MAGYAR SORS, antológia Magyar becsület; voltunk, vagyunk és leszünk. Közismert tény, hogy keletről jöttünk a Kárpát medencébe ahol az ott élő kis törzsekkel megegyezve országot alapítottak őseink. Azt. tűzzel-vassal, és véráldozat árán megvéd-ték több mint ezer éven át. Magyarnak lenni több volt, mint embernek lenni. A szomszéd nemzetek fiai mikor látták, hogy a magyarok mily élet-halál harcokat vívnak a kereszténység érdekében, önként jelentkeztek a magyar hadse-regbe. Az ő áldozatuknak is köszönhető, hogy oly sok küzdelem során, bár csonkán, de megmaradt magyarnak az ország. A magyar nép hálából, utcákat tereket neveztek el róluk, szobrokat állítottak az emlékükre. Românã onoara - Román becsület. Románok vannak, de a mai napig nem tudták a történészek bizonyítani származásukat. A krónika szerint a mai Románia területén 300 évig éltek germán törzsek Daciában. A rómaiak a gótok támadásai miatt I. sz. 270-ben kiürítették a provinciát, ami a gót uralom alá került. G ótokat a hunok űzték el, az ő uralmuk alatt telepedtek oda a gepidák, akik az avarok megjelenéséig (567 után) uralták a térséget. A krónika megemlíti, hogy 898-ban a magyar seregek megütköztek a vlachokkal a Dunától északra, amely a mai Erdély. Mások szerint délről Albánián keresztül szállingóztak a gyéren lakott területekre. A románok követték az állati ösztönt, a havasi kecskékét, magas hegyek oldalán telepedtek le, ahová nem ment az ellenség. Békében éltek, de ennek az volt a hátránya, hogy nem volt iskolájuk, elmaradtak a fejlődéstől. Ruhájukat állatok bőréből készítették, cipő, csizma helyett még a XX. században is bocskorban jártak. Voltak idők, mikor a törökök, albánok jól megfizették, hogy segítsenek harcolni, de minden esetben a románok megfutamodtak, vagy hátba támadták őket. Sajnos ezt a román becsületet a saját bőrünkön tapasztaltuk az I. és a II. világháborúban majd 1956-ban. Képzeljük el mily sok szenvedéstől szabadult volna meg a szovjet által elnyomott nép, ha a románok1956-ban szembeszállnak az ott tartózkodó ruszkikkal; a csehek se vártak volna még két évig, a lengyelek nagyobb erővel követelték volna, hogy ruszkik haza. A Kelet-németek is újból fellázadnak, nem kellett volna USA, vagy Nyugati segítség a Szovjetunió összeomlott volna úgy, mint 25 évvel később, Sajnos, nem így történt, nem akadt egy román ember, akinek lett volna bátorsága követni a pesti srácok példáját, s szembeszállt volna az istentelen kommunistákkal. Forradalmunk elvesztésével a Szovjetunió megerő-södött. Ázsia, Afrika a kommunizmus melegágya volt. Hitüket elhagyott papok, püspökök a sátán szolgálatába álltak, a békét hirdették, a temetők békéjét. Nyugat élte világát, az 1957-ben űrbe lőtt szputnyik ébresztette fel őket. Nem volt reményváltozásra, a hívő emberek csodára vártak, otthonaikban imádkoztak, mert biztonságosabb volt kocsmába járni, mint a templomba, mert ha valaki elszólta magát a kocsmában, ott nem volt békepap, aki feljelentette volna az ÁVH-nál. 1989. december 16-án eljött a csoda. Temesváron Tőkés László székely református lelkész életét kockáz-tatva, ellenállt az istentelen kommunisták és kiszolgálóikkal. Erdélyben felragyogott a románok csillaga egy székely ember, Tőkés László személyében. Bátorsága láttán, székelyek, románok követték példáját és pár nap alatt megszűnt a kommunista hatalom Romániába. Ez többet jelentett, mint győzelem egy csatában, mert több mint húsz millió ember szabadult meg az elnyomástól. Ugyanakkor Tőkés László bátor kiállása bebizonyította, hogy tankok nélkül is győzhet a nép, ha összefog. Megkésve bár, de a román nép hálából, a Románia Csillaga érdemrenddel tüntette ki. Nem ez volt az első kitűntetés, Magyarországon több, majd Hollandia, USA, Finn, Spanyolország, Ausztria és más szervezetektől kapott kitűntetések, közben püspöknek választották. Ezt a Sátán nem bírta elviselni, félt, hogy Tőkés László új csodát fog elkövetni, s elveszti sátáni hatalmát. Riadóztatta szolgáit s két fontos helyre küldte őket. Egyik a Parlament a másik az Egyház. Az elsőben azt kellett híresztelni, hogy ha Tőkés odakerül, megszűnteti a zsebtömést, amit jogtalanul zsebeltek el a képviselők, vissza kell fizetni. Az egyháznál pedig azt kell híresztelni, hogy Tőkés kötelezővé teszi, hogy a papoknak Jézus tanításait kell prédikálni és az szerint élni. A hamis és békepapoknak ki kell takarítani a templomokat és az egyház területén, miden munkát el kell végezni. A III/III-as besúgó püspököknek az egyház és az iskolákhoz tartozó mellékhelységeket kell tisztán tartani. A békepapok és a III/III-as besúgó püspökök nem jogosultak nyugdíjra. Erre kitört a botrány, ezt nem engedhetjük meg dugták össze fejüket a sátán katonái. Mi vagyunk hatalmon, miénk a rang, nekünk van pénzünk el kell intézni Tőkést a kitüntetéseivel együtt, - határozták el a sátán szolgái. Időt, fáradságot, pénzt nem kímélve elkezdték Tőkés Lászlót lejáratni, nem vödörrel, hanem hordóval öntötték rá a mocskot. Volt egy kaliforniai hamis pap, aki bemászott a hordóba s próbálta lerázni magáról a mocskot, hogy azt önti az szabadságért életét kockáztató lelkipásztorra. A sátán szolgái nem időben, hanem hazugságban mérnek, minél nagyobb, annál jobb. Magyarországon nem értek el nagy eredményt a sátán szolgái, menjünk Romániába, ott majd elintézik, - ajánlotta az egyik III/III-as püspök. Úgy is volt, nem állt meg a sátán sereg Kolozsvárig. Ott tanakodtak, hogy mit mondjak a románoknak. Mondjuk, hogy Tőkés meg akarja szűntetni Trianont, Erdélyt a székelyeknek akarja adni, szólt a zsebtömő. Mi a románokkal vagyunk, emlékeztessük őket, hogy kivonultunk a Parlamentből, amikor Trianonra emlékeztek a fasiszta magyarok. Az nem elég, vágott köze egyik békepap, ezek Horthytól félnek, azt kell mondani, hogy Horthy lovát Tőkés vezette Kolozsra. Az nem jó te perselyseprő, Tőkés akkor még meg se született. - A románoknál az nem számít, azok halálra ítélték Wass Albertet, pedig ott se volt ahol megvertek egy románt lopásért, - vitatkoztak a sátán fajzatjai. Luciferkók elhitették a románokkal, hogy Tőkés a székelyek királya lesz és elrendeli, hogy a románoknak