Pillar 15 by Kata Vilimi

Tartalom 3

Ajánlás

Pillar Alapítvány – célok és értékek

Pillar idővonal – mérföldkövek és főbb projektek

Igazgatóink

12 Interjúsorozat

Impresszum: Szerkesztők: Anek Rebeka, Széll Vanda Látvány: Vilimi Kata Ikonok: Freepik Felelős kiadó: Pillar Alapítvány, 2016 .

Ajánlás

Milyen éveket éltünk meg? Milyen nyomokat hagytunk magunk után? Számunkra – természetesen – nagyon izgalmas kérdések ezek. Talán rajtunk kívül még sokak számára, akik akármilyen – rokoni, baráti, szakmai – okokból figyelemmel kísérték és kísérik működésünket. Tudtunk-e valami érdemlegeset, értékeset, sikereset felmutatni? Reményeink és terveink persze számtalan kiváló elérendő eredményről, tartalmas együttlétről, tiszteletreméltó érték-képzésről és -felhalmozásról szóltak. Ám az eddig megtett utat végig kellett csinálni, ahol megkerülhetetlenül ott volt a rengeteg elvégzendő munka, feladat. Sokszor és sokat kellett tanulni, illetve helytállni a fárasztó, kimerítő, esetleg túlzottnak tűnő elvárásokkal teli helyzetekben is. Mindezt talán úgy, hogy tisztában voltunk azzal, hogy a kihívás drámai, és a kudarc ott leselkedik minden lépésünknél. Megszámlálhatatlan eseményen, projekten, programon vettünk részt a kezdetektől fogva. Megéltünk jó pár szép pillanatot és izgalmas kalandot. Láttuk és átéltük, hogyan válik egy ismerettségből barátság, barátságból egy összetartó közösség. Nektek, Önöknek, vagyis az érdeklődőknek szól ez az ajánlás. Bízom benne, hogy a Pillar Alapítvány elmúlt életéről szóló „összeállítás” közvetít olyan tartalmakat, amelyek lehetnek érdekesek, kedvesek, szeretetreméltóak, elgondolkodtatatóak, tanulságosak, valamilyen módon akár hasznosak is. Mert (el)mesél, beszámol olyan dolgokat/dolgokról, amelyek sok fiatal életének jelentős részét érintették és kitöltötték. Az évkönyv különböző fejezeteiben – sok személyességgel és élményszerűen bemutatva – számtalan eseményről tájékozódhatunk, ami közelebb hozza, illetve közvetíti azt, hogy mit is jelent, vagy jelentett „pillarosnak” lenni. Oszkó Attila igazgató

Emlékül, emlékbe – magunknak, magunkról. Azzal, hogy megtörtént velünk, történelmünkké vált. Pontosabban történetünk egy részévé, életünk egy darabjává lett visszavonhatatlanul és megváltoztathatatlanul, velünk marad mindörökre. Ezért is nem tehetjük meg, hogy nem foglalkozunk vele érdemben. Emlékké vált ugyan, ám tanulságokkal szolgáló emlékké, amely megmutatja, hogy mit adott vagy épp közvetített számunkra ez a „pár” év és ez a közösség.

Pillar Alapítvány – célok és értékek A Pillar Alapítvány egy független civilszervezet, amelynek célkitűzése, hogy az Európa-tudat megerősítése által összefogja, segítse és képezze az Európai Unió iránt érdeklődőket, valamint segítséget nyújtson a lakosság számára az Európai Unió nyújtotta lehetőségek megismeréséhez.

Tevékenységünk központi eleme, hogy a fenti értékeket és célkitűzéséket magukénak valló magyar és külföldi fiatalok számára közösségi és szervezeti hátteret biztosítunk. Közösségünk azonos érdeklődési körrel rendelkező, ambiciózus, tenni vágyó fiatalok közössége, akik amellett, hogy rendszeres programokon vesznek részt, lehetőséget kapnak arra, hogy saját ötleteiket megvalósítsák.

Elkötelezettek vagyunk az Európa-tudat meghatározó értékeinek – a demokrácia, a kulturális sokszínűség, az emberi jogok és a szolidaritás – megőrzése és közvetítése mellett. Meggyőződésünk szerint ezen értékek, valamint a társadalmak közéleti és politikai témáira való nyitottsága teremthetik meg azt a szellemi közösséget, amely az Európai Unió fejlődésének kulcsa.

1999

Ke zde tek

Ambrus Dániel és Harkányi László még a gimnáziumi éveik alatt, 1999-ben részt vettek egy multikulturalizmussal és kisebbségekkel foglalkozó nemzetközi projektben. Hazatérve szerettek volna még foglalkozni ezzel a témával, egy saját rendezvényt szervezni, azonban főként a finanszírozás szempontjából nagy gondot jelentett a szervezeti háttér hiánya. Mivel egy egyesület alapításához legalább tíz tagra lett volna szükség, így az alapítvány létrehozása mellett döntöttek. Összerakták a kezdőtőkét, és felkeresték Göncz Kingát, a Partners Hungary akkori vezetőjét, hogy elvállalná-e az alapítói szerepet. A Partners Hungary nyugatbalkáni mediációval foglalkozott, ami illett a Pillar névre keresztelt alapítvány profiljához. Így Göncz Kinga lett a Pillar alapítója.

2000. október 9.

Bí róság i bejegyzés 2001

Projec t Inte rEu rope

Projekt InterEurope kutatóprogram az ifjúság figyelmét a magyar nemzeti és etnikai kisebbségi csoportok helyzetére hívta fel. A program nemzetközi együttműködés keretében elősegítette más, kapcsolódó európai témák megvitatását. Az ifjúsági kezdeményezés elsősorban a nemzeti és etnikai csoportok integrációjával és identitásával foglalkozott, de előtérbe kerültek szociális és kulturális kérdések is.

2002

EU RoadShow – Europe on the Move A Europe on the Move program célkitűzése az információs forrásoktól elszigetelten fekvő települések uniós csatlakozással kapcsolatos tájékoztatása volt, valamint az EU népszavazáson való minél szélesebb körű részvételre való biztatás jelent meg. Fontos szerepet töltött be az európai identitás megerősítése, következetesen bemutatva az összetett nemzeti és etnikai csoportokat, mellyel erősíteni kívántuk az általános toleranciát és a küzdelmet a sztereotípia, az előítéletek és a kirekesztés ellen.

e lső m egje le n és a Szige t fesz tiválon 2003

2003. február 8–16.

e lső kü lföldi proje kt – Projec t We imar: Nemzetközi diákkongresszus

2003

EUvonal

A Külügyminisztérium 2003 elején indította el a lakosság uniós felkészülését segítő telefonos és internetes szolgáltatását, amit 2012-ig a Pillar Alapítvány működtetett állandó projektként. Az EUvonal célja az volt, hogy az Európai Unióval kapcsolatban felmerülő minden kérdésre választ adjon.

2007. november

Európai Ifjúsági

Parlament – Alakulóülés, Budapest Team Europe Magyarország 2004

A Pillar és a Bizottság közreműködésével 2004. második felében állt fel az EU-s szakértők elit csapata, mely Magyarországon 20-25 főt tömörített magában. A Team Europe csapatának feladatai a következők voltak: adekvát információ nyújtása civilszervezetek, önkormányzatok, iskolák, egyetemek számára, segítve a lakosság felkészülését az uniós tagság nyújtotta lehetőségekre.

EU: Belül tágasabb, az év legnagyobb európai uniós lakosság tájékoztató programsorozata

2005

A Miniszterelnöki Hivatal EU Kommunikációs Főosztályával és a Felvételi Információs Szolgálattattal közösen szervezett lakosságtájékoztató program célja az volt, hogy az Európai Unióval kapcsolatos, az emberek mindennapjait érintő információk eljussanak a lakosság azon csoportjaihoz is, akik mindeddig nem érdeklődtek az EU iránt.

2007. és 2016. között a Pillar Alapítvány autonóm részeként működött az Európai Ifjúsági Parlament magyarországi szekciója, ami egy európai uniós döntéshozatalmodellezéssel foglalkozó, átfogó nemzetközi kezdeményezés. A projektet a Schwarzkopf Alapítvány fogta össze.

2006. február Középiskolai EU-tájékoztató programsorozat, EUtanóra kezdetei A Pillar Alapítvány egyik fő és állandó projektje az EUtanóra. A több éve futó foglalkozássorozat során középiskolásoknak, elsősorban 11–13. évfolyamos tanulóknak tartunk interaktív, a formális és nem-formális oktatás elemeit vegyítő tanórákat. Eddig közel 700 diákot értünk el EUtanóráinkkal, több intézményben visszajáró vendégekké váltunk.

2010. augusztus

Pillar Focus beszélgetéssorozat kezdete A Pillar Focus beszélgetéssorozat 2010 augusztusában indult, célja, hogy kötetlen beszélgetések megszervezése révén világítson rá aktuális témákra és hozza azokat közelebb az érdeklődő egyetemi hallgatókhoz. A Pillar Focus beszélgetéseken egy előadó vesz részt, akinek orientációs, vitaindító rövid előadását egy kötetlen beszélgetés követi. Eredetileg a beszélgetéssorozat azzal a céllal indult, hogy a Pillar Alapítvány tagjai jobban megismerjék az alumni hálózat tagjait, azok meséljenek pályájukról, életútjukról. A beszélgetések népszerűségére való tekintettel úgy döntöttünk, hogy kibővítjük a meghívott előadók körét az Alapítványon kívül tevékenykedő szakemberekre, és megnyitjuk a beszélgetéseket a szélesebb közönség felé is.

2012

Pro Integrationem díj A Pillar Alapítvány a Századvég Alapítvánnyal megosztva kapta a Pro Integrationem díjat. Az elismeréssel az európai értékek meghonosításáért, az európai integrációval kapcsolatos ismeretek terjesztéséért és az Európai Unió népszerűsítéséért végzett tevékenységünket jutalmazták.

2012. szeptember

Európa Pont Szóval?! Országos Vitaverseny 2012

A Szóval?! Országos Vitaverseny célja a középiskolások vitakultúrájának fejlesztése, a fiatalok érvelési és kommunikációs készségfejlesztése, valamint Európai Uniós tudásuk bővítése volt – egy szórakoztató stratégiai játék során, melyben középiskolás csapatok vehettek részt.

A Pillar Alapítvány 2012. szeptemberétől biztosítja az európai uniós témájú személyes tájékoztatást az Európa Pontban. A tanácsadók hétköznap 10 és 18 óra között várják az érdeklődők kérdéseit, valamint működtetik az Európa Pont uniós szakkönyvtárát.

2014 U nde rstanding

Projekt

Struktu r ált Párbeszé d M un kac soport 2014

A Pillar Alapítvány az Ifjúsági Strukturált Párbeszéd Nemzeti Munkacsoport 2014. és 2015. évi pályázatainak befogadója és a titkársági feladatok ellátója volt.

Magyar I fj ú ság politikai H elyze tké p

Eu rope

2014 és 2016 között a Pillar Alapítvány volt az Understanding Europe nemzetközi projekt hazai befogadó és lebonyolító szervezete. A tréning módszertanát a berlini Schwarzkopf Alapítvány dolgozta ki és emelte nemzetközi szintre. Az Understanding Europe lehetőséget nyújtott a diákoknak az alapvető EU-s ismeretek elsajátítására, tapasztalt, mélyreható EU-s ismeretekkel rendelkező önkéntes trénerek segítségével.

2013 nyara

2015. március

2014. szeptember 1.

görbEUbork a

2014 szeptemberében indult el a görbEUborka névre keresztelt blogunk, amelyben görbe tükröt tartunk az uniós aktualitások és a tévhitek elé. A blog mottója: európai uniós ügyekről fiataloktól fiataloknak. Az aktualitások mellett helyet kapnak olyan írások is, melyek célja az EU-val kapcsolatos negatív és alaptalan tévhitek eloszlatása és cáfolása, könnyed érthető stílusban.

Legye n Ti é d Eu rópa!

A Legyen Tiéd Európa!, a Norvég Civil Támogatási Alap segítségével és az UCCU Alapítvány együttműködésével valósult meg. A projekt fő célja az európai uniós tudás átadása nem-formális oktatási eszközökkel volt, azonban a célközönség ezúttal a szociálisan és földrajzilag hátrányos helyzetű iskolák fiataljai. Ezek a fiatalok a projekt eredményeként megismerkedhettek az EU-val, jogaikkal és lehetőségeikkel, tudásuk és érdeklődésük bővült olyan témákban, amelyek kiemelten relevánsak számukra. Ezen kívül a projektnek része volt egy pedagógustréning is, azért, hogy a középiskolai keretekbe minél könnyebben és egyszerűbben bevihető legyen az EU-s tudás. A projekt időtartama 12 hónap volt, amely során 8 középiskolát, 250 diákot, 20 tanárt, számos saját és más civil szervezetek önkénteseit és a civil szektort értük el.

A Magyar Ifjúságpolitikai Helyzetkép – Youth Policy Review in Hungary – című projekt egy nemzetközi kutatássorozat része, melynek keretében hazai és külföldi kutatók, szakemberek tekintik át a fiatalokat érintő közpolitikák helyzetét az adott országokban. A magyarországi projekt lebonyolítója a Pillar Alapítvány volt. A projekt célja a fiatalok támogatása, valamint a velük foglalkozó szakembereket és szervezeteket támogatva a fiatalok érdekeinek minél hatékonyabb képviselete volt.

2015. október 9. Pillar 15. születésnapjának ünneplése a Design Terminálban Az Alapítvány 2015. október 9-én ünnepelte bírósági bejegyzésének 15. évfordulóját. Ez az alkalom kiváló lehetőségként adódott egy nagyszabású születésnapi ünnepség megrendezésére, ahova több mint 100 egykori és jelenlegi tag, valamint partner kapott meghívást. Az este lehetőségként szolgált, hogy a régi és új generáció megismerkedjen egymással: az alumni képet kaphatott az Alapítvány jelenlegi működéséről, az új tagok pedig személyesen ismerhették meg az Alapítvány hosszú történetének alakítóit.

Igazgatóink

Boros Tamás 2001 – 2004 Ibránszki Tibor 2004 – 2008 Kozma Tamás 2008 – 2010

Tóth József 2012 – 2013 Sz abó Nikolett 2013 – 2016 Oszkó Attila 2016 –

Decker Zsófia 2010 – 2012

interjúsorozat

A Pillar Alapítvány 15. évfordulója alkalmából 2015 őszén egy olyan átfogó interjúsorozatot készítettünk, amin keresztül, az alumni tagok visszaemlékezései által megismerhető az alapítvány története. Az alapítóktól, a korábbi igazgatókon és koordinátorokon át, a különböző programokban részt vevő alumni tagokig mindenki szívesen mesélt a pillaros élményeiről. A Pillar Alapítvány elmúlt 15 éve az alapítástól napjainkig elképesztően sokszínű, megszámlálhatatlan projekttel. Az interjúsorozattal szeretnénk emléket állítani a múlt sikereinek, tanáccsal szolgálni a jövő generációinak, és lendületet adni a frissen csatlakozott/csatlakozó pilléreknek.

Az alapítástól az Európai Bizottságig Ambrus Dániel, a Pillar ötletgazdája

szírozás. Elkezdtünk szervezeteket keresni, találtunk is párat… Kiderült, Horváth Dóra: Elsőként mesélnél nekünk az hogy vagy érdekelte őket a téma, de nem volt rá pénzük, vagy nem is érötletről? Hogyan jut eszébe egy fiatalnak, hogy dekelte őket egyáltalán. Ehelyett inkább feltártuk a pályázati lehetőségea semmiből szervezetet alapítson? ket, ráadásul akkor már érződött a Youth2006 előszele. Nem akartunk Ambrus Dániel: Egy ideig nem gondolkodtam már szervezetet keresni, hanem szerettünk volna csinálni egyet, sem szervezet, sem alapítvány létrehozásán. amivel lehetne pályázni. A történet elején, a gimnáziumban egyik barátommal, Harkányi Lászlóval (jelenlegi kuratóriumi taggal) megnyertük egy verseny hazai HD: Tehát így alakult a Pillar? fordulóját, amely egy európai projektre épült. AD: Igen. Volt korábban egy egyesületi lehetőség, de ehhez 10 tagra lett A megmérettetést az Európa Tanács és az volna szükség. Ezután már alapítványt szerettünk volna indítani, mert Európai Bizottság közösen futtatta, és mi egy ahhoz elég egy alapító plusz még 3 fő. Emellett szükség van még kezdeti társasjáték ötletével tudtunk győzni. Ha tőkére, egy alapítvány ugyanis ettől más, mint egy egyesület. Összedobjól emlékszem, a témája az alapvető európai tunk 100 ezer forintot, amit beraktunk kezdőtőkének. jogok voltak, amivel kijutottunk Strasbourgba Felmerült az a kérdés is, hogy ki legyen a vezető. Mindhárman a kuraaz ifjúsági találkozóra 1999-ben. Velünk együtt tóriumban akartunk feladatot vállalni, ami akkor a menedzsment része harmincan vitattuk meg a multikulturalizmus volt. Alapítóként nem lehet kuratóriumi taggá válni, mindenképp kell egy és a kisebbségek témáját. Rengeteg érdekes formális alapító is. Körbenéztünk az ismeretségi hálónkban, és eszünkbe élmény ért ezen a tíz napos cserén. jutott Göncz Kinga, aki egy nagy nemzetközi hálózat, a Partners Hungary A legmeghatározóbb élményt az jelentette, vezetője volt. A Partners Hungary témája, a nyugat-balkáni mediáció illett hogy a különböző emberek más-más élméa mi profilunkba is. Így lett ő az alapító. Ezután elkezdtünk pályázni az nyekkel rendelkeztek. Egy idő után azt vettem ötletünkkel, de sajnos az első két évben visszadobták. azonban észre, hogy a résztvevők különböző problémái elkezdtek hasonlítani, de vége lett HD: Mi lehetett ennek az oka? Nem volt elég tapasztalat? a cserének, mindenki hazament, azonban jó AD: Igen. Mindig leírták az elutasítás okát, és mi mindig újra lett volna folytatni a kisebbségek témát egy pályáztunk. Azt hiszem, 2000 nyarán történt a fordulat, mert az Európai következő ifjúsági találkozón. Akkor már létezett Tanács az egyik pályázatunkat befogadta. Hirtelen rendelkezésre állt e-mail, elkezdtünk a többi, az ötlet iránt érdeklő- valamennyi pénz. A siker előtt már majdnem ott tartottunk, hogy ha dő résztvevővel e-mailezni. nem megy a pályázás, egy idő után feladjuk, de ez az eredmény nagyot De hogy csináljuk meg? Ez volt a legnagyobb „lökött” rajtunk. Teljes erővel folytattuk, és 2001-ben megvalósult az kérdés. Az ötlet jónak tűnt, de sok nehézség eredeti terv. Ezen az általunk szervezett első ifjúsági cserén mindent akadt, nem voltunk még EU-tagok, drágábbak megtanultunk a hasonló ifjúsági cserékről. Kemény munka volt. Csinálvoltak a repülőjegyek, kérdéses volt a finantunk egy izgalmas programot a magyar kisebbségek helyzetéről.

HD: Végül miért folytattátok a Pillart? Ezen a ponton abba lehetett volna hagyni, nem? AD: Visszanéztünk, és rájöttünk, hogy sok munkát és erőfeszítést fektettünk bele. Még akkor is, ha jó az ötlet, kell egy szervezet annak a megvalósításához. Bezárhattuk volna az alapítványt, de azt gondoltuk, a hasonló korú diákok jó ötleteit is segíthetnénk megvalósítani. 2004-ben csatlakoztunk az EU-ba, és 2003-ban volt a szavazás. Az addig eltelt másfél évben sikerült felmérni, hogy a lakosság széles körében kevés a tudás az EU-ról. Még a nagyobb városokban csak-csak van tudás, de ezeken kívül tényleg semmi. Még hírből talán hallottak róla, például hogy az EU egy jó dolog, és ha csatlakozunk, egyik napról a másikra megugrik az életminőség. Ez eléggé misztifikus gondolkodás.

HD: Milyen volt a Pillar kezdeti fogadtatása? AD: Jó volt! Az egyetemeken, aki meglátta a felhívást, rendhagyó dolgot

AD: Kitaláltunk egy új projektet, aminek a lényege az EU-ról való

tapasztalt. Nem egy klasszikus előadássorozatra hívtuk őket. A kézzelfogható akciózás felkeltette sokak érdeklődését. A településeken a téma és a műfaj is újdonságnak bizonyult, és az egynapos programok népszerűek voltak, sokszor csatlakoztunk helyi eseményekhez. A legnagyobb siker, hogy közben verbuválódott egy lelkes csapat, és onnan leállíthatatlan volt a dolog. Mindenki azt érezte, hogy egy-egy ötletet végre meg lehet valósítani. Tapasztalat már volt hozzá, és nagy élmény a projektmenedzsment megtanulása is (pl. források feltérképezése, hogy legyen sikeres, hogy kell felépíteni a projektet a tervezéstől a kivitelezésen át az értékelésig). Ezeket a fajta képességeket az egyetem nem tudta fejleszteni.

tájékoztatás Budapesten kívül. A cél az volt, hogy ez egy hazai projekt legyen, de ehhez hárman kevesen voltunk. Elkezdtünk újra pályázni, lett is pénz és támogatás. Beépítettünk egy felvételit a projektbe, és így kerülhettek fiatalok a szervezetbe. Egyébként egy tájékoztatási roadshow-t terveztünk, ami az EuroShow nevet kapta, és 6-7 igazán kicsi települést érintett, pl. Cibakházát. Az volt a program egyik legnagyobb kihívása, hogy az elképzelés, hogy a városból megjelenik 20 fiatal, jól elmondja, miről szól az EU, senkit nem érdekel… Ezt úgy kellett megcsinálni, hogy beszélgetni kellett a véleményformálókkal arról, mik a helyi ügyek, problémák, és azokra az EU tud-e jó megoldással szolgálni. Sokszor olyan fejlesztés kellett ezeken a településeken, amihez az EU hozzá tud járulni. Tehát nem a „big picturere” fókuszáltunk, hanem a közösségi és egyéni érdekekre. Nem egy generált programot vittünk.

HD: Mit gondolsz, mi a Pillar gyakorlati haszna? Mi az, amitől valaki több lesz a Pillar által? AD: A Pillar jó ügyet szolgál, rátermettséget ad, és utána segít a munkaerőpiacon történő mozgásban. Óhatatlan, hogy megismerkedsz sok olyan szereplővel, akik az EU körül forognak, vagy az államigazgatásban dolgoznak, más képviseleti szervezeteknél. Jó network-építési lehetőség. A közjó szolgálata mellett tehát a tagok is profitálnak a tevékenységből, és így motivációt is szereznek. Az EU vonal ötletét is mi hoztuk létre. A lényeg, hogy miközben te szolgáltatsz alapvető információt, neked is nagyon meg kell tanulnod az ismeretanyagot. Az egyetemen ezt a gyakorlati oldalt sem lehet megtanulni. Az egyetem gyakran magoltat. Jó, ha tudjuk a fontos adatokat, de jobb tudni, mit jelent, ha megnyílnak a határok, ha csatlakozunk

HD: Milyen megoldással lehet erre válaszolni?

A résztvevők a saját országuk kisebbségi helyzetéről meséltek. Készítettünk könyvet és riportot is, amelyet a Pillar adott ki.

nem a „big picture-re” fókuszáltunk, hanem a közösségi és egyéni érdekekre

Schengenhez, hogy kapnak támogatást a KKV-k, milyen csereprogramok vannak, és így tovább. Mindenkit ez érdekel. Nem mindegyik ötletből lett egyébként projekt, de jelentős részéből igen. Egy idő után mindenki kirepül az egyetemről, de a Pillar mindenkiben nyomott hagyott, vagy befolyásolta a pályáját.

HD: Hogy látod, mi jellemezi ma a fiatalok EU iránti érdeklődését, részvételi hajlandóságát? AD: Volt egy felívelő ág, amikor újdonságként tekintettek az EU-ra, és ez a csatlakozás után kitartott jó pár évig. Azóta sok minden változott. Például az a hajlandóság, hogy beleinvesztálj valamibe, hogy aztán profitálhass belőle (tudás, tapasztalat), csökkent, mert nagyon felgyorsult minden. Nem akartak annyira tanulni, felelősséget vállalni. Mindenki gyorsan akart csinálni valamit, de a Pillar erre teljesen alkalmatlan, mert egy-egy projektfolyamat több időt vesz igénybe. Azok közül, akik eredetileg érdeklődtek, néhányan otthagytak bennünket. Később azonban új lehetőségek jelentkeztek. A gazdasági válság beállta után 2008-2009-ig lehetett látni, hogy vannak kihívások, nem mindig egy nagy boldog család az EU. Itthon az utóbbi években megjelent egy EU-kritikus vonal, és a csáberő még lejjebb áldozott. Most valahol itt tartunk. Szerintem a lakosság jelentős része a mai napig úgy gondolja, hogy nem akar az EU-n kívül lenni, a legtöbben nagy előnyt látnak benne. Nekünk az a dolgunk, hogy ezt minél többen így gondolják. Sok év után újra erős létjogosultsága van, most újra fontos tájékoztatni. Ezt lehetőségként is fel lehet fogni. HD: Tudnál erre példát mondani? Mi a helyzet az aktuális kérdéssel, a bevándorlással? AD: A bevándorlás példájából is jól látszik, hogy nem lehet egyedül, az országok szintjén megoldani a problémát. Éppen az ilyen ügyekért létezik az EU. A gazdasági válságot sem lehetett volna egyedül kezelni. Nehéz látni, mi lett volna nélküle.

HD: Ha egy kis jósláshoz folyamodunk, szerinted mi lehet a Pillar és az EU

jövője? AD: Szeretném látni, ahogy a tagállamok és a politikusok felismerik,

melyek azok a területek, amelyeken még szorosabb együttműködésre van szükség. Amit a Pillar szempontjából fontosnak gondolok, az az, hogy ennek a szervezetnek az volt az újító „húzása”, hogy mindig megújult. Nem az történt, hogy létrehozta néhány ember, és velük együtt öregedett az alapítvány is. A cél, hogy mindig újabb generációk jöjjenek ötletekkel és projektmenedzsmenttel. Az újaknak meg kell tanulni a korábbi tagok ismeretanyagát. Persze van, amit nem lehet átadni nekik, hanem maguknak kell megtapasztalniuk ezeket. Hogy mennyire tud egy civil szervezet professzionális lenni, hátráltathatja ezt a folyamatot. De ennél fontosabb, hogy megmaradjon a gyakorlatorientált tudás megszerzését hangsúlyozó profil, önmagunk kipróbálása, a stafétabot átadása. Nagy lehetőség a projekteken túlmenően az EU-szakkollégium, vagy egy oktatási projekt, ami több éven keresztül fut. Ennek addig lenne létjogosultsága, amíg az egyetem nem ad át valódi gyakorlati tudást. HD: Mit gondolsz a saját szerepedről, és arról, hogy a Pillartól az Európai

Bizottságig vezetett az utad? AD: Ha a saját pályámat nézem, a sok pillaros „EU-zás” és a századik je-

lentkezés kitöltése közben úgy éreztem, hogy ki akarom próbálni, milyen a „túloldal”, vagyis az igazi EU-s munka. Jól érzem magam a Bizottságnál. Ez nemcsak egy munka, hanem a hobbim is. Szerencsés vagyok, a hobbimból lett a munkám. Épp most váltottam Budapestről Londonra; a következő pár évben biztosan itt leszek. Az EU már az identitásom része. Sok más jellegű munkát is lehet itt szerezni. Jó azonban kapcsolatban maradni a Brüsszelen kívüli világgal, mert így továbbra is érzékeny maradsz az EU kihívásaira.

Kuratórium, lehetoségek ˝ és a Pillar Harkányi László, kuratóriumi tag

Horváth Dóra: Már a kezdetektől részt veszel a Pillar munkájában. Mire emlékszel, honnan jött a Pillar alapításának ötlete? Harkányi László: Még a középiskolából indult a történet. Részt vettünk az Európa Tanács által szervezett versenyen, majd egy ifjúsági találkozón, és szerettünk volna létrehozni egy ahhoz hasonló dolgot. Bár Magyarország akkor még nem volt az EU tagja, mégis sok lehetőség adódott az ötletek megvalósítására. Ez volt a Pillar megalapítása felé vezető első lépés.

haladni. Különböző alapelvek mentén szeretnénk végigkövetni a projekteket. Ugyanakkor rövidebb távú projektötletekkel is rendelkezünk, ami azt eredményezi, hogy a hosszú és rövid távú projektek egyensúlya az üléseken érdekesen, kérdésesen alakulhat. Azt is mondhatnám, hogy már végigvitatkoztuk Budapest kávéházait.

HD: Mennyi időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a mostani formájában ismerhessük az alapítványt? HL: Öt évnek, ami stabilitást jelent. A ma is ismert klub létrejötte részben annak is köszönhető, hogy a világ valamennyit változott az alapítás óta. A mai forma kialakulásához az azóta eltelt 16 év mindegyikére szükség volt. Az első két-három évben létrejött az alapcsapat, ami megalapozta a légkört és a hangulatot. Az akkori csapatra jellemző volt, hogy az első projekt után elindult a Pillarra ma is jellemző tájékoztató munka, amiben a mostani kuratórium nagy része, egy korábbi generáció nagy része aktívan vett részt.

HD: Ha már a fiatalokról van szó: hogy látod, mi jellemezi ma a fiatalok EU iránti érdeklődését, részvételi hajlandóságát? Nagyon reménytelen a helyzet? HL: Egyáltalán nem tartom annak. Sokkal tudatosabban készülnek az egyetemi vagy azutáni évekre; ha találnak egy őket foglalkoztató témát, sokkal intenzívebben tudnak fókuszálni a feladatokra. Az EU ugyanakkor nincs olyan súllyal jelen az életükben, mint a „nagy csatlakozás” előtt, amikor a szervezet minél több oldalát akarták megismerni.

HD: Az alapítvány működésében fontos

szerepet játszik a kuratórium is. Megtudhatunk többet ennek működéséről? HL: A kuratórium ülései maratoni hosszúságúak, nagy viták, akár éjszakába is nyúló megbeszélések jellemzik. Több nagyobb, hosszú távú ötletünk van, amelyek felé szeretnénk

HD: Hogy léphet be valaki a kuratóriumba? HL: A testületbe a korábban szerzett tapasztalatok alapján, meghívásos

alapon lehet bekerülni. Törekszünk arra, hogy ne mindig ugyanaz a generáció vegyen részt a munkában: fontos, hogy legyen 30 év alatti tag is, de a tagok többsége elmúlt 30 éves.

HD: Egy szervezet sokat tehet az EU népszerűsítéséért. A Pillar hogy tudná növelni a részvételt? HL: Ki kell használni, hogy ma sokkal könnyebb hozzáférni információkhoz, mint korábban. Ettől a fiatalok nem feltétlenül lesznek aktívabbak, de az olyan projektek, amilyeneket a Pillar is képvisel, mint például az információátadó programok, olyan alapvető irányt mutatnak például a középiskolásoknak, ami segíti a fiatalok uniós ügyekbe való bevonását. Ilyen esetben nemcsak adott témákról szóló plusz lexikális tudás átadásáról van szó; a projektek lehetséges utakat és megoldási lehetőségeket kínálnak, pl. viták szervezésével. Az elméleti tudásnál fontosabb a tudatos részvétel. HD: Kijelenthetjük tehát, hogy a Pillar jó úton halad. HL: Igen.

HD: Téged merre repített a Pillar? Hová juthat el, aki belép a Pillarba? HL: Elsősorban nagyon sok élményt adott: közösségbe kerültem, barátokat szereztem. A kezdeti időszakban mániákus munka jellemzett, ami elengedhetetlen volt annak megtanulásához, hogy is kell saját kezdeményezésből realitást faragni. Megtapasztalhatjuk, hogy mi magunk is képesek vagyunk különböző helyzetek megoldására. Azóta nem szorosan véve EU-s szakpolitikai területeken dolgozom, kis projektek megvalósításával is foglalkozom. Az ezen a területen végzett munka nemzetközi élményt jelent, hiszen a más kultúrákkal közösen megvalósuló munka eredményeképp létrejön egy európai identitás is a nemzeti identitás mellett.

˝ Elsosorban nagyon sok élményt adott: közösségbe kerültem, barátokat szereztem

HD: Eszedbe jut egy emlékezetes történet a Pillarban végzett munkáról?

HD: Korábban már szóba került, de kifejtenéd bővebben, melyik fontosabb: az ismeretátadás vagy a gyakorlat? HL: Kell ismeret is, de fontosabb, hogy utat mutassunk és segítsünk abban, hol találják meg a szükséges információkat. Az is egy „ismeret” például, hogy valaki mennyire tud felkészülni egy témára, egy feladatra A gyakorlat alapján derül ki, melyik elmélet van a helyén, és melyikkel érdemes foglalkozni. A Pillar programjai zömében ilyenek. HD: A Pillarban jónak tartod a network-építési lehetőségeket? HL: Úgy gondolom, én a „másik oldalon” vagyok; az elején nagyon aktívan vettem részt a munkában, azóta inkább a kuratóriumban tevékenykedem. Mivel rendszeresen jönnek új tagok, és találkoznak a tagok új emberekkel, rengeteg lehetőség adódik a kapcsolatépítésre. Ahogy növekszik a szervezet, egyre több olyan tagunk lesz, aki az elmúlt 15 évben várost, országot, egyetemet váltott, ezáltal a szervezet tagjainak tapasztalata is növekszik. HD: Üzensz még valamit a szervezet tagjainak? HL: Csak így tovább!

HL: Nagyon sok ilyen volt. Az egyik roadshow előtti képzésen például éjjel fél 12 körül egy rapszám született a közös agrárpolitikáról. Ez szerencsére nem került rögzítésre.

A kezdetek egy alumni tag szemével Sófalvi Tímea

Oszkó Attila: Egy picit mesélj magadról, mivel

foglalkozol? Sófalvi Tímea: Sófalvi Tímeának hívnak. Most

coach és tréner vagyok. Civil szervezetekkel dolgozom szabadúszóként. Részben olyan munkát végzek velük, amiket a Pillarral is csináltunk anno. Csapatépítés, meg ifjúsági programok szervezése, ilyesmi. Csinálok tréningeket több témában (pl. fogyatékosság), de alapvetően készségfejlesztő tréningjeim vannak. Emellett még coachinggal is foglalkozom. Van, hogy emberekkel egyénileg, van, hogy szervezetekkel dolgozom. Van egy szakértői csoport, amit egy kollégámmal csinálok. Itt civileket coach-olunk, hogy fenn tudjanak maradni: szervezetfejlesztés, stratégiai tervezés, kommunikáció, konfliktuskezelés, projektmenedzsment. Tehát háttértámogatást nyújtunk civil szervezeteknek.

hogyan volt rá képes, de megtalált, kinyomozta, hogy hol vagyok. Mindezt azért, mert egy kisebbségekkel kapcsolatos kutatást kezdtek, és ő emlékezett rám gimnáziumból, hogy mennyire jót beszélgettünk ebben a témában. Meghívott egy első találkozóra, ahová elmentem, bár először elgondolkoztam rajta, mert vagy tíz évvel idősebb voltam a csapatnál, de érdekes volt a téma, szóval gondoltam miért ne. OA: És akkor elindult a közös munka? ST: Igen, bekapcsolódtam a kisebbségkutasásos projektbe, először Ágival, Ambrus Danival és Harkányi Lacival találkoztam, segítettem nekik összerakni a pályázatot, ami egy nagy nemzetközi konferencia, ifjúsági csere volt, amit aztán meg is nyertünk. Ezután jött ennek a megvalósítási fázisa, amiben elég sok mindent csináltam, kellettek a klasszikus tréningmódszerek. Daniék már voltak egy csomó ifjúsági tréningen, tehát iszonyú profi trénerek voltak, amit én nem is gondoltam volna róluk, hogy ennyire fiatalként ilyen professzionális módon és ilyen jól lehet velük dolgozni.

OA: Hogyan kerültél anno a Pillarhoz? ST: Az egy iszonyú érdekes történet. Kezdő

szocmunkás koromban, még hallgató voltam a főiskolán, drogprevenciós programokat csináltunk középiskolákban. A Toldi gimnáziumban volt egy programunk, ahol nem csak a szokásos drogprevenciós foglalkozások mentek az órákon, hanem egy olyan programsorozat folyt, amelynek keretén belül tíz alkalommal mentünk minden hónapban az iskolába, és minden alkalommal más témát dolgoztunk fel. Volt egy olyan foglalkozás, amikor a kisebbségek volt a téma. Nagyon izgalmas volt, de miután lement a programsorozat a Toldi Gimnáziumban, évekig nem hallottam erről a csoportról semmit. Egyszer aztán Mérő Ági, aki anno gimisként vett részt az említett projektben, nem is tudom

ST: Ők egyetemisták voltak, huszonpár évesek, én meg harmincvalamennyi. Ennek ellenére nagyon jól sikerült, volt egy olyan része a programnak, ahol kisebb csoportokra osztottuk a résztvevőket, és egy adott témát kellett feldolgozni vagy filmes eszközökkel, vagy egy fotókiállítás segítségével, vagy drámai eszközökkel. Nekem a második szakmám a drámajáték, így az én vezényletemmel csináltunk egy improvizációs blokkot, ilyen Rómeó és Júlia típusú történetet ültettünk át kulturális különbségekre, és ezt játszottuk végig… Isteni volt, nagyon jól szórakoztunk, meg hát nagyon tanulságos volt a résztvevőknek. Körbejártuk, személyes előítéletek, személyes sztereotípiák mint akadály témakörét. Nagyon jó kis munka volt együtt, és ennek eredményeként született meg a könyv, amit később a Pillar kiadott. OA: Tehát akkor ez egy teljesen nemzetközi projekt volt? ST: Igen, tizenöt országból jöttek fiatalok ide, volt EU-s is meg nem EU-s

is szerintem. Akkor még mi sem voltunk tagok, 2000 környékén zajlott a projekt. Ennek keretén belül amúgy mindenki otthon is kutatott valami

OA: Hány évesek voltak?

Azt tudtuk, hogy ˝ ˝ nem akarunk meggyozo kampányt csinálni, abban is biztosak voltunk, hogy se pártot, se semmit nem fogunk kiszolgálni ezzel a dologgal témát, ami kisebbséggel kapcsolatos, amit itt prezentáltak a többieknek. Zseniális kis projekt volt.

akkor valamelyik iskolának a tornatermében aludtunk, fölhúztuk a sátrakat, lement a rendezvény, este összepakoltunk, mentünk a következő helyre, vándoroltunk. És ez többször, több körben, többféle helyen… OA: Meddig tartott ez a projekt? ST: A csatlakozásig tartott. Aztán a csatlakozás után csináltunk egy másik

egyesülettel – ahol alapító is voltam – egy munkavállalási roadshow-t, ott már az volt a fő fókusz, hogy hogyan lehet az EU különböző államaiban munkát vállalni. Ezek Budapest környéki bevásárló parkolókban voltak. OA: Te meddig voltál benne aktívan a Pillar-ban?

ST: Nem tudom pontosan megmondani, de olyan 2006/07-ig biztosan, aztán nem is tudom, valahogy elmaradt. Valószínűleg, mert megszűntek ST: Igen. Olyan falvakba mentünk el, amiknek a nevét sem hallottam a roadshow típusú dolgok, meg ott lett egy generációs váltás, jöttek még soha. De az volt a dolognak a lényege igazából, hogy ott voltunk Tonóék, de még velük is dolgoztam együtt, aztán én is elkezdtem járni a az EU-csatlakozás előtt, nagyon kevés információ volt arról, hogy mi ez itt, világot, keveset voltam itthon. ha lesz szavazás, miért jó vagy miért nem jó ez nekünk. Azt tudtuk, hogy nem akarunk meggyőző kampányt csinálni, abban is biztosak voltunk, OA: És akkor utána meg is szűnt a kapcsolatod velük? hogy se pártot, se semmit nem fogunk kiszolgálni ezzel a dologgal. ST: Lépten-nyomon összefutottunk. Ha elmegyek Londonba, akkor minViszont szakembereket kellene vinni, akiktől lehet kérdezni. A mezőgazdig írok Harkányi Lacinak, hogy ott van-e még, csak egy ölelésre, vagy a daságból élő területekre mezőgazdasági szakembert vittünk, falunaphoz Danival most összefutottam megint egy rendezvényen, júniusban, és tök csatlakoztunk vagy mi csináltunk falunapot. Voltak információs sátrak és jó volt újra beszélgetni. De persze én azokhoz az emberekhez kötődöm mellette voltak ifjúsági programok, amiknek az állt a fókuszában, hogy leginkább, akik abban az időszakban voltak aktívak, amikor én is, tehát az kinyílik a világ, nyelvtanulás, külföldön tanulás, hogy milyen sokféle érték újabbakat már nem nagyon ismerem. van… Ilyen típusú játékokat csináltunk. Az volt az álláspontunk, hogy lehet mellette meg ellene érvelni, de hogy legyünk nyitottak erre OA: Milyen volt a társaság? Ez a roadshow-s meg akivel úgy elindult a dologra, hogy beszéljünk erről. Ezt a programsorozatot úgy kell ezeknek a szervezése? elképzelni, mint egy vándorcirkuszt. Meg sem tudom mondani, hány hétST: Egyetemisták, részben bölcsészek, részben közgazdászok, meg végén csináltuk! Karaván: volt egy kisbusz – nagyon szerettem a kisbuszt, mindenféle népek. Jó vegyes volt. Mindig csináltunk egy nagy csapatnagyon vicces volt – és sok autó, amiket megpakoltunk, elindultunk, és építőt, összetrombitáltuk a népeket, és elvittük őket tréningezni. OA: És utána az EU-s roadshowkban is részt vettél?

OA: Amikor nem voltak ezek a roadshowk, akkor volt valami közös

rendezvény, hogy a társaság ne hulljon szét? ST: Igen, volt egy csomó. Én emlékszem, hogy voltak mindenféle előadások, ahová lehetett menni, voltak toborzó rendezvények az egyetemeken, meg nagyon sokféle más aktivitás. Mondjuk én ezekben a rendezvényekben kevésbé voltam benne, de láttam hogy nagy élet van mindenhol.

gondolva még mindig azt mondod, hogy ez egy nagyon kedves vagy meghatározó emlék? ST: A kisebbségkutatásos projekt. Ez volt az első alkalom, amikor nemzetközi csapattal dolgoztam, nagyon komoly lökés volt nekem. OA: Van esetleg olyan, amire utólag azt mondanád, hogy ezt nem úgy

kellett volna csinálni, vagy változtatnál valamin? ST: Olyan nem volt, mert nagyon sokat beszélgettünk, tehát nagyon erős volt a kommunikáció közöttünk mindig. OA: Mennyire hatott ki a Pillar-tagságod az életedre? ST: Abszolút kihatott. Egyrészt nagyon sokat tanultam én is azokból a dolgokból, amiket együtt csináltunk. Nagyon fontosak voltak a rendezvények és nagyon fontosak voltak a tréningek is. Olyan készségekben erősödtem én is azzal, hogy csapatépítettem, amiket utána később az összes ilyen munkámnál tudtam használni, technikákkal együtt, amiket kifejlesztettünk. Ezekből lehetett továbbgondolni módszereket, nekem ez egy fontos része az életemnek. OA: Mennyire maradtak fenn a régi kapcsolatok? Lacit és Danit már

említetted korábban, esetleg a többiekkel is szoktál találkozni? ST: Lacival, Danival, Ágival és a road-show-s csapatból egy csomó

mindenkivel. Szabó Csillával, Fábián-Seremetyev Márkkal. Kicsi ez a világ. Még nemzetközi szinten is kicsi, nemhogy itthon. OA: Mi az, amit még kiemelnél mint értéket, mint tulajdonságot úgy

magából a társaságból vagy az emberekből. Mi tette Pillar Alapítvánnyá a Pillar Alapítványt? Mitől volt ez különb, mint más? ST: Ami fontos, hogy voltak stabil oszlopai. Amikor ezzel a csapattal dolgoztam, nagyon stabil emberek voltak benne, akik tényleg oszlopként működtek, építeni lehetett rájuk. Nagyon fontos volt nekem a partnerség, hogy nem csak hierarchiában, hanem közösségben lehetett működni. Frissebb volt a Pillar, mert akkoriban nagyon hierarchikus rendszerek jellemezték a szervezeteket. Itt, ha valakinek volt egy jó ötlete, és akart valamit csinálni, akkor kapott erre teret. Tehát volt egy keret, és azon belül, vagy azokon az értékeken belül, ki lehetett bontakozni. Ami szerintem tök jó, mert ettől sokkal erősebb és sokszínűbb lett. OA: Mit mondanál az egyetemistáknak, miért csatlakozzanak a Pillar-hoz? ST: Tapasztalatokat lehet szerezni, mindenféle területen, abban is, hogy

hogyan lehet csapatban együtt működni. A boldoguláshoz nem csak a szakmai rész kell, hanem az emberi, szociális skill-ek is. Van egy meglévő kapcsolati rendszer is a Pillarban, lehet networkölni, ami nagyon fontos. Meg van egy alap értékrend és alaptudás is.

OA: Mi az a legkedvesebb élményed ebből az időből, amire vissza-

„Tapasztalatszerzés, buli, értelmes dolgok megvalósítása és még számos ˝ lehetoség” Ságvári Bence, alumni tag

Posztós Adrienn: Kérlek, mutatkozz be röviden! Ságvári Bence: Ságvári Bence vagyok, a foglalkozásomat tekintve szociológus. Alapvetően kutatás-

sal foglalkozom, illetve szoktam tanítani is különböző egyetemeken. Ebből következően a munkám eléggé összetett, kutatási témám és munkahelyem sem csak egy van. Jelenleg az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Szociológiai Intézetének Társas Kapcsolatok és Hálózatkutatás Osztályának vagyok a vezetője, de emellett az IBS-en is kutatok, továbbá hébe-hóba piaci kutatásokat és tanácsadást is végzek. Tagja vagyok az EU és a Tanács mellett működő Pool of European Youth Researchers csoportnak is. A 2014/15-ös tanévben Amerikában az Indiana Universityn tanítottam. PA: Hogyan kerültél a Pillarhoz? SB: Ambrus Dani és Harkányi Laci révén ismerkedtem meg a Pillarral. A kezdetekkor, valamelyik

közös barátunk szólt, hogy szükségük lenne valakire egy feladathoz. Ha jól emlékszem, egy ifjúsági konferencia szervezéséhez kerestek embert a kétezres évek elején és végül egy előadást tartottam ott a romák helyzetéről. Ez a konferencia nagyon jó kezdeményezés volt, mert fiatalok beszélgettek fiatalokkal az ifjúság helyzetéről és akkoriban a középiskolákban az ilyen lehetőségek ritkák voltak, hogy a fiatalokat is megkérdezik és bevonják őket a beszélgetésbe. Aztán a Pillarral való kapcsolatom még szorosabbá vált egy EU-s roadshow-sorozat keretében, amelyet ha jól emlékszem 2003 tavaszán, az EU-csatlakozásra való felkészülés keretében szervezett a Pillar. Több kisebb településen jártunk, és az volt a cél, hogy az emberek egy kevésbé megszokott formában, játékosan ismerjék meg az EU-t, és kapjanak számukra releváns ismereteket. Ezeken az eseményeken voltak játékok, kvízek, internetsarok, uniós információs standok, előadások, stb. Összességében a roadshow-k szerintem nagyon jól sikerültek, mert egy ütős kis csapat jött össze, és akkor valahogyan azt éreztem magamon és nagyon sok más emberen is, hogy ezt mindenki szívből csinálja, 100%-ot beletesz. No meg ez egy tanulási folyamat is volt a számomra, hogy hogyan lehet szervezett keretek közé terelni egy olyan kezdeményezést, amelyet mégiscsak szertelen fiatalok valósítottak meg… Később aztán kuratóriumi tag lettem a Pillarban, majd egy félévre kimentem Amerikába, és emlékeim szerint valamikor e körül döntöttem úgy, hogy nem tudom tovább csinálni idő hiányában a kuratóriumi tagságot. Azóta a Pillarral a kapcsolatom leginkább eseti jellegű, de nagyon sok korábbi és jelenlegi pillarossal hozott össze a sors különböző projektekben. Jelenleg viszont a Pillar Alapítvány égisze alatt egy nagy angol és magyar nyelvű elemzést készítünk a magyar ifjúságpolitika elmúlt időszakáról.

mint az első konferencia. Ezek nagyon meghatározóak voltak és tulajdonképpen maradtak is. A Pillar berkein belül eltöltött idő azért is nagyon jó volt, mert fiatalok hozták létre önszántukból, nem kényszerítette őket senki semmire, és végül is olyanra formálták, amilyenre szerették volna. Azért is jó élmény volt az egész, mert nem egy szakkollégium szerű intenzív jelenlétet igénylő intézmény, hanem annál egy sokkal szabadabb közeg volt. PA: Hogy látod jelenleg a Pillar helyzetét? SB: Jelenleg a Youth Policy Review-on kívül nagyon nem látok bele a szervezet helyzetébe, működésébe. Azt viszont el tudom mondani szociológusként is, hogy ritka az olyan szervezet, amely 15 éven keresztül életképes tud maradni. A Pillar egyik alapköve, ami miatt sikeres, hogy egy alulról építkező szervezet, a tagok munkája, ötletei, lelkesedése viszi előre, nem pedig felülről mondják meg, hogy épp milyen projektet kell végrehajtani. Persze a pályázati források elérhetősége azért sok mindent meghatároz és behatárol, de nem arról van szó, hogy a könnyű pénz ígéretére létrejött egy „lefölöző-szervezet”, ami aztán a csapok elzárása után szét is széled. Ezért úgy gondolom, hogy a Pillar fenn fog tudni még maradni sokáig, mert a tagok hasznosnak tartják, szívügyüknek gondolják és mivel generációs alapon szerveződik, mindig van lehetőség a megújulásra a belépő fiatalok révén. Akik benne vannak, azok számára persze ez egy komoly munka és felelősség.

valamilyen mértékben maguk is beleszólhatnak az események alakulásába. Amit világosan kell látni a mai világban, hogy ezt helyettük senki sem fogja megtenni… Ez a fő üzenet a tagoknak, koordinátoroknak. PA: Mit mondanál az egyetemistáknak, miért csatlakozzanak a Pillarhoz? SB: Tapasztalatszerzés, buli, értelmes dolgok megvalósítása és még

számos lehetőség, amit a Pillar az egyetemisták számára nyújthat. Ha valakinek van egy jó ötlete, akkor azért csatlakozzon, hogy megvalósítsa, ha nincs, akkor pedig azért, mert itt csatlakozni tud egy futó projekthez, ahol talán inspirációkat szerezhet egy későbbi saját ötlethez. A másik indok, amit már korábban említettem, hogy ez nem egy szakkollégium, ami kommunaként funkcionál, hanem sokkal lazább szervezet, nincs kötelező együttélés a kollégiumban, viszont mégis van egy jó intellektuális és baráti közösség. És persze van egy nagyon komoly network funkciója is az egésznek. És erre nem is feltétlenül azonnal, hanem 5-1015 év múlva fog rájönni az ember.

PA: Milyen tanáccsal szolgálnál a jelenlegi tagoknak, koordinátoroknak,

igazgatónak? SB: Leginkább azzal, amit már említettem, hogy igen csak meg kell becsülni az ilyen szervezeteket, mert a jelenlegi helyzetben felértékelődik a komplex tudás, az ötlet, és kezdeményezés lehetősége, ahol a fiatalok értelmes közösséget találhatnak maguknak, hallathatják a hangjukat, és

PA: A te életedhez mennyiben járult hozzá a Pillar? SB: Tulajdonképpen a Pillar keretein belül tartottam először angolul

előadást nagyobb publikum előtt. Emellett a Pillaron keresztül kapcsolatba kerültem olyan emberekkel, akikkel a mai napig tartom a kapcsolatot, legyen szó munkáról vagy barátságról.

PA: Mire emlékszel vissza a legszívesebben a Pillaros évekből? SB: Az egyik legjobb élmény természetesen az EU-roadshow volt, vala-

fiatalok hozták létre önszántukból, nem kényszerítette ˝ oket senki semmire, és végül is olyanra formálták, amilyenre szerették volna

A Pillar tevékenysége a csatlakozás környékén Boros Tamás, az első igazgató

Mesélj magadról, mivel foglalkozol? Hogyan kerültél kapcsolatba a Pillarral? Boros Tamás: Boros Tamás vagyok. Akik 2004 előtt ismertek meg, akkor még Tono néven futottam, ezért ezt a becenevet fogjátok leginkább hallani. Amúgy most politikai elemzőként dolgozom, és egy politikai elemző intézetem van, ami Policy Solutions néven szerepel Magyarországon 2008 óta. Részben főleg magyar politikával, magyar belpolitikával foglalkozunk, de viszonylag sok európai uniós kutatásunk is van, főleg demokrácia kérdése, populizmus, szélsőségekkel kapcsolatos kutatás. Kevésbé fókuszáltan olyan EU-s téma, mint amiket akár a Pillar is csinált, akár mi régebben, de azért egy EU-s vonulata meg mindenképpen van a politikai elemzésnek. TD: Hogyan kerültél kapcsolatba a Pillarral? BT: Annak idején, valamikor 2001-ben egy

teljesen véletlen folytán találkoztam a Pillar akkori kuratóriumi elnökével, Ambrus Danival. Igazából nyári munkaként újságíróként dolgozgattam, amikor ők egy konferenciát szerveztek, és én arról írtam egy cikket. Pár hónappal utána találkoztam Danival, ő akkor ment ki Amerikába tanulni, és éppen annak a határán volt, hogy abbahagyja a Pillart, amit igazából egy koncferenciára hozott létre vagy esetleg legyen valami folytatása. Mi éppen akkor egy civil szerveztet, diákszervezetet akartunk

alapítani, és mondta, hogy ne alapítsunk újat, mi lenne, ha mi a többiekkel, akik ugyancsak a Corvinuson nemzetközi tanulmányokat tanulnak, a Pillart folytatjuk. Igazából így kezdődött az egész. Írtunk egy pályázatot, amiből az első EU-s tájékoztató programok, roadshow-k lettek. 2001-től négy évig, 2005-ig voltam az alapítvány igazgatója, meg kuratóriumi tag is egy pár évvel későbbig. Négy évig éjjel-nappal Pillar volt, utána nagyon röviden dolgoztam a Külügyminisztériumban, majd kimentem Brüsszelbe, és amikor Brüs�szelből, az Európai Bizottságtól visszajöttem, akkor kezdtük el a politikai elemző intézetünket. Röviden ez a vonal. Az biztos, hogy nyilván egészen Brüsszelig az EU-s vonal abból táplálkozott, amit a Pillarban csináltunk, tanultunk meg értünk el. Az utóbbi pár évben már nincsen kapcsolatom a Pillarral, csak az, ami eljut a hírekből, honlapról, ismerősöktől. TD: Mi miatt csatlakoztál a Pillarhoz? Szakmaiság vagy a társaság

vonzott? BT: Nekünk, arra emlékszem, a legeslegelején annyi volt a cél, hogy az egyetem alatt rájöttünk, hogy nagyon jó volna az egyetemi életen kívül is foglalkozni valamilyen szakmai dologgal, de miután nem volt olyan civil szervezet vagy szakkollégium, amelyik EU-val foglalkozik, ezért kitaláltuk, hogy akkor csináljunk egy sajátot. Ebből az ötletből jött az, hogy akkor ezt a Pillar keretei között csináljuk. Tehát abszolút szakmaiak voltak az első célok, nem is gondoltuk, hogy közösség lesz belőle. Senki nem számított rá, hogy négy embernél több ebbe valaha be fog lépni, és nekünk volt a legmeglepőbb, ahogy bővült. Nyílván ennek egy része azért csak papíron volt igaz, de azért egy jelentős számú, azt hiszem 200 tag volt valamikor a 2000-es éveknek az elején. Volt egy olyan pont, amikor még voltak Pillar tagsági kártyák, persze sose volt olyan, hogy 200 ember egyszerre bejött az irodába, és akkor megbeszélést tartottunk, de 2002 és 2005 között, a csatlakozás idején ennek iszonyú húzó ereje volt. Akkor már rengeteg embert a társaság vonzott. Nem is tudom hány házasság született a Pillarból…

Tóth Dalma: Kérlek, röviden mutatkozz be!

ha közös agrárpolitikáról volt szó, akkor tényleg gyakorlati kérdéseket kellett megtanulni, amiket feltesznek a helyiek, nem az elméletet meg a tankönyvet TD: Mire emlékszel vissza legszívesebben a pillaros éveidből?

BT: Leginkább arra, amikor huszonéves egyetemistaként olyan témához értettünk félig-meddig, amivel akkor senki nem foglalkozott, és hogy ez mekkora segítség volt különböző kis településeken. Emlékszem, olyan abszurd helyzetre, amikor megérkezik három huszonéves, és elkezdi magyarázni a polgármesternek (akkor ez elérhetetlenül magas, hatalmas köztiszteletben álló személyiség volt a szemünkben), hogy mik lesznek az EU-s csatlakozás előnyei, hátrányai, milyen pályázatok lesznek. Mennyire furcsa ennek a két világnak a találkozása, és hogy ezt egyébként mennyire várta minden ember, iszonyat nyitottság volt. Tényleg a semmiből kezdtük, és amikor elmentünk az első településre, ami Cibakháza volt Jász-Nagykun-Szolnok megyében, és azt hittük, lesz egy beszélgetés a polgármesterrel, hogy mi is az, ami miatt jöttünk, de helyette ő összehívott valamilyen közgyűlést, és húsz évesen kiültetett minket a plénum elé, ott ült a fél falu, és akkor el kellett mondanunk, hogy miért jöttünk. Ilyen helyzetben egyikőnk sem volt még, hogy egy fél falu előtt elmondja, Cibakházának miért jó, ha EU-s roadshow-t fogadnak be. Hirtelen iszonyatos mélyvízbe kerültünk, mert senki más nem foglalkozott akkor még ezzel, ami ma már tényleg teljesen elképzelhetetlen. Akkor viszont ez tényleg még egy olyan terep volt, hogy fogalmuk se volt róla az embereknek, hogy mi ez az EU-s kommunikáció, hogyan kell tájékoztatni, mit kell csinálni. Huszonévesen törtük előre az őserdőt. Szó-

val a cibakházai kiültetés biztos az egyik nagy élmény volt. Meg persze az is, hogy egyébként sikeres lett, és tényleg nem gondoltuk, hogy 15 éves szülinapja lesz a szervezetnek, amit mi kezdtünk el csinálni. Arra emlékszem, hogy iszonyat pörgés volt. Éjjel pályázatírás, nappal a különböző EU-s roadshow-s programok, meg mellette nyilván az egyetem is. TD: Hogy bírtad/bírtátok ezt egyetem, munka mellett? BT: A munka ez volt. Meg nyilván egy idő után, akik olyan projektben

voltak, ez tényleg munka lett, vagy legalábbis kiegészítő. Az egyetem szerintem senkit sem terhelt le annyira. A csapat egy jelentős része a Közgáz nemzetköziről jött, simán bírtuk. Meg azt éreztük egyébként, hogy sokkal többet tanulunk belőle, gyakorlatiasabb. Tehát, ha közös agrárpolitikáról volt szó, akkor tényleg gyakorlati kérdéseket kellett megtanulni, amiket feltesznek a helyiek, nem az elméletet meg a tankönyvet. konkrét kérdéseket, hogy hogyan kaphatok földalapú támogatást, meg hogy tejkvóta van. Azt éreztük, hogy sokkal hasznosabb, mint az egyetemi óra, legalábbis az EU-s témákban. TD: Hogy látod a Pillar jelenlegi helyzetét? BT: Pár hete egy ismerősöm Facebookon átküldött egy pillaros matricát

az egyik romkocsma WC-jéből, hogy „jéé nézzem”. Miután régi logó volt, és emlékeztem, hogy mi csináltunk régen matricát, arról chateltünk utána, hogy mekkora döbbenet, hogy ez a pillaros matrica ott van a WCben nyolc éve. Aztán utána mondták a többiek, hogy nem, az van, hogy nyolc éve takarították utoljára a WC-t a romkocsmában, hanem hogy ismét iszonyatosan aktív a Pillar. Ebből is látszik, hogy Pillarhoz köze nincs a srácnak, de felismerte a matricát, és éjjel küldte át a képet. TD: Említetted, hogy nem gondoltátok volna, hogy 200 ember tagja lesz

a Pillarnak. Ezek a sikerek hogyan érintettek titeket? Könnyen feldolgoztátok, és csináltátok a dolgokat egymás után? Vagy voltak esetleg nehéz pontok, ahol nem tudtátok merre tovább?

TD: Milyen tanáccsal szolgálnál a jelenlegi tagoknak, koordinátoroknak,

igazgatónak? BT: Az a legfontosabb, hogy ez egy egyedülálló lehetőség, amivel vagy él valaki vagy nem. De ha egy ilyen szervezetnek vagy nemcsak az önkéntese, hanem valamelyik vezetője, és rengeteg energiát beleraksz, akkor bármit ki tudsz belőle hozni. Tehát azoknak, akik világéletükben az Európai Bizottságban vagy Brüsszelben akartak dolgozni, egy ugródeszkát adott. azoknak is, akik minisztériumokban szerettek volna dolgozni vagy akár EU-s pályázatokkal foglalkozni. Ez egy hihetetlen lehetőség! nyilván rengeteget kell dolgozni, de azt tudom, hogy annyi évesen, ahány évesen csináltuk, meg egyetem alatt, en-

nél jobb lehetőséged nem nagyon van, hogy ne nulláról kezd az életedet, amikor otthagyod az egyetemet. Olyan tapasztalatot szerzel, amit mások 30-31 éves korukra érnek el: akár tárgyalásokban, akár projektmenedzsmentben, akár előadói munkában, akár public speekingben, bármiben. Tanácsként azt lehet leginkább adni, amit mi nem igazán követtünk annak idején, hogy találd meg, ki veszi át a helyed, az utódodat. Nagyon fontos a tudásátadás, egyrészt segítség is, másrészt biztosítja, hogy amikor valaki kiöregszik ebből a feladatból, talál más munkát, akkor se szakadjon meg a Pillar. TD: Mit mondanál az egyetemistáknak, miért csatlakozzanak? BT: Azt látom, hogy hihetetlen előnyhöz jutnak azok, akik csinálnak

valamit egyetem mellett, és nem csak tanulnak. Látom azt, hogy tíz év alatt szakmai szempontból ki hova jutott. Ég és föld a különbség azok között, akik dolgoztak egyetem alatt, és azok között, akik mondjuk, úgy döntöttek, hogy csinálnak még egy diplomát, viszont nem vesznek részt civil szervezet munkájában, nem dolgoznak. Saját intézetemből tudom, hogy azoknál, akik hozzánk jelentkeznek fiatal pályakezdőként vagy gyakornokként, nem azt nézzük, hogy hova jártak, hanem hogy amellett mit csináltak. Olyan jelentkezőből, akinek van egy politológus diplomája vagy politológiát tanul, évente van 400. Ez a belépő szint. Azt nézzük meg, mit csinál mellette. Ha azt látjuk, hogy 26 éves, de csak azt tudja felmutatni, hogy egyetemre járt és jók a jegyei, az úgy gondolom, hogy munkahelyen és a piaci szférában nem elég. TD: Milyen érzés volt, mikor megkaptad az igazgatói kinevezésed? BT: Amikor én igazgató lettem, még nem volt egy létező struktúra, mi találtuk ki, hogy mik a pozíciók. Volt egy szervezet, aztán lettünk annyian, hogy megkívánta a struktúrát. Szóval nekem ebből a szempontból ez más volt. TD: Értek kudarcok is? BT: Biztos voltak, de ezeket gyorsabban felejti az ember. Az nyilván

BT: Szerintem nem volt az, hogy akkor hatalmas sikerként éltük meg, inkább vitt minket előre a lendület. Ezeket mindig később érzi az ember. Érzi persze akkor is, hogy mekkora, de közben azt látja, milyen a feladatok vannak, mit kell másnap csinálni, hogy rendben menjenek az ügyek. Az biztos, hogy mindig rengeteg vita volt, erre emlékszem, mindig az volt a fő vitás pont, és hajnalig ültünk kuratóriumi üléseken, hogy a Pillar Alapítvány az egy szakmai szervezet legyen, ami EU tájékoztatással foglalkozik, vagy közösségi szervezet, ami egyébként nyitott bármilyen programra. Most épp az Európai Unió a fő területe. A közösség versus szakmaiság így utólag nem egy kibékíthetetlen ellentét, de akkor ilyen hajnalig tartó vitás éjszakákat hozott. Persze mind a kettőt próbáltuk építeni, és mindenki azt a részét szerette jobban csinálni, és arra helyezte a hangsúlyt, ami hozzá közelebb állt. Engem mindig a szakmai része érdekelt. A pillarosok 80%-a valahogy a Pillar segítségével lépett tovább az életében, vagy azért, mert szakmailag tanult valamit, vagy megismert egy olyan embert, aki mellett elkezdett dolgozni, vagy rájött, milyen szakpolitikai téma érdekli. tehát rengetegen tudtak ebből profitálni, vagy mondjuk megtalálták a férjüket és összeházasodtak. Minden tekintetben voltak tök nagy sikerek.

˝ elmentünk egy autókölcsönzobe, hogy szeretnénk megkapni ingyen 15 db EU-kék színu smartot, hogy azzal menjünk körbe a városban a csatlakozás napján, és mondták, hogy ingyen nem lehet, de odaadják darabját egy forintért

benne volt, hogy iszonyatosan kezdők meg amatőrök voltunk, senki nem tanította nekünk ezeket a dolgokat. Nemcsak úgy szakmailag, hogy az Európai Unió miről szól, hanem a szervezetfejlesztést, hogyan kell szervezetet vezetni, egy projektet lemenedzselni. Ezeket a saját kárunkon tanultuk. Nem az volt, hogy voltunk, valaki elmagyarázta, nevelt minket, aztán egy idő után átvettük a pozíciót. mindennap volt valami olyan, amin kiakadtunk, de olyan kudarc biztosan nem ért, hogy amiatt sikertelennek érezném azt, amit csinált a Pillar. Ez nem működött, nem annyi ember jött el az adott rendezvényre, miért esik az eső, amikor tűzijátékot ígértünk… Rengeteg bakit elkövettünk, de szerintem pont az, hogy ez a szervezet még létezik, azt mutatja, hogy olyan hatalmas kudarcok nem voltak, amik a sikereket felülírhatták volna. De valószínűleg az összes bakit elkövettük, amit el tud követni az ember, amikor saját maga tanulja meg, hogy kell járni. TD: Hogy sikerült szponzorokat szerezni? BT: A döbbenetesen érdekes az, hogy akkoriban csomószor egyszerű volt. Most visszanézve, valami mérhetetlenül bénán megformázott szövegekkel, a semmiből elküldtünk egy levelet az IBM-nek, és adott két notebookot, hogy használjuk a rendezvényeken. Nyílván akkor borzasztóan büszkék voltunk, hogy van fejléc a papíron, és számítógéppel van írva, de utólag, sok év tapasztalat után visszanézve, nem is értem, hogy ezek hogy jöttek.

Nyílván benne volt az, hogy látták rajtunk, hogy lelkesek vagyunk, és komolyan gondoljuk. Nem a vérprofik, akik le akarják őket húzni, hanem látták, hogy itt van egy rakás egyetemista, akik biztos szeretnének valamit. Persze nem támogatott minket mindenki, akinek levelet küldtünk, de még az az 5% is csoda. Meglepő volt, hogy a semmiből jöttek támogatók. Ez azt mutatja, hogy akkoriban ilyen témákra mennyire nyitott volt a közszféra is. Kitaláltuk, hogy az EU-s csatlakozás napján, 2004. május 1-jén, mindegyikünk szeretne egy EU-kék smart kocsit bérelni, és azzal körbe-körbe menni a városban. És elmentünk egy autókölcsönzőbe, hogy szeretnénk megkapni ingyen 15 db EU-kék színű smartot, hogy azzal menjünk körbe a városban a csatlakozás napján, és mondták, hogy ingyen nem lehet, de odaadják darabját egy forintért. Döbbenetes dolgokra adtak támogatást! Bár abban az időben azzal, hogy Európai Unió, mindent el lehetett adni, mindenki nagyon támogatta az ezzel foglalkozó kezdeményezéseket. TD: Mikor érezted úgy, hogy eljön az a pont, hogy az alapítvány háttérbe

kerül és átadod a pozíciód másnak? BT: Amikor lemondtam, a legfőbb ok az volt, hogy lényegében semmi mást nem csináltam, mint ezt. Én olyan vagyok, hogy vagy nagyon csinálok valamit, vagy semennyire. Ez a „van valami feladat, de egyébként majd lesz valahogy, és egyébként minden másra is van időm”, az nálam nem működik. Ameddig csináltam, addig iszonyat mennyiségű órát töltöttem vele, és semmi másra nem volt időm, és eljött az a pont, hogy eltelt négy év, és rájöttem, hogy mást is akarok csinálni, és nem akarok hajnali háromig pályázatot írni, projektet koordinálni, vagy más pillaros anyagot csinálni. Szerettem volna, hogy legyen másra is időm, és mivel az előző négy évben nem volt, akkor azt gondoltam, hogy van egy pont, és ezt nem tudom úgy lezárni, hogy kicsit kevésbé aktívan csinálom az igazgatóságot, és akkor minden másra lesz időm, tehát vagy teljesen csinálom, vagy semennyire, és így jött az, hogy lemondtam. Utánam vette át az Ibránszki Tibi az igazgatói pozíciót.

Pillartól a pályázatok világáig Fábián-Seremetyev Márk, az első belföldi koordinátor

Szabó Diána: Kérlek, mesélj magadról! Hogy kerültél a Pillarhoz? Fábián-Seremetyev Márk: Fábián-Seremetyev Márk vagyok. Jelenleg pályázatíró céget vezetek, ami EU-s pályázatok írásával és projektmenedzsmenttel foglalkozik. Gyakorlatilag a Pillarnak köszönhetem, hogy az EU-val kezdtem el foglalkozni. Ez 2002 nyarára vezethető vissza, akkor keresett meg Boros Tamás, hogy van egy ifjúsági szervezet, a Pillar Alapítvány, amivel tartanak egy lakossági tájékoztatásra irányuló projektet Kelet-Magyarországon, és ehhez keresnek lelkes fiatalokat. Még arra is emlékszem, hogy nagyon közel laktunk egymáshoz Tonóval, és a buszmegállóban volt a találkozó, ahol megbeszéltük, hogy akkor lenne-e kedvem ebben részt venni, amire én igent mondtam. Én annyiban lógtam ki a csapatból, hogy a legtöbb tag, a „mag” Corvinusos volt, én pedig Tonót a középiskolából ismertem még. Nekem viszont nagyon hiányzott az EU-s háttértudás, amit a többiek tanultak a Corvinuson, így fel kellett zárkóznom, hogy ez az egész pillaros rendezvénysorozat (amit mi roadshow-nak hívtunk) szakmailag megfelelően működjön. Ennek érdekében Hévízen volt az első képzés, ahol az EU-ról és kommunikációs technikákról tartottak képzést. Erre 3-4 napunk volt ott, hogy kialakuljon ez a csapat. Utána elkezdtük a programokat és a rendezvényt összeállítani. Kicsit visszatérve arra, hogy mivel is foglalkozom és miért: ezen a roadshow-n különböző

sátrak voltak különböző célcsoportoknak a standoláskor és én azt a feladatot kaptam, hogy jobban ássam bele magamat a mezőgazdaság témakörébe, ami egyébként már korábban is érdekelt. Ez annyira sikerült, hogy utána kifejezetten mezőgazdasági témájú projektekkel kezdtünk el foglalkozni a Pillar mellett egy önálló cégben, és ebből a cégből alakult ki szép lassan az, amit most vezetek. SzD: Miért csatlakoztál a Pillarhoz? F-SM: Tetszettek a programok és jó elfoglaltságnak gondoltam, ezért kíváncsi voltam rá. Nem csak a szakmaiság volt az elsődleges szempont, hanem, hogy tök jó a közösség és egyfajta szórakozás. Nekem főleg a társaság volt a húzóerő. SzD: Mire emlékszel vissza legszívesebben a Pillaros éveidből? F-SM: Egyrészt a rendezvényekre, mert ott nagyon sokféle emberrel és élethelyzettel találkoztunk 20-22 évesen. Mindig nagyon jó hangulatban zajlottak ezek az események és rengeteg tapasztalatot szereztünk. Másik nagy élmény az volt, amikor kitaláltuk, hogy milyen jó lenne ezeket az ismereteket elvinni középiskolákba is. Erre kitaláltunk egy fél éves rendezvénysorozatot 100 iskola részvételével, 2006-ban. Ez volt az akkori EUtanóra. Én vezényeltem ezt a programsorozatot és nagyon jó tapasztalat volt a megszervezése. Támogatókat szedtünk össze, minisztériumokba jártunk, meg kellett értetni az emberekkel, hogy ez miért fontos. Össze kellett szedni a csapatot és lelkesíteni őket, hogy ez egy

SzD: És hogy látod jelenleg a Pillar helyzetét? F-SM: Én azt látom, hogy az elmúlt 1-2 évben újra jól pörög a Pillar.

Nagyon sok program van, sok önkéntes csatlakozott. Napi szinten nem látok bele, de azért heti szinten hallom az infókat, hogy mi, hogy van, mivel az Asesor Consulting irodájában vannak a Pillar gyűlések, így azért belelátok az alapítvány életébe. Ezek alapján azt látom, hogy a mostani fiatalok érdeklődőek a Pillar iránt és aktívak. Pár évvel ezelőtt egyfajta „leülés” látszott, én úgy láttam, hogy akkor az EUvonal volt erősebb és az tartotta a Pillart. Akkor kicsi volt az aktív „mag”. Jelenleg folyamatos koordinátori találkozók vannak, ez természetesen a jelenlegi tagoknak és vezetőségnek is köszönhető. SzD: Milyen tanáccsal szolgálnál a jelenlegi tagoknak, koordinátoroknak,

igazgatónak? F-SM: Én belföldi koordinátorként vettem részt korábban az Alapítvány munkájában, ezért főként a koordinátoroknak mondanék pár tanácsot: egyrészt a lelkesedés az nagyon fontos. Másrészt a kitartás. Ha valami nem úgy sikerül elsőre, ahogy azt az ember elképzeli, akkor nem szabad feladni, hanem mindig azon kell gondolkozni, hogy a programok, hogyan legyenek jók, színvonalasak és élvezhetők, természetesen a tagok számára is. Akik koordinátorok, azoknak látniuk kell azt, hogy a Pillar egy nagyon jó kapcsolódási pont és lehetőség, így a jövőre nézve is hasznos, jó kapcsolatokat lehet kiépíteni, valamint el lehet dönteni egy ilyen civil

szervezet segítségével, hogy tényleg ez az a terület, ami érdekli az embert vagy inkább valami más. Ami még fontos tanács, az az „utódnevelés” és hogy át tudd majd később adni a tudásodat, tapasztalatodat valakinek. SzD: Ha valamit másképpen csináltál volna a Pillarban, mi lenne az? F-SM: A rendezvény előtti estéken mindig csak én, vagy csak páran fénymásoltunk vagy lamináltunk. Nem hittük el, hogy van egy 200 fős tagság, de mindig mi szívunk ezzel még akár éjfélkor is. Egyszer elvittük Danit vásárolni a Tescoba, ami egy éjjeli 2-ig tartó bevásárló körút volt. Akkor vettük a celluxokat, színespapírokat, ollókat a másnapi eseményre. Akkor úgy éreztük, hogy mindig csak ránk maradnak ezek a feladatok, persze ez is inkább csak egy vicces momentum. SzD: A te aktív pillaros éveid alatt nagyon megnőtt a szervezet taglétszáma. Mit gondolsz, előny vagy hátrány volt a 200 tag? F-SM: Sokszor volt az a feladatom belföldi koordinátorként egy-egy programnál, hogy a csapatot összerántsam. Az látható volt, hogy voltak olyanok, akik kifejezetten a szakmaiság miatt vettek részt a Pillarban, de voltak, akik csak a buli, szórakozás és a társaság miatt. Ezért nagyon sokszor volt az, hogy úgy kellett összeszedegetni az embereket, hogy jöjjenek csinálni a feladatot. Viszont abban, hogy hány fős legyen a tagság, nem vettem részt, mivel nem voltam kuratóriumi tag. Nekem az volt a feladatom, hogy a programok jól sikerüljenek, és olyan minőségűek legyenek, hogy az emberek szívesen vegyenek rajta részt. SzD: Milyen volt a közösség? F-SM: Volt egy Európa-klub, volt klubelnök, akinek feladata volt, hogy

közösségi programokat csináljon általában valamilyen tematika mellett, amik mindig jól sikerültek. A legjobb közösségépítő talán az volt, amikor Cibakházán volt a roadshow és mindenki a tornateremben aludt. Arra ébredtünk, hogy nagyon hideg volt, aztán kiderült, hogy hiányzik a tornaterem fala.

működőképes dolog. Reggel felkeltünk, felültünk a vonatra, odaértünk az adott településre, ott meg kellett keresni az iskolát, ahol kvázi erre készültek egész nap. A diákok egy részét még érdekelte is, hogy jönnek valakik, csinálnak valamit, másik része pedig annak örült, hogy nem írnak aznap dolgozatot és nem kell tanulni. Ezek a sulik általában szakközépiskolák vagy szakmunkásképzők voltak. Megtartottuk az órát, utána mindig nagy szeretettel vártak minket a menzára ebédelni, délután pedig jöttünk vissza Budapestre.

elvárás volt, hogy meg tudjam fogalmazni, hogy a következo˝ 1-2 éven belül mit szeretnék elérni az Alapítványon belül ezzel a szereppel

nak nagy problémának. Az, hogy az Alapítvány még most is működik és a programok akkoriban is sikeresek voltak, azt mutatja szerintem, hogy ez egy működőképes dolog volt. SzD: Hogy sikerült szponzorokat szerezni?

Nekem például sok barátom csatlakozott úgy, hogy részt vettem az első eseményeken és utána elmondtam, hogy milyen jó a szervezet és mekkora élmény volt, és sokan ennek hatására csatlakoztak. SzD: Milyen érzés volt, amikor kiválasztottak a pozícióra?

F-SM: A belföldi koordinátor szerepre jelentkezni kellett. Ki kellett tölteni egy jelentkezési lapot (miért jelentkezel, miért tartod magad alkalmasnak erre, mit szeretnél megvalósítani). Pont nem régen olvastam vissza a jelentkezési lapot. Bár akkoriban más jelentkező erre a pozícióra nem nagyon volt, de az elvárás volt, hogy meg tudjam fogalmazni, hogy a következő 1-2 éven belül mit szeretnék elérni az Alapítványon belül ezzel a szereppel, de egyébként nagyon örültem neki. Kaptunk névjegykártyát, ezzel mehettem különböző minisztériumokba tárgyalni, szervezkedni.

F-SM: A minisztérium vagy a közszféra például azért is támogatott minket, mert látták, hogy egyrészt el tudjuk vinni az anyagaikat, másrészt az ő előadásaiknak is tudtunk keretet biztosítani. A for profit szféra pedig szerintem azért, mert a az EU-s csatlakozás körüli években jártunk, szóval nagyon aktuális és felkapott volt a témánk, nekik pedig volt arra keretük, hogy egy olyan civil szervezet támogassanak, akik ilyen jó programokkal tudtak előállni. Ez a pénz pont elég volt arra, hogy az adott helyszínen legyen sátrunk, hangosítás, emberek. SzD: Mikor és miért jött el az a pont, hogy nem

SzD: Sikerült megvalósítani, amiket akkor elvártál? F-SM: Annyiban előnyöm volt, hogy tudtam előre, hogy milyen programok várnak ránk az évben, valamint tudtam, hogy a minisztériumok milyen jellegű programokra adnak támogatást, így azt is tudtam, mikben kell gondolkodni. Ekkor sok szponzort is gyűjtöttünk, aktív támogatónk volt pl. a Cora. Szóval igen, elmondhatom, hogy sikerült megvalósítani őket. SzD: Értek kudarcok a tagságod alatt? F-SM: Nagyon nagy kudarca nem emlékszem. Persze, olyan volt, hogy

mondjuk a képzéseken valaki összeveszett valakivel, utána pedig hajnalig tartó lelkizésekben vettünk részt. Ezek utólag már persze nem számíta-

jelentkeztél újra pozícióra a Pillarban? F-SM: A cég jobban kezdett pörögni, így több energiát kellett belefektetni, ezért azzal kellett inkább foglalkoznom. Az utódnevelés megvalósult nálam, szóval, amikor lejárt a koordinátori kinevezésem, akkor már volt, akinek át tudtam adni a helyemet. Az EUvonalnál még kicsit besegítettem, mint tanácsadó, de végül onnan is eljöttem. A munka volt a fő indok igazából, miután végeztem az egyetemen és elkezdtem dolgozni.

„Idorol-idore ˝ ˝ ˝ ˝ cserélodnek a tagok és ez mindig új lendületet és irányokat ad” Szabó Csilla, a Pillar lelke

Szabó Diána: Kérlek, röviden mutatkozz be! Szabó Csilla: Szabó Csilla vagyok, 2002 óta a

Pillar tagja. A Corvinuson végeztem nemzetközi tanulmányok szakon. Utána, amikor elkezdtem dolgozni, 7 évig munkálkodtam az Erasmus+ ifjúság területén, ezen belül is a nemzetközi fejlesztés részen. 3 éve pedig minden más, ami szintén Erasmus+, csak nem az ifjúság területen. Főleg az Europass portfólióval foglalkozom. SzD: Hogyan kerültél régen a Pillarhoz? SzCs: Egy csoporttársam, akivel nagyon

jóban vagyunk, megkeresett, hogy lesz az ún. roadshow-zás meg különféle programok, és hogy menjek. Én pedig mentem. Nagyon sok csoporttársam, barátom részt vett benne, ezért úgy gondoltam, hogy nagyon jó közös időtöltés a sulin túl. Együtt lehettünk, utazhattunk, kitalálhattunk új dolgokat, amiket a nulláról építettünk fel és valósítottunk meg az ötlettől egészen a beszámolókig. 2002 volt, tehát még az EU-s csatlakozás előtt jártunk, és nagyon még nem is tudták az emberek, hogy mi ez az egész. Nagyon rossz volt az EU-s tájékoztatókampány kormányzati szinten, nem is tudták meg belőle az emberek, hogy mit hoz a csatlakozás valójában. Egyébként részben a társaság, részben a szakmaiság miatt csatlakoztam. A suli miatt is releváns volt, de az iskolában nem tanítottak aktualitásokat. Jó volt azt is látni, hogy közösen létrehozhattunk valami olyat, ami másoknak is hasznos.

SzD: Mire emlékszel vissza legszívesebben a pillaros éveidből? Sz.Cs.: Vannak vicces szituációhoz kötődő emlékek, de leginkább azokra az emberekre emlékszem vissza a legszívesebben, akikkel együtt dolgozhattam, és így nagyon sok tehetséges és okos embert ismerhettem meg a 13 év alatt. Nagyon sok váratlan szitu is volt, pl. amikor téves címre írsz e-mailt, olyannak, akinek nagyon nem akartad, és akkor abból milyen galiba lesz, és hogyan lehet megoldani. Szívesen emlékszem vissza az EUvonalas éveimre is, például amikor az irodában a forgószékekkel gurultunk és versenyeztünk. 2004-ben, a csatlakozás előtt, a Külügyminisztériumnak csináltunk tájékoztatókampányt, ahova bérelt autókkal mentünk, amik ugyanúgy néztek ki és követték egymást a sorban. A frissebb élmények közül: mindig is voltak hullámvölgyek és hegyek a Pillar életében. Ezt, hogy mennyire megy vagy nem megy, sokan sokféleképpen élték meg, de én sosem éltem meg kudarcként. Nagyon izgalmas volt látni a sok év alatt azt a folyamatot, hogy időrőlidőre cserélődnek a tagok és ez mindig új lendületet és irányokat ad. Persze vannak, akik benne maradnak és később is támogatják, de nagyon jó ez a ciklikusság is. Nincs egy konstans elvárás, hogy nagyon jól kell működnie az Alapítványnak, hiszen én is láttam már jobban és rosszabbul is, de mindig tovább lehet lendülni. Ezen kívül nagyon sok tapasztalatot adott a Pillar, pl. hogy hogyan kell más emberekkel vagy csapatban együttműködni, vagy kényes szituációkat megoldani adott esetben. SzD: Hogy látod jelenleg a Pillar helyzetét? SzCs: Megint egy felívelő típusú periódust látok. Új emberek vonódnak

be és egyre jobban nyitjuk ki a tereket. Nagyon sok program van, nagyon sok tehetséges fiatallal. Mindig van az a dilemma, hogy a program vagy az emberek vannak előbb. Tehát kitalál pár ember egy nagy programot, majd utána keresünk hozzá még sok embert, vagy előbb legyen meg a nagy létszám, és ahhoz találjunk ki valami programot.

SzD: Milyen tanáccsal szolgálnál a jelenlegi tagoknak, koordinátoroknak,

igazgatónak? SzCs: Nekem mondhatni hivatást adott az Alapítvány. Jelentősen befolyásolta azt az egyetem alatt, hogy ma mivel foglalkozom. A mai napig azt gondolom, hogy nem döntöttem rosszul, hiszen nagyon élvezem és szeretem azt, amit csinálok. 13 év van mögöttem az Alapítványnál, szóval a tapasztalatom is megvan, és sokkal széleskörűbben tudok mozogni eb-

ben a közegben, mintha csak frissen végzett egyetemistaként bementem volna egy munkahelyre és ott kezdtem volna elsajátítani mindent. Úgyhogy a friss tagoknak és azoknak, akik most csatlakoznak, arra szeretném felhívni a figyelmét, hogy érdemes megkeresni azt a részt, ami őket érdekli, és amivel foglalkozni szeretnének. Ez egy adok-kapok játék: sokat ki lehet belőle venni, azonban nekik is nagyon sokat kell beleadni. Nem mindig jó pl. a standolásra a cuccokat cipelni, de sokszor nagyon érdekes beszélgetésekbe lehet bonyolódni egy-egy standolás során. Sosem lehet tudni, miből mi lesz, ezeket meg kell tapasztalni és persze élni minden lehetőséggel. Ha valaki koordinátori pozícióra pályázik, az már kicsit több felelősség, és érdemes tudni, hogy a jövőben milyen irányba szeretne továbbtanulni, szakmai gyakorlatot végezni vagy dolgozni, és akkor ahhoz kapcsolódóan pályázni, hiszen ez nagyon sokat számít egy önéletrajzban. Persze ez nagyon sok idő, energia és munka. Amire az elmúlt 13 évben jobban oda kellett volna figyelni az az, hogy ne csak az aktuális projektekben éljünk, hanem a jövő nemzedékének is hagyjunk valamit. Ezen folyamatosan dolgozunk. Arra kell gondolni, hogy az igazgató azért dolgozik, hogy mondjuk 5 év múlva is legyen Pillar. Akik tagjai az Alapítványnak, fontos, hogy szívesen tegyék, amit csinálnak, és nekik okozzon örömet és jóérzést, hogy ezzel foglalkozhatnak. Ha ez nincs meg, akkor utána kell járni, hogy miért nincs meg. Itt közösségről beszélünk, és ez szerintem nagyon jó, hogy olyan emberekkel vagyunk körülvéve, akik hasonlóan gondolkodnak vagy tudunk beszélgetni az adott témában, és fontos, hogy van hova és kihez fordulni, tehát összességében a közösség integráló ereje. Valamint ez egy nagyon jó lehetőség a „network” építésre.

Erre 13 éve nem tudom a választ, de ez kéz a kézben jár. Egyébként én szeretnék fiúkat a Pillarba. Amikor csatlakoztam, akkor még a fiúk voltak többségben. Most a lányok vannak többen, és szerintem a fiúk a hiányzó elem. Persze ennek előnye is van, pl. más szervezetek tagjai és egyéb „külsősök” mondták, hogy a pillaros lányok mindig nagyon szemrevalóak. De azért én a fiúkat pozitív diszkriminációban részesítem tagfelvételkor. Persze ez inkább csak a viccelődés része. Mindig az adott generáció építi fel a szervezetet. Az emberek mindig úgy csatlakoznak, hogy mennyi mindent lehet itt csinálni és kapni, pedig ha kívülről ránézek az egészre, mindig a tagok hozzák be inkább ezeket az elemeket. Tehát a szervezet az inkább egy keret, amit a tagok töltenek meg. Mindenki tud rajta változtatni, hozzáadni, beleszólni. Nagyon nyitottak vagyunk az új ötletekre és ez mindig is így volt. Ehhez mi szívesen adunk támogatást és keretet. Vannak olyan elemek (képviselet, ügyfélszolgálat), amik konstansak és mindig jelen voltak az Alapítvány életében. Tehát szerintem ez is nagyon jó, hogy vannak állandó dolgok a Pillarban. A csatlakozás előtt könnyebb volt ezt az EU-témát „eladni”, mivel akkor még nem nagyon volt információ és szükség volt rá. Utána volt egy kis hullámvölgy a téma érdekeltségét illetően, de most megint felfelé ívelünk. Kb. 8 éve voltak olyan terveink, hogy egyszer politikai pártot alapítunk, de odáig még nem jutottunk el. Bár én ezt nem zárnám ki sohasem. Leginkább azt szeretném látni, hogy a 30. szülinapját ünnepli a Pillar, és akkor is felkér valaki interjúra.

Nagyon nyitottak vagyunk az új ötletekre és ez mindig is így volt

SzD: Mit mondanál az egyetemistáknak, miért csatlakozzanak a Pillarhoz? SzCs: Két dolgot emelnék ki: egyrészt, amit én elmondanék nekik, az sze-

csapódunk se jobbra, se balra. De voltak helyzetek, amikor alapdolgok mellett jobban ki kellett volna állnunk, ezzel kapcsolatban van egy kis hiányérzetem (pl. volt az uniós zászló égetése a Képviselet előtt pár éve, el tudtam volna képzelni, hogy akkor odaállunk, és ezt elítéljük, bár ez annyira nem kapott nagy nyilvánosságot).

rintem mostanság nem feltétlenül érdekeli őket. Gondolok itt a „befektetés a jövődbe”, „csatlakozz, mert 5 év múlva sokat fog neked számítani” szintű dolgokra. A tagtoborzáskor is ezen kell dolgozni, hogy egy kicsit más, instantabb élményt adjunk nekik. Viszont itt olyan típusú dolgokat is el lehet sajátítani, amiket sajnos az egyetemeken nem (pl. készségfejlesztés). A Pillarba egyébként eddig mindig nagyon tehetséges és érdekes emberek kerültek be, és ez nagyon izgalmas szerintem, hogy ilyen emberekkel találkozhatsz és töltheted az idődet. Meg a „próbáld ki magad” szempontjából is érdemes csatlakozni. Gondolkodj, legyen ötleted, próbáld ki, hogyha pedig elakadsz, akkor a szervezettől úgy is kapsz egy lökést és segítséget. Ezeknek a dolgoknak általában tök jó eredménye lesz, és az ember büszke lehet arra, amit csinált.

SzCs: Én nagyon szerettem az EUvonalat és annak különböző formáit. Az EUtanórák pedig megtanítottak váratlan szituációk kezelésére, és hogy, hogyan beszéljünk a középiskolásokkal úgy az EU-ról, hogy érdekelje is őket, úgy hogy azt is nagyon szerettem. A 2004 előtti roadshow-k is nagyon jók voltak, bár ez inkább már a nosztalgia miatt is. Sokkal másabb egyetemistaként pillarozni meg utána, később benne lenni, de örömmel vagyok részese a mai napig is.

SzD: A te életedhez mennyiben járult hozzá a Pillar?

SzD: Mi volt a legnagyobb sikerélményed a Pillarban?

SzCs: A legfontosabb, hogy hivatást adott, ahogy már mondtam. Ezen

SzCs: Azt tekintem a legnagyobb élménynek, hogy olyan sokféle emberrel dolgozhattam együtt és olyan sok pozitív vagy éppen kényes szituációt éltünk át, hogy nagyon sok mindent tanultam belőlük. Magát az egész folyamatot tekintem egy nagy sikerélménynek, hogy ebben benne lehettem, kezelhettem és tanulhattam belőle. A mai fejemmel már lehet, máshogy cselekedtem volna, de ahhoz, hogy ezt így gondoljam, át kellett élnem, és örülök, hogy ezt ezekkel az emberekkel és a Pillarral élhettem át.

kívül nagyon sok barátot, ismerőst, élményt és tapasztalatot. Rengeteget utaztam a Pillarral, ekkor kezdett el a nemzetközi terület érdekelni. De pl. a kreatív problémamegoldásom legnagyobb fejlesztője a Pillar volt. SzD: Ha valamit másképpen csinálnál a Pillarban, mi lenne az? SzCs: Az elejétől fogva elkezdenék rendszereket kialakítani, sajnos az

akkori fejemmel még nem volt meg ez a rendszerszemléletem. Ahhoz kellett az a pár év, hogy az utóbbi 5 évben ilyen rendszereket hozzak a Pillarba (pénzügyek, beszámolók területén; legyenek rendszerezve pl. a 2007-2008 közötti pályázati anyagok; fotókat gyűjteni kellett volna folyamatosan a tagoktól; e-mail címlista stb.) Ezek most nagyon egyszerűsítenék az életünket a Pillarban. Vannak bizonyos helyzetek, amikben utólag bátrabbnak kellett volna lennem. A szervezetben az egy erős elv, hogy nem politizálunk, és teret adunk annak, hogy a különböző politikai irányzatok és a különböző vélemények bemutatkozhassanak. Nem

SzD: Melyik a kedvenc Pillaros projekted?

SzD: Van még egyéb gondolat, amit szívesen megosztanál velünk? SzCs: Nagyon jó 15 év volt, jó lenne még 15 év. Jó lenne, ha a 30.

szülinapot is együtt ünnepelhetnénk. Én lényegében a Pillarral nőttem fel és nagyon sok barátot köszönhetek neki.

Az EVS-szel kinyílik a világ Milutinovits László, alumni tag

Tóth Dalma: Kérlek, mesélj magadról egy kicsit!

TD: Inkább a közösség vonzott vagy a szakmaiság?

Milutinovits László: Milutinovits László vagyok, és most már jó 13

ML: Nem tudom, hogy ezt így külön lehet-e választani. Alapvetően elsősorban azt hiszem, szerettem volna élni ezekkel az Európai Unió által nyújtott lehetőségekkel. Ez az eredeti háttér, aztán, nyilván, ahogy jobban megismertem a Pillart, a szakmaiság is egyre vonzóbbá vált benne, végülis a tanulmányaimtól kicsit eltérő területeken fejleszthettem magamat. Az európai uniós oktatásban is részt vettem, azt hiszem Rousseauprojektnek hívták azt, amikor EU-s területeken képeztek minket, ami nagyon izgalmas meg hasznos volt. Meg hát persze az, hogy kipróbálhattam magamat a szervezési feladatokban, szóval ebből a szempontból inkább talán a szakmaiság és a fejlődés, de hát ugye nyilvánvalóan a közösség az meg jött ezzel együtt.

éve, hogy a Pillarral kapcsolatba kerültem, és azt hiszem, azok közé tartozom, akik kicsit bele is ragadtak ebbe az ifjúsági munkába. Ugyanis én amióta belecsöppentem ebbe ifjúsági cseréken meg egyebeken keresztül 2002 környékén, azóta gyakorlatilag európai uniós projektekkel foglalkozom. Most többféle projekten dolgozom képzőként, oktatási szakemberként, a Pillarral is nagyon sokat, illetve ezen kívül más projektekkel, főleg roma fiatalok integrációjával, bevonásával foglalkozom, illetve tartok más nemzetközi képzéseket is, itthon, külföldön. Jelenleg Bulgáriában dolgozom elég sokat az Európai Tanács egyik projektjén, ahol ifjúsági munkásokat és roma mediátorokat képzünk, képzőként pedig oktatási projekteken dolgozom mostanában.

TD: Mire emlékszel vissza legszívesebben a pillaros éveidből?

TD: Hogyan kerültél kapcsolatba a Pillarral?

ML: Nekem a legizgalmasabb mindenképpen az volt, amikor 2006-ban én

ML: Annak idején úgy kerültem velük kapcsolatba, hogy a Csilláékat (Szabó Csilla) már korábbról ismertem, még a gimnáziumból, és tudtam, hogy valamilyen EU-s projektekkel, egy alapítvánnyal vagy valami ilyesmivel foglalkoznak. Akkoriban én szerveztem már ilyen ifjúsági cseréket, de inkább minket hívtak külföldről 2001-2002 körül. Ugye akkor ez még eléggé kialakulófélben volt, hiszen Magyarország még nem is volt EU-tag, és inkább csak eseti alapon lehetett ebbe belecsöppenni, úgy hogy a külföldi szervezetek szerveztek cseréket, amikre a keleti végekről is hívtak fiatalokat. Viszont nekem ehhez nem volt szervezeti hátterem. Nagyon áttételesen volt kapcsolatom egy egyesülettel, de igazából nem volt semmilyen valódi kontrollunk fölötte, az eredeti alapítói nem is akarták, hogy ez a mi kezünkben aktív maradjon. Szóval ezért kellett keresni valakit, aki küldő szervezet lehetett ifjúsági cserékre, akkor kerestem meg a Csilláékat, és gyakorlatilag ezen keresztül csöppentem bele. Azután rövidesen én is aktív lettem a Pillar más tevékenységeiben is.

koordináltam a Szigeten a Pillar sátrát. Nagyon röviddel az EU-s csatlakozás után ez a nyári fesztiválozás egy hatalmas projekt volt. Egy házméretű EU-s gömbsátorral, amit egy minisztérium is támogatott, a projekt egész nyáron, több fesztiválon át működött. Mindegyik helyszínnek volt egy helyi koordinátora, viszont volt egy vezető koordinátorunk is. A szigetes sátrat az akkori barátnőmmel együtt koordináltuk, ami azért nagy munka volt, a Szigeten végig kint kellett lenni: „nappal munka, este buli” típusú dolog volt. Rengeteg programunk is volt a sátron belül, beszélgetésre hívtunk vendégeket: rock zenészeket meg a Szigeten fellépő zenészeket például az EU-ból, híres magyar zenészeket, mint pl.: a Heaven Street Seven énekesét – nagyon izgalmas volt ilyeneket csinálni. Meg hát ott azért tizenegynéhány önkéntes minimum volt naponta, de inkább több, mert annyiféle programot kellett egyszerre biztosítani, és meg kellett szervezni, ki, hol eszik, és alkudoznom kellett a helyi virsli árusokkal, hogy a Pillarosoknak adjanak akciós csomagot. Ez így vicces volt nagyon. Szóval ez az, ami a Pillar kapcsán a közösségi-szakmai munkából legjobban megmaradt.

TD: Voltak mélypontok, problémák a szervezetben?

TD: Hogy látod a Pillar jelenlegi helyzetét? Milyen fejlődési pontokat látsz?

ML: Nagyon intenzív, problematikus dologra nem tudnék visszaemlékez-

ML: Én főleg azt látom, hogy nagyon jól van felépítve, és tetszik, hogy

ni, de hát lehet, hogy pont azért, mert eleve ott volt ez a közösség meg ez a csoporterő mögötte. Például ha a szigetes, fesztiválos szervezkedést nézzük, akkor tényleg azóta is úgy emlékszem a Melindára, aki akkor főkoordinátorként levezényelte az egész nyári projektet, hogy az egyik legjobb főnököm volt. De az összes többi emberrel is nagyon jó volt együtt dolgozni: egyszerűen annyira jó kis csapat volt, hogy nagyon gördülékenyen ment az egész. Nem is tudok olyanra visszaemlékezni, hogy valami nagyon nem ment volna. Voltak olyan apróságok, hogy mennyit kellett várni valakire kint, a Sziget előtt, hogy a jegyét átvegye, de igazából komolyabb dologra nem tudnék visszaemlékezni. Ugyanilyen jó élményem például az, hogy a Pillar volt a küldő szervezetem, amikor EVS-re mentem, az Európai Önkéntes Szolgálatra. Akkor annyi támogatást kaptam Csillától, aki a mentorom volt, ő felelt a projektért, hogy kiküldjenek engem Szerbiába, meg a Márktól (FábiánSeremetyev Márk) is, hogy igazából valószínűleg ezért is működött nagyon jól a projekt.

mindenki önkéntes alapon van bevonva. Végülis az egész szervezet arra épül, hogy önkéntes részvételt vár el a tagoktól, ami nyilván kihívás is, hogy ezt fenntarthatóvá tegyük, hogy milyen az állandó fluktuáció benne stb. De ez adja az arculatát meg a dinamikáját a szervezetnek. Az megint más kérdés, hogy rengeteg új kihívás van az Unió előtt is, meg egy csomó olyan érték a mai világban, ami megkérdőjeleződik, de aminek az erősítése végülis a Pillar munkája is. Szerintem az is nagyon fontos, hogy lássuk, hogy merre megy a világ körülöttünk, és hogy erre hogy tud a Pillar reagálni, és hogy tudunk, mondjuk a korábbi EU-s kommunikációnál többet vagy mást adni, hogy az emberekhez ez közel kerüljön. Ugye azért 10 évvel ezelőtt nagyon könnyű volt kommunikálni, hogy „itt az EU, ezt hozza nektek és húú de jó nekünk, meg értékek, meg minden…”. Azóta egy csomó dolog megkérdőjeleződött, különösen magyarországi viszonylatban, maga Magyarország viszonya az EU-hoz is. Persze ez nem csak Magyarországon van így, hanem egy csomó más országban. Az alapértékek megkérdőjeleződése nagy kihívás a Pillarnak, most az a feladatunk, hogy ebben továbblépjünk. Az a „hurrá,” optimista háttér, amiben annak idején elindultunk, jelentősen megváltozott. Szóval kihívások biztos vannak az Alapítvány előtt, de én úgy látom, hogy van annyi potenciál a csapatban, hogy azért legyen tovább, előre.

TD: Mi volt a legnagyobb siker, amit úgy gondolod, hogy elértetek, azóta

elért a Pillar? Amit mondjuk fordulópontnak tekintesz. ML: Sok ilyen volt, mert önmagában az, hogy a Pillar még most is aktívan és sikeresen működik, szerintem egy nagy dolog. Nyilvánvalóan tudjuk, hogy ez az egész nem működik azért annyira egyszerűen. Az, hogy főleg önkéntes munkára épül és működik a Pillar, az egy nagy dolog. Az utóbbi években aktívabban benne vagyok a Pillar munkájában, és nekem mondjuk nagy siker az, hogy a norvégos projekttől, amit nyertünk,

TD: Szerinted mennyire lehetséges napjainkban az EU-s értékek hatékony

átadása az átlag polgároknak? Esetleg van valami ötleted hogyan lehetne ezt hatékonyabban megvalósítani? ML: Hát ehhez külön ötletelés kellene. Amúgy tök szívesen leülnék

bekerült kicsit a Pillar munkájába a hátrányosabb helyzetű fiatalokkal folytatott munka. Számomra ez egy nagy lépés előre, de nyilván ez azért is van, mert ez a szakterületem, és örülök, hogy kicsit ebbe az irányba is tesz lépéseket az Alapítvány.

egyszer a többiekkel, akár a nagyobb agyakkal is a Pillarból, hogy kicsit gondolkozzunk ezen, hogy merre tovább. Nyilván a „spanyolviaszt” én sem tudom feltalálni: a közösségteremtés és a közösség elérése az, ami a kulcs még mindig. Persze nehézkes ebben a városi közegben, ahol mi is élünk meg dolgozik a Pillar, elérni az embereket. Ezekben a „nyilvános esemény és lufit osztogatunk” típusú dolgokban én kevésbé hiszek, lehet, hogy azért, mert én nagyon a képzési irányba mentem el. Kellenek ezek, de egy picit felületesek. Szerintem úgy lehet valódi változásokat elérni, hogyha több energiát fektetünk a dologba képzéseken, önkéntes munkán keresztül. Ha valaki el tud jutni külföldre, az észrevétlenül alakítja az értékrendjét, gondolkodását, és hosszútávon valószínűleg nagyobb hatással van rá, mintha kitöltetünk vele egy kérdőívet. TD: Van olyan, amit másként csináltál volna anno? ML: Én mindenképpen tovább maradtam volna EVS-en, hogyha tehettem

volna. A fél év nagyon rövid volt, de akkor ez volt a lehetőség. Azóta is mindenkinek ajánlom, hogy ha tud, akkor menjen legalább 10 hónapra. Amúgy, ami mindig kérdés volt a Pillarnál, hogy van-e irodánk vagy nincs-e. Azért az nyilvánvalóan nagyon jó lenne, hogyha lenne valamiféle bázisa a Pillarnak fizikailag is. Annak persze megvannak az okai, hogy miért nincs egy állandó fizikai hely, ahol létezünk. TD: Mit üzennél az egyetemistáknak, miért csatlakozzanak az Alapítvány-

hoz? ML: Azoknak, akik érdeklődnek általában az Európai Unió iránt, ez egy olyan közeg, ahol szinte észrevétlenül tanulhatnak meg rengeteg dolgot az Unióról. Akik szeretnek szervezkedni, aktívnak lenni, azoknak ez arra is egy izgalmas terület, hogy kipróbálják magukat kisebb projektek menedzsmentjében, ami szintén kicsit észrevétlenül történik. Például belecsöppensz egy ifjúsági csere szervezésébe külföldön. Akkor lehet, hogy elsősorban azt látod, hogy „húú külföldre fogok menni”, aztán közben kipróbálhatod magadat abban is, hogy ezt hogy lehet lemenedzselni, és így észrevétlenül belecsöppensz abba, milyen nemzetközi kapcsolatokat fenntartani és menedzselni. Emellett nyilvánvalóan vannak az egyénibb lehetőségek, például a Pillaron keresztül ki lehet jutni hosszabb időre is külföldre az Európai Önkéntes Szolgálat keretében, ami szerintem messze az egyik legjobb lehetőség, amit most az Európai Unió ajánl a fiataloknak.

TD: Van esetleg még valami olyan pillaros élmé-

nyed, amit szívesen megosztanál velünk? ML: Nagyon izgalmas volt, amikor az Európai Önkéntes Szolgálatra készültem, és még egy előkészítő találkozóra is kimentünk. Akkor még nehezebb volt Szerbiában fogadó helyet találni, és arra is lehetett pályázni, hogy előkészítő találkozóra kimenjünk megismerni azt a szervezetet, ahova majd dolgozni megyek. Erre Csillával, Márkkal meg a Fodor Tomival mentünk ki Belgrádba. Nagyon nagy élmény volt a közös utazás, a találkozás ezzel a civil szervezettel. És egészen elképesztő, hogy milyen poszt-kommunista kocsmában kötöttünk ki este, tényleg úgy nézett ki, mint ahogy elképzeltük az egykori Jugoszláviát. Aztán voltunk Márkkal, Csillával meg jó néhány pillarossal ifjúsági cserén Marseilleben, az is nagyon vicces volt. Sajnos miután megtartottuk az interkulturális estet magyar oldalról – ez egy kétoldalú csere volt: franciák meg magyarok, de a franciák is nagyrészt bevándorlók, kevés igazi franciával találkoztunk – szóval, a lényeg, hogy miután megtartottuk az interkulturális esténket, másnapra a franciák készítettek egy hasonló estet nekünk. A baj az volt, hogy amíg ők készülődtek, addig nekünk nem volt mit csinálnunk, és ennek megfelelően az egyik hálószobában totálisan sikerült az egész társaságnak nagyon jól éreznie magát. A végére már odáig fajult a dolog, hogy borospoharakkal lövöldöztek egymásra az emberek a szobában… Tehát teljes kudarcba fulladt az interkulturális este, mert mi nem nagyon tudtuk komolyan venni a franciáknak a próbálkozását, hogy bevándorlóként bemutassák a francia kultúrát.

„Mai napig tartó barátságok kötodtek ˝ a Pillarban” Fodor Tamás

Tóth Dalma: Kérlek, pár szóban mutasd be magad. Mivel foglalkozol

TD: Ezek alapján akkor mit mondanál, mennyit jelentett a szakmai életed-

most?

ben, mennyit tudtál profitálni abból, hogy a Pillar Alapítvány szerepelt az önéletrajzodban? FT: Kevesen ismerték fel csak a Pillar nevét az interjúk során, de amikor elkezdtem arról mesélni, hogy milyen munkákat végeztem önkéntesként, az már érdekelte a munkáltatókat. Valakit az érdekelt, hogy hány fős tagsággal dolgoztam együtt, valakit az, hogy a civil szervezeten belül milyen feladataim voltak, valakit a kommunikációs- vagy a szervezeti oldala, vagy a rendezvényszervezés lebonyolítása érdekelt inkább. Nem az volt a meghatározó, hogy magától a Pillartól jöttem, hanem ténylegesen az, amivel a tagság vagy a különböző betöltött pozíciók jártak.

vagyok. Jelenleg a Kolozsvári Konzulátuson konzulként most már negyedik éve, úgyhogy a családommal együtt kinn élek. TD: Akkor menjünk vissza kicsit az időben. Mikor csatlakoztál a

Pillarhoz? FT: 2001-ben csatlakoztam az Alapítványhoz, akkor volt egy nagyobb tagbővítés. Én Fábián Márktól és Szabó Csillától hallottam a lehetőségről, és főiskolai hallgatóként szerettem volna valamivel kiegészíteni a portfóliómat, a szakmai önéletrajzomat bővíteni olyan tevékenységekkel, amik az önkéntességen alapszanak. A Pillar alapító tagjait már ismertem különböző helyekről, általános iskolából, gimnáziumból, stb. Így különösen örültem, hogy ismerős arcokkal dolgozhattam együtt. Az tetszett a legjobban a legelején, hogy ha valaki aktív, jól dolgozik, részt vesz a projekteben, akkor szakmai gyakorlati lehetőségeket tudnak biztosítani már a kezdeti időkben is a központi közigazgatásban, illetve nagykövetségeken, európai uniós képviseleteken. Engem ez a plusz motivált, célommá vált egy ilyen pozíció elnyerése. Ezt el is értem, hiszen bekerültem a külügyminisztériumba gyakornoknak, és itt dolgozom a mai napig. Állíthatom, hogy a Pillarnak is szerepe van abban, hogy oda értem el az életben, ahova szerettem volna. Az Alapítványnál eltöltött idő, a tapasztalatok, a megkötött ismeretségek mind segítettek céljaim megvalósításában. A pillaros évek nagyon izgalmasok voltak, ez a nagy bulik időszaka volt, de mindemellett nagyon sokat is dolgoztunk. Olyan dolgokat csináltunk, ismerhettünk meg, amiket egy átlag egyetemista nem, és ez is különböztetett meg minket másoktól, emelkedtünk ki az átlaghallgatók tömegéből. Valószínűleg emiatt is tudtunk elhelyezkedni azokon a munkahelyeken, ahol ma dolgozunk, és mondhatom azt sokunkról, hogy sikeres karriert futottunk be.

TD: Milyen végzettséggel rendelkezel? Nemzetközi kapcsolatokat végez-

tél vagy másféle tanulmányok után tartasz ma ott, ahol? FT: Az én esetem speciális, ugyanis én bölcsész vagyok, andragógusként végeztem. Valószínűleg nem sok andragógus dolgozik konzulként. Emellett még egy közigazgatási, kommunikációs magyar-angol nyelvű képzést és elvégeztem a Pécsi Egyetemen, amivel egy kiegészítő egyetemi végzettséget szereztem. De én elég sok egyetem padját koptattam, jártam a Külkerre, a KVIK-re, a Zsigmond Király Főiskolára és a Pécsi Egyetemre is, e két utóbbit fejeztem be. Tanulmányaim mellett dolgoztam is. Bár nappali tagozaton kezdtem, a munka miatt levelezős hallgató lettem. Munkán itt az önkénteskedést értem és a szakmai gyakornoki munkákat, ezek jobban érdekeltek, mint maguk a tanulmányaim. A végzettségeim tehát engem nem predesztináltak arra, amivel végül is foglalkozom. TD: Szerintem ez általában így működik, hogy nem az a fontos, hogy az

embernek milyen végzettsége van, hanem, hogy legyen valamilyen plusz benne, például érdekérvényesítő képesség, rátermettség. FT: Ha alkalmazkodom és megtanulom azt, hogy mit várnak tőlem munkaadóim, bennmaradok, ha nem, akkor elköszönnek tőlem. Másodlagos, hogy ki, mit végzett. Én is inkább az interjúk alapján válogatnék

Fodor Tamás: A külügyminisztériumban dolgozom, beosztott diplomata

kollegákat. Persze a felsőfokú végzettség kitétel lenne, hiszen valamilyen rostát be kell tenni a rendszerbe. Ezen kívül még a szakmai tapasztalat is rendkívül fontos általában véve a munkaerőpiacon. Hiába van egy állás úgy meghirdetve, hogy pályakezdőket keresnek, ott van mellette az is, hogy legyen két éves munkatapasztalata. Ezért is volt jó a Pillar, mert amikor állásinterjúkra jártam, sokat tudtam beszélni a Pillarról, amivel ki is tudtam emelkedni a többi jelölttel szemben, komoly tapasztalatként tudtam a tagságomat felmutatni. TD: Mire emlékszel vissza a legszívesebben a pillaros időkből?

FT: Nekem végülis három pozícióm volt a Pillarban, amik átfedésben is voltak egymással. Először voltam klubelnök, majd Márk után én lettem a belföldi koordinátor, aztán megbízott igazgató. Volt egy „EU belül tágasabb” nevezetű programsorozat, annak voltam én a projektkoordinátora, a rendezvényhelyszínekért feleltem. Erre a projektre gondolok vissza a legszívesebben, ami a Pillarnak magának is egy meghatározó, nagy projektje volt. Nagyon sokan dolgoztunk rajta, az akkori Miniszterelnöki Hivatallal együttműködve csináltuk, többszázezer embert értünk el vele Magyarországon, különböző eseményeken, fesztiválokon vehettünk részt általa, például az EFOTT-on, Szigeten, Békéscsabai Kolbászfesztiválon. Emellett még egyik legkedvesebb élményem talán az, amikor Strasbourgba és Párizsba mentünk egyik nyáron autóval, tehát végigjártuk Európát, ami egy nagyon jó közösségi élmény volt. Erre az utazásra az „EU belül tágasabb” programsorozaton belül volt lehetőségünk, és az azt megelőző képzések és felkészítések is nagyon jók voltak, nagyon összehozta a csapatot. Görögországban is voltam kétszer ifjúsági csereprogramokon a Pillarral, arról is nagyon jó emlékeim vannak. TD: Hogy éltétek meg anno, hogy eleinte négy fő volt a tagság, aztán

lettetek kétszázan? Feltűnt akkor, hogy ez mekkora siker? FT: Én mindig úgy voltam vele, hogy lehetnénk többen is, de aztán éreztük, hogy egy 200 feletti tagságot azért már egy szervezet nem is bír el, szerintem egy 80-100 fős aktív tagság pont elég. Ennél több önkéntest mozgatni borzasztó nehéz, mivel nekik programot, állandó aktivitást biztosítani nem könnyű feladat. Számomra nem volt furcsa, hogy ennyien jelentkeztek hozzánk, inkább természetesnek tűnt. Először jöttek

ugye az ismerősök önkéntesnek, majd voltunk különböző nyílt napokon, és jöttek a fiatalok szívesen. Abban az időben az Európai Unió kérdésköre, kiváltképp a tagságot megelőzően, majd csatlakozáskor igazi slágertéma volt. Rengetegen csatlakoztak az EU-tanulmányokat folytató hallgatók. TD: Számodra mi hozta el a pillaros tevékenységeid végét? FT: 2005 elején kezdtem el dolgozni napi négy órában a közigazgatásban, ezzel párhuzamosan csináltam gyakorlatilag napi négy órában az „EU belül tágasabb” programsorozat lezárását, elszámolásokat, projekteket. Már a kettő egymás rovására ment, egyik vette el a másiktól az időt, így nem lehetett mindkét területen a maximumot hozni. Emellett még tanultam is, a három dolog már végképp nem fért meg egymás mellett. Nem éreztem azt, hogy kiöregedtem, hanem azt, hogy lépnem kell egy szintet, el kell indulnom a saját karrierem építeni. De láttam, hogy jött utánunk egy nagyon jó utánpótlás, és úgy lehetett nekik teret adni, hogy néhányan felállunk és visszavonulunk. Ha maradunk, akkor ők nem váltak volna önállóvá, de az a Pillar szellemiségével ellentétes is lett volna, ha évek múltán se adjuk át a helyünket a fiatalabb generációknak. TD: Te hogy látod ma a Pillart, hol tart, merre, hogyan fejlődhetne? FT: A mi időnkben 60-80 aktív taggal számoltunk, de ez mindig egy nagy küzdelem, hogy hogyan lehet egy állandó aktív kis vagy nagyobb csapatot mozgatni, elérni. Mindenkit más vonz, például egyeseket a szakmai gyakornoki lehetőségek képviseleteken, vagy lehetett még menni az EUvonalhoz is dolgozni, ami sokkal érdekesebb volt, mint diákmunkát vállalni. Mást meg inkább a közösségi programok vagy filmvetítések, szakmai konferenciák, workshopok mozgattak meg. A mi időnkben nagyon jól működtek a nemzetközi cserék, diákcserék, jó kapcsolatok

születtek, amik a mai napig élnek, ez is egy motiváló tényező volt sokak számára. Ezekre a cserékre túljelentkezés volt, így úgy tudtuk összeválogatni a résztvevőket, hogy igazi „elit” csapatokat küldhettünk külföldre. A Pillarban önkénteskedni kaland, élmény, tapasztalatszerzés és nem utolsó sorban egy közösség. Komoly, mai napig tartó barátságok kötődtek a Pillarban, erre nagyon jó szívvel gondolok vissza. TD: Jelenlegi tagoknak, koordinátoroknak van valami tanácsod? FT: A Pillarban való tevékenykedés egy tanulási folyamat, nagyon sokat lehet tanulni régebbi tagoktól, haladni kell, csinálni. Vannak olyan próbálkozások, amik végül nem lesznek sikeresek, ilyenkor váltani kell, el kell indulni egy másik irányba. Nem kell görcsösen ragaszkodni a tagsághoz, ha látszik, hogy valaki nem aktív, akkor újra kell tagokat toborozni, lendületes fiatalok kellenek. Nyilvánvalóan vannak időszakok minden egyetemista életében, amikor több energiát tud ebbe fektetni, máskor kevesebbet. Nem baj, ha kirostálódnak emberek, ez amúgy sem visszafordíthatatlan, vissza lehet találni a Pillarba, ha meg nem, az is természetes és örülni kell neki, hogy az illető elindult a saját útján. Az Alapítvány arról is híres, hogy mindig ugyanaz a korosztály van képviseltetve, mindig más emberek által. Ez is nagyon szimpatikus volt nekem az elején, hogy tudtam, hogy ha én valamibe belekezdek, akkor jó esély van rá, hogy azt majd valaki utánam tovább viszi, az tovább élhet. TD: Voltak problémák, nehézségek a pillaros évek alatt? FT: Nem mondanám, hogy voltak problémák, csak jókat tudok mesélni, bár nehézségek azért akadtak. Voltak olyan időszakok, hogy le kellett ülni és csinálni, projektet írni, határidőket betartani. Ez utóbbit én sose szerettem, ez mindig nehezebb volt, de legalább tudtuk, hogy jó fele ha-

ladunk. Ezenkívül a pénzügyi fenntarthatóság, a működtetés volt még egy nehezebb feladat, ebben én kevésbé vettem részt, de szerencsére mindig volt valaki, aki értett ehhez is, aki a kezében tudta tartani a dolgokat, mint Walter János anno vagy Szabó Csilla most. TD: Pillaros ismerőseid közül van, akivel tartod még a kapcsolatot? FT: Igen, több mindenkivel is, bár nem tudom olyan intenzíven fenntartani a kapcsolatokat, hogy külföldön élek. Szerencsére a mai modern világban az internet segítségével tudom követni kivel, mi történik. Legutóbb például Milutinovits László járt Kolozsváron, felhívtak a titkárságon, hogy itt van egy fiatalember, aki keres, és ragaszkodik hozzá, hogy ismer engem. Megpróbálta, hátha el tud érni, és pont jól jött ki a lépés, így le is ültünk egy sörre. TD: A koordinátori pozíciókra régen is pályázni kellett? FT: Igen, komoly feltételeknek kellett megfelelni, írásos pályázatot kellett

beadni, egy egyéves projekttervet, azt követte a szóbeli meghallgatás, ami az akkori kuratórium és a vezetőség előtt zajlott. Bár a megbízott igazgatói poszt, a nevéből eredően is egy megbízás volt, átmeneti időre voltam én az igazgató, amíg nem találnak mást rendes pályázati eljárás alapján. Ez nem volt mindig így, eleinte választották az igazgatót, de ahogy nőtt az Alapítvány, úgy fejlődött is. Eljutottunk odáig, hogy ne egy baráti társaság adogassa egymásnak a pozíciókat, hanem legyen lehetősége az új tagoknak is csatlakozni a vezetőséghez, hogy igazi demokratikus alapokon működjön a szervezet. TD: Mit üzensz az egyetemistáknak, főiskolásoknak, miért lépjenek be a

Pillarba? FT: Az üzenném nekik, hogy lépjenek be elsősorban a közösségért és az élményekért, és azért, mert ez egy második merítés az egyetem vagy főiskola mellett. Nyilván az ember rengeteg emberrel ismerkedik meg az adott szakon, szakirányon, egyetemi évfolyamon, stb., de az önkéntes tagság által egy kvázi elit klubba kerül be, különböző egyetemekről, főiskolákról jövő hallgatókkal együtt. Ezzel tudja fejleszteni tudja a kapcsolati hálóját is, hiszen mindenki a maga szerencséjének kovácsa, a networking rengeteget tud jelenteni a mai világban. Másodsorban kiemel-

a Pillar szellemiségével ellentétes is lett volna, ha évek múltán se adjuk át a helyünket a fiatalabb generációknak

ném a már említett szakmai tapasztalat szerzésének lehetőségét. Ehhez nem feltétlenül kell elmenni a Pillaron kívül más szervezetekhez gyakornokoskodni, hanem házon belül is meglehet szerezni azt a szakmai tapasztalatot, amit a későbbiekben is lehet kamatoztatni. Ez lehet akár az adminisztrációs részen, akár projektek lebonyolításakor, de ugye vezetői tapasztalatot is lehet szerezni. TD: Van valami, amit régen, a pillaros időkben, másképp csináltál volna? FT: Mindig is arról szólt a Pillar, hogy nem egy-egy ember hoz meg egy döntést, hanem közösen, akár a vezetőség, akár a Kuratórium, akár az adott csapat. Mindig átgondolt döntést hoztunk, nem hiszem, hogy másképp csinálnék bármit is. Ugyanennyi időt szívesen eltöltenék a Pillarban, mint akkor. Talán annyit változtattam volna, hogy ha hamarabb megismertem volna az alapítványt, előbb csatlakoztam volna. TD: Van valami egyéb gondolat a Pillarral kapcsolatban, amit még szeret-

nél megosztani velünk? FT: Nagyon egyedinek tartom, hogy itt van egy alapítvány, ami 15 éve aktív, ahol folyamatosan változik a vezetőség és a kuratórium összetétele, mégis tudja tartani az állandó színvonalat, ami a kezdetektől már megvolt, illetve tudja magát folytatni megújulva. Én biztosan javasolnám a fiataloknak, hogy lépjenek be, de megpróbálnék valami más témát az EU-n belül/mellett még behozni, de erre már most is vannak törekvések. Hiszen miután teljes jogú tagok vagyunk immár 12 éve az EU-ban, mostanra megvalósult az, ami a Pillarnak első számú célkitűzése volt, hogy a magyar lakosság tisztában legyen az Európai Unió működésével, a tagsággal járó lehetőségekkel, előnyökkel-hátrányokkal. Szerintem most egy kicsit specializálódnunk kell.

„Tök jó dolgokat csináltunk a Pillarral” Kolossa Péter

Oszkó Attila: Kérlek, mutatkozz be! Mivel foglalkozol jelenleg? Kolossa Péter: Kolossa Péter vagyok, a Multicontactnál dolgozom, ami

egy 50 fős tanácsadói gárdát foglalkoztató tanácsadó cég, ami ezen a piacon nagyon nagynak számít. A multinacionális vállalatokat leszámítva, ha csak a magyar piacon elérhető, magyar tulajdonú tanácsadói cégeket nézed, akkor a Multicontact az egyik legnagyobb. A cég portfóliója nagyon tág, közlekedésfejlesztéssel, kormányzati informatikával, igazgatásszervezéssel, stratégiai tanácsadással, szervezetfejlesztéssel, közbeszerzési tanácsadással és uniós források felhasználásával kapcsolatos tanácsadás. Elsődlegesen itt az uniós fejlesztési politikákat megvalósító intézményrendszer számára nyújtunk tanácsadói szolgáltatásokat, hogy ők ezt a munkát minél jobban tudják végezni. Emellett pályázatírással is foglalkozunk, de az csak egy kicsi szeletét teszi ki a tevékenységünknek. OA: Te hogyan kerültél a Pillarba? Milyen szerepet töltöttél be a Pillar

életében? KP: A Közgázon, az egyetemen keresztül, illetve Tonón keresztül leginkább. A Közgázon az volt a zseniális, hogy hihetetlenül aktív diákélet volt, rengeteg diákszervezet, gólyatábor, konferenciák. Menő dolog volt diákszervezetet csinálni. Én meg a legjobb barátaim is részt vettünk, csináltunk saját klubot, konferenciákat is. És Tonó is megkeresett minket, hogy Pillar Alapítvány néven szeretne ilyen és ilyen dolgokat csinálni, és hogy lenne-e kedvünk segíteni. Tényleg tök jó dolgokat csináltunk a Pillarral: tájékoztató kampányokat vidéken, komolyabb, több naposakat. Roadshow-szerűen körbejártuk az Alföldet, minden nap más-más településen voltunk. Ez az előtt az időszak előtt volt, hogy Magyarország csatlakozott volna az EU-hoz, így nyilván az is benne volt, hogy próbáltunk kampányolni is az EU mellett, de nem az volt a célunk, hogy a népszavazásban az IGEN és a NEM oldalak közül valamelyik oldalon állást foglaljunk, valamelyiket nyomassuk, hanem inkább az információátadás, a tájékoztatás. Én élveztem, és szerintem valami hatása is volt. Általában igyekeztünk rákapcsolódni valami amúgy is létező eseményre, búcsú, szüreti bál, falunap, de emlékeim szerint ez minden helyszínen más volt. Nyilván ez egy iszonyat nagy szervező munka volt, de ennek a szervezésében én nem voltam benne, csak önkéntesként mentem, és csináltam a dolgomat. A szervezést Tonó és talán Fábián Márk cinálta, ahogy emlékszem.

OA: Milyen volt akkor a Pillar Alapítvány? KP: A Pillar Alapítványnál volt egy magcsapat, aki szervezte az egészet, aminek én nem voltam a tagja, én csak mentem eseti jelleggel segíteni, mert volt rá lehetőség, és akkor standoltam. Még arra emlékszem, hogy a Szolnok plázában is voltunk, ahol már ott volt Réka, a feleségem. De őt nem a Pillarból ismerem, hanem az egyetemről. Emlékszem még az EUvonalra, egész sokági dolgoztam ott, Réka, a feleségem meg még tovább. Ő az egyetem után dolgozott ott. Én már abbahagytam az EUvonalazást, amikor Réka elkezdte. OA: Milyen volt az EUvonal? KP: Tök jó tapasztalat volt. Diákként pedig egy nagyon jó kis zsebpénzt is adott. Egyetemistaként halványlila fogalmad sincs arról, hogyan működik a világ, milyen ott ülni egy munkahelyen és munkát végezni… 2004 áprilisában mentem ki Berlinbe Erasmus félévre, és még előtte dolgoztam az EUvonalnál, úgy 2003 őszétől. Aztán amikor visszajöttem 2004 augusztusában, akkor már nem oda mentem vissza dolgozni. Az EUvonal gyakorlatilag egy kontaktcenter volt: volt egy ingyenes telefonszám, amit bárki felhívhatott, és tehetett fel EU-s kérdéseket. Nagyon változatos volt a színvonal és nagyon széles a spektrum, amiben benne voltak a betyárkodó hívások is az egyik végén. Mindig tudtuk, hogy mikor van szünet az iskolákban, mert akkor mindig kaptuk az ilyen telefonokat. Persze, gyerekek, iskolások, hülyéskedtek… Aztán voltak, akik valami versenyre vagy műveltségi vetélkedőre készültek, és akkor betelefonáltak kérdezgetni az EU-ról. Meg benne voltak a spektrumban azok is, akik nettó marhaságokat kérdeztek, meg azok is, akik olyan szakmai kérdéseket tettek fel, ami a mi általános tudásunkat

OA: Neked mi volt a fontos a Pillarban? KP: Nyilván a jó társaság, de a másik, ami szintén nagyon fontos,

hogy csináltunk valamit, ami a miénk volt, és olyan lett, amilyennek mi szerettük volna, és azért van, mert mi megcsináltuk, és ha nem csináltuk volna meg, akkor nem lett volna. A magyar oktatási rendszer ilyen szempontból nagyon rossz volt akkor az 5 éves egyetemmel, hogy 18 éves embereket kényszerítettek arra, hogy eldöntsék az egész életüket, holott egy 18 éves embernek halványlila fogalma nincsen arról, hogyan működik a világ. Magát nem ismeri az ember ennyi idősen ahhoz, hogy egy ilyen döntést meghozzon. Sokan vannak olyanok, akik 30 éves fejjel rájönnek, hogy 18 évesen nagyon rossz döntést hoztak. Most legalább valamivel nagyobb rugalmasság van a bolognai rendszerben, hozott talán némi javulást. Szóval a gondolat az, hogy nagyon fontos, hogy az ember tapasztalatot szerezzen, tudja, hogy milyen az, amikor fogja magát és létrehoz valamit, felelősséget vállal valamiért, és ha el van rontva a dolog, akkor ő szaladgál érte, hogy helyrehozza. És hogyha csinálsz valamit, akkor előbb-utóbb el lesz valami rontva.

nagyon fontos, hogy az ember tapasztalatot szerezzen, tudja, hogy milyen az, amikor fogja magát és létrehoz valamit, ˝ felelosséget vállal valamiért, és ha el van rontva a dolog, akkor o˝ szaladgál érte, hogy helyrehozza minimumszint, ami ahhoz szükséges, hogy kettesekkel átmenj. Persze ez a minimumszint mindenképpen legyen meg, de különben meg azt választja ki az ember az egyetemen, ami neki a legjobban tetszik, mert nagyon sok lehetőség van. Az, hogy ez éppen milyen diákszervezet, az nem feltétlenül fontos, csak csatlakozz. Erre jó lehetőség a Pillar Alapítvány is vagy egy szakkollégium. A lényeg, hogy csinálj valamit, amiért felelősséget vállalsz.

OA: Mit tanácsolnál az egyetemistáknak, hogy miért csatlakozzanak

a Pillarhoz? KP: Amikor potenciális munkáltatók junior munkatársakat keresnek pályakezdő munkákba, akkor nagyon fontos mérlegelési szempont az, hogy az adott ember mit csinált az elmúlt éveiben. Ha végig lébecolta az egyetemet, bejárt órákra, megcsinálta a tárgyait kettesre, különben bulizott meg lustálkodott, az egy dolog. Más dolog, ha ez az ember letett valamit az asztalra, tudja mi az, hogy felelősséget vállalni valamiben. Nálunk anno, amikor idekerültem, a cégvezetők nagyon értékelték azt, hogy én korábban szereztem már tapasztalatot, például az első munkahelyemen is értékelték. Az egyetemen szerintem nagyon alacsonyan van a teljesítendő

OA: Van valami olyan élmény, amire szívesen emlékszel vissza? KP: Arra emlékszem, hogy szuper autók voltak bérelve a roadshowkhoz, ami nagyon nagy élmény volt. Én egy 9 fős kisbuszt vezettem. Persze sokat száguldoztunk is… OA: Mennyire maradtak meg a pillaros kapcsolatok? KP: Valamilyen szinten a network fennmaradt, most is megtaláltatok, szóval nem tűnt el teljesen. Ambrus Danira, Tonóra, Ibránszki Tibire, Szabó Csillára, Márkra, a néhány fős magcsapatra emlékszem, de sokan csak egy-egy kitelepüléskor csatlakoztak.

meghaladta. Az EUvonalnál nagyon komoly szabályok voltak. Ha olyan kérdést kaptunk telefonon, amire nem tudtunk azonnal választ adni, akkor azt rögzítettük egy számítógépes rendszerben, és továbbítottuk a senioroknak, szakembereknek. Majd az érdeklődőket később visszahívtuk a válasszal.

A Pillar és a közügyekkel való foglalkozás fontossága Perényi Zsigmond, alumni tag

Tóth Dalma: Röviden bemutatkoznál nekünk? Mivel foglalkozol? Perényi Zsigmond: Perényi Zsigmond vagyok. A Miniszterelnökségen vagyok helyettes államtitkár, fejlesztéspolitikával foglalkozom, szóval igazából oda jutottam, ahol el is kezdtük a Pillarral… EU-s pénzek. TD: Hogy kerültél régen a Pillarhoz? PZs: Ambrus Dániel édesanyja régi barátnője édesanyámnak, és ő mesélt nekem a Pillarról. Egyszer volt valamilyen összejövetel Dobogókőn, ahol a Pillar alapítvány tartott brainstormingot, két napos összejövetelt. Oda meghívtak engem, megismertem a csapatot, és ők is megismertek engem. Nagyon jól éreztem magam, így úgy döntöttem, hogy csatlakozom hozzájuk. Így kerültem a Pillarhoz.

maga a tény, hogy csatlakozunk, és annak milyen előnyei vannak, ez volt a mozgatórugó, és nem az, hogy ki hova tartozik. Voltak viták természetesen, de azok csak este egy sör mellett, hogy ki mit gondol, hogyan látja Magyarország jövőjét, de nem ez volt a meghatározó. TD: Voltak szervezeti nehézségek, viták? PZs: Minden közösségben vannak viták, vagy ha 10 ember összejön, és sokat dolgozik együtt, de ez barátok közt is létezik, semmi kirívóra nem emlékszem.

TD: Inkább a közösség vagy a szakmaiság vonzott? Esetleg mindkettő?

TD: Mire emlékszel vissza a legszívesebben a pillaros éveiből? PZs: Nagyon lelkes volt mindenki. Tetszett, hogy, ámbár ez nem egy minisztériumi állás volt, de mégis létezett egy struktúra, voltak igazgatók, mindenkinek megvolt a saját feladata, nem volt összevisszaság, hogy öt ember csinálja ugyanazt. Mindenkinek megvolt a helye, és tudása szerint kapta a feladatokat. Ez jó volt, erre nagyon emlékszem. Az ötletek is jók voltak, politikamentes volt. Ez is fontos volt. Nem az volt a kérdés, hogy csak azért csatlakozol, mert akkoriban bal vagy jobb oldali voltál. Hanem

TD: Meddig tartottak az aktív pillaros éveid? PZs: 2009-2010-ig. A Pillar Kht-ban dolgoztam, felügyelő bizottsági tag voltam. Előtte meg a nemzetközi vonalon mentünk. TD: Milyen programokban vett részt? PZs: Roadshow-kat szerveztük. Azok akkoriban kezdődtek. Az nagyon érdekes volt. Elmentünk Magyarország különböző pontjaira, felállítottunk egy EU-s sátrat, volt EU-s piac meg EU TOTO-LOTTÓ. Alapvetően arról szólt az egész, hogy voltak kérdések (pl. hogy hány tagja van az EU-nak), és azt minden látogató megkapta, kitöltötte, és aszerint, hogy hány pontja volt, kapott EU-s pénzt, és akkor elmehetett az EU-s piacra, ahol mindenféle kütyük voltak, amiket kaptunk, repiajándékok, toll meg ilyenek, és azokat megkaphatták, ha idegen nyelven beszéltek az EU-s piacon. Ez volt az alapvető elgondolás, ami egy jó ötlet volt. Egy dologra emlékszem, azt hiszem, hogy Füzesabonyon voltunk, felállítottuk a sátrat, elkezdődött az EU-piac, és egy-két órával később megérkezett a helyi rendőrkapitány, aki azt mondta, hogy most már fejezzük be, hogy monopoli játékpénzt adunk ki, mert a helyi kocsmában azzal próbálnak fizetni.

PZs: Két dolog vonzott. Az egyik az, hogy a csapat, akivel találkoztam, rátermett csapat volt, okos gyerekekből állt, akikkel jó együtt lenni. Mindig jó okos emberekkel együtt lenni. Meg volt valamilyen eszme, valamilyen ötlet, amivel dolgozik az ember. Akkoriban azért még nem csatlakoztunk, keveset tudtunk arról, mi is az Európai Unió, mit hoz, mi várható. A magyar közéletet, az embereknek az életét ez alapvetően megváltoztatta vagy megváltoztatta volna, amire mi nagyon kíváncsiak voltunk… Ezzel kezdtünk el foglalkozni. Igazából ez a két dolog fogott meg: a közöség meg maga az ötlet.

A roadshow volt, amiben aktívan részt vettem, meg volt az infovonal, amiben én ki is próbáltam magam. Az a külügyminisztériumhoz tartozott. Az emberek írásban és telefonon is tettek fel kérdéseket. És az volt az érdekes, hogy 10 hívásból 8 tényleg értelmes kérdés volt. Sokat lehetett tanulni. Voltak olyan kérdések, amikről az embernek fogalma sem volt, utána kellett nézni, voltak adatbázisok, és rengeteget lehetett tanulni. Az egy nagyon jó dolog volt, tetszett. Alapvetően inkább az EUvonal szervezésében vettem részt, csak egyszer beültem, hogy lássam milyen. TD: Lett volna valami, amit régen máshogy csináltál volna a Pillarban? PZs: Nem, jó emlékként van meg. Akkor lehet, hogy lett volna, de így 10 év távlatából, ha megkérdezik, nem emlékszem semmi rosszra. Jó volt a társaság, jó emberek voltak, de aztán sokan kinőtték ezt, elmentek, család stb. … Az a társaság szétszéledt. Most már csak a Walter Jánossal tartom a kapcsolatot havi szinten. Meg Ambrus Danival a munkánkból kifolyólag is sokat találkozunk, hiszen ő az Európai Bizottság képviseletén dolgozott, én meg itt, voltak dolgok, amiket meg kellett beszélni. A többiekkel sajnos nem szoktam találkozni.

TD: Mennyiben járult hozzá a Pillar az életedhez? Eljöttél volna EU-s

irányba? PZs: Mindenképpen meghatározó volt, talán nem is azért, mert pont EUval foglalkoztunk ott, hanem mert a közélettel. Abban biztos tolóerő volt, hogy a közigazgatásban kezdtem el dolgozni. TD: Mit mondanál az egyetemistáknak, miért csatlakozzanak a Pillarhoz? PZs: Magyarország egy politikailag nagyon túlfűtött ország, és ezt társadalmi szinten is lehet látni: olyan képződmények vannak, hogy baloldali fogorvos meg jobboldali fodrászat, és az emberek mindennapi életét áthatja a politika, hogy ki hova tartozik meg hogyan gondolkozik. Egy bizonyos szintig egészséges, hogy a lakosság foglalkozik a napi problémákkal. Egy bizonyos szint után azonban egészségtelen, mert nincs meg a társadalmi koherencia. A társadalmi koherenciát, ha nem ebben, talán például a sportban lehet megtalálni, mert ha egy olimpiai bajnoknak drukkolunk, az most teljesen mindegy, hogy jobboldali vagy baloldali, mindenkinek jól esik az aranyérem. A másik dolog meg a civil

Az alulról szervezett kezdeményezések mindig egészségesebbek, ˝ jön, mint ami felülrol mert mögötte támogatottság van szerveződések, NGO-k, amik valamilyen formában hozzátesznek valamit a nagy közöshöz. Bár sajnos ez is valamilyen formában át van politizálva. A Pillar viszont sosem volt. Az alulról szervezett kezdeményezések mindig egészségesebbek, mint ami felülről jön, mert mögötte támogatottság van. És ha abban nincsen politika, az emberek csak egy ötletért, gondolatért vannak ott, akkor az fontos, azért érdemes csatlakozni. Ha vannak olyan civilszervezetek, amelyek semlegesek, az jó példa más civileknek, a társadalomnak, hogy igenis lehet máshogy. TD: Lenne valami tanácsod a jelenlegi igazgatónak, koordiná-

toroknak? PZs: Szerintem egy fontos tanács lenne, hogy a régi emberekkel kapcsolatot kellene tartani, azokkal akik elkezdték. Akkor volt egy összetartó erő. Az emberek sok energiát, időt fektettek abba, hogy itt dolgozzanak teljesen térítésmentesen. Ez csak akkor megy, ha a vezetőség, vezető valamilyen víziót, ihletet ad a munkatársainak, hogy miért érdemes ennyi időt belefektetni valamibe, amiért nem kapsz pénzt. Az igazgatónak az egyik legfontosabb dolga, hogy valamit felvázoljon, hogy miért érdemes részt venni ebben a közösségben. Itt sokat lehet tanulni a régi vezetőktől, akik ezt sikeresen meg tudták tenni.

Az alapítvány gazdasági oldala Walter János, korábbi gazdasági igazgató

Bacsa Eszter: Pár szóban kérlek, mutasd be magad! Ki vagy, mivel

foglalkozol? Walter János: Walter János vagyok, jelenleg egy kutatás-fejlesztéssel

foglalkozó holding csoport stratégiai vezetője. Ebben a holdingban a zászlóshajó két kutatóhely – a Pillar Európa Kutatási és Oktatási Nonprofit Kft., illetve a BME Infokom Innovátor Non-profit Kft. Most körülbelül 200 alkalmazottunk van, műszaki kutatás-fejlesztési tevékenységet folytatunk, illetve ebből a tevékenységből kinövő technológiák üzleti hasznosításával foglalkozunk. Modern kifejezéssel start-upokat grundolunk, velük hozunk létre különböző műszaki termékeket, illetve oldunk meg technológiai problémákat. Nem véletlen a névegyezés, a Pillar Európa NKft-ben a Pillar Alapítvány résztulajdonos. Anno arra a célra jött létre az akkor még Pillar Európa Kht., hogy egy céges felületet tudjon adni az akkori pillarosoknak működési tevékenységükhöz, konkrétabban, cél volt az uniós lakosság tájékoztatásának üzleti alapokra való helyezése. A Kht. létrehozásának az is az egyik célja volt, hogy a profes�szionális működési elvárásokkal ne terheljük a civil szervezeti keretet. Ez a kezdeményezés végül nem volt sikeres, mindenki a maga irányába ment, és a vállalkozás „üresen maradt”. Én éltem azzal a lehetőséggel, hogy valamit kezdjek a céggel, ebbe a kuratórium bele is egyezett, azzal a feltétellel, hogy azért a cég visszatámogatja az alapítványt, ha sikeres lesz. Szerencsére sikeresen tudjuk menedzselni a non-profit Kft-t, vissza tudjuk támogatni az Alapítványt, amely utóbbi nagyon jól működik, úgyhogy jelenleg a szponzorációnk egy projektre irányul, a szakkollégiumra, amelyet remélhetőleg sikerül elindítani. BE: Hogyan kerültél a Pillarhoz? WJ: A Pillarhoz mindenkihez képest más utam volt, szakmai úton

kerültem kapcsolatba az Alapítvánnyal. 2003 körül Perényi Zsigmond barátom által hallottam a Pillarról, ő ismerte Ambrus Danit. Akkoriban az Alapítványnál lehetett látni, hogy lesz egy jelentős növekedés méretben, látszott, hogy lesznek támogatások, megbízások, projektek, sőt volt olyan év, a csatlakozás környékén, amikor már 50-60-100 milliós lakosságtájékoztatási projektekben volt benne a Pillar. Ez egy komoly kihívás volt, különböző kritériumoknak kellett megfelelni, ehhez meg kellett szervezni egy gazdasági struktúrát. Daniék otthon voltak az uniós

kérdésekben, de ha arról volt szó, hogy számla, bérszámfejtés, elszámolás stb., kicsit el voltak veszve, ezért kerestek egy gazdasági vezetőt, aki én lettem. Én pénzügy-számviteli főiskolát végeztem, ezért elég jó gyakorlóterep volt számomra a Pillar olyan szempontból, hogy egy szervezet gazdasági vezetésén keresztül tudjam hasznosítani a főiskolán tanultakat. Az elején tehát nem is annyira szerelem volt, hanem szakmai kihívás, ez előbbi csak később jött. Rögtön gazdasági igazgatóként kezdtem tehát a Pillarban, úgy kértek fel a pozícióra. Nem csak a gazdasági ügyekben, de a szervezési feladatokban is részt vettem, a szakmai munkába is mélyebben beleástam magam. Például „Az Európán belül tágasabb” projektbe, egy 120 milliós, uniós támogatással megvalósult 11 helyszínes roadshow körüli munkálatokban, ami kapcsán többek között a rendezvényszervezésben, a koordinációs feladatok ellátásában, sőt az egésznek a pályázati részében is segédkeztem. Később, 2010 környékén a hétköznapi elfoglaltságaim miatt már fokozatosan vonultam ki az Alapítvány mindennapi gazdasági igazgatásából, az alkalmazottaimnak tudtam kiadni ezeket a feladatokat, 2-3 éve már nem foglalkozom a Pillar gazdasági ügyeivel. Jelenleg kuratóriumi tagként veszek részt a működésben, illetve a szponzorációban. Többen vannak nálam itt a csapatban, akik a pályázatokban segítették a Pillart, de most már úgy veszem észre, a Pillar csapatát egyre kevésbe kell professzionális szempontból támogatni, már mindent megold az Alapítvány saját csapata is. BE: Mire emlékszel vissza legszívesebben a pillaros időkből? A te életedhez miben járult hozzá az Alapítvány? WJ: Mindig is szerettem a Pillarban azt, hogy egy alulról felfelé építkező szervezet, és kuratóriumi tagként is nagy hangsúlyt fektetek arra, hogy az Alapítvány ne legyen irányított, hanem olyan platformként működjön, ahol a fiatalok megvalósíthatják önmagukat. Bár mindezt strukturált keretek között tegyék, de nem olyan irányítottan, mint például egy szakkollégiumban. 10 év alatt sok jó és rossz történik, vannak emlékeim, amik bizonyos személyekhez kapcsolódnak. Ezek közül nem emelnék ki egyet, az összképet nézve számomra a Pillar egy szakmai siker. Az Alapítvány komoly múltra visszatekintő szervezet, és ahhoz képest, hogy néhány srác elképzeléseiből nőtt ki, már 15 éve működik, tevékenysége több generáción át ível. Sőt mi több, a Pillar ténylegesen egy civil szerve-

BE: Hogyan írnád le a Pillar jelenlegi helyzetét? Milyen változásokon ment keresztül, szerinted mik a jövőbeli kilátások? WJ: Két dolgot látok. Az egyik az, hogy az eredeti misszió megint fontossá vált. Az euro-atlanti integráció Magyarországon általában,

újból nagyon nagy ˝ jelentosége van a Pillar azon missziójának, amit felvállalt a 2000-es években illetve az EU is komoly kihívások előtt van. Az Unióval kapcsolatos tudás jelentősége, annak fényében, amit a lakosság gondol az EU-ról manapság, megint nagy. Hasonló idők járnak, mint 10 éve, a tekintetben, hogy sok a félelem, a félreértés és a negatív információ a társadalomban. Felértékelődött annak a jelentősége, hogy reális és valós képet adjunk az EU működéséről. Van egy generáció, ami már ebbe az EU-s az érába nőtt bele, ennek egyik része ebben a közegben szabadon tud mozogni, míg közülük vannak, akik nem értik, és nem tudnak az EU által adott lehetőségekkel élni. Úgy gondolom tehát, hogy jelenleg egy olyan politikai erőtérben vagyunk, ahol újból nagyon nagy jelentősége van a Pillar azon missziójának, amit felvállalt a 2000-es években. Másrészről sok partner, projekt van, mindezek mellett pedig egy olyan csapat is van, aki szívesen csinálja. Úgy látom, reneszánsza van a Pillar Alapítványnak. Könnyebb a tagtoborzás, a fiatalok szívesen csatlakoznak. Az önkénteskedésnek kezd kialakulni egy kultúrája az egyetemisták körében a tanulmányok mellett, ez nagyon fontos. Ez a fajta tevékenység sokat fejleszt az ember személyiségén, gondolkodásán, munkához való hozzáállásán. Ráadásul jelenleg kiemelt jelentősége van az információ pontos átadásának, hiszen ahogy említettem, rengeteg a negatív interpretáció. Ebben a közegben különösen fontos az objektív, tudásra épülő és átgondolt információ továbbítása. Sőt az sem elhanyagolandó, hogy vannak bizonyos dolgok, amiket hajlamosak vagyunk alapvetésnek, természetesnek venni, mint például Schengen, Erasmus, külföldi munkavállalás. A mi generációnknak mindez újdonság volt, valami, amit elértünk, a mostaninak mindez már természetes. Véleményem szerint fontos hogy értsük, hogy mindez nem magától

zet maradt, nincs mögötte semmilyen érdekszervezet, pártpolitika. Azért tud olyan jól működni, mert vannak mögötte emberek, akik működtetik. Az, hogy ebben részt vehettem, egy életre elkísér, olyan élmény, ami számomra nagyon fontos. Az elv, hogy van egy elképzelésed, és ezt meg is tudod valósítani, nagyon tetszik. Megkapod a szükséges segítséget mindehhez, de anélkül, hogy átvennék az egész feladatot. Emellett 2004 környékén olyan tudásunk volt az unióról, ami a lakosságban nem volt meg. A csatlakozás egy csodavárás volt, egy történelmi esemény, és ebben részt venni, aktívan ott lenni, tárgyalni a külügyminisztériummal, a Bizottsággal, benne lenni az események fősugarában, azt érezni, hogy fontos, amit csinálunk, és annak van látszatja, nagyon jó érzés volt. Például az „Európán belül tágasabb” projekt közvetve, közvetlenül körülbelül 350 000 emberhez jutott el. Ha egy ilyenben benne vagy, részt veszel, azt tudod mondani, hogy csináltál valamit, volt értelme. Huszonegynéhány évesen ezt érezni, hogy meg tudod valósítani az elképzeléseid és fontos, amit csinálsz, egy országos jelentőségű kampány részese vagy, döntéshozók számítanak rád, meghallgatnak, egy fontos sikerélmény, nagyon sokat hozzátesz az emberhez életéhez. És az pedig külön siker, hogy a szervezetet és annak pénzügyeit egyben tudtuk tartani ekkora felelősség mellett. A tapasztalatról nem is beszélve! Nagyon meghatározóak voltak a pillaros tapasztalataim későbbi vállalkozásaim szempontjából, hasznosítani tudtam a megszerzett tudást, ez szerintem a legfontosabb hozadéka, amit én kivettem az Alapítványból. Ezen kívül, számomra még egy komoly előnyt jelent a Pillar Alapítvány, mivel pályázatíró csapatomban nincs is olyan, aki ne lett volna pillaros. Az alapítvány nagyon jó merítési bázis, gyakran hirdetünk gyakornoki programokat. Okos, értelmes és motivált fiatalokból tudunk meríteni, és bevonni őket a tevékenységünkbe. Nekik is előny, hogy egy komoly szakmai közegben tudjanak tevékenykedni még egyetemi éveik alatt, hiszen ez jelentősen megnyitja a munkaerő-piaci lehetőségeket. 10-12-en jelenleg gyakornokból váltak nálunk munkavállalókká, csalódnom senkiben nem kellett eddig.

értetődő, ezekért tenni kell, érteni kell az összefüggéseket. Az elmúlt időszak eseményei, mint például a menekültválság, megmutatta, hogy ezek mind sérülékeny dolgok, amik elmúlhatnak, ezekért tenni kell, hogy fennmaradjanak, működjenek. Összegzésképen tehát úgy látom, ma van egy komoly kihívás, de emellett azt is, hogy a mai csapata a Pillar Alapítványnak alkalmas arra, hogy ezeknek a kihívásoknak meg tudjon felelni.

BE: Mit mondanál az egyetemistáknak, miért érdemes a Pillarhoz csatla-

BE: Milyen tanáccsal szolgálnál a jelenlegi tagoknak, a koordinátoroknak,

WJ: Mind az, amivel az imént biztattam a Pillar önkénteseit, természetesen

igazgatónak?

szól a leendő tagoknak is. Amit még ehhez hozzátennék, hogy a téma, amivel foglalkozik az Alapítvány, egy nagyon jó téma. Természetesen pl. a kutyák megmentése nagyon nemes tevékenység, de alapvetően az EU-integrációban, amiben élünk, a témában való jártasság nagyon értékes tudást hordoz magában. Ma már az EU mindenhol ott van, a jog, a gazdaság, a társadalom részévé vált, mondhatni, hogy az EU közvetlenül hatályosul Magyarországon, nem lehet e nélkül létezni, vagy kikerülni. Ugyanakkor az EU olyan extra lehetőséget kínál, amivel érdemes képben lenni, aki ez utóbbiakat ismeri, és használni is tudja ezt a tudást, az a munkaerőpiacon aranyat ér, gondolok itt például a pályázatokra. Tehát szakmai pluszt is tud adni a Pillar, azon túl, hogy a személyes motivációhoz, képességhez is jelentősen hozzátesz. Nem egy önkéntesnek volt jó ugródeszka a Pillar, az Alapítvány egy jó referencia, főleg az EU-integrációval foglalkozó szervezeteknél van jó híre. Mindezt úgy, hogy politikai oldaltól független. Sikerült azt véghez vinni, hogy olyan értékek legyenek a középpontban, ami egy totálisan átpolitizált hazai közegben is képes volt szakmai alapon megmaradni. Ahhoz képest, hogy a politikához közvetlenül kapcsolódó tematikát viszünk, a szakmaiság kormánytól függetlenül érték tudott maradni.

kozni?

WJ: Erre a kérdésre annyit mondanék, hogy csak bátran. Ha van egy ötle-

ted, bele kell vágni, csinálni kell, mert megéri. Egy olyan országban élünk ma, ahol még el lehet érni eredményt azzal, ha vannak ötleteid és teszel is értük. Még nincsenek betagozódások, berögződések, olyan fix struktúrák, amiket nem lehet áthágni. Mindent lehet jobban csinálni, van bőven tere a minőségnek, az innovációnak, az ötleteknek. Van arra lehetőség, hogy kipróbáld magad, hogy a csinálásnak melyik területén vagy jó. Erre a pillaros tevékenység nagyon jó teret ad, különböző területeken tudod kipróbálni magad, anélkül, hogy komoly tétje lenne. Egyetlen tanácsom tehát annyi, hogy csináld. Akkor leszel sikeres, akkor tudsz profitálni, ha csinálod. Olyan tapasztalatokkal fogsz gazdagodni, amiket az első munkahelyeden fogsz észrevenni, látni fogod mennyivel több vagy mint a többiek. Önálló döntéseket hoztál, csináltad a projekteket, önállóan jutottál egyről a kettőre. Nem megmondták mit csinálj, hanem te hoztál döntéseket, tanultál belőlük. Később, a munkahelyen bizonyos kérdések megoldása, ami mások számára egy kétségbeesés lesz, neked, aki már kipróbáltad magad, és van egy önbizalmad, mert hasonló problémákkal már találkoztál, könnyen megoldod. Mindez a karrieredben is jelentősen segítheti a gyors előrejutást, hiszen azt, hogy tudsz dönteni, tudsz önállóan gondolkodni, a munkaadók is értékelik. A Pillarban az a jó, hogy meghatározhatsz egy célt, és végig tudsz menni egy úton önállóan, anélkül, hogy az az út pontosan ki lenne jelölve. Ott, ahol ezek a keretek szűkre szabottak, sokkal nehezebben jön ki az önállóság kérdése, a csinálásnak a lehetősége.

BE: Van valami, amit másképpen csinálnál a Pillarban, akár most, akár régebben? WJ: Én azt vallom, hogy megbánni nem szabad semmit, előre nézek mindig a jövőbe, sose visszafelé. Mindig levonom a következtetéseket, annak érdekében, hogy legközelebb ne úgy csináljam.

„A Pillar rengeteg ˝ tapasztalati elonyt adott” Ibránszki Tibor, korábbi igazgató

Bacsa Eszter: Pár szóban kérlek, mutasd be magad! Ki vagy, mivel foglal-

kozol? Ibránszki Tibor: Egy magyar tanácsadó cégnél dolgozom, ami informatikai feladatokkal foglalkozik, tehát a Pillar Alapítványnak a mostani munkámhoz nincs sok köze. A Pillarhoz most kuratóriumi elnökként fűz kötelezettség. Körülbelül három évig voltam ezt megelőzően igazgató, utána meghívtak a kuratóriumba tagnak, amit örömmel el is vállaltam, majd én lettem az elnöke. Ez utóbbit nem kiváltságnak érzem, nem a tehetségem miatt választottak engem a posztra, hanem egyszerűen így jött ki a lépés, pl. az összeférhetetlenség szempontjából, ami az én esetemben igen csak egyszerű, hiszen távol áll a munkám szempontjából tőlem az EU világa. BE: Hogyan kerültél a Pillarhoz?

IT: 2003 körül találkoztam Ambrus Danival és Harkányi Lacival egy közös ismerős jóvoltából, aki akkor a Pillar felügyelő bizottsági tagja volt. Ekkor az Alapítvány egy nagyobb bővülés előtt állt, emiatt cél volt, hogy strukturáltabban tudjon működni. Ebben az időben indult az első gigaprojekt, az „EU-n belül tágasabb” is, ami egy roadshow-sorozat volt. Hirtelen nőtt meg az önkéntesek száma is, mindemiatt eléggé kaotikussá vált a működés. a vezetés úgy gondolta, hogy kell egy kívülről jövő igazgató, aki jobban átlátja az egész alapítványt, a projekteket, friss szemmel tud irányítani. Nekem ezen a területen akkor még nem volt tapasztalatom, igen rizikósnak is éreztem, hogy tapasztalat nélkül az igazgatói pozíciót elfoglaljam. Csupán egy képzésen vettem részt igazgatóságom előtt, e tekintetben különc vagyok, mert nem jártam végig azokat a lépcsőfokokat az Alapítványban, amiket más igazgatók igen. Abban az időben egy vállalkozásnál dolgoztam, a civil életben nem vettem részt. Nem is gondolkodtam igazán tudatosan, hogy milyen értékek mentén kéne élnem az életem, de úgy éreztem, hogy Daniékban pont megvoltak azok az értékek, amiket a világból néha hiányoltam, és ezek az általuk vallott értékek nagyon megtetszettek.

BE: Mire emlékszel vissza legszívesebben a Pillaros időkből? IT: Legfőképp az emberekre, a csapatra. Igaz, hogy van, akivel évek óta

nem találkoztam, sokan szétszéledtek az idők folyamán, külföldre mentek vagy családot alapítottak. Mindezek mellett az ifjúsági cserékre, képzésekre is mindig szívesen emlékszem vissza, nagyon jó élmények voltak. BE: Hogyan írnád le a Pillar jelenlegi helyzetét? Milyen változásokon ment keresztül, mik szerinted a jövőbeli kilátások? IT: Már nem látok olyan mélyen bele a működésébe, de a programok mennyiségét látva azt látom, hogy nagyon beindult a munka, rengeteg projektje, pályázata van az Alapítványnak. Ez Magyarországon nagy szó, tekintve, hogy itt a civilek igencsak el vannak nyomva, főleg manapság. A mi időnkben a minisztériumokkal könnyebb volt még együttműködni, de úgy látom, ez egyre kevésbé van így. Ennek fényében viszont különösen nagy szó, hogy az Alapítvány ilyen aktív. Mindezen túl a norvég projektnek kiemelten örülök, ezt a nyertes pályázatot nagyon nagy sikernek tartom. Sőt, mindemellett több időt álló projekt is fut a mai napig a Pillarban, mint például az EUtanóra. Az EUtanóra már a mi időnkben is ment, a tematika mára már tele van sok új elemmel, de a koncepció maradt. Örülök annak is, hogy néhány projekt kutatásokkal is foglalkozik, mindig is támogattam, hogy kicsit mélyebbre is ássunk, hogy ne csak az EU kommunikációval foglalkozzunk, hanem kutatásokkal is segítsük a társadalmat. Mindez véleményem szerint előre tudja vinni az EU-integrációnkat az emberek szintjén. Ennek különös jelentősége van manapság egy olyan propaganda mellett, ami ellenségként állítja be az EU-t. BE: Milyen tanáccsal szolgálnál a jelenlegi tagoknak, a koordinátoroknak, igazgatónak? IT: Annyi lenne a tanácsom, hogy figyeljenek arra, hogy a pályázatokat mindig jóval a határidő előtt fejezzék be, legyen egy belső határidő. Mi an-

BE: Mit mondanál az egyetemistáknak, miért érdemes a Pillarhoz csatla-

kozni? szélni, embereket tudtam irányítani, és attól függetlenül, hogy teljesen IT: Kiemelném számukra, hogy milyen hasznosak voltak számomra az Alapítványban töltött évek a későbbi elhelyezkedés szempontjából. Ha va- más területen helyezkedtem el, mint az Alapítvány profilja, ezt az előnyt laki továbbra is ezzel a területtel szeretne foglalkozni, kapcsolatok tekinte- ugyanúgy tudtam hasznosítani később is. A tapasztalaton kívül barátságokkal lettem még gazdagabb. A barátság megmarad, hiába telnek el tében is érdemes a Pillarnál önkénteskedni, értékes kapcsolatrendszerre évek anélkül, hogy tudnám mi lenne néhányukkal, nem szimpla ismerőslehet szert tenni. Ehhez azonban aktívnak kell lenni, aktívan kell pályázni, minisztériumokkal, képviseletekkel kapcsolatban állni, más-különben nem ként tekintek rájuk. Ha megkeresnek és szívességet kérnek tőlem, minden további nélkül segítek, és tudom, hogy fordítva is így lehet ezt az előnyt megszerezni. A másik plusz, a gyakorlati tapasztalat, lenne. Emellett a tapasztalat, amiről eddig beszéltem. Sok időt vett el az amire pl. szervezési készség, többek között egy roadshow megszervezééletemből, hiszen körülbelül négy éven át voltam igazgató, de abszolút se által lehet szert tenni. Láttam magam is, az állásinterjúk alkalmával és megérte, egy perc sem volt elvesztegetett. a munka világában is, hogy másokhoz képest mennyivel előrébb járok ezeken a területeken. Másoknak 1-2 évbe telt azt a tudást és tapasztalatot BE: Van valami, amit másképpen csinálnál a Pillarban, akár most, akár megszerezni, amit én a Pillarnál korábban már elsajátítottam. Ha valaki régebben? aktív, attól függetlenül, hogy mivel fog ténylegesen foglalkozni a hétköznapokban, ezt a tudást és gyakorlatot fogja tudni hasznosítani. IT: Én mindent másképp csinálnék. Már utólag nevetek rajta, de nem minA nemzetközi kapcsolatokat, az így szerzett barátokat, az ifjúsági cseréket dig voltam határozott, nem szerveztem jól a dolgokat, nem volt határozott is kiemelném, hiszen annál jobban nem lehet megismerni egy másik koncepció vagy stratégia, amit követtem volna, folytam az eseményekkel. országot és kultúrát, mint személyes kapcsolatokon keresztül. Úgy Utólag nézve rengeteg hibám volt. Csilla (Szabó Csilla – BE) volt az, aki gondolom, tényleg megéri aktívnak lenni, a befektetett energia mindig anno nagyon jó kritikákkal élt az igazgatóságom alatt és sok tekintetben megtérül. Egy ilyen fajta aktivitás alapján jól meg lehet különböztetni két felnyitotta a szemem. Sokkal hatékonyabban lehetett volna működni és embert: az egyik csinált valamit az egyetemi évek alatt, a másik meg nem. dolgozni, kicsit komolyabban venni az egészet. Úgy vélem, attól függetÉn is inkább azzal dolgoznék együtt, aki aktív és tenni akar valami haszno- lenül, hogy önkéntesekkel dolgozunk, a számonkérésnek működsat, mint azzal, aki csak kényelmesen elvégezte az egyetemet. Már ez a nie kell, ahhoz hogy a szervezet is hatékonyan tudjon működni. tény egymagában előnyt jelent a munkaerőpiacon. Tudatosan végig kell gondolni, miért csinálod a projektek, mit akarsz ezzel elérni, eléred-e a célt. Motiváltság és az eredményesség tekintetében is más, ha van fix cél. Ma már tudatosabban szerveznék, sokkal BE: A te életedhez az előbb említetteken kívül miben járultak hozzá konkrétabb célokat tűznék ki, amikre lehetne az Alapítvány működését a Pillaros évek? alapozni. A mostani vezetésnél ilyen hibákat nem látok, – sőt éppen azt IT: Amikor elkezdtem dolgozni az Alapítványnál, hamar láttam, látom, hogy soha ilyen jól nem működött az Alapítvány, ennyi program hogy milyen gyakorlati tapasztalattal gazdagszom folyamatosoha nem volt – csak így tovább, ezen ne változtassatok. san. Ez utóbbi hatalmas előnyt jelentett, interjún nem féltem be-

nak idején rendszeresen jártunk a fogarasi úti Tescóban lévő éjjel-nappali postára, tipikusan éjfél előtt már elkezdték a pecsétet osztogatni, hogy ne csússzunk le a határidőről, hajnali háromra végeztünk is a postán.

attól függetlenül, hogy önkéntesekkel dolgozunk, a számonkérésnek ˝ muködnie kell

Egy alumni tag élményei Horváth Judit Barbara

Posztós Adrienn: Kérlek, mutatkozz be röviden! Horváth Judit Barbara: Horváth Judit Barbara vagyok, jogászként végeztem a Pécsi Tudományegyetemen, illetve egy évet jártam jogi egyetemre Spanyolországban is. Tanulmányaim során elsősorban az Európai Unió joga és a nemzetközi jog érdekelt, így ezen a területen szerettem volna elhelyezkedni. Az egyetem után a Külügyminisztériumban kezdtem el dolgozni. Az elmúlt években megjártam már egy külszolgálatot Ukrajnában, dolgoztam EU-kommunikációs és más területeken is. Jelenleg nemzetközi fejlesztéssel és humanitárius segítségnyújtással foglalkozom, ami szerintem ma az egyik legfontosabb szakpolitika. Fontosnak tartom, hogy a globális felelősségvállalásra nevelés itthon is nagyobb hangsúlyt kapjon.

tikus volt a szervezet és az, amivel és ahogyan foglalkozott. Jelentkeztem is a következő tagfelvételkor, és bekerültem. Még emlékszem, hogy az esszé témája az volt, lehet-e egy országot demokratizálni.

PA: Milyen tanáccsal szolgálnál a jelenlegi tagoknak, koordinátoroknak, igazgatónak? HJB: Azzal mindenképpen, hogy a sikerhez sok munka és teljesítmény kell, de az is ugyanolyan fontos, hogy milyen a csapat. Mindig akkor mentek jól a dolgok, amikor a csapat jó volt.

PA: Mire emlékszel vissza legszívesebben a pillaros éveidből? HJB: Nagyon jó programokat csináltunk és jó volt a csapat, dinamikus

PA: Mit mondanál az egyetemistáknak, miért csatlakozzanak a Pillarhoz?

és kreatív embereket ismertem meg ott. Egy ideig Nenova Eszter mellett a Pillar Európa Klub "titkára" voltam (akkor így neveztük). Az is izgalmas feladat volt, mi szerveztük a felvételiket, akkortájt indult a szakkollégium is, szóval tartalmas időszak volt. Nagyon szerettem az EU-tanórákat, azt, hogy találkozhattunk a diákokkal, és a néha kritikus beszélgetéseket velük.

HJB: Mert szakmailag és emberileg is sokat tanulhatnak és megélhe-

PA: Hogyan látod jelenleg a Pillar helyzetét? HJB: Sajnos egy ideje nem követem aktívan a szervezetet, így erre a most nehezen tudnék válaszolni.

tik azt, milyen egy összetartó kisközösséghez tartozni. Erre ma nagy szükség van. PA: A te életedhez mennyiben járult hozzá a Pillar? HJB: A munkahelyemen először gyakornokként dolgoztam. A Pillar hirdetett meg egy gyakornoki helyet, amit sikerült elnyernem. A gyakornokságom annyira jól sikerült, hogy majdnem fél évig maradtam és utána vissza is hívtak dolgozni. Szóval a Pillar nélkül biztosan minden másképp alakult volna.

PA: Hogyan kerültél a Pillar kötelékébe? HJB: Ambrus Danitól hallottam a Pillarról még 2005-ben. Rögtön szimpa-

Európai Ifjúsági Parlament magyarországi elindításától az igazgatóságig Kozma Tamás, korábbi igazgató

Kozma Tamás: Kozma Tamásnak hívnak, közel tíz éve vagyok a Pillar Európa Klub önkéntese. 2007–2010 között az Európai Ifjúsági Parlament projekt vezetője voltam, továbbá 2008 és 2010 között, másfél évig a Pillar Alapítvány igazgatójaként dolgoztam. Az egyetemi tanulmányaimat a Budapesti Corvinus Egyetemen folytattam nemzetközi tanulmányok szakon, ahol 2013-ban szereztem mester fokozatot. Az egyetemi tanulmányaim mellett gyakornokként hos�szabb-rövidebb ideig dolgoztam a Külügyminisztériumban és az Európai Parlamentben is. Jelenleg az IBM-nél dolgozom, pre-sales üzlettámogatási területen. Emellett némi távollét után visszatértem az iskolapadba, ugyanis éppen idén ősszel kezdtem meg doktori tanulmányaimat a Pécsi Tudományegyetemen, geopolitika területen. Kutatásomban Törökország helyzetét fogom vizsgálni a globális energiatranzit folyamatokban. Némi inaktivitást követően, 2015 tavaszán mentorként csatlakoztam a Pillar Európa Klubhoz újonnan felvett tagokat segítő mentorprogramhoz, sőt ebben a félévben is elvállaltam ezt a tisztséget. CsG: Hogyan ismerted meg a Pillar Alapítványt? KT: 2006 elején, még középiskolásként ismertem meg a Pillar Ala-

pítványt. A dolog érdekessége az volt, hogy valójában egy berlini székhelyű alapítványon keresztül ismertük meg a szervezetet. Egykori gimnáziumi évfolyamtársammal, Korvin Tiborral ekkortájt hallottunk ugyanis az Európai Ifjúsági Parlament elnevezésű nemzetközi oktatási projektről, amelyben szerettünk volna részt venni, viszont a projektet működtető berlini Schwarzkopf Alapítványtól azt az információt kaptuk, hogy a nemzetközi ernyőszervezetüknek még nincsen magyarországi tagja. Azt is elmondták, hogy szívesen dolgoznának velünk azon, hogy ez a helyzet megoldódjon, sőt szeretnének ajánlani nekünk egy európai uniós tematikákban járatos budapesti szervezetet, a Pillar Alapítványt, akikkel együtt dolgozhatnánk a projekten. Így vettük fel a kapcsolatot 2006 elején Boros Tamással és Ibránszki Tiborral, hogy az alapítvány

segítségét kérjük ahhoz, hogy az Európai Ifjúsági Parlament hazánkban is működhessen. Kiváló lehetőségnek találtuk, hogy egy nemzetközi ifjúsági projektet útjára bocsássunk itthon, és ehhez rögtön szervezeti hátteret és szakértelmet is találjunk a Pillar Alapítvány személyében. CsG: Mire emlékszel vissza a legszívesebben? KT: Nem könnyű válogatni a sok emlék közül, de a legtöbb kedves emlékem is talán az Európai Ifjúsági Parlamenthez (EIP) kötődik. Nagyon sok energiát fektettünk ebbe a projektbe, és az első egy év nagyon intenzív és izgalmas volt. Egyszerre kellett egy nemzetközi projekt elvárásainak megfelelni, és a magyar fiatok érdeklődését is felkelteni a projekt iránt. 2007. november végére volt meghirdetve az EIP első magyarországi ülése, ahová körülbelül 70 fő résztvevőt tudtunk fogadni. A megelőző hónapokban azon izgultunk, hogy egy Magyarországon eddig még ismeretlen projekthez vajon lesz-e elég jelentkező, aki eljön egy négynapos rendezvényre. Indokolatlannak bizonyult aggodalmunk, hiszen ebben az évben nagy örömünkre körülbelül 160-an jelentkeztek. Így aztán később, a 2009-es ülésünkre személyesen hívtuk fel azokat, akiket anno a túljelentkezés miatt el kellett utasítanunk. CsG: Hogyan látod a Pillar jelenlegi helyzetét? KT: A Pillar mára egy komoly brand, komoly reputációval. Meg-

látásom szerint, ha számba vesszük a Magyarországon működő, EU-s tematikákban érintett civil szervezeteket, akkor sokaknak elsők között jut eszébe a Pillar Alapítvány. A Pillar szellemisége, EU-s tájékoztató funkciója

Csongrádi Gabriella: Kérlek, mesélj magadról!

Egyszerre kellett egy nemzetközi projekt elvárásainak megfelelni, és a magyar fiatok ˝ érdeklodését is felkelteni a projekt iránt

állandó. Fontos azonban, hogy az önkéntesek ismeretei up-to-date-ek legyenek, és hogy az alapítvány lépést tudjon tartani a változó EU-kommunikációs prioritásokkal. Ezzel együtt az alapítvány online kommunikációja is egyre erősebb és tudatosabb, ami a mai világban elengedhetetlen feltétel ahhoz, hogy egy civil szervezet a felszínen maradhasson. Véleményem szerint a Pillar Alapítványnak – ahogy a múltban is, úgy a jövőben is – be kell tölteni azt a szerepet, hogy szervezeti hátteret tudjon nyújtani bottom-up kezdeményezéseknek. Ha van egy jó projektötlet, akkor az Alapítvány szervezeti háttere és tapasztalatai révén el lehet indulni a megvalósítás útján. Emellett szeretném megemlíteni, hogy az EU tanórák hagyománya is szép ívet ír le, gyakorlatilag végigkíséri a Pillar Alapítvány történetét. Meglátásom szerint olyan értéket képvisel, amit úgy vélem, hogy folytatni kell, része kell, hogy maradjon a mindenkori Pillar agendának.

ni, és jó irányba elmozdulni, például új pályázattal, kiforrottabb koncepcióval. A sikerekhez tehát kétségkívül sok kitartásra és elkötelezettségre van szükség.

KT: A Pillar Európa Klub önkénteseként hasznos, gyakorlati projektmenedzsment alapokat lehet elsajátítani, itt szerezhet az ember nagyon jó tapasztalatokat az idővel, munkafolyamatokkal, forrásokkal való tervezéshez. Ezen felül sokat lehet tanulni az EU-ról, tevőlegesen is betekintést lehet nyerni a hazai, illetve nemzetközi EU-kommunikációs folyamatokba, valamint nemzetközi ifjúsági projektekben lehet résztvenni. Különböző projektek keretében most már számos európai országban jelent meg a Pillar mint szervezet, és ez a kör csak folyamatosan bővül – érdemes benne részt venni.

CsG: Milyen tanácsod lenne a jelenlegi tagoknak, koordinátoroknak,

CsG: Van valami olyan élményed, amit még szívesen megosztanál velünk?

igazgatóknak? KT: Sikerek és kudarcok folyamatosan váltakoznak, nagyon fontos, hogy tanuljunk mindkettőből. Itt gyakorlati példaként azt tudnám említeni, amikor különböző programjaink támogatása céljából pályázatokat írtunk, nem jártunk mindig egyből sikerrel. Viszont ha megfelelően levontuk a következtetéseket egy esetleges hibából, akkor utána ezt tudtuk korrigál-

KT: A Fogarasi úti Tescóban lévő éjszakai postán jó néhány órát töltöttem el sorban állással, hogy postára adhassak pillaros pályázatokat. Ezek a postára adások néha igen „last-minute”-re sikerültek, így különösen emlékezetesek maradtak.

CsG: Mit üzennél az egyetemistáknak, potenciális tagjelölteknek?

„Nem csak szakmai értelemben, hanem baráti értelemben is sokat kaptam” Decker Zsófia, az alapítvány első női igazgatója

Visszatérve a szakkollégiumra, a felépítését tekintve a fókusz a szakpolitikákra, az angol nyelvtudásra, a gyakorlati ismeretekre helyeződött, olyan szempontból, ami a munkaerőpiacon hasznos lehet: hogyan írjunk önéletrajzot, motivációs levelet, mi az az olvasói levél egy újságban, ilyesmi. Illetve volt még nemzetközi kapcsolatok elmélete is. FA: A Pillarban tagként, neked mi volt még a kedvenc programod Farkas Anita: Kérlek, mutatkozzatok be röviden! Mesélj magadról? Hogy

kerültél kapcsolatba a Pillarral? Decker Zsófia: Decker Zsófi vagyok. Gimnázium után az ELTE nemzetközi tanulmányok szakára jártam. A tanulmányaim melletti szabadidőmben szívesen önkénteskedtem, több civil szervezetben megfordultam, de egy idő után ezt a szabadidőt a Pillar dominálta. Már egyetem alatt elkezdtem foglalkozni a Pillarral, ugyanis felvételt nyertem a szakkoliba. Máig bennem van az az élmény, amikor a TáTK földalatti könyvtárába sietek éppen olvasnivalót vagy könyvet kölcsönözni, és ott standolnak a lányok. Odamentem, kíváncsi voltam, hogy ők vajon kik, mik, mit hirdetnek, és hát csodák csodájára a Pillar Alapítvány Szakkollégiumát reklámozták, ami akkor hirdette az első évfolyamát, tehát akkor indult az egész, 2007-ben. Anno még tényleg úgy gondoltam, hogy nemzetközi szervezeteknél fogok dolgozni, tetszett ez a pálya, szerettem volna efelé indulni. Úgy gondoltam, hogy nagyon jó párosítás lesz. Jelentkeztem a szakkollégiumba. 2014 januárja óta pedig a MOL Nyrt.-nél dolgozom HR-partnerként. FA: Szóval te kifejezetten a szakkollégium miatt csatlakoztál? Milyen volt a koli anno? DZs: Igen, kifejezetten emiatt csatlakoztam, előbb volt a szakkoli, mint a Pillar Alapítvány az életemben. Még emlékszem arra az érzésre, mikor szakkoli közben megfogalmazódott bennem, hogy ez annyira jó és annyira hálás vagyok érte a Pillar Alapítványnak, hogy a belém fektetett tudást, pénzt, lehetőséget valahogy törlesztenem kell az Alapítványnak, valamit nekem is adnom kell cserébe. Ezért kezdtem el utána a Pillarral foglalkozni. A legelső program, amiben részt vettem, az a Balázs által szervezett EFOTT 2008-as fesztivál – én ekkortól vagyok aktív pillaros is.

a szakkolin kívül? Mit szerettél ott csinálni? DZs: Imádtam a képzéseket. Olyan jó volt, amikor összegyűlt a Pillartagság, vagy szerveztünk magunknak kis képzéseket mint ifjúsággal foglalkozó civil szervezet. Nagyon szerettem az együttlétet, azt a rendkívül sok energiát, jókedvet, együtt tanulást, amit ott megtapasztaltam. Ez azóta is hiányzik, és azóta is nosztalgiával gondolok rá vissza. Ezen kívül a nyári fesztiválok azok, amikor szintén sokat volt együtt a csapat. Emellett én is kapcsolódtam az EUtanóra – EIP (Európai Ifjúsági Parlament, akkoriban a Pillar Alapítvány autonóm része – FA) vonalhoz, amit nagyon fontos és hasznos tevékenységnek gondolok. Még a pillaros pályafutásom elején részt vettem egy lengyelországi EIP ülésen, Krizova cityben, a világ háta mögötti helyen egy gyönyörű kastélyban, utána egy magyar EIP session-ön is, és az tényleg nagyon jó volt. FA: Mikor lettél igazgató? Miért gondoltad úgy, hogy megpályázod ezt a pozíciót? DZs: Én úgy emlékszem, hogy 2010 nyarától 2011 nyaráig voltam igazgató. Éppen egy interregnum volt két igazgató között, senki nem állt az Alapítvány élén. Viszont volt egy működő EIP, ami sikeresen szervezte a programjait, a nemzeti fórumait, Győry Annával az élén, és nemzetközi színtéren is nagyon aktív volt. Én akkor jöttem haza külföldről, és szomorúan láttam, hogy már nincs szakkoli, és a program is kevés. Elkezdtem hát kicsit mozgolódni, szervezkedni. Akkor nagyon sokat működtünk együtt az EIP-pel, onnan indult az az EUtanórás rész is, hogy legyen a tanóra első része egy EUtanóra, a másik egy EIP vita. Még emlékszem, hogy Győry Annával is vitatkoztunk: finoman szólt, hogy az aktív EIP-eseket nem kéne átcsábítani a Pillarba. Ezért jelentkeztem: hogy ne hagyjuk ezt veszni, legyen belőle valami. Én innen kezdtem.

FA: Mik voltak a fő terveid? Mit érzel, mi változott az igazgatóságod alatt az alapítvány életében? DZs: Én úgy érzem – és remélem, hogy a többiek is úgy gondolják –, hogy egy kicsi energiát toltam a szervezetbe, hogy ez az egész működjön megint. Aminek nagyon örültem – és azóta is büszkén gondolok erre a kezdeményezésre –, hogy munkacsoportokat csináltunk, és úgy alakítottuk a működést, hogy mindenkinek legyen egy kis felelőssége. Illetve, ami nagyon szuper volt, az a Szaszával (Tóth Szabolcs – FA) való együttműködés, ő volt a Klubelnök az igazgatóságom alatt. Amennyire nem voltunk kapcsolatban a szakkoli alatt, annyira jó volt később együtt dolgozni, tök jó élmény. Korábban alapvetően eléggé különböző emberek voltunk, de később nagyon virágzó kooperációban dolgoztunk együtt. Amit még adott nekem ez az igazgatóság, az az, hogy egy csomó olyan dologgal találkoztam, ami utána a későbbi életemben nagyon hasznos volt. Sőt, igazán ezért is indultam el a HR terület felé. Amikor megláttam egy kiírást, hogy miről szól ez az egész emberi erőforrás pozíció, akkor az a gondolat ötlött belém, hogy „hát én ezt mind csináltam, amikor igazgató voltam, és nagyon élveztem”. Úgyhogy ez nagyon meghatározó élmény számomra. Azokat a feladatokat mind szerettem, és ez sodort engem a jelenlegi pályám felé. FA: Mennyire érezted nehéznek akkor az igazgatói pozíciót? Sok kihívást jelentett? DZs: Nem mondom, hogy mindig egyszerű volt. Nekem nagyon sok energiát adtak a Pillar Európa Klub résztvevői, tagjai, a képzések, az

Nagyon szerettem az együttlétet, azt a rendkívül sok energiát, jókedvet, együtt tanulást, amit ott megtapasztaltam

együttlétek, ezek mindig óriási energiával töltöttek fel. Emlékszem, hogy az időbeosztással nagyon küzdöttem, és akkor még nem is volt annyi programja az Alapítványnak, mint most. Voltak olyan pillanatok is, mikor összeomlottam, mert az NCSSZI-nek valamelyik pályázatát nem lehetett úgy elszámolni, ahogy én azt értelmeztem a húszoldalas elszámolási dokumentum alapján, de hát ez természetes velejárója a pályázati módszereknek, eljárásoknak.

Amellett, hogy a páromat is itt találtam meg, tulajdonképpen a munkámat is ennek köszönhetem. Nyilván nem a Pillar rakott erre a helyre, de nagyon sok olyasmit megtanultam a szakkoliban, az Alapítvány működésében, mind önkéntes, mind igazgatói pozícióban, amit valóban tudok használni a munkám során. Segített, hogy az utamat megtaláljam. Nem csak szakmai értelemben, hanem baráti értelemben is sokat kaptam. Boldog szülinapot, Pillar!

FA: Mint volt igazgató, talán jobban látod, érzed, így azt kérdezném meg, hogy szerinted hol tart most a Pillar, és hova fejlődhet tovább a jövőben? DZs: Szerintem kell egy kis pihenési idő, egy kis holt időszak az igazgatónak, hogy utána megint újult erővel visszatérhessen, félig-meddig aktív tagként az Alapítványhoz. Tényleg olyan intenzív időszak egy igazgatóság, hogy kell egy kis pihenés. Én most a kuratórium egyik tagja vagyok. Teljesen el vagyok ájulva attól a munkától, amit például Nikolett végezett az Alapítvány élén, az egyszerűen eszméletlen. Félelmetes, hogy mennyi program fut, hogy mennyi tagunk van, hogy a koordinátorok is men�nyire elkötelezettek. Ez bámulatra méltó. Azt kívánom az Alapítványnak és egyben magunknak is, hogy ez így maradjon! Remélem, hogy mindig lesznek olyan tagok, akiknek az Alapítvány jövője sokat jelent, akik továbbviszik a hosszú évek folyamán ezt az aktivitást és a lelkesedést, ami most jellemezi a csapatot. Mindenki azért dolgozik, hogy az Alapítvány aktivitása folyamatos legyen.

FA: Van valami olyan kiemelkedő élmény, amiről szívesen mesélnél még?

FA: Mi jut először eszedbe, ha meghallod azt a két szót, hogy „Pillar” és „önkéntesség”? DZs: Egy fehér sátor, amire ki van írva, hogy Pillar Alapítvány. Nekem tényleg nagyon sokat adott az Alapítvány. Persze, materiálisan a sátor jut eszembe, de mint élmény az, amikor Jánosék (Walter János – FA) irodájában szerveztünk egy képzést. Mindig visszatér, hogy az mennyire jó összehozó alkalom volt, és mennyire jól éreztem én ott magam.

DZs: Ahogy említettem, Balázzsal, a barátommal 2008-ban találkoztam a dunaújvárosi EFOTT előkészítésén – ez azóta is meghatározó emlék! Emlékszem még, hogy nagyon bizonytalan voltam az egészben, hogy akkor mit is kell mondani, meg hogy is kell viselkedni a fiatalokkal, mi is az önkéntesség. Aztán egyre gyakorlottabb lettem, nyári fesztiválok alkalmával összekovácsolódott a csapat, nagyon jól tudtunk együtt dolgozni, úgyhogy nekem ez nagyon pozitív élmény.

„Nagyon meno˝ volt és nagyon sikeres” Tóth József, korábbi igazgató

Farkas Anita: Kérlek, mutatkozzatok be röviden! Hogyan kerültél kapcso-

latba a Pillarral? Tóth József: Tóth József vagyok, és az ELTE Jogi karán jártam politológia alapképzésre, majd mesterre. Illetve a mesterrel egy időben elkezdtem a Közgázon is egy mesterképzést. A Pillarról még az alapképzés során hallottam, nagyon menő volt, és egy nagyon sikeres, jól működő, elit szervezetnek tartottam. Amikor a mesterképzést kezdtem, 2009-ben, örültem és éltem is a felvételi lehetőséggel, mivel úgy éreztem, hogy már több szabadidőm lesz, amit hasznosabban szerettem volna eltölteni. Tulajdonképpen 4-5 évig önkénteskedtem, és rengeteg mindent csináltunk a Pillarral. Sokat köszönhetek az Alapítványnak, rengeteg mindent ismertem meg: a világból és persze magamról is.

A név hallatán a küldetéstudat jut eszembe, meg a több évnyi emlék, tapasztalat, amit a Pillarnak köszönhetek FA: És miért pályáztad meg a pozíciót? Miért érezted úgy, hogy szeretnél igazgatója lenni a Pillarnak? TJ: Nagyon sokat pillaroztam, nagyon sokat foglalkoztam a Pillarral. Valahogy természetesnek éreztem, hogy folytatni fogom, és szerintem mások is.

FA: Milyennek láttad frissen csatlakozóként a Pillart? TJ: Amikor először hallottam a Pillarról, akkor nagyon tetszett. Egy jól

felépített szervezetnek tűnt, sok programmal, tartalommal. Egész magas volt a bekerülési követelmény, nem egy átlag, úgymond diákszervezetnek tűnt, hanem jóval az átlag fölöttinek.

FA: Mi volt anno az igazgatói terv? Mire szeretted volna a hangsúlyt fektetni? TJ: Az EUtanóra-szálat szerettem volna erősíteni, amit kiemelnék most. FA: Milyen volt a kapcsolat akkor a Pillar és az EIP között?

FA: Mi volt a kedvenc programod?

TJ: Talán nem egyszerre lettünk kinevezve, de Olti Máté lett az EIP vezető-

TJ: Hozzám azok a pillaros programok állnak a legközelebb, mikor a

je. Máté vitte az EIP szálat, és az EUtanóráknál volt egy megosztás, hogy az órák felét, úgymond a pillarosok, a másik szálat az EIP-esek csinálják. De volt átfedés, átcsúszás.

fiatalok a még fiatalabbakat szólítják meg, és próbálnak nekik átadni valamilyen üzenetet, tudást, akár egy-egy képzést, akár egy debate-es dolgot. Tehát kitágítani kicsit a látókörüket, felhívni egy-két dologra a figyelmüket, hogy tudatosabban tudják a jövőjüket tervezni. Ezek közül tényleg az EUtanóra az, ami a legeslegközelebb áll a szívemhez, illetve az EIP is, de az fiatalabbakhoz szól. FA: Te Zsófitól vetted át az igazgatóságot. Kérlek, mesélj a tapasztalataidról! TJ: Igen, 2012 október/november elejétől voltam igazgató, nagyjából egy évig. Zsófi után kicsit nehéz volt, mert ő eléggé felpörgette a szervezetet, és magasra tette a lécet. Valójában csodálatos emberekkel nagyszerű dolgokat csinálhattunk, de nem csak ezalatt a kicsivel több mint 1 év alatt, az igazgatóságom alatt, hanem korábban is.

FA: Szerinted hol tart most a Pillar, hova fejlődhet? TJ: Egy nagyon lelkes csapat csinálja, nagyon jól szervezetnek tűnik, na-

gyon profinak és nagyon meggyőzőnek. Az Alapítvány jövője… Mindenképpen még legalább 15 év, az a minimum, de mindig az aktív tagoknak, és persze a Kuratóriumnak kell alakítani a szervezetet, hogy az fenntartható tudjon maradni. FA: Mi jut eszedbe, ha meghallod azt a szót, hogy Pillar? TJ: A név hallatán a küldetéstudat jut eszembe, meg a több évnyi emlék,

tapasztalat, amit a Pillarnak köszönhetek.

A szervezeti reform és a talpra állás Szabó Nikolett, a Pillar15 alatt regnáló igazgatója

Csongrádi Gabriella: Egy rövid bemutatkozást szeretnék kérni tőled.

Ki vagy és mivel foglalkozol? Szabó Nikolett: Szabó Nikolett vagyok, és én vagyok jelenleg a Pillar Alapítvány igazgatója. Az Alapítvány igazgatása nekem önkéntes tevékenység, egyébként van egy nyolcórás munkám, ami ki is tölti a napjaimat. Az igazgatóságom másfél éve tart a Pillarnál, egyébként 2011-ben kerültem először kapcsolatba az Alapítvánnyal, amikor a Szóval?! országos vitaverseny megvalósító csapatába kerültem. A vitaverseny világra hozásában, az EU-s tartalom szolgáltatásában a Pillar Alapítvány is részt vett, de én egy másik vonalról kerültem be – sokáig disputáztam az egyetemen, ennek apropóján kerültem oda. A Pillar Alapítvány nagyon megragadta a fantáziámat, el is kezdtem dolgozni többekkel, akik az Alapítványban érdekeltek, tevékenykednek, dolgoznak. Ennek lett az eredménye, hogy 2012 óta folyamatosan együttműködtem az Alapítvánnyal, vagy olyanokkal, akik az Alapítván�nyal kapcsolatban állnak. Aztán dolgoztam az EUvonalnál, az Európa Pont tájékoztató szolgálatánál, és végül igazgatóként kötöttem ki az Pillarnál. Azt hiszem, hogy ez az én pillaros életutam. CsG: Mire emlékszel vissza legszívesebben a Pillaros éveidből? Van-e valami kedves emléked? SzN: Nekem folyamatosan vannak olyan élményeim a Pillarral, amire azt mondom, hogy na, emiatt ezt most nagyon jó csinálni, emiatt nagyon megéri, és mennyit ad ez az egész nekem. Ezt a kérdést szívesen megválaszolnám pár év múlva is, mert arra én is nagyon kíváncsi vagyok, hogy visszanézve mi lesz az, amit megragadok. Most még nagyon élő az egész, de tudnék vicces dolgokat is felhozni: milyen az, amikor elviszel egy projektort a bevonó táborba, amiből nyomtató lesz, mire odaérsz. Illetve milyen az, amikor olyan szervezetek és civil szervezetek keresnek meg

téged az Alapítvány képviseletében, akikre te eddig felnéztél, követted a munkásságukat, de nem volt kapcsolat. Most ők fordulnak hozzád azzal, hogy látják, hogy az Alapítvány nagyon jól működik, valamit nagyon jól tud, és akkor legyen egy “know-how sharing”. Tehát elég széles a spektrum, hogy mi az, amit ki tudnék emelni. Akkor arról még nem is beszéltünk, hogy milyen közösségi élmény az, hogy van egy tagság meg vannak összetartó emberek, és megvalósitasz valamit, amiről tudod, hogy egyedül biztos nem lehetett volna. De vannak olyan emberek, akik legalább annyira lelkesek ezért a szervezetért, a célokért, amiket képvisel, hogy legalább annyi erőt és energiát raknak bele, aminek az eredménye az összes rendezvény, az összes program, az összes projekt, minden. Így elég sok felől tudnám ezt megfogni, megközelíteni, nekem egy rakat jó pillaros élményem van, és mind nagyon élő még. CsG: Hogyan látod a Pillar jelenlegi helyzetét? Merre tart a Pillar?

Mit tudsz a jövőben elképzelni róla, az hol csúcsosodhat ki? SzN: Azt gondolom, hogy egy jó helyen vagyunk, rendben van, amit csinálunk, és hogy az, amit a Pillar képvisel, az teljes mértékben vállalható összehasonlítva a 10 meg 15 évvel ezelőtti önmagával is. Azt lehet mondani, hogy rengeteg tevékenység van, rengeteg programot tudunk adni mind a külvilágnak, mind a tagságnak. Az is látszik, hogy van egy szakmai “outreach”, és egyre szélesedik az a réteg, amivel mi egyre többet dolgozunk, egyre nagyobb a szakmai koopreáció, ami szintén nagyon fontos dolog. Egyre több helyen ismernek minket, és tényleg, ezek mérhető, szembeötlő dolgok, mondjuk ahhoz képest, ami másfél éve volt. Nyilván nem lehet összehasonlítani a különböző korszakokat, vagy azért nehéz, mert teljesen más helyzet van itthon és a nemzetközi térben is, mint az EU-csatlakozáskor. Akkor volt pénz, paripa, meg minden ahhoz, hogy te EU-s tájékoztatást végezz, most meg nagyon nehéz, küzdeni kell mindenért, és mégis megálljuk a helyünket. CsG: Milyen tanáccsal szolgálnál a jelenlegi tagoknak? SzN: Nem tudok úgy tanácsot adni, hogy ne lenne benne önkritika. Minden, amit a tagság csinál meg nem csinál, az visszavezethető a vezetőséghez. Tehát ha én most azt mondom, hogy nem elég aktívak mondjuk a tagok, akkor a következő dolog az az, hogy de mit tesz a vezetőség

CsG: És mit mondanál, tanácsolnál a potenciális tagjelölt egyetemisták-

nak? Miért csatlakozzanak? SzN: Azért, mert itt meg tudják valósítani önmagukat, mert jól ki lehet teljesedni, van rengeteg lehetőség, amit meg lehet ragadni, és egészen sok típusú dologban ki tudja magát próbálni az ember. Most nem feltétlenül kell, hogy ez pont a projektmenedzsment vagy a pályázatírás legyen. Elindulhatunk kicsiben is, akár azzal például, hogy ha van egy egyetemi tanár, akit nagyon szeret valaki hallgatni, akkor hívjuk meg előadónak a Pillar Focus-ra. Akkor pedig ott van, szerveztünk is valamit, és van egy saját elért dolog is az ember kezében. A közösség miatt is jó csatlakozni. Szerintem nagyon nehezen kerül az ember egyetemistaként olyan közegbe, ami szakmai is, baráti is, megtartó ereje is van. A Pillarban ez mind adott, ahová szerintem nagyon megéri csatlakozni. CsG: A te életedhez mennyiben és miben járult hozzá a Pillar? SzN: Nagyon sokban járult hozzá. Ez a legnehezebb kérdés, mert a

Pillar szerves része az életemnek, de egy biztos, nekem nagyon sokat adott. Mind személyesen – gondolhatunk itt az emberi kapcsolatokra: rengeteg barátom van itt, számtalan ember, aki bár nem közeli barátom, de nagyon jó a szakmai kapcsolatunk, nagyon szeretek velük együtt dolgozni. Rengeteg munkastílust meg lehet ismerni. Azért egyszerűen, mert dolgozol együtt trénerekkel, dolgozol együtt pénzügye-

sekkel, tehát egy csomó különböző típusú munkavégzés van, és jó látni ezeket a különböző munkatípusokat, munkavégzéseket. És amit még adott, az az, hogy én magamról is nagyon sokat tanultam, sok mindenre rájön az ember, amikor szorosan együtt dolgozik másokkal: mik a korlátai, mik a határai. Ezzel párhuzamosan pedig azt is, hogy semmi sem lehetetlen. Sok dolgot megcsináltunk együtt, amiről azt gondoltuk, hogy nem igazán reális, vagy ezt inkább máskor, később, 5 év múlva lenne érdemes megpróbálni. Úgyhogy sokrétű volt a tanulás. CsG: Ha valamit másképp csinálnál a Pillarban, mi lenne az? SzN: Lehet, hogy többet bandáznék mindenkivel. Többet dolgoznék azon, hogy hogyan lehetne jobban kinyitni a Pillart, jobban beemelni a tagságot a tevékenységbe, amit folytatunk. Erre talán nagyobb hangsúlyt fektetnék.

azért, hogy aktívabbak legyen, milyen programokat adunk. Így fals kicsit a tanácsadás. De ha már tanácsot kell adni, akkor azt mondanám, hogy lássák meg és ragadják meg azokat a lehetőségeket, amik a Pillarban vannak, amiket a Pillar nyújt. Ez egy olyan hely, ahol könnyű érvényesülni, ahol könnyű tanulni, sokat tanulni, és ez olyan előnyt jelent valakinek az egyetemi évei alatt, amit más biztos, hogy nem tud később behozni.

Sok dolgot megcsináltunk ˝ azt gondoltuk, együtt, amirol hogy nem igazán reális, vagy ˝ ezt inkább máskor, késobb, 5 év múlva lenne érdemes megpróbálni

boldog szĂźletĂŠsnapot, pillar!