EGY AZ ISTEN ! – unitárius imák by KAPTÁR

EGY AZ ISTEN! unitรกrius imรกk

EGY AZ ISTEN! unitárius imák

LITERA-VERES KÖNYVKIADÓ SZÉKELYUDVARHELY 2014

Jelen kiadvány az Unitárius Lelkészek Országos Szövetsége és a Gondviselés Segélyszervezet támogatásával készült.

Jelen kötet imái az Unitárius Lelkészek Országos Szövetsége (ULOSZ) és Veres Péter által megfogalmazott felkérésre születtek. Szöveggondozás: Székely Kinga Réka, az ULOSZ elnöke Szaktanácsadó: Szabó László Korrektúra: P. Buzogány Árpád Szerkesztő: Veres Péter A borító Csók István: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” (Úrvacsora) című festményének felhasználásával készült. A festmény adatai: olaj, vászon, 136,5 x 111 cm, 1890, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

Felelős kiadó: Veres Péter ISBN 978-973-8913-44-8

Miatyánk Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is; mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség, mindörökké. Ámen.

Hitvallás Hiszek egy Istenben, az élet teremtőjében és gondviselő Atyjában. Hiszek Jézusban, Isten legjobb fiában, a mi igaz tanítómesterünkben. Hiszem a szentlelket. Hiszek az Unitárius Egyház hivatásában. Hiszem a bűnbocsánatot és az örökéletet. Ámen.

I. ÜNNEPI IMÁDSÁGOK

ÚJÉVKOR Ima újév kezdetén Szerető Istenünk! Botló beszédünk bizonytalanságával szólítunk meg téged, életünk Urát, gondviselőjét. Keressük a szavakat, hogyan szólíthatunk meg téged? Találkozni akarunk veled, s mint már annyiszor, hívunk magunk közé, magunk mellé vagy magunkba. Te vagy egyetlen örök barátunk, támaszunk, szülőnk és testvérünk. Te vagy gondozója lelkünk nyíló virágainak, s te vagy vigasztalója lelkünknek hervadásunkban is. Most, amikor egy új év kezdetén keressük az utat, köszönjük, hogy idén is szembejöttél velünk, s próbálod mutatni, merre menjen gyermeked. Minden elmúlt év elgondolkodtat, és elsuhanó utolsó lépteivel ránk kérdez, jó úton jártunk-e? Istenünk, mi akarunk a te utadon járni. Íme eljöttünk hozzád, hogy jelenj meg bennünk, hogy végtelen gyötrő útjaink véget érjenek, s veled tudjunk járni. Köszönjük, hogy látásunkat belső útjainkra tereled, hogy felfedezzük önmagunk titkait. Köszönjük, hogy ezáltal is önmagunk megismerésére biztatsz. Köszönjük, hogy új lehetőséget adsz a találkozásra, veled és önmagunkkal. Add, hogy utunk végén megláthassuk azt, amire vágyunk, hogy megtaláljuk azt, amire vágyik szívünk. Aki a gyógyulást várja, adj, Istenünk, gyógyulást testének és lelkének. Annak, aki a kenyeret várja, adj, Istenünk, aranyló búzamezőket, aki a békét várja, annak adj nyugalmat, aki a szeretetet várja, 11

küldd el neki azt, aki hiányzik. Aki téged vár, látogasd meg őt, vigyél szívébe nyíló virágot, szebb tavaszt. Istenünk, a prófétával valljuk, hogy akik benned bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasmadarak, futnak és nem lankadnak el, járnak és nem fáradnak el. Kell-e nagyobb ajándék, kell-e nagyobb ígéret, mint benned bízni, Urunk? Botló beszédünk, de ragyogó reményünk voltál, s maradj az is mindörökre. Ámen. Makkai Ilkei Ildikó

Ima újévkor Megújulás lehetőségének áldott Istene! Megint eltelt egy év, újesztendő napjára virradtunk. Tudjuk, hogy ezt az elkövetkezendő évet is állandó gondban, kutatásban, szüntelen munkával fogjuk eltölteni. Így volt ez az elmúlt évben is, és ez így van rendjén. Aggodalmaskodásunk azonban elkerülhetetlen. Aggodalmaskodunk szüleinkért, gyermekeinkért. Nem tehetünk ez ellen mást, mint imádkozni és dolgozni. Mi, hívő emberek tudjuk: ez az a fény, amely meggyógyítja a világ összes baját. Köszönjük, Istenünk, hogy imádkozásra és szüntelen munkálkodásra hívsz ez újesztendőben is. Kérünk, figyelmeztess bennünket, hogy mennyire repül az időnk, ez a drága kincs. Gyakran szeretnénk az idő múlását megállítni, sokszor szeretnénk az időben visszamenni, hogy életünk örömeit újra és újra átélhessük, és tragédiáinkat megelőzhessünk. 12

Kérünk, Jó Atyánk, hogy ez évben is óvj meg bennünket a tétlenségtől, a céltalanságtól, de a túlerőltetéstől is. Add, hogy mindig legyünk jó viszonyban veled, önmagunkkal és embertársainkkal. Engedd, hogy reménykedhessünk abban, Istenünk, hogy a jövendőnk olyan lehet, amilyennek azt mi megálmodtuk. Segíts minket, hogy a megálmodott jövő megvalósulása érdekében cselekedni is tudjunk. Segíts nekünk szembenézni a mindennapi valósággal. Adj ünnepnapokat, sikereket és győzelmeket és tégy erőssé, hogy változtatni tudjunk azokon a dolgokon, amiken muszáj változtatni. Segíts felismerni feladatainkat ebben az esztendőben is. Segíts megtalálni életünk értelmét. Vésd szívünkbe Jézus figyelmeztetését, hogy mindenek előtt keressük a te országodat és annak igazságait, és akkor majd minden egyéb megadatik nekünk. Ámen. Léta Sándor

A VALLÁSSZABADSÁG ÜNNEPÉN – JANUÁR 13. Ima a türelmes vallásokért és az együtt érző hívekért Teremtő Istenünk, mindenható jó Atyánk! A hálaadásnak hangján szólunk tehozzád a mai napon, és számtalan áldásod közül ma hitünket köszönjük meg, azt a hitet, amely egyházként fél évezredes hagyománnyal igyekszik építeni országodat itt ezen a földön teremtményeid között. Mily csodálatosak gondviselésednek útjai, Istenünk, melyeken a tiszta hitet győzelemre tudod vezetni és mennyire hatalmas a te igazságod, mellyel még az elveszettnek hitt eszményt is új élettel tudod megtölteni! Mint hívő emberek, mind ugyanabból a tiszta forrásból táplálkozunk és mind ugyanazzal a feléd igyekvő elhatározással próbálunk élni Istenünk, teremtőnk. Amikor megköszönjük legszentebb ajándékodat, a hitet, nem csupán a hála érzése tölt el, hanem a felelősség érzése is. Tudjuk, Istenünk, vigyáznunk kell arra, hogy hitünk gyógyír legyen és ne változzon fegyverré, hogy bátorítson és ne ártson, hogy közelebb hozzon minket, embertársakat egymáshoz, ne korlátokat, falakat emeljen miközénk. Az előttünk járók bölcsességéért is hálásak vagyunk, Istenünk, hogy évszázadokkal ezelőtt a hitnek szabadsága mellett bátor kiállással küzdöttek, és hogy bölcs megfontoltsággal megőrizték unitárius hitünket a kizárólagosság hamis elbizakodottságától. 14

Istenünk, jó Atyánk, lehajtott fővel kell megvallanunk előtted, hogy bizony volt alkalom, amikor felebarátaink hitét, hagyományát, egyházát bíráltuk, és önteltségünkben a versengést és a rangsort láttuk fontosnak. Ilyenkor megfeledkeztünk arról, hogy unitárius hagyományunk kötelez mások hitének tiszteletére, ilyenkor megtagadtuk annak igazságát, hogy minden keresztény egymásnak testvére kell legyen abban a hitben, mely Jézus tanítását akarja megélni itt e földi életben. Gondviselő Istenünk, arra kérünk e mai fohászunkban, hogy add meg minden benned bízó léleknek azt a felelősségteljes szabadságot, mellyel saját hitét megtalálhatja. Őrizd, jó Atyánk, az emberek között a hit ajándékának drága szabadságát, hogy ne rab lelkek, hanem szabadon rád találó emberek imádkozhassanak tehozzád saját maguk választotta hitük szerint. Lélekben és igazságban akarunk tehozzád imádkozni, és imáink által egy olyan közösséget teremteni, ahol a vallások nem egymás ellenfelei, hanem munkatársak ugyanazért a célért dolgozva. Add meg, Istenünk, mindannyiunknak azt a bölcsességet, mellyel úgy tudjuk hitünket, vallásunkat megélni, hogy ezzel nem ártunk, nem bántunk és nem sértünk, hanem jó szándékkal visszük az emberek közé hitünknek gyümölcseit: a jócselekedeteket. Óvd meg, jó Atyánk, azokat, akiket a világban ma is üldöznek, bántalmaznak hitükért és adj szelídséget és jobb belátást mindazoknak, akik a hit nevében fegyvert ragadnak egymás ellen. Istenünk, teremtőnk, a mai alkalommal így adtunk hálát neked hitünk szabadságáért, arra kérünk, imánkat hallgasd meg, és légy a vallásszabadság oltalmazója a teljes földön most és minden időben. Ámen. ifjú Nagy Endre

TAVASSZAL Tavaszi ima Szerető, vigyázó Istenünk! Mikor elaludni készül a tél, felébred bennünk a tavasz hozta rajongás, és reggelenként fülledt levegőjű szobáinkat elhagyva lágy szellőd üdvözlése arra figyelmeztet, hogy a világ él, mert te élteted reggeli fénnyel, otthoni harangok zenéjével és a kipattanni akaró élet örömével. Lassan lopkodod bele a világba egyszerű jeleit a hos�szabbodó nappaloknak és a kedves melegnek, és beleülteted életünkbe azt az érzést is, Atyánk, hogy nekünk is új élet jut, mely a végtelenben kifeszülve vár ránk. Köszönjük, Istenünk, hogy a tavasz a munka mellett ünnepet is jelent nekünk. Köszönjük a tervezés lehetőségét, a magunkkal való tusakodás lehetőségét, hisz így megtaláljuk szerepünk, mely csak a miénk. Amikor pedig megtaláltuk helyünket ebben a feltámadó világban, ráébredünk, hogy az nem más, mint a veled kötött szerződés, Istenünk. A szerződés, mely csodákat művelhet velünk, hogy minden közömbös, sivár hétköznapba belecsempésszünk valamilyen varázslatos elemet, minden napba beleszőhessünk egy parányi szökdécselő örömöt. Köszönjük, hogy a veled és önmagunkkal való találkozáskor érlelődik bennünk a felkiáltás: Bocsáss el, mert hajnalodik! Ilyenkor énekelve indulunk el, és közben megcsodáljuk ezerarcú világodat. Ilyenkor engedjük, hogy tűzbe hulljanak szemünkből a régi vágyak. Ilyenkor tudjuk, hogy új hegyeket és új utakat kell új kövekből kirakjunk, Atyánk. 16

Add, Istenünk, hogy csak a jóság, a szeretet köveit építsük be életünkbe, melyek idővel cseppkövekké változhatnak, és úgy ragyoghatnak. Bocsáss el tavaszi utunkra, mert bontakozó értelmünkben fényesedik valami nagy és igaz álom. Tavaszi lelkesedéssel tornyokat akarunk rakni, Atyánk, hogy mindig hallhassuk üzenetedet, mellyel a benned hívőket erősíted: Nem bocsátalak el, amíg meg nem áldlak téged! Áldj meg minket, Atyánk, és úgy bocsáss el. Ámen. Makkai Ilkei Ildikó

Tavaszi áhítat Örök Isten, minden áldásnak adója! Tavasz-zsoltárt zeng ajkunk, amikor hálásan átnyújtjuk neked imádságos hétköznapjaink virágcsokrát. Szavaink barka-selyem, énekünk hóvirág-tisztaság, szeretetünk aranyeső-ragyogás, hitünk százszorszép, hétfő reggelünk illatozó orgonabokor, mert Hozzád szólhatunk. Boldogság és elégedettség jár át, mert hajnalod csókja illette arcunkat és mámoros szeretetedtől betelve ébredtünk. Dicséret, dicsőség, Uram, a te nagy nevednek, dicséret és dicsőség bölcsességednek, dicséret és dicsőség megújulást, tavaszt hozó gondviselésednek. Olyan jó ébredő világoddal együtt felébredni, olyan csodálatos rigóid füttyével versenyezni, érezni sejtjeinkben a tavasz bizsergését, csengve, nevetve, kibuggyanó kedvvel énekelni tengerről, földről, szigetekről, mezők hímes bársonyáról, s a csillagos ég szépségéről. Mint a néma kutakból feltörő víz, úgy buzognak ajkunkról a hálaadás szavai, mert nyilván látjuk, hogy újból kitöltötted ránk lelked, s tavaszt hoztál életünkbe. A nap tüze kicsal szobánkból, erőnk megsokszorozódik, s akaratunk is, úgy érezzük, acélosabb. 17

Köszönjük, Isten, hogy benned megújulhatunk, köszönjük, hogy boldogságban, szerelemben is velünk vagy, és köszönjük, hogy gyöngéden figyelmeztetsz kötelességeinkre is. Te sokszorozd erőnket és akaratunkat, hogy a dolgozatírások és a húsvéti szolgálatra készülés közepette is örvendeni tudjunk a tavasznak, barátságnak, szerelemnek, az alkotásra és munkára serkentő diákéveknek. Áldunk téged azért, hogy a sötétség elmúlt, s az igaz világosság világít már. Megköszönjük, hogy életünkből is lassan tovatűnik a sötétség, hogy napról napra jobbak leszünk, megköszönjük, hogy ma már több bennünk az együttérzés, szeretet és felelősség, mint az elmúlt napokban volt. Hálásak vagyunk neked, hogy készülhetünk a lelkipásztori szolgálatra. Biztass, bízzál meg újabb és újabb feladatokkal, formálj, alakíts, segíts bennünket, hogy imádkozva és dolgozva haladjunk a világosság és szeretet útján. Ifjúságunk kora tavaszi virágait óvd meg a lemondás, gyűlölség vagy közömbösség dermesztő fagyától, virágba boruló életünknek légy biztonságot, meleget adó háza, hogy tudásunkkal, szeretetünkkel sokakat szolgálhassunk. Ha korai hajtásainkat a nyomorúság vagy megpróbáltatások fagya, csalódás, betegség, nyomorúság érné, arra kérünk, akkor is segíts megújulni. Áldd meg azok életét, akik értünk imádkoznak, és értünk dolgoznak. Bocsáss meg nekünk, ha megsértettük törvényeidet és parancsolataidat; arcpirulva valljuk be társaink és a te színed előtt, hogy ismerjük ugyan törvényedet és ismerjük parancsolataidat, mégis pillanatnyi előnyökért hazudtunk, rágalmaztunk, rosszindulatú pletykát terjesztettünk felebarátainkról. Szégyelljük magunkat, és bánjuk hozzánk nem illő gondolatainkat és cselekedeteinket. 18

Most szereteted világosságban járunk, kérünk, ne engedd, hogy a sötétség vakítsa meg szemeinket. Ámen. Dr. Kovács Sándor

Tavaszi imádságos kiáltás Istenem! A világ megszépül már a tavasz gondolatára is. Ahogy körültekintek, s látom a virágokat, a tavasz első hírnökeit, lelkem örömmel telik el. Legszívesebben táncra perdülnék, s táncba vinném a mellettem élőket, örömömet így próbálnám átadni másoknak is. Hangosan világgá kiáltanám a közhelyszerű igazságokat: Mindennek ellenére tél után mindig tavasz következik! Fájdalmak, és mélységek után rád mosolyog Isten! A fák rügyei, a virágok bimbói túlélik a fagyot és zúzmarát! Az élet nem hal meg soha! Az élet szép! Sokszor aggodalmak között telt a tavasz, mikor lesz jó idő, milyen lesz az új nap. Eltelt a tavasz, anélkül, hogy tudatosult volna bennem, vagy örvendtem volna igazán. Most arra törekszem, emlékeztessem magam, hogy a hétköznapok nehézségei között ne feledkezzem el a felsorolt igazságokról. Kérlek, Istenem, erősíts meg és tégy nyitott szívűvé, hogy mindig észrevegyem a körülöttem levő szépséget, jóságot és a tavaszt. Ámen. Moldován Szeredai Noémi

MÁRCIUS 15-ÉN Köszönet a márciusi ifjakért Színed elé járulunk, megpróbálunk téged érezni, gondviselő jó Atyánk, Istenünk! Ezek a reggeli órák azok, amikor egyedül lehetünk veled és elgondolkodunk megtett vagy elmulasztott dolgainkon. Közelségedet érezve merész elhatározásaink születnek. Tudjuk, Istenünk, hogy a merész elhatározások kivitelezése már az akaraterő függvénye is. Megpróbálunk belemerülni a hűvös csendbe, belemerülni az érzésekbe, a sikerbe, a sikertelenségbe, a múltba, a jelenbe, hogy ott felfedezzünk téged. Téged a közelünkben tudva köszönjük meg a hozzánk való türelmedet, a gondoskodást, a megértő szeretetet. Megköszönjük azokat, akik előttünk jártak s azt, hogy hittel, nemzeti öntudattal, reménnyel és kitartással járhattak előttünk. A mai imánk értük is szól, ma értük, nekik is szólt a harang. Ma emlékezünk márciusi ifjainkra. Tudjuk azonban, hogy minden jó adomány tőled származik, Atyánk. Így a márciusi forradalom egyéniségei is a te ajándékaid az utókor számára. Őket megköszönve kérünk téged, hogy erősítsd meg a hitünket benned. Erősítsd meggyőződésünket arra nézve, hogy a gondolat és a lélek szabad, s hogy mi méltó követői tudunk lenni azoknak, akik előttünk jártak. Sokszor törünk meg hétköznapjaink kiszámíthatatlan súlyától, gyakran érezzük a gondokat ránk tekeredő hínárnak, 20

ami lehúz, befed. Ilyenkor hozzád kiáltunk, rád számítunk, feloldó szeretetedet, segítő kezedet várjuk. Atyánk, ha kérünk, ha igaz hittel kérünk, segíts meg és add, hogy méltó utódai legyünk dicső elődeinknek. Áldd meg emléküket, maradj velünk és tégy méltó utódokká. Ámen. Demeter Erika

Imádság nemzeti ünnepünkre Jó Atyánk, amikor te megteremtettél minket, lelkünkbe oltottad a szabadság eszméjét. Ez tesz emberré minket, és a szabadságvágy kölcsönöz felbecsülhetetlen erőt a nemzeti közösségeknek. A szabadság teljessége az, ami előtt ma tisztelgünk. Ez emeli fel az elnyomott népek fejét, megtölti melegséggel a lelket, összeköti az eget és a földet. Ez az eszme megtartó és örökéletű. Ezt is neked köszönjük, akárcsak a hősök életét és áldozatvállalását, akik a szabadságért és nemzeti érdekeinkért éltek-haltak. Tudjuk, Atyánk, hogy ha létezik erő ebben a világban, mely közösségeinket a tiszta, öntudatos létre felemelheti, akkor a te gondviselő szereteted biztosan az. Engedd, hogy megtartó erőddel töltekezhessünk, és ezzel gazdagíthassunk másokat is. Ha e szeretet jegyében élünk, amelyről Jézus is tanított, akkor egyszerű életünkkel, szerény képességeinkkel mindnyájan szolgálhatjuk közös ügyeinket. E szolgálathoz kérünk tőled ma is elkötelezett embertársakat, a jóért és közhasznúért eredményesen küzdeni tudókat, hogy elvetélt céljainkkal soha ne zuhanjunk bele az örökkévalóság tátongó mélységeibe, mint akit már nem tartanak őriző kezek. 21

Istenünk, ünnepi imádságunkat közös hitvallással zárjuk, kifejezve, hogy mi bízunk benned mindörökké. Hisszük, hogy mellettünk vagy mindig, te vezérled életünket: lépteinket és álmainkat. Figyelsz őszinte gondolatainkra és igaz cselekedeteinkre. Tőled ered mindenünk: erőnk és tehetségünk, s a feladat, hogy álmainkat valóra váltsuk. Az értük való mindennapi munkánkhoz erőt és egészséget te adsz, fáradt testünk és elménk esténként álomba te ringatod, örömünket te áldod meg és reméljük, belőled valók esetleges könnyeink is, s így te letörlöd azokat. Mindenható, hisszük, hogy veled kezdődött életünk, és küzdünk azért, hogy veled is végződjön, hogy szégyenkezés nélkül léphessünk eléd, ha majd egyszer életünk elveszti ezt a földi színét. Ma ezekkel a kérésekkel fordultunk hozzád és arra várunk, csak azt, hogy hallgasd meg mindenkor a hozzád fordulók háláját avagy panaszát, s adj arra megnyugtató, gondot elűző és fájdalmat enyhítő választ. Ámen. Szabó László

Ima a nemzetért Örökkévaló és mindenható Istenünk! Emelkedett gondolatokkal és ünnepélyes lélekkel dicsőítünk és magasztalunk téged a magyar nemzet szent ünnepén, amely egyben a nemzeti összetartozás gyönyörűséges, áldott napja, és a magyar szabadságharc emlékünnepe is. Ma mindannyiunk szívét ünnepi érzések hatják át; ma minden magyar ember szíve egy ütemre dobban; ma minden magyar ember keze imára kulcsolódik egy röpke fohász ere22

jéig: „Isten áldd meg a magyart...”; ma minden igaz magyar ember felidézi nemzeti múltunkat, és kegyelettel hajt fejet a 48-as magyar szabadságharc áldozatai előtt. Istenünk, értesd meg velünk, hogy „a múltat nem lehet tőlünk elvenni, de az csak akkor a miénk valójában, ha ismerjük és ha értéke szerint megbecsüljük.” Tudjuk, Istenünk, hogy a történelem mostohán bánt velünk, magyarokkal, de mi mégis hálásak vagyunk azért, hogy annyi nemzeti megpróbáltatás után „megfogyva bár, de törve nem” édes anyanyelvünkön szólhatunk hozzád, azon a nyelven, amelyen „szánkban nevednek jó íze van”. Nem lennénk a te igaz gyermekeid, ha ma is békétlenkednénk, zúgolódnánk; ha a történelemből csak a keserűség, a csalódottság, a reménytelenség és a veszteség hangját hallanánk ki. Nekünk szüntelenül tudatosítanunk kell magunkban, hogy magyarok vagyunk, bárhol is éljünk a világon; hogy összetartozunk, és hogy mi itthon vagyunk, mert „nem mi léptük át a határokat, hanem a határok léptek át bennünket” és a mi üzenetünk egymáshoz – a magyar nemzet szent ünnepén – nem lehet más, mint ez: magyarok vagyunk, összetartozunk, itthon vagyunk! Bevalljuk neked, Istenünk, hogy sokszor „honvágyunk van a hazában,” ám mégsem a veszteségekre, vereségekre, Mohácsra, Világosra, Trianonra kell ma emlékeznünk, hanem arra, hogy mindig talpra tudtunk állni és ma is erre kötelez a márciusi ifjak hite és bátorsága, a magyar szabadságharc emléke. Köszönjük neked, Istenünk, ezt a gyönyörűséges napot, amely nemcsak a nemzeti összetartozásnak, hanem a nem23

zeti önvizsgálatnak és öneszmélésnek is áldott alkalma, mert csak öntudatos és elkötelezett magyarokként van esélyünk a megmaradásra. Figyelmeztess bennünket, Istenünk, arra, hogy csak „ép nyelvben lehetnek ép gondolatok; csak ép lélekben lehetnek ép nemzeti érzések; a felemás beszéd kétségtelenül felemás lélek jele; s ha a szavunk már nem tiszta, bizonyára a lelkünk sem lehet az!” Értesd meg velünk, hogy a „sérült nemzettudat lefegyverez, felelősség- és áldozatvállalásra képtelenné tesz.” Segíts megértenünk, hogy a szabadságot nem lehet egyszer s mindenkorra kivívni, apáról fiúra örökíteni, hanem minden nemzedéknek meg kell harcolnia érte, mert szabadság, csak azoknak jár, akik naponta képesek azt kivívni! Segíts megértenünk, hogy nem másokért, önmagunkért kell áldozatot vállalnunk, hogy méltóképpen élhessünk, hogy szólhassunk egymáshoz magyarul, hogy azok maradhassunk, akik vagyunk. Tanítsd meg nekünk ezen a szent ünnepen, hogy „haza csak ott van, ahol jog is van”, de a jog nem az, amit adnak, hanem amit nem vehetnek el tőlünk! 1848 tavaszán nemzetünk egén is földerengett a szabadság hajnalfénye, s a márciusi ifjak lelke lángra lobbant tőle. Add, Istenünk, hogy a szabadság életet adó fénye soha ki ne aludjon, hanem világítson még nemzedékek számára hosszú évszázadokon, évezredeken keresztül. Ne engedd, Istenünk, hogy tanyát verjen ifjaink lelkében a nemzeti érzést és kultúrát lebecsülő, hazátlan kozmopolitizmus, mely szerint ott van a hazám, ahol jó dolgom van. Add, Istenünk, hogy a szív és a szellem erejével tudjuk pótolni gyérülő sorainkat. 24

Add, Istenünk, hogy megértsük a költő erkölcsi célzatú figyelmeztetését: „Sohasem ingyért, soha ajándékul,/ sohasem sanda várásban kivárva,/ soha rejtezve, sunyva, meglapulva:/ egyenes gerinc a szabadság ára. /.../ És tudva tudd: a te szabadságod/ millió s millió társadnak is dolga, összeszövetve, mint a téphetetlen vászon:/ együtt lobogva, s ha kell együtt lehullva.” Ámen. Józsa István Lajos

Ima minden ember szabadságáért Mindenható Isten, gondviselő jó Atyánk! Március 15-e mindannyiunkat az emlékezés ünnepi hangulatában hívott közös imádságra. Templomunk csendjében visszhangzanak Juhász Gyula szavai: „Vannak napok, melyek nem szállnak el, de az idők végéig megmaradnak. Mint csillagok ragyognak boldogan, s fényt szórnak minden születő tavasznak.” Hálát adunk jó Istenünk, hogy unitárius örökségünk a lelkiismereti és vallásszabadság törvényére alapozta meg létét és jövendőjét. Istenünk, mi ma is hirdetjük és valljuk minden ember értékét és méltóságát, egymás elfogadását. Mindannyian gyermekeid vagyunk, jó Atyánk, egymásnak testvérei, így hívunk mindenkit közösen imádkozni unitárius templomainkba. Belátjuk, Istenünk, hogy nem mindig tudunk eleget tenni az emberi kapcsolatokban az igazságosságnak, egyenlőségnek és együttérzésnek, mert éppen szabad akaratunkból kifolyólag 25

rosszat cselekedhetünk, egymást megsérthetjük akaratlanul, de akár akarattal is. Éreztesd meg tévedéseinket és késztess hibáink belátására és azok jóvátételére. Ézsaiás próféta jövendölése szerint: „nem lesz mindig sötét ott, ahol most szorongattatás van. A nép lát nagy világosságot, fény ragyog fel felettük”. Ezt a fényt látjuk minden olyan megnyilatkozásban, mely a szabadság és az emberi jogok mellett tevékenyen cselekszik, és meghozza anyagi és erkölcsi áldozatát. Segíts, Istenünk, hogy tápláljuk mi is a szabadságnak mécsesét, amely 1848. március 15-én fellángolt, s melyet azóta is gyakran próbáltak eloltani. Hála legyen neked, jó Istenünk, hogy a parányi szikra mindig megmaradt és a szabadság tüze újra és újra föllángolhatott. Istenünk, hitet és reményt merítünk minden évben, ezen a napon. Vezérelj minket, Istenünk, gondviselő szereteteddel. Legyen a szükséges dolgokban egység, a nem szükségesekben szabadság, de mindenekben szeretet. Ámen. Léta Sándor

Ima a nemzeti egységért Szerető Istenünk! Nevedben benne van népünk történelme. Te vagy, akinek haragjából alásüllyedhet, és akinek jóvoltából felemelkedhetik egy nemzet. Ma, az emlékezésben ezért téged hívunk 26

segítségül. Téged, aki meggyújtottad akkor a márciusi ifjak lélek-lármafáját, és lehetővé tetted a márciusi csodát. Köszönjük neked ezt a tiszta lángolást. Ezt a fellobbanó tüzet, amelynek lángja végigsöpört a zsarnokság felett, amelynek tüze felgyújtotta a nemzet lelkét, elégetve a szennyet, a gyávaságot, és amely még ma is felmelegíti megdermedt lelkünket. Köszönjük a jó példát, amit őbennük, a bátrakban felmutattál. Köszönjük az életüket, amely nem volt drága azért, hogy Csaba és Árpád vére szabad legyen. Kérünk, bocsáss meg e nemzetnek, amely széthúzásával, gyávaságával, közönyével sokszor oly messze elrugaszkodik az 1848-as örökségétől. Bocsáss meg büszkeségünkért, hatalomvágyunkért, tehetetlen siránkozásainkért, mulasztásainkért. Kérünk, gyújts ma a lelkünkben új lángokat. Szent lelkednek ereje töltse be szívünket, hogy tovább tudjuk vinni, ami ránk bízatott. Hogy felemelve fejünket, kardos-dolgos kezünket a föld porából, merjünk álmodni, és az égiekkel szövetkezve, öntudatosan, felelősségteljesen harcolni, dolgozni tiszta álmainkért. Erősíts meg bennünket a sötét hatalmak elleni nehéz küzdelmünkben, és mutasd meg e veszendő világban azt az utat, amelyen téged követve eljuthatunk ama szép, füves, békességgel és szeretettel teljes legelőkre. Ámen. Lőrinczi Lajos

TESTVÉRGYÜLEKEZETI ÜNNEPÉLYEKRE Ima hittestvérek találkozásakor Teremtő és gondviselő Istenünk, mindenható jó Atyánk! Hitünket és bizalmunkat megvallva állunk meg előtted és olyan szavakat, gondolatokat keresünk, melyek őszintén elmondják mindazt, ami lelkünkben, tudatunkban él. Ha a világot megismerni akaró kíváncsi lelkünk új találkozásokra, új ismeretekre talál, az első meglepettség után rögtön eszünkbe jut a csillagos eget vizsgáló zsoltáros imádságos sóhaja: Ó, Urunk, mi Urunk! Mily felséges a te neved az egész földön! Ilyen megismerés, ilyen találkozás ez a mostani áldott alkalom is, Istenünk, amikor tengeren túli hittestvéreink mellett megállva új ismeretek fényében önmagunkat is újra megvizsgálhatjuk. Valóban mily felséges a te neved, az egész földön, tengeren innen és tengeren túl, távolban és közelben, milyen csodálatosak a te munkáid a világ minden sarkában, hogy ennyi változatosság, ennyi másság mind benne vannak a te gondviselésed szerető ölelésében! Istenünk, jó Atyánk, ha arra gondolunk, hogy hányféle nyelven dicsérnek téged teremtett világodban, hogy hányféle néven szólítanak imát rebegő ajkak a földkerekségen, akkor kicsinynek és jelentéktelennek érezhetjük magunkat. Azonban ha hitünkben megtaláljuk annak a bizonyosságát, hogy mindez a változatosság, mindez a gazdagság éppen a mi lelkünk épülésére ajándékozott lehetőség, akkor hálás érzésekkel tekintünk egymásra, a te hajlékodban. Vallási hagyományunk 28

e szerteágazó életfája újabb bizonyosság arról, hogy unitárius örökségünk életképes, közösségteremtő hitet ad minden helyzetben, és különböző országok, nemzetek kebelén is képviseli a tiszta jézusi szeretet tanítását. Bocsáss meg nekünk, Istenünk, ha önző, értetlenkedő lélekkel néha nehezen értjük meg más világok, más társadalmak rendjét. Ments meg minket az előítéletek csapdájától, hogy az ember jóra teremtettségébe vetett hitünk tisztán megmaradjon. Adj, Istenünk, mindannyiunknak tiszta, őszintén kíváncsi lelket, hogy úgy tudjunk egymáshoz közeledni, mint testvérek. Ha egymás nyelvét, szokásait nem is ismerjük teljesen, add megértenünk egymást a szeretet nyelvén, és engedd megtapasztalnunk azt, hogy a szeretetből fakadó cselekedet a világ minden részén egyformán érthető és egyformán értékes. Arra kérünk, jó Atyánk, ne engedd, hogy csak a különbségekre és a másságra figyeljünk, hanem ezeken túl mindannyian megtaláljuk azt, ami összeköt, azt, amiben mindnyájan egyek vagyunk. Ez az áldott találkozás így váljék annak lehetőségévé, hogy törvényedet betöltsük és a szeretet parancsolata szerint közeledjünk egymáshoz. Gyülekezeteink, közösségeink építésére találjunk egymásban erőt, így lehessünk egymásnak támasza egyéni és közösségi szinten egyaránt. Áldd meg, Istenünk, e találkozást és add, hogy mindannyian lelkiekben gazdagodhassunk belőle, te légy gondviselője vendégnek és házigazdának, látogatónak és befogadónak, hogy találkozásunk minden perce a te örökkévaló szeretetedben és gondviselésedben történjen. Ámen. ifjú Nagy Endre

HÚSVÉTRA KÉSZÜLŐDVE Közelebb hozzád, Urunk Szerető Istenünk, napról napra, vasárnapról vasárnapra téged keresünk és hívunk, mint életünk letéteményesét és gondviselőjét. Kicsinységünk tudatában fordulunk hozzád, a végtelenhez, a mindenhatóhoz, az örök szeretethez. Megpróbáljuk megköszönni mindazt, amit meg kell köszönnünk, s amit nagyon sokszor nem is tudunk felmérni. Most akarjuk neked megköszönni minden áldásodat, irántunk való türelmedet, gondoskodásodat, irgalmadat. Most szeretnénk azt is megköszönni, amit a mi véges emberi elménk nem mindig tud felfogni: a természet furcsaságait, a velünk történő, érthetetlennek tűnő dolgokat s végül, de nem utolsósorban sikeres vagy kevésbé sikeres életünket. Ma szeretnénk hálát adni neked ezért az újabb napért, hálát adni szeretnénk a te legjobb fiadért, aki megmutatta, hogyan kell emberhez, avagy Isten gyermekéhez méltó módon élni és meghalni. Egy emberi életet állítottál elénkbe útmutatónak, hogy azt kövessük. Mi sokszor próbálkozunk, és még többször fogadkozunk, de világi gondjaink sokszor megakadályoznak minket. Valahogy mindig találunk kifogást, hogy miért nem tudunk a jézusi úton járni és megmaradni. Istenünk, bocsásd meg, hogy ilyen gyengék vagyunk. Bocsásd meg, hogy nincs bennünk elég akarat, kitartás, hogy nincs bennünk elég bizalom. Nincs bátorságunk kimondani, hogy legyen meg a te akaratod. 30

Amikor legjobb fiad eszmei győzelmére emlékezünk, szeretnénk hinni az általa felmutatott útban, igazságban és életben. Szeretnénk erősebbek lenni hitben, akaratban, kitartásban. Ezért fordulunk hozzád könyörgésünkben, adj nekünk sziklaszilárd hitet, töltsd be egész lényünket szereteteddel, hogy azt továbbadhassuk. Adj megértő, megbocsátó szívet, szilárd elhatározást, hogy rá tudjunk lépni a jézusi útra, s azon haladjunk életünk utolsó pillanatáig. Ámen. Demeter Erika

BÖJTI IMA Vizsgáld meg lelkemet Istenem, édes Atyám! Elcsendesült a farsangi mulatságok zenéje, s érzem, hogy megváltozik körülöttem a világ. Pedig nem történik semmi rendkívüli, csak érvényesül a Prédikátor könyvének mondása, mely szerint „mindennek megszabott ideje van”. Eddig a farsang, a mulatozás ideje volt. Mielőtt tovább lépnék, Istenem, megköszönöm az öröm, a vidámság perceit és azt, hogy emberi méltóságomat megőrizve tudtam élni a lehetőséggel, hogy jókedv, vidámság legyen körülöttem. És megköszönöm azt is, hogy az öröm, a mulatozás mámorában sem feledkeztem meg rólad, arról, ami hozzád köt: istenfiúságomról. Most eljött a komolyság, az önvizsgálat, a befelé fordulás ideje, a te rendelésed szerint. Arra kérlek, Istenem, hogy a böjt útján is légy velem. Segíts, hogy önvizsgálatom ne csak képmutatás, hanem neked tetsző, őszinte bűnbánat legyen. Add, hogy a húsvét felé vezető úton a hit tiszta fénye vezéreljen, s az a tudat, hogy te ott is velem vagy. Így hallgass meg, Istenem. Ámen. Máthé Sándor

VIRÁGVASÁRNAPJÁN Áldott, aki jön az Úr nevében Örömnek Istene, jó Atyám! Ma virágvasárnapja van, s tele van az én szívem is fénnyel és örömmel. Örömmel köszöntöm én is Jézust: Áldott a király, aki jő az Úrnak nevében! Békesség a mennyben és dicsőség a magasságban! Örömmel látom őt, az élet fejedelmét, aki jön az igazság, a szeretet, az Úrnak nevében. Én is hódolok neki, lelkem virágait elébe szórom. Jön a király; nem díszes fogat, hanem egy kis csacsi hozza. És vele jön a tisztaság, az ártatlanság, az igazság, az igazi emberi nagyság. Azt várnánk, hogy magával betelve ünnepeljen, integessen mosolyogva, s ő ehelyett szomorú, szeme nedves a lélek vizétől. Őt nem lehetett megtéveszteni, ismerte az ő népét, hogy milyen könnyen rá lehet szedni, be lehet csapni. Azon az úton sokan jártak díszes hintókon, drága járműveken: az önzés, a hatalom, az erőszak, a gazdagság nevében. Nyomuk eltűnt, befedte a feledés pora. Ma virágvasárnapja van, az örömnek napja. Bár tudom, hogy a lelkesedő-örvendező nép pár nap múlva Jézus ellen fordul, ma mégis örvendek, hogy mégis van egy nap, amikor győz a tisztaság, az ártatlanság, az igazi emberi nagyság. Ó Istenem! Ma bevallom neked, hogy oly sokszor hódoltam én is a hamis értékeknek, s azoknak, akik a tiszteletre érdemtelenek voltak. 33

Add, Atyám, hogy virágvasárnapján köszöntsem Jézust, lelkem teljes örömével. Add, hogy nyissam meg szívemet előtte, hogy vonuljon vele együtt be életembe a tisztaság, az igazság és a szeretet. Ámen. Kedei Mózes

NAGYPÉNTEKI IMA Oltalmazd a szenvedőket, Istenünk! Gondviselő Istenünk, szerető jó Atyánk! Hálát adunk neked gondviselésedért, hogy a veled való közös találkozásunknak egy újabb alkalmát megérhettük. A mai nap a te igaz fiad halálára és áldozatvállalására emlékezünk. Amikor ezt tesszük, akkor nemcsak Jézus halálát gyászoljuk, hanem egész életét felidézzük. Arra a példaadó életre emlékezünk, amely nem fullad a nagypénteki gyászba, hanem a karácsony és húsvét közötti nagypéntekkel együtt válik teljessé. Amiként a mai nap hajnalát madárcsicsergés jelezte, úgy a nagypéntekhez vezető út is karácsonnyal kezdődött egykoron. Hálát adunk neked, teremtő Atyánk, Jézus születéséért, azért, hogy e világra küldted az emberiség nagy barátjaként és igaz tanítómestereként. Továbbá köszönjük, hogy jellemünk és cselekvő akaratunk nyomán bennünk is bármikor megszülethet. Úgyszintén állandó hálával tartozunk neked a mindenkori személyes karácsonyainkért, amikor családunk új élettel teljesedik ki, amikor sikerül akaratod szerint cselekednünk, amikor életünkben az igazi értékek érvényesülnek, vagy amikor egyszerűen jó napunk támad. Köszönjük, jó Atyánk, azt a tökéletes életpéldát, amit a názáreti Mester számunkra oly hitelesen felmutatott. Valláserkölcsi életünk alapját ma is az ő tanítása és példája képezi. Alázatos jellemével egyszerre volt ő a szegények és a gazdagok királya, aki nem nézte a bőr színét, a társadalmi rangot vagy az értelem csiszoltságát. Ehelyett a belső értékekre tekintett, embertársai 35

lelkét nemesítette, és az igazán szükséges elérésére igyekezett rávezetni őket. Ennek rendjén a legmélyebb alázattal, ugyanakkor a leghatékonyabb erőteljességgel munkálkodott a Te országod földi viszonyainak megvalósulásáért. Hitelességét a végső áldozatvállalása koronázza meg. Erre a Jézusra tekintünk hát példaképként karácsonykor és nagypénteken egyaránt, és nem a csillagok között vagy a mindenkori ünnepek középpontjában keressük őt, mert annál sokkal közelebb áll hozzánk. Szellemisége bennünk is tetten érhető, hatása általunk is megteremthető, hiszen az ott van, ahol a tiszta szív, a feltétlen jó szándék és a másokért élés akarata munkálkodik. Gondviselő Atyánk! Életünk és a történelem uraként megengedted nekünk, hogy közel kétezer év távlatában a gyászos nagypéntek hálaadó emlékünneppé alakulhasson. Ezzel a hittel taníts minket imádkozni a bajban és együtt élni a fájdalommal. Nagypéntek ünnepén ennek a hitnek a megerősödéséért fordultunk hozzád. Köszönjük, hogy meghallgattál. Ámen. Szabó László

HÚSVÉTKOR Húsvéti ima Hála néked, örök Isten, hogy húsvétnak drága ünnepét megérnünk engedted! Dicsőség néked, aki a sodró erejű tavaszban, az életerő túlcsorduló folyamában jössz hozzánk, hogy ne csak a minket éltető és eltartó természetben, hanem bennünk is tavaszt és ünnepet varázsolj! Úgy jöttünk ma el otthonainkból, mint keresők. Eljöttünk a te hajlékodba, hozzád, hogy a súlyosan sötét nagypéntek után fellélegeztető, derűs húsvétot ünnepeljünk. Úgy jöttünk, mint az asszonyok, akik szeretetüknek balzsamaival keresik fel Jézus testét. De a mi lelkünkben most már nem a nagypéntek fájdalma van. A mi lelkünket nem terheli a sírba zárt szeretet képe, mert mi már tudjuk, amit azok az asszonyok még nem, hogy Jézust nem kell már a sírban keresni. Mert Jézus legyőzte a halált, Jézus él, közöttünk, bennünk, a szeretetben, a jóságban. De lelkünkben akaratlanul is eléd hoztuk életünk nagypéntekjeinek fájdalmát. Azokat a titkos vagy részben kibeszélt terheket, amit virágvasárnapi koszorúkból tövises nagypéntekivé formált az élet. Reménnyel a szívünkben jöttünk, hogy a húsvéti hit, a húsvéti téged-keresés feloldja, szétszaggatja, vagy legalább megkönnyíti életünk nagy terheit. Oh, jöjj közel hozzánk! Ó, fogd meg a kezünket! Ó, vigasztalj meg, és segíts, hogy az ünnep ereje, öröme, tisztasága lelkünket bebalzsamozza! 37

És bocsásd meg vétkeinket. A hitetlenséget, a kicsinyhitűséget. Bocsásd meg, hogy sokszor hit nélkül szemléltük a húsvéti titkot. Bocsásd meg a káromlást, amely téged vádol sok bajért, szenvedésért. Segíts, hogy rád mindig jézusi szemekkel nézzünk. Hogy benned az Atyát lássuk, aki szeret, aki ünnepet teremt, aki örömet szerez, akiben élve, akiért élve remény és boldogság fakad lelkünkben. És add meg nekünk a húsvéti látást, ami túltekint a síron, s ott, a világosság országában nemcsak Jézust látja, hanem minden embert. A szeretteinket, azokat, akiktől elszakított a halál, s majdani önmagunkat. Taníts minket úgy élni napjainkat, hogy ne lebegjen felettünk az aggodalom árnyéka, hanem a beléd vetett hit, a benned való élet, az akár élünk, akár halunk, a tieid vagyunk gondolat tegye felhőtlenné életünket. Ámen. Lőrinczi Lajos

Ima a húsvéti hitért Gondviselő Istenünk, szerető jó Atyánk! Köszönjük, hogy megérnünk engedted a mai napot, amikor hálát adhatunk tanítómesterünk és prófétánk eszmei győzelméért. A lélek örökkévalóságának ünnepén megköszönjük a názáreti Jézus életét és tanítását, aki azon munkálkodott, hogy a te országod itt a földön megvalósuljon. Gondviselő Atyánk! Végtelen hálával tartozunk neked a húsvéti hitért, amely segít leküzdeni a személyes halálfélelmet, erőt ad a szenvedés elviseléséhez és lelkünk örökkévalóságát hirdeti. E húsvéti hit fényében még a gyászos nagypéntek jelentése is átalakul hálaadó emlékünneppé. És szükségünk van erre, jó Atyánk, hiszen nagypéntek nemcsak Jézus halálára emlékeztet, de saját mulandóságunkra és földi életünk korlátoltságára is figyelmeztet minket. Nem tudjuk, mikor és hol ér minket újabb nagypéntek, mint ahogy nem tudjuk, a közeljövőben bölcsőt ringathatnak-e karjaink vagy koporsó mellé vezetnek lépteink. Lehet, hogy kórházi folyosón, lehet, hogy országúton, lehet, hogy telefonkagylót emelve, vagy családi ajtónkat ismeretlen hírhozónak megnyitva szembesülünk újabb nagypéntekekkel. Mindezek emberi létünkkel járó eshetőségek, amelyeket nem lehet kiiktatni életünkből, azonban fel lehet készülni rájuk. Amiként a halál és a gyász elkerülhetetlen, úgy adott lehetőség számunkra a hit és a bizalom is, amelyekkel felvértezve a félelem bénaságától megszabadulhatunk. Mindehhez hinnünk kell, jó Atyánk, hogy te nem oka és okozója vagy a szenvedésnek, hanem oltalma a szenvedőknek és vigasztalója a gyászolóknak. Hinnünk kell, hogy te mellettünk vagy mindig és a mérhetetlen szenvedéshez, illetve a gyász 39

súlyához méred a segítséged. Add, hogy a gondviselésedbe vetett bizalmunkkal birtokunkba kerüljön az a húsvéti hit, amely segít elviselni a mindenkori szenvedést, és tompítja a koporsókra hulló göröngyök fájdalmasan visszacsengő hangját. Húsvét ünnepén ennek a hitnek a megerősödéséért fordultunk hozzád. Köszönjük, hogy meghallgattál. Ámen. Szabó László

PÜNKÖSD A te erődet küldjed nekünk, Istenünk Szerető Istenünk! A pünkösdi lélek hangján szólítottál meg, s mi jöttünk, Atyánk, hogy őszinte imádsággal ajkunkon szóljunk hozzád. Légy áldott az alkalomért, és minden alkalomért, amikor imádságban szólhatunk hozzád, amikor megállhatunk előtted, akár a mi belső szobánk csendjében, akár a gyülekezetben, a te hajlékodban, mert valahányszor zsoltáros szavakban szólhatunk hozzád, megérezzük a lélek erejét. Szükségünk van az erőre. Mint az első tanítványok, akiknek bujkálni, rejtőzni kellett, de megérezve a lélek erejét, a bátorító, vigasztaló lélek erejét, világot indultak hódítani, s bátran szólták a szót, hirdették az evangéliumot, hirdették a te fenséges, csodálatos dolgaidat, úgy várjuk azt, hogy szólj hozzánk. Szükségünk van arra, hogy vehessük a lélek erejét, erőt a mindennapokhoz, erőt élni, dolgozni, erőt húzni az igát, erőt ahhoz, hogy szebb holnapot álmodjunk magunknak, szeretteinknek, erőt a megvalósításokhoz. Mutass hát utat a pünkösdi lélek fényével akkor, amikor erőnk megfogyatkozik, amikor elfogynak a szavak, akkor, amikor elsötétülnek szemünk előtt a holnapok. Mindig a te világosságod vezessen. Indulhassunk mi is világot hódítani, nem fegyverrel, hanem a te neveddel, hitünkkel, szeretetünkkel, szelídségünkkel. Lehessünk mi is vigasztalói, gyógyítói reményt vesztett, céltalan emberi lelkeknek. 41

Áldd meg a mi ünnepünket, pünkösdi örömünket. Áldd meg gyülekezeteinket, áldd meg azokat, akik egy szeretetközösségben készek a szolgálatra. Hajolj közel azokhoz, akik ma egyedül vannak, mert betegek, mert árvák, mert özvegyek, vagy mert elszólította őket a kötelesség. Legyen mindannyiunknak békés ünnepe a te dicsőségedre. Ámen. Buzogány-Csoma István

Ima pünkösdkor Ünnepet szentelő Istenünk, jó Atyánk! Átérezve az első pünkösdi lélek hatalmát, kissé megkön�nyebbülve, feltöltődve járulunk elődbe, azzal a vággyal és elhatározással, hogy még tovább fokozzuk lelkünkben a lelkesedést. Csak így tudjuk a mai pünkösd ünnepén mélyebbre dobni lelkünk hálóját hitünk tengerén, hogy érthetőbbé váljon, hogy fölfoghassuk szívvel és lélekkel a pünkösdi evangélium üzenetét, azt a lelkületet, mellyel egykor letették keresztény hitünk alapkövét. Ki tudná felsorolni azoknak a nevét, akik évszázadokon, évezredeken keresztül életükkel gyarapították a keresztény közösséget, és ki tudná megszámlálni azoknak a sorát, akik névtelenségbe burkolózva az igaz keresztény lelkületet éltették?! Ma is átérezzük ezt a lelkületet és tudjuk, hogy ránk is bíztad hitünk alapkövének, a szeretetnek a megőrzését. Segíts, Istenünk, hogy bár ma a lélek diktálta érzések fölülkerekedjenek és áthassák ünneplésünket. Ne zavarja meg lelkünk kikívánkozását, kibontakozását a hétköznap gondja, a be-beköszöntő betegség, megpróbáltatás. Add, Istenünk, hogy ma és az elkövetkezendők42

ben meglátszódjon rajtunk, hogy hisszük, hogy a tőled örökölt lélek által lettünk a te gyermekeid, a teremtés koronái. Segíts, hogy tudjuk fölvállalni nevünket a te országod nemesítéséhez, tudjunk áldozni időnkből, erőnkből, tehetségünkből és akaratunkból. Segíts, hogy továbbadhassuk a pünkösdi lelkületet megmaradásunkért, jövőnkért. Ez életünk hivatása, ez adja meg emberségünk értékét. Köszönjük az ünnepet, mely kiragad a megszokott hétköznapiságból és feltölt reménységgel, hogy tovább küzdhessünk. Istenünk, szükségünk van erre a lelkesedésre, erőforrásra, mert ez fölemel elesettségünkben, meggyógyít betegségünkben, talpra állít bénaságunkban, szóra serkent némaságunkban. Kérjük tőled az igazság megismerésének képességét, kérünk tőled megértést és szeretetet. Mutasd meg a te országod alapját, amire építhetünk nemcsak most, hanem nap mint nap. Engedd vállalnunk azt a felismerést, hogy a te akaratodat elfogadni, megélni, teljesíteni nem csupán hit kérdése, nem csupán keresztényi kötelesség, hanem emberi hivatás is. Add, hogy ma figyeljünk ezekre az értékekre. Add, hogy úgy tudjunk ünnepelni, hogy nyomot hagyjon a mai lelkesedés rezgése életünkben. Add, hogy a belső, lelki, érző ember után vágyakozzunk, aki kézzelfoghatóság nélkül is tudja, hogy te létezel, és törvényeid által irányítod ezt a világot. Segíts meg gyötrő döntéseink előtt, hogy a szeretetet válasszuk mindennapjainkban is. Így töltsd ki lelkedet mindannyiunkra, így lehessünk késői tanítványok, így lehessünk élő, tenni akaró tagjai keresztény egyházadnak, melynek születésnapját ma ünnepeljük. Tegyél minket a te erőd, a Szentlélek befogadóivá, hogy minden körülmények között melletted maradhassunk. Ámen. Lázár Levente

Égi lángod fényénél „Óh, lobbanj fel, szent pünkösd égi lángja, Urunk szent lelke, szállj, ó, szállj, le ránk ma, Vezesd lelkünkbe lángoló kegyelmed, Ó, szent lehelet!” Ó, milyen jólesik a lelkünknek, hogy az ősi zsoltár megfogalmazza, kimondja, zenéjével aláfesti, megszínesíti azt, ami ma a szívünkben van, Urunk, jó Istenünk. Mert sokszor nehéz megfelelő szavakat találni. Nehéz az otthonainkból szent házadba magunkkal hozott bajainkból kiszakadni, a félelmeinket leküzdeni, a fájdalmainkat levetkőzni, s őszinte lélekkel ünnepelni. Nehéz a sárba vert reményeinket összegyűjteni, a szétáztatott hitünket megszárítgatni, az elkoptatott szeretetünket előtted tisztává tenni. Mégis, pünkösd ünnepén, ha a zsoltár hangjaival is, de tisztán és őszintén száll hozzád imánk. És ebben az imában elsősorban köszönet van. Köszönet az életért. Köszönet az ünnepért, amely kiemel az állandósult megszokottból, felráz, megtisztít, jobbá tesz. Köszönet az első pünkösdért, amelyben a Szentlelked csodás ereje keresztény egyházat teremtett, hogy az, a te segítségeddel, évszázadokon keresztül legyen megtartás a veszélyben, vigasztalás a szomorúságban, társ az örömben, összetartás a széthullásban. Köszönjük, hogy ebben a jézusi közösségben helyet kapott a mi kis egyházunk is, s ma is, ha fogyóban is, de szolgálhatja akaratodat és gyermekeidet. Kérünk, bocsásd meg vétkeinket. Azokat, amikkel vétettünk ellened, amivel sárba tiportuk buzdítani és megjobbítani akaró 44

Szentlelkedet. Azokat, amelyek távol tartottak a közösségtől. Oldd fel az igazi ünnepléstől elszakító, belső gátjainkat. És adj nekünk egymásra találást. Adj nekünk boldog pünkösdöt. Töltsd ki ránk Szentlelked megújító, megtisztító, csodát tevő erejét, hogy nyelveken szólhassunk, sokszor elfelejtett nyelveken: a szeretetet nyelvén, a megbocsátás nyelvén, a vigasztalás, a buzdítás nyelvén. Segíts szólnunk Jézus nyelvén, aki tudott mindenkivel együtt lenni, aki mindenkit felkarolt és senkit sem írt le. Segíts áldásokkal gazdag közösséget teremteni. Te látod fájdalmainkat, félelmeinket. Adj beléd vetett hitet, bizalmat, reményt, hogy együtt és veled megmaradjunk egy szebb jövendőnek. Áldd meg közösségünket egymásra figyeléssel, jó szándékkal, élettel. Ámen. Lőrinczi Lajos

Pünkösd első napján Gondviselő Istenünk, megtartó, szerető édes Atyánk! Szívünk tisztaságával és őszinteségével szólítunk meg, amikor úgy érezzük, hogy átárad ránk az ünnep hangulata. Nagyon fontosak számunkra a születésnapok! Éppen ilyen fontos az egyház megalakulásának ünnepe, születésnapja is! Pünkösd van, s lelked szétárad közöttünk. Először, mikor teremtesz minket, másodszor és állandóan, amikor megsegítesz nehézségeink között. A léleknek ezt a kiáradását köszönjük meg most, amikor szavakba igyekszünk önteni a mi gyermeki hálánkat. Köszönjük, Atyánk, azt is, hogy egy szabadelvű egyházban születtünk, ebben kereszteltek meg, s ennek építhetjük 45

lelki templomát. Büszkék vagyunk múltunkra és jelenünkre, de add, hogy ez a büszkeség inkább kinyissa szemeinket állandó felelősségünkre és kötelességeinkre, mintsem tétlenségbe és közömbösségbe taszítson. Alázattal kérünk, Istenünk, add meg nekünk azt a lehetőséget a jövendőben is, hogy szűnni nem akaró jókedvvel, szívvel-lélekkel munkáljuk a te országodat. Köszönjük, hogy egyházunkhoz menekülhetünk, amikor nehézség, bánat, szomorúság ér. Add, Atyánk, hogy ünnepi örömünket is megoszthassuk egyházunk tagjaival és nem utolsó sorban veled is. Imádkozunk otthon maradt szeretteinkért is. Kérünk, hallgass meg imádságunkban! Most és mindörökké. Ámen. Pap Gy. László

NYÁRON Ima szekértúrára Szerető Istenünk, mennyei jó Atyánk! Hálás gyermeki szívvel borulunk le előtted imádkozni, mert újra összegyűjtöttél minket a világ különböző tájairól. Újra elhívtál, lelkünkben hangtalanul megszólaló szent hívással, hogy itt, ez ősi, szent helyen, Erdély e sokszor elfeledett sarkának szelíd dombjai között találkozzunk. Találkozzunk barátokkal, akiknek kézfogását kezünkben hordoztuk, társakkal, akikkel bárhol is élünk, egyformán dobban a szívünk. Találkozzunk veled, aki elkísértél szekeres útjainkon a Firtos, a Szálas, a Hargita alatt, de gondviselő szereteteddel elkísértél közeli és messzi útjain életünknek. Köszönjük ezt a találkozást e ferde torony árnyékában, amely hozzád hasonlóan hívott, és ahonnan újra a te gondviselő védelmedben és áldásoddal szeretnénk útnak indulni. Elindulni hegyre fel, völgybe le, faluról falura, Orbán Balázs nyomán. Elindulni, Atyánk, megkeresni székely véreinket, akik évszázadok óta őrzik e végeket. Akik bajjal és keserűséggel megrakodva, kérgessé csiszolt, de meleg tenyérrel és meleg szívvel kényszerítik kenyérré a sovány földet. Őket akarjuk megkeresni, megölelni, s szemükben a parazsat felszítani, reménységüket felcsiholni, és megtanulni tőlük, hogy érdemes küzdeni, érdemes tovább vállalni a történelemhez, a természethez és a hozzád közeli életet. Mert te megáldod az összeszorított fogakkal hordozott, sokszoros kereszteket, te megáldod 47

az összekulcsolt kezeket, a barázdába hulló könnyeket és te megáldod az egymásra találó emberi, baráti ölelést. Bocsáss meg, Atyánk, alkalmi gyengeségeinkért. Bocsáss meg mulasztásainkért, kicsinyhitű, néha önző magatartásunkért. Segíts, hogy e tájon való céltudatos utazás során, a pacsirta énekében, a völgyek mélységében, a hegyek magasságában, a találkozásainkban mindenütt felfedezzük szent arcod fényességét, megérezzük gondviselésed erejét. Segíts, hogy belül, a lélek mélyén utazva, akaratodhoz igazítsuk lelkiismeretünket. Segíts, hogy minden tapasztalás ezeken az utakon közelebb vigyen hozzád, és egymáshoz, s megerősítsen mindabban, ami szép és jó. Hadd töltsön el minket a te legjobb gyermeked, Jézus szeretete és tisztasága! Hadd töltsön el Orbán Balázs szelleme és népéhez való hűsége. Segíts minket abban, hogy veled gyarapodva, e szent földön járva, testvéreink körében és bárhol a világon áldottabb, tudatosabb életünk lehessen. Áldd meg mai ünneplésünket, barátságunkat, egész életünket. Ámen. Lőrinczi Lajos

Illés küzdelmei Istenünk! Te Illést szólítottad egykor, hogy álljon színed elé, szemtől szembe veled. Most minket szólítasz meg s mi várjuk feltűnésedet a viharban, a tűzben vagy földrengésben. Te, Istenünk, akárcsak régen, most sem ott vagy fellelhető. Minden nap 48

újabb és újabb hegyre állítasz ki bennünket, ahol önmagunkat vállalva veled kell szembenéznünk. Viharok és mennydörgések zaja közben lelkünk legmélyéről hallunk halk és szelíd hangokat, látunk mosolygó szemeket, néha egymásra nevető embereket s ezeket szeretnénk most neked megköszönni. Mindennapi félelmeink illési félelmek, melyekkel palástként takarjuk el szemünk elől vakító fényedet. Félünk a megtisztító fénytől s megijedünk egy mélyről jövő, ismeretlen érzéstől. Néha kimerészkedünk ugyan barlangunkból, mert hallgatni, érezni szeretnénk téged. Ám legtöbbször rejtőző gyermekek módjára lessük érkezésedet. Kérdéseid nekünk szegülnek, mint ahogy Illést is kérdőre vonták. Istenünk! Mi sokszor túlbonyolítjuk a végső kérdésre adott válaszunkat és összekuszáljuk emberi földi hivatásunk egyenes ösvényeit. Belebonyolódunk a mit csinálunk mi itt, mit keresünk és miért kérdések megválaszolásába. Arra kérünk, engedd megtapasztalnunk az élet egyszerű tisztaságát. Add, hogy mindig meg tudjuk hallani a belülről áramló megnyugtató hangot, hogy meg tudjunk érezni téged egy csendes perc életlüktetésében. Illési félelmeink tiszta közelségedtől lehullnak rólunk, nem fogunk félni az új kérdésektől és érzésektől. S amikor szemünk elől eltűnnek kicsinyes félelmeink, kiállunk a sziklaszirtre és várjuk megjelenésedet. Kérünk téged, ebben erősíts meg minket, hogy minden percében az életünknek a te áldásodat láthassuk. Ámen. Demeter Erika

ŐSSZEL Ősszel, a 23. zsoltár alapján Gondviselő Istenünk! Ahogy megsárgul a föld levelek hullásával, ahogy megfakul napodnak fénye, és megtörik tovarohanó vizek tükrén, még inkább szükségünk van arra, hogy előtted álljunk, hogy szólj hozzánk, érezzük közelségedet. Mert lehull a szirom, szépsége elvész a virágnak, s az elmúlás érzése szorongat, kétségbe ejt. Ezért szükségünk van arra, hogy megerősödjünk hitünkben, hogy megbizonyosodjunk abban, hogy te vagy a mi megtartó Istenünk, a múló idő parancsolója, akitől származik minden jó adomány, és minden tökéletes ajándék, akiben nincs változás, sem fénynek, sem árnyéknak váltakozása. Szükségünk van, mert megtévesztenek a látottak, és ingadozóvá, bizonytalanná teszik lépteinket. Bocsásd meg nekünk, ha ebben az aggódásban megfeledkezünk arról, hogy a gyermekeid vagyunk, és, hogy a te gondviselésed vigyázza minden mozdulatunkat. Bocsásd meg, ha e mulandó világ hervadó örömeitől nem látjuk meg hűs forrásod, mely felüdíti lelkünket, ha nem érezzük legelőd kövér füvének illatát, hitetlenségünk miatt megrekedünk a halál árnyéka völgyében. Bocsáss meg nekünk, ne büntess vétkeink miatt. Adj erőt kilépni golgotás völgyeinkből, adj erőt szembenézni testi mulandóságunkkal, de fogadd el hálánk és örömünk azért, hogy lelkünk benned örök. 50

Segíts meg, hogy legyen erőnk őszintén kimondani és megélni, hogy lelkünk nem szűkölködik, ha van benne alázat, van benne jóság, önvizsgálat, megbánás, megbocsátás és szeretet. Bár aprók vagyunk, mint a gyertya lángja, amely alig képes visszafogni azt a súlyos sötétséget, amely körbeöleli, és csordultig betölti a világot, de mégis szeretnénk megvallani neked, hogy van hitünk és bizodalmunk abban, hogy te velünk vagy, asztalt terítesz nekünk, csordultig töltöd poharunk, jóságod és szereteted kísér életünk minden pillanatában. Add, hogy boldogan hirdethessük: a te házadban lakunk egész életünkben. Ámen. Buzogány-Csoma Csilla

Reggeli áhítat, a 139. zsoltár alapján Minden áldásnak adója, szerető Isten! A vérvörös őszben keresünk téged, ki évszázados vasrácsok rozsdáját dérkristályba öltözteted, hogy az elmúlás csendjében, a lombját levetett erdő fái között, örömös zsoltározásra indítson a novemberi szél. Az emlékezés kegyeletének barna szavait keresi ajkunk, hogy megköszönjük azt, hogy bízol bennünk és engeded, hogy életünket szolgálatodra szentelhetjük. Járásunkban és pihenésünkben, ültünkben és álltunkban, beszédes némaságban és hasztalan fecsegésben, túlcsorduló szeretetben és semmittevő közömbösségben te fogsz körül bennünket, ölelsz, mint szerelmes öleli párját. Ilyenkor érezzük, hogy átjárja lelkünk a te minden földi szerelemnél drágább és bódítóbb szerelmed. Veled találkozunk múló sikereink villanófény kísérte magasságában, és téged keresünk elhibázott hétköznapok mélységében. Fergeteges hangulatban és az elmúlás fájdalmától letaglózva hozzád simulunk, Isten. Olyan jó hozzád bújni, olyan jó karja51

idban megpihenni, erős válladra hajtani fejünk, érezni leheleted az éj sötétjében, és veled ébredni az imádság szerelemmámoros hajnalán. te alkottál, a te műved vagyunk, köszönjük, hogy testünk és lelkünk csodálatos szerelmedről énekelhet! Olyan drágák a veled eltöltött percek, olyan nemesek a te szándékaid, hogy minden pillanatunkat veled szeretnénk tölteni. Sok feladattal bíztál meg, és mi a különféle határidők szorításában gyakorta elfelejtjük szerelmedet. Örökösen bizonyítani akarjuk, hogy méltók vagyunk hozzád, hogy munkánk és tanulmányaink alkalmassá tesznek szolgálatodra. Újabb és újabb feladatok vállalásával, fehér oldalaknak betűhangyák seregével való betöltésével, értelmes vagy hasznavehetetlen elméletek biflázásával, szervezéssel és szorgos méhecskékhez hasonló zsongással mind-mind azt akarjuk megmutatni, hogy mennyire szeretünk. Olyan drágák a te szándékait és olyan mérhetetlenül keveset ismerünk fel ezekből! Minden nap elmondjuk, hogy szeretünk téged és minden nap mással csalunk meg. A tanulás és tudományosság leple alatt a könnyen megszerezhető felszínes tudás, a talmi csillogás lett szeretőnk. Az egyszerű imádság helyett cirkalmas, de semmitmondó szavakkal próbálunk becsapni. Irántad érzett szerelmünket nem tudjuk a szavak szárnyára bízni, ezerszer elmondhatjuk, hogy szeretünk, de a barátainkért, szüleinkért, tanítványainkért és tanárainkért el nem mondott imádságot nem lehet egy szerelmes vallomással letudni. Nem pótolja ezt színjeles bizonyítványunk, sem megírandó tanulmányaink sokasága. Az elnapolt vagy holnapra tervezett jócselekedetek lármafák, figyelmeztető jelek. Vizsgálj meg, Isten, ismerd meg szívünket! Próbálj meg és ismerd meg gondolatainkat! Nézd meg, nem járunk-e téves úton és vezess az örökkévalóság útjain. Ámen. Dr. Kovács Sándor

TANÉVNYITÓN Taníts a te utaidon járni Örökkévaló szeretet, gondviselő Istenünk! Tiéd az első szó, amely elhagyja ajkunkat. Tiéd az első gondolat, amely bennünk megfogan. Tiéd összekulcsolt kezünk, nyiladozó értelmünk, és lelkünk minden rezdülése. Neked ajánljuk fel erőinket, neked vallunk magunkról, és neked mondjuk el titkainkat, bajainkat és reményeinket is. Van ebben valami magasztos, van ebben valami megfoghatatlan szépség, és van ebben elegendő alázat, meghajlás és tisztelet is, hiszen mi szólunk hozzád, gyermekeid, akik Életünk Urának, Teremtőnknek és Gondviselőnknek ismerünk el – nemcsak szóban, hanem testtartásban, hangnemünk által, és cselekedeteink révén is. Atyánk! Hálát adva mondunk neked köszönetet! Olyan jó érzés itt lenni! Olyan jó érzés lelkünket melengetni e díszes terem hangulatában! Velünk vannak a nagy elődök, azok, akik építették e hajlékot, és azok is, akik teremtő munkával szellemi fellegvárrá magasztosították. Most szinte érezzük magunkon a dicső fejedelem szigorú tekintetét, szinte halljuk a legendás tanárok nevelő mondatait, és fölidézzük a valamikori játszótársakkal eltöltött időt. Velünk van mindaz, amit ők jelentettek! Velünk van a szellemiség, amit képviseltek, a fundamentum, amelyet leraktak, a múlt, amelyet dicsővé tettek, és mindenek felett az az áldás, amely tőled jött, s amely életművüket maradandóvá tette. 53

Istenünk, ezt köszönjük meg ma neked, de emellett köszönjük az inspiráló jelent, és az együtt fürkészett jövőt, amelyet együtt akarunk megteremteni. Látod, van itt egy maroknyi fiatal, akik ifjúi hévvel, idealista lélekkel és vizionárius gondolatokkal jöttek el Kolozsvárra, hogy itt olyan, életre szóló ihletést kapjanak, amellyel majd megváltják a világot, munkálják a te országodat, és megteremtik az eszményi egyházukat. Olyan fiúk és lányok vannak itt, akik lelkük kincseit, származásuk szépségeit, nyelvjárásuk ízeit hordták egybe, hogy itt néhány év alatt gyémántokká csiszolódhassanak. Rendeltél melléjük néhány embert, akiknek az a dolga, hogy elméjüket pallérozza, szemüket fölnyissa, lelküket megérintse, elültesse bennük a hivatás csíráit, és olyan prófétai tüzet csiholjon szívükbe, hogy ettől aztán majd kimerészkedjenek a legmagasabb szószékekre is, és valahogy meggyógyítsák az összetört lelkeket! A te segítségedet kérjük ehhez a munkához, Istenünk! Add, hogy munkáljuk magunkban azt az erőt, amellyel megfogjuk a dolog végét, azt a szellemiséget, amellyel értékeket tudunk teremteni, azt a lelkiséget, amely megtart a legnehezebb időkben is – és mindezt egy olyan közösségben, amely ölébe veszi azt, aki néha meglankad és elfárad! Örülni szeretnénk az életnek, imádkozunk szeretteinkért, megköszönjük azt, hogy idáig eljuthattunk, és hálát adunk mindennapi ajándékaidért. Add, hogy sohase tévesszük szemünk elől a lényeget, hogy a lélek lángját ki ne oltsa a középszer és a közöny! Add, hogy prófétálni tudjunk alkalmas és alkalmatlan időkben, hogy minden szavunkon és cselekedetünkön meglátsszék, hogy te hívtál el minket erre a munkára! 54

Add, hogy mindannyian próféták lehessünk, hogy szájunkban édes legyen minden olyan szó, amit te ihletsz, te sugallsz! Áldj meg munkánkban, áldd meg az előttünk álló tanévet, és segíts, hogy ki ne oltsuk magunkban és egymásban a lelket, amely életet lehelt belénk. Ámen. Koppándi Botond

ŐSZI HÁLAADÁSKOR Hálaadás labirintusán Istenem, hálát adok neked, mert te kinyitottad felém tenyeredet. Kaptam tőled, megajándékozott lettem. Kaptam szót, melyet általad formál a szájam, és most, mikor megpendíted lelkem húrjait, bár egyszerű és néha gyermekes szavakkal adok magamból, adok hálát neked. Te tanítottál adni is, mikor adásra simogattad görcsbe szorult öklömet. Te tanítottál meg az elfelejtett nevetésre. Te nyitottad szememet az örömre. Ezért érzem ma, hogy hozzád tartozó vagyok immár, mint madárhoz a verdeső, de repülésre teremtett szárnya. Általad és veled tudok vergődni, és szárnyat bontani. Repülni a magasba is csak egyedül veled tudok. Veled tudok reggel szembenézni az új nappal, az emberekkel és önmagammal. Veled tudok, egyedül veled, emberül élni. Veled tudok menni úttalan utakon, fától fáig néha mézédesen, sokszor megecetesedve. Napfényes és zimankós utakon öröm- és bánatarccal csak veled tudok menni. Téged kézen fogva tudok megállni bölcsők és koporsók váltakozásában. Veled tudok a te templomodban félelem nélkül bemenni, mert te vagy, és úgy vagy jelen itt és most, mint még soha. Ismeretlen, de jelenvaló Istenem, halld hát meg hálaadó gyermeki dadogásom. 56

Halld te, akinek ma adni szeretnék, annyi mindenért, amit tőled kaptam. Szeretnék visszaadni neked mindent, mint tükör fénye, igazi tükröm arcát. Szeretném neked adni nyitott tenyerem, bensőm hangos tamtamját. Fogadd hát, halld félszeg, tétova hálámat. Olvass, kukkants be szavaim mögé, eleven érzéseim labirintusába, és szeress, és ne hagyj magadtól, magamtól elcsatangolni. Életem a porhoz tapad, eleveníts meg igéddel. Ámen. Szabó Adél

Isten iránti alázattal Itt van az ősz, itt van újra, szép, mint mindig énnekem – mondjuk mi is a költő szavait idézve, dicsérve a Te neved. Ma minden feléd fordulásunk, minden gondolatunk és cselekedetünk az irántad érzett mélységes hála kifejezése. Bár az utóbbi időben kevesebb időnk volt rád figyelni, jelenlétedet mégis megtapasztalhattuk életünkben. Fáradságos heteket hagytunk magunk mögött, későn hajtottuk álomra fejünket, de erőt adott a hit, hogy munkánkban ott érezhettünk téged, hogy áldásod elkísért. Ezen a vasárnapon, kilépve a hétköznapok munkával tele küzdelmeiből, eljöttünk a veled való találkozásra. Most ünnepelni jöttünk, most többet hoztunk magunkkal a lelkünkben, 57

mint máskor. Ezen a napon a hálaadás szavait és érzéseit mondjuk el neked. Őszi hálaadás napján ajkunkat a köszönet szavai hagyják el. Köszönjük, hogy megtartottál, hogy gondviselő jó Atyánk voltál az elmúlt időben is, hogy munkánkhoz erőt és kitartást adtál. Volt részünk, Istenünk, szomorúságban, sikertelenségben, szeretetlenségben, de mindig magunk mellett tudhattunk téged. Te voltál és vagy, aki megvigasztalsz, új erőt adsz, megnyugtatsz. Jó Atyánk, arra kérünk ebben az ünnepi órában, hogy ne engedd elfelejtenünk neved. Adj erőt munkánkhoz, hogy azok elvégzése után át tudjuk érezni hálánkat irántad. Adj a mi életünkbe békét és szeretetet, hogy embertársainkkal egyetértésben, szeretetben élhessünk. Mutass nekünk utat, hogy ne tévelyegjünk. A te legjobb gyermeked, Jézus tanítása által segíts nekünk jobb emberekké lennünk. Add, hogy megtanulhassuk Jézustól, hogyan kell neked mindenért hálát adni. Ünnepi érzéseinket küldtük feléd ebben az órában, kérünk, hallgasd meg imádságunkat! Ámen. Kiss Zsuzsánna

Fohász az áldást osztóhoz Áldást osztó egy örök Istenünk! Ha hálásak tudunk lenni családtagjainknak, rokonainknak, barátainknak, mennyivel inkább hálásak kell lennünk veled szemben, jó Istenünk, aki minden áldások adója vagy. Minden nap újabb és újabb ajándékaidért lehetünk hálásak, listánk egyre hosszabb, már-már végtelennek tűnő. A költő, Ady Endre szavaival illetünk téged, Istenünk: Te voltál mindig mindenben minden … Ma köszönöm, hogy te voltál ott, Hol éreztem az életemet S hol dőltek, épültek az oltárok. Köszönöm az én értem vetett ágyat, Köszönöm neked az első sírást, Köszönöm tört szívű édesanyámat, Fiatalságomat, és bűneimet, Köszönöm a kétséget, a hitet, A csókot és a betegséget. Köszönöm, hogy nem tartozok senkinek Másnak, csupán néked, mindenért néked. Őszi hálaadás ünnepén is úgy tekintünk rád, Istenünk, mint akinek a kezében vagyunk. Az apostollal hisszük, hogy akár élünk, akár halunk, a tieid vagyunk. Mint amikor átöleli az erős az erőtlent, az óriás a törpét, a tökéletes a gyarlót, a végtelen a végest, úgy ölelsz át te is minket, Istenünk, a teremtő a maga teremtményét. 59

Köszönjük, hogy ott vagy minden lépésünkben, oltalmazol, védelmezel. Köszönjük, hogy fizikai erőnkhöz lelki erőt is adsz. Ajándékaidhoz mi nem tudunk másképpen viszonyulni, Istenünk, csak a hálás gyermeki szív megszentelt érzelmével, az kitárul előtted és elismeri, hogy te vagy minden áldás és erő forrása. Továbbra is kérjük tőled, hogy ezután se hagyd virág és gyümölcs nélkül a mezőt, kalász nélkül a határt, madár nélkül az erdőt, mosoly nélkül az arcot, békesség nélkül a lelket, szeretet nélkül a szívet, áldás nélkül a munkát, beteljesedés nélkül a legigazabb és legszebb emberi álmokat. Add, jó Atyánk, hogy igaz hittel hirdessük, a munka a miénk, de az áldást te osztod. Ámen! Léta Sándor

A REFORMÁCIÓ ÜNNEPÉN Hálaadás a reformációért Megszólítani téged hogy is lehet? Félni nem félünk tőled, mert ismerjük szeretetedet, Istenünk. S mégis az ismeretség jogán és okán alig tudjuk kiejteni a neved. Pedig nem félünk az ószövetségi próféták fenyegetésétől, pedig nem rettegünk a Jézus nélküli világ minden álarcos téli fagyától. Megszólítani téged hogy is lehet, hisz ötszáz évvel ezelőtt anyanyelvünk zengő dallamával nem szólhattunk hozzád? Hisz nem is értettük, amit rólad, neked, s értünk, vagy helyettünk fohászkodtak. Hogyan is tudtunk volna hinni abban, amit nem értettünk? Tudod, Atyánk, tíz ujjunkon számoljuk a költők lélegzetvételnyi sóhajaival, hogy vagyunk, vagy nem vagyunk. Végül költőkkel tudunk megszólítani, végül zsoltárossal, prédikátorral, énekek énekével, könyvek könyvének kön�nyeivel tudunk megszólítani: Atyánk. De mondhatnánk azt is, hogy Anyánk, mondhatnánk azt is, hogy testvérünk, barátunk, szülőnk, teremtőnk, lelkünk lelke. Mondhatnánk azt, hogy őseink áldozati füstje után megmaradt, koporsóba zárt, ránk pirító biztatás, bizalom, erő! Istenünk, aki érted a szót, az igét és a főnevet, és az üzenetet, amit feléd küld gyermeked, lásd meg, mi is értjük nekünk szánt dorgáló szereteted. Lásd meg, hogy elfogadtuk ama keskeny, de mégis egyetlen járható utat. Bocsássd meg, Istenünk, ha letérünk erről a keskeny útról, ha néha nem elég számunkra a keskeny út kecsegető üdvössége. Tudjuk azonban, hogy nekünk nem kell már a 61

máglyatüzek szomorú csillagégető füstje, nem kell már a megvásárolt üdvösség. Áldásodért imádkozunk, mert tudjuk, csak nálad van az áldás. Évszázadok újjászülető hitének reménységével kérünk téged, add áldásodat anyanyelvünkre, és ments meg attól, ami megzavarja közöttünk a békességet. Testvérünk soha ne legyen ellenségünk, és ne engedd, hogy máglyákat gyújtva keressük üdvösségünket. Köszönjük a bátrak várkaput döngető kalapácsütését és köszönjük a kezet, mely nem hiába döngetett kaput és falat. Az ők bátor példájából tanultuk meg, hogy tenni, dolgozni kell, különben csak a sírás marad nekünk itt a Kárpátok alatt! Köszönjük a reformátorok hangját és szavát, köszönjük imádságukat. Köszönjük Luthert, Kálvint és Melanchtont, Zwinglit és Szervétet, János Zsigmondot és köszönjük Dávid Ferenc szerető, erős lelkét. Köszönjük az évszázadok áldást hozó hitét és reménységét. Köszönjük, hogy ma már anyanyelvünkön fohászkodhatunk hozzád. Áldj meg minket, Atyánk, és tedd akaratod szerint örökkévalóvá a szót, hogy áhítattal ejtsük, mikor hozzád szólunk. Engedd, hogy táplálkozhassunk abból a forrásból, mely értelmünknek világosságot, lelkünknek fényességet ad. Ámen. Sándor Szilárd

IMA AZ `56-OS FORRADALOM EMLÉKNAPJÁN Szabadságnak Istene, gondviselő Atyánk! Emlékező hangulatban jöttünk ide, hogy a vérfolyam ne alvadjon az emlékezetben. Egyre keserűbben szemléljük azt, hogy a hivatalos ünnepségek évről évre halványodnak: kevés a mindenkit megszólító, jó szónok, és az emlékezés kimerül a dicső múlt felemlegetésében. Pedig valamikor hatalmas dolgot tettél velünk, Istenünk! Népünk fölemelte fejét, megrázta magát, és a zsarnokság bilincse azon nyomban lehullott! Istenünk, talán emlékszel: olyanok voltunk, mint az álmodozók! Képzeletben ma is átéljük Nagy Imre beszédét, Sinkovits szavalatát és Mindszenty kiszabadítását; mellettünk ropognak a fegyverek a Corvin-közben, mi dobjuk a Molotov-koktélokat a Széna-téren; csodáljuk Szabó bácsit és Pongrátz Gergelyt; szavaljuk, hogy Piros a vér a pesti utcán, és szinte könyörgünk, hogy Mennyből az angyal, menj, sietve, az üszkös, fagyos Budapestre/, oda, ahol az orosz tankok közt hallgatnak a harangok. Majd Kolozsvárra sietünk, hogy Dávid Gyuláékkal gyertyát gyújtsunk a Házsongárdban, Péter Miklósékkal megvegyük a város összes gyászszalagját, és halljuk, amint Bustya Dezső és Kozma Zsolt föl akarják robbantani a villamos műveket. És eszünkbe jut Erdő János szigorúan szikár termete, Szabó Dezső bácsi Kós Károlyos bajsza, Benedek Ágoston szelídsége, Léta Áron konoksága, Deák Berta elszántsága, és büszkék leszünk arra, hogy papok, lelkészek, lelkipásztorok, tiszteletesek, vagy teológusok, papnövendékek és légátusok 63

kellenek a forradalomhoz! Mert olyanok vagyunk, mint Spártában a tribunok és az eforoszok: népünknek szószólói és gyámolítói, nemzetünknek hithű szónokai és lánglelkű apostolai, akiknek munkaköri leírásában benne van a – bocsásd meg a szóhasználatot! – forradalomcsinálás. Istenünk, Tamásitól tudjuk, hogy Nincs módunk kitérni a hűség elől! Ha már beálltunk a Fekete Seregbe, akkor lelkünkben kell hordozni a forradalom tüzes lángját! Légy hát velünk, jó Atyánk, hogy legyünk mindenre elszántak! Ne legyünk békepapok, akik csak vasárnapi szép időben hirdetik nagy nevedet! Inkább szónokoljunk, ha kell, bátorítsunk, ha arra van szükség, utcára vonuljunk, ha zajlik a világ, és vállaljuk Periprávát, Szamosújvárt, Nagyenyedet vagy a Duna-deltát, ha az igazság csorbát szenvedne! A szabadság vetőmagvai vannak a kezünkben. Add, hogy szétszórjuk azokat embertársaink lelkébe! Engedd, hogy fejet hajtva nagyjaink előtt, tanuljunk valamit e magasztos hivatásról! Ámen. Koppándi Botond

HALOTTAK NAPJÁN Őseink tisztelete Élő Isten, jó Atyánk! Csend van körülöttünk, az ősznek csendje. Bennünk is csend van, az emlékezés és elmúlás csendje. A természet elcsendesedése emlékeztet bennünket, hogy törvényeid ránk is vonatkoznak, s a reményekkel telt tavasz, a forró, lobogó, perzselő nyár, a gyümölcshozó ősz után eljön a mozdulatlanság, az elmúlás, a csend tele számunkra is. Istenünk, emlékezünk azokra, akik elmúltak, elcsendesedtek. Hálát adunk neked, hogy közöttünk járhattak, s meggazdagíthatták életünket; hálát adunk azért, hogy gondolatainkban, emlékeinkben, álmainkban sokszor visszatérnek, s erősítik hitünket, miszerint a látható elmúlás mellett létezik a láthatatlan örökélet. De nemcsak emlékezünk, hanem gondolunk saját mulandóságunkra is. Él bennünk a félelem, mert tudomásunk szerint ismeretlenségbe, sötétségbe lépünk majd, de benned bízunk, s hisszük, hogy te vagy a biztonság, a kőszikla az ismeretlenben, a sötétségben és az elmúlásban. Segíts bennünket, hogy éljünk szeretteink emlékéhez méltón, emlékük előtt ne kelljen szégyenkeznünk, s így benned bízva ne rettegéssel, hanem reménységgel tekintsünk a törvényed szerint bekövetkező elmúlásunkra. Ámen. Szabó Előd

DÁVID FERENC EMLÉKÜNNEPÉN Hála egyházunkért és egyházalapítónkért Mindeneknek Atyja, egy, örök, igaz Isten! Olyan jól esik megállni az elfutó időben és visszatekinteni a múltba, hogy annak fényénél magunkra találjunk, magunkra leljünk. Ez ünnepi alkalommal nemcsak időszerű, hanem egyenesen szükségszerű visszatekinteni a múltba, hogy annak értékei által gazdagodjon a mi életünk, és új szárnyakat kapjon a sokszor külsőségekben megnyilvánuló, hagyományőrzés szintjén megrekedt, megcsontosodott hitéletünk. Istenünk, szükséges időnként félrelebbenteni a feledés fátylát, hogy átjárhassa, átitathassa lelkünket a reformáció korának eszmeisége, vallásos fogékonysága, igazságkeresési és megújulási vágya. Köszönjük, Istenünk, hogy ma egyházalapító, első püspökünk halálának 431. évfordulójára emlékezhetünk. Köszönjük, hogy adtad őt nekünk, unitáriusoknak, de nemcsak nekünk, hanem az egész magyarságnak és a világnak. Jóleső érzés tölt el bennünket, ha arra gondolunk, Istenünk, hogy melletted, az egyedüli Isten mellett élete végéig kitartott, és tőled nem tántoríthatta el senki és semmi. Köszönjük, hogy világosságot gyújtottál elméjében, és felismerhette azt az elhomályosított igazságot, hogy csak te vagy egyedül Isten, és rajtad kívül nincsen más. Felismerhette, hogy egy a mi tanítómesterünk, a názáreti próféta, akinek tanítása számunkra út, igazság és élet. Köszönjük, Istenünk, hogy általa emberi méltóságunkban megerősítettél és így 66

vele együtt hirdethetjük, hogy a benned hívő ember a világ világossága, a föld sója. Köszönjük, hogy egyházalapító püspökünkhöz hűek maradhattunk 432 éven át, és add, hogy iránta érzett hűségünk és elkötelezettségünk örökre megmaradhasson. Köszönjük, hogy megőrizted unitárius egyházunkat a viszontagságos és megpróbáló nehéz időben, s nem hagytad elveszni a történelem süllyesztőjében. Hálásak vagyunk, hogy a megpróbáló időkben, amikor kétségek közt gyötrődtünk, és szinte feladtuk a küzdelmet és a reményt, te erős hitű és kitartó elődöket adtál, akik nem a meghátrálás emberei voltak, hanem a hité s az életé. Köszönjük, hogy ma is élő és szolgáló erdélyi történelmi egyházként emlegethetnek bennünket és nem művelődéstörténeti avagy vallástörténeti kuriózumként! Istenünk, sokan fölégetik maguk mögött a múltat, pedig a múlt formált bennünket olyanná, amilyenek a jelenben vagyunk. Törpék vagyunk, de óriási eszme vállán állunk, egy olyan eszme vállán, amely biztos helyet nyújt számunkra a téged keresők világában. Segíts minket, Istenünk, hogy ma is ez a szellemi erő, igazságkeresési vágy és hitbeli fogékonyság ragadjon meg és röpítsen előre. Add, hogy ma is lehessünk a vallási türelem, lelkiismereti szabadság és szellemi nyitottság megélői. Add, hogy tudjuk megmutatni a világnak ezeket az értékeinket, valamint azt, hogy ezen ismertetőjegyeinket nem a mának életviszonyai kényszerítették ki belőlünk, hanem ezek egyidősek egyházunkkal! 67

Segíts bennünket abban, hogy Dávid Ferenc szellemi örökségéhez mindig méltóak tudjunk maradni. Állíts egyházunk mellé, és adj nekünk buzgó hitet, állhatatosságot és hűséget, hogy lehessünk továbbra is a te egyedül való istenségednek hirdetői, törvényeidnek megtartói és megélői, mindörökké. Ámen. Józsa István Lajos

Dávid Ferenc bátorsága Jóságnak, igazságnak áldott Istene! Mennyei édes Atyánk! Kimondjuk a neved, és érzések kerítenek hatalmukba. Ismert és ismeretlen érzések. Van, aki igazságodat érzi, van, aki jóságodat, türelmedet és szeretetedet. Rád szeretnénk nézni, de félünk, hogy fényed megvakít, szeretnénk beléd kapaszkodni, de félünk, hogy tisztaságod fájni fog! Emlékezni szeretnénk, de félünk, nem vagyunk méltóak elődeink emlékére! Bocsásd meg nekünk elesettségünket! Bennünk is, akárcsak a gazdag ifjúban, megfogalmazódott nem egyszer a kérdés: Mit tegyünk, mi jót cselekedjünk, hogy elnyerjük az örökéletet? Nyisd fel, Atyánk, előttünk a letűnt korok megrozsdásodott kapuját, hogy bepillanthassunk oda és felismerhessük egyházalapító elődünk még mindig fénylő csillagát. Örökéletű csillagok szeretnénk lenni, akárcsak ő. Ő nem félt kora szükség- és kényszerhelyzetétől, nem félt a hideg nagy falaktól! Ő nem félt a rácstól. 68

Add meg nekünk Istenünk ezt a tiszta bátorságot, add nekünk hűséges ragaszkodását a lelkiismeret tisztaságához. Szeretnénk méltó utódai lenni s nem félni attól, hogy világító csillaga megvakít. Ő megtalálta és elnyerte az élet koronáját, mert hű volt hozzád és igaz volt életében! Adj nekünk, Istenünk hasonló hűséget s taníts meg minket arra, hogyan nyerhetjük el az élet koronáját. Törekvésünkben légy velünk és áldd meg életünk. Ámen. Demeter Erika

TÉLEN Hozzád vezető utunk ne havazódjon be Gondviselő Atyánk! A téli éjszakában a természet puha, fehér paplanát leterítette a földre, s a halkan surranó konok szelek altatót suttognak. A zord hidegből betértünk hajlékodba, hogy fölmelegedjen a lélek. Istenünk, itt elcsitul minden keresésünk, minden rohanásunk elpihen. Lehajtjuk fáradt homlokunk, és örömmel valljuk be: erőt ad a hit, erőt ad a tudat, hogy a benned bízók felett őrködsz. Istenünk, hisszük, hogy semmi sem hiányozhat annak, aki mindent tőled remél. A betegség elveheti erőnket, az emberek megfoszthatnak becsületünktől, de benned való bizalmunktól soha. A természet változásait látva, Istenünk, felébred bennünk az őszinte vallomás, hogy talán mégis befújta hozzád vezető utunkat a tél hava. Mutasd az ösvényt, amely hozzád vezet. Vezess és szeress. Add, hogy téged szolgáljunk, hogy segítsük elvezetni embertársainkat is a szeretet útjához, megtalálni és kiérdemelni a veled való közösséget, s ebben a közösségben, szövetségben szolgálni. Hisszük, Istenünk, hogy ez a legszebb hivatás: letörölni a könnyet, elhinteni a békét, meggyújtani az örök értékek mécsesét, felemelni a porból az elesettet, kihozni a sárból, az iszapból az igazgyöngyöt. 70

Bátoríts bennünket, hogy a te segítségeddel éltetői lehessünk a szeretetnek, családunknak, közösségünknek, minden embertársunknak! Ámen. Buzogány-Csoma Csilla

ADVENTKOR Várakozva Istenem! Az élet körforgásában újra adventhez érkeztem, decemberben. Karácsonyt várva, az ünnep közeledése minduntalan felelevenedik gondolataimban, s elsősorban az én dolgaimat, feladataimat próbálom megfogalmazni vele kapcsolatban. A napok rövidülnek, olyan hamar sötét lesz. A tervezés és készülődés az ünnepre meghatározza mindennapjaimat! Istenem, annyira szeretném, ha lenne elég időm a készülődésre, ha az ünnepre tudnék hangolódni az advent ideje alatt! Megerősítem magam és azt mondom: most lesz időm Istenem! Félreteszem a munkát, elgondolkodom, megálljt parancsolok cikázó gondolataimnak, s beszélgetni kezdek veled, imádkozni hozzád. Istenem! Köszönöm, hogy újra gyermeki örömmel szívemben várom az ünnepet. Köszönöm, hogy az ünnepet megelőzi az adventi időszak, hogy van egy hónap idő a lelki és anyagi felkészülésre. Tudom, hogy én kell elsősorban ünnepet teremtsek a te segítségeddel szeretteimnek, s a körülöttem élőknek. Ünnepet csak úgy tudok teremteni, ha ráhangolódok erre, lelki békesség és hit által. Voltak évek, mikor mindent meg tudtam tervezni és nagy részét kivitelezni az ünnepre, s bensőséges ünnepet éltünk. De volt olyan év is, amikor a tervezés ellenére a körülmények megmutatták, hogy ember tervez, s odalesz, s mégis, Istenem, az ünnep akkor is szép és örömteli volt, a 72

külső nehézségek, betegségek, bajok ellenére, mert te erőt adtál. Volt olyan időszak, amikor sírva telt az ünnep, s az elkövetkező perc túléléséért is hozzád fohászkodtam. Köszönöm a meggyőződést, Istenem, hogy bár minden ünnepet más érzéssel élünk meg, te mégis ugyanúgy ott vagy életünkben. Add, hogy tudjak lelkileg megérni erre az ünnepre is. Kérlek, Istenem, add, hogy advent napjai a lelki ünnepre készülődésben teljenek. Ámen. Moldován Szeredai Noémi

Ima advent első vasárnapján Szerető Istenünk! Adventi vágyakozásunkban ma újból hozzád emelkedünk lélekben. Vágyainkat és reményeinket zsoltáros szavakra formáljuk, és reméljük, hogy elhozod számunkra a nagy találkozás lehetőségét, amikor a szeretet ünnepel. Várjuk a te világosságodat, amikor véget érnek a csillagtalan sötét éjszakák, amikor a betlehemi csillag alatt újból összedobbannak a szívek. Fülünkben már a jászolban mocorgó gyermek hangja és az angyalok éneke, és érezzük, hogy egy égi kéz készül helyrerázni a világot, készül megállítani a szennyben pörgő világ tengelyét, hogy legalább egy este tegyék le a fegyvert az egymással szembenállók. Ez az égi kéz a te kezed, Istenünk, mely minket is arra int, hogy legalább egy este fordítsuk egymás felé tekintetünket, és az ökölbe szorított kéz lendüljön ölelésre. 73

Segíts meg, Istenünk, hogy amikor felcsendül az ősi ének, szemünkben az örömkönnyek meséljenek arról, hogy szívünk és szándékunk tiszta. Beléd vetett hitünk erejével jöttünk Betlehem felé, a békesség felé, a fényesség felé, egymás felé. Beismerjük, Istenünk, hogy sok mindent helyre kellene tenni annak érdekében, hogy újra gyermekekként tudjunk megállni a jászolbölcső mellett, s szívünk legszebb ajándékait tudjuk adni a békesség fejedelmének. Annyi minden meg kellene változzon, hogy megérthessük karácsony titkát, a szeretet csodáját. Arcodnak fényessége, a teremtett világot tápláló szereteted vezessen ezen az úton, hogy valóban megérkezhessünk karácsony áldott ünnepéhez. Tégy minket erőssé, hogy megmaradhassunk ezen az úton, s végül megérdemeljük azt, hogy szereteteddel fölemelj, hogy legyünk még egyszer angyalok. Ámen. Buzogány-Csoma István

Ima advent második vasárnapján Szerető Istenünk, édes Atyánk! Lassan kifogy lábunk alól az adventi út. Még néhány nap, s a világ minden szörnyűsége, gonoszsága eltörpül az ünnep idejére. Ebben a néhány pillanatban megtorpannak a léptek, elfogynak az emberi szavak, és megszólal eget-földet rengető diadallal az angyalok éneke: dicsőség a magasságos mennyekben Istennek, a földön békesség és az emberekhez jóakarat! 74

Felharsog az angyalok éneke: ne féljetek, született nektek megtartó. S ez az önnön bűneiben pörgő világ megszűnik egy pillanatig. E tévelygő világ szíve talán megenyhül. A szenvedő ember rádöbben arra, hogy ha csak néhány nap erejéig is, de magába kell szállnia, mélyen a szíve mélyére kell néznie, s amíg zokog saját nyomorúságai felett, letörli mások könnyeit. Mert új csillag gyúlt az égen, megszületett a békesség fejedelme, a szeretet apostola, a legnagyobb ember, akit azért küldöttél, Istenünk, hogy békítse, szépítse, boldogítsa a világot, vigasztalja a sírókat, reményt adjon a szenvedőknek, orvosa legyen a beteg emberi lelkeknek. Lassan kifogy lábunk alól az adventi út, s ebben a várakozásban, szent reménységgel a szívünkben kérünk, tégy minket méltókká a tanítványságra. A békességet és a szeretetet szomjazzuk, ezeket a lelki kincseket szeretnénk megtapasztalni a názáreti mester születése napján. Készítsetek egyenes utat az Úrnak! – szól az adventi figyelmeztetés. Istenünk, légy velünk ebben az útegyengetésben, hogy adventi utunk végén, amikor számot kell adnunk a jászolbölcső mellett, felemelt fejjel állhassunk meg, és mondhassuk: a Jézus útját jártam, a szeretet, a békesség, a megbocsátás útján érkeztem, hogy mindannyiunknak öröme legyen, igazi ünnepe, boldog karácsonya. Ámen. Buzogány-Csoma István

Ima advent harmadik vasárnapján Megtartó Istenünk! Csodaváró tekintettel nézünk a jövendőbe, s gyermeki lelkünk szép karácsonyról, áldott ünnepről álmodik. Gyermekké leszünk újra, s egykori karácsonyok hangulata tölti be szívünket. Belénk villannak a régmúlt karácsonyok, amikor még őszintén, tiszta szívvel, tiszta lélekkel tudtunk megállni a karácsonyfa mellett, amikor még hittük azt, hogy jó az ember, és legalább karácsonykor minden ember szereti egymást, minden arc szelíden mosolyog, minden kéz simogat és ölel. Azonban a napi valóság is belénk hasít, mert megpróbál az élet, és be kell ismernünk, hogy ünnepünk nem patyolat tiszta, mert még ilyenkor, karácsonyra készülődve sem szeret minden ember. Még ilyenkor, karácsonyra készülődve sem szelíd minden arc. Nem minden kéz simogató és ölelő, és vannak keserves órák, vannak fájdalmak és csalódások. Ezekben a nehéz, keserű percekben kihez fordulhatnánk erőért, támaszért, vigaszért Istenünk, ha nem hozzád? Hol van az én Istenem? – kérdezi zokogva, sajogva sokszor a lelkünk. Emelj föl, Atyánk, emelj föl, és simogasd meg lelkünket. Erősíts minket, adventi úton ballagó gyermekeidet. Engedd hinnünk, hogy utunk végén te állsz, te vársz minket, a te ölelésed, szereteted, a te biztatásod a jutalma küzdelmeinknek. Engedd hinnünk, hogy a benned bízó embernek mindig van ereje szeretni, mindig van – mert kell legyen – hite a nehézségekben is ölelni és simogatni. Bár ez a világ egy kicsit másabbra sikerült, mint ahogyan azt gyermekekként megál76

modtuk, add, Istenünk, hogy felnőttként is lelki tisztasággal és ártatlansággal készüljünk az ünnepre. Ámen. Buzogány-Csoma István

Ima advent negyedik vasárnapján Szerető Istenünk! Még néhány nap, s elhalkul a világ zaja. Még néhány nap s felcsendül az égi ének, s emberek sokasága indul el a három királyok útján, Betlehem felé, hogy üdvözölje a gyermeket, hogy köszöntse a te legjobb fiadat. Még néhány nap, s a világ minden szörnyűsége eltörpül a te szereteted mellett, a világ minden szenvedője, sírója boldog lesz, mert zeng az ég, ne féljetek, s ebben az örömüzenetben összeérnek a szívek. Bárcsak így érnénk meg a karácsonyt, bárcsak kigyúlna a betlehemi csillag, a remény csillaga, a szeretet csillaga, hitünk csillaga, emberségünk fényessége, gyermeki szívünk tisztaságának, őszinteségének égi jele. Még néhány nap, de ez a néhány nap olyan hosszú idő a rád vágyó, vágyakozó embernek. Ellentmondáson kapjuk magunkat, Istenünk, hisz a hosszú idő sokszor kevésnek bizonyul az őszinte önvizsgálatra, és a megbánásra. Kevés az idő arra, hogy megérkezve a gyermek bölcsőjéhez szívünkből adhassunk drága ajándékokat, hogy elmondhassuk: kicsi Jézus, a csillagod vezérelt ide, s szívem tiszta, mint a hó, nincs haragom, se gonosz gondolatom, fogadd el ajándékaimat. 77

Istenünk, mi hitünk aranyát, szelídségünk aranyát, megbocsátásunk aranyát hozzuk el a betlehemi bölcsőhöz. Fogadd el az együttérzés tömjénét, hűségünk mirháját. Istenünk, mi így szeretnénk megérkezni karácsonyhoz, segíts meg minket. Bocsáss meg a későn érkezőknek, hisz mindig vagyunk olyanok, akik későn vesszük észre, hogy nem szerettünk eléggé, nem volt eléggé tiszta a szívünk. Bocsáss meg, ha az esztendő nem volt elég számunkra, hogy összegyűjtsük kincseinket, a tömjént, az aranyat, s a mirhát. Lásd meg a mi jó szándékunkat, lásd meg a mi igyekezetünket, mert mi is beállunk a sorba, s megyünk, megyünk a csillaggal jelzett úton Betlehem felé. Ámen. Buzogány-Csoma István

KARÁCSONYKOR A szeretet ragyogásában Jóságos Istenünk! Karácsony van. Ilyen röviden meg tudjuk magyarázni, hogy mi az a ragyogás szemünkben, mi az a melegség szívünkben, mi hozott ma el minket ebbe a hajlékba. Karácsony a te ünneped. A te jóságodat dicséri minden: a téli természet, a csillagok fénye, s gyermekeidnek tiszta, őszinte imája. Te viselsz mindig gondot ránk, és te adtad nekünk ezt a szép ünnepet is, amikor megtapasztalhatjuk, hogy milyen szép is tud lenni a világ. Karácsony a hála ünnepe. Hálaadás neked mindazért, amit értünk tettél, hálaadás az ünnepért, hálaadás azért, hogy elküldted hozzánk Jézust. Általa juthattunk közelebb hozzád, ő az, aki megtanított arra, hogy megszólítsunk téged, és ő az, aki igaz életre tanított azáltal, hogy mindig neked tetsző életet élt. Karácsony a megbocsátás ünnepe. Ilyenkor meg tudunk bocsátani mindenkinek, mert a szívbe gyűlölet helyett szeretet és gyanakvás helyett bizalom költözik. De tudjuk, hogy ellened is sokszor vétkezünk, és sokszor feledkezünk meg e vétkekért bocsánatot kérni tőled. Bocsáss meg nekünk ezekért a gyengeségekért. Karácsony az ember, az emberiség, az emberség ünnepe, mert karácsonykor tudunk jók, igazak, szerető szívűek lenni; mert karácsonykor nagylelkűek vagyunk, tudunk adni tiszta szívből nemcsak testi, hanem lelki táplálékot is egymásnak. Arra kérünk téged, Istenünk, hogy tedd még szebbé, még ál79

dottabbá ezt az ünnepet; add, hogy megtaláljuk a megszületett Jézust, s e találkozás nyomán egész életünkben hozzád közel éljünk, hálaadó lélekkel, megbocsátó szívvel, emberségesen. Ámen. Szabó Előd

ÓESZTENDŐ ESTÉJÉN Összegyűjtött kincseink Istenünk, ki mindannyiunknak otthona fölött őrködtél, téged szólítunk meg az évek fordulóján, feléd küldjük őszinte, dicsőítő szavunkat, az éjben neked mondunk hálát! Nem dúskáltunk aranyban, ezüstben, fényes gazdagságban, de voltak az évben olyan napok, órák, pillanatok, melyek aranyként, ezüstként tündökölnek. Ezeket a kincseket köszönjük meg neked, a hétköznapi kenyeret és az ünnepi kalácsot, szüleink ragaszkodását, testvéreink támogatását, gyermekeinkben fellelt reménységünket. Nem volt tele a zsebünk, sőt sokszor kiürült, de volt más gazdagságunk. Sikerült néha jónak lenni, a szeretet lángjáról le tudtuk emelni a vékát, hogy fényt szórjon környezetünkbe. Önzetlen szolgálatra is képesek voltunk. Nem volt hatalom kezünkben, hogy sokak hajlongjanak, s hízelkedjenek előttünk, de sokkal többet ért számunkra, hogy embertársainkkal egyenesen szembe tudtunk nézni, kezet tudtunk fogni, össze tudtunk tartani. Te mindent látsz, Istenünk, a világban, a lélekben, s ezért nemcsak a jót számláljuk fel, hanem azt is, ami nem sikerült, amit elrontottunk. Bocsáss meg azokért, s ébressz rá, hogy hibáinkkal, bűneinkkel másokat is, de főleg önmagunkat bántjuk. Segíts, hogy ami a sötétségé, maradjon az éjszakában, s az újév hajnali fénye a te szereteteddel töltse meg a világot és lelkünket. Ámen. Szabó Előd

IMA AZ IMÁÉRT Lelkemben Lelked lángja lobog, most az imádságért imádkozom. Adj hitet Hozzád szólnom, Istenem, hogy áldást hozzon az úgy legyen. Égető lángod lelkem reménysége, derengő jövőm hajnalhasadása. Lobogó fényed éltem nehézsége idejében hitem hites megtartása. Imádkozom, segíts e fényhez érnem és imádsággal teljes szívvel kérjem azt, hogy teljes erővel szeresselek, teljes elmével csak Téged keresselek. Imádságért imádkozom, édes Istenem, gyere és így segíts lelki terhemen. Ámen. Sándor Szilárd

II. HÉTKÖZNAPI IMÁDSÁGOK

HÉTFŐI IMÁDSÁG Milyen csodálatos érzés az indulók frissességével megszólítani téged, hatalmas és gondviselő Istenem! A hét csak most pattan ki, mint rózsabimbó a harmatos hajnalban. A nap még most van felkelőben, fényével ébreszt, melegével indít, és én úgy érzem, indulhatok. Vár rám az élet. Vár rám e hétfői napnak minden órája és minden perce, hogy benne és általa közelebb kerüljek hozzád, teremtő Istenem. Most még erősnek és értékesnek érzem magam, mint friss gyümölcs az árusok asztalán. De jaj, félek is, ha eltelik a hét, ha én még ugyanott leszek, mint a mai induláskor, már színemben megfakulva, édességem keserűségbe fordulva?! Segíts, Istenem, hogy ne féljek. Ne féljek a múló időtől. Ne riadjak az elszalasztott lehetőségek árnyékától. Segíts nekem úrrá lenni lázadozásaimban, elégedetlenségemben. Segíts nekem úrrá lenni tehetetlenségemen. Kegyetlen leszek, ha magamra hagysz, ne légy kegyetlen hozzám. A te utadon akarok járni, fogd a kezem. Ámen. Székely Kinga Réka

KEDDI IMÁDSÁG Istenem, összekötöm érzéseimet, mint egy hálót, s kihalászom vele emlékeimet. Vágyódom a régi idők után. Amikor a keddi napokon a falu férfijai erdőlni mentek, s így a háziasszonyoknak egy kicsit több idejük volt önmagukkal foglalkozni, vagy a szomszédba átmenni. Gazdag, meleg vacsorát készíteni, s a gyermekeknek rettentő, hatalmas meséket mondani erdőlő apjukról. Ma is kedd van, Istenem, de ma csak a tisztességes favágók mennek erdőlni, a fatolvajoknak és erdőgyilkosoknak nincs törvény. Különben szól a mobiltelefon, dudálnak a siető sofőrök, a járdát az éjszaka lemosták, a virágárusok elfoglalták helyüket a piacon, a gyermekek szaladnak az iskolába, néhány tanár is szinte elkésik. A vállalkozó már elfáradt, annyit kiabált beosztottjaival és partnereivel. Zúg, zajong az élet, Istenem, nekem is tenni kellene valamit, legfőképp a dolgomat. De mi a dolgom? Etessem, indítsam a gyermekeket? Csomagoljak tízórait? Fussak a postára? Készítsem a szentbeszédet? Látogassam meg a beteget? Javítsam meg azt, ami elromlott? Istenem, minden munkámban legyél velem. Engedd, hogy az irántad érzett áhítattal itassam át a keddi napot. Engedd, hogy megértessem és elfogadjam, hogy legfontosabb dolgom a szeretet megélése és szétosztása. Ámen. Székely Kinga Réka

SZERDAI IMÁDSÁG Istenem, kihez fohászkodom lefektemben és felkeltemben, csak azt ne mondd, hogy ma van a hét közepe, hogy ma kellene nyújtsam a legtöbbet, hogy ma kellene kijelentsem, hogy már tudom is, mi az, amit ezen a héten akartam. Mint a palánta, amelyet elfelejtettem megöntözni, a föld felé tekintek én is. Uram, nem érzem már magamban az erőt. De jó volna olyannak lenni, amilyennek elképzelem magamat. Olyan tisztának, olyan ártatlannak, olyan bűntelennek. De sok a kísértés. Csalogatnak a kirakatok: vedd meg ezt is, vedd meg azt is. Csalogatnak a friss pletykák: mondd el ezt is, mondd el azt is. Kísért a hódoltatás: béklyózd meg őt is, mást is. Sok dolgomban sok a gyarlóság, Istenem, hallgass végig. Istenem, vedd le rólam ezt a lelki terhet. Csak engedd, hogy dolgozzak, érezzem munkámnak értékét. Engedd, hogy szeressek, lényem egészével tápláljam az életet. Emeld fel irgalmaddal tekintetemet. Vond ki a csüggedés savanyú ízét szívemből. Tudom, ma van a munkás hét közepe. Hát dolgozok. Várom jutalmamat, hisz a kevesen hű voltam, mint bibliai embered. Engem is sokra bízol ezután? Ámen. Székely Kinga Réka

CSÜTÖRTÖKI IMÁDSÁG Gondviselő Istenem, a hét hídjának közepén vagyok. De ijesztő bemérni a távolságot! Uram, már annyi nap lejárt a hétből. Uram, még oly sok van hátra. Dolgozom, dolgozom, mert aki nem dolgozik – ha egészséges –, ne is egyék. Dolgozom, mert a munka nemesít, dolgozom, mert szeretek alkotni. Dolgozom, mert akkor nem vívódok lelkemben, csak arra figyelek, ami előttem van. Tudom, Istenem, hogy minden munkámat szeretettel kell végeznem, csak úgy lesz jó eredmény. Tudom, sokszor fuserálok, legyen már vége, és legyen már csend, így üvölt belül a lelkem, s ezzel önmagam hóhéra lettem. Istenem, ki irgalmas és hatalmas vagy, csendesíts le engem. Nyisd meg lelkem ajtóit, hogy szeretettel végezzem a munkám. Legyen időm a munkámra, legyen türelmem az emberhez, az állathoz és az anyaghoz. Láttasd meg velem a színeket, Istenem, mennyi árnyalat van. Hallasd meg velem a hangokat. Beszéd nélkül is oly sokat kifejeznek. Ne engedd, hogy átrohanjak ezen az életen süketen és vakon, amikor szememnek látást, fülemnek hallást adtál. Taníts meg az alkotás csendes erejére, a szülés és születés, a megszeretés örök varázsára. Taníts fegyelemre és derűre. Ámen. Székely Kinga Réka

PÉNTEKI IMÁDSÁG Mindenható Isten, kiben elmúlás nincsen, hajolj le hozzám! Ím, itt vagyok én, ki nem vagyok mindenható, és biz elmúlok, mint a mező virága, melyet a szél megszáraszt, és elsodor. A názáreti Jézus szenvedése miatt minden péntek fekete keretben van, s a kereszten kifeszítve vinnyog mindenkori saját szenvedésem. Tudom, hogy elmúlunk, de mégis fáj. Fájnak az eltelt napok és hetek, az elmúlt korszakok, a mártírrá lett hősök, a ráncos kezű nagyszülők, s a kigúnyolt igaz eszmék. Elfogadom, hogy elmúlunk, de mégis perelek, amikor elveszed azt, aki még gyermek és fiatal. A teremtés hajnalán velem nem így egyeztél meg. Kétségeskedek, Istenem, bocsásd meg nekem. Tényleg kell szenvedni ahhoz, hogy értékelni tudjuk az örömöt? Valóban el kell engedni azokat is, akik még maradhatnának? És miért a jókat üti el az autó, támadja meg a megfoghatatlan kór? Miért nem a sorozatgyilkosokat, a kábítószercsempészeket, a striciket, a diktátorokat, a vérfertőzőket ragadja el megmagyarázhatatlan, de mégis fellebbezhetetlen végzet? Tudom, Istenem, túlléptem a határt. Az én véges elmém másképp teremti a rendet, és másképp osztja a gondviselést. Istenem, úgy fohászkodom hozzád, mint a régi, hites nagy öregek: ha keresztet adsz, adjál erőt is a kereszt elviseléséhez. Ámen. Székely Kinga Réka

SZOMBATI IMÁDSÁG Örökkévaló Istenem, ki végül is mindannyiunk számára egyetlen vagy, bárhogyan is nevezzünk téged, halld meg esedezésemet. Viszolyogva gondolok arra, hogy a te nevedben hány ember ölt és hány embert öltek meg csak azért az illó bizonyosságért, hogy melyik nap is a te pihenő napod. Vakhitből táplálkozva gyűlöletet szítottak és szítanak egymás ellen a te teremtményeid, mert nem tudják elfogadni azt, hogy van, aki szombaton pihen a te nevedben, van, aki vasárnap. Én keresztény vagyok, szombaton még dolgozom, vagy kirándulni megyek a családdal. Nem gyűlölöm azokat, akik ma, vagy éppen más napokon dicsőítenek téged. Keresztény vagyok, Jézus a prófétám és megváltóm. Követem rólad szóló tanításait, példát veszek életéből. Jó tudni, hogy holnap én is pihenek. Ma még sok munka vár rám. A nagytakarítás, a nagy főzés, a nagymosás. Istenem, ne engedj elvesznem a munka labirintusában. Növeld szeretetemet azok iránt, akikért mindezt megteszem. Szerelmemet tápláld hitvestársam iránt. Rajongásomat erősítsd gyermekeim iránt. Felelősségemet ébreszd fel a környezet iránt. Nem fogyott el az erőm, nem fakult meg az életkedvem, Istenem, olyan gyönyörűséges ez a földi élet. Köszönöm, hogy dolgozhattam, hogy volt erőm és volt, akiért küzdjek. Ámen. Székely Kinga Réka

VASÁRNAPI IMÁDSÁGOK Vasárnapi dicsőítés Hatalmas Isten! Mindig ideje van az imádásodnak, de a legalkalmasabb idő erre a vasárnap. Reménnyel és titkokkal töltöd el életünket. Készíts fel bennünket, hogy megtapasztalhassuk erődet. Téged dicsérünk a hajnali fényért, az odakint repkedő madarak énekéért. Téged dicsérünk a virágba borult növényekért, simogató napsugarakért, az égen haladó felhőkért. Téged dicsérünk a tiszta levegőért és a tiszta vízért, a tavaszi és őszi lombok csodás színéért. Teremtett világod a te dicsőséged hirdeti. Dicsérünk téged, mert életünket megváltoztató erőd oly végtelen, akár a láthatár, akár a folyók és tengerek vize. Dicsérünk téged, mert az ingatag hűség és a megszegett ígéretek világában rád számíthatunk, Istenünk. Akár a tető, te itt vagy a fejünk felett, mindig védelmezel bennünket. Állandóan változó világunkban a te ígéreteid örökre szólóak. Dicsérünk téged, Urunk, mert te mindenütt jelen vagy. Vigasztal a hit, hogy vigyázol ránk, miközben megélhetjük életünk végletes helyzeteit. Velünk vagy a születésnél és halálnál, velünk vagy a hétköznapi és rendkívüli eseményeknél. Dicsérünk téged, jó Atyánk, mert örökké dolgozol. Te egyetlen lehetőséget sem szalasztasz el, hogy megáldj bennünket. Ezért köszönetet mondunk neked. Áldásodból táplálkozik a szeretet, mely lelkünket melengeti, s mely képessé tesz minket arra, hogy családot alapítsunk, 91

barátokat szerezzünk. Legyen hála és köszönet neked a minket körülvevő szeretteinkért, azokért, akik itt a földi életben segítenek nekünk, de azokért is, akik odaátról küldik felénk szeretetüket. Ámen. Léta Sándor

A pihenés napján Uram, ma vasárnap van, a pihenés napja. Eléd járulok hálát adni és megtisztulni. Köszönöm életemet, és ezt az újabb hét napot. Köszönöm az egészséget, a munkabírást. A lehetőséget, hogy szeretetem által önmagam orvosa és hozzátartozóim ápolója lehettem. Legyen dicsőség a te nagy nevednek, hogy teljessé teszed ezt a hetet a harangszó, a zsoltár, és az evangélium által. Hálát adok neked, Istenem, mert velem voltál kicsinyhitűségemben. Megmutattad életem értékét, sokszor lázadó énem korlátait és helyét ebben a földi világban. Köszönöm, hogy nem csak magamnak lehetek. Köszönöm társamat, véreimet, elődeimet és az utánam jövőket. Köszönöm a közösséget, melyben élek, mely által egyén vagyok, és amely általam is gazdagodik. Köszönöm népemet, anyanyelvemet és más nyelvű barátaimat. A tőled kapott hittel építem mindennapjaimban lelki szentegyházadat, a te országodat. A neked tetsző igaz úton, a te törvényeidre támaszkodva, a te irgalmadban reménykedve tervezem következő hetemet. 92

Reménykedek, bízok és rettegek. Felváltva. Nem tudom kimondani, hogy mindörökké reménykedni fogok, csak azt, hogy igyekszem és próbálkozom. Lehet, hogy ez lesz az utolsó vasárnapom itt a földön, de én még szeretnék számtalan boldog vasárnapot. Hogy felvehessem ünneplő ruhámat, kipucolt cipőmet, hogy kézen fogjam páromat és beüljek azokba a sokszor kényelmetlen, de mindig szent templompadokba. Hogy megehessem az ünnepi ebédet, aztán sétáljak a főutcán, vagy a parkban, a sétatéren, este elmenjek a színházba, vagy csak nézzem a tévét, aztán vacsorázzak és tervezzem, hogy újra jön a hétfő, és én olyan leszek, olyan illatos és zamatos lelkű, mint a friss gyümölcs az árusok asztalán. Ámen. Székely Kinga Réka

Amikor átölelsz minket, Istenünk Szívünk legtisztább érzéseivel jöttünk ma hajlékodba, hogy tekintetünket a magasba emelve elmondjuk neked őszinte imánkat. És lehet-e boldogabb az ember, mint amikor az ő Istenével beszélget? Köszönjük, hogy megszólíthatunk zsoltáros szavakkal téged, életünk adóját és megtartóját, mert ilyenkor mintha átölelné az erős az erőtlent, az óriás a törpét, a tökéletes a gyarlót, a végtelen a végest, a Teremtő a teremtményét. Alázattal meghajolva de mégis egeid felé fordítjuk tekintetünket, hogy megmossuk arcunkat arcodnak fényében, hogy hálát mondjunk legdrágább ajándékaidért. 93

Mit is adhatnánk mindenért cserébe? Fogadd el szívünk legforróbb szeretetét, szívünk minden dobbanásában köszönetünket. S ha időnként mégis hálátlan gyermekeid lennénk, és megfeledkeznénk mindarról, amivel neked tartozunk, ha a mindennapok sara, szennye betemeti érzéseinket, és nem tudnánk időről időre zsoltáros hangon imádságos szavakkal elmondani hálánkat, köszönetünket, ne ródd fel nekünk. Ne vétkeink szerint fizess és ne bűneink szerint mérj, hanem szólj hozzánk és figyelmeztess, még mielőtt vétkeznénk ellened. Maradj velünk, ha nő az alkonyat, és légy velünk, amikor hasad a hajnal, hogy mindenkor megszólíthassunk téged, és mindenkor megszoríthassunk hitünk mindkét karjával. Ámen. Buzogány-Csoma Csilla

Áldásodat kérjük Jó Istenünk! Hozzád imádkozunk nap mint nap, és várjuk áldásodat, reméljük, hogy megérdemeljük jelenlétedet. Hisszük, hogy nem a mi hangulatunk befolyásolja irántunk tanúsított szeretetedet. Áldásod töltse be mindennapjainkat. Add, hogy találjuk meg a tökéletes egyensúlyt családunk és munkánk között. Mindig találjunk okot az ünneplésre, keresve a békét. Kérünk, jó Atyánk, hogy mindig élvezhessük a szeretet forrásait, hogy életünk még gazdagabbá váljon. Vágyunk családunk és barátaink szeretetére, és nem utolsósorban a te 94

szeretetedre. Hisszük, hogy a szeretet létünk alapja, a legfőbb ok, amiért érdemes élni. Megkönnyebbülés tudni ebben a bizonytalan világban, ahol folyton változnak az értékek, hogy te, Istenünk, ma ugyanaz vagy, aki tegnap voltál, és aki holnap leszel. Felénk, gyermekeid felé a te állhatatosságod és jóakaratod sosem változik. Olyan bizonyossággal vagy jelen földi életünkben, akár a napkelte és a napnyugta. Légy velünk továbbra is sikereinkben, győzelmeinkben, de bizonytalanságainkban, hanyagságainkban és kísértéseinkben is. Bölcsességedben szeretnénk élni éjjel és nappal. Istenünk, lehetetlen felsorolni mindazokat a dolgokat, melyekre vágyunk, ám őszinte perceinkben tudjuk, hogy valójában utánad vágyakozunk. Szükségünk van egy olyan kapcsolatra, amelyben nem kell blöffölnünk és nem kell sietnünk. Reménykedve várjuk válaszaidat, és miközben várakozunk, csendben maradunk Figyeljük a természet hangját, s benne a te hangodat halljuk. Érezzük jelenlétedet az eső illatában, az erdő susogásában, a virágos rét felől fújó szellőben. Csendben maradunk és a te hangodat keressük itt a te templomodban is. Engedd megtalálnunk, amit mindig keresünk: a te hűséges, jelenvaló szeretetedet. Igazságoddal megáldva távozunk, s reméljük, hogy a te igazságod egész életünkön át velünk marad. Ámen. Léta Sándor

REGGEL Hivatásunk mindennapi betöltése Gondviselő Istenünk, szerető édes jó Atyánk! Hálaadó érzések között vesszük ajkunkra neved. Érezzük, hogy neked tartozunk hálával az elmúlt éjszaka csendjéért, nyugalmáért és békéjéért, amely számunkra a testi pihenés ideje volt. Amikor tegnap este, a napi munkánk végeztével elvonultunk, hogy letéve a napi gondokat, nyugovóra hajtsuk fejünket, rád gondoltunk, Istenünk, aki megtartottad egészségünket és növelted munkánk iránti felelősségünket. Ezért lelkünkben az irántad való hála lakozik most. Köszönjük, hogy egy újabb reggelre virradtunk, a Te neveddel ajkunkon, és szívünkben az irántad való szeretettel kívánjuk újból kezdeni napi munkánkat. Meg vagyunk győződve arról, hogy te ma is velünk leszel. Nemcsak akkor, amikor ajkunkra vesszük neved, hanem mindvégig, amikor munkálkodunk az élet előbbre vitelében, amelyben a te akaratod szerinti célunk az élet tökéletesítése. E meggyőződésünk mellé rögtön társulnak hálaszavaink is, és egyszerű szavakban mondunk köszönetet gondviselésedért, segítségedért, jóságodért és atyai szeretetedért. Ha most arra gondolunk, hogy egyetlen nap alatt mennyit munkálkodhatunk embertársaink javára is, hálával emlékezünk a názáreti Jézusra, aki a mennyei kincsek gyarapítására buzdít minket. A tökéletesedés utáni vágy is arra ösztönöz, hogy az élet mindennapi gondjai mellett figyeljünk lelki szükségleteink 96

kielégítésére is. Hogy ápoljuk a hitet, amely erőt ad a holnapért való munkában. Segíts, hogy megtaláljuk a reménység buzgó forrását, s ezáltal részesei legyünk az örökélet hitének. Segíts, hogy gyakoroljuk a szeretetet, amely életünk tökéletesebbé tételének záloga. Légy velünk, Atyánk, és add, hogy a mai napon is betölthessük hivatásunkat. Állj mellénk küzdelmeinkben, hogy érezzük: a te áldásod kíséri minden jó szándékunkat. Szentelj meg, hogy a neked tetsző élet megélése által elnyerjük a lelkiismeret megnyugtató boldogságát, s tedd, hogy a körülöttünk élők is megérezzék gondviselésedet. Mutasd meg nekünk életünk célját és igazi értelmét, hogy amikor munkánk végeztével fejünket pihenésre hajtjuk, meghallhassuk a te biztatásodat: Jól van jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, többre bízlak ezután. Áldásoddal légy velünk e napon is, hogy mi is áldhassunk téged szüntelen. Ámen. Kiss Sándor

A lelki életért Gondviselő Istenünk, őrző pásztorunk, szerető jó Atyánk! Szívünknek első dobbanása, az első zsoltár, mely ajkunkon felcsendül és gyermeki hálánknak első szava a tied e reggelen is. Őrző pásztorunk voltál az éjszaka csöndjében, oltalmaztad életünket és álmaink zavartalanságát. Úgy jöttünk ma reggel is a veled való találkozásra, mint akik életük legdrágább kincsét keresik, hiszen érezzük, hogy 97

minden akaratunk, tehetségünk és igyekezetünk ellenére a te közelséged, segítséged és gondviselésed nélkül csupán apró porszemcsék vagyunk teremtett világodban. Mint minden nap, ma is elkezdjük építeni a világot. Mint minden nap, ma is tanulni fogunk hibáinkból és reméljük, hogy eljön az a nap, mely nem hordja magán a hiba pecsétjét. Szeretnénk, ha ez a ma épülő világ több lenne, mint kötelességek és megbízatások teljesítése, mint hajnali felkelések erőltetett menete. Lelkiséget, hangulatot szeretnénk beleépíteni, olyan világot szeretnénk teremteni, amelyben igazából otthon érezhetjük magunkat. Istenünk, szinte önmagunknak szurkolunk, hogy ha időközben megvizsgálod szívünket, gondolatainkat, szándékainkat, akkor büszke lehess gyermekeidre. E munkánkban te vagy hitünk megerősítője, te adod szívünkbe a mindig új reménységet. Te viselsz gondot ránk, mint a jó pásztor jószágaira, te kötözöd be sebeinket és illeted azokat gyógyírral, és te táplálod bennünk az erőt, a testi erőt munkánk végzéséhez és a lelki erőt a kudarcok után a továbbhaladáshoz. Mindezért hálát adunk most neked. Megköszönjük azt, hogy jó pásztorként vezetsz bennünket egy igazabb és szebb jövő felé, a sokat ígérő kövér legelők felé. Szereteted nyújt nekünk biztatást, hogy szembenézzünk az előttünk tornyosuló gondokkal, nehézségekkel és megpróbáltatásokkal. Jó Atyánk, beismerjük, hogy pajkosságunk néha túlzottan mutatja meg magát, beismerjük, hogy néha saját meglátásunk, saját elképzelésünk szerint cselekszünk, és így próbáljuk számunkra megfelelőbbé, elfogadhatóbbá tenni környezetünket, életterünket. Pajkosságunk a tévedésünk, akaratosságunk már emberi gyengeségünk, de mi nem elszakadni akarunk a te aka98

ratodtól, és nem eltávolodni akarunk tőled, a jó pásztorunktól, csak próbálgatjuk emberi korlátainkat. Kérünk, jó Atyánk, vezess és irányíts minket, hiszen mi útkereső, ösvénytaposó gyermekeid vagyunk, akik mindannyian elhivatottak vagyunk arra, hogy munkatársaidként megvalósítsuk a te országodat itt e földi életünkben. Ámen. Kiss Sándor

Reggeli áhítat diákoknak a 96. zsoltárból ihletődve Isten, szeretet örök forrása, imádságaink meghallgatója, életünk őrzője, téged szólítunk ma reggel is, és kérünk, halld meg énekünket, halld meg neved magasztaló könyörgésünket. Napról napra hirdetjük, hogy te vagy a minden, szomjunkat oltó üdítő víz, szerelmünket tápláló lángoló tűz. Ha százezer nyelvünk volna is, kevés lenne megköszönni ajándékaidat, ha naponta csak rólad beszélnénk is, akkor sem tudnánk elmondani, mennyire szeretünk téged, Isten! Te nemcsak eget alkottál, hanem földet is, nemcsak embert teremtettél, hanem szívet is helyeztél teremtményeidbe. Szívünkért, életünkért és értelmünkért áldunk és magasztalunk téged. Tudjuk, hogy hangunk beleolvad népek és nemzetek naponként hozzád intézett imádságába, de azt is tudjuk, hogy te meghallgatod minden gyermeked imádságát, és ezt köszönjük meg neked naponként. Uralkodj bennünk, Úristen, tölts el áldásoddal, hogy hétköznapjaink kelyhéből túlcsorduló szeretetednek mámorától eltelten magunkhoz ölelhessük az egész világot. Örvendeztess meg békességgel, tisztességgel és jó indulattal, hogy ne ejtsen 99

foltot egyéni és közösségi életünkön sok kicsinyes törekvésünk, társaink előrelépésén rágódó irigységünk. A te orcád előtt nem viselünk álarcot, ó, segíts bennünket, hogy ne szégyelljük, és ne rejtsük el társaink elől se félszegségünk, gyámoltalanságunk. Segíts megzabolázni nyelvünket, hogy kevesebb bántó szó hagyja el ajkunkat. A gőg, fennhéjázás és úrhatnámság köntösét hadd cserélhessük fel az alázat és szerénység lelkünket melegen tartó ruhájával. Gyújtsd föl szívünk melegét, Isten, hogy ölelő karjaink melegében a másság elfogadásává szelídüljön az ártó indulat, hogy ne csak megtűrjük, de szeressük mindazokat, akikkel egy fedél alatt élünk, egy asztalnál étkezünk, egy tanteremben szenvedjük végig diákéveink sokszor egyhangú, máskor érdekes napjait. Meghajlunk a te fenséged előtt, és esdve kérünk, ne ítélj bűneink mértéke szerint! Sejtjük, hogy a te igazságod az nem mérhető az emberi igazságszolgáltatáshoz, mégis arra kérünk, légy részrehajló gyarlóságaink elbírálásakor és adj nekünk újabb lehetőséget és esélyt arra, hogy lélekben hozzád nőhessünk. Áldd meg közösségünk, hogy dicséreted legyen mindenkor szívünkben és szájunkban, hogy örömmel magasztaljuk a te neved, hogy tebenned dicsekedjünk. Oltalmazd meg közösségünk mindenféle testi és lelki betegségtől, hogy jókedvvel, örömmel kezdessük ezen a héten is munkánkat. Ámen. Dr. Kovács Sándor

100

Reggeli áhítat a 33. zsoltárból ihletődve Isten, mindenek alkotója, reggeli imádságunkban téged keresünk, figyelj esdeklő szavunkra és halld meg könyörgésünket! Teremtett világod zengi nagy dicsőséged és bölcsességed, milliárd hókristály ragyogja szemünkbe tökéletességed, szeretetedtől áthatva énekeljük nagy dicsőséged. Óh, Uram, olyan jó a te kórusodban énekelni, olyan megnyugtató hallani az énekkar csodálatos harmóniáját, érezni és tudni azt, hogy ebben a karban mindannyian helyet kaptunk. Köszönjük, hogy nemcsak sztárokat válogattál énekkarodba, hanem mindannyiunknak lehetőséget adsz a közös éneklésre. Köszönjük, hogy nem bánt hangunk kiforratlansága, el-elbizonytalanodó dallamvezetésünk, hanem időt és lehetőséget adsz, hogy karmestereink segítségével alkalmassá váljunk feladatunkra. Sok karnagy dirigálja a mi hétköznapjainkat, elvárásaik sem egyformák és megesik velünk is, hogy néha hamis hangot fogunk. Ugye, Urunk, a dirigensek is tévednek, nem vezényelnek mindig tökéletesen? Te látod és hallod, ahogyan kisebb-nagyobb énekkarok énekelnek, és bizonyára nem hangunk kiválósága érdekel, nem szólistákra vagy elsősorban kíváncsi, hanem a zenekar és a kórus közös összehangolt produkciója érdekel. Bocsásd meg nekünk, hogy túlzott szereplési vágyunkban megfeledkezünk a kottára is pillantani. Ne ródd fel bűnünkül azt se, ha nagyra nőtt egyéniségünk elragadtatott óráiban belekontárkodunk kottádba. Köszönjük, hogy nekünk írod a dalt, és mi neked énekelhetünk, köszönjük, hogy meghagyod szabadságunkban az éneklés gyönyörűségét, és nem haragszol ránk, ha kedvünk szerint változtatunk a hangértékeken. 101

Bizonyára úgy tekinted a mi forgolódásunkat és buzgólkodásunkat, mint megannyi próbát, és izgalommal várod az előadást, ahol majd minden és mindenki a helyére kerül. Mindannyian nem lehetünk szólisták, koncertmesterek vagy dirigensek, de te olyan bölcsen rendezted el dolgainkat, hogy zene- és énekkar nélkül semmit nem ér a ragyogó koncertmesterek és híres szólisták munkája. Némi összhangzattanra és alázatra lenne szükségünk, Isten, hogy a soron következő próbákon szebben szóljon a dal, igazabban csendüljön fel a szívből jövő muzsika. Ismersz bennünket, ismered képességeinket, arra kérünk, először az együttlét gyönyörűségét csöpögtesd szívünkbe, azt, hogy gyönyörűséges együtt énekelni, aztán fokozatosan jöhetnek a nehezebb darabok. Próbálkozásainkat jutalmazd meg a nagyon várt sikerrel, add meg azt is, hogy dirigenseink néha-néha köszönjék meg produkcióinkat, hiszen nélkülünk nincs éneklés. Tudatosítsd bennünk azt is, hogy mindannyiunkra szükség van ebben a nagy szereplésben. Ha nem találjuk helyünket a színpadon, akkor valószínűleg a zenekari árokban a helyünk, ha ott sem, akkor ügyelők, világosítók, súgok bizonyára lehetünk, hisz nélkülük nincs előadás. Óh, Urunk, látod, a legfontosabbról feledkezünk el mindig, a közönségről, munkánk a közönségért, a gyülekezetekért van. Segíts hát, hogy úgy hangoljuk lantunkat, citeránkat, úgy készítsük hangunkat, hogy az a gyülekezetet, egyházunkat szolgálja. Áldj meg bennünket, hogy tehetségünk szerint ott muzsikáljunk, énekeljünk és dirigáljunk, ahol a legjobbat és leghitelesebbet tudjuk nyújtani, s mikor a függöny legördül, csendesen köszönhessük meg segedelmedet. Ámen. Dr. Kovács Sándor

102

Reggeli fohász „Szívünk szavát küldjük tehozzád, oh véghetetlen szeretet.” Te vagy számunkra a szeretetet, a jóságot és minden lelki boldogságot árasztó forrás, melyből minden benned bízó merít. Te vagy számunkra a kezdet és a vég, mindeneknek teremtője, megtartója és gondviselője. Értelmet adsz a létezőnek, lelki vigaszt a gyászolónak, életkedvet a csüggedőnek és hitet, reménységet minden előtted meghajló gyermekednek. Gyakran vesszük ajkunkra neved, mert tudjuk, hogy elsősorban hozzád fordulhatunk tanácsért, segítségért. A zsoltár és az imádság szárnyán közeledünk hozzád, Istenünk. Az a tudat, hogy benned élünk, mozgunk és vagyunk, képessé tesz arra, hogy bármilyen nehézséggel megküzdjünk, mely megakadályoz országod építésében. Itt állunk előtted, Istenünk, egy maroknyi tanítványi sereg, akik szomjúhozzuk a Jézus által megalapozott vallást. Válaszolni akarunk arra a felhívásra, mely lelkünk mélyén szólalt meg akkor, amikor e nemes szolgálatra határoztuk el magunkat. Válaszolni akarunk azzal a meggyőződéssel, mellyel tették elődeink is. Istenünk, te hittel és értelemmel áldottad meg az embert. Kiemelted teremtményeid közül. Az emberek sokaságából kiemelted a prófétákat, kiválasztott munkatársaidat. Istenünk, mi is belátjuk, hogy szükség van fáklyatartókra, hogy ők világítsák az országod felé vezető utat. Tudjuk, hogy nekünk is szükségünk van rájuk, hogy példát mutassanak nekünk, miképpen lehet és kell megköszönni ajándékaidat. Amint hajdanán Ézsaiáshoz szóltál, kérdezvén: „Kit küldjünk el és ki megy el nékünk?” – kérünk, szólj ma nekünk 103

is. Mi szeretnénk a jelen Ézsaiásai lenni, akik gondolkodás nélkül válaszolnánk egyenként: „Ímhol vagyok Uram, küldj el engemet!” Adj, Atyánk, kitartást, hogy megkezdett feladatunkat sikeresen folytathassuk, és vállalkozásainknak eleget tegyünk. Hogy ez valóra váljon, kérünk, adj meg számunkra minden lehetőséget ahhoz, hogy szerető, igaz gyermekeidként szaladjuk feladatteljes földi pályánkat! Ha nehézségek érnének és csüggednénk, biztató szavaiddal vegyél körül! Tölts el azzal a bizalommal, mely megérezteti velünk, hogy te gondviselő Atyaként őrködsz fölöttünk. „Terjeszd ki ránk áldó kezed”, hogy minél előbb szemünkbe tűnjön országod szépsége és boldogsága s az a felfedezés, hogy te vagy az egyedüli, teremtményeid fölött őrködő Isten. Hallgasd meg imádságunk halkan elrebegett szavát! Minden áldásodért legyen neked dicséret és dicsőség, most és mindörökké. Ámen. Pap Gy. László

104

ESTE Csendes kéréseink Gondviselő Atyánk, kit a szeretet által tapasztalunk meg, áldott legyen és megszentelt a te neved ez esti istentiszteletünkön. A lecsendesülni vágyó esti létben, mint alázatunk jelképe, most meghajlik a fej, összekulcsolódik a kéz, és lelkünk csöndjében te bekopogsz a szentek szentélyébe, szívünk titkos kamrájába. Szavunk elhalkul, amikor magadhoz ölelsz, életünk megnyugszik, amikor simogatsz. Olyan jó, hogy vagy nekünk, olyan jó, hogy gyermekednek nevezel minket, és mi Atyánknak szólíthatunk téged. Kegyelmed pitvarában ím mindnyájan otthonra találtunk. Isteni szeretetedből te kölcsön adod a földi létre az életet: napjainkat, melyeket megszámlálsz, éveinket, melyeket nyilvántartasz. Te akartad, Atyánk, hogy ebbe a világba szülessünk bele. Te adtad nekünk ezt a nemzedéket, ezt a népet, ezt a nyelvet, és ezt a hitet. Hitünktől cselekedetet kívánsz, húsvér életünket az ember szolgálatára hívtad el. Örömöt adsz nekünk bőségesen, de meg is próbálod életünket: éhezőt és szomjúhozót állítasz elénkbe, idegent és szenvedőt, számkivetetett és reászorulót. Ahol földi szem nem lát, emberi fül nem hall, ahol a lélek csendjében kopogtat a megértésre váró felebarát, ott adj hitet, és segíts, hogy szeretet és irgalmasság fakadjon válaszként. Adj mindig csak annyi emberséget, amennyit megélhetünk, csak annyi szeretetet, amennyit képesek vagyunk szétosztani, 105

csak annyi megértést, amennyivel türelmesebbé tesszük a mindennapokat. Megfáradt életünket és keresztjeinket elődbe téve, megbocsátó szeretetedre várva, e lelki megtisztulás a múló földi élet igazi szépségét mutatja meg fiatalnak és idősnek egyaránt. Tudjuk, Istenünk, hogy korlátok közt éljük az életet, ám azt is tudjuk, hogy te fölötte állsz minden korlátnak. A fény felé kúszva, mely fény te vagy nekünk, egyszer talán túlnőhetünk korlátjainkon, s mindannyian megtapasztalhatjuk a te közelségedet. A megtalálás és rád találás örömében kérünk, szenteld meg egybegyűlésünket, istentiszteletünket. Egyszer elhalkul végleg a szavunk, de atyai szereteted akkor is velünk marad, simogatásod akkor is bizalmat ad. Küszködő életünk tebenned üdvösségre talál. Segíts, hogy országodat megtapasztalhassuk, hogy boldogság és béke lakozzon közöttünk most és mindörökké. Ámen. Bartha Alpár

106

ISTENKERESÉS Örök otthonok Istene! Olyan sokszor vagyunk otthontalanok, Isten, és hontalanok is, mikor kivándorolni akarunk önmagunkból. Amikor keresünk valamit, vagy valakit, talán önmagunkat és téged önmagunkban és másokban is, és elfáradunk a keresésben, a kudarcban, hogy nem vagy sehol. Sokszor üvölteni szeretnénk, mint megsebzett, csapdába esett vadak. Hol vagy? Találj ránk, mert elveszünk. Mert annyi mindent találtunk, csak megnyugvást nem. Nem találtunk megnyugvást sem benned, sem önmagunkban. Sokszor sokan vagyunk látszólag együtt, és mégis magányosan. Mindenki egyedül az ő életével. És nincs híd, átjáró egymás felé. Nincs, mert elfelejtettük a neved, és a neveddel együtt a hozzád vezető hidakat is lebontottuk, felégettük. Úgy kell embergyermekeidnek a jelenléted, mint a fény, mint a szó, mint a mindennapi betevő falat, mint egy pohár víz, mint a szeretet terített asztalunknál. Szólíts hát, rázz meg, emelj fel, ébressz fel! Szükségünk van a hangodra, a hívásodra úttalan útjainkon, amikor megyünk, de nem tudjuk igazán a célt. Emeld föl tekintetünket, hogy észrevehessük, ott állunk azon a helyen, ahol állnunk kell, ahol ránk vár valaki. Emeld föl tekintetünket, hogy meglássunk téged. Ámen. Szabó Adél

107

ÚTON Ima utazás előtt Gondviselő Istenünk, megtartó, szerető édes Atyánk! Hálás szívvel szólítunk meg téged. Könny és kacaj közt megjárt utunk mai határkövénél egy rövid időre megállunk, s ünnepet szentelő gyermeked őszinte szavával hálát mondunk, hogy eddigi utunkon velünk voltál. Köszönjük neked életünk áldásait, melyeket eddig elfogadtunk tőled: a verőfényes nappalokat, a csillagos éjszakákat. Köszönjük egészségünket, az erőt, amellyel a mindennapi kenyerünkért szaladni tudtunk, a rohanó világgal együtt. Életünk ünnepi határköveit köszönjük, mert segítségükkel jobban magunkba tudtunk nézni. Nagyra becsüljük a magára talált embert, mert tőle megtanulhattunk hálát mondani. Mindenért, mit nekünk adtál, hálát mondunk. Köszönjük gyermekeink mosolyát, idős szeretteink gondterhelt homlokának mély árkát, de a rajtunk nyomokat hagyó, múló időt is. Kérünk, nézd el nekünk ifjúságunk számos vétkét, de felnőttkorunk tévedéseit is, amikor nemcsak embertársainkat bántottuk meg, hanem törvényeiddel is ellenkezően cselekedtünk. Segíts visszatalálnunk az általad megjelölt útra, hisz mi mindig vágyakoztunk ösvényeid után. Istenünk, valahányszor arra gondolunk, hogy te velünk vagy egy hosszú úton, megnyugszik nyugtalankodó lelkünk. Ha a halálnak árnyékában is járnánk, annak mélyen sötét völgyében, tudjuk, akkor sincs okunk a félelemre, mert te mindenütt jelen vagy és megbátorítod szívünket. 108

Kérünk, gondviselő Atyánk, segíts megállnunk az élet küzdelmeiben. Fogj meg bennünket, ha az élet súlyos terhei alatt megingana lábunk és elesnénk. Állj mellénk, hisz döntéseinkben rád van szükségünk, arra, hogy téged lássunk, és általad embertársainkat is, akikkel mind testvérek vagyunk. Hozd közel hozzánk az evangéliumi tanítást, mert csak az adhat reményt gondterhelt napjainkban. A te örömüzeneted erősíti meg szívünket koporsók mellett is. Istenünk, mi hiszünk a te prófétádban, Jézusban, és tanításai igazságában. Hiszünk abban, hogy az embert jónak teremtetted. Kérünk, így engedd lelkünkbe hullani a mai tanítás magvait, hogy idő teltével meghozza a maga termését a mi örömünkre, szent neved dicsőségére. Ámen. Pap Gy. László

Elindulás előtt Gondviselő Istenünk, szerető édes Atyánk! Most mi vagyunk a legboldogabbak, hogy lábad zsámolyánál megállhattunk. Imádságunkba sok kérést bele szeretnénk zsúfolni, hogy egyszerre mondhassuk el mindazt, ami szívünket jelen pillanatban felhevíti. Szolgai imádságunkba sok szív szorítja bele tiszta érzéseit, mely mindenek előtt hálaadás neked. Megköszönjük neked, hogy mindig megszabadítasz bennünket a félelemtől. Megköszönjük, hogy életünk váratlan fordulataiban mindig megtaláljuk a kiutakat és a helyes megoldásokat. Kérünk hát, hogy ezt a megbátorított lelket újra simogasd meg atyai kezeddel, s magunkért, időnként másokért ejtett könnyeinket törüld le. 109

Add, hogy a kelő nap fényében, síró gyermekeink csillogó szemében, az átutazó vendégben mind jóságod és szereteted jeleit láthassuk meg. Bevalljuk, Atyánk, hogy nélküled nem tudjuk elképzelni életünket. Az is bizonyos, hogy olykor-olykor jelenléted kemény megpróbáltatások elé állít, amikor törvényeid teljesítésére alkalmasaknak kell bizonyulnunk Ne engedd, hogy vergődjünk ég és föld között! Nyújtsd ki kezed felénk, hogy azt megérezve, lábunk is biztosabban megálljon életünk poros-göröngyös útjain. Istenünk, nagy útra indulunk, kérjük, hogy áldásod kísérjen. Ments meg a bajtól, őrizz a kártól. Kérünk, hallgasd meg imádságunkat! Ámen. Pap Gy. László

Veled az úton Szeretetnek és mindenségnek Istene! Veled kezdődött az életem. Veled dobbant elsőt a szívem az anyaméhben. Veled indultam el az utamon, a te akaratodból vagyok ma itt. Veled járok és fekszem. Állok és ülök. Veled és általad formálódnak a szavak ajkamon. Veled állok ki az emberek elé, veled megyek be az osztályterembe, veled megyek koporsók mellé, veled vagyok örömben és a bánatban, veled félek és remélek egyszerre. Böjtre készülök, Atyám. Végigjárni az utat. Azt a belső pusztát, és megnézni magam ott is. Mert voltam farsangban, állig felvértezve választott vagy kiosztott maszkban, most pedig lelkem legmélyebb vágya szerint, lemeztelenítve a 110

hétköznapok valós vagy valótlan szerepeitől, maszkjaitól, kifestetlenül állok előtted a fényben. Arra kérlek, hogy légy velem utamon, melyről még semmit sem tudok. Milyen leszek majd fegyverek nélkül magammal és másokkal? Milyen leszek majd éhesen, fázva, kiszolgáltatottan? Milyen leszek a kísértések zuhatagában? Talán elgyengülve közel a feladás gondolatához? Nem tudom. Csak azt az egyet tudom ott legbelül, hogy veled akarom megtenni az utat. A te segítségeddel. Te légy a vezetőm, Istenem. Te légy velem egyedül! Tarts tükröt, tégy akadályt, tégy próbára, eddz meg. Bugyolálj be és szeress. Taníts meg az alázatra, a csendre, a befogadásra, az odaadásra és az elfogadásra. Ámen. Szabó Adél

Úton levő könyörgése Atyánk, hozzád emelkedünk lélekben. Arra a szent magaslatra, ahol már senki és semmi nem létezik, csak mi. Ebben a magasságban vallunk neked és megosztjuk veled mindazt, ami erre a találkozásra késztetett. Oly sokszor mondjuk, hogy benned bízunk. Mostani beszélgetésünkben is ezt akarjuk elmondani, leszögezni, pontosítani, elismételni: Bízunk benned, Uram! Bízunk benned, akkor is, amikor mosolyt varázsolsz arcunkra, és akkor is, amikor a fájdalom barázdái szaggatják arcunkat. 111

Ó, Atyánk! Annyira jó tudni, hogy ez a bizalom, amely kettőnket összeköt, a kölcsönösségen alapszik. Mert minden azzal kezdődött, Isten, a teremtésünk, születésünk is, hogy te bizalmat előlegeztél nekünk. Oly sokszor kérünk arra, hogy taníts bennünket. Miképpen Jób szólt hozzád, mi is akképpen mondjuk: „mi figyelünk, te pedig taníts minket!” Kérünk, hogy taníts a veled való közelségre. Arra, hogy miként tudunk úgy élni, hogy minden napunkat beragyogja a te fényességed. Taníts úgy, hogy közben mi is kérdezhessünk. Megkérdezhessük, hogy miért mindig a keskeny, a járhatatlannak tűnő út a jó? Miért a sok akadály, miért vannak a terhek, miért kellenek a könnyek, a harcok, a gürcölések? A nagy, a széles utak miért nem vezetnek soha az életre? Miért van az, Atyánk, hogy széles utakon járva mindig útitársakra találunk: jó barátra, pohár pálinkára, kecsegtető ajánlatokra; a nehéz, keskeny, járhatatlan ösvényeket pedig mindig egyedül kell végigmászni? Atyánk! Oly gyorsan száguldó életünk során valahányszor útkereszteződés előtt találjuk magunkat, vagy járhatatlan utakra tévedünk, vagy igen belegabalyodnánk a széles utak adta lehetőségekbe és már csak önmagunkkal törődünk, kérünk téged, akkor állj mellénk és vezess minket, hiszen te vagy a mi reménységünk. Akarjuk tanulni a veled való közösséget, akarjuk járni a te ösvényeidet, akarjuk, Isten, hogy vezess bennünket. Te „az erő, a szeretet és a józanság lelkét adtad nekünk,” mi pedig bízunk benned és követünk téged. Ámen. Újvárosi Katalin és Demeter Sándor

112

Az emberhalász gyötrelme Szerető Isten! Sokszor annyira gyönyörűséges a szolgálat, az emberhalász munkája. Sokszor a hálók szakadoznak a súly alatt, hisz minden könnyen megy, amikor csendes a tenger vize. Máskor meg siralmas a munka, mert csak az üres hálóra mered a szemünk, avagy ráébredünk arra, hogy nincs emberünk, aki segíthetne nekünk. Hívtál minket valamikor, és mi otthagyva családunkat, melléd szegődtünk, mert fontosnak láttuk a célt, az emberhalászat fáradtságos, de gyönyörűséges feladatát. Tudnod kell, hogy sokszor mi is úgy vagyunk, mint a tanítványok: kételkedünk, félünk, reményvesztve állunk a parton, a sokszor meddő, kavargó fekete vizek felett. Csak te tudsz igazi halászokká tenni minket, Istenünk. Csak te tudod megtölteni a hálóinkat szakadásig. Adj hitet emberhalászaidnak, Isten, hogy újra megtapasztaljuk az örömöt a szolgálatban. Adj erőt, hogy újra talpra állhassunk, megfoghassuk a napon száradó kerítőhálóinkat a te nevedben. Űzd el a kudarctól való félelmünket. Add jelét annak, hogy még kellünk, hogy szükség van még ránk, hogy nem apadtak el a vizek, és nem vándoroltak el mind a halak. Engedd remélnünk azt, hogy mai emberhalászaid munkájára éppen úgy szüksége van a világnak, mint régen volt a hajdaniakra. Ámen. Szabó Adél

113

IMA JÓ CSELEKEDETEKÉRT Istenünk! Életünk minden egyes pillanatában tudjuk, ha rád figyelünk, hogy elárasztasz áldásaiddal. Tudhatjuk és érezhetjük minden egyes pillanatban a te közelségedet. Minden lépés, amit megteszünk, nélküled nem lehetne lépés. Minden szó, amit kimondunk, nélküled nem lehetne kimondott szó. Minden gondolat, amely megfogan, nem lehetne gondolat nélküled, jó Atyánk, Istenünk. Nem is tudnánk elképzelni hétköznapjainkat, főként annak mindennapi forgatagát a te simogató gondviselésed nélkül. Legyen áldott a te neved, dicsérünk és magasztalunk téged, hogy minden gyengeségünk ellenére is szerető, gondviselő Atyánk tudsz lenni. Mindannyiunkra odafigyelsz, mindannyiunkat körülölelsz, és ha elesnénk, fölsegítesz, ha eltévelyednénk, irányt mutatsz, és amikor elfordulunk tőled, te akkor is arccal szemközt állsz velünk. Köszönjük, hogy mindig áldásaidban részesítesz. Milyen különleges érzés a te áldásaidban megfürödni nap mint nap! Most könyörögve állunk előtted és kérve kérünk, jó Atyánk, bocsásd meg gyengeségeinket, könyörülj a vétkező, bűnös emberen. Lehajtott fővel kell bevallanunk, hogy gyakran nem a te országodat gyarapító szavakat szóljuk, gyakran nem jó szándéktól vezérelve cselekszünk, gyakran távol állunk a te akaratodtól, gyakran hátat fordítunk neked. Szégyenkezve ismerjük be, hogy életünk mindennapi terhét viselve sokat siránkoztunk a megpróbáltatások völgyében és neked róttuk fel a rosszat. Beismerjük, hogy többnyire 114

csak akkor kerestünk, amikor megpróbált az élet, de amikor elárasztottál munkánk gyümölcseivel, nem is jutott eszünkbe, hogy megköszönjük. Add, hogy a mai nap megértsük, mit is jelent a te közelségedben élni. Mit jelent magunk mellett tudni téged minden egyes pillanatban, mit jelent, amikor ránk ragyogtatod a te orcádat. Istenünk, ilyenkor jöhet bármekkora vihar, bármilyen sötét bánatfelhő, mert a te közelséged meggyőz arról, hogy senkire sem bízol nagyobb terhet, mint amekkorát el tud hordozni. Ilyenkor áldás az erőnk feletti helytállás is, áldás a megpróbáltatás, mely fogékonyabbá csiszolja sokszor durva, befogadásra alkalmatlan lelkünket. Ezzel a megvilágosodott hittel segítsd elkövetkezendő napjainkat. Segíts, hogy megérthessük és megérezzük a te jelenlétedet életünkben. Vértezz fel hittel és jó szándékkal, hogy mi magunk is részt vehessünk, mint munkatársaid áldásaid gyarapításában. Benned bízva, közös erővel és jó cselekedetekkel őrizzük meg az életet és annak értékeit. Tedd, hogy legyünk könyörületesek, hogy fordítsuk egymás felé arcunkat és legyünk a béke és a jó cselekedetek gyakorlói. Ámen. Lázár Levente

115

FALUSI EMBER IMÁJA Teremtő Istenünk! Minden tavasz egy ősbemutató. Megmintázod a teremtés szaporaságát a feltámadó természetben. Szinte hallani, ahogy pattan a rügy, ahogy susogva kibomlik a virágkehely. A magból támad az élet. A nap felé dárdázik a szár, s még az éjszaka sötétjében is növekedésről szikráznak a csillagok. Benned való bizodalmunk jele az égre fohászkodó hófehér templomtorony, melynek szeretet- és hitsugarában mozog egész életünk. Bár olyan parányiak vagyunk, hogy a dombról letekintve a falu is elfér a tenyerünkben, bár tudjuk, hogy erőnk véges, mégis hitünk az örökkévalóságról tesz bizonyságot, mert a te gyermekeidnek valljuk magunkat. Istenünk, olyan gazdagoknak érezzük magunkat, amikor megsimogathatjuk a búzatáblát, s a mindennapi kenyeret. Olyan gazdagoknak érezzük magunkat, amikor kimehetünk a szőlőbe testes borokról álmodni, amikor pincét, padlást, és mélyhűtőt megpakolhatunk terméssel, amikor szembekacaghatunk a fagyos téli széllel, mert fáskamránkban szép sorokban nyugtat a tűzifa. Áldottnak érezzük magunkat minden reggel, amikor megszólíthatjuk falustársunkat a szokásos Felkelt-e? kérdéssel, mert ebben a kérdésben maga a törődés van benne. Hisszük, Istenünk, hogy a falut a te országod megmintázására teremtetted. Térítsd a jó útra azokat, akik gonosz dolgokat terjesztenek a másik emberről, akik elszántják a másik ember földjét, leszedik a másik ember termését. 116

Segíts megmaradni abban a hitben, hogy minket jónak teremtettél. Te adj erőt szembeszállni a kísértéssel. Áldjál meg minket bő terméssel, soha el nem halkuló ősi dalokkal. Erősítsd meg hitünket és jó szándékunkat, hogy az egyéni és a közösségi érdek mindig a te országod megvalósulását szolgálja. Ámen. Székely Kinga Réka

117

VÁROSI EMBER IMÁJA Teremtő Isten! A pompa és a bőség érzése áraszt el; mennyi lehetőség, hányféle kínálat közeledik felém. Az áru szinte kiömlik az üzletek kirakatából, a vendéglők lenge függönyén át ínycsiklandó ételek illata száll. A színházban örök szépségről és ifjúságról trillázik a primadonna. A könyvtárakban már világhálón működik a keresgélő, a képtárakban pompázatos színekre van festve a sokszor szürke valóság, és a sportcsarnokokban minden gyermek arról álmodik, hogy világklasszis lesz belőle. Csordultig a lelkem, Istenem, hogy városban lakhatok. Felcsigáz a magát kitakaró város, hisz minden zugában azt látom, hogy a városban alkotás van, kihívás van, hódítás van, megmutatkozás van. Minden, mi emberi, itt van. Az ember építette a csodálatos épületeket, az ember alkotta meg a műalkotásokat, az ember gyógyítja meg a betegeket a kórházakban. Az ember építette meg a gyárakat és a felhőkarcolókat. Istenem, magamba szívom e gigantikus tetterőt és alkotási lázat, de vele elégedett csak akkor lehetek, ha tudom, hogy minden emberi alkotásban te vagy a fő vállalkozó. Nyugtass meg, Istenem, és tölts el reménnyel, engedd hinnem, hogy az emberi értelem és az emberi alkotás a teremtett világ iránti alázatból gyűjti kifogyhatatlan energiáit. Amint ezt kimondtam, máris kérdezem, Istenem, hogy ki az, aki kigondolta és megfinanszírozta a városokat elcsúfító szerencsejáték termeket? Kik azok, milyen gyermekeid neked azok, akik futtatják, használják, kizsákmányolják a hússzagú prostituáltakat? Milyen gyermekeid a mindig erőszakra kész 118

stricik? Melyik gyermeked indítja útra a kolduló kiskorúakat? Istenem, add hinnem, hogy téged megtagadnak azok, akik ilyeneket művelnek. Engedd remélnem, hogy a megtérés közel van minden ember számára. Istenem, add hinnem, hogy az én városom igazi vár. Megvéd a hordáktól, lehetőséget ad a tanulásra, bevezet a tudományokba, szakemberré képez és megtart az élet iránti alázat és szeretet hirdetői között. Segíts engem úgy élni, hogy ne kártevője, hanem értékteremtője legyek a városnak. Ámen. Székely Kinga Réka

119

VÁGY TISZTÁNAK LENNI Én Uram, én Istenem, mintha a földnek legmélyéről, mintha a bányák mélységes mélyéről fakadnának a szavaim, olyan csiszolatlanul törnek fel belőlem. Félretéve minden emberi gőgöt és nagyzást, egyszerű szavakkal vallak meg, vallok neked. Mint a gyermek, aki tiszta ruháját az önfeledt játékban bemocskolta, s immár mocskos ruhával áll meg szülője előtt, úgy állok én is meg előtted. Mert elcsatangoltam az élet sűrűjében, és eltévedtem. Lásd, piszkos, sáros és tépett vagyok. Láss meg így is, lehajtott fővel. Itt állok előtted fázva és kiéhezetten, piszkosan. És bevallom, jó volt a játék. Jó volt Istent, mindenhatót, szeretőt, megbocsátót játszani, mindaddig, míg a víz tükrében meg nem láttam saját arcomat. De azóta félek, mert megláttam, hogy kicsi és törékeny vagyok. Megláttam azt is, hogy hamar elfáradok a jó tettekben, és nem tudok kellőképpen, részrehajlás nélkül szeretni, személyválogató vagyok, bár azt hiszem, hogy én mindenkit szeretek, de mégis csak azokat szeretem, akiktől valamit várhatok, akik adni tudnak. A többiek közömbösek. Most látom, csak gyengeségem, mikor előtted állok. Arra kérlek, moss meg engem, hogy újra tiszta legyek. Tiszta akarok lenni teelőtted és önmagam előtt is. Szeress, mert egyedül erre szomjazom, éhezem. Szereteted nélkül vacogok, miként az árván felnőtt gyerek. Taníts szeretni te, aki maga vagy a szeretet. Tisztíts meg te, aki maga vagy a tisztaság. Ámen. Szabó Adél

120

50 ÉVES KORTÁRSTALÁLKOZÓRA Örökkévalóság Istene! Itt vagyunk szent hajlékodban ezen a napon, amely olyan, mint annyi megszokott vasárnapunk. És mégis más, olyan, amilyenben csak ritkán volt részünk. Hajlamosak volnánk tovább menni, a már megszokott utakon, kitaposott ösvényeken. De a mai nap megállásra késztet. Megállunk, hogy találkozzunk veled és azokkal, akiknek élete innen indult és teljesedett ki a te gondviselésed által. Jelenlétünket meglepetésnek szántuk, mert általa hálánkat szeretnénk kifejezni neked, életünk urának, de ennek a kis közösségnek is, amelyből indultunk, s ahová lelkileg mindhalálig tartozni fogunk. Számunkra öröm veled lenni, öröm együtt lenni, és újból érezni a mindenkori otthon melegét. Ajándék ez a nap a mi számunkra, a te ajándékod. Engedd, hogy ugyanígy ajándékozzuk meg egymást egy csodálatos nap még csodálatosabb emlékeivel. Istenünk, a jelen mindig a múltba nézésre kényszerít, talán csak azért, hogy meglássuk benne áldó és megtartó kezednek munkáját. Ha így látjuk a múltat, könnyebben éljük meg a jelent, bátrabban nézünk szembe a jövendővel, mert tudjuk, hogy te örökké ugyanaz vagy tegnap, ma és holnap is. Ebben a pillanatban minket a jelen, ez a megismételhetetlen és az örökkévalóságnak szóló pillanat érdekel, s benne a jó hírek, egyszerű jelen időben. Nemcsak értünk, Atyánk, bár ha őszinték vagyunk, minden velünk kezdődik, legalábbis így szeretnénk mi, hanem azokért, akiket nekünk adtál, mellénk állítottál. Legyen ez a pillanat 121

azoké is, akik itt vannak velünk, akikkel megoszthatjuk a pillanat örömét. Köszönjük hát a tegnapot, az eltelt ötven esztendőt. Köszönjük a jelent, a találkozást, szeretteinket, barátainkat, kortársainkat. A jövőnket pedig reád bízzuk. Így hallgass meg, így légy velünk, most és mindörökké. Ámen. Máthé Sándor

122

BELSŐ HARC Egy Istenünk, ki gondunkat viseled, hallgass meg! Csak te tudod dolgainkat. Csak te látod, hogy futunk, és tenni akarunk. Te azt is látod, hogy tenni akarásunk sokszor olyan, mint homok, melyet szemünkbe szór a szél. Olyan, mint Sziszüfosz munkája. Görgetjük a hegyre fel a követ, de eredmény soha nem tud lenni, mert a kő mindig visszagurul, és mi kezdjük elölről az erőfeszítést, amíg meg nem halunk. Istenünk, mit kell tenni, amikor nem akarják hallani szavunkat azok, akiket megszólítunk? Mit kell tenni, ha úgy érezzük, hogy szólás helyett csak tátogtatásra vagyunk ítélve? Segíts, Istenünk, hogy meglássanak téged ebben az istentelen világban. Fájó ezt kimondani, de sokszor csak azt látjuk, hogy sok embernek nincs is szüksége rád, mert ügyesen el tudják képzelni a világot nélküled is, mert az ő világunkban az ember az isten. Mi pedig, Istenünk, akik bízunk benned, úgy erőlködünk, hogy magunkban tartsuk a fájdalmat, de nem tudunk uralkodni e fájdalom felett. Adj erőt, hogy el tudjuk viselni a csontjainkba rekesztett gyötrelmet. Adj erőt, hogy megláttassunk téged magunkon keresztül. Adj erőt, hogy szolgálni tudjunk téged akkor is, mikor mások kiebrudalni akarnak téged ebből a világból. Ne hagyj senkit elveszni önmaga mélységében. Ámen. Szabó Adél

123

HISZEM A SZENTLELKET Gondviselő Istenünk, megtartó, szerető édes Atyánk! Gyermeki érzéseink tisztaságával vesszük ajkunkra nevedet, amikor a hála és köszönet szavait fogalmazzuk meg és ejtjük ki. Imádságunkban most is rólad emlékezünk, aki adtad és megtartottad életünket. Meggyőződéssel valljuk, hogy csakis a lélek húrján érhetjük el azt a hangulatot, melyet állandóan és szeretetteljesen sugározol gyermekeid felé. Köszönjük, hogy mindig ilyen gondod van ránk, s mély szeretetedből elárasztasz javakkal minket. Tudjuk, hogy te lehelted belénk a lelket. Azt, mely nemcsak elevenné tett, hanem kiemelt teremtményeid közül, s felruházott olyan kiváltságokkal, melyeket szavakkal megköszönni nem is tudunk neked. Bármilyen nagy is legyen bennünk az igyekezet, a keresett szavak sem lennének elégségesek ahhoz, hogy ezt az ajándékodat megfelelő módon megköszönhessük. Hisszük azonban, hogy kedvesen fogadod hálánkat, s megérted, hogy számunkra a legértékesebb a tőled ajándékba kapott lélek. A te ajándékoddal, a lélek erejével könnyebben viseljük borús napjainkat, s szomorúságunkból sokkal könnyebben átlépünk a megvigasztalódásba. Lélekkel áldottál meg, hogy lelkes lényekké lehessünk, hogy érdemesekké váljunk az ember névre. Okos és érző lelket adtál, hogy minden körülmény ellenére megfontoltan cselekedjünk. Köszönjük, hogy drága lelked sugallatára mindig a helyes érzés mellett maradhatunk. Istenünk, sokszor szembesülünk azzal az emberi önzéssel, mely elhiszi, hogy mindent meg lehet vásárolni. Tudjuk azonban, hogy a te szent lelked nem vásárolható meg, hiszen 124

ennek értéke nem fejezhető ki pénzben. Kérünk téged, Istenünk, hogy lelkünk nagy értékét segíts megőriznünk, ha majd eljön az idő, azt visszaadhassuk neked. Add, Atyánk, hogy semmilyen körülmény ne fordítson el a te szeretetedtől, és semmilyen életfordulat ne változtassa meg lelkedről alkotott felfogásunkat. Mint ahogy szívvel és lélekkel ragaszkodunk áldásaidhoz, úgy szeretnénk megőrizni lelkünket is. Boldogság számunkra tudni, hogy lelked lakik bennünk, azaz egész valóddal bennünk vagy, Istenünk. Szeretnénk a te mély atyai ragaszkodásodat őszinte gyermeki szeretettel viszonozni. Ilyen gondolatokkal keressük ma is lelked áldásait, és arra kérünk, hogy viselj gondot ránk és otthon maradt szeretteinkre is. Hallgasd meg betegeink és árváink imádkozó szavát és fordítsd arcodat feléjük. A názáreti Jézus szellemében imádkozunk hozzád, kérünk, hallgass meg könyörgésünkben. Ámen. Pap Gy. László

125

IMA TALENTUMAINKÉRT Istenem! Sokszor fogalmazódik meg bennem a kérdés: vajon mire hívtál el engem? Itt volna a helyem, ahol most állok, vagy mennem kellene valahová? Ezt kell-e tennem, amit teszek éppen, vagy valami mást? Nem tudom, hogy mennyi a nekem szánt talentumod szám szerint, de érzem, ha egynek is nevezzük azt, az nekem annyi, mint másnak a száz, mert tudom, hogy egész az, amit nekem adtál, és én ezzel az egésszel kell éljek. Ezért köszönöm a szavakat, melyek bennem formálódnak. A hangot ott legbelül, ami sokszor űz, hogy több és jobb legyek és minden tőled kapott talentumot kamatoztassak. Köszönöm a hallgatni tudás talentumát is, mert annyira megnyugtató meghallani a kimondhatatlant. Köszönöm a látás talentumát, hogy a külső megnézés mellett látni tudom azt is, ami a felszín alatt van. Köszönöm a megszerzés talentumát, de az elengedés talentumát is. Adj erőt az örömhöz. Adj erőt a megőrzéshez. Adj erőt az elengedéshez. Adj erőt szólni és szolgálni egyszerre. Ámen. Szabó Adél

126

IMA EGYHÁZI GYŰLÉSRE Gondviselő Istenünk, szerető jó Atyánk! Egyházszervezeti életünk jeles alkalmaikor rendkívüli szavakkal igyekszünk hozzád fordulni, pedig csak a legőszintébb érzéseinknek kell hangot adnunk: köszönjük, jó Atyánk, e napot! Köszönjük, hogy az egymással és veled való találkozásnak ez újabb lehetőségét megértük. Legyen hála neked azért, hogy hozzátartozóink életét és egészségét megtartottad, hogy örömteli napjainkban és megpróbáló életszakaszainkban egyaránt velünk voltál. Bűneinket és mulasztásainkat megbánva arra kérünk, hogy adj továbbra is lehetőséget emberségünk helyesebb megélésére. Gondviselésed soha ne aludjon el fejünk felett, és mindenkor szeress jobban minket, mint ahogy azt megérdemelnénk. Így köszönünk meg neked minden új életet, akikkel az elmúlt időszakban nem csak szűk családunk teljesedett ki, de nagy családunk, az egyház is gazdagodott. Ugyanakkor kegyelettel emlékezünk azokra a szeretteinkre és szolgatársainkra, akik közelmúltbeli távoztával családi és közösségi életünk tragikusan megcsonkult. Hisszük, hogy az ő lelkük a te örök, szenvedés nélküli országodban üdvösségre jutott. Kérünk, e hittel vigasztald a mindenkori gyászolókat, és tedd elviselhetővé a koporsókra hulló göröngyök sokáig visszacsengő hangját. Amiként gyászukból mi is részesültünk, úgy emlékeztess minket az irántuk való kötelességeinkre is. Látod, Atyánk, mi valahányszor gyászolunk vagy szenvedünk, igen könnyen téged okolunk. Pedig hinnünk kellene, hogy előbbutóbb minden javunkat szolgálja. Azonban amíg e reménység bizonyossággá válik, addig mi elsősorban a szenvedéssel 127

maradunk. Adj ezért enyhületet a rászorulóknak; fájdalmunkat és próbáink súlyát idővel alakítsd át bölcseséggé. Istenünk, te földi életünkben mindnyájunknak az ember- és közösségszolgálatot rendelted hivatásul. Egyházunk világi tagjaiként vagy lelkészeiként ma azért is hálát adunk neked, hogy az elmúlt évben többé-kevésbé hivatásunknak is élhettünk. Bűneinket és mulasztásainkat, kérünk, bocsásd meg, és engedj számunkra további bizonyítási lehetőséget az egyházszolgálatban. Áldd meg azoknak a lelkészeknek, énekvezéreknek, gondnokoknak és más tisztségviselőknek az életét és munkáját, akik nemrégiben kerültek gyülekezeteink szolgálatába. Adj megérdemelt, hosszú és egészséges öregkori nyugalmas éveket azok számára, akik a közelmúltban búcsúztak el az egyházi szolgálattól. Istenünk! Köszönjük a mélységeket és magasságokat, melyeket egy gyülekezet, az egyház és az emberi lélek egy év alatt bejárhat, az eredményeket, a kudarcok tanulságát, a fájdalmat és az örömöt, a könnyeket és a nevetést. Imígyen kifejezett hálánk és eléd hozott terheink helyébe szeretetért és jóakaratért imádkozunk. Add, Istenünk, hogy gondviselő oltalmadhoz találjuk meg utunkat most és minden időben. Ámen. Szabó László

128

IMA A SZÜLŐFÖLDÉRT Életeket teremtő, életeket gondviselő Atyánk! Távlatokat fürkésző szememnek gyümölcsfákkal csipkézett szelíd dombok szabnak határt. Ahol még gyalogosan is bejárható a távolság; ahol a dűlők meredekein kevésbé izzasztó a séta; ahol ismerős vágások zugai rejtik múltba mosódó élményeimet; ahol emlékezetem óta öreg illata van a levegőnek, és ahol a nap fénye is csendet, békét hordoz – ott vagyok hon én. Ezért a helyért és élményért imádkozom most, mindenható Istenem. A tájba rejtett otthon-érzést keresem, mely ahhoz a helyhez köt, ahol születtem, és mely izzó vággyal késztet, hogy életem során újra meg újra fölfedezzem. Lélekben szülőföldemre indulok a te áldásoddal. Tudom, merre és mire is vágyom. Az ismerősség érzete biztonsággal tölt be, Atyám. Hozzád bújok közelebb, amikor szerteágazó életem kapaszkodó gyökereit keresem. Hozzád, kinek a neve kezdetben természet; és titkai a világ csodái. Hozzád, kinek jósága szűk családom szeretete és az emberek kedvessége. Mindezért most köszönet, Istenem! Hála a hitért, hogy a föld, a táj és az emberek változó arcain keresztül is fölragyogtatod magad. Köszönöm, hogy a te örök fényed árasztja el földi otthonomat. Különös kaland ez a kettős utazás, Istenem! Amikor elindulok szülőföldemre, mintha téged is újraképzelnélek. Távolodom az idegen ég peremétől, az évek során szerzett gondoktól, és a hamis külső hangok polifóniáját madárdal, s a patak csobogása mossa, enyhíti. Szájamban nyári vajas alma íze; érzem a friss sarjú illatát; szememben ott ragyognak régmúlt nyarak narancssárga alkonyai. Látom a szülőföldemen 129

testvérré lett arcokat, és fokozatosan eláraszt a hála. Mindenért, ami a te áldó gondviselésed alatt a szülőföld-élmény egységébe olvad. Lelkemet felvidítja, hogy ennek az egységnek akképp vagy része, Istenem, mint a szél a levegőnek, rigófütty a kis madárnak és simogatás a kéznek. És, ahol eleven az élet vagy az élet emléke, ott megélénkülsz magad is! Istenem, jó nekem a szülőföldemen lennem! Kérem óvó áldásod rá, magamra és a mi titkon lüktető kapcsolatunkra. Bármerre is vezessenek külső útjaim, lelki erőmet és tartásomat ismételten megújító világ marad a szülőföld. Vigyázz, Istenem, egére, melyen másképp ragyognak a csillagok. Add, hogy kincseiből csak avatott lélek gazdagodjék! Susogjon biztatást a mező annak, kit kötnek gyökerei, és aki az ottani ember hitével gyengéden simul a természet változásaihoz. Kérlek, őrizd bennem is e ragaszkodást; tégy éles elméjűvé, hogy felismerjem lehetőségeimet e kapocs erősítésére. Óvd és áldjad szülőföldem lakóit, közösségeit, hogy gazdagodjanak, szaporodjanak, és még sok nemzedék számára szolgáljanak erőforrásul. Légy velük, légy velem, áldd meg életünket szent eged alatt minden nap! Ámen. Orbán Erika

130

ERŐT KÉRVE A TESTVÉRSZERETETRE Szeretetnek Istene, te, akinek szeretetéből emberek tanulnak látni, ölelni, teremteni és szeretni, téged szólítunk akkor, amikor tanácstalanul állunk egymagunkban. Tudnod kell, hogy mi szeretnénk a te törvényeid szerint élni ünnepnap és hétköznap egyaránt. Tudnod kell, hogy mi gyötrődünk, ha szeretetlenség vesz körül. Gyötrődünk, ha nem tudunk a görcsös haragtól szabadokká lenni, mert a harag visszahúz, kicsinyessé tesz. Lásd meg, Istenünk, igyekezetünket, hiszen mindennél jobban szeretnénk szabadokká lenni a haragtól, a gyűlölettől, de nagyon nehéz a felemelkedés. Segíts, hogy szeretni tudjuk egymást, azzal a szeretettel, ami mindent elfedez, ami mindent megbocsát, ami mindent remél és mindent hisz. Tisztíts meg a bosszúvágytól, a rossz gondolatoktól, az irigységtől, az egymást elgáncsolni akaró sötét szándéktól. Vezess vissza újra a szeretet tiszta forrásaihoz, hogy megmoshassuk benne arcunkat, lemosva magunkról minden szeretetlenséget. Légy jelen életünkben, hogy szeretni tudjuk elsősorban a nekünk adott életet. Adj erőt, ne hagyj magunkra. Szeress nagyon, mert a szeretet nélkül semmik vagyunk. Ámen. Szabó Adél

131

A KUTYASÉTÁLTATÓ IMÁJA Mindeneknek teremtője, szerető Atyám! Dicsérlek és dicsőítlek, hogy az állatokat is megteremtetted. A kutyám igazi társam, őrzőm és védőm, vele és általa érzem teljesnek az életemet. Az én kutyám szép és okos, kedves és odaadó. Kevés ilyen embert találni. Ránézek és megnyugszom: ő nem vádol, nem kérdez, nem utasít. Az igaz, hogy ő is néha zsarol. Ballagok vele a városi parkban, kifutunk együtt a folyó mellé, így gyakran elmerengek: milyen volna, ha én lennék a kutya és ő az ember?! Köszönöm, Istenem, hogy tanulhatok az állatoktól. Köszönöm, hogy a kutyám kiszámíthatóan viselkedik. Nem úgy, mint néha én. Büszke vagyok a kutyámra, mert annyi mindent tud. Büszke vagyok magamra, hogy értek a nyelvén és tudom őt kezelni. Istenem, segíts engem, hogy embertársaimra is büszke lehessek. Segíts, hogy az embereket is megérthessem, az embereket is legalább ilyen következetesen tudjam kezelni. Uram, a te útjaid kifürkészhetetlenek. Lehet, hogy a kutyám által vezetsz rá a te ösvényedre? Az igaz, hogy én nem szeretek pórázon járni. Vajon itt is meg kellene tanulnom egy újabb leckét? Istenem, mutass utat nekem. A kutyám mindig hazatalál. Én is meg akarom találni igazi otthonomat e földi világban és az örökéletben. Ámen. Székely Kinga Réka

132

FÉLELEMBEN Isten, Istenünk! Örömben és fájdalomban is veled vagyunk. Elfogadásban és megadásban veled vagyunk. Minden odaadásunkban és elengedésünkben ott vagy velünk. Mégis, egyfolytában harcban vagyunk Istenünk, saját magunkkal állunk harcban. Betegség kínoz, az elmúlás veszélye fenyeget, rövid az emberi idő, amikor még ölelni, szeretni lehet, és mi nem tudjuk, hogy okosan használjuk-e időnket vagy oktalanul. Kapaszkodunk, Istenünk, beléd, mint gyermek szülőanyjába, mikor veszély fenyeget. Olyan értékes most az életünk, mint még soha, mert újra ráébredtünk arra, hogy életünk minden pillanatában a lét és nemlét mezsgyéjét pásztázzuk. Ments meg, Istenünk, a magányos sötétségtől, a szavak nélküliségtől, a néma fájdalomtól, az ürességtől. Ments meg a félelemtől, mert a félelem ezerarcú rémként szaggatja létünket, örökös kérdéseivel kínoz: mi lesz ezután, mi fog következni?! Istenünk, te adj megnyugtató választ. Válaszod legyen gondviselésed, nekünk pedig add meg azt a bizalmat, amellyel kétségek nélkül tudjuk tiszta szívből mondani: úgy legyen. Úgy legyen, ahogy te akarod. Ámen. Szabó Adél

133

IMA TÖPRENGÉSEK KÖZÖTT Amíg a nap az égen van, te velünk vagy, jó Atyánk. Ha lenyugszik a nap, te még a sivatag homokszemeire is gondot viselsz. Hogyne figyelnél a fel-felsóhajtó élet rezdüléseire, ránk?! A teremtett világ hullámverésre ébred nap mint nap. Ezer év hulláma csak egy pillanat a te örökkévalóságodban. E folytonos hullámzásban csak egy kisebb loccsanás a mi életünk, melyet sokszor el nem múló percek, máskor pedig a szélhez hasonló rohanó idő, viharok, szivárványok ékesítenek. Hála a te nevednek, hogy nem unalmas egyhangúság az élet, amivel megajándékoztál. Legyen zord, legyen vidám, legyen napsütés, legyen éjszaka, mi mégis küzdünk, és a holnapra nézünk, mert remélünk. Nap nap után a te akaratod szerinti életet igyekszünk megélni, várjuk, reméljük, hogy a hozzád vezető utat megtaláljuk, és járni tudjunk rajta. Istenünk, annyira fájdalmas, amikor azt látjuk, hogy sokan későre találták meg a te utadat, így hát járni azon nem volt idejük. Fájdalmas észlelni azt, hogy bennünket is az élet változó ritmusa sokszor eltérít tőled, hogy csak rohanni és versengeni tudunk. Aztán persze csalódunk, mert csak utólag vesszük észre, hogy az idő észrevétlenül elrohant felettünk. Mint aki rossz irányba igyekszik, de úgy hiszi, hogy a jó irányt követi, mi is sokszor voltunk tévúton. Hittük, hogy mindenek fölötti fontossággal bír a hovatartozás, a törvény, a hagyomány. Ugyanilyen mindenek fölöttinek kiáltottuk ki a babonát és az önimádatot. 134

Gondviselő Istenünk, töprengéseink bűnbánatra vezetnek minket. Hosszú volna felsorolni vétkeinket és tévedéseinket, rossz tetteinket és elmulasztott jó tetteinket. Kérünk, bocsásd meg, hogy életünk napjaiból sokat elpazaroltunk. Bocsásd meg képmutatásainkat, segíts levenni maszkjainkat. Segíts, hogy megtaláljuk létkérdéseinkre az igazi válaszokat. Lásd meg, Atyánk, hogy mi a rosszat nem akarjuk, hanem a te szeretetedben akarunk szabadok lenni. Szabadok, mint teremtett világod madarai, akik ismerik az utat, az irányt és nem tévednek el soha. Elégedettek és boldogok szeretnénk lenni, hogy végre mosolyogni is tudjunk. Jó Atyánk, ne ródd fel nekünk a rosszat, a céltalansággal eltöltött napokat. Vezess rá arra az útra, amelyen járva megteremthetjük a te országodat itt a földön, hogy elnyerhessük hűségünk nyomán az élet koronáját. Istenünk, tudjuk, hogy a mi földi életünk csak egy szempillantás töredéke a te örökkévalóságodban. Mégis, arra kérünk, segíts, hogy ajándékként éljük meg az elmúló időt. Ámen. Lázár Levente

135

VALLOMÁS Szerelmetes Istenem! Úgy zsongsz bennem, mint tavaszban a bogár, úgy zsongok benned, mint bogár a virág kelyhében. Te nekem mindig adsz, hogy én is adni tudjak. Tanulód vagyok, Istenem, tőled tanulok adni. Taníts meg arra, hogy minden kinyújtott kezet meg tudjak fogni, és minden árva fejet meg tudjak simogatni. Taníts bizalomra, hogy bekötött szemmel is képes legyek menni azok az emberek után, akik vezetni mernek. Taníts szeretni érvek nélkül, tisztán, mint a gyermek, aki csak a szeretet melegére vágyik. Kitárt karokkal állok a fényben, Istenem, előtted. Meztelenül, ahogyan jöttem a mélyből és a magasból. Itt állok hegekkel testemen, mert voltak zuhanások életemben. Térdre rogytam, mert az elmúlás, a halál, és az elhunyt utáni gyász leomolni kényszerített. Akkor számon kértelek, vádoltak, most áldalak a hegekért, mert térdre rogyva is megláthattam lentről, hogy létezik magasság, és adatik remény a felemelkedésre. Köszönöm, Istenem, hogy akkor is velem voltál, bár én akkor nem láttalak, mert kétségbeesettségemben, a mozdulatlan fájásban nem fordultam hátra, hogy meglássalak. Áldott légy, hogy megtaláltál, megtaláltalak. Áldott légy, hogy megláttál, megláttalak. Ámen. Szabó Adél

136

ÁLDÁSRA VÁRVA Mindenható Isten! Áldást osztó, magasra emelő Atyánk! A te jelenléted áldást hozó, a te hiányod átkos a mindennapjainkban. Átkos a hiányod, mert megbénít, megnyűgöz, börtönbe zár. Amikor nem látjuk jelenvalóságodat életünkben, akkor üresen téblábolunk, szóljuk a semmit, és kipereg életünk igazi értelme ujjaink közül. Amikor nem érezzük jelenléted, árvábbak vagyunk az árvánál. Istenünk, csak a rosszat tapasztaljuk, amikor téged nem tapasztalhatunk. Ilyenkor megszédülve lemondunk elsőszülöttségi jogunkról egy tál lencséért, mint a bibliabeli Ézsau, mert hiányod éhséget és szomjúságot kelt bennünk. Amikor nem tapasztalhatunk téged, akkor csitítani sem tudjuk szomjúságát és éhségét lelkünknek. Amikor nem veszünk észre téged, lemondunk a legszentebbről, a benned való hitről, az élet iránti alázatról. Kicsúszik a talaj a lábunk alól, mert nem érezzük áldásodat. Bocsásd meg, Istenünk, gyengeségünket. Bocsásd meg nagy éhségünket, mohóságukat, mellyel felfalni akarunk testvért és barátot. Bocsásd meg testvérünk ravaszságát, kapzsiságát, kifosztani vágyását is, mint ahogy Jákobnak is megbocsátottál hajdanán. Táplálj minket a lélek eledelével, és ha van még áldásod, add hát, add ránk! Ámen. Szabó Adél

137

ÜNNEPI HANGULATBAN Istenem! Ülök a szobámban, megszokott helyemen, imára kulcsolom kezem és körbenézek. Emlékek és gondolatok kavarognak lelkemben, melyekről veled szeretnék beszélni, Istenem. Sokszor szólok hozzád, fohászkodom, s hiszem, hogy imádságomat meghallgatod. Ahogy kinézek, látom munkádat körös-körül. Az egész természet ünnepel, tavaszi díszbe öltözött minden. A csend ritka pillanataiban hallom a madarak énekét, s szívem megtelik hálaörömmel, hogy újra elhoztad a tavaszt, a természet újjászületését, az örökélet ígéretét. Régi tavaszok és régvolt ünnepek hangulata éled lelkemben, kedves emlékek sokasága támad fel, melyek mind az örömet, a gyermekkor vidám pillanatait s a veled való találkozást idézik. Köszönöm, Istenem, az emlékezés örömteli perceit, a szép emlékeket, melyeket mint igazgyöngyöket őrzök lelkem mélyén. Köszönöm életem sok-sok kincsét, házastársamat, gyermekeimet, unokáimat, szeretteimet, barátaimat, mindenkit, akinek jó szava volt hozzám. Ahogy a tavaszi napsugár megérinti és felmelegíti testem, úgy érzem, hogy a benned való hit felmelegíti lelkem. Köszönöm, hogy a benned való hit megtart és reménységet ad. Köszönöm, hogy ünnepet hoztál életembe és a természet újjászületésével, a húsvéti ünneppel újjászületett bennem is a reménység. Köszönöm, hogy aggodalmaim, gyengeségeim, betegségeim háttérbe szorulnak és helyükbe a húsvéti hit és reménység költözik. Istenem, kérlek, vigyázz életemre és szeretteim életére! Ámen. Moldován Szeredai Noémi

138

KERESZTEN Mindenható Isten! Miénk a hozsanna és miénk a feszítsd meg is, de tiéd a végső akarat. Boldog a te gyermeked, Isten, amikor te helyezed fejére a dicsőség koronáját. Boldogtalan a te gyermeked és gyáva, amikor elhalkul a hozsanna, amikor a gyalázat töviskoszorúja szorítja fejét. Gyalázatunkból menekülni szeretnénk, Istenünk, alkudozni, lefizetni, kiváltani, de tudjuk, hogy ez lehetetlen, mert te más mértékkel mérsz. Te tudod, hogy szeretnénk, ha életünk állandó hozsanna lehetne. Te tudod, hogy szeretünk ünnepelni és áldást kérni. Nem szeretjük a feszítsd meg harsogását, főleg akkor nem, ha mi vagyunk a kereszten. Segíts, Istenünk, hogy életünk esetleges kudarcait el tudjuk viselni, és ne legyünk megalkuvók, kicsinyesek, árulók, Júdás-csókosak, tagadók. Segíts, Istenünk, hogy elfogadjuk azt, ami tőled jön, bármilyen bonyolultnak, sokszínűnek és sokrétűnek látjuk élethelyzeteinket. Segíts örülni a hozsannának és eddz meg a kudarcok idejére, hogy méltóképpen hordozzuk keresztünket. Segíts elfogadnunk azt, hogy a te hatalmas, szerető kezedben van törékeny emberi életünk, függetlenül attól, hogy a hozsanna vagy feszítsd meg hangzavara tölt el minket. Legyen meg a te akaratod életünkben. Ámen. Szabó Adél

139

TEMPLOMBA BEMENETELKOR Gondviselő Istenünk! Milyen jó, hogy most mindannyian egyformák vagyunk. Nincs erős és nincs gyenge köztünk. Nincs kicsi és nincs nagy. Most csak te vagy, a mi Istenünk, és mi vagyunk, a te gyermekeid. Templomtalan napjaink során sokszor kerestünk egy kedves szót, egy barátságos arcot, mert fel szerettünk volna fedezni téged a templom falain kívül is. Sokszor kerestük embertársaink viszonyulásában a békességes tűrést. Kerestük a vigasztalódást azoknál, akiknek sokszor kedveskedtünk már. Sokszor egyiket sem találtuk. Templomküszöböt adj nekünk, Istenünk, melybe nem botlunk bele, hanem lehetőséget látunk benne, hogy a teremtett világ forrását és szentséget felfedezhessük. Indulat nélküli embertársat adj nekünk, aki belénk botolva templomküszöbnek vél bennünket. Reményt és vigaszt adj, Istenünk, hogy dicsőíthessünk téged templomunkban, de otthonainkban is. Haragosainkat enyhítsd meg, engedd, hogy mindannyian osztozzunk az apostol igazságában, miszerint „a test a lélek temploma”. Adj erőt, Atyánk, hogy örömmel éljük életünket. Adj hitet, hogy bővelkedjünk reménységben. Hála legyen neked a veled való találkozásért. Add, Atyánk, hogy erősek és erőtlenek, kicsik és nagyok még sokszor találkozzanak. Adj, Istenünk, jó emberekkel még több találkozást! Ámen. Pap Gy. László

140

AZ ANYAMÉHBEN LEVŐKÉRT Istenünk, ugye hallod szavainkat? Ugye te is érzed, hogy fontosak ők nekünk, ők, az életre készülők?! Milyen titokzatos, hogy nekik, aki az anyaméhben vannak, már dobog a szívük, és látásuk is van, de egy másik világ látását hozzák. Hisszük, Istenünk, hogy ők téged látnak és nekünk is hoznak valamit tebelőled. Még nem tudjuk, hogy kik ők, de várjuk jövetelüket. Arra kérünk, életnek adója, hogy tartsd meg őket ott az anyaméhben. Arra kérünk, hogy minket a halálnak még a gondolatától is óvj meg. Óvj meg az eldobás és lemondás szándékától. Adj nekünk tiszta értelmet, erős lelkiismeretet. Ments meg a könnyű döntésektől, a felelőtlenségtől. Engedd, hogy jöjjenek felénk ők, a még meg nem születettek, de már megfogantak, jövendő gyermekeink. Szenteld meg őket az anyaméhben, szentelj meg minket a felelőtlen döntések kísértésében. Szenteld meg a nőket és a férfiakat, az anyákat és az apákat, akik várva vállaltak és ma is vállalnak. Ámen. Szabó Adél

141

KERESZTELÉSKOR Legdrágább kincsünk Reménységnek Istene, jó Atyánk! Te újítod meg a mi reménységünket és életünket a mi gyermekeink által. Öröm tölti be a szívünk most, amikor karjainkban tartjuk gyermekünket, s arra készülünk, hogy felvegyük őt anyaszentegyházunk tagjainak sorába. Köszönjük, hogy benne a legnagyobb áldást küldted el. Sok ajándékkal teleraktad életünket, de most a legnagyobb ajándékot adtad nekünk: a gyermeket. Köszönjük, hogy kicsiny gyermeki kezek ölelésében megismerhettük az élet teljességét. Te úgy alkottad meg életünket, hogy minden álmunk, reményünk valóra nem válhat, de a gyermek jelenléte mégis nyugalmat, békét és reménységet fakaszt a szívünkben. Ma azért jöttünk a templomba, hogy megmutassuk az örömünket, s hogy megköszönjük neked legdrágább kincsünket, keresztelésre váró gyermekünket. Add, Atyánk, hogy szülők és keresztszülők elkötelezzék magukat arra, hogy ezt a gyermeket unitárius hitük szerint fogják felnevelni. Add, hogy a szülők éljenek egymással szeretetben, békében és hűségben. Az otthon, ahol felnő ez a gyermek, legyen egy belső lelki erőtér. Add, Atyánk, hogy majd fölötte is zendüljön meg a te isteni szózatod: „Te vagy az én szerelmes fiam, te benned gyönyörködöm.” Ámen. Kedei Mózes

142

Növekedjen testben és lélekben Gondviselő Istenünk, szerető édes jó Atyánk! Örömünk és hálánk kifejezésére jöttünk a te házadba, a mi templomunkba. Hogyne örvendenénk e keresztelés alkalmával, hisz nemzetünk létszáma már évtizedek óta fogy, egyre kevesebb a keresztelő, s annál több a temetés. Örömünket forróbbá, bensőségesebbé és teljesebbé teszi az a tény, hogy e közöttünk és előtted álló kisgyermek szűkebb értelemben is vérünkből való, testünkből való testvér, gyermek és unoka. Örömünkért nem felejtünk el hálát adni neked, az öröm és élet forrásának. Köszönjük, Istenünk, e kisgyermek életét! Köszönjük a tőled kapott lehetőséget és szeretetet, amellyel őt magunk közé fogadtuk! Mi hisszük, hogy veled kezdődött az ő élete. Tőled ered mindene: ereje és tehetsége, s a feladat, hogy majdani álmait valóra váltsa. Hisszük, hogy ott leszel mellette mindig, a bölcső ringásában, gyermekkori játszadozásaiban, ifjúvá növekedésében. Örömet és egészséget te adsz neki, és reméljük, hogy esetleges könnyeit is te fogod letörölni. Kérünk téged, hogy sírását kacagásra, bánatát boldogságra fordítsd! Az úton, amelyen elindul, kérünk, légy vele. Vezéreld életét, óvjad lépteit és segíts neki álmait megvalósítani! Ha elfárad, erősítsd és bátorítsd, ha elesik, nyújtsd kezed feléje, ha öröm éri, áldd meg boldogságát! A te gondviselő erőd harmatozza be őt, hogy szégyent ne vallj vele soha, hanem szeretetben élve legyen elődeinek méltó követője, utódainak igaz őse, szüleinek szeme fénye és minden kincse. Ámen. Szabó László

143

KONFIRMÁCIÓI IMA „Mikor tanuláshoz fogunk, jó Istenünk, rád gondolunk.” Ezekkel a szavakkal kezdtük hétről hétre találkozásainkat, Istenünk, s talán egy életre megtanultuk azt, hogy bármilyen kezdeten, bármilyen küszöbnél is állunk, rád gondoljunk. Úgy, ahogy őseink is a szántást a te nevedben kezdték meg, úgy, ahogy a föld alá készülő bányász is téged szólít mindig, mi is minden munkánk, minden dolgunk kezdetén téged keresünk. A te neved, Urunk, megszenteli a munkát. A te neved szentelte meg hétről hétre való egybegyűlésünket, mert nevedet nemcsak segítségül hívtuk, hanem figyelmeztető is volt számunkra. Hisszük, Istenünk, hogy abban a munkában, amit a te nevedben kezdünk el, azt a legjobban, a leghelyesebben, a legbecsületesebben kell elvégezzük, abba bele kell adjuk minden tudásunkat és tehetségünket. Így van ez a mai ünnepünkön is, s ezért kezdjük ma is imánkat e szavakkal. Ma is legjobb tudásunkat, tehetségünket, szépségünket szeretnénk megmutatni. Megmutatni azt, hogy az elmúlt hetekben, hónapokban igazán tanultunk, gazdagodtunk, hogy növekedtünk lélekben, teirántad és az emberek iránti kedvességben. „Segíts minket minden jóra, figyelmeztess minden rosszra” – folytatjuk imánkat, s kérjük e segítséget nemcsak ünnepünkre, hanem egész életünkre. Lelkiismeretünkön keresztül szólíts minket, mert amire te szólítasz, amit a te nevedben kezdünk el, az csak a jó szolgálatában állhat. Amitől te óvsz, az csak rossz lehet, csak lelkünket romboló, megfertőző, elpusztító, istengyermeki arcunkat elhomályosító. Köszönjük, hogy eddigi életünkben – lelkiismeretünk mellett – ezt a munkát végezték végtelen türelemmel és sze144

retettel szüleink, nagyszüleink, azok a felnőttek, akik körülöttünk voltak, s igyekeztek minket jóra tanítani, s a rossztól távol tartani. Most már lassan lelkiismeretünk megérik arra, hogy e feladatot betöltse, de ugyanakkor szólít minket, hogy soha meg nem szűnő hálával tekintsünk azokra, akik most is értünk jöttek könnyes izgalommal e hajlékba, most is értünk imádkoznak minden lélekből fakadó tiszta szóval. Most lépünk egy nagyot, felfegyverkezve tudással; nem olyan tudással, mely esetleg vagyont és hatalmat nyújt nekünk az életben. Ez a tudás, melyet itt nyertünk, másféle kincseket ígér nekünk, olyan kincseket, melyeknek nem hamis a fénye, nem hamis az értéke, nem olyan, mely egyik pillanatról a másikra értéktelen kaviccsá tud változni markunkban, zsebünkben, hanem olyan, hogy minden darabja elévülhetetlen, örök kincs. Tanultuk a názáreti Jézustól a szelídséget, mely csatákat nyer meg; tanultuk az igazságot, mely az egyetlen út, amelyen érdemes járni. Mindenek felett tanultuk a szeretetet, a legfőbb parancsot, mely emberré tesz, mert az emberekhez visz közel, és gyermekeiddé tesz. Ezek a magok hullottak az elmúlt időszakban, közös munkánk nyomán lelkünk talajára. Add, hogy ezek a magok szárba szökkenjenek, és meghozzák a maguk tízszeres, ötvenszeres vagy éppen százszoros termését. Légy mellettünk e növekedésben. Gyermeki fohásszal mondjuk: „haladásunk hogyha látod, legyen rajtunk szent áldásod.” Ámen. Szabó Előd

145

FIATALOK IMÁDSÁGA 59 fohász Életet adó Atya, jó Istenünk! 1.: Ma együtt akarunk hozzád imádkozni; ma hangos szóval szeretnénk mi is dicsérni, bár tudjuk: te kimondatlan, szóvá nem tett imáinkat is hallod. 2.: Kik vagyunk mi, Istenünk? 3.: Nálad jobban senki sem tudja ezt! 4.: De engedd meg mégis nekünk, hogy elmondjuk: hogy hallják azok, akik itt vannak, s magunknak is válaszoljunk e nagy kérdésre. 5.: Fiatalok vagyunk... 6.: ...fiúk... 7.: ...és lányok. 8.: Nem vagyunk egyformák. 9.: Vannak közöttünk szőkék és barnák, feketék és vörösek... 10.: ...magasak és alacsonyak, gyorsak és lassúak... 11.: ...hangosak és csendesek, mosolygósok és komolyak. 12.: Ahányan előtted állunk, annyifélék vagyunk! 13.: És mégis ugyanolyanok vagyunk: 14.: Szeretjük a szabadságot, 15.: a zenét, 16.: a táncot, 17.: a barátokat, 146

18.: szüleinket, 19.: az igazságot 20.: s még számtalanul sok tiszta és szép dolgot! 21.: Nem tudjuk elviselni, ha megkötöznek, 22.: ha elhallgattatnak, 23.: ha semmibe vesznek, 24.: ha kiabálnak ránk! 25.: S, ugye, tudod, tökéletesek sem vagyunk! 26.: Van, aki jószívű, de lusta. 27.: Van, aki szorgalmas, de gyáva. 28.: Van, aki bátor, de meggondolatlan. 29.: Van, aki megfontolt, de gőgös. 30.: Egyszóval, nem vagyunk jobbak, de rosszabbak sem másoknál. 31.: De van egy nagy fegyverünk, mellyel forradalmat robbanthatunk ki: 32.: Hiszünk! 33.: Hiszünk egy jobb világban, 34.: egy igazságosabb életben, 35.: tisztább emberi kapcsolatokban, 36.: és, bár néha elhallgatjuk, elszégyelljük – hiszünk benned! 37.: És kételkedünk is nagyon sok mindenben. 38.: Kételkedünk a felnőttek szavában, 39.: a pénz mindenhatóságában, 40.: a fegyverek és az erőszak igazságában, 41.: a parancsolgatók tekintélyében. 42.: Évek múltával mi leszünk a felnőttek, s mi határozzuk meg a világ menését. 147

43.: Mi fogjuk a mögöttünk felnövő fiatalok elé állítani az életet. 44.: Meglesznek-e akkor majd fegyvereink? 45.: Meglesz-e még hitünk a jóban, kételkedésünk a rosszban? 46.: Végigvisszük-e forradalmunkat, lázadásunkat az igazságtalanságok ellen? 47.: Ma ezért imádkozunk hozzád. 48. Külön-külön, mert különbözőek vagyunk... 49.: ...és egymás mellett állva, mert egyformák vagyunk! 50.: Kiállva a gyülekezet elé, mert mások vagyunk... 51.: ...de itt e templom falai között, mert ide tartozunk! 52.: Add, hogy megértsenek, 53.: ...és megértsünk! 54.: Add, hogy megbocsássanak, 55.: ...és meg tudjunk bocsátani. 56.: Add, hogy bízhassunk másokban, 57.: ...és bennünk is megbízhassanak. 58.: Add, hogy színesebbé tegyen a különbözőség, 59.: és egységbe fogjon a hasonlóság. Ámen. Ezt az imádságot fiatalok mondták el a székelyudvarhelyi ifjúsági napok alkalmával a gyülekezetek vasárnapi istentiszteletén. Félkörbe álltak a gyülekezettel szemben, és egy-egy mondatot mondtak. Ezért van felosztva az imádság részekre. Szabó Előd

148

Ballagási ima Gondviselő Istenünk, szerető és megtartó Atyánk! Lelkünkben is megszólaltak ma a harangok, ide hívtak, a te közelségedbe, hogy eléd tárhassuk szívünk legbensőbb érzéseit. Hiszen ma annyi mondanivalónk van, annyi érzés, álom, terv, amelynek te mind ismerője vagy. A teremtés hajnalán megteremtetted az embert és beállítottad örök rendedbe. Megteremtettél minket, jó Atyánk, megáldottál lelki tehetségekkel, és munkatársaiddá tettél, egyenként és közösségileg egyaránt. Így kapott életünk értelmet és célt. Egész életünk e cél felé való törekvésről szól. Istenünk, életünk során különböző állomásokat érintünk. A te szeretetedből elérkezik mindennek az ideje. Köszönjük neked, hogy a te végtelen jóságodból fakadóan minden befejezés egy új kezdetet rejt magában. Ez új kezdet felé nézünk ma is reményekkel, álmokkal telítve és megköszönjük azt, ami befejeződött. Igazi fordulópont a mai ünnep, Istenünk. Amiről eddig csak álmaink, terveink voltak, az mostantól megvalósulhat. Hálát adunk neked, jó Atyánk, hogy együtt lehettünk, megköszönjük a szép pillanatokat, és azt, hogy tanulhattunk együtt és tanulhattunk egymástól. Hálát adnak neked a szülők, hogy gyermekük nevelésében maguk mellett érezhettek mindvégig téged, a te gondviselő jóságodat. Hálát adnak tanáraink, nevelőink, akik éveken keresztül figyelemmel kísérték életünket, haladásainkat és tántorgásainkat. Arra kérünk, jó Atyánk, segíts minket, hogy amit itt éveken keresztül álomként, tervként dédelgettünk, azt most legyen 149

erőnk megvalósítani. Segíts, hogy lehessünk a te méltó munkatársaid. Egyházunk, nemzetünk megmaradásán és a te országod építésén szeretnénk munkálkodni. Ha majd időnként elbizonytalanodunk, akadályokba ütközünk – mert bizonyára lesz ilyen –, segíts, hogy benned bízva újra felvehessük a harcot, és az akadályokat legyőzzük. Kísérd életünket áldásoddal, hogy hitünk soha ne rendüljön meg, hogy hirdetni tudjuk a te dicsőségedet, hogy lehessünk hiteles és alázatos szolgálói azoknak a közösségnek, amelyeknek vezetésére és szolgálatára elhívsz minket. Így kérünk, hallgasd meg őszinte, szívből fakadó imánkat! Ámen. Kiss Zsuzsánna

150

ÚRVACSORA Úrvacsorára való előkészületkor Gondviselő Istenünk, megtartó, szerető, édes Atyánk! Ünnepi érzések között kerestük a lelket melengető, húsvéti üzenetet. Nincs nagyobb öröm, mint rátalálni arra az útra, mely az örökélet felé igazgatja lépteinket. Olyan jó érzés, Atyánk, hogy megvizsgálhattuk lábaink ösvényét, melytől nem szerettünk volna elhajolni sem jobbra, sem balra, hisz az hozzád vezet. Tudjuk, Istenünk, hogy előtted legkedvesebb áldozat a töredelmes lélek. Ma megvalljuk neked, hogy életünk folyamán gyakran követtünk el hibákat, pedig szándékainkban jók szerettünk volna lenni, mint a kisgyermekek. Úrvacsorára készülve új ruhába öltöztetjük lelkünket, Atyánk, s ez sok mindenre kötelez. Éberségre, állandó vigyázásra sarkall, hogy őrhelyünkön meg ne lepjen az álom, hogy a kísértések tőrébe ne essünk figyelmetlenségünk miatt. Nehéz ez a helytállás, de hisszük, hogy atyai jóvoltodból, gondviselésedből erőt adsz ahhoz, hogy elhordozzuk életterheinket. Hisszük, hogy velünk vagy földi pályánkon, és hisszük, hogy hozzásegítesz saját boldogságunk megvalósításához. Tudjuk, Atyánk, hogy nem vagyunk túl fiatalok ahhoz, hogy ne követtünk volna el hibákat, de meggyőződéssel valljuk, hogy túl idősek sem vagyunk ahhoz, hogy ne kellene megbánnunk rossz cselekedeteinket. Az úrasztala köré seregelve, érezzük, Istenünk, hogy milyen közel hajoltál töredelmes szívünkhöz. Amint a jó édesanya, 151

aki soha el nem feledkezik gyermekéről, úgy te is állandóan gondjaidban tartasz minket. Érezzük, hogy megesett rajtunk szíved. Megerősítesz fáradságunkban, megvigasztalsz bánatunkban, táplálsz reménységünkben. Amikor Jézusra és Jézus-lelkületű elődeinkre emlékezve magunkhoz vesszük a kenyeret és a bort, növeld jó reménységeink szárnyait, hogy kikerülhessünk életünk útvesztőiből. Tápláld lelki erőnket, hogy törekedjünk mindig a tiszta forrásra, a te életet adó szereteted és az örökélet reménységének megtapasztalására. Ámen. Pap Gy. László

Tisztulásra várva Gondviselő Istenünk, megtartó, szerető édes Atyánk! Unitárius hitünk az élet és a jóság felé fordítja tekintetünket, a mindennapokban mi el sem képzelnénk, hogy az ember vétkezni tud és akar. Ma azonban, amikor úrvacsorára készülünk, felerősödik bennünk az a valóság, hogy a rossz létezik, és annak fenntartói mi vagyunk. Bevalljuk, Atyánk, mi sem vagyunk jobbak másoknál. S amiért kevesebbet beszélünk a világban létező rosszról, ez nem jelenti azt, hogy nem is vétkezünk. Beismerjük, Atyánk, hogy gyakran megsértjük törvényeidet, megbántunk téged és veled együtt minden benned bízót. Gyorsan, meggondolatlanul dobjuk embertársaink felé a bántó szót és bár megviseli lelkiismeretünket, mégis szándékosan ártunk másnak. 152

Arra kérünk, Atyánk, bocsásd meg nekünk a szándékosan és az akaratlanul elkövetett rosszat. Add, hogy a mai alkalom út és lehetőség legyen megjobbulásunk felé, de egyben határkő maradjon újjászülető életünk és múltunk között. Add a tiszta emlékezés lehetőségét, hogy a magunkhoz vett jegyek, a kenyér és a bor maradandóan bevéssék lelkünkbe a názáreti Jézus, a mi igaz tanítómesterünk emlékét. A te szereteted hassa át valónkat és életünket. Kapcsolj össze lélekben minden unitáriussal, minden kereszténnyel, akik ma lelkük megtisztulását kapták tőled. Segíts, hogy a keresztény anyaszentegyház építése által a te országodat munkáljuk. Áldásod maradjon életünkön most és mindörökké. Ámen. Pap Gy. László

Ima úrvacsora után Jó Istenem! Hálával mondom ki nevedet az úrasztala mellett. Hálát adok azért, hogy itt megérezhettem, hogy sokszor szürkének, unalmasnak tűnő életem szent és áldott, mert te adtad, te viseled gondját, és te tartod számon. Hálát adok azért, hogy az úrasztala mellett ráébredhettem arra, hogy a hétköznapokban sokszor ellenségnek, versenytársnak tartott emberrel elszakíthatatlan kötelék köt egybe, mert őt is, engem is te teremtettél, s ezért nem az a fontos, ami elválaszt, hanem az, ami összeköt. Hálát adok azért, hogy évezredekkel halála után, Jézus ma is, engem is tanít, ma is, nekem is példát mutat, hogy téged 153

megismerhesselek, parancsolataidat helyesen értelmezzem, és hűséggel tartsam meg. Hálát adok azért, hogy amikor nem érzem szentnek életemet, amikor ellenségnek, versenytársnak vélem felebarátomat, amikor elfelejtem a jézusi tanítást és példát, te akkor is létezel, s számodra én is, akkor is létezek. Köszönöm, hogy rámutatsz tévelygésemre és visszavársz a te szereteted mellé. Segítsen ez az áldott alkalom, hogy ne csak szavaimmal adjak neked hálát, hanem életemmel is. Segíts, hogy minden pillanatban tudatában legyek életem értékének, testvérként tekintsek embertársamra, s a jézusi példa mentén éljem életemet. Kenyeret és bort vettem magamhoz, add, hogy kenyér, avagy táplálék és bor, avagy erő és jókedv legyek közösségemben. Ámen. Szabó Előd

154

JEGYESEK IMÁJA Istenünk, ki az életet szerelemből teremtetted, áraszd ki áldásodat a mi frigyünkre is. Fényesen, mint a hajnalcsillag, tüzesen, mint a nap, frissen, mint a hűs forrás vize borít be a szerelem. Megtaláltam őt, akit kerestem, őt, aki társa lelkemnek, őt, aki megérti mozdulataimat, és társamul szegődik álmaim szövésében. Széppé nemesült az egész világ. Szerelemről, szabadságról, és gazdag jövendőről zenél a lét. Istenünk, hogyan mondjuk el, hogyan fogalmazzuk szavakká azt a rengeteg érzést, mi erővé szilárdult bennünk? Hogyan mondjuk el, hogy örömünk olyan, mint a pohár, mely túlcsordult, mint a vadvirágos rét, mely beláthatatlan, mint az erdő zöldje májusi hajnalokon? Csak azt tudjuk mondani: köszönjük. Köszönjük az életet, melyet adtál, s melyet most megosztunk egymással, de nem is osztásról van itt szó, hanem sokszorozásról. Köszönjük az életet, mely szerelmünk által szaporodik, gyarapodik. Köszönjük, hogy a teremtésben segédmunkásaid lehetünk, hogy szívünk dobbanásából születnek meg a legszebb szavak, és tekintetünk sugallja a felszabadító hűséget. Segíts minket, hogy légies szerelmünk biztos szeretetté erősödjön, hogy a kihívó hétköznapok ne árthassanak nekünk. Vezess továbbra is az egymás iránti tisztelet és megbecsülés útján, hogy házasságunk pillérei mindhalálig megmaradjanak. 155

Türelmetlenül várjuk, néha rettegünk is attól, hogy mit hoz a holnap, a kemény tekintetű eskü, a halálosan komoly holtomiglan avagy holtáiglan. De ma még mosolygunk, kacagunk, reménykedünk és ábrándozunk. Istenünk, áldd meg jegyességünk és adjál boldog házasságot. Ámen. Székely Kinga Réka

156

HÁZASSÁGKÖTÉS Ima házasságkötéskor Örökkévaló szeretet, egy igaz Istenünk! „A ritka percek selyemszalagját” ismét együtt bontjuk fel. Megmutatod magad érzésekben, dallamokban, szívdobbanásban, ha kitárjuk lelkünk a veled való találkozásra. Egybegyűjtöttél minket, hogy az ifjú pár hűségfogadalmának tanúi legyünk. Örömmel jöttünk szent hajlékodba, hogy ünneplőbe öltözve újra megtapasztaljuk teremtett világod alapvető csodáját. Téged dicsérünk szavakban, énekben és csendben, hiszen neked mondunk köszönetet a létezésért. Hallgass meg imánkban. Dicsér téged az ifjú pár, és hálát mond a múltban megtapasztaltakért és az előttük álló távlatokért. Köszönetet mondanak, amiért anya és apa egykoron igent mondott a te adományodra, a születésre. Köszönetet mondanak a szülői otthonért, amely a gyermeki években a szeretet és gondoskodás forrása volt. Köszönet illet téged, amiért megtapasztalhatták a szerelem csodáját, megtalálhatták a párkapcsolat bizalmának forrását, abban a szeretett személyben, aki most már örökre a kiegészítő másik fél hivatását tölti be. Hallgasd meg imájukat. Dicsér téged örömanya és örömapa, akik arra gondolnak, hogy egykoron ők is fiatalon léptek a házasság útjára és most tiszta szívből együtt örülhetnek a beérett gyümölcsnek. Ők most is a gyermekre néznek, aki mindig szeme fénye marad a szülőnek, legyen gügyögő csecsemő, lázadó kamasz vagy ünneplőbe öltöztetett vőlegény vagy menyasszony. Add, hogy 157

leljék örömüket felnőtt gyermekeikben és a megszületendő unokákban. Hallgasd meg imájukat. Dicsér téged nagyszülő, aki hálát mond azért, hogy saját szemével láthatja nemzedéke folytatását. Úgy ragyogja be az ifjú pár szépsége a nagyszülő lelkének egét, mint egykoron Mózes lelkét az Ígéret Földjének látványa, hiszen megadtad az áldást, hogy ne idegen kelljen gondoskodjék az atyai örökségről. Hallgasd meg imájukat. Dicsér téged az ifjú pár baráti köre, a kortársak, akik együtt örülnek az ünnepeltekkel. Hálát mondanak az előttük álló tanulságos példáért, amit ma eléjük tártál. Beismerjük, Atyánk, hogy a mindenkori ifjak sokszor hajlamosak a szabályszegésre. Te azonban megóvod a jó szándékú embert a veszélytől és megadod a lehetőséget, hogy teremtett világodra rácsodálkozzon. Tartsd meg a baráti kötelékeket, hogy öröme és erőssége legyenek életüknek. Ma már felnőttekként játs�szák az élet zenéjét, felnőttként járják az élet útját. Hallgasd meg imájukat. Dicsér téged rokon és ismerős, és szívük a nász hallatán örömre dobban és jókívánságot szól. És dicsér téged szolgád, akinek megadatott a hangos szólás öröme. Áldásod kísérje az ifjú párt. Hallgasd meg imánkat. Ámen. Lakatos Sándor

158

Szeretettel és felelősséggel Gondviselő Istenünk, szerető jó Atyánk! Hálás szívvel fordulunk hozzád megköszönni ez alkalmat, amikor tanúi lehetünk két egymásra talált szív hűségfogadalmának. Különleges jelentőségű ez alkalom, aminek fontosságánál talán csak a szépsége lehet nagyobb. A szépség alatt nem a külsőleges és felszínes, a tárgyi és hangulati elemek látványosságát értjük, hanem a lényedet tükröző belső, lelki szépséget. Tapasztalatból tudjuk, jó Atyánk, hiszen a körülöttünk zajló élet többnyire azt diktálja, hogy a házasságkötési látványossághoz mindenekelőtt pénz kell, divathajszolás, nagyzási mánia és a mélyebb dolgok iránti igénytelenség. Pedig egy ilyen alkalomhoz, aminek ma részesei vagyunk, az előbbiekkel szemben egyszerűen csak szív kell: tiszta és szerető szív. Köszönjük neked, hogy a közöttünk álló ünnepelteknek ilyen szívet adtál, s hogy e két szív egymásra, vagyis élete párjára talált. Reméljük, hogy ez alkalom fenséges volta mellett annak felelősségteljességét is átélik, tudva azt, hogy az előtted elmondott hűségfogadalom kötelez. A házasságkötés szerelmük és családalapítási szándékuk megpecsételése, a házastársi szeretet pedig teljes felelősségvállalást jelent a másik iránt. Akkor is, ha társunk boldog, és akkor is, ha boldogtalan, akkor is, ha egészséges, és akkor is, ha beteg lenne, minden élethelyzetben felelősek vagyunk egymásért. Istenünk, erősíts meg abban a meggyőződésünkben, hogy a házastársi viszony a mindenkori együttérzést kéri tőlünk, az alkalom szerinti közös örvendést és az alkalom szerinti együtt 159

sírást. Azt kérjük tőled, Istenünk, hogy életükben ez előbbi, a jó több legyen a rossznál. Add, hogy a jónak és a szépnek igazán tudjanak örvendeni, és az élet kihívásainak együtt eredményesen tudjanak megfelelni. Örömük mindenkor sokszorozódjék egymásban, hiányosságuk váljék jósággá házastársukban. Vezéreld jó irányba életüket, lépteiket és álmaikat. Figyelj hűségükre, egymás iránti érzelmeikre és szeretetteljes cselekedeteikre. Mindenkori boldogságukat áldd meg, és adj nekik türelmet, kitartást, valamint vigasztaló erőt, hogy letörölhessék az esetleges könnyeket is egymás arcáról és lelkéből. Végül arra kérünk, áldd meg azokat a szülőket és nagyszülőket, akik felnevelték a ma frigyet kötő fiatalokat. Add, hogy az örömszülők gyermekeikben sose csalódjanak, öregkori erőtlenségükben támaszt bennük találjanak, boldog unokák irántuk való kedvessége aranyozza be életük alkonyát. Tedd áldottá azoknak a hozzátartozóknak az emlékét, akik lelkükkel hozzád távoztak, és a te örök, szenvedés nélküli országodban lelték meg üdvösségüket. Ez ünnepi órában így fordultunk hozzád, köszönjük, hogy meghallgattál. Ámen. Szabó László

160

SZÜLŐK IMÁDSÁGA Szülő imája gyermekeiért Atyám, Anyám, szülőm és gondviselőm, mindenhatóm és mindenem, jó Istenem! Minek is nevezzelek? Sokszor kábultan, zsibbadtan kerestelek, jákobi görcsös akarattal megragadtalak, hogy gondolatom keretébe mint örök, változatlan eszményképet berámázzalak. Hosszú-hosszú ideig hiábavalóság volt minden okoskodás, sőt a rendíthetetlennek nevezett hit és reménység is. Üresen hullottak a mesterkélt szavak lelkemnek szikár mezejére. Aztán egyszer tényleg megismertelek, mert szülő lettem! Mindörökre áldott légy, Istenem, mert amint első gyermekem a világba sírta létét, mindent megértettem. Amit elmém mindaddig fel nem foghatott, amit szív addig meg nem érezhetett, amit érzés nem sejtetett, Istenem, szülővé válva érzem, értem az élet értékének lényegét. Az életet te adod, ezért te vagy nekem a minden, Istenem! Világra hívtál szép tervekkel, szülőmként őrizted és őrzöd ma is szavam s lépteim. Ma én is ezt teszem, gyermekeim jövőjét védem s álmodom, miközben hozzád fohászkodom. Istenem, tartsd meg gyermekeimet, minden gyermeket. Ámen. Mezei Csaba

161

Édesanya imádsága Édes Istenem! Köszönöm neked gyermekeimet. Köszönöm, hogy édesanya lehetek és köszönöm, hogy megajándékoztál ezekkel a csodálatos lelkekkel, gyermekeimmel. Sokszor rájuk csodálkozom, mennyire önállóak és mások, mint én vagy az édesapjuk. Önálló személyiségek, érzékeny lelkek, s mégis tőlünk függnek, a mi gondoskodásunktól, türelmünktől, érzékenységünktől és szeretetünktől. Köszönöm, Istenem, hogy az én életemet gazdagítják, hogy örvendhetek minden mozdulatuknak és mosolyuknak, szemük csillogásának, életük örömeinek. Köszönöm, hogy ott lehetek, amikor szükségük van rám. Köszönöm, hogy megérezhetem, igazából mire van szükségük. Istenem, sokszor nehéz, néha kegyetlenül nehéz az anyaság, mert sokszor dönteni kell felelősségteljesen, és sokszor borít be az aggodalom. Mi lesz velük, ha nagyok lesznek? Beleérzek-e eléggé lelkük rejtelmeibe? Megkapják-e valóban azt, amire szükségük van? Érzik-e mély szeretetemet és gondoskodásomat? Egyformának élik-e meg irántuk való szeretetemet? El tudom-e engedni őket, amikor eljön az ideje és ők el tudnak-e szakadni majd tőlem?! Ha utat engedek a kérdéseknek, csak úgy sorjáznak azok, növelve aggodalmamat a jövő iránt. Beléd vetem bizodalmamat, Istenem, megpróbálom leállítani aggodalmaskodó énemet. Nem szabad engednem rémisztő gondolataimnak. Istenem, add, hogy hitem erősebb legyen, mint aggodalmaim. Istenem, add, hogy mindig érezzék szeretetemet. Érezzék szeretetemet, most, amíg mellettük élek, de majd akkor is, ha 162

távolra kerülnek, és akkor is, amikor én már hozzád mentem. Add, hogy szeretetem mellett hitemet is tudjam átadni nekik. A te erőd, szereteted és szentlelked legyen vezetőjük és gondviselőjük életükben. Ámen. Moldován Szeredai Noémi

Édesapa imája Nagy Istenem, gondviselő Atyám! Csendes magányomban elmerengek múlt s jövő fölött, s merengéseim közepette a léleknek belső szobájában hozzád fordulok, a teremtőmhöz és gondviselőmhöz. Eszembe jutnak a teremtésről tanultak, mint lehelted lelkedet a porba, hogy az élő emberré változzon. Tudom, Istenem, hogy ezáltal lettünk gyermekeid, lelkedből való lelkek, s így lettél te számunkra Atya, mennyei szülő, aki ránk, gyermekeidre vigyázol, és gondot viselsz. Merengésem közepette egyre inkább tudatosul bennem az, hogy te a múltban is gondviselő voltál. Számomra is az voltál és vagy. Eddigi életemben számtalanszor megtapasztaltam a te őrző kezedet. Érzem és tudom is, hogy mennyire jelen voltál gondviselő munkád által életemben, hogy ide cseperedjek, ahol az életem útján most állok. Midőn megszólítalak, a te nagyságod és szerető gondviselésed iránti alázattal hajtom meg fejemet előtted, mennyei Atyám. A hála érzése lakozik szívemben, s a szót, hogy köszönöm, szinte ki sem kell ejtenem már, hisz kevés volna ez az egy szó mindenért cserébe, amit tőled kaptam. Istenem, én örvendek az életnek, s hálásan tekintek rád gondviselésedért. Köszönöm az asszonyt, ki mellettem áll, 163

kivel frigyre léptem, s családot alapítottam. Köszönöm a családot, mely ebből a frigyből nőtte ki magát, a gyermekeket, kik benépesítették életünket. Együtt dolgozunk érettük, együtt vigyázunk egészségükre, együtt tanítjuk őket, hogy az életben maguk is emberi méltósággal töltsék be hivatásukat. Büszke vagyok azokra, Atyám, kiket nekem adtál, hogy véremből vérem legyenek ők. E büszkeség mögött is az irántad való hála és alázat lakozik lelkemben. Midőn gyermekeimre gondolok, alázattal kérlek, jó Atyám, hogy ne távozzon mellőlük a te gondviselésed. Rájuk vigyázz, őket támogasd hamarabb, mint engem. Íme eljön az alkalom, hogy a gyermek felcseperedvén kiröppen a szülők ölelő, védő karjai közül, saját életet kezd, s tán rólunk, az anyjáról, az apjáról meg is feledkezik. Ha így történne a jövőben, akkor se engedd, Atyám, hogy apjukként haragot tápláljak szívemben irántuk. Erőt adj, hogy elfogadjam döntésüket, s ha nekik ebből származna boldogságuk, hitet adj, hogy nekik vagyonuk részét kiadva elengedjem őket. Szívemnek fájdalmát te oldozod fel a hit által, hogy midőn az én szemeim nem kísérhetik már gyermekeim, te akkor is vigyázod őket. Rád bízom őket, neked ajánlom őket, magasságos Isten. Lásd, ennyire tudtam belőlük embert faragni. Te ismered lelkemet, gyarlónak bizonyultam sokszor. Tévedtem a nevelésben is alkalomadtán. De te mindig mellettem álltál, hogy a tévedés jóra forduljon, mert te tudtad, hogy semmi más nem vezérelte cselekedeteimet, mint a szeretet. Még egy kis időm van hátra, hogy velük foglalkozzak, tapasztalataimat átadjam. Immár csak arra kérlek, hogy áldd meg azokat a pillanatokat, amiket együtt tölthetek velük, amiket együtt tölthet a család. 164

Legyenek ezek a pillanatok a szeretetnek forrásai, hogy gyermekeink egy életen keresztül a közösen eltöltött időből tudjanak erőt meríteni. Áldásod legyen családomon, hitvesem és gyermekeink életén és munkáján, hogy boldogságunkat megtaláljuk, megőrizzük. Ámen. Fülöp Dezső Alpár

165

GYERMEKEK IMÁDSÁGA Tanuló imája Istenem, jó Atyám! Hozzád fohászkodom ma reggel is, iskolába készülve, hisz te látod rejtett titkaim. Növekedésben levő gyermeked vagyok, néha hajt a kíváncsiság, máskor hasztalan elpazarlom az időt, mert nehéz felnőni, felelősséggel élni. De te, Uram, azért látod igyekezetemet. Próbálok megfelelni a hozzám fűzött elvárásoknak, és hallgatva a tanáraim és szüleim biztatására, megpróbálok úgy tanulni, hogy örömöt és megelégedést szerezzek mindenkinek. Lelkem mélyén azonban tudom, hogy magamért tanulok elsősorban, saját jövőmet formálom. Becsületes és erkölcsös ember szeretnék lenni, tisztességem mellé tudást is szeretnék szerezni. Kérlek segíts, ha kitartásom a tanulásban lankadozna, erősíts, ha néha elcsüggednék. Vágyom az ismeretre, a tudásra, a növekedésre és minden megszerzett lelki értékemet a jó, szép és igaz eszmények szolgálatába szeretném állítani. Segíts, jó Atyám, hogy munkámat szeretettel és odaadással végezzem, és ha a tanári szigor és számonkérés idegességgel tölti el szívemet, te légy velem és bátoríts. Alázatos gyermekedként igyekszem hivatástudattal tanulni, hogy ezáltal is haladhassak a tökéletesedés útján a te nevednek örök dicsőségére. Ámen. Mezei Csaba

166

Ima az édesanyákért Szeretetnek teremtő Istene! Annyi mindenért tartozunk hálával neked. Annyi mindent vágyunk megköszönni neked, de ma a legfontosabbat halld. Köszönjük neked édesanyánkat. Benne azt, aki vállalt minket. Aki a méhében hordozva, vigyázva őrködött kilenc hónapon keresztül felettünk. Aki a világra hozott vajúdva, de a vajúdás után volt ereje ránk mosolyogni pici arcunk láttán. Köszönjük őt, az édest, az egyetlen egyet, a miénket. Azt, aki elindított a járásra, s bízott abban is, hogy nem eshetünk el. Köszönjük őt, aki naponta értünk is mormol egy imát. Köszönjük őt, aki mindig hazavár. Aki tárt karokkal ölel magához. Köszönjük őt, aki álmodni megtanított. Őt, akinek simogatásánál nincs jobb a világon. Őt, aki maga a csoda az ő számtalan arcával. Őt, aki sosem fáradt, ha rólunk van szó. Őt, aki átdolgozza miattunk az életet, akinek kérges a tenyere, de mégis a legpuhább a simogatása arcunkon Légy áldott, Istenünk, az ő simogatásáért, az ő öleléséért. Áldd meg őt, az édesanyánkat, aki átlát a falakon, és nem ismer távolságot, mert ha mérföldekre is van tőlünk, megérzi fájdalmunk. Köszönjük azt az édest, egyetlen egyet, akitől tanultuk a szavak formálását, a dalt, a ringatást, a szépet. Áldd meg őt, az édesanyánkat. Azoknak pedig, kik édesanyaként gyermeküket eldobják, Uram, irgalmazz. Ámen. Szabó Adél

167

Leánygyermekek imája szüleiért (gyermek és édesanyja közös imája szüleikért) Meghallgató Isten! Köszönöm, Istenem az én anyukámat és apukámat. Anyukámban és apukámban sok szeretet és békesség van. Édesanyám és édesapám sokat gondol ránk, sokat játszanak velünk és mesélnek nekünk. Ugye te is látod ezt, Isten?! Köszönöm, Istenem, hogy született testvérem, s nem kell egyedül legyek. Nagyon szeretlek, Isten! Istenem, felnőttként sokszor nehéz szavakat találni, amikor szüleinkre gondolunk, s értük fohászkodunk. Köszönet és hála neked, Istenem, hogy életemben voltak és vannak. Jó és rossz tulajdonságaim nagy részét tőlük kaptam, mint ahogy életvezetésemre a mintát is tőlük kaptam. Meghatározták életemet, ahogy én is meghatároztam az övékét. Kérlek, Istenem, adj erőt, türelmet és bölcsességet, hogy ne csak saját gyermekeimnek adjam tovább a szeretetet és gondoskodást, de tudjam kifejezni és megélni idősödő szüleim irányába is. Add, hogy mindig köszönettel és hálával gondoljak rájuk. Ahogy telik az idő, erősítsd felelősségérzetemet irántuk. Ámen. Moldován Szeredai Eszter és Moldován Szeredai Noémi

168

Elvált szülők gyermekének imádsága Isten, ki hatalmas vagy és mindenható, szörnyű szomorúság szállt szívemre. Nem tudom, hogy te akartad-e így, vagy csak így lett, de nekem nagyon rossz. Csalódtam a szüleimben. Azt hittem, hogy szeretnek engem és szeretik egymást. Egymást nem szeretik, az biztos, csúnya dolgokat kiabálnak egymásnak. Leginkább azt hajtogatják, hogy tönkretetted az életemet. Mindketten egymást okolják. Azt mondják, engem szeretnek, és hogy nem változott meg semmi. De én tudom, hogy minden megváltozott. Nekem minden megváltozott. Olyan, mint amikor eltörött a golyóstollam, aztán láng fölött összeragasztották. Feketés dudor keletkezett rajta, mindenki látja, mindenki tudja, hogy el volt törve. Leginkább pedig én tudom. Istenem, én ezt nem értem. Szeretném őket megbüntetni, hogy miért tettek ilyet velem. De én csak egy gyermek vagyok. És még mindig szeretem őket. Istenem, ha te valóban mindenható vagy, segíts rajtam valahogy. Ámen. Székely Kinga Réka

169

IMA AZ ÖREGEK AJKÁRÓL Légy áldott, nagy Isten, hogy a mögöttünk álló éveket nekünk adtad. Légy áldott, hogy ezeknek az éveknek ünnepei és hétköznapjai, sikerei és kudarcai, örömei és bánatai bennünket nem megtörtek, nem lesújtottak, nem megterheltek, hanem megerősítettek hitben, felemelték lelkünket tehozzád és könnyűvé tették azt, hogy szárnyalhasson a bölcsesség magaslatain. Nem volt könnyű, sokszor mondjuk. És soroljuk: a szegénység, a nyomorúság, a háború embertelen világa, az elnyomás, az elhidegülés, az elmagányosodás. Nem volt könnyű, panaszkodunk oly gyakran, ha van valaki, aki meghallgasson bennünket. De ma ezen az ünnepen előtted megállunk és érezzük, hogy bűn, ostobaság, hálátlanság részünkről, hogy mindig csak a terheket, a hiányt, a fájdalmat látjuk, hangoztatjuk, és arra emlékezünk. Nagy vétek a mellettünk élő, fiatalabb embertársainkat mindig csak a panasszal keseríteni. Bűn megfeledkezni a gyermekkor felhőtlenségéről, az ifjúkor vakító hajnaláról, a felnőttkor deléről, a családi élet megnyugtató, oltalmazó sugarairól. Bűn megfeledkezni arról, hogy a mi öregkori életünk, amelyet annyiszor rossznak, tehernek, nehézségnek mondunk – ez az öregkor mégis szép. Boldog és megnyugtató érzés a teljes életutat bejárt ember bölcsességével tekinteni e világra, jó érzés felfedezni gyermekeink és unokáink életében az erényeket és gyengeségeket, melyek bennünket is vezettek. Erőt és vigasztalást adó érzés egy-egy találkozáskor felemlíteni a számtalanszor elemlegetett régi szép élményeket. 170

Most, Istenünk, amikor bennünket ünnepelnek, arra kérünk téged, hogy oldozz fel állandó panaszkodásunk, sötét-látásunk, elégedetlenségünk, hálátlanságunk vétke alól, s add, hogy szemünk és lelkünk meglássa a szépet, s szívünk ne keseregjen a múlt fölött, hanem hálálkodjon minden tőled kapott jótéteményért. Ahogy ebben az életben megtanultuk és sokszor gyakoroltuk, másokért is imádkozunk. Imádkozunk értük, akiket nekünk adtál, hogy megtalálják az utat, amelyet nekik szánt a te végtelen bölcsességed. Légy az ő segítőjük, ahogy a miénk voltál; mutass nekik ösvényt, ahogy nekünk is mutattál. Őrködj az ő életük fölött, ahogy őrködtél fölöttünk is. Hallgasd meg a te öreg szolgáid csendes imádságát. Ámen. Szabó Előd

171

IMA A FIATALOK AJKÁRÓL Légy áldott, Atyánk, hogy nekünk adtad öregjeinket, s megtartottad őket közöttünk. Légy áldott mindazért a jóért, igazért, nemesért, amit ők hordoztak, s amit ők adtak át nekünk szerető szavaikkal, szolgáló és áldozó életükkel. Légy áldott azokért a pillanatokért, melyekben nekünk úgy tűnt, hogy szigorúak és kegyetlenek hozzánk, hisz azóta megértettük, hogy bennünket oltalmazó jó szándék vezérelte őket. Légy áldott, hogy megtanítottak becsületesnek, munkásnak, szülőnek, embernek lenni, s hogy megtanították nekünk a lelkünket hozzád irányító imádságos szót. Szolgáló, munkás kezükön keresztül kaptuk a te áldásodat: mégis hányszor lázadtunk ellenük. Szülői, nagyszülői, dédszülői gondoskodásukon keresztül öleltél gondviselésedbe, mégis hányszor akartunk kitörni oltalmukból. Emberi szívükön keresztül mutattad meg nekünk szeretetedet, mégis hányszor vesztettük el türelmünket irántuk. Most, amikor őket ünnepeljük, arra kérünk téged, oldozz föl az irántuk mutatott tiszteletlenség és türelmetlenség vétkei alól. Imádkozunk öregjeinkért, hogy adj nekik tiszteletben és megbecsülésben gazdag öregkori napokat. Adj nekik meggyengülő testükhöz, benned bízó, s a benned való bizalomban egyre erősödő lelket. Áldd meg őket a mi kezünk által, viselj gondot rájuk a mi gondoskodásunk által, szeresd őket a mi gyermeki szeretetünk által, hogy így váljon teljessé és boldoggá az ő életük és a mi életünk. Ámen. Szabó Előd

172

BETEGEK IMÁDSÁGA Súlyos betegségben Istenem, szerető jó Atyám! Olyan jólesik, amikor érzem, hogy betegségemben nem vagyok egyedül. Velem van hitvestársam, velem vannak gyermekeim, barátaim, szeretteim. Mindenki, akinek jelentek valamit, mindenki, akiket én is nagyon szeretek. Csillapítják fájdalmaimat, enyhítik magányomat, s reményük, biztatásuk megerősít engem. De amikor eljön az este, amikor rám tör a fájdalom, a rettegés, a halálfélelem, akkor csak te vagy velem, Istenem. Akkor, amikor behunyt szemeim mögött senki sem látja könnyeimet, a takaró alatt kezem remegését, amikor lelkemben kifakad a mindig visszafojtott kétely, akkor senki más nem lehet velem, nincs velem, csak te, jó Uram. Én most megköszönöm neked ezt az állandó jelenlétet. Elveszett lennék nélküled. A beléd vetett hitem, reményem nélkül már teljesen felemésztett volna a betegség, a csüggedés. De téged magam mellett tudva, beléd kapaszkodva érzem, mint most is, hogy megerősödöm. A halál árnyékának völgyéből te elvezetsz az élet lankás domboldalaira, az önmarcangolás kínos sűrűjéből a megnyugvás derűsebb tisztásaira. Veled és általad most én is új életre kelek. Lelkemben újra szabad lehetek, ép, egészséges, és lerázva betegágyam rabságát, járhatok, élhetek, dolgozhatok, úgy, mint régen, úgy, mint egész életemben. 173

Bocsáss meg nekem, Atyám, ha sokszor kicsinyhitűnek bizonyultam. Bocsáss meg, ha az ágyhoz kötöttség felemészti türelmemet, a mozgáskorlátozottság elrabolja nemcsak testem, de sokszor lelkem erejét is. Te ismersz engem. Te tudod, hogy minden gondolatom, minden munkám a tőled kapott élet erejét sugározta, lelkemnek minden rezdülése a végtelen szereteted szétosztása volt. Betegen úgy érzem, összeroskadok, és szinte jólesik gorombának lenni. Bocsáss meg nekem, Uram! Kérlek téged, erősíts meg engem! Erősítsd meg a lelkemet! Tölts fel, mint kiürült kutat, a hit, a remény, a türelem gyöngyvizével. Tudom, ha a lelkem erős, a test is megerősödik. Ha lelkem kész, a testem is meggyógyulhat. Ó, add vissza nekem az életem! Add vissza nekem a munkavégzés örömét, a szeretteimért való fáradozás boldogságát! Segíts, hogy ha lassabban is, ha másképpen is, de újra egész ember lehessek! Ámen. Lőrinczi Lajos

Tölts el reménnyel! Gondviselő Istenünk! Néhány szó választ el csupán tőled. Most újra megérezhetjük létedet. Öblös torkok dicsérnek földön és mennyen. Bűnbánó lelkek esedeznek előtted. Árvák és özvegyek sírnak enyhet kérve, de az egészségesek közül sokan megfeledkeznek rólad. Istenünk, életünk folyamán sok időt szenteltünk arra, hogy olyanokká lehessünk, mint amilyeneknek megálmodtál 174

bennünket. Most megtörtek vagyunk, betegek, akik testi-lelki fájdalommal küzdenek. Szólíts meg hát újra és tölts el reménnyel, mert érezzük, hogy szavadra, szeretetedre nagy szükségünk van. Tüzek és lángok égnek ugyan bennünk, amelyeket te gyújtottál fel, de mégis szükségünk van arra, hogy ezeket a tüzeket és lángokat tápláljad. Az élet iránti szeretet parázsa izzik bent, és bentről hevít, de szeretnénk, ha mások parazsának melegét is megérezhetnénk. Megbékélni is szeretnénk akaratoddal annyira, hogy többé ne szálljunk perbe veled. Nem baj az sem, hogy sokunkat hamarabb szólítasz meg utolsó hívásoddal, mint ahogy várjuk azt. Itt vagyunk, a te gyermekeid vagyunk, legyen meg a te akaratod. Nyisd meg szájunkat, hogy merészen szóljunk rólad és az életről. Tedd közös célunkká a hit megélését. Szereteteddel árassz el bennünket, hogy mi is szeretetet áraszthassunk magunk körül. Várjuk, hogy lelkünkben megszólalj, hisszük, hogy megérezzük gondviselésedet. Maradj meg számunkra örökkönörökké, gondviselő Istenünk. Ámen. Pap Gy. László

Ima betegekért Istenem, teremtő Atyám! Sokszor arra kell ráébrednem, hogy nagyon sokat foglalkozom saját magammal, még imádságaimban is többet beszélek magamról, gondjaimról, szükségleteimről. Istenem, ma arra kérlek, segíts, hogy másokra is gondolhassak, azokra, akiket 175

lesújt a betegség, akik reményvesztettek, akiknek nem maradt más segítségük, csak te és az imádság. Látom, Uram, szemükben a félelmet, a kétségbeesést. Nincs kihez fordulni, nincs ahova bekopogni, nincs ember, aki segíteni tudna. Túl nagy a próba, túl súlyos a kereszt, amit hordozniuk kell, és úgy tűnik, nincs választás, visszaút sincs már. Arra kérlek, Istenem, mutasd meg magad, mutasd meg hatalmadat. Ó, nem csodára várunk, Uram, hanem csak arra, hogy a fájdalomban, a szenvedésben, az elkeseredettségben észrevegyenek téged. Nem valami elvont filozófiai gondolatban, sem a kételyből fakadó kérdések özönében, nem is a szépen hangzó szavakban, hanem a feléjük kinyújtott kéz segítő mozdulatában, a megosztott könnyekben, az együttérzés csendjében ismerjenek fel téged. Szavak nélkül is hadd ismerjék fel a te jelenlétedet, és azt, Atyám, hogy jóságod végtelen, hogy nem hagytad el őket. Segítsd őket, Istenem, hogy el tudják fogadni az életet, úgy, ahogy van, gonddal, szenvedéssel, fájdalommal, betegséggel, mert a fájdalom is élet. Segítsd őket ráébredniük arra, hogy te nemcsak a jóban, életük örömeiben voltál velük, mellettük, hanem a bajban is. Add, hogy megérezzék, hogy te a javukat akarod, még akkor is, ha egészen mást mutat a pillanat. Bátorítsd a szenvedőt és erősítsd azokat, akik éjt nappallá téve azon fáradoznak, hogy enyhüljön a betegek szenvedése. Istenem, jó Atyám, hallgasd meg a betegekért és segítőikért elmondott imádságomat. Ámen. Máthé Sándor

176

Ima kórházi ágyon Istenem! Napok óta nem látok mást ágyamból, csak az eget, szenvedő betegtársaimat s egy állványt, amelyen egy tasakból vékony csövön belém csepeg az orvosság. Hiányzik otthonom, hiányoznak szeretteim. Ápolóim idegen arcok, akik közül van, aki kedvesen rám mosolyog és biztat, de olyan is van, akiből sugárzik a lelketlenség. Mindenem fáj. Nem gondoltam volna fiatal koromban, hogy egyszer én is meggyengülök, és kórházba kerülök. Istenem, te tudod, mennyit dolgoztam életemben, mennyit gyötrődtem. Szép napok voltak azok, örömteli évek, amelyeket szerettem, és amelyeket mindörökre megtartottam volna, de nem lehetett. Mára lábaim is meggyengültek. Alig tudtam a lépcsőkön feljönni a kórteremig. S most készülök. Műtét előtt állok. Mi lesz velem, mi lesz szeretteimmel? Bármennyire is erős a hitem, sokszor elbizonytalanodok. Félek. Szeretnék még élni. Terveim vannak. Dolgozni szeretnék. Most már a közösségért is. Elrendeztem gyermekeim, nincs gondom a mindennapi kenyérre, ezért ha még napokat adsz, és felgyógyulok, szeretnék ott lenni, ahol embereken segítenek. Szeretnék egy munkása lenni szőlősödnek. Egeidet nézem, Uram, a kórházi ágyból, látom, ahogy érdekes alakzatok formálódnak a felhőkből. Régi emlékképek borítanak el. Gyermekként a virágos réten bolyongva barátaimmal, sokszor a hátunkra feküdtünk és állati alakzatokat kerestünk a felhőkben. Milyen szép is volt ifjúságunk. Mennyi kincset rejtett, mekkora boldogságot adott. 177

Virágillat helyett most a gyógyszerek szaga tölti be a kórtermet, és fájdalmat érzek. Csak jönne már a nővér és hozná a fájdalomcsillapítót. Istenem, bocsáss meg, ha néha a kétségeskedés is ott van gondolatomban. Erősítsd hitemet benned s add, hogy bízni tudjak az orvosaimban is. Maradj mellettem, Istenem, érezzem közelséged, simogatásod, biztatásod. Veled erős leszek, tudom, hogy segítségeddel meggyógyulok. Ámen. Nagy László

Gyógyuláskor Jó Atyám, hálát adok neked, hogy hazakerülhettem a kórházból. Mennyire más ez a világ, az én otthonom. Leányom tiszta szobával, frissen vasalt ágyneművel várt. Csak a látvány is gyógyszerként hatott. Itt voltak a szomszédok is, meglátogattak. Jólesett, hogy eljöttek és érdeklődtek. Még fájdalmaim vannak, fáraszt, ha sokat beszéltetnek, de itthon vagyok szeretteim között, és nagy reménység ölel át. Nem tudom szavakban megköszönni, Istenem, hogy nem hagytál elcsüggedni, és mindig biztattál, erősítettél. Köszönöm, hogy megéreztem közelséged, amikor vittek a műtőbe. Megvallom, nagyon féltem. A nővér megsimogatott és azt mondta, ne féljek. A doktor úr is biztatott. Köszönöm mindenkinek a segítségét, de mindenekelőtt neked. Istenem, holnapra várom haza a fiamat. Amíg a kórházban voltam, nem tudott meglátogatni. Úgy szeretném látni az unokákat is, de ők most nem jöhetnek. Hiszem, hogy adsz még alkalmat arra, hogy együtt legyek velük is. Áldd meg 178

őket, hogy valóra válhassanak álmaik. Az ők boldogságuk a mi boldogságunk is. Ez a legnagyobb ajándék, amit adhatsz nekem. Jó Istenem, ma is tarts meg szeretetben és jóságban minden embert és add, hogy felelősséggel tudjunk élni és betölteni a szeretet törvényét. Ámen. Nagy László

179

IMA HALDOKLÓ MELLETT Istenünk! Fáj a csendet megtörni, de mégis meg kell szólítanunk téged. Meg kell szólítanunk, hisz még van egy kis időnk együtt imádkozni hozzád. Életidőnk vészesen fogy, a könnyekkel küszködünk. Nem tudjuk, hogy suttogjunk vagy kiabáljunk ebben az imádságban hozzád. Hiszen te tudod, mielőtt kimondanánk, hogy fogy az élet, fogy el az idő és mi szeretnénk még mondani valamit. Uram, tiéd a halhatatlanság, és te adod az örökélet! Ez ad megnyugvást nekünk, ebben a hitben tudjuk egyáltalán imára kulcsolni mi is a kezünket, Istenünk. Felemelkedünk ebből a fájdalomból és megköszönjük neked azt, amit eddig nekünk adtál. Megköszönjük szüleinket, kik a te szereteteddel minket ezen a földi pályán elindítottak. Megköszönjük szeretteinket, akikkel életünk során megáldottál minket. Köszönjük gyermekeinket, hitvestársunkat, testvéreinket, köszönjük szomszédainkat, barátainkat. Köszönjük a házat és az udvart, a templomot és harangszót, a templomi padokat, a falatnyi úrvacsorákat. Köszönjük, Uram, ellenségeinket is, és az erőt, hogy nem roskadtunk össze a gyűlölködők előtt. Köszönjük a megbocsátó szeretet! Istenünk, kérünk, bocsáss meg nekünk, ha embertársainknak nehézséget okoztunk volna és add, hogy nekünk is megbocsássanak, ha már nem leszünk s mi is megbocsássunk mindenkinek, még azoknak is, akik bocsánatot kérni nem tudtak, miután arcul ütöttek minket. 180

Vigyázz szeretteinkre, mindazokra, akik utánunk maradnak, töröld le a könnyeiket, mit majd hiányunk okoz. Vigyázz azokra, akikre már mi nem tudunk vigyázni itt a földi tereken. Istenünk, fogadj be minket a te mennyei örökkévaló országodba, ahol a te akaratod, a szeretet végső parancsa megtart mindeneket. Add, hogy az utolsó ámen után csendes lélekkel tudjunk távozni hozzád. Szeretetet, hitet és reménységet szeretnénk hátrahagyni, Istenünk, ezeket a lelki kincseket akarjuk rátestálni maradékainkra. Légy velük és láttasd meg velük örökségüket. Ámen. Sándor Szilárd

181

IMÁDSÁGOK A KOPORSÓ MELLETT Koporsó mellett „Szomorúan sóhajt szívünk”, mert szomorú kötelesség szólított egybe ma bennünket, Istenünk. Búcsúzásra hívtál minket a gyász hangján, és a könnyek keserű ízével. A búcsúzás pillanatában szívünkben a legszebb virágok bontják szirmaikat, az emlékezés virágai. Szerető emlékezésünk lámpásokat gyújt. Hisszük, ezek a lámpások is világítanak testvérünknek az úton, míg meg nem érkezik a te ölelésedbe. Lélekben még egyszer átöleljük egymást. Még egy utolsó ölelés, utolsó kézszorítás, és engedjük elindulni, visszatérni a te dicsőségedbe. A remegő kezek elengedik most egymást. Szívünk telve van az utolsó szavak gazdagságával, tekintetünk ragyog az utolsó pillantás melegétől. Tudjuk, hogy bezárul egy ajtó, de hisszük, hogy kinyílt az örök dicsőség kapuja. A viszontlátás áldott reményével kulcsoljuk kezeinket imára. Ugye van viszontlátás, teremtő Isten? Ugye van újra találkozás? Hiszen egyszer mindannyiunknak menni kell. Itt kell hagyni a kéklő eget, a virágos réteket, a madarak énekét, itt kell hagyni ismerős arcokat, szerető aggódó szíveket, az otthont, a családot, a barátokat, „mert nincs itt a földön maradandó városunk”, maradandó lakásunk. Nyugtasd meg vergődő emberi szívünket, hogy „akár élünk, akár halunk, a tieid vagyunk”, hogy utunk végén lélek a lélekkel újra összesimul, az örökkévaló lelkek világában. 182

Tégy erőssé bennünket, hogy el tudjuk fogadni a halál okozta hiányt, és a megfosztottság érzését. Istenünk, amikor koporsóra tekintünk, a bölcső jut eszünkbe. A bölcső, ami örömöt, gyarapodást hozott. Emlékszünk a mindenséget átölelő szeretetre, ami akkor fogant meg lelkünkben. Istenünk, segíts meg, hogy elfogadjuk a földi élet végének megérkezését. Ne engedd, hogy hitetlenül vegyünk részt ebben a szertartásban, hanem erősíts meg abban a hitben, hogy az út kezdetén és végén a te dicsőségedben van viszontlátás. Ámen. Buzogány-Csoma István

Elengedni az elmenőt Istenünk, mennyei édes Atyánk! Miként szóljunk Hozzád, amikor zokog a lelkünk, miként szólítsunk meg, ha könnyünk lett a kenyerünk? Te tudod, milyen nagy a mi bánatunk. Hiszen már nem látjuk szerettünk arcát, csak ha behunyjuk a szemünk, már nem halljuk szerettünk hangját, csak ha magunkba révedünk. Már nincs közöttünk, kit olyan nagyon szeretünk. Nincs közöttünk, de még egy kevés ideig velünk van. Itt van, de mégis már nem a mi világunkban. Áldott lelke már hozzád tartozik, hisszük, feléd szállott el. Teste itt nyugszik mellettünk a koporsóban. Istenünk, de nehéz a hideg lehanyatló kéz, de fájdalmas a néző, de nem látó üveges szem, milyen gyötrelmes a néma ajak, a moz183

dulatlanság. Ennyi lenne az élet vége csupán? Porból lett és porrá váló anyag? Belénk nyilallik, Istenünk, hogy a bölcsőtől a koporsóig milyen gyötrelmes az út! Szeretnénk megkérdezni azt, amit eddig nem volt időnk szerettünktől megkérdezni. Hiába is kérdeznénk szerettünk, mert nem felel. Hiába szorítjuk meg a kezét, mert nem szorítja vissza. Istenünk, neked mondjuk el, mi nem lett kimondva. Hisszük, hogy ő is hallja, hisz hozzád ment, hozzád közel. Élete szeretet volt, élete a miénk volt, és mi annyiszor elfelejtettük megköszönni önfeláldozását. Óh, adj erőt elviselni e lelki gyötrelmet, amikor a mozdulatlan némaság miatt zokog lelkünk. Mutasd meg a mi életünk értelmét is e halandó világban, mert tudjuk, egyszer majd minket is szólítasz. Vigasztalj, Atyánk, azzal a sok lelki kinccsel, melyek ránk lettek hagyva. Adj csendes pihenést szerettünk testének kint a temetőben, lelkének örök üdvösséget. Háborgó lelkünknek adjál békességet és segíts, hogy szerettünk emléke ébren éljen bennünk, utódaiban. Tartsd örökké égve a lelki lángot testünk halandó mécsesében. Ámen. Sándor Szilárd

184

ELMÉLKEDÉS A HALÁLRÓL ÉS AZ ÖRÖKÉLETRŐL Gondviselő Istenünk, szerető jó Atyánk! Hálát adunk neked gondviselésedért, hogy a veled való találkozásnak egy újabb alkalmát megérhettük. Ez alkalommal kimondottan az örökéletbe vetett hitünket szeretnénk megerősíteni, amihez kérjük a te segítségedet, mert bevalljuk, egy kicsit félünk a haláltól. Félelmünk oka nem csak a halál utáni gondviselésedbe vetett hitünk gyengesége, és nem csak a síron túli élet milyenségéről való általános tudatlanságunk. Nem kételkedünk a te igazságosságodban, nem kételkedünk abban, hogy lelkünket testünk elhagyása után magadhoz veszed. Mi elsősorban nem benned kételkedünk, hanem többnyire ezt a földi életünket sajnáljuk, amit már úgy megszoktunk. Ettől az élettől nehéz a búcsú, amelyben emberségünket olyan szépen megélhettük. Beismerjük, hogy sokszor megtagadtuk teremtettségünket, s ez által téged is. Kérünk, bocsásd meg nekünk vétkeinket, és tudatosítsd bennünk földi életünk egyedi és megismételhetetlen voltát, továbbá azt, hogy ez az életünk összefügg a másikkal, a halált követő új élettel. A tudatosítás mellé adj erős hitet olyan életvitelt folytatnunk, hogy megtorpanásokkal és visszaesésekkel bár, de haladjunk feléd. Segíts felismernünk, hogy a halál nem olyan állapot, amely nemlétként teljes ellentéte lenne az életnek, hanem csak egy múló pillanat műveként küszöb, egy másik, hozzád közelebbi életformába való átmenethez. Add, hogy e felismerés hitté váljon bennünk, és e hittel ne csak mi vigasztalódjunk, hanem 185

másokat is vigasztaljunk, megérzett szeretetedben ne csak mi részesüljünk, hanem másokkal is megosszuk azt. Istenünk, gondolataink a halál körül keringenek. Azt próbáljuk értelmünkkel hálóba fogni, amit még hitünkkel is nehezen érünk fel. Bocsásd meg, ha netán olyanról próbálunk bizonyságot tenni, ami a te dolgod és most még nem a miénk. Mert még csak e földi életünk a miénk és a te végtelen szereteted, amely hitünk szerint mindörökké összeköt veled, a halál utáni új életben is. Addig is segíts járni a szeretet útján, hogy közelebb kerüljünk hozzád, egyre közelebb. Ámen. Szabó László

186

TARTALOM Miatyánk 5 Hitvallás 6

I. ÜNNEPI IMÁDSÁGOK

Újévkor Ima újév kezdetén

9 9

Makkai Ilkei Ildikó

Ima újévkor

Léta Sándor

A vallásszabadság ünnepén – január 13. Ima a türelmes vallásokértés az együtt érző hívekért

12 12

Tavasszal Tavaszi ima

14 14

ifjú Nagy Endre

Makkai Ilkei Ildikó

Tavaszi áhítat

Tavaszi imádságos kiáltás

Dr. Kovács Sándor Moldován Szeredai Noémi

Március 15-én Köszönet a márciusi ifjakért Demeter Erika

18 18

Imádság nemzeti ünnepünkre

Ima a nemzetért

Ima minden ember szabadságáért

Ima a nemzeti egységért

Szabó László

Józsa István Lajos Léta Sándor

Lőrinczi Lajos

Testvérgyülekezeti ünnepélyekre Ima hittestvérek találkozásakor ifjú Nagy Endre

26 26

187

Húsvétra készülődve Közelebb hozzád, Urunk

28 28

Böjti ima Vizsgáld meg lelkemet

30 30

Virágvasárnapján Áldott, aki jön az Úr nevében

31 31

Nagypénteki ima Oltalmazd a szenvedőket, Istenünk!

33 33

Húsvétkor Húsvéti ima

35 35

Demeter Erika

Máthé Sándor

Kedei Mózes

Szabó László

Lőrinczi Lajos

Ima a húsvéti hitért Szabó László

Pünkösd A te erődet küldjed nekünk, Istenünk Buzogány-Csoma István

37 39 39

Ima pünkösdkor

Égi lángod fényénél

Pünkösd első napján

Lázár Levente

Lőrinczi Lajos

Pap Gy. László

Nyáron Ima szekértúrára Lőrinczi Lajos

Illés küzdelmei

Demeter Erika

Ősszel Ősszel, a 23. zsoltár alapján Buzogány-Csoma Csilla

Reggeli áhítat, a 139. zsoltár alapján Dr. Kovács Sándor

188

45 45 46 48 48 49

Tanévnyitón Taníts a te utaidon járni

51 51

Őszi hálaadáskor Hálaadás labirintusán

54 54

Koppándi Botond

Szabó Adél

Isten iránti alázattal

Fohász az áldást osztóhoz

Kiss Zsuzsánna Léta Sándor

A reformáció ünnepén Hálaadás a reformációért

59 59

Ima az `56-os forradalom emléknapján

Halottak napján Őseink tisztelete

63 63

Dávid Ferenc emlékünnepén Hála egyházunkért és egyházalapítónkért

64 64

Sándor Szilárd

Koppándi Botond

Szabó Előd

Józsa István Lajos

Dávid Ferenc bátorsága Demeter Erika

Télen Hozzád vezető utunk ne havazódjon be Buzogány-Csoma Csilla

66 68 68

Adventkor 70 Várakozva 70 Moldován Szeredai Noémi

Ima advent első vasárnapján

Ima advent második vasárnapján

Ima advent harmadik vasárnapján

Buzogány-Csoma István Buzogány-Csoma István Buzogány-Csoma István

189

Ima advent negyedik vasárnapján Buzogány-Csoma István

Karácsonykor A szeretet ragyogásában

77 77

Óesztendő estéjén Összegyűjtött kincseink

79 79

Ima az imáért

II. HÉTKÖZNAPI IMÁDSÁGOK

Hétfői imádság

Keddi imádság

Szerdai imádság

Csütörtöki imádság

Pénteki imádság

Szombati imádság

Vasárnapi imádságok Vasárnapi dicsőítés

89 89

Szabó Előd

Sándor Szilárd

Székely Kinga Réka Székely Kinga Réka Székely Kinga Réka Székely Kinga Réka Székely Kinga Réka Székely Kinga Réka

Léta Sándor

A pihenés napján

Amikor átölelsz minket, Istenünk

Áldásodat kérjük

Székely Kinga Réka Buzogány-Csoma Csilla Léta Sándor

Reggel Hivatásunk mindennapi betöltése Kiss Sándor

190

94 94

A lelki életért

Reggeli áhítat diákoknak a 96. zsoltárból ihletődve

Reggeli áhítat a 33. zsoltárból ihletődve

Kiss Sándor Dr. Kovács Sándor Dr. Kovács Sándor

Reggeli fohász

101

Este Csendes kéréseink

103 103

Istenkeresés

105

Úton Ima utazás előtt

106 106

Pap Gy. László

Bartha Alpár Szabó Adél

Pap Gy. László

Elindulás előtt

107

Veled az úton

108

Úton levő könyörgése

109

Az emberhalász gyötrelme

111

Pap Gy. László Szabó Adél

Újvárosi Katalin és Demeter Sándor Szabó Adél

Ima jó cselekedetekért

112

Falusi ember imája

114

Városi ember imája

116

Vágy tisztának lenni

118

50 éves kortárstalálkozóra

119

Belső harc

121

Lázár Levente

Székely Kinga Réka Székely Kinga Réka Szabó Adél

Máthé Sándor Szabó Adél

191

Hiszem a szentlelket

122

Ima talentumainkért

124

Ima egyházi gyűlésre

125

Ima a szülőföldért

127

Erőt kérve a testvérszeretetre

129

A kutyasétáltató imája

130

Félelemben

131

Ima töprengések között

132

Vallomás

134

Áldásra várva

135

Ünnepi hangulatban

136

Kereszten

137

Templomba bemenetelkor

138

Az anyaméhben levőkért

139

Kereszteléskor Legdrágább kincsünk

140 140

Pap Gy. László

Szabó Adél

Szabó László

Orbán Erika Szabó Adél

Székely Kinga Réka Szabó Adél Lázár Levente Szabó Adél Szabó Adél Moldován Szeredai Noémi Szabó Adél Pap Gy. László Szabó Adél

Kedei Mózes

Növekedjen testben és lélekben Szabó László

Konfirmációi ima Szabó Előd

192

141 142

Fiatalok imádsága 59 fohász Szabó Előd

Ballagási ima

Kiss Zsuzsánna

Úrvacsora Úrvacsorára való előkészületkor Pap Gy. László

144 144 147 149 149

Tisztulásra várva

150

Ima úrvacsora után

151

Pap Gy. László Szabó Előd

Jegyesek imája

153

Házasságkötés Ima házasságkötéskor

155 155

Székely Kinga Réka

Lakatos Sándor

Szeretettel és felelősséggel Szabó László

Szülők imádsága Szülő imája gyermekeiért Mezei Csaba

157 159 159

Édesanya imádsága

160

Édesapa imája

161

Gyermekek imádsága Tanuló imája

164 164

Moldován Szeredai Noémi Fülöp Dezső Alpár

Mezei Csaba

Ima az édesanyákért

165

Leánygyermekek imája szüleiért

166

Elvált szülők gyermekének imádsága

167

Szabó Adél

Moldován Szeredai Eszter és Moldován Szeredai Noémi Székely Kinga Réka

193

Ima az öregek ajkáról

168

Ima a fiatalok ajkáról

170

Betegek imádsága Súlyos betegségben

171 171

Tölts el reménnyel!

172

Ima betegekért

173

Ima kórházi ágyon

175

Szabó Előd

Lőrinczi Lajos

Pap Gy. László Máthé Sándor Nagy László

Gyógyuláskor 176 Nagy László

Ima haldokló mellett

178

Imádságok a koporsó mellett Koporsó mellett

180 180

Elengedni az elmenőt

181

Sándor Szilárd

Buzogány-Csoma István Sándor Szilárd

Elmélkedés a halálról és az örökéletről Szabó László

194

183

195

196