője. A közgazdaságtan önérdeket követő Homo Oeconomicusa bár tankönyveinkben döntéseit valamennyi – rövid és hosszú távon —9—

1. Bevezetés

várható – hatást mérlegelve hozza meg, aligha lehet az előbbiekben felsorolt trendeket a hosszú távú fenntarthatóság sarokpontjainak tekinteni. A jelentős fejlődés ellenére a világgazdaság működését egyelőre nem sikerült a fenntarthatóság felé is terelni. Közben világunk is egyre komplexebbé vált. A már kialakult – és ezidáig valós súlyuknál kisebb jelentőséggel kezelt – tendenciák mellett olyan új, a technológiai forradalomhoz kapcsolódó megatrendek jelentek meg, amelyek alapjaiban alakítják át világunkat és azon belül gazdaságaink működését is. A robotika és a mesterséges intelligencia megjelenése, a digitalizáció terjedése, az energia-mix átalakulása, a génsebészet és egy sor más új technológia olyan változásokat indítanak el, melyek egyrészt hihetetlennek tűnő lehetőségekkel kecsegtetnek, de egyben újabb komoly kihívásokat is jelentenek. Hisszük, hogy a fenntartható fejlődés és a széles körű társadalmi jólét eléréséhez a közgazdaságtannak is megújulásra van szüksége. Ennek az új közgazdaságtannak fontos szerephez kell jutnia a fenntarthatóbb jövőről zajló gondolkodásban. Az átalakulási folyamat a legutóbbi, 2008/2009-es globális válságot követő évtizedben már elkezdődött, azonban továbbra is lassan halad. Közben a megoldásra váró problémák egyre komplexebbek és számuk is folyamatosan növekszik. Jelen kiadvány arra vállalkozik, hogy ezen problémákat csokorba gyűjtve áttekintse, milyen eszközökkel fordítható a világgazdaság egy fenntarthatóbb irányba. A könyv angol címe tudatosan egy szójátékot tartalmaz: az economics (közgazdaságtan) kifejezés helyett az econo-mix szóösszetételt használva. Nem véletlenül. A tudomány fejlődése már számtalanszor bizonyította, hogy az új gondolatok sokszor addig perifériának tartott területekről érkeznek. Az interdiszciplináris kapcsolatok erősödésének a közgazdaságtanban is kiemelt szerephez kell jutnia. A folyamat szerencsére már elkezdődött. A viselkedéstudomány, az intézményi gazdaságtan, a gazdaságtörténet, a geotudományok vagy épp a politológia területén számos új eredmény látott napvilágot az elmúlt időszakban, — 10 —

1. Bevezetés

amelyek mélyebb megértése és a közgazdaságtanba, mint tudományba történő integrálása nagyban segíti majd a fejlődést. A helyes válaszok megtalálásához az élet oly sok területén a helyes kérdéseken keresztül vezet út. Jelen könyv szerzői 95 égető kérdést tettek fel gazdaságaink jelenlegi és jövőben várható működésével kapcsolatban. Bár egyértelmű válaszok még nincsenek, de a szerzők minden kérdés kapcsán a probléma megértése mellett felvillantják a lehetséges megoldási irányokat is. Amennyiben a kérdésekre Olvasóinkban egy-egy új megoldási lehetőség, vagy épp egy újabb kérdés merül fel, akkor a könyv már teljesítette feladatát: mert csakis gondolkodásunk átalakítása, gazdaságaink működésének új alapokra helyezésre vezethet el a fenntartható jövőbe. Megéri belevágni.

— 11 —

Honnan jöhet a közgazdaságtan új evolúciós hulláma?

2.1.

Milyen a fenntarthatóság közgazdaságtana? Baranyai Eszter – BCE-MNB Tanszék

Paul Samuelson Nobel-díjas közgazdász a közgazdaságtant a társadalom-tudomány királynőjeként jellemezte.1 Társadalom-tudomány, mert a diszciplína a gazdaság működését az emberi tevékenységek, ösztönzők és döntések mentén vizsgálja. Messze túlmutat a szűken értelmezett pénzügyi vagy elvont gazdasággal kapcsolatos témákon, és nem csak értelmez, hanem javasol is. „A közgazdaságtan a közpolitika anyanyelve,... az általa közvetített gondolkodásmód pedig formálja társadalmunkat.”2 A közgazdaságtan tehát akár észrevétlenül is, de alapvető befolyással bír a mindennapjainkra. Az egykori pozitív csengésű jellemzés ellenére az utóbbi években egyre erőteljesebben jelent meg az igény, hogy a tudományágat újra kell értelmezni (2.2. fejezet). Az országvezetőket, tudósokat és diplomatákat is a tagjai között tudó Római Klub főtitkára 2016-ban egyenesen úgy fogalmazott, hogy a társadalom-tudomány királynője haldoklik.3 Égetően fontos problémákat hagy figyelmen kívül, a valóságtól távol áll. Az újraértelmezéshez érdemes abból kiindulni, hogy mi is a közgazdaságtan fő feladata. Az elmúlt évtizedek, évszázadok meghatározó közgazdászainak írásait lapozgatva, erre a látszólag egyszerű kérdésre megannyi választ találunk. A meghatározások némelyike a társadalom és az erőforrások szűkösségének kapcsolatára helyezi a hangsúlyt, mások a gazdagsághoz vagy a jóléthez való hozzájárulást emelik ki. A közgazdaságtan atyjaként ismert Adam Smith a megfelelő bevétel Pühringer (2016) Raworth (2017) 3 Club of Rome (2016) 1 2

— 15 —

2. Honnan jöhet a közgazdaságtan új evolúciós hulláma?

biztosítására helyezi a hangsúlyt – hogy az emberek önmaguk számára képesek legyenek ezt biztosítani, illetve hogy az állam bevételei elegendőek legyenek a közfeladatok ellátására. 4 A 20. század közepétől mindenesetre egyre inkább előtérbe került a gazdasági növekedés mint cél, amelyet manapság leginkább a nemzeti össztermékkel (GDP) szoktak mérni. Érdekesség, hogy a nemzeti jövedelem mérésének kidolgozásában alapvető szerepet játszó, későbbi Nobel-díjazott Simon Kuznets maga intett óvatosságra: „egy ország jólétére aligha lehet következtetni a nemzeti jövedelem egy mérőszámából”, fontos a növekedés minőségét, fenntarthatóságát, költségeit és hozamait is számba venni.5 Az elmúlt évtizedekben például a gazdasági növekedéssel párhuzamosan a szén-dioxid kibocsátás is közel megnégyszereződött, a leggazdagabbak jövedelme pedig relatíve növekedett (2-1. ábra). Az áhított társadalmi és gazdasági fejlődést sokkal jobban ragadja meg a hosszú távú jólét, mint cél. Az ötlet semmiképp sem újkeletű, Jean Sismondi svájci közgazdász az emberi jólétet már a 19. század elején a politikai gazdaságtan céljaként nevezte meg6, mindenesetre az utóbbi néhány évtizedben a közgazdászokat ismét hangsúlyosabban foglalkoztatja a kérdés. Amartya Sen indiai közgazdász – akit a jóléti közgazdaságtan és a fejlődésgazdaságtan területen végzett munkásságáért Nobel-díjjal is jutalmaztak – kiemeli, hogy leginkább az emberi élet gazdagságának, illetve az emberi képességek fejlődésére/fejlesztésére kellene összpontosítani, semmint az embert körülvevő gazdaság gazdagságára.7 A hosszú távú jólét szolgálatához pedig érdemes végiggondolni, hogy egyrészt mik is azok a problémák, jelenségek, amelyeket a közgazdaságtannak nem szabad figyelmen kívül hagynia, másrészt pedig milyen megközelítéssel érdemes élnie.

Smith (1776) Kuznets (1934) és (1962) 6 Raworth (2017) 7 Shaikh (2004) 4 5

— 16 —

2.1. Milyen a fenntarthatóság közgazdaságtana?

2-1. ábra: GDP, CO2-kibocsátás és a felső 1% részesedése az összjövedelemből világszinten

90 000

Mrd USD/megatonna

Részesedés, %

80 000 20

70 000 60 000

50 000 40 000

30 000 20 000

10 000 0 2017

2014

2011

2008

2005

2002

1999

1996

1993

1990

1987

1984

1981

1978

1975

1972

1969

1966

1963

1960

GDP (USD milliárd) CO2 kibocsátás (Mt) Felső 1% részesedése (jobb tengely)

Forrás: World Bank, World Inequality Database, CDIAC, UNFCCC, BP.

A közgazdász-társadalomnak a gazdasági válságokat jobban kellene értenie. Hogyan lehet az, hogy a tudományág egy prominens szereplője, Nobel-díjas Robert Lucas 2003-ban úgy fogalmazott, hogy a makroökonómia elérte legfontosabb célját: a gazdasági válságok immár elkerülhetőek, mindössze 5 évvel egy nyolcvan éve nem látott mértékű válság kirobbanása előtt? 8

Lucas (2003)

— 17 —

2. Honnan jöhet a közgazdaságtan új evolúciós hulláma?

A Nobel-díjas Joseph Stiglitz szerint a fő makrogazdasági kérdések a következők: 9 • Honnan jön a gazdasági folyamatok hirtelen változása? • Miért van a látszólag kis változásoknak ekkora hatása? • Miért tartanak ilyen hosszú ideig a (súlyos) válságok? A kérdések megválaszolásához, illetve a tágabb gazdasági működés megértéséhez fontos a pénzügyi rendszer ökoszisztémáját, az emberi viselkedés racionálistól eltérő jellemzőit és az adott közeget – annak törvényeivel, szokásaival, kultúrájával, önkéntes és civil szervezeteivel – megfelelően beépíteni a közgazdasági gondolkodásba. Továbbá a természetvédelemmel, a társadalomban bekövetkező változásokkal, a technológiai újításokkal foglalkozni kell, akárcsak a geopolitikai fejleményekkel. 2-2. ábra: A makrogazdaságtanba szervesebben beépítendő kérdések Pénzügyi rendszer

Emberi viselkedés

Társadalmi változások

Technológia

Természetvédelem

Geopolitika

Forrás: szerzők szerkesztése.

A természeti környezet romlása, illetve a felimerés, hogy az erőforrások végesek már az 1980-as években arra késztette az ENSZ-et, hogy életre hívjon egy a gazdasági fejlődés környezeti vonatkozásait vizs9

Stiglitz (2014)

— 18 —

2.1. Milyen a fenntarthatóság közgazdaságtana?

gáló nemzetközi bizottságot. A bizottság a Brundtland jelentésben10 a fenntartható fejlődés kérdéskörét járta körül, egy olyan fejlődését, „amely a jelen igényeit szolgálja anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő generációi igényeinek kielégítését”. Az azóta eltelt három évtizedben viszont nem egyértelmű, hogy a közgazdaságtan, a gazdaságpolitikusok, vagy akár a társadalom széles rétegei a természeti környezetet súlyának megfelelően építették volna bele gondolkodásukba. Az ENSZ például megállapítja, hogy az északi sarkvidéken 1979 és 2012 között évtizedenként kb. 4 százalékkal csökkent az északi sarkvidéket borító jégtakaró, éves átlagokat vizsgálva. 1986–2005-ös szinthez képest pedig 24–30 centiméteres tengerszintemelkedést jelez előre 2065-ig, az üvegházhatású gázok mostanihoz hasonló szintű kibocsátását feltételezve.11 Hangsúlyozza, hogy a klímaváltozást főleg az emberi tevékenységek idézik elő, sajnálatos módon viszont a legtöbb országban továbbra is a szűken értelmezett gazdasági fejlődés az elsődleges cél. 12 A társadalmi kontextus – az egyenlőtlenség, a szegénység, a demográfiai változások – szintén alapjaiban határozza meg a gazdaság keretrendszerét. A kapcsolat itt is kétirányú, mert a közgazdaságtan a gazdaságpolitikai döntéseken, illetve az adott kor gondolkodásmódjára gyakorolt hatásán keresztül formálja is őket. A kérdéskör a közgazdaságtan-hallgatók szerint különösen fontos. Ezt többek között a CORE projekt keretei között végzett felmérés is alátámasztja, amelyben 12 ország 25 egyetemének 4442 közgazdaságtant tanuló hallgatója vett részt 2016 és 2018 között.13 Az egyes egyetemekről érkezett válaszok csoportjait külön-külön vizsgálva azt találjuk, hogy az egyenlőtlenség szinte minden esetben szerepelt a három leggyakrabban megnevezett probléma között, és gyakran szorosan követi a szegénység vagy a munkanélküliség kérdése. Ez nem meglepő. A hatalmas kutatómunkával összeállított World Income Database14 adatai alapján a világ felső 1 százaléka az összjövedelmi részesedését 1980 és 2016 között 16 százalékról World Commission on Environment and Development (1987) United Nations (2019) 12 IPCC (2013) és (2018) 13 CORE Economics Education (2019) 14 World Income Database (2019) 10 11

— 19 —

2. Honnan jöhet a közgazdaságtan új evolúciós hulláma?

20 százalékra tornázta fel. Ugyanezen idő alatt világszinten a középosztály (a jövedelmük alapján az alsó 50 százalék és a felső 10 százalék közé esők) összjövedelmi részesedése 43 százalékról 38 százalékra esett. Az USA-ban különösen szembetűnő a változás: A felső 1 százalék közel megduplázta részesedését 11 százalékról 20 százalékra, az USA szegényebb felénél (jövedelmük alapján mérve) pedig a folyamat fordítottja zajlott le: részesedésük 20 százalékról 13 százalékra zuhant. Thomas Piketty egyenlőtlenséggel foglalkozó, „A tőke a 21. században” című könyve óta – amely talán szokatlan bestsellernek tűnhet 700 oldalas hosszával és részletes közgazdaságtani elmélkedéseivel – kevés kétség férhet a téma hatalmas aktualitásához. Ami talán inkább meglepő, hogy a hagyományos, azaz az egyetemi alapképzésekben is megjelenő makroökonómiai modellek nem, vagy nem megfelelő mélységben foglalkoznak a kérdéssel. Olyan fontos kérdéseket, mint az egyenlőtlenség mozgatórugói vagy az egyenlőtlenség és a gazdaság kapcsolata, nem hagyhat figyelmen kívül a tudományág szélesebb közönség vagy gazdaságpolitikusok számára is hozzáférhető része. Hosszú távon a gazdasági fejlődés pillérét jelentő termelékenység-növekedés főleg a technológiai előrelépésnek köszönhető.15 A technológiai fejlődésnek folyamatosan tanúi vagyunk, alapjaiban hat a társadalmunkra, az egészségünkre, a munkafolyamatainkra, a gazdaságunkra. A közgazdaságtannak a változással nem csak lépést kell tartania – például a pénzzel kapcsolatos modelljeiben a készpénz hanyatlását, avagy a blockchain technológia esetleges térnyerését tükrözve, hanem a fenntartható fejlődést szem előtt tartva elősegíteni az ösztönző környezet kialakulását. A fenntarthatósághoz hozzátartozik a rövid- és hosszú távú ösztönzők szerepének pontos megértése és a közgazdaságtanba való beépítése is. A közgazdasági értekezésekben a jelentőségéhez képest kis szerepet kap a nagyvállalati vezetők pénzügyi ösztönzése és a tőkepiaci befektetők magatartásáról szóló vita. Az ösztönzőknek fontos szerepe lehet 15

National Research Council (2012)

— 20 —

2.1. Milyen a fenntarthatóság közgazdaságtana?

a makrogazdasági trendek alakulásában (beruházások), a befektetési időhorizont csökkenésében. A vállalatvezetők saját vállalati részvénykompenzációja és az intézményi befektetők teljesítményértékelése is a rövid távú nyereségre ösztönöz a hosszú távú fenntartható növekedést támogató beruházások helyett. „Ha menedzserek ösztönzése nincs összhangban a tulajdonosokéval, akkor jelentősen eltérhet az érdekük. A megbízó-megbízott problémát feldolgozó irodalom kimutatta, hogy a menedzserek a saját hatalmuk és kényelmük növelésében érdekeltek, ami gyakran nem innovációra ösztönöz, hanem a vállalat méretének és vagyonának növelésére. Ezért a menedzserek ösztönzését az adott vállalatok tőzsdei árfolyamának alakulásához kötötték.” 16 A részvényesi érdek megközelítés azonban nem tudta elérni a várt eredményeket. Ennek elsődleges oka, hogy a menedzsereknek számos eszközük van, amelyekkel úgy tudják növelni a részvények tőzsdei árfolyamát, hogy az nincs feltétlenül összhangban a vállalat hosszú távú nyereségességével. Ilyen eszköz lehet a vállalatok saját részvényének visszavásárlása, az osztalékfizetési politika és ezek forrásai, a vállalatok eszközeinek eladása. „A részvényeseknek büntetniük kellene”17 az ilyen eszközökkel visszaélő menedzsereket, „de a valóságban a részvényesek nem tulajdonosként, hanem portfólió befektetőként viselkednek és a rövidtávon nem teljesítő részvényeket eladják és jövedelmezőbbekre cserélik.” Az eddigiekben tárgyalt, a közgazdaságtanba szervesebben beépítendő témák, kérdések felvázolása után, érdemes a tudományág általános megközelítéséről, hozzáállásáról is szót ejteni. A közgazdaságtudomány nem létezhet elefántcsonttoronyban. A feladatainak komplexitása, a más tudományágakkal való számtalan kapcsolódási pont, a szélesebb társadalom aktuális problémákra igényelt válaszai mind-mind afelé mutatnak, hogy a közgazdaságtudománynak nyitottnak kell lennie más tudományágak felé. Hogyha összehasonlítjuk az egy-egy diszciplína zászlóshajójának tekinthető folyóiratában megjelenő idézéseket, azt találjuk, hogy a közgazdaságtudományban sokkal kevésbé idézik más 16 17

Szalai, 2016. 4. p. Szalai, 2016. 4. p.

— 21 —

2. Honnan jöhet a közgazdaságtan új evolúciós hulláma?

területek legjobb folyóiratainak cikkeit, mint fordítva (2-1. táblázat). Kapcsolódási pont pedig rengeteg lenne. A politikatudomány például a geopolitikai helyzetek értelmezésében, a pszichológia a döntéshozatal vagy az emberi viselkedése megértésében; a természettudomány a gazdasági aktivitás környezetre gyakorolt hatásainak számszerűsítésében; az orvostudomány pedig az öregedés termelékenységbeli hatásainak becslésében segíthet, hogy csak néhányat említsünk. 2-1. táblázat: Kiemelt folyóiratok idézései Kiemelt folyóiratok idézései az egyes tudományágak 25 legjobb folyóiratainak cikkeiből, 2000–2009 Idézett folyóirat (idézések %-ában) Közgazdaság

Politikatudomány

Szociológia

American Economic Review

Idéző folyóirat

40%

American Political Science Review

18%

American Sociological Review

22%

Forrás: Fourcade és szerzőtársai, 2015.

Végezetül pedig a fenntarthatóságot, a fenntartható fejlődés felé vezető utat szem előtt tartva, érdemes a szerénységet is segítségül hívni a nyitott szemlélet megőrzéséhez. David Colander közgazdász szerint a közgazdász-szakma legsúlyosabb, a pénzügyi válság kirobbanásához is hozzájáruló etikai problémája az, hogy az eredmények kommunikálásakor nem gyakorolnak kellő szakmai alázatot, az eredmények korlátait, a fenntartásokat nem hangsúlyozzák eléggé.18 Lionel Robbins befolyásos közgazdász 1927-ben így elmélkedett19: „kuruzsló az, aki szerint – a tudás jelenkori állása mellett – a közgazdaságtudomány nagy pontosságú”. A tudományágban azóta végbement fejlődés dacára a kijelentés nem biztos, hogy sokat vesztett aktualitásából. A társadalom-tudomány úgynevezett gyengélkedő királynőjének is érdemes tehát ezt nem feledve kellő szerénységgel támaszkodnia más tudományágakra. 18 19

Colander (2014) Robbins (1927)

— 22 —

2.1. Milyen a fenntarthatóság közgazdaságtana?

Felhasznált irodalom Club of Rome (2016): The Queen of the social sciences is dying, available at https://www.clubofrome. org/2016/05/18/the-queen-of-the-social-sciences-is-dying/ (accessed 25 June 2019) Colander, D. (2014): Creating humble economists: a code of ethics for economists, in The Oxford Handbook of Professional Economic Ethics, Oxford University Press (2016). CORE Economics Education (2019): Escaping from imaginary worlds – update, available at https:// www.core-econ.org/escaping-from-imaginary-worlds-update/ (accessed 25 June 2019) IPCC (2013): Climate Change 2013: The Physical Science Basis. Contribution of Working Group I to the Fifth Assessment Report of the Intergovernmental Panel on Climate Change, Cambridge University Press, Cambridge, United Kingdom and New York, NY, USA. IPCC (2018): Global warming of 1.5°C. An IPCC Special Report on the impacts of global warming of 1.5°C above pre-industrial levels and related global greenhouse gas emission pathways, in the context of strengthening the global response to the threat of climate change, sustainable development, and efforts to eradicate poverty. In Press. Fourcade, M. – Ollion, E. – Algan, Y. (2015): The Superiority of Economists, Journal of Economic Perspectives, Vol. 29 No.1, pp 89–114. Kuznets, S. (1934): National Income 1929–1932, 73rd US Congress, 2nd session, Senate document no. 124 (7). Kuznets, S. (1962): How to judge quality, in The New Republic, 147: 16, pp. 29. Lucas, R. E. (2003): Macroeconomic priorities, Presidential Address delivered at the American Economic Association, 4 January 2003. National Inventory Submissions (2018): United Nations Framework Convention on Climate Change. Available at: http://unfccc.int/process/transparency-and-reporting/reporting-andreview-under-the-convention/greenhouse-gas-inventories-annex-i-parties/national-inventorysubmissions-2018 (accessed 25 June 2019). National Research Council (2012): Aging and the macroeconomy, The National Academies Press, Washington, D.C. Piketty, T. (2013): Capital in the twenty-first century, The Belknap Press of Harvard University Press, Cambridge, Massachusetts. Pühringer, S. (2016): Still the queen of social sciences? ICAE Working Paper Series No 52. Raworth, K. (2017): Doughnut Economics: seven ways to think like a 21-st century economist, Chelsea Green Publishing. Robbins, L. (1927): Mr. Hawtrey on the scope of Economics, Economica 172–178. Shaikh, N. (2004): Amartya Sen: A more human theory of development, Asia Society.

— 23 —

2. Honnan jöhet a közgazdaságtan új evolúciós hulláma? Smith, A. (1776): An inquiry into the nature and causes of the wealth of nations, Book 4. Stiglitz, J. E. (2014): Reconstructing macroeconomic theory to manage economic policy, NBER Working paper 20517. Szalai Z. (2016): Hol maradnak a türelmes befektetők? – A globális növekedés hosszú távú kilátásai, https://www.mnb.hu/letoltes/szalai-zoltan-hol-maradnak-a-turelmes-befektetok.pdf United Nations (2019): Climate change, available at https://www.un.org/en/sections/issuesdepth/climate-change/ (accessed 25 June 2019) World Commission on Environment and Development (1987): Our common future, available at https://sustainabledevelopment.un.org/content/documents/5987our-common-future.pdf (accessed 25 June 2019) World Income Database (2019), available at https://wid.world/world (accessed 25 June 2019)

— 24 —

2.2.

Mit tanulhat a közgazdaságtan a válságból? Vonnák Balázs – BCE-MNB Tanszék

Sokan úgy gondolják, hogy a modern közgazdaságtan a 2007-2008-as gazdasági válsággal megbukott – és nem teljesen alaptalanul. Erzsébet királynő még a válság kitörésekor azt kérdezte a London School of Economics-on tett látogatása során: „hogyhogy nem látta senki előre?” A látszólag naiv kérdés valójában lesújtó kritika: az a tény, hogy a közgazdászokat, akik a gazdaság működésével foglalkoznak, váratlanul érte egy ilyen horderejű gazdasági esemény, arra utal, hogy nem értik, hogyan működik a gazdaság. 2-3. ábra: Egy főre jutó GDP és gazdasági visszaesések az USA-ban 60 000

USD

50 000 40 000 30 000 20 000 10 000 0 1855

1875

1895

1915

1935

1955

1975

1995

Recessziók, válságok Egy főre jutó reál-GDP (2011-es amerikai dollárban kifejezve) Forrás: Maddison Project adatbázis (2018), valamint NBER.

— 25 —

2015

2. Honnan jöhet a közgazdaságtan új evolúciós hulláma?

Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden közgazdász és a tudományág összes területe kudarcot vallott, csak a közgazdaságtan uralkodó irányzatai. A főáram a margóra szorította azokat az elméleteket és azok képviselőit, amelyek és akik alternatívát nyújthattak volna a gazdasági folyamatok megértéséhez. Ezek az alternatív nézetek így kisebb publicitást kaptak, és a gazdaságpolitika formálóinak látóterén kívülre kerültek. Emiatt számos probléma csak a válság kitörésekor került felszínre, és a gazdaságpolitikának úgy kellett megoldani őket, hogy nem volt hozzá megfelelő receptkönyve. Melyek azok a területek, jelenségek, amelyekkel a közgazdászoknak többet kellett volna foglalkozniuk korábban? Tekintettel arra, hogy az egész válság pénzügyi válságként indult, elsőként a pénzügyi rendszernek a gazdaságban betöltött szerepét kell említeni. Bár tény, hogy magáról a pénzügyi rendszer (bankok, tőkepiacok stb.) működéséről sok ismeret halmozódott fel az évek során, a szektor és a reálgazdaság kapcsolatával keveset foglalkoztak a közgazdászok. A válság azonban rávilágított, hogy a bankok felelőtlen viselkedése nem csak tulajdonosaik és hitelezőik vagyonát veszélyezteti, hanem tömeges munkanélküliséget, elszegényedést okozhat az egész társadalomban. A másik fontos terület az emberi viselkedés. Annak ellenére, hogy több viselkedési közgazdaságtannal foglalkozó közgazdász is kapott Nobel-díjat, a közgazdaságtan főáramában még mindig úgy gondolkodnak az emberről, mint egy olyan lényről, aki saját maga számára mindig a lehető legjobb döntéseket hozza. Ezt az emberképet, amit „homo oeconomicusnak” hívnak, számos kutatás cáfolta a viselkedési közgazdaságtan berkeiből. Nem igaz, hogy amikor gazdasági döntéseket hozunk, racionálisan döntünk. Kísérletekkel igazolták, hogy gyakran nem tudjuk, mi jó nekünk igazán, és amikor tudjuk, akkor sem mindig ennek megfelelően döntünk. Nem igaz az sem, hogy mindig csak saját érdekünk szerint cselekszünk. A gazdasági szereplők közötti viszonyt sok esetben nem a versengés, hanem a kooperáció jellemzi. Azt is kimutatták már, hogy mások jóléte is fontos nekünk, nem csak a sajátunk.

— 26 —

2.2. Mit tanulhat a közgazdaságtan a válságból?

A közgazdaságtan ugyancsak keveset foglalkozott a társadalmi egyenlőtlenségekkel. A közgazdászok többsége úgy gondolkodott, hogy ami jó az „átlagnak”, az jó mindenkinek. Elég az egy főre jutó kibocsátással törődni, az a társadalmi jólét legjobb mérőszáma. Ezzel szemben a társadalmon belüli különbözőségek, egyenlőtlenségek szoros kölcsönhatásban állnak a társadalom egészének jólétével, a gazdaság teljesítőképességével. A gazdasági fejlődés bizonyos esetekben mélyítheti a társadalmi egyenlőtlenségeket, utóbbi pedig hosszabb távon a fejlődés gátjává válhat. 2-4. ábra: A globális jólét piramisa 46% 39,7%

11,6%

2,7%

Megjegyzés: A piramis azt mutatja, hogy a különböző vagyoni rétegek a globális összvagyonnak hány százalékát birtokolják. Az egyes szeletek területe arányos az adott réteg össznépességen belüli arányával. A legalsó jövedelmi réteg például, amely az össznépesség 70 százalékát teszi ki, a globális vagyon 2,7 százalékát tudhatja magáénak. A globális vagyon 46 százaléka pedig a legfelső, az össznépességen belül 0,7 százalékos súlyt képviselő rétegé. Forrás: Credit Suisse (2017) Global Wealth Report.

— 27 —

2. Honnan jöhet a közgazdaságtan új evolúciós hulláma?

Az említetteken túl érdemes még megemlíteni természeti környezet és a gazdaság kapcsolatát, aminek kutatásáért William Nordhaus Nobel-díjat kapott 2018-ban, de ami a főáramban alig-alig jelent meg. Lehetséges-e az ember gazdasági tevékenységének megértése a hosszú távú fenntarthatóság szempontjából, ha arra nem mint a globális ökoszisztéma részére tekintünk? Nem csak fókuszában, de módszertanában is egysíkúvá vált a közgazdaságtan. Ennek leglátványosabb megnyilvánulása a szakma elmatematizálódása volt. Míg Keynes, az egyik legnagyobb hatású közgazdász elméleteit alapvetően verbálisan, matematikai egyenletek nélkül fejtette ki, az utóbbi évtizedekre jellemzővé vált, hogy csak azokat a tudományos publikációkat veszik komolyan, amelyek hemzsegnek a görög betűktől és az integráljelektől. Természetesen a matematika nagyon hasznos eszköz lehet egy közgazdasági elmélet megfogalmazásában, adott esetben továbbfejlesztésében, hiszen a gazdaság végül is számokról szól. Az azonban nem vezet jóra, amikor egy eszköz uralni kezdi használóját. Akerlof, Nobel-díjas közgazdász szerint20 jelenleg ez jellemzi a közgazdaságtant, és ezért ha ma egy fiatal kutatónak egy matematikai eszközökkel kevésbé megragadható, de a társadalom számára fontos, valamint egy matematikailag jól formalizálható, de kevésbé fontos probléma között kell választani, nagy valószínűséggel ez utóbbival fog foglalkozni. Hasznos lenne, ha a közgazdászok bátrabban élnének olyan, kevésbé formális eszközökkel is (például esettanulmányok), amelyek segítségül lehetnek fontos problémák, jelenségek megértésében. A fentebb említett hiányosságok egyúttal ki is jelölik azokat a területeket, amelyekre nagyobb hangsúlyt kell fektetni a jövő közgazdászainak. Szerencsére már érezhető némi elmozdulás ezekbe az irányokba. A pénzügyi rendszer és a gazdaság egészének kapcsolata intenzíven kutatott területté vált. A viselkedési közgazdaságtan eredményei fo20

George A. Akerlof: Sins of Omission and the Practice of Economics, Journal of Economic Literature, előkészületben.

— 28 —

2.2. Mit tanulhat a közgazdaságtan a válságból?

kozatosan szivárognak be a közgazdaságtan többi ágába. A társadalmi egyenlőtlenségek okairól és következményeiről, valamint a természeti környezetről is egyre több publikáció jelenik meg a nevesebb szaklapokban. Mindez azonban nem elég. Ahogy azt egy tanulmány a közelmúltban kimutatta,21 a hangsúlyok eltolódása nagyon lassan történik. A kutatási módszerek terén sincs lényeges változás. A megfelelő mennyiségű matematika még mindig elvárás a kutatások felé. Mindebben vélhetően jelentős szerepe van az oktatásnak, valamint a tudományos előmeneteli és publikációs intézményrendszernek is. A tankönyvek többnyire még mindig a válság előtti „legjobb tudást” adják vissza. A közgazdasági szaklapoknál továbbra is a régi reflexek szerint döntik el, mely kutatási eredmények jelenhetnek meg, az előmenetel pedig jelentős részben függ a nevesebb folyóiratokban történő publikációk számától. Nem kétséges, a közgazdaságtannak meg kell újulnia. A globális gazdaság átalakulása kikényszeríti a megújulást. A digitalizáció korszakában a pénzügyi rendszer, a termelési technológiák, a logisztika, piackutatás hasonló mértékű transzformáción esik át, mint a fogyasztói szokások. A gigantikus adatbázisok („big data”) valós idejű rendelkezésre állásával, és a gyors elemzési technológiák elterjedésével a gazdaság termelési oldala korábban soha nem látott sebességgel fog tudni reagálni a kereslet, valamint a termelési és szállítási feltételek megváltozására. A mesterséges intelligencia a differenciáltabb emberi tevékenységek egy széles körét veheti át hamarosan, ami forradalmi változásokat hozhat nem csak a termelési technológiákban, de a kutatás-fejlesztés területén is.

Aigner, E. – Aistleitner, M. – Glötzl, F. – Kapeller, J. (2018): The Focus of Academic Economics: Before and After the Crisis, Institute for New Economic Thinking, Working Paper No. 75.

— 29 —

2. Honnan jöhet a közgazdaságtan új evolúciós hulláma?

Vajon készen áll-e a közgazdaságtan arra, hogy a tudás és információalapú gazdaság összefüggéseit megértse, és támogatást tudjon adni a jövő gazdaságpolitikusainak, szabályozóinak?

Felhasznált irodalom George A. Akerlof: Sins of Omission and the Practice of Economics, Journal of Economic Literature, előkészületben. Aigner, E. – Aistleitner, M. – Glötzl, F. – Kapeller, J. (2018): The Focus of Academic Economics: Before and After the Crisis, Institute for New Economic Thinking, Working Paper No. 75.

— 30 —

2.3.

A mérés mint a problémák alapja Spéder Balázs

A közgazdaságtan a gazdasági fejlettség legismertebb mutatószámaként napjainkban a bruttó hazai összterméket, és ennek különböző változatait használja. Az 1930-as évek feldolgozóipar vezette növekedésében kialakított mérési keretrendszer azonban a modern gazdaságok fejlődésével párhuzamosan időről időre újragondolást igényel. Az elmúlt évszázadban a gazdaságok jelentős strukturális átalakuláson mentek át, így a gazdaság teljesítményének az ipari ágazatok hozzáadott-érték alapú számítása a 21. századi digitalizáció és az új ipari forradalom fényében megkérdőjeleződik. Először, a termelés értékére fókuszáló GDP csak egy bizonyos szintig méri a jólétet, de több olyan tényezőt nem vesz számításba, ami az emberek szubjektív jólétében, boldogságérzetében a fogyasztáson kívül is rendkívül fontos szerepet tölt be. Ezek nagy része mára ráadásul a digitális világban zajlik. Másodszor, a mérőszám figyelmen kívül hagyja a természeti erőforrások szerepét és az ökológiai fenntarthatóság kérdését. Harmadszor, az egy számba sűrített GDP egy átlagos életszínvonalat mutat, mely azonban figyelmen kívül hagyja az eloszlási kérdéseket, így a társadalmi fenntarthatóságot is. Az átlagos hozzáadott-érték nem mutatja a növekedés jövedelmi csoportok szerinti realizálódását, valamint annak a jövedelmi egyenlőtlenségek alakulására gyakorolt hatását sem. Az utóbbi években számos javaslat született különböző komplex indikátorok kialakítására, illetve a nemzeti számlák rendszerének kibővítésére, melyeket az alábbi fejezetben részletesen áttekintünk.

— 31 —

2. Honnan jöhet a közgazdaságtan új evolúciós hulláma?

Mit mutat meg a GDP? A közgazdaságtan egyik legfontosabb kérdése az országok és emberek jólétének és a fenntartható fejlődésnek a vizsgálata, melyet napjainkban az egyes országok termelékenységének alakulásával közelít a makró közgazdaságtan. A tudomány a gazdasági fejlettség legismertebb mutatószámaként a bruttó hazai összterméket, azaz a GDP-t, vagy az ebből számított egy főre jutó GDP-t használja. A GDP egy ország által adott idő alatt előállított végső felhasználásra szánt termékek és szolgáltatások értékét mutatja, ezért egy ország termelésének, a tranzakciók értékének és volumenének indikátora. A GDP számításának módszertani kidolgozására az 1930-as években, az ukrán-amerikai Simon Kuznets vezette munkacsoportban került sor. A két világháború közötti időszakban a fejlett gazdaságok nagy részének növekedését elsősorban az ipari termelés bővülése, valamint az építőipar rohamos térnyerése jellemezte. Ebben az időszakban épültek fel az amerikai metropoliszok első felhőkarcolói, valamint ekkor teljesedett ki egyes termékek tömeggyártása is. A közgazdász Kuznets feladata ebben a gazdasági helyzetben elsősorban a nagy gazdasági válság visszaesésének megmérése, a feldolgozóipar vezérelte növekedés részletes leírása, valamint a háborús gazdaságok termelési lehetőségeinek bemutatása volt. A munkacsoport által kialakított nemzeti számlák rendszere által lehetőség nyílt a gazdaság termelésének számszerűsítésére. A gyakorlatba átültetett nemzeti számlák rendszere a gazdasági szektorok és ágazatok (pl. mezőgazdaság, ipar, építőipar, szolgáltatások), alágazatok termelését hozzáadott-érték alapon kezdte mérni. A szektorok hozzáadott-értékét – azaz a vállalatok kibocsátásából kivonva a felhasznált anyagi jellegű ráfordításokat – országos szintre aggregálva megkapjuk egy ország összes gazdasági szereplőjének (háztartások, vállalatok, állam) hozzáadott-értékét. A gazdaság lakosainak számával, vagy a foglalkoztatottak számával leosztva pedig egy főre, vagy egy dolgozóra vonatkoztatva a gazdasági fejlettség, a termelékenység mérőszámát állíthatjuk elő (2-5. ábra).

— 32 —

2.3. A mérés mint a problémák alapja

2-5. ábra: A gazdasági fejlődés mérőszámai

FEJLŐDÉS = élettér

népesség élettér

GDP fő

adat GDP

Ipari korszak 1800 – 1980

Digitális korszak 1980 –

azaz népsűrűség azaz termelékenység

Vadászó-gyűjtögető Mezőgazdasági korszak korszak i.e. 70000 – i.e. 8000 – i.e. 8000 i.sz. 1800

Forrás: Growiec (2018) alapján a szerzők szerkesztése.

A GDP mérése az 1930-as évek óta nyilvánvalóan számos fejlesztésen esett át, de ennek ellenére a közgazdászok körében folyamatos vita tárgyát képezi a gazdasági aktivitás mérésére használt keretrendszer bővítése. Egyrészt a gazdaság tényleges teljesítményének értéke a gazdaság strukturális átalakulásával együtt változik, ez pedig a módszertan frissítését kívánja meg. Kuznets már 1934-ben is intett a GDP jóléti értelmezésétől, azonban a 21. századi digitalizáció, robotizáció, a megújuló és nem megújuló természeti erőforrások degradációja, és az egyre fontosabbá váló az elosztási kérdések fényében különösen fontossá váltak a társadalmi jólét mérésének egyéb aspektusai. A modern gazdaságok fejlődésével a GDP egyre jobban mellőzi a szubjektív jólét és a fenntarthatóság több elemét, miközben számos olyan teljesítményt befogad, amelyek jólétre gyakorolt pozitív hatása kétséges. Ennek ellenére a GDP továbbra is a legáltalánosabban elfogadott mérőszám a gazdasági teljesítmény mérésére, mivel a köz számára egy számba sűrít „minden” fontos, látható tényezőt, ezért egyszerűen értelmezhető, univerzális, ráadásul könnyen összehasonlítható jellege miatt széles rétegek számára érthető. A nemzeti számlákra optimalizált adatfelvétel napjainkig továbbra is a legátfogóbb megközelítés egy or-

— 33 —

2. Honnan jöhet a közgazdaságtan új evolúciós hulláma?

szág gazdasági teljesítménye kapcsán, mely ugyanakkor nehezen tud lépést tartani a folyamatos gazdasági fejlődéssel.

Vajon a GDP egyenlő a Jóléttel? A GDP-t azonban a gazdaságok strukturális átalakulása miatt egyre több kritika éri, hogy az embereknek boldogságot okozó tényezőket egyre kevésbé méri. Az egyének szubjektív jóléte nem csak az ország termelésétől függ. Fontos tényező, hogy a fegyvereket gyártó ipari vállalat termelése növekszik, a dolgozók fizetése is emelkedik és a GDP is nő – azonban egy háború lehetősége mindenkinek a jólétét negatívan befolyásolja. A környezetszennyezés, a természeti erőforrások kimerülése, a családdal és barátokkal beszélgetéssel töltött szabadidő szerepe, a minőségi oktatás és egészségügyi ellátás jelentősége – ezek mind-mind olyan tényezők, amik az emberek jólétét jelentősen befolyásolják.22 Maslow (1943) megközelítését alkalmazva felrajzolható a GDP mérésének piramisa. Láthatjuk, hogy a termelés értékére, valamint a gazdasági tranzakciókra fókuszáló GDP számításából fakadóan csak a piramis egy bizonyos fokáig méri a jólétet, míg több olyan dolgot nem vesz számításba, ami az emberek szubjektív jólétében, boldogságérzetében rendkívül fontos szerepet tölt be (2-6. ábra).

A GDP mint jóléti mutatóval kapcsolatos kritikák három nagy kérdés köré csoportosíthatók, melyekről kiváló összefoglalót ad az általánosan a Stiglitz és szerzőtársai által jegyzett 2009-es riport, valamint Jorgenson (2018) is.

— 34 —

2.3. A mérés mint a problémák alapja

2-6. ábra: A GDP értelmezése Maslow piramisának rendszerében

rő rr s

ÖNMEGVALÓSÍTÁS Szabadi ő

Művészeti szolgáltatások, szórakozás

MEGBECSÜLÉS

GDP

TÁRSAS/SZOCIÁLIS IGÉNY

ér

r és

Tanulási lehetőségek

Megtakarítás, ipari termékek munkalehetőség Élelmiszer, tiszta víz, köz űvek, ingatlan

BIZTONSÁG

GDP



FIZIOLÓGIAI SZÜKSÉGLET

Forrás: szerzők szerkesztése.

A termelést közelítő adat nem tartalmazza az emberek szociális igényeit, a szórakozási és kikapcsolódási lehetőségek jólétre gyakorolt hatását, az információhoz és digitális javakhoz való hozzáférés, az egészségi állapot fontosságát, a megbecsülés és tanulás jólétre gyakorolt hatását sem.

Mitől függ még az emberek szubjektív jóléte? Easterlin (1974) világított rá először, hogy az egy főre eső GDP, valamint a boldogság kapcsolatának vizsgálata során az látható, hogy egy bizonyos szintig pozitív korreláció van a kettő változó között, viszont egy bizonyos jövedelmi szint után nem nő tovább az egyének boldogsága (2-7. ábra).

— 35 —

2. Honnan jöhet a közgazdaságtan új evolúciós hulláma?

2-7. ábra: A boldogság index, a gyermekhalandóság és az egy főre jutó GDP kapcsolata

Világ Boldogság Indexe

A világ népességének százalékában

140

100

Magyarország

120

50 000

100 000

0 150 000

GDP fő (USD, PPP)

Gyermekhalandóság (5 éves kor alatt)

20 0

50 000

100 000 150 000

GDP fő (USD, PPP)

Népesség (jobb tengely) Forrás: WDI és a World Happiness Report alapján a szerzők szerkesztése.

A paradoxonra számtalan magyarázatot talált a szakma, viszont az elmúlt 50 év ellenére napjainkban is fennáll. Ennek egyik oka lehet, hogy a magasabb és az alacsonyabb jövedelmű országok esetében különbözik a boldogságot, és jólétet eredményező dolgok köre. A fejlett gazdaságokban kiterjedt a szolgáltatói szektor szerepe, mely rendkívül széles tevékenységi kört foglal magába, így az ágazat kibocsátásának és árainak megfigyelése lényegesen bonyolultabb, mint például a feldolgozóipari termékek esetében, a szektor változatossága miatt pedig a szolgáltatások alapegységét sem lehet definiálni. Ráadásul a fejlett gazdaságok esetében a kikapcsolódás nagy része a digitális térben zajlik (élmény alapú gazdaság), melynek nemzeti számlás torzításai eredményeként a GDP a hasznoknak csak egy kis részét tudja megragadni. A GDP tehát az egyéni jólét szempontjából egyre kevésbé tekinthető elegendő indikátornak egy ország esetében.

— 36 —

2.3. A mérés mint a problémák alapja

Több, szubjektív jólétet befolyásoló változó aggregálására tesz próbálkozást Jones és Klenow (2016) jólét-GDP-je. Az egyéni hasznosságok alapján számolt, majd aggregált „Jólét” mutató a jövedelem mellé integrálja a fogyasztás, a felhasznált szabadidő, az egyenlőtlenség és a várható élettartam szerepét is. Az így kapott makroszintű fogyasztás-egyenértékes Jólét – speciális egy főre jutó kiigazított GDP – alapján Nyugat-Európa és az Egyesült Államok sokkal közelebb vannak egymáshoz fejlettségüket tekintve, mint ahogy azt a nemzeti számlás statisztikák mutatják (2-8. ábra). A legtöbb nyugat-európai ország a nemzeti számlás adatok szerint alig éri el az amerikai fejlettség 70 százalékát, míg e jólétmutató tekintetében elsősorban a hosszabb élet, alacsonyabb halálozás, és több szabadidőből következő boldogabb időtöltés következtében az USA 85-90 százalékán áll. Összhangban ezzel, a kevésbé fejlett ázsiai és afrikai országok jóléte alacsonyabb a nemzeti számlás adatoknál is, mely hátterében a rövidebb élettartam és a nagy egyenlőtlenség áll. 2-8. ábra: Az egy főre jutó GDP és a „Jólét” mutató közötti kapcsolat

Jólét

Egy főre jutó GDP

1,5

GDP alulméri a Jólétet GDP felülméri a Jólétet

0,5

1 64

1 32

1 16

1 8

1 4

1 2

Egy főre jutó GDP (Egyesült Államok Forrás: Jones – Klenow (2016).

— 37 —

1 1)

2. Honnan jöhet a közgazdaságtan új evolúciós hulláma?

Az egészségügyi innovációk jólétre gyakorolt hatását elemzi Jones (2016), amikor a sztenderd közgazdasági keretrendszerben a fogyasztást az emberi élet fontosságával helyettesíti. Amennyiben az emberek a fogyasztás helyett az élet értékét választhatják meg, úgy a fogyasztás haszna elenyészővé válik, ez által pedig a hivatalos statisztikai számok validitása is megkérdőjelezhető az emberek jólétének mérésében. A jólét mérésére kialakított jövedelem és fogyasztásfelmérések fontos addicionális információval rendelkeznek a szegényebb rétegek, így a fejletlenebb országok esetében, melyet Deaton (2005) mutat be írásaiban. Ezek a kérdőívek a nemzeti számlás adatoknál jelentősen kisebb mértékűre becslik mind a jövedelmek, mind a vagyon, mind a fogyasztás alakulását, tehát a szegényebb régiók nagyobb elmaradottságát mutatják ki. Ennek oka, hogy egyrészt a gazdagabb országokban a kérdőív-kitöltési hajlandóság jelentősen alacsonyabb, mint a szegényebb országokban, másrészt pedig, hogy míg a GDP a termelésre, addig a kérdőíves vizsgálatok a lakosság tényleges jólétére vonatkozó információkat gyűjtenek össze – mely azonban szubjektivitása miatt jelentős torzításokat tartalmazhat.

Hogyan kezeljük a minket körülvevő természetet? A környezet közgazdasági modellekben megjelenése komplex folyamat, hiszen az ökológia a növekedés egyik termelési tényezője, ugyanakkor keretrendszere is. A napjainkban általánosan elfogadott gazdasági fejlettség mérőszáma ugyanakkor nem számszerűsíti a környezet, a természeti erőforrások szerepét, sem termelési tényezőként, sem keretrendszerként nem alkalmazza azt. A GDP tehát figyelmen kívül hagyja az ökológiai fenntarthatóság kérdését, mely a jólétnek egy rendkívül alulértékelt, de fontos eleme. A környezetszennyezés negatív externális hatásait a nemzeti számlák ráadásul pozitív hozzáadott-értékként értelmezik, gondoljunk csak egy gyár olajkitermelésére, mely annak ellenére pozitívan jelenik meg a statisztikákban, hogy a környezeti erőforrások elérhetősége hosszú — 38 —

2.3. A mérés mint a problémák alapja

távon csökkent. Hasonlóan, a környezetet érintő negatív hatás, mint egy földrengés vagy özönvíz utáni újjáépítés, nagy mértékű pozitív hozzáadott-értékként jelenhetnek meg, míg igazából a Föld eltartóképessége hosszú távon károsodott. A környezetgazdaságtan alapján ezért a jelenleg alkalmazott nemzeti számla alapú GDP nem mérheti jól a fejlődést, hiszen a keretrendszer magát a természetet sem tartalmazza, amelyben valójában élünk. A környezeti gazdaságtan a friss, 2018-as Nobel-díjas William Nordhaus (1974, 1977) elméletei alapján közelíti a körülöttünk levő világ növekedésben betöltött szerepét. Samuelson és Nordhaus (1992) már korábban is javasolták egy alternatív mutató, a Nettó Gazdasági Jólét (Net Economic Welfare) számítását, mely a teljes nemzeti össztermék helyett elsősorban a nemzeti jóléthez hozzájáruló fogyasztást és beruházást adta össze, majd ebből levonta a környezetszennyezés és közlekedési torlódások, valamint a bűnözés társadalmi költségeit. Javaslatuk nem terjedt el, jelentősen befolyásolta azonban az ökológia mint tényező mainstream gondolkodásba kerülését. A természeti tényezők nemzeti számlás keretrendszerbe való integrálására megoldás lehetne a negatívan hozzájáruló tételek levonása (Mäler, 1991). Hasonló javaslatot tesz Okafor (2012) is a nem megújuló erőforrások, többek között az olajkitermelés kapcsán. Obst és szerzőtársai (2016) gyakorlati megoldást is mutatnak erre a Környezetgazdasági Nemzeti Számlás Rendszer (System of Environmental-Economic Accounting, SEEA) használata alapján, melyben a természet egyfajta jövőbe fektetett tőkeként jelenik meg a szimplán gazdasági jelentőségű (fizikai és a humán) tőke mellett. Az ENSZ adatait használva környezetgazdaságtani szempontok figyelembevételével együtt az SEEA integrálja a nemzeti számlák rendszerébe a bioszféra eltartóképességét, a természeti erőforrások állapotát és felhasználását, a károsanyag- és hulladékkibocsátást, a környezeti katasztrófák és extrém természeti krízisek lehetőségét, az energiakrízisek alakulását, a természet és ember kölcsönhatását, és a környezetvédelmi elkötelezettséget is. A lebomlással és kimerüléssel korrigált végleges számokhoz volumeneket és — 39 —

2. Honnan jöhet a közgazdaságtan új evolúciós hulláma?

árakat rendelő rendszer komplex kibővítése a GDP-nek, melynek első nemzetközi eredményeinek publikálása 2019–2020 folyamán várható.

Hogyan oszlik meg a növekedés a társadalmi csoportok között? A gazdasági fejlődés fontos kérdése, hogy a növekedés mely jövedelmi csoportokban realizálódik, hogyan hat az egyenlőtlenségek alakulására, és így a növekedés társadalmi fenntarthatóságára. Az egy számba sűrített GDP-növekedés, vagy az egy főre jutó GDP egy átlagos életszínvonalat mutat, mely azonban figyelmen kívül hagyja az eloszlási kérdéseket, és így a társadalmi fenntarthatóságot is. Az átlagos hozzáadott-érték ugyanis nem mutatja jól a növekedés jövedelmi csoportok szerinti realizálódását, valamint annak a jövedelmi egyenlőtlenségek alakulására gyakorolt hatását sem. Ennek kiegészítésére és a jövedelemeloszlással kapcsolatos folyamatok jellemzésére elsősorban kérdőíveken és mikroadatokon alapuló mutatókat, így a medián jövedelem 60 százalékánál alacsonyabb jövedelemből gazdálkodók számát, vagy a súlyos anyagi deprivációban élők számát használja a szakirodalom. A legújabb kutatások számtalan új mutatót dolgoztak ki a kérdőíves eljárásokon alapuló medián jólétnövekedés alakulásától a jövedelmi eloszlásos nemzeti számlák rendszeréig. Az Eloszlással kombinált nemzeti számlarendszer, a DINA (Distributional National Accounts) célja, hogy egy átlagos egyén jövedelemnövekedésén túl a társadalom különböző rétegeiben megvalósult nettó reáljövedelem-növekedést számszerűsítse. Az eloszlási alapú rendszer így a makroszintű fejlődési pályát mikroszinten az egyenlőtlenségek alakulásával köti össze. A makroszámok a nemzeti számlák rendszerével konzisztens növekedést adnak, míg egyéni szintű jövedelmi és adózási mikroadatokból, valamint kérdőíves felmérésekből áll össze ugyanaz a szám a társadalom különböző jövedelmi rétegeire és egészére vonatkozóan. Piketty és szerzőtársai (2018) úttörő munkája az 1980 és 2014 közötti időszakra, jövedelmi percentilisenként becsülte meg az Egyesült Álla— 40 —

2.3. A mérés mint a problémák alapja

mok gazdasági növekedésének eloszlását. A növekedési hasznok társadalmi csoportok szerinti eloszlása így teljes képet mutat arról, hogy kik részesültek a fejlődés hasznaiból. Ráadásul a szerzők a termelés helyett a nettó reáljövedelmek alakulására fókuszálnak, így a jövedelmi egyenlőtlenségek alakulásáról is képet kapnak. Eredményeik szerint a növekedés társadalmi csoportok szerinti eloszlásában jelentős különbségek vannak: ebben az időszakban bár 60 százalékkal emelkedett az egy főre jutó jövedelem mértéke, a társadalom alsó 50 százaléka számára 34 év alatt a kedvező GDP számok ellenére nem történt érdemi jövedelemnövekedés, míg az 50 és 90. percentilis között 40 százalékkal nőttek csak a jövedelmek. A felső 1 százalék jövedelme pedig radikálisan emelkedett (2-9. ábra).

% Top 0,001%

P99,99

P99,9

P99

Átlagos felnőtt

Adózás után Adózás előtt

100

1 5

Reál átlagos éves növekedés, 1980 2014

2-9. ábra: Az éves átlagos jövedelemnövekedés megoszlása percentilisenként az Egyesült Államokban 1980–2014 között

Jövedelmi percentilis Forrás: Piketty – Saez – Zucman (2018).

Az eloszlás alapú nemzeti számlás rendszer hátránya ugyanakkor, hogy rendkívül adat-és időigényes a számítása, így az Egyesült Államokon kívül részletes elemzés egyedül Franciaországra készült (Bar— 41 —

2. Honnan jöhet a közgazdaságtan új evolúciós hulláma?

binti és szerzőtársai, 2018). Blanchet és szerzőtársai (2019) legfrissebb elemzésében ugyanakkor már egyszerűsített számlák alapján egész Európára kiterjesztett elemzés áll rendelkezésre. Eredményeik alapján bár a növekedés eloszlása Európában is egyenlőtlen, mégis sokkal kiegyenlítettebb, mint az Egyesült Államokban.

Mit mutatnak a kompozit indikátorok? A gazdasági fejlettség és jólét megragadására az elmúlt évtizedekben számtalan alindikátort fejlesztett ki a társadalomtudományok, melyek célja elsősorban fontos, ám parciális kérdések pontosabb megragadása. 2-2. táblázat: A GDP és néhány index rangsora az első 15 ország és Magyarország esetében Sorrend

Egy főre jutó GDP (PPP alapon)

Emberi Fejlettségi Mutató

Inkluzív Fejlettségi Index

Világ Boldogság Index

Katar

Norvégia

Finnország

Luxemburg

Svájc

Izland

Norvégia

Szingapúr

Ausztrália

Luxemburg

Dánia

Brunei

Írország

Svájc

Izland

Írország

Németország

Dánia

Svájc

Norvégia

Izland

Svédország

Hollandia

Egyesült Arab Emírségek

Hong Kong

Hollandia

Kanada

Kuvait

Svédország

Írország

Új-Zéland

Svájc

Szingapúr

Ausztrália

Svédország

Hong Kong

Hollandia

Ausztria

Ausztrália

Egyesült Államok

Dánia

Finnország

Izrael

Hollandia

Kanada

Németország

Ausztria

Szaúd-Arábia

Egyesült Államok

Új-Zéland

Costa Rica

Izland

Egyesült Királyság Belgium

Svédország

Magyarország 44.

Írország

Finnország

Csehország

Németország

45.

32.

69.

Forrás: IMF (2019), Human Development Index (2018), Inclusive Development Index (2018), World Happiness Report (2019).

— 42 —

2.3. A mérés mint a problémák alapja

A több változóból aggregált kompozit mutatók közül az országok öszszehasonlíthatóságára fókuszál a születéskor várható élettartamot, az írástudást, az oktatást és az életszínvonalat súlyozó Emberi Fejlettségi Mutató (Human Development Index), a generációk közti fenntarthatóságot és az társadalom széles rétegeinek gazdasági részvételét súlyozó Inkluzív Fejlettségi Index (Inclusive Development Index), valamint az emberek boldogságát számszerűsíteni próbáló Világ Boldogság Index (World Happiness Index). Jelentős különbség figyelhető meg a GDP, és néhány kompozit indikátor alapján a legmagasabban rangsorolt 15 ország esetében (2-2. táblázat). A kevésbé fejlett országok növekedését segíteni hivatott további érdekes mérőszámok a társadalmi felemelkedés lehetőségeit és az egyenlő esélyek eloszlását szemszerűsítő Emberi Lehetőség Index (Human Opportunity Index), valamint a környezeti fenntarthatóságot fókuszba helyező Inkluzív Zöld Növekedési Index (Inclusive Green Growth Index).

Statisztikai mérési problémák A GDP mint egyetlen elfogadott fejlettségi mutató értelmezési és globális összehasonlíthatósági korlátait számos egyéb probléma fokozza. Problémát jelenthet a statisztikai adatközlések stabilitása. A nemzeti számlák számítási módszertana a gazdaságok komplexitásának növekedésével párhuzamosan napjainkra olyan kiterjedtté vált, hogy a statisztikai hivatalok sokszor évekre visszamenőlegesen is módosítják nem csak alágazatok, hanem akár az egész gazdaság növekedési ütemét. Így elképzelhető, hogy amit adott pillanatban megtudunk a gazdaságról, az két év múlva érdemben más lehet. Különösen probléma lehet a nulla körüli növekedés megítélése: a gyenge pozitív növekedést évekkel később akár negatív növekedéssé, zsugorodássá is revideálhatják, vagy akár fordítva is történhet. Vajon egy ország GDP-je alapján azonosítható, hogy jó-e az adott országban élni, vagy nem? A GDP mint egy ország gazdasági fejlődésének mérőszáma számos regionális különbséget elfedhet, hiszen — 43 —

2. Honnan jöhet a közgazdaságtan új evolúciós hulláma?

teljesen különböző az élet minősége egy főváros centrumában és egy közművesítés nélküli tanyán. Jelentős különbségek vannak Milánó és Dél-Olaszország, de Budapest és Nógrád megye között is. Elképzelhető, hogy egyes észak-olasz falvakban sokkal jobb az élet színvonala, mint egyes kelet-németországi tartományokban. A GDP számításának módszertana nem tudja kezelni a termékek és szolgáltatások közötti minőségi különbségeket, hiszen csak közvetve, a munkások bére alapján kap szerepet az elvégzett munkák minősége. A GDP nem tudja kezelni egy világbajnok fodrász, vagy a sarki kisbolt hátuljában elvégzett hajvágást, ahogyan nem tud különbséget tenni két különböző összetevőjű betonból készült épület között sem – annak ellenére, hogy elképzelhető, hogy a gyengébb minőségű ház esetén például a cementet homokkal helyettesíthették, az anyagköltség azonban számlázási eljárások miatt megegyező lehetett. A GDP hasonlóan nem tudja mérni az egészségügyi szolgáltatások minőségét, az orvosi ellátottságot, a kórházi sorra kerülés és várakozás idejét, a szobák tisztaságát, a műtők felszereltségét. Nem számszerűsíthető a tananyag minősége, valamint az sem, hogy a gyermekek használható tudás birtokában lépnek-e ki végzést követően a kapun. Számtalan értelmetlen építkezés és nagyberuházás, megtérülésétől függetlenül a GDP részét képezi. Jó példa erre a kínai szellemvárosok létrejötte, melyek üres felhőkarcolókkal vannak tele. Hasonlóan a roszszul elvégzett munkák utáni javítások emelik egy ország GDP-jét, így frissen elkészült közvilágítás, vagy úttestek többszöri javítása többször jelenik meg a GDP-ben, holott a javítás általában azért szükséges, mert az első munka selejtes volt – ennek ellenére mégis pozitív hozzáadott értékként jelenik meg a nemzeti számlákban. További torzítást okozhat, hogy a hagyományosan nők által végzett házimunkát, gyermeknevelést nem foglalja magába a GDP. Ennek ellenére, ha valaki nem a saját, hanem a szomszéd gyerekére vigyáz bérmunkaként, az már gazdasági tevékenységnek számít, így az jelen van a nemzeti számlák rendszerében is. Ehhez hasonlóan, az otthoni — 44 —

2.3. A mérés mint a problémák alapja

munkavégzés sem része a GDP-nek, mely elterjedése a 21. században ismét problémákat vet fel. A GDP mérési és globális összehasonlíthatósági problémáit fokozhatja, hogy a fejlődő, vagy kevésbé fejlett országokban megbízhatatlan az adatfelvételek rendszere, alulfejlett a statisztikai kapacitás, és kiterjedt az informális gazdaság. Az illegális tevékenységekből származó tranzakciók, a lopott termékek értékesítése, az el nem könyvelt szolgáltatások ellenértékei nem jelennek meg a számlarendszerben. Ennek kiküszöbölésére Henderson és szerzőtársai (2012), valamint Pinkovskiy és Sala-i-Martin (2016) nagy felbontású éjszakai műholdképek alapján állítanak elő egy növekedési mutatót. Az éjszakai fények alakulásával a gazdasági tevékenység jól közelíthető a fejletlenebb országokban: az éjjeli műholdfelvételeken pl. az építőipari teljesítmény, vagy az ipari létesítmények működése egyaránt azonosítható – míg a fejlettebb országok gazdasági tevékenysége, a szolgáltatószektor működése vagy a technológiai innovációk megjelenése kevésbé jelenik meg az éjszakai fényekben (2-10. ábra). A nemzeti számla alapú GDP-növekedést a megfigyelt éjszakai fényekkel optimálisan súlyozva azt kapják, hogy a világ fejletlenebb országaiban a valós átlagos növekedés mintegy 2-3 százalékponttal, tehát a tényleges növekedésnek átlagosan a felével is eltérhet a Világbank által kiadott éves növekedési ütemektől. 2-10. ábra: India éjszakai fényei műholdas képeken 1994-ben, valamint 2010-ben

Forrás: Pinkovskiy – Sala-i-Martin (2016).

— 45 —

2. Honnan jöhet a közgazdaságtan új evolúciós hulláma?

Technológia: A digitális gazdaság mérési lehetőségei Az elmúlt évtizedekben radikálisan átalakult az emberek szabadidő felhasználása, és megváltoztak az ezzel kapcsolatos fogyasztási szokások is. Míg 20 éve órákon keresztül papír alapú térképen tervezték a családi nyaralást, adták össze a megtett kilométereket, addig ma másodpercek alatt az online térképek megteszik ezt helyettünk. A papír alapú újságok olvasását felváltotta az online hírportálok böngészése, a kazettás magnót felváltotta a CD és a discman, majd a CD/DVD vásárlásokat a YouTube, Spotify oldalak által biztosított médiatartalmak streamelése. Az új fogyasztási formák megjelenését jól jelzi a percenkénti több százezer közösségi oldalakon lebonyolított üzenetváltás is. A létrejövő új iparágak, szolgáltatási formák, kikapcsolódási módok miatt a GDP-t egyre több kritika éri, hogy az embereknek boldogságot okozó tényezőket egyre kevésbé méri. A gazdaságok szerkezete az 1940-es évek óta jelentős strukturális átalakuláson ment keresztül. A mezőgazdaság termelésen belüli súlya a gazdasági fejlődéssel párhuzamosan lecsökkent, és az ipar súlya fordított „U” alakot követve a legtöbb fejlett országban mára jelentősen mérséklődött. A modern gazdaságok fejlődési pályáján a szolgáltató szektor gazdasági teljesítményben betöltött szerepe egyre nagyobb lett, ráadásul rendkívül kiterjedtté vált a digitális és információs világ mérete is. Az utóbbi évtizedekben a teljes internet forgalma számottevően emelkedett. Amíg 1992-ben a globális internet hálózatán 100 gigabyte forgalom bonyolódott le naponta, addig 2002-re ez a szám 100 gigabyte/másodpercre nőtt. 2014-re pedig meghaladta a 16 000 gigabyte/másodperces értéket is. Az online adatforgalom megnövekedése egyfajta megtestesítője annak, ahogy a digitális tartalmak átveszik a hagyományos tartalmak helyét a modern gazdaságokban (2-11. ábra).

— 46 —

2.3. A mérés mint a problémák alapja

2-11. ábra: A globális GDP és a teljes globális internetforgalom alakulása 1700-2018 között 120

Billió USD

Exabyte / hónap

180

100

150

120

0 1700

0 1750

1800

Világ GDP (bal tengely)

1850

1900

1950

2000

Teljes internethasználat (jobb tengely)

Forrás: az IMF, a World Bank, és a University of Michigan alapján a szerzők szerkesztése.

Az internetforgalom bővülésével párhuzamosan a digitalizációhoz kapcsolódó termékek és szolgáltatások ára az elmúlt két évtizedben folyamatosan csökkent, és legtöbb esetben teljesen ingyenessé vált (Kurzweil, 2005). Az emberek kikapcsolódásának nagy része mára az ingyenes, digitális világban történik meg, mely azonban szinte teljesen hiányzik a nemzeti számlás elszámolásokból. Brynjolfsson és szerzőtársai (2019) kifejlesztettek egy új, GDP-B nevű mutatót, mely a fogyasztói többlet kvantifikálásával és aggregálásával nem csak a termelést, hanem a hasznokat is méri. Brynjolfsson és szerzőtársai arra a kérdésre keresték a választ, hogy az emberek az általuk ingyenesen használt digitális szolgáltatásoknak mekkora értéket tulajdonítanának (2-3. táblázat). Egy iteratív eljárás során a kérdezettnek két jószág közül kell mindig választania, melyiknek a használatát adná fel inkább egy hónapig, illetve mennyit fizetne azért, — 47 —

2. Honnan jöhet a közgazdaságtan új evolúciós hulláma?

hogy ne kelljen a másikat feladni. A kérdést minden párra elvégezve kialakul a javaknak egy sorrendje, melyhez a fogyasztók szubjektív értékelése is párosítható. Így például egy medián fogyasztó havi 48 dollár ellenértékért adná csak fel a Facebook használatát, a Facebook használatával kibővített alternatív GDP mutató alapján pedig 2004 óta mintegy 0,05-0,11 százalékponttal lenne magasabb az Egyesült Államok nemzeti összterméke. 2-3. táblázat: Az ingyenes digitális javakból származó fogyasztói többlet az USA-ban Digitális termék

2016 (USD)

2017 (USD)

Online kereső motorok (például: Google)

14 760

17 530

E-mail

6 139

8 414

Digitális térképek

2 693

3 648

Online videók

991

1 173

E-kereskedelem

634

842

Közösségi média

205

322

Online üzenetek

135

155

Zene Összesen A háztartások rendelkezésre álló jövedelmének százalékában

140

168

25 697

32 252

59,1

72,3

Megjegyzés: Mennyi pénzt fogadnának el évente azért cserébe, hogy lemondjanak az adott szolgáltatásról. Forrás: Brynjolfsson – Collis – Eggers (2019).

A kísérlet által azonban nem csak egy pontosabb, a digitális szolgáltatások hasznosságát megmérő számot kapunk. A digitális technológia hasznait számszerűsítő alternatív GDP segítségével a kormányzat és a politikaalkotás információi is kibővülnek. Tisztábban lehet látni, minek van addicionális értéke a társadalom számára, mely a kormányzatok hozzáállását is megváltoztathatja a közösségi fejlesztésekbe, infrastruktúrába való beruházások során.

— 48 —

2.3. A mérés mint a problémák alapja

További kihívást hordoz a digitális világ térnyerésével kiteljesedő megosztáson alapuló gazdaság (sharing economy) nemzeti számlás statisztikákban való kvantifikálása is (MNB, 2017). Bár a probléma nem újkeletű, hiszen regisztrálatlan taxik, vagy be nem jelentett albérletek már korábban is léteztek, eddig ezeket a statisztikai hivatalok becsléssel korrigálták. A modern gazdaságok azonban az internet, az okostelefonok, és a digitális technológiák széleskörű elterjedésével a tulajdonlás felől a bérlés felé mozdulnak el. A szabadidő és munka közti határvonal elmosódásával felvetődik a kérdés, melyik szolgáltatás része a GDP-nek, és melyik nem, valamint a szolgáltatások mértéke és árai sem ismertek. Így a néhány év alatt óriási mértékűre nőtt megosztáson alapuló gazdaság nemzeti statisztikákba emelése rendkívül nehézségeket okoz. Bár számtalan új mutató került kialakításra az elmúlt évtizedek során, egyetlen általánosan elfogadott, mindent mérő változót ugyanakkor még nem hozott létre a közgazdaságtudomány. A valósághoz a számtalan részindikátor megfigyelése mellett pedig talán akkor járunk a legközelebb, ha szokatlan módon a világ egyik legszegényebb országára, Bhutánra tekintünk, melynek 1971 óta a hivatalos jóléti „mérőeszköze” a Bruttó Nemzeti Boldogság (Gross National Happiness). A boldogság értéke ugyanis igazából sokkal inkább egy életmód, életstílus megfogalmazása, hogyan is kellene és lehetne élni a világban. A termelés és a fogyasztás mellett legalább olyan fontos a boldog, fenntartható, méltányos és egyenlő élet is. Éppen ezért lehet, sőt kell is a GDP mellett több indikátort használni, hiszen nagyon fontos, hogy a gazdasági fejlődés ne csak minél nagyobb legyen, hanem tömegek számára jobb életet is jelentsen.

— 49 —

2. Honnan jöhet a közgazdaságtan új evolúciós hulláma?

Felhasznált irodalom Blanchet, T. – Chancel, L. – Gethin, A. (2019): How unequal is Europe? Evidence from distributional national accounts. WID. world Working Paper, 6. Brynjolfsson, E. – Collis, A. – Eggers, F. (2019): Using massive online choice experiments to measure changes in well-being. Proceedings of the National Academy of Sciences, 116(15), 7250–7255. Brynjolfsson, E. – Saunders, A. (2009): What the GDP gets wrong (why managers should care). MIT Sloan Management Review, 51(1), 95. Brynjolfsson, E. – Collis, A. – Diewert, W. E. – Eggers, F. – Fox, K. J. (2019): GDP-B: Accounting for the Value of New and Free Goods in the Digital Economy. NBER Working Paper, No. 25695. Deaton, A. (2005): Measuring Poverty in a Growing World (or Measuring Growth in a Poor World). Review of Economics and Statistics, 87(1), 1–19. Easterlin, R. A. (1974): Does economic growth improve the human lot? Some empirical evidence. In: Nations and households in economic growth (pp. 89–125). Academic Press. Easterlin, R. A. (1995): Will raising the incomes of all increase the happiness of all? Journal of Economic Behavior & Organization, 27(1), 35–47. Garbinti, B. – Goupille-Lebret, J. – Piketty, T. (2018): Income inequality in France, 1900–2014: Evidence from Distributional National Accounts (DINA). Journal of Public Economics, 162, 63–77. Growiec, J. (2018): The Digital Era, Viewed From a Perspective of Millennia of Economic Growth. Collegium of Economic Analysis SGH-KAE Working Papers, 34. Henderson, J. V. – Storeygard, A. – Weil, D. N. (2012): Measuring Economic Growth from Outer Space. American Economic Review, 102(2), 994–1028. Jones, C. I. (2016): Life and Growth. Journal of Political Economy, 124(2), 539–578. Jorgenson, D. W. (2018): Production and Welfare: Progress in Economic Measurement. Journal of Economic Literature, 56(3), 867–919. Kurzweil, R. (2005): The singularity is near: When humans transcend biology. Penguin. Mäler, K. G. (1991): National Accounts and Environmental Resources. Environmental and Resource Economics, 1(1), 1–15. Maslow, A.H. (1943): A theory of human motivation. Psychological Review. 50 (4), 370–396. MNB (2017): Növekedési Jelentés 2017. Magyar Nemzeti Bank, Budapest. Nordhaus, W. D. (1974): Resources as a Constraint on Growth. American Economic Review, 64(2), 22–26. Nordhaus, W. D. (1977): Economic Growth and Climate: the Carbon Dioxide Problem. American Economic Review, 67(1), 341–346.

— 50 —

2.3. A mérés mint a problémák alapja Obst, C. – Hein, L. – Edens, B. (2016): National Accounting and the Valuation of Ecosystem Assets and Their Services. Environmental and Resource Economics, 64(1), 1–23. Okafor, T. (2012): Natural resources accounting and sustainable development: The challenge to economics and accounting profession. African Research Review, 6(3), 59–70. Oulton, N. (2012): Hooray for GDP! CEP Occasional Paper, 30. Piketty, T. – Saez, E. – Zucman, G. (2017): Distributional National Accounts: Methods and Estimates for the United States. The Quarterly Journal of Economics, 133(2), 553–609. Pinkovskiy, M. – Sala-i-Martin, X. (2016): Lights, Camera… Income! Illuminating the National Accounts-Household Surveys Debate. The Quarterly Journal of Economics, 131(2), 579–631. Samuelson, P. A. – Nordhaus, W. D. (1992): Economics. McGraw-Hill. Stiglitz, J. E. – Sen, A. – Fitoussi, J.-P. (szerk.) (2009): Report by the commission on the measurement of economic performance and social progress. Paris: European Commission.

— 51 —

A jövő 5 kihívása

3.1.

A gazdasági növekedés ökológiai következményei Gyura Gábor

A gazdasági és társadalmi fejlődéssel együtt járó kihívás lényegét talán legjobban a Nagy Felgyorsulás (Great Acceleration) koncepciója ragadja meg, amely rámutatott, hogy az iparosodás kora óta tartó, antropocénnek is nevezett korban az emberiség népessége, gazdasági aktivitása és ennek erőforrásigénye exponenciálisan nőtt, szemben a természeti erőforrások véges voltával. Mindez értelemszerűen megkérdőjelezi a korábbi (hagyományos) növekedési modellek és pályák fenntarthatóságát. A természeti erőforrások kimerítése és a párhuzamosan zajló túlnépesedés olyan anomáliákhoz vezet, amely újszerű technológiai kihívásokkal jár együtt és egyszerre oka és okozója a geopolitikai konfliktusoknak és törekvéseknek. Mindezek értelemszerűen felvetik a gazdaság és társadalom „vérkeringését” biztosító pénz, pénzrendszer funkciói és formái újragondolásának szükségességét is. A növekedéssel együttjáró negatív externáliák, a környezet szennyezése és a természeti erőforrások felélése több évtizede ismert probléma, ám sürgető jelentősége csak az elmúlt években vált széles körben nyilvánvalóvá. Miközben már a múlt évszázad 60-as éveiben születtek átfogó elemzések a környezeti fenntarthatóság problémáiról (például a korszakalkotó jelentőségű, A növekedés határai c. könyv), a cselekvést hátráltatták a politikai megfontolások és a mérési, előrejelzési bizonytalanságok. Szintén a határozott környezetvédelmi fellépés ellen hathatott a technológiai fejlődésbe, illetve a környezeti Kuznets-görbe elméletébe vetett hit is (3-1. ábra). Más szóval, sokak számára reálisnak és kifejezetten racionálisnak tűnt arra alapozni, hogy a gazdasági növekedéssel csak eleinte jár együtt a növekvő környezeti — 55 —

3. A jövő 5 kihívása

3-1. ábra: A környezeti Kuznets-görbe

Forrás: Panayotou (1993) alapján a szerző szerkesztése.

terhelés, egy átfordulási pont után – a gazdaság szerkezeti változásának és a fejlettebb technológiának köszönhetően - az ökológiai terhelés már egyre csökkenni fog. A valóságban azonban ez utóbbi csak részlegesen következett be (Stern, 2004; Van Alstine-Neumayer, 2010).

Mekkora a probléma? Az egyes országok gazdasági növekedésük mentén egyre nagyobb mértékben használták ki a természeti erőforrásokat, melyet a növekvő ökológiai lábnyom deficit is mutatott. Azaz, egyre több nemzetgazdaság – majd az 1970-es évek óta a Föld országai összességében – több természeti erőforrást használt fogyasztására, valamint szennyezésének, hulladékának elnyelésére, mint amekkora saját biokapacitása elbír (azaz amennyit legelőinek, erdőinek, vizeinek és épített környezetének öszszessége évente regenerálni képes). Japán például biokapacitásának több mint hétszeresét használja fel, de a legtöbb GDP-szempontból élenjáró ország ezen mutatója kettő és öt közé esik. A Föld egészének ökológiai deficitje 1,75, azaz majdnem két Földre lenne szükségünk a jelenlegi fogyasztás fenntartásához (Global Footprint Network 2019) (3-2. ábra). — 56 —

3.1. A mérés mint a problémák alapja

3-2. ábra: Egyes országok és a Föld egészének ökológiai lábnyo lábnyomának deficitje

Megjegyzés: Az ábra azt mutatja meg, hogy az egyes országok biokapacitásuk hányszorosát használják fel. Forrás: Global Footprint Network (2019).

Bár az ökológiai lábnyom is széles körben elfogadott koncepció, az idő múlásával és az ökológiai problémák súlyosbodásával egyre nőtt az igény az átfogó, minél pontosabb és a kormányzatok által hivatalosan is elfogadott helyzetértékelésekre. Az egyik legfontosabb ilyen értékelés az ENSZ Millenniumi Ökoszisztéma Értékelési Programja volt, amelyben egy négyéves elemzési folyamattal próbáltak képet adni a Föld természeti tőkéjéről, illetve annak a jövő társadalmat eltartó képességéről, azaz az ökoszisztéma-szolgáltatásokról. Az akkori értékelés rámutatott, hogy a megelőző évtizedekben a 24 ökoszisztéma-szolgáltatás közül 15 jelentősen sérült, három területen pedig – a fajok kihalásának sebességében, a nitrogén-körforgás megbontásában és a klímaváltozásért felelős üvegházhatású gázok kibocsátásában – az emberiség már átlépte a Föld biológiai eltartóképességének korlátait (Board Of The Millennium Ecosystem Assessment, 2005). — 57 —

3. A jövő 5 kihívása

Hol tartunk ma? Hasonló szemlétű és szintén nagy jelentőségű közelmúltbeli összértékelést készítettek a Stockholmi Egyetem fenntarthatósági intézetének kutatói is. E szerint az emberiség a kilenc alapvető fontosságú ökoszisztéma-szolgáltatás közül négyet már oly mértékben igénybe vett, amivel áthaladt a biztonságos emberi létezés szempontjából kritikus határon. Ezek a klímaváltozás (üvegházhatású gáz kibocsátása), a bioszféra integritása (a fajok sokfélesége, a biodiverzitás csökkenésével rokon fogalom), a földhasználat (erdők és termőföld pusztulása) valamint a foszfor és nitrogén-ciklusok (3-3. ábra) (Steffen és szerzőtársai, 2015). 3-3. ábra: A biztonságos emberi létezés határai

Forrás: Steffen és szerzőtársai (2015).

Ezen átfogó értékeléseknek egyik fontos üzenete, hogy az emberi tevékenység immár a legfontosabb és legerősebb azon tényezők közül, amelyek a Föld fizikai, kémiai és biológiai valóságát határozzák meg. A Nagy Felgyorsulásnak (Great Acceleration) nevezett felismerés lénye— 58 —

3.1. A mérés mint a problémák alapja

ge, hogy az emberiség tulajdonképpen egy emberöltő alatt a legfontosabb geológiai tényezővé vált, és a népesség, valamint a gazdaság közel exponenciális növekedésével szinte kéz a kézben jár az üvegházhatású gázok túlzott mértékű kibocsátása, az óceánok gyorsuló elsavasodása, az erdővel borított területek fogyása vagy éppen a biodiverzitás csökkenése (3-4. ábra) (Steffen és szerzőtársai, 2015b). 3-4. ábra: A Nagy Felgyorsulás: az emberi tevékenység hatásai a természeti környezetre

Forrás: Steffen és szerzőtársai (2015b) alapján.

— 59 —

3. A jövő 5 kihívása

Milyen közös ökológiai célok fogalmazhatók meg a problémák ismeretében? A tudományosan egyre megalapozottabb és egyre riasztóbb ökológiai értékelések felgyorsították az ENSZ égisze alatt zajló nemzetközi kormányközi tárgyalásokat is a közös fellépések tekintetében. Az egyik legfőbb mérföldkövet a 2012-ben megrendezett Rio+20 ENSZ konferencia jelentette, amelynek köszönhetően 2015-ben elfogadásra került a világ Fenntartható Fejlődési Keretrendszere. Ez utóbbi a 2015 utáni időszakra egy fenntarthatósági programot tűzött ki, amelynek fő pilléreit a kiegyensúlyozott társadalmi fejlődés, a tartós gazdasági növekedés és a környezetvédelem képezik, és a fejlődő, valamint a fejlett országokra egyaránt kiterjed. Az „Agenda 2030”-ként hivatkozott dokumentum nem csupán az ökoszisztéma megőrzésére irányul, de olyan társadalmi célokra is, mint például a szegénység megszüntetése, és meglehetősen konkrét célokat (Fenntartható Fejlődési Célok, Sustainable Development Goals) tűzött ki ENSZ Közgyűlése (2015). Az Agenda 2030 összesen 17 célt, ezeken belül pedig összesen 169 részcélt tartalmaz. A környezetvédelem szempontjából talán az éghajlatváltozás elleni fellépés, az óceánok és tengerek védelme, valamint a szárazföldi ökoszisztémák védelme emelendő ki leginkább. Fontos ugyanakkor látni, hogy a célok holisztikus szemléletet tükröznek, és egyszerre irányulnak környezeti és társadalmi szükségletekre (például tiszta víz és alapvető köztisztaság, megfizethető és tiszta energia, fenntartható városok és közösségek), de még a látszólag tisztán társadalmi célok is figyelmet fordítanak a környezeti fenntarthatóság követelményeire. Az Agenda 2030 erőssége, hogy a célokat nemcsak az általánosságok szintjén tűzi ki, hanem kifejezetten törekszik arra, hogy mérhető legyen a fejlődés e célok tekintetében. A dokumentumhoz kapcsolódóan összesen 232 indikátort is képeztek, amelyek alkalmasak arra, hogy a fenntartható fejlődés felé vezető úton való előrehaladást nyomon követni és elemezni lehessen. Az ökológiai mutatók egyelőre nem mutatnak reménykeltő képet a fenntarthatósági célok elérésével kapcsolatban. — 60 —

3.1. A mérés mint a problémák alapja

Például az egyik legfontosabb indikátor, a 15. fenntarthatósági célhoz (A szárazföldi ökoszisztémák fenntartható használatának védelme) kapcsolódó Vörös Lista Index a fajok kihalásának gyorsulását mutatja (3-5. ábra). 3-5. ábra: A Vörös Lista Index értéke 1993–2019 között és előrejelzési pályák 2020–2030-ra 0,85

0,85

0,80

Kon fid fels encia i ő ha nter táré vall Kon rték um fide e alsó ncia hat inte áré rva rté llum ke

0,75

0,70

0,65 1993

2000

2007

2014

2021

2028

0,75

0,70

0,65

Forrás: Forrás: ENSZ (2019).

Felhasznált irodalom Board of the Millennium Ecosystem Assessment (2005): Living Beyond Our Means: Natural Assets and Human Well-being. Internetes elérhetőség: www.millenniumassessment.org. Utolsó letöltés dátuma: 2016. március 18. ENSZ közgyűlése (2015). Transforming our world: the 2030 Agenda for Sustainable Development. Az ENSZ Közgyűlésének 2015. szeptember 25-i határozata (A/RES/70/1). Internetes elérhetőség: www.un.org/ga/search/view_doc.asp?symbol=A/RES/70/1&Lang=E. Utolsó letöltés dátuma: 2016. január 30. ENSZ (2019): The Sustainable Development Goals Report 2019. Elérhetőség: https://unstats.un.org/ sdgs/report/2019/. Letöltés dátuma: 2019.07.24. Külgazdasági és külügyminisztérium (s.a.): A 2030 fenntartható fejlődési keretrendszer – Agenda 2030. Elérhetőség: https://nefe.kormany.hu/agenda2030. Letöltés dátuma: 2019.07.05.

— 61 —

3. A jövő 5 kihívása Panayotou, T. (1993): Empirical tests and policy analysis of environmental degradation at different stages of economic development. World Employment Programme Research Working Paper WEP222/WP 238. STEFFEN és szerzőtársai (2015): Planetary boundaries: Guiding human development on a changing plane. Science, 2015. február 13; Vol. 347, Issue 6223, DOI: 10.1126/science.1259855. Steffen és szerzőtársai (2015b): The trajectory of the Anthropocene: The Great Acceleration. Anthropocene Review, 15 January 2015. Stern, D. (2004): The Rise and Fall of the Environmental Kuznets Curve. World Development Vol. 32, No. 8, pp. 1419–1439, 2004. Van Alstine-Neumayer (2010): The Environmental Kuznets Curve. In: Gallagher, Kevin P., (szerk.) Handbook on Trade and the Environment. Elgar original reference. Edward Elgar, Cheltenham, UK, pp. 49–59.ISBN 9781847204547.

— 62 —

3.2.

Demográfia: meddig és hogyan növekszik a világ népessége? Kreiszné Hudák Emese – Rippel Géza

A világ népességszáma a következő évtizedekben tovább emelkedhet, de földrészenként eltérő tendenciák várhatók. A világ népességszáma 1950-ben még csak 2,5 milliárd főt tett ki, 2015-ig háromszorosára emelkedett, 2050-ben pedig már a 10 milliárd főt is megközelítheti a Föld lakosainak száma. A népességnövekedés üteme azonban mérséklődhet a következő évtizedekben: míg 2010 és 2015 között évente átlagosan 1,2 százalékos növekedés volt megfigyelhető, a 2020-as évek első felében 1 százalék alá, a 2040-es évek második felében fél százalék közelébe csökkenhet a népességszám éves növekedési üteme (ENSZ, 2019a). A következő évtizedekben Európa kivételével valamennyi kontinensen tovább emelkedhet a népességszám.23

Milyen divergenciák jellemezhetik a világ népesedési folyamatait a következő évtizedekben? A legdinamikusabb népességnövekedés Afrikában várható. 2015 és 2050 között Afrika népessége a 2015. évi 1,2 milliárd főről 2,5 milliárd főre növekedhet, aminek eredményeként a világ népességén belül az Afrikában élők részaránya 16 százalékról 26 százalékra emelkedhet (3-6. ábra). A világ legnagyobb népességszámú kontinense azonban a következő évtizedekben is Ázsia marad, amelynek lakossága a 2015. 23

Ebben az alfejezetben az ENSZ által 2019-ben készített népesség-előrejelzés (ENSZ, 2019a) eredményei alapján mutatjuk be a globális demográfiai folyamatok várható alakulását 2050-ig.

— 63 —

3. A jövő 5 kihívása

évi 4,4 milliárd főről 5,3 milliárd főre emelkedhet. A világ legnépesebb országai továbbra is India és Kína lehetnek, amelyek népességszáma együttesen meghaladhatja a 3 milliárd főt 2050-ben. 3-6. ábra: A világ népességszámának alakulása és egyes régiók közötti megoszlása (százalék) 2050

2015 9

7 26

1950 7 7 22 9

55 2,5 milliárd fő

7,4 milliárd fő

Európa Ázsia Észak-Amerika

9,7 milliárd fő

Afrika Latin-Amerika és a Karib-térség Óceánia

Forrás: ENSZ (2019a).

A következő évtizedekben Európa lehet a világon az egyetlen fogyatkozó létszámú kontinens. A világ népességén belül az európai népesség részaránya 1950-ben még 22 százalékot tett ki, 2015-ig 10 százalékra csökkent, 2050-ig pedig 7 százalékra mérséklődhet. Európa lakosainak száma a 2015. évi 743 millió főről 710 millió főre csökkenhet 2050-ig az alacsony termékenységi ráta miatt. A globális gazdaság egyik legnagyobb kihívása a társadalom idősödése, amit a termékenységi ráta csökkenése és a várható élettartam növekedése okoz. A 60 évnél idősebbek létszáma és népességen belüli aránya várhatóan minden régióban emelkedni fog a következő évtizedekben. A 60 évnél idősebbek létszáma eddig soha nem tapasztalt mértékben, 900 millió főről 2 milliárd főre növekedhet a világon 2015 és 2050 között (3-7. ábra). A 60 évnél idősebbek létszáma gyorsabb ütemben gyarapodhat, mint bármelyik fiatalabb korcsoport létszáma (ENSZ, 2019b).

— 64 —

3.2. Demográfia: meddig és hogyan növekszik a világ népessége?

3-7. ábra: A 60 évnél idősebb népesség létszáma a világ egyes régióiban, 1950–2050 2 250

Millió fő

+247%

1 750 1 500

+152%

1 250

1 750 1 500 1 250 1 000

1 000

750

750 500

2050

2045

2035

2030

2025

2020

2015

2010

2005

2000

1995

1990

1985

1980

1975

1970

1965

1960

1955

Európa Észak-Amerika Latin-Amerika és a Karib-térség

2040

+168% +64% +41%

250 0

2 250 2 000

2 000

500 250 0

Óceánia Ázsia Afrika

Megjegyzés: A százalékos változásként megjelölt adatok azt mutatják be, hogy hány százalékkal emelkedhet a 60 évnél idősebbek létszáma 2015 és 2050 között az egyes földrészeken. Forrás: ENSZ (2019a).

A népesség idősödése az idősebbek és a fiatalabb generációk egymáshoz viszonyított arányának emelkedését, és ezáltal – minden más változatlansága mellett – a gazdaságilag aktív korú népesség terheinek növekedését eredményezheti. Az időskori függőségi ráta azt mutatja meg, hogy a 65 évnél idősebb népesség létszáma hogyan viszonyul a munkaképes korúak (15–64 évesek) létszámához.24 Az időskori függőségi ráta 2015 és 2050 között megduplázódhat a világon: 13 százalékról 25 százalékra emelkedhet 2050-ig (3-8. ábra). Ez azt jelenti, hogy míg 2015ben 100 munkaképes korú egyénre 14 időskorú jutott, addig 2050-ben már 25 időskorú jut majd.

Mivel az öregségi nyugdíjkorhatár egyre több országban a 65 évhez fog közelíteni a következő időszakban, ezért az időskori függőségi ráta hosszú távú alakulásának vizsgálatakor az időskorú népesség alatt a 65 évnél idősebbek csoportját értjük.

— 65 —

3. A jövő 5 kihívása

A világ országaiban jelentős eltérések figyelhetők meg az időskori függőségi ráta alakulása tekintetében. Európában 2015-ben 100 munkaképes korúra 26 időskorú jutott (azaz 4 munkaképes korú látott el 1 időskorút), míg 2050-ben 100 munkaképes korúra már közel kétszer annyi, 49 időskorú jut majd (azaz 2 munkaképes korú fogja biztosítani 1 időskorú ellátását). Ehhez hasonlóan Japánban is különösen nagymértékben, de magasabb induló értékről növekedhet az idősek munkaképes korúakhoz viszonyított aránya: a 2015. évi 43 százalékról 74 százalékra emelkedhet a ráta 2050-ig. Az időskori függőségi mutató továbbra is az afrikai országokban lehet a legalacsonyabb, mivel ott a munkaképes korú népesség létszáma még jelentősen bővülni fog a következő évtizedekben. 3-8. ábra: Az időskori függőségi ráta alakulása a világ egyes régióiban 2015-ben és 2050-ben (százalék)

2015

2050

37 30

25 9

Európa

Óceánia

Ázsia

Világ

Afrika

Megjegyzés: Az időskori függőségi ráta azt mutatja meg, hogy a 65 évnél idősebbek létszáma hogyan viszonyul a munkaképes korúak (15–64 évesek) létszámához. Forrás: ENSZ (2019a).

A demográfiai változások erőteljes gazdasági következményekkel járhatnak a fejlett és a kevésbé fejlett régiókban is: növelhetik a környezeti terhelést, átalakíthatják a munkaerőpiacot, hatással lehetnek a munkatermelékenységre, megváltoztathatják a fogyasztási és a megtakarítási rátákat, befolyásolhatja a jövedelmek elosztását és átrendezhetik a termelés szer— 66 —

3.2. Demográfia: meddig és hogyan növekszik a világ népessége?

kezetét. A népesség idősödése egyben hosszú távon kihívások elé állítja az állami nyugdíjrendszereket és az egészségügyi ellátórendszereket is.

Hogyan alakultak az egyenlőtlenségek az elmúlt időszakban? Jövedelmi egyenlőtlenségek:

Az elmúlt évszázadban a világ népessége négy és félszeresére emelkedett, ugyanakkor érdemes megvizsgálni ennek társadalmi következményeit és a globális javak megoszlásának alakulását is. A szegénységben élők aránya 1900 óta folyamatosan csökken. A (vásárlóerő-paritáson számolva) napi 1,9 dollárnál kevesebből élők aránya a XX. század elején meghaladta a népesség 75 százalékát, ami 2015-re 10 százalék alá mérséklődött (Roser – Ortiz-Ospina, 2019). A nemzeti medián jövedelmek bővülésével párhuzamosan az abszolút szegénységi küszöböt egyre többen haladták meg az elmúlt évtizedekben, azonban a szegénység csökkenéséből nem következik egy igazságosabb társadalom megvalósulása. A jövedelem növekedése nem volt egyenletes a különböző nemzetgazdaságok (országok közötti egyenlőtlenségek) és a lakosság különböző csoportjainak (országon belüli egyenlőtlenségek) körében. Az egyenlőtlenségek mérése több módon is lehetséges,25 azonban Nino-Zarazúa és szerzőtársai (2017) azt találták, hogy 1975 és 2010 között a globális relatív Gini mérséklődött, vagyis országok között összességében konvergáltak a medián jövedelmek. 1980-ig a szegénység csökkenése a jövedelemeloszlás felső decilisének nemzeti jövedelemből való részesedésének mérséklődése mellett ment 25

A jövedelem (vagyon) népességen belüli eloszlásának mérésére több mutató is rendelkezésre áll. Az egyenlőtlenségek mérhetőek abszolút értelemben (jövedelmek különbsége) és relatív értelemben (jövedelmek aránya). A mutatók közül a legnépszerűbb a Gini-index, ami a statisztikai eloszlások egyenlőtlenségeit méri. 0 és 1 (0 százalék és 100 százalék) közötti értéket vehet fel, ahol a nulla jeleníti meg a tökéletes egyenlőséget. Emellett az irodalom gyakran használ különböző jövedelmi (vagyoni) populációs arányokat is. A jövedelmi egyenlőtlenségek szemléltetésére alkalmas a leggazdagabb 1 százalék és az alsó 50 százalék teljes jövedelemből való részesedésének ábrázolása.

— 67 —

3. A jövő 5 kihívása

végbe, azonban az elmúlt közel négy évtizedben a leggazdagabb 1 százalék részesedése összességében emelkedett a világ jelentősebb gazdaságaiban (3-9. ábra). Ezzel párhuzamosan az alsó 50 százalék részesedése lényegében stagnált globálisan. Annak ellenére, hogy a világ népességének egyre kisebb hányada él napi 1,9 dollárnál kevesebből, szembeötlő, hogy a jövedelmek az eloszlás felső részén növekedtek nagyobb mértékben. 3-9. ábra: A legfelső 1 százalék nemzeti jövedelemből való részesedésének alakulása és a globális mélyszegénység 30

2010

0 2000

0 1990

1980

1970

1960

1950

1940

1930

1920

1910

1900

Mélyszegénységben élők aránya (jobb tengely) USA Svédország Egyesült Királyság Kína Németország India Franciaország Oroszország Forrás: Piketty és szerzőtársai (2018), illetve Roser – Ortiz-Ospina (2019) alapján MNB.

Vagyoni egyenlőtlenségek:

A 2000-es évek elejétől a gazdasági válságig az ún. „aranykor” jellemezte a háztartások vagyonának bővülését. Az évszázad első éveiben a vagyon dinamikusan és inkluzív módon növekedett, vagyis a társadalom széles körében részesültek belőle. Az egy felnőttre jutó vagyon globálisan 8 százalékkal emelkedett 2000 és 2007 között, míg az eloszlás alsó felében a növekmény ennél is magasabb volt (Credit Suisse, 2018). Ugyanakkor — 68 —

3.2. Demográfia: meddig és hogyan növekszik a világ népessége?

a világgazdasági válság a vagyon felhalmozásának megtorpanásához vezetett, ami az elmúlt években is csak visszafogottabb ütemben növekszik. A jövedelemhez hasonlóan a vagyon is eltérően oszlik meg országok között és országon belül a különböző vagyoni csoportonként. Az országonkénti egyenlőtlenségek mellett a vagyon a különböző társadalmi csoportok között is egyenlőtlenül oszlik meg. A világ felnőtt népességének 0,8 százaléka birtokolja a globális vagyon 44,8 százalékát, míg a populáció 63,9 százaléka mindössze a vagyon 2 százalékáért felel (3-10. ábra). Míg a 10 ezer USD alatti vagyoni kategóriában az afrikai és ázsiai gazdaságok túlsúlya a meghatározó, addig a 10 ezer és 100 ezer USD közötti tartományt a feltörekvő kínai középosztály uralja (48 százalék a részesedésük ebben a vagyoni csoportban). A dollármilliomosok közel 74 százalékát Észak-Amerika és Európa alkotta 2018-ban. 3-10. ábra: A globális vagyon megoszlása 100

100 90

2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017 2018

Afrika Latin-Amerika Ázsia és a csendes-óceáni térség India Kína Európa Észak-Amerika

Megjegyzés: A vagyoni kategóriák USD-ben kifejezve. Forrás: Credit Suisse (2018).

— 69 —

2018

44,8

63,9

Felnőtt népesség

Vagyon

> 1 millió 100 ezer 1 millió 10 ezer 100 ezer < 10 ezer

3. A jövő 5 kihívása

Lehetőségek egyenlőtlensége:

A jövedelmi és a vagyoni egyenlőtlenség alakulásában természetesen az egyének döntései, tehetsége, erőfeszítése és a szerencse is szerepet játszik. Azonban az egyenlőség kérdésének vizsgálatakor érdemes figyelembe venni az örökölt tényezőket (útfüggőség), vagyis megvizsgálni a „lehetőségek egyenlőtlenségét” (Sen, 2001; World Bank, 2006; Kanbur – Wagstaff, 2015). Abban, hogy az egyénnek milyen a társadalmi és jövedelmi helyzete, szerepe van a szülei helyzetének, az alapvető létszükségleti elemekhez, valamint a közösségi infrastruktúrához és szolgáltatásokhoz való hozzáférésnek. A Szubszaharai Afrika lakosságának elektromos áramhoz (38 százalék) és ivóvízhez (58 százalék) való hozzáférése érdemben elmarad a világ többi nagyrégiójától, ahol ezek az arányok rendre meghaladják a 86 százalékot. Észak-Amerikában és Európában a népesség mindössze 3 százaléka alultáplált, miközben Dél-Ázsiában ez az érték 16 százalék, Afrikában pedig több, mint 20 százalék (3-11. ábra). Az egészségügyhöz és oktatáshoz való hozzáférés alapja a boldogulásnak. Észak-Amerikában 20 évvel magasabb a születéskor várható élettartam és 55 százalékponttal nagyobb a középfokú oktatásban résztvevők aránya, mint Afrikában. Az oktatási egyenlőtlenség országokon belül is jelentős: az alacsony jövedelmű országokban a legalsó vagyoni kvintilis mindössze 36 százaléka fejezi be az alapfokú oktatást, ugyanez az arány a leggazdagabbaknál 80 százalék.

— 70 —

3.2. Demográfia: meddig és hogyan növekszik a világ népessége?

3-11. ábra: Élettani jellemzők és alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférés a világ nagyrégióiban

76%

79év

91%

54% 76%

75év

44%

73év

70%

18%

60év

35%

21%

23%

68év

59%

16%

70%

77év

91%

50%

75év

80%

internethasználók aránya a populációban várható élettartam

é s rés ő r alultápláltak aránya a populációban

Forrás: World Bank WDI, UNESCO WIDE, OECD (2016).

Felhasznált irodalom Bloom, D. E. – Canning, D. – Sevilla, J. (2003): The Demographic Dividend – A New Perspective on the Economic Consequences of Population Change. Credit Suisse (2018): Global Wealth Databook 2018. https://www.credit-suisse.com/media/assets/ corporate/docs/about-us/research/publications/global-wealth-databook-2018.pdf Kanbur, R. – Wagstaff, A. (2015): How useful is inequality of opportunity as a policy construct? CEPR Discussion Paper 10508, March. Lee, R. D. – Reher, D. S. (2011): Introduction: The Landscape of Demographic Transition and Its Aftermath. Population and Development Review 37 (Supplement): 1–7 (2011). Nino-Zarazúa, M. – Roope, L. – Tarp, F. (2017): Global Inequality: Relatively Lower, Absolutely Higher. Review of Income and Wealth, Series 63, Number 4, December 2017. OECD (2016): OECD Science, Technology and Innovation Outlook 2016. OECD Publishing, Paris. https://doi.org/10.1787/sti_in_outlook-2016-en Piketty, T. – Saez, E. – Zucman, G. (2018): World Inequality Report 2018. https://wir2018.wid. world/

— 71 —

3. A jövő 5 kihívása Roser, M. – Ortiz-Ospina, E. (2019): Global Extreme Poverty. Published online at OurWorldInData. org. https://ourworldindata.org/extreme-poverty Sen, A. (2001): Ten theses on globalization. New Perspectives Quarterly, Vol. 18 No. 4, pp. 9–15. United Nations, Department of Economic and Social Affairs, Population Division (2017): Government Policies to raise or lower the fertility level. December 2017, No. 2017/10. https://www. un.org/en/development/desa/population/publications/pdf/popfacts/PopFacts_2017-10.pdf United Nations, Department of Economic and Social Affairs, Population Division (2019a): World Population Prospects 2019. https://population.un.org/wpp/DataQuery/ United Nations (2019b): Ageing. https://www.un.org/en/sections/issues-depth/ageing/ World Bank (2006): World Development Report: Equity and Development. New York: Oxford University Press.

— 72 —

3.3.

Hogyan tartsunk lépést a technológiával? Erdélyi Levente – Kis Katalin

A jövő gazdasági növekedését a mesterséges intelligenciához mint új termelési tényezőhöz kapcsolódó termelékenységnövekedés határozhatja meg. A digitalizáció, az adatfeldolgozás, a mesterséges intelligencia újításai, az automatizáció a vállalatok és az állam számára is új lehetőségeket teremtenek, azonban számos kihívást is támasztanak. A technológiai újítások eltérő mértében hatnak az egyes szektorokban működő vállalatokra, így egy technológiai áttörés a vállalati ökoszisztémát is átrajzolhatja, nagyobb szerepet biztosítva az óriás technológiai cégeknek. A jelenlegi tendenciákat tekintve a digitális technológiák használata földrajzi szempontból sem egységes. Európa digitális felkészültsége elmarad az Egyesült Államok és Kína mögött, ami a mesterséges intelligencia újításait tekintve még erőteljesebben jelentkezik. A digitális technológiák megjelenés új kontextusba helyezte az adat fogalmát is, megváltozott az adatgyűjtés módszertana és az adatok feldolgozása is új formát öltött. Ezzel olyan kérdések is középpontba kerülnek, mint az adatok tulajdonlása, az adatbiztonság vagy a kibervédelem. A technológiai fejlődés egyik leggyakrabban említett kihívása az emberi munkaerő robotokkal való egyre szélesebb körű helyettesítése, ami a foglalkoztatás polarizációját eredményezi. Az ipari forradalmak történetében most először fordul elő, hogy már a fehérgalléros munkák sincsenek biztonságban. Ebből következőleg a jövő technológiáira a döntéshozóknak és a társadalomnak is fel kell készülnie, elengedhetetlen a lehetséges gazdasági és társadalmi hatások számbavétele.

— 73 —

3. A jövő 5 kihívása

Milyen gyorsan alakítja át korunkat a mesterséges intelligencia? Napjainkban az új technológiák aranykorát éljük. A technikai újítások ma már az élet minden területét érintik. Megváltoztatják a vállalatok profitszerzési lehetőségeit, az emberek munkáját, életkörülményeit és mindezt egyre gyorsabban teszik. Közel egy évtizeddel ezelőtt a közösségi média még ismeretlen fogalom volt, ma már a Facebook közel 2,4 milliárd aktív felhasználója van jelen a platformon a családdal, a barátokkal és a kollégákkal való kapcsolattartás céljából (Manyika és szerzőtársai, 2013). A technológiai robbanás kezdete hosszú időszakra tekint vissza. Az 1800-as évek elején a gőzgép megjelenésével kezdetét vette az első ipari forradalom. Ettől az időponttól kezdve a megjelenő új technológiák gazdaságformáló hatása tovább erősödött. Ahogy a technológiák terjedésének sebessége is érdemben gyorsult az elmúlt 200 év során. A vasút elterjedéséhez még közel 100 évre volt szükség, ahogy a telefon és az elektromosság széleskörű használatához is több mint 50 év kellett. Másfelől a 20. század második felében a mobiltelefon, a személyi számítógépek (PC) és az internet mindössze 15 éven belül terjedt el (3-12. ábra). Az új technológiák megjelenése a termelékenység emelkedésén keresztül a gazdasági teljesítményre is érdemi hatással van. Ahogy az MNB (2017) Növekedési Jelentése is megemlíti a termelékenység bővüléséért és annak több ágazatra kiterjedő hatásáért elsősorban az adott technológiai korszak általános célú technológiájának széles körű elterjedése felel. Akkor tekinthető egy technológia általános célúnak, ha a gazdasági szektorok széles körében megjelenik, jelentős költségcsökkentéssel jár és hozzájárul új termékek kifejlesztéséhez és alkalmazásához (Jovanovic–Rousseau, 2005). Ilyen általános célú technológia volt az első ipari forradalom idején a gőzenergia, a 19. század végétől az elektromos energia.

— 74 —

3.3. Hogyan tartsunk lépést a technológiával?

3-12. ábra: Az új technológiák megjelenése és az elterjedésükhöz szükséges évek száma

Elterjedéshez szükséges évek száma

140

Gőzhajózás

120 Vasút

100 80

Elektromosság om

Telefon

Repülés Rep tó Autó ád dió Rádió

20 0 1750

1800

1850

1900

TV T

Mob Mobiltelefon PC PC IInternet MRI RII 95 1950

2000

Forrás: Comin – Hobijn (2010) alapján a szerzők szerkesztése.

Az általános célú technológiák megjelenését két jelenség kíséri. Egyrészt az új technológia bevezetésekor alacsonyabb termelékenységbővülés jellemző. Ez azzal magyarázható, hogy az új technológiák kezdetben nem felhasználóbarátak. Másrészt a gazdasági folyamatok átszervezése, esetleg az addicionális befektetés a fizikai, illetve humántőkébe időt vesz igénybe (Brynjolfsson és szerzőtársai, 2017). Ez egyfajta válasz a Solow (1987) által felvetett termelékenységi paradoxonra, vagyis az infokommunikációs kor termelékenységnövekedésre gyakorolt hatása késleltetve lesz majd érezhető. A jelen és jövő digitalizációja meghozza az általános célú technológiák következő hullámát. Napjainkban az automatizációt és az Internet of Things okoseszközeit követően a mesterséges intelligenciát felhasználó technológiák (fejlett robotika, önvezető autózás, adatvizualizáció, gépi tanulás) jelentik az innováció tárgyát (McKinsey, 2017). A jövő gazdasági növekedését a mesterséges intelligenciához mint új terme-

— 75 —

3. A jövő 5 kihívása

lési tényezőhöz kapcsolódó termelékenységnövekedés határozhatja meg (3-13. ábra). 3-13. ábra: A termelési struktúrát alakító tényezők az ezredforduló előtt és után

Új energia és információ alapú gazdaság

Szénhidrogén alapú gazdaság

Mesterséges intelligencia

Termelékenység

Tőke

Tőke Munka

Munka

Gazdasági kibocsátás a XXI. századig

Gazdasági kibocsátás a XXI. században

Forrás: a szerzők szerkesztése.

Azonban a mesterséges intelligencia megjelenése és az elemezhető adatok bősége a lehetséges előnyök mellett a vállalatokat és az államot is számos kihívással szembesíti. A technológia újítások eltérő mértében hatnak az egyes szektorokban működő vállalatokra, így egy technológiai áttörés a vállalati ökoszisztémát is átrajzolhatja. A különbségek nem csak az ágazatok, de az országok között is jelentkezhetnek, mélyítve a digitalizációs szakadékot. A digitális technológiák megjelenés új kontextusba helyezte az adat fogalmát is, megváltozott az adatgyűjtés módszertana és az adatok feldolgozása is új formát öltött. Ezzel olyan kérdések is középpontba kerülnek, mint az adatok tulajdonlása, az adatbiztonság vagy a kibervédelem. — 76 —

3.3. Hogyan tartsunk lépést a technológiával?

A technológiai fejlődés milyen kihívásokat hoz a geopolitikai térképen? A digitális forradalom újításai átrajzolják a vállalati ökoszisztémát és kiugrási lehetőséget teremtenek a technológiai cégeknek. A Forbes „Global 2000” vállalatokat bevételeik alapján rangsoroló listáját az elmúlt években a pénzügyi- és az energetikai (például kőolajfeldolgozás) szektorban tevékenykedő cégek vezették. Az elkövetkező időszakban a technológia cégek térnyerése várható, amit mutat, hogy a 2019-es lista első tíz helyezettje között már az Apple is szerepelt (Forbes, 2019). A nagy technológiai cégek az IT (mint a felhő alapú szolgáltatások és adatelemzés) területén szerzik bevételeik 46 százalékát. Ez követik a fogyasztási termékek és kommunikációs szolgáltatások, illetve ezek a cégek már a pénzügyi termékek piacán is megjelentek. Földrajzi elhelyezkedésük szerint a digitalizációban élenjáró cégek elhelyezkedése jelenleg erősen koncentrált. Az új hullámú technológiák fejlesztésének hazája az Egyesült Államok, azonban Kína felzárkózása is rohamléptekben zajlik. Az Egyesült Államokban működő „nagy négyek” (Google, Amazon, Facebook, Apple) mellett a kínai nagy tech cégek (Alibaba, Baidu, Tencent) uralják a technológiai piacot (3-14. ábra). Jelenleg az Egyesült Államokban működik a világ „unikornisainak” – a legalább 1 milliárd dollárt érő startupoknak – az 54 százaléka. Kínában 23 százalékuk található, míg Európa 10 százalékos részesedése érdemi lemaradásra utal (Bughin és szerzőtársai, 2019).

— 77 —

3. A jövő 5 kihívása

3-14. ábra: A nagy technológiai cégek

USAUSA

25,7 %

23,4 %

Kína Kína

22,0 %

Nagy technológiai leányvállalatok regionális megoszlása (%)

Nagy technológiai cégek bevételei tevékenység szerint (%)

3,9 2,3 11,3

6,1

14,8 46,2 21,6

Információs technológia Fogyasztási javak Kommunikációs szolgáltatások Pénzügyek Egyéb

13,8 42,9 37,0

Európa Észak-Amerika Ázsia és Óceánia Latin-Amerika és Karibi-térség Afrika és Közel-Kelet

Megjegyzés: A nagy technológia cégek az alábbiak: Alibaba, Alphabet, Amazon, Apple, Baidu, Facebook, Grab, Kakao, Mercado Libre, Rakuten, Samsung and Tencent. Forrás: BIS (2019) és McKinsey (2019) alapján a szerzők szerkesztése.

Európában a tradicionális web-alapú- és a mobiltelefonokhoz kapcsolódó technológiák, illetve a big datán alapuló adatelemzés a nagyvállalatok több mint 64 százalékánál már jelen van a vállalatok működésében. Azonban a mesterséges intelligencia estében érdemi lemaradás azonosítható (3-15. ábra), ami hosszabb távon jelentős versenyhátrányt jelenthet az élénjáró nemzetekhez képest. Igaz, a mesterséges intelligencia kifejlesztésnek kezdetei Európához köthetőek. Az önvezető autózás múltja az németországi Mercedes gyárból indult el 1984-ben, ahogy a mélytanuláshoz köthető modellek 35 százalékát is Európában fejlesztették (Bughin és szerzőtársai, 2019). Azonban az európai vezető szerep — 78 —

3.3. Hogyan tartsunk lépést a technológiával?

rövidéltűnek bizonyult, az európai törekvések elenyészőek az Egyesült Államokhoz és Kínához képest. Ezt jól szemlélteti, hogy még az Európai Bizottság összesen 2,6 milliárd eurót irányzott elő a mesterséges intelligencia és robotika fejlesztésére, addig Kína ennyi pénzből csak egy technológiai parkot épít fel. Emellett a mesterséges intelligenciával foglalkozó startupokba irányuló beruházások több mint 50 százaléka is Kínában valósul meg (McKinsey, 2019). 3-15. ábra: A digitális technológiák használata az európai nagyvállalatok körében, 2017 (százalék) Hagyományos hozzáférésű web technológiák

1. fázis: Hozzáférés Mobilinternet technológiák

2. fázis: Elemzés

3. fázis: Mesterséges intelligencia

Big Data

Intelligens robotika (pl. robotfolyamatautomatizálás)

Fejlett gépi tanulás

3 10

Mesterséges intelligencia (pl. virtuális asszisztens, adatvizualizáció)

4 14

Egyéb mesterséges intelligencia eszközök (pl. okos munkafolyamatok, kognitív ügyfelek, nyelvi feldolgozás)

6 13

Teljes vállalati hasznosítás Vállalaton belül egy funkció esetén Kísérleti fázis

Megjegyzés: A kerekítés miatt az ábrák nem feltétlenül eredményeznek 100 százalékos összeget. Forrás: Bughin és szerzőtársai, (2019) alapján a szerzők szerkesztése.

— 79 —

3. A jövő 5 kihívása

A technikai újítások velejárója, hogy az elavult eljárásokat alkalmazó tőke elértéktelenedik. Ez veszteséget okoz a kifutó technológia tulajdonosainak és alkalmazóinak, és nyereséget az új eljárásokba befektető vállalkozóknak (Bródy, 2010). Schumpeter (1942) szerint az új kombinációk létrejöttével a korábbi megoldások és készségek kiszorulnak, fölöslegessé válnak. A piacgazdaságok innovációs folyamataiban végbemenő, a korábbi struktúrákat lebontó folyamatot teremtő rombolásnak nevezte. Az internet egy kiváló példa erre. Segítségével új kommunikációs formák jelentek meg, átalakultak a beszállítói láncok és megújultak a fogyasztói igények. Transzparenciát hozott az árazásba, korábbi kereskedelmi kapcsolatokat rombolt le és üzleti modelleket tett elavulttá. Az online szállásfoglaló rendszerekkel csökkent az utazási irodák jelentősége, az Amazon a teljes könyvkiadási és könyveladási struktúrát átalakította, míg az online zenemegosztók (Napster, iTunes) a lemezboltokat tették feleslegessé (Manyika és szerzőtársai, 2013).

Az adat az új olaj? Fontos kérdés, hogy az új adatfeldolgozó módszerek generálta végtelen mennyiségű adatot ki gyűjti össze, és kinek a tulajdonába kellene tartoznia: vajon a fogyasztó, a szabályozó, a mindenkori kormányzat, a szolgáltató vállalat, a gyártó vállalat hatáskörébe érdemes helyezni ezeket az adatokat. Emellett a jövő platformgazdasága az adatok tulajdonlása mellett annak hozzáférhetőségére is kiemelt figyelmet fordít. Vegyük példának a járműipart. Számos járműgyártó és beszállító napjainkra rengeteg járműadathoz fér hozzá, hogy finomítsa és javítsa autóit és szolgáltatásait. Rengeteg lehetőség nyílik arra is, hogy az újonnan alakuló ökoszisztémában több iparági szereplő egymással is megossza a rendelkezésükre álló adatokat. A KPMG (2019) elemzése arra kereste a választ felmérésében, hogy a fogyasztói adatokat a megkérdezett vásárlók és vezetők szerint kinek kellene birtokolnia. A menedzserek harmada vélekedett úgy, hogy a gyűjtött adatokat a gyártóknak kellene kezelni, és közel ugyanennyien azt gondolták, hogy a fogyasztó tulajdonában kellene azt hagyni. Emellett a menedzserek egyre nagyobb — 80 —

3.3. Hogyan tartsunk lépést a technológiával?

arányban jelölik meg a gyártókat, mint adat tulajdonosát, ezzel is segítve a jövőbeni profitabilitási lehetőségeket. A fogyasztói bázist vizsgálva sokkal markánsabb egyetértés látszódik. A fogyasztók közel fele szerint az autótulajdonost illeti a begyűjtött adat (3-16. ábra). 3-16. ábra: Az adatok birtokosa a menedzserek és a fogyasztók megítélése szerint a járműiparban 50

% 47

45 40

35 30 25 20 15

30 29

2016

2017

50 45 40

25 20 15 10

10 2018

Gyártó Tulajdonos Menedzserek véleménye

2019

Gyártó Tulajdonos Fogyasztók véleménye

Forrás: KPMG (2019) alapján a szerzők szerkesztése.

A rengeteg rendelkezésre álló információ az adatok keletkezésével és tárolásával kapcsolatos kockázatokat is felvet. Ezek kezelésével a vállalatok elkerülhetik hírnevük csorbulását, a kiszabott büntetéseket vagy ügyfeleik elégedettségének csökkenését (PWC, 2018). A Cooper – LaSalle (2016) 23 országot lefedő felmérése szerint a vásárlók 55 százaléka nem bízik meg abban, ahogy a szervezetek kezelik az adataikat. Holott a fogyasztók egyre tudatosabban állnak hozzá adataik biztonságához, 67 százalékuk rendszeres tesz is adatai védelmének érdekében. Gyakran változtatják jelszavaikat és tudatosan mondanak le nem használt szolgáltatásokról. Az eredményt a résztvevő vállalatok is alátámasztották. A megkérdezettek több mint fele beismerte, hogy nem tesznek meg mindent, annak érdekében, hogy megfelelő— 81 —

3. A jövő 5 kihívása

en kommunikálják az adatok felhasználását. A cégeknek komolyan erőfeszítéseket kell tenniük, hogy visszaszerezzék a vásárlók bizalmát, hiszen a SafeNet (2014) kérdőíve alapján a fogyasztók kétharmada nem szívesen veszi igénybe olyan cégek szolgáltatásait, akiknél az adatokkal visszaélés történt. A PWC (2018) tanulmánya az adatkezeléssel kapcsolatban hét fő kockázatot nevez meg (3-17. ábra). A cégeknek sokszor hiányos ismeretekkel rendelkeznek az adatok gyűjtéséről és tárolásáról, ami a rossz adatok miatt téves döntésekhez is vezethet. Az ügyfelek részére nem mindig egyértelmű, hogy adataikat mire használják fel, ami a tisztességtelennek és etikátlannak tűnő döntéseket eredményez. A vállalat profittól eshet el, mert a rendelkezésre álló adataikat nem aknázzák ki megfelelően félve a negatív következményektől, vagy pont az ellenkezőjét követve nem megfelelő anonimitás mellett az adatok felhasználása visszaélésekhez is vezethet. Emellett a folyamatosan bővülő nemzeti és nemzetközi szabályozásnak is meg kell felelniük. 3-17. ábra: Az adatkezelés főbb kockázatai

AZ ADATKEZELÉS FŐBB KOCKÁZATAI Adatok keletkezési és tárolási ismereteinek hiánya ss é és

őség

Transzparencia hiánya s é ss

sség s

ű ő és

ér

és

r ss ség

s g Forrás: PWC (2018) alapján a szerzők szerkesztése.

— 82 —

ss s

és

3.3. Hogyan tartsunk lépést a technológiával?

Mesterséges intelligencia az emberi értelem helyett: a robotoké lesz az összes munkahely? A technológiai fejlődés egyik leggyakrabban említett kihívása az emberi munkaerő robotokkal való egyre szélesebb körű helyettesítése és önmagában az emberi munka természetének megváltozása. Míg korábban a gépek az emberi erőt váltották ki, addig az „okos automatizáció” által már a szellemi munkavégzés is helyettesíthetővé válik (PwC, 2018). Az eddigi kutatások komoly kihívásokra hívják fel a figyelmet. Az új technológiáknak köszönhetően a munkapiac polarizációját figyelhettük meg az elmúlt évtizedek során: mind a magasan képzett, magas bért kereső dolgozók, mind az alacsonyan képzett, alacsony bért keresők aránya növekedett, míg a bérskála közepén elhelyezkedők iránt csökkent a kereslet (3-18. ábra). 3-18. ábra: A foglalkoztatási arányok változása az Egyesült Államokban, jövedelmi csoportok szerint, 1980–2005

Foglalkoztatási arány változása

0,4 0,3 Ismétlődő, jól kiszámítható feladatkörök

0,2 0,1 0 0,1 0,2

Nehezen automatizálható, főként szolgáltató ágazatok 0

Kreatív, szociális készségekre alapozó, felsőfokú végzettségű munkakörök

Átlagbér szerinti percentilis Forrás: Autor és Dorn (2013) alapján a szerzők szerkesztése.

— 83 —

100

3. A jövő 5 kihívása

A közepes bérezésű foglalkozások között jellemzően ipari szakmunkásokat és felsőfokú végzettséggel nem rendelkező, irodában dolgozókat találunk. Mivel a munkájuk többnyire rutinfeladatokból áll, azaz a munkát alkotó tevékenységek ismétlődnek és a végrehajtásuk is pontos szabályokhoz kötött. Ahogy a technológia ára megfizethetővé válik, úgy váltják ki a robotok a rutinszerű feladatokat, kiszorítva a rutinfeladatokat ellátó munkavállalókat. A felsőfokú végzettséggel rendelkező munkahelyeknél a robotok inkább kiegészítő, mint helyettesítő szerepet töltenek be, a technológia hatására az eredetileg is magasabb bért keresők termelékenyebbé válnak, még magasabb jövedelemre tesznek szert. A béreloszlás tetején elhelyezkedők növekvő jövedelme teszi lehetővé, hogy az elsősorban szolgáltatásokhoz kapcsolódó, alacsony bérezésű munkák iránt megnő a kereslet. A bérskála alján elhelyezkedők feladatai nehezen gépesíthetőek, annak ellenére, hogy nem igényelnek magas képzettséget. A robotok nem vagy egyelőre nehezen képesek helyettesíteni olyan munkaköröket, ami komplex kommunikációs készséget (például fodrász) vagy folyamatos alkalmazkodást igényelnek, így a negatív munkapiaci hatások nem érintik közvetlenül a munkaintenzív szolgáltatásokat (Brynjolfsson és McAfee, 2014). Ugyanakkor megnő annak a valószínűsége, hogy a rutinmunkát végzők korábbi állásuk elvesztését követően ebben a szegmensben próbálnak munkahelyet találni. A munkaerőpiac polarizációja mellett az Ausztrál HR Intézet (AHRI, 2017) felmérése további releváns kérdéseket világít rá, a technológia vegyes megítélése az egyértelmű válaszok hiányára utal (3-19. ábra). A jövő munkapiacával kapcsolatos remények szerint a technológia inkább kiegészítő szerepet tölt majd be a munkakörök átalakításával (78 százalék), a válaszolók 87 százaléka úgy látja, hogy új készségek, ismeretek elsajátításával képesek helytállni jövőbeli munkahelyükön is (87 százalék). Azonban a válaszadók alig több mint a fele (51 százalék) gondolja csak, hogy a technológia nem fog sok munkahelyet kiváltani. Ráadásul kisebbségben vannak (34 százalék), akik szerint a robotizáció és a mesterséges intelligencia elterjedése képes lesz több — 84 —

3.3. Hogyan tartsunk lépést a technológiával?

munkahelyet teremteni, mint amennyit elvesz, további 45 százalék pedig bizonytalan az együttes hatások kimenetelében. Ha mégis pozitív lenne a mérleg nyelve a munkapiaci hatások összegét tekintve, attól még komoly kihívást jelenthet a munkahelyváltások közötti időszak elhúzódása. Emellett a digitalizáció által hajtott közösségi gazdaság növekvő szerepe is további munkapiaci dilemmákat vet fel. 3-19. ábra: A technológia munkaerőpiaci megítélése

78%

gé

gés

rő

87%

Új ismeretek megszerzése a kulcs

51%

Munkahelyek mérsékeltebb helyettesítése

34%

69%

r sés

43%

sség g

rős

g ő s gg

s é

Forrás: AHRI (2017) alapján a szerzők szerkesztése.

A technológia fejlődése nem először okoz komolyabb változásokat a munkaerőpiacon, azonban most először fordul elő, hogy már a fehérgalléros munkák sincsenek biztonságban. Technológiai robbanás küszöbén állunk, ami korábban soha nem látott átalakulásokat eredményezhet a munka világában. Nem minden munkahelyet fog érinteni és nem minden érintett munkahely fog megszűnni, azonban a korábbi jellemzőit változatlan formában megőrző munkák kivételt fognak jelenteni (Ernst & Young, 2016). A gépi automatizáció – jelenleg még – számos emberi készséget igénylő tevekénység elvégzésére nem alkal— 85 —

3. A jövő 5 kihívása

mas. A megmaradó vagy akár újonnan kialakuló munkakörök egyre komplexebb képességeket (problémamegoldás, kritikus gondolkodás, kreativitás) igényelnek a munkavállalóktól. A digitalizáció alapvetően megváltoztatja az emberek munkához való viszonyát is. A munkaerő már egyre inkább nem a hagyományos értelemben vett alkalmazottakat jelenti, sokan csak virtuális kapcsolatban állnak azokkal a szervezetekkel, akiknek dolgoznak. Az új technológia „építő” és „romboló” hatása új kérdések elé állítja a gazdaság szereplőit. A technológiák átalakítják a munkaerőpiacot, felértékelődik az adat szerepe, ahogy a társadalom jólétére is érdemi hatást gyakorol, amelynek részletes kifejtésével a VI. fejezet foglalkozik.

Felhasznált irodalom AHRI (2017): Future of Work: HR Hopes and Fears. Australian HR Institute, 2017. https://ahri. com.au/media/1205/future-of-work-report.pdf Autor, D. – Dorn, D. (2013): The Growth of Low-Skill Service Jobs and the Polarization of the U.S. Labor Market. American Economic Review, 103(5), pp. 1553–1597. BIS (2019): Annual Economic Report, Bank for International Settlements. https://www.bis.org/ publ/arpdf/ar2019e.pdf Bródy, A. (2010): Fejlődés vagy növekedés? Közgazdasági Szemle, LVII. évf., 2010. dec., pp. 1072– 1086. Brynjolfsson E. – Rock D. – Syverson Ch. (2017): Artificial intelligence and the modern productivity paradox: A clash of expectations and statistics. NBER Working Paper Series, 24001 Brynjolfsson, E. – McAfee, A. (2014): The Second Machine Age. Work, Progress, and Prosperity in a Time of Brilliant Technologies. United States: W.W. Norton & Company, Inc. Bughin, J. – Seong, J. – Manyika, J. – Hamalainen, L. – Windhagen, E. – Hazan, E. (2019): Notes from the AI frontier: Tackling Europe’s gap in digital and AI. McKinsey&Company, Discussion Paper, February 2019. Comin, D. – Hobijn, B. (2010): An Exploration of Technology Diffusion. American Economic Review, 100(5), pp. 2031-2059. Cooper, T. – LaSalle, R. (2016): Guarding and growing personal data value. Accenture.

— 86 —

3.3. Hogyan tartsunk lépést a technológiával? Ernst & Young (2016): The Upside of Disruption: Megatrends Shaping 2016 and Beyond. Ernst & Young, 2016. https://cdn.ey.com/echannel/gl/en/issues/business-environment/2016megat rends/001-056_EY_Megatrends_report.pdf ILO (2008): Skills for improved productivity, employment growth and development. Report V. Fifth item on the agenda. International Labour Conference, 97th Session, Geneva. http://ilo.org/wcmsp5/ groups/public/@ed_norm/@relconf/documents/meetingdocument/wcms_092054.pdf Jovanovic, J. – Rousseau, P. L. (2005): General Purpose Technologies. In: Handbook of Economic Growth, Volume 1B. szerk.: Aghion, Ph. – Durlauf, S. N. Elsevier B.V.Jorgenson, D. W.-Stiroh, K. J. (1999): Information Technology and Growth. American Economic Review, 89(2), May 1999. KPMG (2019): Global Automotive Executive Survey 2019. KPMG Manyika, J. – Chui, M. – Bughin, J. – Dobbs, R. – Bisson, P. – Marrs, A. (2013): Disruptive technologies: Advances that will transform life, business, and the global economy. McKinsey Global Institute, May 2013. McKinsey (2017): What’s now and next in analytics, AI, and automation. McKinsey Global Institute, May 2017. McKinsey (2019): Twenty-five years of digitization: Ten insights into how to play it right. McKinsey Global Institute, May 2019. MNB (2017): Növekedési Jelentés. Magyar Nemzeti Bank. PWC (2018): Mennyit ér az adat? Új szolgáltatások és bevételi lehetőségek nyomában. PWC, Hungary. PwC (2018): Will robots really steal our jobs? An international analysis of the potential long term impact of automation. PricewaterhouseCoopers, 2018. https://www.pwc.com/hu/hu/kiadvanyok/ assets/pdf/impact_of_automation_on_jobs.pdf SafeNet (2014): Global Survey Reveals Impact of Data Breaches on Customer Loyalty. SafeNet, July 30, 2014. Schumpeter, J. A. (1942): Capitalism, Socialism & Democracy. Taylor & Francis e-Library, 2003. Solow, R. M. (1987): We’d better watch out. New York Times Book Review, July 12, p 36.

— 87 —

3.4.

Geopolitikai kihívások: hosszú távú fenntartható eurázsiai növekedés Csizmadia Norbert

A 2008-as gazdasági válságig tartó hiperglobalizációt követő időszak legfontosabb geopolitikai trendje a multipolarizáció, amelyben új együttműködések, új szereplők új gondolkodási formák, új megoldások, új értékrendek alakulnak ki. Az átalakuló világrendben a városok és városhálózatok felemelkedésének lehetünk a szemtanúi. Napjainkban 64 olyan globális várostérség és megarégió található, amely a világ gazdasági teljesítményének a 80 százalékát állítja elő. Az átalakuló világrend működésének a megértéséhez új térképekre lesz szükségünk. Ezek a hálózatos térképek képesek lesznek megfelelően kirajzolni, a 21. század erővonalait és fő csomópontjait. Európa és Ázsia összekapcsolódásával Eurázsia szuperkontinens válik a világrend legfontosabb együttműködésévé. És az eddig ütközőzónaként tekintett közép-kelet-európai térség pedig az eurázsiai kontinens kaputérségévé válhat, amelyben várhatóan két város, Varsó és Budapest fog kiemelkedni.

Kik lesznek a 21. század nyertesei? Egy új világrend hajnalán vagyunk. Amíg 1980–2010 között a hiper globalizáció volt a meghatározó, addig a 2008-as gazdasági válság hatására új együttműködések, új szereplők új gondolkodási formák, új megoldások, új értékrendek kezdtek kialakulni. 2010-től a globalizáció egy új korszakába lépett a technológia, tudás korszakába (Cséfalvay, 2018), valamint 2013-tól egy hosszú távú fentartható növekedésre építő eurázsiai korszakba.

— 88 —

3.4. Geopolitikai kihívások: hosszú távú fenntartható eurázsiai növekedés

Ebben az új korszakban a földrajz és a gazdaságföldrajz felemelkedéséről beszélünk, a geopolitikai folyamatokat a geoökonómiai folyamatok váltják fel, a területszerzés helyett a piacokért folyik a verseny (Bernek, 2010). Hálózatok és a fúziók korában élünk. Ebben az összekapcsolt világban a komplex megközelítés válik a legfontosabbá (Castells, 2005). A világgazdaság pólusa ismét kelet felé tolódik, véget vetve egy 500 éves Atlanti korszaknak. Amíg a 19. század a Brit Birodalom korszak, a 20. század Amerika korszaka volt, a 21. század Eurázsia évszázada lesz (Khanna, 2019). Európa és Ázsia összekapcsolódásával egy új szuperkontinens Eurázsia jött létre, amelyen belül Kína vezető szerepet fog játszani. És az eddig ütközőzónaként aposztrofált közép-kelet-európai térség pedig az eurázsiai kontinens kaputérségévé válhat. 3-20. ábra: A világgazdaság súlypontjának változása Kr. u. 1-től 2025-ig a GDP alapján

Forrás: McKinsey Global Institute, 2012.

— 89 —

3. A jövő 5 kihívása

Mire számíthatunk a technológiai robbanás és a geoökonómia korában? A földrajz, a geoökonómia, a geopolitika és a globális gazdaság összekapcsolódásával komplexen szemlélhetjük a világunkat. A globalizáció korszaka után beköszöntött a technológia korszaka, és az egyik fő kérdés, hogy ebben a technológia vezérelt korszakban milyen szerepe lesz a helyeknek. Ez a tudás és a fúziók földrajza, a „Geofúziók”, a földrajz találkozópontjává válik a hálózatok korában. A technológiai fejlődés újra felértékelte a földrajz jelentőségét (Csizmadia, 2017). A 21. század a tudás, a kreativitás évszázada, ahol az egyéni ötletek és innovációk, a legfontosabb valutái, és azok az országok, amelyek nem rendelkeznek elég tudással, kénytelenek lesznek megvásárolni azt, pedig a tudás egyre drágább és drágább lesz. Amikor megkérdezték a brit jegybank egykori alelnökét Paul Tuckert 2016. márciusban a Londoni Tacitus Lectures előadássorozat keretében, hogy mégis kik lesznek a 21. század nyertes országai, nemzetei, közösségei, vezetői? Válasza sokatmondó volt: azok az országok, amelyek összehangoljak a pénzügy, azaz a monetáris politikájukat a gazdaságpolitikájukat és a geopolitikájukat (Tucker, 2016). Ebben az új geofúziós korszakban az adat (big data) lesz a 21. század nyersanyaga, a tudás, a kreativitás, az élmény pedig a szolgáltatása. Új szereplőkkel és új együttműködésből ahol a kicsikből lesznek a nagyok, ahogy ezt a startup cégek, a startup városok, és a startup nemzetek megmutatták. (Moss, 2011) Fúziók és hálózatok korszaka ez, ahol a két legfontosabb jelszó az összekapcsoltság és a komplexitás. A 21. század fontos geopolitikai eleme, hogy korábbi egypólusú világból többpólusú, multipoláris világrend van kialakulóban. A geoökonómia – amely a közgazdaságtan, a társadalomtudományok és földrajz fúziós találkozópontjaként meghatározza a világgazdasági folyamatokat. Jelenleg a geoökonómia felemelkedésének vagyunk tanúi, egy olyan

— 90 —

3.4. Geopolitikai kihívások: hosszú távú fenntartható eurázsiai növekedés

versenynek, amely a kereskedelem nyelvén, de a háború logikája szerint zajlik. A geopolitikai verseny átalakítja a globális gazdaságot, a globális erőviszonyokat és a kormányzást. A pénzügyi-gazdasági válság előtt a geopolitika inkább csak helyi szinten játszott szerepet, manapság azonban újra fellángoltak a nagyhatalmak közötti konfliktusok is. A katonai csapások helyét átveszik a gazdasági szankciók, a katonai szövetségekét az egymással versenyző kereskedelmi rendszerek. A valutaháborúk valószínűsége ma sokkal nagyobb, mint a területfoglalásoké, illetve bizonyos nyersanyagok árának manipulálása hatásosabbnak bizonyul, mint a konvencionális fegyverkezési verseny. A geoökonómia egyszerre jelenti a globalizáció antitézisét és a legnagyobb győzelmét is. Az országok kölcsönös függősége és összekapcsoltsága olyan méreteket ölt, hogy az ebből való kizárás lehetősége mindenki számára egy háborús konfliktus súlyával ér fel (Bernek, 2010).

Miért a globális városok lesznek az új világrend csomópontjai? Ma a világgazdaságban 147 globális cég állítja elő a világ GDP 40 százalékát, s közel 700 vállalat a globális GDP 80 százalékát. Ezek a vállalatok csomópontokban a városokba tömörülnek ott, ahol különösen a kreatív munkaerő rendelkezésre áll. A stratégiai vállalatok, és a nemzetállamok mellett a 21. század új erőközpontjai minden bizonnyal a városok lesznek (McKinsey, 2018). Ma a városok és városhálózatok felemelkedésének korszakában 64 olyan globális várostérség és megarégió található, amely a világ GDP-jének 80 százalékát állítja elő. Ha a világ öt legjelentősebb globális városa (New York, Los Angeles, Tokió, Párizs és London) egy államot alkotna, ez a képzeletbeli terület lenne a világ harmadik legnagyobb gazdasága az USA és Kína után (McKinsey, 2011). A nemzetközi előrejelzések szerint a városiasodás tekintetében 2030-ra eltolódnak az arányok a globális kelet és dél felé (UNDP, 2018).

— 91 —

3. A jövő 5 kihívása

Növekedési tengelyek, övezetek kezdenek kialakulni, amelyek központjait a városok adják a Boston-New York-Washington tengelytől az európai új „Hanza városok szövetségén” keresztül az ázsiai, a Gyöngy folyó deltáján (Hong-Kong-Senzen-Kanton) át egészen Szingapúrig. Az új versenyképességi rangsorokban egyre jelentősebbek lesznek Ázsia keleti partvidékének városai. Ha az új típusú városi versenyképességi tényezőket is figyelembe vesszük, mint az összekapcsoltság, a kreativitás, a tudás, a technológia, az innováció, a globális kereskedelembe való bekapcsolódás mellett a jóléti tényezők, a biztonság, az élhetőség, a zöld területek nagysága, akkor miden bizonnyal Szingapúr és Sanghaji kerül ki a győztesek közül. A városállamok fontos szerepet töltöttek be a történelem folyamán is: élénk kereskedelmet folytattak, pénzügyi, gazdasági, oktatási és kulturális központként működtek például a reneszánsz időszakában: gondoljunk csak Velencére, vagy épp Genova jelentőségére, akiknek a legfontosabb tényezője a hely szerepe volt, és a világgazdaágba és kereskedelembe való bekapcsolódás volt a legfontosabb célja. Akárcsak most, az új reneszánsz korában: Utak, övezetek, városok, hálózatok és központok (Khanna, 2010). Ahhoz hogy megértsük ennek az új korszaknak a folyamatait, új térképekre van szükségünk! A térképek fontosak! A térképek folyamatosan változnak, fejlődnek, de a jelentésük és a jelentőségük változatlan. A térképek segítik az új gondolkodást, mert ha más szemszögből nézzük a világot, akkor újfajta nézőpont alakítható ki: Az új térképeink hálózatos térképek, vonalakkal, és a csomópontokban a találkozási pontok, amelyek kirajzolják, a 21. század erővonalait, és fő központjait, a városokat. Ma több mint 1 millió km hosszúságú tenger alatti internet kábel, 2 millió km hosszúságú gázvezeték, 4 millió km hosszúságú vasúthálózat és 64 millió km hosszúságú úthálózat. Ezek a hálózatok lesznek a legfontosabb vonalak a térképeinken. És nem véletlenül Kína hosszú távú geo stratégiája, hogy hogyan lehet a szárazföldre visszahelyezni a világgazdaság tengelyét az óceánokról (Csizmadia, 2017).

— 92 —

3.4. Geopolitikai kihívások: hosszú távú fenntartható eurázsiai növekedés

Az Új Selyemút vagy Egy övezet egy út kezdeményezést Kína 2013-ban kezdte meg. Kína hosszú távú tervének lényege, hogy az Új Selyemút kiépítésével visszaszerezze Eurázsia egykori történelmi, kulturális, gazdasági és kereskedelmi jelentőségét. Az Új Selyemút vasútvonalakból, tengeri és szárazföldi kikötők fejlesztéséből, autópálya építésekből, logisztikai központok létesítéséből és fejlesztéséből áll. Hálózatokból, amelyek gazdasági folyosókon keresztül valósulnak meg. A program 2013-as meghirdetése óta kínai részről komoly pénzügyi befektetések és tervek születtek meg annak érdekében, hogy az új Eurázsiára kiterjedő gazdasági övezet valóban megvalósulhasson (Eszterhai, 2016). Hiszen az Új Selyemút lényege, hogy a világgazdaság tengelyét ismét áthelyezni az Óceánoktól a szárazföldre, valamint helyreállítani és újjáépíteni Eurázsia egykor gazdasági, politikai, és kulturális szerepét (Liu, 1998). 3-21. ábra: Az egy övezet egy út vasúti kapcsolatai

Forrás: Deutinger & Chow, 2011.

— 93 —

3. A jövő 5 kihívása

Az Új Selyemút valójában egy komplex hálózatként értelmezhető, amely időben és térben rugalmasan bővíthető. Állami, gazdasági intézmények és városok összefogása, egy együttműködésen alapuló békés felemelkedés, és win-win kapcsolatok hálózata. Az Új Selyemút köti össze azokat a szereplőket amelyek a globalizáció új szakaszát alkotják: ez a világ GDP-jének mintegy 40 százalékát, a Föld lakosságának 70 százalékát jelenti (Eszterhai, 2016). Az Egy övezet egy út (BRI) kezdeményezést 2013. szeptemberében Xi Jinping Elnök jelentette be, amely egyben jelent infrastrukturális összekapcsolódást, politikai koordinációt, a kereskedelem akadálymentesítését, pénzügyi integrációt, valamint a humán szféra erősítését. Az Egy övezet egy út kezdeményezéshez a meghirdetéskor 64 ország csatalakozott, most 2019. tavaszán eddig a világ 125 országa, 29 nemzetközi intézménye, összesen 170 megállapodást irt alá és kezdett megvalósítani 1000 milliárd USD értékben. Az Új Selyemút keretében kiépülő infrastrukturális hálózatok főbb csomópontjai átrajzolják az egyes térségek jelentőségét is, és új központok jelennek meg. A Selyemút nemcsak infrastrukturális hálózatokból, de tudás-megosztásból, az emberek közötti kapcsolatokból, kulturális és pénzügyi együttműködésekből is áll. 2013-tól 38 kínai város és 36 európai város között összesen 3673 vonat közlekedik, amely több mint 180.000 új munkahelyet teremtett. A görög pireuszi kikötő 20 nappal rövidítheti le a tengeri szállítás hosszát, a Xian-Duisburg vasúti útvonal pedig 24 nap alatt ér oda a korábbi 42 nap helyett. Egy új fejlődési tengely alakul ki, amely egyrészt északon Kelet-Nyugat irányú, és a déli ágon pedig ÉNY-DK irányú, amely Pireuszt kapcsolja össze Rotterdammal vagy éppen a hamburgi kikötővel. Ezáltal kialakul egy észak-déli övezet A balti tengertől az Adriáig, illetve fekte tengerig. és a 16+1 tagország az egyik fontos kapcsolatot jelent Kínával. A térségben várhatóan 2 központ alakul ki az egyik, az északi, Varsó központtal, amely főként a szállítás, a logisztikai, az energetikai befektetések, míg a déli sávban Budapest, amely a pénzügyi szolgáltatási kulturális és intellektuális együttműködések helyszínére aspirál.

— 94 —

3.4. Geopolitikai kihívások: hosszú távú fenntartható eurázsiai növekedés

Felhasznált irodalom Bernek Á. (2010): Geopolitika és/vagy geoökonómia – A 21. század világgazdasági és világpolitikai folyamatainak összefüggései. In: Geopolitika a 21. században, Vol. 1. No. 1., 31–64. Castells, M. (2005): A hálózati társadalom kialakulása. Budapest, Gondolat-Infonia. Cséfalvay Z. (2004): Globalizáció 2.0. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 311. Cséfalvay Z. (2017): A Nagy Korszakváltás, Kairosz Kiadó Csizmadia N. (2016): Geopillanat – A 21. század megismerésének térképe. Budapest, L’Harmattan Kiadó, 408. Deutinger, T. – Chow, K. (2011): Iron Silk Road. http://www.td-architects.eu/projects/show/ iron-silk-road/ Eszterhai V. (2016): Az Egy övezet egy út geopolitikai jelentősége a történelmi távlatban. In: geopolitika. hu.https://www.newsweek.com/new-world-order-map-72299 Gere L. (2019): Városlendület index 2018. Geopolitika.hu http://www.geopolitika.hu/ hu/2019/01/22/varoslendulet-index-2018/ Khanna, P. (2010): Beyond City Limits. In: Foreign Policy, szeptember/október, https://www. paragkhanna.com/home/beyond-city-limits Khanna, P. (2019): The Future is Asian. Simon & Schuster, 448. Kotkin, J. (2010): The new world order: A map. In: Newsweek. https://www.newsweek.com/ new-world-order-map-72299 Liu, Xinru (1998): The silk road: overland trade and cultural interactions in Eurasia. Washington D.C., American Historical Association, 42. Matolcsy György (2015): Amerikai birodalom – A jövő forgatókönyvei. Budapest, Pallas Athéné Geopolitikai Alapítvány, 384. McKinsey Global Institute (2011): Urban world: Mapping the economic power of cities. https:// www.mckinsey.com/~/media/mckinsey/featured%20insights/urbanization/urban%20world/ mgi_urban_world_mapping_economic_power_of_cities_full_report.ashx McKinsey Global Institute (2018): ’Superstars’: The dynamics of firms, sectors, and cities leading the global economy. https://www.mckinsey.com/featured-insights/innovation-and-growth/ superstars-the-dynamics-of-firms-sectors-and-cities-leading-the-global-economy Moss, I. (2011): Start-up nation: An innovation story. In: OECD Observer McKinsey Global Institute (2012): Urban world: Cities and the rise of the consuming class. June 2012. https://www.mckinsey.com/~/media/McKinsey/Featured%20Insights/Urbanization/ Urban%20world%20Cities%20and%20the%20rise%20of%20the%20consuming%20class/MGI_ Urban_world_Rise_of_the_consuming_class_Full_report.ashx

— 95 —

3. A jövő 5 kihívása Tuckert, P. (2016): The Geopolitics of the International Monetary and Financial System. https://www. mnb.hu/letoltes/paul-tucker-eloadas.pdf UNDP (2018): World Urbanization Prospects 2018. https://population.un.org/wup/DataQuery/ World Bank (2018): Belt and Road Initiative. 2018.03.29., https://www.worldbank.org/en/topic/ regional-integration/brief/belt-and-road-initiative World Economic Forum (2018): The Global Competitiveness Report. http://reports.weforum.org/ global-competitiveness-report-2018/?doing_wp_cron=1562143355.3018579483032226562500

— 96 —

3.5.

Pénz a digitális korban Horváth Gábor – Kolozsi Pál Péter

A pénzügyi rendszer jelentős átalakulás előtt áll, korunk nagy gazdasági-társadalmi, demográfiai és technológiai trendjei ugyanis mind befolyásolják a pénzügyek világát. Érdemi hatással van a pénzügyekre a fenntarthatósági szempontok felértékelődése, a hitelpénzrendszerből adódóan egyre növekvő adósságállomány és a társadalmi, vagyoni egyenlőtlenség fokozódása, illetve kiemelten a digitalizáció. A digitális átalakulás egyik természetes terepe a pénz világa, ami mind formai, mind tartalmi szempontból jelentős kihívást jelent, ugyanis nem csak kényelmi funkciókat, illetve a banki háttérinfrastruktúra átalakulását hozza magával, hanem lehetővé teszi olyan, a jelenlegi pénzügyi rendszer kereteit is feszegető eszközök megjelenését, amelyek bizonyos pénzfunkciókat kívánnak betölteni. Korunkban számos technológiai, gazdasági, társadalmi, demográfiai kihívással kell megküzdenie a pénzügyi rendszernek (3-22. ábra). Gazdasági és társadalmi környezetünk és látásmódunk több okból kifolyólag is folyamatosan és érdemben változik. Az információs társadalmat kísérő átalakulások és a demográfiai tendenciák hatása mind globális, mind helyi szinten kiemelkedő, amelynek hatékonysági problémáit az automatizáció és a gépi tanulás ellensúlyozhatja. A feltörekvő országok radikálisan eltérő termékenységi, demográfiai és képzettségi mintázata, valamint a klímaváltozás és kulturális globalizáció együttesen jelenthetnek egyre növekvő nyomást a társadalmi berendezkedésre, amely amúgy is küzd hagyományos tartópilléreinek meggyengülésével (Harari, 2017). Ezek együttesen egy mindezidáig nem ismert és rendkívül gyorsan változó világot hoznak létre.

— 97 —

3. A jövő 5 kihívása

3-22. ábra: Bank of England által megállapított megatrendek Digitális átállás, big data, automatizáció és gépi tanulás Kiskereskedelmi forgalom egyre inkább online térben zajlik, az adatvagyon egyre nő, a munkák egyre jelentősebb részét automatizálják, modellezik

Platform és applikáció alapú gazdaság, digitális nomádok KKVk és lakosság egyre nagyobb arányban használ mobilapplikációkat, egyre nő a digitális önfoglalkoztatottak száma

Zöld gazdaság, demográfiai és klíma kihívások, új szabályozási környezet Infrastruktúra csere és finanszírozás, idősödő társadalmak, klímamigráció

Új üzleti modellek és kiberkockázatok megjelenése Felhő alapon működő vállalkozások és megnövekvő globális kiber-prémium

Forrás: Bank of England.

A pénz és pénzügyi rendszer előtt álló kihívások közé tartozik26 az is, hogy a fogyasztási szokások megváltozásából adódóan óriási adattömeg áll immár az emberiség rendelkezésre, annak kedvező és kedvezőtlen következményeivel együtt illetve, hogy egyre több a digitális „nomád” és az eddig nem ismert, újfajta üzleti modell. A fenntarthatóság egyre szélesebb társadalmi réteget foglalkoztat, nem csupán makroszintű környezeti terhelés, de például az egészségben eltöltött évek számát tekintve az egyén szintjén is. Ezeknek a pénzügyekre gyakorolt hatása meglehetősen szerteágazó lehet, és nem csupán a „megkerülhetővé” váló bankrendszer, de a tőkepiaci változások is újszerű felügyeleti/ szabályozói és jegybanki megközelítést igényelnek. Új szereplők férhetnek hozzá a jegybanki mérleghez, indokolt lehet az elszámolórendszerek újragondolása, a felhő-alapú megoldások alkalmazása, a fizetési 26

Huw van Steenis: The future of finance report. Forrás: Bank of England, 2019. június 20.

— 98 —

3.5. Pénz a digitális korban

rendszerhez való hozzáférés lehetővé tétele kisebb szereplők számára, a gépi tanulás és mesterséges intelligencia felhasználása, illetve a digitális szabályozás és a kibervédelem kérdéseinek rendezése. A fentiek mellett a pénzügyi rendszernek azzal is szembe kell néznie, hogy a hitelpénz-rendszer működésének alapja az adósságok növekedése, ami a társadalmi egyenlőtlenség fokozódását is okozhatja. A kétszintű bankrendszerre építő gazdaságokban a pénzteremtést a kereskedelmi bankrendszer végzi.27 Az új számlapénz létrejöttéhez azonban az adósságállományok állandó növekedésére van szükség, ezért lehet az, hogy a pénzügyi krízist követő mérlegalkalmazkodás ellenére 10 év után mégis magasabb a globális magánadósság28 GDP-arányos állománya mint 2008-ban volt. Ugyan a mennyiségi lazítás a három nagy jegybanknál (ECB, FED, BoJ) könnyítést hozott a finanszírozási költségekben a monetáris kondíciók lazításával, két összefüggő területen gyakorolt szignifikáns hatást: megugrottak az államadósságok és az eszközárak egyaránt, miközben a jövedelmi29, de főképpen a vagyoni egyenlőtlenségek tovább nőttek a fejlett országokban. Ez akár a pénzbe vetett bizalmat is erodálhatja, aminek a pénzügyi rendszer működésének egészére hatása lehet. Ennek a gyorsan és alapjaiban változó világnak része a digitalizáció térnyerése, ami mind formai, mind tartalmi szempontból jelentős kihívást jelent a pénzügyi rendszer és a pénz tekintetében. A jelenlegi pénzügyi rendszerben a pénzteremtés szinte teljes egészében a kereskedelmi banki szektorban történik, a jegybankok már csak áttételesen, a monetáris politikai és egyre inkább a makroprudenciális szabályozáson keresztül kontrollálják a pénzteremtési folyamatot. A pénz megjelenési formája tekintetében egyre dominánsabb a digitális forma (3-23. ábra),30 Ábel I. – Lehmann K. – Tapaszti A. (2016): A pénz és a bankok ellentmondásos kezelése a makroökonómiában. Forrás: Hitelintézeti Szemle, 2016/2. 28 IMF: New data on global debt. Forrás: IMF, 2019. január 2. 29 Chad Borgman: After The Fall: Income Inequality and the Great Recession. Forrás: Harvard Political Review, 2018. december 3. 30 A globális pénzmennyiség 90 százaléka már most is digitális formában létezik. 27

— 99 —

3. A jövő 5 kihívása

és bár csökken a jelentősége, de még mindig rendelkezésre áll fizikai formában is a pénz mint készpénz. A digitalizáció egyik természetes terepe a pénz világa, hiszen a pénz nagy részét kitevő bankszámlapénz esetében automatikusan adódott a digitális technológia alkalmazása. A digitális forradalom ugyanakkor nem csak a bankszámlákhoz kapcsolódó kényelmi funkciókat, illetve a banki háttérinfrastruktúra átalakulását hozta magával, hanem lehetővé tette olyan, a jelenlegi pénzügyi rendszer kereteit is feszegető eszközök megjelenését, amelyek bizonyos pénzfunkciókat kívánnak betölteni. 3-23. ábra: A globális pénzmennyiség megoszlása pénzaggregátumok és pénzformák szerint

90,400 milliárd dollár

REPO

29,568 milliárd dollár

7,232 milliárd dollár

Forrás: MNB.

Ez a mára érdemben átalakult, nagy részben a magángazdasági szereplőkre építő és digitális megoldásokat használó pénzügyi berendezkedés szembesül az utóbbi évtizedek átfogó digitális forradalmával, ami két szempontból is kihívást jelenthet. Egyrészről az egyre terjedő digitalizáció gyakorlatilag kiszoríthatja a készpénzt a forgalomból, ami nem csak a megszokott pénzformától való elbúcsúzást jelenti, hanem — 100 —

3.5. Pénz a digitális korban

azt is, hogy nem marad államilag kibocsátott pénz a pénzügyi rendszerben. Másrészről pedig tartalmi változás is bekövetkezhet, hiszen egyre több nem állami kibocsátású és az állam által nem garantált digitális pénzhelyettesítő eszköz jelenik meg, potenciálisan az állami pénzrendszerhez kötődő pénzek rovására, ennek minden gazdasági és társadalmi kockázatával együtt. A digitalizációból adódóan tehát már a mai pénzügyi rendszer is érdemben különbözik a pár évtizeddel ezelőttitől, ami pedig a kilátásokat, kihívásokat, jövőbeli kockázatokat illeti, a változás még szembetűnőbb. A pénz formai megjelenése tekintetében kiemelten fontos, hogy a pénzügyileg fejlett országokban a digitális technológia térnyerése töretlen, a készpénz használata és ebből adódóan makrogazdasági jelentősége pedig trendszerűen csökken. A fizetések és nyugdíjak már szinte kizárólag bankszámlákra érkeznek, egyes skandináv országokban pedig már az állami hivatalokban is felmerült, hogy a „kényelmetlen” készpénzt, amely egyébként az állam mindenkori kötelezettsége, fokozatosan kezdjék el kivezetni. A legtávolabbi földrajzi pontokon és a társadalom széles köreiben is folyamatosan terjed az elektronikus számlapénz használata, amit jól érzékeltet, hogy a készpénzmentes társadalom felé öles léptekkel haladó Svédországban például már az egykor persellyel gyűjtött egyházi adományokat is lehet bankkártyával fizetni, illetve sokszor az utcai koldusok sem utasítják már vissza a bankkártyás segítséget. Az idő előrehaladtával az újabb generációk belenőnek a digitális megoldások használatába, és egész érthetetlenné válhat számukra a készpénz, mint „avítt papírfecnik” használata a fizetési forgalomban. Kínában már van olyan üzenet- és pénzküldő szolgáltató, amely több mint 1 milliárd felhasználóval rendelkezik (WeChat), kiszorítva nem csupán a jüan készpénzt, de még a lassan klasszikussá váló bankkártyákat is. A kiskereskedelmi forgalom egyre nagyobb része is online platformokon (Amazon, AliExpress) zajlik, ami maga után vonja az elektronikus fizetési megoldások tovább növekvő népszerűségét is. A formai megjelenés változása mellett tartalmi fordulathoz is vezethet, hogy a pénz digitalizációja magán kibocsátású elektronikus pénzek, azaz — 101 —

3. A jövő 5 kihívása

kriptopénzek megjelenésében is testet öltött. Ez – a pénzfunkciók hiányos betöltése ellenére is – a jelenlegi pénzügyi rendszer alapjainak megkérdőjelezésével fenyeget. Ugyan sok esetben a digitális pénzküldő-szolgáltatók esetében valójában „klasszikus” bankszámlapénz cserél gazdát, tehát hagyományosabbnak tekinthető banki eszközök szolgálnak végső soron fedezetként a fizetések mögött, megjelentek már magán kibocsátású kriptopénzek is31, amelyek semmilyen fedezettel nem rendelkeznek. A kriptopénzek esetében túlzó a pénz elnevezés, hiszen ezek az eszközök a pénz alapvető funkcióit aligha képesek ellátni: nehezen képzelhető el értékmérő vagy forgalmi eszköz funkcióban egy olyan eszköz, amelynek az árfolyama kiemelkedően volatilis, az emberek nem vásárolnak érte hétköznapi dolgokat, és aki megveszi, az egy ismeretlen technológián alapuló, kvázi-tőzsdei buborékba száll be a megtakarításaival. A kriptopénzek a pénzügyi szempontok mellett jelenleg a technológia miatt sem képesek globális szabvánnyá válni, illetve komoly viszszaélések32 is történtek ezekkel az eszközökkel, és a konkrét technológiai megvalósításból (osztott főkönyvek) fakadó működési kockázatok33 is kihívást jelenthetnek. Mindez azt jelenti, hogy a hosszú távú bizalom kialakulásának egyelőre komoly akadályai vannak, így végső soron egy magas pénzügyi és kiberkockázatú, energiatékozló eljárással működő „kripto-befektetési” eszközökkel állunk szemben, amelyek ugyanakkor komoly kihívást jelenthetnek a pénzügyi rendszerre nézve. A pénzügyi válságot követő bizalomvesztés miatt és a digitális kor gyermekei számára azonban nem elhanyagolható jelenségről van szó, amely széleskörű ismertsége révén kihat a pénzügyi rendszerről alkotott fogalmainkra, és az ezzel kapcsolatos gondolkodást és attitűdöket egyaránt alakítja. Új fejezetet jelenthet a pénz és a digitalizáció kapcsolatában, hogy a kiterjedt felhasználóbázissal rendelkező nagy technológiai cégek34 is Ezek közül az ismertebbek a Bitcoin, az Ethereum és a Ripple, de 2019-ben 2000 közelébe emelkedett a bevezetett kriptopénzek száma. 32 Emily Stewart: If bitcoin is so safe, why does it keep getting hacked? Forrás: VOX, 2019. május 8. 33 „Fork”, azaz villaszerű elágazódások a kódban. 34 Kiemelten a FAANG betűszóval illetett társaságok, azaz a Facebook, az Apple, az Amazon, a Netflix és a Google mögött álló Alphabet. 31

— 102 —

3.5. Pénz a digitális korban

megjelentek a digitális pénzek piacán. Erre a legutóbbi, és talán legmeghatározóbb példa a Facebook hálózatára építő, széles céghálózaton alapuló, 2019 nyarán az új globális pénz szerepére bejelentkezett Libra35. Ázsiában kiterjedten működik az Alipay fizetési szolgáltatása, és az Amazon is képessé vált már szállítói tartozások rugalmas kezelésére, amivel a banki kkv-hitelek dezintermediációját36 végzi, megfelelően helyettesítve a forgóeszköz-hitelezési üzletágat az arra alkalmas vállalatok esetében. A tech-óriások pénzforgalomban való megjelenése ugyanakkor érdemi kockázatokkal terhelt, épp a cégek elterjedtsége és népszerűsége okán: a fogyasztói bizalom ugyanis magas, miközben a fogyasztóvédelmi, adatvédelmi, pénzmosási és pénzügyi stabilitási kérdések nem rendezettek37. A szabályozók sokszor lemaradásban vannak az ambiciózus tervek születésénél, a jelek szerint nem vezetik, hanem csak követik az innovációt, a magánszektor innovátorai által ütött lyukakat igyekeznek befoltozni. A digitalizálódó pénzügyek egyik kiemelt kockázata mindezek felett a kiberkockázat, ami már az internet megjelenése óta foglalkoztatja a jövőkutatókat, a társadalomtudósokat és hadi szakembereket. Az adathalászattól kezdve a kiber-manipuláción át a digitális bankok/fizetési rendszerek/jegybankok elleni támadásokig (például Bangladeshben 2016-ban, vagy Indiában 2018-ban)38 számos feltáratlan forrású kockázattal kell várhatóan szembenézni a közeljövőben.39

A koncepcióról lásd: Libra White Paper. Forrás: Libra Assocations Members, 2019. június 18. 36 Jon Frost, Leonardo Gambacorta, Yi Huang, Hyun Song Shin and Pablo Zbinden: BigTech and the changing structure of financial intermediation. Forrás: BIS, 2019. április 8. 37 Jerome Powell, az amerikai Federal Reserve (Fed) elnöke az amerikai Képviselőház pénzügyi szolgáltatási bizottságának 2019. júliusi meghallgatásán kifejtette, hogy a Libra-projekt nem mehet tovább addig, ameddig a súlyos fogyasztóvédelmi, adatvédelmi, pénzhamisítási és pénzügyi stabilitási kérdéseket nem tisztázzák 38 Sudarshan Varadhan: India bank hack ‘similar’ to $81 million Bangladesh central bank heist. Forrás: Reuters, 2018. február 19. 39 Geopolitikai Közhasznú Alapítvány: A virtuális tér geopolitikája. Forrás: OSZK, 2016. 35

— 103 —

3. A jövő 5 kihívása

A pénz értékét az elmúlt évtizedekben, illetve jelenleg nem a mögöttes fizikai tartalom, hanem a bizalom határozza meg. A közös hit, hogy a kezünkben tartott papírdarabot, vagy a bankszámlánkon lévő digitális jeleket a gazdaság többi szereplője is hozzánk hasonlóan értékeli és elfogadja (Virág, 2019). Ennek a bizalomnak a része az is, hogy amennyiben a pénzügyi rendszerben zavar támad, akkor a jegybank beavatkozik, elsimítva a problémákat – de mi történne egy kriptopénzek uralta rendszerben? A 2008/2009-es válságban a végső hitelezői funkciójukkal felvértezett jegybankok képesek voltak elkerülni a teljes összeomlást, de kire számíthatnak majd a kriptopénzek tulajdonosai a következő válságban? A kihívás jelentős, és összességében nehezen képzelhető el, hogy a digitális korban a jegybankok ne reagáljanak a pénzhasználatnak és magának a pénznek az átalakulására, megújulására. Jól szemlélteti ezt, hogy bár egyelőre sehol nem került bevezetésre a digitális jegybankpénz, de a világ egyre több jegybankjában folyik kutatómunka ezzel a kérdéssel kapcsolatban (3-24. ábra). 3-24. ábra: A digitális jegybankpénz témakörét kutató jegybankok

Forrás: MNB.

— 104 —

3.5. Pénz a digitális korban

Felhasznált irodalom Ábel I. – Lehmann K. – Tapaszti A. (2016): A pénz és a bankok ellentmondásos kezelése a makroökonómiában. Forrás: Hitelintézeti Szemle, 2016/2. Borgman, C. (2018): After The Fall: Income Inequality and the Great Recession. Forrás: Harvard Political Review, 2018. december 3. Frost, J. – Gambacorta, L. – Huang, Y. – Shin, H. S. – Zbinden, P. (2019): BigTech and the changing structure of financial inter-mediation. Forrás: BIS, 2019. április 8. Geopolitikai Közhasznú Alapítvány (2016): A virtuális tér geopolitikája. Forrás: OSZK, 2016. IMF: New data on global debt. Forrás: IMF, 2019. január 2. Libra White Paper. Forrás: Libra Associations Members, 2019. június 18. Steenis, Huw van (2019): The future of finance report. Forrás: Bank of England, 2019. június 20. Stewart, E. (2019): If bitcoin is so safe, why does it keep getting hacked? Forrás: VOX, 2019. május 8. Virág B. (2019): Elefántok a homokozóban. Világgazdaság, VG-páholy. 2019. 07. 17.

— 105 —

Ökológiai fenntarthatóság – zöld növekedés

4.1.

A zöld növekedés keretrendszere Mátrai Róbert

A zöld növekedés az ökológiai fenntarthatóság szempontjait is figyelembe véve úgy biztosítja a gazdaság jelenbeni fejlődését, hogy közben az emberiség jólétének alapjait jelentő természeti erőforrások és környezeti szolgáltatások a jövendő generáció számára is rendelkezésre álljanak. Ennek eléréséhez a fogyasztói magatartás átalakítása mellett a beruházások és innovációk olyan jellegű ösztönzése szükséges, amely a növekedés feltételeinek fenntartása mellett a környezeti és természeti erőforrások kihasználásának hatékonyságát a teljes életciklusukon átívelve javítja. A zöld növekedés elérését számos tényező veszélyezteti. Az elmúlt évszázadokban megvalósult népességnövekedés a folyamatos tudományos és technológiai újításokkal együtt a természeti erőforrások fokozott kihasználását eredményezte. Az emberi tevékenység (például urbanizáció, mezőgazdaság, közlekedés, bányászat) súlyosan veszélyezteti a föld, a talaj, az erdők, az édesvízkészletek és az élővilág erőforrásait, melyek meghatározó szerepet töltenek be gazdasági szükségleteink kielégítésében, miközben szabadidős és rekreációs lehetőségeket is biztosítanak. A gazdaság fenntartható működése, a jólét alapjait jelentő természeti erőforrások és környezeti szolgáltatások biztosítása számos előnnyel jár. A pozitív élettani hatások (például légszennyezésből eredő megbetegedések csökkenése) amellett, hogy önmagában növelik a jólétet, javítják a munkatermelékenységet, és mérséklik a negatív externáliák okozta növekedési áldozatot. A fokozódó innováció és a fogyasztói magatartás átalakulása pedig munkahelyek és új üzleti lehetőségek teremtésével a növekedésre is visszahatnak.

— 109 —

4. Ökológiai fenntarthatóság – zöld növekedés

A zöld növekedésnek számos forrása van. A termelékenység fokozása az erőforrásgazdálkodás javításával hozzásegít, hogy a gazdasági tevékenységek azokon a területeken valósuljanak meg, ahol hosszútávon a legmagasabb a társadalmi hasznosságuk. Az innovációk lehetővé teszik a környezeti problémák új módszerekkel történő kezelését, ezáltal hozzájárulva a növekedés és a természeti erőforráshasználat ütemének szétválásához. Az új piacok a zöld technológiák, áruk és szolgáltatások iránti kereslet ösztönzésével és új munkalehetőségek teremtésével járulhatnak hozzá a zöld növekedéshez. A befektetői bizalom fokozása a környezetpolitikai intézkedések javuló kiszámíthatóságán és stabilitásán keresztül segíthet fenntartani a növekedés feltételeit.

Melyek a zöld növekedés feltételei, és milyen tényezők veszélyeztetik? A zöld növekedés megvalósulása esetén a gazdasági fejlődés olyan pályán mozog, amely a jelenbeli növekedés feltételeinek biztosítása mellett lehetővé teszi, hogy ökológiailag fenntartható módon az emberiség jólétének alapjait jelentő természeti erőforrások és környezeti szolgáltatások a jövendő generáció szükségleteinek kielégítésére is rendelkezésre álljanak. A zöld növekedés az erőforrások kitermelésétől és felhasználásától a hulladékkezelésig a teljes életcikluson átívelve javítja az erőforrások termelékenységét, ezáltal csökkenti a beszűkülésükből és a természetes rendszerekben keletkező egyensúlyhiányokból fakadó kockázatokat, valamint támogatja a körkörös gazdaságra történő áttérést. A zöld növekedés megvalósulása érdekében különböző szabályozói eszközökkel (például adók, támogatások), szemléletformálással és új gazdasági lehetőségek teremtésével szükséges elősegíteni és felgyorsítani a fogyasztói attitűd átalakulását és azon beruházásokat, innovációkat, melyek a termelés és a fogyasztás fenntartható átalakulásához vezetnek (OECD, 2011; OECD, 2017a).

— 110 —

4.1. A zöld növekedés keretrendszere

4-1. ábra: A zöld növekedés keretrendszere TÁRSADALMI-GAZDASÁGI KÖRNYEZET ÉS A NÖVEKEDÉS JELLEMZ I

Termelési tényezők

TERMELÉS

Kibocsátás

FOGYASZTÁS

GAZDASÁGI LEHET SÉGEK ÉS SZABÁLYOZÓI VÁLASZOK adók és támogatások

munkaerő

szabályozások

jövedelem + Újrafeldolgozás újrahasznosítás, újragyártás, helye esítés

tőke

Környeze és erőforrástermelékenység

BERUHÁZÁSOK termékek & szolgáltatások maradvány

ÉLET KÖRNYEZETI MIN SÉGE

beruházás innováció kereskedelem oktatás képzés munka

energia és nyersanyagok

hulladék és szennyezőanyag

rekreáció, egészségmegőrzés

víz, föld, biomassza, levegő

elnyelő funkció erőforrás funkció

TERMÉSZETI ESZKÖZALAP

szolgáltatási funkció

Forrás: OECD (2017a), MNB.

A zöld növekedés feltételeit azonban számos tényező veszélyezteti. Az iparosodás kezdete óta az emberiség korábban soha nem látott fejlődésen ment keresztül. A népességnövekedés, valamint a tudományos és technológiai újítások a rendelkezésre álló természeti erőforrások fokozott kihasználását eredményezték, a fogyasztás növekedése jelentős negatív környezeti hatásokkal járt. Az elmúlt 100 évben miközben a Föld népessége négyszeresére és az egy főre jutó reál GDP pedig hatszorosára nőtt, az emberi földhasználat közel duplájára emelkedett, az édesvízhasználat ötszörösére nőtt, az erdővel borított területek nagysága pedig több mint 10 millió km2-rel csökkent.40 Mindez a biodiverzitás csökkenésével, a fajok kihalásának felgyorsulásával járt együtt, melynek üteme becslések szerint akár ezerszeresére is emelkedhetett az emberi tevékenység kezdete óta (De Vos, Jurriaan és szerzőtársai, 2015). OECD 40

Our World in Data (https://ourworldindata.org/) online adatbázis alapján.

— 111 —

4. Ökológiai fenntarthatóság – zöld növekedés

(2017a) alapján a leginkább veszélyeztetett természeti erőforrások a föld, az erdők, az édesvíz és a biodiverzitás. A föld és a talaj erőforrásai meghatározó részét jelentik a gazdaság és az ökoszisztéma természeti erőforrásainak. Kritikusak az élelmiszertermelés és a biomassza egyéb elemeinek előállítása szempontjából, rekreációs lehetőséget nyújtanak és a fizikai alapját biztosítják valamenynyi gazdasági tevékenységnek. A föld kihasználásának módja a teljes természeti környezetre hatással van a biodiverzitástól az ökoszisztémán át (például eróziók, áradások) a víz és levegőminőségen keresztül az üvegházhatású gázok kibocsátásáig. A földhasználattal kapcsolatos legnagyobb kihívás a gazdasági, társadalmi és környezeti egyensúly fenntartása, ami csak úgy valósulhat meg, ha a fejlődés alapvetően nem a zöld területek felhasználásának növelésével valósul meg, és biztosítja a föld és a talaj ökoszisztémában betöltött szerepének megőrzését. Mindez megvalósulhat szabályozói korlátozásokkal (például védett területek kialakítása) vagy gazdasági mechanizmusokon keresztül (például a környezetileg ártalmas mezőgazdasági tevékenység pénzügyi támogatásának megszüntetésével). Az erdők a Föld legsokszínűbb és legváltozatosabb ökoszisztémái között vannak. Az emberi felhasználásuk során többek között faanyagot biztosítanak, valamint kulturális és szabadidős funkciót nyújtanak. Emellett jelentős az egyéb ökoszisztémák (talaj, levegő, víz) fenntartásában és a biodiverzitás megőrzésében betöltött szerepük, valamint „szén-dioxid tárolóként” is funkcionálnak. Az emberi tevékenység jelentős mértékben befolyásolja az erdővel borított területeket, azok növekedését és természetes megújulását. Jelenleg az erdőterületek jelentős részét fenyegeti a túlzott fakitermelés, a széttagolódás, az állapotromlás és az átalakítás más típusú (például mezőgazdasági) földterületté. A legnagyobb kihívást a fenntartható erdőgazdálkodás megteremtése jelenti, ami úgy biztosítja az emberi tevékenységhez szükséges erdők nyújtotta erőforrásokat (például faanyag és rekreációs lehetőségek), hogy közben nem eredményez se túlzott fakitermelést, se állapotromlást.

— 112 —

4.1. A zöld növekedés keretrendszere

4-2. ábra: Az erdővel borított területek aránya 2015-ben

Szolgáltató: Bing © GeoNames, HERE, MSFT, Microsoft, Navinfo, Wikipedia

Erdővel borított területek aránya (2015) 0%

99%

Forrás: ourworldindata.org, FAO.

A Föld édesvízkészletének alapvető környezeti és gazdasági jelentősége van a Föld minden területén. Meglévő vízkészleteinket azonban számos tényező veszélyezteti a túlzott vízkivételtől az emberi tevékenység (mezőgazdaság, ipar, háztartások) okozta elszennyeződésen és az éghajlatváltozáson át az invazív fajok megjelenéséig. Ezek közül különösen a túlzott vízkivétel következtében jelentkező alacsony vízhozam, csökkenő talajvízszint, romló vízminőség, a vizes élőhelyek eltűnése és az elsivatagosodás járhat olyan jelentős társadalmi és gazdasági következményekkel, amelyek veszélyeztethetik az élelmiszerellátás biztonságát és a gazdasági termelékenységet is. A vízkészletekkel kapcsolatos legnagyobb kihívás a fenntartható vízgazdálkodás kialakítása és megőrzése, ami úgy biztosítja a gazdasági tevékenységhez és az emberi felhasználáshoz szükséges vízmennyiséget, hogy közben nem jár túlzott vízkivétellel és vízminőség romlással, valamint nem jelent veszélyt a vízi és egyéb ökoszisztémákra.

— 113 —

4. Ökológiai fenntarthatóság – zöld növekedés

A biológiai erőforrások (szárazföldi, édesvízi és tengeri) amellett, hogy alapanyagot szolgáltatnak számos gazdasági ágazat számára, az ökoszisztémák és a természeti tőke alapelemeit képezik, a sokféleségük pedig meghatározó a létfenntartás és az életminőség megőrzés szempontjából. A biológiai sokféleség (biodiverzitás) megőrzése és fenntartható felhasználása alapvető fontosságú mind nemzeti mind globális szinten. A biodiverzitás fenntartását azonban számos emberi tevékenyégből eredő kockázat veszélyezteti, melyek lehetnek fizikaiak (például élőhelyek átalakítása és szétaprózódása a területhasználat megváltozása miatt), kémiaiak (például mérgezés, elsavasodás, olajszennyezés) vagy biológiaiak (például a populáció dinamikájának és a fajok összetételének megváltoztatása egzotikus fajok betelepítése vagy a vadállomány fokozott kihasználása következtében). A biodiverzitás megőrzésével kapcsolatos legnagyobb kihívás a biológiai erőforrások fenntartható kihasználásának biztosítása, amely magában foglalja az élőhelyek és fajok védelmének megerősítését, az illegális kihasználás és kereskedelem megszüntetését, a környezeti támogatási, adózási, használati díjfizetési és korlátozási rendszerek átalakítását (OECD, 2017a).

Látszik-e fejlődés a természeti erőforrások felhasználásának hatékonyságában? Az előző alfejezetben bemutatásra került, hogy a zöld növekedés elengedhetetlen feltétele a természeti erőforrások fenntartható felhasználása, a föld, az erdők, a víz és a biológiai erőforrások túlzott kihasználásának megfékezése. A gazdasági fejlődés ilyen feltételek mellett csak úgy tartható fenn, ha a természeti erőforrások felhasználásának hatékonysága, a környezeti termelékenység emelkedik. OECD (2017a) alapján számos tekintetben javult a környezeti termelékenység. A CO2 kibocsátás a reál GDP-nél alacsonyabb ütemben emelkedett, ma egységnyi nyersanyagforrás felhasználás magasabb gazdasági értéket hoz létre, mint 2000-ben és a hulladékok újrahasznosításában is jelentős fejlődés tapasztalható. A hatékonyságnövekedés ellenére azonban továbbra is jelentősek a környezeti kockázatok: a CO2 kibocsátás továbbra — 114 —

4.1. A zöld növekedés keretrendszere

is emelkedik, még mindig a fosszilis üzemanyagok uralják az energiamixet, és a megújuló energiaforrások használatának még alacsony az aránya. Mindemellett pedig miközben továbbra is jelentős a világgazdaság nyersanyagigénye, számos értékes anyag újrahasznosítás nélkül kerül a hulladéktelepekre. A fosszilis energiahordozók és a biomassza elégetéséből felszabaduló CO2 teszi ki a Föld teljes üvegházhatású gáz (ÜHG) kibocsátásának 90 százalékát, így meghatározó szerepe van a globális felmelegedés megfékezésére irányuló kezdeményezésekben. A légköri ÜHG-koncentráció emelkedésének megállításában fontos szerepe van a strukturális és technológiai változásokat célzó összehangolt nemzeti és nemzetközi intézkedéseknek. A globális éghajlatváltozás és az annak következtében egyre gyakoribbá váló extrém időjárási események érdemi negatív hatást fejtenek ki az ökoszisztémákra, az emberi településekre és a mezőgazdaságra nézve is. A klímaváltozás jelentősen befolyásolja az emberek életminőségét, valamint a gazdasági és társadalmi tevékenységét, ami a teljes világgazdasági kibocsátásra is hatással van. A zöld növekedés csak a CO2 kibocsátás hatékonyságának emelésével, a globális karbonintenzitás leszorításával valósulhat meg. A CO2 kibocsátás a Földön folyamatosan növekszik, a kibocsátás nagysága 2014-ben 58 százalékkal haladta meg az 1990-es szintet. Bár a reál GDP arányában csökkent a CO2 kibocsátás 1995 és 2014 között az OECD országokban, a BRIICS országokban (Brazília, Oroszország, India, Indonézia, Kína, Dél-Afrika) jelentősen emelkedett. Az OECD országok között is sokan csak a reál GDP-hez viszonyítva tudták mérsékelni a kibocsátásukat, az OECD országok felének abszolút értékben nem csökkent a CO2 kibocsátása. Számos OECD országról azonban más képet mutat, ha nem csak a közvetlen (termelésalapú), hanem a beágyazott (keresletalapú) CO2 kibocsátást is figyelembe vesszük, melyet mindössze 12 OECD ország (például Dánia és Németország) tudott csökkenteni 1995 és 2011 között. A legtöbb OECD ország „nettó CO2 importőr”, ugyanis a belföldi fogyasztás mögött álló termékek és szolgáltatások előállításához köthető CO2 kibocsátás meghaladja a belföldi — 115 —

4. Ökológiai fenntarthatóság – zöld növekedés

termelés CO2 kibocsátást. Ezt részben három tényező magyarázza: (1) az energiaintenzív termelés áthelyezése a nem OECD országokba, (2) az importált termékek és szolgáltatások emelkedése (3) és az importált termékek magasabb „karbon lábnyoma”. 4-3. ábra: A gazdasági növekedés és a CO2 kibocsátás kapcsolata Termelésalapú CO2 és GDP kapcsolata 1995 és 2014 között 45°-os egyenes

150%

BRIICS 1

100% 50% OECD HUN 50% 0%

45°-os egyenes

200% Keresletalapú CO2, százalékos változás, 1995-2011

Termelésalapú CO2, százalékos változás, 1995 2014

200%

Keresletalapú CO2 és GDP kapcsolata 1995 és 2011 között

100% 200% 300% 400% Százalékos GDP változás 1995 2014

150% BRIICS

100% 50% 0% 50% 0%

OECD HUN

100% 200% 300% 400% Százalékos GDP változás 1995 2011

Forrás: OECD (2017a), IEA (2016), OECD (2015).

Az energia nélkülözhetetlen alapja az összes gazdasági tevékenységnek. Egy ország energiaellátása és az energiafelhasználásának hatékonysága meghatározó elemei a környezeti teljesítményének és a gazdasági fejlődésének, így kulcsszerepük van a zöld növekedésben is. Az energiaellátás és felhasználás környezeti hatása az energiaforrástól függően emelheti az üvegházhatású gáz kibocsátást, valamint a helyi és regionális légszennyezést, befolyásolhatja a vízminőséget és a földhasználatot. Kockázatot jelenthet az ökoszisztémákra a nukleáris fűtőanyagok elhelyezése, valamint a fosszilis energiahordozók kitermelése, szállítása és használata. A megújuló energiaforrások és a karbonszegény üzemanyagtechnológiák alkalmazása fontos szerepet játszik a globális — 116 —

4.1. A zöld növekedés keretrendszere

éghajlatváltozás kezelésében és az energiaellátás biztonságának megteremtésében is. Az energia termelékenysége javítható energiahatékony termelési technológiák és folyamatok alkalmazásával, valamint az energiahatékony termékek és szolgáltatások arányának emelésével a fogyasztáson belül. A zöld növekedéshez, valamint a környezeti és éghajlatvédelmi célok (például Párizsi Egyezmény) teljesítéséhez elengedhetetlen az energiahasználat csökkentése mind a gazdasági kibocsátás arányában, mind abszolút értéken. 1990 óta az OECD országok energiafelhasználása enyhén emelkedett és 5 milliárd tonna olajegyenértékesben stabilizálódott. Ugyanebben az időszakban a BRIICS országok energiafelhasználása megduplázódott és szintén 5 milliárd tonna olajegyenértékes körüli szintet ért el. A növekedés az OECD országok esetében főként a szolgáltatási és közlekedési, a BRIICS országok esetében pedig az ipari ágazatnak tulajdonítható. Energiahatékonyság tekintetében bár továbbra is jelentősek a különbségek, a legtöbb ország esetében javulás figyelhető meg az elmúlt több mint két évtizedben, ugyanakkor számos nagy energiafogyasztó ország (például Oroszország és Kína) továbbra is alacsony energiahatékonyságot mutat. Energiaforrás tekintetében a megújulók aránya bár emelkedett 1990 óta, továbbra is viszonylag kis részét képezik az energiamixnek. Az energiaellátás több mint 80 százaléka továbbra is fosszilis, főként olaj és gáz alapú, azonban a BRIICS országokban a szén felhasználása is jelentősen emelkedett. Esetükben az energiaellátás mintegy fele szén alapú.

— 117 —

4. Ökológiai fenntarthatóság – zöld növekedés

4-4. ábra: A globális primerenergia felhasználás összetétele 100 90 80 70

% 12%

12%

11%

17%

18%

20%

21%

22%

23%

24%

43%

38%

37%

35%

10 0

80 70 50 40 30

30 20

60 50

100

25%

27%

26%

25%

24%

28%

30%

29%

28%

1980

1985

1990

1995

2000

2005

2010

2015

2017

Szén Földgáz Napenergia Szélenergia Atomenergia

20 10 0

Nyersolaj Hagyományos bioüzemanyagok Vízenergia Más megújuló

Forrás: ourworldindata.org, MNB.

A gazdaság fizikai alapjait jelentő anyagi erőforrások változatos képet mutatnak fizikai és kémiai tulajdonságaikat tekintve. A nyersanyagok használatának és feldolgozásának jelentős környezeti, gazdasági és társadalmi hatásai vannak. Termelékenységük javítása és az anyagi erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás biztosítása kulcsfontosságú mind ellátásbiztonsági, mind környezeti szempontokból. A használatukkal járó legnagyobb kihívást a teljes életcikluson (kitermelés, szállítás, gyártás, fogyasztás, újrahasznosítás, hulladékkezelés) és ellátási láncon átívelő hatékonyság biztosítása jelenti. Így elkerülhető az erőforrások pazarlása, csökkenthetők a káros környezeti hatások, és mérsékelhető az elsődleges természeti erőforrások iránti szükséglet. A nyersanyagok használata világszerte folyamatosan emelkedik, ami megkérdőjelezi felhasználásuk hatékonyságát. Világszinten a kitermelés 1980 óta több mint háromszorosára emelkedett. A növekedés legnagyobb részét a nemfém nyersanyagok (például építési anyagok — 118 —

4.1. A zöld növekedés keretrendszere

és ásványok) kitermelése okozta, mely több mint négyszeresére emelkedett. Némely esetekben a felhasználás megugrását ellátási bizonytalanságok és áringadozások is kísérték. A felhasználás hatékonysága tekintetében az OECD országok esetében némileg csökkenő egy főre jutó fogyasztás és emelkedő termelékenység figyelhető meg, azonban a BRIICS országoknál az egy főre jutó felhasználás jelentősen emelkedik, a termelékenység pedig stagnál. Az agrár-élelmiszeripari rendszerek fenntarthatósága a zöld növekedés központi témája, melynek fő elemei az élelmiszerellátás-biztonsági megfontolások, a tápanyagok (nitrogén és foszfor), műtrágyák használatának és az állattenyésztésnek a következtében történő, valamint a növényvédőszer-maradványoknak a felszíni és felszín alatti vizekbe mosódása és bekerülése az élelmiszerláncba. A földművelés szintén hozzájárul az éghajlatváltozáshoz, továbbá a talaj-, a víz- és a levegőminőség romlását, valamint a természetes élőhelyek és a biodiverzitás csökkenését okozhatja. Ezen környezeti változások visszahatnak a mezőgazdasági termelésre, és korlátozzák a mezőgazdaság fenntarthatóságát. Ugyanakkor a mezőgazdasági tevékenység hozzájárul az üvegházhatású gázok megkötéséhez, a biodiverzitás és a táj megőrzéséhez, valamint segít az áradások és földcsuszamlások megelőzésében is. A legnagyobb kihívást annak fokozatos biztosítása jelenti, hogy a mezőgazdasági termelés hátrányos következményei úgy csökkenjenek, hogy közben a környezeti előnyei emelkednek. Így fenntarthatók az ökoszisztémák és a Föld növekvő népességének élelmiszerellátás-biztonsága is. Az OECD országok esetében az elmúlt évtizedben a tápanyagok használata csökkent a mezőgazdasági kibocsátáshoz viszonyítva: míg a mezőgazdaság termelés reálértéken 55 százalékkal emelkedett, addig a nitrogénhasználat 16 százalékkal, a foszforhasználat pedig 43 százalékkal csökkent. Ezzel szemben a BRIICS országokban a nitrogénhasználat 36 százalékkal, a foszforhasználat 48 százalékkal emelkedett, ugyanakkor a növénytermesztés reálértéken 143 százalékkal emelkedett, így a felhasználás hatékonysága itt is emelkedett, azonban még mindig jelentősen elmarad az OECD országok átlagától (OECD, 2017a). — 119 —

4. Ökológiai fenntarthatóság – zöld növekedés

Milyen előnyökkel jár a zöld növekedés az emberek számára? A gazdaság fenntartható működése, az emberiség jólétének alapjait jelentő természeti erőforrások és környezeti szolgáltatások biztosítása számos társadalmi és gazdasági előnnyel jár. A pozitív élettani hatások önmagában növelik a jólétet, azonban a légszennyezéssel járó csökkenő termelékenység visszaszorítása és a jelenleg növekvő egészségügyi kiadások csökkentése mérséklik a szennyezés okozta növekedési áldozatot. Az innováció ösztönzése, a fogyasztói magatartás átalakulásának felgyorsítása pedig egyben munkahelyeket és új üzleti lehetőségeket is teremtenek. A légszennyezés jelenleg az egyik legjelentősebb emberi egészségre ható környezeti kockázat, ami évente többmillió ember halálát okozza világszerte. A halálesetek jelentős része elkerülhető lenne a szennyező anyagok kibocsátásnak csökkentésével, illetve a szennyezés emberekre gyakorolt hatásának mérséklésével. A Föld népességének 91 százaléka él olyan helyen, ahol az Egészségügyi Világszervezet (WHO) levegőminőségi irányelvei nem teljesülnek. A légszennyezettség mérséklésével csökkenthetők az agyi érkatasztrófa (sztrók), a szívbetegségek, a tüdőrák, a krónikus és akut légzőszervi betegségek (beleértve az asztmát is) előfordulásának gyakorisága. A mérsékeltebb légyszennyezés pozitív hatással van a szív- és érrendszer, valamint a légzőszerv egészséges működésére is (WHO, 2018). Európában a légszennyezést legnagyobb mértékben a közlekedés, a kereskedelem, az energiatermelés és elosztás, az ipar, a mezőgazdaság, valamint a hulladékgazdálkodás okozzák (EEA, 2018). A légszennyezés mérséklését leginkább a tiszta üzemanyagokra történő áttéréssel, a tiszta iparágak súlyának emelésével, a szennyező termékek fogyasztásának csökkentésével és általánosságban a tisztább technológiák alkalmazásával lehetne elősegíteni, amihez az emberek magatartásának, hozzáállásának és életstílusának az alkalmazkodása is elengedhetetlen (OECD, 2017a).

— 120 —

4.1. A zöld növekedés keretrendszere

OECD (2016) becslése alapján 2060-ig a légszennyezéssel összefüggésben globálisan a jelenlegi hozzávetőleg 3 millióról akár 6-9 millióra is nőhet az éves halálesetek száma, és 3 ezer milliárd dollárról 18-25 ezer milliárd dollárra emelkedhet a korai halálesetekkel összefüggő jóléti veszteség, amennyiben nem történik jelentős környezetpolitikai szigorítás. Ezen felül a légszennyezés okozta betegségek és kellemetlenségek további 2,2 ezer milliárd dollár évi jóléti veszteséget okozhatnak. A légszennyezés társadalmi és gazdasági költségei növekedési áldozattal is járnak: a csökkenő munkatermelékenységen, a növekvő egészségügyi kiadásokon és a csökkenő terméshozamokon keresztül 2060-ig a globális éves GDP akár 1 százalékkal is csökkenhet. A növekedési áldozat területi eloszlása azonban egyenlőtlen, Kelet-Európában a 2 százalékot is meghaladhatja. A fenntartható zöld növekedés segíthet elkerülni a levegőminőség további romlását, csökkentve a légyszennyezés emberi egészségre gyakorolt káros hatásait és mérsékelve a szennyezésből fakadó növekedési áldozatot, így hozzájárulva az emberi életminőség és jólét javításához. 4-5. ábra: A szálló por következtében kialakult légszennyezés okozta halálesetek aránya 2017-ben

Szolgáltató: Bing © GeoNames, HERE, MSFT, Microsoft, Navinfo, Wikipedia

100 000 lakosra jutó halálesetek száma 8% Forrás: ourworldindata.org, IHME.

— 121 —

110%

4. Ökológiai fenntarthatóság – zöld növekedés

A biztonságos ivóvízellátás és szennyvízelvezetés hiányának szintén súlyos egészségügyi következményei lehetnek, hozzájárulva a betegségek terjedéséhez és a halálozások számának emelkedéséhez. Mindez a jelentős jóléti és édesvízi ökoszisztémákra gyakorolt hatása mellett a munkatermelékenység csökkenésén és az egészségügyi kiadások emelkedésén keresztül a gazdasági növekedést is visszafogja. A legnagyobb kihívást fejlődő országokban az ivóvízellátás és szennyvízelvezetés vidéki és szegényebb, elmaradottabb területekre történő kiterjesztése, míg a fejlettebb országok esetében a meglévő, gyakran idősödő infrastruktúra megújítása és modernizálása jelenti. A fejlett infrastruktúra segíti, hogy az egyes országok magas színvonalú ivóvízellátást és szennyvízelvezetést tartsanak fenn akár változó népességszám és a globális éghajlatváltozás következtében bizonytalanabbá váló természetes vízellátottság esetén is. Az OECD országok között az 1990-es 60 százalékról mára 80 százalékra nőtt azon népesség aránya, mely kapcsolódik a települési szennyvízkezelő hálózatokhoz. Az eloszlás azonban jelentős szóródást mutat. Vannak országok, melyek elérték a gazdasági és technológiai határát a szennyvízhálózat kiterjesztésének. Esetükben a kis, elszigetelt területek szennyvízkezelésére kell még megoldást találni, míg más országok esetében még a szennyvízhálózat lefedettsége is jelentősen bővíthető (OECD, 2017a). A fenntartható növekedés feltétele az átlaghőmérséklet emelkedésével járó globális éghajlatváltozás megfékezése. A 2015-ös ENSZ klímaváltozási konferencián megszületett, 195 ország által aláírt Párizsi Egyezmény a globális felmelegedés mértékének 1,5-2 °C alatt tartását tűzte ki célul az iparosodás előtti korszak szintjéhez viszonyítva. Az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) a 1,5 °C-os cél eléréséhez 2030-ig az emberi tevékenység által előidézett éves globális nettó CO2 kibocsátás 45 százalékos mérséklését tartja szükségesnek 2010-hez viszonyítva, majd 2050-ig annak nullára csökkentését. Még a 2 °C-os cél eléréhez is az éves CO2 kibocsátás 25 százalékos mérséklése szükséges 2030-ig (IPCC, 2018). Ilyen mértékű dekarbonizáció elképzelhetetlen — 122 —

4.1. A zöld növekedés keretrendszere

a legmagasabb üvegházhatású gázkibocsátást okozó ágazatok (főként az energiaellátás, feldolgozóipar, mezőgazdaság, szállítás és építőipar) infrastruktúrájának átalakítása nélkül. A jelenleg rendelkezésre álló technológiák mellett mindez egy jelentős váltást jelentene a fosszilis energiahordozók használata felől az alacsonyabb karbonintenzitású technológiák irányába. Az alacsony karbonintenzitású technológiák térnyerése azonban a kockázatok mellett üzleti lehetőségeket is jelent a vállalatok számára. Az átálláshoz az állami és magán infrastrukturális beruházások szintjének emelése, a finanszírozási források átcsatornázása szükséges az alacsony kibocsátású technológiák irányába. OECD (2017b) alapján a fenntartható fejlődés eléréséhez 15 év alatt összesen 95 ezer milliárd dollárnyi, éves szinten átlagosan 6,3 ezer milliárd dollárnyi energetikai, szállítási, vízügyi és távközlési infrastrukturális beruházás szükséges globálisan még a klímavédelmi célok figyelmen kívül hagyása esetén is. A Párizsi Egyezmény által kitűzött 2 °C-os cél eléréséhez ehhez viszonyítva további évi 0,6 ezer milliárd dolláros infrastruktúraberuházás szükséges. Ez mintegy 1,5-2-szerese a jelenlegi 3,4-4,4 ezer milliárd dollár közötti értéknek. A becsült beruházási szükségletek között a szállítási és az energetikai ágazatok 39-39 százalékos arányukkal jelentik a legnagyobb részt. A szükséges beruházások 60–70 százaléka a fejlődő országokhoz kapcsolható. Az éghajlatvédelmi célok elérése érdekében végrehajtott beruházások pénzügyi hatásait időben részben ellensúlyozhatja, hogy megvalósulásuk esetén 2030-ra várhatóan évi 1,7 ezer milliárd dolláros üzemanyagköltség megtakarítás érhető el. További pozitív eredmény lehet a szükséges beruházások gazdaságélénkítő hatása. A klímavédelmi célokat is integráló beruházások már 4 éven belül 1 százalékkal emelhetik a GDP-t, míg 2050-ig 4,7 százalékos GDP növekményt eredményezhetnek (OECD, 2017b).

— 123 —

4. Ökológiai fenntarthatóság – zöld növekedés

4-6. ábra: A fenntartható fejlődéshez szükséges éves infrastruktúra beruházási szükséglet és üzemanyagmegtakarítás az éghajlatvédelmi célok figyelembevételének függvényében 8 7

Ezer milliárd dollár 6,3

Ezer milliárd dollár 6,9

8 7 6

6 4,7

3,0

4 3

Fenntartható fejlődés klímacél nélkül

Fenntartható fejlődés 2 C szcenárió mellett

Szállítás Villamosenergia zemanyag használat Vízellátás, szennyvízkezelés

Fenntartható fejlődés klímacél nélkül

Fenntartható fejlődés 2 C szcenárió mellett

Primer energia ellátás Távközlés Energiaszükséglet

Forrás: OECD (2017b).

Milyen forrásokból táplálkozhat a zöld növekedés? A zöld növekedés alkalmas keretrendszert biztosít a gazdasági és környezeti kihívások kezelésére új növekedési lehetőségek megteremtésével, melyek forrásai OECD (2011) alapján a termelékenység javulása, az innovációk, az új piacok létrejötte, a befektetői bizalom és a stabil makrokörnyezet lehetnek.

— 124 —

4.1. A zöld növekedés keretrendszere

4-7. ábra: A zöld növekedés forrásai

Forrás: OECD (2011), MNB.

A termelékenység meghatározó forrása a gazdasági növekedésnek akár figyelembevételre kerülnek a környezeti megfontolások, akár nem. A zöld növekedési stratégiák kifejezetten elismerik a természeti tőke piacképes eszközök előállításában és a környezeti szolgáltatások biztosításában (mind egyéni, mind össztársadalmi szinten) betöltött kettős szerepét. A zöld növekedési stratégiák a megfelelő ösztönzőés intézményrendszer megteremtésével javítják az erőforrásgazdálkodást, fokozzák a termelékenységet és hozzásegítenek ahhoz, hogy a gazdasági tevékenységek azokon a területeken valósuljanak meg, ahol hosszútávon a legmagasabb a társadalmi hasznosságuk. A piaci hatékonyságot a nagyszámú szereplővel működő piacokon a kereslet és kínálat egyensúlya teremti meg, azonban a természeti tőke használatakor az erőforrásallokáció nem tükrözi teljes mértékben a természeti tőke értékét. Ennélfogva a természeti erőforrások megfelelő, a különböző ökoszisztémákra gyakorolt hatásukat is figyelembe vevő árazása elengedhetetlen feltétele a zöld növekedést támogató hatékonyságjavulásnak.

— 125 —

4. Ökológiai fenntarthatóság – zöld növekedés

Az innovációk kiaknázása kulcseleme a zöld növekedés megteremtésének. A jelenlegi technológiai színvonal és fogyasztói magatartás a fejlődést csak egy bizonyos határig képes biztosítani, amelyet túllépve a természeti erőforrások kimerítésének súlyos negatív következményei vannak a növekedésre nézve. Jelenleg nem ismert minden esetben, hogy ez a határ pontosan hol fekszik, de innováció hiányában a reprodukálható tőke csak mérsékelten képes helyettesíteni a (kimerülő) természeti tőkét. Az innovációk lehetővé teszik a környezeti problémák új módszerekkel történő kezelését, ezáltal hozzájárulva a növekedés és a természeti erőforráshasználat ütemének szétválásához. Az innovációk a zöld növekedés egyéb forrásait, különösen a termelékenységet is erősítik. Az új piacok létrehozása a zöld technológiák, áruk és szolgáltatások iránti kereslet ösztönzésével és ezáltal új munkalehetőségek teremtésével járulhat hozzá a zöld növekedéshez. Az új piacok kialakításában a kormányzati szerveknek meghatározó szerepe van a keresletélénkítő intézkedések kialakításán és a fogyasztói magatartás formálásán keresztül. A közbeszerzések feltételeinek meghatározásával pedig közvetlenül is elősegíthetik a zöld piacok fejlődését, valamint az új termékek és szolgáltatások elterjedését. Az iparági szabványok alakítása is fontos eszköz a kormányzat és a szakmai szervezetek eszköztárában, mely segítheti a zöld innovációk gazdaságos elterjedéséhez szükséges kritikus felhasználói tömeg megteremtését. A növekedés zöldítése a munkaerőpiac fejlődését is elősegíti a terjedő zöld innovatív tevékenységek elterjedésével járó munkaerőszükséglet megjelenésén keresztül. A befektetői bizalom fokozása a környezetpolitikai intézkedések javuló kiszámíthatóságán és stabilitásán keresztül segíthet fenntartani a növekedés feltételeit. A szabályozási környezetnek ehhez elég szigorúnak kell lennie ahhoz, hogy bátorítsa az innovációt; elég stabilnak, hogy bizalmat keltsen a befektetőkben; elég rugalmasnak, hogy ösztönözze a valóban új megoldásokat; elég célzottnak, hogy támogassa a szakpoli-

— 126 —

4.1. A zöld növekedés keretrendszere

tikai célkitűzéseket és mindemellett ösztönöznie kell a folyamatos innovációt. Egyértelmű és következetes környezetpolitikai intézkedések szükségesek, hogy a stratégiai és pénzügyi befektetők hosszútávon is bízzanak a zöld növekedési projektekben. A stabilabb és kiegyensúlyozottabb makrogazdasági környezet a csökkenő árvolatilitáson, valamint az állami kiadások összetételének és hatékonyságának felülvizsgálatán keresztül, továbbá a szennyezés megadóztatásával, beárazásával együtt járó támogató költségvetési konszolidációval járulhat hozzá a zöld növekedés feltételeinek megteremtéséhez (OECD, 2011).

Felhasznált irodalom De Vos, Jurriaan és szerzőtársai (2015): Estimating the normal background rate of species extinction. Conservation Biology. 29 (2): 452–462. https://onlinelibrary.wiley.com/doi/abs/10.1111/ cobi.12380 EEA (2018): Air quality in Europe — 2018 report. European Environment Agency, Luxembourg. https://www.eea.europa.eu/publications/air-quality-in-europe-2018/at_download/file IEA (2016): CO2 emissions by product and flow (Edition 2016). IEA CO2 Emissions from Fuel Combustion Statistics (database). http://dx.doi.org/10.1787/data-00430-en IPCC (2018): Global Warming of 1.5°C. An IPCC Special Report on the impacts of global warming of 1.5°C above pre-industrial levels and related global greenhouse gas emission pathways, in the context of strengthening the global response to the threat of climate change, sustainable development, and efforts to eradicate poverty. World Meteorological Organization, Geneva, Switzerland. https://www. ipcc.ch/sr15/ OECD (2011): Towards Green Growth. OECD Publishing, Paris, http://dx.doi. org/10.1787/9789264111318-en OECD (2015): Carbon dioxide embodied in international trade. OECD Structural Analysis Statistics: Input-Output (database). http://stats.oecd.org/Index.aspx?DataSetCode=IO_GHG_2015 OECD (2016): The Economic Consequences of Outdoor Air Pollution. OECD Publishing, Paris, https://doi.org/10.1787/9789264257474-en

— 127 —

4. Ökológiai fenntarthatóság – zöld növekedés OECD (2017a): Green Growth Indicators 2017. OECD Publishing, Paris. http://dx.doi. org/10.1787/9789264268586-en OECD (2017b): Investing in Climate, Investing in Growth. OECD Publishing, Paris. http://dx.doi. org/10.1787/9789264273528-en WHO (2018): Ambient (outdoor) air quality and health (factsheet). World Health Organization, Geneva. https://www.who.int/news-room/fact-sheets/detail/ambient-(outdoor)-air-qualityand-health

— 128 —

4.2.

Szabályozási lehetőségek az ökológiai fenntarthatóság érdekében Gyura Gábor

Az előző fejezetekben vázoltak szerint a gazdasági növekedéssel együttjáró negatív környezeti externáliák szabályozói beavatkozást tesznek szükségessé. Ennek megtervezése azonban igen jelentős közgazdasági és közpolitikai kihívást is jelent. Miközben az ökológiai problémák megoldása sürgető, a gazdaság működésébe való erőteljes és hirtelen beavatkozás ugyanis kockázatos lehet és rendszerint növekedési áldozattal jár. Meg kell tehát találni az optimális szabályozói mixet a különböző – részben adminisztratív, részben piaci mechanizmusokra épülő, közvetlen vagy indirekt hatású – eszközök között. A nemzetközi és nemzeti környezeti, környezetvédelmi szabályozásokban a múlt század második felében kikristályosodtak bizonyos alapelvek, elsősorban az 1992-ben, Rio de Janeiroban megrendezett Earth Summit-hoz hasonló szupranacionális fórumoknak köszönhetően. Miközben – az alább bemutatottak szerint – magukban a szabályozási eszközökben az idők során újabb és újabb megoldások születtek, a fő alapelvek többé-kevésbé változatlanok maradtak. Az Európai Unió által alkalmazott szabályozás például négy pillérre épül: elővigyázatosság41, prevenció, a probléma kiváltó okának kezelése és a szennyező fizet elve (Európai Parlament, 2019). Ezen elvek természetesen rendkívül általánosnak tűnnek, így következő lépésként rögtön felmerül a kérdés, hogy ezeket figyelembe véve hogyan lehet „megfelelő” környezeti szabályozást alkotni. Másképpen 41

Ameddig adott tevékenységről nem áll még rendelkezésre még tudományos bizonyosság, de fennáll a környezetkárosító hatás veszélye, célszerű korlátozással élni.

— 129 —

4. Ökológiai fenntarthatóság – zöld növekedés

megfogalmazva: melyek a célravezető környezeti szabályozás ismérvei? Erre vonatkozóan szintén vannak széles körben elismert kritériumok és alapelvek, amelyeket az 4-8. ábra foglal össze. 4-8. ábra: A környezeti szabályozásokkal kapcsolatos elvárások

s ér

Nagy űségg ű é

ség

r g és é rő rr s gé s

Rugalmas, s éső s r

Forrás: Office of Technology Assessment (1995) alapján a szerzők szerkesztése.

Mindezeket figyelembe véve milyen jellegű szabályozási megoldások képzelhetők el? A különböző és olykor teljesen eltérő megközelítéseket célszerű két szempont, a szabályozás direktsége (közvetlenül magára a szennyezőre, szennyezésre hat-e), illetve a mechanizmusa (piaci vagy inkább kormányzati vezérlésű) alapján rendszerezni (4-9. ábra). A minél inkább piaci alapú megközelítések elméleti előnye, hogy minimalizálják a gazdaság működésébe való beavatkozást, a verseny torzítását, ám hátrányuk értelemszerűen a kérdéses hatásosság. A minél közvetlenebb szabályozás elméletileg a célzottsága miatt jobb eredménnyel kecsegtet, de általában költségesebb és erőforrásigényesebb a kikényszerítése, ráadásul gyakran felmerül annak veszélye, hogy megkerülik és a szabályozás hatókörén kívül álló szereplőkhöz kerül át a szennyező tevékenység. — 130 —

4.2. Szabályozási lehetőségek az ökológiai fenntarthatóság érdekében

4-9. ábra: A lehetséges környezetvédelmi szabályozási megközelítések skálája

Közvetlen Adók és g kereskedelme

Tiltások, limitek

Szubvenciók

és

Sztenderdek ősség s

s r é Pé g r s

éé

s r r és

Közvetett

Forrás: a szerzők szerkesztése.

A leginkább adminisztratív (hatóságok által vezérelt) illetve legközvetlenebb beavatkozást klasszikusan a szennyező tevékenységekre vagy termékekre vonatkozó tiltások, direktívák, szankciós rendszerek jelentik. A szakirodalomban összefoglalóan ellenőrző-irányítónak („command-and-control”) nevezett megközelítésekkel szembeni fontos kritika, hogy az uniformizált előírásokkal nem veszi figyelembe a vállalatok megfelelési (compliance) költségeit. Ez összességében kevésbé optimális végkimenetelt jelent, mivel egyes szereplők aránytalanul és szükségtelenül magas költségeket szenvednek el. Más szóval: adott környezeti terhelés csökkentést a lehetségesnél magasabb áldozattal érnek el (Stavins, 2003). — 131 —

4. Ökológiai fenntarthatóság – zöld növekedés

E megközelítés rugalmasabb variációja az eredményorientált szabályozás, amely során a gazdasági szereplő számára csak egy végső cél kerül előírásra (például a kibocsátható káros anyag összmennyisége), de a vállalat szabadságot kap az adott cél elérésében. Ez utóbbi tehát nyitva hagyja az alkalmazkodás módját és egyben a technológiai innováció lehetőségét, ami csökkentheti a szabályozásnak való megfelelés költségét, azaz a növekedési áldozatot (Office of Technology Assessment, 1995). Ezen elv tovább gondolásaképpen jelent meg a szabályozás piacosítása, azaz minél inkább piaci mechanizmusokra való áthelyezése. Tulajdonképpen már az adózás (lásd előző alfejezetet) is ilyennek tekinthető, de a leginkább piaci megközelítést a szennyezési jogok kereskedelme hozta el. A múlt század 70-es, 80-as éveiben elsőként az USA-ban a légszennyezés megfékezésére létrejött, akkor rendkívül innovatívnak számító megközelítés lényege, hogy beemeli (tulajdonképpen visszahozza) a profitorientáltságot. Azáltal, hogy a jól teljesítő – a lehetséges emissziós plafonnál kevesebbet kibocsátó – vállalatok eladhatják megmaradt kvótájukat, ösztönzést kapnak környezeti teljesítményük javítására. Ideális esetben a környezetkímélő technológiai beruházást részben akár éppen a kvótabevételekből finanszírozhatják. Az adózás, illetve a kvótakereskedelemre épülő megoldások közös eleme, hogy árat határoznak meg a szennyezésre, a gazdasági szereplők pedig profitmaximalizáló, racionális döntést hozhatnak arról, hogy a szenynyezésüket csökkentik vagy inkább fizetnek. Ezáltal a társadalom számára a lehető legalacsonyabb költséggel járnak, hiszen ösztönzik, hogy a legnagyobb szennyezéscsökkentést az azt a lehető legolcsóbban elérni képes cégek „vállalják”. Az adózással szemben azonban a szennyezési jogok kereskedelme – elméletileg, a híres Coase-törvény alapján – társadalmilag hatékonyabb eredményhez vezethet (Mariotti, 2015).

— 132 —

4.2. Szabályozási lehetőségek az ökológiai fenntarthatóság érdekében

De működnek-e a valóságban ezek az elméletek? Bár a tapasztalatok országonként, károsanyagonként vegyesek, valamint időben sem feltétlenül állandóak, az empirikus elemzések többségében alátámasztják a piaci megközelítések magasabb hatékonyságát. Az egyik legátfogóbb egyesült államokbeli kutatás 22-szer drágábbnak találta a légszennyezés adminisztratív (command-and-control) típusú visszafogására törekvő szabályozásokat a piac alapú alternatívánál. Anderson (1999) például két évtizedes időhorizonton a GDP 2 százalékának megfelelő költségmegtakarítást becsült arra a forgatókönyvre, ha ugyanazon környezeti „eredményeket” piaci alapú szabályozással érné el a kormányzat. Kínában a közelmúltbeli elemzések szintén azt mutatják, hogy a piaci alapú szabályozás és a kormányzati támogatások hatásosak a széndioxid emisszió csökkentése és az energiahatékonyság javítására, miközben a közvetlen és előíró jellegű szabályozóknál e pozitív eredmények nem, vagy lényegesen kisebb mértékben mutathatók ki (Zhao és szerzőtársai, 2015). Bár a piaci megközelítések tehát összességében eredményesebbek, e kategórián belül a Pigou-típusú adók széleskörű bevezetésére nem került sor. Ez utóbbiak alkalmazásnak fontos korlátja volt, hogy az információs aszimmetria miatt nehéz meghatározni az adó megfelelő kulcsát (Hahn-Stavins, 2010). A szennyezési jogok (kvóták) értékesítése, illetve a szennyező anyagok kibocsátási díjainak szabályozását vizsgálva is vegyesek a tapasztalatok, ugyanis a tapasztalatok nem mindig egyeznek azzal, amit az elmélet alapján várnánk. Előfordul például, hogy az emissziós díjak sokkal inkább finanszírozási források megteremtésére bizonyulnak alkalmasnak és kevésbé a környezetszennyezés csökkentésére. (Tegyük hozzá, olykor tulajdonképpen még a szabályozói szándék sem egyértelmű etéren.) Ez a relatív eredménytelenség összefügg azzal, hogy az emissziós díjak sok esetben nem lettek kellően magasan megállapítva (R. W. Hahn, 2000; Kerekes, 2007). A szennyezési jogok piacát illetően a tulajdonképpen legnagyobb, valós körülmények között zajló kísérlet az Európai Unió — 133 —

4. Ökológiai fenntarthatóság – zöld növekedés

üvegházhatásúgáz-kibocsátás kereskedelmi rendszere szintén azt mutatja: a valóságban igen nehéz az elméletben jól kidolgozott környezetszabályozási keretrendszert alkalmazni. 4-1. keretes írás Szennyezési jogok kereskedelme a gyakorlatban: az EU ETS esete

Az Európai Unió 2005-ben létrehozott emissziókereskedelmi rendszere (Emission Trading System, ETS) megalapításának célja az üvegházhatásúgáz-kibocsátás költséghatékony és eredményes csökkentésének ösztönzése volt. A fő működési elv, hogy az ETS oly módon korlátozza a kibocsátható üvegházhatású gázok mennyiségét, hogy az emisszióra felső határértéket határoznak meg, mely az idő folyamán egyre csökken. A vállalatok (erőművek, légitársaságok és más energiaigényes iparágak szereplői) számára ezen egységeket egyrészt kiutalják (kezdeti allokáció), illetve vásárolhatnak is ilyeneket. Az elmúlt közel másfél évtized tapasztalata azonban az, hogy az EU ETS nem igazán volt képes hatásosan ösztönözni a kibocsátások mérséklését, az alacsony fosszilis tartalmú (“low carbon”) gazdasághoz szükséges innovációkat. A vonatkozó elemzések alapján ennek több oka is lehetett, de a legfontosabb egy igen kézenfekvő fejlemény volt: a 2008-tól kezdődő gazdasági válság miatt csökkentek az emissziók (ami önmagában persze pozitív), de ez csökkentette a kibocsátási jogok (karbon kvóták) iránti keresletet is. A kvóták ezért felhalmozódtak a rendszerben, a piaci árak pedig tartósan lezuhantak (4-10. ábra). Az árak összeomlása a piac építése miatt volt már rövidtávon is jelentkező probléma, de hosszabb távon az Európai Unió klímacéljainak elérését is veszélyeztette (Európai Bizottság, 2015). További probléma volt, hogy egyes vállalatok egyszerűen áthelyezték székhelyüket az EU-n kívülre és egyben az ETS hatályán kívül, így ezekben az esetekben az uniós adatokban kimutatott emissziócsökkenés valójában globálisan nem járt együtt az üvegházhatású gázkibocsátás mérséklésével (az ún. carbon leakage problémája).

— 134 —

4.2. Szabályozási lehetőségek az ökológiai fenntarthatóság érdekében

4-10. ábra: A karbon kvóta árak alakulása az EU ETS-ben (EUR) 35

Euro

2019

2018

2017

2016

2015

2014

0 2014

0 2013

2013

2012

2011

2010

2009

2008

Forrás: Sandbag.org.uk

A tapasztalatok alapján tehát a szabályozás átdolgozása szükségessé vált. Bevezették az aukciókat, így – miközben az ingyen kiosztott kvóták menynyisége fokozatosan csökken – egyre transzparensebb és versenyzőbb módon jutnak a szennyezési jogok a résztvevő vállalatokhoz. Az úgynevezett piaci stabilizációs tartalék pedig automatikusan kiigazítja az aukcióban értékesítendő éves mennyiséget, ha a forgalomban lévő kibocsátási egységek száma túllép egy előre meghatározott tartományon. A legfontosabb azonban, hogy az összes kvóta mennyiségének éves csökkentését felgyorsítják. Az intézkedéseknek köszönhetően az EU ETS karbon ára gyorsan erősödni kezdett: a cap-and-trade megközelítés működőképességét tehát még korai lenne elvetni.

— 135 —

4. Ökológiai fenntarthatóság – zöld növekedés

A szabályozási beavatkozások skálájának másik végén a döntő mértékben piaci mechanizmusokra épülő, illetve közvetett, áttételes megoldásokat találjuk. Számos környezeti szabályozás a közzétételekre, a transzparenciára hagyatkozik azon logika mentén, hogy az információs aszimmetria csökkentésével, az informálódás költségeinek csökkentésével a gazdasági szereplők legfőbb érintettjei – ügyfelei, tulajdonosai esetleg hitelezői – maguk fogják a kellő mértékű nyomást, ösztönzést megadni a cégeknek. A környezetterhelő tevékenységekkel kapcsolatos adatok nyilvánosságra hozatala ugyanakkor csak akkor jelent valós korlátot, ha az adott vállalat érintettjei maguk is fontosnak tartják a természeti környezet megóvását, és ezért érvényesítik az ökológiai szempontokat fogyasztói döntéseikben vagy éppen részvényesi szavazásaik során. Ugyanúgy erősen építenek a fogyasztói attitűdökre az öko-címke jellegű szabályozási megoldások. Ezek lényege, hogy a szabályozó maga határoz meg olyan minőségi kritériumokat, amely alapján a környezetileg kedvező tulajdonságú termékek, esetleg szolgáltatások (például a felhasznált alapanyagokra vagy éppen az előállítás mikéntjére tekintettel) a fogyasztók számára könnyen azonosíthatóak. Ez esetben tehát a szabályozás nem magukkal a cégekkel szemben, hanem azok termékeivel kapcsolatban segíti elő a transzparenciát. Ezen, piacvezérelt megoldások eredményességéhez azonban mindenképp fontos az ügyfelek, érintettek környezettudatos attitűdje. Ez utóbbihoz pedig szükséges – mint indirekt szabályozói eszköz – az oktatáspolitika, a lakossági edukáció, a szemléletformálás. Látni kell ugyanakkor, hogy itt pusztán ismeretátadásnál több szükséges, mivel a zöld attitűdök kapcsán számos paradox jelenség jelentkezik.

— 136 —

4.2. Szabályozási lehetőségek az ökológiai fenntarthatóság érdekében

4-2. keretes írás Paradoxonok a „zöld” attitűdök körül

Számos kutatás rámutatott arra, hogy jelentős ellentmondás van a környezettel kapcsolatos attitűdök, a természet megóvásának kinyilvánított fontossága és a tényleges cselekvés között, legyen szó akár fogyasztói döntésről, választói szavazásról vagy kormányzati jogszabály-alkotásról. A teljesség igénye nélkül néhány figyelemreméltó ellentmondás, amelyek ismét csak aláhúzzák, milyen nehéz hatásos szabályozást alkotni: – A gazdaságilag fejlettebb országokban nagyobb a környezettudatosság szintje (elsősorban a magasabb jövedelműek között), de ezen országokban mégis az ökológiai lábnyom növekedése prognosztizálható előretekintve (Lenzen és szerzőtársai, 2007). – Mikroszinten vizsgálva, az egyéni döntésekben is megfigyelhető a szakadék. Csutora (2014) nagymintás magyarországi kutatása alapján például sem az ökológiai lábnyom, sem pedig a karbonlábnyom nem különbözött szignifikánsan a „zöld”, „átlagos” és „barna” fogyasztóknál. – A klímaváltozással kapcsolatban az utóbbi években már a legtöbb országban jelentősen nőtt a lakosság ismerete, egyre többen tartják azt aggasztó, fenyegető veszélynek. Azonban mindez nem feltétlenül jár együtt a logikailag elvileg kapcsolódó következményekkel. Egy közelmúltbeli USA-beli felmérés szerint például miközben az amerikaiak nagy többsége aggódik a globális felmelegedés miatt, csak töredékük gondolja, hogy az hatni fog életükre (Marlon és szerzőtársai, 2018).

Összességében – az ökológiai problémákat figyelembe véve – nehéz lenne amellett érvelni, hogy a közelmúltbeli és a jelenkori környezetvédelmi szabályozások hatékonyak lennének. Éppen ezért egyre újabb és újszerűbb megközelítések keresése szükséges.

— 137 —

4. Ökológiai fenntarthatóság – zöld növekedés

Az egyik újszerű megközelítés például a pénzügyi közvetítésre alapozna. A piacvezérelt, a transzparenciára és a (legalábbis remélhetően) egyre zöldülő lakossági, befektetői környezeti attitűdökre építő fellépés lényege, hogy a bankok, vagyonkezelők és egyéb pénzügyi szervezetek által allokált forrásokat kellene terelni a környezetileg fenntarthatóbb irányba. Ezen irány mögött egy logikus érv, hogy a pénzügyi szektor a gazdaság vérkeringését adja, és így relatíve kevés szereplőn keresztül a gazdaság egészére, de legalábbis a gazdasági szereplők nagy részére lehet hatni. Ma még nem tudhatjuk, hogy a pénzügyi felügyeletek, központi bankok által jelenleg vizsgált, illetve részben már bevezetés alatt álló ilyen jellegű szabályozások terén mi lesz az uralkodó megközelítés. A konzervatív állásponton lévő pénzügyi szabályozók szerint a pénzügyi felügyeleti hatóságoknak legfeljebb annyi a szerepe, hogy a környezeti eredetű kockázatok pontosabb mérését előírják a pénzügyi szervezeteknek, és ez már önmagában ahhoz vezethet, hogy a környezetileg káros tevékenységekre kevesebb vagy drágább forrás jut csak. Más, ambiciózusabb javaslatok szerint a pénzügyi szabályozásnak erőteljesen és célzottan terelni kell zöld irányba a hiteleket, befektetéseket. Az ezekkel kapcsolatos nemzetközi eszmecsere jelenleg is zajlik. A tét nagy, hiszen a banki, tőkepiaci, biztosítási piac által allokált források messze meghaladják a kormányok fiskális kapacitásait.

Mi lehet még szükséges a megfelelő gazdasági ösztönzőket nyújtó szabályozási szempontok, valamint az emberi attitűdök, a korlátozott racionalitás megfelelő figyelembevételén túl? A jelenkor kulcskérdésének a nemzetközi együttműködés tűnik. A környezeti anomáliák egy része teljesen lokális, azaz a káros tevékenységek viszonylag szűk környezetben fejtik ki negatív hatásukat. Egy másik részük regionális hatású (például a folyóvizek szennyezése). A klímaváltozás földrajzilag azonban teljesen más: a Föld bármely ré— 138 —

4.2. Szabályozási lehetőségek az ökológiai fenntarthatóság érdekében

szén kibocsátott üvegházhatású gáz hozzájárul a Föld egészének éghajlatváltozásához. Sőt, sok esetben inverz kapcsolat van az emisszió és az elszenvedett hatások között: a klímaváltozásnak leginkább kitett országok azok, melyek – általában fejletlenségük miatt - a történelem során alig járultak hozzá az anomália kialakulásához. 4-3. keretes írás A klímaváltozás elleni harc játékelméleti problémái

Az éghajlatváltozás megfékezésére, lassítására irányuló nemzetközi törekvésekben könnyen felismerhetők a klasszikus játékelméleti szituációk. Amint arra többek közt Nordhaus (2018) is rámutatott, két szempontból is jelentkezik a potyautas probléma: ilyenek a költséges klímaintézkedéseket elkerülni kívánó (de a stabil éghajlatot szívesen élvező) országok, de – a szembenállást generációk között értelmezve – tulajdonképpen potyautazik a jelen generáció is, amely a jövendő generációk terhére, költségére folytatja az üvegházhatású gázok emisszióját. Mivel a stabil klíma egyfajta közjószág, a problémakörben megjelenik a közlegelők tragédiája: nincs megfelelő kollektív érdekeltség a szennyezés elkerülésére. Hasonlóan a játékelmélet közismert alapszituációihoz, a klímavédelmi intézkedések terén az egyes nemzetek saját döntéseinek eredménye (azaz a klímavédelem sikeressége) jelentősen függ a többi nemzet döntéseitől, és ez utóbbiak – azaz a klímavédelmi ígéretek tényleges betartása – előre nem ismerhetőek. Az egyes országok „kifizetési mátrixai” jelentősen függenek attól, hogy mennyire költséges számukra emissziójuk visszafogása, illetve hogy menynyire sérülékenyek a klímaváltozás következményeit illetően. Ebből következően pedig az országok különböző relációiban felismerhető a fogolydilemma, a szarvasvadászat vagy éppen a gyáva nyúl játék játékelméleti szituációja. Általánosságban igaz – és egyelőre a gyakorlat is ezt mutatja – hogy a globális klímavédelmi „játszmában” a nemzeti érdekeik maximális érvényesítésére törekvő országok (legalábbis többségükben) sem közösségileg, de még saját magukra nézve sem jutnak optimális kimenetelekre.

— 139 —

4. Ökológiai fenntarthatóság – zöld növekedés

A fentiek miatt a környezeti (és különösen a klímavédelmi) szabályozásnak nemcsak nemzeti szinten kell hatékonynak, jól megtervezettnek lennie, de egyben a diplomáciai, geopolitikai játszmák próbáját is ki kell állnia.

Működik-e a nemzetközi együttműködés a környezeti szabályozás terén? Az ENSZ égisze alatt rendezett kormányközi konferenciák e szempontból vegyesen vizsgáztak. Vannak egyértelmű sikertörténetek (mint például az ózonlyuk kialakulását megfordító montreáli jegyzőkönyv), akadnak félig-meddig eredményes törekvések (ilyennek tekinthető a nemzetközi karbon-kvóta kereskedelem megalapozása a Kyoto-i protokoll alatt vagy éppen idesorolható a közös célt és egyeztetési folyamatot kijelölő Párizsi klímamegállapodás), de a klímaváltozás súlyosságára tekintettel a félsikerek is bukásnak értelmezhetők. Elengedhetetlen tehát egy nemzetközi viszonyok között működő szabályozás megalkotása, mely célt – nehezítő tényezőként – egy központi szabályozó nélkül kell elérni. A már idézett, Nobel-díjas Nordhaus például egy Klíma Klub létrehozását javasolta, amely megfelelő ösztönzőket tartalmazna a potyautazás elkerülésére. Nordhaus koncepciójában a klub „tagjai” tagsági díjukat az emissziócsökkentési áldozatok formájában fizetik, míg a távolmaradókat költséges vámokkal büntetnék (ill. ösztönöznék belépésre). A vámok mértékét értelemszerűen a megcélzott karbon árral összhangban kellene meghatározni (Nordhaus, 2018). Összefoglalásként elmondható, hogy a környezeti anomáliák visszaszorítására, megelőzésére irányuló szabályozások terén az elmúlt fél évszázadban komoly fejlődésnek lehettünk tanúi. A klasszikus, tiltó-előíró jellegű adminisztratív megközelítéseket mára részben felváltották, részben pedig kiegészítik a piacvezérelt, áttételes megoldások, miközben a zöld szemléletformálás is a környezeti, oktatási politika fókuszába került. A III. fejezetben bemutatott Nagy Gyorsulással, a népesség és — 140 —

4.2. Szabályozási lehetőségek az ökológiai fenntarthatóság érdekében

a gazdaság exponenciális növekedésével azonban a sokkal lassabban fejlődő környezeti szabályozás úgy tűnik, eddig nem tudott lépést tartani. A hosszú távon fenntartható gazdasági növekedéshez ezért feltétlenül szükséges lesz egy globálisan konzisztens, nehezen megkerülhető és innovációkat is bátorító, az eddigieknél hatékonyabb környezetvédelmi szabályozási keretrendszerre, különösen a klímavédelem terén. E keretrendszer optimális mixében mindenképp fontos szerepet kell játszaniuk a – következőkben részletesen bemutatott – zöld adóknak.

Felhasznált irodalom Anderson, R.C. (1999): Economic Savings from Using Economic Incentives for Environmental Pollution Control. USA Environmental Protection Agency Research Inventory Csutora, M. (2014): Összegződnek-e az egyéni törekvések? A cselekvés és az eredmény közötti szakadék problémája. Közgazdasági Szemle, LXI. évf., 2014. május (609–625. p.) Európai Bizottság (2015): Impact assessment accompanying the document Proposal for a Directive of the European Parliament and of the Council amending Directive 2003/87/EC to enhance cost-effective emission reductions and lowcarbon investments. Brussels, 15.7.2015. SWD (2015) 135 final Európai Parlament (2019): Environment policy: general principles and basic framework. Elérhetőség: http://www.europarl.europa.eu/factsheets/en/sheet/71/environment-policygeneral-principles-and-basic-framework. Letöltés dátuma: 2019.07.04. Hahn, R. W. (2000): The Impact of Economics on Environmental Policy. Journal of Environmental Economics and Management Volume 39, Issue 3, May 2000, Pages 375–399. Hahn, R.W – Stavins, R.N. (2010): The Effect of Allowance Allocations on Cap-and-Trade System Performance. M-RCBG Faculty Working Paper Series | 2010-03 Mossavar-Rahmani Center for Business & Government. Kerekes, S. (2007): A környezetgazdaságtan alapjai. Budapest, Aula könyvkiadó. 238 p., ISBN 978963-9698-25-3. Lenzen, M. és szerzőtársai (2007): Forecasting the ecological footprint of nations: A blueprint for a dynamic approach. Sydney University–SEI, Sydney–Stockholm. Marlon és szerzőtársai (2018): Yale Climate Opinion Maps 2018. Elérhetőség: https:// climatecommunication.yale.edu/visualizations-data/ycom-us-2018/?est=discuss&type=valu e&geo=county#downscaling-panel-about. Letöltés: 2019.július 5.

— 141 —

4. Ökológiai fenntarthatóság – zöld növekedés Mariotti, C. (2015): Theory and Practice of Emissions Trading in the European Union: Some Reflections on Allowance Allocation in Light of the DK Recycling Case. European Papers, Vol. 1, 2016, No 3, European Forum, Insight of 22 December 2016, pp. 1153–1170. ISSN 2499-8249 - doi: 10.15166/2499-8249/94. Nordhaus, W. (2018): Climate Change – the Ultimate Challenge for Economics. Nobel Lecture in Economic Sciences. December 8, 2018. Office of Technology Assessment (U.S. Congress) (1995): Environmental Policy Tools: A User’s Guide, OTA-ENV-634 (Washington, DC: U.S. Government Printing Office, September 1995). Stavins, R. (2003): Experience with market-based environmental policy instruments in Robert Stavins (szerk.), Handbook of Environmental Economics, vol 1, Elsevier. Zhao, X. – Yin, H. – Zhao, Y. (2015): Impact of environmental regulations on the efficiency and CO2 emissions of power plants in China. Applied Energy. Elsevier, vol. 149(C), 238–247 p.

— 142 —

4.3.

Terjedőfélben a zöld adózás Hausmann Róbert – Kolok András Bese

A környezetszennyezés csökkentésére gazdaságpolitikai fellépés szükséges, amelynek egyik eszköze a zöld adózás. A környezeti erőforrások egy részére, mint például a tiszta levegőre és óceánokra az jellemző, hogy felélésük költsége nem a szennyezőnél jelenik meg, hanem szélesen szétterül a társadalomban. Így a szennyező tevékenység ára alacsonyabb lesz a társadalmi költségeket is figyelembe vevő árnál, ami túlzott termeléshez (vagy fogyasztáshoz) és környezetterheléshez vezet. A zöld adók olyan eszközök, amelyek révén helyreállítható a környezetszennyezés következtében megbomló össztársadalmi keresleti-kínálati egyensúly. A zöld adók gazdasági hatása hosszú távon jelentkezik: elősegítik, hogy a jövőbeli növekedést ne fogja vissza a környezetszennyezés és a lakosság egészségi állapotát közvetetten javítják. A zöld adókból származó bevételek GDP-hez viszonyított aránya egyelőre alacsony szinten van. A zöld adózás forgalmi típusú adók formájában való alkalmazása támogathatja az adórendszer szerkezetének elmozdítását a versenyképesség erősítése felé, amennyiben a zöld adók kivetésével párhuzamosan csökkennek a munkát és tőkét terhelő adók. A környezetszennyező tevékenységet sújtó forgalmi típusú adók kivetése és emelése lehetővé teszi, hogy a munkát terhelő adók (például a személyi jövedelemadó) csökkenjenek, ami olcsóbbá teszi az exportra termelést, ezáltal javítja az ország külső versenyképességét. Egyre több jó gyakorlat figyelhető meg a zöld adók alkalmazására. Példa a károsanyag kibocsátás mérséklésére az Európai Unió kibocsátás-kereskedelmi rendszere, amelyhez hasonló eszközt az Amerikai Egyesült Államok néhány tagállama is alkalmaz. A nemzetközi jó gyakorlatként szolgáló skandináv országok és Németország élen jár a betéti díjas rendszer bevezetésében. Svédország a talajsavasodást nitrogén-oxid adó bevezetésével próbálja fékezni, míg az Egyesült Királyságban hulladéklerakási adóval fogják vissza a hulladéklerakóba kerülő szemét mennyiségét. — 143 —

4. Ökológiai fenntarthatóság – zöld növekedés

Hogyan kerülhet be a környezeti fenntarthatóság szempontja a gazdasági döntésekbe? A természeti környezet is egy erőforrásként értelmezhető, amelyet többek között a gazdasági termelő és szolgáltató tevékenységek folytatásához, valamint a mindennapi élethez használunk. Jelenleg több, mint másfélszer annyi természeti erőforrást használ a világ népessége annál, amit a Föld még képes megújulóképessége segítségével kitermelni. Ezt mutatja a világnépesség ökológiai lábnyoma. Napjainkra akkorára nőtt az ökológiai deficit, hogy már 1,7 Földnyi természeti erőforrásra lenne szükség ahhoz, hogy a Föld összlakosságának szükségleteit kielégítsék. A fenntartható gazdaság kérdését napirendre tűző Római Klub felkérésére 1972-ben készült „A növekedés határai” című jelentés már tényként foglalkozott azzal, hogy a környezeti erőforrások végesek (Meadows és szerzőtársai, 1972). A természeti erőforrások egy részének fejlett piaca van, más részük azonban szinte ingyen hozzáférhető, és részben ez vezet a túlzott felhasználásukhoz. A természetes környezetünk egy részére, mint például a művelhető földterületekre, az erdőkre és az ásványkincsekre már régóta jövedelmet termelő erőforrásként tekintünk, és a fejlett piacgazdaságok részét képezik. Egyértelmű a tulajdonjoguk, használói fizetnek értük, áruk a piaci viszonyoknak megfelelően alakul ki. Ezzel szemben a természetes környezet más részei, mint például a tiszta levegő, a Földet körülvevő ózonréteg és kissé elvontabban a természet megújulási képessége alapvetően kívül esik a piacgazdaságon, tulajdonjoguk és ebből eredően a használati költségeik nem tisztázottak. A környezeti erőforrások fogyasztása mindaddig nem jelent problémát, amíg ezek az erőforrások kellő mennyiségben és minőségben újra tudnak termelődni. A környezeti erőforrások azonban végesek, illetve újratermelődésük időigényes. Természeti környezetünket az ún. közlegelő tragédiája sújtja. A közlegelő problémája azt szemlélteti, hogy amennyiben mindenki ingyen

— 144 —

4.3. Terjedőfélben a zöld adózás

hozzáfér egy erőforráshoz (ez esetben a közös legelőhöz), akkor azt túlzott mértékben fogja használni. Egyénenként ugyanis mindenkinek megéri még egy kicsivel több állatot kiterelni a legelőre, még akkor is, ha ott már olyan kevés az elérhető élelem, hogy a teljes kinnlévő állomány állapota (vagy például a tehenek összesített tejhozama) csökken. Általánosságban a mindenki által ingyen hozzáférhető (de korlátozott mennyiségben rendelkezésre álló) javakat közjószágnak nevezi a közgazdaságtan. Ilyen a természeti környezetünk számos eleme is. Például a környezetterhelő kibocsátást egyénileg még akkor is célszerűnek látszik növelni, amikor az nemzetgazdasági vagy globális szinten már ártalmas. A probléma megoldását segítheti, ha az igénybevételnek egy piaci árat szabunk meg. Közgazdasági szempontból a másik fontos jellemzője a természeti környezet felhasználásának, hogy annak költsége általában nem az okozónál és haszonélvezőnél következik be (ezt pedig externáliának nevezik). A közgazdasági tankönyvek az externáliák szemléltetésére éppen a környezetszennyező tevékenységeket szoktak említeni, például egy olyan gyárat, amely túlzottan víz- vagy levegőszennyező, rontja a környezetében élők életminőségét, miközben ez többletköltséget nem jelent a kibocsátónak, sőt talán nyereségesebb is, mint egy fejlett technológiát alkalmazó, kevésbé környezetszennyező eljárás. Ezzel szemben megfelelő piaci körülmények között valamennyi, a termelő által okozott következménynek meg kellene jelennie az ő költségei között. Hasonló elven a fogyasztói oldalon is felléphet negatív externália (és túlzott kereslet), ha valaminek az ára olcsóbb, mint társadalmi költségei szélesebb értelemben véve (eldobható műanyag termékek, túlzott fogyasztású járművek). A probléma gazdasági nézőpontból ez esetben is az árak és költségek aránytalan megosztásából ered.

— 145 —

4. Ökológiai fenntarthatóság – zöld növekedés

4-11. ábra: A Föld lakossága ökológiai lábnyomának változása

1,8

Igénybevett erőforrások, Föld 1 egység

1,8

1,6

1,4

1,2

1,0

0,8

0,6 0,4 0,2

Ökológiai deficit

Ökológiai tartalék

0,6 0,4 0,2

0,0 1961 1963 1965 1967 1969 1971 1973 1975 1977 1979 1981 1983 1985 1987 1989 1991 1993 1995 1997 1999 2001 2003 2005 2007 2009 2011 2013 2015

0,0

A világnépesség ökológiai lábnyoma A Föld biokapacitása Megjegyzés: Az ábrán a zöld vonal a Föld rendelkezésre álló maximális ökológiai kapacitását (biokapacitás), a vörös vonal a világ népessége által igénybevett kapacitást mutatja. A mértékegység azt méri, hogy hány Földre lenne szükség a szükségletek kielégítéséhez. Forrás: Global Footprint Network.

A környezeti erőforrások túlfogyasztásával, illetve a környezetszenynyezéssel szemben szabályozói fellépésre van szükség, amelynek az egyik lehetséges eszköze az adó. Mint láttuk, a természetes környezetünk túlzott igénybevételének okai közgazdasági nézőpontból is levezethetőek és magyarázhatóak. Ebből következően megoldásukhoz is hozzájárulhatnak gazdaságpolitikai eszközök. Az ENSZ környezeti és gazdasági felzárkózással foglalkozó Brundtland bizottsága „Közös jövőnk” jelentésében már 30 éve összekapcsolta a gazdasági növekedés és a környezeti fenntarthatóság fogalmát, megalkotta és definiálta a fenntartható fejlődés koncepcióját, valamint megállapította, hogy jól célzott lépésekre van szükség a környezeti erőforrások megvédésére a politika, a gazdasági szereplők, a civil társadalom és az egyén — 146 —

4.3. Terjedőfélben a zöld adózás

szintjén egyaránt (ENSZ, 1987). A környezetszennyezéssel szembeni szabályozói fellépésre egyre nagyobb erőfeszítéseket tesznek az országok, amely szabályozás sokféle lehet. A környezetszennyezés visszaszorítható jogi vagy pénzügyi szabályozó eszközökkel. A pénzügyi szabályozások célja, hogy megnöveljék a környezeti erőforrás árát és ezáltal mérsékeljék a környezetszennyezés mértékét. Az egyik ilyen pénzügyi szabályozási forma az adó kivetése a környezetszennyező tevékenységre vagy termékre. A zöld adók célja, hogy a környezetterhelés költsége megjelenjen a termelői vagy fogyasztói árakban, és így mérsékelje a környezetterhelő tevékenység mértékét. A közjószág és az externália hatás példáján láthattuk, hogy a szennyező tevékenységnek a kibocsátó (vagy fogyasztó) által érzékelt költsége alacsonyabb, mint a teljes társadalmi költsége. Ebből következően a kibocsátás (és fogyasztás) magasabb lesz, mint a kívánatos szint. Egyénileg sokan úgy érzik, hogy jól járnak, de az össztársadalmi haszon, főként azok miatt, akik nem részesednek a fogyasztásból vagy a profitból, hanem csak a költségekből, alacsonyabb lesz, mint a szabályozói eszköz segítségével elérhető legmagasabb össztársadalmi haszon. Ahhoz, hogy optimális egyensúlyi állapot legyen elérhető, arra van szükség, hogy a környezetszennyezés magasabb költségét fizessék meg a kedvezményezettek. Ennek kézenfekvő megoldása az adó kivetése a termelésre vagy a fogyasztásra. Az ilyen típusú, Pigou-adó42, vagyis egy tevékenység negatív társadalmi hatásait ellensúlyozni kívánó adók megnövelik a környezeti erőforrások piaci árát, ezáltal csökkentik a környezetszennyező tevékenység mértékét és a környezetre káros termékek fogyasztását, valamint visszaállítják az össztársadalmi kereslet és kínálat közötti egyensúlyt. Az egyensúly helyreállása következtében ismét nő a társadalmi jólét.

Arthur Pigou brit közgazdász után elnevezett adótípus.

— 147 —

4. Ökológiai fenntarthatóság – zöld növekedés

4-12. ábra: Zöld (Pigou) adó kivetésének mikrogazdasági hatása

Megjegyzés: A csillaggal jelölt értékek a zöld adó bevezetése következtében alakulnak ki. Forrás: MNB.

A zöld adók jellemzője a kettős osztalék hatás, vagyis a terelő és a többletbevételt jelentő hatás. A zöld adók kivetése tevékenységterelő és bevételi hatással jár, a bevételi hatás segítségével pedig adószerkezeti átrendezés, vagyis az adónemek adórendszeren belüli súlya változtatható meg. A tevékenységterelő hatás abban mutatkozik meg, hogy a zöld adó a gazdasági szereplőket a környezetszennyező tevékenység mérséklése és a környezetbarátabb megoldások alkalmazása felé mozdítja. A bevételi hatás egyszerűen a zöld adókból eredő többletbevételre vonatkozik. Ez felhasználható a hiány csökkentésére vagy a költségvetési hiány szinten tartása mellett más adónemek csökkentésére. Ha ez a munkát és tőkét terhelő adók csökkentésével jár, akkor az kedvező versenyképességi hatással jár. A tevékenységterelő és bevételi hatást, együtt szokás kettős osztalék hatásnak is nevezni (Williams, 2016). — 148 —

4.3. Terjedőfélben a zöld adózás

4-13. ábra: A zöld adózás célja és következményei

Forrás: MNB.

A környezetre káros tevékenységekre kivetett adók eredményessége függ attól, hogy a káros tevékenységet folytató termelők és fogyasztók mennyire rugalmasan reagálnak az adó kivetésére. Ha viselkedésük rugalmas, akkor a tevékenységüket fogják megváltoztatni. Ez esetben a környezetterhelő hatás csökken, de kevés költségvetési bevétel képződik (hiszen az adóalap csökken). Ezzel szemben, ha nem rugalmas a viselkedés, akkor a tevékenység csak kismértékben változik, viszont a rá kivetett adó miatt a költségvetési bevétel magas lesz. A Nemzetközi Energia Ügynökség 2012-ben modellezte, hogy különböző mértékű szén-dioxid adó kivetése következtében hogyan alakulna át az Egyesült Államok áramtermelésének szerkezete. Az eredmények alapján amenynyiben nem vetnek ki szén-dioxid adót, a szén 40 százalékos részaránya érdemben nem csökkenne az amerikai elektromos energia előállításban hosszú távon. 15 dolláros szénadó kivetése esetén 30 év alatt 16 százalékra, 25 dolláros szénadó kivetése esetén 4 százalékra mérséklődne (US Energy Information Administration, 2012). Különböző adómérté— 149 —

4. Ökológiai fenntarthatóság – zöld növekedés

kek kivetéséhez különböző mértékben alkalmazkodik a kínálat és a fogyasztói kereslet. 4-14. ábra: A kettős osztalék hatás jelentkezése a zöld adóztatásban

Forrás: OECD (2006), Williams (2016).

A gazdasági és környezeti fenntarthatóság érdekében a zöld adók szerepének növekednie kell. Van Ruijven (2019) és szerzőtársai tanulmánya alapján mérsékelt felmelegedés esetén 11–27 százalékkal, erőteljesebb felmelegedés esetén 25–58 százalékkal növekedhet a globális energiaszükséglet. Ennek az energiamennyiségnek az előállítása jelentős többletterhet fog róni a környezetre és a feltételezhetően okozott környezetszennyezés nem áll meg az országhatárokon, ezért szükséges, hogy a gazdaságpolitikai vezetés zöld adóeszközökkel ösztönözze az energiahatékonyságot, illetve a környezetbarát energiaforrások felhasználása felé terelje a gazdasági szereplőket és a háztartásokat egyaránt.

— 150 —

4.3. Terjedőfélben a zöld adózás

4-15. ábra: Az energiafogyasztás várható változása (2016–2040, millió tonna olajegyenérték)

Forrás: Nemzetközi Energia Ügynökség (2017).

Mi a növekedési hatása a zöld adóknak? A zöld adók bevezetésének növekedésre gyakorolt hatása elsősorban hosszú távon érvényesül a fenntarthatóság javításán keresztül. Ez a hatás nem önmagában a gazdasági növekedést gyorsító, hanem inkább a hosszú távon a növekedést gátló és lassító tényezők hatását tompítja, így segíti a növekedés fenntartását. Megkülönböztethetjük a gazdasági környezetre és az emberi erőforrásra kifejtett hatást. Fontos azonban, hogy már rövid távon is gazdaságserkentő, versenyképességi hatása lehet a zöld adókon alapuló adóátrendezésnek. Leginkább egyértelmű a környezeti fenntarthatóságra kivetett hatás. A környezetszennyezés okozta hatások számos területen lassítják a növekedést, növelik a költségeket. Közvetlenül látszanak a hatások például a mezőgazdaságban, amint az elsivatagosodott területek aránya emel— 151 —

4. Ökológiai fenntarthatóság – zöld növekedés

kedik, illetve kézzelfoghatóak a globális felmelegedés hatásait enyhítő eszközök (légkondícionáló) költségei. Amennyiben a környezetterhelő tevékenységek mérséklésével sikerül visszafogni e negatív környezeti folyamatokat, akkor ezzel a jövőbeli növekedés korlátai is oldódnak. A negatív környezeti hatások mérséklése a munkatermelékenységre is kedvezően hat. A zöld adók a környezet terhelésének költségesebbé tételével csökkentik a környezetszennyezés mértékét, ami egészségesebb életfeltételekhez és a munkaerő egészségének javulásán keresztül több ledolgozott munkaórához vezet. Kizárólag a globális felmelegedés következtében 153 milliárd munkaóra ment veszendőbe a hőség miatt 2017-ben, ami több, mint kétszerese a 2000-ben azonos okokból kieső munkaórák számának (64 milliárd) (Watts és szerzőtársai, 2018). Egy kínai tanulmány szerint az energiaadók emelése a lakosság egészségügyi állapotának javulása által 0,06-0,16 százalékkal növelheti a GDP-t (Wang és szerzőtársai, 2018). A zöld adózás forgalmi típusú adók formájában való erősítése támogathatja az adórendszer szerkezetének elmozdítását a külső versenyképesség erősítése felé, amennyiben a zöld adók kivetésével párhuzamosan csökkennek a munkát terhelő adók. A környezetszennyező tevékenységek forgalmi típusú adóztatásának erősítése és a munkát terhelő adók egyidejű csökkentése hatékonyabb adószerkezethez vezet (Matolcsy–Palotai, 2018). Ennek révén javul a versenyképesség, mivel a munkavégzést és az exportra termelést olcsóbbá teszi, miközben a környezetszennyező tevékenységet, illetve a káros – sok esetben import – termékek fogyasztását csökkenti. Ezt a felfogást lehet úgy is értelmezni, hogy nem a munkavégzés, hanem a szennyező tevékenység után kell fizetni (George Osborne korábbi brit pénzügyminiszter és a Konzervatív Párt képviselője ezt a következő gondolattal fejezte ki egy beszédében: „Pay as you burn and not pay as you earn.”). Költségvetési kiigazítás esetén az adóátrendezés a zöld adók erősítésével kevésbé vezet a gazdaság működésének torzulásához, mintha az a munkát terhelő adók erősítésével történne (Barrios és szerzőtársai, — 152 —

4.3. Terjedőfélben a zöld adózás

2013). A munkát és tőkét terhelő adók ugyanis nagyobb mértékben vetik vissza a foglalkoztatást és termelést, mint a forgalmi és termelési adók, amelyek közé a zöld adók sorolhatók. A forgalmi típusú zöld adók adóalapja általában nagyobb, így kisebb adóteherrel is ugyanakkora adóbevételt lehet beszedni általuk, mint a munkát vagy tőkét terhelő adók esetében. Megduplázza a kedvező hatást, amennyiben a zöld adókból származó bevételeket közvetlenül környezetvédelmi célokra fordítják. A környezetvédelmi céllal beszedett adóbevétel közvetlen hasznosítására szolgál például az ír Környezetvédelmi Alap, amelyet 2001-ben hoztak létre. A műanyag zacskókra és hulladéklerakókra kivetett illetékből származó bevételek az Alaphoz kerülnek, amely az összeget a hulladékokkal kapcsolatos intézkedések (általános rendszerek vagy termelői kezdeményezések) támogatására, hulladéktermelés megelőzésére/csökkentésére, valamint hulladékgazdálkodási tervek végrehajtására használja fel (Írország Kormánya, 2001). A műanyag zacskók felhasználási arányának csökkenése ahhoz is hozzájárulhat, hogy a világ óceánjait szennyező mintegy 150 millió tonnányi műanyag hulladék – jelenleg évi 8 millió tonnányi – újabb műanyag származékokkal való bővülését mérsékelje (Világgazdasági Fórum, 2016). 4-16. ábra: A műanyag hulladék óceánszennyező hatása

Forrás: Pixabay.com, Needpix.com

— 153 —

4. Ökológiai fenntarthatóság – zöld növekedés

A forgalmi típusú adók növelése azonban átmeneti inflációs hatásokkal is járhat, ezért a zöld adók mértékét a költségvetési tervezésnek alaposan mérlegelnie kell. A környezetszennyező tevékenység adóztatása két úton is kifejthet áremelkedést. Abban az esetben, ha közvetlenül a környezetszennyező terméket vagy erőforrást adóztatják és közvetetten, a termelés adóztatása eredményeként is. A környezetszennyező technológiák alkalmazása általában olcsóbb a környezetkímélő megoldások használatánál. A terelő hatás következtében a környezetbarát, de drágább termékek fogyasztása is inflációt generáló hatással párosulhat. A zöld adók bevezetése innovációra ösztönzi a vállalatokat és a környezeti adókból származó bevételek innovációra is fordíthatóak. A bevezetésre kerülő környezetvédelmi adók egyrészt arra ösztönözhetik a gazdaság szereplőit, hogy a dráguló környezetszennyező tevékenységek folytatása helyett térjenek át más, kevésbé környezetszennyező tevékenységekre. Ezeknek a kialakításához a vállalatok részéről innovációra, az innovációhoz szükséges humántőke kapacitásra, infrastruktúrára és tőkére van szükség. Továbbá a zöld adókból származó adóbevételeket a kormányok fordíthatják közvetlenül vagy vállalati támogatásokon keresztül közvetetten a környezetkímélő technológiák fejlesztését szolgáló innováció támogatására. A zöld adók innovációra gyakorolt pozitív hatását erősíti meg az OECD elemzése is (OECD, 2010).

Milyen típusúak lehetnek a zöld adók? A zöld adók sokféleképpen csoportosíthatók. Lehetnek értékarányosak (áfa), vagy tételesek (jövedéki adó), területileg lehetnek nemzetközi érvényűek és belföldiek. A környezeti adók lehetnek továbbá büntető jellegűek, azaz egy adott környezetre káros tevékenység után fizetendők vagy adókedvezmény formájában ösztönző jellegűek. A termelő által fizetett adók mögött a környezetszennyező termelés viszszaszorítása, vagy kevésbé szennyező technológiákra való áttérés ösztönzése áll. A termelőt közvetlenül terhelő adók közé soroljuk a kör— 154 —

4.3. Terjedőfélben a zöld adózás

nyezetterhelési díjat, mely vonatkozhat levegőterhelésre, vízterhelésre, talajterhelésre. Az adó alapja a kibocsátott szennyezőanyag mértéke vagy az igénybe vett földterület mennyisége. Ugyanebbe a csoportba tartozik a szénadó és a szén-dioxid kvóták is (ugyan szigorúan véve nem adók, de több szempontból mégis adó jellegűek). Egy harmadik adófajta, melyet a tevékenységet végző gazdasági szereplő fizet a hulladéklerakókban elhelyezett hulladékra (háztartási, építkezési, ipari hulladék stb.), vagy a szennyvíz kibocsátására kivetett adó. Általában különböző tarifák érvényesek az egyes anyagokra a szennyezés szintje szerint. A fogyasztókra kivetett adó a fogyasztás drágításával igyekszik a termelést kevésbé környezetszennyezővé alakítani. Az előállításuk során nagyobb szennyezést eredményező termékek árának adókon keresztül történő emelésével az alternatív, kevésbé szennyező termékek vonzóbbá válnak. Ezen adók közé sorolható többek között az üzemanyagokra kivetett jövedéki adó, mely csökkenti a fosszilis üzemanyagok fogyasztását, valamint átterelő hatással bírhat a megújuló energiaforrások használata felé. A gépjárműadó és az úthasználati díj környezeti besorolás szerinti alakítása szintén a közlekedés szennyező hatásainak visszaszorítására szolgál. A fogyasztók által fizetendő betéti díjak társadalmi ösztönzőként viselkednek. Az adók mellett kedvezményekkel is igyekszik az állam a környezetvédelmi szempontokat a gazdasági szereplők döntéseibe bevonni. A termelők oldalán az állam bizonyos feltételek teljesülése esetén társasági adókedvezményekkel igyekszik a természetvédelmi szempontok érvényesülését elősegíteni. A fogyasztói oldalon ugyanez a cél jelenik meg többek között az elektromos és hibrid autók regisztrációs adókedvezményeiben, illetve egyéb, az elektromos autózást támogató intézkedésekkel (például ingyenes parkolás, kedvezményes töltés).

— 155 —

4. Ökológiai fenntarthatóság – zöld növekedés

Mennyire elterjedt ma a zöld adózás? A zöld adók más széles körben elterjedt adókhoz képest újkeletűnek számítanak. A személyi jövedelemadó első korai megfelelői már ókorban megjelentek, majd modernkori alakjában is már 1799-ben bevezetésre került az Egyesült Királyságban. Az USA a vállalatok nyereségét 1909-ben adóztatta meg először, az áfa Németországban és Franciaországban jelent meg az első világháború idején. Ezekkel szemben a zöld adók nagy számú megjelenése későbbre, a 80-as évek végére és a 90-es évek elejére tehető (bár Norvégiában már 1971-ben bevezettek a kőolaj kéntartalmára adót). A környezetszennyezés visszaszorítására használt adókkal elméletben is sokkal később kezdett el foglalkozni a közgazdaságtan, mint más adótípusokkal. 4-17. ábra: A zöld adókból származó bevételek nagysága a GDP-hez viszonyítva (2016)

4,5%

Megjegyzés: Hiányzó értékek esetén a korábbi évek adataival pótolva (2014, 2015). Forrás: OECD.

— 156 —

4.3. Terjedőfélben a zöld adózás

A zöld adók terjedése folyamatos, azonban az ebből származó bevételek GDP-hez viszonyított aránya továbbra is alacsony szinten van. A zöld adók az összes adóbevétel mindössze 5,3 százalékát teszi ki az OECD országokban, ami átlagosan a GDP 1,6 százalékának megfelelő összeget jelent (OECD, 2017). Összehasonlításképpen a jövedelemadók, kiegészítve a társadalombiztosítási hozzájárulásokkal meghaladták a GDP 17 százalékát, a fogyasztást terhelő adók pedig a 11 százalékát (OECD, 2018). Európában a környezetvédelmi adókból származó bevételek jelentősebb összeget képviselnek, mint a világ többi részén. Az első tíz legmagasabb aránnyal rendelkező ország jellemzően európai. A világ gazdasági nagyhatalmai általában lényegesen kisebb arányszámokkal rendelkeznek, az Amerikai Egyesült Államokban például kevesebb, mint 0,7 százalék GDP-hez viszonyítva a zöld adókból származó bevétel, Kínában 0,7 százalék, Japánban 1,4, de Németországban is csupán 1,9 százalék. 2017-ben az Európai Unió 28 tagállama által beszedett összes környezetvédelmi adó az EU GDP-jének 2,4 százalékát tette ki. Ez az összeg (több, mint 368 milliárd euró) meghaladja az OECD átlagot, és az összes uniós adóbevétel 6,1 százalékát adta. A közösségen belül Görögország 4 százalékos GDP-hez viszonyított környezetvédelmi adókból származó bevétele a legmagasabb, amit Dánia és Szlovénia követ 3,7 százalékkal. A legalacsonyabb ez az arány Luxemburgban volt, 1,7 százalék, de további hat uniós országban (Litvánia, Románia, Spanyolország, Németország, Szlovákia, Írország) sem érte el a 2 százalékot.

— 157 —

4. Ökológiai fenntarthatóság – zöld növekedés

4-18. ábra: Környezetvédelmi adókból származó bevétel a teljes kormányzati bevétel arányában (2017)

11,2%

Forrás: Eurostat.

A zöld adókon belül az energia adókból származó bevételek kiugróan a legmagasabbak, amelyeket a közlekedésből származó adóbevételek követnek. Előbbiek a zöld adóbevételek mintegy háromnegyedét, utóbbiak az ötödét teszik ki. A környezetterhelésre kivetett adókból származó bevételek általában alacsonyak, az uniós országokban, a zöld adóbevételek 1 százalékát teszik ki, az erőforrás adók pedig csupán 0,3 százalékát, ami együttesen is töredéke a másik kettőnek. Néhány országban azonban – köztük hazánkban is – viszonylag magas a környezetterhelési és erőforrás adók részesedése. Ebben a tekintetben az Európai Unióban Hollandia az első, 13,1 százalékkal, utána Magyarország és Észtország következik 10,7 és 10,1 százalékkal. Magyarországon ezt a levegőterhelési, vízterhelési és talajterhelési díj eredményezi. — 158 —

4.3. Terjedőfélben a zöld adózás

4-19. ábra: Az egyes ágazatok súlya a zöld adóbevételekben (EU28, 2017)

Energia adók Környezetterhelési és erőforrás adók

Közlekedési adók Besorolás nélkül

Forrás: Eurostat.

4-4. keretes írás Hogyan adózhatunk zölden?

i) Az Európai Unió károsanyag kibocsátás-kereskedelmi rendszere Az EU azt a célt tűzte ki maga elé, hogy 2030-ra 40 százalékkal csökkenti az üvegházhatású gázok kibocsátását az 1990-es adatokhoz képest. Ennek elérését segíti az uniós károsanyag kibocsátás-kereskedelmi rendszer (ETS), amely 2005-ben jött létre, és az ipari tevékenység miatt keletkező károsanyagokra vonatkozik. A kibocsátás-kereskedelmi rendszerek ugyan szigorúan véve nem adóintézkedések, de adó jellegű intézkedésnek tekinthetőek. A kvótákból származó bevételek a tagállamokat illetik meg, és az Eurostat, az Európai Unió statisztikai hivatala is a környezetvédelmi adók közé sorolja az ebből származó bevételeket. Az EU ETS, amely közel 11 ezer magas energiafelhasználású létesítményt és légitársaságot érint, az elsőként létrejött, és máig a legnagyobb ilyen rendszer a világon. A rendszer meghatároz egy szén-dioxid kibocsátási küszöböt, amely alatt a válla-

— 159 —

4. Ökológiai fenntarthatóság – zöld növekedés

latok szén-dioxid kvótákért cserébe szennyezhetik a levegőt, az el nem használt kvótákkal pedig szabadon kereskedhetnek (ez az úgynevezett „cap and trade”, azaz fix összkvótás kereskedési rendszer). Egy kibocsátási egység egy tonna szén-dioxid, vagy azzal egyenértékű, más üvegházhatású gáz kibocsátására jogosít. A harmadik, jelenlegi, 2013–20 közötti fázisában (2018/410/EU irányelv) már közös uniós szintű összkvóta mennyiség került megállapításra szemben a korábbi nemzeti szintű kvóta meghatározással. Ez az összkvóta szám, vagyis az EU által kiadott kibocsátási egységek teljes száma, évente meghatározott ütemben csökken (lineáris csökkentési tényező). Az előírt csökkenés 2013–2020 között évente 1,74 százalék, 38 millió kvóta, 2021 után pedig évi 2,2 százalék, azaz 48 millió kvóta. 4-20. ábra: Az Európai Unió kibocsátás-kereskedelmi rendszere

Forrás: Elekházy (2019).

Az aukcióra kerülő kvóták 88 százaléka az országok 2005. évi, vagy 2005– 2007 közötti átlagos évi (a magasabb arányt veszik figyelembe) kibocsátásainak arányában kerül elosztásra. További 10 százalékot a 10 legalacsonyabb jövedelmű ország kap meg, és az abból származó bevételt a gazdaságuk károsanyag kibocsátásának mérséklésére és a klímaváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra kell fordítaniuk. A kvóták maradék 2 százalékát „Kiotói bónuszt”-nak is nevezik, és azon országok között osztják szét, melyek 2005 előtt elérték, hogy üvegházhatású gáz kibocsátásuk 20 százalékkal csökkenjen a saját bázisévükhöz, vagy időszakukhoz képest. Ezek az országok: Bulgária, Csehország, Észtország, Magyarország, Lettország,

— 160 —

4.3. Terjedőfélben a zöld adózás

Litvánia, Lengyelország, Románia és Szlovákia. A kvótaeladásból származó bevételek minimum 50 százalékát a tagállamoknak klíma és energia célokra ajánlott fordítaniuk (2015-ben az összes bevétel 71 százalékát fordították ilyen célokra (Európai Bizottság, 2017)). Az államokhoz a kvóták értékesítéséből befolyó összeg jelentős többletbevételi forrás lehet, de emellett tevékenységterelő hatása is van. Az EU az 1990-es szinthez képest 2016-ban megközelítőleg 22 százalékkal kevesebb üvegházhatású gázt bocsátott ki. Az üvegházhatású gázok kibocsátása az 1990-es évek elején meghaladta az évi 5,7 milliárd tonnát, ez 2005-re, az ETS bevezetésének idejére kisebb-nagyobb kilengésekkel ugyan, de 5,2 milliárd körülire csökkent, majd 2016-ra 4,4 milliárd tonnára mérséklődött. Az EU az ETS létrejöttéhez, azaz 2005-höz képest a jelenlegi ütemterv szerint 2020-ra 21 százalékkal, 2030-ra pedig az 1990-es szinthez képest 40 százalékkal tervez kevesebb kibocsátást (ez 2005-höz képest 36 százalékos csökkenést jelent). A kibocsátás-kereskedelmi rendszer segítette a károsanyag kibocsátás csökkenését az uniós államokban, azonban hatékonysága olykor megkérdőjeleződött (az alacsony kvótaárak és jelentős kvótatöbblet időszakában, amely már elmúlt, és a kvótaárak 2019 elején az eddigi legmagasabb szintjükön álltak). Az uniós kvótakereskedelmi rendszer a világ legrégebben érvényben lévő és legkiterjedtebb károsanyag kereskedelmi rendszere. ii) Betéti díjrendszer Finnországban A termékcsomagolások okozta környezetszennyezést hatékony módon tudja mérsékelni egy jól működő betéti díjrendszer. Az egyik legjobb példa erre Finnország, ahol a pet-palackok, üvegek és fém üdítődobozok betéti díjával elérték, hogy az egyszer használatos fém üdítődobozok visszaváltási aránya elérje a 95 százalékot 2015-re. A betéti díj összegét az állam határozza meg: 0,1-től 0,4 euróig terjed csomagolás típusok szerint, visszaváltás esetén pedig a fogyasztó visszakapja a vásárlás során kifizetett betéti díjat. A rendszer lényege a nagyon szoros együttműködés az élelmiszeripar, a kiskereskedelem és a kormányzat között (Ettlinger, 2016). A betéti díjrendszert kiegészítendő, 1994 óta érvényben van a csomagolás adója is (0,51 euró literenként), melyből kedvezményt kap az a csomagoló

— 161 —

4. Ökológiai fenntarthatóság – zöld növekedés

vállalat, amelyik a betéti díjrendszerben részt vesz. A visszaváltási arányok ugyan eredetileg is magasak voltak Finnországban, azonban a betéti díjak bevezetése utáni évben látványos volt a javulás: 59 százalékról 79 százalékra emelkedett az egyszer használatos fém üdítődobozok visszaváltási aránya, amely 2015-ben elérte a 95 százalékot. A pet-palackok 2008-as bevezetése után két év alatt 71 százalékról 90 százalék fölé emelkedett a visszaváltási arány, miközben az üvegpalackoknál ez az arány mindig is 80 százalék feletti volt, 2015-ben 89 százalék. 4-21. ábra: A finn betétdíjas rendszer működése

Forrás: PALPA.

A betéti díjrendszer más országokban, például Németországban is kiválóan működik. Németországban is hasonlóan magas visszaváltási arányokat értek el (pet-palackok esetében 93,5 százalék volt 2015-ben a német csomagolópiac-kutató társaság (Gesellschaft für Verpackungsmarktforschung – GVM) adatai szerint) a betéti díj bevezetésével, mely egységesen 0,25 euró minden egyszer használatos műanyag palackra. Az újratölthető pa-

— 162 —

4.3. Terjedőfélben a zöld adózás

lackokra és üvegekre mérettől és anyagtól függően 8, illetve 15 centes kedvezményes betéti díj vonatkozik. iii) Nitrogén-oxid adó Svédországban A svéd kormány többek között az 1992-ben bevezetett, helyhez kötött tüzelőberendezések nitrogén-oxid kibocsátására kivetett adóval kívánta mérsékelni az egyre nagyobb problémának számító talajsavasodást. Az intézkedés visszatérítési mechanizmussal volt ellátva, mely a kisebb mértékben szennyezőknek kedvezett. A bevezetéskor kilogrammonként 40 svéd koronát kitevő adónak (mely 2008-ban 50 koronára emelkedett) is köszönhetően a nitrogén-oxidok kibocsátása Svédországban 30–40 százalékkal mérséklődött 1992 és 2014 között (Pedersen, 2016). iv) Műanyag zacskókra kivetett illeték Írországban Írország 2002-ben a műanyag zacskókra kivetett illetékkel (kezdetben 0,15 euro/db, de 2007-től már 0,22 euro/db) elérte, hogy 2015-re a műanyag zacskók eldobott szeméthez viszonyított aránya 0,1 százalékra csökkent a 2001-es 5 százalékról, illetve a tengeri szemét esetében is 5 százalékról 0,2 százalékra mérséklődött az arányuk. Az illeték hatására megváltoztak a lakosság vásárlási szokásai is, ezért az intézkedés rendkívül sikeresnek mondható (Anastasio és Nix, 2016). v) Hulladéklerakási adó az Egyesült Királyságban Az Egyesült Királyságban 1996-ban vezettek be adót, mellyel a szeméttermelés csökkentését szerették volna elérni, valamint az újrahasznosítást ösztönözni. A jelenleg is hatályban lévő hulladéklerakási adó nem veszélyes hulladék esetében 2,65 angol font, a biológiailag lebontható hulladék esetében pedig 84,4 font tonnánként. Az intézkedés hatására a hulladéklerakókba kerülő szemét mennyisége 50 millió tonnáról 12 millió tonnára mérséklődött 2001 és 2015 között (Elliott, 2016). A hulladéklerakási adó a világ más részein, köztük Dél-Koreában is hasonlóan sikeres beavatkozásnak bizonyult.

— 163 —

4. Ökológiai fenntarthatóság – zöld növekedés

Felhasznált irodalom Anastasio, M. – Nix, J. (2016): Plastic Bag Levy in Ireland. Institute for European Environmental Policy https://ieep.eu/uploads/articles/attachments/0817a609-f2ed-4db0-8ae0-05f1d75fbaa4/IE%20 Plastic%20Bag%20Levy%20final.pdf?v=63680923242 Barrios, S. – Pycroft, J. – Saveyn, B. (2013): The marginal cost of public funds in the EU: the case of labour versus green taxes. Európai Bizottság Taxation Papers WP N. 35. Elekházy N. (2019): Az Európai Unió kibocsátás-kereskedelmi rendszere. Infojegyzet, Országgyűlés Hivatala https://www.parlament.hu/documents/10181/1789217/Infojegyzet_2019_9_EU_ kibocsatas-kereskedelem.pdf/5582ab18-4c8b-c53b-067c-1d2c195b2022 Elliott, T. (2016): Landfill Tax in the United Kingdom, Institute for European Environmental Policy https://ieep.eu/uploads/articles/attachments/e48ad1c2-dfe4-42a9-b51c-8fa8f6c30b1e/UK%20 Landfill%20Tax%20final.pdf?v=63680923242 ENSZ (1987): Report of the World Commission on Environment and Development (Brundtland jelentés), 1987. augusztus 4., https://sswm.info/sites/default/files/reference_attachments/UN%20 WCED%201987%20Brundtland%20Report.pdf Ettlinger, S. (2016): Deposit Refund System (and Packaging Tax) in Finland. Institute for European Environmental Policy. https://ieep.eu/uploads/articles/attachments/9d526526-d22b-4350-a5906ff71d058add/FI%20Deposit%20Refund%20Scheme%20final.pdf?v=63680923242 Európai Bizottság (2017): Analysis of the use of auction revenues by the Member States https://ec.europa.eu/clima/sites/clima/files/ets/auctioning/docs/auction_revenues_ report_2017_en.pdf Európai Bizottság (2018): Report on the functioning of the European carbon market https://ec.europa.eu/clima/sites/clima/files/ets/docs/com_2018_842_final_en.pdf Az Európai Bizottság 1031/2010/EU rendelete. https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/ PDF/?uri=CELEX:32010R1031&from=IT Az Európai Parlament és A Tanács (EU) 2015/1814 határozata. https://eur-lex.europa.eu/legalcontent/HU/TXT/?uri=CELEX%3A32015D1814 Az Európai Parlament és A Tanács (EU) 2018/410 irányelve. https://eur-lex.europa.eu/legalcontent/HU/TXT/HTML/?uri=CELEX:32018L0410&from=EN Írország Kormánya (2001): Environmental Fund. https://www.dccae.gov.ie/en-ie/environment/ topics/environmental-protection-and-awareness/environmental-fund/Pages/default.aspx Matolcsy Gy. – Palotai D. (2018): A magyar modell: A válságkezelés magyar receptje a mediterrán út tükrében. In: Hitelintézeti Szemle, 17. évf. 2. szám, 5–42. p., június. https://hitelintezetiszemle. mnb.hu/letoltes/hsz-17-2-t1-matolcsy-palotai.pdf

— 164 —

4.3. Terjedőfélben a zöld adózás Meadows, Donella H. – Meadows, Dennis L. – Randers, J. –Behrens, William W. (1972): The limits to growth, Universe Books, New York. http://www.donellameadows.org/wp-content/userfiles/ Limits-to-Growth-digital-scan-version.pdf Nemzetközi Energia Ügynökség (2017): World Energy Outlook. https://www.iea.org/weo2017/ OECD (2010): Taxation, innovation and the environment, 2010. https://read.oecd-ilibrary.org/ environment/taxation-innovation-and-the-environment_9789264087637-en#page1 OECD (2017): Green Growth Indicators.. https://read.oecd-ilibrary.org/environment/greengrowth-indicators-2017_9789264268586-en#page1 OECD (2018): Revenue Statistics 2018, Tax revenue trends in the OECD https://www.oecd.org/ tax/tax-policy/revenue-statistics-highlights-brochure.pdf Pedersen, A. B. (2016): NOx and SO2 taxes in Sweden Institute for European Environmental Policy https://ieep.eu/uploads/articles/attachments/272d334d-c78b-4da6-8e39-f3259a6e8058/SE%20 NOx%20SO2%20Tax%20final.pdf?v=63680923242 van Ruijven, B. J. – De Cian, E. – Wing, I. S. (2019): Amplification of future energy demand growth due to climate change. Nature Communications, 2019. június 24. https://www.nature.com/articles/ s41467-019-10399-3 US Energy Information Administration (2012): EIA projections for the effect of carbon tax on sources of United States electrical generation. Világgazdasági Fórum (2016): The New Plastics Economy. Rethinking the future of plastics. http://www3.weforum.org/docs/WEF_The_New_Plastics_Economy.pdf Wang, B. – Liu, B. – Niu, H. – Liu, J. – Yao, S. (2018): Impact of energy taxation on economy, environmental and public health quality. In: Journal of Environmental Management. Vol 206., 85–92. p., 2018. január. https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0301479717310149?via%3Dihub#! Watts, N. és szerzőtársai (2018): The 2018 Report of the LancetCountdown on health and climate change: shaping the health of nations for centuries to come, 2018. november. https://www.thelancet.com/ journals/lancet/article/PIIS0140-6736(18)32594-7/fulltext?code=lancet-site Williams, R C. (2016): Environmental taxation. NBER Working Paper 22303, június; https://www. nber.org/papers/w22303.pdf.

— 165 —

4.4.

Beruházások és zöld finanszírozás Mihálovits Zsolt – Paulik Éva – Tapaszti Attila

89 ezer milliárd dollár, azaz az Egyesült Államok 2018-as GDP-jének több mint négyszerese. A Világbank becslése szerint az elkövetkező évtizedekben ekkora összegű infrastrukturális beruházás szükséges ahhoz, hogy elérhető legyen a párizsi klímaegyezményben kitűzött cél, azaz hogy az átlaghőmérséklet növekedése ne haladja meg a 2 Celsius-fokot. Az éghajlatváltozás az emberiség előtt álló egyik legnagyobb kihívás, amelynek pénzügyi leképeződése is rendkívül komplex kérdéseket vet fel: milyen ösztönzőkkel, módszerekkel és új keretrendszerekkel érhető el, hogy a zöld beruházások időben megvalósuljanak? Ebben a fejezetben az újabbnak nevezhető pénzügyi megoldásokat vizsgáljuk, az állami szerepvállalást csak a piacról induló kezdeményezések támogatásának – szabályozások, egyéb ösztönzők – mentén érintjük. Miért is fontos hangsúlyozni, hogy piaci megoldásokról beszélünk? A fent említett hatalmas beruházási igényt sokan kizárólag annak költség oldaláról közelítik meg, ez az egyik fő ellenérv a kellő mértékű beavatkozással szemben. Fontos észrevenni, hogy ez az érvelés kissé féloldalasnak tűnik, hiszen ami az egyik oldalon költség, az a másikon bevétel, így rövid távon a beruházások felpörgése a gazdasági növekedés irányába mutat. A hatékony tőkeallokáció már kérdésesebb, amely hosszú távon is biztosíthatja a projektek fenntarthatóságát. A piacok itt kaphatnak nagyobb szerepet, de ehhez a piaci mechanizmus rövid távú profitorientáltságát szükséges módosítani. Az új trendek erről szólnak a piaci, társadalmi és környezeti fenntarthatóság együttes elérésének szándékával. Természetesen a zöld projektek, beruházások kínálati oldala is jelentős változáson megy keresztül. Az utóbbi években a technológiai fejlődésnek hála a megújuló energia is egyre versenyképesebbé vált, üzleti alapon is egyre nagyobb ki— 166 —

4.4. Beruházások és zöld finanszírozás

hívást támaszt a hagyományos energiaforrásokkal szemben. Igaz ez a gazdaság többi szektorára is, ahol környezetileg is fenntartható technológiákra van szükség, a megújuló energiák ennek csak egy szeletét jelentik. Azonban azt is látni kell, hogy a teljes globális gazdaság egy adott, főleg szénalapú energiára épülő struktúrában működik, aminek megváltoztatása túlmutat az egyszerű üzleti matematikán. Ezért önmagában az új és versenyképes technológiák megjelenése még nem jelenti automatikusan azok gyors elterjedését is. Az új piaci trendek ez utóbbiban vállalhatnak kulcsfontosságú szerepet, az innováció felgyorsításától kezdve azok piaci alkalmazásának elegendő sebességű elterjesztéséig.

Fenntartható pénzügyi trendek terjedése a tőkepiacokon Támogathatják-e a piacok, a piaci mechanizmusok által vezérelt, profitorientált szereplők (is) a fenntartható növekedést? Az közismert, hogy az állami szerepvállalás a fenntartható növekedés feltételeinek megteremtésében kulcsfontosságú. Ez a direkt beavatkozásokon túl (például egy állami zöld beruházás) magában foglalja a piaci szabályozásokat is, így a piaci tőkeallokáció keretrendszerének „külső” alakítása segíthet a fenntarthatóbb gazdasági tevékenységek felé csatornázni a forrásokat. Vannak emellett a piacról induló kezdeményezések is, amelyek tulajdonképpen a piaci mechanizmus „belülről” történő átalakítását szorgalmazzák egy hosszú távon is fenntartható, és emellett profitábilis működést megcélozva. Fontos, hogy e tőkepiaci trendek nem lépnek túl a tradicionális piaci kereteken, alapvetően a hagyományos kockázat-hozam térben optimalizálnak. A piaci allokációs mechanizmus hatékonyságát igyekeznek tehát ötvözni egy szélesebb, társadalmi és környezeti faktorokat is figyelembe vevő szemléletmóddal. Mindezt annak reményében, hogy hosszabb távon kialakítható egy a környezet és a társadalom, valamint a piaci szereplők számára egyaránt előnyös szituáció, a sok esetben rövid távú és szűk fókuszú piaci mechanizmus javítható. Fontos kiemelni, hogy e trendek fontos kiegészítői lehetnek az állami beavatkozásoknak, sok esetben a piaci szereplők és az állami szereplők együtt alakíthatnak ki általánosan elfogadott standardokat.

— 167 —

4. Ökológiai fenntarthatóság – zöld növekedés

A következőkben két fontos, a fenntartható pénzügyek irányába mutató tőkepiaci trend, a zöldkötvények és az ESG (Environmental, Social, Governance) szemlélet rövid bemutatására kerül sor. A trend mögött meghúzódó okok sokrétűek. Egyrészt a környezeti kockázatok várható növekedése és az ebből fakadó költségek jelentős emelkedése egyszerűen rákényszeríti a szereplőket a változtatásra: az éghajlatváltozás kockázatainak menedzselése pusztán pénzügyi szempontból is elengedhetetlen. Másrészt a zöld technológiák gyors fejlődése jelentős üzleti lehetőségeket is rejthet, ezek kihasználása azonban a már meglévő kapacitásokba fektetett hatalmas tőkeállományok miatt alapesetben túl lassú lenne. A zöld pénzügyek43 katalizátorai lehetnek a változásnak. A fenti okokon túl fontos tényező még az is, hogy a társadalom tagjai – akár mint befektetők, akár mint fogyasztók – a felmérések szerint egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a rövid távú profitcélokon túlmutató környezeti és társadalmi tényezőkre. A vállalatok, befektetési alapok, vagyonkezelők számára ezért elengedhetetlen az ügyfeleik preferenciájának figyelembevétele. Végül, de nem utolsósorban, az eddigi kutatások szerint a környezeti és társadalmi tényezők figyelembevétele nem jelent az eredményesség szempontjából alulteljesítést hosszabb távon, a szemlélet nem kíván altruisztikus áldozatokat. Fontos kiemelni a vállalatok és azok befektetői közötti egyre aktívabb kommunikációt a fenntarthatóbb működésről. Ez leginkább a részvényesek esetében elterjedt (például közgyűlési javaslatok formájában), de már egyéb eszközosztályoknál is megfigyelhető. Az elmúlt évek tapasztalata alapján várható, hogy e tőkepiaci trendek tartósnak bizonyulnak és sokkal inkább standardizálttá és alapvetővé válnak. Ugyanakkor számos kihívást is tartogat a jövő. Ahhoz, hogy a környezeti, társadalmi célok piaci döntésekben való figyelembevétele ne csak egy marketing fogás vagy egy hatás nélküli kötelezően kitöl43

Zöld pénzügyek alatt olyan, alapvetően piaci alapon, magánforrásokra épülő pénzügyi közvetítést értünk, melynek során a pénzügyi, befektetési, biztosítási szolgáltatások jellemzően beruházások, projektek finanszírozásán keresztül a környezeti fenntarthatóságot is szolgálják, a kockázatkezelési elvek sérülése nélkül.

— 168 —

4.4. Beruházások és zöld finanszírozás

tendő dokumentációhalmaz legyen, még rengeteg munka és fejlődés szükséges.

Zöld pénzügyek – Miért és mit? Miért van szükség a zöld pénzügyekre?

A piaci mechanizmus működésének vizsgálata a kulcs az új piaci trendek alapjainak megértésében. E folyamat etikai, filozófiai szinten történő vizsgálódást rejt magában, amely a piac, valamint a társadalom és környezet közötti interakciók megértését szolgálja. Természetesen rögtön felmerül, hogy nem hibás feltételezés-e a piacot (a gazdaságot) a társadalomtól, környezettől elkülönítve kezelni? Nem ez a szemlélet okozza-e magát a problémát? A gazdaság és a társadalom, környezet elválasztása vezetett ahhoz a hithez, hogy a vállalat működésének egyetlen célja a profit generálása és a részvényár emelése, a társadalom, környezet által állított korlátok pedig külsődlegesek. Ahogy Milton Friedman 1962-ben megfogalmazta: a vállalatok társadalmi felelősségvállalása „a profit emelését célzó tevékenységekben való részvétel egészen addig, amíg ez megfelel a játékszabályoknak” – ez az ún. shareholders elv. A játékszabályok természetesen a törvényeket, egyéb szabályozásokat jelentik, amelyek a vállalatok társadalomhoz (munkavállalói jogok, termékbiztonság, munkakörnyezettel kapcsolatos előírások stb.) és környezethez (szenynyezés tiltása vagy a költségek kifizetése stb.) való viszonyát hivatottak rendezni. Ebben a gondolkodási keretben a működési externáliák internalizálását külső kényszer hatására végzi el az adott cég, ha ilyen korlát nincs, akkor nem kötelessége ilyen módon eljárni, sőt etikai vétség lenne nem kizárólag a befektetők szempontjait figyelembe venni. Ezzel ellentétben áll az ún. stakeholders elv (Freeman, 1984), amely nem tagadja ugyan a vállalat profitcélját, azonban magát a vállalatot egy szélesebb kör érdekeit érvényesítő entitásnak gondolja. A vállalati — 169 —

4. Ökológiai fenntarthatóság – zöld növekedés

stakeholderek körének meghatározása természetesen nem teljesen egzakt, szűkebb értelemben a szállítókat, vevőket, munkavállalókat szokás e fogalmon értelmezni, de szélesebb körben a helyi társadalom, környezet és minden valóban érintett fél ehhez a körhöz tartozik. A probléma, hogy már a releváns érdekkörök meghatározása is nehézségekbe ütközik, nem is beszélve az egyes vállalatot érintő döntésekbe való bevonásuk mikéntjéről. Ki reprezentálja az egyes érdekcsoportokat és milyen fórumon? Ki szavazhat a vállalati közgyűlésen, milyen szavazati joga van, milyen súllyal vehet részt a döntésekben? Ha ettől eltekintünk és elméleti szempontból vizsgáljuk a kérdést, úgy látható, hogy a működési korlátok a belső csoportok dinamikái által meghatározottak (Rönnegard és szerzőtársai, 2013). Ez az elv demokratikusabbnak tekinthető – az döntsön, akit érint a kérdés – és egy társadalmilag és környezetileg előnyösebb (magasabb összhasznosságú) helyzetet vetítene előre, azonban kritikusai rámutatnak a vállalati működés hatékonyságának esetleges romlására mint várható hátrányra. A hatékonyság romlása pedig gazdaságilag kedvezőtlenebb helyzetet eredményezne, ami hoszszabb távon a társadalom számára is kedvezőtlen lenne – hangzik el a legfőbb ellenérv. A „shareholders” elv támogatói szerint, ahogy fentebb jeleztük, a társadalmi, környezeti hatások (előnyök és hátrányok) szereplők közti allokálása a politika terepe, amely egy igazságos és fenntartható társadalmi szerződésben érhető tetten. A vállalat döntéshozóinak ezért ezekre a kérdésekre már nem kell reflektálnia, csak a profitcélokra. Az alábbi ábra a fenti gondolatmenet rövid összefoglalását mutatja:

— 170 —

4.4. Beruházások és zöld finanszírozás

4-22. ábra: Shareholder vs. Stakeholder „SHAREHOLDER” ELV

„STAKEHOLDER” ELV Az összes érinte fél érdekeit gyelembe kell venni (közösség, környezet, részvényesek, stb.) A kizárólagos pro maximalizálás korlátai így belsők A stakeholderek teljes bevonása a gyakorlatban nehezen megvalósítható

A menedzsment kizárólag a pro maximalizálásra koncentrál a játékszabályok betartása melle – a korlátok emia külsődlegesek Könnyebben operacionalizálható, de túlságosan rövid távú szemlélet A megelőző év zedekben erősen teret nyert

ESG MEGKÖZELÍTÉS/ZÖLD FINANSZÍROZÁS Az ESG megközelítés, a zöld és társadalmilag hasznos pénzügyek ezen ellentmondás feloldását segíthe k Hosszabb távon ez mind pénzügyileg, mind társadalmi és környeze szempontból is előnyösebb állapotot eredményezhet

Forrás: MNB.

A fenti két álláspont a két szélsőséges véleményt tükrözi, természetesen a valóságban ezeknek valamilyen elegye alapján működik egy vállalat. A fő kérdés, hogy lehetne-e integrálni a két álláspontot? Meg lehet tartani az üzleti hatékonyságot környezetileg, társadalmilag fenntartható módon? Erre kísérel meg választ adni az általunk bemutatni kívánt két, piacról induló kezdeményezés: a zöld pénzügyek, illetve az ESG koncepció. Alapvetően itt a befektetők által érvényesített szemléletről beszélhetünk, ahol a szűk, rövidtávú profit- és eszközár-maximalizáláson túlmutató környezeti, társadalmi faktorok üzleti döntésekben való figyelembevételének szorgalmazása történik. Nagyon lényeges pont, hogy ez nem altruisztikus szemlélet, hanem azon a várakozáson alapul, hogy hosszabb távon a társadalmi, környezeti hatások beárazásra kerülnek, és befolyásolják a vállalat értékét, így összességében pénzügyileg (is) kedvezőbb kimenetet eredményez majd ezen hatások figyelembevétele. — 171 —

4. Ökológiai fenntarthatóság – zöld növekedés

Hogy néz ki ez a gyakorlatban? Melyek a főbb irányzatok? A fenntartható szemléletrendszer beépítése a befektetési folyamatba az egyik legfontosabb, legtöbb körültekintést és részletes elemzést igénylő aspektus. Erre egyelőre nincsen tökéletes megoldás, sok megközelítés létezik, amelyek között jelentős különbségek vannak a megvalósítás tekintetében is. A befektetési folyamatba történő integrálásra három fő irányzat és azon belül is számos megoldás létezik44: 1) A Socially Responsible Investing (SRI) a legkorábbi megközelítés, amelynek lényege, hogy bizonyos iparágakat, tevékenységeket kizárnak a befektetési univerzumból (negative screening), tehát nem fektetnek olyanba, ami etikailag megkérdőjelezhető, vagy egyértelműen káros például az egészségre, környezetre. 2) Az Environmental Social Governance (ESG) alapú befektetés a 2000es évek elején alakult ki, az SRI-vel szemben már nem kizárást alkalmaz és nem is morális alapon közelít a kérdéshez. Az ESG befektetés azon a felismerésen alapul, hogy ezek a faktorok hatással vannak az adott cégek pénzügyi eredményére is. Ez már egy adat alapú megközelítés, számos kritérium részletes elemzésére épül, amelyek közül mindig az adott iparágra, cégre releváns faktorok kapnak nagyobb hangsúlyt. Az ESG minősítők között is számottevő különbségek vannak a módszertan tekintetében és a befektetőktől is nagyban függ, mit tekintenek igazán fontosnak. A minősítések nem jelentenek abszolút értékítéletet, inkább csak iparágon belüli relatív minősítésre alkalmasak, azonosítják a lemaradó, vagy éppen vezető vállalatokat, illetve az egyes vállalatok esetében nyomon követhetővé teszik az ESG teljesítmény változását. Így azonosíthatók a javuló/romló teljesítményű cégek. 44

World Economic Forum, 2014: Impact Investing: A primer for family offices

— 172 —

4.4. Beruházások és zöld finanszírozás

3) Az impact investing (például zöldkötvény) filozófiája eltér a fentebb ismertetett két módszertől. Itt a pénzügyi teljesítményen túl elvárás, hogy az adott befektetés valamilyen pozitív hatást gyakoroljon a környezetre és/vagy a társadalomra, továbbá egyre hangsúlyosabb az is, hogy ez a hatás mérhető legyen. Az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése például az egyik ilyen, viszonylag könnyen kvantifikálható mérőszám. A pozitív hatás azonosítására és mérésére gyakran használják még az ENSZ fenntartható fejlődési céljait, azaz azt vizsgálják, hogy az adott cég, befektetés a célok közül melyek teljesülését segíti elő. Ezek esetében a mérhetőség már nehezebb, itt egyelőre még ezek azonosításán van a hangsúly. 4-23. ábra: A fenntartható szemléletrendszer gyakorlati alkalmazásának módszerei

TÁRSADALMI FELELŐSSÉGVÁLLALÁSSAL ÖTVÖZÖTT BEFEKTETÉSEK

ESG INTEGRÁCIÓ

EGYRE CÉLZOTTABB HATÁSOK, METRIKÁK ÉS RIPORTOK

„IMPACT INVESTING”

Forrás: World Economic Forum, Impact Investing: A Primer for Family Offices 2014.

A piacon mindhárom megközelítésre számos példa akad. Egyelőre a kezelt vagyon mennyiségét tekintve még a negatív szűrés (SRI) dominál, részben mivel ennek van a legnagyobb hagyománya, másrészt mert ezt talán a legkönnyebb bevezetni, kevésbé adatigényes, mint az ESG, nincs szükség ESG minősítésekre sem, ráadásul az ehhez kapcsolódó — 173 —

4. Ökológiai fenntarthatóság – zöld növekedés

értékalapú megközelítés könnyen elmagyarázható a befektetőknek is. Ma már globálisan a befektetések kb. 25–30 százalékánál, valamilyen mélységig figyelembe veszik az SRI vagy az ESG faktorokat és a növekedés dinamikus. Fontos, hogy a három megközelítés nem egymást kizáró, hanem inkább egymásra épülő. Ezt szemlélteti a fenti ábra is. Az értékalapú kizárás után az ESG minősítés már számszerűsíthető, a cél lehet egy adott portfólió teljes ESG minősítésének a javítása, vagy azon belül lehet hangsúlyos az egyes faktorok javítása például a környezeti vagy a társadalmi pontszám emelése. Ezt követően még lehet cél valamilyen konkrét környezeti mutató például a teljes portfólió üvegházhatású gáz kibocsátásának a csökkentése vagy valamilyen fenntartható fejlődési cél (SDGs) támogatása. Ezek egy portfólió optimalizáció keretében kezelhetők, több alternatív megoldás is elképzelhető, az optimalizációt időről időre újra kell futtatni, hiszen a paraméterek idővel változnak. Ez a megközelítés alkalmazható kötvény- és részvényportfólió esetén is. 4-24. ábra: A fenntartható szemléletrendszer beépítése a befektetési folyamatba

KIZÁRÁS (SRI)

E kai alapú kizárás • • • • • • •

Dohány Alkohol Fegyverek Génmódosíto növények Pornográ a Szerencsejáték Álla szőrme

ESG MINŐ ÍTÉS

• A legrosszabb ESG minő ítésű részvények kizárása • ESG pontszám javul? • Az ESG kritériumok közül választás (pl. üvegházhatású gáz, munkakörülmények, stb.)

Forrás: MNB.

— 174 —

„IMPACT INVESTING”

•

Szén-dioxid kibocsátás csökkentése

•

Fenntartható fejlődési célok (SDG)

•

Egyéb pozi hatás

környeze

4.4. Beruházások és zöld finanszírozás

Mi a zöldkötvény és milyen standardoknak kell megfelelni ehhez? Mitől zöld egy kibocsátott kötvény?

A környezeti kockázatok növekedése és gazdaságpolitikai fókuszba kerülése új eszközöket – köztük elsősorban a zöldkötvényeket – helyezett a befektetési térképre. A zöldkötvények esetében a bevont forrást meghatározott, környezeti-energiahatékonysági szempontból hasznos beruházásra fordítja a kibocsátó. A zöldkötvény egyszerre segíti elő a tőke környezetbarát beruházásokba csatornázását, csökkenti a forráshoz jutás költségét és felhívja a figyelmet a környezetromboláshoz kapcsolódó pénzügyi kockázatokra is (Mihálovits – Tapaszti, 2018). Mivel a zöldkötvények csak meghatározott körű felhasználást és célokat finanszírozhatnak, pontosan definiálni és dokumentálni kell mind az ezt biztosítani hivatott folyamatokat, mind a források konkrét felhasználását. Ez addicionális információt biztosít a befektetők számára az adott cég irányítási, ellenőrzési és projektmenedzseri kompetenciáiról, amely a kötvény hitelkockázatának a felmérését is támogathatja. Az érem másik oldala, hogy a kibocsátókra a zöldkötvény-kibocsátási keretrendszer, projektellenőrzés, belső folyamatok kidolgozása és működtetése többletköltséget ró, amit több pozitív faktor hivatott ellensúlyozni.45 A zöldkötvény standardok kialakítása fontos lépést jelentett a zöld finanszírozás előmozdítása felé. Zöldkötvény-kibocsátásokra már korábban is – 2007-től kezdődően – sor került, ugyanakkor a folyamatnak a „zöld címke” feltételeinek standardizálása adott igazán erős lökést. 2014-ben az ICMA (International Capital Market Association) kidolgozta a zöldkötvények keretrendszerét (Green Bond Principles46), Green Bonds: Country experiences, barriers and options – G20 Green Finance Study Group http://unepinquiry.org/wp-content/uploads/2016/09/6_Green_Bonds_ Country_Experiences_Barriers_and_Options.pdf 46 Green Bond Principles, 2018: Voluntary process guidelines for issuing green bonds, ICMA 45

— 175 —

4. Ökológiai fenntarthatóság – zöld növekedés

melynek hatására a zöld címkével rendelkező kötvények kibocsátása jelentős emelkedésnek indult. A zöld címke biztosítja, hogy a kötvényből származó források kizárólag meghatározott környezetvédelemhez, klímaváltozás elleni küzdelemhez kapcsolódó tevékenységeket finanszíroznak. Az ENSZ „Fenntartható Fejlődési Célok” programja (SDG) 17 kulcsterületet jelöl meg, amelyek a globális fenntartható növekedés szempontjából megkerülhetetlenek (4-25. ábra). A program olyan globális kihívásokkal foglalkozik, mint az éghajlatváltozás, a környezetromlás, fenntartható városok, vizek és szárazföld védelme, szegénység kérdése. Ezek közül számos területen a zöldkötvények biztosíthatják a projektek létrehozásához szükséges finanszírozást. 4-25. ábra: Az ENSZ által kijelölt fenntartható fejlődési célok

Forrás: ENSZ.

A dinamikusan növekvő zöld finanszírozási szféra jelentős tőkével járul hozzá az SDG területek támogatásához. A zöldkötvény-piacon a bevont források nagy részét az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás kapcsán különítik el. A zöld energia projektek finanszírozása teszi ki a legnagyobb részt a zöldkötvény-piacon. A következő szegmenst az — 176 —

4.4. Beruházások és zöld finanszírozás

alacsony szén-dioxid kibocsátású épületek és közlekedés finanszírozása jelenti. A zöldkötvény-kibocsátások által finanszírozott projektek közé tartozik még a tiszta víz- és szennyvízgazdálkodás, valamint az energiahatékonyság. A zöldkötvény-kibocsátásból származó források tehát számos területen hasznosulhatnak. A következő, S&P Global Ratings47 által publikált ábra e projekt kategóriákat és azok arányait mutatja. 4-26. ábra: Zöldkötvénnyel finanszírozott projekt kategóriák 8% 9%

47%

14%

22%

Zöld energia Zöld épületek Víz- és szennyvízgazdálkodás Közlekedés Energiahatékonyság Forrás: S&P Global Ratings.

A zöldkötvények kibocsátása az elmúlt években dinamikus emelkedésnek indult. A minősítéssel rendelkező zöldkötvény-kibocsátások éves volumene 2011 és 2018 között 1 milliárd dollár körüli értékről közel 170 milliárd dollárra emelkedett (4-27. ábra). A kumulált kibocsátás 2007 óta 521 milliárd dollárt tesz ki. A legnagyobb zöldkötvény-kibocsátók a földrajzi elhelyezkedés szerint USA, Kína és Franciaország. Bár a teljes globális kötvénypiacnak jelenleg is csupán töredékét teszik ki ezek az eszközök, a szakértők óriási potenciált látnak benne, amit az 47

Green Finance = Sustainable Finance? – Abhishek Dangra, 2017. november 30. S&P Global Ratings

— 177 —

4. Ökológiai fenntarthatóság – zöld növekedés

egyre nagyobb környezettudatosság és a klímaváltozás elleni küzdelem egyre szélesebb körű térnyerése is támogat, így ez a trend a jövőben is folytatódhat. 4-27. ábra: Zöldkötvény-kibocsátás Milliárd USD

Milliárd USD

180

180 +90%

160

140

120

100

100 +100%

60 +220%

0 2011

2012

2013

2014

2015

2016

2017

2018

Forrás: Climate Bonds Initiative.

A zöld pénzügyek a nemzetközi konferenciák, gazdaságpolitikai találkozók, fórumok szinte állandó témájává vált az elmúlt években. A zöldkötvények szélesebb körben történő elterjedése folyamatban van, mára a piac és az állami szektor szereplői is felismerték ezen kötvények szerepét a fenntartható gazdasági növekedés elősegítésében. A környezeti kockázatok emelkedésével a környezeti fenntarthatósággal kapcsolatos szemlélet a jegybankok körében is egyre inkább felerősödik. Ezen kockázatok miatt új szempontok jelennek meg a tartalékkezelésben, új eszközökkel bővül a befektetési lehetőségek köre, amely folyamat a zöldkötvények szerepének emelkedésével és az ESG megközelítés elterjedésével járhat együtt.

— 178 —

4.4. Beruházások és zöld finanszírozás

Milyen előnyei vannak a zöld pénzügyi termékeknek? A zöldkötvény példa A zöld célú pénzügyi termékek egyre szélesebb palettát képeznek, rendkívül sokszínű paramétérekkel bírnak. Ezek közül jelen pillanatban a zöldkötvények emelkednek ki a standardizáltságuknak és több mint egy évtizedes múltjuknak köszönhetően. Ezért érdemes megvizsgálni, hogy milyen előnyökkel és hátrányokkal jár a hagyományos kötvényekkel szemben a zöldkötvények alkalmazása kibocsátói és befektetői szempontból. Mindkét kör szempontjából előnyt jelent, hogy a zöldkötvények bizonyos tekintetben alkalmasak az éghajlatváltozással kapcsolatos kockázatok kezelésére. Ahogy korábban láttuk, a zöldkötvények kibocsátása rákényszeríti az adott céget, hogy a cég működését az éghajlatváltozási kockázatok fényében megvizsgálja, módszeresen és folyamatosan gondolkodjon a témáról. Ezen túl természetesen maguk a zöld projektek is ellenállóbbak az éghajlatváltozásnak, vagy éppen a pénzügyi teljesítményük pozitív korrelációt mutat a klímakockázatok intenzitásának növekedésével. Hasonlóan a kibocsátókhoz, a befektetőknél is szükségessé válik a módszeresen felmért kockázatok azonosítása, a hatások riportálásának követése, adott esetben a kibocsátó vállalattal történő aktívabb kommunikáció stb. Ráadásul a zöldkötvények teljesítménye ellensúlyozhatja valamelyest a többi, éghajlatváltozás következményeinek kitett portfólió elem teljesítményét – ehhez természetesen a kibocsátó vállalat teljes ESG működését is ismerni szükséges (például „greenwashing”48 esetén ez a hatás nem érvényesül).

Megtévesztő módon, szinte kizárólag PR és marketingszempontok miatt környezetvédelmi látszattevékenységeket végezni. Például ha egy környezetromboló cég egy darab zöldkötvényt bocsát ki, miközben a vállalat tevékenységének szinte egésze a szennyezéshez köthető a továbbiakban is – és ezen változtatni sem terveznek.

— 179 —

4. Ökológiai fenntarthatóság – zöld növekedés

További előnyt jelent a kibocsátók számára többek között a befektetői kör növelése – a zöldalapok általában „buy-and-hold”49 befektetőknek tekinthetőek – és az ezzel összefüggő ún. halo-hatás, azaz a kibocsátó többi, nem zöldkötvénye is kedvezőbb megítélés alá eshet a környezettudatos szemlélet hiteles képviselete miatt. A sok esetben csak PR szempontot betöltő vállalati társadalmi felelősségvállalási prospektusokkal szemben a zöldkötvény kibocsátása már egy kézzelfoghatóbb elköteleződést mutat. Bizonyos helyzetekben a fentiek miatt a zöldkötvények esetében azonosítható az ún. „greenium” jelensége, azaz a hagyományos kötvényekhez viszonyítva esetenként némileg alacsonyabb kibocsátási hozam, amely által valamekkora megtakarítás érhető el a kibocsátásnál. A zöldkötvény-kibocsátás ezeken felül fejleszti a vállalatirányítási rendszereket – a korábban kifejtett GBP (Green Bond Principles) és CBI (Climate Bond Initiative) keretrendszer működtetéséhez egy fejlettebb és tudatosabb vállalatirányítási szemlélet szükséges. Még megemlíthető természetesen a marketing, PR hatás, amely jó esetben nem a fő célja a kibocsátásnak. Hátrányként említhető meg a kezdeti fix költségek magas volta, ami a minősítések megrendeléséből, a belső csapat kialakításából következik. További kedvezőtlen aspektus a „green default” / „zöldcsőd” eshetősége, azaz annak kockázata, hogy később az adott finanszírozott zöld projektekről kiderül, hogy mégsem tekinthetőek zöldnek, vagy a bevont forrásokat nem zöld célra használják fel stb. Fontos kiemelni, hogy a jelenlegi szabályozások szerint a „zöldcsőd” automatikusan nem von maga után jogi és pénzügyi következményeket, azonban akár még az adott cég hitelminősítésére is átterjedhet. A befektetők számára a fentebb már kifejtett előnyökön túl kiemelhető, hogy az adott kibocsátóról eddig rendelkezésre nem álló információk is hozzáférhetővé válnak, ráadásul bizonyos időközönként kötelező jelleggel frissítve. Ezzel a hagyományos hitelkockázat felmérése is javulhat. 49

Azon hosszú távra optimalizáló befektetők, akik általában lejáratig tartják az adott értékpapírt.

— 180 —

4.4. Beruházások és zöld finanszírozás

Hátrány természetesen a fentebb részletezett „greenium” és az esetleges „green default” jelensége. Az alábbi táblázat a fentiek összefoglalását adja:

HÁTRÁNYOK

ELŐNYÖK

4-1. táblázat: A zöldkötvény előnyei és hátrányai BEFEKTETŐK SZEMSZÖGÉBŐL

KIBOCSÁTÓK SZEMSZÖGÉBŐL

- Klímaváltozással kapcsolatos kockázatkezelési eszköz - Több adat, információ az adott cégről, aktívabb dialógus – hagyományos kockázatkezelési szempontból is hasznos lehet - Befektetői kör egyre inkább megköveteli (a fiatal generációknak ez fontos) - Marketingeszköz, „signalling effect”

- Klímaváltozással kapcsolatos kockázatkezelési eszköz - Növeli a befektetői kört – zöldalapok, sokszor elkötelezett buy and hold befektetők - „Halo-effect” – a hagyományos kötvények is kedvezőbb fényben tűnhetnek fel - Bizonyos esetekben csökkentheti a forrásköltségeket – „greenium” jelensége - Környezettudatosabb szemléletmódra törekszik, ami az adott cég teljes működésére hatást gyakorol – szavakon túlmutató, reputációs előnyt jelentő tevékenység - Javítja a belső folyamatokat, fejleszti a vállalatirányítási rendszert - Marketing, felelősségvállalás, stb.

- Esetleges „greenium” - Reputációs kockázat, „green default” lehetősége

- Kezdeti fix költségek (például minősítések, vállalatirányítási rendszerek fejlesztése) miatt szükséges egy méretgazdaságosság – egy darab zöldkötvényt nem éri meg kibocsátani, programban érdemes tervezni - Reputációs kockázat, „green default” lehetősége

Forrás: MNB.

Összességében elmondható, hogy a zöldkötvények a kutatások szerint a hagyományos kötvényekkel azonos, vagy közel megegyező karakterisztikával bírnak pénzügyi teljesítmény tekintetében, azonban az eszköz relatív újdonsága miatt még kisebb, kevésbé likvid piacnak tekinthető. A közeljövőben még egyes események (például „green default”) tesztelhetik a piac életképességét, azonban az egyre pontosabb standardok és minősítési kötelezettségek miatt a piaci szereplők erre már valamelyest felkészültek. — 181 —

4. Ökológiai fenntarthatóság – zöld növekedés

Mire jók a zöldkötvény-standardok és minősítők? Folyamatos fejlődés a kulcs? A dedikáltan zöld befektetések esetén alapvető fontosságú annak biztosítása, hogy az adott eszközzel (például zöldkötvény-kibocsátásból) bevont forrás kizárólag zöld célokra legyen felhasználható. Elsőként tehát azonosítani kell azon tevékenységeket, amelyek a jelenlegi technológiai fejlettség mellett zöld célúnak minősülnek. Ez elsősorban az éghajlatváltozás elleni küzdelemben pozitív hozzájárulással bíró tevékenységeket jelenti, azonban lehetnek olyan célok is, amik nem direkten csak az üvegházhatású gázok kibocsátásával kapcsolatosak, hanem ezt kiegészítő, és ezen túlmutató környezetvédelmi szándékúak. Ezek közül kiemelhető a fenntartható vízgazdálkodás, a körkörös – nem egyszeri fogyasztást feltételező – gazdaság támogatása, hulladékkezelés, a szennyezés csökkentése és így tovább. Általánosságban a zöld tevékenységeket a környezetkárosító hatások csökkentése, enyhítése (mitigation) vagy az elkerülhetetlenül megváltozó környezeti hatásokkal szembeni alkalmazkodás, ellenállóképesség növelés (adaptation-resilience) szétválasztás mentén lehet kategorizálni. Ez utóbbi nehezebben megragadható kategóriát jelent, hiszen míg a „mitigation” az adott tevékenység CO2 csökkentő hatásával jól tetten érhető és mérhető, addig az „adaptation” a várható negatív hatások definiálásával és az arra adott adekvát reakciók alapján határozható meg. Az „adaptation” ezért erősen helyszín és kontextus függő, ami valamelyest kvalitatív irányba tolja el a szükséges elemzések fókuszát. A következő táblázat azon klímakockázatokat sorolja fel, amelyek alkalmazkodást kívánnak meg a szereplőktől (EU Taxonomy, 2019). A táblázat a fizikai kockázatok klasszifikációját mutatja két dimenzióban – krónikus (lassú lefolyású) és akut (extrém, katasztrófális):

— 182 —

4.4. Beruházások és zöld finanszírozás

4-2. táblázat: Az éghajlattal kapcsolatos kockázatok osztályozása

AKUT

KRÓNIKUS

HŐMÉRSÉKLET

SZÉL

VÍZ

TALAJ

- Hőmérséklet- Globális széljáráváltozás sok változása - Hőstressz - Hőmérsékletingadozás mértéke - Permafroszt50 olvadása

- Változó csapadékminták és típusok - Csapadékmennyiség ingadozása - Óceánok elsavasodása - Édesvizek sótartalmának emelkedése - Tengerszintemelkedés - Vízstressz

- Hőhullám - Fagyhullám - Futótűz

- Aszály - Lavina - Átlagost jelen- Földcsuszamlás tősen meghaladó - Omlás csapadékmennyiség - Árvíz - Gleccservíz-áradás

- Ciklon, hurrikán, tájfun - Vihar - Tornádó

Partmenti erózió Talajromlás Talajerózió Szoliflukció51

Forrás: EU Taxonomy, 2019.

Továbbá zöld üzleti célú lehet még bármely olyan tevékenység, amely indirekten ugyan (például egy iparági szabadalom, ami felhasználható egy olyan tevékenységhez, ami a fenti ismérveket kielégíti), de pozitívan hozzájárul a fenti célokhoz. 50 51 Ahogy fentebb már hangsúlyoztuk, az első lépés egy gazdasági és társadalmi szereplők által elfogadott és az adott terület technológiai szakértői által jóváhagyott módszertan alapján kidolgozott zöld tevékenység lista meghatározása. Fontos kiemelni, hogy a cél a legobjektívebb rendszertan elérése, azonban jellegéből fakadóan ezek is tartalmazhatnak politikai aspektusokat, illetve természetesen a szakértők sem mindenben értenek egyet, így a konszenzusos döntések sem mindenki számára kielégítőek (ilyen kérdéses pont például az atomenergia megítélése).

50 51

Talajfolyósodás A permafroszt olyan talaj, amely legalább két éven keresztül fagyott állapotban van.

— 183 —

4. Ökológiai fenntarthatóság – zöld növekedés

A piacon számos besorolási rendszer alakult ki (például a Climate Bond Initiative listája52, illetve az EU taxonómia), amelyek a lehető leginkább számszerűsíthető módon írják le szektorális bontásban a zöldnek minősülő tevékenységek körét. A szektorális bontás például az EU Taxonómia esetében hét szektor jelent és 67 különféle gazdasági tevékenységet, amelyekre külön-külön dolgozták ki az előírásokat. Nagyon lényeges hangsúlyozni, hogy a „low carbon” gazdaságba való átmenet biztosítása is rendkívüli fontossággal bír, ezért nem csak a zéró kibocsátású tevékenységek minősülhetnek zöldnek, hanem az oda vezető utat biztosító, egyre csökkenő kibocsátással járó tevékenységek is. Lényeges pont, hogy a legújabb standardok (például: EU taxonómia) az adott tevékenység teljes életciklusát igyekeznek lefedni, valamint alapvető társadalmi (különösen a munkavállalói körülményekre vonatkozó) előírásokat is megfogalmaznak, amelyek tulajdonképpen egyfajta ESG átvilágítást takarnak. Ezen túl az EU taxonómiában jelentős súlyt kap az ún. „ne okozzon jelentős kárt” elv („do no significant harm – DNSH), amely egy fontos szűrőt jelent a tevékenységek megítélésénél, hisz egy magasabb perspektívából való értékelést von maga után. Ennek fontossága könnyen belátható: hipotetikusan képzeljük el egy napelem park építését egy fokozottan védett állat lakhelyén vagy egyéb természetvédelmi területen. Nehezen nevezhető zöldnek egy ilyen beruházás, noha a megcélzott metrika (CO2 csökkentés) elérésre kerülne. A DNHS elv biztosítja tehát, hogy az egyes környezetvédelmi, éghajlatváltozással kapcsolatos célok, tevékenységek ne kerüljenek ellentmondásba egymással, egyfajta „kötőanyagként” szolgálva az egyébként nagyon szerteágazó taxonómiában. Az alábbi ábra azt a gondolkodási keretet mutatja (EU Taxonomy Technical Report), amely biztosítani hivatott az előbb részletezett elveket:

https://www.climatebonds.net/standard/taxonomy

— 184 —

4.4. Beruházások és zöld finanszírozás

4-28. ábra: Az előzetes átvilágítás folyamata (DNSH) ÁTVILÁGÍTÁS

MEGFELEL A DNSH-ELVNEK? NEM

NEM FELEL MEG A TAXONÓMIÁNAK

IGEN

MEGFELEL A MINIMÁLIS TÁRSADALMI GARANCIÁKNAK? NEM

NEM FELEL MEG A TAXONÓMIÁNAK

IGEN

✔

Forrás: EU Taxonomy, 2019.

A kiinduló lépés tehát annak meghatározása, hogy milyen tevékenység nevezhető zöldnek. A következő fő kérdés, hogy milyen belső és külső folyamatok biztosítják, hogy a zöld célúként bevont források csak a dedikált céloknak megfelelően hasznosuljanak? A zöldkötvények esetében a legelterjedtebb és kiindulópontnak tekinthető standard a GBP, amely az ICMA égisze alatt az iparági szereplők által kidolgozott keretrendszert takarja. A GBP-t adaptáló zöldkötvény-kibocsátók vállalják, hogy a belső folyamataikban transzparensen és dokumentáltan érvényesítik az irányelveket. A CBI által kidolgozott keretrendszer a GBP-t egészíti ki a külső minősítő igénybevételének szükségességével, ami után egy hivatalos CBSB (Climate Bonds Standard Board) zöldkötvény-minősítést is kiadnak. Az alábbi táblázat a két keretrendszer főbb pontjait mutatja be.

— 185 —

4. Ökológiai fenntarthatóság – zöld növekedés

4-3. táblázat: A GBP és CBI keretrendszerek főbb paraméterei THE GREEN BOND PRINCIPLES

CLIMATE BONDS INITIATIVE

A kötvénykibocsátásból származó forrás csak A GBP-nek való megfelelés szükséges környezetvédelmileg fenntartható feltétel beruházásokra használható („use of proceeds”) A GBP-nek való megfelelés szükséges feltétel

+ külső, független értékelés szükséges a címkéhez

A keretrendszer lehetővé teszi az utánkövetést és verifikálást („management of proceeds”)

+ szektorspecifikus kritériumrendszer (low carbon & climate resilient)

Éves jelentési kötelezettség („reporting”)

+ független Climate Bonds Standard Board tanúsítvány

Forrás: GBP és CBI.

A kidolgozás alatt álló EU zöldkötvény-keretrendszer gyakorlatilag megegyezik a CBI-vel – természetesen abban különbözik, hogy ez az EU Taxonómián alapul és nem a CBI Taxonómián –, egy fontos különbség azonban, hogy várhatóan csak az EU által akkreditált minősítők végezhetik a minősítési folyamatot. A minősítők a zöldkötvény „életciklus” számos aspektusával és mélységével foglalkozhatnak, ezért az iparág különböző szereplőkre és feladatkörökre szegmentálódott. Alapvetően a hitelesség biztosítása a fő feladat, ami kiterjedhet a belső folyamatok vizsgálatától kezdve, a kibocsátó általános ESG minősítésén át az egyes projektek kimerítő értékeléséig minden részletre. Összességében a zöld taxonómiák, a zöldkötvény keretrendszerek, a külső minősítések kiterjedt köre mind azt szolgálják, hogy az adott kötvényből befolyó források a lehető legnagyobb bizonyossággal zöld célt szolgáljanak. A zöldkötvény piac integritásának biztosítása az egyik legfontosabb feladat lesz a közeljövőben.

— 186 —

4.4. Beruházások és zöld finanszírozás

ESG – A társadalmilag és környezetileg is hasznos pénzügyi szemlélet? Mi az ESG szemlélet célja?

Az ESG (Environmental, Social, Governance) megközelítés a tradicionális pénzügyi elemzési keretrendszeren túlmutató tényezők figyelembevételét jelenti a befektetési folyamat során. Az ESG annak elemzése, hogy egy adott vállalat működése közben hogyan hat a környezetre (víz, nyersanyag, energiahasználat, hulladéktermelés, újrahasznosítás), a közösségre, ahol működik (hogyan bánnak a munkavállalókkal, beszállítókkal, vevőkkel), és milyen a vállalatirányítási gyakorlata (átláthatóság, irányítási struktúra, igazgatótanács összetétele, vezetői kompenzáció stb.). Az ESG alapvetően piaci szemlélet, azaz gazdasági előnyökkel és hátrányokkal járó lehetőségek és kockázatok azonosítása a fő cél. Az ESG faktorok vizsgálata tehát a piaci eredményesség javítását teheti lehetővé. 4-29. ábra: Az ESG megközelítés főbb pillérei

Environmental, Social, Governance

• rő rr s s s • s s •

• rő • emberi jogok

• s • rés é s

• •

•

sség r é

ősség

Forrás: MNB / MSCI.

— 187 —

s r ég

4. Ökológiai fenntarthatóság – zöld növekedés

A főbb pillérek a leginkább megragadható, kvantifikálható aspektusok szerint vannak felbontva. Az egyes kategóriák eltérő súllyal kerülnek figyelembevételre az ESG pontszám meghatározása során, a folyamat tehát a hitelminősítéshez hasonlóan zajlik, végeredménye egy ESG besorolás (ESG rating). Ugyanakkor az ESG megközelítés némileg szubjektív: az ESG értékválasztásokat igyekszik tükrözni, ezért érvényesítéséhez szükséges egyfajta társadalmi megegyezés arról, hogy mit is tekintünk az emberiség számára értéknek. A fenntartható üzleti modell célja, hogy a vállalat ne csak piackövető legyen a változó környezetben, hanem előre tudja jelezni az új vásárlói igényeket és szabályozói kihívásokat, ezeken keresztül pedig üzletileg is sikeresebb legyen. Kimutatható, hogy az ESG szempontból vezető vállalatok részvényárfolyama jobban teljesít, mint a lemaradóké, az ESG szempontok vállalaton belüli érvényesítése tehát nem csak egy jól hangzó marketingcímke. Az ESG egy összetett, nagyobb adat és elemzési igényű folyamat, amely az elmúlt években dinamikus fejlődésen ment át és jelenleg is folyamatosan fejlődik, változik. Kimutatható pénzügyi előnyökkel jár, csökkenti a kockázatokat, ezért hosszabb távon várható, hogy globálisan elterjed és a befektetési folyamat szerves részévé válik. Azok a cégek pedig, amelyek későn építik be a befektetési folyamatukba, lemaradnak. Az ESG minősítések valamilyen szintű figyelembevétele a gyakorlati alkalmazásban csak a kezdet, azon túl a befektető preferenciái határozzák meg, számukra mely tényezők a legfontosabbak. Az ESG minősítések közötti jelentős különbségek miatt gyakori, hogy a befektetők több minősítést is figyelembe vesznek, illetve arra is van példa, hogy a minősítőktől csak a nyers adatokat veszik meg és saját szempontrendszerük alapján alakítják ki az egyes cégek ESG minősítését. Az etikus befektetés a befektetők erkölcsi szabályzatát sértő vállalatok elkerülésére irányul. Ezek az etikai megfontolások az ESG szemléletben is megjelennek, azonban az ESG befektetésének alapelvei többet jelentenek, mint a jogsértő vállalatok kizárása. A befektetők megpróbálják — 188 —

4.4. Beruházások és zöld finanszírozás

felmérni a környezeti, társadalmi és vállalatirányítási megfontolások által jelentett kockázatokat és lehetőségeket. Ezért nevezik gyakran fenntartható befektetésnek.

Objektív, számszerűsíthető, mérhető vagy szubjektív? A standardok kérdése. Az ESG minősítések között még jelentős eltérések vannak mind a módszertanban, mind a mérési, súlyozási kérdésekben. Általánosságban elmondható, hogy az ESG minősítők, adatszolgáltatók az objektív és mérhető mutatókra igyekeznek a hangsúlyt helyezni, ami kedvező fejleménynek tekinthető. A zöldkötvényekkel összehasonlítva azonban az ESG koncepció kevésbé szabványosított, nincsenek még általánosan elfogadott minimum standardok. Ez jelentős kockázatokat hordoz a befektetők számára, hiszen önmagában az ESG valamilyen szintű alkalmazása még nem sokat mond az adott vállalat, befektetési alap környezeti, társadalmi kockázatokhoz és lehetőségekhez kapcsolódó attitűdjéről. Ehhez az adott ESG keretrendszer kontextusfüggő, átfogó vizsgálatára van szükség, ezért sok intézményi befektető például csak az egyes minősítő cégek által előállított adatokat veszi meg és azokból saját maga állít elő minősítést a saját értékrendjének, befektetési szempontjainak megfelelően. A minősítő cégek, érzékelve a fenti kihívásokat, igyekeznek a lehető legegzaktabb eljárások mentén véleményt megfogalmazni. Az előző fejezetben leírt főbb pilléreket esetenként több száz nyers ESG indikátorra bontják, amelyek lehetnek kvalitatívak és kvantitatívak is, cél az adott ESG téma minél több aspektusból való vizsgálata. Például a Környezet mint fő pillér alatt található természeti erőforrás alpontjának indikátorai lehetnek többek között a vízgazdálkodáshoz kötődő adatok – vízben gazdag vagy szegény helyen működik-e a cég és ennek alapján mekkora a fogyasztása, mennyire hatékonyan használja termelés arányosan a vizet, tisztítás módja stb. De ide tartozhatnak még a biodiverzitáshoz kapcsolódó indikátorok – veszélyt jelent-e a cég eb— 189 —

4. Ökológiai fenntarthatóság – zöld növekedés

ben a tekintetben, fordít-e erre figyelmet, vannak-e vitás vagy akár jogi ügyei – vagy a nyersanyag beszerzési elvek – figyelembe veszi-e a cég, hogy az adott nyersanyag termelése mennyire fenntartható forrásból származik, milyen és mekkora számszerűsíthető szennyezéssel jár stb. Lényeges, hogy az itt említett témákat is igyekeznek minél kisebb és megragadhatóbb egységekre bontani, ebből áll össze az egyes minősítőknél követett akár 1000 nyers indikátor. Az indikátorok súlyozása a későbbiekben majd kifejtésre kerülő materialitás fogalma alapján történik, amely az adott cég működésére legnagyobb hatás gyakorló kritériumok kiválogatását és sorrendbe állítását jelenti. Kiemelhető vonatkozás még az időtáv kérdése, egyes minősítők azon hatásokat súlyozzák felül, amelyek már relatív rövid távon, akár 2-3 éves horizonton is jelentősen befolyásolhatják a cégek működését. A nyers indikátorokból előállt minősítések iparágon belüli relatív pozíciót jeleznek. A hitelminősítésékkel ellentétben itt az adott rating csak az adott szektoron belül értelmezhető, például az olajiparban elért magas besorolás nem összehasonlítható egy fenntartható energiával foglalkozó cég akár alacsonyabb besorolásával. Természetesen utóbbi valószínűleg sokkal kevésbé környezetromboló, de elképzelhető, hogy az iparágon belüli cégekkel szemben nem fordít akkora figyelmet a hulladékgazdálkodásra. Az ESG besorolás így a szektoron belül „legjobban viselkedő” cégeket jutalmazza, abszolút értelemben, szektorokon átívelve nem értelmezhető. Pontosan e tulajdonság miatt ötvözik sokan az ESG megközelítést az egyes szektorok befektetési univerzumból való teljes kizárásával. Teljes szektorok kizárása ellen szól, hogy a karbonmentes gazdaságba való átmenet zökkenőmentes megvalósulásához minden iparágra szükség van, így például az ESG-t integráló befektetők ösztönző hatása a legjobb olajipari cégek egyre fenntarthatóbb működése érdekében nagyon fontos szerepet játszhat. Az időben lépcsőzetes kizárás mellett szóló érv, hogy egyes szektorok a szénmentes gazdaságba való átmenet során teljesen eltűnhetnek, így pénzügyi szempontból is kulcsfontosságú a várhatóan elértéktelenedő eszközállományú cégekkel szembeni kitettség fokozatos csökkentése.

— 190 —

4.4. Beruházások és zöld finanszírozás

A későbbiekben a piac fejlődéséhez és a valós, addicionális pozitív hatás eléréséhez valószínűleg az ESG standardok valamilyen szintű egységesítésére lesz szükség, akár a minimális elvásárokat megfogalmazva. Az iparág és a tudomány rendkívül gyorsan fejlődik, az elérhető és feldolgozásra váró adatok hatalmas mennyisége miatt a big data53 és az AI (mesterséges intelligencia) módszerek begyűrűzése forradalmi változásokat hozhatnak, azonban az adatok mennyiségének megugrása még nem jelenti automatikusan a döntések minőségének javulását.

Hogyan támogatja a hatékonyabb tőkeallokációt az ESG szemlélet? A hatékony tőkeallokáció fogalma több szinten és több időtávon értelmezhető. Az ESG elmélet propagálói szerint az abszolút rövid távú, csak profitra és eszközáremelkedésre fókuszáló allokációtól eltekintve az ESG alkalmazása mind gazdasági, mind társadalmi szinten a növekvő hatékonyság irányába mutat. Fontos kiemelni, hogy az ESG szemlélet nem csak a gazdasági szereplők, vállalatok közti allokációs döntések minőségét javíthatja, hanem a vállalaton belüli allokációs döntéseket is támogathatja. Hosszabb távon a két aspektus összeérhet, hiszen az ESG-t alkalmazó befektetők azokat a vállalatokat preferálják majd, ahol a rendelkezésre álló erőforrásokat is az ESG szempontokat érvényesítve osztja el a menedzsment a projektek között. Az ESG modell alapfeltevése, hogy a nagyobb és mélyebb adatmenynyiség jobb döntéseket, fenntarthatóbb működést és jobb kockázati profilt jelent, ami maga után vonja a hatékonyság javulását (Clark és szerzőtársai 2015). Ehhez jól strukturált, több forrásból származó hiteles adatok szükségesek, amit – az egyre standardizáltabbá váló vállalati közzétételek, riportok növekvő száma is támogat. A másik támogató faktor a big data / AI fejlődése, amely a hatalmas mennyiségben rendel53

Nagy mennyiségű és komplex adatok hatékony feldolgozását lehetővé tevő technológia.

— 191 —

4. Ökológiai fenntarthatóság – zöld növekedés

kezésre álló, nem strukturált és nem az adott cég által publikált adatok kezelését is lehetővé teszi (például műhold adatok, szenzorok adatai, média hírek stb.). Természetesen még így is vannak releváns, de nem elérhető adatok, azonban ezek köre remélhetőleg csökken a jövőben. A másik fő kérdés azonban az, hogy mi is tekinthető releváns adatnak, amit az adott cégnél, egy adott eszközosztálynál figyelni szükséges? Az ESG elemzések kiindulópontja és egyben az egyik központi eleme a materialitás (lényegesség) kérdése, azaz hogy a rengeteg rendelkezésre álló adatból melyeket érdemes beépíteni a döntésbe. A piacon legelterjedtebb szemléletmód az ún. pénzügyileg materiális adatok követése, ami rámutat a szemlélet piaci voltára: az ESG nem lép túl a piaci keretrendszeren, az anyagi ösztönzők változatlanok. De mi tekinthető materiálisnak? Röviden összefoglalva minden olyan tényező, ami szignifikáns hatással van a piaci árra, az adott eszköz értékére, vagy várhatóan ilyen hatást fejthet ki. Ennek érdekében széles körben elfogadott és objektívnek tekintett ún. „materiality-map”-ek kerültek kialakításra, amelyek iránytűként szolgálnak a befektetők és a vállalatok számára. A materialitás térképek általában szektorális bontásban jelenítik meg a pénzügyileg releváns faktorokat (például egy olajcég, vagy egy IT cég számára közel sem ugyanazok az ESG kritériumok lesznek lényegesek). Az alábbi táblázat az SASB54 (Sustainability Accounting Standards Board) esetében mutatja az egyes szektorok esetében kiemelten fontos faktorokat:

https://materiality.sasb.org/

— 192 —

4.4. Beruházások és zöld finanszírozás

4-4. táblázat: Materiális tényezők szektorális térképe (példák) IPARÁG

TÉMA

METRIKA (példák)

Ingatlanszektor

energiahatékonyság

energia fogyasztás intenzitása

Légitársaságok

üzemanyagfogyasztás környezeti lábnyoma

teljes fogyasztás, megújulók aránya

Olaj & gázszektor

nyersanyagtartalék értékelése & CAPEX

a tartalék értékének érzékenysége a CO2 árazásra, a tartalékba ágyazott becsült kibocsátás

Autóipari-szektor

üzemanyag gazdálkodás & felhasználók kibocsátása

forgalom arányos átlagos utas kibocsátás, fogyasztás

Bankszektor, biztosítás

éghajlatváltozás eszközár érzékenysége

fenntarthatósági követelményeket integráló hitelek és projektek százalékos és nominális aránya

Forrás: SASB.55

Az ESG szemléletmód alkalmazásának fő indoka a piaci hibákból – azaz az externáliák elégtelen árazásából – fakadó kockázatok és lehetőségek feltárása a döntéshez felhasznált ESG kritériumok kibővítésével. Ugyanakkor a pénzügyi lényegességre helyezett fókusz implicit magában rejti azt az előfeltevést is, hogy a piac hosszabb távon mégis megfelelően képes e kockázatok árazására. Azaz azért kell e kiemelt tényezőket figyelni, mert a vállalat profitabilitására, részvény/kötvény árára hatással lesz. A historikus adatok ezt az előfeltevést annyiban támasztják alá, hogy a kutatások jelentős hányada szerint az ESG szemlélet alkalmazása pozitív, vagy semleges hatást mutatott az eszközárak alakulásával, azaz nem jár hozamáldozattal, ami az egyik legfontosabb érv az ESG szemlélet valamilyen fokú alkalmazása mellett. Azonban, ha már most is csak az árazott, pénzügyileg materiális hatású ESG kritériumokat veszi figyelembe a befektető/vállalati menedzser, 55

Getting ready for SASB: A deep dive into SASB’s Industry-specific sustainability standards, 2016

— 193 —

4. Ökológiai fenntarthatóság – zöld növekedés

akkor hogyan javul a tőkeallokáció minősége környezeti/társadalmi szempontból a jelenlegi állapothoz képest? Mi az ESG hozzáadott értéke? Az ESG ígérete a kölcsönösen előnyös, „win-win” szituáció létrehozása, tehát ami jó pénzügyi szempontból, az jó környezeti/társadalmi szempontból is az ESG konzisztens alkalmazása mellett. Mitől javulhat tehát a tőkeallokáció? Egyrészt lehet, hogy a piac árazza a környezeti/ társadalmi hatásokat, de közel sem kellő mélységben, az egyre jobb minőségben és mennyiségben rendelkezésre álló ESG kritériumok tudatos figyelembevétele pedig növelheti az „ESG prémium” értékét. Másrészt az ESG elterjedésében benne rejlik egy önbeteljesítő jóslat hatás is: minél többen alkalmazzák és kényszerítik ki a használatát, az annál inkább megjelenik az árakban, ami felülteljesítéshez vezet a befektetések/vállalati eredményesség esetében. Lényeges kiemelni, hogy az ESG koncepció használata önmagában közel nem elegendő az éghajlatváltozással, társadalmi problémákkal kapcsolatos kockázatok kezelésére. Alapvetően segítheti további szabályozások kialakítását, amennyiben a pénzügyi szempontból nem materiális, de egyre jobb minőségben és növekvő mennyiségben rendelkezésre álló egyéb ESG adatokat használják fel a keretrendszer finomhangolására. Javíthatja az externáliák költségeinek helyes beárazását és társadalmon belüli igazságosabb redisztribúcióját is. Tőkeallokációs szempontból ezért az ESG szemlélet és adatok jelentős potenciált rejtenek a tradicionálisan értelmezett pénzügyi hatékonysági szempontból is, de ennél szélesebb értelemben vett hatékonyságjavulás is elérhető az alkalmazásával.

— 194 —

4.4. Beruházások és zöld finanszírozás

Zöld befektetések, ESG: mit hozhat a jövő? A klímaváltozás a 21. század egyik legmeghatározóbb problémája, és ebben a küzdelemben a piaci megoldások is egyre nagyobb szerepet kapnak. Az elmúlt években a környezetrombolás, éghajlatváltozás kockázatainak pénzügyi rendszerbe való internalizálására több kezdeményezés is indult. A zöldkötvények és ESG megközelítés jelentősebb mértékű globális elterjedése elkezdődött, mára mind a piaci szereplők, mind a szabályozó hatóságok felismerték ezen eszközök szerepét a fenntartható gazdasági növekedés elősegítésében és a piaci lehetőségek kiaknázásában. Számos kezdeményezés indult a piac bővülésének támogatására, amelyek lassan általánosan elfogadott keretrendszerré érhetnek össze. A standardok meghatározása, számszerűsítése, harmonizálása csak most kezdődött el, ezzel párhuzamosan azonban egyre mélyebb és pontosabb elemzések várhatóak az információs technológiai fejlődés miatt. A zöldkötvények és az ESG esetében is a sikeres jövőbeli működés egyik legfontosabb fokmérője, hogy mennyi olyan beruházás valósul meg, amely egyébként nem talált volna finanszírozásra és így nem, vagy csak részlegesen jött volna létre („additionality”). Azaz e koncepciók csak akkor jelenthetnek igazi hozzáadott értéket, ha a segítségükkel addicionális zöld- és társadalmilag előnyös projektek jönnek létre. Ezen felül még vizsgálni szükséges azon környezeti és társadalmi szempontból jelentős negatív hatással járó beruházásokat, amik az új szemléletmódok miatt nem valósultak meg. Mint látható, e sikerkritériumok inherensen nehezen mérhetőek, azonban már ezen aspektus ismerete is javíthatja a befektetők döntéseit. Az, hogy ezek a zöld befektetések mennyire képesek elterjedni és tartósan a befektetők fókuszában maradni, valamint milyen mértékben tudnak hozzájárulni hosszú távon a klímaváltozás jelentette kihívások megoldásához, az elkövetkezendő évtizedek nagy kérdése lehet.

— 195 —

4. Ökológiai fenntarthatóság – zöld növekedés

4-5. keretes írás Az MNB zöld programja

Az MNB 2019 februárjában átfogó zöld programot indított a klímaváltozáshoz és más környezeti problémákhoz kapcsolódó kockázatok csökkentése, a magyarországi zöld pénzügyi szolgáltatások bővítése, az ezzel kapcsolatos hazai és nemzetközi tudásbázis szélesítése, illetve a pénzügyi szereplők és saját ökológiai lábnyomának további mérséklése érdekében. A program három pillérből áll: a különböző kezdeményezések kiterjednek egyrészt a pénzügyi szektorra, másrészt az MNB társadalmi, nemzetközi kapcsolatainak fejlesztésére, harmadrészt pedig saját operatív működésének további zöldítésére. A program első pillérében az MNB felügyeleti hatóságként különböző forgatókönyvek szerint hatáselemzéseket készít a klímaváltozás és a gazdaság klímabarát üzemmódra való átállásának pénzügyi piacokra gyakorolt lehetséges hatásairól, amelyek ma még nagyrészt feltáratlanok. Az MNB az elemzések alapján ajánlásokkal ad majd iránymutatást a pénzügyi intézményeknek a környezeti eredetű kockázatok csökkentése érdekében. A jegybank ösztönözni fogja a magyarországi pénzügyi intézmények, illetve az általuk kínált termékek zöldebbé tételét is. Az MNB szabályozási, illetve piacépítési intézkedésekkel arra törekszik, hogy a zöld célú hitelkehelyezések, befektetések volumene emelkedjen, illetve dedikált zöld pénzügyi termékek jelenjenek meg a piacon. A szabályozási ösztönzőket kiegészítik az olyan akciók, mint például a Zöld Pénzügyek Díj, melyet az MNB 2019-ben a magyarországi pénzügyi intézményeknek osztott ki az alapján, hogy a díjra pályázó piaci szereplők üzletpolitikájában, operatív működésében milyen mértékben jelennek meg a környezeti szempontok. A Zöld Program keretében, a második pillér jegyében a jegybank szerepet vállal a klímabarát pénzügyekkel kapcsolatos oktatás, ismeretterjesztés fejlesztésében. A zöld pénzügyek így megjelent nemcsak a Budapest Institute of Banking pénzügyi szakemberképzési kínálatában, de több hazai

— 196 —

4.4. Beruházások és zöld finanszírozás

egyetem oktatásában, valamint kutatási tevékenységében is. Az MNB aktívan részt vesz a környezeti kockázatok pénzügyi eszközökkel való mérséklésére hivatott hazai és nemzetközi fórumok munkájában is. A jegybank – első közép-európai résztvevőként – így 2019 januárjában csatlakozott a pénzügyi rendszer zöldebbé tételére létrejött nemzetközi szervezethez (Network for Greening the Financial System, NGFS). Az NGFS-t a világ több vezető központi bankja bő egy éve hozta létre a környezet fenntarthatóságát célzó finanszírozások, beruházások előmozdítására, illetve a klímaváltozás pénzügyi kockázati hatásainak feltérképezésére. A program harmadik pilléreként az MNB intézkedéseket hoz saját ökológiai lábnyomának további csökkentése érdekében, s tovább bővíti saját, a környezeti szempontokra vonatkozó átláthatóságát. A jegybank jelenleg is külsőleg auditált, fejlett környezetvédelmi vezetési hitelesítési rendszert működtet, továbbá a közelmúltban megszerezte a Zöld Iroda minősítését is, amit folyamatosan fenn kíván tartani

Zöldkötvény-portfólió A Zöld Program részeként, 2019 júliusában a Magyar Nemzeti Bank jegybanki körökben az elsők között elkülönített zöldkötvény-portfóliót hozott létre a devizatartalékban, ennek a kiépítése már el is kezdődött. Az előrejelzések alapján a következő években a klímaváltozás által okozott negatív hatások enyhítése, illetve a változásokhoz való alkalmazkodás válhat a nemzetközi közösség egyik legfontosabb feladatává. Egy elkülönített zöldkötvény-portfólió kialakítása támogatja a piac fejlődését, összhangban áll az – MNB részvételével működő – legfontosabb releváns jegybanki fórum (NGFS) ajánlásával, illetve jelzi az MNB nemzetközi együttműködés iránti elkötelezettségét. A döntéssel a Magyar Nemzeti Bank az első jegybankok közé kerül, akik elkülönített portfólió létrehozásával a tartalékkezelésükben is megjelenítik a fenntarthatósági szempontokat.

— 197 —

4. Ökológiai fenntarthatóság – zöld növekedés

A portfólióba a nemzetközi zöld standardoknak és a tartalékkezelés általános szabályainak megfelelő, úgynevezett „zöld címkével ellátott” kötvények kerülhetnek be, amelyek esetében a bevont forrást meghatározott, környezeti-energiahatékonysági szempontból hasznos, „zöld” beruházásra fordítja a kibocsátó. Az elkülönített zöldkötvény-portfólió kialakításáról szóló lépés összhangban van a jegybank társadalmi felelősségvállalási és környezetstratégiai céljaival. Bár a most létrehozott portfólióba csak külföldi értékpapírok kerülhetnek, az MNB – a fentebb leírtak szerint - kiemelten fontosnak tartja a hazai zöld pénzügyi szegmens fejlesztését. A jegybank 2019 júliusában publikálta a környezeti fenntarthatóságot támogató pénzügyi termékek bővülését célzó szabályozói elképzeléseit, melyek akár a hazai zöldkötvény-piac elindulását is elősegíthetik.

Felhasznált irodalom CFA Institute / PRI (2018): Guidance and case studies for ESG integration: Equities and fixed income. EU Technical Expert Group on Sustainable Finance: Taxonomy, Technical Report, 2019. Freeman, R.E. (1984): Strategic Management: A stakeholder approach. Boston, Pitman Series in Business and Public Policy. Gordon L. Clark – Andreas Feiner – Michael Viehs (2015): From the stockholder to the stakeholder: How sustainability can drive financial outperformance, University of Oxford & Arabesque Asset Management. Mihálovits – Tapaszti (2018): Zöldkötvény, a fenntartható fejlődést támogató pénzügyi instrumentum, Pénzügyi Szemle. Matthew W. Sherwood – Julia Pollard (2019): Responsible Investing, an introduction to environmental, social and governance investments, Routledge NY. Rönnegard – Craig (2013): Shareholders vs. Stakeholders: How liberal and libertarian political philosophy frames the basic debate in business ethics, Business & Professional Ethics Journal, 183–220. World Economic Forum (2014): Impact Investing, A primer for family offices, http://www3.weforum. org/docs/WEFUSA_FamilyOfficePrimer_Report.pdf

— 198 —

4.4. Beruházások és zöld finanszírozás Internetes források (letöltés 2019, június): https://www.thebalance.com/a-short-history-of-socially-responsible-investing-3025578 https://www.forbes.com/sites/georgkell/2018/07/11/the-remarkable-rise-ofesg/#4e72bfa51695 https://www.cfainstitute.org/en/about/press-releases/2019/new-report-highlights-bestpractices-in-esg-integration-across-emea https://www.unpri.org/investor-tools/guidance-and-case-studies-for-esg-integration-equitiesand-fixed-income/3622.article https://www.climatebonds.net/standard/taxonomy https://www.icmagroup.org/green-social-and-sustainability-bonds/green-bond-principlesgbp/ https://mnbtanszekblog.hu/2018/11/23/tarsadalmi-es-kornyezeti-hatasu-befektetesek-esgures-hivoszavak-vagy-szuksegszeru-valtozasok/ https://www.msci.com/documents/10199/123a2b2b-1395-4aa2-a121-ea14de6d708a https://materiality.sasb.org/ https://www.un.org/sustainabledevelopment/sustainable-development-goals/ https://www.climatebonds.net/resources/reports/green-bonds-state-market-2018 https://us.spindices.com/indexology/esg/a-look-inside-green-bonds-combining-sustainabilitywith-core-fixed-income https://www.morganstanley.com/ideas/green-bond-boom https://www.worldbank.org/content/dam/Worldbank/document/Climate/FinanceClimateAction_Web.pdf

— 199 —

Demográfiai kihívások a világban

5.1.

Idősödő társadalmak gazdasági kihívásai Kreiszné Hudák Emese

A világ népesedési folyamatait jellemző két legfontosabb megatrend a globális népességszám növekedése és a népesség idősödése. A következő évtizedekben a várható élettartam emelkedése és a termékenységi ráta fokozatos mérséklődése a történelemben korábban soha nem látott mértékű demográfiai változásokat eredményezhet. Egyrészt a Föld lakosainak száma historikus csúcspontra emelkedhet az évszázad közepén a 10 milliárd fős népességszám elérésével, de földrészenként jelentős eltérések várhatók a népességszám dinamikájában. A legnagyobb mértékű létszámnövekedés Afrikában várható, ahol 2015 és 2050 között megduplázódhat a népességszám. Európa lehet az egyetlen olyan kontinens, ahol a népesség létszáma a következő évtizedekben csökkenhet. A népesség idősödése a világ minden régiójában megfigyelhető, a jövőben az időskorúak létszáma és aránya jelentősen emelkedhet valamennyi földrészen. Globális kihívást jelent az időskorú népesség eddig soha nem tapasztalt mértékű növekedése: a 60 évnél idősebbek létszáma 900 millió főről 2 milliárd főre növekedhet 2015 és 2050 között a világ országaiban. A demográfiai folyamatok erőteljes gazdasági következményekkel járhatnak: átalakíthatják a munkaerőpiacot, hatással lehetnek a munkatermelékenységre, megváltoztathatják a fogyasztási és a megtakarítási rátákat, átrendezhetik a termelés szerkezetét és növelhetik a környezeti terhelést. Más kihívások előtt állnak ugyanakkor a növekvő létszámú, de gazdaságilag még kevésbé fejlett országok, valamint a gazdaságilag fejlett, de az idősödés által erőteljesebben érintett országok. A fejlődő országok számára kihívást jelent, hogy a növekvő létszámú munkaképes korú népesség megfelelő munkahelyhez tud-e jutni a következő évtizedekben, míg a csökkenő népességszámú országokban a munkaerőhiány kezelése igényelhet megfelelő gazdaságpolitikai intézkedéseket, és kiemelt cél lehet a termelékenység hosszú távú növelése. — 203 —

5. Demográfiai kihívások a világban

A népesség idősödése hosszú távon több csatornán keresztül is kedvezőtlen hatással lehet a növekedési lehetőségekre. Ezek a hatások ugyanakkor megfelelő gazdaságpolitikai felkészülés mellett mérsékelhetők, és az idősödés a gazdaság egyes területein potenciálisan kiaknázható lehetőségeket is magában hordozhat.

Meddig és hogyan növekedhet a Föld népességének létszáma? A világ népesedési tendenciáit jellemző egyik legfontosabb megatrend a népességszám emelkedése. A világ népességszáma a következő évtizedekben tovább növekedhet, de földrészenként eltérő folyamatok várhatók.56 A Föld lakosainak száma 2019 és 2050 között további 2 milliárd fővel bővülhet, és 2050-ben már megközelítheti a 10 milliárd főt. A népességnövekedés üteme azonban mérséklődhet a következő évtizedekben: míg 2010 és 2015 között évente átlagosan 1,2 százalékos népességszám-növekedés volt megfigyelhető, a 2020-as évek első felében 1 százalék alá, a 2040-es évek második felében fél százalék közelébe csökkenhet a népességszám éves átlagos növekedési üteme (ENSZ, 2019a). Az ENSZ (2019) népesség-előrejelzése alapján a világ népességszáma 2100-ig emelkedő pályán maradhat, és 11 milliárd fővel érheti el maximális értékét az évszázad végén (ENSZ, 2019b). A világ kontinensei közül Afrikában növekedhet a legnagyobb mértékben a népesség létszáma a magas termékenységi ráta és a várható élettartam emelkedése miatt. Afrika népességszáma a 2015. évi 1,2 milliárd főhöz képest megduplázódhat 35 év alatt, azaz 2,5 milliárd fő közelébe emelkedhet 2050-ig, a 2060-as évek első felében pedig a 3 milliárd főt is meghaladhatja a földrész lakosainak száma. Ehhez képest Ázsiában kisebb mértékben, a 2015. évi 4,4 milliárd főről 5,3 milliárd főre emelkedhet a népesség létszáma. Az egyetlen csökkenő létszámú kontinens Európa lehet: Európa lakosainak száma a 2015. évi 743 millió főről 700 millió fő alá csökkenhet a 2050-es évek második felében az alacsony termékenységi ráta miatt. 56

A demográfiai folyamatok várható alakulását az ENSZ által 2019-ben készített népesség-előrejelzés (ENSZ, 2019a) eredményei alapján mutatjuk be.

— 204 —

5.1. Idősödő társadalmak gazdasági kihívásai

A termékenységi ráta mérséklődése globális trend, ugyanakkor régiónként jelentősen eltérő termékenységi arányszámok figyelhetők meg. A világ országaiban az egy nőre jutó átlagos gyermekszám 1950-1955ben még 5 körül volt, 2010-2015-re a ráta 2,5-re csökkent (5-1. ábra). Ez azt jelenti, hogy ezen termékenységi szint mellett száz nő 250 gyermeket hozna világra élete folyamán. A magasabb jövedelmű régiókban, Európában és Észak-Amerikában a termékenységi ráta nem éri el a népesség reprodukciójához szükséges 2,1-es értéket. Európában a legmagasabb azoknak az országoknak az aránya (66 százalék), amelyek kormányzati intézkedésekkel is növelni kívánják a termékenységi ráta szintjét (ENSZ, 2017a). Ezzel szemben az afrikai kormányok 83 százaléka vezetett be olyan intézkedéseket, amelyek a termékenységi ráta mérséklését célozzák. Az egy nőre jutó átlagos gyermekszám a jelenlegi 4,7-ről 3 alá csökkenhet a 2050-es évek első felében Afrikában az ENSZ előrejelzése szerint (ENSZ, 2019a), aminek következtében több évtizedes időtávon fokozatosan mérséklődhet a kontinens népességszámának növekedési üteme. 5-1. ábra: A termékenységi ráta a világ régióiban, 1950-2055 7

Egy nőre jutó gyermekszám

Világ

Afrika

Ázsia

Európa

2050 2055

2045 2050

2040 2045

2035 2040

2030 2035

2025 2030

2020 2025

2015 2020

2010 2015

2005 2010

1 2000 2005

1 1995 2000

1990 1995

1985 1990

1980 1985

1975 1980

1970 1975

1965 1970

1960 1965

1955 1960

1950 1955

Észak-Amerika

Megjegyzés: Az adatok ötéves periódusokra érhetők el. 2015-ig tényadatok szerepelnek az ábrán. Forrás: ENSZ (2019a).

— 205 —

5. Demográfiai kihívások a világban

A tapasztalatok szerint a termékenységi ráta az ún. demográfiai átmenet következtében a gazdasági fejlettséggel párhuzamosan csökken. A demográfiai átmenet során először tipikusan a halandósági ráta magas szintről való csökkenése figyelhető meg, amit néhány évtizeden belül a termékenységi ráta mérséklődése is követ (Lee és Reher, 2011). Ekkor a munkaképes korúak létszáma nagyobb ütemben növekszik, mint az eltartott népességé, mivel a gyermekek száma csökken a termékenységi ráta mérséklődése miatt. Ekkor van lehetőség a demográfiai osztalék (demographic dividend) kiaknázására. A demográfiai osztalék azt jelenti, hogy a népesség korszerkezetének megváltozása, azaz a munkaképes korúak népességen belüli arányának emelkedése és az eltartott népesség arányának csökkenése magában hordozza a magasabb gazdasági növekedés elérésének lehetőségét. A demográfiai változások miatt emelkedik a termelésbe bevonható munkaerőállomány, egyrészt az aktív korúak létszámnövekedése miatt, másrészt az alacsonyabb termékenységi ráta mellett növekedhet a nők munkaerőpiaci részvétele is. Az eltartottak alacsonyabb létszáma lehetővé teszi a háztartások megtakarításának növelését, ami a tőkeállomány bővülését eredményezheti. Az egy háztartásra jutó alacsonyabb gyermekszám mellett a szülők több erőforrást tudnak az oktatásra fordítani, a képzettségi szint emelkedése pedig növeli a termelékenységet (Bloom és szerzőtársai, 2003). A világ egyes régiói a demográfiai átmenet különböző szakaszaiban vannak: a fejlett országokban már alacsony a termékenység, a fejlődő országokban még folyamatban van az egy nőre jutó gyermekszám mérséklődése. A különböző fejlettségű régiók és a termékenységi arányszám kapcsolatát vizsgálva az látható, hogy körülbelül 12 ezer dollárnak megfelelő egy főre jutó GDP-ig a termékenységi küszöb (2,1 gyermek) felett tud maradni egy ország, míg ennél nagyobb egy főre jutó jövedelem esetében már nem elégséges a termékenységi ráta a népesség reprodukciójához (5-2. ábra).

— 206 —

5.1. Idősödő társadalmak gazdasági kihívásai

5-2. ábra: A termékenységi ráta alakulása és az egy főre jutó GDP, 2017

Egy nőre jutó gyermekek száma

6 5 Alacsony jövedelem 4 Alacsony-közép jövedelem

Közepes jövedelem 2

Közép-magas jövedelem

Magas jövedelem

1 0

10 000

20 000

30 000

40 000

50 000

60 000

GDP fő PPP (USD) Forrás: Világbank.

A fejlettség egy kritikus szintjének elérése után jellemzően már nem csökken tovább a reprodukciós ráta, sőt még növekedhet is, de a fejlett országok többségében elmarad a 2,1-es értéktől. Figyelembe kell venni ugyanakkor, hogy a termékenységi ráta alakulására a gazdasági fejlettség mellett számos más tényező is hatással lehet (például az ország kultúrája, az egészségügyi feltételek, a nők munkaerőpiaci részvétele vagy a családtámogatások mértéke). A világ népesedési folyamatait jellemző másik megatrend a népesség idősödése, amit a termékenységi ráta csökkenése és a várható élettartam növekedése okoz. A 60 évnél idősebbek létszáma eddig soha nem tapasztalt mértékben, 900 millió főről 2 milliárd főre növekedhet 2015 és 2050 között a világ országaiban. Az idősek népességen belüli részaránya a 2015. évi 12 százalékról 21 százalékra növekedhet 2050-ig, ugyanakkor régiónként eltérő mértékben jelentkezhet az idősödés. A következő évtizedekben is Európa lehet a legidősebb népességgel rendelkező kontinens, az időskorúak népességen belüli aránya 35 — 207 —

5. Demográfiai kihívások a világban

százalékra emelkedhet 2050-ig (5-3. ábra). Jelenleg Afrika rendelkezik a legfiatalabb népességgel, és a 60 évnél idősebbek népességen belüli aránya is alacsony, 2015-ben mindössze 5 százalékot tett ki. A 60 évnél idősebbek aránya 9 százalékra emelkedhet 2050-ig az afrikai országokban. Az idősek létszáma ugyanakkor a jelenlegi érték több mint háromszorosára növekedhet Afrikában, amiben szerepet játszik a várható élettartam emelkedése is. Ázsiában – Afrikához hasonlóan – várhatóan megduplázódhat a 60 évnél idősebbek részaránya 2050-ig. Ázsiában élhet a legtöbb időskorú 2050-ben is: létszámuk 511 millió főről 1,3 milliárd fő közelébe növekedhet 2015 és 2050 között. 5-3. ábra: A 60 évnél idősebb népesség aránya a világ egyes földrészein 2015-ben és 2050-ben (a teljes népesség százalékában) 35% 29%

24%

21%

24% 12% 9% 5% 25% 11%

21% 12%

23% 16%

2015

2050

Forrás: ENSZ (2019a).

Az időskori függőségi ráta azt mutatja meg, hogy a 65 évnél idősebb népesség létszáma hogyan viszonyul a munkaképes korúak (15-64 évesek) létszámához.

— 208 —

5.1. Idősödő társadalmak gazdasági kihívásai

százalékra emelkedhet 2050-ig. Ez azt jelenti, hogy míg 2015-ben 100 munkaképes korú egyénre 14 időskorú jutott, addig 2050-ban már 25 időskorú jut majd. Az átlagos érték mögött jelentős területi különbségek húzódnak meg. Az időskori függőségi mutató Európában emelkedhet a legjelentősebb mértékben: Európában 2015-ben 100 munkaképes korúra 26 időskorú jutott (azaz 4 munkaképes korú látott el 1 időskorút), míg 2050-ben 100 munkaképes korúra már közel kétszer anynyi, 49 időskorú jut majd (azaz 2 munkaképes korú fogja biztosítani 1 időskorú ellátását).

A demográfiai változások hatására hogyan alakulhat a munkaképes korú népesség létszáma a következő évtizedekben? A demográfiai folyamatok a világ egyes régióiban jelentős eltéréseket mutatnak, ezért az egyes kontinensek más és más munkaerőpiaci kihívások előtt állnak. Azokban a régiókban, ahol a munkaképes korúak létszáma emelkedni fog a következő évtizedekben, potenciális lehetőségek rejlenek a munkaerőtöbblet kiaknázásában, amennyiben ezek az országok képesek lesznek megfelelő módon alkalmazkodni a demográfiai változásokhoz. Azokban a régiókban, ahol a munkaképes korúak létszáma csökkenni fog, a munkaerőkínálat visszaesése – minden más változatlansága mellett – kedvezőtlen hatással lehet a gazdasági növekedésre.

— 209 —

5. Demográfiai kihívások a világban

5-4. ábra: A munkaképes korúak létszámának változása 2015 és 2050 között a világ egyes földrészein (százalékos változás) 2015 és 2050 közötti százalékos változás Világ országai 27%

10%

-18%

13%

136%

17% 38%

Forrás: ENSZ (2019a).

A munkaképes korú népesség létszáma Európa kivételével várhatóan minden régióban emelkedni fog 2050-ig (5-4. ábra). A világ országaiban 2015-ben 4,8 milliárd főt tett ki a 15-64 évesek létszáma, ami 2050-ig 27 százalékkal bővülhet, azaz 6,1 milliárd főre emelkedhet. Ezzel párhuzamosan az aktív korúak népességen belüli aránya – Afrika kivételével – minden kontinensen csökkenni fog, mivel a népesség idősödésének hatására az idősebb generációk létszáma gyorsabb ütemben növekszik, mint bármelyik másik korcsoport létszáma. A munkaképes korúak létszáma Afrikában növekedhet a legjelentősebb mértékben, a 2015. évi értékhez képest 2050-ig több mint megduplázódhat, és 1,6 milliárd fő közelébe emelkedhet. Afrikában még nagyon magas volt a népességen belül a gyermekek részaránya (41 százalék), a munkaképes korúak népességen belüli aránya (55 százalék) pedig elmarad a világ többi régiójára vonatkozó értéktől (5-5. ábra). A következő évtizedekben Afrikában nagy létszámú fiatal évjáratok — 210 —

5.1. Idősödő társadalmak gazdasági kihívásai

érik el a munkaképes kort, várhatóan a termékenységi ráta és a teljes függőségi ráta csökkenésével párhuzamosan. A kontinens a demográfiai átmenet azon szakaszában van, amikor a munkaképes korú népesség jelentős mértékű létszámnövekedéséből profitálhat, ami segítheti a gazdasági felzárkózást is. Az egy főre jutó GDP éves növekedési üteme fél százalékponttal lehet magasabb Afrikában a következő 50 évben a demográfiai osztalék következtében (Bloom és szerzőtársai, 2016). Ennek kiaknázásához ugyanakkor átfogó gazdaságpolitikai felkészülés szükséges: növelni kell az oktatáshoz és az egészségügyhöz való hozzáférést a fiatalok körében, és biztosítani kell, hogy ezek a nagy létszámú korcsoportok el tudjanak majd helyezkedni a munkaerőpiacon (ENSZ, 2019b). Ezen kívül a sikeres gazdasági felzárkózáshoz hozzájárulhatnak a produktív beruházások is (például infrastruktúra), valamint a nők munkaerőpiaci részvételének emelkedése is.

2015 56

2050

2015 2050

ÉszakAmerika

2015

2050

15 10

2050

2015

2050

6 8

2015

Európa

Ázsia

Világ országai

Afrika

5-5. ábra: A népesség korcsoportok szerinti megoszlása a világ egyes kontinensein 2015-ben és 2050-ben (százalék)

67 28

57 20

0 14 évesek

15 64 évesek

Forrás: ENSZ (2019a).

— 211 —

65 évnél idősebbek

100

5. Demográfiai kihívások a világban

A világ kontinensei közül Európa lehet az egyetlen olyan régió, ahol a munkaképes korúak létszáma csökkenni fog a következő évtizedekben. Az aktív korúak létszáma a 2015. évi 495 millió főről 407 millió főre mérséklődhet 2050-ig Európában, ami 18 százalékos létszámcsökkenést jelent (ENSZ, 2019a). A korábbi évtizedekhez képest megfigyelhető alacsonyabb termékenységi ráta miatt a munkaképes korba belépők létszáma alacsonyabb lesz az idősebb korosztályok létszámához képest. Európa egyes régióit eltérő mértékben érinti a munkaerőállomány csökkenése. A legnagyobb mértékben Kelet- és Dél-Európában eshet viszsza a munkaképes korúak létszáma. Kelet-Európában 24 százalékkal csökkenhet a munkaerőállomány 35 év alatt 2015 és 2050 között, amiben a kedvezőtlen demográfiai alapfolyamatok mellett szerepet játszik a fiatalabb korú munkavállalók Nyugat-Európába való elvándorlása is (IMF, 2019; Sinnott és Koettl-Brodmann, 2015).

Hogyan hatnak a demográfiai változások a munkaerőpiacra? A demográfiai folyamatok több csatornán keresztül is hatással vannak a munkaerőpiacra. Egyrészt hosszú távon alapvetően a munkaképes korú népesség létszáma határozza meg a munkaerőkínálat alakulását, azaz a termelésbe potenciálisan bevonható munkavállalók létszámát. Másrészt a munkaképes korúak korösszetételének megváltozása a munkatermelékenység alakulására is hatással lehet. Harmadrészt a népesség idősödésével a munkaerőkereslet is átalakulhat, illetve növekedhet az igény a magasabban képzett munkavállalók iránt. A munkaképes korúak létszámának és népességen belüli arányának csökkenése hosszú távon kedvezőtlen hatással lehet a gazdasági növekedésre. A növekedési számvitel alapján az egy főre jutó GDP növekedési üteme felbontható az egy dolgozóra jutó kibocsátás növekedésére és a lakosságon belül a munkát vállalók arányának alakulására. A társadalom idősödése – változatlan korspecifikus viselkedés mellett – alacsonyabb gazdasági növekedést eredményezhet. Bloom és szerzőtársai — 212 —

5.1. Idősödő társadalmak gazdasági kihívásai

(2010) ezt a felbontást alapul véve azt találták, hogy az OECD-országok gazdaságai 2,8 százalék helyett átlagosan csak 2,1 százalékkal növekedtek volna 1960 és 2005 között, amennyiben a demográfiai folyamatok az elkövetkező évtizedekre becsült pályát követték volna. A következő évtizedekben a demográfiai korlátok erősödésével és a gyors technológiai fejlődéssel párhuzamosan emelkedhet a képzett munkaerő iránti kereslet. A digitalizáció és az automatizáció a munkaerőpiacok átalakulását eredményezi, ami felerősíti a megfelelő képzettséggel és képességekkel rendelkező munkaerő jelentőségét. Az Európai Unióban az OECD és EU (2016) kivetítése alapján 2013 és 2025 között több mint 100 millió új munkahely keletkezhet, így a képzett munkaerő bevonzásának és megtartásának jelentősége egyre erősödik. Másrészt az idősödő országokban hosszú távon átalakulhatnak a fogyasztói igények, amihez az egyes szektorok termelésének és foglalkoztatásának is alkalmazkodnia kell. Az időskorúak fogyasztási szokásai több szempontból is eltérnek a munkaképes korúak jellemzőitől: más termékeket és szolgáltatásokat preferálnak, több szabadidővel rendelkeznek, és általában véve kedvezőtlenebb lehet az egészségi állapotuk. A népesség idősödése miatt a gazdaság szerkezete olyan módon változhat, hogy megnövekedhet a kereslet az idősek által nagyobb arányban fogyasztott termékek és szolgáltatások iránt. A fogyasztási kereslet a tartós fogyasztási cikkek (például autóvásárlás) felől eltolódhat a szolgáltatások (például az egészségügyi ellátás) irányába (OECD, 2019a). Az idősek népességen belüli részarányának emelkedésének hatására a szociális szolgáltatásokban foglalkoztatott munkavállalók aránya növekedhet, amivel párhuzamosan a mezőgazdaságban, az iparban és a bányászatban foglalkoztatottak részaránya mérséklődhet (Siliverstovs és szerzőtársai, 2011). A gazdaságszerkezet átalakulása az egyes szektorok munkakeresletének alakulására is hatással lehet a jövőben, ami az egyes ágazatok közötti munkaerőátáramlást is szükségessé teheti. Az erre való felkészülést segítheti a munkavállalók szektorok és régiók közötti mobilitásának támogatása, valamint a tovább- és átképzésekben való részvétel növelése. — 213 —

5. Demográfiai kihívások a világban

Hogyan ellensúlyozható a csökkenő létszámú munkaerőállomány kedvezőtlen gazdasági hatása? A fenntartható gazdasági növekedés szempontjából kihívást jelent, hogy a munkaképes korúak létszámának csökkenése a munkakínálat mérséklődésén keresztül visszafoghatja a GDP növekedési ütemét. A munkaképes korúak létszámcsökkenésének kedvezőtlen gazdasági hatása több intézkedéssel is mérsékelhető: ilyen lépés lehet rövidebb időtávon az aktivitási ráta emelése, a hosszabb aktív életpályák ösztönzése és a termelékenység növelése, míg hosszabb időtávon a termékenységi ráta növelését célzó intézkedések segíthetik a munkaerőkínálat stabilizálását. A munkaerő-kínálat alakulását – a demográfiai folyamatok mellett – érdemben befolyásolja az aktivitási ráta, azaz a gazdaságilag aktívak munkaképes korúakhoz viszonyított aránya. A kelet-európai országokban a munkaképes korúak csökkenő létszámának munkapiaci hatásait részben mérsékelheti a hátrányosabb munkapiaci helyzetű csoportok aktivitási rátájának további növelése. Tipikusan alacsonyabb aktivitási ráta jellemzi a pályakezdőket, a nyugdíjkorhatár előtt állókat, az alacsonyan képzetteket és a kisgyermeket nevelő anyákat is. A visegrádi országokban az európai uniós átlaghoz viszonyítva jelentős munkaerőpiaci tartalékok azonosíthatók a pályakezdő fiatalok (15-24 évesek) és az alacsony képzettségűek körében (5-6. ábra).

— 214 —

5.1. Idősödő társadalmak gazdasági kihívásai

5-6. ábra: Aktivitási ráta a különböző társadalmi csoportokban a V4-országokban, 2008-ban és 2018-ban (százalék) 60

Alacsonyan képzettek 2008

Nyugdíj előtt állók (60 64 évesek) 2018

Szlovákia

Lengyelország

Magyarország

10 Csehország

10 Szlovákia

Lengyelország

Magyarország

Csehország

Szlovákia

Lengyelország

Magyarország

Csehország

Fiatalok (15 24 évesek)

EU28 átlag (2018)

Forrás: Eurostat.

A tartalékok kiaknázását segíthetik többek között a célzott adókedvezmények, mivel ezen csoportok a munkaerőpiaci belépésre vonatkozó döntéseik során érzékenyebben reagálnak a pénzügyi ösztönzőkre (Palotai és Virág, 2016). A nyugdíjkorhatár előtt állók körében jelentősen emelkedett az aktivitás ráta a gazdasági válság óta eltelt időszakban, amiben jelentős szerepet játszott a nyugdíjazásra vonatkozó szabályok változása is. A várható élettartam emelkedésével párhuzamosan nemzetközi trend az aktív életpályák hosszának kitolódása. Az OECD-országokban az 55-64 évesek foglalkoztatási rátája 2005 és 2018 között átlagosan közel 10 százalékponttal növekedett (5-7. ábra). Az átlagos érték mögött ugyanakkor jelentős eltérések húzódnak meg. Az idősek foglalkoztatási rátája 20 százalékpontot is meghaladó mértékben emelkedett a visegrádi országok mellett Ausztriában és Olaszországban is. Ugyanezen időszak — 215 —

5. Demográfiai kihívások a világban

alatt mintegy 2 évvel emelkedett a nők és a férfiak esetében is az effektív nyugdíjba vonulási kor, ami a férfiaknál – jelentős országok közötti heterogenitás mellett – átlagosan 65 év volt 2017-ben (OECD, 2019b). Ebben jelentős szerepe volt az egyes országokban bejelentett nyugdíjkorhatár-emeléseknek, mivel az öregségi nyugdíjkorhatár egyre több országban a 65 éves életkorhoz közeledik. Az effektív nyugdíjba vonulási kor növekedéséhez a korai nyugdíjazás lehetőségeinek szigorítása is hozzájárult (OECD, 2017). A következő évtizedekben az egyes országokban már meghozott, de a jövőben hatályba lépő korhatár-emelések miatt tovább folytatódhat az aktív életpályák meghosszabbodása, ami részben enyhítheti az aktív korú népesség létszámcsökkenésének munkapiaci hatását. Az idősek munkapiaci részvételét az adórendszer és a későbbi nyugdíjazást jutalmazó nyugdíjszabályok is ösztönözhetik. A korhatáron túli munkavállalás számos előnnyel jár a munkavállalók, a munkaadók és a költségvetés számára is. A hosszabb életpályával a munkavállalók számos országban magasabb összegű induló nyugdíjat tudnak elérni, és az időskori munkavállalás az egészségi állapot fenntartását is segítheti. A munkaadók számára is előnyös lehet, hogy megtarthatják a nagy tapasztalattal rendelkező munkavállalóikat. 5-7. ábra: Az 55-64 évesek foglalkoztatási rátája az OECD-országokban, 2005-ben és 2018-ban (százalék)

2005 51,6% 2018 61,4% Forrás: OECD (2019c).

A munkaerőhiány kezelését segítheti az automatizáció további térnyerése is. Az automatizáció az élet egyre több területén terjedhet el a közeljövőben (lásd Keretes írás Japán tapasztalatairól). Az ipari robotokra vonatkozó megrendelések száma 2001 és 2017 között ötszörösére — 216 —

5.1. Idősödő társadalmak gazdasági kihívásai

emelkedett, és a következő években további dinamikus bővülés várható (OECD, 2019a). Az elmúlt időszakban az idősödés által leginkább érintett fejlett országok élen jártak az automatizáció növelésében, és az új technológiák alkalmazásával el tudták kerülni az öregedés miatti gazdasági veszteségeket (Acemoglu és Restrepo, 2017). Ebben szerepet játszott az is, hogy az automatizációt nagyobb mértékben használó iparágak termelékenysége más szektorokhoz képest nagyobb ütemben tudott bővülni (Acemoglu és Restrepo, 2017). A termelékenység növekedését segítheti az élethosszig tartó tanulás, a folyamatos továbbképzés, illetve a népesség egészségi állapotának javítása is. Hosszú távon a termékenységi ráta tartós növelése is hozzájárulhat a munkaképes korúak létszámának stabilizálásához, de ennek kedvező gazdasági hatásai csak több évtizedes késleltetéssel jelentkeznek, amikor a nagyobb létszámú gyermekek generációja belép a munkaerőpiacra.

Hogyan érinti a munkavállalók idősödése a termelékenységet? A fejlett országokban a munkaerőállomány fokozatos idősödése hatással lehet a termelékenységre. Az Európai Unió országaiban minden ötödik munkavállaló 55 évnél idősebb lesz 2030-ban a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet előrejelzése alapján. Az 55 évnél idősebbek teljes munkaerőállományon belüli aránya egyes országokban különösen nagymértékben emelkedhet. Olaszországban az arány a 2015. évi 16 százalékról 25 százalékra emelkedhet 2030-ig, Spanyolországban pedig 8 százalékponttal növekedhet (5-8. ábra). A következő évtizedekben egyes európai országok népességszerkezete egyre inkább közelíteni fog Japánéhoz az idősödés felgyorsulása miatt, és ezekben az államokban (például Olaszországban és Spanyolországban) az 55 évnél idősebbek munkaerőállományon belüli aránya elérheti a japán értéket 2030-ra. A munkaerőállomány medián életkora 43 év közelébe emelkedhet 2030-ra Európában és Kelet-Ázsiában, ami a világ régiói közül — 217 —

5. Demográfiai kihívások a világban

a legmagasabb érték. Az idősödő munkaerőállomány több munkapiaci következménnyel járhat. Egyrészt az idősebb munkavállalók számára tipikusan hosszabb ideig tart új munkát találni, amennyiben munkanélkülivé válnak, másrészt kisebb arányban vesznek részt tovább- és átképzéseken. Ezért a munkaerő átlagéletkorának emelkedésével lassulhat a gazdasági sokkokat követő munkapiaci alkalmazkodás (ILO, 2018a). 5-8. ábra: A munkaerőállomány életkor szerinti megoszlása a világ egyes régióiban és országaiban 2030-ban (százalék) 3,3

1,3

24,6

22,6

Olaszország

3,6 19,3

Európai Unió

4,9

13,5

21,7

Spanyolország

22,8

Németország

6,1

9,1

12,3

14,7

15,1

Észak Amerika

Ázsia és a Csendes-Óceáni térség

15–24 25–54

Japán

5,2

55–64

Latin-Amerika és a Karib-térség

3,7 8,3

Afrika

65+

Forrás: ILO

Az idősebb munkavállók arányának emelkedése több csatornán keresztül is kedvezőtlen hatást gyakorolhat a termelékenységre (5-9. ábra). Egyrészt a szakirodalmi eredmények alapján az egyének munkatermelékenysége tipikusan egy fordított U-alakú görbét ír le, azaz a munkapiaci elhelyezkedést követően emelkedik, a 40-es években éri el csúcspontját, aztán csökkenést mutat a hátralévő életpálya során (Aiyar és szerzőtársai, 2016). A korcsoportok eltérő termelékenysége miatt az idősebb munkavállalók részarányának emelkedése az aggregált termelékenység csökkenését eredményezheti. Ez kapcsolatban állhat azzal, hogy az idősebb munkavállalók fizikai és mentális képességei idővel romlanak, és az oktatási rendszerben korábban megszerzett tu— 218 —

5.1. Idősödő társadalmak gazdasági kihívásai

dásuk is elavulhat. A népesség idősödésével párhuzamosan tehát felértékelődhet az élethosszig tartó tanulás és a továbbképzések szerepe. 5-9. ábra: A munkaerőállomány idősödése és az aggregált termelékenység

Romló fizikai és mentális képességek

Munkaerőállomány idősödése

Nehezebb alkalmazkodás az új technológiákhoz Korábban megszerzett tudás elavulása

Kevesebb potenciális fiatal feltaláló

Kisebb innovációs potenciál

Aggregált termelékenység csökkenése

Csökkenő kreativitás és kockázatvállalási hajlandóság Kevesebb új vállalat

Forrás: A vonatkozó szakirodalmi megállapítások alapján a szerző szerkesztése.

Másrészt az idősebb munkavállalók nehezebben alkalmazkodnak az új technológiákhoz, a munkaerő idősödésével pedig csökkenhet az innovációs potenciál és az új vállalatok száma. Az innovációs tevékenység támogatja a termelékenység növekedését. A nagy technológiai innovációkat feltalálók koreloszlása a 30-as életévek végén éri el a csúcspontját, ebben az életkorban hozták létre a feltalálók a legtöbb technológiai újítást a 20. században (Jones, 2010). Feyrer (2008) alapján az innovációkat feltalálók medián életkora 48 év volt, és a feltalálók koreloszlása a 40es életévek közepén tetőzött az Egyesült Államokban az 1975 és 1995 között bejegyzett szabadalmak adatai alapján. Ez alapján Feyrer (2008) azt valószínűsíti, hogy a 30-as, 40-es éveikben járó fiatalabb munkavállalók létszámának csökkenése a potenciális feltalálók létszámát is mérsékli, ami visszafoghatja az innovációs tevékenységet és a termelékenység növekedését. Az innovációk jellemzően új vállalatok alapításához kapcsolódva jönnek létre, a vállalkozói tevékenységhez szükséges készségek és feltételek (például kreativitás, kockázatvállalási hajlandóság, energia) ugyanakkor az életkor előrehaladtával csökkennek, így az idősebb munkavállalók részarányának emelkedése lelassíthatja — 219 —

5. Demográfiai kihívások a világban

a vállalkozásalapítások ütemét (Liang és szerzőtársai, 2014). A makrogazdasági szemléletű, regressziós eredményeken alapuló tanulmányok egyértelműen negatív kapcsolatot azonosítanak a munkaerőállomány idősödése és a termelékenység között (például Aiyar és szerzőtársai, 2016; IMF, 2017; IMF, 2019). Az Európai Unió 28 tagországának 1950 és 2014 közötti adataira vonatkozó becslési eredmény alapján az 55-64 évesek részarányának 1 százalékpontos emelkedése az egy munkavállalóra jutó kibocsátás ütemét 0,7 százalékponttal csökkenthette (Aiyar és szerzőtársai, 2016). A gazdaságszerkezet is hatással lehet arra, hogy a korösszetétel megváltozása hosszú távon hogyan befolyásolja az aggregált termelékenység alakulását. Veen (2008) három kategóriába csoportosítja az iparágakat aszerint, hogy a munkaerő idősödése hogyan hat a termelékenységre: 1) a kor előrehaladtával csökken a termelékenység (például fizikai munkások, építőipar); 2) az életkor nincs hatással a termelékenység alakulására (például banki tisztviselők, szolgáltatószektor); 3) az életkor emelkedésével növekszik az egyén termelékenysége (például orvosok, ügyvédek). Az Európai Unió tagállamaiban és a gazdaságilag fejlettebb országokban a gazdaságszerkezeti jellemzők alapján várhatóan nem fog jelentősen csökkenni a munkatermelékenység az idősödés ellenére sem. Egyrészt a gazdaságilag fejlettebb régiókban a kevésbé fejlett országokhoz sokkal nagyobb hozzájárulást ad a GDP növekedéshez képest a szolgáltatószektor, ahol nem csökken a termelékenység az életkor előrehaladtával. Az Európai Unió országaiban és Észak-Amerikában is meghaladta a 70 százalékot a szolgáltató szektorokban foglalkoztatott munkavállalók aránya 2018-ban, ami számottevően magasabb a világ országaira, valamint az afrikai és az ázsiai országokra jellemző értéknél is (5-10. ábra).58 Másrészt a fejlett országokban magas a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya, akik esetében az idősödéssel párhuzamosan még növekedhet is a termelékenység. 58

A Világbank adatbázisában a szolgáltatóiparban foglalkoztatottak körébe sorolják be a kereskedelemben, a vendéglátóiparban, a szállításban, a kommunikációban, a pénzügyi szektorban, az ingatlanszektorban és a közösségi szolgáltatások területén dolgozó munkavállalókat.

— 220 —

5.1. Idősödő társadalmak gazdasági kihívásai

5-10. ábra: A gazdaság különböző szektoraiban foglalkoztatott munkavállalók aránya az összes foglalkoztatott arányában a világ egyes régióiban (százalék), 2018 100

1 19

100

4 24

80 55

60 40

26 11

72 49

40 20 0

ÉszakAmerika

Európai Unió Szolgáltatások

Világ országai Ipar

KeletÁzsia

Szubszaharai Afrika

Mezőgazdaság

Forrás: Világbank.

Más szempontok figyelembevétele esetén sem egyértelmű, hogy a népesség idősödése csökkenteni fogja-e a termelékenységet. Egyrészt az idősebb munkavállalók felhalmozott nagyobb tapasztalata miatt, másrészt a humán tőkébe való nagyobb beruházás lehetősége miatt. Börsch-Supan és Weiss (2016) a munkavállalók életkora és egyéni termelékenységük közötti kapcsolatot vizsgálták egy németországi autóipari összeszerelő gyár termelési folyamataira vonatkozó adataik alapján. Az egyének termelékenységét a munkavállalók által elkövetett hibák gyakoriságával és súlyosságával mérték. Eredményeik ellentmondanak a makrogazdasági szemléletű megállapításoknak, mivel a vizsgálatba bevont dolgozók termelékenysége 65 éves korig fokozatosan emelkedik, amit a munkavállalók felhalmozott tapasztalata tesz lehetővé. Másrészt Lee és Mason (2010) szerint amennyiben a kevésbé produktív nagy létszámú kohorszok helyére kisebb létszámú, de produktívabb (magasabban képzettebb) munkavállalók lépnek, az életszínvonal még — 221 —

5. Demográfiai kihívások a világban

növekedhet is (Lee és Mason, 2010). A termékenységi ráta elmúlt évtizedekben megfigyelt csökkenése megnövelte az iskolázottságot: kisebb gyermekszám esetén a szülők feltételezhetően több erőforrást tudnak egy gyermek oktatására fordítani. Összességében többségben vannak a szakirodalomban azok a tanulmányok, amelyek szerint a munkavállalók idősödése hosszú távon mérsékelni fogja az aggregált termelékenységet. Ennek hatása több intézkedéssel is mérsékelhető. Ilyen lépés lehet például a képzettségi szint növelése, a magasan képzett munkavállalók megtartása, az egészségi állapot további javítása, az élethosszig tartó tanulás elterjesztése, az innovációs tevékenység támogatása, a fiatal feltalálókat és tudósokat támogató ösztöndíjak, valamint az automatizáció további térnyerése. A munkaerőpiaci mobilitást is célszerű lehet tovább növelni tekintettel arra, hogy egyes szektorok munkaerőkereslete a jövőben jelentősebben átrendeződhet. 5-1. Keretes írás Japán tapasztalatai

A demográfiai változásokra való felkészülést segítheti Japán példájának megértése, ahol az idősödés folyamata évtizedekkel korábban kezdődött és gyorsabb ütemben megy végbe, mint a többi fejlett gazdaságban. A világ országai közül Japánban él a legidősebb népesség. A 65 évnél idősebbek népességen belüli aránya 1990 és 2015 között több mint megduplázódott, 12 százalékról 26 százalékra növekedett, a következő évtizedekben pedig tovább emelkedhet. Ehhez képest az Európai Unió országaiban az idősödés még kisebb mértékű, mivel 2015-ben átlagosan 19 százalék körül alakult a 65 évnél idősebbek népességen belüli aránya, azaz minden ötödik lakos volt 65 évnél idősebb. Előre tekintve az EU országaiban a 2030-as évek második felében érheti el a ráta – a jelenleg Japánban megfigyelhető – 26 százalékos értéket (Eurostat, 2019). A népességen belül a munkaképes korúak létszáma jelentősen csökkent az elmúlt évtizedekben, miközben a többi fejlett országban ugyanezen

— 222 —

5.1. Idősödő társadalmak gazdasági kihívásai

időszak alatt stagnált vagy még emelkedett (5-11. ábra). Az aktív korúak létszáma 1995-ben érte el a csúcspontját Japánban, amihez képest 11 százalékkal csökkent 2015-ig. A foglalkoztatottak száma azonban ennél számottevően kisebb mértékben esett vissza (ILO, 2019). Ennek oka az, hogy bár a fiatalabb korcsoportok létszáma kisebb, de az elmúlt években a 65 éven felüliek és a nők körében jelentősen emelkedett a munkaerőpiaci részvétel. A japán adatok világosan mutatják a demográfiai folyamatok szerepét a gazdasági növekedésben. Miközben az egy foglalkoztatottra jutó termelés más fejlett országokhoz hasonlóan emelkedett az elmúlt 25 évben, addig a teljes GDP számottevően lassabban tudott csak bővülni. Ennek oka, hogy a teljes népesség arányában fokozatosan egyre kevesebben voltak munkaképes korban és mind többen nyugdíjas korban. Alapvetően ez okozta, hogy a japán GDP növekedése számottevően lelassult a kilencvenes években, és közel másfél százalékkal elmaradt az OECD országok átlagától (5-12. ábra). Annak ellenére történt ez meg, hogy az egy munkaképes korú főre jutó GDP, amelyet a termelékenység egy mérőszámaként is értelmezhetünk mindvégig hasonló ütemben nőtt Japánban, mint az OECD országokban, sőt 2012 óta számottevően gyorsabban emelkedik annál. A tapasztalatok szerint tehát a kedvezőtlen demográfiai változások gazdasági hatásait a termelékenység növekedése sem tudta ellensúlyozni Japánban. Az országban az elmúlt két évtizedben jelentősen emelkedett az egy munkaóra alatt megtermelt GDP, ami a termelékenység változása szempontjából kiemelten figyelt mutató. Ennek értéke 1990 óta Japánban mintegy 50 százalékkal növekedett, ami alig marad el az Egyesült Államokra vonatkozó 53 százalékos értéktől, és lényegesen magasabb például a Franciaországra vagy az Olaszországra vonatkozó adatnál is. Az egy munkaóra alatt megtermelt GDP vizsgált időszak alatt bekövetkezett dinamikus bővülése arra utal, hogy a szakirodalmi megállapításokkal ellentétben a munkaerőállomány idősödése Japán esetében nem fogta vissza a termelékenység növekedési ütemét. Hiába nőtt ugyanakkor a termelékenység más fejlett országoknál is nagyobb ütemben, az egy főre jutó GDP nem tudta elérni az OECD-országok átlagos növekedési ütemét.

— 223 —

5. Demográfiai kihívások a világban

5-11. ábra: A munkaképes korúak és az időskorúak létszámának változása 1995 és 2015 között a G7 országokban (százalék) 100

100

15 64 évesek

Németország

USA

Kanada

Franciaország

Olaszország

Egyesült Kir.

Japán

65 évnél idősebbek

Forrás: ENSZ (2019a).

A japán kormány az elmúlt évtizedben több intézkedést is bejelentett a gazdasági növekedés élénkítése és az idősödés hatásainak mérséklése érdekében. Ennek része volt az idősek foglalkoztatási rátájának növelése, ami számottevően emelkedett 2012 és 2018 között. 2012-ben a kormány bejelentette, hogy a vállalatok kötelesek azon munkavállalóikat 65 éves korig foglalkoztatni, akik tovább szeretnének dolgozni a 60 éves alsó nyugdíjkorhatárnál.59 Emellett emelkedni is fog a nyugdíjkorhatár: a férfiaknál 2013 és 2025 között fokozatosan 65 évre, a nők esetében pedig 2018 és 2030 között 60 évről 65 évre (OECD, 2018). 59

A japán nyugdíjrendszernek két pillére van: az egyik a Munkavállalói Nyugdíjbiztosítási Program, amelyből 60 éves kortól lehet nyugdíjkifizetést kérni, és a másik a Nemzeti Nyugdíj Program, amelyből 60 és 70 éves kor között bármikor lehet a nyugdíjkifizetést kérni, de a nyugdíj összege függ a folyósításkor fennálló életkortól (65 éves kor előtti nyugdíj esetén büntetés, 65 éves kor felett bónusz jár) (Bloom és szerzőtársai, 2018).

— 224 —

5.1. Idősödő társadalmak gazdasági kihívásai

Japán az egyedi demográfiai helyzetéből adódóan élen jár az idősödésre adott megoldások és válaszok kidolgozásában. A két legfontosabb cél a foglalkoztatási ráta növelése, valamint a csökkenő létszámú munkaerő kiváltása automatizációval, ami egyben az egy főre jutó termelékenységet is növeli. 5-12. ábra: A reál GDP, az egy főre jutó GDP és az egy munkaképes korúra jutó GDP alakulása Japánban és az OECD-országokban (százalék) 2,5

2,5

2,0

1,5

1,0

0,5

0,0

1997 2011 2012 2018 1997 2011 2012 2018 1997 2011 2012 2018 Reál GDP

Egy főre jutó GDP Japán

0,0

Egy munkaképes korúra jutó GDP

OECD

Forrás: OECD (2019).

A munkaerőtartalékok felhasználását illetően jelentős eredmény, hogy az 55-64 éves korosztályok foglalkoztatási rátája 65 százalékról 75 százalékra emelkedett 2012 és 2018 között, ami az egyik legmagasabb érték az OECD-országokban. Ennek elérésben nagy szerepet játszott egyrészt a meglehetősen alacsony, 60 éves nyugdíjkorhatár emelése, másrészt a munkaerőpiac szerkezeti változásai. Az idősödő társadalom számára kedvező folyamat, hogy csökken a fizikai igénybevétellel járó munkakörök aránya és emelkedik a magas képzettséget igénylő feladatok száma (OECD, 2019d). Emellett az idősebb korosztályok munkakínálatát növeli az általános egészségi állapot javulása is.

— 225 —

5. Demográfiai kihívások a világban

5-13. ábra: Az egy munkaóra alatt megtermelt GDP alakulása a G7-országokban, 1990-2017 (százalékos változás 1990-hez képest) +53%

+40%

+49%

+19%

+52%

+48%

+39%

Forrás: OECD.

A csökkenő létszámú munkaerő kiváltása érdekében az ország nagyvállalatai vezető szerepet töltenek be az automatizáció és az ipari felhasználású robotok fejlesztésében (Schneider és szerzőtársai, 2018). Japán célul tűzte ki magának az ún. Társadalom 5.0 („Society 5.0”) létrehozását, amelyben a különböző innovációk (például robotok, mesterséges intelligencia, big data) felhasználásával kívánják összefogni a társadalmi csoportokat és megoldani a társadalmi kihívásokat. Az egészségügy területén például célként jelölték meg a telemedicina és az otthoni ápoló robotok elterjesztését, illetve az egészségi állapotot megfigyelő online rendszerek kiépítését, amelyek csökkenteni tudják az egészségügyi dolgozók és az ápolást végző fiatalabb korosztályok terheit, illetve segítik a kevésbé mobilis időseket az ellátáshoz való hozzájutásban. A közlekedés területén cél az önvezető tömegközlekedési eszközök kifejlesztése és elterjesztése, valamint a közlekedési csomópontok szenzorokkal és robotokkal való megfigyelése (Japán Kormány, 2019). Ezen megoldások a nagy munkaerőkínálattal rendelkező országokban munkaerőpiaci feszültségekhez, akár a munkanélküliség növekedéséhez is vezetnének, de a csökkenő létszámú munkaképes népességgel rendelkező Japánban pozitív lehet a hatásuk a társadalmi és gazdasági problémák megoldásában.

— 226 —

5.1. Idősödő társadalmak gazdasági kihívásai

Hogyan érinti a népesség idősödése a fogyasztási és megtakarítási szokásokat? A társadalom idősödése a korcsoportok arányainak megváltozása és a hosszabb várható élettartam miatt a fogyasztási és megtakarítási ráták alakulására is hatással lehet. Az életciklus-elmélet alapján az egyének az életpálya folyamán simítják fogyasztásukat, fogyasztási és megtakarítási hajlandóságuk függ az életkortól. Fiatal- és időskorban a fogyasztási ráta magasabb, a megtakarítási ráta pedig alacsonyabb, mint a középkorúaknál. A korstruktúra eltolódásával a gazdasági növekedés meghatározó tényezői, így a fogyasztás és a megtakarítás változni fognak attól függően, hogy milyen életciklusban lesz a legtöbb egyén. 5-14. ábra: Az egy főre jutó munkajövedelem és az egy főre jutó fogyasztás életkor szerint alakulása Franciaországban 2011-ben 45

Ezer euro

Munkajövedelem

Fogyasztás

Megjegyzés: Egy főre jutó átlagos értékek. Forrás: Nemzeti Transzferszámlák adatbázisa, Lee és Mason (2011).

— 227 —

5. Demográfiai kihívások a világban

A gyermekek és az időskorúak többet fogyasztanak annál, mint amit előállítanak, fogyasztásuk jelentős részét a foglalkoztatottak termelik meg, akik jövedelmüknél kevesebbet fogyasztanak (5-14. ábra). A népesség idősödésével az elfogyasztható jövedelmeket előállító foglalkoztatottak népességen belüli aránya a legtöbb fejlett országban csökkenni fog, míg a magasabb fogyasztási rátájú idősek részaránya várhatóan emelkedni fog (Lee és Mason, 2017). Ez összességében az idősek részarányának emelkedésével hosszú távon magasabb fogyasztási rátát eredményezhet. Lee és Mason (2017) szerint a korszerkezet eltolódásával csökkenni fog az elfogyasztható jövedelmek összege, amihez az egyéni fogyasztás visszafogásával vagy a munkakínálat növelésével (hosszabb aktív életpályával) lehet alkalmazkodni. Az idősebb korfa csökkenti a megtakarítási rátát és növeli a fogyasztást. Erlandsen és Nymoen (2004) regressziós modelljükben a fogyasztási ráta alakulását makrogazdasági változók (jövedelem, reálkamatláb) mellett a középkorúak (50 és 66 év közöttiek) népességen belüli arányával magyarázzák. Az 50 és 66 év közöttiek korcsoportja azért kitüntetett a vizsgálatban, mert közel állnak a nyugdíjkorhatárhoz, ennél fogva nyugdíjas éveikre való felkészülésük miatt a fiatalabb korcsoportoknál számottevően kisebb a fogyasztási hajlandóságuk, miközben jövedelmük magasabb a többi középkorú korcsoporthoz viszonyítva. Eredményeik szerint a középkorúak népességen belüli arányának emelkedése a fogyasztás csökkenésével jár együtt. Mason és Tryon (1990) a teljes függőségi ráta és a fogyasztás között találtak pozitív irányú kapcsolatot: a teljes függőségi ráta 1 százalékpontos növekedése a fogyasztási rátát mintegy 0,1 százalékponttal emeli.

— 228 —

5.1. Idősödő társadalmak gazdasági kihívásai

5-15. ábra: Az idősödés fogyasztásra és megtakarításra gyakorolt hatása Fiatalok

Alacsonyabb fogyasztási ráta Magasabb megtakarítási ráta Magasabb fogyasztási ráta Alacsonyabb megtakarítási ráta

Magasabb aggregált fogyasztási ráta

Munkaképes korúak

Alacsonyabb aggregált megtakarítási ráta

Időskorúak

Várható élettartam emelkedése

Viselkedési hatás

Nagyobb aggregált megtakarítási ráta

Forrás: a vonatkozó szakirodalmi megállapítások alapján a szerző szerkesztése.

A népesség idősödése a fogyasztási kiadások átrendeződését eredményezheti hosszú távon. Az életkor emelkedésével például növekszik a kereslet az egészségügyi ellátás és az energiafogyasztás iránt, míg a más termékekre és szolgáltatásokra fordított kiadások (például az autóvásárlás, üzemanyag, oktatás) tipikusan csökkennek (Martins és szerzőtársai, 2005). Az egyének időskori fogyasztása az eltérő gazdasági fejlettségű országokban különböző pályát mutat. Az ENSZ jelentése alapján az egy főre jutó fogyasztás az alacsony, valamint a közepes jövedelmű országokban idősebb életkorban csökkenést mutat, és elmarad a fiatalabb korcsoportok átlagos fogyasztási szintjétől. Ezzel szemben az idősödés által érintett magas jövedelmű országokban a fogyasztás egy főre jutó átlagos értéke a fiatalabbak fogyasztását akár 30 százalékkal is meghaladhatja időskorban (ENSZ, 2017b). Ez arra utal, hogy a kevésbé fejlett országokban a széles lefedettséget biztosító nyugdíjrendszerek hiányában az idősek nem képesek megfelelő módon simítani fogyasztásukat az életpályájuk során.

— 229 —

5. Demográfiai kihívások a világban

A megtakarítási ráta és a népesség összetételének kapcsolatában hasonló mozgatórugók vannak jelen, mint a fogyasztási ráta és a népesség összetételének kapcsolatában. A megtakarítási ráta és a demográfiai folyamatok az életciklus elméleten keresztül kapcsolhatók össze: fiatal- és időskorban a megtakarítási ráta alacsonyabb, mint a középkorúaknál, így a társadalom korösszetétele hatással lehet a megtakarítási rátára is. A szakirodalmi becslési eredmények alapján mind a fiatalkori, mind az időskori függőségi ráta emelkedése csökkenti a megtakarítási rátát. Érvényesül tehát az életciklus elmélet: fiatalkorban nem áll rendelkezésre jövedelem, amiből megtakarítani lehetne, illetve időskorban jellemzően a korábbi időszakok megtakarításainak felélése zajlik (Aiyar és szerzőtársai, 2016), ezért a teljes függőségi ráta növekedése kedvezőtlen hatással van a megtakarítási ráta alakulására. Lindh (1999) eredményei szerint a 0-14 évesek, illetve a 65 év felettiek korcsoportja szignifikáns negatív hatással vannak a megtakarítási rátára. Martins és szerzőtársainak (2005) panel regressziós eredményei szerint a 2559 évesek népességen belüli arányának emelkedése növeli, míg a 60 évnél idősebbek arányának emelkedése jelentős mértékben csökkenti a háztartások megtakarítási rátáját. A megtakarítási ráta életciklus-elmélet alapján feltételezhető hosszú távú csökkenésével szemben más szempontok éppen a megtakarítási ráta emelkedésének irányába mutatnak. A megtakarítási ráta hosszú távú csökkenését a gazdasági szereplők alkalmazkodása mérsékelheti. A fiatalabb korcsoportok a korábbi generációkhoz képest magasabb megtakarítási szint mellett dönthetnek a várható élettartam emelkedése és a hosszabb időskor miatt, vagy ha a gazdasági szereplők a társadalombiztosítási ellátórendszerek ellátási szintjének csökkenését feltételezik az időskor elérésére (NRC, 2012). Összességében tehát a fiatalok és különösen a középkorúak esetében emelkedhet a megtakarítási hajlandóság az időskorra való felkészülés miatt. Ez a folyamat egyrészt mérsékelheti hosszú távon a reálkamatokat, másrészt növelheti a beruházásokat, ami produktív beruházások esetében a termelékenység növekedését is támogathatja. Komoly gazdaságpolitikai kihívást jelent az — 230 —

5.1. Idősödő társadalmak gazdasági kihívásai

egyének hosszú távú megtakarításának ösztönzése annak érdekében, hogy a fokozatosan emelkedő várható élettartam mellett is megfelelő életszínvonalat tudjanak fenntartani az idősödő társadalmakban. A fogyasztási és a megtakarítási ráták hosszú távú alakulására a kamatszint is hatással lehet. Juselius és Takáts (2018) szerint az eltartott népesség arányának (azaz a teljes függőségi ráta) emelkedése csökkenti a megtakarítási rátát és növeli az egyensúlyi reálkamatlábat, míg a várható élettartam emelkedése ezzel ellentétes hatásokat fejt ki. A gazdasági válságot követően lecsökkentek a reálkamatok, és a demográfiai folyamatok is abba az irányba mutatnak, hogy hosszú távon is alacsonyan maradhatnak. A legtöbb tanulmány arra az eredményre jut, hogy az idősödés hatására a reálkamatlábak hosszú távon alacsonyabban alakulhatnak (Aksoy és szerzőtársai, 2015; IMF, 2017; Bielecki és szerzőtársai, 2018). A reálkamatlábak alacsony szinten maradása a mai fogyasztást relatíve olcsóbbá teszi a jövőbeli fogyasztáshoz képest, ami a fogyasztás emelkedését és a megtakarítások csökkenését eredményezheti.

Hogyan finanszírozzuk a nyugdíjakat az idősödő társadalmakban? A fejlődő és a fejlett országok a népesség idősödése miatt eltérő kihívásokkal fognak szembesülni az időskori nyugdíjak finanszírozásában. A fejlődő országokban jelenleg még alacsony a nyugdíjrendszerek lefedettsége, így a demográfiai változásokra való felkészülés szükségessé teszi a lefedettség további növelését az időskorúak megfelelő megélhetési feltételeinek biztosításához. A fejlett országokban magas a nyugdíjrendszerek lefedettsége, de a népesség idősödése és a munkaképes korúak létszámcsökkenése hosszú távon megnehezítheti a nyugdíjrendszerek pénzügyi fenntarthatóságát. Emellett ezekben az országokban kihívást fog jelenteni a pénzügyi fenntarthatóság és a megfelelő összegű nyugdíjak közötti egyensúly megtalálása is (ILO, 2018b).

— 231 —

5. Demográfiai kihívások a világban

A világ országaiban jelentős eltérések azonosíthatók a nyugdíjrendszerek lefedettségében (5-16. ábra). A világ országaiban a törvényi nyugdíjkorhatárt betöltött időskorúak 68 százaléka részesül nyugellátásban (ILO, 2018b). A magasan fejlett régiókban, így például Észak-Amerikában és Nyugat-Európában megközelíti a 100 százalékot a nyugdíjrendszerek lefedettsége, azaz a törvényi nyugdíjkorhatárt betöltő idősek valamennyien számíthatnak nyugdíjra. Ezzel szemben a Szubszaharai Afrikában található országokban a nyugdíjas korú idősek 23 százaléka kapott nyugdíjat.60 5-16. ábra: A nyugdíjrendszerek lefedettsége a világ egyes országaiban (legutolsó elérhető adat)

0 20 40 60 80 100 Megjegyzés: Az effektív lefedettség a törvényi nyugdíjkorhatárt már betöltött idősek közül azok arányát mutatja, akik nyugdíjat kapnak. Forrás: ILO (2018b).

Az alacsony jövedelmű országokban a lefedettség az elmúlt években emelkedni kezdett, de ennek ellenére az időskorúak kevesebb mint 20 60

Az ILO adatbázisában az egyes országok adatai eltérő évekre vonatkoznak, minden ország esetében a legfrissebb elérhető adatot tartalmazzák. A vizsgált országok legutolsó elérhető adatai jellemzően a 2009-2016 közötti időszakra vonatkoznak, az európai országok esetében túlnyomó részt 2014. évi adatokat tartalmaznak.

— 232 —

5.1. Idősödő társadalmak gazdasági kihívásai

százaléka részesül állami nyugdíjban, így erősen függnek a családon belüli pénzügyi segítségnyújtástól (ILO, 2018b). Ugyanakkor előre tekintve a termékenységi ráta fokozatos csökkenésével és az urbanizáció térnyerésével párhuzamosan a gyermekek egyre kevésbé lesznek képesek gondoskodni szüleik időskori ellátásáról (Grandolini, 2016), ami miatt szintén indokolt a lefedettség további növelése. Ráadásul a fejlődő országokban magasra tehető azoknak az aránya, akik az informális szektorban dolgoznak, és emiatt nem számíthatnak időskorban nyugdíjra. Az afrikai országokban az idősebb népesség – az időskori megélhetés biztosítása érdekében – számottevően nagyobb arányban vállal munkát, mint a fejlett országokban élők (5-17. ábra). Afrikában 52 százalék, Európában 10 százalék volt a munkaerőpiaci részvételi arány 2015-ben a 65 évnél idősebb férfiak körében (ENSZ, 2017b; ILO). A fejlődő országokban élő 60-69 évesek fogyasztási kiadásaik 56 százalékát fedezték munkajövedelemmel a 2000-es években (UN, 2015), és a 60 évnél idősebbek átlagos fogyasztási kiadása jellemzően még így is csökkenést mutat a fiatalabb korcsoportokhoz képest. 5-17. ábra: A 65 évnél idősebb férfiak munkaerőpiaci részvételi rátája a világ egyes régióiban (százalék) Európa: 10% Óceánia: 21% Észak-Amerika: 23% Világ országai: 30% Ázsia: 35%

Forrás: ILO.

— 233 —

Afrika: 52%

5. Demográfiai kihívások a világban

A fejlett országokban az idősödés kihívások elé fogja állítani a társadalombiztosítási ellátórendszerek pénzügyi fenntarthatóságát és a költségvetési egyensúly megőrzését. A népesség idősödése a költségvetési bevételekre és kiadásokra is kedvezőtlen hatást gyakorolhat. A bevételi oldalon a munkaképes korú népesség létszámának csökkenése – változatlan szabályozói környezet és aktivitási ráta mellett – a bérekhez kapcsolódó adó- és járulékbevételek mérséklődését eredményezheti. A kiadási oldalon az idősek létszám-növekedése miatt emelkedhetnek a nyugdíjkiadások, az egészségügyi közkiadások és az időskori betegápoláshoz kapcsolódó kiadások. A demográfiai változásokra érzékeny kiadási tételek költségvetésen belüli részarányának emelkedése produktív kormányzati kiadásokat (például kutatás és fejlesztés, oktatás, infrastruktúra) szoríthat ki, ami kedvezőtlen hatással lehet a növekedési potenciálra. A munkaképes korúak létszámcsökkenése és a 65 éven felüliek részarányának emelkedése intézkedések hiányában várhatóan a GDP-arányos állami nyugdíjkiadások növekedését fogják eredményezni. A felosztó-kirovó elven működő nyugdíjrendszerekben elsősorban a foglalkoztatottak aktuális járulékbefizetései jelentik az időskorúak nyugellátásának fedezetét. Az állami nyugdíjkiadások mértéke egyszerre több tényezőtől is függ, így rövid távon elsősorban a nyugdíjrendszer paramétereitől (öregségi nyugdíjkorhatár, szolgálati idő, új nyugdíjak helyettesítési rátája, megállapított ellátások indexálása), hosszabb időtávon pedig a demográfiai folyamatoktól, amelyekhez a nyugdíjrendszert érintő szabályok is alkalmazkodnak. A nagyobb időskori függőségi rátával rendelkező európai országokban általában véve magasabb GDP-arányos nyugdíjkiadás figyelhető meg (5-18. ábra). Ez statikusan is mutatja, hogy a kedvezőtlen demográfiai folyamatok intézkedések hiányában a kiadások növekedését eredményezhetik.

— 234 —

5.1. Idősödő társadalmak gazdasági kihívásai

5-18. ábra: A GDP-arányos állami nyugdíjkiadások és az időskori függőségi ráta az európai országokban 2016-ban Állami nyugdíjkiadások a GDP arányában, 2016

20 EL

18 FR

16 14 PL

12 10

HU SK

BE SI

UK RO

EU HR

CZ MT EE NL LT

4 2 0 20

Időskori függőségi ráta, 2016 Forrás: European Commission (2018), Eurostat.

Az Európai Bizottság 2018. évi jelentésének (EC, 2018) eredményei szerint az Európai Unió országaiban a GDP-arányos nyugdíjkiadások a 2016. évi 11,2 százalékról 11,7 százalékra emelkedhetnek 2050-ig. A kiadások növekedésének jelentős része az időskori függőségi ráta emelkedéséhez kapcsolódik. Ezzel párhuzamosan az EU országaiban a bruttó helyettesítési ráta csökkenése valószínűsíthető, ami 45 százalékról 40 százalékra mérséklődhet. Ez azt jelenti, hogy a következő évtizedekben a nyugdíjak jövedelempótló képessége csökkenhet az EU országaiban. Az idősödő társadalmakban a nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatóságát többféleképpen lehet javítani. Az elmúlt időszakban számos

— 235 —

5. Demográfiai kihívások a világban

ország döntött az öregségi nyugdíjkorhatár emeléséről,61 és egyre több országban 65 évhez közelít a nyugdíjkorhatár (OECD, 2017). A – várható élettartam növekedésével arányos – korhatáremelés egyszerre szolgálhatja a nyugdíjrendszerrel szemben támasztott két, egymásnak ellentétes célt, a pénzügyi fenntarthatóságot és az idősek jövedelembiztonságának garantálását. A korai nyugdíjazási lehetőségek szigorítása hozzájárulhat az effektív és a törvényi nyugdíjkorhatár közelítéséhez. További megoldást jelenthet a korhatáron túli munkavállalást jutalmazó pozitív ösztönzők bevezetése, illetve a minimum korhatár feletti rugalmas nyugdíjba vonulás lehetősége. Az aktivitási rátát növelő intézkedések részben ellensúlyozhatják azt, hogy a munkaképes korú népesség létszámcsökkenése miatt a nyugdíjrendszerek bevételei várhatóan csökkenhetnek. Fontos célkitűzés lehet továbbá az egyéni nyugdíjcélú megtakarítások ösztönzése. Az aktív életévek növelését célzó intézkedések ugyanakkor csak akkor vezethetnek eredményre, ha a munkaerőpiacon maradók iránt kereslet mutatkozik. 5-19. ábra: Az idősödés miatt a nyugdíjrendszerek előtt álló kihívások az EU 28 tagállamában 2015

2050

Időskori függőségi ráta

29,6%

50,4%

GDP-arányos nyugdíjkiadások

11,2%

11,7

Nyugdíjasok létszáma

128 millió fő

16 millió fő

Átlagos nyugdíjbavonulási kor

6 ,5 év

65,4 év

Forrás: European Commission (2018). 61

Dániában például 65 évről 68 évre fog emelkedni az öregségi nyugdíjkorhatár 2030-ig (OECD, 2017).

— 236 —

5.1. Idősödő társadalmak gazdasági kihívásai

Melyek az egészségügyi ellátórendszerek előtt álló kihívások és lehetőségek? A következő évtizedekben a várható élettartam emelkedése miatt az idősek létszáma és népességen belüli aránya jelentősen emelkedni fog, ami várhatóan növelni fogja az egészségügyi ellátás iránti keresletet. A világ régióin belül Afrikában a legalacsonyabb a születéskor várható élettartam: az 1980-as évek első felében még csak 50 év volt, a 2010-es évek első felében már meghaladta a 60 évet. Ez az érték ugyanakkor továbbra is jelentősen elmarad a fejlett régiókban várható élettartamtól, ami 77-79 év körül alakult 2010-2015-ben (5-20. ábra). A legrövidebb és a leghosszabb várható élettartamú országok közötti különbség jelentős, 30 évet tesz ki: Japánban ugyanis 84 év a születéskor várható élettartam, ami egyes afrikai országokban (például Nigériában) az 55 évet sem éri el (ENSZ, 2019). A következő évtizedekben csökkenhet a fejlődő és a fejlett országok közötti különbség a várható élettartam tekintetében, de az egyenlőtlenségek továbbra is fennmaradhatnak. A 65 éves életkorban várható életévek száma 2015-2020-ban 18 év a nők és 16 év a férfiak esetében. 2050-ig minden régióban további 2-3 évvel emelkedhet a 65 éves korban hátralévő életévek száma a 2010-es évek második felében megfigyelt értékekhez képest (ENSZ, 2019). Fontos kérdés, hogy a várható életartam további emelkedése együtt jár-e majd az egészségben töltött életévek számának növekedésével. Amennyiben az addicionális életévek jó egészségi állapotban telnek, az idősödés a társadalom számára potenciális lehetőségeket is biztosíthat, például a hosszabb aktív életpályák lehetősége által. Ha a várható élettartam emelkedése mellett a betegségek előfordulása nem tolódik későbbi életkorra, akkor az egészségügyi ellátás iránti kereslet jelentős mértékben emelkedhet (WHO, 2015). A szakirodalmi eredmények alapján nem lehet egyértelmű következtetésre jutni a várható élettartam növekedése és az egészségben töltött évek közötti kapcsolat tekintetében. A megbetegedések idejének lerövidülését feltételező elmélet („compression of morbidity”) alapján a beteg— 237 —

5. Demográfiai kihívások a világban

ségben eltöltött idő lerövidülhet a várható élettartam emelkedése mellett, amennyiben a krónikus betegségek kezdete későbbre tolódik (Fries és szerzőtársai, 2011). Ebben fontos szerepe lehet a prevenciónak és az egészséges életmódnak, de hozzájárulhat a magasabb iskolázottság és a technológiai haladás is. Mások szerint a várható élettartam emelkedése a betegségben töltött évek emelkedését eredményezi, mivel a várható élettartam emelkedését a betegségekhez kapcsolódó halálozási ráták csökkenése okozza, a betegek tovább életben maradnak a megfelelő kezelés mellett. A fejlett országok adatait vizsgáló egyes tanulmányok alapján a súlyos mértékű, ápolást igénylő betegségek előfordulási gyakorisága kismértékben csökkent a 65 évnél idősebbek körében, más tanulmányok alapján azonban a krónikus megbetegedések gyakorisága emelkedett, de a súlyos betegségek gyakorisága változatlan (WHO, 2015). Az időskori betegápolás iránti kereslet és az ahhoz kapcsolódó egészségügyi kiadások a következő évtizedekben várhatóan emelkedni fognak az idősödés hatására. 5-20. ábra: A születéskor várható élettartam a világ egyes régióiban (2010-2015) és a 2055-ig várható élettartam-növekedés mértéke +7 év +6 év

+10 év 60,2 év

71,8 év

+5 év 77,2 év

74,4 év +7 év

77,4 év

79,2 év

80 +5 év

Forrás: ENSZ (2019a).

Az Európai Unió tagországainak egészségügyi kiadásaira vonatkozó hosszú távú előrejelzése a kiadások növekedését valószínűsíti az idősödés miatt (EC, 2018). A demográfiai változások egészségügyi közkiadásokra gyakorolt hatását vizsgáló forgatókönyv a korspecifikus megbetegedési ráták változatlanságát feltételezi, azaz azt, hogy a vár— 238 —

5.1. Idősödő társadalmak gazdasági kihívásai

ható élettartam emelkedése miatti addicionális életévek rossz egészségben telhetnek. Ezen feltevések mellett a GDP-arányos egészségügyi közkiadások a 2016. évi 6,8 százalékos értékhez képest átlagosan 1,1 százalékponttal emelkedhetnek 2070-ig az Európai Unió országaiban (5-21. ábra). Ezek az eredmények ugyanakkor alul becsülhetik az egészségügyi kiadások tényleges jövőbeli növekedését, mivel azt feltételezik, hogy az egészségügyi kiadások növekedése a nemzeti jövedelem növekedési ütemét követi. Az empirikus szakirodalmi eredmények alapján az elmúlt évtizedekben az egészségügyi kiadások az egy főre jutó GDP növekedését meghaladó mértékben emelkedtek. Az egészségügyi kiadások jövőbeli dinamikáját mérsékelheti ugyanakkor az egészségi állapot javulása. 5-21. ábra: A GDP-arányos egészségügyi közkiadások becsült alakulása az EU tagországaiban, 2016-2070 10

10 9

CY LV LU LT IE RO PL HU EL BG HR EE CZ SK MT SI ES PT BE FI NL IT EU28 DK SE AT DE FR UK

2016

2016 2070

Megjegyzés: Az ábra a demográfiai forgatókönyv eredményeit mutatja. Forrás: EC (2018).

— 239 —

5. Demográfiai kihívások a világban

Az egészségügyi ellátás iránti keresletre a népesség korszerkezete mellett a lakosság egészségi állapota, az egyéni és a nemzeti jövedelem növekedése, valamint az ellátáshoz való hozzáférési lehetőségek is hatással vannak (EC, 2018). A kínálati oldalon ugyanakkor jelentős szerepe van a technológiai fejlődésnek (IMF, 2010). A fejlett országokban 1980 és 2008 között a GDP-arányos egészségügyi közkiadások növekedésének mindössze egynegyedét okozta az idősödés, és a fennmaradó rész a többi tényezőhöz kapcsolódott (IMF, 2010). Breyer és szerzőtársai (2010) is arra az eredményre jutottak, hogy az egészségügyi kiadások elmúlt évtizedekben megfigyelt jelentős növekedéséhez csak kismértékben járult hozzá a várható élettartam emelkedése, nagyobbrészt a technológiai fejlődés, a jövedelmi szintek emelkedése és az egészségbiztosítási ellátás kiterjesztése játszott szerepet (Breyer és szerzőtársai, 2010; Felder, 2013). Hosszú távon a prevenció szerepének növelésével, a betegségek korai felismerésével az egészségügyi ellátórendszerekre nehezedő költségnyomás mérsékelhető. A testmozgás és az egészséges táplálkozás szintén hozzájárulhat az egészséges életévek számának növekedéséhez. Az egészségügyi ellátórendszereknek fel kell készülniük ugyanakkor arra, hogy az idősek létszámának növekedése miatt várhatóan nagyobb igénybevétel fog jelentkezni. Az idősödés miatt az egészségügyi ellátásban (ezen belül is elsősorban az időskori betegápolás területén) nagyobb kapacitások kiépítésére lehet szükség, és az egészségügyi dolgozók létszámának is alkalmazkodnia kell a növekvő igénybevételhez. Japán példája alapján a telemedicina és a betegek egészségi állapotának online rendszerekkel való megfigyelése enyhítheti az ellátórendszerekre nehezedő nyomást. A várható élettartam emelkedése ugyanakkor lehetőséget biztosít az idősebbek számára új tevékenységek végzésére is megfelelő egészségi állapot esetén, ilyen lehet az utazás, a szakmai továbbképzés, illetve a háztartási és a gyermeknevelési munkákban való aktívabb részvétel. Az idősödő társadalmakban potenciális kitörési lehetőségeket jelenthet az egészségturizmus fejlesztése és az orvostechnikai műszerek gyártása. — 240 —

5.1. Idősödő társadalmak gazdasági kihívásai

Felhasznált irodalom Acemoglu, D. – Restrepo, P. (2017): Secular Stagnation? The Effect of Aging on Economic Growth in the Age of Automation. American Economic Review, Vol. 107/5, pp. 174–179. Aiyar, S. – Ebeke, C. – Shao, X. (2016): The Impact of Workforce Aging on European Productivity. IMF Working Paper WP/16/238. Aksoy, Y. – Basso, H. S. –Smith, R. P. – Grasl, T. (2015): Demographic Structure and Macroeconomic Trends. Banco de Espana Working Paper No. 1528. https://ssrn.com/abstract=2669321 or http:// dx.doi.org/10.2139/ssrn.2669321 Bielecki, M. – Brzoza-Brzezina, M. – Kolasa, M. (2018): Demographics, monetary policy and the zero lower bound. Narodowy Bank Polski Working Paper No. 284. Bloom, D. E. – Canning, D. – Fink, G. (2010): Implications of population ageing for economic growth. Oxford Review of Economic Policy, Volume 26, Number 4, 2010, pp. 583–612. Bloom, D. E. – Canning, D. – Sevilla, J. (2003): The Demographic Dividend. A New Perspective on the Economic Consequences of Population Change. Bloom, D. E. – Kirby, P. – Sevilla, J. – Stawasz, A. (2018): Japan’s age wave: Challenges and solutions. 03 December 2018. https://voxeu.org/article/japan-s-age-wave-challenges-and-solutions Bloom, D. E. – Kuhn, M. – Prettner, K. (2016): Africa’s Prospects for Enjoying a Demographic Dividend. NBER Working Paper No. 22560. Börsch-Supan, A. – Weiss, M. (2016): Productivity and age: Evidence from work teams at the assembly line. The Journal of the Economics of Ageing Vol. 7 (2016) pp. 30–42. Breyer, F. – Costa-Font, J. Felder, S. (2010): Ageing, health, and health care. Oxford Review of Economic Policy. Vol. 26 (4), pp. 674-690. Erlandsen, S. K. – Nymoen, R. (2004): Consumption and population age structure. Norges Bank Working Paper No. 2004/22. European Commission (2018): The 2018 Ageing Report. Economic and Budgetary Projections for the 28 EU Member States (2016-2070). Institutional Paper No. 079, May 2018. Eurostat (2019): Population and social conditions database, Demography and migration, Population: Structure Indicators. Proportion of Population aged 65 years and more. Felder, S. (2013): Managing the health care system – The impact of demographic change on health care expenditure. CESifo DICE Report, 1/2013. https://wwz.unibas.ch/fileadmin/wwz/ redaktion/health/dicereport113-forum1.pdf Feyrer, J. (2008): Aggregate Evidence on the Link Between Age Structure and Productivity. Population and Development Review, March 2008, vol 34, pp. 78-99.

— 241 —

5. Demográfiai kihívások a világban Fries, J. F. – Bruce, B. – Chakravarty, E. (2011): Compression of Morbidity 1980-2011: A Focused Review of Paradigms and Progress. Journal of Aging Research, Volume 11, Article ID 261702, 10 pages. International Labour Organization (2018a): World Employment Social Outlook: Trends 2018. International Labour Organization (2018b): Social Protection for Older Persons: Policy Trends and Statistics 2017-19. Social Protection Policy Papers No. 17. International Monetary Fund (2017): Regional Economic Outlook. Asia and Pacific: Preparing for Choppy Seas, May 2017. International Monetary Fund, European Department (2019): Demographic Headwinds in Central and Eastern Europe. European Departmental Paper Series. No. 19. Japan Government (2019): Realizing Society 5.0 https://www.japan.go.jp/abenomics/_userdata/ abenomics/pdf/society_5.0.pdf Jones, B. (2010): Age and Great Invention. The Review of Economics and Statistics, MIT Press, Vol. 92(1), pp. 1-14. Juselius, M. – Takáts, E. (2018): The Enduring Link between Demography and Inflation. BIS Working Paper No. 722. https://ssrn.com/abstract=3175848 Lee, R. – Mason, A. (2010): Fertility, Human Capital, and Economic Growth over the Demographic Transition. European Journal of Population, Vol. 26, Issue 2, pp. 159-182. Lee, R. – Mason, A. (2011): Population Aging and the Generational Economy: A Global Perspective Cheltenham, UK: Edward Elgar. www.ntaccounts.org Lee, R. D. – Reher, D. S. (2011): Introduction: The Landscape of Demographic Transition and Its Aftermath. Population and Development review Vol. 37. pp. 1–7. Lee, R. – Mason, A. (2017): Cost of Aging. Finance and Development, March 2017, Vol. 54, No. 1. https://www.imf.org/external/pubs/ft/fandd/2017/03/pdf/lee.pdf Liang, J. – Wang, H. – Lazear, E. P. (2014): Demographics and Entrepreneurship. NBER Working Papers No. 20506. http://www.nber.org/papers/w20506 Lindh, T. (1999): Medium-term Forecast of Potential GDP and Inflation Using Age structure Information. Submitted as working paper at Sveriges Riksbank. http://www.riksbank.se/ Upload/Dokument_riksbank/Kat_publicerat/WorkingPapers/WP_99.pdf Martins, J. O. – Gonand, F. – Antolín, P. – Maisonneuve, C. – Yoo, K. Y. (2005): The Impact of Ageing on Demand, Factor Markets and Growth. OECD Economics Department Working Papers No. 420. https://doi.org/10.1787/18151973 Masson, P. R. – Tryon, R. W. (1990): Macroeconomic Effects of Projected Population Aging in Industrial Countries. IMF Working Paper, No. 90/5.

— 242 —

5.1. Idősödő társadalmak gazdasági kihívásai National Research Council (2012): Aging and the Macroeconomy: Long-term Implications of an Older Population. Committee on the Long-Run Macroeconomic Effects of the Aging U.S. Population. Board on Mathematical Sciences and their Applications, Division on Engineering and Physical Sciences, and Committee on Population, Division of Behavioral and Social Sciences and Education. Washington, D.C.: The National Academies Press. OECD és EU (2016): Recruiting Immigrant Workers: Europe 2016. OECD Publishing, Paris. http:// dx.doi.org/10.1787/9789264257290-en OECD (2017): Pensions at a Glance 2017: OECD and G20 Indicators. OECD Publishing, Paris. https://doi.org/10.1787/pension_glance-2017-en OECD (2018): Working Better with Age: Japan, Ageing and Employment Policies. OECD Publishing, Paris. https://doi.org/10.1787/9789264201996-en OECD (2019a): OECD Employment Outlook 2019: The Future of Work. OECD Publishing, Paris. https://doi.org/10.1787/9ee00155-en OECD (2019b): Ageing and Employment Policies - Statistics on average effective age of retirement. https://www.oecd.org/els/emp/average-effective-age-of-retirement.htm OECD (2019c): Employment rate by age group (indicator). https://data.oecd.org/emp/employmentrate-by-age-group.htm OECD (2019d): OECD Economic Surveys: Japan 2019. OECD Publishing, Paris. https://doi. org/10.1787/fd63f374-en Palotai, D. – Virág, B. (2016): Versenyképesség és növekedés. Út a fenntartható gazdasági felzárkózáshoz. Magyar Nemzeti Bank, 2016. Schneider, T. – Hong, G. H. – Le, A. V. (2018): Land of the Rising Robots. Finance and Development Vol. 55. No. 2. June 2018. https://www.imf.org/external/pubs/ft/fandd/2018/06/japan-laborforce-artificial-intelligence-and-robots/schneider.pdf Siliverstovs, B. – Kholodilin, K. A. –Thiessen, U. (2011): Does Aging Influence Structural Change? Evidence from Panel Data. Economic Systems, Vol. 35, No. 2, 2011. Sinnott, E. – Koettl-Brodmann, J. (2015) Aging with Growth in Central Europe and the Baltics: what’s next for old Europe?. Washington, D.C.: World Bank Group. http://documents.worldbank.org/ curated/en/559001468000582442/Aging-with-growth-in-Central-Europe-and-the-Baltics-whats-next-for-old-Europe United Nations, Department of Economic and Social Affairs, Population Division (2017a): Government policies to raise or lower the fertility level. Population Facts No. 2017/10. https://www. un.org/en/development/desa/population/publications/pdf/popfacts/PopFacts_2017-10.pdf United Nations, Department of Economic and Social Affairs, Population Division (2017b): Population ageing and sustainable development. Population Facts No. 2017/1. June 2017. https://www. un.org/en/development/desa/population/publications/pdf/popfacts/PopFacts_2017-10.pdf

— 243 —

5. Demográfiai kihívások a világban United Nations, Department of Economic and Social Affairs, Population Division (2019a): World Population Prospects 2019. https://population.un.org/wpp/DataQuery/ United Nations, Department of Economic and Social Affairs, Population Division (2019b): World Population Prospects 2019: Highlights. https://population.un.org/wpp/Publications/Files/ WPP2019_Highlights.pdf Veen, S. (2008): Demographischer Wandel, alternde Belegschaften und Betriebsproduktivität. München, Rainer Hampp Verlag, 2008. World Health Organization (2015): World Report on Ageing and Health. https://www.who. int/ageing/events/world-report-2015-launch/en/

— 244 —

5.2.

Egyenlőtlenségek és gazdasági növekedés a 21. században Rippel Géza – Várhegyi Judit

A jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenségek az 1980-as évek óta az országok túlnyomó többségében erősödtek, ami a témát napjaink egyik legégetőbb kérdéskörévé teszi. A gazdasági növekedés és az egyenlőtlenségek kapcsolatáról évtizedek óta heves vita folyik a gazdaságpolitikusok és a kutatók között, ami a világgazdasági válságot követően újra a középpontba került. A megválasztott időszak, valamint a vizsgálatba bevont országok csoportja és fejlettsége befolyásolja az empirikus eredményeket, ami megerősíti azt, hogy a gazdasági fejlődés és az egyenlőtlenségek kapcsolata nem-lineáris. Az egyenlőtlenségek alakulását a válság hatásai mellett olyan globális megatrendek mint a globalizáció és a technológiai fejlődés is jelentősen befolyásolják. A globalizáció a jövedelmek újraelosztását eredményezte, aminek a kínai feltörekvő középosztály, valamint a fejlett gazdaságok magasabb jövedelmű társadalmi csoportjai voltak az igazi nyertesei. A technológiai haladás évszázadok óta hozzájárul a termelékenység emelkedéséhez, azonban az új technológiák bevezetése és elterjedése felborítja az egyensúlyt a tőke- és munkajövedelemből részesülők között, így a jövedelmi egyenlőtlenségek szélesedéséhez vezethet. A globalizáció és a technológia fejlődés hatására közepes képzettséget igénylő munkahelyek szűntek meg, ugyanakkor jelentősen megnövekedett a kereslet a magasan képzett munkaerő iránt. A képzettség szerinti bértöbblet (skill premium) erősítette a jövedelmi egyenlőtlenségeket. Az örökölt tényezők és az útfüggőség is szerepet játszik az egyenlőtlenségek kialakulásában és fennmaradásában, ugyanis a generációk közötti jövedelmi mobilitás erősen függ a szülői háttértől (jövedelem, iskolázottság). Az inkluzív növekedés és az egyenlőtlenségek kezelésére nem létezik univerzális csodafegyver, azonban az oktatáshoz és egészségügyhöz való nagyobb hozzáférés biztosítása, a munkahelygarancia bevezetése vagy kiszélesítése, illetve a pénzügyi szabályozás és felügyelet erősítése alkalmas eszköz lehet. A korai — 245 —

5. Demográfiai kihívások a világban

gyermekkortól élethosszig tartó tanulás támogatása lehetőséget biztosít a gyorsan változó igényekhez történő alkalmazkodáshoz és a nagyobb társadalmi mobilitáshoz, míg a munkahelygarancia munkalehetőségen keresztül történő megélhetést biztosít, továbbá hozzájárul a gazdasági ciklusok stabilitásához.

Hogyan befolyásolják a jövedelmi egyenlőtlenségek a gazdasági növekedés ütemét? A gazdasági növekedés és az egyenlőtlenségek viszonya hosszú idők óta foglalkoztatja a közgazdászokat és a gazdaságpolitikusokat. A vita napjainkban is élénk, az ok-okozati viszony meghatározása, valamint az elméleti összefüggések empirikus bizonyítása gyakran nehézségekbe ütközik. Kuznets (1955) szerint az egyenlőtlenségek a gazdasági fejlődés korai szakaszában emelkednek, majd egy bizonyos fejlettségi szintet átlépve mérséklődnek. Empirikus becslések ugyan nem tudták egyértelműen bizonyítani a fordított U-görbe létezését, de az elmélet alapkőként szolgál a gazdasági fejlődés és a jövedelmi egyenlőtlenségek alakulásának bemutatásakor. Ugyanebben az évtizedben Kaldor (1955, 1957) azt találta, hogy a jövedelmi egyenlőtlenségek élénkebb beruházási aktivitáshoz és gazdasági növekedéshez vezetnek, amit a magasabb jövedelműek jellemzően nagyobb megtakarítási rátája indokol. Az elmélet követői a növekedés és az egyenlőségek közötti trade-off meglétét hangsúlyozzák. A gazdasági növekedés és az egyenlőtlenségek viszonyáról szóló vita az elmúlt évtizedekben is aktív. Az empirikus becsléseket továbbra sem övezi egyértelmű konszenzus, a megválasztott időszak, a vizsgálatba bevont országok csoportja és fejlettsége mind befolyásolja az eredményeket. Benhabib (2003) modellje alapján a gazdasági növekedés és az egyenlőtlenségek közötti kapcsolat nem-lineáris: az egyenlőtlenségek emelkedése kezdetben gyorsítja a gazdasági fejlődést, majd az egyenlőtlenségek további szélesedésével a növekedés üteme már visszaesik.

— 246 —

5.2. Egyenlőtlenségek és gazdasági növekedés a 21. században

Az egyenlőtlenségek támogathatják a növekedést, hiszen ösztönzőket biztosíthatnak az innováció és a vállalkozások számára (Lazear – Rosen, 1981), továbbá a fejlődő országokban – legalább egy bizonyos réteg számára – megteremtik a lehetőséget a vállalkozások indítására és az oktatásban való részvételre (Barro, 2000). A másik tábor szerint viszont az egyenlőtlenségek visszafoghatják a gazdasági fejlődést. A szegényebb rétegeknek ugyanis nem adatik meg a lehetőség az egészségük megőrzésére és a humán tőkébe való beruházásra, ami visszaveti a gazdaság potenciális teljesítőképességét (Galor – Zeira, 1993; Aghion és szerzőtársai, 1999). Emellett az egyenlőtlenségek gazdaságpolitikai instabilitást generálnak, ami visszafogja a beruházásokat (Alesina – Perotti, 1996). A téma a válság utáni időszakban különösen a középpontba került, Rajan (2010) szerint az egyenlőtlenségek hozzájárultak a pénzügyi ciklus túlfűtöttségéhez, míg Stiglitz (2012) a vagyonos rétegek gazdaságpolitikai befolyását hangsúlyozta – amelyek mind hozzájárulhattak a válság kialakulásához.

Mi befolyásolja az egyenlőtlenségek változását? A gazdaságszerkezetek és gazdaságpolitikák közötti különbségek ellenére az országokon belüli jövedelmi egyenlőtlenségek jellemzően emelkedtek az elmúlt évtizedekben. Az USA-ban a top 1 százalék részesedése 1980 és 2016 között közel a kétszeresére emelkedett, míg az alsó 50 százalék aránya folyamatosan mérséklődött. Látványos a különbség, ha egy másik fejlett térség, Nyugat-Európa jövedelmi egyenlőtlenségét vizsgáljuk. 1980-ban a felső 1 és az alsó 50 százalék részesedése lényegében megegyezett az USA-ban és Nyugat-Európában, azonban Nyugat-Európában az arányok az elmúlt évtizedekben csak mérsékelten változtak – a top 1 százalék részesedése mindössze 2 százalékpontot emelkedett. Kínában, Oroszországban és Indiában a nyitás és a liberalizáció hatására az országon belüli egyenlőtlenségek jelentősen emelkedtek. Olyan országokban mint Brazília, a Dél-afrikai Köztársaság vagy a Közel-Kelet gazdaságai, a jövedelemegyenlőtlenség extrém magasságokban alakul. — 247 —

5. Demográfiai kihívások a világban

A gazdagok jövedelmi részesedésének széleskörű emelkedése megerősíti, hogy az egyenlőtlenségek témaköre a XXI. század egyik legégetőbb kérdése. A jövedelemeloszláson belüli elhelyezkedés (decilisek) és a gazdasági prosperitásból történő részesedés kiemelt kérdés. Lakner – Milanovic (2015) híres „elefánt görbéje” a reáljövedelem növekedését mutatja be a globális jövedelemeloszlás mentén. Elemzésük alapján három fő csoport határozta meg az ún. globális növekedési incidencia görbe alakulását az elmúlt évtizedekben: a top 1 százalék, a kínai (és indiai) középosztály felemelkedése, valamint az elszegényedő „nyugati” alsó középosztály. A legfeltűnőbb a világ gazdagjainak érdemi részesedése az elmúlt évtizedek jövedelemnövekményéből. 1980 és 2016 között az egy felnőttre jutó reáljövedelem növekedésének 27 százaléka a felső 1 százalékhoz került, míg az alsó 50 százalék csupán a növekmény 12 százalékért felelt (5-22. ábra). A globális eloszlás felső 1 százalékába elsősorban a fejlett országokból származó milliárdosok tartoznak, azonban a csoportot gyarapítja az egyre nagyobb számú kínai, indiai és orosz vagyonos család is. A kínai és indiai középosztály felemelkedése is jelentősen befolyásolta a görbe alakulását. A legfelső kínai városi jövedelmi csoport 1988-ban a globális eloszlás 68. percentilisét alkotta, azonban 2008-ban már a 83. percentilisben foglalt helyet – ezzel a világ népességének 15 százalékát, mintegy 900 millió embert „átugorva”. Az elmúlt évtizedek nagy vesztese a fejlett gazdaságok alsó középosztálya. A német medián kereső 20 év alatt mindössze 7 százalékkal emelte a reáljövedelmét, míg Japánban ugyanez negatívan alakult.

— 248 —

5.2. Egyenlőtlenségek és gazdasági növekedés a 21. században

5-22. ábra: Globális növekedési incidencia görbe (1980–2016) 250

Felső 1 Teljes növekmény 27 -a

Teljes növekmény 12 -a

200 150 100 50

100,0

99,9

99,1

90,0

80,0

70,0

60,0

50,0

40,0

30,0

20,0

0 10,0

Egy felnôttre jutó reáljövedelem növekedése 1980 2016 között összesen (%)

Alsó 50%

Jövedelmi csoportok (%) Forrás: Piketty és szerzőtársai (2018) alapján MNB.

Világgazdasági válság

2008-at követően a világgazdasági válság alapvetően befolyásolta a háztartások jövedelmi folyamatait meghatározó tényezőket. A gazdaságok többsége recesszióba süllyedt, a munkanélküliségi ráta érdemben emelkedett, ami a kormányokat is lépésekre ösztönözték, így az elmúlt évtizedben az adó- és transzferrendszerekben is változások mentek végbe. A világgazdasági válság óta a jövedelmi egyenlőtlenségek a fejlett és feltörekvő gazdaságok többségében lényegében nem változtak (5-23. ábra). Izland esetén a válság hatására megugró egyenlőtlenség az elmúlt években mérséklődött, továbbá Oroszországban és Uruguayban is csökkentek a jövedelmi egyenlőtlenségek – azonban továbbra is jelentősek. A nagyobb latin-amerikai országokban (Brazília, Chile, Mexikó) az egyenlőtlenségek továbbra is kifejezetten magasak, míg az USA-ban 2008 óta összességében emelkedett a jövedelmi egyenlőtlenség. Az or— 249 —

5. Demográfiai kihívások a világban

szágra a második világháború óta jellemző, hogy a társadalom felső 10 százaléka egyre nagyobb hányadát fölözi le a konjunktúraciklusoknak. Az 1980-as évek óta a gazdasági felívelés nem inkluzív módon megy végbe, az USA elmúlt négy növekedési periódusában a leggazdagabb 10 százalék a jövedelem bővülésének több, mint 70 százalékáért felelt (Tcherneva, 2015, 2017). 5-23. ábra: Jövedelmi egyenlőtlenségek országonként 2008-ban és 2015-ben

Jövedelmi egyenlőtlenség 2015-ben (Gini-index)

50 BR

Egyenlőtlenségek növekedtek CL

30 HU DK 25

Egyenlőtlenségek csökkentek 35

Jövedelmi egyenlőtlenség 2008-ban (Gini-index) Megjegyzés: a 45°-os egyenes mentén azok a gazdaságok foglalnak helyet, ahol a jövedelmi egyenlőtlenség nem változott 2008-ról 2015-re. SI=Szlovénia, DK=Dánia, SK=Szlovákia, HU=Magyarország, IS=Izland, US=USA, UY=Uruguay, RU=Oroszország, CL=Chile, MX=Mexikó, BR=Brazília. Forrás: UNI-WIDER World Income Inequality Database.

— 250 —

5.2. Egyenlőtlenségek és gazdasági növekedés a 21. században

Dobbs és szerzőtársai (2016) az 1993 és 2005 közötti időszak, valamint a 2005 és 2014 közötti évekre vonatkozóan vizsgálja a medián háztartások rendelkezésre álló jövedelmének változását befolyásoló hatásokat (5-24. ábra). Elemzésükben azt találják, hogy a jövedelem dinamikájának visszaesését elsősorban a visszaeső kereslet (2008-as válság és a 2012-es eurozóna adósságválság) magyarázza. Ezt egészíti ki a fejlett országokra általánosságban jellemző népességcsökkenés – a demográfia az elmúlt évtizedben már effektív korlátot jelenthetett a jövedelem bővülésére a vizsgált országokban. A válságot követően a munkaerőpiaci folyamatok is átalakultak. A rendelkezésre álló jövedelem növekedésének lassulását (vagy visszaesését) a csökkenő bérhányad – vagyis a nemzeti jövedelemből a foglalkoztatottaknak kifizetett bérek és juttatások – is befolyásolja, amihez hozzájárul a bérek nem azonos mértékű emelkedése a különböző jövedelmi szegmensekben. Az Egyesült Királyságban és az USA-ban az elmúlt években a magasabb jövedelmű háztartások keresete bővült, míg a közepes és alacsony jövedelműeké jelentősen visszaesett. Ehhez járult hozzá a válság után népszerűvé váló részmunkaidős foglalkoztatás is, ami elsősorban a közepes és alacsony képzettséget igénylő munkakörökben volt jellemző. Svédországban a magas szakszervezeti lefedettség segített megőrizni a munkahelyeket és a bérek vásárlóértékét. A válságot követően a kormányzati adó- és transzferintézkedések a vizsgált országok többségében valamelyest kompenzálták a rendelkezésre álló jövedelem piaci faktorok hatására mérséklődő dinamikáját, míg a tőkejövedelem becsült hatása jellemzően elenyésző volt a medián háztartások esetén.

— 251 —

5. Demográfiai kihívások a világban

5-24. ábra: A rendelkezésre álló jövedelem változását magyarázó tényezők 30

Egyesült Királyság

Svédország

Adó és transzfer Munkaerőpiac Kereslet

USA

Franciaország

2005 2014

1993 2005

2005 2014

1993 2005

2005 2014

1993 2005

2005 2014

1993 2005

10 2005 2014

10 1993 2005

Olaszország

Tőkejövedelem Demográfia Rendelkezésre álló jövedelem változása

Forrás: Dobbs és szerzőtársai (2016) alapján MNB.

Globalizáció

A jövedelmek és a vagyon országok közötti, valamint a társadalmon belüli megoszlását alapvetően befolyásolták az évtizedeken/évszázadokon átívelő megatrendek. A globalizáció és a technológiai fejlődés olyan hosszú távú strukturális folyamatok, amelyek a világgazdaság és a világkereskedelem bővülésének üteme mellett a globális jövedelemeloszlást is befolyásolják. Történelmi szemléletben vizsgálva, a globalizációnak jellemzően két hullámát szokták azonosítani a szakértők. Az első a XIX. század folyamán zajlott és a lezárását az első világháború jelentette, míg a napjainkig is tartó globalizációs hullám a második világháború lezárását követően indult. Manapság a globális termelés közel negyedét exportálják, továbbá az egyes országokgazdasági tevékenységében jelentős szerep jut a külföldi inputoknak. A világkereskedelmi aktivitás élénkülése nagymértékben támogatta a gazdasági bővülést az elmúlt

— 252 —

5.2. Egyenlőtlenségek és gazdasági növekedés a 21. században

évtizedekben (Romer – Frankel, 1999; Alcalá – Ciccone, 2004), azonban a globalizáció a jövedelmek újraelosztásához vezetett. Az aggregált fogyasztói hatás a mérséklődő fogyasztói árak és az elérhető termékek körének szélesedése miatt összességében pozitív, ugyanakkor a világkereskedelem szorosabb összekapcsolódása bizonyos régiókban munkahelyek elvesztését eredményezte. A globalizáció új hullámának következtében a globális értékláncok kiszélesedtek (Baldwin, 2012). Számos új ország kapcsolódott be a világkereskedelem hálózatába, a kereskedelmi forgalom a közbülső (termelési inputok) és végső termékek esetén is megtöbbszöröződött az elmúlt évtizedekben, emellett a tőke mobilitása is érdemben emelkedett. Basco – Mestieri (2019) elemzése szerint a fejlett országokban növekedett a tőkeállomány és a reálbér, míg a közepes jövedelmű gazdaságoknak jellemzően kevesebb hasznot hozott a globalizáció, ami bizonyos országokban akár az ipar jelentőségének mérséklődéséhez és Rodrik (2016) „koraérett dezindusztrializációjához” is vezethetett. Ugyanakkor Kína nagy nyertese ennek az időszaknak. 1980-ban Kína a globális jövedelem (vásárlóerő-paritáson) 3 százalékáért felelt, ami az elmúlt évtizedek dinamikus gazdasági bővülése mellett 2016-ra 19 százalékra emelkedett, így meghaladja az Európai Unió vagy az USA és Kanada arányát (Piketty és szerzőtársai, 2018). A kínai átlagjövedelem közel kilencszeresére emelkedett ebben az időszakban, ami nagyban hozzájárult az országok közötti jövedelemegyenlőtlenségek mérséklődéséhez. Ugyanakkor az ázsiai országban a felső jövedelmi rétegek részesedésén emelkedése az országon belüli egyenlőtlenségek növekedéséhez vezetett. Lang – Tavares (2018) is alátámasztja, hogy a globalizáció haszna jellemzően a felső jövedelmi csoportoknál jelentkezett, míg az alsóbb rétegek jellemzően alig részesedtek belőle – annak ellenére, hogy a fejlődő országokban a szegénység érdemi csökkenését eredményezte.

— 253 —

5. Demográfiai kihívások a világban

A globális vagyon továbbra is jellemzően a fejlett országoknál csoportosul, azonban Kína napjainkra a világ vagyoni hierarchiájának második helyére lépett. Az ázsiai ország 2000-ben a világ vagyonának mindössze 3,2 százalékért felelt, ami 2018-ra 16,4 százalékra bővült. Az USA után itt található a második legtöbb dollármilliomos egyén is (Credit Suisse, 2018). A vagyon azonban továbbra is kifejezetten koncentrált, az USA továbbra is lefedi a globális vagyon 31 százalékát és a világ dollármilliomosainak 41 százalékát (Kína 8 százalékkal a második). Forbes (2019) összeállítása is megerősíti ezt, hiszen a világ 25 leggazdagabb embere közül 16 USA állampolgár, 3 kínai, 2 francia és mindössze 1 német, indiai, mexikói és spanyol. A fejlett országokban is leginkább a magas jövedelműek részesedtek a globalizáció előnyeiből, Kína és a feltörekvő országok magasabb külkereskedelmi aktivitása az alacsonyabb jövedelműek számára élesebb versenyhelyzetet teremtett. Acemoglu és szerzőtársai (2016) azzal érvelnek, hogy a kínai importverseny érdemben hozzájárult az USA foglalkoztatottságának válság előtti csökkenéséhez. Az ázsiai ország áruexportja 1970-ben a GDP 2,5 százalékát tette ki, ami a nyitás politikáját követően 1990-re közel megtízszereződött. Az exportteljesítmény különösen a 2001-es WTO-csatlakozás után élénkült meg, 2006-ban Kína a GDP-arányos áruexportja meghaladta a 43 százalékot. Ezzel párhuzamosan 2000 és 2008 között a feldolgozóiparban foglalkoztatottak száma az USA-ban közel 4 millió fővel mérséklődött (5-25. ábra). Magyari (2017) szerint azonban a kiszervezés és költségcsökkentés következtében elvesző munkahelyeket kompenzálták a magasabb kereseti kategóriákban és szolgáltatások (K+F, mérnökök, dizájn) körében létrejövő új állások – akár ugyanazon a cégen belül. A szerző eredményei szerint a kínai versenynek jobban kitett vállalatok összességében több munkahelyet teremtettek.

— 254 —

5.2. Egyenlőtlenségek és gazdasági növekedés a 21. században

5-25. ábra: Kínai áruexport és az USA feldolgozóipari foglalkoztatottsága 50

Millió fő

2000 2008

Kínai áruexport/GDP

2014

2012

2010

2008

2006

2004

2002

2000

1998

1996

1994

1992

1990

1988

1986

1984

1982

1980

1978

1976

1974

1972

1970

USA feldolgozóipari létszám (jobb tengely)

Forrás: Fouquin – Hugot (2016) és FRED alapján MNB.

A pénzügyi globalizáció következtében megnövekvő pénzügyi áramlások (külföldi működőtőke, portfólió beruházások) a fejlett és a feltörekvő gazdaságokban egyaránt emelték a jövedelmi egyenlőtlenségeket (Dabla-Norris és szerzőtársai, 2015). A pénzügyi globalizáció és dereguláció hozzájárult ahhoz, hogy a pénzügyi szektor a fejlett gazdaságokban az egyik leggyorsabban bővülő ágazattá nője ki magát, továbbá az itt foglalkoztatottak bére és vagyona érdemben emelkedhessen. Technológiai fejlődés

A globalizáció mellett a technológiai fejlődés évszázadok óta hozzájárul a termelékenység emelkedéséhez és a globális GDP bővüléséhez. Az olyan innovációk, mint a gőzhajó, a telefon, a személyi számítógép, az MRI berendezés, a mobiltelefon – vagy napjainkban a mesterséges intelligencia – új piacokat és munkahelyeket teremtenek. Mokyr és szerzőtársai (2015) megerősítik, hogy az ipari forradalmak kora óta az

— 255 —

5. Demográfiai kihívások a világban

új technológiai vívmányok megkönnyítették az új termékek kialakulását és elterjedését. Annak ellenére, hogy a technológiai fejlődés hosszú távon gazdasági prosperitást ígér, az átmeneti időszakok a munkaerőpiacok átalakulását és a társadalmi rétegek nem egyenlő részesedését hozhatják. Historikus tapasztalatok alapján a technológia fejlődése következtében a termelékenység és az egy főre jutó jövedelem azonnal emelkedésnek indul, amit a reálbérek növekedése csak később követ. Az Egyesült Királyságban az ipari forradalmak korában lezajló folyamatot Allen (2009) az „Engels’ pause” névvel illeti (5-26. ábra bal panel). Az új technológiai vívmányok (gőzgép, gőzhajó) a termelékenység bővülését és a gazdasági növekedés élénkülést eredményezték, amiből elsősorban a „technológia tulajdonosai” (tőkések) részesedtek. A tőke- és munkatulajdonosok közötti egyensúly felbomlása a jövedelmi egyenlőtlenségek szélesedéséhez vezetett az új technológiák és innovációk bevezetését követő időszakokban. Az USA-ban a második világháborút követő évtizedekben a termelékenység és a keresetek szorosan együttmozogtak, 1948 és 1973 között mindkettő összességében megduplázódott. Ugyanakkor az 1970-es évektől a termelékenység és a reálbérek érdemi elnyílása tapasztalható, ami a medián keresetek esetén még inkább szembeötlő. 1973 és 2014 között a magánszektor termelékenysége több, mint megduplázódott, miközben az átlagos reálbérek 44, a medián reálkeresetek 9 százalékkal emelkedtek (5-26. ábra jobb panel). A termelékenység és az átlagbér közötti rés a bérhányad csökkenéséből (a munka- és tőkejövedelem közötti arány mérséklődéséből), valamint árhatásokból fakad (fogyasztói, termelői árak és a cserearány különböző alakulása). Az átlagkeresetek és a medián keresetek közötti érdemi elnyílást a béreloszlás megváltozása magyarázza, vagyis a munkajövedelemből élők között is jelentősen növekedtek az egyenlőtlenségek az elmúlt évtizedekben (Bivens – Mishel, 2015; Stansbury – Summers, 2017). Az USA-ban tapasztalt trendek hátterében szerepet játszik a gyors technológiai fejlődés mellett a munkanélküli és egészségbiztosítási transzferek emelkedése, — 256 —

5.2. Egyenlőtlenségek és gazdasági növekedés a 21. században

a munkaerő mobilitásának mérséklődése, a szakszervezetek alkupozíciójának csökkenése, valamint a nem inkluzív oktatási rendszer. 5-26. ábra: Termelékenység és reálkeresetek alakulása az Egyesült Királyságban (bal panel) és az USA-ban (jobb panel) 0

150

“Engels pause”

125

1948 1973

110

75 50

100

0 25

GDP foglalkoztatott Reálkeresetek

1998

1988

1978

1968

2008

USA

1760 1770 1780 1790 1800 1810 1820 1830 1840 1850 1860 1870 1880 1890 1900 1910

Egyesült Királyság

2018

150

100

200

1973

1958

250

1760

1948

300

Egy munkaórára jutó kibocsátás Egy munkórára jutó átlagos reál bérköltség Egy munkórára jutó medián reál bérköltség

Forrás: Allen (2009), Bank of England (2018), Bivens – Mishel (2015) és FRED alapján MNB.

Képzettségi bértöbblet („skill premium”)

A technológiai fejlődés és a globalizáció kéz-a-kézben hozta el a munkahelyek képzettség szerinti polarizációját a fejlett gazdaságokban, ahol elsősorban a magasan képzettek részesedtek a jövedelem növekedéséből. Az 1980-as évek óta az USA foglalkoztatottsági szerkezete fokozatosan tolódott el a közepes képzettséget igénylő (és közepes béreket fizető) foglalkozásoktól a magasabb és az alacsonyabbak felé (Acemoglu – Autor, 2011). Európában is azonosítható a jelenség, ahol a közepes béreket fizető álláshelyek foglalkoztatásból vett részesedése 1993 és 2010 között 47 százalékról 38 százalékra mérséklődött (Goos és szerzőtársai, 2014).

— 257 —

5. Demográfiai kihívások a világban

A globalizáció és a technológiai fejlődés hatására átalakulnak a munkaerőpiacok: megemelkedik a tőke és a képzett munkaerő iránti kereslet, emellett az automatizáció egyre nagyobb elterjedése miatt munkahelyek szűnnek meg – ami jellemzően a közepes képzettséget igénylő állások körében jelentkezik (Acemoglu, 1998). A technológiai fejlődés és az automatizáció a magasan képzettek mellett az alacsony végzettségűek foglalkoztatásának emelkedését eredményezi. A megszűnő közepes képzettséget igénylő állásokból kiáramló munkaerő átképzéssel a magasabb bérkategóriákba léphet, vagy a nem automatizálható, személyes jelenlétet és kommunikációs készséget igénylő alacsonyabb képzettségű munkakörökbe (fodrász, takarító) áramolhat. Ez a képzettség szerinti „U-görbe” (Autor – Dorn, 2013), ami a munkahelyek polarizációján keresztül a jövedelmi egyenlőtlenségek növekedését eredményezi. OECD (2011) alapján a technológiai haladás elsősorban a fejlett országok körében emelte a jövedelmi egyenlőtlenségeket, ami a 90. és a 10. jövedelmi percentilis keresetei közötti különbség növekedésének közel harmadát magyarázta. Az 1990-es évek elejétől a válságig a magasabban képzettek keresete jellemzően gyorsabban emelkedett az USA-ban, mint az alapfokú végzettségűeké. A „skill premium” (magasabb képzettség szerinti bértöbblet) a legmagasabb iskolai végzettségűeknél fokozatosan emelkedett 2009-ig, majd a válság óta összességében mérséklődött (5-27. ábra). Az USA-ban a középfokú végzettségűek átlagosan 55 százalékkal keresnek többet, mint az alapfokot végzettek, emellett egy MA/MSc diploma hatására több, mint megduplázódik, egy PhD következtében megháromszorozódik a kereset.

— 258 —

5.2. Egyenlőtlenségek és gazdasági növekedés a 21. században

5-27. ábra: Az alapfokú képzettségűekéhez viszonyított keresetek és a jövedelmi egyenlőtlenség alakulása az USA-ban 600

Gini-index 2009

0,40

0,38

400

0,36

300

0,34

200

0,32

100

0,30 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016

500

Gini (jobb tengely)

Középfok

MA/MSc

PhD

Forrás: US Census Bureau, OECD.

Generációk közötti mobilitás

Az egyenlőtlenségek alakulásában az egyének döntései, tehetsége, erőfeszítése és a szerencse mellett örökölt tényezők is fontos szerepet játszanak, vagyis a jövedelmi egyenlőtlenségek alakulását útfüggőség is jellemzi. Az irodalom a jövedelemegyenlőtlenségek vizsgálatakor leginkább a kimenetek (outcomes) közötti különbözőséget mutatja be, azonban elsősorban Sen (1999, 2001) munkásságának hatására a „lehetőségek egyenlőtlensége” (inequality of opportunity) is egyre nagyobb figyelmet kap a téma elemzésekor.

— 259 —

5. Demográfiai kihívások a világban

Az elmélet az egyének döntésének szabadságát hangsúlyozza abban, hogy milyen életet szeretnének élni. A keretrendszerben nem a jövedelmek egyenlősítése a cél, sokkal inkább meghatározóak az olyan örökölt tényezők, amelyekre nincs ráhatásunk, de korlátozzák a lehetőségeinket: nem, rassz, szülői háttér, oktatási és egészségügyi rendszer és a létszükségleti tényezőkhöz való hozzáférés. Az olyan társadalom biztosít egyenlő lehetőségeket, ahol nem a körülmények határozzák meg az élethelyzetet és a döntés szabadsága senki esetében sem korlátozott. A lehetőségek egyenlőtlensége és a ténylegesen megvalósuló jövedelmi egyenlőtlenségek természetesen összefüggenek: amelyik országban az egyének alapvető megélhetési tényezőkhöz és szolgáltatásokhoz való hozzáférése, valamint a döntései korlátozottabbak, ott a jövedelmi egyenlőtlenség is jellemzően magasabb. Az EBRD (2016) által vizsgált – elsősorban kelet-, dél- és közép-európai feltörekvő – országok esetében a teljes jövedelemegyenlőtlenség 30-50 százaléka köthető az útfüggőséghez. Példaként kiemelve két országot: Szlovéniában a jövedelemegyenlőtlenség relatíve alacsony (Gini-együtthatója 0,26), aminek csak kis hányadát (kb. 30 százalék) magyarázza a lehetőségek egyenlőtlensége. Észtországban azonban magasabb a jövedelmi egyenlőtlenség (Gini-együtthatója 0,35), aminek közel 50 százaléka köthető örökölt tényezőkhöz (5-28. ábra). Az elemzés alapján a lehetőségek egyenlőtlenségében kifejezetten meghatározó a szülői háttér (szülők iskolázottsága) és a nem, míg a városi-vidéki származás, valamint a többséghez vagy kisebbséghez tartozás csak kisebb részét magyarázza az egyenlőtlenségeknek.

— 260 —

5.2. Egyenlőtlenségek és gazdasági növekedés a 21. században

5-28. ábra: A jövedelmi egyenlőtlenségek és a lehetőségek egyenlőtlenségének dekompozíciója 0,20

Gini-index

Nagyobb egyenlőtlenségek

Kisebb egyenlőtlenségek

0,5

0,15

0,4

0,10

0,3

0,05

0,2

0,00

TR RU BG RO HU GR

0,1

Etnikum (többség/kisebbség) Szülőhely (város vidék) Nem Szülői háttér Jövedelemegyenlőtlenség (jobb tengely) Forrás: EBRD (2016).

Az EBRD által vizsgált országok csoportjánál jellemzően alacsonyabb a lehetőségek egyenlőtlensége Nyugat-Európában, míg az USA-ban közel kétszerese, Indiában több, mint háromszorosa, Brazíliában pedig jelentősen magasabb – közel tízszerese. Bourguignon és szerzőtársai (2005) Brazíliára vonatkozóan azt becsülték, hogy az örökölt tényezők (rassz, születési hely, szülők iskolázottsága és foglalkozása) a keresetek közti különbségek közel negyedét megmagyarázzák. Az USA társadalmának generációk közötti mobilitását vizsgálja Chetty és szerzőtársai (2014). Az USA-t a popkultúra gyakran a „lehetőségek földjeként” jellemzi, azonban a szerzők azt találják, hogy jelentős különbségek vannak abban a tekintetben, hogy a gyerekek jövedelmi hely-

— 261 —

5. Demográfiai kihívások a világban

zetére milyen hatással van a szülői háttér. Az ország délkeleti részén alacsony a mobilitás, míg a középső régióban az alacsony jövedelmű családokból származó gyermekek nagyobb valószínűséggel lépnek feljebb a jövedelmi eloszlásban. A mobilitást leginkább a szülők helyzete befolyásolja, ugyanakkor hatással van rá a faji szegregáció, az oktatási részvétel és eredmény, továbbá a szociális hálózatok (vallás, helyi civil szervezetek). Palomino és szerzőtársai (2018) az USA 1980 és 2010 közötti adataira elvégzett vizsgálata megerősíti a szülői háttér meghatározó szerepét a generációk közötti mobilitásban. Az elemzés U alakú összefüggést talál a szülők és a gyerekek jövedelmi helyzete között, vagyis a szülők helyzete az eloszlás alján és tetején bír a legnagyobb magyarázóerővel. A generációk közötti mobilitás természetesen összefügg a jövedelmi egyenlőtlenségek szintjével, ez az ún. Nagy Gatsby-görbe (Krueger, 2012; Corak, 2013). Azokban az országokban, ahol magasabbak a jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenségek, ott jellemzően korlátoltabb a generációk közötti mobilitás (5-29. ábra). Finnországban és Dániában az alacsony jövedelmi egyenlőtlenség magasabb társadalmi mobilitással párosul, míg a nagyobb latin-amerikai országokban és az USA-ban a jelentősebb jövedelmi egyenlőtlenségek mellett a jövedelmi mobilitás is alacsonyabb – tehát kisebb a valószínűsége annak, hogy a szegényebb családból származók a jövedelmi hierarchia tetejére érjenek. Borella és szerzőtársai (2019) meghökkentő eredményre jutnak az USA társadalmának jövedelmi egyenlőtlenségének vizsgálata kapcsán. A fehér, kevésbé iskolázott, 1960-as években született generáció rosszabb helyzetben van, mint a ’40-es évek szülöttei, amit az alacsony bérdinamika, a jelentősen növekvő egészségügyi költségek és a romló várható élettartam is magyaráz.

— 262 —

5.2. Egyenlőtlenségek és gazdasági növekedés a 21. században

5-29. ábra: A jövedelmi egyenlőtlenségek és a generációk közötti jövedelmi mobilitás

Generációk közötti jövedelmi mobilitás (együttható)

0,7 Kisebb mobilitás ZA

0,6

CL BR

0,5 MX 0,4

0,3

PT GR

CH DE

0,2

IE NL AT SI

GB ES IT

Nagyobb egyenlőtlenségek 0,1 0,0

0,1

0,2

0,3

0,4

0,5

0,6

0,7

0,8

Jövedelmi egyenlőtlenség 2010-ben (Gini-index) Forrás: UNI-WIDER World Income Inequality Database, EqualChances.org

Milyen lehetséges gazdaságpolitikai válaszok adhatóak az egyenlőtlenségek kezelésére? Az országon belüli egyenlőtlenségek és a generációk közötti mobilitás kiemelt kérdés a gazdaságpolitikusok számára a fejlett és feltörekvő országok esetében egyaránt (Piketty, 2014). Ahogyan a gazdasági növekedés és a jövedelmi egyenlőtlenségek közötti összefüggésről, úgy az állami redisztribúció szerepéről is megoszlanak azonban a vélemények. Meltzer – Richard (1981) azt találta, hogy a magasabb egyenlőtlenségek ösztönözhetik a nagyobb redisztribúciót, hiszen a szavazópolgárok többsége a gazdasági hátrányuk mérséklése érdekében az egyenlősítés politikája mellett szavazhat. Ugyanakkor ezt ellentételezheti a gazdagok nagyobb politikai befolyása (Benabou, 2000; Stiglitz, 2012). A közvet— 263 —

5. Demográfiai kihívások a világban

len csatornákat vizsgálva Okun (1975) azzal érvelt, hogy a magasabb adók és támogatások visszafogják a munkavállalásra és beruházásra vonatkozó ösztönzőket, így csökkentik a gazdasági növekedés ütemét. Ugyanakkor Berg és szerzőtársai (2012), valamint Ostry és szerzőtársai (2014) szerint (nem extrém esetekben) a redisztribúció élénkebb gazdasági növekedéssel párosul. Érdemes hangsúlyozni a gazdasági növekedés (fejlettség) és az egyenlőtlenségek nem-lineáris kapcsolatát, ami a gazdaságpolitika mozgásterét és a megfelelő eszköztárat is alakíthatja. A gazdasági versenyképességet javító intézkedések támogatják a tudás alapú társadalomra való átállást, valamint a hatékony és termelékeny vállalati ökoszisztémát. Az inkluzív növekedési stratégiák középpontjában többek között az oktatás és szakképzés, az egészségügy, a munkaerőpiaci reformok, valamint az adóelkerülés mérséklése áll. A megváltozó globális igényekhez történő alkalmazkodást biztosíthatja a modern szakképzési rendszer és a széles körben elérhető oktatás és egészségügy. Emellett a munkalehetőségen keresztül történő megélhetés és a munkaerőpiaci tartalékok felszabadítása is hozzájárulhat az inkluzív gazdasági növekedéshez. Oktatás és egészségügy

Különösen fontos a szerepe az oktatásnak és az egészségügynek (Mincer, 1958; Dabla-Norris és szerzőtársai, 2015; OECD, 2017). Az oktatáshoz és egészségügyhöz való hozzáférés növelése segíthet a lehetőségek és a döntések kiszélesítésében, ami hozzájárulhat az egyének jobb boldogulásához. Az alapfokú oktatásban részt vevők aránya jellemzően meghaladja a 90 százalékot, míg a születéskor várható élettartam 80 év körül alakul a fejlett európai és észak-amerikai országok körében. Ugyanez számos afrikai, ázsiai és latin-amerikai országban jóval alacsonyabb, ami az egyének nem egyenlő indulási lehetőségét jeleníti meg. A nemzetgazdasági átlagok mellett a hozzáférés eloszlása is meghatározó. Írországban, Dániában és Svédországban a legfelső és legalsó jövedelmi csoportok esetén csak kis különbség adódik a felsőfokú oktatást elvégzők arányában, míg Franciaországban, Lengyelországban vagy Magyarországon az elnyílás érdemi (5-30. ábra). Annak ellenére, hogy — 264 —

5.2. Egyenlőtlenségek és gazdasági növekedés a 21. században

Mexikóban a legfelső jövedelmi réteg 85 százaléka elvégzi a felsőfokú oktatást, a legalsó jövedelmi kvintilis esetén a lehetőségek – és így az eredmények – jelentősen korlátozottak. 5-30. ábra: Felsőfokú oktatást végzettek aránya a legfelső és legalsó jövedelmi kvintilisben, valamint a születéskor várható élettartam 100

Év

Egyiptom

India

Kenya

Nigéria

Indonézia

Kolumbia

Olaszország

Csehország

Németország

Magyarország

Svájc

Svédország

Portugália

Finnország

Egyesült Királyság

Dánia

Lengyelország

Írország

Franciaország

Mexikó

Legfelső kvintilis Legalsó kvintilis Várható élettartam (jobb tengely) Forrás: World Bank WDI, UNESCO WIDE.

A magasabb iskolai végzettség hozzáférést biztosít a munkalehetőségek széles köréhez, a nagyobb keresethez és jelzésként szolgál a jobb képességekre és a magasabb termelékenységre. Az oktatásba történő beruházás új lehetőséget biztosíthat a fiatal generációk számára, így kiemelten fontos a jövedelmi egyenlőtlenségek oldásában. Ahmed és szerzőtársai (2017) az oktatási rés (20-24 évesek és a 60-64 éves generáció oktatásban eltöltött éveinek különbsége) mérséklődését találják a fejlett országokban a kétezres években, ami arra utalhat, hogy a generációk közel azonos oktatási szintre jutottak el. Ugyanakkor a fejlődő és a feltö— 265 —

5. Demográfiai kihívások a világban

rekvő országokban a fiatalok egyre több időt töltenek el az oktatásban, ami a globális munkaerő-eloszlás kompozíciójának átalakulásához és a feltörekvő országok nagyobb szerepéhez vezethet. Aizenman és szerzőtársai (2017) a szakképzés jelentőségére hívja fel a figyelmet. Az USA és Németország adatait vizsgálva azt találják, hogy a feldolgozóipari álláshelyek megszűnésére a megfelelő erőforrásokkal ellátott és jól célzott szakképzés lehet a megfelelő megoldás. Annak ellenére, hogy az USA feldolgozóipari dolgozóinak átlagos iskolai végzettsége magasabb, mint a németeknek, a kutatás alapján Németország szakképzési rendszere jobban illeszkedik a feldolgozóipar megváltozó igényeihez. A fejlett és fejlődő országokban egyaránt fontos az oktatásban való részvétel emelése, az oktatási infrastruktúra fejlesztése és a pénzügyi korlátok oldása, hogy a társadalom egyre nagyobb hányada rendelkezhessen a gyorsan változó és globalizálódó világban szükséges képességekkel. Kiemelt jelentőségű, hogy a tanulás és a képességek fejlesztése már fiatal korban elkezdődjön és élethosszig tartson. Kutatások bizonyítják, hogy az életünk első éveiben kifejlesztett kognitív és társadalmi-érzelmi képességek határozzák meg a jövőbeli potenciál alapját (OECD, 2017). A korai gyermekkori iskoláztatáshoz és egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés segítése alapvető a gazdaságpolitikák számára, míg a leghátrányosabb helyzetű régiókban a szülők bevonása a programokba is támogathatja a gyerekek későbbi boldogulását. Munkahelygarancia

A jövedelmi egyenlőtlenségekre adható gazdaságpolitikai válaszok között gyakran felmerül az univerzális alapjövedelem és a munkahelygarancia lehetősége. Mindkét eszköz alkalmazhatóságáról és becsült hatásairól széleskörű vita folyik az irodalomban, ugyanakkor a mindenki számára elérhető és megfelelő életszínvonal biztosítása kulcsa lehet egy inkluzív társadalomnak. Az univerzális alapjövedelemmel kapcsolatban kevés visszamérhető eredmény áll rendelkezésünkre (5-1. keretes írás), azonban a munkahelygarancia segíthet a jövedelmi egyenlőtlenségek oldásában (Atkinson, 2015; Tcherneva, 2018). — 266 —

5.2. Egyenlőtlenségek és gazdasági növekedés a 21. században

5-1. keretes írás Az univerzális alapjövedelem mint gazdaságpolitikai eszköz?

A növekvő jövedelmi egyenlőtlenségek következtében a gazdaságpolitikai diskurzusban gyakran megjelenik az alapjövedelem kérdésköre. A gyorsan változó technológia és a globalizáció kihívást jelenthet a nem magasan képzett és hátrányos helyzetű csoportok számára, így az ő társadalmi jólétük biztosításának egyik elméleti eszköze a kormányzattól kapott közvetlen anyagi támogatás – az alapjövedelem. Az intézkedésre tettek kísérletet bizonyos közepes jövedelmű gazdaságokban (India) is, azonban elsősorban a fejlett országok körében találhatunk példákat. Finnországban a 2017 januárjában bevezetett program 2000 résztvevőnek juttattak havi 560 eurót, ami épphogy meghaladta a háztartások mediánjövedelmének negyedét. Franciaországban is történtek kezdeményezések az alapjövedelem bizonyos változatainak bevezetésére – kísérleti jelleggel. Az USA-ban helyi szerveződésű innovatív kezdeményezések köthetőek az alapjövedelem elméletéhez, azonban mindegyik csak kisebb csoportokat érintene. Egy univerzális – vagyis a társadalom széles köre számára feltételek nélkül átadott – alapjövedelem elméletben biztosíthatná azt, hogy senki se maradjon támogatás nélkül a társadalomban. Ugyanakkor az elképzelés jelentős fiskális terhekkel járna, míg a lehetséges hasznok nehezen számszerűsíthetőek. Az intézkedés nem célzott, így komoly ellenösztönzőként szolgálna a munkavállalók körében a teljes potenciáljukon való teljesítés tekintetében. OECD (2017) a fókuszált politikák jelentőségét hangsúlyozza, hiszen az univerzális alapjövedelem a korábban magasabb transzfereket kapó hátrányos helyzetű csoportok esetében a kiindulónál kedvezőtlenebb kimeneteleket eredményezne. Az alapjövedelem elméleti keretrendszerének – kísérleti jellegű – bevezetésére találhatunk ugyan példákat, azonban a kezdeményezések esetében nem minden részlet ismert, illetve gazdasági és társadalmi hatásaiknak a megbecslése is bizonytalan.

— 267 —

5. Demográfiai kihívások a világban

A munkahelygarancia egy önkéntes, de permanens és széleskörű foglalkoztatási háló, ami lokális szinten igyekszik kezelni a munkanélküliség kérdését. A program munkalehetőségen keresztül biztosít egy alapvető jóléti szintet, így javíthatja az alsó társadalmi szegmens jövedelmek bővüléséből való részesedését. Az elképzelés szerint az állam a tartósan magas létszámú foglalkoztatási programokkal foglalkoztatási tartalékot képez, így biztosítja a gazdaság növekedési ciklusainak stabilitását. Az infláció stabilitását a bérek és a termelékenység összekapcsolása is biztosítja. Az univerzális alapjövedelemmel ellentétben a munkahelygarancia munkajövedelemből élő háztartásokat teremt és segít a hosszú távú munkanélküliség hatására fellépő mentális problémák (bűnözés) oldásában. A program a munka közbeni tréningekkel és tanulással kiegészülve lehetőséget biztosít a résztvevők számára a képességeik változó igényekhez való alakításában és sikeres átmenet esetén a piacon való elhelyezkedésben. A munkahelygarancia egyik legsikeresebb példája a New Deal idején elindított WPA (Work Progress Administration) programok, amelyek 1935 és 1943 között közel 8 millió munkahelyet finanszíroztak. Indiában a mezőgazdaságban foglalkoztatottak számára létezik hasonló elveken működő (hatalmas létszámmal bíró) program, míg számos európai országban (köztük Magyarországon) napjainkban is aktívan használják a munkahelygarancia eszköztárának egyes elemeit. McElwee és szerzőtársai (2018) felmérése szerint a program egyre népszerűbb az USAban, kiemelten a társadalom fiatal, alacsony jövedelmű és színesbőrű csoportjai körében. Adózás és pénzügyi szabályozás

A jó minőségű és elérhető oktatás és egészségügy biztosítása, valamint a tartós munkaerőpiaci részvétel mellett az adópolitika is meghatározó a jövedelmi egyenlőtlenségek kezelésében (Atkinson, 2015). Heves vita zajlik a gazdaságpolitikusok között abban, hogy milyen az optimális adórendszer. Laffer (2004) azt találta, hogy az adókulcsok emelése kezdetben növeli az adóbevételt, azonban egy bizonyos értéket átlépve a kulcsok emelése már kontraproduktív (5-31. ábra). A Laffer-görbe — 268 —

5.2. Egyenlőtlenségek és gazdasági növekedés a 21. században

egy elméleti konstrukció, ami azonban segít megragadni a nem-lineáris összefüggést az adókulcs és a -bevételek között. A hatékony adózás segíthet az adóelkerülés visszafogásában a vállalatok és az egyének körében egyaránt. 5-31. ábra: Az elméleti Laffer-görbe Adóbevétel

Laffer-görbe

Adókulcs

100

Forrás: Laffer (2004) alapján MNB.

Az államok között az adórendszerekben és a szabályozásban fellelhető különbségek hozzájárultak az adóparadicsomok kialakulásához. A világ pénzügyi áramlásainak nem minden vetületére érhetőek el széleskörű és megbízható adatbázisok, azonban Zucman és szerzőtársai (2016) becslése szerint globális szinten a háztartások pénzügyi vagyonának 8 százalékát tartják adóparadicsomokban. Az offshore vagyon az USA-ban és Ázsiában meghaladja az 1200 milliárd USD-t, ugyanakkor a teljes pénzügyi vagyon kevesebb, mint 5 százalékát teszi ki (5-32. ábra). A pénzügyi vagyon arányos offshore vagyon az öböl-menti országokban és Oroszországban becslések szerint meghaladhatja az 50 százalékot. Az adóelkerülés a vállalatok körében is népszerű, az amerikai cégek külföldi profitjának 55 százalékát tartják olyan adóparadicsomokban. — 269 —

5. Demográfiai kihívások a világban

5-32. ábra: Offshore pénzügyi vagyon a világ fő gazdaságaiban (2015) 3 000

Mrd USD

500

Oroszország

Kanada

1 000

Afrika

LatinAmerika

1 500

Öböl-menti országok

USA

2 000

Ázsia

Európa

2 500

Offshore vagyon Összes pénzügyi vagyon arányában (jobb tengely) Forrás: Zucman és szerzőtársai (2016) alapján MNB.

Az adóelkerülés világszinten közel 200 milliárd USD-ra rúgott 2015-ben (Zucman és szerzőtársai, 2016), ami globálisan összehangolt intézkedéseket követel meg. A szerzők a pénzügyi vagyon globális regiszterjében látják a megoldást, amiben megjelenne, hogy a részvényeknek és kötvényeknek ki a tulajdonosa. Piketty és Zucman felvetése is olyan megoldást javasol a felső és alsó vagyoni rétegek közötti jövedelmi rés mérséklésére, ami jelentős nemzetközi együttműködést igényel. Az adópolitikák és a szabályozás általuk felvetett összehangolása komoly áldozatokat követelne a nemzetgazdaságoktól.

— 270 —

5.2. Egyenlőtlenségek és gazdasági növekedés a 21. században

Felhasznált irodalom Acemoglu, D. (1998): Why Do New Technologies Complement Skills? Directed Technical Change and Wage Inequality. Quarterly Journal of Economics 113 (4): 1055–89. Acemoglu, D. – Autor, D. (2011): Skills, Tasks and Technologies: Implications for Employment and Earnings. In Handbook of Labor Economics, 4:1043–1171. Acemoglu, D. – Autor, D. – Dorn, D. – Hanson, G. H. – Price, B. (2016): Import competition and the great US employment sag of the 2000s. Journal of Labor Economics 34: S141-S198. Aghion, P. – Caroli, E. – Garcia-Penalosa C. (1999): Inequality and Economic Growth: The Perspective of the New Growth Theories. Journal of Economic Literature, Vol. 37(4), pp. 1615–1660. Ahmed, S. A. – Bussolo, M. – Cruz, M. – Go, D. S. – Osorio-Rodarte, I. (2017): Global Inequality in a More Educated World. Policy Research working paper 8135, World Bank. Aizenman, A. – Jinjarak, Y. – Ngo, N. – Noy. I. (2017): Vocational Education, Manufacturing, and Income Distribution: International Evidence and Case Studies. NBER Working Paper No. 23950. Alcalá, F. – Ciccone, A. (2001): Trade and productivity. Economics Working Papers 580, Department of Economics and Business, Universitat Pompeu Fabra, revised Jul 2002. Alesina, A. – Perotti, R. (1996): Income Distribution, Political Instability and Investment. European Economic Review, Vol. 40(6), pp. 1203–28. Allen, R. C. (2009): Engels’ pause: Technical change, capital accumulation, and inequality in the british industrial revolution. Explor. Econ. Hist. (2009). Atkinson, A. B. (2015): Inequality – What Can Be Done? Harvard University Press, Cambridge, Massachusetts, 2015. Autor, D. – Dorn, D. (2013): The Growth of Low-Skill Service Jobs and the Polarization of the U.S. Labor Market. American Economic Review 103(5), 1553–1597. Baldwin, R. (2012): Global supply chains: Why they emerged, why they matter, and where they are going. CEPR discussion paper 9103. Bank of England (2018): A millennium of macroeconomic data. Research datasets. https://www. bankofengland.co.uk/statistics/research-datasets Barro, R. J. (2000): Inequality and Growth in a Panel of Countries. Journal of Economic Growth, Vol. 5(1), pp. 5–32. Basco, S. – Mestieri, M. (2019): The world income distribution: the effects of international unbundling of production. Journal of Economic Growth, Springer, vol. 24(2), pages 189-221, June. Benabou, R. (2000): Unequal Societies: Income Distribution and the Social Contract. The American Economic Review, 90(1): 96–129. Benhabib, J. (2003) The Tradeoff Between Inequality and Growth. Annals of Economics and Finance, Vol. 4(2), pp. 491–507.

— 271 —

5. Demográfiai kihívások a világban Berg, A. – Ostry, J. D. – Zettelmeyer, J. (2012): What Makes Growth Sustained? Journal of Development Economics, 98(2): 149–166. Bivens, J. – Mishel, L. (2015): Understanding the Historic Divergence between Productivity and a Typical Worker’s Pay: Why It Matters and Why It’s Real. Washington DC: Economic Policy Institute. Borella, M. – De Nardi, M. – Yang, F. (2019): The Lost Ones: The Opportunities and Outcomes of White, Non-College Educated Americans Born in the 1960s. NBER Working Paper no. 25661. Bourguignon, F. – Ferreira, F. – Menendez, M. (2005): Inequality of Opportunity in Brazil? World Bank.Washington, DC. Chetty, R. – Hendren, N. – Kline, P. – Saez, E. (2014): Where is the Land of Opportunity? The Geography of Intergenerational Mobility in the US. NBER Working Paper 19843 Corak, M. (2013): Income Inequality, Equality of Opportunity, and Intergenerational Mobility. Journal of Economic Perspectives, 27 (3): 79-102. Dabla-Norris, E. – Kochhar, K. – Suphaphiphat, N. – Ricka, F. – Tsounta, E. (2015): Causes and Consequences of Income Inequality; A Global Perspective. IMF Staff Discussion Notes 15/13, International Monetary Fund. Dobbs, R. – Madgavkar, A. – Manyika, J. – Woetzel, J. – Bughin, J. – Labaye, E. – Huisman, L. – Kashyap, P. (2016): Poorer than their Parents? Flat or Falling Incomes in Advanced Economies. McKinsey Global Institute, July 2016. https://www.mckinsey.com/~/media/McKinsey/ Featured%20Insights/Employment%20and%20Growth/Poorer%20than%20their%20parents%20 A%20new%20perspective%20on%20income%20inequality/MGI-Poorer-than-their-parents-Flator-falling-incomes-in-advanced-economies-Full-report.ashx EBRD (2016): Transition Report 2016-17. Transition for all: Equal opportunities in an unequal world. European Bank for Reconstruction and Development, 04 Nov 2016. https://www.ebrd.com/ news/publications/transition-report/transition-report-201617.html Forbes (2019): The World’s Billionaires. https://www.forbes.com/billionaires/list/#version:static Fouquin, M. – Hugot, J. (2016): Two Centuries of Bilateral Trade and Gravity Data: 1827-2014. CEPII Working Paper 2016- 14, May 2016, CEPII. Galor, O. – Zeira, J. (1993): Income distribution and macroeconomics. Review of Economic Studies, 60 35-52. Goos, M. – Manning, A. – Salomons, A. (2014): Explaining Job Polarization: Routine-Biased Technological Change and Offshoring. American Economic Review 104 (8): 2509–26. Kaldor, N. (1955): Alternative Theories of Distribution. Review of Economic Studies 23(2), p. 83–100. Kaldor, N. (1957): A model of economic growth. Economic Journal 67, 591–624. Krueger, A. (2012): The Rise and Consequences of Inequality in the US. Speech at the Center for American Progress, Washington D.C. on 12 January. Kuznets, S. (1955): Economic growth and income inequality. American Economic Review 45(1), 1–28.

— 272 —

5.2. Egyenlőtlenségek és gazdasági növekedés a 21. században Laffer, A. (2004): The Laffer Curve, Past, Present and Future. Backgrounder, no. 1765. Heritage Foundation. Lakner, C. – Milanovic, B. (2015): Global income distribution: from the fall of the Berlin Wall to the Great Recession. World Bank Economic Review 30(2): 203–232. Lang, V. F. – Tavares, M. M. (2018): The Distribution of Gains from Globalisation. IMF Working Paper 18/54. Lazear, E. P. – Rosen, S. (1981): Rank-Order Tournaments as Optimum Labor Contracts. Journal of Political Economy, Vol. 89(5), pp. 841–64. McElwee, S. – McAuliffe, C. – Green, J. (2018): Why Democrats Should Embrace a Federal Jobs Guarantee. The Nation, March 20. Mincer, J. (1958): Investment in Human Capital and Personal Income Distribution. Journal of Political Economy 66 (2): 281–302. Magyari, I. (2017): Firm Reorganization, Chinese Imports, and US Manufacturing Employment. Working Papers 17-58, Center for Economic Studies, U.S. Census Bureau. Mokyr, J. –Vickers, C. –Ziebarth, N. L. (2015): The History of Technological Anxiety and the Future of Economic Growth: Is This Time Different?. Journal of Economic Perspectives 29, 31–50. Nino-Zarazúa, M. – Roope, L. – Tartp, F. (2017): Global Inequality: Relatively Lower, Absolutely Higher. Review of Income and Wealth, Series 63, Number 4, December 2017. OECD (2011): Divided We Stand: Why Inequality Keeps Rising. Paris: OECD Publishing. OECD (2017): Bridging the Gap: Inclusive Growth 2017 Update Report. Ostry, J. D. – Berg, A. – Tsangarides, C. G. (2014): Redistribution, Inequality, and Growth. IMF Staff Discussion Notes 14/02, International Monetary Fund. Palomino, J. C. – Marrero, G. – Rodríguez, J. G. (2018): One size doesn’t fit all: a quantile analysis of intergenerational income mobility in the U.S. (1980-2010). Journal of Economic Inequality 16(3): 347-367. Piketty, T. (2014): Capital in the twenty-first century. Cambridge Massachusetts: The Belknap Press of Harvard University Press. Piketty, T. – Saez, E. – Zucman, G. (2018): World Inequality Report 2018. https://wir2018.wid. world/ Rajan, R. (2010): Fault Lines: How Hidden Fractures Still Threaten the World Economy, Princeton: Princeton University Press. Rodrik, D. (2013): Unconditional Convergence in Manufacturing. Quarterly Journal of Economics, Volume 128, Issue 1, pp. 165–204. Romer, D. H. – Frankel, J. A. (1999): Does Trade Cause Growth? American Economic Review, American Economic Association, vol. 89(3), pages 379-399, June.

— 273 —

5. Demográfiai kihívások a világban Sen, A. (1999): Development as freedom. Anchor Books. Sen, A. (2001): Ten theses on globalization. New Perspectives Quarterly, Vol. 18 No. 4, pp. 9-15. Stansbury, A. M. – Summers, L. H. (2017): Productivity and Pay: Is the link broken? NBER Working Papers 24165, National Bureau of Economic Research, Inc. Stiglitz, J. (2012): The Price of Inequality: How Today’s Divided Society Endangers Our Future. W. W. Norton & Company. Tcherneva, P. R. (2015): When a Rising Tide Sinks Most Boats: Trends in US Income Inequality. Economics Policy Note Archive 15-4, Levy Economics Institute. Tcherneva, P. R. (2017): Inequality Update: Who Gains When Income Grows? Economics Policy Note Archive 17-1, Levy Economics Institute. Tcherneva, P. R. (2018): The Job Guarantee: Design, Jobs, and Implementation. Economics Working Paper Archive wp_902, Levy Economics Institute. Zucman, G. – Fagan, T. L. – Piketty, T. (2016): The Hidden Wealth of Nations. University of Chicago Press Economics Books, University of Chicago Press, number 9780226422640, June.

— 274 —

A technológiai fejlődés társadalmi hatásai

6.1.

Munkaerőpiaci változások a technológiai fejlődés tükrében Erdélyi Levente - Soós Gábor Dániel

A technológia az egyik legfontosabb a munkaerőpiac jövőjét formáló erők közül. Az automatizáció, a mesterséges intelligencia elterjedése miatt számos állás szűnhet meg, azonban a technológiai fejlődés új állások létrejöttéhez is vezethet. Az innováció által létrejövő új munkahelyek előretekintve is kulcsszerepet tölthetnek be, hogy a foglalkoztatás magas szinten maradjon a robotok térnyerése során. A robotizáció és az innováció eredőjeként a munkapiac polarizációja azonban tovább erősödhet. Az automatizációs hatások mellett a digitalizáció átalakítja a munkafolyamatok jellemzőit is, a rugalmasság felértékelődik, mind térben és időben, mind pedig a munkavégzés formáját tekintve. A munka megváltozó helyére és idejére reflektál a közösségi gazdaság térnyerése, amely nagyobb szabadságot nyújt a hagyományos munkaviszonyokhoz képest. A virtuális munkavégzés rugalmasabb lehetőséget jelent, a digitális térben dolgozók (digitális nomádok) száma egyre növekszik. Az új technológiák felgyorsítják a munkaadók által fontosnak ítélt képességek megváltozását is, a jövő munkahelyei kreativitást, kritikus gondolkodást, valamint fejlett szociális készségeket (kommunikáció, kooperáció) fognak igényelni. A dolgozók ismereteik frissen tartásával és folyamatos fejlesztésével őrizhetik meg versenyképességüket a gépi munkaerővel szemben, így a foglalkoztatottság hosszú távon is a növekedés alappillére maradhat.

— 277 —

6. A technológiai fejlődés társadalmi hatásai

A robotok tényleg elveszik a munkánkat, vagy mégsem? A III/c fejezet bemutatta, hogy sokan tartanak attól, hogy az új technológiák, mint például a robotok vagy a mesterséges intelligencia elterjedése, munkahelyük elvesztését okozza a következő évek, évtizedek során. A közgazdászok körében is népszerű kutatási témának számít a technológiai fejlődés munkaerőpiaci hatásai, számos tanulmány vizsgálta már, hogyan befolyásolja az automatizáció a foglalkoztatás és a bérnövekedés alakulását. A múltbeli tapasztalatok segíthetnek eligazodni abban, hogy a technológia változása miként alakíthatja át a munkaerőpiacot. Közben azt a kérdést is fel kell tenni magunknak, miben különbözik a mostani folyamat a korábbiakhoz képest. A korábbi technológiai forradalmak a gazdaság egy szűk területét érintették, így a munkahelyek megszűnése is koncentráltan fordult elő. Az első ipari forradalom a mezőgazdaság gépesítését eredményezte, a munkájukat elvesztő dolgozók az agrárszektorból a feldolgozóiparba áramlottak. A következő automatizációs hullám az iparból a szolgáltató szektorba terelte a munkavállalókat. Mivel a negatív munkapiaci hatásokat idővel mindig ellensúlyozták az új iparágban létrejövő álláshelyek, a munkanélküliség emelkedése csak átmeneti maradt, nem állandósult úgynevezett technológiai munkanélküliség. A gazdaság és a foglalkoztatottság szerkezete az újabb technológiák megjelenésével tehát merőben megváltozott, azonban a munkanélküliség nem emelkedett meg a strukturális változások miatt (6-1. ábra). A munkanélküliség kilengései főként ciklikus okokra vezethető vissza, például a ráta 20 százalék fölé emelkedését a nagy világgazdasági válság (1929-1933) kitörése magyarázta.

— 278 —

6.1. Munkaerőpiaci változások a technológiai fejlődés tükrében

6-1. ábra: A főbb szektorok részesedése az Egyesült Államok foglalkoztatásában 100

90 20

80 70

60 50

40 30

Mezőgazdaság Szolgáltatások

2015

2010

2005

2000

1995

1990

1985

1980

1975

1970

1965

1960

1955

1950

1945

1940

1935

1930

1890

1840

10 0

Ipar Munkanélküliségi ráta (jobb tengely)

Forrás: Herrendorf és társai (2014), Groningen Growth and Development Centre (GGDC), Lebergott (1964), Coen (1973), Romer (1986), BLS, FRED.

Sokan úgy vélik, hogy a jelenlegi ipari forradalom a korábbiakhoz hasonlóan csak a kreatív rombolás újabb ciklusa. Vitathatatlan különbség azonban, hogy a mesterséges intelligencia és az automatizáció újabb lépései a gazdaság összes munkakörét érinteni fogják, nemcsak egy bizonyos részét (Ford, 2015). Míg korábban a gépek az emberi erőt váltották ki, addig az „okos automatizáció” által már a szellemi munkavégzés is helyettesíthetővé válik (PwC, 2018). A szakértői álláspontok, eredmények széles tartományban mozognak: vannak olyan tanulmányok, amik egy emberi munkától mentes jövő irányába mutatnak, de a legújabbak már inkább ellentmondanak ennek a narratívának. Frey és Osborne (2013) amerikai adatokon készített becslése alapján a jelenlegi munkahelyek 47 százalékát fenyegeti komolyabb automatizáció a következő évtizedek során. Emellett a Világbank számításai szerint húsz éven belül a munkahelyek 57 százalékát már robotok fogják betölteni (World Bank, 2016). A McKinsey alapforgató— 279 —

6. A technológiai fejlődés társadalmi hatásai

könyve ennél heterogénebb automatizációs folyamatot mutat be, ugyan az állásoknak mindössze 1 százaléka lesz egészében kiváltva gépi munkaerővel, azonban a munkahelyek 60 százaléka részben automatizálható (Manyika és társai, 2017a). A részleges robotizáció esetében a munkához kapcsolódó feladatok legalább 30 százalékát már nem emberi munkaerő fogja ellátni. Arntz és szerzőtársai (2016) hasonló módszertannal a robotok által megszüntetett munkahelyek arányát 9 százalékra becsülik az OECD országokban, míg Nedelkoska és Quintini (2018) szerint az álláshelyek 14 százalékát nagy mértékben (minimum 70 százalékban) lehetséges automatizálni a jövőben. Az újabb számítások mögött húzódó módszertan mérsékeltebb hatásokat eredményez, mivel amennyiben az előrejelzés a munkakör egésze helyett a munkakört alkotó részfeladatokra készül el, akkor a munkahely teljes körű automatizációjának kisebb a valószínűsége (6-2. ábra). 6-2. ábra: A jelenlegi munkahelyekre vonatkozó automatizációs becslések tartománya 70

Automatizálható munkahelyek aránya (%)

Arntz és társai (2016)

Nedelkoska és Quintini (2018)

Manyika és társai (2017)

Forrás: MNB-gyűjtés.

— 280 —

Frey és Osborne (2013)

World Bank (2016)

6.1. Munkaerőpiaci változások a technológiai fejlődés tükrében

Fontos, hogy a becslések csak a meglévő munkahelyek automatizációjának megvalósíthatóságára vonatkoznak, azaz sem az új állásokat, sem az automatizáció tényleges bevezetésének egyéb tényezőit nem tartalmazzák. Az automatizációs folyamat ugyanis a technikai megvalósíthatóságon túl még függ az új technológia költségétől, a munkaerő mennyiségétől és relatív árától, a befektetés gazdasági előnyeitől és nem utolsósorban a társadalmi elfogadottságtól (Manyika és társai, 2017b). Ezeket a tényezőket is figyelembe véve a robotizáció valószínűleg inkább átalakítja, mintsem felváltja az emberi munkavégzést. Az automatizálhatóság mértéke különböző lehet munkakörönként is. A részfeladatok technológia általi kiváltását alapvetően két tényező határozza meg. Egyrészt függ attól, hogy az adott munkakör milyen mértékben tartalmaz rutinfeladatokat, másrészt mennyire kell olyan készségeket alkalmazni, amik egyelőre még nem igazán válthatók ki robotokkal (ilyenek a szociális készségek vagy például a kreativitás, kritikus gondolkodás). Az új technológiákkal kapcsolatos félelmeket tehát nem csillapítja, hogy az automatizáció munkaerőpiaci hatásaival foglalkozó tanulmányok egyelőre igen eltérő eredményekre jutottak, mind az aggregált foglalkoztatás, mind az egyes munkakörök esetében. A technológiák a korábbi ipari forradalmaknál gyorsabb begyűrűzése a mindennapjainkba csak felerősítette az előrejelzés természetéből fakadó bizonytalanságot. Az automatizáció, a mesterséges intelligencia elterjedése miatt számos állás szűnhet meg, azonban a technológiai fejlődés új állások létrejöttéhez is vezethet. Acemoglu és Restrepo (2016) a technológia kettőssége mellett érvelnek, azaz a gazdaságban egyszerre vannak jelen munkahelyromboló automatizációs folyamatok és munkahelyteremtő innovatív folyamatok (6-3. ábra). A szerzők által bemutatott keretrendszerben a gazdaságban meglévő egyszerűbb feladatokat a tőke (gépi munkaerő), a komplexebb feladatokat (emberi) munkaerő végzi el.

— 281 —

6. A technológiai fejlődés társadalmi hatásai

6-3. ábra: Automatizáció és innováció kapcsolata

Tőkével végzett feladatok

Munkaerő által végzett feladatok

Tőke

Munka

Mesterséges intelligencia (automatizáció)

Alacsony komplexitású feladatok

Új feladatok (innováció)

Munka

Magas komplexitású feladatok

Forrás: Acemoglu és Restrepo (2016) alapján a szerzők szerkesztése.

Az új technológiák megjelenésével a gazdaság szerkezetében változások következnek be, azokra a feladatokra lesz kevésbé szükség, amik könynyen automatizálhatóak. Az elavult feladatok helyett az innováció új feladatokat hoz létre a gazdaságban, amelyekben az emberi munkaerő továbbra is előnyt élvez a gépekkel szemben. A gazdaság fejlődésével a munkaintenzív feladatok idővel automatizálhatóvá válhatnak, a mesterséges intelligencia mint új termelési tényező feladatokat vesz át a munkavállalóktól. A munkavállalók akkor nyertesei az új technológiák alkalmazásának a gazdaságban, ha az innovációval létrejövő új álláshelyek képesek ellensúlyozni a negatív munkaerőpiaci hatásokat, ezért szükséges nemcsak a technológia romboló erejét, de az innovációs oldalát is megvizsgálni. Az új szakmák kiemelt szerepét a múltbeli adatok is alátámasztják. Acemoglu és Restrepo (2016) amerikai adatokat elemezve arra jutottak, hogy pozitív kapcsolat van az innovációt megragadó új, korábban nem létező állások aránya, valamint a foglalkoztatottság és a GDP bővülése között. Azokon a területeken, ahol 10 százalékkal magasabb volt az új — 282 —

6.1. Munkaerőpiaci változások a technológiai fejlődés tükrében

munkakörök aránya, a foglalkoztatás 5 százalékkal gyorsabban nőtt a következő évtizedben (6-4. ábra). A szerző számításai alapján a válság előtti közel harminc év (1980–2007) során a foglalkoztatás bővülésének fele azokból az ágazatokból származik, ahol új szakmák alakultak ki. A jelenlegi munkakörök 18 százaléka 1980 előtt egyáltalán nem is létezett (Lin, 2011): például a számítógépek megjelenésével új feladatoknál volt szükség a munkavállalókra, megjelentek a rendszergazdák, programozók, különböző informatikus szakmák. Az innováción keresztül az elmúlt 10 év során is számos új foglalkozás jött létre, ezekből néhányat az alábbi keretes írás részletesebben is bemutat. 6-1. keretes írás Az új technológiák új szakmákkal járnak a munka világában

A jelenlegi munkaerőpiaci állásokat böngészve többet is találhatunk, amikről még egy évtizede nem is hallhattunk (WEF, 2016a). A gyorsan változó technológia újabb munkalehetőségeket teremtett a munkavállalók számára, a mobilalkalmazás (applikáció, app) fejlesztéstől kezdve egészen a Z generációs szakértőig. 2007-ben az iPhone megjelenésével beköszöntött az okostelefonok korszaka, azóta a felnőttek közel fele rendelkezik okostelefonnal világszerte. A fogyasztók egyre több és több applikációt telepítenek és használnak az okostelefonjaikon, a növekvő felhasználói igény mára a legkeresettebb szakmák közé emelte a mobilalkalmazás fejlesztőket. Bár a következő évtizedek során az önvezető autók megjelenésével a taxisofőröknek nagy valószínűséggel érdemes lesz más állást keresniük, de mostanáig az új technológiával új szakmák is létrejöttek. Az önvezető autók elkészítéséhez, fejlesztéséhez, javításához speciális szerelőkre, szoftverfejlesztőkre (autonómrendszer-informatikus), mérnökökre (autonóm járműirányítási mérnök) van szükség. Az internet és a közösségi média térnyerésével olyan szakmák alakultak ki mint a közösségi média menedzser vagy a vlogger (YouTube tartalom-

— 283 —

6. A technológiai fejlődés társadalmi hatásai

gyártó). A vállalatok Z generációs szakértőket foglalkoztatnak az eredményesebb munkaerő-felvételhez. Ez az első generáció ugyanis, ami az új infokommunikációs technológiákkal nőtt fel és lép be a munkaerőpiacra. A technológiai robbanás következtében az új foglalkozások szerepe még inkább megnőhet a jövőben, a mostani iskolakezdők 65 százaléka várhatóan olyan munkát fog végezni, ami ma még nem is létezik.

100 150 200 50 0 −200 −150 −100 −50

Foglalkoztatás változása (%)

6-4. ábra: Kapcsolat a foglalkoztatottság bővülése és az új munkakörök aránya között

Az új munkakörök aránya az egyes évtizedek elején (%) 1980–1990

1990–2000

2000–2007

Forrás: Acemoglu – Restrepo (2016).

A technológiai innováció által létrejövő új munkahelyek előretekintve is kulcsszerepet tölthetnek be, hogy a foglalkoztatás magas szinten maradjon a robotok térnyerése során is. A magas innovációs mutatóval rendelkező országokat ugyanis hosszabb távon is alacsonyabb munkanélküliség jellemzi (Vicini, 2016), minden csatornát figyelembe véve pedig az új, termelékenységet növelő technológiák aggregált foglalkoztatásra gyakorolt hatása közel semleges lehet (Autor – Salamons, 2017). — 284 —

6.1. Munkaerőpiaci változások a technológiai fejlődés tükrében

A robotok tehát az automatizáció során elveszik a munkát és az innováción keresztül új állások jönnek létre a gazdaságban, azonban ezek az erők nem egyenletesen érintik a munkaerőpiacot. Az eddigi kutatások többsége a munkapiac polarizációjának erősödését vetíti előre, azaz a technológia romboló ereje és a munkaerő képzettsége között megfigyelhető U alakú összefüggés kiszélesedik és tovább mélyül. Nedelkoska és Quintini (2018) ettől némileg eltérő forgatókönyvet vázolnak fel, amely szerint a mesterséges intelligencia elterjedése inkább az alacsonyabb képzettségű munkahelyeket veszélyezteti majd a jövőben. Ebben a tanulmányban is kivételt jelentenek az erősebb szociális készségeket igénylő szakmák, azonban összességében a képzetlenebb munkavállalók vannak leginkább kitéve automatizációs nyomásnak. A képzettség növekedésével párhuzamosan az automatizálhatóság kockázata mérséklődik. Összességében több forgatókönyv is elképzelhető, hogy a robotizáció hogyan befolyásolja a továbbiakban a foglalkoztatás alakulását a munkaerőpiac különböző szegmenseiben. Ráadásul nemcsak az információgyűjtő és kommunikációt elősegítő technológiák, illetve robotok alakítják át a jövő munkapiacát, de számos egyéb tényező együttesen formálja azt. Az új technológiák elterjedése mellett olyan globális megatrendek fejtik ki hatásukat mint a társadalom idősödése, az urbanizáció, a globalizáció új szakasza vagy a megváltozó energiamix (Magyar Nemzeti Bank, 2018). Összegezve az automatizáció foglalkoztatásra gyakorolt hatását, a historikus tapasztalatok és az előrejelzések szerint a technológia munkahelyteremtő és -romboló folyamatai kiegyenlíthetik egymást, azonban a munkavállaló szintjén az egyéni jellemzők (például képzettség) függvényében nagyobb eltérést mutathat.

— 285 —

6. A technológiai fejlődés társadalmi hatásai

Hogyan alakítja át a digitalizáció a munkát? Az új technológiák elterjedése nem csak az automatizáción keresztül fejti ki hatását a munkahelyekre, de a munka számos egyéb tulajdonságát is érinteni fogja. A digitális gazdaság új helyzetet teremt a munkapiac számára, a vállalatokat és a dolgozókat egyaránt alkalmazkodásra kényszeríti. A munka rugalmassága felértékelődik, mind térben és időben, mind pedig formáját tekintve (6-5. ábra). 6-5. ábra: A technológiai fejlődés hatása a munka jellemzőire

Munkahely

RUGALMASSÁG

Munkaidő

Munkavégzési forma

Forrás: de Groen és szerzőtársai (2017) alapján a szerzők szerkesztése.

A munkavégzés helyét a munkavállalói mobilitás növekedésével nagyobb változatosság jellemzi. Az infokommunikációs eszközök, technológiák segítségével egyre több helyen (szállodában, otthonról, utazás alatt) lesz lehetőség dolgozni. A munkaadó által biztosított irodán kívül is elvégezhető feladatok száma nő, így a mobil, nem helyhez kötött munka részesedése emelkedik. Az Európai Unión belül átlagosan már jelenleg is az alkalmazottak 17 százaléka távmunkában dolgozik (Eurofound-ILO, 2017). Bár országonként, munkakörönként a mobil munka gyakorisága érdemben eltérhet még, de a munkavégzés helyének rugalmassága az új technológiák egyik főbb hozománya. — 286 —

6.1. Munkaerőpiaci változások a technológiai fejlődés tükrében

A digitalizáció hatással van a munkavégzés időtartamára is, egyre kevésbé tekinthető majd megszokottnak például a napi 8 órás, kötött munkaidő. A munka időbeli rugalmassága természetesen nem független a térbelitől, azért lehet más-más időben dolgozni, mert a munkavállaló akár otthonról, akár útközben is képes ellátni a feladatait. A munka megváltozó helyére és idejére reflektál a közösségi gazdaság térnyerése, amely a munkavégzési formákon belül mutat nagyobb szabadságot a hagyományos munkaviszonyokhoz képest. A közösségi gazdaságnak többféle koncepciója is létezik, gyakran eltérő néven, úgymint alkalmi gazdaság vagy igény szerinti gazdaság. Lényegében ugyanazt jelentik munkapiaci szempontból: aki dolgozni akar a közösségi gazdaságban, különösebb kötöttségek nélkül végezhet munkát bárhol és bármikor. Mindenki saját magának osztja be a munkaidejét, az online szolgáltatók, úgynevezett platformok jellemzően a virtuális térben közvetítik ki a feladatokat, így gyakran az otthoni munkavégzés is fontos motivációs jelleggel bír. A digitális térben dolgozók száma egyre növekszik, sokan már új életmódként, a nem helyhez kötött munkavégzés miatt digitális nomádként hivatkoznak magukra. Az elmúlt évek során a közösségi gazdaság szereplői számos gazdasági ágazatban (közlekedés, kereskedelem, turizmus stb.) megjelentek világszerte, azonban a hagyományos üzleti szereplőkkel szemben még kisebbséget jelentenek. A közösségi gazdaságban nagy növekedési potenciál rejlik még, ami valószínűleg új munkahelyek teremtését is eredményezi. A PwC (2015) számításai alapján a platformok összes árbevétele 26 milliárd dollárról 335 milliárdra nőhet 2025-ig (6-6. ábra), ami az érintett gazdasági területeken a piaci részesedés mintegy felét jelentené.

— 287 —

6. A technológiai fejlődés társadalmi hatásai

6-6. ábra: A közösségi gazdaság növekedési kilátásai árbevétel alapján

Forrás: OECD (2016), PwC (2015).

A közösségi gazdaságban dolgozó munkaerő aktuális nagyságát bizonytalanság övezi, a hivatalos források valószínűleg alulbecsülik. Ennek az egyik jellemző oka, hogy sokan nem is tekintik munkának a platformon végzett tevékenységüket, ezért nem is számolnak be róla a munkapiaci felmérések során (Coyle, 2016). A különböző felméréseknek azonban vannak közös vonásai a platform foglalkoztatottakra vonatkozóan: a digitális munkapiac résztvevői általában fiatalabbak és nagyobb valószínűséggel élnek városokban a hagyományos, offline munkaerőpiaci társaikhoz képest (de Groen – Maselli, 2016). Az újabb generációk munkaerőpiacra való belépésével egyre többen kereshetnek és találhatnak állást a közösségi gazdaságban. Bár a platformok elterjedésével kinyílt az út a munkapiac teljes globalizációja felé, még kérdéses, hogy a közösségi gazdaságban létrejövő munkahelyek milyen arányban fognak kiegészítő vagy helyettesítő hatást gyakorolni a tipikus foglalkoztatási formák körében. Egyelőre a résztvevők számához képest a munka alacsony intenzitású, azaz rendszeresen csak kevesen töltenek el hosszabb időt az online munkapiacon. A munkaórák alacsony száma arányos a kapott jövedelemmel. A munkavállalók jelentős része egyelőre alkalmi munkaként tekint a platformokra, melynek célja a más forrásból származó jövedelmek kiegészítése. Az Európai Bizottság legutolsó felmérése alapján a közös— 288 —

6.1. Munkaerőpiaci változások a technológiai fejlődés tükrében

ségi gazdaságban dolgozók alig fele tölt legalább heti 10 órát munkával a platformokon és csak negyedének jelenti az első számú bevételi forrást (Pesole és társai, 2018). A platformok esetében inkább klaszterekről beszélhetünk, ahol csoportonként nagy különbségek lehetnek jövedelmek és munkafeltételek tekintetében. De Groen és Maselli (2016) szerint a különböző kategorizációk közös jellemzője, hogy a piac elsősorban a szolgáltatás helye és munkaigénye szerint nem tekinthető homogénnek (6-7. ábra). A munkavállalók helyzetét így nagyban befolyásolhatja, hogy az igény szerinti gazdaság melyik szegmensében tudnak állást találni, elhelyezkedni. 6-7. ábra: Online szolgáltatók (platformok) a szolgáltatás helye és munkaigénye szerint Fizikai/helyi szolgáltatások

Alacsonyan/ közepesen képzett

Magasan képzett

Virtuális/globális szolgáltatások

Forrás: de Groen – Maselli (2016).

— 289 —

6. A technológiai fejlődés társadalmi hatásai

A szolgáltatás helye szerint a platform munka lehet virtuális vagy fizikailag helyhez kötött. A rugalmasabb lehetőséget a virtuális munkavégzés jelenti, hiszen ezt a világon bárhol el lehet végezni megfelelő infokommunikációs eszköz birtokában. Ide sorolhatóak például a különböző tervezői vagy programozói munkák, az egyetlen kritérium valójában, hogy a szükséges munkafeladatok végrehajtása a digitális térben valósuljon meg. Ezzel szemben a közösségi gazdaság munkapiacának van helyi jelenlétet igénylő szegmense, ahol a platformok közlekedési, szállítási szolgáltatásokat ajánlanak, vagy a háztartási munkáknál nyújtanak piaci alternatívát. A másik fontos karakterisztika, hogy a feladatok elvégzése milyen készségek igényel. Elsősorban a helyi szolgáltatások esetében fordul elő, hogy a munkapiaci tevékenységhez nem szükséges magas végzettség vagy egyedi képességek. A virtuális szolgáltatások körében a magasabb végzettség, a nagyobb szakmai tapasztalat gyakoribb elvárás. Minél egyedibb a szolgáltatás munkaigénye, annál erősebb alkupozícióval számolhat a képzett munkavállaló. A digitalizáció a munkapiac számára rugalmasabb, változatosabb feladatokat kínál a közösségi gazdaság által. Azok a félelmek is felerősödnek azonban, hogy a hagyományos munkaviszonyok fokozatos háttérbe szorulásával a munkaidő és a szabadidő közötti határok egyre inkább elmosódik. Az online platformok igyekeznek minél kisebb mértékben ellenőrzésük alá vonni a dolgozókat, ezzel elkerülve az alkalmazottként foglalkoztatás kialakulását, annak minden felelősségével. A digitális munkapiacon foglalkoztatottak többsége egyéni vállalkozó, önfoglalkoztatott. A hagyományos üzleti modellel rendelkező cégek esetében is egyre gyakoribb eset, hogy a munkaerő iránti igényüket a platformokon keresztül kiközvetítik, így a munkapiac szereplőinek köre és kapcsolata megváltozik (6-8. ábra). Az eddigi tapasztalatok és kutatások alapján vitatott, hogy mennyire lehet éles határt húzni a digitális munkaadók és tradicionális társaik közé. A közösségi gazdaság elterjedése növelte a munka jellemzőinek rugalmasságát, ebből fakadóan a platformok inkább tekintenek magukra munkaközvetítőként, mint munkaadóként.

— 290 —

6.1. Munkaerőpiaci változások a technológiai fejlődés tükrében

6-8. ábra: A munkapiac szereplőinek változó kapcsolata

Online

Munkaadók

Forrás: de Groen és szerzőtársai (2017).

Az államnak egyre inkább proaktív szabályozói szerepet kell majd betöltenie, hogy a hagyományostól eltérő munkaszervezések ne érintsék hátrányosan a munkavállalókat. Az Európai Bizottság (2016) kritériumai arra világítanak rá, hogy a közösségi gazdaság rugalmasabb feltételeket tartalmazó munkakapcsolatai inkább csak a szabályozás hiánya miatt hatnak újdonságként. A platformok és az egyének között foglalkoztatottsági kapcsolat áll fenn, ha a dolgozónak a platform iránymutatása alapján kell szolgáltatás nyújtania, amiért díjazást kap és az elvégzett tevékenység gazdasági értéket teremt. Megfelelő szabályozás esetén a digitalizáció által megváltozó munka egyszerre kínálhat kedvezőbb kereseti lehetőséget. Az online munkapiac megnövekvő rugalmasság ellenére nem jelent egyet az alacsonyabb bérezéssel járó, bizonytalanabb munkafeltételekkel.

— 291 —

6. A technológiai fejlődés társadalmi hatásai

Milyen munkavállalói készségekre lesz szükség a jövő munkapiacán? Ahogy az automatizáció átalakítja a munkaköröket és a digitalizálódás a munka egyéb jellemzőit is megváltoztatja, úgy a munkához szükséges készségek sem maradnak ugyanazok. A gyorsan változó munkaerőpiaci környezetben bizonyos képességekre nagyobb hangsúly helyeződik. A humántőke minősége és folyamatos fejlesztése a korábbi ipari forradalmaknál is fontosabb tényezőnek számít az emberi munkaerő komparatív előnyének megőrzéséhez. Ugyanakkor ennek jelentősége nem tükröződik az oktatás és felnőttképzés jelenlegi helyzetét vizsgálva. Sőt, az elmúlt száz évben az oktatás lényegében nem változott, még mindig egy iparosodott társadalmakra tervezett keretrendszerben zajlik a tanítás (Manyika és társai, 2017a). A tudásalapú gazdaságra való átképzés kedvezőtlen tendenciát mutat, az elmúlt évtizedek során a munkaerő képzésére fordított közkiadások világszerte visszaestek (6-9. ábra). 6-9. ábra: A munkavállalói képzés állami támogatásának alakulása

0,2

Százalékpontos változás a GDP százalékában, 1995 2017

0,2

0,1

0,0

0,0 0,1

0,2

0,3

0,4

0,5

0,6

0,7

IL CL KR CH CZ JP SK US LU UK PL HU NL AU ES AT BE IT PT CA GR IE NZ FR DE SE FI NO DK

0,1

Forrás: OECD.

— 292 —

6.1. Munkaerőpiaci változások a technológiai fejlődés tükrében

A képzési kiadások mérséklődése azért sem előnyös folyamat, mert a magas minőségű oktatás kulcsszerepet játszik az automatizációs kockázatok mérséklésében (PwC, 2018). A képzett munkaerő könnyebben alkalmazkodik az új technológiákhoz, erősítve az emberi munkavégzés hatékonyságát. Ezzel szemben azok a munkavállalók, akik kevesebb időt töltenek tanulással, kisebb sikerrel őrizhetik meg állásukat vagy nehezebben találnak új munkahelyet. Ezért a munkaerőpiac minden szereplőjének, a kormányzatnak a vállalatokkal és a dolgozókkal együttműködve, egyaránt arra kell törekednie, hogy a munkaképes korú lakosság megőrizze tudás alapú versenyképességét a robotokkal szemben. Ahhoz, hogy a munkakínálat lépést tudjon tartani a munkakereslettel, érdemes sorra venni, hogy milyen képességekre lesz a jövőben (is) igény. Az új technológiák felgyorsítják a munkaadók által fontosnak ítélt képességek megváltozását, a McKinsey kutatói (Bughin és szerzőtársai, 2018) alapján a leggyorsabban növekvő igény a technológiai ismeretekre mutatkozik a következő évtizedek során. A kereslet erősödése mind az alapvető informatikai készségekre, mind a fejlettebb képességekre (például programozás) vonatkozik. A magasfokú digitális ismeretek növekvő igénye mellett azok a képességek értékelődnek fel, amik inkább a távoli jövőben válthatók ki gépi helyettesítéssel. A jövő munkahelyei kreativitást, kritikus gondolkodást, valamint fejlett szociális készségeket (kommunikáció, kooperáció) fognak igényelni. A következő évekre vonatkozó felmérések többnyire közös nevezőn vannak abban a tekintetben, hogy a technológiai fejlődés miatt létrejövő vagy megváltozó állásoknál milyen képességekre lesz szükség. A Deloitte Globális Humán Erőforrás Trendek felmérése (Agarwal és társai, 2018) fényes jövőt jósol az olyan emberi készségeknek mint a komplex problémamegoldás, kognitív vagy szociális készségek (6-10. ábra). Ehhez hasonlóan a Világgazdasági Fórum (WEF, 2016b) szerint is előretekintve a legfontosabb képességek élén a komplex problémamegoldás mellett a kritikus gondolkodás (feldolgozási készség) és a kreativitás (kognitív képesség) szerepel. — 293 —

6. A technológiai fejlődés társadalmi hatásai

6-10. ábra: A munkavállalói képességek keresletének várható alakulása Technikai készségek Komplex problémamegoldás Kognitív képességek Feldolgozási készség Erőforrás-menedzsment Szociális készségek Szaktudás Érzekszervi képességek Pszichomotorikus képességek Fizikai képességek 0

Nő

Nem változik

% 100

Csökken

Forrás: Deloitte (2018).

Általánosabban fogalmazva, azon készségekre, ahol a gép versenyre tud kelni az emberrel, csökken a kereslet, míg ahol technikai vagy egyéb korlátok miatt az emberi munkavégzést igénylő készségek dominálnak, növekszik a kereslet (OECD, 2017). Továbbá fontos kritérium marad, hogy a munkaképes korúak jó alapvető ismeretekkel (írás-olvasás, számolás) legyenek felvértezve, mert bármilyen gyorsan is változik a technológia és az ehhez szükséges készségek listája, a további tanulás, képzés sikeresége ezeken alapszik. A robotizáció és a digitalizáció által átalakuló munkavégzéshez kulcsfontosságú, hogy a munkavállaló mennyire hajlandó tanulni, akár a munkatársaitól, akár munka közben vagy éppen belső kényszerből frissítve ismereteit (OECD, 2019b). A dolgozók alkalmazkodásának sebessége a megváltozó munkavállalói készségekhez döntően befolyásolja újraelhelyezkedési lehetőségeiket. A technológia okozta munkapiaci súrlódások és munkanélküliség növekedhet, ha az álláskeresés időtartama túl hosszúra nyúlik. A McKinsey szakértői (Manyika és társai, 2017a) szerint a foglalkoztatás magas szinten maradásához nem elégséges feltétel, hogy a robotok által — 294 —

6.1. Munkaerőpiaci változások a technológiai fejlődés tükrében

megszűnő és létrejövő munkakörök egyensúlyban legyenek, hanem a gyors újraelhelyezkedés legalább ennyire fontos. A szimulációk során úgy találták, hogy a foglalkoztatásból kikerülők jelentős hányadának egy éven belül újra munkába kellene állnia, hogy a munkanélküliség alacsony maradjon (6-11. ábra). 6-11. ábra: A munkanélküliség alakulása az álláskeresési idő függvényében Munkanélküliségi ráta, USA

Munkanélküliségi forgatókönyvek tartománya 2000

2016 Alappálya Újra elhelyezkedés 1 éven belül

2030

Alacsony (25%) Közepes (50%) Magas (66%) Teljeskörű (100%)

Forrás: Manyika és szerzőtársai (2017a).

A negatív munkapiaci hatások mérsékléséhez a gazdaság összes szereplőjétől komoly erőfeszítésekre van szükség. A kormányzatnak vezető szerepe lehet benne az oktatási rendszer fejlesztésén és átalakításán keresztül. Az oktatási fókusz igazítása az innovatív iparágak és cégek felől jövő magasabb képzettség iránti kereslet kielégítéséhez közös társadalmi érdek (Vicini, 2016). Az oktatási rendszer alkalmazkodásán túl elengedhetetlen az élethosszig tartó, folyamatos tanulás, amiben az egyénnek megkérdőjelezhetetlen a felelőssége. A vállalatok támogató szerepe is hangsúlyos a képzések során (PwC, 2017). A szakmák el— 295 —

6. A technológiai fejlődés társadalmi hatásai

avulhatnak a technológia által, azonban a munkavállalókat fel kell erre készíteni átképzéssel, azokat a készségeket erősíteni, amik ellenállóbbá és alkalmazkodóbbá teszik őket a technológiai hatásokkal szemben. Összességében a hatékony felnőttképzés elengedhetetlen lesz a jövő munkapiacán való helytálláshoz (OECD, 2019a). Az új, digitális technológiákat is kihasználva a dolgozók ismereteik frissen tartásával és folyamatos fejlesztésével őrizhetik meg versenyképességüket a gépi munkaerővel szemben, így a foglalkoztatottság hosszú távon is a növekedés alappillére maradhat.

Felhasznált irodalom Acemoglu, D. – Restrepo P. (2016): The Race Between Machine and Man: Implications of Technology for Growth, Factor Shares and Employment. NBER Working Paper No. 22252. Agarwal, D. – Bersin, J. – Lahiri, G. – Schwartz, J. – Volini, E. (2018): AI, robotics, and automation: Put humans in the loop, Deloitte 2018 Global Human Capital Trends. Arntz, M. – Gregory, T. – Zierahn, U. (2016): The Risk of Automation for Jobs in OECD Countries. OECD Social, Employment and Migration Working Papers, No. 189. Autor, D. – Salomons, A. (2017): Does Productivity Growth Threaten Employment? A tanulmányt bemutatták az „ECB Forum on Central Banking” rendezvényen, 2017. Bughin, J. – Hazan, E. – Lund, S. – Dahlström, P. – Wiesinger, A. – Subramaniam, A. (2018): Skill Shift: Automation and the Future of the Workforce. McKinsey Global Institute Discussion Paper, May 2018. Coen, R. M. (1973). „Labor Force and Unemployment in the 1920s and 1930s: A Re-Examination Based on Postwar Experience”, The Review of Economics and Statistics, 55(1): 46–55. Coyle, D. (2016): The Sharing Economy in the UK. http://enlightenmenteconomics.com/beta/ wp-content/uploads/2016/01/210116_TheSharingEconomyintheUKTPDC.docx1111.docx.pdf De Groen, W.P. – Maselli, I. (2016): The Impact of the Collaborative Economy on the Labour Market, CEPS Special Report No. 138. De Groen W.P. – Lenaerts K. – Bosc R. – Paquier F. (2017): Impact of digitalisation and the on-demand economy on labour markets and the consequences for employment and industrial relations, Employers’ Group of the European Economic and Social Committee, Brussels. Ernst & Young (2016): The Upside of Disruption: Megatrends Shaping 2016 and Beyond. Ernst & Young, 2016. https://cdn.ey.com/echannel/gl/en/issues/business-environment/2016megat rends/001-056_EY_Megatrends_report.pdf

— 296 —

6.1. Munkaerőpiaci változások a technológiai fejlődés tükrében Eurofound and the International Labour Office (ILO) (2017): Working anytime, anywhere: The effects on the world of work. Publications Office of the European Union, Luxembourg, and the International Labour Office, Geneva. European Commission (2016): A European agenda for the collaborative economy. COM/2016/0356 final. Ford, M. (2015): Rise of the robots: technology and the threat of a jobless future. Frey, C. B. – Osborne, M. A. (2013): The Future of Employment: How Susceptible are Jobs to Computerisation? University of Oxford. Herrendorf B. – Rogerson R. – Valentinyi A. (2014): Growth and Structural Transformation, Handbook of Economic Growth Vol. 2B. Lebergott, S. (1964): Manpower in Economic Growth: The American Record since 1800. New York: McGraw-Hill. Lin, J. (2011): Technological adaptation, cities, and new work, Review of Economics and Statistics, volume 93, number 2. Magyar Nemzeti Bank (MNB) (2017): Növekedési jelentés. https://www.mnb.hu/letoltes/ novekedesi-jelentes-2017-hu-web.pdf Magyar Nemzeti Bank (MNB) (2018): Növekedési jelentés. https://www.mnb.hu/letoltes/ novekedesi-jelentes-2018-digitalis.pdf Manyika, J. – Lund, S. – Chui, M. – Bughin, J. – Woetzel, J. – Batra, P. – Ko, R. – Sanghvi, S. (2017a): Jobs Lost, Jobs Gained: Workforce Transitions in a time of Automation. McKinsey Global Institute Report, December 2017. Manyika, J. – Chui, M. – Miremadi, M. – Bughin, J. – George, K. – Willmott, P. – Dewhurst, M. (2017b): A Future that Works: Automation, Employment and Productivity. McKinsey Global Institute Report, January 2017. Nedelkoska, L. – G. Quintini (2018): Automation, skills use and training, OECD Social, Employment and Migration Working Papers, No. 202, OECD Publishing, Paris. OECD (2016): OECD Science, Technology and Innovation Outlook 2016, OECD Publishing, Paris. http://dx.doi.org/10.1787/sti_in_outlook-2016-en OECD (2017): The Next Production Revolution: Implications for Governments and Business, OECD Publishing, Paris. http://dx.doi.org/10.1787/9789264271036-en OECD (2019a): OECD Employment Outlook 2019: The Future of Work, OECD Publishing, Paris. https://doi.org/10.1787/9ee00155-en OECD (2019b): OECD Skills Outlook (2019): Thriving in a Digital World, OECD Publishing, Paris. https://doi.org/10.1787/df80bc12-en

— 297 —

6. A technológiai fejlődés társadalmi hatásai Pesole, A. – Urzí Brancati, M.C – Fernández-Macías, E. – Biagi, F. – González Vázquez, I. (2018): Platform Workers in Europe. EUR 29275 EN, Publications Office of the European Union, Luxembourg. PwC (2015): Sharing or paring? Growth of the sharing economy, PricewaterhouseCoopers, https:// www.pwc.com/hu/en/kiadvanyok/assets/pdf/sharing-economy-en.pdf PwC (2017): Workforce of the future: the competing forces shaping 2030. https://www.pwc.com/ gx/en/services/people-organisation/workforce-of-the-future/workforce-of-the-future-thecompeting-forces-shaping-2030-pwc.pdf PwC (2018): Will robots really steal our jobs? An international analysis of the potential long term impact of automation. https://www.pwc.com/hu/hu/kiadvanyok/assets/pdf/impact_of_automation_ on_jobs.pdf Romer, C. (1986): Spurious Volatility in Historical Unemployment Data, Journal of Political Economy, University of Chicago Press, vol. 94(1). Vicini, A. (2016): Technological Innovation and the Effect of the Employment on the EU Countries. World Bank (2016): World Development Report: Digital Dividends. Washington, DC: The World Bank. World Economic Forum (WEF) (2016a): 10 jobs that didn’t exist 10 years ago. https://www. weforum.org/agenda/2016/06/10-jobs-that-didn-t-exist-10-years-ago/ World Economic Forum (WEF) (2016b): The Future of Jobs, Employment, Skills and Workforce: Strategy for the Fourth Industrial Revolution.

— 298 —

6.2.

Az információ (adat) az új olaj Hajnal Mihály – Kis Katalin

A jelenlegi digitális forradalmat három nagyszabú trend alakítja. Az első a számítógépek teljesítményének emelkedése, a második az információ áramlási sebességének növekedése, ami megadja az alapot a harmadik trendhez, azaz, hogy hatékonyabban gyűjtsük, tároljuk és különböző formában használjuk a digitális információkat. Az információ a digitális transzformáció mozgatórugója, vagyis az adat világunk új nyersanyaga. A digitális technológiák megjelenése új kontextusba helyezte az adat fogalmát, megváltozott az adatgyűjtés módszertana és a harmadik informatikai forradalom az adatok feldolgozásának is új formát adott. Ma már a digitális adatok teszik ki személyes adataink 75 százalékát. A személyes adatok gyűjtéséből és a mesterséges intelligencia széleskörűbb használatából a vállalatok és a fogyasztók is profitálhatnak. A fogyasztók részére egyéni preferenciákhoz igazított termékeket, nagyobb kedvezményeket és kényelmesebb vásárlást jelenthet. Addig a vállalatok új csatornákon keresztül érhetik el ügyfeleiket, innovatívabb és személyre szabottabb termékeket állíthatnak elő, emellett segítheti az új piacra lépést is. A Big data vizsgálatok amellett, hogy segíthetik a vállalatok, a döntéshozók és a fogyasztók döntéseit, megoldhatnak globális kihívásokat, új technológiai áttörésekhez vezethetnek, valós idejű információt nyújthatnak és javíthatják az erőforrások felhasználását, támogatva a hosszú távú fenntarthatóságot. Az előnyök mellett a rengeteg rendelkezésre álló információ az adatok tulajdonlásával, keletkezésével és tárolásával kapcsolatos kockázatokat is felvet. Az adatok fenntartható felhasználásához és az inkluzív digitalizáció eléréséhez a felmerülő kérdésekre vállalati és szabályozói szinten is választ kell találni.

— 299 —

6. A technológiai fejlődés társadalmi hatásai

A digitális forradalom hogyan változtatta meg az adat szerepét? „Az adatvezérelt világban az adat mindig követni, mindig fürkészni, mindig hallgatni, mindig kémlelni fog, mert töretlenül tanulni akar.”

011 10100011 101101011011 101101011010010 4,1 milliárd 0011010010101100 Internet felhasználó a világon 2018 végére 1010110101110010 1110111011101101 1,94 milliárd 0110101101001101 weblap a világon 2018 végére 11101110 DAVID REINSEL—JHON GANTZ—JOHN RYDNING

5 milliárdnál is több Google keresés minden nap

500 milliónál is több elküldött tweet minden nap

4 milliónál is több blogbejegyzés minden nap

A digitális forradalmat megalapozó technológiák fejlődését három nagyhatású trend alakítja. A számítástechnikai kapacitás emelkedése, a kommunikáció és információ áramlási sebessége, illetve a big data megjelenésével az exponenciálisan növekvő adatmennyiség egyre több lehetőséget biztosít. A számítógépek kapacitásának emelkedését jól közelíti Moore 1965-ben megfogalmazott törvénye. Az elv szerint 18 hónaponként megduplázódik az integrált áramkörökben található tranzisztorok száma, ami a számítógépek teljesítményének közelítésére alkalmas. Ez a valóságban is megfigyelt jelenség a számítógépek teljesítményét érdemben emelte, míg a hozzá kapcsolódó költségek drámain csökkentek, ami a fogyasztói árakba átgyűrűzve segítette a számítógépek elterjedését (WTO, 2018). Második technológiai trendnek a modern kommunikációs hálózat kiépítését tekintjük, hiszen a 21. századi globalizációt a határokon átnyúló adatáramlás fémjelzi. Ma már minden országok közötti tranzakciónak — 300 —

6.2. Az információ (adat) az új olaj

van digitális összetevője. A konténerhajók által szállított árukat is webáruházakban rendelik meg, digitális kódok alapján követik nyomon szállításukat és online fizetési tranzakciókkal egyenlítik ki árukat (Manyika és szerzőtársai, 2016). A „Gilder törvény” (2000) szerint az információ áramlási sebessége háromszor gyorsabban nő, mint a számítógépek kapacitása, vagyis a sávszélesség minden hatodik hónapban duplázódik meg. A határokon átnyúló sávszélesség 2005 és 2014 között 45-szeresére nőtt, amihez a fejlődő régió dinamikus emelkedése is hozzájárult (6-12. ábra). 6-12. ábra: A sávszélesség alakulása

Forrás: Manyika és szerzőtársai (2016) alapján MNB-készítés.

A Moore törvényhez hasonlóan a sávszélesség emelkedése is érdemben csökkentette a telekommunikációhoz kapcsolódó költségeket, ezzel segítve az internet és mobiltelefon hálózatok terjedését (WTO, 2018). Az IKT eszközök régiós elterjedtségét vizsgálva a fejlődő országok lemaradása azonosítható (6-13. ábra). A fejlett régióban a háztartások több mint 80 százaléka rendelkezett személyi számítógéppel és használta az internetet 2018-ban. Addig a fejlődő országokban a háromszámjegyű növekedés ellenére a számítógépek és az internet penetrációja 50 száza— 301 —

6. A technológiai fejlődés társadalmi hatásai

lék alatt maradt. A legnagyobb felzárkózás a mobiltelefon előfizetések számában látható. Míg 2005-ben 22,9 mobilelőfizetés esett 100 lakosra a fejlődő országokban, addig 2018-ra már minden lakos rendelkezett átlagosan 1 mobilelőfizetéssel (ITU, 2018). 6-13. ábra: Az IKT eszközök használatának aránya és változása 2005 és 2018 között 140 120 100 80

100 főre jutó

+43%

+56%

+58%

+137%

+349%

+488%

+75%

+215%

+224%

140 120 100 80

2005 2018 Számítógéppel rendelkező háztartások

2005 2018 Mobiltelefon előfizetések

Fejlett országok

Fejlődő országok

2005 2018 Internethasználók

Világ

Forrás: ITU (2018) alapján MNB-készítés.

A digitális transzformáció nem csak az új technológiák, új eszközök használatát jelenti, mindezek nem tudnának hatékonyan működni az élet minden területét lefedő adatok intelligens hasznosítása nélkül. Bojár (2018) tanulmánya alapján az első informatikai forradalom már a cro-magnoni „gondolkodó” ember megjelenésével elkezdődött, hiszen ekkor jelent meg a viszonylag összetettebb információk cseréjének, a beszédnek a képessége. Az információk átadásának képessége után néhány tízezer évvel az ember felfedezte az információ tárolásának módját, az írást, amit a második informatikai forradalomnak is tekinthetünk. Már kétezer évvel ezelőtt is közel félmillió kötetet őriztek az Alexandriai könyvtárban, azonban csak a könyvnyomtatás

— 302 —

6.2. Az információ (adat) az új olaj

15. századot követő elterjedése után vált nyilvánvalóvá, hogy a hatalmas mennyiségű információ gyakorlatilag átláthatatlan és feldolgozhatatlan. Hatezer évvel az írás megjelenése után a harmadik informatikai forradalom, egyben a harmadik technológia trend, adja meg a lehetőséget arra, hogy az összegyűjtött és tárolt digitális információkat különböző formában hasznosítsuk, felhasználva az első két trend által létrehozott eszközöket (számítógépek, telekommunikációs hálózatok) (Bojár, 2018; Manyika és szerzőtársai, 2016). Az adat a digitális transzformáció mozgatórugója. A kevés adat korában a világ működését hipotézisek alapján próbáltuk megérteni, amit adatgyűjtéssel és adatelemzéssel igyekeztünk igazolni. A hipotéziseket gyakran természet- és társadalomtudományi elméletekből állítjuk fel és a miértre keresünk választ, ok-okozati összefüggéseket szeretnénk találni. Ezzel szemben a big data nyújtotta bőséges adathalmaz segítségével egy adatvezérelt világra térünk át, ahol a „miért” helyett a „mi” kerül középpontba, és az adatok együttmozgását keressük (Mayer-Schönberger – Cukier, 2014). Egészen a közelmúltig az adatokat nem lehetett könnyen gyűjteni, tárolni és elemezni, a bennük rejlő értékek kiaknázása drága és nehéz volt. A klasszikus közgazdászok sem említették az adat hasznosítását, amikor a termelési tényezőket (föld, munka és tőke) elemezték. Azonban ma már az adatgyűjtés korlátainak többsége nem létezik (Mayer-Schönberger – Cukier, 2014). A digitális technológiák megjelenés új kontextusba helyezte az adat fogalmát, megváltozott az adatgyűjtés módszertana és az adatok feldolgozása is új formát öltött (6-14. ábra).

— 303 —

6. A technológiai fejlődés társadalmi hatásai

6-14. ábra: Az analóg és digitális adat feldolgozási folyamata ANALÓG MÓDON

DIGITÁLIS MÓDON Interfész

Személyes g

g ű és é é s s r

AGGREGÁLÁS

Minta alapú s g rs és g é ség

g ű és g

GP és

ő é s s g ségé

r s

ő r

Egyén alapú

s r s g s gr

sős r s ré

s ő s

r s

g é rő

g é s rű r

ésr s g

ELEMZÉS

s sr

ű s r r

éss s r s r

gé

Közvetett

HASZON

s gé r é és s s ésr

résé

és

és ér é

Fizikai

TÁROLÁS

é g

s ő

s r s

és r

s s r s

és

g és

Közvetlen

s é őr

ss g r ő

r ré és r sés

é gé

ső ér é ő r

Virtuális s

s ség s

r r ség

ér s g ségé

és

T r s

TÖRLÉS g

r és gs

s ésé

r r

s g

és s

r és

s g é

Forrás: Cooper - LaSalle (2016).

Ma már a személyes adatok köre egyre szélesebb. Még korábban, ha a vásárlókat személyes adataikról kérdeztük a címüket, kórtörténetüket vagy egészségbiztosítási számukat emelték ki. Addig ma már a digitális adatok teszik ki személyes adataink 75 százalékát. Köztük olyanokkal mint az internetes kereséseink, ismerősink és követőink a közösségi médiában, kommentjeink, blogjaink, mobiltelefonunk névjegyzéke,

— 304 —

6.2. Az információ (adat) az új olaj

helyadataink vagy az okosóránk által rögzített egészségügyi adataink. Ma már nem kell személyes találkozás az adatok gyűjtéséhez és megszabadulhatunk a papír alapú kérdőívek kupacaitól. Elég, ha az emberek digitális lábnyomát követjük (Cooper – LaSalle, 2016). Az adatgyűjtők általában meghatározott céllal fognak bele az adatok gyűjtésébe. Azonban az elmúlt évtized során a digitális tárolás költsége minden második évben megfeleződött, ami könnyebbé tette az adatok újrafelhasználását. Ebből következőleg egyre több értéket tudunk kinyerni az adatokból, többcélú alkalmazásunknak sincs akadálya, ami segíthet megérteni mekkora értéket is képvisel az információ a big data korszakában (Mayer-Schönberger – Cukier, 2014).

Milyen lehetőségeket rejt az adat hasznosítása? A vállalatok különböző csatornákon keresztül tudják az adatokból származó előnyöket realizálni. Ezek közé sorolhatók a vásárlókhoz, a termékekhez és a piachoz kapcsolódó innovációk. Egy vállalatvezetők körében végzett felmérés szerint a személyes adatok felhasználása a jobb fogyasztói élmény és a személyre szabottabb szolgáltatások nyújtása terén aknázható ki leginkább, a cégvezetők 77 százaléka említette meg az előnyök között (6-15. ábra). Az Alibaba is úgy tudott rekord nyereséget produkálni a kínai piacon, hogy a korábbi vásárlások adatai elemezve konkrét bevásárlókosarat ajánlott fel fogyasztóinak (Cooper – LaSalle, 2016). A személyre szabottabb szolgáltatások a marketingtevékenységet is segítenek az egyéni preferenciákhoz igazítani, és speciális akciókkal szolgálnak a fogyasztóknak. Ráadásul a vállalatvezetők fele szerint az adatok elemzése segíti a cégeket, hogy új piacok felé nyissanak és innovatívabb termékeket kínáljanak.

— 305 —

6. A technológiai fejlődés társadalmi hatásai

6-15. ábra: A személyes adatok felhasználásának lehetséges előnyei a vállalatvezetők szerint (százalék) 41

Magasabb profit lehetősége

Speciális akciók, értékesítési csatornák

Innovatív termékek Egyéni preferenciákra szabott reklámtevékenység

Piacszerzési lehetőségek

52 53

Magasabb fogyasztói hűség

Jobb fogyasztói élmény, személyre szabott szolgáltatások 0

Forrás: Cooper – LaSalle (2016) alapján MNB-készítés.

Az adatok felhasználásából és a mesterséges intelligencia használatával kinyerhető előnyök mértéke ágazatonként eltérő képet mutat. A big data elemzések lehetőségeit Manyika és szerzőtársai (2011) az Egyesült Államok gazdasági ágazatainak termelékenység-változása mentén vizsgálta. Eredményeik alapján a számítástechnikai, elektronikai és infokommunikációs szektor a globális értékláncokba való szoros beágyazottságuknak köszönhetően érdemi termelékenységnövekedést ért el az elmúlt években, ami az adatokban rejlő lehetőségek kiaknázásával tovább emelhető. Alacsonyabb termelékenységnövekedés jellemezte a pénzügyi- és biztosítási-szolgáltatások mellett az állami szolgáltatásokat, azonban ezek a legnagyobb adatmennyisséggel rendelkező szektorok. A szakképzettség tekintetében a tudományos, kutatói tevékenység mellett a pénzügyi- és biztosítási szektorban áll rendelkezésre a legmegfelelőbb szakembergárda az adatok felhasználásához. A big data bankszektorban betöltött szerepéről részletesen lásd 6.2. keretes írást.

— 306 —

6.2. Az információ (adat) az új olaj

A következőben nézzünk egy-két ágazati példát az adatokban és a mesterséges intelligenciában rejlő lehetőségek számszerűsítésére. Manyika és szerzőtársai (2011) becslése szerint az Egyesült Államok egészségügyi rendszerében rejlő adatmennyiség hasznosítása – az operációk, a szolgáltatások fizetési módja és árképzése, valamint a K + F területén keresztül – több mint 300 milliárd USD megtakarítással járna. Az alacsonyabb kiadások két harmadát a 8 százalékkal alacsonyabb ápolási kiadások adnák. Ráadásul ez a becslés nem tartalmazza a webes keresési eredmények alapján végzett valós idejű adatelemzés lehetséges előnyeit, ami az influenzatrendek azonnali értékelésére is alkalmas lehet. A rendelkezésre álló hatalmas adattömeg felhasználása segítheti a közszféra jobb átláthatóságát, hatékonyabb közbeszerzési folyamatokhoz és magasabb színvonalú állami szolgáltatásokhoz vezethet. Emellett segíthet csökkenteni a működésből, a hibákból vagy a csalásokból származó költségeket, javulhat a szektor átláthatósága, az állampolgárok tájékoztatása is hatékonyabb lehet. Ahogy az adóbeszedés korszerűsítésével az adóelkerülés is érdemben mérsékelhető (Cavanillas és szerzőtársai, 2016). Az OECD (2013) tanulmánya alapján a big data használta a szektor adminisztratív költségeit átlagosan 15-20 százalékkal mérsékelheti. A big data növelheti a termelékenységet és a hatékonyságot a kis- és nagykereskedelem terén is, ami a kiskereskedők működési profitjának 60 százalékos növekedését eredményezheti. Az adatelemzés olyan területeken ösztönözheti a kiskereskedelmet, mint az üzleten belüli viselkedéselemzés, a választék optimalizálása, a termékek elhelyezése vagy az árak kialakítása. Emellett segíti a készletezést, a beszállítói tárgyalásokat, új üzleti modelleket alakíthat ki, ösztönözve az internetes értékesítés terjedését (Cavanillas és szerzőtársai, 2016). A McKinsey (2019) friss becslése alapján a mesterséges intelligencia elfogadása széles körben elterjedt előnyöket biztosít a működés és a nyereségesség terén. A legjövedelmezőbb hasznosítás – a személyre szabott ajánlatok miatt – a marketing, értékesítés és nagykereskedelem

— 307 —

6. A technológiai fejlődés társadalmi hatásai

terén figyelhető meg. A kórházak és az egyészségügyi ellátás területén a bizalmas beteginformációk jelenleg még korlátozzák az adatok felhasználását az AI-technológiákban. Az AI jelentősen javítja a vállalatok teljesítményét, különösen a globálisan működő, magasan képzett munkaerőt foglalkoztató és immateriális javakat előállító iparágakban, vagyis a technológia cégek realizálhatják a legtöbb nyereséget a mesterséges intelligencia használatából. Burghin és szerzőtársai (2019) tanulmánya alapján a mesterséges intelligencia hasznosítása 2030-ig 19,4 százalékkal emelheti az európai gazdasági teljesítmény növekedését, ami szintben közel 2,7 billió euró gazdasági többletet jelent. Az AI-technológiák több csatornán keresztül fejtik ki hatásukat (6-16. ábra). A bruttó növekedés háromnegyedét a megnövekedett termelékenység magyarázza, amihez kínálati oldalon az automatizáció és az innovációk járulnak hozzá. Az innováció a mesterséges intelligencia segítségével a GDP növekedésének lényeges mozgatórugója, ami évente mintegy 0,5 százalékos többlet növekedést jelent. Keresleti oldalon a termelékenység emelkedése a kedvezőbb jövedelmi viszonyok következtében magasabb fogyasztáshoz vezet. Emellett az európai gazdaságok kereskedelmi nyitottsága is tovább erősíti a pozitív hatásokat. Másrészről ahhoz, hogy egy AI-alapú növekedési utat építsünk, a potenciális növekedés 40 százaléka költségként jelentkezik, ami a technológia kifejlesztéséhez, bevezetéséhez és az átállás negatív externáliáihoz köthető.

— 308 —

6.2. Az információ (adat) az új olaj

6-16. ábra: A mesterséges intelligencia hasznosításából származó növekedési többlet 2030-ig az Európai Unióban (százalék)

Összeköttetés

3,8

Innováció

7,5

Helyettesítés

Növekedés

14,5

3,7

33,2

6,7

Bevezetési költségek

7,1

Negatív externáliák

19,4 NETTÓ HASZON

3,7

BRUTTÓ HASZON

Vagyongyarapodás

Forrás: Burghin és szerzőtársai (2019) alapján a szerzők szerkesztése.

6-2. keretes írás Big Data a bankolásban

A bankok növekvő mértékben használják a Big Data technológiát jelentős adatmennyiségek feldolgozására. Mindez lehetővé teheti számukra, hogy jobban megismerjék ügyfeleiket, és potenciálisan olyan termékeket kínálhassanak, amelyek jobban megfelelnek az igényeknek. A Big Data magában foglalhatja a weboldalakról, közösségi médiából, internetes böngészési előzményekből, az okostelefonok használatából származó vagy a kártyával történő fizetés által generált fogyasztói adatokat. Nem utolsó sorban pedig az ügyfél által végrehajtott banki műveletek és pénzügyi magatartás is az elérhető és felhasználható adatok körét bővíti (McKinsey, 2013). A Big Data bankok általi használata a pénzügyi szolgáltatások felhasználói számára számos előnnyel járhat, ugyanakkor kockázatok is azonosíthatók. Az előnyök közé tartozik, hogy a Big Data segítségével a bankok személyre szabottabb termékeket és szolgáltatásokat képesek kínálni

— 309 —

6. A technológiai fejlődés társadalmi hatásai

az ügyfeleiknek. Ezen technológiát alkalmazva a pénzügyi intézmény például összekapcsolhatja az ügyfelek közösségi médiaadatait a megtakarítási tevékenységeikkel kapcsolatos pénzügyi adatokkal. A pénzügyi intézmények így ezt az információt felhasználhatják az ügyfeleik megtakarítási és befektetési szokásainak jobb megértéséhez. Emellett a Big Data alkalmazása segíthetnek a bankoknak kiszűrni a visszaélési kísérleteket is. Például, ha valaki jogosulatlan elektronikus fizetést próbál kezdeményezni külföldről, akkor a bank egy helymeghatározó alkalmazást használva azonosíthatja a jogos tulajdonos eltérő helyzetét, melynek eredményeként blokkolhatja a fizetést. Az adatok szélesebb forrásból történő elérhetősége és felhasználása továbbá támogathatja a pénzügyi szolgáltatásokhoz való könnyebb hozzáférést, ezáltal hozzájárulva a pénzügyi penetráció mélyüléséhez az alternatív hitelképességi vizsgálatok segítségével. A Big Data használata a lakossági hitelképesség vizsgálata során A Big Data használata és az ahhoz tartozó gépi tanulásos megoldásokkal kapcsolatban a legnagyobb kockázatot és egyben kihívást a rossz adathasználat okán felmerülő problémák jelentik, mint a hamis kapcsolatok megjelenése vagy az egyes modellek túlilleszkedése. Egy hétköznapi példával élve elképzelhető, hogy egy éjszakai műszakban dolgozó hitelfelvevő kedvezőtlen hitelbesorolást kap azáltal, hogy éjszakai aktivitását egészségtelen életmóddal párosítják. A hitelképesség vizsgálat során a bank azt méri fel, hogy mekkora valószínűséggel fogja az adós visszafizetni a kifolyósított kölcsönt, illetve egy esetleges nemfizetés esetén mekkora várható veszteség fogja őt érni. A hitelképesség megállapításához a hitelt nyújtók rendszerint különböző, saját fejlesztésű adósminősítő rendszereket használnak. A hagyományos minősítés során figyelembe vehető tényezők közül általában legnagyobb súllyal a jövedelem és hitelfedezet arányát vizsgálják az adósságtörlesztési teherhez képest, valamint amennyiben rendelkezésre áll, úgy hiteltörlesztési múltat vizsgálnak a hitelintézetek. A Big Data és a gépi tanulás megjelenésével lehetővé vált alternatív hitelképességi vizsgálatok alkalmazása is. Ezek az alternatív hitelképességi

— 310 —

6.2. Az információ (adat) az új olaj

vizsgálatok különböző, a korábbi gyakorlatban nem használt forrásokból származó ügyféladatokat elemeznek, mint például a szociális média adatai, vállalati ügyféladatok, nyilvánosan hozzáférhető helyadatok, mobil és webadatok. Ezek az adatforrások felhasználhatók olyan minőségi tényezők méréséhez, mint az érdeklődési kör, fogyasztói szokások vagy a felelős életmód, melyek előrejelzést adhatnak az adós várható fizetési fegyelmére vonatkozóan (Hurley – Adebayo, 2017). A Big Data alkalmazása lehetővé teszi nagy mennyiségű adat gyors feldolgozását, illetve a pénzügyi szolgáltatásokhoz való szélesebb körű hozzáférhetőséget is elősegítheti, mivel olyan személyekre is elképzelhetővé válik a hitelbesorolás (scoring), akik korábban a korlátozott megismerhetőségük következtében (nincs igazolható jövedelem és hiteltörténet) kiszorultak a hitelpiacról (EBA, 2018). Idővel fog kiderülni, hogy a Big Data technológia használata a hitelképesség vizsgálata során képes-e felülmúlni a hagyományos hitelbesorolási rendszereket. A technológia alkalmazásának előnye a hitelképesség vizsgálata során inkább olyan feltörekvő országokban lehet, ahol a hitelpenetráció alacsony és a hitelképesség hagyományos úton történő vizsgálatának lehetőségei korlátoltak, míg a fejlettebb bankrendszerrel rendelkező országokban megfelelő szabályozás kialakítása szükséges a felmerülő kockázatok kezelése érdekében.

A Big data vizsgálatok amellett, hogy segíthetik a vállalatok, a döntéshozók és a fogyasztók döntéseit, megoldhatnak globális kihívásokat, új technológiai áttörésekhez vezethetnek, valós idejű információt nyújthatnak és javíthatják az erőforrások felhasználását, támogatva a hosszú távú fenntarthatóságot. A 2015-ös ugandai tífuszjárvány alatt a kórházaktól gyűjtött adatokat interaktív adatvizualizációs módszerrel elemezték, ami segített beazonosítani a fertőzött területeket és a betegség terjedését. Így a gyógyszerek elosztása és az orvoscsapatok mobilizációja is hatékonyabbá vált. A Big data amellett, hogy hozzájárul a fenntarthatósághoz még annak mérésében is segítséget nyújthat. Egy Ruandában végzett vizsgálat során erős együttmozgást találtak a mobiltelefon — 311 —

6. A technológiai fejlődés társadalmi hatásai

használat és bizonyos élelemiszerek (vitaminban gazdag zöldségek, húsfélék, gabonafélék) fogyasztása között, amivel a térség szegénységi mutatói jól közelíthetők. A Google napi és heti kereséseinek száma bizonyos gazdasági indikátorokkal mozogtak jól együtt, ami a rövidtávú gazdasági előrejelzésekben nyújthat segítséget. Már nemzetek szintjén is megjelent az adatok hasznosításának igénye, több kormány „nemzeti big data stratégiában” gondolkozik. Szingapúr és az Egyesült Államok kinevezett a big data kutatásokért felelős nemzeti szintű vezető kutatót. Kína a „Big Data Joint Laboratory in China” projektben dolgozik együtt az ENSZ Fejlesztési Bizottságával. Első eredményük egy elektromos hulladék újrahasznosítát mérő applikáció (UNCTAD, 2018).

Hogyan lehet kezelni az adatalapú gazdaság veszélyeit? A lehetséges előnyök mellett a mesterséges intelligencia megjelenése és az elemezhető adatok bősége a vállalatokat és az államot is számos kihívással szembesíti. Ahogy azt részletesen a III. fejezet technológiával foglalkozó fejeztében is tárgyaltuk, a technológia újítások eltérő mértében hatnak az egyes szektorokban működő vállalatokra, így egy technológiai áttörés a vállalati ökoszisztémára is hatással lehet. A különbségek nem csak az ágazatok, de az országok között is jelentkezhetnek, mélyítve a digitalizációs szakadékot, ami világunk geopolitikai térképét is átrajzolhatja. Emellett a digitális technológiák megjelenés új kontextusba helyezte az adat fogalmát is, megváltozott az adatgyűjtés módszertana és az adatok feldolgozása is új formát öltött. Ezzel olyan kérdések is középpontba kerülnek, mint az adatok tulajdonlása, az adatbiztonság vagy a kibervédelem. Mivel jelen fejezet az adat hasznosításában rejlő lehetőségeket elemezte részletesen, így a kihívásokra adott lehetséges válaszok esetében is az adatkezelés kerül középpontba. Felmerül a kérdés, hogy maguk a vállalatok milyen módon csökkenthetik a személyes adatok hasznosításának kockázatait. Az adattal foglalkozó irodalmak (Cooper – LaSalle, 2016; WEF, 2013) különböző csoportosításokat használnak, — 312 —

6.2. Az információ (adat) az új olaj

de egymáshoz szorosan kapcsolódó elveket emelnek ki. Ezekkel összhangban jelen elemzésünkben 4+1 kritériumot használunk (6-17. ábra). 6-17. ábra: A digitális felelősségvállalás pillérei Digitális gondosság, törvények való megfelelés

Digitális g őség

Inkluzív digitalizáció

Digitális ér

Digitális transzparencia

őség

Forrás: Cooper – LaSalle (2016) és WEF (2013) alapján MNB-készítés.

(1) Digitális gondosság, törvénynek való megfelelés: a vállalatvezető, a fogyasztó és a szabályozói kör is megfelelő gondossággú adatkezelést vár el. Az adatkezelési jogszabályok betartása mellett a vállalati ökoszisztéma fejlesztése is elengedhetetlen. A dolgozók folyamatos képzése és az adatvédelemi felelős kinevezése segítheti az adatlopások megelőzését, illetve az ebből adódó költségek csökkentését. (2) Digitális transzparencia: a vállalatoknak nagyobb betekintést kell engedni a fogyasztóknak és más szervezeteknek a tőlük kapott adatok felhasználását és tárolását illetően. (3) Digitális hozzáférhetőség: a fogyasztóknak meg kell adni a lehetőséget, hogy a róluk tárolt adatokat aktualizálhassák, másrészt az adatok elemzése a saját döntéseiket is segítheti. A vállalatok ezáltal — 313 —

6. A technológiai fejlődés társadalmi hatásai

nem csak személyre szabottabb termékeket gyárthatnak, de a bevételeiket is diverzifikálhatják. (4) Digitális egyenlőség: az adatokból származó hasznokat a cégeknek a fogyasztókkal is meg kell osztaniuk. A vevőkkel való szorosabb kapcsolattartás segítheti, ha a cégek pénzügyi ösztönzőket (például akciók) adnak a vásárlók adataiért cserébe. (+1) Inkluzív digitalizáció: az adatgyűjtő cégek nagy segítséget jelenthetnek a fenntarthatósággal foglalkozó szervezeteknek. Az adatok olyan területeken segíthetnek mint a közegészségügy, a várostervezés vagy az élelmiszerbiztonság. 2014-ben a Twitter a „Data Grants” projektje keretében tweeteket osztott meg kutatókkal, segítve az élelmiszerekre visszavezethető gyomor-bélrendszeri betegségek feltérképezését Jakartában. Emellett a szabályozói döntéseket meghozatalát is segíthetik az adatokkal folytatott kutatások. Cooper – LaSalle (2016) közel 600 céget lefedő vizsgálata alapján a válaszadó vállalatok 22 százaléka felelt meg a digitális felelősségvállalás mind az öt kritériumának és rendelkezett adatvédelemért felelős szervezeti vezetővel. Ez a szám a kis- és középvállalatok esetében mindössze 11 százalékot ért el. A kkv-k valószínűleg nehezebben tudják fedezni az adatmenedzsmenthez szükséges költségeket. Az adatokért való felelősségvállalás szintje ágazatonként is eltérő képet mutat. Az IT vállalatok élenjárnak az adatbiztonságért folytatott harcban (36 százalék), azonban a pénzügyi szektorban tevékenykedő vállalatok 22 százaléka, a telekommunikációs cégek 15 százaléka, míg az egészségügyi ágazat csak 14 százaléka teljesíti a vállalati digitális felelősségvállalás kritériumait (6-18. ábra). Példaként említve a Blackphone 2014-től titkosította felhasználói hívásait, levelezését és internetes keresését. A Personal.com pedig éves díjért cserébe garantálja felhasználóinak, hogy adataikat olyan szinten védik, mint az amerikai katonaságnál. Azonban előretekintve még nagyon sok feladat vár a cégekre a megfelelő adatbiztonság eléréséig.

— 314 —

6.2. Az információ (adat) az új olaj

6-18. ábra: A digitális felelősségvállalás kritériumainak megfelelő vállalatok aránya ágazatonként (százalék) Egészségügyi- és közszolg.

Telekommunikáció & média

15 17

Kis-és nagykereskedelem

Pénzügyi szolgáltatások

Termékek

Energiaszektor

Feldolgozóipar

IT & technológia 0

Forrás: Cooper – LaSalle (2016) alapján MNB-készítés.

A nemzetközi intézmények és a nemzeti kormányok is törekszenek kialakítani a megfelelő szabályozói környezetet. 1993-ban mindössze 4 ország rendelkezett az adatok biztonságához kötődő szabályozással. A világháló megjelenés után több mint 20 év kellett, hogy 2013-ban elérje a 100-at azon országok száma, amelyek az adatvédelmet nemzeti szabályokban rögzítették (Accenture, 2016). Az Európai Unió esetében 2018 májusától kötelező érvényű rendelet szabályozza a személyes adatok védelmét. A GDPR (General Data Protection Regulation), vagyis általános adatvédelmi rendelet biztosítja a jogot az ügyféladatok viszszamenőleges törléséhez. Az adatvédelmet már az új IT termékek tervezési fázisában ki kell dolgozni, illetve pontosabb szabályozást ad az ügyfel-hozzájárulás megszerzéséről és az adataik tovább értékesítéséről is. A szabályok megsértése, a jogellenes adatkezelés súlyos pénzbírságot von maga után (PWC, 2018).

— 315 —

6. A technológiai fejlődés társadalmi hatásai

A szabályozások mellett egyes új technológiák is a nagyobb biztonságot célozzák. A blockchain egy olyan osztott adatbázis, ami a különböző adatblokkokat összekapcsolva képez nyilvántartást a tranzakciókból. Bárki kezdeményezhet és hitelesíthet tranzakciókat. Egy adatblokkot több személynek kell hitelesíteni és ha az adott blokk hozzá lett kapcsolva a lánchoz többet nem lehet módosítani. A blockchain egy „bizalmi gépezet”, ami megszünteti, hogy egy közvetítő feleljen minden tranzakció hitelesítéséért. Emellett számos titkosítási technikát használ, ami a normál adatbázisoknál ellenállóbbá teszi a kibertámadások ellen. A rendszer nyújtotta nagyobb biztonság, hatékonyság és nyomon követhetőség miatt a blockchain-hez kapcsolódó szabadalmak száma megháromszorozódott 2017-ben. 2030-ra a széleskörű elterjedése világszinten 3 billió dollár értéket is elérhet. A blockchaint ma főleg a kriptopénzek technológiájának tartják, de a jövőben számos új felhasználási területe is megjelenhet. Alkalmas lehet ingatlanpiaci- és tőzsdei tranzakciók lebonyolítására vagy lopott tárgyak tulajdonosi azonosítására is, ezzel hozzájárulva a bűnözés csökkentéséhez és a hosszú távú fenntarthatósághoz (WTO, 2018). A vállalatok, az állam és az egyéb szervezetek gyakran használják jelenlegi számítógépeiket olyan optimalizációs kérdések megválaszolására mint a hatékonyabb erőforrás-elosztás keresése, a munka megfelelő ütemezése vagy nagy adatállományokban való keresés. Azonban a hagyományos számítógépek kapacitása véges. Jelentős gyorsulást eredményezhet a keresésben a kvantumszámítógépek hasznosítása. A kvantummechanika, a számítástechnika és a matematikai összefüggéséit felhasználó kvantuminformatika gyökerei négy évtizeddel ezelőtt jelentek meg, a gyorsabb és biztonságosabb számítógépek létrehozásának céljával, azonban a hétköznapi alkalmazhatósága még várat magára. A kvantumszámítógépek a kriptográfiát használják az adatok titkosítására. A kriptográfia célja, hogy az információt oly módon titkosítása, ami csak az engedélyezett feleknek enged hozzáférését. A technológia segítségével biztonságosabban kommunikálhatunk, utalhatunk pénzt, ahogy az elektronikus aláírások biztonságát is segíti. Ez a pénzügyi- és az állami szolgáltatások esetében is nagyobb adatbiztonságot jelenthet (Wolf, 2017). — 316 —

6.2. Az információ (adat) az új olaj

Felhasznált irodalom Bojár G. (2018): Negyedik ipari vagy harmadik informatikai forradalom? Az információ sok ezer éves hatalma. Magyar Tudomány, 179(1), pp. 37-46. Bughin, J. – Seong, J. – Manyika, J. – Hamalainen, L. – Windhagen, E. – Hazan, E. (2019): Notes from the AI frontier: Tackling Europe’s gap in digital and AI. McKinsey&Company, Dicussion Paper, February 2019. Cavanillas, J. M. – Curry, E. – Wahlster, W. (2016): New Horizons for a Data-Driven Economy. A Roadmap for Usage and Exploitation of Big Data in Europe. Springer International Publishing AG Switzerland. Cooper, T. – LaSalle, R. (2016): Guarding and growing personal data value. Accenture. EBA (2018): Report ont he prudential risks and opportunities arising for institutions for fintech. https:// eba.europa.eu/documents/10180/2270909/Report+on+prudential+risks+and+opportunities+arising+for+institutions+from+FinTech.pdf EDPS (2019): The History of the General Data Protection Regulation. https://edps.europa.eu/dataprotection/data-protection/legislation/history-general-data-protection-regulation_en Flynn, G. – Griffin, J. (2015): Big data: The BIG factor driving competitive advantage. KPMG International Cooperative. Switzerland. Gilder, G. (2000): Telecoms: The World After Bandwidth Abundance, Touchstone edition, New York: Simon and Schuster. Hurley, M. – Adebayo, J. (2017): Credit scoring in the era of big data. Yale Journal of Law and Technology, 18 (1), pp. 148-216. https://digitalcommons.law.yale.edu/cgi/viewcontent. cgi?article=1122&context=yjolt ITU (2018): 2018 global and regional ICT estimates. International Telecommunication Union. Switzerland. https://www.itu.int/en/ITU-D/Statistics/Pages/stat/default.aspx Manyika, J. – Chui, M. – Brown, B – Bughin, J. – Dobbs, R. – Roxburgh, C. – Hung Byers, A. (2011): Big data: The next frontier for innovation, competition, and productivity. McKinsey Global Institute, May 2011. Manyika, J. – Lund, S. – Bughin, J. – Woetzel, J. – Stamenov, K. – Dhingra, D. (2016): Digital globalization: The new era of global flows. McKinsey Global Institute, March 2016. Mayer-Schönberger, V. – Cukier, K. (2014): Big data – Forradalmi módszer, amely megváltoztatja munkánkat, gondolkodásunkat és egész életünket. HVG Könyvek, Budapest. McKinsey (2013): New credit-risk models for the unbanked. https://www.mckinsey.com/businessfunctions/risk/our-insights/new-credit-risk-models-for-the-unbanked?reload McKinsey (2017): What’s now and next in analytics, AI, and automation. McKinsey Global Institute, May 2017.

— 317 —

6. A technológiai fejlődés társadalmi hatásai McKinsey (2019): Twenty-five years of digitization: Ten insights into how to play it right. McKinsey Global Institute, May 2019. OECD (2013): Exploring Data-Driven Innovation as a New Source of Growth: Mapping the Policy Issues Raised by „Big Data”, OECD Digital Economy Papers, No. 222, OECD Publishing, Paris. PWC (2018): Mennyit ér az adat? Új szolgáltatások és bevételi lehetőségek nyomában. PWC, Hungary. Reinsel, D. – Gantz, J. – Rydning, J. (2018): The digitization os the world – From edge to core. Data age 2025. IDC, USA. https://www.seagate.com/files/www-content/our-story/trends/files/ idc-seagate-dataage-whitepaper.pdf UNCTAD (2018): Technology and innovation report 2018. Harnessing frontier technologies for sustainable development. United Nations Conference on Trade and Development. Switzerland. Wolf, R. (2017): The Potential Impact of Quantum Computers on Society. https://arxiv.org/ pdf/1712.05380.pdf WTO (2018): World Trade Report 2018 – The future of world trade: How digital technologies are transforming global commerce. World Trade Organization, Geneva. https://www.wto.org/english/ res_e/publications_e/world_trade_report18_e.pdf

— 318 —

6.3.

Hogyan lehet gazdasági növekedésből társadalmi jól-lét? Lehmann Kristóf – Neszveda Gábor

A sztenderd közgazdaságtan nem definiálja pontosan, hasznosságfüggvény értelemzésében a fogyasztást. Az általános megközelítés szerint minél többet fogyaszt az egyén annál magasabb a hasznossága, így a magasabb jövedelem is nagyobb hasznosságot eredményez. Ugyanakkor a szubjektív elégedettség méréseknek és a kísérleti közgazdaságtannak köszönhetőn az általános megközelítéssel ellentétes, illetve azt kiegészítő megállapításokra jutottak a kutatók. A gazdagabb társadalmak jellemzően boldogabbak, de számos tényező árnyalja a képet. Az elégedettség kutatások alapján kimondható, hogy a növekvő egy főre jutó jövedelem nem vezetett a társadalmi elégedettség növekedéséhez. Nemzetközi összevetésben a kutatások arra jutottak, hogy a jövedelem csak alacsony szinteken befolyásolja a boldogságot, de egy bizonyos jövedelem szint felett eltűnik ez a kapcsolat. Társadalmon belül és az egyén szintjén számos tényező torzítja az elégedettség érzését. Az egyének hozzászoknak magasabb jövedelmi helyzethez, rivalizálnak egymással, így jövedelmüket a környezetükhöz mérik. A nagyvárosi lakókörnyezet csökkenti a boldogságot, mert kevesebb közösségi élményben van része az egyénnek. Az iskolai végzettséggel kapcsolatban ellentmondásos eredményeket találtak a vizsgálatok során. Az eddigi kutatási eredmények alapján technológiai fejlődés és vele együtt érkező gazdasági növekedés nem garancia, hogy társadalmunk jóléte is növekedjen. Bár a technológiai fejlődés növelheti az életminőségünket, számos más tényező inkább kockázatokat rejt. A robotizáció növelheti a társadalmi különbségeket, az új kommunikációs technológiák és a közösségi média kevesebb valódi szociális élményt nyújtanak. A digitális társadalom az egyén boldogságát akár csökkentheti is. — 319 —

6. A technológiai fejlődés társadalmi hatásai

A sztenderd közgazdasági modellezésben azzal a feltételezéssel élnek, hogy a döntéshozónak saját hasznosságfüggvényük van, és a fogyasztásukból (annak növelésével) nyerik a lehetséges hasznosságot. Ez az elméleti megközelítés teljesen általános, így nagyon nehezen támadható, hiszen számtalan megközelítésnek teret ad és nem definiálja, hogy mit tekint fogyasztásnak és milyen formája van a hasznosságfüggvénynek. Tehát elméleti megközelítésben egy nyaralás is tekinthető fogyasztásnak és az adakozás is, ha ettől változik a döntéshozó hasznossága. Viszont további feltételezések kellenek ahhoz, hogy ebből az általános formából konkrétabb következtetéseket vonjunk le. Ezért még mindig intuitív és könnyen elfogadható feltételezésként szokás feltenni ezekben a modellekben, hogy minél többet fogyasztunk az annál jobb és, hogy a fogyasztás mértékét számszerűsíthetjük az elköltött pénz formájában. Tehát, ha összesen valaki százezer forinttal többet költött el egy hónapban, mint az előző hónapban, akkor ő nagyobb fogyasztással rendelkezik ebben a hónapban, mint az előzőben és nagyobb is a hasznossága. Ezekből az általános feltételezésekből pedig egyenesen következik a sztenderd közgazdaságtan egyik legáltalánosabban elfogadott és meghatározóbb következtetése, hogy magasabb jövedelem szükségszerűen magasabb hasznosságot, így magasabb boldogságot jelent, hiszen több lehetősége van az embereknek arra költeni a pénzét, amire szeretné, így ez magasabb fogyasztást, ami magasabb hasznosságot eredményez.

— 320 —

6.3. Hogyan lehet gazdasági növekedésből társadalmi jól-lét?

6-3. keretes-írás A jólét és a boldogság mérése

A jólét és a boldogság mérésére számos megközelítés létezik. Önmagbában nehéz kérdés, hogy mit nevezhetünk boldogságnak és ezek után még ezt számszerűsíteni is kell.62 Az irodalomban az alábbi módszerek terjedtek el ennek a problémának a megoldására. A kérdőív módszer lényege, hogy megkérdezik a résztvevőket arról, hogy jelenleg vagy az elmúlt időszakban mennyire érezte magát boldognak, szomorúnak esetleg depressziósnak. Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel mérik fel a résztvevők állapotát, amit később számszerűsíteni tudnak. A nap újrakonstruálási módszer (Day Reconstruction Method) lényege, hogy a résztvevőknek fel kell idézniük a napjukat és, hogy abban milyen élményeik voltak és azokat mennyire érzik pozitívnak vagy negatívnak (Kahneman és szerzőtársai, 2004). Az élménymérési módszer (Experience Sampling Method) célja, hogy valós időben kövesse az emberek aktivitását és érzelmeit, hangulatát. Végül a technológiai fejlődésnek köszönhetően elkezdték a boldogság mérésénél is használni az agyi aktivitást mérő eszközöket, mint például az FMRI-t, amely alapján mérhető, hogy mikor milyen érzelmi állapotban van a megfigyelt személy.

A gazdag társadalmak az elégedett társadalmak? Hiába a meggyőző érvelés az empirikus eredmények már sokkal megosztottabbak abban, hogy tényleg boldogabbak és elégedettebbek leszünk-e a magasabb jövedelemtől. Ennek az összefüggésnek egyik első és legismertebb kritikáját Richard A. Easterlin adta, még 1974-ben az 62

A módszereket részletesen áttekinti Lehmann (2014).

— 321 —

6. A technológiai fejlődés társadalmi hatásai

Easterlin paradoxont, mely szerint hiába nőtt folyamatosan a nyugati társadalmak jövedelme a második világháború után ez nem jelent meg növekvő elégedettség formájában a társadalmakban. (Easterlin, 1974) Ez a jelenség jól megfigyelhető a későbbi időszakokban is például az Egyesült Államokban is (Lehmann, 2014). 6-19. ábra: Az egy főre jutó reál GDP (bal tengely, USD) és a jelzett boldogság átlagának (jobb tengely) alakulása az USA-ban 1973 és 2009 között 45 000

3,0 2,8 2,6 2,4

35 000

2,2 2,0

30 000

1,8

Indexpont

Amerikai dollár

40 000

1,6 25 000

1,4 1,2

20 000 1973 1975 1977 1979 1981 1983 1985 1987 1989 1991 1993 1995 1997 1999 2001 2003 2005 2007 2009

1,0

Reál GDP per fő

Átlagos boldogság (jobb tengely)

Forrás: World Happiness Database, USDA.

Ezek után számos tanulmány kezdte el vizsgálni a témát és próbált meg egy általánosabb képet kapni a problémáról. Például Inglehart és Klingemann (2000) és Graham (2005) azt találta, hogy a fejlődő világ országai egyértelműen kevésbé elégedett társadalmak a fejlett világ országaihoz képest. Ezeket az eredményeket hozza összhangba Marmot (2004) azzal a felvetéssel, hogy a jövedelem csak alacsony szinteken befolyásolja a boldogságot, de egy bizonyos jövedelem szint felett eltűnik ez a kapcsolat. Az adatok alátámasztották ezt a felvetést ahogyan azt a következő ábra is jól illusztrálja. Így tehát kimondható, az

— 322 —

6.3. Hogyan lehet gazdasági növekedésből társadalmi jól-lét?

egyes társadalmak közötti elégedettség különbségét egy szintig magyarázhatja a jövedelmi különbség. A 6-19. ábra alapján a fenti összefüggés 15 év elteltével is megállapítható. Az egy főre jutó nominális jövedelem egy szintje felett már nincs érdemi boldogságra gyakorol hatása a jövedelem további növekedésének. Érdemes azonban megjegyezni, hogy a szaggatott trendvonaltól, így a jövedelmi szint alapján magyarázható boldogságtól jelentősen eltérő országok is találhatók. Jellemzően a karibi és a latin-amerikai térség országai a jövedelmi helyzetüknél boldogabbak (például: Guatemala – Jamaika). A súlyosabb válságon áteső országok jóval boldogtalanabbak, mint amire a jövedelmi helyzetükből nemzetközi trend alapján következtetni lehetne (például Görögország és Olaszország). 6-20 ábra: A társadalmi boldogsága átlaga (0-10) és az egy főre jutó nemzeti jövedelem 2017-ben (USD)* 9 GT

Átlagos boldogság

CO 7

US R2 =0,7371 JP

6 IT HU

GR 4

20 000

40 000

60 000

80 000

100 000

Nominális GDP per fő *Megjegyzés: Az ábrán feltüntetett társadalmi boldogság átlagok minden ország esetében a legfrissebb World Values Survey-n elérhető adatot tartalmazzák. Forrás: World Development Report (2010) 378–379. p, World Values Survey és UN National Accounts Database.

— 323 —

6. A technológiai fejlődés társadalmi hatásai

A társadalmon belül is fontos megállapításokra mutattak rá kutatók. A közgazdaságtan tételeivel ellentmondásba kerülhet az az eredmény, amely szerint a háztartások jövedelmének növekedése az általuk szükségesnek tartott jövedelem emelkedéséhez is vezet. (Layard, 2010) Ez egyben azt is jelenti, hogy az egyének hozzászoknak a magasabb jövedelemhez, azaz a hasznossági függvényből levonható következtetés nem állja meg a helyét az amerikai háztartások szociális kérdőívben nyújtott közel négy évtizednyi válaszai alapján.

1987

Amerikai dollár

1985

1983

100 1981

100 1979

110

1977

110

1975

120

1973

120

1971

130

1969

130

1965

140

1967

140

1963

150

1961

150

1959

160

1955

160

1957

170

1953

170

1951

Amerikai dollár

6-21. ábra: Aktuális és szükséges jövedelem alakulása az USA Általános Szociális Kérdőíve alapján (1952–1987)

Szükséges reáljövedelem (jobb tengely) Aktuális reáljövedelem Forrás: Layard, 2010, 148. p.

A sztenderd közgazdasági modellek és gondolkodás szerint egy ország gazdasági növekedésén keresztül mindenképp nő a társadalmi jólét is, hiszen a magasabb gazdasági teljesítmény nagyobb jövedelmet biztosít, ami nagyobb boldogsághoz vezet. Viszont a boldogsággal és jóléttel foglalkozó kutatások alapján ez az összefüggés már árnyaltabb képet ad és azt sugallja, hogy nem megfelelő társadalmi folyamatok — 324 —

6.3. Hogyan lehet gazdasági növekedésből társadalmi jól-lét?

mellett a gazdasági növekedés akár csökkentheti is a társadalmi elégedettséget.

Mitől függ, hogy a gazdagságból társadalmi jól-lét lesz-e? Számos kutatás mutatott arra rá, hogy tisztán a jövedelem növekedése nem biztosan elégséges feltétele a boldogság és a jólét növekedésének, de ebből következik a kérdés, hogy akkor milyen szempontok befolyásolják az emberek boldogságát és jólétét. Az erre irányuló kutatások alapján számos érdekes mintázat rajzolódik ki. Az emberek nem önmagukban mérik a jövedelmüket és az anyagi helyzetüket, mert könnyen hozzászoknak az új helyzetükhöz. Ez lehet negatív is az emberekre nézve, mivel hiába lett új autójuk vagy egy nagyobb házuk ehhez gyorsan hozzászoknak és már nem is értékelik olyan sokra. Viszont ez lehet pozitív is az emberekre nézve, mert ez a képesség teszi lehetővé, hogy azok az emberek is boldogok lehessenek újra, akik borzalmas anyagi vagy fizikai veszteséget szenvedtek el (Gerhart – szerzőtársai, 1994). Továbbá az emberek jellemzően másokhoz mérik saját helyzetüket, így hiába javul a nominális anyagi helyzetük, ha esetleg a környezetüknek még jobban nő a jövedelme (Solnick – Hemenway, 1998). Ha az emberek nem önmagában tartják fontosnak jövedelmüket, hanem környezetükhöz képest, akkor ebből következik, hogy növekvő jövedelem különbségek akár boldogtalanabbakká is teheti az embereket még akkor is, ha nőtt a személyes jövedelmük. Ezt az összefüggést találta Oishi és Kesebir (2015) is az Easterlin paradox vizsgálata kapcsán. Nevezetesen, azok az országok, ahol a gazdasági növekedés egyben növekvő társadalmi egyenlőtlenségekkel járt ott nem nőtt az ország áltanos boldogsági szintje sem, míg nem növekvő társadalmi egyenlőtlenségek mellett a gazdasági növekedés elő tudta segíteni a társdalom általános boldogság szintjének növekedését. — 325 —

6. A technológiai fejlődés társadalmi hatásai

Ezek mellett ismert összefüggés még, hogy az emberek boldogságát tudja növelni, ha másokon segít például adományok formájában (Liu – Aaker, 2008). Ezzel összhangban számos kutatás támasztja alá, hogy az emberek számára fontos, hogy minél igazságosabb módon legyen felosztva a vagyon és ne járjon rosszul senki (Fehr – Schmidt, 1999). Közösségi lény az ember, így nagymértékben függ a boldogságunk és jólétünk attól is, hogy mennyire tudunk egy közösség hasznos része lenni. Azok a szolgáltatások, amikbe be tudunk vonni másokat is, sokkal nagyobb boldogságot eredményeznek, mintha csak saját magunkra költenénk ugyanennek a szolgáltatásnak az árát (Caprariello – Reis, 2013). Végül nagyon fontos tényező a boldogságunk szempontjából, hogy milyen én-kép és identitás alakul ki bennünk. Minden, ami erősíteni és segíteni tudja ezt az én-képet és identitást az növeli a boldogságunkat és jólétünket. Például azok a termékek, amelyekkel jobban tud azonosulni az ember lényegesebben nagyobb boldogságot váltanak ki más hasonló termékhez képest (Carter – Gilovich, 2012). Felmerül a kérdés, hogy a gazdasági fejlődés egyik legerősebb társadalmi jelensége az urbanizáció, hogyan hat a társadalmi jólétre. Berry és Okulicz-Kozaryn (2011) azt találta, hogy az Egyesült Államokban egyértelmű pozitív hatása volt a boldogságra, ha valaki nem nagyvárosi környezetben élt. Ennek egyik magyarázata lehet az, hogy a kisebb településeken sokkal erősebbek a közösségek, ami fontos a jólét és a boldogság szempontjából. Ezek az eredmények mind azt sugallják, hogy a gazdasági fejlődés lehet egy eszköze a társadalmi elégedettség és boldogság növelésére, de semmiképpen sem automatikusan garantálja azt. A társadalmi folyamatok szempontjából az egyik legfontosabb közintézmény az iskolarendszer, mivel ez az intézményrendszer biztosítja

— 326 —

6.3. Hogyan lehet gazdasági növekedésből társadalmi jól-lét?

a társadalom számára a megfelelő tudást és közösségi mintát. Ezért fontos, hogy mennyire tudja és hogyan befolyásolni a társadalmi jólétet és boldogságot. Általános eredmény, hogy a magasabb iskolai végzettség magasabb jövedelemhez vezet, de az eddigiek alapján jól látható, hogy ez önmagában nem garancia a magasabb jóléthez és boldogsági szinthez. Ezáltal az iskolai végzettség és a boldogság kapcsolatának vizsgálata egy izgalmas terep arra, hogy jobban megérthessük milyen mechanizmusokon keresztül hat társadalmunk jólétére és boldogságára egy-egy tényező. Általánosságban az iskolai végzettséggel arányban nő az elégedettség és a boldogság szintje (például Florida és szerzőtársai, 2013). Az iskolai végzettség pozitív hatásait Cunado és Gracia (2012) két fő mechanizmusban látta az általuk vizsgált adatok alapján. Az egyik, hogy a magasabb iskolázottság magasabb jövedelemhez és magasabb társadalmon belüli státuszhoz vezetett, míg a másik csatorna, hogy a magasabb iskolázottság egy erősebb pozitív én-képet, magabiztosságot eredményez az embereknél. Ezzel szemben Clark és Oswald (1996) azt találta, hogy az iskolai végzettség sok esetben alacsonyabb jólétet is eredményezhet, melynek egyik fő okát abban látták, hogy a magasabb iskolai végzettség nagyobb elvárásokat támasztott a betöltendő állásokkal kapcsolatban, míg a másik fő ok, hogy a magasabb végzettségűek között nagyobb a jövedelmek szórása, ami negatívan hathat a jövedelem egyenlőtlenségeken keresztül a jólétre. Ezek az eredmények összhangban vannak a többi területen végzett kutatásokkal, mivel rámutatnak, hogy a főbb összefüggések a boldogság és a jólét kapcsán nem csak a jövedelemtől függnek, sőt legtöbbször ennek jelentőségét meghaladja számos más tényező, mint például a relatív anyagi helyzet, a személyes elvárások vagy a kialakított én-kép és identitás.

— 327 —

6. A technológiai fejlődés társadalmi hatásai

Hogyan alakulhat a társadalmi jólét a digitális korban? Az eddig áttekintett eredmények függvényében szintén érdekes, hogy milyen hatása van és lesz korunk hihetetlen technológiai fejlődése a társadalmi jólétre és az egyéni boldogságra. A technológiai fejlődés az egyik legfontosabb motorja a gazdasági fejlődésnek és növekedésnek, de számos módon hat társadalmainkra, amely akár negatív hatással is lehetnek. Hiába a technológiai fejlődés pozitív hatása a gazdasági növekedésre és gazdasági jólétre, az életünkre és boldogságunkra negatív hatással van már évtizedek óta. Mivel a tech-eszközök használata elvonja az időt a mai napig nagyobb boldogságot okozó tevékenységektől, átalakítja a munkaerő piacot, bizonytalanságot okozva és felerősíti olyan negatív trendeket és negatív emberi tulajdonságokat, mint az információs buborék vagy a másokra való irigykedés. 6-22. ábra: Átlagos boldogság és egyes tevékenységekkel eltöltött heti órák száma közötti kapcsolat 2,15

Átlagos boldogság

2,10 2,05 2,00 1,95 1,90 1,85

1 2

Közösségi média Csetelés

3 5 6 9 10 19 Heti órák száma Internetezés Videó csetelés

Forrás: Twenge – Martin – Campbell, 2018, 10. p.

— 328 —

20 29

30 39

40+

Számítógépes játék

6.3. Hogyan lehet gazdasági növekedésből társadalmi jól-lét?

A megnövekedett „képernyő” függőség egyre erősebb aggodalmat vált ki a szülőkből és a fiatalokat féltő társadalomból. Ezt az aggodalmat erősíti Twenge és szerzőtársainak (2018) munkája is, ami szerint a képernyőhöz köthető tevékenységek, mint az internetezés, számítógépes játékok használata és a közösségi média használata egyértelműen csökkentik a jólétet, míg a nem képernyőhöz köthető tevékenységek, mint a sport és személyes interakciók növelik a diákok jólét érzetét (6-22. ábra). Ezt a kérdést régóta felteszi magának az emberiség, hiszen a civilizáció kezdetétől fogva jelen van az életünkben a technológiai fejlődés és a hozzá kapcsolt jelenségek vizsgálata. Ezeket a kérdéseket csak felerősítette az elmúlt száz évben tapasztalt robbanásszerű technológiai fejlődés. Rescher (1979) például a második világháború utáni időszakot vizsgálva fogalmazza meg kételyeit, hogy valóban hozzájárul-e a technológiai fejlődés társadalmi jólétünkhez. Már egy 1949-es közvéleménykutatás alapján is azt találja (Rescher, 1979), hogy míg az emberek több mint 70 százaléka szerint javult az egészségi állapot és a világról szerzett tudásuk az elmúlt 30 évben, addig csak 21 százaléka a válaszadóknak gondolta azt, hogy az emberek boldogsága vagy lelki békéjének a szintje is javult volna ezen időszak alatt. Kiemelt kérdés, hogy hogyan hathat a technológiai fejlődés a társadalmi jólétre a modern pszichológiai eredmények tükrében? Az első pozitív hatása a technológiai fejlődésnek, hogy kényelmesebbé teszi az életünket. Gyorsabban és kényelmesebben juthatunk el egyik pontból a másikba, könnyebben tudunk kommunikálni akár távoli ismerőseinkkel és több szórakozási lehetőségünk van, mint valaha. Viszont az eddig áttekintett kutatások alapján hajlamosak vagyunk mindehhez hozzászokni, ami azt sugallja, hogy ezen pozitív hatások nem növelik tartósan a jólétünket és boldogságunkat. Viszont a technológiai fejlődés és a robotizáció erőteljesen változtatja meg a társadalmi viszonyokat és, így növelheti a társadalmi jövedelem különbségeket (Jaumotte és szerzőtársai, 2013). Egyre erősebb szakadé— 329 —

6. A technológiai fejlődés társadalmi hatásai

kot képezve a technológiai megoldásokban jártas és nem jártas munkavállalók között. Ezen túl számos munkakörből egyre inkább kiszorul az emberi munkaerő, ami tovább növeli a társadalmi egyenlőtlenségeket, amik viszont a jólét csökkenéséhez és több boldogtalan emberhez vezet. A robotizációban érintett iparágak dolgozói egyértelműen rosszabb anyagi helyzetbe kerültek már az elmúlt évtizedben is mind rövid mind hosszabb távon (Jansson – Karabulut, 2019). A technológiai fejlődés és az urbanizáció szintén kihívások elé helyezi az emberek segítőszándékát (Wilson – Baldassare, 1996). Míg kis közösségekben élve és egymásra utalva az emberek jobban ismerték egymást és erősebb hagyománya volt egymás megsegítésének addig mára ez egyre inkább egy távoli, személytelen folyamattá alakult át. Az adományozásnak és segítésnek mai napig pozitív hatása van az emberekre, de ennek megvalósítása egyre személytelenebbé válik és egyre kevésbé része a minden napi életnek. Továbbá ez felveti az információs buborékok problémáját is. Aktív, szervesen együttműködő közösségekben elkerülhetetlen, hogy számos ellentétes véleményt megismerjünk, míg mai társadalmunkban már kevésbé vagyunk ennek kitéve. A technológiai fejlődésnek köszönhetően számos olcsó információ szerzési lehetőség van, ami elősegíti, hogy mindenki csak a számára kedves hírekkel és véleményekkel találkozzon. Ezt a kérdést 50 ezer amerikai lakos webes szokásaikat vizsgálva Flaxman és szerzőtársai (2016) arra jutottak, hogy a közösségi média tényleg növelte az átlagos ideológai távolságot a megfigyeltek körében. Tehát az új technológiák látszólag sokszínűséget engednek, de valójában az információs buborékokat segítik elő. Végül ellentmondásos eredmények jellemzik a technológiai fejlődés és a közösségi kapcsolataink hatását is. Egyrészt a technológiai fejlődés egyszerűsíti és olcsóbbá teszi az egymást közti kommunikációt, aminek egyértelmű pozitív hatásai vannak életünkre és boldogságunkra. Másrészt ugyanez a technológiai fejlődés előtérbe kerülő kommunikációs formák, mint például a közösségi médiák a legtöbbször nem ad— 330 —

6.3. Hogyan lehet gazdasági növekedésből társadalmi jól-lét?

nak valódi szociális élményt (Pittman – Reich, 2016), aminek a hatása egyértelműen negatívan hat társadalmi jólétünkre. Az online közösségi médiák elterjedése így számos módon negatívan befolyásolja az életünket. Az egyik legerősebb hatás, amikor az online közösségi média használata azt az érzést kelti bennünk, hogy mások élete sokkal jobb, mások sokkal boldogabbak. Ezt az érzés kiegészíti az az érzet, hogy az élet nem igazságos, mert nekünk az nem adatott meg, mint másnak (Chou – Edge, 2012). Összességében elmondható az eddigi eredmények alapján, hogy a hihetetlen technológiai fejlődés és vele együtt érkező gazdasági növekedés nem garancia, hogy társadalmunk jóléte is növekedjen. Sőt, a tanulmányok többsége alapján a nem megfelelő társadalmi rendszerek és gazdasági felfogás mellett akár kifejezetten negatív hatása is lehet a növekedés társadalmaink jólétére. Ezért fontos, hogy például a gazdasági növekedés ne váljon öncélúvá, hanem mint segítője legyen boldogságunknak és jólétnek.

Felhasznált irodalom Berry, B. J. – Okulicz-Kozaryn, A. (2011): An urban-rural happiness gradient. Urban geography, 32(6), 871-883. Caprariello, P. A. – Reis, H. T. (2013): To do or to have, or to share? Valuing experiences over material possessions depends on the involvement of others. Journal of Personality and Social Psychology,104(2), 199–215. Carter, T. J. – Gilovich, T. (2012): I am what I do, not what I have: The differential centrality of experiential and material purchases to the self. Journal of Personality and Social Psychology, 102(6), 1304–1317. Chou, H. T. G. – Edge, N. (2012): „They are happier and having better lives than I am”: the impact of using Facebook on perceptions of others’ lives. Cyberpsychology, Behavior, and Social Networking, 15(2), 117-121. Clark, A. E. – Oswald, A. J. (1996): Satisfaction and Comparison Income. Journal of Public Economics, 61, 359–381.

— 331 —

6. A technológiai fejlődés társadalmi hatásai Cuñado, J. – de Gracia, F. P. (2012): Does education affect happiness? Evidence for Spain. Social indicators research, 108(1), 185–196. Easterlin, R. A. (1974): Does economic growth improve the human lot? Some empirical evidence. In P.A. David and M.W. Reder (szerk.) Nations and Households in Economic Growth (pp. 89–125), New York: Academic Press Gerhart, K. A. – Koziel-McLain, J. – Lowenstein, S. R. – Whiteneck, G. G. (1994): Quality of life following spinal cord injury: Knowledge and attitudes of emergency care providers. Annals of Emergency Medicine,23(4), 807–812. Graham, C. (2005): Insights on globalization from a novel approach. World Economics, 6(3), 41–55. Fehr, E. – Schmidt, K. M. (1999): A theory of fairness, competition, and cooperation. Quarterly Journal of Economics, 114(3), 817–868. Flaxman, S. – Goel, S. – Rao, J. M. (2016): Filter bubbles, echo chambers, and online news consumption. Public opinion quarterly, 80(S1), 298–320. Florida, R. – Mellander, C. – Rentfrow, P. J. (2013): The happiness of cities. Regional studies, 47(4), 613–627. Lehmann, K. (2014): Subjective well-being in the European Union = Szubjektív jólét az Európai Unióban (Doctoral dissertation, Budapesti Corvinus Egyetem). Liu, W. – Aaker, J. (2008): The happiness of giving: The time-ask effect. Journal of Consumer Research, 35(3), 543–557. Kahneman, D. – Krueger, A. B. – Schkade, D. A. – Schwarz, N. – Stone, A. A. (2004): A survey method for characterizing daily life experience: The day reconstruction method. Science, 306(5702), 1776–1780. Inglehart, R. – Klingemann, H. D. (2000): Genes, culture, democracy, and happiness. Culture and subjective well-being, 165–183, Cambridge, MIT Press. Jansson, T. – Karabulut, Y.: Do Robots Increase Wealth Dispersion? (August 13, 2018). Available at SSRN: https://ssrn.com/abstract=3229980 Jaumotte, F. – Lall, S. – Papageorgiou, C. (2013): Rising income inequality: technology, or trade and financial globalization? IMF Economic Review, 61(2), 271–309. Marmot, M. (2004): Status syndrome: How your social standing directly effects your health and life expectancy. London: Bloomsbury. Oishi, S. – Kesebir, S. (2015): Income inequality explains why economic growth does not always translate to an increase in happiness. Psychological Science, 26(10), 1630–1638. Pittman, M. – Reich, B. (2016): Social media and loneliness: Why an Instagram picture may be worth more than a thousand Twitter words. Computers in Human Behavior, 62, 155–167. Rescher, N. (1979): Technological progress and human happiness. Philosophic Exchange, 10(1), 2.

— 332 —

6.3. Hogyan lehet gazdasági növekedésből társadalmi jól-lét? Solnick, S. J. – Hemenway, D. (1998): Is more always better?: A survey on positional concerns. Journal of Economic Behavior & Organization, 37(3), 373–383. Suls, J. (2003): Contributions of social comparison to physical health and well-being. In J. Suls, & K. Wallston (Szerk.): Social psychological foundations of health and illness (pp. 226–255). Malden, MA: Blackwell Publishers. Wilson, G. – Baldassare, M. (1996): Overall” sense of community” in a suburban region: The effects of localism, privacy, and urbanization. Environment and Behavior, 28(1), 27–43.

— 333 —

A pénz jövője, a jövő pénze

7.1.

A digitális kor kihívásai Horváth Gábor – Kolozsi Péter Pál – Sipos-Madarász Annamária

Jelen alfejezetben a pénz fokozódó digitalizációjából adódó kihívásokat vesszük sorba. Múltbeli példákon és különböző elméleti megközelítéseken keresztül elemezzük, hogy miképp értelmezhető a digitális korban a pénzügyi rendszer működésének alapját jelentő társadalmi bizalom, illetve milyen kihívásokat jelent ebből a szempontból a pénz digitális átalakulása. Megvizsgáljuk, hogy miképp alakulhat át a digitális kor pénze mögötti fedezet, figyelembe véve, hogy az adat lett az „új arany”, a digitális gazdaság pedig kiemelten támaszkodik az energiára. Értélkeljük a pénz digitalizációjának hatását a készpénzre, különös tekintettel arra, hogy milyen veszélyeket rejthet magában a végső állami fizetési eszközt jelentő készpénz visszaszorulása. Ezt követően bemutatjuk, hogyan nézhet ki a jövő pénze globálisan és lokálisan, külön kitérve arra a kérdésre, hogy vajon lehet-e egy privát kibocsátású pénz világpénz. Eddig az volt a fő kérdés, hogy vajon a dollár marad-e az egyetlen globális valuta a világon, vagy esetleg egyéb nemzeti valuták (kiemelten az euro és a kínai renminbi) felzárkózik-e az amerikai deviza mellé. A digitális forradalom azonban könnyen olyan helyzetet teremthet, hogy nem állami pénzek törnek majd „világuralomra”, hanem magánkibocsátású pénzeszközök, ami újszerű és jelentős kihívást jelenthet a monetáris hatóságok számára. Alfejezetünk annak a kérdésnek a körüljárásával zárul, hogy milyen szerepe lehet a digitális pénzek kibocsátásában a jegybankoknak, milyen lehetőségeket és kihívásokat rejthet a digitális jegybankpénz esetleges bevezetése. A digitális kor sok szempontból új helyzetet jelent majd a pénzügyi rendszernek, de a jegybankoknak a változó környezetben is ugyanazt a két funkciót kell betöltenie, amit jelenleg is betöltenek: részt kell venniük a digitális kor pénzteremtésében és szabályozniuk kell a jegybankon kívüli pénzteremtést. Mindez azzal járhat, — 337 —

7. A pénz jövője, a jövő pénze

hogy a jegybankoknak a nagy technológiai cégek privát pénzeivel is fel kell tudniuk venni a versenyt, és szabályozói feladatkörük is érdemben átalakulhat, miközben az állam és a jegybank közötti együttműködés szorosabb lehet, mint amit az utóbbi évtizedekben megszokhattunk.

Hogyan tartható fenn a pénz iránti bizalom a digitális pénz korában? Minden jól működő pénzügyi rendszer alapja a széles körű társadalmi bizalom. Elengedhetetlen egyrészről a bizalom abban, hogy a pénzként funkcionáló eszköz általános elfogadása biztosított lesz, azaz a fizetéseket végre lehet hajtani az eszközön keresztül. Másrészről pedig fontos a bizalom abban is, hogy a pénzügyi rendszer biztosítja a pénzügyi és árstabilitást, valamint le tudja bonyolítani a tranzakciókat és a pénz értéke stabil lesz. Társadalmi bizalom nélkül semmilyen eszköz nem működhet pénzként. A pénzügyek legegyszerűbb és egyben legbonyolultabb kérdése, hogy mi is a pénz. Erre a kérdésre sokféle válasz adható, de minden definíció közös pontja, hogy társadalmi bizalom nélkül nincs pénz. A pénzre tekinthetünk többek között mint kollektív fikcióra (Harari, 2017), adósságra (Borio, 2018), technológiára (Levine, 2019), a társadalom által megtermelt javak nettó jelenértékéből való részesedésre (Bossone-Costa, 2018), illetve társadalmi konvencióra (Carstens, 2018a), de mindegyik feltételezi, hogy a közösség tagjai részéről fennálljon a bizalom. A történelmi tapasztalat is azt mutatja, hogy bár a pénzfunkciókat sokféle eszköz betöltheti, de a sikeres pénzekre mindig jellemző volt a széles körben való elfogadás, a megfelelő kínálat, valamint az intézmények (kiemelten a jegybank és a pénzügyi felügyelet) által biztosított stabilitás. A pénz értékének alapja, hogy az elfogadó bízhat abban, hogy mások is elfogadják majd tőle a pénzt – ezt a bizalmat azonban ki kell építeni és folyamatosan fenn is kell tartani –, ami a széles értelemben vett pénzügyi intézményrendszer – ideértve a jogszabályi hálót és a formális intézményeket is – elsődleges feladata és társadalmi funkciója. — 338 —

7.1. A digitális kor kihívásai

A pénzbe vetett bizalom feltétele a pénzforgalom biztosítását, a pénz értékét, illetve az árstabilitás és pénzügyi stabilitás hosszú távú megőrzését biztosító intézményrendszer. A pénz úgy is felfogható mint egy implicit szerződés az egyén és az adott közösség között, miszerint az egyén egy előre rögzített mechanizmus szerint juthat hozzá a pénzhez, a társadalom pedig vállalja, hogy ez az eszköz (pénz) a jövőben is értékre cserélhető lesz. Ebben a megközelítésben a pénz a társadalom kötelezettségvállalása, vagyis adóssága az egyén felé. Ha a pénz adósság (Graeber, 2011; Borio, 2018), akkor az adósnak (a társadalomnak) kötelezettségei vannak, ami nem más mint a pénzügyi rendszer megfelelő működtetése, ami tehát az állam feladata. Ez igaz a bankszámlapénzre, de a jegybankpénzre (készpénzre) is, hiszen ez utóbbinak kibocsátója maga a társadalmat képviselő állam. A pénzügyi rendszerben kiemelkedő az állam szerepe és jelentősége, hiszen végső soron az állam egyik fontos funkciója, hogy a fent említett implicit szerződést kialakítsa, betartassa, a szükséges intézményi kereteket felállítsa. Ugyancsak fontos, hogy a pénzügyi rendszer egyes nem-állami szereplői (bankok) irányába is létrejöjjön és fennmaradjon a bizalom.63 A pénz sok szempontból állandó, de az utóbbi évezredekben, évszázadokban mégis jelentős fejlődésen ment keresztül. A pénz által betöltött funkciók stabilak, de a pénz által nyújtott pénzügyi-technikai megoldások fejlődése szembetűnő volt az ókori pénzérméktől a 9. században megjelent kínai papírpénzeken, az arab csekkeken (Sakks) és a középkori észak-olasz bankoláson keresztül egészen a modern pénzig. Jelentős változást jelentett a pénz iránti bizalom tekintetében az arany demonetizálódása és a jelenlegi pénzügyi rendszer kialakulása, amelyben a forgalomban levő pénz érdemi hányadát nem a jegybankok, hanem a kereskedelmi bankok teremtik a hitelezési folyamat során. A digitális fejlődés ehhez képest is jelentős változást hozott (Lagarde, 2018c), hiszen a fintech-forradalom egyszerre kérdőjelezi meg az eddig ismert pénzformák létjogosultságát és az állam szerepét.

A bankokkal szembeni bizalom történelmi aspektusairól lásd Kolozsi (2017).

— 339 —

7. A pénz jövője, a jövő pénze

A digitalizáció jelentős változást hozott a pénzügyi rendszerben is, de bizalom nélkül a digitális kor pénze sem lehet működőképes. A digitális pénzekhez számos, egymástól érdemben eltérő pénz tartozik, a BIS taxonómiája szerint többek között a kereskedelmi banki betétek, a jegybanki betétek, a virtuális pénzek, valamint az utóbbi években felfutott kriptopénzek64 (7-1. ábra). A bizalom szempontjából ez utóbbi körnek van kiemelt jelentősége, elsősorban azért, mert egyetlen gazdasági szereplőnek sem jelentenek kötelezettséget, illetve központi elszámolóház nélküli (peer-to-peer) tranzakciós lehetőséget biztosítanak, ami jelentős eltérés jelent a „tradicionális” digitális pénzekkel, például a bankbetéttel szemben. 7-1. ábra: A pénztípusok osztályozása Központi bank által kibocsátott

Digitális

Virtuális pénz

Széles körben

Fed

P2P

Központi banki tartalékok és elszámolási számlák Központi banknál vezetett devizaszámlák

Bankbetétek

Digitális jegybankpénz (wholesale)

Digitális jegybankpénz (retail)

Kriptovaluta (privát DLT)

Árupénz Készpénz

Kriptovaluta (nyilvános DLT)

Forrás: Bech, M. – Garratt, R. (2017).

A kriptodevizáknak három eleme van: a tranzakciókat keretező szabályok (protokoll), a tranzakciókat rögzítő főkönyv, illetve a résztevők valamilyen hálózata, amely a protokoll szabályai szerint feltölti, tárolja és ellenőrzi a főkönyvet. lásd: BIS (2018).

— 340 —

7.1. A digitális kor kihívásai

A fő technikai kihívást az jelenti, hogy miképp lehet megakadályozni, hogy a digitális pénzt többször is el lehessen költeni. A megoldást a tranzakció folyamatos nyilvántartása jelenti, amit ugyanakkor nem egy központi intézmény, hanem egy decentralizált hálózat biztosít.65 Levine (2019) szerint a jelenlegi pénzrendszer alapja a megfelelő szabályozási környezet, ami korlátozza a pénzteremtést és ezzel garantálja, hogy a pénz szűkössége és értéke fennmaradjon, megteremtve ezzel a pénz iránti bizalmat. A kriptopénzek esetében nem a centralizált állami szabályozás tartja mederben a pénzteremtést, hanem egy decentralizált információtechnológiai megoldás, azaz egy számítástechnikai algoritmus. A pénz jellegéből adódóan a digitális korban is az marad a pénzzel kapcsolatos legjelentősebb kihívás, hogy miképp alakítható ki a társadalmi konszenzus, különös tekintettel arra, hogy a bizalom felépítése hosszas folyamat, lerombolása azonban nagyon gyorsan megtörténhet. A történelmi tapasztalatok alapján nem képzelhető el olyan pénzügyi rendszer, amelyben ne lenne szükség a társadalmi bizalmat élvező állami, illetve piaci intézményekre. Kérdéses, hogy a kriptopénzek mögötti technológia akár megfelelő transzparencia mellett is elegendő garanciát jelent-e a társadalom széles rétegeinek a szükséges bizalom kialakulására. Bár a kriptopénzek ezzel kecsegtetnek, de kétséges, hogy elképzelhető-e a pénzügyi rendszer működése az utóbbi évezredek pénzeinek működését biztosító állami szabályozás nélkül, illetve, hogy az államnak kell-e, illetve miképp kell reagálnia a digitális kor kihívásaira. Elegendő-e a szabályok átfogalmazása, vagy pedig az államnak aktív szereplővé kell válni a pénzügyi szférában? A 2011 és 2019 között a Nemzetközi Valutaalapot vezető Christine Lagarde szerint megfelelő szabályozás és állami intézményrendszer mellett a digitális pénzek hozzájárulhatnak a pénzügyi szolgáltatások diverzitásának növeléséhez (Lagarde, 2018b). A BIS-t 2017 óta vezető Agustín Carstens szerint a pénz iránti bizalom megőrzése tekintetében jelentkező kihívást az oktatással lehet kezelni (Carstens, 2018b). 65

Az elosztott privát főkönyvi rendszer esetében a bizalom kiválasztott szereplőkhöz kötődik, az elosztott nyilvános főkönyvi rendszernél ilyen szereplő nincs, vagyis a társadalmi bizalom tekintetében elsősorban ez utóbbi technológia jelent kihívást.

— 341 —

7. A pénz jövője, a jövő pénze

A digitalizáció által életre hívott kriptoeszközök esetében több tényező is nehezíti a társadalmi bizalom megszerzését. A jelenlegi pénzügyi rendszert jelentő centralizált főkönyvi rendszerben sok évszázados tapasztalatra épülő és részletesen kidolgozott intézményi keretek, elsősorban a jegybank és a felügyelet, valamint a kapcsolódó jogszabályok tekinthetők a bizalom alapjának, az elosztott főkönyvi rendszerek esetében azonban inkább olyan bizalmi elemek állnak csak rendelkezésre, amelyek vagy nehezen átláthatók, vagy nem kellően ismertek, vagy pedig egy-egy nem állami szereplőbe vetett bizalmon alapulnak (7-2. ábra). A Carstens (2018b) által az innovációs kor alkímiájának nevezett kriptopénzek azért kerültek a figyelem középpontjába, mert azt hirdették, hogy az intézményi bizalmat le lehet cserélni egy decentralizált rendszer és egy technológiai megoldás iránti bizalomra. A kriptopénzek esetében több tényező is nehezíti a társadalmi bizalom megszerzését, hiszen (1) kérdéses a kriptotechnológia hatékonysága, (2) érdemiek és gyakoriak a visszaélések, valamint a fekete gazdaság szerepe jelentős (Lagarde, 2018a), (3) az árfolyamok volatilitása ellentétes a pénztől elvárt stabilitással, nincs olyan szereplő, amelynek érdeke a pénz stabilizálása. 7-2. ábra: Mi hivatott biztosítani az egyes főkönyvi rendszerekben a pénz iránti bizalmat?

Forrás: BIS (2018) alapján a szerzők szerkesztése.

— 342 —

7.1. A digitális kor kihívásai

A történelem során jellemzően a pénz mögötti fedezet is erősítette a pénz iránti társadalmi bizalmat, a digitális korban az adat és az energia is fedezetté léphet elő. Történelmi perspektívában az arany, vagy az állami adó, illetve a kereskedelmi banki bankszámlapénznél a hitelek is ellátták ezt a fedezeti funkciót. Kérdéses ugyanakkor, hogy mi válhat a digitális kor „fedezetévé”, feltételezve, hogy a pénz fedezett jellege megmarad. A fedezet azt biztosítja, hogy nemfizetés, azaz a pénz használhatatlansága esetén egy olyan eszközbe lehessen „menekülni”, amellyel követelései átstrukturálhatók és kötelezettségei csökkenthetők. Az tehát a kérdés, hogy a digitális korban mi az az eszköz, aminek a történelmi háttér miatt krízisidőszakban még mindig potenciálisan releváns arany és az adózási hatalom mellett közvetlen értéke van. Amennyiben elfogadjuk, hogy az adat lett az „új arany”, illetve, hogy a digitális gazdaság kiemelt erőforrása az energia, akkor adódik, hogy a lehetséges fedezetek köre ezzel a két tényezővel mindenképp bővülhet (7-3. ábra). 7-3. ábra: A pénz mögötti potenciális fedezetek

Forrás: a szerzők szerkesztése.

Mivel járhat, illetve milyen veszélyeket rejt magában a pénz digitalizációja? A készpénz tranzakciókban betöltött szerepe számos fejlett országban jelentősen csökkent az elmúlt évtizedben. A készpénz teljes pénzállományhoz mért aránya erőteljesen csökken több fejlett országban — 343 —

7. A pénz jövője, a jövő pénze

(7-4. ábra), Svédországban például míg 2010-ben is csak a társadalom 40 százaléka vallotta magát készpénz használónak, addig 2018-ra ez az arány 13 százalékra csökkent.66 Ez a trend idővel tovább erősödhet, hiszen az újabb, egyre inkább digitálisnak tekinthető korszakba születő generáció számára a készpénz szinte érthetetlen, avítt eszközzé válik. A tendencia a legtöbb jegybankot erőteljes gondolkodásra készteti, mivel a készpénz létezése feltétele a kétszintű bankrendszer biztonságának is. Ennek az az oka, hogy a számlapénz voltaképpen privát banki kötelezettség, amely az állam által garantált fizetési eszközre, a készpénzre szól. A számlapénz biztonságát a bankok prudens hitelezése és a betétbiztosítási garancia mellett a készpénzbe vetett bizalom adja. 7-4. ábra: A készpénz arányának változása az egyes országokban 20

Egyesült Királyság Svédország

2019

2018

2017

2016

2015

2014

2013

2012

2011

2010

2009

2008

2007

2006

Euroövezet USA (jobb tengely)

Megjegyzés: a készpénz aránya az M1 pénzaggregátumon belül. Forrás: jegybanki adatbázisok.

Stefan Ingves: The e-krona and the payments of future. Forrás: Riksbank, 2018. november 11.

— 344 —

7.1. A digitális kor kihívásai

A készpénz több módon is kiszorulhat egy ország pénzügyi rendszeréből: (1) a dollarizáció révén, (2) a banki számlapénz növekvő népszerűsége miatt, illetve (3) privát, de nem szabályozott pénzkibocsátás útján (kriptopénzek). – A dollarizáció (egy adott gazdaságon kívüli törvényes fizetőeszköz átvétele formális megállapodás vagy csatlakozás nélkül) miatt visszaszoruló saját állami valuta a monetáris szuverenitás nem szándékolt feladásával jár együtt. Ez lényegileg különbözik az euróövezethez történő csatlakozástól, hiszen egy dollarizált országnak nincs meg az a szerepköre mint egy eurozóna-tagországnak, amelyek részt vesznek az Európai Központi Bank politikájának alakításában. – Megfelelő gazdasági, pénzügyi, infrastrukturális és társadalmi adottágok mellett a banki számlapénz tételesen kiszoríthatja a mindennapi forgalomból a készpénzt.67 – Az eddig megjelent kriptopénzek ez idáig inkább voltak tekinthetők kockázatos befektetéseknek mint valódi pénz alternatíváknak hiányos funkcióik miatt. A továbbiakban a második forgatókönyvre fókuszálunk, azaz azt vizsgáljuk, hogy a készpénz digitális technológiából adódó visszaszorulása milyen hatásokkal járt, illetve milyen kihívásokat jelent. A kereskedelmi banki számlapénz kizárólagos elterjedésével és a készpénz eltűnésével számos kihívás járhat együtt. Bár az elektronikus számlapénznek vitathatatlan előnyei vannak a hatékonyság és transzparencia területén, mégsem egészen megnyugtató, ha az állam végleg elveszti a pénzkibocsátás privilégiumát.68 Természeti vagy pénzügyi katasztrófák idején ugyanis a kereskedelmi bankoktól nehezen elvárha67 68

Erre példa Svédország esete. Hannah Armelius: CBDCs could protect citizens from e-currency abuse, official says. Forrás: Central Banking, 2019. július 4.

— 345 —

7. A pénz jövője, a jövő pénze

tó a fizetési hálózat helyreállítása vagy a kötelezettségeik teljes mértékű teljesítése, hiszen a pénzeik mögött nagyobb részt hosszú lejáratú hitelek vagy válság esetén értékükből potenciálisan sokat vesztő papírok állnak. De még nehezebb, akár elviekben is lehetetlen lenne ezt biztosítani, ha nem lenne az adott ország valutájának olyan formája, amely menekülő eszközként használható egy egész bankrendszert megrengető pánik esetén. Emellett, még pánik nélkül is nehezen elgondolható magántulajdonú intézményeket rákényszeríteni arra, hogy olyan helyeken is nyújtsanak szolgáltatást, ahol az számukra nem kifizetődő. A készpénz hasznát és költségeit az adófizetők látják és állják. A számlapénzből származó profit a bankokhoz kerül, azonban a költségei – normál és krízis állapotban egyaránt – az egész társadalmat terhelik. A banki számlapénzrendszer egyedülállóvá válása monopolhelyzetbe hozná a bankrendszert. Ha egy magánvállalkozás egyedül ural egy piacot, ott érdemi szabadságot élvez az árak meghatározásában. A trösztellenes törvények és versenyjogi szabályozások az egész világon ezt a társadalom tagjai számára kedvezőtlen állapotot igyekeznek megakadályozni. Ha a készpénz eltűnne a gazdaságból, az a bankrendszer számára természetes monopóliumot eredményezne a fizetési rendszerben. Ugyanakkor a pénz társadalmi és gazdasági működésben betöltött szerepe megközelítően olyan fontossá vált mint az ivóvízé. Ahogy az ivóvíz-privatizáció ellen is komoly európai uniós kezdeményezés69 lépett fel több százezer petíció aláíróval, a pénz és fizetési rendszer teljes privatizálása is nehéz szabályozói feladat elé állítaná a mindenkori politikusokat. Az államilag kibocsátott pénz az első civilizációktól kezdve biztosította a központi hatalom megtartását, és az állami feladatok ellátását. Időnként emlékeztetnek70 rá közgazdászok, hogy Arisztotelész vagy Adam Smith cserekereskedelmen alapuló (barter-) gazdaságokról szóló eszmefuttatásaik segítségével demonstrálták mennyire elengedhetetlen számunkra a pénz intézménye, mennyire idegen és életszerűtlen lenne Európai Bizottság: Water and sanitation are a human right! Water is a public good, not a commodity! Forrás: EB, 2019. 70 Ilana Strauss: The Myth of the Barter Economy. Forrás: Atlantic, 2016. február 26. 69

— 346 —

7.1. A digitális kor kihívásai

bartergazdaságban élni. Harari pénzről szóló összefoglalója71 is a civilizációk bölcsőjéhez és az írás kezdetéhez kapcsolja a pénz születését. A pénzverdék, a bányajog és a pénzérmék központi helyet foglaltak el a középkori állampénzügyekben, az uralkodó arcképét sok esetben csak az általuk kibocsátott érmékről ismerjük. A monetáris szuverenitás fenntartása és a kétszintű bankrendszer működése is akadályokba ütközhet akkor, ha az államon egészen kívülre kerül a pénzkibocsátás joga, hiszen elveszhet általa a jegybank, bankszabályozás és betétbiztosítás alapjain nyugvó kifinomult gyakorlat és tapasztalat. Ezen felül elérhetetlenné válhatnak egész régiók vagy társadalmi csoportok, a bankszámlával nem rendelkezők kiszorulhatnak a gazdasági körforgásból. Problematikus lehet a készpénz teljes elhagyása például a társadalom azon tagjai miatt, akiknek nyelvi vagy egyéb képességbeli (akár időskori) nehézségeik vannak a digitális eszközök használatával kapcsolatban72. A hátrányos helyzetű településeken a szofisztikált megoldások meghonosításának civilizációs korlátai is lehetnek. Noha a feketegazdaság működését minden bizonnyal megkönnyíti a készpénz léte, de nem egyértelmű, hogy az illegális tevékenységek visszaszorulásából adódó haszon mellett miképp és mivel próbálná a feketegazdaság helyettesíteni a készpénzt, és ennek milyen nem szándékolt hatásai lennének. A készpénz végső állami fizetési eszköz funkciója válsághelyzetben felértékelődhet. Képzeljük el azt a kényes geopolitikai helyzetet, amikor egy idegen ország tulajdonában álló bank fizetési hálózata működik itthon, ami természetesen békeidőben tökéletesen látja el a feladatát, azonban konfliktus esetén egy olyan zsarolási tényezőként használható, amellyel megbénítható a gazdaság működése. De nem kell feltétlenül hadiállapotra gondolni, krízishelyzetet generálhat természeti katasztrófa is, amikor a lassan mindent átszövő internet, vagy az elektromos hálózat válik elérhetetlenné. Ebben az esetben sem tud működni válságállóan a pénzek elektronikus formája (hozzá lehet tenni, hogy digitális jegybankpénz esetében is fennálló problémáról van szó). 71 72

Yuvel Noah Harari: Money. Forrás: Vintage Classics, 2018. Svédországban ez egy kiemelten hangsúlyos szempont a pénz jövőjével kapcsolatos vitákban Lásd: Ingves (2018).

— 347 —

7. A pénz jövője, a jövő pénze

Hogyan nézhet ki a jövő pénze globálisan és lokálisan? Az idők során a globális tartalékvaluta szerepét betöltő fizetőeszköz folyamatosan változott. Egy ország gazdasági, kereskedelmi, pénzügyi és katonai szerepe határozta meg a történelem folyamán, hogy globálisan melyik valuta volt a legfontosabb tartalékképző (7-5. ábra). A nagy földrajzi felfedezések kezdetén a portugál reál volt a világ vezető valutája, majd a portugál örökösödési válság után a spanyol reál vette át szerepét. A 17. században Európa kereskedelmi és pénzügyi központja Amszterdam volt, így a holland gulden számított világpénznek abban az időszakban. A Holland Kelet-Indiai Társaság hanyatlása és az angol-holland háborúk visszavetették Hollandia globális szerepét, és ezt követően egészen a napóleoni háborúkig a francia frank volt a legjelentősebb tartalékvaluta a világon (Kiss, 2018). 7-5. ábra: A globális tartalékvaluták 1450 óta 1920

USA dollár

Brit font sterling

105 év (1815 1920)

Francia frank

95 év (1720 1815)

Holland gulden

80 év (1640 1720)

Spanyol reál

110 év (1530 1640)

Portugál reál 1400

80 év (1450 1530) 1500

1600

1700

Forrás: a szerzők szerkesztése.

— 348 —

1800

1900

2000

2100

7.1. A digitális kor kihívásai

A 20. század elején négy valuta – a német márka, a francia frank, az angol font sterling és az amerikai dollár – esetében tűnt úgy, hogy betölthetik a világpénz funkciót, azonban ez ténylegesen csak a font és a dollár esetében valósult meg. Először 1922-ben a genovai konferencia keretében mondták ki, hogy a dollár és a font egyenértékűek és azonos minőségűek az arannyal, megerősítve ezáltal a két valuta világpénz funkcióját. 1944-ben a Nemzetközi Valutaalap (IMF) mint a nemzetközi együttműködés elősegítését szolgáló legfőbb intézmény alapítása mellett az angolok és az amerikaiak kompromisszumos megoldásaként létrehozták a Bretton Woods-i aranydeviza-rendszert. Ebben a rendszerben már csak a dollár töltötte be a világpénz funkciót, mivel az aranyalap horgonyhoz csak az amerikai dollár volt hozzákötve, a többi 44 ország valutája a dolláron keresztül volt csak kapcsolatban az aranyalappal (Botos, 1983). 1967-ben egy új likviditási eszköz bevezetéséről döntöttek a Nemzetközi Valutaalap tagállamai. A különleges lehívási jogokat (SDR) a tagállamok fizetési mérleg hiányainak fedezésére, tartalékképzésre és az IMF hitelek törlesztésére hozták létre. Az SDR mint „kvázi pénz”73 teremtéséhez nem volt szükség a tagországok befizetésére, egy bizalmon alapuló, értékfedezet nélküli nemzetközi pénznek számított (Botos, 1983). 1971 augusztusában Richard Nixon amerikai elnök bejelentette a dollár aranyra válthatóságának eltörlését, és 1973-ban a vezető gazdasági hatalmak szabadon lebegő árfolyamrendszerre való áttérésével végleg megszűnt a Bretton Woods-i rendszer. Bár a 20. század utolsó negyedévében a Bretton Woods-i rendszer már nem létezett, a dollár nemzetközi és tartalékvaluta szerepe továbbra is megmaradt. Az 1970-es évek olajválságai következtében a nyers kőolaj ára 10 év alatt megtízszereződött. Az olajexportőr országok így keletkezett dollárbevételeivel jelentős likviditás áradt a világ pénzpiacaira, ami miatt új fogalom 73

A pénz hagyományos funkcióit korlátozottan tölti be, amely még önmagában egyes elméletek szerint nem zárná ki azt, hogy ne tölthetné be a világpénz funkciót, ugyanakkor az SDR mivel nem általános fizetőeszköz, ezért mindössze egy világpénz kezdeménynek tekinthető.

— 349 —

7. A pénz jövője, a jövő pénze

született, a petrodollár. A dollár dominanciájának fennmaradásával a globális jelentőségű jegybankok közül is legnagyobb hatása a globális pénzügyi kondíciókra a mai napig a Federal Reserve-nek van, vagyis kiemelt figyelem övezi a Federal Reserve monetáris politikáját. Amennyire egyértelmű volt a 20. században a dollár hegemóniája, annyi bizonytalanság van jelenleg a 21. század és a jövő pénzét illetően. Kérdésként merült fel az elmúlt években, hogy vajon a dollár marad-e az egyetlen globális valuta a világon. Az euro – bár nemzetközi szerepét tekintve a dollár továbbra is megelőzi – egyre jelentősebbé vált a kereskedelemben, a devizatartalékokban és a kötvénypiacokon is a 21. század elején. A 2009-es euroövezeti válság ellenére az euro továbbra is a világ második legfontosabb nemzetközi valutájának számít, ami azt is mutatja, hogy egyidejűleg több valuta is képes lehet betölteni a világpénz funkciót. A dollár és az euro mellett a nem túl távoli jövőben egyre nagyobb hangsúlyt kaphat a kínai renminbi is. Az elmúlt években Kína növekvő szerepet játszott a világ pénzügyi folyamataiban, és a renminbi részaránya – bár egyelőre alacsony – a globális devizapiaci forgalomból emelkedik. Egyes elemzések szerint Kína a 21. században át fogja venni a vezető gazdasági szerepet az USA-tól és ezzel együtt a renminbi lesz a legfontosabb világpénz (Eichengreen és szerzőtársai, 2018). További bizonytalanság övezi a helyi pénzek szerepét is. Vajon a pénztörténeti fejlődés a világpénzek irányába mutat vagy előtérbe kerülhetnek a lokális pénzek? Önmagában a helyi pénzek definiálása is vitatott, mivel a világ vezető valutáinak volumene mellett egy kis ország saját valutája is tekinthető helyi pénznek, miközben a szakirodalom korábban jellemzően helyi pénz alatt az egy országon belüli, kisebb helyi gazdaság élénkítését szolgáló fizetőeszközt értette (Helmeczi – Kóczán, 2011). Egyelőre nem számottevő a helyi pénzek szerepe a pénzügyi folyamatokban, a konvertibilitásuk sem biztosított minden esetben, illetve a digitalizáció is a globális pénzek terjedését segíti elő, ugyanakkor a 2008-as gazdasági válság rávilágított arra, hogy a helyi gazdaságélén-

— 350 —

7.1. A digitális kor kihívásai

kítő megoldásokra szükség lehet, így ismét előtérbe kerültek a témával kapcsolatos kutatások (7-6. ábra). 7-6. ábra: A globális és a lokális valuták Egy domináns világpénz

Helyi pénzek

Forrás: a szerzők szerkesztése.

A 21. század virtuális pénzeinek megjelenésével kapcsolatban felmerül, hogy lehet-e egy privát kibocsátású pénz világpénz. A virtuális pénzek kialakulása technológiai innováció eredménye, ugyanis egy központi szereplő nélküli elektronikus rendszer létrehozásával születtek meg, és ezen rendszerek biztosítják, hogy interneten keresztül, gyorsan és olcsón lehet utalni. Ugyanakkor az elmúlt években megjelent kriptovaluták nem tudtak széleskörben elterjedni, mivel nem értékállóak és felhasználhatóságuk is korlátozott. A Facebook által bejelentett kriptovaluta, a Libra a virtuális pénzek értékállósági és széles körben való felhasználhatósági hiányosságait igyekszik majd kiküszöbölni, így hozzájárulhat egy alacsonyabb költségű, hozzáférhetőbb és globális pénzügyi rendszer kialakulásához. Ugyanakkor a virtuális pénzek privát kibocsátásuk miatt idővel egyre szigorúbb szabályozói környezettel szembesülhetnek, és mivel gazdasági és politikai okokból is indokolt a pénzkibocsátást állami kézben tartani, kérdéses, hogy a kriptopénzek képesek lesznek kiváltani, helyettesíteni a hagyományos valutákat.

— 351 —

7. A pénz jövője, a jövő pénze

Hogyan nézhetnek ki a digitális kor digitális jegybankjai? A digitális kor sok szempontból új helyzetet jelent majd a pénzügyi rendszernek, de a jegybankoknak a változó környezetben is ugyanazt a két funkciót kell betöltenie, amit jelenleg is betöltenek: egyrészről valamilyen formában részt kell venniük a digitális pénzkibocsátásban, másrészről pedig szabályozniuk kell a jegybankon kívüli pénzteremtést. A jegybankok olyan pénzügyi technológiai kihívásokkal szembesülhetnek, amelyek hosszabb távon csökkenthetik a monetáris politika transzmissziójának hatékonyságát, szélsőséges esetben a folyamatok kikerülhetnek a jegybank ellenőrzése alól. Az egyik ilyen kihívás a virtuális pénzek elterjedése74, amelyek ma még nem képesek teljes mértékben betölteni a pénzfunkciókat, ugyanakkor nem zárható ki, hogy egyszer megjelenik egy olyan virtuális pénz, amely alkalmas lesz a hagyományos pénz felváltására és nagy népszerűségre tesz szert. További kihívásokat jelenthetnek a monetáris politika transzmissziójának hatékonyságára azon nagy internetes vállalatok, amelyek saját ökoszisztémájukon belül saját pénzt használnának az online kereskedelem lebonyolításához, valamint a készpénzmentes társadalom kialakulása75 és ezáltal a nem banki szereplők jegybankpénzhez való hozzáférhetőségének megszűnése is. Nincs egyértelmű válasz arra a kérdésre, hogy ezek a kihívások milyen mértékben veszélyeztetik a monetáris politikai transzmisszió hatékonyságát, és hogy ezekre mi a legjobb jegybanki válasz. A virtuális pénzek megjelenésével egy újfajta pénz jött létre, amelyre egyik potenciális jegybanki válaszként megjelent a digitális jegybankpénz (DJBP) koncepciója a közgazdasági gondolkodásban.76 A digitális jegybankpénz egy A virtuális pénzekről ld. részletesen Bank of Finland (2017), Camera (2017), ECB (2012, 2015). 75 Svédország esetében valós lehetőség a készpénzmentes társadalom kialakulása (Riksbank, 2017). 76 Ld. például Barrdear – Kumhof (2016) és Bech – Garratt (2017) kutatásait, illetve Mojmír Hampl 2017-es beszédét. 74

— 352 —

7.1. A digitális kor kihívásai

jegybank által kibocsátott olyan törvényes fizetőeszköz, amely elektronikus, és széles kör számára (tehát a háztartások és a nem pénzügyi vállalatok számára is), valamint folyamatosan (az év minden napján és a nap minden órájában) elérhető (BIS, 2018). A digitális jegybankpénz alkalmazásának módja az egyszerűbb készpénzhelyettesítéstől kezdve egészen addig terjedhet elméletben, hogy a jegybank teljesen felváltja a kereskedelmi bankokat a pénzteremtésben, és egyszintűvé válik a bankrendszer. Aszerint, hogy a jegybank a digitális jegybankpénz bevezetésével mérlegének melyik oldalához enged hozzáférést a nem pénzügyi szereplőknek megkülönböztethetünk betétgyűjtő és hitelező jegybankot. A betétgyűjtő jegybank betéteket fogad el a szereplőktől forrásoldalon, azonban az eszközoldalt nem nyitja meg számukra, míg a hitelező jegybank betéteket is elfogad és a mérleg eszközoldalán hiteleket is nyújt a nem banki/pénzügyi szereplők számára (7-7. ábra). 7-7. ábra: A betétgyűjtő és hitelező jegybank mérlegéhez való hozzáférés

Jegybanki partnerek Forrásoldal

Eszközoldal

Kereskedelmi bankok

Jelenleg

Államháztartás

+ Nem pénzügyi magánszektor hitelek

+ Nem pénzügyi magánszektor betétek

ég ű ő

Forrás: a szerzők szerkesztése.

— 353 —

DJBP mellett

7. A pénz jövője, a jövő pénze

A betétgyűjtő jegybank esetén úgy keletkezik a digitális jegybankpénz, hogy a nem pénzügyi magánszektor szereplői készpénzük átváltásával digitális jegybankpénzt helyeznek el a jegybanki számlájukon, vagy a kereskedelmi banki számlájukon lévő kereskedelmi banki számlapénzüket átutalják a jegybankhoz (7-8. ábra). Ebben az esetben a kereskedelmi bank réteg valóban pénzügyi közvetítővé válva folytathatja hitelezési tevékenységét, mivel bár továbbra is teremthet pénzt a kereskedelmi bank, a betét digitális jegybankpénzbe áramolhat, így a bank jegybanki refinanszírozásra szorulhat. Ekkor a végső pénzteremtési döntés és kontroll a jegybank kezébe kerül. Összességében a DJBP számlán történő jóváírás révén a jegybankmérleg emelkedhet, miközben a gazdaságban lévő aggregált pénzmennyiség nem változik: az M1 monetáris aggregátum (készpénz és látra szóló betétek) noha kiegészül a DJBP-vel, összességében az elemek közötti átcsoportosításról lenne szó. 7-8. ábra: A betétgyűjtő jegybank hipotetikus mérlegalakulása77 Jegybank Eszközök Források

Kereskedelmi bankok Eszközök Források Jegybanki betét

Hitel

kerbanknak á

Kerbanki betét

Egyéb (nettó)

ÁHT tartozás (nettó)

Jegybanki hitel á

DJBP áá

Államháztartás Eszközök Források Jegybanki követelés (nettó)

Készpénz â

Készpénz â Devizatartalék

Magánszektor Eszközök Források

Egyéb (nettó) DJBP áá

Magánszektor tartozás (nettó)

Egyéb (nettó)

Betét â Betét â Hitel ÁHT követelés (nettó)

Forrás: a szerzők szerkesztése.

A fejezetben szereplő mérlegek illusztrációk, a tételek egymáshoz viszonyított arányai nem feltétlenül valósághűek. Egyszerűség kedvéért feltettük, hogy a kereskedelmi bankok jegybanki betétállománya, illetve saját tőkéje nem igazodik a megnövekvő likviditási igényhez, illetve tőkekövetelményhez. A sötétebb kék területek a mérlegekben bekövetkezett változásokat jelölik.

— 354 —

7.1. A digitális kor kihívásai

A hitelező jegybank esetén a betétek mellett a kereskedelmi banki hitelek is kerülhetnek a jegybank mérlegébe (7-9. ábra), és a nem pénzügyi magánszektor hiteleit közvetlenül, illetve digitális jegybankpénz teremtésével finanszírozná a jegybank. Ezáltal a jegybank hitelnyújtása esetén létrejövő DJBP is növelheti a forgalomban lévő pénz mennyiségét. Ha a jegybank úgy dönt, hogy a DJBP után is fizet kamatot, akkor egy új kamatkondícióval is bővülne az eszköztára. A betétgyűjtő jegybank a DJBP után fizetett kamaton keresztül közvetlenül befolyásolhatja a szereplők magatartását, azonban a hitelező jegybank emellett még a magánszektornak nyújtott hitelek kamatával is képes a kereskedelmi bankok közbeiktatása nélkül hatni a nem pénzügyi szektor szereplőire. 7-9. ábra: A hitelező jegybank hipotetikus mérlegalakulása Jegybank Eszközök Források Készpénz â Devizatartalék Hitel magánszektornak á Hitel kerbanknak Egyéb (nettó)

Kereskedelmi bankok Eszközök Források Jegybanki betét

DJBP áá Hitel â Kerbanki betét ÁHT tartozás (nettó)

Jegybanki hitel Betét â

Magánszektor Eszközök Források

Államháztartás Eszközök Források Jegybanki követelés (nettó)

Készpénz â

Egyéb (nettó) DJBP áá

Magánszektor tartozás (nettó)

Egyéb (nettó)

Betét â

Jegybanki hitel á

ÁHT követelés (nettó)

Hitel â

Forrás: a szerzők szerkesztése.

Amíg a betétgyűjtő jegybank esetén a jegybank a számlavezetés terén válik a kereskedelmi bankok „versenytársává”, addig a hitelező jegybank a hitelezésben is. Ezt a piaci működéstől alapjaiban különböző, centralizált forgatókönyvet inkább csak elméleti lehetőségként indokolt kezelni, mindeddig ugyanis egyetlen fejlett ország sem vetette fel valós alternatívaként vagy célként. Ha a jegybanki hitelezés népszerűsége nem túl nagy, akkor nem történik nagy változás a jelenlegi kereskedelmi banki működésben, azonban minél népszerűbb, annál kisebb piaci részesedés marad a kereskedelmi bankok számára, így elképzelhető, hogy csökken és torzul a piaci verseny. Szélsőséges esetben ez gyakorlati értelemben a bankrendszer egyszintűvé válását eredményezheti. — 355 —

7. A pénz jövője, a jövő pénze

Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy szükséges-e, illetve lehetséges-e, hogy a jegybanki hitelezés pótolja a teljes kereskedelmi banki hitelezést mind minőségében, mind mennyiségében. Ha a kétszintű bankrendszer helyett egy központi infrastruktúra jönne létre, akkor az nagyfokú rendszerbiztonsági kockázatokat hordozna magában, illetve a jegybank mérlegében jelentős hitelkockázat épülne fel. Ráadásul a jegybanki feladatok jelentősen kiegészülnének – például teljes banki adminisztrációt kell kiépíteni és működtetni – így a digitális jegybankpénz bevezetésének számottevő költsége lenne (Benk és szerzőtársai, 2018). A jegybankmérleg alakulását elsősorban az befolyásolhatja, hogy a DJBP csak a készpénzt vagy a kereskedelmi banki számlapénzeket is kiszorítaná-e. Ha csak a készpénzt, akkor nem változna a monetáris bázis, míg ha a kereskedelmi banki betétek is átáramolnának a jegybankhoz, akkor emelkedne, ami a jegybankmérleg növekedését eredményezné. Ugyanakkor mivel a jegybankmérleg nagysága a hitelezési, gazdasági folyamatokkal és a pénzteremtéssel összhangban változik, volatilissé válhat. A DJBP bevezetése a jegybank által vállalt hitelkockázat felépülése miatt szűkítheti a fiskális politikai mozgásteret, illetve érdemben nehezítheti az államadósság lakossági finanszírozását. Egyrészt, ha a kereskedelmi bankok hitelezési folyamatainak eredményeként DJBP áramlik a jegybankmérlegbe, és ezért cserébe a jegybank hitelt nyújt a kereskedelmi bankoknak, akkor közvetett hitelezési kockázatot kell vállalnia. Másrészt, ha a jegybank hitelezési tevékenységet végez, akkor közvetlen hitelezési kockázat épül fel a mérlegében. Ha egy válság során a nemteljesítő hitelek aránya megnövekszik, akkor végső soron a jegybank mérlegében is keletkezhet veszteség. Ha a jegybank az elszenvedett veszteség miatt feltőkésítésre szorul, akkor az a költségvetés mozgásterének szűkülését eredményezi. Az államadósság finanszírozási szerkezete és stratégiája tekintetében a digitális jegybankpénz potenciálisan kihívást jelenthet, amennyiben az államadósság közvetlen finanszírozásában is jelentős a lakosság szerepe. Amennyiben a DJBP kondíciói kedvezők, a rövid futamidejű lakossági megtakarítások — 356 —

7.1. A digitális kor kihívásai

a DJBP felé áramolhatnak, ami nehezíti az állam finanszírozását ezen forrásokból. Minél kedvezőbbek a lakosság számára a DJBP kondíciók, annál nagyobb az elszívó hatás. Ugyanakkor a digitális korban a jegybankoknak a nagy technológiai cégek privát pénzeivel is fel kell tudniuk venni a versenyt. Szabályozói feladatkörüknél fogva mindent meg kell tudniuk tenni azért, hogy a fizetési és pénzügyi rendszer biztonságosan és fenntarthatóan tudjon működni. Előfordulhat, hogy az eddig megszokottnál jóval intenzívebb együttműködésre lesz szükség állam és jegybank között, hogy ezt a feladatot a változó világban el lehessen látni. Amennyiben a kereskedelmi bankok lemaradnak a digitalizálódási versenyben, akár megkerülhetővé is válhatnak, és ez új szerepkört jelent a pénzügyi rendszer felügyeletét és szabályozását ellátó központi bankok esetében is. A DJBP vizsgálata, kutatása és megfelelő tervezés utáni bevezetése számos jegybanknál (Riksbank, People’s Bank of China stb.) többek között ezért is lépett elő elsőszámú feladattá.

Felhasznált irodalom Armelius, H. (2019): CBDCs could protect citizens from e-currency abuse, official says. Forrás: Central Banking, 2019. július 4. Bank for International Settlements (BIS) (2018): Central bank digital currencies. Bank of Finland (2017): Monopoly without a monopolist: An economic analysis of the bitcoin payment system. Bank of Finland Research Discussion Paper No. 27/2017. Barrdear, J. – Kumhof, M. (2016): The macroeconomics of central bank issued digital currencies. Bank of England, Staff Working Paper No. 605. Bech, M. – R. Garratt (2017): Central bank cryptocurrencies. BIS Quarterly Review, September 2017. Benk Sz. – Kajdi L. – Kollarik A. – Mamira Z. – Szebeny M. – Török G. – Varga L. (2018): Digitalizáció és pénzrendszer. In: Bankok a történelemben – innnovációk és válságok. MNB, 2018. BIS (2018): Cryptocurrencies: looking beyond the hype. In: BIS Annual Economic Report 2018 Borio, C. (2018): On money, debt, trust and central banking. Keynote speech. Cato Institute, 36th Annual Monetary Conference, 15 November 2018, Washington DC.

— 357 —

7. A pénz jövője, a jövő pénze Bossone, B. – Costa, M. (2018): Money As Equity: For An „Accounting View” Of Money. Feb 12, 2018. Economonitor. Botos K. (1983): Pénz – nemzetközi pénz. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1983. Camera, G. (2017): A perspective on electronic alternatives to traditional currencis. Sveriges Riksbank Economic Review 2017:1, 126–148 p. Carstens, A. (2018): Money in the digital age: what role for central banks? Lecture, House of Finance, Goethe University Frankfurt, 6 February 2018. Carstens, A. (2018b): Technology is no substitute for trust. BIS speech published in Börsen-Zeitung, 23 May 2018. Eichengreen, B. – Mehl, A. – Chitu, L. (2018): A világ valutarendszere. Múlt, jelen és jövő. (How global currencies work: Past, present, future.) Ford.: Bedő Valér. Pallas Athéné Könyvkiadó Kft., Budapest, 2018. Európai Bizottság (2019): Water and sanitation are a human right! Water is a public good, not a commodity! Forrás: EB, 2019. European Central Bank (2012): Virtual currency schemes. European Central Bank (2015): Virtual currency schemes – further analysis. Graeber, D. (2011): Debt - The First 5,000 Years. First Melville House Printing: May 2011. ISBN: 978-1-933633-86-2. Hampl, M. (2017): Central banks, digital currencies and monetary policy in times of elastic money. Beszéd, https://www.bis.org/review/r170720b.pdf letöltés: 2019. július 10. Harari, Y. N. (2017): Homo Deus. A holnap rövid története. Animus. Budapest. Harari, Y. N. (2018): Money. Forrás: Vintage Classics, 2018. Helmeczi I. – Kóczán G. (2011): A „helyi pénznek” nevezett utalványokról. MNB-szemle 2011. április. Ingves, S. (2018): The e-krona and the payments of future. Forrás: Riksbank, 2018. november 11. Kiss A. (2018): A kezdetek: Mezopotámiától Firenzén át Londonig. In: Bankok a történelemben – innnovációk és válságok. MNB, 2018. Kolozsi P. P. (2017): Mit tanulhatunk a nagy bankárdinasztiáktól? – Beszámoló az EABH éves konferenciájáról. Hitelintézeti Szemle, 16. évf. 3. szám, 2017. szeptember, 168–172. o. Lagarde, C. (2018a): Addressing the Dark Side of the Crypto World. March 13, 2018. IMF Blog. Lagarde, C. (2018b): An Even-handed Approach to Crypto-Assets. April 16, 2018. IMF Blog. Lagarde, C. (2018c): Winds of Change: The Case for New Digital Currency. Singapore Fintech Festival November 14, 2018. Levine, M. (2019): Facebook Will Make the Money Now. Bloomberg opinion. 2019. június 18.

— 358 —

7.1. A digitális kor kihívásai Riksbank (2017): The Riksbank’s e-krona project. Report 1. Sveriges Riksbank. Rowling, R. (2019): Central Banks Are Ditching the Dollar for Gold. Forrás: Bloomberg, 2019. május 2. Strauss, I. (2016): The Myth of the Barter Economy. Forrás: Atlantic, 2016. február 26. White, L. (2018): The World’s First Central Bank Electronic Money Has Come – And Gone: Ecuador, 2014–2018. Forrás: Alt-M, 2018. március 29.

— 359 —

7.2.

A pénzügyi rendszer szerepe a fenntartható fejlődésben Pénzügyi rendszer elemzése igazgatóság78

Azon vállalkozások és háztartások, melyek nem vesznek részt a pénzügyi rendszerben, rosszabb jövedelemtermelő képességekkel rendelkeznek, amely megnehezíti a szegénységből való kiszakadást. Ez jelenleg 1,7 milliárd embert érint, így a Világbank és több mint 60 ország kormánya határozta meg a pénzügyi bevonódást mint reformcélt. A pénzügyi szolgáltatások hozzáférésének javítása számos, pénzügyi stabilitási szempontból kedvező hatással bírhat. A pénzügyi hozzáférés bővülése azonban rendszerkockázatok felépüléséhez is vezethet, így a pénzügyi rendszer ellenállóképességének fenntartásában a makroprudenciális politikának kiemelt szerepe van. Ahhoz, hogy a gazdaság szereplői a pénzügyi ciklus valamennyi szakaszában megfelelő mértékben és áron juthassanak banki szolgáltatásokhoz, a bankrendszerben elengedhetetlen a verseny, a hatékonyság és a stabilitás együttes jelenléte. Ugyanakkor sem a történelmi tapasztalatok, sem a szakirodalom nem egységes a piaci szerkezet, valamint a koncentráció optimális szintjének megítélésében. A jelenleg túlbankosodott bankrendszerek esetében a konszolidációval megvalósuló hatékonyság- és jövedelmezőség-javulás nagyobb stabilitást eredményezhet, ugyanakkor a „too big to fail” problémára a legutóbbi válság tapasztalatai jól rávilágítottak. A válságot megelőzően az egyik leginnovatívabb szektornak tekintett pénzügyi szektor ezt a vezető szerepét az elmúlt években elvesztette. A megjelenő új szereplők innovatív megoldásaikkal a bankok versenytársaivá váltak, akik az eddig 78

Szerzők: El-Meouch Nedim Márton, Palicz Alexandr Maxim, Nagy Tamás, Sljukic Nóra, Mátrai Róbert

— 360 —

7.2. A pénzügyi rendszer szerepe a fenntartható fejlődésben

megszokott működési modellel szemben most új üzleti megoldásokkal találják szembe magukat. A FinTech cégek létrejöttét többek között a technika fejlődése és a megváltozó ügyfélszokások indukálták, így cégek jellemzően egy-egy banki termékre vagy szolgáltatásra fejlesztenek ki új megoldásokat. Ezen cégek szolgáltatásainak térnyerése elsősorban abban rejlik, hogy képesek a teljes értékláncot átalakítani, magasabb ügyfélélményt eredményezve. A bankok számára tehát a FinTech megoldások egyaránt jelentenek veszélyt és lehetőséget, megítélésünk szerint ezen megoldásokat a tradicionális bankrendszer kihívójának kell tekinteni. Az innovációk előtérbe helyezik az etikus működés követelményét is, hiszen az újszerű üzleti gyakorlatok gyakran csak késve jelennek meg a szabályozás homlokterében. A válság kitörése során azt észleltük, hogy az önmagukban kedvező innovációk (például értékpapírosítás, a hitelminősítők ratingjei, vagy a subprime hitelezés) túlzott mértékükkel és átláthatatlanságukkal már rendszerszintű károkat tudtak okozni. Az erkölcsös viselkedés elvárása ennek tükrében elengedhetetlen, azonban a piaci verseny logikája miatt pusztán erre – vagyis a pénzügyi szektor önszabályozására – nem szabad alapozni a rendszer működését. Az önszabályozást így megfelelő, cikluson átívelő prudenciális szabályozásnak is ki kell egészítenie. A globális éghajlatváltozás következtében megemelkedik az extrém időjárási eseményekből fakadó károk gyakorisága és értéke, ami egyrészt közvetlenül erodálja a banki infrastruktúrát (működési kockázat), másrészt a termelőeszközök és ingatlanok megrongálásán keresztül csökkenti az ingatlanok fedezeti értékét és a vállalatok profitabilitását, ami a banki hitelezési veszteségek megemelkedését eredményezi (hitelkockázat). A fizikai kockázatok átgyűrűző hatása a pénz- és a tőkepiacokra is kihat az érintett vállalatok részvényeinek és kötvényeinek leértékelődésén keresztül (piaci kockázat). Az éghajlatváltozás megfékezésére irányuló szabályozói akciók erősödése és a fogyasztói attitűdök változása a legmagasabb üvegházhatású gázkibocsátást okozó ágazatok infrastruktúrájának, technológiájának és működési modelljének kényszerű átalakulását eredményezheti, ami kitettségeiken keresztül szintén hatással van a bankok hitel- és piaci kockázatára. Az éghajlatváltozással összefüggő kockázatok erősödése szükségszerűvé teszi, hogy a bankok saját maguk is egyre többet foglalkozzanak a problémakörrel, így — 361 —

7. A pénz jövője, a jövő pénze

a sikeres banki alkalmazkodás a kockázatérzékelések és a vállalatirányítási elvek átalakulását is elengedhetetlenné teszi. A klímaváltozás, valamint a hatására átalakuló szabályozói környezet és fogyasztói attitűd a kockázatok mellett üzleti lehetőségeket is jelent a bankok számára. A bankrendszernek a beruházások finanszírozásában, a források zöld irányba történő átcsatornázásában és a termékinnováción keresztül a fenntartható fejlődés katalizálásában meghatározó szerepe van.

Hogyan járulhat hozzá a bankrendszer a pénzügyi bevonódás prudens mélyítéséhez? A pénzügyi bevonódás (financial inclusion) a pénzügyi szolgáltatások hozzáférését és azok széles körű elérhetőségét jelenti mind az ár, mind pedig a fizikai közelség tekintetében a társadalom és a gazdasági szereplők egyre szélesebb körében. A pénzügyi szolgáltatások közül a hozzáférés szempontjából elsősorban az alapvető termékekre, azaz a számlavezetési és pénzforgalmi szolgáltatásokra, valamint a hitelezési és biztosítási funkciókra érdemes fókuszálni (Demirguc-Kunt–Klapper, 2012). A pénzügyi bevonódás teljes hiánya azt jelenti, hogy az egyén semmilyen pénzügyi szolgáltatást (azaz számlavezetést sem) vesz igénybe. A pénzügyi bevonódásnak jelentős szerepe van a gazdasági fejlődésben. Azok, akik nem vesznek részt a pénzügyi rendszerben, rosszabb jövedelemtermelő képességekkel rendelkeznek, amely megnehezíti a szegénységből való kiszakadást (Suri–Jack, 2016). Továbbá a pénzügyi rendszerrel való kapcsolat segítségével a pénzügyi kockázatok menedzselése is könnyebben megvalósítható, például a térben távoli rokonok, barátok anyagi segítségének fogadása révén (Jack–Suri, 2014). Végül, a pénzügyi közvetítőkkel való kapcsolat növeli a megtakarításokat és megkönnyíti a létszükségleti fogyasztási cikkek beszerzését (Dupas–Robinson, 2013; Prina, 2015; Brune és szerzőtársai 2016). Ezért cél egyrészt azon társadalmi csoportok bevonása, amelyek a banki szolgáltatások terén kevésbé aktívak abból adódóan, hogy körükben alacsony a pénzügyi rendszer iránti bizalom (Hanni–Jansen, 2010). Másrészt cél az is, — 362 —

7.2. A pénzügyi rendszer szerepe a fenntartható fejlődésben

hogy a hátrányos helyzetű, illetve alacsony jövedelmű társadalmi rétegek számára az ár és a fizikai-területi közelség révén biztosítva legyen a pénzügyi közvetítőrendszerhez való hozzáférés lehetősége, ami a penetráció növelésének egyik elsődleges pillére (Khan, 2011). A Világbank a penetráció növelése érdekében 1 milliárd ember bevonását tűzte ki stratégiai célul 2015-től 2020-ig, emellett pedig több mint 60 ország kormánya határozta meg a pénzügyi bevonódást mint reformcélt. 2011 és 2017 között világszerte 1,2 milliárd fő nyitott bankszámlát, azonban a felnőtt népesség 31 százaléka (7-10. ábra), mintegy 1,7 milliárd ember továbbra sem kapcsolódik a pénzügyi intézményrendszerhez (Világbank, 2018). Globálisan vizsgálva a kérdést, a fejlődő országokban jellemzőbb a pénzügyi inkluzivitás hiánya: a pénzügyi szolgáltatást igénybe nem vevők fele hét országban koncentrálódik (Bangladesh, Kína, India, Indonézia, Mexikó, Nigéria és Pakisztán). Lokális szinten a nők, a szegények, az alacsony iskolai végzettségűek és a rosszabb munkaerő-piaci státuszúak felülreprezentáltak azok körében, akik nem férnek hozzá ezekhez a szolgáltatásokhoz. 7-10. ábra: A számlával rendelkező felnőttek aránya (%), 2017

0 20 2 40 40 65 65 90 90 100 Nincs adat

Forrás: Világbank Global Findex adatbázis.

— 363 —

7. A pénz jövője, a jövő pénze

A pénzügyi szolgáltatások hozzáférhetőségének javítása számos, pénzügyi stabilitási szempontból kedvező hatással bírhat (Khan, 2011). Egyrészt az alacsony jövedelmű társadalmi rétegek kevésbé lesznek érzékenyek a gazdaság ingadozásaira, ha rendelkeznek megtakarítással és ezen keresztül integrálódnak a pénzügyi szektorba (Hannig–Jansen, 2010). Másrészt a kisebb vállalkozásoknál, akik a foglalkoztatás jelentős részét teszik ki, de a pénzügyi szolgáltatások piacán ritkábban jelennek meg, a hitelhez való hozzáférés korlátossága az átlagosnál is negatívabban hat a kibocsátásra. Így az ő pénzügyi tudatosságuk fejlesztése és bevonódásuk is a pénzügyi és gazdasági stabilitás egyik pillére (Prasad, 2010). A mélyebb pénzügyi integráció a betét- és hitelállományok, valamint a megtakarítási és hitelpiaci termékekhez való hozzáférhetőség növekedése révén hozzájárulhat az ügyfelek stabilabb fogyasztásához, támogatva ezzel a monetáris politika hatékonyabb érvényesülését is. A pénzügyi szolgáltatások szélesebb körű elérhetősége a banki ügyfélbázis növelésén keresztül támogatja azok hatékonyabb és fenntarthatóbb működését is. A pénzügyi hozzáférhetőség bővülése azonban pénzügyi rendszerkockázatok felépüléséhez is vezethet. A pénzügyi szolgáltatások kiterjedtségének növelése együtt járhat az átlagosnál sérülékenyebb vagy alacsonyabb pénzügyi műveltséggel rendelkező adósok növekvő mértékű hitelezésével (Mehrotra–Yetman, 2015). Ez mind a bankok, mind a fogyasztók oldalán túlzott kockázatvállaláshoz vezethet, ami emelkedett hitelezési veszteségeket okozhat, és szélsőséges esetben a pénzügyi stabilitást is veszélyeztetheti (Khan, 2011). A pénzügyi stabilitási kockázatokat növelheti a kevéssé átlátható, alacsonyabb mértékben szabályozott, újszerű pénzügyi termékek megjelenése és terjedése. A pénzügyi bevonódás növekedésekor ezért a pénzügyi rendszer ellenállóképességének fenntartása is jelentős figyelmet érdemel, amelyben a makroprudenciális politikának kiemelt szerepe van (7-11. ábra).

— 364 —

7.2. A pénzügyi rendszer szerepe a fenntartható fejlődésben

7-11. ábra: A pénzügyi bevonódás és a pénzügyi stabilitás kapcsolatrendszere PÉNZÜGYI STABILITÁST NÖVELI: A kockázatosabb, kevéssé tudatos, fogyasztói csoportok korlátozott hitelezése Szabályozói cél

Kisebb pénzügyi hozzáférhetőség PÉNZÜGYI STABILITÁST CSÖKKENTI: Kisebb banki betétállomány, magasabb likviditási kockázat A fogyasztók fogyasztás simítása korlátozott, ami mélyítheti a gazdasági ciklusokat Alacsonyabb banki jövedelmezőség

A pénzügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférhetőség bővülésének támogatása a pénzügyi stabilitás fenntartása mellett

PÉNZÜGYI STABILITÁST NÖVELI: Növekvő banki betétállomány, kisebb likviditási kockázat A fogyasztók hatékonyabb fogyasztás simítása növeli ellenállóképességüket Magasabb banki jövedelmezőség Nagyobb pénzügyi hozzáférhetőség PÉNZÜGYI STABILITÁST CSÖKKENTI: A hitelpiachoz való széles hozzáférhetőség a hitelezési feltételek lazulását eredményezheti Új, kevéssé szabályozott, kockázatosabb pénzügyi megoldások térnyerését eredményezheti

Forrás: Mehotra és szerzőtársai (2015) alapján a szerzők szerkesztése.

A pénzügyi közvetítőrendszer megfelelő működésének biztosítása és a bizalom erősítése támogathatja a pénzügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés fenntartható bővülését. A pénzügyi szolgáltatások hozzáférésének javítása során a pénzügyi rendszerkockázatok felépülését egyrészt a fogyasztók pénzügyi tudatosságának növelését célzó programok, másrészt a túlzott kockázatvállalást gátló szabályozói lépések mérsékelhetik. A pénzügyi tudatosság növelése révén fokozódik az intézményrendszerrel szembeni bizalom, és a lakosság nyitottabbá válik a pénzügyi termékek felé. Ez egyrészt hozzájárul a pénzügyi közvetítés mélyüléséhez, másrészt segíti a pénzügyi szolgáltatások igénybevételénél a fogyasztókat abban, hogy a saját kockázatvállalási hajlandóságuknak megfelelő termékeket válasszák. Továbbá az érintettek tudatosabban választanak pénzügyi szolgáltatót, ezzel hozzájárulva a banki verseny növekedéséhez, ami segíti a hatékonyabb ügyfélkiszolgálást.

— 365 —

7. A pénz jövője, a jövő pénze

Szabályozási szempontból, a makroprudenciális politikai eszközök hatékonyan gátolhatják a túlzott rendszerkockázatok kialakulását, és korrigálják a kockázatvállalási hajlandóság szélsőséges eseteit. Amenynyiben túlzottan alacsony a kockázatvállalási hajlandóság, akkor növeli azt a pénzügyi rendszerbe vetett bizalom megerősítésén keresztül; amikor viszont a piaci szereplők hajlamosak lennének túlságosan magas kockázatot vállalni, akkor ezt megakadályozza. Ezáltal fenntarthatóvá teszi a pénzügyi szolgáltatások kínálatát és a fogyasztók egyes termékek és szolgáltatások iránti keresletét is. A hozzáférés fenntartható bővülését leginkább a célzottan, egyedi hitelügyletek szintjén ható ún. adósságfék-eszközök támogathatják. Ezek a hitelügylet és az adós tulajdonságainak széles körére vonatkozhatnak, így például a felvehető összeg, a futamidő vagy a törlesztőrészlet maximális értékére, a fedezetre, a hitel devizanemére, vagy az adós jövedelmére, életkorára stb. Ezek közül leggyakrabban olyan eszközök kerülnek bevezetésre, amelyek egyénenként mérséklik az adósok jövedelméhez vagy vagyonához viszonyított maximális eladósodást, továbbá a fedezett hitelek esetén a fedezet terhelhetőségének maximális mértékét is (7-12. ábra). Az adósságfék-szabályok meggátolhatják a pénzügyi hozzáférés javítása során bevonásra kerülő, sérülékeny ügyfelek túlzott eladósodását, ezáltal a potenciális jövőbeni banki veszteségeket is mérséklik. Az eladósodást a jövedelem arányában korlátozó szabályok emellett segítik az adósok jövedelmi helyzetének pontosabb feltérképezését, és a jövedelmek igazolásának szükségessége útján akár a gazdaság fehérítését is. Az önerő biztosítását elváró hitelfedezeti előírások pedig elősegíthetik a megtakarítási célú pénzügyi szolgáltatások iránti keresletet, ezzel növelve a bankrendszer stabil forrásokkal való ellátottságát.

— 366 —

7.2. A pénzügyi rendszer szerepe a fenntartható fejlődésben

7-12. ábra: Adósságfék jellegű szabályok és elvárások Európában

Csak jövedelem alapú szabályozás ajánlás Csak fedezet alapú szabályozás ajánlás Csak fedezet alapú szabályozás kötelező Jövedelem és fedezet alapú szabályozás ajánlás Jövedelem és fedezet alapú szabályozás kötelező Nincs érvényben levő jövedelem vagy fedezet alapú szabályozás Megjegyzés: Dánia és Lettország esetében a hitelfedezeti mutató szabályozás kötelező, jövedelem alapú limit pedig ajánlás formájában került meghatározásra. Forrás: ESRB, MNB.

Létezik-e egyszerre hatékony, versengő és stabil bankrendszer? Ahhoz, hogy a gazdaság szereplői a pénzügyi ciklus valamennyi szakaszában megfelelő mértékben és áron juthassanak banki szolgáltatásokhoz, a bankrendszer szerkezetében elengedhetetlen a verseny, a hatékonyság és a stabilitás együttes jelenléte. Egészséges verseny esetén az — 367 —

7. A pénz jövője, a jövő pénze

ügyfelek egyre jobb minőségű és kedvezőbb árazású szolgáltatásokat érhetnek el, amihez nagy mértékben hozzájárul a hatékonyság fokozatos javulása, és a pénzügyi stabilitás teszi mindezt hosszú távon fenntarthatóvá. A feltételek teljesülésében azonban jelentős szerepe van a megfelelő piaci szerkezetnek is. A szerkezeti struktúra tekintetében az Európai Unió számos tagállamában problémát képez a „túlbankosodás”, ami – változó összetételben – többek között az intézmények túl nagy számában és méretében, a fiókhálózatok hatékonytalan működésében, a morális kockázatokban, illetve az alternatív (nem-banki) finanszírozási formák visszaszorulásában érhető tetten (ECB 2018, ESRB, 2014). A piaci szerkezetet szorosan kötődik az intézmények relatív méretének kérdésköréhez. Ennek következtében történelmi háttértől, szabályozási környezettől és gazdasági adottságoktól függetlenül valamennyi bankrendszer esetén felmerülnek a piaci koncentrációval és intézményi konszolidációval kapcsolatos dilemmák. Sem a történelmi tapasztalatok, sem a szakirodalom nem egységes a tekintetben, hogy a konszolidáció, így a koncentráció növekedése összességében pozitív vagy negatív hatást gyakorol-e a bankrendszerre gazdasági szerepének betöltése során. Az optimális piaci szerkezet elérésére tehát nem létezik univerzális recept, keresése során a bankrendszerek egyedi sajátosságaira is figyelmet kell fordítani. A téma fontosságára való tekintettel a Magyar Nemzeti Bank Átalakulóban a magyar bankrendszer (2014) című tanulmányában is a jól működő bankrendszer tíz ismérve közé emelte a bankrendszeri koncentrációt és versenyt megragadó, a három legnagyobb intézmény egyes részpiaci részesedését (C3) mérő mutatót. Mind a rendszerszintű koncentráció, a piaci részesedés és a piaci erő számos mutatóval mérhető. Ezek közé sorolhatók a már említett koncentrációs arányszámok, a mérlegfőösszeg- vagy termékalapú piaci részesedés, a Herfindahl-Hirschmann index, a Panzar-Roose-féle H-statisztika, a Lerner index, a Boone mutató, de a szakirodalom alapján ezek között sem állapítható meg erős, törvényszerű összefüggés. Hasonlóképp a banki koncentráció hatása sem egyértelmű és nem is feltétlenül lineáris. — 368 —

7.2. A pénzügyi rendszer szerepe a fenntartható fejlődésben

7-13. ábra: A koncentráció hármas célrendszere Stabilitás

Koncentráció

Hatékonyság

Verseny

Forrás: MNB.

A klasszikus felfogás szerint kevesebb számú, nagyobb piaci erővel rendelkező intézmény esetén oligopolisztikus piac alakul ki, ami az ügyfelek számára indokolatlanul magas kamatfelárakat eredményez. Ezzel szemben néhány nagy szereplő között akár nőhet is az ügyfelekért folytatott verseny intenzitása, ami jobb esetben innovatív, ügyfélbarát szolgáltatásokban és alacsonyabb felárakban, rosszabb esetben pedig kockázatalapú versenyben nyilvánul meg. A szakirodalomban sincs egyetértés arra vonatkozóan, hogy a magasabb koncentráció mérsékelné a verseny fokát (De Graeve és szerzőtársai, 2007; Bain, 1956; Demsetz, 1973; Álvarez és szerzőtársai, 2017). A konszolidáció a hatékonyság javulásában is szerepet játszhat. A bank tevékenységének növekedésével, területi és termékdiverzifikációjával hatékonyabban tudja kihasználni fizikai- és humánkapacitásait, ügyfélbázisát, akár a szervezeti egységek közötti szinergiák kiaknázásán keresztül is. A magasabb működési hatékonyságnak és a diverzifikált portfóliónak köszönhetően egy adott bank egyrészt csökkenteni tudja hitelállományának átlagos kockázatát, másrészt a működési költségek alacsonyabb szintjével kisebbek lehetnek az általa alkalmazott felárak is. Az adattárházak integrálásával egyben csökken a bankok információs aszimmetriája, és a „big data” erőforrások — 369 —

7. A pénz jövője, a jövő pénze

konszolidációjával a szolgáltatások fejlesztése és a termékek értékesítése is könnyebbé válik. Az elmúlt években előtérbe került a fiókhálózatok optimális mérete és szerepe, a szervezeti struktúra, tehát a működési költségek és vállalati komplexitás optimális racionalizálása, amelyet leginkább a belföldi konszolidáció tesz lehetővé (ECB, 2017). Emellett az alacsony hozzáadott értékkel rendelkező banki egységek megszűnésével újabb kapacitások szabadulnak fel a munkaerőhiányban szenvedő gazdasági ágazatok kielégítésére (ESRB, 2014). A konszolidáció azonban közvetetten is támogathatja az értékesítési csatornák hatékonyságának javítását. Egy új, nagyobb intézményben több szakmai tudás összpontosul, és a digitális innovációk megvalósítására is nagyobb kapacitások állnak rendelkezésre. A méret növekedése azonban egy ponton túl jelentős többletköltségekkel jár. Egyrészt – a konszolidáció kezdeti pozitív hatása ellenére – további bővülés esetén megnő a szervezet komplexitása, amely magasabb fokú és drágább menedzsmentkontrollt igényel, illetve az átláthatóság csökkenéséből adódóan erkölcsi kockázatok is felmerülhetnek (Davies – Tracey, 2012). A konszolidációt követően a piaci jelenlét szélesebb szegmensekre (lakosság, vállalat, kkv, kereskedelmi ingatlan, vagyon- vagy letétkezelés stb.) való kiterjesztésével a bank hatékonyabban tudja diverzifikálni jövedelemtermelő képességét és kockázatait, akár határokon átnyúlóan is. Ez a hatás forrásoldalon is érvényesül: minél szélesebb körben képes egy bank betétet gyűjteni vagy értékpapírt kibocsátani, annál stabilabb finanszírozási szerkezete alakul ki. A fentiek alapján a magasabb hatékonyság és a kockázati diverzifikáció érvényesítésével – egy bizonyos pontig – alapvetően erősebb és ellenállóbb intézmények jönnek létre, stabil likviditási- és tőkeellátottsággal. A stabil forrásszerkezet és jövedelmezőség hozzájárul ahhoz, hogy az intézmények megfelelő sokkellenálló-képességgel bírjanak, és kedvezőtlen makrogazdasági környezetben is támogathassák a reálgazdaság szereplőit. Az irodalom egy tekintélyes része is e mellett érvel (Schaeck és szerzőtársai, 2006; Beck és szerzőtársai, 2006). — 370 —

7.2. A pénzügyi rendszer szerepe a fenntartható fejlődésben

Vannak ugyanakkor olyan kutatások, amelyek ellenkező irányú összefüggésre találtak empirikus példákat, miszerint a túlzott mértékű koncentráció egyben nagyobb törékenységet eredményezhet (De Nicoló és szerzőtársai 2004 vagy Uhde–Heimeshoff 2009). A fent említett túlzott koncentráció esetén például megnövekszik a „too big to fail” kockázata, a bank üzleti döntéseiben pedig könnyebben érvényesülhetnek az erkölcsi kockázatok, illetve a prociklikus viselkedés a gazdaság felívelő szakaszában. A túlzottan nagy intézmények létrejöttükkel implicit kormányzati garanciákat vélelmeznek a „rossz” időkre, ami közgazdaságilag csökkenti a tőkeköltségüket (válság esetén) és növeli a kockázatvállalási hajlandóságukat (a „jó” időkben). A 2008-as gazdasági világválság keserű tanulsága, hogy a túlzottan nagy intézmények rendszerszinten is kritikus funkciókat tölthetnek be a pénzpiacokon és a hitelpiacon egyaránt. Esetükben így megnövekedhet a fertőzés kockázata, és sérülékenységük további stabil intézményeket is magával ragadhat. A túlzott méret egyben a szervezet alkalmazkodóképességét is lassítja, így egy-egy nagyobb külső sokk (válság, versenyfeltételek megváltozása, gazdasági környezet tartós átalakulása) esetén csak nagyon lassan és költségesen lesz képes a bank az új feltételekhez igazítani a működését. Mindemellett a magasabb koncentráció és a piaci erő emelkedésével gyakran együtt járó mérsékelt verseny, relatív forrás- és likviditásbőség, illetve a magas bankváltási költségek a monetáris transzmissziót is visszafoghatják, azonban ezzel kapcsolatban sincs feltétlen egyetértés a szakirodalomban (Gambacorta, 2005, 2008; Havránek és szerzőtársai, 2015; De Bondt, 2012).

— 371 —

7. A pénz jövője, a jövő pénze

Hatékonyság növekedése, kockázatok csökkentése

7-14. ábra: Az optimális koncentráció viszonya a versenyhez és a stabilitáshoz

Olcsóbb bankolás, Stabilabb intézmények

Monopolisztikus profit, Növekvő rendszerkockázatok

Optimális koncentráció

Koncentráció mértéke

Forrás: MNB.

Mindezek alapján arra a következtetésre jutunk, hogy a koncentrációnak – bizonyos feltételek mellett – van egy optimális szintje, ami alatt érdemi hatékonyságnövelés, és olcsóbb bankolás és nagyobb stabilitás érhető el, de ami fölött ezek az előnyök csökkenhetnek és növekednek a kockázatok is. Kutatások során tehát érdemes több koncentrációs mutatót alkalmazni, és azok szerepét mind a fent kifejtett dimenziók mentén, mind holisztikusan vizsgálni.

Milyen veszélyt, lehetőséget jelentenek a digitális megoldások A pénzügyi szektort évtizedekig az egyik leginnovatívabb szektornak tekintették a világ gazdaságaiban. Eszköz és forrásoldalát egyaránt termékfejlesztés jellemezte szolgáltatásait és kiszolgálási csatornáit folyamatosan bővítette, digitalizálta (Arner, Barberis, & Buckley, 2015). Ugyanakkor ezt a vezető szerepet a globális válság okozta nehézségek, valamint annak örökségeinek elhúzódó kezelése miatt fokozatosan elvesztette. Míg a bankok a válságkezeléssel, azaz rossz hitelek — 372 —

7.2. A pénzügyi rendszer szerepe a fenntartható fejlődésben

kezelésével, a veszteségeik minimalizálásával (költség és üzleti modell racionalizáció) voltak elfoglalva, háttérbe szorítva a fejlesztéseket, addig a technológiai fejlődés lehetőségeit kihasználva új szereplők jelentek meg a piacon, fokozva ez által a versenyt. Így ma már 4 szereplőt is azonosítunk a pénzügyi rendszerben: 1) inkumbens79 intézmények, 2) új, digitális alapokra helyezett intézmények, ún. neobankok vagy challenger bankok, 3) FinTech cégek, illetve 4) ICT (Information and Communications Technology) cégek, kiemelve ezen belül a big techeket, közismert néven GAFA-kat (Google, Apple, Facebook, Amazon) (EBA, 2018). Az új szereplők innovatív megoldásaikkal az inkumbens intézmények új versenytársaivá váltak, akik eddig a megszokott működési modellel szemben most új üzleti modellekkel is szembe találták magukat. A FinTechek létrejöttét egyrészről valóban a technológia fejlődése tette lehetővé, elég csak a megnövekedett számítási, IT kapacitásokat említeni, vagy az olyan új megoldásokat, melyek lehetővé teszik, hogy egyes rendszerek könnyebben összekapcsolhatók legyenek, például az API80-kon keresztül. Ezek a technológiai megoldások lehetővé tették, hogy összetettebb, de könnyen kezelhető platformok alakuljanak ki, melyekre könnyen építhetők üzleti megoldások, pénzügyi szolgáltatások. (Bossert, Desmet, & McKinsey, 2019). A FinTech megoldások tehát ún. platformokon jönnek létre, melyek legfőbb jellemzői, hogy nyitottak, azaz interneten keresztül elérhetőek az ügyfelek számára, vagy API-kon keresztül a fejlesztőknek, IT rendszereik pedig tartalmazzák az alapvető funkcionalitásokat, valamint támogatják a teljes üzleti folyamatot (Dhar & Stein, 2017). Az internet, valamint az okoseszközök elterjedésével a fogyasztói szokások is átalakulnak, új igényeket támasztva a pénzügyi szolgáltatások terén. A pénzügyek területén a digitális átalakulás ugyanakkor nem tisztán technológiai forradalom, sokkal inkább annak is köszönhető, Inkumbens intézmény alatt a piacon már jelenlevő, hagyományos pénzügyi intézményeket értjük 80 API, angolul application programming interface, alkalmazásprogramozási felület vagy alkalmazásprogramozási interfész 79

— 373 —

7. A pénz jövője, a jövő pénze

hogy a digitális eszközök és a digitális platformok növekvő mindennapi használatával átalakulnak az ügyfelek bankolási szokásai is. Ezzel párhuzamosan megváltoznak a piaci várakozások, fokozatosan átalakulnak a pénzügyi közvetítői rendszerek, új üzleti modellek jönnek létre (Dhar & Stein, 2017). A FinTech cégek jellemzően egy-egy banki termékre vagy szolgáltatásra fejlesztenek ki új megoldásokat mint például a mobil fizetési megoldások, személyes pénzügyi menedzsmentet támogató termékek, vagy új üzleti modellek között említhető az ún. személyközi (peer-to-peer (P2P)) hitelezés, a crowdfunding, a kritovaluták megjelenése vagy a robo-advisory megoldások. 7-15. ábra: Inkumbens intézmények üzleti modell váltására ható és azt formáló tényezők

Erősödő verseny

Jövedelmezőségi félelmek

Ügyfelek elvárásai / viselkedése

Üzleti modell váltás

Szabályozói változások

Forrás: EBA.

A FinTech cégek új megközelítést hoztak az ügyfél gyors, olcsó és élményalapú kiszolgálásában. Az adott problémára, ügyfél igényre fókuszálva alakítják ki a pénzügyi megoldásokat (például átváltási költségeket minimalizálva lehet devizát utalni), fejlesztenek ki szolgáltatásokat a legújabb technológiát alkalmazva. A FinTech cégek szolgáltatásainak térnyerése elsősorban abban rejlik, hogy képesek a teljes értékláncot átalakítani és ez által megújítani az ügyfélélményt. Így például a fizetési szolgáltatások új alapokra helyezése a mobil fizetés előretörésével (ún. walletek használatnak köszönhetően) átalakítja a bankolási — 374 —

7.2. A pénzügyi rendszer szerepe a fenntartható fejlődésben

szokásokat. A mobil bankolás előterébe kerülésével olyan megoldásokkal bővülnek a szolgáltatások mint a személyes pénzügyi tervezők, de léteznek applikációk, melyekkel automatikus lehet szabályozni a havi megtakarításokat is. A FinTech cégek megjelenésével a pénzügyi szolgáltatások piacán a tradicionális bankok új versenytársakkal szembesültek, hisz ezek a cégek képesek a teljes értékláncot átalakítani, közbe ékelődni azáltal, hogy modulokra bontva a termékeket, vagy szolgáltatásokat ezeket innovatív módon ismét összekapcsolják. (Omarini, 2018). Az inkumbens intézményeknek a legnagyobb kihívást azt jelenti, hogy a korábban adottnak vélt értékláncot már nem tekinthetik adottnak. Ez új szemléletet hoz a stratégiáik tekintetében is, hisz értékelni kell, melyek azok az funkciók, amelyeket a FinTech megoldások képesek teljes egészében kiváltani és melyek azok, amelyek továbbra is értékállóak maradnak, hogy hosszú távon fenntartható legyen az üzleti modelljük. (Omarini, 2018) A platformokon alapuló, új ügyfélélményt nyújtó legnépszerűbb FinTech megoldások közé sorolhatók: a fizetési szolgáltatások, robo-advisory tevékenységek, P2P (peer-to-peer) hitelezési platformok, biztosítási megoldások.

— 375 —

7. A pénz jövője, a jövő pénze

7-16. ábra: Főbb Fintech megoldások hatása az értékláncra • Személyes pénzügyi menedzsment (számla aggregálása, tervezés) • Peer-to–peer (P2P) hitelezés és befektetés

Vá

tá

i ág

le üz

Digital ID

Vá

lla

• Innovativ kereskedési megoldások • E-trading

Fintech megoldások gazdasági funkciók szerint

üz

Tőkepiac, befektetési szolgáltatások

tá

üz

tá

DLT, Smart contract, AI

ág

z iü

• Telematika • IoT

tá

Cloud computing

Pénzforgalom

lla

Megtakarítás, hitelezés

Biztosítás

• Mobilfizetés (pl. NFC) • Nemzetközi átutalás • Egyéb fizetési megoldások

• Közösségi finanszírozás (Crowdfunding) • P2P hitelezés • Digitális cash management

Big data, visualisation

• Robo-advisory Társadalmilag felelős befektetések (Social investments)

Megjegyzés: a megoldások csoportosítása a gazdasági funkciók szerint, üzletági példákkal. A szolgáltatások mögött jellemzően fejlett technológia alkalmazása áll mint a felhők használata vagy a big data elemzés. Forrás: FSB, McKinsey alapján a szerzők szerkesztése.

A P2P (személyközi) hitelezés teljesen új alapokra helyezi a hitelezést. Bár sokan vitatják az ún. market place lending platformok üzleti modelljének életképességét81 (Deloitte, 2016), kétségtelen tény, hogy átalakítja a megtakarítás és a hitelezés értékláncot, a pénzügyi közvetítő rendszer funkcióját, hisz itt a hitelező és a hitelezett közvetlenül – a platformon keresztül - kerül egymással kapcsolatba. A platformok előnye az adatfelhasználásban rejlik. A KKV-kra fókuszáló P2P hitelezési platformok előnye például, hogy a hagyományos adatelemzések mint 81

Alacsony kamatkönyezetben vonzó a hitelezők számára, ugyanakkor befektette összegek megtérülését kockázat övezi, melyre nincs biztosítás. Bár némely platformokon keresztül díj ellenébe behajtási szolgáltatás is igénybe vehet a hitelező a hitelezett nem fizetése esetén, a szolgáltatás más befektetési termékekkel szembeni versenyképessége megkérdőjeleződik.

— 376 —

7.2. A pénzügyi rendszer szerepe a fenntartható fejlődésben

a cég pénzügyi adatai, tulajdonosi szerkezet mellett nem hagyományos adatokat, például a beszállítók viselkedéseit, a tulajdonosi hálózatokat is képesek publikus forrásból elemezni. A P2P platformok, a hagyományos modelleket és fejlett adatelemzési módszereket egyesítve képesek pontosabb kockázati profilt készíteni a hitelezők számára. Befektetési szolgáltatások tekintetében a személyre szabott, az ügyfél kockázati étvágyának megfelelő automatizált befektetési portfólió kiajánlása ún. robo-advisory megoldások jelentenek áttörést, különösen a lakossági piacon. Ezeknek előnye, hogy az ügyfél preferenciái alapján vizuálisan sokkal érthetőbben és áttekinttetőbben jeleníti meg a befektetési lehetőségeket, egyszerűsítve ezáltal a döntéshozatalt. Az inkumbens intézmények lakossági üzletága ezeknek a megoldásoknak köszönhetően drasztikus átalakuláson megy keresztül. Az ügyfélközpontú bankolásban a technológia fejlődése azonban nem csak mobil eszközök és a fejlett adatelemzések alkalmazásban érthető tetten. A megnövekedett ügyfélértékhez a háttérműveletek hatékonyabbá tétele is hozzájárul. A FinTech megoldások az ingatlan hitelezést is képesek átalakítani: már számos megoldás létezik, melyen keresztül az adott, interneten megtekintett ingatlanhoz – annak elhelyezkedése és paraméterei alapján – hiteligénylést is kapcsolnak pénzügyi szolgáltatok. Amennyiben pedig ez a folyamat kiegészül például egy blockchainen alapuló jelzálogjog bejegyzéssel, a teljes ingatlan hitelezési modell is átalakulhat. Napjainkban tehát jellemzően a pénzforgalom, pénzügy tervezés, megtakarítási és befektetés szolgáltatási tevékenység, illetve hitelezési tevekénység területén jelentek meg olyan újszerű megoldások, amelyek ügyfélélményben képesek áttörést hozni a pénzügyi szektorban. A FinTech megoldások leginkább a lakossági pénzügyi szolgáltatások terén kerülnek előtérbe egyelőre, a nagy számú ügyfélbázis miatt. Ez nyomás alá helyezi az inkumbens intézmények üzleti modelljét, hiszen ezen megoldások jelentősebb bevétel kiesést hoznak a bankok (EBA, 2018). Nem beszélve arról, hogy a napi pénzügyek intézésével az ügyfélkapcsolat is már a FinTech céggel valósul meg. — 377 —

7. A pénz jövője, a jövő pénze

Szabályozói oldalról az üzleti folyamatok átalakulásának szoros nyomon követése szükséges, miután ezek hatással lehetnek a pénzügyi rendszer stabilitására. Míg a költséghatékony FinTech megoldások elterjedése az ügyfelek számára előnyt, addig a nem megfelelően alkalmazkodó inkumbens intézmények számára profitabilitási kockázatott jelent. Az üzleti modelljük fenntarthatósága tekintetében számos kockázattal szembesülnek mint például a megfelelő tudású szakemberek megszerzése, vagy a belső folyamatok komplexitása és az elavult IT rendszerek miatt az egyes innovatív stratégiák megvalósíthatóságának a kockázata, nem utolsó sorban pedig a megnövekedett kiberkockázatok kezelésese (EBA, 2018). Az inkumbens intézmények számára tehát a FinTech megoldások egyaránt jelenetnek veszélyt és lehetőséget. Üzleti modelljüket át kell gondolniuk oly módon, hogy az ügyfélközpontú bankolást helyezzék előtérbe. Ehhez szükséges olyan infrastruktúrát és folyamati működést biztosítani, mely mindenképp váltást igényel a tradicionális siló szerű hierarchikus szervezetben funkciók alapján szerveződő - működéshez képest. A FinTech cégek - bár az open banking oldalról a szabályozó is támogatja, - a működésük során számos olyan kockázati tényezővel szembesülnek, melyek kezelésével és minimalizálásával meg kell küzdeniük, szemben az inkumbes intézményekkel, melyek mindennapi működésének szerves része a szabályozói megfelelés. Ez utóbbi miatt, az ügyfelek zöme továbbra is az inkumbens intézményekben bízik, de már növekszik azon felhasználók száma, melyek a klasszikus bankok mellett innovatív szolgáltatók termékeit is igényben veszik (E&Y, 2019). Az együttműködés számos előnyt jelent mind a két fél számára, és ily módon a pénzügyi stabilitásra is. A szabályozott banki működés számos FinTech megoldással költséghatékonyabbá tehető. Összeségében a FinTech megoldásokat a tradicionális bankrendszer kihívójának kell tekinteni, melyek ugyanakkor lehetőséget is jelentenek a pénzügyi szektor számára. Az alkalmazkodást mind a két félnek meg kell tenni: a FinTech cégek erősebb szabályozással kell, hogy szembe

— 378 —

7.2. A pénzügyi rendszer szerepe a fenntartható fejlődésben

nézzenek, míg a bankok üzleti modelljeiket kell, hogy átalakítsák, megfelelő választ adva az értékláncban történt változásokra.

Bankok és erkölcs: várjuk el, de ne alapozzunk rá? Az Egyesült Államokban 2007-ben kitört subprime válság okait vizsgáló bizottság a válsághoz vezető egyik legfontosabb folyamatként az erkölcsi sztenderdek rendszerszintű erózióját nevezte meg (Financial Crisis Inquiry Commission, 2011). A pénzügyi rendszer gyakorlatilag minden szintjén azonosítható volt olyan gyakorlat, amely etikai szempontból legalábbis megkérdőjelezhető volt. A közvetítő ügynökök mennyiségi szemlélete és érdekütközései, a hitelezők rövid távú nyereségszemlélete és magas tőkeáttétele, az olykor félrevezető információkon alapuló értékpapírosítási folyamat, a hitelminősítők prociklikus és korlátozott, valamint átláthatatlan információs bázison hozott, gyakran hibásnak bizonyuló minősítései, a szabályozói rendszer töredezettsége – ezek a jelenségek mind alapot jelentenek a pénzügyi folyamatok etikai jellegű vizsgálatához (Schoen, 2016). Az etikai sztenderdek romlása azonban nem csak a mostani válság sajátossága. A tapasztalatok szerint a pénzügyi válságokat jellemzően megelőző hitelboomok időszakában elszaporodnak a pénzügyi jellegű visszásságok (Kindleberger-Aliber, 2005). Felívelő időszakban lazulnak a sztenderdek, amiben jelentős szerepet játszik a boom időszakra jellemző optimizmus („this time is different” – Reinhart – Rogoff, 2008), ami nem csak a piaci szereplőket, de gyakran a szabályozókat is befolyásolja.

— 379 —

7. A pénz jövője, a jövő pénze

7-17. ábra: Megtanultuk a leckét (?)

Forrás: courantblogs.com

Az etikus viselkedés szempontjainak érvényesülése különösen ezekben az időszakokban lenne fontos. A hitelboom időszakában ugyanis a pénzügyi intézmények gyakran innovációkkal kísérlik meg bővíteni az ügyfélkörüket, és ezek az innovációk keletkezésük idején még nem mindig kerülnek a szabályozás homlokterébe. Az innováció – legyen az akár a szegényebb háztartások változó kamatozású, vagy deviza-alapú hitellel történő hitelezése, vagy a pénzáramlások transzformációjával járó értékpapírosítás – folyamata tehát annak kezdeti időszakában gyakran a szektor önszabályozására van bízva, amíg a szabályozás utol nem éri a piacot. E folyamatokban közös pontot jelent, hogy rajtuk keresztül a pénzügyi intézmények rövid távon jelentős profitot érhetnek el, és a verseny készteti őket arra, hogy ne maradjanak ki egy-egy ilyen tevékenységből (Dancsik – Fábián, 2019). Az is hasonlóság, hogy a történések megítélése teljesen más a folyamat közben, amikor számos narratíva áll rendelkezésre az erkölcsi szempontok háttérbe szorításához. Bár utólag e kérdések erkölcsi megítélése egyértelműnek tűnik, ex ante a legtöbb esetben közel sem fekete-fehér egy-egy banki gyakorlat értékelése. Az utóbb rendszerszinten kockázatosnak bizonyuló innovációk — 380 —

7.2. A pénzügyi rendszer szerepe a fenntartható fejlődésben

alapötlete ugyanis sok esetben egy teljesen jogos piaci igényre adott teljesen jogos piaci válasz, amelynek jelentős pozitív hozadéka van. Például az USA-ban az úgynevezett subprime hitelek folyósítása és azok értékpapírosítással történő terítése révén többmillió szegény, gazdasági szempontból leszakadó, jellemzően valamilyen etnikai kisebbséghez tartozó háztartás is saját tulajdonú ingatlanhoz jutott (Gramlich, 2007). Közülük nagyon sokan vannak olyanok, akik nem estek tartós késedelembe, és még ma is élvezik a hitelfelvétel pozitív következményeit. 7-1. táblázat: A válság kitöréséhez vezető egyes innovációk – kezdeti elgondolás és morálisan megkérdőjelezhető alkalmazás Innováció

Kezdeti elgondolás

Morálisan megkérdőjelezhető alkalmazás

Hitelközvetítő ügynök

A pénzügyi intézményeknek fiókhálózatot kell fenntartaniuk ahhoz, hogy elérjék az ügyfeleket, azonban ez jelentős költségekkel jár. Bizonyos körülmények között hatékonyabb, ha az ügyfelek felkutatását kiszervezik, és közvetítő ügynökökre bízzák.

Ha a hitelközvetítő ügynök díjazása pusztán volumen alapon történik, akkor az ügynök a minél több hitelfolyósításban érdekelt. Ha a kockázatosabb hitelekért (például változó kamatozás) nagyobb díjazást kap, akkor olyan ügyfeleket is efelé a termék felé terelhet, akiknek az igényeihez más termék jobban illene.

Subprime hitelezés

A subprime hitelfolyósítás lehetővé teszi, hogy szegényebb háztartások is hitelhez jussanak, és saját ingatlantulajdonra tegyenek szert.

A hitelsztenderdek túlzott enyhülése esetén olyan ügyfelek is hitelhez juthatnak, ahol rendkívül felületes, sőt olykor konkrétan félrevezető hitelbírálat előzi csak meg a folyósítást.

Értékpapírosítás Az értékpapírosítás révén a lehetővé válik a jelzáloghitelekből származó pénzáramlások strukturálása és egyes kockázatok diverzifikációja. A kockázatok csökkentése révén olyan intézményi befektetők is bevonhatók a folyamat finanszírozásába, amelyek csak relatíve biztonságos pénzügyi eszközökbe fektethetnek.

Ha az értékpapírosítást végző vállalat elfedi a mögöttes cash flow-k valódi kockázatát, akkor az így keletkező értékpapírok nem feltétlen jelentenek tényleges kockázatcsökkenést és félrevezetik az intézményi befektetőket.

Hitelminősítés

A hitelminősítésért a minősített fél fizet, így nem biztosított a minősítő cég objektivitása és a minősítés pontossága.

A hitelminősítés lehetővé teszi, hogy a befektetőknek ne kelljen egyenként megvizsgálnia egy-egy értékpapír vagy intézmény hitelkockázatát, ezzel növelve a szektorszintű hatékonyságot.

Forrás: MNB.

— 381 —

7. A pénz jövője, a jövő pénze

A bankok működése során az etikai szempontok érvényesülésének mind mikroszinten, mind makroszinten jelentősége van. Előbbi kategória a pénzügyi intézmény és a konkrét adósok közötti fair kapcsolat szempontjából, valamint a bank és a szűk értelemben vett lokális környezetének kapcsolata szempontjából fontos. Jellemzően e kategóriába tartozik a banki társadalmi felelősségvállalási politikája (corporate social responsibility – CSR) (Lentner és szerzőtársai, 2015). Szektorszinten az etikai szempontú „önszabályozásra” példát jelentenek a különböző magatartási kódexek, amelyben a bankok a törvényi előírásokon túlmenő kötelezettségeket vállalnak. Magyarországon 2010. január elsején lépett hatályba a lakosság részére hitelt nyújtó pénzügyi szervezetek ügyfelekkel szembeni tisztességes magatartásáról szóló Magatartási Kódex, amely így inkább a válság következményeinek enyhítésében, és nem annak megakadályozásában tudott szerepet játszani. Pénzügyi stabilitási megközelítésben fontosabb szempont a banki „erkölcs” makroszintű érvényesülése. A pénzügyi intézményeknek fenntarthatóan kellene működniük, ami azt is jelenti, hogy olyan politikát kellene folytatniuk, ami biztosítja azt, hogy a rendszer, amelynek részeként működnek, szintén tartósan fennmarad. Ez az igény azonban ütközhet a banki profitérdekkel, ha a bank által folytatott kockázatos, rendszerszinten káros tevékenység negatív következményei csak évek múltán jelentkeznek. A profitszempont miatt tehát csak korlátozottan számíthatunk arra a bankoktól, hogy az eredményességüket csökkentve, a törvényi határokon túli morális szabályokat betartva viselkedjenek. Ez főleg azokban a helyzetekben igaz, amikor nem az egyes individuális intézményektől, hanem sokkal inkább a szektor egészétől várnánk el az „erkölcsös” viselkedést. A pénzügyi rendszer stabilitása szempontjából releváns túlzott mértékű hitelezés ugyanis általában nem egy-egy intézmény immorális viselkedése, hanem a szektor számos szereplőjének hasonló tevékenysége miatt lép fel.

— 382 —

7.2. A pénzügyi rendszer szerepe a fenntartható fejlődésben

Herzog (2017) véleménye szerint az ilyen szituációk megoldásához a résztvevőknek három „kihívást” kell leküzdeniük: – A „nemtudás” kihívása (epistemic challenge): a banki dolgozók nagy többsége – főleg a folyamatok operatív részén – nem ismeri egy-egy hitelezési gyakorlat rendszerszintű hatását. A pénzügyi rendszer rendkívüli komplexitása miatt ez nem is lenne elvárható. Azonban így a banki munkavállalók az ilyen „rendszerszintű” erkölcsi szempontokat egyáltalán nem veszik figyelembe döntéseik során. – Motivációs kihívás (motivational challenge): még ha ismerik is a banki munkavállalók a rendszerszintű következményeket, azokkal nehéz azonosulniuk. Ugyanis míg munkájuk során az ügyfeleikkel való törődés közben konkrét hús-vér emberekkel kell dolgozniuk, egyegy banki gyakorlat rendszerszintű hatása sokkal inkább statisztikai jellegű kimutatásokban érezteti csak hatását. Motivációs problémát jelent az is, ha a banki munkavállalók javadalmazása a rövid távú eredményesség függvénye, ami a hosszú távon realizálódó kockázatok kisebb súllyal történő figyelembevételére ösztönöz. – Koordinációs kihívás (coordination challenge): a pénzügyi rendszer ma már egyértelműen globális szinten működik, így bármilyen banki gyakorlat rendszerszintű hatását is ezen a színtéren kellene megakadályozni, aminek megszervezése nyilvánvalóan kihívást jelent. Problémát jelent az is, hogy a szabályozók a pénzügyi intézmények közötti koordinációt – jogosan – minden esetben gyanúval figyelik, hiszen az üzleti gyakorlat összehangolása nem csak a rendszerszintű kockázatok megakadályozására, de a fogyasztók megkárosítására is alkalmas lehet. Herzog (2017) a fentiek tükrében az olyan szerveződések (associations) szerepét hangsúlyozza, amelyeknek tagjai a pénzügyi intézmények területeinek széles spektrumát lefedő magánszemélyek, funkciójuk pedig pont az lehet, hogy az individuálisan jövedelmező, de rendszerszin-

— 383 —

7. A pénz jövője, a jövő pénze

ten káros gyakorlatoknak gátat szabjon. Kérdéses azonban, hogy ezek a társulatok mennyiben tudják megakadályozni a „dezertőr” viselkedést, vagyis azt, hogy valamely intézmény az előzetesen megállapított normákkal szembeszegülve mégis valamilyen „tiltott”, de rövid távon jövedelmező gyakorlatot folytasson. Ennek tükrében a fenti tanulmány is kiemeli, hogy pusztán a piaci szereplők önszabályozására nem lehet építeni, és a rendszerszintű kérdések megoldásában a szabályozás és a szektor önkorlátozása egymást kiegészítő, integrált módon kell, hogy megjelenjen. A válság óta eltelt években inkább a külső szabályozás szerepének növekedését láthattuk e tekintetben: a fogyasztóvédelmi szabályok és azok felügyeleti betartatása jóval nagyobb figyelmet kapnak a korábbiaknál, míg a pénzügyi oktatás és ismeretterjesztés (mind a fogyasztók, mind a pénzügyi intézmények részére) szintén lényegesen hangsúlyosabb szerepet kap a válság kitörése előtti évekhez képest. Összességében tehát az fogalmazható meg, hogy a bankoktól mindenképpen el kell várni az etikai szempontok érvényesítését, de arra alapozni nem szabad, azaz nem szerencsés azt feltételezni, hogy a banki erkölcs ki tudja váltani a szigorú szabályozást. A banki etika fékként működhet, amely a felívelő időszakban lassíthatja a kockázatok felépülését. Ennek tükrében kiemelten fontos, hogy az etikai szempontok az oktatásban, a banki képzésekben, illetve a banki szakemberekből álló szervezetek homlokterében is megjelenjenek. Az optimizmus által fűtött, ciklikus narratívák miatt azonban a szabályozásnak kiemelten fontos és megkerülhetetlen szerepe van abban, hogy meghatározza azokat az időtálló, minimum követelményeket (például adósságfék-szabályok bevezetése révén), amelyek cikluson átívelően is garantálják a pénzügyi rendszer stabilitását.

— 384 —

7.2. A pénzügyi rendszer szerepe a fenntartható fejlődésben

7-1. keretes írás Milyen kockázatot jelent a globális éghajlatváltozás a pénzügyi rendszer működésére?

Az iparosodás kezdete óta az emberi tevékenység következtében kibocsátott (antropogén eredetű) üvegházhatású gázok mennyisége folyamatosan növekszik, aminek következtében a globális felmelegedés mértéke mára eléri az 1,0 °C-ot az 1850 és 1900 közötti időszak átlaghőmérsékletéhez viszonyítva. Az éghajlatváltozás legszemléletesebb, a Föld szinte valamennyi területén érzékelhető hatása az extrém időjárási események, mint például az aszályok, hőhullámok, áradások, viharok sűrűsödése. Az éghajlatváltozás következményei, a természeti katasztrófák gyakorisága és súlyossága a jelenlegihez képest tovább erősödhetnek még a Párizsi Egyezmény célkitűzéseként megfogalmazott 1,5-2 °C-os globális átlaghőmérséklet-emelkedést modellező szcenáriók esetében is (IPCC 2018). A klímaváltozás hatása a pénzügyi szektor szereplői közül legközvetlenebb módon a biztosítókat érinti. Az elmúlt 40 évben megtriplázódott az éves jelentett természeti káresemények száma világszerte, miközben az elmúlt évtizedben a kárérték minden évben az 1980 és 2000 közötti átlag felett volt (EMDAT, 2019). A kárgyakoriság és a kárértékek megugrása jelentős veszteségeket okoz a biztosítói szektornak, amennyiben a kockázatok alábecslésével nem képeznek megfelelő tartalékot a károk kifizetésére. Az éghajlatváltozás további negatív következménye lehet a biztosítók árazási magatartásának megváltozása, a biztosítási díjak emelése vagy akár a biztosítások felmondása egyes kitettségekkel szemben, ami mérsékelheti a gazdasági szereplők biztosítottságát. Az alacsonyabb biztosítási védettség az ingatlanok és termelőeszközök fedezeti értékének csökkenését okozhatja, ami a vállalatok és háztartások hitelképességének romlását eredményezheti. Az alulbiztosítottság a károk utáni helyreállítási beruházások finanszírozását is ellehetetlenítheti, ami a termeléskiesés következtében akár az érintett régió gazdasági teljesítményét is visszavetheti. Nagyobb természeti katasztrófák esetén a negatív makrogazdasági hatásokat erősítheti, hogy a biztosítók a rövid idő alatt jelentkező nagyösszegű kárkifizeté-

— 385 —

7. A pénz jövője, a jövő pénze

sekhez szükséges pénzügyi fedezet előteremtése érdekében – akár nyomott áron is – értékesíteni kényszerülhetnek befektetett eszközeiket, ami akár az eszközárak csökkenését és a hozamok emelkedését is eredményezheti (Batten és szerzőtársai, 2016). 7-18. ábra: A jelentett természeti káresemények darabszámának alakulása világszerte Katasztrófák száma

Katasztrófák száma

450

400

350

300

250

200

150

100

1970 1974 1978 1982 1986 1990 1994 1998 2002 2006 2010 2014 2018 Aszály Extrém időjárás Hegyomlás

Földrengés Áradás Vulkáni aktivitás

Extrém hőmérséklet Földcsuszamlás Erdőtűz

Forrás: EMDAT (2019), alapján a szerzők szerkesztése.

Az éghajlatváltozás következményei a bankrendszer működésére is jelentős fizikai és átállási kockázatot82 jelentenek. A fizikai kockázatok közvetlenül nagyrészt működési kockázatként jelentkeznek, mely az extrém időjárási eseményekből fakadó károk hatására a pénzügyi infrastruktúrák leállást okozhatja (például épületek megrongálódása, áramszünet, IT rendszerek kiesése). A természeti káresemények gyakoribbá és meghatározóbbá 82

A fizikai kockázat (physical risk) az éghajlatváltozás következtében fellépő extrém időjárási események okozta károk bekövetkeztének kockázata. Az átállási kockázat (transition risk) az alacsony üvegházhatású gázkibocsátású gazdaságra történő átállásból fakadó kockázat, amelynek hatása különösen hirtelen vagy váratlan (például szabályozó hatóság által kikényszerített) dekarbonizáció során jelentős.

— 386 —

7.2. A pénzügyi rendszer szerepe a fenntartható fejlődésben

válása ugyanakkor erodálhatja a banki ügyfelek profitabilitását, csökkentheti saját és fedezetbe bevont ingatlanjaik és egyéb eszközeik értékét is, ami az ügyfelek törlesztőképességének romlásán keresztül a bankok által viselt hitelkockázat emelkedéséhez vezethet. A hatások átgyűrűzése a pénz- és a tőkepiacokra a pénzügyi szektor piaci kockázatát is befolyásolja az intézmények mérlegében szereplő eszközök leértékelődésén keresztül. Átállási kockázatot eredményez, hogy a globális átlaghőmérséklet emelkedésének megfékezéséhez az üvegházhatású gázok kibocsátásának jelentős visszafogására van szükség, amely elképzelhetetlen a legmagasabb kibocsátást okozó ágazatok infrastruktúrájának, technológiájának és működési modelljének gyors és mélyreható átalakítása nélkül. A dekarbonizációt vélhetően radikális környezetpolitikai (például szennyező technológiák betiltása) és piaci változások (például elektromos autók elterjedése) fogják kísérni, amelyek az érintett gazdasági ágazatok működési költségeinek megugrását és jelentős eszközár változásokat okozhatnak. A fogyasztói attitűdök megváltozása, a magas üvegházhatású gázkibocsátással járó technológiák fokozottabb elutasítása a pénzügyi intézmények reputációjára is hatással lehet, amennyiben befektetéseik és hitelkihelyezéseik olyan vállalatokat finanszíroznak, melyek hozzájárulnak a globális felmelegedéshez. Az átállási kockázatok a banki bevételek csökkenését (cash flow hatás), valamint az eszközállomány leértékelődését és forráskivonást okozhatnak (mérleghatás), ami a bankok hitel, piaci és likviditási kockázatainak átalakulásához vezethet (DG Trésor, 2017).

— 387 —

7. A pénz jövője, a jövő pénze

Átállási kockázatok

Pénzügyi kockázatok

Fizikai kockázatok

7-19. ábra: Az éghajlatváltozás jelentette fizikai és átállási kockázatok bankokra gyakorolt hatása Extrém időjárási események

Mérlegre gyakorolt hatás

Hitel kockázat

Tartós éghajlatváltozások

Cash flow-ra gyakorolt hatás

Piaci kockázat

Likviditási kockázat

Mérlegre gyakorolt hatás

Környezetpolitikai változások

Bank működésére gyakorolt hatás

Technológiai változások

Működési kockázat

Cache flow-ra gyakorolt hatás

Reputáció

Piaci változások

Forrás: DG Trésor (2017), alapján a szerzők szerkesztése.

Az éghajlatváltozással összefüggő pénzügyi kockázatok erősödése szükségszerűvé teszi, hogy a pénzügyi intézmények, a szabályozó és felügyeleti hatóságok, jegybankok is egyre többet foglalkozzanak az éghajlatváltozás problémakörével. A sikeres alkalmazkodás elengedhetetlenné teszi a kockázatérzékelési és kezelési gyakorlatok, valamint a vállalatirányítási elvek átalakítását a teljes pénzügyi szektorban.

Hogyan járulhatnak hozzá a bankok az ökológiai kockázatok kezeléséhez? Az előző alfejezet részletesen foglalkozott a globális éghajlatváltozás pénzügyi rendszerre gyakorolt kockázataival. A pénzügyi intézmények — 388 —

7.2. A pénzügyi rendszer szerepe a fenntartható fejlődésben

első és legsürgetőbb feladata ezen a téren annak megértése és feltérképezése, hogy a klímaváltozás milyen hatással járhat saját működésükre nézve. A bankok döntő többsége ugyanis jelenleg érdemlegesen nem foglalkozik az éghajlatváltozással. A hazai hitelintézetek között 2019 tavaszán az MNB kérdőíves felmérést végezett abból a célból, hogy feltérképezze az intézmények klímaváltozással kapcsolatos kockázatérzékelési és kezelési gyakorlatát. A felmérést kitöltő, a hazai bankrendszer mérlegfőösszegének 77 százalékát kitevő 23 banknak bár 92 százaléka releváns kockázatnak tartja az éghajlatváltozást, mindössze 13 százalékuk azonosított már jelenleg is a jellemzően 3–5 éves üzleti tervezési időhorizontján belül klímaváltozással összefüggő kockázatokat. A többi bank nagyrészt csak ennél hosszabb távon jelentkező vagy nem felmérhető kockázatnak tartja az éghajlatváltozást, amivel nem szükséges foglalkoznia. Az MNB felméréséhez hasonló eredményre jutott a Bank of England a brit bankszektor 90 százalékát lefedő felmérése is (Bank of England, 2018). 7-20. ábra: Az üzleti tervezési időhorizontján belül az éghajlatváltozást releváns kockázatnak tartó magyarországi bankok aránya

30%

13%

87%

39% 4% 4%

Már azonosított klímaváltozással összefüggő kockázatokat Releváns, de nehezen felmérhető kockázatnak tartja zleti tervezési időhorizonton túl tartja releváns kockázatnak Egyáltalán nem tartja releváns kockázatnak Relevánsnak tartja, de erőforráshiány miatt figyelmen kívül hagyja Nem válaszolt

Forrás: MNB.

— 389 —

7. A pénz jövője, a jövő pénze

2019. áprilisában a világon első szabályozó hatóságként a brit jegybank az általa felügyelt intézményekkel szemben elvárásokat fogalmazott meg az éghajlatváltozással kapcsolatos kockázatok kezelésére vonatkozóan. A társadalmi konzultáció eredményeként elkészült ajánlás négy téma: a vállalatirányítás, a kockázatkezelési keretrendszer, a szcenárió elemzés és a pénzügyi közzétételek mentén igyekszik erősíteni a brit bankrendszer klímaváltozással kapcsolatos kockázatok kezelésében betöltött szerepét (Bank of England, 2019a). Az éghajlatváltozás pénzügyi kockázatainak jobb megértését és hatékonyabb kezelését segíti, ha a bankok beépítik vállalatirányítási rendszerükbe a klímaváltozásból fakadó pénzügyi kockázatok jelentette szempontokat. Ennek keretében a felsővezetés figyelemmel kísérheti ezen kockázatok alakulását és foglalkozhat kezelésükkel, a kockázati étvágy kialakításakor pedig az intézmény üzleti tervezési időhorizontján túlmutató hosszú távú kockázatokat is figyelembe vehet. A kockázatkezelési keretrendszernek az éghajlatváltozási szempontokkal történő bővítését a felsővezetés által elfogadott kockázati étvággyal összhangban szükséges megvalósítani. A kialakított keretrendszernek alkalmasnak kell lennie a kockázati kitettség azonosítására, mérésére, nyomon követesére, valamint a kockázatcsökkentő és kezelő intézkedések megalapozására. Az intézményvezetés tájékoztatásának érdekében a vezetői információs rendszernek is szerves részét kell képeznie a klímakockázati szempontoknak. Az intézményeknek szcenárióelemzések és stressztesztek formájában is szükséges értékelnie az éghajlatváltozás rövid- és hosszú távú kockázatait. A szcenárióelemzések amellett, hogy segítenek az alkalmazott üzleti modellben rejlő sebezhetőségi pontok és a sokkellenálló képesség feltérképezésében, hatékonyan támogathatják az üzleti stratégia és a kockázatvállalási politika kialakítását is. Alkalmazásukkal a kockázatcsökkentő és kezelő lépések megvalósíthatósága és szabályozói elvárásokkal való konzisztenciája is tesztelhető.

— 390 —

7.2. A pénzügyi rendszer szerepe a fenntartható fejlődésben

A CRR83 alapján a bankoknak már jelenleg is vannak bizonyos közzétételi kötelezettségeik a jelentős kockázataikkal kapcsolatban. A pénzügyi intézményeknek szükséges megfontolniuk, hogy bővítsék az általuk közzétett információkat a klímakockázatok kezelésével kapcsolatos transzparencia erősítése érdekében. Az éghajlatváltozási kockázattal kapcsolatos közzétételi követelmények kialakítása során átültethetőek számos szervezet (például a G20-ak felügyeleteit és jegybankjait tömörítő Pénzügyi Stabilitási Tanács84) elmúlt években megjelent irányelvei (Bank of England, 2019b). A globális éghajlatváltozás, valamint az ennek eredményeként átalakuló szabályozói környezet és fogyasztói attitűd a kockázatok mellett üzleti lehetőségeket is jelent a pénzügyi intézmények számára. A dekarbonizációhoz, az alacsony üvegházhatású gázkibocsátású „zöld” technológiákra történő átálláshoz az állami és magánberuházások volumenének jelentős emelése, a finanszírozási források átcsatornázása szükséges az alacsony kibocsátású infrastruktúrák, épületek és szolgáltatások irányába. Az EIB (2016) becslése szerint az EU-ban csak a közlekedési, víz- és hulladékgazdálkodási, valamint az energetikai ágazatokban az éves infrastrukturális beruházások mértékét a fenntarthatósági és klímavédelmi célok eléréséhez a jelenlegi évi 258 milliárd eurós szintről több mint kétszeresére kellene emelni.

Az Európai Parlament és a Tanács 575/2013/EU rendelete (2013. június 26.) a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről. 84 https://www.fsb-tcfd.org/publications/final-recommendations-report/. 83

— 391 —

7. A pénz jövője, a jövő pénze

7-21. ábra: Éves beruházási szükséglet az EU-ban a fenntartható fejlődési célok elérése érdekében Mrd EUR

Mrd EUR

100

130

Energetika

Víz- és hulladékgazdálkodás

Közlekedés

50 Jelenlegi

100

150

200

250

Szükséges

Forrás: EIB (2016) alapján a szerzők szerkesztése.

A bankrendszernek a beruházások finanszírozásában, a források „zöld” irányba történő terelésében megkerülhetetlen szerepe van. A környezeti fenntarthatósági célokat szolgáló zöld pénzügyi szegmens és az ehhez kapcsolódó pénzügyi termékinnováció az elmúlt években robbanásszerű fejlődésen ment keresztül. A zöld betétek, kötvények, hitelek és befektetési alapok kínálata és kereslete dinamikus növekszik, ahogy a gazdaság egyre több szereplője köteleződik el a klímaváltozás megfékezése mellett, és ezzel párhuzamosan ismeri fel az ebben rejlő üzleti lehetőségeket is. Az MNB 2019. februárban indított Zöld Programjával85 kívánja elősegíteni, hogy a magyarországi pénzügyi közvetítőrendszer a jelenleginél lényegesen erőteljesebben támogassa a környezeti fenntarthatóságot.

https://www.mnb.hu/felugyelet/felugyeleti-keretrendszer/zold-program

— 392 —

7.2. A pénzügyi rendszer szerepe a fenntartható fejlődésben

Felhasznált irodalom Álvarez, J. M. – Deblas, C. – Izquierdo, J. F. – Rubio, A. – Zurita, J. (2017): The impact of European banking consolidation on credit prices. BBVA Working paper series No. 17/08, 2017. Arner, D. W. – Barberis, J. – Buckley, R. P. (2015): 11. Retrieved from https://www.researchgate. net/publication/313365410_The_Evolution_of_Fintech_A_New_Post-Crisis_Paradigm Bain, J. S. (1956): Barriers to New Competition: Their Character and Consequences in Manufacturing Industries. Harvard University Press. Bank of England (2018): Transition in thinking: The impact of climate change on the UK banking sector. Bank of England Prudential Regulation Authority, London. https:// www.bankofengland.co.uk/-/media/boe/files/prudential-regulation/report/ transition-in-thinking-the-impact-of-climate-change-on-the-uk-banking-sector. pdf?la=en&hash=A0C99529978C94AC8E1C6B4CE1EECD8C05CBF40D Bank of England (2019a): Avoiding the storm: Climate change and the financial system. Speech given by Sarah Breeden, Bank of England, London. https://www.bankofengland.co.uk/-/media/ boe/files/speech/2019/avoiding-the-storm-climate-change-and-the-financial-system-speechby-sarah-breeden.pdf?la=en&hash=AC28DFEFED7B14A197E6B0CB48044D06F4E38E84 Bank of England (2019b): Supervisory Statement SS3/19, Enhancing banks’ and insurers’ approaches to managing the financial risks from climate change. Bank of England Prudential Regulation Authority, London. https://www.bankofengland. co.uk/-/media/boe/files/prudential-regulation/supervi-sory-statement/2019/ss319. pdf?la=en&hash=7BA9824BAC5FB313F42C00889D4E3A6104881C44 Batten és szerzőtársai (2016): Let’s talk about the weather: the impact of climate change on central banks. Staff Working Paper No. 603. Bank of England, London. https://www.bankofengland.co.uk/-/ media/boe/files/working-paper/2016/lets-talk-about-theweather-the-impact-of-climate-changeon-centralbanks.pdf?la=en&hash=C49212AE5F68EC6F9E5AA71AC404B72CDC4D7574. Beck, T. – Demirgüç-Kunt, A. – Levine, R. (2006): Bank concentration, competition, and crises: First results. Journal of Banking and Finance, Vol. 30, Issue 5, pp. 1581–1603. Bhaskar, P. V. (2013): Financial inclusion in India–an assessment. Speech at the MFIN and AccessAssist Summit, New Delhi, https://www.bis.org/review/r131211h.pdf Bossert, O. – Desmet, D. – McKinsey (2019, February): www.mckinsey.com. Retrieved May 2019, https://www.mckinsey.com/business-functions/digital-mckinsey/our-insights/the-platformplay-how-to-operate-like-a-tech-company Brune, L. – Giné, X. – Goldberg, J. – Yang, D. (2016): Facilitating Savings for Agriculture: Field Experimental Evidence from Malawi. Economic Development and Cultural Change 64 (2): 187–220.

— 393 —

7. A pénz jövője, a jövő pénze Dancsik B. – Fábián G. (2019): Amikor nem elég az erkölcs: az állami beavatkozás szerepe a „fair” bankrendszer kialakításában. In Kocziszky György (szerk): Etikus közgazdaságtan. Magyar Nemzeti Bank, Budapest, pp 247–275. Davies, R. – Tracey, B. (2014): Too Big to Be Efficient? The Impact of Implicit Funding Subsidies on Scale Economies in Banking. Journal of Money, Credit and Banking, Vol. 46, Issue 1, pp. 219-253. De Bondt, G. (2002): Retail Bank Interest Rate Pass-Through: New Evidence at the Euro Area Level. European Central Bank, Working Paper Series, April, No. 136. De Graeve, F. – De Jonghe, O. – Vander Vennet, R. (2007): Competition, transmission and bank pricing policies – Evidence from Belgian loan and deposit markets. Journal of Banking Finance, Vol. 31, Issue 1, January, pp. 259–278. De Nicoló, G. – Bartholomew, P. – Zaman, J. – Zephirin, M. (2004): Bank consolidation, internalization, and conglomerization. Working Paper No. 03/158, IMF. Deloitte (2016): A temporary phenomenon? Marketplace lending. Retrieved from https://www2. deloitte.com/content/dam/Deloitte/uk/Documents/financial-services/deloitte-uk-fsmarketplace-lending.pdf Demirguc-Kunt, A. – Klapper, L. (2012): Measuring financial inclusion: The global findex database. The World Bank. http://siteresources.worldbank.org/EXTGLOBALFIN/ Resources/8519638-1332259343991/Findex_G20_09272012.pdf Demsetz, H. (1973): Industry Structure, Market Rivalry, and Public Policy. Journal of Law and Economics, Vol. 16, No. 1, April, pp. 1–9. DG Trésor (2017): Evaluating Climate Change Risks in the Banking Sector. Directorate General of the Treasury (with support from the Banque de France and the Prudential Supervisory and Resolution Authority). https://www.tresor.economie.gouv.fr/Ressources/File/447123 Dhar, V. – Stein, R. M. (2017): FinTech Platforms and Strategy. MIT Sloan School Working Paper 5183-16, 3-5. Retrieved June 2019. https://papers.ssrn.com/sol3/papers.cfm?abstract_ id=2892098## Dupas, P. – Robinson, J. (2013): Savings Constraints and Microenterprise Development: Evidence from a Field Experiment in Kenya. American Economic Journal: Applied Economics 5 (1): 163–92. E&Y (2019): Global FinTech Adoption Index 2019 As FinTech becomes the norm, you need to stand out from the crowd. https://assets.ey.com/content/dam/ey-sites/ey-com/en_gl/topics/bankingand-capital-markets/ey-global-fintech-adoption-index.pdf EBA (2018): EBA report on the impact of fintech on incumbent credit institutions’ business models. London: EBA. https://eba.europa.eu/documents/10180/2270909/ Report+on+the+impact+of+Fintech+on+incumbent+credit+institutions%27%20business+models. pdf ECB (2017): Financial Integration in Europe, Special Feature: Cross-border Bank Consolidation in the Euro Area. May.

— 394 —

7.2. A pénzügyi rendszer szerepe a fenntartható fejlődésben ECB (2018): Financial Stability Review, Special Features: How can euro area banks reach sustainable profitability in the future? November. EIB (2016): Restoring EU competitiveness. European Investment Bank, Luxembourg. https://www. eib.org/attachments/efs/restoring_eu_competitiveness_en.pdf EMDAT (2019): OFDA/CRED International Disaster Database. Université catholique de Louvain – Brussels – Belgium. https://ourworldindata.org/natural-disasters#number-of-reported-disasterevents ESRB (2014): Is Europe Overbanked? Reports of the Advisory Scientific Committee, No. 4, June. Financial Crisis Inquiry Commission (2011): The Financial Crisis Inquiry Report. FSB (2017): Financial Stability Implications from FinTech: Supervisory and Regulatory Issues that Merit Authorities’ Attention. FSB. https://www.fsb.org/wp-content/uploads/R270617.pdf FSB (2019): FinTech and market structure in financial services: Market developments and potential financial stability implications. https://www.fsb.org/wp-content/uploads/P140219.pdf Gambacorta, L. (2005): Inside the Bank Lending Channel. European Economic Review, Vol. 49, Issue 7, October, pp. 1737–1759. Gambacorta, L. (2008): How do banks set interest rates? European Economic Reviews, Vol. 52, Issue 5, July, pp. 792–819. Gramlich, E. (2007): Booms and Busts: The Case of Subprime Mortgages. Federal Reserve Bank of Kansas City Hannig, A. – Jansen, S. (2010): Financial inclusion and financial stability: Current policy issues. https://www.adb.org/sites/default/files/publication/156114/adbi-wp259.pdf Havranek T. – Irsova Z. – Lesanovska J. (2015): Bank Efficiency and Interest Rate Pass-Through: Evidence from Czech Loan Products. Czech National Bank, November, Working Paper Series, 9. Herzog (2019): Professional Ethics in Banking and the Logic of „Integrated Situations”: Aligning Responsibilities, Recognition, and Incentives. Journal of Business Ethics 156 (2) pp 531–543. IPCC (2018): Global Warming of 1.5°C. An IPCC Special Report on the impacts of global warming of 1.5°C above pre-industrial levels and related global greenhouse gas emission pathways, in the context of strengthening the global response to the threat of climate change, sustainable development, and efforts to eradicate poverty. World Meteorological Organization, Geneva, Switzerland. https://www. ipcc.ch/sr15/ Jack, W. – Suri, T. (2014): Risk Sharing and Transactions Costs: Evidence from Kenya’s Mobile Money Revolution. American Economic Review 104 (1): 183–223.

— 395 —

7. A pénz jövője, a jövő pénze Khan, H. R. (2011): Financial inclusion and financial stability: are they two sides of the same coin? Address by Shri HR Khan, Deputy Governor of the Reserve Bank of India, BANCON 2011, the Indian Bankers Association and Indian Overseas Bank, Chennai, 4 November 2011. https:// www.bis.org/review/r111229f.pdf Kindleberger, C. P. – Aliber, R. Z. (2005): Manias, Panics, and Crashes. A History of Financial Crises. John Wiley & Sons, Hoboken, New Jersey. Lentner Cs. – Szegedi K. – Tatay T. (2015): Társadalmi felelősségvállalás a bankszektorban. Pénzügyi Szemle 2015/1 pp 96–104. McKinsey (2016): Bracing for seven critical changes as fintech matures. https://www.mckinsey.com/ industries/financial-services/our-insights/bracing-for-seven-critical-changes-as-fintech-matures Mehrotra, A. N. – Yetman, J. (2015): Financial inclusion-issues for central banks. BIS Quarterly Review March. https://www.bis.org/publ/qtrpdf/r_qt1503h.pdf MNB (2014): Átalakulóban a magyar bankrendszer: Vitaindító a magyar bankrendszerre vonatkozó konszenzusos jövőkép kialakításához. MNB-tanulmányok különkiadás. Omarini, A. E. (2018, August): Banks and Fintechs: How to Develop a Digital Open Banking. International Business Research, Vol. 11(No. 9; 2018), 27. Retrieved June 2019, from https://www. researchgate.net/publication/326959594_Banks_and_Fintechs_How_to_Develop_a_Digital_ Open_Banking_Approach_for_the_Bank’s_Future Prasad, E. S. (2010): Financial sector regulation and reforms in emerging markets: An overview (No. w16428). National Bureau of Economic Research. https://www.nber.org/papers/w16428 Prina, S. (2015): Banking the Poor via Savings Accounts: Evidence from a Field Experiment. Journal of Development Economics 115 (Július): 16–31. Reinhart, C. M. – Rogoff, K. S. (2008): This Time is Different: a Panoramic View of Eight Centuries of Financial Crises. NBER Working paper, No. 13882. NBER. Schaeck, K. – Čihák, M. – Wolfe, S. (2006): Are More Competitive Banking Systems More Stable? Working Paper, No. 06/143, IMF. Schoen, E. J. (2016): The 2007–2009 Financial Crisis: An Erosion of Ethics: A Case Study. Journal of Business Ethics 146 (4) pp 805–830 Suri, T. – Jack, W. (2016): The Long-Run Poverty and Gender Impacts of Mobile Money. Science 354 (6317): 1288–92 Uhde, A. – Heimeshoff, U. (2009): Consolidation in banking and financial stability in Europe: Empirical evidence. Journal of Banking & Finance, Vol. 33, Issue 7, pp. 1299–1311. Világbank (2018): UFA2020 Overview: Universal Financial Access by 2020. https://www. worldbank.org/en/topic/financialinclusion/brief/achieving-universal-financial-access-by-2020

— 396 —

A geopolitika és gazdaság a 21. században

8.1.

A globalizáció helyzete és jövője Telegdy Álmos

A globalizációt a vállalatok költségeinek változása működteti. Az emberiség első időszakában az áruszállítási költségek magasak voltak, és ezért a termelés és a fogyasztás egy helyre koncentrálódott. A gőzgép feltalálása radikálisan lecsökkentette a szállítási költségeket, és a külkereskedelem volumene növekedni kezdett. Ezzel kezdetét vette a globalizáció első hulláma, ami kisebb megszakításokkal a huszadik század végéig tartott. Az információs és kommunikációs technológiák (IKT) megjelenése ekkor a kommunikációs költségeket is lecsökkentette, ami lehetővé tette a bonyolult termelési struktúrák koordinálását országhatárokon keresztül, hogy a vállalatok kihasználhassák a helyi előnyöket (elsősorban az olcsó munkaerőt). Létrejöttek a globális értékláncok és az ipari termelés nagy része a feltörekvő országokba vándorolt. Ez volt a globalizáció második hulláma. A globalizáció harmadik hulláma az utóbbi évtizedben kezdődött, és két fejlemény határozza meg. Egyrészt az új infokommunikációs technológiák lecsökkentették a személyes jelenlét költségeit, és ezáltal egyes szolgáltatásokat el lehet érni nagy távolságokból is, ami a szolgáltatások exportjának bővülését eredményezte. Másodsorban a feltörekvő országok ma sokkal többet fogyasztanak, mint a múltban, és ez lecsökkenti a teljes exportot (mivel az országban termelt javak nagyobb részét fogyasztják el helyben) de megnöveli a fejlődő országok közötti kereskedelmet. A kilencvenes évektől az IKT fejlődésével a cégek hosszú, határokon átnyúló termelési láncokat hoztak létre, hogy minél jobban kiaknázzák a helyi lehetőségeket, elsősorban az olcsó munkaerőt. Így alakultak ki a nemzetközi értékláncok, amelyek létét a globalizáció és a modern kommunikációs technológiák tették lehetővé. A globalizáció harmadik hullámában azonban a vállalatok nem — 399 —

8. A geopolitika és gazdaság a 21. században

csupán az olcsó munkaerő végett helyezik ki termelésüket adott helyszínre, hanem egyre jobban felértékelődik a képzett munkaerő, a szükséges tudás jelenléte a gazdaságban, a termékpiacokhoz való közelség és a nyersanyagok elérhetősége. Egy vállalat részvétele a globális értékláncokban vagy egy ország kitettsége számottevő kockázatokkal is jár. A komplex termelési kapcsolatok megnövelik a kockázatokat, amelyek fennakadásokat okozhatnak a termelésben és a költségeket is változékonnyá tehetik. A globális termelési láncok jelenléte egy országban felerősíti a külső sokkok begyűrűzésének valószínűségét és azok erejét. A globális termelési láncok által a multinacionális vállalatok nagy piaci erőre tettek szert, ami megnövelheti az árakat és belépési korlátokat emelhet az új vállalatok elé.

Mi a globalizáció hajtóereje? A globalizáció első hullámát a 18-19. század technológiai forradalma tette lehetővé, ami töredékére csökkentette a szállítási költségeket. Bár manapság természetes, hogy fogyasztásunk nagy része más országokból, mi több, más kontinensekről származik, az emberiség történelme első tízezer évében fogyasztása nagy részét közvetlen környezetéből szerezte meg. Az áruszállítás költségei annyira magasak voltak, hogy a termelés és a fogyasztás nagy része óhatatlanul ugyanabban a földrajzi környezetben ment végbe. Ez változott meg a 18-19. század fordulóján, amikor James Watt skót feltaláló 1769-ben kifejlesztette a gőzgép ipari célokra is használható modelljét, amit negyven évvel később, 1807-ben Robert Fulton amerikai feltaláló és festőművész (!) hajó meghajtására használt. A gőzhajó elterjedésének következménye az lett, hogy az áruszállítási költségek gyors ütemben csökkentek,86 és ezzel kezdetét vette a globalizáció első hulláma. A szállítási költségek nagymértékű csök86

1740 és 1820 között például a szén tonnájának reál szállítási költsége 12 shilling körül ingadozott az Észak Anglia – London útvonalon, ami 1820 után folyamatosan csökkent és a századfordulóra elérte a 3 shillinget (Harley, 1988).

— 400 —

8.1. A globalizáció helyzete és jövője

kenése fűtötte a globalizációt a következő 170 évben, amikor a külkereskedelem volumene többnyire növekedett és csak a protekcionista szabályozás tudta ezt lassítani vagy csökkenteni (8-1. ábra). 8-1. ábra: Az export nagysága a GDP-hez képest, 1828–2014

30 25

0 1828 1835 1842 1849 1856 1863 1870 1877 1884 1891 1898 1905 1912 1919 1926 1933 1940 1947 1954 1961 1968 1975 1982 1989 1996 2003 2010

Megjegyzés: Az ábra az export/GDP arányt mutatja be. Forrás: Ortiz-Ospina és szerzőtársai (2018).

A két világháború között a protekcionista gazdaságpolitika mérsékelte a nemzetközi kereskedelmet és a világgazdaság exportjának GDP-hez viszonyított aránya az 1913-as 14 százalékról 1938-ig 6 százalékra sülylyedt. A második világháború után azonban újra növekedésnek indult a külkereskedelem, eleinte lassan, majd 1970-től nagyobb ütemben, 1990-re elérve a 15 százalékot. Ebben az időszakban a kereskedelem bővülésének ugyanaz volt az oka, mint a 19. században: a szállítási költségek tovább csökkentek (8-1. keretes írás) és a szabályozás is pártolta a külkereskedelem bővülését.

— 401 —

8. A geopolitika és gazdaság a 21. században

Az áruszállítás hatékonysága azt eredményezte, hogy a termelés és a fogyasztás elvált egymástól. A termelés néhány fejlett ipari országban koncentrálódott, és ezek látták el termékekkel az egész világot: 1990-ben a G7 országok nagyjából kétharmadát adták a teljes exportnak (Baldwin, 2016). Ennek eredménye volt az országok közötti nagyarányú egyenlőtlenség, amikor a „nyugati” országok egy főre jutó GDP-je a többi ország többszörösére nőtt a 19-20. században. 8-1. keretes írás A szabvány konténer lecsökkentette a kereskedelmi költségeket

A szabványméretű hajózási konténert Malcom Lean egyesült államokbeli szállítmányozási szakember és vállalatvezető fejlesztette ki. Célja egy olyan szállítóeszköz létrehozása volt, amelyik tartós, megvédi az árut fizikailag és lopás ellen is, valamint sztenderd mérete miatt megkönnyíti a berakodást. A mai konténer őse 1955-ben készült el, és megfelelt mindezeknek a feltételeknek. A vállalatnak óriási sikere volt, mivel a konténerek annyira lecsökkentették a berakodási időt, hogy az akkoriban normálisnak számító 1,3 tonna óránkénti berakodási sebesség a konténerek segítségével 30 tonnára emelkedett. Az is nagy költségmegtakarítást jelentett, hogy a kikötői munkások nem tudták eltulajdonítani az árut. Ezért Lean képes volt arra, hogy 25 százalékos árengedményt adjon a többi szállító vállalathoz képest. A rakodómunkások szakszervezete természetesen ellenezte a konténerek elterjedését, mivel azok feleslegessé tették a nagyszámú dolgozót. Azonban a konténerek bevezetésének várható haszna olyan magas volt, hogy a vállalatok magas végkielégítéseket tudtak fizetni a távozó munkásoknak, ami megtörte ellenállásukat. A konténeres szállítás nagyon gyorsan elterjedt: amíg 1966-ban az országok csupán 1 százalékának volt konténerek fogadására alkalmas kikötője, ez az arány 1983-ra 90 százalékra nőtt. Manapság egy tonna áru berakodása

— 402 —

8.1. A globalizáció helyzete és jövője

0,16 dollárba kerül (1956-ban 5,86 dollárba került) és nagyjából 20 millió konténer van a világon, amelyek 200 millió utat tesznek meg egy év alatt. Forrás: Discover Containers.

1990 körül a szállítási költségek mellett az információs és kommunikációs technológiák (IKT) soha nem látott fejlődése sokszorosára növelte és nagyon olcsóvá tette a számításkapacitást, az adattárolást és a kommunikációt. A mindennapi élet részévé váló kommunikációs és információs eszközök (8-2. ábra) nagy hatással voltak mind a termelési technológiákra a robotizálás révén, mind a koordinációs költségekre, amely lehetővé tette a bonyolult termelési struktúrák létrejöttét. Az olcsó interkontinentális kommunikáció új lehetőségeket nyitott a feldolgozóipari vállalatok előtt. Ezek eddig jellemzően a saját, vagy egy másik, földrajzilag közel álló, szintén fejlett országban végezték termelésüket, most viszont lehetőségük nyílt arra, hogy kihasználják a feltörekvő országok olcsó munkaerejét, és termelésük munkaintenzív (és szaktudást kevésbé igénylő) folyamatait kihelyezzék ezekbe az országokba. Kína, India, Indonézia és még néhány feltörekvő ország kereskedelme a 20. század végén annak hatására nőtt, hogy a fejlett országok tőkebefektetéseinek következtében a globális feldolgozóipari termelés kb. egyötödét itt állították elő. 8-2. ábra: Internet, mobiltelefon és közösségi média elterjedtsége a világban

Internet

Mobiltelefon

Közösségi média

53%

68%

42%

Megjegyzés: Az ábra a különféle kommunikációs módozatok elterjedtségét mutatja a világban 2018 januárjában. Forrás: McDonald (2018).

— 403 —

8. A geopolitika és gazdaság a 21. században

Az új technológiák egy új gazdasági struktúra létrehozását tették lehetővé: a nemzetközi értékláncokét, amelyek az áruk fogyasztásának globalizálódása után a termelést is globalizálták (ezt fejtjük ki a fejezet 3. részében). A nemzetközi értékláncok a termelés különböző fázisait más és más vállalatokban (és országokban) végzik el, így használva ki mindig az adott ország előnyeit: a munkaintenzív tevékenységeket például feltörekvő országokba helyezték ki, a magas szakértelmet követelő munkákat pedig megtartották a fejlett országokban. Ennek hatására a kereskedelem jellege is erőteljesen megváltozott. Amíg a globalizáció első hullámában általában a nyersanyagok és késztermékek tették ki az export nagy részét, a második hullámban a félkész termékek áramlottak egyik országból a másikba a különböző munkafázisok között. A termelés globalizációja nem jöhetett volna létre a pénzügyi piacok globalizálódása nélkül, amelyek finanszírozták a külföldi leányvállalatokat. Az 1980-as években gyorsult fel a folyamat, ami megkönnyítette a globális tőkeáramlást. Ennek túlzott volatilitása időnként egyensúlyi problémákat okozott, de összességében gyorsította a világgazdaság növekedését. A külföldi követelések állománya 1995-ben 51 százalékát tette ki a világ GDP-jének, ami 2007-re 185 százalékra nőtt. A pénzügyi válság hatására ez az arány lecsökkent, de 2016-ban ismét elérte a válság előtti értéket (IMF Balance of Payments adatbázis). Ennek egyre nagyobb része közvetlen külföldi tőkebefektetés, ami a globális értékláncok növekedésének egyik húzóereje.

— 404 —

8.1. A globalizáció helyzete és jövője

8-3. ábra: A globalizációs hullámokat a költségek változása okozta PRE-GLOBALIZÁCIÓ: ... 1820 • Szállítási költség, Kommunikáció, Személyes jelenlét • A termelés és a fogyasztás ugyanabban a földrajzi környezetben történik Ő 1990 • Szállítási költség, Kommunikáció, Személyes jelenlét • Az árutermelés néhány országban koncentrálódik, a fogyasztás globalizálódik D 2008 • Szállítási költség, Kommunikáció, Személyes jelenlét • Az árutermelés is globalizálódik, létrejönnek a globális értékláncok D • Szállítási költség, Kommunikáció, Személyes jelenlét • A szolgáltatások is globalizálódnak

Megjegyzés: piros = magas költség; zöld = alacsony költség. Forrás: Baldwin (2016).

A globalizációt tehát a vállalatok nyereségre való törekvése viszi előre, és a vállalatok lehetőségeit a költségek nagysága határozza meg: a szállítási, kommunikációs és a személyes megjelenés költségei. A 8-3. ábra bemutatja, hogy az emberiség történelmének első időszakában ezek a költségek mind magasak voltak, és ezért a termelés és a fogyasztás ugyanazon a helyen történt. A gőzhajózás kifejlesztésével a szállítási költségek rohamosan csökkentek, és a leghatékonyabb nemzetek átvették az árutermelés nagy részét. A globalizáció második hullámában a kommunikációs költségek csökkentek le, és ez lehetővé tette a termelés bonyolult, de költséghatékony formáit. A jelenben pedig annak vagyunk tanúi, hogy a szolgáltatások – amelyek eddig személyes jelenléthez voltak kötve – elkezdtek globalizálódni, mivel a személyes megjelenés és kommunikáció egyes formáinak költségei is lecsökkentek (ezt fejtjük ki a következő részben).

— 405 —

8. A geopolitika és gazdaság a 21. században

A globalizáció második hulláma csökkentette az országok közötti különbségeket, mivel szélesebb körben emelte az életszínvonalat, mint az első hullám, ami csak a fejlett országoknak kedvezett. A termelés kihelyezése egyes feltörekvő országokba növelte ezek egy főre eső GDP-jét és csökkentette a vállalatok munkaköltségét. Más okai is vannak a jólét növekedésének mint például a megnövekedett verseny, amelyre a vállalatok költséghatékonyság növeléssel és magasabb innovációs szinttel reagálnak, máskülönben ugyanis kiszorulnak a piacról és csődbe mennek. Továbbá azok a vállalatok, amelyek sikerrel kapcsolódnak a nemzetközi piacokhoz, növekednek és ezáltal méretgazdaságosságot érnek el, vagyis hatékonyabbak lesznek. A gépek, berendezések és köztes termékek nemzetközi piacról való beszerzése is csökkenti az inputok és a tőkejavak költségeit és növelheti minőségüket. A nemzetközi kapcsolatok tanulási folyamatokat indíthatnak be a modern technológiákat és a hatékony vállalatszervezést illetően, ami szintén termelékenység növekedést eredményezhet (Ortiz-Ospina, 2018). Azok a vállalkozók lesznek sikeresek, akik cégüket rá tudták kapcsolni a globális értékláncokra és megállják helyüket a globális versenyben. A költségek csökkenése, az erős verseny és a vállalatok hatékonyságának növekedése pedig árcsökkenéshez vezet a fogyasztói piacon, növelve a jólétet. A globalizációnak azonban vesztesei is vannak. A legnagyobb csoportot a fejlett és közepes jövedelmű országok azon munkásai képezik, akik elvesztették állásukat, mivel a vállalatok kihelyezték a termelést a feltörekvő országokba. Ezt példázza, hogy az Egyesült Államokban a szakmunkások bére semmit sem nőtt 1990 és 2005 között, míg a felsőfokú képzettséget igénylő munkakörökben a bérek 24 százalékkal nőttek (Autor – Dorn, 2013). A robotizáció szintén a szakmunkások állásait veszélyeztette leginkább az utóbbi harminc évben, mivel az ipari termelés volt az, ahol az új technológiákat elsősorban alkalmazni lehetett. A másik nagy vesztes csoportot azoknak a kis- és közepes vállalatoknak a tulajdonosi köre képezi, akik nem tudtak rákapcsolódni a globális termékláncokra és a nemzetközi versenyben alulmaradtak a tőkeerős multinacionális nagyvállalatokkal szemben. Ezek a vállalatok — 406 —

8.1. A globalizáció helyzete és jövője

nem részesednek a globalizáció előnyeiből, de kénytelenek versenyezni azokkal a vállalatokkal, amelyek ki tudják használni az új gazdasági rendszer költséghatékony termelési módozatait.

Mi határozza meg a globalizáció harmadik hullámát? A technológiai fejlődés és ebből következő változások a globalizáció új típusú harmadik hullámához vezethetnek. Kialakult egy digitális tér, ami számos változást eredményezett. Egyre könnyebb a személyes kapcsolat még nagy földrajzi távolság esetén is, ami azt eredményezte, hogy számos szolgáltatás távolról is elérhető. Továbbá az információ globálisan gyűjthető és egyre értékesebb, mivel számos termékhez és szolgáltatáshoz szükséges a nagy adatbázisok kialakítása. A fogyasztási szokások is változnak és egyre inkább élményeket (vagyis szolgáltatásokat) vásárlunk termékek helyett (8-4. ábra). 8-4. ábra: Az új technológiák és szokások változásának hatásai

Személyes jelenlét távolról is Szolgáltatások távoli elérése r

s g ű és

Élmény alapú gazdaság

A globalizáció első hullámát az áruforgalom nemzetközivé válása határozta meg, a második hullám a globális értékláncok kialakulásával a tőkét is bevonta a nemzetközi körforgásba, a harmadik pedig az infokommunikációs technológiák fejlődésével az információt teszi az egyik fontos termelési tényezővé és globalizálja a szolgáltatásokat (8-5. ábra).

— 407 —

8. A geopolitika és gazdaság a 21. században

8-5. ábra: A globalizáció természetének átalakulása I SZÁZAD SZÁZAD

SZOL ÁLTATÁSOK

ÁRU KA TŐKE

INFORMÁCIÓ

Forrás: MNB.

A globalizáció átalakulásának látható jelei vannak. Bár a világ exportjának összértéke nőtt, aránya a GDP-hez képest stagnál a pénzügyi válság óta annak ellenére, hogy a globális gazdaság az egyik leghoszszabb növekedési időszakot tudhatja maga mögött (8-6. ábra). A külkereskedelemben a szolgáltatások súlya folyamatosan emelkedik a termékekkel szemben. Az 8-7. ábra bemutatja, hogy amíg a termékek exportja 2007 és 2017 között évente átlagosan 2,4 százalékkal nőtt, a szolgáltatásoké 3,9 százalékkal bővült. Habár a szolgáltatások növekedési üteme magas a statisztikákban, ez még mindig kevesebb, mint valós részesedésük az exportból, mivel azt vélhetően alul becsülik a statisztikák (8-2. keretes írás). 8-2. keretes írás A szolgáltatások értékét alul becsülik a statisztikák

A McKinsey (2019) elemzése szerint 8,3 billió dollár értéket képviselnek évente azok az exportált szolgáltatások, amelyek nem jelennek meg a nemzeti számlákban. Ennek az értéknek a fele teljesen rejtett a hagyományos statisztika számára, a másik fele pedig termékként van elkönyvelve. Ennek okai a következők:

— 408 —

8.1. A globalizáció helyzete és jövője

1. Az exportált termékek egy része szolgáltatásokat is tartalmaz. Egy telefon értékének nagyjából fele a rajta futó szoftverből áll, és a készülék értékének nagy része is innovációs tevékenységből származik. 2. Egy multinacionális vállalat különböző telephelyein átívelő szolgáltatásokat nem jegyzik fel a statisztikák. A prémium termékek értékének fontos része a marketingből és a márkanévből ered, nem pedig a termékből. 3. Az ingyenes internetes szolgáltatások mint például a video megosztás vagy levelezés, komoly értéket jelentenek a fogyasztóknak.

8-6. ábra: Az export és a GDP aránya, 2000–2017 31

Harmadik hullám

31 30 29

29 Második hullám

28 27

27 Pénzügyi válság

26 25

Forrás: World Bank Data.

— 409 —

2017

2016

2015

2014

2013

2012

2011

2010

2009

2008

2007

2006

2005

2004

2003

2002

2001

2000

8. A geopolitika és gazdaság a 21. században

8-7. ábra: A szolgáltatások exportjának növekedési üteme Összes áru 2,4% Összes szolg. 3,9%

Export növekedés 2007–2017

IKT 7,8% g 5,3% Szellemi tulajdon 5,2% Turizmus 3,7% Pénzügy 3,2% Szállítás 1,7% Megjegyzés: export növekedés: adott tevékenység átlagos éves növekedési rátája 2007 és 2017 között. Turizmus: utazás szervezés. Forrás: McKinsey (2019).

Nemcsak iparágak között, de országcsoportok között is megváltozott a külkereskedelem mintázata a feltörekvő országok javára (8-8. ábra). Míg a kilencvenes években a világkereskedelem fele fejlett országok között ment végbe és csak 13 százaléka a feltörekvők között, addig ma hasonló a két országcsoport részesedése (29 százalék). Mindeközben a feltörekvő és fejlett országok közötti kereskedelem súlya alig változott. Ez is mutatja a feltörekvő országok növekvő világgazdasági szerepét.

— 410 —

8.1. A globalizáció helyzete és jövője

8-8. ábra: A feltörekvő és fejlett országok részesedése a világkereskedelemből 29% r

13%

23%

19%

20%

19%

48% Fejlett

Fejlett 29%

Export arány 1995 Export arány 2014

Forrás: Ortiz-Ospina és szerzőtársai (2018).

A globális kereskedelem szerkezeti átrendeződésének két oka van, az egyik keresleti, a másik pedig ismét technológiai. Ha ezeket megértjük, az magyarázatot ad a szolgáltatások súlyának emelkedésére és a feltörekvő országok közötti export megugrására is. A keresleti ok a feltörekvő országok világgazdasági súlyának és belső fogyasztásának emelkedése. Ezen országok növekvő termelésükből egyre többet használnak fel határaikon belül és ezért kevesebbet exportálnak. A feltörekvő országok ugyanakkor kifejlesztették saját lokális értékláncaikat, és részben ezeket használják a globális értékláncok helyett, ami szintén csökkenti az export arányát. A szolgáltatások súlyának növekedését pedig elsősorban az információs és kommunikációs technológiák fejlődése eredményezi. A kommunikációs és adatátviteli technológiák olyan sokat fejlődtek az utóbbi években, hogy most már nemcsak a termelést lehet kihelyezni más országokba, hanem a szolgáltatást nyújtó és fogadó személyek is külön országban — 411 —

8. A geopolitika és gazdaság a 21. században

lehetnek. A digitális szolgáltatások esetében nem kell személyesen jelen lennie a szolgáltatást nyújtónak. Ilyenek például az audiovizuális termékek, pénzügyi szolgáltatások, telekom és szoftvergyártás, telefonos ügyfélszolgálat stb. Az Egyesült Államok szolgáltatás exportjának 54 százaléka volt digitálisan használható 2014-ben (UNCTAD, 2017). A jövőben várható, hogy egyre több szolgáltatás lesz digitálisan közvetíthető és ezért az alacsonyabb jövedelmű országok exportálni fogják őket („telemigráció”). Nagyon sok munkát már jelenleg is el lehet végezni úgy, hogy a munkavégző vállalkozóként teljesíti feladatait, és nem találkozik a munkaadóval. A szolgáltatások egy része komoly infrastruktúrát igényel, de az 5G hálózat megjelenése nagymértékben támogathatja ezeket. Sok feladatot viszont kisvállalkozók is elvégezhetnek a távolból: ilyen például az irodai munkák egy része, amelyek részben magas képzettséghez kötöttek (pénzügyi tanácsadás, műszaki tervezés), részben könnyen tanulhatók (adatbevitel, szövegszerkesztés). A kommunikációs és keresési költségeket pedig új platformok csökkentik le lényegesen, amelyek a munkavállalókat kapcsolatba hozzák a munkát kínálókkal a globális piacon. Ezek a platformok arra is képesek, hogy bizalmat generáljanak két idegen között, mivel a munka kifizetése is rajtuk keresztül történik és ezáltal a dolgozó mintegy biztosítékot kap arra, hogy munkája végeztével megkapja bérét. Jelenleg a nyelvtudás hiánya még korlátozza a belépést erre a piacra (mivel itt a kommunikáció elengedhetetlen, ellentétben a feldolgozóipari termeléssel), és ezért elsősorban azoknak az országoknak lakosai kapcsolódtak be a globális szolgáltatások piacába, ahol sokan beszélnek angolul.87 Azonban a korszerű fordítóprogramok ezt is megoldják majd a szolgáltatások egy részénél, és nemsokára a nyelvi korlátok is megszűnnek.

Jelenleg az online dolgozók negyede indiai, másik negyede pakisztáni és bangladesi, egynyolcada pedig az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság polgára (iLabour Project).

— 412 —

8.1. A globalizáció helyzete és jövője

Az alacsony munkaköltségeken kívül a helyi vállalkozóknak további előnyei is származnak a telemigrációs dolgozók felvételéből. Ezeket a dolgozókat nem érinti a nemzeti szabályozás, vagyis könnyen és költségmentesen elbocsáthatók (gyakorlatilag vállalkozóként jelennek meg a munkapiacon). A szolgáltatások globalizálódása minden bizonnyal sokkal nagyobb léptékű változásokat indít majd el, mint a globalizáció második hulláma, ami az ipari termelést globalizálta. Ez annak ellenére igaz, hogy az ipari termelés robotizálása és globalizációja is óriási változásokat okozott mindennapi életünkben. A pozitív jóléti hatások mellett (olcsóbbak lettek a termékek) egyes rétegek – elsősorban a gyári szakmunkások – elvesztették állásukat és csökkenő bérekkel szembesültek. Habár ezek a változások is hatalmas problémákat generáltak, a szolgáltatások globalizálódása sokkal nagyobb léptékű változásokat indít majd el, mint a termékpiacok globalizálódása. Elsősorban azért lesz nagyobb a változás, mert az iparban a dolgozók nagyjából 20 százaléka tevékenykedett, míg szolgáltatásokban sokkal nagyobb arányban dolgoznak a fejlett országokban (Baldwin, 2019). Másodsorban, az ipari munkások egy részének jó esélye volt úgy elhelyezkedni, hogy átképezte magát és szolgáltatásokat nyújtó vállalatoknál vállalt munkát. Amennyiben a szolgáltatások egyre nagyobb részét a globális piacon más országok dolgozói végzik el, a fejlett és ezáltal magas bérekkel rendelkező országok dolgozóinak nem lesz alternatív munkalehetősége. Ezt a problémát növeli az, hogy a munkaerőt kiváltó robotizáció és a globalizáció kéz a kézben haladnak, vagyis mindkettő ugyanazt a típusú munkaerőt váltja ki. A gépek néhány évvel ezelőtt még nem tudták elvégezni az olyan feladatokat, amelyekhez szükséges volt bonyolult mintázatok feldolgozása (például autóvezetés vagy takarítás) és kommunikáció az emberekkel (például call centerek feladatai). A mesterséges intelligencia elterjedése (amit a nagy számítási sebesség és az óriási adatbázisok generáltak) lehetővé teszi, hogy a gépek em-

— 413 —

8. A geopolitika és gazdaság a 21. században

beri beavatkozás nélkül ilyen jellegű munkákat is el tudnak végezni (Brynjolfsson és McAfee, 2016).88 A globalizáció veszteseit segíteni kell, hogy integrálódhassanak az új gazdasági rendszerbe és munkát találjanak. A globalizáció növelte a fogyasztók jólétét az alacsony árakon és a változatos termékeken keresztül, azonban számos dolgozó az állásával fizetett, mert a robotizáció és a külföldi verseny miatt leépítették őket. Az elégedetlenség hatására a nemzeti kormányok az utóbbi években védővámokkal és más, nem pénzbeni korlátozásokkal kezdték védeni belső piacukat a külföldi áruktól. Nem biztos azonban, hogy ez a legjobb mód a globalizáció veszteseinek megsegítésére. Egy kereskedelmi háború negatív hatással lehet a vámot kivető országra is, és a globális értékláncok ezt a hatást felerősíthetik, illetve más országokba exportálhatják. Berthou és szerzőtársai (2018) egy olyan hipotetikus helyzetet elemeznek, amikor az összes állam egy 10 százalékos védővámot vezet be és azt találják, hogy ennek hatására a globális GDP akár 3 százalékkal is visszaeshet három év alatt. A védővámok bevezetésének közvetlen hatása szerintük az lesz, hogy az importált termékek ára megnő mind a vállalatok, mind a háztartások számára, aminek eredményeképpen a vásárlók elpártolnak a külföldről behozott termékektől, és inkább belföldi terméket vesznek. Ez a hatás növelheti a hazai GDP-t, de csak akkor, ha a szóban forgó külföldi és hazai termék hasonlít egymáshoz. Másrészt az árnövekedés megemeli a háztartások költségeit és ezért kevesebbet fogyasztanak, ami csökkenti GDP-t. A harmadik hatás a köztes termékeken keresztül szűrődik be a gazdaságba: ha a köztes termékek megdrágulnak, akkor a vállalatok kénytelenek lesznek végtermékeiket is drágítani, ami csökkenti a keresletet és végső soron a hazai GDP-t. Ráadásul a termék minősége is csökkenhet, 88

Természetesen nem tudjuk pontosan, hogy milyen folyamatokat indít el a globalizáció harmadik hulláma. Lehet, hogy az árak csökkenése miatt a fogyasztók kereslete megnő majd olyan szolgáltatások iránt, amelyeket nem tudnak elvégezni a robotok és kiszervezni sem lehet más országokba. Az viszont nagyon valószínű, hogy a munkapiac nagy változások elé néz.

— 414 —

8.1. A globalizáció helyzete és jövője

ha a vállalatok nem tudják a hazai piacon megvenni pont azt a köztes terméket, amit eddig importáltak. A vállalatok ezen kívül beruházásaikat is elodázhatják, ha a védővámok hatására a gazdasági környezet bizonytalanabbá válik, amitől megnőnek a kamatok a pénzpiacon.

Mi történik a globális értékláncokkal a globalizáció harmadik hullámában? A globalizáció második és harmadik hullámában a nemzetközi kereskedelem nagy részében nem fogyasztásra szánt termékeket árulnak a vállalatok, hanem köztes termékeket, amelyeket később egy másik vállalat használ fel termelési folyamatában. Az Európai Unió teljes exportjának például 47 százaléka, importjának 57 százaléka volt köztes termék 2016-ban, és kb. 21 százaléka fogyasztási termék89 (Eurostat, 2019). Habár a vállalatok közötti kereskedelem nem újkeletű, az IKT fejlődésével a cégek sokkal hosszabb, és határokon átnyúló termelési láncokat hoztak létre, hogy minél jobban kiaknázzák a helyi lehetőségeket mint például az olcsó munkaerőt és a helyi tudást. Így alakultak ki a nemzetközi értékláncok (global value chains – GVC), amelyek létét egyrészt a globalizáció és a modern kommunikációs technológiák tették lehetővé, másrészt a GVC-k is nagy hatással vannak a globalizációra, mivel ők generálják a nemzetközi kereskedelem nagy részét és a bennük dolgozó, feltörekvő országok munkásai azok, akik számára meghozták a jólétet a magasabb fizetések formájában. A közhiedelemmel ellentétben nemcsak az olcsó munkaerő játszik szerepet a vállalatok földrajzi elhelyezkedésében a globalizáció harmadik hullámában. Amíg 1995 és 2005 között folyamatosan nőtt az alacsony és magas bérezésű országok között a kereskedelem, mivel a fejlett országok vállalatai kihelyezték termelésüket a feltörekvő országokba, a McKinsey (2019) elemzésében azt találja, hogy ez a trend megtorpant. A 2005 és 2017 közötti időszakban csupán 18-19 százalékot tesz ki an89

A fennmaradó rész többségét tőkejavak teszik ki.

— 415 —

8. A geopolitika és gazdaság a 21. században

nak az exportnak az aránya, amit az alacsony munkaköltség indukál.90 A globalizáció harmadik hullámában tehát a vállalatok döntéseiben nem elsősorban az olcsó munkaerő játszott szerepet, amikor kihelyezték termelésüket országuk határain túlra, hanem egyéb szempontok is. Egyre jobban felértékelődik a képzett munkaerő, a szükséges tudás megléte a gazdaságban, a termékpiacokhoz való közelség és a nyersanyagok elérhetősége. A globális értékláncok legfontosabb változása a globalizáció harmadik hullámában a tudás szerepének felértékelődése lesz. Ez visszahat majd a nemzetközi kereskedelem egészére. Mivel a hozzáadott érték nagy része az ellátási lánc elején (K+F, tervezés) és végén (marketing) keletkezik (8-9. ábra), a multinacionális vállalatok forrásaik nagy részét ezekbe a tevékenységekbe irányítják és a termelést beszállítókkal oldják meg. Egy ország részesedése a GVC-k jövedelméből attól függ, hogy hol tud bekapcsolódni az ellátási láncba. Amennyiben a magas innovációs indexszel rendelkező tevékenységek vannak az országban, sokkal jobban részesül a GVC profitjából, mintha a termelésben venne részt. Ez tükröződik az immateriális javakra fordított beruházásokban, amelyek magasak, és szinte minden ágazatban nőttek 2000 és 2016 között. Az immateriális javak értékének növekedése a bevétel arányában az összes GVC-ben nőtt (8-10. ábra). A növekedés az innovatív iparágakban volt a legmagasabb, de például a textiliparban is 8 százalékkal nőtt 2000 és 2016 között.

Azt az exportot indukálja az alacsony munkaköltség, ami két olyan ország között megy végbe, ahol az exportáló ország bére legalább ötször alacsonyabb, mint a fogadó országé. Ha a bérköltség különbsége kétszeres, az export részesedés akkor is csupán 30 százalék (ebben az elemzésben nem használták a mezőgazdasági, bányászati és energiahordozó termékek exportját, mivel ezek termelésének helyét meghatározzák a természeti adottságok).

— 416 —

8.1. A globalizáció helyzete és jövője

8-9. ábra: a hozzáadott érték keletkezése az ellátási láncokban Magas

A szakosodás hajtó ereje:

Hozzáadott érték

Tudás

Bérköltség

Koncepció K+F

Terméktámogatás

Márka koncepció Design

Piaci méret

Marketing Terjesztés Gyártás

Alacsony

Termelési lánc (idő)

Míg korábban a technológiai fejlődés a globális termékláncok bővülését támogatta, addig a legújabb technológiák egy része mérsékelheti azt. Az új automatizálási megoldások egyre több területre terjesztették ki a termelés robotizálását és ezáltal a gépek olyan feladatokat is elvégeznek, amit eddig csak emberek segítségével lehetett megoldani. Az automatizációnak ez az extrém formája mind a termelésben, mind az irodai munkában jelen van. Ennek eredménye az, hogy a munkaköltség egyre kisebb részt hasít ki a vállalatok teljes költségéből és ezért kevésbé befolyásolja a vállalat földrajzi helyét. Így előtérbe kerülnek más megfontolások mint például a termelők közelsége végső termékük piacához, hogy a termék gyorsabban elérjen a fogyasztóhoz vagy a felvásárló vállalathoz, valamint a szállítási költségek is alacsonyabbak legyenek. Az Adidas például visszatelepítette termelésének egy részét Németországba és az Egyesült Államokba (lásd a 8-3. keretes írást). Ez természetesen csökkenti az export nagyságát, mivel a termelés és a fogyasztás ugyanabban a régióban történik. A kereskedelem szintjét az additív elven működő gyártási technológia (3D nyomtatás) is megváltoztatja majd. Ennek használata sokkal rugalmasabb, mint a sorozatgyártásé és ezért a 3D nyomtatás csökkenti az exportot. Ahelyett, hogy a vállalatokból szállítanák a terméket, a fo— 417 —

8. A geopolitika és gazdaság a 21. században

gyasztóhoz közel tudják azt előállítani egy nyomtató, egy program és némi nyersanyag felhasználásával. Az újonnan kifejlesztett termékek egy része is csökkenti a globális értékláncok hosszát és bonyolultságát. Az elektromos meghajtású gépkocsik csupán 7 ezer alkatrészből állnak szemben a robbanómotoros autókkal, amelyek gyártásához 30-35 ezer alkatrészt használnak fel. Ez rövidebb beszállítói láncokat és kisebb munkaigényt feltételez. Ezáltal a termelés helyének eldöntésében nem a munkaköltség vagy az értéklánc vállalatainak közelsége játssza a kizárólagos szerepet, hanem például a fogyasztási hely közelsége is. 8-10. ábra: Az immateriális javak szintje és növekedési üteme 66

Gyógyszer, orvosi készülék 29

Gép 17

Számítógép, elektronika IT szolgáltatás

Textil

8 8

Villamos gép

Bányászat

őg

s g

Egyéb szolgáltatás

r s Nyomtatás, papír g

Étel, ital

ű rg

Vegyi termék

r ű

12 4 7

Egészségügy

Szállítás

Változás 2000 2016 Szellemi javak költség/bevétel

Megjegyzés: sötétkék oszlop: a szellemi javak költsége a bevételhez képest. Világoskék vonal: a szellemi javak értéke a bevételhez képest, változás 2000–2016. Forrás: McKinsey (2019).

— 418 —

8.1. A globalizáció helyzete és jövője

8-3. keretes írás Speedfactory: az Adidas bajorországi gyára

2015-ben az Adidas cipőgyárat épített a bajorországi Ansbach-ban, és nemsokára még egyet az egyesült államokbeli Atlantában is. Kettős oka volt a két „Speedfactory” felépítésének. A cipőkészítés munkaigényes termelés, és a munkaköltségek egyre nőttek a kínai piacon. Természetesen még a megnövekedett bérek sem közelítették meg a bajor bérszínvonalat, azonban a különbség és az ebből eredő profit csökkent. Az európai gyár mind a munkaköltségeket, mind a hosszú termelési és szállítási időt lényegesen lerövidítette azáltal, hogy termelését közelebb vitte a végső fogyasztókhoz. A növekvő munkaköltségeken kívül a vállalat másik gondja az volt, hogy nagyon sokáig tartott a cipők tervezése és legyártása. A hagyományos gyárakban 40 éves gyártási folyamatok szerint készülnek a cipők, és gyártásuk a hosszú értékláncok miatt két hónapig tart. Ezután a megrendeléstől további 2 hónapba telik, amíg a sportcipő az európai vagy amerikai üzletekbe jutott, hacsak nem a drága légi szállításhoz folyamodtak. Az új gyárban a termelést nagymértékben automatizálták, amivel a munkaigényt sikerült töredékére csökkenteni. A Speedfactory-ban csupán 160 dolgozónak lesz állása és ezért a magas munkaköltség nem korlátozta a gyár Európába telepítését. Az európai rendelések szállítási idejét és költségét az új gyár elhelyezkedése természetesen lerövidítette. A globális értékláncok okozta időveszteséget úgy csökkentette az Adidas, hogy a gyár maga állítja elő szinte az összes köztes terméket ahelyett, hogy megvenné őket egy másik termelőtől. Egy új cipő termelését először számítógépen szimulálják, hogy az esetleges problémákra már a fizikai termelés előtt fény derüljön. Ezek olyannyira lerövidítették a cipő elkészítésének idejét, hogy a tervezés után egy héttel már megrendeléseket fogadhat a gyár. Az új technológia nagyobb szabadságot enged a tervezésben is. Az Adidas különböző városok átlagos futóinak jellemzőire szabott cipőket gyárt, amelyek jobban kiszolgálják a helyi speciális igényeket (Londonban például

— 419 —

8. A geopolitika és gazdaság a 21. században

sokan járnak futva a munkába, New Yorkban pedig jellemzően hosszú távokat futnak az emberek). A Speedfactory alapításával az Adidas 2018-ban elnyerte a Német Innovációs Díjat a nagyvállalatok kategóriában. Az Adidas versenytársa, a Nike is hasonló változtatásokat eszközölt termelésében. Becslések szerint a sportcipők 20 százalékát ilyen módon állítják majd elő 2023-ban. Forrás: Bain (classic.qz.com)

Mekkora kockázattal jár a részvétel a globális értékláncokban? Egy vállalat részvétele a globális értékláncokban vagy egy ország kitettsége számottevő kockázatokkal is jár. A globális értékláncokhoz való kapcsolódás csökkenti a költségeket, de a komplex termelési kapcsolatok hossza és bonyolultsága fennakadásokat okozhat a termelésben és a költségeket is változékonnyá teheti. A partner vállalatok leállásának következményeképpen a forgalmazási láncban mindenütt jövedelemveszteség történhet. A fennakadásokkal küszködő vállalat kereslete beszállítói felé csökken, vásárlói pedig nem jutnak hozzá a köztes termékhez, ami megakadályozhatja őket végtermékük előállításában. Ilyen kockázatokat hordoznak magukban a természeti katasztrófák, a beszállító vagy felvásárló vállalatokat ért károk, a válságok, a vállalatot érő sokkok és az országok kereskedelmi szabályozásának változásai. A Japánt megrázó földrengés és cunami 2011-ben például nemcsak Japán gépkocsi termelését vetette vissza 48 százalékkal, hanem azokét az országokét is, ahova a japán vállalatok szállították be a köztes termékeket: Thaiföldön 19 százalékkal, a Fülöp szigeteken 24 százalékkal és Indonéziában 6 százalékkal esett vissza a gépkocsit termelő vállalatok kibocsátása. A földrengés hatását kb. három hónapig lehetett érezni a globális autóiparban (UN ESCAP, 2013). A 8-11. ábra bemutatja, hogy a legfontosabb esemény, ami fennakadásokat okozott a GVC-k működésében a kereskedelmi partner (vagy a partner partnerének) fúziója, — 420 —

8.1. A globalizáció helyzete és jövője

felvásárlása vagy eladása volt, amit a tűzkár, szélsőséges időjárás, és a vállalat átalakítása követ. 8-11. ábra: A globális értékláncokban fennakadásokat okozó legfontosabb események

113

Szabályozás vált

Földrengés, árvíz

Reorganizáció

Sztrájk

Felszámolás

125

120

ő r s

237

210

150

250

Felvásárlás, eladás

580

Megjegyzés: az ábra bemutatja a legfontosabb eseményeket, amelyeket a Resilinc fennakadásokat monitorizáló vállalat potenciálisan veszélyesnek ítélt meg. Az eredmények több mint 100 000 forrás monitorizálásából erednek. Forrás: Kahn - Perez (2019).

A vállalatok a GVC-k által generált kockázatokra úgy reagálnak, hogy megpróbálják lecsökkenteni kitettségüket egy adott vállalat vagy földrajzi régió felé. A globális vállalatok például kockázatnak érzékelhetik, hogy kevés beszállítójuk van, és ezek mind kínai cégek. A kevés beszállító veszélyezteti a folyamatos ellátást, egy távoli ország pedig sebezhetővé teszi a vállalatokat a szállítási költségek változására, a potenciális szállítási kapacitásbeli problémákra és árfolyamkockázatot is jelenthet. Hogy a vállalatok csökkentsék a költségeket érintő koc-

— 421 —

8. A geopolitika és gazdaság a 21. században

kázatokat és fennakadásokat, más feltörekvő országok vállalataival is beszállítói kapcsolatokat építettek ki (Malik és szerzőtársai, 2011). A globális termelési láncok jelenléte egy országban felerősíti a külső sokkok begyűrűzésének valószínűségét és azok erejét. A válságok jelentősen visszavetik a nemzetközi kereskedelem szintjét, ami pedig negatívan hat az országok kibocsátására. A köztes termékek többször is részt vesznek a kereskedelemben, ezért ha egy végtermék iránt a kereslet lecsökken, ennek hatása végigfut az GVC egészén és minden szinten csökkenti a kereskedelmet (OECD, 2013). A 2007–2008-ban kezdődő globális pénzügyi válság egész világgazdaságra kiterjedő hatását nemcsak a pénzügyi globalizáció, hanem az értékláncok révén történő összefonódások is magyarázták. Például a globális autópiaci kereslet csökkenése ma már nem csak a hagyományos járműgyártó országok növekedését veti vissza, hanem a kihelyezett termelés és a beszállítói lánc révén például a kelet-közép-európai országokét és számos fejlődő gazdaságét is. Ez a kockázat azonban kifizetődhet, mert másfelől a globális konjunktúrából is nagyobb mértékben tudnak részesedni ezek az országok ahhoz képest, mint akkor, ha nem vettek volna részt a globális értékláncokban. További kockázat az a globális értékláncokban részt vevő országok számára, hogy a vezető multinacionális vállalatok – amelyek a GVC-k legfőbb nyertesei – óriási piaci erőre tettek szert. Az utóbbi időszak folyamatos felvásárlásai és vállalati összeolvadásai következtében létrejöttek a „szupersztár vállalatok”, amelyek nagyon nagyok lettek. A legnagyobb vállalat, az egyesült államokbeli Walmart bevétele például összemérhető az argentínai GDP-vel, a Wolksvagené a finn GDP-vel és a Samsungé a göröggel (8-12. ábra). Ezek a vállalatok nagyon nagyok, innovatívak, komoly piaci erejük van és ezért termelékenységük óriási, ami nagy profitteremtő képességgel párosul. A nagy piaci erő azonban megemelheti az árakat, ráadásul belépési korlátként működhet az új vállalatok számára. A verseny hiánya hosszú távon alacsony beruházásokhoz, romló kutatási és fejlesztési eredményekhez és ezáltal csökkenő termelékenységhez vezethet. — 422 —

8.1. A globalizáció helyzete és jövője

A szupersztár vállalatok részben azt is okozták, hogy az utóbbi évtizedekben a munkabér részesedése a nemzeti számlákban egyre csökken. Ezek a vállalatok nagy bevétellel rendelkeznek és dolgozóik száma ugyanakkor nagyon alacsony tőkeállományukhoz képest. Növekedésük azt eredményezi, hogy az iparágban dolgozók egyre kisebb részét kapják meg a termelt értéknek és ezáltal a bérhányad csökken (Autor és szerzőtársai, 2017). 8-12. ábra: A világ legnagyobb vállalatainak éves bevétele akkora mint egyes országok GDP-je

23,4 %

25,7 %

22,0 %

Megjegyzés: Az ábra bemutatja a legnagyobb globális vállalatokat és éves bevételükkel öszszemérhető GDP-vel rendelkező országokat. Forrás: MNB infografika.

A globális értékláncok több országban is jelen levő vállalatai a nemzeti költségvetések bevételi oldalát is negatívan befolyásolják. Ezek a vállalatok úgy irányítják könyvvitelüket, hogy leányvállalataik az adóparadicsomokban sokkal nyereségesebbek legyenek mint azok, amelyek magas adózású országokban működnek. Ennek következménye, hogy a magas adózású országokban sokkal kevesebb adót fizetnek mint amennyi működésük szerint elvárható lenne (Torslov és szerzőtársai, 2018). Ezek a folyamatok korlátozzák a kormányok adópolitikájának mozgásterét. — 423 —

8. A geopolitika és gazdaság a 21. században

Felhasznált Irodalom Autor, D. – Dorn D. (2013): The Growth of Low-Skill Service Jobs and the Polarization of the US Labor Market. American Economic Review 103(5), 1533–1597. Autor, D. – Dorn, D. – Katz, L. – Patterson, C. – Van Reenen, J. (2017): The Fall of the Labor Share and the Rise of Superstar Firms. NBER Working Paper No. 23396. Bain, M.: Adidas. A German Company Built a „Speedfactory” to Produce Sneakers in the most Efficient Way. https://classic.qz.com/perfect-company-2/1145012/a-german-company-builta-speedfactory-to-produce-sneakers-in-the-most-efficient-way/ Baldwin, R. (2016): The Great Convergence. Information Technology and the New Globalization. Cambridge and London: The Belknap Press of Harvard University Press. Baldwin, R. (2019): The Globotics Upheaval. United States: Oxford University Press. Berthou, A. – Chung, J. – Manova, K. – Sandoz, C. (2018): Productivity, (Mis)Allocation and Trade. mimeo, University College London. Brynjolfsson, E. – McAfee, A. (2016): The Second Machine Age. Work, Progress and Prosperity in a Time of Brilliant Technologies. New York és London: W. W. Norton and Company. Discover Containers, The Complete History of Shipping Containers. discovercontainers.com/acomplete-history-of-the-shipping-container/. Utoljára megnyitva 2019.05.29. Eurostat (2019): Statistics Explained. https://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index. php?title=File:Extra-EU_trade_in_goods_by_broad_economic_category,_EU-28,_2016_(%25_of_ total)_GL17.png Harley, C. K. (1988): Ocean Freight Rates and Productivity, 1740–1913: The Primacy of Mechanical Invention. The Journal of Economic History 48(4) 851–876. iLabour Project, Investigating the Construction of Labour Markets, Institutions and Movements on the Internet, ilabour.oii.ox.ac.uk. IMF Balance of Payments Adatbázis: data.imf.org. Khan, S. – Perez, A. (2019): EventwatchR 2018 Annual Report. Resilinc. Malik, Y. – Niemeyer, A. – Ruwadi, B. (2011): Building the Supply Chain of the Future. McKinsey Quarterly, január. McDonald, N. (2018): Digital in 2018: World’s Internet Users Pass the 4 Billion Mark. Wearesocial. com. McKinsey Global Institute (2019): Globalization in Transition: The Future of Trade and Value Chains. Organization for Economic Co-operation and Development (2013): Interconnected Economies: Benefitting from Global Value Chains – Synthesis Report.

— 424 —

8.1. A globalizáció helyzete és jövője Ortiz-Ospina, E. – Beltekian, D. – Roser, M. (2018): Trade and Globalization Our World in Data, ourworldindata.org/trade-and-globalization. Ortiz-Ospina, E. (2018): Does Trade Cause Growth? Our World in Data, ourworldindata.org/ trade-and-econ-growth. Torslov, T. – Wier, L. – Zucman, G. (2018): The Missing Profit of Nations. NBER Working Paper No. 24701. United Nations’ ESCAP (2013): Building Resilience to Natural Disasters and Major Economic Crises. UNCTAD (2017): Information Economy Report 2017. Digitization, Trade and Development. United Nations. World Bank Data, https://data.worldbank.org/, utoljára megnyitva 2019.05.31.

— 425 —

8.2.

Új kereskedelmi és gazdasági rendszerek Eszterhai Viktor

A 2007-2008-as pénzügyi válságot követően a globális kereskedelem növekedésének a megtorpanásával egy rövid ideig úgy tűnt, véget ér a globalizáció korábban megállíthatatlan trendje. A válságot követő évtizedben azonban egyre többen vélik úgy, hogy a globalizáció inkább egy új szakaszába lépett, amely „poszt-atlanti globalizációként” azonosíthatunk. A „poszt-atlanti globalizációként” megkérdőjelezi a világgazdaság korábbi atlanti centrikusságát, növekvő teret adva a nem nyugati nagyhatalmak számára, hogy aktívan alakítsák a környezetüket. A felemelkedő nagyhatalmak közül kiemelkedik Kína, amely az Egy övezet egy út kezdeményezésen keresztül hozzálátott Eurázsia kapcsolatrendszerének az átalakításához, azzal a céllal, hogy ez a megarégió visszanyerje a világgazdaságon belül betöltött egykori vezető szerepét. A kezdeményezés szempontjából kulcsfontosságú Kína és az Európai Unió együttműködése, amely bár nem mentes a kihívásoktól, hosszabb távon azzal kecsegtet, hogy a globalizáció folyamatát egy a fejlődő országok számára is igazságosabb és környezeti szempontból fenntarthatóbb mederbe tereli.

— 426 —

8.2. Új kereskedelmi és gazdasági rendszerek

Hogyan alakult ki a globális kereskedelmi rendszer? A 21. század elejére önálló nemzetgazdaságokról egyre kevésbé beszélhetünk, mert azok egy-két extrém példától eltekintve integrálódtak a világgazdaságba. Ezt a folyamatot leggyakrabban globalizációként azonosítjuk, amelynek bár, egy átfogóbb értelmű fogalom,91 egyik legfontosabb forrása mindenképpen a világgazdaság egyre mélyebb integrációja. A globalizáció fejlődési irányával kapcsolatos évtizedeken keresztül meghatározó konszenzust, jól tükrözi az ENSZ korábbi főtitkárának (1996–2006), Kofi Annan szavai: „a globalizáció visszafordíthatatlan folyamat, nem egy lehetőség” (Habich & Nowotny, 2017). A globalizációra, a határokon túli gazdasági kapcsolatok elmélyülésére a közgazdász társadalom többsége pozitív folyamatként tekintett (Ohmae, 1999; Cairncross, 2001). David Ricardo komparatív előnyök elve alapján ugyanis a kereskedelemmel mindenki jól jár, abból mindenki részesedni tud (Friedman, 2005). A döntéshozók feladata mindezek tükrében ezért nem volt más, mint a nemzetközi kereskedelem előtti akadályok lebontása, az egyre teljesebb liberalizáció. A világkereskedelem ez elmúlt másfél évszázadban nem csupán menynyiségi tekintetében nőtt dinamikusan, de világgazdaság teljesítményéhez viszonyítva is egyre nagyobb szerepet tölt be: míg 20. századközepén csupán az exportált termékek ás szolgáltatások alig haladták meg a globális GDP 10 százalékát, mára ez megközelíti a 25 százalékot. (8-13. ábra)

Gazdasági értelemben a globalizáció alatt a gazdasági szereplők közötti növekvő kölcsönös függőséget értjük, amelyet kiterjed a tőke, az áruk, szolgáltatások és a humán erőforrások határokon átnyúló mozgására. A folyamat eredményeként az országok közötti földrajzi, kulturális, gazdasági és intézményi távolság csökken.

— 427 —

8. A geopolitika és gazdaság a 21. században

8-13. ábra: Az exportált termékek és szolgáltatások értéke a globális GDP-hez viszonyítva 35

29,38

35 30

0 1960 1962 1964 1966 1968 1970 1972 1974 1976 1978 1980 1982 1984 1986 1988 1990 1992 1994 1996 1998 2000 2002 2004 2006 2008 2010 2012 2014 2016

Forrás: World Bank, 2019.

A globalizáció történetével foglalkozó szakirodalom jellemzően több szakaszra bontja annak fejlődését (Ortiz, Beltekian & Roser, 2019). Bár egyes vélemények szerint az egységes világgazdaság már a korai gyarmatosítás (16. század) időszakára is használható értelmezési keret (O’Rourke, & Williamson, 2002; Steger, 2017), a szakirodalom abban egységes, hogy a globalizáció első nagy hullámát a 19. századi változásokhoz köti, amelyben az ipari forradalom tömegtermelése, a technológiai újítások (mindenekelőtt a szállítás területén) és a gyarmati versenyfutás egyaránt hozzájárult (Baldwin, 2019). A két világháborút követően a világkereskedelem bővülése átmenetileg megtorpant, majd a másod világháborút követően a globalizáció második hulláma a kereskedelem drasztikus felfutását eredményezte és a nemzetgazdaságok ma ismert integrációjának a korszaka köszöntött be. A folyamatban meghatározó szerepet játszott tranzakciós díjakat jelentősen csökkentő technológiai újítások (polgári légi közlekedés fejlesztése, a tengeri szállítás termelékenységének növekedése, valamint a telefon elterjedése mint a kom— 428 —

8.2. Új kereskedelmi és gazdasági rendszerek

munikáció elsődleges formája stb.). A csökkenő tranzakciós költségek azzal jártak, hogy az államok közötti kereskedelemben nem csupán azok a termékek jelentek meg, amelyek az egyes nemzetgazdaságban hiányzott, hanem a komparatív előnyök értelmében akár ugyan azon termékkategóriákba tartozó áruk is. Mindez nagyobb specializációhoz, a termelési és elosztási láncok kialakulásával és egyre komplexebbé válásával járt (Ortiz, Beltekian & Roser, 2019). A világkereskedelem meghatározó trendje szerint egyre kisebb a kész termékek aránya a nemzetközi cserén belül, szemben a félkész termékekkel és az alkatrészekkel (Rees, 2018). Tipikusan az értéklánc alacsonyabb hozzáadott értéket képviselő állomásai, ahol nincs szükség magasan képzett munkaerőre, fejlett technológiára a fejlődő országokba települtek át. A második világháborút követő globalizáció második hullámának a fontos jellemzője, hogy a fejlett országoknak a gazdaság legfontosabb szektora egyre inkább a szolgáltatás lett, amely kihatott a globális kereskedelemre is. 2017-re a szolgáltatások részaránya a globális exporton belül meghaladta a 24 százalékot (Ortiz, Beltekian & Roser, 2019). Végül a globalizáció második hullámának fontos jellegzetessége, hogy a második világháború után továbbá létrejött, ún. Bretton Woods-i intézményrendszer, amely keretében megszületett a Világbank, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT), amely 1995-ben a Világkereskedelmi Szervezetként (WTO) újult meg azzal az igénnyel, hogy a világgazdaság átfogó egészét – így egyben a globális kereskedelmet is – szabályozza.

Milyen hatást gyakorol a poszt-atlanti globalizáció és a globális kereskedelmi rendszerre? A 2007-es pénzügyi válságot követően a globális kereskedelem növekedésének a megtorpanását többen a globalizáció végeként azonosították (King, 2017). Kétségtelen a globális kereskedelem volumene jelentősen csökkent, amely megkérdőjelezte a globalizáció magától értetődőnek tűnő olyan fejlődési módját mint a korlátlan növekedést, az uniformalizálódást, vagy a földrajzi tér eljelentéktelenedését. Egyes — 429 —

8. A geopolitika és gazdaság a 21. században

vélemények szerint azonban ez a megtorpanás csak átmeneti, a tőke, az információ és az emberek áramlása (például a nemzetközi turizmus, az interneten keresztüli ingyenes hívások stb.) ugyanis továbbra is dinamikusan bővülnek (Altman, 2019). A globalizáció jellegzetességeivel foglalkozók másik tábora amellett érvel, hogy a globalizáció egy új szakászához érdekezett, amelyet poszt-atlanti globalizáció (máshol „globalizáció 2.0”) fogalmával igyekeznek megragadni (Li, 2012). E nézet szerint a globalizáció korábbi szakaszának a legfőbb jellemzője a nyugati kultúra egyetemességének feltételezése, amelyre úgy épült fel a globális kereskedelmi és gazdasági rendszer, hogy az a nyugati normákat és értékeket tartotta meghatározónak. A poszt-atlanti globalizáció tehát ennek a korszaknak a végét, ugyanakkor a „nem-nyugati” modernitás új formáival jellemzett identitások és kultúrák kölcsönös függőségét jelenti. Az elmúlt két évszádban az „atlanti” globalizáció rendszer egyik fontos jellemzője volt, hogy annak működését a nyugati nagyhatalmak, mindenekelőtt az Amerikai Egyesült Államok (USA) érdekei határozták meg, amelyet a nemzetközi intézményrendszer híven tükrözött. Bár a feltörekvő gazdaságok növekedését az USA jellemzően támogatta, de a legtöbb államnak nem volt joga a világkereskedelem szabályozását érdemben befolyásolni, csak követte az USA szabályait. A poszt-atlanti globalizáció koncepciója egy új regionalizmust feltételez, amelybe immáron más államok is szabályalkotó szereplőként igyekeznek fellépni. Milyen érvek hozhatók fel tehát a poszt-atlanti globalizáció mellett? Mindenekelőtt kiemelendő, hogy a világgazdaságon belül a nyugati országok dominanciája csökken, míg új szereplők erősödnek meg. Tehát a régi, az USA hegemonikus szerepével jellemezhető rend átalakult, multipolarizálódik (Acharya, 2017). Napjainkra az USA mellett az EU és Kína hasonló fajsúlyú szereplőkké váltak a világgazdaságon és globális kereskedelmen belül. Az USA bár továbbra is a világ legnagyobb nemzetgazdasága folyó áron számítva, vásárlóerő paritáson számítva azonban Kína és az EU is megelőzi. A kereskedelembe kerülő termékek értéke szerint – az EU-n belüli kereskedelmet nem számítva — 430 —

8.2. Új kereskedelmi és gazdasági rendszerek

– továbbra is az USA a világ legnagyobb importőre, amelyet az EU és Kína követ. Az export tekintetében Kína az első, megelőzve az EU-t és az USA-t (8-14. ábra). 8-14. ábra: A világ három gazdasági centrumának részesedése a globális bruttó gazdasági teljesítményből vásárlóerő paritáson számolva és kereskedelemből (2018) 60

60 50

50 16,3

14,9

15,2

20 10

40 15,1

18,7

16,6

10,9

13,6

16,2

Részesedés a globális importból

Részesedés a globális exportból

20 10 0

0 Részesedés a globális GDP-ből (PPP) Kína

Amerikai Egyesült Államok

Európai Unió

Forrás: IMF, 2019 & WTO, 2019.

Második fontos szempont az értékláncok regionalizációja. Amennyiben arra a kérdésre keresünk választ, hogy a kereskedett áruk mekkora hányada képezi részét a globális értékteremtési láncnak, akkor azt találjuk, hogy a világgazdaság három nagy centruma hasonló mértékben vesz részt a globális értékláncban. Az USA által exportált termékek 46 százalékára, a Kína által exportált termékek 44 százalékra volt ez igaz. Az EU esetében, amennyiben kiszűrjük az EU-n belüli kereskedelmet, akkor ez az érték csak 23 százalék. Érdemes azt is vizsgálni, hogy a kereskedett termékek mekkora része épül be további termékekbe a vizsgált országokban. Az EU exportjának csupán globális értékláncokon keresztül folytatott kereskedelmének mindössze 3,3 százaléka érkezett — 431 —

8. A geopolitika és gazdaság a 21. században

az Egyesült Államokból, és 4,2 százalék Kínából. Az Egyesült Államok és Kína közötti értékláncok korlátozottak. Az Egyesült Államok bruttó exportjának csak mintegy 3 százaléka származott a Kínával kapcsolatot tartó értékláncoktól. Kína még ennél is függetlenebb, amerikai exportjának csupán 2,6 kötődik az amerikai értékláncok. Magasabb értéket képvisel az európai értékláncok az USA és Kína esetében, 16,2 százalék, illetve 17,1 százalék. Ezek az értékek. Kína, USA és az EU piacai függetlenebbek egymástól mint azt az anekdotikus példák (például Apple) sugallják (Rees, 2018). Mindez azt tükrözi, hogy a termelési láncok a három nagy gazdasági centrum esetében elsősorban saját régióújukra terjed ki, azok életében játszanak domináns szerepet (Timmer és szerzőtársai, 2014). A piacok regionalizációja a poszt-atlanti globalizáció következő, harmadik fontos jellemzője. A globalizáció korábbi szakasza esetében a legfontosabb piacot az amerikai jelentette. Ma már egyre kevesebb termék esetében tudja az USA korábbi pozícióját megőrizni. Mindez azzal jár, hogy a termékek, a szabványok a nagyobb piacok igényei szerint alakulnak és korábbi „univerzális” és egyforma jellegüket elvesztik. Különösen igaz ez a regionális termelés szintjén: míg korábban a globális piac létezett, ma a termelők különbséget tesznek a kínai, amerikai és gyakran az európai piac között. Negyedik fontos jellemző a protekcionizmus. A bezárkózás és közjó biztosítása jelentette költségek elutasítása jellemzi több nyugati országot, elsősorban az USA-t. Az USA egyre nyilvánvalóbb visszalépése a globális vezető szereptől, azon túl, hogy bizonyítja a nemzetközi rend multipolarizálódását, a globalizáció korábbi szakaszának a létjogosultságát kérdőjelezi meg, mert az - mint azt láttuk- alapvetően az USA érdekein és értékein alapul. Az egyre protekcionistább USA-val párhuzamosan a fejlődő országok nagyobb beleszólást kérnek a globális gazdasági ügyekbe, különösen Kína, amelyet jól tükröz Xi Jinping 2017 januárjába a Davosi Világgazdasági Fórumon megtartott beszéde (Xi, 2017). Fontos megjegyezni, hogy a fejlődő országok továbbra sem érdekeltek a rendszer megszűntetésében, ezért elsősorban saját érdekeit — 432 —

8.2. Új kereskedelmi és gazdasági rendszerek

jobban képviselő reformok mellett érvelnek, a lakosságuk jellemzően pozitív véleményt alkot a globalizációról (Stokes, 2016). Ilyen feltételek mellett különösen veszélyes a Trump-adminisztráció azon megközelítése, hogy a vámokat politikai fegyverként veti be. Ennek hatása a nemzetközi kereskedelemben nem csupán jelentős bizonytalansági tényezőként jelenik meg, de az egész kereskedelmi rendszert veszélyezteti, ugyanis a többi országok protekcionista erőinek sincs okuk arra, hogy ne használják fel Donald Trump fenyegetéseit saját követeléseik alátámasztására egyéb kereskedelmi jellegű vitákban. A poszt-atlanti globalizáció modellje azt sugallja, hogy a közelmúltban tapasztalt feszültségek (például amerikai-kínai kereskedelmi háború) ellenére a globalizáció továbbra is nehezen megállítható vagy megfordítható folyamat, viszont úgy tűnik a korábbi sémák, univerzálisnak vett igazságok kérdőjelződnek meg. A multipolarizáció és regionalizáció így a globalizáció új időszakának a meghatározó trendjei lesznek.

Eurázsia mint a világgazdaság új tengelye? Ázsia ma a világgazdaság legfontosabb régiója, amely a Föld népességének mintegy 60 százalékát teszi ki, míg vásárlóerő paritáson a világ bruttó gazdasági teljesítményének 46,7 százalékát (nominál értéken 35,5 százalék) adta 2018-ban (8-15. ábra). Az ázsiai térség az elmúlt évtizedekben a globális növekedés motorjaként azonosítható, ahol az előrejelzések szerint a következő évtizedben az éves növekedés várhatóan gyorsabb lesz, mint a világ legtöbb régiójában.

— 433 —

8. A geopolitika és gazdaság a 21. században

8-15. ábra: Ázsia súlya a világgazdaságon belül (vásárlóerő paritáson számolva). 50

% 45,30

2018

2016

2014

5 2012

5 2010

2008

2006

2004

2002

2000

1998

1996

1994

1992

1990

1988

1986

1984

1982

1980

Forrás: IMF, 2019.

Ázsia súlyának gyors növekedése alapjaiban kérdőjelezi meg a világgazdasági rendszert évszázadokon keresztül meghatározó atlanti centrikusságot. Bár a jövőt számtalan kihívás éri (középső jövedelem csapdája, a véges természeti erőforrásokért való versengés, a továbbra is fennálló jelentős országok és régiók közötti különbségek, a globális felmelegedés és éghajlatváltozás stb.), úgy tűnik a jövőben visszaáll az ipari forradalom előtti világgazdasági rend, amelyben Ázsia volt a világgazdaság legfontosabb centruma (Frank, 1998). Mindezek miatt a jövőben a globalizáció folyamatában várhatón az ázsiai kontinens és az ahhoz sikerrel kapcsolódó régiók fognak meghatározó szerepet betölteni. A régiók között mindenekelőtt várhatóan Európa, amely a világgazdaság egyik centrumaként fontos szerepet tölt

— 434 —

8.2. Új kereskedelmi és gazdasági rendszerek

be. A két kontinens közötti kereskedelem már most is a világgazdaság legfontosabb relációjaként azonosítható (Khanna, 2019). Az EU az ázsiai kontinens legfontosabb partnere, jelentősen megelőzve az USA-t (8-16. ábra). 8-16. ábra: Ázsia kereskedelme az EU-val és az USA-val (2018) 1400

Milliárd dollár

Milliárd dollár 1145

1200 1000

1088

947

1400 1200 1000

800

800 584

600

400

200

USA

Ázsia importja

USA

Ázsia exportja

Forrás: International Trade Centre, 2019.

Európa és Ázsia közötti kapcsolatok elmélyítésében a jövőben meghatározó szerepet töltenek be azon kezdeményezések, amelyek a poszt-atlanti globalizáció keretében a kontinensek közötti konnektivitást (fokozott összekapcsoltság) hivatottak elősegíteni (Acharya, 2017). Ezek a kezdeményezések magában foglalják az infrastruktúrát, a nemzetközi hitelezést és befektetést, a kutatási és innovációs együttműködést, a műszaki és szabályozási szabványok terjesztését, de a politikai döntéshozatal intézményeinek kiterjesztését is. Az elmúlt időszak legjelentősebb ilyen jellegű kezdeményezése a kínai Egy övezet egy út (Zheng, 2017).

— 435 —

8. A geopolitika és gazdaság a 21. században

Újraírja az Egy övezet egy út Eurázsia kapcsolatait? Az Egy övezet egy út – teljes néven a Selyemút gazdasági övezet és Tengeri Selyemút – kezdeményezést, a Kínai Népköztársaság elnöke, Xi Jinping hirdette meg 2013 szeptemberében a Nazarbajev Egyetemen, Kazahsztánban. A koncepció, mára az ország külföldi projektjeinek döntő hányadát egyfajta ernyőként fedi le, és a kínai külpolitika zászlóshajó kezdeményezésévé vált. A kezdeményezés egy olyan vízióként ragadható meg, amelynek célja újra definiálni Európa, Ázsia és Afrika kapcsolatrendszerét. Amint azt a kínai hivatalos dokumentumok is hangsúlyozzák, nem tervről, csupán kezdeményezésről van szó, mivel a megvalósításának nincsenek egyértelműen kijelölt szakaszai és jól meghatározott forgatókönyve (Vision and Actions, 2015). A kezdeményezéshez kapcsolódó projektek és ötletek rugalmasan alakíthatók, és ebben a kínai fél más államok, szervezetek és külföldi vállalatok aktív szerepvállalásában is bízik. Az Egy övezet egy út a régi Selyemút tudatos analógiájaként jelenik meg, amely egykor kiterjedt kereskedelmi hálózatként kapcsolta össze szárazföldön és tengereken Eurázsia és Afrika legjelentősebb civilizációs központjait. Az Egy övezet egy út nyíltan vallott célja, hogy a régi Selyemúthoz hasonlóan a gazdasági kapcsolatok elmélyítése mellett új csatornákat alakítson ki az információ, az ismeretek, gondolatok, eszmék, művészetek és technológiák áramlásához és cseréjéhez. A kezdeményezés össze kívánja kapcsolni azokat a régiókat, amelyek bár földrajzi értelemben egymáshoz közel helyezkednek el, a tengeri szállításon alapuló világkereskedelem dominanciája miatt egymással csak korlátozott mértékben érintkeznek. Bár úgy tűnhet, a hangsúly a szárazföldi összeköttetésen van, a kezdeményezés fontos részét képezi a tengeri kapcsolat is, amelyet jól tükröz az Egy övezet egy út 21. Századi Tengeri Selyemút nevet viselő ága (Wang, 2016). Az egész koncepció középpontjában a kapcsolat, vagy összeköttetés áll, amelynek a hivatalos állami dokumentumok öt módját emelik ki (Vision and Actions, 2015). Az első a politikai koordináció, amely egyes nemzeti, regionális, és nemzetközi intézmények politikáinak az — 436 —

8.2. Új kereskedelmi és gazdasági rendszerek

összehangolását jelenti. A második a fizikai infrastruktúra megvalósítását jelenti, amely új, és már meglévő közúti, vasúti, légi, olaj- és gázvezeték és optikai hálózatok összekapcsolásából áll, kiegészülve egymással együttműködő ipari parkokkal, logisztikai központokkal és tengeri kikötőkkel, átírva ennek a hatalmas régiónak a termelő központjait, piacai és nyersanyagforrásai közötti hagyományos gazdasági kapcsolatait. A harmadik a kereskedelem akadálymentes biztosítása, amely kezdetben a kereskedelem útjában álló bürokratikus akadályok csökkentését jelenti, de hosszabb távon szabadkereskedelmi övezetek kiterjesztését is magában foglalja. Az összeköttetés negyedik eleme a pénzügyi integráció, amely célja a pénzügyi szolgáltatások harmonizálása és közös szabályozása, az érintett régiók valutáinak a cseréje. Végül kiemelt szerepet kap a humán szféra kapcsolatainak az erősítése is, amely nagy hangsúlyt fektet a kultúra, valamint a kutatás és fejlesztés területén történő együttműködésre, ösztöndíj lehetőségeket és csereprogramokat nyújtva diákoknak, szakértőknek, kutatóknak, támogatja a turizmust stb. Az öt kapcsolat alapján az Egy övezet egy út leginkább egy komplex hálózatként ragadható meg, amely térben rendkívül rugalmasan bővíthető. A fizikai értelemben azonosítható, vagy a jövőben megvalósítandó infrastrukturális hálózatnak ugyanakkor vannak konkrét, kiemelt csatornái és csomópontjai, amely az úgynevezett főbb gazdasági folyosókban koncentrálódnak. A hat kijelölt szárazföldi folyosó az Új Eurázsiai Földhíd Gazdasági Folyosó, a Kínai–Pakisztáni Gazdasági Folyosó, a Kína–Indokínai-félsziget Gazdasági Folyosó, Közép-Ázsia– Nyugat-Ázsia Gazdasági Folyosó, a Banglades–Kína–India–Mianmar Gazdasági Folyosó (Vision and Actions, 2015), amelyet a 21. Századi Tengeri Selyemút egészít ki (8-17. ábra).

— 437 —

8. A geopolitika és gazdaság a 21. században

8-17. ábra: Az Egy övezet egy út fontosabb gazdasági folyosói

Forrás: a szerző szerkesztése.

A kezdeményezés tehát lényegesen több mint egy nagyszabású infrastrukturális program, valójában Kína az „öt összeköttetésen” keresztül egy új, az eurázsiai kontinenst a központba helyező geoökonómiai kezdeményezésként, kísérletet tesz a világgazdaság és nemzetközi rendszer átalakítására (Wang, 2016). Ázsia és Európa elmélyülő integrációja megváltoztathatja a jelenlegi globális rendszer atlanti jellegét, amelyet a nyugati hatalmak eredetileg a tengeri kereskedelem és a tengeri kereskedelmi útvonalak irányítása révén hoztak létre, kezdve a 16. századi gyarmatosítástól. Kína azonban nem csupán egy új hálózat megteremtésével hat a fennálló nemzetközi rendre. Az Egy övezet egy út jelentette keretrendszert megkezdte új, „párhuzamosan működő” intézményeivel is megtölteni. Ezek közé tartoznak az egyes régiók és Kína kapcsolatát új mederbe terelő interregionális intézmények mint a „16+1 Együttműködés”, de az ázsiai ország nagy figyelmet kapott új pénzügyi intézménye, az Ázsiai Infrastrukturális Befektetési Bank (AIIB) is (Heilmann és szerzőtársai, 2014). Az Egy övezet egy út kez-

— 438 —

8.2. Új kereskedelmi és gazdasági rendszerek

deményezése kulcsfontosságú szerepet tölthet be a jövőben a globális termelési értéklánc szerkezetátalakításában is. Az Egy övezet egy út tehát a konnektivitás (fokozott összekapcsoltság), mélyebb együttműködést irányoz elő, kiállva a globalizáció folytatása mellett, úgy hogy annak „nyugati” jellegét igyekszik mérsékelni. De nem csupán emiatt tekinthető a poszt-atlanti globalizáció meghatározó kezdeményezésének. Egyes vélemények szerint a poszt-atlanti globalizáció időszakában egyre inkább a beruházások, az infrastruktúra fejlesztése kerül előtérbe, szemben a korábbi időszakkal, amelyben elsősorban a kereskedelem bővülése volt a globalizáció legfontosabb hajtóereje.

Milyen lehetőségeket és kihívásokat tartogat az „Egy övezet egy út” az Európai Unió számára? Az EU és Kína közti kapcsolat az elmúlt évtizedekben rendkívül ambivalens volt. Egyfelől egymás fontos partnerei, másfelől a két oldal együttműködését számos érdekellentét és véleménykülönbség jellemezi. Mindez olyan keretet teremt, amely erősen befolyásolja az EU-n belül az Egy övezet egy úttal kapcsolatos diverz vélekedéseket és együttműködési lehetőségeket. Az egyik leggyakrabban hangoztatott kritika az EU-n belül az Egy övezet egy úttal kapcsolatban, hogy az egy túlzottan vázlatos vízió, amelyben nem egyértelmű az érdekelt felek pontos feladata: sokszor nem egyértelmű, hogy mely kínai intézmények felelősek a tervezésért és hogy az EU egyes alrendszereinek kivel kellene együttműködni (Grieger, 2016a). Ugyancsak gyakran felhozott bírálat, hogy az Egy övezet egy út keretében eddig megvalósult projektek – főként az infrastrukturális beruházások és azok finanszírozási formája – átláthatatlan, ellentmond az uniós jogszabályoknak (Grieger, 2016b). Az Egy övezet egy út keretében megvalósuló projektek (például vasútvonalak vagy úthálózat) révén megvalósuló infrastrukturális fejlesztések eredményeként megszülető jobb összeköttetés sem feltétlen előny, mert az egyben a kínai — 439 —

8. A geopolitika és gazdaság a 21. században

vállalatok számára nagyobb hozzáférést biztosít az európai és a környező országok piacához, amely természetszerűleg növekvő versenyt jelenthet az EU egyes vállalatai számára. Mindez párosul a kínai gazdaság folyamatban lévő struktúraváltásával. A növekvő bérek és a szigorúbb belső szabályozás miatt Kína az innováció vezérelt magas színvonalú ipari termelés irányába lép, amely támogatására a kínai kormány meghirdette az okos ipari gyártás, azaz az információs technológia és a termelés összefonódását fókuszba helyező modernizációs programját (Made in China 2025) (Wübbek és szerzőtársai, 2016). Az egyre magasabb hozzáadott értékkel termelő kínai vállalatok pedig elkerülhetetlenül fokozzák a versenyt az európai feldolgozóipari vállalatok számára. A kritikus hangok szerint Kína Egy övezet egy út kezdeményezése nem mentes a geopolitikai céloktól sem, mert megosztja az EU-t, tagállamait támogatókra és ellenzőkre bontva. Az Egy övezet egy út keretében megvalósuló új infrastruktúra (például vasúti szállítás) ugyanis az EU keleti tagállamait és a mediterrán kikötőket (például Pireuszt) részesíti előnyben, míg a nyugat-európai államok ennek eredményeként a szállítási útvonalak átrendeződésével kénytelenek szembenézni (Duchâtel & Duplaix, 2018). Gyakran megfogalmazott kritika, hogy a kezdeményezéshez kapcsolódó új intézményeket (például AIIB, Silk Road Fund stb.) az EU aktív részvétele nélkül hozták létre, amelyhez az csak csatlakozni tud. A szabályalkotó jogról való lemondás egyfajta kényszerhelyzetet teremt, amely azt tükrözi, hogy Kína úgy szeretné az EU támogató hozzáállását megszerezni, hogy abban jellemzően passzív és befogadó szerepet szán Európának. Az Egy övezet egy út kezdeményezés ugyanakkor számtalan előnnyel is kecsegtet. Az új transzkontinentális összeköttetések új piacokat is jelenthetnek az európai vállalatoknak. Az egymás mellett lévő régiók viszonylagos elzártsága (például Kelet-Európa, Közép-Ázsia, Kaukázus stb.) ugyanis az európai vállalatokat is sújtja, míg a megvalósulandó új infrastruktúra és hozzá kapcsolódó szolgáltatások komoly előnyt jelenthetnek (Herrero–Xu, 2016). A kezdeményezés projektjei továbbá számtalan befektetési lehetőséget tartogat az európai pénzügyi szektor

— 440 —

8.2. Új kereskedelmi és gazdasági rendszerek

számára, mert olyan régiókat érint, amelyek dinamikusabb növekedési potenciállal rendelkezik mint az európai piacok. A kezdeményezés céljai keretében jelentős átfedés mutat az Európai Bizottság Befektetési Terve Európára programmal, amelynek egyik célja az infrastrukturális szűk keresztmetszetek – mindenekelőtt kelet-nyugati kapcsolatok tekintetében – történő megszüntetése. Az Egy övezet egy út kezdeményezés legnagyobb ígéreteként egy eurázsiai gazdasági tér alakulhat ki, amelynek hatására a kereskedelem előtt álló akadályok csökkentésén túl, létrejöhet egy ún. „Selyemút értéklánc”. A „Selyemút értéklánc” a globális kereskedelmi rendszerben azért jelenthet jelentős változást, mert egybe eshet a negyedik ipari forradalommal. A negyedik ipari forradalom (a big data, a tárgyak internete, a mesterséges intelligencia, a kvantuminformáció és a genetikai technológia által) várhatóan alapjaiban alakítja a termelési és ellátási láncokat. Míg napjainkig a multinacionális vállalatok, az ipari láncokkal kapcsolták össze a világot, érdekeiket a maximális és optimalizált erőforrás-allokációhoz követték. A negyedik ipari forradalom a digitális konnektivitáson keresztül az áruk és szolgáltatások automatizált és önoptimalizált termelését (beleértve a szállítást és raktározást is), emberi beavatkozások nélküli önszabályozó, átláthatóságon és prediktív teljesítményen alapuló termelési rendszerek kialakulását teszi lehetővé. Ezekben a rendszerekben értékláncok decentralizáltan működnek, a rendszerelemek önálló döntéseket hoznak (Hofmann & Rüsch. 2017.). A negyedik ipari forradalom okozta technológiai újítások a jövőben lehetővé teszik teszi az eurázsiai termelési láncok kialakulását, amelynek feltétele Kína és az EU közötti konnektivitás elmélyítése. Ebben a folyamatban játszat kulcsfontosságú szerepet az Egy övezet egy út kezdeményezés. Kína nagyszabású beruházása a technológiai fejlesztésekben, ráadásul már a közeljövőben megfordítja a technológia áramlása hagyományos Nyugat-Kelet irányát.

— 441 —

8. A geopolitika és gazdaság a 21. században

Konklúzió: az egypólusú világgazdaság vége? Az Egy övezet egy út kezdeményezésben való aktív részvétel az EU számára azzal járhat, hogy átalakítja Európa évszázadokon keresztül meghatározó atlanti fókuszát, nagyobb teret engedve az eurázsiai orientációnak. Eurázsia felemelkedése a világgazdaságon belül az USA nemzetközi szerepének és befolyásának a drasztikus a csökkenésével járna, amely felgyorsítja az egyközpontú világgazdaság fragmentálódását. Az átalakuló világgazdasági rendszer miatt, a szereplőknek rövid távon kétségkívül számtalan bizonytalansággal kell szembe nézniük, mert a meglévő normák, értékek és szabályok elvesztik univerzális jellegüket. Hosszabb távon azonban Eurázsia felemelkedése, azzal kecsegtet, hogy a globalizációt egy a fejlődő országok számára is igazságosabb és környezeti szempontból fenntarthatóbb mederbe terelhető.

Felhasznált irodalom Acharya, A. (2017): After Liberal Hegemony: The Advent of a Multiplex World Order. Ethics & International Affairs, 31(3), 271–285. Altman, S. A. (2019): Five myths about globalization. The Washington Post, January 25. Baldwin, R. E. (2019): The great convergence: Information technology and the new globalization. Baldwin, R. – Martin, P. (1999): Two Waves of Globalisation: Superficial Similarities. Fundamental Differences (Sz. w6904). Cairncross, F. (2001): The death of distance: How the communications revolution is changing our lives (Completely new ed). Boston: Harvard Business School Press. Duchâtel, M. – Duplaix, A. S. (2018): Blue China: Navigating the Maritime Silk Road to Europe. European Council of Foreign Relations, April. http://www.ecfr.eu/page/-/Blue_China_ Navigating_the_Maritime_Silk_Road_to_Europe.pdf (2019. 06. 11.) Frank, A. G. (1998): ReOrient: Global economy in the Asian Age. Berkeley: University of California Press. Friedman, T. L. (2005): The world is flat: A brief history of the twenty-first century (1st ed). New York: Farrar, Straus and Giroux. Grieger, G. (2016a): One Belt, One Road (OBOR): China’s regional integration initiative. European Parliament Think Tank, Briefing, July. http://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/ BRIE/2016/586608/EPRS_BRI(2016)586608_EN.pdf (2019. 06. 12.)

— 442 —

8.2. Új kereskedelmi és gazdasági rendszerek Grieger, G. (2016b): Why China’s public procurement is an EU issue. European Parliamentary Research Service, December 2016. http://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/ ATAG/2016/593571/EPRS_ATA(2016)593571_EN.pdf (2019. 06. 14.) Habich, J. – Nowotny, V. (2017): A Closer Look at Globalization – Roots and Remedies. In A Closer Look at Globalization – The Positive Facets and the Dark Faces of a Complex Notion. Background paper, Trilogue, Salzburg 2017: Arts, Economy, Politics, Bertelsmann Stiftung, pp. 3–19. Heilmann, S. – Rudolf, M. – Huotari, M. – Buckow, J. (2014): China’s Shadow Foreign Policy: Parallel Structures Challenge the Established International Order. Merics: China Monitor, no. 18, 28 October. http://www.merics.org/fileadmin/templates/download/china-monitor/China_ Monitor_No_18_en.pdf (2019. 06. 19.) Herrero, A. G. – Xu, J. (2016): China’s Belt and Road initiative: can Europe expect trade gains? Bruegel Working Paper 5., 5 September. http://bruegel.org/wp-content/uploads/2016/09/WP-05-2016. pdf (2019. 06. 19.) Hofmann, E., – Rüsch, M. (2017): Industry 4.0 and the current status as well as future prospects on logistics. Computers in Industry International Journal, 89, 23–34. IMF (2019). World Economic Outlook, April 2019. https://www.imf.org/external/datamapper/ datasets/WEO (2019. 06. 12.) International Trade Centre (2019): List of exported products for the selected product. https:// www.trademap.org/(X(1)S(lfqvcv45vpfg3n452e2j2s55))/Product_SelProduct_TS.aspx?nvpm=1%7c%7c%7c%7c%7cTOTAL%7c%7c%7c2%7c1%7c1%7c2%7c2%7c1%7c1%7c1%7c1 (2019. 06. 12.) Khanna, P. (2019): The future is Asian: Commerce, conflict, and culture in the 21st century (First Simon & Schuster hardcover edition). New York: Simon & Schuster. King, S. D. (2017): Grave new world: The end of globalization, the return of history. New Haven, CT: Yale University Press. Li, E. X. (2012). Globalization 2.0. New Perspectives Quarterly, 29(1), 40–44. O’Rourke, K. H., – Williamson, J. G. (2002): When did globalisation begin? European Review of Economic History, 6(1), 23–50.

Ōmae, K. (1999): The borderless world: Power and strategy in the interlinked economy. [management lessons in the new logic of the global marketplace] (Rev. ed). New York: HarperBusiness. Ortiz-Ospina, E. – Beltekian, D. – Roser, M. (2019): Trade and Globalization. Published online at OurWorldInData.org Rees, A. (2018): What if? Trade wars and global supply chains. Unicredit, Economics Thinking. 7 September. Steger, M. B. (2017): Globalization: A very short introduction (Fourth edition). Oxford, United Kingdom; New York, NY: Oxford University Press.

— 443 —

8. A geopolitika és gazdaság a 21. században Stokes, B. (2016): Unlike the West, India and China Embrace Globalization. Yale Global Online, October 18, yaleglobal.yale.edu/content/unlike-west-india-and-china-embrace-globalization (2019. 06. 17.) Timmer, M. P. – Erumban, A. A. – Los, B. – Stehrer, R. – de Vries, G. J. (2014): Slicing Up Global Value Chains. Journal of Economic Perspectives, 28(2), 99–118. Vision and Actions (2015): Vision and Actions on Jointly Building Silk Road Economic Belt and 21stCentury Maritime Silk Road. Issued by the National Development and Reform Commission, Ministry of Foreign Affairs, and Ministry of Commerce of the People’s Republic of China, with State Council authorization, March 2015. http://en.ndrc.gov.cn/newsrelease/201503/ t20150330_669367.html (2019.6.12) Wang, Y., – Chen, F. (2016): The belt and road initiative: What will China offer the world in its rise (First edition). Beijing: New World Press. World Bank (2019): Exports of goods and services (% of GDP). The World Bank Data. https://data. worldbank.org/indicator/ne.exp.gnfs.zs (2019.6.19) WTO (2019): Global trade growth loses momentum as trade tensions persist. Press Release 837. 2 April. https://www.wto.org/english/news_e/pres19_e/pr837_e.htm (2019. 06. 19.) Wübbeke, J. – Meissner, M. – Zenglein, M J. – Ives, J. – Conrad, B. (2016): Made in China 2025: The making of a high-tech superpower and consequences for industrial countries. Mercator Institute of China Studies, 2., December. https://www.merics.org/en/papers-on-china/made-china-2025 (2019. 06. 14.) Xi, J. (2017): President Xi’s speech to Davos in full. World Economic Forum, 17 January. https:// www.weforum.org/agenda/2017/01/full-text-of-xi-jinping-keynote-at-the-world-economicforum/ (2019. 06. 21.) Yafei, China’s Role in Steering the Future of Globalisation. Telegraph, May 10, 2017, www.telegraph. co.uk/news/world/china-watch/politics/role-in-steering-globalisation/; Zheng B., China’s ‘One Belt, One Road’ Plan Marks the Next Phase of Globalization. Huffington Post, May 18, 2017.

— 444 —

8.3.

A globális városok a 21. század új erőközpontjai: Hosszú távú fenntartható városi növekedés Csizmadia Norbert

Napjainkra a Föld népességének többsége városokban él, amely arány a jövőben tovább fog a városok javára növekedni. A gazdasági fejlődés a térben koncentrálódik, főleg a globális városokba és megarégiókba tömörül. A Fusionopolisok városi versenyképességet vizsgáló kutatásunk azt mutatta, hogy városok felemelkedésének korszakában 64 globális várostérség és megarégió található, amelyek összeköttetések korában, egymáshoz rendkívül komplex módon kapcsolódnak, de egyben éles verseny is megfigyelhető közöttük a globális funkciókért. A fejlett térségek nagyvárosi területei kétségtelenül már napjainkban is óriásgazdaságok. A jövőben folytatódni fog a városok és városhálózatok felemelkedése és a világgazdaság fő növekedési tengelyének és övezetének a szerepét fogják betölteni. Budapest jövőbeli városhálózata az egész Kárpát-medence. Budapest egy közel 2 milliós főváros, amely egy 4 milliós Budapest Gazdasági övezetet alkot, egy közel 10 milliós ország fővárosa, egy 24 milliós lakosságszámú Kárpát-medence központja, egy 64 millió Visegrádi négyek központja, amely Szlovéniával és Horvátországgal kiegészítve már 72 milliós lakosságszámot alkot, és egy 128 milliós 16+1 kezdeményezés központja.

— 445 —

8. A geopolitika és gazdaság a 21. században

Milyen jelentősége van a városoknak? 1800-ban a világ lakosságának mintegy 3 százaléka lakott csak városokban. Ez a szám a 20. század végére 47 százalékra emelkedett, 2015re pedig meghaladta az 50 százalékot. 2018-ban a Föld népességének 51 százaléka (3,6 milliárd fő) városokban él, ez az arány 2050-re 67,7 százalékra (6,3 milliárd fő) növekszik (UN, 2018). A városi területeken használják fel a természeti erőforrások 75 százalékát. A városokban állítják elő a globális GDP 80 százalékát. 60–80 százalékban a városokból eredeztethető a globális üvegházhatás. A városok azonban a Föld felszínének mindössze 3 százalékát fedik le. (UNEP, 2013) A városok egyben a növekedés, a paradigmaváltás fontos színterei. Amíg 1950-ben 83 olyan város létezett, amelynek népessége meghaladta az egymillió főt, addig mára a világon 577 db 1 millió feletti város található, 384 db 2 milliós város, 90 db 5 milliós város, 64 db 7 milliós város, 28 db 10 milliós város, valamint 12 db olyan város, amelynek lakossága meghaladja a 20 millió főt. A legdinamikusabban az Ázsia és Afrika városai növekednek (Un, 2018). 8-18. ábra: A világ városi népessége 1950–2030 között

Forrás: UN, 2015.

— 446 —

8.3. Új kereskedelmi és gazdasági rendszerek

Richard Florida, a Torontói Egyetem professzora, óriási adatbázissal bizonyítja, hogy életünk legfontosabb tényezője, hogy hol élünk. A gazdasági fejlődés motorjai nem egyenletesen oszlanak el a világban, hanem térben koncentrálódnak (Florida, 2003). A városoknak saját személyiségük van. Nem a technológia teszi naggyá és prosperálóvá a gazdaságot, hanem az emberek, akik formálják. A világ, és főleg a világgazdaság globális városokba és megarégiókba tömörül, és ott csúcsosodik ki. A globális városokat már nem a múlt, hanem a jövőjük határozza meg. Ezt a jövőt befolyásolja a globalizáció, az urbanizáció és a technológiai fejlődés. Emellett pedig figyelembe kell venni, hogy a városok milyen mértékben rendelkeznek a jövőre vonatkozóan oktatási, innovációs potenciállal és a környezeti erőforrásokat hosszú távon fenntarthatóan tudják-e hasznosítani. Egyre fontosabbak lesznek az új ötletek, az innováció orientált gazdaság, a technológia, a tehetségek vonzása és a befogadó munkaerőpiac, valamint a városok ingatlanpiaci dinamikája. Az „új világvárosok” újradefiniálják azt, hogy mit jelent a globális szó, mivel számos kisebb város sikeresen versenyez a nagyobb szomszédok ellen. A globalizáció korában nemcsak a nemzetgazdaságok, hanem a nagyvárosok is versenyben állnak egymással a regionális szerepkörű vállalati központokért. A globalizálódó világgazdaságban új, globális városi hierarchia alakul ki, aminek egyik fő mozgatója a nemzetközi tőke-, információ- és szolgáltatásáramlás. Azok a nagyvárosok, amelyek magukhoz tudják vonzani a nemzetközi nagyvállalatok regionális vagy globális központjait, ennek a hierarchiának vezető pozícióit foglalhatják el.

Miért meghatározó a városok hierarchiája? Geográfiai értelemben a HUB-ok a különböző gazdasági, kereskedelmi, közlekedési, innovációs hálózatok legaktívabb központjai, melyeknek globális és/vagy regionális szempontból is kiemelkedő szerepük van. Kisugárzásuk erősen befolyásolja a környező területek, — 447 —

8. A geopolitika és gazdaság a 21. században

a világgazdaság folyamatait. A HUB városok gazdasági erejükön kívül, gyakran egyéb szempontok szerint is csomópont szerepét töltik be a globális városhálózatban. A hubok lehetnek közlekedési hubok, tudás/innovációs/kreatív hubok, valamint az energiahálózati hubok. Az óriásvárosok – vagy más szóval megacity-k azok a városok, amelynek lakosságszáma meghaladja a tízmillió főt (UN, 2014). A megavárosok élén Japán fővárosa Tokió áll a maga 35 milliós népességével, de jelentős megacity Shanghaj, Hong Kong, New York, Los Angeles, Chicago, Bombay, Új-Delhi, Mexikóváros, Sao Paolo és Rio De Janeiro is. A megapoliszok több óriásváros összeolvadásából alakulnak ki. Bostontól Washingtonig húzódó mintegy 700 km hosszúságú megapolisz sávban 80 millió ember él. A technopoliszok olyan települések amelyben koncentrálódik a gazdasági és tudományos élet. A leghíresebb technopolisz térség az USA nyugati partvidékén található Szilícium-völgy, ahol a legjelentősebb csúcstechnológiai termelés születik és folytatódik. (Kovács, 2013) A várostömörülések (konurbáció) olyan több település által alkotott városi terület, ahol a lakosságszám növekedése és a beépített területek ebből fakadó bővülése miatt a települések fizikai határai elmosódnak és összefüggő beépített területet alkotnak. A legismertebb európai példa a Ruhr-vidék, ahol több mint 5 millió ember él, közel 40 településen. (Kovács, 2013) A világváros, vagy másnevén globális város olyan város, amelynek meghatározó befolyása van a társadalmi-gazdasági, a kulturális vagy pénzügyi és politikai területen. A globalizáció térnyersével egyre gyakrabban használjuk a globális város kifejezést. A globális városok jellemzői között szerepel, hogy aktívan részt vesznek nemzetközi események szervezésében, illetve jelentős nemzetközi intézmények helyszínei. Legalább egy nagy nemzetközi repülőtérrel rendelkezik, amely összeköttetésben áll a világ minden tájával, és a legnagyobb légitársaságok fő desztinációs központjai. — 448 —

8.3. Új kereskedelmi és gazdasági rendszerek

A globális városok központjaiban megtalálhatók a legfontosabb nemzetközi pénzügyi intézmények, vállalatközpontok és tőzsdék, amely kihatással van az egész világra. Nemzetközileg híres kulturális és oktatási intézményekkel, egyetemekkel és múzeumokkal rendelkezik. Pezsgő kulturális élete van jelentős nemzetközi filmfesztiválokkal, virágzó zenés és színházi élettel, nemzetközi terjesztésben elérhető médiaszolgáltatások központja, kiadók találhatóak a városban. Pezsgő sportélet jellemzi, nemzetközi versenyek és világversenyek, olimpiák megtartására szolgáló helyszínek és létesítményekkel. (Kovács, 2013) 8-19. ábra: Városi agglomerációk népességszám szerint csoportosítva

Forrás: Martineau, 2018.

A világvárosokkal kapcsolatos legfontosabb tudományos kutatások az angliai Leicestershire-ben található Loughborough-i Tudományegyetem Globalizációs és Világváros Tanulmányi Osztályán (GAWC) tettek kísérletet arra, hogy definiálják és kategorizálják a világvárosokat. A kutatási eredményként a városokat Alfa, Béta és Gamma városok kategóriákban csoportosították (GaWC, 2018). Később P. J Taylor vezetésével kezdeményezték, hogy definiálják újra a világvárosok fogalmát, és más eszközökkel csoportosítják őket (Taylor – Derudder, 2016). — 449 —

8. A geopolitika és gazdaság a 21. században

Széles körben globális városok – Nagyon nagy szereppel bíró városok: London és New York – Kisebb szereppel és kulturális befolyással rendelkező városok: Los Angeles, Párizs, San Francisco – Kedvező helyzetben lévő globális városok: Amsterdam, Boston, Chicago, Madrid, Milánó, Moszkva, Torontó Speciális helyzetű városok: – Gazdaságilag speciális helyzetű városok: Hong Kong, Szingapúr és Tokió – Politikailag és társadalmilag speciális helyzetű városok: Brüsszel, Genf, Strasbourg és Washington Világvárosok: – Kulturálisan: Berlin, Koppenhága, Melbourne, München, Oslo, Róma, Stockholm – Politikailag: Bangkok, Bécs, Peking – Társadalmilag: Manila, Nairobi, Ottawa Világviszonylatban vezető szerepet betöltő városok: – Elsősorban gazdaságilag: Frankfurt, Miami, München, Osaka, Sydney, Szingapúr, Zürich – Elsősorban nem gazdasági téren: Abidjan, Addisz-Abeba, Atlanta, Basel, Barcelona, Bombay, Denver, Harare, Kairó, Lyon, Manila, Mexikóváros, Sanghaj, Új Delhi

— 450 —

8.3. Új kereskedelmi és gazdasági rendszerek

8-20. ábra: A GaWC által rangsorolt világvárosok globális eloszlása.

Forrás: GaWC, 2011.

Miért értelmezzük újra a városok fogalmát? 2016 szeptemberében jelent meg a Brookings Institute által közzétett elemzés, melyben a globális városok hét típusát különítik el. Az újszerű megközelítés mellett figyelemreméltó az ázsiai városok globális szerepének egyre hangsúlyosabbá válása, mely az elmúlt évtizedekben végbement urbanizációs trendek következménye (Trujillo – Parilla, 2016). A globális városok rangsorolása, fontosak a városok számára mert szerepük lehet a befektetésvonzó-képességük javításában, valamint szempontokat adhatnak a transznacionális vállalatok számára központjaik és irodáik telepítéséhez. A mai értelemben vett globális városi versenyképességi rangsorok alig egy évtizede terjedtek el igazán. Mivel számos szempont szerint lehet a tipizálást elvégezni, ezért nem lehet egy abszolút globális városról beszélni, ahogy nem tekinthetünk egyetlen tipizálást sem abszolútnak. Vannak átfogó, részletes elemzéssel — 451 —

8. A geopolitika és gazdaság a 21. században

közelítő rangsorok, más rangsorokat összesítő rangsorok (a rangsorok rangsorai), makrogazdasági és jövőbeli növekedési előrejelzéseken alapuló rangsorok, bizonyos társadalmi, vagy gazdasági/vállalati trendek szempontjait követő rangsorok stb. A nagyvárosok gazdasági súlya egyre fontosabbá válik. A globális gazdaságot már nem csupán néhány pénzügyi központ irányítja mint New York, London, vagy Tokió, hanem a városok széleskörű, összetett hálózata vesz részt a javak, szolgáltatások, emberek, tőke és az eszmék nemzetközi áramlásában, jelentősen hozzájárulva a globális növekedéshez. A hét típus meghatározás fókuszában a versenyképesség áll, valamint az exportképes ágazatok megléte az innovációs kapacitás a tehetség az infrastrukturális összeköttetések, a kormányzás, valamint az általános ipari és gazdasági jellemzők indikátoraiból. A globális növekedést természetesen nem csupán ezek a metropolisz-térségek adják, ahhoz nagymértékben hozzájárulnak a kis- és közepes városok is. Eredményként a globális városok hét típusai: a globális óriások, az ázsiai központok, a felemelkedő kapuvárosok, a kínai iparvárosok, a tudásközpontok az amerikai közepes súlyú városok, valamint a nemzetközi közepes súlyú városok (Leff – Petersen, 2015). Globális óriások a legfejlettebb országok irányító központjai. Ide tartoznak az USA, Japán, Franciaország és az Egyesült Királyság legnagyobb városai, New York és Los Angeles, Tokió és Oszaka, Párizs, valamint London. Ezek a metropolisz-térségek nem csupán saját országuk irányítását látják el, hanem itt koncentrálódik a legjelentősebb vagyon, a vállalati döntéshozás, és a nemzetközi kereskedelem koordinálása is. Ezek a városok az emberek, tudás és tőke áramlásának legfontosabb csomópontjai. A hét várostípus közül itt a legmagasabb a képzettségi szint, az egy főre jutó szabadalmak száma itt a második legmagasabb, csakúgy mint az egy főre jutó tudományos publikációk száma. Ázsiai központok közé tartozik 5 kelet-ázsiai metropolisz térség (Peking, Hongkong, Szöul, Sanghaj és Szingapúr), valamint Moszkva. Ezek — 452 —

8.3. Új kereskedelmi és gazdasági rendszerek

a városok kapuként szolgálnak a globális befektetők és gyorsan növekvő országuk között. Nagy mennyiségű külföldi befektetés érkezett ezekbe a városokba, melyeket azóta még tovább erősítettek a helyi infrastruktúrára és képzésre fordított befektetések. Ma már az ázsiai központokban a legnagyobb a népesség és a kereskedelmi tevékenységek koncentrációja. Itt a leggyorsabb internetkapcsolat, és itt a legnagyobb a relatíve jól képzett munkaerő. Felemelkedő kapuvárosok típusába 28 metropolisz-térsége tartozik, melyek országuk és régiójuk legnagyobb kereskedelmi, közlekedési, és legtöbbször politikai központjai is. A városcsoport nagyjából egyharmada főváros (például Ankara, Brazíliaváros, Mexikóváros, Pretoria, Santiago, Budapest és Varsó). Nyolc közülük országuk pénzügyi központjai, továbbá számos közülük kapuként szolgál egész régiója számára. Kínai iparvárosok kategóriában a kínai gyáripari központok találhatók, ez a 22 város jól reprezentálja a kínai technológiai és ipari forradalom földrajzi diverzitását, egyaránt találhatók ipari központok az ország keleti partvidékén (Hefei – Nantong), a belső országrészeken (Chengdu – Zibo), valamint a Gyöngy-folyó deltájában (Foshan – Dongguan). A kínai iparvárosok csoportjában gyorsan növekvő másod- és harmadfokú népességközpontok találhatók. A tudásközpontok egyre inkább közepes lakosságszámú központok, melyek a világ legtehetősebb és legproduktívabb városai közé tartoznak. Az ebben a csoportban található 19 város átlagos lakosságszáma 4,2 millió fő. Az egy főre jutó nominál GDP, valamint az egy dolgozóra jutó GDP itt a legmagasabb. A tudásközpontok a világ vezető tudásteremtő centrumai. Infrastrukturális összeköttetéseik kiválóak, a legnagyobb hozzáadott értékkel rendelkező gazdasági ágazatokban versenyeznek, jelentős humán erőforrásokkal, innovációs és vállalkozói kapacitásokkal rendelkeznek. Az egy főre jutó kockázatitőke-befektetési arányok is itt a legmagasabbak a világon (San Jose, San Francisco és Boston vezetésével).

— 453 —

8. A geopolitika és gazdaság a 21. században

Közepes méretű termelő központok, nagyjából elszórtan az egész Egyesült Államok területén, olyan városok, melyekben jelentős népességnövekedés zajlott le az utóbbi időben (például Miami, Phoenix, Orlando, St. Luis, Tampa, Sacramento). A Nemzetközi közepes súlyú városok csoport meglehetősen változatos, szerepelnek benne Kanada, Európa, Ázsia és Ausztrália tehetősebb városai is. A 26 metropolisz-térség átlagos lakosságszáma közel ötmillió fő, gazdaságuk meglehetősen összetett, vannak köztük országos és makro regionális jelentőségű vállalati és pénzügyi szolgáltató-központok (például Toronto, Sydney, Frankfurt, Madrid, Koppenhága), valamint ipari központok (Fukuoka, Nagoja, Stuttgart, Karlsruhe, Milánó, Barcelona) is. Egyre inkább specializálódnak a tudásigényes ágazatokra, illetve a korszerű gyártási technológiákra, vagy ezek kombinációjára.

Melyek a legversenyképesebb globális városok? Amikor a 21. századi városfejlődésről van szó, több várostípust is elkülöníthetünk. Beszélhetünk a vertikális építkezéssel rendelkező zöld városokról, a rugalmas városokról, amelyek egyszerre gazdaságosak és figyelembe veszik a természeti környezetet, sétálható városokról, kulturális központokról és aeropoliszokról is, amely egy olyan várost jelent, mely egy globális elosztó repülőtér körül épült. Az elkövetkező 15 évben a világ városainak súlypontja dél felé, valamint még inkább kelet felé fog haladni. Napjainkban a fejlett térségek nagyvárosi területei kétségtelenül óriásgazdaságok. A 21. században a városok a gazdasági élet fő ütőerei, és célterületei. A globális városok, és a város-tömörülések által alkotott legfontosabb városok és városi területek versenyképességeit vizsgálva számos eredményre juthatunk. A fúziók és hálózatok korában még jobban felértékelődnek a városok, a városok szerepkörei: az élhetőség, a sokszínűség, a kulturális adottságok, a nemzetközi összekapcsoltság, a pénzügyi és tudományos életben betöltött szerepkör (start up városok, smart városok, a világ legjobb egyetemeinek elhelyezkedése) új funkciókat jelöl ki. Az új funkciók — 454 —

8.3. Új kereskedelmi és gazdasági rendszerek

összekapcsolásával pedig új fúziók alakulnak ki. Ezért ezeket az új típusú versenyképességi globális világvárosokat és várostömörüléseket hívjuk Fusionopolisnak (Csizmadia, 2016). Az egyes városok globális versenyben elfoglalt helyét egyre inkább komplex elemzések alapján állapítják meg, amelyek a gazdasági fejlettségen kívül alternatív környezeti és társadalmi adatokat is figyelembe vesznek. A városok élhetőségi rangsorokban elfoglalt helye gyakran önálló szempontként is megjelenik a multinacionális vállalatok székhelyválasztása, illetve földrajzi terjeszkedési irányainak, geostratégiájának a meghatározásakor. A meglévő versenyképességi indexek alapján szintetizáltuk az eredményeket, és ez alapján állítottuk fel azt a globális városi versenyképességi sorrendet, amely minden tényezőt beleértve egy új sorrend született A népességszám, gazdasági mutatók, technológiai, pénzügyi és kulturális szerepkör, elérhetőség, a globális gazdaságba való bekapcsolódás, infrastruktúra, valamint az új mutatók mint a zöld területek nagysága, a digitális nomád munkahelyek száma, a fenntartható városi közlekedés, a család- és gyerekbarát városok, a kultúra szerepköre, start-up vállalkozások száma, az egyetemek és fiatal high-tech vállalkozások kapcsolata, sport lehetőségek az élhetőség, és a fenntarthatósági kritériumok is egyre fontosabb szerepet kapnak a városok versenyképességében. 2017-ben kezdődő kutatásunk alapján megvizsgáltuk a városok gazdasági teljesítményeit, lakosságszámukat, és 28 meglévő versenyképességi index alapján súlyoztunk az eredményeket. Jelentős súllyal szerepeltek az új típusú versenyképességi tényezők, amely főként az innovációra, az oktatásra, az élhetőségre és a globális bekapcsoltságra fókuszáltak. A négy fő téma a globális városi jelleg, az infrastrukturális adottságok, az élhetőségi faktorok és a tudásfaktorok jelentették. A kutatás eredményeként 64 funkcionális globális várost, azaz Fusionopolist határoztunk meg. A Fusionopolisok versenyképességében pedig az első tíz helyezett: Szingapúr, Hong-Kong-Shenzen (Gyöngy-Folyó-delta), Tokió, London, New York, Párizs, Szöul, Sydney, Amsterdam-Rotterdam, Torontó és Sanghaj, Los Angeles és Peking lett. — 455 —

8. A geopolitika és gazdaság a 21. században

8-21. ábra: Globális városok és megarégiók

Forrás: a szerző szerkesztése.

Kutatási eredményünk után, egy évvel később, 2018. nyarán a JLL (Nemzetközi pénzügyi és professzionális ingatlanpiaci tanácsadó cég) és a Business of Cities kutatóközpontja újfajta besorolási módszert dolgozott ki városok vizsgálata és csoportosítása céljából (JLL, 2018). Már nem a városok versenyképességi rangsorával foglalkoztak, hanem városi típusokat határoztak meg. Az újfajta tipológia a városok azon különböző szerepén alapul, melyet a globális gazdaságban betöltenek, illetve azon kereskedelmi, gazdasági tevékenységeknek és kulturális, valamint intézményi funkcióknak a vizsgálatára épül, melyeket ellátanak. A JLL és a Business of Cities kutatóközpontok több mint 300 globális szintű adatot gyűjtöttek össze, amelyek elsősorban a pénzügyi és üzleti aktivitásra, beruházási profilokra, az infrastruktúrára, életminőségre, innovációs tevékenységekre, kormányzásra és demográfiai viszonyokra vonatkoznak. A városok méretének, az egy főre jutó GDP-nek, a város ipari struktúrájának vizsgálata is lényeges vizsgálati szempont.

— 456 —

8.3. Új kereskedelmi és gazdasági rendszerek

A kutatás eredményeként 4 fő városcsoportot, azon belül összesen 10 alcsoportot azonosítottak, amelyeknek sok közös tulajdonsága van, és több közös kihívással néznek szembe, valamint több szempontból hasonló fejlődési utat járnak be. Az alapított világvárosok az első, az új világvárosok a második, a felemelkedő városok a harmadik és a vagyis a „hibridek” és a „növekedő városi motorok” csoport a negyedik megnevezett fő csoport. A globális városok alapján 10 alcsoportot különbözhetünk meg: 1) „Big seven”, vagyis a „Hét nagy világváros”. A világ összes ingatlanpiaci tőkebefektetésének egynegyed része ezekbe a városokba irányul. 2) „Versenyzők csoportja”. Ennek a csoportnak 10 tagja van, az ide sorolt városok több jellemzőjükben utolérték az előző pontban említett „Hét nagy várost”. Sikeresen versenyeznek a világ legtehetségesebb embereiért, a tőkéért és a legnívósabb üzleti befektetésekért. A legygyorsabb növekedést érték el az összes várostípus közül az ingatlanpiaci befektetések számát illetően az elmúlt években. 3) „Innovátorok” csoportjában a tudomány, a technológia és az üzleti élet kimagasló, ez elősegíti az innováció és a vállalkozói készségek terjedését. Nagyon jelentős ingatlanpiaci tőkevonzó képességgel rendelkeznek, méretükhöz képest a legnagyobbal, a „Hét nagy” után a legjelentősebb a tőkevonzó képességük. Külföldi befektetői körökben is kedveltek. Ezek közé a városok közé sorolhatjuk Austint, Berlint, Bostont, Denvert, Dublint, Milánót, Münchent, Milánó, StockholmSan Diegót, Seattle-t, a Silicon Völgyet, Stockholmot és Tel Avivot. 4) „Életmód városok”. Ezeket a városokat a lakosok magas életminősége jellemzi elsősorban. A városi lakások bérleti díja nagy ütemben növekedett az elmúlt évek során. Auckland, Brisbane, Koppenhága, Hamburg, Helsinki, Melbourne, Oslo, Vancouver és Zürich tarto-

— 457 —

8. A geopolitika és gazdaság a 21. században

zik ebbe a kategóriába. Közülük is Melbourne-t lehet kiemelni mint a legnagyobb ingatlanpiaccal rendelkező várost. 5) „Befolyásolók” csoportja. Az e csoportba tartozó városok elsődleges szerepe helyt adni a transznacionális intézményeknek és ellátni a kereskedelmi funkciókat. Ez a csoport kevésbé volt sikeres az „innovátorokhoz” és az „életmód városokhoz” képest az ingatlanpiaci befektetők számára. Barcelona, Brüsszel, Frankfurt, Genf, Kyoto, Miami és Bécs tartoznak ebbe a kategóriába. 6) „Megahubok” csoportja. Fejlődésük gyors ütemű volt az elmúlt évtizedben. Fontos pénzügyi, üzleti szolgáltatási központokká, ingatlan és vállalati székhelyekké és kereskedelmi központokká is váltak. Továbbá jelentős előrehaladást értek el a felsőoktatás, a tudományos és az egészségügyi területén. Itt a legalacsonyabb az ingatlan befektetési intenzitás. Ide sorolandó Bangkok, Delhi, Isztanbul, Jakarta, Johannesburg, Manila, Mexikóváros, Moszkva, Mumbai és Sao Paulo. 7) „Vállalkozó városok” csoportja a feltörekvő gazdaságú országokból, ez magas innovációs és gazdasági produktivitású csoportként jellemezhető. Üzleti és vállalkozási központok. Az üzleti szolgáltatások, a mérnöki tudomány, a pénzügyek és a kiskereskedelem területén, valamint a kreatív iparban is jól teljesítenek. Jelentős gazdasági fellendülés zajlott le ezekben a városokban. Ebbe a csoportba tartozik Bangalore, Guangzhou, Ho Chi Minh város, Kuala Lumpur, Shenzhen és Taipei. 8) „Erőművek”. Ez olyan, főleg kínai városokból álló csoport, amelynek tagjai elsősorban ipari városok voltak. Az elmúlt években átalakultak magasabb értéktermelő várossá. Jelentős kormányzati támogatásban részesülnek, ami tovább segíti növekvő értéktermelésüket. Ebbe a csoportba Chengdu, Chongqing, Hangzhou, Nanjing, Suzhou, Tianjin, Wuhan, Xian városok tartoznak.

— 458 —

8.3. Új kereskedelmi és gazdasági rendszerek

9) „Hibridek”, egyszerre rendelkeznek mind a „felemelkedő”, mind az „új világvárosok” jellemzőivel, és tipikusan közepes méretűek. nagy javulást mutatnak az ingatlanpiaci visszaélések kifehérítésében. Ide sorolhatjuk Abu Dhabit, Bukarestet, Budapestet, Fokvárost, Dohát, Prágát, Santiagót, és Varsót is. 10) „Nemzeti növekedés motorjai” csoport. Ezek a városok sokat profitálnak a széleskörű hazai piacokból. Nagyon jelentős ingatlanpiaci befektetések helyszínei. Közéjük lehet sorolni Atlantát, Dallast, Houstont, Nagoját, és Osakát.

Milyen szerepet játszanak a városok a hosszú távon fenntartható növekedésben? A városok globális rendszere állandó változásban van. Új és új vezető városok emelkednek ki, és ez folyamatában újra értelmezi a versengést. A legfontosabb tényezők a jövőben a technológiai cégek száma, az oktatás, a környezetvédelem, az átláthatóság, az infrastruktúra fejlettsége és a nemzetközi szabadalmak száma. Az index számításánál megjelenik továbbá a városi GDP változása, infrastrukturális beruházások, megépített új irodák száma és aránya az összes irodához képest, a kiadott irodai szobák száma, az új bevásárlóközpontok mérete, befogadó képessége, a szállodai szobák száma és környezetvédelemmel kapcsolatos mérések is. A hosszú távon fenntarthatóan fejlődő városok, a világviszonylatban leginnovatívabb gazdasággal rendelkező városok a technológiai és digitális iparba nagyon jelentős pénzösszegeket fektetnek. A városok további közös jellemzője, hogy a fenntarthatóság fontos részét képezi a várostervezésnek. Az oktatás is fontos szerepet kap, sok világszinten elismert egyetem és kutatóközpont található ezekben a városokban. Kizárólag a világ legfejlettebb térségeiben találhatóak meg (Észak-Amerika, Nyugat-Európa, Kelet-Ázsia, Ausztrália) a hosszú távon fenntarthatóan fejlődő városok. — 459 —

8. A geopolitika és gazdaság a 21. században

A rövidtávon leggyorsabb ütemben növekedő városi gazdaságok hasonló elvek szerint fejlődnek, és sok hasonló jellemzőjük van a hosszú távon fenntarthatóan fejlődő városokkal. Jelentős népességszámuknál fogva nagyszámú és olcsó munkaerővel rendelkeznek. Népességük nagyon gyorsan gyarapszik, gazdasági növekedésük üteme is kimagasló. A fejlett technológiai és gyógyszeriparnak fontos a szerepe. Elsősorban Kelet-Ázsia és Dél-Ázsia gyorsan fejlődő régiói tartoznak ebbe a kategóriába.

Miért beszélhetünk a városhálózatok koráról? Ma a világgazdaságban 147 globális cég állítja elő a világ GDP 40 százalékát, s közel 700 vállalat a globális GDP 80 százalékát (Manyika és szerzőtársai, 2018). Ezek a vállalatok csomópontokban a városokba tömörülnek, ott ahol különösen a kreatív munkaerő rendelkezésre áll. A stratégiai vállalatok, és a nemzetállamok mellett a 21. század új erőközpontjai minden bizonnyal a városok lesznek (Khanna, 2016). Ma a városok és városhálózatok felemelkedésének korszakában 64 olyan globális várostérség és megarégió található, amely a világ GDP-jének 80 százalékát állítja elő. Ha a világ öt legjelentősebb globális városa (New York, Los Angeles, Tokió, Párizs és London) egy államot alkotna, ez a képzeletbeli terület lenne a világ harmadik legnagyobb gazdasága az USA és Kína után (Trujillo – Parilla, 2016). A nemzetközi előrejelzések szerint a városiasodás tekintetében 2030-ra eltolódnak az arányok a globális kelet és dél felé (McKinsey, 2011). Növekedési tengelyek, övezetek kezdenek kialakulni, amelyek központjait a városok adják a Boston-New York-Washington tengelytől az európai új „Hanza városok szövetségén” keresztül az ázsiai, a Gyöngy folyó deltáján (Hong-Kong-Senzen-Kanton) át egészen Szingapúrig. Az új versenyképességi rangsorokban egyre jelentősebbek lesznek Ázsia keleti partvidékének városai. Ha az új típusú városi versenyképességi tényezőket is figyelembe vesszük, mint az összekapcsoltság, a kreativitás, a tudás, a technológia, az innová— 460 —

8.3. Új kereskedelmi és gazdasági rendszerek

ció, a globális kereskedelembe való bekapcsolódás mellett a jóléti tényezők, a biztonság, az élhetőség, a zöld területek nagysága, akkor miden bizonnyal Szingapúr és Sanghaji kerül ki a győztesek közül. A városállamok fontos szerepet töltöttek be a történelem folyamán is: élénk kereskedelmet folytattak, pénzügyi, gazdasági, oktatási és kulturális központként működtek például a reneszánsz időszakában: gondoljunk csak Velencére, vagy épp Genova jelentőségére, akiknek a legfontosabb tényezője a hely szerepe volt, és a világgazdaágba és kereskedelembe való bekapcsolódás volt a legfontosabb célja. Akárcsak most, az új reneszánsz korában: Utak, övezetek, városok, hálózatok és központok. Ami mindebből fontos számunkra, hogy Kárpát-medence, is egy ilyen természetes övezetkét működik. Budapest a jövőbeli városhálózata már a Bécs-Budapest tengely lesz, hanem az egész Kárpát-medence. Ezért is fontos, hogy autópályákkal, infrastrukturális fejlesztésekkel, oktatási és kulturális együttműködésekkel még szorosabbra kössük a Kárpát-medence településeit, központjait. Nem véletlen az sem, hogy a városaink elkészítették a modern városok és magyar falvak programját (Fekete, 2019, Miniszterelnökség, 2018), amellyel komplex gazdaságfejlesztési programok valósulhatnak meg. Ennek a fejlesztésnek a részei az életképes vidéki kistelepülések is, amely egy hálózat részeként ugyanolyan fontos szerepet kapnak. Ugyanúgy, ahogy a keréknél a küllők, és a köztük lévő levegő. Ezt kell kiterjesztenünk az egész Kárpát-medencére. Hiszen a Kárpát-medence mint természetes, kulturális, gazdasági egységes téregység, övezetkét működik, természetes határokkal (Kárpátok) - nagyszerű természeti adottságokkal és kiváló geostratégiai helyzettel. Kössük össze infrastrukturális vonalakkal a Kárpát-medencét, hogy minél szorosabb együttműködés valósuljon meg az összekapcsoltság korszakában (1/ 2014. (I. 3.) OGY határozat 2013). Ma Budapest egy közel 2 milliós főváros, amely egy 4 milliós Budapest Gazdasági övezetet alkot, egy közel 10 milliós ország fővárosa, egy 24 milliós lakosságszámú Kárpát-medence központja, egy 64 millió Visegrádi négyek központja, amely Szlovéniával és Horvátországgal kiegészítve már 72milliós lakosságszámot alkot, és egy 128 milliós 16+1 kezdeményezés központja. — 461 —

8. A geopolitika és gazdaság a 21. században

Felhasznált irodalom 1/ 2014. (I. 3.) OGY határozat (2013): Nemzeti Fejlesztés 2030 – Országos Fejlesztési és Területfejlesztési Koncepció. Melléklet az 1/2014. (I. 3.) OGY határozathoz. http://www.terport.hu/webfm_ send/4616 Letöltés ideje: 2019. július 3. Berube, A. és szerzőtársai (2015): Global Metro Monitor 2014. An Uncertain Recovery. Brookings Institution Metropolitan Policy Program. https://www.brookings.edu/research/global-metromonitor/ Letöltés ideje: 2019. július 3. Csizmadia N. (2016): Geopillanat. A 21. század megismerésének térképe. L’Harmattan Kft. Budapest. Fekete D. (2019): A Modern városok program jelentősége a hazai városfejlődésben. Tér és Társadalom; 33. évf. 1. szám. pp. 27–43. DOI: https://doi.org/10.17649/TET.33.1.3066. Florida, R. (2003): The Economic Geography of Talent. Annals of the Association of American Geographers, Vol. 92/4, pp. 743–755. DOI: 10.1111/1467-8306.00314 GaWC (2018): The World According to GaWC 2018. 13 November 2018. https://www.lboro.ac.uk/ gawc/world2018t.html Letöltés ideje: 2019. július 3. GaWC (2011). GaWC World Cities, Wikimedia Commons. https://commons.wikimedia.org/wiki/ File:GaWC_World_Cities.png Gere L. (2016): Globális városok újraértelmezve. Hungarian Geopolitics I. évf. 4. szám, pp. 8–15. JLL (2018): World Cities: Mapping the Pathways to Success. http://cities-research.jll.com/citiesresearch/Documents/benchmarking-future-world-of-cities/Cities-Research-Mapping-Pathwaysto-Success-2018.pdf Letöltés ideje: 2019. július 3. Khanna, P. (2016): Connectography: Mapping the Future of Global Civilization. Random House Kovács Z. (2013): Népesség- és településföldrajz. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó. Leff, S. – Petersen, B. (2015): Beyond the Scorecard: Understanding Global City Rankings. The Chicago Council on Global Affairs. http://www.thechicagocouncil.org/sites/default/files/ BeyondtheScorecardReport.pdf Letöltés ideje: 2019. július 3. Martineau P. (2018). A Cartographer Maps The Global Impact Of Humanity. https://theoutline. com/post/5287/a-cartographer-maps-the-global-impact-of-humanity?zd=1&zi=jo4uifgz Letöltés ideje: 2019. július 3. Manyika J. és szerzőtársai (2018): ‘Superstars’: The dynamics of firms, sectors, and cities leading the global economy. McKinsey Global Institute. Discussion Paper, October 2018. https://www. mckinsey.com/featured-insights/innovation-and-growth/superstars-the-dynamics-of-firmssectors-and-cities-leading-the-global-economy Letöltés ideje: 2019. július 3. Markieta M. (2013): Flight paths crossing the globe. Michael Markieta, GIS Consultant, Arup. Data from openflights.org. Idézi: BBC News (2013): In pictures: Global flight paths. 28 May 2013. https:// www.bbc.com/news/in-pictures-22657086 Letöltés ideje: 2019. július 3.

— 462 —

8.3. Új kereskedelmi és gazdasági rendszerek Martineau, P. (2018): A Cartographer Maps the Global Impact of Humanity. The Outline. https://theoutline.com/post/5287/a-cartographer-maps-the-global-impact-ofhumanity?zd=1&zi=jo4uifgz Letöltés ideje: 2019. július 3. McKinsey (2011): Urban world: Mapping the economic power of cities. McKinsey Global Institute, March 2011. https://www.mckinsey.com/~/media/McKinsey/Featured%20Insights/ Urbanization/Urban%20world/MGI_urban_world_mapping_economic_power_of_cities_full_ report.ashx Letöltés ideje: 2019. július 3. Miniszterelnökség (2018): 2019-ben elkezdődik a Modern falvak program végrehajtása. 2018. július 18. https://www.kormany.hu/hu/miniszterelnokseg/parlamenti-allamtitkar/hir/2019-benelkezdik-vegrehajtani-a-modern-falvak-programot Letöltés ideje: 2019. július 3. Taylor, P. J. – Derudder B. (2016): World City Network: A Global Urban Analysis. 2nd Edition. Routledge. Trujillo, J. L. – Parilla, J. (2016): Redefining Global Cities – The Seven Types of Global Metro Economies. https://www.brookings.edu/research/redefining-global-cities/ Letöltés ideje: 2019. július 3. UN (2015): World Urbanization Prospects: The 2014 Revision, Final Report. United Nations, Department of Economic and Social Affairs, Population Division. New York, 2015. https:// population.un.org/wup/Publications/Files/WUP2014-Report.pdf Letöltés ideje: 2019. július 3. UN (2015): World Urbanization Prospects. United Nations, Department of Economic and Social Affairs, Population Division https://population.un.org/wup/Publications/Files/WUP2014Report.pdf Letöltés ideje: 2019. július 3. UN (2018): World Urbanization Prospects: The 2018 Revision, Online Edition. United Nations, Department of Economic and Social Affairs, Population Division. https://esa.un.org/unpd/ wup/Publications Letöltés ideje: 2019. július 3. UNEP (2013): City-Level Decoupling: Urban resource flows and the governance of infrastructure transitions. A Report of the Working Group on Cities of the International Resource Panel. Swilling M., Robinson B. – Marvin S. – Hodson M. https://wedocs.unep.org/handle/20.500.11822/8488 Letöltés ideje: 2019. július 3.

— 463 —

Záró gondolatok Virág Barnabás

A megelőző hét fejezet több mint 450 oldala számtalan, már a mindennapjainkat is meghatározó kihívással, kérdéssel és az azokra adható lehetséges válaszokkal foglalkozott. Bizonyos, hogy ezek a kihívások a jövőben még inkább erősödnek és még összetettebbé válnak majd. Ahhoz, hogy az új kihívásokra megfelelő válaszokat találjunk, a természettudományok mellett a társadalomtudományoknak, azon belül pedig a közgazdaságtannak is megújulásra lesz szüksége. Bár vannak területek, ahol komoly előrelépések is történtek, ugyanakkor összességében a megújulás egyelőre vontatottan halad. Ráncfelvarrással nem elégedhetünk meg, az alapok újragondolására van szükség. A siker egyik legfontosabb pillére, hogy egyre nagyobb mértékben építsünk a tudományok közötti fúziók erejére. A tudomány fejlődése már számtalanszor bizonyította, hogy az új gondolatok addig perifériának tartott területekről érkeznek. A különböző tudományágak közötti határok egyre inkább elmosódnak, miközben a digitalizáció a fejlődéshez elengedhetetlen méréstudományt is teljesen új alapokra helyezi majd. Az óriási adatbázisok azonnali elérhetőségével, a számítási kapacitások exponenciális fejlődésével, a pszichológia, a szociológia, a játékelmélet, a hálózatkutatás, a geotudományok vagy épp a politológia eredményeinek integrálásával egy igazi aranykor következhet a fenntartható jövő közgazdaságtana számára. Az addig vezető út azonban még hosszú és rögös, amin csak kellő nyitottsággal, kreativitással és kitartással lehet végighaladni. Könyvünk célja az első lépések megtétele volt. A jövő egészen bizonyosan a jelentős, sokszor rendszerszintű változásokról szól majd. Hajlamosak — 465 —

9. Záró gondolatok

vagyunk a változások jelentőségét lekicsinyítve azt gondolni, hogy azok természete az elmúlt évtizedek trendjeit kivetítve lineáris. A történelmi tapasztalatok éppen ennek az ellenkezőjét mutatják: a technológiai forradalmak időszakában törésszerű, nem-lineáris változások indulnak el, amelyek végeredményben egész életünket átformálhatják. Egy dolog azonban bizonyosan nem változik. A jövőben is bármilyen új gondolat, állítás vagy összefüggés csak akkor válhat az új tudás általános részéve, ha képes kiállni a valóság próbáját. Nem lesz ez másként a jelen könyvben megfogalmazott gondolatokkal sem. Épp ezért a jövő kihívásaival foglalkozó könyvünk zárógondolataként az alábbiakban a következő évtizedeket meghatározó legfontosabb trendeket összegezzük.

1. Megatrend: Éghajlatváltozás – a Föld mint globális melegház? A klímaváltozás terén a legfrissebb trendek alapján inkább pesszimisták lehetünk. A Föld egészének üvegházhatású gázkibocsátása a fogadkozások ellenére 2018-ban is nőtt. Az emisszió még akkor is egészen a következő évtized végéig emelkedne, ha a párizsi klímamegállapodás alapján tett eddigi nemzeti vállalásokat minden ország betartaná.92 Az üvegházhatású gázkibocsátás fordulópontjának kitolódása viszont egyben azt is jelenti, hogy a klímaegyezményben megcélzott legfeljebb másfél vagy két Celsius fokos átlaghőmérséklet emelkedéshez szükséges gazdasági átállásnak (a dekarbonizációnak) elvileg egyre radikálisabbnak kellene lennie – ez azonban a fordulat megvalósításának (geo)politikai realisztikusságát is csökkenti. Még borúsabb képet láthatunk azon új kutatások alapján, melyek az emberiség által generált hőmérsékletemelkedés és a Föld saját természeti folyamatainak kölcsönhatását vizsgálják. Ezek alapján számos olyan 92

UN Economic and Social Council (2019): Special edition: progress towards the Sustainable Development Goals, Report of the Secretary-General. Elérhetőség: https:// unstats.un.org/sdgs/files/report/2019/secretary-general-sdg-report-2019--EN. pdf. Letöltés dátuma: 2019. augusztus 22.

— 466 —

9. Záró gondolatok

„ördögi kör” jellegű visszacsatolási folyamat azonosítható, melyek az ún. melegház-Föld (Hothouse Earth) szcenárió esélyét növelik. A Föld természetes struktúrái ugyanis maguk is befolyásolják az éghajlatváltozást. Nagy mértékben meghatározzák a beérkező napsugárzás visszaverődését vagy éppen rengeteg üvegházhatású gázt tárolnak. De ezen struktúrák – mint például a nagy jégmezők, gleccserek - akár az egy 1-3 Celsius fokos átlaghőmérséklet-emelkedéssel járó (azaz a párizsi egyezmény szerinti legoptimistább) szcenárióban is már instabillá válhatnak. A megolvadó jégmezők mellett növekvő hőelnyelés dominószerűen további felmelegedést indítana el, ami például a nagymennyiségű metángázt megőrző permafroszt területek olvadását vagy éppen a Föld „tüdejeként” működő dél-amerikai és dél-ázsiai esőerdők ökoszisztéma-szolgáltatásainak összeomlását eredményezheti. A melegház-Föld szcenárióban az új egyensúlyi helyzet 10-60 méteres tengerszint emelkedés és 4-5 Celsius fokú átlaghőmérséklet-növekedés mellett alakulna ki, amely számos régió lakhatatlanságát eredményezné93. Természetesen a melegház-Föld szcenárió is csupán egy forgatókönyv, de valószínűsége az idő előrehaladásával egyre növekszik. Biztosnak ma egyedül a változás tűnik: vagy a világgazdaságnak kell gyors ütemben búcsút mondania a fosszilis energiahordozóknak és minden más üvegházhatású gáznak, vagy a ma ismert éghajlati viszonyok fognak radikálisan megváltozni, annak minden társadalmi következményével együtt.

2. Megatrend: A Föld népességének egyenetlen növekedése A következő évtizedekben folytatódhat a globális népességszám emelkedése, melynek következtében a Föld lakosainak száma újabb és újabb csúcsokra emelkedhet. A világ népességszáma 1950-ben még 93

Steffen et. al. (2018): Trajectories of the Earth System in the Anthropocene. Proceedings of the National Academy of Sciences. August 14, 2018 115 (33) 8252-8259. https://doi.org/10.1073/pnas.1810141115

— 467 —

9. Záró gondolatok

csak 2,5 milliárd főt tett ki, ami 2015-ig háromszorosára emelkedett. 2050-ben pedig már a 10 milliárd főt is megközelítheti a Föld lakosainak száma. Az ENSZ népesség-előrejelzése alapján a világ népességszáma 2100-ig emelkedő pályán maradhat, és 11 milliárd fővel érheti el maximális értékét az évszázad végén. A népességnövekedés üteme azonban a termékenységi ráta fokozatos csökkenése következtében mérséklődhet a következő évtizedekben. Földrészenként ugyanakkor eltérő mértékű lehet a népességszám változása a jövőben. A világ kontinensei közül Afrikában növekedhet a legnagyobb mértékben a népesség létszáma a magas termékenységi ráta és a várható élettartam emelkedése miatt. Afrika népességszáma a 2015. évi 1,2 milliárd főhöz képest megduplázódhat három és fél évtized alatt, azaz 2,5 milliárd fő közelébe emelkedhet 2050-ig. A 2060-as évek első felében pedig a 3 milliárd főt is meghaladhatja a földrész lakosainak száma. Ehhez képest Ázsiában kisebb mértékben, a 2015. évi 4,4 milliárd főről 5,3 milliárd főre emelkedhet a népesség létszáma. Az egyetlen csökkenő létszámú kontinens Európa lehet: Európa lakosainak száma a 2015. évi 743 millió főről 700 millió fő alá csökkenhet a 2050-es évek második felében az alacsony termékenységi ráta miatt.

3. Megatrend: Idősödő társadalmak A globális gazdaság egyik legnagyobb kihívása a társadalom idősödése, amit a termékenységi ráta csökkenése és a várható élettartam növekedése okoz. A 60 évnél idősebbek létszáma és népességen belüli aránya várhatóan mindenütt emelkedni fog a következő évtizedekben. A 60 évnél idősebbek létszáma eddig soha nem tapasztalt mértékben, 900 millió főről 2 milliárd főre növekedhet a világon 2015 és 2050 között. A népesség idősödése hosszú távon több csatornán keresztül is kedvezőtlen hatással lehet a növekedési lehetőségekre. Az idősebbek és a fiatalabb generációk egymáshoz viszonyított arányának emelkedése által – minden más változatlansága mellett – újszerű megoldásokat kíván meg — 468 —

9. Záró gondolatok

a költségvetések finanszírozásában (pl. tőke adóztatás megreformálása, zöld adók). A nem-kívánatos hatások ugyanakkor megfelelő gazdaságpolitikai felkészülés mellett mérsékelhetők, és az idősödés a gazdaság egyes területein potenciálisan kiaknázható lehetőségeket is magában hordozhat. Fontos kérdés, hogy a várható életartam további emelkedése együtt jár-e majd az egészségben töltött életévek számának növekedésével. Amennyiben az addicionális életévek jó egészségi állapotban telnek, az idősödés a társadalom számára potenciális lehetőségeket is biztosíthat, például a hosszabb aktív életpályák lehetősége által.

4. Megatrend: A szénhidrogén alapú gazdaság alkonya Az emberiség éves energiafogyasztása az ipari forradalom kezdete óta közel harmincszorosára emelkedett, miközben a felhasznált energiaforrások összetétele is jelentősen átalakult. Míg az 1800-as évek elején az energiamixet a biomassza eredetű tüzelőanyagok dominálták, a 19. század közepétől egyre nagyobb teret nyert a szén, majd a 20. századtól az olaj és a gáz. Ma a globális energiatermelés több mint 80 százaléka fosszilis energiahordozóból származik, és bár a biomasszán kívüli megújuló energiaforrások használata folyamatosan növekszik, azok aránya továbbra sem éri el az 5 százalékot. Az energiamix összetétele a környezeti hatásokon keresztül a fejlődés fenntarthatóságára is kihat. Az iparosodás kezdete óta nagymértékben megnőtt az üvegházhatású gázok kibocsátása, amelyért jelentős részben a fosszilis energiahordozók használatának elterjedése a felelős. A felgyorsuló éghajlatváltozás és a sűrűsödő extrém időjárási események hatására a következő évtizedekben egyre nagyobb figyelem fogja övezni a globális felmelegedés megfékezése érdekében tett intézkedéseket, ami az energiamix radikális átalakulását eredményezheti. A primerenergia-felhasználáson belül a szén, olaj és gáz mennyisége kevesebb, mint a felére csökkenhet, míg a megújuló energiaforrások (nap-, szél-, földhőenergia) használata többszörösére emelkedhet és az atomenergia szerepe pedig erősödhet. Az alacsony karbonintenzitású — 469 —

9. Záró gondolatok

gazdaságra történő átállás és az alacsony kibocsátású technológiák elterjedése érdekében globálisan évente többezer milliárd dollár finanszírozási forrás áramolhat az energiaszektorba a következő évtizedekben.

5. Megatrend: Új geopolitikai korszak - Eurázsia felemelkedése Egy új világrend hajnalán vagyunk. Amíg 1980–2010 között a hiperglobalizáció volt a meghatározó, addig a 2008-as gazdasági válság hatására új együttműködések, új szereplők, új gondolati formák, új megoldások, új értékrendek kezdtek kialakulni. 2010-től a globalizáció egy új korszakba lépett, ahol az innováció, a tudás meghatározóvá vált, míg 2013tól egy hosszú távú fenntartható növekedésre építő eurázsiai korszakba. Ebben az új korszakban a gazdaságföldrajz felemelkedéséről beszélhetünk, ahol a geopolitikai folyamatokat a geoökonómiai folyamatok váltják fel. A 21. században a hálózatok és fúziók összekapcsolt világában élünk majd, amelyben a komplex megközelítésmód válik a legfontosabbá. A világgazdaság pólusa egyre inkább Kelet felé tolódik, ezzel századunk Eurázsia évszázada lehet. Európa és Ázsia összekapcsolódásában Kína vezető szerepet fog játszani. Az Új Selyemút lényege, hogy a világgazdaság tengelyét áthelyezi az óceánokról a szárazföldre, valamint helyreállítja és újjáépíti Eurázsia egykori gazdasági, politikai és kulturális szerepét. Eközben a közép-kelet-európai térség pedig az eurázsiai kontinens kaputérségévé válhat. Ahhoz, hogy megértsük ennek az új korszaknak a folyamatait, olyan térképekre lesz szükségünk, amelyek a csomópontokban kirajzolják a 21. század erővonalait és fő központjait.

— 470 —

9. Záró gondolatok

6. Megatrend: Megavárosok előretörése Ma a világgazdaságban 147 globális cég állítja elő a világ GDP-jének 40 százalékát, s közel 700 vállalat a globális GDP 80 százalékát. Ezek a vállalatok olyan városokban tömörülnek, ahol a megfelelően képzett és kreatív munkaerő rendelkezésre áll. Ennek megfelelően a stratégiai vállalatok és nemzetállamok mellett a 21. század új erőközpontjai a városok lesznek. Ma a városok és városhálózatok felemelkedésének korszakában 64 olyan globális várostérség és megarégió található, amely a világ GDP-jének 80 százalékát állítja elő. Előrejelzések szerint a városiasodás tekintetében is 2030-ra eltolódnak az arányok a globális Kelet és Dél felé. Növekedési tengelyek, övezetek kezdenek kialakulni, amelyek központjait a városok adják a Boston - New York - Washington tengelytől az európai új „Hanza városok szövetségén” keresztül az ázsiai Gyöngy-folyó deltáján (Hongkong-Shenzhen-Kanton) át egészen Szingapúrig. Az új versenyképességi rangsorokban egyre jelentősebbek lesznek Ázsia keleti partvidékének városai. Új típusú, városokra is értelmezhető versenyképességi rangsorokra van szükség olyan új tényezők hangsúlyozásával mint az összekapcsoltság, a kreativitás, a tudás, a technológia, az innováció, a globális kereskedelembe való bekapcsolódás, a jóléti tényezők, a biztonság, az élhetőség és a zöld területek aránya. Budapest a jövőben az egész Kárpát-medencét behálózó városhálózat egyik központja lehet. Ezért is fontos, hogy autópályákkal, infrastrukturális fejlesztésekkel, oktatási és kulturális együttműködésekkel még szorosabban kössük össze a Kárpát-medence központjait.

— 471 —

9. Záró gondolatok

7. Megatrend: Globalizáció a 21. században – verseny a tudásért és az információért A globalizáció legújabb hullámát két jelenség különbözteti meg a korábbitól. A feltörekvő országok gazdagabbak lettek, ami befolyásolja a külkereskedelem volumenét. Egyre több terméket használnak fel helyben ahelyett, hogy a fejlett országokba exportálnák őket. Ez a hatás a következő évtizedekben erősödni fog, ahogy a fejlődő országok vásárlóereje növekszik. Ezért a fejlett és fejlődő országok közötti kereskedelem volumene a GDP-hez képest valószínűleg csökken majd, viszont növekedni fog a feltörekvő országok között. Ez a jelenség minden bizonnyal tömbösíteni fogja majd a világgazdaságot. A robotizáció fejlődése is ebbe az irányba hat. A robotok és a mesterséges intelligencia elterjedése csökkenti a termelés munkaerőigényét és ezzel lerövidíti a termelési láncok hosszát is. A vállalatok már nemcsak a munkaköltséget veszik figyelembe termelésük helyének kiválasztásánál, hanem például a végső piacok közelségét is. Hasonlóan fontos jelenség a szolgáltatások digitalizálódása, ami lehetővé teszi a szolgáltatások egyre távolabbi elérését is. Ez a hatás növelni fogja a külkereskedelmet, és várhatóan ugyanaz játszódik majd le a szolgáltatások esetében, mint ami a globalizáció második hullámában lejátszódott az iparcikkek piacán: az alacsonyabb bérekkel rendelkező feltörekvő országok fogják majd a szolgáltatások nagyobb részét előállítani. A 21. század digitális gazdaságainak legfontosabb nyersanyagává az adat és az ezek gyűjtésével elérhető hatalmas adatbázisok válnak. Az adat nem csak a lokális, de a globális térben is fontos verseny tényezővé válik. Rövid távon a kereskedelmi feszültségek és a nyomukban megjelenő korlátok lassíthatják a külkereskedelem volumenének bővülését. Amint a két világháború között is csökkent a kereskedelem volumene annak ellenére, hogy a szállítási költségek nem emelkedtek, a következő időszakban is elképzelhető, hogy egy esetleges vámháború nagymértékben — 472 —

9. Záró gondolatok

lassítaná a külkereskedelmi kapcsolatokat. Úgy gondoljuk azonban, hogy hosszú távon a gazdasági érdekek és technológiai lehetőségek meghatározzák a gazdaság irányát és a globalizáció nem csökken majd a kedvezőtlen szabályozás miatt.

8. Megatrend: Robotok és mesterséges intelligencia mint új termelési tényező Az adatfelhasználás és adatelemzés technológiájának fejlődése az egyik legfontosabb jövőt formáló erővé válik. Az új termelési tényező, a mesterséges intelligencia és a robotok elterjedése miatt a munkapiacon számos állás szűnhet meg, azonban a technológiai fejlődés új állások létrejöttéhez is vezet. Az innováció által létrejövő új munkahelyek előretekintve is kulcsszerepet tölthetnek be. Az élethosszig tartó tanulás, ismereteink folyamatos fejlesztése a mainál is hangsúlyosabb válik, hogy a foglalkoztatás magas szinten maradjon a robotok térnyerése során. A robotizáció és az innováció eredőjeként a munkapiac polarizációja azonban tovább erősödhet. Az automatizációs hatások mellett a digitalizáció átalakítja a munkafolyamatok jellemzőit is, a rugalmasság felértékelődik, mind térben és időben, mind pedig a munkavégzés formáját tekintve. Előretekintve folytatódhat az a tendencia, hogy bizonyos területeken egyre inkább átalakul, megváltozik a munka helye és ideje. Erre reflektál a közösségi gazdaság térnyerése, amely nagyobb szabadságot nyújt a hagyományos munkaviszonyokhoz képest. A virtuális munkavégzés rugalmasabb lehetőséget jelent, a digitális térben dolgozók (digitális nomádok) száma egyre növekszik, mely trend várhatóan tovább folytatódik a következő években, évtizedekben. Az új technológiák felgyorsítják a munkaadók által fontosnak ítélt képességek megváltozását is, azok a képességek értékelődnek fel, amik inkább a távoli jövőben válthatók ki gépi helyettesítéssel. Ennek fényében a jövő munkahelyei főként kreativitást, kritikus gondolkodást, valamint fejlett szociális készségeket (kommunikáció, kooperáció) fognak igényelni. — 473 —

9. Záró gondolatok

9. Megatrend: Az információ válik a 21. század olajává A jelenleg rendelkezésre álló adatállomány közel 90 százalékát az elmúlt években állította elő az emberiség. A folyamat sebessége pedig rendkívüli ütemmel zajlik: naponta 2,5 kvintillió (10 a harmincadikon) byte-nyi adat áll elő. Az előrejelzések alapján az adatelőállítás sebessége exponenciálisan nő majd tovább. A hihetetlen mértékű adatmennyiség a mesterséges intelligencia, valamint a machine learning alapjait biztosítja jelenleg is. Az említett technológiák jelenleg még messze elmaradnak felhasználási hatékonyságuk maximumától. Az önvezető autókon, valamint a kiskereskedelmi trend elemzéseken túl, a gépek a jövőben képesek lesznek érzelmek elemzésére, a világűr kutatására, valamint betegségek kezelésére egyaránt. Az innovációk hatására a munkaerőpiac és ezzel párhuzamosan az elvárt képességek és készségek is érdemben átalakulnak. A legfrissebb előrejelzések alapján a big data-t hamarosan felváltja „Fast data”, melynek lényege, hogy az adatokat azonnal, 1 milliszekundom alatt kielemzik az erre programozott számítógépek. Míg a 20. században a világgazdaság működésének legfontosabb nyersanyaga az olaj volt, addig a 21. században ezt egyre inkább az információ veszi majd át. A fejlődés azonban kihívásokat is hoz magával és számos kérdés tisztázása kell ahhoz, hogy az adat valóban a jelen és közeljövő „olajává” váljon. A gyorsan növekvő adatmennyiség az illetéktelen behatolásoktól és a kibertámadásoktól való védelem terén érdemi kockázatokat jelent, mivel az adatvédelem jelenlegi szintje nem képes lépést tartani az adatmennyiség növekedési ütemével. Az adatok titkosítása, a csalások visszaszorítása, valamint a személyes adatainkat felhasználókkal szembeni bizalom szintje még fejlesztésre szorul.

— 474 —

9. Záró gondolatok

10. Megatrend: A platformgazdaság általános térnyerése A megosztáson alapuló gazdaság („sharing and platform economy”) megjelenése pár év alatt egész iparágakat forgatott fel, a mobilitás-közlekedés, a kiskereskedelem, a turizmus, a multimédia-telekommunikáció, a pénzügyek, az energetika és humánmenedzsment területein egyértelműen megbontva a korábbi üzleti status-quo-t. Ez az üzleti innováció továbbra is rendkívül gyorsan terjed, így biztosak lehetünk abban, hogy a jövőben további radikális átalakulásra kell felkészülnünk, mégpedig nem is egy-egy szektorban, hanem a gazdasági környezet egészében. Az új üzleti modell legismertebb cégei nagyon rövid idő alatt szinte megkerülhetetlen szereplői lettek a globális gazdaságnak, piaci értékük pedig sok esetben már most meghaladja a hagyományos vállalatok nagy többségének értékét. A PwC becslése szerint míg 2013-ban ezek a megosztáson alapuló cégek a leginkább releváns szektorokban 15 milliárd dolláros bevételt értek el, addig 2025-ben már ennek több mint 20-szorosával, 335 milliárd dolláros bevétellel lehet kalkulálni. A megosztáson alapuló gazdaság terjedését a technológia mellett a demográfiai folyamatok alakíthatják kiemelten. Ezek közül a legfontosabbak a globális középosztály további gyarapodása (10 éven belül 5 milliárd fő fölé emelkedve), a megosztáson alapuló cégek fő felhasználóinak számító női fogyasztók számának további növekedése (a “she-conomy” kiépülése), illetve a közösségi és gazdasági aktivitásukat a platformokon fenntartó idősebb korosztály bővülése. Az üzleti modell eddigi és előrevetített sikerei nem jelentik azt, hogy a platform gazdaság sikere garantált, hiszen számos olyan cégnek eredményességi problémái vannak, amelyek jelentős felhasználói bázissal rendelkeznek. A platform-cégeknek a hatékonysági és üzleti szempontok mellett előretekintve kiemelten meg kell majd küzdeniük a személyes adatok felhasználásából adódó kihívásokkal, valamint minden bizonnyal szembesülniük kell azokkal a szabályozói lépésekkel is, amelyek az óriási felhalmozott adattömeg gazdasági, politikai, hatalmi aspektusait próbálják majd kezelni. — 475 —

9. Záró gondolatok

11. Megatrend: A nulla kamatok kora Már a legutóbbi pénzügyi válság előtt is általánosan megfigyelhető volt a nominális kamatok csökkenő tendenciája, ugyanakkor a nulla effektív alsó korlát problémájával csak a válság kitörését követően szembesültek a központi bankok. A válságkezelés során a monetáris politika konvencionális eszközeinek mozgástere beszűkült. A gazdaság stabilizálásához szükséges reálkamatot a jegybankok az adott inflációs várakozások mellett az effektív alsó korlátig csökkentett alapkamattal sem voltak képesek biztosítani. Bebizonyosodott, hogy előállhat olyan helyzet, amikor a monetáris politika csak negatív tartományba csökkentett nominális kamatokkal lenne képes elérni a reálkamat szükséges szintjét. A fejlett jegybankok között volt példa a negatív kamatok alkalmazására, ugyanakkor – amellett, hogy a negatív kamatnak számos nem kívánt mellékhatása lehet – a mozgástér ezekben az esetekben is korlátozottnak mutatkozott. A globális egyensúlyi kamatszint tartós csökkenése miatt megnőtt annak a valószínűsége, hogy a jegybankok a jövőben gyakrabban ütköznek a nominális kamatok nulla alsó korlátjába. A csökkenő semleges kamatszint és az elnyúló válságkezelés miatt a jegybankok túlnyomó többsége nem tudta érdemben a nulla százalékos szint fölé emelni irányadó kamatát. Ráadásul az ismételten romló konjunkturális helyzetben ez a mozgástér is várhatóan rövid időn belül eltűnik. Ahogyan azt tapasztalhattuk a 2008/2009-es válságot követő években, úgy a monetáris politika a nulla alsó korlát elérése és fenntartása mellett a jövőben is leginkább célzott, nemkonvencionális eszközök használatával élénkítheti a gazdaságot. Felértékelődik az összehangolt gazdaságpolitika szerepe, hiszen eredményesebben segítheti a recesszióból való kilábalást. A folyamatba a digitális jegybankpénz kifejlesztése és bevezetése hozhat majd változást, ami a korábbiakhoz képest teljesen új mozgásteret nyithat a jegybankok számára.

— 476 —

9. Záró gondolatok

12. Megatrend: A pénz digitalizációja A 21. század teljesen új irányba terelheti az általunk használt pénz fejlődését. A pénz történetileg a legtöbb esetben a szuverén államhatalmat hivatott kifejezni és megerősíteni, monetáris eszközökkel egységes rendbe foglalni az adott terület egységet. Ma, amíg a nemzetállamok jelölik ki a szuverén corpust – állampolgárokból ugyan, de alkotmány által szabályozottan, a pénz kijelölésének és kibocsátásának joga őket illetné meg. A kétszintű bankrendszerekkel és a monetáris finanszírozás tilalmával a legtöbb országban a helyzet ugyanakkor már a 20. század végére komplexebbé vált: noha az állam jelöli ki a végső fizetési eszközt, privát banki szereplők hitelezésen keresztül hozzák létre a pénzforgalomba kerülő új pénzt, számlapénz formájában. A jegybank szerepe jelenleg a kereskedelmi banki pénzteremtés szabályozására korlátozódott, kiemelten figyelve az árak és a pénzügyi rendszer stabilitását. A 21. század azonban a nemzetállamok jegybankjait lépéskényszerbe hozhatja a jelenlegi globalizációs és digitalizációs trendeket figyelve. Létrejöhet ugyanis egy nemzeti határokon átnyúló, szabályozási nehézségekbe ütköző digitális szuperpénz (ilyen próbálkozás például a Facebook által bejelentett Libra)94. Azon a nemzetállamok központi bankjai, amelyek nem akarják feladni monetáris szuverenitásukat kénytelenek lesznek mérlegük forrásoldalát megnyitva, a privilegizált kereskedelmi bankokon túl a lakosság és vállalatok számára is elérhetővé tenni a készpénzt elektronikus formában, amit digitális jegybankpénznek hív a szakirodalom. Ez a jelenlegi banki működési modelleket is jelentősen átalakíthatja, ugyanakkor lehetőséget teremtene a Silvio Gesell által már 100 éve proponált, túlzott pénzfelhalmozást megelőző negatív kamatkörnyezet és egy jóval hatékonyabb monetáris transzmissziós mechanizmus kialakítására is. A globális pénz szerepét betöltő fizetőeszköz is érdemben átalakulhat. A második világháborút követően az amerikai dollár lett a domináns 94

https://www.centralbanking.com/central-banks/4376401/central-banks-face-loss-of-independence-central-banking-survey

— 477 —

9. Záró gondolatok

világpénz. A dollár monetáris fölényét az euro bevezetése sem volt képes érdemben befolyásolni. Ebben a helyzetben Kína felemelkedése, az olaj mint alapvető nyersanyag visszaszorulása és a digitális fejlődés együttesen alapvető változásokat hozhat. A 20. század aranytól elszakadó, fiat pénzeinek fedezete a kibocsátó állam hosszú távú gazdasági termelési potenciálja volt, míg kisebb országok esetében az IMF devizatartalék képzéssel igyekezett biztosítani a készpénz fedezetét. A 21. században azonban ez is megváltozhat, ahogy világunk egyre inkább majd az energia és az adat komplex rendszereire fókuszál. A nemzetközi vetélkedést természetesen tompítaná, ha a jövő pénze fedezet nélkül kerülne kibocsátásra, mint például egy energiahatékony, skálázható kriptovaluta. Kérdéses marad azonban, hogy egy ilyen típusú pénz esetében mi alapozná meg a hosszú távú fenntarthatósághoz szükséges felhasználói bizalmat, ami egyben elengedhetetlen feltétele, hogy a pénz ellássa tradicionális értékmérő, tranzakciós és felhalmozási funkcióit is.

13. Megatrend: Bigtech cégek a pénzügyekben A FinTech cégekbe történő befektetések az elmúlt években exponenciálisan nőttek, 2018-ban becslések szerint globálisan mintegy 55 mrd USD tőke áramlott ilyen cégekbe95 és úgy tűnik a befektetői étvágy nem csökken. Sőt, a tradicionális bankok legnagyobb kihívóiba, az úgynevezett NEO bankokba (új bankok, amelyek csak mobiltelefonon, fiókok nélkül, új megközelítéssel kínálnak banki szolgáltatást) is rekord összeg, 2,5 Mrd USD96 befektetés áramlott 2019 első félévében.

https://newsroom.accenture.com/news/global-fintech-investments-surged-in2018-with-investments-in-china-taking-the-lead-accenture-analysis-finds-uk-gainssharply-despite-brexit-doubts.htm 96 https://www.portfolio.hu/finanszirozas/bankok/rekordmennyisegu-penz-aramlik-a-neobankokba.4.334147.html 95

— 478 —

9. Záró gondolatok

Nem kétséges, hogy a következő évtizedben a bankok üzleti modellje meg fog változni, a digitális világ haladásra kényszeríti a pénzügyi szektort. A FinTech cégek új megközelítést hoznak a bankolásban, egyszerűséget, hozzáférhetőséget biztosítva a napi pénzügyekhez, elsődlegesen azon képességüknek köszönhetően, hogy a technológiát jól használva a szolgáltatásaikkal az ügyfelet helyezik a középpontba. A FinTech cégek a banki értékláncot lefedve, egy platformon nyújtanak pénzügyi megoldásokat, amelyeket esetenként kiegészítenek személyre szabott szolgáltatásokkal. Ugyanakkor ma még mindig csak a tradicionális bankok képesek teljesen egyéni megoldásokat kínálni az ügyfeleknek, gyorsan reagálni speciális termékek kialakítására (pl. támogatott hitel vagy egyéb gazdaságélénkítő programok). Ennek oka, hogy a FinTech cégek sematikus termékpalettát kínálnak, amelyek lényege az egyszerűség és az, hogy olcsón hozzáférhető legyen tömegek számára. A digitalizációval és ezen új szereplők megjelenésével ugyan rövid távon átalakulhatnak a napi pénzügyeink, de a komplexitás és a személyre szabott kiszolgálás igénye megmarad. Éppen ezért a tradicionális bankoknak is meglesz a maguk szerepe a piacon, azonban ehhez üzleti modell váltásra kényszerülhetnek. A banki működési folyamatokat tekintve tehát van tér az optimalizációra, ha viszont a személyes vagy vállalatunk pénzügyeiről van szó, ott igényeink továbbra is megkövetelik, hogy minden élethelyzetben profi banki szolgáltatók álljanak a rendelkezésükre, ehhez pedig a FinTech cégeknek kell alkalmazkodniuk. A jövőben az ügyfelek számára ezt egy komplett pénzügyi ökoszisztéma biztosíthatja, a piacon pedig azok a bankok és FinTech cégek maradnak meg, akik képesek üzleti modelljeiket e szerint alakítaniuk. Az elkövetkező években, évtizedekben mind a két félnek sokat kell még tenni az ügyfelek és fenntartható üzleti modelljük érdekében. Korunk és a jövő elvárása: tanulni és alkalmazkodni folyamatosan.

— 479 —

9. Záró gondolatok

14. Megatrend: Rövid távú profit helyett hosszú távú ESG szemlélet a befektetésekben Az elkövetkező évtizedekben a világnak szembe kell néznie számos, egymással is sok tekintetben összefüggő környezeti és társadalmi kihívással, amelyek befektetési szempontból is egyre intenzívebb kockázatként jelentkeznek. Az alkalmazkodáshoz és a negatív hatások mérsékléséhez a rövid időhorizonttal bíró piaci mechanizmus változására van szükség. Egyrészt a rövid távú, kizárólagos profitorientáltságú piaci működés a társadalmi-környezeti kockázatok egyik fő kiváltója is egyben. Másrészt a problémák megoldásához szükséges erőforrások (humán, technológia stb.) hatékony és fenntartható elosztása is részben a piacon valósulhat majd meg. A közeljövőben ezért egyre nagyobb teret nyerhet a környezeti, társadalmi és irányítási tényezők (ESG) módszeres figyelembevétele a befektetési folyamat során. Ez rengeteg, eddig nem követett, de materiális környezeti és társadalmi tényező beépítését jelentheti a befektetési döntésekbe. Az elkövetkező évtizedekben az ESG szemlélet integrációja általános – akár kötelezően előírt – módszerré is válhat a befektetési alapok esetében. Valós hatásokat azonban csak megfelelően „szigorú” ESG standardok kidolgozásával lehet elérni, az elkövetkező évek remélhetőleg ennek biztosításáról szólnak majd – ennek elmaradása esetén az ESG koncepció kiüresedhet, és csak a szükséges lépések hiányának elpalástolására lehet majd alkalmas.

15. Megatrend: A zöld adók növekvő szerepe A jövő költségvetései mind szabályozási, mind bevételi szempontok alapján várhatóan egyre hangsúlyosabban építenek majd a zöld adókra. A zöld adózás terjedése hozzájárul a globálisan jelentkező környezetszennyező tevékenységek megfékezéséhez, a lakosság egészségügyi — 480 —

9. Záró gondolatok

állapotának javulásához és közvetetten a munkatermelékenység növekedéséhez. A zöld adók egyrészt költségesebbé teszik a környezetre káros tevékenységek folytatását, másrészt ösztönzik a környezetszennyező tevékenységet kiváltó megoldások alkalmazását és azok kifejlesztését. A gazdasági teljesítményre kedvező hatásuk hosszú távon két csatornán keresztül is jelentkezik. A zöld adók kivetése egyrészt elősegíti, hogy a környezetszennyezés ne fogja vissza a jövőbeli növekedést, másrészt a környezetszennyezés mérséklése egészségesebb életkörülményekhez, és ezáltal végső soron több ledolgozott munkaórához vezet. A zöld adókból származó bevételeket a kormányzatok közvetlenül, vagy vállalati támogatásokon keresztül közvetetten fordíthatják a környezetbarát megoldásokat elősegítő, zöld célú kutatás-fejlesztésre. Ennek segítségével a közepes fejlettségből kitörési utat kereső országokban az innováció alapú gazdaságra való átállás, a már innovációvezérelt gazdaságokban pedig a kutatás-fejlesztési lehetőségek bővítése ösztönözhető. A zöld adókból származó bevételek jelenleg még alacsony szintje várhatóan globálisan jelentősen növekedni fog, és az újabb, fogyasztásra kivetett zöld adók bevezetésével tovább erősíthető a környezeti és gazdasági fenntarthatóság. A zöld adókból származó bevétel az OECD országokban átlagosan a GDP 1,6 százalékának megfelelő összeget tett ki 2016-ban. Ez, illetve a magyar érték (a GDP 2,7 százaléka) is elmarad az élenjáró dán (a GDP 4 százaléka) és a holland (a GDP 3,5 százaléka) értéktől. A jövőben a zöld adók terjedésével a többi ország is jelentősen emelhet a jelenlegi értéken. Az üvegházhatású energiafelhasználásra (elsősorban szén-dioxid kibocsátásra) kivetett adók számának és mértékének növekedésére és a több országot átfogó emissziókereskedelmi rendszerek terjedésére lehet számítani, ami növeli az ebből az adónemből származó bevételeket. A szén-dioxid adók hozzájárulhatnak a globális felmelegedés mértékének csökkentéséhez és ezáltal a környezeti fenntarthatóság erősítéséhez. Várhatóan a levegő, a víz és a talaj felhasználására vonatkozó környezetterhelési díjakat – amelyek bevételi aránya a zöld adókon belül relatív magasak Magyarországon – világszerte bevezetik vagy megemelik, elősegítve a természeti környezet megőrzését. — 481 —

9. Záró gondolatok

16. Megatrend: Polarizálódó társadalmak vagy inkluzív fejlődés Az elmúlt évtizedekben a jövedelmi és vagyoni egyenlőtlenségek az országok többségében emelkedtek, de a jövőbeni irányok korántsem egyértelműek. Az egyenlőtlenségek változására számos tényező gyakorol hatást. Napjaink technológiai fejlődése vagy a globalizáció számos újítást hozott, a kereskedelmi kapcsolatok szélesedését jelentette, historikus tapasztalatok alapján azonban a gazdaságokon belüli egyenlőtlenségek növekedéséhez is hozzájárult. Tapasztalatok azt mutatják, hogy a napjainkban egyre gyorsabban fejlődő technológia hasznából nem egyenlően részesedtek a társadalom egyes csoportjai. A jövőbeni irányokat illetően több meghatározó tényezőt is azonosíthatunk. Amennyiben folytatódik a korábbi évtizedekben jellemző tendencia (azaz a munkajövedelmek részesedése a tőkejövedelmekkel szemben trendszerűen csökken), a magas jövedelemmel rendelkező rétegek a teljes vagyon egyre nagyobb hányadát birtokolhatják. Gazdaságtörténeti tapasztalatok alapján a technológiai forradalmak általában ebbe az irányba hatnak. Megfelelő intézkedések hiányában akár a társadalmak szélsőséges polarizálódása is elképzelhető, ami komoly politikai, gazdasági instabilitáshoz vezethet. A jelenlegi trendek azonban megfelelő eszközökkel akár meg is fordíthatók, ami többek között magában foglalja a jó minőségű oktatáshoz és egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés lehetőségének biztosítását minél szélesebb rétegek számára, a munkahelygarancia bevezetését vagy a pénzügyi szabályozás erősítését. A technológiai fejlődés kapcsán a tőke- és munkajövedelemből részesülők közötti egyensúly fenntartása szükséges. E tekintetben szükségessé válhat a tőke adózásának megreformálása. Ezáltal olyan növekedés valósulhat meg, ami a társadalom széles rétegei számára jólétet-növelő módon, inkluzívan megy végbe.

— 482 —

9. Záró gondolatok

17. Megatrend: GDP helyett új mérőrendszerünk lesz A közgazdaságtan a gazdasági fejlettség legismertebb mutatószámaként napjainkban a bruttó hazai összterméket, és ennek különböző változatait használja. Az 1930-as évek feldolgozóipar vezette növekedésében kialakított mérési keretrendszer azonban a modern gazdaságok fejlődésével párhuzamosan teljes újragondolást igényel. A jelenleg használt mutató számos hiányossággal bír. Nem pontosan méri a jólétet, hiszen nem képes számszerűsíteni számos szubjektív tényezőt, például az emberek boldogságérzetét sem. Emellett figyelmen kívül hagyja a természeti erőforrások szerepét és az ökológiai fenntarthatóság kérdését. Ráadásul nem foglalkozik az elosztási és finanszírozási kérdésekkel, így a társadalmi és pénzügyi fenntarthatósággal sem. A digitális korban a nemzeti számlák rendszerét is teljesen új alapokra kell helyezni. Emellett alternatív, a GDP hiányosságait is kiküszöbölő mutatószámok fejlesztése is megkezdődött. A heterogén, „több nyelvet beszélő” csoportok összehangolására volna szükség, ami lehetővé teszi majd egy közös nyelvet beszélő multidiszciplináris jóléti és fenntarthatósági tudomány létrejöttét, amely végeredményként elhozhatná a Globális és Nemzeti Számlák új rendszerét.

— 483 —

Köszönetnyilvánítás A könyv születését az elmúlt években egyre inkább fókuszba kerülő fenntartható növekedés adja. A kötetben szereplő tanulmányok nagyban támaszkodnak a Magyar Nemzeti Bank Monetáris Tanácsának döntéseire, az azt megalapozó elemzésekre, műhelymunkákra és különböző szakmai fórumainak diszkusszióira. A szerkesztők köszönettel tartoznak Matolcsy György Elnök Úrnak, Kandrács Csaba, Nagy Márton, Patai Mihály és Windisch László Alelnök Uraknak ösztönző támogatásukért, valamint a Monetáris Tanács valamennyi tagjának a témában korábban elkészült elemzésekhez adott szakmai észrevételeiért. Köszönjük Kathi Attilának és Lengyel Kingának, hogy segítette a könyv kommunikációs munkálatait. Kiemelt köszönet illeti az aktuális kötetben található tanulmányok szerzőit, név szerint: Baranyai Eszter, Csizmadia Norbert, El-Meouch Nedim Márton, Erdélyi Levente, Eszterhai Viktor, Gyura Gábor, Hajnal Mihály, Hausmann Róbert, Horváth Gábor, Kis Katalin, Kolok András Bese, Kolozsi Pál Péter, Kreiszné Hudák Emese, Lehmann Kristóf, Mátrai Róbert, Mihálovits Zsolt, Nagy Tamás, Neszveda Gábor, Palicz Alexandr Maxim, Paulik Éva, Rippel Géza, Sipos-Madarász Annamária, Sljukic Nóra, Soós Gábor, Spéder Balázs, Tapaszti Attila, Telegdy Álmos, Várhegyi Judit, Vonnák Balázs. A szerzők és a szerkesztők külön köszönetüket fejezik ki a szerkesztési és koordinációs munkákért Egervári Rékának, Kálmán Péternek, Körtvélyesi László Csabának, Schindler Istvánnak és Vadkerti Árpádnak. Köszönet illeti a kötet tördelési és grafikai munkáiért Szabó Somát és Pavela Károlyt. A szerzők köszönettel tartoznak Bajcsy Majának, Csonka Istvánnak és minden kollégánknak azért a lelkiismeretes munkáért, amely elengedhetetlen volt e kiadvány megjelenéséhez.

— 485 —

Ábrák és táblázatok jegyzéke Ábrák jegyzéke 2-1. ábra: GDP, CO2-kibocsátás és a felső 1% részesedése az összjövedelemből világszinten 17 2-2. ábra: A makrogazdaságtanba szervesebben beépítendő kérdések

2-3. ábra: Egy főre jutó GDP és gazdasági visszaesések az USA-ban

2-4. ábra: A globális jólét piramisa

2-5. ábra: A gazdasági fejlődés mérőszámai

2-6. ábra: A GDP értelmezése Maslow piramisának rendszerében

2-7. ábra: A boldogság index, a gyermekhalandóság és az egy főre jutó GDP kapcsolata

2-8. ábra: Az egy főre jutó GDP és a „Jólét” mutató közötti kapcsolat

2-9. ábra: Az éves átlagos jövedelemnövekedés megoszlása percentilisenként az Egyesült Államokban 1980–2014 között

2-10. ábra: India éjszakai fényei műholdas képeken 1994-ben, valamint 2010-ben

2-11. ábra: A globális GDP és a teljes globális internetforgalom alakulása 1700-2018 között

3-1. ábra: A környezeti Kuznets-görbe

3-2. ábra: Egyes országok és a Föld egészének ökológiai lábnyomának deficitje

3-3. ábra: A biztonságos emberi létezés határai

3-4. ábra: A Nagy Felgyorsulás: az emberi tevékenység hatásai a természeti környezetre

3-5. ábra: A Vörös Lista Index értéke 1993–2019 között és előrejelzési pályák 2020–2030-ra

3-6. ábra: A világ népességszámának alakulása és egyes régiók közötti megoszlása (százalék)

3-7. ábra: A 60 évnél idősebb népesség létszáma a világ egyes régióiban, 1950–2050

3-8. ábra: Az időskori függőségi ráta alakulása a világ egyes régióiban 2015-ben és 2050-ben (százalék)

3-9. ábra: A legfelső 1 százalék nemzeti jövedelemből való részesedésének alakulása és a globális mélyszegénység

3-10. ábra: A globális vagyon megoszlása

3-11. ábra: Élettani jellemzők és alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférés a világ nagyrégióiban

— 487 —

Ábrák és táblázatok jegyzéke 3-12. ábra: Az új technológiák megjelenése és az elterjedésükhöz szükséges évek száma

3-13. ábra: A termelési struktúrát alakító tényezők az ezredforduló előtt és után

3-14. ábra: A nagy technológiai cégek

3-15. ábra: A digitális technológiák használata az európai nagyvállalatok körében, 2017 (százalék)

3-16. ábra: Az adatok birtokosa a menedzserek és a fogyasztók megítélése szerint a járműiparban

3-17. ábra: Az adatkezelés főbb kockázatai

3-18. ábra: A foglalkoztatási arányok változása az Egyesült Államokban, jövedelmi csoportok szerint, 1980–2005

3-19. ábra: A technológia munkaerőpiaci megítélése

3-20. ábra: A világgazdaság súlypontjának változása Kr. u. 1-től 2025-ig a GDP alapján

3-21. ábra: Az Egy övezet egy út vasúti kapcsolatai

3-22. ábra: Bank of England által megállapított megatrendek

3-23. ábra: A globális pénzmennyiség megoszlása pénzaggregátumok és pénzformák szerint

100

3-24. ábra: A digitális jegybankpénz témakörét kutató jegybankok

104

4-1. ábra: A zöld növekedés keretrendszere

111

4-2. ábra: Az erdővel borított területek aránya 2015-ben

113

4-3. ábra: A gazdasági növekedés és a CO2 kibocsátás kapcsolata

116

4-4. ábra: A globális primerenergia felhasználás összetétele

118

4-5. ábra: A szálló por következtében kialakult légszennyezés okozta halálesetek aránya 2017-ben

121

4-6. ábra: A fenntartható fejlődéshez szükséges éves infrastruktúra beruházási szükséglet és üzemanyagmegtakarítás az éghajlatvédelmi célok figyelembevételének függvényében

124

4-7. ábra: A zöld növekedés forrásai

125

4-8. ábra: A környezeti szabályozásokkal kapcsolatos elvárások

130

4-9. ábra: A lehetséges környezetvédelmi szabályozási megközelítések skálája

131

4-10. ábra: A karbon kvóta árak alakulása az EU ETS-ben (EUR)

135

4-11. ábra: A Föld lakossága ökológiai lábnyomának változása

146

4-12. ábra: Zöld (Pigou) adó kivetésének mikrogazdasági hatása

148

— 488 —

Ábrák és táblázatok jegyzéke 4-13. ábra: A zöld adózás célja és következményei

149

4-14. ábra: A kettős osztalék hatás jelentkezése a zöld adóztatásban

150

4-15. ábra: Az energiafogyasztás várható változása (2016–2040, millió tonna olajegyenérték)

151

4-16. ábra: A műanyag hulladék óceánszennyező hatása

153

4-17. ábra: A zöld adókból származó bevételek nagysága a GDP-hez viszonyítva (2016)

156

4-18. ábra: Környezetvédelmi adókból származó bevétel a teljes kormányzati bevétel arányában (2017)

158

4-19. ábra: Az egyes ágazatok súlya a zöld adóbevételekben (EU28, 2017)

159

4-20. ábra: Az Európai Unió kibocsátás-kereskedelmi rendszere

160

4-21. ábra: A finn betétdíjas rendszer működése

162

4-22. ábra: Shareholder vs. Stakeholder

171

4-23. ábra: A fenntartható szemléletrendszer gyakorlati alkalmazásának módszerei

173

4-24. ábra: A fenntartható szemléletrendszer beépítése a befektetési folyamatba

174

4-25. ábra: Az ENSZ által kijelölt fenntartható fejlődési célok

176

4-26. ábra: Zöldkötvénnyel finanszírozott projekt kategóriák

177

4-27. ábra: Zöldkötvény-kibocsátás

178

4-28. ábra: Az előzetes átvilágítás folyamata (DNSH)

185

4-29. ábra: Az ESG megközelítés főbb pillérei

187

5-1. ábra: A termékenységi ráta a világ régióiban, 1950-2055

205

5-2. ábra: A termékenységi ráta alakulása és az egy főre jutó GDP, 2017

207

5-3. ábra: A 60 évnél idősebb népesség aránya a világ egyes földrészein 2015-ben és 2050-ben (a teljes népesség százalékában)

208

5-4. ábra: A munkaképes korúak létszámának változása 2015 és 2050 között a világ egyes földrészein (százalékos változás)

210

5-5. ábra: A népesség korcsoportok szerinti megoszlása a világ egyes kontinensein 2015-ben és 2050-ben (százalék)

211

5-6. ábra: Aktivitási ráta a különböző társadalmi csoportokban a V4-országokban, 2008-ban és 2018-ban (százalék)

215

5-7. ábra: Az 55-64 évesek foglalkoztatási rátája az OECD-országokban, 2005-ben és 2018-ban (százalék)

216

— 489 —

Ábrák és táblázatok jegyzéke 5-8. ábra: A munkaerőállomány életkor szerinti megoszlása a világ egyes régióiban és országaiban 2030-ban (százalék)

218

5-9. ábra: A munkaerőállomány idősödése és az aggregált termelékenység

219

5-10. ábra: A gazdaság különböző szektoraiban foglalkoztatott munkavállalók aránya az összes foglalkoztatott arányában a világ egyes régióiban (százalék), 2018

221

5-11. ábra: A munkaképes korúak és az időskorúak létszámának változása 1995 és 2015 között a G7 országokban (százalék)

224

5-12. ábra: A reál GDP, az egy főre jutó GDP és az egy munkaképes korúra jutó GDP alakulása Japánban és az OECD-országokban (százalék)

225

5-13. ábra: Az egy munkaóra alatt megtermelt GDP alakulása a G7-országokban, 1990-2017 (százalékos változás 1990-hez képest)

226

5-14. ábra: Az egy főre jutó munkajövedelem és az egy főre jutó fogyasztás életkor szerint alakulása Franciaországban 2011-ben

227

5-15. ábra: Az idősödés fogyasztásra és megtakarításra gyakorolt hatása

229

5-16. ábra: A nyugdíjrendszerek lefedettsége a világ egyes országaiban (legutolsó elérhető adat)

232

5-17. ábra: A 65 évnél idősebb férfiak munkaerőpiaci részvételi rátája a világ egyes régióiban (százalék)

233

5-18. ábra: A GDP-arányos állami nyugdíjkiadások és az időskori függőségi ráta az európai országokban 2016-ban

235

5-19. ábra: Az idősödés miatt a nyugdíjrendszerek előtt álló kihívások az EU 28 tagállamában 236 5-20. ábra: A születéskor várható élettartam a világ egyes régióiban (2010-2015) és a 2055-ig várható élettartam-növekedés mértéke

238

5-21. ábra: A GDP-arányos egészségügyi közkiadások becsült alakulása az EU tagországaiban, 2016-2070

239

5-22. ábra: Globális növekedési incidencia görbe (1980–2016)

249

5-23. ábra: Jövedelmi egyenlőtlenségek országonként 2008-ban és 2015-ben

250

5-24. ábra: A rendelkezésre álló jövedelem változását magyarázó tényezők

252

5-25. ábra: Kínai áruexport és az USA feldolgozóipari foglalkoztatottsága

255

5-26. ábra: Termelékenység és reálkeresetek alakulása az Egyesült Királyságban (bal panel) és az USA-ban (jobb panel)

257

— 490 —

Ábrák és táblázatok jegyzéke 5-27. ábra: Az alapfokú képzettségűekéhez viszonyított keresetek és a jövedelmi egyenlőtlenség alakulása az USA-ban

259

5-28. ábra: A jövedelmi egyenlőtlenségek és a lehetőségek egyenlőtlenségének dekompozíciója

261

5-29. ábra: A jövedelmi egyenlőtlenségek és a generációk közötti jövedelmi mobilitás

263

5-30. ábra: Felsőfokú oktatást végzettek aránya a legfelső és legalsó jövedelmi kvintilisben, valamint a születéskor várható élettartam

265

5-31. ábra: Az elméleti Laffer-görbe

269

5-32. ábra: Offshore pénzügyi vagyon a világ fő gazdaságaiban (2015)

270

6-1. ábra: A főbb szektorok részesedése az Egyesült Államok foglalkoztatásában

279

6-2. ábra: A jelenlegi munkahelyekre vonatkozó automatizációs becslések tartománya

280

6-3. ábra: Automatizáció és innováció kapcsolata

282

6-4. ábra: Kapcsolat a foglalkoztatottság bővülése és az új munkakörök aránya között

284

6-5. ábra: A technológiai fejlődés hatása a munka jellemzőire

286

6-6. ábra: A közösségi gazdaság növekedési kilátásai árbevétel alapján

288

6-7. ábra: Online szolgáltatók (platformok) a szolgáltatás helye és munkaigénye szerint

289

6-8. ábra: A munkapiac szereplőinek változó kapcsolata

291

6-9. ábra: A munkavállalói képzés állami támogatásának alakulása

292

6-10. ábra: A munkavállalói képességek keresletének várható alakulása

294

6-11. ábra: A munkanélküliség alakulása az álláskeresési idő függvényében

295

6-12. ábra: A sávszélesség alakulása

301

6-13. ábra: Az IKT eszközök használatának aránya és változása 2005 és 2018 között

302

6-14. ábra: Az analóg és digitális adat feldolgozási folyamata

304

6-15. ábra: A személyes adatok felhasználásának lehetséges előnyei a vállalatvezetők szerint (százalék)

306

6-16. ábra: A mesterséges intelligencia hasznosításából származó növekedési többlet 2030-ig az Európai Unióban (százalék)

309

6-17. ábra: A digitális felelősségvállalás pillérei

313

6-18. ábra: A digitális felelősségvállalás kritériumainak megfelelő vállalatok aránya ágazatonként (százalék)

315

— 491 —

Ábrák és táblázatok jegyzéke 6-19. ábra: Az egy főre jutó reál GDP (bal tengely, USD) és a jelzett boldogság átlagának (jobb tengely) alakulása az USA-ban 1973 és 2009 között

322

6-20 ábra: A társadalmi boldogsága átlaga (0-10) és az egy főre jutó nemzeti jövedelem 2017-ben (USD)

323

6-21. ábra: Aktuális és szükséges jövedelem alakulása az USA Általános Szociális Kérdőíve alapján (1952–1987)

324

6-22. ábra: Átlagos boldogság és egyes tevékenységekkel eltöltött heti órák száma közötti kapcsolat

328

7-1. ábra: A pénztípusok osztályozása

340

7-2. ábra: Mi hivatott biztosítani az egyes főkönyvi rendszerekben a pénz iránti bizalmat?

342

7-3. ábra: A pénz mögötti potenciális fedezetek

343

7-4. ábra: A készpénz arányának változása az egyes országokban

344

7-5. ábra: A globális tartalékvaluták 1450 óta

348

7-6. ábra: A globális és a lokális valuták

351

7-7. ábra: A betétgyűjtő és hitelező jegybank mérlegéhez való hozzáférés

353

7-8. ábra: A betétgyűjtő jegybank hipotetikus mérlegalakulása

354

7-9. ábra: A hitelező jegybank hipotetikus mérlegalakulása

355

7-10. ábra: A számlával rendelkező felnőttek aránya (%), 2017

363

7-11. ábra: A pénzügyi bevonódás és a pénzügyi stabilitás kapcsolatrendszere

365

7-12. ábra: Adósságfék jellegű szabályok és elvárások Európában

367

7-13. ábra: A koncentráció hármas célrendszere

369

7-14. ábra: Az optimális koncentráció viszonya a versenyhez és a stabilitáshoz

372

7-15. ábra: Inkumbens intézmények üzleti modell váltására ható és azt formáló tényezők

374

7-16. ábra: Főbb Fintech megoldások hatása az értékláncra

376

7-17. ábra: Megtanultuk a leckét (?)

380

7-18. ábra: A jelentett természeti káresemények darabszámának alakulása világszerte

386

7-19. ábra: Az éghajlatváltozás jelentette fizikai és átállási kockázatok bankokra gyakorolt hatása

388

7-20. ábra: Az üzleti tervezési időhorizontján belül az éghajlatváltozást releváns kockázatnak tartó magyarországi bankok aránya

389

— 492 —

Ábrák és táblázatok jegyzéke 7-21. ábra: Éves beruházási szükséglet az EU-ban a fenntartható fejlődési célok elérése érdekében

392

8-1. ábra: Az export nagysága a GDP-hez képest, 1828–2014

401

8-2. ábra: Internet, mobiltelefon és közösségi média elterjedtsége a világban

403

8-3. ábra: A globalizációs hullámokat a költségek változása okozta

405

8-4. ábra: Az új technológiák és szokások változásának hatásai

407

8-5. ábra: A globalizáció természetének átalakulása

408

8-6. ábra: Az export és a GDP aránya, 2000–2017

409

8-7. ábra: A szolgáltatások exportjának növekedési üteme

410

8-8. ábra: A feltörekvő és fejlett országok részesedése a világkereskedelemből

411

8-9. ábra: a hozzáadott érték keletkezése az ellátási láncokban

417

8-10. ábra: Az immateriális javak szintje és növekedési üteme

418

8-11. ábra: A globális értékláncokban fennakadásokat okozó legfontosabb események

421

8-12. ábra: A világ legnagyobb vállalatainak éves bevétele akkora mint egyes országok GDP-je

423

8-13. ábra: Az exportált termékek és szolgáltatások értéke a globális GDP-hez viszonyítva 428 8-14. ábra: A világ három gazdasági centrumának részesedése a globális bruttó gazdasági teljesítményből vásárlóerő paritáson számolva és kereskedelemből (2018) 431 8-15. ábra: Ázsia súlya a világgazdaságon belül (vásárlóerő paritáson számolva).

434

8-16. ábra: Ázsia kereskedelme az EU-val és az USA-val (2018)

435

8-17. ábra: Az Egy övezet egy út fontosabb gazdasági folyosói

438

8-18. ábra: A világ városi népessége 1950–2030 között

446

8-19. ábra: Városi agglomerációk népességszám szerint csoportosítva

449

8-20. ábra: A GaWC által rangsorolt világvárosok globális eloszlása.

451

8-21. ábra: Globális városok és megarégiók

456

— 493 —

Ábrák és táblázatok jegyzéke

Táblázatok jegyzéke 2-1. táblázat: Kiemelt folyóiratok idézései

2-2. táblázat: A GDP és néhány index rangsora az első 15 ország és Magyarország esetében

2-3. táblázat: Az ingyenes digitális javakból származó fogyasztói többlet az USA-ban

4-1. táblázat: A zöldkötvény előnyei és hátrányai

181

4-2. táblázat: Az éghajlattal kapcsolatos kockázatok osztályozása

183

4-3. táblázat: A GBP és CBI keretrendszerek főbb paraméterei

186

4-4. táblázat: Materiális tényezők szektorális térképe (példák)

193

7-1. táblázat: A válság kitöréséhez vezető egyes innovációk – kezdeti elgondolás és morálisan megkérdőjelezhető alkalmazás

381

— 494 —