Hunyadi Máté

from Cseresznyéskert műsorfüzet - Katona József Színház

Kálmán Eszter

Az előadás zenei világa a próbák alatt, a folyamatot kísérve születik. Ez egy kísérlet, ahol minden hang a szereplők belső működését tükrözi, az érzelmi állapotokban bekövetkező fordulatokat és történéseket. A zene a szereplők tudatának kihangosítása egy sajátos akusztikus dimenzióban.

„Olyan szívesen beszélgetnék, de nincs kivel... Nincs senkim…És ki vagyok, minek vagyok, nem tudni...”

Emily Dickinson: Én senki vagyok! Te ki vagy?

Én senki vagyok! Te ki vagy?

Te is tán senki vagy?

Akkor éppen egy pár vagyunk. Ne mondd, mert elhírlik – tudod. A „valaki”-ság sanyarú!

Száz júniuson át

Neved vartyogni békamód, Hogy csodáljon a láp!

Károlyi Amy fordítása

„Felséges időnk van... »Testvérem, keserű rokonom...gyere látni, kié a síró dal, mi a Volga felől szíven üt« Mademoiselle, könyörüljön meg egy éhező orosz férfin harminc kopejkával…”

József Attila: (MAGYARORSZÁG MESSZIRE VAN...)

Magyarország messzire van.

Magyarország hegyeken túl van. Onnan, rigókkal, éneklőkkel, Jönne rövidke szoknyácskában, Hajnal volna, Szellős, Világos, Szép, tiszta üllők csengenének.

Uram, nem látta Magyarországot?

Tudom, nehéz a nyelve.

Tudom, nehéz a szívem.

Uram, nem látta Magyarországot?

Lányok, sokan, szaladnak, Akár a reggeli szél, Hajuk lobog a keleti égen. Ő pedig kövér kalácsot fon, Karcsúbb ő a liliomillat estéli árnyékánál.

Uram, nem látta Magyarországot?

Ott ősz van, Kicsike kertjeinkbe Zörgő, száraz virágokat ültet Az Úr.

„Itt a változás, már jön, egyre közelebb jön. És ha mi nem látjuk meg, ha nem lesz részünk benne, az miért lenne baj? Majd meglátják mások!”

„De hát én nem azért írtam a darabjaimat, hogy sírjanak rajtuk (...) Én azt akartam mondani az embereknek: nézzetek magatokra, vegyétek végre észre, hogy milyen rosszul, unalmasan éltek! A legfontosabb, hogy ezt megértsék az emberek. Ha ezt megértették, akkor feltétlenül egy másik, jobb életet teremtenek maguknak... Én azt már nem fogom látni, de tudom, hogy valami egészen más lesz, nem is hasonlít arra, ami most van... Amíg az az új élet el nem jön, én újra és újra mondom: értsétek meg végre, hogy milyen rosszul, milyen unalmasan éltek! ”